Készült: 2020.08.08.10:53:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

141. ülésnap (2000.05.22.),  221-275. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:57:24


Felszólalások:   177-221   221-275   275-289      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a vita e szakaszát és a részletes vita egészét is lezárom.

Megkérdezem Pálinkás József államtitkár urat, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván válaszolni. (Dr. Pálinkás József: A határozathozatalt megelőzően.) Később, a határozathozatalt megelőzően kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! A napirendi ajánlást ma délután kiegészítette az Országgyűlés, így most a napirendre vett előterjesztések általános vitájára kerül sor.

 

Soron következik a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitája. Juharos Róbert képviselő önálló indítványát T/2543. számon kapták kézhez. Megadom a szót a képviselő úrnak. Tessék!

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem a mondanivalómat rövidre fogni. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló önálló képviselői indítványt terjesztem a tisztelt Ház elé azzal, hogy előrebocsátom, hogy ez a javaslat egy restitúciós javaslat, hiszen azt a törvényi szöveget kívánja ismételten a törvény szövegévé tenni, amely szabályozás gyakorlatilag szó szerint 1990. december 30-i hatálybalépésétől számítva egészen 1998. január 1-jéig hatályos szövegként működött, és ez alapján járt el az azt alkalmazó Fővárosi Önkormányzat kétszintű rendszere.

Egy rövid történeti áttekintésbe azért szeretnék belebocsátkozni, hogy miért is van erre most szükség, miért is kell visszaállítani azt a törvényi szöveget, amely korábban hatályos volt. 1994-ben - mint ahogy ma már erre többször is utaltunk - az akkor kormányzó MSZP-SZDSZ-koalíció, egyoldalúan felrúgva az addigi konszenzusos alkotmányos jogszabályokat megalkotó törvényhozást, egyoldalúan, saját erejére támaszkodva és az ellenzék kivonulása mellett módosította az önkormányzati törvényt, az önkormányzati választójogot, és ehhez kapcsolódóan módosította a fővárosi szabályokat is, így nem utolsósorban megszüntette azt a fővárosi törvényt, amely gyakorlatilag az alap-infrastruktúrája volt a főváros fejlődésének, mint ahogy mindenkor az volt. Addig volt lendületes a Fővárosi Önkormányzat fejlődése, ameddig önálló törvényi szabályozás tárgya volt. 1994-ben mégis azért kellett ezt megszüntetni, hogy kétharmadossá téve az akkori törvényi szabályozást, Demszky Gábort és csapatát be lehessen betonozni kétharmaddal a Fővárosi Önkormányzatba.

Ehhez kapcsolódóan kimaradt egy nagyon fontos pont, ugyanis a kétharmados törvényekkel a forrásszabályozás kérdését le lehetett venni a napirendről, hiszen kétharmados biztonságot élvezett, de a helyi adókról szóló törvény véletlenül kimaradt - nyilvánvalóan az akkori törvényhozás figyelmetlensége okán - ebből a teljes invázióból, ezért ehhez a törvényhez csak később nyúltak hozzá, méghozzá 1997-ben, amikor átfogó szabályozás volt. Ekkor már nem volt meg a kétharmados konszenzus az MSZP és az SZDSZ között, ezért az akkori, 1997. évi CIX. törvényjavaslat, amelyet akkor benyújtott az MSZP-SZDSZ-kormány, nem is tartalmazta azt a módosítást, amelyet egy SZDSZ-es képviselő adott be akkor egyéni képviselői indítványként.

A jegyzőkönyvek tanúsága szerint az akkori kormány nem is támogatta azt a javaslatot, amely azt eredményezte, hogy a korábbi kerületi egyetértési jog helyett véleményezési jog került bele a törvény szövegébe. A jelenleg hatályos szabályozás ezért csak véleményezési jogot biztosít a kerületek számára, ez így szól: "A főváros esetében a helyi adók bevezetését, valamint az egyes adók bevezetésére jogosultak körét a Fővárosi Közgyűlés rendeletben, a kerületi képviselő-testületek véleménye kikérésével határozza meg." Ez a gyakorlatban azt jelenti - amit az utolsó esetben jelentett is -, hogy a kerületek közül egyetlenegy sem értett egyet azzal a főváros által benyújtott rendelettervezettel, amelyet a Fővárosi Közgyűlés tárgyalt, mégis elfogadta azt a Fővárosi Közgyűlés.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Ez az eset nagyon jól példázza azt, hogy a véleményezési jog önmagában egy dologra alkalmas: arra, hogy a kétszintű önkormányzati rendszerből az egyik szint, a fővárosi szint rendre visszaéljen azzal a jogosítvánnyal, amit ez a téves törvényjavaslat akkor tartalmazott.

Egyébként meg kell jegyeznem, hogy egyéb problémák is vannak ezzel a szabályozással, és igazából ez indokolja a törvénymódosítást. Az a helyzet, hogy alkotmányosan aggályos a jelenlegi törvényi szabályozás több ponton, de két ponton mindenképpen. Az egyik az, hogy az alkotmány tartalmazza az önkormányzati alapjogokat.

 

 

(20.00)

 

Ezek között szerepel az, hogy az önkormányzat alapjogként saját bevételre jogosult. A saját bevételek között a helyi adó az egyik alappillére az önkormányzati jogalanyiság gyakorlásának is.

Itt kétszintű önkormányzati rendszer van, és a kétszintű önkormányzati rendszerben egymás mellé rendelt, az alkotmány és az önkormányzati törvény alapján egymás mellé rendelt önkormányzatokról beszélünk, amelyek önálló önkormányzati entitással és jogalanyisággal rendelkeznek. Ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg, illetve terhelik őket, függetlenül attól, hogy az egyik fővárosi szint, a másik pedig a települési önkormányzat jogainak jogalanya, a kerületi szint. Tehát ez csak a hatásköri megoszlásban érvényesül, az adóztatás vonatkozásában viszont komoly problémákat vetett fel.

Hiszen mi történik akkor, ha azzal a jogosítvánnyal, amelyet a fővárosi szintnek '97-ben adott a tisztelt Ház, a főváros úgy él, hogy teljes mértékben elvonja a helyi adóztatás jogát. Jelen pillanatban ez történik, ugyanis ha az utolsó két hónapban elfogadott fővárosi önkormányzati rendeletek hatályba lépnének 2001. január 1-jétől - mint ahogy nyilvánvalóan nem fognak tudni, amennyiben ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül -, akkor százszázalékosan, tehát teljes mértékben elvonásra kerülne 23 önkormányzati jogalanyisággal rendelkező önkormányzattól az adóztatás joga - teljes mértékben. Tehát ilyen értelemben önkormányzati alapjog csorbulásához vezetne ez a helyzet, önkormányzati alapjog sérülne, hiszen az önkormányzat, amely saját bevételre jogosult, nem tudja gyakorolni ezen jogosítványát.

Amennyiben a jogalkotó célja ez lett volna akkor, feltehetően az lett volna a helyes megoldás, ha egyrészről kiküszöböli ezt a kétszintűséget, megszünteti az egyik önkormányzati szintet, vagy bármilyen más megoldást alkalmaz; illetve ha legalább a fővárosi törvényben, illetve az azt megszüntető önkormányzati törvény helyébe ilyen értelmű módosítást tesz, de ezt nem tette. Ilyen értelemben az alkotmányos visszásság ma megállapítható.

De van egy másik pont is, amely még nagyobb gubancot okoz a törvény értelmezőinek: ez pedig a jogforrási hierarchia rendezetlensége. Az az SZDSZ-es képviselőtársunk, aki annak idején benyújtotta ezt a helyi adóról szóló törvénymódosítást, biztos hogy nem vette figyelembe, hogy a kerületi önkormányzatok ugyanúgy jogosultak helyi rendelet alkotására, mint ahogy a Fővárosi Önkormányzat is. Ilyen módon azon adónemek vonatkozásában természetesen helyi adót állapítottak meg, és ezt rendeletben tették.

Mivel az akkori törvényi szabályozás nem érintette ezen rendeletek hatályát, így előállhat olyan felemás helyzet, amely azt eredményezi, hogy vannak fővárosi rendeletek, amelyek helyi adót állapítanak meg ugyanazon adónem tárgyában, és vannak kerületi rendeletek, amelyek szintén megállapítanak rendeleteket, és a rendeletek hatályát semmi sem érinti. Egyébként az a törvénymódosítás úgy rendelkezett, hogy azon rendeletek kapcsán, amelyekben helyi adót állapítanak meg a kerületi önkormányzatok részéről, ezek nem működtethető adók, de a hatályát ez sem rendezte.

Tehát mindenképpen legalább az lett volna szükséges, hogy az akkori jogalkotó azt mondja: hozzányúl az 1987. évi XI., a jogalkotásról szóló törvényhez, amely egyébként rendezi a jogforrási hierarchiát. Ezt nem tette meg, feltehetőleg azért, mert a ciklus végére az MSZP-SZDSZ-koalíciónak már elfogyott a kétharmados többsége, ez pedig kétharmados jogszabály volt. Legalább ezt kellett volna módosítani ahhoz, hogy ezt jogszerűen meg tudja tenni.

Ebből levezethető, hogy a jelenleg hatályban lévő törvényi szabályozás, amelyet ez a törvényjavaslat módosítani kíván, két pontban súlyosan sérti a Magyar Köztársaság alkotmányát, az önkormányzati törvényt és az egyéb vonatkozó jogszabályokat. Ennek alapján nyilván levezethető az is, hogy jogilag aggályos az a Fővárosi Önkormányzat által meghozott rendelet, amely erre hivatkozással került elfogadásra. Egyébként a hatályos jog alapján ezt is meg kell mondani.

Egy alkotmányossági kifogás egy súlyos alkotmányossági visszásság esetében sem oldja meg a jogalkotás feladatát. Ugyanis itt arról van szó, hogy számos alkotmánybírósági felülvizsgálati kérelmet adhatunk be, meg is tesszük ezt, de ez nem pótolja azt a jogszabályt, amelyet az Országgyűlésnek kell megalkotnia annak érdekében, hogy végre ismételten helyre legyen téve ez a kérdés. Ennyi lett volna a rövid indoklása.

Annyit még szeretnék elmondani, hogy a már bevezetett adókat nem érinti. Ennek a törvényjavaslatnak a hatálybalépése nyilván nem fogja érinteni ezeket az adókat, ez elsősorban az iparűzési adóra mint a legjelentősebb fővárosi, helyi adótételre vonatkozik. Tehát ezt ilyen értelemben nem érinti, nem borítja meg a főváros jelenlegi finanszírozását. Nyilván azokat az adónemeket érinti, amelyek még nem kerültek bevezetésre, illetve amelyeket 2000-ben fogadna el a fővárosi vagy a kerületi önkormányzat, és amelyek nyilván csak 2000. január 1-jétől léphetnek hatályba, hiszen új adónemet bevezetni csak ilyen módon lehet.

Ilyen értelemben a javaslatnak nincsen visszamenőleges hatálya, mint ahogy erre már egypáran próbáltak célozni a bizottsági vitában. Ennek a törvénynek egyértelműen jövőbeni hatálya van, hiszen adót megállapítani csak 2001. január 1-jétől lehet, legalábbis olyan adót, amely újabb terhet jelent az önkormányzat számára. Ilyen értelemben ez a kérdés rendezett.

Annyit azért szeretnék elmondani, hogy bár ellenzéki kritikát kapott ez a javaslat, nem is értettem, miért - a szövege is kapott kritikát, hiszen ez korábban működő szöveg volt, az alkotmányosságát bizonyító szöveg, ellentétben a mostanival -, ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy a Külső Kerületek Szövetsége üdvözölte ezt a javaslatot, számos MSZP-s polgármesterről tudok, akik kiálltak emellett a javaslat mellett, illetve hasonló javaslatok elfogadásának a szükségszerűségét hangoztatták több nyilvános fórumon.

Azt gondolom, a fővárosi kerületi önkormányzatok egyértelműen csak a haszonélvezői lehetnek annak, ha ez a javaslat elfogadásra kerül.

Arra is szeretném még felhívni a figyelmet, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság kasszációs jogkörben megsemmisítené a jelenleg hatályos jogi szabályozást, anélkül hogy ehelyett az Országgyűlés más normát alkotott volna, ebben az esetben egészen biztos, hogy nagyon nagy gondot okozna a rendezetlen állapot a fővárosi helyi adóztatás terén, és ezért a felelősséget az Országgyűlés is viselné.

Ezen okoknál fogva mindenképpen szükséges a benyújtott javaslat mielőbbi elfogadása. Tisztelettel kérem a tisztelt Házat, hogy a fenti okok alapján támogassa a törvényjavaslatot.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőit, kíván-e valaki szólni. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kíván.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Jelzésre:) A gazdasági bizottság? (Jelzésre:) Mind a ketten a gazdasági bizottság részéről. Balla György úrnak adom meg a szót a többségi vélemény ismertetésére öt percben, utána a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor. Megadom a szót.

 

BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetősen rövid, de nagy jelentőségű törvénymódosítási javaslat fekszik előttünk, amely nem tesz mást, mint egy önkormányzati alapjog lényegesen demokratikusabb gyakorlását teszi lehetővé. Miről is van szó tulajdonképpen? Roppant egyszerűen arról, hogy a helyi adók vonatkozásában a fővárosnak nemcsak kikérnie kell a kerületi önkormányzatok véleményét, hanem bizony ezen jog gyakorlása közben a kerületi önkormányzatok többségének egyet kell értenie a főváros javaslatával.

Gondoljunk bele, mégis milyen furcsa a jelenlegi helyzet! Helyi adót úgy lehet kivetni a főváros vonatkozásában Csepelen, Kőbányán, hogy arról egészen más a véleménye az ott megválasztott kerületi polgármesternek, egészen más a véleménye az ott megválasztott kerületi képviselőknek, akiket egyébként ugyanazok a polgárok választottak meg, mint akár a Fővárosi Közgyűlést, akár Demszky Gábort. Feltételezhető, hogy mégiscsak jobban ismerik a helyi viszonyokat a kerületben, egy-egy ingatlan értékét jobban ismerik a kerületben, az ott lévő kisvállalkozók érdekeik jobban ismerik a kerületben, mint a fővárosban, hiszen ha bármi gond van, egy kisvállalkozó el tud jutni a kerületi polgármesterhez, el tud jutni a kerületi képviselőkhöz. De meglehetősen kicsi az esélye arra, hogy Demszky Gábor szobájába bejusson, és neki mondja el a problémáit.

A bizottságban ellenérvként mondta egy SZDSZ-es képviselőtársunk, hogy miért kellene demokratikusabb módon gondolkozni, hiszen például a költségvetési törvény elfogadásakor sem kérdezik meg a 3200 települést.

 

 

(20.10)

 

Nem a 3200 önkormányzat egyetértésével kell költségvetési törvényt hozni, ami persze csak részben van így, hiszen a Települési Önkormányzatok Szövetségét általában meg szokta kérdezni a kormány a költségvetésről, azok el is juttatják a véleményüket hozzá, de mégiscsak alapvetően másról van talán szó. Hiszen a parlament egy törvényhozó testület, és ilyen értelemben az önkormányzatok számára is hozhat törvényt, ellentétben a fővárossal és a kerületekkel, ahol kifejezetten mellérendeltségi viszonynak kell lenni.

Éppen ez a kérdésfölvetés és ez az ellenvélemény mutatta meg azt, hogy úgy tűnik, az SZDSZ-nek más az álláspontja a főváros és a kerületek vonatkozásában. Ők azt szeretnék, ha lenne a magas főváros, amely eldönthetne minden fontos kérdést, és mellette lennének kerületek, ha már egyszer történelmileg így alakult, hogy kerületek is vannak a fővárosban. Mi ezt nem tartjuk helyes gondolkodásnak, mi azt gondoljuk, hogy az önkormányzati törvény világosan fogalmaz, egymásnak mellérendelt önkormányzatokról van szó. Az sem lenne természetesen helyes, szerencsés, ha a fővárosban a helyi adók vonatkozásában csak a kerületeknek lenne, mondjuk, szava, és a főváros nem tudna ebbe beleszólni, de a mostani helyzet mindenképpen szerencsétlennek tűnik.

Két technikai jellegű fölvetés is volt a bizottságban ellenzéki oldalról. Az egyik a hatályba léptetésről szólt, visszamenőleges hatályról, ami nyilvánvalóan tárgyi tévedésen alapul, hiszen a 2000-ben egyébként elfogadott rendeletek csak 2001-ben lépnek hatályba. A bizottságban elhangzott, hogy mi történik akkor, ha most hatályba lép ez a törvény, akkor a 2000-ben befizetett adókat vissza kell fizetni, vagy mégis hogy gondolják ezt az előterjesztők. Azért vagyok kénytelen azt mondani, hogy tárgyi tévedésen alapul a fölvetés, hiszen értelemszerűen csak a 2001-től beszedett adókra vonatkozhat ez a javaslat. Ezt egyébként törvény rögzíti.

A másik felvetés pedig a szóhasználatra vonatkozott, a javaslatban az szerepel, hogy a képviselő-testületek többségének kell támogatni ezt a javaslatot. A felvető az önkormányzatokat javasolta ehelyett. Nos, a helyi adók vonatkozásában a képviselő-testület és az önkormányzat teljesen ekvivalens fogalom, hiszen csak a képviselő-testület dönthet helyi adókról, polgármesternek, hivatalnak, jegyzőnek értelemszerűen nincsen ilyen jogosítványa. Arról nem is beszélve, hogy - mint ahogy hallhattuk - a korábbi törvényben egyébként ez a szóhasználat szerepelt egészen 1997-ig. Ha hét év alatt egyébként ez nem okozott problémát, akkor nagy valószínűséggel innentől kezdve sem fog.

Éppen ezért, ezeket a megfontolásokat figyelembe véve a gazdasági bizottság többsége természetesen támogatta a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: A gazdasági bizottságban kialakult kisebbségi véleményt Göndör István úr ismerteti.

Megadom a szót.

 

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm szépen Balla képviselő úrnak, hogy a kisebbségi vélemény jelentős részét volt szíves elmondani, de azt hiszem, az indokainkat azért hozzá kellene tenni ahhoz, hogy miért nem támogatjuk ezt az indítványt.

Legelőször kezdeném a szövegszerű javaslattal. Igen, tisztelt képviselőtársaim, nagyon szembetűnő példám: 1998-ig a hetente a magyar parlamentben azt jelentette, hogy minden héten. 1998 óta háromhetente jelenti a hetentét, ezért vagyunk bizalmatlanok ezzel a megfogalmazással, ami az 1. §-ban van, mert ez abban esetben akár jelentheti azt is, hogy egy adott pillanatban azt mondják, hogy nincs meg mindenhol a többség, tehát nem működik a fővárosban helyi adó.

De továbbmegyek, tessék megnézni: a 2. § - amiben több kifogásunk is van -, miután azt mondja, hogy a 2000. évben megalkotott közgyűlési rendeletekre is alkalmazni kell - akkor ezen kívül még mire? Tehát el van benne rejtve, lehet sejteni (Dr. Juharos Róbert közbeszól.), hogy ott van. Majd utána következik, kedves képviselőtársam, a következő mondat, tehát egy paragrafuson belül is ellentmondásban van önmagával a javaslat. Tehát egyszerűen jogalkotás szempontjából is erősen kifogásolható, mert akkor egyértelműen azt kell mondani, hogy a 2000. évben megalkotott törvényekre vagy rendeletekre vonatkozik, vagy a 2000. évben bevezetésre tervezettre. De az, hogy a 2000. évben is, magában rejti azt, hogy a korábbiakra is igaz lehet. Tehát azt gondolom, megáll az a kifogásunk, hogy bizony pongyola és nem szakszerű a megfogalmazás.

Azzal a kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselők is egyetértettek, hogy a fővárosban összhangot kell teremteni a kerületek és a főváros között, és nem jó, ha lényeges különbség van a fővárosi rendelet és a kerületi rendeletek között. De itt erősen vélelmezhető, hogy konfliktus van egyes kerületek és a főváros között az adók megosztása kérdésében, és így ahelyett, hogy az alkotmányossági kifogásokat - amelyeket az előterjesztő képviselő úr megfogalmazott - valóban megtették volna, utólag egy rendeletalkotással megpróbálnak kormánypárti többséggel élve beleszólni a főváros ügyeibe. Tessék elgondolni, mi történik akkor, ha ebben az országban ez válik általános magatartássá, hogy amikor valahol valakinek valami nem tetszik, abban a pillanatban hoz egy utólagos törvénymódosítást, amellyel kötelezhet bárkit arra, hogy a korábbi döntéseit azonnal megváltoztassa. Képviselőtársaim, az Alkotmánybíróságnak az a szerepe, ha kimondja, hogy alkotmányellenes, felfüggeszti, hatályon kívül helyezi, akkor ezt meg lehet tenni, és ezt ott kell megtenni a Fővárosi Közgyűlésben, ott kell a képviselő-testületnek új rendeletet alkotni, nem pedig nekünk kell ebbe ilyen körülmények között belebeszélni.

Az a meggyőződésünk, itt nem történik más, mint hogy a kormánypárti többség és a fővárosi többség közötti konfliktust megpróbálják egy törvénnyel valamilyen formában megváltoztatni, ezért mi általános vitára sem tartottuk alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Fazekas Sándor úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat a főváros esetében a helyi adók bevezetésével kapcsolatban teszi szükségessé egy új szabályozás alkotását, erre tesz javaslatot. A helyi adók bevezetése a jelenlegi szabályozás szerint a Fővárosi Közgyűlés hatásköre. A kerületek véleményét kikéri a Közgyűlés, a főváros, de ez nem kötelező. Nyugodtan azt is lehet mondani, hogy figyelmen kívül tudja hagyni ezeket a kerületi véleményeket, saját belátása szerint dönthet.

Ahogy már korábbi hozzászólásokban elhangzott, 1997-ben került módosításra az az alapkonstrukció, amelynek a lényege az volt, hogy a kerületek egyetértési joggal, amely gyakorlatilag a vétójog megfelelője, bírtak ezekkel a helyiadó-bevezetésekkel kapcsolatban. Jól tudjuk, hogy többfajta helyi adó van a jelenleg hatályos önkormányzati szabályozásban. Az, hogy emögött milyen politikai elképzelések húzódtak meg, szintén elhangzott a korábbiak során. Egyébként, mint önkormányzati területen hosszú évek óta dolgozó tisztviselő, el tudom mondani, hogy egyedülálló ez a szabályozás, ami jelenleg hatályban van, hiszen fogalmilag is az önkormányzatisággal ütköző konstrukció az, hogy egy önkormányzat területére más önkormányzat döntése alapján lehessen adót kivetni és beszedni ennek az alaprendeletnek az alapján.

Tehát mindenképpen aggályos a jelenlegi szabályozás. Hogy ez konfliktusokat jelent és ez a törvényhozás elé kerül - utalva a gazdasági bizottsági kisebbségi véleményre -, egyáltalán nem meglepő. Nem ez az egyetlen eset, amikor valamely társadalmi, önkormányzati szinten vagy más vonatkozásban jelentkező konfliktussal a törvényhozás is kénytelen vagy akár köteles is foglalkozni.

Nyilvánvaló, hogy a jogrendszerben rejlő feszültségek feloldása is a törvényhozás feladatai közé tartozik. Ugyanis nem lehet kérdéses, hogy a főváros és a huszonhárom kerület egyenjogú vagy egyenjogúaknak kellene lenniük, jogilag mindenképpen. Ebből az egyenjogúságból fakad az, hogy mint önkormányzati alapjoggal a saját vagyonnal, a saját bevételekkel való gazdálkodás joga is megilleti a kerületeket, míg jelenleg - ahogy már említették többen is, és ahogy én is említettem - a Fővárosi Önkormányzat van egy egyedülálló erőpozícióban. Ez abban nyilvánul meg, hogy gyakorlatilag a kerület a kerület lakosainak ellenére is ki tud vetni helyi adót, akkor is, ha a kerület nem akar adóztatni. A kedvezmények adását is centralizálni lehet ebben a vonatkozásban, hiszen az adók nemcsak bevételi forrást jelentenek az önkormányzatok számára, hanem a helyi források felhasználásának a lehetőségét, a kedvezményeket, a kedvezmények megadását, egyfajta adópolitikát, ami a településpolitika integráns része.

 

(20.20)

 

Az adó szabályozórendszerén keresztül megvan a lehetőség a vállalkozások támogatására a szociális helyzet figyelembevételével, a települési prioritások támogatására, hogy egy példát kiemeljek, az idegenforgalmi adón keresztül a turizmus támogatására vagy kevésbé támogatására és így tovább. Ez még egy adott település területén belül is rendkívül sokszínű helyzetet idézhet elő, a különféle társadalmi rétegek vonatkozásairól nem is beszélve.

Tehát azt hiszem, mindenképpen célszerű az, hogy a helyi önkormányzat ezekben a kérdésekben döntő szerepkörbe kerülhessen, a gazdaságfejlesztés, az adópolitika, a kedvezmények helyi igényeknek megfelelő összeállítása területén, a helyi adórendelet megalkotása területén a helyi lakosság közvetett beleszólási lehetőségét állítja vissza az előttünk lévő tervezet.

Tisztelt Országgyűlés! Ami a gazdasági bizottság kisebbségi véleményében elhangzott, hogy a normaszöveg nem lenne egyértelmű, azt hiszem, a normaszöveg nyelvtani és logikai értelemben is teljesen egyértelmű és jól meghatározott. A megcélozni kívánt szabályozás visszaadja a kerületeknek azt a lehetőséget, amellyel korábban hét éven keresztül bírtak, és amely hasonló helyzetbe hozza őket - nem jobb helyzetbe, de hasonló helyzetbe -, mint az ország többi több mint 3100 önkormányzatát, azt hiszem, olyan dolog, amit felvállalni nem aktuálpolitikai megfontolások alapján kell és szükséges, hanem az egész szabályozás elvi összhangjaira való tekintettel. Azt hiszem, az egész önkormányzati szabályozásra való tekintettel is ez mindenképpen célszerű és szükséges. Minderre tekintettel a frakciónk a javaslatot támogatja.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy rövid, de figyelemre méltó és nagy jelentőségű törvényjavaslatot tartunk a kezünkben. Tartalma, mint az előterjesztő maga is jelezte, egy korábbi állapot visszaállítása. Azt állította, hogy egy alkotmánysértő helyzetet kíván megszüntetni, azt a szerinte alkotmánysértő helyzetet, hogy a jelenlegi helyzet korlátozza a kerületi önkormányzatok bizonyos alapjogát, nevezetesen, hogy maguk vessenek ki adót. Ugye, jól értettem az előterjesztő álláspontját. (Dr. Juharos Róbert igent int.) Nos, úgy tudom, hogy bizonyos adófajtákat a budapesti kerületek egy része kivet, másik része meg nem veti ki, tehát bizonyos adókivetési szabadsága a budapesti kerületeknek kétségtelenül van.

Az a javaslat, amelyet az előterjesztő, Juharos képviselő úr benyújtott, ezzel szemben egy olyan fordított állapotot idézne elő, amely megszünteti a Fővárosi Önkormányzat adókivetési jogát. Hogyne, hiszen a javaslat szerint a Fővárosi Önkormányzatnak nincs adókivetési joga, hanem ezt az adókivetési jogát a Fővárosi Önkormányzatnak áthelyezi a kerületek többségéhez. Jelenleg Magyarországon az Országgyűlés többsége megállapíthat adót, és ezt a jogot senki nem vonhatja el az Országgyűlés többségétől, ezzel szemben a Fővárosi Önkormányzat többsége, amennyiben az Országgyűlés elfogadja Juharos képviselő úr javaslatát, ezentúl nem vethet ki adót, hanem ez a döntés átkerül a kerületi önkormányzatok többségéhez. Ez van ide leírva. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem ez van!) Én elolvastam, és ezt olvastam ki belőle. Majd nyilván az előterjesztő el fogja mondani, hogy miért értem félre, amennyiben félreértem.

Az, hogy a kerületi önkormányzatok többségének egyetértésével, ez azt jelenti, hogy ha nincs meg a kerületi önkormányzatok többségének egyetértése, akkor nem teheti, a magyar nyelvben ez ezt jelenti. Ugyanúgy, mint ahogy a köztársasági elnököt ugyan a Kisgazdapárt jelölte, de ha a Fidesz egyetértését nem kapta volna meg, akkor nem jelölhetett volna az önök koalíciós megállapodása szerint. Az önök koalíciós megállapodása az önök belügye, ezzel szemben egy törvényszöveg nem az önök belügye.

Azt gondolom tehát, hogy ez a javaslat - amely azzal érvel, hogy a hatályos állapot a kerületi önkormányzatok önkormányzati alapjogait korlátozza - olyan megoldást keres a helyzetre, amely a Fővárosi Önkormányzat önkormányzati alapjogát kívánja korlátozni. Azt gondolom tehát, hogy ez a javaslat jogilag, jogalkotásilag legalábbis erősen problematikus.

Azt állította a Fidesz vezérszónoka, Fazekas képviselő úr, hogy jelenleg nincs helyre téve a helyzet, majd most helyre teszik. Szerintem nem helyre teszik, hanem megint kibillentik a helyéből a szabályozást, és egy új, abszurd helyzetet hoznak létre, amikor az ország legnagyobb önkormányzatától, a főváros önkormányzatától veszik el az egyik önkormányzati alapjogot.

Azt állítja Fazekas képviselő úr, hogy a jelenlegi szabályozás egyedülálló azzal, hogy a kerületek felett vannak a fővárosnak bizonyos jogai. Azt gondolom, hogy ez valóban egyedülálló szabályozás, amely abból az egyedülálló helyzetből adódik, hogy a főváros területén kétszintű önkormányzatiság működik. Ugyanazok a polgárok egyszerre polgárai a kerületi önkormányzatoknak és a Fővárosi Önkormányzatnak is. Igaz? Gondolom, ebben egyetértünk, hogy ez a sajátos helyzet van.

Ez a sajátos helyzet mindenféle bonyodalmakat von maga után. Itt a törvényhozásnak két lehetősége van. Az egyik, hogy tudomásul veszi ezt a helyzetet, amely a főváros meg a kerületek létezéséből adódik, és akkor, mint ahogy ez az elmúlt tíz évben történt, megosztja a hatásköröket a két szint között. A másik lehetőség nyilvánvalóan a kétszintűség megszüntetése volna. Ennek két útja lenne: vagy az, hogy megszüntetjük a fővárost, mint olyat, és azt mondjuk, hogy itt 23, egymástól független városka létezik. Ez az egyik lehetőség, ha valaki úgy gondolja, hogy racionális út, tegyen rá javaslatot, majd meglátjuk, hogy ezt elfogadják-e. A másik lehetőség a kerületek megszüntetése. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez a racionális út, akkor először gondolja végig, hogy ki fogja megnyerni a következő fővárosi választást, mert, gondolom, ehhez igazítják majd döntésüket. Ha ezt jól eltalálta, akkor tehet egy ennek megfelelő javaslatot. Nyilván, ha úgy gondolják, hogy önök fogják megnyerni, javasolni fogják a kerületek megszüntetését, ha úgy gondolják, hogy nem biztos, akkor meg nem fogják javasolni.

A harmadik lehetőség, függetlenül attól, hogy milyen választási prognózisokkal él az ember, azt mondani, hogy bele kell törődni, hogy az 1,95 milliós Budapest helyzetéből adódóan ezt a kétszintű önkormányzatiságot tudomásul kell venni mint adottságot, ahogy ezt tíz éve tudomásul vettük, és senki sem merte eddig megkérdőjelezni, senkiben nem volt meg a politikai bátorság, hogy akár ebbe, akár abba az irányba ezt megkérdőjelezze. Ha viszont ez így van (Varga Mihály: De nincs így!), akkor nincs más út, mint hogy tudomásul kell venni azt, hogy annak a Fővárosi Önkormányzatnak, amelyet egy kétmilliós főváros választói választottak, az önkormányzati jogosultságait biztosítani kell és a maguk területén a kerületekét is biztosítani kell. Ez a helyzet.

Azt gondolom, hogy elvileg sem elfogadható egy olyan állapot, amikor annak a Fővárosi Önkormányzatnak, amely egy akkora költségvetéssel rendelkezik, amekkorával a Fővárosi Önkormányzat rendelkezik, meg legyen kötve a keze, minden lépése függővé legyen téve a fővárosi kerületek szándékaitól, döntéseitől. Nem lehet kizárni azt, hogy a Fővárosi Önkormányzat helyi adók kérdésében, kivetésében szuverén módon dönthessen.

Ezért azt gondolom, hogy most függetlenül politikumtól, függetlenül a kerületi, a Fővárosi Önkormányzat és a kormány pártszínétől, azt kell mondanunk, hogy nem véletlenül született ez a módosítás 1997-ben. Nem véletlen, és nem egyszerűen azért - teljesen téves ez az állítás -, mert elfogyott volna az Országgyűlésben az akkori koalíció kétharmados többsége. Nem fogyott el, 72 százalékról 71,5 százalékra mérséklődött az a többség annak idején, megvolt a kétharmados többség, természetesen az a koalíció sem működött teljesen harmonikusan, de a többség megvolt.

 

(20.30)

 

Azért született ez a döntés, mert ez szolgálta a főváros működőképességét.

Ezen a ponton meg is állhatnék, ha ez az előterjesztés, amit Juharos képviselő úrtól alkalmunk volt megismerni, egy minden előzmény nélküli javaslat lenne. Csakhogy nem erről van szó. Nem ez az első javaslata - a módosító javaslatokat is figyelembe véve - Juharos képviselő úrnak, és azt mondhatnám, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának, amely a főváros gazdálkodását, hogy úgy mondjam, körülhatárolja. Ellenkezőleg: ez a javaslat része egy sorozatnak. Emlékeztetnék a költségvetési módosító javaslatokra, és emlékeztetnék a Fidesz vezette kormánytöbbségnek a fővárossal kapcsolatos költségvetés- és adópolitikájára.

Amióta eldőlt, hogy nem Latorcai János, hanem Demszky Gábor nyerte meg a főpolgármester-választást, és amióta eldőlt, hogy a fővárosban a jelenlegi két ellenzéki párt kormányoz, azóta a Fidesz szisztematikus erőfeszítéseket tesz ennek a Fővárosi Önkormányzatnak, fővárosi többségnek a pénzügyi ellehetetlenítésére. Gondoljuk csak végig: ahogy a személyi jövedelemadó-megosztásnál korlátozták az önkormányzatot, és leginkább a Fővárosi Önkormányzat részesedését a személyi jövedelemadó-bevételéből, ahogy a fővárost következetesen kizárják a címzett és céltámogatásokból, ahogy a Pénzügyminisztérium - azt kell mondanom - szakmailag teljesen tarthatatlan indoklással elutasítja a fővárosban a BKV tarifaemelési javaslatait, ilyen értelemben felülről, a kormány oldalától igyekeznek pénzügyileg korlátozni, pénzügyileg behatárolni, pénzügyileg nyomorgatni a Fővárosi Önkormányzatot. A másik oldalon: a kerületek felől a forráselosztási csatában igyekeznek a szabad demokrata vezetésű Fővárosi Önkormányzatot ellehetetleníteni.

Ezek után mit tehet egy Fővárosi Önkormányzat ebben a helyzetben? A maga működőképességét, azoknak a tevékenységeknek a finanszírozását, amelyekért a Fővárosi Önkormányzat a választók bizalmából jelenleg felelős, a fővárosnak fenn kell tartani: a tömegközlekedést, a közműveket, az utakat, és ezek nagyon költséges mulatságok - ezt valamennyien tudjuk. Van neki oktatása, egészségügye, van neki mindene, egy hatalmas költségvetése van, az ország költségvetése után Magyarország legnagyobb önkormányzati költségvetése. Ugyanakkor a kormány minden oldalról igyekszik felülről és a kerületek oldaláról, alulról is - hogy úgy mondjam - harapófogóval is fogni. Ezek után mit próbál tenni? A legnépszerűtlenebb dologra szánja el magát: adókat próbál kivetni.

Itt a főváros vezetése egy nagyon népszerűtlen, azt kell mondanom, kockázatos akcióra szánja el magát, amikor adót vet ki. Megvívja ezt a politikai csatát a Fővárosi Közgyűlésben. Természetesen van neki egy többsége. Még az ottani kormánytöbbségen belül is kemény összeütközések vannak ebben az ügyben a főváros szabad demokrata pénzügyi vezetése és a szocialista frakció között, de végül is valamiben megegyeznek, és elfogadták a rendeletet arra, hogy kivetnek valamiféle adót, hogy működőképes maradjon a főváros. Akkor mit lehet csinálni? El kell venni a főváros helyiadó-kivetési jogát. Ez az, amit ez a törvényjavaslat szolgál. Hiszen benne van, hogy a már elfogadott fővárosi rendelet is megsemmisül, ha az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényjavaslatot. Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez így egy nem tisztességes, elfogadhatatlan javaslat.

Szeretném megjegyezni: elég sokszor hallottuk az elmúlt két évben - a szocialisták is, a szabad demokraták is, főleg a szocialisták, mert ők a nagyobbak -, hogy mintha nem vették volna tudomásul, hogy nem mi nyertük meg a '98-as választásokat; mintha nem tudna beletörődni a jelenlegi két ellenzéki párt, hogy elvesztette a '98-as választásokat. Ránk ez nem vonatkozik. Tudomásul vettük, és ehhez alkalmazkodunk - ez bizonyos -, de úgy látom, hogy a szocialisták is az ellenzékiséget tanulták az elmúlt két évben.

Úgy látom azonban, hogy a Fidesz pedig azt nem akarja tudomásul venni, hogy a '98-as önkormányzati választást a fővárosban a szocialista-szabad demokrata koalíció együttesen megnyerte. Erre a négy évre ők kapták meg azt a lehetőséget, hogy vállalják azt a kockázatot, hogy maguk döntenek az adóról. Ezt a kockázatvállalási lehetőséget akarja Juharos képviselő úr javaslata elvenni a jelenlegi fővárosi többségtől. Ez pedig nem helyes dolog. A felelős fővárosi kormányzás lehetőségét akarja elvenni a fővárosi többségtől. Azért gondolom, hogy ez - hogy mondjam, tisztelt előterjesztő képviselő úr -, függetlenül attól, hogy ez rövid távon mit jelent, mit jelent az adott politikai helyzetben, hosszú távon elvileg a magyar politikai rendszer szempontjából: helytelen dolog megakadályozni ilyen módon egy városházi többséget abban, hogy a maga felelős módján ellássa azokat a feladatokat, amelyeket ott rájuk, és nem önökre ruháztak a választók. Ezért azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat - így, ahogy van - nem helyes, nem elfogadható.

Végül szeretnék még egy megjegyzést tenni a visszamenőlegesség kérdéséhez is, amit a bizottsági ülésen megfogalmaztak, és Juharos úr is és a bizottsági többségi előadó is meg talán a Fidesz szónoka, Fazekas képviselő úr is azt mondta, hogy nem helytálló. Nekem pedig úgy tűnik, hogy két értelemben is helytálló; egyrészt egy szűkebb, szorosabb értelemben. Mit is ír ebben a 2. cikkelyben az előterjesztő? Azt állítja, hogy a 2000. évben megalkotott rendeletekre is alkalmazni kell, a Fővárosi Közgyűlés által a 2000. évben bevezetett adó csak akkor vezethető be. Az az adó, amiről 2000-ben döntöttek, 2001. január 1-jén lép hatályba. Ami 2001. január 1-jén lép hatályba, azt nem 2000-ben vezetik be; 2000-ben döntöttek róla, és 2001-től hatályos. Ez a fogalmazás tehát mindenképpen rossz. Ez több, mint megengedi azt az értelmezést, hogy ez egy 2000-ben bevezetett, tehát 2000. január 1-je és 2000. december 31-e között hatályba lépő adóra is vonatkozik. Ilyen értelemben tehát mindenképpen visszamenőlegességet mond a szöveg.

A - hogy mondjam - tágabb értelemben vett visszamenőlegességet pedig az tartalmazza, hogy a feltehetően júniusban elfogadandó törvénnyel utólag helyeznek hatályon kívül egy olyan fővárosi rendeletet, amelyet hónapokkal korábban a főváros már elfogadott. Hogy mondjam, tágabb értelemben ez is egy visszamenőleges szabályozás, hiszen az önkormányzatok azok között a jogi keretek között hozzák a maguk döntéseit, amely jogi kereteket a mindenkori Országgyűlés számukra létrehozott, amikor a Fővárosi Önkormányzat ezt a rendeletét hosszú vajúdás és belső csaták után meghozta, akkor az akkori jogi szabályozással ez a rendelet összhangban volt.

Gondolom, egyetért velem Juharos képviselő úr, hogy a főváros helyesen járt el, amikor nem november 14-én alkotta meg ezt a rendeletét. Ez a legkésőbbi időpont, amikor az államháztartási törvény szerint még megalkothatta volna - november közepéig kell elfogadni adótörvényeket, gondolom, rendeletet is -, hanem ezt meghozta hónapokkal korábban, háromnegyed évvel korábban, hogy a polgárok felkészülhessenek erre a dologra. És akkor fogja magát a kormánytöbbség, és élve azzal a lehetőséggel, hogy van idő, gyorsan hoz egy olyan törvényt, amely utólag hatályon kívül helyezi a már meghozott törvényt. Azt hiszem, hogy a korrekt mód - ha egyáltalán korrektségről lehet beszélni - az volna, ha ez csak a jövőre és a még meg nem hozott rendeletekre vonatkozna, és a már meghozott rendeletre pedig nem vonatkozna, ha Juharos képviselő úrnak eszébe jutna, hogy minimális korrektséggel járjon el. Ebben az értelemben a visszamenőlegesség vádja szerintem megalapozott. Ez is indokolja azt, hogy az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot ne fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Balla György úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

 

(20.40)

 

 

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elsősorban Göndör István képviselő úr mondandójához lenne hozzáfűznivalóm. Biztos vissza fog érkezni a terembe, akkor majd a társai elmondják neki, amit mondtam.

A hozzászólásában két olyan elem is volt, amire, azt hiszem, mindenképpen célszerű reagálni. Az egyik, amikor az aktuálpolitikát emlegette. Javaslom, hogy ragaszkodjunk a tényekhez. Volt egy törvény, ami 1990-től 1997-ig működött. Akkor egyébként az akkori kormány nem támogatása mellett - az akkori kormány tehát ellenezte -, SZDSZ-es képviselői indítványra fogadta el az akkori kormánytöbbség. Most pedig nem történik más, mint az, hogy visszaáll a rend. Egy olyan rend, ami lényegesen demokratikusabb elvet gyakorol egy önkormányzati alapjog vonatkozásában, mint a hatályos törvény. Azt hiszem tehát, hogy aktuálpolitikáról lehet beszélni - 1997-ben, de nem most.

A másik - és ez szintén egy nagyon komoly, gondolkodásbeli különbség -: azt állította Göndör képviselő úr, hogy a mostani kormány, a kormánytöbbség beleszól a főváros dolgába. Mi nem ezt tesszük! Mi azt tesszük, hogy egyenlő rangot adunk a fővárosnak és a kerületeknek, úgy, ahogy ezt egyébként az önkormányzati törvény rögzíti. A mi megítélésünk szerint nem a főváros dolga a helyi adó kivetése, hanem a főváros lehetősége a kerületekkel egyetértésben.

Kénytelen vagyok reagálni Bauer képviselő úr hozzászólásának egy részére is. Ő ugyan azt állította, hogy ismeri a javaslatot - ami az anyag terjedelméből adódóan nem egy komoly feladat elolvasni, ezt most is meg lehetett tenni -, ehhez képest meglepő, hogy azt állította a képviselő úr, hogy innentől kezdve a kerületek vetik ki a helyi adókat, a kerületek gyakorolják az adókivetést.

Nem erről szól a javaslat. Továbbra is a főváros teszi ezt meg, csak éppen a kerületeknek megvan az a lehetőségük, hogy egyetértési jogot gyakoroljanak. Erről szól ez a rendelet. (Bauer Tamás közbeszól.) Ha a képviselő úr ismeri, akkor rendben van, csak rosszul értelmezi. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ehhez képest egyébként 20 percig beszélt, és nem tett más, mint a kormánytöbbséget támadta továbbra is olyan indokokkal (Az elnök ismét csenget.), amelyek egyébként nem állnak fönn.

Bocsánat, elnök úr.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Juharos Róbert úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bauer képviselőtársamnak szeretnék én is röviden reflektálni, mert ez idáig alapos embernek ismertem; feltehetően most a törvényjavaslat terjedelme volt az, ami összezavarta.

Ugyanis azt állítja, hogy ez elveszi a helyi adóztatás jogát a fővárosi önkormányzattól. Ha pontosan elolvasná a törvény szövegét, abban benne van, hogy a Fővárosi Közgyűlés rendeletben határozza meg, és a Fővárosi Közgyűlés az, amelyik kiveti, tehát nem elveszi, hanem otthagyja, pontosan úgy, csak a véleményezési jog helyébe az egyetértés jogát helyezi; egyébként nem az összes kerületnek, mert az valóban működésképtelenséget eredményezne, hanem ahogy az '90-től '98-ig működött, a kerületek többségének egyetértési joga mellett biztosítja a Fővárosi Önkormányzatnak, hogy rendeletben vethessen ki helyi adót.

Szeretném még elmondani, hogy persze a kerületek szabadon vethetik ki a helyi adót azon adónemek vonatkozásában a törvény alapján, amelyeket a főváros még nem vont el. Csak itt az a probléma, hogy a legutolsó elfogadott fővárosi rendelet az utolsó helyi adónemet is elvonta a kerületektől. Tehát nem arról van szó, hogy valamilyen szinten megosztásra kerül a kivethető helyi adónemek bevezetése a főváros és a kerületi szint között. Nem erről van szó, hanem arról, hogy joggal való visszaéléssel a Fővárosi Önkormányzat a kivethető összes helyi adót elvonja.

Innentől kezdve a kerületi önkormányzatnak egy alapjoga olyan értelemben is sérül, hogy nem marad nála helyi adóztatási lehetőség. Tehát össze-vissza keverünk mindent. Arról a 6 milliárdról, amit címzett támogatás címen megkapott most a Fővárosi Önkormányzat, nem is érdemes beszélni, meg arról a 35 milliárdról sem, amit Demszky Gábornak nyilvánvalóan sikerült a kiéheztetés miatt metróépítés céljából felhalmoznia. Lehetne még ilyeneket mondani, mint ahogy azt is lehet mondani, hogy nem tisztességes ez a javaslat.

Nem tisztességes, kérem szépen az sem, amit önök '94-ben csináltak az önkormányzati törvény módosítása címén és a fővárosi törvény megszüntetése címén. Egyébként beismerték, hogy hibáztak, de önök nemcsak '94-ben hibáztak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem '97-ben is, amikor ezt a törvény elfogadták az akkori kormány nyilvánvaló szakmai álláspontja ellenében.

Röviden ennyiben szerettem volna összegezni a mondanivalómat. (Varga Mihály: Politikai döntés volt!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Én arról beszéltem, hogy elvonja a fővárostól a helyi adók kivetésének jogát. Talán Fazekas képviselő úr használta azt a szót - nem véletlenül -, hogy vétójogot ad a kerületek többségének.

Kénytelen vagyok ehhez a példához visszatérni: az, hogy a Fidesznek a köztársasági elnök jelölése ügyében vétójogot adott a koalíciós megállapodás, azt jelenti, hogy valójában - mint tudjuk - a kisgazdapárt csak azt jelölhette, aki a Fidesznek megfelelt, és ezt is tette.

Ugyanúgy, látszólag természetesen a főváros maga alkot rendeletet Juharos képviselő úr szövegében, ami valóban megfelel a '90 és '97 közötti szövegnek, de csak olyan rendeletet alkothat, amely a kerületek többségének megfelel. Ez azt jelenti, hogy a fővárosnak nincs módja arra, hogy olyan rendeletet alkosson, amilyet a Fővárosi Közgyűlés többsége helyesnek tart. Igaz? Ez ezt jelenti. (Dr. Juharos Róbert: Igaz! Így van!) Tehát megszűnik az a joga, ami ma van, hogy ő dönthet - tehát mégsem értettem félre. Nem egyszer, hanem élve azzal a lehetőséggel, hogy rövid törvényjavaslatról van szó, sokszor elolvastam a mai nap folyamán, készülve a felszólalásomra, ezt a szöveget, és az értelmezésem megfelel a törvényjavaslat szövegének.

Azt kifogásolta a kétpercesében Balla képviselő úr, hogy mi hoztuk be a politikát ebbe a vitába. Nem! Azzal kezdte az előterjesztő, hogy Demszky Gábor... - és ezzel folytatta valamennyi felszólaló. Nyilvánvaló, hogy - nem először a magyar parlament történetében - itt is egy lex Demszkyről van szó.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Takács Imre úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Vidéki képviselőként nagyon odafigyelve: egy-két dolog fáj. Az egyik az, hogy amikor a politikában kilátszik a lóláb, akkor kár ez ellen ágálni.

Amikor nap mint nap - a két perc miatt nincs időm arra, hogy felsoroljam - lehet látni a kormány és a főváros ellentétét, ami Magyarország megítélését is - higgyék el, még egyszer mondom - zavarhatja az európai politikusok számára, akkor egy kicsit kellemetlen helyzetben vagyok az ország házában. Azt hiszem, hogy ha valaki közgazdász és magyar állampolgár, akkor alapvetően tudomásul kell venni azt, hogy a főváros működőképessége országos érdek. Ebből az alapvető tézisből kell kiindulni.

Ha a főváros működőképessége országos érdek, akkor egy ilyen jelentős fővárosnak elegendő bevételhez kell jutni - ez a másik; azt hiszem, ezen sem lehet vitatkozni - ahhoz, hogy a kiadásait és a működőképességét biztosítsa. Ha a főváros döntéseiben, a Fővárosi Közgyűlés döntéseiben sokszor részérdekeknek lehet majd alárendelve - mert azt hiszem, azt senki nem kifogásolja, ha ez a törvényjavaslat úgymond, csúnyán kifejezve magam, keresztülmegy az Országgyűlésen, akkor itt részérdekek is érvényre juthatnak -, akkor nem biztos, hogy az egész érdek érvényesül. És ha az egész érdek nem érvényesül, akkor a főváros működőképessége kerülhet bajba, és ez a működőképesség - még egyszer elmondom, amit mondtam az elején - az ország működőképességét is zavarhatja.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Balla György úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Mindenképpen föl kell hívnom a figyelmét Bauer képviselő úrnak arra, hogy a beszéde elején egyébként nem azt a kifejezést használta, amit a beszéde közben később. Kifejezetten arról beszélt, hogy a kerületek vetik ki a helyi adókat.

Elhiszem, képviselő úr, hogy a hosszú beszédje alatt meg is ismerte a javaslatot, mert a javaslat egészen rövid, meg lehetett tanulni közben is - a beszédje elején egészen másról beszélt.

Ha már ön említette ezt a példát, a köztársasági elnök példáját, az a véleményem, hogy ebből a megállapodásból nagyon jó javaslat született. Semmi másra nem teszünk most javaslatot, mint arra, hogy a főváros továbbra is megkapja azt a jogot, hogy helyi adót vethet ki - mert ez önkormányzati alapjog -, ugyanakkor a kerületeknek egyetértési joguk van, magyarul le kell ülni, meg kell beszélni, át kell gondolni, és olyan megállapodásra kell jutni, ami mindenkinek jó.

Még egyszer szeretném elmondani - bár ön is említette -, hogy a fővárosi kerületek képviselő-testületét, polgármestereit ugyanazok a polgárok választották, mint a Fővárosi Közgyűlést vagy Demszky Gábort.

 

 

(20.50)

 

Magyarul, én nem hiszem azt, ha korrekt emberek leülnek, tárgyalnak egy ilyen fontos önkormányzati alapjog tekintetében, mint a helyi adó kérdése, és képesek megállapodni, az a fővárosi lakosok számára, a budapestiek számára rossz döntés lenne. Mi semmi mást nem teszünk, azt készítjük elő ezzel a törvény-visszaállítással, hogy újra legyen mód és lehetőség az egyeztetésre, és ne kizárólagosságot kapjon a főváros. Meggyőződésem, hogy mivel az ilyen típusú javaslatokból, a megegyezés szándékából jó gondolatok szoktak születni, így ez lesz a főváros vonatkozásában is.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Nagy Gábor Tamás úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

 

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Először is szeretném elmondani, hogy most nemcsak mint Budapest 1. számú választókörzetének országgyűlési képviselője, hanem mint a főváros I. kerületének polgármestere is szeretnék véleményt mondani arról a törvényjavaslatról, amelyet most a tisztelt Ház tárgyal. És azért hangsúlyozom ezt, hogy mint kerületi polgármester fogom most elmondani a véleményemet, mert azokkal az érvekkel, amelyeket eddig az ellenzéktől hallottunk, nagyon sok ponton olyan csúsztatásokat tapasztalhattam, amelyeket azért alkalmasint helyre kell tenni.

Hogy kezdjük mindjárt az elején, azaz a végén, ahogy az előbb hallottuk, a kerületek a forrásmegosztási küzdelmekkor igyekszenek ellehetetleníteni a fővárost, mondja az ellenzéki képviselőtársam. Sajnos, a képviselő úr nincs tisztában azzal, hogy ma hogyan folyik a forrásmegosztás a fővárosban. Egyoldalú fővárosi diktátummal folyik, a kerületek bármilyen érvet, bármilyen adatot, bármilyen elgondolást próbálnak a Fővárosi Közgyűlés többségével elfogadtatni, ennek meghallgatására vajmi kevés az esély. Az a törvény, az a törvényjavaslat, amely most itt előttünk fekszik, valóban egyfajta korrekciót szeretne alkalmazni egy olyan helyzetben, ahol az egyik fél egyoldalú erőfölényben van, és ez jelesül a főváros.

A 2000. év fejleménye az, hogy az utolsó, a kerületekben még önállóan kivethető adónemet, az építményadót is elvonták a kerületek alapjogai közül, kivethető jogai közül. És ha már annyi politikumot emlegetett itt az ellenzék, akkor hadd emlegessek én is némi politikumot, visszatekintve az időben. 1995-ben az akkor még nemrégiben újraválasztott főpolgármesterrel készült egy interjú a Budapest Sun című angol nyelvű lapban. És ebben, talán a hazai pálya biztonságát kihasználva, a főpolgármester úr nem leplezte el szándékát és véleményét mindarról, ami korábban a fővárosban történt. A cikk bevezetője szerint, engedjék meg, hogy ezt most idézzem, így fogalmaznak:

"Több mint négy évvel a kommunista diktatúra bukását követő első szabad önkormányzati választások után Budapest nemrégiben újraválasztott főpolgármestere azt állítja, hogy a demokrácia elérte határait. A kerületi önkormányzatok és a polgármesterek gyakran gátolják politikai céljai megvalósításában. Emiatt lobbizott Demszky sikerrel egy olyan törvényhozásért, amely felhatalmaz arra, hogy végrehajtsa terveit, amelyek a legvitatottabbak azóta, hogy az utolsó szovjet katona is elhagyta Budapestet.

Kérdés: Ön főpolgármesterként majdnem négy évig állt harcban, mivel a kerületi önkormányzatok akadályozták politikai programjának megvalósításában. Még mindig bosszantja az, ahogyan a kerületi polgármesterek dolgoznak?

Válasz: Igen. Sok terv marad csupán álom emiatt az ostoba kerületi törvény miatt. De most könnyebb, hiszen a hivatalom és a Fővárosi Önkormányzat nagyobb hatáskört és több felügyeleti jogot szerzett. Most mi döntünk arról, hogy mennyi pénzt kapnak a kerületek évente a költségvetésből. Mi döntjük el, hogy bizonyos nagyobb beruházások, mint például víztisztítók, utak, hova kerüljenek. A mostani helyzet jobb a négy évvel ezelőttinél. De a kerületi önkormányzatok még mindig túl nagy függetlenséggel és autonómiával rendelkeznek."

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt lóg ki az a bizonyos lóláb, amit olyan sokat emlegettek eddig a vitában. Demszky Gábor célja egyértelmű: a kerületi önkormányzatok helyett kerületi elöljáróságokat szeretne a fővárosban, ahogy azonban ezt szintén az ellenzéki érvelés során hallhattuk, ennek alkotmányos eszközei nem állnak rendelkezésre. Ennélfogva pénzügyi és gazdasági eszközökkel óhajtja céljait elérni, és ehhez az kell, hogy a ma még a kerületekben önállóan kivethető utolsó adónemet is a fővárosi forrásmegosztás részévé tegye. Hadd legyek megint kicsit hazabeszélő, és hadd mondjak egy példát arról, hogy ez a bizonyos fővárosi forrásmegosztás hogyan működik például az idegenforgalmi adó vonatkozásában.

Talán nem kell arról túl sokat vitatkoznunk vagy túl sokat érvelnem amellett, hogy az I. kerület, a Budai Vár a világörökség része, elég jelentős idegenforgalmi vonzerőt, elég jelentős idegenforgalmi látványosságot jelent. Ez nemcsak az ország kirakata, nemcsak a főváros kirakata, hanem a sok turistának az ellátásával egyben egy beruházásigényes felelősséget is jelent. Mindeddig túl sokat a fővárostól nem kaptunk ezen feladatainknak az ellátására. De eddig, legalábbis a tavalyi évig valamifajta kompenzációt, valamifajta szorzót mégiscsak alkalmaztak a kerület sajátos adottságainak figyelembevételére. Ez azt jelentette, hogy a fővárosi idegenforgalmi adóbevételekből 1999-ben 80 millió forintot kapott az I. kerületi önkormányzat. 1999 után azonban ez a helyzet egy csapásra megváltozott, miután ma már a kerületi adottságokat a forrásmegosztásnál éppúgy nem veszik figyelembe, mint ahogy például most az építményadó esetében sem kívánják a továbbiakban figyelembe venni. Innentől kezdve valóban egy egységes Budapest álma lebeg a főpolgármester úr szeme előtt, azt azonban elfelejti, hogy ez a Budapest szociológiailag, településszerkezetileg mégsem olyan nagyon egységes.

Hogy befejezzem az előző példát, szeretném elmondani önöknek, hogy a forrásmegosztás általunk egyébként kritizált gyakorlatából mekkora összeget kap idegenforgalmi céljainak elérésére vagy kötelezettségeinek teljesítésére az I. kerületi önkormányzat: alig több mint 14 millió forintot. Ennyire vették figyelembe azokat a helyi adottságokat, amelyek egy-egy kerületnél bizony jelentkeznek. És amikor a forrásmegosztás vitája során ezt szóvá tettük - ma valóban nincs semmiféle érdemi beleszólási joga a kerületeknek abba, hogy a főpolgármester úr vezetésével milyen forrásmegosztást hagy jóvá a Fővárosi Közgyűlés -, érveinkre jószerével választ sem kaptunk. Ez valóban a demokrácia határait jelenti, úgy, ahogyan ezt Demszky Gábor ebben az 1995-ös nyilatkozatában már elmondta.

Elhangzott az is, hogy az alkotmányossági aggályokkal szemben nem léptek fel a kerületek. Sajnos, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének elmondója ebben a kérdésben nem tájékozódott; felléptek. Több kerület vezetője, és nálunk még a képviselő-testület is, felhatalmazott arra, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljunk, és beadványt adtunk be az Alkotmánybírósághoz ezen vitatott építményadó-kivetéssel kapcsolatban. Azonban tudjuk jól, hogy az alkotmánybírósági döntéshozatal sokszor lassú, sokszor nehézkes, egyelőre még nem is kaptunk reagálást az Alkotmánybíróságtól arra nézve, hogy mikor fogják tárgyalni, mikor fogják kitűzni ennek az ügynek a tárgyalását.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy az utolsó pillanatban érkezett ez a törvényjavaslat, hogy valóban olyan körülményeket még meg lehessen akadályozni, amelyek a kerületi önkormányzatok teljes anyagi ellehetetlenülését célozzák - a teljes anyagi ellehetetlenülését. Ugyanis, mint ahogy már többször jeleztük, és itt a vita ezen oldalon hozzászólóitól már kiderült, ez az utolsó olyan eszköz, amellyel még a kerületek önmaguk élhetnek.

 

 

(21.00)

 

És még egy dolgot szeretnék elmondani, amely talán megint egy kicsit elsikkadt a sok politikai vádaskodás mellett. A kerületek túlnyomó többsége ellenezte ezt, és bizony a szocialista vezetésű képviselő-testületek, önkormányzatok is ellene voltak az építményadó ezen formája kivetésének. Az egy sajátos politikai logika, egyfajta politikai relativizmus, amit Bauer képviselőtársunk itt kifejtett, hogy most ott ők vannak többségben, és milyen eszközökkel, milyen módszerrel győzték meg a Fővárosi Közgyűlés szocialista párti tagjait arra nézve, hogy ezt az adónemet mégiscsak fogadják el. Én ezt nem óhajtom most itt taglalni, miután egyébként nincsenek is erről a kérdésről részletes információim.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak hogy válaszoljak a polgármester képviselő úr utolsó kérdésére, feltehetően a Fővárosi Közgyűlés szocialista képviselői, szocialista frakciója is felelősséget éreztek a főváros működőképességéért. Egyszerűen erről van szó.

Azt gondolom, az, hogy itt ki mennyi politikát vitt bele a dologba, ez valamennyi fideszes felszólaló beszédéből hallható volt. Amit most itt a polgármester képviselő úr elmondott, az nem más volt, mint politikai támadás Demszky Gábor ellen. Erről szólt, azért volt a hosszú Demszky-idézet. Hogy őneki mi a felfogása a főváros és a kerületek viszonyáról, az egy kérdés; hogy hogyan működteti, hogyan vezeti a Fővárosi Önkormányzatot az adott jogi és pénzügyi keretek között, az egy másik kérdés; és egy harmadik kérdés, hogy ebben a helyzetben mit jelent ez a törvényi módosítás.

Annyit azonban szeretnék emlékeztetőül elmondani, hogy az I. kerületben is, amelyet a polgármester úr vezet, a közlekedés, a közművek, sok-sok minden mind-mind a főváros költségvetéséből üzemel. Ha a főváros költségvetéséből veszik el a pénzt, akkor az I. kerületben sem fognak tudni üzemelni azok a létesítmények, amelyek nélkül - bármennyi pénzt szereznek is az idegenforgalomra - a turisták nem fognak tudni följutni a Várba.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Nagy Gábor Tamás úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársam! Nem csak a főváros működőképességét kell biztosítani, hanem a kerületek működőképességét is biztosítani kell. Ugyanis a kerületeknek is vannak olyan feladatai, például iskolák fenntartása, szociális hálózat működtetése, intézményrendszer, amelynek a működéséhez szintén biztosítani kell az eszközöket.

Én arról még nem is beszéltem, hogy például a mi önkormányzatunk az idei évben kevesebb költségvetésből gazdálkodhat, mint a főváros általában, hogy kevesebb költségvetésből gazdálkodhatunk, mint tavaly nominálisan a költségvetésünk volt. És ennek egyértelműen az az oka, hogy a főváros diszpreferálja például az I. kerületet.

Amit pedig az előbb elmondtunk, nem Demszky Gábor elleni támadás volt, hanem annak az elmondása volt, hogy milyen politikai támadások kivédésére szolgál a mostani törvényjavaslat. Ugyanis ezek a támadások a kerületek ellen már meglévő gyakorlati intézkedések, amelyeknek a kivédését célozza ez a törvényjavaslat. Erről beszéltünk az előbb.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Takács Imre úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam dr. Nagy Gábor Tamás képviselőtársam, polgármester úr gondolatait, de ha végiggondolja, amit mondott, akkor tulajdonképpen nem a benyújtott törvényjavaslatot indokolta, hanem én azt vettem ki a hozzászólásából, hogy a kerületek közötti forrásmegosztás körében van problémája.

Én magam is szerelmese vagyok Budának. Tegnap a Tóth Árpád sétányon a napsütésben, amikor végigsétáltam a Fortuna utcán és a többi helyen, néztem a gyönyörű műemlékeket. Hajdúszoboszlói képviselőként tudom, mit jelent az idegenforgalom. Én is megélem azt, hogy nem minden esetben kap Hajdúszoboszló olyan támogatást, mint kellene, de higgye el, polgármester úr, ön nem a benyújtott törvényjavaslatot indokolta, hanem a forrásmegosztás - szerintem is - gondjairól beszélt. Azt hiszem, nyilvánvaló, ön sokkal nagyobb szerelmese az I. kerületnek, mint én, de én is mindig annyira jól érzem magam, ha odamegyek, ha szabadidőm van, mindig végigbaktatok azokon a gyönyörű utcákon, és csodálom a házakat, az embereket.

De még egyszer mondom, nem indokolta eléggé a törvényjavaslatot, mint ahogyan kellett volna. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Fenyvessy Zoltán úrnak, a MIÉP képviselőjének.

 

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meglepő vagy nem, de mégis, az MSZP és az SZDSZ, amióta nincs kormányon, azóta folyamatosan a centralizáció veszélyéről beszélget, evvel riogat, a demokrácia bajnokának tünteti föl magát, védve a demokratikus vívmányokat a különböző támadásokkal szemben. Noha amíg ők voltak kormányon, sorra hozták a központosító intézkedéseket, a korábbi jogosultságokat megvonó intézkedéseket - elkezdhetünk gondolkodni a szociális témáktól kezdve egészen a most tárgyalt témáig.

Ha már az önkormányzatokról esett itt szó és az önkormányzatok jogairól, úgy gondolom, az önkormányzatiságnak két alapelve van. Az egyik, hogy ott történjék a döntés, amely szint a legközelebb van az állampolgárokhoz, amely szinten a legjobban ismerik az állampolgárok problémáit, ahol a leginkább ki tudják dolgozni azt, hogy milyen megoldással lehetne az állampolgárok gondjaira-bajaira orvoslást találni, és milyen módon lehetne előteremteni az ehhez szükséges forrásokat is. Mert más-más településen más-más forrásokkal lehet előteremteni; vannak szegényebb települések vagy településrészek, és vannak sokkal jobb adottsággal rendelkezők.

Az egyik ilyen alapelv, hogy ott történjen a döntés, ami a legközelebb van az érintettekhez. A másik alapelve az önkormányzatiságnak, hogy a többség döntse el azt, mi történjen az adott településen.

Ha ezt a két alapelvet figyelembe vesszük és elfogadjuk az önkormányzatiság alapjaként, akkor aligha lehet vitás, hogy a kerületi önkormányzat és a kerületi vezetés közelebb van az állampolgárokhoz, mint a Fővárosi Önkormányzat és a fővárosi vezetés, pontosabb információi vannak arról, hogy mit kell tenni az adott helyen az ellátás érdekében. És az sem lehet vitás, hogy ha elfogadjuk a másik alapelvet, hogy a többségnek kell dönteni, hogy a 23 kerület több mint egy; vagy az önkormányzatokban helyet foglaló képviselők száma is több mint 66, a Fővárosi Önkormányzatban helyet foglaló képviselők számánál.

Tehát ha mind a két alapelvet figyelembe vesszük, akkor én úgy gondolom, teljesen logikus az, hogy a többségnek valamilyen módon döntési lehetőséget kell biztosítani, de ha már döntési lehetőséget nem is, mert ez a javaslat még csak ezt sem célozza meg, hogy ott döntsenek, de legalább beleszólási lehetőséget - ez a minimum. Ha még bele sem szólhat, akkor mitől önkormányzat egy önkormányzat? Az önkormányzatiság jellege, lényege vész el, ha még bele sem szólhat az őt érintő kérdésekbe. Magam nyolc évig voltam önkormányzati képviselő, úgyhogy eléggé éreztem a bőrömön a különböző negatív következményeit is ennek, de aligha elvitatható, hogy az önkormányzat valamilyen szinten beleszólhasson az ott lakó állampolgárok életének a szabályozásába.

Ez a mostani javaslat nem tenne mást véleményem szerint, mint egyszerűen rábírná, ha úgy tetszik, rákényszerítené a fővárosi vezetést, hogy igenis, kedves fővárosi vezetés, tessék figyelembe venni, hogy van 23 kerület is a fővárosban, és ezeknek legalább a többségét, nem kell mindegyiket megnyerni a javaslatnak, de legalább a többségét meg kéne nyerni, mert akkor valóban, a döntés a többség érdekében születik majd meg, a többség érdekét képviseli.

 

 

(21.10)

 

 

Úgy gondolom, hogy ez teljesen egybevág a demokráciáról vallott elvekkel, és semmiféle Demszky Gábor-ellenes vagy nem tudom, milyen politikai megfontolás nincs, ez így felel meg a demokrácia követelményeinek.

Megítélésem szerint a főváros jelenleg visszaél a helyzetével, a kerületek véleményére tekintet nélkül hozza meg a rendeletét, hajtatja be az adókat saját magához, és aztán osztja el úgy, ahogy neki tetszik. Itt már hallottunk példát az I. kerületről, de még jó néhány ilyen kerület példáját említhetnénk, amely kerületeket ez a mechanizmus fojtogatja, lehetetlenné teszi és olyan helyzetbe hozza, ami egyrészt rákényszeríti vagyonának felélésére, másrészt az intézményrendszerének a leépítésére, akár oktatási, akár egészségügyi, szociális intézményrendszerről van szó - tehát nem jó.

Ami a javaslat visszamenőlegességét illeti, én sem látok ebben semmiféle problémát, meg kell hogy mondjam őszintén, és ezt egy mondattal szeretném is lezárni a magam részéről. Ha egy jövő januártól hatályba lépő rendelkezést idén májusban vagy júniusban valahogy szabályozunk, az semmiképpen nem lehet visszamenőleges hatályú, még éppen nagyon bőven benne vagyunk az időben, hogy hozzá lehessen igazítani, és esetleg majd a Fővárosi Közgyűlés úgy alakítja a jövő évtől bevezetendő rendeletét - hiszen még van ideje, hogy módosítsa -, ami a kerületek többségének és érdekeinek megfelel.

Nem tudom megállni, hogy két hozzászólásra ne reagáljak. Az SZDSZ képviselőjétől drámai sirámokat hallhattunk itt, hogy a kormányzat össze-vissza szorongatja a szegény fővárost, amely nem tehet mást, mint kénytelen adókat kivetni. Lehet, hogy ez így van - de lehet, hogy nem. Mert azért nézzük csak ezt a szegény, agyonnyomorgatott fővárost, amelynek talán nem kellett volna eladnia például azokat a közműveit, amelyek most nagyon nagy nyereséget hoznak a külföldi tulajdonosoknak, ezek a közművek - az elektromos művektől a gázművekig fel lehetne sorolni - most nagyon komoly bevételt hozhatnának a fővárosnak. A főváros azzal a lehetőséggel élt, hogy egyszer egy nagy pénz jöjjön, utána nem kell semmi, ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy jó az a nyereség évről évre - nem ezt az utat választotta. Akkor talán nem kell másra hárítani az ilyen döntés következményeit!

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha jók az információim, akkor ennek a szegény, agyonnyomorgatott fővárosnak több mint 80 milliárd forintos betétje van a bankokban, tartaléka van. Ez a 80 milliárd forintos tartalék nem azt bizonyítja, hogy agyon van nyomorgatva a főváros, és kénytelen most olyan döntéseket hozni, amelyek a kerületeket hozza lehetetlen helyzetbe. Egyáltalán nem, a főváros nagyon jó helyzetben van, talán csak hozzá kellene nyúlni azokhoz a pénzekhez, amelyekhez taktikai, vagy lehet, hogy éppen politikai okokból a főváros vezetése nem akar hozzányúlni, azt mondani, hogy minél rosszabb, annál többet rá lehet kenni másra, ha már belevisszük a politikát is ebbe a kérdésbe.

Azt még elmondanám, hogy szerintem ez az előterjesztés egyáltalán nem adókivetés-ellenes, mert ha a forrásokat csak adóból lehet előteremteni, ám legyen, csak a diktátumot venné ki a főváros kezéből, hogy lehet ugyan adót kivetni, ha már mindenki vagy a kerületek többsége úgy látja, hogy nincs más kiút a forrásteremtésre, akkor legyen. Nyilván egyik kerület sem szívesen sarcolja meg a saját lakosságát, de ha a forrásmegosztásból nem kap másként pénzt, akkor valahogy adót kell kivetni, de ezt ne a fejük felett döntsék el, hanem lehessen beleszólásuk. Ez megint a demokrácia alapelve, hogy a diktátumot nem szereti senki, még a kerületek sem.

Az MSZP képviseletében felszólaló Takács képviselőtársam azt mondta, hogy a főváros működése országos érdek. Ebben teljesen egyetértünk, ez így is van. Csak úgy gondolom, hogy a kerületek is a főváros részét képezik, és a kerületek működése és ennek a biztosítása legalább olyan érdek, és az egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kerületek hogyan működnek. Mert ha egy külföldi idejön, és erről volt szó, hogy rossz lehet a külföld megítélése, a külföldi nemcsak a Városház utca 9-11-be megy - Takács képviselőtársam jelezte, hogy vidéki, talán nem tudja, ott működik a Fővárosi Önkormányzat, az ülések a Váci utcában vannak, a Városház utca 9-11. a postacím -, ha körül akar nézni, hanem elmegy az I. kerületbe, a II. meg a III.-ba. A Városház utca 9-11. nem egy önálló köztársaság, hogy ő hozza a döntéseit, és nem érdekli, hogy rajta kívül mi van. Rajta kívül vannak a kerületek, azok a kerületek, amelyek kénytelenek elviselni a Városház utca 9-11. döntéseit.

Összegezve: a Magyar Igazság és Élet Pártja üdvözli az előterjesztést, reméli, hogy a parlament többsége ezt meg is fogja szavazni. Az a kerület, amelyben én lakom, biztos, hogy szintén nagyon támogatná, sőt nagyon örülnénk, ha ez a kezdeményezés kicsit továbbmenne, és a fővárosi forrásmegosztásról szóló törvény változtatása olyan módon történne, hogy ahhoz is a fővárosi kerületek többségének hozzájárulása kelljen.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Nagy Gábor Tamás úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Csak arra a megjegyzésére szeretnék reagálni Takács képviselőtársamnak, hogy én nem a törvényjavaslatról beszéltem, hanem a forrásmegosztásról. Természetesen, ha az a helyi adónem, amelyről a 2000. év során beszélünk, bevezetésre kerül és január 1-jétől a főváros szedi be, akkor ez ismételten a forrásmegosztás részévé válik, nem a saját jogon járó bevételek, nem a saját jogon beszedett adó bevételei lesznek a kerületi önkormányzatoknak, hanem a forrásmegosztás részévé válik. Én eddig arra próbáltam példákat hozni, hogy milyen tapasztalataink vannak, mik a tények, amikor a jogi lehetőségekkel visszaélve a főváros a forrásmegosztás részévé tett bevételekből a kerületeknek visszajuttat. Tehát amiről eddig beszéltem az ugyan a múlt, de mégis egy olyan múlt, amely sötét jövőt jósol a kerületeknek.

Valóban, a probléma az, hogy ezek a kerületi önkormányzatok nem szakíthatók ki a főváros testéből, ha úgy tetszik, a fővárost szabályozó alkotmányos szövetből, márpedig, ahogy az előterjesztő már a bevezetőjében is említette, itt bizony alkotmányossági problémák is vannak. Nevezetesen arra a helyi szabályra szeretnék utalni, ami úgy szól, hogy a Fővárosi Közgyűlés által bevezetett adót annak hatályon kívül helyezése időpontjáig a kerületi önkormányzat nem működtetheti. A fővárosnak ugyan nincs lehetősége, hogy a kerületi rendeleteket hatályon kívül helyezze, ugyanis a jogforrási hierarchiában nem áll felette, de mégis egy ilyen nagyon furcsa törvényhozási megoldással, amit 1998. január 1-jétől léptettek hatályba, ki tudja venni a kerületi önkormányzatok kezéből ezek működtetésének lehetőségét. Úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat erre is megfelelő orvoslást ad.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Perlaki Jenő úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

 

(21.20)

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mostani tárgyalásunk témája az, hogy mennyire vegyenek részt a kerületek a rendeletalkotásban a helyi adókkal kapcsolatban. De látszik a vitában az is, hogy mindenki látja, mennyiféle hatása van ennek, mennyi minden konfliktus rendeződik a kérdés köré.

Azt sem rejtem véka alá, hogy nemcsak a konfliktusokról, nehézségekről szeretnék beszélni, hanem arról is, hogy úgy érzem, ennél tovább is kell lépnünk a gondolkodásban, és úgy érzem, hogy a kerületek önállóságának alátámasztására és a téves szándékok elkerülésére a szóban forgó helyi adónemeket egyértelműen a kerületekhez szükséges rendelni.

1990-ben, amikor az önkormányzati törvény született, a kerületeket és a fővárost, mint valami kétszintű rendszert alkotta meg a törvényalkotó. Egyszerre akart adni önállóságot mind a két oldalnak, és igyekezett úgy szétválasztani a gazdálkodást és a feladatokat, hogy ami ésszerűen közösségi, a kerületek közössége számára, a város valamennyi lakója számára érdekes, azokat rendelte a fővároshoz, és amelyek decentralizáltan jobban működhetnek, azokat a feladatokat a kerületekhez. Nem tagadhatjuk el, hogy a kerületek bizonyos feladatokat jobban tudnak ellátni, mert ott tartják a kezüket a lakosság ütőerén, ott nap mint nap találkoznak a fórumokon a helyi igényekkel, szükségletekkel, és annak megfelelően tudják felhasználni az erőforrásokat, a vagyont, a pénzt, az emberi erőforrásokat.

Hogyan is működik ma ez a rendszer? Ez ma úgy működik, hogy egy könyvvizsgáló képességével kell rendelkeznie egy fővárosi képviselőnek ahhoz, hogy kibogozza a legegyszerűbb témákról szóló anyagokat is, hiszen szándékosan rendezik, keverik össze úgy a témákat, számokat, táblázatokat, hogy abból csak a legalaposabbak tudnak helyes következtetéseket levonni. Látszik az évek során az, hogy az SZDSZ vezette főváros központosítani igyekszik a jogköröket, a pénzt, a gazdasági hatalmat; ezt támasztotta alá idézettel Nagy Gábor Tamás kollégám.

Hogy milyen feszültségek vannak a valóságban, hogy mi az, ami most itt fojtogat bennünket, arra hadd mondjam el, hogy 5-10 millió négyzetméter földút van ebben a városban. Ha '90-től világvárost építünk, akkor már '94-ben egy négyzetméternek sem lett volna szabad lennie, és ezt a szituációt még az is tetézi, hogy a földútjavításokat, a földutak fenntartását sem veszi figyelembe a forrásmegosztás. Most, a napokban készült el egy volt - egyébként SZDSZ-es - közgazdász polgármestertársunknak a nagyon igényes tanulmánya, amely kimutatja, hogy az elmúlt tíz évben éppen az a 40 milliárd forint nem került oda a kerületekhez, aminek kellett volna, és ez éppen ugyanaz a 40 milliárd, amely az infrastruktúra-különbségek kiegyenlítését nagyjából el tudta volna végezni, úgy, hogy közben ez a pénz megvan, ott van a 80 milliárdos értékpapír-tartalék kellős közepében.

Merem remélni, hogy az önkormányzati bizottság javaslata, amely a forrásmegosztás vizsgálatát indítványozza, hamarosan a tisztelt Ház asztalára kerül, és akkor a főváros és a kerületek pénzügyi viszonyainak szabályozása ebből a feketedoboz-elven működő rendből egy új rendbe tud majd átmenni, és kilépünk végre abból a csapdából, hogy a törvényalkotó annak idején nem tudta pontosan meghatározni a kiegyenlítő mechanizmus vonalait. Nem voltak pontos számítások, hiszen a vagyonügyek sem voltak még rendezve, és mivel nem tudtak számításokat végezni, a forrásmegosztásba burkolták be ezt az egészet. A forrásmegosztás aztán úgy működött, hogy az alkuk során mindig valahogy a központ felé húzódott el a pénz.

Persze vannak a fővárosnak olyan feladatai, amelyek valóban helyes, hogy közösen intéztessenek - ezek a hulladékkezelés, a tömegközlekedés, a hidak, a főútvonalak, a fő városképi, városszerkezeti elemek meghatározása. De vajon milyen legyen ez az arány a főváros és a kerületek között? Ki az önök közül, akinek van bátorsága kijelenteni, hogy nem lehetne pontosan kiszámítani a működési szükségleteket, azokat a pénzeket, amelyeket működésre kell fordítani, és azokat a szükségleteket, amelyek a felújításokra, beruházásokra szükségesek? Ezeket arányba lehet állítani, tehát lehet tisztességgel végezni ezt a munkát.

A szent tehén - szent tehénnek nevezem azt a fővárost, amely tíz évig megtehette, hogy így kormányozzon, így rontson le tömegközlekedést, így rontson le úthálózatot - rossz arányokat határoz meg, és a saját feladatait sem végzi el helyesen. Valami tehetetlenség van vagy valami sanda érdek emögött. Lehet, hogy amikor túl leszünk az akkurátus vizsgálaton, akkor egy kerületi kárpótlási törvényt kell beterjesztenünk, hogy rend legyen? Talán igen. De emellett senki sem érti, hogy miért fontosabb a kötvényállomány tartása, mint a városlakók életminősége, közlekedése.

Világvárost máshogyan kell építeni. Ma a turisztikailag legfontosabb főútvonalakon és tereken omladozó homlokzatok fogadják a látogatókat, szégyellnünk kell magunkat az Andrássy úton, a Március 15. téren, pedig ott minden Budapestre látogató turista megfordul. Behunyt szemmel, pazarlóan, a közlekedési viszonyokat elhanyagolva kormányozzák ma ezt a várost. Azt gondolom, hogy ennek feloldása egy, a kerületek érdekérvényesítését erősítő szabályozás lehet, egy jó szándék abban, hogy pontos számításokat végezzünk, és hogy a szégyenletes állapotokat megszüntessük. A lehetőség megvan rá, és egyértelműen azt gondolom, hogy a kerületekkel kapcsolatos rendeletalkotásban korlátozni kell a főváros jogait a kerületek többségének egyetértésére, azonban a szóban forgó négy helyi adónemet - az idegenforgalmi adót, a kommunális adót, az építményadót és a telekadót - a kerületekhez kell rendelni.

A sanda szándék abban nyilvánul meg, hogy évről évre mint valami fétist kezelik az előterjesztők azt az arányt, ami a főváros és a kerületek közti megosztási arány. Ha most ezekből az adónemekből központosítva a többszörösét szedi be a főváros, abban az esetben az arányt fétisnek tekintve a kerületek pozíciója romlik - ez a lényeg.

 

(21.30)

 

Ez a lényeg: nincsen szándék arra, hogy a kerületek arányosan együtt fejlődjenek.

Az idegenforgalmi adóval kapcsolatban hadd jegyezzem meg: ennek a célja pontosan az volt és az kellene legyen, hogy az ezen az úton nyert bevételekből az idegenforgalom élénkítését végezzük el, talán éppen pontosan az Andrássy úton, a Március 15. téren olyan parkolókra kellene fordítani, amelyekben a turistabuszok kulturáltan meg tudnak állni, és illemhelyek is tudnának ott működni; meg arra kellene fordítani, hogy a legfontosabb köztereinken az állatok ürüléke eltűnjön.

Még nagyon sok minden van, amivel közvetlenül az idegenforgalmat, ezt a fontos gazdasági ágazatot lehetne támogatni, de a főváros nem ezt teszi, mert akkor alapként kellene kezelni, hanem a kerületek egyéb működési kiadásaira osztja fel úgy, hogy a működésben közben még hiányt is hagy. Túlzás lenne azt mondani, hogy ezek közgazdasági anomáliák, mert ezek primitív számolási anomáliák, ilyet nem lehetne csinálni; az egyszerű, hétköznapi, a könyveléshez nem sokat értő embereket is felháborítják, hogy ilyet meg lehet tenni, hogy kerületeket igazságtalanul le lehet rontani, s néhány apró célra költeni nagyon sokat.

Arról még alig beszéltem, milyen hihetetlen pazarlás folyik a különböző beruházásoknál. Hogy csak egy példát mondjak, mert bizonyára érdekli önöket ez a dolog: nemrég fejeződött be egy beruházás vidéken, értelmi fogyatékosok otthonát tervezte meg a főváros úgy, hogy 8 millió forint esett egy rászorulóra, egy ellátottra. Majd kiderült, hogy mégse 200 férőhely van, csak 120, mert annyira szabálytalanul tervezték meg. Ebben a pillanatban viszont már 10 millió fölé került. Kérdezem: vajon szabad-e, meddig bírjuk, hogy minden 200 értelmi fogyatékos ellátottra 10 millió forint fölötti beruházást hozunk létre? Talán a többi feladatnál nem volna szükség arra a pénzre? Vagy nem kellene ugyanennyi pénzből több helyet kialakítani a fogyatékosok számára? Súlyos anomáliák vannak. És a súlyos anomáliáknak szinte senki nem érti a célját, a józan ész mintha valahol elveszett volna a főváros gazdálkodásában.

Most már csak abban bízom, hogy a tisztelt Ház józanul és előremutatóan fogja a szabályozást meghozni. Meg abban bízom, hogy ezek gazdaságilag és politikailag olyan ésszerűtlen viszonyok, amelyeket a választások közeledtével mindenkinek érdeke lesz orvosolni.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Fenyvessy Zoltán úrnak, a MIÉP képviselőjének.

 

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm. Csak röviden szeretném azok figyelmét felhívni, akik a főváros jogainak a csorbításától félnek, vagy a Fővárosi Önkormányzat mindenekfelettiségét hirdetik és védik: a főváros végül is nem más, mint a kerületek összessége. Tehát nem egy kerületektől független szervezet, bár a testület igen, azt különválasztják, de a főváros területileg mégiscsak a kerületek összessége, és a kerületek összessége, logikusan, nem dönthet a kerületek többségének az akarata ellenére. Hiszen az logikátlan, hogy valaki a saját többségének akarata ellenére döntsön. Ezért szükséges, hogy a kerületek többségének beleszólása legyen, mert az össz nem dönthet a többség ellenére.

Nem véletlen, hogy a kerületeknek vannak fővárosi küldötteik is, akiknek az a feladata, hogy a Fővárosi Közgyűlés és a kerületi önkormányzat között tartsák a kapcsolatot, és próbáljanak valamilyen közös nevezőt összehozni. Tehát ezeknek a küldötteknek a világon semmi szerepe nincs, ha a kerületeknek nincs beleszólása az összfővárosi döntések meghozatalába. Kell hogy legyen beleszólásuk, hiszen a kerületek pontosan látják, hogy a főváros nem jól működik; sajnos azt kell mondani, hogy nem jól működik. Aki itt él, itt közlekedik, az pontosan látja, hogy a közlekedés lerobban, hogy a mocsok milyen, hogy hajléktalanok állnak minden piros lámpánál, és nyújtogatják az újságaikat.

Úgy néz ki, hogy nem tudom, mivel foglalkozik a főváros vezetése, biztosan sok mindennel, de nem azzal, hogy a főváros lakosságának a körülményeit javítsa. Ezért fontos, hogy a kerületek ebbe bele tudjanak szólni.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Számos olyan kérdést hosszasan taglaltak képviselőtársaink, amelyek nem a napirenden lévő törvényjavaslat tárgyalásához tartoznak, hanem a Fővárosi Közgyűlésen szorulnának megvitatásra.

Egyetlenegy olyan kérdést kell csak megemlítenem, amely ismét felmerült többek részéről is, nevezetesen: a sok tízmilliárdos megtakarítás, illetve a folyó költségvetés viszonya. Alapvető gazdálkodási szabály, hogy a tőkejövedelmekből tőkekiadásokat kell finanszírozni, a privatizációs bevételeknek az a funkciója, hogy azokból beruházásokat finanszíroznak. S újra meg újra felvetni, hogy ha a fővárosnak vannak megtakarításai, van vagyona, adott esetben kötvényekben, ezt miért nem költi el a folyó gazdálkodásra, itt felelőtlen gazdálkodásra szeretnék rábeszélni a fővárost, hogy élje fel a vagyonát: ez a legnagyobb bűn lenne, amelyet elkövethetne. És csak tisztelet illeti a főváros vezetését azért, mert nem lép erre az útra, hanem a jövő beruházásaira kívánja fordítani a privatizációs bevételeit; a folyó kiadásait pedig - mint felelős gazdálkodóhoz illik - folyó bevételekből szándékozik fedezni. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Juharos Róbert úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Kedves Bauer Képviselőtársam! Nem igazán értem, hogy miről beszélünk, mert egyáltalán nem törvényszerű, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása után a fővárosi önkormányzatok összességét vagy akár a fővárosi önkormányzati szintet kevesebb bevétel illesse.

Most nem a bevételek elosztásáról beszélgetünk, hiszen azt szabályozza egyrészt az önkormányzati törvény VII. fejezete, másrészt a költségvetési törvény is. Ez a forrásmegosztás során kerül szétosztásra, és a helyi adók osztott bevételek, osztottan illetik meg a Fővárosi Önkormányzatot. A kérdés tulajdonképpen az, amire a törvényjavaslat is szorítkozik, hogy ki veti ki, milyen adókat, és ki fogja beszedni, milyen mentességek, illetve kedvezmények illetik meg azokat, akik az adó alanyává válnak - ez az alapkérdés.

Azt állítom, hogy a várospolitika alapvető eszköze a helyi adóztatás, hiszen nem véletlenül hívják helyi adónak és nem központi adónak, mert meg kell adni a településpolitikának, a várospolitikának azt a lehetőséget, azt az esélyt, hogy éljen ezzel. A főváros jelen pillanatban egyébként semmi mást nem csinált az utolsó kivethető, bevezethető adónem elvonásával, mint hogy maximális adókulccsal, mindenféle kedvezmény és mentesség nélkül bevezette az adót. Ez nem várospolitika, ez nem településpolitika! Azt gondolom, ilyen értelemben is csorbult a helyi önkormányzatiság, a kerületi önkormányzatok alapvető önkormányzati joga, hiszen a várospolitika egyik alapvető eszközétől fosztották meg, attól, hogy fejlesztéseket tudjon indukálni, és még tudnám sorolni.

A főpolgármester úr természetesen már több alkalommal elévülhetetlen érdemeket szerzett az agglomeráció fejlesztésében azáltal, hogy esztelenül vezetett be adókat. Természetesen ez szíve joga, jelen pillanatban a jogi lehetősége is megvan arra, hogy a kerületeket fosztogassa. Azt gondolom, egy felelős törvényhozásnak viszont alapvetően el kell azon gondolkodnia, hogy ezt a lehetetlen helyzetet meddig hagyja érvényesülni - itt pusztán erről van szó.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Perlaki Jenő úr, a Fidesz képviselője.

 

 

(21.40)

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Bauer Tamás képviselőtársam, hadd idézzem megint, amit a múltkor voltam bátor mondani, biztos egy másik meccset néz, mint amit mi - szokták mondani sportnyelven. Szóval, hogy a tőkejövedelmeket éljük fel, ilyet nem mondtunk. Ha úgy érezte, hogy utaltunk rá, akkor is tagadom, ilyen szándék nem volt.

A 80 milliárd tartalékot nem működési kiadásokra kell felélni, hanem felújításokra, beruházásokra kell fordítani. Csakhogy, ha ezt egyetlenegy darab metróra elköltjük, akkor, mondjuk, negyven évig tart talán az, hogy a Kőbányai út, a Thököly út, a Bartók Béla út, a Dózsa György út is a helyére kerüljön, és akkor megint nem építettünk egy centi aszfaltutat sem a kerületekben abból a 10 millió négyzetméterből.

A hétéves fejlesztési tervből is nagy számban kimaradnak fontos területek. Csak egyet mondok: a XVII. kerületbe vagy vonaton lehet rendesen eljutni, vagy repülőn, mert ha az egy-egy sávos oda-vissza autóúton történik egy baleset, akkor meg kell kerülni a várost, hogy valaki bejuthasson. Ez is belekerül egy-két forintba. Egy-két híd is hiányzik egyébként, de azt sem építjük meg. Azt gondolom, hogy egy önkormányzat vagyona, bevételei csak általa ellátott feladatokra, beruházásra, felújításra és működésre kell hogy kerüljenek. Ez a város most nem pótolja az amortizációt, ehelyett csak gyűjtögeti a pénzt, és azt nem ésszerűen használja fel. Tehát tagadom, hogy mi tőkejövedelmeket fel akarnánk élni, azt gondolom, hogy egy helyes és decentralizált gazdálkodásra teszünk javaslatot.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Nagy Gábor Tamás úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is azzal szeretném kezdeni, hogy nem az a felelős gazdálkodás, hogy a főváros ne élje föl a vagyonát, ellenben a kerületek éljék föl a vagyonukat. A kerületek gazdálkodása ma olyannyira ellehetetlenült, hogy valódi vagyonfelélés árán lehet csak a működőképességet fenntartani, ahogyan ezt már a korábbiakban is elmondtam.

A másik dolog, amit szeretnék elmondani ebben a vitában, hogy ha nem lenne politikai célja a főváros ezen utolsó adója, az építményadó bevezetésének, akkor talán nem lettek volna akkora politikai viharok e körül a fővárosi közgyűlési rendelet körül, nem kellett volna egyszer nekigyürkőzni, majd levenni a napirendről, majd újból megpróbálni átpasszírozni a Fővárosi Közgyűlés többségén, amikor sikerült, ám most újra elő kell venni, mert a méltányosságról és egyéb körülményekről még most kell dönteni. Mind a mai napig még nem tudjuk, hogy pontosan ki is fogja majd beszedni ezt az adót. Lehet, hogy ugyanazok a kerületek, ugyanazok a kerületi polgármesteri hivatalok fogják beszedni például 2001. január 1-je után az építményadót, amelyek ma szedik, csak ma a kerületi önkormányzatok számlájára folyik be a pénz, akkor pedig majd a főváros számlájára. A polgárok - akik nem fogják érteni, hogy miért nem nálunk kell tiltakozni ilyen vagy olyan méltányossági ügyekben, ilyen vagy olyan, általuk igaztalannak érzett adókivetések ellen - az I. vagy éppenséggel a többi kerületnél fognak jelentkezni, és hiába magyarázzuk majd nekik, hogy kérem, forduljanak a Fővárosi Önkormányzathoz. Az túl messze van a polgároktól. Ezek azok a problémák, amelyekről újra és újra kell beszélnünk, amikor a törvényjavaslattal kapcsolatos intézkedésekről gondolkozunk.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Juharos képviselő úr értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy miért értjük mi félre ebben a vitában az ő javaslatát. Az ő javaslata nem arról szól, mondta az előző megjegyzésében, hogy kinek mennyi pénze legyen, hanem csak arról, hogy hol legyen a döntés. Ugye, ezt mondta? (Dr. Juharos Róbert bólint.) Arra szeretném fölhívni a figyelmét, hogy frakciótársai azzal indokolták az elmúlt egy órában, hogy miért támogatják az ő javaslatát, mert úgy gondolják, hogy túl sok a pénz a fővárosnál, és túl kevés a pénz a kerületeknél. Ők mondták, hogy Juharos képviselő úr előterjesztése tulajdonképpen arról szól, hogy átcsoportosítsanak pénzt a fővárostól a kerületekhez, tehát velük kell vitatkoznia és nem velem.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Balla György úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Azon kár lenne vitatkozni, hogy tőkejövedelmekből egyébként tőkekiadásokat célszerű megvalósítani, tehát vagyoni típusú értékesítésekből, privatizációból valamiféle beruházást és nem a működési költségvetést célszerű finanszírozni. Mondjuk, Szolnokon, amikor a költségvetési vita folyik, ez is a legelső alapelv, amit igyekszünk kimondani. Csak arra szeretném fölhívni a figyelmét, hogy beruházás sokféle létezik. Egy új út például beruházás. Egy olyan járda, amin nem törik ki az ember lába, az beruházás. Egy sportcsarnok, egy sportpálya, ahol sportolni, mozogni lehet, szintén beruházás. Vagy maradjunk a közlekedésnél: egy energiatakarékos, környezetbarát autóbusz, villamos szintén beruházás, tehát ilyen típusú beruházásokat is lehetne végrehajtani. Azt vettem ki képviselőtársaim szavaiból, hogy talán ezt hiányolják, a félretett pénz ilyetén való felhasználását hiányolják, és senki nem állította azt, hogy egyébként föl kellene élni az ilyen típusú bevételt. Csak a pontosság kedvéért szerettem volna ezt megjegyezni.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Juharos Róbert úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Kedves Bauer Képviselőtársam! Tisztelt Ház! A képviselőtársaim nem azért érveltek amellett, hogy miért rossz a főváros gazdálkodása és miért szükséges ezen változtatni, mert félreértették a törvényjavaslatomat, hanem azért, mert azt gondolják, hogy többek között ez a Ház is egy azon fórumok között, ahol el kell mondani mindazon keserűséget és mindazon lehetetlen helyzetek sokaságát, amely keserűséget ők mint fővárosi képviselők, polgármesterek az elmúlt nyolc évben megéltek. Ezek olyan gondolatok, amiket valóban meg kell osztani a Házzal, meg kell osztani az ország nyilvánosságával, mert strukturálisan változtatni kell a főváros önkormányzati rendszerén és gazdálkodásán, reformra megérett a helyzet. Azáltal, hogy megragadnak egy ilyen alkalmat, és mindezt elmondják, sok gondolattal és tapasztalattal leszünk gazdagabbak. De a következtetés ebből nem az, hogy nem támogatandó egy olyan törvényjavaslat, amely egy ésszerű és egy kontrollált gazdálkodást... - mert az is a lényeg, hogy az a gazdálkodás és az az adóztatás, amely '90 és '98 között működött, és ami ennek a törvényjavaslatnak a hatálybalépése után működni fog, legalább a helyi adóztatást valamennyire megkísérli kontroll alatt tartani, méghozzá a többség, a kerületek többségének kontrollja alatt. Összesen erről szól ez a javaslat.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm. Juharos képviselő úr megjegyzése teljesen igazolja a korábbi állításomat, ugyanis a Főpolgármesteri Hivatal és a főváros gazdálkodását a Fővárosi Közgyűlés kontrollja alatt kell tartani. Sajnos, ott most éppen nincsenek többségben, ezért szeretnék másnak a kontrollja alá helyezni. Én azt mondtam a fölszólalásomban, hogy szemlátomást erről szól ez a törvényjavaslat, és most Juharos képviselő úr igazolta, hogy ez a törvényjavaslat erről szól.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra megadom a szót Perlaki Jenő úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Bauer képviselő úr a politikai térképét otthon felejtette. Amiről mi beszélünk, a kerületekben vegyesen vannak ilyen és olyan vezetéssel rendelkező kerületek, és bizony mondom Bauer képviselőtársamnak, hogy azok között a kerületek között, amelyeknek leginkább érdekében áll, hogy végre rendbe jöjjön ez a dolog, a külső kerületek között talán még több is az inkább baloldali vezetésű. Nekem egyébként a XVII., a XXI. került jut általában eszembe akkor, amikor a legnehezebb helyzetben lévő kerületekre gondolok. Úgyhogy nem gondolnám, hogy itt valamiféle revánsról volna szó. Ezek mérhető, számolható adatok.

Még egy, én tudom, hogy bonyolult, de bízom benne, hogy tudja követni képviselőtársam: itt arról van szó, hogy egy nagy rendszernek egy pici része, egy pici kis kristálya, amit Juharos képviselőtársam hozzátesz a nagy rendszerhez. A nagy rendszer helyes szabályozásához még néhány kristályt meg téglát oda kell majd tennünk.

 

(21.50)

 

De ha csak jó szándék lenne, a jelenlegi szabályozás mellett már akkor is nagyon-nagyon jó lenne ez az egész, mert méltányolva a kerületek érdekeit, könnyű lenne gyorsan feloldani az ellentmondásokat.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Juharos Róbert képviselő urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Juharos Róbert: Nem.) Nem kíván válaszolni.

Az általános vitára lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a csütörtöki ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitája. Juharos Róbert képviselő önálló indítványát T/2601. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Juharos Róbert képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének.

 




Felszólalások:   177-221   221-275   275-289      Ülésnap adatai