Készült: 2021.05.18.12:29:54 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 157 2015.09.22. 8:00  148-161

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Ígérem, rövid leszek, lévén, hogy szerintem a javaslatot nagyon kevesen követik nyomon akár az interneten, akár a teremben. Bár egy fontos javaslatról van szó, de úgy gondolom, hogy ilyen nagy ívű hozzászólásokat nem szeretnék tenni, mint amik előttem elhangzottak.

Egy-két dologra felhívnám a figyelmet nagyon röviden. Ritkán mondunk ilyet, de a szakma véleményét kikérve úgy tűnik, hogy most egy előremutató, költségkímélő, racionalizáló javaslat született.

(17.30)

Azt is mondhatnánk, hogy bizonyos pontokon nem is értjük, hogy miért nem így működött már eddig a rendszer, hiszen logikus, hogy ha mondjuk, egy ujjlenyomatot vagy egy DNS-t egy új eljárásban ugyanazon elkövető tekintetében le kell venni, akkor a már elraktározott és megfelelő módon őrzött, nyilvántartásban bent lévő adatokat tökéletesen fel lehet használni. Tehát ez mindenféle logikát nélkülözött, hogy újra költséges eljárás keretében ezt le kellett venni a törvény alapján.

Azt hiszem, az is egy nagyon régi vágyálom volt, hogy a bv-intézetekben a bérrabtartásra reagáljunk. Remélem, hogy ez a rendszer tulajdonképpen hatékonyan megoldja itt a bérrabtartást. Nem arra az esetre gondolok, amit a Jobbik is javasolt, hogy az állam jobban járna, ha bizonyos bűnelkövetőket pénz fizetésével - ahogy ez egyébként a nemzetközi jogban ismert - akár külföldre is kiadnánk, hanem arra a törvénytelen büntetőjogi kategóriára, amikor valaki fizet azért, hogy helyette más a börtönbe bemenjen, és az ő büntetését leülje. Ezt én igazából soha nem értettem, hogy a modern rendszerben, a DNS és ujjlenyomatok rendszerében ez hogyan fordulhat elő még a XXI. században is, de jobb későn, mint soha. Örülünk neki, hogy ebben valamiféle előrelépést tesz a kormány, és ezeket a módosító javaslatokat beterjeszti. Bízunk abban is, bár amit Bárándy Gergely képviselőtársam elmondott, az számomra is megdöbbentő volt, hogy alig néhány százmillió forint, hogyha jól értettem, az, ami esetében naprakész lenne a DNS-vétel és ezeknek a feldolgozása. Ez az összeg mindenképpen megérné azt, hogy a kormány ráfordítsa, hiszen - hogy mondjam - olyan célokra költenek pénzeket, amelyek ennél jóval kevésbé fontosak.

Azt is el kell mondanom, én nem fogok pontonként kitérni arra, hogy mik a jó javaslatok az előttünk fekvő törvénymódosításban, talán egyet említenék meg, hogy az EU más tagállamainak nyilvántartásából a kérelmező adatot kérhet önmagára nézve, amelyet jogosult megismerni, megtudhatja, hogy mit tartanak róla nyilván. Ez egy külön kiemelendő rész, a többit nem szeretném idézni. De a lényeg az, hogy a DNS-sel kapcsolatban, és itt zárszóként ezt el kell mondanom, itt a komoly bűncselekmények kapcsán derült ki az, hogy milyen mértékben működik rosszul a rendszer, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy egyrészt a megfelelő anyagi források nem állnak rendelkezésre - megdöbbentő módon úgy tűnik, hogy ez néhány százmillió forintot jelent -, más szempontból pedig milyen módon élnek vissza a rendszerrel. És hogyha már egy parlamenti vitáról beszélünk, azt is el kell mondanom, hogy ameddig súlyos bűnelkövetők kerülhettek ki az előzetes letartóztatásból, és annak idején itt törvénymódosítást is kezdeményezett a kormány az előzetes letartóztatás meghosszabbítása érdekében, mert komoly bűncselekmények elkövetői esetében a DNS-vizsgálatok úgy elhúzódtak, hogy kikerültek a gyanúsítottak az előzetesből - hiszen lejárt az a maximálisan három év, ameddig őket ott bent lehetett tartani, és ez a DNS-vizsgálatok elhúzódására vezethető vissza a sajtóhírek szerint -, nos, addig olyan ügyekben viszont DNS-vételre és több tucat nyomozó bevonására került sor, ami egészen egyszerűen nem volt indokolt. Itt meg kell említeni a miniszterelnök lányának az esküvőjét, ahol egy mobiltelefon-lopás miatt bizony levettek talán egy tucat DNS-t, illetőleg a legfrissebb ügyet, nem is olyan régen, amikor az országos rendőrfőkapitány lakásába betörés kapcsán, és különösebben nagy vagyoni kárt nem is okozó betörés kapcsán is DNS-mintavételre került sor, és ezután több tucat nyomozó bevonásával el is kapták az elkövetőket. Ami egyrészről persze nagyon jó, de rávilágít arra, hogy ha a DNS bevonásával ilyen hatékonyan lehet bűnüldözést folytatni - persze, Kontrát államtitkár úrral volt itt egy komoly vitánk az azonnali kérdések rovatban, hogy őszerinte mindenkinek jár ez az elbánás, mert én kérdőre vontam, hogy nem tapasztaljuk azt, hogy ha mondjuk, egy borsodi özvegyasszonyhoz betörnek, akkor DNS-mintavételre kerül sor, és több tucat nyomozó áll rá az ügyre. Ő nyilvánvalóan, bár szerintem a közvélekedéssel abszolút szembemenve, azt mondta, hogy ez nem így van, és mindenkinek ugyanaz a nyomozás és ugyanaz az eljárás jár. Nos, mindenki döntse el magában, hogy ez így van-e. De a lényeg az, hogy ha viszont egy DNS-vétellel ennyire hatékonnyá tehető a bűnüldözés, akkor teremtsük meg a körülményeit, és teremtsük meg az anyagi hátterét annak, hogy bizony akkor nagyobb körben, az egyszerű halandó állampolgárok számára is legyen elérhető, akár egy betörés esetén is DNS-mintavételre kerüljön sor, ne csak a miniszterelnök lánya vagy az országos rendőrfőkapitány esetén.

Ez viszont ehhez a javaslathoz kapcsolódik annyiban, hogy valóban, a munkakörülményeket és itt főleg az anyagi körülményeket meg kell teremteni. Én erre még néhány milliárdos összeget sem sajnálnék, hiszen ha a jelenlegi gyakorlatban néhány százmillió forint, hogy utolérje magát a BSZKI, akkor ez azt jelenti, hogy ha mondjuk, ennek a - mondok hasraütésszerűen egy számot - tízszeresét bocsátjuk a rendelkezésükre, akkor már nemcsak a legsúlyosabb ügyekben, hanem a kevésbé súlyos ügyekben is be tudják a DNS-mintavételt vetni.

Ennek az a hatalmas társadalmi előnye, hogy azokat a bűnelkövetői csoportokat bizony el lehetne kapni, akik mondjuk, Budapesten, de vidéken is a legnagyobb számban például a betöréseket követik el. Mert nehogy azt higgyük, hogy valaki arra járva elköveti ezeket a bűncselekményeket, ezek szervezett csoportok. Gyakorlatilag, hogyha ezek felszámolásra kerülnek, akkor nehezebben termelődnek újra, bár mindig újratermelődnek, de ahhoz képest, hogy most, hogyha éppen nem fő potentátokhoz, állami vezetőkhöz vagy magához az országos rendőrfőkapitányhoz törnek be, akkor tulajdonképpen nem kell attól félni, hogy elkapják őket, és attól sem kell félniük, hogy mondjuk, DNS-mintavétel alapján lebukhatnak.

Tehát a lényeg az, hogy a rendszer még számos ponton a magyar közbiztonság megteremtése érdekében fejlesztésre szorul. Mi javasolni fogjuk, bár a jövő évi költségvetést már elfogadtuk, de prioritás lesz továbbra is, hogy ezeket a forrásokat megteremtsük, kibővítsük, és az emberek számára is elérhető közbiztonságot teremtsünk, ne csak egy kiváltságos kör számára járjon a közbiztonság és a DNS-mintavétel.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 34 2015.09.29. 8:21  23-46

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Schiffer Andrással még egyet is lehetne érteni, ami a szakmai töltetét illeti a hozzászólásának. Valóban mi is úgy gondoljuk, hogy szakmailag nem jó a javaslat. Szakmailag nem jó, mert általános megoldást nem nyújt, de ebben a helyzetben mégis támogatnunk kell, lévén, hogy szükséghelyzet van, az országunkban százezres nagyságrendben törnek be javarészt bevándorlók, akik nem menekültként, hanem vagy egy jobb élet reményében, vagy rosszabb esetben terrorista célpontként keresik fel az Európai Uniót, Magyarországot, sokszor Németországot megcélozva, de ez hazánkat nem tölti el örömmel, hogy sokan csak áthaladni szeretnének rajta.

Tehát a javaslat szakmailag természetesen nem jó, általános szabályt kellett volna alkotni. Általános szabályt, amely a jövőre nézve is megoldja ezeket az illetékességi problémákat, hiszen mi van, ha holnap, vagy egy hét múlva, vagy egy hónap múlva, vagy fél év múlva Ukrajna felől jön majd a baj, oda kell majd határzárat telepíteni. Itt elmondták a vitában a kormány képviselői és az előterjesztők is, hogy a határzárhoz kötött a tényállás, hiszen a határzár megrongálása, átlépése az, amely büntetendő, és ezáltal, ha mondjuk, hirtelen valaki beáramlana Ukrajna felől, akkor ott ez nem lesz alkalmazható. De mi van, ha oda is kerítést épít a kormány? Hiszen kellene is kerítést építenie, ha nagymértékben megnövekedne máshol a betolakodók száma, és akkor egy újabb törvényt kellene ide, az Országgyűlés elé hozni, és módosítani kellene, hogy akkor a keleti határvégeinken járhassanak el az illetékes bíróságok, és mondjuk, Ukrajna felől egy behatolás esetén ne Szegednek kelljen, mondjuk, eljárnia.

Azt is láthatjuk, hogy törvényt módosítani nehezebb, mint a bíróságon a különböző bíráknak a terheltségén adott esetben, vagy bírákat kiküldeni, főleg akkor, ha az Országgyűlés vagy a kormány megfelelő fedezetet is nyújt a bíróságok részére. Ettől függetlenül ‑ és egy ilyen megoldási javaslatban lettünk volna érdekeltek ‑ látjuk azt is, ahogy elmondtam, hogy probléma van, baj van a végeken, és a kapkodás a kormány és a beterjesztők részéről egy valós problémát próbál kezelni.

Tehát ebben a helyzetben nem játszhatjuk a primadonnát, és csupán szakmai érvek alapján nem utasíthatjuk el a javaslatot, ez teljesen egyértelmű, a választópolgárok nem ezt várják el tőlünk. De felhívjuk a kormányzat és az előterjesztők figyelmét, hogy ha ez a probléma megoldódik, akkor utána egy olyan javaslatot várunk, hogy letegyenek az asztalra, amely hosszú távon rendezi a helyzetet, és felkészül arra, hogy a jövőben ‑ legyen az egy hét múlva vagy évek múlva ‑ megfelelő módon felkészült legyen az igazságszolgáltatás is ezekre a helyzetekre.

Látjuk azt is, hogy Szegeden a bírák éjjel-nappal dolgoznak, szombaton és vasárnap is. Tehát velük se szeretnénk kiszúrni, nem szeretnénk azt, mert ha ezt a törvényjavaslatot nem fogadjuk el, akkor továbbra is a Szegedi Járásbírósághoz és a Szegedi Törvényszékhez fognak tartozni ezek az ügyek, akár úgy, hogy a horvát részről, a horvát-magyar határról is átküldik majd oda az ügyeket, hiszen ők a kizárólagos illetékességűek jelen helyzetben, és ezt a helyzetet szeretnénk elkerülni.

Tehát nem lehet itt az Országgyűlésben szép szlogenek mögé bújva elvárni azt, hogy ezek a bírók, úgy, hogy most már szombaton és vasárnap is dolgoznak, akkor 24 órában is dolgozzanak hétvégén. Aki ezt teszi, azt hiszem, hogy érzéketlen nemcsak Magyarország problémáival szemben, hanem a bíróságok munkáival szemben is. Egyébként e helyről szeretném megköszönni az ott szolgálatot teljesítő bíráknak az elkötelezett munkáját, és azt, hogy szombat-vasárnap is szolgálják a hazát, és ezekben az ügyekben eljárnak.

Azt is el kell mondjam, és a kormány részére ez is a jövőre mutató javaslat, amit már megtettünk itt az Országgyűlésben ‑ és kérem a támogató szavazatunkat nyilvánvalóan az elmondottakkal együtt vegyék fontolóra, illetve a javaslatainkat fogadják meg ‑, elmondtuk, hogy élőerő nélkül maga a kerítés nem ér semmit. Ez bebizonyosodott. Azóta bebizonyosodott az is, hogy a honvédség bevetése nélkül nem kivitelezhető a határvédelem. És egyébként elmondtuk, és nem ma, nem tegnap, hanem már hónapokkal ezelőtt, hogy az önálló határőrség felállítása nélkül sem tudjuk majd megvédeni kellőképpen a határokat.

A rendőrség és a honvédség alapvetően más feladatokat lát el, és azt is elmondtam az általános vitában, hogy… (Dr. Schiffer András közbeszól.) Igen, megszavaztuk egyébként ‑ Schiffer Andrásnak reagálva -, mert nincs egyelőre önálló határőrség, tehát a honvédség bevetése egy új erő mozgósítását jelenti. De azt is elmondtam az általános vitában, hogy meg kell nézni, hogy ki az, aki miniszterelnöki főtanácsadóként nyilatkozott, és a határvédelemben oroszlánrészt vállalt. Ő Bakondi György volt, aki bizony határőr vezérőrnagyként is szolgált. Tehát nem egy rendőr vagy nem egy katona osztja a tanácsokat és a határvédelemnek az egyik megszervezője, hanem nem véletlenül a még létező, a még funkcionáló határőrségnek az egyik vezetője az, akit ebben a helyzetben is mozgósítanak.

Ez is bebizonyítja, önök is bebizonyítják, hogy ezekre az emberekre, erre a szakértelemre ‑ és itt nem a személyekre szeretném kihegyezni természetesen -, a határőr szakértelemre igenis szükség van, igenis be kell vetni a határok védelmében, fel kell újra állítani a határőrséget. Nem kell jogásznak lenni, laikusok is beláthatják, hogy amíg a rendőrség feladatai főleg belső védelmi feladatok, főleg nyomozásokra, bűnüldözési feladatokra van kihegyezve a rendőrség, egy teljesen más szintű feladat, mint akár a honvédségé, amely a külső fegyveres támadásoknak az elsődleges elhárítására szolgál. Erre vannak leginkább kiképezve a honvédek.

(10.20)

Ehhez képest a határvédelem és a határvédelemnek az az ága, amikor nem feltétlenül fegyveres erőktől, fegyveres támadástól kell megvédeni a határt, hanem adott esetben tömegesen érkező fegyvertelen emberektől, de sajnálatos módon egy támadásnak minősíthető, vagy a környező országok volt vezérkari főnökei is minősítették ezt egy bizonyosfajta támadásnak; igen, Schiffer képviselőtársam, mert a szakmai nézetek megoszlanak azzal kapcsolatosan, de nagyon sokan mondják azt, hogy egy országot megtámadni nemcsak fegyveresen lehet, hanem több százezres nagyságrendben, egyébként menekültstátussal csak részben, nagyon kis részben rendelkező, egyébként fegyverviselési tapasztalattal, sok esetben katonai tapasztalattal rendelkező emberek, akik nagyrészt abban az életkorban vannak, hadra fogható életkorban vannak, hogy ha ők megindulnak egy ország határai felé, és az az ország tehetetlen ezeknek az embereknek a behatolásával szemben, az is egy bizonyosfajta támadásnak tekinthető, főleg úgy, hogy nagyon sok emberről bebizonyosodott, hogy terrorista szervezetekkel, hogy is mondjam, a nyugati titkosszolgálatok szerint is kapcsolatba hozhatók.

Az, hogy mikor fog ez nagyobb tragédiába torkollni, mikor fognak Nyugaton vagy akár Magyarország területén terrorista akciókat végrehajtani ezek az emberek, ezeket nem tudhatjuk. Bízunk benne, hogy nem így lesz, de sajnos a bizalom ebben az esetben nem elég, Magyarország határait meg kell védeni. Erre egy önálló határőrség az, ami megfelelőképpen biztosíthatja azokat a pozíciókat, amik miatt nem kellett volna a határőrséget egyébként a rendőrségbe beolvasztani, de ettől függetlenül ez a javaslat bár pillanatnyilag megoldást nyújthat, de azt kérjük, hogy hosszú távon is oldják meg ezt a helyzetet, és egy generális szabállyal rendezzük a bíróságok illetékességét is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 42 2015.09.29. 0:39  23-46

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, csak nagyon röviden. Elmondtam a szakmai érveket. Azzal viszont nem értek egyet, hogy a határvédelmet nem nehezíti az, ha ezt a törvényt nem fogadjuk el, hiszen a Szegedi Járásbíróságra, a Szegedi Törvényszékre fognak a horvát határon felmerülő ügyek is beömleni. Tehát ez nehezíti a határvédelmet. Egyébként meg azt kell mondanom, hogy az embereket a jogász szakmai-dogmatikai hiszti itt a parlamentben kevésbé érdekli egy ilyen helyzetben. Ez fontos, meg kell oldani, de nem most és nem abban a helyzetben, amikor százezrek próbálnak a magyar határon behatolni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 239 2015.10.05. 6:45  234-242

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár eléggé megfogyatkoztunk erre a napirendi pontra, ami az országgyűlési képviselők létszámát illeti, azért attól függetlenül, hogy támogatásunkról biztosítottuk a kormányt ebben a témában -, mert valóban előremutató javaslatról van szó, és a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy az összegző módosító javaslat is csak technikai változtatásokat hozott be a törvénybe, ami egyrészről jó lehet, hogy technikai és nem olyan kardinális módosítások jöttek be, amelyeket esetleg már korábban is a kormány előterjeszthetett volna, ugye, sokszor látjuk azt, hogy bejön egy olyan csomag, amit az utolsó pillanatban valaki a háttérben megír és behoz a bizottság elé, tehát ilyen meglepetés nem volt -, viszont jó értelemben meg szerettük volna, ha meglepetéscsomag is bekerül a bizottság elé.

Arra gondolok, hogy az általános vitában elmondtam, hogy mi az, amit még elvártunk volna ettől a törvénytől, illetve ha az áldozatvédelemről, a sértettekről beszélünk, akkor ez még mindig nagyon kevés, amit itt előterjesztettek. Javarészt egy európai uniós irányelv átültetése történik meg, ami kicsit késve, de legalább beépül a magyar jogrendbe. Én nem szeretnék részleteibe belemenni, talán csak két dolgot emelnék ki a hosszú javaslatból. Az, amit államtitkár úr is mondott, hogy az áldozat és a sértett, attól függ, melyikről beszélünk, és az elkövető ne találkozhasson, vagy minimálisra csökkentsük a találkozási lehetőségüket, nagyon fontos a mai körülményeket, büntetőjogi és nyomozati körülményeket ismerve.

Sok esetben egy komoly stresszt kell elszenvednie annak, akinek újabb olyan vallomást kell tennie sértettként, ahol esetleg az elkövető is jelen van. Sokszor egyébként a fenyegetése is megtörténik ezeken az alkalmakon, akár, mondjuk, a bírót és a nyomozó hatóság tagjait is megfenyegethetik az elkövetők. Ezek nem is extrém példák a magyar közbiztonságot ismerve. De az, hogy a sértettet megpróbálják arra rávenni, hogy esetleg módosítsa a vallomását, elég gyakori sajnálatos módon.

Tehát ez önmagában egy jó cél. Nem is olyan régen bevezettük a magyar jogrendbe, hogy bizonyos bűncselekmények esetében lehessen értesítést kérni, ha az elkövető szabadul a börtönből, akár előzetesben, akár kényszergyógyítás alatt volt egy intézményben. Most ez tovább bővül, hogy ezt minden esetben lehet kérni. Ez is egy jó dolog, és ez is maximálisan támogatható. Tehát a csomag, ahogy elmondtam, jó. De kimaradt belőle, és államtitkár úrnak szeretném még egyszer elmondani, és ezt meg fogom tenni addig, amíg ez nem történik meg, az a valódi, teljes reparációra törekvés, ami jelen pillanatban az államot és a kormányt sajnos nem jellemzi.

(Földi László elfoglalja a jegyzői széket.)

Ha valaki sértetté, áldozattá válik, sok esetben nem tudja megkapni azt a számára a polgári bíróságok által megítélt kártérítést, ami gyakorlatilag az ő életét vagy visszalendíthetné valamelyest a kerékvágásba, vagy az elszenvedett sérelmeket reparálhatná. Sok esetben ezt azért nem tudja megkapni, mert az állam, mondjuk, a bűnügyi költségek tekintetében elviszi az elkövetők összes vagyonát, lefoglalt vagyonát. Már többször kértem valami módosítást, több javaslatot is benyújtottunk, a büntetőeljárási törvény módosítását vagy akár határozati javaslatot, de mindenképpen valami megoldást kell erre találni. Esetleg egy keretet jelölünk ki, és abból vagy arra kvázi lehetne benyújtani igényeket. Nem jó szó a pályázat ebben a körben, de mindenki érti a lényegét, vagy akár az igazságügyi miniszter a ranghelyen egy döntésével cserét engedélyezhet, ami azt jelenti, hogy a bűnügyi költségek elé kerül a megítélt polgári igény. Hangsúlyozom, hogy erre a mai jogrend szerint még az igazságügyi miniszternek sincs jogköre, még ha a legjobb szándéka fennáll is, hogy adott esetben azt mondja, hogy az állam viseli a bűnügyi költségeket, viszont a lefoglalt vagyon menjen a sértetteknek, áldozatoknak vagy akár a túlélő gyermekeknek, túlélő házastársnak. Tehát ezt valamilyen módon reparálni kell.

Azt sajnálom egyébként, hogy államtitkár úr nem marad a posztján, mert azért ezekről lehetett szakmai vitát folytatni. A ’90-es években, illetve a XX. század pártjainál egy elfogadott retorika volt a háttérben, hogy a szakértelem bolsevik trükk. Nem szeretnénk, ha a Fidesz, a Fidesz-kormányzat, élén Orbán Viktorral ezt a mentalitást folytatná. Tehát államtitkár urat arra kérem, hogy próbáljunk ebben egy szakmai megoldást találni, amíg még ebben a pozícióban van, és egyébiránt örülünk neki, hogy ameddig itt volt a parlamentben, addig ezeket a szakmai vitákat le lehetett folytatni. Annak nem örülök, hogy ebben a témában nem tudtunk előrelépni, tehát az igazságügyi miniszter úr fülét is fogom rágni, de még próbáljuk meg, akár az új büntetőeljárási törvény módosítása kapcsán ezt beemelni és valamilyen módon reparálni. Mert azt kell mondjam, hogy ameddig csak eljárási garanciákat adunk, addig tulajdonképpen lehet, hogy egy jó irányba tettünk lépéseket, lehet, hogy az emberek életét, a sértettek életét könnyebbé tettük, de valódi repa­rációra nekik nem nyílik lehetőségük.

És arra is szeretnék emlékeztetni itt utolsó gondolatként, hogy amíg bizonyos esetekben egy kormányhatározattal osztottak ki pénzeket, ez egyébként pont a cigánygyilkosságok ügyében volt, és nem azt mondom, hogy ne adjunk, ha valaki rászorul, de ne a kormány döntse el egyedi határozatokkal, hogy melyik sértettnek jár valamiféle kártérítés a be nem hajtható kártérítések közül, vagy a kormány mikor segít és mikor nem.

Ez a kettős mérce kialakulásához vezet, ez senkinek jó, ezért szeretném, ha ezt az állapotot, amíg tudjuk, főleg a büntetőeljárás kodifikációja során, ha erre lehetőség van, megszüntetni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 251 2015.10.05. 3:49  246-253

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden szeretném indokolni a Jobbik álláspontját, hogy miért nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot. Noha technikainak tűnik a javaslat, de valóban mi is megtettük azokat az egyeztetéseket, amelyek a személyi, tárgyi, financiális feltételekre vonatkoznak, és olyan emberektől jöttek, akik ebben a világban jobban benne vannak, és rálátással bírnak. Hiszen tudjuk, hogy egy-egy javaslat, ami könnyen indokolható itt az Országgyűlés előtt, az teljesen más hatással van egy adott szakmára, és itt is azt látjuk, hogy egy ártatlan dolognak tűnik, hogy ki kezeli ezt az anyagot, hogy az most felügyeletként vagy szaklevéltárként, én ebbe már nem is mennék bele. Viszont azt láthatjuk, hogy a Veritas Intézet esetében tulajdonképpen azért adnak egy pluszfeladatot, hogy majd a jövőben - és véleményem szerint itt Szabó Szabolcs képviselőtársam jó irányba puhatolózik -, én biztos vagyok benne, hogy pluszforrást is fognak kapni. Ha nem, akkor természetesen megkövetem a kormányt, de ha egy pluszforrást nem fognak a jövőben kapni, ha a Veritas nem kap pluszforrást, akkor az egésznek kevés értelme lenne, hiszen a pluszforrásokból lehet azokat az embereket, akik ebben az egész rendszerben dolgoznak, nemcsak a Veritasnál, hanem a Fidesz közelinek mondható vagy a jelenlegi garnitúrát fenntartó rendszerben dolgoznak, ezt valamiből finanszírozni kell. És ezek az emberek sajnos sok esetben nemcsak arról van szó, hogy jogászok, közgazdászok, akik nem történészek, tehát nem lehet róluk azt mondani, hogy egy ilyen levéltári munkában valóban valódi többletet tudnak hozzátenni, de az is felmerült - és ezt az általános vitában elmondtam, most a részleteibe nem mennék bele -, hogy bizony-bizony a tanácsadó testületben is van olyan ember, aki III/II-es váddal került gyanúba, illetve olyan tanulmányokat is megrendeltek, illetőleg olyan emberekkel is együttműködtek, akik meg III/III-as gyanúba kerültek. És az, hogy ez csak gyanú, és nem mondható ki határozottabban, pont a kilencvenes években megalkotott törvényeknek köszönhető, amely szerint, ha minden dokumentum nem áll rendelkezésre, csak mondjuk, egy 6-os karton, teszem azt, akkor már nem lehet valakire azt mondani, holott teljességében bizonyított, hogy ő valamelyik ügyosztályon ügynök volt.

Ezeket a törvényeket önök nem változtatták meg, az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalával még mindig adósok maradtak, és tulajdonképpen az, amit itt az elmúlt időszakban, 2010 óta a Fidesz-kormányoktól láttunk, az tulajdonképpen egy pótcselekvés a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együtt és a különböző intézményekkel együtt, ahol jól fizető pozícióba persze oda lehet rakni az ismerősöket, vagy meg lehet tartani a régi garnitúra embereit, de előrelépés nem történik, nem kapunk a kérdésekre valódi válaszokat.

Lehet, hogy struktúrákat önök vizsgálnak, de mi neveket szeretnénk hallani, és ameddig ez nem történik meg, addig ilyen előterjesztéseket nem tudunk támogatni, és úgy értékeljük, hogy az elmúlt időszakot, mármint a ’90 utáni időszakot önök tulajdonképpen csak tovább szeretnék maszatolni, és azt várják, hogy adott esetben egyrészt mindenki meghaljon, aki érintett lehet ebben, vagy ami még nagyobb baj, hogy ameddig él, addig meg jól fizető állami vagy államhoz köthető pozíciókban, de mindenképpen közpénzzel együtt járó pozíciókban lehessen. Erre a Jobbik természetesen nem tudja a támogató szavazatát megadni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 34 2015.10.06. 15:13  23-65

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy nagyon fontos javaslat van előttünk, és meghallgatva Lázár miniszter úr felszólalását, nagyon sok igazságot is felfedezhetünk benne. Az egy kicsit bánt, hogy nem várta meg a vitát és az ellenzéki hozzászólásokat, és ennélfogva csak bízni tudok benne, hogy a javaslatok eljutnak hozzá, ugyanis a szavak szépek és javarészt egyet is lehet velük érteni, a gyakorlatban ez hogy valósul meg, ez a kérdés.

Az előttünk fekvő javaslatban van egy-két pont, amely valóban a gyakorlatban is garanciákat fog jelenteni, hogy egy eljárás adott esetben ne húzódjon el. Ilyen a két hónap határidő, ami után ha nem intézi el a hatóság az ügyet, akkor megadottnak tekinthető az engedély. Persze később ezt lehet még ellenőrizni, a betartását a szabályoknak. Ez egy jó passzus. Ez egy olyan garancia, ami szerepel a törvényben, és ennélfogva mindenki hivatkozhat arra, hogy a két hónap leteltével ez a jog őt megilleti.

Az ügyintézési határidők csökkentése viszont jól hangzó, de a gyakorlatot ismerve egy kicsit szkeptikusan állunk hozzá. Azt is ki fogom fejteni, hogy miért. Ugyanis ki ne szeretne ügyintézési határidőket csökkenteni? Amikor az ember ezt hallja, akkor azt gondolja, hogy az ember ügyeit egyszerűen el fogják intézni gyorsabban, az természetesen mindenkinek az érdeke. Ugyanúgy, ahogy az elektronikus ügyintézés, már nagyon sokszor beszéltünk erről is, nem kellő mértékben terjedt el, bár voltak erre is erőfeszítések, és a hatályon kívül helyezési gyakorlat, amely a másodfokú hatóságokat illeti. Egyébként ez a bíróságokra is sok esetben igaz, és akár a Kúria beszámolójából is láthattuk, hogy ott se tartották ezt egy jó gyakorlatnak. Való igaz, hogy vagy hozzanak egy döntést másodfokon, tehát hogy vagy hagyják jóvá az elsőfokú döntést, vagy változtassák meg, de az, hogy egy új eljárás elindul, elképesztő módon elhúzza az ügyeket. Önmagában ebbe is nehéz belekötni.

Viszont nekem még mindig félelmem van azzal kapcsolatosan, és ezt most így az általános felvezetőben mondanám el, hogy a gyakorlatban ez hogy fog kinézni. Jelen pillanatban azt látjuk, és itt a határidőket azért próbáltuk csökkenteni korábban is, itt az Országgyűlésre gondolok, viszont a hatóságok vagy nem bírják ezt az ügyterhet és trükkökkel élnek, vagy egészen egyszerűen olyan… És ez lehet persze indokolt is, mert esetleg nincs elég ügyintézőjük, vagy más okokból, esetleg kényelmi szempontokból egyéb módozatokat kitalálnak.

Itt az általános indokolásban szerepel az eljárás felfüggesztése lehetőségének a csökkentése is, és utána szerepel benne, hogy a hatóságoknak fel kell vállalniuk a döntést. Igen ám, csak gyakorta megesik, hogy ez a döntés azért lesz elutasító, és mondjuk, nem hiánypótlást kibocsátó, mert látják, hogy a határidőbe nem fognak beleférni, és ezután inkább egy mondvacsinált indokkal elutasítják, és utána, amikor beadja az ügyfél újra, akkor már az egy új eljárásnak fog minősülni.

Nagyon sokszor pont a földhivatalok esetében történtek meg hasonlóak. Egyébként gyakorló ügyvéd kollégák véleményét is kikérdeztem, hogy ők mit tapasztalnak, hiszen tudjuk, hogy hozhatunk itt az Országgyűlésben bármilyen jogszabályt, amit az ügyintéző, aki a hierarchia alján ül, és sokszor egyébként alulfizetett is… Tehát hogyha valamiféle fizetésnövelés fog megvalósulni, amit Lázár János itt beígért, az nagyon jó lesz, mert pont azok az emberek, akik az ügyfelekkel kapcsolatba kerülnek, a legtöbbször nagyon kevés pénzt visznek haza, és bizony inkább elutasítások jönnek, ha már példát hoztam, a földhivatali eljárásokban, akár egy betű elírása kapcsán is visszadobják az egész anyagot, és nem hiánypótlást adnak ki.

(11.40)

Ez mondjuk, egy adásvétel esetén, ahol valaki már kifizette a teljes vételárat, és az egész szerződést visszadobják, nem csak egy hiánypótolásra kötelezik, ez nagyon komoly jogsérelemmel is járt.

És tudják, van még egy olyan - és megint csak az életből vett tapasztalatokat mondom, tehát lehet itt szép dolgokról beszélni -, hogy a hatályos jogszabályok sem mindig jutnak el az ügyintézőhöz, mert nem rendelkezik ezzel, bármennyire is azt mondjuk, hogy elérheti, persze az interneten is vannak ingyenes jogszabályok, de ez akár a NAV-állásfoglalásokra is igaz, hiába ad ki a NAV egy állásfoglalást, hogy mondjuk, egy földhivatali eljárásban, ingatlanügyi eljárásban mit várnak el, ha az ügyintézőt a főnöke nem tájékoztatja, vagy nem utasítja, hogy milyen módon kell eljárni, akkor még a hatályos jogszabályok kapcsán sem, gondolják ők, kell hogy figyelembe vegyék. Ennyire túlzottan, azt kell mondjam, hogy sokszor kiveszik az ember a gépezetből, és a bürokráciának nemcsak a jogszabályi, hanem a gyakorlási környezete is szörnyű. Tehát az emberek egyszerűen sokszor nem mernek dönteni, akik ott dolgoznak, vagy nincs döntési jogosultságuk, vagy hogyha van, akkor félnek attól, hogy akár a jogszabályokat is betartsák, hogyha a főnökük erre nem adott utasítást, hogy mondjuk, térjenek el egy hibás gyakorlattól.

Pont emiatt ezt én csak egy kezdő lépésnek tartom abba az irányba, hogy valóban megvalósuljon a bürokráciacsökkentés, arról nem is beszélve - és ez megint egy létező példa, hogy itt a tisztelt Országgyűlés elé tárjam -, hogy egy nemzetiségi önkormányzattól kaptam egy olyan beszámolót, hogy el kellett számolniuk 200 ezer forint összeggel, és ráadásul pont az Emberi Erőforrások Minisztériumától kapták pályázat útján, de a 27 százalékos áfa miatt 199 999 forintra jött ki a számla, amit benyújtottak, és hosszú hónapokon keresztül ezt az 1 forint kerekítést nem sikerült megoldani. Tudják, mi lett a vége? Az, hogy több tíz munkaóra után azt az egy forintot 240 forintért kellett átutalni, arról 1600 forintért kellett kérni egy igazolást, hogy ez megtörtént, egy tucat ajánlott, tértivevényes levéllel történt a levelezés a minisztériummal, és utána egyébként kétszer két ember még kijött ellenőrizni sokszor azokat a számlákat, amelyek gépi számlák voltak, és csak kinyomtatták, de eredetiben látni akarták a kinyomtatott gépi számlát, amiből akár ötvenet is ki lehet egymás után nyomtatni, hiszen ez egy gépi rendszer. Ezek a bajok, pedig a jogszabály lehetőséget teremtett volna rá, hogy ne így kezeljék az ügyeket. Egy mentalitást kell tehát megváltoztatni, ami, tudom, hogy egyébként a legnehezebb, de bizonyos pontokban azért talán előre fogunk lépni.

Én kiemelnék - mert az idő vészesen fogy - egy-két pontot, ahol úgy érzem, hogy pozitív vagy esetleg kérdéses irányba megy a szabályozás. Először is, ha nagy számokról beszélünk, hogy mennyi egyszerűsítést tartalmaz ez a törvény, akkor azért példának megemlíteném, hogy az atomenergia alkalmazása körében eljáró független műszaki szakértő esetében, hogy neki nem kell erkölcsi bizonyítványt lekérnie, hanem ezt automatikusan megteszik helyette a két szerv adatcseréje kapcsán, az persze jó, de nyilvánvalóan azért ezek az intézkedések az embereknek a tömegét nem fogják érinteni. Persze, nem ezek ellen a szakértők ellen szeretnék beszélni, csak amikor nagy számokról beszélünk, hogy hány esetben egyszerűsítik önök ezeket az eljárásokat, az ilyen esetek is benne vannak, amelyek túl sok embert nem érintenek.

Aztán a fogyasztóvédelmi rendelkezéseknél találunk egy-két olyat, amit kritikával szeretnék illetni. Jelenleg az a szabály, amit 2013 végén fogadtunk el, a Jobbik is támogatta, a fogyasztóvédelmi referensekre vonatkozóan, hogy azok a vállalkozások, amelyek nem minősülnek kis- és középvállalkozásnak, tehát 250 fő feletti vállalkozásoknál ez kötelező jelenleg, azt mondják, hogy indokolatlan ennek a fenntartása, csupán lehetőség lesz a nagy vállalkozásoknál a fogyasztóvédelmi referens a jövőben. Ezt nem tartjuk jónak, mert egy 250 főnél többet foglalkoztató társaság igenis kötelező jelleggel foglalkozzon a fogyasztókkal. Az nem elég, hogy 95 százalékban vagy 98 százalékban megteszik ezek a cégek, és mondjuk, mindenféle ügyfélszolgálatot üzemeltetnek, lesznek, amelyek ezt adott esetben nem fogják megtenni.

Aztán persze üdvözlendő, hogy például az állatmenhelyek esetében vagy különböző szakterületeken, ami mondjuk, az elektromos töltőállomásokat illeti, egyszerűbbé, engedélyezésmentessé válik az eljárás, ezekre tényleg csak szemelvény jelleggel térnék ki, ugyanúgy, ahogy akár a kegyeleti jogkörében, hogy a hazavitt hamvak esetében a végrendeleti juttatásban részesülő személyek is le tudják róni a kegyeletüket, ezek mind-mind fontos lépések, de azt kell mondjam, hogy ezek csak egy részét képezik a csomagnak.

Egy nagyon fontos pont a méltatlansági eljárások körében, önkormányzati képviselőknél gyakorlat volt, és ezen próbál változtatni a törvény - ez üdvözlendő -, hogy az állami hatóságtól az önkormányzathoz az adatok nem mindig jutottak el megfelelő módon, illetve az adott képviselő volt arra… Itt a köztartozások tekintetében létrejövő méltatlanság esetét emelem ki persze, tehát sok esetben el lehetett játszani a csiki-csukit, hogy valakinek volt köztartozása, de ezt nem jelentette le, a nyilvántartásból adott esetben az önkormányzat ezt nehezebben tudta lekérdezni, sokszor a helyi jegyzők is cinkosok voltak ebben, amikor mondjuk, egy többségi vagy a többségi frakcióhoz tartozó politikusnak a méltatlansága vagy a köztartozása volt a kérdés. Bízunk benne, hogy ez a helyzet valamennyit változni fog a jövőben.

A sommás eljárásokat is üdvözlendőnek tartjuk, tehát ez is lehet egy jó út a 8 napon belüli döntéshozatalra vagy a feltételek hiányában az általános szabályokra való áttérésre, viszont találunk - és ezt ki kell emelnem - olyan eljárásokat, amelyeket bizony nem kellett volna gyorsítani, és ez a kiemelt beruházások köre. Többször kritizáltuk - ezt a szocialisták hozták be annak idején - a kiemelt jelentőségű beruházásokat.

Most ez is beleesett ebbe a körbe, ahol a hatóság vezetője nem tudja 15 nappal meghosszabbítani a határidőt, illetőleg a szakhatóság vezetője plusz 8 nappal, és itt a határidő lerövidülése nem pozitív, hanem bizony nagyon negatív, hiszen már eddig is kritizáltuk azt, hogy ezeknél a kiemelt jelentőségű beruházásoknál nincs megfelelő mód arra, hogy kellően körültekintően járjanak el a hatóságok, és most még arra sem lesz lehetőségük, hogy meghosszabbítsák ezt a határidőt.

És gondolom, ez nyilván csak egy feltételezés, hogy a kiemelt beruházásoknál nem az elutasítással fognak élni - bár így lenne -, hogyha nincsenek meg a megfelelő feltételek, bár azért elég szűkre szabták az elutasítási lehetőségeket, hogy akkor elutasítják, de hogyha felülről jön a nyomás, érezhető a kormányzati nyomás, akkor hatóság legyen a talpán, amely mondjuk, ezt el meri utasítani, vagy hatósági vezető legyen, aki fel meri vállalni.

Hegedűs Lorántné képviselőtársam nem tud itt lenni a vitán, viszont megkért, hogy feltétlenül emeljem ki az országos szerkezeti tervvel kapcsolatos módosítást, illetve azt, hogy az országos jelentőségű műszaki infrastruktúra-hálózatokat, amelyeket eddig mindenképpen ki kellett jelölnie a tervnek, tehát egy hosszú távú tervezést igényelt, a jövőben gyakorlatilag egy felmentéssel a terv figyelembevételével is ki lehet jelölni, ami a szakma szerint azt fogja eredményezni, hogy gyorsan és nem kellőképpen megfontoltan születhetnek meg olyan döntések, amelyek országos infrastruktúrákra vonatkoznak. Nem tudjuk, hogy itt mire gondolhatott a kormányzat, illetve a Miniszterelnökség, amikor ezt benyújtotta, de nyilvánvalóan sajnálatos módon nem is várom, hogy ebben a körben erre választ kapjunk, pedig jó lenne tudni, és ahogy elmondtam, mindig az ilyen apró részletekben van elásva egy-két olyan kormányzati intézkedés, aminek később az állampolgárok vagy az annak a beruházásnak a környékén élők ihatják meg levét.

Aztán egy másik felvetés, amit nem értettem, megmondom őszintén, bár egyszerűsítésnek hat, de itt megint a fogyasztói jogoknak a csorbítását látom benne, hogy tartalmazza a javaslat azt, hogy jelzáloghitelre és ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing igénylése esetén az eddigi gyakorlattól eltérően, ami azt jelentette, hogy 7 napig egy kvázi szerződéskötési moratórium lépett életbe, tehát meg kellett kapnia a szerződést a fogyasztónak, ezt úgy módosítják, hogy ettől a fogyasztó egyoldalú nyilatkozattal bármikor elállhat, megkötheti ezt a szerződést.

(11.50)

Ez persze jól hangzik, hogy adjuk meg a fogyasztónak a jogot, hogy ezt megtegye, de nem ez lesz a gyakorlat. Jól tudjuk, hogy ha mondjuk, egy pénzügyi intézménynek megvan a lehetősége, hogy mondjuk, a fogyasztót lemondassa egy bizonyos jogról, akkor elé fogja tolni azt a nyilatkozatot, és lemondatja. Tehát nem jók az ilyen közbeiktatott, gyorsításnak tűnő rendelkezések, ha ezek egyébként jogokat vonnak el a gyakorlatban. Mert persze lehet azt mondani, hogy mindenki eldöntheti, hogy aláírja a szerződést, de pont ezért találták ki a fogyasztóvédelmi rendelkezéseket, hogy megvédjék azokat az állampolgárokat is, akik nem rendelkeznek ilyen ismeretekkel.

Úgyhogy várjuk a vitában a további felszólalásokat, és el fogjuk dönteni ezután a véleményünket, illetve hogy a kormány hogy áll hozzá az elhangzottakhoz.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 64 2015.10.20. 15:05  55-68

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önmagában az, hogy a 2012-ben elfogadott szabálysértési törvény korrekciójára kerül sor, nem ördögtől való. Valóban van jó néhány pont - ki is fogok térni ezekre -, amelyek előremutatóak, jó irányba tett lépések. Persze vannak olyanok is, amelyek megkérdőjelezhetőek; természetesen ezeket is ki fogom fejteni. Úgy érzem, hogy alapvetően a pozitív irányba tett lépések dominálnak, az államtitkár úrnak ezt is el kell mondanom, de felvezetőként, mielőtt még a konkrét szabályokra rátérnék, azt a régi problémát ide kell hoznom, hogy nem elég jó törvényeket alkotni, a végrehajtás legalább annyira fontos, vagy sok esetben sokkal fontosabb. A szabálysértési törvények, a szabálysértési tényállások, való igaz, az emberek életét leginkább meghatározó területekre szoktak kiterjedni, és a nagy számban előforduló, sok esetben az embereket leginkább bosszantó tényállások idetartoznak. Firtl képviselőtársammal ebben egyet is tudunk érteni, de sok esetben sajnálatos módon a bűnüldözés ezen a területen nem kellően hatékony, és nagy energiákat kellene arra fordítani, hogy valóban az elkövetők felelősségre vonhatók és megtalálhatók legyenek. Sok esetben egyébként a bűncselekmények esetében is ez egy probléma. Az Országgyűlésben többször elmondtuk, hogy akár egy lopási összeghatár besorolásánál is a hatóságok arra törekednek, hogy a szabálysértési összeghatárhoz közelítsék az ellopott dolog értékét, még akkor is, ha teljesen egyértelmű, hogy az a bűncselekményi kategóriába tartozik, tehát hogy 50 ezer forint fölötti ez az érték.

(13.10)

Több példát elmondtam én is, hogy olyan esetekben is, amikor valaki vett egy biciklit, mobiltelefont, lehetne sorolni, olyan tárgyi eszközt, amely jóval az összeghatár fölött volt, és számlával tudta igazolni, hogy nemrégen vette, abban az esetben is a rendőrség a legtöbb esetben - és jómagam is több ilyen határozatot láttam - 49 ezer forint környékére taksálta ezen dolgok értékét, lévén, hogy akkor szabálysértési eljárásban a rendőrségre nézve sincsenek olyan szigorú szabályok, illetőleg nem a bűncselekmények statisztikáját fogják ezek az esetek rontani. Ez is egy rossz gyakorlat, mert eleve az állampolgárokban egy kételyt indít meg, hogy a hatóságok az ő problémájukat nem veszik kellően komolyan. Hiszen az, hogy mondjuk, egy összeget nem megfelelően állapítanak meg vagy őt ért kárt nem megfelelően állapítanak meg, ez is bizony abba a körbe tartozik, hogy az őt ért sérelmeket a hatóság nem kezeli a helyén. Egyébként nem elmélyedve természetesen itt a végrehajtás kérdésében, de ha a rendőrség ezen a hatékonyságon tudna változtatni, a statisztikai szemléletet a háttérbe tudnánk szorítani, és sok esetben a papírmunka helyett a valódi bűnüldözésre tudnának a rendőrök koncentrálni, akkor talán ezen a területen is előre tudnánk lépni, tehát sok esetben a végrehajtás a legfontosabb.

Rátérve az előttünk lévő javaslatra, sorban fogok haladni, és el fogom mondani a pozitív, a negatív, illetve a kérdéseket felvető javaslatainkat is.

Rögtön a 2. §-ban találhatunk egy életszagú és pozitív rendelkezést, ez a járművezetéstől eltiltás tartamára vonatkozik. A javaslat azt fogalmazza meg, hogy ha valaki leadja vagy elvették a jogosítványát, akkor ez az időtartam is számítson bele, tehát végül is, ha a vezetői engedélyét bevonják, amikortól vagy azon időponttól fogva, hogy ő ezt nem tudja használni, teljesen logikus, hogy az időtartamba ez beleszámítson. Ezt, azt hiszem, nem is kell tovább ragozni.

A 3. §-ban egyrészről a fiatalkorúak esetében jó, hogy 1-6 hónapos próbaidőre felfüggeszthetőséget helyez kilátásba a javaslat a szabálysértési elzárás esetében, de azt is figyelembe kell venni, hogy a kizáró rendelkezések, tehát hogy mikor nem függeszthető fel ez az elzárás, az véleményem szerint túl enyhe lett. Ugyanis, ha első alkalommal követ el egy fiatalkorú olyan szabálysértést, ami alapján elzárásra lehet ítélni és elzárásra is ítélnék, egyetértek, kapjon egy lehetőséget, hogy elgondolkozzon. A fiatalkorúak könnyen befolyásolhatóak, könnyen kerülhetnek rossz társaságba. Sok esetben, ha a törvénnyel első körben összeütközésbe kerülnek és a hatóságok elé kell járulniuk, az bizonyos esetekben a jövőben visszatartó erővel bírhat. Bizonyos esetekben. De más esetekben, aki viszont már egy bűnöző életmódra állt rá, abban az esetben nem indokolt a felfüggesztést alkalmazni. Itt a három hónapot - ami kvázi a bűnismétlés határidejét határozza meg, aminek el kell telnie két elkövetett szabálysértés között - túl szűk időtartamnak tartom, hiszen államtitkár úr el tudja képzelni, hogy ha mondjuk, egy fiatal három és fél havonta követ el szabálysértéseket, tehát három hónapon túl követi el, akkor már nem esik ebbe a kategóriába, és úgy gondolom, hogy azért ez egy elég rövid időtartam ahhoz, hogy egy folyamatos felfüggesztett büntetéssel ezt meg lehessen úszni.

Sajnálatos módon azt is lehet látni, és ezért támogatta a Jobbik bizonyos esetekben 12 évre is a leszállítását a büntethetőségnek, nem ezekben az ügyekben természetesen, de látjuk, hogy vannak olyan elkövetői körök vagy akár olyan családok, amelyek esetében már a 14 év alatti, akár gyermekkorúak is elkövethetnek bűncselekményeket, és ez a 18 év alatti, mondjuk, 14-18 év közötti elkövetőkre fokozottan igaz.

Az 5. §-nál államtitkár urat meg szeretném kérdezni - itt értjük, hogy a nyilvános rendezvény fogalma bekerül a szabálysértési törvénybe, némileg egy kicsit más szóhasználattal, mint ami a Btk.-ban van. Azt szeretném megkérdezni, hogy van-e ebben tudatosság, hogy az egyik esetben a „nyitva áll” kategória van, a másikban a „látogatható” kategória. Most az egész mondatot nem idézném, de államtitkár úr meg fogja érteni kérdést, hogy ez csak egy nüánsznyi különbség, vagy volt-e ebben valami tudatosság, amikor önök ezt a javaslatot idehozták az Országgyűlés elé.

Aztán a 27. § egy apró, de nagyon fontos módosítás, ami arra vonatkozik, hogy tolmács nemcsak azoknak járna, akik a magyar nyelvet nem ismerik, hanem beszédfogyatékos, siketvak, hallássérült magyar állampolgároknak is, illetve akik nem feltétlenül az idegennyelvűség vagy a magyar nyelv nem ismerete miatt szorulnak erre rá, és ezt a költségvetés, az állam viseli, ez egy fontos kiegészítés véleményem szerint, és indokolt volt, hogy itt is elhangozzék.

Aztán a 28. §-ban némi kritikát szeretnék megfogalmazni, illetve pontosító javaslattal is fogunk élni. Itt a határidők megállapítására kerül sor kijavítás, kiegészítés esetében. Itt a hatóság esetében a döntésének a kiegészítésére, kijavítására 30 nap lesz meghatározva és kérelemre 3 hónap. Úgy gondolom, hogy a kérelemre történő kijavítás, kiegészítés, tehát amikor valaki kéri a hatóságot, hogy a hatóság lássa be, hogy adott esetben hibázott, ő ezt belátja, de nem tudja módosítani ezt a döntést, hiszen a 30 nap vagy a 3 hónap eltelt, ez nem indokolt véleményem szerint, és azt szeretnénk, ha ez hosszabb időben lenne meghatározva, akár mondjuk, az elévülésig. Hiszen ez azt jelenthetné, hogy plusz bürokratikus köröktől meg lehet kímélni abban az esetben a hatóságot és az állampolgárokat, ha az adott hatóság belátja, hogy hibáztunk, kiegészítenénk, kijavítanánk ezt a határozatot, de eltelt a 3 hónap, ezt nem tehetik meg, akkor újabb szerveket fogunk eljárásra kényszeríteni, vagy tulajdonképpen a probléma megoldható lenne az adott hatóságnál, de a jogszabály kizárja ezt. Ezen indokolt lenne változtatni.

Aztán következik az a rendelkezés, hogy a perújításra akkor is lehetőség lesz, ha a szabadságvesztésre történő átváltoztatás során jogsértés történik; ez is egy jónak mondható rendelkezés. Illetve a bíróság a perújítás keretében tárgyalást is tarthat, ha az elkövető kéri; ezzel sem lehet vitatkozni, a bíróságnak megadja azt a lehetőséget, hogy eldöntse, hogy kívánnak-e részletesebben belemenni és ezt a tárgyalást megtartani. Ha a szabálysértési eljárást azért szüntetik meg, mert a cselekmény bűncselekmény, és elkezdte letölteni, leülni a büntetését az elkövető, akkor logikus, és ez a 36. §-ban van, hogy ha ez beszámítható a büntetésbe, akkor kártérítés nem jár neki. Ez is, azt hiszem, egy evidenciát mond ki. És a 37. §-t is üdvözölni tudom, ami azt mondja ki, hogy a hatóság visszafizeti a már megfizetett bírságot, ha a hatályon kívül helyezés megtörténik.

A 39. §-ban viszont én érzek egy bizonytalanságot, egy kicsit az indokolásban nem kellőképpen megjelenő bizonytalanságot, ez a „kit illet meg a bírság?” problémakör. Önök azt mondják, és teljesen egyértelművé teszik a szabálysértési törvényben, hogy a pénzbírság, helyszíni bírság, rendbírság az államháztartás központi alrendszerét illeti, tehát befolyik a nagy közösbe, és az indokolásból annyit tudhatunk meg, hogy a költségvetési törvény nem nevesíti, hogy ez az önkormányzatoknak járna, az önkormányzati törvény nem teljesen egyértelmű ebben a tekintetben, bár tartalmazza az átengedett bírságra vonatkozó kitételt. Én ebből azt a következtetést vonom le, hogy bizonyos esetekben az önkormányzatok megkaphattak ezekből a bírságbevételekből. Államtitkár úrtól azt szeretném kérdezni, hogy történt-e egyeztetés az önkormányzatokkal, tehát várható-e, hogy az önkormányzatoknál bevételkiesés fog megvalósulni, ha elfogadjuk ezeket a szabályokat, vagy ön ilyenről nem tud, és így tulajdonképpen, bár mondanám azt, hogy csak egy egyértelműsítő rendelkezésről van szó, de az indokolásból, az önök általi indokolásból az derül ki számomra, hogy azért nem biztos, hogy ez az önkormányzatok számára is egyértelmű lesz.

(13.20)

De fontos lenne tisztázni, hogy lesznek-e csalódott önkormányzatok, amelyek adott esetben eljárva majd számítanának ezekre az összegekre, de nem kapják meg azokat.

A közérdekű üzem működésének megzavarásánál is egy szabálysértési tényállás bevezetése következik be. Ez önmagában zavarokozáshoz köthető lesz. Önmagában ez nem feltétlenül rossz, a szándékos gondatlan bűnösség is tényállásszerűként kerül bevezetésre, de aki a megfelelő gondosságot tanúsítja, az nem lehet majd az elkövetője a szabálysértésnek. A puding próbája az evés. A közérdekű üzemek talán megérnek annyit, hogy ebben a körben is próbáljuk megvédeni őket.

Egyes fegyverek gyártására, forgalmazására, javítására vonatkozó szabályok megszegése is szank­cio­nálandó lesz. Ez a gyakorlatban szép elvnek tűnik. Meg fogjuk látni, hogy a megvalósulása során ez mennyire kerül majd valójában a hatóságok látókörébe, de itt is adjuk meg a lehetőséget, hogy a gyakorlatot megtekinthessük.

A 48. §-nál, ami az új pszichoaktív anyagok beemelését illeti - itt a 10 gramm alatti érték szabálysértés lesz -, ezzel önmagában maximálisan egyet lehet érteni. Annyit azért itt is elmondanék, állam­titkár úr, hogy sok esetben - és ezt az Apáti képviselőtársammal való egyeztetés is alátámasztotta - a bűnüldözéssel van a probléma. Főleg vidéken, de nagyvárásokra is igaz, hogy mindenki tökéletesen tudja, hogy kik azok, akik mondjuk, kábítószerrel vagy egyéb pszichoaktív anyagokkal kereskednek, de mégsem tud a rendőrség kellő hatékonysággal fellépni. Itt a legnaivabb hozzáállásunk is az, hogy nem végzi kellően a rendőrség a dolgát. Sok esetben felmerül az, hogy valamilyen szempontból érintettek; vagy akár, mert mondjuk, besúgóként alkalmaznak bizonyos személyeket, és úgy gondolják, hogy el lehet nézni egy kis törvénysértést ezen személyek részéről, hiszen információt szolgáltatnak a rendőrségnek.

Én itt nagyon óvatosan húznám meg a határt, hiszen sok esetben több kárt okoznak ezek az emberek, mint amennyit, mondjuk, besúgással vagy egyéb tevékenységükkel pozitívan fel tudnak mutatni a rendőrség felé. Az meg már fel se merüljön bennünk, hogy bizonyos esetben a rendőrök nem mernek eljárni kellően hatékonyan ezekben az ügyekben.

Úgyhogy államtitkár urat kérem, hogy a végrehajtásra is kellő figyelmet fordítsunk, mert jó, hogy szabálysértés lesz, jó, hogy a bűncselekményi kategória is megvan, de ha nem hajtjuk végre kellőképpen, akkor ezzel nem csináltunk semmit. Elnök úr, köszönöm, szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 78 2015.10.20. 9:55  69-80

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Előttünk fekszik egy újabb törvénymódosítási csomag, amiből szintén sok elem támogatható. Amit Firtl képviselőtársam mondott az utolsó szavaival, hogy az Interpol-adatbázishoz való hozzáférés egy fontos dolog Magyarország védelme érdekében, ezzel jómagam is egyetértek, tehát ez egy támogatható pont. Ez a hozzáférés főleg a mai világban, amikor sajnos a határok is átjárhatóbbá váltak, mint kellene, és a schengeni határok is átjárhatóbbá váltak, mint kellene, valóban legitimitással bír a hozzáférés. Ezzel nincs is gond.

Én azért kiemelnék a javaslatból néhány olyan pontot - ahogy megtettem az előző törvénymódosításnál is -, amelyek esetében azért néhány kérdőjel fölmerült, legyen az a kérdőjel akár egy leendő kormányrendeletnek a meghozatala, illetve az abba majd belefoglalt rendelkezések, amiket most nem látunk, vagy szintén a gyakorlati kivitelezésnek néhány problematikus pontja.

Kezdeném is sorrendben a tűz elleni védekezésről szóló rendelkezések módosításával. Ez szintén egy olyan passzus - és itt gondolok a már meglévő épületek esetében bizonyos esetekben a kötelező tűzvédelmi szabályzat elkészítésére kereskedelmi szálláshelyeknél, illetve bizonyos foglalkoztatási létszám fölött, ha jól emlékszem, öt fő fölötti létszám volt meghatározva -, ami egy előremutató javaslatnak tűnhet. Ha csak az Országgyűlésben fogalmazzuk meg az elképzeléseinket, akkor mindenképpen azt lehet mondani, hogy egy tűzvédelmi szabályzat milyen kárt okozhat, semmilyet, tehát milyen jó, hogy van ilyen.

Viszont én nem vagyok biztos abban, hogy ennek az ötfős foglalkoztatotti létszámnak a meghatározása jó helyen került meghúzásra, ugyanis sok esetben ezek a szabályzatok eléggé formálisak, és azt is láthattam és tapasztaltam - személyes tapasztalat is egyébként, merthogy ez társasházak esetében is kötelező -, hogy sokszor egy néhány oldalas dokumentumért milyen jelentős pénzeket elkérnek azok, akik ezt elkészítik. Tehát nem szeretnénk, ha ez egy olyan plusz adminisztrációs teher lenne, ami bár nem emeli a biztonsági fokozatát ezeknek a különböző vendéglátó szálláshelyeknek, illetőleg a különböző munkáltatóknak, viszont egy újabb terhet kényszerítünk rájuk.

Én itt az ötfős meghatározást elgondolkodtatónak tartom, nem biztos, hogy öt fő alkalmazása esetén már egy ilyen részletes szabályzat önmagában kellő hatékonysággal is bír, és természetesen itt nem a kitűzött célok, hanem a megvalósítása az, ami számomra kérdőjeles.

Az viszont támogatható - továbbhaladva -, hogy a honvédség tűzoltóegységeinek parancsnoklását kiveszik a katasztrófavédelem kezéből. Tehát az önmagában nem egy rossz dolog, hogy ami a honvédségnél van, az legyen a honvédségnél, és legyen a kontroll is és a parancsnoklás is náluk.

Egy másik kérdés - én mindig el szoktam mondani - az önkéntes tűzoltóság. Ez most nem a honvédséghez jön természetesen, de én további támogatást várnék az önkéntes tűzoltóságok irányába, és ha már itt felmerült az egész rendszer, és tudom, hogy a kormány bizonyos lépéseket tett ez irányba, de ha az osztrák vagy a német példát - és itt főleg az osztrák példára lehet gondolni - megnézzük, akkor itt az emberek sokkal nagyobb százaléka van bevonva az önkéntes tűzoltási tevékenységbe, és egyébként nagyvárosokban, akár 50-60 ezer fős városokban is vagy addig a méretig tulajdonképpen csak önkéntes tűzoltóság működik. Ez nem száz százalékig idevonatkozó téma, de megragadom a lehetőséget, hogy az államtitkár úr figyelmét felhívjam, hogy a jövőben lehetne azért még ezt a kört szélesíteni.

A fegyveres biztonsági őrök esetében a vizsga letételének kiválthatósága egy megfelelő szakképesítés megszerzése esetén egy olyan terület, ahol a kormányrendeletben, illetve a miniszteri rendeletben fog eldőlni minden. Ebben egyébként Demeter Márta képviselőtársammal egyetértek abban a tekintetben, hogy ameddig a miniszteri rendeletet nem látjuk, addig nem tudjuk, hogy ez valóban egy könnyítést jelent, valóban egy gyakorlatiasabb képzést fog jelenteni, vagy olyan képzési követelményeket határoznak meg, és olyan cégek lesznek erre alkalmasak, vagy olyan cégekre írják ezeket a követelményeket, amelyek adott esetben pluszbevételt tudnak ebből realizálni, de a gyakorlati haszna elenyésző lesz. Sajnos mindkettőt el tudom képzelni.

Tehát - hogy mondjam - ennyitől, hogy adunk egy biankó felhatal­mazást a miniszter részére, én még önmagában nem nyugszom meg. Itt találhatunk egy kiegészítést is a ruházat átvizsgálása kapcsán. Államtitkár úr figyelmét felhívnám, hogy például mezőőrök esetén ez érdekesen kivitelezhető lesz. Értem én a célt és a szándékot, de én nem sok női mezőőrrel találkoztam, viszont sajnálatos módon a fatolvajok körében például a hölgyek száma is növekedett az utóbbi időben, ezt is elmondhatjuk a helyi tapasztalatok alapján eljuttatott információk szerint. Tehát itt adott esetben - és nemcsak a fatolvajoknál, hanem egyéb, a mezőőrök feladatkörébe tartozó ellenőrzések esetében is - felmerülhet az, hogy ha, mondjuk, egy nő az elkövető, és a mezőőrök körében nincs egy hölgy mezőőr, akkor itt az átvizsgálás hogy fog megvalósulni.

Lehet, hogy ez is egy jónak tűnő szabály, de a végrehajtás során lesznek nehézségek.

Még egy dolgot szeretnék kiemelni, ez a 37. §, a katasztrófavédelemről szóló módosítások. Itt azt láthatjuk, hogy megteremtik annak a lehetőségét, vagy a javaslat megteremtené annak a lehetőségét, hogy a hivatásos katasztrófavédelmi szerv munkavállalókat is alkalmazhasson. Amikor az ember olvassa, elég könnyű átsiklani felette, viszont van egy olyan félelem - és ezt főleg a kéményseprő-szakszerve­zetektől hallhattuk -, hogy esetleg a kéményseprők a katasztrófavédelembe beszervezésre kerülnek. Nem tudjuk, hogy így lesz-e, de a szakmának van egy félelme, és ez a módosítás ezt látszik alátámasztani.

(14.20)

Én államtitkár úrtól azt kérdezném - és őszinte választ várnék rá -, hogy ez ennek az előkészítése, tehát a kéményseprő-szolgáltatások katasztrófavédelembe beszervezésének, vagy itt másra gondoltak önök, amikor munkavállalók alkalmazásának a lehetőségét teremtik meg a katasztrófavédelem számára. Tehát mi ennek a háttere, mi az a szabályozás, vagy pontosabban akkor nyugtassuk meg vagy keserítsük el a kéményseprő-szakszervezeteket, akik egyébként ez ügyben már többször juttattak el panaszt, illetve a sajtóban is megjelentek az ő aggályaik a jövőjükkel kapcsolatosan.

Ezek lennének a kérdéseim államtitkár úrhoz. Bízom benne, hogy ezeket sikerül megválaszolni, és egyébként, ha már a szó nálam van, és a két javaslat, az előző és ez a javaslat összefügg, akkor államtitkár urat kérem, hogy olyan érdemi válaszokat adjon, ami á-t vagy b-t jelent a mi szempontunkból, és tudjunk mérlegelni, mert úgy érzem, hogy az előző javaslatnál sem sikerült ez mindig. Örülünk neki, hogy persze tegyünk feljelentést, ha valami problémát tapasztalunk. Nyilván ezt itt is sok esetben el lehet mondani, de pont az, hogy a panaszjogot elvették azokban az esetekben, amikor nem a sértett a feljelentő, tehát mondjuk, az országgyűlési képviselők esetén ez rögtön egy élő jogszabály. Tehát mi hivatalos személyként hiába teszünk feljelentést, ha a rendőrség nem megfelelő módon jár el, akkor nagyon nehéz, sőt lehetetlen panasszal élni, hogy mondjuk, valaki legalább vizsgálja felül a rendőrség döntését, tehát így nagyon nehéz, államtitkár úr. Illetve az is nehéz, és ezt beláthatja, hogy ha valamire egy gyanú fennáll, ami akár itt a kábítószerügyeknél felmerült, hogy mondjuk, egy helyi közösségben mindenki tud arról, hogy kik a terjesztők, ezt legfeljebb a tudomására lehet hozni a rendőrségnek, de nagyon könnyű elutasítani ezeket a panaszokat, és utána ezek nehezen jutnak el.

Úgyhogy ezekből a tapasztalatokból kiindulva ezeknél a kérdéseknél is államtitkár úrtól egy á vagy b, tehát pozitív vagy negatív válaszokat várnánk. Legfeljebb nem fog tetszeni nekünk, higgye el, az még mindig jobb, mint ha nem kapunk megfelelő választ.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 8 2015.10.21. 21:48  1-32

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Kúria-elnök Úr! Az előttünk fekvő beszámoló valóban egy tartalmas és sok területre kiterjedő anyag. A bizottsági vitában már lehetőségünk volt elnök úrhoz kérdéseket intézni, és azt hiszem, hogy az Igazságügyi bizottság ülésén is egy tartalmas vita bontakozott ki. Azt hiszem, hogy ez így van jól, hiszen a Kúriának a beszámolója, illetve határozatai sokszor olyan pontokat tartalmaznak, amelyek az emberek nagy nyilvánossága és az Országgyűlés számára is fontosak lehetnek, tehát ebben az esetben megvitathatók, és nem véletlenül kerülnek be az Országgyűlés elé.

Én a bizottság ülésén elmondtam, hogy azok a pontok, amelyek nem 2014-es problémák, és itt gondolok legfőképpen a devizahitelek ügyére, ezek nemcsak hogy nem idén keletkeztek, hanem nem is gondolom, hogy legfőképp a Kúria hibás döntéseinek lennének a következményei.

Az ‑ és itt ki fogom fejteni ‑, amilyen problémával a Kúria szembesült ezeknél a devizahitel-szerződéseknél vagy devizának mondott szerződéseknél, az nyilvánvalóan egy rég nem látott jogi probléma, régi magyar jogintézményekkel kapcsolatos átalakítási problémákat is felvetett, de itt én úgy gondolom, hogy az Országgyűlésnek és a kormánynak nagyobb volt a szerepe, és ha valaki hibázott, akkor a kormány és az Országgyűlés is nagyobb hibákat követett el.

Én úgy érzem, hogy bizonyos témákban a Kúria csak követte, vagy követni próbálta azt a téves jogalkotást, amit az Országgyűlés megvalósított. Az egy másik dolog, hogy a magyar jogszabályok szerint téves vagy sok szempontból ártó szándékú törvénynek a meghozásáért az Országgyűlésnek és az országgyűlési képviselőknek nem kell felelősséggel kiállni az emberek elé. Ez maximum egy politikai felelősség körében marad, de kártérítési felelősséggel nemhogy az egyes országgyűlési képviselők, nyilván ez talán túl messzire is vezetne, de a magyar állam sem kell hogy helytálljon.

(8.50)

Ez már egy következő problémakör. Ebbe azért nem mennék bele, mert ezek olyan jogelméleti viták lennének ‑ hogy lehet-e, mondjuk, a Magyar Országgyűlés döntéseiért a magyar államot felelősségre vonni egy kártérítési felelősség körében ‑, amelyek nyilván nem ehhez a beszámolóhoz tartoznak, de azokat az aggályokat mindenképpen el kell mondanom, mi nem vagyunk benne biztosak, hogy a jelenlegi szabályozás minden elemében az emberek érdekét szolgálja.

Mielőtt rátérnék a devizás és az érvénytelenséggel kapcsolatos döntésekre, szeretnék kiemelni egy másik területet, amit talán gyorsabban és könnyebben le lehet zárni. Elnök úr is említette, és a beszámoló 35. oldalán is szerepel az a polgári kollégiumi vélemény, amely a másodfokú eljárásban is orvosolható hibák esetében azok kiküszöbölésére hív fel, és az orvosolható hibák esetén azt a gyakorlatot vetíti előre, hogy ne hatályon kívül helyezés, ne egy új eljárás kezdődjön, hanem a másodfok végezze el a feladatát, és szülessen meg a jogerős döntés. Ezt már korábban a büntetőeljárások körében is láthattuk, és ha jól emlékszem, a tavalyi beszámolóban olyan, egyébként maximálisan támogatható mondatok szerepeltek, amelyek arra utaltak, hogy sok esetben sajnos az érdemi határozat, az érdemi ítélet helyett születik a hatályon kívül helyezés, ami az ügyeket nemcsak hogy elhúzza, hosszúvá teszi, de egyfajta jogbizonytalanságot is okoz egyrészt a bírósági eljárást ‑ most megint a büntetőeljárásokról beszélek ‑, a büntetőeljárásokat elszenvedő félnek, másrészről sok esetben a társadalom felé is a jogbizonytalanság látszatát kelti. Ez az idén pont a Biszku-ügyben merült fel, és nagyon jó lett volna, ha a Kúriának azt a törekvését, amit láthattunk, és most a polgári jog terén merül fel, de tavaly láthattuk ezt a büntetőjog területén is, hogy minél kevesebb hatályon kívül helyezésre kerüljön sor, és a másodfok, ha tudja, minél inkább érdemben tárgyalja az ügyeket. Ha a bíróságok ezt kellőképpen komolyan vették volna, akkor úgy érzem, hogy például akár a Biszku-ügyben is azt láthattuk volna, hogy egy másodfokú döntés születik, egy olyan másodfokú döntés, amelyik nem hatályon kívül helyezi, hanem át vagy bét mond, tehát vagy megerősíti, vagy megváltoztatja az elsőfokú ítéletet.

Ezt csak azért szeretném idehozni, mert ezek a nagy ügyek, ahogy elmondtam, alapjában határozzák meg a társadalom vélekedését a bírósági rendszer irányában, és ahogy elmondtam, ebben az esetben ráadásul a Kúriának a büntetőjog és a polgári jog területén is egyértelműen látjuk az álláspontját, egyértelműen egyetértünk az álláspontjával, de a bíróságok ezt sok esetben mégsem tudják száz százalékig követni. Illetőleg bízom benne, hogy csak a nagy ügyekben nem követik, de természetesen illúzióim sincsenek, tehát egy kúriai döntés sem fog egyik napról a másikra a bíróságok szintjére lejutni, vagy napi szinten a bírók gondolkodásában legfeljebb gyökeret verni, de nem biztos, hogy minden esetben eljut a végső pontig. De nagyon bízom benne, hogy a következő évek joggyakorlatában azt láthatjuk, hogy a kisebb és a nagyobb ügyekben is a bírók azért eszerint fognak eljárni.

A következő terület ‑ ez a beszámolóban is nagy terjedelmet kap ‑ a devizahitelekkel kapcsolatosan az érvénytelenség kérdései. Ez azért kényes terület, mert a jogkereső állampolgárok elszenvedték ezeket a devizának mondott hiteleket. Azt a vitát már korábban lefolytattuk itt az Országgyűlés előtt, hogy miért nem tartjuk devizahiteleknek az annak mondott szerződéseket, és hogy milyen módon verte át a bankszektor az egész országot és a fogyasztókat, hogy milyen módon nem jött be az országba deviza, és ha nem jött be az országba deviza, akkor a bankok kárát sem lehet úgy megállapítani, mintha nekik Svájcból finanszírozási céllal kellett volna felvenniük ezeket a hiteleket; ezt már itt lefolytattuk. Viszont azt láthatjuk, hogy akik mégis bíróságra mentek, bíróságra tudtak menni még azután is, hogy az Országgyűlés és 2013-ban a Kúria meghozta a döntéseit, és a bíróságra menő állampolgárok megpróbálták megkeresni azokat a számukra még nyitva álló jogi lehetőségeket, illetőleg támaszkodtak a Kúria 2013-as döntésére, amely azért fogódzkodókat és lehetőséget is adott, ezt hozzá kell tennem, nos, ők azzal szem­besül­tek, hogy az Országgyűlés részéről kis túlzással tulajdonképpen napi szinten megváltoztatásra kerülnek azok a törvények, amelyek a jogkereső állampolgárok számára bármilyen lehetőséget nyújtanának arra, hogy ebből a szörnyű helyzetből kijöjjenek.

Itt az érvénytelenség jogintézménye merült fel leginkább. Sokan arra hivatkoztak, hogy ha olyan hibában szenved egy szerződés, amely esetében az egész szerződés érvénytelen, megdől, és a felek között egy elszámolási jogviszony jön létre, abban az esetben ez nyilvánvalóan a szerződéseknek csak egy részét érintette, hiszen komoly jogi problémáknak kellett fennállniuk, hogy az érvénytelenségre lehessen hivatkozni. Nos, ezekben az esetekben is a kormány, illetve az Országgyűlés arrafelé terelte a dolgokat, hogy devizában kelljen elszámolni, miközben az eddigi magyar joggyakorlat azt mondta ki, hogy ha egy szerződés teljességében érvénytelen, akkor nem lehet kiválogatni, hogy mely pontok legyenek abból érvényesek és melyek nem, akkor a fennálló tartozás tulajdonképpen a kapott szolgáltatáshoz igazodik, és a kapott szolgáltatás ezekben az esetekben forintalapon képződött, tehát úgy is kellene elszámolni. Az az érdekes, hogy ez jogilag is így volt, az emberek bíróságra mentek, hogy ezt érvényesítsék, de mindjárt ki fogom fejteni, hogy milyen módon lehetetlenítette el legfőképpen az Országgyűlés ezt a jogérvényesítést.

A beszámoló 42. oldalán szerepel az a nagyon fontos megállapítás, hogy a 6/2013-as jogegységi hatá­rozat nem válaszolta meg teljeskörűen azt a kérdést, hogy az érvénytelenség megállapítása esetén az érvénytelenség törvényi jogkövetkezményei közül a bíróságnak melyik jogkövetkezményt mikor indokolt alkalmaznia. S meg is magyarázza a beszámoló, hogy ez azért történhetett, mert nem lehetett kizárni annak lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság vagy az Európai Unió Bírósága döntése nyomán a devizaalapú kölcsönszerződések igen nagy számban minősülnek majd érvénytelennek. Ezek nagyon igaz szavak, és előrevetíti, illetve megmutatja azt, hogy a Kúria már 2013-ban tökéletesen tisztában volt azzal, hogy bármi kisülhet ebből a szituációból, és jogilag, a jogszabályokat vizsgálva ‑ mert a Kúriának ez volt a dolga ‑ tökéletesen látták a Kúria bírái, hogy ebből az akkor hatályos jogszabályok alapján bármi lehet. Bármi lehet, és nemcsak a magyar, hanem az Európai Unió Bírósága, az uniós jog meghatározása szerint is ezek a szerződések nagy számban dőlhetnek meg. Ennek folytán értjük, hogy a 2013-as döntésben ez miért szerepelt, viszont, ahogy említettem, utána egy kicsit eldurvultak az események, mert akik bírósághoz fordultak, azt tapasztalták, hogy az ő érdekérvényesítésük valahogy meggátolásra került.

És hogy az egészen konkrét, a közelmúltban hatályossá váló jogszabályokat is elővegyem: 2015. október 5-én vált hatályossá a 2014. évi XL. törvény módosítása, amelyet a 2015. évi LXLV. törvénnyel az Országgyűlés módosításként átvezetett.

(9.00)

Ez egyébként szeptemberben, tehát az előző hónap 18-án került benyújtásra, nagyon friss dologról beszélünk, viszont ‑ és ráadásul egy törvényben, ami alapvetően nem is a jelzálogalapú, nem is a lakás-devizakölcsönöket kívánta rendezni, hanem a köznapi értelemben inkább itt az autóhitelesek számára volt fontos, itt az autóhitelesek szempontjából fontos törvényként lehet aposztrofálni ‑ visszanyúlt, és a 2014. évi XL. törvény módosításával gyakorlatilag lehetetlenné tette az Országgyűlés azt, hogy itt bárki az érvénytelenségre oly formában hivatkozhasson, hogy az eredeti állapot helyreállítása legyen kérhető. Továbbá a bíróságnak gyakorlatilag ne csak az a lehetősége legyen, hogy toldozva-foldozva, a felek és főleg a fogyasztó akarata, a megkötés pillanatában fennálló és a későbbi akarata ellenére létrehozzon egy olyan szerződést a fogyasztó és a bank között, amely esetében a fogyasztó rosszul jár, mégis érvényessé nyilvánítják, és nem az eredeti állapot elszámolása történik meg, vagy hogyha megtörténik, akkor azt sem tekinthetjük a valódi, eredeti állapot hely­reállításának; tehát akárhogy is nevezzük jogilag, hiszen hogyha devizában kell egy érvénytelen szerző­dés alapján elszámolni, akkor tulajdonképpen pestiesen szólva a fogyasztó ott van, ahol a part szakad.

Egyébként ez a tárgyalótermekben az ügyvéd kollégákat is elképesztő módon elkeserítette, és azt látták, hogy azokban a perekben, amelyeket ők már megindítottak és a hatályos jogszabályok, az akkor hatályos jogszabályok alapján könnyen meg is nyertek volna, ebben az esetben az Országgyűlés meggátolta azt, hogy ők pernyertesek legyenek, és ahogy mondtam, a legutóbbi módosítás október 5-én lépett hatályba.

Ezeket azért szerettem volna önöknek elmondani, és hangsúlyoznám, amit elmondtam, hogy itt hiába várunk a Kúriától bármiféle iránymutatást a bíróságok felé, a Kúria csak a hatályos jogszabályok alapján tud iránymutatást nyújtani, jogegységi döntéseket hozni. Arra a Kúria sem lehet felkészülve, hogy az Országgyűlés nagyon régi magyar jogintézményeket és egyébként nemzetközi és európai jogintézményeket csak a bankok érdekében, a devizahitelnek hazudott szerződések miatt átír, és ezt nem köszönhetjük másnak egyébként, mint a Fidesz-KDNP-többségnek és a kormánynak, aki a bankokkal a háttérben megegyezett. Tudom, hogy ezek erős szavak, lehet, hogy az olyan képviselőket, akik nem voltak benne ennek a folyamatnak az egészében, még bántja is, de kérem, hogy nézzék át, hogy milyen szabályozások történtek.

Itt még egy dologra térnék ki tényszerűen, mert nagyon sok mindent el lehetne mondani: európai joggyakorlat, vagy a fogyasztókkal szembeni tisztességtelenség és az érvénytelenség jelenleg hatályos szabályai és az egyre eldurvulóbb szabályai, amit az Országgyűlés meghozott, hogyan mennek szembe az Európai Unió jogával, és az Európai Unió Bíróságának a döntéseit hogyan teszik gyakorlatilag zárójelbe. Ez mind igaz lenne, de én önöket nem szeretném ezzel terhelni, ez már túlmutatna a Kúriának a beszámolóján. Viszont egy dolgot még ki szeretnék emelni, és ez az 1/2010-es PK-vélemény, amelynek vagy amely pontjainak nagy része sajnálatos módon nem került fenntartásra, amikor itt az új polgári törvénykönyv tekintetében ez felülvizsgálásra került. Én úgy gondolom, hogy belejátszott az Országgyűlésnek a tevékenysége, hogy ilyen rossz döntéseket hozott és az érvénytelenséget eltávolította attól a valódi funkciójától, ahogy az megszületett a magyar jogrendben, de én ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ennek az 1/2010-es PK-véleménynek több pontja is fenntartható lett volna, és több pontja is a régi jogintézményre vonatkozik.

Itt nagyon sokszor került a perek során is hivatkozásra például a 2. pont, ami az érvénytelenség általános jogkövetkezményeit taglalja, és kerekperec kimondta, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani. Ebben a formában ez talán nem feltétlenül helyes, hogy ennek a fenntartása nem történt meg. De azt kell mondanom, hogy ebben is inkább a törvényhozó hatalomnak a rossz törvényeit érzem, viszont emiatt, ha szabad így fogalmaznom, komoly aggályaink vannak, és azt sem látjuk, látom jelen pillanatban, hogy a jövőben az érvénytelenség következményei vagy maga az érvénytelenség intézménye hogyan fog majd torzulni amiatt, hogy itt az Országgyűlés meghozta ezeket a hibás döntéseket.

Úgyhogy ezeknek a fenntartásoknak az elmondásával ‑ és hangsúlyozottan, hogy itt leginkább magunkat, törvényhozókat okolva, bár mi mindig megfogalmaztuk a kritikáinkat ezeknek a törvényeknek az irányába -, ezekkel kapcsolatosan és elnök úrnak a válaszát megvárva a Jobbik frakciója ki fogja alakítani a véleményét a beszámolóval kapcsolatosan. Én egyébként szakmailag egy alapos munkának tartom, és egyébként az is szerepel benne, amit itt az előbb elfelejtettem még kiemelni a devizás ügyeknél, hogy elnök úr, kúriai elnök úr, Darák Péter elnök úr egy joggyakorlat-elemző csoportot is felállított erre a területre, és az már egy érdekes kérdés, hogy miért nincs joggyakorlat ezen a területen. Egyrészt azért, mert felfüggesztésre kerültek ezek az ügyek nagy számban, illetőleg a bíróságok ‑ és mondjuk ki, hogy sok esetben szintén a felül tapasztalható káosz miatt, és ezt megint csak tárgyaló ügyvéd kollégák teljesen egyértelműen elmondták ‑ sok esetben nem mertek dönteni, bármennyire is furcsa.

Persze tudom, hogy ezek is nehéz szavak, de kivártak a bíróságok, hogy mi fog történni, hogy milyen döntést kell hozniuk, illetőleg az is tapasztalható ‑ és ez is egy fájó pont -, hogy sok esetben a kollégák elmondása szerint a bírák tapasztalták, hogy adott esetben egy előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Unió Bíróságához kellene fordulni azok miatt a jogszabályok miatt, amit meghozott a Magyar Országgyűlés vagy az Európai Unió Bíróságának a teljesen ellentétes döntései miatt. De ezt sok esetben egész egyszerűen nem merték magukra vállalni, úgy érezték, hogy ez az ügy annyira kiélezett és annyira gigászok harca, amiből adott esetben még egy független bíró sem jöhetne ki jól.

Tehát abban az esetben, és az elmúlt évek eseményeit látva ‑ emberileg meg kell értenem természetesen a bírókat, szakmailag és a törvények alapján nem -, ha a kormány és annak idején az egész Országgyűlés sem tudott egy teljesen egyértelmű jogi helyzetben megfelelő választ adni és a bankok elé úgy odaállni, hogy kedves bankok, a hatályos jogszabályokat, legyetek akármekkorák, legyetek akár külföldiek, de nektek is be kell tartani, és hogyha elrontottatok valamit a magyar jogszabályok alapján, ügyvédek, jogtanácsosok garmadával felszerelkezve, akkor ennek az anyagi jogkövetkezményeit viseljétek, vagy hogyha ezt nem szeretnétek, legalább kérlek titeket, hogy mutassátok ki a valódi károtokat, hogy valójában mekkora kár ért titeket, ha ezt a kétharmados magyar kormány vagy a kétharmados országgyűlési támogatással rendelkező magyar kormány sem volt képes megtenni, akkor egy bírónak, aki az ítélkezésre hivatott, emberileg meg lehet érteni, hogy megremeg a keze. Természetesen szakmailag és a törvények alapján nem, ezt hangsúlyozom, de azért az emberi oldalát is próbáljuk ennek a problémának látni, és pont emiatt a felelősség teljesen egyértelműen a kormányé és az Országgyűlésé.

Ennek kapcsán vagyunk nehéz helyzetben, illetve nehéz helyzetben leszünk a Kúria beszámolójának az értékelése kapcsán, de ha részletesen kitértem ezekre a témákra, akkor pont azért volt, hogy az önök számára is egyértelművé tegyem azt a dilemmát, amibe így az Országgyűlés belekényszerített minket.

Egyebekben pedig elnök úrnak megköszönöm a munkáját, és további jó munkát kívánok. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 12 2015.10.21. 2:01  1-32

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Mátrai képviselőtársamnak azért el kell mondjam, hogy sok igazság van abban, amit mondott, de azért azt ne felejtsük el, hogy az első Orbán-kormány alatt vált lehetővé, hogy fogyasztói devizaalapú kölcsönöket felvegyenek az emberek. Varga Mihály annak idején még nyilatkozott is, hogy ez egy milyen jó dolog, és ez egy előremutató dolog. Az egyoldalú szerződésmódosítást szintén az első Fidesz-kormány alatt tették lehetővé, és az, hogy a bankokkal nem sikerült szembemenni, most az árfolyamváltozásról nem is beszélve, a hatályos jogszabályok alapján ez szintén a kétharmados támogatással bíró Fidesz-KDNP-kormány hibája.

Miért nem kérdezték meg önök azt, hogy ha egyötöde jött be devizában az országba… ‑ a Magyar Nemzeti Bank statisztikáiról beszélünk, tehát nem valami hókuszpókusz, vagy valami gazdasági szaklapban megjelent dolgokról; a Magyar Nemzeti Bank statisztikája: egyötöde jött be az országba devizában, mint amekkora összeget a bankok devizahitelként próbáltak beállítani. Akkor itt valaki nagyon nagyot hazudik, és arról meg nem is beszélve, hogy a jogszabályok alapján teljesen egyértelműen érvénytelennek kellett volna lennie egy csomó szerződésnek.

És egyébként nem tisztem megvédeni a szocialista kormányzatokat, mert bűnöket elkövettek, vagy leginkább bűnöket követtek el ők is ebben a témában, de az, hogy most október 5-étől már azt a lehetőséget is elveszik, hogy valaki érvénytelenné nyilváníttathassa a bírósággal a szerződését, és fennálló pereket módosítanak a fogyasztók hátrányára, kérem, ez megint a kormányzatnak és a Fidesz-KDNP-többségnek a hibája, és itt fogadták el az elmúlt hónapban ezeket a szabályokat az Országgyűlés előtt.

Tehát erre nehéz azt mondani, hogy itt az elmúlt szocialista kormányokra lehetne mutogatni; ők is hibásak voltak, de önök legalább annyira hibásak voltak, amikor a bankok irányába képtelenek voltak a magyar jogszabályokat betartatni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 20 2015.10.21. 1:58  1-32

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Örömmel és érdeklődéssel hallgattam Répássy képviselőtársunk szavait, aki most talán először nem államtitkárként, hanem képviselőként beszállt a vitába. Egyetértek, de egy dolgot hiányolok azért, képviselőtársam, hogy itt az elmondottak alapján akkor felmerülhet, hogy Gyurcsány Ferencnek akkor békés nyugdíjas évek járnak‑e majd ki, vagy esetleg ő mindent megtehet-e. Mert igaz, amit ön mondott. De akkor ebből mi következik?

Elmondta, hogy nem lehet a bírákat fenyegetni. Gyurcsány Ferenc fenyegeti a bírákat. És történik valami? Vagy történik valami annak az időszaknak a valódi elszámoltatása terén, amikor ő miniszterelnök volt? Azonkívül, hogy néhány eljárás megindult, valódi nagy hal azért a hálóba nem akadt. Gyurcsány Ferenc él és virul, pártot szervez, lenn a határon a bevándorlókat biztatja, illetve utána meg sopánkodik azon, hogy többen nem szeretnének itt maradni. Nem szeretném az egész politikai tevékenységét most idézni, nyilván mindannyian tudjuk, hogy ez milyen káros Magyarországra nézve, kivéve talán a DK-szavazókat, de ez az ő dolguk legyen.

Tehát a lényeg az, hogy ebből valaminek következnie kellene. Tehát ha nem lehet bírókat fenyegetni ‑ nem lehet, egyetértünk -, és valaki ezt megteszi, akkor annak jogkövetkezményének kellene lennie; és ahogy mondtam, nemcsak ennek, hanem Gyurcsány Ferenc egész kormánya eljárásának.

Tehát nagyon szép, hogy ezeket elmondjuk, de várjuk a következményeket és a Fidesz-KDNP-kormány valós lépéseit, a valós elszámoltatást. Egyéb­­ként meg, amit mondott, azzal egyet lehet érteni, de hát következmények nélkül ezek csak szép szavak. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 14 2015.11.03. 4:58  13-16

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Többször konkrét korrupciós ügyeket olvastunk az önök fejére itt az Országgyűlésben. Ezt még meg is fogjuk tenni, de egy gyakori válasz az, hogy miért nem tetszettünk feljelentést tenni. Ugye, ezáltal is Antall örököseinek tekinthetjük önöket, aki azt mondta, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni, és a felelősséget megpróbálta áthárítani. Csakhogy mi tettünk feljelentéseket. Tettünk feljelentéseket, tisztelt Ház, csak ezeket a feljelentéseket elutasították.

Erre önök azt mondhatnák, hogy ha ezek a feljelentések nem értek célba, akkor Magyarországon lehet, hogy nincs is korrupció. Hiszen megtettük, elutasították, le van zárva a dolog. Ezzel csak az hibádzik, kedves képviselőtársaim, hogy valakinek el kellett lopni 25 év alatt ezt az országot. És ha a számokat megnézzük, akkor el is lopták. Negyedszázad alatt, csak a legjelentősebb kimutatásokat idézve, ebben az országban nagyjából legalább az államadósság 2,5-szeresét kilopták az országból. És ezt nem mi mondjuk, hanem nemzetközi, offshore-vagyonok kimentését kutató szervezetek. Legutóbb a magyar sajtóban is megjelent módon a Tax Justice Network szervezet, amely azt mutatta ki, hogy Magyar­ország világviszonylatban a 12. legtöbb pénzt vesztett ország, és olyan országokat utasítunk magunk mögé, mint Ukrajna, Törökország, Kazahsztán, és Európában abszolút az elsők vagyunk. No, nem az egy főre jutó pénzkilopásokban ‑ abszolút értékben! Egy tízmilliós országról beszélünk. Még a brit kutatókat is meglepte ez a kimutatás.

Azt is el kell mondjam, hogy ez az egész 25 év garnitúrájának a felelőssége, szám szerint egyébként közel 250 milliárd dollárról beszélünk. De azért mondtam, hogy 2,5-szerese az államadósságnak, mert az olyan iszonyatosan nagy pénz, hogy tulajdonképpen a nullákat is nagyon nehéz leírni mögé. Látjuk, ellopta valaki, a felelősöket szeretnénk megtalálni. Azt, hogy ki volt ez, nyilván a nyomozó hatóságoknak kellene kiderítenie, és a mindenkori kormánynak kellene elősegíteni, hogy ezek meglegyenek. Viszont a pénz hiányzik.

Közben azt látjuk, hogy politikusaink olyan lakásokban, olyan házakban élnek, amelyek 15-20 évi legális jövedelmüket meghaladják, a jelentős életvitelükről nem is beszélve. Ezért kezdeményeztük a kötelező vagyonelkobzást, ha valaki nem tudná bizonyítani a politikusok közül, hogy legális módon jutott a jövedelméhez, és ezt persze egy vagyonosodási vizsgálattal kellene kiegészíteni minden ciklus végén, természetesen a hozzátartozókra is kiterjedően. De ehhez elsősorban a hozzátartozók vagyonnyilatkozatait is nyilvánosságra kellene hozni.

Senkit nem lep meg, de sajnos az ügyészség nem kezd azzal sem semmit, hogy a piaci ár többszöröséért kelnek el közbeszerzések, beruházások történnek. Novák Előd képviselőtársam feljelentésére, aki pont egy hirdetési ügyben tett feljelentést, az ügyészség például úgy gondolta, hogy még nyomozást sem érdemes indítani, amikor többszörös áron, közpénzből kerül kiadásra egy feladat.

És természetesen panasszal nem élhetünk, mert az önök által módosított törvények kapcsán egy országgyűlési képviselő nem sértettje azoknak a közpénzlopásoknak, amelyeket feltártunk, és amelyek miatt feljelentéseket tettünk. Az is nagyon érdekes, hogy Simicska Lajos cégei addig tudtak nyerni, amíg Orbán Viktorral jó barátságban volt. Miután a médiában is látható módon megromlott a kapcsolat, alig nyernek a cégei. Ez is milyen nagyon érdekes dolog! És nem sajnálom, kedves Pócs képviselőtársam, hanem arról van szó, hogy mindenki látja, mi folyik ebben az országban. Önök is látják, csak nem foglalkoznak vele.

Aztán a BKV-nál kifizethetnek több százmilliós végkielégítéseket, nem is önök alatt, hanem az előző kormányoknál, és még ezekben az ügyekben sincs elszámoltatás. Tehát az egész politikai garnitúra ebben a tekintetben összeér. És, igen, bíróság, ügyész­­ség, főleg az ügyészség. Független ügyészséget szeretnénk! Azt szeretnénk, hogy a tárgyaló ügyész független legyen, ne egy parancsuralmi rendszerben az ügyészségi vezetők mondják meg, hogy neki vádat kell emelnie vagy a vádat éppen ejtenie kell. Mert ma tökéletesen ez történik.

De említhetném egy nagyon rafinált módját a pénzkimentésnek vagy pénzcsinálásnak, a letelepedési államkötvényt is. Bejön 204 milliárd forint abból, hogy az állam kiárulja a letelepedési jogot, és becslések szerint 50-60 milliárd forint meg offshore-cégeknél jutalékként landol.

(9.40)

Hát hol élünk? Ez körülbelül a negyede annak az összegnek, ami az államhoz bejön, az is csak állampapír formájában. Ezért mondtuk azt, hogy dupla büntetést kell, igen, a politikusoknak, a politikusbűnözőknek kiszabni, és azt szeretnénk, hogyha soha nem évülnének el ezek a bűncselekmények.

Ez egy szigorú dolog? Igen, szigorú dolog, de felhívnám a figyelmüket, hogy senkinek nem kötelező, hogy politikusnak álljon; ha viszont politikusnak áll, akkor végképp nem kötelező, hogy a közpénzeket ellopja. Ha viszont ezt megteszi, akkor számoljon a következményekkel! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból, valamint dr. Vitányi István is tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 10 2015.11.05. 11:57  1-14

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat alapvetően nem politikai, ezt azért az előttem zajló vitából is lehetett látni. Persze a kormányt lehet vádolni azzal, hogy az elektronikus átállással kapcsolatosan nem tett meg minden lépést, ez is egy gyakori vád lehet ‑ egyébként a szocialista kormányok idejében szinte semmi nem történt ezen a téren ‑, és a Fidesz elkezdte, bár nagyon lassan és problémásan az átállást az elektronikus ügyintézésre, de azt mindenképpen el kell mondani, hogy ez a jövő.

(9.40)

És mi hiszünk abban, és ez egyrészt környezetvédelmi szempontokból, sok esetben akár egyszerűsítési szempontból vagy akár az eljárások gyorsítása szempontjából is egy hatékony eszköz lehet, de a lényeg az, hogy a 2016. január 1-jei határidő lehet, hogy bizonyos esetekben ‑ bár nem újszerű, hogy elkezdték ezt bevezetni ‑, bizonyos gazdálkodó szervezeteknek valóban úgy fog tűnni, hogy nagyon rövid az idő a felkészülésre.

A bíróságok esetében én merem remélni, hogy ez a felkészülés már elkezdődött, és látszik, hogy bizonyos területeken már elkezdték alkalmazni az elektronikus ügyintézést. Persze, új kihívást jelent majd az egyéb hatóságoktól érkezett iratok digitalizálása. Persze, ezt is el kell kezdeni. Én úgy gondolom, hogy ha a bíróságnak több eszközre, több emberre van szüksége, azt nyilván jelezni fogja, és a bíróságok költségvetésében is előbb-utóbb meg fog jelenni. Tehát hogyha működik a párbeszéd, akkor erre ők tudnak majd hivatkozni. Bízunk benne, hogy fennakadásokat nem okoz. Ahogy mondtam, már azért el kellett nekik kezdeni erre felkészülni, de önmagában a digitalizálási kötelezettség nem rossz irányba hat, csak kérdéses lesz, hogy az egyébként is leterhelt bíróságok határidőre ‑ talán itt elhangzott az öt nap ‑ meg tudják‑e ezt tenni.

Az ügyvédek esetében sem gondolom azt, hogy nehéz lenne az átállás; évek óta, hosszú évek óta gyakorlatilag az ügyeknek egy meghatározó részét elektronikusan, elektronikus aláírással intézik az ügyvédek. És hogy ez bővül, és egyre inkább kötelező lesz, ezt se tartom feltétlenül rossznak. Elvárható az ügyvédektől, hogy mindenki felkészüljön erre, és az új idők új kihívásainak megfeleljen, és egyébként a legtöbben, statisztikát nem tudok mondani, de használják is az elektronikus ügyintézést. A legtöbb esetben a saját életüket könnyítették meg akkor is, hogyha ez csak egy opció volt és nem kötelezettség.

A gazdálkodó szervezetek esetében, ahogy elmondtam, ott lesz ez egy kérdés, és főleg a kisebb gazdálkodó szervezeteknél, hiszen a kicsiknek is jó része, de a közepes és a nagy cégek nyilván valami ügyvéddel intéztetik ezeket a dolgaikat vagy a cégeljárást vagy egyéb ügyintézést, vagy ami most már elektronikus körbe kerül. Tehát ilyen módon az ügyvédre hárul ennek a terhe. Bár biztos lesznek olyan kisebb cégek, kis- és mikrovállalkozások, amelyeknek ezt maguknak kell csinálni, mert nincs, mondjuk, keretük arra, hogy jogi képviselőt fogadjanak, vagy nem tudnak minden esetben jogi képviselővel élni. Nos, ebben az esetben vannak nekem kételyeim, hogy ők mennyiben tudják megoldani, de hogyha erre van bármiféle kimutatás, akkor azt nagyon szívesen vesszük az államtitkár asszonytól.

Aztán önmagában ‑ csak hogy essék róla szó ‑ a felek személyazonossága megállapítási lehetőségeinek a növelése: hogyha a bíróság előtt kérdésessé válik egy előtte folyamatban lévő ügyben a személyazonosság, a legtöbb esetben én a migránsügyekre tudok asszociálni, hiszen egy belföldi állampolgár esetében azért általában nem kérdéses, hogy ki az, aki mondjuk, a bíróság előtt áll; ha mondjuk, egy bevándorlót, egy menekültet ‑ ahogy tetszik, hogy melyiket ‑ kell bíróság elé állítani, akkor lehet, hogy komolyabb probléma lehet ezt kinyomozni.

Ugyanúgy a tanúmeghallgatás szabályainak a bevezetése a Be. mintájára, ez sem feltétlenül rossz, sőt hogyha megfelelően garantálni tudjuk, hogy a személyazonosítás megtörténjen, akkor a zárt láncú, adattovábbításra alkalmas rendszereken keresztül ezt meg lehet tenni. Egyébként ezt Nyugaton alkalmazzák napi szinten. Tehát hogyha ebbe az irányba elmegyünk, akkor egyrészt pénzt spórolunk az eljáró feleknek is, és gyorsabbá válik az eljárás. Úgyhogy ezt egyébként szorgalmaznánk, hogy ez megtörténjen.

És hogyha már erről van szó, akkor talán még annyi hangozzék itt el, hogy a jegyzőkönyvkészítés szabályaival kapcsolatosan az ügyvéd kollégáktól elképesztően sok panasz érkezik, hiszen sajnálatos módon a bíróságokon ‑ tudom, hogy ez nem csak a parlament problémája, tehát az OBH-nak is címezhetnénk ezt a kérést, illetve elmondtuk neki is az aggályainkat ‑ javarészt még régi kazettás magnókon rögzítik a jegyzőkönyv szövegét, vagy a leírás ott helyben történik, nem szó szerint, hanem a lényegét tekintve. Sok esetben nemcsak hogy maga az eljárás nem tökéletes, de gyakran nagyon nehezen teszi visszakövethetővé , hogy mondjuk, szó szerint egy bizonyos fontos kérdésben, egy perben mi hangzott el. Tehát hogyha az elektronikus ügyintézés felé megyünk és a modern technológiát bevezetjük ‑ aminek nagyon örülünk ‑ az eljárásokban, akkor egy olyan egyszerűnek tűnő dologra, mint a jegyzőkönyvvezetés, erre is oda kellene figyelni, mert bizony-bizony egy-egy pert akár másodfokon is eldönthet, hogy mi kerül a jegyzőkönyvbe. És hogyha az nem pontosan kerül bele, akkor bizony az elhangzottaktól független, vagy a valódi tényektől független döntés is születhet, és nagyon nehéz azt mondani utólag, hogy a jegyzőkönyv nem volt pontos.

És ez egyébként a jegyzőkönyvek elkészítésére és kiküldésére is igaz. Sokszor csúsznak ezzel a bíróságok. Tudom, hogy leterheltek, de hát Nyugaton, ha jól tudom, ez is automatikus; ez akár hangfelismerő rendszerekkel és ez alapján leíró rendszerekkel is működhetne, és csak egy ellenőrzésen kell végigvinni ezeket a jegyzőkönyveket. De ne szaladjunk ennyire messze, a lényeg az, hogy ebben is valamiféle előrelépést szeretnénk elérni.

A másik: az Ab-határozat alapján a mulasztásos alkotmánysértés kapcsán az előzetes döntéshozatali eljárásnak a bevezetése. Természetesen jó lett volna, hogyha nem kell megvárni az Alkotmánybíróság határozatát ahhoz, hogy ez megszülethessen. Viszont én arra hívnám fel a figyelmet, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás… ‑ ami sok esetben az olyan jogszabályoknak a kiszűrésére lehet alkalmas, amelyek más úton nem megtámadhatóak és mondjuk, az európai jogrendbe nem illeszkednek, itt főleg a polgári jogra gondolhatok, és nem arról van szó, félreértés ne essék, hogy én feltétlenül az uniós jog primátusa mellett törnék lándzsát, viszont sok esetben sajnos a magyar jogszabályok a pozitív szabályokat se mindig ültetik át a magyar jogba. És amikor egy állampolgár egy uniós jogszabályra, mondjuk, egy fogyasztóvédelmi jogszabályra hivatkozik, hogy egy példát mondjak, ami általában közvetlen hatállyal bír, főleg a fogyasztóvédelmi szabályok, akkor nyilvánvalóan olyan szabályra fog hivatkozni, ami az ő jogait bővíti, vagy úgy érzi, hogy a magyar jogszabály bizonyos elemében az ő személyes jogérvényesítését gátolja vagy nem teszi teljessé.

Tehát ezt fontos kiemelni, hogy ebben az esetben arról van szó, hogy a jogkövető állampolgárok tudnak fellépni a jogaik érdekében. És sok esetben a bíróságok, azt tapasztaljuk, hogy nem nagyon foglalkoznak ezekkel a beadványokkal, vagy félresöprik ezeket a beadványokat. Ennek lehet az az oka természetesen, hogy leterheltek, hogy ez egy pluszfeladat. Ezekben a személyeket védő garanciális szabályokban azért el kell merülni. Tudom, hogy azért ez bővíti, a magyar jogterületen túlra mutatóvá teszi a garanciákat, de attól még az állampolgároknak meg kell adni a jogát, minél szélesebb körben meg kell adni a jogát, hogy ezzel élhessenek.

Az egy jó kezdeményezés, hogy ezt egy végzéssel utasítsa el a bíróság ‑ nyilván itt az elutasításról döntünk, mert hogyha helyt ad neki, akkor örülhet az erre hivatkozó állampolgár ‑, de én azt sem tartom ördögtől valónak, és erre valószínűleg egy módosító javaslatot is be fogunk nyújtani, hogy ezt a végzést meg lehessen fellebbezni. Ugyanis hogyha a bírósági rendszeren belül jobban egyfajta automatizmussá válik, hogy ezeket el kelljen bírálni a felsőbb bíróságoknak is, akkor mindenki jobban odafigyel arra, hogy a jogkereső állampolgárok részére ezek a jogok biztosítva legyenek. Hiszen így most csak annyi fog történni, hogy egy végzésben leírják, hogy miért nem, de ha azt a végzést nem lehet megfellebbezni, akkor tulajdonképpen bármi szerepelhet benne, illetve később, jobb esetben a Kúria joggyakorlat-elemzésként tudja ezeket felhasználni, de maximum ilyen hatása lehet, annak ellenére, hogy ezt a területet jobban ki lehetne használni.

És hangsúlyozom azt, hogy itt nem arról van szó és nem azokról az uniós jogszabályokról, amelyekkel, mondjuk, az Európai Bizottság szeretne nyomást gyakorolni Magyarországra.

(9.50)

Hiszen a Bizottság közvetlenül fordulhat az Európai Unió Bíróságához, bizonyos esetekben ezt meg is teszi, sok esetben adott esetben nem is adunk neki igazat, tehát nem feltétlenül van a Bizottságnak igaza. És egyébként az uniós bíróság is van, amikor elutasítja ezeket a beadványokat, de hát erre valók a bíróságok, hogy döntsenek. A lényeg, amit még egyszer alá szeretnék húzni, hogy ezekben az esetekben az állampolgárok beadványairól van szó, és az állampolgárok hivatkoznak olyan szabályokra, amelyekkel az ő lehetőségeik és a jogaik bővülnek vagy az alapjogaikat jobban meg tudják védeni.

Úgyhogy ezzel együtt, hogy üdvözöljük, hogy az Alkotmánybíróság meghozta ezt a határozatát, természetesen az Országgyűlésnek nincs is más lehetősége, mint az, hogy meghozza ezt a törvényt, eléggé a december 31-i határidőhöz közel, de én elgondolkodnék azon, hogy egy fellebbezési lehetőséget is nyújtsunk. Annál is inkább, mert ezzel a fellebbezéssel egyébként nem kerül a magyar bíróságok rendszeréből ki a döntés hatásköre, csak két bírói fórum fogja megvizsgálni, és ezáltal talán a döntés is alátámasztottabb lesz. Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 24 2015.11.05. 11:03  15-34

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Figyelmesen meghallgattam az előttem szóló képviselőtársaimat, alapvetően nem a törvényjavaslatról beszéltek. Ez persze megesik elég gyakran itt a tisztelt Házban, de amikor elolvassuk, hogy nemzetközi humanitárius segélyezésről van szó, akkor itt részletpontok és módosítások kerülnek előtérbe, tehát nem önmagában a humanitárius tevékenység vagy esetleg a kvóták különböző alkalmazásáról szól a javaslat. Ehhez persze annyit hozzátennék, ha már Vejkey képviselőtársaim még itt van, hogy én egyetértek azzal, amit ön mond, hogy nincs kvótákra szükség, csak az a gond, hogy a kormányzati kommunikáció részben ettől eltért, hiszen folyamatosan világkvótákról beszélt a miniszterelnök is. Tehát azt kell mondjam, az rendben van, hogy az európai kvótákat is elutasítjuk, de a világkvóták bizonyos esetben még veszélyesebbek, hiszen hiába védenénk meg az európai határokat, hogyha bevezetnénk a világkvótát, akkor ez alapján nemcsak az Európában, az Európai Unió országaiban itt ragadt vagy bevándorlók vagy menekültek elosztását ‑ itt nyilván inkább a menekültekre kell gondolni ‑ kellene megtenni, hanem akkor világviszonylatban kellene arra gondolni, hogy Európán kívülről is hozhatnánk elosztási céllal ide, Magyarországra különböző menekülteket. Máshogy nem tudom értelmezni azt, amit a kormányzat mondott ebben a tárgykörben. És ráadásul, mivel ennek a kibontását, ennek a részletes kifejtését nem hallhattuk, ezért ez egy veszélyes terület, még a végén valaki azt mondja rá az Európai Unióban, hogy igen, és akkor tényleg nagy gondban leszünk. Tehát fel lehet használni ezt egy kétkulacsos politikára, de elég veszélyes abban az esetben, hogyha egyébként a kvóták bevezetésével nem értenek önök egyet, hogyha tényleg így van. Mi biztosan nem mondjuk azt, hogy világkvótákra vagy európai uniós kvótákra lenne szükség.

És az is igaz, és azt is el szeretném mondani, hogy amikor a humanitárius segítségről beszélünk, akkor azt azért látni kell, hogy amikor azt mondjuk, hogy helyben kell megoldani a problémákat, azokban az országokban, ahol kialakult vagy legalábbis a környező országok segítésével, akkor az csak részben humanitárius kérdés és sokkal inkább politikai vagy sok esetben katonai kérdés, tehát honvédségi kérdés. Hiszen, ha nem tudunk megfelelő befogadótáborokat létrehozni vagy támogatni, ugye, ez a humanitárius rész, nyilván ehhez pénz is kell, de ha ezek a táborok nem védettek és akár a haderő vagy katonaság által nincs biztosítva a védelmük, akkor nyilvánvalóan a humanitárius segítség kevés és semmi, mert például az Iszlám Állam vígan be fog oda hatolni, és esetleg még a humanitárius segítséget is el fogja vinni.

(10.50)

Azt láthatjuk, hogy ezekben a táborokban mik történnek, az erőszaktól kezdve a rablásokig, és ez sok esetben még a média számára sem megtudható, sőt a sérelmeket elszenvedettek sem mernek nemhogy feljelentést tenni, de a különböző humanitárius szervezetektől segítséget kérni vagy bejelenteni az itt elkövetett cselekményeket. De ennél is szomorúbb az, hogy Európában azt is láthatjuk, hogy a menekülteknek az egymás közti viszonyaikban nemcsak a beáramló terroristagyanús személyek terrorizálását kell elszenvedniük, hanem sok esetben az ott dolgozó humanitárius erőket is éri atrocitás; több erőszakról is hallhattunk, amely esetekben pont a szervezet próbálta eltussolni ezeket az ügyeket. Tehát ha a téma mélyére hatolunk, akkor nagyon sok mindenről lehetne beszélni.

De én szeretnék a javaslatról beszélni, és elmondani azt, hogy mik az aggályaink, amellett, hogy a céllal, a humanitárius céllal természetesen mindig egyet lehet érteni. Itt azonban nagyon sok technikai módosítás merül fel, ami kinyit olyan kapukat, amiken nehéz lesz majd a jövőben átlépni, illetve bezár olyan lehetőségeket, amik alapján az Országgyűlés rátekinthet a kormányzat tevékenységére.

Azt láthatjuk, s itt a 3. §-ra gondolok, eddig is a törvényben szerepelt, hogy a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenység hazai társadalmi támogatottságának növelése a külpolitikáért felelős miniszter és az oktatási miniszter közös feladata. Ez önmagában rendben van, nem baj, ha az önkéntes munkára, az önkéntességre, a humanitárius segítségre neveljük a fiatalokat. Viszont a globális felelősségvállalásra nevelés előmozdítása számomra egy kicsit tág fogalomnak tűnik, egy kicsit nehezebben meghatározható fogalom. Én úgy gondolom, hogy a globális felelősségvállalás alapvetően az államoknak, a kormányoknak, de legalábbis a politikai vezetőknek, politikai szereplőknek kell hogy a mindennapjait átjárja, és nem tudom, hogy a fiatalok számára az oktatás-nevelésben hogy lehet az eddigi szabályozáshoz képest még jobban végezni. Pontosabban mi az, amit az eddigi szabályozás nem tartalmazott, és ezzel a kiegészítéssel kell belevenni, én ezt nem látom pontosan.

De bizonyos szempontból ennél is súlyosabb az, hogy míg a 4. §-ban eddig a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenység összkormányzati költségigényét ‑ én ezt úgy értelmezem, hogy mennyit szánunk ilyen tevékenységre ‑ központi költségvetésben, fejezeti kezelésű előirányzatként kellett megtervezni, ami egy átláthatóságot, Országgyűlés előtti részletes megtárgyalhatóságot jelentett, hiszen fejezeti előirányzatként ezt a költségvetésbe mindenképpen látható módon kellett beleírni, addig a módosítása, az átlépése a jelenlegi állapotban bonyolultabb, mint amit önök be szeretnének vezetni, hiszen pont azt a részt vennék ki a javaslatból, miszerint fejezeti kezelésű előirányzatként kellene bekerülnie a költségvetésbe, és csak annyi maradna, hogy a külpolitikáért felelős miniszter terjeszti elő.

Az persze rendben van, hogy előterjeszti, de azt láthatjuk, hogy a költségvetések az elmúlt időszakban úgy kerültek beterjesztésre, hogy egy csomó mindent el lehetett bennük rejteni. Tehát önmagában ez nem teszi számomra egyértelművé, hogy ez külön meg fog‑e jelenni a költségvetésben, illetőleg tudjuk-e, az Országgyűlés látja‑e majd azt, hogy önök ezt milyen mértékben lépték át. Nem azt mondom, hogy az előirányzatot bizonyos esetekben nem kell átlépni, persze lehetnek ilyen szituációk, de azért az átláthatóság ebben az esetben nagyon fontos, lévén, hogy bár humanitárius célra, de adófizetői pénzeknek a külföldre történő kiutalásáról, humanitárius célok támogatásáról van szó. Tehát az Országgyűlésnek, a képviselőknek és az embereknek is látniuk kell ezek felhasználását.

A 10. §-t pedig végképp nem értem, tisztelt Ház. A közbeszerzésekről szóló törvény módosítása ‑ a jelenlegi hatályos szabályozáshoz képest ‑ azt mondja ki, hogy a külügyi segélyezéskor nem kell alkalmazni az uniós értékhatárt el nem érő kereteknél a közbeszerzési törvényt akkor, ha az Országgyűlés illetékes bizottsága e törvény alkalmazását kizáró előzetes döntést hozott. Tehát ha el szeretnének térni, mármint a közbeszerzést meg szeretnék kerülni, akkor ki kell kérni az illetékes szakbizottság döntését. Az látható, hogy ez az áttekinthetőségnek egy fontos garanciája, hiszen nem feltétlenül kell ennek adott esetben nyilvános ülésnek sem lennie, persze az a legjobb, de azért az Országgyűlés bizottsága elé be kellett jönni. Ez az időfaktorral általában nehezen magyarázható, mert a bizottságok rendszeresen üléseznek, és ha mondjuk, nyáron van egy komoly problémahelyzet, akkor összeül a bizottság, ezen ne múljon, ráadásul a humanitárius segélyezési folyamatokat döntés-előkészítés és kormányzati döntés is meg szokta előzni. Tehát nem arról van szó, hogy hipp-hopp, ma bejön az igény és holnap ki kell fizetni, és ezért a bizottságokra kellene várni. Én tehát nem látom az igazi indokot. Az indok csak az lehet, és ez fájó, hogy ez mechanikusan, bizottsági döntés nélkül megkerülhető legyen.

Az én jogi aggályom nem csupán az, hogy a külügyi segélyezésnél és a humanitárius segítségnyújtásnál ez túlságosan mechanikussá és országgyűlési bizottsági döntés nélkülivé válhat, hanem átfogalmazzák az érintett e) pontot, és abba belekerül a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenység mellett a nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenység is. Nekem ez nem tűnik ugyanannak a fogalomkörnek. Egy nemzetközi fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtási tevékenység nem tűnik ugyanannak. Államtitkár úr biztos majd el tudja mondani, érdekel is egyébként, hogy az eltérés pontosan miben kimutatható. Én úgy érzem, hogy a fejlesztési együttműködés teljesen más irányú is lehet, és ha ehhez sem kell kikérni az Országgyűlés szakbizottságának a véleményét, akkor nemcsak arról van szó, hogy a humanitárius célú segé­lyezésnél tudják ezt megkerülni, hanem egy fejlesztési együttműködésnél is. Tehát azt kell mondjam, hogy dupla a kritika ennél a pontnál, és hiába van ott az uniós értékhatár, de azért ki lehet csorgatni olyan pénzeket ide-oda az uniós értékhatár alatt, amelyekre semmiféle rálátása nem lesz az adott szakbizottságnak sem.

Én ezeket a jogi érveket szerettem volna elmondani. Mirkóczki képviselőtársam még hozzá fog szólni a javaslathoz. Még egyszer hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy a céllal ne értenénk egyet, de ha a cél nemes, akkor az Országgyűlés szakbizottságai is bírjanak rálátással. Azt nem tudom elfogadni, hogy itt az időtényező releváns lehet, hiszen gyorsan össze lehet hívni ezeket az üléseket, akár még nyáron is, higgyék el, mi ott leszünk, ha erről van szó, és a határozatképességet is biztosítjuk, ha valódi humanitárius kérdés merül fel, de ne rejtsék ezt el olyan módon, hogy ne kelljen a bizottságok döntése. Ha a legjobb szándék vezérli önöket, akkor meg pláne ne, mert akkor az félreértésre adhat okot, és ezt szerintem el kellene kerülni. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 44 2015.11.05. 8:42  35-52

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ígérem, nem fogom kihasználni a rendelkezésre álló időt, hiszen a javaslat támogatható, nem okozok meglepetést, ha ezeket az illetékcsökkentéseket, illetve illetékeltörléseket a Jobbik is természetesen támogatja. Egy-két dolgot ki is emelnék, és kitérnék arra is, hogy mi az, amit még esetleg hiányolunk, de előzetesen azt el kell mondjam, hogy természetesen minden lépést, még ha nem is tartjuk azért világmegváltónak, de ha az emberek terheit és a gazdálkodó szervezetek terheit csökkenti, támogatni tudunk. Itt elhangzott, hogy mik lesznek többek közt illetékmentesek. Ami az erkölcsi bizonyítványt illeti, sok esetben ‑ az előző csomagban azt szavaztuk meg nagyon helyesen ‑ nem is kell kikérni, tehát lesznek olyan esetek, amikor automatikusan lekérésre kerül két szerv között az erkölcsi bizonyítvány, de nyilvánvalóan lehetnek olyan más esetkörök, amikor mondjuk, egy munkáltató kéri ezt a bizonyítványt. Azt hiszem, az évente négy alkalommal való ingyenes lekérési lehetőség a legtöbb ember számára elég lesz, és általában ennél többet valószínűleg nem is kell kikérni.

A cégkivonatok kikérését is jónak tartjuk, ha a cég tagja vagy képviselője kéri, ezzel is nehéz vitatkozni. Ugyanúgy az állandó személyazonosító igazolvány és a lakcímet igazoló hatósági igazolvány esetében is csak helyeselni lehet az illetékmentességet, ahogy a családi állapot változásából adódó névváltozás miatt indult eljárásokban és az eltulajdonított okmányok pótlása esetében is, amelyek még eddig nem volt ingyenesek. Ez egy régi követelésünk volt, hogy ha valakit bizonyíthatóan kár ér azzal, hogy mondjuk, a pénztárcáját ellopják, elrabolják, akkor legalább a benne lévő okmányok pótlására ne kelljen pluszösszeget kifizetnie.

Aztán az építési rendelkezéseknél is könnyítés lehet itt 160 négyzetméterig, amit be szeretnének vezetni illetékmentességként, és az adóhatósági igazolások esetében is ez sokszor és adott esetben jelentős összegek megtakarítását eredményezheti, ahogy egyébként az öröklési jog címén történő tulajdonváltozás bejegyzése. Bár 6600 forint ez esetben is, de ha valaki örököl, és ha már, hál’ istennek, ingyenes az öröklés egyenes ágon természetesen, tehát illetékmentes, akkor már ne kelljen ezt az apróbb költséget se befizetni.

Halkan jegyezném meg, hogy talán akkor el lehet érni azt, hogy kevésbé dobják vissza a földhivatalok ezeket a kérelmeket, mert sok esetben ‑ és az előző javaslatnál beszéltem erről ‑ azt láthatjuk, hogy rendben van, hogy szűk határidőket szabunk, rendben van, hogy a hiánypótlási lehetősége szűkkörűbb a hatóságoknak, de ezt sok esetben úgy próbálják megkerülni, hogy mondvacsinált indokokkal visszadobják gyakorlatilag a beadványokat, és ez a földhivatalokra nagyon jellemző volt; akkor ez esetben nem kell hiánypótlást kiadni, az eljárás lezártnak tekinthető. Na, az egy másik dolog, hogy újra be kell adni, újra fizetni kell az ügyfélnek.

Sok esetben meg lehetett korábban tenni ‑ és ezt ügyvédkollégák nagyszámban elmondták ‑, hogy mondjuk, egy módosítással vagy akár egy bélyegzővel, pecséttel egy javítást át lehetett vezetni az eredeti dokumentumokon, ez esetben ezt már nem lehet megtenni, mert ezeket mind-mind visszadobálják, pont azért, hogy a határidők tarthatók legyenek. Ezt a másik törvényjavaslatnál részletesebben kifejtettem, ebbe itt nem mennék bele, viszont a lényeg az, hogy erre is figyeljenek majd oda a jövőben. Itt főleg a földhivatalok működésére gondolok, mert elég kaotikus állapotok uralkodnak, és nem azt látjuk, hogy pozitívabb értelemben változnának.

Például még egy dolgot nem tudok megállni, hogy el ne mondjak, ezt is gyakorló ügyvédkollégák mondták el. A beérkezett iratok szerint kapják meg az ügyintézők az adott elintézendő dokumentumokat és nem a helyrajzi szám alapján, tehát az is lehet, hogy két-három ügyintézőhöz kerül a külön beadott, de sokszor ugyanahhoz az eljáráshoz tartozó dokumentumok elintézése, ami, képzeljük el, eléggé nagy káoszt és valójában bürokrácianövekedést okoz, hiszen ha valaki kéri, mondjuk, egy jelzálogjog törlését, a törlőnyilatkozat beadásra kerül, és utána van, mondjuk, egy tulajdonosváltás is, akkor ez különböző ügyintézőkhöz kerül, és akkor majd ők egymás közt kell hogy ezeket megfutassák, ahelyett, hogy a helyrajzi szám alapján egy ügyintéző ezt el tudná intézni saját hatáskörben.

Tehát nagyon sok dolog van, amit a rendszerben még javítani lehetne. Nagyon jól tudom, hogy ez alapos elemzést igényel, és sokszor felfelé ‑ a rendszerek általában ilyenek, csak a pozitív jön fel, de higgyék el, nagyon sok probléma van még, amit pénz nélkül is ki lehetne küszöbölni.

Egyébként idetartozik az a javaslat ‑ én nem találtam az anyagban, de ha nincs benne, akkor ezt bele kellene venni ‑, hogy a tulajdoni lap kiadása is legyen ingyenes, ha az adott tulajdonos kéri. Akár ehhez lehet egy megfelelő számbéli limitet szabni, ahogy az erkölcsi bizonyítványnál. Ez is komoly összeg, ha egy teljes bizonyítóerővel rendelkező tulajdoni lapot ki kell kérnie akár a saját ingatlanáról, és nemcsak mondjuk, betekint, mert az persze örömteli, hogy a www.magyarorszag.hu-n ezer forintért be lehet tekinteni, de a teljes bizonyítóerejű okirat kikérése is kell. Én ezt is belevenném.

Aztán azt is el kell mondani, hogy összességében azért néhány milliárdról beszélünk itt ezeknél a módosító javaslatoknál, ami persze fontos az emberek felé, ahogy elmondtam. Ebben a részében az MSZP-ből felszólaló Bárándy Gergellyel azért annyiban egyet tudok érteni, hogy az egy dolog, hogy spórolunk az állampolgároknak, és ez jó, mert nem kell kifizetni, de amit az adókkal befizetnek az állampolgárok, azt a pénzt meg, mondjuk, stadionépítésekre meg ostobaságokra elköltjük ‑ és most tényleg nem a populizmus vezérel, higgyék el ‑, elköltjük olyan helyekre, amelyeknél azért jobb helyen is lehetne vagy jobb helyen is el lehetne költeni azokat a pénzeket. Erre is figyelemmel kell lenni, mert azt is az emberektől vesszük el az adóbevételeken keresztül, és nemcsak azokat a díjakat vagy illetékeket, amelyeket beszed az állam.

Azt is ki szeretném még emelni, és ez is valóban egy átvizsgálandó terület, hogy a megmaradt illetékek és díjak legyenek szinkronban az elvégzett munkával, mert sok esetben azt látjuk ‑ egyébként a most eltörölt, illetékmentessé tett esetek egy részére is igaz ez ‑, hogy sokszor plusz bevételi forrásként kezelték ezeket az illetékeket, díjakat a hatóságok. Tehát nemcsak arról volt szó, hogy valamit fizetni kellett, vagy hogy valamiféle költségtérítéssel hozzá kellett járulni az adott állampolgárnak, hanem nyilvánvalóan a konkrét, elvégzett munkán felüli, aránytalan díjat jelentettek ezek.

Úgyhogy ezekkel a kiegészítésekkel, ahogy az elején elmondtam, támogatni tudjuk a javaslatot, és ha már Lázár miniszter úr nagy ívű beszédet tartott ezzel kapcsolatosan, azért még várjuk a további javaslatokat is a jövőben. Azt szeretnénk, ha ez a folyamat nem állna meg, és nem gondolná úgy a kormány, hogy ezek után hátradőlhet, és mindent megoldottak a közigazgatásban, mert ezek által is létre fog jönni azért néhány probléma, amit majd utólag kezelni kell, és higgyék el, amikor ezeket el fogjuk mondani az Országgyűlésben, azt ezekben az esetekben mindenképpen jobbító szándékkal mondjuk az állampolgároktól beérkezett információk alapján. Elnök úr, köszönöm szépen. (Hegedűs Lorántné tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 70 2015.11.16. 2:54  69-75

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2012 nyarán Rogán Antal ötlete alapján bevezették a letelepedési államkötvényt, amely árusításával nem a külképviseleteket, hanem javarészt offshore-cégeket bíztak meg kizárólagos joggal. A forgalmazó cégeket egyébként a Rogán Antal vezette Gazdasági bizottság hagyta jóvá, és túlnyomó részük kifejezetten adóparadicsomnak nevezhető országokban van bejegyezve: Kajmán-szigetek, Szingapúr, Málta, Ciprus.

De ha ez mind nem lenne elég, a magyar állam a kötvényeket diszkontáron adja a közvetítő cégeknek, így a névérték és a tényleges árfolyam közötti különbözet is az értékesítő cégeknél maradhat. És erre jön még rá a letelepedni kívánó emberenként a 45-60 ezer euró körüli jutalék, de a sajtóban hallhattunk 70 ezer eurós közvetítési díjról is, hiszen ezek a cégek maguk határozhatják meg a jutalék mértékét, ami egy teljesen monopol piacon totálisan érthetetlen szabályozás.

A konkrét számok is nagyon érdekesek, hiszen 205 milliárd forint folyt be az államkötvények eladásából a magyar államhoz, miközben nagyjából 50-60 milliárd forint bevételhez juthattak a javarészt offshore hátterű közvetítő cégek, ez pedig több mint 25 százalékos összesített jutalékszintet jelent egy monopolpiacon. Hatalmas biznisz, de sajnos többnyire nem a magyar államnak.

A felmerülő kérdésekre általában azt a választ kapjuk, hogy nem közpénzről van szó, hiszen a letelepedni kívánók saját pénzükből fizetik a jutalékot. Ez pedig azért egy hazug jogértelmezés, mert gyakorlatilag a letelepedés jogát árusítja ki a magyar állam, elad egy kedvezményt, aminek a bevétele ugyanúgy közpénznek tekinthető, mint mondjuk, egy koncessziós szerződésből befolyó ellenérték.

A fentiek alapján kérem az államtitkár urat, válaszoljon őszintén az alábbi kérdésekre. Mi valósult meg a kibocsátási program szépen hangzó munka­hely­teremtési ígéreteiből? Elfogadhatónak tartja-e, hogy az értékesítéssel megbízott cégek tulajdonosi hátterét javarészt nem ismerhetjük, Magyarországon adót nem fizetnek, ennek ellenére egy állami kedvezmény kizárólagos árusításából tömhetik degeszre a zsebüket? Van-e kimutatásuk, hogy az értékesítő cégeknek mennyi jutalék landolt az államkötvények árusításából a zsebében, és ha nincs ilyen, akkor tervezik-e hasonló kimutatás készítését? Végül, nem gondolja-e, hogy az egész program vegytisztán a korrupció melegágya, már-már azt az érzetet keltve, hogy eleve ezért lett kitalálva? Várom érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 74 2015.11.16. 0:58  69-75

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Államtitkár Úr! Semmit nem cáfolt abból, amit én mondtam. Nem mondta azt, hogy milyen munkahelyek teremtődtek a program hatására ‑ nem hiszem, hogy Európában például kajmán-szigeteki cégek vennének részt ezekben a programokban, ha igen, akkor Európa is mélyebben van a korrupció mocskában, mint elképzeltük ‑, és azt sem mondta, hogy sok-e ez a 25 százalék jutalék. A kormány és az Országgyűlés igenis meghatározhatta volna, hogy mennyi jutalékot lehet fizetni az ilyen konstrukciókban. Az, hogy nem tették, önmagában a korrupció melegágyát teremtette meg.

Lehet, hogy önök tudják, kik a valódi tulajdonosok, mi sajnos nem, és az ellenzék részéről ez nem elmondható. Tehát akkor kérem, ossza meg velünk, és mondja el, hogy valójában kik azok, akik emögött állnak, mert nem hiszem ‑ és ezt se cáfolta ‑, hogy 50-60 milliárdos bizniszt csak úgy kidobnak az ablakon és kajmán-szigeteki cégeknek odaadnak, ez nem jellemző önökre. Köszönöm. Nem tudom elfogadni a választ. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 242 2015.11.16. 2:04  237-248

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az a probléma, hogy szép szavakat hallunk a kormány részéről, hogy az offshore-t le kell törni, le kell törni azt, hogy sokszor feketén, kinyomozhatatlan módon áramlanak ki az országból a pénzek, de valódi tetteket nem látunk, és a pénzek ugyanúgy áramlanak ki, ahogy az eddig is történt. És ezt egyébként a nemzetközi statisztikák is alátámasztják, Schiffer András idézte az egyik nemzetközi kimutatást, ami a jelenlegi államadósság két és félszeresére teszi azt az összeget, amit itt 25 év alatt kiloptak az országból.

Egyébként Európában elsők vagyunk, és nem az egy főre eső kilopott összegek tekintetében, hanem abszolút értékben. Önmagában ezek a számok is azt kellene hogy eredményezzék, hogy kivizsgáljuk, hogy mi van, kik lopták el ezt a pénzt, merthogy a pénz eltűnt, azt nemcsak mi látjuk, hanem nemzetközi szervezetek is.

Aztán lehetne valóban a letelepedési államkötvényt is említeni, ahol Kajmán-szigeteken bejegyzett cég is hatalmas jutalékokat, diszkontáron megkapott kötvényeket kap. És utána Tállai András államtitkár azt válaszolja, hogy ez így megy a magánszektorban, annyi jutalékot kérnek, amennyit akarnak. Egy állami felségjog kiárusításáért a kajmán-szigeteki cég annyi pénzt kér, amennyit ő akar. Ez felháborító! És nem is kevés pénzről van szó, 50-60 milliárd forintról, csak a letelepedési államkötvényeknél.

De említhetném azt is, Szilágyi György és Volner János képviselőtársaim, csak ők 30 milliárd forintnyi EU-s pénz kiutalását találták olyan cégeknél, amelyekhez nem is mehetett volna ez a pénz, mert offshore-cégnek minősülnek. És utána önök csak azt mondták, ha jól emlékszem, hogy nyilatkozni kellett az átláthatóságról. Hát, nyilatkoztak ezek a cégek, de senki nem ellenőrizte.

Nos, itt tartunk a szép szavakkal, nyilatkozni lehet, de az ellenőrzést is végre meg kellene tenni, és ezért tudjuk támogatni Schiffer András javaslatát és a hasonló javaslatokat is a jövőben.

Köszönöm. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 280 2015.11.16. 6:55  249-296

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hát akkor itt egy-két dolgot rendbe kell rakni jogilag és eszmeileg és minden szempontból. Először is onnan kezdeném, Mesterházy Attila sok gondolatot szentelt a Jobbiknak, ennek nagyon örülünk természetesen. Ha egy klubban benne vagyunk, az Európai Unió tagja vagyunk, az nem azt jelenti, hogy ne élhetnénk azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel az alapszerződések alapján élhetünk. Nem arról van szó, hogy belépünk, utána bármit el kell fogadni, belénk törölhetik a lábukat, adnak egy kis pénzt, egy jó részét persze ugyanúgy kiviszik, erről sem készült egy mérleg, de ebbe nem mennék bele. A lényeg az, hogy élhetünk azokkal a szabályokkal, amik az alapszerződésekben vannak. Ez a lényege.

Ez a lényege annak, hogy valaki a törvényekhez tartja magát. Ehhez képest ott kezdődik a probléma, hogy a schengeni megállapodást be kellett volna tartani. Ha betartotta volna minden ország, akkor most nem lenne egy ilyen krízishelyzet, mert csak a menekülteket engedték volna be, és azoknak a létszáma jóval kevesebb, mint akik gazdasági bevándorlókként megérkeztek. Tehát eleve arról van szó, hogy megszegték, a legtöbb ország megszegte az uniós szabályokat. Ezek után nehéz arra hivatkozni, hogy itt az a gond, hogy egy olyan helyzet alakult ki, hogy be kellett tartani a szabályokat, de hát a jövőben ki kell alakítani egy új rendszert. Nem. Be kellett volna tartani a meglévő szabályokat.

Emellett azt mondani, hogy a Dublin III. rendeletet akkor ezek alapján fel kell függeszteni ‑ nem lehet felfüggeszteni. Nem lehet felfüggeszteni ‑ a végrehajtását lehet felfüggeszteni, teljesen jogtalan! Erre nincs megfelelő jogi szabályozás, hogy valaki azt mondhassa, hogy ezt felfüggeszti. Ezt nem lehet megtenni. Módosítani azt lehet természetesen, a rendes jogalkotási eljárás keretében ezt meg lehet tenni. Ez egy hosszas folyamat. Ennél a szabálynál, hogy az egyik esetben függesszük fel, megint csak a Dublin III.-mal szemben, természetesen ezt meg lehet tenni, de a szocialisták részéről az az érv, hogy akkor ne hajtsuk végre a jogszabályokat, megint csak elég furcsa.

Aztán ráadásul házon belül is a dolgokat tisztázni kellene önöknél. Hiszen, amikor Hiller István azt mondja, hogy a kerítésnél nem tud jobb megoldást, akkor elindul a belső feszültség, és valójában Hiller István csak azt mondta, hogy be kell tartani a szabályokat. Erre ráugrottak, mint, hadd ne mondjam, milyen példát mondjak, mint a piranhák, amikor vérszagot éreznek. Rögtön ráugrottak és számon kérték. Ugyanúgy számon kérték egyébként a kormányon, illetve a Jobbikon is, amikor támogattuk a kerítésépítést, illetve hogy a honvédséget oda levezényeljék, hogy hát milyen csúnya dolog, hogy a határvédelmet a kormány megszervezi, tehát hogy milyen csúnya dolog, hogy a schengeni szabályokat betartja. Tehát ez teljesen értelmezhetetlen. (Dr. Szakács László közbeszól.)

Aztán, ami itt előttünk van, az egy határozat, amit valóban, jogilag nem lehetett volna ebben a formában meghozni. El kell olvasni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikke (2) bekezdését, amely teljesen egyértelműen kimondja, hogy ilyen esetekben a tagállamok érdekében lehet hozni egy átmeneti határozatot, és utána rendes jogalkotási eljárás keretében meg kell hozni azt a rendeletet, aminek alapján a menekültügyet szabályozni lehet. Na most, megszületik egy határozat, nagyon trükkösen, az Unió vezetői részéről, és azt mondják, hogy Olaszország és Görögország érdekében hozunk egy határozatot, és mindenki mással kiszúrunk. Ez így teljességében az Európai Unió működéséről szóló szerződés félreértelmezése. Tudják Brüsszelben, hogy ezt nem így kellene értelmezni, de azt mondják, hogy két ország érdekében meghozzuk, a többi ország érdekét meg zárójelbe tesszük. Ez támadható, igenis támadható az Európai Unió bírósága előtt. Való igaz, hogy az országgyűléseknek a szubszidiaritás elve alapján nem volt megfelelő lehetőségük arra, hogy gyakorolják a nemtetszésüket azáltal, hogy meg sem küldték nekik ezeket a jogszabályokat. Hiszen ezt, mondjuk, rendeleti formában, ha a rendes jogalkotási eljárás keretében történt volna meg a szabályozás, meg kellett volna küldeni.

Az már egy másik dolog, és itt egyébként a kormány vagy a fideszesek felé fordulva, hogy ezt csak a kormány teheti meg. Most, hogy az Országgyűlés hoz egy törvényt, ez tulajdonképpen egy háttértámogatást jelenthet, vagy el lehet mondani, hogy az Országgyűlés is megtárgyalta. De ezt a kormány tudja megtenni.

(21.20)

A kormány tud az Európai Unió Bíróságához fordulni. Egyébként 60 napja van rá, tehát ha szeptember 24-től a két hónapot leszámoljuk, akkor az november 24-e. Tehát könyörgök, ne decemberben próbálják meg benyújtani, mert a sajtóban megjelent ez is, hogy majd decemberben fordulnak a bírósághoz. Ezt ne tegyék meg, mert akkor el fogunk késni, illetve ha más országok benyújtják, akkor még lehet szerencsénk, de ezt meg kell tenni november 24-ig. Az Országgyűlés előtt, jó, megtárgyaljuk, támogatni fogjuk, ne mondhassák azt, hogy kerékkötői vagyunk az elképzelésnek, de itt azért az Országgyűlést eleve nem kellett volna megkérdezni, hanem a kormány ezt megtehette volna.

Schiffer Andrást szintén nem értettem. Próbáltam figyelni, higgyék el, de azt mondja, hogy ha jogorvoslattal élünk, tehát élünk az európai uniós jog adta lehetőségekkel, akkor az azt üzeni, hogy nem vagyunk partnerek a közös megoldásban. Ez számomra értelmezhetetlen. Ha hoznak egy olyan határozatot, amely nemcsak hogy Magyarország számára sérelmes, hanem az európai uniós jogszabályoknak sem felel meg, és ezért a magyar kormány, élve a jogával, az Európai Unió Bíróságához fordul, akkor nem értem, hogy ebben mi a probléma. Ezt meg kell tenni. Tehát mi követelnénk, ha ezt nem tennék meg, és örülünk neki, hogy ez felmerült és ezt meg fogják tenni; hogy országgyűlési döntéssel vagy anélkül, ez ilyen szempontból teljesen irreleváns.

A lényeg az ‑ összegezve ‑, hogy a kvótákat abból a szempontból sem szeretnénk elfogadni, hogy átmeneti rendelkezésként. Ki lehet nyitni egy kaput, lehet rá hivatkozni, és pont ebben a határozatban látjuk, hogy milyen módon térnek el az Európai Unió vezetői azoktól a jogszabályoktól, amiket nekik is be kellene tartani, ugyanígy a jövőben majd hivatkozási alap lenne ez az átmeneti rendelkezés. Úgyhogy azt kérjük a kormánytól, hogy mielőbb nyújtsa be a keresetet az Európai Unió Bíróságánál, ne késlekedjen vele, ki ne fussunk a határidőből. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 292 2015.11.16. 0:45  249-296

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Röviden, elnök úr, mi azt szeretnénk, ha nemcsak most, hanem a mindenkori kormányok tekintetében ‑ és ezért szeretnénk alaptörvény-módosítást ‑ is irányadó lenne az, hogy népszavazásra lehessen a hasonló témákat bocsátani. Tehát mi hosszú távra gondolkodunk, és úgy gondoljuk, hogy ha ezt az Alaptörvénybe beemeljük, akkor ez mindenkit a jövőben is kötni fog, és hogyha bármely kormány ettől ellépne és olyan bevándorlási kérdéseket szeretne áterőltetni, amelyek az embereket is érintik, akkor lehessen egy népszavazást kezdeményezni.

Ez a legfontosabb célunk, hosszú távon gondolkodunk, ezért kértük volna az önök támogatását, és hogyha mondjuk, a KDNP-től kapunk még néhány percet, akkor szívesen folytatjuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 300 2015.11.16. 4:41  297-306

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én sem fogom kihasználni az időkeretet, de mindenképpen el kell mondjam, miért nem tudjuk a javaslatot támogatni, és ezt azért kell néhány gondolatban indokolnom, hiszen humanitárius segítségnyújtásról van szó, illetve, hogy pontosítsak, azoknak a jogszabályoknak a módosításáról, amelyek az ilyen segítségnyújtás kereteit megadják.

Sajnos, a módosító javaslatainkat nem támogatták, sem a szakbizottság, sem a Törvényalkotási bizottság végső javaslatában ezek nem jelentek meg, márpedig ‑ kiemelve két pontot ‑ ez nagyon is fontos lett volna. Egyrészről az, hogy a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenység összkormányzati költségigénye a központi költségvetésben fejezeti kezelésű előirányzatként legyen megtervezve.

(21.50)

Ez egy nagyon fontos, garanciális dolog, hiszen akkor az Országgyűlés előtt is megtárgyalható, akár könnyebben módosító javaslatot is be lehet már a költségvetés elfogadásakor terjeszteni. És a későbbiekben a végrehajtás során is átláthatóbb költéseket eredményez. Úgy gondoljuk, hogy hiába humanitárius segítségnyújtás a cél, ami egy szép és támogatandó cél, de az Országgyűlésnek az átlátható vagy az országgyűlési képviselők, az ellenzék által is átlátható elköltés legalább ennyire fontos. És pont azért, hogy elkerüljük a félreértéseket, a vitákat vagy bármilyen, a jövőben felmerülő olyan szempontot, hogy önökre lehessen sütni, hogy esetleg nem úgy költötték el ezeket a pénzeket, ahogy kellett volna, és ahogy elmondtam, a módosításokat is jobban be lehet terjeszteni, és meg lehet tárgyalni már a költségvetés elfogadása esetén. Hogy ezt miért módosítják, ezt tulajdonképpen nem tudom, vagy nem hangzott el ebben a formában az általános vitában sem, vagy talán csak olyan homályos dolgok, hogy könnyebben lehet módosítani. Na de hát azért előre tudni kellene, hogy mennyit költünk ezekre a célokra. Vagy ha van egy olyan különleges helyzet, akkor az, hogy fejezeti kezelésű előirányzatról beszélünk, azért ezek sem módosíthatatlan dolgok, tehát megérte volna ide behelyezni.

A másik pedig a közbeszerzésektől való eltérés, ami véleményem szerint egy kicsit aggályos lehet. Hiszen a hatályos szabályok alapján nem kell alkalmazni az uniós értékhatárt el nem érő humanitárius segélyezési tevékenységre a közbeszerzési törvényt, ha az Országgyűlés illetékes bizottsága az előzetes döntést meghozta ezekben az ügyekben. Ez kikerülne a törvényből, tehát automatikusan kikerülne az uniós értékhatárt el nem érő közbeszerzések esetében a közbeszerzési törvény alól, tehát a közbeszerzést nem kellene kiírni ezekben az esetekben. Ez szintén a parlamenti felügyeletet csökkentené. Nem kerül be a szakbizottsághoz az előterjesztés vagy a közbeszerzési törvény alól való mentesítés, és ráadásul így sem lehet az az érv, hogy ha bejön egy különleges helyzet, hiszen a szakbizottságnak össze kell ülnie, rövid határidőn belül össze kell ülnie, a képviselőknek ez a főállásuk, megér annyit, hogy inkább nyáron is összeüljenek, de átláthatóan működjenek, pont egy olyan kényes kérdésben, mint a közbeszerzések alóli mentesítés.

És még egy pont, hogy ráadásul nemcsak a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenység keretében történő beszerzésre igaz ez a közbeszerzésekkel kapcsolatos mentesítés és a bizottságok kivétele a törvényből, hanem a nemzetközi fejlesztési együttműködésre is. És ebben az esetben már nem lehet azt mondani, hogy itt csak humanitárius szempontokról beszélünk, hiszen számomra a nemzetközi fejlesztési együttműködés keretében sokkal tágabb meghatározás kerül be a törvénybe, és úgy gondolom, hogy ebbe nemcsak a humanitárius dolgok férnek bele, hanem egészen mások is. Tehát egy fejlesztési együttműködésbe azért bele lehet erőltetni majdnem egy kis túlzással bármit. Ne legyen az, hogy a közbeszerzések alól mentesítik, vagy hogyha már szeretnék, akkor legalább a szakbizottság elé hozzák be!

Úgyhogy ezek azok a pontok, amelyek miatt nem tudjuk támogatni az előterjesztést, bár természetesen a célokkal egyetértünk, de a pénzelköltéseknél, ahogy elmondtam, a parlamenti kontroll legalább annyira fontos, mint hogy hová kerülnek ezek a pénzek. Nem lenne jó, ha ez így változna. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 333 2015.11.16. 5:02  330-341

DR. STAUDT GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hosszas vita alakult ki a bizottságban, főleg a Győrffy-módosító javaslattal kapcsolatosan, hiszen azt kell mondjuk, hogy a céljával egyet lehet érteni annak, ami ott elhangzott; tudniillik, hogy azokra a nagybirtokokra, amiket az MSZP-, Fidesz-kormányok, illetve talán javarészt az MSZP-kormányok alatt kiadtak 30-40-50, adott esetben 99 évre haszonbérbe, nagyon minimális bérleti díjat határoztak meg, és ezekben az esetekben valamit tenni lehessen a jövőben. Egy lehetőséget teremt erre a javaslat.

A probléma az, hogy az állam eddig nem tudott mit kezdeni ezekkel a területekkel, és a jövőben egy vásárló, aki nyilvánvalóan magánszemély lesz, majd meg tudja adott esetben emelni ezeket a bérleti díjakat. Egyrészről lehet azt mondani, hogy a helyzet rendezve van, viszont azon túl, hogy mi magát az eladást, tehát a termőföldek privatizációját nem támogattuk, de ha már ez megindul, és azt mondják önök, hogy a gazdáknak szeretnék ezeket a földeket adni, akkor ezek valójában kerüljenek a gazdákhoz. A fő szempont a módosító javaslat ellen az volt, hogy az időzítés nem megfelelő. Nem megfelelő, hiszen ha ezt néhány hónap múlva és adott esetben egy kicsit más köntösben terjesztették volna elő, akkor még azt is lehetett volna mondani, hogy haszna is lehetett volna. Így a személyes visszajelzések, tapasztalatok alapján azt lehet látni, hogy azok a vidéki, pénzzel rendelkező, nem gazdálkodó körök, akiknek mondjuk, aranykalászos végzettségük van, az utóbbi időben megszerezték ezeket, rárepülhetnek ezekre a területekre.

Hiszen ők, ha azt számolják ki, hogy ezt jobban megéri megvenni, mintha bankba betennék a pénzt, mivel alacsony kamattal kapnak rá hitelt, akkor befektetnek egy összeget. Ezt majd a rendes felszólalásban el is fogom mondani, ez nem hangzott el a bizottság előtt, hogy ez összegszerűen mit jelent. De a lényeg az, hogy ha kiszámolják, hogy egy megemelt piaci szintre emelt bérleti díjjal mennyi az az összeg, amit ki tudnak szedni ebből a konstrukcióból, akkor ahelyett, hogy a bankba tennék be a pénzüket, könnyen a termőföldvásárlás felé fordulhatnak. És bizony ők nem a gazdák lesznek, vagy sok esetben nem a gazdák lesznek, hiszen a gazdák nem tudnak addig elmenni az árverések során, mint azok, akiknek likvid összegeik vannak. A gazdáknak javarészt nincs, mert ha volt, akkor azt befektették, gépekbe fektették, a gazdaságukba fektették.

Úgyhogy ezekről a javaslatokról alakult ki néhol heves vita a bizottságban, illetőleg ellenzéki módosító javaslat, a Jobbik-frakció részéről érkezett módosító javaslat arra vonatkozóan, hogy az Ángyán József által korábban beterjesztett üzemméret-szabályozást fogadja el a bizottság, mert ez garanciát teremtett volna arra, hogy akkor a Fidesz által beterjesztett módosító javaslatok is jobban elérhették volna a céljukat. Sajnos, ezek nem kerültek elfogadásra, annak ellenére, hogy a korábbi államtitkárnak, fideszes államtitkárnak a javaslatairól volt szó. Ezeknek az elfogadása esetében a magunk részéről támogatni tudtuk volna a javaslatot; de így, ebben a formában, hogy ez nem került előterjesztésre vagy elfogadásra, nem.

Még azt is el kell mondjam önöknek, hogy bár technikainak tűnik, de nem kerülhetett a bizottság elé a szintén a Jobbik által előterjeszteni kívánt javaslat, amely csak a magyar állampolgároknak tette volna lehetővé a termőföldvásárlást, illetőleg újabb garanciális elemeket vezetett volna be. Ez nem kerülhetett a bizottság elé, mert Gulyás Gergely elnök úr úgy gondolta, hogy ez a bizottság ügyrendjén túllóg, mert későn érkezett, és nem csak olyan technikai módosításokat tartalmaz, amelyek esetében megengedhető lenne, hogy éjszaka vagy reggel érkezik. Ez egyébként egyéb törvényjavaslatoknál nem érdekelte a bizottságot és elnök urat sem, hogy voltak más érdemi módosító javaslatok, például az adótörvényeknél, amelyek beérkeztek.

Tehát ezekről a módosító javaslatokról nem tudott dönteni a bizottság. De a vitában a kisebbségi vélemény, amit elmondtam, így fogalmazódott meg, ezért nem tudtuk támogatni a javaslatot. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 339 2015.11.16. 3:38  330-341

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem hiszem sajnos, hogy sokan követik már az eseményeket, de a jegyzőkönyv és a jelenlévők kedvéért elmondom, hogy tovább kérdezősködtem vidéken, hogyan is állnak a dolgok, és néhány egyszerű példát mondanék önöknek.

A befektetésekre az volt a vádunk, hogy tőkeként kezelik a földet, és ennek meglesz az eredménye. Valakinek van 20 millió forintja, az aranykalászos gazda képzettséget megszerezte, de nem foglalkozott földműveléssel, 100 millió forintért megvesz, mondjuk, 100 hektár földet.

Maradjunk ennél a nagyságrendnél; mondjuk, megvesz annyit. Befektet 20 milliót, 20 százalékot kell befektetnie, az nagyjából évi 7 millió forintot fog hozni, plusz-mínusz, nagyjából számoljunk ennyivel. Ebből nagyjából 5 millió forintot a hitelre kifizet, 2 millió zsebben maradt úgy, hogy berakott 20-at. Ez évi 10 százalék kamat. Ez azért jóval feljebb van. Higgyék el, ezt nem én találtam ki jogászként. Ez nagyjából olyan számolás, ami nem elrugaszkodott a valóságtól.

De mondok mást. Például ha Gárdonyban a volt agárdi állami gazdaságnál egy 297 hektáros területet egyben hirdetnek meg, az államtitkár úr szerint akkor ez a helyi kérges kezű gazdákhoz fog kerülni? Tehát valószínűleg 3 hektár földje volt annak, aki ezt meg akarja venni, hiszen 300 hektár a limit. Jobb lett volna, mondjuk, 6-szor 50 vagy bármilyen más felosztásban megtenni, vagy 3 darab 100-asban, még az is jobb lenne. Egyébként ez nem egyedi eset. Ha statisztikát látnánk erről, és ez részletesen elkészülne, lehet, hogy meglepő lenne, bár lehet, az államtitkár úr jobban tudja, vagy kellene tudnia, hogy hány ilyen nagy földterület van.

(23.00)

De csak őket megkérdeztem, minden gazda a környezetében tudott mondani olyan területeket, amelyek túl nagy tömbben kerültek kiírásra. Nyilvánvalóan meglátjuk, hogy az eladások során kihez fog ez kerülni. Ez mind azt erősíti, hogy bizony a befektetői jelenlét a licitálásokon is jelen lesz. Például arra az érvre, amely a bizottságban elhangzott, hogy aki licitál, az megkaphatja a hitelt akkor is, ha mondjuk, elővásárlási joggal bír, lemarad a licitről, de él az elővásárlás jogával, csak annak egy limitje lesz, hogy ki hány helyen tud licitálni, hiszen le kell rakni a 10 százalékát annak az összegnek, amely területre licitál valaki. Tehát nem életszerű, hogy valaki, ahol elővásárlási joggal tud élni, vagy ahol adott esetben elővásárlási joga van, ott mindenhova elmegy licitálni, legfeljebb ha lemarad róla, él az elővásárlási jogával, és megkapja ugyanazt a kedvező hitelkonstrukciót, hiszen az volt a probléma, ami felmerült a bizottságban is, hogy hiába él valaki, mondjuk, a helyi gazdák közül az elővásárlási jogával, hogyha nem licitált, akkor nem kapja meg a hitelkonstrukciót.

Most nem tud annyi helyen licitálni, tehát ez is egy olyan korlátozás volt, ami azt fogja előtérbe helyezni, hogy bizony a liciteken nem feltétlenül a helyi gazdák fognak jól járni. Ez azért is probléma, és higgye el, államtitkár úr, az a réteg, akinek önök sokszor kedveztek és a támogatóik, lehet, hogy ők lesznek a kárvallottjai ennek a rendszernek, tehát lehet, hogy a széket önmaguk alól nagyon könnyen kirúgják. Ez persze nekünk nem fáj túlságosan, de oly mértékben teszi logikátlanná az önök lépéseit, ami lehet, hogy messzebb vezetne, ha tovább gondolnánk. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 385 2015.11.16. 1:53  380-389

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Nagyon röviden, elnök úr. Apáti István képviselőtársam volt a javaslat témafelelőse a Jobbik részéről, megígértem neki, hogy néhány mondatban a véleményét tolmácsolom.

A mi problémánk az, hogy a profilozásra alkalmas tárolásnál szkeptikusok vagyunk, hogy nem hatol-e be túlságosan abba a körbe, amit az embereknek a saját adataikhoz való jog szempontjából meg kellene hagyni. Tehát vannak olyan félelmeink, hogy itt a hatékony bűnüldözésbe vetett hit túllép azon a fokon, ami megengedhető lenne még az állampolgári jogok védelme esetében.

Itt kiemelném, hogy nem is a bevándorlók vagy terroristagyanús emberek beazonosításáról beszélünk legfőképpen, hiszen magyar állampolgárokról beszélünk. Az egy másik rendszer ‑ és ott nyilván beszélhetünk különféle megoldásokról ‑, hogyha terroristagyanús emberek kiszűréséről beszélünk. Itt azért alapvetően nem erről van szó, és még arról sem, hogy bizonyos körökben ezt kötelezővé tegyük. Tehát ezen aggályok miatt mi nem tudjuk támogatni a javaslatot.

(23.50)

És úgy gondoljuk, ahogy a hatékony bűnüldözést, ugyanúgy, ahogy a stadionokba a belépésnél sem az fogja garantálni, hogy a meccsen ne kövessenek el különböző bűncselekményeket, hogy a vénaszkennernek mindenkinek alá kell vetnie magát vagy különféle ujjlenyomatvételnek és sorolhatnánk, hanem hogy kiszűrnénk azokat az embereket, akik elkövetik ezeket, és a jövőben meggátolnánk, hogy ugyanezt megismételhessék. Itt is valami hasonló hozzáállást szeretnénk a jövőben. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 8 2015.11.19. 5:19  1-30

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én rövidebb felszólalással készültem, mint az előttem felszólaló MSZP-s képviselőtársam. Megmondom őszintén, egy kicsit zavarban vagyok, mert javarészt nem arról van szó, mint ami az imént elhangzott. Nem lehet azzal vádolni engem ‑ a jelen lévő fideszes képviselőtársaim szerintem meg tudják erősíteni ‑, hogy puhakezű lennék a Fidesszel, ha olyan pontokat látunk az előttünk lévő javaslatban, ami támadható, vagy a lehetőségét, illetve egy kiskaput kinyitnak, akkor a lehető legkeményebben kritizáljuk a javaslatokat és lesújtunk azokra, de azért mindenképpen annál a témánál kell maradni, én legalábbis országgyűlési képviselőként mindig azt vallottam, hogy amit elmondunk, az nagyjából vagy valamilyen részben kapcsolódjon a beterjesztéshez.

Ha valaki követi az Országgyűlés ülését, ezt azért fontos elmondani, mert alapvetően a választójoggal nem rendelkező személyek nyilvántartásáról beszélünk, ennek a módosításáról. Alapvetően technikai módosításokat tartalmaz a beterjesztett javaslat. Ezt azért hangsúlyozom, mert ha valaki nem olvasta a javaslatot ‑ én egyébként ebbe a körbe veszem a szocialistákat is ‑, lévén itt sok mindenről lehet beszélni, de azért ne értsük félre az előttünk fekvő anyagot, és amit én el fogok mondani, az inkább csatlakozik ahhoz, ami előttünk van, mint úgy általában a választójoghoz és a népszavazási kérdésekhez. Hangsúlyozom még egyszer, ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert mi ebben a javaslatban nem találtunk olyan egetverő dolgokat, mint amit a szocialisták elmondtak, illetve ők sem, csakhogy ők az egyéb problémáik miatt, úgy en bloc a választási rendszert érintő problémáik miatt fogalmazták meg a kritikájukat.

A javaslatot három hete küldte meg az Igazságügyi Minisztérium. El kell mondjam, örülünk neki, hogy korábban megküldésre került, és a jövőben is várnánk, államtitkár úr, hogy hasonló egyeztetésekre meghívást kapjunk, illetve a tervezeteket előre megkapjuk. Mi két javaslattal éltünk. Az egyik technikai volt, a másik pedig tartalmi-technikai. Ezek szerint a szocialisták is megtették ezt, mert a tartalmi meglátásunk az volt, hogy a népszavazási eljárásról szóló törvényt érintő rendelkezések ‑ néhány rendelkezés szerepelt ebben a javaslatban ‑ ne kerüljenek most ebben a formában az Országgyűlés elé, a tartalmától függetlenül, hiszen nem kapcsolódnak a választójoggal nem rendelkező személyek nyilvántartásának kérdésköréhez. Ezt egyébként ki is vették ‑ ez elhangzott az előttem szóló képviselőtől is ‑, ezért tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy csak a választójoggal nem rendelkező személyeket érintő kérdések kerültek terítékre.

S az is elhangzott nem is egyszer előttem, hogy ez tulajdonképpen a bűnügyi nyilvántartásra és a gondnokoltak nyilvántartására korlátozódik, és tech­nikai rendelkezéseket módosít. Én egyébként vártam volna az előttem szóló képviselőtársamtól, hogy mik azok az ebben a tárgykörben meglévő kardinális problémák, amelyek érdemben vagy olyannyira érintették volna a választásokat, hogy akár választási csalásról vagy visszaélésekről lehessen beszélni. Én örülök annak, hogy ha voltak ilyen technikai problémák, azok kijavításra kerülnek. Persze a választójogi törvényekben is lehet ilyet találni ‑ kell is és ki is kell javítani ‑, de ennél a napirendnél felróni azokat szerintem nem szerencsés.

Összegezve: így, hogy a népszavazási eljárásról szóló részek kikerülnek, és tulajdonképpen csak arról kell döntenünk, hogy a bűnügyi nyilvántartás, illetve a gondnokoltak nyilvántartásának a rendszereit hogy tudja a törvényi szabályozás hatékonyabban bekapcsolni a választási szervek felé, ebben mi nem látunk kivetnivalót. Persze várjuk meg a módosító javaslatokat, mert módosító javaslat negatív értelemben is bármikor beérkezhet, illetve természetesen meg fogjuk nézni az ellenzék által benyújtott módosító javaslatokat is, de így ebben a formában, ha csak arról kell dönteni, márpedig az Országgyűlésnek arról kell döntenie, amit elé beterjesztettek, ebben a formában mi nem látunk kivetnivalót abban, hogy támogassuk.

(9.30)

De természetesen érdeklődéssel követjük a vitát, és ha meg vagyunk győzve, akármelyik oldalról, olyan részről, amit bele kell emelni, akkor azokat a módosítókat is értékelni fogjuk. De erről a technikai javaslatról önöknek ennyit tudtam elmondani. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 44 2015.11.19. 10:04  31-48

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem készültem ilyen nagy ívű beszéddel, mint az előttem szóló Gúr Nándor, egy-két pontban viszont hozzá szeretnék szólni a javaslathoz, lévén, hogy tisztázni szeretném, hogy nem a honvédség kivezénylése, határra vezénylése ellen vagyunk. Ezt megszavaztuk mi is. Megszavaztuk mi is azt az Országgyűlésben, hogy a rendőrséggel együtt elláthassák a határvédelem feladatát. Bár Kulcsár képviselőtársamnak teljesen igaza volt abban, hogy ez a helyzet rámutat arra, hogy önálló határőrség nélkül eléggé védtelenek vagyunk egy olyan szituációban, amikor a schengeni határokat meg kell védeni. Márpedig a jog alapján meg kell védeni, még ha a liberális média Európa- és Magyarország-szerte arra buzdítja is nemcsak Magyar­országot, hanem a többi kormányt is, hogy jogsértést kövessenek el, ne védjék meg a határokat.

Hiszen elmondtuk azt is többször, hogy aki nem tartja be a magyar és az uniós jogszabályokat, ebben az esetben a schengeni határ védelmét, az jogsértést követ el. Amikor az újságírók és a liberális politikusok arra hívnak fel, hogy valamelyik ország miért teszi ezt meg, akkor a jogszabályok betartását kérik számon, és tulajdonképpen a jogszabálysértő állapotot tekintenék normálisnak. Ebbe most részletesebben nem mennék bele, átéltük mindannyian az elmúlt időszak eseményeit. Tehát örülünk neki, hogy a honvédség is megvédi a határt, a rendőrséggel együtt, de azért a határőrség felállítása aktuálisabb, mint valaha. Még most sem késő. Bízom benne, hogy azért, mondjuk, jövő tavaszra a kormány is átgondolja ezt a stratégiáját.

Azt is elmondtam már az Országgyűlésben, nem véletlen, hogy ki az, aki a médiában megjelenve és a határvédelem szempontjából is Orbán Viktor egyik főtanácsadója, Bakondi Györgyről beszélünk, határőrtiszt volt, amíg még határőrség létezett. Azért nem mindegy, hogy aki most a védelmet megszervezi, nem a honvédség keretéből érkezett, nem is a rendőrség keretéből érkezett, hanem az eredeti szakmája határőr volt.

De! Egy nagyon fontos szempont, hogy ezentúl, akiket odaküldünk megvédeni a határokat, azok egész Magyarország, a magyar nemzet, sőt továbbmegyek, mivel erre Európa sok országa képtelen volt, Európa védelmét is ellátják. Tehát a felelősségük óriási, a munka hatalmas, ami a vállukat nyomja, ezért úgy gondoljuk, hogy a megfelelő körülményeket biztosítania kell a magyar kormánynak. Nemcsak úgy, hogy a jogszabály módosításával lehetővé tesszük, hogy gyakorlatilag korlátlan túlmunkára legyenek kötelezhetőek, hanem ha már munkát adunk nekik, akkor a megfelelő anyagiak, távolléti díj és körülmények biztosításával, ottlakási körülmények biztosításával adjuk meg nekik a megfelelő munkavégzés lehetőségeit, és erre pénzt kell biztosítani, illetve utána adott esetben a pihenési lehetőségeket is.

Megjelent a médiában, hogy pont a Terrorel­hárítási Központnak jutott a talán 4-5 csillagos szálloda ‑ javítsanak ki ‑, az átlag rendfenntartóknak meg talán csak apartmanok. Persze, ezt arra hivatkozással indokolták, talán Pintér Sándort kérdezték ez ügyben ellenzéki képviselők, hogy nem volt már hely. Azért ilyenek ne legyenek, mert ez a rendszer szolidaritását megbontja, és nem gondoljuk, hogy egy terrorelhárító előrébb való, mint aki szintén ott volt a határon. Próbáljunk meg ebben is egy kicsit demokratikusan hozzáállni a rendvédelmi szervekhez.

De visszatérve a javaslathoz, ezért látjuk aggályosnak, hogy bár a felek megállapodásával, de a munkaidőre vonatkozó szabályoktól el lehet térni. És úgy lehet eltérni, hogy nem látjuk a garanciáját annak, hogy ez megfelelő módon megtérítésre fog kerülni. Ahogy elmondtam, erre mindenképpen pénzt kell biztosítani. Nem sorolok fel területeket, de higgyék el, tudnék, ahonnan el lehetne vonni, hogy ezeket az embereket kifizessük, vagy valamilyen módon pluszembereket tudjunk a határra küldeni. Ezt egy tízmilliós országnak nem az odaküldött emberek, közalkalmazottak, honvédek kizsigerelésével kellene elérnie. A közös megállapodás sajnos szintén egy érdekes jogi kategória, mert nem hiszem, hogy még a túlhajszolt honvédek, közalkalmazottak között túl sok lesz olyan, aki ezt nem írja alá. Nyilvánvalóan a munkáját mindenki félti, és a közös megállapodás csak egy névleges megállapodást fog jelenteni ebben az esetben, ahogy sok esetben, nemcsak az állami szektorban, hanem még a magánszektorban is. A munka törvénykönyvét is ezért kritizáltuk, mert sok olyan rendelkezése van, ami alapján a kellő védelmet kógens módon nem biztosítja, és ha rábízzuk a felekre, mondjuk, egy nagy cégre és egy kis munkavállalóra, akkor bizony-bizony hiába beszélünk egy megállapodásról, az valójában nem lesz az. Ugyanez igaz az állam és a közalkalmazottak viszonyára is.

Úgy tűnik egyébként, hogy a honvédhiányt vagy a pénzhiányt a 3. § is alátámasztja, ami a fegyveres biztonsági őrségre vonatkozik, mert bár olyan fegyveres biztonsági őrségről beszélünk, amit a honvédelemért felelős miniszter, honvédelmi miniszter hoz létre, de azért mégis a legjobb az lenne, ha honvédek látnák el az őrzési feladatokat a honvédelmi létesítményekben. Lehet ennek anyagi megfontolása, hogy ebben az esetben, bár szabályozott módon, tehát azért nem külsős cégeknek kiadva, de olcsóbban ‑ gondolom, ez lehet a cél ‑, olcsóbban el lehet ezeket az őrzési feladatokat látni. Ennek is lehet egy gazdasági oka, de úgy gondolom, azért nem ez a legköltségigényesebb dolog a honvédségi feladatoknál. Ez is azt bizonyítja, hogy vagy nincs pénz, vagy nincs elegendő honvéd. Első körben ezen is mindenképpen változtatni kellene, azt hiszem, megérné a pénzügyi ráfordítást.

Azt is el kell mondjam, és alá szeretném itt is húzni a Kulcsár képviselőtársam által elmondottakat, hogy az ilyen helyzetekre, az ilyen feladatokra, amiket egy rendkívüli helyzet eredményez, valóban az önkéntes sorkatonaság is talán egy megoldás lehetne, amelybe, alá szeretném húzni, hogy nem kötelező jelleggel, hanem egy társadalmilag preferált jelleggel lehetne az ifjúságot bevonni a különböző honvédelmi képzésekbe, illetve egy alapképzésbe. Ehhez a társadalom utána nyújthat mindenféle ösztönzőt, aminek alapján nagyon sokan, úgy gondolom a visszajelzések alapján, ezt elvégeznék. Ha lenne egy olyan rendkívüli helyzet, mint ami most is van, akkor lenne egy olyan bázis, amelyet esetleg lehetne mozgósítani, vagy szintén valamiféle ösztönzőkkel bevonni; sokaknak egyébként már a nemzeti elkötelezettség is egy ösztönző lenne.

Higgyék el, hogy ebben az esetben nem mindig a pénz dominál, ahogy egy hivatásos katonát nyilvánvalóan jó, ha megfizetünk, de egy önkéntes sorkatonasággal megszervezett tartalékosi rendszerben nagyon sokan lennének, akik kvázi egy költségtérítés mellett odavonulnának a határhoz, és segítenének ezekben a feladatokban. Ez esetben a hivatásos katonáknak sem kellene oly mértékben túlórát vállalniuk, ahogy ezt megtették.

Persze, Hollik képviselőtársamnak egyrészt igaza van az egri példával, ám másrészt kicsit csalóka, mert a középkorban kicsit máshogy működtek a dolgok. Ma, amikor egy tízmilliós országról beszélünk, azért legalább, ha már gond van, és ezeket az embereket kivezényeljük, akkor pénzügyileg tegyük hozzá a másik lábát. Sajnos ez a javaslat, és ez a fő kritikánk ellenzékből, ezt veszi el a közalkalmazottaktól és a honvédektől. Hiszen az rendben vagy, hogy odaküldjük őket, rendben van, hogy adott esetben, ha gond van, túlórázni kell, rendben van, hogy 24 órában ott kell lenni, de rakjuk oda a másik felét is. Lehet, hogy sokkal jobb szájízzel történne ez, ha pénzt, paripát, fegyvert vagy akár pluszszabadságot kapnának. Értem a kormány szándékát, csak itt a megvalósítás túlságosan, ha szabad így fogalmaznom, low-costra sikerült. Azért még nem áll annyira rosszul Magyarország, hogy ezekkel a megoldásokkal kelljen élni.

Úgyhogy kérem államtitkár urat, hogy gondoljuk át. Ha ennek van egy költségigénye, akkor azt, higgyék el, ha beterjesztik az Országgyűlés elé, akár a költségvetési törvény módosításával is, meg fogjuk találni azokat a pontokat, más területeken, ahonnan pénzt tudunk elvenni. Mert azt hiszem, ez vitán felül áll, hogy a magyar honvédek helytállása a déli határrészen tényleg egy végvári küzdelem, és ehhez mindenkinek az adójából hozzá kell járulnia, mármint, ami a költségvetést illeti, és akár egy módosítással is, de ezt biztosítani kell. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

(11.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 64 2015.11.19. 10:05  49-70

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban támogatható az előttünk fekvő javaslat, én azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy mi az, ami még hiányzik, nagyon régóta hiányzik az 1994. évi törvényből. Attól függetlenül, hogy egyébként az előttünk fekvő javaslat valóban egy olyan hibát korrigál, ami annak idején a jó szándék ellenére benne maradt a törvényben, már a legutóbbi módosításokra gondolok, valóban a magyar érdekű esemény és veszteség egy fontos szempont, hiszen egy olyan országban élünk, amely területeket veszített, amely területén magyar állampolgárok élnek most már kettős állampolgárként, hála istennek. De nyilvánvalóan nagyon nehéz adott esetben elkülöníteni, és most itt ez korrekcióra kerül, hogy a korábbi szabályozás ebben nem tett pontos megkülönböztetést, hogy ki milyen veszteség folytán került ebbe az élethelyzetbe. Nyilvánvalóan nem lehet célja a jogalkotónak, hogy ezt kiterjessze minden, a Kárpát-medencében bekövetkező esetre.

Tehát támogatni lehet a korrekciót. Azt is támogatni lehet, hogy ne a benyújtás, hanem a veszteség alapozza meg. Ez is egy fontos korrigálási javaslat. Ez így rendben is van. Viszont ahogy mondtam, egy régi probléma, és többször fordultak hozzám is országgyűlési képviselőként az érintettek, hogy a ’94. évi törvény egyösszegű kifizetéseket tartalmazott az elmaradt juttatásokra vonatkozóan, és sajnálatos módon ezek az összegek nem voltak köszönő viszonyban az elmaradt juttatásokkal sem, illetőleg nem tettek különbséget aközött, hogy kinek pontosan mennyi volt az elmaradt jogosultsága.

Azért lett volna fontos ‑ és erre 2012-ben, itt van előttem, egy országgyűlési határozati javaslatot is benyújtottam a hadigondozottak elmaradt juttatásainak igazságos kompenzálásáról ‑, ha ezt az Országgyűlés elfogadja, mert az 1994. évi törvényben, ahogy elmondtam, nagy igazságtalanságok kerültek bevezetésre, és ezt jó lenne korrigálni. Higgyék el, hogy akiket ezek az igazságtalanságok értek, még mindig várják, hogy az Országgyűlés és jelen pillanatban a Fidesz-KDNP-többség és a Fidesz-KDNP-kormány megtegye ezeket a lépéseket.

Annak idején már a Honvédelmi bizottság elutasította a kérelmet, de ott volt Hende Csaba akkori honvédelmi miniszter, aki azt mondta, hogy újabb kárpótlási, kártérítési igényeket nem kíván megnyitni a magyar állam, illetve a magyar kormánynak nincs szándéka, hogy újranyissa ezeket a fejezeteket. Ez egyébként abban a tekintetben nem volt igaz, hogy csak ezekre az emberekre tűnik igaznak, hiszen azóta a magyar kormány igenis megnyitott másfajta juttatásokat, illetve juttatások is folyamatosan emelésre kerültek egyéb kategóriák esetében, de sajnálatos módon, ha úgy igaz, amit Hende Csaba ott elmondott, csak azoknak a hadiárváknak, hadiözvegyeknek, hadirokkantaknak az elmaradt juttatásait nem kívánja rendezni a magyar állam, akiknek az 1994. évi XLV. törvényben vagy az alapján sajnos nem akkora összeget adtak, mint amennyi járt volna.

Teljesen egyértelműen beláthatjuk, hogy itt egy kiszámolható összegről van szó. Itt fillérre ki lehet számolni és reálértékre lehetett volna emelni azokat az összegeket, hogy mennyi az, amit elvettek. Korábban egyébként a hadigondozottak ellátásáról szóló 1933. évi VII. törvénycikk határozta ezt meg. Ki lehet számolni, hogy akiknek ezt politikai okokból elvették vagy be sem adhatták az igényüket, mennyi volt a kiesett jogosultságuk. Ennek ellenére ‑ ahogy elmondtam ‑ a ’94. évi törvénynél egy egyösszegű kifizetést határozott meg, aminek köze nem volt a valós kiesett juttatásokhoz.

Hangsúlyoznám, még egyszer hangsúlyoznám, itt nem is sérelemdíjakról van szó, hogy a mai szóhasználatot használjam, nem arról van szó, hogy valaki utólag azt mondja, hogy mekkora kár érte lelkileg vagy milyen szenvedések érték, és utólag egy eseményhez hozzáfűzve szeretne bármiféle új igényt érvényesíteni, hanem tulajdonképpen a polgári jog alapján egy kiesett, forintra beazonosítható juttatását szeretné visszakapni, és nem úgy, hogy egy összeget fiktív módon meghatároznak számára, aminek köze nincs ahhoz, hogy milyen kár érte. Egyébként pont a ’94. évi törvény tette lehetetlenné, hogy ezek az emberek akár egy pert indítsanak és azt mondhassák, hogy a magyar állam tartozik nekik bizonyos összeggel. Ezt tulajdonképpen ez a törvény elvette tőlük, hiszen egy összegben határozta meg ezt az összeget.

Egyébként államtitkár úrral egyetértek, és pont amikor legutóbb erről volt szó, mondtam el, hogy kommunistából is a legpiszkosabb fajta jutott nekünk, mert nem volt jellemző a környező országokban sem és a keleti blokk országaiban sem, hogy azoktól az emberektől elvegyék a juttatásaikat, akik a háborúban, mondjuk, megsérültek vagy hadiárvák, hadiözvegyek lettek, csupán azért, mert mondjuk, a Szovjetunió ellen harcoltak. Nézzék meg, a környező országokban sem volt ez a szabályozás életben, csak Magyarországon lehetett ezt kollektív módon megtenni. Úgy gondoljuk, hogy a magyar államot még mindig terheli ez a kötelesség. Pont ezért a 2012-es határozati javaslatomban úgy terjesztettem be a javaslatot, egyébként nem véletlenül a törvény módosítását, hanem a kormány számára egy feladatot adva határozati javaslatot terjesztettem elő, megadva a lehetőséget, hogy a kormány kitalálja a szabályozási elveket, vagy hogy pontosan milyen törvényt hogyan kell biztosítani, vagy hogy milyen összegből vagy hol szeretné ezt betervezni a költségvetésbe.

(12.00)

De a lényeg az, hogy úgy lenne méltányos vagy úgy lett volna méltányos, hogy egyrészt a ’92. évi, az 1992. január 1-jei állapotot kellett volna figyelembe venni, azzal együtt, hogy ha ’92. január 1. után valaki elhunyt hadirokkantként, és felé a magyar államnak tartozása van, hiszen elvonták az ő juttatásait, akkor igenis ezeknek örökölhetőnek is kellene lennie. Hiszen hogyha valakitől megvonták ezeket, akkor azt a családjától, a gyerekeitől is ugyanúgy megvonták, hiszen ez az egész családnak az életvitelét tette nehezebbé, és azon túl, hogy jogilag egy jogfosztott helyzetbe taszította az adott sérelmet elszenvedett hadirokkantakat, hadiárvákat, hadiözvegyeket, ezen túl még a járulékok szempontjából is, a kifizetések szempontjából is kedvezőtlen helyzetbe kerültek, tehát nélkülöznie kellett ennek a családnak.

Úgy gondolom, hogy ha mondjuk, valaki édesapjának hadirokkantként volt egy megítélt támogatása, megítélt juttatása, ezt elvették tőle, és nélkülözött a családja, a gyerekei nélkülözésben nőttek fel, és ’92-t megérte a hadirokkant, jelenleg fiktív emberünk ‑ de sajnos ez sok esetben igaz volt ‑, tehát meg­érte, de meghalt, és utána ezért számára nem került kifizetésre az őt megillető, vagy nem kerülhetne a jövőben kifizetésre az őt megillető összeg, akkor igenis, a leszármazója is meg kell hogy kapja ezt, és az igény ebben a részben is járna neki.

Nos, ezt a határozati javaslatot, ahogy elmondtam, elutasította a Honvédelmi bizottság, de nagyon bízom benne, hogy a miniszterváltás talán ebben is egyfajta új lendületet adhat, úgyhogy államtitkár urat kérem, hogy tartsuk napirenden a témát, a kormány felé tartsák napirenden a témát, mert eljöhet az a pillanat talán, amikor meglesz rá a fogadókészség. Nyilvánvalóan Hende Csabától egyébként nehéz lett volna elvárni, mert ha jól emlékszem, ő a ’94. évi törvénynek a megírásában részt vett ‑ ezt talán ő is elmondta a Honvédelmi bizottság ülésén ‑, tehát nyilvánvalóan nehezen lehet ezt elvárni egy olyan honvédelmi minisztertől, aki részt vett ennek a megalkotásában, sőt ő még büszke is volt rá, hogy valamit legalább ezeknek az embereknek adtak. Nos, nem arra kell büszkének lenni, hogy egy egyösszegű alamizsnát vagy egy kisebb összeget adtak ezeknek az embereknek, hanem arra kellene büszkének lenni, hogyha a helyzetet rendeznék. A mindenkori kormányok és a magyar állam irányában ezek a követelések, úgy gondoljuk, hogy még mindig fennállnak, és meg kell oldani ezeknek a rendezését.

Ezzel együtt, ahogy elmondtam, a javaslatot támogatjuk, de nagyon szeretnénk, hogyha a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák kérdése és a kommunizmusban irányukban elkövetett bűnök soha nem évülnének el, és legalábbis a pénzbeli kifizetések megtörténjenek. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 141-143 2015.11.30. 2:14  140-149

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Elfogadom. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Öné a szó, Staudt Gábor képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár úr, ön, amikor válaszolt a feltett kérdésekre, képviselőtársaim feltett kérdéseire, többször megemlítette, hogy mi a közbiztonságot és az embereket támadjuk. Nem így van; önöket támadjuk, mert képtelenek a közbiztonság megteremtésére, és az a válasz nem válasz, hogy helyben a képviselő-testületek hány százaléka fogadta el a közbiztonsági beszámolókat, hiszen többnyire fideszes többség van ezekben a képviselő-testü­letekben. Ha nem fogadnák ezt el, akkor a fideszes kormánnyal mennének szembe. Egyébként, ha megnézné, hogy hány ellenzéki képviselő utasította el vagy tartózkodott ezeknél, az sokkal inkább meghatározó lenne, vagy ha megkérdeznék az embereket ezeken a településeken, higgyék el, más eredmény jönne ki.

Nem tudunk azokra a csomagokra igennel szavazni, önök a közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezését, végzését kriminalizálták, hogyha olyan Btk.-módosításokat terjesztenek be, amelyekben ez szerepel, hasonló javaslatok szerepelnek, salátában ezeket nem tudjuk támogatni.

Mi viszont egy javaslattal éltünk, és ez nem más, mint a Szilágyi képviselőtársam által már elmondott fagyállós borosgazda esetében vagy arra adandó válasz, ami esetében azt szeretnénk, hogy ne legyen büntethető, ha valakinek a lakásában vagy bekerített területén található eszköz okoz a behatolónak olyan sérelmet, ami e nélkül a jogtalan behatolás nélkül nem következett volna be.

Úgy gondoljuk, hogy az a körülmény, hogy ha ma valaki egy pálinkásüvegben hígítót tart, államtitkár úr, akkor könnyen akár életfogytiglani börtönbüntetéssel is fenyegethetik, hiszen a fagyállós borosgazda ügyében a bíró elmondta, hogy akár előre kitervelt, aljas indokból elkövetett bűncselekmény következményeként életfogytiglani börtönbüntetéssel is büntethető esetként is megítélhető lenne az ügy. Kérdezem ezért államtitkár urat: támogatják-e a lex borosgazda beadványunkat? Úgy is mondhatnám, hogy ugye, államtitkár úr, ha a közbiztonság és a rend önöknek fontos, akkor támogatni fogják ezt a beadványt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 147 2015.11.30. 1:01  140-149

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár úr, az országos statisztikákat kellene megnézni. Egyet-kettőt természetesen ki lehet ragadni. Úgy gondolom, hogy sokszor egyébként, ahol elfogadják, ott is a rendőrség erőfeszítésére szavaznak igennel, nem a kormány politikájára. És itt az Országgyűlésben a kormány politikáját és a kormány erőfeszítéseit kell hogy felvessük, és ezt tudjuk szembesíteni önökkel.

Arra a kérdésemre is várom a választ, amely a javaslatunkra, a lex borosgazdára ‑ és elmondtam a lényegét ‑ megfelelő választ adna, és nem egy salátajavaslat, amit önök elő szoktak terjeszteni, hanem olyan, ami csak kifejezetten erre a problémára lenne válasz. Ezt tudják-e támogatni, és egyáltalán bármiféle jogalkotói munka zajlik-e a háttérben, hogy ne életfogytiglani börtönbüntetésekkel lehessen fenyegetni azokat az embereket, akik meg szeretnék védeni a tulajdonukat, a vagyonukat?

Köszönöm szépen. (Szilágyi György közbeszól. ‑ Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 236 2015.11.30. 2:10  231-240

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Úgy gondolom, hogy az az alaptörvénybeli megfogalmazás nem új keletű, ami a nemzetközi szerződések vonatkozásában zárja ki azt, hogy az emberek véleményt nyilváníthassanak, és amennyiben ezt a javaslatot a Ház elé engedjük ‑ mindent ki lehet küszöbölni, tehát Bárándy képviselőtársamnak azt mondanám, jogászként az a dolgunk, hogy kiküszöböljük a jogi problémákat egy javaslatból, de a lényeg az, hogy az emberek véleményt nyilváníthassanak (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Így van!) ‑, ez nem az Európai Unió felé, illetve nyilván az Unió felé is egy véleménynyilvánítás, de legfőképpen a kormányzat és a mindenkori kormányzat felé, és annak a megfogalmazása, hogy a mindenkori kormányzat mit képviseljen az Unió színterén, hiszen a mindenkori kormányoknak beleszólásuk van a döntésbe, nem mindegy, hogy a Tanácsban, mondjuk, mit képviselnek.

Úgy gondoljuk, hogy hosszú távú megoldás kell, ahogyan Z. Kárpát Dániel képviselőtársam elmondta, nemcsak a jelenlegi szituációra, hanem akár ötven-száz évre előre meghatározó megoldás kell.

Azt is el kell mondjam, hogy az aláírásgyűjtés, ami zajlik a Fidesz részéről, ez azért is haszontalan, mert az Országgyűlés elé behozták az arról való döntést, hogy felkéri az Országgyűlés a kormányt, hogy az Európai Unió Bíróságához forduljon, csak egy a gond, nem hallottam a hírekben, hogy ezt meg is tették, és nekem úgy tűnik, hogy kifutottak a határidőből. Szeptember 24-én lett hatályos ez a határozat, és két hónap van arra, hogy az adott kormányok az Unió Bíróságához forduljanak.

Tehát itt most valami nagy gond van a rendszerben, nyilvánvalóan majd meg fogják ezt magyarázni, ha így van, de ahelyett, hogy itt bohóckodtak volna az Országgyűléssel, azért mondom, hogy bohóckodtak, mert ha a kormány meg tud tenni egy lépést, a kormány tud az Európai Unió Bíróságához fordulni, akkor azt a lépést mielőbb meg kellett volna tennie a kormánynak, nem a parlamentnek mindenféle háttér-felhatalmazására várni, aminek egyébként jogi relevanciája nincsen. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(18.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 102 2015.12.01. 10:10  93-106

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr Tisztelt Ház! Természetesen támogatni fogjuk a javaslatot. Azért néhány gondolatban kifejteném, hogy melyek azok a módosítások, amelyek kiküszöbölhetik azokat a technikai problémákat, vagy inkább úgy fogalmazok: szélesebbre nyitják ennek a jogintézménynek az alkalmazási lehetőségeit, de azért azt látnunk kell, hogy ez csak egy eszköz a probléma megoldásában. Egy eszköz, ezt egyébként Z. Kárpát Dániel képvi­selőtársam is el fogja mondani, hogy a Jobbik programjában és az elképzeléseink szerint milyen más eszközökkel lehetne még a lánctartozásokat felszámolni.

Én nagyon örültem neki már 2013-ban is, hogy létrejöhetett egy olyan intézmény, egy olyan szakértői szerv, a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv, amely segítheti a polgári jogi igények elbírálását, és sokszor valóban láthatjuk azt, hogy ha egy előzetes eljárás keretében ‑ ahogy egyébként erre már akár közjegyzők előtt és más eljárásokban sor kerülhetett, de most maradjunk itt, az építőiparnál ‑ megadjuk a lehetőséget arra, hogy valaki át vagy bét mondjon, és ráadásul ezek az emberek szakértők és a későbbi bírósági eljárást is lerövidíthetik, akkor tulajdonképpen egy egyértelműbb helyzet elé tudják állítani a feleket, és azt lehet mondani, hogy eldőlt vagy eldőlni látszik, hogy kinek lehet igaza ebben a kérdésben. És nyilván a teljesítést, hogyha van erre igény vagy akarat, akkor elő tudja segíteni.

Természetesen az olyan helyzetekben, amikor valaki egyáltalán nem akar fizetni, vagy csaló szándékkal megy bele ezekbe a jogviszonyokba, ott nem segít, de sok esetben, azt kell mondjam, hogy ezek a nézeteltérések nem kizárólag csaló szándékból táplálkoznak, tehát egy fontos eszköz lehet a magyar jogrendszerben a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv. És pont ezért tudjuk azt is üdvözölni, hogy a javaslat szélesíti a kört, és az építési szerződés törlésével tágabbra nyitja az alkalmazási lehetőségeit.

Azt is el kell mondjam, többszöri felvetésünk volt, hogy azokban az esetekben, amikor nem fizetnek egy vállalkozónak, akkor nemcsak az a probléma, hogy nem jut a pénzéhez, az elvégzett munka költsége és az anyagköltség nem folyik be, hanem ha már kiállította a számlát, akkor az áfát be kell fizetni. És tudom, hogy erre pró-kontra vannak érvek, hogy adott esetben, ha egy olyan rendszert vezetünk be, és véleményünk szerint még mindig ez lenne a jobb, hogy a teljesítéshez és az átutaláshoz köthető ‑ a legtöbb esetben átutaláshoz, a készpénzes teljesítés ritkább ‑ az áfa kifizetése, adott esetben ez is visszaélésekre adhat alapot.

De a mai rendszerben olyan sok a nemfizetés és olyan sok vállalkozót érint, főleg a kis- és középvállalkozókat, hogy még mindig jobb lenne átállni egy új rendszerre, kiküszöbölve a visszaéléseket, én úgy gondolom, mint a jelenlegi rendszerben hagyni, nemcsak hogy nullán, hanem anyagköltség- és elvég­zettmunka-mínuszban legyenek a vállalkozók, hanem az állam rajtuk az áfát követelje.

Emlékezhetünk egyébként, pont a Megyeri híd építésénél voltak ilyen problémák. Egyébként hozzáteszem, hogy sajnos a szaksajtóban megjelent, hogy a Fideszhez és az MSZP-hez köthető háttércégek alkujaként nem került a helyzet rendezésre. Most nem hoznám ide ennek a politikai vetületét, mert itt csak részben van erről szó, de ami nagyon fontos, hogy ott láthatjuk azt, hogy nemcsak hogy nem kapták meg az emberek a pénzüket tudtommal azóta se, hanem ezeknek a kiállított számláknak az ellenértékét is követelték rajtuk.

Természetesen lehet azt mondani, hogy éljenek valamiféle méltányossági igénnyel az állam felé vagy az adóhatóság felé, de ez a legtöbb esetben nem szokott hatékony lenni. Úgyhogy erre is ki kellene valamit találni. Látom, hogy az államtitkár úr jegyzetel, úgyhogy az is egy biztató dolog, hogy a téma újra felmerülhet és közös gondolkodás is megindulhat benne. Valami megoldást kellene erre is találni.

De visszatérve a javaslathoz: az építési műszaki ellenőrzési jogosultsággal, műszaki ellenőri jogosultsággal és természetesen megfelelő szaktudással, tapasztalattal bíró emberek bevonását is jónak tartjuk. Bízunk benne, hogy ezáltal adott esetben a költségek is csökkenhetnek, mert jól tudjuk, hogy az igazságügyi szakértő egy nagyon drága műfaj. Sok esetben megérik a pénzüket, most jó értelemben mondom, tehát hogy a kifizetett szakértői díjat sokszor megszolgálják, tehát komoly szakértői vélemények is születhetnek, de van olyan eset, amikor azt kell hogy mondjuk, hogy nagyon túlárazott az ő tevékenységük. Ez egyébként nemcsak a műszaki szakértői tevékenységre igaz.

Tudom, hogy dolgozik a kormány úgy általában az igazságügyi szakértői rendszer átalakításán. És hogyha már előttünk van ez a javaslat, akkor azt is szeretném felvetni ‑ és az államtitkár úr is jegyzetelő hangulatában van, hála istennek, talán befogadja ezeket a javaslatokat ‑, hogy gyorsítsák meg, hogyha lehetőség van rá ‑ talán ez az Igazságügyi Minisztériumnál van, lehet, hogy rosszul tudom ‑, hogy valamiféle átfogó szabályozási rendszer születhessen, mert ez nemcsak ezt a tárgykört, hanem akár az igazságszolgáltatási tevékenységet is érintheti, és mondom, nem csak műszaki kérdésekben. Azt láthattuk, hogy akár büntetőügyekben is a túlzott szabadság vagy a túlzott szabályozatlanság visszaélésekre adhat lehetőséget.

Tehát egy szigorúbb, átláthatóbb, áttekinthetőbb szakértői rendszert szeretnénk a műszaki és az egyéb szakterületeken is, hiszen akár büntetőügyek, komoly, sokéves börtönbüntetések is azon múlhatnak, hogy a szakértő milyen véleményt ad. Többek között egyébként pont a Rezesová-ügyben láthattuk, hogy megkérdőjelezhető volt ott is a szakértőknek vagy az egyik szakértőnek a munkája.

(18.00)

Ezt most részletesen nem fejtem ki, mert nem a napirend kérdése, de nagyon szeretném, ha a kormány felgyorsítaná azt az átfogó reformot, amit akkor ígértek, és ha jól tudom, a gondolkodás el is indult ebben a tárgykörben. Egy megbízható, közhiteles, mindenki bizalmát élvező és korrumpálhatatlan igazságügyi szakértői rendszerre van szükség, de ‑ füg­get­lenül attól, ahogy elmondtam ‑ a rutinos műszaki ellenőrök bevonása egy nagyon hatékony és jó irányba tett lépés.

Az a módosítás is üdvözölhető, ha a teljesítésigazolás kiállításra került, tehát nem vitatott a munka elvégzése ‑ ezt így lehetne megfogalmazni ‑, és 6 millió forint alatti a kifizetés összege, akkor a módosítások kapcsán három helyett két szakértőből álló tanács kijelölése is megtörténhet. Bízunk benne, hogy ez megint csak együtt jár a költségek csökkenésével, hiszen nagyon fontos, hogy ha valaki már olyan helyzetbe került, hogy neki nem fizetnek, akkor a költségeket minél jobban le tudjuk szorítani, mert ez ilyenkor életet menthet, ha szabad így fogalmaznom.

A helyszíni szemle mellőzése, mellőzhetősége a felek egybehangzó nyilatkozata alapján is egy olyan rendelkezés, amit nehéz vitatni, hogy ne lenne jó. Ez is nagyobb szabadságot ad a feleknek, hogy ha egybehangzó nyilatkozatuk van, akkor a saját döntésükkel el lehessen térni a törvény kógens szabályaitól. Tehát ebben a formában ez is támogatható.

S a helyszíni műszeres vizsgálatra is azt tudom mondani, az is természetes, hogy ez bekerül a javaslatba.

Pénzügyi-technikai módosításnak tűnik, de nagyon fontos az, ami a garantőri minőséghez kapcsolódik. Azt, hogy a biztosítótársaságokat is be lehet vonni, tehát nem csak a bankgarancia lesz elfogadható, azért tartom jónak, mert így a verseny is nagyobb tud lenni, s talán a költségek is lejjebb tudnak menni, ha valaki több ajánlatot tud bekérni. Tudjuk, hogy a bankgaranciák esetében is azzal a problémával találkozhatunk, hogy a bankok sokszor olyan feltételeket kérnek, főleg a vállalkozóktól egy bankgarancia kibocsátásához, ami sok esetben szinte teljesíthetetlen. Az talán növeli a versenyhelyzetet, hogy a biztosítótársaságok esetén is megnyílik a lehetőség, hogy ők is ilyen garanciát nyújtsanak. Ezt is támogatni tudjuk.

Összegezve: az első körben azt tudom mondani, hogy abszolút támogathatók ezek a technikai javaslatok ‑ én természetesen erről a javaslatról beszéltem ‑, de nem szabad hátradőlnünk, mert a feladat még nincs megoldva. Ezt az intézményt jobban ki tudja kristályosítani és a hibákat tudja módosítani, de az utánam következő Z. Kárpát Dániel el fogja mondani, hogy mi mit tennénk még a helyzet javítása érdekében. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 82 2015.12.02. 15:05  63-90,95-96

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Megpróbálok röviden szólni, de egy-két komoly jogi aggályomat kell elmondanom, amelyek részben függetlenek a szakmai aggályoktól. Tehát van egyszer egy cél, amit a kormányzat el szeretne érni. Ebben lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni. Nagyon röviden azt is el tudom mondani ‑ és ezt a korábbi vitában már elmondtam, amikor a hasonló javaslat beérkezett ‑, hogy visszajelzéseket kaptam gazdáktól arra vonatkozóan, hogy attól félnek, hogy ha a földet és a földből kiszedhető haszonbérlet díját egy kockás papíron kiszámolhatóvá tesszük, tehát biztos az, hogy tudja emelni, biztosan tudja, hogy mikor tudja emelni, akkor sokkal inkább tőkeként fogják használni a helyi befektetők a földet. Nem szeretnék belemenni, már volt köztünk vita erről, hogy hány aranykalászos gazda van, hogy meg tudják-e venni helyben a földet. De azt érzékelem, és a gazdatársadalom is elmondta, hogy nagyon sokan vannak, akik nem foglalkoztak korábban földdel, viszont kellő mennyiségű pénzük van, amit nem bankban szeretnének tartani. Tudjuk, a kamatok nagyon alacsonyak, a Quaestor, Buda-Cash bedőlése után őrült, aki csak úgy beteszi nagy kamatokat ígérő különböző pénzügyi intézményekhez, brókerházakhoz a pénzét. Tehát teljesen egyértelmű, és ki is fejtettem számszakilag, hogy mennyire jól jár az, aki egy kedvezményes hitelt felvesz, és a földet megveszi. Tudja, hogy pontosan mennyi lehet az a piaci haszonbérleti díj, amit megkap ezért, és ezt tökéletesen kiszámolva, ha megéri neki az üzlet, akkor be fog vásárolni, és ezt sok esetben a helyi gazdák hátrányára tudják megtenni. Ezt sokan megcsinálták az elmúlt években.

Azzal az érvvel egyet tudunk érteni ‑ és ezt is fontosnak tartom hangsúlyozni ‑, hogy a korábban megkötött és bagatell áron kiadott állami földeket valamilyen módon rendezni kell. Volt ilyen, igen. Tehát mi nem az ellen vagyunk, hogy ezt rendezzük, mert rendezni kell. De elmondtam akkor, és a gazdák is ennek adtak hangot, hogy úgy lett volna megfelelő, ha most lezajlik az árverés, ha már önök az árverésekkel érveltek és utána, mondjuk, tavasszal azt mondják, hogy lesz egy másik jogszabály. Tehát utána hozni egy jogszabályt azokra a nagybirtokokra, amelyek nyilván nem bagatell, pitiáner, a piaci ár ötödéért-hatodáért megkötött szerződésekkel vannak lekötve haszonbérletbe, ami erre a helyzetre vonatkozhat. Megkockáztatom, akkor még mi is tudtuk volna támogatni, csak most túlságosan egybeforr ez az árverésekkel, és ahogy elmondtam, túlságosan bevonzza a vidéki tőkeerős, de gazdálkodással valójában ténylegesen nem foglalkozó embereket. Ennyi lenne a szakmai felvezetés, hogy most miért nem aktuális ez a helyzet, és miért lett volna jobb következő tavasszal beterjeszteni.

A szakmai érveket ‑ államtitkár úr ezt hiányolta ‑ mondanám el most. Jogászként szeretném elmondani, még ha egyet is lehetne érteni azzal, amit önök mondanak, vagy ha azt mondjuk, hogy jó, ám legyen, akkor mik azok a jogi érvek vagy jogi hibák, amelyeket így, ebben a formában nem lett volna szabad elkövetni.

Átolvasva többször ezt a javaslatot, úgy gondolom, hogy kétirányú a probléma. Az egyik az, ahogy Lukács képviselőtársam is elmondta, hogy bizonyos passzusok bizony-bizony alaptörvény-ellenesek lesznek. Idézném is a P) cikk (2) bekezdését, az Alaptörvény egyértelműen kimondja, hogy a termőföld hasznosításának korlátait és feltételeit sarkalatos törvény határozza meg. Ez belekerült az Alaptörvénybe. Nyilván ez nem tartozik ide, de egyébként elmondtuk, amikor az Alaptörvény készült, hogy sok esetben talán túlzó is volt a kétharmados rendelkezések aránya az Alaptörvényben, mondtuk, hogy eljön az az idő, amikor nem lesz meg a kétharmada a Fidesz-KDNP többségnek, amivel akkor önök nem foglalkoztak. Ez a passzus azonban, azt kell mondjam, nem is baj, hogy kétharmados.

Nos, eszerint minden olyan rendelkezés, ahogy Lukács képviselőtársam elmondta, amely a termőföld hasznosítására vonatkozik, bizony kétharmados. Az előző javaslatnál egyébként ezt a Törvényalkotási bizottság nagyon helyesen meg is állapította. Csak nem volt meg a kétharmados támogatás. A javaslatban a 2. § ezért lehet problémás. Ha valaki most köt egy szerződést és az tíz éven túli, akkor ötévenként felül lehetne vizsgálni, még akkor is, ha ezt nem vették bele. Ezzel még szintén egyet lehetne érteni. Csak ez is kétharmados passzus. Ennek kétharmadosnak kell lennie az önök által elfogadott Alaptörvény alapján. Ez egy teljesen objektív jogi kérdés, az Alkotmánybíróság majd eldönti, hogy milyen módon áll hozzá. Egyébként az alkotmányjogi panasz intézménye is létezik, tehát nemcsak arról van szó, hogy az országgyűlési képviselők egynegyede tud ugrálni, bár ez is egy vicc, hogy miért csak az egynegyede, de ebbe nem mennék bele. Tehát ebben az esetben egy alkotmányossági kérdéssel találkozunk. Ez az egyik gond, a kétharmados történet.

(14.40)

A másik gond a visszamenőleges hatály, ami szintén egy elég érdekes kérdés, és sok esetben, azt kell mondjam, hogy még kétharmaddal sem szabályozható; emlékeznek a devizahiteles polémiára, ott is felmerült, hogy kétharmaddal lehet-e adott esetben bizonyos jogbiztonsági elvektől, alapjogi elvektől eltérni. De most itt ne is ebbe menjünk bele, hanem abba, hogy bizony-bizony az, amit önök ide beleírtak, az arra utal, és ezt az indokolás is elismeri, hiszen idézném ezt az első mondatot a 3. §-hoz: az átmeneti rendelkezés meghatározza, hogy a módosítás hatálybalépése előtt kötött haszonbérleti szerződések esetében miként lehet alkalmazni a díjmódosítási lehetőséget. Tehát az indokolás is tökéletesen elismeri, hogy bizony, itt egy visszamenőleges jogalkalmazásról van szó. Egyébként minden tiszteletem a jogászoké, akik ezt megírták, bár nem tökéletesen, mert nem tudták a jogi korlátokat átlépni, de gondolkozhattak rajta, és furmányos jogi gondolkodásra utal, mert nemcsak egy kétharmados passzust kellett megoldani egy feles törvénnyel, hanem még azt is meg kellett oldani, hogy ez visszamenőlegesen alkalmazható legyen.

Itt térünk át a másik problémára ‑ szintén államtitkár úrhoz szólok, mert a jogi érveket hiányolta ‑, hogy nagyon trükkösen és számomra… Még jó, hogy Vékás Lajos nincs itt, mert amikor ő elkészítette a polgári jogot, a Ptk.-t, akkor nem erre gondolt, és olyan szempontból meg jó lenne, ha itt lenne, hogy el tudná mondani, hogy milyen szamárság készül itt a polgári szabályok megerőszakolásával, ugyanis valóban belekerült a szerződésátruházás szabálya, amire önök hivatkoznak 6.211. §-ban, de ez pont arról szól, és ennek a szakasznak pont az a lényege, hogy nem egy új szerződésről van szó, hanem a felek a szerződési pozíciójukat átruházzák, és ennek a Ptk.-ban valóban két esete van, amikor lehet ezt a szerződést kötő felek akaratából ‑ nyilván ez egy háromirányú ügylet lesz, hiszen, aki belép, az a harmadik fél ‑, illetve jogszabállyal is történhet. De ha jogszabállyal történik, attól még ez egy szerző­désátruházás és nem egy új szerződés, tehát két különböző jogi fogalomról beszélünk, és a Ptk.-ban ezt egyébként pont így is használják.

Tehát a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél ‑ ők a három fél ebben az esetben ‑ megállapodhatnak ‑ ez az, amikor nem jogszabállyal történik ‑, hogy a szerződésből kilépő felet megillető jogokat, őt terhelő kötelezettségeket összességében a szerződésbe belépő félre ruházzák át. Tehát a szerződés megmarad, a Ptk. szabályai szerint a szerződés nem szűnik meg és nem egy új szerződés jön létre, nem erről szól a szerződésátruházás intézménye. (Győrffy Balázs közbeszól.) Még nem, igen, Győrffy képviselőtársam mondja, csak az a gond, hogy a Ptk.-ban ez nem így van benne, és önök a Ptk.-t nem módosítják, csak a Ptk. magyarázatába próbálják beletenni, hogy uramatyám, ezt próbáljuk meg úgy értelmezni, mintha a szerződésátruházás nem az lenne, ami a Ptk.-ban benne van, hanem az tulajdonképpen egy szerződés megszűnése és egy új szerződés kötését jelentené.

Csakhogy ezt nem lehet így megtenni ebben a formában. Ahhoz a Ptk.-t persze át lehet alakítani ‑ nem javaslom, hogy itt ilyen formában szétbarmoljunk egy jogintézményt ‑, de önök nem a Ptk.-t módosítják, hanem magát a Ptk. hatálybalépéséről szóló felhatalmazó rendelkezésekről szóló törvényt, ahol egy teljesen ellentétes szabályt mondanak ki, mert a 211-re utalva ‑ amit most elmondtam, hogy ez egy szerződésátruházást jelent valójában, így is szerepel ‑ önök ezt a Ptk.-éval azt akarják mondani, hogy tulajdonképpen ez nem is szerződésátruházás, hanem megszűnik egy szerződés és egy új szerződés jön létre. Tehát ez a másik probléma, amit így, ebben a formában nem lehet és teljességgel értelmezhetetlen, minthogyha az almára egy másik jogszabállyal azt mondanánk, hogy körte. Ez így nem működik és teljességében helytelen.

Mondok ezenkívül mást, hogy felhívjam a figyelmüket, hogy nagyon sok perre miért lehetne készülni és jogbizonytalan helyzet alakulna ki, hogyha ez így elfogadásra kerülne. Azt is el kell mondjam önöknek, hogy általában pont a nagybirtokosoknak lesz pénzük a legjobb ügyvédekre, ők tudják megtámadni majd azokat, pontosabban azokat a szerződésmódosításokat, amelyeket önök jogszabály alapján akarnak végigvinni. Ők meg fogják támadni bíróság előtt, hiszen a Ptk.-nak van egy másik passzusa is, ez a 6. résznek a 60. §-a, amelyik úgy szól, és ezt megint fel kell olvasnom, hogy teljesen egyértelmű legyen, rövid: ha jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát megváltoztatja ‑ itt erről beszélünk ‑, és a szerződés megváltozott tartalma valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti ‑ nyilvánvalóan sérti, hogyha változik a haszonbérleti díj ‑, ez a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását vagy a szerződéstől elállhat; nyilvánvalóan itt a szerződésmódosításra kell gondolni. Tehát ezen passzus alapján is a bíróságokon ezek megtámadhatóak lesznek. Tehát nem tudnak önök ebben a helyzetben, így, ebben a formában, főleg a kétharmadot kikerülve olyan szabályt alkotni, amelyik az Alaptörvénnyel ne menne szembe a kétharmad miatt, illetve amelyik az Alaptörvénynek a jogbiztonságra vonatkozó passzusaival ne menne szembe és a Ptk. rendszerét is megfelelő módon alkalmazva ne lehetne bíróság előtt megtámadni. Azt hiszem, hogy ez alapján könnyű belátni, és bízom benne, hogy ezt önök se szeretnék, ha egy olyan helyzet alakulna ki, hogy számtalan per indulna meg, számtalan alkotmányjogi panasz érkezne, és kiszámíthatatlan helyzetet teremtene ez akár az alkotmányjogi panaszok, amelyek benyújtásra kerülnek, akár a szerződéseknek a megtámadása, illetve a jogszabály alapján való megváltoztatás megtámadása.

Arról már nem is beszélve egyébként, hogy ha elolvassák a 3. §-hoz írt indokolást, az is olyan dolgokra hivatkozik, amelyek egészen egyszerűen nincsenek. Most nem olvasnám fel a második részét, az első részét felolvastam, tehát itt a haszonbérletre úgy utalnak, minthogyha az az új Ptk.-ban úgy lenne benne, hogy alkalmazható lenne rá ez a megszűnt szerződés, új szerződésszabály, amit önök be szeretnének vonni vagy meg szeretnének változtatni. Ráadásul itt is arra hivatkoznak egyébként és ez megint csak pontatlan, hogy tulajdonképpen jogszabály alapján történő szerződésátruházást jelent, tehát itt már nem a módosítás, a megszűnő szerződés, új szerződés van benne az utolsó pontban, amit leírtak.

Arról lehetne vitatkozni, hogy ez valóban egy szerződésátruházás-e, valószínűleg egyébként annak tekinthető, de hogy így, ebben a formában egy szerződésátruházás nem tekinthető a Ptk. rendszere alapján, főleg nem visszamenőleges hatállyal egy szerződés megszüntetésének és egy új szerződés kötésének, ez teljesen egyértelmű. Azt kell mondjam, hogy azért a kormánynak is egy kicsit ciki, azt kell mondjam, és ciki lesz akár a jogi karokon, amikor tanítják, hogy milyen törvények jönnek be az Országgyűlés elé; és amikor megkérdezik majd a joghallgatók a tanáraiktól: ezt nem tudja az Országgyűlés, nem tudja a kormány, nem tudják a kodifi­kátorok? De, tudják, én biztos vagyok benne, hogy tudják, csak önök azt kérték tőlük, hogy mindenképpen erőszakolják meg a törvényt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és így sikerült nekik, de a nevüket valószínűleg nem adnák hozzá. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 86 2015.12.02. 1:50  63-90,95-96

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Igyekszem rövid lenni, csak egy dolgot még kifelejtettem, ami alapvetően kodifikációs hiba. Önök a 2. §-ban úgy fogalmaznak, hogy az 50/A. §-sal egészül ki. Addigra már hatályba fog lépni, amit elfogadtunk, ami a felessel átment, tehát itt azt kellett volna írni, hogy módosul, tehát ez egy apróság, de azért látszik, hogy csak átemelték az előzőből. Tehát fontos, hogy már egy hatályba lépő, hatályban lévő szakaszt módosítani lehet és nem kiegészíteni, hiszen ez addigra már hatályba fog lépni. Ez egy apróságnak tűnhet.

Még egy dolgot, de fontos és arra utal, hogy sajnos itt az előző javaslatot vették alapul, átrakták, és ezt nem szúrták ki, akiknek ezt meg kellett volna találniuk. És még egy dolgot a 3. §-ból ki szeretnék emelni, mert ez is egy jogi kuriózum. Ugye, azt írják arra vonatkozóan, hogy miért kell ezt alkalmazni a korábban megkötött szerződésekre, ezt próbálják indokolni, hogy a tulajdonos személyében bekövetkezett változásra tekintettel szerződésátruházás miatt megszűnt haszonbérleti szerződés helyébe lépett ‑ az elejét nem olvasom fel. Tehát ez irodalmi szóval egy oximoron, hiszen elismerik, hogy egy szerződésátruházásról van szó, egy változásról van szó, ami feltételezi, hogy a szerződés megmarad, és emiatt megszűnt a haszonbérleti szerződés, és egy új szerződésről beszélnek, ilyen nincsen.

(15.00)

Ez teljesen ellentmond mindenféle jogszabálynak. Kérem, gondolják át, és valamilyen olyan módon próbálják meg beterjeszteni, ami a hatályos jogszabályoknak megfelelő. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 48 2015.12.07. 2:08  47-50

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy kezdtük a 2015. évet, hogy önök megígérték a végrehajtói rendszer rendbetételét, a végrehajtók elszámoltatását. El is indult egy folyamat, miniszteri biztost neveztek ki a kamara élére, büntetőfeljelentések megtételére is sor került a kamara gazdálkodásával kapcsolatosan, ezt mind üdvözöltük és támogattuk, de úgy gondoltuk, hogy ezek a lépések még erőtlenek és további lépéseknek kell következniük.

Aztán a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara augusztus 31-ével megszűnt a törvénymódosítások következtében, szeptember 1-jétől a végrehajtói kar állt föl. Ezeket a módosításokat is támogattuk, hátha valami történik. Azóta viszont roppant nagy a csönd, nagyobb annál, mint amit elvárhatnánk egy ilyen szituációban.

Elmondtuk akkor, hogy nem szeretnénk, ha csak annyi történne, hogy mások kerülnek a szervezet élére, mások diszponálnak az irdatlan pénzek fölött. Eltúlzott híreket hallhattunk arról, eltúlzottan optimista híreket, hogy megkurtította a tárca a végrehajtók illetményét, de itt csak arról van szó, hogy költségplafont vezettek be, ami azt jelenti, hogy több tíz millió forint helyett be kell érniük a végrehajtóknak 1 millió forintos munkadíjjal, amihez természetesen, ha a szívükhöz kapnának, hogy ennyiből nem lehet azért kijönni, még 50 százalék költségátalány is jár és egy 4 millió forintos jutalékplafon. Ha ezt összeszámoljuk, egy ügyön akár még így is magasabb lehet a pénzük, mint amennyit a pénzügyi szektorban a megemelt ötmilliós értékhatár alapján kereshetnek az állami pénzügyi intézményeknél a vezetők. Tehát azt látjuk, hogy ezek a költségkurtítások csak az átlagos ügyeket nem érintik. 25 millió forint alatt marad a rendszer a régiben.

Kérdezem államtitkár urat, mi lett az eredménye a kamara ügyeiben tett feljelentéseknek, a személyi felelősök megnevezését mikor hallhatjuk. Hány konkrét bírósági végrehajtót világítottak át? Hány feljelentés született, és az adósok jogvédelmével foglalkozó civil szervezetektől érkező javaslatokat mennyiben sikerült megfontolniuk? Ezekre várom őszinte válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 40-42 2015.12.14. 5:53  39-50

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon fontos javaslat van a tisztelt Ház előtt. (Több képviselő beszélget, illetve távozik az ülésteremből. ‑ Folyamatos zaj.) Az Igazságügyi bizottság nem támogatta azt, hogy a parlament foglalkozni tudjon ezzel a témával. Úgyhogy annak ellenére, hogy itt mindenki félig felállva távozik a teremből, annak ellenére megpróbálom kifejteni, hogy miért gondoljuk azt, hogy ennek a Btk.-módosításnak az Országgyűlés elé kellene kerülnie.

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A közelmúltban történt… (Folyamatos zaj. ‑ Köz­beszólások a Jobbik soraiból: Állj meg!) Elnök úr, ha tudna egy kis (Közbekiáltás a Jobbik soraiból: Állítsa vissza az órát, elnök úr! ‑ Az elnök csenget.) nyugalmat biztosítani.

ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, akik halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt távoznak a teremből, ezt tegyék minél rövidebb idő alatt és minél nagyobb csendben. Képviselő úr, tegyünk egy próbát, termé­szetesen az időt beszámítjuk.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előterjesztett javaslat (Zaj. ‑ Az elnök csenget.) a „fagyállós borosgazda” ügy néven elhíresült esetre próbál reagálni. Bár el kell mond­jam önöknek, hogy nem csak erre az esetre alkal­maz­ható, tehát nem arról van szó, hogy egy esetre sze­retnénk Btk.-módosítást kezdeményezni. Arról van szó, hogy ez az ügy egy olyan rendszertani hibát tárt fel, amit jogalkotóként is meg kell oldanunk. Emlékeztetném önöket, hogy a borosgazda 7 évet kapott első fokon, és a bíróság azt is meglebegtette, hogy akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető lenne az ügy.

(14.30)

Itt felmerült az előre kitervelt, aljas indokból elkövetett emberölés lehetősége is.

Úgy gondolom, ha ilyen ítéletek születhetnek, akkor a jogszabálynak is rossznak kell lennie, márpedig a jogszabályok, úgy tűnik, nem jók, hiszen ebben az ügyben, bár még nem jogerős az ítélet, és egyéb ügyekben láthattuk, hogy a törvények megváltoztatása kell ahhoz, hogy teljesen egyértelmű legyen mindenki számára, hogy aki megvédi a tulajdonát, illetve akinek a tulajdona területén egy betolakodó, egy betörő (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget.) ‑ kö­szönöm, elnök úr ‑ sérelmet szenved, akkor ezt a betörőnek kelljen elszenvednie, és ne annak, aki a tulajdonában van, illetve a tulajdonát védi.

Nem lehet életfogytig tartó börtönbüntetéssel fenyegetni azokat az embereket, ijesztgetni azokat, akik a tulajdonukat meg szeretnék védeni. A világon sokféle módszer van: van, ahol az állam azt mondja az állampolgárainak, hogy ne tartsanak fegyvert, ne védjék meg magukat, viszont megvédi őket az állam, és vannak olyan helyek is, ahova az állam nem tud elérni, és azt mondja ebben az esetben, hogy nem tudlak megvédeni, viszont a lehetőséget megadom, hogy a saját területedet megvédd. Magyarországon egy ilyen speciális helyzetet találhatunk, amikor az állam sajnos nem védi meg az állampolgárait, de ha ők ezt megteszik az állam helyett, akkor nagyon súlyos büntetéseket helyeznek kilátásba.

A bizottsági vita során az is kiderült számomra, hogy ha valakinek jó ügyvédje van, akkor a hasonló eseteket megúszhatja, de nem gondolom, hogy az lenne a megoldás, hogy akinek viszont nincs pénze megfelelő ügyvédre, akkor az súlyos börtönbüntetés elé nézhet.

Ahogy elmondtam, a beterjesztett indítványunk nemcsak a fagyállós borosgazda esetére alkalmazható; azt az üzenetet hordozza, hogy ne annak kelljen félni, aki a saját területén belül vagy védekezik, vagy a saját, általa tulajdonolt eszközök okoznak a támadónak a sérelmet. A konkrét javaslatunk arra vonatkozik, hogy ne legyen büntethető az, akinek a magánlakásában, illetve egyéb bekerített helyiségében, illetőleg az ezekhez tartozó szintén bekerített területen tartott eszköz okoz a jogtalan támadónak olyan sérelmet, ami a jogtalan támadás nélkül nem következett volna be.

Fontos hangsúlyozni, hogy itt nem a megelőző védelmi eszközök telepítéséről van szó, hanem arról az esetkörről, amikor valaki például egy pálinkásüvegben hígítót tart ‑ mert miért ne tehetné meg a saját területén ‑, vagy valaki kiszerelte a gépjárművéből a féket, akkor ne kelljen azon aggódni, hogy ha valaki betör hozzá, ellopja a gépjárművét, és utána valamiféle, akár halálos balesetet szenved, akkor neki kelljen azon aggódni, hogy esetleg valaki azt akarja bizonyítani, hogy ő azért szerelte ki a féket abból a gépjárműből, mert elege lett abból, hogy mondjuk, az előző gépjárműveit ellopták, és így próbált a támadóknak üzenni. Lehet, hogy egyébként nem ez volt a szándéka, de a félelem és az aggódás felütheti a fejét abban az esetben, hogy mi történik, ha én a saját területemen, a saját bekerített területemen nem úgy helyezek el egy eszközt, vagy különböző ‑ és nem védelmi eszközökről beszélünk - esz­közök egy jogtalan támadónak milyen sérelmet okozhatnak, és eljuthatnunk oda, hogy annak kell táblákat kihelyezni a saját területén belül, aki nem akar hosszú, akár életfogytig tartó börtönbüntetések elszenvedője lenni.

Ezt meg kell változtatni, ez a javaslat erre alkalmas. Ha módosító javaslatokat kívánnak beterjeszteni, állunk elébe. Azt szeretnénk, hogy az Országgyűlés vegye napirendjére ezt a nagyon fontos javaslatot, és születhessen döntés, hogy ezeket az ügyeket meg tudjuk előzni. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 50 2015.12.14. 2:04  39-50

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Répássy Róbert képviselőtársamat nagyra becsülöm, de az a gond, hogy úgy tűnik, nem olvasta el megfelelően a javaslatot, és nem figyelt arra sem, amit mondtam, hiszen itt nem szándékos magatartásról van szó, nem, amikor valaki szándékosan akar valakinek halált okozni, és nem is a megelőző védelmi eszközről van szó. Nem erről van szó, arról van szó, hogy a jogtalan támadó használja azt az eszközt, amit én kint hagyok a saját portámon, ha szabad így fogalmaznom. És bizony… (Dr. Bárándy Gergely: Ez most se büntethető!) Igen, elméletileg nem lenne büntethető, és ezt Bárándy képviselőtársamnak mondanám, és mégis; ilyen nincs, és mégis van, szokták mondani. Ha viszont a bíróságok vagy az ügyészség, vagy bárki más rosszul tudja alkalmazni a jogszabályokat, és ez sorozatos, akkor a jogalkotónak egyértelműbbé kell tenni azt, hogy mi az ő célja.

És egyébként Bárándy képviselőtársam jó irányba kapiskált abban, hogy ez egy új kategóriát jelentene. Lehet, hogy ezt máshová kell bepasszintani a Btk.-ba. Tehát én abban benne vagyok, hogy ne ebbe a szakaszba kerüljön be, de azt, hogy egy hasonló szabályra szükség van, ezt látjuk. És itt nem a bosszúról van szó, arról van szó, hogy ha aktívan ‑ ha valaki bemegy betörőként és matat az ember dolgai közt, tehát nem egy medvecsapdáról van szó, ami, ha odanyúl, akkor a kezét levágja vagy épp sérelmeket okoz, hanem az ő matatásának, betörésének, jogtalan viselkedésének a következményeit neki kelljen viselnie.

Ha elméletileg egyetértünk az iránnyal, akkor lehet olyan szabályozást alkotni, lehet módosító javaslatokat beterjeszteni, meg tudjuk oldani, és ígérem, hogy mi is az irányt és a célt fogjuk irányadónak tartani. De ha eleve nincs köztünk egyetértés abban, hogy a probléma adott, a jelenlegi jogszabályok ezek szerint nem elég konkrétak ahhoz, hogy megfelelő módon alkalmazzák a bíróságok, és nekünk törvényalkotókként kell valamit tenni, akkor azt kell mondjam, hogy önök az emberekkel mennek szembe és azzal, amit az emberek tapasztalnak. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 72 2015.12.14. 2:05  69-76

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Maximálisan támogatjuk a javaslatot. Egy régi probléma és a mindenkori kormányokhoz köthető probléma, hogy pártpropaganda céljaira használják azokat a pénzeket, amelyeket sok esetben el sem kellene költeni, vagy ha már elköltik, akkor olyan tájékoztató funkcióval kellene elkölteni, hogy az emberek valóban úgy érezzék, hogy egy fontos pluszinformációt kapnak. De az, hogy a kormány lépéseinek dicsőítésével tulajdonképpen a kormánypártot vagy a kormánypártokat dicsőítik és tőkésítik fel az ő médiakampányukat, ez teljességgel elfogadhatatlan; nemcsak azért, mert egy pluszmegjelenést biztosít és a pénzeket más módon is el lehetne költeni, de az a baráti média támogatására is kiváló. Úgy is fogalmazhatnék, hogy támogathat, életben tarthat vagy akár el is lehetetleníthet bizonyos médiakibocsátókat, nyomtatott médiát vagy akár a sugárzással terjesztett médiát.

Az az igazság, hogy ennek véget kell vetni, a médiát függetlenebbé kell tenni, és az adófizetők pénzét is jobban el lehetne költeni. Arról nem is beszélve, hogy ha valamit valóban el kell juttatni az emberekhez, egy információt, akkor a közmédia is megfelelő táptalaj lehetne erre. Közel 100 milliárdot, ha mindent beleszámolunk, 100 milliárdot elköltünk a közmédiára, ez iszonyatos összeg. Azt hiszem, ezért cserébe elvárható lenne, hogy a fontos információkat továbbítsák.

Én utoljára ’90 előtt láttam olyanokat, amikor állami monopolcégek ‑ versenytárs nélküli vagy egy­mással versenyző állami cégek ‑ hirdettek a rádióban, televízióban. Ez nekem akkor, már gyerekként szemet szúrt, hogy mi a fenének kell hirdetni ezeknek a cégeknek magukat. Most ugyanezt látjuk. Zárjuk már le végre a rendszerváltás történetét ezen a téren is, és ezeket a pénzeket költsük el jobban. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 122 2015.12.14. 4:29  117-136

DR. STAUDT GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyrészről én se szeretném megismételni az általános vitát, viszont a bizottsági ülésen egy részletes és azt kell mondjam, hogy sok szempontra kiterjedő vita hangzott el, de sajnos válaszokat nem kaptunk a kormány jelen lévő képviselőjétől, illetőleg csak olyan válaszokat kaptunk, amelyek maximum a politikai vagy politikainak minősíthető felvetésekre vonatkoztak. Egyébként pedig az általános vita végén sem kaptunk válaszokat azokra a jogi felvetésekre, amelyek itt a tisztelt Ház előtt elhangzottak; akár csak a jobbikos képviselők felvetéseit is mondhatnám.

A bizottság előtt elhangzottakat pont emiatt két részre szeretném osztani. Volt egyrészt a tisztán szakmai megfontolásokból előterjesztett vélemény, illetve voltak azok, amelyeket lehet politikainak minősíteni, de a javaslat tényszerű lényegét és azokat a következményeket taglalták, hogy mi fog következni abból, ha ez a javaslat átmegy. Jómagam a bizottsági ülésen legfőképpen a jogi érveket mondtam el. Alkotmányossági problémáink vannak továbbra is, úgy gondoljuk, hogy csak kétharmaddal lehetne ezeket a területeket szabályozni, az Alaptörvény ebben teljesen egyértelmű. Vitatkoztunk és vitába szálltunk kormánypárti képviselőtársainkkal, akik részleteiben nem tudták cáfolni azt, hogy ha már ezek a területek az Alaptörvény alapján kétharmadosnak minősülnek, akkor egy másik törvénybe beemelve hogy lennének megkerülhetők. A cél ugyanaz, mint azon törvény esetében, amely itt volt az Országgyűlés előtt és nem kapta meg a kétharmados támogatást. Ha ugyanezeket a célokat egy kiskapuval el lehetne érni, akkor tulajdonképpen minden kétharmados szabályt meg lehetne kerülni.

Emellett visszamenőleges is a törvény, hiszen nemcsak azt kell megoldani, hogy a kétharmados szabályozást hogy kerüljék meg, hanem azt is, hogy fennálló szerződésekre hogy lehet alkalmazni ezeket a szabályokat, hogy lehet azt mondani, hogy korábban megkötött szerződésekre is vonatkozik az, ami akkor még nem vonatkozott rájuk.

Egyébként azt is elmondtuk, a bizottsági ülésen elhangzott, hogy jövő tavasszal még támogatnánk is egy hasonló irányú javaslatot, ami arra utalna, hogy azokat a földeket, amelyeknél bizonyítható, hogy ötöd-hatod áron vagy hasonló mértékben a piaci ár alatt vannak kiadva, és sok esetben a mindenkori kormányokhoz köthető oligarcháknak, nagyvállalkozóknak kerültek kiadásra haszonbérletre, felülvizsgálnánk, és ezekben az esetekben a kétharmadot biztosíthatnánk. Amit önök most csinálnak, az nem más, mint azokkal a gazdákkal való kiszúrás, akikre önök a legtöbbször hivatkoznak.

Az is elhangzott a bizottsági ülésen ‑ s ez azóta számomra csak megerősítést nyert ‑, hogy pont azon gazdálkodó emberek elől viszik el a földet azok a helyi potentátok, akik az aranykalászos tanfolyamot már elvégezték, ezzel már nincs gondjuk, és autókereskedésből, olajszőkítésből vagy egyéb legális, illetve illegális ügyletekből pénzt szereztek. Nos, ők hatalmas áron, akár a piaci ár fölött a gazdák elől meg tudják vásárolni ezeket a földterületeket, ráadásul kiváló hiteleket kapnak ehhez. Tehát megéri nekik.

Egyébként pedig azt a fából vaskarikát, amit a Ptk.-ba megpróbálnak beleerőltetni ‑ hogy a Ptk.-ban a szerződésátruházás definícióját úgy próbálják kitágítani, hogy a szerződésátruházás ne szerző­désátruházás legyen, hanem egy új szerződés ‑, én abszurdnak minősítettem a bizottsági ülésen, és ezt most itt az Országgyűlés előtt megint megteszem, hiszen a szerződésátruházás lényege pont az, hogy a szerződés megmarad, csak a szerződésbeli pozíciók kerülnek átruházásra, és az egész Ptk. idevonatkozó rendszerét üresítik ki.

Ezért a kisebbségi véleményekkel alátámasztva nem tudtuk támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 10 2015.12.15. 5:04  9-12

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tiffán Zsolt fideszes országgyűlési képviselő sorait választottam felszólalásom címéül: „Viktor! Vedd már észre! Ezek maffiózók!” ‑ ezt írta Tiffán Zsolt a Facebookon.

Azért gondoltam, hogy ezekkel a sorokkal szembesíteni kell önöket, mert talán saját képviselőtársuktól jobban elfogadják, hogy pártjuk tele van korrupcióval és visszaélésgyanús ügyekkel. És azért is fontos felidézni ezeket a szavakat, hiszen azóta sem tudhatjuk, hogy kikre gondolhatott pontosan Tiffán Zsolt, és lett‑e valamilyen következménye ezeknek a súlyos szavaknak. Abban viszont egyetérthetünk, hogy ritkán látott őszinteségroham tört elő Tiffán Zsoltból, ezt nem szabadna ennyiben hagyni.

De hogyha nem megyünk ennyire koránra vissza, csak a Fidesz-kongresszuson elhangzottakat nézzük meg, akkor ott is találhatunk megdöbbentő kijelentéseket bőven. Például Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője azt mondta, hogy nem kell akkora figyelmet fordítani a kormány közeli korrupciós vádakra, vagyis nem számít, hogy hogyan gazdagodik a fideszes holdudvar, csak az ország gyarapodását kell figyelniük az embereknek. Ez duplán hajmeresztő, hiszen egyrészről ha el is fogadnánk azt, hogy az emberek gyarapodnak, az ország gyarapodik, egyelőre sokan úgy érzik, hogy csak a fideszes holdudvar tud gyarapodni ‑ de ha igaz is lenne, akkor lehetne lopni?

Nem hiszem, hogy felmentést jelentene az ország gyarapodása az alól, hogy a politikusok hogyan állnak a közpénzekhez. Főleg nem egy olyan országban, amely a nyolcvanas-kilencvenes évek eleje óta 2,5-3-szorosát veszítette el az államadósságához képest, ennyi pénzt lopott ki a politikai garnitúra. És önök már nem tudnak a szocialista kormányokra mutogatni, hiszen lassan hat éve önök vannak kormányon, és hogyha az első Orbán-kormányt is beleszámítjuk, az elmúlt 25 évből 10 évig Orbán Viktornak hívták a miniszterelnököt.

Egy-két ügyet muszáj azonban újra felidézni. Mikor tudhatjuk meg, hogy kik érintettek az amerikai kitiltási botrányban, érintettek‑e egyéb NAV-vezetők is Vida Ildikón kívül? És egyébként is, ha már NAV, mikor kerül sor a több száz milliárdos visszaélésgyanús ügyek kivizsgálására?

Mikor tudjuk meg, hogy kik voltak azok, akik a Quaestorból pénzt mentettek ki, voltak‑e közöttük állami vezetők, politikusok? És mikor láthatunk tisztán a lassan már 70 milliárdos bizniszként emlegetett offshore letelepedési államkötvénybizniszben, és annak a hátterét mikor láthatjuk? Önök ahelyett, hogy a feltárást szorgalmaznák, a mutyi gázpedálra lépnek: állami vezetők hozzátartozói is indulhatnak majd a közbeszerzéseken. És azt is láthatjuk, most módosították, hogy vagyonosodási vizsgálatokat nem lehet majd indítani a jövőben, csak hogyha folyamatban lévő büntetőeljárás van ‑ és egyébként korrupciós ügyben akkor is…

A mi egyértelmű javaslataink a következők voltak. A politikusok hozzátartozóinak vagyonnyilatkozatát is nyilvánossá tennénk, ezt egyébként a Jobbik képviselői már megtették; kötelező vagyonosodási vizsgálatot a ciklus elején és végén az országgyűlési képviselőknek. És ne felejtsük el azt sem, hogy ha valamely vagyontárgy legális eredete nem biztosított, akkor azt kötelező elkobzás alá kellene vonni, és dupla büntetést is kiszabnánk a politikusokra a közéleti szerepükkel kapcsolatos bűncselekmények elkövetése esetén, a mentelmi jog eltörléséről nem is beszélve.

Ezek konkrét felvetések, amelyeket bevezethetnének önök is. Mi támogatnánk önöket akkor is, hogyha ez kétharmados törvénymódosítást jelentene. És persze lehet minden felvetésünkre azt mondani, hogy Kovács Béla, ez egy nagyon könnyű út, de azért úgy gondolom, ezzel lassan már önmagukat járatják le. Viszont felhívnám a figyelmüket, hogy Kovács Bélát nem korrupciós üggyel vádolják. Nem korrupciós üggyel vádolják (Balla György: A legnagyobb pártfinanszírozó…), és lassan önök már a világtörténelem legnagyobb korrupciós ügyeként tekintenek rá. (Balla György: Pártfinanszírozás…) Pártfinanszírozási ügy meg azért nem lehet, hiszen Kovács Béla átláthatóan bevallotta, hogy milyen összegekkel támogatta a Jobbikot. Egyébként ezek nem voltak akkora összegek.

És egyébként az meg nem zavarja önöket, hogy a kormánypárti politikusoknak csak a lakása nagyobb értéket képvisel, mint 15-20 évi legális jövedelmük. Erre persze lehet kovácsbélázni, de akkor világítsunk át mindenkit: fideszest, jobbikost, MSZP-st, minden képviselőt, és akkor elő az eredményekkel!

Vona Gábor korábban felvetette Orbán Viktornak, megkérdezte tőle, hogy tűzbe teszi‑e a kezét Habony Árpádért, Andy Vajnáért vagy Mészáros Lőrincért ‑ sem ő nem tette tűzbe a kezét, sem önök nem jelentkeztek. Önök mindig elmondják, hogy konkrét lépéseket kellene tennünk. Habony Árpád ellen vagyonosodási vizsgálatot kezdeményeztünk az ibizai kis bulijával kapcsolatosan. Bízunk benne, hogy ezt még elrendeli idén a NAV, hiszen jövőre, önöknek hála, erre már nem lesz lehetőség. Úgyhogy szeretnénk, ha ez még megtörténne. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 128 2016.02.16. 15:02  121-146

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Megvallom őszintén, furcsa, hogy a kormánypártok nem állítanak vezérszónokot; egy előterjesztői felszólalást hallhattunk, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez helyettesíthetné a Fidesznek és a KDNP-nek a vezérszónoki körben elmondott véleményét. Bízom benne, hogy a későbbiekben - lehet, hogy itt csak valami technikai malőr volt, és nem tudták leadni időben a vezérszónokokat -, mondjuk, Vas Imre hozzá fog szólni, bízom benne, jogászként ehhez a témához, hiszen ezt legfőképpen jogi szempontból kell mérlegelni, ami előttünk áll.

Lehet szépen hangzó szavakat elmondani az Országgyűlésnek az üzleti titokról és minden egyébről, csak az a gond, hogy az Alaptörvény egyértelműen fogalmaz, azt kell mondjam önöknek, hogy túlságosan egyértelműen, az önök számára túlságosan szépen megfogalmazza, hogy mi számít nemzeti vagyonnak. Annak idején egyébként az Alaptörvény megfogalmazásában ez egy előremutató passzus volt, egy előremutató passzus, mert sokszor lehetett arra hivatkozni önkormányzati, állami cégekkel szemben, hogy mi is az, ami nemzeti vagyonnak tekinthető, és mi is az, aminek a kezelésére vonatkozó adatok közadatnak minősülnek. Ez olyan rövid és olyan tömör, hogy fel is olvasom önöknek. A 38. cikk teljesen egyértelmű: „Az állami és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon.” Tehát minden, ami az állam vagy az önkormányzatok tulajdonában van. Igaz ez a céges tulajdonra, illetve akár a közvetett céges tulajdonra is, ez teljesen egyértelmű, a mondat ponttal záródik. Hogyha ez nem lenne elég - mindent nem fogok felolvasni, ígérem -, de a 39. cikkben azt is megtalálhatjuk, hogy a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.

(15.20)

Ez az az alaptörvényi háttér, amivel szemben állunk. Elég egyértelmű ahhoz, hogy önöknek nagyon nehéz legyen variálni, de megpróbálják. Emellett az információs törvény, az infotörvény is egyértelmű megfogalmazásokat tartalmaz, amit elég gyakran próbálnak tágítani. Tavaly éppen ezt láthattuk, ki fogok térni rá, hiszen látni kell, hogy a gyakorlatban sajnálatos módon mit okoztak. Az infotörvény meghatározza azt, hogy bizonyos körben természetesen lehet üzleti titokról beszélni, lehetnek olyan adatok egy állami cégnél is, főleg ha a versenyszférában próbál boldogulni, és a piaci szereplőkkel szemben hátrányos lenne, ha az ő gazdálkodását megismernék, de a bíróság eddig ezt el tudta dönteni. Egyébként nézzenek utána, eddig is volt olyan adat, amit megtagadtak, a bíróságok úgy döntöttek, hogy akár a Posta esetében sem kell kiadni. És más cégeknél is volt olyan, hogy a bíróság azt mondta, igen, ez egy olyan adat, ami a versenytársak tekintetében káros lenne, ha kiderülne.

De azért alapvetően látni kell, hogy ha közpénzről beszélünk, akkor mindig óvatosabban kell a témához hozzáállni. Engem ez egy kicsit arra emlékeztet, amit a Magyar Nemzeti Bank játszott és játszik mostanában is. Amikor ők nyereségre, mondjuk, árfolyamnyereségre tesznek szert, akár abból kifolyólag, hogy az árfolyam vagy a forint gyengül, és ők az eurót, svájci frankot még sokkal jobb árfolyamon vették meg, több száz milliárd forintos nyeresége volt és bizonyos szempontból lesz is a Nemzeti Banknak, bár ez nyilvánvalóan folyamatosan csökken, ahogy eladja a tartalékait, nos, ha ezek a pénzek realizálódnak, akkor azt mondják, hogy ez a Magyar Nemzeti Bank pénze, ehhez semmi köze az Országgyűlésnek, ezt nem kell befizetni a költségvetésbe, nincs itt semmi látnivaló, mindenki menjen tovább, ez Matolcsynak és kollégáinak a pénze, arra költik, amire akarják, akár kastélyokra, túlárazott ingatlanokra vagy különböző alternatív gazdasági kutatásokra és oktatásra.

De mi lesz akkor, ha ellenkező tendenciák lesznek, ha a Magyar Nemzeti Banknál veszteség keletkezik? Mi lesz akkor, kedves képviselőtársaim? Ki fogja kipótolni? Akkor Matolcsy úr azt fogja mondani, hogy zsebből beleteszem? Hiszen amíg jól ment, addig a mienk volt, most meg zsebből beletesszük ezt a pénzt. Nem ezt fogja mondani, hanem a magyar adófizetők fogják a pénzt beletenni.

Úgy érzékelem, hogy ezeknél a cégeknél - s úgy tűnik, a Posta az első - ezt a játékot szeretnék eljátszani. Felteszem a kérdést, ha egy olyan előterjesztéssel jönnének ide - lehet, hogy abba is bele tudnánk kötni, de az azért életszerűbb lenne -, hogy ha valamelyik állami cég profitot termel, a piaci jelenlétében sikeres, és nem kell mindig az adófizetőknek belerakni a pénzt, akkor adott esetben mondhassa azt, hogy olyan sikeresen és jól működök, hogy nem szeretném a vetélytársak orrára kötni, hogy hogyan működök. Ezt is nagyon ki kellene dolgozni, hogy működőképes konstrukció lehessen és az alkotmányos követelményeknek megfeleljen, de anélkül, hogy bármiféle kritériumot vagy bármiféle megkötéseket tennénk azzal kapcsolatban, hogy lehet értelmezni azt, hogy a cégnek aránytalan sérelmet okoz, vagy a versenytárs számára indokolatlan előnyt jelent, ez így ebben a formában elég unortodox javaslatnak tűnik.

S azt is el kell mondjam önöknek, annak idején pont emiatt mondtuk azt, hogy az Európai Unió által elvárt liberalizáció káros tud lenni. Pont a Posta merült fel többször, hogy bizonyos esetekben azt követelik, hogy a Posta megnyissa a postai szolgáltatások piacát, ez káros Magyarországnak. S azon túl, hogy megpróbálták a határidőt kitolni, önök nem sok mindent tettek, hogy az Uniónál fellépjenek, vagy felmerüljön az, hogy ezek az uniós szabályok adott esetben nem sérelmesek-e, nem nagy fokban sérelmesek-e a nemzetállamokra, annál is inkább, mert azok a cégek, amelyek be fognak jönni a liberalizált postai piacra, azokba a szektorokba fognak benyomulni, amelyek nyereségesen működtethetők. Különböző városi szolgáltatásokat és minden egyebet fognak ellátni, és a maradvány területek, többek között a vidéki vagy a tanyasi lét látja ennek a kárát, ahova nagyon gazdaságtalan kivinni a levelet egy szabott áron.

Ezek a cégek, mármint a piaci szereplők ott nem fognak megjelenni, hanem ott a Magyar Postának kell sok esetben veszteségesen ellátni a tevékenységét, ergo visszakanyarodunk oda, hogy adófizetői pénzekből kell dotálni azt. S az még nem is lenne baj, hogy egy tanyán élő honfitársunknak ne kelljen drágábban egy levelet feladnia, ez még nem lenne baj, csak akkor ezt egy csomagban kellene kezelni, és ha az adófizetők kvázi dotálnak bizonyos szolgáltatásokat - mert erről van szó -, akkor azt is elvárhatják, hogy utánakérdezhessenek, utánanézhessenek, mire költik azokat a közpénzeket, amelyeket mindannyiunk adójából befektetnek ebbe a cégbe.

A múlt évben önök - ahogy elmondtam - az infotörvény módosításával minden olyan kikérhető adatra vonatkozóan tovább nehezítették a közérdekű adatok megismerhetőségét, amelyek az önkormányzatoknál vagy állami cégeknél generálódhatnak. Hadd emlékeztessek arra, az egy döntés-előkészítő tanulmány is lehet, amire hivatkozással - s ilyen hivatkozást szinte bármire lehet tenni - nem fogják kiadni ezeket az adatokat. Meg kell fizetni a költségeket, de nemcsak a közvetlen költségeket, hanem - s ez itt a parlamentben is felmerült és cáfolat nem jelent meg rá, és a törvény szövegéből ez következhet - akár egy villanyszámlát vagy az adott ember túlóradíját, akivel ezt elvégeztetik.

S a legszebb az egy szellemi alkotásra való hivatkozás. Ez azért volt abszurd, s ezt megint csak el kell mondanom, mert nem arról van szó, hogy bárki elvitatná, hogy aki megír egy tanulmányt és eladja az államnak, ott a személyhez fűződő jogok - hogy ő a szerzője és ezt fel kell tüntetni - nem átruházhatók. S azt lehet bitorolni is. De amint megveszi a vagyoni jogokat az állam, sokszor több milliárdot fizet ezekért a tanulmányokért, attól kezdve a szellemi alkotásokhoz fűződő jogoknak az a része átkerül az államra, hogy ő mint egy vagyonelemet, hogy vagyonként megveszi azt a jogot, azt alkalmazni tudja, és attól kezdve, hogy közpénzeket fizetnek ki érte, a köz számára elérhetőnek kell lennie. Itt nagyon szűk körű az a kivétel, ami elfogadható. Egyébként az infotörvény alapján ez eddig is levezethető lett volna.

S akkor most az Országgyűlés első hetét azzal kezdjük, hogy előttünk fekszik ez a javaslat, amelynek pont emiatt már az indokolása is hazug, hiszen azt mondja, hogy az infotörvénnyel - elő is veszem; az általános indoklás eleve egy mondat, de azért legalább el kellene érnie azt a mennyiséget, amennyi a módosítandó normaszöveg hossza -, tehát azt mondja, hogy az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvénnyel való összhang megteremtése érdekében indokolt. Hát pont ezzel roncsolják szét az összhangot! Nem tudom, hogy lehet ennyire ellentétesen értelmezni azt, amit leírnak. S tulajdonképpen az infotörvény hatálya alól próbálják meg kicsempészni vagy próbálnak meg egy új szabályt hozni.

És valóban igaz - ez felmerült az előttem szóló képviselőtársam részéről is -, hogy mik lehetnek azok az ügyek, amelyekre alkalmazni szeretnék. Én itt nem bocsátkoznék feltételezésekbe. Az viszont nagyon is beszédes, hogy ezt a törvényt minél előbb hatályba léptetve a folyamatban lévő ügyekre is szeretnék alkalmazni. (Dr. Schiffer András: Például megbetegszik egy bíró.) Akkor két dolog lehet. Bármi lehet, elhúzódik egy bírósági eljárás, ahogy Schiffer képviselőtársam is mondta, és akkor már lehet ezt alkalmazni. Egyébként a devizahiteles ügyekben ugyanezt csinálták, de ebbe már nem szeretnék belemenni.

A lényeg az, ha önök a jövőre gondolnának és attól félnének, hogy a konkurencia majd be fog kavarni, akkor azt mondanák, hogy a jövőre vonatkozóan ezt megteszik. Ha viszont arról van tudomásuk, hogy valamelyik gaz nyugati vagy keleti cég, versenytárs már kikért ilyen adatokat, mert erről lehetne szó, akkor mondják azt. Akkor mondják azt, hogy itt egy veszélyes törekvés van valamelyik konkurens cég részéről, már kikérte az adatokat, és ha nem cselekszik az Országgyűlés, az egész Magyar Posta össze fog dőlni. Egyébként ha így lenne, akkor ez az Unió felé megint egy kritika lenne, hiszen összeroncsolna egy olyan piacot, amelynek egy része számukra versenypiacként értelmezendő, egy másik része pedig egyértelműen vegytisztán közszolgáltatás, ahogy azt ki is fejtettem.

(15.30)

Mindezt összegezve azt kell mondjam, hogy a javaslat sem az indokolásnak, amit önök írnak, nem felel meg, sem az alkotmányosság próbáját nem fogja kiállni. Bízom benne, hogy lesz kellő számú, 50 képviselő, aki ezt alá fogja írni, és bízom abban is, hogy az Alkotmánybíróság addigra határozatképes tud lenni, vagy legalábbis még 11 fővel bár tud működni, de tud dönteni ebben a kérdésben. Egyébként azt is meg fogjuk nézni, vagy várakozással fog minket eltölteni, hogy azok az alkotmánybírák, akik folyamatosan, néha nyakatekert megfogalmazással, de a kormánypártok, a Fidesz-KDNP érvelését vették át - megtanulták, hiszen sokan innen ültek be, ezekből a parlamenti padsorokból az Alkotmánybíróságba -, mit fognak mondani ezekre a teljesen egyértelmű passzusokra, amit felolvastam az Alaptörvényből.

Nem tudják vitatni, hogy nemzeti vagyonról van szó a Posta esetében, nem tudják azt mondani, hogy nem közpénzekről, nem közvagyonról van szó, és nem tudják azt vitatni, hogy a közpénzek átláthatósága olyan alkotmányos érdek, amit nem lehet ilyen formában megkerülni. Illetve elfogadni el lehet, az Országgyűlés bármilyen törvényt elfogadhat természetesen, de bízunk benne, hogy az Alkotmánybíróság megfelelően fog eljárni ez ügyben. Bízunk abban is, hogy ez a folyamat meg fog állni, és ez is elhangzott előttem, mint ahogy ez most ide bekerült az Országgyűlés elé, mert ugyanúgy egyéb cégeknél is megtörténhet, Magyar Nemzeti Banknál, Villamos Műveknél, Szerencsejáték Zrt.-nél.

Higgyék el, az önkormányzatok terén megvívtuk már ezt a csatát. Üzleti titkokra olyan önkormányzati cégek is hivatkoztak, amelyeknek nem volt vetélytársuk, versenytársuk az adott piacon. Kötelező közszolgáltatást láttak el, számukra is kötelezettség volt. Például a temetkezés területén, ha példát akarok mondani, különböző önkormányzati temetkezési cégekkel is viaskodtunk, hiszen azt mondták, hogy csak ők üzemeltetnek temetőt, mondjuk, egy településen, és az ő versenypozíciójukat rontaná, ha bizonyos, gazdálkodásra vonatkozó adatokat kiadnának.

Nos, itt, a Magyar Postánál lehet versenytársakról beszélni, de azt hiszem, ahogy elmondtam, a hatályos jogszabályok megfelelő módon biztosítják azt, hogy a verseny megvédhető legyen és azok az adatok megvédhetőek legyenek. Egyéb módosítás pedig nem támogatható. Néhány módosító javaslatot be fogunk nyújtani, elnök úr, és ha azokat elfogadják, bár kétlem, akkor tudjuk támogatni, de azáltal az egész javaslat érdeme is megváltozna. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 118 2016.02.22. 1:51  117-120

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Helyettes Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Ház! A 2015. évben ígéretet kaptunk a kormánytól arra, hogy rendbe teszik a bírósági végrehajtói rendszert, és megvalósítják a néhai kamara, valamint a törvénysértően működő végrehajtók elszámoltatását.

El is indult nagy csinnadrattával egy folyamat, amelyet annak ellenére támogattunk, hogy kétségesnek tartottuk, hogy a kormány kellő elszántsággal rendelkezik a végrehajtására.

Az Igazságügyi Minisztérium 2015 márciusában különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt feljelentést tett az ügyészségen. A kiadott hivatalos közlemény szerint az Igazságügyi Minisztérium több ponton és több kérdésben is olyan körülményeket észlelt, amely kapcsán felmerült a bűncselekmény elkövetésének a gyanúja.

Fentiekre tekintettel 2015. december 7-én kérdéssel fordultam az igazságügyi miniszterhez, hogy hol tart a végrehajtói rendszer átalakítása és az elszámoltatása. A büntetőfeljelentés kérdésében a választ adó államtitkár a legfőbb ügyészhez irányított, mint aki felvilágosítást tud adni az ügyben.

Fentiek miatt kérdezem önt mint a legfőbb ügyész helyettesét, hogy mi lett az eredménye az Igazságügyi Minisztérium feljelentésének, és mikorra várható konkrét személyek meggyanúsítása. Kérdezem ezt különösen arra tekintettel, hogy a hírekben az állt, hogy egy komoly, teljességében összeállított anyagot továbbított önök felé a minisztérium, vagyis a nyomozati munka jó része már a feljelentés megtétele előtt elvégzésre került.

Kérdezem azt is, hogy a fenti ügytől függetlenül hány bírósági végrehajtóval szemben folytatnak büntetőeljárást a hivatali tevékenységükkel kapcsolatba hozható bűncselekmények elkövetése miatt. Ezekre a kérdésekre várom érdemi válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 138 2016.02.22. 0:07  137-138

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Az ügy jellegére való tekintettel Orbán Viktor miniszterelnök úrtól várnánk a választ.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 242 2016.02.22. 5:05  241-244

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Európa Tanács 1990-ben az európai áldozatvédelmi fórum javaslatára a mai napot a bűncselekmények áldozatainak napjává nyilvánította, és ez jó alkalom arra, hogy röviden áttekintsük, Magyarország hogyan is áll ezen a téren.

1990 óta eltelt nagyon sok, most már 26 év, és azt hiszem, hogy egy-két lépéstől eltekintve nagyon nagy az a lemaradás, amit az áldozatvédelem területén be kell pótolnunk. Be kell pótolnunk, és az Országgyűlés mint törvényalkotó a legjobb fórum arra, hogy ezeket a javaslatokat megvalósítsa, mert bár tudjuk, hogy az eljárásokban nagyon jó, ha az áldozatokat segítjük vagy technikai segítséget nyújtunk nekik, vagy ha gyermekbarát kihallgató-meghallgató helyiségek vannak, mondjuk, az áldozatok védelmére, ezek nagyon fontosak, és már nagyon régen meg kellett volna ezeket tenni, de egy másik terület tulajdonképpen a magyar jogszabályokban teljességgel szabályozatlan, és ez a kártérítések esetköre. Azt kell látnunk, hogy aki ma áldozata egy bűncselekménynek, vagy akár közeli hozzátartozója valamely bűncselekményben meghal, mondjuk, kioltják az életét, akkor kártérítésre számot tarthat, de a legkevesebb esetben fogja azt megkapni. Miért is van ez? Általában, ha egy sértett, egy áldozat vagy a hozzátartozója pert is indít, és nyilvánvalóan meg fogja nyerni polgári perben ezeket a kártérítéseket - az is egy másik kérdés, hogy a legtöbb esetben miért nem a büntetőeljárásban sikerül ezeket elbírálni, de ebbe most nem mennék bele -, tehát még ha pert is nyer, gyakorlatilag az elkövetőnek vagy nincsen vagyona, vagy ha van, akkor azt elsődlegesen az állam el fogja vinni a bűnügyi költségekre. És ettől eltérni se lehet, tehát azokban az esetekben, például a Cozma-ügy­ben ‑ hogy egy példát is hozzak -, komoly értékű ingatlanokat, gépjárműveket lefoglalt a rendőrség, de az állam a nagyon jelentős bűnügyi költségekre mindet elvitte, és semmi nem maradt a túlélő családtagoknak, hiába ítélte meg a bíróság.

Javaslatunk volt arra, hogy legalább ezekben az esetekben a kielégítési sorrend megfordítható legyen, tehát az állam vár a sorára, a lefoglalt, nagy értékű javak elsősorban a bűncselekmények áldozatainak a kielégítését szolgálják. Sajnálatos módon az Országgyűlés előtt itt elutasították azt, hogy napirendre kerülhessen ez a javaslat.

(16.40)

És egyébként emlékeztetnék arra is, hogy a hatályos jogszabályok alapján a bűnügyi költségek elengedését is csak az elkövetők kérhetik, és az áldozat még úgy sem kérheti a bűnügyi költségek elengedését az államtól, hogy számára, ha elengedik azt az elkövetőnek, akkor a kielégítési alap megnyílhasson. Ezt ő nem kérheti, csak az elkövető. Erre is tettünk törvénymódosító indítványt, ezt önök szintén elutasították.

És megtörténhet az, ahogy már a Cozma-ügyet említettem, de ez a Szögi-ügyre is igaz, hogy hiába a jogerős kártérítés, semmit nem látnak az áldozatok vagy az ő családjuk. És annál is fájóbb, hogy önök áldozat és áldozat között is különbséget tesznek. Annak idején a cigánygyilkosságok ügyében be sem várva azt, hogy polgári határozat, polgári ítélet szülessen, önök egy kormányhatározatban fizettek az áldozatoknak, illetve a családtagjaiknak. És nem tőlük sajnálom a pénzt, félreértés ne essék! De hogy lehet, hogy az egyik ügyben az állam rögtön fizet egy külön kormányhatározat alapján, a másik ügyben meg egy jogerős ítélet alapján sem juthatnak a sértettek a pénzükhöz, mert az állam a bűnügyi költségre elviszi ezeket az összegeket?

Olyan javaslatunk is volt a tavalyi költségvetéshez, hogy egy százmilliós alapot hozzunk létre, ami ezekben az esetekben, tudom, hogy első körben nem nagy összeg, de még ezt is elutasították, hogy ezekben az esetekben kielégítést nyerhessenek vagy legalább egy része a sértetteknek kielégítést nyerhessen. És azt kell mondjam önöknek, és látom, államtitkár úr reagálni szeretne - nagyon örülök neki -, hogy az állam felelős azért, hogy ezeket az embereket ilyen sérelem éri, hiszen önök itt az Országgyűlésben mindig maguknak vindikálták a jogot, hogy a kormány és az állam az egyedüli ura az önvédelemnek, és az erőszak monopóliumával és a rendvédelem monopóliumával az állam bír.

Ha viszont ezt nem teszi meg, és nem tudja megvédeni az állampolgárait, akkor az a minimum, hogy helyt kellene állni az ő vagy a túlélő hozzátartozóik irányába, és azt szeretnénk, hogy a jövőben a megfelelő törvények megszülessenek. Be fogjuk ezeket a továbbiakban is terjeszteni, és bízom benne, hogy államtitkár úr is segíteni fog abban, hogy ezek a törvények az Országgyűlés elé kerülhessenek és elfogadásra kerülhessenek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 291 2016.02.29. 3:39  286-303

DR. STAUDT GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, amikor a kisebbségi véleményt el kell mondjam, és egyébként kisebbségi véleményemben szerepel, ami a bizottság előtt is elhangzott, hiszen azt tudom elmondani, ami a bizottság előtt elhangzott, a Magyar Nemzeti Bankra való utalás, akkor nem gondoltam, hogy a bizottsági ülésen azért nem tudom elmondani a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó véleményemet, merthogy ide kell jönnöm a Posta-ügyben elmondani a kisebbségi véleményt. És egyébként a két javaslat lényegét tekintve a control+c, control+v megoldást választotta, és el kell mondjam önöknek, hogy pont ezért hangzott el az ellenzék részéről a Posta-törvénnyel kapcsolatosan a bizottsági ülésen, hogy várjuk, mik lesznek azok a következő törvények, amelyek bejönnek az Országgyűlés elé.

Nem gondoltuk volna, hogy ilyen gyorsan, mindig meg tudunk lepődni. Azt hittük, hogy még tart a tesztfolyamat - mert ezt is elmondtuk a bizottsági ülésen, hogy ezt egy tesztfolyamatnak tekintjük; egyébként a médiában is hasonló hírek jelentek meg ‑, amellyel fel tudják mérni önök, hogy milyen lesz a visszajelzés, az Alkotmánybíróság adott esetben hogyan reagál erre, mennyire sikerül, mondjuk, a saját delegáltjuk torkán is lenyomni. Már nem az a kérdés, hogy alaptörvény-ellenes vagy nem, hanem hogy esetleg az Alkotmánybíróság önök által delegált tagjain is keresztül lehet‑e vinni tehát, hogy mekkora az az alaptörvény-sérelem, amit még elbír a gyomruk az alkotmánybíróknak. Nos, azt gondoltuk, hogy legalább ezeket a folyamatokat megvárjuk. Hát nem vártuk meg. És még nem is szavaztunk a javaslatról, már behozták azokat a félelmeket, amelyekről a bizottság előtt is beszéltünk, és való igaz, hogy folyamatban lévő ügyekben szeretnék ezt alkalmazni, az is elhangzott talán a bizottsági ülésen államtitkár asszony részéről, hogy hatvan folyamatban lévő ügy van, tehát nem is lehetne úgy bevezetni, hogy ne legyen folyamatban lévő ügy.

Egyébként ez azt jelenti, hogy már eddig is túlságosan, nem kiterjesztően, hanem pont ellenkezőleg, megszorítóan értelmezték a közadatok nyilvánosságát, a Postánál is sajnos, és azt láthatjuk, hogy voltak olyan esetek - és erről is hallhattunk Tóth Bertalantól -, amikor viszont megállapították a jelenlegi szabályok alapján is, hogy nem kell kiadni bizonyos adatokat, tehát az üzleti érdekre való hivatkozás bizonyos esetekben megállhat.

Egyébként pont a Postánál még jobban megállhatna, mint a Magyar Nemzeti Banknál, hiszen a Postának sajnálatos módon sok szegmensben piaci szereplőként kell boldogulnia. Egyébként ez az Európai Uniónak köszönhető - idézőjelbe a köszönetet ‑, és nyilván a Brüsszel elleni heves szabadságharcuk közepette ezt azért kifelejtették, a Posta területét, tehát ez nem volt fontos talán, vagy nem hallottam, hogy kellőképpen felléptünk volna ez ellen. Zárójel bezárva. De a lényeg az, hogy a Posta esetében még azt kell mondani, hogy bizonyos szegmensekben az üzleti titoknak nagyobb lehet a realitása, mint mondjuk, a Magyar Nemzeti Bank esetén. A bizottság előtt az is elhangzott, hogy olyan javaslatok is voltak korábban az ellenzék részéről, amelyek a kötelező nyilvánosságot tették volna alapszabállyá vagy egy alapesetté, amelynek a be nem tartása érvénytelenségi kellékként is felmerülhetett volna.

Köszönöm, elnök úr. Azt hiszem, folytatni fogom a Jobbik időkeretében. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 297 2016.02.29. 7:30  286-303

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy azt elkezdtem a kisebbségi hozzászólásomban, néhány ponton folytatnám. Nem szándékozom az időkeretet kitölteni. Nos, az előttünk álló postatörvény, ahogy elmondtam, kezdő akkordja annak a folyamatnak, ami, azt kell mondjam, hogy a mai nappal továbblendült, hiszen sikerült az MNB-törvénnyel továbbra is brutálisabbá tenni azt a folyamatot, ami a közpénzek elköltésének láthatatlanná tételét vagy nehezebben kiperelhetőségét megteremti, és azért is nagyon jó az MNB-párhuzam, mert ahogy elmondtam már a bizottsági ülésen is, az általános vitában itt, az Országgyűlés előtt is elmondtuk, hogy a következő akár különböző közműszolgáltató cégek, állami közműszolgáltató cégek vagy akár a Magyar Nemzeti Bank is lehet.

A Magyar Nemzeti Bank szempontjából az is elhangzott, és ez a Magyar Postára is bizonyos szempontból igaz, nem tudom, most éppen nyereségesen működik vagy veszteséggel, de attól tartok, hogy veszteséggel, ahogy az lenni szokott az állami cégeknél, de a lényeg az, hogy abban az esetben, ha ők mégis valamiféle nyereséget ki tudnak mutatni vagy egyáltalán a pénzköltéseiket valamilyen formában megteszik, ahhoz az adófizetőknek semmi közük nincsen; csak akkor van közük, amikor a veszteséget bele kell rakni ezeknek a cégeknek vagy a hiányt ki kell pótolni ezeknél a cégeknél.

Ugyanez igaz eklatánsan a Magyar Nemzeti Bankra, amely sokáig azt is tagadta, hogy ő közpénzekkel gazdálkodna, ha szabad így fogalmaznom, miközben egyébként az Alaptörvény is egyértelmű ebben a tekintetben, és több bírósági döntés is született: a Magyar Nemzeti Bank vagyona is a nemzeti vagyon része, és azoknak a cégeknek és alapítványoknak a vagyona, amiket ő alapít - ugyanez igaz a Postára is -, bizony közvagyonnak kell minősüljön. Ha nem így lenne, akkor nagyon könnyű lenne megkerülni a szabályokat, és nagyon könnyű lenne ezeket a pénzeket kilapátolni az adófizetők zsebéből, és azt láthatjuk, ahogy elmondtam, hogy amikor valami viszont balul sül el, akkor viszont rögtön lehet azt mondani, hogy adófizetői pénzekből ezt a hiányt pótolni kell.

A Postánál persze lehet azt mondani, hogy vannak vetélytársak, és ezekkel ő bizonyos szegmensekben versenyt folytat, de azt állítani, és ez is elhangzott a bizottsági ülésen, hogy egy másik cégnél egy részvényesnek is lehetnek jogai, egy piaci cégnél is, itt viszont azt látjuk, hogy a magyar állami cégeknél az államnak, az adófizetőknek és az ellenzéki országgyűlési képviselőknek a jogosultságát tulajdonképpen már egy részvényes szintje alá próbálja tolni az állam; és tulajdonképpen nem kell elszámolni azzal, hogy pontosan mire költik ezeket a pénzeket.

Annyi történt egyébként, hogy az összegző módosító javaslatban egy kicsit pofozgatták ezeket a megfogalmazásokat, egy kicsit próbálták szakszavakkal ellátni, hogy mi az, amit pontosan csinálnak, de a szabályozás tulajdonképpen ugyanarra vonatkozik. Egyébként ezt az önkormányzatok szintjén is láthattuk már, hogy akár olyan, monopolhelyzetben lévő cégeknél, mondjuk, egy temetkezési cégnél, ahol csak az a temetkezési cég volt, pontosabban az a temető - mert temetkezési cégből lehetett több is -, mondjuk az adott településen nem volt más temető, és kötelező közfeladatot látott el, ebben az esetben is próbáltak az üzleti titokra hivatkozni bizonyos adatok kikérése folyamán.

Tehát láthatjuk, hogy se versenytárs, se probléma, de ezeket az adatokat mindig próbálják megfelelő módon eltitkolni. Arról nem is beszélve - és itt beszéltem a folyamatban levő ügyekről vagy arról, hogy rögtön azon nyomban végig kell az Országgyűlés előtt hajtani ezt a javaslatot, és utána nemcsak felmenő rendszerben, hanem azokban az ügyekben is, amelyek már a bíróság előtt… - vagy akár bírósági kötelezést tartalmaznak, rögtön alkalmazni kell. Ez sajnálatos módon azt jelenti, hogy itt konkrét ügyek miatt riadtak meg, ez pedig semmiképpen nem jelent jót.

Tehát azon folyamat után, summa summarum, amelyek korábban, tavaly év végén voltak láthatóak, amikor szellemi alkotásokra hivatkozással próbáltak közpénzből írott tanulmányokat eltitkolni, miközben nyilvánvalóan senki nem azt szerette volna megkérdőjelezni, hogy ki írta azt a tanulmányt, tehát nem a szerzők személyéhez fűződő jogait próbálta bárki elorozni, de ha az állam fizet akár több száz milliót vagy milliárdot egy tanulmányért, akkor legalább a megismerhetőségét kellene biztosítani, hiszen akkor a tulajdona annak a tanulmánynak átszállt az államra vagy ha úgy tetszik, az adófizető polgárokra. Emellett a döntés-előkészítő iratnak, sőt a jövőben döntés-előkészítő iratnak vagy arra hivatkozással is meg lehet tagadni ezek kiadását, akár tíz évig, és lehetne sorolni azokat a lépéseket, amelyek nem abba az irányba hatnak, hogy itt bárki átláthassa az adófizetői pénzek elköltését. Zárszóként azt kell mondjam, megismételve, egy javaslat vagy a megfelelő javaslat az lenne azután, hogy ezeket a folyamatokat látjuk, hogy bizony, meg kellene azokat az adatokat határozni és azokat a szerződéseket, amelyeknél kötelező érvényességi kellék lenne az, hogy az az internetre felkerüljön.

Erre határozati javaslatunk is volt. Az állam egy adatbázist létre tudna hozni, pontosabban adatbázist még nem is neki kéne feltölteni, csak annak a hátterét, az informatikai hátterét megteremteni, és oda akár az önkormányzatok, akár az állami szervek fel tudnák tölteni a szerződéseket, és továbbmegyek: amit ők úgy gondolnak, hogy üzleti titok, azt ki lehet belőle hagyni, ki lehet húzni és utána, ha valaki ezt vitatja, akkor bíróságon el lehet azon vitatkozni, hogy a kihúzott részek valóban üzleti titoknak minősülnek vagy nem.

És azt se mondják nekem, hogy ez egy nagyon hosszadalmas folyamat lenne abban az esetben, ha mindig, akár felmenő rendszerben azt lehetne mondani, hogy ez érvényességi kellékként meg kell hogy történjen. Azt kell mondjam, hogy a korrupciós szintet és a minimum 250 milliárdnyi, ’90 óta ellopott dollárnyi vagyon - és ez a minimum, és nem mi mondjuk, nemzetközi szervezetek - megér annyit, hogy valamit tegyünk az ügyben, de ne azt, hogy még átláthatatlanabbá tesszük a közpénzeknek és a közcégeknek a nemzeti vagyont érintő vagyonelemei elköltését vagy az azokkal való gazdálkodást. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(20.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 301 2016.02.29. 1:29  286-303

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Még egy dolgot szeretnék hozzátenni. Önök szokták azt mondani, hogy az emberek felhatalmazása, amit megkaptak 2010-ben és ’14-ben, és bár itt most nagyon kevesen vagyunk, de azért azon el kellene gondolkodni, és itt akár a salgótarjáni, ózdi eseményeket is el lehetne mondani, hogy az emberek úgy vannak vele - és ez egy fontos intő jel, hogy most kellene ezen az úton megállni -, hogy teljesen mindegy, hogy kire szavaznak, csak ne önökre. Teljesen mindegy nekik, hogy a Jobbik mögé állnak be, mondjuk, Ózdon vagy az MSZP mögé Salgótarjánban, de a Fideszre nem szeretnének szavazni. Fájó, hogy ez a helyzet kialakult, és az ilyen törvényeknek köszönhetően alakul ki, a Nemzeti Bankról szóló törvénynek - amit behoznak - és hasonló törvényeknek köszönhetik. Az ilyen törvényeknek az ilyen cinikus, arrogáns magyarázatának köszönhetik azt, hogy a dolgok eddig elfajultak. Persze lehet azt mondani, hogy az ellenzéknek miért fáj, ha a kormánypártoknak csökken majd a népszerűsége vagy a hitelessége. Nekünk ez azért fáj ebben az értelemben, mert az egész politikai garnitúra vagy az abba vetett hit fog megroppanni, hogy itt valamit még az életben lehet jól csinálni vagy lehet átláthatóan csinálni. Ezért gondolom, hogy ezen az úton vissza kellene fordulni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 315 2016.02.29. 3:47  304-317

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban rövid leszek, a javaslatot támogatni tudjuk, és nagyon örülünk neki, hogy ezzel a módosítással vagy hogy pontos legyek, egy új javaslatnak a beterjesztésével és a réginek visszavonásával bekerült az a passzus, ami a kft.-kre, korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozik. Tehát az ő esetükben is a 2017. március 15-ét jelöli meg az új szabályozás annak a határidőnek, ameddig nekik a törzstőkeemelést meg kell tenniük. Természetesen addig, amíg ezt nem teszik meg, a régi Gt. rendel­kezései vonatkoznak rájuk; amint ez megtörténik, akkor az új Ptk. az, amelyiknek a hatálya alá tartoz­hatnak.

Egyébként a kft.-knél ugyanúgy probléma a határidő, főleg, hogy mindenki az utolsó pillanatban próbálja ezt elintézni, és ezáltal egyébként az ügyvédeknek is egy-két nehéz percet okozva; és sok eset­ben egyébként, hozzáteszem, mert az állam­polgárok a határidőt látják, elmennek még határ­időben az ügyvédhez elintézni, de olyan sokan ér­kez­nek egyszerre, hogy nyilvánvalóan a magyar ügyvédi kapacitások ezt nem teszik lehetővé. Persze erre lehet azt mondani, hogy sajnálatos, mert miért nem mentek előbb, de az állampolgárokon számonkérni azt, hogy ők, mondjuk, mentek időben, de nem tudták azt előre kiszámolni, hogy még esetleg mások is az utolsó hetekben fogják benyújtani ezt az igényt, ez valóban nem lenne méltó.

(21.00)

Én egyetértek azzal, ami elhangzott a bizottsági ülésen: ebben az esetben nekünk azt kell elősegíteni, hogy a törvények megfelelő módon érvényesülni tudjanak, és ha olyan helyzetek vannak, amikor ezt egy határidő-módosítással lehet megtenni, akkor ám tegyük meg, és az Országgyűlésnek ezzel is foglalkoznia kell. Ennek egyébként az egyesületek esetében is, és ahogy mondtam, a korlátolt felelősségű társaságok esetében is örülök. Az egyesületek nyilván egy még sérülékenyebb szektor, még kevesebb pénzzel rendelkeznek, a legtöbb esetben még nehezebbek a lehetőségeik, sokszor még könnyebben kifutnak a határidőkből, hiszen vannak olyan egyesületek, amelyeknek komoly stábjuk, fizetett alkalmazottjuk nincs is, csak egyfajta öntevékeny módon, az egyesületi lét valódi lehetőségeit kihasználva, mondjuk, tíz fővel működnek, és nincs komoly bevételük vagy egyéb adminisztratív segítségük. Úgyhogy ez abszolút jó.

Annak is örülök, hogy az illetékfizetési problémákat is helyre teszi a javaslat. Ez egyébként rávilágít arra, hogy a törvények sokszor még egy olyan egyszerű dolog esetében is, hogy mennyit kell fizetni, 40 ezret, 15 ezret vagy semmit, sajnos nem megfe­lelőképpen vagy nem minden cégbíróság által ugyanúgy értelmezhetők. Én egyébként utánakérdeztem, és a cégbíróságok esetében volt, ahol így alkalmazták, volt, ahol úgy, volt, aki már az új szabályoknak is megfelelő módon alkalmazta ezeket a passzusokat, és persze voltak olyan cégbíróságok, amelyek kirótták a magasabb díjakat, ha a kötelező törzstő­ke­emelés mellett megvalósult más adatmódosulás bejelentése.

Úgyhogy ez egy olyan korrekciós javaslat, amit támogatni lehet, még akkor is, ha ilyen késői órában kell róla beszélni. A Jobbik természetesen támogatni fogja a javaslatot. Elnök úr, köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 48 2016.03.01. 8:01  21-72

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Számíthatnak rá, hiszen az elmúlt 25 évben egyébként mindenki megúszta a lopásokat, Bárándy képviselőtársam (Dr. Bárándy Gergely: Azért nem!), tehát ez volt egy hatalmas, az elmúlt 25 évet átjáró politikai bűn. Persze, egy-két felfüggesztett börtönbüntetést néhány milliárd forint ellopása után azért láthattunk, meg egy-két előzetes letartóztatást, de én nem erről szeretnék beszélni, tehát könnyen hihetik a fideszes képviselők, hogy ezt is meg lehet úszni.

Hollik képviselőtársunk azzal kezdte felszólalását, hogy a bankrendszer stabilitását erősíti a törvény. Ezt nyomokban sem nagyon lehet találni, talán az eljárási szabályok elején, a törvény elején az eljárási szabályokban lehet valamiféle nyomokat megtalálni, de ez se a bankrendszer stabilitására vonatkozik. És az, hogy a zavarosban halászó brókereket támogatjuk, ez jó volt, hogy Hollik Istvántól kellett megtudnunk, de pont nem erre utal a javaslat, amikor a közvagyont magánzsebekbe próbálják beletuszkolni. Hogy itt a zavarosban halászó brókerek hol merülhetnek föl? Csak azokban a körökben, akik a közvagyont így próbálják kimenteni.

(11.20)

Megmondom őszintén, a postatörvény esetében nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan az Országgyűlés elé kerül ‑ még a postatörvény elfogadása előtt ‑ a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítása. Jómagam azért nem tudtam hozzászólni az MNB-törvény bizottsági vitájában, mert ide kellett jönnöm a postatörvénynél bizottsági kisebbségi véleményt elmondani. Erre aztán nem számítottam, hogy pont ezért két helyen nem tudok lenni, nem tudom elmon­dani a véleményemet, úgyhogy megteszem most, itt, az Országgyűlés előtt.

Tudják, itt a bérekről, béremelésről sok szó elhangzott, persze önmagában ez is pofátlan, de ez még a legkisebb része a dolognak, higgyék el, ahhoz a több száz milliárd forinthoz képest, amit itt eltüntetni vagy a gazdálkodását eltüntetni próbálják, az az 5 millió forintos bér, azt hiszem, még elhanyagolható szempont lenne, hogyha csak erről beszélnénk. Persze, erre is lehetne mindenfélét mondani, és el lehet mondani, hogy korábban mennyi volt a fizetése a jegybankelnöknek. Én most ezzel nem is foglalkoznék, mert ne az 5 millió forint takarja el előlünk a több száz millió forintot, amit egyébként eltüntetni szándékoznak vagy legalább is nehezen átláthatóvá tenni.

Többször elhangzott, több képviselőtársam szájából, hogy itt a jegybank milyen nyereségesen működik. Ez tulajdonképpen csak árfolyamnyereséget jelent, a legtöbb esetben, amire persze a jegybanknál egyfajta elkölthető pénzként tekintenek, miközben hogyha majd veszteséges lesz a jegybank, akkor mindenki adófizetői forintjából kell ezt kipótolni, és az a 200-300 millió forint nagyon jól jönne akkor, amikor majd esetleg más pályára állnak az árfolyamok vagy esetleg más okból veszteség lesz. Arról nem is beszélve, hogy Volner képviselőtársam véleményével teljesen egyet tudok érteni, hogy ez nagyrészt a devizahitelesektől elvett pénz, hiszen önök arra hivatkoztak, mindenféle törvényi gátat emlegettek, hogy azért nem hajlandóak azon az áron eladni a devizahiteleseknek a svájci frankot, amennyiért a jegybank szerezte ‑ a jegybanknak nem lett volna belőle kára, ha annyiért adja el, amennyiért ő szerezte -, mert ennek valamiféle törvényi gátja van. Ennek nem volt törvényi gátja, és egyébként pont ezekből a pénzekből az árfolyamnyereséget, valóban jó részét a devizahiteleseknek eladott svájci frankból zsebelte be a jegybank. Külön gusztustalan, hogy ezeket a pénzeket olyan kiadásokra költik, amelyre a jegybanknak semmiféle felhatalmazottsága nincs, például a magyar felsőoktatás megreformálására. Egyébként, ha már oktatás, akkor más módon kellene belerakni ezt 200-300 millió forintot.

Egyébként a javaslat azért elképesztő ‑ a különböző pontokra rátérve -, mert önök mindent belevesznek itt, hogy megpróbálják egyrészt a jegybank cégeit, a jegybank saját tulajdonában vagy közvetett tulajdonában álló cégeknek és az alapítványoknak a vagyonát eltitkolni. Schiffer képviselőtársam elmondta a bizottsági ülés előtt, hogy a központi pénzügyi és devizapolitikai érdekre való hivatkozás az egy felhatalmazás az infotörvényben, aminek megfelelően lehet egy másik jogszabályt alkotni, ami pontosan meghatározza, hogy milyen adatok vonatkozásában lehet korlátozásokat bevezetni. Önök azt írják, hogy bármely feladatának ellátásával kapcsolatos adat idetartozhat. Ilyen nincsen. Egy törvényt kellene alkotnunk, hogy melyek azok az adatok. A „bármely adat” nem egy olyan meghatározás, ami az info­törvény szabályainak megfelel. Ez nem egy adatfajta megjelölése, arról nem is beszélve, hogy ha ez nem lenne elég, akkor a következő, a (6) bekezdésben még beleveszik az üzleti tevékenységre való utalást. Ha ez az első passzus nem lenne elég, akkor kerüljön ide bele az a passzus, ami a postatörvénynél van, biztos, ami biztos, valamelyikre majd a hivatkozást el kell hogy fogadja a bíróság, és az alapítványi vagyonoknál kiteljesedik ez az elképesztő érvelés.

Egyébként a törvényjavaslat indokolását is meg kell nézni. Itt önök arról beszélnek ‑ és nem idézném, hogy miért alaptörvény-ellenesen és a fennálló bírósági döntésekkel teljesen szembemenve -, hogy ha egy alapítványt létesítenek, úgy általában, és igaz ez a jegybankra is önök szerint, akkor oly mértékben elkülönül a vagyon, amely során már a vagyon elveszíti közvagyon jellegét.

Ez egyrészt nincs így, úgy általában sem, főleg abban az esetben nincs így, ha mondjuk, a kuratóriumot Matolcsy György vezeti ‑ több esetben ez is elhangzott, hogy vannak ilyen alapítványok -, tehát a ráhatás megmarad ezekre a vagyonokra. De azt mondom önöknek, hogy ha ez így lenne, ha ez a hivatkozás helyes lenne, amit önök leírnak az általános indokolásban, tehát hogy több száz millió forintot ki lehet úgy helyezni egy alapítványhoz, hogy azután a közvagyonjellegét elveszíti, és ha nem közvagyon, akkor magánvagyon ‑ egy alapítványnak is lehet magánvagyona, nem csak magánszemélyeknek -, tehát ha ez magánvagyon lenne, akkor önök még nagyobb gondban lennének, ha ez igaz lenne, mert akkor szerintem ez hűtlen kezelés úgy, ahogy van. Mert aki így több száz milliárdot a közvagyonból át tud rakni magánvagyonba, ez a Btk.-ban a hűtlen kezelést teljes mértékben megvalósítja. (Taps a Jobbik padsoraiban. ‑ Dr. Schiffer András: Úgy van. ‑ Dr. Bárándy Gergely: Ez igaz.)

És akkor utána el lehet gondolkodni azon, hogy melyik verzió az igaz, és azt kell mondjam önöknek, hogy ez a súlyosabb, hogy ha az önök érvelése helyénvaló, és már csak azt kell eldönteni, hogy az a gyakorlat, ami eddig a Magyar Nemzeti Banknál történt, az-e a hűtlen kezelést megvalósító gyakorlat, vagy most tulajdonképpen jogalkotói hűtlen kezelést követnek el, amikor ezt a javaslatot megpróbálják megszavazni. Tehát ezek a fő gondok, és lehet itt persze a bankrendszerre hivatkozni meg versenyképességre és minden egyébre, a fő gond az, hogy hogy lehet több száz milliárdnyi közvagyont magánvagyonná tenni egy törvénnyel, illetve korábban egy jegybanki döntéssel. Ezek az igazi botrányok, amire választ kell adni, és nemcsak most, hanem később is, és higgyék el, hogy nem úgy fog ez megvalósulni, ahogy eddig; a XXI. század pártjai az elszámoltatást sem úgy fogják gondolni, mint ahogy azt eddig láthatták ebben a mögöttünk álló gyászos negyed évszázadban. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 22 2016.03.02. 15:00  1-30

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyban egyetértek az előttem szóló ellenzéki képviselőtársaimmal, néhány új elemet is be szeretnék emelni, bár nehéz lesz, mert sok minden elhangzott. Az elhangzottak közül maximum említés szintjén szeretnék megerősíteni egy-két pontot.

A javaslat, ami előttünk fekszik, tűnhet kevésbé fontosnak, mondhatnánk azt, hogy csak a járásbíróságokról szól. Egyébként én is meg szeretném erősíteni azt, hogy elég furcsa volt látni Navracsics Tibor nevét előterjesztőként. Hozzáteszem, nem biztos, hogy Navracsics Tibor most még felvállalná ezt a javaslatot. Lehet, hogy meg kellett volna őt kérdezni, hogy a neve ott maradhat‑e ezen a papíron, és nem feltétlenül azért, mert Navracsics Tibor sok témában elég gyorsan, néhol már túl gyorsan is idomult új feladatához, az uniós biztosi feladathoz, de ami ebben van, az szerintem teljesen reális, hogy biztosan nem vállalná fel, főleg nem az elmúlt időszak eseményeit tekintetbe véve.

Felvezetőként annyit hadd reagáljak Vas Imrére, ha már itt a szavazói akaratról beszélünk, meg hogy mi lesz ’18-ban, kinek kell ügyvédkednie. Egyébként nem hiszem, hogy Schiffer Andrást földhöz csapná, ha szabad így fogalmaznom, ha ügyvédként kellene megélnie. Remélem, az Országgyűlés minden ellenzéki és fideszes képviselőjére, jogász képviselőjére igaz, hogy megélne az Országgyűlésen kívül is; ebben már egyébként kevésbé vagyok biztos. De egy dologra azért felhívnám a figyelmét, és ez szólhat a Fidesz-KDNP minden jelen lévő képviselőjének. Azt a tendenciát nem kellene a fülük mellett elengedni, és itt lehet a salgótarjáni, ózdi választásokra gondolni, hogy olyan helyzetet teremtettek, hogy ma a magyar állampolgároknak - kivéve a legkeményebb viktoriánus tömböt, ahol sajnálatos módon azt kell látni, hogy sokszor a pápa mellett Orbán Viktor képe van kint a falon, ott nyilván bármi történhet, az Fidesz-szavazó marad, de ezt a tömböt leszámítva -, az embereknek teljesen mindegy, hogy kire szavaznak, csak a Fidesz ellen szavazzanak, ne a Fidesz-KDNP-re.

És ebben nem a mi tevékenységünk van benne, nem az ellenzék tevékenysége, hanem az önök tevékenysége. Ez egy nagyon meglepő és megdöbbentő dolog, hogy Ózdon az MSZP-sek zokszó nélkül a Jobbik jelöltjére szavaztak, mert az tudta legyőzni a fideszest, és Salgótarjánban azt láthattuk, hogy mindenki, aki a Fidesz ellen szavazott, vígan beállt a baloldali jelölt mögé, mert úgy tűnik, olyan helyzetet teremtettek a magyar politikában, hogy a legfontosabb összetartó erő, hogy ne a Fidesz. És ez nagyon fájó. Higgyék el, nekünk fáj a legjobban, hogy ez így történt, mert ez az ország állapotát, az emberek véleményét tükrözi azokról a törvényekről, amelyeket önök hoznak.

Nyilvánvalóan a törvények meghozatala már az Országgyűlésen kívül elkezdődik. Voltak olyan esetek, amikor az ötpárti egyeztetéseket valóban összehívták; ha már Völner államtitkár úr itt van: amikor a választási eljárásról szóló törvényt technikailag behozták az Országgyűlés elé, az egy nagyon jó példa volt. Le is tudtuk egyeztetni a módosításainkat, természetesen nem alapvetően az átírásra gondolok, hanem a technikai módosításokra; államtitkár úr tudja, hogy melyik törvényre utaltam, nos, ebben az esetben nem volt gond, leegyeztettük, támogattuk. Most is jó lett volna, ha ez a javaslat egy hasonló pályát jár be. Az sosem jó, ha már úgy kerül sor egy ötpárti egyeztetésre, hogy a törvény már az Országgyűlés előtt van, ráadásul, ahogy az elején elmondtam, azt hiszem, át kellett volna írni egy kicsit a javaslatot is, és mondjuk, az új miniszternek a nevére venni.

Arra is emlékeztetnék, hogy attól függetlenül, amit Gyüre Csaba elmondott, és amit egyébként az MSZP, LMP részéről is hallhattunk, hogy túl kell tekinteni ezen a javaslaton, amikor arról volt szó, hogy a bevándorlási szükséghelyzetben kérték a támogatásunkat a bírósági illetékességi szabályok módosításánál, azt támogattuk. Ugye, ez arról szólt, ha esetleg olyanok is követik a parlament munkáját, akik ebben nem voltak annyira benne, hogy a bevándorlási szükséghelyzetben a megváltozott bírói terheknek és a megnövekedett ügyeknek az ellátására átcsoportosíthatóak legyenek a bírósági erőforrások, és gyakorlatilag a határ mentén ez megoldható legyen. Ezt támogattuk, attól függetlenül, hogy szakmailag nem volt egy tökéletes javaslat, ezer sebből vérzett, de úgy éreztük, hogy bajban a haza, nem tudja ellátni az ottani illetékességgel bíró bírósági rendszer ezt a munkát. Támogattuk. Most nem érzem azt, hogy olyan szükséghelyzet lenne, hogy a „bajban a haza” jelszóval ezt át lehetne passzírozni. Annál is inkább így van ez, mert pont amiatt, hogy még Navracsics Tibor neve szerepel rajta, nem lehet azt mondani, hogy ez olyan sürgős lenne, hogy be kellene hozni az Országgyűlés elé, vagy eddig nem lehetett itt egy közös gondolkodást megkezdeni.

Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a konkrét javaslatra is rátérjek, hogy a „törvénykezési hely” elnevezés szerintem jogilag lehet pontosnak nevezhető, de alapvetően hibás abban a tekintetben, hogy az emberek nem fogják érteni, hogy miről van szó. Itt az Országgyűlésben is többször elhangzik országgyűlési képviselők részéről, hogy ők törvénykeznek. Na most, ha országgyűlési képviselők a törvénykezés-törvényhozás szavakat összekeverik, márpedig összekeverték nem is egyszer, és ez gyakori tendencia, akkor az átlag állampolgár, ha meglátja a táblán kiírva, hogy törvénykezési hely - illetve reméljük, hogy nem látja meg, mert másfelé indulnak a dolgok, mondjuk, több járásbíróság lesz, ha kell -, akkor azt fogja gondolni, hogy nini, a parlamentnek valamiféle kirendeltsége nyílt, és el lehet juttatni a panaszokat a képviselőkhöz. Ezt fogják gondolni, mert a magyar emberek ezt így értelmezik.

Tehát nem jó a fogalom. Jogilag pontos, de a törvénykezésről még mindig az Országgyűlés jut az emberek eszébe. Tehát, ha már ilyen irányba indulunk, akkor bírósági kirendeltség vagy kirendelt bíróság, vagy egyébként egy más elnevezéssel kellene illetni. Azért nem nyújtottunk be módosító javaslatot erre, mert ezt a javaslatot egyébként is át kellene rágni, és bízunk benne, hogy ez így nem fog átmenni, de magával az elnevezéssel is gondjaink vannak. Nem fogják érteni az emberek, hogy itt éppen miről van szó.

Egy valódi probléma - és sajnos a zuhanyhírmondó is megerősítette ezt az Országgyűlésben, ahogy hallhattuk -, hogy itt valószínűleg a járásbíróságok lefokozására készülnek. Megértem én, hogy egy kisebb járásbíróságot fenntartani nem túl gazdaságos, de a bírósági rendszer nem a gazdaságosságról szól. Soha nem szólt arról, nem fog úgy bevételt termelni. Egyébként a stadionok sem termelnek bevételt, teszem azt, és egy kicsit nagyobbak, mint egy néhány fős bíróság, de most nem akarok itt populista irányba elmenni, de sajnos még azok a szervek vagy létesítmények sem működnek gazdaságosan, amelyeknek egyébként úgy kellene működniük. A bíróságoktól ezt véleményem szerint nem lehet elvárni.

Azt az előttem szóló képviselőtársaim pontosan elmondták, hogy bírói döntéseket írunk fölül. Kúriaelnök úr is jelen van, és én is köszönteném. Ezt az elején szerettem volna megtenni, csak Vas Imre pestiesen szólva idegállapotba hozott, és elfelejtettem külön köszönteni kúriaelnök urat, tehát ezt Vas Imrének kell felrójam, de nagyon örülök, hogy elnök úr itt van, de ha itt van elnök úr, akkor azt azért el lehet mondani, hogy a Kúria döntéseit ugyanígy felülírják ezek a jogszabályok. Ez a Kúria irányába ugyanúgy tiszteletlenség. Egyébként az Alkotmánybírósággal, ha kétharmaduk lenne, ugyanezt megtennék, mert a felülalkotmányozás nagyon gyakori, kedvelt módszere volt a Fidesznek, ezt zokszó nélkül megtették.

Ezzel egyébként azt a rendkívül rossz hangulatot növelik, ami jelen pillanatban a bíróságok és a bírák között tapasztalható. Nyilvánvalóan erről nyilvánosan nem fognak beszélni a bírák, de ha valaki figyel vagy megkérdezi a véleményüket, akkor el fogják mondani, még a kormánynak is elmondják szerintem informálisan. Rendkívül rossz a hangulat, és a hangulat ezen irányú romlása kétirányú, külső és belső problémák miatt. A belső problémákat is a törvények okozzák, ezt elmondta Schiffer képviselőtársam, nem ismételném meg. A bírósági rendszernek, a bírósági függetlenségnek a belső ostromlása, hogy nem számít, hogy egy adott bírói közösség mit mond, milyen javaslatot terjeszt elő egy pályázatra, azt felül lehet írni. Igaz, hogy trükközésekkel, de felül lehet írni. Ez egy mindenkori probléma az Országos Bírósági Hivatal kezében. Ez egy olyan jog, ami egy mindenkori elnök kezében ugyanúgy probléma, az elnök személyétől függetlenül. Ez belső feszültséget okoz, belső problémát okoz. A külső meg az, hogy az Országgyűlés ennyire bízik a bíróságokban. Egyébként számtalan esetben a bíróság kapja azt a támadást, amit a tisztelt ügyészségnek kellene felfognia a vállalhatatlan nyomozások, szakmaiatlan, vagy nem tudom, milyen megfontolásból elrontott nyomozások, vádképviselet és a korrupció elleni fellépés során.

(10.10)

Aztán amikor van egy rossz vádirat, utána lehet a bíróságokat szapulni, hogy az ítéletek nem megfelelőek, de a bíróság abban tud dönteni, amit elé visznek. Önök, és egyébként Németh „faltörő kos” Szilárd sem arra szokott ráfeküdni, hogy az ügyészségek, mondjuk, milyen vádiratokat nyújtanak be, és az ügyészség tevékenységét próbálná ellenőrizni. Miért van ez? Mert úgy érzik, hogy az ügyészségen nincs mit noszogatni, az ügyészség rendszeren belül van. Most a bíróságok azok, amelyeket ki kell véreztetni. Ki kell véreztetni szervezeti módon, ki kell véreztetni akár jogi megbecsülés útján, és ki kell véreztetni anyagi megbecsülés útján is, mert ha már tegnap is jegybanki elnöki fizetések… Bár értem én, becsüljük meg, nem a jegybankelnöké a sok, hanem mondjuk, a postavezetőé, aki ugyanennyit keres, de egyébként, ha a bírói fizetéseket nézzük, utolsók vagyunk, és egyébként az EGK-tagországokban is az utolsók közt kullogunk bírói fizetésekben, nincs bírói életpályamodell. Persze kirendelni kirendelnénk a bírókat, loholjon, szaladjon, még egy törvénykezési helyre is, de közben nem hajlandóak, és megkockáztatom, szándékosan nem hajlandóak a bírák bérét rendezni, hadd legyen feszültség a rendszeren belül, hadd érezzék a bírák, hogy ameddig esetleg nem úgy döntenek, ahogy önök akarják, addig itt nincs fizetésemelés.

Egyébként itt elhangzott érvként, hogy a Nemzeti Bank elnökének a fizetése Európában abszolút értéken nem kiemelkedő, viszont most már megjelennek a cikkek, hogy ha az adott ország átlagbéréhez nézzük, akkor az első bizony. A bírói fizetések meg abszolút értékben is az utolsók közt kullognak. Ha átlagkeresethez nézzük, akkor már nem is merem elmondani önöknek, hogy hová jutunk. Gyalázatos, megalázó, hogy ennyiért kell bíráknak dolgozni, és ebben a formában várjuk el a legmagasabb szintű döntéseket. Ez soha nem merül fel önökben, hogy ők is pénzből élnek, nemcsak a jegybankelnök, és a munkájuk megfelelő elvégzéséhez és a függetlenségük megtartásához nekik is anyagi háttérre van szükségük.

Azt is el kell mondjam, a szövegben az sem teljesen jó, hogy a törvénykezési hely vezetését igazságügyi alkalmazottak látják majd el csoportvezetőként. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem bíró, hanem segéd-hivatalvezető fogja gyakorlatilag vezetni ezeket a, nevezzük… - önök hiába nem nevezik, de mondjuk, akár a járásbíróságok romjain felépülő kaotikus kis posztbíróságokat, amiket eddig elnök vezetett, azt utána, mondjuk, egy segédhivatalnokra bíznák. Ez önmagában megint csak nem segíti elő azt, hogy megfelelően működjenek a dolgok.

Egy másik dolgot is idéznék, mert ehhez kevesebb szó hangzott el, bár a kormány biztos tudja. 2015 októberében jött ki egy jelentés, a Nemzetközi Ügyvédi Kamarai Egyesület Emberi Jogi Intézetének jelentése - államtitkár úr biztos ismeri, mert ingatja a fejét, ez kiváló -, ők azt a címet adták a jelentésüknek - nem először készítettek jelentést Magyarországról, ez egy visszatérő jelentés volt. Egy-két ponton elismerik, hogy történt előrelépés, de a fő megállapítás az, hogy továbbra is veszélyben a bírói függetlenség és a jogállamiság Magyarországon. Azért ez elég fájó, hogy egy ilyen cím megszülethet. Ők is ebben a jelentésben legfőképpen az OBH jogait és a mindenkori elnök túlzott jogait nevezik meg annak, ami felvetheti azt, hogy a függetlenség és a jogállamiság Magyarországon veszélybe került, és ez nemcsak egy liberális lózung, higgyék el, tehát ha ennyien mondják, akkor azért rá kellene figyelni és meg kellene hallgatni.

Úgy gondolom, hogy ezekről a dolgokról kellene beszélni, a hasonló jelentésekről kellene ötpárti egyeztetést összehívni, és arról, hogy a jövőben mit tudunk tenni, mit tudnak tenni, hogy a bíróságok külső és belső megítélése megváltozzon. Ameddig ez nem történik meg, addig minden csak szépségtapasz a rendszeren, és így ebben a formában pont ezért nem is fogjuk támogatni; aztán majd önök eldöntik, hogy a kétharmadot hogyan próbálják összelapátolni hozzá. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 78 2016.03.02. 12:49  65-82

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Igyekszem röviden én is hozzászólni, elnök úr. Nagyon sok minden elhangzott előttem, és a felszólalások nagyjából kijelölték a vita menetét, illetve az előzményeit. Nekem külön tetszett az, hogy Magyar Zoltán idézte Budai Gyula korábbi nyilatkozatát. És valóban, ez a nyilatkozat nemcsak itt, az Országgyűlésben hangzott el, hanem azokon a háttérmegbeszéléseken is, ahol volt szerencsém nekem is ott lenni. Próbáltam én is egyfajta mediátorként belevetni magam a hazai kutyás ügyekbe, bár szakértőnek nem mondom magam, csak jogászként ezen a területen. Tehát én próbálom a jogszabályok szempontjából megítélni a helyzetet. Nyilvánvalóan a kutyatenyésztés szakmai szempontjait az erre hivatott szervezeteknek kell ismerniük és megvalósítaniuk.

Visszatérve, Budai Gyula államtitkár úr már régen nem államtitkár, és ugyanúgy belebukott ebbe a projektbe, úgy tűnik, mint az elszámoltatásba, és sajnálatos módon elszámoltatási kormánybiztosként sem tudott túl sok eredményt felmutatni. Ezt a jelen lévő államtitkár úrnak is mondanám, hogy sajnálatos módon - és ez is bizonyítja, hogy egy államtitkári ígéret vagy egy államtitkári hivatkozás arra vonatkozólag, hogy majd mi lesz, ha az állam, a kormány vagy az Országgyűlés kívánalmai nem teljesülnek, az sajnos kevés, és az elmúlt időszakban -, ha csak az elmúlt hat évet nézzük, amióta itt, az Országgyűlésben szerepel a Jobbik, azt láthatjuk, hogy sajnálatos módon az ígéretek nem kerültek betartásra. És akkor láthatjuk ezt a javaslatot, ami most bejön, ami tovább, bizonyos szempontból árnyalja, más szempontból rontja a helyzetet, mert az a káosz, ami kialakult, és próbáltak rendet tenni benne a különböző civil szakmai szereplők, a kormány, az Országgyűlés, a pártok, országgyűlési frakciók, belefolyva a vitába, úgy tűnik, hogy egy olyan eredményre vezet, ami csak és kizárólag egyes érdekköröknek jó.

Mondhatom ezt azért, mert nagyon jól hangzik, hogy az állam kivonul. Bizonyos területeken ez nagyon jól hangozhat, hogy azt mondjuk, hogy rábízzuk a civilekre, minden jogosultságot odaadunk nekik, nincs hely itt az államnak, és a nagy béke és az öröm korszaka be fog következni. Sajnos, ez nem lesz így, mert az állami kivonulásnak is - ahogy mondtam, és be fogom bizonyítani - meglesznek a nyertesei és a vesztesei.

Az - és a törvényjavaslat erről szól -, hogy a jövőben állami feladat csak a magyar ebfajták vonatkozásában merül fel a tenyésztéssel kapcsolatosan, az őshonos fajtákkal kapcsolatosan, már önmagában egy értelmezésbeli probléma vagy egy világnézeti probléma, mert nem gondolom, hogy az egyéb szervezeteket, amelyek állattenyésztéssel vagy ebtenyésztéssel próbálnak foglalkozni, őket ne kellene az államnak szemmel tartania ilyen vagy olyan módon. Szemmel kell tartani, és én a példát jónak tartom, ami elhangzott előttem, arra vonatkozóan is, hogy mondjuk, amikor a különböző rendvédelmi szervek egy kutyát szeretnének vásárolni, nyilvánvalóan azt igazolni kell egy rendőrfőnöknek, hogy ő keverék kutyát vett, vagy mondjuk egy fajtiszta német juhászkutyát vett. És mivel az államot nem érdekli tulajdonképpen, hogy ki tenyészt fajtiszta német juhászkutyát, ezért egyéb módon fog majd sorra kerülni az, hogy hogyan lehet igazolni, hogy akkor ez a kutya fajtiszta vagy nem, vagy aki még tegnap fajtisztának minősülő kutyát tenyésztett, az holnap miért nem teheti ezt meg.

De nem akarok ennyire előreszaladni, a törvényben le van írva, hogy a 180. napon a Kinológiai Szövetség és a magyar ebfajtának nem minősülő ebfajták fenntartására elismeréssel rendelkező tenyésztőszervezetek elismerése a törvény erejénél fogva megszűnik. Na bumm, mondhatnánk, és akkor ezek után egyébként - és itt hivatkoznék megint csak a jogrendszer jogbiztonsági elemére, hiszen ezek a szervezetek a múltban is nagyon sokat tettek azért, hogy ezt a státuszukat megőrizzék. Nagyon sok pénzt tettek ebbe bele, nagyon sok szakmai tapasztalatot és munkát tettek ebbe a feladatba, és egyébként a kormány az elmúlt években az Országgyűlés asszisztálásával többször átírta a szabályokat, folyamatosan meg kellett felelni az új szabályoknak, és azt látjuk, hogy amikor kialakul egy helyzet, utána húzunk egy újat, és közben nem látjuk, hogy emberi életekkel játszunk abban a tekintetben, hogy ezek a tenyésztők, akik becsülettel végezték a feladatukat, nemcsak hogy a munkájukat veszíthetik el, nemcsak hogy a szakmájukat veszíthetik el, de bizonyos esetben ‑ mert ilyen tendenciák is vannak - az országukat is elveszítik, mert máshova fognak menni, Felvidékre mennek majd, Ausztriába vagy akár Jugoszlávia felé is vehetnék az irányt, ha még lenne… Tehát Szerbia felé veszik az irányt, a posztjugoszláv országokba vagy akár Horvátországba, ha nemzetközi kapcsolatuk van, és ott be tudnak tagozódni a rendszerbe.

Tehát szakmailag el kell hagyni a hazájukat, mert az egészen bizonyos, ami az indokolásban szerepel, hogy Európában egyedülálló volt a magyar rendszer. Csak a káoszban volt egyedülálló ez a magyar rendszer, abban nem, hogy mindenhol… - és ha tud, erre hozzon példákat, államtitkár úr, hogy van-e olyan állam, ahol teljes mértékben kontroll nélkül kivonul az ebtenyésztésből az adott állam, nem foglalkozik vele, se úgy, hogy az adott szakmai kereteket megteremti, és ráhagyja kontrolláltan a civil szférára, ezt én meg tudom érteni. De úgy, hogy egyáltalán nem érdekli az államot, hogy mi fog történni, én nem tudok ilyen példát, és ez, amerre lépünk ezzel a javaslattal, ezt fogja megteremteni.

Ahogy elmondtam, az indokolásban is szerepel, hogy a többi ebfajta - az őshonos kivételével - tenyésztésével kapcsolatos állami szabályozás meg fog szűnni, hatósági kontroll alatt nem fog állni, és a gyeplőt teljesen bedobják a lovak közé. Ezért van az a visszhang, amit elmondtam, hogy a különböző környező országokba fognak menni azok a tenyésztők, akik munkájuk kapcsán szeretnék tovább folytatni azt, amit megkezdtek, és nem szeretnének betagozódni a MEOE-, MEOESZ-rendszerbe.

(12.40)

Mert sok esetben persze lehetnek viták, de ha az állam kivonul, az azt fogja jelenteni, hogy csak az tud kiadni egy igazolást, aki valamilyen nemzetközi szervezettől tudja származtatni az általa kiállított magánokiratot, rá tud rakni, mondjuk, egy FCI-pecsétet. Mert az elfogadható lesz, nyilván nem a magyar tevékenység, hanem a nemzetközi szervezettel a háttérben ez elfogadható lesz. Aki ilyet nem tud megtenni bármilyen okból, akár mert nem szeretne, akár személyes viták miatt, akár nem tudom, még milyen indokok felsorolhatók, náluk tulajdonképpen bezárulnak a kapuk, és azáltal, hogy az állam kivonul, csak azoknak enged teret, akiknek van egy kis nemzetközi hátszelük, tehát egy nemzetközi szervezet tagjai tudnak lenni.

És tudomásom szerint az FCI-nek országonként csak egy tagja lehet. Tehát nem lehet az, hogy különböző szervezetek bejelentkeznek. Tehát ez egy olyan monopoljognak tekinthető, amit ha valaki, valamely ország elnyert, akkor arra vigyáznia kell, és az állami kontrollal kell a civil szférát becsatornázni és ellenőrizni ezeket a tevékenységeket. Tehát - az előző pél­dánál maradva - hogyha a honvédség vagy a rendőrség egy német juhász vagy egy doberman kutyát szeretne venni, akkor természetesen akárkitől vehet, de aki tegnap még elismert volt, ki tudott állítani egy okiratot, az holnap már nem tud, tehát tőlük már nem tudják megvenni, és ha nem úgy fújnak a szelek, akkor adott esetben, amíg, mondjuk, egy környező országba ki nem vándorol az a tenyésztő és ott elismertséget nem kap, akkor nem is tudja. De nyilvánvalóan akkor meg már nem tőle fogják megvenni a hatóságok, mert ugye, azt nem gondoljuk, hogy bár ugyanott vagy ugyannál a tenyésztőnél vették, hogyha holnap nem tud okiratot adni róla, akkor azzal el lehet számolni, mondjuk, a rendőrségen vagy a honvédségen belül. Tehát ez a probléma a javaslattal.

És államtitkár úr itt utalt rá, hogy az Igazságügyi Minisztériumban talán valami készül, arról nagyon szeretnénk részletesebben hallani. Bízunk benne, hogy valami jó dolog készül ott, csak akkor azt nem értem, higgye el, tényleg nem értek olyan módon az agrártárca ügyeihez, mint ön, de ha ezt most ide behozzák, és ebben teljesen egyértelmű kinyilatkoztatások vannak, hogy az állam kivonul a többi ebfajta területéről, akkor vagy jön az Igazságügyi Minisztérium részéről egy ellentétes előterjesztés - nem tudom, nincs információm arról, hogy mi fog jönni -, vagy akkor egyszerre kellett volna behozni, hogy megnyugtassák itt az ellenzéki képviselőket. Higgyék el, hogy ez is egy fontos szempont, tehát ha két javaslat van, akkor szeretnénk mindkettőt látni, mert a kép ebből fog összeállni. De higgyék el, hogyha ez így elfogadásra kerül, akkor csak tovább fogjuk növelni a káoszt. És egyébként, most lehet, hogy ez önöket nem érdekli, de olyan méltánytalan helyzetet teremtünk - most éppen az ebtenyésztés terén -, hogy az államot nem érdekli, hogy a különböző tenyésztők, ebben élők mennyit fektettek bele, mennyi szakmai munkát, mennyi pénzt, az állam most újra felülírja a szabályokat, és marad az a rendszer, ami már eddig sem vált be.

Én úgy gondolom, hogy ezt megfelelő módon szakmailag elő kellett volna készíteni. Én nem tudok róla, hogy a pártok szakembereivel is egyeztettek volna, csak azt látom, hogy passzírozzuk itt a témát ide-oda, de a végén, mint ahogy volt régen az a mondás, de talán még most is igaz, hogy a futballt kétszer tizenegy ember játssza, és a végén meg a németek nyernek - ez most is igaz egyébként, hogy a német válogatott jól szerepel -, de itt is azt érezzük, hogy egymást próbáljuk győzködni az Országgyűlésben, és a végén mégis mindig a MEOE-, MEOESZ-, nem tudom, most éppen hogy hívjam őket, érdekkör jön ki győztesként, és mindig véletlenül, így hozta az élet. Szóval, államtitkár úr, erre kellene válaszolni, és azt kell mondjam, hogy a választ nemcsak mi fogjuk itt figyelemmel követni, hanem, higgye el, megteszik a tenyésztőszervezetek is.

És tudom én, hogy ön sem mindenható, és van az agrártárcánál miniszter, meg van miniszterelnök, és a miniszterelnöknek vannak barátai még kutyás téren is, mit ad Isten, még arról is hallhattunk híreket, hogy olyan kutyák is vannak, akik szerelmesek Orbán Viktorba, mert sajtóhírek erről is jelentek meg, be kell ütni a keresőbe, és azzal nehéz mit kezdeni, ha mondjuk, Orbán Viktornak olyan tanácsadók próbálják ezekben a témákban megmondani, hogy mi legyen az irány, akiknek a kutyája rajong Orbán Viktorért. Ebben az esetben lehet, hogy egy kicsit a döntési pontosság eltájolódik, de azt kérem, hogy ne ilyen szubjektív vélemények határozzák meg egy ilyen fontos szektor szerepét, hanem ennél azért részletesebb szakmai egyeztetések.

És, higgye el, államtitkár úr, mi leszünk a legboldogabbak, ha egy olyan törvény születik, ami mindenki számára megnyugvást hoz, és nem azzal jár, hogy bizonyos szervezeteknek monopolhelyzetük lesz Magyarországon, másoknak meg ki kell vándorolniuk, ne éljenek a Gyurcsány által már elmondottakkal, hogy akinek ez nem tetszik, az mehet külföldre. Nem jó szívvel fogják megtenni ezt ezek az emberek, ha így kell eljárniuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 34 2016.03.29. 2:54  33-39

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Rogán Antal ötlete alapján 2012 nyarán került megalkotásra a letelepedési államkötvény konstrukció, amelyet már a kezdetektől körbelengett a korrupció gyanúja, miközben a kormánypártok dicshimnuszokat zengtek arról, hogy mennyi munkahelyet fog teremteni a program.

A gyakorlati megvalósítás azonban a legvadabb képzeletünket is felülmúlta. Eleve nem a külképviseleteket, hanem javarészt offshore hátterű cégeket bíztak meg a kötvények értékesítésével, és ezen cégek számára a Rogán Antal vezette Gazdasági bizottság engedélyezte a forgalmazást. Csak néhány országot említenék, ahova többek között ezek a cégek be vannak jegyezve: Kajmán-szigetek, Szingapúr, Málta, Ciprus.

Ha pedig ez nem lenne elég, a kötvényeket diszkontáron adja a közvetítő cégeknek a magyar állam, így azok élből 9 millió forintot zsebre tesznek kötvényenként. És erre jön még rá a 45-60 ezer euró körüli jutalék, de a sajtóban hallhattunk 70 ezer eurós közvetítési díjakról is. Ennek oka, hogy a jelenlegi jogszabályok alapján a közvetítő cégek maguk határozhatják meg a jutalék mértékét, ami egy teljesen monopol piacon már önmagában korrupciógyanús szabályozás.

A konkrét számokat, hogy mekkora bevételre tesznek szert a közvetítő cégek, a fentiek alapján nem tudhatjuk, de a szaksajtó becslései alapján a 100 milliárd forintot közelítheti ez az összeg, ami 25-30 százalékos összesített jutalékszintet jelent a nemegyszer offshore hátterű cégek számára. (Dr. Schiffer András: Ki van mögöttük?)

A legtragikusabb az egészben, hogy a kormány szerint nem közpénzről van szó, hiszen a letelepedni kívánók a saját pénzükből fizetik a jutalékot. Ez pedig teljességgel hazug állítás, hiszen gyakorlatilag a letelepedés jogát árusítja ki az állam, elad egy kedvezményt, aminek a bevétele ugyanúgy közpénznek tekinthető, mint mondjuk egy koncessziós szerződés ellenértéke. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a sajtóban már olyan konkrét elemzések is megjelentek, amelyek személyes szálakat mutattak ki a közvetítő cégek és Rogán Antal, valamint Habony Árpád között.

A fentiek alapján kérem az államtitkár urat, hogy válaszoljon őszintén és érdemben az alábbi kérdésekre. Mi valósult meg a letelepedési­állam­köt­vény-program szépen hangzó munkahelyteremtési ígéreteiből? Miért offshore-gyanús cégeket bíztak meg az értékesítéssel? Szándékoznak‑e kimutatást készíteni arról, hogy ezeknél a cégeknél pontosan mennyi jutalék landolt? Nem gondolja‑e, államtitkár úr, hogy roppant kellemetlenek azok a konkrét kimutatások, amelyek a sajtóban is megjelentek, és amelyek Habony Árpádhoz és Rogán Antalhoz személyes szálakon kötik ezeket a cégeket? Várom megtisztelő és érdemi válaszát, államtitkár úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 38 2016.03.29. 0:59  33-39

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Természetesen nem tudom elfogadni a választ. Azokat a sablonokat mondta el államtitkár úr, amiket ezerszer hallottunk, és teljesen hazugok. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Azt kell mondjam, az, hogy 200 milliárd bejön kölcsönként, amit vissza kell fizetni, 100 milliárd meg az offshore hátterű közvetítő cégeknél jutalékként ott marad, ez nem egy jó biznisz, vagy csak azoknak a cégeknek.

Ha már Kovács Bélát emlegette államtitkár úr, az ajánlatunk továbbra is áll: legyen Kovács Béla-vizsgálóbizottság, vezessék önök, de akkor például ezt a letelepedési offshore céget vizsgáló bizottságot állítsuk föl ‑ beadtuk az Országgyűlés számára ‑, és ezt szeretnénk mi vezetni. Azt hiszem, hogy ez egy korrekt ajánlat. Ha ezt nem fogadják el, akkor minden egyéb csak puszta légbe kiáltott szó, és tulajdonképpen az önök mentegetőzését foglalja magába.

Úgyhogy, államtitkár úr, nem tudom elfogadni ezt a választ, és úgy gondolom, hogy a választópolgárok sem fogják tudni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 98 2016.03.30. 16:02  89-104

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon vártuk ezt a javaslatot az igazságügyi szakértőkről, ennél már csak egy korrekt egyeztetést vártunk volna jobban, és ezzel nemcsak mi, parlamenti frakciók vagyunk így, hanem a szakma is. Államtitkár úr elmondta, hogy nagyon sok javaslatot beépítettek. Igen, néhányat megtaláltam jómagam is, de valójában érdemben nem folytattak tudtommal egy olyan egyeztetést, aminek eredményeképp legalább a szakma egy részének vagy legalábbis a többségének a támogatását sikerült volna elérni.

Miért baj ez? Azért baj, mert véleményünk szerint az igazságügyi szakértők jó része nem gazember. Attól függetlenül, hogy a médiában volt egy-két olyan eset, amivel kapcsolatosan valóban jómagamnak is kinyílt a bicska a zsebemben, és, hogy mondjam, a lehető legszigorúbb törvény után kiáltottam, amikor ezeket az ügyeket néztük. De elolvasva ezt a javaslatot, hát, itt egy kicsit a ló túloldalára esnek át. El is fogom mondani, hogy miért. És pont ezt lehetett volna egy korrekt, a frakciók szakpolitikusaival lefolytatott egyeztetéssel meggátolni. Hiszen nagyon jó lett volna, ha el tudjuk mondani azokat a szabályozási elveket a konkrét javaslatról még a beterjesztés előtt, és nem a társadalmi vagy a kamarai vita szakaszában, hanem amikor a területi kamarák véleménye beérkezett és elmondták jobbító szándékú véleményüket, még egy kört a frakciókkal futni. Persze tudom, hogy nem kétharmados a javaslat, de jó lenne ezt a gyakorlatot legalább ilyen fontos törvényeknél bevezetni. Való igaz, hogy jelen pillanatban azt láthattuk, hogy gyenge szabályok vonatkoznak az igazságügyi szakértőkre, és pénz nélküli kamarák próbálják igazgatni a szakmai dolgokat, ennélfogva valóban kialakulhattak olyan esetek, amelyek a sajtót is bejárhatták, és sok ember felháborodását okkal kiváltották. De hogy mért esnek át most a túloldalra ezzel a javaslattal? Itt nem arról van szó, hogy egy konkrét javaslatot letesznek, ami arra irányul, hogy szigorú szabályok mentén szűrjük ki azokat a szakértőket, akik adott esetben jó pénzért olyan szakvéleményeket írnak, amilyet az ügyfél elvár, vagy időben nem készítik el a szakvéleményeket, vagy mondjuk, régóta alkalmatlanok, csak nem volt, aki ezt kiszűrje. Ebben mi is partnerek lennénk. Arra sem vonatkozik a javaslat önmagában, vagy nem csupán arra vonatkozik, hogy hozzunk létre egy kamarát, aminek megvan a pénzügyi háttere, és az önszabályozást el tudja látni, ha meg gond van, akkor be lehet avatkozni.

(14.10)

Nem ez van a javaslatban. Itt egy vízfejű szabályozás kerül megalkotásra egy kormányzati abszolút kontrollal, egy parancsuralmi rendszerrel, ami tulajdonképpen már a köztestületi lét értelmét veszi el. Tehát itt önkormányzatról nem nagyon beszélhetünk, vagy ezen törvény alapján nem nagyon beszélhetünk arról, hogy a szakmai önkormányzatnak, önkormányzásnak a jogát a kamarák, illetve majd a jövőben az igazságügyi kamara megkapná.

Mire is gondolok konkrétan? Megszűnnek a területi kamarák, amit önök azzal indokolnak, hogy ezáltal majd egy központi rendszer lesz, aminek kvázi tagszervezeteiként vagy kirendeltségeiként működhetnek különböző területi egységek. De a kétszintű kamarai rendszer több okkal is bír, és akár az ügyvédi kamarának is annak, hogy megyei és országos kamara van, akár a fellebbezéseknél vagy akár az egymás szakmai kontrolljában is nagy szerepe van. Ennek a kiiktatása az igazságügyi szakértőknél egy szakmai szint kiiktatását is jelenti, ami sokszor veszélyes irányba tolja el a rendszert. Erre ki fogok térni a fellebbezések hiányánál. Kiskorúsítják is a kamarát, tulajdonképpen lenézik az önkormányzat szervét, ha szabad így fogalmazni, és ha szabad ezt még önkormányzatnak nevezni, hiszen például az elnök személyéhez is kormányzati jóváhagyás szükségeltetik, a főtitkárról nem is beszélve. Tehát nyilvánvalóan a nyomásgyakorlás teljesen egyértelmű, hogy ha nem azt választják meg elnöknek, akit a kormány akar, akkor nem fogja jóváhagyni. Ez minden, csak nem önkormányzat.

Az egyes kamarai tagokon, szakértőkön az adminisztratív teher ‑ úgy gondolom, ezen javaslat alap­­ján ‑ extra módon, extrém mértékben növekedni fog. Persze bizonyos körben ez magyarázható lenne, de nemcsak az van, hogy a statisztikai adatszolgáltatás köre bővül, és több lépcsőben adminisztratív terheket telepítenek a szakértőkre, hanem ezeket irreális szankciókkal sújtják. Akár a kamarai tagságuk, illetve a nyilvántartásból való törlésüket is jelentheti, ha elmulasztanak bizonyos statisztikaiadat-szolgáltatásokat, és sok esetben még az sem szerepel, hogy írásban figyelmeztetni kelljen őket, hogy ezt nem tették meg.

Arról nem is beszélve, hogy például a továbbképzés, értékelés területén, érdemi területeken rendeletek fogják kitölteni ezt az egyébként sem rövid javaslatot. Tehát nagyon sok részletszabályt nem tudhatunk ‑ és ezek nagyon érdemi dolgok ‑, hogy ki fogja a képzést, a minőségbiztosítást pontosan megszervezni, illetve ki fogja ellátni ezeket a feladatokat, illetve lesz‑e kapacitás ezt ellátni. Hiszen itt havi szinten százas nagyságrendben kell majd szakértőknek a többéves munkáját megítélni. Az sem mindegy, hogy ki lesz, aki a másik szakértőt megítéli. Bárándy Gergely valóban nagyon helyesen idézte az egyik anyagból, amit a kamarák juttattak el, hogy ez sokszor konkurenciaharcokhoz vezethet, főleg olyan területeken, ahol kevés szakértő van, mert nem mindenhol van több száz szakértő. Olyan területeken bizony azzal is járhat, hogy a konkurencia kikapcsolása lehet egy ilyen értékelésnek az eredménye. Persze, ne feltételezzük a legrosszabbat, de ne is adjuk meg a lehetőséget, hogy ez így legyen.

Önmagában a háromfokú értékelést is ide lehet számítani. Annak még lenne értelme, hogy valakit alkalmatlanná minősítenek, de itt én sem látom, a szakmai érvek engem meggyőztek, hogy egy háromfokú rendszer ‑ kiválóan alkalmas, alkalmas, illetve alkalmatlan ‑, nem tudom, hogy hol fogja betölteni a szerepét. Egyéb jogkövetkezményeket nem fűznek hozzá, tehát aki kiválóan alkalmas vagy aki csak alkalmas, akkor lesz egy ilyen hierarchia, illetve mi fogja eldönteni? Ahogy a törvényből megismerhettük, tulajdonképpen a jóindulat dönti el, hogy ki lesz kiválóan alkalmas és alkalmas. Szerintem a nagy szakadék a közt van, hogy valaki alkalmatlan vagy alkalmas a feladatára. Az alkalmatlan, visszaélésszerű szakvéleményt adó embereket kellene kiszűrni, legyenek azok akár egy ideig, mondjuk, megbecsültek, de lehet, hogy a pénz látványára, különösen a sok pénz látványára elérzékenyülnek. Nos, ezekben az esetekben sem kellene elérzékenyülni, amikor az ő státuszukról kell dönteni.

De továbbmenve, az egyfokú eljárás, ami tulajdonképpen a területi kamarák megszüntetésével jár, azt eredményezi, hogy nem lehet a kamara döntéseit, ez benne is van több helyen, egyrészt az értékelésnél, a szakértők értékelésénél, de úgy általában a kamara határozatainál is, hogy nem lehet megfellebbezni ezeket a döntéseket. Bírósághoz lehet fordulni, de a bírósághoz fordulásnak nincs halasztó hatálya. Ez azért elég brutális dolog, hogy valakit, mondjuk, alkalmatlanná nyilvánítanak vagy kizárnak, vagy egyébként más kamarai határozatokkal szemben nem lehet fellebbezést benyújtani, és a bírósághoz fordulásnak nincsen halasztó hatálya. Ez itt egy kicsit a lónak a túloldalára esés, és lehet, hogy ha a bíróság nem dönt kellően gyorsan, akkor valakit akár egy belső konfliktus vagy nem feltétlenül csak az alkalmatlansága miatt parkolópályára lehet tenni, meg lehet fosztani a szakmájától úgy, hogy még fellebbezni sem tud. És ahogy mondtam, a bírósági igénye után nincsen halasztó hatálya annak.

Aztán a kamarai költségátalány kérdése is egy elég érdekes dolog. Én itt azt látom, amit a végrehajtói kamaránál anno eljátszottak, ott bevezették szintén a költségátalányt, kvázi feltőkésítendő annak idején a végrehajtói kamarát. Aztán ezt nem szüntették meg ‑ annak idején ezt csak átmeneti jelleggel vezették be ‑, és utána ebből milliárdosra duzzadt a kamara vagyona. Ebben az esetben is ezt jó lenne elkerülni, tehát természetesen egy kiszámítható, működőképes rendszert kellene létrehozni, viszont a vagyonok felhalmozódását is meg kellene gátolni. Főleg úgy, hogy ezt egyébként azokból a pénzekből, vagy a szakértői véleményekre tevődik rá ez az összeg, de hogy ezt miért kell a szakértőnek elutalnia úgy, hogy ő is megkapja ezt a pénzt, és utána továbbutalja a kamarának, egyszerűbb lenne ezt közvetlenül, ha már így akarják, akkor a kamara számára átutalni, nem a szakértőket ezzel terhelni. Ez is egy szerintem átgondolatlan dolog; illetve nem tudom, hogy mennyi lesz az összege a kamarai költségátalánynak.

Aztán én örülök, hogy a magánszakértői vélemény bekerült a javaslatba. Itt arra kellene figyelni ‑ és én a javaslatban azért ezt látom, hogy erre törekedtek ‑, hogy egy magánszakértői véleménynek, ha abban bárki elfogult véleményt ad, ugyanolyan szankciója legyen, mint mondjuk, egy kirendelés alapján elkészült szakvéleménynek; akkor ennek igenis van értelme, hiszen tere kell hogy legyen, igen, a magánszakértői véleménynek, amikor valaki megbízásra elkészít egy ilyen véleményt, viszont az, hogy ez korrekt legyen és pártatlan, azt mindenképpen biztosítani kell.

Azt már elmondtam, hogy a kamara döntései ellen nincs helye fellebbezésnek. Ez egy abszurd szabályozás, ez a 63. §-ban is megjelenik, és ugyanúgy a tagság felfüggesztésénél a 69. §-ban önök azt iktatják be, hogy ha valaki ellen közvádas szándékos bűncselekmény miatt emel vádat az ügyész, akkor már automatikusan felfüggesztésre kerül. Ez mondjuk, akár egy ittas járművezetés is lehet, és sorolhatnék még egy csomó olyan esetet, aminek a körében ez azért egy eltúlzott dolog, és ameddig az eljárás tart, Magyarországon a büntetőeljárások hosszú évekig eltarthatnak, ez sokkal súlyosabb szankció lehet, mint egy kizárás a kamarából, mondjuk, adott esetben egy enyhébb, egyébként nem a közmegbízatásával összefüggésben lévő bűncselekmény esetén. Tehát ezt jó lenne újragondolni.

(Mirkóczki Ádámot a jegyzői székben
Hiszékeny Dezső váltja fel.)

A kisebbségi jogok gyakorlásának a lehetőségét nagyon nehézkessé teszik. A küldöttgyűlésen például a jogszabálysértő határozat ellen a tagok egyharmada fordulhat bírósághoz. Ez brutális dolog ‑ ha jogszabálysértő határozat van, akkor minek a tagok egyharmada? Tulajdonképpen ez nagyon nehézzé teszi. Ennél már csak az az érdekesebb szabályozás, hogy a küldöttgyűlés mint legfőbb döntéshozó szerv kétharmaddal tudja az elnökség határozatát hatályon kívül helyezni ‑ egyébként a kétharmad egyéb esetekben csak az alapszabály módosításához kell ‑, és még így sem írhatja fölül az elnökség határozatát, hanem új eljárásra vagy új határozat meghozatalára szólíthatja fel az elnökséget.

(14.20)

Ezt kétharmadhoz kötni a legfőbb döntéshozó szerv esetében, és úgy, hogy felül sem írhatja, megint egy brutális centralizmus, főleg úgy, ahogy mondtam, hogy az elnökség jóváhagyásához a miniszter rábólintása kell.

Abszurd dolog, hogy a szakértők lakcíme nyilvános lesz. Ez apróságnak tűnik, de hogy próbálják önök a függetlenséget, illetve mondjuk, egy komoly büntetőügyben a szakértő biztonságérzetét garantálni, ha bármikor a vádlott ügyvéde vagy akár magának a vádlottnak a népes famíliája hajnali négy órakor bekopoghat, és megkérdezheti a szakértőt, hogy hát hogy gondolta, kedves szakértő úr. Az rendben van, hogy az irodájának címe legyen nyilvános, de a lakcímét nyilvánosságra hozni, ezt nem is értem. Akinek az agyából ez kiugrott, az nem tudta, hogy miről beszél, mit ír le, de az nagyobb baj, hogy senki nem gondolta végig a minisztériumban, amikor ezt elolvasták.

A főtitkár személyénél nagyon erős szerintem, hogy nemcsak a jogász végzettséget, de nyolc év közigazgatási gyakorlatot és abból öt év vezetői gyakorlatot várnak el. Persze, miniszteri jóváhagyás kell az ő kinevezéséhez is. Ez nagyon úgy tűnik, mintha megint ki lenne írva valakire, engedtessék meg. (Dr. Schiffer András: Á, dehogy!) Ráadásul a főtitkárnak olyan jogokat adnak, hogy az ő jóváhagyása kell az elnökségnek és a küldöttgyűlésnek minden olyan döntéséhez, amely a gazdálkodást érinti. Minden döntésre rá lehet mondani, hogy bizony, gazdálkodási vonzatai is vannak.

Elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek még? (Az elnök igent int.) Köszönöm. Mindjárt a végére érek.

A fegyelmi eljárásban sincs jogorvoslat. Ezt már elmondtam. Ez is elég méltatlan eseteket generálhat.

A végén még szeretném elmondani, hogy az a szabályozás is teljesen érthetetlen, hogy az új kamarának, amit most önök konstruálnak, nem lehet tisztségviselője, nem indulhat el a választáson az, aki a régi területi vagy országos kamarában már egyszer újraválasztott tisztségviselőként van jelen. Ez azt jelenti, hogy önök nemcsak az egyes szakértők tevékenységével nincsenek megelégedve, hanem le akarják fejezni az eddigi rendszert. Ehhez viszont indokokat várnánk. Indokokat várnánk, mert ez így leírva azt jelenti, hogy önök nem azt mondom, hogy egész generációváltást akarnak, mivel lehet, hogy olyan időseknek a behozatalát elfogadnák, akik eddig ott voltak, csak nem voltak vezető tisztségviselők, ez ezt is jelentheti, de indokot nem látok rá. Az semmiképpen nem lehet magyarázat, amit itt elmondtak. Nyilvánvalóan ezért mondtam, hogy a javaslattal túllőnek a célokon, és ezekre mind módosító javaslatot is be fogunk nyújtani. Ezeknek az elfogadása esetén tudjuk mérlegelni, hogy egyáltalán a javaslatot elfogadásra méltónak tartjuk‑e. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 102 2016.03.30. 5:25  89-104

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék még egy dolgot hozzátenni, és úgy tűnik, hogy az ellenzéki térfélen is a törvényjavaslat irányába hol kisebb vagy nagyobb ellenérzések megfogalmazódtak, annak ellenére, hogy azt látjuk, hogy a területet szabályozni kell, és ahogy elmondtam, nagyon vártuk, hogy ez a javaslat idekerüljön az Országgyűlés asztalára. Nincs ez máshogy egyébként a szakmával se, de én a 17. §-t szeretném a jegyzőkönyv kedvéért is idézni, hogy pontosan mik a mi problémáink az értékeléssel kapcsolatosan, a szakértők értékelésével kapcsolatosan, többek közt ezzel is.

A (2) bekezdés arról szól, hogy ‑ és ugye, megismételném, hogy azt nem tudjuk, hogy pontosan a szempontrendszernek vagy az értékelésnek az a része, hogy kik fogják ezt elvégezni, ez még rendeletekben lesz szabályozva, de ‑ a céljai tekintetében annyit lefektet a javaslat, hogy a munkájának az elfogulatlan megítélése ‑ mármint az igazságügyi szakértő munkájának az értékeléséről beszélünk, ez még rendben is van ‑, a teljesítményét befolyásoló ismeretek, képességek és személyiségjegyek feltárása; én ezt már megint csak kiskorúsításnak érzem.

(14.40)

Ha valaki annyira alkalmatlan lenne erre a szak­má­ra, és nemcsak arról van szó, hogy korrupttá vált vagy nem tartja az időkkel a lépést, akkor ennek gya­kor­latilag ki kellett volna derülnie akkor, amikor a meg­bízását kapja. „Az értékelést megalapozó vizsgálat­nak fel kell tárnia”, s itt nagyon sok pontot megfogal­maznak. Én egyet megint csak kiemelnék, az f) pon­tot: „Az igazságügyi szakértő a rávonatkozó tovább­képzési követelményeknek eleget tett‑e.” Ez még rendben van, hiszen egy továbbképzésen az em­ber részt vesz, leigazolja, aláírja, lehet, hogy valamilyen vizsgát is tesz. Azt megint csak nem látjuk, hogy ez pontosan milyen továbbképzés lesz, de a kormányrendeletekből ez nyilván majd kiderül. S itt jön az érdekes félmondat: „valamint azok eredményeit a szakmai tevékenységébe megfelelően integrálta‑e”.

Arról van szó, hogy a minisztérium egy képzést szervez, azt nem tudjuk, ki által és hogyan, és ha ezen a képzésen megjelenik az igazságügyi szakértő, aki aláírásával igazolja, hogy ott volt, akár levizsgázik belőle, ez rendben van, de ha azokat az ismereteket nem integrálja a jövőben az ő szakvéleményeibe, akkor egy alkalmatlan minősítést kaphat, és elvesztheti a munkáját, illetve az igazságügyi szakértői névjegyzékben való szereplését. Ez azt jelenti, hogy ami el fog hangzani egy olyan képzésen, amiről most nem tudjuk, hogy ki által, és nem tudjuk, hogy milyen módon kerül majd megszervezésre, de ami ott elhangzik, azt az összes szakértőnek dogmaként be kell építenie a jövőben a munkájába.

Szerintem ez azért problematikus ‑ és azzal a következménnyel jár, ahogy mondtam, hogy alkalmatlanná minősíthetik ‑, mert azzal a következménnyel jár, hogy tulajdonképpen a szakmai vita is megszűnhet, hiszen ha valaki nem tartja magát ahhoz, ami egy jövőben megszervezett képzésen elhangzik, akkor megütheti a bokáját. S ki tudja, hogy ami ott elhangzik, az egyébként szakmailag száz százalékig egyértelmű‑e, a nemzetközi sztenderdeknek minden esetben megfelel‑e. Ki fogja lekontrollálni azt, hogy ami elhangzik, mondjuk, egy minisztériumi képzésen, azt kvázi dogmaként alkalmazhatóvá lehet‑e tenni a jövőben? Ez nekem egy kicsit a kommunizmus évtizedeit hozza vissza, hogy amit elmondanak a központban, ahhoz akkor is tartania kell magát a szakértőnek, ha egyébként az már meghaladott, vagy az új tudományos ismeretek tükrében már teljesen másfelé mutat a tudomány, és gyakorlatilag úgy, hogy ez csak egy képzés, és nem egy olyan iránymutatás, szakmai levél vagy egy bármilyen olyan hivatalosnak tekinthető dokumentum, amit meg lehet újítani, amit felül lehet vizsgálni, amire hivatkozni lehet, hanem csak egy valaki által megtartott képzés.

Ezek miatt tartom átgondolatlannak a javaslatot, és ezek miatt kellett volna a szakmát is jobban belevonni, és nemcsak három nap határidőt adni, hogy a javaslataikat fogalmazzák meg, hanem valóban egy párbeszéddel és egy valódi szakmai konszenzussal idehozni ezt a javaslatot. Nagyon sajnálom, hogy ez nem sikerült. Államtitkár úr, még itt az idő, s amíg elfogadásra nem kerül a javaslat, ezt még megtehetjük. Kevesebbet ártunk, ha esetleg később fogadjuk el, mint ha ilyen hibák benne maradnak, és a jövőben hibás elvek vagy egy oktatás hibás anyaga dogmaként kell hogy beépüljön a szakértők munkájába. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 114 2016.03.30. 10:43  105-122

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt szeretném mondani így elöljáróban, hogy a célokkal természetesen egyetértünk. A törekvés, hogy egy törvényben jelenjen meg, ami korábban rendeleti úton volt szabályozva, és a széttagolt rendszert egységesítsük, ebben az esetben ez pozitív. Nyilvánvalóan a követelmények, jogosultságok, illetve akár a céloknak az egy helyen való összegyűjtése mindenképpen jó, de arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy önmagában még egy jó törvény sem garancia arra, hogy ezeket a célokat el lehet érni. Tehát mint ilyen, szeretném én is felhívni a külügy figyelmét, hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy adott esetben jó célokat lefektetünk, nagyon fontos ezek végrehajtása, illetve a végrehajtás minősége is.

Amikor a diplomáciáról beszélünk, akkor egy nagyon szerteágazó terület az, amit felölelünk, illetve felölel a „diplomácia” szó, és azt is el kell mondjam, hogy korábban a külgazdasági szempont nem kellő súllyal esett latba, és ezt mi többször szóvá is tettük. Arról nem is beszélve, hogy ezen szerteágazó tevékenységek, ami a diplomáciát és a külügyi diplomáciát illeti, azok a kultúra, a sport, a tudomány és a külgazdaság területeit is magukban foglalják. Ahogy elmondtam, a legutóbbi, a külgazdaság az, amely az utóbbi időben megerősödött, legalábbis az arra való törekvés. Néhol látunk eredményeket, néhol még várjuk, hogy ezek bekövetkezzenek, de mindenképpen fontos és a minisztérium nevébe is belekerült a „külgazdaság” szó, mi ezt támogattuk, viszont azt is el kell mondjam, hogy sok esetben azt látjuk, mintha bizonyos területeken a ló túloldalára esnénk, és sokszor a klasszikus diplomáciára nem jutna kellő erőforrás vagy kellő figyelem. Tehát jó lenne, ha az arany középutat megtalálnánk, és nemcsak arról lenne szó, hogy a külügyeket csupán külgazdasági kérdésként kezelnénk. És azért furcsa, hogy ezt kell mondjam, mert éveken keresztül azt vártuk el a kormánytól, sokáig sikertelenül, hogy valóban a külgazdasági témát is belevigye a diplomáciába.

Az is igaz, hogy eddig elég zavaros volt az a jogszabályi környezet, nemcsak a rendeletek miatt, hanem a nemzetközi jogi források miatt is, ami most itt egységesítésre kerül. Ahogy elmondtam, ez üdvözlendő. Azt nem tudom, hogy milyen módon tudjuk, illetve idő kell, hogy lemérjük, hogy ez a hatékonyságnöveléssel milyen módon fog együtt járni. Itt például gondolhatunk a diplomácia reagálóké­pességére, ami egy nagyon fontos dolog, de önmagában az elvektől ez sem fog javulni, és az átláthatóság szintén egy olyan terület, amit nem elég megfogalmazni, hanem gyakorolni is kell. Erre ki fogok térni egy picit később.

A külügyi háttérintézményekkel kapcsolatosan el kell mondjam, hogy az utóbbi időben nagyon sok aggasztó hír jelent meg, hogy nagyon sok intézmény leépítésre kerülhet. Azt tudom, hogy ez javarészt nem a külügy döntése, vagy olyan szinten pattog a labda, ahol a külügynek csak véleményezése lehet, de ezeknek a támogató intézményeknek, háttérintézményeknek a leépítése komoly károkat okoz. Persze meg kell nézni, hogy ezek az intézmények nem csak pénznyelőként működnek‑e, de én úgy gondolom, vagy amekkora rálátásom nekem van, azért próbálnak ezen intézmények hatékony munkát végezni. Persze korrekcióra mindig sor kell kerüljön, viszont az nem biztos, hogy jó irány, ha a kormány megszüntet néhányat úgy, hogy vagy nem adja át a feladatokat, vagy csak részben kerülnek ezek a feladatok új intézményekhez átadásra, illetőleg azt se lehet tudni, hogy az emberállománnyal mi lesz ezután. Úgyhogy én nagyon szeretném, ha nem valósulnának meg azok a hírek, amiket a sajtóban olvashatunk, és kérem államtitkár urat is, hogy ezt a kormányüléseken, amennyiben tudják, határozottan érvényesítsék, hogy a külügynek ne nyirbálják meg tovább az intézményrendszerét, illetve nyilván a meglévő intézményrendszer is minél hatékonyabban kerüljön működtetésre.

Elmondtam már, hogy a diplomácia és a külgazdaság arányainak a megtartását elvárjuk a kormánytól, és ez azért is fontos, mert hallottunk olyan híreket, amelyek arra utaltak, hogy bizony-bizony szakértők, klasszikus értelemben vett diplomaták talán nem kerültek oly mértékben megbecsülésre vagy megtartásra a külügyben, annak is köszönhetően, hogy a gazdasági kérdések néhol már-már elképesztő dominanciával kerültek előtérbe. Azt kérném, hogy mindenképpen az olyan felgyülemlett tudással rendelkező háttérszakembereket, akik mondjuk, csak a klasszikus diplomácia és nem a külgazdaság terén mozogtak, próbálja megtartani a külügy.

Az átláthatóságról beszéltem, illetve itt Mesterházy Attila képviselőtársunk elmondta, hogy sok eset­ben jobb lenne, ha a magyar állampolgárság ke­rül­ne bele a törvénybe, és nem a rezidens státusz. Nem gondoltam volna, hogy szocialista képviselőtársam­mal kell egy ilyen témában egyetértsek, de ez is meg­történt a mai napon. Tehát valóban jobb lenne, ha a magyar állampolgársághoz kötnénk bizonyos stá­tuszokat, és ezáltal tulajdonképpen egy nagyon fon­tos feladathoz is elvárnánk az állampolgárságot, és nem csak a rezidens státuszt. Tehát kérem államtitkár urat, hogy ha lehet, akkor ezt is esetleg gondolják át.

A kivételekkel kapcsolatosan, hol engedhető, hol nem: ez mindig egy veszélyes terület, hiszen ha megnyitunk egy kaput és kivételeket engedünk, akkor azt egyrészt nehéz ellenőrizni, és nehéz a szempontrendszert egy törvénybe részletesen beiktatni, sok esetben nem is lehet. Nyilván az nem is feltétlenül cél, hiszen azért kivétel a kivétel, hogy annak a szempontrendszerét nyilvánvalóan nem lehet tételesen felsorolni, viszont az mindenképpen ellenőrizhető kell hogy legyen, hogy miért és milyen módon kerültek megadásra ezek a kivételek. Ennek a legfőbb eleme talán a nyilvánosság.

Itt a felszólalásom végén még el kell mondjam, ha már nyilvánosság és átláthatóság, hogy jogászként jómagam egy kis megdöbbenéssel láttam a sajtóhíreket, amelyek itt a nagykövetek szakmai önéletrajzának a nyilvánosságára vonatkoznak.

(15.50)

Ez idei, tehát februári hírekről beszélhetünk, amikor is bíróság döntötte el azt ‑ bíróság döntött első fokon máshogy, de aztán az ítélőtábla arra az egyébként helyes álláspontra jutott, hogy bizony-bizony közadatnak minősülnek a nagykövetek, külgazdasági attasék, kereskedőházak vezetőinek a szakmai önéletrajzai, és itt fontos, hogy nem a személyes adatokról beszélünk, de bizony alapvető adatok, végzettség, képzettség, nyelvismeret, sokszor a kinevezését megalapozó vagy követelményként meghatározott adatok nyilvánosságát biztosítani kell a külügynek. Az ítélőtábla, ahogy mondtam, jogerős ítéletében kimondta, hogy bizony nyilvánosságra kell hozni ezeket az önéletrajzokat. Számomra - meg­néztem a felszólalásom előtt a sajtóhíreket ‑ az volt a megdöbbentő, hogy az Origo információi szerint ezt a külügyi tárca még mindig nem tette meg, annak ellenére, hogy jogerős ítélet kötelezi erre, és annak ellenére, hogy felülvizsgálattal a külügyi tárca a Kúriához fordult, ez az ítélet végrehajtható. Tehát ezt ugyanúgy ki kellett volna tenni legalábbis az internetre és kiadni ezeket az önéletrajzokat. Nem volt világos számomra, hogy mi indokolja ezeknek ‑ még a jogerős ítélet alapján is ‑ a titkosként kezelését. És erre azért szeretném felhívni a figyelmet, mert itt nem egy olyan dologról van szó, amit ne lehetne könnyen belátni, hogy alapvető adatok, mondjuk, egy nagykövet tekintetében, azok igenis közadatok, hogy erre külön adatbázist kell létrehozni, tehát hogy nem a különböző módon megszerkesztett önéletrajzokat kell feltétlenül kirakni az internetre, de egy adatbázisban bizonyos képzettségi, végzettségi és egyéb körülményekre rákérdezve ezt bizony nyilvánosságra kellene hozni.

Azt is el kell mondjam, hogy ezek a döntések vagy ezek a nyilvánosságra nem hozatalok azokat a feltételezéseket erősítik, amiben azt kell mondjam, én nem is akarok hinni, hogy itt, mondjuk, olyan nagykövetek lennének, akik bizonyos követelményeknek nem felelnek meg. Tehát hadd legyek ennyire naiv, hogy ameddig ez be nem bizonyosodik, addig ezt ne merjem feltételezni, de nyilván, amikor azt látjuk, hogy bizonyos adatok nem kerülnek nyilvánosságra hozásra, addig ezek a feltételezések a sajtóban megjelenhetnek. Úgyhogy én azt kérem a jelen lévő államtitkár úrtól is, hogy erre valamiféle szabályozást találjon ki a minisztérium vagy a kormány, akár ebben a javaslatban is, ha nem került bele, márpedig, ha még jogvita van, vagy a Kúriához fordulnak felülvizsgálatért, akkor, gondolom, a véleményük még nem változott, de mindenképpen ki kellene dolgozni legalább egy olyan rendszert, amiben a főbb adatok nyilvánosak, elérhetők, és ilyen formában a nyilvánosság előtt számonkérhetők, hogy megvannak ezek a képzettségek. Úgyhogy bízom benne, hogy ez meg fog oldódni, és ezután mindenki azt mondhatja, hogy ellátja az átláthatóság feltételét ebben a tekintetben is a Külügyminisztérium. Bízom benne, hogy ez a közeljövőben meg fog valósulni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 106 2016.04.12. 15:08  99-118

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő javaslat meglehetősen száraznak is mondható, tehát nyilvánvalóan nem olyan izgalmas, mint sok téma a Ház előtt, viszont a tartalma nagyon fontos. Azon túl, hogy EU-s irányelvek átültetéséről beszélünk, illetve az Unió rendeleteinek az alkalmazásáról, itt főleg a tavalyi évben elindult egy vita, hogy milyen módon lehet szabályozni a könyvvizsgálói rendszert, illetőleg volt-e, lehetett-e felelőssége a bekövetkezett eseményekben, akár a Buda-Cash-, Quaestor-ügyekben a könyvvizsgálóknak milyen felelőssége merülhetett fel. Én azt hiszem, hogy bizonyos tekintetben és néhol átestünk a ló túloldalára. Már akkor, már tavaly is egyébként, és a Quaestor- és a Buda-Cash-ügyek zajlásakor, vagy amikor erről még nem lehetett tudni, akkor is a jogszabályok elméletileg lehetővé tették volna a hatékony ellenőrzést. Ez nemcsak a könyvvizsgálóknak volt a felelőssége, hanem egyéb állami szerveknek is. Komoly, több száz milliárd forintos kárnak kellett bekövetkeznie, hogy mindenre kiterjedően azt lehessen mondani, hogy újra kell szabályozni a rendszert, és rávilágított az is, hogy nemcsak a könyvvizsgálók tevékenysége, hanem annak a mélysége, illetőleg akár egy informatikai rendszernek a vizsgálata is olyan kérdéseket vethet fel, hogy valóban, a megfe­lelő adatok eljutnak-e a könyvvizsgálókhoz.

Az már egy másik esetkör, ha a könyvvizsgáló cinkosan, bűnösen benne volt ebben a visszaélésben, tehát tudta, hogy az adatok nem felelnek meg a valóságnak, mégis olyan jelentést állított ki. Ebben az esetben nyilvánvalóan a büntetőjog keretébe tartoznak a szabályozások, ebben az esetben egyébként a zár alá vétel, a könyvvizsgáló vagyonának a zár alá vétele is felmerülhet, bár más esetekben, amikor a tudatosság, szándékosság nem merült fel, ez túlzónak mondható. De bízunk benne, hogy a jövőben egy olyan rendszer jöhet létre, ahol a kontroll és az ellenőrzés kiterjedtebb lesz, de azért csupán a könyvvizsgálók nyakába varrni mindent, ami történt, az szerintem túlzás.

Azt is el kell mondani, hogy az uniós irányelv, amit most átültetni készülünk, az önmagában is jelentős változásokat hozott magával. Természetesen az irányelvnek van egy olyan tulajdonsága, hogy megvan a kerete a Magyar Országgyűlésnek, és nyilvánvalóan, amikor az előkészítést végzi, a magyar kormánynak megvan a tól-ig kerete, hogy mit szabályoz pontosan a magyar törvényekben.

(15.00)

Sok esetben egyébként törekedni kell arra is, illetve ez lenne a cél, hogy a magyar jogszabályoknak megfelelően, a magyar jogszabályok által már használt fogalomrendszer beépítésével történjen meg ‑ erre ki fogok térni, hogy néhol ez azért nem mindig sikerült.

Azt is el kell mondanom, hogy bizonyos kategóriák bevezetésével ‑ és itt gondolok a könyvvizsgálói tevékenység igazolására, ami a könyvvizsgálói tevékenység megkezdéséhez és folytatásához is kell, és a jelen törvényben is szabályozott ‑ nagyon sok pont van, ami teljesen logikus, a büntetlen előélet, illetve aki büntetett előéletű, az ne végezhesse ezt a tevékenységet. Itt különböző kategóriák vannak természetesen, hogy a mentesítés beálltától hány évnek kell eltelnie, illetőleg a kamarából való kizárás esetében mennyi időnek kell eltelnie. Viszont van egy pont ebben az esetben, a g) pont, amelyik egy elég rugalmas kategóriát foglal magában, ez nem más, mint az életmódra, magatartásra való utalás. Tehát aki az életmódja vagy magatartása miatt a könyvvizsgálói hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen, annak se lehetne ezt megadni. Ennek a kifejtése nélkül vagy csak az egyébként precíz pontok között egy ilyet olvasva nagyon nehéz eldönteni, hogy ki az, aki érdemtelen, vagy ki fogja eldönteni, hogy valójában valaki az életmódja vagy magatartása miatt nem lehet alkalmas a könyvvizsgálói tevékenységre. Nem tudom, hogy ez különböző kormányrendeletekben vagy miniszteri rendeletekben kifejtésre kerül-e vagy már tervbe van-e véve, de ez így, ebben a formában nem túl jó, hogy bekerült a törvénybe, pontosabban: nagyon gumijogszabálynak tűnik.

Ahogy elmondtam, korábban is számos kategóriában lehetett a könyvvizsgálókat felelősségre vonni. Elmondtam azt is, hogy ha a csalásnak a könyvvizsgáló a részese volt, akkor a büntetőjog tárházával is el lehetett volna járni, és a gondatlanság esetében is van egy szankció, hogy ha ‑ idézőjelben ‑ csupán a gondatlanság áll fenn, akkor is minőség-ellenőrzési és fegyelmi ügy lehetett ebből, korábban is egyébként. Azt kell mondanom, hogy azáltal, hogy ez kizárást is eredményezhetett, önmagában ez is egy erős szankció volt; természetesen a szigorítás bizonyos körben indokolt lehet, tehát a kiemelt ügyek vagy a kiemelt cégek esetében, de azt is el kell mondanom, hogy bizonyos esetekben, ha kellő gondossággal jár is el valaki, megeshetnek olyanok, hogy mondjuk, eltitkolják előle a megfelelő iratokat, tehát nem megfelelő anyagokat kap a könyvvizsgáló, ebben az esetben már az ő felelőssége nem megállapítható.

A bírságösszegeknél is el lehet azt mondani, hogy bízom benne, hogy a részleges kitöltése is meg fog történni, tehát hogy mikor vagy milyen szempontok alapján lehet súlyozni ezeket a bírságokat, lévén, hogy a 100 ezer forinttól 100 millió forintig terjedő bírságok, illetve könyvvizsgáló cég esetében a 100 ezer forinttól 500 millió forintig terjedő bírságok tól-ig tartománya elég nagy területet ölel fel. Tehát ha ez egy diszkrecionális jog, hogy ez megállapításra kerüljön, akkor tulajdonképpen értékelési szempontok nélkül ebben a formában nagyon nehéz eldönteni, hogy ezek hogy kerülnek majd kiszabásra; nyilvánvalóan néhány millió forint is egy kisebb vagy egyéni praxist folytató könyvvizsgálónak nagy lehet, és egy komoly, nagy multicégnek akár ennek a többszöröse is farzsebből kifizethető tétel. Tehát bízom benne, hogy ezeknek majd a kitöltése meg fog történni, és ezáltal igazságosabb lesz a rendszer.

Azokra az ellentmondásokra vagy kodifikációs dolgokra is felhívnám a figyelmet, amiket említettem: például a javaslat továbbra sem biztosítja és határolja el kellőképpen a Magyar Könyvvizsgálói Kamara és a közfelügyeleti hatóság feladatait. Bizonyos ügyek kezelését megosztva tartalmazza a javaslat; sok esetben nem lehet azt mondani, hogy a bürokrácia csökkenne. Egyébként információim szerint abba a javaslatba, ami előttünk van, némileg azért a Könyvvizsgálói Kamara véleménye beépítésre került, tehát azt nem lehet mondani, ha őszinte akarok lenni, hogy egyáltalán nem vették figyelembe a kamara véleményét, ez így nem lenne igaz, de talán az egyeztetéseket tovább lehetett volna folytatni. Hiszen, ahogy mondtam, például a szakmai és a gyakorlati tudás igazolására a közfelügyeleti hatóság jogosult, de a cégek nyilvántartása már a kamarai hatósági eljárások közé tartozik. Tehát itt is azért párhuzamosságok kapcsán vagy az információáramlásban adott esetben problémák merülhetnek fel.

Ahogy említettem, a fogalomhasználat sem kikristályosodott sok esetben. Új fogalmak kerülnek be­vezetésre, amelyek az uniós irányelvből kerülnek át­vételre, illetve azoknak a lefordítását láthatjuk, de sok esetben ezek eltérnek attól, amik eddig a magyar sza­bályokban szerepeltek. Ezt jobb lett volna jobban összecsiszolni, például az új Ptk.-ban a nevesített könyvvizsgálóról szól a jogszabály, és a javaslat meg az uniós irányelv kapcsán a „fő könyvvizsgáló partner” fogalmat vezeti be ‑ itt felmerülhet, hogy akkor lesz-e esetleg alkönyvvizsgáló is, illetve egyéb kategó­riák. Ez egyébként azt sugallja, hogy a „partner” ki­fejezéssel tulajdonképpen a nagy könyvvizsgáló cégeknek a struktúráját, fogalomrendszerét veszi át a törvény, az ő mintáikat veszik alapul, de sok esetben nem feltétlenül egy fordítással vagy egy tükörfordítással építhető be a magyar jogszabályok megfogalma­zásába. Ez is néhol problémát fog felvetni. Persze tudom, hogy ez később adott esetben egy salátatörvény­ben korrigálható, de azt hiszem, hogy a szakmai előkészítések, egyeztetések továbbfolytatásával meg lehetett volna gátolni, hogy ilyenek benne maradjanak.

A 65/B. §-ban az előttem is említésre került szakmai szkepticizimus fogalomrendszer bevezetésre kerül. Ez a szakma szerint inkább a könyvvizsgálati sztenderdek körében lett volna elhelyezendő, és a nemzetközi és magyar sztenderdek egyébként is ezzel foglalkoznak, de itt ez bizonyos szempontból nem oszt, nem szoroz, hogy beépítésre kerül a törvénybe, de a helye nem feltétlenül itt lenne.

Ami viszont pozitívumként említendő, az annak a deklarálása, hogy a kamarai minőség-ellenőrzés esetében a kamarai tag könyvvizsgáló esetében a kamarai tag tevékenysége terjedelmének és összetettségének megfelelő, ezzel arányos vizsgálatot kell lefolytatni. Ez azért fontos, hiszen a nagyobb cégek, a multi, nagy könyvvizsgáló cégek esetében nyilván egy átfogóbb ellenőrzés indokolt; egy kisebb, egyszemélyes könyvvizsgáló esetében nyilvánvalóan egy, az ő munkájával arányos ellenőrzés is eléri a célját.

A javaslatban, ami a számvitelről szóló törvény módosítását foglalja magában, egy ellentmondás tűnik felfedezhetőnek a 156. és a 157. § között. A 156. § kimondja ‑ nem idézném az egészet, csak a lényeges pontot ‑, hogy a könyvvizsgálat hatóköre nem terjedhet ki a vállalkozó jövőbeli életképességére; ez, azt hiszem, egyértelmű megfogalmazás. Viszont a 157. § szerint a könyvvizsgálói jelentésben nyilatkoznia kell a könyvvizsgálónak az olyan lényeges bizonytalanságokról, amelyek jelentős kétséget támasztanak a vállalkozónak a vállalkozás folytatására vonatkozó képességével kapcsolatosan. Tehát ez úgy tűnik, mintha ellentmondana az előző szakasznak, hiszen ez is a jövőbeli életképességére vonatkozhat. Ezt egyébként szakmai berkekben sem értik egyelőre, hogy akkor ez pontosan mit fog jelenteni; egyik esetben egy becsléssel meg kellene tudni mondani, hogy merrefelé tart a cég, illetve nyilatkozni erről, a másik esetben meg nem terjedhet ki erre a vizsgálat.

(15.10)

Aztán azt is el kell mondjam, ami a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítását illeti ‑ és itt is a közfoglalkoztatottak elhelyezkedési juttatásaira gondolok ‑, ezt nem feltétlenül ebben a törvényben kellett volna szabályozni, máshova is be lehetett volna tenni, így egy kicsit salátatörvénynek hangzik az egész, és elveszi a komolyságát annak, hogy itt valóban a könyvvizsgálókról és a könyvvizsgálattal kapcsolatban egy uniós irányelv átültetéséről beszélünk-e. Ez a juttatás ‑ ösztönző hatásról beszélnek ‑ logi­kusnak tűnik, hogy adómentes legyen. Azért azt el kell mondani, hogy ez addig jár, ameddig egyébként valaki közfoglalkoztatott lett volna, és akkor jár, ha még tart a közfoglalkoztatotti jogviszonya és közben talál a piacon munkát.

Talán azért lehet fontos ez az ösztönzés, mert sok esetben azt látjuk, hogy a közmunka egy csapdahelyzetet teremt, lévén hogy hozzá lehet szokni, nagyon sokan vannak úgy ‑ és ezt jómagam is hallottam vidékről ‑, hogy sokszor nagyobb jövedelemért sem mennek el a piaci szférába. Ennek az is az oka egyébként, hogy sokszor a közmunka egyet jelent azzal, hogy nem mindig kell aktívan tevékenykedni, sok helyen nincs is mit csinálni.

Persze a Jobbik abban a tekintetben a közmunkát támogatta, hogy azok, akik életükben nem dolgoztak, valamiféle munkaszervezettségre tegyenek szert, de a hosszú távú cél mindenképpen az lenne, hogy kimozdítsuk ezeket az embereket ebből az élethelyzetből, és a piaci szektorban is munkát találjanak. Várjuk ezzel kapcsolatosan az eredményeket, a törvényjavaslattal kapcsolatban pedig az államtitkár úr véleményét.

Azt szeretnénk, hogy ez a javaslat is, illetve az egész rendszer reformja valójában elvezessen oda, hogy főleg a nagy cégeket az állam jobban kontroll alá tudja venni, és ne csak azokat a cégeket, amelyeket kipécéznek maguknak, hanem mindegyiket, különböző részrehajlás és bármilyen kormányzati kapcsolatok nélkül. Bízunk benne, hogy a jövőben ezt fogjuk tapasztalni. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 146 2016.04.12. 14:03  137-150

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem én is lényegre törő lenni, mint az előttem szóló Vejkey Imre.

Valóban, az előttünk fekvő javaslat a megkezdett és a kormány által bejelentett bürokráciacsökkentést folytatja, és ami itt le van írva, az támogatható is, ezzel nincsen probléma, néhány dologra azért felhívnám a figyelmet, ami esetleg korrigálást vagy pontosítást igényelne, vagy talán a gyakorlatban felvethet bizonyos kérdéseket. De azért azt is el kell mondjam, hogy ha bürokráciacsökkentésről beszélünk, akkor szeretnénk, ha a kormány azért önmagán kezdené a csökkentést, hiszen ha megnézzük, lehet, hogy a miniszterek száma csökkent, de az államtitkárok, helyettes államtitkárok száma nagyban növekedett. Ha jól tudom, akkor a helyettes államtitkárok száma talán már meg is haladja az országgyűlési képviselők számát, ami horribilis.

Tehát az rendben van, hogy a parlamentet a felére csökkentettük, de azért a kormánynak a legfelsőbb döntéshozó, illetve végrehajtó létszámát is csökkenteni kellett volna, és jó lenne, ha ez a racionalizálás áthatná egyébként az egész állami szektort, és kiegyenlítettebbé válna az a helyzet, hogy sokszor az ügyintézők szintjén… ‑ bár Lázár János erre többször ígéretet tett, hogy béremelések lesznek, ezt várjuk, bízunk benne, főleg azok az ügyintézők, akik nagyon alacsony bérért dolgoznak.

Tehát amíg a rendszer alján elég keveset keresnek az alkalmazottak, addig a rendszer tetején mást találunk, és a párhuzam talán az állami cégeknél még erőteljesebb. Ennél a napirendnél nem szeretném újranyitni azt a vitát, de azért el kell mondani, hogy amikor ötmillió forintra fölemelték az állami cégek vezetőinek a juttatását, akkor ezeket a bérsávokat szakították szét, és ez nem minden esetben jár hatékonyságnöveléssel. Tudom, hogy vannak olyan állami cégek, akik jó irányba indultak el, az új kor kihívásainak próbálnak megfelelni, az ő esetükben adott esetben egy kisebb bérrendezés még indokolt is lehetne a vezetők tekintetében, de azt tapasztaltuk és úgy látjuk, hogy sokszor egyenletesen, a teljesítményt kevésbé figyelembe véve egy üzemméret fölött történtek meg ezek az emelések.

Ezt azért tartottam fontosnak elmondani elöljáróban, mert sokszor ezekre az eljárásokra, amik előttünk fekszenek ‑ és államtitkár úr is részletesen kifejtette a felvezetőjében ‑, ezekre az eljárásokra koncentrálnak, de tulajdonképpen ezt sok esetben még talán bürokráciacsökkentésnek sem mindig lehet hívni, párhuzamosságok kiküszöbölése, illetve az állampolgárok életét sok esetben valóban némileg megkönnyítő eljárások bevezetése, illetőleg, ami a nyilvántartásból az adatlekéréseket illeti, tehát hogy az egyik állami szerv a másiktól le tudja kérni az adatokat, ez egy olyan igény, amit tulajdonképpen nem értek, hogy miért kellett eddig várni rá. Ezt már nagyon régen meg lehetett volna tenni, úgy, ahogy egyébként akár az ingatlan-nyilvántartás esetében nagyon örülünk neki, hogy végre a javaslat tartalmazza. Ügyvédi körökben teljesen érthetetlen volt az, hogy miért nem lehet, az ingatlan-nyilvántartás tulajdonképpen miért nem tudja megtenni azt, hogy hozzáférve az állampolgárok lakcím-nyilván­tar­tá­sához, egyszerűen automatikusan átemeli és frissíti ezeket az adatokat. Eddig kellett erre várni, ennek már nagyon rég meg kellett volna történnie.

Ez nem csak azért fontos, hogy az adott állampolgárnak be kell-e jelentenie vagy nem kell bejelentenie ‑ sok esetben be kell jelentenie, de nem tette meg. Tehát szerintem az állampolgárok jó része nem tette meg, tulajdonképpen következmények nélkül maradt, ha valaki az ingatlan-nyilvántartást nem értesítette a lakcímváltozásról. Egyébként hozzáteszem, sok esetben nem is jutott eszébe az állampolgároknak, hogy ezt meg kellene tenniük, de a fő gond nem is ez volt, hogy értesítette vagy nem, hanem ezáltal maga az ingatlan-nyilvántartás is bizonyos szempontból elvesztette a közhiteles jellegét, hiszen ha valaki, mondjuk, a tulajdonostársai számára egy levelet szeretett volna küldeni, amelyben felhívja őket, mondjuk arra, hogy eladás esetén az elővásárlási jogukkal éljenek, nem tudta hova megtenni, mert lehet, hogy régebbi lakcímre küldte, ahol nem vette át a tulajdonostársa, ettől kezdve egyéb jogi praktikákkal kellett élni, illetve, ha ezt többször megkísérelte és ez nehézséget jelentett, akkor ezt igazolva az ingatlan-nyilvántartás felé, bejegyezték a tulajdoni igényét. De ez káros volt annak is, aki a levelet nem kapta meg, hiszen lehet, hogy mondjuk, az elővásárlási jogával élni szeretett volna.

Úgyhogy önmagában az a probléma, hogy a különböző hatóságok, hivatalok közt nem volt meg az összekapcsolás a nyilvántartások között, ez többszintű problémát eredményezett, de ezt én még csak egy racionalizálásnak tartom és nem egy olyan valódi bürokráciacsökkentésnek, amit elvárnánk a kormánytól. Természetesen a javaslat, ahogy mondtam, támogatható, de egy korrekciós lépés, és nem egy valódi, velejéig ható reform része.

Azt is el kell mondjam, és itt egy-két példát a javaslatból felhoznék, hogy mik azok, amiket pozitívnak vagy elgondolkodtatónak tartunk. Szintén, amit az ingatlan-nyilvántartásnál elmondtam, hasonló körbe, sőt még annál is enyhébb körbe sorolható az a módosítás a 7. §-ban, hogy a könyvtárhasználó már nem köteles a személyi adataiban bekövetkező változást bejelenteni. Természetesen ez is nagyon jó és szép, de ez is egy lex imperfecta szabályozás volt, tehát senkire nem törte rá a rendőrség az ajtót, ha mondjuk, könyvtárhasználóként az adatait elfelejtette lejelenteni, és valóban nem látom, hogy a bürokráciát ez egy könnyítésen kívül hol csökkentené.

(17.50)

Az ingatlan-nyilvántartásról beszéltem, ezt nem ismételném meg, viszont a 11. §-ban, a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításánál szerepel egy passzus, amit én elgondolkodtatónak tartok, mert a védetté nyilvánított kulturális javak átruházásával kapcsolatosan más szabályozást vezetnek be a jelenlegi helyett, amikor mind a két félnek, az eladónak és a vevőnek is bejelentési kötelezettsége áll fel; ezt módosítanák úgy, hogy csak a tulajdonosnak lesz bejelentési kötelezettsége. Most ez azt veti fel, államtitkár úr ‑ és nehogy igazam legyen ‑, hogy ebben az esetben, ha védetté nyilvánított kulturális javakról beszélünk, nem tartom feleslegesnek, hogy két helyről kelljen a bejelentést megkapnia a hatóságnak, hiszen mi van, ha az az egy kötelezett nem fogja bejelenteni. Tehát amikor kulturális javakról beszélünk, lehet egy pluszgarancia, hogy a kettőből legalább egy bejelentette, ha már mind a kettőnek kötelezettsége volt erre. Ezt én egy olyan, hogy mondjam, kivételként kezelném, amit megfontolnék, államtitkár úr, lévén, hogy ebben az esetben a védetté nyilvánított kulturális javakhoz fűződő érdekről van szó. Ha már van egy bejelentés, és nyilvánvalóan nem véletlenül van ez előírva, ezt próbáljuk is betartani, de ebben az esetben talán jobb, ha mind a két fél bejelentésre kötelezett.

Aztán amit még ki szeretnék emelni a javaslatból, ez a kisajátításról szóló törvény módosítása. Itt értem én a célját annak, amit önök szeretnének, de a megfogalmazás vagy ez a kodifikációs megoldás, amit használnak, számomra nem tűnik százszázalékosan résmentesnek. Az rendben van, hogy hatékonyabbá és gyorsabbá szeretnék tenni az eljárást ‑ és elhangzott előttem, hogy a kisajátítási hatóság is tulajdonképpen külső szerv, szakértő közreműködésének igénye nélkül tud majd különböző becsléseket végezni ‑, de a megfogalmazás ennél kicsit bonyolultabb, hiszen önök úgy építik be az új szabályokat, így fogalmaznak: „a kisajátítást kérő kérelmére ‑ ha a kisajátítási hatóság nem rendelkezik a szükséges szakértelemmel ‑ szakértőt rendel ki” ‑ így szól a megfogalmazás.

Hogy ezzel mi a probléma? Nem más, mint hogy egyrészt honnan tudja a kisajátítást kérő, hogy a kisajátítási hatóság nem rendelkezik kellő szakértelemmel. A másik kérdés az, hogy ebből a megfogalmazásból az derül ki, hogy a kisajátítást kérőnek kérnie kell, hogy szakértőt rendeljenek ki, és ha kéri, de nem rendelkezik a hatóság megfelelő szakértelemmel, akkor kell ezt teljesíteni. De mi van akkor, ha nem kéri a kisajátítást kérő, de a hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel? Akkor is kirendelhet adott esetben a hatóság? (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Akkor viszont a megfogalmazást nem tartom jónak, államtitkár úr, mert ha ez kérelemre történik, márpedig a megfogalmazás ez, hogy „a kisajátítást kérő kérelmére”, akkor kvázi hivatalból nem tudnak kirendelni. Értem, hogy a cél biztosan nem ez, tehát a hivatalnak fel kell tudnia mérni, hogy rendelkezik-e kellő szakértelemmel, de a megfogalmazáson lehet, hogy pontosítani kellene. Az is felmerül, hogy valaki esetleg felül tudja-e bírálni vagy a későbbi jogorvoslati szakban felül lehet-e ezt bírálni, mert nyilvánvalóan azért ez egy bonyolult kérdés, sok esetben bonyolult kérdés lehet, hogy ez a szakértelem megvan-e.

Azt sem tudom, és kérdésként merül fel, hogy akkor ez azt fogja-e jelenteni, hogy szakértőket alkalmaznak a kisajátítási hatóságok, mondjuk, a megyei kormányhivatalok, és ebben az esetben, mondjuk, felvesznek valakit főállásban, és neki kell ellátnia. Mi van, ha ez a felvett ember nem tudja ellátni a feladatát, tehát a kapacitás nincs meg? És nem a szakértelem, mert a törvény csak szakértelemről szól. Tehát a szakértő megvan, mert ott ül, csak agyon van terhelve szegény szakértő, és ezért nem tudja ellátni. Na most, ilyen esetekben a törvény alkalmazása problematikus lehet.

És számomra úgy tűnik ki a javaslatból, hogy azon túl, hogy 45-ről 60 napra emelik pont emiatt a határidejét az eljárásnak, ez abban az esetben is 60 nap lesz, államtitkár úr, legalábbis átfutva az anyagot ez számomra így tűnt ki, ha szakértőt rendelnek ki, mert azt a passzust módosítják, ami az egész eljárásra vonatkozik. Természetesen, ha én tévednék, akkor szívesen veszem a korrekciót, de ha 60 napra felemeljük 45-ről, és nemcsak abban az esetben, amikor önmaga végzi a szakértői vélemény elkészítését a hivatal, hanem azt külső szakértőre bízza, akkor ez bizonyos esetekben lehet, hogy rövid lesz, főleg annak tükrében, amit elmondtam; mondjuk, ha a szakértelem megvan, de nem tudja ellátni ezt a feladatot, mert túl van terhelve vagy több ügy került a szakértő elé, mármint a kormányhivatal által foglalkoztatott szakértő elé.

Úgyhogy ezekkel a kiegészítésekkel, amelyek, bízom benne, pontosításra kerülnek, alapvetően támogathatónak tartjuk a javaslatot, és hasonló, sőt azt kell mondjam, mélyebbre ható bürokráciacsökkentést és bürokráciacsökkentő javaslatokat is szívesen veszünk. Itt zárójelben mondom, hogy mindig nyomatékkal örülünk neki, ha az elektronikus ügyintézést látjuk, és egyébként pont a szocialistáktól volt ez egy nagyon erős vádpont, hogy ők keveslik az elektronikus ügyintézést, amikor a szocialisták idejében ez még el se indult, tehát tulajdonképpen az elektronikus ügyintézés olyan analfabéta módon történt, vagy nem tett semmit a szocialista kormányzatok garmada, hogy tulajdonképpen az ő részükről ez hiteltelen, de mindenesetre szeretnénk, ha folyamatos lenne az e-ügyintézésre való átállás, és minél több területen valóban lehetne küldeni és fogadni iratokat és egyéb kérelmeket.

Úgyhogy ezzel együtt köszönöm a figyelmet, és várjuk a további javaslatokat, államtitkár úr. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 60 2016.04.13. 15:08  51-70

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy részt vehettem és részt is vettem az említett egyeztetésen. Nagyon tanulságos volt, és azt kell mondjam, hogy az irány sok szempontból támogatható, azonban egy-két olyan dolgot, ami a törvényben ugyan le van írva, de a pontos számokat még nem látjuk, tisztázni szükséges. Ha erről a javaslatról kell dönteni, akkor mi valószínűleg tartózkodni fogunk, de nagyon örülök annak, hogy az egyeztetés megszületett; más témában is kellene. S annak ellenére, hogy egy-két ponton még nyitott maradt a kérdés, és a jövő fogja eldönteni, hogy ezek megnyugtatóan oldódnak-e meg vagy újabb problémákat nyitnak meg, számomra egy-két ponton megnyugtató is volt az egyeztetés. Tehát mindenképpen örülök neki, és remélem, hogy a jövőben más állami cégek vezetőivel is lehetőség lesz találkozni. Egyébként szerettem volna, ha a Tóth Bertalan által elmondottak akár ott is elhangoznak, mert lehet, hogy a menedzsment bizonyos dolgokra pontosabb választ tudott volna adni vagy cáfolni, vagy beismerni, és akkor itt a parlamentben több információ birtokában tudnánk dönteni.

Én végigmennék a javaslaton. Megkaptuk az Állami Számvevőszék tájékoztatóját is, amelyben gyakorlatilag alátámasztják azt, amit ott elmondtak nekünk is, hogy sok területen pozitív irányban mozdultak el a dolgok, főleg a szocialista kormányzatokhoz képest. Az persze sok esetben nem egy olyan bázis, amihez képest ez ne lenne megtehető. Az állami számvevőszéki tájékoztatóban, amit most tudtam áttekinteni, benne van a liberalizáció, illetve az EU-s irányelvek, rendeletek átültetésének a története. Zárójelben jegyzem meg, hogy a mindenkori magyar kormányok sok esetben szigorúbban és határozottabban is felléphettek volna Brüsszelben ezek átültetése vagy elfogadása kapcsán, de ez a törvény most nem erről szól. Azt, hogy a Posta nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősül, természetesen mi is valljuk. 2020. december 31-ig a Magyar Posta van kijelölve az egyetemes postai szolgáltatások biztosítására. Bízunk benne, hogy ez továbbra is így marad, de tenni is kell azért, hogy ezt úgy tehesse meg a Magyar Posta, hogy közben nem veszteséges, és az új kor követelményeinek meg tud felelni.

Azt is megtudhatjuk a tájékoztatóból, hogy a 2013-as piacnyitásra való felkészülésben jelentős késésben volt a Magyar Posta ‑ ezt egyébként tapasztalhattuk is ‑, és a nemzeti postapolitikai és ágazati fejlesztési koncepció kidolgozása 2007 óta késésben volt, nem valósult meg, és nem volt tisztázott a Posta állami vagyonban betöltött szerepe sem. Ezek erős, de igaz szavak az Állami Számvevőszék részéről. Az egy árnyalattal megnyugtatóbb, hogy a 2015-ös utóellenőrzés keretében az intézkedési tervet végrehajtották, és 11 feladatból 10 megvalósult, egy feladat pedig okafogyottá vált. Köszönjük az Állami Szám­vevőszéknek ezt a beszámolóját.

(12.30)

És most a törvényjavaslattal kapcsolatosan kitérnék először a pozitív dolgokra, másrészt azokra, amelyek kérdéseket vetnek fel. Természetesen támogathatóak azok a javaslatok, amelyek mondjuk, a látássérült személyek részére kifejlesztett szolgáltatásokat, illetve segédeszközök postázását, küldeményként való továbbítását ingyen teszik lehetővé. Ebbe nem is lehet belekötni, ez azt hiszem, mindenki számára elfogadható. Az új kor kihívásainak való megfelelés, a digitális levelek bővülése és ezzel párhuzamosan a hagyományos levélforgalom visszaesése olyan tény, amit egyrészről üdvözölni lehet. Hiszen az állami szerveknek se kellene, hogy postai úton vagy minél kevésbé postai úton levelezzenek egymással, inkább ezt digitálisan tegyék meg, elektronikus úton. Természetesen a Magyar Postának ez másfelől bevételkiesést okoz, amin nyilván nem keseregni kell, hanem kompenzálni. Ez például a csomagpiacon tehető meg. Annak örülök, hogy ezt látják a Posta vezetői, jelen pillanatban a csomagpiacon vezető szerepet tölt be a Magyar Posta.

A javaslatban számos megoldással bővítik a kézbesítés lehetőségét, ami automatákon keresztül is megvalósulhat, illetve az elveszett csomaggal kapcsolatos kártérítési igényeknél a címzett is tudja megfelelő igazolással ezt érvényesíteni. Ez is egy aprónak tűnő, de fontos jogi lépés lehet. Ugyanúgy, ahogy a küldemények nyomon követésének kiterjesztése. Bízom benne, hogy ez a nem ajánlott küldeményekre is kiterjed, ezt így értelmeztem, és ott is nagyobb figyelem terelődik, fordítódik ezeknek a küldeményeknek a sorsára. Sok esetben volt, hogy ami nem ajánlott küldeményként, tértivevénnyel került feladásra, és eltűnt, akkor teljes mértékben nyomon követhetetlen volt, hogy mi lett a sorsa.

Egyébként a csomagküldés az e-keres­kede­lem­nek is egy megvalósulását megjelenti. A jövőben nyilván az e-kereskedelem nagyobb hangsúlyt fog kapni a kereskedelemben, és Magyarországon is erre felé terelődik a jövő. Úgyhogy fel is kell készülni a Postának arra, hogy ezeket a dolgokat kezelje.

Aztán az elektronikus dokumentumok. Itt úgy értelmeztem, ez tulajdonképpen arra vonatkozik, bár nem akarok félreérthetően fogalmazni, hogy nem a klasszikus elektronikus aláírásról van szó, hanem valaki egy digitális monitoron írja alá; azt hiszem, így lehetne megfogalmazni. Államtitkár asszony is bólogat, tehát amit, mondjuk, a nemzetközi futásszolgálatok alkalmaznak már nagyon régen, hogy nem papíralapon kell aláírni, hanem egy digitális táblán aláírva az aláírás rögtön beszkennelődik, és bizonyítékul szolgál. Ennek természetesen örülünk, ha így van. Azt nem tudom, hogy ez a postások esetében mikor valósul meg, vagy csak a csomagküldő automatáknál. Ha a postásoknál is lenne egy ilyen eszköz, akkor rögtön nyomon követhető lenne, akár digitálisan is értesíthető lenne egy tértivevény útján a feladó, tehát egy gyors, hatékony eszköz lehet a jövőben, ami a szolgáltatások körét bővíti. Egyébként nagyon jó, hogy ez a törvényekbe bekerül.

Azt ilyen mélységében nem tekintettem át, hogy szükséges-e más törvényeket módosítani, hogy mondjuk, ez akár a bíróságokon is elfogadásra kerüljön mint tértivevény. Ha ez nem történt meg, akkor gondolom, talán a jövőben ez meg fog történni, lévén, hogy még néhány éve is találkoztam olyan esetekkel, amikor még a Kúriánál sem tudták, hogy a DHL-nek ez az elektronikus megoldása pontosan micsoda, és ezt lehet-e aláírásnak tekinteni. Tehát ezekkel a megoldásokkal, azt hiszem, az igazságszolgáltatást és a jogalkalmazást is fel lehet készíteni az e-világra, vagy arra, hogy ezek a megoldások a magyar jogrendben szerepelnek, és ezekkel foglalkozni kell. Tehát ezek is előremutatóak.

Ami viszont itt számomra nem egyértelmű, illetve az irány egyértelmű, csak még a részletes számokat várom, az a településeken, kistelepüléseken ‑ bár félve használom ezt a szót, mert 10 ezer alatti településekről beszélünk, és azért egy 9500 fős település olyan kicsinek nem mondható ‑ a takarékszövetkezetekkel való kooperáció. Itt az egyeztetésen bemutatásra került, hogy sok esetben több száz olyan kisposta van, ahol naponta egy küldeményt adnak fel vagy egy csomagot adnak fel, és ezek állapota is eléggé leromlott. Ezek nyilvánvalóan tények, és nem hiszem, hogy ebben ne mondanának igazat a Posta vezetői.

Természetesen ebben is nyilván új utakat kell keresni. Az egyik fele a dolognak, hogy akik levelet szeretnének feladni vagy bármilyen módon postai ügyeket intézni, ezt megtehessék. Ezt a felét a követelménynek lehet, hogy teljesíti a javaslat, hiszen lesz hová menniük. Most itt azért Hollik képviselőtársammal annyiban vitatkoznék, hogy mindenre azért százszázalékos választ nem kaptunk. Hiszen megkérdeztem az egyeztetésen, és azt hiszem, ebben nincs is vita köztünk, hogy azt még nem tudjuk, hogy mely településeken lesz az, hogy a posta megy a takarékszövetkezetbe, hol megy a takarékszövetkezet a postára, mert ez is lehetséges; hol lesz az, hogy esetleg át tudják venni a postai dolgozókat, hol lesz az, ahol nem; hogy milyen formában valósul ez meg, erre még nem látjuk a konkrét terveket. De a lényeg az, hogy ha meg is valósul, és sehol nem zár be posta abban a tekintetben, hogy mindenhol lesz egy olyan pont, ahol igénybe lehet venni ezeket a szolgáltatásokat, akkor mondjuk, a lakosság felé megvalósul az az elv, hogy megmaradnak ezek a postai pontok, és ez jól is van így. De a másik fele az, hogy jó lenne látni, ez hány postai dolgozó elbocsátásával jár. Jó lenne őket is megnyugtatni. Mert felelős ellenzéki pártként, és nyilvánvalóan nem szeretnék demagóg lenni, hogy ott is fent kell tartani a postát, ahol naponta egy levél van, fent kell tartani, de nyilvánvalóan ott a kooperáció elképzelhető, de mi úgy szeretnénk vagy úgy tudnánk erre egy igen választ adni, ha ez konkrétan ki van dolgozva.

Nyilvánvalóan még előttünk áll ennek a pontos tervezete. Lehet, hogy egy törvénybe nem lehet ezt beleírni, ezzel tisztában vagyok, de ha, mondjuk, egy tervezetet látnánk, és azt mondhatnánk, hogy ez az, ami a végrehajtás lesz, akkor azért meg tudnánk nyugtatni akár a szakszervezeteket, akár a postai dolgozókat, mert higgyék el, hogy ezek az aggályok, félelmek megvannak. Ezek emberi dolgok, ezeket meg is lehet érteni. De nyilván amíg ezekre garanciát nem látunk, addig maximum azt tudjuk mondani, hogy az elképzelés lehet jó, de a kidolgozás vagy ennek pontos megvalósítása még várat magára.

Azt is hozzáteszem, hogy el kellene kerülni azt a helyzetet vagy fel kell készülni arra a helyzetre, hogy ha mondjuk, egy takarékszövetkezetbe költözik a posta, és az a takarékszövetkezet csődbe megy. Mert van ilyen, hogy nem tud gazdaságosan működni 1-2-3-4-5 év múlva vagy bármikor. Akkor újra lehet-e nyitni a postát? Vagy, továbbmegyek, mi lesz azokkal az épületekkel, amelyek átmenetileg használaton kívül maradnak? Sok esetben minimális értéket képviselnek. Nincsenek illúzióim, a kistelepülési posták sok esetben romos állapotban vannak, sok esetben, mondjuk, néhány alkalmazott dolgozik ott, és nyilván olyan településeken vannak, ahol sokszor nagyon távol van egy nagyváros. Ezekben az esetekben azt is szeretnénk látni, hogy itt ilyen minimális áron ezek eladásra kerülnek, vagy esetleg van egy más koncepció, hogy akár, ha lehet, akkor bérbe adja a Posta, mert jobb egy olyan megoldás, hogy alacsonyabb bérleti díjért bérbe adja, de nem vesznek el ezek az ingatlanok.

Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyekre még a Posta vezetése sem tudja a választ, hiszen most kezdődik ezeknek a mélységi kidolgozása. Nagyon bízunk benne egyébként, hogy ha a Posta már felmérte ezeknek a részletes lehetőségeit, akkor újra lesz egy egyeztetés, arra el tudunk menni, és erről tudunk beszélni. Mi abszolút készen állunk bármilyen hasonló egyeztetésre. Egyébként, ahogy elmondtam, más állami cégeknél is ezt tovább kellene vinni, és ahol eddig nem volt, ott be kellene vezetni.

Nagyjából ezeket a felvetéseket szerettem volna elmondani a törvényhez.

(12.40)

Ja, még egy dolog a végére: a béremelésekről is kérdeztem a vezérigazgató urat, államtitkár asszony és miniszter úr is ott volt; nagyon szeretnénk, ha egyébként sor kerülhetne a magasabb arányú béremelésekre annál a dolgozó rétegnél, akik valójában a hátukon viszik a postákat, illetőleg a Magyar Postát. Illetőleg azok az információim, hogy sokszor ugyanazért a pénzért nagyobb területet kapnak a postások, és adott esetben így tudják az emberhiányt kompenzálni, aminek sokszor az az oka, hogy mondjuk, felmondanak, mert nem bírják, olyan összegekért nem bírják elvégezni a feladatokat, vagy jobb aján­latot kapnak a versenyszektorban. Tehát ha való­ban a vezetés bérét felemeltük, és az az indok, hogy ilyen fizetésekért várhatunk el versenyképes tudást, akkor ugyanezt a postásokra, egyéb postai dolgozókra is terjesszük ki, és ahogy megvalósulnak ezek a racionalizálások, azt jó lenne látni, hogy ez sok esetben a vezetőket is érinti.

Én ezekkel a tapasztalatokkal gazdagodtam a megbeszélésen, ezért fogunk a javaslatnál előreláthatóan tartózkodni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 64 2016.04.13. 2:07  51-70

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Abban egyetértünk Tóth Bertalan képviselőtársammal ‑ és ezt elmondtam én is az egyeztetésen ‑, hogy az átláthatóság egy nagyon fontos szempont, és mi is úgy gondoljuk, hogy ezeknek a feltett kérdéseknek ‑ amiből egynéhány azért a sajtóban is megjelent ‑ a java része nem tartozik az üzleti titok fogalma alá. Lehet benne olyan, mert mind a 26-ot nem ismerem természetesen, de alapvetően az irányra meg kellett volna felelni. Nyilván az a törvénymódosítás, amit egyébként az Alkotmánybíróság elég érdekesen kezelt, ha ismereteim nem csalnak, lévén hogy talán kimondta, hogy tulajdonképpen nincs is különbség ahhoz képest, amit elfogadott az Országgyűlés és a korábbi szabályozás között, akkor viszont minek fogadtunk el szabályozást. Tehát itt azért ezt tisztába kellene tenni.

Az valóban igaz ‑ ezt én sem hallottam az egyeztetésen ‑, hogy ez a közel 10 milliárd forint, amit itt Tóth Bertalan képviselőtársam elmondott, nem hangzott el; az elhangzott, hogy nem kap állami támogatást a Magyar Posta, tehát akkor ez egy tisztázandó szempont szerintem, ha már itt a Magyar Országgyűlésben vagyunk. Persze, nyilvánvalóan lehet azzal érvelni, hogy mire kapja, mire nem kapja, de adófizetői forintok azért akár az egyetemes szolgáltatás elvégzéséért, de odavándorolnak. Úgyhogy ezek a kérdések.

De egyébként én a képviselőtársam helyében eljöttem volna, legfeljebb ott feltettem volna újra ezeket. Most nyilván ebben nem szeretnék vitát nyitni, de a lényeg az, hogy az átláthatóságnak működnie kell, tisztázni kell, hogy melyek azok az adófizetői forintok, amelyek bekerülnek a Posta rendszerébe, és azokat a kérdéseket, amelyek bennünk is ugyanúgy megfogalmazódtak, szerintem úgy lehet a legjobban tisztázni, ha teljeskörűen vagy ameddig valóban ez az üzleti titkot nem sérti ‑ az azért egy jóval kisebb kör ‑, ezek a válaszok megérkeznek, és akkor lehet cáfolni azt, hogy milyen is a működése a Postának. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 134 2016.04.25. 2:04  133-140

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Legfőbb Ügyész Úr! A fagyállós borosgazda ügyében a Pest Megyei Ügyészség szóvivője az ítélethirdetés után azt mondta, hogy a vádlott súlyosabb büntetést kapott, mint amennyit az ügyészség arányosnak tart, s enyhítésért fellebbezést jelentett be, mert az ügyészség szerint a vádlott még eshetőlegesen sem akart embert ölni. A törvényszék több emberen elkövetett emberölés kísérlete, valamint több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés miatt mondta ki bűnösnek, és hét év börtönre ítélte a borosgazdát. Ehhez képest bombaként robbant a hír, hogy a fellebbviteli főügyészség az enyhítésért bejelentett fellebbezést visszavonta, és nyilatkozatuk szerint, ha tehetnék és jogi lehetőségük lenne rá, akkor súlyosabb minősítést és súlyosabb büntetés kiszabását indítványoznák az ügyben.

A fenti eset több kérdést is felvet. Egyrészt a jogos védelem kérdését, annak érvényesülését. Hasonló ügyek rendezése, rendezetlensége miatt egyébként törvénymódosítást kezdeményeztem, amit az MSZP és a Fidesz azzal söpört le a bizottsági szakaszban, hogy a borosgazda ítélete abszurd, de a másodfok helyre fogja rakni ezt az egész ügyet, és nem jogalkotási kérdés.

A tárgyaló ügyészek függetlensége a másik kérdés, hiszen azt látjuk, hogy a törvény szerint a felettes ügyészek utasíthatják a tárgyaló ügyészeket, és gya­korlatilag bármit elrendelhetnek, annak ellenére, hogy a tárgyaló ügyész az, aki részt vett a tárgyaláson, aki leginkább a legtöbb információ birtokában van.

Fentiek alapján kérdezem legfőbb ügyész urat, hogy miért történhetett meg az ügyészi pálfordulás a fagyállós borosgazda ügyében, és értelmezheti-e ezt egyértelmű üzenetnek minden állampolgár, aki a vagyonát és a személyét próbálja a jövőben védeni. S arra is kíváncsi lennék, hogy név szerint ki az a vezető ügyész, aki az enyhítésért benyújtott fellebbezés visszavonásáért felelős. Legfőbb ügyész úr, erre várom a válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 138 2016.04.25. 1:14  133-140

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tudja, legfőbb ügyész úr, az a probléma, hogy akkor viszont a törvényekkel van a baj, ha önök képesek voltak teljesen ellenkezően értelmezni azt, ami ott történt, és enyhítésért bejelentett fellebbezést visszavonni, és elmondani azt, hogy akkor súlyosbításért kellene fellebbezni, akkor el kellett volna fogadni, és ezt képviselőtársaimnak mondom, azt az indítványt, amit újra be fogok nyújtani jogos védelemmel kapcsolatosan. Tehát ez már akkor egy törvényalkotási kérdés, és akkor, amit legfőbb ügyész úr elmondott hivatalos és felsőbb álláspontként, az ön álláspontjaként is felfoghatjuk ezek szerint, hogy ebben az ügyben az ügyészség gyakorlatilag a hét év büntetést túl enyhének tartja.

A tárgyaló ügyészeket felülbírálva, nem tudom, hogy miért, ön tudna erre választ adni, de akkor ennek a visszavonásával elismerték azt, hogy meghoztak egy olyan döntést, amivel üzennek a személyüket és vagyonukat védő állampolgároknak, hogy ne tegyék. Az állam nem védi meg őket, de úgy tűnik, hogy ők sem tehetik, ha nem szeretnének börtönbe menni hosszú évekre. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 274 2016.04.25. 7:51  263-280

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jómagam sem szeretném az általános vitát újra lefolytatni, lévén, hogy megvolt mindenkinek a lehetősége, hogy ezt megtegye. Azért a helyzetet nem látom olyan szörnyűnek, hogy mondjuk, a Gyurcsány-kormányhoz kellene hasonlítani. Tudom, hogy nem is egy túl erős viszonyítási alap a Gyurcsány-kormány tevékenysége, de azt érzékelem, és ez az egyeztetésen kiderült, hogy nyilván ezek a kisposták nagyon alacsony kihasználtságúak. Ez nyilvánvaló tény, ezt nehéz vitatni. Ettől függetlenül a postai szolgáltatás fenntartása fontos és pont a Gyurcsány-kormánynak nem volt, aki talán a mobilpostákkal meg hasonló megoldásokkal próbálta ezt a helyzetet nem megoldani, hanem sok esetben az ott élő emberek számára elfogadhatatlanul kezelni; vagy olyan megoldásokat találni, ami az emberek számára nyilvánvalóan egy bizonytalanságot okozott.

Ez a megoldás talán nem megy el addig, sőt biztos, hogy nem megy el addig. Amit viszont hiányolunk, és ezt elmondtam a bizottságban is, hogy szerettük volna azokat a számításokat pontosan látni, szerettük volna, ha a törvényi felhatalmazás előtt láthatjuk azt, hogy pontosan hány helyen fog ez megvalósulni. Tehát hol megy a posta… ‑ és most a jogi érvekbe, amit Tóth Bertalan elmondott, azért nem mennék bele, mert törvénymódosítással ezek kiküszöbölhetőek, nyilván ez egy kodifikációs előkészítés fázisa, hogy melyik törvényt kell módosítani. De a lényeg az, hogy nagyon kíváncsi lettem volna jómagam, mielőtt egy biankó csekket aláírunk, hogy mely esetekben megy a posta a takarékszövetkezetbe, mely esetben fordítva, tehát hogy adott esetben a takarékszövetkezet is mehet-e a postára, lesz-e ilyen vagy olyan település, ahol ez valósul meg. Bizonyára ezt sem zárhatjuk ki.

És ami ennél is fontosabb, mert az egyik fele, amiről szó eshet, és amit garantálni kell, hogy azok az emberek, bár lehet, hogy kisebb létszámban, akik egy csekket, egy levelet, egy postai küldeményt feladnának, lehet, hogy a kisebb településeken ezt kevesebb számban teszik meg, főleg az internet terjedésével és az elektronikus megoldások terjedésével, de természetesen lehetőséget kell rá biztosítani. Ez rendben is van, ezzel mindenki egyetért, hogy valahová el tudjon menni és ezt meg tudja tenni. Egyébként ez pont nem a profitorientált… ‑ vagy hogy így fogalmazzak, ebből profitja a postának, hogy a kistelepüléseken fenntart különböző postahivatalokat, nincsen. Tehát itt a kiszervezés nem a zsíros falatot érinti.

A kiszervezés az EU-tól jött egy kötelezettségként, és ezt egyébként sokszor kritizáltuk is. Arra utalt, hogy liberalizálni kell a postai szolgáltatásokat. A zsíros falat az volt, hogy a nagyvárosokban, Budapesten, megyeszékhelyeken a különböző postai szolgáltatásokat magánúton teljesíteni. Na, az volt az a falat, amire a multicégeknek is fájt a foguk. Valószínűleg ezt még csak részben szerezték meg. Sajnos, az EU liberalizációs politikája abba az irányba hat, hogy a posta nehezen tud versenyképes lenni úgy, hogy kötelező közszolgáltatást is el kell látnia.

De visszatérve, ha már a kispostákról beszélünk, és valami megoldást próbálunk találni, hogy legyen egy olyan hely, ahol ezeket a postai küldeményeket feladhatják az emberek, a csekket befizethetik, ha egy ilyen takarékszövetkezeti kooperációval meg is valósul, akkor egy fontos szempont, ami számunkra ugyanilyen fontos, még nem látjuk biztosítva, hogy pontosan hány embert fognak elküldeni. Megértem azt is, mert az egyeztetésen ez is elhangzott, hogy sok esetben megpróbálják ugyanazokat az embereket, akik a postán dolgoznak, a kibővített szolgáltatás miatt egy takarékszövetkezetnél alkalmazni. Ez is rendben van, ha ez megvalósul.

De a konkrét számok nélkül nyilvánvalóan ellenzékből nem lehet azt mondani, hogy ez a megoldás biztos, hogy jól fog elsülni. Lehet, hogy jó lesz, és mindenki megelégedésére fog megtörténni és úgy a postán ügyet intéző emberek, mint az ott dolgozók esetében lehet, hogy eljutunk oda, hogy különösebb érdeksérelem nem fog megvalósulni. De a másik fele is igaz, hogy megtörténhet az, hogy nem lehet garantálni, hogy adott esetben, mondjuk, azokat a dolgozókat átveszik, mert lehet, hogy a takarékszövetkezetnek már így is kihasználatlan kapacitása volt, és tulajdonképpen új munkaerő felvétele nélkül meg fog tudni oldani.

(19.40)

Arról meg nem is beszélve, hogy itt azért 10 ezer fő alatti településekről beszélünk, tehát nemcsak a kisfalvakról, hanem városokról, és Magyarországon, mondjuk, egy 9800 fős település nem számít kicsinek, tehát az egy közepes méretű település, és emiatt is a bizonytalanságok bizonyos esetben, azt lehet mondani, hogy fennállnak. Természetesen itt most nem térnék ki azokra az egyébként a javaslatban szereplő megoldásokra, amelyek előremutatók, és természetesen az elektronikus ügyintézésnek vagy az elektronikus nyomon követésnek a lehetőségét támogatjuk, és egyébként azt a gondolkodást is, hogy valamit kezdeni kell ezzel a helyzettel, hogy nagyon sok kisposta van, amelynek nagyon alacsony a kihasználtsága, de ezt úgy kellene megoldani, hogy garanciákat láthassunk arra, ahogy elmondtam, hogy az ügyet intéző emberek és a munkavállalók lehetőségei is megmaradnak vagy a legnagyobb számban maradnak meg.

Ezért és ezeket a körülményeket mérlegelve mi tartózkodni fogunk, és hozzáteszem, hogy ebben az esetben valóban, ha ez jogi megoldást igényelt volna, hogy ezt megfordítsuk ‑ mert lehet azt mondani, hogy addig minek elkezdeni gondolkodni, ameddig nincs megoldás, vagy ameddig az Országgyűlés nem bólint rá ‑, de azt kell mondjam, ha ezt mondjuk, egy határozati javaslat elfogadásával ‑ ez mondjuk, már egy kodifikációs megoldás vagy egy politikai megoldás ebben a tekintetben ‑, egy határozati javaslat elfogadásával is az Országgyűlés kifejezhette volna a vágyát, hogy mondjuk, ebbe az irányba, bizonyos kritériumok megtartásával egy bizonyos irányba terelné a kormányt, vagy felkérné a kormányt, hogy egy javaslatot dolgozzon ki, és a kormány természetesen ezt a Posta részére feladatként kiadhatja vagy kiadhatta volna, és behozva ezeket a konkrét számokat, nyugodt szívvel tudtunk volna dönteni.

Így sajnos marad a tartózkodás, de nagyon bízunk benne, hogy a megvalósítás során viszont abba az irányba fogunk elmenni, ami itt és az egyeztetéseken elhangzott, ami pozitív és a munkavállalók megtartását és az elérhető posták létrejöttét vagy ezeknek a kooperációknak minden esetben a postáknak vagy a postai szolgáltatás elérhetőségét, vidéki elérhetőségét is megtartja. Nyilván az ellenzéknek az a szerepe, hogy ezt majd ellenőrizze, és bízom benne, hogy ez a munka egyébként sikerülni fog, és a célokat és a vágyakat sikerül a gyakorlatba is átültetni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 286 2016.04.25. 3:41  281-292

DR. STAUDT GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vas Imre képviselőtársam azt mondta, hogy innovatív megoldásokat tartalmaz a törvényjavaslat. Ez sok esetben alaptörvény-ellenes javaslatokat jelent. Tehát ha önök így hívják, vagy ez az újabb kommunikációs tér, ami adott esetben ebbe a körbe esik, az alaptörvény-ellenességben azt nevezzük innovatívnak, akkor ez igen, akkor ezt sikerült jól összerakni. Én el is mondanám, hogy mi az, ami ebbe a körbe tartozik, és egyébként a Törvényalkotási bizottság ülésén is benyújtottunk valóban hét módosító javaslatot, amellyel ezt próbáltuk korrigálni.

Sajnos, a kormány részéről jelen lévő állam­titkár részéről érdemi válaszokat nem kaptunk, pedig Isten látja a lelkemet, hogy technikai vagy olyan, nem technikai, de az egész törvényjavaslatnak a szellemét vagy az irányát azért nem alapjaiban leromboló javaslatokról beszéltünk, amelyeknek az elfogadását nyugodtan, nagyvonalúan megtehették volna. Itt például arról van szó, amit én egyébként továbbra is alaptörvény-ellenesnek tartok, mondok erre példát, hogyha már megszüntették a területi kamarákat, és a fellebbezési rendszer ennélfogva szintén megszűnt, egyébként nem feltétlenül kellett volna, hogy ez együtt járjon, tehát vannak olyan szervezetek, ahol a fellebbezés lehetősége anélkül megvan, hogy területi szervezettség is vagy területi szervezetrendszer is járulna ehhez. Tehát lehet egy kis tanács, nagy tanács, hadd ne én adjak tippeket, a minisztériumban biztos vannak kiváló kodifikátorok és rendszerszinten gondolkodó emberek, akik ezt meg tudták volna oldani.

Tehát attól még, hogy egy országos kamara van, attól még egy fellebbezési rendszert meg lehetett volna tenni, vagy be lehetett volna építeni a javaslatba. Arról beszélünk, hogy a fegyelmi tanács határozatai, amelyek akár kizárással is büntethetnek egy szakértőt, vagy akár egy alkalmatlanná minősítés, ezek a döntések súlyos, adott esetben az egzisztenciáját a leghatározottabban és a legsúlyosabban érintő kérdések, és ezekben a kérdésekben nincs helye fellebbezésnek.

(20.10)

Az hagyján, hogy fellebbezésnek nincs helye, de ha egy bírósági felülvizsgálatot kér az érintett szakértő, akkor még azt a lehetőséget sem kapja meg, hogy legalább addig ne lehessen végrehajtani. Egyébként a 7. számú módosító javaslat, amelyet benyújtottam, de az Igazságügyi bizottság elutasította azt, majd TAB-módosítóként is benyújtottam, az arra vonatkozott volna, hogy ameddig a bíróság abban a kérdésben dönt, hogy felfüggeszti-e a végrehajtásában ezt a határozatot, amit egyfokúan meghoz a kamara fegyelmi tanácsa, mondjuk, addig legalább ezt ne lehessen végrehajtani. Tehát még arról sincs szó, hogy a bíróságot meg kellene várni, amíg végigmegy, hanem amennyiben felfüggesztési kérelemmel él az adott delikvens, akit esetleg az egész egzisztenciájától megfosztanak, még azt sem várnák meg, amíg a bíróság ebben a kérdésben döntene. Úgy gondolom, ez nem felel meg az Alaptörvénynek, hiszen ebben az esetben tulajdonképpen fellebbezés nélkül lehet alapvető jogaitól, illetve a megélhetésétől is megfosztani valakit.

Folytatni fogom a hozzászólásomban, de ezért sem tudjuk támogatni a javaslatot. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 288 2016.04.25. 9:07  281-292

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azért végigmennék ezeken a mó­dosító javaslatokon, hogy legalább az államtitkár urat arra kötelezzem, hogy utoljára hallgassa meg ezeket. Ha később ebből probléma lenne, és visszakerül az Országgyűlés elé a javaslat, mert attól tartok, hogy ezekből azért lesznek gondok, akkor legalább emlékezzen rá, hogy mi ezekre felhívtuk a figyel­met. Higgye el, tényleg a lehető legjobb szándékkal teszem.

Azt is el kell mondanom, ezt a bizottságban is megtettem, így az államtitkár úrnak ez nem lesz újdonság, viszont ha a parlament plenáris üléséről beszélünk, illetve erről jegyzőkönyv is készül, akkor hadd erősítsem meg, hogy nem azzal van gond, hogy hozzányúlnak a rendszerhez. Hozzá kellett nyúlni, mindenki elismerte, hogy az igazságügyi szakértői rendszer felülvizsgálatra, átalakításra szorul, de ez ne jelentse azt, hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket. Ne jelentse azt, hogy nem egy életképes rendszert fogunk felépíteni, és ne jelentse azt, hogy az egész rendszer a minisztertől és ez alapján a kormányzattól függ, és nemcsak financiálisan sok esetben, hanem a kinevezéseken keresztül is. Mert az egyik módosító javaslat pont erre vonatkozott.

A Törvényalkotási bizottság előtt már csak arra tettem javaslatot, hogy legalább a kamara elnökét ne miniszteri hozzájárulással lehessen kinevezni, ha már a főtitkárt igen. Ebben a javaslatban, amely holnap elfogadásra fog kerülni, mert nem kétharmados a törvény, az van, hogy a főtitkárt és magát az elnököt is meg lehet választani, de miniszteri jóváhagyás kell ahhoz, hogy betölthesse a pozícióját. Legalább a kamara elnöke legyen szabadon megválasztható ember, ha már önkormányzatról, önkormányzatiságról vagy önigazgatásról beszélünk az igazságügyi szakértőknél, tehát legalább a kamara elnöke legyen olyan, aki ebben az esetben nem a miniszterhez van kötve.

Annál is inkább így van ez, hiszen nemcsak hogy a főtitkár személyéhez és kinevezéséhez kell hozzájárulás, hanem a közgyűlés vagy az elnökség minden gazdasági kihatással járó döntését a főtitkárnak kell jóváhagynia. A mai világban pedig nagyon kevés olyan döntés van, amelyre akármilyen módon vagy szempontból ne lehetne azt mondani, hogy gazdasági kihatással járna. Tehát azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen mindenhez a főtitkár hozzájárulása fog kelleni.

Aztán próbáltam elérni a Törvényalkotási bizottság előtt a képzettségi követelmények módosítását is. Ha már a főtitkárnak elég vaskos képzettségi követelményeket írnak elő, az is felmerült sokunkban az ellenzéki szektorban, hogy nem esetleg valakire próbálják-e kiírni ezt a pozíciót. Mert ilyet nem tapasztaltunk az elmúlt hat évben nyilvánvalóan. De azt mondtam, hogy jó, rendben van, legyen jogász, bár sok esetben ‑ és ezt jogászként mondom ‑ nem­csak az tud egy főtitkári posztot megfelelően ellátni, aki feltétlenül jogi végzettséggel rendelkezik. Az Igazságügyi bizottság előtt volt egy ilyen javaslatom, amely a jogászi kritériumot is kihúzta volna. De jól van, itt már ehhez sem ragaszkodtam, csak legalább azt az előírást szerettem volna módosítani, hogy nyolc év közigazgatási gyakorlat, amelyből legalább öt vezetői jogviszony. Ezt öt év közigazgatási gyakorlatra javasoltam volna levenni, ami szintén elég szigorú kategória, mert nem elég az, hogy valaki jogászként, ügyvédként, ügyészként, bíróként dolgozott, mondjuk, a fél életén keresztül, még ő sem tölthetné be ezt a pozíciót. De a közigazgatási gyakorlatot legalább öt évre le kellene venni, nem pedig nyolc évet előírni, amiből öt év vezetői gyakorlat kellett volna. De ezt sem fogadta el a Törvényalkotási bizottság és a kormány.

Aztán beterjesztettünk egy másik javaslatot, amely szintén nem ment át. Ez az ügyvédi törvényhez igazította volna azt a szabályrendszert, amely egy automatikus kamarai tagsági felfüggesztést jelentene a szakértőknek. Itt arról van szó, hogy ha valaki ellen megindul egy büntetőeljárás, akkor bármilyen súlyú az ügy, fel kell függeszteni. Természetesen itt nem a szakmai működésével összefüggésben lévő bűncselekményekről beszélünk, hanem például egy ittas járművezetésről, és számtalan kisebb bűncselekményt is el lehetne mondani. Nos, az ügyvédi törvényben meg van határozva, hogy abban az esetben, ha ötévi szabadságvesztésnél súlyosabb, akkor kötelező felfüggeszteni. Fel lehet függeszteni akkor is, ha ez ennél enyhébb, de olyan az elkövetett cselekmény, hogy ezt indokolja. Az azonban kicsit szigorú, hogy kivesszük a kamara és a fegyelmi tanács kezéből azt a jogot, hogy eldönthesse: mondjuk, egy ittas járművezetésért valakit fel kell-e függeszteni, tehát ez azzal jár-e, hogy nem tud dolgozni, és a megélhetését veszítheti el adott esetben, ez megint egy kicsit szigorú. Vagy ha közvádra üldözendő szándékos bűncselekményről beszélünk, akkor az lehet akár egy rágalmazás is, amit nem egy magánszeméllyel, hanem mondjuk, valamelyik állami vezetővel szemben követett el valamelyik igazságügyi szakértő, vagy az ügyészség úgy gondolja, hogy elkövette. Mert lehet, hogy a bíróság fel fogja menteni egyébként. Évekig pereskedik, közben kötelezően felfüggesztendő az állásából, és a kamara még azt sem mondhatja, hogy álljon meg a menet, az ügyészség vádat emelt, de ez annyira koncepciósnak tűnik, hogy nem függesztjük fel. Fel kell függeszteni, mert törvényileg egy ilyen szabályt iktatnak bele.

Most persze lehet azt mondani, hogy akik írták a törvényt, erre nem gondoltak, de ha már ellenzékből ez így elhangzott, kérem, vegyék figyelembe. Ellenzéki képviselőknek úgyis feladatuk, hogy felhívják a figyelmet ezekre a körülményekre. Sajnos lesznek olyan méltánytalan esetek, ha ez a javaslat elfogadásra kerül, amelyeket ki lehetett volna küszöbölni, ha valóban érdemben átgondolták volna, hogy mit is szerettünk volna ezzel a javaslattal elérni.

Aztán el kell mondanom, hogy még egy pont volt, amivel biztosan nem jutottunk dűlőre. Ez nem más, mint a továbbképzési követelmények előírása. Ez nem lenne gond, írjuk elő, rendben van, még a részvételt is ellenőrizni lehessen, hogy az igazságügyi szakértő elment-e a továbbképzésre, ez rendben van. Még vizsgáztathatjuk is belőle, hogy megtanulta-e azt a tananyagot, amit neki leadtak. Vizsgázzon is belőle, de az az előírás, hogy őt alkalmatlanná lehet nyilvánítani, ha a szakmai továbbképzés eredményeit nem tudja integrálni a munkájába, azért brutális ‑ és hangozzék el itt újra ‑, mert tulajdonképpen nem fogjuk tudni, hogy ki szervezi ezeket az oktatásokat, nem tudjuk, hogy mit fognak oktatni, viszont azt elvárnák önök, hogy az ott hallott tudást építse be automatikusan a szakvéleményeibe, mert ha nem, akkor alkalmatlan.

Ezt meg lehetne úgy oldani, államtitkár úr, hogy adjanak ki iránymutatásokat, bármilyen kötelező jellegű lefektetett, leírt iránymutatásokat, szakmai leveleket, nevezhetjük akárhogy, amit be kell építeni és alkalmazni kell. De egy továbbképzésnek, egy képzésnek esetleg egy dián kivetített, esetleg szóban elmondott eredményét nagyon nehéz adott esetben számon kérni. Megint csak a szankció a probléma: emiatt valakit alkalmatlanná lehet nyilvánítani úgy, hogy tulajdonképpen le sincs írva, hogy mit kérünk rajta számon.

(20.20)

Arról meg nem is beszélve, hogy így a szakmai viták vagy ha meghaladottá válik egy oktatási anyag, mondjuk öt év múlva, ki fogja azt mondani, hogy ez felülvizsgálatra került, ha egy másik előadás vagy egy másik szakmai képzés van, ami ennek ellentmond, akkor melyiket fogja integrálni szegény igazságügyi szakértő. Nincs ez kellőképpen végiggondolva, pedig nagyon jó lett volna, ha ezt megtesszük, mert így a törvényjavaslat még mindig komoly szakmai hibákban szenved, és problémákat fog okozni a gyakorlati alkalmazása. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 26 2016.04.26. 3:31  21-44

DR. STAUDT GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálom részben megismételni, részben összegezni azt a vitát, ami elhangzott a bizottsági ülésen. Sajnos, a szakmai részek nem mentek át, ahogy mondani szokás. Az én véleményem az, hogy még mindig nem alkotmányos ez a javaslat. A főbb problémák ki lettek lőve, tudniillik most már megismerhetőek, illetve közpénzek maradnak az alapítványoknál elhelyezett százmilliárdok. Ez tulajdonképpen nem is volt kérdés soha, bár hallgatva Vas Imrét, aki most nincs itt a teremben, ahogy látom, lehet, hogy számára ez nagy nóvum volt.

A bizottság ülésén is elhangzott, hogy az Alkotmánybíróság, a fideszes többség Alkotmánybírósága is így döntött; nem is nagyon volt más választása. Mert ha az Alkotmánybíróság azt mondta volna, hogy ez a közel 300 milliárd forint közpénzből magánpénz lesz egy húzással vagy egy törvénymódosítással, szerintem még európai szinten sem állnának szóba jó hosszú ideig az Alkotmánybíróság elnökével, ha egy ilyet meghúzott volna, vagy ezt a lépést nem teszik meg. Ez annyira kirívó törvénytelenség volt, amit egyszerűen az Országgyűlésnek is észlelnie kellett volna ‑ el is mondtuk.

A másik probléma, ami miatt ez a javaslat még mindig a jogi hierarchiába, illetve az Alaptörvénybe ütközik, az az, hogy azt az adatkört, az MNB-nek a gazdasági társaságoknál kezelt adatait olyan tágra nyitja, ami az adatfajták meghatározásáról szól, ami véleményem szerint nem felel meg az infotörvény passzusainak. Hiszen az infotörvény azt mondja, hogy azok a rendelkezések, amelyek egyébként a közpénzügyekre vonatkoznak, illetve a 27. § (2) bekezdés e) pontja egyértelműen elvárja azt, hogy az adatfajták is megjelölésre kerüljenek, amikor tulajdonképpen ebbe a nem nyilvános körbe beletehetőek ezek az adatok.

Azt nem tartom az adatfajták meghatározásának, hogy „bármely feladatának ellátásával kapcsolatos adat”. Tehát tulajdonképpen valóban egy oda-vissza utalás történik. Itt arra is figyelmeztetnék, hogy nemcsak kizárólagos tulajdonában álló cégekről beszélünk, hanem többségiről is. Tehát ha 51 százalékban a Magyar Nemzeti Bank tulajdonol egy céget, hogy ezt alapfeladatai körébe teszi, vagy egyébként nem veszélyeztetve az alapfeladatait ‑ ezen persze lehet vitatkozni, de a jegybanktörvény lehetőséget ad rá, hogy szinte bármilyen céget tulajdonoljon, ha egyébként az az alapfeladatait nem veszélyezteti, ezt meg tudja tenni ‑, mondjuk, 51 százalékban tulajdonol egy bármilyen más, nem a feladataihoz tartozó tevékenységet végző céget, és ennél a cégnél keletkezett bármely adat nem nyilvánossá tehető, ez nem felel meg az adatfajták tekintetében elvárt kritériumoknak. Egyébként az önök által leírt indokolásnak sem felel meg, hiszen az Alkotmánybíróságot idézve tökéletesen egyértelműen ennek a javaslatnak az indokolásában is lefektetésre kerül, hogy az adatfajták körének leírásra kellett volna kerülnie. Ez nem történik meg.

Tehát ez a javaslat még mindig alaptörvény‑el­lenes. Jobb lett volna, hogy úgy orvosolják a nagyobb hibákat, hogy a kisebbeket sem hagyják benne. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 38 2016.04.26. 4:41  21-44

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rendelkezésre álló maradék időben szeretném még árnyalni ezt a képet. Bár nagyon örülünk neki, hogy Turi-Kovács képvi­selőtársunk hozzászólt ehhez a vitához, nagyon szerettük volna, hogyha olyanok is hozzászólnak, akik tevékenyen részt vettek, vagy a nevükre vették ezt a javaslatot, vagy nevükre vették a korábbi javaslatot.

És Schiffer András képviselőtársamnak teljesen igaza van abban, hogy erre valamit mondani kell.

(10.30)

Ha valaki beterjeszt egy olyan javaslatot, ami teljesen nyilvánvalóan alkotmányellenes, ezt lehet látni, már a benyújtáskor lehetett látni, de amikor az ellenzék egyöntetűen elmondta, hogy melyek azok a pontok, amelyek egyébként biztos, hogy meg kell hogy dőljenek az Alkotmánybíróság előtt, és ezt végignyomták, elfogadták, és abban az egy dologban bízhattak, hogy mondjuk, Áder János aláírja ezt a javaslatot, vagy ha az ellenzék fordul az Alkotmánybírósághoz, akkor az Alkotmánybíróság adott esetben félrenéz, és nem állapítja meg ezt. De ezt egy ilyen javaslatnál még ők se tehették meg.

Hatalmas összegekről beszélünk, nagyjából a GDP 1 százalékáról, közel 300 milliárd forintról. Ezek olyan horribilis pénzek, ami felfoghatatlan. Felfoghatatlan mértékű összegeket próbáltak itt magánpénzekké átformálni, a közpénzjellegüket elveszítve, megfosztva közpénzjellegüktől, és ez nagyjából a magyar költségvetési főösszeg, bár a 2016-ra vonatkozó (sic!) most kerül beterjesztésre, de ha az elmúlt éveket nézzük, akkor nagyjából, durván majdnem a 2 százaléka. Tehát tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy amennyit Magyarország, sőt 2 százalékot nem is költ honvédelmi kiadásokra, az az összeg, amit Matolcsyék alapítványokra meg alternatív oktatásra meg minden egyébre elköltenek. Látva azokat az adatokat, amik kijöttek, volt is mit rejtegetni, és volt is mitől félni.

El kell mondjam azt is, hogy a bizottsági vitában engem nem győztek meg itt az adatfajták vonatkozásában, hogy ez a törvény még rendben van így. Péterfalvi Attila, aki jelen volt, és azt mondta, bár úgy láttam, hogy a megnyilatkozása nem volt ebben a tekintetben száz százalékig magabiztos, mármint az adatfajták vonatkozásában, hiszen ő azt mondta, hogy például a honvédségnél is a honvédelmi törvény a személyi és az eszközállományt nevesíti olyannak, amit lehet nem nyilvánossá tenni, tehát a nyilvánosságra hozatalt meg lehet tagadni. De hát könyörgök, az, hogy a személyi állomány és a tárgyi eszközök egy rendvédelmi szervnél hogy alakulnak vagy a honvédségnél hogy alakulnak, teljesen logikus, hogy nem egy nyilvános adat. Az nem arról szól, hogy egy MNB-cégnek, akár többségi tulajdonban lévő cég bármely adata beleeshet abba a körbe, ami az infotörvény alapján központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdeket sértene. Tehát ez nem egy adatfajtának a meghatározása. Biztos, hogy ez ebben a formában nem elfogadható.

Ha önök vették volna a fáradságot, ahogy nem vették, és legalább egy felsorolást beleírtak volna, átnézik, hogy mely adatokat szeretnének megóvni, és mondjuk, egy hosszabb vagy rövidebb, de legyen az akármilyen hosszúságú felsorolás, belevesznek a törvénybe, akkor ez egy hivatkozási alap lehet, hogy legalább formálisan a törvény megfelel az infotör­vény­nek, illetve az Alaptörvénynek. De önök még ezt se tették. Persze ott is lehetett volna hivatkozni, hogy az egyes alpontok biztos, hogy a központi pénzügyi érdekek sérelmét jelentik‑e vagy arra vonatkoznak. Erről lehetett volna hivatkozni, de legalább formálisan a jogszabályok betartásával került volna elfogadásra ez a törvény, és legfeljebb tartalmi vitákat lehetett volna folytatni. De ezzel a megoldással még mindig olyan tágra nyitották a kaput, hogy csak perrel lehet majd ezekből a cégekből kiszedni, közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalára vonatkozó perrel lehet majd kiperelni ezeket az adatokat. Persze erre mondhatják önök, hogy legalább lehet perelni. Hát igen, köszönjük szépen, legalább ez a lehetőség fennáll, de még mindig egy hivatkozási alap arra, hogy az MNB bármely cégének bármely adatát eltitkolja. Ezen kellett volna változtatni, nem sikerült, és így ebben a formában természetesen az elmondottakkal együtt nem fogjuk tudni támogatni a javaslatot. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból. ‑ Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 62 2016.04.27. 8:09  47-80

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gyüre Csaba vezérszónoki felszólalásában elmondott nagyon sok fontos pontot, és a javaslattal kapcsolatosan a viták kereszttüzében újra előjött, hogy a kormány milyen módon tud, akar ellenőrizni, milyen felhatalmazottsággal bír az önkormányzatok ellenőrzésére. Én azonban egy új szempontot szeretnék idehozni, tisztelt Ház.

Fél szemmel Répássy Róbert államtitkár úrra is néznék, hiszen azt mondta a vezérszónoki felszólalásában, hogy ezek az adatok, amelyek ebbe a központi adattárba bekerülnek, javarészt vagy teljesen közadatok, az önkormányzatoknak a pénzügyi olyan közadatai, amelyeket egyébként is megismerhetővé kellene tenni írásban, ha kérik akár a helyi választópolgárok, akár az állam. Ez volt a hivatkozási alap. Ha ez így van, márpedig szerintem javarészt így van, tehát nem ezzel a kijelentéssel szeretnék vitatkozni, akkor ez lehetőséget ad arra a régi vágyra, amire már korábban is beterjesztettünk egy javaslatot, és most módosító javaslatként ehhez a törvényhez is behozzuk, hogy az állam összegyűjti ezeket az adatokat. Mert hiába mond az ellenzék akármit is, ez a törvény valószínűleg át fog menni, és ezek az adatok be lesznek gyűjtve központilag.

Ha már ezeket az adatokat begyűjtik központilag, és ezek javarészt közadatok, akkor tegyük ezt nyilvánosan hozzáférhetővé minden állampolgár számára, akár az interneten. Tegyük, mert ha mindenki megismerheti, és egyébként is az infotörvény hatálya alá esnének mint közadatok, akkor így ebben a rendszerben mindenki elérheti. Nem lehet azt mondani, hogy ez egy extra pluszköltség lenne, hiszen be kell szkennelni, fel kell tölteni, ez az adatbázis létrejön és rendelkezésre áll. Egy dolgot kell adott esetben megtenni a kormányzatnak, és erre egy módosító javaslatot be fogunk terjeszteni, hogy egy külön internetes felületet létrehoznak, és erre a felületre szépen feltöltik ezeket az információkat, szerződéseket, adatokat. Persze lehet, hogy bizonyos személyes adatokat el kell távolítani belőle, amelyek esetleg nem a közérdekből nyilvános adatok körébe tartoznak.

(13.30)

Alapvetően egy kis ráfordítással egy olyan adatbázis jöhet létre, ahol a választópolgárok, újságírók, ellenzéki képviselők, bárki elérheti ezeket az adatokat. Tehát ez egy nagyon jó lehetőség, hogy ezt megtegyük, és azt kell mondjam, ha a kormány ezt is beemeli, támogatja a módosító javaslatunkat, akkor még megkockáztatom, el lehet rajta gondolkodni, hogy támogatni tudjuk ezt a javaslatot. Egyébként is közadatokról van szó, miért ne tehetnénk meg?

Hozzáteszem, hogy az a javaslat, amit korábban benyújtottunk határozati javaslatként az Országgyűlésnek, és egy hasonló központi adatbázisról szólt volna, az Országgyűlés felkérte volna egy határozati javaslatban a kormányt, hogy ennek a részletes elemeit dolgozza ki és hozza vissza az Országgyűlés elé, az azt is tartalmazta volna ‑ már a határozati javaslatunk szerint -, hogy érvényességi kelléke legyen a közzététel az önkormányzati szerződéseknek, azon önkormányzati közadatot tartalmazó önkormányzati szerződéseknek, amelyeket adott esetben bárki kikérhet. A másik fele az, hogy nem elég adott esetben elvárni azt, hogy ezeket feltegyék az internetre.

Ha ez érvényességi kellék lenne, tehát joghatások nem származnának abból a szerződésből, ami nem található meg az interneten egy bizonyos felületen, mondjuk, a kormány által fenntartott központi felületen ‑ talán ez lenne a legjobb megoldás, ezt központilag csinálni -, akkor ezek a szerződések kvázi joghatást nem tudnának kiváltani. Ez lenne a legjobb megoldás, de ne legyünk ennyire…, ennél a javaslatnál, azt kell mondjam, ellenzéki kőszívem első körben azzal is megelégedne, ha nyilvánossá válnának ezek az adatok. És azt is gondolják végig, hogy egyébként, ha ez létrejönne, akkor minden olyan vita vagy adatkérési költségszámítási viták a jövőben zárójelbe tehetőek lennének, hogy hány alkalmazott bére, a szkennelés költsége, a DVD, amin kiadják.

Emlékeztetnék arra, hogy Tóth Bertalan képviselőtársunktól közel 70 millió forintot próbál kérni a Magyar Posta a nagy nehezen megítélt közadatok kiadásáért, amin önmagában is látszik, hogy amikor ezeket a rendelkezéseket elfogadták ‑ mert mi nem támogattuk ellenzéki oldalon -, azokra a rendelkezésekre gondolok, amelyekben nemcsak a közvetlen költségeit teszik felszámolhatóvá a közadatoknak, hanem gyakorlatilag bármit, nyitva hagyva, hogy ez a munkavállaló bérétől, annak a szobának a fűtésköltségéig és az egyéb közüzemi költségéig, ahol ezeket az adatokat kiválogatja, ez mind felszámolható adott esetben, és a bíróság dönti el, hogy ez jól van így vagy nem. De önök elfogadták ezt a törvényt, azt mondták, hogy ilyen kirívó példák biztosan nem lesznek, megint az ellenzék az, aki itt az ördögöt a falra festi. Hát lett, és ezt a 70 millió forintot ráadásul úgy számolták ki, hogy egy vezető beosztású alkalmazott béreként, aki ott kihúzogatja a személyes adatokat a dokumentumból, amit át kívánnak adni.

Nem szeretnék ebbe mélyebben belemenni, de láthatják, hogy egy apró bekezdés módosításával ebben a törvényben egy olyan transzparens rendszert lehetne Magyarországon megvalósítani, ami, azt kell mondjam, hogy Európában, ha nem is egyedülálló ‑ mert bocsássanak meg, de mind a 27 tagország, illetve a Magyarországon kívüli 26 tagország vonatkozásában ezt nem tudom most megmondani önöknek, hogy minden esetben nincs-e ennél hatékonyabb rendszer, de a lényeg az, azt kell mondjam -, de Európa élmezőnyébe kerülnénk transzparenciában és átláthatóságban.

Azt hiszem, hogy ha a nemzetközi felméréseket nézzük, akár a korrupciós helyzetre, akár a korrupciós kockázatokra vonatkozólag, mert ugyanis közhely, hogy nemcsak tisztességesnek kell lenni, annak is kell látszani, nemcsak tisztességesen, korrupciómentesen kell az állam ügyeit végezni, hanem annak is kell látszania ezen ügyek végzésének ‑ sajnos itt még egyik se valósult meg -, de azt hiszem, ez önöknek is kedvezne a nemzetközi kimutatásokban, amik a korrupciós veszélyeket, a korrupció esélyének a százalékos előfordulási esélyét taglalják, ha egy teljesen transzparens rendszer létrejönne.

Ez egy nagyon jó hivatkozási alap lenne több és más EU-s országok számára is, arról nem is beszélve, hogy ez a rendszer akkor lenne a legjobb, ha más, az állami szektort érintő beszerzések is bekerülnének ebbe az adatbázisba, és ha az önkormányzatok mellett a minisztériumoknak, egyéb állami szerveknek, intézményeknek a költései és a közpénzügyi kiadásai is ebbe a központi rendszerbe bekerülhetnének, akkor azt hiszem, hogy Magyarországra egy szót nem lehetne mondani a transzparencia szempontjából.

Úgyhogy én ezt meggondolnám az önök helyében, és itt a lehetőség, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, ennek a módosító javaslatnak a támogatásával ezt megtehetik. A jogi érveket egyébként Répássy Róbert is elmondta, hiszen közadatokról beszélünk, az adatbázis létrejön, a pénzt rá fogják költeni, ez egy központi adatbázis lesz, úgyhogy egy lépéssel lehet ebből jó dolgot is csinálni. Azt kell mondjam, hogy hajrá előre, és merjenek nagyot lépni, nagyot gondolni, és valósítsunk meg egy teljesen transzparens országot először az önkormányzatoknál és utána a többi állami szervnél is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 68 2016.04.27. 2:00  47-80

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Első körben nagyon örülnék annak is, ha az önkormányzatok tekintetében megvalósulna ez a kötelező és a központi rendszerben nyilvántartott közadatok nyilvánosságra hozatala. Répássy államtitkár úrnak annyit mondanék, hogy első körben ‑ és most erről a törvényről beszélünk ‑ nagyon jó lenne, ha a módosító javaslatunk átmenne. Lehet hozzá csatlakozni egyébként. Azt kell mondjam, mi szívesen vesszük, ha csatlakozik ehhez a javaslathoz, és nyomatékot ad annak, hogy igen, a kormányoldalon is vannak ilyen hangok.

(A jegyzői székben Ikotity Istvánt
Hiszékeny Dezső váltja fel.)

Az egy következő kérdés, való igaz, hogy állami szervek, Államkincstár, minisztériumok, de ha már van egy példa, és van egy központi adatbázis, és megvalósul egy jól működő rendszer, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy az milyen módon bővíthető. Szokták mondani, hogy ha nem mondhatod el senkinek, akkor mondd el mindenkinek. Ebben az esetben is azt érzem, hogy lehet, hogy az aggódás vagy az önkormányzatok részéről megjelenő problémák, hogy nekik az adatokat az állam felé hogyan és milyen módon kell egy központi rendszerben hozzáférhetővé tenni, megoldódna könnyen, ha azt mondaná az állam, hogy ezt nemcsak nekünk adjátok, nemcsak nekünk külditek, hanem mindenki számára elérhető lesz, amennyiben közadatokról beszélünk. Természetesen lehetnek olyan pénzügyi adatok, én ezt elismerem, amelyek nem közadatok, amelyeket külön kell kezelni, de javarészt én is úgy gondolom, hogy a gazdálkodás tekintetében felmerülő adatok, szerződések, információk is közadatok, és ez ugyanúgy közzétehető egy központi rendszeren. Tehát hangsúlyozom, a rendszer most el fog készülni.

Ezért nyújtottunk be módosító javaslatot Gyüre Csaba képviselőtársammal, hogy a kormány rendeletben kapjon lehetőséget arra, hogy ezt a lépést még eggyel megtoldja, és egy valóban működő, hatékony rendszert hozzunk létre. Kérem Répássy Róbertet, hasson közre a kormánypárti többségnél, hogy ez elfogadásra kerüljön. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 92 2016.04.27. 10:14  81-96

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A javaslatot mi is támogatjuk, de azért engedjék meg, hogy némi kritikával éljek. Való igaz az, amit Bárándy Gergely elmondott, az ugyanúgy elmondható lett volna, sőt még inkább elmondható lett volna a szocialista kormányokra, mert azokban ő miniszterként vagy államtitkárként nem vett részt, amikor ezek a folyamatok nem indultak el, de ugyanabban a pártban ül, amely sajnos nem tett az elektronikus ügyintézésért túl sokat. Ez persze nem hatalmazná fel a Fideszt arra, hogy lassan haladjunk, illetve hogy a Fidesz-kormány is lassan haladjon ezen a területen, és persze lehetne a vitát folytatni, hogy ki nem kezdte el vagy ki kezdte el, de azután ki halad vele lassan. Azzal tisztában vagyok, hogy ez egy olyan összetett folyamat, amit nyilvánvalóan azért egyik napról a másikra nem lehet bevezetni, de azért már jó néhány év volt arra, hogy erre felkészüljenek az államigazgatásban, és akár a cégek, az ügyvédi irodák is képessé tegyék magukat, egyrészt a saját informatikai rendszerüket, másrészről meg a saját tudásukat, hogy ezzel tudjanak foglalkozni.

Tehát azt kell mondanom, hogy már azért a késedelmeket én is egy kicsit túlzottnak tartom, és jobb lett volna, hogyha ez hatékonyabban megvalósul. Bár azt is hozzáteszem, hogy a feladatok még számosak, például a bíróságokon még mindig kazettás magnókon történik a jegyzőkönyvek hangfelvétellel rögzítése, és lassan már ott tartunk, hogy már kazettát nem tudnak majd hol venni, mert en bloc a kazettás magnó tulajdonképpen teljes mértékben kiment a divatból, és néhány ezer forintért már kiváló MP3 rögzítőket, lejátszókat lehetne venni.

Tehát ebben is előre kellene lépni, hogyha a bíróságokról beszélünk, de ehhez képest persze örülünk neki, hogyha elektronikus úton be lehet nyújtani, és kötelező is lesz majd áttérni arra a rendszerre, de azért, ahogy mondtam, itt a technika más elemeit sem kellene mellőzni. Sajnos azt is láthattuk, hogy nemcsak az ügyvédi irodáknál vagy még kevésbé az ügyvédi irodáknál, mint az államigazgatásban vagy a bíróságoknál bizony a technikai vívmányok alkalmazásában, hogy úgy mondjam, eléggé le vannak maradva.

Ez egyébként nemcsak a háttér miatt problémás, tehát hogy a kiszolgáló háttér sokszor nem úgy működik, ahogy működhetne, vagy akár drágább élő munkaerővel végeztetnek el feladatokat, amelyeket egy beruházással könnyen, gyorsan, hatékonyan meg lehetne oldani, hogy kiváltásra kerüljön az a munkaerő, vagy mással foglalkozhasson, például az ügyhátralékok ledolgozásával az élő munkaerő. Ez az egyik fele. Azt is el kell mondanom, hogy sok esetben azt is lehetett tapasztalni, de bízom benne, hogy ebben is azért változás lesz, hogy sokszor a bírák ténybeli, egy adott ügyben való döntése esetében azért egy kicsit az e-világba való bevezetése lenne indokolt. Például a postatörvénynél is elmondtam, hogy nagyon jó, mondjuk, ilyen szempontból nagyon jó, hogy bevezetésre kerülnek ott is ezek az új eljárások, például egy-egy aláírást egy digitális panelen is fel lehet venni, és annak a továbbítását ugyanolyan hitelesnek kell elfogadni, mint mondjuk, egy tértivevényt.

Sok esetben tapasztaltuk azt, hogy mondjuk, egy nemzetközi futárszolgálatnak a hasonló módon begyűjtött, például a címzett vagy a közeli hozzátar­tozója által aláírt, digitalizált aláírásával a bíró­ság nemcsak hogy nem tudott mit kezdeni, hanem azt se tudta ‑ bízom benne, hogy ez csak egy-két példa volt, és a többség nem ilyen, de azt sem tudták értelmez­ni ‑, hogy akkor most ez hogy van, hogy valamit digitálisan, így, ebben a formában, mondjuk, egy digitális kijelzőn alá lehet írni. De a mindenféle technikai eszközök terjedésével, az okostelefonok, tabletek terjedésével, bízom benne, azért ez beépül a mindennapi életbe.

Visszatérve ehhez a javaslathoz: az e-perkapu intézményét jónak tartom, ez tehát egy jó kezdeményezés, hogy elválasztásra kerüljön az ügyfélkapu és a cégeknek az a felülete, ahol be lehet nyújtani az indítványokat. Ha jól emlékszem, azzal indokolják, hogy ahogy egy cégnél az ügyvezető személye elválik, akkor tulajdonképpen a cég egy önálló jogi személyként ne legyen arra kárhoztatva, hogy a vezetője ügyfélkapuján kelljen mindent benyújtani.

(14.40)

Ez annál inkább így van, mert valóban, és talán ez is szerepelt az anyagban, sok esetben a helyettesítéseknél ez egy probléma lehet, hogy akkor az ügyvezetőnek a saját személyes ügyfélkapuját kell megadnia, hogyha mondjuk, egy helyettesét bízná meg azzal, hogy eljárjon. Ez akár adatvédelmi dolgokhoz vagy a személyes adatokhoz, mondjuk, egy adóbevalláshoz vagy egyéb adatok hozzáféréséhez is módot ad például a helyettes részére. Ez nemcsak bizalmi kérdés, hanem úgy gondolom, ez egy olyan fontos jogi garancia, amit meg kellett teremteni, és ezzel önmagában vitatkozni nehéz lenne.

Aztán az a megoldás, hogy a különböző benyújtások kapcsán, tehát amikor például a bírósághoz mellékletet kell csatolni, és az nem tölthető fel, akkor ezt CD-n vagy USB adathordozón, ebben a formában kell mellékelni. Én hozzáteszem, nem tudom, hogy arra lesz-e lehetőség, én az anyagból ezt nem olvastam ki elsőre, de lehet, hogy ha egy olyan felület még pluszban létrejöhet, ahol a feltöltéses rendszer is működhet, akkor lehet, hogy ez bizonyos szempontból könnyebbé teszi a rendszert. Mert értem én, hogy nem mindenhol van gyors internet, de hát a kormánynak is az a célja, hogy néhány éven belül mindenhol elérhetőek legyenek a magas sebességű inter­netszolgáltatások.

Ha ez így van, akkor tulajdonképpen kisebb gond nélkül, akár több giga tartalmat is fel lehet tölteni negyed óra, húsz perc alatt. Tehát igenis legitim ez a megoldás, mert persze lehet mondani, hogy ez megszakad, vagy darabokban feltölteni nem célszerű, de én azt hiszem, hogy egy DVD tartalmát egészben feltölteni, akár mondjuk egy video­tar­tal­mat, ha bizonyítékként egy video-, tévéfelvételt vagy hasonló multimédiás felvételt szeretnének csatolni, ez is megoldható már a mai sávszélességek mellett. Tehát én nem vetném el azt, hogy ilyen legyen adott esetben, vagy hogy a jövőben ezt fejlesztési irányként lehetővé tegyük, vagy ez akár már a kezdetekkor is startolhasson.

Amit viszont nem teljesen értettem meg, a technikai célja valószínűleg megvan, de itt talán az elektronikus aláírás rendszerét technikailag átalakítják, ha jól értem, és egy időbélyegzős rendszer kerül kialakításra. Én azért nem tudom megítélni jelen pillanatban, hogy ez technikailag jobb lesz-e, mint a jelenlegi, mert ilyen mély informatikai tudással nem rendelkezem. Viszont azt el kell mondjam, hogy ez biztos, hogy okozhat némi anyagi kiesést vagy anyagi kárt akár azoknak az intézményeknek, vagy akár, magánszemélyeknek nem, de mondjuk, ügyvédi irodáknak, amelyek beruháztak ezekbe a rendszerekbe. Én azt sem látom most jelen pillanatban, hogy azokkal a hitelesítő informatikai eszközökkel vagy azoknak az átalakításával megvalósulhat-e az új rendszer, vagy újra, akár százezer forintos nagyságrendben, be kell szerezni új eszközöket. Itt azért már elindult ezen elektronikus aláírások rendszere. Ez nem ma indult, még ha nem is volt kötelező sok esetben használni ezt, de a cégeljárásnál már nagyon régóta az. És ha ezeket teljes mértékben le kellene cserélni, az nyilvánvalóan nem egy kidolgozott, hosszú távú koncepciót tükrözne a magyar állam és a kormány részéről.

Mondom, lehet, hogy megvan a technikai oka és indoka annak, hogy ezt meg kell tenni, de hogyha valóban le kell cserélni, akkor nem lesznek boldogok sem azok, akiknek ezeket az eszközöket újra meg kell vásárolniuk, sem az intézményeknél nem egy gazdaságos dolog az, hogy a régieket lecseréljük. Azt is el kell mondjam, hogy ha ez így van, akkor legalább valamiféle kompenzációt kellene beépíteni a rendszerbe, illetve azt a lehetőséget talán megtalálni, hogy hogyan lehet ezeket a korábbi eszközöket felhasználni.

Úgyhogy ezekkel a kiegészítésekkel együtt támogatni tudjuk a javaslatot, de azt kérem egyúttal az államtitkár úrtól, hogy most már akkor hézagmentesen valósuljon meg az átállás az e-, elektronikus ügyekben; és ne jöjjenek vissza, hogyha lehet, olyan javaslatokkal, amelyek arra utalnak, hogy még mindig nem volt átgondolva, és még mindig még egy körben bizalmat kérnek az Országgyűléstől. Ezt egy csomagban kellett volna megoldani. Ez ebben a formában nem sikerült. Csak végre most már azt várjuk, hogy a végső célt elérjük, és ezért fogjuk támogatni. Ezeket a fenntartásokat természetesen, amiket elmondtam, tartjuk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 205 2016.05.02. 7:31  188-298

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Lázár János szavait meghallgatva azt kell mondjam, hogy mintha egy ellenzéki hozzászólást, akár egy jobbikos hozzászólást hallottunk volna. Tehát a célok kijelölésében nincs hiány. Azt ön is elmondta, hogy a magyarok sokszor azt hiszik, hogy ha elmondják, hogy valami legyen, és mondjuk, egy kormányülésen egy határozat megszületik, vagy egy kijelentés elhangzik, akkor azt hiszik, hogy az úgy is van.

Miniszter Úr! Úgy érzem, hogy amit ön elmondott, arra ugyanúgy igaz ez, tehát meg kell dolgozni azért, hogy azok a szép célok, amiket ön elmondott, valósággá is váljanak. Azt láthattuk, hogy ez eddig részben, és akkor nagyon-nagyon pozitív vagyok, hogy csak részben valósult meg. Hiszen, és ezt ki fogom fejteni néhány gondolatban, rendben van, hogy 2010-ben kormányváltás volt, és hogy láthattuk, hogy a szocialista kormányok alatt milyen bűnöket, milyen hibákat követtek el, de sok esetben ezek a hibák és bűnök folytatódtak a Fidesz-kor­mányzások alatt.

A források kiosztásánál az intézményrendszer, ezt elmondta miniszter úr is, egy nagyon fontos dolog, tehát nagy részben, hogy mire, hogyan, milyen ellenőrzésekkel költjük el ezeket a forrásokat, arra Magyarországnak és a mindenkori magyar kormánynak ráhatása van. Abban igaza van, miniszter úr, hogy amikor a Fidesz átvette a kormányzást, megörökölte a szocialistáktól azt a rendszert, ami alapján a pénzek kiosztása megtörténhetett, viszont az elszámoltatást is megígérték, és ez az elszámoltatás nem valósult meg. Tehát ha ön azt mondja, hogy 45 százalékban, és ez valóban egy horribilis és felháborító arányszám, a különböző működési kiadásokra vagy bonyolítási kiadásokra mentek el ezek a pénzek, akkor azt várhattuk volna, hogy visszaigénylik ezeket a pénzeket, büntetőeljárásokat indítanak, vagy legalábbis bármilyen módon a nyilvánosság tájékoztatásával, és ez a legminimálisabb dolog, elmondják azt, hogy a szocialisták pontosan hol és milyen bűnöket követtek el. De természetesen a büntetőeljárások megindítása lett volna az, amit a szavazók elvártak önöktől.

Persze, láttuk a 4-es metró építését, ami többszörösére duzzadt olyan ígéretekkel és olyan vágyakkal, amiket nem lehet teljesíteni. Itt akár a dugódíjra is lehet gondolni, vagy akár az M6-os autópálya csodálatos alagútjaira, ahol csak az a gond, hogy rá kellett hordani, kis túlzással a földet, többször beszakadt az építés alatt is, mert egy dombos területen alagutat nehéz fúrni; persze, nagyon jól jövedelmező üzletág. Megoldották ezeket is, a felelősöket itt sem láttuk. Önmagában, amit elmondott miniszter úr, hogy ezek nem ingyenpénzek, amit kap a magyar gazdaság, ezzel is egyetértünk, de önök mégis úgy tesznek, amikor ezeknek a pénzeknek a kiosztásáról beszélnek, hogy tulajdonképpen mindegy, mire, csak ezeket a pénzeket le lehessen hívni.

Sokszor elfelejtik azt is, hogy elindultak a kifizetések. Igen, Magyarország elkezdte kifizetni ezeket a pénzeket, de azt nem látjuk, hogy az EU-tól párhuzamosan a lehívás is megindulna. Persze lehet, hogy azóta változások álltak be ebben, de azért önök sem mindig biztosak abban, hogy ezeket le is lehet hívni. Tehát ha megelőzzük ezeket a kifizetéseket, az EU-t megelőzve kezd a magyar kormány kifizetésekbe, akkor nagy koppanás lehet a vége.

Aztán az intézményrendszer 2010 után, azt kell lássuk, hogy még áttekinthetetlenebb lett. Kétévente átalakították az egész rendszert. Legalább az NFÜ korábban adatbázisba rendezve megjelenítette, hogy ezek a pénzek mire mennek el, kik voltak a haszonélvezői, kik voltak a nyertesek. Azóta már ezeket a negyedéves jelentéseket sem láthatjuk az interneten, tehát tulajdonképpen, aki ellenőrizni szeretné ezeknek a pénzeknek az elköltését, az majdnem hogy olyan helyzetbe kerül, hogy a kormányzat sikerpropagandájára van utalva, hogy azt elhiszi vagy nem; illetve a saját személyes tapasztalataira, mert egy jól kereshető, áttekinthető táblázatot nem lát, csak a számláló pörög, hogy mennyi meg mennyi pénzt költöttünk.

De a másik kérdés, hogy mire költöttük ezeket a pénzeket. Olyan célokra költöttük-e ezeket a pénzeket, amelyek Magyarországot élhetőbb hellyé teszik, amelyek Magyarországot előre mozdítják? Sajnos, nem ez történt. És bár azok az ígéretek, amiket a kormány elmondott, és bizonyos esetekben megpróbált átalakítani a következő, 2020-ig tartó pénzügyi ciklusra, az európai uniós pénzek lehívását, ezeket lehet ígéretesnek mondani a korábbihoz képest, de a célokat még mindig nem látjuk, hogy ezek a célok ezekkel elérhetőek lennének. Jó lett volna, ha egy konszenzuson alapuló fejlesztési terv, fejlesztési célok kerülnek lefektetésre, amelyek akár kormányokon átívelően biztosítják azt, hogy legalább abban a keretben, amiben ez történik, az Országgyűlés vagy legalább az Országgyűlés pártjainak valamiféle konszenzusa kimutatható.

És azt is el kell mondjam, államtitkár úr, illetve miniszter úr, államtitkár uraknak is mondhatom, hogy az, hogy a jelenlegi, a mostani költségvetésben is közel 320 milliárd forintot fizettünk ki arra mindannyiunk adójából, ez több mint 30 ezer forint fejenként, hogy befizessük az Európai Unió költségvetésébe, persze, van ebben brit korrekció is 22 milliárd forint, ez az összeg mindannyiunk pénzéből kerül ki és kerül átutalásra. Viszont azok a pénzek, amelyeket önök európai uniós pénzekként úgy állítanak be, hogy csak a lehívás a fontos, ezek egy szűk érdekkör számára, egy szűk érdekkör zsebébe vándorolnak. Azt is el kell mondjam, beszélhetünk itt arról, hogy 1100, 1200 milliárd forint jön be évente az EU-ból. De ha megnézzük azt, hogy eleve, még ha sikerülne is mindet lehívni, ami sok esetben utólag derül ki, akkor nézzék meg, hogy az a 20-30 százalékos korrupciós felár, amivel a rendszer működik, és akkor nagyon-nagyon optimista voltam megint, sajnos látva a valódi mindennapok tapasztalatait, ezt nyilván le kell vonni ezekből az összegekből. Akkor még nem beszéltünk arról, hogy mire költik el ezeket a pénzeket, valóban hasznos-e a cél, és sok esetben azt láthattuk, hogy offshore cégeknek adták ezeket a pénzeket. Erről majd képviselőtársaim részletesebben fognak beszélni. Tehát sok esetben történt meg az, hogy újonnan alakult cégek vagy offshore cégek kaptak milliárdokat, és úgy tűnik, hogy ehhez önöknek csak annyi hozzáfűznivalójuk volt, hogy ez ki ne derüljön a nyilvánosság számára. Egyébként ezzel önöknek semmi bajuk nem volt.

(16.10)

Ha tehát mérlegre tesszük az egész EU-s költségvetést és az uniós pénzek elköltését, akkor azt kell mondjam, hogy ha évente azt a közel 320 milliárd forintot okosan elköltenénk, lehet, hogy előrébb jutnánk, mint azzal az 1100 milliárddal, amit ilyen korrupcióval terhelt módon a haveroknak kiosztanak.

Úgyhogy ezek a fő problémák, és ezt fogják is képviselőtársaim részletesebben kifejteni. Azt hiszem, hogy a szép célok megfogalmazásra kerültek, az eredmények még váratnak magukra. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 210 2016.05.09. 5:08  209-220

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy örömömre szolgál, hogy az Országgyűlés elé kerülhet ez a javaslat, már abban az értelemben is, hogy az Országgyűlésnek kell dönteni arról, amit az Igazságügyi bizottság elutasított. Bízom benne, hogy az Országgyűlés felül fogja írni ‑ ahogy például az LMP-s indítványnál is felülírta ‑ a bizottság döntését, és az Országgyűlés úgy fog dönteni, hogy valóban, a jövőben meg kell adni a lehetőséget, hogy vizsgálóbizottságok felállhassanak, ugyanúgy, ahogy az régen volt.

A mi indítványunk nem tartalmaz mást, mint a korábbi szabályokat szeretnénk visszaállítani, amelyek az új, Országgyűlésről szóló törvényben kerültek szabályozásra, és tulajdonképpen lehetetlenné teszik, hogy bármilyen olyan vizsgálóbizottság létrejöjjön, amely a Fidesz-KDNP-többségnek nem felel meg, amely a Fidesz-KDNP-többség ügyeiről és a Fidesz-KDNP-többség által nem támogatott ügyekben vizsgálná azt, hogy mik történhettek, milyen bűnöket követtek el akár a különböző hatóságok megkerülésével, vagy milyen bűnöket követtek el azok a hatóságok, amelyek nem megfelelő, akár nyomozati munkát végeztek.

Tehát ezt a jogszabályt szeretnénk visszaállítani, amelyről azt is kell tudni, hogy sajnálatos módon egy Fidesz-MSZP-paktumnak köszönhető, hogy eljutottunk oda, hogy nem lehet ma vizsgálóbizottságot felállítani. Lehet, hogy ez fájó, de arról volt szó, hogy egy MSZP-s módosító javaslatot nagy örömmel fogadott be annak idején a Fidesz-KDNP-többség. Akkor még azt lehetett látni, hogy valószínűleg az MSZP félt az elszámoltatástól, félt, hogy túl sok vizsgálóbizottság állhat fel a 2010 előtti kormányok tevékenységét vizsgálandó.

De hát nem kellett félniük a fideszes elszámoltatástól, úgy tűnik, mert hát ilyen vizsgálóbizottságok korábban sem álltak fel, illetve később is a Fidesz, a Fidesz-KDNP-többség támogatásával létrejöhettek volna, de hát, amint láthattuk, ugyanúgy az elszámoltatás sem volt érdeke a Fidesz-KDNP-többségnek, és az sem, hogy bármilyen ügyben az Országgyűlésben kisebbségben lévő képvi­selők vizsgálóbizottságot tudjanak felállítani.

Nem elég tehát az az egyötödös, a képviselők egyötödének a támogatása, olyan gumijogszabály került elfogadásra, amely alapján bármire azt lehet mondani, hogy ez kizárja, hogy vizsgálóbizottságot hozzanak létre, például interpellációval, írásbeli kérdéssel tisztázható-e egy ügy. Ha tisztázható, nem lehet vizsgálóbizottságot felállítani. De hogy mi tisztázható kérdésekkel, interpellációval, azonnali kérdésekkel, azt a többség fogja eldönteni, illetve az a bizottság, amelynek rá kell bólintania, hogy mondjuk, a feltételei fennállnak-e egy ilyen vizsgálóbizottság létrehozásának. Tehát önök fogják ezt meghatározni, a többség.

Aztán, ha valamilyen más állami szerv, ügyészség, Állami Számvevőszék vizsgálatot folytat, akkor se lehet vizsgálóbizottságot felállítani. Ez azért is furcsa, mert az Országgyűlés, főleg a nyilvánosság erejével, teljesen más metodika alapján dolgozik, mint az ügyészség vagy akár az Állami Számvevőszék. Tehát az almát a körtével nehéz összehasonlítani. Arról meg nem is beszélve, ha mondjuk, a letelepedési államkötvények ügyében valaki visszaélt az adatokkal, például a különböző cégekhez benyújtott vagy a magyar államnál hamis okiratokkal próbált egy letelepedési államkötvényt megszerezni, akkor ez kizárja azt, hogy magát a konstrukciót vizsgálja a bizottság, és a konstrukcióra vizsgálóbizottságot állítsunk fel? Ez abszurd. Tehát nincs meghatározva, hogy melyik eleme az, ami alapján, ha abban vizsgálat van, akkor már eleve nem vizsgálható az egész konstrukció.

Azt kell mondjam, hogy a vizsgálóbizottságok létrehozása a nyilvánosság felé jelent egy olyan erőt, amely megmutatja, hogy mik zajlanak az országban. Általában ezek paritásos bizottságok. Tehát még ha nem is születik olyan döntés, mert a kormányoldal ehhez nem járul hozzá vagy kormánypárti képviselőket nem sikerül meggyőzni, akkor nyilvánvalóan véghatározatok vagy döntések nem születhetnek, de a különböző beidézett tanúk és azok az állami vezetők, politikusok vagy akár gazdasági szereplők, akiknek el kellene mennie, és kifaggathatóak lennének egy ilyen bizottságnak az ülésén, ezekből az ülésekből nagyon sok hasznos információ a nyilvánosság számára is megismerhető lenne, és ez akár a következő választások eredményét is befolyásolni tudná. Ez az, amitől önök félnek, és nem a valódi jogi megállapításoktól.

Nagyon szeretném, ha megváltoztatná az Országgyűlés a véleményét, illetve az Igazságügyi bizottság véleményét, és ezt a szabályozást elfogadnánk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból. ‑ Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 220 2016.05.09. 2:10  209-220

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt nem tudjuk, hogy mi történt a háttérben, de az MSZP terjesztette be a módosító javaslatot, a Fidesz-KDNP meg támogatta. Mi ez, ha nem együttműködés?! De az a gumijogszabály, ami itt le van írva, gyakorlatilag nem teszi lehetővé, hogy bármilyen vizsgálóbizottság létrejöjjön. Egyébként Répássy államtitkár úrnak azt mondanám, hogy akkor 2012-ig ezek szerint diktatúrában éltünk, hiszen azt mondja, ha a régi szabályozás lépne életbe, akkor a hatalmi ágak megosztása nem valósulna meg, márpedig azokat az országokat, amelyekben a hatalmi ágak megosztása nem valósul meg, diktatúrának vagy Európai Uniónak hívják ‑ zárójel bezárva.

Azt is el kell mondjam, hogy az Országgyűlés a népképviselet legfőbb szerve. Az Országgyűlés nem elvon hatásköröket és jogokat azoktól a szervektől, amelyeknek vizsgálnia kellett volna ezeket az ügyeket, hanem ellenőrzi őket. Mert adott esetben igenis ellenőrizni kell az ügyészséget is, hogy jó munkát végzett-e.

És egy vizsgálóbizottság nem úgy fog ellenőrizni, hogy felülírja azokat a határozatokat, döntéseket, amiket az Állami Számvevőszék vagy az ügyészség meghozott, hanem a nyilvánosság elé tárja azokat a bizonyítékokat, beszerzett dokumentumokat, tanúvallomásokat és az egész folyamatot átláthatóan, transzparensen, amelyek alapján a választópolgárok tökéletesen el fogják tudni dönteni, hogy mondjuk, az ügyészség és a legfőbb ügyész befolyásmentesen, átláthatóan végzi-e a feladatát, és a következő választásokon, ha máskor nem, és a miniszterelnök vagy a kormányzó többség nem gondolja úgy egy-egy skandalum után, hogy bizonyos vezetőket le kellene váltani akár kétharmaddal, akkor a választópolgárok fogják azt mondani, hogy annak a kormánynak és annak a parlamenti többségnek, amely nem tette meg a kellő lépéseket és pártembereket nevezett ki a legfőbb döntéshozó pozíciókba, mennie kell, mert nem fogadható el az a folyamat, amit önök csinálnak.

Ettől félnek, és az emberek számára ezt nem szeretnék nyilvánvalóvá tenni, de a javaslatot ettől még be fogjuk nyújtani, és kérjük, hogy az Országgyűlés támogassa. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 50 2016.05.12. 14:10  1-148

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a konkrétumokra rátérnék, illetve azokra a területekre, amelyekről külön szeretnék beszélni, engedjék meg, hogy néhány felvezető gondolatban elmondjam, habár elhangzott már párszor, hogy miért problémás, ha ilyenkor terjesztik be a költségvetést.

Problémás, mert a 2015-ös költségvetés végrehajtásáról való elszámolás, a zárszámadás még nem került az Országgyűlés elé. Tehát nem tudjuk, hogy a 2015-ösben minden rendben van-e. Nyilván meg fogja adni az Országgyűlés ezt a beleegyezését, hiszen közel kétharmados többséggel ülnek itt a Fidesz-KDNP képviselői, de formálisan még nem számolt el a 2015. évről a kormány. Emellett nem látjuk a 2016. év tényszámait sem, hiszen nem telt el annyi idő, hogy bizton azt mondhassuk, a 2016-os költségvetés alakulását nagyjából láthatjuk. Tehát csak azokat a számokat látjuk, amelyeket 2016-ra előirányoztunk, de hogy ennek mi lesz a vége, ezt semmilyen módon nem tudjuk kiszámítani. Ehhez képest jönnek a 2017-es számok, amelyek tulajdonképpen úgy lógnak a levegőben, hogy sem a ’15-ös év tényszámait, sem a ’16-os év valódi vagy már pontosnak mondható tervezetét, illetve pontosnak mondható záró számait nem látjuk.

Ez azért is fontos, mert tulajdonképpen a levegőben hozunk egy költségvetést, és ráadásul párhuzamosan ezzel még a 2016-os költségvetés módosításai is tárgysorozatban vannak, sajnos még az év során néhányszor előreláthatóan sor kerül majd a 2016-os költségvetés módosítására is.

(12.30)

Régi probléma: 2010-ben megígérte a kormányzat, hogy egy országleltárt készít, hogy tudjuk, mink van, mik azok a közös javak, amelyekkel gazdálkodik a kormányzat. Ez azóta sem történt meg. Tehát ez a vagyonkataszter várat magára, és ennek a vagyonregiszternek a hiánya ‑ amit nevezhetünk ország­lel­tár­nak is ‑ súlyos ráhatással van arra, hogy pontosan lát­hassuk, a kormány hogy is sáfárkodik a közös javainkkal.

Aztán létszám-előirányzati terv sem készül, hiszen nem elég az, hogy személyi kiadásokra mennyit költünk egyes minisztériumoknál, egyes intézményeknél, mert nem mindegy, hogy azt hány személyre, hány adminisztratív alkalmazottra vagy hány vezető beosztású alkalmazottra költjük. Mert csupán az, hogy emelkedik, nem mutatja meg, hogy a létszámok tekintetében a kormányzat milyen módon szeretne eljárni. Lehet erre azt mondani, hogy ez egy rugalmas hozzáállás, és nagy lehetőséget ad a kormánynak, hogy úgy járjon el, ahogy ő gondolja; mi ezt úgy gondoljuk, hogy egy túlzott felhatalmazottság, és a részletesség elvének nem felel meg ebben a formában a költségvetés.

Aztán ha költségvetésről beszélünk, akkor néhány gondolatot muszáj a Magyar Nemzeti Bankról is ejteni, hiszen azok a befizetések, amelyeknek meg kellett volna történni osztalék formájában, az elmúlt években elmaradtak. Hogy néhány számot említsek: az utóbbi négy évben a Magyar Nemzeti Bank devizaárfolyam-változásból származó eredménye, kapaszkodjanak meg, 1047 milliárd forint volt, amelynek egy részét illett volna osztalékként befizetni. Tudjuk, hogy a felháborodás és a botrányok hatására most talán 50 milliárdot beígértek, de az, hogy több mint ezermilliárd forintról beszélünk, ami árfolyamnyereségként a Magyar Nemzeti Banknál realizálódott 2012 óta, egy olyan szám, ami, ha a legfrissebb államadósság-adatokat nézzük, a 2016. március 31-i adatokat ‑ Magyar Államadósság Kezelő Központ, tehát nem holmi levegőből kapott számokról beszélünk ‑, azt látjuk, hogy 25 473 milliárd forint volt a magyar államadósság mértéke. Ha ezt a két számot összeadjuk, akkor több mint 4 százalékkal csökkenthető lett volna a magyar államadósság, ha a Magyar Nemzeti Bank befizeti ezeket a pénzeket, de ha a felét fizette volna be, akkor is jelentősen csökkenthető lett volna a magyar államadósság. Arról nem is beszélve, hogy másra is költhetők lettek volna ezek a pénzek, de a legrosszabb, amit tenni lehetett, hogy különböző alapítványokra elszórták, amiket nem véletlenül próbáltak titkosítani, most már azt is láthatjuk, hogy miért, amikor nyilvánosságra kerültek ezek a tényadatok.

De továbbmenve, mert az ellenzék ideje elég szűkös ezeknél a felszólalásoknál, szeretném példaként felhozni, hogy a részletesség elvének a megsértése miért is probléma. Például a Belügyminisztérium költségvetésében, ahogy tavaly is, annyit láthatunk, hogy a rendőrségre mennyi pénzt költünk, vagy hogy személyi juttatásokra mennyit ‑ több mint 200 milliárdot ‑ költünk. De például a megyei ren­dőr-főkapitányságok sincsenek ebben benne, illetve bontást nem látunk róluk, tehát még azt sem láthatja az Országgyűlés, hogy Budapest, Borsod vagy egyéb megyék mennyit kapnak a rendőrségen belül. Persze ezt a kormány majd el tudja dönteni, de szeretnénk látni, hogy adott esetben több pénz jut-e azokba a megyékbe, ahol a közbiztonság úgy alakult, ahogy, illetve ahol az emberek joggal várják el azt, hogy nőjön a ráfordítás, akár a rendőrség tekintetében is.

S aztán még a felsőoktatásról nem is beszélek; a felsőoktatási szektorban szereplő különböző intézmények nem jelennek meg, míg korábban ez gyakorlat volt. Így nem lehet összehasonlítani azt, hogy pontosan mire mennyit adunk; azt pedig már elmondtam, úgy tűnik, irreális elvárás lenne az, hogy a létszám-előirányzatokat is megismerjük, hogy megyei bontásban a rendőr-főkapitányságoknál azt is határozzák meg, hogy ott nő-e a létszám vagy éppen csökkenni fog.

Továbbhaladva: van, amiket néhol kisebb költségként is feltüntetnek, és pont ezért el lehet mondani róla a véleményünket. A Külügyminisztérium költségvetésében találtunk egy olyan sort, hogy külföldi magyar emlékek megőrzése. Ez szép és jó, 15 millió forint jut rá. Majd kicsit lejjebb haladva a számsorban azt látjuk, hogy az afgán nemzeti biztonsági erők fenntartásához szükséges pénzügyi forrásokra 140 millió forintot költünk. Mondhatják erre, hogy ez nemzetközi kötelezettség, ahogy az valóban igaz lehet, de ezeket talán ideje lenne felülvizsgálni. Nem tudom, meddig kell még a magyar nemzeti emlékek megőrzésére szánt pénz tízszeresét az afgán nemzeti erőknek közvetlenül elutalni. Azt hiszem, hogy ennél jobb célokra is lehetne ezt a pénzt költeni, de ez legalább szerepel a költségvetésben és kritika tárgyává tehető, viszont elmondhatjuk, hogy az adófizetők nem feltétlenül erre gondoltak, amikor az adójukat befizették.

Aztán hozzájárulás az EU költségvetéséhez. Ked­venc adatsorunk, amelyben közel 320 milliárd forint sze­repel, amit mindannyiunk adójából, áfa­bevé­te­lé­ből az EU-nak befizet Magyarország, de nemcsak közvetlenül az EU-nak, hanem láthatunk a brit korrekcióra, s nemcsak ebben az évben, hanem sajnos folyamatosan 22 milliárd forintot ‑ köszönik szépen a britek, örömmel elfogadják ‑, illetve Dánia, Hollandia, Svédország számára, igaz, hogy csak 2,7 milliárd forintot, de ha az elveket nézzük, akkor ezek a pénzek is a magyar adófizetőktől mennek. Ez közel 320 milliárd forint. Mondhatják erre, hogy mennyi pénz bejön az Európai Unióból, de azt meg pont az európai uniós vitanapon tisztáztuk, illetve nem értettünk abban egyet: lehet, hogy ezermilliárd forintos tétel áll rendelkezésre Magyarországnak, hogy lehívjuk, de egyrészt nem tudjuk lehívni az egész összeget, ha viszont le tudjuk hívni, akkor olyan célokra tudjuk lehívni, amik nem feltétlenül a magyar gazdaságot segítik, sokszor látványberuházásokra, sokszor presztízsberuházásokra, és még ezekben az esetekben is elképesztően magas korrupciós hányaddal bírnak ezek a beruházások. A kis- és középvállalkozásokhoz viszont sajnos alig jut ezekből a pénzekből. Tehát azt lehet mondani ‑ én nem állítok túlzást ‑, ha ennek a 320 milliárd forintnak durván a harmadát, amit EU-s pénzként úgymond ajándékként, vagy sokan úgy gondolják, hogy ajándékként megkapunk, célzottan, megfelelően, mérnöki precizitással elköltenénk a magyar gazdaság fellendítésére, mondjuk, a kis- és középvállalkozások segítésére, akkor sokkal nagyobb eredményt érnénk el, mint hogy ezt befizetjük, és az EU majd megmondja, igaz, hogy papíron több pénzt, de az eredmény tekintetében sajnos kevésbé eredményesen hogy tudunk lehívni.

De az Igazságügyi Minisztériumról is essen néhány szó. Nem az egész minisztériumi költségvetésbe szeretnék belemenni, mert kevés az idő, hogy ezt megtegyem. Újra láthatunk 500 millió forintot a jogászképzés színvonalának emelésére, ami egy nagyon szépen hangzó gondolat, illetve a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésére 100 millió forintot.

De megint csak nem látunk ‑ és ezt kezdeményezem módosító javaslatként is ‑ egy olyan kártérítési alapot, amely a bűncselekmények áldozatainak a számára nyílna meg, azon áldozatok számára, akik hiába kapták meg, egy polgári kártérítési perben hiába ítélték meg nekik azokat az összegeket, amilyen károkat ők szenvedtek, de nem tudják kin behajtani, hiszen ha volt is vagyona az elkövetőnek, azt az állam elviszi a bűnügyi költségekre, és ha volt is lefoglalható vagyon, abból a sértettek vagy a hozzátartozóik már nem látnak semmit.

Azért szörnyű ezt mondani, mert még azokat a javaslatokat is elutasították, hogy a kielégítési sorrenden a miniszter engedélyével lehessen egy cserét tenni, tehát először kellene hogy sor kerüljön az áldozatok kifizetésére, és utána az állam a bűnügyi költségek tekintetében várna a sorára, illetve megpróbálná behajtani 20-30 év alatt, ahogy gondolta. Ez annál is inkább jó lenne, ha így lenne, mert az állam mindig elmondja, hogy erőszak-monopóli­um­mal rendelkezik, kizárólagos monopóliummal, hogy megvédje az állampolgárait.

Ha viszont ezt nem teszi meg, akkor úgy gondolom, hogy nemcsak erkölcsi, hanem jogi felelőssége is, hogy helytálljon azokért a károkért, amiket az állampolgárok egy bűncselekmény áldozataiként elszenvedni kényszerülnek, és az állam vállalja akár a pénzügyi felelősséget is, illetve legalább a sorrendcsere megtörténjen ebben a tekintetben, tehát az elkövetőn majd az állam próbálja meg beszedni ezeket az összegeket. Erre javasolnánk egy összeget, 1 milliárd forintot. Véleményem szerint ez az összköltségvetés szempontjából nem egy magas összeg, illetve ahhoz a felelősséghez képest is, ami az államon van, hogy megvédje az állampolgárait, ez egy minimális összeg. Ennek az elosztására különböző elveket ki lehetne dolgozni, de legalább már rendelkezésre álljon egy ilyen alap.

A végén nagyon röviden szeretnék két olyan módosító javaslatomról is megemlékezni, amely a XXII. kerülethez és a 18. választókerülethez kötődik. Két beruházást szeretnék az Országgyűlés figyelmébe ajánlani, tekintettel arra, hogy sok helyen kisebb beruházások is belekerültek a költségvetésbe.

(12.40)

Az egyik egy Duna-parti beruházás lenne, a XXII. kerületben a Hajó és Duna utca környékét érintené, önkormányzati területen egy sport-rekreációs, mindenki számára látogatható közpark, sportlétesítmény; nyilván nem stadion, hanem a létesítményt értsék úgy, hogy egy rendezett környezetben sportolni, rekreációs céllal kijárhatnának a polgárok, és nemcsak a XXII. kerületből, hanem ez Dél-Buda viszonylatában is egy előrelépés lenne, és fellendíthetné az egész környéknek nemcsak a sportéletét, hanem az egész Dél-Budának a tömegsportszokásait, illetve kikapcsolódási szokásait.

Illetőleg a másik, a Nagytétény-Óhegy körzetnek a belterületbe vonása, illetve építési övezetté alakítása. Jelen pillanatban hiába Budapesthez, a XXII. kerülethez tartozik, de ezen építeni nem lehet, zártkerti részről van szó. Annál is inkább, mert ez kormányzati tekintetből vagy a költségvetésnek a nagyságát tekintve apró összegből megoldható lenne. És egy olyan zóna alakulhatna ki, ahol pont egyébként akár a CSOK-os megoldásokkal házakat lehetne építeni, ingatlanokhoz, telkekhez lehetne… ‑ vagy az ott élők tudnának beruházni ilyen megoldásokba, illetve fejleszteni ezt a környéket; illetve azt a telekéhséget, illetve újlakás-éhséget, házéhséget ki lehetne elégíteni, amelyet nyilván a kormány is lát, ha a CSOK-ot létrehozta. Ehhez nem túl nagy összeg ráfordításával Dél-Buda körzetében egy jó alkalmat lehetne teremteni.

Tehát kérem a kormányt, hogy ezt támogassa, és teremtse meg a lehetőséget az itt élők és egész Dél-Buda számára, hogy jobb környezetben élhessenek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 212 2016.05.17. 15:05  205-226

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, egy sok szempontból furcsa javaslat van az Országgyűlés előtt, és jómagam is figyelemmel végighallgattam László Tamást, a Fidesz vezérszónokát. Én is arra a következtetésre jutottam, hogy tulajdonképpen nem is nagyon értem, önök látják-e, tudják-e, hogy mit szeretnének elérni. A vezérszónoki felszólalásának egy jó része ugyanis tulajdonképpen a hasonló szolgáltatásokat és az Ubert dicsérte, illetve az ezt igénybe vevő felhasználók szempontjából méltatta, hogy milyen jó, hogy kiszámítható módon, mármint anyagilag kiszámítható módon, egy telefonos applikáció segítségével, a bankkártyáról levonva lehet ezt megvalósítani, illetve sok esetben, talán ez is elhangzott, olyanok is igénybe veszik, akik korábban a taxisszolgáltatásokat nem. Emellett nyilván ami az adóügyi kérdéseket illeti, azoknak is megvolt az igazsága sok szempontból.

De a megoldást, amely előttünk fekszik, én sem tartom tökéletesnek, és engedjék meg, hogy részletesen is kifejtsem, miért nem jó, amit elfogadni terveznek. Egyébként előrebocsátom, hogy tartózkodni fogunk a szavazáson, mert értjük azokat a megfontolásokat, amelyek a beterjesztett javaslat mögött meghúzódnak, de ez egy rossz válasz. Úgy gondolom, ebben egyetérthetek Tóth Bertalannal, hogy ha a jövőben tervezik a szabályozás átalakítását, akkor ezt meg kellett volna tenni, vagy SOS módon kiadni valamelyik minisztériumnak, vagy adott esetben őszre behozni a javaslatot, ha ez lehetséges, bár ismerve a minisztériumi kapacitásokat, és ismerve, hogy a probléma nem most merült fel, szerintem talán korábban is lehetett volna kezelni.

De ahhoz, hogy teljes mértékben megérthessük a problémát, engedjék meg, hogy kicsit visszaugorjak az időben, és elmondjam, hogy mi az, ami történt, mi az, ami előzménye, a taxistársadalom, illetve a taxival utazók életét meghatározó mely folyamatok játszódtak le Budapesten és az országos törvényhozásban.

Tudvalevő, hogy országszerte megközelítőleg 7500 taxisvállalkozásról beszélünk, Budapesten nagyjából 4000 található. Ezért Budapest egyébként is központi szerepet kapott. A Fővárosi Önkormányzat már 2013 őszén megalkotta a saját rendeletét a taxipiac szabályozására, de egyébként előtte is már sok vita volt arról, hogy jó-e a korábbi szabályozás vagy nem, emelni kell-e a díjat, vagy hogyan lehet fix árat bevezetni, hogyan nem. Azt is el kell mondanom, hogy nagyon sok különböző érvet, ellenérvet hallhattunk azzal kapcsolatban is, hogy egyáltalán az autók kritériumrendszere, az autók színe, a különböző felülvizsgálatok, amelyeket elvártak a taxisofőröktől, indokoltan lettek-e bevezetve néhány éve. Azt kellett látni, hogy a taxisoknak egy java része annak reményében, hogy a szabályozás mindenkivel szemben élni fog, első körben még el is fogadta ezt, és a pluszköltségeket is vállalta.

Utána azonban azt kellett látni, hogy nem érezték ennek előnyös hatását. Ha önök is beszéltek taxisokkal, akár taxisszervezeti, -szakszervezeti vezetőkkel, akár egyszerű taxisofőrökkel ‑ az „egyszerűt” úgy értem, hogy akik nem szakszervezeti vagy cégvezetők, hanem a mindennapokban vezetik is a gépjárműveket ‑, és legfőképpen azokkal, akik ott vannak a fronton és ellátják ezt a szolgáltatást, hallhatták, hogy ők úgy érezték, bár változtak a szabályok, mégsem minden elemében volt érezhető náluk ennek az előnyös hatása.

Ez a fix díj, amitől sokan sokat vártak, kevesebb utast is hozott, és azt kell mondanom, hogy a jövedelmi viszonyokhoz képest Budapesten sajnálatos módon drága a taxizás. Drága taxizni, és amikor bejönnek az új alkalmazások, akár egy Uber-szolgáltatás, akár a sofőrszolgálat, lehetne gondolni ezekre is, nagyon sokan alternatívaként tekintenek rájuk… És egy másik faktorról sem szabad elfeledkezni: amikor egy iksz összeget kifizetünk a taxisofőrnek, gondolni kell rá, hogy annak csak egy része marad nála, levonva azokat a járulékokat, amelyeket ő fizet, levonva a különböző taxiscégeknek, diszpécserszolgálatoknak, nevezzük akárhogy őket, kifizetett összegeket, tehát nagyon sokat levesznek ebből az összegből. A fuvarszervezőknél maradt a megemelt díj egy jó része. Arról nem is beszélve, és ezt az Országgyűlésben is többször elmondtuk, hogy sajnos nem sikerült kiszűrni a köznapi nyelven taxishiénának nevezhető társadalmi réteget, amely a legnagyobb károkat okozta mindenkinek. Utasnak is, a turizmusban dolgozóknak is, a turistáknak is és egyébként a taxistársadalomnak is.

Azt várták a taxisok, amikor bejött az új szabályozás Budapesten, illetve amikor tavaly az új kormányrendelet is hatályba lépett, hogy talán akkor a renitensekre, a szabályszegőkre nagyobb szigorral fog lesújtani a törvény. Ez sajnos nem történt meg, és ennek több vetülete van. Megint csak a taxisoktól hallhattuk, hallottam én is, hogy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérnél, a vasúti pályaudvaroknál, a nagy hoteleknél olyan taxishiénák vannak még mindig jelen, akik sokszor semmiféle taxiszolgáltatás végzésére jogosító engedéllyel nem rendelkeznek, vagy ha rendelkeznek, nem úgy számláznak, ahogy kellene.

Tudom, hogy a felszámolása ennek bonyolult kérdés, mert a Fővárosi Önkormányzat különböző szervei sem látták el kellőképpen a feladatukat, illetve sok esetben a saját testi épségüket féltve nem merték az ellenőrzéseket megtenni. Azt láthattuk, hogy a NAV sem lépett fel kellő szigorral, és bizony bizonyos esetekben, akár a Liszt Ferenc repülőtéren tapasztalható ügyekben a rendőrségnek kellett volna fellépni. Jómagam is több írásbeli kérdést tettem fel, illetve egyéb parlamenti műfajokban fordultam a Belügyminisztériumhoz, hogy lépjenek fel. Videók kerültek fel az internetre arról, amikor például egy anyát és gyermekét körbeveszik a taxishiénák, és csak akkor léptek arrébb, illetve vették szerényebbre a figurát, ha szabad ilyen pestiesen fogalmazni, amikor látták, hogy videofelvétel készül. Utána a Belügyminisztérium tulajdonképpen széttárta a karját, hogy ők nem tudnak mit csinálni a repülőtéren, a biztonsági szolgálathoz tartozik, nekik kell megoldani, de a repülőtéri biztonsági szolgálatot sem láttuk egyébként fellépni. Tehát egymáshoz dobálták a kérdést és annak megoldását.

(16 .50)

Nyilván nemcsak a magyar állampolgárokról, hanem a turistákról is beszélünk, akik aztán végképp kiszolgáltatottak annak, hogy a nyakukban igazolványnak látszó különböző bilétákkal odalépnek taxiszolgáltatást ígérve hivatalos taxisofőrnek látszó egyének, és tulajdonképpen bármit megtehetnek velük. Sok esetben egyébként azt is elmondták a taxisofőrök, hogy amikor egy ellenőrzés volt, érdekes módon előre megtudták, amikor mondjuk, esetleg a hatóságok le is akartak sújtani, hogy a Nyugati pályaudvarnál lesz egy ilyen ellenőrzés. Ezt így nem lehet! Ezeket az embereket már rég ki kellett volna szűrni, bizonyos esetekben akár hűvösre is kellett volna tenni, de az a minimum, hogy a gépjárművüket el kellett volna venni. Egyébként azt a szigort, amivel önök most fellépnek, a taxishiénákkal szemben elvártuk volna.

Továbblendülve erre a mostani problémára, azért azt látni kell, hogy valóban ez a konstrukció a feketegazdaság táptalajának ígérkezik ebben a formában. Ezt meg kell szüntetni, ezzel egyetértünk. Az nem járja, hogy valakik teljesítik a szabályokat, van egy taxisofőr, aki befizeti maga után a járulékot, a gépjármű különböző kritériumrendszerének megfelel, hozzáteszem, sok esetben a különböző állami szervek vagy akár a főváros részéről is lehúzásgyanús esetekre panaszkodtak a taxisok, hogy több tízezer forintot ki kell fizetni azért, hogy évente elvigyék a taxit és ránézzenek, hogy jó helyen van a matrica, vagy nem, és ezt egyébként nem kellő kapacitással végzik a szervek. Ezen is változtatni kellene, hogy ne egy fejőstehénnek nézzék a taxisokat a különböző állami szervek. Viszont a modern technikáktól, a megújulástól sem kellene elzárkózni.

A Jobbik XXI. századi pártként abba a hibába se szeretne esni, hogy egyrészről egyetértünk, hogy ki kell fehéríteni ezt a szegmenst is, de egy modern kori luddizmusként nem szeretnénk lesújtani mindenre, ami új. Akkor tulajdonképpen visszamehetnénk abba az időszakba is, amikor régen a konflisokkal, lovas kocsival utast szállítókról, hosszú cikkek jelentek meg az interneten… ‑ annak idején a gépi személyszállítás ellen, a taxik ellen ugyanez vagy egy hasonló vita már kibontakozott Budapesten, jó pár évtizeddel ezelőtt, a második világháború előtt, és ezekre a kérdésekre, úgy tűnik, választ kell adni.

Azt is el kell mondjam önöknek, hogy mi alapvetően a taxisofőrök és a felhasználók oldalán állunk. Másodlagos szempont a nagy taxiscégek, a fuvarszervezők, illetve akár az Ubernek mint cégnek az érdeke. Ezt a két csoportot kell megfelelő módon kiszolgálni. Egy másik szempont, és pozitív nyugati példák is vannak erre, hogy le lehetne ülni akár a cég vezetőivel is. Bár tudom ‑ és erre egyébként Észtországban is példa volt ‑, hogy sokszor nehéz, mert az a kft., ami hasonló néven van bejegyezve, elhárít minden felelősséget magától, hogy se a sofőrökkel, se az emberekkel neki nincs kapcsolata, viszont a hirdetéseket, ha jól láttam, ő adja fel. Nyilván a csiki-csuki megvan a cég részéről, de azt hiszem, tárgyalóasztalhoz lehetne őket ültetni, és ebben az esetben egy olyan megoldást lehetne találni, amely talán mindenkinek jó lenne.

Miért ne lehetne egy olyan kritériumrendszert kidolgozni, amely alapján a rendszerben mindenki jól tud járni, a sofőrök is, akár nemcsak a taxisofőrök, hanem akik mondjuk, egy szabályozott rendszerben be tudnak szállni a személyszállításba, és adóznak, adót fizetnek, egy kritériumrendszernek megfelelnek, akkor ők is tudják ezt a fuvarszolgáltatást nyújtani, illetőleg adott esetben egy taxis is kvázi bedolgozhat az Ubernek vagy más szolgáltatásoknak akár úgy, hogy az egyik fuvart taxisként elviszi, akár úgy, hogy a következőt, ha úgy érzi, hogy nincs egy jobban fizető kuncsaft, akkor egy egyéb applikáción keresztül, akár az Uberen keresztül megteheti, és ezt a szolgáltatást nyújthatja. A taxisoknak is jó lenne egyébként, ha többet tudnának dolgozni és többet tudnának keresni, mert lehet, hogy napi néhány fuvarnál a sok, egyébként egyenként kisebb végösszegű cech, illetve kiállított számla esetében jobban járnának, hiszen egész nap vagy nagyobb részben mozgásban tudnának lenni, és így a bevételeik is nőnének. Az egy másik dolog, hogy a taxi­tár­saságoknál, a nagy fuvarszervezőknél ez kiesést jelentene. Ahogy mondtam, az ő érdekük teljesen másodlagos, legalábbis nekünk ebben a konstellá­cióban.

Pont az észteknél lehetett azt is látni, felhívnám rá a figyelmet, hogy ott meg tudtak abban állapodni, hogy teljes hozzáférést enged az Uber és a hasonló szolgáltatások az ottani adóhatóságnak és az állami szerveknek, és le tudják ellenőrizni, hogy ki mennyi fuvart teljesített. Hozzáteszem, ehhez képest már csak egy következő lépés, hogy az a 20 százalék, ami jutalékként valóban kimegy az országból az Uber központja felé, ezt milyen módon lehet adóztatás alá venni. Ez nyilván már egy következő kérdés, mert ha a szolgáltatásnyújtás és a sofőrök megadóztatásra kerülnének Magyarországon, akkor már előre tudnánk lépni ebben az esetben. Úgy gondolom, hogy ez egy alaposabb átgondolást, alaposabb előkészítést igényelt volna.

Úgy látom, önök azon túl, hogy László Tamás egyébként paradox módon nagyon helyesen néhány pozitív dolgot is kiemelt a modern kor vívmányaiból, de nem látják azt, hogy ezt valamilyen módon úgy kellene szintetizálni, hogy a magyar állam is jól járjon, a magyar taxisok se érezzék úgy, hogy becsapva vannak. De azt kell mondjam, a fix tarifát lehet, hogy újra kellene gondolni. Újra kellene gondolni, mert a fix tarifával tulajdonképpen a verseny is megszűnt. Egyébként egy magasabb minőségű taxiszolgáltatás a jelenlegi rendszerben, mondjuk egy komolyabb gépjárművel nyújtott szolgáltatás, amiért lehet, hogy az adott ügyfelek, utasok is egy komolyabb összeget kifizetnének… ‑ illetve lehet, hogy nagyon sokan, ha nem is egy komfort nélküli, de egy kisebb gépjárműbe is, ami egyébként jó műszaki állapotban van, beülnének és taxiszolgáltatásként igénybe vennék. Azt kell látnunk, hogy a gyakorlatban a fix tarifát megbukottnak látom. Lehet, hogy ezt is újra kellene gondolni, de jobb lett volna, ha ezt az egészet csomagban önök átgondolják és az egyéb problémákkal együtt hozzák ide.

Így, ebben a formában, bár egyet tudunk érteni nagyon sok problémafelvetéssel, de csak tartózkodni tudunk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 12 2016.05.18. 15:14  1-24

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is el kell mondjam, hogy ha a felszólalásom után elmegyek ‑ és nem tudom, mikor térek vissza ‑, az azért lesz, mert az Igazságügyi bizottságnak sikerült most összehívni az ülését, ahol olyan témák vannak, mint például Handó Tünde beszá­molója, és nagyon jó, hogy múlt hétfőn a 10 órai munkakezdés is korainak minősült a Fidesz-KDNP-s képviselőknek, úgy tűnik, mert 8-kor is megtarthattuk volna a bizottsági ülést, illetve hallhattunk arra hivatkozásokat is, hogy ez a parlament ülésével ne csússzon egybe. Most ezt sikerült pont két nagyon fajsúlyos témában megtenni. Ezt csak elöljáróban szerettem volna elmondani.

Az előttünk fekvő javaslattal kapcsolatosan való­ban volt egy egyeztetés, és ezen örömmel részt vettünk. Annyit azért hozzá kell tennem, hogy valóban normaszöveget nem láthattunk az egyeztetésen. Tehát sok mindenről tudtunk beszélni, sok javaslatot meg tudtunk fogalmazni, de nyilvánvalóan a normaszöveget áttekintetni most volt lehetőségünk, és ez sok szempontból még árnyalhatja a képet, amit el tudunk mondani róla.

Az is igaz, itt hallgatva Aradszki képviselőtársunkat, hogy azért olyan távolságokba szerintem, mint mondjuk, a bibliai ószövetségi idézetek, nem biztos, hogy a Ptk. kapcsán vissza kellene tekinteni, hiszen akkor talán még a házasságtörő nőket is megkövezték, ha jól emlékszem, illetőleg Gaudi-Nagy Tamást önök kinevették, amikor a Tripartitumra hivatkozott, Werbőczy Hármaskönyvére, ami évezredekkel vagy legalábbis másfél ezer évvel nyilvánvalóan későbbi, még ha az Újszövetséget nézzük, akkor is.

Ez után a felvezető után szeretnék néhány lényeges kérdésre kitérni. Vannak persze a javaslatnak pozitív oldalai is, az idő hiányában nem ezeket szeretném kiemelni, bár néhányszor utalni fogok rá. Már az általános indokolásban is feltűnt nekem, hogy egyrészt, ami még természetes is, az EU-s rendeletre hivatkoznak, hogy ezért kellett módosítani most a Ptk.-t, viszont az önálló zálogjognál a kamatszint alacsonyan tartása, illetve a lakosság biztonságos megtakarításainak bővítése mint indok, az számomra egy igazságügyi tárca által előterjesztett javaslatnál csak másodlagosan szerepel indokként. Ha mondjuk, ezt valamelyik, gazdasággal foglalkozó tárca terjeszti elő, fontos lehet, de a javaslatban inkább a bankoknak és a pénzintézeteknek az érdekét látom megfogalmazódni, miniszter úr; annál is inkább, mert egyébként alacsonyak a kamatok ma is, tehát a jegybanki alapkamat 1 százalék körüli. Tehát nem tudom, hogy ezt hogy kívánják lejjebb tolni, de attól tartok, hogy ez csak egy magyarázat arra, hogy itt a bankoknak bizonyos könnyítéseket adjanak.

De még mielőtt erre rátérnék, hogy mik ezek a könnyítések, és mik azok a jogi aggályok, amik megfogalmazódtak, előtte engedjék meg, hogy néhány más témára is kitérjek. Az, hogy a magán- és családi élet, otthon védelme bekerül, ez rendben van. Még a kapcsolattartás is az lenne, bár amit Bárándy Gergely mondott, az elgondolkodtatott, megmondom őszintén. Hogy egy államtitkár munkaidőben kivel tartja a kapcsolatot, azt nem feltétlenül kell a magánélet védelméhez sorolni szerintem, de attól tartok, hogy oda fogják. És erre nagyon jó példa volt különben, ami megjelent a sajtóban, amikor Rubovszky és Vas képviselőtársunk egy bizottsági ülés előtt képviselőként és levezető elnökként, amikor a nyilvános ülésre a Hír TV stábja megérkezett, és egyébként készült arra, hogy felvételeket készítsen, ott egymás közt képviselőként beszéltek, és arra a KDNP úgy reagált, hogy az egy magánbeszélgetés, és a Hír TV miért hozta nyilvánosságra azt, hogy Orbán Viktor véleménye az, hogy Áder Jánost nem szabad újraválasztani. Hogy miért, azt nem tudtuk meg, de azt már tudjuk, hogy Rubovszky elnök úrnak erről információja van. Ezt magánvéleménynek vagy kapcsolattartásnak, tehát egy Vas Imre-Rubovszky-kapcsolattartásnak, egy magánjellegű kapcsolattartásnak szerintem egy kicsit perverz lenne minősíteni. De remélem természetesen, hogy önök nem erre gondoltak, és megnyugtat, ha ezt cáfolják.

Aztán a vezető tisztségviselőknél valóban egy hosszú polémia volt az egyeztetésen, és részben meg is fogadták, amit mondtunk. Én itt a második szakasznál még a szándékosság mellett a súlyos gondatlanságot is beemelném szívem szerint, erre be is tud­tunk terjeszteni egy módosító javaslatot a múlt héten, miniszter úr. Hiszen a súlyos gondatlanságnak kidolgozott törvényi kritériumai vannak, tehát ami már túlmutat azon, amit elvárhatunk egy vezető tisztségviselőtől; tehát már-már egyfajta eshetőleges szándék körébe tartozik. Én ebben az esetben is megteremteném a lehetőségét. És itt most nemcsak a nagy cégekre kell gondolni, akik valóban tudnak biztosítást kötni, hanem akár az olyan kis cégekre, amelyek felszívódnak azután ugyanúgy, ha mondjuk, egy komolyabb igény a cég irányába megállna, és ha a vezető tisztségviselőn ezt nem lehet behajtani, aki sok esetben a tulajdonos is, akkor gondok lehetnek.

Aztán továbbhaladva, mert 15 perc nem is olyan hosszú, ha ennyi témát kell érinteni: a gyermektartás intézménye. Ez talán az egyik legvitatottabb… Szülőtartás, bocsánat! A gyermektartás szerepel, de ez kevésbé vitatott. A szülőtartás intézménye viszont, én azt mondtam el önöknek az egyeztetésen, hogy ez egy politikai atombomba, és úgy érzem továbbra is. Természetesen, ha ezt valaki fönt kitalálta, mondjuk, aki Áder János sorsáról is dönthet, mondjuk, egy olyan szinten született meg, akkor ezt önöknek végre kell hajtani. Tehát én ezt meg tudom érteni.

(10.10)

De azért jogilag ez problémákat fog okozni. Annál is inkább, mert nem arról a szolidaritásról van szó, ami természetesen keresztény emberekben is megfogalmazódik, illetve általában megvan, illetve a Ptk.-ban is, önök az indokolásban is elismerik, hogy jelenleg is szerepel a szülőtartás, és pert lehet indítani a szülőnek a gyermeke irányába. Sőt, a járási hivatal segít is, ha a szülő erre alkalmatlan.

Önök azt válaszolták az egyeztetésen, hogy de hát a szülők nem indítanak pert. Ha viszont a szülők nem indítanak pert, akkor egy nagyon érdekes dolog egy magánjogi viszonyba beavatkozni olyan formában, hogy esetleg a szülő nem is akarja vagy nem is akarta, ha adott esetben ő meghal, és akkor utána kerül sor erre a dologra ‑ erre is ki fogok mindjárt térni. És ennélfogva itt valójában már nem a szülőtartásról beszélünk, hanem való igaz, azok az érvek, amelyek elhangzottak, igaznak látszanak, hogy az állam megpróbál kivonulni a szociális szektorból és a gyermekekre hárítani ennek a költségeit. Azt is hallhattuk a sajtóban, hogy a krónikus ágyakat a kórházakból kiszervezik a szociális szektorba, és utána jön egy ilyen javaslat, akkor nem lehet azt mondani, hogy véletlen ‑ a politikában nincsenek véletlenek ‑, és ennélfogva tulajdonképpen az állam a felelősségét fogja átruházni, és akár egy krónikus osztályt is ilyen formában fizetőssé tenni és megpróbálni behajtani.

Ez csak azért problémás vagy azért is problémás, miniszter úr, mert ebben az esetben akkor az adókat és a járulékokat át kellene dolgozni. Tehát akár még legitim is lehet. Azt mondom, hogy akár, tehát ez egy döntés kérdése, nem azt mondom, hogy ez egy jó dolog, de a világban vannak olyan rendszerek, amikor az adók minimálisak, amikor az állam azt mondja, hogy nem szedek vagy minimális nyugdíjjárulékot szedek, mindenki gondoskodjon az időskoráról, vagy úgy, hogy sok gyermeket felnevel, akik ezt el tudják látni, vagy úgy, hogy nagy pénzeket félretesz és vígan kifizeti. De ebben az esetben az állam nem nyújtja a markát azért, hogy beszedje eze­ket a Magyarországon nagyon komoly járulékokat.

Szerintem az sem jó megoldás, ha az állam kivonul, de megint egy speciális helyzet fog Ma­gyar­or­szá­gon megvalósulni, ami egyébként a közbiztonságban is sok esetben megvalósul, tehát hogy az állampol­gár nem védheti meg magát, de az állam sem védi meg. Itt is az lesz, hogy az állam beszedi a járulékokat, de ha fizetni kell, akkor ki fog vonulni. És az, hogy most mi a helyzet, az egy dolog, de egy év múlva, öt év múlva, tíz év múlva, húsz év múlva ezen a meg­nyitott kapun önök hogyan fogják betenni a lá­bukat, vagy egy következő kormányzat hogyan fogja bővíteni a lehetőségeket, az már a jövőnek a zenéje.

Aztán az, hogy beemelik azt a passzust az alkotmányból, hogy nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni, ez a jogalkotási törvénnyel szembemegy. Módosítási javaslatot is benyújtottunk, a jogalkotási törvény egyértelműen megfogalmazza, hogy a hierarchiában feljebb lévő passzusokat szó szerint megismételni nem lehet. Most pedig bekerül, és az általános indokolásban és a részletesben is el is ismerik, hogy szó szerint átemelik az alkotmányból. Ez így a jogalkotási törvénnyel szembemegy, tehát ezt így egy kicsit pontosabban kellett volna kigondolni kodifikációs szempontból.

És hogy még néhány érvet felhozzak, legalább egy egyéves jogvesztő határidő bekerült az egyeztetésekkel kapcsolatosan. Ez persze jobb, mint ahogy indult a dolog. Jómagam vetettem fel, hogy az alapjavaslat alapján az általános elévülési idő öt év, amíg visszamenőlegesen ezt lehetne érvényesíteni, és a fő gond itt is az ‑ továbbmenve és kifejtve ‑, hogy nem is kell feltétlenül tudnia a gyermeknek arról, hogy mondjuk, a szülő eltartásra kerül. Mert, mondjuk, a gyermek Londonban dolgozik ‑ van ilyen ‑, a szülő esetleg nem is szorul rá a tartásra, de mondjuk, a szomszéd besegít, egy kicsit besegít, néha átmegy, megnézi, hogy van. És akár a szülő tudta nélkül, vagy akár mi van akkor, ha a szülő időközben meghal, akkor ezeket az igényeket ugyanúgy lehet érvényesíteni. Mert hiszen a szülő halálával az az igény ‑ leg­alábbis most egy évre visszamenőleg ‑ nem szűnik meg, tehát egy-két lelkes szomszéd, egy-két trükkös ügyvédi iroda nagyon szépen ráállhat, mint a strasbourgi perekre, hogy az egyedülálló idős ember elhunyt a szomszédban, néha ránézett, akkor be lehet perelni az esetleg külföldön lévő gyermeket.

Tehát a magánjogi viszonyokba ily módon beavatkozni szerintem nem praktikus, és ráadásul általában a tartási perekben is hat hónap az, ameddig visszamenőlegesen lehet érvényesíteni. Ebből csinálnak egy évet. És tudom, hogy itt nem két személy egymás irányába a tartásért benyújtott igényéről van szó, hanem a tartás nyújtója egy összegszerű igényt fog benyújtani a gyermek irányába, de akkor is ez egy megfontolandó dolog, hogy kétszeresére, ebben a formában is, de kétszeresére nő ez az időintervallum. Persze, az öt évnél jobb az egy év, de a fél évnél még így is kétszer nagyobb. És önök az indokolásban le is írják, hogy állami, egyházi intézményekről is beszélhetünk, és ezekben az esetekben attól tartok, ha ez leírásra kerül, akkor ez meg is fog valósulni.

Aztán még egy-két gondolat, hogy miben látom azt, hogy a bankokat azért sokkal jobban védik, mint az állampolgárokat.

Az önálló zálogjogba ‑ kevés idő van ‑ nem szeretnék belemenni. Valóban, garanciákat beépítenek a törvénybe. De egy dolgot nekem nem tudnak megmagyarázni: azt, hogy egy automatikus átalakítást miért tesznek bele a javaslatba. Egy automatikus átalakítást a jelenlegi jelzálogjogokról, tehát ha valakinek van egy ingatlana jelzálogjoggal megterhelve, akkor a bank egyoldalú nyilatkozattal önálló zálogjoggá alakíthatja. Ez így nem korrekt. Mert ha a jövőben megengedjük, lehetne vitatkozni, pró, kontra érveket felhozni, de azt, hogy ezt a bank megtehesse, és csak egy tértivevényt kell becsatolnia, hogy ő értesítette az ügyfelét, én ezt egy kicsit durvának tartom. És az rendben van, hogy beleírják, hogy helyzete nem válhat terhesebbé, hát, tízéves jogi perek szoktak erről szólni, hogy mi az a terhesebb és mi nem, mik azok, amik a mérleg két serpenyőjébe bekerülnek. Tehát ezzel nem vagyunk előrébb.

Ráadásul az túl mechanikus, hogy a jelzálogszerződést ‑ a 29. §-ról beszélek ‑ egyszerűen biztosítéki szerződésnek kell tekinteni. Tehát két jogi konstrukció, egy most bevezetett jogi konstrukció és egy korábbi konstrukció kapcsán egy egyoldalú nyilatkozattal a bank átalakítja, és egy korábbi szerződést, amit nem erre kötöttek, azt önök az új szerződésnek mechanikusan betudják. Ez bizony nagyon sok esetben a fogyasztó kárával fog járni.

És még egy dolgot elmondanék a végén, és higgyék el, nagyon sok vita lesz ebből is, illetve abból is, hogy a 21. §-ban azt találhatjuk: a biztosíték kötelezettje ‑ ami általában, sok esetben a fogyasztó vagy a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő ember, persze nem mindig van így, de őt kell védeni ‑, ha a szerződéses viszonyok megváltoznak, új felek lépnek be a szerződésbe, akkor annak, aki a kötelezettség biztosítékát nyújtotta, annak ahhoz, hogy nyilvánvalóan fennmaradjon ez a biztosíték, a hozzájáruló nyilatkozata kell, az ő védelmében.

Igen ám, de erről előzetesen le lehet mondani. Előzetesen le lehet mondani, és ez azt fogja jelenteni a gyakorlatban… ‑ és ha előzetesen lemond valaki arról, mint a biztosítéknak a kötelezettje, hogy ő meghatározhassa azt, hogy az új felet, aki belép a szerződésbe, azt ő elfogadja vagy nem, és csak az értesítéssel már hatályossá válik a félnek a cseréje, akkor ez sok esetben bizony sérelmes lehet rá nézve. És még csak azt sem mondják, hogy ezt visszavonhatja, hanem az eredeti nyilatkozat megtételekor fenntarthatja a jogot arra, hogy később visszavonhassa.

Mit fog ez jelenteni? Blankettaszerződéseket a bankok részéről, amiben természetesen le fogják írni, hogy a visszavonás jogáról lemond az adott fél, aki a kötelezettséget biztosítja, és a jövőben sem kívánja visszavonni. Tehát előre alá tudják íratni vele megint azt, hogy a vágóhídra felkísérik, és tulajdonképpen később az apróbetűs részben majd elmondják neki, hogy hát, kérem, a 21. §-sal módosított Ptk. 6:209. §-a ezt lehetővé teszi. És ezek problémát fognak okozni, miniszter úr és államtitkár úr, és attól tartok, hogy ezekben az esetekben megint a banki igények kerültek befogadásra és nem kellőképpen átgondolásra. Ezért kellett volna egy normaszinten megtervezett egyeztetés.

Még nem késő, miniszter úr, mi megyünk, és szívesen elmondjuk ezeket a javaslatokat egy szűkebb körben is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 66 2016.05.24. 15:04  43-102

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon érdekes volt a vitát végighallgatni, és még csak a közepén vagyunk. Nagyon sok minden elhangzott. Egy-két dolgot elemeiben muszáj lesz megismételnem, de igyekszem kiegészíteni új információkkal. Úgy látom, és ezt örömteli kimondani, hogy nagyjából a parlament több­ségének egy irányba hat a véleménye, vagy akik teljesen mást gondolnak, azok nincsenek itt, vagy még nem szóltak hozzá. De én úgy hiszem, hogy az alap­elvek tekintetében ‑ és ezt bizonyítja Schiffer András javaslatának, az LMP javaslatának a napirendre vétele ‑ egyetértünk, és ez nagyon fontos, hi­szen az elmúlt időszakban nagyon sok mindent lehetett hallani a kormányzat véleményéről és a kormányzatnak a hasonló kereskedelmi egyezményekhez való hozzáállásáról, legyen az TTIP vagy CETA.

Azt kell mondjam, hogy egy ilyen határozati javaslat, bár igaza van Schiffer Andrásnak, hogy csak a minimumot határozza meg, azt, hogy milyen alapelvek azok, amelyektől nem lehetne eltérni, illetőleg a ratifikációnak a kötelezettségét, ami, azt hiszem, egy egyértelmű dolog egy ilyen vegyes megállapodás körében, és nem is nagyon lehet ezekre a megállapodásokra azt mondani, hogy ez teljes egészében az Unió hatásköre lenne, hogy egy ilyet megkössön. És miért is nem? Mert ezek nem kereskedelmi megállapodások. Alapvetően nem csak kereskedelmi akadályokat próbálnak felszámolni, ezért is van az, hogy már az elnevezése is hazug, és ha valami a címében nem mond igazat, azzal már az ember úgy van, hogy szkeptikusan közelít hozzá. Tehát ugye, valami kereskedelmi megállapodásnak hirdeti magát, de javarészt nem erről szól, akkor éljünk a doppinggyanúval, hogy itt más aljasságokat is elkövethetnek hasonló megállapodások égisze alatt hazánkkal és az Európai Unióval.

Elhangzott itt nagyon sokszor, hogy hogy is zajlanak ezek a tárgyalások, illetve mi is ezeknek a tartalma. Nem ismételném meg, valóban elvekről az USA-ban és Magyarországon, illetve az Európai Unióban, olyan lefektetett alapelvekről beszélünk, amelyeket nagyon nehéz lesz közös nevezőre hozni. Lehetne azt mondani, hogy akkor a magasabb védelmi szintet tartsuk fenn, ez lenne a logikus, tehát ha valahol egy alacsonyabb, máshol egy magasabb szigorú védelmi szint van, akkor emeljük ezt meg. No, nem erre látunk kísérletet, hanem megpróbáljuk az európai sztenderdeket lehúzni az amerikai szintre, és ez ebben a formában nem értékítélet. Nyilván, ha ez Amerikában eddig működött, akkor nekik megvan rá az indokuk, de hadd ragaszkodjon Európa és Magyarország is azokhoz a szabályozásokhoz, amelyek akár több évszázados múltja alatt kialakultak, hiszen itt nem arról van szó, hogy tegnap kerültek lefektetésre ezek az alapelvek.

(13.00)

Valahogy azt kell mondjam, hogy fel sem merült, és ez sajnálatos, hogy majd az Unió és a brüsszeli bürokraták meggyőzik Washingtont, hogy jobb az amerikai állampolgároknak is, hogyha a védelemnek egy magasabb szintjét vezetik be akár a fogyasztóvédelem vagy a munkavédelem területén, pedig milyen jó lenne, hogyha ebbe az irányba tartottak volna a tárgyalások. Azt hiszem, akik láttunk már egy-két ilyen eljárást, és az eredmények tekintetében néhol az ilyen megállapodásokat módunk volt végigfutni, nem arról van szó, hogy a brüsszeli bürokraták olyan jól tudták volna védelmezni az európai uniós állampolgárok érdekeit.

Egyébként aki már látott tárgyalóbizottságot vagy akár egy előadáson részt vett, ahol mondjuk, az Európai Bizottság részéről a legmagasabb szinten, akár biztosi szinten volt egy képviselő, és mondjuk, Amerika részéről egy közép- vagy alsó szintű képviselőt küldtek el, abban az esetben is kirívó volt a különbség a professzionalizmusban, és sajnos nem az Uniónak az előnyére. Tehát az amerikaiak profi tárgyalók, ezt el kell ismerni nekik, nagyon jól képviselik a saját kormányukat és a saját cégeiket. Ez még nem is lenne baj, hogyha a másik oldalon, az Unió részéről ugyanezt látnánk. De nem ezt látjuk; bizonytalan, forgolódó, a lobbicsoportoknak megfelelni akaró képviselőket látunk, és ez az Unió legfelső szintjére is igaz, és ilyenkor az ember elkeseredik, hogy kik azok, akik képviselik az Uniót és így hazánkat is. Ez már persze messzebb vezet, de mindenképpen el kell mondani.

Aztán a tárgyalásoknak a titkossága. Való igaz, a transzparenciára oly sokat adó európai és amerikai politikai kultúra ebben az esetben, úgy tűnik, hogy zárójelbe tett mindent. Be lehet menni EP-kép­vi­selőknek, országgyűlési képviselőknek titkos szobákba, és el lehet olvasni ezeket az anyagokat. No, azokról nemhogy fénymásolatot vagy fényképezőgép vagy telefon segítségével bármilyen rögzítést nem végezhetnek, hanem még el sem mondhatják, hogy ott mit olvastak. Tehát még a saját szavaikkal sem lehet megosztani azt, hogy hol tartanak a tárgyalások. Ezt nem is értem, hogy hogy gondolta a tárgyalóbizottság, a tárgyalódelegáció. Illetve a Greenpeace-nek a kiszivárogtatása után meg lehet érteni, hogy mi az, amit szégyelltek ‑ azt hiszem, hogy ez már eleve azt bizonyítja, hogy a tárgyalások nem korrekt, nyílt módon zajlanak. Hogyha valami és az Unió is korrekt módon az európai uniós állampolgárok érdekeit védi, akkor azt hiszem, hogy teljes nyilvánosságban lehetne tárgyalni, senkinek nem lenne semmiféle félnivalója.

Aztán a valódi hatástanulmányoknak a teljes hiányát láthatjuk. Korábban többször ugyanúgy az Európai ügyek bizottságában, de itt, az Országgyűlés nyilvánossága előtt is kértük ezeket a tanulmányokat, aztán bizonyos részeket megkaptunk, de azok nem voltak kielégítőek. Az hagyján, hogy a magyar kormány nem készített mélyreható tanulmányokat, de az Unió sem. És amiket láttunk és a pozitív becslésekre vonatkoztak, azok is ilyen 0,5-0,6-1 százalékos GDP-növekedést jósolnak uniós szinten ‑ aztán arról még nem is beszélve, hogy abból mennyi jut Magyarországnak.

Ehhez csak annyit lehet hozzátenni, hogy tényleg itt ilyen 0,1 százalékos magyar növekedéssel lehetne számolni. És engedjék meg, hogy akkor újra felhozzam, hogy korábban itt, az Országgyűlésben már vita volt többször arról, hogy a Magyar Nemzeti Banknak az alapítványain keresztül az eltapsolt összeg körülbelül a magyar GDP 1 százaléka, és mi most azon vitatkozunk, hogy néhány tized GDP-növekedésért mindent, ami fogyasztóvédelem, mindent, ami munkavédelem és minden egyebet kockára teszünk-e. Ez nemcsak hogy nevetséges, hanem inkább tragikus, azt kell mondjam. Arról meg nem is beszélve, hogy amikor a pesszimistább becslésekről beszélünk, akkor meg egyértelműen GDP-csök­ke­néssel kell számolni. Ezeket is az asztalra kellene tenni, és korrekt tanulmányokat kellene folytatni és elvégezni arra vonatkozólag, hogy ez milyen hatással is fog járni Európára.

Aztán az is egy árulkodó jel, hogyha megnézzük, hogy Amerikában a republikánus és demokrata oldalon a fő politikai irányvonal az, hogy mindenki támogatja ezeket a megállapodásokat és támogatja a TTIP-et. Persze láthatjuk azt is, hogy ott is vannak eltérések, most az új elnökjelölt-aspiránsok, akik nem az establishment részét képezik, ők már egy kicsit máshogy állnak hozzá, és talán ez a közgondolkozást is egy kicsit, a politikai közgondolkozást is eltolta. De azt látni kell, hogy mindenki emellett volt, és Obama is többször az életművének nevezte, a fő életművének, hogy ez elfogadásra kerüljön.

Na, most itt megint felteszem a kérdést, hogy most Obama az USA-t vagy Európát képviseli, tehát hogy Obama tarthat-e egy megállapodást az életművének, hogyha az inkább Európa érdekét szolgálja. Hát, nem hiszem, mert az amerikai elnököktől azt szoktuk meg, hogy a saját érdekeiket képviselik, ami az ő szempontjukból nagyon helyes, de hát ugyanezt elvárnánk az európai oldalon is, és sajnos ugyanezt nem látjuk, ami minket félelemmel tölt el.

Aztán befektető-állam vitarendezési fórum. Nagyon sokszor elhangzott és a különböző bürokraták általi interpretáció az, hogy hát egy befektető a befektetett tőkéjét miért ne próbálná megóvni. Ez még önmagában jól is hangzana. De akkor emlékeztetnék arra, hogy itt nem arról van szó, hogy a befektetett tőkét önkényesen ne lehessen tőlük elvenni. Ez egy természetes igény. Hozzáteszem, hogy ha ilyen történne, akkor bármelyik európai uniós tagországnak a bírósága ezt az adott állammal szemben is kimondaná. Tehát már hogyha ezt valaki kétségbe vonja, akkor arról beszélünk, hogy az uniós tagállamoknál a független igazságszolgáltatás működik-e. Ilyen formában, úgy gondolom, hogy működik, és senkitől nem lehet önkényesen a tulajdonát elvenni, se egy uniós állampolgártól, se egy európai uniós cégtől, sem egy amerikai cégtől.

De itt nem erről van szó. Arról van szó, hogy arra a profitra ‑ és ez is többször elhangzott ‑, amit még ők meg sem kaptak, be se szedtek, vagy olyan kiesésre hivatkozással, amelyet egy országnak vagy az Európai Uniónak a törvénymódosítása jelent, és egyébként mindenkire alkalmazzák, a helyi cégekre is meg a multicégekre is, na, ha ebből a multicégnek kára származik, akkor ő majd perelhet, és nem is állami bíróság, hanem választott bíróságok előtt, amit egyébként a helyi cégek nem tehetnek meg. Hányszor látjuk azt, Magyarországon is sajnos, hogy a kormányzat megváltoztat egy szabályt, és magyar cégeknek a tömkelege kerül hátrányosabb helyzetbe, vagy évekig egy fejlesztést végeztek cégek, és utána egy olyan brutális beavatkozás jön a piacra, amely esetében magyar cégeket ér hátrány ‑ senki nem térítette meg ezt a kárt. No, ilyen esetekben gyakorlatilag esélyegyenlőtlenség is lenne, hogyha a multicégek ezt megtehetnék, egyébként meg, mondjuk, magyar vállalkozások nem.

Egyébként az egész érzésem is, ahogy a, nevezzük így, liberálisoknak vagy talán Fodor Gábor liberális pártjának volt egy nyilatkozata, talán ők jelentették ki leghatározottabban, hogy minden szín alatt támogatják ezt az egyezményt. Az európai uniós csatlakozás előtt érezhettük és hallhattuk azt, hogy bár akkor még nagyobb körben, tehát az akkori politikai mainstream pártok java része támogatta ezt az ilyen formában való uniós csatlakozásunkat, és akkor is elmondták, hogy most nem kell foglalkozni az aggályokkal, milyen jó lesz, GDP-növekedés, lehet utazni, lehet majd bárhol munkát vállalni ‑ hát, láthatjuk, hogy mi lett a végeredménye.

És engedjék meg, hogy a GMO-ra is kitérjek néhány gondolat erejéig, mert sokan, hogyha nézik ‑ és nagyon bízom benne, hogy a közvetítést nézik az állampolgárok, választópolgárok is ‑, azt hihetik, hogy az Unióban a GMO védelme az megvalósult, és most tulajdonképpen ezzel az egyezséggel vagy megállapodással lehetne romba dönteni ezt.

Nem, a helyzet a megállapodással, a TTIP-pel tovább romlana. De jelen pillanatban ugyanúgy csak arra van lehetőség, hogy bizonyos országok hosszas eljárások alapján minden egyes GMO-s termékre, terményre, vetőmagra vonatkozóan felmentést kapjanak azalól, hogy mondjuk, Magyarország területén ne lehessen GMO-s vetőmaggal termelni. De a kereskedelemre nincs ilyen korlátozás, és a viták arról szóltak, hogy egyáltalán fel kell-e ezt tüntetni a különböző termékeknek a címkéjén. Egyelőre még fel kell, de már olyan vélemények is vannak, hogy hát ez milyen kirekesztő, hogy rá kell írni, hogy GMO-t tartalmaz. Tehát lehet kereskedni vele, és az Unióban lehet ezt olyan országokban termelni, amelyek bizonyos vetőmagokra vonatkozóan nem kérték a felmentésüket.

Tehát azt kell mondjam, hogy az Európai Uniónak is és az Európai Parlamentnek is azt kellett volna megteremteni, hogy az Európai Unió egy GMO-mentes térség legyen, ne azt próbáljuk beállítani egy hatalmas sikernek, hogy bizonyos országok nagy nehezen elérhetik minden egyes vetőmagtípusra vonatkozóan, ezt meg kell tenni, hogy azt ne lehessen az országhatárokon belül termeszteni.

(13.10)

Egyébként hozzáteszem, hogy ez az alaptörvénybeli, a magyar Alaptörvényben egyébként helyesen benne lévő GMO-mentességi klauzula csak a magyar kormányt, a mindenkori magyar kormányt köti és a Magyar Országgyűlést köti, ha az alaptörvény-módosítást nem teszi meg, de nem köti az Unió szerveit. Tehát ez a védelem nem egy Unióval szembeni védelem, hanem maximum, ha egy olyan kormány kerülne hatalomra, aki ezt megváltoztatná és beengedné a GMO-t, akkor ne tehesse meg. Persze ez is fontos, de ezt ne állítsák be úgy, mint ami Brüsszel ellen egy megfelelő védelmet biztosít!

Egyébként itt fel kell hozni azt is, hogy bizony a Fidesz EP-képviselői először a néppárti frakciónak a képviselői, és csak utána magyarok, mert olyan szabályozáshoz, olyan szabályozásokhoz adták a szavazatukat, ami egyébként a magyar kormány véleményével is szembement. Azt hiszem, hogy el kellene beszélgetni a Fidesz EP-képviselőivel, hogy ezt hogyan is gondolták.

Még egy példát hadd emeljek itt zárszóként, hogy hogyan is megy a GMO-termesztésre javasolt különböző vetőanyagok engedélyezése, Balczó Zoltán EP-képviselőnktől kaptam ezt az anyagot. Például a Miniszterek Tanácsának dönteni kellett a Du­Pont 1510 jelű génmódosított kukorica termesztésének engedélyezéséről. A 28 tagú Tanácsban 19 ország ellenezte, 5 tartózkodott és 4 támogatta az engedély megadását. Mit gondolnak, megadták az engedélyt? Megadták, mert nem volt meg az a minősített többség, amivel ezt meg lehetett volna gátolni. Tehát a 19 ellenszavazat, az 5 tartózkodás és a 4 támogatás egy engedélyt jelentett az Unió demokratikus döntéshozatali eljárásában.

Tehát amikor arról beszélünk, hogy mit lehet megvédeni, hogy lehet és a GMO ellen hogyan lehet hatékonyan fellépni, akkor legyenek szívesek, első körben a saját EP-képviselőikkel vagy akár a saját uniós biztosukkal is beszéljenek, és próbálják rávenni őket, hogy ha mást nem, akkor legalább (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a kormány véleményét képviseljék az Európai Parlamentben. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 12 2016.05.25. 15:11  1-16

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elsőre úgy tűnt, hogy egy felettébb egyszerű javaslat van előttünk, amelynek csak a magyar nyelvű kihirdetéséről van szó, de amikor részletesebben átolvastam ezt a javaslatot, egy-két felettébb érdekes pontra is bukkantam. De most engedjék meg, hogy azzal kezdjem, ami már itt elhangzott előttem is, hogy miért kellett eddig várni, miért kellett 15 évig várni arra, hogy az Országgyűlés elé kerüljön ez a javaslat, hogy magyar nyelven is kihirdetésre kerüljön.

A Magyar Köztársaság a római statútumot, ahogy hallhattuk, 1999. január 15-én írta alá, majd 2001. november 6-án ratifikálta. Eddig rendben is van, egy szokásos ügymenetet láthatunk. Természetesen örülünk neki, hogy igaz, hogy csak a XX. század végén, de megvalósulhatott egy állandó Nemzetközi Büntetőbíróság felállítása. Egyébként hozzáteszem, bár ez történelmi kérdés, nem tudom, hogy az emberiségnek, ha szabad ilyen nagy szavakat használni, miért kellett majdnem a XXI. századig várni arra, sőt tulajdonképpen a hatálybalépéssel és a magyar ratifikációval, ha 2001-ről beszélünk, akkor már a XXI. századról beszélünk, tehát miért kellett erre várni. De legalább megtörtént, és természetesen ez is üdvözlendő, viszont az kevésbé, hogy magyar nyelven egyszerűen nem került sor a kihirdetésére ennek a statútumnak. Nem tudom, hogy miért, valószínűleg államtitkár úrnak sincs talán ennél részletesebb információja, vagy ha van, akkor kérem, ossza meg velünk.

Azt is látni kell, és ez is elhangzott, hogy 2003-2006 között az Országgyűlés előtt volt ez a javaslat. Akkor egyébként szocialista kormányok voltak hatalmon, ha esetleg valaki nem emlékezne rá, vagy az évszám alapján ez nem lenne kellőképpen behatárolható, és azt is lehet tudni, hogy annak ellenére, hogy három évig az asztalon hevert, pontosabban az Országgyűlés előtt hevert, ha pontos akarok lenni, ez a javaslat, a 2006-os választás után visszavonták ezt a magyar nyelvű kihirdetést; aminek nyilván valamiféle politikai indoka vagy oka kellett hogy legyen, hiszen három évig az Országgyűlés előtt hever a javaslat, nem kerül tárgyalásra, nem kerül magyar nyelven kihirdetésre, és utána a 2006 tavaszi választás után ez gyakorlatilag le is kerül napirendről.

Nem tudom, és lehet, hogy ez már összeesküvés-elmélet, hogy már a 2006 őszi eseményekhez bármiféle köze lehet-e ennek a dolognak, és esetleg a szocialista vezetők tudhatták-e, hogy 2006 őszén mi fog bekövetkezni. Ezt nyilvánvalóan megint csak államtitkár úr, ha a minisztériumnak az aktáit és az elfekvő iratanyagot esetleg fel tudta valaki túrni és ebben bármiféle hivatkozást találnak, vagy esetleg a szocialisták, vagy egyébként a… ‑ most a DK-ból nem látok senkit, de Gyurcsány Ferencnek is komoly ráhatása volt akkor az eseményekre, ha jól emlékszem, de javítsanak ki. Tehát, ha ők tudnának erre magyarázatot adni, akkor lehet, hogy pontosabban láthatnánk abban, hogy miért kerültünk ilyen szégyenbe, hogy nem került sor a magyar nyelvű szöveg kihirdetésére. Egyébként hozzáteszem, hogy 2010 után is lett volna rá lehetőség. Valószínűleg ez nem a legfontosabb téma volt, és most került elő, tehát ami a magyar ra­ti­­fikációt illeti, ahhoz képest is 15 év elteltével az Or­szággyűlés elé kerülhet ez a javaslat.

Természetesen én nem szeretnék belemenni részletesen a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumá­nak az elemzésébe. Azt hiszem, hogy mindnyájan egyetértünk azokkal a pontokkal, amelyek ebben meg­fogalmazásra kerülnek, a különböző háborús bűn­­cselekmények, apartheid, népirtás üldözése, illet­ve egy hatékonynak mutatkozó állandó Nemzetközi Büntetőbíróság felállítása, az természetesen üd­vözlendő, és egyáltalán nem lehet belekötni.

Viszont ami egy kicsit nagyobb kérdéseket vetett fel bennem, az az, hogy ezeket a passzusokat a magyar jogba be is kell építeni. Egy része természetesnek mondható, például a mentelmi jog szabályainak a módosítása, ezt is támogatni lehet. A Jobbik egyéb­ként a mentelmi jog eltörlése mellett foglalt állást, programunkban is szerepelt 2010-ben, ’14-ben, tehát az, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság számára vagy ha valaki, bár Magyarországon, hála a Jóistennek, azért nem gyakori, hogy ilyeneket elkövetnek, de ha valaki mégis elköveti, akkor akár egy parlamenti kétharmad se tudja azt megakadályozni, hogy őt a Nemzetközi Büntetőbíróság elé citálhassák. Ez rendben van így, ezzel természetesen semmi kifogásunk nincsen.

Viszont ami számomra egy kicsit meglepő volt, illetve az ilyenformán való beemelése, az nem más, mint a 13. §-ban megfogalmazott népirtás, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmények nyilvános tagadásának tényállása, amit önök a Btk.-ba szeretnének beemelni. És még önmagában ezzel se lenne gond, hogy beszéljünk arról nyilvánvalóan, hogy ha valami egyértelműen bizonyítható, hogy elkövetésre került és ezt olyan formában, uszító jelleggel, becsmérlő jelleggel és az események újra bekövetkeztét kockáztató jelleggel tagadja valaki, akkor természetesen erre lehetőséget lehet biztosítani. Csak önök nem ezt teszik. Zárójelben jegyzem meg, hogy ha már itt a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának a kihirdetéséről van szó, akkor eleve ez a passzus ‑ és ez leírásra is kerül ‑ nem feltétlenül ezzel van szoros összefüggésben, hanem ‑ és ez szerepel a törvényben is ‑ egy 2008. november 28-ai tanácsi kerethatározat 1. cikkének való megfelelést szolgálja. Természetesen össze lehet rakni ezt csomagba, még értem is az összefüggését, hogy itt is háborús bűncselekményekről van szó. Igaz, hogy itt, mondjuk, egy verbális tagadásról. Tehát azért összefügg, de azért a hivatkozás is más, ugye, egy uniós jogszabályról beszélünk. Önök azt írták le, hogy ez a passzus, ami most a Btk.-ba be fog kerülni, nem más, mint a tanácsi kerethatározat, tehát az uniós 2008-as tanácsi határozatnak a megfelelését szolgálja.

Ezekben az esetekben én általában nem vagyok rest és megnézem, hogy pontosan mit ír elő ez a 2008-as kerethatározat, hiszen úgy az irányelveknél, mint korábban a kerethatározatoknál egy tól-ig tartományban az adott tagországoknak megvan a megfelelő hatáskörük, hogy meghatározzák, hogy pontosan mit építenek be a saját jogukba.

Na, és itt kezdődnek a problémák, államtitkár úr, hiszen önök a tényállásban, amit a Btk.-ba be szeretnének iktatni, pontosan azt a fogalomrendszert és azt a büntetési rendszert használják, amelyet a kommunista rendszerek és a nemzetiszocialista rend­szerek bűneinek a nyilvános tagadásánál a Btk.-ba beépítettek.

(9.50)

Ez miért problémás? Azért problémás, mert önök azt szeretnék, hogy a Btk.-ba az kerüljön be, hogy ha valaki egy nemzetközi szerződéssel kimondott vagy Nemzetközi Büntetőbíróság által vagy magyar bíróság által megállapított ‑ most hadd ne soroljam fel, emberiesség elleni, háborús ‑ bűn­cselek­ményeket és minden egyebet tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez elsőre nem is tűnik problémásnak, mert miért szeretné ezt bárki tagadni, kérdezhetik önök. Viszont kérdezem én: honnan lehet tudni, vagy egy átlag állampolgár tudni fogja-e? Mert a kommunista rendszer, a nemzetiszocialista rendszer bűneinek tagadásánál még azt lehetett mondani ‑ bár az a tényállás se jó ‑, hogy Magyarországon nagyon sok esemény történt, sajnálatos módon, amelyről az átlag állampolgár is tud, tanul róla az iskolában, illetőleg nagyjából tudja, hogy hol van a véleménynyilvánítás határa; most ennek nem mennék bele a részleteibe, hogy pontosan jól van-e ez megfogalmazva vagy nem, de nagyjából a jogbiztonságnak ebben a formában megfelel.

Viszont ebben az esetben olyan tágra nyitjuk a kapukat, amely esetben egy magyar állampolgárnak nem feltétlenül kell tudnia, hogy mondjuk, egy nemzetközi szerződés, egy nemzetközi bíróság vagy akár a magyar bíróság jogerős ítéletében ezekben az esetkörökben milyen döntést hozott. Még ez se lenne probléma egyébként, de az a tény, hogy önmagában a kétségbevonáshoz, a jelentéktelen színben való feltüntetéshez nem társul semmilyen pluszcselekmény, ez már egy kicsit veszélyes, tehát akár a történelmi kutatásokra is kiterjedhet. Ez azért fontos, államtitkár úr ‑ és javasolom, hogy még módosító javaslatot be lehet terjeszteni önök által is, és mi is meg fogjuk fontolni ‑, mert az előbb említett tanácsi kerethatározat így szól, és azt várja el Magyarországtól, hogy „nyilvánosság előtt erőszakra, gyűlöletre uszítás faji, bőrszín szerinti, vallási, származás szerinti” csoport valamely tagjával szemben ‑ ez eddig rendben van ‑, „népirtás, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmények nyilvánosság előtti védelmezése, tagadása vagy súlyosan jelentéktelen színben való feltüntetése” ‑ eddig is még rendben lenne ‑ esetében kell büntetőjogi tényállást alkotni, de itt jön az a plusz hozzáfűznivaló ‑ el kellett volna talán az egész tényállást olvasni ‑, „amennyiben az adott cselekményt olyan módon valósítják meg, hogy az a csoport vagy annak valamely tagja elleni erőszakra vagy gyűlöletre való uszításra alkalmas” ‑ és itt van a kutya elásva.

Úgy kellett volna beemelni ezt a tényállást, hogy nem elég, mondjuk, egy történészprofesszornak a világ bármely táján megnyilvánuló és egyébként megállapított, senki által nem tagadott, mondjuk, népirtással kapcsolatos disszertációjában, ha mondjuk, azt mondja, hogy ott százzal kevesebb vagy több ember halt meg, tudományos módon, akkor ezen tényállás alapján három évig terjedő szabadságvesztéssel lehet büntetni úgy, hogy az európai kerethatározat nem ezt írja elő, államtitkár úr. Egyértelműen bele kellett volna venni ebbe a tényállásba, hogy a gyűlöletre, uszításra alkalmasnak kell lennie, illetve fenyegetőnek kell lennie az adott csoportokra vonatkozóan. Tehát ez teljesen rendben is lenne így, ha ez beemelésre került volna.

Egyébként még, ha ez nem lenne elég, akkor az 1. cikk, amit hivatkoznak, még azt is megfogalmazza, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, amikor átültetik ezeket a passzusokat, hogy kizárólag azt a cselekményt büntetik, amely a közrend megzavarására alkalmas, fenyegető, gyalázkodó vagy sértő jellegű. Tehát egyértelművé teszi egy másik bekezdése is az 1. cikknek, a (2) bekezdése, hogy itt az uniós jog azt várja el, hogy olyan esetekben legyen büntetendő a különböző háborús bűncselekmények, népirtások tagadása vagy jelentéktelenebb színben való feltüntetése, amely esetekben ez gyalázkodó, uszító jellegű.

A magyar jogszabályból sajnos ez nem derül ki, illetve a Btk.-módosításból ez nem derül ki. Természetesen lehet, hogy én nem értettem meg valamit itt ezzel kapcsolatosan, de számomra teljesen egyértelmű, hogy ezeket a többletcselekményeket, illetve a többletszándékokat nem fogja tartalmazni a Btk. a jövőben.

S bár értem én, hogy az ügyészség, lehet azt mondani, valószínűleg majd egy professzor ellen nem fog eljárást indítani, mert miért tenné. Igen ám, de ha akarná, megtehetné akár egy kutatással kapcsolatosan is, egy olyan kutatással kapcsolatosan is, amely adott esetben a világ más részét érinti, és lehet, hogy Magyarországon semmilyen olyan csoport egyébként nem is él, amelyet ez érinthet, csak valaki tudományos jelleggel egy témát felvázol. Arról nem is beszélve, hogy ‑ ahogy elmondtam ‑ a jogbiztonság is sérül, hiszen nem kell mindenkinek, minden állampolgárnak tudnia, sőt, szerintem nagyon kevesen vannak, akik egyrészt a nemzetközi szerződéseket és a Nemzetközi Büntetőbíróság gyakorlatát napi szinten nyomon követik, és ez alapján majd tudni fogják, hogy mi az, ami három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Tehát, államtitkár úr, amennyiben összhangba sikerül hozni az uniós joggal, vagy az uniós jog lehetőségeit beépítjük, akkor ez támogatható, egyébként meg egy félmunka ez a rész. Természetesen a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumával egyetértünk. Köszönöm szépen. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 130 2016.05.25. 7:55  121-134

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bevallom, kicsit furcsa erről a javaslatról beszélni, hiszen tulajdonképpen nem szól másról, mint az állami tisztségviselők átvezetéséről a különböző törvényekbe. Nyilvánvalóan a téma kényességét, ha lehet itt kényességről beszélni, az adja, hogy 12 darab sarkalatos törvény módosítására is szükség van, még ha technikai is a módosítás.

(17.30)

Nem szeretnék olyan messzemenő kitekintéseket tenni, mint az MSZP-s képviselőtársunk. Mi ott voltunk a mai egyeztetésen, tehát én felkészült vagyok. Egy jó nagy táblázatot kaptam arról (Felmutatja.), hogy melyek ezek a törvények. Aki elmegy az egyeztetésre, nyilvánvalóan ennyi előnnyel már gazdagodhat, hogy nem kell kikeresnie, hanem ezt itt megkaptuk 12 törvény vonatkozásában, illetőleg a módosítás lényegét, amelyek javarészt technikaiak, sőt azt kell mondjam, technikaiak abban az értelemben, hogy az állami tisztségviselők beiktatását, fogalmi beiktatását végzik el.

Nos, mi megszavaztuk azt a javaslatot kedden, ezen a héten, tehát tegnap, amelyben a béremelésről is volt szó, illetve néhány más pontról, amelyben voltak vitáink, és még valószínűleg lesznek is, például itt van a különböző új képzési követelményeknek az előírása, illetve az, hogy a jövőben, illetve jelen pillanatban, mondjuk, a közigazgatási szakvizsga, a jogi szakvizsga milyen formában válthatja ki, illetve úgy sikerült elfogadni a törvényt, hogy jelen pillanatban nem váltja ki, bár én az egyeztetésen kifejeztem a reményemet, és ez szintén régóta napirenden van, hogy ha felülvizsgálatra kerül az egész rendszer, illetve a szakvizsgáztatásnak a rendszere is ‑ mon­dom, ezt már jó néhány éve halljuk, hogy ez valamilyen szinten megreformálásra kerül ‑, akkor bízunk benne, hogy adott esetben azok a hibák, amelyek benne maradtak a javaslatban, azok korrigálásra kerülhetnek majd a jövőben.

Tudom én, hogy ez nem tűnik olyan fontosnak, mert a béremelés az, amiről leginkább elmondható, hogy az embereket, illetve az állami tisztségviselőket érinteni fogja, egyrészről természetesen, hiszen az ugyanúgy fontos számukra, hogy milyen pluszképzést kell elvégezni.

Tudom én, hogy mondjuk, a középvezetői szintről beszélünk vagy az a feletti szintről ‑ hozzáteszem, hogy a legfelsőbb szintnek meg nem kell, tehát a bizottsági ülésen is, amikor erről volt szó, megkérdeztem, hogy akkor miniszteri, miniszterelnöki, államtitkári szinten is el kell-e ezeket a képzéseket végezni, nyilvánvalóan nemleges választ kaptunk erre ‑, de a lényeg az, hogy a másik problémánk ezzel az volt, hogy egyébként csak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem az, amely erre jogosult lesz, illetve kihelyezett, ha szabad így nevezni, franchise képzésekkel majd megoldja ezeket. Azt nem tudjuk, hogy ezek mennyibe fognak kerülni, valószínűsíthetjük, hogy az állam, illetve a különböző, az államhoz tartozó foglalkoztatók fogják ezt kifizetni, de nagyon jó lett volna ezt a rendszert is egy kicsit alaposabban átgondolni ‑ de nem szeretném újranyitni ezt a vitát.

Illetőleg amit még mindenképpen el kell mondjak, hogy néhány, bár én közepesnek minősítem, módosítónkat valóban ennél a törvénynél, mármint az előző törvényről, aminek most tulajdonképpen az átvezetéséről, bizonyos formában való átvezetéséről beszélünk, tehát egy-két módosító javaslatunk befogadásra került, illetve volt olyan pontosító javaslat is, amely a Törvényalkotási bizottság előtt kiharcolásra került, és ennek természetesen örültünk, de az a dilemma még mindig ott van, és ez még egy eldöntendő kérdés, hogy ezeket az átvezetéseket ‑ és nyilvánvalóan erről a Jobbik frakciója fog dönteni ‑ így, ebben a formában támogatjuk-e. Én, azt kell mondjam, veszélyeket nem látok benne, inkább több gesztust vártunk volna el annál az alapjavaslatnál, ami most gyakorlatilag már elfogadásra került, de hozzáteszem, hogy az igen szavazatunkat leginkább a béremelés motiválta, illetve az, hogy nem szerettünk volna egy olyan politikai szájízű háborúba belemenni, amit itt egyébként hallhattunk is a fideszes képviselőtársaimtól, amelyben a baloldalt egy az egyben azzal vádolták meg, nemcsak azzal, hogy a béremelés ellen szavazott, mert ez nyilván még tényszerű is, mert hiszen bár egy nagy csomag volt, de a béremelés is benne volt, hanem tulajdonképpen odáig mentek el, hogy aki nem igennel szavazott, az tulajdonképpen nem tiszteli az állami tisztségviselőket. Ez már egy kicsit azért ilyen habonyizmus szerintem, és valószínű, hogy a Rogán-propaganda­minisz­térium­ban születhetnek meg a hasonló gondolatok, tehát mi nem szerettük volna azt, és azt is elmondtuk, hogy bár csak egy bizonyos körnek, az állami tisztségviselőknek szól ez a béremelés, tehát mondjuk, a minisztériumi dolgozóknak sem, illetve az önkormányzati dolgozóknak sem, de nekünk egy alapelvünk az is, hogy bár szeretnénk a kedvezményezett kört mindig kibővíteni, de természetesen ha nekik, az állami tisztségviselőknek ‑ tehát most beszéljünk teljesen nyíltan, például a járási hivatalokban dolgozó embereknek ‑ ez béremelkedést jelent, akkor csupán azért nem fogjuk elutasítani, mert máshol is hasonló problémák vannak.

Hozzáteszem, és ezt az egyeztetésen is elmondtam, és akkor hangozzék el itt is, hogy azt szeretnénk, és erre egyébként többször ígéretet kaptunk, hogy kezdjék a legalulfizetettebb dolgozókkal, tehát akik 70-80 ezer forintot visznek haza, az ő esetükben nyilvánvalóan összegszerűen sem olyan sok egy 30-50 százalékos emelés, nekik ez nyilvánvalóan jól jön, de az össz kifizetett összegekben, mint ha mondjuk, komolyabb tisztségviselők esetéről beszélünk, akiknél lehet, hogy egy 20 százalékos emelés is több pénzt visz el, mint hogyha több dolgozónak, a mindennapi szinten a frontvonalban dolgozóknak a bérét rendeznék.

Úgyhogy ezzel együtt örülünk neki, hogy az egyeztetésre sor került, bár egyeztetnivaló túl sok nem volt, inkább a kétharmad irányába megnyilvánuló gesztusnak értékeltük ezt a folyamatot, ettől függetlenül mi minden egyeztetésen ott vagyunk, elmegyünk, tehát nem követjük azokat az ellenzéki irányvonalakat, amelyek elutasítják az egyeztetést. Természetesen itt ki tudtunk fejteni más gondolatokat is, és egyébként meg bízunk benne, még egyszer megerősítve, hogy azok, akik ezt a fizetésemelést megkapják, az állami tisztségviselők, ebben a körben nyilvánvalóan a megbecsülést is érezni fogják, és ahogy mondtam, ehhez a Jobbik is a szavazatát adta, és bízunk benne, hogy egyébként a minisztériumi dolgozók, illetőleg akár az önkormányzatnál dolgozók is elő fognak kerülni, hogyha máskor nem, a 2018-as és ’19-es választások előtt, a ’19-et az önkormányzatira gondolom. De engem, azt kell mondjam, még az sem érdekel, hogy miért meg hogyan, csak segítsünk ezeken az embereken. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 249 2016.05.30. 7:59  198-356

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A mondandómat részben felülírta az a hazugságáradat, amit főleg Hollik Istvántól el kellett hallgatnunk itt, az Országgyűlés ülésén. Ott kezdeném, hogy ha már Kókát említette, akkor ki adott neki diplomata-útlevelet, hogy üzletemberként utazhasson a kormányzati delegációval? Önök. Kik tüntették ki Medgyessyt? Önök. És kik üzletelnek azokkal az emberekkel, akiket elsorolt? Javarészt önök. És önök azok, akik azoknak a cégeknek, amelyeket önök átláthatatlannak minősítenek, és felrakták ezeket a listákat az internetre, ugyanúgy állami pénzeket, közpénzeket, uniós pályázati pénzeket adnak.

(18.30)

Ez történt. Szilágyi György képviselőtársam majd részletesen is el fogja mondani. Hétről hétre egyébként itt az önök fejére olvassa, hogy melyek azok a cégek, amelyeket önök raktak fel az internetre, hogy átláthatatlan hátterűek, és utána önök adnak nekik állami pénzeket.

Arról nem is beszélve, hogy államtitkár asszony itt elmondta, hogy az Állami Számvevőszék milyen szabálytalanságokat derített fel a Jobbik gazdálkodásában. Azt elfelejtette elmondani, hogy ez melyik évekre vonatkozott ‑ a 2006-2007‑es év ‑, és hogy milyen óriási szabálytalanságok voltak. Egyébként a Jobbik semmilyen állami pénzben azokban az években nem részesült. Ezek olyan szabálytalanságok voltak, mint hogy például valaki egy két-háromezer forintos adománycsekkre nem megfelelő módon írta rá a nevét, nem olvasható módon, és ezeket a pénzeket duplán vissza kellett fizetni az állam részére. Ilyen komoly szabálytalanságok voltak. Mi meg ezermilliárd forintok ellopását olvassuk az önök fejére. Azt kell mondjam, hogy a nagyságrendet a szavazópolgárok is el tudják dönteni.

Azt is el kell mondjam, hogy egy újdonság volt számomra, hogy a Kovács Béla-ügy most már offshore ügy is. Erről én nem tudtam, és önök kérik számon azt, hogy milyen információink vannak az ügyben. Semmilyen információnk nincs. Talán Németh Szilárd, mint a Nemzetbiztonsági bizottság tagja, tudna részletesebb információkat adni, de nekünk semmilyen információnk nincs, hogy mivel vádolják. Illetve maximum arról, hogy mivel vádolják Kovács Bélát, de hogy ezen túl milyen részletes információk vannak, arról sem mi nem tudhatunk, sem a közvélemény nem tudhat. Így nagyon nehéz ezek ellen védekezni is.

Egyébként önök többször felhozták, hogy milyen hatalmas pénzekkel támogatta a Jobbikot Kovács Béla. Tudják, nagyságrendileg mekkora pénzzel támogatta? Amennyit egy állami cégvezető az önök által megemelt fizetésként hazavihet havonta. Ha ezek óriási pénzek, akkor önök nagyon jól megfizetik az állami cégvezetőiket.

Aztán ugyanúgy várjuk a bizonyítékokat azokban az ügyekben is, amiket itt elmondtak. Itt persze lehet az offshore ügyekről úgy beszélni, hogy Vona Gábor egyik ismerőse ismer egy olyan embert, aki hallott már olyanról, aki offshore-ozott. És egyébként ott se közpénzekről beszélünk. Tehát azért a bíróság előtt kell felelni ezekért a kijelentésekért. Egyébként mai közleményként ki is ment, hogy Bánki Eriknek is, mert olyanokat állított, amelyek túlmennek azokon a határokon, amelyeket bíróság előtt ő meg tudna védeni.

És egyébként azt láthattuk, hogy akár Halász Jánosra is utalhatnék, aki szintén ezeket az ügyeket próbálta felemlegetni. Ő bátor Sir Robinhoz képest ugyanúgy elszaladt a sajtótájékoztatóról, amikor Forrai Richárd elment erre a sajtótájékoztatóra, és szeretett volna szembenézni Halász Jánossal. Ő elszaladt egyébként ugyanúgy, ahogy ön is elszaladt, csak akkor éppen Juhász képviselő úr elől. (Hollik István: Nem szaladtam el! Nézd meg! Ott álltam!) A hírekben legalábbis és a videón így jött le, hogy elszaladt. El lehet szaladni, semmi gond nincsen ezzel, csak akkor ki kell állni a választópolgárok felé, és el kell mondani, hogy mit és miért állítanak. Ezt önök nagyon nehezen tudták eddig megvédeni.

Úgyhogy én azt látom, hogy saját magukat nem tudják tisztára mosni, mert ez lehetetlen lenne. Amit lehet csinálni, megpróbálnak másokat besározni. Az MSZP-vel elég könnyű dolguk van, mert 2010 előtt azért az MSZP is számtalan ügyletben érintett volt, de ez önöket ne menti fel, hogy tovább folytassák ezeket a gyakorlatokat. Az, hogy az MSZP-ben ezt csinálták, az állampolgárok, a szavazópolgárok nem azt várnák el, hogy önök ugyanúgy folytassák ezeket a piszkos játékokat, ahogy azt elkezdte az MSZP, és ahogy egyébként ’90 óta Magyarországon zajlanak az események.

Többször idézték a Tax Justice Network egyébként brit kutatócéget, amely óvatos becslések szerint 250 milliárd dollárra teszi ‑ és ezek a becslések néhány évvel ezelőtt készültek ‑ azt az összeget, amit offshore irányba kiloptak ’90 után hazánkból. Ez valószínűleg egyébként sokkal több. Azt szeretnénk tudni, kik lopták el ezt a pénzt. Ez a magyar államadósság két és fél-háromszorosa. Óvatos becslések alapján. Mi ezt szeretnénk tudni. Fideszesek vagy MSZP-sek, vagy teljesen mindegy, mely párthoz tartozók, vagy SZDSZ‑esek, szeretnék az emberek tudni, kik lopták el ezt az iszonyatos mennyiségű pénzt Magyarországról. A többi mind csak porhintés, hogy igen, az MSZP, vagy igen, a Fidesz lopott többet, vagy hogy ebből a 250-300 milliárd dollárból ki mekkora arányban vette ki a részét, ami a lopást illeti. Azt kell mondjam, hogy ez az embereket csak annyiban érinti, hogy az elszámoltatást milyen módon kellene végrehajtani.

Aztán nem beszéltek arról sem, hogy azért elég furcsa ország, ahol a NAV elnökét tiltják ki az Amerikai Egyesült Államokból hasonló ügyek miatt, illetve hogy pontosan milyen ügyek miatt, azt még önök nem tárták a nyilvánosság elé, de amennyit lehetett tudni, azok egyáltalán nem voltak kielégítőek.

Az is átfutott a gondolataimban, miközben, mondjuk, Hollik Istvánt és képviselőtársait hallgattam, hogy ha önök vagy a jelenlévők javarésze nem érintett ezekben az ügyletekben ‑ most legyek nagyon optimista ‑, akkor viszont milyen lelkivilággal tudják elleplezni azt, vagy azokat védeni, akik ezt megteszik.

Mert nekem ne mondja senki, hogy például a letelepedésiállamkötvény-bizniszben, mondjuk, önnek, Hollik képviselőtársam, nem tűnik fel, hogy mi zajlik ebben az országban, hogy ezt a körülbelül 100 milliárd forintos jutalékot, amit kifizetnek ezeknek az offshore hátterű cégeknek, egy monopolpiacon más módon, mondjuk, a külképviseletek is meg tudnák tenni ezt a munkát. És azt se tudjuk, hogy mekkora ez a jutalék, mert önök azt mondják, hogy nem közpénzről van szó, miközben eladnak egy állami monopóliumot, a letelepedés jogát. Ez olyan, mint egy koncesszió. Ezt eladják, és az ebből befolyó pénz igenis, hogy közpénznek minősül.

És a bevétel, az tudja, hogy micsoda? Az, amit majd vissza kell fizetni. Ez nem egy olyan bevétel, hogy ezt elköltheti a magyar állam. És erre kamatot kell fizetni. Illetve, ahogy az elhangzott, ez akciós, és a 300 ezer euró helyett 271 ezer euró az, ami majd befolyik, és ennek a különbözetét, nem elég a jutalék, azt is ott hagyják ezeknél a cégeknél. Amikor vizsgálóbizottságot szerettünk volna erre felállítani, akkor ezt elutasították mindenféle mondvacsinált indokokkal.

Úgyhogy például ezeket az ügyeket kellene tisztázni, és nem hat év kormányzás után az ellenzékre mutogatni vagy a Jobbikra mutogatni. Illetve megtehetik, csak teljes mértékben hiteltelenek lesznek. Olvassák el, hogy a hasonló közleményeik után milyen kommentek érkeznek az internetes portálokon. Akár a legnagyobb internetes portálokon, amelyekhez semmi köze nincs a Jobbiknak. És egyébként olyan kommentelők írják be, akik szintén leírják azt, hogy nem Jobbik-szimpatizánsok, nem Jobbik-támogatók, de amit a kormány csinál, az tarthatatlan. Azt hiszem, hogy 2018-ban meg fogják látni, hogy milyen eredményre vezet ez a politika. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 61 2016.06.07. 15:10  50-69

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök neki, hogy egy ilyen fontos kérdésben végre konszenzus alakult ki az Országgyűlésnek a főbb, meghatározó pártjai között, és úgy gondolom, a képviselők javarésze is egyetért azzal, hogy ezt a javaslatot, illetve a szubszidiaritás vizsgálatát, amelyet elvégzett az Európai ügyek bizottsága, továbbítsuk, hagyjuk jóvá, és továbbítsuk az Uniónak a megfelelő szervei felé. Ez egyrészt jogilag egy megalapozott döntés, tehát én végigolvastam azt a jelentést, amit letettek az asztalunkra, ami benne van, az jogilag korrekt, és az uniós jog alapján is megállja a helyét. Ez az egyik fele a dolognak. Természetesen láttunk olyat is, amikor, mondjuk, a Magyar Országgyűlés sem minden esetben használja ki azokat a lehetőségeket, amelyek az uniós jog által ráruházódnak, de ebben az esetben örülünk neki, hogyha ez sikerült.

De azért nagyon fontos annak a hátterét is ismertetni, hogy hogyan jutottunk el ide, lévén, hogy egyrészről örülünk neki, hogy a baloldal is belátja, hogy egy ilyen javaslat támogatása, egy ilyen határozati javaslat támogatása elengedhetetlen, hogy legalább az Unió felé jelezzük azt, hogy rossz irányba haladnak. Tudom, hogy a jelzés sokszor nem elég, és adott esetben, ahogy a tavalyi, 2015. szeptemberi tanácsi határozatot meg kellett támadni az uniós bíróság előtt, néha arra is szükség van, és egyébként sokszor azt is láthatjuk, hogy sok esetben még mindkettő is kevés, viszont az nagyon fontos, hogy egy ilyen határozatot minél nagyobb létszámban szavazzon meg az Országgyűlés.

Hozzáteszem, nagyon örültünk volna neki, hogyha mondjuk, egy évvel ezelőtt a baloldal is hasonlókat mondott volna, illetőleg azt kell mondjam, hogy időben egy versenyzésbe nem szeretnék belemenni, de egyébként a menekült- vagy bevándorlási válság ‑ az elnevezés bizonyos embercsoportok tekintetében változhat, hiszen vannak menekültek, illetve vannak bevándorlók, gazdasági bevándorlók ‑ kap­csán először mi jeleztük, hogy ez egy komoly probléma lesz. Egyébként a határőrségnek a megszüntetését is ezért tartottuk óriási problémának, hibának annak idején, de annak örülünk, hogy egyébként a kormány ezzel Európa-szinten relatíve gyorsan kapcsolt, és megtette azokat az intézkedéseket, ami egyébként minden uniós országnak, így Magyarországnak is a kötelezettsége. Abban, hogy a schengeni határokat megvédjük, nincs semmi nóvum, ez egy kötelezettség, amit magunkra vállaltunk. Amikor tehát kialakult ez az egész helyzet, az volt az érthetetlen, hogy hogyan lehet az, hogy Európa jó része, a demokratikus, magukat jogkövetőnek tartó országok javarésze azt nem értette, hogy Magyarország megpróbálja így vagy úgy, hatékonyan vagy kevésbé hatékonyan, de legalább megpróbálja megvédeni a határait. Tehát eljutottunk oda, hogy a hatályos jogszabályok betartását kérik számon egy tagországon.

Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, és a választópolgárok is szembesültek azzal úgy Németországban, mint egyéb szegletekben, akár az északabbi országokban, hogy mit jelent az, hogyha kinyitjuk a határokat, és mindenkit beengedünk, anélkül, hogy tekintettel lennénk rá, hogy ők honnan jönnek, milyen célból szeretnének az Unióba bejönni, menekültek vagy gazdasági bevándorlók vagy akár terroristák. Azt is láthattuk, hogy nagyon sok terrorista jött be ezzel a hullámmal, és hazánkon keresztül is több terrorista egyrészt átvonult, illetve itt is voltak találkozási pontok, illetve akár Brüsszelből idejöttek, és itt vették fel terroristatársaikat. Ezek nagyon veszélyes tendenciák. Egyébként természetesen az első körben sült bolondnak nevezték azokat is, akik azt mondták, hogy összefügg a bevándorlási kérdés és a terrorizmus, pedig nem hiszem, hogy túl nehéz kérdés lenne azt belátni, hogy ha számolatlanul, szabályozatlanul bejöhetnek az emberek, akkor a terroristák ezt nyilván ki fogják használni, mert miért ne tennék, ostobák lennének a maguk szempontjából, hogyha ezt nem tennék meg. Úgyhogy nagyot fordult az időnek a kereke, és egyébként remélem, hogy ezek a tendenciák Európában is meg fognak erősödni.

Benne van ebben a jelentésben, és én örülök neki, hogy egy mondat erejéig szerepel benne, hogy egyrészt a problémát ott kell megoldani, ahol az képződött, a problémát egyébként nem Európa okozta, nem az európai államok okozták, ezzel is tisztában kell lenni, illetőleg felmerülhet ‑ itt persze világviszonylatról beszélünk ‑ azoknak az országoknak a fe­le­lőssége, amelyek egyrészt gazdag muzulmán országként, arab országként semmiféle erőfeszítést nem tettek arra, hogy befogadják ezeket az embereket, sőt egy az egyben bezárták a határaikat, nemhogy a gazdasági bevándorlók, még a menekültek előtt is, a valós menekültek előtt, ez az egyik helyzet a világban. De egyébként még olyan fejlett országok is, amelyekben sokszor…, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy ‑ nem jó szó a „számonkérés”, hanem ‑ amely országokban sokszor jelentek meg olyan cikkek, hogy mi folyik Magyarországon, például Japánra is lehet gondolni, amely egy modern demokrácia, messze van tőlünk, egy gazdag ország, de amikor megnéztük azokat a menedékkérelmeket, és ez a nem­zetközi médiában is megjelent, hogy mondjuk, Japán hány embert fogadott be, egyébként a több ezer kérelemből mennyit bírált el pozitívan, nem akarok butaságot mondani, talán volt olyan év, hogy 16-ot. És ráadásul a japán miniszterelnök ‑ a sajtóban megjelent ‑, amikor rákérdeztek, hogy hogyan lehet, hogy Japán ilyen gazdag országként, ahova azért jó pár ezer menedékkérelmet benyújtottak, így áll hozzá, akkor azt mondta, hogy a demográfiai kérdés a legfontosabb Japánban, és most, ne haragudjanak, nem érnek rá más kérdésekkel foglalkozni. Ja, és ott is megjelentek egyébként azok a cikkek, hogy mi folyik itt Magyarországon és Európa keleti végein. Tehát egyfajta álságos média-hozzáállást is tapasztalhattunk, de azért a nemzetközi sajtó is folyamatosan elment abba az irányba, hogy a vélemény változott ‑ persze addig sok pofont kiosztottak oktalanul és igazságtalanul, és utána meg nem mondták azt, hogy esetleg azoknak volt igaza, azoknak a politikai erőknek, amelyek azt mondták, hogy ebből probléma lesz, illetve hogy a problémát helyben kell megoldani.

Örülök tehát neki, hogy egyrészt szerepel, hogy helyben kell megoldani, ez akár egyébként pénzügyi hozzájárulással is járhat, tehát ne legyünk farizeusok, lehet, hogy ahhoz, hogy egy problémát megoldjunk, valamennyi… nem ebben a formában egyébként, amire ki fogok térni, hanem hogy bizonyos terheket levegyünk bizonyos országok válláról, illetve hogy a menekülteket, mondjuk, a környező országokban el lehessen helyezni, lehet, hogy az Uniónak erre pénzt kell szánnia, illetve a világnak pénzt kell szánnia, illetve adott esetben más módon meg kell ezeket a konfliktusokat oldania, de egyébként ez nem is csak Európa felelőssége, az Egyesült Államok bevonása is ugyanolyan fontos lenne. Ők is befogadtak egyébként ‑ és ez a sajtóban megjelent ‑ néhány ezer szír menekültet, arról kevesebb szó esik, hogy Amerikában nagyjából olyan másfél év volt egy embernek az átvilágítása, és egyébként javarészt nőket és gyerekeket fogadtak be, és még őket is átvilágították egy-másfél éves átvilágítási folyamattal, horror összegeket költöttek arra, hogy az a néhány ezer ember, akit befogadnak, semmilyen módon ne lehessen a terrorizmussal kapcsolatba hozható, és ezek után természetesen Amerika is beengedett néhány embert, de ez nem összemérhető azzal, amit Európára rákényszerítettek a körülmények.

Ilyen helyzetben Európának nyilvánvalóan ki kell állnia magáért, és nem azt kell tennie ‑ hogy egy kicsit a jogi érvek felé kanyarodjak ‑, hogy az Unió vezetői, látva, hogy nincs jogalapjuk arra, hogy egy olyan szabályozást lenyomjanak a tagországok torkán, amelyet ők nem szeretnének, hiszen az alapszerződésekből nem származik ilyen joguk, elkezdtek trükközni. Elkezdtek trükközni, és a trükkök százait vetették be ‑ hogyha szabad klasszikust idéznem. Először is tavaly elfogadták, több körben, de most csak a szeptemberi határozatra gondolok, azt, hogy egy ilyen elosztási mechanizmussal kvázi kötelező jelleggel át lehessen küldeni, át lehessen helyezni ezeket az embereket. Hozzáteszem, hogy a jogalapja annak sem volt meg, ezért jogos, hogy megtámadtuk bíróság előtt, az uniós bíróság előtt, hiszen egy olyan passzusra hivatkozik, amely arról szól, hogy milyen módon és hogyan lehet segítséget nyújtani egy olyan országnak, amelynek problémái vannak amiatt, hogy túl nagy számban jelentkeznek nála menedékkérők. Tehát egy olyan mechanizmusra egy olyan jogalkotási lehetőséget ad, amely egy adott országot megsegít, de ez nem jár azzal, hogy a többi ország nyakába egy olyan terhet tesznek, amit ő nem vállalt, és nincs ebben egy európai konszenzus.

Valószínűleg amikor látták, hogy ez így nem végigvihető, akkor idén egy új trükkhöz folyamodtak, és beterjesztették, illetve a Bizottság beterjesztette azt a javaslatot, amely már egy rendelettervezetet jelent, amellyel gyakorlatilag a fennálló jogszabályokat írnák át úgy, hogy elméletileg az még benne legyen egy rendes jogalkotási eljárás keretében, de azért, ahogy látjuk, jogilag jóval túlnő, túlmutat a szerepe azon, mint amire a felhatalmazás szól.

(14.40)

Az anyagban egyébként szerepel, hogy az az e) pont, amelyre hivatkoznak mint jogalapra, csak arról szól, hogy a menedékjog vagy kiegészítő védelem iránti kérelem elbírálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumokra és eljárásokra van felhatalmazása rendes jogalkotási eljárás keretében az Uniónak.

Hogy ebbe milyen módon illeszkedik, vagy hogy tudják belevenni, egyrészt egy kötelező elosztási mechanizmus felé eltolni; egyébként számomra az sem egyértelmű, illetve valószínűleg ezt trükkösen megint úgy fogalmazták meg, hogy itt tulajdonképpen a kérelmek elbírálásáról beszélünk. Gondolom ‑ bár nem voltam ott nyilván azokon a vitákon, amelyek a Bizottság környékén zajlottak, de gondolom, úgy próbálták ezt eladni, hogy ez csak egy elbírálási mechanizmus, hogy majd azt mondják, hogy Magyarországnak hány fő menedékkérelmének az elbírálását kell elvégezni. Az egy másik kérdés, hogy számomra nem egyértelmű, hogy ha mondjuk, megküldik azt a százas listát ‑ csak mondtam valamit ‑, akit nekünk el kell bírálnunk, de mondjuk, azoknak az embereknek nem túl sok kedvük van, mondjuk, Németországból idejönni, akkor mi van?

Vagy ha eltűnnek ezek az emberek a hatóságok színe vagy a hatóságok látóköréből, akkor mi történik? Egyrészt Magyarország el tudja bírálni ezeket a kérelmeket? Tudom, hogy majd itt részletszabályokat megpróbálna elfogadni a Bizottság, ha hagynánk nekik. Reméljük, hogy ez az egész rendszer hamvába fog fulladni, de ha nem találják ezeket az embereket, vagy Magyarország elbírálja, és azt mondja, hogy nem jogos a menedékkérelem, akkor hogy lehet ezeket kitoloncolni? Tehát annyi kérdés felmerül ezzel kapcsolatosan. Az viszont megint probléma, hogy ha ők elérhetőek, akkor ezek szerint át is toloncolnák ide őket, akár úgy, hogy nem szeretnének jönni? És akkor nekünk egy zárt táborban kellene elhelyezni, mert ha megnyitjuk, akkor nyilván az Unión belüli határok hiánya miatt odamennek, ahova akarnak? Egy csomó kérdés, amire a választ nehéz megtalálni.

A 250 ezer eurós összeg egészen egyszerűen, engedjék meg, hogy egy perverz viccnek minősítem, és két dolog miatt is érdekes ennek az előírása. Egyrészről ha ez egy büntető összeg, egyébként valószínűleg ez egy büntető összeg szeretne lenni, ha egy büntető összeg, akkor duplán nincs meg a jogalapja. Tehát milyen módon lehet megbüntetni egy tagországot, egyébként szolidaritásra hivatkozva, de hát nyilvánvalóan az összeg mértéke olyan, hogy nem szolidaritásról beszélünk, hanem büntetésről, hogy ő nem kíván elbírálni kérelmeket vagy átvenni menedékkérőket? Ezt büntetésként próbálja kiróni az Unió, a Bizottság az előterjesztésében, ami egyrészt nem jó, jogalapja nincsen rá, még egyébként a szolidaritási összeg fizetésére sem véleményem szerint, nemhogy egy büntető összeg kirovására.

Ha viszont ők arra hivatkoznának, hogy ez nem büntetés, hanem ez egy valós szolidaritási hozzájárulás, akkor viszont óriási a gond, hogy 250 ezer euró a valós költsége egy menekültnek, akár egy menekültnek is ‑ mert egy menekültnek sincs akkora költsége, hozzáteszem ‑, de ha meg integrációról beszélünk, akkor azt kell mondjam, hogy az unió vezetői látják, hogy 250 ezer euróba fog kerülni egy országnak akár egy gazdasági bevándorló elhelyezése. Tehát hazugok azok az érvek, hogy majd értéket fognak teremteni, GDP-t fognak növelni, vagy legalábbis már ők Brüsszelben sem gondolják így, és ezáltal próbálják ezeket a terheket elosztani a különböző uniós országok között.

Tehát a tervezet felháborító, nem támogatható, nincs meg a jogalapja az uniós szerződésekben, ezért nagyon örülünk neki, hogyha az Országgyűlés egyöntetűen utasítja el, de azt kell mondjam, hogy nem dőlhetünk hátra, mert ezeket a döntéseket az Unió vissza fogja hozni, és nem úgy, hogy egyhangú döntést kérjenek, mert legyünk világosak: egyhangú döntéssel ezeket a határozatokat meg lehetne hozni. Az egy másik dolog, hogy lennének olyan tagországok, amelyek vétót emelnek, de akkor egy olyan szabályozást kellene elfogadni, amivel mindenki egyetért ‑ és szerintem lehetne ilyen szabályozás, ha az Unió fő bürokratái nem erőből szeretnének mindent végignyomni, hanem valóban a nemzetállamok érdekeit néznék, illetve kikérnék a véleményüket.

Bízzunk benne, hogy ez lesz a jövőben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de legyünk résen, mert ezekben az emberekben, úgy tűnik, nem bízhatunk, sajnálatos módon. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 44 2016.06.08. 11:15  37-46

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a javaslatot Montenegró szemszögéből nézem, hiszen formálisan természetesen ratifikálni kell ahhoz, hogy ők csatlakozhassanak a NATO-hoz. Ugyanúgy, ahogy annak idején egyébként Horvátország esetében is, amikor az EU-hoz csatlakozott, egy kettősség van ezekben a szerződésekben, hiszen adott egy tagország, aki kifejezi a véleményét, hogy szeretne egy közösséghez csatlakozni, de akik bent vannak, természetesen jóvá is kell hagyniuk azt, illetve a tagországok parlamentjeinek is jóvá kell hagyniuk ezt a csatlakozási szándékot.

Ez természetesen jól is van így, és nem szeretnék elkalandozni, de pont a különböző kereskedelmi egyezményeknél is az az alapelv, hogy az Országgyűlés dönthessen róla. A TTIP, CETA, és lehetne sorolni, egyébként a parlamentben pont az elmúlt hetekben is hosszú vita folyt arról, hogy ezek majd vegyes megállapodások lesznek vagy nem, de a lényeg az, amiben az Országgyűlés azokban az esetekben is egyetértett, hogy mindenképpen a nemzeti parlamentek, így a Magyar Országgyűlés elé is be kell kerülnie azoknak a javaslatoknak, és nagyon helyes, hogy egyébként a hasonló csatlakozási javaslatok ratifikálását is a nemzeti országgyűléseknek kell elvégeznie.

Ha ez viszont így van, akkor egy furcsa kettősség alakulhat ki, és tényleg jó példaként tudom hozni Horvátország csatlakozását is, hiszen az Európai Unió irányában megnyilvánuló kritikáink ellenére Horvátországnak a csatlakozása mellett szavaztunk, hiszen ha a horvátok demokratikus úton úgy gondolják, hogy ennek a klubnak a tagjai akarnak lenni, az EU-nak a tagjai akarnak lenni, és azóta már tagjai is lettek, akkor legfeljebb el tudjuk nekik mondani, hogy mire figyeljenek a csatlakozási tárgyalások során, mik azok a buktatók, amiket Magyarország vagy a magyar politika sorban elkövetett, és amely buktatókon sikerült nekünk elesnünk. Ez egy másik és megint csak messzebb vezető téma, de ezeket a jó tapasztalatokat természetesen el tudjuk és el is kell mondani a csatlakozó országoknak, de ezek tükrében nekik kell dönteni, hogy csatlakoznak és milyen módon csatlakoznak egy közösséghez.

És ez azért is fontos, mert míg egyébként az uniós csatlakozás esetében nagyon fontos szerepe van a csatlakozási tárgyalásoknak, és az, hogy Magyarország ilyen formában kellett hogy csatlakozzon, az nem jelenti azt, hogy másoknak is azokat a feltételeket kellett elszenvednie, ahogy például a lengyelek eleve kétszer akkora támogatási szintről indultak a mezőgazdasági termékek finanszírozása, különböző mezőgazdasági támogatások esetében, az az ő eredményük volt, hogy ezt el tudták érni, és Horvátországnak is ezért szavaztuk meg és támogattuk a csatlakozását.

(12.20)

Ugyanígy vagyunk Montenegró NATO-csat­la­ko­zá­sával. Bár számos kritika elmondható a NATO politikájával kapcsolatosan, azzal reálpolitikusként tisztában kell lenni, hogy egy olyan kialakult helyzetben, és ezt Vona Gábor elnök úr is elmondta többször, ebben a világpolitikai helyzetben Magyarország számára nagyon nehéz lenne, ha ezzel a haderővel, ezzel a gazdasági háttérrel független országként kellene megállni a helyünket. Bár ez lenne a cél, amit el kellene érni, ahogy ez, mondjuk, Svájcnak is sikerült, de nagyon messze vagyunk attól, hogy anyagilag és hozzáállásban olyan szintre kerülhessünk. Viszont még nem vagyunk ott, és mindenféleképpen egyfajta műveleti terület lenne Magyarország, ha legalább az a sokszor kritizált, sokszor vitatott védernyő nem kerülne a fejünk fölé, ami jelen pillanatban megvan.

Hangsúlyozom, ez persze nem azt jelenti, hogy minden esetben mindennel egyet kell értenünk, nem is azt jelenti, hogy minden misszióhoz magyar katonákat kell küldeni, és ahogy én ismerem akár a NATO-n belüli döntéshozatalt, ez nem egy kötelessége Magyarországnak, hogy minden misszióba, vagy hogy egy misszióba hány magyar katonát küldjön, hanem egy lehetőség és felajánlás. Természetesen a kötelezettség csak akkor állna fenn, ha egy NATO-tagországot külső támadás érne. Mondjuk, ha a Baltikumban ez bekövetkezne, az nyilvánvalóan a magyar kötelességek körét kibővítené, de addig igenis helye van egyébként azoknak a vitáknak is a Magyar Országgyűlésben, hogy egy felajánlásos alapon történő külföldi katonai misszióban való részvétel esetében igennel vagy nemmel szavazunk, ha a Magyar Országgyűlés hozzájárulását adja egy önkéntes, akár NATO keretében lévő misszióhoz.

Ezek a politikai viták nyilván köztünk meglesznek a jövőben is, de visszatérve Montenegró csatlakozásához, úgy gondolom, ebben a helyzetben az a helyes, ha az ő törekvésüket támogatjuk, lévén, hogy ők úgy gondolják, hogy a biztonságukat így tudják biztosítani, illetve a függetlenségüket így tudják megerősíteni; ebben visszás lenne az, ha Magyarország mondaná meg számukra, hogy mi a jó nekik. Természetesen fenntartva, hogy tanácsokkal el lehet őket látni, de nem gondolom azt, hogy jó lenne, ha kvázi az ő szuverenitásukon, idézőjelben, az ő érdekükben túl szeretnénk nyúlni, és mi mondanánk meg nekik, hogy mi a pozitív vagy mi a negatív számukra.

Azért is fontos ez a hozzáállás, mert a gazdasági kapcsolataink jók, ahogy azt hallhattuk, tudomásom szerint is jók Montenegróval, és a jövőben várható, hogy ez erősödni fog, tehát egy gazdasági tényező is látható abban, hogy a jó viszonyt, a jó kapcsolatot fenntartsuk. Arról nem is beszélve, hogy alig több mint tíz éve történt meg a függetlenné válása Montenegrónak. Pontosan 2006. május 21-én, tehát tíz évvel és néhány nappal ezelőtt történt meg a népszavazás, ami esetében ők a függetlenségüket kinyilvánították, és önálló országként tudnak létezni, ők is ki tudtak szakadni a volt Jugoszlávia térképéről, pontosabban akkor már Kis-Jugoszláviából, Szerbia és Montenegróból, és független, önálló államként létre tudtak jönni.

Hogy miért fontos ez Magyarország számára? Miért lehet fontos üzenet, hogy támogatunk ilyen formában is egy fiatal államot, egy független államot? Azért fontos, tisztelt képviselőtársaim, hiszen Délvidéken nagyon sok magyar ember él, akik vonatkozásában, úgy gondolom, az autonómiatörekvések olyan jogos igények, amelyek alátámasztását pont hasonló példákkal lehetne elérni. Itt most természetesen nem egy független államról beszélünk Délvidék esetében, de egy autonómiáról, Szerbián belüli autonómiáról igenis beszélnünk kell. Ha ebben az esetben arra rá tudunk mutatni, hogy tíz évvel ezelőtt egy alig több mint 600 ezres nemzet nemhogy az autonómiát, de a függetlenségét el tudta nyerni a térségben, és ezt békés úton, az Európai Unió által is egyébként elfogadottan, azóta ENSZ-tagországként és vélhetően a jövőben NATO-tagországként is meg tudják erősíteni, akkor az a minimum, hogy fel tudunk lépni a magyar autonómiatörekvések mellett Délvidéken is, és egyébként sok más helyen is a Kárpát-medencében ezt meg kell tenni.

Nehezen visszautasítható igény egy szintén több százezres magyarság részéről az, hogy legalább az autonómiát biztosítsák, ha egy 600 ezres nemzet, amelynek egyébként a népessége nyilvánvalóan még nem is 600 ezer montenegróiból áll, tehát egy 600 ezres új ország, így a pontos, el tudta érni a függetlenségét, akkor tulajdonképpen az a minimum, hogy egy nagy anyaországnak vagy a régióban egy közepes méretű anyaországnak, inkább így fogalmazok, Magyarországnak is több eredményt sikerülhet a jövőben elérnie majd a délvidéki magyarok érdekében.

Azt is el kell mondjam, bár ez egy furcsa tény, sokan tudják, hogy Montenegróban egyébként euró van, tehát a hivatalos fizetőeszközt, az eurót önkényesen, egyoldalúan bevezették, így ebben a tekintetben előrébb járnak, mint Magyarország, bármennyire is furcsa. Nyilvánvalóan ők nem az uniós csatlakozás után és kivárva a megfelelő kritériumokat vezették ezt be, hanem egyoldalúan, ez egy furcsa kis pikantériája az országnak, de egyébként ők jól megvannak ezzel, és a turizmusban is ők ezt előnyként tudják használni, hiszen euróval tudnak fizetni a különböző, akár az eurótérségből vagy Magyarországról, illetve a környező országokból, EU-s, de nem eurót használó országokból érkező turisták is.

Úgyhogy ezekkel együtt, amit elmondtam, tudjuk támogatni az ő csatlakozásukat, és bízunk benne, hogy ezt olyan gesztusnak veszik ők is, ami a magyar kapcsolatokat egyrészt gazdasági téren erősíteni fogja, illetőleg a magyar kormány kezébe olyan eszközt adhat, amellyel jogosan hivatkozhat Montenegró példájára is a délvidéki magyar kisebbség érdekében. Bízunk benne, hogy ez a gesztus egyébként Montenegró számára is olyan üzenetként el fog jutni, hogy a magyar törekvéseket támogatni fogja, zászlóra tűzi.

A magyar kormányt és a jelen lévő képviselőjét arra kérjük, hogy használja ki ezt a lehetőséget, főleg azt a lehetőséget, hogy minél nagyobb létszámban fogja vélhetően, úgy tűnik, ratifikálni az Országgyűlés, és legyen ez egy hivatkozási alap arra, hogy a magyar kisebbségért is kiálljunk, hatékonyan álljunk ki, és használjuk ezt a fegyvert arra ‑ a fegyvert természetesen itt diplomáciai fegyverként értem ‑, hogy ne csak Montenegrót erősítsük meg, hanem a magyar kisebbséget is, éljenek azok bárhol a Kárpát-medencében vagy a világban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 70 2016.06.08. 5:01  69-79

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Így van. Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy olyan javaslattal állunk az Országgyűlés elé, amely egy egyértelmű házszabálysértést szeretne megállapíttatni, és lévén, hogy az a bizottság kellett hogy erről döntsön, amelyiknek az elnöke ezt elkövette, illetve amely bizottság ezt elkövette, így nagyon nehéz volt objektív, független eljárást elvárni; nem is sikerült. Hozzáteszem, még azt a ‑ engedtessék meg, hogy így fogalmazzak ‑ pitiánerséget is elkövették, hogy hétfőn, amikor az Igazságügyi bizottságban azt kértem, hogy egy napirendipont-cserével kezdjük ennek a javaslatnak a megtárgyalásával, mert frakcióülésre kell mennem, ezt elutasította a bizottság, bízva abban, hogy jobbikos jelenlét nélkül nem hangzik el az az érvrendszer, amit itt el fogok mondani a bizottság előtt. Tehát ha a bizottság Fidesz-KDNP-s többsége kevésbé lett volna pitiáner, amikor a napirendről szavaztak, akkor lehet, hogy itt az Országgyűlés előtt nem kellett volna erről beszélni.

De ha megadatik a lehetőség, akkor elmondom, hogy az a hivatkozás, ami a 30 nap be nem tartására vonatkozott, tudniillik a bizottságoknak 30 napjuk van arra köztudottan, hogy megtárgyaljanak egy előterjesztést, és az Igazságügyi bizottság előtt egy nagyon fontos napirendben, amely a Jobbik alaptörvény-módosítására irányult a betelepítési kvótákkal kapcsolatosan, nem sikerült betartani ezt a 30 napot.

(13.10)

S tudatosan nem sikerült betartani ezt a 30 napot, lévén, hogy egyébként a Hír TV-ben is megjelent, hogy elnök úr elismerte azt, hogy politikai okból, házszabálysértés árán sem fogja engedni, hogy a jobbikos javaslat akkor, azon az ülésen elhangozzék, amely ülésen kértük, és az lett volna az utolsó alkalom, hogy a 30 nap betartásra kerüljön ‑ ez május 9-én volt ‑, akkor sem fogja engedni, gondolom, azért, mert ez a Fidesz javaslatával konkurált. A Jobbik az Alaptörvényben szerette volna a kötelező kvótákat elutasítani, a Fidesz viszont népszavazást kezdeményezett ebben az ügyben, és ha ez egyszerre került volna elbírálásra, teljesen egyértelmű lett volna, hogy a Jobbik javaslata jobb, olcsóbb, hatékonyabb és erősebb garanciát biztosít. Arról van tehát szó, hogy május 13-án lejárt a 30 nap, akkor az Országgyűlés ülésezett, de május 9-én, amikor megtárgyalhatta volna a bizottság, és kértük, hogy a bizottság vegye napirendre, annak ellenére utasította el a bizottság Fidesz-KDNP-s többsége, hogy idő lett volna rá, mert 10-kor kezdődött a bizottság, 41 perc alatt véget ért, és 1 órakor kezdődött az Országgyűlés ülése. Tehát teljesen egyértelmű, hogy lehetőség lett volna rá. Arról nem is beszélve ‑ és erre a bizottság jelen lévő tagjait és a sajtót felhívtam ‑, hogy nagyon sokan ebben az országban járnak 8 órára dolgozni, vagy akár még korábban is kezdik a munkát, tehát a bizottság elnöke is megtehette volna, hogy ha úgy érzi, hogy nagyon sok napirend van, akkor korábbra tűzi ki az ülést. Ez sem történt meg. És erre jött még rá a Hír TV-nek a felvétele, ami teljesen egyértelművé tette, hogy a házszabálysértés tudatos. Ezzel sincs természetesen semmi baj, de akkor legyenek férfiak, álljanak ki ide, és mondják azt, hogy igen, házszabályt sértettünk, igen, vállaljuk, igen, az Országgyűlés állapítsa meg.

Egyébként ez nem egy fővesztéssel járó szankció, ha ez kimondásra is kerül, tehát még arról sincs szó, hogy bárki a mandátumát elvesztené. Bár ilyen ügyben egyébként, azt kell mondjam, hogy még indokolt is lenne, mert amikor valaki politikai okból a Ház rendjét, a házszabályt megsérti azért, hogy politikai előnyt kovácsoljon, én még azt sem tartom kis büntetésnek, hogy valaki a mandátumával fizessen, de erre a hatályos jogszabályok nem adnak lehetőséget. Viszont arra igen, hogy az Országgyűlés a tudatos házszabálysértést megállapítsa, és egyébként a bizottsági ülésen, amikor ezt szóvá tettük, elhangzott az is, hogy másik nyolc javaslat vár arra, hogy elbírálják, és ezekben az esetekben is a 30 napot a bizottság nem fogja tudni tartani. Ehhez képest nem indoklás, hogy nem fér bele, a bizottság elnökének más dolga van. Milyen más dolga lehetne, mint a házszabály betartása és a törvények betartása?

Hozzáteszem, alelnökökkel is rendelkezik a bizottság, alelnökök le tudják vezetni az ülést, ez már többször megtörtént az Igazságügyi bizottság ülésén, más bizottságoknak is az ülésén. Arról meg nem tehetünk, hogyha a Fidesz-KDNP képviselői vagy nem járnak be a munkahelyükre, vagy úgy érzik, hogy bejárnak, de ha megtárgyalták azokat a javaslatokat, amelyek az ő politikai érdekük, akkor házszabálysértés árán is berekesztik az ülést.

Arra kérjük az Országgyűlést, hogy állapítsa meg a jogsértést, ráadásul ez egy tudatos jogsértés volt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 78 2016.06.08. 2:08  69-79

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Mindenképpen annyiban tisztelem Vas Imre képviselőtársunkat, hogy eljött ide, és védi a védhetetlent, védi Rubovszky elnök úr döntését.

Egyébként a megtárgyalási kötelezettség áll fenn a bizottságnál, hogy 30 napon belül megtárgyalja. És az egy nagyon csekély vigasz, hogy a 30 napon belül, ha a legvégére rakják, és akkor már nem tarthatnak ülést, akkor nincs mit tenni. A 30 nap azt jelenti, hogy az első napon is megtárgyalhatja a bizottság, és többször kértük, hogy kerüljön napirendre, ez egy nagyon fontos dolog.

És a külön engedélyt akkor meg kellett volna kérni, és akkor legalább lehetne azt mondani, hogy a házelnök nem adott engedélyt, de önök meg se kérték, tehát nem akarták, hogy ez napirendre kerüljön az előtt, hogy a Fidesz népszavazási ügyében döntés születik; abba nem mennék részletesebben bele.

De azt még egy kisiskolás is látja, hogy ha május 9-én tartunk egy ülést, és 13-án ‑ mert szerintem 13-án járt le, de tök mindegy, ez indifferens ebben a tekintetben ‑ nem lehet megtartani, mert május 9-én egy órától véget ér az az időszak, ami alatt meg lehet tartani, akkor napirendre kell venni május 9-én. Tehát hogy ennyire ne tudjon valaki két napra előre gondolkodni, sőt néhány órára előre gondolkodni, mert egy órától már a plenáris ülés elkezdődött?!

Tehát nem tudjuk ezt elfogadni, ráadásul a Hír TV rögzítette azt, hogy az elnök úr beismerte, hogy bizony-bizony ez egy tudatos, szándékos házszabálysértés volt. Nincs ezzel semmi gond, csak akkor férfiként el kell viselni a konzekvenciákat, azt hogy az Országgyűlés vagy a bizottság kimondja, hogy ez valóban egy jogsértés volt. Persze tudom ‑ és ez is elhangzott az elnök úr részéről ‑, hogy itt mindenben az dönt, hogy Viktor engedi vagy nem engedi; lehet, hogy ha ő itt lenne, akkor ki tudná fejteni, hogy lehet, hogy a házszabálysértés is azon múlott, hogy Viktor nem engedte, hogy ez a javaslat napirendre kerüljön, hogy a bizottság megtárgyalja, de akkor férfinak kell lenni, ki kell állni, és ezt itt is el kell mondani.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 120 2016.09.12. 2:41  119-125

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A letelepedésikötvény-konstrukcióval kapcsolatosan eddig is tudtuk, hogy az évszázad üzlete, amin mindenki bőségesen kaszálhat, a magyar állam és az adófizetők kivételével. Javarészt offshore cégek végzik kizárólagos joggal az értékesítést, akik a kötvényeket diszkontáron kapják, és ezenkívül személyenként 45-60 ezer euró körüli jutalékot is beszednek, így már meghaladhatja a 100 milliárd forintot is a közvetítő cégek haszna.

Közben a sajtóban konkrét elemzések jelentek meg, amelyek személyes szálakat mutattak ki a közvetítő cégek és Rogán Antal, valamint Habony Árpád között. A beígért munkahelyteremtési ígéretekből semmit sem láttunk, a bahreini tiszteletbeli konzulunk pedig egy interjúban arra hivatkozással méltatta a konstrukciót, hogy bármely más uniós országhoz képest Magyarországon elég csak a pénzt befizetni, és cserébe a vásárló már hozhatja is a teljes családját, akik mind szabadon utazgathatnak és üzletelhetnek az Unióban.

A fentiek már önmagukban is bicskanyitogatóak, de a legújabb hírek szerint ezen is túlmutat, és arra enged következtetni, hogy a fideszes kapzsiság nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet. A Magyar Nemzet értesülései szerint ugyanis egy Karib-tengeri sziget által kiállított erkölcsi bizonyítvány alapján könnyen letelepedési jogot tudott vásárolni egy elítélt orosz állampolgár is. Elég egy új tartózkodási hely, és minden bűnözői múlt már el is tűnt.

Korábban a kormány pökhendien tagadta a vádakat, hogy bűnözők is letelepedéshez juthatnának. Önök szerint négyszeres szűrő működik, hisz a Bevándorlási Hivatal mellett a TEK, az Alkotmányvédelmi Hivatal és a rendőrség is ellenőrzi a kérvényezőket. Lázár János szerint pedig a magyar hatóság még nem talált gyanús személyt.

Ez azt is jelenti, hogy a Magyar Nemzet oknyomozó újságírója egyedül hatékonyabban dolgozik, mint a magyar titkosszolgálat, valamint a bevándorlási és a terror­elhárítási hatóság együttvéve. Hiába tehát a kormány bevándorlásellenes kampánya, ha közben 16 ezer pénzes külföldinek teszi lehetővé a letelepedést, köztük, most már kimondhatjuk, bűnözőknek is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Adódik a kérdés, hogy ha elítélt bűnözők ennyire könnyen vehetnek letelepedési jogot, akkor hogyan tudjuk kizárni, hogy terroristák ezt nem tehették meg. A magyar hatóságok ennyire amatőrök lennének, vagy a magyar kormány nem engedi őket kellő hatékonysággal dolgozni? Tervezik-e a program felfüggesztését és a kötvényvásárlók valódi átvilágítását, vagy a kapzsiság hazánk nemzetbiztonságát is felülírja? Ezekben a kérdésekben várom az érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 124 2016.09.12. 1:03  119-125

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt tudhattuk eddig is, hogy ez egy óriási biznisz, egy százmilliárdos biznisz. Az előrelépés abban van, hogy bűnözők is kaphattak letelepedési jogot, illetve kaphattak-e.

Államtitkár Úr! Önöket, úgy látom, nem érdekli, hogy azok az információk, amelyeket a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozott, valósak-e. Ha így lenne, akkor ön a válaszában azt mondta volna, hogy megkeresték a lapot, kikérték annak az embernek a nevét, pontosan annak az orosz állampolgárnak a nevét, aki így kapott letelepedési jogot, és egyébként elítélték őt Oroszországban. De mivel ezt nem tette, ezért azt kell gondolnom, hogy csak egy politikai elutasítást tesz, és nem arra a kérdésre válaszol, amit feltettem.

Nem zárhatjuk ki továbbra sem, és ezért nem tudom a válaszát elfogadni, hogy akár hogyha elítélt bűnözők kaphattak ilyen letelepedési jogot, akkor terroristák ezt ugyanúgy ne kaphatták volna meg. És mint ilyet, ezért nemzetbiztonsági kockázatnak tekintjük, amíg újra az egész programot át nem világítják. Erre sem válaszolt, államtitkár úr. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 48 2016.09.13. 14:36  25-70

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Ombudsman Úr, illetve Helyettesei! Örülök, hogy az Országgyűlés előtt is vitát tudunk folytatni erről a jelentésről, ezt már elkezdtük vagy megtettük az Igazságügyi bizottság ülésén. Én átnéztem a jegyzőkönyvet, mert az ember felejt, akármennyire is volt jelen, és próbálok építkezni a jegyzőkönyvre és az ott elhangzottakra, hogy egy kicsit bizonyos szakmai vitákat ne csak megismételjünk, hanem tovább is tudjunk vinni, hiszen közös felelősségünk, hogy ezek a jelentések egyre jobbak legyenek, és most nem feltétlenül csak szakmai értelemről kell beszélni, hanem hogy olyan területek is látókörbe kerüljenek, amelyek esetleg kevésbé voltak hangsúlyosak a múltban.

Természetesen azt is látni kell, hogy a parlamenti képviselői és különösen az ellenzéki képviselői pozíció egy opponensi pozíció, tehát nyilvánvalóan azzal tudunk mi is segíteni, ha egyrészről azokat a problémás területeket megjelöljük, ahol szerintünk előrelépésre van lehetőség, de én azért szeretem kiemelni azokat is, amelyek pozitív területek. Tehát a dicséret sem maradhat el, említeni is fogok néhány területet, ahol külön öröm és külön köszönet, hogy megnyilvánultak, illetőleg hogy a jelentésben is szerepelt és az Igazságügyi bizottságon is szóba került. Tehát így, csomagban kell majd értékelni azt, amit én is mondani fogok.

Kezdeném azzal, és itt szintén utalnék az Igazságügyi bizottságban lefolytatott vitára, hogy már a biztosnak, az alapjogi biztosnak a funkciójával kapcsolatosan is néha úgy éreztem, hogy nem mindenben értettünk száz százalékig egyet, hiszen a törvény behatárolja azt - és azt kell mondjam, sajnos -, hogy például egy normakontroll vagy egy alaptörvény-értelmezéssel ki fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Ezzel mi nem értettünk egyet, hogy ez így történt, de ha már az ombudsmannak megadatott ez a jog, akkor úgy gondolom, hogy ebben az esetben egy fokozott felelőssége is van, hogy ezzel éljen. Nem feltétlenül, bár tudom, hogy azonban az esetekben élhet ön ezzel, amikor egy olyan ügy van ön előtt, amikor ezzel kapcsolatosan felmerül, de amikor egyéb szervek vagy országgyűlési képviselők keresik meg az ombudsmant, akkor úgy g