Készült: 2020.08.15.01:25:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

79. ülésnap (1999.06.15.),  456-460. felszólalás
Felszólalás oka Napirend utáni felszólalások
Felszólalás ideje 10:09


Felszólalások:   452-456   456-460   460-464      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Nagy Gábor Tamás képviselő úr, Fidesz, "Egy hányatott sorsú műemlék megmentése" címmel. Tessék, képviselő úr!

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha megkérdezzük az ide látogatókat vagy az itt élőket, hogy mi a legvonzóbb Budapesten, tízből kilencen a Duna-parti panorámát említik meg. S valóban páratlan az Országház, a kivilágított Lánchíd, a királyi palota, vagy a pesti korzó látványa. Nem véletlen, hogy a budai Várhegy látképét a világörökség részeként tartják nyilván. Egyetlen szégyenfoltja van ennek az örökségnek: a Várbazár.

A korábban szebb napokat megélt kert és az ezt övező, Ybl Miklós által tervezett épületegyüttes a királyi vár egyik ékköve volt, Ferenc József építtette Erzsébet királynénak. Az épületekben a királyi testőrök laktak, a bazársoron kezdetben szőnyegkereskedők boltjai sorakoztak, később műtermeket rendeztek be itt. A romantikus hangulatú kert a háborúban elpusztult, a '60-as évek vári rekonstrukciójában egy, a középkort idéző várfal építésével elvágták a korábbi kapcsolatot a palotával. Ezt követően itt működött a legendássá vált ifipark, egészen addig, amíg a '80-as évek elején egy baleset miatt be nem zárták.

A már régóta tervezett műemléki helyreállítást és a terület újjáélesztését sajnos a rendszerváltó évek sem hozták el. Éppen ellenkezőleg: a vagyonátadó bizottság határozata csak 1996 elején született meg. Ez végre rendezte a Várbazár épületegyüttesének jogi helyzetét, miszerint az állami tulajdonból ki nem adható, fokozottan védett műemlék. Három évvel ezelőtt egy szakmai grémium javasolta, hogy Budapest egyesítésének 125. évfordulójára állítsák helyre a Várbazárt.

Szakmai előkészítés után 1997 márciusában a KTM, a Fővárosi Önkormányzat és a Budavári Önkormányzat együttműködési megállapodást írt alá a műemléki megújítás szakmai programjához szükséges pénzügyi fedezet, anyagi forrás biztosításáról. Egy pályázat nyomán a Várbazár felkerült a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékének listájára és a budapesti felújítási program, valamint a helyszín annyira megtetszett a World Monument's Watch, tehát magyarul a Műemlékvédelmi Világszolgálat által felkért bírálóknak, hogy ezt a helyszínt beválasztották a húsz leginkább támogatásra szoruló műemlék sorába is.

A Várbazár megmentése azonban nemcsak szép és fontos, hanem nehéz feladat is. Az első és legfontosabb kérdés, hogy ki fizesse a több milliárd forintra rúgó költségeket. A műemlékvédelem jelenlegi forráshiányos állapotában nem várható el az állami költségvetéstől a teljes fedezet előteremtése. Indokolt lenne valamilyen formában befektetőket is bevonni, de úgy, hogy ez ne csak üzletileg legyen sikeres, hanem a Várkerület, a műemlék és általában a köz javát is szolgálja.

Ugyanakkor azzal, hogy az állam sokáig nem vállalt felelősséget a tulajdonából ki nem adható műemlék felújításában, valójában a jövő kormányzat vállára rakott óriási terheket. Éppen ezért hosszú távon a legköltségesebb megoldás a semmittevés, mivel a rohamos pusztulásból eredő károk és a helyreállítási költségek fokozatosan nőnek. A tét nagy, és azt hiszem, a közvélemény joggal vár valamilyen változást a pusztuló műemlék sorsában.

A másik, még ennél is lényegesebb kérdés: mi legyen a Várbazárból, milyen funkciót kapjon ez a korábban mindig rosszul hasznosított terület? Az építmény teljes hosszán megoldatlan a szigetelés, a Várhegyből szivárgó vizek elvezetése. A terület használatának további komoly korlátai vannak, a műemlékvédelmi hatóság nem támogatja, hogy a területhez nem illő, a látképet rontó felszíni építmények jelenjenek meg a hajdani kert területén. Nem zárkóznak el azonban egy szint alatti beépítéstől, amelyik a mélygarázst is magában foglalná. Ma leginkább egy rendezvény- és konferenciaközpont megvalósítását ajánlják a szakemberek.

1997-ben döntött a kormány arról, hogy a Várbazár felújítási programját összevonják a Szent György téri rekonstrukció programjával, és ezzel a feladattal az akkor megalakuló Várgondnokság Közhasznú Társaságot bízták meg.

Az új kormány megalakulásával a korábban több tárcához tartozó ügy végre egyetlen gazda kezébe került, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kapta meg többek között ezt a feladatot is. Azóta folyik a szakmai előkészítés, kormány-előterjesztés hiányában azonban még nem sok minden történt. Az ott lakók, az ott dolgozó szobrászok még mindig nem tudják, mikor kell elköltözniük, lassan két évtizede azt hallják, hogy már nem érdemes felújítani semmit, úgyis hamarosan távozniuk kell. Most végre elkészült a kormány-előterjesztés, és ettől újra feltámad a remény, hátha felébred a Várkert és a Várbazár több évtizedes Csipkerózsika-álmából.

Szeretném, ha ez minél előbb megtörténne, és tisztelt képviselőtársaimat is arra kérem, hogy lehetőségük szerint támogassák ennek a régóta esedékes feladatnak a megvalósítását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Várhegyi Attila államtitkár úr kíván válaszolni. Tessék, államtitkár úr!

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is: egy ilyen súlyos témánál, méghozzá azért súlyos téma, mert a magyar kulturális és tulajdonképpen az egész társadalom története nagyon nagy mértékben összefügg ennek a műemlékegyüttesnek a sorsával, egy ilyen kérdésnél üres ellenzéki padsorokkal kell szembenézni, ami azt mutatja, hogy a megfigyelési bizottságon vagy az úgynevezett Lockheed-bizottságon kívül egy történelmi együttes sorsa már kevésbé érdekli az ellenzéket, erre már nem kíváncsi.

A második szomorú dolog az, hogy nem kíváncsi az ellenzéknek azon része sem, amelyik folyamatosan valamiféle vidék-főváros ellentétet jelentő magatartást próbál a kormányra mintegy ráerőszakolni és ezzel vádolni a kormányt, miközben majd arról szeretnék beszámolni néhány mondatban, hogy milyen jelentős mértékben kíván a kormány szerepet vállalni egy komoly, a fővárost és az egész országot érintő műemlékegyüttes ügyében.

A harmadik szomorúság az, hogy az igen tisztelt ellenzéki képviselőtársak egy része az elmúlt négy esztendőben nagyon sokat tehetett volna azért, hogy a Várbazár és a Szent György tér felújítása megkezdődjön, sőt, ha jól emlékszem, szoktak itt az ülésteremben olyan képviselők is lenni, akik korábban évtizedeken keresztül igen sokat tehettek volna azért, hogy ez az épületegyüttes méltó módon álljon nemcsak Magyarország polgárai, hanem Európa vagy ahogy a képviselő úr elmondta, a világ bármely ide látogató polgára számára is.

Hadd szóljak néhány szót arról - a késői órára való tekintettel valóban csak néhány szót -, hogy mit tervezünk, illetve hogy mi történik már idén is a Várbazár és a Szent György tér felújításával kapcsolatban. Az egyik, hogy a kormány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyik kiemelt feladatának tekinti a műemlékek felújítását, a műemlékek karbantartását, hiszen olyan ünnep előtt állunk, amikor illő módon - ahogy a menyasszonyt is fel szokták öltöztetni az ünnepre szép ruhába - történelmi emlékeinket nekünk is illő módon fel kell öltöztetnünk, fel kell újítanunk, és oda olyan funkciókat kell elhelyezni, amelyek a nagyközönség számára is használhatóvá teszik ezeket a létesítményeket.

A Várbazár felújítása mindenképpen az egyik kiemelt feladata a műemlék-felújítási programnak. Történelmi és építészeti jelentőségéről hadd ne szóljak, s hadd szóljak csupán arról, hogy 1999-ben milyen összegeket kíván a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a kormány ennek az épületegyüttesnek, műemlékegyüttesnek a felújítására fordítani. A Szent György tér felújításának megkezdésére 242 millió forintot kíván fordítani, ebből a Sándor-palota 50 millió forinttal, a közműfejlesztések és -tervezések összesen 192 millió forinttal szerepelnek. Hiszen még a tervezést sem csinálták meg tisztességesen az előző kormány illetékes szakemberei.

A Várbazár állami feladataira '99-ben: régészeti feltárásra 60 millió forint, bérlemények kiváltására 450 millió forint, közműfejlesztésekre és -tervezésekre 148 millió forint, műemléki helyreállításra 100 millió forint. Ez összesen 758 millió forint, tehát a két jelentős projekt együttes támogatása 1999-ben 1 milliárd forint állami részről.

(0.50)

Mint ahogy a képviselő úr is elmondta, a kormány-előterjesztés elkészült, és reményeink szerint a kormány - akár sürgős eljárásban is - minél hamarabb megtárgyalja. Azt követően akár ebben a körben, akár a képviselő úrnak, illetve az érintett önkormányzatoknak vagy legalábbis azoknak a képviselőknek, akiket ez egyáltalán érdekel, nagyon szívesen számolok be - amennyiben erre lehetőség nyílik majd - még jobb hírekről, még gyorsabb helyreállításról úgy, hogy ez az állami költségvetést a lehető legkisebb mértékben, de a haszna a polgárokat a lehető legnagyobb mértékben érintse.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Orosházi György képviselő úr, Független Kisgazdapárt, "Dioxin a nyugat-európai élelmiszerekben" címmel. Tessék, képviselő úr!




Felszólalások:   452-456   456-460   460-464      Ülésnap adatai