Készült: 2020.08.09.19:17:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

95. ülésnap (2003.10.14.),  39-59. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 1:31:09


Felszólalások:   15-39   39-59   59-103      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására későbbi ülésünkön kerül sor.

Soron következik a postáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/5681. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5681/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint 25 perces időkeretben.

 

KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A több száz éves múltra visszatekintő postaszolgálat napjainkig óriási változáson ment át. Elegendő arra gondolni, hogy az első postakocsi-forgalom Budapest és Bécs között 1752-ben indult meg. A levelek házhoz kézbesítése már az 1800-as évek közepén megkezdődött, a '48-as szabadságharc időszakában már létező szolgáltatás volt. A postai szolgáltatások nagyarányú fejlődése eredményeképpen 1936-ban megszületett Magyarország első postatörvénye. De nemcsak a hazai törvénykezés, a nemzetközi egyetemes megállapodások is több mint egy évszázada szabályozzák már a postaszolgáltatást.

A Magyar Posta Részvénytársaság állandóan megújuló szolgáltatásaival ma már elengedhetetlen részévé vált mindennapi életünknek. A részvénytársaság 3260 postahelyen kínálja szolgáltatásait, több mint 13 ezer kézbesítője évente közel 1,2 milliárd levelet, több mint 10 millió csomagot juttat el a címzettekhez. Ahhoz, hogy e jelentős tevékenység ellátása az iránta támasztott követelményeknek megfeleljen, és hogy a modern kihívásokra is választ tudjon adni a postaszolgáltatás, szükséges, hogy szabályozása folyamatosan igazodjék a változó körülményekhez és a nemzetközi normákhoz.

 

(11.40)

 

2001 decemberéig önálló postatörvény szabályozta Magyarországon a postai ágazatot, majd a ma még hatályos hírközlési törvény megalkotásakor a jogszabályalkotó abból indult ki, hogy a posta és a távközlés szolgáltatásai közötti határok elmosódása olyan mértékű, amely indokolttá teszi az egységes törvényben való szabályozást. Ez a korábban prognosztizált folyamat azonban nem bizonyult időt állónak, sem hazánkban, sem az Unió más országaiban nem ez ma a meghatározó trend. Jelentős mértékben megváltozott az Európai Unió közösségi szabályozása is mind a posta, mind a távközlés szabályozásának terén. A változások olyan mértékűek voltak - elsősorban a távközlés területén, gondoljunk akár az internethasználat dinamikus növekedésére vagy akár a mobiltelefonok hihetetlen népszerűségére és egyre bővülő szolgáltatási körére -, hogy azokat egyszerű törvénymódosítással már nem lehetett követni. Az uniós szabályozással és az időközben bekövetkezett társadalmi-gazdasági folyamatokkal összhangban úgy döntött a kormány, a tárca, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat és a postai szolgáltatásokat külön törvényben kell szabályozni.

A most a Ház előtt lévő törvényjavaslat tehát nemcsak a postai ágazat rangját adja vissza az önálló törvényi szabályozással, hanem korszerű szabályozási keretet biztosít a postai ágazat fejlődésének, a piaci verseny kiterjedésének ezen a területen is, azt a célt szolgálva, hogy a fogyasztók ezeket a szolgáltatásokat is elfogadható áron, jó minőségben vehessék a jövőben is igénybe.

A postaszabályozásban alapvető fontosságú az egyetemes szolgáltatások körének meghatározása. E körbe a levélküldeményekkel, nyomtatványokkal, postacsomagokkal kapcsolatos alapvető szolgáltatások tartoznak. Ezeket nemzetközi szinten is szabályozzák. Az állam mindenki számára köteles biztosítani ezeket a szolgáltatásokat, megfizethető áron és meghatározott minőségben. A törvényjavaslat az európai szabályozást átvéve határozza meg az egyetemes körön belül azokat a szolgáltatásokat, amelyek kizárólagossággal nyújthatóak, ezek az úgynevezett fenntartott szolgáltatások. Ezeknek a díjait - a hatósági ármegállapítási körben - hatósági árként fogjuk a jövőben is definiálni. Ezzel a rendelkezéssel az állam megakadályozhatja, hogy a monopoljoggal visszaéljen a szolgáltató. A javaslat a törvény erejével csupán egyetlen postai szolgáltatót jelöl ki, a Magyar Posta Részvénytársaságot az egyetemes postai szolgáltatásra.

A törvényjavaslat egyik legfontosabb eleme az Európai Unió 2002-ben kibocsátott liberalizációs intézkedéseinek a végrehajtása. Ez tehát az egyetemes szolgáltatás melletti második nagy kör. A javaslat fokozatosan teremti meg a piaci verseny további térnyerését. A vonatkozó irányelv a monopol postai szolgáltatások körét szűkíti, teret engedve ezzel a piacra lépő új belépőknek, ezzel is javítva a szolgáltatás minőségét, és ettől is remélve, hogy az árak a hatékonyabb és piacszerű szolgáltatás mellett csökkennek. Ennek megfelelően a jelenleginél alacsonyabban határozza meg a szabályozás - az Unióval összhangban - a súly- és tarifahatárokat a szolgáltatási monopóliumot jelentő levélküldemények körében.

A fenntartott, vagyis a monopolkörön kívüli egyetemes postai szolgáltatást nyújtók piacra lépése nem közvetlenül, automatikusan történik meg, hanem egyedi engedélyezési körben. Ennek az az oka, hogy nem pusztán bejelentésszerű a szolgáltatásba való belépés, hanem engedélyezési körbe tartozó, mégpedig egyedi engedélyezési körbe, hogy ezzel is védjük a fogyasztók érdekeit. Ezzel elejét kívánjuk venni annak a nemkívánatos folyamatnak, hogy egy liberalizáció során kellő felkészültség nélkül, tapasztalattal nem rendelkező szolgáltatók bejuthassanak a piacra, és ott hirtelen, a piac elhagyásával vagy díjmanipulációval olyan szolgáltatási zavart okozzanak, amely után természetesen valamely korábbi szolgáltatónak kell majd átvenni a szolgáltatást. Ezt kívánjuk elkerülni - tehát fokozatos és jól végiggondolt piacliberalizációban gondolkodik ez a törvényjavaslat.

Az engedélyes szolgáltatók számára a törvényjavaslat könnyítő rendelkezésként azonban lehetővé teszi, hogy a szolgáltató az egyetemes szolgáltatások egy meghatározott körére, az ország bizonyos területére vagy területeire kérhessen engedélyt. Tehát nem kell országos engedélyt kérnie, lehet valamilyen területi, regionális vagy lokális engedélye is. Fontos kötelezettségük lesz azonban, hogy díjaik a költségeken alapuljanak, és hogy keresztfinanszírozást ne alkalmazzanak a piacnyerés érdekében.

A javaslat további intézkedéssel segíti a verseny kiterjedését a többi, a nem egyetemes postai szolgáltatási körbe tartozó piacon. Az egyetemes körön kívüli, különleges szolgáltatások esetében - mint például az időgarantált gyorsposta-szolgáltatások - a piacra lépés egyszerű bejelentéssel válik lehetségessé a jövőben. A díjakat itt a verseny szabályozza. A gazdasági élet szereplői a gyorsaság miatt egyre jobban igénylik ezt a fajta különleges szolgáltatást, különleges biztonsági és gyorsasági szolgáltatást.

A piac versenyfeltételeinek továbbfejlesztésére, illetve az erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására új követelményeket hozunk létre. Az egyik legfontosabb követelmény, hogy a piacon lévő postai szolgáltatók hozzáférhessenek egymás hálózatához. Ezért a törvény a kijelölt egyetemes postai szolgáltató számára is előírja a postai hálózatához történő hozzáférés biztosítását. Ez nagy lépés abba az irányba, amely irányba a távközlési szolgáltatók már több mint egy évtizede elindultak.

A másik fontos eleme a mostani szabályozásnak az egyetemes szolgáltatási körön és a piacra lépésen túl, hogy a postai szolgáltatás keretében is külön kiemeli a fogyasztóvédelmi intézkedéseket. A törvényjavaslat megjeleníti a szolgáltató legfontosabb kötelezettségeit, előírja a kártérítési felelősségét és ezzel összefüggésben az igénybe vevő jogait.

Az egyetemes postai szolgáltatási körben az igénybe vevők számára különösen fontos annak az európai uniós követelménynek is a törvénybe foglalása, hogy a postai küldeményeket házhoz kell kézbesíteni.

Közvetlen fogyasztóvédelmi intézkedésként jelenik meg továbbá a törvényjavaslatban a kötelező ügyfélszolgálat-működtetés, továbbá a személyes adatok védelmét szolgáló rendelkezések, valamint annak a rögzítése, hogy a postai jogszabály előkészítése során az érdekegyeztető fórumokon biztosítani kell a fogyasztóvédelmi civil szervezetek részvételét és véleménynyilvánításuk jogát.

A javaslat kimondja továbbá, hogy a postai szolgáltató helyek, a mobil posták, a levélgyűjtő szekrények kialakítása és működtetése során érvényesíteni kell a fogyatékkal élők érdekeit is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Különleges módon szabályozza a törvényjavaslat a hatóság postai feladatait. A hatóság kérdésköre talán az egyetlen, amit az egységes hírközlési törvényben lehetett szabályozni, mivel a hatósági feladatok tekintetében a nemzetközi tendenciák az ágazati szabályozások közeledése, a szektorsemlegesség irányába mutatnak. Költségtakarékossági megfontolásokból és a hazai hagyományainkkal is összhangban a nemzeti hírközlési hatóság, tehát az elektronikus hírközlési törvény által létrehozott új hatóság lesz a jövőben az a hatóság, amely a távközlési ágazat feladatai mellett a postai ágazat hatósági feladatait is ellátja. A nemzeti hírközlési hatóság lesz tehát az, amely a postai tevékenységet felügyeli, tehát a fogyasztói jogok képviselője postai ügyekben is el tud a jövőben járni.

 

 

(11.50)

 

 

Tisztelt Képviselőtársaim! A postatörvény önmagában természetesen nem teremti meg a postaszolgáltatás korszerűsítését, ehhez kapcsolódóan a szolgáltató vállalatok modernizációja és az állam aktív közreműködése is szükséges. Gondoljunk bele, hogy az elmúlt egy évtizedben hány területen változott meg a postaszolgáltatás, nemcsak azon a módon, hogy új, a klasszikus vagy egyetemes szolgáltatási körbe nem tartozó szolgáltatásokkal is bővült a postaszolgálat, és hogy egyre több ügyünket, elsősorban pénzügyi típusú tranzakciónkat tudjuk lebonyolítani a postahivatalokban, hanem a klasszikus szolgáltatások területén is egyre erőteljesebben megjelent az elektronizáció.

Gondoljunk a már körülbelül tíz éve elindult és egyre szélesebb körben alkalmazott elektronikus levélszolgáltatásokra, a nemrégiben kialakított új logisztikai rendszerre, amely biztosítja a házhoz szállítás és a gyors kézbesítés rendszerét, és amelynek az elemei fokozatosan épülnek ki országszerte, és biztosítják, hogy a jövő évtől kezdődően a postaszolgáltatás logisztikai értelemben is hatékony, gyors és biztonságos legyen, és hogy az új, korszerű információs technológia is megjelenik egyre több postahivatalban, hiszen az úgynevezett e-Magyarország információs pontok révén a postahivatalok, a postaszolgálat területén megjelennek majd az interneteszközök is, mint a legújabb, legkorszerűbb hírszolgáltatási eszközök.

A posta modernizációs folyamata tovább halad azon az úton is, hogy maga a postai szolgáltatás egészen bizonyosan a következő évtized során tovább fog piacosodni. Ennek a piacosodási folyamatnak a velejárója a verseny élénkülése, új piaci szereplők megjelenése, szabályozási oldalról pedig a fogyasztóvédelem biztosítása, erősítése és a piaci magatartások kialakítása. Fel kell készülnünk arra az egyre közeledő uniós előírásra, hogy verseny lesz, verseny lesz a postaszolgáltatás területén is. Fel kell készítenünk elsősorban a fenntartott egyetemes postaszolgáltatás területén még hosszú ideig kizárólagos körben működő Magyar Posta Részvénytársaságot arra, hogy állja a versenyt majd az uniós vetélytársakkal szemben. Ezért fontos az a modernizációs folyamat, amely a postánál elindult.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt levő törvényjavaslat elfogadásával megvalósul a postai ágazat teljes jogharmonizációjának törvényi feltétele, szélesedik a verseny a postai piacon, és az eddigieknél jobban érvényesülnek majd a szolgáltatásokat igénybe vevők érdekei és a szolgáltatásokkal szembeni követelmények. Az önálló postatörvénnyel áttekinthetőbbé és korszerűbbé válik az ágazat törvényi szabályozása, és megszűnik a hírközlési törvény postai részével kapcsolatban az Európai Bizottság részéről korábban megjelent kifogások alapja.

Megtisztelő figyelmüket megköszönve kérem a tisztelt Házat, hogy módosító indítványaikkal, építő kritikáikkal tegyék lehetővé, hogy a korszerű postaszolgáltatást is szolgáló törvény szülessen ezen a területen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Márfai Péternek, az informatikai bizottság előadójának.

 

MÁRFAI PÉTER, az informatikai és távközlési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A postáról szóló törvényjavaslat esetében az európai uniós irányelveknek maradéktalanul megfelelő, a hazai viszonyokat kellő precizitással szabályozó, átgondolt törvényjavaslatról van szó. Valóban szükséges lehet a törvény gyakorlati alkalmazása során felmerülő esetleges problémák orvoslása, a szabályozás finomítása, de vitán felül kell álljon, hogy szükséges az önálló postatörvény létrehozása.

Az informatikai és távközlési bizottság többsége támogatja a postai szabályozással kapcsolatos új törvény megalkotását. Azért akarjuk elfogadni ezt a törvényjavaslatot, mert ezzel reményeink szerint átláthatóbbá, korszerűbbé válnak a hazai postai szolgáltatások és a szabályozás. Rendeződnek a szolgáltatói viszonyok, versenyhelyzet alakul ki, amelynek nem elhanyagolható pozitív gazdasági, társadalmi, szakmai hatásai várhatóak, és amelynek elsődleges haszonélvezője a szolgáltatás igénybe vevője, a fogyasztó lesz.

Az informatikai és távközlési bizottság többsége ezért támogatja a postáról szóló törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm figyelmüket.

 

ELNÖK: Megadom a szót Szabó István úrnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

 

SZABÓ ISTVÁN, az informatikai és távközlési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ülés során az előttünk fekvő törvényjavaslat általános vitára alkalmasságáról dönteni hivatott szavazás alkalmával a Magyar Demokrata Fórum tartózkodó, illetve a Fidesz képviselőinek elutasító szavazata mellett az ellenzéki képviselők általános vitára nem tartották alkalmasnak a törvényjavaslatot.

Ennek nagyon röviden megfogalmazható oka elsődlegesen nem a szabályozás helyének a kérdése, hogy az a hírközléssel közös, egységes törvényben, avagy attól elkülönülten valósul-e meg, hanem döntően a tervezett liberalizációs lépések tempója, az európai uniós kívánalmakat messze meghaladó és azt túlteljesítő volta, illetve az egyetemes szolgáltatóra, a kijelölt egyetemes szolgáltatóra gyakorolt hátrányos hatásai, veszélyes hatásai, és ezen keresztül bizonyos igénybevevői kör, elsősorban a kistelepüléseket jelentő igénybevevői kör vonatkozásában előre jelezhető, érzékelhető hátrányos hatásai.

Az egyetemes szolgáltatói körben nyújtott szolgáltatások, különösképpen az úgynevezett fenntartott szolgáltatások körének a csökkentése elsődlegesen az, ami kiszámíthatóan a kijelölt egyetemes szolgáltatóra rendkívül hátrányos következményekkel járhat, ami egy erős, gyors ütemű, erőltetett ütemű piacnyitással párosulva azt a helyzetet eredményezheti, hogy az egyetemes szolgáltatások vállalt feladata és hivatása, miszerint megkülönböztetés nélkül mindenki, az ország egész területén, földrajzi elhelyezkedésre való tekintet nélkül igénybe veheti ezeket a szolgáltatásokat, nos, ez előre jelezhetően, előre láthatóan veszélybe kerül.

Ezért az ellenzéki képviselők nem támogatták a bizottságban a törvényjavaslat általános vitára bocsátását, aminek okait részletesebben majd a vezérszónoklatokban fejtjük ki.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Podolák Györgynek, a gazdasági bizottság előadójának.

 

PODOLÁK GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság megtárgyalta a jelen előterjesztést a postáról, és többségi véleménnyel alkalmasnak tartotta általános vitára.

A bizottsági vitában felhozott szakmai észrevételek a törvényjavaslat olyan alapvető céljaihoz és területeihez kapcsolódtak, mint amelyeket az előterjesztő eleve alapvető fontosságúnak ítélt, amelyeket az expozéból már az előzőekben a miniszter úr részéről hallottunk. Ezek a fogyasztó-központúság vagy másképpen a fogyasztói érdekvédelem, ami nagyon determinánsan van jelen, a fogyasztói igények biztosítása, a piaci verseny élénkítése és végül a jogharmonizáció szempontjai. Ezen fő prioritások mentén a törvényjavaslat átgondolt és jól kidolgozott szabályozást kínál fel számunkra.

A bizottsági vitában a Magyar Posta tevékenységére koncentrálva felmerült egyes szolgáltatásoknak a monopolkörből való kikerülése. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozandó: a postakoncepció alapja, hogy nem kizárólag a Magyar Posta szabályozásáról van itt szó, hanem a teljes ágazatról. Itt elsősorban a fogyasztói igények és érdekek biztosítását kell megoldani a nemzetgazdasági érdek összefüggéseiben, és ezen keretek között kell a verseny élénkítését egyeztetni az egyetemes postai szolgáltatások biztosításához fűződő érdekkel. Így kell tehát egyszerre kell biztosítani a Magyar Posta gazdasági stabilitását és a biztonságos lakossági ellátást. Az eszközökben pedig az Unió jogharmonizációs követelményei is korlátokat szabtak.

A postáról szóló törvényjavaslat alapvető koncepciója, hogy élénkíti a versenyt, megkönnyíti a piacra lépést, és szűkíti a monopóliumoknak fenntartott szolgáltatások körét. A verseny kialakulásától vagy élénkítésétől a szolgáltatások minőségének javulása, a hatékonyabb működés és az új technológiák belépése várható. Ez remélhetőleg további keresletet fog generálni, ezáltal növelheti a postai ágazatok nemzetgazdaságon belüli súlyát. A verseny élénkítésének haszonélvezői pedig egyértelműek a fogyasztók, akiknek a szélesebb választék, illetve a jobb minőségű, rugalmasabb szolgáltatáskínálat fog a rendelkezésükre állni.

 

 

(12.00)

 

A verseny élénkítése így illeszkedik tehát a fogyasztói érdekek és a nemzetgazdasági összérdek kereteibe. Ugyanakkor a törvénynek garantálnia kell, hogy az alapvető postai szolgáltatások minden felhasználónak rendelkezésre álljanak, megfizethető áron. Ezt szolgálja az egyetemes szolgáltatási kötelezettség, és ehhez alapvető garancia a Magyar Posta Rt. számára fenntartott monopoltevékenységek köre. A Magyar Posta gazdasági stabilitásának garanciáit, a hosszú távú fenntartható működést ilyen összefüggések között kell biztosítanunk.

Végül ezen a ponton kell a jogharmonizációs követelményeket is figyelembe vennünk, hiszen az uniós előírások elsősorban azt határolják körül, hogy a verseny élénkítésének ellenében hol, milyen szolgáltatások tekintetében biztosíthatóak a monopoljogok a Magyar Postának.

Ez tehát a postáról szóló törvényjavaslat alapvető koncepciója, amivel a gazdasági bizottság egyetértett. A vita konkrétumai kapcsán pedig hangsúlyozni szükséges, hogy a posta számára fenntartott szolgáltatások körének szűkítését és a kistelepülések postai ellátását kiemelt figyelemmel, a fogyasztói és a nemzetgazdasági érdekek szem előtt tartásával kell kezelnünk. Felmerült, hogy a postai pénzforgalmi tevékenység és a postautalvány monopolkörből való kikerülése veszélyeztetheti a postai működést, és a hivatalos iratok esetében sem tökéletesen egyértelmű a posta kizárólagos szolgáltatási joga.

Mindezek mellett úgy gondoltuk, hogy a viták során, valamint a módosító javaslatok beadásával a törvény valóban egy új mérföldkövet jelent a postai szolgáltatások területén, és ezt a vitában, valamint a határozathozatal során erősíteni kívánjuk. Megerősítem, hogy a gazdasági bizottság nagy többséggel támogatta a törvény általános vitára való alkalmasságát.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. A kisebbségi vélemény ismertetője nincs jelen. Most megadom a szót Papp Józsefnek, az önkormányzati bizottság előadójának.

 

PAPP JÓZSEF, az önkormányzati bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság tárgyalta a postáról szóló törvényjavaslatot, és bár kevés önkormányzati aspektusa van a törvénynek, mégis kialakítottuk az álláspontunkat.

Megállapításunk szerint fontos, hogy új, önálló postatörvényt alkotunk, amelynek eredményeképpen törvényi rangra emelkedhet több olyan rendelkezés is, amit jelenleg alacsonyabb szintű jogszabályokban szabályoznak, és ahogy már az előttem szólók is elmondták, külön kerül a hírközlési és a postai szabályozás.

Nagyon fontosnak tartjuk a postai szolgáltatási szerződés és a kártérítési felelősség részletes törvényi szabályozását, átláthatóbbá válnak a szolgáltatók piacra lépésének, valamint az egyetemes szolgáltatási körön kívüli szolgáltatások nyújtásának a feltételei. Nőni fog a postai piac szereplőinek a száma, és ezzel együtt szűkül a kijelölt egyetemes postai szolgáltatók által kizárólagossággal nyújtható szolgáltatások köre.

Ettől azt várjuk, hogy csökkennek az árak, a szolgáltatások minősége javul, és az ügyfélpanaszok törvényben szabályozott, korszerű kezelése, valamint a szolgáltatói kártérítési felelősség normatív szabályozása javítja a fogyasztói közérzetet, a biztonságot, míg a szolgáltatókat hatékonyabb munkára serkenti.

Igazából szakmai ellenvélemény a törvényjavaslat általános vitára alkalmasságáról nem volt a bizottsági ülésen, a kisebbség olyan témába kezdett, ami a többség megítélése szerint szorosan nem tartozik e törvényjavaslathoz. Itt a posta mai működési és modernizációs elképzeléseit vették elő. Megítélésünk szerint nem tartozik a törvény szabályozási rendszerébe ez a kérdés, illetve ezeket az elképzeléseket a mai jogszabályi környezetben is meg lehet tenni, mint ahogy erre gyakorlat is van. Tehát megítélésünk szerint nem része e törvényjavaslat vitájának, bár azt megértjük, hogy a helyi önkormányzatokat a helyi posták jövője foglalkoztatja.

Mindezek után az önkormányzati bizottság többsége támogatta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Németh Zsolt ismerteti.

 

NÉMETH ZSOLT, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság kisebbségben maradt része úgy gondolta, hogy a postáról szóló törvény általános vitára való alkalmasságát vizsgálva elsődlegesen nem az a feladata, hogy az európai uniós csatlakozást méltassa, a jogharmonizációs kötelezettségeket hangsúlyozza. Elsősorban nem az a feladata, hogy az európai uniós irányelveknek való megfelelést kritika nélkül, abszolút értékké emelje.

Az önkormányzati bizottságnak a postával nem mint ilyen-olyan színvonalon működő, még magyar állami céggel, annak gazdaságos vagy gazdaságtalan működésével kell foglalkoznia, hanem a vele szemben megfogalmazott közösségi, önkormányzati igényekkel, azzal a szociokulturális környezettel, amelyben szolgáltatásait nyújtja, amelyben működik.

Az önkormányzatoknak ezért elvitathatatlan joga és kötelessége, hogy szót emeljenek az ellen, ha érdekeiket - az európai uniós csatlakozásra hivatkozva - alágyűrik a postai szolgáltatás liberalizációjának, szót emeljenek az ellen, ha egy céget azért formálnak át csupán, hogy szolgáltatásai könnyebben privatizálhatók legyenek. Ha egy törvény ahhoz nyújt keretet, felhatalmazást és biztatást, hogy több száz faluban megszüntessék a kispostákat, semmibe vegyék a lakossági és önkormányzati igényeket, akkor annak még az általános vitára való alkalmasságát is meg kell kérdőjelezni.

A kisebbségben maradt képviselők felhívták a figyelmet más, közszolgáltatást végző társaságok privatizációt követő működéséről szerzett tapasztalatokra, például a gázszolgáltatókra, ahol a fogyasztótól a szolgáltató egyre távolabb, szinte már regionális szintre kerül. Sokak szerint a zöld szám legközelebb Párizsban fog kicsengeni.

A kis falvak védelmében egy sor demonstráció zajlott, aláírásgyűjtést rendeztek, fórumokat tartottak, mindhiába. A mobil postaautók megjelentek, ha kedvező a tapasztalat, ha nem. Az ítélet kimondatott: megszüntetik a veszteségforrásokat, feláldozva a magyar falut. Azon persze majd gondolkozzanak a közgazdászok, hogy hogyan lehet nyugati árutechnikával és a nyugatinál drágább üzemanyaggal, a nyugati kollégái bérének ötödéért dolgozó, minimálbéres magyar postást kiváltani. A lényeg az, hogy a kistelepüléseken élők azt kénytelenek tapasztalni, hogy rosszabb szolgáltatást nyújtanak számára modernizációs program keretében, mint modernizálatlanul. Némely térségben térerőhiány miatt nem üzemel a pénzautomata, nem tudnak újságot vásárolni a kis falvakban, előfizetett napilapjukhoz délután jutnak hozzá. Nekik persze lehet pr-cikket írogatni az újságban, hogy ezután mennyire eurokonformok lesznek.

Ami ezzel az át nem gondolt programmal zajlik, az falurombolás. Ennek felelősségét pedig nem csupán a posta messziről jött vezetőinek kell vállalniuk. A fő felelősség a kormányzatot terheli, amely e törvényjavaslat alapján is felelős lenne a nemzeti postapolitika megalkotásáért.

A jelenlegi törvényből visszaköszönő koncepció a következő: egy olyan cég létrehozása a cél, mely nem cipeli magán a kis falvak sajátos gondjait. Egy olyan posta létrehozása a feladat, mely leráz magáról minden szükségszerűen veszteséges tevékenységet és területet, ezáltal maga a cég többet fog érni, a magyar falu pedig kevesebbet. Egy cég gazdaságosságát vizsgálják csupán, s nem a társadalmi hasznosságot.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat nem nyújt garanciát arra, hogy a kis falvakban a postai szolgáltatást az eddigi színvonalon ezután is igénybe lehessen venni. Ezért a bizottság kilenc tagja a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságával sem értett egyet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

 

(12.10)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 20-20 perces időkeretben, közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Elsőként megadom a szót Simon Gábornak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselő úrnak.

 

SIMON GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos és a magyar postapiac és a postai tevékenység szempontjából alapvető törvény tárgyalását kezdtük meg a mai napon, és szeretném az elmúlt hetek vitájához kapcsolódva, az előbb elhangzottakhoz is egy kicsit átkötésként hozzátenni, hogy ez a jogszabály, ez a javaslat a postai tevékenységről, a postai piac szabályozásáról szól, és nem elsősorban a Magyar Posta Rt. belső életéről. Természetesen a törvénynek részese, hiszen a Magyar Posta Rt. ilyen értelemben mint egyetemes szolgáltató részese a törvénynek, de ez nem a Magyar Posta Rt.-ről, hanem a postapiacról és a postai tevékenységről szóló törvény.

Amikor két évvel ezelőtt, 2001-ben a hatályos hírközlési törvény javaslata a tisztelt Ház elé került, a postás szakma képviselőihez és sok postai dolgozóhoz hasonlóan mi, politikusok többen meglepődtünk, hogy az akkori kormány megszüntetni kívánja a postatörvényt, és azt a távközléssel egyesítve kívánja az Országgyűléssel elfogadtatni. Meglepő volt a döntés, mivel nemcsak a magyar hagyományokkal szakított, hanem a nemzetközi gyakorlattal is. Már akkor látható volt, hogy a postai és a távközlési ágazat szabályozása nem közeledik olyan mértékben egymáshoz, hogy az ágazati törvények egységes törvénnyel való felváltása ezt indokolná. Megjegyzésem, nem indokolta a következő időszak azt a várakozást, amely a posta és a távközlés konvergenciájában testesült meg.

Az előttünk lévő, a postáról szóló törvényjavaslat nemzetközi mércével mérve is korszerű szabályozási keretet biztosít a postai ágazat fejlődésének. Mondom én ez azért, merthogy azt olvassuk ki a törvényjavaslatból, hogy ez egy részletesebb, korszerűbb, áttekinthetőbb szabályozás, hogy ez a törvény növeli az ágazat súlyát, amely nemzetgazdasági érdek, mindannyiunk - politikai pártállástól függetlenül - közös érdeke, és biztosítja azt az európai uniós jogharmonizációt, amelyben Magyarország a jövő évtől egy európai uniós együttműködés terén képes azokat a jogszabályi előírásokat, elvárásokat a magyar jogrendben is érvényesíteni, ami a postára vonatkozik, így például a 2002/39-es európai uniós harmonizációs elvárást. Van még egy: az előbbiekben az elektronikus hírközlésről szóló törvényt tárgyaltuk, amely elfogadása esetén a korábbi hírközlési törvény megszűnik, hatályát veszíti, tehát egy szabályozási hiány keletkezne, ha a postára vonatkozó jogszabályokat nem rendeznénk megfelelő jogi formában.

A törvényjavaslat a nemzetközi normáknak és a hazai jogalkotási gyakorlatnak megfelelően nem egyetlen postai szolgáltató köré épül, legyen az akár a piacon kétségtelenül - és ezt hozzá kell tennem: helyesen - domináló állami nagyvállalat, a Magyar Posta Rt., hanem a postai szolgáltatások teljes piacát figyelembe vevő, az igénybe vevők és a szolgáltatók érdekeit, jogait biztosító szabályozási kereted ad. Ez a törvényjavaslat arra hivatott, hogy az egyetemes postai szolgáltató Magyar Posta jelenleg folyó modernizációja során a gazdasági szerkezet átalakításához és az új technológiák meghonosításához olyan szabályozási keretet teremtsen, amely alkalmas e modernizációs folyamat ösztönzésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat ezen belül az úgynevezett fenntartott szolgáltatások körével kívánja biztosítani a Magyar Posta hosszú távú gazdasági stabilitását, s ezáltal a törvényben rárótt közszolgáltatási feladatok és többletkötelezettségek ellátását. Mindezt azért, hogy a fogyasztók számára mindenhol hozzáférhetők legyenek bizonyos alapvető postai szolgáltatások olyan területeken - így a kistelepüléseken is -, ahol ezek piaci alapon nem biztosíthatók. A törvényjavaslat nem írja elő egyik szolgáltató számára sem a több évtizedes szabályozási gyakorlattal szakítva azt, hogy milyen technológiával nyújtson szolgáltatást. A javaslat kulcsfontosságú előírása, hogy az egyetemes szolgáltatónak, a Magyar Postának az ország egész területén az engedélyes, egyetemes postai szolgáltatást nyújtónak pedig az engedélyben meghatározott közigazgatási területen a postai küldeményeket munkanaponként legalább egyszer be kell gyűjteni és házhoz kell kézbesíteni. Ebbe a kategóriába a leveleken kívül természetesen a postacsomagok is beletartoznak. Ez az előírás a lakosság érdekeit szolgálja, és ez elfogadott a nemzetközi gyakorlatban is.

Sok vitát váltott ki a mobilpostai szolgáltatások bevezetése, amit ez a törvény is mint elkerülhetetlent elfogad, de hosszú távon ez a megoldás azt szolgálja, hogy a Magyar Posta gazdaságosan tudjon működni, ezáltal megteremtődhessenek azok a források, amelyek új technológiák bevezetésén keresztül a lakosság számára magasabb színvonalú szolgáltatásokat tesznek lehetővé. Az Európai Unió tagállamaiban, ha a kezdeti viták után is, de mára a lakosság megelégedésére végbement ez a modernizációs folyamat, amelynek megindítását a tisztelt Ház e törvényjavaslat elfogadásán keresztül Magyarországon is támogatni kívánja.

Miközben a javaslat nem akadályozza a posta korszerű, gazdaságos működtetését, nem kívánja és nincs is szükség arra, hogy a szolgáltatót az Európai Unió közösségi vívmányait sértő módon ruházza fel monopoljogokkal. Figyelembe kell vennünk, hogy 2004-ben részlegesen, 2009-ben pedig teljeskörűen sor kerül a postaszolgáltatások, a postapiac európai uniós liberalizációjára. Erre a versenyre, erre e helyzetre fel kell készülnünk. A törvényjavaslat egyébként a hazai sajátosságokat figyelembe véve a liberalizációt csak olyan mértékben írja elő, amilyen minimális mértékben az Európai Unió irányelve azt megengedi. A 2006-ra előírt további liberalizáció is csak olyan mértékű lesz - ahogy azt említettem -, mint az európai szabályozás szempontjából feltétlenül kötelező.

A javaslat magas szintű fogyasztóvédelem biztosításáról tesz tanúságot. A fogyasztói érdekvédelem az eddigi szakterületi szabályozáshoz mérten is hangsúlyosabb szerepet fog kapni. Az alapvető követelmény ugyanis, hogy az egyetemes postai szolgáltatások biztonságosak, hozzáférhetők és megfizethetők legyenek. Egyetértünk azzal, hogy a törvény rendelkezik a szolgáltató kártérítési felelősségéről, ügyfélszolgálat fenntartásáról, a panaszok kezeléséről.

A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója külön kiemelendőnek tartja, hogy a törvény biztosítja a fogyasztóvédelmi civil szervezeteknek azt a lehetőséget, hogy postai jogszabályok előkészítése során véleménynyilvánítási joggal vehessenek részt a fórumokon. A fogyasztók érdekei melletti elkötelezettség bizonyítéka az is, hogy a törvényjavaslat a monopolszolgáltatások díjait a hatósági ármegállapítások körében tartja, a többi egyetemes szolgáltatás díjaira pedig előírja, hogy azoknak a tényleges költségeken kell alapulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója egyetért azzal, hogy önálló postatörvény szülessen. Megítélésünk szerint a törvényjavaslat biztosítja egy többszereplős, versenyviszonyok által szabályozott postai piac átlátható, költségarányos működését, előrelépést jelent a postai szolgáltatók közötti együttműködés szabályainak kialakítása terén is, s elkötelezett a fogyasztói érdekvédelem mellett. A postatörvény megőrzi a korábbi hírközlési törvény értékeit, és harmóniát teremt az európai uniós elvárásokkal.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója a postáról szóló törvényjavaslatot támogatja, és azt elfogadásra javasolja.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Szabó Istvánnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

 

SZABÓ ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/5681. számú, “A postárólö címet viselő törvényjavaslat a kormányváltást követően felálló minisztérium a beharangozottnál hosszabb idő alatt kihordott elsőszülött gyermekének, az elektronikus hírközlési törvényjavaslatnak a mellékterméke. Mindannyian emlékszünk még, amikor az akkor még csak cégtáblával, de apparátussal szinte nem rendelkező minisztérium első embere nagy elszántsággal jelentette be az egységes hírközlési törvény átfogó módosításának szándékát. Az előre jelzettnél jóval később elkészült módosítás önálló elektronikus hírközlési törvényjavaslatban öltött testet, amelynek egyenes folyományaként itt az önálló postatörvény tervezete.

A törvényjavaslat megítélése szempontjából nem is elsődleges kérdés az, hogy a hírközlést egységesen szabályozó törvény keretein belül marad-e, avagy önálló törvény megalkotására irányul.

 

(12.20)

 

Sokkal inkább az lehet és kell legyen a minősítés szempontja, hogy mennyire szolgálja az elérni kívánt céljait, és hogy milyen hatással lesz a szabályozandó területre, vagyis a postai tevékenységek piacára, és annak legalább egy szereplőjére, a kijelölt egyetemes szolgáltatóra, amely jelenleg állami részvénytársaság. Természetesen abból az alapfeltevésből kiindulva igaz ez, hogy a célmeghatározás helyes.

A hírközlés területét, benne a postai tevékenységeket egységesen szabályozó, hatályban lévő törvény megfelelt e kívánalomnak. Mi több, az egységes hírközlési törvény beváltotta a postai tevékenység hatékony szabályozásához fűzött reményeket. Mi indokolhatja akkor egy ilyen átfogó módosítás, egy új, önálló postatörvény megalkotását? Az előterjesztő erre a kérdésre lényegében két fő indokot sorol fel. Egyrészt bizonyítottnak látja, hogy a távközlési és a postai ágazatok szabályozási igénye olyan mértékben távolodott el egymástól, és olyan erősnek véli az ágazat specifikus szabályozási igényét, hogy a módosítás helyett két külön törvény kidolgozását tartotta szükségesnek; másrészt a piaci liberalizáció kiteljesítésének igényét, melyhez nyomatékosító érvként az Európai Unió elvárásaira támaszkodik. Mindennek eredményeként a hírközlés postai ágának fejlődését, az innovációt, új szereplők piacra lépését várja, és az új postai szabályozás eredményeként garanciát lát arra, hogy az egyetemes szolgáltatások az ország egész területén, minden állampolgár számára megkülönböztetésmentesen, elérhető áron és a kor követelményeinek megfelelő színvonalon hozzáférhetőek legyenek.

Vegyük sorra, mennyire állnak összhangban az indokok, a fenti elvárások és a szöveg tartalma! Ha ezen tényezők összhangját vizsgáljuk, mindjárt a törvényjavaslat címénél el kell időznünk kicsit, melynek megalkotói - a sorszám mellett - a kurtán tömör “A postárólö címet szánták. Cseppet sem véletlen, hogy e cím hallatán szinte mindenki a Magyar Postára, ha nem is kizárólagosan, de a képzettársítás szintjén a nemzeti postatársaságra gondol. A szöveget olvasva a direkt utalások szintjén csak kevéssé szól a tervezet a Magyar Postáról, hanem általában inkább a postai tevékenységekről, ezért talán helyesebb lenne, ha ez utóbbi címet viselné a javaslat.

A beterjesztett normaszöveg több vonatkozásban deklaráltan koncepcionális eltérést tartalmaz a hatályos szabályozáshoz képest. Az intézményrendszer vonatkozásában a postai ágazatot illetően is illetékes hírközlési hatóság státusára, szerkezetére és feladatkörére vonatkozó összes rendelkezést az elektronikus hírközlési törvény tartalmazza. Az előterjesztő az intézményrendszerrel kapcsolatban azt tartja kiemelendőnek, hogy a javaslat szerint a hírközlési hatóságnak, valamint a versenyhatóságnak és a fogyasztóvédelmi hatóságnak megállapodásban rögzített keretek között és tartalommal együtt kell működnie. Ebben a jövőbeni együttműködésben van egy meglehetősen idegen elem, és ez maga a távközlési hatóság. Nehezen képzelhető el ugyanis a független szervezetek és egy, az ágazati miniszter kézi vezérlése alá utalt hatóság zökkenőmentes, szakmai alapú együttműködése, mert mi másnak nevezhető a miniszter kizárólagos kinevezési és felmentési jogkörébe tartozó személyekből álló testület.

A liberalizáció az előterjesztő által megfogalmazott egyik legfőbb cél, amelyhez egyben a legszélesebb körűen fűznek reményeket a postai tevékenységek piacára gyakorolt kedvező hatások tekintetében, mintegy automatikus következményként, előre jelezve a fogyasztói érdekek mind teljesebb érvényesülését és a fogyasztói megelégedettség javulását remélve. Megítélésünk szerint ez a törvényjavaslat egyik legvitathatóbb eleme.

A tervezett piacnyitási lépések hivatkozási alapjukat és várható hatásaikat illetően is bizonytalan lábakon állnak. A liberalizációs elképzelések, valamint az egyetemes szolgáltatásokat, ezen belül a fenntartott szolgáltatások körét érintő változtatási szándékok jelentősen érintik a kijelölt egyetemes szolgáltatót, és nemcsak magára a Magyar Postára, de a számában nagy fogyasztói körre nézve is veszélyesen hátrányosan. Ennek oka a hivatkozott uniós jogharmonizációs kötelezettségeken túlterjeszkedő, az ajánlásoknak is túlbuzgó módon megfelelni kívánó kodifikáció, az EU vonatkozó irányelveiben nem szereplő, így kötelezően nem harmonizálandó postai készpénz-átutalási tevékenység, a postai pénzforgalmi-közvetítői tevékenység és a postautalvány-szolgáltatás helye a postai szolgáltatások körében.

A fenti szolgáltatásoknak a fenntartott szolgáltatásokból, vagyis az egyetemes szolgáltató által kizárólagosan nyújtható szolgáltatások köréből való kivétele és a postai szolgáltatásnak nem minősülő postai tevékenységek közé sorolása már jelentős üzenettel bír a kormányzatnak az egyetemes szolgáltatóval, a Magyar Postával kapcsolatos gondolkodását illetően. Sajnálatos, hogy ezen elképzeléseket illetően csak a törvényjavaslat sorai közt olvasva nyerhetünk információt, s mint egy kirakós játékból, úgy bontakozik ki - a hiányzó láncszemeket logikai úton behelyettesítve - a kormány Magyar Postával kapcsolatos politikája.

A fenti szolgáltatások a posta árbevételének több mint egyharmadát jelentik, csaknem 40 milliárdnyi értékben. Ennek elvesztése, akár csak részben, újabb megrendítő ütés a szocialista kormány részéről. Ezt tetézi az a burkoltan jelen lévő szándék, amely a törvényjavaslat szövegében még csak lappangó veszély, s amely a hivatalos iratokkal kapcsolatos szabályozást egyelőre látszólag érintetlenül hagyja, de azzal, hogy lehetővé teszi a kormányrendelet másképpen való értelmezését, a számítást megalapozottá teszi. A hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás a fenntartott postai szolgáltatásokból származó árbevétel döntő többségét adja, amely néhány tucat megrendelőtől származó megbízás, úgymint: APEH, bíróságok, illetékhivatal, választási szervek, és még sorolhatnám, tehát rendkívül költséghatékony postai kezelést és feldolgozást tesz lehetővé. Ezáltal tehát jelentősen csökkenti a hagyományos postai szolgáltatásokon jelentkező veszteséget.

Mindezek a lépések, és amelyeknek a lehetőségét megteremti a tervezet, szomorú következtetésekre szolgáltatnak alapot. Talán nem lenne ez így, ha a kormány nyíltan vállalná a postával kapcsolatos politikáját, ha van ilyen, hiszen maga a törvényjavaslat által szabott állami feladatok között szerepel: az ágazati minisztérium és az ágazati miniszter feladata a nemzeti postapolitika kialakítása. Sajnos, ez nem előzte meg a jelen törvényjavaslat beterjesztését.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénytervezet, az előterjesztő szavaival ellentétben nem csupán a postai szolgáltatásokról szól - sokkal többről. A Magyar Posta az egész magyar postás szakma jövőjét határozza meg. A polgári kormányzat az előző négyéves ciklusban kiemelt kérdésként kezelte a Magyar Posta ügyét. A posta vezetése, hosszú elemző munka után, tudatosan új növekedési pályára állította annak működését. Ez nemcsak biztos megélhetést és szakmai előrelépést jelenthetett az ott dolgozó tízezrek számára, hanem az állami tulajdonban hatékonyan működni képes Magyar Posta világos jövőképét határozta meg.

Ennek a jövőképnek az alapja a posta egyedülálló logisztikai potenciálja volt. Ez a hálózat az országban a teljes körű lefedettséggel, és az erre legalkalmasabb eszközparkkal a leggyorsabb és legolcsóbb szolgáltatás biztosítására képes mind a mai napig. Ennek a stratégiának számos eleme volt, ezek közül most néhányat említek meg. A vállalatban rejlő logisztikai képességre épült az úgynevezett elektronikus közbeszerzési rendszer.

 

 

(12.30)

 

Az átalakuló közép-kelet-európai országokban elsőként egy olyan elektronikus kereskedelmi alaprendszert hoztunk létre, amely teljes kiépítettségében egyedi tranzakció szinten képes volt a központi közigazgatás és az önkormányzatok beszerzéseinek lebonyolítására. A rendszer éles rendszerbe állításával a kormányzati beszerzések átláthatósága valósággá válhatott volna.

A brókerbotrányok és ingatlanpanamák palástolására jóval alkalmasabb szocialista üvegzsebprogram helyett a beszerzések nyilvánosságát és költséghatékonyságát a digitális versenytárgyalások intézménye és internet nyilvánossága biztosíthatta volna. Mára tudjuk, hogy ez is már csak a múlté. A posta vezetése és az informatikai miniszter is számos alkalommal kinyilvánította, hogy nincs igény ilyen költséges rendszerek üzemeltetésére. A posta jövedelmezőségének, hosszú távú nyereségességének biztosítására volt hivatott a digitális távközlő rendszerrel kapcsolatos koncessziós jogok átruházása.

Hosszú évek megtorpanása után a Posta Tetra Rt.-ben folytatódott az a műszaki előkészítő munka, amelynek végén az EU-kötelezettségeknek végre megfelelhetett volna a kormányzati készenléti kommunikációs rendszer, lefedve a teljes Belügyminisztérium, a rendvédelmi szervek, a tűzoltóság, a katonaság és a mentők igényeit.

A választások előtt néhány hónappal megtorpanó beszerzés folytatása azóta is várat magára. A Posta Tetra Rt.-nél dolgozó kollégákat elbocsátották, majd moratórium és kormányzati hatáskörváltások után lassan a munka újra elkezdődni látszik. A Hírközlési Minisztérium még csak a múlt héten hirdetett győztest az egységes digitális rádiótávközlő rendszer előkészítésében kiírt pályázatra. A rendszer üzembe állítása még éveket vehet igénybe. Ez bizonyosra vehető: a feladatot már nem a Posta Rt. fogja ellátni.

A polgári kormányzat posta számára meghatározott növekedési pályájának harmadik fontos eleme a Postabank volt, illetve csak lehetett volna. Az ország teljes területét lefedő pénzügyi szolgáltatások - különösen a betétgyűjtés - terén a Postabank kivételes adottságokkal rendelkezik. Dicséretes és örömteli, hogy ilyen magas áron sikerült értékesíteni a pénzintézetet. Ezzel kapcsolatban azonban még sok kérdés tisztázatlan.

Az első és legfontosabb, hogy beszélhetünk-e egyáltalán az eladás lezárulásáról. Ellentmondó hírek és jogértelmezések láttak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy az új tulajdonosnak a tőkepiaci törvény értelmében kell-e nyilvános ajánlatot tennie a megvásárlás előtt, s ha igen, mire is valójában. Továbbra sem tudni, milyen háttéralkukat tartalmaz a megállapodás. De a Magyar Posta szempontjából még ennél is fontosabb kérdés, hogy mindezek hogyan érinthetik a Posta napi működését. Szakmai körökben köztudott, hogy a pénzintézet szervesen kapcsolódott a Posta alap-infrastruktúráihoz.

Vajon ki használhatja a posta informatikai hálózatát a privatizáció után? Kinek és milyen díjat kell fizetnie az integrált postai hálózat üzemeltetéséért a jövőben? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre nem kaptunk választ sem mi, sem a posta dolgozói. Az előző egy év történéseit ismerve és az előttünk fekvő törvénytervezet elolvasása megerősített abban, hogy mindezek a stratégiai célok már csak múlt időben értelmezhetők.

A koalíciós kormány első másfél éve a posta esetében is bizonyította, hogy a Kovács László-i „ merjünk kicsik lenniö gondolat még a legnagyobb állami vállalatokra is érvényes, ha azt elég szívós és kitartó rombolás előzi meg. Folyamatos postabezárások, kézbesítők tömegeinek elbocsátása, e-posta és még ki tudja, mennyi kezdeményezés, melynek egyetlen célja van: a posta tudatos és folyamatos rombolása.

A kormány ismeretlen postastratégiájának kimondva-kimondatlanul is egyetlen célja van: a posta piaci értékének folyamatos csökkentése, az alaptevékenység visszaszorítása, és ezzel a vállalat jövedelmezőségének csökkentése. Ennek a folyamatnak egyetlen haszonélvezője lehet: a posta jövőbeni tulajdonosai, akik áron alul juthatnak majd az értékes vállalathoz.

A szocialista kormány postát romboló tevékenységét aligha cáfolná, de egy más koncepció mellett érvként állhatna a nemzeti postapolitika, de nincs ilyen. Lehet azonban, hogy nem kell bánkódnunk emiatt, mert attól csak még szomorúbbak lennénk - nem tudhatjuk. De egy tény: ennek a törvénynek nagyot kellene változni ahhoz, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, de még ennél is fontosabb, a fogyasztók, különösen a kistelepülésen élők és végül, de nem utolsósorban sok ezer postai dolgozó számára elfogadható legyen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Mécs Imrének, az SZDSZ-képviselőcsoport nevében felszólaló képviselő úrnak, húszperces időkeretben.

 

MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel itt, a tisztelt Házban, aki örömmel üdvözli, hogy a postai ágazat rangját visszaadó, önálló törvény születik; olyan, amely méltó a postának a nemzetgazdaságban és a lakossági szolgáltatások között betöltött szerepéhez.

Amint azt mindannyian jól tudjuk, a jelenleg hatályos szabályozás nem teljesen váltotta be a verseny élénkítésével kapcsolatos reményeket, nem igazán segítette az új piacra lépők megjelenését. Az új postatörvénynek kell megteremtenie azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek között a postai szolgáltatások a kiteljesedett versenyhelyzetben korszerűen fejlődhetnek a nemzetgazdaság és a fogyasztók javára. De ismeretes, amint az expozéban is elhangzott, hogy régebben volt önálló postatörvény, aminek megvolt az alapja. Ez az alap pedig a fejlődés időállandója. Egészen más az időállandója egy olyan hagyományos intézményrendszernek, mint amit a posta képvisel, és több száz évre visszamenő múlttal rendelkezik, mint a rendkívül gyorsan fejlődő elektronika talaján létrejövő hírközlésnek. Azt is jól tudjuk, hogy az időállandót nem mindig a technikai feltételek szabják meg, hanem sokkal inkább a felhasználók tudata, konzervatív tudata, amely nagyságrenddel nagyobb időállandót rendel a posta jellegű szolgáltatásokhoz. Tehát ezért is indokolt elválasztani egymástól ezt a két területet, hogy mind a két terület a maga időállandója, a maga törvényszerűségei szerint fejlődhessen és alkalmazkodjon a társadalom igényeihez.

A törvényjavaslat harmonizálja a Magyar Posta szabályozását. Az Unió minden tagállama számára előírja a postai szolgáltatásokra vonatkozó liberalizációs követelményeket annak érdekében, hogy ösztönözze a piacra újonnan belépni szándékozókat. A teljes piacnyitás természetesen csak fokozatosan történhet meg, hiszen az igénybe vevők ellátása egyetlen területen sem válhat bizonytalanná.

Egyetértünk azzal és támogatjuk, hogy a törvényjavaslat a liberalizációt 2004-re és 2006-ra is csak olyan mértékben írja elő, amilyen minimális mértékben azt az irányelv megengedi. Több tagország egyébként már előbbre tart a liberalizációval, sőt egyes skandináv országok teljesen megnyitották ez irányú piacukat.

 

(12.40)

 

A törvényjavaslat központjában a postai szolgáltatásokat igénybe vevők érdeke, a piaci verseny szélesítése és ehhez kapcsolódóan a szolgáltatások fejlődésének biztosítása áll.

Az igénybe vevők érdeke szempontjából igen jelentősnek tartom az új fogyasztóvédelmi rendelkezéseket. A postai szolgáltatók kártérítési felelősségének kérdéskörét a javaslat a hatályos törvényhez mérten sokkal körültekintőbben fogalmazza meg. A törvényjavaslat biztosítani kívánja azt is, hogy a szolgáltatott adatokkal tisztességtelen módon ne lehessen visszaélni, illetve hogy a hírközlési hatóság indokolatlanul ne gyűjtsön adatokat. A fogyasztói érdekvédelem melletti elkötelezettséget bizonyítják az ügyfélszolgálat fenntartására és a panaszok kezelésére vonatkozó rendelkezések, valamint annak törvénybe foglalása, hogy a fogyasztói érdekvédelmi szervezeteket be kell vonni a postai jogszabály-előkészítő folyamatba.

Az új postaszabályozással szemben a legfontosabb követelmény, hogy a közérdekű szolgáltatások, vagyis az úgynevezett egyetemes postai szolgáltatások továbbra is az egész ország területén, minden állampolgár számára megfizethető áron hozzáférhetőek legyenek. Ezért a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy a díjak a tényleges költségeken alapuljanak. A monopolszolgáltatások tekintetében pedig, mint bizonyos súlyú levél esetében, csomagküldemény eljuttatásának díjában, a hatósági ármegállapítás körében kell hogy maradjon, kizárva ezzel a monopoljoggal való visszaélés lehetőségét.

A törvényjavaslat kulcsfontosságú előírása, hogy az egyetlen kijelölt egyetemes postai szolgáltatónak, a törvényben megnevezett Magyar Posta Részvénytársaságnak az ország egész területén, míg a piacra lépő új, működéséhez engedélyhez kötött szolgáltatónak pedig a közigazgatási területen a postai küldeményeket munkanaponként legalább egyszer össze kell gyűjteni és házhoz kell kézbesíteni. Ez az előírás a lakosság érdekeit szolgálja, és ez felel meg a nemzetközi gyakorlatnak is.

A törvényjavaslat rögzíti a szabad piacra lépés lehetőségét, a fogyasztói érdekvédelem szem előtt tartásával. Az egyetemes szolgáltatási körbe, vagyis az alapvető tömeges postai ellátást biztosító körbe belépő részére könnyítést jelent, hogy az engedélykérésnél megjelölheti, hogy mely szolgáltatási kört mely közigazgatási területen kívánja ellátni, természetesen a kijelölt egyetemes szolgáltató számára fenntartott körön kívül.

A törvényjavaslat megkönnyíti az egyetemes körön kívüli szolgáltatók piacra lépését, a különböző gyors, garantált idejű, expressz csomagküldő szolgáltatások piacán. Versenyélénkítő rendelkezés az is, hogy a kijelölt egyetemes szolgáltató, a Magyar Posta meghatározott feltételek mellett köteles postai hálózatához más szolgáltató hozzáférését biztosítani.

Engedjék meg, hogy egy nagyon fontos problémára felhívjam a figyelmet, ez pedig a nem regisztrált küldemények helyzete. Igen nagy tömegű nem regisztrált, vagyis nem bejegyzett küldeményt kezel a posta, és ezzel kapcsolatban joggal felmerül az adatvédelem kérdése. Amíg a Magyar Posta klasszikus keretek között működött, amikor a postánál való munkavállalás, postai állás megtisztelő volt, és egész életre szóló biztonságot jelentett, amikor apáról fiúra szállt a postási mesterség, addig a postán belül olyan szigorú erkölcsi rend és gyakorlati rend uralkodott, amely garancia volt arra, hogy a nem regisztrált küldemények nem fognak elveszni, és eljutnak a címzettjeikhez. Ez a klasszikus helyzet sajnos megbomlott. A posta már jelenleg is munkaerőhiányban szenved, illetve rendkívül nagy a fluktuáció, valamint a kormányrendelet értelmében, a kormányrendelet felhatalmazásával alvállalkozókat alkalmaz. Így történhetett meg az, hogy igen sok esetben elvesztek levelek, megsemmisültek, szemétdombra kerültek levelek, vagy pedig késve kézbesítették őket. Magam is személyesen átéltem azt, hogy a decemberben küldött negyven levelemet csak január 20-a körül kaptam meg.

Tehát át kell gondolni ezt a dolgot az adatvédelem szempontjából is, hiszen a nem regisztrált levelekben is igen sok személyi adat halmozódik fel, és ezen személyi adatoknak a védelme az új, megváltozott helyzetben feltétlenül járulékos intézkedéseket igényel. Erre vonatkozóan nem akarok ötleteket adni, de úgy gondolom, hogy a technika és a technológia fejlődésével el lehet képzelni, hogy a reklámanyagokon és a nyomtatványokon kívül valamennyi levelet a posta a saját rendszerében regisztráltan kezeljen, hiszen a regisztráció az új elektronikus, gépi módszerekkel sokkal olcsóbbá vált, és ezzel a posta legalább a saját területén belül végig tudja követni a nem regisztrált levélpostai küldemények útját.

Van néhány más rendelkezés is, ami a törvényjavaslatban szemet szúrt, így az, hogy a titkosszolgálatok igényeit a postának díjmentesen kell teljesítenie; ez egy biankó csekk, amit ad a törvény a titkosszolgálatoknak. Ugyanakkor például a honvédelem számára, amikor a haza védelme szükségessé teszi a posta különböző mértékű igénybevételét, a törvényjavaslat előírja a térítés szükségességét. Úgy gondolom, hogy ezeket a területeket egységesen kell kezelni, és valóban jogos irányelv az, hogy aki rendel, az fizessen, és ott kell biztosítani az erre vonatkozó költségeket, hiszen a posta szűkös költségvetését nem lehet megterhelni olyan, előre nem látható és tervezhetetlen költségekkel, mint amilyen a titkosszolgálatok esetleges igénye.

Mindezeket összefoglalva, a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontja szerint az előttünk lévő törvényjavaslat garantálja és lehetővé teszi a postai piac erőteljes élénkülését és ezáltal majd a postai szolgáltatások árainak csökkentését. A törvényjavaslat elfogadásával a jelenleg hatályos szabályozásnál részletesebb, korszerűbb, áttekinthetőbb és továbbfejleszthető, önálló postatörvény születhet. Itt is elmondom azt, amit az előző törvénynél: nagyon jó lenne, ha konszenzussal fogadnánk el, és közös művünknek tekinthetnénk ezt a patkó egyik oldalán ugyanúgy, mint a másik oldalán. Úgy gondolom, hogy minden értelmes, javító szándékú módosító javaslat befogadására kész az informatikai kormányzat, és vállalja azoknak a befogadását.

A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a törvényjavaslat megszületését, és kérem a képviselőtársaimat, hogy ebben vegyenek részt, és együtt hozzuk létre a postatörvényt.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

 

(12.50)

 

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Fülöp Istvánnak, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselő úrnak.

FÜLÖP ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Postát 1867-ben, a kiegyezés évében alapították. Ez a posta az akkori igényes Magyarország elvárásainak megfelelően kitűnő szervezet volt, nemzetközi szinten is elismertséget szerzett magának magas szintű szolgáltatásaival. A postás a megbízhatóság szinonimáját jelentette az országban, a derék, segítőkész, becsületes alkalmazottat a kézbesítőtől a felső vezetésig egyaránt. A Magyar Posta és jogutódja, a Magyar Posta Rt. jól szervezettségét, lakosságbarát szolgáltatási készségét többé-kevésbé a mai napig megtartotta, bár az utóbbi hat-nyolc esztendőben ez halványulni látszott. A posta lejtmenetében szerepe volt a távközlési és a műsorszórási tevékenység - egyébként indokolt - leválasztásának.

A posta szervezeti rendszere az elmúlt évtizedben alig változott, átmeneti helyzetet képvisel a korábbi állami szervezet és egy gazdasági társaság szervezete között. Ez részben a hosszú és értékes hagyományoknak, részben annak köszönhető, hogy a politika mind erőteljesebben bevonult a posta vezetésébe, állandóak lettek a vezetőcserék, és ebben a szakmai követelmények, a helyi ismeretek egyre inkább másodlagos szerepet játszottak a politikai megbízhatóság, a klienspolitika elsőbbsége mellett.

A Magyar Posta leépülése az MSZP-SZDSZ-kormányzás utóbbi másfél esztendejében felgyorsult. A kormány nem veszi figyelembe, hogy a posta ma is az ország egyik legfontosabb logisztikai hálózata, aminek a fejlesztése lenne a feladat. A kormány nem az alultőkésítettségből eredő postai szolgáltatási problémákat kívánja megoldani, ezeket magasabb szintre emelni, nem a lakosság jogos szolgáltatási elvárásait kívánja teljesíteni, nem a jelenlegi hálózatot kívánja esetleg más szolgáltatások bevonásával gazdaságosabbá tenni, hanem a hálózatot kezdi rohamléptekben zsugorítani. A közszolgáltatási és szociális szempontok egyértelműen kiestek a kormány preferenciái közül.

Az, hogy a kistelepüléseken megszűnik a postahivatal, illetve a helyi postai szolgáltatás, része a szociálliberális kormány modern falurombolási tervének, amibe beletartozik az iskolák bezárása, a vasúti szárnyvonalak leépítése és a helyi önkormányzatok önállóságának korlátozása is - ez utóbbi az önkormányzatok finanszírozásának megszorításán keresztül történik. A most megvitatásra kerülő törvényjavaslat újabb lépés ezen az úton, lényegileg a Magyar Posta Rt. folyamatos leépítését készíti elő.

Az előterjesztő a posta tevékenységének újraszabályozását a 2002/39. EK-irányelv 2002. július 7-ei hatálybalépésével indokolja, ami liberalizációs intézkedéseket ír elő a tagállamoknak a versenypiaci feltételek javítására, a postai piac teljes liberalizációjának az EU által előírt időpontig, 2009-ig történő megvalósítása érdekében. Ezzel a végső céllal természetesen az MDF egyetért, de szükségesnek tartja, hogy a Magyar Posta Rt. az ország második legnagyobb foglalkoztatást biztosító vállalkozása - ma több mint 40 ezer embernek ad kenyeret -, aminek mint hálózatnak kiemelt fontossága van az ország életének és gazdaságának szervezésében, akkorra erős pozícióban legyen a piacon jelentkező, elsősorban külföldi postai vállalkozásokkal szemben. Egyebek mellett ennek érdekében kellene átgondolni a tennivalókat, aminek nyomát sem látjuk a törvényjavaslatban.

A törvényjavaslat a legfontosabb közszolgáltatási kérdésekben a kezelhetetlen általánosságok szintjén marad. Ezeket pontosítani kell, mert értelmezésük teljesen önkényes lehet. Például az 5. § (3) bekezdése szerint az egyetemes postai szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatásoknak igazodniuk kell az igénybe vevők szükségleteihez, valamint a technikai, gazdasági és társadalmi környezethez. Mit mond ez a szakasz? Ki határozza meg ezeket a szükségleteket? Mit jelentenek a felsorolt környezeti tényezők? Hogyan viszonyul ez az EU követelményrendszeréhez? - és így tovább.

Másik példa: 33. § (1) bekezdésének a) pontja: a díjaknak a szolgáltatás költségén kell alapulniuk; 1/b) pontja: a díjképzésnek áttekinthetőnek, a díjaknak megkülönböztetéstől mentesnek és az igénybe vevők által megfizethetőnek kell lenniük. Kérdés, mit jelent az, hogy a díjaknak megfizethetőnek kell lenniük. Ez valami, feltehetőleg a szocializmusban gyökerező üres szólam. Ki mondja meg, hogy megfizethető-e a díj, és milyen réteg számára? Ha ennek tényleg mindenki számára olcsónak - bár ezt sem tudni, mit jelent - kell lenni, akkor mit jelent az, hogy a szolgáltatás költségén kell a díjaknak alapulniuk? Ezt pontosabban kell megfogalmazni, ez így, tisztelt Ház, üres szólam.

Különösen veszélyes és egyben parttalan a 40. § (2) bekezdése, nevezetesen az, hogy a postai hozzáférési pontok létesítése és működtetése során gondoskodni kell arról, hogy az azt igénybe vevők könnyen és akadálymentesen hozzáférhessenek a postai hálózathoz. A hozzáférhetőség feltételeinek megteremtésében érvényesíteni kell a fogyatékkal élők érdekeit.

Ez a paragrafus a postai pontok legfontosabb kérdéséről, azok területi elhelyezkedéséről nem mond semmit. Akár az egész forgalmat bonyolíthatná az egyik budapesti posta, hiszen ez könnyen és akadálymentesen hozzáférhető bárki számára, csak kicsit kényelmetlen, kicsit sok időt vesz igénybe, kicsit költséges és kicsit közszolgáltatás-ellenes felfogást tükröz. A paragrafus szellemében korlátlanul folytatható a falvak postahivatalainak felszámolása és a modern falurombolás - a példákat még sorolhatnám.

Általában elmondható, hogy a törvény nem határozza meg az egyetemes szolgáltatás minőségét, módját és sok fontos feltételét. A törvény alkotói valószínűleg nem tudják kellő pontossággal megfogalmazni ezeket a feladatokat, vagy a jelenlegi rossz gyakorlatot kívánják igazolni.

A 16. § (1) bekezdése szerint a postai szolgáltató a postai küldeményt a jogszabályban foglalt eltérésekkel és kivételekkel a címzett, illetve az egyéb jogosult átvevő részére a feladó által megjelölt helyen, az erre a célra szolgáló levélszekrénybe történő elhelyezéssel vagy a címzettnek, illetve egyéb jogosult átvevőnek történő átadással köteles kézbesíteni.

Biztosan teljesíthető ez a mobil postai szolgáltatás mellett? A szolgáltató fogja meghatározni, hogy a járat érkezésének időpontjában mindig köteles valaki várni a postát? Mi van, ha valaki nem tud vagy nem akar átvevőt állítani? Hogyan teljesülnek a kézbesítés gyorsaságára vonatkozó szerződéses feltételek? Eddig, látván az értesítést, a címzett átvehette a küldeményt a hosszú nyitvatartási idejű postahivatalban. Most hova kell mennie? A következő városba? Vagy ez jelenti az 5. §-ból idézett, a mai kornak, társadalomnak és technikának megfelelő szolgáltatást?

A sokat hangoztatott postai modernizáció egyik alaptétele, hogy a gazdaságtalan kispostákat be kell zárni. A Medgyessy-kormány megjelenéséig tudta a mindenkori magyar állam, hogy az állampolgárai a legfontosabbak, és a postai szolgáltatások szempontjából nem lehet a vidéket másodosztályba sorolni. Ez olyan szempont, amit a tisztelt kormánynak, és tisztelt kormánykoalíció, önöknek sem szabad megsérteniük.

Ha pedig az árképzés, a hatósági árak megállapítása így történik, akkor nem túl értelmes dolog gazdaságtalan kispostákról beszélni. Értem én, a gazdaságosságot úgy kívánják javítani, hogy a gyengébb egységeket fokozatosan leépítik. Ha ez a logika érvényesül, akkor a hálózat leépítésének nem lesz határa, hiszen a legjobb, legeredményesebb postahivatalok mögött mindig maradnak gyengébbek, amelyek így az önök logikája szerint feleslegessé válnak.

 

(13.00)

 

Szerencse, hogy ezt a kiváló gazdasági megközelítést más szolgáltatásoknál, például az elektromosenergia-ellátás terén még nem kívánják alkalmazni.

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A posta utóbbi két évben jelentkező komoly gazdasági gondjainak kialakulásában nem a hálózatnak, hanem a téves fejlesztési koncepcióknak volt szerepük. A kisposták fenntartása és gazdaságosságuk javítása lenne az MDF számára az elfogadható út. Erre számtalan mód kínálkozik, és tudjuk, hogy ezekkel az illetékesek is foglalkoznak. Újabb funkcióknak lehetne ezekben a helyiségekben helyet találni, például ide lehetne telepíteni a teleházakat, postaboltokat lehetne létrehozni, esetleg a Magyar Posta más hálózatokkal együttműködve tartaná fenn a kisközségekben eddigi jó színvonalú szolgáltatásait, és még sorolhatnám.

A postahivatalok közös finanszírozása az önkormányzatokkal érdekes próbálkozás, és tudom, hogy mintegy húsz esetben sikerülni látszik. Az önkormányzatokat nyilvánvalóan a helység lakosaiért érzett, a kormányénál jóval felelősebb gondolkodás kényszeríti erre a lépésre. Itt a legfőbb korlátot az jelenti, hogy az önkormányzatok a kormány politikája következtében pénzügyileg nehéz helyzetbe kerültek, a 2004. évi költségvetési törvényjavaslat pedig kifejezetten a helyi önkormányzatok ellehetetlenítése irányába tett újabb komoly támadást jelent.

A törvényjavaslat 43. §-ának a) pontja szerint a kormány kialakítja a nemzeti postapolitikát, a postai tevékenységek és a szolgáltatások alapvető elveit és feltételeit, valamint a postai infrastruktúra fejlesztésére irányuló állami programokat. Bölcs feladatmeghatározás, egyetértünk vele, csak nem mindegy, hogy a kormány ezt mikor teszi. Milyen legyen a jövő postája? A telematika, az információáramlás, a technika mai gyors fejlődése mellett erre kellett volna egy koherens kormányzati vízió.

Az MDF szükségesnek tartotta volna, ha a következő tíz esztendőben követendő politika kidolgozása s a stratégiai feladatok meghatározása megelőzte volna a hazai postai szolgáltatások jövőjét és a Magyar Posta Rt. sorsát alapvetően meghatározó postatörvénynek az Országgyűlés elé történő beterjesztését. Ebben ki kellett volna dolgozni azt a szabályozást, ami a Magyar Posta Rt. vagyongyarapodását, ütemes korszerűsödését elősegíti, és végig kellett volna gondolni az rt. tőkebevonásos privatizációjának kérdéseit. Megjegyzem, hogy a posta privatizálását az MDF csak úgy tudja elképzelni, hogy 50 százalék plusz egy részvény mindenképpen a magyar állam kezében marad. Remélem, a tisztelt kormánykoalíció ezt ugyanígy gondolta, függetlenül attól, hogy milyen mélyre vezet az a lejtmenet, amibe az országot kormányozzák. Jobb lett volna ezen koncepció keretében átgondolni a Postabank privatizálásának ügyét is, ami egyébként nehézségeket okozhat a postának, másrészt ennek külföldi számára történő értékesítését semmi sem indokolja.

Ez a törvény sok fontos technikai részletkérdésről rendelkezik, bár ebből több az általánosság szintjén mozog, de a stratégia felvázolásával adós marad. Egyetértünk azzal, hogy a posta nem lehet a költségvetés által eltartott szervezet, az is nyilvánvaló, hogy ezzel a szolgáltatással meg lehet a piacról élni. Fontos feladatunk, hogy megfelelő szabályozással ezt Magyarországon biztosítsuk. Az EU-jogharmonizáció fontos dolog, a harmonizáció a jövő postai szolgáltatásait tekintve pozitív elmozdulást is jelent. Az EU-előírások számunkra kedvezőtlen túlteljesítése azonban csak az MSZP-SZDSZ-kormány elfogadhatatlan szokása, ami mögött nemzeti érdekek nem, lobbiérdekek annál inkább állhatnak.

Érthetetlen a Magyar Posta Rt. jelenlegi gyenge versenyképessége mellett a törvényjavaslatban diktált gyors piacnyitás, ami a szolgáltatások biztonságát a törvényi szabályozás gondossága ellenére is veszélyezteti a többi, már korábban felsorolt fontos negatívum mellett. Nagyon veszélyesnek és indokolatlannak tartjuk, hogy a postai pénzforgalmi és a pénzügyi, valamint a belföldi postautalvány-szolgáltatásokat a törvényjavaslat kivenné az egyetemes postai szolgáltató, a Magyar Posta Rt. kizárólagos jogosultsági köréből. Ezt semmilyen EU-irányelv nem írja elő. A feladatot a Magyar Posta Rt. jól és nem utolsósorban botránymentesen látja el. A posta éves pénzforgalmi árbevétele ebből közel 40 milliárd forint/év. Ennek csökkenése, kiesése nem lehet érdeke a kormánynak. Most, a K&H-botrány árnyékában különös óvatosságot igényel ennek a szolgáltatásnak a piacosítása, és végül értelme sincs, bár tudom, ez nem túl meggyőző érv. Az MDF ezt nem támogatja.

Nem tudjuk elfogadni a 7. § (1) bekezdés b) pontjának azt a részét, amely szerint a hivatalos iratokkal kapcsolatos szolgáltatás kizárólag az egyetemes postai szolgáltató által végezhető szolgáltatás, amennyiben kormányrendelet erről másképp nem rendelkezik. Az MDF szükségesnek tartja, hogy ennek végzése törvényi szabályozás keretében a Magyar Posta Rt. feladata maradjon. Ezt a mindenki számára kiemelten fontos munkát a posta jól és megbízhatóan végzi. Számára tervezhető biztos bevételt jelent, a kormánynak a paragrafusban rejtett, számunkra ismeretlen ambícióiról le kell mondania.

A Magyar Demokrata Fórum az indokolt EU-jogharmonizációs lépéseket támogatja. A közszolgáltatások színvonalának csökkenését, a postabezárásokat nem tudja elfogadni, szükségesnek tartja a szolgáltatások pontosabb meghatározását, a liberalizációban lassúbb, átgondoltabb, több biztonsági garancia melletti lépéseket tart indokoltnak. A hátralévő időszakban alapvető fontosságot tulajdonít a Magyar Posta Rt. megerősítésének, ennek keretében piaci érdekei szem előtt tartásának.

Az előterjesztő a törvény általános indoklásának utolsó mondatában így fogalmaz, az 52. oldalon található: “A legfontosabb követelmény az elkészült új postai szabályozással szemben, hogy az egyetemes postai szolgáltatások továbbra is az egész ország területén, minden állampolgár számára egyenlő feltételek mellett, elérhető áron, a mai kor követelményeinek megfelelő módon és megkülönböztetésmentesen hozzáférhetőek legyenek.ö

Ha még hozzátette volna a miniszter úr, hogy a nemzeti érdekek ne sérüljenek, akkor ezzel a törvénnyel teljesen egyetértenénk. Az egyetlen baj, hogy ez a törvényjavaslat nem erről szól.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárásra a következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik a “Parlagfűmentes Magyarországértö eseti bizottság munkájáról szóló jelentés és ennek elfogadásáról, valamint a szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztéseket J/5620. és H/5621. számokon kapták kézhez.

Most pedig megadom a szót Orosz Sándor úrnak, az eseti bizottság elnökének, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben.

 




Felszólalások:   15-39   39-59   59-103      Ülésnap adatai