Készült: 2021.03.03.05:51:02 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

193. ülésnap (2012.05.22.), 50. felszólalás
Felszólaló Gyurcsány Ferenc (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:07


Felszólalások:  Előző  50  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GYURCSÁNY FERENC (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az adóvitáknak van egy általános forgatókönyve, ami nagyjából úgy néz ki, hogy a kormánypárti képviselők érvelnek az adóemelés szükségessége mellett, az ellenzéki képviselők pedig egyszerre két dolgot követelnek: követelik az adók csökkentését, és természetesen, minthogyha semmi nem történne, ezzel párhuzamosan követelik a különböző kiadások növelését. Sokszor láttuk ezt, nyilván ma is ez történik a Házban. Én nem szeretném ezt folytatni. Ennek így, őszintén szólva, nincsen semmi értelme, azt gondolom, hogy normálisnak kellene maradni.

Két téves álláspontot szeretnék elutasítani hozzászólásom legelején. Az egyik éppen az az általános követelés, amely az elmúlt években meghatározóvá vált, amely szerint Magyarországon eljött az adócsökkentés időszaka. Azt kell mondjam, ez nem így van. Azt kell mondjam, hogy hibázott akkor a mai kormánypárt, amikor 2010 előtt adócsökkentést ígért, hibázott akkor, amikor 2010-ben ezt megtette, és természetszerűleg most abban a helyzetben van, hogy adót kell neki növelni. Elismerem az adónövelés létjogosultságát. A Demokratikus Koalíció nem állítja, hogy a mai helyzetben lehetne adót csökkenteni, sőt azt állítom, hogy miután lényegében alig van már keret további költségcsökkentésre, rövid távon nincs alternatívája az adóemelésnek. Szomorúan mondom, de ezt muszáj megmondani a választóknak, muszáj akkor is megmondani, ha én most ellenzéki képviselő vagyok.

De van még egy téves álláspont. Azt állítani, hogy az adócsökkentés önmagában felpörgeti a gazdaságot, ez nyilvánvalóan téves álláspont, látjuk ezt az elmúlt két év tapasztalatai alapján, látjuk ezt a nemzetközi tapasztalatok alapján. Abba kell hagyni ezt a meglehetősen szakmaiatlan, már populárisnak tűnő érvelést, mert ez tönkre fog bennünket tenni, mint ahogyan látszik, az elmúlt két évben tönkre is tett bennünket. Az igazi kérdés tehát egy ilyen helyzetben nem az, hogy csökkentünk-e adót vagy növelünk adót, mert most muszáj adót növelni, hanem az a kérdés, hogy mit adóztassunk és kiket adóztassunk meg. Ebben van döntési lehetősége a mai kormánynak, másban nincsen.

A közterheknek nagyjából három köre van: az adók, amelyeket jövedelemre vetünk ki, személyi jövedelemre vagy vállalati jövedelemre, vagyonra vethetünk ki, vagy forgalmat, áruk és szolgáltatások értékesítését terhelünk meg ezzel, tb-járulékkal sújtjuk a munkaadót és a munkavállalót a munkabérre vetítve, vagy illetékkötelesek egyes állami szolgáltatások vagy például az öröklés.

(11.30)

Az értékválasztás kérdése, hogy mit növelünk és mit csökkentünk. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a forgalmi adó jelentős növelése a szegényebbeket sújtja jobban - természetszerűleg, ahogy ezt a jobbikos képviselő az előbb elmondta -, illetve indokolatlan azt mondani, hogy az első százezer forint jövedelem ugyanúgy adózzon, mint mondjuk, az ötödik százezer forint jövedelem. Ez, azt gondolom, nem igazságos és nem tisztességes.

A Demokratikus Koalíció álláspontja adóügyben nagyon világos. Sajnos azt kell mondjam, kevesebb adócsökkentési elemet tartalmaz, mint ebből következőleg adónövelési elemet. Akkor is ezt kell mondjam, ha a választóknak - talán azoknak is, akik a karzaton ülnek - ez rövid távon nem nagyon nyeri el a tetszését. Amiben biztos vagyok, hogy a vállalati adók, különadók sokszor kapkodva bevezetett világát meg kell szüntetni. Látjuk, hogy ennek nyomán ma nincsen hitelezés Magyarországon, látjuk, hogy nincsen beruházás, látjuk, hogy növekszik a munkanélküliség, látjuk, hogy a magyar gazdaság lényegében újra recesszióba süllyedt. Itt nagy baj van. Ha valakik a vállalatokat úgy tönkreadóztatják, mint ahogy ez a kormány, ennek az a vége, hogy Magyarországon se növekedés és a végén se egyensúly nem lesz.

Ugyanakkor pedig világossá kell tenni, hogy először: a személyi jövedelemadót 6-8 millió forint feletti jövedelemsávban valóságos kettőkulcsossá kell tenni. Nem lehet fenntartani a mai állapotot, nem bírja ki ezt a mai költségvetés. Aki havonta 500-600 ezer forintot keres, az nyugodtan fizethet a mainál lényegesen magasabb adókulccsal. Másodszor: félünk, mint ördög a tömjénfüsttől, a vagyonadótól. Nézzék, rólam tudják, hogy a jobb módú emberek közé tartozom. Azt gondolom, hogy 50-100 millió forint feletti személyes vagyon fölött - 50-100 millió forint fölött! - nyugodtan fizethetnek a gazdagok több adót. Hogy ez mennyi, hogy ez fél százalék-e, ezt ki kell számolni, és okosan végig kell gondolni. De nincs az rendben, hogy egykulcsos az adó a jövedelemadóban, és mellette meg nincsen például nagy vagyonokat megterhelő vagyonadó sem. Én vagyonadópárti vagyok, még egyszer mondom, nem 2-3-4-5-10 millió forintos kis vagyonoknál, falusi házaknál, de 50-100 millió forintnál igen.

És ehhez teszem hozzá, hogy nehezen értem meg, hogy mondjuk, 30-50 millió forint feletti örökség esetén miért nem lehet azt mondani, hogy bár szüleink tisztességes vagyont raktak össze, de az az ő teljesítményük alapvetően, messze túl van ez a vagyon a szokásos állampolgári vagyoni körön, itt, ebben a körben már, ha valaki ennyit örököl, nyugodtan lehet tőle illetékfizetési kötelezettséget kérni.

Hosszú távon pedig nyilvánvalóan nem lesz tartható ez a 27 százalékos áfa, ebből előbb-utóbb vissza kell jönni, de pontosan tudom, hogy aki ezt ígéri, hogy ezt rövid távon meg lehet csinálni, az nem mond igazat. Nem tud lemondani egyelőre a költségvetés erről a pénzről. Nem lehet megígérni, hogy '13-ban vagy '14-ben áfát lehet csökkenteni. Lehet majd talán jó esetben áfát csökkenteni ezt követően.

Ma reggeli hír, nyilván olvasták, a Bankszövetség bejelentette, hogy a pénzügyi tranzakciós adót át fogják hárítani az ügyfelekre. Azok a spekulációk, amelyekkel sokszor a kormány önmagát áltatja, hogy majd a vállalatok kifizetik, ezen nem működnek. Látjuk már a telekommunikációs adónál is, ott is megtörtént a bejelentés, és itt is meg fog történni.

Itt két lehetőség van. Ha igaza van a kormánynak, hogy ezek pár száz forintos adók lesznek, mint ahogy ő mondja, akkor abból nem jön össze 600 milliárd forint, amit szeretne elérni. Ha meg összejön 600 milliárd forint, akkor nincs igaza a kormánynak, mert nem lehet pár száz forintokból sajnos ezt összerakni. Vagy igen nagy teher lesz ez - és hát fájni fog -, vagy pedig elviselhető teher lesz, de akkor viszont nem tudjuk a költségvetést rendbe tenni, nem lesz igaz az, amit a kormány elvár.

Szóval, legyen világos, adót csökkenteni két esetben lehet; akkor, ha ezzel párhuzamosan csökkentjük a kiadásokat. Én nem úgy látom, hogy az egészségügyben, az oktatásban, a szociális ellátásban, az önkormányzati szférában lehet még csökkenteni a kiadásokat. Ott vagyunk a falnál. Mindenki nyög már. Jelentős tartalékok ebben a költségvetésben nincsenek. Vagy akkor lehet adót csökkenteni, ha felpörög a gazdaság, jelentős növekedés van, jelentősen bővül a foglalkoztatottság, és ennek akkor van pótlólagos adóhozadéka. Ma egyik állapot sincs, ma egyikre sem gondolhatunk, ezért kénytelen-kelletlen tudomásul kell venni: ennek a kormánynak nem maradt más választása, mint adót növelni. Ha jól számolom, nagyjából az elmúlt egy-másfél évben 24-edszer növel adót ez a kormány. Ez tehát minden, csak nem kiszámítható költségvetés és adópolitika.

Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, ezzel együtt más adópolitikát csinálnék, de tudomásul veszem, hogy nem tehetnek önök mást, adót kell növelniük.

Köszönöm szépen. (Dr. Kolber István tapsol.)




Felszólalások:  Előző  50  Következő    Ülésnap adatai