Készült: 2021.03.05.08:14:44 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 84 2010.11.08. 0:07  83-84

GYURCSÁNY FERENC (MSZP): Köszönöm szépen a kérdést. Hagyjuk meg a lehetőséget a miniszterelnök úrnak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bátorság!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 68 2010.11.15. 0:10  67-68

DR. GYURCSÁNY FERENC (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Mivel lehet, hogy tényleg fél a miniszterelnök, szerintem adjuk meg a lehetőségét, hogy leküzdje a félelmét, és válaszoljon a kérdésre majd a jövő héten.

Köszönöm szépen. (Moraj a kormánypártok soraiban. - Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 70 2010.11.22. 0:08  69-70

GYURCSÁNY FERENC (MSZP): Elnök úr, vonzó az ajánlata, de a türelem erényét gyakorolnám még egy hétig. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 100 2010.11.29. 2:08  99-106

GYURCSÁNY FERENC (MSZP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! A szabadságról és a polgári politikáról szeretnék kérdezni, arról, hogy szabadságot vagy alávetettséget kínál-e a népnek. Azt szeretném kideríteni, hogy Magyarországot nyugatos, polgári demokráciává vagy keleties, tekintélyelvű országgá kívánja-e formálni.

(15.30)

Sok évvel ezelőtt ön még hitt a polgári Magyarország eszményében. Olyan országról beszélt, amelynek polgárai mernek, tudnak, akarnak dolgozni és tanulni, önmagukért, családjukért, nemzetükért felelősséget vádolni. (Sic!) A jövőt építő öngondoskodást, a nyugdíj-megtakarítást én polgári erénynek tartom. Ön a nyugdíjrendszer mostani, erőszakos államosításával rombolja ezeket az erényeket, rombolja a polgári Magyarországot.

Miniszterelnök Úr! Ön most új alkotmányt is kíván adni az országnak. Azt állítja, hogy a forradalom felhatalmazta önt erre. Szerintem ez hazugság. De a kettőnk közötti vita könnyen eldönthető. Ha ön hisz a népben, és ha ön azt gondolja, hogy a nép még mindig hihet önben, akkor azt kérem, adja meg a népnek a döntés jogát. Szabadságot kérek a népnek, hogy dönthessen sorsáról. (Derültség a kormánypárti frakciókban és a Jobbik soraiban. - Közbeszólás a Fidesz frakciójából: Szabadságot magadnak.) Dönthessen nyugdíjáról, dönthessen alkotmányáról, dönthessen a polgári Magyarországról.

Elnök Úr! Kérdezem, hogy mire kívánja használni a néptől megszerzett felhatalmazást: zsarolásra vagy szolgálatra? Ha szolgálatra, akkor engedje, hogy döntsön a nép. Dönthessen személyes sorsáról, nyugdíjáról, és dönthessen országának alaptörvényéről, az alkotmányról! (Wittner Mária: Te miért nem engedted?)

Miniszterelnök Úr! Miért fél saját népétől? Miért fél a polgári Magyarországtól?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - A Jobbik frakciója helyet foglal.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 104 2010.11.29. 1:10  99-106

GYURCSÁNY FERENC (MSZP): Miniszterelnök Úr! A fenyegetés ebben az esetben nem jó tanácsadó. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Hazudsz.) Ha ön azt gondolja, hogy elszámoltatást emlegetve el fogja venni az erejét azoknak, köztük nekünk, akik az önök szemébe néznek, az ön szemébe néz, és azt mondja, erre nem adtunk felhatalmazást, akkor ön téved, miniszterelnök úr. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszól.)

Miniszterelnök Úr! Ön ellopja 3 millió ember pénzét, és ön erre büszke. Én az ön helyében szégyellném magamat. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.)

Miniszterelnök Úr! Ön úgy kíván új alkotmányt adni az országnak, hogy nem meri megkérdezni az ország népét (Közbeszólás a Jobbik soraiból), hogy vajon akarjátok-e azt az alkotmányt, amelyet én ajánlok nektek. Ha ön demokrata, ha ön tisztességes ember, ha önt érdekli, hogy mit gondol a nép az ön alkotmányáról, akkor ne fenyegessen, se bennünket, se mást, hanem álljon a nép elé, és mondja azt: ajánlatom van az ország alkotmányára, és kérem a nép, az istenadta nép támogatását. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Ne bujdokoljon, ne féljen, ne legyen gyáva, és főleg ne legyen tolvaj!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Őszöd! Nem szégyelled magad?! -Wittner Mária: De bátor lett!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 18 2011.10.27. 11:30  1-197

GYURCSÁNY FERENC (független): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Amikor a Demokratikus Koalícióhoz tartozó képviselők nevében is szólok, és Polonius szállóigévé nemesedett mondatát idézem, szólok jó előre, nem dicséretként kell értelmezni, nem dicséretként fog ez elhangzani. Szóval mondja Polonius a második felvonásban, hogy Őrült beszéd, de van benne rendszer.

Mi tagadás, az, amit önök költségvetésként benyújtottak, az leginkább őrült beszédre hasonlít, de nincsen benne rendszer; ami meg van, arról azt mondták hétvégén, nagyon sokan, tízezrek, és talán ennél sokkal többen egyetértettek velük, hogy nem tetszik ez a rendszer, nem tetszik nagyon sokaknak mindaz, amit ez a kormány másfél éve tesz és amit - ahogy ez a költségvetésből kiderül - tenni kíván.

Három nagy gazdaságpolitikai kísérleten van túl ez a kormány, miközben jól emlékszem, annak idején sokszor megkaptuk a vádat, hogy ahány nap, annyi program - az a vád egyébként, azt hiszem, hamis és megalapozatlan volt -; most fehéren és feketén látszik, hogy harmadszor indul neki ez a kormány, hogy valamilyen épeszű választ adjon az ország előtt álló kihívásokra, de ez egyetlen alkalommal sem sikerült neki.

Legelőször másfél évvel ezelőtt, az Orbán-kormány hivatalba lépésekor még a régi szlogent fújták: jelentős belső keresletélénkítéssel, azzal, hogy többet költhessenek az emberek, állítsuk egy növekvő pályára a magyar gazdaságot, ha kell, ennek érdekében vállaljunk nagyobb hiányt, nagyobb államadósságot, csökkentsük az adókat. Ez a program fél év alatt megbukott, és idén tavasszal a korábbi keresletélénkítő, adócsökkentő program helyére Széll Kálmán programját ajánlva az országnak, a miniszterelnök szerkezeti reformok sokaságát ígérte sok száz milliárdos megtakarítással.

Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. A miniszterelnök ebben nem volt jó. A most benyújtott költségvetésből az látszik, hogy újabb próbálkozásra van szükség, merthogy a szerkezeti átalakítások nem történtek meg, a megjósolt sok száz milliárdos költségvetési megtakarítást nem tudják megalapozni, harmadik utat választanak, ez a költségvetés az adóemelések költségvetése.

A napokban számolta össze az egyik legsikeresebb, egyébként nem a mostani ellenzékhez közel álló blog, hogy az elmúlt másfél évben eddig önök húsz új adót vezettek be vagy éppen most készülnek bevezetni, és az eddigi parlamenti vita tapasztalatából úgy látom, hogy az önök fantáziája kimeríthetetlen. Lassan füstre, kéményre, ablakra, ajtóra, rövid és hosszú hajra, és a jó ég tudja, még mire próbálnak meg adót kivetni. Teszik ezt azok a képviselők, akik nyolc éven keresztül mást sem hangoztattak, mint hogy az adócsökkentés az, ami Magyarországot majd ki fogja vezetni a bajból.

A költségvetésből világosan látszik, hogy ez a kormány lemondott arról, hogy Magyarország gazdasága növekvő pályára álljon, és hiába beszél a miniszterelnök képzavaros beszédben gyors naszádként közlekedő Magyarországról és lassan totyogó, nagy anyahajóként vánszorgó Európáról, ha a számokat is szeretné a miniszterelnök, és jobban szeretné, mint önmaga hangját hallani, akkor tudná, hogy miközben Magyarország minden bizonnyal jövőre nem vagy legfeljebb alig látható módon növekszik, 0-1 százalék között mondják a legoptimistábbak, addig Európa átlagos növekedése ezt meg fogja haladni. Miközben tehát Orbán miniszterelnök úr hetykén, nem egy esetben nagyképűen, kioktató módon viszonyul az európai mintákhoz, úgy tűnik, hogy egyelőre csak Európa hátát látjuk, mi pedig vonszorgunk.

Nem szeretnék gazdaságpolitikai kiselőadást tartani, de azért az jól látszik, hogy a kormány és a miniszterelnök nem érti, hogy mi lehet a növekedés forrása egy országban. Tankönyvízű lesz, amit mondok, de úgy látom, hogy újra kell majd olvasni a kormánypártoknak a tankönyveket is.

Először: egy ország gazdasága növekedhet, ha az országnak jelentős exportképessége, kapacitásai vannak, olyan termékeket, olyan szolgáltatásokat állít elő és ajánl a világnak, amely határon kívül is megállja a helyét, és el lehet azokat adni. Ezen az egy ponton - mondom: ezen az egy ponton - egyébként van igazsága a kormányfőnek, amikor azt mondja, hogy nem kedvező a külső gazdasági környezet, egy lassan növekvő Európa, egy nem száguldó Németország nyilván nem fog annyi terméket, szolgáltatást megvenni Magyarországról, mint hogyha prosperálnának. Igen, itt van igazság, de csak itt.

A másik két tételben, ami már sokkal jobban tőlünk függ, abban a miniszterelnök ellen szól az igazság. Ott tudniillik nem segíti, hanem éppen rombolja a növekedés feltételeit, mert másodsorban egy ország gazdasága növekedhet, hogyha egy országban jelentős beruházások vannak. Beruházni a közösség tud, az állam és az önkormányzatok, illetve a családok, az emberek. Jövőre Magyarországon a beruházások egy helyben fognak topogni, kevesebb kormányzati, állami közberuházás lesz jövőre, mint a 2002-2010 közötti időszak bármely évében. Önök beruházásokkal, közberuházásokkal nem élénkítik, hanem lassítani fogják ezt a gazdaságot. Nem épülnek új autópályák, nem épülnek autóutak, nincsen átfogó nagy panelrekonstrukciós program, csak látszatintézkedések vannak, nem újítják fel az iskolákat, nem építenek kórházakat. Önök folyamatosan pénzt fognak kivonni a közszférából, arra sem lesz pénz, hogy a fűtésszámlát kifizessék az iskolákban, nemhogy arra, hogy felújítsák azokat. Látjuk, a 60-as évek óta nem történt olyan Magyarországon, hogy el kellett halasztani a tanítást, mert önkormányzati iskolákban nem tudták a fűtésszámlát sem kifizetni. Ezt tették önök ezzel az országgal!

Harmadsorban: a növekedés forrása lehetne a lakosság fogyasztása - de az, amit önök csinálnak, az ezzel szemben hat. Önök úgy alakították az adórendszert, hogy éppen azok, akik a növekvő jövedelmekből többet fogyaszthatnának, azaz az átlagos és az átlag alatti jövedelműek, nekik kevesebb marad, most pedig a fogyasztást terhelő adókkal abból a kevesebből is még kevesebbet lehet vásárolni, és többet kell befizetni az államkasszába.

Magyarország jövőre szegényebb lesz. Mértékadó elemzők szerint jövőre a magyar lakosság fogyasztása 3 százalékkal csökkenni fog, reálbércsökkenés mellett. Ezért aztán bármit is mondanak, hölgyeim és uraim, elrugaszkodásról ábrándozva, ha ez elrugaszkodás, akkor az a rossz hírem, hogy a szakadék széléről rugaszkodunk el a semmibe, rugaszkodunk el a zuhanásba. Ha önök szerint ez az ország építése és előremenetele, akkor azt gondolom, hogy önök fordítva nézik a képet, ideje lenne másik perspektívát választani.

Tragikus ugyanakkor ennek a költségvetésnek a társadalmi hatása is. Sok-sok vitánk közepette mégiscsak elértük, hogy a 80-as évek óta először, az előző évtized közepén, 2002-2010 között csökkent a legszegényebb és leggazdagabb családok közötti relatív jövedelmi és vagyoni különbség. Ez nagy dolog. Amit önök most tesznek, az ezt a tendenciát megfordította; most már ezt mondhatom múlt időben is. Önök oda adnak, ahol már több van, és onnan vesznek el, ahol egyébként kevesebb van. Szembemennek azzal a tisztességes elvvel, hogy több felelősség fenn, és több lehetőség lenn. Önök vad, jobboldali, konzervatív gazdaság- és társadalompolitikát folytatnak. Szegényellenesek és gazdagpártiak. A szövegeik ezzel szembe szólnak, de az adatok önöket cáfolják.

Voltunk sokszor nehéz helyzetben, 2006 után különösen. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Hát még mi!) Jelentős megszorításokra kellett javaslatot tennie annak a kormánynak, amelyet én vezettem, de a legnehezebb megszorítások között is a közoktatásra és a felsőoktatásra fordított összegeket soha nem csökkentettük. Soha! Azért nem csökkentettük, mert azt gondoltuk, hogy vannak tabutémák. Ezek közé tartozik az oktatás ügye.

Önök a benyújtott költségvetési javaslat szerint jelentős pénzt vonnak ki a köz- és a felsőoktatásból.

(9.20)

Önök, akiknek sok volt a havi 5 ezer forintos tandíj, most ehelyett szemeszterenként több százezer forintos költségtérítés megfizetésére tesznek javaslatot, egyetemi férőhelyek tízezreit kívánják bezárni, intézmények sokaságának ajtajára kívánnak lakatot tenni. Azt gondolják, hogy aki tehetős, az tanuljon, aki meg szegény, az pusztuljon. Ha önök ezt gondolják, akkor tisztességtelenek is. Nem egyszerűen nem értik a dolgukat, nem egyszerűen alkalmatlanok, hanem politikusként és emberként tisztességtelenek. Mert sem a miniszterelnök, sem a miniszterelnök pártjának jó néhány tagja, jómagam is, ha ilyen rendszer lett volna, nem tanulhattam volna.

A miniszterelnök agyában kapával, kaszával a határba kiküldött emberek sokasága virágoztatná fel Magyarországot, de a miniszterelnöknek és tanácsadóinak ebben nincs igaza. Mert nem kapáló-kaszáló közmunkások emelik fel Magyarországot, hanem olyan jól képzett emberek sokasága, akiknek a tudásával a világon jól értékesíthető tudást, szolgáltatást, terméket lehet eladni.

Önök, hölgyeim és uraim, ezzel a költségvetéssel folytatják az elmúlt másfél év ámokfutását, és tönkreteszik Magyarországot. Lelkük rajta, de a választók önöket meg fogják büntetni - nem kicsit, nagyon.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 77 2011.11.15. 9:00  23-162

GYURCSÁNY FERENC (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Parlament! Szakmai vitát folytatunk természetesen, de hát nem lehet attól eltekinteni, hogy a törvényhozás mégiscsak egy politikai döntéshozó testület, amely szakmai, erkölcsi szempontok alapján mérlegel, aztán dönt. Ma itt valami egészen kitűnő erkölcsi kiállást láttunk, és nem tudok elmenni emellett, és nem szeretném szó nélkül hagyni mindazt, amit ma itt Pokorni Zoltán a Magyar Országgyűlésnek megmutatott. Mi is voltunk kormánypárti képviselők. Tudjuk, hogy micsoda összetartó ereje van annak a kényszernek, hogy egy országot kormányozni kell. Tudom, hogy milyen nyomás nehezedik önökre, mindnyájukra, hogy kormányuk mögött állva a kormányuk által beterjesztett törvényt támogassák. Ebben a konkrét ügyben jól érzékelhető a miniszterelnök úr személyes nyomása is, láthatóan nagyon messze elment annak érdekében, hogy biztosítsa a törvényjavaslat politikai hátterét. Ilyen körülmények között egy, a magyar oktatáspolitikában magának tekintélyt szerzett befolyásos politikus egy végtelenül nyugodt hangú szakmai elemzésben minden lényeges ponton szembefordul az előttünk álló törvénytervezettel.

Azt mondja el nekünk, hogy ez a törvénytervezet éppen ellenkező irányba vezet, mint amilyen világról, mint amilyen Magyarországról beszélni vagy álmodni szoktunk. Majd hozzáteszi - némileg szomorúan, de hát a politikusok kenyere időnként ilyen -, hogy a miniszterelnökhöz és pártomhoz fűződő lojalitás nem engedi meg, hogy messzebb menjek annál, mint ameddig elmentem, ezért nyilván kényszerűen támogatni fogja ő, talán a frakciója is ezt a törvénytervezetet. Ha itt meg fog bicsaklani Pokorninak és másoknak az ereje, én ezt őszintén szólva politikusként megértem. Ennél sokszor nagyobb kényszerekkel is találkozik egy politikus. Mindamellett azt szeretném kérni az államtitkár asszonytól és rajta keresztül talán a miniszterelnöktől is, hogy hallgassa meg Pokorni képviselő úrnak a hozzászólását még egyszer. Gondolja végig, hogy vajon ez az emberi, szakmai mérce, ezt kell-e követni, vagy inkább mindazt, amit önök ebben az ügyben szerintem elfogadhatatlan módon megtettek és megtesznek.

Ha már erkölcsről beszélünk, akkor egy fél mondatot hadd mondjak arról, miért gondolom, hogy van erkölcsi okunk és jogunk, nekem személy szerint is a Demokratikus Koalíció képviselői nevében is szólni, mert sok-sok küzdelem mellett, ahol vereséget is szenvedtünk az elmúlt sok-sok évben, általában az oktatás és a közoktatás világa volt, ahol nyilvánvaló, tapintható, a mai napig ható eredményeket tudott felmutatni az a kormány, amelyet én vezettem vagy annak a nyolc évnek jó néhány kormánya. Iszonyatos erőfeszítést tettünk, hogy Magyarország olyan hely legyen, ahol azt érzik a gyerekek, hogy a nemzetnek fia és lánya mindenki, függetlenül attól, hogy honnan jön. Az önök törvénytervezete ennek az ellenkezőjét teszi. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ajjaj!) Az önök törvénytervezetét áthatja egy számukra elfogadhatatlan világnézet, az a világnézet, hogy Magyarországon nincsen szükség mindenkire, hanem szükség van az önök világnézetében osztozó középosztálybeli családok gyermekeire, mert övék lesz a jövő Magyarországa. De mi azt szeretnénk, hogy a jövő Magyarországa azoké is legyen, akik szegénységből, putriból, elhagyott vidéki városokból, tanyákról jönnek, mert Magyarország nem keveseké, hanem az övék is. (Moraj a kormánypárti padsorokból. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Miről beszélsz?) Igaza van Osztolykán Ágnesnek, amikor azt mondja, hogy persze az integráció ügye, amelyben sok vita volt, vagy éppen ezzel szemben a szegregáció, amely ellen küzdöttünk (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hol? Melyik országban?), az ezekre javasolt megoldásaink nem mindig voltak tökéletesek, de a mögötte álló emberi, szakmai tisztesség megkérdőjelezhetetlen, és sokévi küzdelem után megkérdőjelezhetetlen ennek a pozitív hatása. Ha a gyermekeink nem tanulják meg, hogy vannak olyanok is, akik más helyzetből, más környezetből jönnek, és hogy velük együtt kell majd ebben az országban élni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tízparancsolat első tétele!), akkor a holnapután Magyarországa nehezebben lesz élhető, mint ma, mert minimális emberi, nemzeti kollegiális partnerség sem fog kiépülni gyermek és gyermek között.

Az önök törvénytervezete kevesek Magyarországának a törvénytervezete. 2001-ben, amikor szembesült az Egyesült Államok vezetése, hogy milyen bajban van az Egyesült Államok közoktatása, egy kétpárti nagy törvénytervezetet fogadtak el: "no child left behind" - senkit, egyetlen gyermeket sem hagyunk magára, ennek két fontos pillére volt. Az egyik, hogy az a mögött meglévő pedagógiai megfontolás nem fantazmagóriákra, hanem a pedagógia nagyszerű, kutatásokkal alátámasztott eredményeire épült. Nagyjából azokra a megállapításokra, amelyek Magyarországon az itt már idézett Zöld könyvben lelhetők fel. Önöknek rendelkezésére áll egy átfogó, a szakma által támogatott, a szakma által osztott elemzés és javaslatsor, hogy mit kell tenni a magyar közoktatásban. Önök oktalanul, kivagyiságból, vagy a jó ég tudja, miért, félreteszik a szakma közös elemzését és ajánlatát, ehelyett egy szakmailag, eszmeileg teljességgel elfogadhatatlan, tárgyalásra alkalmatlan, elfogadásra pedig végképp alkalmatlan törvénytervezetet tettek ide.

De volt még egy pillére az ottani sikernek, az, amire utaltam, hogy a törvénytervezet kétpárti elfogadottságú lett. Ott állt mögötte az Amerikai Egyesült Államok két nagy pártja, és amikor az elnök aláírta, akkor a fényképen ott mutatja magát a republikánus és demokrata szenátor egyaránt. Önöknek egyetlenegy párt támogatása sincsen meg, és nincsen olyan tekintélyes szakmai vagy civil szervezet, amely támogatná ezt a tervezetet. Önök ebben az ügyben egyedül maradtak. És én, aki időnként egyedül maradtam saját reformjaimmal (Derültség az LMP soraiból.), kaptam önöktől nagyon sokat (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Keveset!), mondhatom önöknek, hogy ha másból nem, a saját példámból is tudom, hogy ilyen előkészítettség, támogatottság, ellentmondásosság mellett a törvény nem fog működni, mert nincsenek meg hozzá az érdemi feltételek sem a szakmában, sem az országban (Halász János: Tévedsz!), sem a politikában. Önök pirruszi győzelmet arathatnak, hogy áttolják ezt a törvényt a parlamenten, de ez az ország ki fogja vetni magából (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Téged kell, hogy kivessen!), mert ez az ország nem ilyen oktatást akar magának. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ahogy titeket kivetett!) Önöket meg lehet erőszakolni a miniszterelnök által, hogy ezt tegyék meg, de az ország egészét már nem lehet megerőszakolni.

A világnézeti semlegesség ügyére hadd mondjak egy mondatot. Nincsen abban közöttünk vita, hogy az iskolának a jóságra, a tiszteletre, a munka becsületére, a haza szeretetére kell nevelnie. Hogy a jóságnak mi a forrása (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mondjad még egyszer! Tisztelet!), az isteni hit, a kereszténységben való közös osztozás vagy az ember eredendő jóságában való hit, ezt nem az iskolának kell eldöntenie. Ez a választás minden ember sajátja. Az iskolának a közös, egyetemes, humánus értékeket kell képviselni. Ezt teheti az egyén, a család a valláserkölcsből levezetve - ez az ő dolga -, de teheti csak azért, mert tudja, hogy az ember megismételhetetlen, a maga csodálatossága elegendő forrás mindehhez. Ha önök ezt értik, akkor érthetik azt is, hogy nem kell evangelizálni az iskolát, mert a kétszáz éves felvilágosodásnak van egy nagyon nagy erénye: állam és egyház széjjelválasztása, és ez teremtette meg az élhető, szabad világot, ez teremtette meg az emberi szabadságot. (Kontur Pál: Őszödi beszéd II.! - Kőszegi Zoltán: A mocsokból nem tudtok kijönni?)

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 48 2011.12.06. 2:58  23-203

GYURCSÁNY FERENC (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót. Az ajánlás 8., 11. pontjához kapcsolódva szeretném elmondani a Demokratikus Koalíció képviselőinek közös álláspontját.

Az ajánlás ezen pontjai az úgynevezett országvédelmi alappal foglalkoznak, amelyre az előterjesztő szerint azért van szükség, mert az ország olyan kockázatokkal néz szembe, amelyeknek a kezeléséhez a korábbiaknál nagyobb költségvetési-pénzügyi tartalékra van szükség.

Álláspontunk szerint az előterjesztő téved, mert a tartalékok képzésének fő oka az lehetne, és az kellene hogy legyen, hogy a kormány olyan költségvetést terjesztett be, amelynek mára egyetlenegy alapvető száma nem igaz. A kockázatot e pillanatban nem a nemzetközi gazdasági helyzet, hanem a Magyar Köztársaság kormánya jelenti.

Ennek a költségvetésnek nem igaz a növekedésre vonatkozó száma. Ennek a költségvetésnek nem igaz az árfolyamokra vonatkozó száma. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ismerős, nem?) Ennek a költségvetésnek nem igaz az inflációra vonatkozó becslése. Ennek a költségvetésnek nem igaz a következő évi fogyasztásra vonatkozó becslése. Ennek a költségvetésnek nem igaz a következő évi beruházásra vonatkozó becslése. Ennek a költségvetésnek egy fontos melléklete hiányzik, melyben a kormány elrendeli egy fejfa elkészítését, amelyen az áll, hogy: a Magyar Köztársaság 2012-es költségvetése élt két hónapot, merthogy nem fog többet élni. (Bödecs Barna: Melyik ajánlási ponthoz szól hozzá, képviselő úr?)

Ez a kormány úgy döntött, hogy a magyar pénzügyi-gazdasági helyzet stabilitásának megteremtése érdekében tárgyalásokat kezdeményez az Európai Unióval, a Világbankkal, illetve a Valutaalappal. Én ezekkel az intézményekkel hasonló szituációban sok évvel ezelőtt tárgyaltam. Ahhoz, hogy ehhez a tárgyalások eredményesek lehessenek, a Magyar Köztársaságnak ma új költségvetéssel kell rendelkeznie. Az új költségvetés megalapozásához ez az országvédelmi alap elégtelen. Éppen ezért ekkora országvédelmi alappal a következő költségvetési évbe nem lehet és nem szabad belefordulni.

Azt gondoljuk, hogy akkor jár el helyesen az Országgyűlés ebben a tárgyalási fordulóban is, hogyha kinyilvánítja egyértelmű és közös véleményét arra vonatkozóan, hogy a magyar költségvetés a következő évre az elfogadása előtt megbukott. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem szégyelli magát?) Ennek a költségvetésnek egyetlenegy sorsa lehetséges, hogy a kormány visszavonja, beismeri vereségét, és új költségvetést terjeszt be. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 56 2011.12.06. 2:05  23-203

GYURCSÁNY FERENC (független): Fontos ez a vita, és nem esik le a gyűrű az ujjunkról, hogyha elkezdünk erről beszélni, képviselő úr. (Dr. Staudt Gábor: Legalább bejössz!) Megvitathatjuk, hogy 2008-ban ki mikor ismerte föl a válságot, de ez nagyban nem visz ám bennünket előre.

Ha ön annyira biztos az igazában, akkor ezzel a magabiztossággal miért nem fordul most a kormányához, és miért nem mondja azt neki, hogy lám-lám, ahogyan 2008-ban igazunk volt, most is igaza van akkor azoknak, akik figyelmeztettek bennünket, hogy itt van egy újabb válság? Lám-lám, miért nem vesznek akkor példát a 2008-as kormányról, amelynek Veres János volt a pénzügyminisztere? Lehet, hogy az két héttel később ismerte fel a válságot, lehet, de nem ezt kell ma megvitatni, hanem azt, hogy amikor felismerte, akkor a parlament előtt volt két héten belül a költségvetést teljesen átíró új javaslat. Amikor beköszöntött a 7 százalékos GDP-csökkenés, Németországgal azonos mértékű GDP-csökkenés 2009-ben, akkor haladék nélkül februárban, majd áprilisban újabb módosítókat nyújtott be.

Az ön kormánya, miközben látja, hogy csapkodnak a villámok és dörög az ég, miközben azt mondta, hogy majd a németországi növekedéshez fogja igazítani a magyar növekedést, és a németországi növekedést csökkentették, miközben az ön kormányának mértékadó nemzetközi konzultáns partner, az OECD 0,7 százalékos csökkenésre módosította a magyar GDP-előrejelzést, az ön kormánya a füle botját sem mozdítja.

Az nincs rendben, hogy tudjuk, most már mindenki tudja, hogy Magyarország mivel néz szembe, önök pedig, kormánypárti országgyűlési képviselők úgy tesznek ebben a parlamentben, mintha az lenne a legfontosabb kérdés, hogy 20 millió forintot hogyan csoportosítunk át a fejezetek között. Ez kérem szépen, nem egyszerűen vakság, ez kérem szépen, tisztességtelenség, és az a fajta felelőtlenség, amellyel szemben önök esküt tettek. Ehhez képest tessék viselkedni!

Köszönöm szépen. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Jaj! - A haza bölcse!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 68 2011.12.06. 2:01  23-203

GYURCSÁNY FERENC (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy felolvasta az akkori hozzászólást (Pálffy István: Szívesen.), mert az pontos. Azt mondja, hogy akkori tudásunk szerint nem fog bennünket elérni. Honnan vettük ezt a tudást? Onnan, hogy az azt megelőző napokban az Európai Tanács valamennyi tagjával, az Európai Központi Bank vezetőjével, majd pedig itthon, Budapesten a Nemzeti Bank vezetőjével, a tőzsde és pénzpiaci felügyelet vezetőivel tárgyaltunk, ez volt az értékelése az akkori felelősöknek.

Ma mi az értékelése mindazoknak, akik véleményt mondanak szakavatott módon a magyar gazdaságról? Nem az, hogy nem vár ránk válság, képviselő úr, hanem az, hogy súlyos válság vár ránk. Amíg bennünket arról tájékoztattak az arra illetékesek, hogy nem várnak válságot, addig mentünk azon az úton, amelyet a költségvetés előkészítése során kiköveztünk. Amikor azt mondták, hogy válság van, akkor nem csináltunk presztízskérdést belőle, ahogy elmondta Veres miniszter úr, hogy napokon belül költségvetést módosítottunk, és nyilvánosságra hoztunk.

Önöket ma mindenki arra figyelmeztetni, hogy itt van a válság a kertek alatt, mindenki. Erre önök úgy tesznek, mintha az lenne a legnagyobb problémájuk, hogy mi 2008-ben ezt hogyan ismertük fel. Hát legyünk akkor nagyvonalúak! Tudják mit? Higgyük azt, hogy önöknek legalább részben igazuk van, rendben van. És akkor? Mi ebből a tanulság önöknek? Nem az, hogy akkor most azt mondják a kormányfőnek, hogy miniszterelnök úr, azt javasoljuk, hogy tanuljunk a korábbiakból, a költségvetést tessék visszahozni, nézzen szembe azzal, amit csinált, nézzen szembe azzal, hogy elbukott a maga harca (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), nézzen szembe azzal, hogy nem lehet ilyen alapon megállapodni a világgal.

Ezt tegyék, és akkor tanultak Magyarország történelméből. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 305 2012.02.13. 15:00  244-346

GYURCSÁNY FERENC (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hallgatva azért ennek az elmúlt jó egy órának a vitáját, azzal kezdeném, hogy inkább azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ha valahol, akkor itt helye van megvitatni azt, hogy mit okoz ez a megállapodás az Európai Unióban. Mit okoz ez a megállapodás Magyarország számára, hogyan értékeljük, mit gondolunk erről?

Hadd kezdjem azzal, hogy én üdvözlöm, hogy a magyar kormányfő eljutott arra a pontra, amikor is a mai napon arra kéri az Országgyűlést, hogy támogassa ennek a megállapodásnak az elfogadását. Akkor is üdvözlöm, hogyha látni vélek érdemi elmozdulást az ő álláspontjában az elmúlt egy-másfél hónapban, de azt gondolom, annál izgalmasabb és fontosabb a vita, mint hogy most belemenjünk abba, hogy miért következett ez be; konstatáljuk, hogy a végeredmény szerintem helyes, amit most a miniszterelnök a lényeg tekintetében képvisel.

Egyetértek azokkal a képviselőkkel, akik azt mondják, hogy ez nem fog megoldani mindent - de erre nem is vállalkozik! Nem azt mondja ez a megállapodás, hogy ha ezt a részes felek alá fogják írni, akkor holnaputántól vagy az ezt követő naptól az Unió összes nyavalyájától meg fog szabadulni. Erről szó nincsen. Természetesen ez a megállapodás viszonylag kevés számú, de fontos kérdésre tud válaszolni, és nem válaszol azokra a súlyos dilemmákra: foglalkoztatás, ökoszociális kérdések és ezer más ügyre, amelyet helyesen felvetnek itt a képviselők. Nem kell ettől a megállapodástól mindezt természetesen elvárni.

Ugyanakkor ennek a megállapodásnak lesz egy-két súlyos következménye. Az egyik következmény, amiről elég szégyenlősen szoktunk itt beszélni, hogy elég világos, hogy az Unió hatalmi központja egyre közelebb kerül Németországhoz. Németország befolyása ezen megállapodás megkötésével és annak következményeivel az Európai Unióban az eddigieknél is meghatározóbb lesz, lesz ennek egy kulturális következménye. Ez a megállapodás nem egyszerűen számokat tartalmaz, hanem mondjuk úgy, hogy az Unió északi tagországainak weberi értelemben használt protestáns gazdasági kultúráját teszi majd dominánssá.

Hogy Magyarország ezt szeretné-e magára nézve vagy nem szeretné, erről érdemes itt vitatkozni. Azt gondolom, hogy ha egymással szemben áll alapvetően a mediterrán periféria kultúrája és ez a fajta gazdasági protestantizmus, akkor Magyarországnak inkább az az érdeke, hogy ez utóbbi legyen meghatározó és domináns. De ez egy valóságos dilemma, ez egy valóságos vita, hogy akarja-e ezt Magyarország, vagy sem.

Pokoli nagy távolságok vannak a parlamentben képviselt álláspontok között. Gaudi képviselőtársam azt mondja, hogy ez gyarmatosítás. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Így van!) Ha ő ezt képviseli, akkor azt gondolom, ennek az kell hogy legyen az adekvát következménye, hogy ő és a pártja azért kell hogy síkra szálljon a választók előtt, hogy Magyarországnak el kell hagynia akkor ezt a gyarmatot, akkor fel kell szabadítani Magyarországot. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Így van! Nem figyelsz, erről beszélünk már másfél órája!) Ez az egyik álláspont. Én ezzel természetesen nagyon nem értek egyet, de ha ez az álláspontja önöknek, akkor nem kell amiatt megsértődni, hogy úgy értjük az önök álláspontját, hogy önök ki szeretnének lépni az Európai Unióból. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Pontosan így van! Jól mondod!)

Én azt gondolom, hogy ez Magyarország számára nem lenne jó. Azok, akik Unió-pártiak, azok is többfajta fogalmat használnak. Önök is inkább egyetértenek a nemzetek Európája kifejezéssel, bár őszintén szólva ez és a gyarmattartó, gyarmatként viselkedő Brüsszel nem nagyon férnek meg szerintem egy lapon, de mindegyikünk érti, mert ezt muszáj elmondani a választóknak, meg nekünk szembesülni ezzel, hogy ezekkel a megállapodásokkal megyünk egy föderatív Európa felé. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Így van, ez az, amit nem szeretnénk.)

Hadd mondjam el, hogy egyébként én ezt személy szerint támogatom. Nem tekintem hazaárulásnak sem azt az álláspontot, sem ezt az álláspontot. De nem érdemes szóvirágokkal eltakarni a lényeget, teljesen világos, hogy ha 2003-ra hivatkoznak, amikor a nemzetek Európája volt a meghatározó közös eszmei talapzat, akkor ahhoz képest a mai napig, 2012-ig érdemi és jelentős elmozdulás volt a föderatív Európa irányába, és ezzel a megállapodással is ez fog történni.

Én a magam részéről ennek örülök. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Mi nem.) Azt gondolom, hogy jó lesz, ha az én gyermekeim egy demokratikusan felépülő, Európa polgárai által közösen, több szinten választott nemzeti és európai kormányzás keretei között, egy erős demokratikus közösségnek a polgárai lesznek. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: De nem demokratikus ez a közösség!)

(22.00)

Én ennek örülök. Azt gondolom, hogy a jövendő nemzedék magyar gyermekei így ahhoz megközelítő esélyekkel fognak rendelkezni tudományban, művészetben, üzletben és más területeken, mint mondjuk, az Egyesült Államok gyermekei. Én úgy gondolom, hogy ha választanom kell aközött, hogy izolálom Magyarországot, vagy hogy egy nagy demokratikus politikai-kulturális közösség részeként fogom mindezt képviselni, inkább az utóbbit gondolom, de el tudom fogadni, hogy önök gyökeresen mást gondolnak ettől.

Az elmúlt hónapok vagy elmúlt hetek vitáinak egyik kulcsfogalma a szuverenitás kérdése. Ebben a vitában is újra és újra ez felbukkan. A szuverenitás ügye az önállóságukért, szabadságukért megküzdő nemzetállamok nagy központi politikai törekvése, ezeknek a politikai törekvéseknek a sűrítménye. A szuverenitás ügye a nemzetállamok kialakulásának egyik legpozitívabb története, ezért én aztán pozitívan is tekintek rá, de szerintem tévedésben vannak önök akkor, amikor Magyarország mai ügyét, mai törekvéseit, jövőjének dolgát a szuverenitás fogalma köré akarják megszervezni.

A példa profán lesz, és - hogy mondjam? - nem saját szellemi termék, de érteni fogják, gondolom, a példázatot. Észak-Korea szuverénebb-e, mint Dél-Korea? Igen, Észak-Korea ma szuverénebb ország, mint Dél-Korea. Dél-Korea jó néhány nemzetközi együttműködésben, integrációban részt véve, saját akaratából egyesítette szuverenitásának egyes darabjait más országok szuverenitásával.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Észak-Koreánál szuverénebb ország talán nincs a Földön. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Már csak Izrael.) Kérem szépen, melyik ország polgárai szabadabbak, melyik ország teremt több lehetőséget (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Jamaica.), gazdagabb világot, Észak- vagy Dél-Korea? Szerintem a szuverén országok jövőjéről beszélgetve, merthogy Magyarország szuverén ország, a központi kategória mostantól kezdve nem a szuverenitás, hanem a nemzeti mozgástér bővítésének lehetősége és képessége. Azt gondolom, hogy Magyarország mozgásterét egy mélyebben együttműködő Európában való sikeres részvétel növeli, ezért nekünk ez érdekünk.

Azt is gondolom - ezen az egy ponton megengedek magamnak egy kritikus megjegyzést a mostani kormánnyal szemben -, hogy éppen az a baj, hogy rossz premisszából, a szuverenitás őrzéséből, kiterjesztéséből kiindulva Magyarország jelenlegi kormánya az elmúlt hónapokban az ország mozgásterét nem növelte, hanem éppenséggel csökkentette. Ez az igazi tragédiája az elmúlt időszak törekvéseinek.

A másik ilyen központi fogalom ebben a vitában ezeknek az adóelőnyöknek a megőrzése. Szekeres Imrének egyébként igaza van, de nem is erre szeretnék utalni. Szerintem a jelenlévők pontosan tudják, hogy számos országban, Szerbiában a magyarnál még kedvezőbb adófeltételek vannak nominálisan, és mégsem az történik, hogy tolonganak Szerbiába a befektetők. Végzetes, és azt gondolom, hogy buta leegyszerűsítése egy ország gazdasági-társadalmi versenyképességének, hogyha egyetlenegy elem köré építjük ezt a versenyképességet. A miniszterelnök, úgy látom, hajlamos egy alacsony társaságiadó-kulcs köré építeni ezt a versenyképességet. Ezer dolgon múlik, és miközben Magyarországon valóban a mai kormányzás alatt alacsonyabb szintre süllyedt, minden korábbinál alacsonyabb szintre süllyedt a társasági adó, ettől Magyarország az elmúlt húsz évben nem volt annyira kevésbé vonzó hely befektetés számára, nem volt annyira bizonytalan hely, mint amennyire ma. Ha úgy tetszik, nem volt annyira versenyképtelen, mint amennyire ma.

Ezért én azt gondolnám, hogy akkor járunk el helyesen - és ezt csak azért hozom szóba, mert e megállapodás kapcsán is újra és újra visszatérünk az adófüggetlenség kérdéshez -, hogy megpróbálok kiszabadulni ebből a középszer által létrehozott intellektuális csapdából, és megpróbálok egy picikét árnyaltabban beszélni arról, hogy Magyarország mitől lesz vonzó hely a saját polgárai számára, mitől lesz vonzó hely mindazok számára, akik úgy tekintenek ránk, hogy ha velünk együttműködnek, akkor velünk és általunk sikeresebbek lesznek. Ma nem ez a helyzet, ma éppen ennek az ellenkezője a helyzet.

Hadd mondjak egy-két megjegyzést az LMP-s Scheiring Gábor nagy hozzászólásának a végén említettekre, mert mi akkor várhatunk el némi empátiát az Unió többi polgárától, ha mi is értjük őket. Volt lehetőségem sok ideig hallgatni ezeket a vitákat belülről is. Kérem, lehet követelni az eurókötvények kibocsátása intézményi feltételének megteremtését - én magam egyébként ezzel egyetértenék, hogy legyenek eurókötvények -, de kik vannak az eurókötvény mögött? Milyen nemzeteknek milyen képessége? Kik fizetik meg az eurókötvényeknek a magasabb vagy alacsonyabb kamatkülönbségét? Ha erre nincs nekünk válaszunk, hogy egyik oldalról tartunk a német befolyás fokozódásától, a másik oldalon azt szeretnénk, hogy a német adófizetők álljanak oda az eurókötvények mögé -, amelyeknek nyilván alacsonyabb lesz a kamatuk, mint hogyha az olaszok bocsátják ki -, akkor mi magunk is kettős játékot űzünk saját politikai fantáziánkkal, mert egyébként az eurókötvényeknek éppen az lesz a következményük, hogy még inkább német központú Európa jön létre.

Én ezt egyébként hajlandó lennék végiggondolni következményeiben, de az biztosan nem fog menni, hogy azt mondjuk, hogy szeretnénk egy kiegyensúlyozottabb Európát, nem szeretnénk a periférián maradni, de szeretnénk, hogy a kohéziós politikában - ez volt talán a második javaslatuk - tegyenek be sokkal-sokkal többet a német adófizetők. Nem fognak betenni. Önök nyilván legalább olyan jól vagy nálam jobban ismerik a Németországban zajló vitákat. Nem követelheti ugyanazt Európa Németországtól, mint amit megtett Németország nyugati fele a keleti felével együtt, és akkor az ossie-k vitájára már nem is térek ki, hogy mit okozott ez társadalmilag mind a mai napig. Ez egy végtelenül bonyolult dolog, és éppen ezért énszerintem teljesen rendben van, ha akár szenvedélyesen és indulatosan is itt a frakciók vitatkoznak egymással. Merthogy ugyan nem old meg ez a megállapodás egy sor dolgot, de azt gondolom, hogy miután kimondta az Unió az át, azaz teremtett egy Monetáris Uniót, nem tud mást tenni, mint kell mondani a bét, oda kell mögéje tenni a költségvetési uniós kapacitást intézményekkel és szabályozókkal.

Természetesen nincs más választás, Magyarország számára viszont van egy új kérdés. Én korábban az euró minél gyorsabb bevezetésének a pártján álltam, önök ezt rólam minden bizonnyal tudják. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.) A mostani helyzetben, látva az elmúlt évek történéseit, most azzal egyetértek, ami egyébként le van írva ebben a határozati javaslatban, hogy a feltételeit teremtsük meg. Mert az mit jelent? Az államadósságot jelent, költségvetési deficitet jelent, s a többit jelent, kamatszintet jelent. De sokáig gondolkodnék azon, hogy éppen azért, mert létezik az az összefüggés, amit Scheiring Gábor mond, hogy tudniillik van egy jövedelemáramlás a perifériáról Németország felé, ezt többek között azzal lehet csökkenteni, ha az embernek van szabadsága kamat- és árfolyam-politikában.

Éppen ezért, hogy mikor kell bevezetni az eurót, azt ma nem tudom, ma messze nem olyan automatikus a válaszom, mint lett volna pár évvel ezelőtt, de a bevezetés feltételeinek megteremtését, költségvetési és monetáris feltételeinek megteremtését én helyes törekvésnek látom, és egyébként kiküszöbölhetőnek vagy legalábbis csökkenthetőnek azt a nemkívánatos jelenséget, mint amiről Scheiring Gábor beszámolt.

Szóval, miközben szerintem ez egy igen rossz preambulum, azt nem hiszem, hogy szeretjük, azt módosítani javasoljuk, de magát a felhatalmazást, hogy ilyen megállapodást kössünk (Az elnök csenget.), azt támogatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 313 2012.02.13. 2:07  244-346

GYURCSÁNY FERENC (független): Schiffer képviselőtársamnak mondanám, hogy ha ön diktátumnak érzi ezt, ha úgy gondolja, hogy egy tagország diktátumával állunk szemben, akkor azt javaslom, hogy kapacitálja arra a magyar parlamentet, hogy ne fogadják ezt el. Nem javaslom a magyar parlament egyetlen tagjának sem, hogy bármely más ország diktátumát elfogadja, ha maga úgy gondolja, hogy a megállapodás nem az ő érdekeit szolgálja, és hogy jó szívvel nem tud hozzá csatlakozni, akkor is, ha egyébként ezernyi okot tudnánk mondani, hogy hogyan és miért lehetne ennél jobb megállapodást kötni.

Én nem gondolom, hogy ez diktátum. Azt gondolom, hogy meglehetősen nehéz helyzetében az Európai Uniónak a tagországok egy része, nem véletlenül a legbefolyásosabb országok együttműködésével, ajánl valamit. Magyarország számára lehetőség volt, hogy egyéb országokkal együttműködve, a visegrádi országokkal együttműködve, további partnereket keresve ellenajánlatot nyújtson be. Nem ismerek Magyarország részéről benyújtott átfogó ellenajánlatot. Nem ismerek egyetlen más ország részéről sem benyújtott átfogó ellenajánlatot. Nem ismerek az LMP részéről benyújtott másik ellenajánlatot. (Dr. Schiffer András: Van!)

Vannak az európai zöldeknek kiegészítő megjegyzéseik. Vannak, de még egyszer mondom, azok kiegészítenék ezt, de nem helyettesítik ezt a szöveget. Muszáj a pénzügyi unió mellé tenni fiskális uniót, ezt önök éppúgy tudják. Nem létezik fél lábon álló gazdasági együttműködés, mint ahogy eddig történt.

Másik oldalról pedig: egyáltalán nem gondolom, hogy bárkinek a modelljét másolni kell. Pusztán azt állítottam, hogy egészen biztos az lesz ennek a következménye, hogy ez a fajta protestáns gazdasági kultúra lesz a domináns Európában. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezt állítottam.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 321 2012.02.13. 2:02  244-346

GYURCSÁNY FERENC (független): Schiffer képviselőkollégám elhagyta a termet, de majd a jegyzőkönyvben el fogja olvasni.

Képviselő úr, én a minősítéseket elkerülném azért a mi kettőnk vitájában, hogy melyikünk a politikai palettán milyen hitelesen mit képvisel; ezt bízzuk önmagunkra. Ön jogvégzett ember, ön ismeri, hogy az Európai Unióban mi a döntéshozatali mechanizmus. Én nem emlékszem arra, hogy az Európai Tanácsban az egyes tagországok szavazati súlyát az egyes tagországok GDP-jével határoznák meg. Lehet, hogy ön így emlékszik erre, lehet, hogy úgy emlékszik, hogy a bejegyzett társaságok számával vagy a leggazdagabb száz ember vagyonának összsúlyával, de tudja - nem általános baloldali önérzet miatt mondom ezt, és nem Németország fogadatlan prókátoraként mondom ezt -, az nincsen rendben, ha mindazt, ami itt történik a 27 ország közötti egyeztetésben, azzá egyszerűsíti le, hogy bizonyos, meg nem nevezett, nyilván a háttérben mozgó tőkéscsoportok vásárolják meg maguknak és erőszakolnak ki döntéseket.

Én nem vagyok ebben az ügyben, hogy mondjam, széplelkű, nincsen kétségem afelől, hogy a háttérben nagyon jelentős gazdasági érdekek is mozognak, de amit ön mond - olvassa majd vissza, hogy mit mondott -, azt hiszem, az sem az ön egyébként időnként rendkívül árnyalt megfogalmazásaihoz, sem pedig ahhoz, amit az ön pártjáról gondolok, szerintem nem méltó. Ez ennél sokkal árnyaltabb és bonyolultabb, Németország szerepe ebben az ügyben pedig lényegesen demokratikusabb és felelősebb, mint ahogy ön azt elképzeli.

Mi akartunk belépni az Európai Unióba, mi akartunk belépni a NATO-ba. Ha önök nem így gondolják, hát akkor tessék kezdeményezni a kilépést, meglátjuk, hogy az ország többsége mit fog erről gondolni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 50 2012.05.22. 8:07  17-155

GYURCSÁNY FERENC (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az adóvitáknak van egy általános forgatókönyve, ami nagyjából úgy néz ki, hogy a kormánypárti képviselők érvelnek az adóemelés szükségessége mellett, az ellenzéki képviselők pedig egyszerre két dolgot követelnek: követelik az adók csökkentését, és természetesen, minthogyha semmi nem történne, ezzel párhuzamosan követelik a különböző kiadások növelését. Sokszor láttuk ezt, nyilván ma is ez történik a Házban. Én nem szeretném ezt folytatni. Ennek így, őszintén szólva, nincsen semmi értelme, azt gondolom, hogy normálisnak kellene maradni.

Két téves álláspontot szeretnék elutasítani hozzászólásom legelején. Az egyik éppen az az általános követelés, amely az elmúlt években meghatározóvá vált, amely szerint Magyarországon eljött az adócsökkentés időszaka. Azt kell mondjam, ez nem így van. Azt kell mondjam, hogy hibázott akkor a mai kormánypárt, amikor 2010 előtt adócsökkentést ígért, hibázott akkor, amikor 2010-ben ezt megtette, és természetszerűleg most abban a helyzetben van, hogy adót kell neki növelni. Elismerem az adónövelés létjogosultságát. A Demokratikus Koalíció nem állítja, hogy a mai helyzetben lehetne adót csökkenteni, sőt azt állítom, hogy miután lényegében alig van már keret további költségcsökkentésre, rövid távon nincs alternatívája az adóemelésnek. Szomorúan mondom, de ezt muszáj megmondani a választóknak, muszáj akkor is megmondani, ha én most ellenzéki képviselő vagyok.

De van még egy téves álláspont. Azt állítani, hogy az adócsökkentés önmagában felpörgeti a gazdaságot, ez nyilvánvalóan téves álláspont, látjuk ezt az elmúlt két év tapasztalatai alapján, látjuk ezt a nemzetközi tapasztalatok alapján. Abba kell hagyni ezt a meglehetősen szakmaiatlan, már populárisnak tűnő érvelést, mert ez tönkre fog bennünket tenni, mint ahogyan látszik, az elmúlt két évben tönkre is tett bennünket. Az igazi kérdés tehát egy ilyen helyzetben nem az, hogy csökkentünk-e adót vagy növelünk adót, mert most muszáj adót növelni, hanem az a kérdés, hogy mit adóztassunk és kiket adóztassunk meg. Ebben van döntési lehetősége a mai kormánynak, másban nincsen.

A közterheknek nagyjából három köre van: az adók, amelyeket jövedelemre vetünk ki, személyi jövedelemre vagy vállalati jövedelemre, vagyonra vethetünk ki, vagy forgalmat, áruk és szolgáltatások értékesítését terhelünk meg ezzel, tb-járulékkal sújtjuk a munkaadót és a munkavállalót a munkabérre vetítve, vagy illetékkötelesek egyes állami szolgáltatások vagy például az öröklés.

(11.30)

Az értékválasztás kérdése, hogy mit növelünk és mit csökkentünk. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a forgalmi adó jelentős növelése a szegényebbeket sújtja jobban - természetszerűleg, ahogy ezt a jobbikos képviselő az előbb elmondta -, illetve indokolatlan azt mondani, hogy az első százezer forint jövedelem ugyanúgy adózzon, mint mondjuk, az ötödik százezer forint jövedelem. Ez, azt gondolom, nem igazságos és nem tisztességes.

A Demokratikus Koalíció álláspontja adóügyben nagyon világos. Sajnos azt kell mondjam, kevesebb adócsökkentési elemet tartalmaz, mint ebből következőleg adónövelési elemet. Akkor is ezt kell mondjam, ha a választóknak - talán azoknak is, akik a karzaton ülnek - ez rövid távon nem nagyon nyeri el a tetszését. Amiben biztos vagyok, hogy a vállalati adók, különadók sokszor kapkodva bevezetett világát meg kell szüntetni. Látjuk, hogy ennek nyomán ma nincsen hitelezés Magyarországon, látjuk, hogy nincsen beruházás, látjuk, hogy növekszik a munkanélküliség, látjuk, hogy a magyar gazdaság lényegében újra recesszióba süllyedt. Itt nagy baj van. Ha valakik a vállalatokat úgy tönkreadóztatják, mint ahogy ez a kormány, ennek az a vége, hogy Magyarországon se növekedés és a végén se egyensúly nem lesz.

Ugyanakkor pedig világossá kell tenni, hogy először: a személyi jövedelemadót 6-8 millió forint feletti jövedelemsávban valóságos kettőkulcsossá kell tenni. Nem lehet fenntartani a mai állapotot, nem bírja ki ezt a mai költségvetés. Aki havonta 500-600 ezer forintot keres, az nyugodtan fizethet a mainál lényegesen magasabb adókulccsal. Másodszor: félünk, mint ördög a tömjénfüsttől, a vagyonadótól. Nézzék, rólam tudják, hogy a jobb módú emberek közé tartozom. Azt gondolom, hogy 50-100 millió forint feletti személyes vagyon fölött - 50-100 millió forint fölött! - nyugodtan fizethetnek a gazdagok több adót. Hogy ez mennyi, hogy ez fél százalék-e, ezt ki kell számolni, és okosan végig kell gondolni. De nincs az rendben, hogy egykulcsos az adó a jövedelemadóban, és mellette meg nincsen például nagy vagyonokat megterhelő vagyonadó sem. Én vagyonadópárti vagyok, még egyszer mondom, nem 2-3-4-5-10 millió forintos kis vagyonoknál, falusi házaknál, de 50-100 millió forintnál igen.

És ehhez teszem hozzá, hogy nehezen értem meg, hogy mondjuk, 30-50 millió forint feletti örökség esetén miért nem lehet azt mondani, hogy bár szüleink tisztességes vagyont raktak össze, de az az ő teljesítményük alapvetően, messze túl van ez a vagyon a szokásos állampolgári vagyoni körön, itt, ebben a körben már, ha valaki ennyit örököl, nyugodtan lehet tőle illetékfizetési kötelezettséget kérni.

Hosszú távon pedig nyilvánvalóan nem lesz tartható ez a 27 százalékos áfa, ebből előbb-utóbb vissza kell jönni, de pontosan tudom, hogy aki ezt ígéri, hogy ezt rövid távon meg lehet csinálni, az nem mond igazat. Nem tud lemondani egyelőre a költségvetés erről a pénzről. Nem lehet megígérni, hogy '13-ban vagy '14-ben áfát lehet csökkenteni. Lehet majd talán jó esetben áfát csökkenteni ezt követően.

Ma reggeli hír, nyilván olvasták, a Bankszövetség bejelentette, hogy a pénzügyi tranzakciós adót át fogják hárítani az ügyfelekre. Azok a spekulációk, amelyekkel sokszor a kormány önmagát áltatja, hogy majd a vállalatok kifizetik, ezen nem működnek. Látjuk már a telekommunikációs adónál is, ott is megtörtént a bejelentés, és itt is meg fog történni.

Itt két lehetőség van. Ha igaza van a kormánynak, hogy ezek pár száz forintos adók lesznek, mint ahogy ő mondja, akkor abból nem jön össze 600 milliárd forint, amit szeretne elérni. Ha meg összejön 600 milliárd forint, akkor nincs igaza a kormánynak, mert nem lehet pár száz forintokból sajnos ezt összerakni. Vagy igen nagy teher lesz ez - és hát fájni fog -, vagy pedig elviselhető teher lesz, de akkor viszont nem tudjuk a költségvetést rendbe tenni, nem lesz igaz az, amit a kormány elvár.

Szóval, legyen világos, adót csökkenteni két esetben lehet; akkor, ha ezzel párhuzamosan csökkentjük a kiadásokat. Én nem úgy látom, hogy az egészségügyben, az oktatásban, a szociális ellátásban, az önkormányzati szférában lehet még csökkenteni a kiadásokat. Ott vagyunk a falnál. Mindenki nyög már. Jelentős tartalékok ebben a költségvetésben nincsenek. Vagy akkor lehet adót csökkenteni, ha felpörög a gazdaság, jelentős növekedés van, jelentősen bővül a foglalkoztatottság, és ennek akkor van pótlólagos adóhozadéka. Ma egyik állapot sincs, ma egyikre sem gondolhatunk, ezért kénytelen-kelletlen tudomásul kell venni: ennek a kormánynak nem maradt más választása, mint adót növelni. Ha jól számolom, nagyjából az elmúlt egy-másfél évben 24-edszer növel adót ez a kormány. Ez tehát minden, csak nem kiszámítható költségvetés és adópolitika.

Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, ezzel együtt más adópolitikát csinálnék, de tudomásul veszem, hogy nem tehetnek önök mást, adót kell növelniük.

Köszönöm szépen. (Dr. Kolber István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 30 2012.06.14. 8:04  3-171

GYURCSÁNY FERENC (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Navracsics miniszterelnök-helyettes úr a kormány nevében elmondott hozzászólásában az elmúlt két év miniszterelnök által forradalminak mondott átalakulásának indokoltságát azzal magyarázta meg nekünk (Dr. Szűcs Lajos: Nem is voltál bent!), hogy 1989 kompromisszumairól kiderült, hogy azok nem működnek, annak tartalékai kimerültek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt te írtad, Feri?) Én ezzel az állítással szeretnék vitába szállni.

A magyar nemzeti progresszió az elmúlt kettőszáz évben, hogyha a nagy nemzeti kérdésekről beszélt és útválasztáshoz jutott, mondhatnám úgy is, hogy útelágazódáshoz (Derültség.), akkor a nemzeti progresszió minden jeles tagja végül is arra az álláspontja jutott, hogy Magyarország hajóját a Nyugathoz kell kötni.

A rendszerváltozás előtti években (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Farizeus!), amikor puhult az állampárt rendszere, és az emberek új víziót, új kapaszkodót kerestek, akkor nyilván nem tudtak olyan bonyolultan fogalmazni, mint a társadalomtudósok, de nagyjából azt mondták, hogy valami olyasmit szeretnének itt Magyarországon, mint amit látnak, mondjuk, a grazi televízióban - a mi környékünkön az osztrák tévét így hívták -, vagy valami olyan világot, amit a francia, az olasz, a német vagy az amerikai filmek közvetítenek. Nyugatias Magyarországot szerettek volna a magyarok 1989 előtt és énszerintem azóta is. Ez a nyugatias Magyarország öltött aztán testet a harmadik Magyar Köztársaságban, a rendszerváltozással létrejött új Magyarországban.

Én bárkivel találkozom mostanában, ha egyszerűen mondja el, hogy mit szeretne, akkor továbbra is azt gondolom, hogy nem változtak meg a magyaroknak az eszményei. Valami olyan nyugodt polgári világot szeretnének, amit tőlünk pár száz kilométerre nyugatra vagy az Atlanti-óceán másik felén látnak. Szerintem ez '89 igazi kompromisszuma, ezek a '89-es talapzatok; az a nyugatias Magyarország épült meg közjogi, alkotmányjogi, gazdaságpolitikai, társadalompolitikai, és akkor tegyük hozzá a végén, mondjuk, külpolitikai értelemben, amelyek ennek az álomnak keretet adtak.

Orbán Viktor második kormányának színre lépésekor azt mondta, amit most a miniszterelnök-helyettes úr is mond, hogy ezzel szemben ő egy ellen-Magyarországot képzel el. Forradalmi retorikát használt - hogy ez forradalom-e vagy inkább ellenforradalom, hát bízzuk inkább a történészekre, nyelvészekre, filológusokra. (Moraj a kormánypártok soraiban. - Novák Előd: Te beszélsz?) Magam azt gondolom, hogy miközben megmosolyogtuk a miniszterelnök retorikáját, végül el kell ismerjük, valóban a '89-90-ben megalkotott nyugatias Magyarországgal szemben egy új ellen-Magyarország jött létre, minden lényeges pillérét támadva annak a világnak, amely 22-23 éve felépült. (Kőszegi Zoltán: 2006!) Az az állításom és az a Demokratikus Koalíció állítása, hogy nem lehet válogatni a nyugatias Magyarország vagy a nyugatias polgári berendezkedés egyes tartópillérei között. Nem olyan ez, amikor szabadon választhatok magamnak reggeli öltözéskor a ruhásszekrény polcain, hogy milyen nyakkendőt, milyen felöltőt, milyen nadrágot veszek (Közbeszólások a Jobbik soraiból.).

Van egy letisztult, nagyon világos társadalmi-gazdasági berendezkedése a nyugatos polgári világnak. (Kőszegi Zoltán: 2006!) Ennek a pillérei nagyon egyszerűek: a parlamentáris demokrácia, amelynek a lelke mégiscsak az, hogy a polgár szabad, az állam és az állam legbefolyásosabb végrehajtó szerve, a kormány pedig ezer módon, intézményekkel, szabályokkal, ellenőrzött ellensúlyokkal alátámasztott.

Ezzel szemben áll Orbán ellen-Magyarországának alkotmányjogi koncepciója. Ő úgy gondolja - és ezt tartalmazza az új alaptörvény -, hogy az állam és a kormány szabad, különösen szabad a kormányfő és különösen szabad a kormányfőhöz közel állók sokasága, és korlátozni pedig nem a kormányt, hanem az állampolgárokat kell. Valóban, ez nem nyugatos Magyarország, valóban, ez nem a szabad polgári Magyarország, ez egy keleties, rendies, autokratikus világ. Valóban így épül fel az a világ, amelyre talán a miniszterelnök példaként tekint, amikor Keletre néz.

Az a világ, ami a mi világunk, amellyel mi értünk egyet, amellyel szerintem folytatjuk a nemzeti progresszió legnagyobbjainak művét (Kőszegi Zoltán: 2006!), abban, igen, egy ország gazdaságát a polgárok és a magántulajdon és a vállalkozások gyarapodni való szándéka építi, a magánkezdeményezések sokasága. Igen, mi hiszünk a piacgazdaság teremtő erejében, és azt gondoljuk, hogy egy nyugatias Magyarországnak, amikor gyarapodó Magyarországot kíván építeni, akkor nem az állam és a kormány hatalmát kell a gazdaságban építeni, hanem bátorítást kell adni a vállalkozásoknak és ösztönzést a magánkezdeményezések sokaságának.

Ezzel szemben ez a kormány nem ezt teszi. Ez a kormány fenyeget, nyomást gyakorol, hogyha kell, akkor saját kormányzati, állami érdekeit a magánérdek elé helyezi, és azt állítja, hogy az állam, a kormány érdeke az azonos a közérdekkel. Ez nem így van. A közérdek nagyon sok részérdek sokaságából épül fel; önöknek, a Bibó kollégiumba járva, Bibót olvasva mondhatnám úgy, a szabadság kis köreinek összekapcsolódásából. A szabadság kis köreit pedig a polgárok és a polgárok szabad közösségei képviselik, nem pedig a kormány. (Kőszegi Zoltán: 2006. október 23.! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt Szűcs Jenő írta!)

Harmadrészben az a világ, amit mi képzelünk el, egy nyugatias, polgári Magyarország, az a nemzet fogalmát nem egyszerűen kulturális, nyelvi, történelmi közösségként értelmezi, hanem azt gondolja, hogy a nemzetbe kell hogy tartozzon valamennyi jó szándékú, az alkotmány rendelkezései között a maga életét szabadon szervező magyar, és akkor látja el egy kormány a feladatát, hogyha nem kitaszítja a nemzetből a vele egyet nem értőket (Kőszegi Zoltán: Hanem kilövi a szemét!), nem kitaszítja a szegényeket, a lemaradókat, nem odadobja őket bűnbakként a leszakadó középosztályok haragjául és martalékul, hanem pontosan tudja, hogy a nemzet szolidaritási közösség is, és nem elegendő a nemzetet arra használni, hogy a határon túli magyarok voksaival megpróbálja ez a kormány bebetonozni önmaga hatalmát. (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

(15.30)

Végül pedig az a nyugatias, polgári Magyarország, amilyet mi képzelünk el, fesztelen, szabad, partneri viszonyban él az Európai Közösséggel és Magyarország más szövetségeseivel. Miközben Magyarország lassan pária lett a nemzetek közösségében, muszáj önöket emlékeztetnem arra: az önök által sokszor szidott szociálliberális kormány idején egymásnak adták a kilincset a világ és Európa államfői Bushtól Putyinon át János Károly királyig, Merkeltől Blairig. Ma senki nem jön Magyarországra. Magyarország magányos lett, mert ez a kormány magányossá tette. (A Jobbik-frakció tagjai hangosan számolnak visszafelé, jelezve a hátralévő másodpercek számát: 10, 9, 8, 7... - Az elnök csenget.) Önök egy rossz hangulatú, magányos országot teremtettek. Sajnálom Magyarországot, önöket egy kicsikét kevésbé. (Jobbik-frakció: ...6, 5, 4, 3, 2, 1, zéró!)

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 43 2012.11.06. 6:50  18-142

GYURCSÁNY FERENC (független): Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőház! A miniszterelnök forradalmi rendszert működtet, önmagát a forradalom vezetőjének tartja. Hogy a forradalom működjön, ahhoz két dologra van szükség: sikerekre és ellenségre. Ha nincsenek sikerek - márpedig nincsenek sikerek -, akkor jön az ellenséggyártás. Úgy látszik, hogy a miniszterelnök ez utóbbiban lényegesen jobb, mint Magyarország sikereinek megteremtésében. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Te beszélsz?)

(12.00)

A mai napra most már sokadik alkalommal a magyar államadósság növekedését ajánlja a választópolgárok figyelmébe és helyezi politikájának célpontjába. Van-e ebben ráció? Van-e igaza a miniszterelnök állításának?

Igaz-e az az állítás, hogy az államadósság növekedését érdemes megvizsgálni, hogy milyen mértékben szolgálta a haza javát, és milyen mértékben szűkítette esetleg mozgásterét? Azt gondolom, hogy igen. De ez csak akkor igaz, hogyha van bátorsága a miniszterelnöknek és a mögötte álló többségnek és van képessége a vele szemben ülő ellenzéknek, hogy akkor értelmesen beszéljünk erről a kérdésről.

Hozzáteszem, volt itt ebben a Házban ilyen hozzászólás: az, amit az LMP-s kollégák az elmúlt húsz percben elmondtak és megmutattak, az egy értelmes, okos, szakszerű elemzése a helyzetnek. (Zaj, felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Balla György: Nélküled nincs Bajnai-szövetség! Dicsérd meg Bajnait, és rendben vagyunk!) A magyar államadósság európai és világ-összehasonlításban a középmezőnyben helyezkedik el. Lényegesen alacsonyabb, mint Olaszország, Dánia, Japán vagy akár az Egyesült Államok adóssága. Helyesen állapítják meg a kollégák, hogy nem az államadósság mértéke, hanem finanszírozhatóságának fenntarthatósága az, ami az alapvető kérdés. Amikor azt vizsgálják a kollégák, hogy kinek és minek köszönhető, hogy a 2000-es években valóban jelentősen, nagyjából húsz-huszonegynéhány százalékponttal emelkedett a magyar államadósság, akkor sokaknak kellene önvizsgálatot tartani. Nekünk is. Meg is fogom tenni. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) De önöknek is!

A 2000-es évek elejétől a költségvetés alappályájához képest nagyjából 1900 milliárd forinttal költöttek többet az egymást követő első Orbán, Medgyessy Péter kormánya és az én első kormányom. 1900 milliárddal többet. Ez az 1900 milliárd forintnyi többletterhelés, ha úgy tetszik, extrakifizetés a három kormány között jól kiszámítható, jól megmutatható módon a következőképpen oszlik el.

2000-ben, 2001-ben és 2002-ben az elfogadott kétéves költségvetéshez képest a költségvetésbe hosszú távon beépülő, azaz nem csak egyszeri tételt jelentő módon Orbán Viktor első kormánya 570 milliárd forinttal költött többet, ezt hagyta az őt követő kormányoknak örökségül. Ennek részleteit az államadósságot vizsgáló, a mai kormány által kezdeményezett vizsgálóbizottságban bemutattuk és elmondtuk.

Medgyessy Péter száznapos programjai - Orbán Viktor 570 milliárdos adósságnövekményéhez képest - 820 milliárd forinttal növelték a költségvetés többlethiányát. Ehhez képest az én első kormányom nagyjából Orbán Viktor hagyatékához hasonló, annál valóban csak valamivel kevesebb, 510 milliárd forinttal növelte meg az alappályához képest a költségvetést.

Tehát ha valakiknek kell önvizsgálatot tartaniuk, akkor az ez a három kormány. Kétségtelenül igaza van azoknak a képviselőknek, döntően a parlamentbe újként érkezett pártoknak, akik azt mondták, hogy annak semmi értelme nincsen, ha a fideszes kollégák csak az MSZP-t bántják, az MSZP-s kollégák pedig semmit nem szólva a saját felelősségükről, megismétlik tükör módon a Fidesz érvelését.

Mind a három kormányt ugyanaz a gazdaságpolitikai tévedés hatotta át, az enyémet is. (Németh Szilárd István: Az egyiket a lopás is áthatotta!) Az, hogy a belső fogyasztás önmagában vett növekedésével a magyar gazdaság felpörgethető, és a növekvő gazdaságból majd a növekvő adósság finanszírozható lesz. Azt gondolom, hogy ez megalapozatlan vágy volt, hozzáteszem, hogy úgy látom, hogy az MSZP, én magam ennek tanulságait megértettük, nemcsak 2006-ban, hanem talán a mai vitából kideríthető módon mind a mai napig. Fideszes kollégáim, kezdve onnan, hogy ez a kormány azzal az ígérettel lépett a színpadra, hogy a hiány növekedéséből fogja majd felpörgetni az ország gazdaságát, mintha mind a mai napig egy árva szót nem értettek volna meg ebből.

Uraim és Hölgyeim, a szemben lévő padsorokban, önök semmit nem tanultak, önök semmit nem felejtettek. Egy dolgot tudnak csinálni: saját sikertelenségük eltakarása érdekében bűnbakot gyártottak. Azt hiszik, hogy legalább egy ponton sikeresek, hogy csökkentették az államadósságot. Önök tévednek! Beszéljenek őszintén!

Önök nagyjából 3-4 százalékkal csökkentették az államadósságot, eközben 10 százalékpontnyi megtakarítást éltek fel. Az önök tevékenységének eredménye az adósság és a megtakarítás egyenlegében, hogy Magyarország adóssága ma összességében 6-7 százalékkal nagyobb, mint amikor átvették a kormányzást.

Ha valakinek van oka magyarázkodni, akkor az önök. Ha valakinek van oka megkérdezni, hogy miért nem tanulták meg ennek az előző évtizednek a tanulságait, akkor az a mai ellenzék, és mi ezt a kérdést fel is tesszük. Ha kell változtatni, ha kell felelőst találni azért, hogy miért mennek ma is úgy a dolgok, hogy Magyarország Európa egyik leggyengébb és legsebezhetőbb gazdasága, hogy miért lettünk páriák a világban, és hogy Magyarország miért fuldoklik a tehetetlenségben, akkor a válasz egyszerű. Ez ennek a lehetetlen, elfogadhatatlan gazdaságpolitikának és mentalitásnak a következménye. Az önök forradalma megbukott, és ha így folytatják, sajnos Magyarország vele együtt fog bukni. Szégyelljék magukat! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 199 2012.12.10. 10:38  196-289

GYURCSÁNY FERENC (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A benyújtott javaslat 1., 2., 9., 10. és 34. pontjához fogok elsősorban hozzászólni, de engedje meg az elnök úr, hogy hallva Matolcsy miniszter úr bevezetőjét, ahhoz pár megjegyzést fűzzek.

Miniszter úr, önnek optimizmusért azért nem kell a szomszédba mennie, úgy látom, de az optimizmus értékéből nem is keveset levon, hogy az elmúlt években ön rendre elhibázta a saját prognózisát is. Nincs olyan szám az elmúlt pár évben, amely teljesült vagy akként teljesült volna, mint ahogyan azt ön állítja. Attól tartok, hogy ez a következő évben is így lesz. Ön büszkén említi az államadósság csökkentését, és rendre, folyamatosan elhallgatja, hogy az a pár százalékpontnyi államadósság-csökkentés, ami lényegében egyetlenegy forrásból származik, nagyjából a nemzeti jövedelem 10 százalékát kitevő magánnyugdíjvagyon elkonfiskálásából, összességében tehát Magyarország jövőbeli államadóssága - elegánsan úgy szokták mondani az önök köreiben, közgazdászköreiben, hogy explicit és implicit adóssága - az önök kormányzása ideje alatt nem csökkent, hanem növekedett. Nincs oka önnek arra, hogy büszke legyen. Nincs oka arra, hogy ön növekedési és beruházási fordulatról beszéljen akkor, amikor a saját idén nyári növekedési prognózisát rontotta le éppen ön is az elmúlt hónapokban. Igen, nulla körüli növekedésről beszélnek ma már páran Európában és itthon, mindezt a harmadik negyedév recesszióban eltöltött időszaka után, Magyarország közös, nagy jövedelem- és vagyontortája az ön minisztersége alatt nem növekedett, hanem csökkent.

Ami pedig ezzel a költségvetéssel történik, az őszintén szólva példátlan Magyarország legújabb kori történelmében. Önök nyáron, rendkívüli körülményeket teremtve, a stabilitás ígéretével elfogadtatják a 2013. év fő számait, majd öt hónappal később, a mai napig összesen legalább négy alkalommal módosítják ezt, és tesszük ezt most, úgy, hogy a költségvetés fő számait is, a főösszegeit is módosítjuk. Soha ilyen korábban nem történt! Persze, a kétharmaddal meg lehet teremteni mindennek a jogi feltételeit. Ezt önök megtették, de ettől még ugye, azért az világos, hogy itt állunk december közepén, és ma, december közepén fogjuk módosítani a költségvetés fő számait. Nem növekedett az előrelátás képessége, nem több időt adtunk Magyarország szereplőinek, az intézményeknek, a vállalatoknak, hogy alkalmazkodjanak a 2013-ban várható hatásokhoz, hanem éppen hogy bezártuk őket egy csapdába; most, január elseje előtt pár héttel lehet megtudni, hogy mi fog történni az egyes fejezetekben. Nincsen ok, azt gondolom, arra a büszkeségre, amit ön, miniszter úr, ebben a Házban példának okáért az előbbi percekben mutatott.

Ami pedig a jövő évet illeti, mert mégiscsak erről érdemes beszélni, az a módosító indítvány, amit ön benyújtott a kormánya nevében, abból nagyjából azért mégiscsak az derül ki valóban, hogy a következő évben Európa legmagasabb inflációja lesz, nulla körüli növekedés, növekvő munkanélküliség, legalább fél százalékponttal és tartósan alacsony beruházási hányad, mindeközben csökkenni fog a lakosság fogyasztása is. A magyar gazdaságnak egyetlenegy reménysége marad, hogy a határán kívüli világ, amelynek nincsen befolyása, ott nem fog megállni úgy az élet, mint minálunk.

Szégyellném magam, ha nekem kellene a miniszter úrnak közgazdasági szemináriumot tartani, de jól tudja ön, hogy a növekedésnek három nagy motorja van: a beruházás, a lakossági fogyasztás és az export. Miniszter úr, ebből a három motorból kettő lefagyott, ön ezt tudja. A 16 százalékos beruházási hányad még ahhoz sem elegendő, hogy a befektetett állóeszközök fizikai és erkölcsi kopását újrapótolja, még ahhoz sem, nem ahhoz, hogy növekedést generáljon. A lakosság nagyjából 4 százalékkal csökkenő jövő évi fogyasztása azt vetíti előre, hogy fennmarad a 2008-ban kitört világgazdasági válság időszakában is példátlan méretű magyar cégfelszámolási, végelszámolási és csődhelyzet. Soha annyi céget nem számoltak fel Magyarországon, mint éppen az ön minisztersége alatt az elmúlt hónapokban.

Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, vagy tetőzzék önök a bajt, miközben alacsony a beruházási hajlandóság, önök az európai beruházási források magyar társfinanszírozási összegét csökkentik ebben az új javaslatban, emlékeim szerint olyan 30-40 milliárddal. Ennek az a következménye, hogy az egyetlen, szinte lehetséges és rendelkezésre álló komoly forrásmennyiségből az európai fejlesztési alapokból jövőre több mint 100 milliárddal kevesebb fog jutni mindazoknak, akik azt gondolták, ebből fognak beruházni. És valóban, ezt tetézi az a helyzet, amiről ön csak egy olyan fél mondatban beszélt, hogy Magyarországon lényegében szinte megállt a hitelezés.

(Földesi Gyulát a jegyzői székben dr. Tiba István váltja fel.)

De miniszter úr, miért tesz úgy, minthogyha ez természeti csapás lenne? Ez nem azonos azzal a helyzettel, ahogyan hófúvás volt az országban az elmúlt napokban, arról valóban sokan nem tehettek, de hogy nincsen hitelezés Magyarországon, annak elsősorban ön és az ön kormányfője a felelős, aki úgy gondolta, úgy kell csinálni gazdaságpolitikát, hogy odáig terhelem azokat az intézményeket, jelesül a bankokat, ameddig csak szuszognak, hogy véletlenül se legyen kedvük Magyarországon beruházást, forgóeszközt finanszírozni. Ezzel pedig lényegében az történik, hogy Magyarországra nem jönnek a vállalkozások, nem jönnek a beruházások, hanem mennek innen. Ezért, miniszter úr, ön a felelős. Önnek ezt a felelősséget vállalnia kell!

Kik lesznek a jövő évi költségvetés nagy vesztesei? Nyilvánvalóan az egészségügy az egyik oldalról. Önök látták, hogy az, amit terveznek, olyannyira lehetetlen, hogy most az utolsó módosító körben legalább a gyógyszerkasszába visszaemeltek vagy 60 milliárd forintot.

(16.30)

Így is lényegében két év alatt több mint egyharmadával csökkentették a gyógyszerkassza kiadásait. A gyógyító-megelőző teljes kassza kiadása kisebb lesz - több mint 5 százalékos infláció mellett - 2013-ban, mint idén, miközben soha nem látott, hosszú várólisták vannak lényegében minden kórházban. Budapest elegánsabb részén, ahol egyébként korábban is jobb volt az ellátás, Budán, egy nem túl bonyolult bőrgyógyászati beavatkozásra több mint fél évre adnak időpontot. És akkor nem beszélek azokról az ügyekről, azokról a gondokról-bajokról, amelyek lényegesen súlyosabban rontják az emberi életminőséget.

A következő év a magyar egészségügy gyászéve lesz akkor is, ha ön abban reménykedik, hogy egy esetleg nagyobb növekedésből majd jut pénz béremelésre. Olyan sokaknak ígértek béremelést - többek között pedagógusoknak -, hogy se szeri, se száma, márpedig nem az ön jóslata fog beteljesedni jövőre, hanem azoké, akik rendre mindig reálisabban látták Magyarország jövőjét, akik most sem 0,9 százalék növekedést látnak, hanem jó esetben nullát vagy 0,3 százalék növekedést látnak.

Nem kell ahhoz éles eszű elemzőnek lenni, hogy lássuk, mi történik az oktatásban. Nem egyszerűen csak szervezetlenség van, nem egyszerűen csak megjósolhatatlan, hogy például ki fogja kifizetni a pedagógusok bérét január 3-án, de az is teljesen világos - mint ahogy az önök egyik kormány-előterjesztése bevallotta -, hogy arra az átszervezésre, amelynek önök az éceszgéberei, önök találták ezt ki, ami a teljes közoktatást érinti, annak az anyagi fedezetei ebben a költségvetési tervezetben nincsenek benne.

Ön képtelen volt biztosítani saját kormányának köznevelési-közoktatási programjához a forrásokat. Sokat fog csuklani a jövő évben, miniszter úr, emiatt nem irigylem. Akik még nem tanulták meg az ön nevét, meg fogják tanulni, emlegetni fogják, és attól tartok, hogy nem pozitív kontextusban.

Nem nagyon marad más választása Magyarországnak: megpróbáljuk túlélni önt, túlélni az ön miniszterelnökét, meg nagy nehezen túlélni a következő évet. Minden bizonnyal túl fogják ezt élni a magyar lakosok, minden bizonnyal további hatalmas tehervállalással, minden bizonnyal azzal, hogy növekedni fog azon családok száma, akik hónap közepén már képtelenek a legalapvetőbb szükségleteiket kifizetni; ön pedig elmondhatja magáról, hogy sok-sok optimista ígéret után, sok-sok büszkén elmondott mondat után nincs egyetlenegy olyan programja, ami teljesült volna, hacsak nem titkon van egy másik programja, a magyar gazdaság romba döntésének programja, mert ha van egy ilyen programja, akkor ön, ebben, miniszter úr, végtelenül sikeres volt.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 215 2012.12.10. 2:00  196-289

GYURCSÁNY FERENC (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Trükkök százai!) Uraim! Gyenge és gyáva az a politikus, aki politikai érvek helyett erejét abban próbálgatja, hogy velem foglalkozik. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.) Szívesen megküzdök én önökkel e tekintetben is, de most mégiscsak költségvetési vitát folytatunk.

2006 nyarán egy akkor konvergenciabizottságnak hívott testület, amelynek tagja voltam magam is és az akkori pénzügyminiszter, Veres János, elfogadott egy költségvetési és gazdasági programot két és fél évre. Nem 4 hónapra és 5 hónapra, két és fél évre, 2008 végéig. A válság kitöréséig az a program tökéletesen működött, annál legfeljebb jobb számokat produkáltunk, nem rosszabbakat. Önök ennek a közelében sincsenek.

Lehet beszélni 2012 végén, az önök ciklusának második felében arról, hogy mit gondolnak a mi bűneinkről. Lehet arról beszélni, hogy én beszélhetek-e itt ebben a Házban, vagy sem. Ezt eldöntik a választók. Eldöntik a választók!

Egy dolgot látunk, hogy ebben a régióban Magyarország példátlan módon recesszióban van, hogy idén a reáljövedelmek 4 százalékkal csökkentek, és a választók ezt nem Veres nyakába írják, nem Gyurcsány nyakába írják, hanem a maguk nyakába írják, akkor is, ha idegesek attól, hogy vannak még ellenzéki politikusok, akik nem ijednek meg önöktől.

Uraim! Önök a monológot szeretik. Önök hirdetni tudnak, mert van rá pénzük. Tisztességes, kulturált vitában keményen megküzdeni nem tudnak; menekülnek, emberekkel és nem ügyekkel foglalkoznak. Gyenge teljesítmény volt, kollégák!

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek és szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 200 2013.10.08. 5:07  199-200

GYURCSÁNY FERENC (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha egy nyugodtabb országban élnénk, akkor ilyenkor egy ellenzéki képviselő törvénymódosító indítványokat nyújtana be vagy határozati javaslattal fordulna a Házhoz, tapasztalva azon ellentmondások sokaságát, amelyek az új magyar iskolarendszert jellemzik. Alig lehet olyan elemet látni ebben az iskolarendszerben, ahol ne megsértett gyerekekkel, szülőkkel, pedagógusokkal vagy éppenséggel településekkel találkoznánk. De az elmúlt három évben megtanultuk, hogy őszintén szólva, ez annyit érne, mint a falra hányt borsó, így aztán ezzel nem is próbálkozunk. Pusztán elmondjuk, nincs az rendben, hogy a települések mostantól kezdve nem lehetnek gazdáik az iskoláiknak. Nincs az rendben, hogy a tantestületek nem szólhatnak bele, hogy kik legyenek az iskola vezetői. Nincs az rendben, hogy úgy teszünk, mintha a gyermekeink - függetlenül attól, hogy milyen családba születnek, hogyan gondolkodnak, milyen mentalitású a kultúrájuk, az ő családjaik - egy kaptafára kellene, hogy megkapjanak mindent, amit az iskola adhat.

Én akár a személyes tapasztalataim alapján is tudhatom - négy saját és két rokongyermeket neveltem-nevelek -, ahány gyerek, annyifajta. Ahány közösség, annyifajta. Nem lehet ezt Budapestről megmondani, és nem szabad nem engedni, hogy az iskolák maguk döntsenek alapvető pedagógiai, nevelési, oktatási programjaikról. Aki ezt teszi, az azt öli meg az iskolából, azt öli meg a gyerekből, ami a legfontosabb benne: az önállóságát, hogy megismételhetetlen, hogy magán hordozza ugyan a Teremtő képét, de mégiscsak senki mással össze nem hasonlíthatóan egyedi, és hozzá kell viszonyulni.

Nincs az rendben, ahogyan benntartózkodásra kötelezik a tanárt és a gyereket. Nincs az rendben, hogy azt mondjuk, egész napos az iskola, de látjuk, iskolák sokasága nincs felkészülve erre a feladatra. A legrosszabb minőségű napközis emlékeket ébreszti fel bennünk mindaz, ami ma történik az iskolában. Ha van hozzá tehetség, koncepció, pénz, hogy a gyerek, ha kell, néptáncoljon, ha kell, angolt tanuljon, ha kell, zongoraórára járjon, és megtehesse a szegény és a gazdag is, akkor jó az egész napos iskola. Vannak erre példák szerte a világban. De ha gyermekmegőrzővé válik az iskola délután, akkor nem jó, akkor elvesszük a gyerek lehetőségét, hogy élhesse a saját önálló életét, és hazugságra kényszerítünk gyereket és szülőt is, hogy elkérje őt az iskolából. Miért kell intézményesíteni a hazugságot?

Én nem vagyok hívő ember, de nagyra becsülöm az istenhitet. Azt gondolom, hogy sokak számára, milliók számára életük egyik legfontosabb része mindaz, ami Jézus tanítása vagy más vallások esetében mások tanítása. De egyáltalán nem gondolom, hogy az iskolának kell kötelező módon helyt adnia hittan- vagy erkölcstantanításnak.

(17.00)

Nem hiszem, hogy van az erkölcs tanításánál jobb, mint a szülői, családi, rokoni, ismerősi példa. Ne kiválasztott tanárok akarják erkölcsre tanítani gyermekeinket, különösen ne azok, akik egyike-másika, úgy látom, hogy a lehető legrosszabb példát mutatja most! Lehessen hittant tanítani az iskolában, aki akar. Én azt sem bánom, hogy együttműködési megállapodás keretében egyházak és iskolák erről úgy állapodnak meg, hogy az iskola ennek helyet ad. De kényszeríteni, kötelezni, arra kötelezni a szülőt, hogy megmondja, hogy hittan vagy erkölcstan, ez végtelenül cinikus és borzasztó! De nem tehetünk sokat, pontosan tudom.

Mit tehetünk? Tiltakozunk, meg kifejezzük szolidaritásunkat; hát, erre sem marad túlságosan sok lehetőségünk. Házelnök urat szeretném tájékoztatni, hogy pár képviselőtársammal most az ülés végén mi a teremben maradunk holnap reggel 8-ig. Nem fogjuk zavarni az ülés munkáját, merthogy nem lesz ülés. Semmi mást nem teszünk, mint hogy interneten keresztül iskolaügyben beszélgetni fogunk tanárokkal, gyerekekkel, szülőkkel. Azért, hogy maradjon még remény, hogy lesz még újra magyar iskola. (Derültség a Jobbik soraiban.)

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)