Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes igazságügyi, jogállási és belügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/13217. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Répássy Róbert úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat az igazságügyi, a jogállási és a belügyi tárgyú jogterülethez tartozó törvények módosítását érinti. Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam, hogy a törvényjavaslatba foglalt módosítások milyen főbb változtatásokat tartalmaznak.

Mint ahogy az önök előtt is ismert, az Országgyűlés 2011-ben fogadta el a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényeket, mely többek között új bírósági igazgatási modellt vezetett be. Az azóta eltelt közel két év alatt már összegyűlt kellő gyakorlati tapasztalat ahhoz, hogy azok felhasználásával a bíróságok működésének hatékonysága tovább növelhető legyen.

A módosító törvénycsomag a bírósági szervezeti és jogállási törvényeket, valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvényt elsősorban e célok elérése érdekében néhány ponton módosítja, kiegészíti és pontosítja. Számos rendelkezés szolgál arra, hogy egy ésszerű humánerőforrás-gazdálkodás valósulhasson meg, az igazságügyi területen tapasztalatot szerzett szakembereket minél sokoldalúbban lehessen foglalkoztatni. Ennek keretében a törvényjavaslat lehetővé teszi a bírósági titkárok Országos Bírósági Hivatalba történő beosztását, a központi igazgatási munka hatékonyságának növelése érdekében.

Az arányos munkateher-elosztás érdekében a jövőben az Országos Bírósági Hivatal elnöke meghatározhatja az egyes bíróságokon a bírói létszám mellett az igazságügyi alkalmazottak létszámát is. A hatékony és minőségi ítélkezési munka támogatása érdekében lehetőség nyílik a jövőben arra, hogy a Kúrián szakirányú egyetemi végzettséggel rendelkező tisztviselők főtanácsadói munkakörben legyenek foglalkoztathatók. A Kúrián az igazgatási feladatok hatékonyságát segítené elő a jövőben a főtitkári és a főtitkár-helyettesi poszt létrehozása annak érdekében, hogy a Kúria elnöke egyes szervezési, ellenőrzési és koordinációs feladatok telepítésével elsősorban a legfőbb szakmai vezetői feladatokat láthassa el.

Ezek mellett garanciális szempontból fontosnak tartom kiemelni, hogy a bírákkal szembeni fegyelmi eljárás szabályai, valamint a szolgálati bíróságokra vonatkozó szabályok a gyakorlati tapasztalatokat alapul véve pontosításra és kiegészítésre kerültek, illetve pontosításra kerültek az összeférhetetlenségi szabályok is.

Az Országos Bírói Tanács feladatai közé emeli a törvényjavaslat többek között azt, hogy elfogadják a bírák etikai kódexét. Fontosnak tartom ugyanakkor kiemelni azt is, hogy a bírák jogállásáról szóló törvény módosításával az Országgyűlés kiküszöböli az Alkotmánybíróság 13/2013. számú Ab-határozatában megfogalmazott mulasztásos alaptörvénysértést is, mivel immár a törvényben meghatározásra kerülnek azok az esetkörök, amelyek fennállása esetén az OBH elnöke, illetve a Kúria elnöke dönthet akként, hogy a pályázók egyikével sem kívánja betölteni a bírói álláshelyet, és így a pályázatot eredménytelenné nyilvánítja.

(17.40)

A törvénycsomag emellett egyes közszolgálati jogállási törvényeket módosít. Egyértelműen kimondásra kerül, hogy az illetmény lakossági számlára történő utalásának költségeit ne az alkalmazottaknak kelljen állniuk, ahogy az illetmény készpénzben történő kifizetésének költségeit sem. Az illetménynek a bankszámláról történő egyszeri vagy többszöri felvételével járó banki költségekhez való munkáltatói hozzájárulást a módosítás az eddigi eltérő gyakorlat helyett a közszféra béreinek átláthatósága érdekében egységesen limitált összegben határozza meg. A szolgálati törvények e körben egy utaló szabályt tartalmaznak: a mindenkori összeget a költségvetési törvény állapítja meg.

Önök számára is ismert, hogy a kormány hivatalba lépését követően célul tűzte ki a közigazgatás átalakítását, ezt a munkát fogja össze a Magyary-program, ennek kiemelt területe a rendészet és a honvédelem személyi állományának megújítása, új életpályamodellek kidolgozása, az egyes közszolgálati életpályák összehangolása. A kormány többek között arra is felhívta az érintett minisztereket, hogy alakítsák ki a szolgálati jogviszonyok közötti átjárhatóság érdekében a szolgálatból kiválók közszolgálatban történő továbbfoglalkoztatásának feltételrendszerét. A szolgálati jogviszonyok közötti átjárhatóságot szolgáló továbbfoglalkoztatás feltételeit teremti meg a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény módosítása. A törvényjavaslat értelmében a honvédek jogállásáról szóló törvény alapján a rendelkezési állományba tartozó hivatásos állomány tagjai a közszolgálatban továbbfoglalkoztathatók lesznek a törvényi feltételek teljesítése esetén.

Láthatják a tisztelt képviselők, hogy ezúttal nem egy kódexjellegű szabályozásról van szó, hanem kisebb, célzott beavatkozásokat valósít meg a törvényjavaslat. Ezek a kisebb lépések ugyanakkor sokszor éppen a mindennapokban jelentkező problémák gyors és hatékony megoldásához szükségesek, ezért kérem támogatásukat a parlamenti vita során.

Kérem a tisztelt Országgyűléstől a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottságok álláspontjának és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Kozma Péter képviselő úrnak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának.

KOZMA PÉTER, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság a tegnapi nap folyamán megtárgyalta az egyes igazságügyi, jogállási és belügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/13217. számú törvényjavaslatot.

Elhangzott a bizottsági ülésen, hogy az elmúlt évek folyamán átalakításra került a bírósági szervezet és igazgatás, ugyanakkor új törvény született a bírók jogállásáról és javadalmazásáról is. Az átalakítás során a Legfelsőbb Bíróságnak és az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak a jogkörét átvette ítélkezési és bírósági tekintetben a Kúria, míg általános igazgatási tekintetben az Országos Bírósági Hivatal, illetve annak elnöke. E törvényi változások és szervezeti változások következtében az elmúlt időszak tapasztalatait leszűrve, és az érintettek, a bírák véleményének és szakmai álláspontjának kikérése mellett született meg a törvényjavaslat. Az új igazgatási modell bevezetésének tapasztalatai szükségessé tették a törvénymódosítást, ezért a jelen lévő kormánypárti képviselők többségi szavazatával úgy látjuk, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmas, és azt a többség támogatta.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt két képviselő ismerteti, mindösszesen 5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is arra hagyatkoznék, ami valóban elhangzott a bizottsági ülésen, a többi észrevételt pedig majd a felszólalásomban tenném meg.

Először is azt emelném ki, hogy a bizottságban a kisebbségi álláspontot képviselő országgyűlési képviselők annak adtak hangot - legalábbis az MSZP részéről -, hogy az a struktúra, amelyet a kormány felépített az igazságszolgáltatás átalakítása kapcsán, megbukott. Annak egy részét képezte még az a rendelkezés, amelyik az OBH elnökének a pályázatok eredménytelenné nyilvánításával kapcsolatos hatáskörét illeti, melyet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított, legalábbis olyan mértékben, hogy ha nincs objektív szempontrendszer, amit meghatároz a törvény, akkor ez mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet jelent. Ehhez képest az ellenzéki képviselők kifogásolták azt, hogy a most előterjesztett változatban ez a szempontrendszer semmivel nem teszi objektívebbé a döntést, mint a korábbi szisztémában.

A másik, ami fölmerült kérdésként, és fontosnak tartom most megemlíteni - remélem, hogy államtitkár úr a vita során válaszolni fog erre, mert ott idő hiányában ezt nem tette meg -, hogy előfordulhat-e a törvényi szabályozás alapján elméletileg az a helyzet, hogy az OBH-ban egy-két kivételtől eltekintve gyakorlatilag bíró nem is dolgozik, csak igazságügyi alkalmazottak vagy egyébként még nem is feltétlenül jogi egyetemi végzettséggel rendelkező munkatársak. Erre sajnos nem kaptunk választ, én remélem, hogy a vitában fogunk erre választ kapni, hiszen abban az esetben, ha a törvény ezt lehetővé teszi még elméleti szinten is, akkor ezt legfőképpen módosító javaslatok elfogadásával korrigálni kéne.

A többi érdemi kifogást a felszólalásomban fogom elmondani, de többek között ezek a problémák vezettek oda, hogy az ellenzéki képviselők nemmel voksoltak, legalábbis az MSZP részéről. Ami a Jobbik magatartását illeti, azt az utánam szóló Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam el fogja mondani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. A javaslattal kapcsolatban mi egy markáns véleményt fogalmaztunk meg, ez körülbelül abban áll, hogy ugyanazon a napon kelteződött Handó Tünde elnök asszony javaslattal kapcsolatos véleménye, mint amikor tárgyaltuk, hétfőn, tehát ebből arra következtetünk, hogy nem volt neki elég ideje arra, hogy ezt a javaslatot áttanulmányozza. Bár azt mondta államtitkár úr, hogy az ő igényeik alapján összeállított javaslatról van szó (Dr. Répássy Róbert: Így van.), mégsem kaptunk tőle - a megszokottak szerint egyébként - egy nagyon korrekt és alaposan összeállított levelet arról, hogy ő mit gondol erről a javaslatról, hanem egy javaslatot tesz, hogy ne ötévente, hanem háromévente legyen köteles a továbbképzéseket igazolni a bíró.

Hozzáteszem, tartalmilag itt sokkal többet is kellene tenni, én erről beszéltem, és ezért nem tudtuk támogatni a javaslatot, mert most már sokadszorra nyúlunk hozzá, nyúlnak hozzá a bírósági rendszer egyes elemeihez, próbálják javítani. Többször elmondtam, hogy az Országos Bírósági Hivatal alapvetően jó irányban próbál dolgozni, nem élt vissza egyébként a számára biztosított, a jogállamiság elvét azért több esetben sértő lehetőségekkel, de nyilván egy rettenetesen elnehezült, nagyon-nagyon - hogy mondjam - korhadt képződményről van szó, amikor az egész magyar igazságszolgáltatási rendszer hajóját kell kormányozni. Tehát jó irányba kezd fordulni a hajó, de még mindig hiányzik például a bírák fegyelmi felelősségével kapcsolatos kérdéseknek a részletes, alapos és határozott, következményeket érvényesítő szabályozása. Nagyon sok polgári megkeresés jön hozzám, civil megkeresés, hogy tegyen már valamit, képviselő úr, mert hogy van az, hogy minden szakmában megvan a következménye annak, amit teszünk. Egy kamionsofőr, ha elüt valakit, akkor leültetik a börtönbe, ha egy gyári munkás a szalagon valami hibát vét, akkor elbocsátják, kártérítést fizet, s a többi. Hogy van az, hogy gyakorlatilag a bírák tömegei, sajnos, és nem a többség, nyilván, de sokan, sok bíró sokszor nem tartja be az eljárási szabályokat, nem tartja be az elfogulatlanság követelményeit, amelynek sokszor én is sajnos tanújelét észlelem, erre a közelmúltban is sor került.

(17.50)

Tehát gyakorlatilag, azt kell mondanom, rendet kellene tenni, nyilván a törvényesség és a jogállamiság keretei között. Ezt a munkát átfogóan kell megtenni, és nem ilyen ad hoc jellegű törvényekkel, amelyeknek egyébként a döntő része el is fogadható, csak egyszer jó lenne az egész kérdést gyökeresen és alaposan áttárgyalni, és így biztosítani a civilek, a polgárok számára, a társaságok számára és mindenki számára, hogy tisztes, méltányos, pártatlan, ésszerű időn belüli igazságszolgáltatáshoz jusson.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót a honvédelmi és rendészeti bizottság előadójának, Vas Imre képviselő úrnak.

DR. VAS IMRE, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága 2013. december 2-ai ülésén megvitatta az egyes igazságügyi, jogállási és belügyi törvények módosításáról szóló T/13217. számú törvényjavaslatot. A bizottság a javaslatot 16 igennel, 2 nem és 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottsági ülésen a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium képviselője tájékoztatta a bizottságot a javaslatról. A javaslat, ahogy a címe is mutatja, több, jelenleg hatályos törvényt módosít, melyek közül számos érinti a honvédelmi és rendészeti bizottság feladatkörét. Ilyen például a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosítása, amely pontosítja a Független Rendészeti Panasztestület tagjaival szembeni összeférhetetlenségi szabályokat. Továbbá módosításra kerül a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény, amely többek között a beavatkozó önkéntes tűzoltó-egyesületek létrehozásával kapcsolatos fogalmi pontosításokat tartalmazza. Továbbá a javaslat a szolgálati jogviszonyok közötti átjárhatóságot szolgáló továbbfoglalkoztatás feltételeinek megteremtése érdekében módosítaná a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvényt, amely a rendelkezési állományba tartozó hivatásos állomány tagjainak közszolgálatban való továbbfoglalkoztatásához szükséges törvényi szintű feltételeket teremtené meg.

Tisztelt Országgyűlés! A parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának véleménye alapján az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartjuk, és javasoljuk a tisztelt Háznak annak elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Kozma Péter képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

KOZMA PÉTER (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalandó törvényjavaslat kapcsán elöljáróban szeretnék pontosítani, illetve egyértelművé tenni. Remélem, hogy Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam szavait nem értettem félre, de amiről ő is szólt, az Országos Bírósági Hivatal elnökének egy olyan felvetése, illetve, ahogy ő mondja, észrevétele, amely egy konkrét módosító javaslattal történő kiegészítését jelenti a jelen törvényjavaslatnak, nevezetesen, hogy az 5 év helyett 3 évente kéri, hogy a teljesítményigazolásra sor kerüljön, illetve a munkáltatói jogkör gyakorlója előtt a képzési kötelezettség teljesítését igazolnia kell a bírónak. Tehát ez érkezett a tegnapi nap folyamán a bizottságunkhoz. Úgy vélem, ez természetes is az elnök asszonytól, hiszen önálló módosító javaslat benyújtására a törvényjavaslat benyújtását követően sincs önálló jogköre, ezt az alkotmányügyi bizottság vagy a képviselők bármelyike teheti meg. Itt erről van szó.

Ami a törvényjavaslatot érinti, amely összesen, ha jól emlékszem, 15 törvényt módosít, néhány dolgot emelnék ki. Egyrészről fontosnak tartom azt, hogy a törvényjavaslat a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX.. törvény módosításával a különböző szolgálati jogviszonyok közötti átjárhatóságot biztosítani fogja. A másik ilyen fontos észrevétel, amit hangsúlyozni szeretnék, az, hogy a törvényjavaslat az egyes szolgálati törvények módosítása kapcsán lehetővé teszi, hogy az illetményhez, a járandósághoz költségmentesen férjen hozzá az egyes közszolgálati munkavállaló, másrészről pedig a bankszámláról való készpénzfelvétel költségeihez való hozzájárulás munkáltatói támogatásáról kell rendelkezni.

A törvényjavaslat kiküszöböli azt a mulasztásos alkotmánysértést, amit a 13/2013. Ab-határozatában fogalmazott meg az Alkotmánybíróság. Egyebekben, mint azt korábban mondtam, a törvényjavaslat a bírói szakma, a bírói kar javaslata alapján olyan módosításokat tartalmaz és javasol az Országgyűlésnek megfontolásra és elfogadásra, amelyek az igazgatási törvény hatálybalépése óta elvégzett munka során merültek fel, és ami a bírósági ítélkezés gyorsaságát, hatékonyságát segítheti elő.

Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a javaslatot - mint a magyar bírói kar munkáját elősegítendő javaslatot is - támogatni szíveskedjenek, és fogadják el. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Kozma képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Bárándy Gergely képviselő úr, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hála istennek, most már a többedik törvényjavaslatot tárgyalja az Országgyűlés azok közül, amelyek az igazságügyi törvény egyes elemeinek a visszavonásáról szólnak. Azt látjuk, hál' istennek, hogy nagyjából a csontváz maradt meg abból az új rendszerből, amelyet önök a bírósági igazgatás átalakítása során létrehoztak, esetleg talán még rajta a bőr is, hogy messziről úgy nézzen ki, mintha egyben lenne, de egyébként tartalmi szempontból teljes mértékben kiüresedett. Látszólag, ha távolról nézzük, akkor már nincs OIT, hanem van OBH meg OBT, de ettől függetlenül azok a jogkörök, amelyeket például az OBT elnökéhez kívántak rendelni, azokból gyakorlatilag ma már szinte semmi nem maradt. Még egyszer hangsúlyozom, hála istennek és hála a magyar Alkotmánybíróságnak, és megint csak zárójelben mondom, még egy és más hivatalos és nem hivatalos civil szervezeteknek is.

Ha már ennél a napirendnél tartunk, akkor azt gondolom, nem lehet nem megemlékezni arról, hogy a mai napon az Alkotmánybíróság hozott egy határozatot a bírósági rendszerrel kapcsolatban, ahol az önök számára az egyik presztízskérdést jelentő bírósági reformelemről mondta azt ki, hogy alkotmányellenes, ugyanis sérti a törvényes bíróhoz való jogot, és sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Számtalanszor hallgattam itt végig az államtitkár úrtól is és más fideszes képviselőktől is, hogy ez egy milyen jó rendszer, még akkor is, amikor saját maguk vezették ki - ezt is hangsúlyoztam akkor -, sajnos külső nyomásra és nem a magyar ellenzéki pártok véleményének a meghallgatása alapján a jogrendszerből ezt az intézményt, de akkor is váltig hangsúlyozták, hogy egyébként ez egy jó dolog és még alkotmányos is. Most az Alkotmánybíróság a rendszernek erről az eleméről is azt mondta ki, hogy alkotmányellenes.

De ugyanígy utalhatnék arra, és azért is hoztam ide ezt a mai esetet, ezt a mai példát, mert az államtitkár úr is és az eddigi fideszes képviselőtársaim, akik ebben a témakörben megszólaltak, nagyon szemérmesen hallgatnak arról, hogy mi kellett hogy a kormányt motiválja ennek a törvényjavaslatnak a benyújtására, az pedig nem más, mint az Alkotmánybíróságnak egy másik határozata, amely vonatkozásában szintén alkotmányellenességet állapítottak meg.

(18.00)

Az Országos Bírósági Hivatal elnökének a pályázatok eredménytelenné nyilvánításával kapcsolatos jogköre vonatkozásában az Alkotmánybíróság megállapította a mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a bírói pályázati eljárás folyamata objektív kritériumrendszeren alapul, minimálisra szorítva a szubjektív elemek felmerülésének lehetőségét. Azáltal azonban, hogy a törvény lehetővé teszi a pályázat eredménytelenné nyilvánítását, ha az OBH, illetve a Kúria elnöke a pályázók egyikével sem kívánja betölteni az álláshelyet - és innentől idézetként mondom az Alkotmánybíróság határozatát: - "...az eljárás végén a nyertes pályázó személyéről meghozandó döntés szubjektívvá és diszkrecionálissá válhat, ezzel relativizálva az eljárás során meglévő garanciákat. Ezért a jogbiztonság követelményének megfelelően szabályozni kell, hogy az OBH elnöke és a Kúria elnöke milyen esetkörökben, milyen indokok alapján nyilváníthatja eredménytelennek a pályázatot, amelyre több érvényes és a bírói tanácsok által rangsorolt pályázat is időben beérkezett."

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, nem hiba, hanem a választók megtévesztése, amikor a kormány nem beszél arról, hogy ennek a törvényjavaslatnak ez az egyik motiváló tényezője. Ezért kellett önöknek benyújtani, mert az alkotmányellenes helyzetet, amit önök egyébként előidéztek, az Alkotmánybíróság döntése után meg kellett szüntetni.

Érdekes azonban megnézni azt, hogy önök hogyan kívánják ezt megszüntetni. Behoznak ugyan egy kritériumrendszert, amely 5 pontban szól azokról az esetekről, amikor eredménytelenné nyilváníthatja a pályázatot az OBH elnöke vagy a Kúria elnöke, ha a pályázók egyikével sem kívánja betölteni az álláshelyet. Ezeket a kritériumokat azonban gondosan úgy fogalmazták meg, hogy azok továbbra se idézzenek elő objektív döntési helyzetet, az objektív döntési helyzet lehetőségét sem. Hanem tulajdonképpen annyival jutottunk csak előrébb, hogy az OBH elnökének vagy a Kúria elnökének, mondjuk úgy, célhoz kötött vagy tartalmában nagyjából meghatározott indokolást kell majd írnia az eredménytelenné nyilvánított pályázatokhoz, illetve a saját döntésével tudja előidézni azt a helyzetet majd, hogy eredménytelenné nyilváníthasson egy pályázatot. Azaz éppúgy a szubjektív döntéstől fog függni. Azaz önök nem csináltak mást, mint hogy formai szempontból eleget tesznek az Alkotmánybíróság határozatának, azonban tartalmilag úgy lehet értékelni, hogy kijátsszák azt.

Hogy konkrét legyek, tisztelt képviselőtársaim: akkor nyilváníthat például az OBH elnöke vagy a Kúria elnöke eredménytelenné egy pályázatot, ha a bírói tanács az indokolási kötelezettségének nem kellő mértékben tett eleget. Szeretném megkérdezni, és őszintén remélem, hogy legalább államtitkár úr vagy valamelyik fideszes képviselőtársam megmondja azt, hogy milyen objektív szempontrendszer alapján lehet azt eldönteni, hogy kellő mértékben tett-e valaki eleget az indokolási kötelezettségének vagy nem kellő mértékben. Ez egy szubjektív döntés, képviselőtársaim. Vagy: a pályázat kiírását követően bekövetkezett munkaszervezést, munkaterhelést vagy költségvetést érintő változtatások igazgatási szempontból indokolatlanná teszik az álláshely betöltését. Ebben az esetben is eredménytelenné nyilvánítható a pályázat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hát ezeket maga az OBH elnöke fogja jórészt előidézni vagy a Kúria elnöke. Hiszen az OBH elnöke szervezi a munkát, az OBH elnöke nagyon is felelős azért, hogy a költségvetés milyen módon alakul, milyen módon változik. Éppen ezért tehát az OBH elnöke egy saját döntésével meg tudja alapozni azt, hogy a jogszabály alapján eredménytelenné nyilvánítható legyen egy pályázat. Ezért, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom csak erre mondani, hogy önök nem tettek mást, már megint, mint hogy az Alkotmánybíróságnak az önöknek nem tetsző határozatát kijátszották. Higgyék el, ettől még nem lesz alkotmányos az, amit most csináltak! A mi módosító javaslatunk kiveszi ezeket a szubjektív elemeket a törvény szövegéből. Remélem, hogy támogatni fogják azt.

A másik, ami problémás pontja ennek az előterjesztésnek, a Kúria főtitkárának törvényben való rögzítése, már ennek a státusnak, pozíciónak. Ugye, tudjuk azt, hogy eddig is létezett ilyen beosztás a Kúrián, azonban ezt a szervezeti és működési szabályzat alapján hozták létre, nem pedig törvény alapján. Azt gondolom, ez önmagában is vitatható, ugyanis a Kúria, korábban Legfelsőbb Bíróság szervezeti és működési szabályzata olyan hatásköröket, olyan jogköröket utalt a főtitkár hatáskörébe, amelyek lényegesen nagyobb hatalmat, befolyást biztosítottak számára ezáltal, mint az egyébként törvények alapján megválasztott kúriai vagy legfelsőbb bírósági elnökhelyettesé. Magyarán szólva egy olyan tisztségviselő töltött be nagyobb hatalommal járó pozíciót, akit az elnök diszkrecionális jogkörében nevezett ki. Ehelyett a Kúria elnökhelyettese, akinek legitimitása jóval nagyobb, ennél kevesebbel rendelkezett és rendelkezik most is. Nos, tisztelt képviselőtársaim, mit csinálnak most önök? Mindezt törvényerőre emelik. És a törvény fogja azt mondani, hogy a kisebb legitimitással rendelkező személynek van nagyobb jogköre, mint a nagyobb legitimitással rendelkező bírósági vezetőé. Én ezt őszintén szólva nehezen tudom megérteni, elfogadni pedig egyáltalán nem tudom.

Érdemes megnézni, hogy milyen jogkörei lennének mások mellett az új főtitkárnak. Először is a költségvetési keretek között gondoskodik a Kúria működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekről, gyakorolja a törvény által hatáskörébe utalt munkáltatói jogokat, ellenőrzi a Kúria vonatkozásában az eljárási határidők megtartását, gondoskodik a Kúrián az ügyviteli és igazgatási szabályok megtartásáról. És most kezd érdekessé válni: az OBH elnöke által meghatározott alapelveknek megfelelően szervezeti és működési szabályzatot készít, meghatározza a Kúria munkarendjét és munkatervét, jóváhagyja a Kúria kollégiumának munkatervét, továbbá ellenőrzi betartásukat. Szervezi és ellátja a hatáskörébe utalt oktatási és továbbképzési feladatokat, gondoskodik a Kúria ügyfélfogadási idejének és rendjének a központi honlapon és a Kúria honlapján történő közzétételéről, és ellátja azokat az egyéb feladatokat, amelyeket a jogszabály, az OBH elnökének szabályzata vagy az OBH elnökének határozata a hatáskörébe utal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egészen nyugodtan mondhatjuk, hogy a főtitkár gyakorlatilag az OBH elnökének meghosszabbított keze, helytartója a Kúrián. Erről van szó. Így most már érthető, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy önök miért akarják az ő helyzetét, az ő státusát ilyen mértékben megerősíteni. Lehet azt is tudni, hadd fogalmazzak úgy, hogy köztudottan nincs ellenséges viszonyban az OBH elnökével a Kúria mostani főtitkára. Ne legyen igazam, tisztelt képviselőtársaim, de általában rá szoktam hibázni, a legfőbb ügyésznél is és másoknál is sikerült, még mielőtt megválasztották volna, hogy a Kúria főtitkárhelyettese vélhetően a mostani személyzeti főnök lesz, aki annak idején Handó Tünde helyettese volt a munkaügyi bíróságon. Még egyszer mondom, ne legyen igazam, képviselőtársaim, de valószínűleg sajnos igazam lesz. Magyarán szólva, létre fognak hozni egy olyan, igazgatási szempontból kiemelt státust a Kúrián, ami gyakorlatilag az OBH elnökének akaratát fogja tudni oda becsatornázni. Én ezt a szándékot messzemenőkig elutasítom, tisztelt képviselőtársaim.

Végül, ami számomra még kérdéses, a főtanácsadók helyzete a Kúrián, illetve az OBH-n.

(18.10)

Értem azt és akceptálni is tudom, hogy bizonyos speciális feladatok ellátására szükség lehet olyan magasan kvalifikált emberek foglalkoztatására, akik nem bírák, sőt adott esetben még nem is jogászok. Például ilyen lehet, mondjuk, egy műszaki vezető foglalkoztatása, de ilyen lehet, mondjuk, a Bíróképző Akadémián egy egyetemi tanár alkalmazása, foglalkoztatása is. Éppen ezért magát a lehetőséget nem utasítom el.

Azt azonban mindenképpen korlátok közé szorítanám, hogy az érdemi döntésre jogosult munkatársaknak hány százaléka lehet ilyen státusban. Ugyanis azt nem szeretném látni és megélni, még ha erre csak elméleti lehetőség is van - és örülnék, ha erre államtitkár úr válaszolna, lehetőség szerint még azelőtt, mielőtt a zárszót elmondja, hogy lehessen róla vitatkozni -, hogy alig dolgozik már bíró az OBH-ban, a teljes bírósági igazgatást, mondjuk, nem bírák, adott esetben nem is jogászok látják el. Márpedig a jogszabály szövege az én értelmezésem szerint ezt nem zárja ki.

Éppen ezért mi beterjesztettünk egy módosító javaslatot, amelyben maximálnánk 10 százalékban a főtanácsadók foglalkoztatását, éppen azért, hogy akceptálni tudjuk azt az igényt, hogy ilyeneket lehessen bevonni a munkába, akár érdemi döntések meghozatalába is, de ha már önök ezt bírósági önigazgatásnak tartják, én nem, de ha már önök annak tartják (Dr. Répássy Róbert közbeszól.), akkor legalább ne hígítsuk föl ezt teljes mértékben. Ha államtitkár úr nem tartja a bírói önigazgatás részének az Országos Bírósági Hivatalt (Dr. Répássy Róbert: Külső igazgatás. - Az elnök csenget.), akkor legalább ebben egyetértünk. Örülök, hogy van ilyen is.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek nyilván csak a legfőbb kritikai észrevételek tudtak lenni 15 percben, azonban a módosító javaslataink ennél szélesebb kört fognak felölelni. Én arra kérném önöket, képviselőtársaim, hogy fontolják meg ezeket és támogassák.

Ha még egy perc hosszabbítás lehetne, elnök úr. (Az elnök jelzésére:) Nagyon szépen köszönöm.

Ha államtitkár úr tud nekem arra választ adni, akár most, akár később, hogy mely javaslatok kitől származtak, az nagyban tudná segíteni a mi munkánkat. Ugyanis számomra, számunkra a tisztán szakmai javaslatok vonatkozásában óriási jelentősége van annak, hogyha azt a bírói tanácsok vagy esetleg a Kúria vezetése kéri. Ugyanis ebben az esetben azoknál a módosító javaslatoknál, amelyek a mi értékrendünkkel nincsenek ellentétben, mi a támogatást előlegeznénk meg, hiszen ezek a tanácsok és ezek a szervek látják elsősorban a legjobban, hogy mi az, ami szükséges és mi nem. Ilyenformán, ha tudjuk azt, hogy melyik származik onnan és melyik származik mástól, lényegesen megkönnyítené a mi döntésünket, úgyhogy államtitkár urat arra kérem tisztelettel, hogy ha lehetséges, akkor mondja meg nekünk azt, hogy az előterjesztésnek mely részei kitől származnak.

Köszönöm szépen a figyelmet, és köszönöm, elnök úr, a hosszabbítást. (Tóbiás József és dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bárándy képviselő úr. Soron kívül megadom a szót kettő percben Répássy Róbert államtitkár úrnak.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert már másodszor keveredek Bárándy képviselő úrral egy olyan vitába, hogy az Országos Bírósági Hivatal vagy akár az OBT bírósági önigazgatás-e. Nem bírósági önigazgatás, hanem úgynevezett külső igazgatás, a végrehajtó hatalomtól független külső igazgatás.

Egyébként számos európai országban létezik külső igazgatás, mint ahogyan például Ausztriában vagy Németországban is külső igazgatás létezik, de ott nem a végrehajtó hatalomtól független, hanem éppen maga a végrehajtó hatalom az igazságügy-miniszter útján igazgatja a bíróságokat. És lám-lám, ez is egy európai modell, nem kell ahhoz bírósági önigazgatás, hogy európai sztenderdeknek megfeleljen egy bírósági igazgatás.

Köszönöm szépen. (Dr. Rétvári Bence és dr. Vas Imre tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Bárándy Gergely képviselő urat illeti a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak egy rövid felvetésre egy rövid választ. Én mondtam is az előző felszólalásomban, hogy nagyon örülök annak, és akkor ebben végre egy platformon vagyunk államtitkár úrral, hogy ez nem minősül bírói önigazgatásnak.

Amit viszont én bíráltam benne mindig is, annak egy része, hála istennek, már az igazságügyi reform bukásával összefüggő törvénymódosító javaslatok kapcsán kikerült ebből a törvényből.

Másrészt én pontosan annak a híve vagyok, és ezt államtitkár úr is pontosan tudja, ismeri, hogy valamelyik irányba teremtsünk tiszta helyzetet. Az igazgatás vagy tartozzon a bírói önigazgatás körébe, vagy pedig tartozzon az igazságügy-miniszter hatáskörébe.

Annak, amit most önök fölállítottak, jelen formájában, most már azt mondom, hogy jelen viszonylag letisztult formájában egyetlen nagy hibája van, hogy nem az igazságügy-miniszter felügyelete alá tartozik. Ha önök ezt a modellt, ezt a megoldást javasolnák, bár látom, államtitkár úr nevet ezen, de ha emlékszik rá, államtitkár úr, kettő évvel ezelőtt ugyanezt mondtam el az általános vitában akkor, amikor még egyébként önöknek nem volt pontos tervezetük és tervük arra, hogy hova rendeljék az igazságszolgáltatást, és ugyanezt mondtam el az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban is, hogy két jó modell létezik, vagy a bírói önigazgatási modell, vagy a státusdöntésekben a bírói tanácsokhoz telepített döntési monopólium, és ezzel párhuzamosan a kormányhoz az igazságügy-miniszteren keresztül telepített igazgatási modell, amely legalább a költségvetési felelősségét meg tudná teremteni a bíróságok működtetésével kapcsolatban.

Nagyon szépen köszönöm. (Dr. Józsa István: Így van! - Dr. Józsa István és Tóbiás József tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Jobbik véleményét tolmácsoljam ezzel a fontos javaslattal kapcsolatosan. Részben meg kell majd ismételnem Bárándy képviselőtársamat, részben kiegészíteném új elemekkel. Természetesen, még mielőtt ránk sütnék, hogy itt valamiféle ellenzéki összeállásról van szó, mert ezt gyakran szeretik a kormánypárti államtitkárok elsütni, attól függetlenül még, hogy szakmailag ugyanarra az érvrendszerre jutunk, arra a végkövetkeztetésre jutunk, az nem azt jelenti, hogy ez együttműködést jelentene. Lehetnek olyan érvek, amelyek objektíve alkalmatlanná teszik azt a jogalkotást meg az ebből folyó jogalkalmazást is. Úgy tűnik, hogy ezeket meg kellene szívlelni.

Bár ki fogok térni a bíróságok rendszerére és az Országos Bírósági Hivatalra, de én mégsem ezzel kezdeném, hanem egy olyan témával, hiszen a törvényjavaslatban is ez előrébb szerepel, amivel kapcsolatban itt az Országgyűlés előtt már felmerült néhány agóniánk. Ez nem más, mint a Független Rendészeti Panasztestület és az oda való delegálhatósága az országgyűlési képviselőknek, illetve annak a szabálynak az eltörlése a rendőrségről szóló törvényből, ami két év kivárási időt határozott meg az országgyűlési képviselők vonatkozásában is. Polgármesterekre is ez vonatkozott vagy egyéb állami vezetőkre, de országgyűlési képviselők esetében is logikusan és jogosan két évet kellett várni, amíg valaki egy független szerv, a Független Rendészeti Panasztestület tagja lehetett. Most önök ezt törlik. Ezt módosító javaslattal próbáljuk korrigálni természetesen.

Úgy tűnik, hogy országgyűlési képviselők esetében, amikor valaki már nem tölti be ezt a tisztséget, akkor megválasztható lesz. Ezt nem tartjuk jónak, és úgy gondoljuk, hogy ez másra nem jó, mint a régi vagy a parlamentből kieső kádereik elhelyezésére. Ebben a formában ezt természetesen nem tudjuk támogatni.

A másik visszatérő eleme a javaslatnak, bár államtitkár úr talán erre nem tért ki, illetve részben kitért itt az átutalások költségei, közszféra, honvédség témakörében, az még támogatható, hogy valakinek azért, hogy megkapja a fizetését, tehát hogy a számlára utalják a fizetését, ne kelljen külön díjat fizetnie, ez egy támogatható dolog. De ha jól vettem ki a szabályozásból, akkor valamiféle támogatást nyújtanak, támogatást lehet nyújtani egy bizonyos összegig arra, hogy aki mondjuk, a közszférában megkapta a fizetését, az fel tudja venni akár készpénzben is.

Most ezt azért nem értem, mert ha az a szabályozás, amit önök meghoztak, az Országgyűlés meghozott, és a készpénzfelvételek esetében két alkalom és 150 ezer forint limitig tenné lehetővé az ingyenes készpénzfelvételt, legjobb tudomásom szerint a köztisztviselőkre is vonatkozik.

(18.20)

Na most, ha viszont efölött szeretnének kiváltságokat adni, az nem feltétlenül indokolt véleményem szerint, illetve nekem a szabályozásból az derül ki, hogy ez lehet egy olyan összeg, amit fix díjként, ahogy egyébként most a minisztériumoknál is - a sajtó foglalkozott vele - néhol magasabb, néhol alacsonyabb díjakat fizetnek ki a dolgozóknak, hogy ők hozzá tudjanak jutni a fizetésükhöz. Tehát eddig is egy kivételezett viszonyrendszerben voltak. Hogyha kétszer ez ingyenessé válik mindenki számára, akkor ezzel szerintem meg kellene elégedniük a köztisztviselőknek is.

A következő pont, ez a 4. §, amiről csak röviden szeretnék szólni, ez a hivatásos tűzoltóság, önkormányzati tűzoltóság és létesítményi tűzoltóság körében a beavatkozó önkéntes tűzoltó-egyesület feltüntetése, ami nagyobb rangot és nagyobb lehetőségeket biztosít a beavatkozó önkéntes tűzoltó-egyesület számára. Őket is a tűz elleni védekezésről szóló törvénynek a fogalomrendszerében tűzoltóságnak kell tekinteni. Ez jó rendelkezés. Hozzáteszem, hogy az önkéntes tűzoltóság vonatkozásában mindig a támogatásunkat fejeztük ki, hozzátéve, hogy sajnos a támogatási rendszere nem elég jó az önkéntes tűzoltóságnak, sőt volt rá javaslatunk, hogy normatív módon egy objektív kritériumrendszer alapján kapjanak támogatást ezek az egyesületek. Így tudnák betölteni a megfelelő funkciójukat.

Az, hogy a katasztrófavédelem főigazgatója fogja a támogatásokat elosztani pályázatok alapján, ez sok esetben kiszolgáltatottságot és az urambátyám-rendszernek az erősítését hozza maga után. De sajnálatos módon ezt néhány jogintézménynél megszokhattuk már a Fidesz-kormányzatnál, hogy nem az objektív kritériumokra törekszenek, hanem arra, hogy függőségi viszonyokat minél erőteljesebben létrehozzanak. Nem kellene az önkéntes tűzoltóságot is beáldozni ezen az oltáron, főleg, hogy néhány jó intézkedés azért elfogadásra került az elmúlt időszakban.

A másik téma, amiről szót kell ejteni, ez a bírósági rendszer, ügyáthelyezés. Valóban, az Alkotmánybíróságnak ma volt egy határozata, ami a sajtóhírek alapján többek közt a Hagyó Miklós által megindított eljárás volt alkotmányjogi panasz témakörben, amelyben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ezek az áthelyezések nem voltak megfelelőek, illetve alkotmány-, alaptörvény-ellenes volt a szabályozás. Ezt Bárándy képviselőtársam részletesen kifejtette, ezt nem ismételném meg, hogy mi volt az, amit itt az Országgyűlésben hányszor elmondtak, már-már elmantrázták, hogy ez márpedig jogilag helyes. Elmondták az alkotmányügyi bizottságban, a jelen lévő Vas Imre is ezt többször hangsúlyozta, a jelen lévő Répássy államtitkár úr is többször hangsúlyozta (Dr. Schiffer András: Más meg nincs jelen.), más meg nincs jelen, mondja itt Schiffer képviselőtársam, ez valóban igaz, de a lényeg az, hogy bebizonyosodott, hogy még az önök által egyébként felduzzasztott és többségire duzzasztott Alkotmánybíróság, amelynek két tagja az utóbbi vagy ebben az ciklusban az alkotmányügyi bizottságnak az elnöke is volt, még ez az Alkotmánybíróság is úgy gondolta, hogy alaptörvény-ellenes ez a szabályozás. Részletesen nem szeretném kifejteni a határozatot, bár az egy furcsa dolog, hogy annak idején még az akkori alkotmányügyi bizottsági elnökök is, ha jól emlékszem, pont amellett érvelnek, hogy hát ez így rendben van, de ebbe most nem mennék bele emberileg meg egyéb szempontokból.

Viszont azzal, ahogy önök megpróbálják megoldani ezt a szabályozásbeli kérdést, elég itt akár az eredménytelen pályázatra gondolni, hiszen az ügyáthelyezés nemzetközi nyomásra visszavonásra került, ebben a tárgykörben valóban az eredménytelenségnek az objektív kritériumrendszerét nem sikerül megteremteni. Erre mi is nyújtottunk be módosító javaslatot, gondolom, hasonló irányú lesz, mint amit a többi ellenzéki párt benyújtott. Való igaz, hogy önmagában például az a megfogalmazás, hogy akkor is eredménytelenné lehet egy pályázatot nyilvánítani, hogyha az elbírálási folyamatban a résztvevők eljárási szabálysértést követtek el, ez így lóg a levegőben. Hogyha beraknánk, hogy mondjuk, súlyos eljárási szabálysértést követtek el, és meghatároznák, hogy mi minősül annak, akkor elfogadnám.

De minden eljárásban lehet nyilván valamiféle apró szabálytalanságot feltárni, és erre lehet hivatkozni. Ezt általában meg is szokták tenni. Tehát ahol kiskapu van, ezt megszokhattuk nemcsak az elmúlt ciklusban, de konkrétan, mivel mi 2010-ben kerültünk az Országgyűlésbe, személyes tapasztalatainkat attól tudjuk származtatni, amilyen kiskapuk itt az Országgyűlésben megnyílnak, és önök tagadják, néhány hét múlva azon át is mennek. Hogyha esetleg nem vették volna észre, akkor lehet, hogy később ezt ugyanúgy kihasználják. Tehát nincsenek már illúzióim, hogy ezeket a jövőben ne használnák ki. Illetve az, hogy indokolási kötelezettségének a Bírói Tanács nem kellő mértékben tett eleget - itt is mi az, hogy nem kellő mértékben? Hogyha azt írnák, hogy egyáltalán nem tett eleget, és nem indokolt, akkor azt érteném, az lehet egy eredménytelenségi ok, de az, hogy nem kellő mértékben, és nincs meghatározva, hogy mi az a kellő mérték, ez így megint csak függ a levegőben. Illetve a munkaszervezési, munkaterhelési kérdések is, mivel az Országos Bírósági Hivatal elnökéhez tartoznak, hát ő könnyen módosíthatja esetleg úgy a körülményeket, hogyha ő úgy gondolja, és ezt legálisan megteheti a jelenlegi törvényi szabályozás alapján, hogy bizony azt mondja, hogy bár kiírtuk a pályázatot, esetleg nem az lett a rangsor, amit szerettünk volna, vagy nem jött be elég pályázat, akkor ezt meg lehet tenni arra hivatkozva, hogy hát esetleg mégse ott kell az az álláshely, hanem máshol. Ez kijátszása véleményem szerint is az alkotmánybírósági döntésnek.

A főtitkár kérdésében is egyetértek Bárándy képviselőtársammal. Valóban furcsa, hogy itt, amíg elnökhelyettes, elnökségi tagok vonatkozásában is módosít a szabályzat, de ott talán gyengítőleg, addig a főtitkár esetében olyan jogokat látunk, ami tulajdonképpen egyfajta helytartói meghosszabbított kézként tudja működtetni a rendszert. És adott esetben, mert ezeket a pozíciókat nem adott egyénekre kell szabni, hanem egy mindenkori főtitkár és egy mindenkori elnök vonatkozásában létrejöhet olyan helyzet, ami szerintem nem túl jó, hogy esetleg a főtitkár úgymond túlhatalommal bír, és nagyobb beleszólása lehet, vagy konkrétan a döntéseket ő tudja, ha nem is jogilag, de az előkészítés, az előterjesztés és a véghezvitel során meghozni, ezt nem kellene így ebben a formában engedni.

Tehát összefoglalva, nem tudjuk támogatni a javaslatot, bár látjuk, hogy néhol ez előrelépéseket is tartalmazhat. Hozzáteszem, mivel elhangzott, bár korántsem tökéletes a végeredmény, és elhangzott, hogy az a levél, amit az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Handó Tünde küldött, ott a bírói értékelésnek a lerövidítése öt évről három évre, ha jól emlékszem, azzal viszont, önmagában ezzel az elvvel egyet tudunk érteni, és ezt támogatni tudjuk, hogy a bírákat minél gyakrabban értékeljék, és létrejöhessen - illetve ezt is szorgalmazzuk úgy egyébként is, hogy létrejöhessen - egy megfelelőbb értékelési rendszer a bírók vonatkozásában. És egyébként hozzáteszem, hogy nem azt kérjük, hogy ez elvonja a bírókat az ítélkezéstől, vagy hogy őket túl kellene terhelni adminisztratív problémákkal vagy kötelezettségekkel, de már az is egy jelentős előrelépés lenne, hogyha egy folyamatos monitorozása megtörténne az ügyeknek a bírók által. És azt is nagyon jól tudom, mert érvként el szokott hangozni a másik oldalról, hogy akik értékelik, azok is bírók, és azokat kivonják a munkából.

(18.30)

Úgy gondolom, hogy ebben az esetben rá kell szánni azt az összeget, hogy akár új bírókat kell felvenni, új álláshelyeket kell meghirdetni, és ehhez az államnak azt a néhány milliárd forintot hozzá kell tenni. Sokkal hasznosabb lenne, mint stadionépítésre költeni, és sokkal hasznosabb lenne az igazságügyi rendszert oly módon helyrerakni, hogy gyorsan, hatékonyan hozzáférjenek az állampolgárok az ügyeik elintézéséhez, büntetőügyekben gyorsan megszülessenek a döntések.

Akkor nem kellene olyan kényszerdöntéseket meghozni, mint az előzetes intézményének kibővítése, amivel csak azért tudtunk egyetérteni, mert itt komoly ügyekben szabadultak volna fel gyilkossággal gyanúsított személyek, illetve szabadultak volna ki. Ilyen körülményeknek tehát nem kellene kitenni az Országgyűlést, és mindezt meg lehetne valósítani a töredékéből, mondjuk, a stadionépítéseknek.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De ha az egész összeget erre rá kellene áldozni, szerintem a társadalom ezt sokkal nagyobb örömmel hálálná meg akár szavazatokkal is az önök irányába, és úgy érezhetnék, hogy valamilyen kardinális dologban előrelépés történt. Higgyék el, a magyar foci és a stadionok nem az a terület lesz, amiről úgy fogják gondolni a választók, hogy ez jó mulatság, férfimunka volt. Jobb lenne másra elkölteni azokat a pénzeket, mondjuk, a bírósági rendszerre.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszöntöm ismét a Házat. Cseréltünk Lezsák alelnök úrral. Schiffer András képviselő urat látom bejelentkezve. Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most már, és nemcsak ebben a ciklusban, azt hiszem, hanem hosszú idő óta szokásos a saláta-jogalkotás. Újra egy ilyen típusú törvényjavaslattal állunk szemben. Jegyzem meg, hogy az ilyen típusú és teljesen ad hoc, logikátlan módon összeollózott salátatörvények folyamatosan magukban hordozzák a különböző jogalkotási hibák lehetőségét.

Azt gondolom, hogy valószínűleg valami ilyesmi lehetett az oka annak is, hogy miközben a munkáltató által fizetett bankszámla-hozzájárulást egyszer már eltörölték, most visszajön ebben a salátában, most már igazán csak az a kérdésem, hogy ha egyszer van pénzügyi rezsicsökkentés, akkor miért kell itt erről rendelkezni, de majd nyilván erre is kapunk ésszerű magyarázatot. (Dr. Répássy Róbert: A szakszervezetek kérték.) Azt gondolom, hogy ha tovább tart a pénzügyi rezsicsökkentés is, akkor lehet, hogy erre az egész intézményre mint a munkáltató által fizetett bankszámla-hozzájárulásra nem lesz szükség, esetleg a negatív rezsi bevezetése esetén, így van.

Viszont azt azért hadd mondjam el, hogy az ilyen salátatörvények komoly jogbiztonsági problémákat is felvetnek. Akkor, amikor valójában nem vagy esetleg csak a tárca miatt vagy a tárca jelenleg rendkívül széles portfóliója miatt összetartozó területeken pillanatnyi igazgatási hatalmi kívánságoknak megfelelően nyúlnak bele nagy terjedelmű törvényekbe, ezzel igen könnyen a jogalkalmazót, illetve a jogkövető állampolgárokat el lehet bizonytalanítani.

A Lehet Más a Politika már tavaly nyáron beterjesztett a Háznak egy kiszámíthatósági törvénycsomagot, egyszerűen azért, mert ebben az országban addig érdemi gazdasági fejlődés nem lesz, az emberek addig nem fogják biztonságban érezni a vagyonukat, amíg a jogalkotás nem lesz kiszámítható.

Ebben az elénk föltálalt salátában egy újabb esetével és nem túl ízléses esetével találkozhatunk a fideszes hatalomrablásnak, már ami a Független Rendészeti Panasztestület jövő évi feltöltésére vonatkozó könnyítéseket illeti. Az LMP be is terjeszt egy módosító javaslatot, amely egyértelművé teszi, hogy nem lehet a Független Rendészeti Panasztestületnek tagja az, aki a megválasztás időpontjában, illetve az azt megelőző két éven belül egyébként országgyűlési képviselő, állami vezető vagy éppen polgármester volt. Tessék most már abbahagyni azt, hogy a parlamenti létszámcsökkentés miatt a saját klienseiket úgy kívánják kifizetni, hogy egyébként elvileg függetlennek gondolt intézményekbe ejtőernyőzik őket.

Előre lehet már szerintem fogadásokat kötni, hogy ha a Ház elfogadja ezt a szabályt, akkor jövő februárban melyik Fidesz-KDNP-frakciótag lesz az, aki majd a Független Rendőri Panasztestületben landol. Ha egy intézményt függetlennek gondolunk, akkor időben is világos garanciális szabályok kellenek arra, hogy nem pártpolitikusok, nem önkormányzati, állami vezetők szállják meg ezt a testületet, ezt az intézményt.

Éppen ezért, ha megvan a lehetősége annak, hogy pártkatonákkal lehet föltölteni a Független Rendőri Panasztestületet - teszem azt, például lehet, hogy Vas Imrének szánják ezt a pozíciót, hogy a Független Rendőri Panasztestület élén találja magát, főleg ha Pesterzsébeten csökken... (Dr. Répássy Róbert: Képviselő lesz!) Nem biztos, hogy képviselő lesz, ahhoz még egy választást le kell játszani. (Dr. Répássy Róbert: Igaz! Igaz!)

Szóval, azt gondolom, hogy innentől kezdve a Független Rendőri Panasztestület nevében a független jelzőt bátran ki lehet emelni. Egyáltalán nem tartom viccesnek a helyzetet, sem azt a komédiát, amit itt a közjogi intézményekkel rendeztek az elmúlt 3 évben. Egész egyszerűn a szemen köpése a demokratikus intézményrendszernek az, hogy a saját obsitos pártkatonáikat próbálják meg elhelyezni különböző független intézményekben. Ráadásul ezeket a kemény összeférhetetlenségi szabályokat, ha egyszer a Független Rendészeti Panasztestületről beszélünk, alkalmazni kell nyilvánvalóan a Nemzeti Adóhivatal, illetve a különböző rendvédelmi szervezetek vonatkozásában is.

Nem pozíciókat kéne osztani, hanem ha komolyan gondolják azt, hogy kellenek olyan intézmények, amelyek egyébként a rendvédelmi munkát, a közigazgatást ellenőrzik, akkor el kéne fogadni azt, hogy nem lehet, ahogyan nem lehetne civilizált országban a parlamenti padsorokból ejtőernyőzni az Alkotmánybíróságba, ugyanúgy, ha a Független Rendészeti Panasztestületre szükség van - márpedig szükség van -, akkor elfogadhatatlan az, hogy bukott képviselők, bukott polgármesterek ott találják magukat.

Ez a módosító csomag a 13/2013. Ab-határozatra figyelemmel kiegészíti a bírói jogállási törvényt, meghatározza azokat az esetköröket, amelyek fennállása esetén az OBH elnöke, illetve a Kúria elnöke dönthet akként, hogy a pályázók egyikével sem kívánja betölteni az álláshelyet, és így a pályázatot eredménytelenné nyilvánítja. Itt mindenképpen csökken a szubjektív és diszkrecionális esetek köre, bár például "a pályázat kiírását követően bekövetkezett munkaszervezést, munkaterhelést vagy költségvetést érintő változások igazgatási szempontból indokolatlanná teszik" formula rendkívül széles lehetőséget ad arra, hogy adott esetben, ha rosszul sakkozott az OBH vagy a Kúria elnöke, akkor gyakorlatilag mondvacsinált indokból leállíthassa a pályázati folyamatot. Csatlakozom az előttem szóló ellenzéki képviselőtársaimhoz, hogy ugyan előrelépés történik egyébként a jogalkotási törvényben, viszont a megfelelő garanciális szabályok a teljesen önkényes vezetői döntések kiszűrésére hiányoznak.

Arra gondolok, hogy például (Zaj az MSZP padsoraiban.) szabályozni kéne a jogállási törvényben, hogy amennyiben például munkaszervezési, munkaterhelési okokra hivatkozik az OBH, illetve a Kúria elnöke, akkor az az esemény, amire hivatkozik, mennyi idővel a pályázat kiírását követően kellett hogy bekövetkezzen. Minimális fogódzókat, minimális fékeket ebbe a rendszerbe be kellene építeni.

És itt szeretnék újfent szólni arról, ami továbbra is (Közbeszólások. - Az elnök csenget.) kifogásunk a jelenlegi pályázati rendszerrel kapcsolatban, hogy az LMP úgy tartja, hogy akkor lehet egyébként az emberek számára átláthatóvá tenni az igazságszolgáltatást is, hogyha különböző bírói, illetve bírói vezetői pályázatok nyilvánosságát is biztosítja a jogalkotási törvény, tehát akkor, amikor lezárul egy pályázati eljárás, vagy éppenséggel eredménytelenné nyilvánítja a Kúria vagy az OBH elnöke, akkor a nyilvánosság az interneten az OBH, illetve a Kúria honlapján keresztül tudja értékelni azt, hogy milyen pályázati kiírásra milyen pályázatok érkeztek be, és adott esetben igen, a nyilvánosság kontrollja legyen ott az OBH, illetve a Kúria elnökeinek döntése felett.

Összességében, amiért ez a törvény teljes egészében elfogadhatatlan, az számunkra az az egészen elképesztő újabb húzás, amit a Független Rendészeti Panasztestület összeférhetetlenségi szabályainak feloldásával kapcsolatban elvégeznek. Semmiféle olyan törvényjavaslathoz nem asszisztálunk, és nem is fogunk a jövőben asszisztálni, ami pusztán a fideszes pártkatonák elhelyezését szolgálná.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Nem látok több hozzászólási szándékot. Megkérdezem államtitkár urakat, Répássy államtitkár urat, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. Jelzi, hogy igen.

(18.40)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Elsősorban az igazságszolgáltatási, tehát a bírósági törvényekkel kapcsolatos véleményekre szeretnék válaszolni, és szeretném megismételni, elsősorban Bárándy képviselő úr kritikáira, hogy ezek a javaslatok a bírósági szervezettől jöttek, azok legitim képviselőitől, tehát mind az OBH elnökétől, mind a Kúria elnökétől. Ezeket a javaslatokat az Országos Bírói Tanács is ismeri, egy korábbi ülésén véleményezte és néhány pontosítással elfogadhatónak találta. Ezek a pontosítások később beépültek az OBH elnökének a javaslatába. Tehát teljességgel kizárt az, amit ön állított, hogy a Kúria elnökének akarata ellenére kerülne sor a Kúria főtitkári posztjának a bevezetésére. Én magam személyesen hallottam tőle egy bírósági tanácsülésen, hogy egyetért a főtitkári pozíció bevezetésével. Mint ahogy ön is emlékezhet arra, hogy a Kúria főtitkára jelenleg is egy létező tisztség, bár nem ezzel a tartalommal, hanem egy más tartalommal. Szeretném még egyszer megnyugtatni, hogy mind a legmagasabb bírói önkormányzati fórum, mind pedig a bírósági szervezet hivatalban lévő vezetői egyetértenek ezekkel a módosításokkal.

Ismét szeretném leszögezni, hogy a magyar bírósági igazgatási rendszer egy külső igazgatás, ahogy ezt az előbb is kifejtettem. Nem kívánom újból elmondani, hogy ez milyen összetevőkből áll. Lehet, hogy elszomorítja, amit mondok, de az új bírósági igazgatási rendszer 2011 óta nem változott, hiszen 2011-ben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökét az Országgyűlés egy törvénymódosítással rendkívül sok új jogkörrel és egy személyben gyakorolható, tehát nem testületi, hanem személyes felelősséggel ruházta fel. Nos, az egyszemélyi felelősség erősödött a bírósági igazgatásban, és a bírói önkormányzati szervek is részt vesznek a bírósági igazgatásban, úgy, ahogy azt az alaptörvény kezdettől fogva, tehát 2012. január 1-jétől előírja. A bírósági igazgatásban tehát a külső igazgatást az Országos Bírósági Hivatal elnöke végzi, részben az Országos Bírói Tanáccsal egyetértésben, tehát bizonyos esetekben közösen döntenek vagy egyetértési joga van a Bírói Tanácsnak, és a Bírói Tanács emellett kontrollt gyakorol. Természetesen lehet kritizálni ezt a bírósági igazgatást, mint ahogy megtették önök is és különböző véleményformálók is, sőt a Velencei Bizottság is megtette ezt, de hozzáteszem, szerintünk ez a bírósági igazgatási modell még mindig sokkal jobban megfelel egy jogállami igazgatási modellnek, mint amikor számos európai országban az igazságügy-miniszter gyakorolja a bírósági igazgatási feladatokat. Az is egy jogállami modell lenne, mindenesetre a külső igazgatásnak a végrehajtó hatalomtól elválasztott modellje szerintünk jobban megfelel a bírósági szervezet hatékonyságának és függetlenségének.

A javaslatok nagy része, amelyek ebben a törvénymódosításban szerepelnek, ahogy mondtam, a bírósági igazgatás hatékonyságát növeli. Ilyen hatékonyságnövelő tényező az, hogy az Országos Bírósági Hivatalban nemcsak bírák dolgoznak, mint ahogy minden igazgatási szervezetben - legyen az akár közigazgatási szervezet is - nyilván kell lenni gazdasági szakembereknek, informatikusoknak és olyan személyeknek, akik nem az igazgatott állami szervezet fő tevékenységéhez értenek, hanem magához az igazgatási területekhez, az igazgatási szerepekhez. Ezért szükséges az Országos Bírósági Hivatalba ilyen személyek bevonása.

Schiffer képviselő úr ugyan már elment, de nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, hogy egy országgyűlési képviselő ne lehessen a Független Rendészeti Panasztestület tagja. Ha egy volt országgyűlési képviselő lehet az Alkotmánybíróság tagja - szeretném hozzátenni, hogy ez a magyar alkotmányos rendszerben mindig is így volt, hiszen emlékszünk rá, hogy Bihari Mihály nem most, hanem egy évtizeddel, sőt másfél évtizeddel korábban lett alkotmánybíró -, akkor miért ne lehetne a Független Rendészeti Panasztestület tagja. Ugyanis a Független Rendészeti Panasztestületnek az a funkciója, hogy a rendőrségtől független panasztestületnek kell lennie, erre pedig egy nem hivatalban lévő országgyűlési képviselő - hangsúlyozom, hogy nem hivatalban lévő országgyűlési képviselőről van szó, hanem olyan személyről, aki már nem gyakorolja az országgyűlési képviselői megbízatást - megfelel, hogy ő a rendőrségtől független bírálatot vagy kritikát tud megfogalmazni, illetőleg el tudja bírálni a beadványokat. Ha ez nem így lenne, akkor például a nemzeti médiahatóságnak, pontosabban a Médiatanácsnak nem lehetne volt országgyűlési képviselő a tagja, hiszen ők is gyakorolnak bizonyos hatósági jogköröket. Vagy ugyanígy a Nemzeti Választási Bizottságnak sem lehetne egy volt országgyűlési képviselő a tagja. Ez a fajta kifordított logika, amit Schiffer képviselő úr elképzel, abban testesülhetne meg, ha azt javasolná, hogy volt országgyűlési képviselő semmilyen állami funkciót ne vállalhasson, mert a volt országgyűlési képviselői mivolta vagy a megbízatása rávetül arra az állami intézményre. Gondolom, itt országgyűlési képviselők talán megegyezhetünk abban, hogy nem attól lesz valaki független, hogy országgyűlési képviselő volt, hanem az általa ellenőrzött szervezettől való függetlenségét a jogállása biztosítja, és ezeket a jogállási törvényeket, ezeket a garanciákat kell megállapítani. (Dr. Bárándy Gergely: Erre Schmitt Pál a jó példa.) Köszönöm szépen, hogy egyetértenek ezzel a Szocialista Párt képviselői is, hiszen ezért javasolták ők először az Országgyűlés padsoraiból Bihari Mihályt alkotmánybírónak. Tökéletesnek tartották ezt a modellt, bízom benne, hogy kitartanak e mellett az álláspontjuk mellett. És egyébként Bihari Mihály életpályája, sőt szakmai pályája bizonyította, hogy független tudott lenni attól a szervezettől, amelyik egykor javasolta őt.

Itt szeretnék egy kitérőt tenni, mivel van némi összefüggés a ma meghozott alkotmánybírósági határozattal és a törvényjavaslat tárgyával kapcsolatban, meg hát ezt érintette két felszólaló is. Mondhatnám azt, hogy az alkotmánybírósági határozat pontot tett egy ügy végére, persze számos kérdést azért nyitva hagyott, így a konkrét eljárásokra nem adott választ ez az alkotmánybírósági határozat; azonban magát a jogintézményt már fél évvel ezelőtt megszüntette az Országgyűlés a kormány javaslatára, ezért nem hiszem, hogy ez meglepetést okozott volna a jelenlévőknek. Hozzáteszem, az is elgondolkodtató, hogy a bírósági ügyek áthelyezésével érintett vagy az áthelyező határozatokkal érintett ügyek ügyfeleinek csak a töredéke fordult az Alkotmánybírósághoz. A legtöbb ügyfél megelégedéssel vette tudomásul, hogy az ügyét ésszerű határidőn belül elintézték. Természetesen ez önmagában egy jogi kérdést nem dönt el, de azért elgondolkodtató, hogy számukra megoldást jelentett, hogy akármilyen jogi feltételek mellett is, de az ügyüket határozathozatalra eljuttatta a bíróság, és az ügyük jogerősen lezárult már azóta.

Tisztelt Ház! Még egyszer köszönöm szépen a hozzászólásokat. Túl sok támogató hozzászólás nem volt, leszámítva természetesen a kormánypárti padsorokból. Mégis azt kérem, hogy fontolják meg a törvényjavaslatot. A módosító indítványokat mi is meg fogjuk fontolni. Már most láttam olyat közöttük, amelyeket lehet támogatni. Természetesen minden módosító indítványt alaposan meg fogunk fontolni.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Érkezett módosító javaslat. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül majd sor. Lezártam tehát az általános vitát.

Soron következik a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. T/13215. számon ismerhették meg a törvényjavaslatot.

Rétvári Bence államtitkár úr az előadója az expozénak. Ön következik, államtitkár úr - megvártam a mikrofonját - 20 perces időkeretben.

Felszólalások:   227-249   249-273   273-349      Ülésnap adatai