Felszólalás adatai

Ahogy államtitkár úr expozéjából is hallhattuk, a törvényjavaslat a Magyary-program egyszerűsítési programjának részeként került benyújtásra. A javaslat célja a kisajátítási eljárások gyorsítása, egyszerűsítése, ügyfélbarátabbá tétele, olcsóbb lefolytathatóságának elősegítése.

A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 2008. január 1-jei hatálybalépése óta számos jogalkalmazói tapasztalat halmozódott fel, amelyek alapul szolgálhatnak annak vizsgálatához, hogy mely kérdések szabályozásával vagy módosításával tehető az eljárás hatékonyabbá, egyszerűbbé, célszerűbbé.

Elmondható, hogy a kisajátítási törvény a hatálybalépése óta alapvetően megfelelően szolgálja a közérdekű beruházások legvégső eszközzel, vagyis a tulajdonelvonással járó megvalósításának módját. A törvény hatálybalépése óta ugyanakkor természetesen kiérlelődtek azok az eljárási elemek, amelyeket a gyakorlati tapasztalatok alapján pontosítani, javítani szükséges az eljárások még hatékonyabb lefolytathatósága érdekében.

A kisajátítási eljárás egy sajátos jellegű hatósági eljárás: különlegességét az adja, hogy a közérdekű beruházások érdekében igénybe vett legvégső eszköz, vagyis a tulajdonelvonás menetét szabályozza, kibontva és konkretizálva a tulajdonelvonásnak az Alaptörvény XII. cikk (2) bekezdésében rögzített, kivételesen, közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon történő, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás biztosításával járó módját.

A kisajátítási eljárásban tehát kettős cél biztosításának igénye érvényesül: egyrészt lehetőleg minél gyorsabban és hatékonyabban elő kell segíteni a közérdekű beruházások megvalósíthatóságát, egyidejűleg azonban a kisajátítás által tulajdonjoguk, illetve az ingatlanon fennálló egyéb joguk megszűnése miatt okozott kárt és az eljárással járó egyéb hátrányokat elszenvedő magánszemélyek teljes körű védelmét és kíméletét is biztosítani kell a kisajátítással okozott veszteségek minimalizálása érdekében.

A javaslatban a kisajátítási esetkörök bővülnek környezet- és természetvédelmi célú, valamint - ahogy a mezőgazdasági bizottság előadójától is hallottuk - a Natura 2000 területeket érintő kisajátítási lehetőséggel, valamint lehetővé teszi a környezetkárosodás felszámolása, a hulladékkezelő létesítmény rekultivációja érdekében történő kisajátítást is.

A javaslat egyik lényegi eleme az, hogy megszünteti azt a visszás helyzetet, hogy tipikusan a beépítésre nem szánt, vagyis jellemzően külterületi ingatlanok esetében sem alkotmányos, sem gazdasági, sem célszerűségi szempontból nem indokolható az egész ingatlan kisajátításának kötelezettsége csupán abból az okból, hogy az ingatlan visszamaradó része a megengedett legkisebb teleknagyságot nem éri el. Ugyanis számos esetben egyrészt magához a kisajátítással megvalósítandó célhoz nem szükséges az egész ingatlan területe, továbbá gyakori az is, hogy a tulajdonos maga is igényt tartana a maradék területre, ezért ezen alapjogokat érintő szempontokkal szemben nem lehet erősebb a legkisebb teleknagyság követelménye.

Ezen előírás azonban gazdasági okokból is célszerűtlen és ésszerűtlen, hiszen adott esetben olyan - többnyire mezőgazdasági művelésű - külterületen, ahol a legkisebb teleknagyság akár több ezer négyzetméter is lehet, a törvényi előírás folytán az állam vagy az önkormányzat abban az esetben is, ha az adott ingatlanból - ahogy említettem korábban, például útépítés esetében - csak néhány négyzetméteres szalagra van szükség, jelentős költségtöbblettel tudja az adott ingatlant megszerezni anélkül, hogy a maradék területre teljesülnének a kisajátítás feltételei, és akár annak ellenére, hogy a tulajdonos annak tulajdonjogára továbbra is igényt tartana. A javaslat ezért a beépítésre nem szánt területek esetében fő szabályként lehetővé teszi a legkisebb teleknagyságnál kisebb visszamaradó ingatlant eredményező részleges kisajátítást azzal, hogy annak nincs akadálya, hogy a kisajátítást kérő és a tulajdonos megállapodjon a visszamaradó rész kisajátításában.

Fontos eleme a javaslatnak, és szintén az eljárás elhúzódását fékezi meg, hogy a kisajátítással érintett ingatlant szerződéssel csak a kisajátítást kérő engedélyével lehet másra átruházni.

A javaslat a kérelem tekintetében formanyomtatvány alkalmazását vezeti be, amely segíti a kérelem hiánytalan benyújtását, és ezzel egyidejűleg korlátozott lesz az eljárások során a hiánypótlások köre és száma, mivel jelenleg a kisajátítási eljárások elhúzódását leginkább az okozza, hogy a kérelmek hiányosak, ezért a jelenleginél szigorúbb szabályok bevezetésével egyszeri hiánypótlásra lesz lehetőség.

Amennyiben a kérelmező nem vagy határidőn túl pótolja a hiányokat, eljárási bírságot szabhatnak ki vele szemben.

További gyorsító megoldásként a kisajátítási terv újrazáradékolásáról a jövőben a kisajátítási hatóság gondoskodik, mivel az eljárások egy részét az lassítja, hogy a kisajátítási terv földhivatali záradéka a kisajátítási eljárás folyamata alatt jár le, és annak pótlására hosszabb idő múlva kerül sor, ami jelentős késedelmet okoz.

A javaslat a jogalkalmazói igények alapján megszünteti a birtokbaadás intézményét, és egyúttal kártalanítás kisajátítást kérő általi megfizetésének - csereingatlan birtokba adásának -, valamint az ingatlan tulajdonos általi elhagyásának a kérdését a kisajátítási eljárást lezáró hatósági határozat keretei között rendezi el.

A fentiek alapján tehát a javaslat a kisajátítási eljárást lezáró cselekményeket egységesen hatósági határozatba foglalni rendeli. Ennek alapján egyértelművé válik, hogy a határidők be nem tartása esetére mind a kártalanítás megfizetése, illetve mind a csereingatlan birtokbaadása, valamint ezt követően a tulajdonos kiköltözési kötelezettsége a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény végrehajtási szabályai szerint kikényszeríthető, pénzfizetési kötelezettség végrehajtása, meghatározott cselekmény végrehajtása keretében.

A kisajátítási eljárásnak a tipikus hatósági eljárásoktól jelentősen eltérő, sajátos jellegére tekintettel a javaslat módosítja az előbb említett közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló jogszabályt is, tehát a Ket.-et, és kimondja, hogy a kisajátítási eljárásra vonatkozó jogszabályok alapvetően eltérhetnek a Ket. előírásaitól, vagyis a kisajátítási eljárásban a Ket. háttérjogszabályként szolgál.

Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A javaslat tehát megfelel annak a követelménynek, hogy a kisajátítási eljárások gyorsabbak, egyszerűbbek, ügyfélbarátabbak és olcsóbbak legyenek. Mindezek figyelembevételével kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a javaslatot szavazataikkal támogassák.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)