Készült: 2021.05.12.13:06:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

92. ülésnap (2011.05.17.), 40. felszólalás
Felszólaló Bödecs Barna (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:03


Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy először méltassam a jogalkotót, és méltassam azt a nagy munkát, amit ezzel a törvényjavaslattal elvégeztek, és a Jobbik részéről szeretném kifejezni szándékunkat, hogy támogassuk ezt a törvényjavaslatot, illetve jobbítsuk az ebben foglaltakat. Számos módosító indítványt adtunk be Hegedűs Enikő képviselőtársammal annak érdekében, hogy talán még jobb lehessen; ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy egy nagy jelentőségű törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek Magyarország jövőjére igen komoly kihatása lehet, ha mi magunk, illetve ezen törvényt alkalmazók élni tudnak az ebben foglalt lehetőséggel.

Több képviselőtársam részéről elhangzott, hogy ez példaértékű. Én e törvényjavaslatnak azt a vonatkozását emelném ki, hogy a törvény milyen lehetőséget biztosít Magyarországnak, azaz nem csupán példát kell mutatnunk ezzel a világnak, hanem kiaknázva az ebben rejlő lehetőségeket, a magunk javára és nemzeti kulturális és természeti örökségünk javára kell fordítanunk az ebben foglaltakat.

Jelenleg nyolc ilyen világörökségi helyszínnel, területtel rendelkezünk, de legalább ugyanennyi helyszín szerepel a várományosi listán. Reméljük, hogy a törvény hatálybalépése és alkalmazása segíteni fogja azt a folyamatot, amivel újabb helyszínek válhatnak a világörökség részévé, és ezeket nemcsak mi, gyermekeink, hanem a világból ide látogatók is ezáltal jobban megismerhetik.

Én ezen helyszínek közül emelnék ki egyet felszólalásom elején, ez pedig az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület, amely olyan régmúlt idők értékeit hordozza, amelynek bemutatása a világ számára nemcsak lehetőségünk, de kötelességünk is, hiszen itt 20-25 millió évet mehetünk vissza az időbe, és olyan páratlan emlékeket tekinthetünk meg a földtörténeti korokból mint a Parathetys sekély tenger maradványai, benne cápafogmezőkkel, ráják, krokodilok, delfinek csontvázaival, állatlábnyomos homokkőmezők 2 ezer négyezetméter területen, amelyek szintén egy 17-20 millió éves emlékek; a megkövesedett óriásfenyők, a miocén kori erdők maradványai és így tovább. Ezek az értékek jelenleg is meglévő védett értékeink, amelyek viszont a világ közvéleménye számára nem kellően ismertek.

A törvény a kultúráért felelős miniszter számára feladatként tartalmazza ezen várományos helyszínek kiválasztását, bejelentését a központhoz, illetőleg aziránti intézkedéseit, hogy ezekből aztán valós világörökségi védettség legyen. A kultúráért felelős miniszternek ebben a törvényben rengeteg egyszemélyes feladata lett, és ez részben köszönhető annak a számunkra azért nem teljesen világos koncepciónak, amellyel a kormányzat felül kívánja vizsgálni egy sor szakmai bizottság létjogosultságát és szerepét, és ennek esett áldozatul ezen törvénytervezetben a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága. A Jobbik-frakció úgy gondolja, hogy ezt a működő és megfelelő szakmai háttérrel rendelkező bizottságot meg kellene tartani, ezért egyik módosító indítványunkban ezt visszaemelnénk a törvénybe.

Annál is inkább, mert a bizottság működését teljesen jól, világosan és alátámasztott módon egy NKÖM-rendelet 1999-ből pontosan szabályozza. Magyarán szólva: ezzel kapcsolatban különösebb jogalkotási feladat nincsen, pusztán e rendeletet kellene megtartani, és adott esetben, ha a magyar kormánynak szándékában áll ezt a struktúrát a későbbiekben fölülvizsgálni, akkor egy egymondatos későbbi törvénymódosítással is meg lehetne teremteni az új struktúrára történő átállást; viszont nem gondoljuk azt, hogy a minisztert kellene minden olyan feladattal is leterhelni, amit jelenleg ez az igencsak neves szakemberekből álló grémium ellát.

Annál is inkább így van ez, mert ezáltal igazából az intézményes részvétele kérdőjeleződik meg olyan szervezeteknek, amelyek ezen bizottság tagjait delegálják, és adott esetben nem közvetlenül a kormányzati szervekhez kapcsolódnak. Gondolok itt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökére, aki ennek a bizottságnak ügyvezető elnöke, vagy gondolhatunk a Magyar UNESCO Bizottság vagy a Magyar Tudományos Akadémia által delegált tagokra.

A törvénytervezet számos kötelezettséget ír elő azoknak a szervezeteknek, személyeknek, intézményeknek, amelyek ezen jogszabály működtetésében, a kulturális örökség védelmében, a világörökség védelmében szereppel bírnak és közreműködnek. Ugyanakkor hiányoljuk a törvénytervezetből azok együttműködési kötelezettségét, akik közvetlenül nem érdekeltek a kulturális örökség fenntartásában, azaz nem közreműködők, viszont az adott területen jelen vannak, gazdálkodnak, élnek, bármilyen más tevékenységet folytatnak.

(11.50)

Ugyan tudjuk azt, hogy ez a törvénytervezet önmagában nem szankcionál, inkább egy olyan jogalkotásról van szó, amely lehetőségeket és jogokat teremt, ugyanakkor fontosnak tartanánk annak hangsúlyozását, hogy azok is, akik ebben a folyamatban nem vesznek részt, együttműködésre kötelezettek. Nyilvánvalóan az együttműködés megtagadása adott esetben más jogszabályokban foglalt szankcionálási kötelezettséget vonhat maga után.

Hasonlóképpen, és ezt több módosító indítványban is taglaljuk, egy kicsit problémás számunkra, hogy a tervezetben rengeteg helyen szerepel a "fejlesztés" szó. A világörökség, a természeti és kulturális örökségek védelme elsődlegesen azok megóvását, fenntartását, rekonstrukcióját, a jövő számára való megőrzését jelenti. Ez nem összekeverendő például a bemutatásukat szolgáló létesítmények kialakításával és az ehhez kapcsolódó fejlesztésekkel. Ilyen értelemben a megközelítés, a bemutatás önmagában magába foglalja azokat a fejlesztési szükségleteket, amelyek ezekhez közvetlenül kapcsolódnak. Ezért nehezen tudjuk értelmezni azt mind a kezelési terv feladatainak meghatározásánál, mind a finanszírozásnál, hogy a törvény pontosan mit is ért fejlesztés alatt. Mindenképpen szeretnénk elkerülni azt, hogy a jogszabályt alkalmazó bármely szereplő ezt félreértelmezve, olyan pályázatokkal próbálkozzon, amelyek az adott terület, mondjuk úgy, a kulturális vagy világörökség védelmével nem összeegyeztethető területfejlesztését jelentenék. Ezért célszerűbbnek tartanánk a törvényben egyértelműen a megőrzés, fenntartás és rekonstrukció kifejezéseket használni fejlesztés helyett.

A finanszírozásról. Nagyon örülünk annak, hogy a kormányzat a törvény alapján forrásokat fog biztosítani ezen világörökségi helyszínek fenntartása érdekében. Ugyanakkor úgy gondoljuk, és akkor ez egyben megelőzi azokat a vitákat, amelyek a támogatás volumenéről szólnak, és céltámogatási formában határozzák meg, hogy most 400 millió sok-e vagy kevés, hogy a törvény írja elő a magyar államnak, hogy az indokolt költségeket fedezze. Utána aztán arról már lehet természetesen politikai természetű vitákat folytatni, hogy melyek ezek az indokolt költségek, és természetesen e helyszínek és az ott dolgozó intézmények pályázati lehetőségeit is fenn kell tartani, viszont lehetnek olyan, nem fedezett, pályázattal nem fedezhető indokolt költségek, amelyek kifizetése éppen a világörökség elemeinek megőrzése, megmentése szempontjából szükséges. Ebben az értelemben is szeretnénk módosító javaslatot tenni, amely ilyen esetekben garanciát jelent az indokolt költségek fedezetére, kifizetésére, adott esetben más célelőirányzatok terhére.

Az utolsó kérdéskör, amit szeretnék önöknek bemutatni, a területrendezési tervek összhangba hozatalára vonatkozik. Nem teljesen értjük azt, hogy míg az itt világörökségi helyszíneken területileg érintett 120 önkormányzatnak másfél éve van arra, hogy a területrendezési terveit összhangba hozza, aztán a későbbiekben összhangban tartsa a kezelési tervekben foglaltakkal, addig az országos szervezetek, megyei önkormányzatok egy konkrét időtartamban meg nem határozott határidőt kaptak. Azaz ez egy kissé parttalan. Álláspontunk szerint itt is konkrét határidőt kellene szabni annak érdekében, hogy ez az összhang megteremtődjön. Ez nem egy lehetetlen feladat. Ha a települési önkormányzatoknak másfél évük van, akkor egy újabb másfél év még az egy szinttel magasabban álló országos hatáskörű szerveknek, illetve megyei önkormányzatoknak is elegendő kell legyen ezen összhang megteremtésére.

Ami még ehhez kapcsolódó gondolat, és ez talán nem teljesen egyértelmű a törvény szövegéből, hogy nem pusztán egyszeri megteremtésre van szükség, hanem utána ennek a teljes összhangnak a fönntartására, magyarán szólva akár a helyi, akár a területi, regionális vagy országos területrendezési eszközök módosításánál minden esetben kelljen figyelembe venni, egyébként ez természetes is, a kezelési terveket. Adott esetben a jogalkotó erre felhívhatja a figyelmet. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai