Felszólalás adatai

TASNÁDI PÉTER (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Pécs készül "Európa kulturális fővárosa" szerepére, és ebben a folyamatban számtalan olyan problémával találkozunk, amelyik messze túlmutat ennek a kérdéskörnek a határain. Ilyen például a városunkban is, csakúgy, mint a magyar városok nagy részében megjelenő, a lakosokat és a turistákat egyaránt zavaró koldusok problémája. (Folyamatos zaj a teremben.) Több város is próbálkozott már olyan helyi rendelet megalkotásával, amely a frekventált helyekről kitiltja a koldusokat. Ezeket a rendeleteket az Alkotmánybíróság jelenleg vizsgálja, döntés még nem született. (Az elnök csenget.)

Felszólalásomban a kérdéskör kezelésének egy alternatív, Magyarországon még új, de Európa számos nagyvárosában már bizonyított megközelítésére szeretném a figyelmet felhívni. Kiindulópontként jó, ha tudjuk: a koldusok nem feltétlenül szegény emberek, még ha annak látszanak is. Persze, hogy annak látszanak, hiszen ez a munkaeszközük.

Javaslatom lényege, hogy erőinket ne csak a koldusok kitiltására, szerencsésebb esetben segítésére koncentráljunk, hanem elsősorban a koldusokat eltartó, adakozó polgártársainkat szólítsuk meg. Őket győzzük meg arról, hogy az adományaikat ne a koldusoknak adják, akiktől ezt a bevételt vagy erőszakosabb társaik, vagy a bűnszervezetek tagjai elveszik, hanem olyan szervezeteknek, amelyek képesek gondoskodni az elesettekről. (Az elnök újból csenget.) Másként mondva: szüntessük meg a koldulás piacát, és akkor el fognak tűnni a koldusok is az utcáról.

Először is, meg kell szólítani a polgárokat egy hatékony reklámkampánnyal, amelynek egyértelmű üzenete: adakozzunk, de kövessük nyomon, mi történik az adományainkkal. Így megváltozik az adakozás szemlélete, és nem csupán a lelkiismeret megnyugtatását szolgálja, hanem valódi segítséget ad a problémák kezelésére. Hiszek abban, hogy azok a problémák oldódnak meg végérvényesen, amelyekben mindannyian megtaláljuk a magunk felelősségét.

A kampány megmutathatja, hogy ez a probléma sem csak politikai, rendőrségi, jobb esetben segítői kérdés, hanem mindannyiunk ügye. Közösen tehetünk valamit, kik többet, kik kevesebbet annak érdekében, hogy a helyzet megváltozzék.

A nem szakemberek közül sokan gondolják úgy, hogy a hajléktalanok a koldusok. Az, hogy ez mennyire nem így van, nem a jelen felszólalásom témája, de ezzel a ténnyel számolnunk kell, ezért a Pécsett már működő utcai szociális munkát, a hajléktalanokért tett szolgáltatásokat és más nehézségeket is ismertté kell tenni a polgárok előtt. Ezt tájékoztató füzetekkel és az utcai munkások megkülönböztető jelzésével érhetjük el.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem önt, van-e lehetőség arra, hogy a megyei jogú városokban ehhez hasonló programok támogatást nyerjenek.

Köszönöm a válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)