Felszólalás adatai

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ahogy az előterjesztés is tanúsítja és tartalmazza, az EU borpiaci reformjának második lépéseként 2009. augusztus 1-jéig hatályba kell léptetni az EU által megkövetelt technikai szabályozást, például a must cukortartalmának a kiegészítését, és meg kell kezdeni a névhasználatra vonatkozó szabályok átvezetését. Ez a szőlőtermelésről és borgazdálkodásról szóló törvénynek és kapcsolódó rendeleteinek a módosítását igényli, s ahogy már mások is említették, a hegyközségekről szóló törvény rövid módosítása is sorra került ebben a törvényjavaslatban.

Tudjuk, hogy - talán részben az Országgyűlés rövidített programja miatt is - egy feszített ütemű előkészítés zajlott, amely során csak a legfontosabb paragrafusok kerültek megnyitásra a bortörvény kapcsán, és csak a konszenzussal bíró elemek lettek módosítva. Egy kérdés, a forgalombahozatali járulék kivételével - amiről már szintén hallottunk - sikerült minden szakmai kérdésben kompromisszumra jutni, ezért - ahogy a bizottsági ülésen is megszavaztuk - a KDNP nemcsak az általános vitára való alkalmasságot, hanem természetesen magát a törvényt is elfogadja.

Az FVM az ominózus forgalombahozatali járulék vonatkozásában nem fogadta el a szakmai szervezetek írásbeli tiltakozását, és azt figyelmen kívül hagyva terjesztette elő a javaslatot, de ebben a vonatkozásban konszenzus körvonalazódik, mert a néhány apróbb elírást, ami a törvényben még fellelhető, a szakértőink szerint egyszerű módosítani, és ismereteim szerint a minisztérium ebben segítséget is nyújt. Ami viszont nagyon lényeges - amit az előttem szólók is elmondtak -, hogy a 3 forint 20 fillér módosítása, illetve eltörlése szükséges. A 24/A. § esetében egy lényeges módosításra van szükség, az 5 forintos járulék vonatkozásában sem a szakmai szervezetek, sem mi nem fogadjuk el a 3,20 forintos bevételt.

Azzal is egyetértünk, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban foglaltakon kívül más jogcím megnyitása most nem lenne célszerű, hiszen augusztusig még a végrehajtási rendeleteknek is el kell készülniük, amiket ismertetni kell az érintettekkel is.

Azonban engedjék meg - és kérem a türelmüket -, hogy néhány olyan dologról is szót ejtsek, ami nincs benne a törvényben, de a szőlészetet és a borászatot nagymértékben befolyásolja. A későbbiek során át kellene gondolni, és újra kellene szabályozni a borellenőrzés egész rendszerét, ideértve a környezetvédelmi termékdíj szabályait, a jövedéki szabályozást és a munkaügyi szabályozás kérdéseit; itt gondolok a mezőgazdasági idénymunkára.

Az említett három, egymástól elkülönült szabályozási terület vonatkozásában vannak közös pontok. Melyek ezek? Egyik szabályozási terület sincs tekintettel a szőlő-bor ágazat egyedi jellegére. A szabályozások szankcióközpontúak, nem a jogkövető tevékenységre ösztönöznek, hanem a szinte betarthatatlan szabályok miatt egyfajta állandósult büntethetőséget biztosítanak. Bárki, bármikor szankcionálható. A szankcionálási rendszer sokszor nincs tekintettel a mulasztás jelentőségére, nincs fokozatosság - figyelmeztetés, enyhe pénzbüntetés, jelentős büntetés -, úgy tapasztaljuk, hogy a mulasztás és a szankció mértéke a gyakorlatban nem arányos. Az érdemi ellenőrzés a túlbonyolított nyilvántartások miatt nehéz, viszont a gyakori adminisztrációs hiba szankcionálásával könnyen igazolható az ellenőrzés látszólagos hatékonysága. Az ellenőr az első apróbb hibánál kiveti az esedékes mulasztási bírságot, és az ellenőrzés leáll a tényleges tevékenység vizsgálata nélkül. Az ellenőrzés helyett gyakorlatilag gyakran egy speciális adóbeszedés és az ellenőrző hatóság önigazolása zajlik. A nyilvántartási kötelezettségek számos ésszerűtlen és életszerűtlen elemet tartalmaznak.

(18.20)

Jelentős energiát vonnak el az alaptevékenységtől, és értéket nem teremtő, az árban nem érvényesíthető többletköltséget rónak a vállalkozásokra. Az intézkedéseket megalapozó jogszabályok bonyolultsága, állandó változása miatt az ellenőrző hatóság számára sem egyszerű tevékenység azok követése, de a betartásra kárhoztatott többség számára szinte megoldhatatlan feladat.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a három terület speciális problémáira külön-külön is felhívjam a figyelmet. Nem az összesre, csak néhányra, amelyeket szakértőink különösen fontosnak tartanak.

A VPOP jogalkalmazása az egyes régiókban eltérő módon valósul meg. A toleráns megközelítéstől az agresszív, szélsőségbe hajló, "betű szerinti" jogértelmezésig mindenre lehet példát találni. A legnagyobb probléma a nyilvántartások vezetése kapcsán alakult ki. Elmulasztottam mondani, hogy most a környezetvédelmi termékdíj problémáiról beszélek. A mentesség kéréséhez az új verzióban az újrahasznosítható csomagolás vonatkozásában iszonyatosan komplikált nyilvántartásokat kell vezetni. Tekintettel arra, hogy a csomagolásról az EU csak irányelvekben rendelkezik, a végrehajtás a tagállam felelőssége. Az életszerűtlen szabályozásért és a túlbonyolított nyilvántartási kötelezettségért nem lehet Brüsszelt felelőssé tenni. Csak megjegyzem, jó lenne, ha a magyar rendszer megalkotói eltöltenének néhány napot egy termelőüzemben a bevallások elkészítésével, a számlázással és a nyilvántartás vezetésével. A Környezetvédelmi Minisztérium bevételi célkitűzéseit jól szemlélteti, hogy a mulasztáshoz kapcsolódó szankció duplája, mint amit az adózás rendjéről szóló törvény alapján hasonló ügyekben, alapesetként az adóhatóság kiszabna. Mit jelent ez? Előfordulhat extrém esetben, hogy a késedelmes bevallás bírsága nagyobb, mint ha elmulasztják a bevallást. Így a szándékos befizetést megkerülő tevékenységet folytató előnybe kerül a jó szándékú mulasztóval szemben. A jogszabály tehát nem tolerálja, hogy a legjobb szándékú megfelelés esetén is lehet tévedés.

Kezelhetetlen az a helyzet, hogy például az újrahasznosítás mértékéről csak utólag lehet hitelt érdemlő információt kapni, de a számlát a kiszállításkor ki kell állítani. Nem tudni, mi az eljárás, ha az újrahasznosítást koordináló szervezet nem teljesíti előzetes vállalását. A csomagolóanyagok nyilvántartási kötelezettségét egyszerűsíteni kellene, ésszerűtlen például a címkék esetében a grammban való nyilvántartás. Nem kellően definiáltak a fogalmak, például műanyag kanna. Az utólagos értelmezések során mindig a központi bevétel növelése szempontjából előnyös verziók jelennek meg, például darabalapú elszámolás előírása a tömegalapú helyett. Tipikus eset a termelői borkimérés ügye, amikor nem történik új csomagolóanyag felhasználása, hiszen a vásárló által egyszer már megvásárolt palack kerül újratöltésre, mégis, a borkimérés üzemeltetője köteles nyilvántartást vezetni a csomagolóanyag felhasználásáról. A helyzet abszurd.

Folytathatnám a példákat, de az elmondottak alapján is világos, hogy célszerű lenne a szabályozás teljes átalakítása. Jó lenne, ha készülnének hatástanulmányok, például a csomagolóanyagok újrahasznosításának környezeti terheléséről, veszélyességéről. És új szabályozás kellene a nyilvántartások vezetéséről.

Most nézzük a jövedéki szabályozást! A jövedéki szabályozás kapcsán, ahhoz képest, hogy 2000 óta jövedéki termék a bor, még mindig számos félreértés van a borszakmán belül is. Egyesek vitatják, hogy az EU keretein belül mindenütt jövedéki termék-e a bor, mások tévesen minőség- és eredetgarancia-funkciókat tulajdonítanak a szabályozásnak. Mind a mai napig nem sikerült elválasztani a lényeges elemeket a lényegtelenektől. Például 4 tizedes pontossággal lehet jelenteni a termékmennyiséget akkor, amikor a tartályok nem hitelesek. Nincs lehetőség a technológiailag indokolt minimális készleteltérések kezelésére, törés, keveredés s a többi.

A legfontosabb problémafaktor itt is a nyilvántartás vezetése. Teljesen felesleges a termékszámonkénti levezetési kötelezettség, a vevőnyilvántartás napi vezetési kötelezettsége. Különösen azoknál a vállalkozásoknál nehéz megfelelni az előírásoknak, ahol sokféle termék nyomon követését kell megoldani. A jogszabályban rögzített veszteségnormák nem minden esetben felelnek meg a tényleges eseményeknek, például rotáció esetén nem tükröződik az elvárt mennyiségű seprő. A túl részletes készletvezetési szabályok miatt szinte folyamatosan leltárt kell vezetni. Ehhez a teherhez képest elenyésző a vendéglátósok immár harmadszor eltörölt napi standolási kötelezettsége. Az elektronikus kapcsolattartás a VPOP-val nem minden esetben sikeres, a párhuzamosan vezetett elektronikus és papír alapú nyilvántartás pedig hibaforrást okoz. A szállítási bizonylatok bonyolultak, és számos hibalehetőséget tartalmaznak. A szakmai szervezetek szerint is a borászati termékek egységes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási rendjéről szóló FVM-PM együttes rendelet módosítása szükséges.

Nézzük a különösen sok gondot okozó mezőgazdasági idénymunkákkal kapcsolatos problémákat! A mezőgazdasági idénymunka vonatkozásában a legfontosabb probléma, hogy a termékpálya sajátosságainak teljes figyelmen kívül hagyása mellett az építőipari vállalkozásoknál meghonosított ellenőrzési gyakorlatot kívánták megvalósítani. Ezzel teljesen lehetetlenné tették a szívességi munkavégzést vagy kalákamunkát, és sokszor indokolatlan esetekben is komolyan akadályozták az ellenőrzésekkel a szüreti tevékenységet. Tekintettel arra, hogy a humánum csak az OMMF honlapján és nem az ellenőrzések kivitelezésében valósult meg, még időnként olyan konfliktusok is történtek, hogy a gyakorlatban szinte tettlegességre került sor.

Nem a feketemunka-végzés elleni fellépés szükségességét, hanem annak módját kritizálja a szőlész-borász szakma. Egy hektár alatti termelők esetén a szüreti idénymunka nem olyan mértékű, mint ami kiemelt ellenőrzést igényel. A kalákamunkát nem lehet az egyenes ági rokonokra szűkíteni. A jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé a társadalombiztosítással rendelkezők bevonását az idénymunkába; diákmunka, szabadság, pihenőnap alatti jövedelemkiegészítés. Pedig sokaknak szüksége lenne erre. De rendkívül bonyolult annak megoldása. A szüret során nem a nyilvántartások vezetése, hanem az alaptevékenység szervezése a vállalkozások legfontosabb feladata. Még a szigorú jövedéki szabályozás is megengedi, hogy a feldolgozott szőlő mennyisége hetente legyen bevezetve a pincekönyvbe. Ehhez képest az alkalmi munkavállalói könyvbe előre kell a bejegyzéseket megtenni. Figyelembe kellene venni, hogy a tábla szélén nincs iroda, de még csak olyan hely sincs, ahol a munkavállalói könyveket biztonságban lehetne tárolni.

Jogilag is aggályos, hogy a munkavállaló aláírásának hiányáért azt a munkáltatót szankcionálják, aki a saját bejegyzésével és a közteherbélyeg beragasztásával eleget tett kötelezettségének. Meg kellene fontolni, hogy inkább a munkavállalót kell így figyelmeztetni. A szankció mindig legyen arányban a vétkesség mértékével, és valósuljon meg a fokozatosság elve. Az OMMF 2007-es jelentése alapján átlagosan a kifogásolt mezőgazdasági ellenőrzésenként 400 ezer forint volt a büntetéskivetés nagyságrendje. Ez egy egyhektáros ültetvény teljes évi művelési költsége, ami egy-két aláírás elmaradása esetén irreális. Ráadásul az ellenőrző hatóság nagyon sokszor semmiféle toleranciát nem hajlandó mutatni.

Információim szerint a munkaügyi tárca az elektronikus kapcsolattartás irányába kívánja elvinni a módosítást. A bevezetés előtt mindenképpen indokolt lenne tesztelni a rendszert. A szőlőtáblák mellett nincsenek internetes csatlakozási lehetőségek, előre nem lehet leadni a munkavégzők személyi adatait, hiszen csak a munkába állás során derül ki, hogy ki jelent meg.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm türelmüket, örülök, hogy a törvényjavaslat általános vitája lehetőséget adott arra, hogy felhívjam a figyelmet a borellenőrzés néhány gyakorlati problémájára. Ezeknek megoldásában szakértőink nagyon szívesen együttműködnek, közreműködnek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)