Készült: 2024.03.28.21:08:31 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

125. ülésnap (2000.03.03.),  1-89. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 2:29:10


Felszólalások:   1   1-89   89-121      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 10. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Vidoven Árpád és Mádai Péter jegyző urak lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági elnöki értekezlet javaslata alapján ajánlás készítésére, illetőleg tárgysorozatba-vételről való döntésre az Országgyűlés elnöke kijelölte a bizottságokat. Erről az érintett bizottságok közvetlenül kaptak értesítést. Az érdeklődő képviselők a szokásos módon tájékozódhatnak.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Kaposvári Városi Bíróság Barkóczy Gellért képviselő, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, mentelmi jogának felfüggesztését indítványozta magánvádas büntető feljelentés miatt. A megkeresést kiadtam a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságnak.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/2064. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2064/2., 4., 9., 10. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerinti tízperces időkeretben. Először megadom a szót Perlaki Jenő képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Balogh László.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor ez a parlamenti ciklus a kezdetét vette, akkor az önkormányzatokkal foglalkozó képviselők meg-megkérdezték egymást arról, hogy "és az összeférhetetlenséget akkor elrendezzük-e?".

Számomra nem volt kérdés, hogy ez cél, mert a Fidesz programjában szerepelt az, hogy az önkormányzati összeférhetetlenséget rendezzük. Ezért is örülök és fontosnak tartom, hogy most az általános vitánál tartunk a kérdéssel kapcsolatban.

A vita eddigi részében néhányan felvetették azt, hogy a preambulum mintegy azt jelentené, hogy nem tiszták a viszonyok az önkormányzati közéletben. Először is szeretném kijelenteni, hogy a preambulumot fogalmazó nagyon-nagyon óvatosan bánt a szavakkal és a kifejezésekkel, mert nem érthető bele közvetlenül ebbe a szövegbe az, hogy a korrupció jelentős mértékben áthatná ezt a területet. Egész pontosan a közélet tisztaságáról beszél, a közérdek érvényesítéséről és arról, hogy a választók érdekeit szolgálja az önkormányzati képviselők tevékenysége.

Mindegyik fogalom köré nagyon pontosan odarendezhetőek azok a jelenségek, amelyeket el akarunk kerülni, és nagyon-nagyon pontosan, szinte patikamérleggel van kimérve minden szó ebben a törvényjavaslatban.

De azért beszéljünk a nagyságrendekről, beszéljünk arról, hogy ha van korrupció, az hogy működik, és ha van összefonódás, az hogy működik - hogy érthető legyen mindenki számára, miért fontos és miről is beszélünk.

Amikor államtitkár úr a vita elején elmondta, hogy 1500 milliárd forint költségvetési pénzt költenek el az önkormányzatokban, és emellé elmondta, hogy 1800 milliárd forint vagyonnal gazdálkodnak az önkormányzatok, akkor igen nagy nagyságrendek jönnek ki még a hibaszázalékra is, még a hibaszázalék is 10 milliárdos nagyságrendű, amikor a döntések nem a leghatékonyabb gazdálkodás irányába hatnak.

Azért mondom ilyen furcsán, talán körmönfontan fogalmazva, mert azt gondolom, hogy a valóság, az önkormányzatok élete úgy működik, hogy sokszor elég nehéz megkülönböztetni a tévedést a rossz szándéktól és a korrupciótól. A korrupciót amúgy is nehéz bizonyítani, de például, amikor egy önkormányzati vagyon értékesítésénél meglepően alacsony áron kel el, vagy a nyilvános pályázatot megkerülve kel el egy vagyontárgy, akkor gyanús. És itt, a korrupció szűrésében, éppen azért, mert a büntetőjognál is azt tapasztaltuk, hogy a bűncselekmény felfedezésétől való félelem a visszatartó erő, itt pedig, azt gondolom, a nyilvánosság, tehát a nyilvánosság számára milyen jelzése van egy jelenségnek. Abban, hogy a nyilvánosságot segítsük és abban, hogy viszonylag tisztán lássunk, szerintem jól el kell különíteni, hogy ki kinek az érdekét képviseli.

Ezért mondom, hogy nagyon jó a preambulum fogalmazása, mert az a leglényegesebb szempont ebben az összeférhetetlenségi gondolkodásban, hogy az általános választópolgári érdek legyen az, amit képviselnek, nem csak egy szegmens kiemelten, nem csak egy másik szegmens. Hiszen ha van, mondjuk, egy átlagos méretű önkormányzat, és van két saját gazdálkodó szervezete, gazdasági társaság, ha ezeknek a vezetői bent vannak a képviselő-testületben, akkor így vagy úgy, de abba az irányba a költségvetés némileg el fog húzni. És lehet, hogy ez úgy tűnik, mintha egymás között nem haladná meg a tisztesség határait, de ha arra gondolunk, hogy az a polgár, aki nem vesz részt másképpen ebben a közéletben, mint azzal, hogy a szavazatát leadja, hogyan gondolkodik és annak mi az érdeke, ez a lényeg.

Szerintem az önkormányzatoknak és a képviselőknek is mindig azt kell szem előtt tartani, mi az átlagos polgár érdeke. Lehet a speciális érdekeket is nézni, mondjuk, a mozgássérültek esetében vagy valamilyen hátrányos helyzetűek érdekében, de az alapeset az, hogy nem szabad elhúzni egy irányba, mert valamelyik másik érdek, amelyik részét képezi a polgárok érdekeinek, akkor sérül. Ezt azért mondtam most el, mert az összeférhetetlenség eseteit véleményem szerint ez indokolja leginkább.

Amikor arról beszélünk, hogy meddig lehet elmenni az összeférhetetlenség szabályozásában, akkor szem előtt kell tartanunk azt, hogy a gyakorlat, az élet valamennyi jelenségét nem lehet, nem tudjuk leírni. Amikor szóba kerül az, hogy a házastársi összeférhetetlenség vagy a közvetlen hozzátartozói összeférhetetlenség szabályozható-e, lassan odajutunk, hogy ezekben a finom rétegekben már túlszabályozzuk, túlszabályoznánk az önkormányzatok életét.

A másik kérdés, ami fontos, hogy tulajdonképpen a mai jogszabályok lehetővé teszik a furcsa vagyongyarapodások figyelemmel kísérését - nem a nyilvánosság, de legalábbis az adóhatóság szempontjából -, viszont nem nagyon látszik annak semmi jele, hogy a furcsa vagyongyarapodások felszínre kerülnének.

 

(9.10)

 

Az üvegzseb elég szemléletes kifejezés, a fővárosban gyakran használjuk, sőt egy olyan határozat született, hogy vagyonnyilatkozatot tegyenek a főváros képviselői. Az országgyűlési képviselőknek nem új ez az eljárás, és azt gondolom, a közéletben hasznos, ha visszatartja az embereket attól, hogy megmagyarázhatatlan forrásokból jelentős vagyongyarapodást érjenek el.

A megbízatás keletkezése és megszűnése valóban érdekes kérdés, bár azt hiszem, az a rész, hogy pontosabban szabályozzuk, hogy az esküvel lép jogaiba az önkormányzati képviselő, jelentős. Nem érzékeltem, hogy ilyen átmeneti időszakban furcsa események történnének; ha valaki a megválasztás és az eskütétel között egy polgármesteri hivatalba bemegy, és ott a jövőre vonatkozóan tesz egy-két kijelentést, ez ugyan furcsa lehet, de jelentősége az összeférhetetlenséghez képest véleményem szerint kisebb, ugyanakkor fontos az ilyenfajta pontosítás.

Ami a hatálybalépést illeti, sokan beszéltek már erről. A hozzászólók egy része azt jelezte, hogy nem tekinti visszamenőlegesnek azt, ha, mondjuk, három hónappal vagy 60 nappal a kihirdetés után életbe lép a gazdasági, intézményi vagy tisztviselői összeférhetetlenség. Ami a gazdálkodó szervezetekre vonatkozik, ott már az előttünk álló két évre is előnyöket rejt magában az (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha hamarabb lép életbe, hamarabb lép hatályba a törvény.

Egy lezáró mondatot szeretnék mondani, csak a gondolatmenetbe nehéz most beleilleszteni. Mindezek mellett a módosító indítványokkal elfogadásra javaslom az önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Pozsgai Balázs képviselő úrnak, MSZP.

 

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Perlaki képviselőtársam hozzászólása azért kényszerítette ki belőlem, hogy megnyomjam ezt a gombot, mert azt a csodálatos kérdést tette fel önmagának is meg nekünk is, hogy hol van a tisztesség határa. Ha ez valóban mindenki számára úgy jelentkezne, hogy mindenki tudná a tisztesség határát, akkor valószínűleg ma nem kellene itt ülnünk, és erről a törvényről beszélnünk, mert valóban arról van szó egy önkormányzati képviselő esetében, hogy ugyanúgy, mint tőlünk, elvárják tőle, hogy a saját területéért dolgozzon, tevékenykedjen, az ott élő emberekért lobbizzon, és itt borzasztó nehéz megtalálni azt a határt, amikor ezért valamiféle paraszolvencia is következik.

Azt érzem, hogy a bevezető mondatokban nagy vita van, bár nem az fogja eldönteni a törvény sorsát, hogy a preambulumot úgy fogalmazzuk meg, hogy korrupcióellenes törvényt akarunk hozni, vagy úgy, ahogy a képviselő úr mondja - ő üvegzsebűségnek fogalmazta, én azt mondom, hogy átláthatóság. Tehát ha ezeket a szavakat egymás mellé rakjuk, akkor elképzelhető, hogy olyan preambulumot tudunk elfogadni, amely mindegyikünk számára jó. Egy a lényeg, hogy mind a képviselők számára, mind a hivatal dolgozói számára átlátható érdekviszonyok legyenek.

Amit én hangsúlyozok: nem mindig az a tíz-húsz képviselő... Ha az országos átlagot veszem, nem éri el a tízet az önkormányzati képviselők száma, tehát nem olyan sok emberről van szó. Bonyolultabb az összefüggés néha a hivatal működése tekintetében, amikor azt keressük, azt akarjuk utolérni, hogy van korrupció vagy nincsen korrupció, és gyakran azt tapasztaljuk, hogy hivatalon belül nem tudjuk megoldani azokat a korrupciós kérdéseket, amelyek megvannak - elég, ha csak az építésigazgatás kérdéskörére gondolok.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre megadom a szót Tímár György képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, általam igen tisztelt elnök úr. A Perlaki képviselőtársam által elhangzottakhoz csatlakozni kívánok gondolatilag annyiban, amikor említette, hogy bizonyos érthetetlen és indokolatlannak tűnő megvagyonosodásokkal is találkozik a társadalom.

Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Rá kell mutatnom, hogy nem lenne az államapparátus tehetetlen ezekkel a jelenségekkel szemben, egyszerűen csak végre kellene hajtani egy hatályos jogszabályt, élni kellene azzal az állami hatalommal, amely a végrehajtó apparátus rendelkezésére áll.

Mire gondolok? Az 1990. évi XCI. törvény 60/A. §-ában foglaltakra, vagyis arra, hogy az igen tisztelt pénzügyi hatóság, netán az APEH mint végrehajtó szerve elszámoltathatná, hogy milyen adózott és legális forrásból származnak egyes váratlan és indokolatlannak tűnő vagyonok. Sajnos nem tudom, hogy a pénzügyminiszter úr miért nem ad utasítást ennek a hatályos jogszabálynak a minden megkérdőjelezhető esetben történő alkalmazására; de ugyanúgy megvan a felelőssége az előző kormányzatnak is, amely szintén nem alkalmazta kellő módon - vagy, teszem föl, egyáltalán nem - ezt a törvényi lehetőséget. Nem tudom, hogy az igen tisztelt Ház minek alkot jogszabályokat, ha lehetnek az egyenlők között egyenlőbbek, akik mentességgel bírnak a kontroll alól.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps az FKGP és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre megadom a szót Perlaki Jenő képviselő úrnak, Fidesz.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy néz ki, hogy hasonlóan a közbeszerzési törvényhez, eléggé egy irányban gondolkodnak a jelen lévő képviselők, bármelyik pártban foglaljanak is helyet.

A korrupcióra visszatérve röviden tényleg csak annyit szeretnék mondani, hogy valaki egyszer azt írta, hogy a szocializmus a kölcsönös szívességek rendszere volt. Azt még az ügyészség nagyon mélyreható elemzései sem igen tudják felderíteni, ha egy szép napon valaki elutazik egy országba, Európa valamelyik szegletébe, és aztán mintegy ettől függetlenül a kapcsolatrendszeren át lobbizik egy ügyért, ami nem tisztességes. Ezt nagyon nehéz nyomon követni, és szerintem inkább az ilyenfajta összefonódás, lobbizás az, ami jellemző. Szeretném remélni - legalább is az én ismereteim vagy tapasztalataim szerint ez a közvetlen korrupció -, hogy amikor beledugják valakinek a zsebébe a pénzt, az ritkább.

A felügyelőbizottságokról szeretnék még valamit elmondani, és ez két nagyon-nagyon fontos kérdéssel függ össze. Az egyik a képviselők képzettsége, pontosan az, hogy, mondjuk, egy mérleget át tudjanak tekinteni, hogy egy vállalat hatékonyságáról tudják, hogy mik a legfontosabb tényezői, hogy az mitől jó vagy nem jó, hogy tisztességgel gazdálkodjanak a költségekkel, vagy hogy beszedik-e a bevételeket.

 

(9.20)

 

A másik dolog pedig az, hogy tulajdonképpen egyrészt az önkormányzati világban, másrészt a magyar társadalomban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mennyire elterjedt a vállalatfelügyelet kultúrája. Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm. Kérem a képviselőket, hogy tartsák be a kétperces időhatárt.

Két percre megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt Tímár képviselőtársam gondolataihoz szeretnék csatlakozni és azt megerősíteni, de rokon vonást hordoz Perlaki képviselő úr azon gondolatrészlete, amely a hatálybalépéssel és léptetéssel összefüggésben a tervezethez képest egy differenciáltabb lehetőséget is megvilágít. Tételesen azt, hogy vajon - és egy kicsit kérdőjeles is volt a gondolat - nem lenne-e ésszerű a hatályba léptetés tekintetében differenciálni, mégpedig akár akként, hogy a gazdasági társasági igazgatósági tagsági viszonyra és a testületi tagi és a bizottsági viszonyra vonatkozóan talán egy korábbi - és nem 2002. évi, mint ahogy az eredeti előterjesztés célozza és hordozza - hatályba léptetést kellene meglépnünk.

Szemben egy másikkal, egy másik érdekeltségi körrel, ami tudjuk, hogy az intézményvezetői körrel összefüggő nagy kérdés, és az elmúlt vitában is többen hangsúlyoztuk, hogy itt különösen érdekes és differenciált szemlélettel kellene figyelnünk a kistelepülésekre, még akkor is, ha megvitatandó természetesen a részkérdés alkotmányossági összefüggése.

Tehát egy hatályba léptetésre gondolva, az intézményi vezetői körre vonatkozóan talán az eredeti előterjesztés lenne szükséges és indokolt, és a közélet tisztaságának mielőbbi rendbetétele talán meg is követeli tőlünk, hogy egy korábbi hatályba léptetésre tegyünk javaslatot a módosító indítványok keretein belül a gazdasági társasági tagságra vonatkozóan.

Zárógondolatom, ami az ötlet és a gondolat előadására indított, az, hogy ne felejtsük el, hogy az önkormányzati időből még majdhogynem három év van hátra.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre megadom a szót Perlaki Jenő képviselő úrnak.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez egy olyan törvényjavaslat, amelyről tíz percet beszélni talán két-három gondolat megvillantását jelzi, és nem is biztos, hogy ennyi idő alatt érthetően lehet róla beszélni. Ezért én kénytelen vagyok még beszélni - válaszolva képviselőtársaimnak - a gazdasági társaságokkal való viszonyról, tehát arról, hogy vezető tisztségviselő ne lehessen az önkormányzat képviselője. Ehhez egy példát szeretnék elmondani, azt hiszem, meglepő is lesz, és alá fogja támasztani, hogy miért fontos ez a szakasz.

A fővárosban a forrásmegosztás kapcsán néztük a lakásokkal, a lakások fenntartásával kapcsolatos kiadásokat, és korábban úgy találtuk, hogy a társasházak általában magasabb összegeket határoznak meg közös költségként, azért, mert az épület felújítására is gondolnak s a többi, és az önkormányzatok ehhez képest nincsenek olyan jó helyzetben, tehát ezeket az ottani kiadásokat lejjebb szorítják, tehát a lakbér ezt nem tartalmazza. Az a benyomás alakult ki, hogy ha tisztán önkormányzati házak egy lakásra jutó költségeit nézzük, az bizonyára olcsóbb, mint a társasházaké.

Óriási meglepetés ért bennünket, és sokáig számolgattunk, mert a fordítottja az igaz. Amiatt, hogy az önkormányzati képviselők benne vannak a lakásfenntartó szervezetek igazgatótanácsaiban - általában gazdasági társaságot hoztak létre -, emiatt hihetetlenül elszálltak a költségek. Még a szegény kerületekben is mintegy 200 ezer forintot hozzátesznek a lakbérekhez azért, hogy az adott lakást üzemeltessék.

Itt valami nagyon furcsa helyzet áll elő; szerintem ez árulkodik arról, hogy miért fontosak a gazdasági társaságok.

 

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Tímár György képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): A Tóth Imre képviselőtársam által kifejtetteket továbbgondolva, az általam az előző felszólalásomban elmondottakat azzal a szemponttal szeretném kiegészíteni, hogy akkor, amikor a vagyoni kontrolloknál, amikor az átvilágítási problémáknál rendszerint holmi alkotmányossági aggályokra próbálnak egyesek hivatkozni - magyarul: a nemakarásnak nyögés a vége -, azért ajánlom ezt a jogszabályi lehetőséget alkalmazni, amelyet az előbb az igen tisztelt Ház figyelmébe ajánlottam. Itt ugyanis alkotmányossági aggály fel sem merülhet, mert 1990-es jogszabályról van szó, amely azóta jogfolytonosan hatályban van, alkotmánybírósági kontrollt is kiállt, azonkívül itt a bizonyítási teher fordul meg.

Ennek pontosan az a lényege, hogy a vagyon eredetét annak kell bizonyítani, hogy legális és adózott forrásból származik, akinek a nevén van, és nem a hatóságnak kell. Tehát akkor, amikor szabálysértési büntetőbírósági vagy akár polgári jogi szempontból aggályokra hivatkoznak, a nemakarás, a nem kontroll, a nem átvilágítás elérése végett vagy egyszerűen csak alkalmatlanságuk miatt, akkor erre a törvényhely alkalmazásával igenis lehetőség lenne. Az más kérdés, hogy magasabb szempontok, esetleg etikátlan kapcsolatok miatt ezzel nem kívánnak élni.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Pozsgai Balázs képviselő úrnak, MSZP.

 

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden csak arra szeretnék reagálni, hogy valóban sok időt vesz igénybe e törvényjavaslat vitája; csak az 1946-os példát mondom, ott hat és fél órát vitatkoztak ugyanebben a teremben a képviselők. Gondolom, délre utolérjük magunkat ezzel a hat és fél órával, és talán csúcsot javítunk.

A másik, hogy valóban sok helyütt, és ebben párton belül is megoszlanak a vélemények, hogy lehet-e lépcsőzetesen bevezetni egy törvény hatályosulását. Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy egy törvénynek általános érvényű törvénynek kellene lennie, amelyet nem osztanak meg különböző szakaszok, hogy melyik része mikor - ekkor, akkor és amakkor - lép hatályba. Ugyanis mi itt nem Budapestről kívánunk törvényt hozni és egy-két nagyvárosról, hanem Magyarország önkormányzatairól, és ezek 3173-an vannak. Tehát nem kettőre vagy háromra kívánunk mi törvényt hozni.

Tímár képviselőtársam alapgondolataival messzemenőleg egyetértünk, de ne itt kezdjünk el azzal foglalkozni, hogy a vagyonadónak milyen fajta bevezetésére lenne szükség az összeférhetetlenségi törvényben. Természetesen értem a megközelítését, de az alapgondot át kellene tenni majd a költségvetést megelőző adótörvények tárgyalási szakaszára.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Normál felszólalásra megadom a szót Balogh László képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat beterjesztése indokolt volt. Az már egy más kérdés, hogy a tervezet eleget tud-e tenni annak az elvárásnak, hogy a rendszerváltás óta az önkormányzati képviselők jogállásával összefüggésben felvetődött gyakorlati kérdésekre megfelelő eligazítást adjon.

Van néhány olyan elvi kérdés, amelyet ugyan szabályoz a tervezet, de a szabályozás jelenlegi formája nagyobb érdeksérelmet okoz az érintettek körében, mint annak hiánya. Erre a legtöbbet emlegetett példa az összeférhetetlenséget szabályozó 5. § e) pontja, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy elfogadása esetén a törvény ki fogja zárni a kistelepülések értelmiségét a helyi közéletből. Ez pedig nem lehet a szabályozás célja.

Ismerve a kistelepülési képviselő-testületek összetételét, azt lehet mondani, hogy az 5. § e) pontjának szabályozása szembemegy a választói akarattal is, hiszen az érintettek jelentős része 1990 óta folyamatosan tagja a képviselő-testületnek és élvezi a választók bizalmát.

 

 

(9.30)

 

Az ilyen nagyságrendű településeken az értelmiség nagyon kis számban van jelen, aki pedig ott él és közéleti feladatot vállal, annak kizárása a közéletből gyengítheti a település lakóinak a helyi közügyek minél szakszerűbb és hozzáértőbb intézéséhez fűződő érdekeit. Indokolt tehát a szabályozás módosítása, ha kell, akár úgy is, hogy az 5. § e) pontja szerinti összeférhetetlenségi ok csak bizonyos lakosságszám feletti településeknél, például 5 ezer fő felett váljon alkalmazhatóvá.

1997-ben az Országgyűlés meghatározta az összeférhetetlenségi szabályokat az országgyűlési képviselők vonatkozásában. Nehezen érthető, hogy a tervezet vajon miért akar szigorúbb szabályokat alkalmazni az önkormányzati képviselők esetén, mint velünk, országgyűlési képviselőkkel kapcsolatban. Márpedig az 5. § i) pontja ezt teszi. Nem engedi meg a képviselő jelenlétét akkor sem, ha az önkormányzat tulajdonrésze a gazdasági társaságokban csupán néhány százalékos. Belátható, hogy ilyen csekély tulajdoni részesedés esetén az összeférhetetlenség kimondása nem indokolt, ennek a szabályozásnak csak akkor van értelme, ha az önkormányzat tulajdoni részesedése 10 százalék vagy efölött van.

Az említett két esetben nézetem szerint túl szigorú a tervezett szabályozás, ugyanakkor van arra is példa, amikor túl elnéző. Ilyen például a b) pont esetén. A területfejlesztési tanácsok munkaszervezetében dolgozókra érvényes az összeférhetetlenség, ugyanakkor a közhasznú társaságokban dolgozókra nem. Erre is érdemes gondolni a kht.-k számának növekedése miatt.

A tervezet 2. §-ában szabályozza az önkormányzati képviselő megbízatása megszűnésének eseteit. A b) pontban foglalt szabályozás megtöri az eddigiekben alkalmazott elvet, amely ahhoz kötötte a mandátum elvesztését, ha a képviselő e minőségével összefüggésben elkövetett bűncselekménye miatt a bíróság őt jogerősen elítélte. Nem igazán érthető ennek a kimaradása a megszűnési okok közül, hiszen a polgármesterek esetén ez az ok fennáll. Ha ez kimarad a szabályozásból, akkor a súlyos bűncselekményt elkövető jelenléte a testületben alkalmas lehet a helyi közélet megzavarására. Az egy másik kérdés, hogy a mandátumvesztés milyen szigorú ítélet kiszabása esetén következhet be. Semmi esetre sem akkor, ha a képviselő büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerősen megállapítja, csak abban az esetben, ha ezzel együtt súlyosabb büntetésre ítéli.

Tisztelt Ház! Az eddigi gyakorlatban a legkuszább helyzeteket a képviselők lemondásaikkal idézték elő. Számtalan példát ismerhettünk meg, amikor a testületi üléseken elszabadultak az indulatok, az érintett képviselők elhamarkodottan a lemondásukat helyezték kilátásba vagy be is jelentették, amit aztán másnap meg is bántak. Ilyenkor következtek a vígjátéki elemeket sem nélkülöző magyarázkodások arról, hogy ki mit is mondott és azt hogyan kell érteni. Éppen ezért fontos garanciális szabály lenne az, ha a képviselő a lemondását minden esetben írásban lenne köteles bejelenteni, az önkormányzati képviselő megbízatása pedig akkor szűnne meg, amikor a testületi ülésen a lemondó nyilatkozatát felolvassák vagy bejelentik. Így az a szokásos vita is kiküszöbölhető lenne, hogy mikor érkezett a lemondás és azt mikor iktatták s a többi.

Teljesíthetetlen kívánalmat tartalmaz a tervezet 4. § (1) és (2) bekezdése. Aki gyakorló önkormányzati ember, az tudja, a határozatkivonat a jegyzőkönyv alapján készül, a jegyzőkönyv készítése pedig - például a hitelesítés miatt - nem megy egyik pillanatról a másikra, így szinte kizárt, hogy a határozat az ülést követő napon kézbesíthető lesz. Így ez csak egy látszatrendelkezés. Mint ahogy az, persze más okból, a 7. § (2) bekezdése és a 12. §.

Jónak tartom a képviselői minőséggel összefüggésben megszerzett bizalmas információk felhasználásának tilalmát és azt is, hogy tilos üzleti ügyben a képviselői minőségre hivatkozni. De az kevés, hogy azt a tervezet tiltja - mert mi van, ha megszegik? Semmi, mert nincs szankciója, enélkül pedig a rendelkezés értelmetlen.

Ugyancsak értelmetlen a 12. § megfogalmazása az önkormányzati képviselők képzéséről. Maga az igény jogos, de a jelenlegi szabályozás csak kívánalmat fogalmaz meg erről, azt azonban nem mondja meg, hogy miből, és mi van akkor, ha a képviselő-testület erre nem fordít pénzt.

Tisztelt Ház! Reményeink szerint a módosító indítványok nyomán a tervezet valóban alkalmas lesz arra, hogy megoldja az elmúlt évek gyakorlatát, a felszínre hozott problémákat. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Bernáth Varga Balázs képviselő úrnak, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt.

Tessék!

 

DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! E rövid időkereten belül néhány gondolatot a tárgyalandó törvényjavaslattal, így a képviselő-testület munkájával kapcsolatosan szeretnék megfogalmazni, hiszen a testületben sokféle érdek és akarat találkozik, ezek egyeztetése, összehangolása minden képviselő, így az önkormányzat közös felelőssége is. Ezt a felelősséget elősegítendő a törvényjavaslat viszonylag szigorú összeférhetetlenségi szabályai csökkentik az érdekellentétek kialakulásának, az egyéni érdek közérdek fölé helyezésének lehetőségét. A képviselő-testület döntései során csökkentené a döntést esetlegesen befolyásoló személyes érdekek önkormányzati döntésben való érvényre jutását.

A javaslat szerinti szabályozás nem jelenthet teljes véleményazonosságot a képviselők között, az egymástól eltérő vélemények továbbra is ütközhetnének, azonban ezek egyeztetése a közös érdeket figyelembe vevő helyi politizálást igényel. Ez a viszonylag részletes, több lábon álló szabályozás, ami erre vonatkozik, nem teremthetett a képviselői jogállás tekintetében teljes körű szabályozást, ugyanis egy működő rendszer lévén a működés hozza felszínre a szabályozatlan vagy nem kellő mélységben szabályozott területeket, ezáltal teret engedve a különféle jogértelmezéseknek, amelyek a magyar jogrendszerben nem tekinthetők jogforrásnak.

A jogforrásoknak a társadalmi viszonyok szabályozásával követnie kell, és ha szükséges, újra kell szabályoznia az adott jogviszonyt a félreértelmezhetetlen, minden jogalany számára világos működés megteremtése érdekében. Ezt igyekszik a törvényjavaslat rendezni, erényeként említendően nem úgy, hogy a képviselői jogállásra vonatkozó, már említett jogforrásokból kiemeli e téma szempontjából lényeges szabályozási elemeket, hanem azokat kiegészítve, az eddig nem szabályozott kérdéseket rendezve tesz eleget a felé támasztott kívánalmaknak.

A képviselői megbízatás megszűnésének lehetőségeit tekintve az eddigi jogszabályok nem tartalmazták ezt a rendelkezést. Ilyen a képviselő halálának a ténye. Mint megszűnési ok, nem feltétlenül szükséges törvénybe foglalni, de a magyar szabályozási gyakorlat szerint a tisztségek megszűnési esetei között a törvények a halál tényét mint megbízatást megszüntető tényt mindig külön is megemlítik.

A képviselő megbízatásáról történő lemondás olyan jog, amit el kell ismerni és el is kell fogadni. A lemondás egyoldalú nyilatkozat, amelyhez nem szükséges az elfogadás avagy a jóváhagyás.

A képviselői megbízatás megszűnésének fontos jogi következményei vannak, ezért lényeges, hogy azt írásba foglalják. A törvényjavaslat tartalmazza az írásba foglalás szabályait is és azt az igen lényeges, kívánatos szabályt, hogy a képviselő a lemondást nem változtathatja meg és nem vonhatja vissza. Így a képviselői lemondások a korábbi gyakorlattól eltérően várhatóan megfontoltabban születnek meg, és a lemondott képviselők mandátumai mielőbb betöltésre kerülnek, egyéni választókerületben időközi választással, lista esetén pedig a mandátumnak a választási bizottság által a listán következő képviselő számára történő kiadással.

A megbízatás megszűnésének okai között új elemként szerepel, ha a képviselő egy éven át nem vesz részt a képviselő-testület munkájában. Ez kielégíti azt a települési képviselővel szembeni általános elvárást, hogy személyesen közreműködve részt vegyen az önkormányzati testület munkájában. Ezt a törvényi szabályozást az önkormányzatok szervezeti és működési szabályzatukban csak szigoríthatják a hiányzásra vonatkozó szankciórendszer kidolgozásával.

A kerületi, városi és nagyobb települési önkormányzatoknál nem jelenthet problémát az összeférhetetlenségi szabályok betartása szerinti működés.

 

 

(9.40)

 

A probléma azonban az, hogy az országban az összesen háromezret meghaladó számú önkormányzatok között nem azok vannak nagyobb arányban, ahol ezek a szabályok maradéktalanul és a képviselő-testület működőképességének veszélyeztetése nélkül betarthatók. A törvényjavaslat 6. és 7. §-ai ugyan az összeférhetetlenségi szabályok között kerültek megírásra, de abból az egyértelműen nem olvasható ki, hogy ha valamelyik képviselő az említett paragrafusok szerinti magatartást megvalósítja, akkor azzal a települési képviselői megbízatással összeférhetetlen magatartást valósít-e meg, és a megbízatása ennek következtében megszüntethető-e.

A törvényjavaslat a hatályos szabályozás hiányát pótolandóan megfelelő mélységben szabályozza az összeférhetetlenségi eljárást és az idevonatkozó jogorvoslati lehetőséget. A törvényjavaslatnak a képviselő-testület nem képviselő tagjaira vonatkozó szabályai a nem képviselő bizottsági tagokra vonatkozóan is kiterjesztik az összeférhetetlenségi szabályokat. A bizottsági munkában külső tagok bevonásával a képviselő-testület leggyakrabban az adott bizottság döntéseihez elengedhetetlen szakértelmet próbálja biztosítani. Az összeférhetetlenségi szabályoknak a bizottság nem képviselő tagjaira való kiterjesztése nem feltétlenül építő jellegű.

A törvény hatálybalépését a javaslat a következő önkormányzati választás napjában határozza meg. Ettől eltérő időpontban a minden önkormányzatra kötelező jelleggel történő korábbi bevezetés egyrészt akadályozná az önkormányzati munkát, másrészt egyszerre indokolatlan költségeket jelentene mind a központi költségvetés, mind az önkormányzatok egésze számára. Azonban van ennek a hatályba léptetésnek egy bizonyos része, amelyet lépcsőzetesen is be lehetne vezetni anélkül, hogy megfelelő költségek terhelnék a helyi önkormányzatokat vagy a képviselő-testületet. Ezt kellene a módosító javaslatokkal jobbá tenni a hatályba léptetésre vonatkozóan. Gondolatébresztőként tehát ezt mondanám: még ebben a ciklusban is lehetséges volna - hiszen a ciklus felénél sem tartunk - egyes részeinek a hatályba léptetésre vonatkozó rendelkezéseit beiktatni.

Összegzésképpen: szükséges a képviselők jogállására vonatkozó külön szabályozás, az összeférhetetlenségi szabályok alkalmazása, azonban a hatályba léptetés szabályait úgy célszerű majdan meghatározni, hogy azzal ne lehetetlenüljön el még csak rövid időre sem az önkormányzati működés eddigi tevékenysége.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Perlaki Jenő képviselő úrnak.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Dr. Balogh László előadásában szó került a kistelepülések értelmiségéről és arról, hogy 5000 fő felett másképpen kezeljük. Pozsgai úr pedig azt megelőzően azt mondta, hogy egy egész országra vonatkozó törvényt kívánunk hozni.

Valóban jó lenne, ha a jogszabályok úgy születhetnének meg, hogy univerzálisak és mindenhova alkalmasak lennének, mégis azt gondolom, hogy itt azért egy jelentős tényről van szó, arról a tényről, hogy a 25 ezer önkormányzati képviselő jelentős része a kistelepüléseken van. Valóban, ha a kistelepüléseken kizáródik az értelmiség a döntéshozatalból, az a döntéshozás valamiféle gyengüléséhez vezethet. Bár, meg kell mondjam, nem olyan nagyon nagy az érdeklődés az értelmiség részéről, hogy éjszakába nyúló hosszú vitákon fáradjon el, és utána reggel menjen, és állatorvosi tevékenységet vagy háziorvosi tevékenységet végezzen, de a háziorvosokkal kapcsolatban amúgy is sokan azt gondolják, hogy nem kellene kizárni őket. Itt ugyanis egy megkülönböztetés lenne azzal kapcsolatban, hogy önkormányzati felügyelettel vagy a praxisjog alapján látják el a munkájukat.

Én arra hajlok, hogy valóban különböztessük meg a kis- és a nagyobb településeket ebben a tekintetben, tehát az értelmiséget ne zárjuk ki a kistelepüléseken.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén kétpercesek következnek; Turi-Kovács Béla képviselő úrnak adom meg a szót, Független Kisgazdapárt.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem titok, hogy számomra e javaslatnak két nagyon fontos része és következménye van. Egyfelől - és most inkább az ellenzéki szóhasználatot próbálom magam is használni (Közbeszólás az MSZP soraiból.) - az átláthatóság megteremtése, másfelől - nem a korrupció, mert ezt ellenzéki oldalon valamilyen oknál fogva nem szeretik hallani (Közbeszólás az MSZP soraiból.) - az összefonódás megszüntetése.

Ebben a tekintetben van egy alapkérdés. A törvény 2002-ben lépjen-e hatályba, vagy pedig annak bizonyos részei legalább már most hatályba lépjenek-e? A Független Kisgazdapárt nem titkoltan azt szorgalmazza, hogy a törvény legalább egy meghatározott része most lépjen hatályba. Szeretném megnyugtatni azon ellenzéki - de hogy teljesen korrekt legyek, a kormányoldalon lévő - képviselőket, akik a 2002 mellett kardoskodnak, hogy a törvény úgy van megszerkesztve, hogy bizonyos pontjai teljes egészében kizárják, hogy olyan helyzet legyen, amiről az ellenzék egy része egyfolytában beszél, hogy kimarad az értelmiség. Tessék a h) ponttól tekinteni azt az összeállítást, és akkor azok az emberek fognak belekerülni, akik gazdasági tisztségeket töltenek be, kizárólag azért és olyan módon, mert a politikai erőviszonyok az önkormányzaton belül ezt diktálták, ezt hozták. Ezt nem kell feltétlenül 2002-ig fenntartani. Ez egyetlen olyan értelmiségit sem fog érinteni, akikről önök itt gyakran beszélnek.

Ezért úgy gondolom, hogy ezt a törvényt úgy is lehet módosítani, hogy ennek a hatálybalépése kellő időben és kellő módon most történjen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Pozsgai Balázs képviselő úrnak, MSZP.

 

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen. Ahogy telik az idő a vita során, tisztelt képviselőtársaim, úgy erősödnek fel a lobbik is. Én nem azt mondom, hogy a h) ponttól vegyük úgy, hogy visszamenőleges legyen, hanem most már lassan azt fogom mondani, vegyük ki az egész 5. §-t a törvényből, felejtsük el az összeférhetetlenségi szabályokat, és kiválóak az egyéb szabályozások, mert azokkal az égadta világon senkinek semmiféle vitája nincs.

De félre a tréfát, nem erről szól a dolog! Tudom, hogy a háziorvosi területen is erős a nyomulás, de szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni, arról van szó, hogy mi azokat zárjuk ki, akik szerződéses viszonyban állnak a képviselő-testülettel, így természetesen a háziorvosokat is. De azáltal, ha ezt a szakaszt kivesszük, akkor természetesen azok a vállalkozók is lehetnek majd képviselők - illetőleg nem tiltja meg nekik a szabály -, akik esetleg közvetlen anyagi jellegű kapcsolatban állnak az önkormányzattal. Tehát akkor, amikor egy-egy réteg elképzeléseit támogatjuk, hogy jó volna az értelmiség részvétele, ugyanakkor gondoljunk arra is, hogy milyen megengedő szabályozást tudunk megoldani, ami viszont nem alapvető célja a parlamentnek.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak Fidesz.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az imént és három héttel ezelőtt is szó volt arról, hogy kiüresednek-e a képviselő-testületek, avagy sem azáltal, hogy az ottani intézményvezetőket kizárjuk. Engedjék meg, hogy egy kis statisztikát ismertessek. Lehet, hogy ez nem általános - ez speciális -, de egy megyére szól, nevezetesen Vas megyére, ahol 208 községi képviselő-testület van. Ebben az összes képviselők száma 1180 fő - polgármesterek nélkül -, az intézményvezetők száma a testületekben 26 fő, 2,2 százalék; általános művelődési központi és általános iskolai igazgató ebből 11 fő, azaz 1,3 százalék; óvodavezető 7 fő, 0,6 százalék; művelődésiház-vezető 4 fő, 0,3 százalék.

 

(9.50)

 

A képviselő-testülettől megbízást kapott 20 fő, 1,7 százalék; az összeférhetetlenségben érintettek száma 1180 főből 46 fő, azaz 3,9 százalék. Mondom, ez Vas megyére vonatkozik. Lehet, hogy ez más megyékben másképp tekinthető, vagy másképp jött létre a választottak száma. Ez is egy adalék a mi gondolkodásunkat illetően, segítség. Meg lehetne nézni minden megyében - szerintem ez az egész országban viszonylag hamar összegyűjthető -, és akár hatástanulmányként is figyelembe vehető a későbbi részletes vita során, hiszen lassan már a részletes vitába fogunk érkezni az általános vita helyett.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Egyetértek Kovács képviselő úrral. Szeretném kérni a képviselőket, hogy most valóban az általános vita folyjék, hiszen a későbbiekben a részletes vitára úgyis lehetőség lesz. Természetesen senkibe nem fojtom bele a szót, csak kérném, hogy mérlegeljék, hiszen hat képviselő jelentkezett normál felszólalásra - ez hatvan perc -, és még másik két törvény is előttünk van, ezért önmérsékletet kérek. Több kétperces van.

Megadom a szót két percre Toller László képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért jelentkeztem két perces hozzászólásra, hogy önmérsékletet tanúsítva ne tíz percen keresztül mondjam el ismételten azt, amit az általános vitában három héttel ezelőtt egyszer már elkezdtünk. Nagyon sajnálom, hogy Turi-Kovács Béla képviselőtársam nem volt itt az előző általános vitában, vagy legalábbis nem hallottam szólni. Egyetlen gondunk van... (Közbeszólás az MSZP soraiból.) A vezérszónok... - az nem vita. A lényeg az, hogy talán észrevette, ha itt volt a vitában, hogy a hat párt a törvényi szabályozás alapelveivel általában egyetértett. Talán azt is észre kellett volna venni ebben az általános vitában, hogy a szabályozás néhány területén vannak csak akár pártokon belüli szemléletbeli különbségek. Azt is észre lehetett volna venni ebben az általános vitában, hogy maga a törvényjavaslat úgy került ide, hogy a kormány hatpárti konszenzus alapján hozta a parlament elé. Mindebből következik, hogy amikor az ellenzék és a kormánypártok eltérő véleményére utal - és mély eltérésére -, akkor, azt hiszem, tévúton jár.

A szabályozás tekintetében pedig szabadjon felhívnom a figyelmet arra, hogy a hatálybalépés ügyében markáns véleménykülönbségek vannak, viszont a Szocialista Párt egyértelmű álláspontja az volt, hogy a 2002-es hatálybalépés az az időpont, amit támogatni tudunk, mert időközben módosítani a testületek összetételét - akár szélesen meghúzott összeférhetetlenségi szabályozás mentén - nem lehet.

Még egy apró megjegyzés a háziorvosokat illetően: a jelenlegi szabályozás mind a kétféle típusú háziorvost kizárja, a közalkalmazott és a vállalkozó háziorvost is. Ezzel én személy szerint nem igazán értek egyet.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igaza van Toller képviselő úrnak, számos dolgot észre kellett vennünk az általános vitában. Toller képviselő úr, mondjuk, azt vehette volna észre, hogy én voltam a Kisgazdapárt vezérszónoka, és ugyanazt mondtam el, mint amit most. Szeretném tehát felhívni a szíves figyelmét arra, hogy nem arról van szó, sőt arról egyáltalán nincs szó, hogy szűkíteni kívánnánk azt a kört, amely érintett ebben a törvényben. Kizárólag arról van szó, hogy meri-e, akarja-e bármelyik oldalon valaki vagy valakik felvállalni azt, hogy gazdasági érdekből - szigorúan, ki kell mondanom, párt- és egyéni gazdasági érdekből - leszűkítsék a hatálybalépést olyan módon, hogy az majd csak 2002-től érvényesítse az egész törvénynek azt a hatását, amit állítólag valamennyien akarunk.

Én azért mondtam a h) ponttól, mert az volt az ellenzéki érv - megismétlem, ma még nem hallottam, csak érintőlegesen -, hogy ebben az esetben egy nagyon széles értelmiségi réteg maradna ki. Nagyon jó volt Kovács képviselő úr felszólalása, amelyből kiderült, hogy ez a széles réteg mekkora. Nem ettől tartanak azok, akik a hatálybalépést el kívánják tolni, hanem azon gazdasági érdekek sérülésétől, amit a törvény további részének a mostani hatályba léptetése jelentene.

Ezért mondom azt, hogy a törvény nyugodtan hatályba léphet úgy, hogy aki vezérigazgató lett ebben a megbízatásban, aki igazgató lett, aki igazgatótanácsi tag lett, többnyire nem feltétlenül az értelmiség krémjét, hanem inkább a vállalkozók krémjét jelentik. Azt gondolom, hogy ők nyugodtan választhatnak, hogy képviselők akarnak lenni, vagy vezérigazgatók akarnak lenni, vagy netalántán igazgatótanácsi tagok akarnak lenni a hátralévő időben, vagy az általuk kapott megbízásnak megfelelően népképviseletet akarnak ellátni. Én azt gondolom, hogy ez nem egy lehetetlen választási lehetőség.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Nagyon sok kétperces jelentkező vár sorra. Megadom a szót Géczi József Alajos úrnak, MSZP.

 

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban úgy történt az országgyűlési összeférhetetlenségi szabályozásnál is, hogy megtörtént egy kompromisszum nagyjából, és utána a vita során nemcsak a lobbiérdekek, hanem egyfajta versengés is megindult. Én ezt úgy szoktam nevezni, hogy legitimációs frászban vannak a parlamenti pártok, és mindenki azt gondolja, hogy attól lesz nagyobb az ő népszerűsége, ha a vita során egyre szigorúbb szabályozásokat javasol, abban a reményben, hogy majd lesz egy olyan frakció, amelyet itt most Toller képviselő úr meg is ígért, a szocialista, amely majd úgyis tartja a hatpárti kompromisszumot, tehát szerencsére nem lesz meg az a kétharmados többsége a javaslatnak, amelyet egyébként Turi-Kovács Béla is előad, hogy a Kisgazdapárt most versenyre akar kelni a szabad demokraták eddig - az elmúlt tíz évben - javasolt szigorú összeférhetetlenségi javaslataival.

Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a vidéki lakosság, a parasztság, az agrártermelők a Kisgazdapártot továbbra is az agrárpolitikája alapján fogják megítélni, és nem pedig az önkormányzati összeférhetetlenségi törvénytervezet vitájában tapasztalható túllicitáló törekvései alapján.

Tehát én azt gondolom, hogy itt megszületett egy kompromisszum. Ez még javítható. Ugyanakkor semmilyen társadalmi indokoltsága nincs annak, hogy ez a kompromisszum felboruljon, és egy összevissza törvény keletkezzen, amely esetleg az Alkotmánybíróság ítéletén elbukhat. Ezért én azt gondolom, hogy a hatálybalépésnél maradni kellene annál a kompromisszumnál, amit a beterjesztő is képviselt.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is nagyon sajnálom, hogy Turi-Kovács Béla a három héttel ezelőtti vitát nem ülte végig - bár itt volt mint vezérszónok -, mert akkor tanúja lett volna annak, hogy itt bizonyos elmozdulások érzékelhetők. Toller képviselőtársam nagyon helyesen utalt arra, hogy nem ellenzék és kormánypártok között, hanem a kormánypártok és az ellenzék (Derültség a Fidesz soraiban.) padsoraiban, pártállástól függetlenül jelentkeztek eltérő értékek és eltérő nézetek.

Úgy érzékeltem a három héttel ezelőtti vitában, hogy a megszólaló képviselők három területen nagyjából egy irányba mutattak a kompromisszumkeresés során. Ilyen volt a hatályba léptetés is. Megítélésem szerint lehet olyan területe a törvényjavaslatnak, olyan szakasza, amely nagyjából hatályba léptethető 2002 előtt is. Itt az az alapvető rendező elv, vagy az volt három héttel ezelőtt, ami kialakult, hogy semmiképpen nem lenne szerencsés az, ha egy új választás kiírására kerülne sor a törvény hatálybalépését követően.

A másik ilyen terület volt a felügyelőbizottsági tagság. Többek megszólalása alapján úgy értékeltem, hogy itt szélesíthető az összeférhetetlenségi kör. Az intézményvezetők kérdésében is mutatkozott egyfajta kompromisszum, nevezetesen az, hogy külső bizottsági tagként számításba vehetők lennének ők maguk is. Azt gondolom, hogy ma ebben a vitában a három héttel ezelőtti vita közös nevezőjén kellene folytatni a továbbgondolkodást.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Toller László képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valószínűleg az előző hozzászólásomban az tévesztett meg valójában, hogy Turi-Kovács képviselőtársamat - én itt ültem végig - a vezérszónoklata után már nem láttam. Azóta hosszú idő eltelt, de nagyon szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy veszélyes az a játék, amit a törvény belső struktúrájában próbálnak néhányan megvalósítani, hogy csemegézünk az egyes összeférhetetlenségi szabályok között, és a hatálybalépés tekintetében differenciált szabályokat alkalmaznánk egyes összeférhetetlenségi szabályokkal kapcsolatosan.

 

 

(10.00)

 

Valójában nincs indoka ennek a csemegézésnek, mert ugyanígy a h) pont előtti szabályok tekintetében is ki lehetne mondani, hogy köztisztviselőkkel vagy közalkalmazottakkal kapcsolatos szabályok közül az orvosokra vonatkozók előbb lépnek hatályba, a pedagógusokkal meg az intézményvezetőkkel kapcsolatos szabályok később lépnek hatályba. De ugyanúgy lehetne a lemondással mint egy ilyen alapintézménnyel kapcsolatban is azt mondani, hogy mától kezdve a lemondás hatályos lesz, és az összes többi rendelkezése a törvénynek majd 2002-ben lép hatályba.

Én azt hiszem, hogy egy gömbölyű, egy jó törvényi szabályozás és koncepció került a Ház elé, és abban értek egyet Keller képviselőtársammal, hogy ezt javítsuk, és ne bonyolítsuk. Tudniillik, ha javítani együtt tudjuk, közös szándékkal, akkor biztos, hogy valamiféle nagy konszenzussal megalkotható ez a törvény; ha rongáljuk egy logikus szabályozásnak a belső tartalmát, akkor nagy valószínűséggel különböző pártok között is az elfogadás mértéke és lehetősége szűkül.

Tehát én az általános vitában azt szeretném erősíteni, hogy tartsuk magunkat az alaplogikához, és ehhez képest a jobbító intézkedéseket, akár a felügyelőbizottsági tagság tekintetében is, gondoljuk át - bár ebben is van azért vitánk.

 

ELNÖK: Megadom a szót két percre Avarkeszi Dezső képviselő úrnak, MSZP.

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Turi-Kovács képviselőtársunk olyan települési képviselőkről beszélt, akik ilyen módon jutottak hozzá különböző igazgatósági tagságokhoz, tisztségekhez, éppen azért, merthogy képviselők voltak.

Tisztelt Képviselő Úr! Nem erről vagy nemcsak erről van szó. Választókerületemben, Csepelen több olyan települési képviselő dolgozik, aki korábban volt intézményvezető, illetve önkormányzati vállalatnak a vezetője, és ezek után választották meg képviselőnek. Tehát itt nem valami osztogatásról, állásosztogatásról van szó, hanem egyébről.

Ezeknél a képviselőknél nem tartanánk helyesnek, ha a ciklus közepette megszűnne a képviselői megbízatásuk.

A másik: szintén Turi-Kovács képviselőtársunk azt mondta, hogy mi nem szeretjük a korrupció szó használatát. Nem erről van szó, hanem arról, hogy úgy gondoljuk, ennél a törvényjavaslatnál nem ez a legfontosabb kérdés, hanem inkább az, hogy valamilyen módon az önkormányzattal alá-fölé rendeltségi viszonyban lévő emberek lehetőleg ne legyenek a képviselő-testület tagjai.

Amit Perlaki képviselőtársam példának hozott, a közbeszerzést, ott már valóban a korrupció szóba jöhet. Részt vettünk néhány képviselőtársammal együtt egy magyar-szlovén-olasz tárgyaláson, ahol az olaszoknak az volt az egyik fő kérdése, hogy hogy tudjuk megakadályozni, hogy a közbeszerzésnél a maffia valamilyen módon beavatkozzon.

Épp ezért nagyon riasztóak számunkra azok a hírek, hogy a kormányzat egy - a hírek szerint - 170 milliárdos üzletnél a közbeszerzést félre akarja tenni. Azt hiszem, hogy inkább az ilyen kérdésekre kell odafigyelnünk a korrupció szempontjából.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Képviselőtársaim! Igaz, hogy egy frakcióban ülünk Turi-Kovács Béla képviselőtársammal, de az első hozzászólásomban - még mielőtt ő megérkezett - valami hasonlót vagy éppen ugyanazt mondtam, de nem az azonos platform alapján, hanem az azonos logikai menetet követve a hatályba léptetésre és az esetleges differenciált megközelítésre vonatkozóan, hiszen az eddigi vitában közöttünk az világossá vált - és az előterjesztő sem titkolta -, hogy látjuk azokat az egyébként tíz év alatt fölhalmozott, magunk előtt görgetett ellentmondásokat, amelyekre nézvést valamiféle rendet szeretnénk tenni vagy nagyobb rendezettséget elérni.

Erre tekintettel vajon állhat-e érdekünkben további három évig - az önkormányzati választások hátralévő idejére utalok - fenntartani teljes egészében ezeket az ellentmondásokat, vagy igenis megfontolhatjuk azt, hogy mint ahogy más jogszabályok differenciálnak a hatálybalépést illetően, mi is szabadon beszélhetünk erről, mert nincs olyan szabály, amely ezt adott esetben tiltaná. A közös egyetértésünk az egyedüli akadály.

Tehát ha látjuk, hogy egy célt el akarunk érni a nagyobb rendezettség irányába, akkor az eszközöket mellé lehet - ha mellé akarjuk - tenni. Egyszerűbben fogalmazva: aki a célt akarja, annak az eszközöket is akarnia kell. Ez az egyik megközelítésem.

Kovács Zoltán képviselőtársam, a Fideszből, a Vas megyei összetételt mutatta be, az értelmiséget vajon kisöpörjük-e, fönnáll-e ennek a kockázata vagy sem. Én elfogadom azt a statisztikai tényt, amit ő bemutatott, de egy egészen más következtetésre is juthatunk akkor, ha, mondjuk, megnéznénk és kigyűjtenénk, hogy a háromezer lélek alatti települések esetében az összképviselői körhöz viszonyítva hány fő az, akiről most beszélünk, tehát az értelmiség és helyi intézményvezetők.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Már-már azt gondoltam, amikor Toller képviselő urat hallottam, hogy hatalmasat léptünk előre, mert Toller képviselő úr kétpercesének az első része arról szólt, hogy netalántán tényleg - én így érzékeltem - nem kell ezt darabolni, léptessük életbe a törvényt. Ez számomra a legszimpatikusabb, ez kétségtelen.

Mi abból indultunk ki, hogy ez nem elég szimpatikus bizonyos... - feltétlenül támogatást biztosítani szükséges pártok részéről. Ha ez így van, hogy tényleg van olyan elmozdulás, hogy akár az egészet életbe léptessük, akkor azt biztosan teljes erővel támogatjuk.

Az, amikor megpróbáltuk megosztani ezeket - a tisztségek szerint kvázi, illetve a gazdasághoz való viszonyulás szerint - az egyes képviselői csoportokat, akkor az azt a célt szolgálta, hogy igenis legyen törvény, mert azt akarjuk, hogy legyen törvény. De szeretnénk, ha ez nem három év múlva hatályosulna - és ez a lényege annak, amit mi képviselünk -, hanem lehetőleg most, és lehetőleg azokon a területeken, ahol - nézetünk szerint - föltétlenül hatályosulni kell.

Engem senki nem vádolhat azzal, gondolom, hogy a háziorvosok állandó szószólója vagyok. Én azt gondolom, hogy ez most sincs így. Az én nézetem szerint ugyanis az a helyzet, hogy természetszerűleg olyasfajta differenciálás, amelyben a háziorvosok ilyen vagy olyan kivételt élveznének, aligha emelhető ki. Azt a magam részéről nem tartom reálisnak; de azt igen, hogy a gazdasági csoportokhoz tartozók esetében ez megtörténjen.

Szeretném még azt mondani, hogy ígéretet teszek arra, hogy a következő részletes vitáig megkísérelem felderíteni pontosabban és számszerűen, hogy mennyi az a képviselő, aki az önkormányzatokban kapta a tisztségét, és mennyi az, aki már tisztséggel érkezett oda. Ki fog derülni, hogy ezek az arányok mit mutatnak. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném azt mondani, először is Géczi képviselő úrnak arra a megjegyzésére, hogy itt bárki közülünk azt gondolná, hogy ettől a törvénytől lesz népszerű, és ezért érvelne a mellett, hogy szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok legyenek, én ezt nem tekintem egy igazán korrekt észrevételnek. Nekünk, szabad demokratáknak elvi meggyőződésünk tíz éve, hogy szigorú összeférhetetlenségi szabályokat kell hozni a közélet tisztaságának érdekében, és ezért érvelünk tíz éve folyamatosan és következetesen emellett minden vonatkozásban.

Ennek megfelelően tartjuk indokoltnak, hogy ha már az előző ciklusban nem sikerült meghozni ezt a törvényt, ha már az önkormányzati választások előtt nem sikerült meghozni ezt a törvényt, mi erre tettünk javaslatot, emellett érveltünk, módja lett volna a jelenlegi Országgyűlésnek is ezt megtenni. Ha már ezen törvény meghozatala az önkormányzati ciklus második évére maradt, akkor ebben a kényszerhelyzetben keresnünk kell azt a utat, amikor nem fenyegeti az összeférhetetlenségi szabályok valamennyijének azonnali hatályba léptetése számos önkormányzati képviselő egzisztenciáját. De ugyanakkor mindazokat a szabályokat, amelyek a ciklus közepén is tisztességgel meghozhatók - átláthatósági szabályok, egyéb szabályok -, azokat bizony a ciklus közepén hatályba kell léptetni.

Pozsgai képviselő úr azt mondta, hogy a törvény csak egyszerre léphet hatályba. Tessék megnézni a törvénytárat, minden törvény vagy nagyon sok törvény végén ott van, hogy egyes paragrafusai azonnal, más paragrafusai később, további paragrafusai még később lépnek hatályba. Itt ez szükséges és indokolt.

Ezért csak az osztott hatálybalépést tartjuk a magunk részéről az adott időpontban tisztességgel vállalhatónak. Kérem azokat a képviselőket, akik ezt ellenzik, gondolják még egyszer végig az álláspontjukat ebben a kérdésben.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

 

(10.10)

 

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Perlaki Jenő képviselő úrnak, Fidesz.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az előbb Avarkeszi képviselő úr érintett egy dolgot, azt, hogy valaki egy gazdasági társaság vezetője volt, és érdekes módon képviselő lett belőle, és így tovább. Az jutott eszembe róla, hogy ha a pártállami időszakban valakiről azt mondták, hogy pártvonalon fut, az azt jelentette, hogy szakmailag nem egy titán. És ez a jelenség, amiről beszélünk (Közbeszólás az MSZP soraiban.), magával hozhatja ezt a veszélyt.

Miről van szó? Arról van szó, hogy valaki, mondjuk, az egyik esetben egy párt tagjaként pályázza meg a gazdasági társaság vezető tisztségét, megkapja, és egyben képviselő is lesz előtte vagy utána, vagy megkapja valamiért a gazdasági társaság vezető beosztását, és képviselő lesz. Miről van szó? Arról van szó, hogy a biztonságuk érdekében, annak érdekében, hogy az ellenőrzés ne legyen túl szigorú, a pártokhoz csatlakoznak a különböző vezetők. Ez egyik oldalról jó, mert a pártok erősödnek szakmailag, a másik oldalról meg, ha például egy önkormányzatban az egyik oldal van a hatalmon, és, mondjuk, még az előző csoport, előző koalíció tette be a vezető tisztségbe a személyt, akkor pedig kezdődik a konfliktus, megerősödik az ellenőrzés, és kevésbé elnéző lesz a hatékonyság elemzése.

Ezt a jelenséget azért érdemes végiggondolni, tehát hogy melyiknek van több előnye; annak van-e több előnye, ha összeférhetetlenséget mondunk ki - én azt mondom, hogy ennek van több előnye -, vagy annak, ha nem.

Köszönöm. (Szórványos taps az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Toller László képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Három elvi kérdésről röviden. Az utóbbival kezdeném, Perlaki képviselőtársam hozzászólásával. Ne fetisizáljuk ezt az ügyet! Amikor az igazgatóságokba, a felügyelőbizottságokba, nagyobb városok önkormányzatainál jelölünk valakit, ha az nem éppen önkormányzati képviselő, de valamiféle konszenzus alapján történik a dolog, ugyanúgy pártkatona ott, abban a cégben, mint ha önkormányzati képviselőként ülne ott, tehát a politika azért beteszi a lábát akkor is, ha látszólag, formálisan nem legitim személy tölti be azt a tisztséget.

A másik elvi kérdés egy alkotmányossági kérdés. Három hete volt a vitában az, hogy a passzív választójogot milyen mértékben és milyen indokokkal lehet és érdemes korlátozni. A parlamenti képviselőknél a választás után egy 386 fős grémium jön létre, és a döntési lehetőség és kör viszonylag szűk. Azért az önkormányzati képviselettel kapcsolatosan, ha megnézzük ennek az összeférhetetlenségi szabálynak az elemeit, ha megnézzük az alkotmányban megfogalmazott, eleve megfogalmazott összeférhetetlenségeket és így tovább, akkor egy kistelepülésen elég szűkre szabódhat, mondjuk, a választhatók köre. Mi azért mondjuk, hogy csínján bánjunk a passzív választójog korlátozásával, tehát itt az elvi kérdés ez.

A másik ilyen elvi jellegű megjegyzés lehet a hatálybalépés. Nem a konkrét helyzeteket kell most megoldani ennek a törvénynek, hanem egy jövőbeni állapotot. Ez a meglehetősen határozott álláspontunk. De ezen belül is azért azt gondoljuk át, hogy milyen mértékben avatkozunk most az önkormányzati életbe, és ez a múlt heti vitában azért elég markánsan elhangzott. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Géczi József képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bauer Tamásnak teljesen igaza van, hogy igen problematikus az önkormányzati cégek vezetőinek testületi tagsága, abban az esetben is, ha már előbb azok voltak, és még problematikusabb abban az esetben, ha időközben választották, hiszen akkor nyilvánvaló az összefüggés.

Egyébként, ezt Perlaki úrnak mondom, ilyen probléma lelkiismereti, etikai problémát is fel szokott vetni, hiszen az a cégvezető, akit az előző ciklusban egy önkormányzati cég élére tettek, igen nagy nyomás alatt van, belső nyomás alatt is, hiszen az egzisztencia fontos, hogy amikor egy új politikai felállás bekövetkezik, akkor esetleg rózsaszínből narancsszínűvé, vagy kékből zölddé fesse át magát. Tehát ilyen szempontból egy felszabadítást is jelent majd az ilyen szabályozás a jövőre nézve.

De én is csatlakoznék Toller képviselőtársamhoz, hogy azért ez mégiscsak egy értékteremtő törvény, egy olyan törvény, amely hosszabb távra a magyar önkormányzatiságot akarja befolyásolni, és nem az a célja, hogy most ad hoc megoldást tegyen, mert ezzel a szemponttal viszont szemben áll, hogy szerintem az Országgyűlésnek semmilyen erkölcsi alapja nincs arra, hogy időközi választásokat váltson ki az ország különböző térségeiben, hogy az önkormányzatok működőképességében egy törvényi szabályozás által következzenek be változások. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy egy időközi választás, akármennyire, még ha csak egy emberről is van szó egy nagyvárosban, az egész várost magával ragadó politikai akció, ami fél évig elvonja az önkormányzat figyelmét az egyéb tevékenységekről.

Tehát ez az egyetlen indok, hogy egy már meglevő törvényszabályozás által az önkormányzatokba, megyei közgyűlésbe bekerült személyek esetében, azt gondolom, az Országgyűlésnek egyszerűen erkölcsi alapja nincs, hogy új helyzetet teremtsen ciklus közben, míg a saját magára vonatkozó szabályozásnál, az Országgyűlésre vonatkozó szabályozásnál ez az erkölcsi alapja megvolt.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak arra szeretném megkérni Toller László képviselő barátomat és polgármester urat, hogy legalább ezt a passzív választójog érvet ne használja, mert ez nem igaz.

A passzív választójogot senkinek sem korlátozzák, bárki lehet önkormányzati képviselő. Amit ez a rendelkezés korlátoz, az az, hogy ugyanakkor bizonyos pozíciókat nem tölthet be. Ez semmiféle korlátozást a passzív választójogra nem jelent. Ezt az érvet használták az országgyűlési képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi törvénnyel kapcsolatban, akkor sem állta meg a helyét, most sem állja meg a helyét.

Az erkölcsi alapról pedig annyit szeretnék mondani, hogy annak az Országgyűlésnek, azoknak az országgyűlési képviselőknek, akik itt voltak az előző ciklusban, hozzáteszem, azoknak a frakcióknak, a szabad demokrata és a szocialista frakciónak, amelyek az előző Országgyűlésben megszavazták azt az összeférhetetlenségi törvényt saját magukra, amely őket magukat is választás elé állította - már azokat a képviselőtársainkat, akik ilyen pozíciókat betöltöttek -, ez egy kisebbség volt, de a szocialistáknál egy jelentős kisebbség. Akik ezt vállalták, azoknak megvan az erkölcsi alapjuk arra, hogy hasonló követelményt az önkormányzati képviselők elé is állítsanak. El kell dönteniük, hogy mit akarnak betölteni.

Azzal már egyetértek, hogy a kistelepülési intézményvezetőknél valódi a probléma, és ezért mondtam el az általános vita három héttel ezelőtti szakaszában, hogy a magam részéről messzemenően egyet tudok érteni azzal, hogy olyan megoldást keressünk, ami nem kényszeríti a ma a testületekben ülő intézményvezetőket erre a választásra. De akinek egy felügyelőbizottsági tagságról kell lemondani a ciklus közben, azt én egyáltalán nem tekintem semmiféle morális problémának, hogy ilyen választás elé állítsunk önkormányzati képviselőket, különösen akkor nem, ha a tiszteletdíj (Az elnök jelzi az idő leteltét.) méltányos emelésével ezt megkönnyítjük. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azt látom, hogy ebben a vitában, ami itt kibontakozik, egyrészt úgy tűnik, mintha megbomlott volna az a konszenzus, amely a beterjesztéskor megvolt; bár nem gondolom, hogy így van, egyszerűen természetesnek tekintem, hogy attól, hogy több képviselő látja a törvényt, és kezd el gondolkodni a dolgokon, nyilvánvalóan az álláspontok is sokszínűbbé válnak.

Én osztom Perlaki Jenőnek azt a megjegyzését, amit tett, hogy a kistelepülések és a nagyobb települések között próbáljunk valami különbséget keresni akkor, amikor, Toller úr fogalmait használva, passzív választójogról beszél, bár ebben a megközelítésben, ahogy Bauer képviselő úr használja ezt a problémát, én vele értek egyet, és én is azt gondolom, hogy nem jelentkeznének problémák akkor, ha itt bizonyos korlátozások lépnének életbe.

A másik dolog, ahol a vitát látom: sokan azt mondják, hogy a gazdasági összeférhetetlenségi szabályoknál van mit tisztítani, a felügyelőbizottsági tagságok problémájára utalok. Itt Keller képviselő úr is úgy szólalt meg, biztatást adott a Szocialista Párt részéről, hogy ezt is vonjuk be ebbe a körbe. Én is azt gondolom, hogy ez szükséges lenne, és nyilvánvalóan lehetőségünk van elmenni egy újabb egyeztetés során arra, hogy ez meg is történjen.

Ahol itt a legtöbb gond látszik, az a hatálybalépés kérdése. Nem hiszem, hogy valaki megalapozottan tud érvelni azzal, hogy alkotmányos aggályokat lát akkor, ha a törvény némely szakaszát nem összevissza csemegézve, de valamilyen logikát belevive nem 2002-ben, hanem előbb léptetnénk életbe.

 

(10.20)

 

Azután azokat a szocialista megszólalásokat, hogy nincs erkölcsi lehetőségünk arra, hogy beavatkozzunk az önkormányzatok életébe, ezt egyszerűen nem is értem. Van egy sürgető késztetés bennünk, hogy egy átlátható közéletet produkáljunk, ezért igenis nem halasztható ez a beavatkozás az önkormányzat életében, és ez semmiféle gondot az önkormányzatok életében nem jelentene, úgyhogy tegyük meg. (Bauer Tamás és dr. Turi-Kovács Béla tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Azzal az ígérettel kezdem, hogy ez az utolsó kétpercesem, amit kértem, már legalábbis ebben az ügyben; nagy reményeket mások ne fűzzenek hozzá.

Nem kivételesen és elvi ügyekben nem is egyedülálló módon ki kell jelentenem, hogy a Bauer képviselő úr által előadottakkal teljes egészében egyet kell hogy értsek. Azt is meg kell mondanom, hogy az okfejtése számomra olyan kristálytiszta és egyértelmű, hogy ha ezt mások nem osztanák, akkor az csak kizárólag politikai elzárkózásból lehetséges.

Ami pedig az ügy érdemét illeti: amit Hargitai képviselő úr elmondott, az reményeim szerint jelentős elmozdulás abba az irányba, amelyet mi nem most, és nem azért, mert a törvényt utólag olvastuk el és most ismertük meg, hanem már a hatpárti egyeztetés óta képviselünk a szabad demokratákkal együtt, nevezetesen, hogy nem érdemes vélt vagy valós párt-, gazdasági érdekek miatt az ország elé úgy kiállni, hogy olyan törvényt fogadunk el, amely a kétharmados többséggel történő elfogadás érdekében súlyos kompromisszumokat tartalmazna.

Meggyőződésem, hogy valóban nem csemegézve, valóban egy logikai sor mentén, de elérhető, hogy az ország most érzékelje, hogy ez a parlament, ez a kormány - de most hagyjuk ki a kormányt, csak a parlamentet mondom, hogy nagyobb lehessen az egység - valóban abba az irányba kíván elmozdulni, hogy az átláthatóság, a tisztább helyi politizálás érdekében hozza ezt a törvényt. Ha ez nem így van, és egy három év múlva történő hatályosulásról beszélünk, mindenki joggal és okkal mondja azt, hogy nem tettünk mást, mint elodáztuk a problémát. (Elfoglalja helyét, majd felállva: Ja, és engedélyt kérek Toller képviselő úrtól, hogy a televízió képernyőjén kísérjem figyelemmel a további vitát.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

TÓTH IMRE (FKGP): Többen jeleztük azt, hogy a hatálybalépéssel kapcsolatos komoly polémiáinkban utoljára kívánunk szólni, magam is. Egy élő szervezetbe való művi beavatkozás mindig kockázatokkal és erős megfontolásokkal jár. Azért itt ha egy orvos diagnosztizál két problémát, sorrendet állít, és azt mondja, hogy ebben azonnal műtétre van szükség, aztán egy pihentetési idő, és utána avatkozok be a másik kérdésbe, de be akarok avatkozni, helyre akarom hozni a dolgot. Átfordítom erre a nyelvezetre: talán a hatályba léptetés differenciáltsága egy jól megfontolt fokozatosságot is üzenhet, amelyben kíméletesek akarunk és tudunk lenni, épp az önkormányzatok irányába.

Fontoljuk csak meg, hogy például akik arra gondolnak, hogy tabula rasával folytassuk majd az új választások idején, azok vajon figyelembe veszik-e azt, hogy a magyar önkormányzati választási ciklus eddigi három fordulójában 50 százalékig nagyjából országosan is újraválasztották az új testületekbe a korábbi testületek tagjait. Tehát egy jelentős, 50 százalékos átfedéssel is lehet és kell számolni. Másrészt pedig azt gondolom, hogy a gazdasági társaságokban a tagokat nem kell választásokra kiírni, ha előzetesen ők döntenek és ugyebár lemondanak a tagságukról. Ebben az esetben nincs ilyen eljárás.

A másik, hogy miért is alakul ki közöttünk éles vita abban, hogy ne legyen a gazdasági társaságokra vonatkozóan más hatályba léptetés. Én nagyon leegyszerűsíteném a kérdést. Nézetem szerint egy működő érdekháló és érdekérvényesítés köszön be ide rajtunk keresztül is, amire nem rácsodálkozom, csak konstatálni szeretném. Most már csak az a kérdés, hogy minek akarunk nagyobb jelentőséget tulajdonítani, hogy egyesek kettős gazdasági és önkormányzati befolyásukat még tovább tudják fenntartani, vagy a közéletet tisztábbá tegyük.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Toller László képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Megígérem - mielőtt engedélyezem Turi-Kovács Béla képviselőtársam távozását -, hogy utoljára kérek e tárgyban kétperces hozzászólást. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Igen, képviselő úr.

Egy nagyon fontos kérdést azért mindig mellőzünk itt az összeférhetetlenség szabályai közül, és amikor van egy ilyen gyanakvás Tóth képviselő úr részéről, akkor azt a gyanakvást én osztom. Tudniillik az átláthatósággal kapcsolatosan semmiféle szabályt nem terjesztett be senki, és semmiféle hatpárti... - bocsánat, itt van előttem a módosító, de az még nem releváns -, tehát magában a törvényjavaslatban az önkormányzati képviselők átláthatóságáról egy szó sem volt. Ha van gyanakvás, akkor az én gyanakvásom legfeljebb annak szól, hogy miért nem ezt a törvényi tényállást hozzuk be, favorizáljuk, és ezáltal teljesen átlátható lesz a testület, és utána 2002-ben majd hatályba lép az összeférhetetlenségi törvény, amikor mindenki tudja, hogy miről van szó.

Tehát ha itt egy logikai sorrendet lehetne állítani, akkor első az átláthatóság. És talán Bauer képviselőtársam emlékszik rá, hogy nekem ez volt a mániám a képviselők összeférhetetlenségével kapcsolatosan, mert az a tiszta kép és az a társadalom előtt a legnagyobb fék, ha látjuk azt, ki mit tesz, ha van összeférhető vagy összeférhetetlen bármilyen tisztsége, az a közélet előtt legyen teljesen nyilvános és nyilvánvaló. Szerintem ez a legnagyobb fék abban a tekintetben, a nyilvánosság, hogy egyáltalán ezeket a képzavarokat - hogy hol korrupcióellenes törvénynek, hol pedig összeférhetetlenségi törvénynek tituláljuk itt a parlamentben magát ezt a törvényjavaslatot, szóval ezeket a képzavarokat - talán segíti helyre tenni.

Én az átláthatóság híve vagyok itt is és az önkormányzati testületekben is.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szabados Tamás képviselő úrnak, MSZP.

 

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem két percben szót, mert a hatályba léptetés időpontjáról egy nagyon érdekes vita alakult itt ki. Úgy tudtam, azt hiszem, mindenki úgy tudja, aki itt ül ma ezen a vitán, hogy a beterjesztett törvényjavaslat egy kompromisszumos javaslat. A két legnagyobb párt, a Fidesz és az MSZP mellé a többi párt is csatlakozott végül, de mivel kétharmados törvény, ha a két legnagyobb párt bármelyike nem fogadja el, akkor ebből nem lesz törvény.

A kompromisszumos javaslat mellé sorakozott fel nézetem szerint Perlaki képviselő úr, Toller képviselő úr vagy Pozsgai képviselő úr, és akkor itt elkezdődött már a múltkor is meg most is egyfajta licitálás, hogy mit lehetne ebben szigorítani vagy másképp csinálni, mit lehetne úgy megváltoztatni ebben a törvényben, hogy én mint képviselő vagy én mint párt esetleg a választók előtt jobb színben tűnjek fel.

De ha már így van, szeretném leszögezni, hogy a Magyar Szocialista Párt egyetlen tagja sem érdekelt abban, hogy enyhe összeférhetetlenségi szabályok legyenek. Ha már ló, legyen kövér, vagyis ha már lúd, legyen kövér, bocsánat a képzavarért (Derültség.), és akkor én azt mondom, ha már a gazdasági összeférhetetlenséget az igazgatótanácsi tagokra kiterjesztjük, akkor terjesszük ki a felügyelőbizottsági tagokra is, és én el tudom azt képzelni a magam részéről, ha már elindult ez a licitálás, és a szocialista képviselők közül számosan el tudják képzelni, hogy ezt azonnal léptessük életbe.

De tessék elképzelni, kedves képviselőtársak, most ezen vitatkozunk két órája. Hány embert fog ez érinteni? Néhány tucat embert fog érinteni, tehát ez szerintem abszolút semmit nem fog jelenteni, de azért szeretném most mondani, hogy például a Fejér megyei önkormányzatban komoly problémákat fog jelenteni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nem a mi frakciókban, hét embert is érinteni fog.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Újabb kétpercest nem látok, ezért megadom a szót felszólalásra Géczi József Alajos képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én eredetileg is az átláthatóságból akartam kiindulni, és örömmel látom, hogy az utóbbi felszólalásokban és egyáltalán a mai felszólalásokban ez a kérdés egyre jobban középpontba kerül, hiszen az átláthatóságnak a közéleti szereplésre vonatkozó része elhangzott itt, Perlaki úr utalt az üvegzsebűségre, és van egy kis gond, hogy valóban a beterjesztett törvényjavaslatban nem találjuk azokat az analóg szabályozásokat, amelyek az országgyűlési összeférhetetlenségi szabályozásban megvoltak, úgyhogy jómagam is benyújtok ilyen jellegű módosító indítványokat.

 

 

(10.30)

 

Ráadásul ezek nem érintik az önkormányzati képviselők mandátumát, ezek csak növelhetik az önkormányzat iránti bizalmat.

Hadd mondjam, hogy amikor az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről folyt a vita, akkor az Európai Unió országaiból óriási érdeklődés mutatkozott a magyar törvényi szabályozás iránt, és senki nem különösebben a gazdasági összeférhetetlenség részleteit kutatta, hanem ezt a bizonyos átláthatóságot és üvegzsebűséget kutatták. Hiszen ők is úgy látták, hogy Közép-Európában nagyon fontos lenne még az is, hogy a korrupciónak és minden más ilyen lehetőségnek a törvényi szabályozás is próbálja elejét venni, próbálja ezt korlátozni. Azt remélték ettől a törvénytől, hogy ez majd ki fog sugározni a társadalomra.

Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy ha mi az országgyűlési képviselők vagy az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségét szabályozzuk, ezzel mi megszüntettük a korrupciót, mert először is, nem is ezekben a testületekben van a korrupció melegágya. Ez egy mítosz volt, a társadalomban azt hitték, hogy a képviselőknek valami óriási vagyona, óriási befolyása van, de igenis, ennek a hatására elindul egy etikai kisugárzás a társadalom többi szférája felé, a köztisztviselők, a gazdasági szféra felé. Tehát ennek van egy közvetett hatása. Mintát ad a társadalom többi részének abban, hogyan is illik, mi is az a bizonyos polgári etikett, akár a közéletben, akár a gazdaságban.

Az átláthatóság azt is jelenti, hogy a választópolgárnak joga van azt tudni, ki az, akit ő megválaszt. A közéleti tevékenységéről mindent joga van tudni, hiszen nem egészen hiteles, ha mondjuk, egy szocialista jelölt az önkormányzatba jelölteti magát, közben meg a clevelandi csendőregylet tagja. De ugyanígy nem hiteles az sem, ha egy keresztény konzervatív jelölteti magát és esetleg a munkásőrség baráti körének a tagja. Tehát ezeket a bejelentési kötelezettségeket mindenféleképpen meg kell hogy tegyük, hiszen - még egyszer mondom - közéleti kötődéseit, egyéb önkormányzati kötődéseit, gazdasági érdekeltségi kötődéseit a jelöltnek és az önkormányzati képviselőnek közölnie kell a választóival.

És szűkebb körben természetesen a választóknak joga van azt is tudni - mert itt már a magánjogok bizonyos korlátokat jelentenek -, hogy kiféle, miféle ez az önkormányzati képviselőjelölt, honnan szerezte az ő vagyonát, van-e neki három kastélya és ötven palotája. Ha van, az sem probléma, de nyilvánvaló legyen, hogy törvényes úton szerezte, és lehetőleg ne az önkormányzati képviselőségének a négy éve alatt építsen, mondjuk, kastélyt esetleg Floridában vagy csak a spanyol tengerparton. Ezért ez a bizonyos átláthatóság ebben követelményként megfogalmazódott, de szabályozásként nem fért bele. Azt gondolom, több ilyen szabályt még megtehetünk, ez belefér a törvényalkotási folyamatba, még egyszer mondom: nem billenti fel a kompromisszumot.

Tehát itt bizonyos túlzott elvárások is megfogalmazódnak néha. Azt mondják egyesek, hogy befolyástól mentesnek kell lennie az önkormányzati képviselőnek. Ez egy filozófiai-etikai fogalomként elfogadható, hogy befolyástól mentes legyen, de mindannyian tudjuk, hogy az ember, aki a világban él, mindenféle befolyásoknak alá van vetve, családon belüli, ismeretségi, baráti és mindenféle közéleti befolyások alá van vetve. A lényeg az, hogy ezek a befolyások ne vigyék félre az ő megbízatását. Tehát ezen befolyások morális keretek között, a társadalom által elfogadott keretek között történjenek, és ez ne jelentse azt, hogy a választói akaratnak nem megfelelően kezd esetleg önkormányzati képviselőként tevékenykedni. Ez jelent egyfajta mértéket, egyfajta polgári etikettet is.

Nem szabad a befolyástól való mentességet abszolút fogalomként értelmezni. Ez jogi úton nem oldható meg. Jogi úton nem oldható meg, hogy egy társadalom erkölcsös legyen, hiszen hozhatjuk a legszigorúbb szabályokat, ha ezt nem követik a polgárok, akkor a legszigorúbb összeférhetetlenség esetében esetleg annyi történik, hogy több a törvényszegés, mert még több a betarthatatlan szabály.

Ami itt nagyon fontos, sokszor elfeledkezünk róla, hogy voltaképpen itt a demokrácia intézményrendszerének a megszilárdításáról van szó. Tehát nem pusztán arról van szó, hogy a gyanús képviselőket leleplezzük és a társadalom bizalmát elnyerjük, elhitessük és bebizonyítsuk a társadalomnak, hogy mi bizony nagyon ártatlanok vagyunk, és egyfajta legitimációs frász miatt mindenféleképpen igyekezünk azt bizonygatni, hogy igenis, meghozzuk a világ legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényét, hanem arról van szó, hogy megpróbáljuk a magyar társadalomnak a demokráciába vetett bizalmát újratermelni; vagy nem is nagyon volt igazán ilyen kiteljesedett, Nyugat-Európához hasonlítható demokrácia Magyarországon, még akkor sem, ha demokratikus hagyományai igenis voltak az elmúlt évszázadokban.

Tehát itt arról is szól a mese, hogy az önkormányzati képviselők ne szakadjanak el az őket megválasztók közösségétől, hogy az önkormányzat egy társadalmasított testületet jelentsen, és ne úgy történjen, mint ahogy az elmúlt három ciklusban sokszor tapasztalható, hogy az önkormányzati képviselő vagy a polgármester azt gondolja, hogy neki valami isteni felhatalmazást adott a választói akarat, és legközelebb csak a következő választáson áll szóba az állampolgárokkal, amikor kétségbeesetten elkezd kampányolni és látja, hogy esetleg csúnya arccal néznek rá. Tehát az önkormányzatiság nem az önkormányzati testület demokráciáját jelenti, mert most sokszor előfordul, hogy bizony olyan nehéz ezeket a politikai egyensúlyokat újratermelni, az önkormányzat túlságosan el van foglalva saját belügyeivel. Az önkormányzat elsődleges célja, hogy a kényes egyensúlyok kialakuljanak, hogy mindenki kapjon egy kis morzsát, hogy esetleg megszavazzon valamilyen tervet.

Az önkormányzat társadalmasításának sokféle furcsa folyamata van. Az egyik az - talán egy kicsit abszurd, amit mondok -, ha mondjuk, az önkormányzati képviselők nem lehetnek az önkormányzati cégek vezetői, nem lehetnek felügyelőbizottsági tagok, mert ebben az esetben arra kényszerül az önkormányzat, hogy szélesebb köröket is bevonjon ezekbe a testületekbe. Természetesen ez még mindig nem azt jelenti, hogy a munkavállalónak növekedik az önkormányzatban való részvételi esélye, hiszen ide általában menedzsereket, szakembereket vagy értelmiségi, szellemi dolgozókat fognak betenni.

De ez az egész törvény - még egyszer mondom - a közjóról szól, nem pusztán arról, hogy bebizonyítsuk a társadalomnak, hogy mi olyan felhatalmazottak, ártatlanok és tökéletesek vagyunk, hogy meg tudjuk hozni, még egyszer mondom, a világ legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényét - úgysem fogják nekünk ezt elhinni. Folyamatosan kell bizonyítani mind a Magyar Országgyűlésnek, mind pedig az önkormányzati testületeknek, hogy igenis, ők méltók arra, hogy a demokrácia intézményeként tevékenykedjenek.

Itt tehát arról is van szó, hogy az önkormányzatnak tekintélye legyen, az önkormányzati képviselőnek presztízse legyen, hiszen biztos többen látták már külföldi útjukon, hogy ott az is nagyon nagy presztízs, ha valaki jelöltként szerepel, még ha meg is bukik a választáson. Ő ezzel többnek látszik, mert az emberek azt látják, hogy ő képes volt arra, hogy jelöltként odaálljon a választók elé. De nagyon nagy rangnak számít, ha valaki önkormányzati képviselő volt; volt polgármester, volt önkormányzati képviselő - ez a névjegyén rajta van. Egyébként a dán népfőiskolákon 30 százalékkal több óradíj jár annak, aki polgármester volt valahol, ott ezt tehát nem úgy kezelik, hogy megbukott valaki.

A végére szeretném mondani: ezzel a törvényalkotási kötelezettségünk nincsen befejezve, mert ez azt is jelenti, hogy olyan törvényeket is kell majd hoznunk, amelyek az önkormányzati képviselők és polgármesterek presztízsét hosszabb távon is biztosítják. Ne álljon elő olyan helyzet, hogy valaki hét-nyolc cikluson keresztül, vagy éppen Szeged környékén van, aki most a harmadik ciklusban polgármester - egyébként most nem Vásárhelyről, hanem egy kis faluról van szó, félreértés ne essék -, és valami miatt konfliktusba keveredik az önkormányzatával, és ebben az esetben azzal jár az ő esetleges bukása, hogy örökre az egzisztenciája is véget ér.

Tehát miközben követelünk az önkormányzati képviselőktől, polgármesterektől, hoznunk kell majd olyan szabályokat, amelyek ezt a politikai egzisztenciát rangosabbá teszik, és ha úgy tetszik, hosszabb távon is biztosítják, hogy aki önkormányzati kalandot vállal, ne föltétlenül csak ennek a hátrányait vagy a jogtalan előnyeit élvezze.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Körömi Attila képviselő úrnak, Fidesz. (Közbeszólás: Véletlenül valaki megnyomta.) Nincs itt.

Tóth Imre képviselő úr, ismételt felszólalás, Független Kisgazdapárt.

 

TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi önkormányzati képviselők jogállásának helyzetéről szóló törvényjavaslat általánosvita-szakaszában vagyunk, ezért néhány gondolatot szentelnék a jogi előzményeknek is.

 

(10.40)

 

A helyi önkormányzatok alkotmányos alapjait a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló '90. évi LXIII. törvény teremtette meg. A helyi önkormányzatokat a többpártrendszerű, szabad, demokratikusan megválasztott új Országgyűlés a kiépülő jogállam fontos alapintézményeként hozta létre, felváltva ezzel az 1950-től működő, szovjet típusú, hatalomkoncentrált tanácsi rendszert. A konkrét szervezet formáját az 1990. augusztus 4-én kihirdetett, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény alapozta meg. Ezzel a rendszerváltás lényeges részeként a helyi hatalom demokratikus átalakítása valójában megtörtént.

A helyi önkormányzatokról szóló '90. évi LXV. törvény három kiemelkedően fontos önkormányzati jogot rögzít. Ezek: az önállósághoz való jog, a demokratikus helyi hatalomgyakorlás joga, valamint az önkormányzati jogok bírósági védelmének joga. Ezen biztosított és ténylegesen gyakorolt alapjogok már nem tűrték meg az előző, a hatalomkoncentrációból fakadó, azzal együtt járó és egymást feltételező helyzetet, az állami, a politikai és közhatalmi pozíciókat betöltő és a gazdasági életben tisztséget betöltő személyek azonosságát.

A fenti jogok gyakorlása tiszta, egyértelmű, nagyrészt előre látható és kiszámítható szabályozást igényelt. Ennek a követelménynek csak részben tett eleget az alkotmány, a helyi önkormányzatokról szóló törvény, valamint a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény vonatkozó rendelkezései.

A felsorolt jogszabályokban foglalt rendelkezések, tudjuk mindannyian, hiányosak és hiányosak voltak. Az elmúlt tíz év gyakorlati jogalkalmazási problémái nemcsak a jogalkotókat, hanem a jogalkalmazókat is megerősítették abban, hogy hasonlóan az országgyűlési képviselők jogállását rendező törvényhez az önkormányzati képviselők vonatkozásában is szükséges az összeférhetetlenség kérdéskörének a szabályozása.

Az eddigi általános vitában többen fontosnak tartottuk pontosan érteni és megértetni azt, hogy az összeférhetetlenségi szabályok kidolgozása és a tisztelt Ház általi elfogadása nem az önkormányzati demokrácia válságának jele vagy következménye. Ez a sokéves gyakorlat alatt erkölcsileg már körvonalazódott, letisztult, jogilag is egyértelműen megfogalmazhatóvá vált elvárás. A törvényjavaslat megalkotásának oka nem hozható összefüggésbe sem az önkormányzati demokrácia megkérdőjelezhetőségével, sem a helyi önkormányzati képviselők függetlenségének kérdésével, sem a hatalmi ágak szétválasztása elvének vélelmezett sérülésével.

Az elfogadásra váró, most tárgyalt javaslat szabályai nem büntetőszabályok, az összeférhetetlenség nem büntetőjogi intézmény, így annak elvei, céljai, eljárási szabályai és szankciói is más természetűek, vagyis közjogiak. Teljesen világos, hogy a szabályozás alapvető és elsődleges célja a jövőre vonatkozóan kiszámítható és egyértelmű módon, a társadalmi elvárásoknak megfelelően biztosítani a képviselői munka függetlenségét, a nemkívánatos befolyásolásoktól mentes képviselői munka végzését.

Nem alaptalanul polemizáltunk az előző pillanatokban sem afölött, hogy a törvényjavaslat nem kezeli vagy nem elég jól kezeli a nagyvárosok és a kistelepülések eltérő adottságaiból eredő kérdéseket. A települések közötti szabályozásbeli megkülönböztetés azonban - ezt hallottuk előterjesztői oldalról is - alkotmányossági aggályokat vethet fel, ezért a javaslatban foglaltaktól eltérő megkülönböztető szabályozásra ebben a törvényjavaslatban talán nincs lehetőség; ha mégis van, azt közösen kell hogy áttekintsük.

Több képviselőtársam - Balogh László képviselőtársam és mások - többek között abbéli aggályaikat fogalmazták meg, hogy a kisebb települések esetében az értelmiség kizárása adott esetben bekövetkezhet. Gondoljunk csak arra, hogy a 3 ezer lélek alatti településeknél milyen arányban vannak jelen az intézményvezetők, és arra, hogy pár perc múlva tárgyalni fogjuk a települési önkormányzatok polgármestereinek jogállására vonatkozó jogszabályt, ahol a 3 ezer lélek alatti-fölötti településekre vonatkozóan egy limitet maga az előterjesztő is, természetesen más szempontból, de meghúz, vagyis fontos különbséget vél köztük felfedezni.

Megfogalmazódott és elhangzott olyan vélemény is, hogy a törvényjavaslat minden olyan rendelkezése, amely az önkormányzati képviselőre vonatkozik, vonatkozzon az önkormányzati bizottság nem képviselő tagjára is, hiszen érdekeltségükben azonosak. Az általános szabályoktól való eltérést pedig a kivételt jelentő speciális szabályok beiktatásával lenne célszerű jogilag megoldani. Az önkormányzati bizottságok az át nem ruházható hatáskörök kivételére nagyon komoly, akár vagyoni ügyekben is hozhatnak döntéseket, és tekintettel arra, hogy ugyanabban a döntéshozatalban vesznek részt, a bizottság nem képviselő tagjaira is a szigorú, a törvényjavaslat szerinti összeférhetetlenségi szabályok megállapítása és elfogadása indokolt.

A törvényjavaslat tartalmi hiányosságaként nyert megfogalmazást, hogy a bizottság nem képviselő tagjára vonatkozóan a képviselő-testület által megállapított összeférhetetlenség esetében nem biztosít jogorvoslati lehetőséget az arra okot szolgáltatónak.

Ezzel kapcsolatban el kell mondani, hogy jelenleg az önkormányzati rendszerben abszolút mérlegelés kérdése, hogy a képviselő-testület melyik bizottságot milyen összetétellel állítja fel, és abban milyen személyi cserét hajt egyébként végre. Függetlenül az összeférhetetlenség kérdésétől, a képviselő-testület szabadon, mérlegelési jogkörben dönthet az általa megválasztott bizottsági tagok megbízatásának megszüntetéséről. A törvényjavaslat ezt a meglévő mérlegelési lehetőséget szűkíti le akkor, amikor úgy kíván rendelkezni, hogy ahol a képviselő-testület bizottságának nem képviselő tagjával szemben összeférhetetlenségi ok keletkezik, és a bizottság tagja azt 30 napon belül nem szünteti meg, ott a képviselő-testület az érintett nem képviselő bizottsági tagságát mérlegelési lehetőség nélkül köteles megszüntetni.

Mindannyian látjuk, hogy a szabályozást az tette tehát szükségessé, hogy a helyi önkormányzati képviselőket akár intézményi, akár gazdasági, akár más oldalról érhetik nemkívánatos befolyások is. Ez nem kriminális cselekmény, ebben egyetértettünk, hanem egészen egyszerűen olyan eltérő érdekek erőteljesebb megjelenése, ami nem teszi lehetővé, illetve akadályozza, hogy egy települési képviselő a település egészéért vállalt feladatának eleget tudjon tenni.

Részemről tehát a beterjesztett javaslatnak a módosító indítványokkal való együttesét elfogadásra javaslom; reményem és reményeink szerint talán jobb hatásfokkal biztosíthatja az önkormányzatok zavartalan, törvényes munkavégzését a jövőben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Sibak András képviselő úrnak, MSZP.

 

SIBAK ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elég részletes vita zajlott már itt két alkalommal is az általános vita részeként a törvénytervezetről. Én két területtel szeretnék csupán foglalkozni.

A cél az, hogy egy átlátható önkormányzati munka, önkormányzati gazdálkodás, illetve a közpénzek mind hatékonyabb, tiszta körülmények között történő felhasználása következzen be. Ehhez a törvényjavaslat kiválasztott különféle kategóriákat, illetve eszközöket, hogy hogyan és miképpen lehet megoldani, és olyan csoportokat, amelyeknek a részvétele bizonyos mértékig veszélyeket hordoz magában, ha az önkormányzat testületében tevékenykednek.

Érinti az előterjesztés a gazdasági társaságokat, ezen belül kiemelten az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságokat vagy bizonyos önkormányzati tulajdonrésszel rendelkező gazdasági társaságokat, de nem foglalkozik a törvényjavaslat - és a hozzászólásokban is szemérmesen elmentünk mellette - a magángazdaság korrupciós lehetőségeivel. Ugyanis nem elsősorban abban vagy nemcsak abban van probléma és a lehetőség önös érdekek érvényesítésére, amikor önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság vezető tisztségviselője hajt ki magának valamifajta döntést a képviselő-testülettől, vagy netalán megkapja azt a tiszteletdíjat, amit hivatalosan lehet tudni, hiszen nyilvános, hogy ő ezt pluszban megkapja, hanem abban, ha az a képviselő, aki az önkormányzattal szorosan, rendszeresen gazdasági kapcsolatot tart fenn, valamilyen szolgáltatást végez az önkormányzat részére, és ez a szolgáltatás nem egy egyszeri alkalommal - tehát mondjuk, egy pályázaton való részvétellel, egy egyszeri beruházásban való részvétellel -, hanem rendszeres szolgáltatásnyújtással kapcsolódik össze.

 

(10.50)

 

Van természetesen ebben a javaslatban egy érintőleges pont, amely erre vonatkozik, az f) pont, de ez nagyon szűken, önkormányzati feladat ellátására vonatkozóan jelzi ezt. Az önkormányzati feladatok törvényben meghatározottak, ezen kívül az önkormányzatok nagyon sok olyan tevékenységre kötnek szerződést, ami jelentős pénzek, önkormányzati pénzek felhasználását teszi lehetővé. Amennyiben képviselő ilyen gazdasági társaságban érdekelt vagy személyében érdekelt, akkor úgy gondolom, hogy tevékenységével jelentős egyéni érdekeket szolgálóan tudja befolyásolni az önkormányzati döntéseket.

Az, ami itt elhangzott és valószínűleg módosító javaslatokban majd meg fog jelenni, hogy az átláthatóság mentén jelenjenek meg ezek az egyéni, személyi érdekeltségek, akár egy ilyen bevallásban, akár más formában, úgy gondolom, segíthet rajta, hogy ez a lehetőség szűküljön, de szerintem a törvénynek ebben a vonatkozásban is szükséges lenne valamifajta szigorítást megtenni, amelyre vonatkozóan természetesen módosító javaslatot nyújtottam be.

A másik kérdés, ami mentén itt igen komoly polémia alakult ki, ez az intézményvezetők helyzete, illetve részvétele. Mint kiderült, itt nem frakciók vagy politikai irányzatok között van véleménykülönbség, hanem személyek között, kinek-kinek a tapasztalata alapján. Megítélésem szerint az intézményvezetők részvétele a képviselő-testületi munkában sokat javított a képviselő-testületek munkájának minőségén. De ha valaki az elmúlt kilenc év történéseit, különösen a kistelepüléseken történt eseményekre figyelemmel végiggondolja és visszagondol azokra az esetekre, amelyek igen nagy port vertek fel, akkor ezeknek a botrányos eseteknek a főszereplője általában egy kistelepülés iskolaigazgatója, intézményvezetője, háziorvosa és a polgármester, illetve a képviselő-testület egy része volt.

A mellett a kétségtelen előny mellett, hogy az intézményvezetők a minőségi munka felé vitték el a testületek tevékenységét, látni kell, hogy óriási személyes befolyással rendelkeznek a település lakóinak bizonyos rétegében vagy talán a település lakóinak nagyobb részében, hiszen akár a háziorvosról beszélünk, akár egy iskolaigazgatóról, sok olyan kapcsolódási pont van - személyes kapcsolódási pont -, amely mentén a befolyását, az elképzeléseit tulajdonképpen felemelheti a közvélekedés szintjére.

A törvénytervezet ilyen szempontból az én részemről támogatható, amely megtiltja, hogy a költségvetési szervek vezetői részt vegyenek a képviselő-testület munkájában, pontosan arra hivatkozással, hogy ezek a befolyásoló lehetőségek, túlsúlyos személyek ne vegyenek részt az önkormányzat ilyen jellegű döntéseiben.

Nem értek egyet azokkal a képviselőtársaimmal, akik úgy gondolják, hogy ezzel kvázi az értelmiséget zárják ki a kistelepülések képviselő-testületeiből. Ott van iskolaigazgató, ahol van iskola, tehát ahol vannak más pedagógusok is, akik aktuálisan nem igazgatói feladatot látnak el ugyan, de annak a településnek mégiscsak az értelmiségi rétegéhez tartoznak. Tehát ha ők kerülnek be netalán a képviselő-testületbe, úgy gondolom, hogy az ő munkájuk is sokat segíthet és javíthatja ennek a testületnek a működését. Tehát nem értek egyet azzal, hogy ezzel a döntéssel tulajdonképpen megfosztjuk ezeket a kistelepülési önkormányzatokat az értelmiség gondolkodásától, tudásától, lehetőségeitől.

Ugyanakkor a döntés-előkészítésben szükség van a tevékenységükre, és korábban már Pozsgai Balázs képviselő úr is felvetette - az előző vitában is felvetődött -, hogy az intézményvezetők kizárását a bizottságokból talán enyhíteni kellene. Ez nem egy ilyen kis sebtapasz arra, hogy a másik képviselő-testületből kizárjuk őket, hanem a döntés-előkészítés szakmaiságának, szakszerűségének javítását jelentené amellett, hogy végül is a képviselő-testület kompetenciájában maradna a tényleges döntés.

Mint ahogy itt az előbb már elhangzott, a bizottságokba a külső tagokat a képviselő-testület hívja be, illetve ő dönt róla, hogy ebben dolgozhatnak-e vagy sem. És ha egy képviselő-testület úgy gondolja - mindennek ellenére -, hogy az ő intézményvezetőjének vagy vezetőinek helye van egy ilyen szakmai előkészítő bizottságban, akkor ezt a lehetőséget fenn kellene tartani, és ezzel tulajdonképpen azt a fajta tudáshiányt, amire néhány képviselőtársam felhívta a figyelmünket a testületből való kizárásuk esetén, vissza lehetne pótolni. Bár én úgy gondolom, hogy ha valaki egy iskolaigazgatói állást vállalt és ezt megpályázta, erre felkészült, akkor van olyan belső ambíciója a település közélete iránt, hogy egyébként is segíti a testület munkáját.

A magam részéről tehát úgy gondolom, hogy ebben az eredeti előterjesztést meg kellene tartani, illetve bizonyos módosítással a bizottsági tagság vonatkozásában módosító javaslat elfogadásával konszenzusra lehet jutni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Szabados Tamás képviselő úrnak, MSZP.

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon nehéz már ezek után, a pro és kontra vita után elmondani azt, amit eredetileg akartam; helyette engedjék meg, képviselőtársak, hogy néhány dologra én is reagáljak, tehát azokra a neuralgikus pontokra, amelyekben nincs egyetértés.

Itt jól lehetett látni, illetve hallani három héttel ezelőtt is és most is az egyes képviselők társadalmi állását, hogy honnan jöttek, milyen társadalmi közegből, fővárosból, nagyvárosból, kistelepülésről, listás képviselő avagy egyéni képviselő, akinek, mondjuk, más településekre is van rálátása. Tehát a különbségek - már több képviselőtársam rámutatott - nem az egyes képviselőcsoportokban és egymással szemben fogalmazódnak meg, hanem inkább élethelyzettől függően, tehát hogy ki honnan jött. Ezért van, aki az egyik részét hangsúlyozta jobban, van, aki a másik részét hangsúlyozta jobban.

Aki például inkább a gazdasági összeférhetetlenségről szóló passzusokat hangsúlyozta, az abból a modellből indult ki, ahol ezek a gazdasági összeférhetetlenségek egyáltalán létrejöhetnek, főleg a nagyvárosokban, a fővárosban, a megyékben, tehát a megyei önkormányzatokban és néhány kisebb városban, tehát ott, ahol ez ténylegesen előfordulhat, ahol az önkormányzatnak ilyen gazdasági társulásai vannak.

Úgy néz ki, hogy ebben kezd, ha nem is konszenzus, hanem az egymásra licitálás után egy olyan új kompromisszum kialakulni az írásos kompromisszum után, hogy a gazdasági összeférhetetlenségben legyünk szigorúak, és a gazdasági összeférhetetlenségben, a hatályba léptetésben legyünk még szigorúbbak.

 

(11.00)

 

Magyarán szólva: a törvény elfogadása után rögtön léptessük hatályba a gazdasági összeférhetetlenségről szóló passzusokat. Ezt is el tudom fogadni, bár amikor elkezdtük a vitát, nekem olybá tűnt, hogy a két nagy frakció között történt egy kompromisszumkötés - kompromisszumos szöveget tártak elénk -, ezeket igazándiból nem fogjuk felnyitni. De a magunk részéről, és ezt a szocialista képviselőtársak felszólalásából lehetett hallani, hajlunk arra, hogy elfogadjuk azt a Kisgazdapárt, illetve a Szabad Demokraták Szövetsége által szorgalmazott hatályba léptetési időpontot, hogy rögtön léptessük életbe, még azt is, hogy az igazgatótanácsi tagságon kívül ezt a felügyelőbizottsági tagságra is ki lehetne terjeszteni.

Más dolog - és most szeretném egy új részét megvilágítani - az intézményvezetők összeférhetetlenségéről szóló passzus. Hiszen eddig két dolgot említettek, egyrészt azt mondták, például Tóth Imre és Balogh képviselőtársam, hogy ezzel a helybeli értelmiséget a kistelepülésen hátrányba hozzuk, ez igaz is; másrészt azt mondták, hogy olyan előnybe hozzuk, mondjuk, az iskolaigazgatót vagy a háziorvost, ami jogtalan. Bár tudom, hogy egy törvénybe érzelmi dolgokat nagyon nehéz belefoglalni, de azért, képviselőtársak, tessék egy kicsit arra is gondolni, hogy mondjuk, egy hétfős testületben - ez nagyon kis település, ezer alatti lélekszámú település -, mondjuk, a háziorvos vagy az iskolaigazgató bár nem kapálódzik az után, hogy ő önkormányzati képviselő legyen, az ottani hierarchiában elfoglalt helye alapján általában az állampolgárok fel szokták kérni.

Ott vannak olyan társadalmi szokások, hogy ha most ezután kategorikusan megtiltjuk, hogy mondjuk, az óvodavezető, az iskolaigazgató vagy a háziorvos önkormányzati képviselő lehessen, ezt ezek a helyi társadalmak nem úgy élik meg, mint mi, hogy egy törvény erejénél fogva nem lehetnek ezek, hanem valamilyen oknál fogva, főleg úgy, hogy a gazdasági összeférhetetlenség mellé is tesszük ezt a dolgot, hát valamit hozzágondolnak az emberek. Magyarán: ez az én olvasatomban erkölcsi presztízsveszteséget is jelent. Én azért nem lennék ennyire rigorózus, hiszen tessék elképzelni, egy iskolaigazgató valóban tud-e és úgy tud-e lobbizni, ahogy például egy gazdasági vezető tudna. Miért lobbizik egy iskolaigazgató, ha lobbizik? Hogy az iskolája vagy az óvodája jobb helyzetbe kerüljön.

Azt mondom, hogy egy iskolaigazgatónak az ezekben a testületekben való részvétele - mondjuk, egy hét vagy kilenc tagú testületben kistelepülésen - a szakmaiságot is erősíti; azt a szakmaiságot, amit például az elmúlt ciklusban az oktatási törvény módosításakor nagyon nehéz volt megoldani, hogyan tudunk olyan hozzáértő embereket találni az önkormányzatok hivatalába, hogy érdemben el tudjon bizonyos dolgokat iskoláról vagy óvodáról a helyszínen bírálni. Ott az iskolaigazgató, az óvodavezető vagy a háziorvos a szakmaiságot is képviseli, és egy hét tagú testületben még bizottságok sem nagyon működnek, hogy külső tagként ott működhessenek.

Tehát én az összeférhetetlenségnek ezt a részét legalábbis átgondolatlannak tartom, és Tóth Károly képviselőtársammal be is adtunk módosító indítványt ennek a feloldására.

A másik ilyen problematikus dolog, amit Perlaki Jenő és a mi képviselőink közül is néhányan említettek, hogy a preambulumban mintegy korrupcióellenes törvény tüntetődik fel ez a törvényjavaslat. Ez szerintem mindenre jó, de erre nem, és azt hiszem, ezt többen is osztjuk itt. Helyette viszont meg kellene oldani, ahogy az országgyűlési képviselőknél is, az átláthatóságot. Tehát én maximálisan támogatom a Perlaki úr és többek által is elmondottakat, hogy az átláthatóságot - az üvegzsebűséget, ahogy ezt ön, képviselő úr, megfogalmazta - vagyonnyilatkozattal vagy egyéb más módon biztosítani lehessen, mert ezt ez a törvényjavaslat jelen állapotában sajnos nem tudja teljesíteni.

A harmadik ilyen: a gazdasági összeférhetetlenséget egy kicsit, hogy úgy mondjam, túl elnagyoltnak tartom. Általában beszél gazdasági összeférhetetlenségről, általában beszél igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tagságról, a tulajdonhányadtól függetlenül. Van olyan vállalat például általam ismert önkormányzatban, ahol önkormányzati földtulajdonon egy magánvállalat épült fel, de ez ennek a törvénynek alapján, ha a törvény betűjét szigorúan betartom, az ott lévők a gazdasági összeférhetetlenség miatt ki lennének tiltva a képviselő-testületekből. Tehát ezt is cizellálni kellene, erre is adtunk be módosító indítványt.

Egészében véve nekem is az a véleményem, hogy erre a törvényre szükség van. Befejezésül arra szeretném kérni főleg a két nagy párt képviselőit, hogy az egymásra licitálást próbáljuk meg abbahagyni, próbáljunk meg visszatérni a kompromisszumos javaslatokra, mert szerintem a dolog túllicitálása esetleg olyan következményekkel fog járni, amit vagy az egyik, vagy a másik fél nem tud elfogadni, és akkor csak felesleges politikai vitákat indukálna ez a kérdés, amire nincsen szükség.

Befejezésül: a törvényjavaslatot egészében a magam részéről támogatom, és azt hiszem, a szocialista képviselőcsoport részéről is támogatjuk.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Dr. Kontrát Károly tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy a vége felé közeledik ez a vita, legalábbis az általános vita. Sok-sok módosító javaslatról fogunk még a részletes vitában beszélni, és most az általános vita végén egyetlenegy kérdést szeretnék felvetni, amely mintegy tanulságként alakult ki bennem ezt a vitát is hallgatva és egykor az országgyűlési képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi vitát is végigkövetve.

Én azok közé tartozom - közéjük tartoztam az előző ciklusban is -, akik nagyon határozottan szorgalmazzák az ilyen fajta összeférhetetlenségi szabályokat, mert azt gondolom, a magyar közélet egyik alapproblémája a közélet tisztasága, az, hogy a magyar társadalomban - mint ezt számos közvélemény-kutatás is mutatja - nagyon rossz vélemény van a politikai elitről és a politikai élet résztvevőinek a tisztaságáról, és ez nagy baj, mert ez az egész demokratikus politikai rendszert illetően alakít ki egy rossz közvélekedést. Másfelől viszont azt lehet tapasztalni ma is és lehetett tapasztalni három hete is meg három évvel ezelőtt is, hogy nagyon kínlódik az Országgyűlés, amikor egy működőképes összeférhetetlenségi szabályozást akar kialakítani.

Azt gondolom, hogy itt egy nagyon súlyos problémával állunk szemben. A legjobb lenne, ha összeférhetetlenségi törvényeket nem is kellene alkotnunk, és azért nem kellene összeférhetetlenségi törvényeket alkotnunk, mert a társadalomban, a politikai élet, általában a közélet résztvevőiben törvényes szabályozás nélkül is megvannak azok, hogy úgy mondjam, illemszabályok, hogy egy közéleti szereplőnek mi mindent nem illik csinálnia. Azért kényszerülünk ilyen törvényes szabályozásra, mert ilyen illemszabályok Magyarországon nem vagy nagyon korlátozottan működnek.

Mondok egy nagyon egyszerű példát: tíz évvel ezelőtt született egy olyan összeférhetetlenségi szabály az akkori Országgyűlésben, hogy polgármester nem lehet országgyűlési képviselő - talán még emlékeznek rá -, nem egészen függetlenül attól az információtól, hogy egy szabad demokrata képviselő főpolgármesternek el akar indulni, Demszky Gábor.

 

(11.10)

 

Akkor, négy év elteltével a szocialista-szabad demokrata kormánytöbbség ezt az összeférhetetlenséget megszüntette, miközben az akkori jobboldali ellenzék ezt a megszüntetést nagyon helytelenítette. Azt gondoltuk akkor, hogy nem helyes teljesen kizárni az Országgyűlésből az önkormányzati szféra képviselőit, a polgármestereket. De arra nem gondoltunk, akik támogattuk ezt a megszüntetést, hogy négy év múlva tele lesz az Országgyűlés polgármesterekkel. Mert, azt hiszem, ha ennyire gyakori, hogy polgármesterek ugyanakkor országgyűlési képviselők is, az nem egy szerencsés állapot. Egyrészt sok esetben általában nem lehet jól ellátni a két tisztséget, és az sem helyes, ha az országgyűlési döntésekben az önkormányzati polgármesteri szempontok ilyen nagy súllyal vannak jelen. Azt gondolom, hogy ebben az esetben is a pártok részéről - akiket persze az vezetett, hogy egy polgármesternek a választáson sokkal jobbak az esélyei, mint egy ismeretlen valakinek, és ezért jelöltek ennyi polgármestert képviselőnek, és itt valamennyi pártról van szó - nem működött semmiféle önkorlátozás ebben a kérdésben.

Egy kicsit ugyanez a helyzet a gazdasági összeférhetetlenséggel is. Ha illemszabály lenne, hogy önkormányzati képviselőt ne ültessünk be felügyelőbizottságba meg igazgatótanácsokba, akkor nem lenne szükség arra, hogy ezt törvényben rögzítsük, és azokban a valóban szükséges kivételes helyzetekben el lehetne fogadni a dolgot. Ha illemszabály lenne, hogy ne legyen általános, hogy az önkormányzati intézmények vezetői maguk ülnek be az önkormányzati testületekbe, akkor ez egy körzeti orvos vagy egy iskolaigazgató esetében, aki az adott település legtekintélyesebb közéleti szereplője, nem okozna gondot. Csakhogy a gyakorlat nem ez, hanem az, hogy az önkormányzati képviselők sok helyen egymást jutalmazzák a gazdasági tisztségeknél - ha rossz szándékúak lennénk, akkor azt mondhatnánk, hogy egymást lekenyerezik ezekkel a tisztségekkel.

Ha viszont törvényben akarjuk áthidalni ezt a problémát, vagyis normatív szabállyal, akkor nem tudunk olyan szabályt alkotni, amely a sok-sok különböző helyzetet és feltételt egyaránt jól tudná kezelni. Tehát azért kínlódik itt az Országgyűlés az önkormányzati képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályozásnak egy törvényben való megalkotásával, mert 2000-ben meg 2001-ben a magyar társadalomban ezek az illemszabályok, ezek az önkorlátozási szokások sajnos még nem működnek. Azt szeretném még ehhez hozzátenni, hogy az itt képviselt pártok sem tesznek sokat azért, hogy az önkorlátozás kialakuljon. Mert bizony a pártoknak, abban a pillanatban, amint valahol az országban valamilyen szinten megszereznek egy hatalmi pozíciót, az első dolguk az, hogy ebben a hatalmi pozícióban a híveiket megjutalmazzák különböző tisztségekkel, különböző módokon. És bizony ez nem elsősorban az önkormányzatoknál van így, így van ez nagyon sok szinten.

Mi, szabad demokraták már ez első ciklusban is azért harcoltunk, amikor az akkori MDF-es pénzügyminiszter ajánlotta valamennyi frakciónak, hogy az állami vállalatok felügyelőbizottságaiba küldjenek országgyűlési képviselőket, akkor mi azt mondtuk, hogy nem, nem fogunk ezzel élni. Pedig megvolt a lehetőségünk, és akkor még nem volt összeférhetetlenségi törvény, ami ezt tiltotta. És kiharcoltuk - nagy harc volt - a második ciklusban, hogy legyen ilyen összeférhetetlenségi törvény. De nem elég törvényt alkotni, hanem önkorlátozás kell valamennyi párt részéről, az egész közélet részéről, hogy a megszerzett hatalmi pozíciókat ne arra használjuk, hogy gazdasági pozíciókba, területfejlesztési tanácsi pozíciókba és minden elképzelhető pozícióba ültetjük a saját híveinket, és ezzel jutalmazzuk meg őket azért a politikai támogatásért, amit a választások előtt, után nekünk nyújtottak.

Azt gondolom, hogy ez az igazi kulcskérdés, és ha ebben lesz haladás, változás a mai állapotokhoz képest - mert azt kell mondanom, hogy, mondjuk, a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest, miközben a törvényi szabályozás lassan javul, mert egymás után alkottunk összeférhetetlenségi törvényeket, a nem törvényi szokás inkább romlik, és ez olyan helyzetet teremt, amikor az egész magyar közélet és az egész magyar politika megbecsülése a polgárok részéről az, ami folyamatosan romlik. Nagyon nagy kérdés, hogy el lehet-e érni ebben fordulatot. Azt gondolom, hogy egy ilyen összeférhetetlenségi törvénynek nemcsak az a fontos része, hogy milyen konkrét szabályokat állít fel az egyes pontokon. Az összeférhetetlenségi törvény is egy üzenet, hogy mit várunk el, mit tart helyes iránynak a politika abban, hogy a közélet különböző szereplői a megszerzett pozíciókat hogyan használják fel egyéb előnyökre.

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

Mondok még egy utolsó példát. Önkormányzati képviselők, önkormányzati testületek tagjai tanulmányutakra szoktak utazni szerte a világon - valamennyien tudunk erről. Nincs olyan jogszabály, nem hozható olyan jogszabály, amely azt mondaná, hogy, mondjuk, Dél-Amerikába utazni a városi közlekedés tanulmányozására milliós költségekkel megengedhető-e, vagy, mondjuk, Szlovákiába utazni ugyanebből a célból. Nem lehet jogszabállyal differenciálni, hogy mi az, ami megengedhető, és mi az, ami nem. Holott ezek az utak kisebb részben tanulmányutak, nagyobb részben egymás megjutalmazását jelentik. Itt megint csak az önkorlátozás és a közéleti illem segíthet, annak kell segítenie. De ezzel a törvénnyel is, ha megalkotjuk, és ha nem teszünk engedményeket a felügyelőbizottság kérdésében, mint ahogy a benyújtott törvényjavaslat tesz, ha keressük a hatályba léptetésnél is a lehetséges keménység útját, az üzen abban a tekintetben is, hogy mit tartunk fontosnak, elvárhatónak azokban a kérdésekben, amelyeket magában a törvényben nem tudtunk szabályozni. Ezt tartom a legfontosabbnak az összeférhetetlenségi törvény létrejötténél.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Toller László képviselő úr.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen egyetértek Bauer Tamás minden elvi jellegű megnyilatkozásával, csak nekem az a gyanúm, hogy kicsit túllőtt a célon a kívánalmak tekintetében. Hiszen mintha elfeledkeznénk napjaink gyakorlatáról - és erről az előző kétpercesemben röviden szóltam. Nem az a gond itt, hogy maguk az önkormányzati képviselők milyen tisztséget töltenek be egy-egy gazdasági társaságban - ez a kisebb gond. A nagyobb gond az, hogy a pártok holdudvara jelenik meg ezekben a gazdasági társaságokban, és a testületek látszólag független jelölteket és független személyiségeket választanak az önkormányzati gazdasági társaságok élére, igazgatóságaiba, felügyelőbizottságaiba, akikről a helyi közélet valamennyi szereplője, de a lakosság döntő többsége is tudja, hogy bizony megvan az a pártkötődésük, affinitásuk - akár a helyi, akár a központi hatalomhoz -, amely kétessé teszi, hogy ezek a nemes elvek érvényesüljenek. Ha a szabályozás szintjén gondolkodunk, akkor valószínűleg ezt a részt is kezelni kellene valahol, de ezt nem az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségével kapcsolatos törvényi szabályozásban kell keresni.

A másik elvi jellegű megjegyzés még az előző vitához tartozik. A passzív választójog korlátozásával kapcsolatos megjegyzésemnek nem minden jogalap nélküli a története, hiszen az Alkotmánybíróság vezette le az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben, egy indoklási részben azt, hogy ennek mi a tartalma, és meddig mehet el a szükséges szabályozás ezen a területen. Tehát a forrást az Alkotmánybíróságtól vettem, valószínűleg akkor ott kellene kritikai elemzés alá venni ezt a megállapítást.

Köszönöm.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Örülök, hogy Toller képviselő úr az elvekben egyetért velem, csak ez nem elég. Azzal a konkrétummal kapcsolatban, amit felvetett: olyan kategória, hogy a pártok holdudvara, nincs. A pártok holdudvarának nincs szavazati joga a döntésekben, az önkormányzati képviselőknek van. Tehát az összeférhetetlenségi törvényt nem lehet azzal lelőni, hogy úgyis a híveiket beültetik. A hívek, az egy más kategória. A képviselő az, aki szavaz, és a törvény róluk szól - ennyi a különbség.

Ami a holdudvart illeti, tartalmilag egyetértek azzal, hogy ez a gond, de amiről beszéltem, az a bizonyos önkorlátozás, az a bizonyos közéleti illem oldhatja meg vagy enyhítheti a holdudvar, a barátaink, az üzlettársaink, az osztálytársaink, a kollégiumi szobatársaink beültetését a különböző pozíciókba minden szinten, az országostól a helyiig.

Köszönöm szépen.

 

(11.20)

 

ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Toller Lászlónak adom meg a szót.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a képviselő úr egyetértését. Az a gondom ezzel a túlzó elvárással, hogy a hatályos jogszabályi keretek között igazán nehezen értelmezhető, tudniillik senki nem adott választ arra - már az elmúlt általános vitában is foglalkoztunk ezzel a kérdéssel -, hogy az önkormányzati testületek a tulajdonosi jogukkal hogyan tudnak élni a saját gazdasági társaságaikban, amelyek relatíve elkülönült társaságok, de egy csomó többségi tulajdonú vagy százszázalékos önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság van. A dilemmát nem tudjuk feloldani, legfeljebb úgy, hogy azt mondjuk, hogy az alapító okiratban olyan tulajdonosi jogokat kötünk ki, hogy a testület mindent eldönt a gazdasági társaság helyett. Ez sok szempontból piacellenes.

A másik oldalról a menedzsment irányításával kapcsolatosan ma teljesen tisztázatlanok a feladat- és hatáskörök az önkormányzati törvény szintjén is, és nincs ilyen speciális szabályozás magában a Gt.-ben sem, hogy ez esetben mik a lehetőségei a testületeknek. Tehát itt az elvi és a perszonális kérdést elég nehéz különválasztani a hatályos jogszabályok keretei között.

Ha jól emlékszünk arra, hogy milyen ellentmondásos döntések születtek privatizációs ügyekben - önkormányzati cégek félig történő vagy teljes privatizációja tekintetében -, akkor itt a tulajdon védelmével kapcsolatos dolgokat nem igazán tudjuk értelmezni csak ezen az egy törvényen keresztül.

 

ELNÖK: Perlaki Jenő képviselő úr következik.

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Bauer Tamás az illemszabályokról beszélt és az önkorlátozásról. Azt gondolom, a magyar közéletben jelentős szerepe kell legyen annak, hogy az etikai normákat betartsuk. De ha mi most új etikai normákat szeretnénk - vagy puhábban fogalmazva: illemszabályokat - létrehozni, akkor ez hogyan is működne? Ez úgy működne, hogy valami chartát, vagy valami kódexet csinálnánk, amely ilyen önkormányzati illemkódex? Ennek egy kicsit jobb formája az, ha pontosabban fogalmazunk, és elmondjuk vagy leírjuk a törvényben azt, hogy mik a normák.

De azt gondolom, hogy egyébként a normákat, a társadalom jogkövető képességét és közfelfogását jó lenne egy ilyenfajta etikus irányba vinni, hiszen az önkormányzatokban a felelősség sajnos nagyon-nagyon szétoszlik és szinte érvényesíthetetlen. A felügyelőbizottsági tagoknak vagy az igazgatótanácsi tagoknak is szinte érvényesíthetetlen a felelősségük. Így aztán azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban is inkább normákat, mint illemszabályokat kellene megfogalmazni.

Amit azzal kapcsolatban mondott, hogy a polgármesterek nagy számban vannak az Országgyűlésben, ennek ellenére is azt gondolom, hogy az önkormányzatokon keresztül megvalósuló vagy megfogalmazódó olyan választói érdek, aminek az önkormányzaton keresztül lehet megfelelni - sorolhatnám az önkormányzati feladatokat -, abból a szempontból még talán kevesen is vannak, mert az nem olyan nagyon erősen érvényesül, az önkormányzatok hangja egy kicsit halk az Országgyűlésben. De emellett szakmailag igen nagyon jó, hogy körünkben vannak ezek a polgármesterek.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Bauer Tamás képviselő urat illeti a szó.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem gondoltam, hogy ezt még egyszer el kell mondani: az nem igaz, hogy a tulajdonos csak a képviselő-testület tagjainak a jelenlétével érvényesítheti a maga akaratát! Ezzel érveltek annak idején, amikor az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről volt szó. Akkor mi azt mondtuk, hogy nem igaz, hogy az állam csak önkormányzati képviselőt ültethet a felügyelőbizottságba, akit megbíz a maga álláspontjának a képviseletével, ugyanez igaz egy városi önkormányzatra is. Magát a menedzsmentet is kinevezi az önkormányzat, és megmondja neki, hogy mit akar tőle, és ha mást csinál, akkor elküldheti, és ugyanígy a felügyelőbizottság tagjait is kinevezi - szakemberekből -, megmondja, hogy mit vár tőle, és ha nem azt csinálja, akkor felmenti. Ez így működik mindenütt! Miért kellene magát a képviselő-testület tagját ültetni akár az igazgatóságba, akár a felügyelőbizottságba? Ennek az érvelésnek a logikáját nem tudom belátni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Géczi József Alajos képviselő úr következik.

 

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívánom az Országgyűlés kormányzati oldalát az ellenzéken belüli árnyalati véleménykülönbségekkel, vitákkal hosszasan szórakoztatni, de a baloldal már járt úgy a történelemben, hogy bizonyos utópiákat rá akart erőltetni a valóságra, és itt ez a bizonyos holdudvar kifejezés nem létezik. Szerintem a jog, bizonyos ideákat megcélozva, a valóságra jön létre, tehát a jogot a valóságra alkotják, és ha nem számolunk a szociológiai következményekkel, akkor bizony a kiváló erkölcsi tisztaságot megcélzó törvényből egy abszurdum is keletkezhet.

Csak egy példát mondanék. Teljesen világos, hogy abban az esetben, ha ezek a változások bekövetkeznek, egészen más lesz a motiváció azok számára, akik képviselők akarnak lenni.

A mostani anyagi feltételek között - miután most már nem lehet felügyelőbizottságban, igazgatótanácsban tag egy adott képviselő - csak az engedheti meg, hogy önkormányzati képviselőként induljon nagyobb településeken, ami sok munkával jár, akinek megvan hozzá a megfelelő egzisztenciája, tehát ez azt is fogja jelenteni egyébként - mindez nagyon szép, de szembe kell néznünk vele -, hogy bizonyos, a középosztály alsóbb részei - nem beszélve a szegényebb társadalmi csoportokról, akik eddig sem voltak túlságosan esélyesek, hogy önkormányzati képviselők legyenek - nem fognak ebbe az irányba törekedni, tehát ebből kiesnek.

Továbbra is azt mondom, hogy nagyon helyeslem a közélet tisztaságára és egyébre vonatkozó érveket, de számomra ennek a törvénynek is a részvételi demokrácia, azaz az önkormányzati demokrácia társadalmasítása a legfontosabb célja, azaz hogy ne befelé forduló elitista önkormányzatok legyenek, hanem azt a város lakossága, a választók magukénak érezzék. Persze ez is egy idea, de törekedni kell erre. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kapcsolatban, ami Bauer Tamás és Toller László megszólalása kapcsán Bauer képviselő úr felszólalásában előjött, én az ő álláspontját osztom. Tehát nemcsak arról van szó, hogy nyilvánvalóan a tulajdonost nem kell hogy a képviselő képviselje, hanem száz oknál fogva nem is szerencsés.

A hézagos szabályozás igaz azon a területen, amit Toller László szóba hozott. Közel voltam ehhez a gyakorlathoz önkormányzati emberként hosszú ideig, és azt látom, hogy egyszerűen az a helyzet alakul ki, hogy ha képviselő képviseli ezeket a tulajdonosi érdekeket, bár ezt tenné, de sokkal inkább lobbiérdekeket képvisel, és az adott cég érdekeit képviseli a tulajdonossal szemben. Mi, akik az önkormányzatok világában szocializálódtunk, nagyon jól tudjuk, hogy a világ sokkal inkább így működik, még ha ezt nem is mondjuk ki.

Ezért én is azt az álláspontot osztom, hogy szerencsés oda más egyéneket ültetni, és nem feltétlenül önkormányzati képviselőket.

Ezért én továbbra is arra biztatom a szocialista frakciót is, hogy gondolkodjunk azon, hogy itt szigorítsuk ezeket a szabályokat vagy terjesszük ki. (Szórványos taps.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A felszólalók sora véget ért. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem.

Megkérdezem Kontrát Károlyt, hogy kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. (Dr. Kontrát Károly: Nem, köszönöm.) Nem kíván válaszolni.

Az általános vitára lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a mai ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk a következő napirendi pont tárgyalására.

 

Soron következik a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása.

 

 

(11.30)

 

 

Az előterjesztést T/2065. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2065/2-5. számokon kapták kézhez.

Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a naprendi ajánlás szerint tízperces időkeretben.

Ismertetem a felszólalók sorrendjét: Perlaki Jenő, Fidesz-Magyar Polgári Párt; Pozsgai Balázs, Magyar Szocialista Párt; Bernáth Varga Balázs, Független Kisgazdapárt és Bauer Tamás, Szabad Demokraták Szövetsége. Ez az írásban előre felszólalásra jelentkezők sorrendje. Tehát elsőként Perlaki Jenő képviselő urat illeti a szó.

 




Felszólalások:   1   1-89   89-121      Ülésnap adatai