Felszólalás adatai

2000-ben, az első Orbán-kormány idejében volt egy Pepó Pál nevű, máig feledhetetlen minisztere a kormánynak, aki beterjesztette az első hulladékgazdálkodási törvényt, és amikor ez bizottsági szakaszba került, akkor a bizottság elnöke mondta arról a törvényről, hogy ez egy nagy katyvasz. A bizottság elnökét akkor dr. Illés Zoltánnak hívták, aki ma államtitkárként beterjesztője ennek a 2.0-s hulladékgazdálkodási törvénynek.

Itt a folyamatot nem méltatom, hiszen többen megtették előttem, hogy mi minden történt itt az elmúlt, mondjuk két és fél évben a hulladéktörvény elfogadása érdekében. Mindenesetre, ha akkor katyvasznak lehetett méltatni azt az előterjesztést, akkor ez, kérem szépen, micsoda?

Az a nagy helyzet, hogy 12 év alatt nagyon sok minden változott a világban. Változtak a technológiák és változott a törvényi környezet. 2008-ban az Európai Unió elfogadta a hulladékos keretirányelvet, és előírta a tagállamoknak, hogy ezt ültessék át a saját jogrendjükbe, méghozzá határidőre. Ez nem történt meg, pedig ahogy hallottuk, az előző kormány egy nagyon jól kidolgozott szabályozási koncepcióval adta át a kormányrudat, és szégyenszemre a bírósághoz fordult ellenünk az Európai Bizottság, és mindenféle bírságokat lengetett be nekünk. Pedig egyszerű lett volna a feladat, hiszen a hulladékos keretirányelv átültetése nem jelentett volna ilyen komoly késedelmet, de a kormány jelentősen túlterjeszkedett ezen, és mindenféle egyebet akart szabályozni.

Mi a kezdetektől azt mondtuk, hogy külön közszolgálati törvényben kellene szabályozni például a hulladékgazdálkodást, mint ahogy egyébként külön törvényben megtették a víziközmű-szolgáltatásnál vagy akár a kéményseprő-szolgáltatásnál ugyanezt. Réges-rég túl lehettünk volna a hulladékgazdálkodási törvényen, ha ezt az utat követik.

Tíz hónapja terjesztették be ezt a törvénytervezetet. Azt lehet mondani, hogy hosszabb ideig készült ez a törvény, mint maga a hulladékos keretirányelv, pedig tudjuk, hogy az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusa mennyivel bonyolultabb és hosszadalmasabb. Szétmódosították azonnal ezt a törvényt, és leginkább a kormánypárti képviselők, ami bizonyítja azt, hogy elképesztően gyenge törvény-előkészítési munka volt az előterjesztés.

Szerintem már önök sem ismerik ki magukat a zárószavazás előtti módosító indítványok között. Hetek óta felteszik a napirendre, aztán gyorsan leveszik, réges-régen túl lehetnénk már ezen. Azt gondolom, hogy ez a törvényalkotás paródiája, ami a hulladékgazdálkodási törvénnyel történt. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt két és fél évben számtalan verzió keringett a tudományos és szakmai közéletben. Volt itt már hulladékmegelőzési törvény és minden, és így jutottunk el a máig.

Egyáltalán nem babra megy a játék, hiszen egy egész szakma áll teljes bizonytalanságban lassan két éve, és most vagyunk október közepén, el fogják fogadni, és január 1-jére teljesen át kell szabni az egész közszolgáltatást, ami, azt gondolom, hogy nem lesz zökkenőmentes. Itt az előttem szólók elmondták, hogy milyen komoly kifogásai voltak az Európai Bizottságnak, és azt gondolom, hogy ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni és nem lehet elbagatellizálni. Ennek még bizony lehetnek következményei, akár egyetértünk a Bizottság értékelésével, akár nem.

Tisztelt Képviselőtársak! Azt gondolom, hogy meglehetősen zavarosak a definíciók, pedig itt egy az egyben illett volna átvenni a keretirányelv definícióit. Az elvek sokszor félre vannak értelmezve, a megelőzésre alapozó stratégia teljesen hiányzik ebből a szövegből, és amit nagyon bánunk, hogy az arányos és az igazságtalan hulladékdíj felé egyáltalán semmiféle elmozdulás nincsen.

Mindenképpen jó eleme a törvénytervezetnek, ahogy előttem is említették, a lerakójárulék, az eredetihez képest nagyon sokat finomodott ennek a bevezetése és mértéke, és ez pozitívum, és nagyon jó, hogy itt a legutóbbi zárószavazás előtti módosítóban megágyaznak végre a betétdíjastörvénynek, mi ezt már alig várjuk.

Nem értünk viszont egyet a központosított ármeghatározással. Ebből rengeteg probléma fog még adódni. Árhatóság lesz, és felmentéseket lehet majd kérni, ami pluszterheket jelent majd, és felügyeleti díjat kell majd fizetni, ami mondjuk, egy Budapest méretű városban százmilliós nagyságrendű lesz, ha jól értelmezzük. Nincs ennek semmi értelme.

Az önkormányzati tulajdon erősítése azon túl, hogy komoly uniós problémákat vetett fel, az állam szerepének teljes félreértelmezése, azt gondolom, és ilyen módon ebből még sokféle probléma lesz. Itt nonprofit szolgáltatókat szeretnének majd bevezetni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de közben a tisztes haszontól kezdve a keresztfinanszírozás tilalmáig, mindenfélét belezagyválnak. (Zaj, közbeszólások.) Ez a törvény ilyen formájában...

ELNÖK: Tisztelt képviselő úr...

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): ...alkalmatlan a bevezetésre. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)