Készült: 2020.08.08.11:19:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

214. ülésnap (2001.06.11.),  59-144. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:30:31


Felszólalások:   57-59   59-144   145-156      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a frakciók kívánnak-e felszólalási lehetőségükkel élni. (Nincs jelzés.) Nem jelentkezett senki sem. A határozathozatal következik. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy a házbizottság T/4027/135. számú javaslatának megfelelően eltér-e a Házszabálytól.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 277 igen szavazattal, 13 nem ellenében, 6 tartózkodás mellett a Házszabálytól való eltérést elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4027. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/4027/134. számon kapták kézhez. (Folyamatos zaj. - A képviselők egy része távozik az ülésteremből. - Megkocogtatja a csengőt.) Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy kívánnak-e előadót állítani. (Nincs jelzés.) Nem kívánnak előadót állítani. Megkérem azokat a képviselőket, akik most elhagyják az üléstermet, hogy ezt csendben tegyék, és biztosítsák, hogy a részletes vita elkezdődhessen! (Zaj. - Ismét csenget.)

Tisztelt Országgyűlés! Most döntenünk kell a részletes vita szerkezetéről. Indítványozom, hogy a törvényjavaslat szerkezeti rendjére tekintettel a részletes vita öt szakaszból álljon. Felkérem Kapronczi Mihály jegyző urat, ismertesse a javasolt vitaszerkezetet.

 

KAPRONCZI MIHÁLY jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az ajánlás 8., 22., 23., 30., 43., 47., 56., 81., 88., 93., 99., 104., 109., 111., 112., 113., 114., 115., 116. pontjait előterjesztői visszavonták, így ezek értelemszerűen nem szerepelnek a részletes vitában.

A részletes vita javasolt szerkezete a következő. Az első szakaszban az általános rendelkezésekhez érkezett módosító javaslatok megvitatására kerül sor, az ajánlás 2-26. pontjai alapján.

A második vitaszakaszban a régészeti örökség védelmét szabályozó rendelkezésekhez kapcsolódó módosító javaslatok szerepelnek, az ajánlás 27-117. pontjai alapján. Ebbe a vitaszakaszba tartozik továbbá a 156. pont, valamint a melléklet módosítását indítványozó 166. és 167. pontok megvitatása is. A harmadik vitaszakaszban a hivatal feladatait tartalmazó szabályokhoz érkezett módosító javaslatok megvitatása következik, az ajánlás 118-152. pontjai szerint. A negyedik vitaszakasz a záró rendelkezések módosító javaslatait tartalmazza, a 153-165. pontok alapján. Végül a preambulumhoz érkezett módosító javaslat megvitatása következik az 1. pont szerint.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy aki a javaslattal egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Felhívom a figyelmüket, hogy az egyes képviselői felszólalások időtartama a napirendi ajánlás szerint 10 perc.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 2-26. pontjai alapján. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. Pontosabban: írásban jelentkeztek ketten, úgyhogy először nekik adom meg a szót, amennyiben itt vannak. Kiss Gábor és Szabó Zoltán jelentkezett írásban, tehát ők következnek először. Ha rajtuk kívül valaki még szólni kíván, kérem, hogy a gomb megnyomásával jelezze. Tehát elsőként megadom a szót Kiss Gábor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Szabó Zoltán, szintén az MSZP részéről.

DR. KISS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt a benyújtott törvényjavaslat, annak koncepciója iránt fenntartásokkal viseltetett. Az volt a véleményünk, hogy egy egyébként fontos problémát, a kulturális örökség védelmét mint hivatalszervezeti problémát fogja fel és interpretálja a törvényjavaslat anélkül, hogy a hivatalszervezetre vonatkozóan, a hivatalszervezet felépítésére vonatkozóan bármit is a törvényjavaslatban részletesen szabályozott volna.

A törvényjavaslat 93. §-a az illetékes tárcának 13 pontban javasol meghozandó rendelkezéseket, ezért az előterjesztés tulajdonképpen egy nagyon tág kerettörvény jelleget ölt, és a részletek számunkra nem ismertek. Az volt az álláspontunk, hogy a törvényjavaslat mindenekelőtt a létrehozandó új hivatalnak a közhivatali funkcióival foglalkozik, és nem a szakmai természetű feladatokkal. Úgy gondoltuk, hogy elvonja a szakmai intézetek kompetenciáját, és azt a hivatalszervezet számára tartja fenn anélkül, hogy az összefüggések a szakma és a hivatal között számunkra világossá válhattak volna.

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Azonban az együttműködési készségünket kifejezendő: minden olyan módosító indítványt visszavontunk a kulturális bizottság vitáján, ahol is a javaslattevők koncepcionálisan az előterjesztéssel szemben álló elképzeléseket fogalmaztak volna meg, és csak azokat a módosító indítványokat hagytuk életben és érvényben, amelyek számunkra olyan biztosítékot jelentettek volna, amely biztosítékoknak az érvényesítését a szakma azon képviselői, akikkel nekünk tanácskozni szerencsénk volt, tőlünk igényelték.

Azt tapasztaltuk, hogy az előterjesztő - igazában részletes és alapos megokolás nélkül - az indítványaink döntő többségét visszautasította. Még olyan precedensre is sor került, hogy éppen a most tárgyalandó szakasz egy módosító indítványával kapcsolatban a kormányoldal képviselője is azt igényelte az előterjesztőtől, hogy érdemi, valóságos érvekkel érveljen az indítvánnyal szemben, amelynek - a kormánypárti képviselő szavai szerint - "áll a zászló". Ezért engedjék meg, hogy erre az egyetlen módosító indítványra térjek ki, amely Jakab Róbertné képviselő asszony és az én indítványom.

Az indítvány a 7. § 4. pontjához kapcsolódik, és a kulturális javak című terminust kívánja meghatározni. Az eredeti előterjesztésben ez így hangzik: "az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, Magyarország, a magyar nemzet és Magyarország népei történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi írásos emlékei" s a többi. Az indítványunkkal szerettünk volna a kormányoldalnak segíteni abban a tekintetben, hogy ne legyen félreérthető és félreértelmezhető ez a definiálási törekvés. Ugyanis attól tartottunk, hogy az eredeti megfogalmazásban - "magyar nemzet és Magyarország népei" - Magyarország népeit a magyar nemzettesten kívülre rekesztik. Ezért a módosító indítványunk úgy hangzik: "az emberiség, Magyarország, a magyar nemzet történelmének kiemelkedő" s a többi eszközei. Ezt az indítványunkat is elutasította ez előterjesztő, annak ellenére, hogy a bizottság többségi álláspontja legalább megfontolandónak minősítette, és egy darabig fontolgatta, hogy ne bizottsági indítványként fogalmazza-e meg - tulajdonképpen az előterjesztésünkhöz hasonló módon - ezt a felvetést.

Annak jellemzésére, hogy miféle ellenérveléssel találkoztunk, szeretném itt megemlíteni, hogy a kormány képviselője azzal érvelt a "Magyarország népei" kitétel érvényessége és helyénvaló volta mellett, hogy elmondta, miszerint: az avarok is itt éltek, meg a Római Birodalom és a Pannónia provincia időszakában is éltek itt különböző népek. És amikor én feltettem a kérdést, hogy létezett-e ebben az időpontban Magyarország, és helyes-e ebben az összefüggésben Magyarország népeiről beszélni, akkor természetesen kénytelen volt elismerni az indítványtevő, hogy bizony nem létezett, és ezért az ellenvetése legalábbis megalapozatlan.

 

 

(16.00)

 

Miután megvoltak a bizottsági viták, az előterjesztő képviselői megkerestek bennünket arra nézve, próbáljunk meg egyeztetni abban a tekintetben, hogy ha lehetséges, mégis konszenzussal fogadjunk el egy olyan törvényjavaslatot, amely nagyon jelentős tárgyra terjeszkedik ki. Ez a megkeresés némiképpen megkésett ahhoz képest, hogy a bizottsági tárgyalásokon már túl vagyunk, ám ha az előterjesztő komolyan gondolja azt, hogy jó lenne a szakma általános elfogadottsága érdekében is egy alaposan megokolt és újból áttekintett törvényjavaslatot a Ház elé bocsátani, akkor ennek egyetlen lehetséges megoldása van: ha a végszavazást a tervezett időponthoz képest későbbre tolják ki. Amennyiben ez nem lehetséges - és kétlem, hogy lehetséges lenne -, pusztán csak bejelenteni szeretném, hogy nem nyújtunk be kapcsolódó módosító indítványokat, a törvényjavaslatot egészében azonban nem fogjuk tudni elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, MIÉP.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az első szakaszban a 12. és a 16. pontra szeretnék utalni, oda adtunk be módosító indítványokat, az értelmező rendelkezéseket tartalmazó 7. §-hoz.

A bevezetőben szeretném megemlíteni, hogy mi igen fontosnak tartjuk az értelmező szakasz pontosságát és kellő részletességét, tekintettel arra, hogy a törvény későbbi magyarázása a törvényalkotó kötelessége és egyedüli lehetősége, tehát éppen ezért a pontos fogalmazások és a mindent tartalmazó részletesség igen jelentős.

A 7. §-t a 12. pontban új 3. ponttal javasoltuk kiegészíteni, eszerint a további pontok számozása értelemszerűen változik. Így szól a módosításunk, kiegészítésünk: "Ipari régészeti leletek: 1711 után földbe került, ipari eredetű, ingó vagy ingatlan kulturális örökség, amelyet régészeti módszerekkel kell feltárni." Indoklásul szeretném figyelmükbe ajánlani, hogy azért, mert esetleg nincs jelenleg valami szem előtt, attól még létezhet, azonban ha szem előtt van, akkor létezése nehezen cáfolható.

A törvényjavaslat a 39. §-ban műemléki jelentőségű területek közé sorolja az ipari vagy közlekedési területet is, amennyiben az egy adott település jellegzetes, történelmileg kialakult szerkezete, összképe, a tájjal való kapcsolata, tér- és utcaképei szempontjából műemléki védelemre és megtartásra érdemes. A tárgyalt ponthoz idézhető példák közé tehát jogosan sorolhatunk ipari régészeti leleteket, mint például az 1848-as szabadságharcot támogató Madarász család ismereteink szerint már a Rákóczi-szabadságharc idején is működő vashámorát.

A 16. pontnál a 7. § jelenlegi 4. pontját javasoljuk kiegészíteni. "Kulturális javak: az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet és Magyarország népei történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi" - itt jön a kiegészítésünk: - "és hangrögzített, továbbá írásos emlékei és egyéb bizonyítékai, valamint művészeti alkotások."

A 7. § 3. alpontja a közgyűjtemények közé sorolja a kép- és hangarchívumokat is. Ennek logikus következménye a képi és hangrögzített alkotások szerepeltetése a kulturális javak között. Ennek megfelelően változik egyébként az itt még nem tárgyalt, de ezzel szó szerint megegyező 94. § 15. alpontja, amelyben a kulturális törvény 1. számú mellékletének s) pontja helyébe a következő rendelkezés lép - említettem, hogy szó szerint megegyezik, tehát ezzel a bizonyos 7. § 4. alpontjával kell egyeztetni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném figyelmükbe ajánlani Sasvári Szilárd úr 49. §-t kiegészítő javaslatát, amely egyébként az ajánlás 100. pontjában szerepel. Azért tartozik ide, mert Sasvári képviselő úr a következőt ajánlja: "A védetté nyilvánító határozat az államigazgatási határozatokra vonatkozó általános előírásokon kívül tartalmazza: e) a kulturális javak örökségvédelmi bírságolási kategóriába történő besorolását." Számomra ez azt jelenti, hogy a képviselő úr nagyon is tisztában van azzal, hogy milyen veszély fenyegeti a hang- és képrögzített kulturális javakat, nevezetesen például a rádió vagy a tévék archívumait.

A későbbiekben szívesen visszatérek majd még arra, hogy véleményem szerint ennek a pontnak a fogalmazója nincs igazán tisztában azzal, hogy a hangarchívum mit tartalmaz. Alkalmasint tartalmazhat nemcsak állathangokat, madárhangokat, szimfóniákat, de tartalmazhatja az állathangok mellett az 50-es évek politikusainak örökbecsű hangját is, amelyek az akkori történelem megítélése szempontjából a későbbiekben nélkülözhetetlenek lesznek, a védelmük, az eltüntetésük ellen irányuló védelem történelmi fontosságú. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Írásban előre jelentkezett Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP. Megadom a szót, tessék!

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A vita e szakaszához Kiss Gábor képviselőtársunk már igen sok mindent elmondott, én tehát csak a 4. ponttal kapcsolatban szeretnék röviden érvelni, illetve elöljáróban azt elmondani, hogy amikor a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja azt kérte, hogy ennek a törvénynek a végszavazását úgy halasszuk el, hogy a módosító indítványok benyújtására több idő jusson, akkor vállaltuk azt az imént már bekövetkezett négyötödös szavazást, amellyel lehetővé tesszük, hogy ennek ellenére a törvény elfogadására még a nyári szünet előtt sor kerülhessen. Ezért és nem másért szavaztuk meg a Házszabálytól való eltérést, tartottuk magunkat az ígéretünkhöz, amelyet annak fejében tettünk, hogy a módosító indítványok megtárgyalására és egyeztetésére több idő jusson, de ez nem jelenti és a továbbiakban sem fogja jelenteni azt, hogy a törvény egészével egyetértenénk.

Ami most már a 4. pontban foglaltakat illeti, a képviselőtársaimmal a törvényjavaslat 4. §-ának (1) bekezdését kívántuk módosítani, amely arról szól, hogy a kulturális örökség védett javait veszélyeztetni, megrongálni, megsemmisíteni vagy meghamisítani tilos. Ebből a törvényi rendelkezésből javasoltuk a "védett" szó kivételét. Mi úgy ítéljük meg - összhangban azzal, amit az államtitkár úr még a törvényjavaslat általános vitájának felvezetésekor mondott -, hogy a nemzeti kulturális örökség olyan egyedi, pótolhatatlan és megismételhetetlen erőforrásunk, amelynek bármely eleme elpusztítását törvénnyel kellene megtiltani. E tekintetben közömbös az, hogy egy hivatali szervezet ennek a kulturális örökségnek az adott elemét védetté nyilvánította-e vagy sem, ezért a szóban forgó törvényi helyből, a kulturális örökség védett javaira vonatkozó kitételből a "védett" szó elhagyását javasoljuk.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Sasvári Szilárd képviselő úr, Fidesz.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Néhány dologra hadd reagáljak röviden. A legutolsóval kapcsolatban azt gondolom, hogy ha valaki elolvassa a törvény egészét a bevezetőtől a végéig, akkor látja azt, hogy különböző szakaszok vannak, amelyek általában fogalmaznak meg védettséget, és utána speciális fogalmakat használnak. Ha valaki megnézi a 4. § (1) bekezdését, akkor látja, hogy általános szabályként úgy fogalmaz a törvény, hogy a kulturális örökség a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége. Ez azt jelenti, hogy minden, ami a nemzet kultúrájához tartozik. A második mondat arról szól, hogy különösen fontos az, hogy a védetteket ne rongálják meg.

 

(16.10)

 

Ez nagyon egyszerű, azt jelenti, hogy egy szakaszon belül két típusú szabály érvényesül: az első mondatban egy általános rész hangzik el, a másodikban pedig egy különös rész, ahogy a jog fogalmaz. Vagyis azt jelenti, ami a második résznek a tartalma, hogy amikor a hagyomány szerint, a meggyőződése által, a közfelfogás által vagy bármi más által kiderül az, hogy ez a javak közül leginkább védettnek tűnik, ezeknél különösen fontos az, hogy a rongálás, megsemmisítés, meghamisítás ne történjen meg. Egyszerűen egy jogi megközelítésbeli különbség van itt.

A másik pedig, amire reagálni szeretnék, az az, hogy sokféle olvasata lehet egy törvényjavaslatnak, így amikor valahol az szerepel, hogy Magyarország népei mint kultúregység része egy törvénynek, akkor azt úgy is meg tudom fogalmazni, hogy nem kell erről külön beszélni, hiszen a magyar nemzet része volt évszázadokon, évezredeken át, és amikor olyat lát az ember, hogy ezt a szövegrészt el kell hagyni, akkor a politika persze érvelhet úgy is, hogy miért akarja egy politikai erő kihagyni Magyarország népeit mint különös fogalmat. Ebből a szempontból azt gondolom, egy kompromisszumos megoldás volt az, amit a kulturális bizottság választott, amikor azt mondta, hogy kimaradhat ez a kör, ha az MSZP így gondolja, emellett viszont egy olyan sorrendi változás jelent meg, amely tartalmazza ezt a fajta szemléletet is, így egy kompromisszumos szöveg jöhetett létre. Azt gondolom, így tehát még van lehetőség arra, hogy e módosítók elfogadása kapcsán is gondolkodjon az MSZP a végszavazásról.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Balogh László képviselőtársam délben reám testálta a közösen beadott módosító, illetve csatolt módosító indítványok képviseletét - ő ezt megtette a bizottsági ülésen, úgyhogy most rajtam a sor.

Az ajánlás 13. pontja - szerencsétlen szám, de a kormányzati álmoskönyvekben úgy szerepel, hogy Sasvári Szilárddal egy ajánlási pontban szerepelni kedvező előterjesztői fogadtatást jelent - kapcsán örömmel vettük tudomásul, hogy az egyházi fenntartásban működő, állami nyilvántartásba vett gyűjtemények ezzel közgyűjteményi besorolást kaphatnak. Örülünk ennek a fordulatnak.

Az ajánlás 16. pontjával, Erkel Tibor képviselőtársunk módosító javaslatával kapcsolatban a bizottság, illetve az előterjesztő figyelmébe szeretném ajánlani az esetleges bizottsági kapcsolt módosító indítvány lehetőségét. Mindenképpen támogatjuk ezt a beillesztett kifejezést.

Az ajánlás 21. pontjában szereplő módosító indítványt úgyszintén támogatjuk, hiszen a műemlék az örökségünk része, és ezt a kifejezést következetesen kell használni. Én úgy látom, egy kommunikációs zavar volt itt, hiszen az előterjesztő a bizottsági ülések egyik részében támogatta a javaslatot, a másik részben pedig nem - nyilvánvaló, hogy támogatja a kormányzat ezt a helyes módosító indítványt.

Az ajánlás 25. pontjában egy olyan, az értelmező rendelkezések sorából hiányzó kategóriára szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét, amely véleményünk szerint mindenképpen szükséges volna, mégpedig a régészeti megfigyelés kategóriájára volna szükség. Megvallom őszintén, ezzel kapcsolatban szövegszerűen nem fogalmaztunk meg indítványt, de talán még mindig van lehetőség arra, hogy egy csatolható bizottsági módosító javaslat érkezzen, hiszen régészeti megfigyelésre akkor kerül sor, ha korábbi kutatási eredmények vagy a helyrajzi ismeretek alapján egy adott terület földmunkálatai során várható a régészeti örökség elemeinek felbukkanása. A régészeti örökségnek vannak olyan elemei, amelyek felismeréséhez szakember jelenléte feltétlenül szükséges, ilyen például egy római kori palánk szerkezetű katonai tábor vagy egy gödörház. A régészeti megfigyelés módszere alkalmas a nagyberuházások, például az autópálya-építés helyszínén a régészeti örökség elemeinek felderítésére. Gyors és költségkímélő módszernek tekintik a hozzáértők ezt a módszert, de sem az engedélyezés, sem pedig a finanszírozás területén nem találtuk meg. Még egyszer az előterjesztő figyelmébe ajánlom.

Végezetül az ajánlás 26. pontjával kapcsolatban Braun Márton képviselő úr egy általunk is és a körülöttünk, a környezetünkben lévő szakértők által is erősen vitatott javaslatához javaslatot fogalmaztunk meg egy csatlakozó módosító javaslat formájában. A Magyar Demokrata Fórum támogatta volna a 26. ajánlási pontban szereplő javaslatot, amelynek az a lényege, hogy régészeti örökségnek kell tekinteni a 100 évnél régebben a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt - és így tovább - lévő mindazokat a régészeti örökségeket, amelyek 100 évnél korábban születtek. Ezt nem fogadta el az előterjesztő. Mi egy olyan csatolt módosító javaslatot adtunk be, amelynek a lényege az, hogy a régészeti örökség az emberi létnek 150 évnél régebben a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt és a természetes vagy mesterséges üregekben keletkezett, érzékelhető nyoma, amely segít rekonstruálni az emberiség történetét és kapcsolatát környezetével. Hiszen bőségesen léteznek 1711 után keletkezett, de ma már csak régészeti alapossággal kutatható emlékeink, amelyeket megilletne a régészeti örökségnek történő nyilvánításukból fakadó védelem. Például a szabadságharc emlékeit őrzik a Komárom körüli erődök falai, ellaposodott sáncai, tartogathat meglepetéseket a Citadella vagy éppen a Rókus Kórház alaposabb kutatása, egy-egy megkerült, korábban eltömődött vagy elfalazott borospince a maga megmaradt eszközeivel. De tudomásunk van például Tolna megyében olyan temetkezési szokásokról, amely az 1700-as évek második felében éppen a koporsó színével jelez sajátos hagyományt. Mindenképpen megfontolásra javaslom ezt a csatolt módosító indítványt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétpercesek következnek. Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Természetesen tisztában vagyok azzal, amit Sasvári elnök úr mondott az általános és a különös kategóriájáról és azok egymáshoz való viszonyáról, mégis úgy gondolom, az általunk tett módosító indítvány nem felesleges. Én nem tartom feleslegesnek a kulturális örökség elemeinek általános védelmén túl külön is tiltani a kulturális örökség minden elemének megsemmisítését vagy megrongálását. A védetté nyilvánítás végül is egy hivatali aktus, erre a hivatali aktusra nem feltétlenül kerül sor minden olyan műtárgy esetében, amelynek esetében egyébként a védetté nyilvánítás indokolt lenne, például amikor a hivatal nem szerez tudomást a szóban forgó tárgyról, csak esetleg annak megsemmisülése után; akkor nem tudta előzőleg védetté nyilvánítani, mindazonáltal a törvény ez esetben nem tiltotta annak a megsemmisítését.

Ilyesmire konkrét valószínűséggel lehet példát mondani egy olyan építkezés esetében, amikor egy esetleges nagyarányú feltárás, amely az építkezési munkálatokat jelentősen hátráltatná, a szóban forgó beruházónak, befektetőnek nem érdeke, és ennek következtében a korábban nem ismert, mondjuk, régészeti együttest, amelyről nem volt tudomásunk, megsemmisíti vagy hozzáférhetetlenné teszi, és ezáltal a törvény által nem tiltott dolgot követ el.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Weszelovszky Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Erkel Tibor módosító indítványa keltette bennem azt a gondolatot, hogy hozzászóljak. Jeleztem is neki, hogy nagyon szimpatizálok azzal a gondolattal, amit ő a 16. számú javaslatában leírt.

 

 

(16.20)

 

 

Magam is úgy gondolom, hogy a szakmában - ha szabad így mondani - van hangi és képi emlék, tehát a hangi vonatkozásokat mindenképpen fontosnak tartanám beemelni. Azon lehet gondolkodni, hogy milyen megfogalmazásban, a legszerencsésebb a képi után mindenképpen az volna, hogy kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangi, továbbá s a többi, írásos, tehát a rögzítésre tenném a hangsúlyt, miközben itt Sasvári Szilárd képviselőtársammal is konzultáltunk, és ő is a rögzítés technikai módozataira tette a hangsúlyt. Tehát mindegy, én azt gondolom, hogy ezen még változtassunk; ha van néhány óránk, akkor egy kapcsolódó módosítással szerintem ezt a gondolatot - amit nagyon fontosnak tartok, hogy a hangi vonatkozások bejöjjenek - hozzuk be.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Takács Imre képviselő úr, MSZP.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A régészeti munkákkal kapcsolatban nagyon fontosnak tartom azt, hogy felgyorsulnak az infrastruktuális fejlődések, a nemzetgazdaság érdekében egyre inkább felgyorsítjuk ezeket, ezért a régészeti munkák védelme, a régészeti munkákra való odafigyelés nagyon fontos, hiszen itt ellentétek vannak az infrastrukturális beruházást végzők és a régészeti munkát végzők között; erre sok gyakorlati példát lehetne felhozni.

A másik: azt hiszem, hogy ezzel a kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy itt a tatár nem hajt bennünket, és a szakmai véleményeket, a szakmai képviseletek véleményét jó lett volna, ha az előterjesztő azoknak is átadja, akik ezzel mélyebben foglalkoznak.

A szakmai képviseletek véleményét megkapni alapvető dolog egy törvényjavaslat elkészítésénél. Csak egy mondatot hadd mondjak ezzel kapcsolatban: amikor a reklámról szóló törvényről folyt a vita, akkor is sok esetben eltűntek nagyon fontos szakmai érdek-képviseleti vélemények. Nem jó ezeket ismételni.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Erkel Tibor képviselő úr, MIÉP.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, és köszönöm a támogató állásfoglalást Lezsák képviselő úrtól és Weszelovszky képviselő úrtól is. Szeretném szíves figyelmükbe ajánlani, hogy a szakma tudomásul veszi az elhangzó hangot, és ezzel szemben egyetlenegy dolog áll: a rögzített hang.

A hang rögzítésének számos módja van ma már, végeredményének is számos formája van, de a megnevezése mindegyiknek ugyanaz. Onnantól kezdve, hogy ezt gyűjteménybe vesszük, bármilyen közgyűjteményben megtaláljuk, ott csak hangrögzített anyagot találunk. Azért vélem én úgy, hogy ennél rövidebb megfogalmazást egy ilyen értelmező szakaszba bevenni nem lehet.

Természetesen nem zárkózom el attól, hogy erről a későbbiekben beszéljünk, én csak azt tartom fontosnak, hogy maga a tény szerepeljen.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Nagy Gábor Tamás képviselő úrnak, Fidesz.

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A budavári önkormányzat polgármestereként is nagy jelentőségűnek tartom ezt a törvényjavaslatot és ennek parlamenti vitáját, hiszen közismert tény, hogy a főváros I. kerületében és a budai Várban koncentrálódik Magyarország kulturális örökségének igen jelentős hányada, és ezen belül is jelentős a műemlékileg és régészetileg védett területek és épületek aránya, a kerület nagy része az UNESCO által védett világörökség része.

El kell mondanom, hogy néhány ellenzéki képviselőtársam aggodalmával ellentétesen egyetértek azzal a céllal, amit a törvényjavaslat kitűzött, miszerint a Magyarországon található nemzeti örökség egy eddigieknél hatékonyabb védelemben kell részesüljön egy olyan szerv felügyelete alatt, amely koncentráltan látja el az eddig szétdarabolt hatósági és engedélyezési feladatokat.

Jelentős előrelépésnek tekintendő az is, hogy a leendő törvény a vélhetően hozzá kapcsolódó kiegészítő jogszabályokkal, végrehajtási rendeletekkel együtt komplexen kívánja biztosítani a kulturális örökség tárgyi elemeinek védelmét.

E tevékenység részterületei az egyedi műtárgyaktól a régészeti területen és a műemléképületeken át egészen a történeti táj műemlékileg értelmezett fogalmáig terjednek.

Most, a vitának ebben a szakaszában egy ponthoz szeretnék hozzászólni, amelyet a törvényjavaslat az értelmezési rendelkezésekben határoz meg. Ezek közül alapvető a műemléki érték definiálása. Az ajánlás 19. pontjában képviselőtársammal együtt javaslom, hogy kerüljön pontosabban megfogalmazásra a törvényjavaslat 7. §-ának 7. pontja, foglalja magába a múltunk és nemzeti identitásunk szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlékek meghatározását is, azok alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt.

Később, az ajánlás 91. pontjában majd van egy másik módosító indítványom is, amely ugyanerre a pontra reflektál, és ezzel egybehangzóan javasolja a 43. § esetében, hogy egyes berendezési tárgyaknak a helyszínen való megőrzésének fontossága külön kerüljön hangsúlyozásra a törvényben, ez azonban már itt, a vita e szakaszában elmondható, a műemléki érték fogalmában meghatározásra kerül. Tehát ha esetleg a második módosító indítvány nem is nyeri el a Ház támogatását, szeretném jelezni, hogy ennek a szabályozási tartalmával, ezen módosító javaslat támogatásával már nagyon jelentős előrelépést értünk el.

Nem kell különösebben indokolni, hogy milyen helyzetek adódhatnak, amikor egyes ilyen berendezési tárgyak megóvása külön figyelmet érdemel. Kerületünkben még számos olyan műemléképület van, amely az 1700-as években épült, és még található benne például az akkor, a ház építésével egy időben oda állított cserépkályha. Különös érdek fűződik ahhoz, hogy ezeket a cserépkályhákat például ne bontsák el arról a helyről, ahová annak idején kerültek, és ne valahol máshol kerüljenek felállításra, hanem adott esetben azon a helyszínen, abban az elhelyezésben kerüljön megóvásra, ahol ez eredetileg is állott. Kérem, hogy ezt a szempontot is mérlegeljük majd a vita során.

A vita további szakaszaiban majd a későbbi módosító indítványokról is beszélek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita első szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 27-117. pontjaira, valamint a 156., 166. és 167. pontokra.

Írásban előre jelentkezett Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP. Tessék!

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaimmal a vita e szakaszában egy sor olyan javaslatot nyújtottunk be, amelyek majd mindegyikének közös eleme a régészeti örökség védelme, mégpedig a régészeti örökségnek a törvényjavaslat szövegében foglaltaknál hatásosabb védelme.

Az ajánlás 31. pontjában a törvényjavaslat 11. §-ához nyújtottunk be módosító indítványt, és ez az indítvány arról szól, hogy a hivatal a védetté nem nyilvánított régészeti lelőhelyekről is legyen köteles nyilvántartást vezetni, e nyilvántartásból e régészeti lelőhelyekről adatokat szolgáltatni, illetőleg ezeket számba venni.

A 36. pontban a védési eljárás alá vont régészeti lelőhelyeket javasoltuk a védetté nyilvánított lelőhelyekre vonatkozó előírásokkal azonos módon kezelni, vagyis meg kívántuk előzni ezzel a javaslattal azt a lehetőséget, hogy a védeni szándékozott műemlék vagy műemlékegyüttes a védési eljárás során, amikor még a védetté nyilvánítás által megszerzendő védelmet nem élvezi, megsemmisüljön vagy jóvátehetetlenül megsérüljön.

 

 

(16.30)

 

Az ajánlás 46. pontjában Hadházy Sándor képviselőtársam a törvényjavaslat 20. §-ának a módosításával lényegében az ásatási bizottságnak a törvényjavaslat szövegéből való kikerülésére tesz javaslatot. A magam részéről ez ellen és a 48. pontban foglalt, Vitányi Iván által benyújtott módosító indítvány mellett kívánok érvelni, amikor azt mondom, hogy a régészeti örökség védelmét szolgáló szakmai testületnek a törvényjavaslat szövegéből való kikerülése helyett a szóban forgó szakmai testület összetételének azt a módosítását támogatnám, ami nagyobb biztonsággal garantálja ennek a testületnek a mindenkori politikai, hatalmi, kormányzati felállástól független, szakmai ellenőrző, tanácsadó jellegét.

A törvényjavaslat 20. §-ának (3) bekezdése tartalmazza, hogy kik azok, akik régészeti feltárás végzésére jogosultak. Ebben a paragrafusban a törvényjavaslat egész egyszerűen egy külön jogszabályra hivatkozik - feltételezem, hogy ez kormány- vagy miniszteri rendelet lenne. A benyújtott módosító indítványunkkal törvényben kívánjuk rögzíteni azoknak az intézményeknek, szerveknek és szervezeteknek a sorát, amelyek régészeti feltárásra jogosultak, annak érdekében, hogy ez az elvárható nagyobb jogbiztonsággal szintén a régészeti örökség védelmét szolgálhassa.

Hasonló módon a 20. § (4) bekezdéséhez benyújtott módosító indítványunkban szeretnénk rögzíteni azt, hogy régészeti feltárás vezetője csak olyan személy lehet, aki ehhez megfelelő szakképzettséggel, végzettséggel rendelkezik, és ennek részleteit kívánjuk szabályozni a módosító indítvánnyal.

Az ajánlás 67. pontjában a törvényjavaslat 23. §-ának (1) bekezdését javasoljuk módosítani, az eredetitől nem lényegesen eltérő, de annál szigorúbb módon, amikor a teljes beruházási költség legalább 9 ezrelékét továbbra is az adott területen folyó régészeti feltárásra, leletmentésre, miegyébre javasoljuk fordítani, de javasoljuk kibővíteni azoknak a régészeti feltárási munkálatoknak a körét, amelyek finanszírozására a befektető ettől a 9 ezrelékes költséghatártól függetlenül is köteles.

Végezetül: az ajánlás 117. pontjában egy új 62. § szerepel. Ez tulajdonképpen már nem annyira a régészeti örökség védelmét szolgálja, mint inkább, hogy úgy mondjam, azt a kultúrdiplomáciai missziót, hogy ha a magyar állam az általa védetté nyilvánított műtárgyak esetében elvárja azt, hogy ezeknek külföldre vitele ne történhessék meg, és elvárja azt, hogy a velünk legalábbis korrekt viszonyban lévő államok maguk is tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a magyar állam által védeni rendelt műtárgyak az ország területéről ne kerülhessenek ki, akkor erre viszonossági alapon a magyar állam is vállaljon garanciát. Vagyis tiltsa meg azon kulturális javak Magyarországra való behozatalát, amelyeket más ország védetté nyilvánított, azoknak a kivitelét az ő területéről megtiltotta, a származási ország a kivitelüket engedélyhez köti, illetőleg amely kulturális javak lopottak.

Én magam úgy gondolom, hogy ennek a paragrafusnak a beemelése a törvényjavaslat szövegébe egy olyan, egyébként nemcsak a kulturális, hanem minden más területen állami védettségben részesíteni szándékozott tárgyaknak az általános szabályozási mintáját követi, ahol fontos az, hogy ne csak az adott állam próbálja meg a saját erejével védeni a szóban forgó tárgyakat, javakat, hanem vele együttműködve az összes többi állam is tartsa fontosnak, hogy az adott államnak ez az erőfeszítése sikerrel járjon. Hasonlóan ahhoz, ahogyan például a védett állatoknak vagy a védett természeti értékeknek nemcsak a vadászatát és a kivitelét tiltja meg egy ország, hanem a civilizált országok a szóban forgó védett természeti értékek, illetőleg állatok feldolgozása során készített termékek behozatalát, forgalmazását, eladását ugyancsak tiltják. Ehhez hasonlóan a magyar állam részéről egy olyan gesztus volna ennek a paragrafusnak a törvénybe iktatása, amely arra utal, hogy nemcsak a Magyarország területén lévő, védeni kívánt kulturális javakról kívánunk rendelkezni, hanem arról is rendelkezni kívánunk, hogy ha más országok próbálnak kulturális javakat védelemben részesíteni, akkor ezt a védelmet ne lehessen a Magyarországra történő behozatalukkal kijátszani.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Lezsák Sándor képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szabó Zoltán képviselő úr az ajánlás 50. pontjában szereplő módosító javaslatról beszélt. Meg kell mondjam, ez az egyik olyan pont, amely a mi környezetünkben is a legnagyobb vitát váltotta ki, és támogattuk volna ezt a módosító javaslatot, de próbáltuk ezt egy csatolt módosító javaslattal továbbgondolni, mert mindenképpen úgy gondoljuk, törvény kell hogy szabályozza nemzeti kulturális örökségünk kutatási, ásatási körülményeit, ne fordulhasson elő, hogy szakszerűtlen, de olcsó vállalkozók, szerencsevadászok és modern eszközökkel felszerelt kincskeresők betörjenek a régészeti feltárás területére. Ezért nagyon szűkre kell szabni a jogosultak körét. Ebbe a körbe mindenképpen beletartozna a terület szerint illetékes megyei múzeum, az országos gyűjtőkörű szakmúzeum, a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal régészeti ismeretekkel rendelkező szakembergárdája. Ugyanis ha ez az alacsonyabb rendű végrehajtási utasításban kerül szabályozásra, akkor a törvény szintjén sokak véleménye szerint - idézem - "lyuk" keletkezik, ami visszaélésre adhat lehetőséget. Sajnos a jelenlegi szövegtervezet alapján az is elképzelhető például, hogy külföldi állástalan régészek intézményi kontroll nélkül kaphatnak feltárási engedélyt.

A törvényjavaslat szövegébe véleményünk szerint vissza kell helyezni a területileg illetékes múzeumok meglévő és jelenleg is működő rendszerét. Minden bizalmunk a megszülető, új hivatalé, de a véleményünk az, hogy törvényi szinten is szabályozni kell ezt a területet.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, MIÉP.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, az első módosító javaslatom magyarázata egészen közelről csatlakozik Lezsák képviselő úr hozzászólásához.

Én már az általános vita során jeleztem, hogy a szakma és a hivatal kapcsolata, illetve annak kialakítása a jövőbeni együttműködés szempontjából döntő jelentőségű lesz. Tudomásul vettük a bizottsági ülésen, hogy ezt a kérdést hogyan kívánja rendezni a minisztérium, de én ugyanúgy fontosnak tartom, mint Lezsák képviselő úr, hogy a módosítókból azokat is felolvassam, illetve azokat is részletezzem, amelyek erre vonatkoznak, mert a későbbi miniszteri rendelet vagy kormányrendelet elemzése során szeretnénk viszontlátni módosítóink megoldott voltát.

 

 

(16.40)

 

A 33. pontnál kezdem és a 76. pont lesz az utolsó. Szíves türelmüket kérem, hiszen 11 módosító indítványom éppen ebbe a leghosszabb szakaszba került be, úgyhogy most egyfolytában valamivel hosszabban fogok beszélni.

Tehát a 33. pontnál, a "Régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítása" fejezetben a 14. § 1. pontjának első mondatát szeretném kiegészíteni, ami így szól: "A védetté nyilvánítás előkészítését a hivatal folytatja le", és ezt úgy kívánjuk kiegészíteni, hogy "az illetékes szakmai fórum kezdeményezésére" a hivatal folytatja le.

Indoklásul szeretném megemlíteni, hogy a 14. § (1) bekezdése f) pontjában az eljárás megindításával egyidejűleg értesítendők között említi a védetté nyilvánítás kezdeményezőjét. Tehát ilyen személy, más hivatal - nemcsak a nagybetűs Hivatal -, illetve hivatali funkció van vagy éppen lennie kell, ez esetben pedig szerepeltetése a jelzett mondatban elvárható. A kiegészítés a 17. § első mondatát is egyértelművé tenné, ahol a "kezdeményezték" homályban hagyja a hiteles kezdeményezőt.

A bizottsági ülésen magyarázatként azt kaptuk, hogy természetes, hogy bárki, utcáról bejött akárki, aki fontos bejelentés tesz az eljárás megindítását kezdeményezve, az a hivatal barátságos fogadására lel, és az eljárás elkezdődik. Ez képtelenség. Azt hiszem, hogy ezt senki komolyan nem veheti, hiszen az utcáról nem azok léphetnek be ilyen ötlettel, akiknek az ötletét komolyan kell venni, hanem ha komolyan vesszük a minisztérium álláspontját, akkor bárki. Bárkinek a bejelentésére pedig a hivatal ugrani nem fog, és nem is tenné ezt okosan. Ettől függetlenül az illetékes szakmai fórum lehet maga a hivatal természetesen, ha a hivatal ezt a kezdeményezést a bejelentésre beindítja, tehát megvizsgálja, hogy mennyire méltánylandó a bejelentés. Egyébként pedig feltételezem, hogy a hivatalnak, illetve magának a paragrafusnak oda kell irányítania a kezdeményezőket, a bejelentőket, ahol a legközelebbi szakmai fórum van.

A 38. pontban a "Régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítása" című fejezet 16. §-át kívánnám módosítani, amely a vizsgálatokkal, illetve az ellenőrzéssel foglalkozik. Így szól: "A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeket a hivatal a gyűjtőhely szerinti megyei múzeum - a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeum, a továbbiakban illetékes múzeum - közreműködésével rendszeresen ellenőrzi." Ezt szeretném kiegészíteni úgy, hogy évi rendszerességgel, illetve természetes vagy jogi személy kezdeményezésére bármikor ellenőrzi.

Az ellenőrzés rendszerességének minimumhatárát ugyanis meggyőződésünk, hogy meg kell jelölni. Maga az eredetileg használt "rendszeresen" szó is szakaszolást feltételez, de ez ebben az esetben lehet 20-50-100, akárhány év. És ez törvényessé is teszi, ami képtelenség, hiszen az ellenőrzésnek az elpusztítást, elpusztulást kell megakadályoznia vagy megnehezítenie.

Tekintetbe véve az építkezések rohamos szaporodását, a mezőgazdaság átalakulását, például az árvízi munkákat, ahol nincs pardon - minden évben van az utóbbi időben árvíz -; mindezeket tekintetbe véve a regionális sajátosságokhoz igazítható követelményrendszert kell felállítani. Szeretném megemlíteni, hogy ez a bizonyos "rendszeres" szó az eddigiekben is szerepelt, és azt jelentette, hogy egyáltalán nem volt ellenőrzés. S ezt senki számon nem kérhette, hiszen amikor a "rendszeres" szó elhangzott, akkor azt mindjárt a következő évre, a következő évtizedre helyezték ki.

44. pont: a régészeti feltárás. A régészeti feltárásra vonatkozó általános előírások 19. § 3. pontját kívánjuk módosíttatni. Ez így szól: "A régészeti feltárások költségeit a mentő feltárások kivételével annak kell fedezni, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált." Az érdekre való hivatkozás félremagyarázható. Itt nem érdek, hanem létesítő ok esete forog fenn, különben pedig minden a magyar állam érdeke, tehát aki régészeti feltárást követel - hogy úgy mondjam -, mert az érdeke így kívánja, az egyúttal azt is mondhatja, hogy maga a költség viszont az államot terheli, hiszen az államnak, a tudománynak s a többi érdeke az, hogy ez megtörténjék, hiszen ez mindenkor bizonyítható, hogy valóban így van. Viszont ha úgy fordítjuk a szöveget, hogy annak kell fedezni, aki miatt szükségessé vált a régészeti örökség elemeinek elmozdítása a régészeti lelőhelyen, akkor sokkal aktívabban be lehet vonni a beruházókat ebbe a költségmegosztásba.

Az 54. és 55. pontoknál a 20. § 4. pontját kívánjuk módosítani. Ez ismét arra utal, hogy a szakma és a hivatal viszonya ebben a törvényben nem pontos, rendezetlen. Így szól - két változatban: "A régészeti feltárásokat a hivatal az ásatási bizottság bevonásával ellenőrzi."

A 20. § 1. pontjában egyértelmű a koncepció: a hivatal az ásatási bizottság szakmai kompetenciáját alapul elfogadva és megjelölve, annak kezdeményezésére, javaslatára ad ki engedélyt. Tehát logikus, hogy szakmai természetű ellenőrzést az ásatási bizottság végezzen a hivatal bevonásával. Tehát javaslatunk, hogy így változzék a szöveg: "A feltárásokat az ásatási bizottság a hivatal bevonásával ellenőrzi." B-változatban - ez van az 55. pontban -: "A régészeti feltárásokat a hivatal az ásatási bizottság által ellenőrizteti."

59. pont: a próbafeltárás. A 21. § (2) bekezdése módosulna: "A hivatal próbafeltárást rendelhet el a lelőhelyek osztályozására, a védelmi fokozat megállapítására, a veszélyeztető források meghatározására." Véleményünk szerint mindaz, amit elmondtam, szakmai feladat, és az iménti hivatkozást szeretném idézni és egyúttal a módosítási javaslatot bejelenteni: "A hivatal az ásatási bizottság kezdeményezésére próbafeltárást rendelhet el" s a többi.

66. pont: megelőző feltárás. A 22. § 3. pontját kívánjuk kiegészíttetni: "A feltárás végzésére jogosult és a beruházó a megelőző feltárásra vonatkozóan írásbeli szerződést köt. A szerződésnek tartalmaznia kell a feltárás időtartamát és annak teljes költségét. A szerződés érvényességéhez..." s a többi, s a többi. Meggyőződésünk, hogy innen fél mondat hiányzik: "... és annak teljes költségét, valamint a költségek megoszlásának arányait."

A 19. § 3. pontjára vonatkozó módosító javaslatot és indoklását szeretném figyelmükbe ajánlani. Ott jeleztük, hogy a nyilvánvaló államérdek mellett a létesítő ok kiváltója, vagyis a beruházó köteles a költségekből részt vállalni. Ennek arányait viszont már a szerződésben javasoljuk rögzíteni.

A 68. pontban a 23. § (1) bekezdése módosulna hasonló szemléletű okokból. A fejlesztések, beruházások tervezése során a megelőző feltárás teljes költségét, de legalább a bekerülési költség 9 ezrelékét kell költség-előirányzatként biztosítani a feltárás fedezetére, s a többi, s a többi. Nyilvánvaló ennek a mondatnak az első feléből, hogy előirányzatként a paragrafus fogalmazója a megelőző feltárás teljes költségére tart igényt.

 

 

(16.50)

 

Mivel azonban nem lehet kiindulni abból a feltételezésből, hogy a teljes bekerülési költség 9 ezreléke ezt minden esetben fedezi, a törvény garanciáját a két mondatszakasz felcserélésében látjuk, ami így szólna: "A teljes bekerülési költség 9 ezrelékét, de legalább a megelőző feltárás teljes költségét kell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) költségirányzatként..." - bocsánat.

 

ELNÖK: Képviselő Úr! Az ajánlás szerint 10 perces az időkeret. Természetesen tudom, hogy több mondandó is lehet ehhez a szakaszhoz.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Jó, akkor a következő kettőt majd kétpercesben elmondom.

 

ELNÖK: Jó, köszönöm szépen a megértését. Két percre megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Erkel képviselőtársam az ajánlás 75. pontjában a 26. §-t egy szövegrésszel kiegészíteni javasolta. Ehhez Balogh László képviselőtársammal adtunk be egy kapcsolódó módosító indítványt, ugyanis nem értettük, hogy az előterjesztő támogatja vagy nem támogatja, hiszen az egyik bizottság ülésén támogatta, a másik bizottságban pedig nem támogatta. Mindenképpen fölhívom az előterjesztő figyelmét arra, hogy gyakran a lelet felfedezője nem tesz eleget bejelentési kötelezettségének - ahogy ezt Erkel képviselőtársunk korábban már megfogalmazta -, viszont mások is tudomást szerezhetnek felfedezéséről; ezeket a bejelentőket is, akik nem a lelet felfedezői, anyagi elismerésben kell részesíteni, már csak a példaadás kedvéért is. Ugyanakkor nem célszerű ilyen jutalmat adni azoknak, akik nyilvántartott régészeti lelőhelyeken folytatják illegális kutatásaikat, gyakran esetleg már modern fémkereső eszközökkel.

Itt jegyzem meg, hogy akár Erkel képviselőtársam módosító javaslatát fogadja el az előterjesztő, akár a csatolt módosító indítványt, mind a kettőt természetesen támogatjuk majd. Köszönöm.

 

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

 

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint a Duna-kanyari régióban dolgozó képviselő és mint Visegrád polgármestere, én is hasonló gondolatokat tudok elmondani, mint az előttem szóló Nagy Gábor Tamás polgármester úr. A Duna-kanyar frekventált hely régészeti szempontból is, nemcsak a turizmus szempontjából. A kettő valahol egyébként össze is függ, hiszen a Duna-kanyar értékei között kiemelkedő jelentőségű a természeti és kulturális örökség sokasága, és ennek az értéknek a színvonala, kiemelkedő jelentősége is.

Visegrádon rendkívül sok értékes lelet került elő, és nagyon sok olyan területe van ennek a kis településnek, amely a magyar történelem számára nagyon komoly értékeket rejt magában. Éppen ezért számunkra kiemelkedően fontos és jelentős ennek a törvénynek a megalkotása is. Ennek kapcsán több módosító javaslatot is megfogalmaztam annak érdekében, hogy ez a védelem minél magasabb szinten megvalósulhasson.

Ezek közül szeretném az önök figyelmébe ajánlani az ajánlás 39., 46., 61. és 72. pontjában megfogalmazott módosító javaslatokat. Az ajánlás 39. pontjában a törvényjavaslat 19. § (1) bekezdésére teszek módosító javaslatot, ami úgy hangzik, hogy: "A régészeti örökség elemei - és itt egy kiegészítés következik - a régészeti érdekű területekről vagy a régészeti lelőhelyekről csak régészeti feltárás keretében mozdíthatók el." Szeretném ezt a javaslatomat röviden megindokolni: jelen rendelkezés célja a régészeti leletek védelme, így az teljességgel közömbös, hogy azok honnan kerültek elő. A javaslat értelmében megszűnne az a korlátozás, amely csak a lelőhelyekről előkerülő leleteket védené.

Az ajánlás 46. pontjában található módosító javaslatom a törvénytervezet 20. pontjának egy új megfogalmazása. Ez az új megfogalmazás egyrészt pontosítás, kiegészítés, valamint két bekezdés elhagyását tartalmazza. Szabó Zoltán képviselő úr ezt a javaslatot kifogásolta, éppen ezért szeretném ezt a javaslatomat megindokolni. A törvényjavaslatban a 2. pont az ásatási bizottsággal foglalkozik, annak kijelölésével, felállításával, illetve a (4) bekezdésben ez áll: "A régészeti feltárásokat a hivatal az ásatási bizottság bevonásával ellenőrzi." Ez a két bekezdés hiányzik ebből a javaslatból, illetve a maradék három bekezdés kerül pontosításra.

Szeretném ismertetni ezt a javaslatomat: "Régészeti feltárás feltárási engedély alapján végezhető, az engedélyt a hivatal adja ki. A hivatal régészeti örökségvédelmi indokok alapján az engedélyt tartalmazó határozatot azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja." A (2) bekezdés: "Régészeti feltárás végzésére a külön jogszabályban megjelölt intézmények és szakemberek jogosultak." Végül a (3) bekezdés így hangzik: "A hivatal a régészeti feltárásra vonatkozó engedélyét visszavonja, ha a jogszabályt és a feltárási engedélyben foglalt előírásokat megszegik."

Indokolásként azt tudom elmondani, hogy az ásatási bizottság jogköre és feladatköre az előírt jogszabályokhoz hasonlóan, az 1963. évi IX. törvényhez, a 2/1965. évi MM-rendelethez, valamint az 1997. évi CXI. törvény és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási rendeletekhez mérten, az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény alapján egy olyan speciális szakmai tanácsadó testület, amelynek célja és feladata, hogy a régészeti tevékenységet elbíráló központi közigazgatási szerveknek szakmai oldalról egy egységes koncepció kialakításában segítséget nyújtson.

A mostani törvényjavaslattal egy egységes, integrált örökségvédelmet kívánunk bevezetni a nemzeti kulturális örökség elemeire nézve, amely utóbbi fogalomba a régészet, a régészeti elemek is beletartoznak. Az integráció egyik nagyon fontos kérdése, hogy a védelem akkor lehet hatékony az örökség elemeire nézve, ha azonos szintű és tartalmú szabályozást tudunk felmutatni rájuk. Ezért az ásatási bizottság ilyesformán történő bevitele a törvénybe csorbítaná a két másik örökségi elem helyzetét és védelmének kiteljesülését a gyakorlatban. Ezért úgy vélem, az ásatási bizottság jelentőségét belátva és szakmai szükségszerűségének meglétét nem vitatva, a többi örökségi elemre tekintettel e törvény végrehajtási rendeletében kell azt szabályozni; abban a végrehajtási rendeletben, amely a kulturális örökség elemeire vonatkozó cselekmények és szakmagyakorlás általános követelményeit határozza meg. Úgy gondolom, hogy ez az indokolás érthető és elfogadható, éppen ezért kérem a tisztelt Ház tagjait, támogassák módosító javaslatomat.

A 61. ajánlási pontban szereplő módosító javaslatom a törvénytervezet 22. § (1) bekezdésének módosítását tartalmazza, amely egy szövegrész elhagyására vonatkozik. Az új szövegrész így hangzik: "A földmunkával járó fejlesztésekkel, beruházásokkal a hivatal által nyilvántartott régészeti lelőhelyeket, a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével el kell kerülni."

 

(17.00)

 

Ennek indoka az, hogy a két nyilvántartás között nincs olyan jellegű összefüggés, amely alapján csak az a terület minősülhetne régészeti lelőhelynek, amelyik mindkettőben szerepel. A jelenlegi szöveg nagyon komoly gondokat jelenthetne a végrehajtás során.

Végezetül még az időm megengedi, hogy a 72. ajánlási ponttal is foglalkozzam, amely a törvénytervezet 24. § (1) bekezdése módosítását tartalmazza. Ebből egyetlenegy szó kerülne javaslatom szerint törlésre, ez a "váratlan" szó. Ugyanis a törvénytervezet a javaslat szerint úgy hangzik, hogy "a régészeti emlékek és leletek váratlan előkerülése esetében is törekedni kell a régészeti örökség elemeinek helyszíni megőrzésére". Ez a "váratlan" szó véleményem szerint nem szükséges a törvényben.

Indokolásul azt tudom elmondani, hogy a változás célja, hogy az örökségvédelem azon általános elvét, mely szerint az emlékeket lehetőleg eredeti helyükön és állapotukban kell megőrizni, minden esetben alkalmazza. Ebből a szempontból tehát nem bír jelentőséggel, hogy a lelet milyen módon és hol kerül elő.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

 

(Dr. Szabó Erikát a jegyzői székben Németh Zsolt,

Kapronczi Mihályt dr. Juhászné Lévai Katalin
váltja fel.)

 

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hadházy képviselő úr módosító indítványához, illetőleg az általam elmondottakhoz szeretnék még néhány szót hozzátenni. Értem képviselő úr módosító indítványának szándékát, hogy mintegy egyenszilárdságúvá kívánja tenni a törvényt, amikor a kulturális örökség elemeit felügyelő hivatali szervezetet azonos minőségű grémiumokkal és jogilag azonos megalapozottságú grémiumokkal kívánja kiegészíteni. Nem is zárkóznék el az elől, hogy egy csatlakozó módosító indítványban inkább a Műemléki Tanácsot és a műtárgy... - nem tudom én, micsodát is beemeljük a törvénybe.

Mindazonáltal nem kéne azt elfelejteni, hogy a Műemlékvédelmi Hivatal jelenleg is működik, és emellett működik a Műemléki Tanács. Ezzel szemben az ásatásokat, illetőleg általában a régészetet felügyelni jelen pillanatban a múzeumi hálózat hivatott hatósági jogkörrel. A törvény éppen ezt a hatósági jogkört kívánja elvonni a múzeumoktól; vagyis azoktól a helyektől, ahol ez a szakértelem megvan.

Nem látszik tehát feleslegesnek a törvényjavaslat benyújtójának eredeti szándéka, hogy ezt a hatáskörelvonást legalább egy olyan testületnek a felállításával ellensúlyozza, amely ebben a kérdésben szakmai illetékességgel rendelkezik.

Lezsák képviselő úr Erkel Tibor képviselő úr javaslatához egy kiegészítést tett, amelyet én megfontolandónak tartok a magam részéről. Mindazonáltal érdemes elgondolkodni azon, hogy egy nagy értékű, mondjuk, nemesfémből készült lelet esetében az állam büntető igényének érvényesítése vagy a lelet megmentése a fontosabb-e. Ismert az a módszer külföldön is, hogy a nemesfémből készült lelet megtalálójának - teljesen függetlenül attól, hogy milyen módon találta meg - az adott lelet nemesfémértékével azonos összeget kifizetnek annak érdekében, hogy ne tegyék érdekeltté a lelet megsemmisítésében és nemesfémként való értékesítésében. Ezt mindenképpen javasolnám megfontolásra.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre kért szót Lezsák Sándor képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár úr! Megvallom őszintén, villámcsapásként ért Hadházy Sándor képviselő úrnak a 46. ajánlási pontban szereplő módosító javaslata, hiszen az előterjesztést olvasva ez számomra meglepetés volt. Tudomásul veszem, tudomásul vesszük, mást nem tehetünk, de tudomásul kell vennie a majdan felálló hivatalnak, hogy le kell gyűrnie a szakma gyanakvását, bizonytalanságát.

Ezen a területen rendkívül nagy nehézségek elé néznek. Minden bizonnyal fölkészültek arra, hogy az ezen ajánlási pont alatt megfogalmazott módosító indítvány működtetése majd a valóságban hogyan fog történni. Sok sikert hozzá! Tulajdonképpen itt mi megállattunk, és azt mondtuk, tudomásul kell vennünk.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Sasvári Szilárd képviselő úr, Fidesz.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Én azt gondolom, Hadházy képviselő úr érvelése megállja a helyét. Ha valaki figyelembe veszi a törvény belső egyensúlyát és azt a feladatot, amit el kell végeznie a hivatalnak, akkor teljesen egyértelműen látszik, hogy két út közül lehet választani. Vagy az történik, hogy valamennyi olyan tanácskozó testületet, amely a hivatalban működik, törvényi szintre emelünk, vagy pedig az történik, hogy minden ilyen tanácskozó testület, ami van, egy alacsonyabb jogszabályban van rögzítve. Ez teszi egységessé a törvényt.

Ebből a szempontból, azt hiszem, korrektül és jól működik a törvényjavaslat, amikor azt mondja, hogy az ásatási bizottság ebből a szempontból kikerül a törvényből, és alacsonyabb jogszabályi szinten helyezkedik el. Ettől az a szakértelem, ami megvan a régészeti szakmában, nem vész el, nem tűnik el, és az az érvelés, hogy valami csak a megyei múzeumoknál van meg, és nem rendelkeznek bizonyos szakértelemmel a hivatalban, gyakorlatilag, azt gondolom, az Országos Műemléki Hivatal elmúlt, nem is tudom, hány évének a leminősítése. Azt ne mondjuk már, hogy ennek a hivatalnak a munkatársai, akiknek a vezetői között ilyenek, olyanok és amolyanok is voltak, de azért a hivatal maga azt a szakmaiságot nem testesíti meg, amit ma is megtestesít! Ezt az érvelést, azt gondolom, jó lenne elfelejteni.

Ez a hivatal szakértőkkel, szakemberekkel dolgozik, a hivatalon belül is, és a hivatal is alkalmaz ilyeneket. Én azt gondolom, a régészetet nem érdemes védeni, mert mindannyian szeretjük. Én legalábbis elkötelezettje vagyok ennek a szakmának. Nagyon szeretem azt, amit ők csinálnak, gyerekkorom óta.

Még két dologra hadd reagáljak! Az első az, ami a régészetet illeti, hogy hány lelőhely van, és ezeket a lelőhelyeket lehet-e már most, a védett eljárás alapján működtetni. Elhangzott a bizottsági ülésen is, hogy több mint százezer ilyen régészeti lelőhely lehetséges. Ezeknek a listázása és kidolgozása most folyik. Amint az feldolgozásra kerül, akkor lehet sok mindenben dönteni. A legfontosabb az, hogy ebből a szempontból az ásatással kapcsolatos jogszabályi eljárások a védettséget biztosítják. E törvény ennek eleget tesz.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre kér szót Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azt hiszem, Sasvári elnök úr egy kicsit félreértette azt, amit mondottam volt. Én nem azt mondtam, hogy a Műemlékvédelmi Hivatalban nincsenek szakértők. Azt mondtam, vagy azt szerettem volna mondani, ha nem voltam teljesen világos, hogy adva van egy hivatali szervezet, amely jelen pillanatban a műemlékvédelem ügyével hatósági szinten foglalkozik. Ez a szervezet saját elhatározásából, vagy a miniszteri rendelet folytán, de kiegészítette magát egy olyan szakmai tanácsadó testülettel, amit azt hiszem, Műemléki Tanácsnak hívnak. Ez az egyik dolog. Ez jelen pillanatban létezik.

A másik, hogy jelen pillanatban egy működő intézményhálózattól kíván hatósági jogkört elvonni régészeti tekintetben ez a törvényjavaslat. Ebben az esetben maguk a szakma művelői, a szóban forgó intézményekben, jelesül a múzeumokban dolgozó szakértők voltak azok, akik bizonyos fokig a hatósági jogköröket gyakorolták. Most ezt elvonják tőlük. Ahogyan Lezsák képviselő úr is mondta, ennek a szakmának a megnyugtatása, a szakma iránt tett gesztus volna az, ha... - ebben az esetben, elfogadom, nem egészen elegáns megoldás az, hogy az egyiket törvény hozza létre, a másikat miniszteri rendelet.

Még egyszer mondom: ám emeljük be mind a hármat a törvény szövegébe, én ez ellen nem emelek kifogást, de nem látom azt az esztétikai szempontot, hogy a törvényjavaslat három lába egyenszilárdságú legyen legitimitás szempontjából. Ezt az esztétikai szempontot messze nem látom azonos súlyúnak azzal a szemponttal, hogy itt, akárhogy is vesszük, a szakma művelőitől elvont hatáskört kíván a hivatal a régészet területén gyakorolni, és ennek a hatáskörelvonásának az ellensúlyozására hozzon létre egy olyan szakmai grémiumot, amely ezt tanácsokkal, netán felügyeleti jogkörrel segíti.

 

ELNÖK: Két percre kért szót Sasvári Szilárd képviselő úr, Fidesz.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, Szabó Zoltán hozzászólása még egyértelműbbé tette számomra a dolgot, és talán jobban el tudom mondani, amit eddig szerettem volna.

 

 

(17.10)

 

Azt gondolom, hogy abból a megközelítésből, amit ő elmondott, a következőt tudom mondani: letisztul végre valami, aminek jó, hogy le kell tisztulnia. Vagyis: ami hatósági feladat, az hivatali feladattá válik; ami pedig az előkészítés dolga, az pedig a tanácsadó testületté válik. S ebből a szempontból nem keverednek a felelősségi viszonyok. Teljesen egyértelművé válik, hogy ami a szakmai előkészítéshez szükséges, az az ásatatási bizottságon, a műtárgyi bizottságon és más tanácsadó testületeken keresztül jelenik meg. A döntés, a döntéssel kapcsolatos felelősség pedig a hivatalé. És ez a hivatal hatóságként működik, a másik három testület pedig tanácsadó testületként működik.

Ez olyan elválasztás, ami - azt gondolom - a döntés és a felelősség szempontjából egyértelmű, és amely lehetővé teszi, hogy az a tudás, amelyik mind a hatóságnál és az azt megalapozó szakmai dolgokban, mind pedig az ásatási bizottságban, illetve más bizottságokban megvan, megmaradjon, és a döntésben szerepet kapjon. Eltérő szempontok vezérelnek egy szakmai szempontú döntést, és eltérő szempontok vezérelnek egy államigazgatási típusú döntést, nem érdemes ebből a szempontból összekeverni, jó is ez a különbségtétel most.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre kért szót Szabó Zoltán képviselő úr.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én úgy látom, hogy lassan kezdjük újra az általános vitát lefolytatni itt a részletes vita ürügyén és egy módosító indítvány ürügyén; ennek tényleg nincsen sok értelme. Úgyhogy én ezzel a szóban forgó részhez való hozzászólásaim sorát be is fejezem. Egyetlen dolgot szeretnék elmondani. Az, hogy egy hatósági jogkört hivatalnak kell-e gyakorolnia vagy sem, hogy így mondjam, ízlés dolga. A kontinentális, jószerivel francia és német mintára létrejött jogszabályok ezt így gondolják. Az az angolszász minta, amelynek alapján a szabadelvű magyar arisztokrácia a kiegyezés utáni időszakban kormányozta az országot - amelynek egyébként terméke az a 120 éves hagyomány, hogy ezt a bizonyos, a régészethez, az ásatásokhoz kötődő hatósági jogköröket egy nem hivatali, hanem szakmai grémiumokból álló intézményhálózat gyakorolta -, az egy másik fajta típus. Én a magam részéről nem látom át azt, hogy egy - még egyszer mondom: ízlésről nem föltétlenül kell vitatkozni - különféle ízléseket érvényesítő, megtestesítő szabályozást miért kellene egyfajta ízlés szerint átgyúrni. Kétségkívül van ennek esztétikai értéke, én ezt nem vitatom, de úgy gondolom, hogy vannak a jogi esztétikánál fontosabb érdekek is, és jelen pillanatban ez számomra egy fontosabb érdek lenne.

Nem fogadom el Sasvári képviselő úrnak, illetőleg e törvényjavaslat előterjesztőjének azt az érvelését, hogy hatósági jogkört föltétlenül hivatalnak kell gyakorolnia, de ha már hivatallal gyakoroltatunk, akkor legalább adjuk meg a szakmának egy részét annak, ami eddig az övé volt.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

 

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szabó Zoltán képviselő úrral szeretnék vitatkozni, annak ellenére, hogy jelezte legutolsó felszólalásában, hogy e témában nem kíván többször hozzászólni.

Azt, hogy a hatósági munka mint feladat nem hatósági kereten belül hogyan oldható meg, én most nem tudom elképzelni, de lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy nem rendelkezem megfelelő tudással. A köztisztviselői törvény vonatkozik a hatósági munkát ellátó dolgozókra. Az ásatási bizottság dolgozóira - értelemszerűen - ez a jogszabály nem vonatkozhat, hiszen általában egy felkért tisztség ez, vagy pedig a minisztériumok jelölik ki, de e tekintetben felelősséggel egészen máshogy rendelkeznek, mint ha a hivatal keretében végeznék ezt a munkájukat.

Tehát igazából én azt nem látom, amit Szabó Zoltán képviselő úr megfogalmazott, hogy hogyan illeszthető be a magyar jogrendbe az így történő hatósági munka.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Weszelovszky Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kizárólag a 167. ponthoz kívánok hozzászólni, mert a vita jelenlegi szakaszához a szakaszolás szerint ez is hozzátartozik. Ez ugyan az utolsó lapon van, és "csupán" a melléklettel foglalkozik, mégis fontosnak tartom ezt a pontot. Én arra tettem javaslatot, hogy ebben a mellékletben - amelynek a címe úgy hangzik, hogy "Az állam kizárólagos tulajdonában tartandó műemlékek és műemlékegyüttesek jegyzéke" - fölsorolásra kerül a VIII. kerületben lévő Kerepesi temető, a temető egész területe, az állami tulajdonú védett síremlékekkel együtt. Eredetileg ez a szöveg található.

Arra tettem indítványt, hogy a "temető egész területe" maradjon el. Erre azért bátorkodtam indítványomat megtenni, mert legjobb tudomásom szerint Magyarországon nincs olyan temető, mely egésze műemléki jellegű vagy műemlék temető lenne, márpedig ha ebben a formában marad ez az előterjesztés, akkor ebből a címből egyenesen következik az is, hogy a Fiumei úti vagy régi nevén Kerepesi temető egész területe műemléket, műemlékegyütteseket tartalmaz, tehát logikus, hogy azt értik rajta, hogy ez egy műemlék temető, miközben sok olyan vonása van, ami ezt nem támasztja alá; például ez egy működő temető, és nem az egész temetőre vonatkozik, nem az egész temetőre vonatkozhat egyébként is ez a műemlék jelleg. Tudomásom szerint 18-20-21 ilyen műemlék - ami a temetőben kifejezetten mint műemléki jellegű építmény - található. Tehát én ezt gondolom, egyfelől azért, mert ilyen temető nincs - majd ezt egy másik pontban még kifejtetném -, a másik: ha a Kerepesi temetőt kiemelnénk, ilyen logikával egyfajta pozitív diszkriminációnak tartanám, mert azt hiszem, hogy Budapesten is, és az országban másutt is található még olyan temető, amelyikben hasonló mértékben találhatók műemlékek vagy műemlékegyüttesek. Harmadszor és végül: én azt gondolom, ha ez így lenne, akkor ennek bizonyos anyagi, jogi és esztétikai következményei is lehetnének.

Én azt gondolom, hogy itt összecsúszik két gondolat. Az egyik az, hogy fölsorolja ez a melléklet a műemlékek és műemlékegyüttesek jegyzékét, s van egy másik gondolat, amely azt mondja, hogy az állam kizárólagos tulajdonában tartandó. Megértem, logikus, hogy erre javaslatot kíván tenni, vagy fönn akarja tartani a kormány, hogy a temető egész területe egy elidegeníthetetlen, kizárólag állami tulajdonban tartandó objektum, de azt gondolom, hogy ezt a megfogalmazásban kellene kettévenni. Ha a melléklet így marad, akkor föl kéne sorolni a mellékletben azokat, amik műemlékek és műemlékegyüttesek; és aztán egy megoldás lehetne az, hogy az állam kizárólagos tulajdonában tartandó a Kerepesi úti temető, egész területtel, tokkal-vonóval - ahogy szokás mondani. Ezt lehet, szerintem ez logikus, de amennyiben így marad a cím, akkor ez azt jelenti a címben, hogy ez a kettő egymásra csúszik, s ezért gondolnám azt, hogy érdemes volna esetleg azon törni képviselőtársaimnak a fejét, hogy egy kapcsolódóval ezt tisztázni lehetne.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre kért szót Lezsák Sándor képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy Weszelovszky Zoltán képviselőtársam előbbi felszólalása, megszólalása bizonyítja, hogy miért van értelme a részletes vitának. Én úgy vélem, nem szükséges beadni módosító indítványt ehhez, hiszen magunk is gondolkodtunk ezen, de ennél jobban megfogalmazni azt a szándékot, amit itt nagyon részletesen kifejtett, nem tudtuk.

Nem véletlen talán, hogy az önkormányzati bizottság is támogatta. Megnéztük a magunk önkormányzati területén, és egyértelműen támogatták ezt a javaslatot. Én kérem az előterjesztőt, hogy fontolja meg újólag ennek az ajánlási pontnak, ennek a módosító indítványnak a támogatását.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Nagy Gábor Tamás képviselő úrnak, Fidesz.

(17.20)

 

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha már most az előbb az ajánlás 167. pontjáról beszélt Weszelovszky képviselőtársam, akkor engedjék meg, hogy a 166. pontról, az I. kerületben a budai Várban lévő Mátyás templom állami tulajdonban tartásáról is beszélhessünk egypár szót.

Először is szeretném elmondani, hogy ez egy módosító indítvány, amely az eredeti törvényjavaslatban ekként nem szerepel, és úgy látom, hogy ezzel az előterjesztő sem ért egyet, amit a magam részéről elfogadok. Természetesen tudjuk, hogy a Szentháromság tér környéke és a Mátyás templom - még egyébként sorolhatnánk tovább, a Halászbástya és más kapcsolódó építmények - a világörökség és a műemlékvédelem fokozattan védett és kiemelt értékei. Ennek ellenére a törvényjavaslatnak van egy olyan fontos szemléleti változása, amelyre talán érdemes felhívni e pont kapcsán a figyelmet. Én azért tartom nagyon jónak ezt a törvényjavaslatot, mert olyan feltételeket és a műemlékvédelem olyan eszközrendszerét dolgozza ki, amely nemcsak az állami tulajdonlásban látja a műemlékek megóvásának egyedüli útját. Ennélfogva, ha történetesen a katolikus egyház tulajdonában és kezelésében áll egy egyébként fokozottan védett műemlék, mint például a Mátyás templom - amely, mint tudjuk, ma is hitéleti tevékenységet szolgál, tehát egy gyakorló templomról van szó -, azt gondolom, semmi akadálya nincs annak, hogy a sajátos értékvédelmi és műemlékvédelmi szempontok akkor is érvényesüljenek, ha ez nem az állam kezelésében van.

Egyébként a törvényjavaslatnak ez a szemlélete máshol is visszaköszön, és a ma még állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő műemlékek korlátozott feltételekkel és szigorú garanciarendszerrel történő magánkézbe adásának is megteremti a feltételrendszerét. Ez egy olyan elmozdulás, amely egy korábbi, ha úgy tetszik, merev műemléki állásponthoz képest valamifajta rugalmas, magántőkét is bevonni kész, sokkal aktívabb műemlék- és értékvédelem lehetőségét teremti meg.

Még két módosító indítványról szeretnék szólni a vitának ebben a szakaszában. Az egyik az ajánlás 89. pontjában tett javaslatom, amely úgy szól, hogy a műemléki területek meghatározása után hangsúlyozzuk azt is, hogy kiemelten kell védeni a világörökség részeként nyilvántartott műemlékegyüttesek teljes területét. Úgy érzem, hogy tulajdonképpen nem kell félnünk ettől a kategóriától, ami a világörökség védetté nyilvánításával és meghatározásával jár. A világörökség ma már egy nemzetközileg is és a hazai szakirodalomban és a hazai közönség számára is széles körben ismert és elismert védettséget jelent; egyfajta olyan figyelemfelhívás, amely bizonyos műemléki területekre irányítja az érdeklődők, kultúraszeretők figyelmét. A törvénynek nagyon helyes az a meghatározása, amely a konkrét, egyedi, helyrajzi számmal felleltározható műemlékek védelmén túl egész területekre kiterjeszti ezt a védelmet. Úgy érzem, egy pici lépéssel lennénk tovább, ha ez a törvény megjelölné akár azt a kategóriát is, hogy "világörökség" - nem kellene ettől olyan nagyon félnünk. Egyébként azt is hozzá kell tennem, hogy amennyiben nem jelenik meg ebben a törvényben, akkor sem történik különösebben nagy katasztrófa, ugyanis maga a 39., 40. § ebből a szempontból kielégítőnek tűnik.

Még egy módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni. Az ajánlás 96. pontjában szerepel az ideiglenes védettségről szóló módosító indítványunk. Úgy érzem, azért jelentős ez a módosító indítvány, amely egyébként megkapta az előterjesztő támogatását is, mert nagyon sokszor már a védetté nyilvánítási eljárás hosszas procedúrája során olyan lépések történnek, amelyek a védetté nyilvánítandó érték végleges vagy részleges megsemmisülésével vagy károsodásával járhatnak. Az ideiglenes védettség már eleve terjedjen ki, az eljárás megindításától kezdve és e törvény erejénél fogva az ilyen helyzetbe került műtárgyakra és kulturális javakra. Ennek a jelentőségét igazából a szakemberek tudják megmondani, akik számos esetben futnak versenyt az idővel azért, hogy az egyes, akár ipari vagy más érdekek miatt veszélyeztetett műtárgyak védelmét még valamilyen módon el tudják érni, de sajnos a hivatali védetté nyilvánítási eljárás bonyolult és nehézkes folyamata ebben sokszor megakadályozza őket.

Nagyon köszönöm, hogy ezt is támogatta az előterjesztő, és remélem, a gyakorlat igazolja majd ennek a módosító javaslatnak a törvény szövegébe való illesztését.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az ideiglenes védettséget én is igen fontosnak tartom megint csak nemzetgazdasági szempontból is, mert ezzel az ideiglenes védettséggel hozzájárulunk ahhoz, hogy a turisztikai kínálat biztosabb lábon álljon, azt pedig mindenki jól tudja, hogy a turizmus milyen szerepet játszik a nemzetgazdaságban.

Azt az idegenforgalmi bizottságban is részletesen megbeszéltük, hogy mit jelent az, ha az ide jövő külföldiek költése nő, és ha a műemlékek védelmét fokozzuk, az további emeli ezt a helyzetet. Magyarországon egy külföldi az elmúlt évben 120 eurót költött átlagosan, ugyanakkor Ausztriában ez 600 euró. Ha tehát a műemlékek védelmében az ideiglenes védettséggel is hozzájárulunk ehhez, ez nemzetgazdaságilag igen fontos.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, MIÉP.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vissza kell térnem egypár szó erejéig még a 75. ponthoz, amelyet javaslatomból megelőlegezett és véleményezett Lezsák képviselő úr és Szabó képviselő úr is. Éppen ezért, miután ez mindösszesen négy sor indoklás, szeretném elmondani az eredeti elképzelésünket ezek alapján.

A régészeti lelőhely, illetve lelet feltáráson kívüli felfedezőjét és bejelentőjét anyagi elismerésben kell részesíteni véleményünk szerint. Az indoklásom pedig a következő: a felfedezőket késztetni kell arra, hogy a lelőhelyet, illetve a leletet a legrövidebb időn belül jelentsék be. Államérdek, hogy azokat se késlekedés, se szándékos eltitkolás ne veszélyeztesse. A legjobb esetben - ez volna ugyebár a normális - a felfedező egyben a bejelentő is. Más esetben viszont, amennyiben valamilyen késztetést érez a felfedező, hogy majd csak később vagy egyáltalán ne jelentse be a felfedezését, a bejelentés legyen az állampolgári kötelesség jutalmazott teljesítése. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a bizonyos jutalom egy bizonyos összeg, tehát ha el akarja a teljes összeget nyerni a felfedező, akkor jelentse be azonnal, és akkor megkapja a felfedező és a bejelentő közös jutalmát. Abban az esetben viszont, ha eltitkolta és bizonyíthatóan hosszabb időn keresztül is - ez legyen bármilyen idő - eltitkolta a felfedezését, akkor a bejelentőnek állampolgári kötelessége legyen az, de jutalmazott állampolgári kötelessége, hogy bejelent.

A 76. pontnál egy sajnálatos elírásra kell először felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, mert így a javaslat értelmetlen. Itt a lelőhelyek feltárást követő védelméről van szó a 27. § (2) bekezdése alapján.

 

 

(17.30)

 

"Az állapotváltozással járó felmérési, vizsgálati, kutatási munkák elvégzését követően az eredeti állapotot vissza kell állítani, kivéve ha a kutatást a régészeti emlék bemutatása követi." Előrebocsátom, hogy az ásatás után az eredeti állapotot nem lehet visszaállítani, mert a feltárással egyidejűleg megsemmisült a régészeti környezet, kivéve amit konzerválásra hátrahagy: például a falakat, leszedve róla a régészeti rétegeket. Tehát csupán az eredeti felszíni állapot látszatát, kontúrjait lehet helyreállítani.

A folytatásban a törvényjavaslatot tevő azt mondja, hogy ha a kutatást a régészeti emlék bemutatása követi, abban az esetben nem kell visszaállítani, tehát ez a kivétel. A mi további kivételi javaslatunk arra utal, hogy korántsem ez az egyetlen eset, amikor a kivételt alkalmazni kell, mert ugyanígy lehetetlen visszaállítani a felszíni állapotot, ha nagyberuházás előtti humuszolásra kerül sor, ha a helyszínen bányászati tevékenység folyik, mélyépítési munkáknál, víztározóknál és vis maior esetekben. Sajnos a felsorolásnál magától értetődően kellett volna "a kutatást a régészeti emlék bemutatása követi" sor elé "a)"-t tenni, majd "b)"-vel folytatva: "ha nagyberuházás előtti humuszolásra kerül sor", azonban a gépelésnél az "a)" az első kivétel utáni második elé került, és így az egész értelmezés lehetetlenné vált. Szíves figyelmükbe ajánlom: tekintettel arra, hogy az indoklásban szereplő magyarázat helytálló, a betűsor változtatásával próbáljunk inkább segíteni a kialakult helyzeten.

Ezzel részemről a második szakasz véget ért.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Megpróbálom tíz percbe beszorítani mindazon módosító javaslatokat, amelyeket Balogh László képviselőtársammal együtt nyújtottunk be, ezek között van néhány, amely csatolt, illetve kapcsolt módosító javaslat.

Az ajánlás 27. pontjában a 8. § (1) bekezdését egy mondatrésszel bővítettük, így hangzik: "eltitkolását a törvény bünteti". Tettük ezt azzal a megfontolással, hogy a kulturális örökség maradéktalan védelme megköveteli a még nem védett, mert a hivatal tudomására nem jutott értékek törvény általi védelmét is. Az eltitkolt leleteket gyakran nem az értékük miatt hallgatják el, hanem mert attól tartanak, hogy egy váratlanul előkerült lelet megakadályozza egy új út, épület tervezett időben történő átadását. Úgy véljük, hogy a leletek elhallgatását határozottabban kellene szankcionálni.

Az ajánlás 34. pontjában a mi beadványunkban - Kiss Gábor képviselőtársamhoz hasonlóan - a 14. § (1) bekezdését egy új h) ponttal javasoltuk kiegészíteni: a "területileg illetékes múzeumot" mondatrészt illesztettük ide. Ugyanis meggyőződésünk, hogy a területileg illetékes múzeum és a hivatal között szükséges a folyamatos információcsere, különösen indokolt ez a régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításának előkészítésében, mivel az illetékes múzeumok leletmentés vagy egyéb tevékenységük kapcsán érintettek az adatok naprakész nyilvántartásában.

Az ajánlás 37. pontjában azt javasoltuk, hogy bővítsük a mondatot a "soron kívül" kifejezéssel, tehát hogy soron kívül kell bejegyezni. Ezt egyébként egy csatolt módosítóval tovább formáztuk, mert meggyőződésünk, hogy jelenleg évekig elhúzódhat egy-egy ingatlan bejegyzése vagy bármilyen változtatás átvezetése az ingatlan-nyilvántartáson, és nem néhány hónapos, hanem néhány hetes, de akár néhány napos késlekedés is jóvátehetetlen károkat okozhat, és erre Bács-Kiskun megyéből is nem egy példát tudok hozni.

Az ajánlás 42. pontjában azt a mondatot illesztettük be a 19. § (2) bekezdésébe, hogy "vagy országos gyűjtőkörű szakmúzeumban" kell elhelyezni a feltáráson előkerülő régészeti leleteket, amennyiben azok a helyszínen nem őrizhetők meg, és ezt abból a megfontolásból tettük, hogy módosítás nélkül az eredeti bekezdés értelmében például a Magyar Nemzeti Múzeum által folytatott ásatások anyagát is a terület szerint illetékes megyei múzeumban kellene elhelyezni. Fent kell tartani az elhelyezés lehetőségét az ásatást végző illetékes múzeum vagy az országos gyűjtőkörű szakmúzeumok számára is. Elfogadom azt, amit Sasvári Szilárd képviselőtársam nagyon világosan megfogalmazott, hogy van egy új logikája, egy új logikai rendje ennek a törvényjavaslatnak, és talán ebbe nem illik bele ez a kitétel, ugyanakkor talán érdemes lenne megfontolni azt, hogy ebben az esetben ezt a kapcsolt módosító indítványt talán érdemes lenne támogatni.

Az ajánlás 52. pontjában egy olyan módosító javaslatunk van, amelyet aztán csatlakozó, illetve kapcsolt módosító indítvánnyal próbáltunk tovább formálni, és ez azzal kapcsolatos, ami a régésztársadalom szinte minden rétegéből, részéből érkező meg nem értést, háborgást, rákérdezést vagy éppen bizonytalanságot váltott ki. Ez az a bizonyos paragrafus, amelyik meghatározza, hogy ki lehet a régészeti feltárás vezetője. Mindenképpen végig kell ezt gondolnia az előterjesztőnek, hiszen ez kihat a feltárásokkal kapcsolatos pénzügyi, finanszírozási területekre is, és bizony elképzelhető, nem kell nagy fantázia hozzá, hogy nagy, külföldi beruházásban megvalósuló bevásárlóközpont megelőző feltárásához egy azonos nemzetbéli régész vagy régészcsoport köt egymással szerződést magyar szakmai intézményi ellenőrzés nélkül. Tudom azt, hogy ez is rendezve lesz majdan a rendelet szintjén, azonban talán nagyobb garanciát jelentene ennek a valamilyen formában történő megjelenése a törvény szövegében.

Az ajánlás 65. pontjában a 22. § (3) bekezdését javasoltuk módosítani; ez sem kapta meg az előterjesztő, illetve a bizottságok támogatását. Itt mindenképpen azt szerettük volna elérni - akkor még nem ismertük Hadházy képviselő úr módosító javaslatát -, hogy tisztázzuk a hivatal és az ásatási bizottság viszonylatát, kapcsolatrendszerét, mivel a feltáráshoz szükséges engedélyek olyan adatszolgáltatásra kötelezik a múzeumokat, illetve az ásatás végzésére jogosult intézményeket, amelyben a feltárás körülményeinek minden adata szerepel: határidő, finanszírozás, a finanszírozás forrása, annak összege, ütemezése. A 22. §-ban idézett szakaszt indokolatlannak véljük, ráadásul az újabb engedélyezési eljárás, illetve egyéb feltételek kikötése feleslegesen tovább bonyolítja az ügymenetet, ami időeltolódást eredményez, ennek következtében a határidők megtartása kétségessé válik. Egyébként ez megint csak egy olyan pont, ami a régésztársadalom egymással kapcsolatot nem tartó rétegeitől egybehangzóan érkezett vélemény volt, ezt mindenképpen szerettem volna közvetíteni.

A következő módosító javaslatunk egy csatolt módosító javaslat formájában jelent meg a magunk módosító javaslatához, és ezzel a törvényjavaslat 33. §-át kívánjuk kiegészíteni.

 

(17.40)

 

Ezt ma délután adtuk be. Ennek lényege az, hogy a javaslat 33. §-a a következők szerint módosul: a "kiemelkedő" rész elmarad és úgy kezdődik, hogy "egyes jelentős történeti és kulturális értékű, illetve veszélyeztetett helyzetű műemlékek és műemlékegyüttesek fokozott védelmét biztosítani kell". Kimarad az "ennek érdekében", helyette "ezek közül, az e törvény mellékletében egyidejűleg meghatározott műemléket", és ez folytatódik tovább.

Ezt azzal kívánom röviden indokolni, hogy a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti megállapodás, továbbá az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi törvény 5-7. §-a kimondja, hogy az egyház kulturális öröksége, ezen belül az egyházi levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban és más gyűjteményekben őrzött értékek és dokumentumok a magyar kulturális örökség egészének fontos részét képezik, ennek megőrzésében, felújításában és gyarapításában, valamint közhasználatának biztosításában, ha az egyház és a magyar állam együttműködik, a költségvetés azokat az államiakhoz hasonló támogatásban részesíti. Mindenképpen szükségesnek tartjuk ennek a kapcsolt módosító javaslatnak az előterjesztő részéről történő megfontolását.

Végezetül nagyon röviden a 41. § (1) bekezdésének módosító javaslatára hívom fel az előterjesztő figyelmét. Ugyanis gondot okoz a védetté nyilvánított műemlékek, kulturális javak fenntartási kötelezettségében, hogy a törvényjavaslat alapján a hivatal a tulajdonosokra különböző, esetenként azok anyagi lehetőségeit messze meghaladó kötelezettségeket róhat, miközben kulturális örökségünk megóvásában az állami kötelezettségvállalás módozataira kevés hangsúly jut.

Erre is tisztelettel felhívom a figyelmüket, és elnézést kérek az idő túllépéséért. Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát, azaz a második szakaszát is lezárom.

Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az ajánlás 118-152. pontjaira vonatkozóan. Írásban előre jelentkezett Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP. Tessék!

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A vitának ebben a szakaszában olyan módosító indítványok mellett szeretnék érvelni, illetőleg ezekhez kívánok megjegyzéseket fűzni, amelyek bizonyos értelemben - legalábbis egy kivételével - alkotmányossági megfontolásokat tartalmaznak. Az egy kivétel mindjárt az első, a 125. pontban képviselőtársaimmal benyújtott módosító indítványunk, amely a 64. § (1) bekezdését, a hivatal kulturális örökségvédelmi feladatának felsorolásáról szóló részt egy g) ponttal kívánja kiegészíteni, amely a hatósági ellenőrzés körében egy monitoringrendszer kialakítását és működtetését írná elő a hivatal kötelezettségeként. Azt gondolom, hogy e mellett a javaslat mellett különösen sokáig nem kell érvelni, az, hogy a kulturális örökségvédelem a hivatal folyamatos ellenőrzése alatt álljon, és ehhez a hivatal a megfelelő intézményrendszert és hálózatot kiépítse, úgy gondolom, magától értetődő követelmény.

A törvényjavaslat 135. pontjában Balogh László és Lezsák Sándor képviselő urak azt a módosító indítványt nyújtották be, miszerint a védett kulturális örökség tulajdonosa a hivatal által elrendelt vagy engedélyezett munkálatokat nemcsak úgy köteles tűrni, hanem teljes körű kártalanítás mellett köteles tűrni, és én úgy gondolom, hogy ennek a módosító indítványnak alkotmányossági szempontból mindenképpen helye van.

Ha a védett kulturális örökség részéhez tartozó tárgy tulajdonosa ezt a tulajdonjogot jóhiszeműen és adott esetben még a védettség kinyilvánítása előtt szerezte, következésképpen a tulajdonában esett kárt vagy a tulajdona nem használhatósága révén őt ért kárt nem köteles viselni. A kulturális örökség mindannyiunk öröksége, a kulturális örökség védelme ezért mindannyiunk feladata, ennek megfelelően az ezzel kapcsolatos anyagi, pénzügyi források biztosítása, beleértve az esetleges kárt vagy elmaradt hasznot is, úgy érzem, a közpénzekből, vagyis magyarán: az állami költségvetésből biztosítandó.

Az ajánlás 140. pontja Kiss Gábor képviselő úr javaslatát, módosító indítványát tartalmazza, amely a 73. §-t egy új (2) bekezdéssel javasolja kiegészíteni, és itt a tárgy leírására vonatkozó adatok egy részét a személyes adatok védelme érdekében elkülönítetten javasolja tárolni, őrizni. Úgy gondolom, ez a javaslat is önmagáért beszél. Természetesen a kulturális örökség védelme megkövetelheti bizonyos adatok nyilvántartását, mindazonáltal a kulturális örökség védelme nem helyezheti hatályon kívül a személyes adatokhoz fűződő jogokat, ennek megfelelően tehát ezeket a jogokat nem célszerű - ha nem muszáj, és e javaslat értelmében nem muszáj - zárójelbe tenni, megsérteni.

Tehát a javaslat nem arról szól, hogy ezeket az adatokat ne tartsák nyilván, pusztán arról, hogy ezeket az adatokat úgy tartsák nyilván, hogy ahhoz csak a feltétlenül szükséges mértékben és az erre feltétlenül szükséges módon feljogosított személyek férhessenek hozzá.

Az ajánlás 148. pontjában ugyancsak Lezsák és Balogh képviselő urak tesznek indítványt arra - és én ezt az indítványt is elfogadni javaslom -, hogy az örökség elemeit megsemmisítő vagy megrongáló személy ne csak örökségvédelmi bírsággal, hanem minősített esetben szabadságvesztéssel is sújtható legyen. Úgy gondolom azonban, ahhoz, hogy ez a törvényi hely érvényessé válhassék, feltétlenül szükséges az, hogy a zárórendelkezések között sor kerüljön a büntető törvénykönyv módosítására is. Hiába fenyegeti a kulturális örökség védelméről szóló törvény szabadságvesztéssel azt, aki a kulturális örökség valamely elemét megsemmisíti vagy megrongálja, ha ezt a tényállást a büntető törvénykönyv nem rögzíti, és nem fenyegeti meghatározott időtől meghatározott időig terjedő szabadságvesztéssel sújthatni, akkor ebből bírói ítélet soha nem lesz.

Tehát azt javaslom, miközben támogatom Lezsák és Balogh képviselő urak indítványát, hogy egy csatlakozó módosító indítvánnyal a büntető törvénykönyv ilyen értelmű módosítására is tegyünk javaslatot a zárórendelkezések között.

Végezetül az ajánlás 152. pontjában képviselőtársaimmal a törvényjavaslat 88. §-át javasoljuk egy új c) ponttal kiegészíteni. Ez a javaslat összefügg az általam korábban már említett és az ajánlás 117. pontjában ismertetett módosító indítvánnyal, amely egy új 62. § beiktatásával tiltani rendelné az állam területére más országok által védetté nyilvánított és onnan kivinni megtiltott műtárgyak behozatalát, illetőleg lopott műtárgyak behozatalát.

Amennyiben az általunk javasolt 62. §-t a tisztelt Ház a törvényszöveg részévé nyilvánítja, úgy a 88. §-ba ezt a c) pontot be lehetne és be kellene iktatni, amely 88. § arról szól, hogy a törvény az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulási szerződés mely tárgyköreire, illetőleg mely, az Európai Közösségek jogszabályaival összhangban lévő rendelkezéseket alkot meg.

 

 

(17.50)

 

Ez esetben ugyanis a törvényjavaslat megvalósítaná az Európai Közösségek Tanácsa 93/7. számú irányelvét a tagállamok területéről jogellenesen elszállított kulturális javak visszaszolgáltatásáról. Azt gondolom, hogy minden törvényben, minden törvényjavaslatunkban hangsúlyozzuk és helyesen hangsúlyozzuk az európai jogharmonizáció igényét; itt egy olyan lehetőség van, amely fölött a javaslat benyújtója, úgy tűnik, elsiklott, de amely esetben a jogharmonizációnak egy újabb, megengedem, hogy nem sarkalatos, de mégiscsak meglévő feladatát lehetne letudni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szabó Zoltán képviselő úr támogatóan hívta föl a figyelmet az ajánlás 135. pontjában szereplő módosító javaslatunkra. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy mivel a kulturális bizottság támogatta a bizottsági ülésen ezt a javaslatot, azonban sem az előterjesztő, sem a többi bizottság nem támogatta, egy kapcsolt módosító indítvánnyal kísérleteztünk. Ez így hangzik: a védett kulturális örökség tulajdonosa, használója tűrni köteles a hivatal által elrendelt vagy engedélyezett munkálatokat, az emiatt felmerült és igazolt kiadásai megtérítése mellett. Még mindig van idő esetleg ezt a csatlakozó módosító javaslatot továbbgondolni.

Ugyancsak Szabó Zoltán képviselő úr hívta föl a figyelmet a 82. § (1) bekezdésének kiegészítésére. Itt is beadtunk egy kapcsolt módosító javaslatot, megelőlegezve Szabó képviselő úr gondolatait. Ez pedig így hangzik: minősített esetben a felelős személyt a büntető törvénykönyvben meghatározott időtartamú szabadságvesztéssel kell sújtani. Lehet, hogy nem tökéletes a megfogalmazás, de mindenképpen kérem az előterjesztőt, hogy fontolja meg, hiszen ma világszerte nagyon szervezettek és eszközeikben nem válogatósak a műkincsmaffiák. Bármilyen bírság kiszabása náluk csak az épp felderített esetek vesztesége, anélkül, hogy a szervezetben részt vevők szabadságát veszély fenyegetné. Mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a törvénybe befogalmazzuk ezt a szigorító mondatot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Nagy Gábor Tamás képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán ez az a része a törvényjavaslatnak, amely a garanciarendszert, az eljárási rendet meghatározza, ezért különös figyelmet érdemel. Több módosító javaslatot is adtam be, és engedjék meg, hogy röviden indokoljak ezek közül néhányat, illetve külön felhívjam a figyelmet ezeknek az értelmére.

Az ajánlás 120. pontjában szereplő módosító javaslatom arról szól, hogy nemcsak a műemlékeken, hanem a műemlékek közvetlen környezetében történő reklámok elhelyezéséhez is a hivatal engedélye legyen szükséges. Ezekre a reklámhordozókra ma a hivatal szakhatósági állásfoglalása alapján az egyébként eljáró építéshatóság adja ki az engedélyt. Mint tudjuk jól, a szakhatósági állásfoglalás egy sokkal gyengébb jogosítványa a Műemlékvédelmi Hivatalnak vagy majd az újonnan felállítandó egységes hivatalnak, mint az, amikor engedélyt tőle kell kérni. Úgy gondolom, talán egyetérthetünk abban, hogy nemcsak az lehet zavaró, ha egy műemlékre oda nem illő reklámfelületek kerülnek, hanem ha, mondjuk, egy műemlék közvetlen környezetébe, mondjuk, a Parlament Duna-parti látképe elé gigantposztereket helyeznének el, amelyeken különböző, nem tudom én, mobiltelefonokat hirdetnének, nyilvánvaló, hogy ez zavarólag hatna a Parlamentet fényképező turisták és a Parlament környékét vagy a látképét élvező látogatók számára. Ezért úgy gondolom, hogy nemcsak a műemlékeken elhelyezett reklámokra, hanem az azok közvetlen környezetében elhelyezett reklámokra is ki kellene terjeszteni ezt a megszorító rendelkezést.

Ugyanúgy a 121. pontban szereplő módosítást, módosító javaslatot - amelyet egyébként a bizottságok és az előterjesztő támogatott - szeretném egy mondattal azért megindokolni, hogy milyen jelenségről is van szó. A hivatal engedélye szükséges védett kulturális örökségi objektumok jellegét és megjelenését befolyásoló fényforrás elhelyezéséhez, illetve üzemeltetéséhez. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára többen látták már, hogy Budapest fényei közül milyen páratlan szépséggel ragyog most ki a Budavári Palota új megvilágításban, a Mátyás-templom, a Halászbástya s a többi. Ezek között hihetetlen zavarólag hat, amikor a Citadelláról villódzó fények és fénycsóvák lőnek fel az égre. Tudjuk jól, hogy maga a budai Vár látképe az, ami a világörökségi védettséget is annak idején már kiérdemelte. Ma, ha valaki ebben a csodálatos panorámát élvezni akarja, akarva-akaratlanul is olyan fénycsóvák működését kell hogy szemlélje, amelyek akár a Dunán elhelyezett diszkóhajókról, akár éjszakai mulatókról vagy, mint már említettem, a Citadella épületéről reflektorszerűen hasítanak az égbe, és bizony nagyon zavaró látványt jelentenek. Úgy gondolom, hogy ez is egy olyan figyelemfelhívó reklámtevékenység, amikor kifejezetten műemlékvédelmi, örökségvédelmi érdekek fűződnek ahhoz, hogy ilyenekhez engedélyt kelljen kérni, és amennyiben ez az engedély nem adható ki vagy az üzemeltető nem tudja ezt beszerezni, úgy ezeket le kelljen szerelni.

Csak megjegyzem zárójelben, hogy a budavári önkormányzat már egy ízben sikeresen pert nyert egy ilyen eljárásban, a Sánc utca sarkán lévő mulató fénycsóváját sikerült leszereltetnünk, amely egyébként az Uránia Csillagvizsgáló - ez egy picit eltér most a tárgytól - közvetlen közelében helyezkedett el, s csak erre hivatkozva hagyta jóvá a bíróság azt az indítványunkat, azt az előterjesztésünket, amely ennek a fénycsóvának a leszerelését kezdeményezte.

Szeretnék még további módosító javaslatokról beszélni. Az ajánlás 123. pontjában megfogalmazott módosító javaslatom szerint a hivatal a műemlékeken végzendő olyan építési munka esetében, amely egyébként engedélyköteles, művészettörténeti, építészettörténeti tudományos dokumentáció, illetve restaurátori tudományos dokumentáció elkészítését írhatja elő. Elképzelhető az is - miután az előterjesztő ezzel itt nem értett egyet, de ha jól tudom, nem tartalmilag nem értett vele egyet, hanem a jogszabály e helyen történő ismertetésével nem értett egyet -, hogy a végrehajtási szakaszok, szabályok között indokolt ennek külön megnevesítése. Én azonban azt gondolom, hogy miután ez nem ellentétes a törvény szellemével és az egész eddigi szövegeivel, tulajdonképpen akár itt is szerepelhet. Kérem, hogy ezt az előterjesztő fontolja meg, elképzelhető, hogy valamilyen módon ezzel még lehetne foglalkozni.

Végül van egy olyan pont, amely mindenképpen figyelmet érdemel. Az ajánlás 150. szakaszában a törvényjavaslat 83. §-ával kapcsolatosan egy kiegészítési szöveget javasoltunk. A törvényjavaslat 83. §-a azt mondja, hogy örökségvédelmi bírság kiszabásának nincs helye, ha ugyanazon cselekményért büntető- vagy szabálysértési eljárásban valakit - természetes személyt egyébként - jogerősen felelősségre vontak. Szeretném elmondani, hogy itt egy olyan kiskapu lehetőségét építjük be ebbe a törvénybe, ami semmiképpen sem kívánatos.

 

 

(18.00)

 

A szabálysértési eljárásban kiszabható bírság összege 100 ezer forint. Az építésrendészeti bírság összege ennél lényegesen magasabb, milliós, tízmilliós, sőt akár százmilliós értékű is lehet. Rendkívül szerencsétlen eljárási folyamat lenne, ha úgy próbálnánk ezt az egyébként létező jogelvet, miszerint egy cselekményért csak egy eljárásban lehet valakit felelősségre vonni, erre a törvényre alkalmazni, hogy ezt követően, mondjuk, egy fokozottan védett műemlék elpusztításáért kiszabható bírságolási eljárás során maga a kárt okozó legyen érdekelt abban, hogy minél előbb szabálysértési eljárást folytassanak le vele szemben, és a szabálysértési eljárás záródjon bírság kiszabásával, amelyet követően a több tízmilliós bírság kiszabásának - amely, mint tudjuk, már a károkozás mértékével is arányban állhat - már nincs helye.

Értettem a bizottsági vitában elhangzottakat, miszerint a jelen megfogalmazás jogtechnikai problémákat vet fel. Ezért bizottsági kapcsolódó módosító indítványként javaslom elfogadni, hogy a 83. § (1) bekezdésének c) pontja és a (2) bekezdése maradjon el ebből a törvényjavaslatból. Ugyanis ebben a helyzetben majd a bíróságok, illetve az eljáró hatóságok feladata lesz az, hogy a megfelelő építéshatósági szankciók az örökségvédelmi bírság kiszabását figyelembe vegyék a szabálysértési vagy büntetőeljárás lefolytatása során.

Csak jelezni szeretném, hogy ez a bírság ma egy olyan helyet nyit meg, amely kifejezetten fontos a műemlékek megjelenésével, a műemlékek elcsúfításával szemben, nevezetesen, a különböző graffitifeliratok és rongálások esetén, amelyek egyre jobban elszaporodnak a műemlékeken, nemcsak a helyreállított falakon, hanem kőrakásokon, különböző felületeken, s amelyek eltávolítása lényegesebb magasabb költségekbe kerül, mint amennyi büntetést lehet rendelni egy-egy szabálysértési eljáráson belül.

Úgy gondolom, ennek az örökségvédelmi bírságnak, amelynek a lehetőségét a törvény megteremti, olyan elrettentő erejűnek kell lennie, hogy tettenérés és bizonyítás esetén bizony nagyon komoly retorziókkal, nagyon komoly szankciókkal tartsa vissza azokat a pusztító kedvű, vandál graffitis "művészeket", akik az örömüket lelik abban, hogy a különböző nemzeti értékeinket ezzel a módszerrel csúfítsák el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Takács Imre képviselő úr, MSZP.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Azt hiszem, Nagy Gábor képviselőtársam nagyon lényeges kérdésről szólt, magyarul arról, hogy a műemlékek közelébe a különböző reklámok odavalók vagy nem oda valók.

Sasvári Szilárd képviselőtársammal, még az előző ciklusban, végigszenvedtük a reklámról szóló törvény különböző mellékutcáit. Megmondom őszintén, bűnbánóan - én is, meg azt hiszem, még nagyon sok képviselőtársam is mondhatja ezt, akik részt vettünk a reklámról szóló törvény kínjaiban -, hogy valóban a reklámról szóló törvénynél kellett volna erről az egész kérdésről intézkedni. A reklámról szóló törvény például kimondja azt, hogy az iskoláktól 200 méterre ilyen meg olyan reklám kitétele tilos. S legalább ennyire fontos lenne - azt hiszem, ezzel Sasvári Szilárd képviselőtársam is egyetért - a műemlékek és a különböző műkincsek körüli reklámkérdés tisztázása. Csak nem tudom, hogy ezt nekünk ebben a törvényben kellene-e szabályoznunk, és a Műemlékvédelmi Hivatalra rátaksálni olyan kérdéseket, amelyek a reklámszakemberek területére vonatkoznak, vagy pedig a reklámról szóló törvényt kellene módosítani.

Nagy Gábor képviselőtársammal teljesen egyetértek abban, hogy egy műemlék elcsúfítása, az értékeinek a rondítása különböző, nem odavaló reklámokkal, ennek a szankcionálása, enyhén szólva, nagyon fontos kérdés lenne. Meg kellene gondolnunk azt, hogy esetleg a reklámról szóló törvényben kellene erre kitérni, mert az a törvény kimond bizonyos tiltó rendelkezéseket, de nem a kulturális értékek témájában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kellene itt ítélkeznünk.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Horváth János képviselő úr, Fidesz.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ehhez néhány szót adnék hozzá. Igen, a kulturális értékeink reklámmal való elcsúfítása olyan méltatlan dolog, hogy a törvényhozó hatalmánál erősebb eszközöket is használni kellene, ha vannak ilyen erősebb eszközök. Azt tanácsolom, hogy találjunk ki ilyeneket. Valamiféle társadalmi megkülönböztetést, valami olyan hirdetést kellene közzétenni, vagy olyanokat kellene mondani, hogy aki pedig ilyen hirdetést tesz ilyen helyre, attól többet nem veszek Coca-Colát vagy valami mást. Szóval, ilyen társadalmi mozgalmat kezdeményezni vagy inspirálni a törvényhozásból, az Országházból, gondolom, ez nem álom - talán jó volna megkísérelni!

Ismétlem: a reklámnak megvan a helye, nagyon jó információt kommunikál, de rossz helyen olyan negatív információt kommunikál, és olyan károkat okoz a társadalom közérzetének, aminek elejét kell venni. Azt hiszem, erre van mód; a társadalom, amelyik ad önmagára, meg tudja ezt csinálni, meg tudja ezt tenni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Erkel Tibor képviselő úrnak adom meg a szót, MIÉP.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A harmadik szakaszban egyetlenegy ponthoz nyújtottunk be módosító indítványt, és ez szoros kapcsolatban áll a 75. pontban tárgyalt - felfedező, bejelentő - kérdéssel. Akárhányszor erre a paragrafusra, alkalmasint a 83. § (1) bekezdésére nézek, mindig a margitszigeti Madách-szobor letört két karja jut az eszembe, valamint lassan már az eszembe se jut, hogy hány ércszobrot, mellszobrot vittek el az ottani szoborsétányról.

Őszintén remélem, hogy az örökségvédelmi bírság bevezetése a megélhetési bűnözésnek, valamint az imént említett öncélú önkifejezésnek végre gátat szabhat. Ezt a célt szeretné erősíteni ez a módosító indítvány, amely az (1) bekezdés b) alpontját változtatná meg, ami úgy szól, hogy a bírság kiszabásának természetes személlyel szemben nincs helye, ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a befejezésétől tíz év eltelt. Ez a tíz év ebben a kategóriában mulatságosnak tűnik. Itt is emlékeztetnék az Unidroit-egyezmény szellemére, amely hasonló esetben, bár nem pontosan azonos esetben, 75 évet jelöl meg határidőként. Úgy gondoljuk, hogy ha Európa felé haladunk a csatlakozás tekintetében, akkor ez a tíz év megmosolyognivaló.

Itt mi 25 évet javasolunk, de elképzelhetőnek tartjuk - miután erre lehetőséget teremt az Unidroit is - ennél sokkal nagyobb elévülési idő kiszabását is. Úgy vélem, ez nem igényel túlságosan sok szót. Sok szót az igényel, ami miatt a bírság kiszabható, s ezért Horváth képviselő úrral tökéletesen egyetértek. Ezt a bölcsődében, az óvodában kell elkezdeni, tehát az Oktatási Minisztériumnak, példának okáért, óriási feladatai lesznek azon a téren, hogy erre a paragrafusra egyáltalán ne legyen a későbbiekben szükség.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mélyen egyetértünk Erkel Tibor képviselőtársunk előbb említett indoklásával és módosító javaslatával.

 

 

(18.10)

 

Hadd kérdezzem meg az államtitkár urat vagy a bizottság elnökét - mivel a kulturális bizottság támogatta ezt a módosító javaslatot, azonban az alkotmányügyi bizottság egyharmada sem támogatta, és az előterjesztő képviselője az egyik bizottság ülésén támogatta, a másikon pedig nem támogatta az indítványt -, hogy akkor most tulajdonképpen mi az igazság, és van-e esélye annak, hogy ez a szigorítás bekerüljön a törvényjavaslatba.

Várom a válaszát. Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Sasvári Szilárd képviselő úr.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A kérdésre a válasz nagyon egyszerű. Azért hangzott el eltérő válasz a két helyen, mert kénytelenek vagyunk lefoglalni a műemlék-felügyeletet, és a mi bizottságunk ülésén vettek részt a hivatal vezetői, de gyakorlatilag mindkét variáció elfogadható. Tehát akár az eredeti marad 10 évben, akár 25 évvé válik, mindkét megoldás elfogadható a kormányzat számára. Ezért van ez az eltérés, de azt gondolom, hogy ebben - ahogy a parlamenti szokások szólnak - rendet fog vágni az, amikor a kormány által támogatott sor megjelenik, és ebben a pillanatban tisztázni lehet ezt a kérdést.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Végül megadom a szót felszólalásra Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindössze öt módosító javaslatot, egy kapcsolt módosító javaslatot és egy "mezítlábas" javaslatot szeretnék röviden megfogalmazni, illetve megindokolni.

Az ajánlás 124. pontjában javasoltuk azt, hogy a hivatal a kulturális örökség védelme körében ellátja a védett kulturális örökség állapotát megfigyelő, ellenőrző és értékelő feladatokat. Véleményünk szerint ennek az új g) pontnak az idehelyezése későbbi vitákat, értelmezési zavarokat előzne meg.

Az ajánlás 131. pontjában a 68. § (1) bekezdésének kiegészítését javasoljuk, mégpedig a következő mondatrésszel: "az 53. §-ban szereplő támogatások és kedvezmények terhére rendelheti el". Miről is van szó? Nagyon röviden arról, hogy az 53. §-ban így fogalmaz az előterjesztő: "A védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosait kötelezettségeikre tekintettel a külön jogszabályban meghatározott támogatások és kedvezmények illetik meg." Úgy gondoljuk, hogy mindenképpen szükséges a törvényjavaslatba beilleszteni azt, hogy a külön jogszabályban meghatározott kedvezmények és támogatások terhére rendelheti el a hivatal a kulturális örökség védelme érdekében azokat, amelyeket aztán a 68. §-ban felsorol. Tehát mindenképpen szükségesnek látjuk azt, hogy egészüljön ki a hivatalnak az a felhatalmazása, ami a tulajdonosokat terhek vállalására kötelezi.

A 144. ajánlási pontban a 76. § (2) bekezdését javasoljuk kiegészíteni. Ezt nem támogatta sem az előterjesztő, de egyetlen bizottság sem. Én most megfontolásra javaslom az előterjesztőnek, és nem csak a jegyzőkönyv miatt fogalmazom meg azt a betoldást, amely így szól: az időpontját és módját indokolt esetben a tulajdonos úgy határozza meg, hogy a tulajdonost, a használót az ingatlan rendeltetésszerű használatában vagy méltánylást érdemlő életviszonyaiban ne zavarja, kárt ne okozzon, illetve költséget ne keletkeztessen.

Az ajánlás 145. pontjában szereplő módosító javaslatunk értelmében a 78. § az alábbiak szerint változna meg: "a tulajdonos élet-, illetve vagyonbiztonsága" és így tovább, tehát nem a hivatalról van szó. Ezt azért fogalmaztuk meg, mert egyébként elég sok ilyen jellegű felvetést kaptunk a törvényjavaslat ismerőitől, hogy alapvető tulajdonosi jogokat sértene, úgy véljük, ha a hivatal jogosítványa lenne a más tulajdonában álló műemlékek és védett régészeti lelőhelyek nagyközönség által történő látogatásának időpontját és módját meghatározni, vagy ezeket a látogatásokat az ő előzetes engedélyéhez kötni, korlátozni vagy megtiltani. Itt egyébként a módosító javaslattal kapcsolatban az érdekeltek is megszólaltak különféle véleményező levelekben, hozzászólásokban, ennek alapján fogalmaztuk meg ezt a módosító javaslatot.

A 146. ajánlási pontban a 79. § szövegét kívánjuk módosíttatni, megváltoztatni. Ebben a törvényjavaslat 79. §-a szinte az államosítással egyenértékű jogokat biztosítana az államhatalmat képviselő hivatal számára - fogalmazták meg jogászaink, illetve szakértőink. Ebben a formában ez a paragrafus alapvető tulajdonosi jogokat sértene, ezért javasoljuk a zárójelbe helyezett állami jogosítványok kihagyását az előterjesztésből. A tulajdonos sokféleképpen érdekeltté tehető az állammal történő együttműködés területén, ezt a felfogást kellene erősíteni a törvényben, nem pedig - véleményünk szerint - az államosítás szemléletét. Bár újólag emlékeztetem képviselőtársamat Sasvári elnök úr, képviselő úr logikai rendjére, amely új dimenzióba helyezte akár a hivatal működését, akár a törvényjavaslatot.

A 148. ajánlási pontban egy csatolt módosító javaslatunk van a magunk módosító javaslatával kapcsolatban. Itt tulajdonképpen arról van szó - emlékeztetem képviselőtársaimat -, hogy örökségvédelmi bírsággal, illetve minősített esetben szabadságvesztéssel kell sújtani azokat, akik a védetté nyilvánított kulturális örökség elemeit megsemmisítik, megrongálják.

Az elmúlt hetekben e törvényjavaslat belső, MDF-es vitájában nagyon sok rémtörténet jött elő. Például hat esztendeje egy benzinkutat építettek az ország egyik városának szélén, rendkívül sürgős volt az építkezés, és egy éjszaka eldózeroltak egy római kori épületet, és a bírság mindössze 30 ezer forint volt. Azt hiszem, valamennyi képviselőtársam tudna ennél még rémisztőbb történeteket is felsorolni.

A kapcsolt módosító javaslatunk annyiban módosul, hogy indokolt esetben műemlékek és védett régészeti lelőhelyek nagyközönség által történő... - bocsánat, ez most nem az, egy kicsit elszaladtam. (Sasvári Szilárd közbeszól.) Igen, igen, elszaladtam.

A kapcsolt módosító javaslatom a 148. ajánlási ponthoz kapcsolódik, ez pedig arról szól, hogy "indokolt esetben" mondatrésszel bővül a 78. §, és úgy véljük, hogy ezzel például az egyházak szertartásaihoz is kell igazodni a nyitvatartási időknek, és ezeknek a szertartásoknak az időpontja előre nagyon gyakran nem határozható meg. Éppen ezért a védett régészeti lelőhelyek nagyközönség által történő látogatásának időpontját és módját kívántuk pontosabban meghatározni, illetve ezt elősegíteni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita harmadik szakaszát is lezárom.

Megnyitom a részletes vita negyedik szakaszát az ajánlás 153-165. pontjaira vonatkozóan. Azt hiszem, itt írásban nem jelentkezett senki.

A monitoron Erkel Tibor képviselő úr nevét látom, MIÉP. Tessék, képviselő úr!

 

 

(18.20)

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetlen mondat a hozzászólásom csupán. A bevezetőben említettem, hogy a kulturális törvény 1. számú mellékletének s) pontja helyébe is javasoljuk figyelembe venni a 7. § érintett pontját a kulturális javakról, tekintettel arra, hogy ez annak természetszerűleg szó szerinti ismétlése. Tehát ha ott elfogadja - és itt biztató jelzéseket kaptam erre - a tisztelt előterjesztő és a parlament "a hangrögzített, továbbá" kiegészítést, akkor azt magától értetődően itt is be kell vezetni. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Weszelovszky Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kizárólag egyetlenegy ponthoz kívánok hozzászólni, a 163-ashoz. Végtelen nagy örömömre szolgál az, hogy ez a módosító javaslatom elfogadásra és szimpátiára talált; tulajdonképpen ez kárpótol azért, hogy néhány másik javaslatom nem nyerte meg az előterjesztő szimpátiáját. Ez nagyon lényeges javaslat, és tulajdonképpen jóváteszi azt a hibát, amit korábban a temetőkről szóló törvény elfogadásakor követtünk el.

Nevezetesen abban a törvényben összecsúszik két megközelítés: a kegyeleti és a műemléki-műemlékvédelmi megközelítés. Ez az összecsúszás a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény 3/E. pontjában volt, ami azt mondta ki, hogy: "Nemzeti sírkert, nemzeti panteon a műemléki védelem alatt álló vagy a Nemzeti Kegyeleti Bizottság által annak minősített temető, hősi temető, hősi temetési hely, továbbá temetési emlékhely, kegyeleti emlékhely, temetési helyek összessége." Az eleje a lényeges, ahol is nemzeti sírkert a műemléki védelem alatt álló "vagy" a Nemzeti Kegyeleti Bizottság által annak minősített temető - itt van ez a bizonyos összecsúszás. Amennyiben ennek a mondatnak az eleje kikerül, akkor a kérdés egyértelműen rendeződik, nevezetesen: nemzeti sírkert az, amit a Nemzeti Kegyeleti Bizottság annak minősít. Ez azt a lehetőségét zárja ki az eseményeknek, hogy esetleg összekeveredjen egy olyan sír, amely fölött, mondjuk, nem annyira szép síremlék van, de egy jeles személyiség nyugszik ott, és egy olyan sír, amelyiknek nagyon cirádás, gyönyörű szép a sírépítménye, míg az ott nyugvó halott nem olyan jeles személyiség.

Tehát jó, hogy ezt a javaslatot várhatóan elfogadja az előterjesztő és a parlament is, mert ezt a bizonyos kettősséget, a műemléki és a kegyeleti megközelítésnek az összecsúszását különíti el.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita e szakaszát is lezárom.

Megnyitom a részletes vita utolsó szakaszát az ajánlás 1. pontjáról. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy a preambulumnál emlékezzem meg a régésztársadalom nagy halottjáról, Bóna István akadémikusról, akinek itt tartom a kezemben véleményét, javaslatát, amelyet május 2-án fogalmazott meg; hat oldalon keresztül írta le az igenlő véleményét részleteiben is e törvényjavaslattal kapcsolatban.

Bóna akadémikus az Akadémia régészeti bizottságának elnöke volt egy teljes évtizeden át, és ezt követően nyolc évig az ásatási bizottság elnöke volt. Nemcsak ő, hanem mások is megszólaltak e törvényjavaslat vitájában. Külön köszönöm a Nemzeti Múzeumnak, az Akadémia régészeti bizottságának, az ásatási bizottságnak, a városi múzeumoknak azokat a módosító javaslatait, hozzászólásait, amelyeket kérésünkre küldtek el.

Engedjék meg, hogy nagyon röviden visszautaljak egy, a preambulum kapcsán az általános vitában megfogalmazott mondatomra, amelyre az SZDSZ részéről akkor eléggé korholó megjegyzéseket kaptam. A velencei chartáról van szó. Meggyőződésem, hogy ezzel a hivatallal, amelyik föláll - és már látni a vezető munkatársait, akik minden eddigi megnyilatkozásukkal érzékeltették ezt -, új korszak kezdődik ezen a területen is.

Végezetül hadd idézzem az egyik levelet, amelyet a törvényjavaslattal kapcsolatban kaptunk, ebből is egy kicsi részletet az idő kímélése miatt. Callmeyer Ferenc építész írja a zsámbéki templomrommal kapcsolatban: "A műemléki hatóság saját tervezésében spirállépcsőt ragasztott a romantika szép példáját képviselő romhoz. Ekkor botrány lett, elsősorban Melocco Miklós zsámbéki illetőségű szobrász, majd a polgárság kezdett tiltakozni. Később állagvédő vasbeton megerősítés került a középkori fal tetejére. UNESCO-küldöttség fedezte fel - nem adták meg a világörökség védelmét. Zsámbék kulturális téren Pest megyének kiemelt települése, a nyári zsámbéki szombatok túlmutatnak a falu határain, ámde ha eső van, minden fuccsba megy, noha itt áll ez a hatalmas épület; csak tetőt kell rá tenni, és azonnal használhatóvá válik. De a műemléki ortodoxia eddig még egy tető rátételét is megakadályozta, mert az elmélet, a velencei charta szerint a rom így szép, ahogy van; fenntartása eddig évi néhány milliót emésztett. Tehát a használat elsőrendű kérdés, és európai tapasztalatok szerint is az ottani nagyszámú műemléket csak a korszerű használat menti meg. Azonban nem szabad fanyalogni és a műemléki értékmegítélést szubjektív véleményekre alapítani. Szemléletváltozás nélkül ez a törvény is annyit fog érni, mint a mostani, vagyis semmit. Minden valószínűséggel talán a hivatalhoz közelebb állók és a modernebb szemléletűek szakszerűbb törvénymagyarázatot tudnának adni. Az említett elnökön, Cselovszki Zoltánon kívül mást nem tudnék megnevezni." - írja Callmeyer Ferenc, az építész.

Köszönöm a türelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét is lezárom.

Megkérdezem Várhegyi Attila államtitkár urat, hogy most vagy a későbbiekben kíván-e válaszolni.

 

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: A határozathozatalt megelőzően.




Felszólalások:   57-59   59-144   145-156      Ülésnap adatai