Készült: 2020.08.15.00:25:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

244. ülésnap (2001.11.29.),  1-118. felszólalás
Felszólalás oka politikai vita lefolytatása
Felszólalás ideje 5:49:54


Felszólalások:   1   1-118   119-120      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Jó reggelt kívánok mindenkinek, akik jelen vannak a teremben és mindazoknak, akik figyelemmel kísérik az Országgyűlés mai munkáját! Az Országgyűlés őszi ülésszakának 25. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Vidoven Árpád és Mádai Péter jegyző urak lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány európai integrációs politikai vita megtartását kezdeményezte. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt V/5417. számon kapták kézhez. A Külügyminisztérium "Információs csomag a parlamenti képviselők számára az Országgyűlés európai integrációs vitanapjára" címmel háttéranyagot készített, amelyet kézhez kaptak.

Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a házbizottság ülésén kialakított megállapodást a vita menetéről:

Először a kormány nyilatkozatára kerül sor 60 perces időtartamban. A kormány álláspontját a külügyminiszter úr ismerteti. Ezután az egyes képviselőcsoportok vezérszónokai következnek 20-20 perces időkeretben. A házbizottsági megállapodásnak megfelelően közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Ezt követően az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor mindaddig, míg a napirendi ajánlásban lévő időkeretet a frakciók fel nem használják. Az egyes képviselőcsoportok rendelkezésére álló időkeretet a kiküldött és kifüggesztett napirendi ajánlás tartalmazza. A Házszabály rendelkezéseinek megfelelően a soros jegyzők mérik és képviselőcsoportonként összesítik a képviselők által igénybe vett beszédidőt, jelzik az elnöknek, ha a képviselőcsoport a beszédidejét kimerítette. Végül a kormány válaszára kerül sor 15 perces időkeretben.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket a Házszabály időkeretekre vonatkozó egyes rendelkezéseire. Eszerint a vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít bele. Vita közben a kétperces felszólalásokat, a személyes érintettségre történő reagálás kivételével bele kell számítani az időkeretbe, ugyanakkor az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkeretbe beszámítani.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Martonyi János külügyminiszter úrnak.

 

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez a harmadik alkalom, hogy az Országgyűlés plenáris vitanapot tart az európai integráció ügyében, és mi úgy érezzük, hogy ennek a mai vitanapnak különleges jelentősége van. Azért van ez így mindenekelőtt, mert ennek a parlamentnek ez az utolsó vitanapja erről a témáról, és különlegesen fontos annak a biztosítása, hogy akárhogy is alakuljon a jövő, a folyamatosság ezen a területen mindenképpen biztosítva legyen.

A másik ok, ami miatt ennek a mai vitának különleges jelentősége van, az, hogy rövidesen mind a felkészülési, mind pedig a tárgyalási folyamatnak a döntő, mondhatom nyugodtan, a végső szakaszába lépünk. A most közzétett stratégiai dokumentum ugyanis jelzi - az Európai Bizottság dokumentuma -, hogy a 2002. éves jelentéseknek már javaslatot kell tenniük arra nézve, hogy az adott ország befejezte, befejezi-e 2002 végéig a felkészülést, és ennek megfelelően javaslatot kell tenni arra nézve, hogy az illető ország bekerüljön-e a bővítés első körébe, vagy sem.

A visszatekintésre kevés időt szeretnék fordítani, annál is inkább, mivel az elmúlt egy esztendő eseményei ma már a gyors fejlemények tükrében meglehetősen távolinak tűnnek, de mégis, egy pillanatra talán érdemes visszaemlékezni a külső feltételekkel összefüggésben a nizzai csúcsra, amelyik - úgy mondtuk annak idején - a bővítési folyamat megkezdésének utolsó előfeltételét, az Európai Unióban rejlő előfeltételét megvalósította. Korábban úgy is mondtuk hébe-korba, hogy eltávolította az utolsó akadályt. Egy alkalommal az én francia kollégám hívta föl arra a figyelmemet, hogy ne azt mondjam, hogy az akadály elhárult, hanem azt mondjam, hogy a feltétel megvalósult, jobbak a pozitív megfogalmazások. Ezért mondom azt, hogy az utolsó feltétel megvalósult. De valóban ez a helyzet. Az intézményi reformok, amelyeket persze lehet különböző nézőpontból bírálni, végül is számunkra mindenféleképpen eredményesek voltak, hiszen megteremtették a lehetőségét annak, hogy a bővítési folyamat meginduljon.

Nizza már tett bizonyos előrejelzéseket a tárgyalási folyamat befejezésére nézve is, hiszen Nizzában fogadták el azt a bizonyos úti tervet vagy roadmapet, ami azóta is a tárgyalások vezető eleme, és amit, úgy tűnik - bár erről még szólok később egy-két szót -, sikerült lényegében tartanunk.

Nagyon jelentős állomása volt ennek a folyamatnak Göteborg, a göteborgi európai tanácsi ülés, amelyik jelezte, hogy a tárgyalási folyamatot be lehet fejezni 2002 végéig, és ennek megfelelően lehetőség van arra, hogy a 2004-es európai parlamenti választásokon a legfelkészültebb tagjelöltek már tagként - és ez a lényeg: tagként - részt vehessenek.

A pár nappal vagy pár héttel ezelőtt közzétett stratégiai dokumentum pedig további lépéseket tett, meghatározta a még hátralévő időszak fő lépéseit, meghatározta az erre vonatkozó eszközrendszert is, és egy sokkal pontosabb tervet, időrendet állított föl, mint eddig bármelyik korábbi döntés vagy dokumentum.

Én egyetlenegy mondatot szeretnék ebből a stratégiai dokumentumból idézni. Ez pedig az, hogy az erős és egységes Európa megteremtése ma fontosabb, mint korábban bármikor, nevezetesen: korábban, a szeptember 11-ei terrortámadást megelőzően. Ez az a megállapítása a stratégiai dokumentumnak - egyebek mellett -, ami tökéletesen azonos a magyar állásponttal, és amit mi magunk is többször leszögeztünk szeptember 11-e után. Szeptember 11-ének ugyanis két lényeges következménye van az európai integráció szempontjából. Az egyik az, hogy valóban erősebb és egységesebb Európára van szükség, amely hatékonyabb szerepet tölt be a világpolitika színpadán. A második szempont, ami ezzel szorosan összefügg, az, hogy nem lehet valóban erős és valóban egységes Európát megteremteni az újraegyesítés, tehát a bővítés nélkül.

A stratégiai dokumentum ezt igazolta vissza. Ezzel elismerte azt, hogy új helyzet állt elő, és ebben az új helyzetben az egyik legfontosabb, az egyik első következtetés, amit le kell vonni, az, hogy nem szabad tovább késlekedni a bővítési folyamat megindításával.

A külső feltételek tehát ilyen szempontból, jóllehet részben tragikus körülmények nyomán, de nem alakultak és nem alakulnak rosszul. Ez még hangsúlyozottabban veti föl az ország, Magyarország felkészülésének a kérdését.

 

 

(9.10)

 

Mi úgy látjuk, tisztelt Országgyűlés, hogy a közösségi vívmányok átvételének nemzeti programját időarányosan teljesítettük és teljesítjük, és ugyanez vonatkozik a jogharmonizációs programra is. Voltak kisebb, akár nagyobb lemaradásaink; ezeket az év folyamán lényegében pótoltuk, behoztuk.

Ugyanez vonatkozik az intézményfejlesztésre is, és vonatkozik az adminisztratív kapacitások megteremtésére is. Ez az az új kifejezés, amely most egyre nagyobb jelentőséget kap. Megkísérelném ezt talán közigazgatási vagy közigazgatási és jogalkalmazási képességeknek lefordítani. Értjük, tudjuk mindannyian, hogy miről van szó. Arról van szó, hogy nem elegendő a törvényeket, a rendeleteket összhangba hozni az Európai Unió jogával, a közösségi joggal, nem elegendő a szükséges intézményeket megteremteni, hanem az is elengedhetetlenül fontos, hogy a jogszabályokat ezek az intézmények ténylegesen tudják alkalmazni, rendelkezzenek mindazokkal a képességekkel, mindazzal a tudással, mindazokkal a személyi és dologi feltételekkel, amelyek biztosítják azt, hogy ezek az intézmények ténylegesen működjenek és a közösségi jogot megfelelően tudják alkalmazni.

Mi tehát úgy látjuk, hogy jelentős előrelépés történt 2001 folyamán, és lényegében ezt igazolja vissza az az éves jelentés, amit az Európai Bizottság november 13-án tett közzé. Én most nem mennék végig az éves jelentés tartalmán. Nagyon lényeges az, hogy az ország felkészültsége nagyon nagy mértékben növekedett és javult az elmúlt évben. Különösen vonatkozik ez a gazdaságra, hiszen a magyar gazdaság változatlanul dinamikusan növekszik, és egyensúlyi viszonyok között növekszik, ami talán még figyelemre méltóbb. Itt zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a külgazdasági egyensúly minden aggodalmunk, saját félelmünk ellenére rendkívül kedvezően alakul.

Ezt fejezi ki a javuló fizetési mérleg. Én nem emlékszem vissza arra, hogy ilyen kedvezően alakult volna valamelyik esztendő első kilenc hónapjában a külgazdasági egyensúlyt visszatükröző fizetési mérleg, mint ahogy ez ebben az esztendőben történik. Még a legborúlátóbb jóslat is el kell hogy fogadja azt, hogy ilyen kedvező fizetésimérleg-hiányunk hosszú-hosszú ideje nem volt.

Javult a versenyképesség. Jelezném azt, hogy a World Competitiveness Reportban minden évben közzétesznek versenyképességre vonatkozó jelentést. Nos, eszerint Magyarország jelenleg a közép-európai országok között az első helyen áll, és három, azaz három tagállamot előz meg a versenyképességi rangsorban. Csökkent a munkanélküliség, és az infláció is az időleges beragadás ellenére, majd azt követően meglehetősen gyors csökkenésnek indult.

Mindebből az következik - és abból is természetesen, hogy a politikai kritériumokat Magyarország folyamatosan teljesíti -, hogy Magyarország - és ma ezt nyugodtan állíthatjuk - benne lesz az első bővítési körben, bárhogyan is alakuljék ez az első bővítési kör. Ezért van annak jelentősége, hogy ez az idei éves jelentés eddig nem kétséges, hogy a legkedvezőbb, nem kétséges, hogy a legrészletesebb, és éppen ennek okán, a részletesség okán a lehető legjobban segíti a további felkészülést.

Mint jeleztem, az éves jelentésről nem akarok túl sokat beszélni, hiszen erről most már a negyedik esztendőben intenzív, élénk viták folynak a belpolitika színterén is, és gondolom, ez a vita ma is fog folytatódni.

Én egyetlenegy dolgot szeretnék csak kérni, aminek már a kibővített integrációs bizottsági ülésen is hangot adtam. Ez pedig az, hogy a vita nagyon jó dolog, és azt hiszem, hogy erre mindenféleképpen szükség van; már csak azért is, mert mint mondtam, az éves jelentésnek talán a legfontosabb funkciója a feladatkijelölés és a feladatok végrehajtásának az elősegítése. Én csak azt az egyet kérem, hogy mindenki lássa, hogy ez a jelentés alapvetően az országról, Magyarországról szól. Nem a kormányról szól, nem a miniszterelnökről szól, nem is egyik vagy másik miniszterről szól - ez alapvetően az országról szól. És ami jó ebben az éves jelentésben, annak, én azt hiszem, mindannyian örülhetünk. Ami pedig rossz ebben az éves jelentésben, azt pedig közösen próbáljuk kijavítani.

Ez ennek az éves jelentésnek a lényege, és azt hiszem, hogy a kormány ezt az első pillanattól kezdve így fogta fel. Azért tartott rendkívüli ülést néhány nappal az éves jelentés közzététele után, azért hozott meg gyors intézkedéseket annak érdekében, hogy a felkészülési folyamatot felgyorsítsuk; másrészt pedig - és ez talán első alkalommal történt -, hogy túltekintsünk 2002 végén: tudniillik az eddigi programjaink, a közösségi vívmányok átvételének nemzeti programja, a jogharmonizációs program, mind 2002 végéig határozott meg feladatokat.

Most viszont, minekutána megjelent a 2004-es csatlakozás tényleges lehetősége a közösségi dokumentumokban is, nekünk fel kell készülnünk magára a tagságra, abban az értelemben, mivelhogy be kell tudnunk majd kapcsolódni a közös intézmények működésébe, és ehhez minden hazai dologi, személyi feltételt meg kell teremtenünk. Ezért fogunk egy olyan akciótervet elkészíteni, amely már a 2003-as feladatokat fogja meghatározni.

Erre több okból szükség van, hiszen mint jól tudjuk, maga az úgynevezett közösségi acquis is változik, mindig vannak új elemek, amelyeket majd szintén be kell építenünk a magyar jogrendszerbe. Vannak olyan elemek, amelyeket már most akként határoztunk meg, hogy a csatlakozás pillanatában fogunk átvenni - nyilván ezekre is fel kell készülnünk. És természetesen meg kell teremtenünk mindazokat a belső feltételeket, amelyek a hatékony tagsághoz, most már nem a tagságra való felkészüléshez, hanem a hatékony tagsághoz szükségesek. Ezek új feladatok, és a következő esztendőben ezeknek a feladatoknak már különleges figyelmet kell szentelnünk.

A felkészülés tehát, nyugodtan mondhatom, tisztelt Országgyűlés, jól áll; vonatkozik ez a jogharmonizációra is, ezen belül vonatkozik a törvényhozásra is, és ezzel kapcsolatban én itt és most szeretném nyomatékosan megköszönni a parlament munkáját, amely lehetővé tette azt, hogy a jogharmonizációs programnak a 2001-es fejezetét, részét lényegében teljesíteni tudjuk, és egyes áthúzódó feladatok esetében is úgy tűnik, hogy a késedelem egyáltalában nem lesz jelentős.

Ami pedig a rendeleti jogalkotást illeti, ezt a kormány pár héttel ezelőtt áttekintette, figyelemmel kíséri: jelentős elmaradások nincsenek. Ha lennének majd az év végéig bizonyos elmaradások, akkor elhatároztuk és erre határozatot is hoztunk, hogy ezeket az elmaradásokat legkésőbb január 31-éig pótoljuk. Tehát mondhatjuk nyugodtan azt, hogy a jogharmonizációs folyamat megfelelően, az időrendnek megfelelően folyik.

Ugyanez vonatkozik az intézményfejlesztésre is, ahol szintén vannak kérdések, amelyeket meg kell oldanunk. Sokat emlegetjük például a SAPARD-ügynökség példáját. Ezt is meg fogjuk oldani a jövő év februárjában.

 

 

(9.20)

 

Ezeknek a bizonyos közigazgatási és jogalkalmazási képességeknek a kialakítása, megteremtése is halad előre.

Ezért úgy látjuk, hogy a feltételek, a belső feltételek jelenleg a felkészülési és a tárgyalási folyamat befejezéséhez meglehetősen kedvezőek. Kedvezőek több okból: először is azért, mert a gazdaság jól teljesít. És nemcsak jól teljesít, hanem a gazdaság - és ezt már sokszor elmondtuk sokan - ma már ténylegesen, valóságosan beilleszkedett, integrálódott az Európai Unió gazdasági rendszerébe. Ez az a bizonyos reálintegráció, amiről sokat beszélünk, és ami valóban így van, ezt mondja a gazdasági életünk is. Valójában a gazdaság tőlünk ma nem nagyon kér mást, mint azt, hogy a politikai és a jogi következtetéseket levonjuk végre abból a tényleges gazdasági helyzetből, abból a reálintegrációból, ami itt az elmúlt tíz esztendő alatt létrejött.

A másik kedvező feltétel, tisztelt Országgyűlés, az, hogy az európai integráció ügye továbbra is élvezi a magyar társadalom nagy többségének támogatását. Ez hallatlanul fontos dolog, és mindannyiunknak az az érdeke, hogy ezt a támogatottságot fenntartsuk és erősítsük. Ezért is jelentős az, hogy adott esetben hogyan értelmezünk külső jelzéseket, hogyan értelmezzük, mondjuk, az éves jelentés megállapításait. Ne keltsünk csalódottságot olyan esetekben, amikor ennek nincs oka! Keltsünk elégedetlenséget olyan esetekben, amikor ennek van oka! De összességében azt az üzenetet közvetíteni a magyar társadalom felé, hogy ez a dolog nem megy, az hamis, téves, nem egyezik a világ és Európa ítéletével. És ez akkor lesz különösen fontos, amikor a népszavazási kampányban mindannyiunknak - mindannyiunknak! - meg kell magyaráznunk majd azt, hogy miért jó a magyar társadalomnak a csatlakozás.

És van nekünk egy további nagyon nagy előnyünk: ez pedig az európai integráció ügyéhez kapcsolódó politikai konszenzus. Az idei éves jelentés még egyszer visszahivatkozik a tavaly, 2000. szeptember 11-én létrejött hatpárti megegyezésre, olyan fontosnak tartja ezt a kérdést, mint ahogy mi is ilyen fontosnak tartjuk ezt a kérdést. Nincs még egy tagjelölt ország, ahol egy ilyen hatpárti konszenzus nem egyszerűen az integráció ügye mellett foglal állást, hanem azt is megmondja, hogyan képzeljük el ezt az integrációt; tehát pontokba foglalva megmondja, hogy mi ma Magyarországnak a hat párt által támogatott integrációs politikája. Ez egyedülálló Európában, és úgy érzem, ez is olyan tényező, ami mindenféleképpen segít minket.

És hogyan képzeljük el? Egyetlenegy fordulattal kifejezhető: szeretnénk a lehető legkorábban, a lehető legkedvezőbb feltételekkel az Európai Unió tagja lenni.

Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ez a konszenzus, amit rögzít ez a 2000. szeptember 11-én kelt megállapodás, továbbra is fennálljon. Mi ezt fogjuk minden eszközzel előmozdítani, ezért folytatjuk a hatpárti egyeztetések rendszerét. Eddig nem is tudom, hány, de tizenvalahány ilyen egyeztetésre került sor, és ezt rendszeresen, az eddigieknek megfelelően folytatni fogjuk.

Továbbra is számítunk a parlament kibővített integrációs bizottsága és a többi bizottság segítségére, közreműködésére; rendszeresen beszámolunk ennek a kibővített bizottságnak és természetesen a többi bizottságnak is. Néhány nappal ezelőtt zajlott le a kibővített bizottság egyik ülése, ahol megvitattuk egyrészt a tárgyalási folyamat helyzetét, másrészt az éves jelentéssel kapcsolatos kérdéseket. Azt hiszem, hogy ez a gyakorlat lényegében bevált. Nagyon bízom abban, hogy az érdeklődés és a részvételi kedv, a részvételi intenzitás nemcsak fennmarad, hanem erősödni, fokozódni fog.

Nagyon fontosnak tartjuk - bár ez nem a pártokkal összefüggő kérdés - az Európai Integrációs Tanács működését, ahol a szociális partnerekkel vitatjuk meg a legfontosabb témákat. Úgy érzem, itt sikerült egy bizalmi légkört kialakítanunk. Néhány nagyon fontos kérdésben jól együtt tudunk működni, bizonyos munkamegosztást is ki tudtunk alakítani a különböző szereplők között - értem ez alatt a kormányt, a munkaadói szervezeteket, a szakszervezeteket vagy egyéb érdek-képviseleti szervezeteket. Ezt az együttműködést továbbra is folytatnunk kell, szükség lesz rá.

Az együttműködésre az egyik példa - ahol egyébként nem voltak azonosak az álláspontok, mégis együtt tudtunk működni - a munkaerő szabad áramlásának témája. Amikor arra utaltam, hogy szükség lesz erre, mindenekelőtt a mezőgazdasági fejezetet, pontosabban annak az utolsó, legfontosabb kérdéseit tartottam szem előtt.

Mindezek az együttműködési formák azért is különlegesen fontosak, tisztelt Országgyűlés, mert - talán nem hat ez az újdonság erejével - a folyamatosságot biztosítanunk kell a 2002-es választások előtt is, a parlamenti szünetben is és természetesen azt követően is. Ez nagyon fontos feladat. Nem állunk egyedül, hiszen a következő esztendőben Európában jó néhány tagállamban és tagjelölt államban lesznek választások; tehát ez nem egyedi helyzet, mindenesetre föl kell készülnünk.

Nagyon lényeges az, hogy a tárgyalásoknak ebben a döntő szakaszában, amely valamikor jövő tavasszal indul meg, és tarthat akár egész nyáron vagy talán még azt követően is, biztosítsuk a folyamatosságot, biztosítsuk a hatékony, egységes cselekvés feltételeit.

S akkor szóljunk egy-két szót talán a tárgyalásokról, amelyeket egyébként, azt hiszem, szintén elég részletesen ismertet az a bizonyos információs csomag, amelyet kiosztottunk a tisztelt Ház tagjainak. Én elsősorban erre utalnék, de azért szeretném egy új elemmel kezdeni, nevezetesen egy jó hírrel - a jó hírt mindig szívesen mondja ez ember. Valószínűleg ezt is mindenki tudja már, hiszen a mai sajtó ezt részletesen ismerteti: a tegnapi nap folyamán sikerült lezárnunk a bel- és igazságügyi fejezetet. Ezzel Magyarország 23 tárgyalási fejezetet zárt le, együtt Ciprussal, tehát továbbra is az élvonalban van, a legelsők között. De nem is a fejezetek száma itt a döntő kérdés, bár az sem lényegtelen. Az igazán fontos az, hogy Magyarország az első tagjelölt, amelyikkel sikerült ideiglenesen lezárni a bel- és igazságügyi fejezetet.

Tehát megint elsők voltunk, ugyanúgy, ahogy ez történt a négy szabadság esetében, gondolok itt a személyek szabad áramlására és a tőke szabad áramlására. Ez most megint egy minőségi lépés, tudniillik most is az fog történni, hogy minekutána Magyarországgal lezárták ezt a fejezetet, van esélyük a további tagjelölteknek - akikkel ezt most nem sikerült megtenni -, hogy velük is lezárják ezt a fejezetet. Tehát Magyarország ismét egyfajta modellt adott a csatlakozási tárgyalásoknak általában.

Azt meg nem kell külön indokolnom, hiszen jól tudjuk, hogy a bel- és igazságügyi fejezet a tárgyalásoknak egyik csomópontja, egyik kulcsfontosságú kérdése. Hiszen évek óta beszélünk erről, a közvéleményt is nagyon intenzíven foglalkoztatja a schengeni rendszer, a vízumpolitika, az ezzel kapcsolatos minden egyéb kérdés. Önmagában véve az, hogy ezt le tudtuk zárni, azt hiszem, nagyon-nagyon fontos lépés. Nem is nagyon tudnám összehasonlítani más fejezetekkel, hiszen ez fontosabb, mint eddig bármelyik téma ebben a megközelítésben.

Politikailag különösen fontos, hiszen a közvélemények, és nem elsősorban nálunk, hanem az Európai Unióban elsősorban ettől a területtől tartanak a legjobban, és az, hogy egy tagjelölt meg tudta oldani ezt a fejezetet, ezt az egész kérdéskört, nagyon fontos ügy. Különösen fontos szeptember 11-e után, amikor új aggodalmak jelentkeztek, és bizony voltak olyan pillanatok, amiről nem beszéltünk, amikor magam is elvesztettem a reményemet, és olyan hírek érkeztek hozzánk, hogy az új aggodalmak, szorongások, félelmek miatt talán mégsem fogjuk tudni lezárni ezt a fejezetet. Hát ez most megoldódott!

Még egy dolog, amit szeretnék aláhúzni: ez a fejezet nem azonos Schengennel, nem azonos a vízumpolitikával sem. Az is benne van, nagyon fontos része a határellenőrzés és a vízumpolitika; de ez a fejezet átfogja az igazságügy és a belügyi működés, a belbiztonság egész területét. Ami tegnap történt, az nem más, mint a magyar igazságügyi rendszernek és a belügyi szervek működésének elfogadása, elismerése. És ez sokkal fontosabb, tisztelt Országgyűlés, mint bármilyen riport vagy jelentés vagy értékelés vagy elemzés vagy analízis: ez egy döntés. A döntésre nézve az Európai Bizottság tett javaslatot, és 15 tagállam fővárosában ezt a javaslatot mérlegelés, vizsgálat után, nem minden politikai nehézség nélkül, elfogadták.

 

 

(9.30)

 

Ezt nekünk így kell tekintenünk. Ezért hiszem azt, hogy ez egy fontos eredmény; nem egyszerűen a 23. fejezet, persze az is, de ez egy nagyon fontos eredmény. Szeretnénk továbblépni, nem megyek bele a részletekbe, de a magam részéről továbbra is bízom abban - legalábbis mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében -, hogy a közlekedési fejezetet is lezárjuk. Megmondom előre, hogy ha nem zárnánk le, ez nem rajtunk múlik; ez egyáltalán nem rajtunk fog múlni. Ettől függetlenül én bízom benne, hogy le fogjuk tudni zárni. Szépen haladunk a mezőgazdasági fejezetben, annak abban a részében, amit a bizonyos útiterv erre az esztendőre irányoz elő, tehát nem a nagy pénzügyi kérdésekről van szó, hanem az átmeneti mentesség iránti igényekről, a technikai kérdésekről. Ezek is nagyon fontos témák.

Nem tudjuk lezárni - a roadmaptől eltérően - a versenyfejezetet, valamint az audiovizuális fejezetet, ismert okokból. Itt egyetlenegy dolgot mondanék csak: mindkét fejezetben egy jól körülhatárolható kérdés maradt. A versenyfejezetben ezt majd meg kell oldani tárgyalások útján. A következő esztendőben ezt meg fogjuk oldani. Az audiovizuális fejezetben pedig el kell fogadnunk egy törvénymódosítást. Abban a pillanatban, amikor ezt elfogadtuk, a fejezetet le fogjuk tudni zárni. Tehát önmagában véve egyik fejezet lezárása sem idéz elő késedelmet magának a tárgyalási folyamatnak a lezárásában. Ha úgy döntene a tisztelt Országgyűlés, hogy kétharmados többséggel elfogadja a médiatörvény egyébként politikasemleges módosítását, akkor le tudjuk ezt a fejezetet is zárni; ha nem, akkor meg fogjuk tenni ugyanezt a következő esztendő során.

Nagyon lényegesnek tartom a tárgyalási folyamat szempontjából a stratégiai okmánynak azt a megállapítását, ami megint csak egybevág a magyar állásponttal, hogy a tárgyalásokat minden tekintetben a létező rendszer, a létező szabályok, a létező acquis alapján kell lefolytatni. Ez vonatkozik a közös mezőgazdasági politika reformjára, vonatkozik az intézményi reform előkészítésére - amiről talán még szólok egy vagy két szót -, és vonatkozik a 2007 utáni pénzügyi perspektívára is. A tárgyalásokat a létező rendszer alapján kell lefolytatni, és természetesen be kell tudni fejezni 2002 végéig. Ha ezt követően a rendszer változik - a rendszer pedig mindig változik, tisztelt Országgyűlés, ezt lássuk tisztán, soha nem fog megállni a rendszer -, akkor ehhez majd alkalmazkodnunk kell. Ez is része annak az akciótervnek, amit 2003-ra írunk elő, tudniillik a rendszerbeli változásokat akkor kell majd nekünk bizony meglehetős gyorsasággal beépítenünk a saját rendszerünkbe.

Ami pedig magát a tárgyalási folyamatot illeti, tisztelt Országgyűlés, a közlekedés lezárása és a mezőgazdasági fejezet felének vagy egy részének - mindegy, hogyan minősítjük - lezárása után megszűnnek a viták az átmeneti mentesség iránti kérelmekről. Ez a kérdés lezárult, megszűnt. Persze még hozzáteszem, hogy bizonyos témákat elő lehet venni, hiszen mindent csak ideiglenesen zártunk le, és bármelyik fél fölvethet kérdéseket a lezárt fejezetek dolgában is, hiszen az alaptétel érvényesül, hogy semmi sincs lezárva, ameddig minden nincs lezárva. De azért mégis úgy érzem, hogy mennyiségileg a tárgyalások döntő többségét magunk mögött fogjuk tudni.

Marad néhány alapvető pénzügyi kérdés, ezeket meg kell oldanunk 2002 folyamán. Mi itt egyetlenegy dolgot kérünk, ez pedig az egyenlő elbánás. Nem hozhatjuk a magyar társadalom, a magyar gazdaság egyetlen szegmensét, egyetlen szereplőjét sem versenyhátrányba az Európai Unió, mondjuk, mezőgazdasági termelőivel szemben. Ezért mi úgy érezzük, hogy az egyenlő elbánás nem egyszerűen magyar politikai álláspont vagy gazdaságpolitikai álláspont, hanem egy olyan kardinális alapelve az egész rendszernek, az Európai Uniónak, amitől nem lehet eltérni. Ez lesz az a kérdés, amiről valószínűleg vitatkozni fogunk. Egyébként persze az egyenlő elbánás elvéről senki nem vitatkozik, azt senki nem teszi vitássá. Itt a kérdés az lesz, hogy hogyan kell alkalmazni ezt az elvet a legmegfelelőbben, a legigazságosabban és gazdaságilag a leghatékonyabban.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék még szólni egy-két szót arról a témáról, ami az utóbbi hetekben, napokban elég sok vihart kavart, nevezetesen: az első kör összetételének a kérdéséről. Ez egy örökzöld kérdés, évek óta vitatkozunk erről. Megjelent ez a bizonyos big bang-rémkép, amit én - megmondom őszintén - nem tartok rémképnek. Egyszerűen azt mondom, hogy ragaszkodni kell azokhoz az alaptételekhez, alapelvekhez, amelyeket a tárgyalási folyamat megindítása előtt, majd azt követően az Európai Unió jó néhányszor leszögezett. Ez pedig nem más, mint az egyéni teljesítmény elve és a tagjelöltek egyéni teljesítmény alapján történő elbírálása. Hozzáteszem, ezt az elvet, ezt a tételt a néhány nappal ezelőtt közzétett stratégiai dokumentum is tartalmazza.

Számunkra nincs változás. Lehetőség van arra - és ezt is tartalmazza a stratégiai dokumentum -, hogy 2002 végéig 10, azaz tíz tagjelölt befejezze a felkészülés és a tárgyalás folyamatát, és ezáltal 10, azaz tíz tagjelölt 2004-gyel az Európai Unió tagja legyen. Ha ez így történik, tisztelt Országgyűlés, akkor mi ennek nagyon örülünk. Ez Magyarország érdekeinek megfelel; gondoljunk a szomszédainkra, gondoljunk a magyar-lengyel kapcsolatokra és még sok minden másra.

De ha a tíz közül valaki nem tudja teljesíteni a feltételeket, nem tudja befejezni vagy a felkészülést, vagy a tárgyalási folyamatot, akkor éppen az egyéni teljesítmény elvéből következik az, hogy senki sem köteles várakozni. Tehát, más szóval: a tízes kör nem lehet feltétele, nem lehet előfeltétele a bővítési folyamat megkezdésének. Nincs tehát várakozási kötelezettség. Ezt így mondta egyébként - ismétlem - Nizza is, így mondta Göteborg, és így mondja a stratégiai dokumentum is.

Természetesen vannak más gondolatkísérletek, amelyek egyébként részben abból fakadnak, hogy a tízes kör merev meghatározása nem mindenkinek tetszik, hiszen sokan mondják azt, hogy akkor mi lesz az egyéni elbírálás elvével. Van, aki azt mondja, hogy a tíz már azért sem szerencsés, mert mi lesz a többiekkel, akik így kiszorítottabbnak érzik magukat, mintha nem határoznák meg ezt a tízes kört, és ebben is van némi igazság. Ezért nem szerencsés csoportokban gondolkodni. Ezért helyes az egyéni elbírálás elvét fönntartani, és azt mondani, hogy aki meg tudja oldani, az belép, aki nem tudja megoldani - és ez a lényeg -, az is be fog lépni, csak éppen nincs várakozási kötelezettség sem egyik oldalról, sem másik oldalról. Mi így tekintjük ezt a kérdést.

Tisztelt Országgyűlés! Én azt hiszem, hogy a magyar diplomáciának - és ezt most a legszélesebb értelemben véve gondolom, nemcsak a kormányról beszélek, hanem valamennyi politikai pártról és a politikai élet valamennyi szereplőjéről - ezt kell támogatnia, és én azt hiszem, hogy ebben is egyetértés van, különben meg is jelenik ez a kérdés a már említett hatpárti konszenzusban is. És meg kell mondjam, a tagjelöltek között is egyetértés van ebben. Ha valaki elolvassa a múlt héten Ciprusban aláírt nyilatkozatunkat, amit a hatok, tehát az úgynevezett luxemburgi csoport külügyminiszterei fogadtak el, abban ugyanez áll.

Egyetértés van köztünk, tagjelöltek között is ebben a kérdésben. Tehát nem érdemes itt nekünk bizonytalankodnunk, nem szabad nekünk kivetítenünk valamifajta bizonytalansági érzést. Mi magunkban legyünk biztosak! Ez az, ami eddig ezt a folyamatot előrevitte, hogy bár mindig voltak veszélyek, mindig voltak fenyegetések, mindig voltak aggodalmak, mindig voltak felröppenő hírek, mi soha nem inogtunk meg. Mi mindig azt mondtuk, hogy mi folytatjuk a folyamatot, a mi elképzeléseink szerint megyünk előre - és mentünk előre. Elérkeztünk most a végső szakasz kezdetéig. Biztos vagyok benne, hogy ezt a szakaszt is sikeresen meg fogjuk oldani.

Még egy szót, tisztelt Országgyűlés, arról, hogy milyen is lesz valójában az az Európai Unió, amelyikhez mi csatlakozni fogunk reményeink szerint 2004. január 1-jén. Megindul következő év tavaszán, valószínűleg márciusban egy nagyon komoly munka, újra élénkül az Európa jövőjéről folyó, mondjuk, 50 esztendős, de jól tudjuk persze, hogy több száz esztendős gondolkodás. Ebben a folyamatban nekünk már a lehető legintenzívebben és a legérdemibb módon részt kell vennünk.

 

 

(9.40)

 

Néhány hét múlva Lakenben döntés születik arról, hogyan is jön létre az a bizonyos konvent, hogy milyen kérdésekkel fog foglalkozni ez a bizonyos konvent, hogy ebben a konventben mi lesz a résztvevők összetétele, és ezen belül - és különösen számunkra a legfontosabb kérdés -, hogyan, milyen formában, milyen jogokkal vesznek részt a tagjelölt országok. Nagyon bízom abban, hogy lényegében egyenlő jogokkal fogunk részt venni ebben a munkában; egyenlő jogokkal - értem ez alatt a tagjelölteket és a tagállamokat egyaránt -, és megkapjuk azt az érdemi lehetőséget, hogy hozzászóljunk ezekhez a kérdésekhez.

A hozzászólás eddig is megtörtént. Minden egyes informális miniszteri értekezleten elmondtuk a magyar álláspontot, írásban is közöltük a magyar álláspontot; vannak konkrét javaslataink. Alapvető érdekünk az, hogy a jelenleginél hatékonyabb, átláthatóbb, egyszerűbb, demokratikusabb, a feladatkörök világosabb elhatárolására épülő intézményrendszer alakuljon ki, amit nem lehet egyetlenegy varázsütéssel megoldani, ez egy szerves folyamat.

A vita egyik része egyébként éppen arról szól, hogy mennyire kell ennek a folyamatnak szervesnek lennie, vagy mennyire kell egy teljesen új megközelítést alkalmazni, de erről majd a konvent fog vitatkozni, most erről egyelőre nem akarok részletesen beszélni.

Ami a lényeg az az, hogy mi komolyan vesszük a 2004-es tagságunkat, és tudjuk, hogy mindaz, amiről a konventben szó esik majd, az minket közvetlenül fog érinteni, és ezért tartjuk nagyon fontosnak azt, hogy ebben a munkában részt vegyünk a kezdet kezdetétől, hiszen ma már nemcsak az a cél, hogy a 2004-es európai parlamenti választásokon Magyarország részt vegyen tagként és képviselőket küldjön az Európai Parlamentbe, hanem az is nagyon fontos, hogy ha 2004-ben kerül megrendezésre ez a bizonyos kormányközi konferencia, akkor ezen a kormányközi konferencián a mi képviselőink tagként vegyenek részt.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a parlament ugyan most tartja az utolsó vitanapját erről a témáról, de ez nyilvánvalóan nem az utolsó vitanap, lesz még tagjelöltként legalább egy vitanapunk. Nagyon bízom abban, hogy ezen a vitanapon már a tagság legkonkrétabb kérdéseiről fogunk beszélni. Beszélünk majd, gondolom, a népszavazásról is, annak az időzítéséről, és azt hiszem, mindannyiunknak az az érdeke, hogy a felkészülés eredményesen befejeződjön a következő esztendő végén, le tudjuk zárni a tárgyalási folyamatot - nem könnyen és nem nehézség nélkül - szintén a következő év végén, és ezzel egyidejűleg, folyamatában meg tudjuk győzni az egész magyar társadalmat arról, hogy ez a kérdés elsősorban róla szól, és akkor, amikor a népszavazásra sor kerül, ezen a népszavazáson a magyar társadalom túlnyomó többsége támogassa Magyarországnak az Európai Unióban történő tényleges tagságát.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Szájer József úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselőnek.

 

DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlés életében ez már a harmadik vitanap, amelynek keretében kizárólag az európai felzárkózás kérdéseivel kívánunk foglalkozni. 1999-ben, amikor bizottságunk, az európai integrációs bizottság kezdeményezésére először került sor a vitanap megtartására, akkor nem titkoltan az volt a szándékunk, hogy hagyományt szeretnénk teremteni.

Az Európai Bizottság november 13-án ismét nyilvánosságra hozta a tagjelölt országokról készített éves jelentését, és hozzászólásomban a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója részéről ennek a jelentésnek néhány pontjára szeretnék kitérni.

Előzetesen viszont szeretném leszögezni, hogy ugyan a jelentés Magyarország számára nagy fontosságú, számos jelentős kérdésben mond véleményt Magyarország fejlődéséről, a magyar polgárok tevékenységéről, a kormány működéséről, azonban az Európai Unió nem feltétlenül és nem száz százalékban a magyar érdekek szempontjából fogalmazza meg ezt a véleményét, hanem a saját érdekei szempontjából. Nekünk, országgyűlési képviselőknek az a feladatunk, hogy az általunk képviselt polgárokat, a magyar polgárokat képviseljük, és ennek fényében jelenítsük meg az ország érdekeit.

Ma az európai uniós csatlakozás Magyarország számára nemzeti program. Ennek következtében nagyon jelentős az az átfedés, ami nemzeti céljaink megvalósítása és az európai uniós csatlakozás keretében történő feladatok megvalósítása között van. Éppen ezért az országjelentés számos lehetőséget ad arra, hogy elgondolkozzunk közös dolgainkon, azon, hogy hol tartunk és milyen fontos feladatok állnak előttünk.

Megelégedéssel állapíthatjuk meg - és ezt külügyminiszter úr is elmondta -, hogy a 2001-es országjelentés az eddigi legjobb értékelés Magyarország uniós felzárkóztatási folyamatáról. Az 1994-es csatlakozási kérelmünk benyújtása óta jelentős lépésekkel haladtunk az európai uniós csatlakozás felé, és most a magyar polgárok többéves intenzív munkájának eredményeképpen érezhető közelségbe került az a reményteli 2004. január 1-jei időpont, amikor Magyarország várhatóan az Európai Unió teljes jogú tagjává válhat.

A rendszerváltozást megelőző negyven év maradandó nyomot hagyott a magyar polgárok történelmében, az emberek lelkében is. Csatlakozásunk az Unióhoz így nem egyszerűen csak egy politikai cél, hanem régóta várt történelmi lehetőség. A nemzetünket megtépázó világháborút követően a vasfüggöny mögé kényszerítették, egy olyan társadalmi berendezkedés alá vetették az országot, amely nem ismerte sem a szabadság, sem pedig a demokrácia fogalmát. Az elnyomás szimbólumává nőtt vasfüggöny kettészakította a kontinens testét, hazánkat pedig az emberi jogokat tipró rendszer uralma alá süllyesztette. Ezek az évek azonban, tisztelt képviselőtársaim, nem tudták elfeledtetni velünk történelmi hovatartozásunkat, így nem meglepő az, hogy az európai uniós csatlakozás rendkívüli támogatottságot élvez Magyarországon.

Magyarország, tisztelt hölgyeim és uraim, ezer éve Európa szívében van, így csatlakozásunk nem valami megérkezést, hanem visszatérést jelent oda, ahova évszázados politikai, gazdasági, kulturális, szellemi kapcsolataink kötnek. Európa a mi számunkra, magyarok számára nem pusztán egy földrajzi egység, hanem az a közösség, amelyben az emberi szabadság az első, amelyhez mi is tartozunk. Az Európához való tartozásunk igényét még a szovjet rezsim vigyázó gondoskodása sem tudta kiölni belőlünk. A vasfüggöny mögött élt bennünk a nemzeti és történelmi Európa-tudat, hogy a kereszténység felvétele óta európaiak vagyunk, és az elmúlt ezer évünkben elődeink európai politikát folytattak, szokásrendszerünk is egyértelműen a kontinens szellemiségéhez köt bennünket. Robert Schuman, az Európai Közösség alapítójának szavait idézem: "Az az ország, amely ezeket az elveket, vagyis az európai elveket nem ismeri el, önmagát zárja ki Európából."

A rendszerváltozással az az elfojtott, de mindig is vágyott lehetőség nyílt meg számunkra, hogy egy demokratikus és modern állam polgáraiként élhessük mindennapjainkat. A változást követelők előtt megkérdőjelezhetetlen volt kezdettől fogva, hogy hazánkat múltja Európához köti, mint ahogyan az is, hogy a jövőt az Európai Unióhoz való csatlakozás jelenti számunkra. Ez a konszenzus, tisztelt képviselőtársaim, a rendszerváltozás kezdete óta él ebben az országban.

Azt is felismertük persze ez idő alatt, hogy a csatlakozás feltételeit elsősorban nekünk magunknak, magyar polgároknak kell megteremtenünk, az ország polgárosodását saját erőből kell elvégeznünk.

 

 

(9.50)

 

Tisztelt Országgyűlés! A polgári kormány alapvető célja, hogy a csatlakozás során megjelenítse az itt élő polgárok érdekeit. Magyarország kormánya és a Fidesz képviselőcsoportja 1998 óta munkáját annak a tudatnak a birtokában végzi, hogy Magyarország polgárai az Európai Unió, az Európai Közösség polgárai kívánnak lenni. Az uniós taggá válásunk olyan közös ügyünk, amelyre ezeréves múltunk és jövőnk is ösztönöz bennünket.

A kormány politikáját folyamatosan bírálóknak azt lehet mondani ezzel kapcsolatban, hogy az országjelentés, amelyet alig néhány hete adott ki az Európai Bizottság, egyértelműen kifejezi Magyarország eredményességét, munkánkat és törekvéseinket igazolja. Ezek a kritikák gyakran véleményem szerint azért is hangzanak el, hiszen maga az országjelentés számos olyan kérdésben állást foglal, amiről itt, a parlament kereteiben mi meglehetősen éles vitákat szoktunk folytatni. S ezekben a kritikákban számos olyan elem található, amely az Európai Unió és az Európai Bizottság támogatását, egyértelmű tetszését nyerte el. Néhány intézkedés, amelyet például ellenzéki képviselőtársaink nagyon intenzíven támadtak itt a parlamentben, és az Európai Bizottság jelentésében pozitív színben szerepel: ilyen a minimálbér felemelése, ilyen a közigazgatási reform érvényesítése; a munka törvénykönyvének az elfogadása; a képviselők, illetőleg köztisztviselők vagyonnyilatkozatának a bevezetése, amiről éppen napjainkban folyik a vita, hogy hogyan lehet ezt tovább kiterjeszteni; a Magyar Nemzeti Bankról alkotott törvény vagy a szervezett bűnözés elleni vagy a korrupció elleni küzdelmet célul tűző jogszabályok elfogadása. (Bauer Tamás: A státustörvényt kihagytad!) Ezek valamennyien az európai uniós jelentésben pozitív színben szerepelnek. Aki ezeket az eredményeket, igen tisztelt képviselőtársaim, támadja, az sok millió magyar polgár erőfeszítéseit veszi semmibe.

Tisztelt Országgyűlés! 1990-ben az európai pályára állított magyar gazdaságot megviselte, fejlődésében hátráltatta egy hosszabb tétlenség időszaka. Az akkori állapotokat a magas infláció és a munkanélküliség, az alacsony GDP és az ipari termelés növekedése jellemezte. A polgári kormánynak azonban nem külön EU-csatlakozási politikája vagy külön gazdaságpolitikája van, hanem egy, a belső és a külső összefüggéseket és a feladatokat egységében, egészében megvalósító tevékenysége és programja, amelyben kitüntetett jelentőséget ad az európai uniós felzárkóztatásnak.

Ezekből következik az az alaptétel, hogy célunk nem önmagában az Európai Unióhoz való csatlakozás, a fejlett Európához való - négy évtized kitaszítottsága után történő - visszatérésünk; alapvetően eszköz saját nemzeti céljaink, fejlődésünk megvalósításához itt, Közép-Kelet-Európában, de a globális világ egészében elfoglalt történelmi helyünk kialakításához is. Amely országoknak vagy nemzeteknek a csatlakozás folyamán vagy a csatlakozásig nem sikerült eddig vagy nem sikerül a hátralévő rendelkezésükre álló időszakban egy belső nemzeti, gazdasági, politikai összetartozást, erőteret, fejlődésvonalat kialakítani, azaz ilyen szempontból gyengék, azok az európai uniós tagság elérése után is, legalábbis relatív pozíciójukat tekintve, gyenge európai uniós tagok lesznek és maradnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország nem ezen az úton kíván járni. A polgári kormány nem ezt tűzte ki célul, s éppen ezért azok a feladatok, amelyek az európai uniós tagságig elvégzendők, lényegesen többek és nagyobbak, mint amit pusztán az Európai Unió vagy az Európai Bizottság Magyarországtól elvár. Éppen ezért a gazdaságpolitika ennek kell hogy alárendelve legyen, nem pusztán az európai uniós technikai céloknak. 1998-ban a magyar gazdaságpolitika új értelmezést nyert. A mi olvasatunkban ez azt jelenti, hogy a Fidesz vezette kormány a magyar emberek, vállalkozók, vállalkozások érdekeit szolgálja, célja a családok jólétének, biztonságának, a munka becsületének és a nemzeti összetartozásnak a növelése. Gazdaságpolitikánk középpontjába az európai felzárkózást és a gazdaság hosszú távú növekedését állítottuk. A számok igazolják ezeket a tételeket. 2000-ben a magyar gazdaság 5,2 százalékkal nőtt, ami a legmagasabb növekedési arány az átmenet óta. A nemzetközi környezet romlása ellenére a nemzeti össztermék erőteljesen tovább növekedett. A polgári kormány, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves képviselőtársaim, tudatában van annak, hogy Magyarország csak akkor lehet sikeres a jövőben, ha a gazdaságban meghatározó szerepet tölt be a magasan képzett, korszerű ismeretek birtokában levő, folyamatosan fejlődésre képes ember.

Engedjék meg, hogy a számok jegyében még egy fontos adatot idézzek önöknek, amely a parlamentben már korábban is elhangzott! Az OECD a tudásalapú társadalmat, gazdaságot vizsgálva Magyarországot az idei esztendőben a hatodik helyre rangsorolta. Előkelő ez a hely számunkra, büszkeségre adhat okot, tisztelt képviselőtársaim; különösen annak ismeretében, hogy a jelenlegi tizenöt uniós tagállamból mindössze három előz meg bennünket. Ennek fényében tehát bátran építhetünk az Európai Unióban is arra a versenyelőnyünkre, amely a magyar polgárok, magyar emberek képzettségében és munkakultúrájában rejlik. A nemzet gazdaságának a növekedése a családok gyarapodását, a háztartások fogyasztásának bővülését, a munkahelyek számának az emelkedését is magával vonta. Folytattuk felzárkózásunkat tehát az Európai Unió gazdasági szintjéhez, ennek következtében az EU átlagának kétszeresével nőtt a gazdaság teljesítménye, emelkedett a bérek vásárlóereje. Csökkentettük a költségvetés hiányát, miközben sikerült gyarapítani azokat a forrásokat, amelyek a hosszú távú versenyképességet biztosították.

Ezek az adatok, tisztelt képviselőtársaim, joggal adnak optimizmusra alapot számunkra abban a tekintetben, hogy igenis reális cél, amit a miniszterelnök úr nemrégiben megfogalmazott, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt programjában szerepel, hogy 2015-re Magyarország elérheti az Európai Unió fejlettségének átlagos szintjét.

Visszatérve a jelentésre, tisztelt képviselőtársaim, megjegyzem, ez is vita tárgya volt korábban, de a jelentés egyértelműen pozitívan értékeli a kétéves költségvetés elfogadását is, amely az Unió véleménye szerint a gazdaság valamennyi szereplőjének stabil, áttekinthető és kiszámítható hátteret nyújt. (Bauer Tamás: És a következő mondat, ami utána van? - Dr. Szanyi Tibor: És mi van a következő mondatban?) Ezt az Unió írja.

"Tőlünk függ minden, csak akarjunk!" - mondta Széchenyi. A nevével fémjelzett és a polgári kormány által elindított terv mára már minden magyar ember előtt ismert fogalommá vált. A Széchenyi-terv a fejlődés új távlatait nyitotta meg a magyar gazdaság előtt, sok tenni akaró, vállalkozó szellemű honfitársunk álmát valóra váltva. A Széchenyi-terv szemléletváltást eredményezett hazánk gazdasági életében. Ennek a programnak a sikerét és jelentőségét támasztja alá az Európai Bizottság véleménye is, hiszen elismeréssel szól a Széchenyi-terv első sikereiről a bérlakásépítésben, és dicséri a közép- és kisvállalkozások fejlődését, valamint a külkereskedelem dinamikus növekedését. A polgári értékeket magáénak valló Fidesz-Magyar Polgári Párt alapvetőnek tekinti, hogy a tisztességgel végzett munkát tisztességes jövedelem és elismerés illesse meg. Ennek következtében felemeltük a minimálbért, amelynek révén elszakítottuk egymástól a munkáért járó legkisebb jövedelem és a munkanélküli-járulék összegét. Így a magyar bérek vásárlóértéke jóval közelebb került az Európai Unió átlagához.

Tisztelt Országgyűlés! Az éves jelentés minden egyes ország esetében kiemelten vizsgálja a korrupcióellenes intézkedéseket, illetőleg az emberi és kisebbségi jogok érvényesülését. A jelentés elismerő szavakkal szól a polgári kormány által tett korrupcióellenes intézkedésekről. Mindez azért fontos megállapítás számunkra, mert az elmúlt három évben számos lépés történt a törvényhozásban és a kormány döntései közepette a korrupció visszaszorítása érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien tudjuk, hogy a korrupció nem kizárólag magyar jelenség. Ugyanúgy jelen van a legfejlettebb demokratikus államokban, mint a totalitárius rendszerekben, még ha utóbbiakban ez jelentős mértékben erőteljesebb is.

 

 

(10.00)

 

A polgári kormány azonban komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy a korrupciónak még a lehetőségét is csökkentse: szigorítottuk a korrupciós bűncselekmények büntetését; létrehoztuk az APEH bűnügyi nyomozó hivatalát és a maffiaellenes központot; csatlakoztunk az ENSZ korrupcióellenes globális programjához; az Országgyűlés szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat fogadott el, és nemcsak magára nézve, hanem a köztisztviselők vagyonnyilatkozatának bevezetésével is ez irányban tett lépéseket. Most is a parlament előtt van egy ilyen törvénynek a tárgyalása.

Ennek eredményeképpen a különböző nemzetközi szervezetek korrupciós indexei ma Magyarországot több európai uniós ország elé sorolják, ami persze nem ad okot arra, hogy bármilyen módon csökkentsük annak intenzitását, amit eddig végeztünk a korrupció elleni küzdelemben. Ebben a folyamatban, tisztelt képviselőtársaim, a legfejlettebb demokráciákban sem lehet soha megállni.

A jelentés megállapítja azt is, hogy a romakérdést illetően sok intézkedés történt, amely felöleli az oktatás, a jogvédelem és a kultúra területeit. Ilyen pozitívan az ezzel kapcsolatos intézkedésekről még soha európai uniós országjelentés nem szólt. Itt azonban a jelentés természetesen további erőfeszítéseket is szükségesnek tart, amelyekkel természetesen egyetértünk, hiszen ezek a jövőbeni feladatok a kormány céljaival és a Fidesz céljaival egyeznek. Meggyőződésünk, hogy a roma kisebbség társadalmi integrációja és felemelkedése egyszerre kisebbségpolitikai, társadalompolitikai és nemzeti kérdés, és a foglalkoztatás és az oktatás eszközeivel kell rá megtalálni a megfelelő megoldásokat. Ebben az Európai Unió segítségére is számíthatunk.

Tisztelt Országgyűlés! Az országjelentés kiemelkedő és egyértelmű dicsérettel szól a jogharmonizáció magas fokáról, és minden területen előrehaladást állapít meg. Külön kiemel néhány olyan területet, amely a korábbi időkben nehézségekkel nézett szembe. Ilyen a környezetvédelem, de dicséri a bel- és igazságügyi együttműködés területén megvalósított jogharmonizációt is, aminek elismerése éppen a tegnapi nap, amikor sikerült a bel- és igazságügyi fejezetet lezárni.

A jelentésben kiemelt említett hiányosságok megoldását a magyar kormány célul tűzte ki maga elé. Nem kétséges, tisztelt képviselőtársaim, hogy a felkészülés utolsó szakaszában még előttünk álló feltételeket és vállalásainkat - hasonlóan az elmúlt esztendőkhöz - a továbbiakban is teljesíteni tudjuk. Mindennek alapján, és annak tudatában, hogy Magyarország megítélése mind az Unióban, tagállamaiban, annak polgárai körében - ami nagyon fontos - mind a jelentést kiadó Európai Bizottságnál nagyon jó, azzal számolunk, hogy 2004. január 1-jén beléphetünk az Európai Unióba, az elmúlt esztendőben végzett közös erőfeszítéseink meghozzák az eredményeket, és a belépés karnyújtásnyira van.

Tisztelt Országgyűlés! Ezáltal nekünk, magyaroknak régóta dédelgetett céljaink érnek elérhető közelségbe. A magyar polgárok több mint tíz évi hatalmas munkája érik be hamarosan, és nyit új fejezetet Magyarország történetében. Mindazok, akiknek keze munkája, szellemi ereje révén fejlődött és előrébb jutott az ország, mindazok, akik vállalták az áldozatokat, emelt fővel, büszkén léphetnek be az Európai Unióba. A magyar emberek, tisztelt képviselőtársaim, ismét bebizonyítják, hogy elszántsággal és összefogással történelmet tudnak csinálni, és hosszú évek kirekesztettségével a hátuk mögött végre elfoglalhatják méltó helyüket az Európai Unió intézményeiben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legkönnyebben úgy jósolhatjuk meg saját jövőnket, ha mi magunk alakítjuk azt. A csatlakozási folyamat eredményességének érdekében és ahhoz, hogy Magyarország sikeresen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tudja folytatni útját a jövő felé vezető úton, mindannyiunk segítő közreműködését és támogató összefogását kérem. A Fidesz továbbra is cselekvő részese kíván lenni ennek a folyamatnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kovács László úrnak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselő úrnak.

 

KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt stratégiai fontosságú célnak, az ország, a nemzet alapvető érdekeit szolgáló lépésnek tekinti a mielőbbi és minél kedvezőbb feltételekkel történő csatlakozást az Európai Unióhoz. Ez a meggyőződés határozza meg viszonyunkat az évenkénti országjelentéshez is. Mindig örülünk az elismerésnek, amely az ország közös teljesítményét dicséri, minden olyan megállapítást örömmel fogadunk, amely azt jelzi, hogy közelebb kerültünk a csatlakozáshoz, de éppen a cél érdekében mindig felhívjuk a figyelmet a kritikai észrevételekre is, hiszen éppen ezeken a területeken kell továbblépni, ha csatlakozni akarunk.

Az országjelentés ugyanis nem arra való, hogy éppen hivatalban levő kormányok dicsekedjenek vele (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), hogy felmagasztalják saját teljesítményüket; hanem arra valók, hogy figyelmeztessenek, hol van az elmaradás, amit még pótolni kell. Mi ilyen szempontból, a csatlakozási folyamat során még megoldásra váró feladatok szempontjából vizsgáljuk az országjelentést.

És még egy dolgot az országjelentés értelmezéséről. A miniszterelnök úr minden évben egy kicsit berzenkedik azon - nem tudom, őszintén-e (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) vagy a választópolgárok egy részének hamis önérzetére játszva -, hogy az Európai Unió már megint jelentést készít rólunk. És minden évben eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi nem készítünk róluk jelentést, ők miért készítenek rólunk. Igaz, idén, egy múlt heti rádióinterjújában már csendes beletörődéssel közölte, hogy tudomásul kell venni ezt a helyzetet. Én is így gondolom, ugyanis mi akkor készítenénk róluk jelentést, ha ők akarnának csatlakozni Magyarországhoz, ha huszadik megyéje akarnának lenni Magyarországnak - de nem ez a helyzet: mi akarunk hozzájuk csatlakozni. És valóban furcsa lenne, ha egy felvételiző diák, diákjelölt azt mondaná a felvételi bizottságnak, hogy nézze, tisztelt bizottság, én sem készítek véleményt vagy vizsgáztatom önöket, önök se vizsgáztassanak engem, vegyenek fel minden vizsga nélkül.

Hogyan is állunk, tisztelt Ház, a bővítési folyamattal? A nizzai és a göteborgi csúcson kedvező döntések születtek, és akkor úgy látszott, hogy fel fog gyorsulni a bővítési folyamat. Kimondták: a legfelkészültebb országokkal 2002 végéig lezárhatók a csatlakozási tárgyalások. És kimondták, hogy 2004-ben ezek a legfelkészültebb országok már tagként részt vehetnek az európai parlamenti választásokon és az az évben kezdődő kormányközi konferencián. És megerősítették a teljesítmény szerinti, országonkénti elbírálás elvét, ahogy a külügyminiszter úr is utalt rá. Még egy kedvező fejlemény, hogy elkezdődött a nizzai csúcs után egy átfogó vita az Európai Unió és Európa jövőjéről, és ehhez a vitához meghívták a csatlakozni kívánó országokat is.

S vannak sajnos kedvezőtlen fejlemények is. Az egyik, hogy a felmérések szerint az Európai Unió országainak közvéleménye kevésbé támogatja a bővítést, mint egy-két-három évvel korábban. S a másik, hogy újra előtérbe került - mi már azt reméltük, elfeledték - ez a bizonyos big bang koncepció, tehát a nagy bővítés, a 10, sőt most már a 12 ország egyidejű csatlakozása. Nem az a baj, tisztelt Ház, a Szocialista Párt véleménye szerint, ha velünk együtt 9 vagy akár 11 ország csatlakozik, hanem az, ha be kell várnunk őket, ha Magyarország csatlakozása évekkel tolódik későbbre azért, mert meg kell várnunk olyan országokat, amelyek kevésbé haladtak előre a felkészülésben. S az is baj, ha Magyarország ebbe esetleg beletörődni látszik.

1996-97-ben kormányon nagy erőfeszítéseket tettünk az egyéni teljesítmény szerinti elbírálás elfogadtatásáért, és ez sikerült is, hiszen '97 decemberében Luxembourgban az Unió csúcsértekezlete olyan döntést hozott, hogy a legfelkészültebb hat országgal kezdik csak meg a tárgyalásokat. '98 márciusában, amikor megkezdtük a csatlakozási tárgyalásokat, azt hangsúlyoztuk, hogy az, hogy egy napon kezdi a hat ország a csatlakozási tárgyalásokat, nem kell szükségképpen azt jelentse, hogy egy napon fogjuk befejezni is őket, hiszen az előrehaladás sebessége különböző lehet.

 

 

(10.10)

 

Mostanáig a kormány is nagyon határozottan ezt az álláspontot képviselte. A miniszterelnök úr legutóbbi nyilatkozataiban azonban megjelent egy új elem. Szeretnék idézni tőle egy mondatot. Egy rádióinterjúban úgy fogalmazott, hogy nem tűnnénk fel jó színben, ha olyan kérdésben okvetetlenkednénk, amelynek eldöntése nem tartozik Magyarországra. Ami ebben érthetetlen, sőt aggasztó, hogy mindezt ugyanaz a magyar miniszterelnök mondta, aki soha nem habozott kioktatni az Európai Uniót néhány olyan kérdésben, amelyek valóban nem tartoznak Magyarország hatáskörébe, amelynek eldöntése valóban nem Magyarországra tartozik. Most viszont olyan kérdésben vált tapintatossá, sőt óvatossá, amelynek eredménye viszont sorsdöntő fontosságú Magyarország szempontjából.

Örültem, hogy Martonyi külügyminiszter úr az eddigi szellemben nyilatkozott az iménti vitaindítójában. Az a kérdés, hogy ki fog igazodni: Martonyi János úr véleménye a miniszterelnök úr véleményéhez vagy fordítva. Ez egyáltalán nem mindegy a jövő szempontjából. Mi újra felszólítjuk a kormányt, hogy ne hátráljon meg, hogy érveljen határozottan az országonkénti teljesítmény szerinti elbírálás mellett. Mi is ezt tesszük, az Európai Unió országainak többségét kormányzó szociáldemokrata pártokkal fennálló kétoldalú kapcsolataink keretében.

A rendszerváltáskor, tisztelt Ház, Magyarország a térség éllovasa volt. Elsőként írtuk alá a társulási megállapodást, 1994-ben, az első kormány hivatali idejének a végén. Az első csoportban kezdtünk el tárgyalni 1998-ban a második kormány hivatali idejének a végén. Most bizony fennáll a veszély, hogy elveszítjük ezt a korábbi helyzeti előnyt, és csupán a tíz vagy netán tizenkét csatlakozásra váró ország egyikeként fognak kezelni bennünket.

Hogyan is állunk magával a csatlakozással? Egyetértek a miniszter úrral: a tárgyalások valóban jól haladnak. Harmincegy fejezetből huszonkettőt sikerült lezárni. Őszintén szólva mi, szocialisták jobban örülnénk, ha csak húszat zártunk volna le, ha nem zárta volna le a kormány egy, meggyőződésünk szerint elhamarkodott, rossz kompromisszummal, ellentételezés nélkül a munkaerő szabad mozgásáról, azaz a magyarok külföldi munkavállalásáról, illetve a tőke szabad áramlásáról, azaz külföldiek magyarországi termőföldvásárlásáról szóló fejezeteket. Természetesen a megszokott módon a kormányoldal ezt igyekezett a magyar közvélemény előtt legalább sikerként beállítani, és a Fidesz-frakció vezetője, aki éppen az imént szólt, annak idején, amikor ez megtörtént, a svéd külügyminiszter asszonyt idézte, aki áttörésként értékelte ezt a megállapodást. Igen ám, csak pontosan, ahogy Szájer frakcióvezető úr mondta, az Európai Unió mindig a saját szempontjából értékeli az elért eredményeket, és ha valaki figyelmesen elolvassa a svéd külügyminiszter asszony megnyilatkozását, abból kiderül, hogy ő ezt az áttörést az Európai Unió szempontjából tartotta figyelemre méltó és pozitív eredménynek, nem Magyarország szempontjából.

Nos, a tárgyalásokon még hátra van néhány különösen nehéz fejezet, de bízunk abban, hogy ezeket egy gondos hazai egyeztetéssel sikerül a magyar érdekeknek megfelelően lezárni.

Ami az országjelentést illeti, tisztelt Ház, az összkép kétségkívül kedvező. Kedvezőbb, mint a tavalyi, kedvezőbb, mint a tavalyelőtti. Ahogy általában a gyereknek is minden évben joggal mondják a felnőttek, hogy mennyit nőttél tavaly óta, Magyarország is kétségtelenül sok tekintetben előrelépett, és ezt örömmel fogadjuk. Igen ám, csak arra kell vigyázni, hogy amikor egy-egy ilyen méltató bekezdést olvas valaki, akkor a "however" - "mindazonáltal" vagy "ugyanakkor" - szó olvasatakor ne csukja be a szemét, és ne hagyja abba az olvasást; mert akkor látni fogja azt, hogy a pozitív összkép mellett bizony vannak megoldásra váró gondok.

Ez az országjelentés több mint negyven kritikai észrevételt tartalmaz. Ezek sajnos döntő többségében visszatérő kritikák. Persze jobb, mint ha újak lennének, de visszatérő, ami azt jelenti, hogy a kormány a korábbi években nem fordított figyelmet ezek kijavítására. És jelentős részük nem is tárgyalási téma; nem mennyiségileg meghatározott, hanem minőségi követelmény, de meg kell oldani, mert ezek ugyanúgy benne vannak a követelményrendszerben, mint a mérhető, adatokkal kifejezhető, számokkal megfogalmazható követelmények.

Néhány fontos kérdés ezek közül, nem a teljesség igényével, hiszen frakciótársaim ezt még részletesen meg fogják tenni. Az első: helyre kell állítani a demokratikus intézmények alkotmányos szerepét és törvényes működését; mert ez követelmény, a koppenhágai kritériumok között szerepel. Helyre kell állítani az Országgyűlés ellenőrző szerepét. Meg kell szüntetni az önkormányzatok pénzügyi kiszolgáltatottságát, függőségét. Helyre kell állítani a szociális párbeszédet. Ugyan a miniszterelnök úr egyszer egy televíziós nyilatkozatában azt mondta, mi az, hogy nincs Magyarországon szociális párbeszéd, még az Európai Unió országjelentése is hivatkozik rá. Valóban hivatkozik - ez egy tavalyi példa, de a mai napig fennáll -, valóban hivatkozik rá, azt mondja, hogy Magyarországon nincs érdemi szociális párbeszéd. Helyre kell állítani... (Glattfelder Béla: Ezt hol mondja? Hányadik oldalon? Ilyen nincs benne, képviselő úr!) Tavalyi országjelentést említettem, azt kell elővenni. (Glattfelder Béla: Mindjárt felolvasom! - Dr. Surján László: Az van benne, hogy folytatni kell. Ami nincs, azt nem lehet folytatni.) Nos, helyre kell állítani a civil szervezetek autonómiáját, és helyre kell állítani a közszolgálati televíziók és a közszolgálati rádió pártatlanságát. Átláthatóvá kell tenni a költségvetést... (Tóth István: Ez tizenöt évvel ezelőtt volt, ugye?! Azt olvasod!) Képviselő úr, ha önnek a tizenöt évvel ezelőtti viszonyok jelentik a példát, akkor én önnel ebben nem tudok vitatkozni. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Meg kell állítani a korrupciót, és nem elég törvényeket hozni és azokat felsorolni. Hiszen a közbeszerzést is törvény írja elő, a kormány mégis megkerüli, és jó néhány hasonló példát tudok mondani. Önmagukban a törvények nem oldják meg, ha megoldanák, akkor az országjelentés nem fogalmazna évről évre keményebben a korrupció kérdésében. Hiszen tavaly még csak azt mondta, hogy a közbeszerzési eljárások nélkül épülő autópályák a korrupció gyanúját, benyomását, impresszióját keltik. Ez még enyhe megfogalmazás, a miniszterelnök úr akkor azt is mondta, hogy semmi baj nincs ezzel, csak tényként állapítja meg az országjelentés, hogy közbeszerzési eljárás nélkül épülnek az autópályák. De nem olvasta tovább a mondat második felét. Most már azt mondja, hogy ez a korrupció aláássa az emberek bizalmát a demokratikus intézmények iránt. Ez egy súlyosabb megállapítás, mint a tavalyi volt.

Pótolni kell a lemaradást a reformok területén. Az országjelentés ezúttal is felveti a nyugdíjreform megállítását. A tavalyi jelentés azt mondta, hogy megkérdőjelezhető a kormány elkötelezettsége a nyugdíjreform ügye iránt. Tavaly még csak azt mondta, hogy elsőbbséget, prioritást kell adni az egészségügy reformjának. Idén ez is markánsabb megfogalmazásban szerepel. Mindez, meggyőződésem szerint, már a következő kormány feladata lesz, nem hiszem, hogy három és fél év mulasztásait éppen az utolsó fél évben, öt hónapban próbálná a kormány behozni. És pótolni kell az intézményrendszer hiányosságait is, hiszen nem képes Magyarország jelenleg a SAPARD-program keretében az európai uniós támogatás fogadására, ezen ebben az évben tízmilliárd forintot vesztettünk.

 

 

(10.20)

 

Tisztelt Ház! Az Európai Unió értékközösség is, nemcsak gazdasági integráció, és a kormány ezt nem mindig veszi figyelembe. Míg Nyugat-Európában, az Európai Unió országaiban a szélsőjobboldal elszigetelésében konszenzus van konzervatívok, kereszténydemokraták, keresztényszocialisták, szociáldemokraták, liberálisok között, addig nálunk a kormány bizony eltűri a szélsőjobboldal kirekesztő megnyilvánulásait, eltűri fenyegetőzését, és még nyilvánossághoz is segíti őket a közszolgálati médiumokban. (Dr. Horváth János: Ez nem így van! - Bauer Tamás: Nem eltűri! Szervezi!)

Vannak Magyarországgal szemben elvárások, térségbeli szerepével összefüggésben is. Volt egy időszak a rendszerváltás után, amikor okkal, ok nélkül Magyarországot egyfajta biztonsági kockázatnak, bajkeverőnek tekintették, aztán sikerült eljutni oda, hogy Magyarországot stabilizáló tényezőnek minősítették, és most ismét feszültségek jelentkeznek Magyarország és egyes szomszédai viszonyában, aminek okát a kedvezménytörvény, a határon túli magyarokról szóló törvény, az egyesek által szinte kamaszos makacssággal státustörvénynek nevezett dokumentum előkészítésének a hiányosságai adták; rosszul volt előkészítve, mert nem került sor érdemi egyeztetésre, nem tett a kormány kísérletet sem a szomszédok megnyerésére. Helyette kioktatta a szomszédokat, és amikor jöttek a bírálatok, nemcsak a szomszédok, az Európai Unió, az Európai Parlament, az Európai Tanács részéről, akkor elővették a szokásos receptet, és megpróbálták félrevezetni az országot, a közvéleményt. És most is, néha még szavakkal játszva is, hiszen az országjelentésben szereplő "apparently" kifejezést, ki tudja miért, "látszólag"-nak fordították, pedig a szövegösszefüggésből kiderül, hogy egy másik, ugyanilyen használatos értelemről, a "jól láthatóan", "kézzelfoghatóan" szinonimáról van szó, hiszen az Európai Unió látszatokat nem szokott befogalmazni az országjelentésbe. (Bauer Tamás: Így van!) Ha a kormány becsapja az országot, az bűn. Ha önmagát csapja be, az több mint bűn, az hiba, mert az Európai Uniót és a szomszédokat viszont nem lehet becsapni.

Tisztelt Ház! Nem a kormány, hanem az ország, a társadalom csatlakozik az Európai Unióhoz. Ami aggodalomra ad okot, hogy a társadalom nem kap megfelelő tájékoztatást; nem kapnak megfelelő tájékoztatást az érdekvédelmi és civil szervezetek. A társadalom ma kevesebbet tud az Európai Unióról, mint 3-3,5 évvel ezelőtt. Nem ismeri pontosan az előnyöket, és akkor azokat nem is fogja tudni kihasználni, és nem ismeri pontosan a hátrányokat, így azok ellen nem is lesz felkészült védekezni. Népszavazást kell majd tartani, és népszavazáson csak tájékozott állampolgárok véleményének kikérése tisztességes dolog.

Mi kezdeményeztünk a mai napra egy internetes vitafórumot: megkértük a civil szervezeteket, hogy most, a vita előtt és a vita alatt jelezzék az észrevételeiket, jelezzék a kérdéseiket, és mi behozzuk ide ezeket az ülésterembe. Eddig a legtöbb kérdés, ami az ülés kezdetéig érkezett, úgy szólt, hogy tervezi-e a kormány a népszavazást - én úgy értettem Martonyi János külügyminiszter úr szavait, hogy tervezi. Azt gondolom, a kormány nem is tehet másképpen, hiszen ez az alkotmány szelleméből következő kötelezettség - azt hiszem, ebben nincs vita közöttünk -, de azt is kérdezik, hogyan készíti fel a társadalmat erre a népszavazásra.

A Szocialista Párt sürgeti a kormányt, hogy pótolja a mulasztásokat. Van olyan mulasztás, amely egyetlen döntéssel megoldható, amelyhez csupán jóakarat kell - mi készek vagyunk ezek megoldásában a kormánnyal együttműködni. Vannak olyan kérdések, amelyekben a három és fél év mulasztását néhány hónap alatt már nem lehet behozni, ez a következő kormány feladata lesz. Mi reméljük, hogy ennek a végrehajtásához meg fogjuk kapni a választók többségének a bizalmát. Erősítsük a parlamenti ellenőrzést, hiszen a következő időszakban, a választás előtt ez különösen fontos, amikor a parlament már nem is ülésezik, tehát szükség van azt általunk többször javasolt és a kormányoldal részéről mindig lesöpört integrációs nagybizottság létrehozására. Szükség van az általunk ugyancsak igényelt írásos tájékoztatásra is.

Befejezésül azt javaslom, tisztelt kormányoldal, tisztelt parlamenti pártok, hogy dolgozzunk ki közös álláspontot az Európai Unió és Európa jövőjéről, mert ez mindannyiunk érdeke, ez nem egy kormányzati ciklus feladata, ez sok kormányzati ciklus feladata.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kurucsai Csaba úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének, aki a képviselőcsoport álláspontját ismerteti.

 

DR. KURUCSAI CSABA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A parlamenti ciklus utolsó európai uniós vitanapját tartjuk. Ez kínálja az alkalmat a számadásra és a csatlakozásig az ország előtt álló feladatok számbavételére.

Közvetlenül az Európai Bizottság "Magyarország előrehaladása a tagság felé" című, 2001. évi országjelentése után vagyunk. A jelentésben foglaltak örömmel kell hogy eltöltsék az európai uniós csatlakozás elkötelezett híveit. Mindenekelőtt azért, mert az ez évi országjelentés, a korábbi évekkel összhangban, az idén is sikeresnek ítéli az elmúlt esztendő munkáját. A Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója úgy véli, üzenet értéke van annak, hogy az Európai Bizottság 1998 óta Magyarországot minden esetben a jelölt országok élmezőnyébe helyezte. Az Európai Bizottság pozitív kiállása annak az eltökéltségnek az elismerése, amelyet hazánk polgárai a mielőbbi csatlakozás érdekében vállalnak.

A siker az ország sikere, azoknak a millióknak a sikere, akik az elmúlt tíz évben hittek a magyar megújhodásban és az európai útban. A kezdet az 1990. évi dublini európai tanácsi csúcs volt, amely felajánlotta a három, már akkor is sikeres kibontakozást mutató kelet-európai rendszerváltó országnak, Magyarországnak, a Cseh és Szlovák Köztársaságnak és Lengyelországnak a társulási megállapodást. Fontosnak tartom a kezdetre való hivatkozást azért, mert az 1990 decemberében megindult társulási tárgyalások egy évig tartottak, és a fent nevezett három országgal a társulási szerződés, hivatalos nevén úgynevezett ideiglenes megállapodás aláírására pár nap híján tíz évvel ezelőtt, 1991. december 16-án került sor.

A kezdeti nehézségeket mutatja, hogy a megállapodás Magyarország és Lengyelország esetében 1994 februárjában, a kettévált Csehországgal és Szlovákiával egy évvel később lépett hatályba.

Az elmúlt tíz év sikere azon parlamenti pártok sikere is, amelyek vállalták a sokszor nagyon nehéz döntések meghozatalát a stabilan működő demokratikus intézményrendszer kialakításáért, a jogállam és az emberi jogok tényleges érvényesüléséért, a kisebbségek védelméért, jogaik tiszteletben tartásáért; vállalták a küzdelmet a működő piacgazdaság létrehozásáért, egy olyan piacgazdaságért, amely képes megbirkózni az Európai Unióban meglévő piaci erők versenyében. Továbbá és végül azon politikai pártok sikere, melyek vállalták, hogy a politikai, gazdasági és pénzügyi unió érdekében adaptáljuk és alkalmazzuk a közösségi vívmányokat, az acquis communautaire-t. A vállalt ügy nagy áldozatot követelt az országtól. Az elvégzett feladat értékét külön emeli, hogy a rendkívüli áldozatvállalás közben a szociális béke fennmaradt. Ebben a felzárkózási folyamatban a mára ezer sebből vérző Független Kisgazdapárt mindvégig az európai ügy elkötelezett híve volt és marad is. Töretlenül hittünk és hiszünk abban, hogy képesek vagyunk az előttünk álló feladatok elvégzésére. Ebbéli eltökéltségünket igazolja vissza az Európai Bizottság ötödik országjelentése.

Tudjuk, hogy a csatlakozás révén sokat kapunk Európától, beteljesül végre ezeréves vágyunk; egyenjogú tagjai leszünk egy olyan közösségnek, amelynek értékeit mindig magunkénak éreztük, és amely értékek védelméért oly sokat tettünk. A Független Kisgazdapárt mindvégig hirdette, hogy reménybeli európai uniós tagságunkkal nemcsak kapunk, hanem adunk is. Adjuk közép-kelet-európai életérzésünket, kultúránkat és hitünket; adjuk annak eltökéltségét, hogy Közép-Kelet-Európa népei akarnak egymás mellett békében élni. Felismerték vagy felismerik, hogy a nyelvek és kultúrák sokszínűsége e sokat szenvedett térségben nem szükségszerűen megosztó erő, hanem európai érték. Adjuk mi, magyarok Európának Bartókot és Kodályt, Adyt, Márait és Wass Albertet, tizenhárom Nobel-díjas tudósunkat, száznál több olimpiai bajnokunkat; adjuk Tokaj fenséges italát, a magyar konyha remekeit, gyönyörű mediterrán városunkat, Pécset és a szépen fejlődő világvárost, Budapestet. Ha ezt a nagyszerű sort kiegészítjük Smetanával, Hraballal, Prousttal és Vajdával, a gyönyörű, barokk Prágával vagy a tudomány jeles közép-európai bölcsőjével, Krakkóval, akkor csak az lehet a kérdés, hiheti-e magáról Európa, hogy ezen értékek nélkül valaha is teljes lehet.

 

 

(10.30)

 

Adjuk végül hitünket, igaz eltökéltségünket az egységet elmélyítő, de a sokszínűséget megőrző Európai Unióért. Az európai egység útja nem a Arthur Miller-i olvasztótégely, hanem ez a sokszínűség.

Itt és ma az Országgyűlés a harmadik európai integrációs vitanapját tartja. Mint azt bevezető gondolataimban is elmondtam, a 2001. évi országjelentés megjelenése adja az alkalom rangját. A Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója úgy értékeli, hogy az Európai Bizottság éves jelentése egy sikeres fejezet az éves munkában, szükségszerűen és szervesen illeszkedik az elmúlt egy év történésébe. Ha a 2000. évi országjelentés megjelenésétől számított egy évet a magyar és a nemzetközi szaksajtó tükrében kívánjuk értékelni, akkor támpontokat kell meghatározni. Ilyen támpont lehet az év folyamán legtöbbet használt értékelő szavak, kifejezések csokorba gyűjtése. Ezek a kulcsszavak a vizsgált időszakban az alábbiak voltak: esély, elismerés, áttörés. Az esélyt egyértelműen a 2000. december 7-9-ei nizzai Európa tanácsi csúcsnak a csatlakozni szándékozó országok szempontjából sikeres befejezése jelentette. Ez esetben mindenképpen hangsúlyozni kell a csatlakozni szándékozó országok érdekeit.

A tervezett intézményi reformokat illetően közel sem tekinthető átütő sikerűnek a francia elnökséget záró állam- és kormányközi konferencia. Azt, hogy mennyire nem így volt, bizonyítja a 2004-re meghirdetett újabb kormányközi konferencia. Mégis, a csatlakozni szándékozó jelölt országok számára Nizza az esélyt jelentette. Mindenekelőtt azért, mert lezárta az intézményi reformok azon körét, amelyek megléte előfeltétele volt a bővítésnek; továbbá megerősítette, hogy az Európai Unió 2003. január 1-jétől kész fogadni azon tagjelölteket, akik megfelelnek a tagsági követelményeknek és lezárták a csatlakozási tárgyalásokat.

Értéke Nizzának továbbá, hogy jóváhagyta a bővítési stratégiai dokumentumot. Ezzel az Európai Bizottság lényegében közzétette az Európai Unió hivatalos pozícióit. Ez azt jelenti, hogy az Európai Bizottság javaslatot tett a tárgyalások lezárásának menetrendjére, azzal, hogy megerősítette: a legfelkészültebb országokkal a tárgyalások 2002-ben lezárhatók lesznek. Értéke továbbá Nizzának, hogy a tárgyalások felgyorsítása érdekében a mentességi kérelmeket három csoportba osztotta. Azt is javasolta, amennyiben egy fejezetet nem tudnak lezárni és csak néhány pontban marad nézeteltérés, az adott fejezetet félre lehet tenni setside pozícióba, és később újra elő lehet venni.

Megerősítette Nizza az 1997-es nizzai csúcs döntését, miszerint az Európai Unió bővítése átfogó, nyílt folyamat, amely a jelölt országok egyéni teljesítménye alapján megy végbe. A nizzai csúcs kinyilvánította, hogy a 2004. évi európai parlamenti választásokon már részt vehetnek az új tagországok is.

A mai napon nem feladatom, hogy szóljak a nizzai csúcs megoldatlan, nyitva hagyott vagy kétségekkel fogadott döntéseiről, foglalkoznom kell ugyanakkor ennek következményeivel. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke mondta: a kormányközi megközelítés hasznos lehet az európai együttműködés új területeinek megnyitása céljából, mint ahogy az volt a schengeni egyezmény esetében is, de hosszabb távon egy erős Európai Unió nem épülhet a kormányközi modell ellentmondásos, széttagolt döntési mechanizmusára, egy olyan rendszerre, ahol a hatalom titkárságok, ügynökségek és bizottságok kezében aprózódik szét.

A kormányközi modellben a legfontosabb javaslatok és döntések minduntalan a helyi politikai érdekek és a nemzeti választási periódusok fogságában vergődnek. Ezt felismerve javasolta az Európai Parlament ez év októberében, hogy a következő kormányzati konferenciát egy konvent készítse elő. A jelölt országok számára bizalomerősítő kezdeményezés, hogy a konvent munkájába bekapcsolódhatnak, a testületbe két parlamenti képviselőt és egy kormánypárti szakembert küldhetnek.

A fentiek alapján a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója úgy ítéli: Nizza az esélyt jelentette a jelölt országoknak.

Az elmúlt egy esztendő másik kulcsszava az áttörés volt. A tavaly novemberi európai integrációs vitanapon a Független Kisgazdapárt szónokaként elismerően szóltam a 2001 januárjától soros elnökséget betöltő Svédország ambiciózus terveiről. Reményemet fejeztem ki, hogy Svédország meghirdetett programjának megfelelően a bővítést abszolút prioritásnak tekinti, fontosnak tartja, hogy a foglalkoztatás és a környezetvédelem kérdésében az Európai Unió jelentős haladást érjen el. Az elmúlt években félsikerek és részeredmények után is elhangzott szuperlatívuszok mára jelentősen devalválódtak. Ma már tudjuk, sok esetben vajúdtak a hegyek és egérke született. Ezért nehéz a svéd elnökség munkáját úgy értékelni, hogy egyszer s mindenkorra valós értéken minősítsük a nagyszerű eredményeket. A nemzetközi és magyar sajtó egyszerűen áttörésnek értékelte a svéd elnökség munkáját. A 2001. június 12-ei miniszteri szintű tárgyalási fordulón Magyarország 22 fejezet ideiglenes lezárásáig jutott.

Itt szeretnék reagálni ellenzéki képviselőtársaim azon megjegyzésére, miszerint olvasatukban a 2001. évi országjelentésből kitűnően hazánk elveszítette négy évvel ezelőtti meglévő helyzeti előnyét. Csupán Ciprusnak van 22 ideiglenesen lezárt fejezete, az összes többi jelölt ország ennél kevesebbet teljesített. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a beszédem legelején nevesített, sikeres rendszerváltó közép-kelet-európai országok közül Csehország 19, Szlovákia 17, Lengyelország 16 fejezet ideiglenes lezárásáig jutott ez év október 1-jéig. Mit mondhat erre a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója? Soha nagyobb helyzetielőny-vesztést ne szenvedjünk!

A számszaki adatoknál - 22 ideiglenesen lezárt fejezet - csak a tárgykörök fontossága és politikai súlya tekintélyesebb, így az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlása, tehát egyszerre a négy szabadság; továbbá a vállalati jog, a szociálpolitika, a külkapcsolatok, és végül, de nem utolsósorban a környezetvédelem, csupa nagy betűvel.

Túl vagyunk ezen a nagyon fontos fejezeten is, ne bolygassuk a múltat! Ne idézzünk azokból a sötét víziókból, melyeket a nem tudni, kinek drukkoló politikusok a környezetvédelem fejezet ürügyén vázoltak. A Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója ezt a fórumot is felhasználja arra, hogy köszönetét nyilvánítsa Svédország kormányának, a svéd királyság budapesti nagykövetének, Staffan Carlsson úrnak, továbbá a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma szakmai apparátusának a nagyszerű sikerért, az áttörésért.

Az elmúlt egy év harmadik kulcsszava az elismerés. Az értékelés alá vont egy év elismeréssel kezdődött, a 2000. november 8-ai országjelentés közzétételével, és azzal zár, az idei november 13-ai jelentéssel. Amit az egy év időben átfog, az is elismerés: az Európai Parlament 2001. szeptember 5-ei, úgynevezett Queiró-jelentése. A mai napon és korábban a médiában az országjelentések kaptak nagyobb hangsúlyt, ez alkalommal inkább szeretném ráirányítani a figyelmet az Európai Parlament jelentésére. Annak üzenete a legmagasabb szintű európai képviseleti fórum megnyilatkozása, 15 ország 626 képviselőjének az állásfoglalása. Nem lehet közömbös számunkra a jelentés közzétételének időpontja sem: arra az Európai Bizottság országjelentésének közzététele előtt két hónappal került sor. Megállapításai előrevetítették a készülő országjelentés pozitív hangsúlyait.

Három fontos megállapítást azonban mindenképpen szeretnék a jelentésből idézni. Fontosnak tartja a jelentés kiemelni, hogy hazánk európai uniós csatlakozási szándéka az ország lakossága támogatását élvezi. Hangsúlyosan pozitívan értékeli e tárgyban a parlamenti pártok közötti konszenzust.

Másik nagyon fontos kiemelés: kiemeli, hogy Magyarországon pozitívan fogadták a nizzai csúcs döntéseit.

 

 

(10.40)

 

Ugyanakkor megjegyzi a Queiró-jelentés azt a nyilvánvaló igazságtalanságot, hogy Magyarország és Csehország két képviselői hellyel kevesebbet kapott, mint a hasonló nagyságú uniós államok.

A legfontosabb rendelkezés ebben a pontban és ehhez a körhöz: az Európai Parlament szerint a kérdést még a csatlakozás előtt rendezni kell, mégpedig úgy, hogy az említett két tagjelölt is 22 hellyel rendelkezzen az Európai Parlamentben.

Kiemelkedően kedvező pontja a Queiró-jelentésnek, hogy a 12 csatlakozási tárgyalásokat folytató tagjelölt közül egyedül Magyarország esetében szorgalmazza az Európai Parlament a konkrét csatlakozási időpont mielőbbi meghatározását.

A Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója határozott álláspontja: sok még az előttünk álló feladat, hosszú az út a csatlakozásig, majd az európai átlagig való felzárkózásig. Hazánk teljesíteni tudja és teljesíteni fogja ebből eredő feladatait. Ugyanakkor a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója fontosnak tartja annak hangsúlyozását is, hogy hazánk a csatlakozás területén kétségtelenül elért sikereit végre értékként kezeljük. Szüksége van népünknek az elismerő szavakra, mert ebből tud hitet meríteni az előtte álló feladatok végrehajtásához. Legyen a mai politikai vitanapunk vezérlő gondolata a jobbító szándék, az ország mások által eredményesnek ítélt munkájának bemutatása; egy kicsit ünnep, hogy holnaptól újult erővel folytathassuk munkánkat a reménybeli 2004-es európai uniós tagságunk eljöveteléért. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Szent-Iványi István úrnak, az SZDSZ képviselőcsoport vezérszónokának.

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Külügyminiszter Úr! Tisztelt Ház! Ebben a vitában nagyon nagy a kísértés, hogy az ember az országjelentés prizmáján keresztül értékelje Magyarország helyzetét, teljesítményét.

Én mégis most azt javaslom, hogy először toljuk félre ezt az országjelentést pár percig, hogy valós képünk legyen arról, amiről beszélünk. Nézzünk szembe azzal, hogy ebben az országban rendkívül súlyos problémák vannak, súlyos válságjelenségek vannak. Ha ennek nem vagyunk tudatában, akkor nem leszünk képesek e problémák megoldására, nem leszünk képesek arra, hogy sikeresen, eredményesen csatlakozzunk az Európai Unióhoz.

Látnunk kell azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy válság van a politikai intézményrendszerben, az egészségügyben, az oktatásban, a mezőgazdaságban, a közéletben, a szociális ellátórendszerekben és még folytathatnám. Azt hiszem, ma már közhelynek számít, hogy mély válság gyötri az egészségügyet, és csakis a lelkiismeretes orvosoknak, asszisztenseknek és ápolónőknek köszönhetjük azt, hogy egyáltalán működik még ez a rendszer. A reformok elmaradtak, erre az országjelentés is rámutat. De ennél sokkal súlyosabb a probléma: szemléleti jellegű a probléma, a kormány oda nem figyeléséből származik a probléma.

A második terület a magyar mezőgazdaság, mely talán történetének legmélyebb válságát éli át. Nem is csoda ez, hiszen - valljuk be őszintén, képviselőtársaim - az elmúlt két és fél évben kalandorok vezették, irányították a magyar mezőgazdaságot, egyikük már egyébként előzetesben vagy éppen most háziőrizetben van, a másikuk éppen a saját rózsadombi villájának építkezésén munkálkodik. Tehát ilyen emberek kezében volt a magyar mezőgazdaság.

Ezek után nem csoda, hogy semmi nem történt a mezőgazdaság versenyképességének helyreállításában, semmi nem történt a technológiai korszerűsítésben, semmi nem történt azon a téren, hogy versenyképessé válhassunk.

De súlyos problémák vannak a politikai intézményrendszerben. Itt, ebben a Házban, ahol ez a beszéd elhangzik, ahol vitatkozunk az Európai Unióról, ez a Ház ma nem képes betölteni minden demokratikus parlament egyik alapvető funkcióját: a kormány demokratikus ellenőrzését. Hiszen ez a Ház nem folytatja rendesen munkáját, háromhetente ülésezik, vizsgálóbizottságai nem működhetnek, az ellenőrzési funkcióit súlyosan csorbították. A társadalomban jelen van a diszkrimináció; diszkrimináció sújtja elsősorban a nőket, akik kevesebb bért kapnak ugyanazért az állásért, sokkal kisebb az esélyük, hogy magasabb pozíciót töltsenek be - ha a képviselőtársaim végigtekintenek a teremben, akkor legfeljebb a karzaton láthatnak hölgyeket; bocsánat, Kóródi Mária képviselőtársamat látom, tehát azért egy-egy hölgy tagja van ennek a parlamentnek. De természetesen életkori diszkrimináció is van ebben az országban; a negyven év felettiek alig kapnak munkát, nehezen jutnak munkalehetőséghez, és az ő lehetőségeikben nem segít a kormány számukra.

A korrupció mindennapos jelenség ebben az országban, tisztelt képviselőtársaim. Ez persze nem új jelenség, erre mondhatják azt, hogy ez volt korábban is. Való igaz, de az azért nem volt, hogy ennek a kormánynak két volt államtitkára ellen folyt büntetőeljárás. Az egyikük ellen már egy elsőfokú ítélet is született, valószínűleg a másikuk ellen is hamarosan fog.

Egy másik volt kormánypárti képviselőtársunk másodszorra került előzetes letartóztatásba. Tehát nehéz lenne azt mondani, hogy a politika szintjét nem érte el a korrupció.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha mindezt tudjuk, ha mindezt látjuk, akkor vagyunk képesek arra, hogy az ország ügyeit, ha van bennünk akarat és szándék, együttesen tegyük rendbe. Ez az országjelentés ezekről a problémákról is beszél, de a száraz tényanyag szintjén beszél. Nekünk azonban ez természetesen érzelmeket is jelent, ez a mi valóságunk, ezek a mi hétköznapjaink.

Azt szokták mondani, hogy az idei országjelentés kevesebb kritikai észrevételt tartalmaz, de azt erőteljesebben fogalmazza meg. A mondat második felével maradéktalanul egyetértek.

Ami az első felét illeti, nehéz méricskélni, hogy ez valóban kevesebb-e vagy több. Én őszintén szólva egyetlenegy olyat találtam, amely a tavalyiban benne volt és az ideiből már hiányzik: ez a Nemzeti Bank függetlenségére vonatkozó kitétel. Az összes többi visszaköszön, tehát itt van. Ha tehát ezzel az eggyel kevesebb, akkor talán kevesebb, de persze van néhány új is; igazi, súlyos, komoly, új ügy is került be ebbe az országjelentésbe: a státustörvény ügyére gondolok.

Osztályozhatjuk a felvetett problémákat más módon is. Vannak közöttük olyanok, amelyeket nyilvánvalóan örökölt ez az ország, nem is csak az előző néhány évből, de talán az előző néhány évtizedből, és ezekre a problémákra senki nem várja az azonnali, az egy kormányzati cikluson belüli megoldást. Ilyennek tekintjük a korrupciót, ilyennek tekintjük a romák beilleszkedését is. Ezek rendkívül súlyos problémái az országnak, de valóban méltánytalan lenne azt mondani, hogy ez csak ennek a kormánynak a mulasztása. Ettől a kormánytól nem is ezt várjuk el, hiszen meg sem oldhatta volna maga, ha erre szándéka lett volna. Azt várjuk el, és az országjelentés is azt várja el, hogy ezen a területen érzékelhető, nyilvánvaló előrelépés történjen évről évre. Azt hiszem, hogy a mulasztások itt érhetők tetten. Ezek az előrelépések hiányoznak ezen a területen, legalábbis nem abban a mértékben, ahogyan azt mi magunk elvárnánk.

Most nem is beszélek az országjelentésről, mert sokkal fontosabb, hogy mi hogyan érezzük magunkat jól, otthonosan ebben a hazában. Csak akkor, ha a korrupció csökken, csak akkor, ha azt látjuk, hogy hátrányos helyzetű roma polgártársaink helyzete javul. Ezért erre valóban igaz az, hogy a megfogalmazások élesebbek, keményebbek, mint a tavalyiak, hiszen a romák esetében azt mondja az országjelentés - ez fellapozható, tisztelt képviselőtársaim -, hogy alapvető diszkriminációk érik a közoktatásban, a foglalkoztatásban és az igazságszolgáltatásban. Ezek nagyon súlyos kijelentések, és ezekre figyelmet kell fordítanunk.

A problémák másik része azonban más természetű: olyan, amely kizárólag ennek a kormánynak a tevékenységére jellemző. Ezalatt a kormány alatt jött létre, és megítélésem szerint most ennek a kormánynak a feladata ezeknek a megoldása.

Ilyennek tekintjük elsősorban a közszolgálati csonka kuratóriumok helyzetének megoldását. Ilyen problémája Magyarországnak nem volt 1998 előtt, és én nagyon remélem, hogy nem is lesz 2002 után. Tehát amikor szilárd, demokratikus értékeken nyugvó kormányzás folyt ebben az országban, akkor ilyen probléma nem volt.

Ilyen problémának tekintjük a nyugdíjrendszer, illetve a nyugdíjreform szétzilálására tett kísérletet, amelyet az országjelentés is meglehetősen súlyosan értékel. Azt mondja, hogy a hárompillérű nyugdíjrendszerbe vetett bizalmat ingatta meg a kormány azzal az intézkedésével, hogy a járulékemelésre nem tett javaslatot, illetve azt megakadályozta.

Ilyennek tekinti a jelentés - azt hiszem, ehhez is csatlakozhatunk - az egészségügy elmaradt reformját. Nagyon sajnálatosnak tartom azt, hogy ebből a reformból nem valósult meg semmi. Úgy ítélem meg, hogy a választópolgárok jelentős része azért adta a voksát a Fideszre (Balsay István: Mert bízik benne.), mert a Fidesz-Magyar Polgári Párt azt ígérte a választások során, hogy érdemi reformokat fog kezdeményezni az egészségügy területén. Ma már tudjuk, a ciklus végén, hogy semmiféle érdemi reformtevékenység ezen a területen sem történik. Ezt egyébként leszögezi az országjelentés is.

 

 

(10.50)

 

Ugyancsak ennek a kormánynak a tevékenységéhez köthető az a kritikai elem - ez is visszaköszön évről évre -, hogy közbeszerzés nélkül folytatnak nagy állami beruházásokat. És különösen sérelmezi a tavalyi és az idei országjelentés is az autópályák építését közbeszerzés nélkül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez sem volt korábban, reméljük, ez sem lesz később. Közbeszerzés nélkül civilizált európai demokráciában - és itt nem csak az Európai Unióról beszélek -, tehát európai demokráciában nem lehet nagyszabású állami beruházásokat végrehajtani; sőt nemcsak nagyszabásúakat, hanem már közepes szabásúakat sem. Nem véletlenül van értékhatár a közbeszerzéseknél.

Ugyanígy visszaköszönő elem, bár az idei jelentésben sokkal hangsúlyosabban, hogy nem átlátható a kormány költségvetési gyakorlata. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt többen közülünk - elsősorban a szabad demokrata képviselők, de más ellenzéki képviselők is - rámutattak a Magyar Fejlesztési Bankra vonatkozó szabályok kapcsán, rámutattak a pénzintézeti és hitelintézeti törvény kapcsán, hogy a gyakorlat is, de már maga a szabályozás is ellentétes az európai és a civilizált gyakorlattal. Ehhez kellene visszatérnünk, mert ez teszi lehetővé azt, hogy ténylegesen ellenőrizhessük az állami költekezéseket.

Kifogásolja az országjelentés a SAPARD-hivatal akkreditációjának késlekedését. Hogy mindenki értse miről van szó: a mezőgazdasági támogatások folyósításának fontos előfeltétele a SAPARD-hivatalok felállítása. A késlekedés okai még valóban a Torgyán-Szabadi-kettős tevékenységében gyökereznek, de azért az az igazság, hogy a mai napig sem oldódtak meg. Tehát itt huzamos késlekedésről van szó, nem csupán az előző vezetőkre hárítható okokból.

Súlyosan bírálja az országjelentés a környezetvédelmi jogharmonizáció elmaradását. Azt mondja, hogy az elmúlt egy évben semmilyen előrelépés nem történt ezen a területen.

Figyeljünk föl erre: az egyik legfontosabb területe csatlakozásunknak, ahol ráadásul a legkomolyabb a lemaradás, és ahol semmilyen érdemi előrelépést nem tapasztalunk.

Végezetül a státustörvényről néhány szót, tisztelt képviselőtársaim. Igazán nem jelent számunkra, szabad demokraták számára semmiféle elégtételt az, hogy figyelmeztetéseink jelentős részét visszaigazolta az országjelentés. Mi elmondtuk, figyelmeztettük ez alkalommal nemcsak a kormányt, hanem a parlament ezt megszavazó 92 százalékos többségét, hogy ez a törvény ebben a formában nagyon komoly problémákat vet fel; nemcsak a szomszédsági kapcsolatrendszerben, hanem az európai uniós alkalmazkodásban és különösen a római szerződéshez való viszonyában is.

Ezen a téren egyébként egy másik probléma is van. Három egymást követő kormány mondhatta azt, hogy a külpolitika az ő sikerágazata. Ezen a területen valóban sikereket ért el. Most először vagyunk kénytelenek beismerni, hogy egy belpolitikai indíttatású, de a külpolitika területére vagy a külpolitika területére is tartozó lépés súlyos károkat okozott ennek az országnak; ennek az országnak, az ország megítélésének, az ország kapcsolatrendszerének, az ország integrációs esélyeinek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az ideje, hogy az álmokból, az álmodozásokból, amelyekről olyan szívesen szokott beszélni az ország miniszterelnöke, most végre fölébredjünk; fölébredjünk a valóságra, és ennek megfelelően cselekedjünk!

Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége felelősséget érez ezért az országért, felelősséget érez az ország európai csatlakozásáért, felelősséget érez a folyamat sikeréért. Indíttatva azon szavak által, amelyeket Martonyi János külügyminiszter úr itt expozéjában mondott, hogy ha hibák vannak, javítsuk ki azt együtt; és indíttatva attól az érzéstől, amit minden eddigi megszólaló szavaiból kiéreztünk, hogy közösen szeretnénk sikerre vinni az integrációs ügyeket, egy ötpontos javaslatot kívánunk önök elé terjeszteni.

Öt olyan, komoly akadályként megjelölt probléma van az országjelentésben is és Magyarország csatlakozásának útjában is, amelyeknek elhárítása halaszthatatlan, és amelyek elhárítását mi, együttesen itt rövid idő alatt meg tudjuk oldani. Csak politikai akarat kell hozzá, tisztelt képviselőtársaim! Kérem, hogy figyeljenek, hiszen ennek az öt problémának az elhárítása nagyon komoly lépést jelenthet Magyarország európai integrációja felé.

Az első kérdéskör a médiatörvény ügye. Már csak Románia és Magyarország nem zárta le a vonatkozó fejezetet, az audiovizuális fejezetet a csatlakozási tárgyalásoknál. Ezt a fejezetet már akár holnap is le lehetne zárni. Ehhez azonban az kell, hogy a kuratóriumok jelenlegi tagjait és a kuratóriumok által megválasztott közszolgálati médiumelnököket hívják vissza. Válasszuk meg az új kuratóriumokat, és válasszuk meg az új közszolgálati elnököket, és másnap már el tudjuk fogadni az audiovizuális fejezetet, mert le tudjuk zárni ezt a fontos lépést.

A második pont: szükség van arra, hogy a nyugdíjreform tekintélyét, a nyugdíjreformba vetett bizalmat helyreállítsuk. A kormány bármelyik pillanatban elénk terjesztheti, és mindannyian el fogjuk fogadni, hogy az eredeti elveknek megfelelően a járulékemelés 6 százalékról 8 százalékra történjen meg; ezzel gyakorlatilag eleget téve annak a kétmillió honfitársunknak, akiket becsaptak, akiknek egyoldalúan módosították a szerződését, akik bizalommal voltak a reform iránt. Tehát egyetlen törvényhozási lépéssel még ezekben a hetekben előre tudnánk lépni.

A harmadik pont: a közbeszerzések területére vonatkozóan a szabad demokraták idén februárban T/3858. szám alatt egy javaslatot terjesztettek elő. Ez a javaslat teljes mértékben összhangban áll az európai uniós közbeszerzési gyakorlattal. Akkor nem volt hajlandó a Ház tárgysorozatba venni ezt a javaslatot. Engedjék meg, hogy újból fölhívjam a figyelmet erre! Amennyiben ezt tárgysorozatba veszik, és elfogadják a '95-ös közbeszerzési törvény módosítására vonatkozó javaslatunkat, máris teljes egészében összhangba kerülünk az európai uniós gyakorlattal. Persze, ennek az a következménye, hogy a további nagyszabású állami építkezéseket, autópálya-építéseket a közbeszerzés hatálya alá kell rendelni.

A negyedik pont: a közpénzek elköltésének átláthatatlanságával kapcsolatban számos kifogás érte a kormányt. Javasoljuk, hogy az MFB-törvényt annak szellemében módosítsák, ahogyan ezt a szabad demokraták javasolták a törvényalkotás során. Rendeljék parlamenti felügyelet alá, és ugyanazon pénzügyi szabályok vonatkozzanak a Magyar Fejlesztési Bank által eszközölt költekezésekre, beleértve a Széchenyi-tervet is, mint valamennyi más pénzintézeti szervezetre!

És végezetül ami az ötödik pontot, a státustörvény kérdését illeti: haladéktalanul javasoljuk, hogy a magyar kormány csak azon országok vonatkozásában léptesse hatályba január elsejével, amelyek erre készséget mutatnak, ahol a megállapodás megvan. Tudjuk, hogy vannak ilyen szomszédos országok; azon országok vonatkozásában, ahol hiányzik ez a megállapodás, folytassák a konzultációkat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy ítélem meg, hogy nekünk is érdekünk a törvény módosítása. Legalább két ponton ezt módosítanunk kell, nemcsak az uniós elvárások miatt, más okok miatt is, de elsősorban az uniós elvárások miatt. Idetartozik az ajánló szervezetek létrehozására vonatkozó pont és az ideiglenes munkavállalási engedélyekre vonatkozó pont. Ez az, ahol a diszkrimináció kérdését fölvetették az országjelentésben. Javaslom, hogy ezt is tegyük meg, de ha erre nem kész a kormány, akkor keresse a kétoldalú megállapodásokat, mert hiszen egy ilyen lehetőséget biztosított számára az országjelentés is és a velencei bizottság jelentése is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ebben az öt pontban egyet tudunk érteni, és ha ezt az egyetértést cselekedetek fogják követni, akkor bizonyos vagyok abban, hogy a jövő évi országjelentésünk, amely sorsdöntő Magyarország tényleges, korai csatlakozása szempontjából, már egészen más minősítést fog kapni. A leglényegesebb problémákon ekkor tényleg tovább tudunk jutni, és akkor mindannyiunk közös érdeke teljesülhet: a minél hamarabbi és a minél sikeresebb csatlakozás Európához.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kelemen András úrnak, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselőnek.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Egy országgyűlési európai integrációs vitanap alkalmas arra, hogy a napi gondok közül kiemelkedve értékeljük országunk helyzetének alakulását. Mert mindennapos vitáink és gyakran ismételt panaszunk azzal kapcsolatosan, hogy volt már kitűzve a csatlakozás évének 2000, 2002, az utóbbi időben 2005 is kezd felbukkanni - bár nem a mi részünkről -, mindezek könnyen elfedhetik a tényt, hogy Magyarország európai integrációs politikája milyen hihetetlenül gyors és sikeres folyamat.

Ma már megállapíthatjuk, hogy jó volt az Antall-kormány egyértelmű politikai orientációja az euro-atlanti világ felé, mert nemcsak a politikai váltás volt sikeres a fejlett demokratikus államok irányába, de azóta bebizonyosodott, hogy képesek is vagyunk megfelelni a kezdetben szörnyen magasnak tűnő akadályoknak.

 

 

(11.00)

 

Egy csontig eladósodott, kifosztott, nemzetében és társadalmában sokszorosan megosztott ország alig több mint egy évtized alatt az Európai Unióra esélyessé vált, sőt környezetében talán a legesélyesebb.

Tisztelt Ház! Amerikai kutatók elemezték azt a jelenséget, hogy egy állam háborúvesztés után kevesebb mint egy emberöltő alatt újra elérheti a háború előtti fejlődési ritmusát, vagyis nem azt a szintet, ahonnan lezuhant, hanem olyan magas fejlettségi szintet, mintha nem jött volna közbe a háború. Arbetman, Kugler és Organski ezt főnix-faktornak nevezi. Jó példája ennek az első világháború utáni Németország. Természetesen ez a lehetőség csak akkor áll fenn, ha az adott ország fejlettsége a háború előtt legalább közepes volt, és lakossága, annak munkakultúrája megfelelő mértékű. Én úgy értékelem, hogy a háborúval felérő negyvenéves romlás után ez a főnix-tényező működik ma hazánkban.

A borúlátónak, csüggetegnek tartott magyar nemzet elnyerte függetlenségét, és biztosítva polgárainak a személyi szabadságot, olyan elsöprő erejű építkezésbe fogott, hogy ha igaz a pesszimizmusunkról szóló közkeletű megállapítás, akkor ez igen különös fajtája a pesszimizmusnak, talán úgy mondhatom, hogy konstruktív pesszimizmus. És ahogy megnyílnak a lehetőségek először a magánvállalkozás előtt, legutóbb pedig az otthonteremtés előtt, lehangolt kedélyhez sehogyan sem illő módon élünk is vele.

Az ország társadalmi-gazdasági előrehaladása tette lehetővé külpolitikai célkitűzéseink megvalósításának közelivé válását. Ha csak a legutóbbi idők legfontosabb eseményeit nézzük, azok is alátámasztják értékelésemet. Az Európai Parlament plenáris ülésének szeptember 5-én elfogadott határozata Magyarország csatlakozási kérelméről kimondja, hogy hazánk minden bizonnyal az első csatlakozó országok között lesz. Azután november 13-án megszületett az Európai Bizottság éves országjelentése Magyarországról, a negyedik, s a korábbiakhoz viszonyítva nemcsak a legkedvezőbb, de a legrészletesebb jelentés. S mint Magyarország állapotát elemző írás, természetesen az elismert haladásunk megállapítása mellett bírálatokat és a feladatkijelöléshez ajánlásokat is tartalmaz.

Ezek az elemek jelennek meg aránytalanul eltúlozva a kormány ellenzékének megnyilatkozásaiban. Hiszen ha áttekintjük a jelölt országok sorsát, akkor mindjárt szembetűnik, hogy a legegyszerűbb mutató, a tárgyalásokon ideiglenesen lezárt fejezetek száma tekintetében a nem térségünkbeli Ciprus áll csak ilyen jól, mint mi. S ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy az audiovizuális fejezet már rég lezárható lett volna, ha nem függne az Országgyűlés kétharmados többségű szavazásától - hiszen ehhez Kovács László szerint is csak egyetlen döntés kell, és a kuratóriumok összetétele nem szerepel az audiovizuális fejezetben, tisztelt Szent-Iványi kollégám -, akkor tudjuk, hogy itt tulajdonképpen egy árukapcsolás miatt nem enged ebben a tisztelt a baloldal, ahogy a jelentés mondja: a kormány kezdeményezései ellenére. Ebben az esetben még kifejezettebbnek látszik, milyen jó a tárgyaláson kialakult helyzet.

Nagy öröm, hogy a bel- és igazságügyi együttműködésről szóló fejezetet elsőként lezártuk.

A jelentés külön értékeli a közösségi vívmányok átvételének nemzeti programját, amelyet a felkészülés tekintetében jónak értékel. S ha megnézzük az összehasonlításra módot adó csatlakozási partnerségi okmányban meghatározott rövid távú feladatok teljesítésében elért eredményeket, akkor is érzékelhető a fejlődés. Míg a 2000. évi jelentésben hat prioritásból egy teljesült, kettő részben és három nem, addig a 2001. évi értékelésben négy teljesült, egy nagymértékben és egy részben; nincs is olyan, amire azt mondaná, hogy ne teljesült volna. De a középtávú célkitűzésekből is teljesült kettő, nagymértékben teljesült öt, részben pedig máris teljesült három.

Ami az ismételt bírálatokat illeti az Európai Bizottság részéről, azok megítélése nem lehet egységes szempontú. Egy részük olyan kiemelt vizsgálati szempontot tartalmaz, amely nem Magyarországra jellemző, hanem általános probléma. Ilyen a közigazgatás, a cigányok helyzetének rendezése és a korrupció. Az Economist-csoport által kiadott páneurópai lap, a European Voice összefoglalója szerint a cigánykérdés ugyanilyen súllyal jelentkezik a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Romániában is. Ugyanakkor a mi országjelentésünk elismerően szól arról, hogy a középtávú után a hosszú távú stratégia is elkészült, és a költségvetési ráfordítás megsokszorozódott. Az ismétlődő kérdések másik része egyszerűen jogharmonizációs feladatainkat jelzi, s a jogkövetés kikényszerítésének, ellenőrzésének intézményeire vonatkozik. Ez pedig egy folyamat, ami nem áll le a taggá válással sem.

Több bírálat vonatkozik ugyanakkor olyan területekre, amelyek nem képeznek csatlakozási feltételt, mint például az egészségügyi reform, a nyugdíjrendszer átalakítása vagy a szociális párbeszéd. Itt ugyanis nincs egységes európai gyakorlat. Említi a jelentés, hogy sok a kórház és gyenge az infrastruktúra. Erre azt tudom mondani, hogy talán folytatni kellett volna az egészségügyet a talpára állítani kívánó, az általunk 1990-ben elkezdett reformot, mely a tisztiorvosi szolgálat, a háziorvoslás, a gyógyszertárak privatizációja után a szakrendelésekhez jutott volna el. Kedves Szent-Iványi Képviselőtársam! Ehelyett 1994 és '98 között a fogkezelések beárazása és az ágykivágás következett, s a reformlépéseket azóta is, most is ellenkezéssel fogadja az, aki az országjelentés kritikáját hangoztatja a kormány ellen.

A nyugdíjrendszerben pedig nem szétzilálás folyt, mint ahogyan az előttem szóló mondta, hanem belenyúlt az előző kormány olyan durva kézzel, amelynek torz számításon alapuló folytatása az állami társadalombiztosítás anyagi alapjait tette volna tönkre. A társadalombiztosítás - főleg öregedő társadalmakban - nem egyszerűen életjáradék, hanem az egymásért való szolidaritásnak is meg kell jelennie a rendszerben. A legutóbbi időben ezt szolgálja a családhoz kötődő, a szülőnek szóló kiegészítés terve.

És ami a szociális párbeszédet illeti: a jelentés a bizalomhiányt emeli ki az akadályok közül, ugyanakkor elismerően szól a kormány és a közalkalmazottak közötti hároméves megállapodásról, mely már 2001-re húzódik át.

A visszatérő kifogások között említhetnénk a börtönök zsúfoltságát - tudjuk, történt építés -; a környezetvédelemben az elmaradás felszámolása és az önkormányzati rendszerünk széttagolása szintén kétharmados probléma.

Kedvelt kifogás - most is hallottuk - az autópálya-építés ügye. De ebben a kérdésben a fő dolog, hogy végre elindult az autópálya-építés, és az autópályadíj leszállt a csillagokból a földre; hogy a magyar vállalkozók révén a hazai gazdaságot ez közvetlenül táplálja, hiszen szintén szerepel az országjelentésben a nemzeti preferencia eltörlése ezen a területen: ez lehet európai érdek, európai uniós érdek, nekünk viszont kevésbé sürgős. A jelentés is hangsúlyozza az M3-as építésének és az M7-es felújításának jelentőségét, a közutakat, a szekszárdi Duna-hidat, és elismeri - és ezt is tessék idézni - azt, hogy a nyílt közbeszerzési eljárások értékben kifejezett aránya 76 százalékosra nőtt az országban.

Vannak olyan bírált elemek, melyek saját érdekeinkkel ütköznek, ezért lebontásukkal nem is olyan nagyon okos dolog nagyon sietni. Ilyen az adókedvezmény rendszere, az egységes energiapiac, a kishatárforgalom összhangba hozása az EU-előírásokkal, a földpiac és a birtokrendezés, melyekről egyébként éppen most folytatjuk le döntéshez vezető vitánkat. Mert nem szabad elfelejteni, hogy a kormány a népnek felelős elsősorban, és nem az Uniónak. Egyébként az ésszerűség is arra figyelmeztet, hogy az Unióba való belépéskor itthon is lesz népszavazás.

Végül: egy új elem a határon kívüli magyarokra vonatkozó kedvezménytörvény ügye. Kétségtelen, hogy a szöveg homályos, nem jól indokolt, és eltér a velencei bizottság véleményétől, annak ellenére, hogy hivatkozik rá, kettős követelménye pedig csapdaszerűen működik, hiszen nem egyértelmű, hogy meg lehet-e egyszerre felelni az emberi jogi normáknak és minden szomszéd igényének, különösen, ha az adott szomszéd ugyancsak távolra került az uniós felvételtől. Verheugen úr nyilatkozata e tárgyról ugyancsak ezt a kérdésemet húzza alá. Persze, hogy a lehetőségig meg kell egyezni a szomszédokkal, de aki nem volt hajlandó aláírni a kisebbségi keretegyezményt - amely legalább a többségi állam részére határoz meg feladatokat -, akkor bizony elég nehéz tárgyaló partnerről van szó. Ilyenkor az az érzésem, hogy amit a SZDSZ vezérszónoka mondott, hogy visszaigazolása az ő aggodalmuknak - én inkább úgy érzem, hogy az ilyen kiélezett vita részükről felerősítése a felénk irányuló ellenséges indulatnak.

Érdekes ugyanakkor - és ezt hadd jegyezzem meg, mert ez eddig nem merült föl ebben a vitában -, hogy a Romániáról szóló országjelentés eredményként könyveli el az erdélyi magánegyetem létrejöttét, amelyet a román kormány se nem finanszíroz, se nem támogatott. Így talán ez a teljesítés is inkább ide, a magyar országjelentésbe tartozik.

Ha megnézzük a Bizottság dodonai szövegét - amire utalt Kovács László képviselőtársam -: e törvény rendelkezései látszólag ellentétben állanak a kisebbségvédelem általánosan elfogadott európai normáival. Tényleg, az "apparently" és az "apparemment" az angolban és a franciában a "látszólag" és a "nyilvánvalóan" kettős értelmét viseli.

 

(11.10)

 

De megnéztem éppen ezért - hogy vajon a magyar kormány fordított-e rosszul szöveget - a német változatot, amiben "scheinbar" szerepel, tehát egyértelműen a "látszólag", és nem hiszem, hogy a német fordítónak érdeke lett volna abban, hogy számunkra kedvezően átértelmezze a szöveget.

Tisztelt Ház! Mindezen vitatott szövegrészek mellett szem elől ne tévesszük az egyértelmű elismerést, amelyek a piacra, az EU-szabályokra, a statisztikára, az iparpolitikára, a kutatás-fejlesztésre, az oktatásra, az ifjúságpolitikára, a pénzügypolitikára, a minimálbér emelésére, a munkanélküliség csökkenésére, az antiinflációs politikára, a Széchenyi-tervre, a forint konvertibilissá tételére vonatkoznak - elég sok dolog van.

Magyarország politikai sikereit megfelelően felerősítik a gazdasági eredményeink. Amikor az irat a koppenhágai kritériumok szempontjából értékeli gazdaságunkat, legfőbb megállapítása - és itt most idézni akarok pontosan -: "2001-ben a magyar gazdaság 5,2 százalékkal nőtt, ami a legmagasabb növekedési arány az átmenet kezdete óta." A másik idézet. "A munkanélküliség tovább csökkent a 6 százalékos érték alá 2001-ben." A beruházások növekedése mellett számunkra is fontos, hogy - és itt idézem -: "A korábbi években nagyon szerény lakossági fogyasztás elkezdett felzárkózni." Amikor arra hivatkoznak, hogy mindez az előző kormány érdeme, akkor ide kell idéznem azt is, hogy: "Magyarország egy megfelelőbb monetáris és árfolyam-politikát választott, ami hozzájárul az alacsonyabb infláció eléréséhez." Ugasson tehát a kutya, a karaván halad!

Az Európa-szerte nemrég elvégzett belső közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a vállalatok többsége szerint Magyarország a piaci normák terén is a legjobb értékelést kapta. Erre már utalt a miniszter úr. Ugyanakkor folyamatosan részt veszünk az integráció olyan újjáformálódó területein is, mint amilyen az EU közös védelmi és biztonságpolitikája. A Nyugat-európai Uniónak az ideiglenes európai biztonsági és védelmi közgyűlésén részvételünkkel formálódik a petersberginek nevezett feladatok ellátásának a kimunkálása, amelyek közé tartoznak a humanitárius és mentési műveletek, a békefenntartó feladatok, a válságkezelés katonai eszközökkel és maga a béketeremtés.

Egy rendkívül differenciált, de mégis gyors reagálásra képes rendszer megteremtése folyik, amely anélkül, hogy korlátozná az EU döntéshozatali autonómiáját, bevonja a nem EU-tag európai NATO-szövetségeseket és a tagjelölt országokat. Ugyancsak részt veszünk a terrorizmus elleni küzdelem érdekében született közösségi döntések végrehajtásában.

Tisztelt Ház! Magyarország helyzete és fejlődése elismerést kelt a világban. Politikánk eredményességéhez hozzájárul társadalmi-gazdasági fejlődésünkből származó megerősödésünk. Ugyanakkor a magyar politika időben felismerte azt a jelenséget, amelyet Robert Cooper mint a posztmodern állam politikáját jellemzi. Az angol diplomata ugyanis azt mondja, hogy míg a modern állam olyan elveken épül, mint az államszuverenitás kizárólagossága, a belügyek és külügyek elválasztása, az erőszak mint a biztonság végső garanciája - például a határok is így változtathatók e logika szerint -, valamint, hogy az államrezon a legfőbb szempont, amely csupán érdekekkel és erőkkel számol, addig a kétpólusú világ felbomlását követően posztmodern korunkban az új kihívásokkal szemben a világ békéjét és fejlődését csak akkor lehet fenntartani, ha az államok olyan együttműködésre is hajlamosak versengésük mellett, amely szuverenitásukat korlátozza - például nemzetközi bíráskodás, piaci verseny korlátainak lebontása, környezetvédelem, fegyverzet-ellenőrzés a másik állam területén és a többi.

Amennyiben a belügyek és külügyek nem válnak olyan élesen ketté, mint a modern politizálásban - például, ha a kisebbségvédelmet vesszük -, ha az állam felismeri, hogy az erőszak az atomkorszakban a saját létét is fenyegeti, és végül, ha az államérdek rövid távú koncepciójával szemben hosszú távú demokratikus és humanitárius elvek erősödnek fel. Ez a folyamat már a római szerződés óta megfigyelhető, és jó példája a CFE-szerződés, maga az EBESZ, a kémiai és vegyi fegyverkezés tilalma, az ottawai konvenció vagy a nemzetközi büntetőbíróság elismerése.

A posztmodern logika nem ez erőegyensúlyra épül, hanem a kölcsönös egymásra hatásra. Míg a belügyekbe való beavatkozás a modern kor egyik nagy tabuja volt, hiszen annak logikája az erő elrejtésére és a bizalmatlanságra épített, addig a posztmodern kor az új kihívások fényében a nemzetközi együttműködésre, az átláthatóságra, a transzparenciára épít, és még kül- és biztonságpolitikai területen is korlátozni hajlandó saját szuverenitását.

Ezt a folyamatot ismerte fel a magyar politika, s ezért reménykedhetünk térségünk békés fejlődésében, Magyarország előttünk álló boldogabb korában.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Csurka István úrnak, a MIÉP képviselőcsoportja vezérszónokának.

 

CSURKA ISTVÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kezdeném az országjelentéssel. Mit tart a MIÉP magáról a jelentésről? Mennyiben befolyásolja ez a jelentés meg a következő jelentés Magyarország csatlakozását? Nagyon kis mértékben, ezt nyugodt lélekkel megállapíthatjuk.

A csatlakozás nem azon múlik, hogy milyen jelentéseket írnak, mennyit teljesítettünk, hanem ez egy összeurópai politikai döntés kérdése, és ebben a tekintetben, akármit mond is a jelentés, kifogásol vagy elismer, a többi csatlakozni vágyó országgal együtt - vagy pontosabban szólva: a csatlakozásra kijelölt országgal együtt - egyáltalán nem vagyunk jó helyzetben. A csatlakozás előtt súlyos gazdasági és politikai érdekek állnak, amelyek áthidalására az Európai Unió jóformán semmit nem tett eddig.

Meg kellene oldani Lengyelország kérdését, meg kellene oldani, ha a balti államokat is felveszik, egy olyan kis térségnek, ironikusan szólva egy olyan ősi orosz földnek a kérdését, mint régebben Königsberg, most Kalinyingrád, ahol, mint tudjuk, Emmanuel Kant született és dolgozott. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Immanuel!) Immanuel, az okosak tudják, hogy Immanuel.

Nos, mi lesz ezzel az igen csekély méretű, de e szempontból elengedhetetlen fontosságú területtel? És mi lesz a nagy termelésre képes és rengeteg egyéni gazdára oszló lengyel mezőgazdasággal, és ugyanígy a magyarral is? Mi lesz magával azzal a helyzettel, amelyet a háború után teremtettek meg, hogy tudniillik Lengyelországot körülbelül 200 kilométerrel eltolták nyugatra, és a keleti részeit pedig Oroszországnak adták? Vajon ugyanilyen helyzetben mi lesz Erdéllyel és Romániával, amely a big bangben csatlakozásra ki van jelölve állítólag?

Ha mi egy kicsit elfogultan is, de megállapítjuk, hogy Erdély a maga történelmével, demokratikus hagyományaival, az ott élő román többséggel együtt alkalmas vagy alkalmasabb a csatlakoztatásra, mint Románia többi része, akkor nem mondunk valótlant. Ezt a kérdést egy magyar politikának nem szabad figyelmen kívül hagynia, mert különben, ha megtörténne is a csatlakozás, benne maradnánk megoldhatatlan kérdések özönében, magyar szenvedések tengerében, amelyet éppen most, a csatlakozás előestéjén, illetve a jelentés kiadásakor az Európai Unió illetékes szervei is, hogy úgy mondjam, segítenek feszültebbé tenni.

Egy kis ugrással, a státustörvényről és fogadtatásáról kell beszélni ebben a helyzetben.

 

(11.20)

 

Az Európai Unió illetékes bizottságainak, hivatalainak és hivatalnokainak állásfoglalásai ellentmondásosak. Végeredményben sem az egyik félnek, sem a másik félnek, sem a román, sem a magyar félnek nem adnak igazat, mert nem is akarnak igazat adni, és így mindegyik fél joggal hámozza ki a maga számára kedvező ítéletet ezekből a jelentésekből. Holott egy tárgyilagos vizsgálat meg kellene hogy állapítsa, hogy a magyarság jogfosztottan, alávetetten, nemzetiségi, kisebbségi jogainak gyakorlása nélkül kénytelen élni Romániában. Ezt valamennyire oldani akarja ugyan a státustörvény, de nem valószínű, hogy a román ellenállást át tudja törni, és továbbra is ebben az állapotban fog maradni ez a kétmilliónyi vagy két és fél milliónyi magyar nemzetrész. Ha mi ennek a vizsgálatától eltekintünk, és folytatjuk jó tanulói viselkedésünket, akkor nagyon sokat ártunk magunknak és nemzettársainknak.

Persze minősíthetik ezt az álláspontot szélsőségesnek. Igen, egyedül vagyunk ennek hangoztatásával mint párt, de mielőtt ezek, akik pálcát akarnak törni felettünk, hogy mi szélsőségesek vagyunk és csak a magyar érdekre figyelünk, engedjék meg, hogy felolvassak néhány mondatot a Népszabadság mai számának "Milyen is a 'fogadjisten'?" című cikkéből, amelyet a Magyar Köztársaság első elnöke írt, Szűrös Mátyás. (Olvassa.) "Nagy tévedése éppen az volt sokáig" - mármint a magyar politikának -, "hogy azt hitte, a magyarság jogfeladása hozhatja meg a Kárpát-medence békéjét. A türelemért türelmet, a jóindulatért jóindulatot várt. E súlyos tévedésért elsősorban a határon túli magyarság fizetett meg, nagyon-nagyon drágán. Kiderült, hogy a békét és megnyugvást e térség népeinek az hozhatja el, ha a magyarság - és minden más nemzet és nemzetiség - maradéktalanul megkapja azt a jogot és bánásmódot, ami megilleti, ami jár neki." Az Interparlamentáris Unió magyarországi tagozatának jelenlegi elnöke írta ezeket a mondatokat le. Csak tanúsítani tudom, hogy igaza van. Az alapszerződésekkel elkezdődött jogfeladás máig tart, és ezt nem vihetjük be az Európai Unióba, bármilyen jelentéseket készít is Brüsszel.

Egyetértek mindazokkal, akik azt mondják, hogy a jó tanulónak először is jó tanárra van szüksége, egy egységes tantestületre, alapvetően bizonyos szabályokra, amelyek egyértelműen határozzák meg a feladatot és tűzik ki a célokat. Amikor ma egyszerre - amikor örvendeznek, és ezen lehet is örvendezni, a dolgok megtárgyalásához a MIÉP is hozzájárult, hogy lezártuk ideiglenesen a belügyi és az igazságügyi fejezetet - Buzek úr Ausztriából, aki ezekkel az európai ügyekkel foglalkozik és felelőse ennek, oda lyukadt ki, hogy 2005 előtt semmiképpen nem lehet csatlakozni, mert maga a ratifikálási folyamat nem zajlik le addig, és ha ez így van - márpedig ez valóban így van: tizenöt országnak kellene ratifikálni, amelyek között aztán olyan államok is vannak most már, amelyek nem biztos, hogy ezt teljesíteni fogják -, akkor hogyan lehet valójában arról beszélni, hogy mi ezt az akadályt át fogjuk ugrani, illetve bevesznek bennünket?

Fontosabb volna ennél, és a MIÉP álláspontja elsősorban ez, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amikor nem lehet ránk mutatni olyanképpen, hogy nem teljesítettétek a feladatokat, de ugyanakkor tanúsítsunk olyan kemény önérdekvédő magatartást már ezeken a tárgyalásokon is, amelyek a magyarság alapvető létérdekeit pontosan kifejezik! Miről van szó? Ha a magyar kormány és a magyar társadalom belemegy abba, hogy Szlovákia és Csehország a beneš i dekrétumok fenntartása mellett is tag lehessen, akkor árt a saját érdekeinek. Ebbe mi nem mehetünk bele, mert ez nem demokratikus európai törvény, és ha Európa efölött szemet akar hunyni, akkor mi ne hunyjunk szemet, és nekünk fontosabb az, hogy a határainkon kívül élő magyarok megkapják azokat a jogokat, amelyek emberként megilletik őket.

Igen, felül kell vizsgálni azokat az alapszerződéseket, amelyeket a status quo érdekében erőszakoltak ránk, és amelyeket - ahogy az említett cikkben Szűrös Mátyás is írja - csak azért léptettek érvénybe és csak azért erőszakoltak ránk, hogy olyanná tegyék ezt a területet, ahol nincsen semmi gond; legalábbis a látszatát elérjék ennek. Nagyon épületes volt, amit ezzel kapcsolatban Kelemen András kifejtett; itt látszatteremtésekről van szó, és ezeket nem lehet elfogadni. Sokkal nagyobb, történelmi horderejű lépés egy ország csatlakozása, mint ahogy azt egyesek elképzelik, hogy megfelelünk, és akkor jók vagyunk, és akkor minden nyitva áll előttünk. Nem így van!

Egyébként is, itt van egy olyan óriási ellentmondás, baj, amire feltétlenül rá kell mutatni. Ez pedig az, hogy ebből belpolitikai kérdés lett, kérem szépen, mégpedig belpolitikai versengés kérdése lett. Miről van szó? Arról van szó, hogy azok, akik több mint egy évtizeddel ezelőtt még a KGST-t dicsőítették, kezüket, lábukat kitörték, hogy Moszkvának megfeleljenek, most a legjobb eminenseknek akarnak mutatkozni Európát illetően, és mindenkinél jobban tudják, hogy mit kell mondani és hogyan kell viselkedni Európában. És ki is akarnak rekeszteni egyeseket, akik még mindig gondolkozni mernek Európával kapcsolatban. (Bauer Tamás: Szűrös Mátyás?) Nem Szűrös Mátyás. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból: Na! Na! Halljuk! És ő nem?) Ő is; ő egyébként ezekben az alapszerződéses kérdésekben mind nagyon közel áll a MIÉP-hez. (Dr. Szent-Iványi István: Nem ő volt a moszkvai nagykövet?) Ő volt a moszkvai nagykövet, de ezzel is példáját mutatta annak, hogy valaki valóban megváltoztatja a nézeteit és valóban a nemzet oldalára áll. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Mások viszont hangos európázással, a kormányra és az ellenzék harmadik pártjára mutogatva, európai első eminensnek nyilvánítják magukat, elfelejtve, hogy mit tettek Moszkva érdekében korábban, és ezzel mennyi kárt okoztak a magyar társadalomnak. Ezt nem nyelhetjük le!

Tisztelt Ház! Ez egy olyan kérdés, amely az egész magyar társadalom belső rendjét illeti. Ha nincs igazság és nincs igazságérzet, amelyik azoknak, akik ebben részesek, megmondja, hogy te ez vagy, és ha nem változtatsz a magatartásodon, ha látszólag változtatod meg a magatartásodat, akkor nincs helyed a demokráciában, akármennyi választót is tudsz magad mellé állítani ordas hazugságokkal és tévéműsorokkal... (Derültség az SZDSZ soraiban.) Ez alapkérdés, tisztelt hölgyeim és uraim. Lehet, hogy az Európai Unió befogad - mert van ott is elég - kommunistákat vagy volt kommunistákat, de nekünk meg kell gondolnunk, hogy milyen Európához csatlakozunk: ahol rend van, ahol az európai értékek érvényesülnek, éspedig nem az újonnan összetákolt európai értékek, amelyek még nem nyerték el az érték rangját, csak látszólag, hanem a hagyományos, ezeréves vagy kétezer éves európai értékek, amelyek Magyarországon - akármilyen bizonyítványt állítanak is ki rólunk - igenis érvényesülnek, és amelyeket mi is érvényesíteni akarunk.

 

(11.30)

 

Végezetül: melyik részéhez fogunk csatlakozni, ha csatlakozhatunk mégis, az Európai Uniónak? A francia részhez vagy a német részhez? (Dr. Szent-Iványi István: Nincs ilyen!) Ugyanis éppen ezekben a napokban derült ki, hogy két álláspont, két nagyon erős álláspont van az Európai Unióban, és bennünket az egyik nem támogat. Amikor ez a státustörvény körüli vita a leghevesebben zajlott, néhány héttel ezelőtt, éppen a francia külügyminiszter jelentette ki, hogy nem elég most már a big bang, hanem a big bang pluszra kell sort keríteni. (Orbán Viktor: Széchenyi plusz!) Aki ebben nem veszi észre azt a hagyományos francia kontra német politikát, a románok támogatását, bújtatott támogatását, vagy nem is annyira bújtatott támogatását, az nem biztos, hogy politikailag tisztánlátónak minősíthető.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Itt arról van szó, hogy a francia politika kijelentette, hogy várja meg Magyarország a csatlakozásra teljesen esélytelen, minden szempontból teljesen esélytelen Romániát, illetve nem biztos, hogy ez teljesül, csak akkor, amikor mi szeretnénk érvényesíteni a státustörvényt Erdélyben, akkor ez egy mérhetetlenül nagy és velünk ellenséges politikai támogatás Romániának. Ehhez képest azok a szavak, amelyeket Brüsszelből kapunk, amelyek a mi jó tanulói mivoltunkat ecsetelik, nem sokat érnek.

Mi tehát azon az állásponton vagyunk, hogy amennyiben a földkérdés úgy oldódik meg az aláírt megállapodással szemben, hogy magyar földet nem tőkeként kezelve, hanem a haza földjeként kezelve soha - nem egy-két év múlva: soha - idegen állam polgára nem birtokolhat (Dr. Szent-Iványi István: Ilyen nincs az EU-ban!), ha ez is benne lesz abban a felvilágosító kampányban, amely a népszavazást meg kell hogy előzze, és a magyar nép ennek ellenére, ezt elfogadva úgy dönt, hogy csatlakozik, akkor természetesen elfogadjuk. Ehhez azonban az kell, hogy a magyar nép megkapja azt a kielégítő, minden oldalú tájékoztatást a csatlakozás előnyeiről és hátrányairól, amit most nem kap meg. Most csak egyoldalú propagandát kap, és még így is a magyar társadalom 60 százaléka mond csak igent, 40 százaléka nemet mond. Egy ilyen történelmi helyzetben, amikor a tájékoztatás ilyen egyoldalú, ez legalábbis furcsa.

Mi tehát azt kérjük: történjék meg a minden oldalú, teljes tájékoztatása a társdalom minden rétegének, és mindenekelőtt szülessen döntés érvényes, eredményes népszavazáson. Amennyiben ez a csatlakozás mellett fog szólni, akkor természetesen a MIÉP is minden erejével azon lesz, hogy ezen a helyzeten belül minél jobban szolgálja a nemzet érdekeit. De legyen meg a magyarságnak az a joga, hogy nemet tudjon mondani, mérlegelve a helyzetet. Mert a jelen világhelyzetben ez a csatlakozás nem egy olyan csodaszer, amely megoldja a magyar kérdések összességét. Lehet, hogy mi tévedünk, lehet, hogy sokat segít, elfogadom. Azt mondjuk: tessék tájékoztatni, és döntsön a nép!

Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban. - Orbán Viktor kopog az asztalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm önöket. A vezérszónoki felszólalások végéhez értünk, most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, az írásban történt előzetes bejelentéseknek megfelelően.

Elsőként megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, aki a Fidesz képviselőcsoportjának időkerete terhére kívánja elmondani a felszólalását. Öné a szó, miniszterelnök úr.

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában elhangzott néhány olyan gondolat, amely talán igényli azt, hogy megjegyzést vagy válaszfélét fűzzek hozzá. Engedjék meg, hogy ott folytassam, ahol az előttem szóló abbahagyta, azzal a gondolattal, hogy a csatlakozás nem csodaszer. Ezzel én egyetértek. Ezért aztán érdemes is a csatlakozás szó helyett egy másik, talán mélyebb tartalmú magyar kifejezést használnunk, mondjuk a felzárkózás kifejezést, és akkor már láthatjuk, hogy a csatlakozás értelme nem önmagában van, vagyis nem csodaszer, hanem felzárkózásunk eszköze.

Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás segíti Magyarország felzárkózását, két értelemben is. Egyfelől segíti a magyar embereket abban, hogy a ma tőlünk nyugatra ismert életminőség szintjét hamarabb elérhessék, másfelől pedig egyetértek azokkal is, akik azt mondják, hogy van összefüggés egy ország versenyképessége, gazdasági ereje és nemzeti szuverenitásának valóságos tartalma között. És úgy gondolom, hogy belépésünk esetén a magyar nemzet gazdasági értelemben is jelentősen megerősödhet, versenyképessége nőni fog, és a jogilag meglevő nemzeti szuverenitásunkkal sokkal nagyobb mértékben élhetünk majd, valóságosabbá tudjuk tenni, ha az egy erős állam szuverenitása.

Ezért paradoxnak tűnik első hallásra, de az előttem szólóhoz szeretném hozzáfűzni azt, hogy szerintem az Európai Unióhoz való csatlakozásunk a felzárkózás révén bizony a nemzeti szuverenitásunkat is erősíteni fogja, dacára annak, hogy bizony - ez majd egy későbbi vita lesz talán ebben a Házban - bizonyos döntési jogkörök Magyarország helyett Brüsszelbe, az Európai Unió döntési központjába kerülhetnek át. Mégis, egy ilyen állapotban is, ha ügyesen csatlakozunk, nem mondom, hogy minden csatlakozás jó, de ha ügyesen csatlakozunk, ebből még kikerekedhet a nemzeti szuverenitás növekedése is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Másfelől engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy bár néha szokás talán gúnyosan is minősíteni azt a célkitűzést, hogy 15 év alatt Magyarország próbálja meg, érje el az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét, mégis hadd ragaszkodjunk ehhez az elgondoláshoz. Részben azért, mert a gyors növekedés, amit a magyar gazdaság a nehézségek ellenére is mutat, erre ad némi alapot, másfelől számítunk két ugrásszerű, lökésszerű előrelépésre is. Egyfelől a belépés után, amikor hozzájuthatunk - ma még nem világos, pontosan mekkora - forrásokhoz Brüsszeltől, amelyeket be tudunk vonni a magyar gazdaság fejlesztésébe, és egy második nagyobb lépést is teszünk majd, amikor Magyarország csatlakozik majd reményeink szerint a közös pénzhez, és ezáltal a nemzeti valutatartalékok mai tízmilliárd fölötti összegét másfél-két milliárdos szintre vihetjük le - a zónához tartozó pénzek esetében ennyi elégséges -, ez egy újabb fejlesztési lehetőséget nyit majd meg a magyar gazdaság előtt.

 

 

(11.40)

 

 

Tehát továbbra is nyugodtan tegyük fel azt a kérdést, vagy fogalmazzunk úgy, mondjuk ki azt a gondolatot, hogy mi nem követelünk, vagy nem tartjuk túlzó igénynek az élettől azt, ha azt mondjuk, hogy egy ma megszülető magyar fiatal 15 éves korára rendelkezzen és rendelkezhessen olyan életesélyekkel, mint egy most megszülető portugál vagy spanyol gyermek. Úgy gondoljuk, ez egy olyan cél, amit érdemes kitűzni, és talán nem érzik nagyképűségnek, ha azt mondom, hogy ennél kisebb célt nem is érdemes kitűzni egy, a saját maga fejlődésében bízó nemzetnek.

Második gondolatként engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy elmondjam azt is, az Unió nemcsak azért nem csodaszer, amit az előttem szóló mondott, hanem azért sem csodaszer, mert nem egy olyan világ, ahol nincsenek problémák. Bizony az Unión belül is nagyon komoly problémák vannak. Így talán érdemes kicsit a saját gondolkodásunkat is revízió alá venni. Ugyanis én még az iskolában azt tanultam, még gimnáziumban is, hogy létezik konfliktusmentes világ, ezt hívják kommunizmusnak; az a helyes, ha az ember ebbe vágyakozik. Nem olyan könnyű oda eljönni és eljutni, mondták a tankönyvek, először át kell menni a szocializmuson. Az nem más, mint a konfliktusmentes világba vezető út. Ez régen volt, azóta mindannyian tudjuk, hogy ez nincs így. Valójában az igazság sokkal inkább úgy mutatja magát, hogy az ember és egy nemzet is hiába ér el sikereket egymás után, minden siker csak belépő egy újabb problémához. Nincs tehát problémamentes világ. Az embernek nem az adatott meg mint létező lénynek, hogy a problémamentes és a problémákkal terhelt világ között válasszon, hanem közreműködhet abban, hogy milyen problémák között tudja és akarja leélni az életét.

Az egész rendszerváltásnak az értelme éppen az volt, hogy úgy döntöttünk, nem egy megszállt ország, nem egy megszállt, a szovjet birodalomhoz tartozó ország problémáival akarunk küszködni, hanem a nyugati világ problémáival szeretnénk majd megküzdeni. (Dr. Kóródi Mária: Ez nem ilyen egyszerű!) Tulajdonképpen bizonyos nézőpontból szemlélve a dolgokat, problémák között választottunk. Ezt meg is kaptuk, szeretném jelezni. A problémáink ma már nagyobb részt olyanok, mint amilyenekkel tőlünk nyugatabbra fekvő országok polgárai küszködnek. És ezek nem kis problémák, de szerencsére más természetűek, mint a húsz vagy harminc évvel ezelőtti problémáink voltak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy egyetértsek Szájer képviselőtársammal (Dr. Szent-Iványi István: Nem hittük volna!), aki a vita eddigi részében még nem kellő súlyt kapott gondolatot vetett fel, de ezt szeretném önöknek alaposabb megfontolásra javasolni. Ugyanis azt mondta a képviselőtársunk, hogy amíg nem lépünk be az Unióba, addig bizonyos szempontból a kormánynak, de az egész országnak is, különösen a gazdaságpolitika tekintetében, nagyobb a mozgástere - bizonyos kérdésekben ez kétségkívül így van -, mint lesz, amikor majd beléptünk. Ezért nemcsak az a kérdés, hogyan készüljünk fel technikai értelemben - jogharmonizáció és így tovább -, hanem hogy hogyan használjuk ki a belépésig még rendelkezésre álló időt olyan gazdaságpolitikai lépések megtételére, amit az Unióhoz való csatlakozás után nagy valószínűséggel már nem tehetünk meg. Ma sem korlátlan a kormány lehetősége és a gazdaságpolitika lehetősége, mert az OECD-hez való csatlakozásunkkal ott bizonyos szabályokat, versenyszabályokat elfogadtunk. Azonban azok a keretek nem azonosak azzal, mint amilyen keretek között majd az Unióba belépve találkozni fogunk.

Az előttünk lévő időszakot nemcsak arra kell felhasználni, hogy minél jobban hasonlítsunk az Európai Unióhoz, hanem arra is, hogy bizonyos lépéseink, ha kell és a nemzet érdekében állnak, akkor más természetűek legyenek. Itt lehet vitatkozni azon, hogy egy-egy döntése ilyen szempontból helyes volt-e a kormánynak vagy nem, miután a kormány természetesen nem hibátlan, ezért nem is lehetett minden lépése helyes, ezt készséggel elfogadom, azt azonban szeretném megerősíteni, hogy abba az irányba próbáltunk lépéseket tenni, hogy amikor a csatlakozás bekövetkezik, akkor ne csak technikai értelemben, hanem az élet valóságos értelmében is - versenyképesség, tőkeerő, versenyképes magyar vállalatok ügyében, egyes magyar piaci szegmensek magyarok által való befolyásoltságának, ne adj' isten, dominálásának a szempontjából is -, bizony Magyarország erős ország legyen. Ez az Unióhoz való csatlakozás utáni versenyképességünket is befolyásoló körülmény. Tehát én érdemesnek látnám elgondolkodni azon - nem biztos, hogy ebben a nagyon széles körben, a kormánynak mindenképpen kell ezen gondolkodnia -, egyetértve Szájer képviselőtársammal, hogy a rendelkezésünkre álló, a csatlakozásig még hátralévő időt hogyan lehet az általa felvetett szempontból is a nemzet megerősítése érdekében a leghatékonyabban felhasználni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Mélyen tisztelt Elnök Asszony! A Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke felvetett néhány, nemzetstratégiai szempontból rendkívül fontos kérdést. Ezekkel érdemes foglalkoznunk. Nem feltétlenül és nem bizonyos, hogy épp az Európai Unióhoz való csatlakozás vitanapján kell ezt megtennünk, de ha már itt vetette fel, nincs más, itt kell ezzel foglalkoznunk.

Az egyik ilyen megfontolandó kérdés úgy hangzik, hogy múlik-e Magyarország csatlakozása az országjelentéseken, másképpen fogalmazva, múlik-e a mi csatlakozásunk azon, hogy mennyire vagyunk felkészültek, vagy kizárólag egy európai vagy világméretekben zajló politikai játszma következménye lesz majd az, teljesítménytől függetlenül, hogy belépünk-e vagy nem. Engedje meg az elnök úr, hogy erre azt válaszoljam neki és a pártjának, hogy kétségtelen, hogy a bővítésnél felmerülnek időnként politikai szempontok. Ezt a szocializmus újságain felnevelkedett újságolvasó, amikor a jelentést olvassa, és a sorok közé is tud olvasni, mert mi tudunk, láthatja, hogy itt bizony ravaszkodások és mérlegelések is időnként, szóhasználat óvatos kiválasztása formájában bizony feltűnnek. Ezek mögött általában nem valamifajta szakmai megfontolás, hanem inkább politikai szempontok vannak, amit én nem tartok természetellenesnek, mert tizenöt állam véleményét egyszerre kifejező szövegezést kell találni - és ez politika.

Tehát én elfogadom azt, hogy lesznek és vannak mind a mai napig politikai szempontok egy-egy ország értékelésénél, az arról szóló szöveg kialakításánál, és talán lesznek majd a felvételről szóló döntésnél is. De engedje meg, hogy vitatkozzam önnel abban, hogy ez egy kizárólagos szempont lenne, sőt, hogy ez volna a legfontosabb. Én inkább úgy érzem a saját tapasztalataim alapján, hogy a döntő szempont mégis csak a felkészülés lesz. Azt gondolom, hogy egy kombináció áll majd elő a döntéshozóknak a fejében, amikor meg kell hozni a döntésüket, politikai szempontok és felkészültségbeli szakmai szempontok kombinálása fog bekövetkezni. És ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ennek a mixtúrának a kialakításában mi milyen teljesítményt tudunk felmutatni, hogy tudjuk-e a magunk révén befolyásolni ezt a döntést. Ezért a teljesítmény fontos dolog, és én azt az összefüggést, amely a teljesítményünk és a tagságunk között fennáll, bár nem nevezném egyenes vonalúnak, de kétségkívül erősnek kell hogy minősítsem. Ezért nem is értékelném le annak a jelentőségét, hogy mit teljesítünk, és arról milyen értékelés születik a világban.

Felvetette az elnök úr azt a kérdést is, most Lengyelországot nem érintem, mert az messzire vinne, és a frakcióvezető úr meg fogja tőlem vonni a szót, ha még abba is belebonyolódnék; de felvetett egy másik kérdést, amely közelebb van hozzánk, és fontosabb is nekünk, ez pedig Románia és Erdély kérdése. Ahogy ön fogalmazott - fel is írtam magamnak idézőjelek közé -: nem szabad figyelmen kívül hagyni a magyar kormánynak ezt a dimenziót. Bizony nem! Sőt ez az egyik legfontosabb dimenzió; nem a legfontosabb, de az egyik legfontosabb dimenzió.

Úgy gondolom, önnek abban is igaza van, hogy a státustörvényhez különböző európai testületek mintha ellentétes módon viszonyulnának. Ismét a sorok közötti olvasás képességére van szükségünk ahhoz, hogy megértsük, pontosan most akkor hányadán is állunk. De mégis azt gondolom, hogy a státustörvény elfogadása nagy lépés volt a magyar nemzetstratégia szempontjából, mert az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggésben felmerülő romániai és erdélyi problémának a megoldásában ugyan nem - ez egy komoly ontológiai kérdés, hogy megoldható-e egyáltalán ez a probléma, most ezt tegyük zárójelbe -, de a probléma kezeléséhez, a mainál kedvezőbb helyzet kialakításához az a szép parlamenti többséggel elfogadott törvény minden bizonnyal hozzájárul, és ezt nyugodtan tekinthetjük éppen ezért közös sikernek.

Azt is mondta az elnök úr, nyilván sokak szívében pengetett meg kedves húrokat, hogy Magyarország hasson oda, hogy beneš i dekrétummal Csehország és Szlovákia ne csatlakozzon az Európai Unióhoz. Azt tudom mondani, elnök úr, hogy mi egy jelentkező ország vagyunk. Mi más, harmadik országok belépéséül feltételeket szabni nem tudunk. Ezért mi ebben a pillanatban ezzel a kérdéssel az uniós csatlakozással összefüggésben nem akarhatunk és nem is lenne szerencsés, ha foglalkoznánk.

Az alapszerződések felülvizsgálatára vonatkozó nemzetstratégiai javaslaton érdemes elgondolkodni, bár én nem támogatom. Ettől még persze beszélni lehet róla, de én itt nem értek egyet az előttem szólóval, ezeket a szerződéseket nem kell felülvizsgálni, dacára annak, hogy egyébként nagyon sok kívánnivalót hagynak maguk után. Nem véletlen, hogy oly sokan nem is szavaztuk meg őket. A probléma inkább az velük, hogy nagyon fontos kérdéseket nem oldanak meg. Amit most mi tehetünk, ahelyett hogy szerződések felülvizsgálatára fordítanánk az erőinket, gondolom, mindannyian belátjuk, hogy ennek a konnotációja nem a legszerencsésebb a céljaink elérése szempontjából, tehát szerződések felülvizsgálata helyett mi pozitív javaslatokkal állunk elő, amelyeket egyébként rendezni kellett volna meggyőződésem szerint azokban a bizonyos szerződésekben, most utólag kell egyenként hozzáragasztgatunk.

Van, ahol sikerrel járunk, tisztelt képviselőtársaim, és van, ahol még nem jártunk sikerrel. Az erdélyi magyar egyetem ügyében, amelynek benne kellett volna lenni érzésem szerint ebben a szerződésben, úgy tűnik, hogy sikerrel jártunk. Teljes kudarc ez idáig az egyházi ingatlanok visszaadásának kérdése, amiről szintén nem egy fikarcnyi lábjegyzetben, hanem hosszadalmasan kellett volna traktátust tartalmazni ennek a szerződésnek. És bizonyára sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy egy kommunizmus utáni ország esetében fontos mérce, hogy a korábban elkobzott vagyonokat, különösen ha azok egyébként egy nemzet lelki önazonosságának kérdésköréhez tartoznak, hajlandó-e visszaadni, vagy nem hajlandó, van-e ilyen készség vagy nincs.

 

 

(11.50)

 

Ez ügyben a szóban forgó ország területén eddig kevés történt ahhoz, hogy az ott élők elégedettek lehessenek. Ez talán minden, Romániával szembeni baráti érzésünk kinyilvánítása mellett is elmondható.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kovács elnök úr felvetett egy gondolatot, egy olyat, ami már 1990 óta hol így, hol úgy fordul bennem, nehéz igazán jó álláspontot kialakítani, illetve ez egy olyan probléma, amiről az ember, a hangulatától függően is mindig újra és újra gondolkodik: most akkor vizsgázunk-e vagy nem? Szabad-e úgy gondolkodnunk, hogy az ezeréves magyar állam valami vizsgabizottság előtt áll, még akkor is, ha az ember csak harminc-egynéhány éves? Mégiscsak úgy hozta a sors, hogy egy ezeréves államot kell kellő méltósággal képviselni. Helyes-e ilyen összefüggésben azt mondani, hogy itt állunk, tisztelt vizsgabizottság, most akkor tessenek rólunk véleményt mondani? Nem olyan egyszerű lelki kérdés ez! Ezért én nem intézném el egyetlen kézlegyintéssel, mondván, hogy esetleg az ebben az ügyben megszólaló választópolgárok - nem akarom önt rosszul idézni - hamis önérzetére apellál, nincs ilyen szándék bennünk, ez egy valódi probléma. Ez egy valódi, önérzetbeli probléma. Lehet, hogy a politikában szokatlan erről beszélni, de én úgy gondolom, ennek nincs különösebb akadálya, hiszen nincs bennünk rossz szándék, nem sandaság vezet bennünket, hanem valóban küzdünk ezzel a problémával. Ezért én azt gondolom, ezt talán érdemes felvetni.

Én a következőre jutottam legutóbb, amikor ezzel a kérdéskörrel találtam magam szembe: az kétségtelen - és ez a NATO-n belüli helyzetünkre is igaz -, hogy Magyarország nem azonos súlyú ország, mint maga az Európai Unió, bár ez nem egy ország, sőt, a NATO-n belül is Magyarország nem azonos súlyú ország, mint a legnagyobb NATO-tagállam. De nem véletlen, hogy mind a magyar nyelv, mind a többi nyelv különbséget tesz az azonos súlyú meg az egyenrangú kifejezés között - ezt helyes, ha mi is megtesszük. Meggyőződésem szerint ez nem azért van, hogy színesítse a nyelvünket, hanem ennek ténylegesen van jelentősége, a nemzetközi kapcsolatokban vannak nem azonos súlyú, de egyenrangú felek. Szerintem az Unióval való viszonyunk is ilyen: egyenrangú felek, bár nem azonos súlyú felek tárgyalnak egymással. S ez a második megjegyzés, amit szeretnék tenni.

Az sem véletlen, hogy a magyar nyelvben a vizsga szó mellett létezik a tárgyalás kifejezés is, és az sem véletlen, hogy maga az Európai Unió nem azt mondja, hogy vizsgáztatjuk a tagjelölt államokat, hanem azt mondja, hogy tárgyalunk velük. Ezért úgy érzem, hogy ez a diák-tanár hasonlat nemcsak az önérzet okán, hanem a helyzet valóságos leírása okán is mintha hibádznék. Ha megengedi, én nem javasolnám magunknak azt, hogy mi ebbe a szituációba képzeljük magunkat, amikor vizsgáztatnak bennünket.

Ráadásul, amit Szájer képviselőtársam mondott, az is ide kapcsolódik, hiszen ő azt mondta, hogy itt érdekek is vannak. Márpedig egy tanár meg egy diák kapcsán az ember abból indul ki, hogy a tanárnak nincsenek a diákkal rivalizáló vagy azzal ellentétes érdekei. Ezzel szemben, amikor tárgyalunk az európai uniós országokkal, bizony vannak egymással rivalizáló és időnként konfliktusba kerülő érdekeink.

Mindezek alapján én inkább arra jutottam, tisztelt elnök úr, hogy inkább nem értenék önnel egyet ebben a vizsgázunk-nem vizsgázunk kérdéskörben (Derültség a Fidesz padsoraiból.), és inkább továbbra is elismerem, hogy fogyatékosan ugyan, de hangot adnék annak a problémának, hogyan is kell viszonyulni lelkileg ehhez az időszakhoz, amelyen, remélem, mindannyiunk érdekében hamar túl fogunk majd jutni.

Volt még néhány kérdés itt, amire egy-egy megjegyzést azért szeretnék tenni, de úgy látom, az időmből kiszaladván ezt inkább meghagyom másoknak: földtörvény, földalap, egészségügyi reform és költségvetés összefüggése, amin nem megtakarítani fogunk, hanem többletkiadást fog majd okozni, autópálya-építés - ezeket inkább meghagynám majd az utánam szólóknak.

Már csak egyetlen dologgal foglalkoznék, ez az országjelentéssel kapcsolatosan a bírálat helyes aránya kérdésköre. Egyetértek azzal, hogy az országjelentés minden idők Magyarországról született eddigi legjobb országjelentése. Örülök annak, hogy ezt az ellenzék sem vonja kétségbe. Mint az előttem szólók is elmondták, ez nem a kormánynak köszönhető; a kormánynak is van ugyan hozzá köze, egyesek szerint ez inkább negatív előjellel értendő, én azokhoz tartozom, akik azt mondják, hogy mi segítettünk abban, hogy ez az országjelentés így születhessen meg. Az sem kétséges, hogy az előző kormányoknak is van közük ehhez az országjelentéshez, de elsősorban mégiscsak a magyar polgárok teljesítményéről szól ez az országjelentés, tehát mindannyiunk számára jó hír az, hogy a teljesítményünket most értékelték a legmagasabbra. És vannak bírálatok is ebben a jelentésben, amikkel szintén foglalkoznunk kell; nem azért, mert az Unió kéri - ez sem elhanyagolható szempont -, hanem elsősorban azért, mert ezek a mi problémáink. A cigánykérdéssel, a romák magyarországi helyzetével nem azért kell foglalkozni, mert az Uniónak valamifajta flastrom kellene, ami elfedi ezt a vonást az arcunkon, hanem azért kell vele foglalkoznunk, mert a magyar jövő egyik nagyon súlyos kérdéséről van szó. Az egészségüggyel nem azért kell foglalkoznunk, mert az Unió most már sürget bennünket, hanem azért, mert szeretnénk, ha az élet értékesebb lenne Magyarországon, és megtartani, megmenteni is nagyobb sikerrel lennénk képesek, mint most vagyunk.

A kérdés azonban nem ez, hogy vannak-e bírálatok, hanem hogy mi a teljesítményelismerés és a bírálat közötti helyes arány. S amikor itt most hallgattam a hozzászólásokat, eszembe jutott egy idézet, amit állítólag a süllyedőfélben lévő Titanic egyik utasa mondott, aki a következőket mondta: én ugyan kértem jeget a teámba, de ez azért már nevetséges! (Derültség.) Azt hiszem, ebben a gondolatban talán van igazság, és ha ezt szem előtt tartjuk, akkor ez segít mindannyiunkat abban, hogy a teljesítmény, az elismerés és a bírálat közötti, mindannyiunk javát szolgáló helyes arányt megtalálhassuk. Ehhez kívánok a vitában részt vevőknek sok szerencsét!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben kért szót Bajor Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

BAJOR TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Az EU-jelentés kitért arra, hogy a kormány nem hozta létre a SAPARD-irodát. Kevesen tudják, vagy nem mindenki tudja, hogy mi is az a SAPARD-iroda, és ez miért fontos.

Ez a SAPARD-iroda az egyetlen az előcsatlakozási eszközök közül, aminek a működése, az EU strukturális alapjaihoz hasonlóan, decentralizált módon történik. Ez azt jelenti, hogy a jogszabályokban előírt előfeltételek megléte esetén a magyar fél teljes mértékben saját hatáskörben hajtja végre a programot, a pályáztatástól a támogatások kifizetéséig, az Európai Bizottság pedig mindig csak utólag ellenőriz. A SAPARD-iroda kidolgozásának a felelőse a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium lenne. E program alapján kellene elkészíteni a magyar agrárgazdaság, a vidékfejlesztés és a területfejlesztés stratégiáját.

Hogy miért fontos ez az egész dolog? A SAPARD-segélyprogram szigorú feltételrendszer szerint működik, így például az adott évben fel nem használt támogatás a következő évre nem vihető át, illetve ha azt nem az előírt célnak megfelelően használták fel, akkor a már felhasználásra került támogatást vissza kell fizetni. Az FVM vezetése láthatóan olyan mértékig szégyelli magát, hogy a magyar mezőgazdaság zsebéből kivett 10 milliárd forintot, hogy el se jött erre a mai vitanapra. Jó lenne, ha itt lennének, és válaszolnának arra, hogy ez miért történt.

Miután még van a két percből időm, a másik program, amit hibaként említ ez az országjelentés, az, hogy az autópálya-építésnél a közbeszerzési törvényt nem tartották be. Hogy ez miért érdekes? Azért, mert az ISPA-program pontosan - az autópálya kapcsán - a nemzetközi tranzitforgalom elősegítésére jött létre, és miután a közbeszerzési eljárást nem tartotta be a magyar kormány, itt is elestünk körülbelül 25 milliárd forinttól. Ez összesen 35 milliárd forint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), ami megegyezik az egész évben felhasználható területfejlesztési keret összegével. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Szanyi Tibor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, ez a vitanap valódi vitanap, tehát egymás szavához igazán jól kötődhetünk. Ezért én pár mondat erejéig szeretnék kapcsolódni azokhoz a szavakhoz, amelyeket a Fidesz nevében felszólaló Orbán Viktor mondott.

A vizsga-nem vizsga-tárgyalás témakör: azt hiszem, ez nem vagy/vagy, hanem is/is. Ugyanis valóban vizsgáról van szó a szónak abban az értelmében, hogy mi nem az ezeréves államiságunkat akarjuk Európával elismertetni, ez tény, nem is az ország európaiságát, hanem egy belső piachoz és annak az intézményrendszeréhez kívánunk csatlakozni, és ilyen körülmények között igenis meg kell vizsgálni, hogy a feltételeknek eleget teszünk-e. Azokon a pontokon, ahol a vizsgálat azt mondja, hogy kérem szépen, ez rendben van, ott azt beírjuk a megfelelő fejezetekbe, ahol pedig azt mondja, hogy nincs rendben, onnantól kezdve tárgyalunk. Szóval erről szól a tárgyalássorozat.

 

 

(12.00)

 

A másik dolog, hogy miként érinti az európai uniós csatlakozás a nemzeti szuverenitásunk kérdéskörét. Én egy kicsit meglepődtem, hogy Orbán Viktor úgy állítja be ezt a problémát, mintha valami kapuzárás előtt állnánk, hogy az európai uniós csatlakozással vége a nemzeti szuverenitásunknak, és azon kell törni a fejünket, hogy mit lehet még addig csinálni.

Én azt gondolom, addig például nem azon kéne törni a fejünket, hogyan lehet normák ellenében autópályákat építeni, hanem arról, hogyan lehetne minél jobban felkészülni az európai uniós tagságunkra. Ez kicsit olyan hozzáállás, mint az angol polgár hozzáállása az euróhoz, hogy nem örülök neki, de tudom, hogy elkerülhetetlen.

Végezetül ez a "apparently" - "látszólag" vagy "nyilvánvalóan" - szó a magyar kedvezménytörvény kapcsán: egyébként a törvény maga is vélelmezi, hogy itt nem stimmel minden, hiszen az európai uniós csatlakozásunkhoz képest azt irányozza elő, hogy ezen majd változtatni fogunk. Én azt gondolom, hogy ... - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) elnök asszony, köszönöm, egy pillanat, mindjárt befejezem - ...akármi is van, ami látható, az, hogy egyelőre ezzel a magatartással...

 

ELNÖK: Képviselő úr!

 

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): ...fölbosszantottuk a szomszédokat. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy aki kétperces időkeretben kér szót, a két percet tartsa be, ne hozza nehéz helyzetbe az elnöklőt!

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik Vitányi Iván képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Boros Imre képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja részéről. Öné a szó, képviselő úr.

 

VITÁNYI IVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha mi, magyarok Európával foglalkozunk, nem elég csak politikai szempontból tennünk. Egész életünk kapcsolódik ehhez a kérdéshez, és az élet nem csak politika.

Mit jelent Európa nekünk és a velünk, közöttünk élő népeknek, körülöttünk élő népeknek? Miben tartozunk Európához, és miben nem?

Abból indulnék ki, amit Michael Lake úr, az Európai Unió volt nagykövete mondott, hogy két dolog van: az egyik az, hogy majd aláírjuk a szerződést, és aláírják ők is, felhúzzák a sorompókat, itt le, ott fel, és csatlakoztunk Európához. A másik dolog, hogy valóban integrálódtunk-e Európa népeihez, valóban elsajátítottuk-e azokat az értékeket, amit Európa jelent.

Abból indulnék ki még pontosabban, amit 12 évvel ezelőtt egy kutatócsoportban megfogalmaztunk. Jó kis kutatócsoport volt ez: Európa Kutatócsoport volt a neve, a Soros Alapítvány pénzén működött a Közművelődési Központban. Tagjai talán nem teljesen ismeretlenek a jelen lévők számára, néhányat felsorolok: Fodor Gábor, Orbán Viktor, Kövér László, Miszlivetz Ferenc, Bába Iván és természetesen Vitányi Iván. Abból indultunk ki, hogy Európának legalább háromféle fogalma létezik. Az egyik a földrajzi fogalom, az itt élő népek természetes közössége. A másik fogalom politikai-gazdasági fogalom, mondjuk, az Európai Unió. A harmadik fogalom azoknak az értékeknek az összessége, amiket Európa a fejlődése során különböző okok folytán kialakított, és csak itt alakított ki.

Ezért nekünk nem pusztán cél, nem pusztán eszköz, még kevésbé pusztán külső cél vagy külső eszköz, hogy Európához tartozzunk, hanem feladat. Mert az, hogy Európa földrajzába, a népek közösségébe tartozunk, magától értetődő és tőlünk elvehetetlen, mert az európai politikai közösségbe a Jóisten segítségével, a magunk segítségével és Európa segítségével, remélhetőleg nemsokára bele fogunk tartozni. Az értékeket azonban - nem a mi hibánkból, nem a mi történelmünk hibáiból, illetve a történelmünk hibáiból, de nem a mi hibáinkból - nem tudtuk egyértelműen elsajátítani.

Miben állnak ezek az értékek? Rövid volna most a felsorolás: a szabad piacgazdaság, a gépekkel közvetített termelés, a demokrácia, mégpedig egy plurális, jogállami, a kisebbségeknek, minden másságnak védelmet nyújtó demokrácia, egy magas rendű, autonóm kultúra és egy olyan jóléti társadalom, amely az ott élő emberek legalább kétharmadának - mondják erre a számítások - nyújt tisztességes életet, megélhetési lehetőséget, emberi munkát és demokráciát. Ezt Európa teremtette meg, ilyen mértékben a történelemben Európában jött létre. Európa teremtett egy humánusabb, türelmesebb és elviselhetőbb világot, és most azzal kell szembenéznünk világtörténelmileg, hogy ezeket az európai értékeket hogyan lehet a világon megvalósítani.

Mi ennek peremén voltunk. Hol a mongol, a török vagy az orosz húzott vissza, hol Európa lökött vissza. Most kerülünk abba a helyzetbe, hogy azt, amit Szent István, Mátyás, Rákóczi és Kossuth akart, azt megvalósíthassuk.

Mi a feladat? Michael Lake úr nemcsak azt mondta, hogy ez a kétféle lehetőség van, hanem azt is mondta, hogy miben különbözünk Európától. Ugyanabban, amit én most már mondtam a magam szavaival, hogy ott egy kétharmados társadalom jött létre, először a történelemben, hogy a társadalom kétharmad részének van tisztességes életlehetősége. Nálunk, Magyarországon azonban sorsunknak ebből a bajából kifolyólag a társadalom kétharmada él veszélyeztetett állapotban, és mindig csak a társadalom egyharmadának jutott az a lehetőség, hogy az európai értékek normái szerint tudjon élni.

Ezért nekünk itt, ebben az országban, akárki legyen, akármilyen pártban, akármilyen gondolkodásban, az a feladata, hogy egy olyan integrálást hajtson végre vagy segítsen elő Európában, amely megőrzi integritásunkat, de amely ennek az integrálásnak a lehetőségeit is kihasználja.

Hogyan történik ez? Nem egyszerre. Idézném Ralph Dahrendorph-ot, aki azt mondta, hogy ennek az integrálásnak a parancsgazdaságból a piacgazdaságba és a parancsuralomból a demokráciába három szakasza van. A politikai - mondta Dahrendorph - hat hónapig tart, a gazdasági hat évig, és akkor kezdődik igazán a hacacáré, mert a társadalmi a kulturális átalakulás hatvan év vagy legalább tizenhat.

Mi történt nálunk? A politikai átalakulás megvalósult hat hónap alatt. Megtörténtek a változások, megalakultak a pártok, megvolt a választás, az összes intézmény létrejött, megalakult a politikai demokrácia. Van még tennivaló, de az intézményrendszer létrejött.

A gazdasági átalakulás megtörtént hat év alatt. Akkor történt meg, amikor úgy 1996-97-ben a Horn-Békesi-Bokros-Medgyessy-kormányzat az országot kirántotta a szakadék széléről, és elindította a szekeret arra az útra, amit Európa útja jelent. Tudom, hogy a szekéren sok mindent kell cserélni. Tudom, hogy az utat ki kell kövezni, de az úton ekkor indultunk el. A gazdasági rendszerváltozás alapjellege lényegében megvalósult. Tudnunk kell, hogy ami akkor történt, a gazdasági átalakulás, csak lehetőség. A lehetőséget ki kell teljesíteni. Ez pedig azt jelenti, hogy a társadalomnak olyan átalakuláson kell keresztülmennie, amelyben az egyharmados társadalmat kétharmados társadalommá tudjuk alakítani. Ez a lehetőség ma is fönnáll.

Ebben a kérdésben természetesen viták vannak a kormánypártok és az ellenzék, legalábbis az ellenzék két pártja között abban a kérdésben, hogy a jelenlegi kormány megtett-e mindent annak érdekében, hogy ez megtörténjen, vagy pedig arra igyekezett, hogy éppen a társadalom egyharmadát, vagy már újabb számítások szerint 20 százalékát helyezze kiváltságos helyzetbe. Mert a mai társadalomban a társadalom legfelső 20 százaléka és a társadalom legalsó 20 százaléka közötti távolság nagyobb, mint tíz évvel ezelőtt, nagyobb, mint húsz évvel ezelőtt, és nagyobb, mint harminc évvel ezelőtt. Ez keserű dolog, amit most nem a kormánynak akarok mondani, magunknak, magyaroknak akarom mondani. (Glattfelder Béla: Vissza a Rákosi-rendszerbe?) Kádár alatt nem úgy volt. (Keller László Glattfelder Bélának: Méltatlan az államtitkári szerepedhez! - Dr. Kóródi Mária Glattfelder Bélának: Jobb lenne, ha tisztelettudóan figyelnél!) Említhetnénk Horthy Miklóst is.

 

 

(12.10)

 

Most az Európai Unió jelentését ebből a szempontból nézve nem méricskélni kívánnám. Azt gondolom, hogy az ott felvetett problémákat - ebben egyetértek Orbán Viktorral, aki hasonlót mondott -, amelyek az európai jelentésben vannak, a magunk problémájának kell tekinteni. (Glattfelder Béla: Húzzuk fel a vasfüggönyt.)

A romakérdés probléma, mert a demokrácia nem ott dől el, amikor a felső 20 százalék demokráciája... - hanem ott dől el, a legkényesebb helyzetben.

Az antiszemitizmus probléma, bár nem az európai jelentés veti fel, hanem az Egyesült Államok nagykövet asszonya. Én magam nem azért szégyellem magam, mert a nagykövet asszony ezt mondta, hanem mert a közéletben jelen van, sőt én magam is az utcán találkoztam ennek a legordenárébb jelenségeivel.

A korrupció probléma. Az agrárium és az egészségügy probléma. Az embert illető valamennyi kérdés, az oktatás, itt ismét az egészségügy, a nyugdíjasok helyzete és a szociális kérdés probléma. Ezekkel nekünk szembe kell néznünk.

Nem azért kell komolyan venni, mert az EU-ból ezt üzenik, hanem azért kell komolyan venni, mert a mi társadalmunk alapvető kérdése, hogy túljussunk a társadalom kettészakadtságán, és megvalósítsunk egy valóságos, egységes, széles körű demokrácián és széles körű jóléten alapuló társadalmat. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra következik Boros Imre képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Szalay Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, miniszter úr.

 

DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először néhány kétpercesre reagáljak. Ami a SAPARD-előcsatlakozási alapot illeti, nem vesztettünk pénzt - ki kell ábrándítani a képviselő urat. Sajnos ő is kiment - az előbb szóvá tette, hogy a miniszter úr nincs itt -, aki egyébként ebben az ügyben, SAPARD-ügyben pont a kormány megbízásából vidéki helyszínen az egyik irodában tartózkodik.

Sőt, pénzügyi megállapodásunk is van a 2000-es évre, amelynek a pályáztatását jövő év végéig kell megkezdeni. Ez lesz az első decentralizáltan működő, teljes magyar felelősségi körben működő pénzügyi alap. Itt lazaságnak, gyenge pénzkezelésnek helye nincs. Ezért ha egy kicsit több időt fordítunk rá, ez visszatérül abban, hogy mint ahogy eddig sem volt az uniós pénzek magyarországi felhasználásával kapcsolatban semmi kifogás - sem Brüsszelnek, sem belföldön -, ezután se legyen. Sajnos, néhány előcsatlakozásban lévő országot ilyen kifogások már értek.

Az ISPA-t illetően nem vesztettünk egy fillért sem. Időt azáltal vesztettünk, hogy az előző kormány erőltette az autópálya-beruházásokat, az Unió pedig a vasútberuházásokat helyezte előnybe.

Ezeket a projekteket elkészítettük. Sajnos, nem volt mit átvenni, így egy kis ideig eltartott, de a legnagyobb blokkja éppen az elfogadott ISPA-projekteknek a vasút-rekonstrukciók területe.

Egyébként a csatlakozási folyamatunk jó néhány éve, 7-8 éve két síkon folyik. Egyrészt a jogrendszert folyamatosan illesztjük, harmonizáljuk az európai jogrendhez, a parlament elvégzi a saját feladatait, létrehozza azokat a törvényi megoldásokat, amelyekkel az európai uniós ajánlásokat a magyar jogrendbe be lehet illeszteni, sokszor több vitán keresztül, vagy több olvasatban is készülnek ezek a törvények, de alapvetően jól haladnak.

Másrészt a jogrend harmonizációja felveti azokat az intézményi, fejlesztési szükségleteket, amelyek a jobb működtetéshez szükségesek. Ezek meglévő jogalkalmazási intézményeink reformját, átalakítását jelentik egyrészt, másrészt újaknak a létrehozását, annak az összes technikai, felkészülési, képzési és továbbképzési szükségletével együtt. Ezért is hosszú évek óta a legelőször létrejött előcsatlakozási alapnak, a Phare-nak az a fő feladata, hogy az intézményfejlesztési ügyekben részint elvi, részint pedig - ami még fontosabb - társfinanszírozási támogatást nyújtson.

Ugyanakkor ez a jogharmonizációs folyamat felveti a gazdaság és a társadalom különböző területein azokat a beruházási szükségleteket, amelyeket a jogi normák által előírtaknak megfelelően hazánkban is meg kell valósítani. Hasonlóan, mint ahogy az Európai Unió támogatást ad az intézményfejlesztési projektekhez, támogatást kapunk az úgynevezett fizikai projektekhez.

El kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy '98-ban, amikor a kormány a tevékenységét nyár közepén elkezdte, a felkészülési folyamatban meglehetősen ellentmondásos, kusza helyzetet örököltünk. Egyrészt folyt a jogrend harmonizációja, egy bizonyos ütemtervvel is rendelkeztünk, amit aztán később persze korrigáltunk. Ugyanakkor azonban az ebből fakadó intézményi következmények, tehát hogy milyen magyarországi intézményekkel kell ezt majd megvalósítani, a felkészülés, tehát az intézményfejlesztési előkészületek és különösképpen az erre ráépíthető modernizációs lépések és az ezekkel kapcsolatos beruházások tetemes időbeli késedelemben voltak. Tehát egy eléggé nagy szakadék tátongott a retorikai rész és a valóságos kivitelezési rész között, hovatovább olyan veszélyek fenyegettek bennünket, hogy ez lelassítja a csatlakozási folyamatot. Ilyen vészjelzések érkeztek, sőt ha önök emlékeznek rá, a '98-as, '99-es éves jelentésben is erre még voltak utalások.

Nos, azóta ezeket a sajátos kettősségből, ellentmondásosságból fakadó, tehát a retorikai nyomulás és a tettek lemaradása körüli dolgokat sikerült megállítani, különféle lépések történtek. Először is '98-99 során a megörökölt '95-ös, '96-os és '97-es előcsatlakozási programokban, Phare-programokban meglévő intézményfejlesztési és modernizációs lépéseket az utolsó hetek, hónapok, azt mondanám, rohammunkájával - és ezért minden tárcának köszönetet illik mondani, akik ebben részt vettek, a régióknak, az önkormányzatoknak - sikerült ledolgozni. Ez anyagilag sem megvetendő, hiszen körülbelül 60-65 milliárd forintnyi külső forrást, európai uniós forrást sikerült a magyar rendszerbe mindannyiunk örömére, hasznára beépíteni.

Ugyanakkor más irányba is előrehaladtunk. A kormányzati ciklus vége előtt azt tudom mondani, hogy négy újabb éves megállapodást írtunk alá - három év telt el -, négyet. Általában korábban mindig az adott év vége felé sikerült ezeket a pénzügyi memorandumokat aláírni. Most már az év közepe, sőt az év elejére hozzuk előre, és még egyet valószínűleg alá fogunk tudni írni Phare-ban, 2000-től pedig a két új előcsatlakozási alap is pénzügyi szempontból rögzítésre került. Az ISPA-ban mintegy előremenetben 110-120 milliárd forintnyi támogatásra van meg a fix kötelezettségvállalás Brüsszelből, és, tisztelt, Bajor képviselőtársam (Keller László: Nem ezt mondtad a költségvetési bizottságban! Egész másról beszéltél!), a SAPARD 2000-es is alá van írva, 12 milliárd forint ott van, és felhasználható. Nem fogjuk pénzügyileg laza feltételek mellett elengedni, ilyen örömöt nem fogunk senkinek szolgáltatni.

 

(12.20)

 

Még egyet: a '98-as, '99-es Phare-programunkban, amelyeket már mi írtunk alá, ezeket már kisöpörtük, ezeket a tételeket elintéztük, körülbelül 50 milliárd forintnyi támogatási összeg érkezett az Unióból.

Engedjék meg, hogy néhány szóban, a rideg számok mögé is betekintve, bemutassak önöknek egypár olyan projektet, létesítményt, amelyek ma már a nagyközönség számára - mert a nagyközönséget az győzi meg, amit lát jórészt, nem az, amiről itt, a parlamentben nemes vagy nemtelen értelemben a vita folyik - elérhető.

Egynéhány ilyen projektet említenék. Megnyílt a Magyarországot Szlovéniával összekötő vasútvonal, hosszú vita, jobbra-balra, utolsó perces intézkedések. (Keller Lászlóhoz:) Lesz önnek módja, hogy erre reagáljon, képviselő úr, nem kell izgulni, van még idő bőven; de megnyílt, ezzel ön sem vitatkozik.

Azután a híd átível Esztergomból Párkányra, remélem, ön is járt a másik oldalon, és Esztergomot arról az oldalról nézi, mint ahogy az a 60 ezer ember láthatta, amikor Verheugen főbiztos úr miniszterelnökökkel együtt megnyitotta.

Aztán szó volt itt arról, hogy milyen borzalmas dolgok vannak a roma ügyekben. Örömmel jelenthetem, hogy kormányzati programok és azt kiegészítő Phare-programok keretében az első menetben, a '99-es Phare-programok közül 400 pályázó nyert oktatási Phare-programokat, különböző típusúakat. Két külön roma kollégium építése indult el ebben a programcsomagban. Nem azt mondtuk, hogy minden meg van oldva, az Unió sem ezt mondta, hanem az irány nagyon jó; a még megvalósítandó programok ebbe az irányba mennek, van még hátra teendő.

Több tízezer mikrovállalkozás részesült mikrohitelben, az összeghatárt is impresszív módon 1,3 millióról az idén 6 millióra tudtuk emelni. Zalaszentgróton 30 éve vártak egy strandfürdőre, megvalósult. Hasonlóképpen a zalaegerszegi elkerülő út, 20-25 éves probléma volt; mint ahogy Szombathelyen is, vagy éppen a hulladékdepóniák a határ menti együttműködések keretében Zalaegerszegen, Nagykanizsán és egyebütt. (Dr. Szanyi Tibor: Kampány van?)

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elkövetkezendő hónapokban is - úgy gondolom - szorgos munkát vár tőlünk a közvélemény. Elindul például az ISPA keretében a Zalalövő-Boba közötti vasútvonal megépítése, korszerűsítése, aztán az Albertirsa-Monor-Cegléd vonalé, a Budapest-Győr-Hegyeshalomé. Ezek azok a főközlekedési vonalak, amelyeknek a korszerűsítésére annyira vártak önök is. Hiszen nem nagyon szeretnek 60-70 kilométerrel döcögni, 160-nal, 130-cal, 140-nel sokkal jobb.

A győri, szegedi szennyvíztisztító építése elkezdődik; szelektív hulladékkezelési technológiák létesülnek Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Szolnok térségében. És válasz arra, ha esetleg a kiscsoportos csatlakozás, nagycsoportos csatlakozás lesz... - képviselő úr, mindenre fel vagyunk készülve, készítünk egy úgynevezett projekt pipeline-t, hosszú sorát a projekteknek, ami minden esetben elsüthető, eladható.

Ebben benne lesznek további gyorsforgalmi utak, mert néhányat meg tudnék még említeni, nem soroltam fel itt mindent, autópályák, benne lesz például a budapesti szennyvíztisztító, hogy a világváros világváros lehessen, mert azért a Dunába ömlő szennyvízzel, azt hiszem, nem nagyon lehet világvárost építeni. Budapest most már elérte azt a szintet, hogy egy menedzsmenttársaságot összehozott.

És fel vagyunk készülve, hogy 2004-2006 között, ha kis csoportba, ha nagy csoportba vesznek föl bennünket, mi azokat a pénzügyi lehetőségeket kihasználjuk, amelyeket az Unió nekünk ajánlani tud.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Boros miniszter úr sikerként adta elő, hogy a SAPARD-pénz nem veszett el. Hadd mondjam el egy másfél héttel ezelőtti, stájerországi tapasztalatomat, "élményemet". Először is szégyenkeztem Stájerországban, hisz míg jelen volt a horvát miniszterhelyettes, aki miniszterét kimentette, ott volt viszont a szlovén FVM-miniszter, ott volt az osztrák mezőgazdasági miniszter, Magyarországot egy helyettes államtitkár képviselte.

Nem volt túl jó érzés hallgatni. Egyre jó volt, hogy Hans Fischler úr, az EU mezőgazdasági ügyekkel megbízott biztosa kimondta, hogy ha a magyarok nagyon ragaszkodnak a százszázalékos közvetlen kifizetéshez, akkor könnyen a második körben találhatják magukat. Erre jó volt, tanulhatunk mi is esetleg tárgyalástechnikát, tanulhatunk protokollt.

Viszont amit elmondott a SAPARD kapcsán, az mellbe vágott, tisztelt miniszter úr. Mert kissé cinikusan említette Fischler úr, hogy vannak olyan országok, említette egyebek között Észtországot, Szlovéniát és Bulgáriát, amelyek már az idén igénybe vehetik a SAPARD-ot, vannak olyan országok, és itt nem mondta ki Magyarország nevét, amelyek nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel. És hozzátette cinikusan, hogy sajnos ezeknek az országoknak nem tudunk kamatot adni.

Kérem, önök is nagyon jól tudják, hogy miért késik a SAPARD-iroda felállítása, és ez nem csak az EU-n múlik. És önök is tudják, hogy mennyi pénzt tudunk a jövő évben költeni a SAPARD-pénzből. Összesen egyévnyit, hisz már a nemzeti saját erő megtervezésekor az 5 milliárd forint kapcsán önök csak egy évvel számoltak. Ennyit a SAPARD-sikerprogramról. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Boros Imre miniszter úrnak. Miniszter úr!

 

DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Képviselőtársam! Csak nagyon röviden reagálnék, mert úgy gondolom, világosan elmondtam a SAPARD-dal kapcsolatban: pénzt nem vesztettünk, a program elindulhat, a pénzügyi fegyelmet meg fogjuk tartani (Dr. Szanyi Tibor: Nincs is pénz.) És talán el kéne dönteni, hogy minisztertársamat azért kritizálja, mert utazik az ügyek érdekében, vagy azért, hogy nem utazik. Most éppen ebben az ügyben van úton, és gondolom, eredményes munkát végez.

Ha lehet, talán nem kéne megelőlegezni egy olyan tárgyalási fejezet végeredményét, amit ön megtett - az agrár-direkttámogatások ide-oda, ami tulajdonképpen még be sem lendült, ahol egyébként különféle léggömbök feljöttek innét-onnét, sajtóból, politika közeli körökből, Magyarországról. De messze nem vagyunk ott, mint ahogy azt ön nagy sikerrel meg előszeretettel teszi, hogy a temetési szertartást már akkor elkezdi az ügyben, amikor még a halott vidáman járja az esküvői táncát.

Úgy gondolom, ez nem az a mentalitás, amellyel ezekhez az ügyekhez kell viszonyulni. Tárgyszerűnek, tényszerűnek kell lenni, vitatkozni kell, időnként ki kell egészíteni azokat a szakismereteket, eléggé jól hozzáférhetők szerencsére interneten, kormányoldalról is, az Európai Unió budapesti bizottsága oldaláról is, aztán Brüsszelből angolul, magyarul, hozzá lehet ezekhez az ügyekhez férni. És akkor nincs arra lehetőség, csak tárgyszerű vitára van lehetőség, nem pedig olyan ügyekre, amikor ügyeket temetünk, amelyek még előttünk állnak.

A környezetvédelemről mit mondtak egy évvel ezelőtt? Nem lehet lezárni. Mit mondtak a bel- és igazságügyről? Nem lehet lezárni. Kérem, lezártuk, gyönyörűen, mindannyiunk megelégedésére, és ez így lesz a továbbiakban a mezőgazdasággal is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Bajor Im... - Bajor Tibor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

BAJOR TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház!

 

ELNÖK: Bocsánat.

 

BAJOR TIBOR (MSZP): Hát ez időnként tényleg olyan, mint a kabaré!

Miniszter Úr! Nem tudom, önnek szóltak-e már, de a SAPARD mezőgazdasági és vidékfejlesztési pénz. Decemberben sem mezőgazdasági, sem építőipari munkát nem lehet végezni. Ha önök aláírtak most valami papírt, a pénz felhasználása csak 2002-ben lehetséges, tehát ez a pénz elúszott 2001-ben, nem lehetett fölhasználni, ugyanis nem lehet átvinni a következő évre.

Egyébként szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy 1998 óta Magyarország még egyetlenegyszer sem tudta teljes mértékig kihasználni az európai támogatási keretet, minden évben marad meg pénz, amit a területfejlesztésre lehetett volna fordítani.

 

(12.30)

 

Képviselőtársam megjegyzésére, miszerint a szomszédos országbeli regionális tárgyaláson nem jelent meg magyar miniszter vagy minisztérium képviselője, csak helyettes államtitkár: ez teljesen természetes, hiszen legutóbb éppen Németh Zsolt fejtette ki, hogy a regionális együttműködésben nem értenek egyet a többi országgal történővel, csak és kizárólag a kétoldalúval. Ennek viszont meg is látjuk a kárát.

A hátralévő egy percben szeretnék idézni egy 1997-es tanulmányból, ami az EU-csatlakozással kapcsolatban a következő várható konfliktusokat veti fel: ágazati értetlenség és ellenérdekeltség, egyes tárcák közötti kompetenciaharc, centralizációs törekvések; a regionális szinten: tradíciók intézményesülése és források hiányában életképtelenné válhatnak a régiók, Magyarországon még túlságosan erősek az újraelosztás-egységgel szembeni ellenérzések, a megyei önkormányzatok félnek a régiótól, a Magyar Területfejlesztési Tanács létrejötte kompromisszumokkal volt terhes, és az új intézményrendszerrel összefüggő politikai nyomás a jövőben sem mérséklődik, emiatt veszélybe kerülhet a korporatív döntési és összehangoló szerep, inkább a központi pénzek elosztása valósul meg. Ez a területfejlesztési finanszírozás számára káros következményekkel járhat.

Miniszter úr, ezek a problémák mai napig megmaradtak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Martonyi János külügyminiszter úrnak. Miniszter úr!

 

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Csak azért kértem szót, mert nem szeretném, ha tévedésben maradnánk, ez egy fontos dolog: egyetlenegy fillér nem veszett el a SAPARD-programból. Nem kétséges az, hogy időeltolódás van, de miután meghosszabbították a felhasználás határidejét, egyetlenegy fillér nem veszett el - ezt szeretném még egyszer világosan leszögezni.

A másik ok, ami miatt szót kértem: elhangzott egy olyan megállapítás, mintha a magyar kormány, a magyar külpolitika nem volna érdekelt a regionális együttműködésben. Ennek pontosan az ellenkezője az igaz. A magyar kormány, a magyar külpolitika egyik változatlan prioritását alkotja a regionális együttműködés, ennek a legkülönbözőbb formái, nem szeretném most ezeket felsorolni. Az viszont lényeges, hogy a regionális együttműködés fontosságával mindannyian tisztában legyünk, és azzal is, hogy a kormány e tekintetben változatlanul folytatja a politikáját, sőt, ahol lehet, erősíti és új formákkal gazdagítja a regionális együttműködést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Lotz Károly képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Csak szeretném emlékeztetni Boros miniszter urat arra, az nagyon helyes, hogy Magyarország a vasút támogatására kapott ISPA-pénzt. Bárcsak így lenne a jövőben is! Arról viszont elfelejtett bennünk tájékoztatni, hogy az autópálya-építés tekintetében tökéletesen egyedül maradtunk ebben a régióban. Hat ország kapott - de úgy, hogy már megkapott pénzt - komoly ISPA-támogatást, Lengyelország 350 millió eurót, de Bulgária, Románia, mindegyik kapott autópálya-építésre, mégpedig míg mi a vasútra 50 százalékost kaptunk, ők 75 százalékos vissza nem térítendő ISPA-támogatást kaptak.

Ebből a szempontból teljesen magunkra maradtunk. Semmiféle olyan összefüggés nincs, hogy nem lehetne. Michael Lake úr, aki döbbenetének adott kifejezést, ezt nyilvánosságra hozta, hogy csak a sajtóból értesült, hogy Magyarország visszavonta az M3-asra és az M7-esre benyújtott támogatását, tehát visszavonta, Brüsszel legnagyobb megdöbbenésére. Ezek után mit lehet mondani? Semmiféle olyan előírás nincs az Európai Unióban - egy ilyen táviratot is mutatott, amely szerint jó autópálya-építési projekteket támogat, nem utasított még ilyet vissza az Európai Unió, ha ilyen kérelem jött -, semmiféle olyan összefüggés nincs, hogy ha az egyiket igen, akkor a másikat nem. Nyilvánvalóan tudjuk, hogy Magyarország miért vonta vissza ezeket, ez elhangzott egyébként már hivatalosan is, félhivatalosan is, a kormány részéről is: azért, mert Magyarország nem kívánja támogatni az Európai Unió követelményeit, a versenyeztetés követelményét, a közbeszerzés követelményét, mert ez jelenleg nem felel meg a magyar kormány politikájának. Tehát ezt világosan le kell szögezni, és azt hiszem, hogy ezt kellett volna Boros miniszter úrnak az előbb ismertetni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Szalay Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, örülünk mi mindannyian, akik itt, a parlamentben vagyunk, hogy az előttünk lévő országjelentés összességében tekintve pozitív hangvételű, és akár bizonyos pozitív hangulatot keltőnek is érzékelhető vagy értékelhető, hogy megerősíti a jelölt országok közötti vezető pozíciónkat vagy élteljesítő pozíciónkat.

Ugyanakkor valóban nem igazán örülhetünk annak, hogy az utóbbi időben egymást erősítve egyre több olyan hír érkezik az európai uniós fővárosokból, miszerint ismét felmerült a big bang, a széles bővítés lehetősége, amelyik nyilván ellene mondani látszik az egyéni teljesítményen alapuló értékelésnek. Ez valóban zavaró, és némileg elveszi azon örömünket, amit érzünk ezen jelentés bizonyos megállapításai felett vagy esetleg az összességében érzett pozitív értékelő hang felett.

Természetesnek tartjuk, hogy egy ilyen bizonyítványosztás során vagy egy ilyen értékelés esetében a dolog jellegéből fakadóan a kormány vagy a kormányoldali politikusok elsősorban a jelentésben megtalálható, számukra kedvező, pontosabban az egész ország számára kedvező, de általuk kedvező jelentésként megítélt véleményeket emelik ki, a dicséretekre, a pozitívumokra helyezik a hangsúlyt, míg az ellenzék ugyanezen érdemek elismerése és visszaigazolása mellett inkább a kritikai megállapításokat állítja a figyelme középpontjába, ezek kiküszöbölésének szükségességére hívja fel a figyelmet.

Szájer bizottsági elnök úr felszólalásában elmondta, hogy az országjelentésben egyes pontokban megtalálható, fellelhető az ő, különféle szempontok szerinti véleményüknek a visszaigazolása. Én azt gondolom, hogy miközben ez nyilvánvalóan igaz lehet, mi az ellenzéki oldalról a kritizált területek egész tárházát tudnánk felemlíteni, amelyek a parlamenti viták kereszttüzében állnak évek óta. Amikor ezeket felemlegetjük, rendszeresen, már-már a monotónia érzetét keltve, ezt mi sem azért tesszük, mert ezeknek a kiküszöbölése az EU-által előírt követelmény, hanem elsősorban és leginkább azért, mert tudjuk, hogy a saját önbecsülésünk és a saját érdekünk okán ezeken a területeken javítani kell.

Én csak felsorolásszerűen az évek óta leglényegesebben, legerőteljesebben kifogásolt területeken jelzésértékűen átfutnék: a korrupció, ami folyamatosan téma a parlamentben; a romakérdés úgyszintén; a közszolgálati televízió helyzete úgyszintén, bár ilyen erőteljes megállapítás még országjelentésben nem szerepelt, hiszen azt olvashatjuk, hogy vajon képes-e még teljesíteni a közszolgálati médiával szemben támasztott követelményeket a magyar közszolgálati televízió, amely anyagilag és morálisan is csődben van. A médiakuratóriumok ügye most már harmadszor fordul elő; a szociális párbeszéd hiánya bizony benn van: tisztelt Glattfelder politikai államtitkár úr, megmondom önnek, hogy a 21. oldalon felülről a harmadik bekezdésben található, aminek a hiányára ön az előbb hivatkozott. (Glattfelder Béla közbeszól.) Nincs előrelépés az egészségügy területén, ez is régi vitatéma; a regionális különbségek nem csökkennek; a kormány túlzott mértékben avatkozik bele az árak kialakításába egyes területeken; az infláció csökkenése megtorpant; a közpénzek felhasználása során egyre jelentősebb az átláthatóság hiánya, a transzparencia hiánya.

 

 

(12.40)

 

A nyugdíjreform gyakorlatilag leállt, veszélyeztetett a végrehajtása, végül a közbeszerzési eljárások mellőzése - nem csak az autópálya-építésnél; ott a legszembetűnőbb - és a közbeszerzések átláthatatlan volta, talán a leglényegesebb kritikai megállapításai ennek az országjelentésnek; azt mondhatom, hogy évek óta, és sajnos egy kicsit úgy tűnik, mintha süket fülekre találnának ezek a kritikai értékelések, mert nem történik előrehaladás.

Ezen túlmenően új elemként jelent meg a kedvezmény- vagy státustörvénnyel kapcsolatos igen éles és viszonylag hosszú kritikai része az országjelentésnek, amiről már sok szó esett, de az energetikai fejezet is olyan, amely sokkal kritikusabb hangvételű, mint az eddigiek voltak.

Ezek ismert, nagy területek, én azonban a rendelkezésemre álló idő rövidségére való tekintettel egyetlen, látszólag egyszerű, akár könnyen el is sikkadható, jelentéktelennek tűnhető mondat fontosságára és igazságtartalmára szeretném felhívni mindannyiuk figyelmét. Ez a mondat az országjelentés 25. oldalán található, és így hangzik: "A makrogazdasági helyzet továbbra is szilárd, a korábbi strukturális reformok és a körültekintő makrogazdasági irányítás az átmenet kezdete óta elért legmagasabb gazdasági növekedést eredményezte."

Miért gondolom, hogy elsikkadhat? Azért sikkadhat el, mert ebben a mondatban három szó az, aminek a lényegére felhívnám a figyelmet. A korábbi strukturális reformoknak tudja be a jelentés a makrogazdaságunk kiváló eredményeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékezzünk vissza, hányszor érte méltatlan támadás itt, ebben a Házban az előző kormány gazdaságszanálási tevékenységét, strukturális reformjait és a kényszerhelyzet által elkerülhetetlenül alkalmazott, megkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozott Bokros-csomagot. Mindig méltánytalannak és felháborítónak tartottam, hogy miközben ennek az eredményeiért, pozitív gazdasági következményeiért járó dicséreteket folyamatosan, nem kis önelégültséggel és mosolyogva zsebeli be a kormány és a kormányoldali politikusok, miután az ezáltal megteremtett lehetőségekkel élve folytatnak népszerűség-növelő, osztogató akciókat szinte minden sarkon előbukkanó Mikulás bácsiként, addig ugyanezen időben engesztelhetetlenül, méltánytalanul és szemtelenül rágalmazzák az őket, a mostani kormányt helyzetbe hozó előző kormányt, s különösen annak pénzügyminiszterét, Bokros Lajost.

Felteszem a kérdést: vajon mit kezdett volna ez a kormány '94-ben, amikor osztogatni nem lehetett, viszont különféle megszorításokkal kellett megóvni a gazdaságot a fizetésképtelenségtől, az országot a csődtől? Vajon önök mit tudtak volna kezdeni ebben az időben? Ahelyett, hogy hálásak lennének ezért, hogy legalább elismernék ezt a nem kis teljesítményt, élnek az ezáltal nyújtott lehetőségekkel, és szemtelenül, folyamatosan és állandóan kritizálják az akkor megtett lépéseket.

Azt hiszem, hogy most az országjelentés egyértelműen igazolja ezeknek a törekvéseknek, a '95-ben alkalmazott reformoknak az igazságát, a korábbi strukturális reformoknak az elkerülhetetlenségét és eredményeit. Ugyanakkor, ha nem revideálják ezt az álláspontot, és úgy gondolják, hogy ezek az akkor megtett lépések és strukturális reformok örökrevalóan biztosítják azt a kényelmes, jó helyzetet, amiből csak osztogatni kell, és strukturális reformokat nem kell véghezvinni, akkor figyelmükbe ajánlanám az országjelentés 37. oldalán megjelenő bekezdést, amely így szól: "Mindazonáltal a költségvetési politika expanzívvá vált 2001-ben, az új keletű, nem átlátható költségvetési gyakorlatok, a nyugdíjreform további sorsát illető bizonytalansággal és az egészségügyi reform késedelmeivel párosulva aggályokat ébresztenek a költségvetés középtávú fenntarthatósága és konszolidációjának folytatása vonatkozásában. A hatóságoknak fenn kell tartaniuk a költségvetési fegyelmet annak érdekében, hogy a költségvetési politika támogassa az új monetáris politikai keretet, és ne veszélyeztesse a külső egyensúlyt. Az egészségügyi reformot gyorsan fel kell vállalni."

Tehát, tisztelt kormányoldali képviselőtársaim, elismerve az országjelentésben megfogalmazott pozitívumokat, szeretném felhívni a figyelmüket, hogy nagyon sok teendő van, mert ha ezekkel a teendőkkel nem foglalkozunk, veszélyes helyzetbe hozzuk, hozzák elsősorban önök az országot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

 

(A jegyzői széket Mádai Péter helyett Kapronczi Mihály foglalja el.)

 

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Vastagh Pál képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Minden csatlakozásra váró országban, így Magyarországon is vannak euroszkeptikusok, azaz olyan politikusok, közgazdászok, publicisták, akik úgy látják, hogy az Európai Unióba történő belépést követően egy vágyaiktól, céljaiktól, nézeteiktől eltérő rendszer tagjává válunk.

Vajon mennyiben kell hallgatni ezekre az aggodalmakra? Mennyire megalapozottak ezek a félelmek? Hallhattuk ma, az ország szuverenitása kétségtelenül csökken a mai helyzethez képest. A parlament törvényalkotó munkájának legalább egyötödét az Európai Parlament veszi át. Egy sor olyan kérdésben, amely az államszervezet működését, a gazdasági élet alapjait illeti, Strasbourgban fognak dönteni, és nem Budapesten.

Az is igaz azonban, hogy magyar képviselők is lesznek az Európai Parlamentben, és olyan kérdésekben fognak állást foglalni esetleg, épp a mérleg nyelveként, amely kérdések előkészítésébe és eldöntésébe eddig nem szólhattunk bele. Nem véletlenül ellenzi néhány kisebb uniós tagállam a bővítés folyamatát, mert attól tartanak, hogy csökken eddigi szerepük egy táguló Unióban.

Nos, akik szuverenitásunk csökkenését nagyobbnak ítélik meg, mint a cserébe kapott uniós jogosítványokat, azok europesszimisták ebben a kérdésben. Megjegyzendő, hogy az uniós tagállamokban is sokan vannak a saját szuverenitásukat éppen tőlünk, a csatlakozóktól féltők, ami számomra azt sugallja, hogy a szuverenitás területén a vesztett és szerzett jogok arányban állnak egymással; nem lehetünk vesztesek egy olyan politikai szférában, ahol sokan épp a pozíciónk erősödésétől tartanak.

Az uniós országjelentés példaértékűnek tekinti a magyar demokrácia működését; a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, a törvényhozás, a kormányzat, az önkormányzatok és a független bíróság egymástól független és mégis összehangolt működését. Az elismerés számunkra azt is jelenti, hogy egy olyan Unió felé törekedünk, ahol a demokráciáról alkotott kép azonos a miénkkel.

Kik itt az euroszkeptikusok? Azok, akik az uniós értékeléshez képest teljesen másképp értékelik a hazai demokratikus intézményeket. Október végén az egyik ellenzéki párt szónoka a Rákosi-rendszerhez hasonlította a mai magyar demokráciát, és az egyik ellenzéki lap a napokban úgy értékelte a hazai helyzetet, hogy itt álparlament, álbíróság, álnyilvánosság van, mert ezek nem valódi intézmények. (Bauer Tamás: Így van!)

Nos, ezek a politikusok, publicisták joggal félhetnek az uniós tagságunktól, hiszen a későbbiekben vagy a velünk azonosuló Európai Unió demokratikus intézményrendszerét lennének kénytelenek támadni, vagy teljesen a perifériára szorulnak a demokratikus működésünket megkérdőjelező, olykor a parlamentbe is bekiabáló alaptalan vádaskodásaikkal.

Tisztelt Ház! Az uniós országokban az agrárpolitika centrumában a családi gazdaságok erősítése áll, nem termeléspolitikai megfontolások miatt, hiszen akkor ezekben az országokban is az óriásgazdaságok kialakulását kellene pártolni, hanem társadalompolitikai, településpolitikai megfontolások vezettek a családi gazdaságok uniós támogatásának gyakorlatához.

 

 

(12.50)

 

 

Magyarországon az euroszkeptikusok nem örülnek az uniós agrárpolitika itthoni megerősödésének, hiszen eddig is fenntartásaik voltak a családi gazdaságokkal szemben. Eddig maradisággal, narodnyik ábrándok kergetésével vádoltak bennünket, a családi gazdaságok támogatásának szorgalmazóit, de a hasonló célokat követő uniós agrárpolitikával szemben ezt már nem engedhetik meg maguknak.

Sajnáljuk-e a forintot, tisztelt Ház, hiszen várhatóan a csatlakozásunkat követő harmadik évben le kell mondanunk a nemzeti valutánk használatáról? Vajon le kell-e mondanunk emiatt a pénzkibocsátás hasznáról? Nyilván Németország is, Franciaország is, Olaszország is mérlegelte az euróra történő áttérés előnyeit és hátrányait, s ezek a hozzánk viszonyítva nagy országok is úgy döntöttek, hogy lemondanak a nemzeti fizetőeszközükről. Ha valaki nagyon szkeptikusan szemléli az euró felé történő sodródásunkat, akkor arra is válaszolhatnak, hogy vajon volt-e jelentősebb haszna Magyarországnak az elmúlt évtizedben a saját pénzkibocsátása révén. Átnézve az állami költségvetéseket, a jegybank nem jeleskedett költségvetési befizetésekkel, azaz a deficit mérséklésével. Itt sincs tehát nyomós indok a szkepticizmusra, a borúlátásra.

Magyarország polgári kormánya aláírta az európai szociális chartát. Sok olyan vád érte a kormányzatot, miszerint az szociálisan érzéketlen, mégis ez a kormány vállalta uniós szociális kötelezettségeit, nem pedig az elődje. A szociális charta több paragrafusa a társadalom védelmet igénylő alapsejtjének minősíti a családot: a férjből, feleségből és gyermekekből álló családi közösséget. Ugyancsak szkeptikusan nézhetnek innen Európára azok, akik mindeddig ósdinak, idejét múltnak minősítették a család intézményét, és olyan személyeket is fel kívántak ruházni családi jogosítványokkal, akik nem hajlandók vállalni családi kötelezettségeiket. Az Unióban szokásos szociálpolitika és foglalkoztatáspolitika azonos az itteni polgári kormány gyakorlatával, azaz ugyancsak euroszkeptikusok nálunk azok, akik az ott már lecsengett rászorultsági politikát vagy a passzív foglalkoztatáspolitikát akarják nálunk követni.

Tisztelt Ház! Még sokáig sorolhatnám azokat a momentumokat, amelyek alapján bizton állíthatom, hogy a kormányt támogató közvélemény inkább eurooptimista, derűlátó, míg az Európától idegen államhatalmi és sajtószervezetet, nagybirtokokat, lumpenpárti foglalkoztatás- és szociálpolitikát óhajtók teljes joggal tekinthetők euroszkeptikusoknak; ami persze nem jelenti azt, hogy ne legyen egészséges veszélytudatunk, és elsősorban és másodsorban is ne a magunk erejében bízzunk a jövőben is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Vastagh Pál képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Glattfelder Béla képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportja részéről. (Glattfelder Béla jelentkezik.) Tájékoztatom az államtitkár urat, hogy az időkeretben történő tárgyalásra a Házszabály 129. §-ának (3) bekezdése és az 53. § vonatkozik. Ennek értelmében ön a saját képviselőcsoportjában jelentkező képviselők helyén tud szólni. (Glattfelder Béla bólint.)

Öné a szó, Vastagh Pál képviselő úr.

 

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm, a táblán jóváírták a vita alatt elment néhány értékes másodpercet. (Derültség.) Tisztelt Ház! Elöljáróban ehhez a SAPARD-vitához szeretnék annyiban csatlakozni, hogy azért arról ne feledkezzünk meg, hogy az előcsatlakozási alapokat az Európai Unió azért hozta létre, hogy a társult országok megtanulják azt, hogy hogyan kell a szervezeteket kialakítani, hogyan kell pályázni. Tehát tulajdonképpen a reménybeli harmincszor-negyvenszer nagyobb összegek felhasználásának előiskolája lenne az előcsatlakozási alap, beleértve a mezőgazdaság és vidékfejlesztés céljait szolgáló SAPARD-ot is. Nos, ezen az előiskolán Magyarország megbukott, mert két éve nem képes olyan szervezetet létrehozni, ami ezt a pénzt normálisan, az európai uniós követelményekhez igazodóan kezelni tudja. Ettől függetlenül az más kérdés, hogy a pénz megvan vagy nincs meg. Meglesz a pénz. Az sem egy haszon persze, ha már 2000-ben nem lehetett felhasználni, 2001-ben nem lehetett felhasználni, az nem ugyanaz, hogy majd 2002-ben fel lehet egy nagyobb összeget használni. Ennyit szerettem volna ehhez hozzátenni.

Most már mondanivalóm eredeti tartalmához visszakanyarodva: nem az országjelentés a mai vita tárgya, de természetesen rányomja bélyegét, hiszen nemrégiben ismertük meg, november 13-án. A szokásos metódusban zajlik a vita. A kormányoldal megközelítései engem sokban a futballedzők nyilatkozataira emlékeztetnek, amikor a téli alapozást mindig nagyszerűnek és jónak minősítik, és nagyon kevés szó esik a problémákról.

Tavaly is a miniszter úr figyelmébe ajánlottam azt az összeállítást, amely összehasonlítja az országjelentéseket, immáron négyet. Ezt a Kopint-Datorg készíti el minden esztendőben, és változatlanul tizennégy olyan súlyponti problémát regisztrálnak, azonosítanak be, amely a csatlakozási felkészültségünk szempontjából lényegesnek minősül. Az a véleményem, hogy a 2001 novemberében közzétett országjelentés ezekben a kérdésekben vajmi kevés előrehaladást mutat, és elsősorban erre kellene a figyelmet összpontosítani, mert ha ezekben a súlyponti kérdésekben a regionális intézményrendszertől kezdve a mezőgazdaságig bezárólag nem történik lényeges előrehaladás, akkor vajmi keveset tettünk az ország felkészülése ügyében.

Másrészről pedig azt is szeretném figyelmükbe ajánlani, hogy az egyes fejezetek végén kialakított általános értékelésekben nagyon sok kritika van. Ezt tételesen, tényszerűen végig lehet nézni, nincs számottevő haladás vagy kevés előrelépés történt. Tehát ezeket érdemes összegyűjteni, és ezek objektív képet adnak, minden elfogultságtól mentesen egy tárgyilagos képet kaphatunk, hogy valójában hogyan állunk a felkészülés menetében. Az is érdekes számomra, hogy több helyütt az 1997-ben megkezdett reformok folytatását hiányolják: nyugdíj-, igazságszolgáltatási reform; vagy a már megkezdett reformok lelassulására utalnak, például a MÁV esetében. Ezek, azt hiszem, mindenféle politikai elfogultságtól mentes vélemények.

Szeretnék néhány gondolatot elmondani a jogharmonizációról. Nyugodt lélekkel kijelenthetjük, hogy Magyarországon a jogharmonizáció kiteljesedéséhez és annak eredményes végrehajtásához megvannak a feltételek, és nincs semmiféle olyan politikai ok, ami ezt hátráltatná. A miniszter úr örömmel közölte, hogy tegnap sikerült lezárni a bel- és igazságügyi együttműködést. Hadd tegyem hozzá, ez jórészt annak is köszönhető, hogy ez év tavaszán például a szocialista képviselőcsoport hozzájárult négy olyan kétharmados törvény elfogadásához, amelyekkel tartalmilag még ráadásul voltak is vitáink, nem voltunk meggyőződve, hogy ez az a pillanat, amikor ezeket a törvényeket el lehet fogadni vagy el kell fogadni, de elfogadtuk, hogy ne hátráltassuk a csatlakozást. Tehát az ellenzék, legalábbis a Szocialista Pártot, a szabad demokratákat illetően elősegíti azt, hogy a jogharmonizációs tervet arányaiban és az integrációs folyamat érdekében teljesíteni tudjuk.

Én kritikusnak érzem a következő esztendőt, hiszen 2002. december 31-éig kell a terveinket teljesíteni, és tudvalévő, hogy legalább fél esztendeig nem működik az Országgyűlés a választások miatt. Javaslom, hogy találjuk meg azt a formát, és ebben a szocialisták kezdeményezők, hogy akár az Országgyűlés integrációs bizottsága, akár ezt kiegészítve egy szélesebb bizottság folyamatosan ellenőrizze, kísérje figyelemmel abban az időszakban is, amikor az Országgyűlés nem tart plenáris ülést, a jogharmonizáció és a csatlakozási tárgyalások helyzetét. Ennek semmilyen alkotmányos akadálya nincsen, hiszen az alkotmány kimondja, hogy az Országgyűlés működése az új Országgyűlés megalakulásával jár le. Egyébként félő, hogy azok a fölhalmozódott restanciák hólabdaszerű effektust is kiválthatnak a jogharmonizáció menetében.

Szeretnék néhány gondolatot elmondani az igazságszolgáltatás kapcsán. A miniszter úr elmondta, hogy tulajdonképpen a fejezet lezárása gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Európai Unió befogadta a magyar igazságszolgáltatást.

 

(13.00)

 

Ezzel a véleménnyel nem tudok teljes mértékben egyetérteni, nem tudok egyenlőségjelent tenni a fejezet lezárása és a magyar igazságszolgáltatás Európába történő integrálása között. Én jobban örültem volna, ha a luganói egyezményt írják alá és felvesznek bennünket, mert az tényleg azt jelenti, hogy minden magyar bírósági határozatot elismertek volna, mindenütt Európában, és kölcsönösen végrehajthatták volna.

Ez a lépés nyilvánvalóan késik, az országjelentésben nagyon komoly kritikai megjegyzések, észrevételek vannak az igazságszolgáltatással kapcsolatban. Nemcsak a már sajnos megszokott, a Legfelsőbb Bíróság túlterhelése, amely alkotmányos funkcióit veszélyezteti; új elemmel egészült ki, a szűkös költségvetési források szempontjából a Bizottság megállapítása újszerű. És ez így is van sajnos, mert 1999-től 2002-ig a nemzeti költségvetés, a központi költségvetés egészén belül a bírósági szervezet 2,6-es költségvetési aránya 2002-re 1,7-re csökkent. Ez nincs összhangban azzal a feladattal, amit a magyar bírósági szervezetnek be kell töltenie a csatlakozást követően.

Azt sem tartom véletlennek, hogy az Országgyűlés vonakodik megtárgyalni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács '99-es beszámolóját, amit még nem tárgyalt meg, a 2000-est sem, és semmi esély nincs arra, hogy decemberben ezekre sor kerüljön.

Feltétlenül fontosnak látom, és szeretném felhívni a kormány figyelmét a bíróképző intézet létrehozására. Nem lehet tanfolyamokon, négy hét alatt, öt hét alatt, hétvégeken elsajátíttatni a közösségi jog alkalmazását, ráadásul speciális, ágazati felkészítésre is szükség van. Ezt csak egy rendszeresen működő intézet keretei között lehet megoldani.

Végezetül szeretnék néhány gondolatot az alkotmányos kérdések kapcsán elmondani. Világosan ki kell mondani, hogy népszavazásra van szükség, a népszavazásnak meg kell erősítenie reményeink szerint a csatlakozás tényét, a csatlakozási szerződést. Ez egy olyan demokratikus forma, amitől nem tekinthetünk el. Meg kellene most már kezdeni a tárgyalásokat - a megbeszélések ugyan korábban elkezdődtek, de az érdemi tárgyalások még nem kezdődtek meg - az alkotmánymódosítás konkrét tartalmát illetően, hiszen az igazságügyi tárcának októberig kellett volna elkészülnie ezzel az előterjesztéssel, amiről legalábbis számomra még semmiféle információ nincsen.

Azzal is számot kell vetni, hogy az Európai Unió mint formálódó alkotmányos közösség gazdagítja azt a követelményrendszert, amely a demokratikus, alkotmányos jogállami működéssel kapcsolatban lépésről lépésre egyre egzaktabb és egyre egyértelműbb követelményeket állít a társult országok elé, köztünk hazánk elé is. Ezeknek is meg kell felelnünk annak érdekében, hogy a Magyar Köztársaság teljes értékű és teljes jogú tagja legyen az Európai Uniónak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt továbbmennénk, tájékoztatom önöket, hogy jelenleg a Fidesz képviselőcsoportjának 38 perc 29 másodperc, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 30 perc 22 másodperc, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 6 perc 39 másodperc, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának 4 perc 6 másodperc, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 7 perc 45 másodperc és a MIÉP képviselőcsoportjának 10 perc 30 másodperc áll rendelkezésére.

Most pedig megadom a szót kétperces időkeretben Kelemen András képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Vastagh képviselőtársam az anyagban meglevő objektív értékelésre hivatkozott kedvezőtlen véleménye alátámasztására. Én csak utalni tudtam az előadásomban, ezért most felsorolnám, hogy a csatlakozási partnerség tekintetében a 2000-es és a 2001-es értékelés a rövid távú prioritások tekintetében a politikai kritériumoknál mind a két évben teljesülést állapított meg, a gazdasági kritériumoknál tavaly részben teljesülést, idén azt, hogy teljesült. A belső piacnál tavaly részben teljesült, idén nagymértékben teljesült. A gazdasági monetáris unió tekintetében tavaly azt, hogy nem teljesült, idén azt, hogy teljesült. A mezőgazdaságnál tavaly nem teljesült, idén részben teljesült. A környezetvédelemnél tavaly nem teljesült, idén teljesült.

Tehát már csak a rövid távú prioritásokban is látszik a két év összehasonlítása alapján, hogy mekkora előrehaladás történt. Idén azonban a középtávúakat is elemezte az anyag, és ennek alapján azt lehet mondani, hogy a politikai, a gazdasági, a belső piaci, a mezőgazdasági, az energiára vonatkozó, a közlekedési, a munka- és szociális ügyekre, a gazdasági és szociális kohézióra, a környezetvédelemre, valamint a bel- és igazságügyi együttműködésre vonatkozóan tulajdonképpen egy esetben, a mezőgazdaság esetében mondja azt, hogy részben teljesült, a többi esetben mindig... Nem, részben teljesült a mezőgazdaság, az energia és a közlekedés, a többiben vagy nagymértékben teljesült, vagy kifejezetten teljesült.

Én azt hiszem, az előrehaladás letagadhatatlan, és pozitív az értékelése az anyagnak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Vastagh Pál szólt a jogharmonizáció problémáiról, amiben már régen kritikus vitapont a magyarországi médiahelyzet. Méghozzá nem is egyszerűen jogharmonizációra, hanem a jog és a médiagyakorlat egyidejű harmonizációjára van szükség. Aki nem ezt teszi, az a súlyos betegséget olcsó sminkkel és púderrel kívánja gyógyítani, mert pusztán egy-két felszínes passzusát módosítaná a médiatörvénynek, miközben a közszolgálati televízió és rádió falára ki lehetne akasztani a táblát: az átalakítás alatt a tévé és a rádió politikai lenyúlása és gazdasági lerablása zavartalanul folyik.

Nos, arra van tehát szükség, hogy a jogot és a gyakorlatot egyaránt harmonizáljuk, hogy olyan helyzetet alakítsunk ki, amelyben elképzelhetetlen, hogy csak kormánypártiak üljenek a közszolgálati médiumok irányító testületeiben; amelyben elképzelhetetlen, hogy az így kialakult, a kormánypártoknak kedvező egyoldalú helyzetért a hálapénzt a MIÉP műsoridőben és frekvenciában kapja meg; amelyben elképzelhetetlen, hogy ennek következtében műsorkoalíció jöjjön létre a közszolgálati A Hét és az állítólag közszolgálati Vasárnapi újság műsoraiban; amelyben elképzelhetetlen, hogy az ORTT-ben hasonló módon működő médiakoalíció a Pannon Rádió pályázatát előbbre sorolja a BBC-énél; amelyben elképzelhetetlen, hogy a miniszterelnök és a Fidesz volt tanácsadója, a közszolgálati Duna TV egyik vezetője nyilvános műsorban büdös bunkózza, gyilkos gazemberezze, röfögő volt köztársasági elnöknek nevezze a neki nem tetsző ellenzéki képviselőket.

Magyarországon ez a helyzet nem elképzelhetetlen, hanem nap mint nap példát látunk rá, a felsorolt dolgok megtörténtek. Ilyen körülmények között a jog és a gyakorlat egyidejű harmonizációjára van szükség, nem elég a kozmetika, nem elég a törvény púderezése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Hadd számoljak be egy olyan női tapasztalatról, amit...

 

ELNÖK: Képviselő asszony!

 

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): ...férfikollégáim talán nem ismernek. (Az elnök ismét csenget.) A smink és a púder egy randevú erejéig...

 

ELNÖK: Képviselő asszony!

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): ...elég lehet. De egy hosszú távú együttélés esetén...

 

ELNÖK: Képviselő asszony, kétperces időkeretben...

 

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): ... - és tudtommal mi ilyet tervezünk az Európai Unióval - már működésképtelen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Képviselő Asszony! Kétperces időkeretben kért szót, kérem szépen, hogy ezt az időkeretet tartsák be.

Hozzászólásra következik kétperces időkeretben Balczó Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Értékes és kevés időmből szeretnék egy keveset áldozni mindarra, amit Lendvai Ildikó elmondott. Nyilvánvalóan meg kell magyarázni azt a nehezen magyarázható árukapcsolást, hogy egy olyan média-jogharmonizációs törvénynek a megszavazását nem hajlandó megtenni az MSZP, ami egyértelműen mindnyájunknak az érdekét szolgálná.

Néhány tárgyi tévedésre nem akarok kitérni, de egyet hadd tanácsoljak. Ha a képviselő asszony egyszer úgy ülne le a televízió és a rádió elé, hogy nemcsak a kuratóriumi elnökség névsorát nézné közben, hanem bekapcsolná ezeket a készülékeket, rövid idő után azt kellene mondania felderült arccal: szervusztok, régi barátok, hát még mindig itt vagytok!

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben megadom a szót Solymosi József képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

 

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlésen kívül a civil szervezetek is sorra alakítják ki véleményüket az ország európai uniós csatlakozásával kapcsolatban. Az egyik legnagyobb mezőgazdasági érdekképviselet a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének elnöksége az elmúlt héten alakította ki véleményét Magyarország európai uniós csatlakozásáról, különös tekintettel a mezőgazdaság helyzetére. Véleményét eljuttatta hozzám, ezért ebből röviden idézni szeretnék:

 

 

(13.10)

 

A MOSZ támogatja a kormány tárgyalási álláspontját, amely szerint a magyar termelők a csatlakozással azonnal az Unió tagállamaihoz hasonló helyzetbe kerüljenek, ellenkező oldalon pedig elfogadjuk az Unió szabályait. A MOSZ azonban nem tartja szerencsésnek a tőke szabad áramlása című fejezetben a földdel kapcsolatos kérdések lezárását, különösen így, a magyar gazdálkodók számára rendkívül előnytelen feltételekkel.

Érdemes lett volna talán várni a következő évig, amikor a mezőgazdasági fejezet tárgyalására kerül sor egy sokkal jobb tárgyalási pozíció reményében. Az a tény, hogy a külföldiek hét év, illetve három év helyben lakás után szabadon vásárolhatnak földet Magyarországon, rendkívül előnytelen versenyfeltételeket teremt a tőkeszegény magyar gazdálkodók számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdálkodók versenyhelyzetét tovább rontja az is, hogy a magyar kormány a most parlament előtt lévő földtörvény-tervezetben az eddigi 300 hektár helyett 2500 hektár földbérleti lehetőséget akar biztosítani a külföldiek számára akár több tíz évre is. Így ha az Országgyűlés ezt a törvénytervezetet elfogadja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a külföldiek máris a hazai termelőkkel azonos helyzetbe kerülhetnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Glattfelder Béla politikai államtitkár úr, a Fidesz képviselőcsoportja részéről; őt követi majd Lotz Károly képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó, államtitkár úr.

 

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnöknő. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, valóban rendkívül érdekes olvasmány az Európai Unió Bizottsága által készített országjelentés. Kár, hogy talán alig pár százan olvassuk el Magyarországon. Pedig ha ez az összefoglaló elemzés napvilágot látna, különösképpen annak gazdaságpolitikai része, és mondjuk, a kormány ezt minden állampolgár postaládájába bedobná (Moraj az MSZP padsoraiból.), akkor nagy valószínűséggel az ellenzék részéről olyan vádak érnék, hogy a kormány sikerpropagandát folytat. (Dr. Szájer József: Úgy van!)

Ugyanis az országjelentés számos olyan megállapítást tartalmaz, amely rendkívül kedvező Magyarország nézve. Például kiemeli, hogy az elmúlt tíz évben tavaly érte el Magyarország a legnagyobb gazdasági növekedést, 5,2 százalékost, és tudjuk, hogy ez jelentős mértékben meghaladta az Európai Unió növekedését. Azt is kiemeli a jelentés, hogy ez a növekedés úgy jött létre, hogy közben a magyar gazdaság termelékenysége is jelentős mértékben, 4,2 százalékkal javult. Az exportteljesítményünkről úgy fogalmaz a jelentés, hogy rekord nagyságú növekedést értünk el, majdnem 22 százalékost, és hadd tegyem hozzá ehhez, hogy az Európai Unióval szembeni versenyképességünk javulására utal az a tény, hogy az Unióval szembeni kereskedelmi mérlegünk is jelentős mértékben javult.

Talán kevesen tudják Magyarországon, hogy a munkanélküliség az elmúlt tíz évben most érte el a legalacsonyabb szintet, akár a munkanélküliek számát tekintjük - mert ez is az elmúlt tíz évben a legalacsonyabb értéken áll -, akár a munkanélküliségi rátát, amely az Európai Unió szerint is 6,4 százalékos volt tavaly, és azóta tovább csökkent, az első félévben 5,8 százalékra, de mi már tudjuk, hogy a negyedik negyedévre a csökkenés eredményeképpen már 5,6 százalékos rátát értünk el, ami lényegesen alacsonyabb, mint az Európai Unió átlaga. Foglalkozik a jelentés a tartósan munkanélküliek arányával is, amelyet magasnak tart, mi is annak tartjuk, de azt is kifejti, hogy ez lényegesen alacsonyabb, mint az Európai Unióban, és a jelentés úgy fogalmaz, hogy a tartósan munkanélküliek aránya gyorsan csökkenő tendenciájú. Utal arra is a jelentés, hogy a szegényebb régiókban gyorsan csökken a munkanélküliség, és úgy ítéli meg, hogy ezt két dolognak köszönhetjük: a tőkebefektetéseknek, illetve a kormány aktív munkahelyteremtő politikájának.

A társadalmi különbségek nemcsak regionális értelemben csökkennek, hanem nyilvánvalóan más összefüggésben is. Erre utal az a tény, amelyet kedvezőként megemlít az országjelentés, miszerint a minimálbér-emelés a foglalkoztatottak 25 százaléka számára jelentett kedvező jövedelmi helyzetet.

A jelentés úgy fogalmaz, hogy a növekedés nemcsak az export bővülésének köszönhető immár, hanem a növekvő belső jövedelemnek, a reálbérek 4,5 százalékos növekedésének, a vásárlóerő bővülésének, és ennek eredményeképpen jöhetett létre a 4,2 százalékos nagyon nagy mértékű fogyasztásnövekedés is.

A jelentés kitér arra, hogy mindezeket az eredményeket a gazdasági stabilitásunk megőrzése, megerősítése mellett értük el, hiszen javul a fizetési mérleg, és az inflációról szólva sem azt írja, ahogy előttem fogalmaztak, hogy megtorpant, hanem éppen ellenkezőleg, úgy fogalmaz a 39. oldalon, hogy az infláció a közelmúltban gyorsan kezdett csökkenni, és ennek az okát, indokát is megadja. (Szalay Gábor: Előtte, a 2000. évben megtorpant!) Úgy fogalmaz, hogy 2001 tavaszán a hatóságok egy elkötelezett antiinflációs politika megvalósításába fogtak. Ez az oka az infláció csökkenésének.

Egyébként minden beleolvasással, beleképzeléssel ellentétben a jelentés egyetlenegyszer sem említi a Bokros-csomagot, különösképpen nem hallhatóak, olvashatóak itt olyan jellegű laudatiók, melyek már korábban elhangoztak.

Ellenben a Széchenyi-tervet több mint hétszer említi az országjelentés, méghozzá rendkívül kedvező összefüggésekben. Utal arra, hogy az első félévben elkezdődött Széchenyi-terv eredményei még kevésbé mérhetők fel, de az eredmények már láthatók, különösképpen az otthonteremtés területén, az új lakások számának bővülésében, a kis- és középvállalkozások fejlesztése területén. Több mint ezer projekt nyert már támogatást, hogy idézzek; a turizmus területén kiírt pályázatok iránt jelentős az érdeklődés, ahogy az országjelentés fogalmaz, és a kevésbé fejlett országrészek esetében is a fejlődés lehetőségét adja meg a Széchenyi-terv. A beruházások ösztönzésének köszönhetően 24 százalékos bővüléssel lehet számolni, ami további gazdasági növekedést ösztönző hatással bír; a hálózati infrastruktúrákat fejleszti a kormány a Széchenyi-terv keretében, segíti az innovációt, a befektetések ösztönzését, különösképpen a keleti, elmaradott országrészben, és a kis- és középvállalkozók támogatásával erősíti a beszállítói kapcsolatokat, a kis- és középvállalkozók külpiacra jutását, a minőség fejlesztését és a területi különbségek kiegyenlítődését is, hogy csak néhány kedvező megállapítást idézzek a Széchenyi-tervre vonatkozóan az országjelentésből.

Mindezek alapján - még egyszer - úgy ítélem meg, hogy ha ezt a jelentést közzétennénk, akkor az ellenzék minden bizonnyal sikerpropagandával vádolná a kormányt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Szanyi Tibor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök asszony. Szeretnék csatlakozni ahhoz, amit az államtitkár úr mondott. Nagyon ügyesen kicsemegézte az összes pozitív megállapítást az országjelentésből - akkor jöjjön a másik fele!

A jelentés ötször említi a korrupciót, mint egyik legsúlyosabb problémánkat. Ha ezt az ötszöri említést szabad összefoglalnom, akkor körülbelül a korszlogenhez igazodva azt kellene mondanunk, hogy jó enyves kezekben van ez az ország, mert a jelenét azok mérgezik, akiknek se becsület, se törvény nem számít, hogy valóra váltsák álmaikat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Lotz Károly képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának időkerete terhére.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen. Tekintettel a rövid időre, csak folytatni szeretném az előző kétpercest. Elsősorban Boros miniszter úrnak, illetve Martonyi miniszter úrnak a figyelmét szeretném felhívni. Talán nem annyira ismert az Európai Parlament legnagyobb bizottságának, a regionális és közlekedési bizottságnak az a július 17-ei határozata, amelyben a magyar ügyet, a magyar felvételt vizsgálták. A határozatának 6. pontja úgy szól, hogy felhívja a magyar kormányt, hogy nyissa meg a közúti infrastruktúra-projekteket a nyilvános tendereztetési eljárások előtt, és hozzon hathatós intézkedéseket a közlekedésben a csalások felszámolására - "fraud", tehát nem lehet itt tévedés -, különös tekintettel a nemzetközi közúti szállításra. És itt jön egy nagyon fontos mondat: az infrastruktúra-projektek európai uniós támogatásának folytatása csak ezen feltételek teljesítése esetén garantálható.

Egyszóval szeretném nyomatékkal felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem egy egyszerű ügy.

(13.20)

 

Mivel itt a kormány által adott tájékoztató anyagban a versenyfejezetről... - ezt Martonyi miniszter úr pontosan tudja, hogy ez mennyire lényeges, és talán a legnehezebb ennek a fejezetnek a lezárása; tudomásom szerint a bizottság továbbította ezt a véleményét a versenyben érintett európai uniós szervezeteknek is. Egyszóval, szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a versenyt, illetve a közbeszerzést negligáló kormánymagatartás akár megnehezítheti a versenyfejezet lezárását is, vagy legalábbis problémákat okozhat, valószínűleg ezt meg fogják említeni. Nem lenne érdemes reszkírozni ennek a legfontosabb fejezetnek a lezárását. Ezt az ügyet valamilyen formában mindenképpen meg kell fordítani, mert megítélésem szerint ez így tovább tarthatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Gál Zoltán képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, miniszter úr.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az idő rövidségére való tekintettel, azt hiszem, legfeljebb két dologra tudnék itt reflektálni, illetve két dolgot tudnék ismertetni.

Az első, talán azzal kezdeném, hogy elhangzott Szent-Iványi frakcióvezető úr részéről, hogy egy év alatt a környezetvédelem területén nem történt semmi. Én azt gondolom, ez a félreértés abból adódhat, hogy Szent-Iványi frakcióvezető úr gondosan elolvasta az országjelentést, kivéve a környezetvédelemre vonatkozó fejezetrészt, mert az úgy kezdődik, hogy Magyarország az utóbbi éves jelentés óta jelentős előrehaladást ért el. Azt gondolom, e két állítás egymással szöges ellentétben van; minthogy számomra mégiscsak az országjelentés az autentikus, valószínűleg ezt kell elfogadnunk olyannak, mint ami a valóságnak megfelel.

A tények azt mutatják, hogy 2000. november 8-án az akkori országjelentés ezzel az ágazattal, a környezetvédelemmel kapcsolatban valóban komoly megállapításokat tett. Ezzel szemben 2001 júliusában ezt a fejezetet sikerrel, eredményesen lezártuk. Azt nem állítom, hogy ennek a fejezetnek a lezárása azt jelenti, hogy a környezetvédelem területén megszűntek a gondok, megszűntek a problémák, nincsenek új feladatok, sőt ellenkezőleg: úgy gondolom, súlyos feladatok vannak. Ugyanakkor azt is ki kell jelentenem, hogy mindaz, ami itt sokszor elhangzik, hogy túl sokba kerül, mondjuk, a csatornázás, hogy túl sokba kerül a hulladékgazdálkodás, hogy nagyon sok pénzt kell fordítani, mondjuk, a levegő tisztaságának a védelmére, ezek mind igazak, de szeretném nyomatékkal hangsúlyozni, hogy szó nincs arról, hogy ezt azért kell teljesíteni, mert az Európai Unió igényli. Ezt azért kell teljesíteni, mert a magyar polgárok életnívójához hozzá kell hogy tartozzon 2001-ben az, hogy ezek a lehetőségek biztosítottak legyenek. Éppen ezért mi ezen dolgozunk, hogy ez minél előbb megvalósuljon.

A második rész, amiről szeretnék nyilatkozni: itt már elhangzott az ISPA-val kapcsolatban néhány előadás. Csak a kollégáim érdekében és védelmében mondom el, hiszen az ő érdemük, hogy az az ISPA-program, amely a 44 millió eurós lehetőséget - most már másodízben - teljes egészében kimerítette, el kell mondjam, a tárcánknál készült, kiváló szakemberekkel. Ott készült el a szennyvízre vonatkozó rész is, és mindig, mindenképpen ott készül a hulladékra vonatkozó rész is, hiszen ezért első helyen vagyunk felelősek. Tehát nyomatékkal mondanám, hogy Magyarország kimeríti ezeket a lehetőségeket, a környezetvédelem pedig számít ezekre a támogatási forrásokra.

Szeretném azt is megerősíteni - minden ellenkező híreszteléssel szemben -, hiszen felmerült már az előző ülésen is az egyik képviselőtársam részéről, hogy vajon biztosítva lesznek-e a magyar források. Úgy gondolom, a kormány eddig is biztosította és a jövőben is biztosítja mindazokat a hazai forrásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy felhasználjuk ezeket a támogatásokat.

A környezetvédelem területén hiányosságok is vannak, ez vitathatatlan, de ez nem egyévi időszakra számítható, és nem egy év alatt lehet felszámolni. Itt arról van szó, hogy az intézményrendszeren nyilvánvalóan változtatni kell, a hatósági ügyek területén nyilvánvalóan lényegileg kell változtatni; mindezen területek tehát azt igazolják, hogy komoly lépéseket kell a továbbiakban tennünk. 2001-ben száz fővel növeljük a létszámot, ezzel erősítjük a szakembergárdánkat, és azt gondolom, mi a magunk részéről készen állunk a csatlakozásra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Molnár Gyula képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ma már többször elhangzott a szocialista szónokoktól, hogy miközben zajlik a parlament plenáris vitája, aközben az interneten is nyomon követjük, hogy az állampolgárok hogyan és miképpen vélekednek minderről a vitáról. Ha nagyon sommásan kellene fogalmaznom, akkor azt mondják - bár a miniszterelnök úr közben eltávozott a teremből -, hogy ők is rendeltek teát, ugyan ők nem jéggel isszák a teát, hanem a megszokott kellemes, langyos, citromos-cukros teát szeretnék kérni, tehát tisztelettel kérik vissza a saját teájukat.

A társadalom hangulatával kapcsolatban: elgondolkoztató az, hogy miközben mindenfajta érdekegyeztető fórumokról beszél a kormány, aközben az Országimázs Központ a Galluppal közösen elkészített egy felmérést, amely nagyon érdekes tapasztalatokat mutat, idéznék néhány számot, nagyon röviden. Több előny, mint hátrány származik-e Magyarország csatlakozásából? A magyarok 56 százaléka mondja azt, hogy igen; ugyanerről a kérdésről a németek 65 százaléka, a franciák 60 százaléka nyilatkozik pozitívan. Az a kérdés, hogy növeli-e az életszínvonalat Magyarországon a magyar csatlakozás: Magyarországon 70 százalék látja ezt is, a németek 91, az osztrákok 87 százaléka gondolja ezt rólunk. Segít-e a magyar gazdaságnak a csatlakozás? A magyarok 80 százaléka, miközben a németek 96, az osztrákok 92 százaléka gondolja ezt így.

Nem mutatják-e ezek a számok azt, hölgyeim és uraim, hogy a magyarok még mindig nincsenek teljes egészében tisztában azzal, hogy pontosan mit is kapnak, mire is számíthatnak az Európai Uniótól? Nem jelenti-e ez pontosan azt, hogy sokkal, de sokkal többet kellene foglalkozni a tájékoztatással, be kellene vonni az érintetteket, és ebben a vitában is sokkal kevesebb közhelyet, sokkal kevesebb csúsztatást, és sokkal több konkrétumot kellene mondani?

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Gál Zoltán képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Manninger Jenő államtitkár úr, a Fidesz képviselőcsoportja időkerete terhére. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Arról a témáról szeretnék szólni, ami már többször szóba került a mai vitában, és ez a korrupció. Elöljáróban azonban mindjárt hangsúlyozni kívánom, hogy nem valamiféle konkrét ügyek felelevenítésére törekszem, hanem megpróbálok néhány olyan szempontot elmondani, ami talán mindnyájunk számára és a jövőre nézve is hasznos lehet; hasznos lehet mind az európai uniós csatlakozásra, mind pedig - és ez talán legalább olyan fontos - hazai viszonyainkra figyelemmel.

Ha megnézik az országjelentések korrupcióval foglalkozó részeit, akkor talán igazat adnak nekem abban, hogy ezek lényege minden évben az, hogy elismerik az éppen soron lévő kormányok erőfeszítéseit a korrupció visszaszorítására, ugyanakkor nyomatékosan mindig hozzáteszik, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a korrupció megszüntetésére. Ha megnézzük, hogy mit számolnak el ők is, és mit számol el a jelenlegi kormány is a korrupció visszaszorítására tett erőfeszítésként, akkor hagyományosan azt találjuk, hogy növekednek az ezzel kapcsolatos bűncselekmények büntetési tételei, új nyomozó hatóságok jönnek létre. És ha elfogadja majd a kormánytöbbség a napirenden lévő törvényt, akkor lassan már tényleg azt lehet mondani, hogy körülbelül 200 ezer ember fog ebben az országban vagyonnyilatkozatot tenni.

A kérdés az, tisztelt Országgyűlés, hogy ha ezek az eszközök eredményesnek mutatkoznának, akkor mi az, amit még további erőfeszítésként kellene tenni: tovább növelni a büntetési tételeket? További nyomozó hatóságokat létrehozni? Még több ember tegyen vagyonnyilatkozatot? Azt hiszem, erre a kérdésre egyértelműen nemmel kell válaszolni, mert azt hiszem, az is minden elfogulatlan szakértő előtt világos, hogy ezek az eszközök a korrupció ellen és általában a bűnözés ellen nagyon-nagyon kis hatékonyságú eszközök.

 

 

(13.30)

 

Ezért fel kellene tennünk a kérdést - és sajnos nem találkoztam vele sem a kormány beszámolójában, sem Szájer frakcióvezető úr hozzászólásában, aki külön kitért erre a témára -, hogy mik lehetnek azok az új eszközök, amelyekkel további erőfeszítéseket kell tennünk a korrupció visszaszorítására. Hangsúlyozom: ez nem egyszerűen országjelentés kérdése, hanem a jelenlegi magyar társadalom egy nagyon komoly problémája. Úgy gondolom, meg kellene találni ezeket az új eszközöket.

Nem akarok tréfálkozni vagy rossz vágányra vinni ezt a témát, de mondhatnám azt, hogy a sikeres erőfeszítések ellenére az ez évi bűnügyi statisztika az igazságszolgáltatás, közigazgatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények 22 százalékos növekedését rögzíti. Én vallom ugyan annak a szakértőnek a véleményét, aki úgy fogalmazott, hogy a bűnügyi statisztika a politikus számára körülbelül annyi, mint a részeg embernek a lámpaoszlop - nevezetesen, hogy bele tud kapaszkodni, de az elméje ettől még nem fog kitisztulni -, de kérdés az, hogy kitisztul-e az elménk. Rájövünk-e arra és tudunk-e ennek megfelelően viselkedni, hogy megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyekkel a korrupciót visszaszorítjuk és az egész társadalom működését normalizáljuk. És nincsen más eszköz, tisztelt Országgyűlés, nincsen más eszköz, mint decentralizáció, átláthatóság, az, hogy felelősek a tisztviselők és a politikusok cselekedeteikért és mondataikért, az, hogy ellenőrzött a hatalom, és sorolhatnám tovább.

Sok szó esik erről, de egyszer végre el kellene jutni addig, hogy ezek szerint is éljünk és cselekedjünk. És meg kell azt is mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy itt, ebben a Házban sokszor van olyan jelenség, amikor a cél szentesíti az eszközt jegyében túllépnek a kormánypárti képviselőink és a kormány a jogszabályokon, s ezzel olyan magatartásmintát adnak a társadalomnak, amely lehetetlenné teszi, hogy ténylegesen és eredményesen fellépjünk a korrupció ellen.

Tehát, tisztelt Országgyűlés és tisztelt kormány, ha az országjelentésben foglaltakat komolyan vesszük, és komolyan kell vennünk, saját érdekünkben talán elsősorban, akkor felhívnám a figyelmet arra, hogy ezeken az utakon próbáljuk keresni a korrupció visszaszorításának eszközeit, mert ez az Európai Unióhoz való viszonyunkban nem egyszerűen csak egy jelenség ilyen-olyan megítélésének a kérdése, hanem az ország egészének teljesítménye beállítottságának a kérdése. És ha valamit megítélésem szerint figyelembe fognak venni a "teljesítmény" megítélésekor, akkor pontosan ezek lesznek azok a körülmények.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Dr. Gál Zoltán úrnak mondanám, hogy komolyan veszem az országjelentést. Annyira komolyan, hogy belőle idéznék arra vonatkozóan, hogy mit mond a korrupcióról. Egyáltalán nemcsak a büntetési tételek szigorításáról beszél az országjelentés, hanem beszél az új köztisztviselői törvényről, a korrupcióellenes stratégiában beszél arról, amikor aktív vesztegetőket mentesítenek, tehát ez nem szigorítás, hanem éppen, hogy könnyítés. Beszél a szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokról, a ránk vonatkozó éves vagyonbevallási kötelezettségről és a vagyonbevallás kiterjesztéséről. Beszél a mobil ellenőrző egységről a rendőrségnél, ami 2000-ben mintegy 800 ilyen ügyet derített fel. Beszél továbbá arról, hogy Magyarország 2000 novemberében ratifikálta az Európai Tanács korrupcióellenes büntetőjogi egyezményét.

Magyarán: egyáltalán nem az az egysíkú kép bontakozik ki magából a szövegből, mint amelyet a korrupció kapcsán felvetett képviselőtársam.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Fidesz képviselőcsoportja 31 perc 57 másodperc, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja 16 perc 56 másodperc, a Független Kisgazdapárt frakciója 2 perc 46 másodperc, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja 2 perc 10 másodperc, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja 5 perc 7 másodperc és a MIÉP képviselőcsoportja 9 perc 45 másodperc időkerettel rendelkezik.

Megadom a szót Manninger Jenő... (Dr. Németh Imre: Kétperces!) Bocsánatot kérek, államtitkár úr, kétpercesek. Németh Imre képviselő úr kért kétperces időkeretben lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Civil szervezetek folyamatosan küldik az észrevételeiket a vitában. Én most a Magyar Agrárkamarától jött egyik észrevételt szeretném idézni. Ez a szervezet '97 óta szorgalmazza az Európai Unió piaci joganyagának fokozatos átvételét és - szeretném kihangsúlyozni - gyakorlati bevezetését. Meg vagyok győződve róla, hogy az európai uniós csatlakozás folyamatában a jogharmonizáció és az intézményrendszer átalakítása mellett a mezőgazdasági termelők helyzetbe hozása ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint az előző kitételek.

Sajnálattal állapítja meg a véleményező, hogy a magyar agrárpiaci rendtartás egyetlen lényeges elemében sem EU-harmonizált még, és a rendtartás hiányában sajnos spontán piaci folyamatok vannak Magyarországon. Ennek köszönhető, hogy 2000-ben több mint 22 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak. Ez úgy következett be, hogy ennek áldásos hatása, az eredmény nem a mezőgazdasági termelőknél csapódott le, nem ők voltak a haszonélvezői a spontán folyamatoknak, hisz a termelői árak emelkedése, az ipari inputok begyűrűző hatása elvitte az eredményeket.

Szeretném megjegyezni, hogy az élelmiszerárak emelkedése csak akkor lesz mérsékelhető, ha a hazai termelők hatékonyan lesznek képesek termelni, és versenyképesek lesznek az uniós gazdákkal. Ha ez nem valósul meg, akkor a csatlakozás időpontjában az élelmiszerek árát az input fogja meghatározni, az import fogja meghatározni, és ez esetben drasztikus élelmiszerár-emelkedéssel kell számolni. Úgy gondolom, ezekre a fontos kitételekkel tekintettel kell lenni az elkövetkező időszakban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Kurucsai Csaba képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. KURUCSAI CSABA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én Gál Zoltán képviselőtársam gondolatára szeretnék reagálni egypár szó erejéig. Kifogásként említette meg, hogy nem látja azon intézkedési sort, amely a korrupció elleni küzdelmet hatékonyabbá tenné, és ezt kéri számon a kormánytól. Én azért hadd idézzem pontosan az általános értékelés fejezetből a 4. fejezetet, amely a korrupcióval kapcsolatosan a következőket mondja: "A korrupció ugyanakkor változatlan problémát jelent." - és azt gondolom, ezt senki nem vitatja. "Az ellene folytatott harc hatékonyságának fokozása érdekében az új intézkedések gyors végrehajtása szükséges."

Tehát az Európai Unió ebben a tekintetben teljesen egyértelműen pozitívan fogadja azt az intézkedési sort, amelyet a magyar kormány ennek érdekében a korrupció felszámolása érdekében tett. Én azt gondolom, el kellene fogadni azt az ajánlást és azt a véleményt, amit az Európai Unió ebben a tekintetben megfogalmazott.

De azért, hogy tudjuk hova helyezni a korrupció kérdését, hadd idézzek egy-egy mondatot ugyanezen lengyel vagy a cseh fejezetből! Lengyelországban: "A korrupció továbbra is komoly gondot okoz, olyan közigazgatási és üzleti kultúra kialakítása lesz szükséges, amely ellen tud állni a korrupcióban." Tehát alapjaiban kérdőjelezi meg az egész lengyel üzleti és közigazgatási kultúrát.

És mit mond a cseheknél? A gazdasági bűncselekményeket és a korrupciót ennél az országnál aggasztó méretűnek minősíti. Tehát én úgy gondolom, aki a minősítések, a szavak mögött érti az értelmet, az tudja, hogy bármennyire sok gond is van a korrupciót illetően Magyarországon, messze nem az a helyzet, amit az ellenzéki oldal ma beállítani óhajt. Sok a teendő, de nem tragikus a helyzet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Gál Zoltán képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kormánypárti képviselőtársaim a korrupcióról szóló résznél mindig elfelejtik idézni az utolsó mondatot, márpedig, azt hiszem, abban van a lényeg. Aki ismeri az európai uniós országjelentések összeállításának természetét, az nem tartja véletlennek, hogy azt az utolsó mondatot odatették. Az az utolsó mondat úgy szól - lehet, hogy nem szó szerint idézem -, hogy a korrupció veszélyezteti vagy aláássa a demokratikus intézményrendszerben való bizalmat.

 

(13.40)

 

Ezek nagyon súlyos megállapítások, és ez nem véletlen, és nem vigasztalhatjuk magunkat, tisztelt Országgyűlés, hogy mit mondanak Lengyelországról, vagy netántán mit mondanak Csehországról vagy bármilyen más országról. Nekünk a magunk érdeke is az, hogy ezt rendbe tegyük, és valószínűleg a képviselőtársaim nem értették meg, amiről beszélni akartam, hogy hozhatunk rengeteg intézkedést, de ha itt, a magyar parlamentben önök meg fogják nyomni a megfelelő gombot, amikor tudván tudják, hogy törvényellenes döntést hoznak, vagy érvényes törvény elleni döntést hoznak, és ha ez így marad, addig hozhatnak bármilyen intézkedéseket, a korrupció erősödni fog. (Taps az MSZP padsoraiból. - Zaj a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Hörcsik Richárd képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Molnár Gyula képviselőtársam a korrekt tájékoztatás hiányáról szólt. Néhány tényt szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani. Még 1995 áprilisában a Külügyminisztériumban készült el a közvélemény-felkészítő stratégia, amely - azt hiszem - egy jó kezdete volt, és a polgári kormány integrációs, kommunikációs stratégiája '98-tól pedig jó folytatása lett ennek a folyamatnak, amit az egyik európai parlamenti jelentés így kommentált 2000-ben: "A társult országok közül a magyarországi közvélemény-felkészítés tekinthető a leghatékonyabbnak és legátgondoltabbnak." Úgy vélem, hogy ezt erősíti meg a 2000. januári felmérés, miszerint a megkérdezettek 65 százaléka szavazna igennel, míg az elutasítás csak 8 százalékos volt az uniós tagságunknak.

A kormány tudja azt, hogy a 2003-as esztendő kritikus esztendeje lesz a közvéleménnyel kapcsolatban, hiszen ha minden az eredeti terveknek megfelelően alakul, akkor Magyarországon népszavazás lesz.

Éppen ezért a folyamat erősítéseként a kormány létrehozott egy belső közvélemény-felkészítési munkabizottságot, amelynek a programja a tájékoztatás mellett, egyre komolyabban figyelembe venni a felkészülés szempontjait, hogy a polgárok tisztában legyenek azzal, milyen változást jelent majd életükben, a lakóhelyükön, a munkájukban az EU-s csatlakozás.

A témák feldolgozásában érvényesülni kíván a három ezzel jellemezhető követelményrendszer, az érték, az érdek és az érvek. Ehhez járul a negyedik, az érintettség. Minderre a kormány jelenleg 609 millió forintot próbál költeni. Valóban, a jövő esztendő kulcsfontosságú lesz a népszavazás szempontjából, és erre közel háromszorosát kívánja majd tervbe venni a kormány 2003-ban.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársaim. Megkérem képviselőtársaimat, hogy az ülésteremben a mobiltelefonokat kapcsolják ki, mert zavarja a hangosítóberendezést, túl azon, hogy azokat a képviselőtársainkat is zavarja, akik éppen felszólalnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Manninger Jenő képviselő úr, politikai államtitkár, a Fidesz képviselőcsoportja időkerete terhére; őt követi majd Kósáné Kovács Magda képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről. Öné a szó, államtitkár úr.

 

MANNINGER JENŐ közlekedési és vízügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány percben nagyon röviden beszéljek a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium magyarországi uniós csatlakozásának elősegítését szolgáló tevékenységéről is. Valóban itt is felzárkózásról van szó, és olyan feltételek megteremtéséről, amelyek biztosítják versenyképességünket.

Minden, esetleg a közvéleményben élő kép ellenére el kell mondanom azt, hogy nincsen olyan uniós előírás, amely megszabná azt, hogy milyen sűrűségű és pontosan milyen minőségű úthálózattal, vasúthálózattal kell rendelkeznünk. A minőséget illetően ugyan már vannak előírások, amelyek azt kell hogy garantálják, hogy bizonyos súlyú tehergépjárművek áthaladtak országunkon, ezek képezik általában azokat a tárgyalásokat, amelyeket talán a legfontosabbnak tartunk. Ugyanakkor az úthálózat fejlesztését, a vasúthálózat fejlesztését - annak ellenére mondom, hogy nincsen előírás - a kormány 15 éves programjai garantálják. Így ezekről én most az időkeret miatt nem beszélnék.

Néhány pontban megemlíteném azokat a főbb témákat, főbb témaköröket, amelyekben átmeneti mentességi igényünket kifejeztük, amelyekben biztosítani kívánjuk a magyar nemzetgazdaság, a magyar vállalkozói réteg érdekeit messzemenően szem előtt tartva.

2006 végéig kértünk mentességet a belföldi közúti árufuvarozási piacnak a külföldi fuvarozók számára történő megnyitása, az úgynevezett kabotázs alól. Ezzel a törekvésünkkel védeni kívánjuk a nagyszámú, kis tőkeerejű hazai kisvállalkozók érdekeit.

2005 végéig tartó mentességet kértünk a 25 tonnát meghaladó gépjárművek adója vonatkozásában. Ezekre az EU-adószint 65 százalékát elérő adót rónánk ki. Egyértelművé tettük ugyanakkor, hogy az adókedvezményt a legmagasabb környezetvédelmi normáknak megfelelő járművekre alkalmaznánk. A célunk itt az, hogy az átmenet ideje alatt kicserélődjenek az elavult, a környezetet nagymértékben szennyező nehézgépjárművek.

Elfogadta az Európai Bizottság, hogy közútjaink jelentős részének műszaki állapota ma még nem teszi lehetővé az Unió területén engedélyezett legnagyobb tengelyterhelésű és össztömegű tehergépjárművek korlátozás nélküli forgalmát, ezért a járművekre fenntarthatjuk a túlsúlyt 2008 végéig.

A Bizottság elfogadta a belvízi hajózás kérdésében az úgynevezett selejtezési kényszer alól kért mentességet.

Ötödikként pedig megemlíthetem, hogy a magyar vasúti pályához való hozzáférést külföldi üzemeltetők számára 2006 végéig csak részben kívánjuk lehetővé tenni. Ez az eljárás összhangban van az Európai Unió országai vasúttársaságainak korábbi gyakorlatával.

Jelentős eredménynek tartom, hogy az Európai Bizottság alapjában véve elfogadásra javasolta a tagországok számára a magyar ajánlatot. A kompromisszum lényege, hogy csatlakozásunkat követően a pályakapacitás 20 százalékának mértékéig vállaljuk az uniós vasúttársaságok beengedését.

A légi közlekedési piacunk és ezen belül a Malév védelme érdekében kezdeményeztük, hogy a 2005 végéig terjedő időszakra mentességet kapjunk a teljes piacnyitás alól. Továbbá a légi forgalommal kapcsolatos másik mentességi igényünk az EU-normáknál magasabb zajszintű repülőgépek fogadásának átmeneti engedélyezése.

A bizottság kompromisszumos javaslata számunkra elfogadható, mely szerint az átmeneti enyhítés a FÁK-államok ezen forgalomban meghatározó, 70 százalékos arányú repülőgépeire terjedjen ki.

Röviden összefoglalva a főbb témaköröket, elmondható, hogy mentességi kérelmünkkel kapcsolatban a közlekedési fejezet eddigi tárgyalása során sikerült érvényesítenünk a nemzetgazdasági és kormányzati igényeket, egyben a magyar érdekeknek megfelelő elvárásokat. Ugyanakkor az Európai Bizottság egy korrekt, számunkra kedvezőbb tárgyalási álláspontrendszert alakított ki. Ezzel is tudatták, hogy a magyar közlekedés területét megfelelő felkészültségűnek minősítették, és a csatlakozás időszakában váratlan nehézségekkel nem számol bennünket illetően. Ebben a fejezetben, ezt még egyszer hangsúlyoznám, ez az álláspont, hogy a csatlakozás időszakában váratlan nehézségekkel nem számol bennünket illetően. A sor tehát most az EU-tagállamain van, hogy egymás között egyezségre jussanak valamennyi csatlakozni kívánó országra vonatkozóan. A fejezet idei lezárása ennek a függvénye.

A Közlekedési és Vízügyi Minisztériumot érintően hadd tegyem még hozzá mindehhez, hogy természetesen a környezetvédelmi fejezet lezárásában is jelentős szerepet kellett vállalni, hiszen a számos érzékeny területet érintően a tárcánk gondozásában készült nemzeti szennyvíztisztítási program, valamint az ivóvízminőség-javítási program kedvező brüsszeli fogadtatása is közrejátszott az elért eredményben.

Végezetül hadd említsem még meg - ez nem a közlekedési fejezethez tartozik - az éves jelentéshez kapcsolódóan, hogy az éves jelentés számos pozitívumot tartalmazott. Természetesen megemlítette azt is, hogy mit kell még elvégezni, például a MÁV-reform felgyorsításának szükségességét, amely ügyben már több mindent tettünk. Az idő szintén nem engedi meg, hogy elmondjam, de általában azt lehet mondani, hogy a közlekedési és vízügyi ágazat uniós csatlakozásra való felkészítése tervszerűen folyik, az előirányzatnak megfelelően.

Annyit szeretnék még hozzátenni mindehhez - mert ebben a témakörben elhangzott, és még egyszer el kell mondanom, mert úgy látszik, az uniós jelentést és bizonyos újságokat vagy propagandakiadványokat egyes képviselők összekevernek -, hogy egyetlenegy fillér ISPA-támogatástól nem estünk el. Lotz Károly képviselő úr bizonyára rosszul emlékszik, mert az M7-esre, az M3-asra vonatkozóan nem kellett visszavonnunk ilyet. Biztosan emlékszik viszont jól Palacio főbiztos asszony kijelentésére, miszerint a vasutat preferálták. De azt hiszem, hogy ezt már nagyon sokszor elmondták.

Összefoglalóan csak annyit tudok mondani, hogy nem estünk el egyetlenegy fillértől sem, mint ahogy ha megnézzük, hogy mi szerepel a jelentésben a közbeszerzési eljárásoknál, az autópálya-építésre vonatkozóan tényként említi meg a jelentés, hogy a közbeszerzési eljárásokat ez ügyben nem alkalmazzák, viszont semmilyen más mondattal nem foglalkozik, hanem ezt már egy másik jelentés követi.

 

 

(13.50)

 

Nem az, amit önök itt elmondtak, tehát nem azok a propaganda jellegű kijelentések, hanem egy olyan szám követi, amely azt mutatja, hogy a közbeszerzési eljárások százaléka és mennyisége is növekszik Magyarországon.

Tehát úgy gondolom, nagyon fontos az, hogy a jelentést ne keverjük össze más újságokban megjelent politikusi kijelentésekkel, hanem pontosan idézzünk belőle. Természetesen megköszönve a figyelmüket, azt mondhatom még egyszer - hiszen a közlekedési fejezet tárgyában kívántam ismertetni főbb feladatainkat, mivel ez egy nagyon fontos fejezet -, hogy köszönjük hasznos észrevételeiket. Minden okunk megvan arra, hogy optimistán ítéljük meg, és érdekeinket érvényesíteni tudjuk, és a fejezet lezárásra kerüljön.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Elnézését kérem, hogy képviselőnek is tituláltam önt. (Balczó Zoltán: Előlegezett bizalom.) Tisztelt Képviselőtársaim! Kósáné Kovács Magda képviselő asszony következik felszólalásra; őt követi majd Tállai András államtitkár úr, képviselő úr. Engedjék meg, hogy közben átadjam az elnöklést Áder János elnök úrnak. Kívánok önöknek további gyümölcsöző, jó vitát! Viszontlátásra! (Taps.)

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A jelentésnek egy olyan fejezetéhez szeretnék röviden kapcsolódni, amelyik évek óta dicsérettel kezdődik. Hiszen az uniós dokumentumok évek óta megállapítják, hogy Magyarországon tiszteletben tartják az emberi jogokat, és évek óta megdicsérnek minket azokért a jogintézményekért, amelyeket az emberi jogok védelmében a magyar alkotmány és a magyar jogrend megalapított és működésbe helyezett.

Megdicsérnek minket idén azért is, hogy aláírtuk az Európa Tanács emberi szabadságjogokról szóló egyezményének 12. jegyzőkönyvét, jóllehet a dicséretet adók is pontosan tudják, hogy ez a jegyzőkönyv nem mond többet, mint amennyit a magyar alkotmány 1990 óta tartalmaz; sőt, ahhoz képest az emberi jogok taxálásában, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmában, terjedelmében és tartalmában szűkebb.

Éppen ezért érthetetlen, hogy miért nem tudunk az emberi jogok érvényesítése területén évek óta egy lépésnyit sem előremozdulni, az egyenlő bánásmód érvényesítése és a hátrányos megkülönböztetés tilalma érdekében. Érthetetlen, hogy évek óta miért megyünk házhoz ugyanazért a pofonért. Érthetetlen, hogy évek óta - miközben tudván tudjuk, hogy Európa figyeli a jogalkotásunkat, és figyeli törvényhozásunk eredményeit - miért nem tettünk hathatós lépést azért, hogy az Európa Tanács, az ECRI ajánlásainak megfelelően létrehozzunk egy általános törvényt, egy általános joganyagot, amelyik biztosítja az egyenlő bánásmódot, és megfelelő eszközökkel megpróbálja kikényszeríteni az egyenlő bánásmód mellett a megkülönböztetés tilalmának érvényességét; illetve ott, ahol ez a megkülönböztetés mégis megvalósul, az alkotmány szellemének és betűjének megfelelően szigorú büntetést írna elő.

Hónapokon keresztül tárgyaltuk bizottságban és itt, a plenáris ülés előtt, hogy miért nem aktuális ez a törvény; új és új bizottságokat hozott létre a kormány, a bizottságok üléseztek, megitták a kávéjukat - majd nem történt semmi. És a következő évi országjelentésben újra elő fog jönni a bírálat, előre látható és kiszámítható módon. És miközben az európai szervezetek megállapítják a késlekedést, azalatt Magyarországon nyugodtan lehet különbséget tenni férfiak és nők között, idősek és fiatalok között, nyugodtan lehet hátrányos helyzetbe hozni nemzeti kisebbségeket, és továbbra is tudomásul lehet venni, hogy Magyarországon nincs eszköz a gyűlöletbeszéd vagy a közösség elleni izgatás büntetésére.

A fejezet részletesen szól a magyarországi kisebbségekről. Előttem egy képviselőtársam tudatosan többször nemzettársakról beszélt. Én hadd beszéljek honfitársakról, ahogy azt a reformkor nagy magyarjai tették: legalább 1 millió 100 ezer közülük nem csupán magyar, hanem más identitást, más nemzeti köteléket is magáénak vall. És ők ugyanúgy honfitársaink, mint a többi 9 millió.

Kétségtelen, hogy a kormányprogram nem sokat ígért nekik. Kétségtelen, hogy ami a kormányprogramban megjelenik, az nem más, mint kultúrfölénnyel álcázott asszimilációs nyomás. Hiszen mindössze ennyit mond a kormányprogram: "A többségi nemzet kultúrájának elsajátítása hozzásegítheti a kisebbségeket a toleráns magatartáshoz." Nem kommentálom.

Európa számára ez az út járhatatlan. Három és fél év alatt nem változott a kisebbségi joganyag, három és fél év alatt nem sikerült a tapasztalatok alapján egy közel tízéves joganyagot módosítani, három és fél év alatt a nemzeti és etnikai kisebbségek érdekében itt, a törvényhozásban gyakorlatilag semmi nem történt.

És most a romákról beszélni nincs időm. Különben is, külön vitanapot kellene erre a kérdésre szánni. De nagyon irigylem Glattfelder államtitkár urat, hogy nem ismeri azt a szegénységlejtőt, amelynek a hajlásszöge egyre meredekebb, és amelyen egyre több honfitársunk tart a reménytelen mélyszegénység felé. És az ő többségük magyarországi cigány. Európa figyel rájuk. Éppen itt lenne az ideje, hogy mi is figyeljünk!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttem elhangzott felszólaláshoz hadd egészítsem ki a szöveget. Kétségtelen, a 18. oldalon azt állapítja meg az emberi jogok és a kisebbségek védelme kapcsán az anyag: "Magyarország nem rendelkezik egységes antidiszkriminációs jogszabállyal." Sajnos, a térségben másutt is - azt hiszem - ez a helyzet.

Viszont így folytatja: "Az igazságügy-miniszter által felállított kodifikációs bizottság a jogi konszolidáció szemszögéből áttekintette a hatályos antidiszkriminációs rendelkezéseket. Az átvizsgálás eredményeként megállapítást nyert a jogszabályok következetes végrehajtásának a kikényszeríthetősége és a szankciórendszer megerősítésének szükségessége. Megjegyzendő, hogy a júliusi új munka törvénykönyve már figyelembe veszi az antidiszkriminációs közösségi vívmányok elemeit."

Úgyhogy, azt hiszem, egy kicsit árnyaltabb azért a kép, és nem olyan rossz a helyzet.

 

ELNÖK: Megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak; őt majd Nagy Sándor követi.

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Olyan dolgokról szeretnék néhány szót váltani, amiről a mai napon még igen keveset hallhattunk: a pénzügyi kormányzatot érintő fejezeti tárgyalásokról, azok eredményeiről és legfőképpen feladatairól.

Azt gondolom, nem véletlen, hogy mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalon kevés szó esett ezekről a dolgokról, hiszen alapvetően eredményes munkát kell, kellett elvégeznünk, amit az országjelentés teljes egészében visszaigazol.

A gazdasági és költségvetési helyzetértékelés egyébként szinte teljesen megegyezik a magyar kormány véleményével. A gazdasági helyzetet mind az elmúlt időszakban bekövetkezett előrehaladás, a stabilitás, mind a gazdasági-pénzügyi környezet előrejelezhetősége szempontjából pozitívan értékeli a jelentés. Egyértelműen pozitívan értékeli a legutóbbi időszak monetáris politikai lépéseit is, ezek a sávszélesítés, a devizaliberalizáció és a csúszó leértékelés megszüntetése.

Az infláció magas voltának megállapítása mellett a jelentés kitér annak kedvező fejleményeire is; például arra, hogy az elmúlt négy hónapban Magyarországon az infláció majdnem 3 százalékkal csökkent. Azt gondolom, ez teljes egészében igazolja a magyar kormány gazdaságpolitikáját, és nem igazak azok az ellenvélemények, amelyek szerint az átmeneti stagnálást a kormányzati gazdaságpolitikai intézkedések idézték elő.

Pozitív értékelést kap a kétéves költségvetés, amelyet kiszámíthatónak ítélnek meg, és az előrejelezhetőséget elősegítő tényezőről szól a jelentés. Fontos eleme a jelentésnek az, hogy az államadósság bruttó nemzeti termékhez viszonyított állományának csökkentését kiemeli, és azt pozitívan értékeli.

 

(14.00)

 

Én azt gondolom azonban, arról is szólni kell, ami a jelentésben nincs benne. Mi nagyon fontos tényezőnek értékeljük azt, hogy nem kap bírálatot Magyarországon az adóteher és a járulékteher mértéke. Mi úgy véljük, hogy az Európai Uniónak teljes egészében megfelelnek ezek a mértékek és ezek a nagyságok, amelyekben szintén pozitív változások tapasztalhatók.

Természetes dolog, hogy a jelentés feladatokat is tartalmaz. Ezek közül, ha megengedik, néhányat említenék, ami feltétlenül közös feladatunk, és a pénzügyi kormányzatot érinti. A szolgáltatások szabad áramlása fejezetben megemlíti, hogy a PSZÁF esetében problémás, hogy nem rendelkezik saját szabályozási jogkörrel, illetve a felügyeleti ellenőrzést is erősíteni szükséges. Szeretném fölhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a tőkepiacról szóló törvényjavaslat a parlament előtt van - éppen tegnap folyt a részletes vitája -, és annak része ez a javaslat, amely kétharmados törvény, már többször volt az Országgyűlés előtt, eddig nem sikerült az Országgyűléssel elfogadtatni.

Én azt kérem a képviselőktől, elsősorban az ellenzéki képviselőktől, hogy támogassák ezt a javaslatot és a tőkepiaci törvénynek ezt a részét, illetve magát a tőkepiaci törvényt is, amely teljes egészében az Európai Unió elvárásainak felel meg. Kérem tehát, hogy ezt támogassák, és szavazatukkal biztosítsák a kétharmados többséget.

Ne tegyenek úgy, mint tették azt a tőke szabad áramlása fejezethez kapcsolódóan éppen a pénzmosás, illetve az anonim betétek megszüntetése tárgyában, hiszen ezt éppen most kedden fogadta el a parlament, meg kell jegyeznem, hogy váratlanul nagy többséggel, 290 szavazattal. Azonban az azt megelőző viták során szintén nem tudta támogatni az ellenzék ezt a javaslatunkat. Ha előbb tudta volna támogatni, akkor már az országjelentésnek ez nem lett volna része. Azt gondolom, hogy átgondolták ezt a helyzetet, és úgy ítélték meg, hogy a szavazáskor már nem tehetik meg azt az országgal szemben, hogy nem támogatják ezt a törvényjavaslatot. Ezt a magatartást javasolnám az ország érdekében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére vonatkozó törvényjavaslat megszavazásánál.

Szeretnék még néhány gondolatot szólni az adózási fejezetről. Ez feltétlenül egy sikertörténet, hiszen a csatlakozásra váró országok tekintetében Magyarországnak sikerült ezt a fejezetet elsőként lezárni. Itt néhány átmeneti kedvezményt sikerült elérni. Ezt teljes egészében társadalompolitikai és szociálpolitikai célok indokolták, és ez elsősorban az általános forgalmi adó rendszerében érvényesül. Szeretném kiemelni, hogy a háztartási tüzelőanyagok, a távfűtés, illetve a felszolgált élelmiszerek, a közétkeztetés tekintetében 2007-ig szóló átmeneti kedvezményt kaptunk, ami azt jelenti, hogy a kedvezményes kulcsba sorolandók ezek a termékek. Azzal, hogy nem emelkedik az áfa kulcsa, több millió család részesül így támogatásban, hiszen ez mintegy 62 milliárd forint többletterhet jelentene egy adott évben a magyar családok számára. Mi ezt feltétlen eredménynek tekintjük, ami a társadalom javát szolgálja.

Még egy dolgot szeretnék említeni, ami a napokban, az elmúlt hetekben is nagy vitát váltott ki, ez a társasági és osztalékadózás kérdése. Itt a magyar kormányzat teljes egészében a Magyarországon befektetők, a magyar gazdaság érdekeit képviseli, és azt vallja, hogy a fent meglévő kedvezmények, illetve kedvezménynyújtási lehetőségek a csatlakozásig feltétlenül álljanak fenn. Azonban az is tény, hogy ezen kedvezmények nyújtása nem veszélyeztetheti a csatlakozásunkat, ezért a magyar kormányzat ebben a kérdésben is felelősen gondolkodik, és mindenképpen az Unió elvárása szerint fog ilyen tekintetben cselekedni, hangsúlyozva a magyar érdekeket.

Összességében: számunkra az országjelentés egy feladatok halmaza, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy gondolkodjunk ebben közösen, és az előttünk lévő feladatokat - különösen ami az Országgyűlésre vonatkozik - oldjuk meg közös felelősséggel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a kormányzat nem látszik megérteni azt az igazságot, hogy nem a kormánynak, hanem elsősorban a magyar társadalomnak kell integrálódnia az Európai Unióba.

Ezzel függ össze mindenképp az országjelentésnek az az évről évre ismétlődő, szomorú megállapítása, hogy Magyarországon a szociális párbeszéd a munkavállalók és a munkáltatók között lényegében nem működik, a kormány és a szociális partnerek között hiányzik a bizalom. Mi tudjuk, hogy mi ennek a bizalomvesztésnek az oka: többek között az Érdekegyeztető Tanács szétverése, a szakszervezetek, a munkavállalói szervezetek leértékelődése a kormányzat szemében, az, hogy a civil szervezetek egyre kevesebb támogatást kapnak. Azok a szocialista kezdeményezések, hogy a civil szervezetek a törvényhozásban valamilyen módon megjelenjenek, a kormányzat részéről eddig visszautasításban részesültek. Jól tudjuk, hogy az Európai Unió parlamentje mellett működik a gazdasági és szociális tanács, amelynek nagyon fontos szerepe van az érdekegyeztetésben. Magyarországon ez sajnálatosan hiányzik.

Azt is tudjuk, hogy a nyugdíjasszervezeteknek, amelyek több millió, több tízmillió uniós állampolgárt tömörítenek magukba, Brüsszelben nagyon nagy szavuk és súlyuk van. A szocialista kormányzat 2002 után ugyanezt a rangot és tisztességet adja meg a nyugdíjasok millióit képviselő szervezeteknek Magyarországon.

A szegénységgel kapcsolatban mindenképp kell utalni az országjelentésnek arra a tragikus megállapítására, hogy Magyarországon nagyon alacsony a gazdaságilag aktív népesség aránya, magyarán: a foglalkoztatottak aránya. Sajnos, a többi közép-kelet-európai országnál is messze-messze rosszabb Magyarországon a foglalkoztatási index, amelyből logikusan következik a szegénység is. Ez az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, amelyről néhány szót még mindenképp mondani kell. Akármilyen szépen eldicsekszik a kormány az országjelentés egyes kedvező megállapításaival, ami persze a társadalomnak szól, döntő és tragikus az, hogy Magyarországon milyen mértékű még mindig a szegénység.

Ferge Zsuzsa professzor asszony nemrég nagyon pontos adatok alapján vezette le, hogy a magyar társadalom 73 százaléka - 73 százaléka, hölgyeim és uraim! - az uniós szegénységi küszöb alatt él. Ez az igazi probléma! Fölzárkózásunknak és integrációnknak ez az igazi akadálya. Én tudom, hogy erről nem csak és kizárólag a jelenlegi kormányzat tehet, nem három és fél év alatt állt elő ez a tragédia, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a kormányzat semmit nem tesz a szegénység mérsékléséért, minden programja éppenséggel a középosztályt támogatja, és a szegényeket gyakorlatilag leírja.

Sokáig azt hittem, hogy ez egy tévedés vagy egy rossz következménye a politikának. De múlt héten meghallgattam, majd írásban is elolvastam Orbán Viktor miniszterelnöknek az ezzel kapcsolatos kijelentését. Ő így fogalmazott, idézem szó szerint: "Azzal minden józan ember tisztában van, hogy ha a társadalom legszegényebbjei és leggazdagabbjai vagyoni állapotának különbségét nézzük, az mindig emelkedni fog." Vagyis a miniszterelnök szerint minden józan ember tisztában van azzal, hogy a szegények és a gazdagok közti különbség folyamatosan és állandóan emelkedni fog Magyarországon.

A "józan" jelzőt természetesen ki kell törölni innen. Nem józan, hanem minden cinikus, érzéketlen és szívtelen ember - mint amilyen Orbán Viktor miniszterelnök - gondolja úgy, hogy a szegények és a gazdagok közti különbség folyamatosan nőni fog Magyarországon. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Mi ezt elutasítjuk, mi ennek pontosan az ellenkezőjét szeretnénk megvalósítani. Azt gondolom, hogy hosszú távon az Európai Uniónak nem egy szegényházra van szüksége, hanem egy olyan országra, amelyben a szegénység aránya folyamatosan és jótékonyan csökken.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szabó István képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Hegyi Gyula képviselő úr felszólalásához szeretnék egy megjegyezést fűzni. Szeretném emlékezetébe idézni Michael Lake úr nyilatkozatát a magyarországi érdekegyeztetéssel kapcsolatosan, akit, azt hiszem, nem lehet az ügyben elfogultsággal vádolni. Ő a hazai érdekegyeztetés legfőbb problémájaként azt jelölte meg, hogy a magyar szakszervezeti vezetők benn ülnek a parlamentben az MSZP padsoraiban (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!), az előző ciklusban 12-en, most 6-an. (Dr. Wiener György: Az MDF padsoraiban is volt valamikor szakszervezeti vezető!) De ilyen körülmények között, azt hiszem, senkit nem lephetett meg példának okáért a ma napvilágot látott Sándor László-nyilatkozat a választásokra vonatkozóan. Úgyhogy én azt ajánlanám figyelmébe Hegyi Gyula képviselő úrnak is, és a tisztelt MSZP-s képviselőtársainak, hogy a bizalmatlanság gyökerét talán valahol itt kellene kutatni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

 

(14.10)

 

ELNÖK: Megadom a szót Braun Márton képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Immáron harmadik alkalommal kerül megrendezésre politikai vitanap az európai integrációról a kormány kezdeményezésére. A vita apropóját nyilvánvalóan az Európai Bizottság 2001. évi jelentése alkotja: "Jelentés Magyarország előrehaladásáról a tagság felé". Megismétlem: Magyarország, tehát mindannyiunk és nem a magyar kormány előrehaladásáról van szó. (Bauer Tamás: Ez így van!)

Ez utóbbit azért tartottam fontosnak hangsúlyozni, mert a terrorizmus elleni harc kapcsán kibontakozott politikai vitában az egyik vezető szocialista politikus a következőket nyilatkozta: "Az indítvány sürgős elfogadását semmi sem indokolja, kizárólag az, hogy a kormány a november 13-án megjelenő országjelentés előtt a jobb bizonyítvány reményében meg akarja szavaztatni a törvénycsomagot." (Dr. Wiener György: Erről volt szó!) A nyilatkozónak annyiban igaza volt, hogy valóban nem kaptunk jó bizonyítványt az együtt nem működésért, sőt kifejezetten rossz pontokat kaptunk a pénzmosással kapcsolatban. Kaptunk, tehát mi, Magyarország. Abban csak bízhatunk, hogy a szerencsétlen politikai akció csak egy egyszerű taktikai melléfogás volt az MSZP részéről, és nem képezi a párt stratégiájának részét. (Dr. Wiener György: A kormány stratégiájának részét képezi!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő rövidsége miatt két tárgykörben szeretnék véleményt alkotni. Az egyik a mai napon többször előfordult korrupció ügye. "A korrupció elleni harc továbbra is kiemelt helyen szerepel a kormány politikai programjában." - írja az országjelentés. Dicséri a hosszú távú koncepció, korrupcióellenes stratégia elfogadását, az összeférhetetlenségi szabályok szigorítását, a vagyonbevallási kötelezettség kiterjesztését és szigorítását, a Belügyminisztérium által felállított ellenőrzési egység működését, a módosított Btk.-t.

A következtetések között a következőket olvashatjuk: "A csalás, korrupció, pénzmosás és szervezett bűnözés elleni harc hatékonyabb lett újabb törvények elfogadása és a megerősített intézményi szerkezet eredményeként." Valóban, több tagállamnál jobbak a korrupciós mutatóink, hiszen a Global Corruption Report szerint Észtország és Magyarország a legkevésbé korrupt ország a csatlakozásra várók között; és még egyszer hadd hangsúlyozzam, hogy megelőzünk bizonyos tagállamokat is a rangsorban.

Ha megnézzük azt, hogy mit tettek hozzá ehhez önök, tehát a tisztelt ellenzék, akkor szerényebben kellene fogalmaznunk, mert azt kell mondanom, hogy nem sokat, hiszen az általam felsorolt, pozitívumokat bemutató intézkedéseket vagy nem támogatták, vagy javaslatokkal próbálták felpuhítani. Éppen az előbb Gál Zoltán képviselőtársunk fogalmazott úgy: amennyiben a tisztelt kormánypártok majd megszavazzák a különböző összeférhetetlenségi vagy vagyonbevallási szabályokat. Tehát nem is számíthatunk arra, hogy önök a jövőben is ebben együtt fognak működni.

Végezetül néhány gondolat erejéig taggá válásunk gazdasági feltételeiről szeretnék néhány szót szólni. "Magyarország működő, stabil és kiszámítható, magas versenyképességgel rendelkező piacgazdaság. Magyarországnak a közeljövőben képesnek kell lennie arra, hogy az Unión belüli verseny nyomásának és a piaci erőknek megfeleljen." - szögezi le a jelentés. Valóban, hazánk teljesítménye, makrogazdasági adataink, az elmúlt tíz év legmagasabb gazdasági növekedése, a jelentősen javuló folyó fizetési mérleg, a 6 százalék alá szorított munkanélküliségi ráta büszkeséggel tölthet el minket. Amit fájlalunk, az az, hogy a Bizottság szerint csak a közeljövőben leszünk képesek arra, hogy megfeleljünk a versenykövetelményeknek. Valljuk be, ennél jobbra számítottunk.

Bizakodásra adott okot az OECD jelentése hazánkról, az EBRD jelentése, de a miniszter úr által említett Word Competitiveness Report is azt mutatja, hogy megelőzünk a versenyképességben uniós tagállamokat is. Maga a jelentés is említi, hogy a magyar export 75 százaléka az uniós piacra kerül, és az export túlnyomó részét gépek és szállítóeszközök adták, míg az export dinamikájában az elektronikai gépek és berendezések szerepe válik egyre jelentősebbé. Tehát a magyar gazdaság nem kőbaltával vagy rámás csizmával van jelen az európai piacokon, és a jövőben sem tervezi az export ilyen irányú átcsoportosítását. Lehet, hogy valaki félt még minket Európától - mi nem félünk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Megpróbálom azt a sorrendet tartani, hogy egy kormánypárti, egy ellenzéki képviselő legyen, így aztán Molnár Gyula képviselő úr következik, ha itt van. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nincs itt! - Göndör István: Ő már elmondta!) Csak azt tudom mondani, hogy az alelnök asszony által itt hagyott cédulán az ő neve előbb szerepelt. Szanyi Tibor a következő MSZP-s képviselő, aki legalábbis ezen a listán szerepel.

 

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hallgatva itt a különböző kormánypárti felszólalásokat, az emberekben akár azt a benyomást is kelthetik, hogy akkor itt ezzel minden rendben van. Nekem igazából az az egyik félelmem, hogy nagyon kevés konkrétum hangzik el, és ami elhangzik, az is nagyon sokszor pontatlan. Az imént szó volt korrupcióról, mi történt, mi nem történt itt a Házban. Mindenkit szeretnék emlékeztetni, Magyarország nem most, hanem már a nyáron felkerült arra a bizonyos feketelistára, bőven lett volna idő mit csinálni ezzel - a pénzmosásról beszéltem.

Ugyanakkor a kormányoldalról - tényleg fájdalommal kellett megállapítanunk -, legalábbis eleddig, szinte senki nem beszélt érdemben a vidék társadalmáról, illetve a nyugdíjasokról, jóllehet ez az a két jól megfogható réteg, amely az uniós kihívások szempontjából a leginkább veszélyeztetett. Ugyanakkor nagyon sokszor elhangzott az a szó, hogy státustörvény, és én tisztelettel indítványozom ebben a Házban, ezt egyszer s mindenkorra töröljük a szótárunkból, ugyanis pontosan ez a helytelen megfogalmazás az, ami miatt a szomszédaink nem kis aggodalmát, mi több, dühét váltottuk ki, és attól tartok, hogy ilyen felesleges hozzáállással kár borzolni a kedélyeket.

Ezen a ponton egyébként ténylegesen azt kell mondjam, hogy annyi szó esett már erről a kedvezménytörvényről, annak minden létező hatásáról, ugyanakkor ha végignézem itt négy év kormányzati munkáját, majdnemhogy szinte csak ez volt a magyar külpolitika legfontosabb törekvése, ugyanakkor, azt kell mondjam, a valós eredmények pedig annyiban mutathatók ki, hogy ez idő tájt nagyon-nagyon megerősödött a magyarellenesség szomszédaink körében, ezzel szemben a határon túli magyarság, attól tartok, egy árva gramm jó körülménnyel sem gazdagodott.

Hogy a konkrétumokról is beszéljünk: a Magyar Szocialista Párt frakciója ezt a vitanapot nemcsak úgy követi figyelemmel, hogy itt jelen van, hanem úgy is, hogy az interneten nyitott egy site-ot, egy vitafórumot, ahol lehet különböző üzeneteket venni és közvetíteni. Kérem szépen, szeretnék az egyik levélből idézni, amely így hangzik: "Vártam, hogy valaki megkérdezi a miniszterelnöktől, hogy ugyan mit levelez Na staséval. Azt hiszem, ez mindenki számára érdekes lehet, mert nagy a homály körülötte." Hát igen, szóval ezekkel van az alapvető probléma; az emberek ténylegesen nem tudják, hogy a nagy-nagy rózsaszín szavak mögött vajon milyen valós kormányzati cselekedetek vannak.

Azt kell mondjam, a kormányoldal nem beszélt arról, ami pedig a lényeg. Nagy büszkén mondja, hogy lezárt ennyi meg annyi fejezetet. Kérem tisztelettel, és miként? Erről, attól tartok, egy hangot nem hallottunk. Egy kicsit mélázzunk el ezen! A szociális fejezet úgy lett lezárva, hogy azért ott van egy hiányjel, hogy vajon megindul-e Magyarországon a szociális párbeszéd. Egyébként örülök, hogy a kormányoldal elismerte, azért verték szét a társadalmi párbeszédet, mert bizonyos szakszervezeti vezetők a számukra ellenoldalon ülnek.

A környezetvédelem tekintetében bevállaltunk egy csomó mindent - semmiféle nyoma nincs a költségvetésben ezeknek a dolgoknak.

Az energiafejezetet úgy zártuk le, hogy bevállalta a kormány a gáztörvényt még az idénre - nyoma sincsen.

A személyek szabad áramlását úgy zárta le, hogy lemondtunk egy alapelvről, éspedig pont a személyek szabad mozgásáról.

A tőke szabad áramlása fejezetet úgy zárta le, hogy a természetvédelmi területek gyakorlatilag szabad prédát jelentenek a külföldieknek.

A bel- és igazságügyi fejezet lezárásáról annyit, hogy ismereteim szerint ez még csak le sincs zárva, hiszen ahhoz egy miniszteri forduló kellett volna, ami momentán még nem történt meg.

No de, tisztelt Országgyűlés, mi van hátra? A külügyminiszter úr azt mondta, hogy maradt néhány alapvető pénzügyi kérdés. Hát igen, ebben van a lényeg, és attól tartok, hogy az európai uniós csatlakozásunknak közel a fele még a tárgyalások szintjén is hátravan. Hátravan még egy népszavazás és hátravan tulajdonképpen a komplett felkészülés. És ha szabad elmondanom, egyetlenegy hátrány fogja érni az európai csatlakozással a kormányoldalt, egyetlenegy hátrányt szeretnék csak itt most említeni, hogy uniós csatlakozásunkat követően nem lehet majd a közpénzeket a barátoknak leosztani.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

 

(14.20)

 

ELNÖK: Mondhatnám azt is, hogy ez bravúros volt, mert pontosan eltalálta a képviselő úr azt az időkeretet, amely még az MSZP rendelkezésére állt, úgyhogy ezzel egyébként a szocialista frakció ki is merítette a rendelkezésére álló időkeretet.

Most jelentkezett kétperces hozzászólásra Boros Imre miniszter úr, illetve Kelemen András, a Magyar Demokrata Fórumtól.

DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen a szót. Nagyon röviden néhány felvetésre reagálnék. Magyarországon van szociális párbeszéd, legfeljebb nem minden esetben felel meg az MSZP igényeinek. Egyébként az Európai Unió egy ilyen típusú Phare-projektet magyar társfinanszírozással indított, és remélem, ezzel ez a dolog véglegesen nyugvópontra kerül.

Az ISPA-ban még előremenetben, tehát a következő években 400 millió eurónyi lekötött pénz van, a teljes, komplett pénzügyi megállapodás 6-7 éves megvalósítása.

Nagyon sok felszólalás érintette még a SAPARD-ot. Még egyszer rögzíteném: nem vesztett el a magyar kormány pénzt, tehát ezzel nem kell riogatni senkit. Az előcsatlakozásban részt vevő országok közül eddig ebből még senki nem vett pénzt igénybe. Tudatában vagyunk annak, hogy nem az éves 40 millió eurós keret felhasználására, hanem ennek sokszorosára készülünk. Ennek megfelelően folytatjuk az előkészületeket, a szervezetek felkészítését, a pénzügyi fegyelemből pedig nem engedünk, és be se engedjük magunkat hajszolni ebbe az utcába.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a kisgazda frakció időkerete is elfogyott. Kétperces hozzászólásra Kelemen András következik.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm, elnök úr. Szanyi Tibornak a kedvezménytörvény kapcsán elmondott szavaihoz szeretnék kapcsolódni, mégpedig ahhoz, hogy ezzel a logikával Csángóföldön és Székelyföldön a magyar nyelvű oktatás elleni mostani erőszakos fellépések okán ezt meg lehet tenni. Mondjuk, az Európa Tanácsnak a csángók nemzeti identitásának megőrzéséről szóló döntését mint okot pedig összefüggő okként... - semmiféleképpen nem függhet össze.

A másik kérdés pedig az, hogy ha azt mondjuk, nem akarjuk kikényszeríteni a határon túli magyarok helyzetének javítását, mert ezzel nekik okozunk kárt, ez a logika egyszer már ismerős volt a Kádár-korszakban, és akkor a faluromboláshoz vezetett.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Lezsák Sándor képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Szanyi Tibor képviselőtársam arról is beszélt, hogy mennyi mindenről nem esett szó itt a Házban. Teljesen egyetértek. Valóban sok olyan terület van, amelyre talán kellett volna időt keríteni, és alaposabb elemzésre lett volna szükség.

Én egyetlenegy dolgot emelek ki az integrációs feladatokat tartalmazó csomagból, mégpedig a kistelepülések kisiskoláinak a fenntartását célzó törekvésünket. Az Európai Unió egyik irányelve a vidékfejlesztés feladatait helyezi előtérbe, és ezen belül kifejezetten a kisiskolák megmaradását szolgáló anyagi források biztosítását. Az 1996. évi ezzel kapcsolatos uniós határozat például az aprófalvas települések népességmegtartó képességének az iskolafenntartás révén erősödő szerepe útján kívánta erősíteni a kistelepülések népességmegtartó erejét, vagyis a népességmegtartó képességet a képességmegtartó népességgel kívánta megerősíteni.

Itt kell megjegyeznem, hogy Magyarország a csatlakozásig vállalt feladatainak minden elemét, például az itt letelepedő közösségi állampolgárok gyermekeinek az oktatását, a magyar pedagógusok méltányos bérezését, az idegennyelv-oktatás fejlesztését, a kis- és középvállalkozások fejlesztését vállalta és egyben teljesítette is. Az Unión belül pedig mind a francia, mind a brit oktatási minisztérium úgy vélekedik, miszerint: "Gyakran az iskola az utolsó közszolgálati intézmény a kistelepülésen, ezért is fontos a megőrzése." - idézem a vélekedésükből. Látszólag mindez egy kiragadott apró momentum az Unió elvárásai közül, de sarkalatosan lényegesnek tartjuk, és számomra megnyugtató a követése.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Szerintem nézzünk egy rövid időkeretet. Vidoven Árpád jegyző úr segítségével megtudjuk, kinek mennyi ideje van.

 

DR. VIDOVEN ÁRPÁD, jegyző: Fidesz-Magyar Polgári Párt 10 perc 21 másodperc; a Magyar Szocialista Párt felhasználta az időkeretét, csakúgy, mint a Független Kisgazdapárt; SZDSZ 2 perc 8 másodperc; Magyar Demokrata Fórum 1 perc 16 másodperc; MIÉP 9 perc 44 másodperc.

 

ELNÖK: Most Kiszely Katalin képviselő asszony következik, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. KISZELY KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy én ne az országjelentéshez kapcsolódó és itt kialakult polemizáláshoz kötődjem, és ne a pro érvek sorát folytassam. Én egy egyszerű feladatot választottam: én már a jövőről szeretnék beszélni. Arról szeretnék néhány gondolatot szólni, hogy a csatlakozásnak számunkra milyen előnyei lesznek.

Az uniós csatlakozással történelmi lehetőségünk lesz országunk és Európa újraegyesítésére. Célunk, hogy erre az egyesülésre a legkorábbi időpontban és a legjobb feltételek mellett kerüljön sor. Ez nemcsak a Fidesz-Magyar Polgári Párt célja, hanem az öt másik parlamenti párt célja is; emlékeztetném önöket a hatpárti megegyezésre. Az Unióhoz való csatlakozás egyúttal eszköz számunkra, hogy felzárkózzunk az Unió tagállamainak átlagos fejlettségi szintjéhez; természetesen a csatlakozást követően folytatnunk kell ezt. A csatlakozási tárgyalások folyamán erőteljesen, hangsúlyozottan támogatjuk az egyéni elbírálás elvét és a teljesítmény szerinti előrehaladás elvét. Ezt egyébként a nizzai csúcson az Unió is megerősítette. Számos területen jelent számunkra majd előnyt a csatlakozás. A gazdasági és társadalmi felzárkózás, a politikai stabilitás fő garanciája az európai uniós csatlakozás.

A belépés nyilvánvalóan nagy változást hoz mindannyiunk életében, hisz ezzel egyenrangú tagjai leszünk egy olyan közösségnek, amelyet Európa legfejlettebb és leggazdagabb demokráciái alkotnak. A belépéssel szuverenitásunk számottevően nem fog csökkenni, hisz az EU jogszabályaihoz már ma is alkalmazkodnunk kell. Megállapíthatjuk, hogy gazdaságilag már csatlakoztunk, hisz kivitelünk 76 százaléka az Unióba irányul, és az onnan érkező import megközelíti a 60 százalékot.

A közös belső piac tagjaiként az EU-országokkal azonos feltételek mellett kereskedhetünk a tagállamokkal a csatlakozást követően, így Magyarország a külföldi beruházók számára természetszerűleg még vonzóbb partnerré válhat. Az agrárium vonatkozásában is jelentős változások várhatók, hisz az agrárgazdaság mintegy 450-500 millió főt számláló egységes belső piacra jut. Az európai agrárpolitikai piacszabályozás olyan stabilitási tényezőt épít be a magyar mezőgazdasági termelésbe, amely a kockázatból adódó költségek csökkentése révén önmagában javítja termékeink versenyképességét. Ennek abszolút pozitív hatásúnak kell majd lennie, és az Európai Unió hazainál sokkal átfogóbb vidékfejlesztési politikájának feltétlenül pozitívan kell majd hatnia a vidék problémáinak a rendezésére.

Utalnék még a határok megszűnésére, az új munkahelyek teremtődésének a lehetőségére, a biztonság növekedésére, a schengeni határ kiterjesztésére, az Unió külső határainak a kitolására, ami majd magában rejti az illegális migráció és a nemzetközi szervezett bűnözés elleni harc megerősítésének a lehetőségét; slágvortszerűen csak a környezetvédelem területén várható beruházásokat, amit majd az európai uniós támogatási rendszer tesz lehetővé; a kulturális élet területén is fejlődést keltőnek kell lennie, kulturális gazdagodásnak kell bekövetkeznie azzal, hogy egy nagyobb belső piacra kerülünk be.

Röviden ennyit, remélem, egyszer majd lehetőség lesz erről hosszabban is beszélnem. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

 

 

(14.30)

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tavaly november 30-án került sor az európai uniós csatlakozással foglalkozó előző parlamenti vitanapra. Itt világossá vált a MIÉP-nek a másik öt frakciótól eltérő álláspontja, nevezetesen, hogy nem a csatlakozás leghamarabbi időpontját tekinti elsődlegesnek, hanem a legkedvezőbb, vagy ami ennél többet mond: a kedvező feltételek elérését.

Annak, hogy a feltétlen elkötelezettséget nem jelenthettük ki, az az oka, hogy nem látjuk a pontos és világos választ három lényeges kérdésre: milyen szerkezetű Európai Unióba léphetünk be, mikor és milyen feltételekkel? Azt szeretném áttekinteni, hogy az elmúlt egy év alatt mennyiben kerültünk közelebb - vagy távolabb - az ezekre a fontos kérdésekre adandó válaszokhoz.

Milyen Unióba: van-e világos elfogadott jövőkép az integráció formájáról, a nemzetállamok önállóságáról, a föderatív vagy konföderatív jellegről, a döntéshozatal módjáról, az intézményi reformról? A tavaly decemberi nizzai csúcs lett volna hivatott ebben a kérdésben világos döntést hozni. A nyugat-európai sajtóból a következő értékelést olvashattuk e csúcs után: torzó, mini reform, az európai gondolat meghiúsulása, a nagyok hatalmi egyezkedése, a kicsik kiszorítása. Egyet mindenképpen megállapíthatunk: áttörésről nem lehetett beszélni. Magyarország számára nem indokolható, méltánytalan a parlamenti mandátumszám meghatározása.

Hadd idézzek néhány európai uniós politikust az előző kérdésekkel kapcsolatban. Nyilván azoknak a képviselőtársaknak, akik rendszeresen olvassák a Külügyi Hivatal értesítőit, nem mondok újat, de talán csokorba szedve mégis érdekes áttekinteni. Renato Ruggiero olasz külügyminiszter: az Uniónak rendelkezni kell saját alkotmánnyal, amely lehetővé tenné az államok föderációjának létrehozását, a Bizottság elnökét pedig közvetlenül kell megválasztani. Göran Persson svéd miniszterelnök: ami az európai alkotmány kérdését illeti, nem tudja elképzelni a hatáskörök átruházását nemzeti szintről európai szintre a nemzeti parlamentek hozzájárulása nélkül. Pierre Moskovici, Franciaország európai ügyekért felelős minisztere: az európai alkotmány elfogadását szkeptikusan ítélte meg európai nép, európai állam, európai nemzet és európai választókerületek nélkül. A régiók bizottsága elnökének véleménye: alulról építkező Európát kell létrehozni, nem pedig felülről építkezőt, ahogy most a Bizottság működik.

Vagyis nem tisztázódtak ezek a kérdések. Talán felfoghatnánk úgy, hogy ez jó, mert akkor a tagjelölt országok bele tudnak abba szólni majd, hogy milyen lesz ez az európai ház. Nos, a külügyminiszterek informális találkozója az intézményi reformot előkészítő úgynevezett konvent felállításáról a következő döntést hozta: igen, meghallgatják a véleményt, de ezen a tanácskozáson a jövő Európa-szerkezetéről teljes jogú részvétellel a vitában csak a csatlakozási szerződések után vehetünk részt.

A második kérdés, hogy mikor léphetünk be. És azért hadd tegyem hozzá, hogy igen, ha az ország is, az ország lakossága úgy dönt, hogy be akarunk lépni. Jelenleg 60 százalék szavazna így, 40 százalék vagy bizonytalan, vagy nemmel szavazna, olyan egyoldalú tájékoztatás ellenére is, amely úgy vetette föl a kérdést, hogy két lehetőség van: uniós csatlakozás vagy Balkán. Úgy gondolom, meglehetősen sértő és furcsa hallani ezt a pejoratív megnevezést Görögországgal, Romániával és Bulgáriával kapcsolatban.

Néhány adat ezzel kapcsolatban. Szeptember 5-én az Európai Parlament éves vitanapján a bővítésről az álláspont még a következőképpen hangzott: a differenciálás elvét még fokozottabban kell érvényesíteni, nem lehet, hogy késedelmet szenvedjen a csatlakozás. November eleje: big bang, tíz ország egyidejű felvételével. November közepe: szuper big bang, vagy ha tetszik, big bang plusz, 12 ország, benne Romániával és Bulgáriával, 2007-es optimista bővítési ígérvénnyel. Legalább most már a szlogen megkérdőjelezhető, hogy Unió vagy Balkán - Balkánnal együtt.

A ratifikálás kérdése. Ha a kormányok szándéka világossá válik egy bővítésre, azért a ratifikálás kérdése nem olyan egyszerű. És itt nem feltétlenül csak az írországi - a nizzai döntést el nem fogadó - népszavazásra kell gondolnunk, hanem azokra a statisztikákra, amelyek szerint például az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban 31 és 36 százalék közötti a bővítést támogatók aránya. Ha ezek a parlamentek népképviseletiek, akkor bizony ez a ratifikálás is időt vehet igénybe.

Mindennek ismeretében a számunkra lényeges, hogy a mi lépéseinket, a jelenleg nemzeti érdek szempontjából hátrányos törvények meghozatalát nem lehet a 2004-es tagsághoz igazítani. Itt egy-két törvénnyel kapcsolatban, bár tudom, hogy csak elméleti a dolog, de mégis fölvetem, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányának első mondata meghatározza, hogy ezt az alkotmányt, amely 1989. október 23-ától hatályos, milyen jogállamba való átmenet érdekében alkották meg: többpártrendszert, parlamenti demokráciát és szociális piacgazdaságot megvalósító jogállam - ezt néha elfelejtjük.

Mi értelme van a fejezetlezárási versenyben eminensnek lenni és tárgyalási pozíciókat föladni? Hiszen az EU külügyminiszterek tanácsában is felemlítették az aranyszabályt, amit a külügyminiszter úr is említett: addig egy kérdés sincs véglegesen lezárva, amíg minden kérdés nincs lezárva. Tehát amikor itt a jelentés alpontjairól a Fidesz és az MSZP késhegyre menő vitát folytatnak, akkor egy kicsit úgy érzem, hogy nem a csatlakozás legfontosabb kérdéseiről szólnak. Természetesen - ahogy a miniszterelnök úr is elmondta -, igen, a felkészültségnek nagy szerepe van, de elismerte Csurka Istvánnak azt a fölvetését, hogy bizony alapvető politikai szempontok is szerepet játszanak abban, hogy erre a bővítésre hogyan és mikor kerülhet sor. Lengyelország 2004-es belépését a minap egy gazdasági lap jelezte a Deutsche Bank forrására hivatkozva egy szép diagramban: 10 százalékra teszik a 2004-es belépését; elképzelhetetlennek tartom, hogy Lengyelország nélkül legyen bármilyen elsőkörös bővítés.

A harmadik kérdés: milyen feltételekkel csatlakozhatunk? Nem tudjuk. A legfontosabbak, a mezőgazdasági tárgyalások még el sem kezdődtek. Günter Verheugen a következőket mondta: az EU Bizottság feladata az EU egésze érdekeinek védelme. Eldöntésre váró kérdés, hogy az Európai Bizottság milyen megközelítésben tárgyaljon a mezőgazdaságról, amíg meg nem történik a közös mezőgazdasági politika reformja. Spanyolország mindenképpen a strukturális politika változatlanságát kívánja elérni, megkapta ehhez Olaszország, Portugália, Görögország támogatását. Nyilván védik azt a pozíciójukat, ami az ő támogatási összegüket meg tudja őrizni. Kiderült az "Európai fórum a kohézióról" elnevezésű rendezvényen, a régiók bizottságának elnöke kifejtette: tízszer több támogatási alapra lenne szükség abban az esetben, ha a felvétel, a bővülés megtörténik, 0,45 százalék GDP-arány helyett 5 százalékra. Jelen költségvetési keretek között, mint kijelentette, nem valósítható meg a kohéziós politika.

Vagyis összefoglalva: ezek alapján meg tudjuk ismételni az álláspontunkat. Elsődleges célnak nem a minél hamarabbi csatlakozási időpont elérését tartjuk, hanem az ország számára kedvező feltételek biztosítását. A nemzeti érdekeinkkel egybeeső szabályozásokat vegyük át, a jelenleg hátrányosakkal pedig indokolt várni, tekintettel a csatlakozás beígérthez képest későbbi időpontjára. A belépni szándékozó országok közül az lesz a nyertes, amelyik kemény tárgyalásokkal, egyértelműen kedvező feltételeket tud a maga számára biztosítani. Az esetleges csatlakozásról pedig a végső szót - az előnyök és a hátrányok tárgyilagos ismertetését követően - népszavazásnak kell kimondani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

(14.40)

 

ELNÖK: Ha jól látom, akkor a MIÉP is felhasználta a rendelkezésére álló időkeretet, úgyhogy már csak nagyon kevesen tudnak érdemben szólni a vitában. Nagy Gábor Tamásnak még talán... (Dr. Vidoven Árpád: Balsay István.) Bocsánat, most megnézzük, hogyan van a sorrend, mert az én papíromon Nagy Gábor Tamás következik, a jegyző úr azt mondja, hogy Balsay István a Fideszből.

Ki kíván nyilatkozni? Azt hiszem, csak egyiküknek lesz módja rá. (Dr. Szájer József: Mind a kettőnek lesz 3-3 perce.) Kétperces Balsay Istvánnak? (Balsay István: 3-3 perc.) Hány perc van, bocsánat? (Dr. Vidoven Árpád: 6 perc 7 másodperc.) Akkor ha mind a ketten akarnak szólni, ezt felezzék meg, és akkor mindenkinek jut 3-3 perc.

Balsay Istváné a szó.

 

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az egyik legizgalmasabb területe Magyarország európai integrációs politikájának - és ahogy a miniszterelnök úr mondta, a felzárkózásnak, a csatlakozásnak Európához - a területfejlesztés, szakszóval a strukturális kohéziós politika végrehajtására való felkészülés.

Én is idézhetném az országjelentést, amely jót is és kevésbé jót is megállapít. Átfogó megállapítása az, hogy Magyarország tovább közelítette jogi kereteit, és meghatározta a strukturális és kohéziós alapok programozásával és végrehajtásával kapcsolatos intézményi keretet.

Úgy gondolom, a vitanapon túl kell lépni azon, hogy az említett országjelentésből vagy más dokumentumokból idézgessünk egymásnak jót és kevésbé jót. Mindazonáltal nagy előrehaladás történt a területpolitikában. Olyanokkal vitatkozunk a decentralizációs hatékonyság mértékéről, olyanok bírálnak bennünket, akik egyoldalúan centralizációs politikát folytattak például a 4-es metró ügyében (Bauer Tamás: Mi ebben a centralizáció?) vagy a Diósgyőri Acélművek megmentésében vagy Bős-Nagymaros kérdésében. Mi pedig kétszáz kilométeren építünk gyorsforgalmi utat, Duna- és Tisza-hidakat, valamint négyszeresére növeltük a területfejlesztési decentralizációt, a célalapokat.

Vannak olyan területei a területfejlesztésnek, a területpolitikának, ahol igen nagy a lemaradás. Ez a kelet-magyarországi régió és egyes megyékben, amelyeket meg is határoztunk, mintegy 33 kistérség, amely még a magyarországi átlagtól is lényegesen lemarad. Azokkal értek egyet, akik ezt tartják a legfontosabb felzárkóztatási politikának, hiszen Magyarországon belül is biztosítani kell az alkotmányos jogokat, az elérhetőséget, az esélyt teremtő oktatást, a felzárkóztatást minden társadalmi réteg számára. Ezért tehát nekem az az internetüzenet jött, hogy mondjam meg azoknak a képviselőknek, akik csak a negatívumokat idézik, hogy ha mást nem tudnak, akkor legalább szurkoljanak Magyarországnak, mert optimális körülmények között, optimális feltételek mellett a magyar nemzet alapvető érdeke, hogy újra csatlakozzék ahhoz az Európához, ahova földrajzi, kulturális értelemben több mint ezer éve tartozik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Nagy Gábor Tamás képviselő úrnak.

 

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden a végén a kulturális és az audiovizuális politikai fejezetről szeretnék néhány gondolatot elmondani. A tavalyi országjelentés már említette a médiatörvény módosításának szükségességét, és akkor hangsúlyozták, hogy ennek elfogadása fontos lépés lenne a közösségi vívmányokhoz való közeledés irányába. Idén már keményebben fogalmaz a jelentés, leírja, hogy még mindig nincs teljes mértékben összhangban a magyarországi szabályozás a vonatkozó közösségi vívmányokkal, miután a médiatörvény parlamenti elfogadása még nem történt meg.

Mivel kétharmados törvényről van szó, a módosításához szükség van az ellenzék támogatására, és ennek akadálya a közszolgálati médiát felügyelő kuratóriumok ellenzéki tagjainak megválasztása. De szeretném hangsúlyozni, hogy az uniós elvárások nem ezzel a kérdéssel függenek össze, hanem egészen más szabályozási kérdéskörökkel, amelyek tárgyalása éppen most van a parlament előtt, és az ezekben a kérdésekben kialakított támogatás vagy konszenzus hozzájárulhatna ahhoz, hogy ezt a még lezáratlan és nagyon várt lezárását a fejezetnek be tudjuk fejezni.

Nagyon szerencsés lenne, ha a szocialisták pusztán politikai érdekekből nem kapcsolnák össze ezt a két témát. Úgy gondolom, hogy a kiskorúak védelméről szóló rész, a hiányosságok, a médiatörvény belső ellentmondásainak feloldása olyan közös társadalmi cél és olyan érdek, amelyet holmi politikai taktikázásokért kár feláldozni.

Szeretnék azonban még három egyéb témát, témakört is megemlíteni, és ha visszatekintünk, az elmúlt év ezt a területet érintő változást idézett elő. Az egyik, hogy egy egységes törvényt fogadott el a parlament a hírközlésről, amely biztosítja a fogyasztók védelmét, a piaci esélyegyenlőséget, valamint a nemzetközi piacnak megfelelő követelmények teljesítését. Elfogadtuk a törvényt a lopott vagy jogellenesen külföldre szállított kulturális javakkal kapcsolatos eljárásról, és végül a kulturális örökség védelméről szóló törvénnyel létrehoztuk azt az örökségvédelmi hivatalt, amelynek segítségével az eljárások hatékonyabbá válhatnak, az állami kulturális értékvédelem szerencsésebben, hatékonyabban alakulhat.

Van még egy változás, amely fontos az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában: a közösségi programokhoz való kapcsolódás lehetősége. Az Európai Unió 2000 elején létrehozta a Kultúra 2000 keretprogramot, amely a korábbi képzőművészeti könyvkiadásra és kulturális örökségre vonatkozó programok helyét vette át. Magyarország a sikeres tárgyalások eredményeképpen ez év júliusától azonos feltételek mellett csatlakozhat és vehet részt ezeken a pályázatokon, ugyanazokkal a szabályokkal vehet részt ezen a programon, mint bármely tagország. És ez a csatlakozásra váró országok közül egyedül Magyarországnak adatott meg, egyedül nekünk sikerült ezt elérnünk. Remélem, hogy ez is például olyan eredmény, amely csatlakozási tárgyalásaink sikerét, esélyeinket mutatja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Lezsák Sándor képviselő úrnak még 1 perc 16 másodperc áll rendelkezésére.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az MDF záró egypercesében a mai vitanap tanulságait így foglalom össze: a túlzott euroszkepticizmus elbizonytalanít, a túlzott eurooptimizmus pedig elbódít. Ez utóbbit euroeufóriának is nevezhetjük, de mindkettőt egy sajátos euroneurózis vezérli.

Az ország, a nemzet, honfitársaink érdeke, hogy a politikai irányítás céljainkat mindenkor egyeztesse a valósággal. Meggyőződésünk, hogy a kormányzat ezt tette, és ez lesz a feladata a jövőben is, a választások után.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Még az SZDSZ-nek is van 2 perc 8 másodperce, úgyhogy Bauer Tamás következik.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr ma délelőtt megtapsolta és megdicsérte a MIÉP elnökét, vitatkozott az MSZP elnökével (Szabó István: Megtapsolta az MSZP vezérszónokát is!), az SZDSZ vezérszónokának javaslataira nem tért vissza. Nem véletlenül.

Mi öt pontban foglaltuk össze azokat a javaslatokat, amelyek előrevinnék Magyarországot az európai csatlakozás útján.

Először is azt javasoltuk, hogy az Országgyűlés állítsa helyre a közszolgálati média alkotmányos működését azzal, hogy visszahívja a csonka kuratóriumokat és az azok által választott elnököket, és még decemberben helyreállítja az alkotmányos állapotokat, mely esetben megszavazható a médiatörvény és lezárható az audiovizuális fejezet.

Másodszor azt javasoltuk, hogy állítsák helyre a nyugdíjreform eredeti kondícióit, kétmillió ember sérelmét orvosolva, mely esetben elesik egy kifogás a jelentésben.

Harmadszor azt javasoltuk, hogy terjesszék ki a közbeszerzési eljárás hatályát minden állami beruházásra, ez esetben tiszta lesz a közélet, és elesik egy újabb kifogás az országjelentésben.

Negyedszer azt javasoltuk, hogy állítsák helyre a közpénzekkel való gazdálkodás átláthatóságát, szüntessék meg a Magyar Fejlesztési Bank jelenlegi státusát, állítsák helyre az évenkénti költségvetést; ez esetben rendeződik még egy kifogás az országjelentésben.

Végül pedig azt javasoljuk, hogy halasszák el a státustörvény hatálybalépését mindaddig, amíg az alkalmazásában meg lehet egyezni az érintett szomszédos országokkal. A velencei bizottság jelenéséből egyértelmű, hogy csak így lenne a törvény eurokonform.

 

 

(14.50)

 

Ha ezt önök megteszik, kiesik az országjelentésből az a legsúlyosabb pont, amely az idei országjelentésben új, és helyreállnak az alkotmányos és helyreállnak az európai jognak megfelelő állapotok. Ennyit kell önöknek tenniük: elfogadni az SZDSZ javaslatait, és máris felgyorsul az európai csatlakozás, elhárulnak a legsúlyosabb akadályok.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

 

ELNÖK: Most már, azt hiszem, tényleg minden frakció kitöltötte a rendelkezésére álló időkeretet, és elhasználta a rendelkezésére álló időt. Nem marad más hátra, mint hogy megadjam a szót Martonyi János külügyminiszter úrnak, aki a 15 perces viszontválasz lehetőségével kíván élni.

 

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, hogy hasznos volt ez a mai vita, és az integráció ügye előrelépett. Előreléptünk még bizonyos belső viták területén is, én legalábbis így érzékeltem.

Örömmel hallottam azokat a megállapításokat az ellenzéki képviselők oldaláról is, hogy kedvező az országjelentés, kedvezőbb, mint a tavalyi volt. Még az "éllovas" kifejezést is hallottam ellenzéki képviselőtől. Szalay Gábor képviselő úr mondta, hogy ez a jelentés megerősíti a vezető pozíciónkat. Ezzel mind egyetértek, és ez különösen azért okozott örömet, mert korábban hallottunk eltérő nyilatkozatokat is, még olyat is hallottunk, hogy esetleg ez az eltávolodást jelzi az európai uniós tagságtól. Ilyen szempontból a vita számomra megnyugtató volt. Úgy tűnik, hogy azonos az álláspontunk - mármint a kormánynak és az ellenzéki pártoknak - az egyéni teljesítmény, az egyéni elbírálás területén is. Erre majd még esetleg egy-két szóval visszatérek.

Tehát azt hiszem, hogy mindazok az aggodalmak, amelyek megjelentek az elmúlt napokban, hetekben, hogy tudniillik Magyarország elvesztette volna a korábbi vezető helyét, vagy akár nincs már a vezető csoportban - mert hiszen tíz ország kapta meg a lehetőségét annak, hogy 2002 végére befejezze a felkészülést és tárgyalásokat -, nos, mindezek az aggodalmak alaptalanok, Magyarország vezető helyen van. Mi nem szívesen mondjuk azt, hogy Magyarország az éllovas egyedül, vagy az első, mi általában azt a formulát szoktuk alkalmazni, ehhez viszont ragaszkodunk, hogy Magyarország az elsők között van, és akárhogy is alakuljon a bővítés első köre, mi mindenféleképpen ebben a körben benne leszünk. Tehát én úgy értékelem, hogy az elmúlt esztendőkben Magyarország nem egyszerűen megőrizte, hanem javította a helyzetét, javította a helyezését. Ugyan nem szívesen megyünk összehasonlításokba a többi jelölt ország helyzetével, mégis azt hiszem, hogy ilyen szempontból is előreléptünk.

Óhatatlanul előállt az a helyzet, hogy a vitanap jelentős része az éves jelentéssel foglalkozott. Én azt is természetesnek tartom, hogy kormánypártok és ellenzéki pártok más és más mondatokat olvasnak fel vagy hivatkoznak meg az éves jelentésből. Ez mindig is így volt. Azt azonban nem érzem megnyugtatónak, hogy elhangzott néhány olyan, idézőjelbe vett idézet is, amely egyáltalán nem szerepel a jelentésben. Most nem tudok ezekre mind visszatérni, hiszen elég sok ilyen megnyilatkozás hangzott el. Engem, őszintén szólva, kicsit meg is leptek, csak egy vagy kettőre szeretnék visszatérni. Például elhangzott az, hogy a jelentés szerint helyre kell állítani a demokratikus intézmények alkotmányos működését. Kérem szépen, egy szó sincs erről! Ezzel szemben azt mondja az éves jelentés, hogy Magyarország megteremtette a demokráciát és jogállamiságot biztosító intézmények stabilitását.

Aztán elhangzott az is, hogy a jelentésben szerepelne, miszerint helyre kell állítani a közszolgálati médiumok pártatlanságát. Nem mondja ezt a jelentés. A jelentés foglalkozik ezzel a kérdéssel, azt mondja, hogy meg kell oldani a médiakuratóriumok elnökségében fennálló helyzetet, és szó szerint az szerepel, hogy a kormány kezdeményezései ellenére a parlament az erre vonatkozó döntést eddig nem hozta meg. Azt hiszem, ez tökéletesen így van. Szó van arról is, hogy a közszolgálati médiumok pénzügyi eszközeinek szűkössége veszélyeztetheti a közszolgálatiság ellátását. Ez valóban így van, időközben megszületett a zárszámadási törvény, tudomásom szerint a fogyatékosság orvosolva lett, köszönhetően legalábbis azoknak a képviselőknek, akik ezt a zárszámadási törvényt megszavazták. (Dr. Horváth János: Úgy van!)

Azt sem mondja ez a jelentés, hogy nem működik a szociális párbeszéd. Azt mondja, hogy jellemző rá a bizalomhiány. Valóban így van. Úgy tűnik, mindkét oldalra jellemző a bizalomnak legalábbis a nem teljes volta, erre is vannak példák. Én a bevezetőmben utaltam is arra, hogy ami például az európai integrációs tanács működését illeti a szociális párbeszéden belül, ott én úgy látom, hogy a bizalomhiány igenis megszűnőben van, sőt van bizalom, együttműködés is van.

Nos, ezeket csak azért mondtam el, mert bízom benne, hogy ugyanazt a jelentést fogjuk a jövőben is olvasni. Egyet kérek csak kizárólag, ez pedig az, hogy ha idézzük a jelentést, akkor ezt pontosan tegyük, mert hiszen nem tudja minden polgár elolvasni ezt a százoldalas anyagot. Én azt hiszem, hogy éppen a helyes tájékoztatáshoz - amiről egyébként helyesen ma sok szó esett - tartozik hozzá, hogy egy ilyen jelentést lehetőleg pontosan idézzünk, függetlenül attól, hogy hogyan értelmezzük, melyek azok a mozzanatok, amelyek jobban megragadják a figyelmünket, vagy amelyeket adott esetben politikai elképzeléseinkkel inkább látunk összhangban állónak.

Két szót szólnék a tárgyalási fejezetekről. Itt is felmerült, hogy több tájékoztatás kellene. Egyetértek azzal, hogy a tájékoztatást folyamatosan és állandóan erősíteni kell. Ezt tesszük. Annyit hozzátennék, hogy tájékozódni is kell, nem csak tájékoztatni. Például - és ezt most igazán a legnagyobb udvariasság mellett mondom - a mai vitanapon is elhangzott jó néhány olyan észrevétel, amelyek érzésem szerint könnyűszerrel megválaszolhatók, és esetleges félreértések vagy tévedések eloszlathatók a most benyújtott információs csomag elolvasása útján. Tehát nagyon sok olyan részletkérdés szerepel ebben az információs csomagban, ami ma felmerült, és ami, azt hiszem, miután az időnk korlátozott, most itt nem igényelhet részletes választ. De azt a kérést talán meg tudom ismételni, hogy az információs csomagot mindenki tekintse át, mert jó néhány fenntartására, kétségére választ fog benne kapni.

Ami most már a tárgyalási fejezeteket illeti, én nagyon örülök annak, hogy most is egy olyan jellegű bírálat jelent meg, amely azt mondja, hogy egyes fejezetek tekintetében a kormány talán túlságosan nagyvonalúan, túlságosan rugalmasan tárgyalt. Ez egy jó dolog. Korábban évekig mindig azt hallottam, hogy a kormány túlságosan követelőző, túl sok igénnyel lép fel, netán arrogáns és így tovább. Helyreállt a természetes állapot, az ellenzék azért bírálja a kormányt, mert azt mondja, hogy nem így, hanem jobban kellett volna megállapodnod. Az egy más kérdés, hogy én ezekkel a bírálatokkal nem értek egyet. A munkaerő szabad áramlása tekintetében felhívom a figyelmet arra, hogy már öt tagállam jelezte, hogy a csatlakozás időpontjában teljes mértékben megnyitja a munkaerőpiacát. A sornak még nincs vége. Együttműködünk a szakszervezetekkel, munkaadói szervezetekkel, hogy ez a sor bővüljön, és még arra is van reális reményünk, hogy abban a két országban is, amely voltaképpen a korlátozás kezdeményezője volt, elérünk tényleges javulást a munkaerőpiac szabadabbá tétele tekintetében.

A másik kérdés, amely szintén felmerült, a föld ügye. Erre egy mondattal szeretnék mégis reflektálni. Kicsit csodálkozom azon őszintén szólva, hogy az a párt, amely helyteleníti, hogy a három évig velünk élő - és nem helyben lakó, helyesbítek, hanem itt élő - és mezőgazdasági tevékenységet élethivatásszerűen folytató közösségi polgárok, akik velünk élnek, itt telepedtek le, itt fizetnek adót, nos ők a három év eltelte után földtulajdonjogot tudjanak szerezni, ezt a párt kifogásolja, ezzel szemben azzal egyetértene, sőt azt javasolja, hogy a belföldi jogi személyek minden további nélkül szerezhessenek földtulajdonjogot azonnal. Belföldi jogi személy az, aki akar az lenni, mert hiszen társaságot mindenki alapíthat pillanatokon belül Magyarországon, ennek semmi különleges feltétele nincs, és ez nagyon jól van így. De egyben ez azt is jelenti, hogy ha belföldi jogi személyek számára megnyitjuk a földtulajdonszerzés lehetőségét, akkor ezt - lássuk tisztán - mindenki számára, az egész világ számára lehetővé tettük. Ezért csodálkozom ezen az ellentmondáson, de gondolom, ez is majd később feloldható lesz.

 

 

(15.00)

 

Szeretnék szólni két szót a kedvezménytörvényről, csak néhány tétel: az egyik az, ami nagyon lényeges, kitűnik egyébként az éves jelentésből is, nem ütközik az Európai Megállapodásba, ha a velencei bizottság ajánlásait figyelembe vesszük. Tagság esetén ennek a törvénynek az egyes rendelkezéseit feltehetően ki kell majd igazítani, hasonlóan más olyan témákhoz, amelyekben szintén a csatlakozás időpontjában kell majd kiigazításokat végezni, felmerült a közbeszerzés, de felmerült például az adókedvezmények kérdése is. Ez ebbe a sorba illeszkedik be. Ami a lényeg, és ez egyértelmű, hogy most nem kell módosítani ezt a törvényt.

Az "apparently" kifejezésről folyt itt vita, ez az éves jelentéshez kapcsol vissza megint. Kelemen András helyesen hivatkozott a német szövegre, amelyik a "scheinbar" szót tartalmazza. Azért azt szeretném jelezni, hogy a szótárban az első értelem persze a "látszólag" és a "látszat szerint", de miután valóban van egy kettős értelmezési lehetőség, mi a leghelyesebb eljárást választottuk, megkérdeztük az Európai Bizottság tisztviselőit arról, hogy melyiket kell értenünk ez alatt, és ők azt mondták, hogy az elsőt, tehát a "látszat szerint"-et, a "látszólag"-ot, úgyhogy én azt javaslom, hogy maradjunk ebben.

Hozzáteszem a Szabad Demokraták Szövetsége javaslataihoz, én azért nem hiszem, hogy Szent-Iványi képviselő úr komolyan gondolta azt, hogy a kormány el tudja halasztani egy törvény alkalmazását vagy hatálybalépését, bizonyos szomszédok esetében ez nyilvánvalóan jogi képtelenség, de ismételten jelzem azt, hogy ilyenre, tehát módosításra, halasztásra nincsen szükség.

Üdvözlöm a Szocialista Párt elnökének azt a javaslatát, amely közös álláspont kialakítására irányul. Szeretném jelezni, hogy a 2000. szeptember 11-én aláírt hatpárti megállapodás után körülbelül ennek az évnek az elején felmerült az, hogy ezt a hatpárti megállapodást fejlesszük tovább, tartsuk meg, de bővítsük ki, és egészítsük ki új elemekkel, a helyzet időközbeni alakulásának fényében, elsősorban Nizza után került ez a kérdés napirendre. Sajnos, ezt az elképzelést a Magyar Szocialista Párt a kezdeti támogatás után nem tudta támogatni, következésképpen nem tudtuk továbbfejleszteni a hatpárti megállapodást. Én úgy értelmezem ezt a mai javaslatot, hogy tulajdonképpen ennek a hatpárti megállapodásnak a továbbfejlesztésére, kiegészítésére, az új helyzethez való hozzáigazítására irányul, én ebben tökéletesen partner leszek; és ha a hatpárti egyeztetéseken valóban az érdemi megegyezés szándékával vesznek részt a pártok képviselői, megfelelő felhatalmazás birtokában, akkor én azt hiszem, egy ilyen közös álláspontot a mostani helyzetre nézve minden további nélkül ki fogunk tudni dolgozni.

Vastagh képviselő úr szólt az alkotmánymódosítás jelentőségéről, bizonyos késedelemre is utalt, amivel egyébként nem értek egyet, de az viszont lényeges dolog, hogy az alkotmánymódosítás, mármint a tagság által igényelt, szükségessé tett alkotmánymódosítás szerepel a 2002. évi programban, ezt a következő esztendő második felében kell a parlamentnek mindenféleképpen elvégeznie.

Most utoljára szeretnék szólni még néhány szót az egyenlő elbírálás kérdéséről, annál is inkább, mert itt Kovács László elnök úr ellentétet látott fennállni a miniszterelnök és a külügyminiszter álláspontja között annyiban, amennyiben a miniszterelnök úr jelezte azt, hogy nem szólunk bele abba a kérdésbe, hogy az Európai Unió első körben hány országot vesz fel, ez tökéletesen így van. Távol álljon tőlem, hogy bármikor beleszólnék abba a kérdésbe, hogy az Európai Unió nem Magyarország, hanem bármely más tagjelölt felkészültségét hogyan ítéli meg - ez nem a mi dolgunk. A mi dolgunk az, hogy segítsük a többieket, együttműködjünk velük, bátorítsuk őket és mindenkit arra, hogy ők is feleljenek meg a feltételeknek, de mi azt nem mondhatjuk meg az Európai Uniónak, hogy ennek vagy annak a tagjelölt országnak a felkészültségét így vagy úgy ítélje meg.

Ezzel szemben amit szintén tehetünk, és amit nagyon határozottan mondunk, az az, hogy az egyenlő elbírálás elvét kell alkalmazni, és ezen belül a teljesítményelv kell hogy érvényesüljön. Ha mi megfelelünk a feltételeknek, akkor senki sem késztethet arra minket, hogy bármilyen okból várakozzunk olyan tagjelöltekre, akik ilyen vagy olyan okból a feltételeknek nem felelnek meg. Ez a dolog lényege, és én azt hiszem, hogy a magyar kormány ilyen szempontból az álláspontját világossá tette.

Emögött van egy nagyon fontos kérdés, amit még szeretnék röviden jelezni, még azon az áron is, hogy egy vagy két perccel talán túllépem az időt, de az expozémnál megtakarítottam 20 percet, úgyhogy talán elnézi ezt nekem az elnök úr. Több mint tíz évvel ezelőtt, amikor ez a folyamat elindult, hiszen 1990 júniusában adtuk át azt az emlékeztetőt, akkor még az Európai Közösség Bizottságának, amelyben jeleztük, hogy Magyarország az Európai Közösségek teljes jogú tagja akar lenni. Két változat, lehetőség volt akkor: az egyik az, hogy sor kerül egy úgynevezett politikai felvételre; politikai okokból felveszik a tagjelölteket, akkor persze kevesebben voltak, mintegy megelőlegezik nekik azt, hogy majd később a gazdasági és minden egyéb kritériumnak megfelelnek.

A másik lehetőség az volt, hogy először végig kell menni egy folyamaton, meg kell felelni a feltételeknek, meg kell felelni valamennyi kritériumnak, amelyek akkor még meg sem voltak határozva, és amikor mindez megtörténik, akkor kerülhet sor a felvételre. Én azt hiszem, utólag, főleg Brüsszelből vagy a tagállamok fővárosaiból nézve mondhatjuk azt, hogy ez egy józan döntés volt, hogy tudniillik a második változatot választották. Nekünk talán jobban tetszett volna az első, de világos, hogy ez volt az a változat, amelyik biztosította azt, hogy egy működő rendszerbe és egy mozgó rendszerbe csak azok tudjanak bekapcsolódni, akik erre minden szempontból képesek. Most ott tartunk, hogy erre képesek vagyunk, a következő esztendő végén bizonyíthatóan, egyértelműen képesek leszünk.

Ebben a helyzetben azt mondani bárkinek, hogy te ugyan végigmentél egy 12 éves folyamaton, lényegében minden kötelezettséget előre átvállaltál, átalakítottad a jogrendszeredet, gazdaságilag versenyképes vagy, minden feltétellel rendelkezel áldozatok, nehézségek árán, most ennek a tagjelöltnek akkor azt mondani, hogy te még nem leszel tag, neked még várnod kell, ez politikailag, erkölcsileg és minden szempontból elfogadhatatlan. Ez a magyar kormány álláspontja, ez a magyar parlament álláspontja, ez a hat parlamenti párt álláspontja; ezt fogjuk megismételni abban a bizonyos közös álláspontban, amit majd ki fogunk dolgozni. Én azt hiszem, ennek az álláspontnak a kidolgozásához és általában véve az egész folyamat előreviteléhez ez a mai vitanap nagymértékben hozzájárult.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 




Felszólalások:   1   1-118   119-120      Ülésnap adatai