Készült: 2024.03.28.20:34:59 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

303. ülésnap (2013.09.17.), 16. felszólalás
Felszólaló Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Beosztás közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:10


Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Lehet sok mindenen keseregni, tisztelt képviselő úr, lehet sok mindent rossz szájízzel venni, például azt is, hogy ha valaki ellenzékben van, akkor nyilvánvalóan számára nehéz azt elfogadni, hogy a törvényjavaslatai nem nyernek többséget a parlamentben. De az egyértelmű, hogy Magyarországon olyan jogalkotás zajlik az elmúlt három esztendőben, amely igyekszik az előző húsz év problémáira, a nyolc év rossz irányára és a globális gazdasági válságra is gyors és minél inkább újszerű válaszokat adni, amellyel Magyarország ki tud kerülni egy nehéz gazdasági helyzetből.

Nyilván lehetne ezeket a törvényjavaslatokat még hosszabban megvitatni, nyilván lehetne még több egyeztetést tartani, csak hát az idő sürget, tisztelt képviselő úr, és minél hamarabb kell ilyesfajta jogszabályokat meghozni. Ettől függetlenül én úgy emlékszem, hogy bár rekordszámú törvényt fogadott el ez a parlament a három évvel ezelőtti megalakulása óta, de az Alkotmánybíróság formai okokból igencsak kevés törvénynél mondott ki közjogi érvénytelenséget. Ha az előző kormány időszakára gondol, csak a kormányhivatalok esetében volt két olyan jogszabály, amelyet a kétharmados többség hiánya miatt az Alkotmánybíróság akkor megsemmisített, és még számtalan egyéb példát lehetne mondani. Például a polgári törvénykönyv azért nem lépett életbe, mert bár a vitája elhúzódott a parlamenten belül, mégis hibásan fogadta el a parlament. Ahhoz képest, hogy akkor kétharmados törvények, polgári törvénykönyvek nem csúsztak át a közjogi érvényesség kritériumain, hanem elbuktak útközben az Alkotmánybíróságon, most sokkal jobb minőségű a jogalkotás Magyarországon.

Az egyéni képviselői indítványok számát már sokszor felvetették itt önök. Nem azt mondom, itt a parlamentben sok minden kérdés törvényben vagy országgyűlési normában való szabályozásának hagyománya van, de ne feledjük el, hogy még a honfoglalás időpontját is ebben a parlamentben egy parlamenti vita során döntötték el és helyezték át 895-ről 896-ra az országgyűlési képviselők. Tehát eléggé visszanyúlhat a történelemben, ha olyasfajta példákat szeretne találni, amikor a parlament meglepő dolgokban hozott különböző döntéseket.

Ugyanakkor ha megnézi a mostani időszak statisztikáit, azt látja, hogy körülbelül ugyanannyi kormány-előterjesztés született az elmúlt három évben, mint a megelőző években. Semmivel nem lett kevesebb. Ami a pluszjogalkotást jelenti, a válság miatti, a nyolc év szocialista elhibázott kormányzás miatti, illetőleg a húsz év hiányosságainak pótlása miatti elemeket, például az új alaptörvényt, azokat valóban képviselői indítványra tették meg. De ha végignézi akár Európa, akár Észak-Amerika parlamentjeit, vannak olyan házak, ahol csak a képviselők nyújthatnak be indítványokat.

Önök napok óta citálják a rendeleti kormányzás témáját, és próbálják meg úgy beállítani, mintha az valami szörnyűség lenne. Magyarországon nincs ilyesfajta sürgősségi rendeletalkotás, de van az olasz alkotmány 77. cikkében, ezenkívül van Spanyolországban, Észtországban, Görögországban, Lettországban és Romániában. Ezekben az országokban alkothat törvényerejű rendeletet a kormány, amelyet utána benyújt a parlamentnek, és sok országban elég annyi az érvényességhez, hogy a parlamenthez benyújtásra kerüljön, és a parlamentnek hatvan napja vagy még több ideje van arra, hogy ezt jóváhagyja.

(9.40)

Magyarországon ilyesfajta jogalkotási lehetőség nincsen, nem is adtuk meg ennek a lehetőségét az alaptörvényben. De jó, ha önök tudják, hogy akkor, amikor azt mondják, hogy micsoda jogtiprás lenne, öt-hat európai országban ezzel évek vagy évtizedek óta élnek, és nem tudom, hogy ezek közül az országok közül Lettországot, Romániát, Spanyolországot, Görögországot vagy Olaszországot tartja-e diktatúrának, ahol tehát a jogalkotás menetrendje nemcsak hogy parlamenti vitát nélkülöz, hanem a parlamenti beterjesztést teszi csak szükségessé, és már az előtt életbe lép, s visszamenőleges hatállyal életbe lépnek ezek a jogszabályok öt-hat európai országban. A magyar parlamentben ilyenre példa nem történik.

Nem erőfölénnyel való visszaélésről van szó tehát a kétharmados többség tekintetében, hanem felelősségről. Azért kap valaki többséget a parlamentben és azért kap kétharmados többséget, hogy többségi vagy kétharmados többségi törvényeket hozzon. Ha nem élne ezzel a lehetőséggel, ugyanabba a hibába esnek, mint sok kormány, amelyekre visszamutogatunk az elmúlt húsz évből, hogy lett volna lehetősége javítani a földhelyzeten, a polgári törvénykönyvön, a büntető törvénykönyvön, lett volna lehetősége a gazdasági társaságok számára előnyösebb jogszabályokat alkotni, de mégsem tette meg. Ezt az ő felelősségüknek tudjuk be.

Lehetséges, lehetséges, hogy sok minden van, amit elsőre nem tökéletesen valósított meg ez a kormányzat, hanem utólag korrigálnia kellett. Valóban több ilyen eset előfordult. Nyilván utólag visszanézve mi is jobban tudjuk, hogy pontosan hogyan kellett volna egyes törvényeket megfogalmazni. De azt a vádat, reméljük, nem igazán lehet majd erre a kormányra visszavetíteni, amit szinte minden megelőző kormányzatra lehet, hogy volt egy lehetősége, hogy az ország polgárainak életén javítson, akár rezsicsökkentéssel, akár EU-s források hatékonyabb felhasználásával, akár sok minden más (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) téren, és nem tette meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai