Készült: 2021.05.08.23:40:01 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 57 2014.05.12. 10:29  40-67

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon fontos kérdés az előttünk fekvő javaslat, és sok minden elhangzott előttem. Nekem az volt az érzésem, amikor a bizottság előtt tárgyaltuk ezt a javaslatot, hogy a Fidesz-KDNP-s képviselők úgy állították be, minthogyha most kerültek volna kormányra, és nem lett volna négy évük arra, hogy a problémát megoldják. Például Schiffer András javaslatára is - amelyet mi egyébként támogattunk, mert egy jó javaslat volt, még hogyha egy részmegoldást próbált megfelelő módon kidolgozni - az volt a válasz, hogy majd, hogyha az egész csomagot beterjesztik, kidolgozzák, akkor milyen jó lesz, és akkor most az egyébként támogatható ötletekkel így külön-külön ne foglalkozzunk. Tehát minthogyha nem négy évük lett volna, hogy megoldják, és minthogyha 2010-ben a devizahitelek kérdése nem lett volna napirenden és nem lett volna probléma.

Ezek után, és természetesen, amit Z. Kárpát Dániel elmondott, ezt a javaslatot támogatni tudjuk, hogy a moratórium meghosszabbításra kerüljön, de azért dicshimnuszokat zengeni arról, hogy most újra a második vagy harmadik, az egymás után második és abszolút értékben harmadik Fidesz-kormány kezdetén is arról beszélünk, hogy a moratóriummeghosszabbítás a jelenlegi megoldás, ez vérlázító és felháborító.

Azt is elmondanám, mert egy fontos momentum, hogy nem várjuk, hogy a valódi problémát olyan mértékben meg tudják oldani, mint amit önök itt elővezettek, és ez nem más, mint a forintosítás, vagy még ez is egy kicsit félrevezető, inkább annak a megállapítása, hogy ezeknek a hiteleknek a jó része devizában nem is jött létre. Ehhez, hogy ennek bármiféle alátámasztását megláthassák, elég lenne, ha beszélnének azokkal az ügyvédekkel, azokkal a jogvédőkkel, azokkal az otthonvédőkkel, akik a bíróságokon próbálják ezeket az embereket képviselni, és bizony-bizony, az utóbbi időben egyre több perben derül ki, hogy valójában nincs deviza ezen ügyletek mögött. Minden egyéb megoldási javaslat sajnálatos módon félrevisz, és nem a valódi megoldáshoz tudnak önök eljutni. Itt, hogy egy-két példát említsek, szintén Z. Kárpát Dániel képviselőtársamhoz csatlakozva, a kölcsönszerződések jó részénél valójában nem történt meg az, hogy a szerződésben lefektették volna, hogy pontosan mekkora összegű devizával tartozik az ügyfél, tehát devizában ezek létre sem jöttek, és ezeknek az összegeknek az elutalása meg egyértelműen forintban történt, ráadásul a bank is forintban indította ezeket az utalásokat, forintban érkezett meg az ügyfelek számlájára, és a bankok előtte átváltást sem tudnak bizonyítani az esetek majdnem 100 százalékában. Tehát amikor például konvertálási bizonylatokat kérnek a bíróságok előtt, ezeket nem tudják bemutatni. Úgyhogy ebben a helyzetben azt kellene megvizsgálni, hogy mely szervek nem látták el a feladatukat, amikor hagyták ezt az egész folyamatot. Itt akár az ügyészségre is gondolok, mert akár a csalás büntetőjogi tényállásába is belefér az, hogyha ez bebizonyosodik, márpedig sajnálatos módon bebizonyosodott, hogy a bankok valójában nem devizahiteleket nyújtottak az esetek majdnem 100 százalékában.

Ha önök megnézik, hogy a bankok valójában a könyveikben, a mérlegükben hogyan tartják, milyen devizában tartják nyilván ezeket az adósságokat, illetve milyen devizában nem, akkor azt fogják látni, hogy forintban tartják nyilván, és egy olyan kettős könyvelést vezetnek, ami az ügyfél felé devizában mutatja ki ezt a tartozást, de a hivatalos mérlegekben, a könyvekben, nézzék meg: ez forintban van kimutatva. Tehát nem igaz ezáltal, hogy a bankokat kár érné, ha visszaszámolással megállapítanák azt, hogy ezek valójában forinthitelek voltak. De ezen túl - és már ez is eleve felháborító, hogy ezzel senki nem foglalkozik, és Magyarországon megtehetik a bankok azt, hogy mindenféle kontroll nélkül, egyfajta fekete kettős könyvelést vezessenek, és semmilyen állami szervnek ez nem szúr szemet - azért azt is meg kell nézni, hogy kiknek a felelőssége vagy mely más szerveknek a felelőssége, hogy idáig eljutottunk.

Sajnos meg kellene vizsgálni, és remélem, hogy a kormány erre is valamiféle beterjesztéssel fog élni, hogy akár a közjegyzőket milyen felelősség terheli, amikor automatikusan úgy írattak alá szerződéseket az ügyfelekkel, hogy a bankoktól kapták meg, ezek szövegét csak felolvasták automatikusan az ügyfelek előtt, és anélkül, hogy bármiféle jogi kontrollal éltek volna, vagy amit a közjegyzőtől el lehet várni, amikor egy közokiratot készít, hogy megvizsgálja, az jogilag rendben való-e, ezeket elmulasztották. Például olyanok kerültek bele ezekbe a dokumentumokba, hogy előre elismeri az ügyfél azt a kimutatást, amit a bank majd 20 év múlva vagy 20 éven belül bármikor elé fog tárni. Ezek olyan súlyos jogsértések, amelyeket valakinek most már ki kellene vizsgálnia, és az emberek ezt önöktől várják, de sajnos az elmúlt négy évben ezt nem kaphatták meg. Itt akkor még felhozhatnám azt is, hogy igen, ez igaz akár a földhivatalokra, amelyek sok esetben úgy jegyeztek be jelzálogjogot vagy egyéb terheket az ingatlanokra, hogy nem megfelelő dokumentumokat vagy hiányos dokumentumokat nyújtottak be feléjük. Ez is sok esetben, illetve az esetek nagy részében senkinek nem szúrt szemet, és úgy tűnik, hogy ha egy javaslat a banktól vagy egy multicégtől érkezik, akkor azt zokszó nélkül, bármiféle kritika nélkül az állami szervek és a hivatalok, annak ellenére, hogy a magyar hatályos jogszabályoknak nem felel meg, teljes mértékben elfogadják. Ennek a gyakorlatnak kellene véget vetni ahhoz, hogy bármi változzon ebben az országban.

És akkor felteszek még egy kérdést, ami nagyon sok devizahitelesnek vagy devizának mondott hitelesnek az agyában felmerül és megfogan, csak erre választ nem kaphattak, és hivatalosan sincsen rá válasz, hogy ha el is fogadjuk, amit nem teszünk, hogy ezek devizában jöttek volna létre, akkor hogy lehet az, hogy bár Svájcban már majdnem nullára csökkent a jegybanki alapkamat, addig Magyarországon rohamosan elkezdték emelni ezeket a kamatokat. Hogyha a svájci frankhoz van kötve, és akár a svájci frank LIBOR-hoz van kötve vagy lenne kötve ezeknek a devizának mondott kölcsönöknek a kamata és ehhez képest a törlesztőrészlete, akkor csökkenniük kellett volna ezeknek az irányadó kamatoknak, és nem ez történt. Ugyanúgy az sem szúrt senkinek szemet, hogy igaz, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé teszik a magyar jogszabályok - ez is botrány egyébként, hogy miért, de most jó, lehetővé teszik -, de ezt rosszhiszeműen nem lehet gyakorolni. Tehát azt, hogy egyoldalúan szerződést módosíthat a bank, ami szintén botrány, nem teheti meg úgy, hogy egyébként Svájcban majdnem nullára csökken a jegybanki alapkamat, és közben itt vígan megemelik ezeket a kamatokat, amit az ügyféllel kifizettetnek.

(19.30)

Na most, azok az esetek, amelyeket szintén Z. Kárpát Dániel képviselőtársam elmondott, hogy olyan esetek is vannak, amikor nem azok az árfolyamok szerepelnek a szerződésben, amelyek a hivatalos árfolyamok, tíz év eltérést is láthattunk, azt hiszem, megint már majdnem a büntetőjogi kategóriába esnek, és így kellene elbírálni, de az ügyészség részéről szintén nem láttuk, hogy ebben eljártak volna.

Még egy-két nagyon fontos pontot felvetnék: a végrehajtói rendszer átalakítását is ezzel kapcsolatosan többször javasoltuk. Szeretnénk megszüntetni azt, hogy a bírósági végrehajtás rendszere egy profitorientált, jól jövedelmező, nagyon jól jövedelmező szakma lehessen. Több javaslatot tettünk arra, hogy az állam szervezze meg saját hatáskörében, és ne a profitorientált piaci érdekek, hanem az embereken való segítség és a legnyomorúságosabb helyzetben való embereknek a megfelelő kezelése kerüljön előtérbe. Ezt direkt még az előző ciklusban országgyűlési határozati javaslatként terjesztettük elő, és minimumra próbáltuk szabni, nehogy önök bele tudjanak kötni, és az elvről tudjunk szavazni, de akkor az alkotmányügyi bizottságban azt mondták, hogy nincs tervben, és nem szeretnék a jelenlegi önálló bírósági végrehajtói rendszert megszüntetni, és nem szeretnék a bírósági végrehajtásokat államilag megszervezni.

Ez szintén botrány, és ezzel önök áldásukat adják arra, hogy a jelenlegi, visszaélésekkel tarkított önálló bírósági végrehajtói gyakorlat folytatódhasson, ugyanúgy, ahogy egyébként még az sincs a jelenlegi jogszabályokban tisztázva, hogy az elévülés hogyan és milyen módon történhet meg. Tehát ha valaki, mondjuk, Londonba kényszerült - és nagyon sokan azért kellett hogy elmenjenek, mert nem tudták fizetni a többszörösére emelt tartozásukat, a deviza-törlesztőrészleteket, el kellett hogy meneküljenek az országból, mert a kormány nem segített nekik, és az út szélén hagyta őket az előzetes ígéreteik ellenére -, kimentek, és úgy gondolják, hogy öt év múlva, ha visszajönnek, akkor az ő problémájuk megoldódik, hiszen esetleg elévült az a tartozás, amivel ők bírnak.

Nos, sajnálatos módon ez nem így van, hiszen a jelenlegi törvények alapján nem lehet pontosan meghatározni, hogy a végrehajtási eljárásban pontosan mi fogja megszakítani az elévülést, és jelen pillanatban sajnos azt kell mondjam, hogy ez is kiszolgáltatottá teszi az embereket.

Úgyhogy nagyon sok feladat van, amelyek megoldásához végre már hozzá kellene kezdeni. Négy év után már semmilyen magyarázatot nem tudunk elfogadni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 76 2014.05.26. 6:33  67-81

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ígérem, rövid leszek. Abban egyet tudok érteni az előttem szóló Bárándy Gergellyel, hogy ezt a törvénymódosító csomagot valóban a minisztériumok felsorolásával egy javaslatban kellett volna benyújtani. Kicsit úgy érzem, hogy komikus, hogy még a mai országgyűlési napon történt, hogy ugyanerről, majdnem ugyanezekről a témákról kellett beszélni, ugyanígy, ugyanezeket a gondolatokat lehetett elmondani. Ez tulajdonképpen csak az átvezetése vagy javarészt csak az átvezetése a többi törvényen. Egyébként az is fájó, hogy többet nem tudunk meg ebből sem, mint az előző, T/106. számú javaslatból, amit ma kora délután is tárgyaltunk, mármint a módosításokról tárgyaltunk, és sajnálatosan még mindig nem lehet tudni, hogy pontosan milyen struktúrában, milyen feladat- és hatáskörökkel képzeli el a miniszterelnök a kormányát. Erre persze lehet azt mondani, hogy ez nem tartozik az Országgyűlésre, de azért engedjék meg, hogy az ellenzéket is érdekelje, hogy akár melyik miniszterhez milyen feladat- és hatáskörrel tartoznak az adott területek, ez bizony egy fontos kérdés lehet.

Ha csak technikailag nézzük a javaslatot, az önmagában elég érdekes, hogy az általános indokolást egy olyan részletes indokolás követi, ami méretében, terjedelmében hasonló méretű, és nem azért, mert az általános indokolás olyan hosszú lenne. A részletes indokolást úgy oldották meg, hogy 1-42. alcímhez, és akkor itt láthatunk valami teljesen általános, mindenféle pontos részletet nélkülöző leírást.

Egyébként az előttem felszólaló fideszes képviselőktől azt is meg lehetett tudni, hogy itt rendeleti úton, minél több rendelettel és a törvények jogi hierarchiájában a törvények alatt elhelyezkedő joganyaggal próbálják meg megoldani a jövőben az ország kormányzását. Ezt hívják rendeleti kormányzásnak, amit már egyébként Kövér László házelnök úr belengetett korábban. Azt mondta, hogy tulajdonképpen rendeleti úton is lehet kormányozni, nem kell annyi törvényt alkotni. Ez egy sajátságos felfogás, és amikor önök ezeket a javaslatokat beterjesztik, és mindig nagyon szépen megindokolják, hogy miért kell, mondjuk, a rendelethez nyúlni a törvény helyett; amit eddig törvényben tudtunk meghatározni, most rendeletként miért lesz jó, ha egy alsóbb szintű joganyagban kerül meghatározásra, ezzel általában sem értettünk egyet, és még ebben az esetben is szkeptikusok vagyunk, noha valóban a kormányt megilleti, hogy kialakítsa azt a feladat- és struktúrarendszert, amiben ő elképzeli a munkáját. De hát az ellenzéket és a parlamenti ellenzéket meg megilleti az, hogy ezt kritizálja, és esetleg akár jobbító felvetéseket is tegyen.

Tehát nem jó, ha ezt az egészet kormányzati, illetve rendeleti szintre vezetik ki. Ennyi erővel akkor egyébként a minisztériumok felsorolása is lehetne egy rendeletben meghatározva, mert nem látom, hogy ha már önök elindultak ebbe az irányba, akkor ezt miért ne lehetne megtenni. Lehet, hogy a következő ez lesz.

Ami a Miniszterelnökséget, az átalakuló Miniszterelnökséget illeti, kormányzati koordinációt ellátó minisztériumként fogják meghatározni a jövőben. Élek a gyanúval, hogy ez csak arra szolgál, hogy Lázár János miniszterként tudjon működni a jövőben.

(17.20)

Egyébként én még emlékszem arra, amikor Orbán Viktor úgy nyilatkozott, hogy ez az egész feladatkör, amit a Miniszterelnökség ellát, egy államtitkárt igényel, és nem kell oda miniszter. Most persze nem tudjuk, hogy mennyivel bővül ki ez a feladatkör, hiszen erről információnk nincsen, de én ugyanazt a feladatkört látom így első ránézésre, márpedig itt akkor csak arról lehet szó, hogy Lázár Jánost megajándékozzuk egy miniszteri titulussal; lehet, hogy már derogált neki államtitkárnak lenni. Tehát ezekkel a felsoroltakkal természetesen így nem tudunk egyetérteni.

Az 59. §-ban még egy dologra felhívnám a figyelmet, bár ez részben eddig is így volt, de az, hogy a helyettes államtitkárok esetében példának okáért 30 százalékkal el lehet térni a miniszter jóváhagyása alapján az ő alapilletményüktől, ez azért nem indokolt, mert ha valakinek van egy alapilletménye, a törvény meghatározza, hogy mondjuk, egy helyettes államtitkár mekkora összeget keres, akkor próbáljuk meg ehhez tartani magunkat; vagy ha már eltérésre lehetőség van, akkor az ne legyen 30 százalék. Lehet, hogy valaki persze több munkát végez, de ez a 30 százalék egy nagyon jelentős összeg, ráadásul egyébként a médiában a sajtó is több cikket szentelt annak, hogy bizony a legtöbb esetben ezekkel a juttatásokkal, ezekkel a pluszjuttatásokkal élnek is a miniszterek, és az a ritka, ha valamelyik helyettes államtitkár fizetése, tiszteletdíja nincs eltérítve, és szinte nem találni olyat, aki a törvényben meghatározott alapilletményét kapná meg a munkájáért.

Úgyhogy én nem szeretném szaporítani tovább a szót. Ezek miatt, amiket felsoroltam, nem tudjuk támogatni a javaslatot. És alá szeretném húzni, hogy valóban sokkal elegánsabb lett volna, ha ezt egy csomagban, megfelelő, korrekt előkészítéssel és megfelelő indokolással, akár részletes indokolással hozzák be ide az Országgyűlés elé; arról már nem is beszélve, hogy mindez igaz a minisztériumok és a miniszterek feladat- és hatáskörére is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 60 2014.06.10. 2:12  59-66

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Megalakult a harmadik Orbán-kormány, amelyben ön újra a belügyi tárca vezetője lett. Négy éve hangzott el az a klasszikussá vált ígérete, hogy két héten belül rend lesz az országban. Ehhez képest már lassan visszasírjuk a 2010-es állapotokat, hiszen úgy a hivatalos statisztikák, mint az emberek biztonságérzete folyamatosan továbbromlott az elmúlt négy évben.

Eközben a kormány azt tartja eredménynek, hogy több száz új traffipaxot üzemeltek be, és gyakorlatilag pénzbehajtóként alkalmazzák a rendőrséget. Oda jut csak rendőr, ahol az anyagilag megéri, és előre betervezetten, kvótajelleggel lehet bírságolni az apróbb szabálytalanságokat elkövetőket.

Különösen felháborítónak tartják az emberek belügyminiszter úr azon kijelentését, hogy a bűnügyi statisztikák romlása csak annyit jelent, hogy az emberek nagyobb bizalommal fordulnak a rendőrség felé, és bátrabban tesznek feljelentést. Vagyis önök szerint minél több az ismertté vált bűncselekmény az országban, annál jobban bíznak az emberek a rendőrségben. Pedig önök mindent megtettek, hogy a lehető leghatékonyabban kozmetikázzák a bűnügyi statisztikákat. A bűncselekményi értékhatárt 20 ezer forintról 50 ezer forintra növelték, így a legtöbb lopás csupán szabálysértésként kerül be a statisztikákba. Az 50 ezer forintos értékhatár elképesztően magas. A mai magyar valóság az, hogy használtértéken számítva a legtöbb honfitársunknak a gépjárművén kívül alig van olyan ingósága, amelynek az értéke meghaladja az 50 ezer forintot. Ráadásul napi gyakorlat, hogy a rendőrség tudatosan pont 50 ezer forint alatt határozza meg az ellopott ingóságok értékét, nehogy bűncselekményként kelljen kezelni az ügyet.

Tisztelt Miniszter Úr! Az emberek valódi közbiztonságot szeretnének, és nem statisztikai csalásokat és állami pénzbehajtást végző rendőrséget. Kérdezem ezért, hogy mikor kezdik meg végre a közbiztonság megteremtését, és mikor néznek szembe őszintén a magyar társadalom legégetőbb problémájával. Mik a Belügyminisztérium tervei a következő négy évre? Ezekre várom az állampolgárokkal együtt belügyminiszter úr érdemi válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 64 2014.06.10. 1:01  59-66

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Miniszter úr, sajnálom, hogy hasonló választ hallhattam öntől. Úgy tűnik, hogy más statisztikát olvasunk. Én a legfrissebb adatokból is fel fogok készülni, ezek most válnak elérhetővé, és erről nyilván még vitatkozni fogunk itt, de valójában nőtt a bűncselekmények száma, bizonyos tételeknél egyéb tendenciák vannak, de ez csak a kisebb száma.

Arról kellene beszélni, hogy hányan halnak meg úgy, hogy az otthonukban verik agyon őket, miniszter úr. Egyre többen. És egyre brutálisabb módon lépnek fel a bűnelkövetők. Sajnos a büntetések nem kellően elrettentőek, hiszen ezek a folyamatok folytatódnak.

A kormányprogramról meg sajnos miniszterelnök úrtól sem hallhattunk, lévén hogy nem terjesztettek be ilyet, úgyhogy már ott sem lehetett megvitatni. A bizottsági meghallgatásokat meg részletes vitakifejtésre alkalmatlannak tekinthetjük, lévén hogy időkeretben, gyors kérdés-gyors válaszként kerültek ezek lebonyolításra.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 164 2014.06.10. 1:58  163-166

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Komoly aggodalmat keltett a magyar mérnöktársadalomban egy tavaly megjelent kormányhatározat, amely az európai uniós programok lebonyolításának alapelveit határozza meg. A kormányhatározat 5. pontjában az szerepel, hogy a nagy infrastrukturális projektek, valamint az állami tulajdonhoz kapcsolódó ingatlanberuházások esetében a tervdokumentáció összeállítása állami szolgáltatásként, állami kapacitással történik meg. Bár ennek a mondatnak a pontosabb kifejtése elmarad, mégis az elmúlt évek rossz tapasztalatai alapján sokakban megfogalmazódott a kétely, hogy a kormány esetleg a mérnöki szolgáltatásokat szeretné államosítani minden olyan beruházás esetében, ahol bármekkora állami vagy európai uniós forrás szerepel.

A részletesebb kifejtés híján nem lehet tudni, hogy egy tervdokumentáció összeállítása pontosan hogyan képzelhető el állami szolgáltatásként, és nagyobb beruházások esetében ki jogosult a tervezési munkák elvégzésére. Sajtóértesülések szerint a kormány gyakorlatilag a szovjet mintára létrehozott, a szocializmusban létező állami tervezőirodák rendszerét hozná vissza, amely komoly jogi és szakmai aggályokat vet fel. A diktatúra alatt az állami tervezőirodákban 20-25 ezer fő dolgozott, az aktuális kormányok dogmatikus politikai célkitűzéseinek megfelelően, és senki sem gondolta volna, hogy negyed évszázaddal a diktatúra bukása után újra felmerülhet egy hasonló intézmény víziója.

A fentiek miatt konkrét és egyenes választ várok arra a kérdésre, hogy tervezi-e a kormány az állami mérnökirodák létrehozását, és ha igen, milyen jogi felhatalmazással és milyen szervezeti, felügyeleti rendszerben. Érdekelne az is, hogy az új rendszer bevezetése esetén hogyan képzelik el a jövőben a mérnöki szolgáltatások pályáztatásának kizárását.

Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 186 2014.06.10. 1:07  167-196

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nagyon rövid leszek, hogy Szilágyi képviselőtársamnak is jusson még idő. Az az előterjesztés, ami az aránytalanságoknak az eltörlésére hivatott, tovább növeli az aránytalanságot. Én úgy fogalmaztam a bizottsági ülésen, hogy almát körtével szeretnének kompenzálni, hiszen az, hogy 23 polgármester közvetlenül tagja lesz a Fővárosi Közgyűlésnek, a kerületek nagyságát úgy próbálják kompenzálni, hogy a maradék kilenc, tehát jóval kevesebb képviselői hely esetében azokban a kerületekben, amelyekben több választópolgár él, többszörösét éri az a szavazat, amelyet leadnak a polgármesterjelöltekre. Ez akár 6-7-szeres különbség is lehet.

Ez azt jelenti, hogy egy nagy kerületben szavazó választópolgár szavazata 6-7-szeresét érheti a legkisebb kerületekének, és erre mondtam azt, hogy alma és körte, egy torz, kiszámíthatatlan, beteges rendszer készült itt a parlamentben, és amennyiben ezt elfogadják, akkor a gulyáskommunizmus után Gulyás-demokráciáról beszélhetünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 256 2014.06.23. 2:00  249-274

DR. STAUDT GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem fogok élni az időkerettel, lévén, hogy egy módosító javaslatról volt szó, az egyetlen benyújtott módosító javaslatról a bizottsági ülésen. Font Sándor képviselőtársam kitért erre ugyanúgy, ahogy egyébként Vas képviselőtársam és Nagy István államtitkár úr is beszélt erről a pontról.

Én azt fogalmaztam meg a bizottsági ülésen, hogy a Birtokpolitikai Tanács összetételének meghatározása, illetve ennek a rendszernek a megváltozása, miszerint valóban már csak az agrárminiszter delegálhat, illetve ennek a törvénymódosításnak az elfogadása esetén csak az agrárminiszter delegálhat, illetve nevezhet ki tagokat, ez átgondolásra javallott. Egyébként itt a miniszteri felelősségre vonatkozó okfejtést egyrészről értem Font Sándor képviselőtársamtól, de én nem gondolom, hogy attól ez még kiürülne, hogyha a jelenlegi rendszer maradna, miszerint az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter és a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter is javasolhatott tagokat a Birtokpolitikai Tanácsba. Úgy gondolom, hogy azért eddig is fennállt a miniszter felelőssége, és én nem tudok olyan ügyről, ahol ez problémát jelentett volna. Természetesen ez lehet egy megközelítésbeli különbség, de mi úgy gondoljuk, illetve Magyar Zoltán képviselőtársam részletes indokolással ellátott módosító javaslata erre irányult, hogy maradjon ez a rendszer, és a bizottságban tulajdonképpen ez került megvitatásra és kifejtésre pró és kontra az érvek szempontjából. Sajnos ez leszavazásra került, de kötelességem, hogy ezt az Országgyűlés előtt is elmondjam, és kérem az Országgyűléstől, hogy eszerint járjon el.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 106 2014.07.04. 11:59  93-126

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Én őszinte megdöbbenéssel hallgattam MSZP-s képviselőtársam szavait. Bár bizonyos pontokkal még egyet is lehetett volna érteni, de azt azért - és ki fogok térni a részletekre is - tisztázzuk, hogy erről azért lehet szavazni, mert módosító javaslat nem érkezett hozzá. Tehát ha önök módosító javaslatot benyújtottak volna, akkor szeptember-október környékén, amikor az Országgyűlés összehívásra kerül, akkor lehetett volna erről tudomásom szerint egy zárószavazást megtartani. Nem tisztem, hogy megvédjem a kormánypártokat, sok esetben valóban beömlesztik a javaslatokat a bizottságokba és a Ház elé (Zaj. - Az elnök csenget.), de a felkészülési idő azért megvolt ehhez. Jómagam tudtam például a szakmabéli szervezetekkel, illetve a szakmában dolgozó emberekkel is egyeztetni, bár nyilván, ha több idő van erre, akkor az jobb, de az nem igaz, hogy egyáltalán nem lehetett megtenni. És a stílus maga az ember, ezt szerintem majd mindenkinek magának kell eldöntenie, úgy gondolom, jobb lett volna tartalmi részekről beszélni.

Az viszont valóban igaz - rátérve a javaslatra -, hogy egy részletesebb indokolást mi is elvártunk volna. Kontrát államtitkár úr felvezette a lényeget, és természetesen ezt meg lehet tömören fogalmazni, de az, hogy az általános indokolás két sor - és ráadásul nem egy országgyűlési képviselői indítványról beszélünk, hanem a belügyminiszter által jegyzett indítványról, de nagyon kérem, hogy a jövőben a Belügyminisztérium előkészítő apparátusát kérjék meg, hogy hosszabb általános indokolásokkal lássák el a javaslatokat, főleg ha miniszter az előterjesztője. Egyébként a részletes indokolással együtt is az egy oldalt nem teszi ki a törvénynek ez a része, az indokolása. És hogy miért fontos ez? Nemcsak egyfajta kukacoskodás, ami az indokolást illeti, hanem egy csomó mindenre választ vártunk volna. Független attól, hogy az irányvonallal mi egyet tudunk érteni, de választ vártunk volna ennek a mikéntjére, a végrehajtásának és a kivitelezésének a mikéntjére, amiben az általános és a részletes indokolás nagyon fontos szerepet játszana. Sajnos ezt a részt, ahogy mondtam, nem tartom kielégítőnek.

Az, hogy önmagában a büntetés-végrehajtásban a pártfogó felügyelet megszervezése és irányítása el fog válni a hagyományos pártfogó felügyelettől, véleményem szerint támogatható, nyilván egy speciális körről beszélünk. És az se ördögtől való, hogy ez a Belügyminisztérium alá kerüljön, a Belügyminisztérium hatáskörébe kerüljön ennek a felügyelete és az igazgatása. Az egy másik kérdés, ahogy mondtam, hogy jó lenne látnunk a részleteket.

Azzal is egyet lehet érteni, ami beemelésre kerül itt a törvénybe, hogy az elítéltek szabadulása után az ő letelepedésükhöz, munkába állásukhoz, megkezdett tanulmányaik folytatásához való segítséget könnyebben meg tudják kapni, hogyha az intézmény és a hagyományos, most is működő pártfogó felügyeleti rendszer között nem egyfajta levelezés vagy egyfajta értesítés zajlik, hanem közvetlenül intézkedni tudnak, hogy ezeket az embereket, akik megpróbálnak visszailleszkedni, azokat segíteni tudják. Hozzáteszem nagyon gyorsan, mert gyakran vádolnak minket túlzott rendpártisággal, hogy szeretnénk, hogy azoknak, akik vissza szeretnének illeszkedni a társadalomba, azoknak a maximális és legnagyobb támogatást az állam megadná. Sok esetben azt látjuk, hogy aki kijön a börtönből, és valóban vissza szeretne illeszkedni, az megérdemli azt, hogy egy újabb esélyt kapjon. Az egy másik kérdés, hogy vannak nagyon sokan - és sajnálatos módon ők vannak talán többségében -, akik viszont nem feltétlenül akarnak visszailleszkedni a társadalomba. Az ő esetükben egy teljesen más módszer követendő.

Egyébként ezt az új büntetés-végrehajtási kódex vitája esetében is elmondtuk itt az Országgyűlésben, hogy az, hogy a visszailleszkedés nagyobb hangsúlyt kap, az jó, de nem látjuk az elrettentés funkcióját. Tehát amíg az egyik láb önmagában támogatható, de ma Magyarországon az egy súlyosabb gond, hogy akik nemcsak hogy a szabadulásuk után, hanem a börtönbe kerülésük után sem szeretnének törvénytisztelő életmódot folytatni, akár a börtönszabályokat sem szeretnék betartani, az elrettentő erő nagyon sok esetben nem tud kellőképpen érvényesülni. De ezt csak zárójelben fogalmaztam meg. Annak viszont, akinek segítségre van szüksége, annak természetesen adjuk meg.

A kérdésem, remélem, államtitkár úr válaszolni tud rá, hogy van-e elképzelés, hogy erre plusz erőforrásokat a Belügyminisztérium tud-e adni, ami sok esetben plusz emberi erőforrást, plusz pártoló felügyelők felvételét, alkalmazását jelenti. Én úgy tudom, hogy az utóbbi időben nagy leépítések történtek ebben a szektorban is, és a kormányhivatalokba integrálás után sok pártfogó felügyelőt elbocsátottak, illetve szűkösebb anyagi körülmények között kell dolgozniuk. És azt az információt kaptam a bv-intézetben dolgozó emberektől, hogy sajnos egy-két havonta, van, ahol kéthavonta jutott arra sor, hogy a pártfogó felügyelő meg tudott jelenni ezekben az intézményekben. Tehát sajnos jelen pillanatban nem kielégítő ennek a rendszernek a működése, és nem feltétlenül azért, mert nem megfelelő szakértelemmel bírnak a pártfogó felügyelők, hanem egészen egyszerűen nem győzik a munkát. És való igaz, hogy egy olyan rendszerben, ahol a Belügyminisztérium alá van rendelve egy része, ami a büntetés-végrehajtást illeti, a pártfogó felügyeleti rendszernek, elvárható lenne, hogy hatékonyabban működjön. És remélem, államtitkár úr majd meg tud nyugtatni, hogy erre a megfelelő anyagi források is meglesznek.

Sajnálatos módon, ha már a bv-rendszerről beszélünk, akkor újra meg kell említenem, és államtitkár úr figyelmét fel kell hívnom, hogy a börtönőrök fizetése és a juttatásaik sok esetben annyira alacsonyak, amelyek akár egy vidéki multicég pénztárosi állását is versenyképessé teszik a börtönőri állással. Ezt sok esetben, amikor bv-intézeteket látogattam meg, elmondták helyben. Egyébként a bv-parancsnokoknak is sokszor gondot okoz, hogy mivel tartsák vissza az állományt - jó értelemben -, mivel motiválják őket, amikor mondjuk, egy vidéki pénztárost kevesebb veszély fenyegethet, vagy kisebb az esélye, hogy akár őt vagy a családját megfenyegetik, ami sajnos a börtönőrök esetében napi szintű gyakorlat. Ha erre is azért valamiféle elképzelése van a Belügyminisztériumnak, akkor ezt nagyon szívesen meghallgatnánk.

És sajnálatos módon azt is el kell mondani, bár belügyminiszter úr azt mondta itt egy korábbi felszólalásában, hogy az önfenntartó börtönök létrejöttek, ez így sajnos ebben a formában nem igaz. Az igaz, hogy a rabmunka valóban nagyobb számban van jelen a bv-rendszerben, tehát erőfeszítések történtek, ezt nem szabad tagadni, de még mindig jutalmazási céllal működik a rendszer. Ez néhány esetben természetesen jó, de úgy gondoljuk, hogy azokat az embereket is foglalkoztatni kell, akik nem feltétlenül akarnak dolgozni. Tehát bizonyos elkövetői csoportoknak a munka igenis büntetés is lehet.

(14.00)

Sőt van, akinek a legsúlyosabb büntetés az, ha dolgoznia kell, súlyosabb annál is akár, hogy a személyes szabadságától meg van fosztva. Sajnálatos módon önfenntartó börtönökről nem beszélhetünk, de a szemléletváltást előbb-utóbb elvárnánk a Belügyminisztériumtól is, hogy a munkát akár büntetésként is lehetne alkalmazni.

A törvényjavaslatnak egy másik szintje a közmunka kérdése, ahol - bár erről is szűkszavúan fogalmaz a törvény és annak az indokolása - a munkanélküliség visszaszorítása érdekében azt alapelvi szinten rögzítik, hogy eszközként használható a közmunka. Ez természetesen szintén nem feltétlenül ördögtől való gondolat, de államtitkár urat kérdezném erről is, hogy ez mennyiben fogja a jelenlegi közmunka rendszerét megváltoztatni. Mik a minisztérium tervei erre vonatkozóan, hiszen ha a közfoglalkoztatás szervezését nem csak az önkormányzatok - ezt sem tudom, hogy elkerül-e az önkormányzatoktól - vagy nem kizárólagosan az önkormányzatok fogják megszervezni, akkor mire számíthatunk ezzel kapcsolatban a jövőben, mik lesznek adott esetben azok a kormányrendeletek, amiket ez alapján meghoznak. Nyilván van már elképzelésük erről is.

Még a végén felvetném azt is, hogy ha már közmunkáról és a bv-intézetekről beszélünk egy törvényben, akkor az a javaslat, hogy adott esetben a szabadult bűnelkövetők reintegrációjához a közmunkát is felhasználjuk, szerintem támogatható lenne; gondolkozzanak el ezen a lehetőségen. Itt meg kell említeni, hogy van egy olyan TÁMOP-program, ami a bűnelkövetők, illetve a fogvatartottak visszailleszkedését hivatott elősegíteni. Ez az egyik fele. A másik fele viszont, hogy a közmunkaprogrammal hatékonyabban kellene összekapcsolni ezt a rendszert, akár a bv-bírókhoz is lehetne jogköröket telepíteni az arról való döntéshez vagy akár bizonyos esetekben kötelezésképpen, hogy valakit munkalehetőséggel lássunk el, vagy akár némi kényszer árán a munkaerőpiacra - még ha korlátozott módon is, hiszen a közmunka esetében azért nem egy piaci viszonyról beszélhetünk, de legalább egy ilyen korlátozott munkaerő-piacra - visszavezethessük ez elítélteket.

Úgy gondolom, ha ezekre a kérdésekre megnyugtató válaszokat kapunk vagy legalább egyet tudunk érteni az irányvonallal, akkor mindentől függetlenül támogatni is tudjuk a javaslatot, de hozzáteszem, hogy ez azon is múlik, hogy milyen módon tudja a Belügyminisztérium ezt a rendszert végrehajtani. Az irány lehet jó, de nyilván erről még fogunk hallani a jövőben. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 62 2014.09.15. 2:28  61-67

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnos látszik, hogy ennyire fontosak a budapestiek, hogy kétszeresen is át kellett adni a válaszadást.

Akkor, államtitkár úr, az elmúlt időszak eseményei egyértelművé tették, hogy a kormánynak nem kedves Budapest. Az állami és uniós forrásoktól való elzárás, a kórházak és iskolák államosítása mind olyan lépések, amelyek nem pozitív irányba befolyásolták a budapestiek életkörülményeit. Miközben önök célként tűzték ki az önkormányzati adósságállományok rendezését, Budapest számára már az is kegy, hogy engedélyeznek egy újabb hitelfelvételt a 3-as metró felújítására.

De a kormány nemcsak a budapestiekkel, hanem saját főpolgármesterével is állandó harcban áll. Ebben a háborúban Lázár János miniszter vezeti a kormány seregeit. A Miniszterelnökség az év elején magához vonta a középtávú budapesti uniós fejlesztéseket, aminek következtében a főváros százmilliárdos forrásoktól eshet el. Az indok, hogy túl gazdag Budapest, és az EU nem támogatja a további fejlesztéseket. Ha pedig ez nem tetszik a főpolgármesternek, menjen el, lobbizzon Brüsszelben. A budapesti állatkert viszont fellélegezhet, mert Lázár János kijelentette, hogy az állatkerti fejlesztéseket már csak Tarlós István miatt is támogatni fogja. (Zaj.)

Van egy budapesti nagyberuházásokért felelős kormánybiztos is Fürjes Balázs személyében, de nevével leginkább csak a kormány vagy a miniszterelnök személyes ambícióit szolgáló beruházásoknál találkozhatunk. Ilyen a Miniszterelnökségnek a budai Várba költözése, a stadionépítések vagy a Városliget államosított beépítése is. Fürjes Balázs szájából elhangzott viszont egy vitathatatlan igazság is a Népliget, így Budapest közbiztonságával kapcsolatosan. Idézem: "A Népliget Budapest legnagyobb zöldterülete, de nem merjük odaengedni még nappal sem a gyerekeinket, sőt mi sem merészkedünk be jelentős részére, mert leginkább büntetőjogi kategóriákkal írható le, ami ott történik." Ezeket a mondatokat sajnos a Tarlós István vezette főváros közbiztonsági tanúsítványának is tekinthetjük.

Tisztelt Államtitkár Úr! Lázár János azt mondta, a kormány támogatná a budapesti beruházásokat, de Brüsszel nem engedi. A fideszes főpolgármester szerint ez pont fordítva van: Brüsszel azt támogatja, amit a magyar kormány is támogat. Könnyen beláthatja, államtitkár úr, hogy itt a Fidesz háza táján valaki nem mond igazat.

Kérdezem ezért államtitkár urat, hogy ki a hunyó, Tarlós István vagy Lázár János. Várom megtisztelő és érdemi válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 66 2014.09.15. 1:04  61-67

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Sajnos, a lényegre pont nem válaszolt államtitkár úr. Itt nem két magánemberről van szó, és két magánember humorizálásáról, hanem a főpolgármesterről és a Miniszterelnökséget vezető miniszterről. És higgye el, a budapesti polgároknak már nagyon nincs kedvük nevetni. Azt látják, hogy elmaradt az elszámoltatás. Hiába beszélt itt új járművekről, de ha buszt, villamost vagy trolit kellett beszerezni, akkor véletlenül sem a magyar gyártók termékeit választották.

Azt is láthatják a budapesti polgárok, hogy a BKV szétverése továbbra is folyamatosan tart, és például a buszjáratok kiszervezése vagy a vagyonelemek eladása is idetartozik, erről sem beszélt államtitkár úr, de akár a közbiztonságnak a romlásáról is beszélhetnénk. Már ott tartunk, hogy a meglévő jogszabályokat sem tudják Budapesten betartatni, elég ha a lomibűnözésre gondolunk, aminek elméletileg megvan a törvényi háttere, hogy fellépjenek ellene, de sem a rendőrség, sem a közterület-felügyelet semmilyen lépéseket nem tesz, és az egyéb különösen súlyos bűncselekményekről még nem is beszéltünk, tehát nem tudom elfogadni a választ. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 48 2014.09.16. 15:06  21-65

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban egy nagyon fontos javaslat áll előttünk, és azt lehet mondani, hogy részelemeiben megoldást is hozhat erre a problémára, de sajnos a félmegoldásokkal mi magunk soha nem elégedtünk meg.

Bár előttem Z. Kárpát Dániel és Volner János nagyon fontos szempontokat kiemelt, de szeretném önöket meggyőzni, hogy vigyék végig a megkezdett elszámoltatást vagy a helyzet rendezését, nevezhetjük így is. És igaz-e ez a jelenlegi állapotra vagy akár az oly régóta elhúzódó és most Rogán Antal által - ha a tegnapi lapoknak hinni lehet - tavaszra ígért forintosítás szempontjából? Hiszen felmerülhet ezzel kapcsolatban, a forintosítással kapcsolatosan, hogy ezt önök nem úgy tervezik, ahogy ez valójában a jogszabályoknak és az erkölcsnek megfelelő lenne.

Továbbvinném azt a gondolatot, amelyet szintén a képviselőtársaim elmondtak, hogy a probléma 2010-ben - és ugyanúgy, amikor önök megnyerték akkor először kétharmaddal a választást - fennállt, és itt a probléma nemcsak valamiféle erkölcsi rendezési kötelezettséget jelent, hanem ahogy az igazságügyi miniszter úr elmondta, ez egy jogi probléma: ezek a hitelszerződések nem voltak megfelelőek, hibás termékek voltak, sőt - ezt most már önök is elismerik - a bankok tisztességtelenül jártak el. Egyelőre önök még azt ismerik el, hogy abban a körben jártak el tisztességtelenül, amely körben emelték egyoldalúan a hitelek kamatait, de reméljük, hogy el fog jönni az az időszak, amikor ezt akár a devizahitelek alapgondjára, a devizaárfolyam és a devizahitelezés kérdésére is kiterjesztik.

Ha viszont ez így van - és miért ne fogadjuk el azt, amit az igazságügyi miniszter úr mondott -, akkor az önök felelőssége nemcsak az, hogy egy törvényjavaslattal több mint négy évig vártak, hanem az is, hogy vagy nem tudták 2010-ben azt, hogy ezek hibás termékek, és jogtalan kamatemelésekre került sor; ha nem tudták, akkor nem kellő szakértelemmel, nem kellő felkészültséggel nyerték meg a 2010-es választásokat és alakítottak kormányt. Vagy ha tudták, és vártak egészen négy és fél évig, akkor viszont az az esetkör áll fenn, hogy önök átverték az embereket, és kampánytémaként az önkormányzati választásokig vártak, és nem a 2010-es önkormányzati választásokig, hanem sajnálatos módon a 2014-es választásokig.

Miért mondjuk azt, amit most már részlegesen talán mindenki elismer, és először a Jobbik mondta ezt ki, hogy forintosítani kell ezeket a hiteleket? Egyébként hozzáteszem zárójelben, az a meglepő fordulat, hogy most már az MSZP is a forintosításról beszél, és már elmozdult egészen odáig, hogy a 2010-es árfolyamot tartja irányadónak; még egynéhány hónap, és már az MSZP is azt fogja harsogni, hogy a felvétel árfolyamán kellene forintosítani ezeket a hiteleket. Nem féltem az MSZP-t, bár az tény, hogy a szavazóik jó részének már nem bírják a támogatását, és ha most a bankokét és a nagy multicégekét is el fogják veszíteni, akkor nem nagyon marad támogatójuk. Persze ez az ő dolguk legyen, de mi álljunk az emberek oldalára, és ha van egy ilyen helyzet, hogy az MSZP is ezt harsogja, akkor itt az Országgyűlésben lehetne egy olyan forintosítást, egy szigorú forintosítást elfogadni, amelyet - úgy tűnik - minden parlamenti párt elfogadna.

Ha ez így lenne, akkor nyilván kifelé vagy akár a nemzetközi fórumokon - egészen biztos vagyok benne - nehezebben lenne támadható. Talán azt az MSZP sem tenné meg, hogy itt megszavazza az Országgyűlésben, utána meg Brüsszelben kígyót-békát kiabál erre a javaslatra. Bár lehet, hogy ebben az államtitkár úr nem ért velem egyet, és ő el tudja képzelni azt, hogy az MSZP megszavaz itthon egy javaslatot, és utána Brüsszelben megfúrja; lehet, hogy az államtitkár úr még nálam is jobban ismeri az MSZP nemzetközi tevékenységét.

De visszatérve az alapproblémára, való igaz, hogy azokban a különböző, bankok ellen indított perekben, amelyekben megpróbálták megfelelő felkészültségű jogászokkal felhozni a devizakérdést, tehát hogy valójában állt-e deviza ezek mögött a hitelek mögött, ezekben az esetekben a bankok semmilyen módon nem tudták azt bizonyítani, hogy ők devizát vontak be ezekbe az ügyletekbe. Hogyan lehetett volna? Vagy egy bank hogyan tudja ezt bizonyítani? Első módja annak, hogy ő elindította az utalást devizában, és az ügyfél forintszámlájára megérkezik a pénz, és valahol a kettő közt ez átváltásra kerül. Ugye, ha lenne egy ilyen bizonylata a banknak, egy utalási bizonylat, amelyben az szerepel, hogy ő, mondjuk, svájci frankban elutalta ezt a pénzt, és az ügyfél azt forintban kapta meg, akkor a bank tudná bizonyítani, hogy valóban, ő elindította ezt az utalást a megfelelő devizanemben.

Higgyék el és képzeljék el, hogy ezt a bankok - bármennyire is furcsa - nem tudják bizonyítani. És felmerülhetne az a B-variáció, hogy mielőtt ők elutalták a saját forintszámlájukról az ügyfél forintszámlájára, átváltották ezt az összeget, a svájci frankot forintra, ehhez ugye konvertálási bizonylatot kellene bemutatni az ügylet teljesítése idejéből, és ezt sem tudják bemutatni, hiszen ha be tudnák vagy rendelkeznének ilyennel, akkor nyilván ezekben a perekben bemutatták volna.

Egyébként sajnálom, és Z. Kárpát Dánielnek kell igazat adnom, hogy az, hogy ilyen módon felfüggesztették a pereket, egyébként azt is meggátolta, hogy a bíróság kimondja - és sok esetben ezt kimondta volna, és erre történtek már, ha jól tudom, elsőfokú ítélek is -, hogy nemcsak hogy egyoldalúan és tisztességtelen módon emelkedtek ezek a kamatok, hanem maga a devizának mondott hitel valójában egy forinthitel volt, amit egy devizaárfolyamhoz, azt kell mondjam, csalárd módon hozzákötött a bank. Na most, ez így a jövőben sajnálatos módon nem kerülhet majd kimondásra, hiszen ezek a perek, amelyek megindításra kerültek, és nem csak a tisztességtelen egyoldalú kamatmódosítás ügyében, nem kerülnek majd befejezése.

És hogy még egy érvrendszert vegyek fel arra a listára, amivel esetleg a kormány is érvelhet a bankok felé, ez nem más, mint hogy nézzék meg, a bankok hogyan tartják nyilván ezeket az adósságokat. A hivatalos könyveikben, nem abban, amit az ügyfél felé megküldenek! Vajon devizában tartják nyilván vagy forintban? Meg fogják látni, hogy ezek forintban nyilvántartott tartozások, tehát az, hogy a bankok az ügyfél felé bemutatnak egyfajta deviza-nyilvántartást, sok esetben egyfajta feketekönyvelést jelent. Felteszem a kérdést, hogy ha egyébként a magyar kis- és középvállalkozások próbálkoznának ilyennel, hogy egyfajta fekete kettős könyvelést vezetnének, tehát van egy hivatalos meg amit, mondjuk, az üzletfeleiknek bemutatnak, hát szerintem ott a NAV és a különböző állami szervek nagyon keményen lecsapnának. Akkor a bankok esetében ez miért nem történhetett meg? És a mai napig miért nem tudják ezeket az ellenőrzéseket végigvinni?

És van egy másik nagyon fontos pont, amiről kevesebb szó esett az előttem felszólalók részéről, és ez nem más, mint a fogyasztói szerződések köre. Tudniillik az, hogy ez az egész úgymond elszámolási, elszámoltatási csomag javarészt a fogyasztói szerződéseket, a fogyasztói kölcsönöket célozza meg. A probléma azért is súlyos, mert azt, hogy mi minősül vagy ki minősül fogyasztónak, az elmúlt évek jogalkotási gyakorlata olyan szűkre szabta, ami korábban nem lett volna elfogadható, a korábbi szabályozással is részben szembemegy. Ezt már egyébként az új polgári törvénykönyv elfogadásakor is elmondtuk.

(12.20)

Arról van szó ugyanis, hogy a fogyasztók körét a magánszemélyekre szűkíti le az új szabályozás, és nemcsak a jelen szabályok, hanem a magyar jogrendszert ilyen irányba terelték el. Tehát csak magánszemélyek minősülnek fogyasztónak, és ez nem feltétlenül kedvező és nem is igazságos sok esetben. Hogy miről van szó? Korábban, és itt visszaidézném a korábbi magyar szabályokat is, fogyasztónak az minősült, aki az adott, akár üzleti tevékenységén kívül álló okból köt egy szerződést. Mondok egy egyszerű példát. Ha a sarki fűszeres, aki egy kisvállalkozó vagy mikrovállalkozó, és mondjuk, köt egy közüzemi szerződést, akkor teljesen egyértelműen láthatjuk, hogy a józan paraszti ész logikája alapján ő bizony fogyasztónak minősül, és nincs egyenlő feltételekkel a nagy közüzemi cég vagy akár egyéb multicégek irányában. Főleg akkor nem, ha ő egyébként, mondjuk, zöldség-gyümölcs árusítással foglalkozik, és sem a jogi szakértelem, sem a közgazdasági ismeretek nem állnak rendelkezésre, hogy őt valójában, főleg abban a körben, amiben a szerződést kötötte, piaci szereplőnek tekinthessük.

Ha viszont ez így van, akkor a korábbi szabályozás nagyon helyesen mondta ki, hogy őket is fogyasztónak kell tartani. Sajnálatos módon, és ezt már akkor elmondtuk, amikor az új polgári törvénykönyvet elfogadták, hogy nagyon helytelen az, ha ezt a lehetőséget elzárjuk, és szűkítjük a magánszemélyekre a fogyasztói fogalom meghatározását. Pont most köszön vissza ez a szabályozás, pont most visszaköszön. Mert az a kis- és középvállalkozó, aki felvett egy hitelt, és a vállalkozására fordította, de ő akár a saját ingatlanát, a saját magáningatlanát adta fedezetként, ebből a körből sajnálatos módon szintén kimaradhat. És ez azért is fájó, mert azt láthattuk, hogy az elmúlt időszakban a különböző gazdasági szereplők, főleg a kis- és középvállalkozások irányában nagyon szigorú banki hitelezési szabályok voltak érvényben. Sokan ezt úgy próbálták meg kikerülni, vagy szebb szóval, úgy próbáltak hitelhez jutni, hogy adott esetben akár a magáningatlanukat bevonták, vagy olyan hiteleket vettek fel, amelyek jelen törvény alapján nem minősülnek majd az elszámoltatás körébe esőnek. Ők viszont megérdemelnék a segítséget.

Az is igaz, hogy bár elmondták kormánypárti képviselőtársaim, hogy az ostor nem fog csattanni a vállalkozásokon, de ezt mi jelen formában nehezen tudjuk elhinni, hiszen a bankok nyilvánvalóan arra fognak menekülni, amerre tudnak. Ennélfogva bizony-bizony szigorítani fognak a különböző, gazdasági szektort érintő hitelezéseken, és attól tartunk, hogy ez megint csak a magyar kis- és középvállalkozásokat fogja leginkább sújtani, és nem azokat a multikat, amelyek már így is nagyszámú adókedvezményt kapnak, akár a kormánytól különböző támogatások, adókedvezmények formájában.

Engedjék meg, hogy a végén még felhozzam azt a problémakört, amiről szintén szó esett, de nem tudunk elmenni mellette, és ez az, hogy az előtörlesztés esetében azt feltételezik, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy ez a fennálló tartozásból levonásra kerüljön. Ezt lehetne fő szabályként alkalmazni, lehetne azt mondani, hogy aki nem jelzi, annak valóban legyen ez a megoldás, ha egy időintervallumon belül nem jelzi az adott devizahiteles. De vannak azért olyan élethelyzetek, amikor nem ez a legjobb megoldás, és ezt valóban jó lenne meghagyni az emberek számára. Annál is inkább igaz ez, mert a devizahitelek esetében, ahogy az elején kifejtettem, a legtöbb esetben sajnálatos módon fiktív teljesítés után tehettek nagyon is valós profitot zsebre a bankok, tehát csak papíron nőtt az ügyfelek tartozása.

Ezek után egy fiktív tartozásállományból levonatni az uzsorának egy bizonyos részét vagy az uzsorát visszább vonni, ez tulajdonképpen egy olyan művelet, amit a bankok kevésbé fognak megérezni, miközben az ügyfelek hónapról hónapra nagyon is valós pénzeket fizettek be ezeknek a pénzintézeteknek. Tehát a legjobb megoldás a forintosítás mellett az lenne, ha az ügyfelek eldönthetnék, hogy ők milyen formában szeretnék rendezni a bankkal túlfizetésüket, vagy fő szabály szerint maradhatnának annál, hogy ez a tartozásból levonásra kerül, vagy a másik eset, hogy nekik ezt a pénzt kifizethetővé tegye a törvényjavaslat a bankok részéről. Hiszen ebben az esetben a bankokban valóban valamit le kellene tenni az asztalra, valóban kifizetést kellene teljesíteniük, ugyanúgy, ahogy a hitelesek évről évre, hónapról hónapra megtették ezeket a túlzott befizetéseket. Ha most ez nem kerül bele a javaslatba, akkor tulajdonképpen, ahogy elmondtam, egy fiktív összegből, egy papíron létező összegből levonnak egy másik összeget, tehát a bankok ezt semmilyen formában nem fogják megérezni. Ne higgyék el nekik, amikor az ellenkezőjét mondják! Nyilván az ő érdekük az, hogy ezeket a tartozásokat fenntartsák és nagyobbá tegyék, de kivonulni sem fognak, tönkremenni sem fognak, hiszen elég a könyvelésüket megnézni.

Látom, az időm lejárt, úgyhogy megköszönöm elnök úrnak, köszönöm a Háznak, és természetesen támogatni fogjuk a javaslatot, de bízunk benne, hogy meggondolják magukat, és mielőbb a forintosítást is behozzák. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 52 2014.09.16. 2:03  21-65

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem értem Völner Pál képviselőtársamat. Mi az, hogy fizikális képtelenség a kettőt egyszerre levezényelni? Azt kell megvizsgálni, hogy voltak-e devizahitelek vagy nem voltak. Az esetek többségében - mondok 95 százalékot, de lehet, hogy az arány még rosszabb - nem voltak devizahitelek, a bankok nem tudják bizonyítani, hogy valóban devizát bocsátottak rendelkezésre vagy vontak be az ügyletek elején.

Én azt javasolnám vagy azt javasoltam volna, hogy úgy kellett volna ezt a javaslatot beterjeszteni - és ez már igaz a tavaszi javaslatra is -, hogy azt kellett volna mondani, illetve ugyanúgy, ahogy a devizaalap esetében meg kellett volna határozni a bankoknak, hogy itt is megfordul a bizonyítási teher, és nekik kelljen bizonyítani azt, hogy ők devizát vontak be az ügyletek során refinanszírozás vagy saját források megfelelő alkalmazásával. S ha ők ezt nem tudják bizonyítani, akkor ugyanúgy ezeket a pereket elbukva kimondhatja vagy kimondhatta volna a bíróság - még előttünk áll, hogy egy ilyen törvény születhessen -, hogy ezek bizony forinthitelek voltak és ekképpen kezelendők, s akkor az elszámolási kötelezettség visszamenőlegesen létrejött volna az ügyfél és a bank között.

Tehát ugyanazt a metódust, amit megtettek önök az egyoldalú tisztességtelen szerződésmódosításoknál - egyébként nagyon helyesen - ebben a részben, tehát az egyik fele talán megoldódhat a problémának, ki kellett volna terjeszteni a deviza esetére is. Elég egyébként a Magyar Nemzeti Bank statisztikáit megnézni, nagyjából egyötöde jött be az országba devizában, mint amennyi devizahitelről beszélünk, és egyébként az a devizabehozatal sem a lakossági szektor felé, hanem különböző bankközi műveletekben vagy akár a Nemzeti Banknál való parkoltatásra jött be az országba. Tehát így is meg lehetett volna hozni ezt a törvényt.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 74 2014.09.16. 14:33  65-92

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy újabb salátatörvény van előttünk. Nem szeretjük a salátatörvényeket, és nem azért, mert finnyásak vagyunk, hanem azért, mert annyi területet próbálnak összefogni, és olyan, egymással összefüggésben nem lévő területet próbálnak szabályozni, amit szakmailag is nehéz lekövetni, akár az adott minisztériumnak, akár itt a parlamenti vitában jelen lévő miniszternek vagy államtitkárnak. És olyan dolgokat lehet elrejteni benne, amikről esetleg nem esik szó az országgyűlési vitában, mert mondjuk, nem szúrta ki senki, vagy esetleg nem tartotta valamelyik frakció fontosnak megemlíteni, de attól még benne marad, és komoly károkat okozhat. Tehát ez az, amit ebben a salátatörvényben is jó néhányat láthatunk.

Én sorba mennék, és kiemelnék egy-két főbb problémás pontot, amelyeket úgy gondoljuk, hogy nem így, nem ebben a formában kellett volna elfogadni, vagy adott esetben egyáltalán nem kellett volna elfogadni vagy ide behozni a Ház elé.

Először is az Export-Import Bankról szóló szabályozást szeretném megemlíteni. Teljesen egyértelmű az, ha egy fontos gazdasági funkcióról beszélünk, akkor a fennálló összeférhetetlenségi szabályok nem véletlenül jöttek létre. Már egyébként az általános indokolásban is szót ejt erről a jogszabályalkotó, pontosabban arról, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagja, illetve a vezérigazgató esetében a párttisztségviseléssel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabályok enyhítésre kerülnek. Sajnos, ha ilyet olvasunk, akkor mindig felmerül, hogy ezt éppen kire szabja a Fidesz-KDNP-többség. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a lex kicsoda lesz. Utána mindig kiderül, hogy itt a nagy tiltakozások és ellenvélemények kifejezése után, mármint kormányzati oldalról, bizony-bizony megjelenik egy olyan ember, megjelennek olyan emberek, akik párttisztséget töltenek be, és utána egy fontos állami tisztségbe behelyezhetőek voltak. Erre számtalan példát lehetett az elmúlt négy évből is hozni. Ez a folyamat, úgy tűnik, folytatódik.

De ha ez nem lenne elég, akkor még a végzettségi kritériumok esetében is fellazítják a szabályokat. Úgy fogalmaznak az indokolásban, hogy nem indokolt, hogy ilyen szigorú végzettségi szabályokat állapítsanak meg. Nem véletlen, úgy gondolom, hogy ez eddig benne volt a törvényben. Ha ez nem lenne elég, tehát a szabályok enyhítése általánosságban nem lenne elég, még beiktatnak egy olyan pluszengedményt, hogy a miniszter ettől is eltérhet, és nemcsak hogy szakirányú vezetői gyakorlat esetén alkalmazandó 12 hónap nem kell, hanem elég 18 hónap egyéb vezetői gyakorlat. Úgy gondolom, hogy mondjuk, egy vezérigazgató esetében, egy ilyen fontos pozíciónál azért a miniszter számára sem szabadna megadni az eltérés lehetőségét. Ezért vannak a jogszabályok, hogy azokat mindenki betartsa, és ez a miniszterre is ugyanúgy érvényes legyen. Nem jó ez az irány. Természetesen ezt meg lehet próbálni megmagyarázni, de sikerrel kevésbé.

Aztán a közbeszerzésekről szóló szabályozások esetében kicsit bizonytalan voltam, amikor olvastam, hogy ez milyen irányba fogja módosítani a médiapiacot és az állami pénzek kiosztását. Azt, hogy a kormányzati kommunikációs feladatok ellátása központosított eljárás keretében a jövőben működőképes lehet, illetve, hogy ilyen eljárás keretében ezeket ki lehet osztani, még most nem látjuk pontosan. Lehet, hogy erre tud a kormány jelen lévő képviselője válaszolni, hogy itt talán a "nem létező" Simicska-Orbán-háborúnak egy újabb fejezetét láthatjuk, és esetleg újabb hirdetők is belépnek a piacra, és a listára felvételre kerülnek. Vagy esetleg más okok határozzák meg ezt a szabályozást. Itt is a gyakorlat fogja megmutatni, hogy önök a boszorkánykonyhákban a háttérben mit terveztek el, de egyelőre érdeklődéssel várjuk a következő lépést.

Az államháztartási törvény módosításánál az, hogy a választás évében 15 nappal kitolják a költségvetés benyújtásának határidejét, akár még egy magyarázható indok is lehet. Mivel most október 12-én lesz az önkormányzati választás, ha ezután október végéig benyújtásra kerül a költségvetés, akkor ez a parlament által elfogadható lesz. Viszont valóban felmerülhet az, hogy volt olyan év, amikor ezt tavasszal benyújtották. Ez természetesen nincs ezzel összhangban, de önmagában nem ez képezi a törvény legnagyobb problémáját.

Viszont, hogy áttérjünk egy nagyon problémás területre: postai szolgáltatások. Az európai uniós koherenciakérdések megteremtése, az európai uniós joganyagnak való megfelelés persze szép és jó, de ennél több van az előterjesztésben, és ennél nagyobb problémákat találhatunk. Arról van ugyanis szó, és itt most tényleg tegyük félre azt, hogy mi az, amit az Európai Unió elvár és kötelezően a magyar szabályozásba be kell iktatni, talán Völner képviselőtársam is mondta, hogy van egy olyan rész, amit nem vár el az Európai Unió, de mi mégis beiktatjuk, és ez a postai szolgáltatások kiszervezhetősége.

Arról van ugyanis szó, hogy a Magyar Posta mint 2020-ig mindenképpen egyetemes szolgáltató megteheti azt, hogy a gyűjtés, feldolgozás, szállítás és kézbesítés feladatköreit kiszervezi, vagyis privatizálja. Kiadja olyan magánszolgáltatóknak, akik ezt majd el tudják végezni. Na most, itt kezdődnek a problémák, hogy miért van erre szükség. Azért van erre szükség, mert a Magyar Posta nem tudja ellátni a feladatát? Ha ez, akkor írják le ezt! De véleményem szerint nem erről van szó. Arról van szó, hogy haveri cégeket oda szeretnének engedni a húsosfazék közelébe, ki szeretnék szervezni ezeket a szolgáltatásokat. Nyilván ezek a cégek nem veszteségesen fogják ellátni, nem olyan árat fognak mondani ezekre a szolgáltatásokra, amivel ők veszteséget termelnek.

Nyilvánvalóan ezt nyereséggel tudják majd ezek a cégek elvégezni. Na már most, ha nyereséggel tudják elvégezni, akkor vagy arról van szó, hogy ez jelen pillanatban a Magyar Postánál szintén nyereséggel működik, vagy, ha nem működik nyereséggel, akkor viszont a kiszervezés után sokkal nagyobb összegeket kell majd rákölteni, tehát az adófizetők is rosszul járnak. Hiszen a Magyar Postát, ha jól tudom, akkor adófizetői forintokból is kell támogatni. Pont erről szól az Európai Unióval való egyeztetés, hogy mekkora az az összeg, és milyen módon lehet állami támogatásban részesíteni egy egyetemes szolgáltatót.

És ráadásul, ha ez nem lenne elég, alapesetben úgy fogalmaz a törvény, hogy ezek a cégek a kiszervezett szolgáltatásokat a saját nevükben végzik, persze lehetnek itt kivételek bizonyos esetekben, de alapvetően a saját nevük alatt végzik, és ennek a tevékenységnek elméletileg hasonló színvonalon kellene megjelennie. De az emberek felé ez nem a Magyar Posta logójával fog megjelenni az esetek többségében. Egyébként az általános indokolás olyan szépen fogalmaz, hogy már-már az ember a lényeg fölött könnyen át is siklik, úgy szól, hogy a törvényjavaslat a Magyar Posta stratégiájának megfelelő új működési struktúrája alkalmazásának lehetőségét fogalmazza meg. Szóval, értik? Ez egy új struktúra, hogy ugyanúgy, ahogy a BKV-nál a buszjáratokat kiszervezték, a vagyonelemeket értékesítik, úgy most majd a Magyar Postánál is ezt az irányt vesszük föl. Természetesen annak szellemében, hogy a kormány minden fronton azt harsogja, hogy a kormány ugyan privatizációt nem hajt végre, sőt a közszolgáltatások terén vissza akarja szerezni a korábban privatizált közszolgáltatókat.

(14.10)

Na most, amit itt látunk, az teljes mértékben szembemegy ezzel. És nem tudom, hogy mi ennek az indoka, illetve sajnos sejtem, de erre egy nyílt és őszinte választ azért elvárnánk a magyar kormány képviselője részéről.

S akkor itt felhívom még egy veszélyre ezzel kapcsolatosan a figyelmet. Ugyanis ha elkezdjük kiszervezni, privatizálni - használjuk a privatizáció szót, mert erről van szó, ha egy tevékenységet kiszervezünk, magánszereplőknek adjuk ki, s ők ráadásul nyereséggel fogják ezt ellátni, bizonyosan drágábban, mint ahogy most, akkor azt privatizációnak nevezzük -, ezzel megindul a Magyar Posta szétverése, és a kormány felkészül arra a helyzetbe, hogy 2020-ban mi lesz akkor, ha adott esetben egy másik egyetemes szolgáltatót kell kijelölni. Mert mi van akkor, ha ezek a kiszervezések olyan szintre jutnak, hogy a postának egy meghatározó tevékenységi körét már érinteni fogják. Miért ne érintenék, hiszen a küldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása, kézbesítése a postának egy meghatározó fő feladatát jelenti. Eljön a 2020, már 60 százalékban kiszervezésre kerültek ezek a területek, akkor milyen egyszerű lesz azt mondani, hogy a Magyar Posta tulajdonképpen már el se látja azt a feladatát, amit néhány éve ellátott, illetve úgy látja el, hogy magáncégeket szervezett be - ez lehet akár néhány cég is, tehát nem kell ezt sok partnernek kiadni -, és utána azt lehet mondani, ha már több mint 50 százalékát ezek a cégek látják el, akkor miért nem adjuk oda nekik az egész egyetemes postai szolgáltatást. Miért ne tegyük meg? S akkor már nyilván nehéz lesz azt mondani, mert papíron nagyon szépen ki lehet majd mutatni, hogy milyen rosszul működik a posta, és ezek a cégek milyen kiválóan végzik a tevékenységüket.

Én attól tartok, és ezekben az esetekben sajnos mindig beigazolódott, hogy nekünk lett igazunk, hogy a sátáni logika abba az irányba hat, hogy a Magyar Posta szétverésre fog kerülni, és középtávon sincs meg az a biztos alap, amivel kapcsolatosan kijelenthetjük, hogy működni is fog. Arról meg nem is beszélve - most azon túl, hogy a kormányzat, ahogy mondtam, mindig elutasította a privatizációt -, hogy mi lesz azokkal a dolgozókkal, akik jelen pillanatban ezeket a tevékenységeket végzik. Mi lesz a kézbesítőkkel, mi lesz azokkal az alkalmazottakkal, akik ezeket a feladatköröket jelen pillanatban a Magyar Postánál ellátják? Megmondom, mi lesz: valószínűleg el fogják őket bocsátani. Vagy jobb esetben majd alkalmazni fogják azoknál a cégeknél, amelyek ezeket a feladatokat átveszik.

Pont ugyanez játszódik le jelen pillanatban a BKV-nál is. A szemünket vessük Budapestre, mert úgy tűnik, Budapesten a liberalizmusban és a privatizációban előrébb járnak, mint a kormány. Ott ugyanúgy megígérték, hogy nem lesz privatizáció, ugyanúgy kiszervezték a járatokat, és ugyanúgy drágább lett ezeknek a járatoknak az üzemeltetése. Persze el lehet mondani, hogy néhány új buszt üzembe helyeztek, de hát azoknak a buszoknak a lízingdíját közvetve az adófizetők fizetik, hiszen a kiszervezett cégek ezeket hitelre megvették és érvényesítik a főváros felé, de közvetlenül a BKV, a BKK, majd a főváros felé azokat a díjakat, amelyekért ők üzemeltetik, illetve fizetik ezeket a hiteleket. Nagyon jó, hogy vannak új buszok, de ezek néhány év alatt majd a szolgáltató magáncégek tulajdonába kerülnek, miközben valójában a díjakat a magyar adófizetők fizetik.

Ezt nem szeretnénk látni a postánál. Elég nagy baj, hogy a Tarlós István vezette fővárosnál ez a gyakorlat meghonosodott. S nézzék meg, milyen érdekes, hogy nem is olyan régen a buszgarázsok eladását, illetve hasznosítását is meghirdették, mert ha nincsenek buszjáratok, illetve kiszervezték őket magánvállalkozóknak, akkor már buszgarázsokra sincs szükség. Ez nagyon szépen kimutatható! Ezek a folyamatok szépen begyűrűznek, és csak az fog fővárosi vagy állami kézben maradni, ami veszteséges, ami ráfizetéses, és minden, ami kicsit is nyereséges vagy megfelelő módon a haveri cégeknek kiadható, az kiadásra is kerül és kiadásra is fog kerülni.

Ez az a folyamat, aminek a Jobbik elejét szeretné venni. Ebben tényleg az a legpikánsabb, amit Völner Pál is elmondott, hogy erre nem kötelez minket az Európai Unió. Nem kötelez minket arra, hogy az egyetemes szolgáltatónak, a Magyar Postának meg kelljen nyitnia bizonyos üzleti területeit, illetve bizonyos tevékenységeit ki kelljen szerveznie. Ha viszont nem köteleznek minket, akkor már megint miért tesszük meg? Vagy adjanak rá egy őszinte választ, ha tudják, hogy esetleg mi ennek az oka, vagy ha ezt nem teszik meg, akkor nyilván azt kell feltételeznünk, hogy amit itt elmondtam, az a valóság, és a hosszú távú cél a Magyar Posta szétverése a privatizáció és a kiszervezések útján. Már csak ezért sem tudjuk a salátatörvény-javaslatot elfogadni.

Persze sok minden másról is lehetne beszélni, én igyekeztem kiemelni a legfontosabb területeket. A Jobbik részéről még várhatók felszólalások az ügyben.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 18 2014.09.24. 5:05  17-20

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A Kúria döntése óta kimondhatjuk, hogy a bankok hitelezési gyakorlata - és különösen igaz ez a devizahitelezésekre - a devizának hazudott hitelekre tömegesen törvénytelen és tisztességtelen volt. Ezt az Alkotmánybíróság döntése is megerősítette, tehát egy olyan tömeges gyakorlatról beszélhetünk, amelyben a bankok egyértelműen a profitszerzés céljával tömegesen csalárd módon jártak el az ügyfeleik rovására.

A kormány több mint négy év késéssel egy félmegoldást alkalmaz. Azért félmegoldást, mert egyrészről a forintosítást csak egyfajta homályos ígéretként a jövőben lebegtetik, talán - azt mondják - jövőre bevezetik, miközben a forintosítás lenne az elszámoltatás egyik valódi lába, és amit önök a másiknak, a kamattal kapcsolatos elszámoltatásnak mondanak, az olyan szűk körű, és a személyi felelősöket nem nevezi meg, hogy valójában nehezen nevezhető valódi elszámoltatásnak. Olyan ez, mintha a jogtalan uzsorának egy részét kellene visszatérítenie a bankoknak, ráadásul ezt sem közvetlenül visszaadva az ügyfeleknek, hanem abból a tartozásból, amit csak a bankok állítanak, hogy tartozás. Egy papíron meglévő, jogtalan tartozásból vonják le, vagyis virtuális tartozásból egy virtuális visszatérítés történik. Ez a nagy elszámoltatás, amiről önök beszélnek.

De menjünk tovább! A személyi felelősök megállapítása is, úgy tűnik, hogy elmarad. A bankoknak döntéshozói vannak, a bankoknak vezetői vannak, akik ezeket a döntéseket meghozták, akik ezeket a devizacsalásokat véghezvitték. A javak egy részének visszatérítése nem büntetés. Gondolják csak el: ha valaki bemegy egy boltba, ellop egy tévét, és utána rajtakapják, és vissza kell vinnie azt a tévét, akkor ez a valódi büntetés? Hogy azt mondják, hogy uram, hozza vissza, és minden el van intézve? A Btk. csalás tényállása úgy szól, hogy aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

A devizacsalásokban érintett pénzintézetek vezető tisztségviselői egyértelműen megvalósították ezt a tényállást, mert tévedésbe ejtették ügyfeleiket, majd tévedésben tartották, jogtalan haszonszerzés miatt követték ezt el, és különösen jelentős értékű kárt okoztak, ezt a kormány jelen lévő képviselője is elismerte a volumenek tekintetében. Ezt a Btk. 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, ennek ellenére nem látjuk, hogy elindulnának a büntetőeljárások. Felszólítjuk innen is a legfőbb ügyészt, hogy intézkedjen, hogy az üzletszerűen elkövetett csalások személyi felelőssége megállapításra kerüljön.

De felmerül azoknak az állami szervezeteknek a felelőssége is, akik bár tudtak róla, de hagyták ezeket a csalásokat. Tudtak róla, hiszen az emberek tömegesen fordultak ezekhez a szervekhez. Például a Magyar Nemzeti Bank, például a PSZÁF, de akár a Gazdasági Versenyhivatalt mint a tisztességtelen versenyt felügyelő szervezetet vagy a Fogyasztóvédelmi Hatóságot is említhetném, amely a fogyasztókkal szemben tanúsított tisztességtelen magatartás szankcionálására hivatott, és ezt nem tette meg.

Fontos kiemelni, hogy a főbüntetések mellett mellékbüntetéseket is ki lehetne szabni, és úgy gondoljuk, hogy a Kúria megállapítása után és az Alkotmánybíróság megállapítása után ezeket is alkalmazni kellene. Mik lehetnének ezek? Ez nem más, mint a foglalkozás gyakorlásától való eltiltás. Ezt azzal szemben lehet alkalmazni, aki szakképzettséget igénylő foglalkozása szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, vagy foglalkoztatásának felhasználásával szándékosan követi el. És ráadásul az új szabályok alapján ez nemcsak egy bizonyos időtartamra, hanem akár végleges hatállyal is kiszabható. És a végleges hatály azzal szemben alkalmazható, aki alkalmatlan vagy méltatlan arra, hogy a foglalkozását az elkövetett bűncselekmények okán tovább űzze.

Azt hiszem, hogy az önök által is elmondottak alapján és a Kúria döntését követően a méltatlanságot nem kell külön bizonygatni, azt, hogy ezek a vezetők - legyenek akár banki vezetők, akár a pénzügyi szektor ellenőrzésére hivatott szervezetek vezetői - méltatlanul jártak el, és alkalmatlanok arra, hogy azt a foglalkozást űzzék, amit az elmúlt években, évtizedben tettek.

Tehát valódi elszámoltatást, valódi igazságtételt szeretnénk. Azt is mondatnám, hogy először neveket akarunk hallani, a személyi felelősök nevét, és utána ítéleteket, elítélő bírósági ítéleteket szeretnénk látni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 200 2014.09.24. 3:36  197-213

DR. STAUDT GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, kisebbségi vélemény megfogalmazására is sor került. Annál is inkább, mert a javaslat önmagában is egy salátatörvény volt, amely sok részben vitatható javaslatokat tartalmazott. Akár az Eximbankkal kapcsolatos pártdelegációkkal is kezdhetném, vagy azzal, amit itt a plenáris ülésen is elmondtunk, a Magyar Posta privatizációjának előkészítésével. (L. Simon László közbeszólása.) Államtitkár úr, akkor ezek szerint nem olvasta a javaslatot, és nem volt itt a vitában. (L. Simon László: De, olvastam!) Az, hogy egyes tevékenységeket engedünk kiszervezni, engedjük, hogy a posta magánszolgáltatók felé kiadjon tevékenységet, amelyet azok többnyire saját név alatt fognak elvégezni, ez nem más, mint egy részleges privatizáció, és előkészíti azt a folyamatot, amelynek kapcsán, ha a jövőben erre sor kerül, vagy esetleg olyan kormányzati szándék van, akkor az egész Magyar Posta szétverése is a megtörténhet.

Ezek is aggályosak voltak, de a bizottság elé benyújtott módosító javaslatok ezt még tovább rontották. Arra hivatkoznék, amit Vas Imre megemlített bár, de nem fejtett ki kellő részletességgel, és ez a Közbeszerzési Döntőbizottság elnökének képesítésére vonatkozó körülmény. Legyünk teljesen őszinték! Ez egy kellően fontos testület, kellően nagy volumenű ügyeket tárgyal ahhoz, hogy komoly szakértelmet írjunk elő. Biztos vagyok benne, hogy a komoly szakértelem előírása mellett is nagyon sok jó jelöltből tudnánk választani a jövőben a döntőbizottság élére. De önök mit tesznek? És itt a jelenlegi szabályozást is el kell mondani, hangozzék el az Országgyűlés előtt. Ma a szakvizsgán túl szükséges 10 éves közbeszerzési gyakorlat, 10 év, és 3 éves bírói gyakorlat. Ez az egyik opció. Vagy szintén 10 éves közbeszerzési gyakorlat és 3 éves közbeszerzési biztosi gyakorlat. Mindkettő esetében láthatjuk, hogy nemcsak a 10 év közbeszerzési gyakorlat, hanem a 3 éves bírói vagy közbeszerzési biztosi tevékenység is, amely kvázi bírói ténykedést jelent a területen, előírás. Ezt eddig előírta a törvény. Önök ezt olyan formában próbálják megváltoztatni, hogy 5 éves közbeszerzési gyakorlat elég legyen, vagy 3 éves állami vezetői gyakorlat, vagy 3 éves bírói vagy ügyészi gyakorlat. Itt a "vagy" szón van a hangsúly. Tehát amíg eddig 10 év szakirányú gyakorlat és 3 év bírósági vagy a közbeszerzési bíráskodásban eltöltött gyakorlat kellett ehhez, addig a jövőben, mondjuk, egy 3 éves ügyészi gyakorlat is elég, pedig lehet, hogy ennek során csak büntetőügyekkel foglalkozott az az ügyész vagy bíró. Lehet, hogy a bíró kiváló bíró egyébként, de közbeszerzési gyakorlattal nem bír, mégis a jövőben kinevezhető a döntőbizottság élére.

A kérdés csak az, hogy kit szeretnének önök kinevezni. Más kérdés nem lehet. Amikor a múltban felmerültek hasonló dolgok, és önök tagadták, rá kellett jönnünk, hogy akit kineveztek, a korábbi kritériumrendszernek nem felelt meg, és ezért kellett módosítani. Tehát a kérdés az, hogy a Fidesz most éppen kire módosítja ezt a javaslatot. De ezzel önmagában sem tudunk egyetérteni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 210 2014.09.24. 5:43  197-213

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Jobbik-frakció nevében néhány gondolatot szeretnék elmondani, lévén, hogy államtitkár úr vélhetően csak a vita zárórészében fog hozzászólni, és amikor a bizottsági kisebbségi véleményt elmondtam, akkor egy nagyon fontos résznél, talán az egyik legfontosabb résznél ingatta a fejét, és ez a Magyar Posta privatizációjának az előkészítése.

(14.50)

Megelőzendő erre ki szeretnék térni, és akkor természetesen meghallgatjuk, hogy az államtitkár úr a válaszában mit fog erre mondani. Én sajnos nem tekintek olyan pozitívan a Fidesz-kormányzat lépése irányába, mint Tukacs képviselőtársam, aki azt mondta, hogy nem feltételezi, hogy a privatizációját készítik elő a Magyar Postának. Attól tartok, hogy úgy tűnik, én az elmúlt időszak eseményeivel kapcsolatban szkeptikusabb vagyok, és el is fogom mondani, hogy miért; ezt egyébként a budapesti események is sajnálatos módon alátámasztják.

Ott kezdenénk a történetet, hogy ha jól emlékszem, Völner Pál is azt mondta az általános vitában, hogy az, amit az Országgyűlés elé a kormány beterjesztett - a Magyar Postával kapcsolatos szabályozásra gondolok -, nem elvárás Brüsszel részéről. Ez egy olyan lehetőség, amit a Magyar Országgyűlés beemelhet a szabályozásba, de ezt nem várják el az Európai Unióból a Magyar Országgyűléstől és a magyar kormánytól, hogy ilyen indítvánnyal és ilyen döntéssel éljen. Ez egy nagyon fontos pont, hiszen valami olyasmit teszünk, amit nem lehet az Európai Unióra fogni, hogy az Európai Unió fegyvert tartott volna a magyar kormány homlokához, hogy ezt megtegye.

Én kijegyzeteltem közben, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek kiszervezhetővé válnak, legyünk ezzel is tisztában: a gyűjtés, a feldolgozás, a szállítás, a kézbesítés. A Magyar Posta esetében ezek azok a fő tevékenységek, amelyek egy postai szolgáltatást meghatároznak; azt kell mondanom, hogy az ezenfelüli tevékenységek, amiket a posta végez, másodrangúak ehhez képest. Ráadásul, ahogy elmondtam, a kiszervezés után azok a cégek, amelyek valamilyen úton-módon lehetőséget fognak kapni, ezt a saját nevükön végezhetik, tehát sok esetben a Magyar Postának a logója sem jelenik meg.

A törvényben benne van az is, és erre is felhívnám a figyelmet, hogy az, hogy egyetemes postai szolgáltatóként működhet a Magyar Posta, 2020. december 31-éig garantált a jelenlegi szabályozás alapján. Hogy utána mi lesz, azt nem tudjuk. Természetesen az államtitkár úr mondhatja, hogy ezután majd meghosszabbítják ezt, és akkor nem történik semmi probléma, de jelen pillanatban a törvényben ez a kijelölés szerepel. Annak idején Budapesten is, annak ellenére, hogy arról beszéltek, hogy a privatizáció egy elutasítandó dolog, és ezzel egyet is tudunk érteni, a BKV-buszüzletágat, a buszjáratokat ugyanígy privatizálták ki, mint ahogy most egyes postai szolgáltatásokat megpróbálnak kiszervezni. És ott azt láthattuk, hogy a szolgáltatók, amelyek beszálltak ebbe a bizniszbe, ebbe az üzletbe, drágábban végzik ezt a tevékenységet, mint ahogy annak idején a BKV-nál a BKV ezt meg tudta a buszjáratok esetében oldani. Attól tartok, hogy ha valaki a posta esetében be fog szállni ebbe az üzletbe magánvállalkozóként, akkor nyilván ezt nem azért fogja tenni, mert ráfizetést szeretne termelni, ennélfogva nem gondolom, hogy anyagilag a magyar állam és a Magyar Posta jól járna.

Úgyhogy ezek a tények, ezek vannak leírva, emiatt úgy gondolom, hogy jogosak az aggályok, hogy egyrészt mi lesz 2020. december 31. után, ez az egyik kérdés, ezt még nem látjuk előre, illetőleg miért szükséges ezt a kiszervezést megtenni, ha egyébként ezt az Európai Unió nem várja el tőlünk. Emellett a párttisztségekre vonatkozó szabályozást nem ismételném meg, mert előttem az LMP- és az MSZP-frakció is ezt részletesen kifejtette, hogy miért nem jó az, ha pártkatonákat delegálunk az Eximbank felügyelőbizottságába és igazgatóságába, illetve a Közbeszerzési Döntőbizottság esetében is beszéltem róla, hogy a különböző szakmai kritériumok miért veszélyesek, ha leépítésre kerülnek. Nem fogja garantálni, hogy olyan ember legyen kinevezhető a döntőbizottság élére, aki megfelelő szakértelemmel rendelkezik.

Még egy dologra szeretnék kitérni, és ez a közbeszerzések központosított eljárás keretében történő lefolytatását a kormány számára rendeletben szabályozható és egy rendeleti szabályozásra felhatalmazó törvényi szabályozás. Ez a költségvetési szervek, a gazdálkodó szervezetek vagy akár a közalapítványok esetében is egyfajta lehetőség lesz. Itt sem látjuk, hogy pontosan mi az, amire a kormány készül, kiknek akar lehetőséget és - úgy is fogalmazhatnánk - üzletet teremteni, de sajnos, ahogy azt elmondtam a bizottsági kisebbségi véleményben is, ezekben az esetekben a végrehajtás esetében azt látjuk, hogy általában a közpénzek és a közérdek csak sérelmet szokott szenvedni. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 226 2014.09.24. 5:05  213-229

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Ígérem, én nem leszek ilyen hosszú, mint az előttem szóló MSZP-s képviselőtársam. Két dologra szeretném felhívni a figyelmet itt, az Országgyűlés plénuma előtt. Németh Szilárd képviselőtársam azt mondta, hogy a kormány és az Országgyűlés, és mivel az Országgyűlés hozza ezt a döntést, visszaadja az elorozott javakat, tehát a fogyasztók számára azt, amivel megkárosították őket ezek a szolgáltatók, ha jól emlékszem, így fogalmazott. Ezt csak felmenő rendszerben tudja visszaadni, tehát a rezsicsökkentés után. Mi egyébként elmondtuk azt, hogy az, hogy a ciklus végéig vártak ezzel a döntéssel, tulajdonképpen azt jelenti, hogy négy évig ezeket az emelt díjakat tudták kiszámlázni a szolgáltatók.

Ez csak egy hozzáfűznivaló volt. Egy másik viszont, ami a Törvényalkotási bizottság ülésén hangzott el, illetve történt, ehhez viszont egy érdemi javaslatom is lenne. Az történt ugyanis, hogy a beterjesztett módosító javaslatok egy részét visszavonni kérte a fideszes többség, illetve a beterjesztő Balla képviselőtársunk, arra hivatkozással, hogy a teljes követeléskezelési területet lefedő új jogszabályra van szükség, illetve a kormánynak ilyen elképzelése van, és ezért ezt majd egy, a közeljövőben beterjesztendő jogszabályban kívánják rendezni.

Ez még önmagában nem is lenne probléma, viszont a bizottsági ülésen felmerült, hogy az olyan, egyébként előremutató javaslatok, amelyek ezekben a módosító javaslatokban megfogalmazásra kerültek, miért nem léphetnek addig is hatályba, hiszen ki tudja, mikor kerül ez beterjesztésre. Erről a beterjesztő és az előterjesztő sem bírt konkrét információval, hogy a kormány ezt mikor fogja előterjeszteni, viszont ennek kapcsán kimaradnak olyan javaslatok, miszerint egy követelés engedményezésére akkor kerülhet sor, ha egy éven túli díjtartozás áll mögötte.

(15.40)

Ez egy fontos garanciális szabály lett volna, ami így most nem kerül bevezetésre. Lehet, hogy néhány hét vagy néhány hónap múlva igen, mert ez egy kicsit olyan, mint a kutya vacsorája. Jobban szerettük volna, hogy ha ezt most bevezetik, és akkor esetleg az új törvénybe szintén beemelik. Csináltak önök már olyat egyébként nem is egyszer, hogy egy törvényt módosítottak, annak ellenére, hogy a közeljövőben újra hozzányúltak a javaslathoz, illetve tudták, hogy mondjuk egy új kódexszel állnak elő, akár a polgári törvénykönyvre vagy a büntető törvénykönyvre gondolhatok, de még az utolsó pillanatban is módosításokat eszközöltek az új kódex előtt a régi törvényekben.

Ezzel kapcsolatban még egy dolgot szeretnék megemlíteni, ami már egy kicsit a jelen javaslathoz tartozik, de egy régi kívánalmunkat fogalmazza meg. Úgy látom, hogy ha egyébként a követeléskezelési területet újra kívánják szabályozni, akkor itt az idő, hogy újra felmerüljön az az igény, hogy a végrehajtási rendszert is újra kellene szabályozni. És nagyon reméljük, hogy ha elindul a kormány részéről egy gondolkodás vagy egy törvénymódosítási láz ebbe az irányba, akkor az önálló bírósági végrehajtók intézménye is terítékre fog kerülni.

Mi azt szeretnénk, ha nem profitorientált vállalkozások működnének ezen a területen, egyébként sok esetben nem megfelelő végzettséggel vagy szerintünk nem megfelelő végzettséggel. A jogi végzettséghez kötést a bírósági végrehajtók esetében most vezették be, aminek persze örülünk, hogy ez bevezetésre került, de csak felmenő rendszerben, a jelenlegi végrehajtók esetében nem ad egy határidőt, ami alatt ezt el kellene végezni, és ráadásul szerintünk egy szakvizsga előírása is fontos lehet, ha a végrehajtó ennyi emberi sorsról dönt, és nagyon komoly döntéseket hoz. Tehát azt szeretnénk, ha a kormány ezt is átgondolná. Állami funkcióként, nonprofit jelleggel történnének a végrehajtások, ugyanúgy, ahogy a bírósági döntések egy állami feladatot testesítenek meg.

Úgy gondoljuk, hogy a bírósági ítéleteknek a végrehajtása is egy olyan állami feladat, amit nem profitorientált magánszektorba tartozó vállalkozásoknak kell kiadni, hanem az államnak önmagának kell megszerveznie, a profitot félretéve és olyan módon, hogy az számon kérhető legyen, az felülvizsgálható legyen, és csak a hatályos törvényeket és a fennálló jogszabályokat minden módon kierőszakolhatóvá teszi. Ráadásul ez az adósoknak és egyébként még a végrehajtást kérőknek is a legmesszebbmenő érdeke lenne. Erre kérem a kormányt. Mi ehhez minden segítséget meg fogunk adni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 295-301 2014.10.20. 14:33  274-321

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány új szempontot szeretnék a vitába beemelni, amit lehet, hogy néhol felhördülés fog fogadni, de nem lesz meglepő a Jobbik által képviselt eddigi programpontok alapján. És úgy gondoljuk egyébként, hogy az, amit mi mondunk, nem véletlenül fogalmazódik meg, és valós megoldásokat szeretnénk találni ahelyett, hogy a problémát csak szétkennénk. Mert annak ellenére, hogy támogatható ez a javaslat és támogatni is fogjuk, de valójában a helyzeten éppen csak javítani fog. Persze nagyon jó, ha nem évülnek el a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények, de nagyon kevés az az esetkör, ami ebbe beleesik, és ráadásul ? és ebben az egyben Bárándy Gergellyel egyet tudok érteni ? ha húsz-harminc év után mégis valami igazság születik, az egyrészről jó, de az lenne a legjobb, ha nem kerülne sor ilyen bűncselekmények elkövetésére, illetve ha azon nyomban lesújtana az igazságszolgáltatás, és megfelelő választ adna.

De mi lehet a megfelelő válasz, ez a kérdés. Mondom ezt úgy, hogy természetesen ez egy kiegészítő javaslatnak jó, amit önök megfogalmaztak. Azzal már nem értek egyet Bárándy Gergellyel, hogy a szigorítás önmagában ne lenne visszatartó erejű. Hozzátenném azt, hogy sok esetben a büntetés-végrehajtással együtt tud megfelelő visszatartó erőt képviselni. Az valóban igaz, hogy leírhatunk akármit a Btk.-ban, de ha nincsenek megfelelő bűnüldöző szervek, amelyek ezt végrehajtatják, és ítéletek nem születnek lehetőleg gyorsan és kellő szigorral, akkor a visszatartó erő csorbulni fog. De a büntetőjogi szigorítás a bv-rendszernek vagy a bv-gondolkodásnak az átalakításával már előrelépéseket eredményezhet. Itt akár arra is gondolhatok, hogy pont a büntetés-végrehajtási törvény vitájában talán csak a Jobbik képviselte azt az álláspontot, hogy vannak olyan elkövetők, akik nem feltétlenül szeretnének visszailleszkedni a társadalomba, és kritizáltuk azt, hogy az új törvényben, az új büntetés-végrehajtási törvényben egyfajta alap-kiindulópont az, hogy mindenki vissza szeretne illeszkedni, és elutasították azt, hogy bizony a börtönlakóknak, az elítélteknek egy jó része ? azon lehetne vitatkozni, hogy mekkora része, de egy tetemes hányada ? nem is szeretne törvénytisztelő életmódot folytatni azután sem, hogy kijön a börtönből. Sokszor ezt meg is mondják bent, akár még a médiának nyilatkozva is ? ilyet is láthattunk ?, hogy ha őket kiengedik, akkor ugyanott folytatják, ahol azt abbahagyták, és semmiféle elrettentő erővel nem bírt akár még egy közepes vagy hosszabb tartalmú büntetés, szabadságelvonás sem az ő részükre.

Tehát ez már önmagában az új bv-törvény kisiklása volt. Mi úgy gondoljuk, hogy azoknak, akik szeretnének visszailleszkedni, minden segítséget meg kell adni, de vannak olyanok, akikre önmagában a büntetéssel kell hatni. Hozzáteszem, bár nem szeretnék elmenni ebbe az irányba, hogy a munka is lehet büntetés. Jelen pillanatban jutalom a börtönben a munka, de sok embernek, aki bekerül a börtönbe, és világ életében nem végzett munkát, a szigorú munka egy nagyon komoly büntetés, sőt a legnagyobb büntetés, ami létezik, amit ő el tud képzelni. De ebbe tényleg nem szeretnék mélyebben belemenni, ez csak egy büntetőjogi, büntetés-végrehajtási felfogás.

De mi az, ami ezeket az embereket adott esetben elrettentheti, és hogyan lehet őket visszaengedni a társadalomba? Európában létezik ? és itt a lengyel példát hoznám fel ?, bizony, a kémiai kasztrációnak nevezett eljárás, ami egy tablettás eljárás, még mielőtt úgy gondolnák... Bár amikor ezt lakossági fórumokon elmondtuk, akkor nagyon sokan felhördültek, hogy mi az, hogy kémiai kasztrációról beszélünk, egy ügyes juhász ember a kisbicskájával ezt könnyen meg tudja oldani, mondták ezt a lakossági fórumokon nagyon sokan. Egyébként sajnos a társadalmi visszajelzések alapján okkal gondolhatják, hogy ez is egy megoldás lehet, de mi maradjunk az európai és már bevált gyakorlatnál, a kémiai kasztrációnál, ami egyébként egy visszafordítható folyamat. Tehát most tegyük tisztába ezt a történetet: ha valaki nem szedi ezeket a tablettákat, akkor az ő hormonszintje helyreáll. De miért ne tegyük meg ezt az olyan elkövetőnél, akinél tudjuk, hogy folytatni fogja, mert a vérében van, ahogy szokták mondani, mert akinek például pedofil hajlama van, az miért ne lenne attól pedofil, hogy tíz évre vagy húsz évre börtönbe zárjuk. Ha kiengedjük, akkor az esetek többségében ott fogja folytatni, ahol abbahagyta, hiszen pont a hasonló jellegű szexuális indíttatású bűncselekmények azok, amelyeknek a legnehezebb gátat szabni.

Mi úgy gondoljuk, hogy ha ez így van, akkor többféle megoldás létezhet. Mi azt támogatnánk leginkább, hogy az ilyen elkövetőket még egy súlyos büntetés után is csak akkor engedjük vissza a társadalomba, ha ezt a tablettás kezelést ők elvégzik. S ezt lehet persze ellenőrizni, vérvétellel vagy egyéb módon ellenőrzésre lehet őket kötelezni, amikor a hatóságok meg tudják nézni, hogy valójában szedi-e ezeket a tablettákat. Egyébként nemzetközi példák alapján ez nagyon hatékonyan csökkenti a szexuális vágyat, és nem fog arra gondolni, hogy ő kisgyermekek után kajtasson. S ez a fő dolog, hogy a jövőben is megelőzzük, hogy ilyet kövessen el. Pont egyébként a szexuális bűnelkövetőknél más megoldás nem nagyon van sajnos, és ezt a szakma is elismeri.

Ezt egyébként be lehet vezetni olyan módon is ? bár mi, ahogy mondtam, ennek a kötelező büntetésként való kiszabását is elképzelhetőnek tartjuk ?, hogy azt mondjuk, valaki kap egy szigorú büntetést, és vállalja, hogy ennek a tablettás kezelésnek folyamatosan aláveti magát és az ellenőrzéseknek is, s akkor visszaengedhető a társadalomba, vagy ha ezt önként nem vállalja, akkor egy még szigorúbb büntetés elé állhat, de a legjobb megoldás az lenne, ha csak akkor engednénk vissza ezeket az elkövetőket. Nem látok semmi olyan indoklást vagy magyarázatot, ami ezt felülírhatná. Véleményem szerint azoknak, akik kisgyermekeket zaklatnak, nincs joguk ahhoz, hogy a jövőben arról döntsenek, hogy egy ilyen tablettás kezelésnek alávetik magukat vagy nem. És kizárható a tévedés, mert tudom, hogy a halálbüntetésnél mindig azt szokták mondani, hogy mi van, ha tévedés van vagy minden egyéb, bár ezekben az ügyekben a tévedés elég ritka. De ha mégis tévedés lenne, akkor még abbahagyhatja a kezelést, tehát ha a tablettákat nem szedi, akkor helyreáll az ő hormonháztartása. Tehát nem végleges és nem visszafordíthatatlan a folyamat.

Nagyon kérem, hogy ezen gondolkozzanak el, ezekkel a kifejtésekkel együtt. Én nem látok olyan ellenérvet, amit szembe lehetne ezzel állítani, főleg azért nem, mert ? ahogy mondtam ? a visszaesési hajlandóság nagyon magas. És sajnos azt is meg kell nézni ? s ezek is kimutatások, szakmai tapasztalatok ?, hogy akit egyszer zaklattak gyermekkorában, az soha az életben nem tudja ezen túltenni magát. Soha! Nem arról van szó, hogy valakit a kocsmából hazafelé menet megvernek és az ő sebei begyógyulnak, hanem a zaklatások áldozata ezt a terhet egy egész életen át hordozni fogja. Tehát azt kell mondjam, hogy az ilyen bűnelkövetőknél még a sokkal súlyosabb büntetés, akár a halálbüntetés is felvethető lenne, de ebbe most tényleg ne menjünk bele. Ha valaki egy életre megnyomorít egy másik embert, akkor ezen el kellene gondolkodni, de ezt most nem szeretném idehozni; bár idehozhatnám.

A másik téma, amit viszont szintén fel szeretnék vetni: ha önök már megnyitották, nagyon helyesen, azoknak a bűncselekményeknek a körét, amelyek nem évülnek el, akkor ? s erre egy módosító javaslatot is benyújtottam, hogy támogatható legyen a tisztelt Ház és a megfelelő szakbizottságok által ? azt szeretném, ha a hivatali korrupciós bűncselekmények, s legfőképpen a hivatalos személyek elleni bűncselekmények is abba a körbe esnének, amelyek nem évülnek el. Meg is mondom, hogy miért, egyébként a hivatali visszaélést is ebbe a körbe sorolva: azt láthattuk, hogy az elmúlt időszakban sokszor azért nem lehetett felelősségre vonni közszereplőket, akár aktív politikusokat, mert azt mondták, hogy elévült ez a bűncselekmény. A legtöbb esetben egyébként az MSZP volt embereiről beszélünk, most már lehet, hogy más pártokban politizálnak, de a parlamentben is vannak olyan képviselőtársaink, akik ellen azért nem indulhatott büntetőeljárás, noha a bizonyítékok megvoltak, mert elévült ez a bűncselekmény. És közpénzeket érintett, korrupciós bűncselekmények voltak, de elévültek. Ezt nem szabad engedni. Az embereket egyébként pont a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények mellett ez az, ami a legjobban bosszantja. Mi az, hogy egy közszereplő kiállhat a tévé elé, és azt mondhatja, hogy nem érdekes, nem érdekel, az a bűncselekmény elévült?!

(21.10)

Én továbbra is honatya lehetek, azzal együtt, hogy ezek megtörténtek, merthogy fél évvel, egy évvel kicsúsztak az elévülési határidőből. Egyébként hozzáteszem, hogy a magyar nemzeti javak ellopása ’90-től kezdve hasonló cselekményekkel történt, és azt az összeget, amit elloptak, ezek külföldi és minimális becslések, a jelenlegi államadósság két és félszeresére teszik. Azt az összeget, amit itt offshore irányba, és ez minimális összeg, kiloptak a magyar adófizetőktől és a magyar nemzeti vagyon részeként.

Na most, ha ez így van, akkor kellően hatékony fellépést igényel. Én el is mondanám, hogy melyek azok a cselekmények, amelyeket szeretnénk, ha nem évülnének el, és az, hogy nem évül el, akár egyéb jogkövetkezményekkel is járhat. Ez lehet egy kiindulópont akár a visszakövetelhetősége felé is. Ez lenne a hivatali vesztegetés, a hivatali vesztegetés elfogadása. Ez azt jelentené a vesztegetés esetében, hogy ha az hivatalos személyt érint, az is, aki azt adja vagy felkínálja, és az is, aki azt elfogadja, ebbe a kategóriába esne. Itt nem gondoltam beemelni a gazdasági vesztegetést; persze bele lehetne, de első körben az államra, a hivatalos személyekre, a közpénzekre szeretnék koncentrálni ezeknél a szigorúbb szabályoknál.

Idetartozna a vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban és a vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban. Tehát itt is a passzív és az aktív alak is büntetendő lenne. Azt hiszem, nem kell részletesen elmondanom, hogy a bírósági eljárás, hatósági eljárás miért olyan védendő téma, védendő tárgy, amit így, akár az elévülés félre tételével is meg kell védeni. Illetve a vesztegetés feljelentésének elmulasztása is nagyon fontos szempont, hogy azok a hivatalos személyek, akik tudomást szereznek róla, igenis kelljen hogy ezt bejelentsék. És ha kiderül, hogy egy korrupciós bűncselekményről van szó, akkor őket is, ha ezt elmulasztották, ugyanúgy időkorláttól függetlenül meg lehessen büntetni.

Az utolsó, ami csak részben korrupciós, a hivatali visszaélés bűncselekménye. Ezt is úgy gondoljuk, hogy ha valaki előnyért cserébe valamit elfogad, a hatósági eljárásában megszegi a szabályokat azért, mert neki előnyt ígérnek, akkor ez ebbe a körbe eshet, és ezt is tulajdonképpen kapcsolhatjuk a felsoroltakhoz.

Úgyhogy nagyon szeretném, hogy támogassa akár a kormány is és a bizottságok is ezt a javaslatot. És azt szeretnénk, ha tiszta közéletet láthatnánk, és nemcsak hogy tiszta közéletet, hanem akiről kiderül a közszereplő politikusok vagy hivatalos személyek közül, hogy elkövették ezeket a bűncselekményeket, akkor ők elévülés nélkül felelősségre vonhatóak lehessenek.

Még itt hozzá lehetne tenni, hogy persze ezekben az esetekben a büntetési tételeket is lehetne szigorítani. (Az elnök csenget. ? Közbeszólás a függetlenek soraiból.)

ELNÖK: Képviselő úr, körülbelül 4-5 percre eltért a tárgytól. Emlékeztetem, hogy…

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): A módosító javaslatról beszélek, amit ehhez nyújtottam be.

ELNÖK: Ez nincs megnyitva, képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Elnök úr, azt kérdezem, hogy ha meg van nyitva a büntethetőség elévülése, és ehhez egy módosító javaslatot benyújtottam, és a Ház előtt erről nem lehet szó, akkor ezek szerint ez a tárgytól való eltérés ennek alapján.

ELNÖK: Folytassa! Folytassa, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm. Akkor lezárom, ennek utána fogunk nézni, hogy ez mennyire, milyen módon. Akkor le is zárnám; majd reagálunk arra, amit hátulról hallottunk a DK-s padsorokból.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 345 2014.10.20. 10:30  322-351

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megvan az oka annak, hogy megvártam a hosszú vitát, és a késői óra ellenére hozzá kívánok szólni. Mindjárt a részletekre rá is fogok térni.

Viszont hadd mondjam azt, hogy amikor először megláttam a napirendi javaslatot, és azt láttam, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez hozzányúlnak, nagy várakozással nyitottam meg a napirendet. Egy vaskos anyagot vártam volna a minisztériumtól, amelyben legalábbis az egész rendszer átalakítására tesznek javaslatot, akár már egy nonprofit állami bírósági végrehajtás irányába, megszüntetve ezzel a profitorientált bírósági végrehajtások rendszerét, ezt a gazdasági vágóhídként működő rendszert, amely jelenleg a bírósági végrehajtások körében tapasztalható. Nem ezt találtam. Remélem, majd egyszer ez is eljön az Országgyűlés elé, amit most elmondtam, és nagyon bízunk benne, hogy a kormány nem fog késlekedni.

Amit viszont találtunk, az egy korábbi javaslat felmelegítése vagy továbbvitele. Ennyiben az államtitkár úrnak igaza van, hasonló már volt itt, az Országgyűlés előtt. De azért néhány újdonság most elhangzott.

Egyébként Schiffer Andrással sok jogi érvben egyet tudnék érteni. Mondtam közben Schiffer képviselőtársamnak, hogy ameddig a jogász szólt belőle, addig egyet tudtam érteni, amikor az LMP-s frakcióvezető, azt a részét, főleg a szociális kérdések boncolgatását vagy a témának szociális kérdésként való beállítását máshogy látom. De annak idején, amikor Csöbör Katalin ezt előterjesztette korábban, rögtön, már a bizottsági szakban az volt a felvetésünk, nem ismerve, hogy ez Miskolcról szól ? természetesen attól, hogy ön miskolci képviselő, nem csak Miskolc érdekében nyújthat be törvényjavaslatot ?, ezt nem tudtuk, mondom, de a bizottsági ülésen pont ugyanezeket mondtuk el, amit részben most Schiffer képviselőtársam, hogy miért teszünk különbséget adós és adós között.

Tehát valaki nem vonható felelősségre, vagy nem helyezhető rosszabb helyzetbe azért, mert ő, mondjuk, az önkormányzatnak tartozik, vagy az ő devizahitel-tartozását az önkormányzat megvette egy banktól, és ezért ő végrehajtható és kilakoltatható lesz a szomszédjához képest, akinek a tartozása megmaradt a banknál. Ez egy hatalmas különbségtétel a két adós között, ami szerintem jogilag nehezen megalapozható. Még úgy sem, hogy önök próbálják az indoklásban igazolni, mert érezhetik, hogy itt gond van, alkotmányos deficit lehet, hiszen leírják, hogy az alkotmányosan igazolható indok az, hogy a település és az ott lakók fennmaradásának, ottmaradásának feltétele a munkahelyek odatelepülése. Ha a mérleg két serpenyőjébe belerakjuk az indokokat, akkor ez önmagában még nem alapozza meg, hogy adós és adós között különbséget tegyünk. De amikor a bizottsági ülésen ez először felmerült, itt az Országgyűlésben sem hangzott el, hogy konkrétan Miskolcról és a Fészekrakó kilakoltatásáról van szó.

(23.40)

Ez egy óriási különbség, mert egyébként ami Miskolcon az Avason kialakult és egyéb területeken ? jómagam is jártam jó néhányszor Miskolcon ?, az elfogadhatatlan. Ez ellen valamit tenni kell! Ebben mi is egyetértünk. Az egy másik kérdés, hogy ezt milyen módon teszik meg, és jó lett volna egyébként, ha ebben az indokolásban és az előző esetében is, amit Csöbör képviselőtársunk beterjesztett, ott lett volna, hogy ennek a legfőbb célja a miskolci helyzet rendezése. Hogy miért probléma ez vagy milyen galibákat okozott az, hogy ezt nem tudhattuk itt az Országgyűlésben, azt most idézném egy sajtóhírből vagy a helyi Fidesz sajtótájékoztatójából, hiszen az ottani jobbikosok meg lettek vádolva azzal, hogy itt az Országgyűlésben a Jobbik nem támogatja a miskolci helyzet rendezését és a fészekrakók kilakoltatását, miközben itt el sem mondták, hogy valójában erről van szó. Akkor még el tudtuk volna dönteni, hogy ez egy megfelelő eszköz, vagy esetleg mérlegelni tudtuk volna, hogy mégis támogassuk a javaslatot, ha ez esetleg valóban Miskolc városának érdekében áll.

Itt muszáj idéznem Soós Attilát, a Fidesz-KDNP miskolci frakciójának szóvivőjét, aki egészen demagóg módon támadta be a Jobbik parlamenti frakcióját és azon keresztül a helyi jobbikosokat. Ő azt mondta a városházán tartott sajtótájékoztatójában, nyílt levélben fordult Vona Gáborhoz, a Jobbik elnökéhez, személyes felháborodásának adott hangot, miszerint a Jobbik országgyűlési képviselői az antiszociális elemek Miskolcról való kiközösítésének… ? bocsánat, lehet, hogy elszólás ?, kiköltöztetésének ügyében átálltak az MSZP és Gyurcsány Ferenc oldalára. Elfogadhatatlannak és gyalázatosnak tartja ? mármint Soós Attila ?, hogy a miskolciak számára annyira fontos ügyben, mint a fészekrakók kilakoltatása, a Jobbik és az MSZP összhangban utasította vissza a miskolciak többségének akaratát, amikor a bizottsági ülésen és a plenáris ülésen isnemmel szavaztak Csöbör Katalin módosító javaslatára.

Még tart tovább a közlemény, tulajdonképpen annyit mondanak még el, hogy felszólítják Vona Gábort, hogy kérjen bocsánatot a miskolci, avasi és diósgyőri lakosok tízezreitől.

Nagyon furcsa ez a közlemény annak tükrében ? mondom ?, hogy önök nem jelezték sem a bizottsági ülésen, sem itt az Országgyűlés ülésén, hogy erről van szó. Tudom, mert ott voltam a bizottsági ülésen, és direkt rá is kérdeztünk, hogy van-e esetleg olyan indok, ami túlmutat ezen a javaslaton. Én ezt nem tartom korrektnek, és akkor még politikailag finoman fogalmaztam.

Úgyhogy ezt mindenképpen a parlamenti jegyzőkönyvben, és aki esetleg most még nézi vagy az interneten keresztül nyomon követi, le szeretném szögezni, hogy azok a vádak, amelyek a helyi Fidesztől elhangzottak, azok vagy amiatt hangozhattak el, mert a helyi Fidesz nem olvasta azt a javaslatot, amit Csöbör Katalin beterjesztett, ezt is el tudom képzelni, vagy ha olvasták, akkor szimplán ez egy aljas politikai támadás volt a miskolci jobbikosok ellen.

De lezárva ezt a részt: önök most a beterjesztett javaslattal ezt a gondolatmenetet szeretnék továbbvinni, és most itt elérkeztünk ahhoz a problémához, hogy nekünk itt az Országgyűlésben valahogy erről dönteni kell. Ebbe az indokolásba sem írták bele, hogy ez Miskolcról szól. Legalább most már itt elhangzott ? ez már előrelépés az előzőhöz képest ?, de nem tudom, hogy hogy fogjuk tudni feloldani ezt a dilemmát. Nyilván ez már a mi frakciónknak legyen a problémája ? gondolhatnák önök ?, hogy a miskolci folyamatokat szeretnénk támogatni, már ami a fészekrakók megregulázását és a normális körülmények megteremtését illeti, viszont ez a javaslat túl tágra nyitja valóban a kaput, és nem csak Miskolcra lesz alkalmazható. És bizony, lesznek olyan esetek, amikor különösen sérelmes bizonyos adósok irányába, és esetleg más önkormányzatok is élhetnek majd azzal a lehetőséggel, hogy felvásárolnak bizonyos követeléseket.

Ezért pendítette meg egyébként Schiffer András azt ? jogászként ezt tökéletesen értem ?, hogy mi van akkor, ha az önkormányzatok… Ki tudja, meddig tart ez a moratórium, mikor lesz ennek esetleg vége, vagy esetleg meghosszabbítják még, vagy meddig tart a helyzet rendezése, de azok az önkormányzatok vagy állami cégek, amelyek élhetnek ezzel a lehetőséggel, lehet, hogy fel fognak vásárolni követeléseket a bankoktól, és ezáltal egy kiskaput találnak a rendszeren, mert utána már megindítható ez az eljárás.

És hangsúlyozom, hogy itt arról beszélünk, amikor egy banktól vagy egy devizát hitelező pénzügyi intézménytől az önkormányzat átveszi ezt a tartozást, hiszen alapesetben, mondjuk, egy lakbértartozás nem devizában van, tehát ezeket faktorálni kell az önkormányzat felé, mert itt csak a devizatartozásokról beszélünk. Az egyéb tartozásoknál, amelyek mondjuk, az önkormányzat felé fennállhatnak egy adósnál, azoknál jelen pillanatban is működhetett a kilakoltatás.

Úgyhogy ennyit szerettem volna elmondani. Hangsúlyozottan a miskolci esetet és az ottani nemtelen fideszes vádakat el szerettem volna mondani, és azt kérem, hogy találjanak egy olyan megoldást ? nem tudom, hogy ebből a javaslatból ezt hogyan lehet kihozni ?, ami a kiskapukat bezárja, és ráadásul nem maradnak benne olyanok, mint ebben a javaslatban. Ez is elég erős diszkrimináció, ha eljut odáig a bank, hogy a banktól megveszi az önkormányzat a tartozást, elindítja a végrehajtást, de ha nem ő lenne a vevő, akkor rögtön leáll a folyamat. És itt nem feltétlenül a folyamat leállása, hanem megint a különbségtétel a kérdés. Akit éppen kilakoltatnak a lakásából, annak szerintem teljesen mindegy ? most általánosságban, nem Miskolcról beszélek, ha félreértenék ?, hogy tulajdonképpen a két vevő közül ki vette meg: az önkormányzati cég vagy egy magánszemély, neki ahhoz képest kell távoznia a lakásból. Ez ebben az esetben az adósokkal szemben szerintem méltánytalan, de ahogy mondtam, ez különbözik a miskolci eset megoldásától.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 48 2014.10.27. 2:59  47-53

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik országgyűlési jelenléte óta folyamatosan szóvá teszi az önálló bírósági végrehajtási rendszer visszaélésszerű működését, több törvénymódosítást és országgyűlési határozati javaslatot is benyújtottunk a helyzet rendezése érdekében. Látható, hogy a jelenlegi végrehajtási rendszer gazdasági vágóhídként működik, amelynek legfőbb haszonélvezői a profitorientált vállalkozásként működő végrehajtók. Meggyőződésünk, hogy nonprofit, állami kézben működő rendszerre lenne szükség, amely szigorú felügyelet és garanciák mellett láthatná el feladatát.

A sajtóban megjelent hírek alapján a kormány is érzékeli a problémát. Miután a július 26-án hatályba lépett devizahiteles törvény ellenére több végrehajtó sem állította le az adósokkal szembeni eljárást, Patyi Gergely államtitkár szigorú lépéseket ígért. Ennek ellenére érdekes híreket hallottunk a Végrehajtói Kamara háza tájáról. Sajtóhírek alapján az elmúlt időszakban fényűző körülmények között tartották meg a kamara közgyűlését egy ötcsillagos szállodában Sárváron, ahol az egész szállodát kibérelték a mintegy 200 végrehajtónak és kísérőiknek, szórakoztatásukról pedig neves énekesek és zenészek gondoskodtak. A sajtóban megjelentek szerint a közgyűlést egyébként nem is sikerült szabályosan lebonyolítani, így az sem zárható ki, hogy csupán egy méregdrága mulatságot tartott a köztestület. A luxushotel honlapja alapján a találkozó nem lehetett olcsó, hiszen egy kétszemélyes szobáért csaknem 150 ezer forintot kérnek két éjszakára. A kamara akkori elnöke erre úgy reagált, hogy tulajdonképpen nem közgyűlést tartottak, hanem ünnepeltek. Van is mit ? tehetnénk hozzá.

Az interneten megjelent egy levél, amelyben a kamara új elnöke október 14-én egyenesen Gyurcsány Ferenchez fordult, segítséget és konzultációs lehetőséget kérve tőle, mert veszélyben érzi a végrehajtók egzisztenciáját és munkahelyeit. A levélben a kamara elnöke a szociális értékek védelmezőjének nevezi Gyurcsányt, és hivatkozik korábbi jó kapcsolatukra annak miniszterelnöksége idején.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik nem a végrehajtók egzisztenciájával foglalkozik, hanem a végrehajtás alá került, reménytelen helyzetben lévő embereken szeretne segíteni. Az önálló bírósági végrehajtás rendszere megbukott, visszaélésszerűen működik és véleményünk szerint nem megreformálható.

(14.30)

Új, nonprofit állami rendszerre van szükség. Kérdezem ezért, hogy mikor kívánják elszámoltatni a végrehajtókat is, és mikor kívánják bevezetni az állami feladatként működő, visszaélésektől mentes végrehajtási rendszert.

Várom érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 52 2014.10.27. 1:09  47-53

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Azért nem tudom elfogadni a választ, államtitkár úr, mert a jelenlegi rendszert nem tartjuk megreformálhatónak. Az, hogy nem felmenő rendszerben vezették be például a jogi végzettség előírását, ez sem elfogadható számunkra. És gondoljon bele: a legtöbb esetben, amikor már az adós és a hitelező megállapodna, le tudnák zárni az eljárást, sokszor a végrehajtó munkadíja az, ami a megállapodás gátja, és sokszor azért nem tud a helyzet rendeződni, mert ott van a végrehajtó, aki mindenekelőtt a saját díját be szeretné vasalni.

Nem a végrehajtások rendszerét vonjuk természetesen kétségbe. Bírósági végrehajtásra szükség van. Szükség van arra, hogy a bíróság ítéleteit megfelelő módon végrehajtsák, de nem olyan módon, hogy ahogy említettem, egy gazdasági vágóhíd legyen a végrehajtások rendszere, ahol ha a végrehajtás megindul, akkor onnan már nem lehet kikerülni, és ha az adós és ha a hitelező is megegyezne, akkor már kiutat nem találnak, pont a jelenlegi végrehajtói rendszer miatt.

Köszönöm szépen. Nem tudom elfogadni. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 272 2014.10.27. 8:46  265-276

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lelövöm a hozzászólásom elején a poént, hogy mi is természetesen támogatjuk a javaslatot. Nem is tehetnénk máshogy, hiszen egy régi kötelezettségének tesz eleget a Magyar Országgyűlés, amikor ezt a javaslatot törvénybe iktatja. Azért néhány kiegészítő hozzáfűznivalónk is van, és sok tekintetben ? bármennyire is furcsa ?, de Bárándy Gergely képviselőtársammal egyet kell értenem. És főleg abban a tekintetben, hogy miért kellett várni ennyit, amíg idehozzák ezt a törvényt az Országgyűlés elé. Nem tudom, hogy van-e ennek ? és államtitkár úr erre tud-e válaszolni itt a plenáris ülésen ? valamiféle politikai, szakmai oka vagy valaki elaludt a minisztériumban, akinek az lett volna a dolga, hogy áttekintse ezeket a nemzetközi szerződéseket. Vagy most találták meg, ahogy Schiffer képviselőtársam mondja, de egyébként ez nem csak a Fidesz-kormány irányába egy kritika, mert pont az általános indokolás szól arról, hogy azt a kiegészítő jegyzőkönyvet, aminek most az átültetését megteszi a tisztelt Ház, ezt 2003. május 15-én fogadta el az Európa Tanács. Tehát azért az nem most volt, konkrétan több mint tíz éve.

Tehát ez a kötelezettség azóta fennállt, és Magyarország annak idején aláírta, ezt is megtudhatjuk, de elmaradt a ratifikálása. Tehát tulajdonképpen nem lépett hatályba, így is fogalmazhatunk, és 2010 júniusában felszólították Magyarországot, illetve a Magyarországról szóló jelentésben az Európa Tanács korrupció elleni államok csoportjának a plenáris ülésén a Magyarországról szóló jelentésben felhívták külön is hazánkat, hogy a büntető törvénykönyv megfelelő módosításával biztosítsák, hogy a hazai választottbírák megvesztegetésének passzív és aktív alakzata is büntetendő legyen. Még ekkor sem történt semmi, pedig jó néhány év eltelt 2010-ig is, és 2010 óta is jelen pillanatig, amíg önök ezt beterjesztették. Ezért mondom egyébként, hogy ez a korábbi kormányzatok irányába is egy súlyos mulasztás. 2002-ig Fidesz-kormány volt, tehát majdnem hogy Fidesz-kormánytól Fidesz-kormányig haladt ennek a problémának a fennállása.

És az általános indokolásban, mert én próbáltam ezt segítségül hívni, hogy mi lehet az oka ennek, amit itt találunk, az egészen egyszerűen röhejes, nem tudok mást mondani, mert az, hogy azért nem ratifikáltuk, azért nem módosítottuk megfelelő módon a magyar büntetőtörvényeket, mert a korábbi magyar szabályozás nem tette lehetővé… ? hát pont erre vállaltunk kötelezettséget, hogy büntetőtörvényeinket ennek megfelelővé tesszük. Tehát erre nem lehet hivatkozni, ez egy ilyen fából vaskarika. Pont azt kellett volna megtenni, hogy a büntető törvénykönyvet oly módon módosítsa az Országgyűlés, hogy a választottbírák is hivatalos személyek legyenek, és az ő megvesztegetésük, aktív vagy passzív megvesztegetésük, tehát tulajdonképpen az is, ha valaki megpróbálja vagy megvesztegeti a választottbírákat, ő is büntethető legyen, ugye ez az aktív alakzat, és maga a választottbíra is, aki elfogadja ezt az összeget vagy ezeket az előnyöket, ők is, ezt nevezzük passzív alakzatnak.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgyhogy teljesen nagy csodálkozással álltunk ezt a folyamatot látva, és amellett, hogy elmondtam, hogy támogatjuk ezt, komoly aggályaink vannak. Reméljük, hogy az összes többi nemzetközi szerződést vagy kötelezettségvállalást nem ilyen formában próbálják ratifikálni, mert ez egy jogalkotási szégyen. Több mint tízéves jogalkotási és nemzetközi kötelezettségünknek való megfelelési szégyen, ami itt történt kormányról kormányra, vagy akkor tényleg a minisztériumban kell egy kicsit megnézni, hogy akik ezzel foglalkoznak, miért nem látják el a feladatukat, és miért nem mondják azt a vezetőiknek, hogy itt jogalkotási kötelezettség áll fenn.

A végére még azt is el szeretném mondani… ? és itt nem szeretnék oly mértékben az aktuálpolitikai eseményekbe belemenni, mint azt, mondjuk, Bárándy Gergely megtette előttem, bár valóban elég pikáns, hogy pont most kerül az Országgyűlés elé a korrupcióról szóló javaslat, és főleg a gazdasági szektorra vonatkozóan, amikor itt az amerikai kitiltásokkal kapcsolatosan a kormány, amit csinált, az minden, csak nem elfogadható magyarázat.

(19.00)

Itt a korábbi és a NAV-nál tapasztalható gyakorlatra is gondolhatunk, amit mi is tapasztaltunk, amikor beszéltünk olyan ellenőrökkel vagy akár vám- és pénzügyőrökkel, akik tökéletesen elmondták, hogy a multikhoz nem lehet bemenni; amelyik pénzügyőr bement, és mondjuk, árut szeretett volna lefoglalni, mert annak az eredete nem volt meghatározható, akkor majdnem őt rúgták ki, és nyomatékkal felhívták a főnökei, hogy ezt nem lehet megtenni, mert bizonyos helyekre nem lehet az ellenőrzést kiterjeszteni. Ilyen országban élünk. Ezt persze lehet tagadni, de ezt tudják a kisvállalkozók, tudják a multicégeknél dolgozók, tudja mindenki. És ne legyünk álságosak, tudja a kormányzat is. A legfőbb probléma, hogy nemcsak hogy tudja, hanem az elmúlt napok eseményei is arra világítanak rá, hogy ennek a fő haszonélvezői a kormányzati körökhöz közel álló üzletemberek vagy akár a kormányban magas pozíciót vagy a kormányzati szisztémában magas pozíciót betöltő közalkalmazottak vagy kormányzati tagok. Ez az igazi probléma, nemcsak a korrupció léte, hanem az, ha ez állami szintre van emelve.

Zárásként még annyit elmondanék itt, hogy lehet, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság korrupciós és gazdasági bűnözés elleni főosztályának nincs elég feladata, ezt nem gondolom, hogy azért lehet, mert nincsenek korrupciós ügyek, de azt látjuk ? megszűnt a korrupció ezek szerint, nincs elég feladatuk ?, hogy garázdasággal kapcsolatos nyomozást kell lefolytatniuk. Szerintem ez önmagában is egy jogi kuriózum. Itt jelezném államtitkár úrnak is, hogy nem tudom, az európai példák vagy a nemzetközi példák milyen módon állnak rendelkezésre, de hogy egy korrupciós és gazdasági bűnözés elleni főosztálynak kell egy garázdasági ügyet nyomoznia, hát ez egészen egyszerűen horribilis. Az ember nem látja, hogy itt ki hibázott ekkorát, ki rakta oda, vagy valóban valaki odahelyezte ezt az ügyet, de hogy miért, azt nem tudjuk, vagy egyáltalán tényleg ott volt szabad kapacitás, mert úgy tűnik, hogy tényleg a korrupció elleni küzdelmet ennyire veszik komolyan; ez legalább annyira kellemetlen kellene hogy legyen, mint egyébként ez az általános indoklásban megfogalmazott és több mint tíz éve húzódó ratifikáció.

Egyébként azt is hozzáteszem, hogy ezt nem volt olyan nehéz kideríteni, már ami a garázdaság kapcsán eljáró bűnüldöző szervet illeti, hiszen a rendőrség ezt felrakta a honlapjára, tehát a hivatalos honlapon megismerhető. Tehát nemhogy a szégyent elrejteni igyekeznének, hanem még ki is rakják az ablakba. Ez már egy következő fokozata a szakmai hozzáértésnek; ezt legalább egy kicsit elrejtve kellene csinálni.

Úgyhogy ezzel a hozzáfűznivalóval tudjuk támogatni a javaslatot. Természetesen az alapcélkitűzéssel egyetértünk, de ami korrupció elleni küzdelemként folyik ma Magyarországon, azzal teljes mértékben elégedetlenek vagyunk, és nemcsak mi, hanem egyébként a választópolgároknak is az egyre nagyobb százaléka.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 34 2014.10.28. 15:11  21,23-60

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, egy újabb bv. törvénymódosítás van előttünk még annak hatálybalépése előtt, egy nagyon terjedelmes anyag, amelyben még támogatható pontokat is lehetne találni, de van egy-két nagyon komoly aggályunk. Az aggályaink egy része megegyezik azzal, amit korábban a Fidesz is egyébként elmondott, ezt idézni is fogom, vissza fogok erre térni. De engedjék meg, hogy az általános indoklással kezdjem, és felhívjam a figyelmet arra, hogy melyek azok az elvi megfontolások, amelyekkel már az irányok tekintetében sem tudunk egyetérteni. Ez nem lesz nagy meglepetés, mert ezt többször megfogalmaztuk itt az Országgyűlésben.

Az általános indoklás a reintegrációt, az egyéniesített végrehajtást, az oktatás és munkáltatás jogát és irányát jelöli ki a bv. törvény és a büntetés-végrehajtás legfontosabb feladatának. Mi hiányoljuk innen az elrettentést; azoknak az elkövetőknek az irányában, akik nem kívánnak visszailleszkedni a büntetésük letöltése után sem, számukra nem kínál semmit, semmilyen elvi és a büntetés végrehajtása során megjelenő elrettentő motívumot a törvény. Ez azért is fontos, mert lehet azon vitatkozni, hogy az elkövetőknek hány százaléka nem kíván visszailleszkedni a társadalomba, mi úgy gondoljuk, egy meghatározó része ? hogy ez most hány százaléka, az természetesen vita tárgya lehet ?, de vannak jó páran olyanok, akik nem kívánnak visszailleszkedni, és számukra csak az elrettentő büntetés az, amely megfelelő módon távol tarthatja őket az újabb bűnök elkövetésétől. Esetleg még a munkavégzést idesorolhatjuk, ezt akár büntető jelleggel is felhozhatnám, nem csak jutalom lehet a munka, lehet a legkeményebb büntetés is bizonyos elkövetőknek. Ha ebben nem tudunk egyetérteni, és önök azt mondják, hogy mindenki vissza szeretne illeszkedni, akkor nagyon nehéz lesz közös alapokról építkezni.

(10.30)

Aztán, ami a tényleges életfogytiglant illeti, hiszen ez egy kardinális pontja a javaslatnak, itt azért mondtam, hogy a Fidesz korábbi, a választások előtti véleményével értünk egyet, mert idézni szeretném, hogy önök mit mondtak. És ez Orbán Viktorra is igaz, aki nagymértékben nemtetszésének adott hangot, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága azt az ítéletet hozta, hogy a tényleges életfogytiglan nem elfogadható. Akkor olyan sajtóközlemények jelentek meg, hogy: „Nem engedünk a tényleges élet­fogytiglanból” ? Fidesz. A Fidesz ragaszkodik a tényleges életfogytiglanhoz, mert „a bűnözőknek a börtönben a helyük”. „A súlyos, emberellenes bűncselekményeket elkövetőknek egy életre börtönben a helyük.” Ezek voltak az első reakciók.

És még azt is felhozzák, hogy a tényleges életfogytiglan a magyar emberek döntő többségének akaratával került bele az Alaptörvénybe. Hivatkoznak arra is, hogy 2011-ben az alkotmányozást előkészítő nemzeti konzultáció során a megkérdezett magyarok 94 százaléka támogatta a tényleges életfogytiglan bevezetését. Aztán a közlemény egy kis kavarral zárul. A közlemény kiadójáról nem gondolom, hogy összekeverné az Európai Parlamentet és az ítéletet hozó testületet. Tehát sajnos tudatos félrevezetésről van szó, amikor azt mondják, hogy azért kell a Fidesz listájára szavazni, hogy olyan képviselőket juttathassunk Brüsszelbe, az Európai Parlamentbe, akik majd meg fogják védeni a tényleges életfogytiglant, és ki fognak állni a magyarok döntése mellett.

Na most, nem az Európai Parlamentben dőlt el ez a kérdés, és önök tudatosan hazudtak, átverték a választókat az európai parlamenti választások előtt. Lelkük rajta! Meg kell nézni nyilván, hogy ki adta ki ezt a közleményt. Nem gondolom egyébként, hogy a jelen lévő miniszter és államtitkár úrnak a keze benne volt ebben a közleményben, mert őket sokkal jobb szakembereknek tartom, mint hogy ehhez adták volna a nevüket. De a lényeg az, hogy a Fidesz propagandájában ez szerepelt, tárgyi tévedések és hazugságok.

Azt látjuk, hogy eljön az ősz, és önök beterjesztik azt a javaslatot, amely ? és ebben egyet kell értenem az előttem szóló MSZP-s vezérszónokkal ? valóban eltörli a tényleges életfogytiglan intézményét. Mert hiszen nem tudjuk máshogy értelmezni azt a rendszert, amely 40 év után kétévente kötelező jelleggel felülvizsgálná a tényleges életfogytiglan rendszerét. Lehet, hogy ezt egy kegyelmi kérvény keretében teszi, de önmagában az a tény, hogy ez kétévente sorra kerül, nem, mondjuk ötévente vagy tízévente, azt sugallja, mintha olyan gyakran és kötelező jelleggel ezek az eljárások beindulnának, hogy már-már csak az a kérdés, hogy mikor szabadul az elkövető.

Márpedig, ahogy elmondtam, önök vagy a Fidesz tavasszal nagyon jól látta, hogy mi az emberek véleménye, bizonyos elkövetők esetében, akiket tényleges életfogytiglanra ítéltek, nem engedhető meg az, hogy ők szabaduljanak. Nem értem például, hogy ha valaki egy kisgyermeket különös kegyetlenséggel megöl, és megbánást nem tanúsít, akkor, mondjuk, 40 év után mi az a büntetőpolitikai indok, hogy ő szabaduljon. Mi változik meg? Feltámad az a kisgyermek? Vagy megbánta bűneit? Nem tudom elképzelni, hogy mi az az új szempontrendszer, amit itt be lehet hozni.

Nem arról van szó, hogy kiderül, nem ő volt az elkövető természetesen. Itt arról van szó, hogy újragondolják, vagy újragondolásra adnak lehetőséget az ítélet kapcsán. Itt szerintem nem érdemes humánumról beszélni, és itt nem csak a gyermekek irányába elkövetett bűncselekményekre gondolhatunk. Mert sok olyan bűnelkövető van, aki mondjuk, emberölés miatt bekerült, és letöltött valamennyi büntetést. Korábban ezt meg lehetett úszni enyhébb büntetésekkel, most valóban valamivel szigorúbb büntetéseket szabnak ki, de mondjuk, 10-15 év múlva kijön vagy adott esetben még ennél is korábban, újra gyilkol, és újra bekerül. Ezt többször megtette, és nem bánta meg, akár elmondja a börtönben, hogy ő semmiféle megbánást nem tanúsít, és ha kijön, akkor is bűncselekményeket fog elkövetni. Ezekben az esetekben tulajdonképpen nincs arra lehetőség, hogy valódi, tényleges életfogytiglannal lehessen ezeket az embereket sújtani.

Úgy gondolom, nem ez az, amit az önök választói elvárnak, és nem ez az, ami Magyarországon a közbiztonságot meg tudná teremteni. Mert valljuk be, az utóbbi időszakban hiába szabnak ki egy árnyalattal szigorúbb büntetéseket, a közbiztonság továbbra sem állt helyre. És pont az ilyen intézkedések, az ilyen megfelelési kényszer, és ebben az esetben úgy érzem, a túlzásba vitt megfelelési kényszer vezethet oda, hogy valóban úgy érezhetik a bűnözők, hogy az ő jogaik előrébb valók, mint az áldozatok jogai. És itt nemcsak a speciális, hanem a generális prevencióról is beszélni kell. Hiszen azt is meggátolhatnánk, hogy a jövőben adott esetben valaki egy ilyen súlyos bűncselekményt elkövessen.

De rátérnék olyan pontokra, amelyek egyébként ebben a törvényben szerepelnek, és túlmutatnak ezeken a főbb pontokon, amelyeket elsoroltam. Módosító javaslatokat is beterjesztettünk, beterjesztettem természetesen itt a Házban, ugye, részletes vitára már nem kerül sor, de ki szeretném emelni még néhány felvetésünket. Úgy gondoljuk például, az jó, hogy a jövőben lehet kérni, és ezt a bv. törvénybe és a büntetőeljárásról szóló törvénybe is beemelik, hogy az élet, testi épség elleni, öt évet meghaladó szabadságvesztésre ítélt elkövető szökése, szabadulása esetében értesítsék a sértettet.

Mi úgy gondoljuk egyébként, hogy ez lehetne automatizmus. Tehát nem feltétlenül kell itt külön kérelemre várni. Nem minden esetben van meg a lehetősége, illetve lehet, hogy az elméleti lehetősége megvan, hogy ezt a kérelmet jelezze a sértett, de nem mindig van a sértettnek jogi képviselője, nem mindig érti meg azt, hogy számára pontosan milyen lehetőségek nyílnak meg. Sok esetben, úgy érzem, nem fognak élni ezzel a lehetőséggel, ha ez nem egy automatizmus. Ezt át kellene gondolni. Nem hiszem, hogy olyan nagy adminisztrációs terhet róna az eddigi rendszerekre, ha már ezt nyilvántartják, hogy automatikusan jelezzék az ilyen elkövetők szökését vagy szabadulását.

Apróságnak tűnik, de jómagamnak tetszett az, hogy úgy szabályozzák a lőfegyver-használatot, itt a bv. törvény módosításáról beszélek, hogy lőfegyver-használatnak csak a szándékos, személyre leadott lövés minősüljön. Ez fontos szabályozás lehet, és pontosítja a lőfegyver-használat körét. Azt már kevésbé értettem, lehet, hogy a jelenlegi gyakorlatot írják le, de akkor ez jelen pillanatban nem volt jól szabályozva, hogy kényszerítő eszközként, azt írják, csak arra kiképzett szolgálati kutyát lehet alkalmazni. Tudomásom szerint ez eddig sem volt máshogy, tehát a szolgálati kutyák esetében megfelelő kiképzésnek eleget kellett tenni. Ám legyen ez beemelve, ez csak egy apróság.

Viszont a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása esetén, ha már itt a nyilvántartási törvényhez is hozzányúlnak, úgy gondolom, az az indokolás nem állja meg a helyét, hogy bizonyos esetekben, amikor valaki szóban az ügyfélszolgálaton kéri a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítását, akkor ezt csak személyesen tehesse meg, ráadásul arra hivatkozással, hogy a meghatalmazás visszaélésekre adhat okot, vagy visszaélések táptalaja lehet. Úgy gondolom, egy teljes, bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazás jelen pillanatban is működőképes, és nemcsak ezekben az eljárásokban, hanem szinte minden eljárásban. Aki visszaél ezzel, ott az okirat-hamisítás büntetőjogi tényállása megáll. Nem hiszem, hogy indokolt leszűkíteni személyes eljárásra ezt a kört, főleg nem olyan indokolással, hogy a meghatalmazás nem megfelelő ebben a körben.

Aztán szó van az európai védelmi határozatról. Önmagában jó, hogy megtörténik a magyar jogba való átültetés. Én itt azt szeretném felvetni a jelen lévő kormánytagoknak, illetve kérdezem, miért nincs helye jogorvoslatnak az európai védelmi határozat elutasítása vagy akár megadása esetében. Általánosságban a magyar jogrendszerben majdnem minden döntés ellen él a jogorvoslat lehetősége. Pont ezekben az ügyekben, úgy érzem, ahol külföldi jogszabályok, külföldi hatóságokkal való kapcsolattartás is számításba jöhet, akár a jó szándékú hibának is nagy az esélye, nagy a lehetősége, főleg a kezdeti szakaszokban.

(10.40)

Ha még egy fellebbezést sem lehet ezek ellen benyújtani, akkor a reparációra igen kevés esély nyílik, és a magyar jogrendszer általános elvéből is az fakad, hogy itt egy fellebbezési, jogorvoslati lehetőséget megadjunk. Kérem miniszter urat és államtitkár urat, hogy ezt gondolják át, vagy válaszoljanak arra, hogy ez miért került így bele a törvénybe, vagy miért zárják ki a jogorvoslatot.

A végére még el szeretném mondani, hogy örömteli, hogy a nemzetbiztonsági bizottság ülésére a meg nem jelent, odaidézett emberek előállítása megtehető akár hatósági kényszerrel is. Az egy másik kérdés, hogy itt jelen pillanatban csak szabálysértésként szabályozott a meg nem jelenés, de már ez is valami, mert eddig megtehették. Például Gyurcsány Ferenc is megtehette, hogy nem jelent meg bizottsági üléseken, annak ellenére, hogy őt oda megidézték. A jövőben nyilván ez egy pluszgarancia, de a gyakorlatban való alkalmazására még várni kell.

Szó van a törvényjavaslatban a reintegrációs őrizetről is, amellyel ? és ezzel tulajdonképpen mintegy keretbe is foglalhatom a felszólalásomat ? egyet lehetne érteni, hogy akik mindent megtesznek, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba, ott legyen egy olyan eszköz, hogy őket a szabadulások előtt ? persze megfelelő nyomkövetési eszközzel ? az otthonukba hazaengedjük, és mondjuk, a munkába járást lehetővé tegyük nekik.

De, és itt jön a másik problémakör, nem látom kellőképpen elválasztva ? és itt indokolt lenne azért meghatározni ?, hogy ez csak azokra igaz, akik valóban a visszailleszkedést választják, és nem egyfajta automatikus rendszer lesz, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy ha valaki kirívó jogsértést nem követ el a börtönben, és csak úgy elvan, lehet, hogy nem bánta meg a bűnét, csak ki akarja húzni ezt a büntetést, akkor már adott esetben a reintegrációs őrizetbe kerülhet, tehát a börtön helyett a külvilágban találkozhatnak vele. Nem gondolom, hogy ezt automatikussá tenni büntetőjogilag indokolt lenne. Tehát ennek is egyfajta pontosabb meghatározását vártuk volna el.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 40 2014.10.28. 2:03  21,23-60

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Schiffer képviselőtársammal csak az áldozatvédelemben tudok egyetérteni, illetve azzal, amit ő is elmondott, hogy a hivatalból való tájékoztatás a súlyosabb, személy elleni, illetve szexuális bűncselekmények esetén a sértettnek.

Viszont az egyéb dogokhoz annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy úgy érezzük, hogy az áldozat jogai és akár a hozzátartozók jogai mindig elvesznek. Itt mindig az elkövető joga az elsődleges, de az, hogy egy kisgyermeket ne kínozzanak, ne öljenek meg, úgy tűnik, neki ehhez nem volt joga, az elmúlt időszakban többször láthattuk. Vagy hogy idős embereket ne öljenek meg, akkor ezek szerint nekik ehhez nincs joguk, és mondjuk, kiengedjük azt az elkövetőt, és sokszor onnan folytatja, ahol abbahagyta.

Tehát nekem borzasztó módon ? és a társadalomnak is, ez nem csak az én véleményem - bor­zasztó módon elegünk van ebből a liberális felfogásból, hogy mindig csak az elkövető és nem az áldozat jogaival foglalkozunk, és mindig az ő szempontjukból nézzük meg a dolgokat, ahogy egyébként Amerikában a halálbüntetés is létező dolog, és nem mondjuk azt, hogy Amerikában nincs demokrácia és nincsenek törvények. Önmagában még erről is lehetne beszélni, de azt, hogy folyamatosan a különböző szervek és sokszor az Országgyűlés is a bűnözők mellé áll, nem tudjuk elfogadni.

Emlékeztetnék akár a Breivik-ügyre, ahol 21 évet kapott a 77 embert megölő elkövető, mert ez volt a maximum. Ez kevesebb mint 100 nap emberéletenként. Akkor ez az irány? Mert ha az északi, nyugati irányba megyünk, akkor ez fog elkövetkezni. Akkor, mondjuk, Schiffer András is ennek örülne. (Dr. Schiffer András a fejével nemet int.)

Bizonyos esetekben ? kimondom ? igenis elvennénk a reményhez való jogot egy Breiviktől, aki 77 embert megölt és büszke is rá, elvennénk a reményhez való jogot, és erről kellene vitatkozni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 48 2014.10.28. 2:09  21,23-60

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden, és én is meg szeretném a miniszter úrnak köszönni, hogy válaszolt, ezt elmulasztottam, de reméljük, hogy ez a gyakorlat a kormánynak a többi miniszterére és államtitkárára is átragad, és valóban érdemi vitát lehet folytatni.

Én még annyit szeretnék hozzátenni, Bárándy Gergely felszólalására utalva, hogy ő azt mondta, nem foglal állást, tulajdonképpen szakmai köntösbe szerette volna burkolni azt, amit mondott.

(11.30)

De nekem mégis úgy tűnt, mintha még meg kellene vigasztalnunk a többszörös elkövetőket, és az ő lelkivilágukat kellene pátyolgatni, és egyébként is, akit életfogytiglanra ítéltek, bizonyosan tudhassa, hogy milyen esetben és milyen módon szabadulhat.

Továbbra is fenntartjuk, hogy az embereknek a romló közbiztonság mellett pont ebből van elegük, az öncélú jogászkodásból, hogy ha valakit életfogytiglanra ítélnek, akkor az legyen életfogytiglan ? ezt mondják az emberek ?, és az ne húsz év legyen, és utána reményteljesen kijöjjön, és ott folytassa, ahol azt abbahagyta, hanem az életfogytiglan, főleg a tényleges életfogytiglan valóban legyen tényleges életfogytiglan. Ráadásul, amilyen ügyekben ezt kiszabták, ott valójában indokolt ennek a letöltetése, és valójában indokolt az ? igen, én kimondom ?, hogy akár el kell venni a reményt olyan emberektől, akik ilyen gazságokat elkövetnek.

Ez nem azt jelenti, hogy az elkövetőknek a lelkivilágával foglalkoznánk, hanem azt jelenti, hogy a sértettnek, az áldozatnak, illetve sok esetben, mivel ők már ezt nem élhetik meg, a családjuknak és egyébként igenis a generált prevenciónak a szempontjait vesszük előtérbe, mert igenis ennek van elrettentő hatása, akármit is mondanak a liberális parlamenti fotelszónokok. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 56 2014.10.28. 0:00  21,23-60

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem fogom kitölteni, csak a kétperces híján normál felszólalást kellett nyomnom. Részben elmondta Bárándy képviselőtársam, amit Boldog Istvánnak szeretnék címezni. Nem a szigorral van a baj, amit ő megfogalmaz, ezzel egyet tudunk érteni, ez alapján akár még egy frakcióban is ülhetnénk, lehet, hogy más dolgok miatt nem. (Boldog István: Soha…) Jó, lehet, hogy ebben egyetértünk, lehet, hogy még egyszer ő fogja kérni a felvételét, mi meg elutasítjuk, ilyen időszak is eljöhet, soha nem lehet tudni, mit hoz az élet.

Az viszont biztos, hogy a választók átverése csúnya dolog, ezért idéztem azt a közleményt, amit önök kiadtak. Meglengették a véres kardot, és boldogi közleménytudattal és hozzáállással beállt az egész Fidesz amögé, hogy igen, majd a tényleges élet­fogytiglant meg fogják védeni. És ahogy elmondtam, elkövették azt a hibát, hogy az európai uniós választásokkal, az európai parlamenti választásokkal összekeverték a témát, mert való igaz, hogy az Európa Tanácsnak az égvilágon semmi köze nincs ehhez, tehát eleve már a közlemény is hazugság volt. De úgy gondolom, Boldog Istvánt esetleg a hivatalos fideszes közlemény téveszthette meg, hiszen ő elhitte azt, hogy ami a Fidesz-központból kimegy, az csak igaz lehet, jelen esetben meg nettó szakmai tévedéseket tartalmaz.

De ha már ön így gondolja ? amivel mi egyetértünk ?, akkor legyen szíves ezt a miniszterelnökének is elmondani, vagy legyen szíves a frakcióülésen is elmondani. Gondolom, azért van a Fidesznek frakcióülése, bár ahogy az internetadónál hallhattuk, ott Orbán Viktor ezt személyesen döntötte el, ha hinni lehet híreknek, de azért bízunk benne, hogy néha elmondhatják önök is a véleményüket a törvényhozás menetével kapcsolatosan. Ha ezt meg lehet tenni, akkor javaslom, hogy Boldog képviselőtársunk is mondja el, és tiltakozzon ez ellen, és ki fog derülni egyébként, amikor valóban erről a javaslatról szavazni lehet itt a Ház előtt, és majd lehet nyomni egy nem gombot, és nemmel lehet tiltakozni az ellen, hogy a tényleges életfogytiglan eddigi lehetőségét eltöröljék, és reméljük, hogy Boldog István képviselőtársunk nemmel fog szavazni. Ha igennel fog szavazni, akkor ön egy hiteltelen ember, mert itt elmondja, hogy nem ért egyet, elmondja azt, hogy ön még a halálbüntetéssel is egyetért, de utána majd be fog állni a sorba, és megnyomja a gombot. Figyelni fogunk, hogy hogyan szavaz, higgye el, nem fogjuk elmulasztani, hogy monitorozzuk azt, hogy mennyiben tartja be azt, amit mondott.

De még egy tévedésre felhívnám az ön figyelmét, ha már az Országgyűlésbe bejött és itt vitát folytatunk, akkor eloszlatom még egy szakmai tévedését: a halálbüntetés tilalma sem az európai uniós tagságunkból fakad, képzelje el! (Boldog István: Tudom!) Tudja? Az előbb akkor nem ezt mondta; most persze tudja. Nézze vissza a jegyzőkönyvet! Tehát ez egy gyors megvilágosodás volt, Boldog képviselőtársam. (Boldog István közbeszól.) Azt mondta, hogy az európai uniós tagságunk miatt nem lehet Magyarországon bevezetni vagy visszavezetni a halálbüntetést. Ez ténylegesen nem igaz, tehát az uniós tagságunkkal ez még önmagában nem kellene hogy szembemenjen. Most ez egy hosszabb téma, de el szerettem volna oszlatni ezeket a szakmai tévedéseket.

Azt szeretném kérni, hogy akkor ön is járjon el a frakciója vagy a miniszterelnöke felé, hogy ez a helyzet megmaradhasson a jelenlegi szabályozási körben, hiszen önök hivatkoztak arra, hogy az emberek 94 százalékának a támogatását bírja a tényleges életfogytiglan, és ha ez így van, akkor önök sem mehetnek szembe az emberek akaratával, és itt 94 százalékról beszélünk, hangsúlyoznám.

Ebben a körben valójában Bárándy Gergelynek igaza van, mármint amikor azt mondta, hogy ez a javaslat arról szól, hogy a tényleges életfogytiglan jelenlegi rendszerét kivezetik. Ugye, ezt mondta Bárándy képviselőtársam? Most az egy dolog, hogy ő a tényleges életfogytiglannal nem ért egyet, mi egyetértünk. (Dr. Bárándy Gergely: Nem mondtam!)Akkor nem mondott ilyet, nyilván akkor ezt meg tudja erősíteni; most már akkor tényleg nem tudhatjuk, hogy ki mit képvisel.

Mi mindenesetre a tényleges életfogytiglannal egyetértünk, egyetértünk ezzel a rendszerrel, és nem szeretnénk azt, ha a Fidesz ezzel a javaslattal szembemenve a tavaszi véleményével kivezetné ezt a jogrendszerből. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 256 2014.11.10. 2:05  249-258

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én sem leszek hosszabb, mint az előttem szóló Bárándy Gergely. Mi is támogatni tudjuk a javaslatot, és mindazt, amit az általános vitában elmondtunk, én sem szeretném megismételni.

Engedjék meg azonban, hogy azt azért elmondjam, ha már az elévülésről és az elévülési szabályokról beszélünk, beterjesztettünk egy módosító javaslatot. Tudom, hogy nem közvetlenül ehhez a témához tartozik. Viszont ha megnyitottuk ezt a törvényhelyet, erre is házszabályszerűen lehetőségünk volt. Ez a hivatali vesztegetés, hivatali bűncselekmények, korrupciós bűncselekmények szintén el nem évülhetővé tételére vonatkozott. Nagyon szeretnénk, ha előbb-utóbb eljutnánk odáig, hogy e bűncselekményekre vagy hosszabb elévülési időket határoznának meg a magyar jogszabályok, vagy adott esetben szintén nem évülnének el. Láthatjuk, hogy kormányokon átívelő olyan probléma ez, és a legutóbbi időben akár a kitiltási botrányt is említhetném, olyan problémákkal nézünk szembe, amelyek esetében ezeknél a bűncselekményeknél is nagyon felháborítja az embereket, amikor adott esetben azt hallják, hogy mondjuk, lebukik egy politikus, vagy akár egy volt miniszterelnök, és azt tudja mondani, hogy elévült a bűncselekmény, ezért nem felelősségre vonható, és utána a parlamentben ugyanúgy folytathatja a tevékenységét. Ez legalább annyira bosszantja az embereket, mint az, hogy ezek a bűncselekmények, mint a korrupciós bűncselekmények sok esetben nem kerülnek kivizsgálásra, vagy amikor már odakerülne az igazságszolgáltatás, hogy elinduljon, akkor már az elévülés bekövetkezett.

De ettől függetlenül támogatni tudjuk természetesen, hogy a gyermekek ellen elkövetett különféle bűncselekmények ne évüljenek el. Ez a Jobbik törekvéseit is tükrözi. Ez egy olyan javaslat, amit támogatni tudunk. Köszönjük, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból. ? Szórványos taps a kormánypárti padsorokból)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 272 2014.11.10. 15:00  259-292

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány gondolattal szeretném kielégíteni (Derültség.), kiegészíteni az előttem szólókat. (Derültség.) Látom, most legalább figyelnek a fideszes képviselőtársaim. (Apáti István: Freudi elszólás! Nagyon jó!) Önöknek viszont nem lesz kielégítő az, amit én fogok mondani (Derültség.), mert bizony kritika lesz benne, nem is kevés, és ezt önök nagyon szeretik, ahogy az elmúlt időszak eseményei is erre rávilágítottak. Az első, amiről… (Közbeszólások, derültség.) Látom, nagy vigasságot keltettünk, mindenesetre a téma komolyabb annál.

Hegedűs Lorántné képviselőtársam elmondta ? és itt rá is térnék az 1. pontra, az 1. §-ra, ami az adókedvezményekre utal ?, nagyon meg kell nézni, hogy mire, mikor és milyen módon adunk adókedvezményt vagy tesszük lehetővé, hogy az önkormányzatok adókedvezményt nyújtsanak, hiszen ez lehet egy jó eszköz arra, hogy a vállalkozásokat odacsábítsák vagy megtartsák, ez természetesen így van. Tehát lehet egy olyan eszköz, ami rendelkezésre állhat az önkormányzatoknál, de visszafelé is elsülhet, hogyha olyan adókedvezményeket adunk vagy olyan beruházásokhoz adunk akár állami kedvezményeket, ahogy azt állami szinten is nagyon sok helyen tapasztalhattuk, hogy sokszor a visszaélések bűze vagy a visszaélések hangulata leng körül néhány ilyen befektetést, és sokszor azt látjuk, hogy nem biztos, hogy oda kerülnek ezek a forintok, ahova a leginkább kellene. Leginkább ez a nagyvállalkozások, multicégek esetében tetten érhető. Mi elmondtuk ebben a körben is, hogy a kis- és középvállalkozások sokkal több munkahelyet tudnának létrehozni ugyanabból az összegből, amely a multicégeknél rendelkezésre állt, és sok esetben csak annyit érünk el, hogy mondjuk, öt évig megtartanak egy munkahelyet, és sok esetben nagyobb az egy főre jutó támogatás, mint amennyi a kifizetett állami pénz; nem történik más, mint az állam pénzén finanszírozzák ezeket a munkahelyeket.

Ezt elkerülendő vizsgáltuk meg nagyon gondosan, hogy az önök által beterjesztett javaslat mire is vonatkozik. Azt láthattuk, hogy nem zárja ki azt, hogy megint csak a gazdagabbak legyenek még gazdagabbak, hiszen ha ebbe a javaslatba beépítjük azt, amit a képviselőtársammal, Hegedűs Lorántnéval be is nyújtottunk módosító javaslatként, hogy ez leginkább a kis- és középvállalkozásoknak, és itt a (3) bekezdésre gondolok, a vállalkozás kutatásra fordított kiadásaira, tehát ha ez a kis- és középvállalkozások esetében merül fel, akkor azt mondhatjuk, hogy valóban lehet egy olyan ösztönző, hogy ők megkezdik ezeket a kutatásokat, pénzt szánnak arra, hogy a magyar szürkeállományt itt tartsák Magyarországon, és elindulhat valami. De ha ezt a legnagyobbaknak adjuk, akik egyébként is kutatnak, egyébként is fejlesztenek, akkor bizony azt láthatjuk, hogy őket egy már meglévő költségtől fogják megszabadítani az önkormányzatok, és bizony nem garantálható az, hogy ez adott esetben adóelőnyökként úgy fog lecsapódni, hogy bizonyos önkormányzatok ezt a célján túlmutató mértékben tudják majd felhasználni és a nagy cégeket odacsalni vagy egyéb módon számukra kedvezményeket nyújtani.

(20.50)

Úgyhogy, ha önök valóban a kis- és középvállalkozásokat szeretnék támogatni, akkor azt a módosító javaslatot támogatva, amelyet Hegedűs Lorántné képviselőtársammal nyújtottunk be, célzottan oda juthatnak ezek a támogatások, ahova véleményem szerint önök is szánják ? vagy legyünk pozitívak, ahova önök is szánják ?, ne engedjük meg a lehetőségét, hogy az önkormányzatok, főleg a nagyobb önkormányzatok ezzel visszaélhessenek.

Ami a fővárost illeti: nem szeretném megismételni az előttem elhangzottakat. Valóban úgy változtatni a feltételrendszeren, ahogy azt önök itt megteszik, egyáltalán nem ildomos, és azt mondhatnám, hogy nem állná ki az alkotmányosság próbáját se, ha önök az Alkotmánybíróságot nem a saját embereikkel töltötték volna fel, és nem fosztották volna meg az országgyűlési képviselőket attól, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljanak. Tehát ebben az esetben nem állná ki az alkotmányosság próbáját. De így természetesen lehet azt mondani, hogy arra nem is kerülhet sor, hogy ebben az Alkotmánybíróság döntsön, de attól még a szabályokat változtatni valóban nem túl elegáns és jogilag nem is megalapozott a választás után.

Azt kérem, hogy abba gondoljanak bele, hogy mi van akkor ? és most a főpolgármesteri vétójogra gondolok ?, ha egyszer előáll egy olyan helyzet, mert nem mindig lesznek önök a fővárosban többséget adó politikai erő, tehát mi van akkor, ha van egy Fővárosi Közgyűlés, ahol erős többsége van egy politikai erőnek, egy politikai pártnak vagy egy pártszövetségnek, viszont van egy másik párthoz tartozó vagy akár egy független főpolgármester, aki az égvilágon minden döntést folyamatosan vissza fog dobálni. Ez hol demokratikus és hol felel meg a választópolgárok akaratának? Vagy akár a kerületi polgármesterek, illetve mondhatjuk azt, hogy polgármesterek, akiket oda beválasztottak és az új rendszerben ők adják a döntő szavazati többségét a Fővárosi Közgyűlésnek, egy irányba szavaznak, akár kétharmaddal, négyötöddel vagy akár teljesen egyhangúlag, és ez felülírható egy főpolgármesteri vétóval, ráadásul ennek semmiféle korlátozása nincs, sem számszerűen, sem egyéb módon. Ez egy jóval erősebb jogosítvány, mint ami a köztársasági elnöknek megadatik. Össze se lehet a kettőt hasonlítani!

Azzal még természetesen nem lenne baj, ha a főpolgármester és a közgyűlés munkáját megpróbálnánk összehangolni, vagy a főpolgármester részére adott esetben pluszjogosítványokat adnánk, hogy olyan döntések ne mehessenek át, vagy ne olyan könnyen mehessenek át, amelyek adott esetben nincsenek kellőképpen kidolgozva, nincs mögöttük kellő megfontoltság. De hát az, hogy akár ciklusokon átívelően is, mert ha valakit megválasztanak főpolgármesternek két ciklusra, ami jelen pillanatban tíz év, akkor akár tíz évig is blokkolhat egy döntést. Elég azt tennie, hogy ha letelik a 15 nap, akkor újra kéri az újabb döntést az adott tárgykörben. Akkor ez soha nem fog átmenni, akármekkora többséggel is szavazta meg a közgyűlés. Én ezt egy kicsit parttalannak érzem, s ha most nem Fidesz-KDNP-s főpolgármester lenne, akkor önök is elmondanák azt, hogy ezzel így nem lehet a fővárost kormányozni, ezzel így nem lehet egyről a kettőre jutni. Ez később még nagyon csúnyán visszaüthet.

Jó lenne, ha egy kicsit már eltávolodnának attól a gondolkodástól, hogy csak önmagukra és a saját polgármestereikre, főpolgármesterükre írják a törvényeket. Legyen intő példa az, ami Ózdon történt, ahol kétharmaddal nyert a Jobbik azután, hogy önök addig hergelték az ottani választópolgárokat az arroganciájukkal, hogy már az is elment szavazni, aki az első fordulóban, az októberi választás idején nem ment el, viszont látva, hogy önök hogy állnak ehhez, elmentek, és nagy többségben a Jobbik jelöltjét támogatták. Így több mint kétszer annyi szavazatot kapott a Jobbik jelöltje, mint amennyit a Fidesz jelöltje el tudott érni.

Nagyon gyorsan változik a dolog. És ha ez megtörtént Ózdon, nagyon könnyen megtörténhet az ország más településén is vagy akár az országgyűlési választásokon is. S akkor amit megörököl egy új Országgyűlés, vagy akár önök megörökölnek majd ellenzékből, az egy teljesen használhatatlan törvényi környezet, amit nem másra írtak, mint önmagukra, vagy akár az önkormányzatokban szolgálatot teljesítő hűbéreseikre. Ahogy láthatjuk ? s most tényleg nem ismételném meg az összeférhetetlenségi szabályokat, mert azokat az előttem felszólalók nagyon szépen kifejtették ?, ez megint a lex fideszes és KDNP-s (Sic!) képviselőkre íródott. Nem tudjuk, hogy kik ők, lehet, hogy többen vannak, lehet, hogy kevesebben, de ahogy láthattuk az előző ciklusban, nem születhetett volna meg ez a beterjesztés, ha egyéni érdekek nem állnának a háttérben.

Az már csak hab a tortán, viszont meg kell említenem, mert erről még nem volt szó, talán még lesz az utánam felszólalók körében, hogy az sem túl tisztességes dolog, főleg a választópolgárok felé nem túl jó üzenet, ha tovább emeljük a főpolgármester juttatásait. 2012-ben már a duplájára emelték a főpolgármester tiszteletdíját. Az emelés önmagában olyan szempontból még magyarázható lett volna, hogy külön a főpolgármesternek nem szerepelt a tiszteletdíjára vonatkozó passzus, ami kiemelten kezelte volna a főpolgármester tiszteletdíját. Rendben van, megértjük, hogy főpolgármesternek lenni egy komolyabb felelősség, és ez komolyabb anyagi ellenszolgáltatást is feltételez, mint akár egy kerületi polgármester vagy egy kisebb településen lévő polgármester esetében, de hogy ez ciklus közben a duplájára emelést jelentett, nos, ez nem az a legfontosabb téma volt, amivel az emberek találkoztak Budapest vezetésével vagy a hétköznapjaikkal kapcsolatosan. S ez megint egy olyan körülmény volt, amit nem lehetett előre látni.

Kicsit cinikusan azt is mondhatnám, hogy mi lett volna, ha Demszky Gábor szagot fog és újra elindul. Ha kétszeresére emelik a tiszteletdíját ? úgyis kevesellte a nyugdíját ?, akkor lehet, hogy azt mondta volna, hogy még egy ciklust bevállal, és lehet, hogy akkor Tarlós István nem győzött volna, mert Demszky Gábor a fénykorában sokkal több szavazatot kapott, mint Tarlós István akármikor, vagy a Fidesz-KDNP bármelyik jelöltje. Persze lehet, hogy ez egy kis túlzás, és én nem Demszky Gábort sírom vissza, hála istennek, hogy nem indult és természetesen nem is nyert, a legtávolabb álljon tőlem, hogy ezt sajnáljam, de kis túlzással a tiszteletdíj 2012-es duplájára emelése is egy megkérdőjelezhető lépés volt. Az emelés talán még nem is, de hogy a duplájára nem kellett volna felemelni, abban talán megegyezhetünk.

Most ezeket a juttatásokat növelik önök egyébiránt, és beleteszik, hogy olyan egyéb juttatásokat is megkaphat a főpolgármester, ami eddig a miniszterek számára adatott meg, és itt nem az illetményről, hanem az egyéb kiegészítő juttatásokról beszélek. Nem tudom, hogy mi a célja ennek a javaslatnak. Ez is benne volt az Orbán-Tarlós-dealben? Számomra ez egy kicsit pitinek tűnik, főleg, ahogy mondtam, a kétszeres tiszteletdíj-emelés után. Ha valaki a jelen lévő kormánytagok közül tud magyarázatot adni rá, hogy ez miért alakult így, vagy mi a célja, hogy tovább emeljük a főpolgármester juttatását, akkor azt tegye meg.

Egyébként nem jó az a gyakorlat se, és nemcsak a főpolgármesterre és a főpolgármester-helyette­sekre igaz, de akár budapesti cégvezetőkre is, akik akár a külföldi magánútjaikhoz is szolgálati gépjárművet és ahhoz kapcsolódó benzinköltség-térítést, de nemcsak költségtérítést, hanem korlátlan felhasználást kaphatnak. Ezt valamilyen körben azért szabályozni kellene. Egyébként számos feljelentés is született a Jobbik részéről olyan fővárosi cégvezetőkkel szemben, akik véleményünk szerint nem megfelelően használták fel a köznek a számukra juttatott vagyonelemeit, vagy akár saját magáncélra használtak fel a köz pénzéből. Ezeket az ügyészség és a rendőrség sorra visszadobálta azzal, hogy nincs erre kellően részletes szabályozás. Akkor ezeket is akár törvényben kellene szabályozni, bár szerintem, ha valamire nincs szabályozás, hogy felhasználhatja egy cégvezető a saját bevallottan magáncéljára, akkor azt alapvetően nem használhatja fel, lévén, hogy közpénzekről beszélünk.

(21.00)

De úgy látom, hogy ebbe az irányba mennek el, hogy minél több juttatást adjanak akár a fővárosi cégvezetőknek, nyilván a főváros adja ezeket vagy a parlament a főpolgármesternek. Úgyhogy azt kérem, hogy ezt tisztázzuk, vagy ha önök tudnak olyan információval szolgálni, hogy ez miért kerülhetett bele a javaslatba, akkor tegyék meg.

Az már csak hab a tortán, és ez is egy fővárosi kuriózum, hogy a Fővárosi Közgyűlés feloszlatásához négyötödös szavazást írnak elő a törvényben. Ez megint csak egy olyan terület, hogy egyszerűen érthetetlen. Minden esetben, ha egy testület fele vagy egy képviselővel több mint a fele úgy dönt, hogy feloszlatja azt a testületet, ez a parlament esetében is így van, akkor ez megtörténhet. A Fővárosi Közgyűlésnél miért kell ezt négyötödre emelni? Mitől tartanak önök? Mitől félnek? Nem is kétharmadra, négyötödre miért emelik ezt föl? Ez nehezen érthető, és erre is várnánk a válaszokat.

Természetesen a javaslatot ebben a formájában nem tudjuk támogatni. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 312 2014.11.10. 2:02  307-316

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ígérem, hogy nagyon rövid leszek. Egyet tudok érteni az előttem elhangzottakkal. Természetesen ez egy támogatandó kezdeményezés. A kérdés az, hogy 2002. november 28-a óta miért nem ratifikálta Magyarország. Lehet, hogy erre a kormány jelen lévő képviselője tudna választ adni, vagy lehet, hogy ő sem, mert nyilvánvalóan itt olyan hosszú időintervallumról beszélünk, amikor 12 éve valahol kallódott ez a javaslat, illetőleg bizonyos módon hatályba lépett, de mégis a ratifikáció elmaradt, tehát az Országgyűlés ezt nem erősítette meg, bár az aláírása megtörtént. Tehát a belső jogrendben nem került megfelelő módon kihirdetésre. Volt így talán pont a korrupció elleni nemzetközi egyezmény, aminek a szavazása még előttünk áll, ugyanígy jó lenne, ha ilyen csontvázak a bokorból vagy a szekrényből nem esnének ki. Nem tudom, még hány olyan nemzetközi szerződés van, amit már aláírtunk az elmúlt évtizedekben vagy akár sok év távlatából, de azt az Országgyűlés nem erősítette meg. Ugye, ez egy közjogi problémát is felvet, hogy milyen módon ez kinek a felelőssége, vagy tulajdonképpen az, hogy nem lépett megfelelő módon hatályba, de azért alkalmazzák, ezért ez egy elég furcsa jogi helyzet.

A lényeg az, hogy arra kérem államtitkár urat, hogy tekintsék át esetleg az elfekvő készleteket, és akkor a jövőben ezeket tudjuk le. Ne legyenek ilyen tíz éven túl nyúló nemzetközi egyezmények, amelyeket az Országgyűlés elé kell hozni. De természetesen, ha már így történt, és 2002 óta ez nem történt meg, akkor ámbár legyen most, mi támogatni tudjuk a javaslatot. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 228 2014.11.17. 9:02  221-230

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sok tanulság volt abban, amit az előttem szólók elmondtak. És bár néhány dologgal egyetértek, és ezt ki is fogom fejteni, azért felhívnám arra a figyelmet, hogy szerintem elég nagy baj, ha az MSZP megdicséri az előkészítés módját, illetve kiemeli azt, hogy még az MSZP-kormány idején készült el az a tervezet, ami kijelölte az irányvonalát az új bv-törvénynek. Ez önmagában nemcsak azért baj, mert mi mumust látnánk az MSZP-ben, és nem tudták a közbiztonsági problémákat megoldani, hanem hogy az az irány, amit ők jónak tartanak ? és sajnálom, hogy ezt kritika nélkül a jelenlegi Fidesz-kormányzat is elfogadta ?, nem jó, és nem oldja meg a jelenlegi büntetés-végrehajtási problémáinkat.

(18.30)

A probléma az, hogy önök egy nyugati típusú vagy észak-európai típusú büntetés-végrehajtásban hisznek, viszont a közbiztonság Magyarországon egyre inkább keleti tendenciákat vesz, egyre rosszabb lesz, az állam képtelen ? főleg bizonyos országrészekben, főleg a keleti országrészben ? az állampolgárok vagyonát és személyi biztonságát garantálni.

Ha a bv-rendszerről beszélünk, akkor bizony a bv-rendszer is meghatározó eleme annak, hogy milyen a közbiztonság, hiszen ha abból indulunk ki ? és ez a fő koncepció, amivel nem értünk egyet ?, hogy mindenki, aki a börtönbe bekerül, meg akar javulni, meg akar változni, akkor alapvetően téves irányba indultunk el. Van egy része, igen, aki meg akar változni. Nekik minden segítséget meg kell adni. Hiszen azt is láthatjuk, hogy az elmúlt időszakban vagy az elmúlt évtizedekben, akik valóban szerettek volna változtatni az életvitelükön, miután kijöttek a börtönből, ők nem túl sok segítséget kaptak. Ez tényleg így van, és ezen változtatni kell. De átesni a ló túloldalára, hogy ettől kezdve úgy tekintjük, hogy mindenki, aki bekerült a börtönbe, ha kijön, akkor megváltozásra törekszik, ez egészen egyszerűen téves gondolkodás.

Nagyon sokan vannak, akik igenis azzal a tudattal mennek be, hogy ha kijönnek, akkor onnan folytatják, ahol azt a letartóztatásukkor abbahagyták, és bizony nekik, az ő számukra a börtönnek elretten­tőleg kell hatnia, tehát úgy gondoljuk, hogy az elrettentő erőnek is meg kell jelennie. Erről természetesen sokat vitatkoztunk a bv-törvény beterjesztésekor, nem ismételném meg az egész vitát.

Azzal viszont egyet kell értenem, ami előttem elhangzott, hogy valóban essék szó arról, hogy a fogvatartók, a börtönőrök bérezése elfogadhatatlanul alacsony, és egy életpályamodell bevezetése itt is nagyon sürgető lenne. Én nagyon sok bv-intézményt meglátogattam, és beszéltem akár rabokkal is egyébként, a parancsnokokkal és az egyszerű bv-őrökkel is; a vezetők elmondták, hogy nagyon nagy probléma, hogy nem lehet ott tartani az embereket úgy, hogy adott esetben egy multinál pénztárosként többet keres valaki, és ott legalább az életét nem kell kockáztatnia, mert sok esetben akár az életét is kockáztatja az, aki börtönőrnek áll. Ebben tehát egyet tudunk érteni, és államtitkár urat is kérem, hogy sürgesse ? amennyire lehet ? a helyzet rendezését, úgy az életpályamodellnek, mint az ezzel kapcsolatos béremelésnek a megoldásával.

De amiről nem esett szó, és nagyon fontos eleme ennek a javaslatnak, az a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés. Csodálkozom is, hogy az előttem szóló MSZP-sek nem mondták el, hiszen tulajdonképpen ez a javaslat azt tartalmazza, hogy eltörlik a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, bár önök ezt tagadják. De minek nevezzünk egy olyan rendszert, amely esetében 40 év után kétévente az ítéletek automatikus felülbírálata történik meg; és ezzel kapcsolatosan nem elég az, hogy egy kegyelmi kérvény indul el kétévente, hanem ? és itt a két éven van a hangsúlyt ? olybá tűnik annak, aki olvassa ezt a javaslatot, mintha az lenne a cél, hogy előbb-utóbb szabadítsuk ki a börtönből azokat az elkövetőket, akiket a legtöbb esetben ? nagyon helyesen - tény­leges életfogytiglani ítéletre ítéltek.

Ezzel kapcsolatosan azt is el kell mondjam újra ? mert az általános vitában is elhangzott ?, hogy valóban, a Fidesz tavasszal azzal kampányolt, hogy azért szavazzunk az európai parlamenti képviselőikre, mert a tényleges életfogytiglan intézményét meg szeretnék védeni. Hogy ez hogy jön az Európai Parlamenthez? Nem az Európai Parlament döntötte el, hogy ezt el kellene törölnünk, sokkal inkább az Európa Tanács felé kellene keresnünk a bajunk okozóját ? ha szabad így fogalmaznom ?, de a lényeg az, hogy a politikai üzenet az volt Orbán Viktor részéről is, hogy a tényleges életfogytiglani börtönbüntetés mellett kiállnak, de ezt sajnos nem tették meg.

Egyébként hozzá kell tennem azt is, hogy múlt héten voltunk Pécsen az ottani jogi egyetem meghívásában ? a jelen lévő Bárándy Gergely képviselőtársunk és a jelen nem lévő Schiffer képviselőtársunk eljött ?, és nagyon sajnálom, hogy államtitkár úr nem tudta elfogadni ezt a meghívást. (Dr. Répássy Róbert az ülésterem padozatára mutat.) Igen, lehet, hogy államtitkár úr itt volt, de sajnos attól tartok, hogy elküldhetett volna a minisztérium vagy a Fidesz egy olyan embert, aki politikailag is tudta volna képviselni a témát, hiszen azzal, hogy önök a minisztériumba beosztott bírót küldenek el, úgy gondolom, politikailag nincs felhatalmazása, hogy megfelelő politikai vitát folytasson a témáról.

Egyébként a vita nagyon érdekes és tartalmas volt. Nyilván a jelenlévők leszűrték a Fidesz párt hiányát. Úgy gondolom, jobb lett volna, ha akár ezen az alkalmon vagy előtte, vagy akár a jövőben is ezeket a vitákat le tudjuk folytatni.

De lényeg, ami lényeg: úgy gondolom, hogy a magyar közbiztonsági helyzet és azok a súlyos bűncselekmények, amelyeket elkövettek itt az utóbbi időben, azok majdnem hogy a felelős döntéshozók, jogalkotók kötelességévé teszik, hogy a társadalmat megóvják ezektől az elkövetőktől. És igen, ha felmerülne az a kérdés, hogy el lehet-e venni a reményt az elkövetőktől ? és itt a legsúlyosabb elkövetőkről beszélünk, hiszen Strasbourgnak ez volt a fő pontja, hogy nem lehet elvenni valakitől a reményt, de mi ezzel nem értünk egyet. Aki például egy kisgyermeket megkínozva meg tud ölni, vagy akár idős emberek sérelmére többszöri gyilkosságokat el tud követni, az ő esetükben igenis úgy gondoljuk, hogy elvonható a remény, és ez az, ami talán visszatartó erővel bírhat a jövőben is. De legalább odáig el kellene jutnunk ? és ez a fő üzenet ?, hogy önök is mondják ki, hogy ezzel a döntéssel, ezzel a módosítással eltörlik a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, hiszen a kormányzati kommunikációban az jelent meg, hogy ez megtartásra kerül. Azt kell mondjam, hogy nem, és ezzel egyébként a jelenlévőkkel, Schiffer Andrással, ha jól emlékszem, Bárándy Gergely is egyetértett, hogy valójában ez a javaslat eltörli azt a tényleges életfogytiglant, ami jelen pillanatban szerepel a magyar jogszabályokban.

Úgyhogy arra kérem államtitkár urat, hogy a jövőben hassanak oda, hogy a minisztérium is megfelelően partner legyen a társadalmi vagy akár jogi egyeztetések kapcsán, és ami ennél is fontosabb, hogy a közvéleményt ne tájékoztassák félre, és legalább vállalják fel a véleményüket. Ha ezt a javaslatot elfogadja az Országgyűlés, akkor megszűnik a tényleges életfogytiglani börtönbüntetés intézménye.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 242 2014.11.17. 3:03  231-246

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Lukács képviselőtársammal megosztanánk a felszólalási időkeretet.

Nagyon örülök neki, hogy államtitkár úr is csak egy kezdő lépésnek, egy átmeneti lépésnek tartja azt, amit ide beterjesztettek. Én itt az MSZP véleményét nehezen értettem meg, hiszen ha ők elfogadják azt, hogy a jelenlegi rendszernél mégiscsak jobb ez, amit beterjesztettek, vagy egy kicsit a helyzet tisztázása felé megy, akkor nyugodtan támogathatnák is. Mi is támogatni fogjuk. Nem minden elemében jó szívvel, ezt el kell mondjam, államtitkár úr, hiszen jól tudja azt, hogy mi az állami rendszer mellett vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy az államnak kötelező közfeladatként kellene a bírósági végrehajtást ellátnia. Ehhez képest ha egy szigorúbb kontrollt gyakorolnak, és egy miniszteri biztost kineveznek, ezek szerint átmenetileg, ez természetesen a jelenlegi helyzetben valamiféle áttekinthetőbb vagy szigorúbb rendszert hozhat, de nem látjuk azt, hogy ez valójában megoldaná a problémát. Nagyon bízunk benne egyébként, hogy ezt önök is be fogják látni, és ebbe az irányba fognak elindulni. Jelenleg sajnálatos módon gazdasági vágóhídként működik a bírósági végrehajtások rendszere, az önálló bírósági végrehajtók ténykedése. Ha valaki ebbe bekerül, nagyon kevés esélye van arra, hogy olyan módon kerüljön ki ebből, hogy ne mindenét elveszítve, teljesen megnyomorodva kerüljön ki a végén.

Az is igaz, hogy sok esetben ? és ez egy fő pont ? magának a végrehajtónak a munkadíja akadályozza azt, hogy egyezség jöhessen létre a két fél között, mondjuk, egy hitelintézet és az adós között. Ha államtitkár úr tud egy másik rendszert, vagy jogszabályi megoldást tud arra a felvetett problémára, amit többször elmondtunk, és újra meg fogom ismételni, akkor mondja meg. Szerintünk az állami rendszer lenne az. Nem arról van szó, hogy a munkadíjat elvitatnánk bárkitől, aki megdolgozott érte, de mi van akkor, ha van egy 20 milliós követelés, amit mondjuk, a bank is leenged 15-re vagy 10-re, azt mondja az adós, hogy jó, ezt ki tudom fizetni, megoldom valahogy, de ebben az esetben megjelenik majd a végrehajtó, és azt fogja mondani a hatályos törvények alapján, hogy igaz, hogy 10 millió forintban megállapodott a bank és az adósa, de ő 20 millió forint után fogja kérni az ő munkadíját és az egyéb jutalékait, miközben csak 10 millió forint kerül majd megtérülésre, és ebben mind a két fél megegyezett volna.

Sok esetben ezért nem jön létre a megegyezés, és sok esetben ezért válik sokkal rosszabbá az adósok helyzete. Miért van az, hogy egy köztes fél betolakodhat a két fél, az adós, illetve a bank közé, és ő mondhatja meg, hogy lesz-e megállapodás vagy nem? Ezen gondolkodjanak el, államtitkár úr!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 252 2014.11.17. 4:05  251-267

DR. STAUDT GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elmondanám a bizottságban kialakult kisebbségi véleményt, és természetesen utána még elmondanánk a Jobbik felszólalási időkeretében is a további hozzáfűznivalónkat.

A bizottságban felmerült az, hogy némi fideszes belharc bontakozott ki a módosító javaslatok benyújtása során. Gondolhatok itt arra a javaslatra, amely belekerült először a törvénybe, a megyei önkormányzat székhelyéről szólt volna, és arról szólt volna, hogy a megyeszékhely település területén kellett volna ezt meghatározni. Úgy tűnt, hogy ez Nógrád megyére lett kitalálva, és az ottani belharcokat mintha a parlamentben kívánnák eldönteni. És mit ad isten: visszavonásra került ez a javaslat. Természetesen ezt üdvözölni is lehetne, de akkor nem értjük, hogy eleve miért került megfogalmazásra. Erről sajnos a bizottságban semmiféle háttér-információt nem kaptunk. Egyébként így, ebben a formában akkor bárhol meg lehet határozni a megyeszékhelyet. Annyi egyébként elhangzott a bizottságban, hogy pontos legyek, hogy általában a megyeszékhelyek területe nem tartozik ide, választójogi szempontból külön szavaznak ott a vezetőkre, tehát ez indokolhatja, hogy adott esetben ezt a módosítást megteszik.

A másik, ami viszont talán ennél érdemibb, és szintén visszavonásra került, az nem más, mint az alapkutatási, alkalmazott kutatási és kísérleti fejlesztési támogatásoknak, adókedvezményeknek a lehetősége. Arról van szó, hogy az önkormányzat rendeletében ilyen kedvezményeket adhatott volna, ha a javaslat végigmegy. Mi ezt ebben a formában nem támogattuk volna, viszont azzal a kitétellel, hogy ez a kis- és középvállalkozások számára legyen elérhető, már támogathatónak tartottuk volna. Hiszen fontos azt látni, hogy a nagy cégek, főleg a multicégek kutatás-fejlesztési tevékenységet eddig is végeztek vagy sok esetben végeztek, számukra egy korlátlan adókedvezmény nyújtása nem feltétlenül lenne indokolt, de a kis- és középvállalkozásoknak, akik legkevésbé voltak jelen a kutatás-fejlesztés területén, számukra viszont ez egy nagyon jó ösztönző erő lehetett volna. Sajnáljuk, hogy nem a Jobbik módosító javaslatait fogadták el, és az egész passzust törlik.

(19.20)

Természetesen a bizottságban az is elhangzott, hogy nem jó a szabályokat ? ami az összeférhetetlenségi szabályokat illeti a képviselők esetében vagy akár a polgármesterek díjazását ? a választások után bevezetni, és olyan formában bevezetni, hogy az nem a következő önkormányzati választások esetében lép majd hatályba. Tehát hogyha ezt megtették volna, vagy meg kívánták tenni, akkor vagy még idén, az önkormányzati választások előtt kellett volna megtenni, ezáltal lehetőséget nyújtva arra, hogy akár olyan emberek is elinduljanak önkormányzati képviselői vagy polgármesteri pozíciókért, akik a jelenlegi szabályok miatt nem tették ezt meg, erre sajnos nem került lehetőség; vagy hogyha már most tették meg, vagy most módosítják, akkor azt 2019-től kellett volna hatályba léptetni.

Nagyjából a kisebbségi véleményeket így tudom összefoglalni, és természetesen folytatjuk még a felszólalási időnkben. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 264 2014.11.17. 3:23  251-267

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a maradék három percben egy kicsit Budapestről szóljak, és itt a végső szó, amit kimondhatunk a szavazás előtt, ennek a javaslatnak a szavazása előtt, rávilágítsa néhány elég érdekes körülményre a figyelmet.

Elmondtuk, és Hegedűs Lorántné képviselőtársam elmondta, hogy változnak a szabályok, változtak országosan is és Budapesten is változtak. Elég arra gondolni, hogy a Fővárosi Közgyűlés feloszlatásához négyötödös többség fog kelleni a jövőben; erre megfelelő magyarázatot nem lehet adni, hacsak nem azt, hogy önök a saját embereikben sem bíznak. Annak a hibrid rendszernek, amit létrehoztak a fővárosban, ez a következménye, hogy ilyen ostobaságokat kell törvénybe iktatni, ez a következménye annak, hogy például nem közvetlenül választják meg a Fővárosi Közgyűlést. Ugyanez igaz a főpolgármesteri vétóra, ami sokkal erősebb lesz, mint a köztársasági elnöké, hiszen bármeddig tudja blokkolni egy rendelet elfogadását, egy fővárosi döntésnek az elfogadását a főpolgármester. Tehát hiába van, mondjuk, 80 százalékban egy közgyűlés, amely egyet akar, ha van egy főpolgármester, aki mást akar, akkor akár több cikluson is keresztül, ha őt választják meg, blokkolni tud döntéseket.

Ez semmiképpen nem jó, és az sem jó, hogy egyébként növelik a főpolgármester juttatásait. Bár Orbán Viktor azt mondta itt a mai napon az Országgyűlésben, hogy nem változik semmi, de miniszteri juttatásokra is jogosult lesz a főpolgármester. Tehát azt kell mondjam, ha politikailag korrekt akarok lenni, hogy Orbán Viktor valószínűleg nem tájékozódott kellőképpen, hogy mik hangzottak el az önkormányzati kampányban. Itt meg lehetne említeni azt is, hogy akár ennek a vétónak, a főpolgármesteri vétónak az intézménye is csak egyfajta belebegtetett valami volt a kampányban, és Orbán Viktor nem mondta azt, hogy akárki is nyer, akkor ez a vétó meg fogja őt illetni.

Tehát úgy tűnik, hogy ugyanúgy személyre alkalmazzák a jogszabályokat és hozzák meg a jogszabályokat. Tarlós Istvánnak megszavazták és megszavazzák ezt a vétót, de kíváncsi vagyok, ha például Bokros Lajos nyert volna, akkor ugyanígy korlátlan vétót adtak-e volna neki úgy, hogy egyébként önöknek többségük van a Fővárosi Közgyűlésben. Ha valaki úgy gondolja, hogy ezt önök megtették volna, akkor azt hiszem, nem a magyar politikai realitás talaján áll. Ebből viszont az is következik, hogy önök sajnos úgy változtatják a jogszabályokat kétharmaddal vagy akár 50 százalékkal ? mikor mire van szükség ?, hogy önöknek és a megválasztott képviselőiknek, polgármestereiknek, főpolgármesterüknek jó legyen, és teszik ezt néhány nappal az önkormányzati választás után.

Ez teljes mértékben elfogadhatatlan, semmi köze nincs a jogállami gondolkodáshoz és a jogállami törvényhozáshoz, és ezt a jövőben nagyon jó lenne befejezni. Nem fognak jól járni, ha ebbe az irányba mennek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 78 2014.11.20. 10:00  1-211

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rövid időkeret, ami számomra megadatott, nagyon sok téma feldolgozásával kell hogy teljen, és nagyon sok fontos témát kívánok érinteni.

Először is viszont el kell mondjam azt, hogy a költségvetés áttekinthetőségét nagyban megnehezítette, hogy csak az idei számok szerepelnek benne, és ahogy ezt egyébként a törvények előírnák, nem szerepelnek sem az idei tervek, tehát az idei költségvetés számai, sem a tavalyi, már tényszámnak nevezhető számok. Ez azért nehéz, és azért teszi nehezen áttekinthetővé, mert bizonyos esetekben nincs mihez hasonlítani azokat a számokat, amelyek megjelennek, és ráadásul a hatályos jogszabályoknak sem felel meg az ilyen formában való benyújtás. De hát hathatós munkával valamit azért ki lehet keresni, ott viszont a számok nem minden esetben mutatnak kedvező változást.

Először is azt a tendenciát szeretném felhozni, hogy sajnálatos módon a kormányzati bürokrácia nagymértékben nőtt az elmúlt években, és jövőre is ezek a tendenciák folytatódnak, néhány minisztérium kivételével.

(13.50)

Ez azért is furcsa, mert párhuzamosan ezzel mindig a bürokrácia leépítését fogalmazták meg önök. Ennek legkirívóbb példája a Miniszterelnökség létszáma, amely 2010-ben még 93 fő volt, 2014-ben pedig 740 fő. Azért érezzük, hogy ez jelentős bővülés, hiszen ezt annak idején 93 fővel is el lehetett látni. Nagyon sok létszámbővülés, illetve a létszámbővülések jó része mögött nem megfelelő indokok vannak.

Rátérnék az igazságszolgáltatásra. Már volt itt előttem néhány szó erről a területről. Annak örülünk, hogy a bíróságok plusz 1 milliárd forintot kapnak összességében, de annak már kevésbé, hogy a személyi juttatások esetében ez mínusz 1 milliárd forintot jelent. Ha emellé hozzátesszük azt, hogy a jóval kisebb szervezetrendszerű ügyészség újabb 2 milliárd forint pluszforrást kap, akkor ez elgondolkodtató, annál is inkább, mert az ügyészség az elmúlt évek költségvetéseiben mindig a bíróságokon túltevő kereteket kapott, és egyre nagyobb mértékben támogatta az Országgyűlés az ügyészség működését, amit az ügyészség nem kellőképpen hálált meg véleményem szerint. Az elszámoltatásokban betöltött szerepük is arra világít rá, hogy véleményünk szerint nem működik megfelelően ez a szervezet, pont azok miatt, amiket fideszes képviselőtársaim is elmondtak, hogy akár az MSZP-SZDSZ-kormányzatokat is el kellett volna számoltatni. Ez nem történt meg, és ennek javarészt az ügyészség kudarca az oka, sok egyéb faktor mellett. Nagyon remélem, hogy a következő költségvetésben már szerepelni fog akár egy állami bírósági végrehajtói rendszernek is a megteremtése. Ez persze pluszkiadást nem jelentene, mert komoly bevételeket is realizálhatna. Nagyon reméljük, hogy eljutunk oda, hogy a következő évben már ez is szerepelhet.

A Miniszterelnökség létszámgazdálkodásáról már ejtettem néhány szót. Viszont ha már nemzetpolitikáról volt szó, és Szászfalvi László képviselőtársam elmondta, hogy mennyivel több pénz jut ide, akkor itt azért felhoznám azt, hogy a Miniszterelnökség alatt található egy olyan sor, amely a határon túli műemlék-felújítási programra vonatkozik. Erre 8 millió forintot beállítani szerintem elég kis összeg. Ezt jóval nagyobb összeggel is lehetett volna támogatni, annál is inkább ? és ez a költségvetés egészére is igaz ?, mert bizonyos esetekben több tízmilliárdos átláthatatlan tételekkel találkozhatunk, amelyek nincsenek kifejtve, hogy pontosan mire kerülnek majd elköltésre, más esetben viszont néhány millió forintos tételeket is külön nevesíteni tudnak. Ez egyáltalán nem tűnik arányosnak. Pont a Miniszterelnökségnél egy céltartalék alatt találhatunk egy különféle kifizetések 61 milliárd forintos sort. Ez elég érdekesen hangzik!

Egyébként ez a Honvédelmi Minisztérium kiadásaira is igaz, ahol csak annyit tudunk meg, hogy egyéb honvédségi szervezetek részére a minisztérium elkölthet 73,5 milliárd forintot, illetőleg egy másik soron 64 milliárd forint van beállítva; ez az Összhaderőnemi Parancsnokságot és az alávetett szervezeteit jelenti. Nagyon szerettük volna, ha ezek részletesen kifejtésre kerülnek, mert ez így teljes mértékben egy biankó csekk. És bár némileg nőnek a honvédségi kiadások, de ez még mindig nagyon messze van a GDP 2 százalékától ? sajnos már az 1 százaléktól is ?, amit a NATO elvár Magyarországtól. Például Görögország esetében, amely alig nagyobb, mint Magyarország, ez majdnem a nyolcszorosa a magyar kiadásoknak. De a Magyar Futball Akadémia Alapítvány az idén is 50 millió forintban részesül a Honvédelmi Minisztérium költségvetésében. Nagyon furcsa, hogy miért a honvédségnek kell ezt támogatnia, és miért gondolták azt, hogy ennek márpedig külön soron kell szerepelnie. Elgondolkodató mindenképpen!

A Belügyminisztériumra rátérve: a Belügyminisztérium igazgatása számomra nem túl alátámasztott módon 4,1 milliárdról 8,5 milliárdra nő. Hogy ennek mi az indoka, azt államtitkár úr, ha úgy gondolja, esetleg kifejtheti. De a személyi kiadások is nőnek, és plusz 5 milliárd forint jut a dologi kiadásokra is.

Nem tudom, mi az az új körülmény, ami miatt ennyit kellene költenie a minisztériumnak a saját igazgatására.

Kontrát államtitkár úr elmondta, hogy a büntetés-végrehajtás személyi juttatásai nőnek. Ennek nagyon örülünk, és ezeket már évek óta mondjuk. Én plusz 1 milliárd forintot látok erre betervezve, amiből nem látom, hogy az a 30 százalékos emelés, ami a bv-őrök fizetését jelentené, ebből hogy fog kijönni. Vagy ha az 1 milliárdból kijönne ez a 30 százalék, akkor ezt már nagyon régen meg kellett volna lépni, hiszen csak a miniszterelnök protokolljára több jut, illetve a tanácsadókra összességében a többszöröse jut. Itt azért én érzek némi bizonytalanságot a számokban.

Az önkéntes tűzoltóságok esetében a 300 millió forintot továbbra is kevésnek tartjuk.

A kedvenc mondatom az, ami a menekültügyi résznél szerepel ? erről még fogunk beszélni itt a Jobbik részéről ?, amelyben megfogalmazzák azt, hogy az ellátás színvonalának emelése a cél. Más területeken, például az oktatásban vagy a szociális területen inkább látnánk ezt a kitételt. Nem szeretnénk, ha az ellátás színvonalának emelése egyértelmű cél lenne, főleg a menekültügy terén. Pont az lenne a cél, hogy minél kevesebb menekült érkezzen Magyarországra, és nem az, hogy minden eszközzel bátorítsuk, hogy idejöjjenek hozzánk, és számtalan közbiztonsági problémát is okozzanak ezzel.

A végén szeretnék még néhány gondolatot ejteni az EU-ügyekről is. Itt sokszor elhangzik, hogy mennyi pénz jön be az országba. Bár tudjuk, hogy ezek a pénzek vagy korrupciós pályákon keresztül tűnnek el, vagy sok esetben értelmetlen beruházásokra ? főleg az elmúlt időszakban értelmetlen beruházásokra ? kerültek elköltésre, bár fogadkozásokat hallottunk arra vonatkozóan, hogy ez a jövőben nem így lesz, de azért említsük meg, hogy melyek azok az összegek, amelyek mindannyiunk pénzéből kikerülnek, amelyek mindannyiunk zsebét terhelik és a költségvetésben is szerepelnek. Van egyszer egy áfaalapú hozzájárulás 37,5 milliárd forinttal, van egy bruttó nemzetijövedelem-alapú hozzájárulás 237,5 milliárd forinttal, illetve egy úgynevezett különösen izgalmas brit korrekció 20 milliárd forinttal ? tehát a briteket is támogatjuk ?, ami azt jelenti, hogy közel 300 millió forint minden év elején az Európai Unió irányába távozik.

Ezzel szemben pedig amit kapunk, az elég szövevényes pályákon keresztül ? eleve az egész összeg lehívása nélkül, és ami eljut, az is nagyon megkérdőjelezhető módon ? tud hasznosulni az országban. Ezzel szemben, ahogy említettem, 300 milliárd forintot úgy, ahogy van, mi viszont mindannyiunk adójából kiutalunk az Európai Unió felé. Erről is kell hogy szó essen.

Ezen fenntartásaink alapján, amelyeket még hosszan lehetne sorolni, és legfőképpen azért, ahogy elmondtam, mert megfelelő mélységű véleményt nem is lehet alkotni a költségvetésről, pont azért, mert bizonyos esetekben nincs meg az a részletezettsége, ami elvárt lenne, más esetekben meg olyan tételek is feltüntetésre kerülnek, amelyek úgymond bagatellnek tűnnek, és rá lehetne bízni az adott minisztériumra, ez alapján nehéz támogató szavazattal illetni ezt a költségvetést. Bár bizonyos előrelépéseket természetesen lehet benne méltatni, de pont azokon a területeken, amiket felsoroltam, nem tekintjük úgy, hogy ez a költségvetés megfelelő módon be tudja tölteni azokat a célokat, amelyeket önök nagy hangon a parlament előtt hirdetnek.

S akkor még a devizahitelesek kérdésére át se tértünk, de később erről is fogunk beszélni, ha megvárják. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 294 2014.11.24. 15:12  283-298

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy felszólalásomban egy kicsit távolabbról kezdjem meg a témát, hiszen ahhoz, hogy megérthessük azokat a folyamatokat, amelyek mögöttünk állnak, és megoldandó feladatként tornyosulnak az Országgyűlés előtt, a múltat látni kell.

Itt a múltba való visszamenetelnél 2009-ig mennék vissza, bár vissza lehetne jóval messzebbre is menni. 2009-ben elfogadta az Országgyűlés – egyéb­ként az akkori MSZP-kormányzat és az akkori fideszes szavazatokkal együtt ? az új, minősített adatokról szóló törvényt, és már akkor elmondtuk, hogy ennek a törvénynek az elfogadása valószínűleg az az irányú félelem miatt következett be, hogy nehogy valaki az Országgyűlésbe újonnan bekerülve, itt az új pártok ? Jobbik, LMP és lehetne sorolni ?, akik a programjukban hirdették meg azt, hogy a titkosításokat felül szeretnék vizsgálni és az eddigi rendszert meg szeretnék változtatni, alapvetően olyan információkhoz hozzáférjenek, amelyek a jelenlegi garnitúrának, az akkor húsz éve regnáló garnitúrának az érdekeit sértik.

(20.30)

Hogy mire gondolok itt? Például gondolok arra ? és ezt Mirkóczki képviselőtársam is elmondta ?, hogy ha politikai célból használják a titkosszolgálatokat és titkosszolgálati eljárásokat, az semmiféle jóra nem vezet. Márpedig ezt a különböző kormányok, a mindenkori kormányok megtették politikai ellenfeleikkel szemben. És a 2009-es törvény is ezt tette lehetővé, hiszen hogy ha egy minősített adat nyilvánosságra kerül, akkor csak a titokgazda feljelentésére fognak nyomozni a hatóságok. Mit jelent ez? Hogyha úgy kerül ki ez az adat, hogy a kormányzat vagy a kormányzathoz köthető politikai köröknek érdeke, hogy kikerüljön, nem fog a titokgazda feljelentést tenni; ha viszont más tesz feljelentést, nem történik semmi. Tehát bármit nyilvánosságra lehet hozni, eljárás nem lesz. Ha viszont, mondjuk, valaki az ellenzékből vagy a sajtó részéről hozzájut ilyen adathoz, és szándékosan vagy nem kellő körültekintéssel ezt nyilvánosságra hozza, a legsúlyosabb büntetésnek nézhet elébe. És sorolhatnám, de nem szeretnék mélyebben belemenni, hogy a 2009-es törvény mennyiben teremtette meg a hasonló eljárások lehetőségét.

És akkor jöttek a 2010-es események. A Jobbik bekerült az Országgyűlésbe, és megtörtént az, hogy a Jobbik képviselőit nemzetbiztonsági kockázatnak minősíthették úgy, hogy előtte akár csak az MSZMP-nek később az úgymond demokratikus parlamentbe bekerülő képviselőinél soha ilyen aggály nem merült fel, tehát hazaárulók, a diktatúra működtetői mindig átmehettek ezen a vizsgálaton, de egyébként a jobbikosok esetében mondvacsinált indokokkal el lehetett azt érni, hogy nemzetbiztonsági kockázatot állapítsanak meg. Hogyha ez így van, akkor a rendszer nem jó, és politikai alapon működik, és ezzel valamit tenni kell, és egy objektív kritériumrendszert kell kialakítani. Sajnos azóta ez nem valósult meg.

És most elmondanám, hogy ez a törvény miért nem fog javítani. Bár természetesen az Alkotmánybíróság által kifogásolt és kihúzott részekre egyfajta megoldást próbálnak találni a beterjesztők, de ez nyilvánvalóan abból a kényszerből táplálkozik, hogy az Alkotmánybíróság ezeket a passzusokat megsemmisítette. Ugye ezek a passzusok, ahogy elhangzott, a kormánytól független jogorvoslat lehetősége volt, tehát ennek a megteremtését várja az Országgyűléstől az Alkotmánybíróság, illetőleg a folyamatos ellenőrzéssel kapcsolatosan is aggályokat fejtettek ki.

És akkor nézzük meg, hogy mi az a rendszer, ami újra ? mert azt kell mondjam, újra - működő­képes lesz. A működőképességet inkább a jogi működésre mondanám. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága igaz, hogy majd újra elbírálhatja azokat a panaszokat, amelyeket a miniszter elbírált, azonban a sértett továbbra is fenntartja, hogy jogorvoslatot ő nem talált. Tehát az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága, ahogy azt Mirkóczki képviselőtársam elmondta, egy politikai testület, nem várható el és nem tekintjük olyan független külső szervnek, amely, lévén, hogy többségben van a mindenkori kormánytöbbség ebben a bizottságban, valódi kontrollt tud gyakorolni. És nincs is meg a szakértelem ebben a bizottságban, úgy, ahogy, mondjuk, egy bíróságban meglenne a megfelelő eljárásjogi és a megfelelő mérlegelési lehetőségeket és a megfelelő kapacitást is figyelembe véve, hiszen a bizottság nem tud belemélyedni ezekbe az ügybe. Ezt egyébként a jobbikos képviselők ügyében láthattuk is, gyakorlatilag formális döntések születtek, azt mondta a bizottság akkor, hogy ha valakiről az Alkotmányvédelmi Hivatal azt mondta, akkor az biztosan nemzetbiztonsági kockázat. Ha önök a jövőben is ezt a rendszert szeretnék visszahozni, akkor inkább ne tegyék, mert ilyen formális, álságos eljárásokra egyáltalán nincs szükség a törvényben, és az Alkotmánybíróság döntését sem elégíti ki, hogyha önök így próbálják ezt beemelni. Tehát a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez semmiképp nem mondható független eljárásnak.

Az egyébként meg egészen cinikus, hogy korábban, a 2013-as módosításban még ezt is kivették, tehát még ezt a panaszlehetőséget sem szerették volna megadni. De ahogy elmondtam, és egyébként Mirkóczki képviselőtársam is utalt rá, a bírósági eljárás lenne az indokolt, még a bíróságok a legfüggetlenebb szervek, amelyek kellő szakértelemmel ? akár speciális kijelölt bíróságok ? ezt a feladatot elláthatnák. Persze értem én, hogy ebben az esetben mindenkire vonatkozna az ő döntésük, attól függetlenül, hogy valaki kormánypárti vagy ellenzéki politikus, de ettől nem kellene tartani, hogyha önök valóban tiszta helyzetet szeretnének megteremteni.

Amit a javaslat bevezet, illetve úgy próbálják beállítani, hogy meghatározzák a kritériumrendszerét, hogy mi minősül nemzetbiztonsági kockázatnak, ez megint csak álságos, hiszen egyrészről olyan gumijogszabályokkal van tele, ami tulajdonképpen önmagát magyarázza, vagy amelyek a védendő adatot veszélyeztetik, olyan körülmény áll fenn. Hát, köszönjük szépen, ezt leírás nélkül is ki lehetne találni. Viszont az a meghatározás, hogy olyan személlyel tart kapcsolatot, akinél ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság büntetőjogi felelősséget megállapított, ezt szerintem önök se gondolták át tökéletesen, hogy mit jelent ez. Azt jelenti, hogy például egy közeli hozzátartozó esetében, hiszen a kapcsolattartás erre is vonatkozhat, akár egy gyerek, testvér, szülő esetében akkor fel fogjuk róni valakinek, hogy az ő gyermeke, mondjuk, egy olyan bűncselekményt követett el, amit a büntető törvénykönyv öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntet, és ebben a bíróság megállapította felelősségét. Azt nem írják, hogy a felelősségmegállapítás mi, az lehet egy ejnye-bejnye is a bíróság részéről, vagy mondjuk, egy közmunkát vagy pénzbüntetést is kaphatott, mert ennyire minősült súlyosnak a bíróság előtt. Itt mire lehet gondolni? Akár egy közúti veszélyeztetés vagy egy kábítószer-birtoklás, teljesítményfokozó szerekkel való visszaélés vagy a segítségnyújtás elmulasztása is lehet olyan körülmény, ami megalapozhatja azt, hogy egy ilyet elkövető személynek akár a családtagját fogjuk megbüntetni. Tehát ennek szerintem semmi értelme nincsen. Például a sajtóban megjelent, hogy 2013-ban a bölcsészkaron tartott az Alkotmányvédelmi Hivatal egy toborzót, és ott például elhangzott az ? én ezt a médiában olvastam ?, ott elmondták az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai, hogy az alkalomszerű alkohol- és droghasználat csak akkor jelenthet gondot, hogyha ezt valaki eltitkolja. Tehát nyugodtan, aki akár könnyű drogokkal is él ? fordíthatjuk le ?, az attól még beadhatja az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz a pályázatát, ha ő ezt nem titkolja el, akkor akár még fel is vehetik. Na most, ebben az esetben pedig önök be akarják hozni azt, hogy ha valakinek a gyermeke, mondjuk, a tudtán kívül egy tő vadkendert termelt, és ezért megbukik, és kap egy enyhe büntetést, akkor ő, aki teljesen nem felelős a családtagja által elkövetettekért, akkor ez alapján akár nemzetbiztonsági kockázatnak is tekinthető. Tehát ezt én borzasztóan eltúlzottnak tartom.

Az se feltétlenül jó, hogy megadjuk azt a jogkört ? és elég tágra nyitják azt a jogkört ?, hogy hiába állapítanak meg nemzetbiztonsági kockázatot valakivel kapcsolatosan az arra jogosult szervek, de a miniszter, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke vagy akár a legfőbb ügyész is, hogyha úgy gondolja, akkor kinevezheti az ő emberét; tehát mondjuk, a legfőbb ügyész azt az ügyészt, akivel kapcsolatban ez felmerült, és így ő felülírhatja ezeket a döntéseket. Na most, sokkal jobb lenne egy olyan rendszer, amelyben inkább jogorvoslatot biztosítanánk egy nemzetbiztonsági kockázatot megállapító szakvéleménnyel szemben, mondjuk, egy bírósági jogorvoslatot, de ha a bírósági jogorvoslat lefut, és a bíróság hoz egy döntést, akkor az mindenkire vonatkozzon. Tehát se a legfőbb ügyész, se az Országos Bírósági Hivatal elnöke, se mondjuk, az Országgyűlés elnöke egy független bírósági döntés után ne nevezhesse ki azt az embert. Hogyha a jogorvoslati lehetőség adott, akkor ezt be lehetne emelni a törvénybe. Amit önök csinálnak, az az lesz, hogy valakinél majd szigorúan fogják venni, másnál meg ezeket a jogszabályokat át tudják lépni. És ez nem az, amit jogbiztonságnak nevezünk.

Annak örülök, hogy belekerül, hogy arányosnak kell lenni a kockázati tényezőnek, illetve az érintett alapvető jogait legkevésbé korlátozó eszközt kell igénybe vennie a nemzetbiztonsági szolgálatnak az ellenőrzés elvégzése során. Bár, hogy ki fogja azt ellenőrizni, hogy ez így történt, a panaszokon kívül, mert nyilván panasz ? ahogy elmondtam ? benyújtása általában nem vezet ilyen eredményre, ez már egy jobb kérdés. Illetőleg a nemzetbiztonsági kockázatnak a részletes indokolását is meg kellene adni, hiszen az indokolás bármi lehet, két sor is lehet, ezt is megtapasztaltuk.

(20.40)

Illetőleg az sem egyértelmű, hogy abban az esetben, hogyha az illető elé tárják, hogy ő mondjuk, miért jelent nemzetbiztonsági kockázatot, és a törvény úgy szól, hogy majd a minősített adatokra nem terjed ki ez a tájékoztatás, nos, ez esetben akkor megint felmerül, hogy mi minősül minősített adatnak ? amit minősítettek. Tehát hogyha az egészet minősítik vagy annak egy nagy részét, akkor tulajdonképpen az adott személy megint csak nem tudhatja meg, hogy mik azok a körülmények, amelyek vele szemben fennállnak. Annyit fog megtudni, hogy kockázati tényező merült fel, és az, hogy ez pontosan micsoda, ez minősített adat, ezt sajnos nem árulhatjuk el. És hogy egy minősített adatból bármikor is nyílt, megismerhető, nyilvános adat legyen, az gyakorlatilag nagyon ritkán történik meg, tulajdonképpen majdnem hogy örökre el vannak ásva ezek az adatok.

A felülvizsgálati eljárás esetében szintén ? amit már elmondtam ? felmerül az a probléma ? és Mirkóczki képviselőtársam is mondta ?, hogy ha mondjuk, az idegen állampolgárság és a külföldi útlevél ? egyébként helyesen ? kockázatot jelent, és egy új eljárást eredményezhet, akkor országgyűlési képviselők vagy akár egyéb ? a Jobbik az Országgyűlésben több törvényjavaslatot is benyújtott ?, a legfelsőbb állami vezetők esetében ez miért nem valósulhatott meg. Itt is az a kitétel felmerül, hogy nemcsak hogy az ellenőrzött személy, hanem a közeli hozzátartozójával szemben is elég egy büntetőeljárás vagy akár egy elzárással is büntethető szabálysértés megindulása, hogy ő tulajdonképpen újra vizsgálat alá vonható legyen; ez azért elég tág. Ha szintén valakinek, mondjuk, a gyermeke vagy mondjuk, az édesapjával, édesanyjával szemben egy elzárással büntethető szabálysértés indul, akkor az egyébként teljesen vétlen személy ellen újra az eljárást lefolytatni, ez megint csak túlzás. Én azt is mondom, hogy ez már túl van az alkotmányosság garanciáján, hiszen senki nem kötelezhető arra, hogy egyébként ilyen cselekmények esetében ő felelősséget vállaljon a közeli hozzátartozójáért, akivel lehet, hogy egyébként nincs is jó kapcsolatban, az is lehet, hogy az ország más részében él.

A végére ? mert a 15 perces időkeret végén járok ? azért el szeretném mondani, hogy természetesen annak örülünk, hogy bekerül a kérdőívbe, hogy a kitöltővel vagy a közeli hozzátartozójával szemben van-e idegenrendészeti kiutasítás, beutazási vagy tartózkodási tilalom, ennek a gyakorlati ellenőrzése egy másik dolog lesz. Ez valamiféle reakció legalább akkor a kitiltási botrányokra, de azért összességében úgy gondolom, hogy a benyújtott módosító javaslatok döntik el azt, hogy támogatni fogjuk-e a javaslatot.

Én attól tartok ? és itt főleg a bírósági felülvizsgálat intézménye a kérdés ?, hogy ez nem fog (Az elnök csenget.) megértő fülekre találni a kormánynál, és ezért valószínűleg nem tudjuk támogatni a javaslatot, de a módosítóinkat megfogalmazzuk. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 128 2014.11.25. 10:11  111-134

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ilyen komoly gondolatok után nehéz is megszólalni. (Derültség.) De a téma nagyon fontos, ami előttünk áll, és én legfőképpen a hadigondozottak kérdéséről szeretnék beszélni. Engedjék meg, hogy a többi témában csatlakozzam a jobbikos hozzászólókhoz, illetőleg még fogunk is ? Mirkóczki képviselőtársam ? hozzászólni.

Azért is szeretnék egy témára fókuszálni, hogy ezzel is a fontosságát kiemeljem a hadigondozottak kérdésének. Egy kicsit előremennék az időben, és nemcsak a jelennel, hanem a múlttal is foglalkoznék, hiszen összefüggnek az 1994. évi XLV. törvény passzusai a múlttal is. Miről is van szó? Annak idején, a háború elvesztése után ? a második világháborúra gondolok ? sajnálatos módon a hadigondozottak elég gyalázatos helyzetbe kerültek. Olyan helyzetbe, ami példa nélküli volt a hadviselő országok körében. Ez leginkább a Rákosi-rendszernek és a kommunista diktatúrának volt köszönhető, hogy ezt a gyalázatos helyzetet… (Hende Csaba bólogat.) ? miniszter úr is bólogat, úgyhogy ebben nincs vita közöttünk -, a kommunizmus ezt a gyalázatos helyzetet előidézte.

Azért emeltem ki, hogy példa nélküli a többi országhoz képest is, hiszen ott is, ahol kommunista országok voltak, azokat az embereket, akik küzdöttek a hazáért, mert ők a hazáért küzdöttek, akik a fronton bármelyik oldalon elestek vagy megsérültek, őket méltányolták annyira, hogy számukra, ha sebesülést szenvedtek, akkor a megfelelő járadékokat folyósították; ha árvát hagytak maguk után, akkor megfelelően gondoskodtak ezekről az emberekről, vagy akár az özvegyeikről is folyamatosan gondoskodtak, függetlenül attól, hogy ki miért és hogyan sérült meg. Magyarországon ez nem így történt. Szokták mondani, hogy kommunistából is a legpiszkosabb fajta jutott Magyarországon a magyar embereknek. Egyéb­ként az a szabályozás és amit a magyar emberekkel és a magyar hadirokkantakkal és hadigondozottakkal tettek, az tökéletesen kifejezi ezt a hozzáállást, a magyar kommunisták hozzáállását a magyar emberekhez.

Visszatérve a pontos tényekhez: ’49-ben a Rákosi-rezsim felszámolta a hadigondozottak szövetségének szervezetrendszerét, munkájukat betiltották, saját pénzből vásárolt székházukat egyébként államosították. Ez akkor nemcsak erre vonatkozott, hanem sajnos minden olyan magántulajdonra is, gyárakra, szövetkezeti, egyesületi tulajdonokra is, amelyek magán- vagy köztulajdonban voltak. És ahogy elmondtam, megvonták ezeket a juttatásokat a rászoruló emberektől.

1990-ben újjáalakult a hadigondozottak szövetsége civil szervezetként, amely felvállalta a hadirokkantak és hadiözvegyek érdekképviseletét. Egyébként 1949-ben még 800 ezer fő volt a hadigondozottak száma; érzékelhetjük, hogy milyen nagy számú honfitársunkat érintett ez a javaslat, és a hozzátartozóik révén még ma is nagyon sok embert érint. Sajnálatos módon 1994-ben, amikor az 1994. évi XLV. törvényt elfogadta az Országgyűlés, akkor nem megfelelően rendezte ezeknek az embereknek a kártérítését. Természetesen sokféle módon lehet ezt rendezni, de a mi véleményünk az, hogy az az egy összegű kifizetés, ami részükre megadatott, nem jelképezte valójában azt, hogy mennyi juttatástól estek ők el. Hiszen annak idején az 1933. évi VII. törvénycikk pontosan meghatározta, hogy mennyi az az összeg, melyek azok a juttatások, amelyek hadirokkantak, hadigondozottak számára járnak. Ez alapján pontosan kiszámolható, hogy amit elvontak ezektől az emberektől, az akár több évtized vonatkozásában is mekkora kiesést jelentett nekik, adott esetben ez reálértékre is átszámolható, és ez alapján az elmaradt jövedelem kiszámolható lett volna. Annak idején az Országgyűlés más módot választott, és egyösszegű, egy ehhez képest jóval alacsonyabb összegű kifizetést teljesítettek részükre.

Nagyon szeretném ? vagy lehet, hogy ez most már egyfajta, régmúlt idők rossz döntésein való kesergés, de mindenképpen azon emberek nevében, akiket ez érintett, el szeretném mondani, hogy ezt nem élték meg túl pozitívan, sőt nagyon sokan nagyon rossz szájízzel tapasztalták azt, hogy ilyen módon történt meg az elszámolás. Én pont emiatt egyébként 2012. november 5-én egy határozati javaslatot is beterjesztettem az Országgyűlésnek. Sajnos annak idején a Honvédelmi bizottság nem támogatta ennek a tárgysorozatba vételét. Miniszter úr is ott volt, talán emlékezhet, amikor ezt a vitát ott a bizottságban lefolytattuk. Ott azzal indokolta, ha jól emlékszem, hogy nincs rá megfelelő keret, hogy ezt megtegyük, és hogy az 1994. évi XLV. törvénnyel lezártnak tekinti a kormány ezt a kártérítési folyamatot. De én azért újra erre a problémára felhívnám a figyelmet, és az 1944. december 22-e óta politikai okból megvont juttatásoknak azért jó lenne egy, a valódi elmaradt összeghez jobban igazodó kárpótlását megtenni.

Egyébiránt nagyon fontos az, és azt termé­szetesen üdvözöljük, hogy ebben a javaslatban, amit beterjesztettek elénk, a hadiözvegyeknek nőnek a juttatásai. Ez természetesen jó, és üdvözöljük, miniszter úr, nem is tudnánk mást mondani, de ahogy előttem szóló jobbikos képviselőtársam elmondta, a hadiárvák és hadigondozott családtagok esetében is jó lenne egy ilyen emelést végrehajtani. Tudom, hogy ez általában pénzügyi okokra vezethető vissza ? gondolom, miniszter úr majd reagálni fog rá -, de főleg azért, mert a hadiárvák esetében a mindenkori legkisebb nyugdíj 30 százalékáról, tehát 8550 forintról beszélünk, tehát még kisebb összegről, aminek ha az emelését megtesszük, akkor talán ez azért nem kerülne akkora összegbe, amit ne lehetne máshonnan kigazdálkodni.

Úgyhogy ezt a két témát szeretném felvetni, és módosító javaslatot is be fogunk ehhez nyújtani. Tehát szeretnénk, ha módosulna, és a hadiárvák, hadigondozott családtagok esetében is nőne a jelenlegi jogszabályban meghatározott mérték, tehát hogy magasabb juttatásokat kapjanak. Az a 8500 forint havonta nem egy komoly összeg, amit bár­mennyivel is emeljünk ? attól függetlenül, hogy úgy gondolom, akár ezt több nagyságrenddel is meg lehetne tenni -, de már egy kis emelés is azt legalább jelképezi, hogy gondolunk rájuk. Persze tudom, hogy néhány ezer forint lehet, hogy csak a szimbolika szintjén tud megjelenni, de higgye el, miniszter úr, hogy ezeknek az embereknek akár a szimbolikus döntések is nagyon fontosak a pénzügyi döntések mellett. Úgyhogy kérem, ha lehetőség van, akkor támogassák ezeket a módosító javaslatokat, vagy adott esetben saját módosító javaslatokkal ezt a helyzetet próbálják meg rendezni.

Amit viszont itt az elmaradt, kommunizmus alatt megvont juttatásokról mondtam, tisztában vagyok a kormány álláspontjával, persze nagyon örülök, ha ez megváltozott időközben, de miniszter úr, azért ha belegondol abba, hogy nagyon sokan kaptak itt már kártérítést, kárpótlást a magyar államtól, sokszor, sokszorosan is, és nem konkrét olyan elmaradt jövedelmek esetében, amelyek számszerűsíthetően kimutathatóak, hanem egyfajta sérelemdíjként, úgy gondolom, hogy sokkal megala­po­zottabb ezeknek az embereknek az igénye, akik nem kívánnak mást, annak idején a kilencvenes években sem kívántak mást, mint hogy az ő elmaradt juttatásaikat megkapják. Aztán, hogy ezt reál­értéken… ? az lenne egyébként a leg­tisztes­ségesebb vagy lett volna a legtisztességesebb, ha ez reálértékre átszámítva a megfelelő kamatokkal történik vagy került volna kifizetésre.

(15.50)

De azt kell mondjam, hogy bármilyen megoldás jobb lenne, ha egy kicsit jobban a valós kárhoz igazodna, mint amit 1994-ben meghozott az Országgyűlés. Úgy gondolom, hogy erre azért talán meg lehetne a fedezetet teremteni.

Még egy nagyon fontos dolog, és akkor be is fejezem, tisztelt elnök úr: a határozati javaslatomban az is szerepelt, hogy akik megélték 1992-t, azok esetében az egyenes ági rokonok örökölhessék ezeket a juttatásokat, hiszen nemcsak azoktól az emberektől vette el a kommunista diktatúra ezeket az összegeket, ezeket a juttatásokat, hanem ezáltal az egész családjuktól. Úgyhogy ennek az újragondolására kérném miniszter urat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 76 2014.12.02. 15:03  25-152

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A javaslat néhány fontos pontjára hívnám fel a figyelmet, annál is inkább, mert egy nagyon sok, 112 törvényt módosító tervezet van előttünk, és bizonyára valakinek az egyik pontja fontos, valakinek meg a másik, de úgy gondolom, hogy az ország működése szempontjából a közpénzek átláthatósága egy olyan téma, ami mellett nem mehetünk el, és főleg akkor, ha olyan tervezeteket nyújtanak be, amelyekkel az összeférhetetlenségi szabályokat, az átláthatósági szabályokat gyakorlatilag zárójelbe tennék, és mindezt úgy, hogy egyébként a törvényjavaslat indokolásában erről tulajdonképpen nem is szólnak. Azoknál a pontoknál, amelyeket most el fogok mondani, az szerepel, hogy technikai módosításokról van szó, minthogyha ez nem is lenne fontos, jelentős változást nem eszközölne a jogrendszerben.

A 295. §-ban ‑ ehhez természetesen módosító javaslatot is beterjesztünk, és ennek az elhagyását fogjuk javasolni ‑ azt a rendszert rúgják fel önök, azt a meglévő szabályozást, amely esetében nagyon helyesen eddig kimondásra került, hogy olyan szervezetek nem pályázhatnak közpénzekre, és egyéb módon sem nyújtható részükre közpénzből támogatás, amelyek a pályázat kiírását megelőző 5 éven belül valamely párttal együttműködési szerződést kötöttek vagy együttműködési szerződést tartottak fenn, vagy egyébként egy párttal, egy magyarországi párttal közösen indultak, közös jelöltet állítottak az országgyűlési választások, az európai parlamenti választások vagy az önkormányzati választások alkalmával.

Erre azt mondhatnánk, hogy ez egy jó szabályozás, a közvélemény is azt szeretné, hogyha a pártokat és a civil szférát minél távolabb tartanánk egymástól, és ne legyen az gyakorlat, hogy tavasszal valamelyik civil szervezet nyíltan, olyannyira nyíltan támogat egy pártot, hogy együttműködési megállapodást köt vele, tehát nemcsak úgy nyilatkozik, hogy mondjuk, a tagjai vagy a szimpatizánsai szavazzanak valamelyik pártra, hiszen ez eddig sem volt tilos, nyilatkozhatott úgy egy egyesület, tehát kifejezhette még a politikai véleményét is, de azért formális írásbeli együttműködési szerződést nem köthetett, illetve köthetett, csak akkor állami pénzekhez nem juthatott, 5 évig ilyen pályázatot nem nyújthatott be. Most ez megváltozik, nem jó irányba, és ezeket a rendelkezéseket kiveszik a törvényből, tehát a jövőben nem lesz semmiféle garancia arra, hogy aki mondjuk, egy párttal közös jelöltként indult, vagy egy civil szervezet jelöltje volt, és egy párttal közösen indult, vagy együttműködési megállapodást kötött, utána az a szervezet állami támogatásban, közpénzekben részesülhet. Ez önmagában felháborító. Ami viszont még ennél is felháborítóbb, és olyan messze visz, hogy véleményem szerint teljesen alkotmányellenes is, az az 54. § 62. pontja, amely egy apró módosításnak tűnik szintén a javaslatban, de nem szól másról, mint az egész államháztartási rendszerben nyújtott pénzeket teljesen átláthatatlanná szeretnék tenni, és az összeférhetetlenségi szabályok alól is kivonná.

Miről is van szó? Van egy 2007. évi CLXXXI. tör­vényünk, amely kapcsán könnyen lehet látni, hogy ez még az előző baloldali kormányok alatt született. Ők sem a közpénzek átlátható költéséről és arról voltak híresek, hogy szerettek elszámolni minden forinttal. Az egy más kérdés, hogy mondjuk, az elszámoltatásnak is sokkal súlyosabban kellett volna érintenie ezt a két ciklust, ez már szintén az önök sara, de az a lényeg, hogy megszületett ez a törvény, mert azért mutatni kellett kifelé vagy legalábbis a választópolgárok és az Európai Unió felé, hogy itt azért Magyarországon átláthatóak a pénzek, és megszületett a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvény, amelynek célja nem volt más ‑ hozzátehetném, nagyon helyesen ‑, mint hogy a hazai és uniós forrásokból származó támogatások odaítélése és felhasználása átlátható rendszerben történjen, és azok, akik ezt kapják, átláthatóan, megfelelően, a köz számára is elszámoltathatóan működjenek, bárki számára ezek az adatok és az ő működésük megismerhető legyen.

Egyébként a törvény hatálya nemcsak az államháztartási alrendszerekre terjed ki, hanem az uniós forrásokra, sőt a nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott egyéb programokra is. Erre megint mondhatjuk, hogy nagyon helyes, hiszen az uniós pénzek is valahol magyar pénzek, hiszen komoly befizetéseket eszközlünk, évente egyébként közel 300 milliárd forintot, ráadásul, hogyha mindent összevetünk, bár most nem a jelen felszólalás témája, hogy milyen károkat szenvedtünk el az előnyök mellett az európai uniós csatlakozásunkból, de a lényeg az, hogy ne tekintsünk úgy az európai uniós pénzekre, mint ingyen talált pénzekre, tehát nagyon helyes, hogy szintén az átláthatóság témakörébe és az átláthatósági törvényi szabályok köré vonták ezeket.

Ráadásul ez a törvény a pályázati úton és az azon kívül nyújtott pályázatokra és pénzösszegekre is alkalmazandó, és a természetben, illetve pénzben nyújtott támogatások esetében is alkalmazandó, ezekre is kiterjed. Tehát egy nagyon tág körben és azt kell mondanom, a támogatások minden formájában alkalmazható törvényről volt szó. Hogy ezt mennyire sikerült természetesen betartani, meg a törvény mennyire volt alkalmas arra, hogy mondjuk, a szocialista kormányzások bűneit vagy a közpénzügyi visszaéléseket meggátolja, teljesen egyértelműen nem, de legalább a formális szabályok léteztek, vagy legalább utána lehetett járni, és nyilvánosak voltak ezek a költések.

Most önök ebben a javaslatban, amit beterjesztettek elénk, arra tesznek javaslatot, hogy az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvényt gyakorlatilag úgy módosítanák, hogy az egész törvény, az egész államháztartásról szóló törvény kikerülne a költségvetési forrásokból nyújtott támogatásokról szóló törvény hatálya alól, tehát egy olyan abszolút fából vaskarika szabályozás jönne létre, hogy az államháztartásról szóló törvény, ami a közpénzek elköltéséről szól, annak az esetében egyébként a költségvetési források, a költségvetési pénzek áttekinthetőségéről és átláthatóságáról szóló törvény nem lenne alkalmazható. Ez oly mértékű arcátlanság, amit nem is értek, hogy ezt hogy gondolták. Ráadásul nem tudom, hogy ezt valamelyik minisztériumban valami nagyokos kitalálta, és senki nem szúrta ki, az is lehet, de ha ezt végiggondolják, akkor ez egy olyan jogalkotási justizmord ‑ ezt nem szeretem, csak megfelelő okkal használom ezt a szót, de olyan justizmord ‑, ami egészen egyszerűen megengedhetetlen. Ha ez nem lenne elég, hogyha a közpénzek elköltéséről szóló törvényt és annak az átláthatóságát biztosító törvényt kivennék, tehát nem lenne alkalmazható az államháztartási törvényre, ez nem lenne elég, akkor hozzátehetjük azt, hogy egyébként ez azt is jelenti, hogy az összeférhetetlenségi szabályok sem fognak a jövőben érvényesülni.

Miről is van szó? A jövőben, ahogy valóban elhangzott több képviselőtársamtól is, nem túlzás azt állítani, hogy a jövőben törvényes lesz az, hogy egy állami vezető a saját családtagjának vagy akár a saját cégének ítél meg támogatást, közpénzből állami támogatást.

(14.00)

Valahogy úgy néz ki a dolog, hogy ha túl sok a jogsértés, akkor tegyük teljesen legálissá a közpénzekkel való visszaélést, és akkor nincs törvénytelenség. Ugye? Hiszen a jövőben már legálisan lehet ezeket a cselekményeket folytatni. Akkor álljanak ki a közvélemény elé, és mondják azt, hogy innentől kezdve a Fidesznek az a politikája, hogy családtagoknak vagy saját cégeknek korlátlanul, nyakló nélkül lehet a közpénzt odaadni, ez nem összeférhetetlen. Ez önök szerint törvényes, megtehetik, kétharmaduk van. Álljanak ki, tartsanak egy sajtótájékoztatót, Kósa Lajos vagy Orbán Viktor kiállhat és elmondhatja. És akkor nyilván a közvélemény levonhatja a megfelelő konzekvenciákat.

De még erről sincsen szó, hiszen ha a két jogszabályt, amit elmondtam, összekombináljuk, akkor arról van szó, hogy nemcsak hogy az összeférhetetlenségi szabályokat teszik zárójelbe, hanem a nyilvánosságra vonatkozó szabályok alól is kikerül az államháztartási törvény. Magyarul ezek a költések, ezek a saját cégeknek vagy rokonoknak nyújtott támogatások sem lesznek átláthatóak, nem lesznek nyilvánosak, nem lesznek számon kérhetőek. És ez már egy olyan szintje a justizmordnak és az arcátlanságnak, ami mellett nem lehet elmenni.

És azt is el kell mondjam, hogy ez egyébként alaptörvény-ellenes is. Remélem, Áder János, ha ezt érzékelni fogja, akkor annak ellenére, hogy fideszes képviselőként, fideszes párttagként került kinevezésre a köztársasági elnöki pozícióba, de talán emellett ő sem fog elmenni. Nagyon üdvözöltük, hogy annak idején az Alaptörvénybe beemelésre kerültek fontos garanciák, egyrészről az, hogy az önkormányzati vagyon, az állami vagyon, és ez az önkormányzati cégekre és az állami cégek vagyonára, tulajdonára is vonatkozik, az közvagyon és a nemzeti vagyon része; ezek nagyon fontos garanciális elemek.

Az Alaptörvény 39. cikke azt is kimondja, hogy a központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható. Ezek teljesen egyértelműen megfogalmazott kívánalmak az Alaptörvény részéről az átláthatóságra és a tulajdonosi szerkezetre. De azt is ugyanebben a cikkben, a (2) bekezdésben kimondja az Alaptörvény, hogy „a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával”. Tehát minden szervezet és minden közpénzre vonatkozó gazdálkodásával. Nem csak az európai uniós pénzekre vagy nem csak az egyéb támogatásokra vonatkozó gazdálkodásával.

A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni.” Teljesen egyetértünk vele, és ezt kérjük számon önökön.

A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.” Na most, ha a felszólalásom elején elmondottakat, azt a módosító javaslatot, amit önök el akarnak fogadni, az Alaptörvény 39. cikke mellé helyezzük, akkor teljesen egyértelmű, hogy alaptörvény-ellenes a javaslat. És egyébként az is teljesen egyértelmű, hogy demokratikus országokban nem azon dolgoznak, hogy a közpénzek elköltését minél inkább elfedjék, az összeférhetetlenségi szabályokat oly mértékben lazítsák fel vagy tegyék törvényessé akár a saját haveri cégeknek vagy a saját cégeknek nyújtott támogatást, és ezzel együtt még a nyilvánosságot is kizárják.

Ez nem jön jól önöknek, sem a közvélemény irányába ‑ a NAV-botrányok, az amerikai kitiltás és azok a korrupciós ügyek, amelyek bizony önöket is körbelengik, nemcsak az MSZP-t. Mert lehet arról beszélni, hogy az MSZP-kormányok mit csináltak. Igen. Az MSZP-kormányok is visszaéltek a közpénzekkel. De tudják, mind a két állítás lehet igaz. Tehát attól még, hogy önöknek igazuk van abban, hogy az MSZP visszaélésszerűen gyakorolta a közpénzek felügyeletét és elköltését, ez igaz, de attól még a másik állítás is lehet igaz, hogy önök ugyanezt csinálják. És az emberek ezt tökéletesen látják, és azt várnák, hogy legalább látszatintézkedéseket hozzanak ennek a helyzetnek a meggátolása érdekében. És nem ezt teszik! Nem ezt teszik. Igen, a látszatintézkedést azért mondtam el, mert legalább látszatintézkedéseket hoznának. Amit most csinálnak, az nem más, mint hogy a közpénzek elköltését teljes mértékben el szeretnék rejteni, és alaptörvény-ellenes javaslattal oly módon idehozzák a Ház elé, hogy egyébként sem a felvezetőben, sem a vezérszónoki körökben erről nem beszéltek.

És tudják, az a probléma, hogy lehet kétharmadra hivatkozni, lehet azt mondani, hogy az emberek háromszor szavaztak önöknek bizalmat. Igen. De egyszer eljön az az idő, és attól tartok, hogy már el is jött, amikor elkezd majd az önök népszerűsége csökkenni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tartasz tőle?) ‑ igen, attól tartok; lehet, hogy ez idézőjelben értendő ‑, elkezd majd csökkenni a népszerűségük, és utána nem tudják ezt a folyamatot megállítani. És nem fogják érteni, hogy miért nem sikerül az embereket visszafordítani. És nem önökért aggódom. Nem önökért aggódom, hanem az országért aggódom, mert ez a folyamat, amíg az emberek eljutnak odáig, hogy tömegével fordulnak el a Fidesztől, az azt is jelenti, hogy a közélettől is elfordulnak, a politikától is elfordulnak, és a közbizalom, a közpénzügyek átláthatósága is csorbát fog szenvedni.

Ezt el kellene kerülni. És igen, lehet, hogy az önök érdekében is aggódom, amikor azt mondom, hogy forduljanak vissza erről az útról, mert senkinek nem érdeke, hogy az ilyen javaslatok elfogadásra kerüljenek.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 100 2014.12.02. 2:05  25-152

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, főleg, hogy az én időmből megy, úgyhogy belátását kérem képviselőtársaimnak. (Derültség.)

Tehát azt szeretném felhozni, hogy ha itt felmerült, hogy új kárpótlási igények is megnyílhatnak, akkor korábban a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák esetében az 1994-es törvénnyel lezárt úgymond kárpótlást, ami egy összegben volt kifizetendő az ő részükre, és nagyságrendekkel elmaradt attól az összegtől, amit tőlük a kommunizmus évei alatt politikai okokból megvontak, akkor azt szeretnénk, hogyha ezeket a juttatásokat is felülvizsgálnánk, lévén, hogy annak idején, amikor erre határozati javaslatot nyújtottunk be, a kormány és a jelen lévő Hende Csaba miniszter úr azt mondta, hogy új kárpótlási igényeknek a kormány nem kíván helyt adni, illetve a régieket nem szeretné újranyitni.

De én mégis nagyon szeretném azt, hogyha ezekkel az emberekkel korrekt módon elszámolna a kormány. Arról van szó, hogy az ő juttatásaikat a kommunizmus alatt, a Rákosi-rendszerben elvonták, azokat a juttatásokat, amelyek őket megillették, és 1994-ben ahelyett, hogy kiszámolták volna, hogy mekkora összegtől estek el ezek az emberek és számukra ezt kifizették volna, azt kell mondjam, hogy egyébként ez kamattal lett volna, kamatos kamattal lett volna a korrekt, ehelyett egy egyösszegű, ahhoz képest, ami kiesett nekik, egy nagyon alacsony kifizetésben volt részük.

Szeretnénk, hogy ha eljönne egyszer az az idő, hogy ezekkel az emberekkel elszámoljanak. Nagyon várják ezek az emberek, nagyon bíztak benne, hogy 2010-ben vagy 2010 után ez megtörténhet, de sajnos a Fidesz-kormánynak ez nem volt fontos. Okokat, érveket mindig találnak, hogy miért utasítják el ezeknek az embereknek a panaszát, a jogos igényeit, de sajnos attól tartok, hogy arra játszanak, hogy mindenki elhalálozik, aki annak idején erre a juttatásra jogosult volt, és így egy idő után már nem lesz kinek ezt kifizetni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 110 2014.12.02. 1:57  25-152

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Államtitkár úrra szeretnék reagálni, amikor azt mondta, hogy a hadiözvegyeknek a juttatásai nőnek. Ez így is van. Örülünk is neki, de két különböző dologról beszélünk. Először is az, hogy a hadiözvegyek juttatásait növelik, az nem jár azzal sajnos, illetve módosító javaslatot benyújtottunk, reméljük, hogy elfogadják, hogy például a hadiárvák juttatásai is nőnének. Az ő esetükben már egy néhány ezer forintos növelés ‑ bár nem kerülne olyan sokba a költségvetés szempontjából ‑ akár százalékokban mérve egy komoly emelést jelentene. A legkisebb öregségi nyugdíj 30 százalékáról 50 százalékra emelve, ez csak néhány ezer forintot jelentene havonta, mégis adnánk nekik valamit. Ez az egyik probléma.

A másik az, hogy amiről mi beszéltünk, azok a kommunizmus alatt politikai okokból megvont juttatások és ezeknek a kárpótlása. Ez két különböző téma. Az 1994-es törvény alapján egy összegben próbálták ezeket az embereket kárpótolni, de sajnos az, amit ők kaptak, köszönő viszonyban sem volt azzal az összeggel, amit tőlük a kommunizmus alatt elvontak. Tehát a kettő különbözete még mindig fennáll véleményünk szerint mint egy kártérítési jogosultság a magyar állammal szemben, ezeknek az embereknek a részéről, és ezeket az összegeket kellene rendezni.

Ez független attól, hogy önök most a hadiözvegyeknek valóban emelik a juttatásait, aminek, ahogy elmondtam, örülünk, boldogok vagyunk, de a ’94-es törvény rendelkezéseit is módosítani kellene, és korrekt módon el kellene számolni a kommunizmus alatt elvont juttatásokkal. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 120 2014.12.02. 2:06  25-152

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm. Engedjék meg, hogy a nyugdíjvitába bekapcsolódjak. Ami a magánnyugdíjpénztárakat illeti: azt mi se támogattuk, hogy a magánnyugdíjpénztárakból kivett pénz úgy tűnik el az állami költségvetésben, hogy azt nem nyugdíjcélra fogja felhasználni az állam, tehát nem magánszámlákat, mármint az állami rendszeren belül személyre szabott számlákat hoz létre belőle.

Ami viszont a magánnyugdíjpénztárakat illeti: hát azért ne legyünk álságosak! Ha a magánnyug­díjpénztárak megmaradtak volna abban a formában, semmiféle garanciát nem jelentettek volna arra, hogy ők bármilyen kifizetéseket teljesítenek. Elég, ha csődbe megy egy ilyen vállalkozás, hiszen magánvállalkozásokról volt szó a magánnyugdíjpénztáraknál, amelyek egyébként akkora hozamot nem is termeltek, mint amennyit beígértek az állampolgároknak, miközben horribilis, elképesztő összegeket a saját működésükre, a saját menedzsmentjük, a saját jólétük biztosítására költöttek el. A magánnyugdíj­pénztárakat létre se kellett volna hozni abban az értelemben, ahogy azt annak idején megtették. Ez egy nagyon jó üzlet volt a privát magánvállalkozásoknak, amelyek természetesen, ahogy mondtam, hogy ha csődbe mennek, semmiféle garancia nem lett volna arra, hogy bármiféle kifizetéseket teljesítenek. Persze majd az állam akkor a zsebébe nyúlt volna, vagy az államra mutogattak volna, hogy álljon helyt ezekért a befizetésekért. De a kormány mulasztása is tetten érhető, amikor azt a 3 ezer milliárdot nem úgy emelte be az állami rendszerbe, hogy azt megtartotta volna a jövőbeni nyugdíjcélú kifizetésekre.

És azt is látni kell, hogy egyedüli megoldás a demográfiai kérdés rendezése. Ha nem születik több gyermek és több munkaképes ember a jövőben egyre bővülő számban nem fog a munkaerőpiacon értékteremtő munkát végezni, akkor lehúzhatjuk a rolót. Illetőleg ahogy Z. Kárpát képviselőtársam elmondta, lesz nyugdíj, csak nem mindegy, hogy mennyi lesz ennek az összege, meg lehet-e ebből élni. Ez a kérdés. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 30-34 2014.12.09. 2:30  27-42

DR. STAUDT GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: (Nem szól a mikrofonja.) Bedugtam, elnök úr, de nem látom magam a táblán. (Derültség.)

ELNÖK: Képviselő úr, valószínűleg nem helyezte el a kártyáját, vagy elmozdult. Legyen kedves ismét ellenőrizni.

DR. STAUDT GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Történelmi jelentőségű felszólalásomat szeretném elmondani, de nem tudom.

ELNÖK: Kérem, segítsenek a képviselő úrnak, egy mikrofont kérek.

DR. STAUDT GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Köszönöm, most már működik. Köszönöm szépen, elnök úr. Nem fogom kihasználni a hét percet, lévén a bizottság előtt nagyjából azok az ellenérvek hangoztak el, amelyek itt az Országgyűlésben is. Az ellenérv természetesen nem a hadiözvegyek juttatásainak a megemelésére vonatkozott, hanem hiányoltuk a bizottság ülésen is, az ellenzék hiányolta, hogy ezzel együtt például a hadiárvák esetében nem kerül megemelésre ez az összeg, amely egyébként jóval alacsonyabb, mint a hadiözvegyek esetében. Ha 30 százalékról 50 százalékra emelnénk ezt az összeget a hadiárvákra vonatkozóan, akkor az alig több mint 4 ezer forintot jelentene havonta.

Úgy gondolom, akkor kellett volna hozzányúlni a területhez, ha kielégítő és teljes szabályozást tudunk hozni, és minden érintett csoportnak legalább egy picivel meg tudjuk emelni a pénzét, a juttatásait.

Természetesen ettől függetlenül örülünk neki, ahogy elmondtam, hogy a hadiözvegyek esetében ez bekövetkezik, de méltánytalan például a hadiárvákkal szemben.

Elhangzott még a bizottsági ülésen a tisztképzéssel kapcsolatosan az, hogy Magyarországon külföldi állampolgárok a tisztképzésben részt vehetnek, ez nem okoz-e problémát, biztonsági kockázatot, vagy hogy miért pont most kellett ezt bevezetni. Erre vagy a felvetett kérdésekre a Honvédelmi Minisztériumból jelen lévő államtitkár úr csak részben tudott kielégítő választ adni, de nem ismételném meg, ami az általános vitában a Ház előtt elhangzott. Látom, miniszter úr jegyzetel, gondolom, ezekre a kérdésekre is reagálni fog.

Nagyjából ennyiben tudom összefoglalni, elnök úr, a bizottságban a kisebbségi véleményként elhangzottakat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 12 2014.12.10. 30:03  1-88

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr ‑ s a Kúriától, Országos Bírósági Hivataltól jelen lévő Vezetők! Amikor Rubovszky képviselőtársam szavait hallottam ‑ nem pont ezzel szerettem volna kezdeni, de ahhoz, amit felírtam, nagyon is idetartozik ‑, akkor arra gondoltam, hogy ön most azt rótta fel, egyébként még azt is mondhatom, hogy helyesen az MSZP-nek, az előző MSZP-kormánynak és Országgyűlésnek, hogy a 2009-es beszámolót nem tárgyalták, ez milyen egy szörnyű galád dolog; ami tényleg az, mert az Országgyűlésnek ezeket meg kell tárgyalnia. De azóta eltelt négy év, sőt az ötödik évben vagyunk, és most kell 2009-től 2013-ig ezeket a beszámolókat megtárgyalnunk.

Tehát ugyanez a probléma a második Országgyűlésben, amelyben a Fidesz-KDNP-nek kétharmados többsége van, ugyanúgy fajsúlyosan fennáll. Nem értem, őszintén szólva, hogy ezek a beszámolók ‑ bár nyilván benyújtásra kerültek az Országgyűlés részére, tehát az ügyészség formálisan eleget tett ezeknek, így ez a kritika nem is az ügyészségnek szól ‑ miért nem kerülhettek valódi érdemi megtárgyalásra az Országgyűlés előtt. Önmagában ez is egy skandalum és egyébként a Fidesznek és a KDNP-nek azt a hozzáállását bemutatja, hogy abban az esetben, ha visszafelé kell mutogatni, kiválóan észrevesznek minden szálkát vagy gerendát, mert azért az MSZP-SZDSZ-kormányok szemében nemcsak szálka volt, hanem gerenda is bőven, a sajátjukban szintén, de a sajátjuk esetében ezt mégsem teszik meg. Egyébként azt is el kell mondanom, hogy ha már a 2013-as beszámolóról van szó, azt sem most év végén kellene tárgyalni, most, amikor a költségvetéssel foglalkozunk, most, amikor lassan január lesz, és ezeket a beszámolókat, a 2013-ast is, jócskán korábban beterjesztették, mind egyébként a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal, mind a Legfőbb Ügyészség.

Most ez a kiindulópont, és ez alapján az egész ügyészség és akár a bíróságok irányába megnyilvánuló parlamenti kontroll is megkérdőjeleződik, hiszen ha a plénum előtt nem tudjuk megtárgyalni így közösen, akkor még az a minimumjogosítvány is elveszik. Azért szeretnék majd arra az anyagra is építeni, amit a legfőbb ügyész úr benyújtott, nagyjából sorban megyek, vagy kiragadok részeket.

(9.30)

Ott kezdeném: az nagyon is örvendetes, hogy a legfőbb ügyész számára is megadatik a normakontroll, az utólagos normakontroll lehetősége. Ennek örülhetnénk is, bár én nem emlékszem olyan esetre, amikor ezzel a legfőbb ügyész élt volna. Ha tévedek, akkor természetesen elnézést kérek, és akkor én nem követtem kellőképpen figyelemmel, de az utólagos normakontroll akkor jó, ha élnek vele. Annál is inkább, mert az Országgyűléstől az utólagos normakontroll ‑ vagy legalábbis az országgyűlési képviselők ellenzéki felétől ‑ elvételre került. Persze, most mondhatják azt, hogy a parlament negyede együttes beadványban élhet ilyennel, erre talán egy esetben került sor. Nyilván azzal lehet vitatkozni, hogy parttalan-e, ha minden állampolgár megkapja a normakontroll lehetőségét, de legalább egy országgyűlési képviselő önállóan is fordulhasson az Alkotmánybírósághoz, ez mindenképpen elvárható lenne. Vagy ha már ettől is megfosztották az országgyűlési képviselőket, akkor azoknak az egyébként pluszban feljogosított szerveknek vagy vezetőknek, akár a legfőbb ügyésznek azért el kellett volna látnia ezt a funkciót, ha már megfosztásra kerültünk mi, országgyűlési képviselők ettől.

Az szerepel az anyagban, hogy 2013-ban 1105 korrupciós bűncselekményről beszélhetünk. Ennek a száma nőtt, és a hivatali vesztegetések száma is háromszorosára emelkedett. Ezt persze, lehet úgy értelmezni, hogy magasabb volt a felderítési arány, de attól tartok, hogy ez összvolumenében növekedést jelent, és nem a felderítési mutatók nőttek ilyen jelentős mértékben. Én azt azért megkérdezném ‑ mert ezt az anyagban nem láttam leírva ‑ legfőbb ügyész úrtól, hogy hány esetben került sor kormánypárti, kormánypárt közeli, egyrészről közszereplők, országgyűlési képviselők, önkormányzati képviselők vagy akár kormány közeli vállalkozók esetében korrupciós bűncselekménnyel vagy hivatali vesztegetéssel, hivatali bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásokra. Mert lehet, hogy volt ilyen, csak a sajtó számára nem került megjelenítésre, de úgy érezzük, hogy mintha a kormánypártok vagy a kormánypárti érdekkörök sérthetetlenek és érinthetetlenek lennének. Természetesen nagyon örülök neki, ha ezt számokkal legfőbb ügyész úr cáfolni tudja.

Márpedig, ami biztos egyébként, hogy Magyarországon a korrupció nő. És ezt nem csak mi mondjuk, és nem csak az emberek érzik ‑ persze, le lehet becsülni az emberek érzésvilágát, de ez előbb-utóbb nagyon csúnya eredményre fog vezetni. Ez természetesen egy politikai eredményt jelent az Országgyűlés összetétele tekintetében, ami egyébként az ügyészségre is kihat, hiszen ha a Fidesz elveszti a többségét, a kétharmados többségét a jövőben, akkor ez nyilvánvalóan kihathat az ügyészség vagy a legfőbb ügyész személyére is, amelyet az Országgyűlés választ.

A Transparency Internationalnek talán tegnap jelent meg az a kimutatása, amely esetében európai forrásokra is hivatkozva egyértelműen kimondják, hogy rosszabbul állunk nemcsak, mint négy éve, hanem mint egy éve a korrupciós statisztikák alapján, ami nem azt jelenti, hogy a korrupció most kezdődött Magyarországon, de legalább ne süllyedjünk lejjebb. Ha már gödörben vagyunk, ahogy a népi mondás tartja, először az ásást hagyjuk abba, és utána próbáljuk meg ezt a gödröt betemetni.

És eközben mit látunk? Amerika kitilt hat magyar állampolgárt, amire lehet azt mondani egyrészről, hogy Amerika ne avatkozzon bele a magyar belügyekbe, ez egyrészről így is van, de vélhetőleg ezekre a vádakra vagy a megfogalmazottakra valamiféle reakciót kell vagy kellene adni a kormánynak és magának az ügyészségnek is. Az nem jó és nem elfogadható, hogy a kormány sem tudja, hogy kik ezek a kitiltott emberek. Tehát eddig jutottunk el, miközben az amerikaiak már ott tartanak, hogy nem arról beszélnek, hogy például Vida Ildikót ‑ aki a hat ember közül az egyetlen volt, aki feltárta, hogy valóban rajta van ezen a listán ‑, nem arról szólnak, hogy őket azért tiltották ki vagy Vida Ildikót azért tiltották ki, merthogy nem tett meg mindent a korrupció megelőzésére, hanem hogy konkrét korrupciós bűncselekményekben érintett. Persze, a bizonyítékokat várjuk az amerikai államtól, az amerikai ügyvivőtől, de azért ez inkább fekete-afrikai országokban szokott megesni diktatúrák irányában, hogy ilyenek elhangzanak. Természetesen lehet, hogy megint a világ összeesküdött ellenünk, de túl sok ez az összeesküvés, és az emberek a saját bőrükön is mást érzékelnek.

Aztán ott volt ezelőtt szintén a NAV-ot érintően Horváth András ‑ valóban ezt MSZP-s képviselőtársam, Bárándy Gergely is elmondta ‑ ezermilliárdos vádja, aminek mi lett az eredménye? Hogy Horváth Andrást helyezték vád alá, ellene indult büntetőeljárás. Ez annyira magyar és annyira az emberek által felháborítónak tartott, hogy talán itt az országgyűlési képviselők, legalábbis annak kormánypárti, elefántcsonttoronyban élő tagjai ezt talán nem is érzékelik.

Arra is felhívnám az ügyészség és legfőbb ügyész úr figyelmét, hogy nem kell várni a feljelentésekre. Tehát, az ügyészség hivatalból is eljárhat, ha a jogi tudásom megfelelő ebben a tárgykörben, tehát nincs feljelentéshez kötve, ha egyébként bűncselekményre utaló tényt vagy bármiféle eljárást észlel. Ezt azért is mondom, mert az utóbbi időben azt érzékeljük, és ez nemcsak egy ellenzéki érzékelés, hanem egy visszaigazolt, adatokkal is alátámasztott tény, hogy kormánypárti képviselők esetében nagyobb legális javakkal, ingatlanokkal, tárgyi javakkal, gépjárművekkel rendelkeznek, mint a legális jövedelmük. Ez elképzelhetetlen. Hogy lehet az… ‑ és ezek a bevallott, a saját nevükön lévő ingatlanok. Még arról sem beszélünk… ‑ persze ilyenek is kiderülnek, hogy mondjuk, valaki 70 millióért vesz a 10 éves gyerme­kének ingatlant, és amikor ez kiderül, akkor nem is cáfolja, és nem is derült volna ki a vagyon­nyilat­kozatból, ez a vagyonnyilatkozat-tételek és a vagyonnyilatkozati rendszer kritikája is, de ilyenek is kiderülnek; és ebben az esetben, mondjuk, az ügyészség nem érzi úgy, hogy a legmagasabb szinten azonnal, mondjuk, a legfőbb ügyésznek kellene feljelentést tenni és kivizsgálni.

Hozzáteszem, ha bárki országgyűlési képviselő­vel kapcsolatosan felmerül, hogy nagyobb a legális jövedelménél az, ami a nevén van ‑ és akkor még mennyi lehet, amit esetleg strómanokon keresztül birtokolnak egyes képviselők vagy állami vezetők ‑, akkor az lenne a minimum, hogy azon nyomban az ügyészség megteszi ezeket a lépéseket. Nos, ezekkel kapcsolatosan bár lehet, hogy ez is megtörtént, de a beszámolóban nem láttam, és ha legfőbb ügyész úr erre tud nyilatkozni, azt nagyon megköszönöm, de mindenesetre ezek az emberek és a közvélemény számára is védhetetlen ügyek. Tehát, valakinek nem lehet nagyobb a vagyona, mint a legális jövedelme, vagy teljesen egyértelmű, hogy az feketejövede­lemből származik és legfőképpen korrupciós pénzekből.

Elmondható az ügyészségre is az a régi mondás, hogy nemcsak tisztességesnek kell lenni, hanem annak is kell látszani. Nemcsak függetlennek kell lenni, hanem annak is kell látszani. Ezt az emberek felé meg is kell jeleníteni és hihetővé is kell tenni. Azt kell mondjam, hogy az elmúlt 25 évnek az a mérlege, hogy ameddig vezető politikust nem érintett akár egy komoly korrupciós büntetőeljárás, addig az emberek nem fogják elhinni. Hiszen akkor ez azt jelentené, hogy Magyarországon nincs korrupció, Magyarországon nincsenek visszaélések. Márpedig erről nem beszélhetünk, mindjárt erre néhány adatot is fogok kiemelni, hogy miért gondolom ezt. De ez persze nem azt jelenti, hangsúlyozom, és itt a Fidesznek és az MSZP-nek az álságos hadakozására is felhívnám a figyelmet, attól, hogy az MSZP felháborodik, hogy a Fidesz visszafelé mutogat az elmúlt nyolc évre és vice versa, attól még nem jelenti azt, hogy mindkét táborban a Fidesz-kormányok vagy az MSZP-kormányok idejében ne történhettek volna ugyanúgy korrupciós bűncselek­mények, ugyanúgy mutyik, ugyanúgy visszaélések. Tehát nem vagy-vagy állítás lehetséges csak; lehet, hogy mindkét korszakban történtek, és mindjárt erre néhány számadatot is fogok mondani, hogy miért.

De előtte engedjék meg, hogy azért néhány környező országbeli példát is megemlítsek! Még a kelet-európai, közép-kelet-európai blokkban is azt tapasztaljuk, hogy míg akár miniszterelnököket, volt miniszterelnököket is börtönbe zárnak korrupciós bűncselekményekért, komoly büntetéseket kiszabva, addig Magyarországon erre ‑ ahogy elmondtam -semmi­féle jel nem mutatkozott.

(9.40)

Említhetném a csehországi példát; de talán még jobb példa lehet Szlovénia, ahol a volt miniszterelnök talán mostanában vonult börtönbe; vagy akár Horvátországot, ahol Ivo Sanader miniszterelnököt nyolc évre… (Dr. Schiffer András: És Zágráb főpolgármesterét is.), és Zágráb főpolgármesterét is valóban büntetőeljárás alá vették, de Ivo Sanader esetében, a volt miniszterelnök esetében jogerős döntés van arról, hogy nyolc év börtönbüntetést kapott. Horvát képviselőtársainkkal beszélgetve, mert én feltettem nekik a kérdést nemzetközi fórumokon ‑ a tegező viszony azért megvan, tehát a kérdés úgy merült fel ‑, hogyan lehet, hogy ti olyan szerencsés ország vagytok, hogy ennyire elöl jártok Magyarországhoz képest a korrupció elleni harcban, azt mondták, hogy alakult egy valóban független, valóban az országgyűlésnek alárendelt ügyészség, a mozaikszóval USKOK néven emlegetett ügyészség, amely elkezdett valóban dolgozni, és akár a hivatalban lévő miniszterelnök ellen is elkezdett nyomozni, és bizony ki is derült, hogy nagyon súlyosan korruptak. És nemcsak a miniszterelnök vagy a zágrábi polgármester, hanem a horvátok azt mondták, hogy nagyjából háromszáz vezető politikus ellen, egyébként vegyesen kormánypárti és ellenzéki politikus ellen indultak és zárultak le eljárások. És tudják, mi az érdekes? A közvélemény számára is teljesen egyértelmű volt, és egyfajta közmegelégedésnek örvendett, hogy a bizonyítékokat az ügyészség ezekben az ügyekben, amennyire tudta, a nyilvánosság elé tárta, és teljesen egyértelmű volt, hogy akiket eljárás alá vontak vagy akikkel szemben a végén jogerős döntés született, azok jogosan és megérdemelten kapták ezt a büntetést. És nem egymásra mutogatás történt, hanem mindenki örült annak, hogy végre tiszta vizet öntenek a pohárba.

Egyébként hozzáteszem, az ügynek az a pikantériája, hogy pont az Ivo Sanader-féle vesztegetésben a vesztegető magyar fél esetében a magyar ügyészség úgy gondolta, hogy semmi nem történt, és teljesen patyolattiszta az egész ügy. Tízmillió euróról beszélnek a horvátok, és a magyar ügyészség szerint ez teljesen rendben volt. Hozzáteszem, a horvátoktól úgy tudom, hogy ott még nyilvánosan is olyan bizonyítékok, nem tudom, hogy a sajtóban is, de bemutatásra kerültek, és az információk alapján videofelvétel és egyéb komoly technikai bizonyítékok is rendelkezésre állnak a vádak alátámasztására. Nyilván nem viccből kapott nyolc évet jogerősen Ivo Sanader. Nehéz elképzelni, hogy akkor Magyarországon vagy a Magyarországra vezető szálak esetében egy gyors vizsgálattal ezt az ügyészség le tudta zárni. Ez a közvélemény számára is nehezen hihető, hiszen akkor, ismétlem, egy ártatlan ember ül Horvátországban börtönben, és ezt egyébként senki nem állította, még Horvátországban sem.

Felrójuk az ügyészségnek, és nemcsak a jelenlegi ügyészségnek, az elmúlt 25 évről is beszélhetünk sokszor, de ami a szocialista korszakot illeti, a jelen ügyészségnek is az elszámoltatásnak, fogalmazzunk erőteljesen, sokszor úgy érezzük, hogy az elszabotálását. Mért gondoljuk ezt? Bár itt MSZP-s képviselőtársam, akivel ebben a tekintetben nagyon nem értek egyet, azt mondta, hogy koncepciós eljárások indultak, én meg úgy gondolom, hogy ezek az eljárások nem véletlenül, vagy nagyon gyanús, hogy nem véletlenül lettek ilyen komoly eljárási hibákkal végrehajtva, hogy aztán tulajdonképpen elsikkadjanak, ne történjen semmi, mintha valaki nem szerette volna a valódi elszámoltatást végigvinni. Én nem gondolom, hogy a magyar ügyészek szakmailag annyira nem állnak a helyzet magaslatán, hogy olyan hibákat elkövessenek, mint amit ezekben az ügyekben elkövettek. Nem ismételném meg, amit Bárándy Gergely mondott, ő nyilván egy másik szemszögből mondta el ezeket a dolgokat, de nem hiszem, hogy ennyire alapvető nyomozati eljárásjogi hibákat el lehet követni. Vagy ha igen, és szeretett volna az ügyészség elszámoltatni, de tényleg ennyire nem megfelelő volt az eljáró ügyészek szakmai hozzáértése, és ezért a váderedményesség ezekben az ügyekben a fele lesz nagyjából az egyébkénti országos átlagnak, akkor ott az ügyészségen belül kellene felelősségre vonásokat megindítani. Erről sem hallottunk híreket, de természetesen lehet, hogy ez megtörtént, csak hozzánk nem jutott el.

Ami pedig a költségeket, illetve a költségvetést illeti: az ügyészség költségvetése több mint 10 milliárd forinttal nőtt 2009 óta, viszont ezt a hatékonyságban, akár a korrupció elleni harcban nem látjuk megnyilvánulni, mármint nem látjuk azt az eredményt, amit ez a plusz 10 milliárd forint jelentett.

Még egy adatot ígértem a korrupció mértékére. Szokták idézni és a magyar sajtóban is megjelent az az angol kimutatás ‑ a Tax Justice Network szervezet végezte, amit jobboldali elhajlással nem lehet vádolni, egy komoly nemzetközi szervezetről van szó ‑, amelyben azt mondták, s nemcsak Magyarország tekintetében szoktak kimutatásokat készíteni az offshore irányba kimentett, kilopott pénzek tekintetében, hogy Magyarország viszonylatában a rendszerváltás óta nagyjából 250 milliárd dollárról beszélhetünk, ami offshore irányba kiment, csak pénzeszközökben. Ingatlanok, jachtok, luxuskocsik, életvitel nincs benne, és óvatos becslésről beszélünk. Ez is a magyar államadósság két és félszerese, a jelenlegi államadósságé. Hova tűnt ez a pénz? És ezt minden legfőbb ügyésznek kell hogy címezzem az elmúlt 25 évből, és a politikai garnitúrának és mindenkinek, akinek ezt tetten kellett volna érnie. Ott tartunk, hogy az embereket nem érdekli, hogy ki vitte el ezt a pénzt, az se érdekli, hogy ki fogja visszaszerezni ‑ illetve ez jobban érdekli ‑, de azt látják, hogy nem történik semmi, és még a névleges felelősségre vonás sem történt meg. Ameddig így állunk, és ameddig ebben nincs előrelépés, addig az egész rendszernek, az elmúlt 25 évnek a felelőssége egyetemleges, és az ügyészségnek ugyanúgy. Sőt, az ügyészségnek hatványozottan, hiszen nekik kellene leginkább élharcosainak lenni ennek a harcnak. 250 milliárd dollár, és óvatos becslésről beszélünk. Európában egyébként egyedülálló az, hogy ennyi pénzt ki lehet lopni egy országból. Az angol úriember, aki készítette a felmérést, azt mondta, hogy ez egy páratlan magyar rekord, hogy ennyi pénzt… (Közbeszólás az MSZP soraiból: Magyarország jobban teljesít!) Jobban teljesít ‑ de önök is, MSZP-s képviselőtársaim! Igazuk van, hogy a Fideszt körbelengi a mutyi árnyéka vagy el is merülnek benne, de hát sajnos ez egyetemes felelősség ebben az esetben.

Nagyon egyetértek azzal is, ami elhangzott, hogy a minősített adatok esetében azt láthatjuk, hogy amíg kiszivárogtatnak Fidesz közeli lapok, vagy akár fideszes országgyűlési képviselők ‑ mert ilyen is megtörtént ‑, nem indulnak eljárások. Mi nem tehetünk feljelentést a 2009-ben egyébként kétharmaddal megváltoztatott törvény miatt, csak a titokgazda tehet feljelentést, mondjuk, egy nyomozás esetén az ügyészség. A legfőbb ügyész úr talán be tud számolni arról, hogy hány ügyben indult nyomozás minősített adattal való visszaélés kapcsán.

Sajnáljuk, hogy túl sok az ügyészségnél és a nyomozó hatóságnál a felfüggesztett nyomozások száma, ami azt jelenti, hogy nem találják meg az elkövetőt. Legyünk teljesen egyértelműek, a nyomozások megszüntetése szintén arra utalhat, hogy nem elég hatékonyan végzik ‑ s nem csak az ügyészség ‑ a nyomozó hatóságok, például a rendőrség, a munkájukat. És az az adat is ‑ ezt is a beszámolóban látom ‑, hogy a panasszal megtámadott, nyomozást megszüntető határozatok negyedének helyt ad az ügyészég; ez még örömteli is lehetne, hogy van azért egy kontroll a rendőrség fölött. De akkor miért vették el tőlünk, országgyűlési képviselőktől ‑ ezt megint nem az ügyészségnek célzom ‑ a panasz lehetőségét közpénzügyi visszaélésekben? Tehát ha mi, országgyűlési képviselők úgy érezzük, hogy a közpénzt valahol lopják, teszünk egy feljelentést, a rendőrség azt elutasítja vagy a nyomozást megszünteti a legabszurdabb, extrémebb indokolásokkal ‑ nem fogok idézni, bár tudnék; sajnos majdnem minden feljelentésünkkel akár két és félévi nyomozás után ez történt ‑, és nem tudjuk panasszal megtámadni, miközben az országos statisztika az, hogy a panaszok negyedének egyébként helyt adna az ügyészség. Ez is egy abszurd helyzet.

S még egy fájó pont az emberek mindennapjait érintő bűncselekmények. Mert azt láthatjuk, hogy a korrupcióval nem nagyon tud mit kezdeni az ügyészség sem ‑ de akkor mit csinál az emberek mindennapjait érintő bűncselekményekkel kapcsolatosan? Idézem Ibolya Tibor fővárosi főügyészt, hiszen ő azért egy meghatározó ember az ügyészségi szervezeten belül, a Pesti Ügyvéd újságban jelent meg a nyilatkozata: „Ha valaki Nyugat-Európában a legtöbb nagyvárosban azzal megy be a rendőrségre, hogy ellopták 200 ezer forint értékű kerékpárját, akkor együtt érző pillantásokon kívül másra alig számíthat, ott ugyanis az természetes, hogy a hatóságok erejüket a közbiztonságra, a komoly fenyegetést jelentő ügyekre koncentrálják, a kisebb súlyú cselekményeknél pedig nem indítanak eljárást, ha attól nyilvánvalóan nem várható eredmény. Ilyesmire nem pazarolják az adófizetők pénzét.”

(9.50)

Azt hittem, hogy rosszul látok, amikor Ibolya Tibor szavait olvastam. Tehát az a trend, az az európai trend, hogy ha valaki Nyugaton, mondjuk, Németországban bemegy a rendőrségre, hogy a 200 ezer forintos biciklijét ellopták, akkor kis túlzással kiröhögik? Ebben a nyilatkozatban ez van benne: nem veszik komolyan, nem is indítanak eljárást. Hát errefelé ne induljon el az ügyészség! Kérem legfőbb ügyész urat, hogy hasson oda az ügyészi szervezetrendszerre, hogy ne ez legyen a tendencia, főleg azért, mert információim szerint ez nem igaz. Mondjuk, ha Ausztriában ellopják valakinek a biciklijét vagy 200 ezer forint értékű vagyontárgyát, akkor a rendőrség nem azzal küldi haza, hogy vigyázzon jobban, kedves Hans bácsi, mi ezzel nem foglalkozunk.

Tehát egyrészt nem tartom igaznak a kijelentést. De ha igaz is lenne, akkor legalább a magyar ügyészségnek is a nagyobb volumenű ügyekkel kellene foglalkoznia, azt meg kifejtettem korábban, hogy ezt nem nagyon teszi. Illetve dehogynem. Bizonyos esetekben, ha például Orbán Ráhel esküvőjén ellopnak egy mobiltelefont, akkor rögtön jön a DNS-vizsgálat, és a Nemzeti Nyomozó Iroda életvédelmi osztálya kezd nyomozni. Hát ez az, ami az emberekben nagyon felnyomja a pumpát, ha pestiesen szeretnék szólni. Ráadásul szakértők elmondták a sajtóban, jómagam olvastam, és ez mindenki számára elérhető, hogy azért az nem is biztos, hogy jogilag megalapozott, hogy egy telefonlopási ügyben DNS-vizsgálatot kelljen elvégezni, sok milliót el kelljen költeni, és az életvédelmi osztály folytassa a nyomozást. Más esetben meg Ibolya Tibortól hallottuk, hogy tulajdonképpen nem is kell tudomást venni arról, ha 200 ezer forint alatt ellopják valakinek valamijét.

Ugye, hogy érezzük a kettős mércét? Pont ez a probléma. Az emberek sok mindent elfogadnak ebben az országban, de a kettős mércét a legkevésbé. És ahogy a szocialisták nagyon könnyen belebuktak ebbe a folyamatba, ugyanúgy a Fideszt is elérheti ennek a szele. Tehát ez akár óvó és intő szó is lehet a fideszes országgyűlési képviselők felé, vagy akár az ügyészi szervezet felé, hogy ne a kettős mérce szerint működjenek.

Az európai ügyészség támogatását megemlítette legfőbb ügyész úr. Itt azért vagyok zavarban, mert ha jól tudom, akkor még azután is született az európai ügyészség támogatásáról szóló ügyészségi nyilatkozat, miután az Országgyűlés, a Magyar Országgyűlés azt fogalmazta meg, hogy a szubszidiaritás jegyében sérti Magyarország autonómiáját, függetlenségét és túlmutat az európai uniós joganyagon, az alapszerződéseken egy ilyen szervezet létrehozása. Azt kérem, ezt tegyük világossá. Ha az Országgyűlés hoz egy döntést, véleményem szerint nagyon helyesen, mert abban a formában, ahogy fel akarták állítani az európai ügyészséget, az visszaélésekre adhatott volna lehetőséget, és az egyes országok belügyeibe való beavatkozást jelentett volna, akkor szerintem ildomos lenne, ha a legfőbb ügyész és az ügyészségi szervezet is idomulna az Országgyűlés által, egyébként a fideszes többség által is elfogadott és kialakított véleményhez. Tudom, hogy ez a folyamat, az egyeztetés korábban indult meg, mint ahogy az Országgyűlés erről döntött, de a jövőben szerintem jó lenne, ha az Országgyűlés döntése irányadó lenne az ügyészségre nézve is.

És a végén egy-két fájó pont, ahol az ügyészség eljárását nagyon hiányoltuk. Ez a devizahitelek ügye, több más ügy mellett. Úgy gondoljuk, hogy az ügyészségnek vizsgálnia kellett volna azt a folyamatot, amit mi egyébként csalásnak tartunk a bankok részéről. Hiszen ha a bankok valójában nem bocsátottak rendelkezésre devizát, és ezt eddig még senki nem vizsgálta, fideszes politikusok, országgyűlési képviselők, állami vezetők sem kívánták ezt vizsgálni, de az ügyészségnek kellett volna; tehát ha a bankok nem bocsátottak rendelkezésre devizát ezekhez az ügyletekhez, márpedig bizonyíthatóan a legtöbb esetben nem, akkor számomra úgy tűnik, hogy a Btk. csalás tényállását megvalósították. Hiszen tévedésbe ejtették és tévedésben tartották nemcsak az ügyfeleiket, hanem az Országgyűlést is és mindenkit, aki számon kérte őket, és ezeket az állításukat fenntartották. Márpedig a Magyar Nemzeti Bank statisztikái alapján is egyötöde jött be devizában az országba annak a mennyiségnek, mint amennyit devizahitelként állítottak.

Mélyebben nem szeretnék belemenni, ezt meg fogjuk még tenni a jövőben. A lényeg az, hogy a XX. század vége, de inkább a XXI. század eleje legnagyobb csalásának tartom ezt az egész folyamatot ‑ reméljük, hogy nem lesz ennél nagyobb, persze lehet, hogy ezt felülírja a történelem ‑, de hogy erre az ügyészségnek semmilyen reakciója nem volt, azt nem tartom elfogadhatónak. Más országokban ez megtörtént. Más országokban az ügyészség is fellépett a devizahitelek ügyében vagy a csalárd módon kihelyezett devizahitelek ügyében.

A szakmától halljuk azt, hogy az építőipari feljelentésekkel és a gazdasági feljelentésekkel kapcsolatosan úgy a rendőrség, mint az ügyészség nem megfelelő szakértelemmel viszonyul ezekhez az ügyekhez. Ezt itt, az Országgyűlés ülésén is, a beszámolójánál is el kell mondani, szintén címezhetjük a rendőrségnek is, az ügyészségnek is, de az ügyészség felettes szerv. Azt szeretnénk, hogy a komolyabb gazdasági bűncselekmények esetében, nemcsak a politikaira, vagy most ebben az esetben nem a politikaira gondolok, hatékony, megfelelő, hozzáértő és gyors, de hát itt a gyors lehet, hogy már túl nagy kívánalom, de a hatékonyan és megfelelő szakértelemmel elvégzett nyomozás körülményeit meg kellene teremteni. Főleg úgy, ha ennyivel nőttek már a költségvetési támogatások az ügyészség esetében. Mert az emberek azt szeretnék, ha azok a csalárd vállalkozók, akik folyamatosan elkövetik ezeket a csalásokat, ne a sokadik esetben kapjanak egy ejnyebejnyét, és utána folytassák különböző módon a csalássorozatukat, hanem valóban hatékonyan megbüntetnék őket. Ez fejezné ki leginkább a gazdaság fehérítése irányában megfogalmazott elvárásokat is.

Elnök Úr! Legfőbb Ügyész Úr! Ezek miatt az aggályok miatt nem tudjuk támogatni az ügyészség beszámolóját. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 26 2014.12.10. 2:03  1-88

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Kicsit felháborít engem, hogy az MSZP részéről megy a szerecsenmosdatás, miközben mind a fideszes, mind az MSZP-s garnitúra nyakig érintett ezekben az ügyekben. Én is cikket találtam az interneten, a Privát Kopó Magazin néhány napja megjelent cikkét, amely arról szól, hogy az önök által említett Mesterházy Ernő öt önálló, minden igényt kielégítő luxusvillából álló pihenőkomplexum tulajdonosa. (Dr. Schiffer András közbeszól.)

A villapart Bali szigetén, Seminyak ‑ nem tudom, jól ejtem-e, melyik részén, nem jártam még arra ‑ üdülőparadicsomban található. Az ékszerdobozt Mesterházy egy olasz üzletembertől vásárolta 2009-ben. A bűnügyi portál úgy értesült, hogy a szabad demokraták egykori érdekharmonizációs menedzsere ‑ ezek szerint ilyen is volt nekik - föld­területeket is vásárolt a gyönyörű szigeten.” Hosszasan lehetne még idézni a cikket. Nem hallottam, hogy ezt bárki cáfolta volna. Nagyon szeretném, ha az ilyeneket az ügyészség is felhasználná a saját eljárása során. Egyébként több SZDSZ-es, volt MSZP-s politikust is megemlítenek, hogy Bali szigetén élvezték az üdülőkomplexum nyújtotta lehetőségeket. Fotókat is mellékelnek. Magyar ember, vagy akár mondhatom, hogy én is, ilyeneket csak képeken látunk, nem tudunk elmenni arrafelé.

Tehát azért álljon meg a menet, ne mosdassuk az MSZP-SZDSZ-kormányzat bűneit, ami nem jelenti azt, hogy a Fidesz-kormányzat alatt ne lettek volna visszaélések. Amikor Lázár János a fiának 70 millióért vesz villát, azt ugyanúgy ki kellene vizsgálnia Polt Péternek és az ügyészségnek, vagy akár Rogán Antal vagyongyarapodását és a nevén lévő javakat. De ha már Mesterházy Ernőről beszélünk, akkor ezt a kis Bali szigeten található üdülőkomplexumot is vessük fel, és azt is, hogy az ügyészség miért nem lépett fel keményebben ezekben az ügyekben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és miért nem láthatunk valódi elítélő ítéleteket. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 36 2014.12.10. 2:03  1-88

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Olybá tűnhet itt a fideszes és MSZP-s képviselőket hallgatva, hogy itt az elmúlt 25 évben vagy mindenki korrupt volt, vagy senki sem. Na most, természetesen az lenne a legjobb, ha senki nem lett volna korrupt, és egy olyan országban élnénk, ahol bár nem lop senki, de mindenki szereti a másikat megvádolni ezzel. Ez még a jobbik eset lenne.

A nagyobb baj az, hogy azok a számok nem ezt támasztják alá, amik Magyarországról akár a nemzetközi szervezetek által alátámasztva a kilopott pénzeket megbecsülik. És az emberek személyes tapasztalata vagy akár a politikusok személyes vagyona és a sajtóban megjelent nyilatkozatok, a politikusok vagyonára vonatkozó becslések vagy akár fotók és tényadatok nem ezt támasztják alá. Akkor a fő kérdés az, hogy hol a pénz, és kik lopták el. Ezt kellene valakinek végre kinyomoznia negyedszázaddal a rendszerváltás után.

Ahogy elmondtam a vezérszónoki felszólalásomban, az embereket nem az érdekli, hogy egymásra mutogassanak, nem az érdekli, hogy te egy kicsit bűnösebb voltál, mint én, hogy lehet elsikálni ezeket az ügyeket, hanem az érdekli, hogy hol van a pénz, kik lopták el, és hogy fogja visszaszerezni akár az ügyészség vagy a bűnüldöző szervek. Vagy legalább hosszú évekre dugják be azokat, akik ebben érintettek voltak. Úgy gondolom, és ez az emberek általános véleménye, hogy az ügyészségnek és a bűnüldöző szerveknek a függetlenségét leginkább az alapozná meg, ha az emberek azt látnák, hogy igen, a volt MSZP-s politikus akár egy cellába is kerülhet a fideszessel, ha lopott. Akkor azt mondanák, hogy van igazságszolgáltatás, aki visszaélést követ el, az oda kerül.

De jelen pillanatban azt látjuk, hogy egyik oldalról sem történik meg az elszámoltatás. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 44 2014.12.10. 2:08  1-88

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Kiss Lászlóra reagálnék. Egyrészről a sajtóban megjelent híreket Kovács Béla cáfolta, tehát hogy a háza nem százmilliós értéken került megvásárlásra, és volt legális jövedelme ehhez, ez egy óriási különbség, és nem korrupciós bűncselekményekkel vádolták meg. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Önöknek abban igazuk van, hogy a kampányban jönnek elő ezek a témák, de utána el is sikkadnak (Dr. Bárándy Gergely: Hát ez az!), és mindkét részről elsikkadnak. Amikor az MSZP került kormányra, ugyanúgy elsikkadtak azok az ügyek, amelyeket fideszes politikusokkal szemben elindítottak, és sok esetben valószínűleg megálltak volna, csak valami miatt ebből nem lett ítélet. Ezt meg kellene magyarázni az embereknek, hogy miért nem lett ezekből ítélet. Közben meg azt látják az emberek, hogy szétlopták az egész országot az elmúlt 25 év garnitúrái. És erre várják a választ, hogy ki, hogyan és milyen módszerekkel. S mit látnak? Különböző vádak elhangzanak, felelősségre vonás nincs. Ezt megint csak, mondom, pártállástól függetlenül ezt a játékot játsszák.

Lehetne említeni azokat a beruházásokat vagy napestig sorolni, amelyeket a korrupció gyanúja vagy a visszaélések körbelengtek: 4-es metró, Margit híd, Megyeri híd. Nagyon jó a Megyeri híd: hol tartunk a Megyeri híd ügyével kapcsolatosan? Egy csomó magyar embert, kis- és középvállalkozót megkárosítottak. A szaksajtó több cikkben foglalkozott azzal, hogy vélhetően a háttérben fideszes és MSZP-s nagy cégek, kormány közeli cégek együttműködéseként történhetett meg az, hogy a kis- és középvállalkozókat egyszerűen nem fizették ki. És bármiféle eredményt látunk? Én nem hallottam semmiféle komoly büntetőeljárásokat, amelyek a politikát és ezeket a nagy cégeket érintették volna.

Ha az emberek ezt látják, akkor azt fogják látni, hogy kis ügyekben talán lehet felelősségre vonásról beszélni, de a valódi, fajsúlyos ügyekben nem, és azoknak az embereknek ezt nehéz megmagyarázni, akik mindenüket elvesztették pont, mondjuk, a Megyeri híd projektjén. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 48 2014.12.10. 2:07  1-88

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak ámulunk és bámulunk, megmondom, miért. Mert Józsa István felszólalása közben, még mielőtt könnyeket ejtenénk és a koncepciós eljárásokra gondolnánk, azért azt meg kell említeni, hogy biztos tudja Józsa képviselőtársam is, csak valószínűleg elfeledkezett nagy ívű felszólalása elején róla, hogy ki volt a tanácsvezető bíró, aki felmentette Molnár Gyulát harmadfokon. Őt Mészár Rózának hívták, a sajtóban is megjelent, és róla annyit kell tudni ‑ rákerestem az interneten ‑, hogy 2010-ben ő volt az MSZP-nek az alkotmánybíró-jelöltje. (Derültség a Jobbik soraiban.)

Ráadásul a sors furcsa fintora, hogy tudják, ki jelentette be az MSZP részéről, hogy az MSZP-nek ő lesz az alkotmánybíró-jelöltje? Egy bizonyos Simon Gábor. (Egy hang a Jobbik soraiból: Úúú! ‑ Derültség ugyanott.) Ismerős a neve? Az Indexen is megjelent a cikk.

Tehát nagyon furcsa, amikor az önök ártatlanságát így próbálják bizonyítani. De egyébként az is nagyon furcsa… (Dr. Bárándy Gergely: Értsd már meg, miről szól a vita, Gábor!) Igen, és az is nagyon furcsa, Bárándy képviselőtársam, és ezt most már Répássy Róbertnek és akár a Kúriának is címezhetném, hogy hogy lehet az, hogy egy ilyen eset létrejöhet, hogy egy MSZP-s politikus ügyében harmadfokon egy olyan tanács jár el, amelynek a vezetője az MSZP-nek az alkotmánybíró-jelöltje volt.

Értem én, hogy jogilag nincs összeférhetetlenség. Persze, lehet ezt csűrni-csavarni (Dr. Schiffer András: Egyéb okból.), egyéb okból lehet, és lehet, hogy ezt majd Schiffer képviselőtársam elmondja, de ha az emberek ezt meghallják… ‑ márpedig meghallották, amit elmondtam önöknek, és persze Simon Gábor mondta, akkor még szavahihető politikus (Derültség a Jobbik soraiban.) és bejelentette. Tehát ha az emberek ezt látják, akkor azt mondják: a Fidesz valóban el akarta számoltatni Molnár Gyulát? Vagy ott, a Kúrián nem tűnt fel senkinek, hogy itt valami gond lehet? Vagy a (Dr. Józsa István közbeszól.) pártatlanság egy kicsit megbillenni látszik?

Úgyhogy ezeken is gondolkozzunk el. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 78 2014.12.10. 2:00  1-88

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden, meg szeretném védeni Gyüre Csaba képviselőtársamat. Bárándy Gergely elmondta, hogy azt a kezdeményezést, amit ők tettek, hogy szigorítják a vizsgálóbizottságok felállítási szabályait, talán valami olyasmit is mondott képviselőtársam, hogy ezt egy kicsit megbánták, vagy nem gondolták, hogy így fog elsülni. (Dr. Bárándy Gergely bólogat.) Nos, tudja, az a probléma, hogy önök ezt azért javasolták, nyilván nem tudom, ki volt a megszövegezője, nehogy a nyolc év MSZP-kormányait hatékonyan vagy akár a parlament előtt lehessen ellenőrizni. (Dr. Bárándy Gergely: Ugye, ezt nem mondod komolyan?)

(13.40)

Ettől féltek, csak ez pont az ellenkezőjére fordult, amikor is kizárták azt, hogy a Fidesz esetleges bűneit sem lehet vizsgálni. És ez az a probléma, amiről beszéltünk, hogy a dolgot csak úgy lehet kezelni, hogy ha a korrupció, pártállástól és mindenféle színezettől függetlenül, fennáll, akkor el kell járni.

Ha ezen a mentalitáson nem tudunk változtatni, akkor nem tudunk előrelépni. Tehát az MSZP-nek is szembe kell néznie azzal, reméljük, hogy szembe is fog ‑ nyilván ez önökön múlik ‑, hogy bizony a múltban nagyon komoly bűnöket elkövettek a magyar nemzet ellen, amit először is meg kell gyónni, és utána lehet esetleg valami újról vagy a jövendőbeli fogadalmakról beszélni.

Ez persze a Fidesz bűneit nem menti fel, de ami a vizsgálóbizottságokkal megesett, az teljesen és nagyon jól szemlélteti azt, hogy az elmúlt 25 évben mik zajlottak ebben az országban.

(Móring József Attila elfoglalja jegyzői helyét.)

Az a mentalitás, amit az emberek csak úgy fogalmaznak meg az utcán, egyik vagy másik félre mutogatva, hogy nem a korrupció fáj éppen a másik félnek, hanem az, hogy éppen nem ők lopnak. És attól tartok, hogy az embereknek ebben nagyon is igazuk van, és amíg nem tudjuk megváltoztatni ezt a hozzáállást, amit itt látunk, addig az emberek véleménye sem fog sajnálatos módon megváltozni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 100 2014.12.10. 24:14  89-120

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Kúria-elnök Úr! Elnökhelyettes Úr! A Kúria beszámolójával kapcsolatosan először is engedjék meg, hogy örömömet fejezzem ki, hogy idekerült az Országgyűlés elé, és a plénum előtt tárgyalhatjuk meg ezt a beszámolót. Bár úgy gondolom, hogy a sarkalatos törvények által meghatározott beszámolási kötelezettséggel rendelkező szervezetek közül talán még több is a plénum elé jöhetne, hiszen ez egy remek alkalom arra, hogy átbeszéljük, jobb esetben akár vitatkozva is, mint ahogy a legfőbb ügyész beszámolóján erre sor került, azokat a pontokat, amelyekkel kapcsolatban az Országgyűlés és az ellenzék is el tudja mondani a véleményét.

A legfőbb ügyész úr elmondta azt, hogy jobb vitaterep a bizottsági ülés, és ez igaz talán a Kúria és az OBH beszámolójára is. Ehhez annyit szeretnék hozzátenni, hogy az Igazságügyi bizottságnak és a Törvényalkotási bizottságnak az ülése párhuzamosan zajlott, és jómagam a Törvényalkotási bizottságban vagyok tag, ezért, bár szerettem volna ott lenni a bizottsági vitán, és megtenni az észrevételek egy részét ott, bizottsági körben, ezt nem tudtam megtenni, viszont ha már itt, az Országgyűlés előtt erre alkalom van, akkor szeretnék néhány pontot felvetni; pozitív pontokat is, és lesznek kritikai meglátásaink is.

Azt előre szeretném bocsátani, hogy a beszámoló egy részletes, hosszú, a jogegységi határozatokat is tartalmazó anyag, és én is szeretném megköszönni természetesen elnök úrnak és a Kúriának az elvégzett munkát. Bár tudom, hogy a hatalmi ágak szétválasztása egy alapvető elv, amit mi is számon kérünk a mindenkori kormányon is, de ez véleményem szerint nem jelenti azt, hogy bizonyos döntéseket vagy jogegységi határozatokat pozitív vagy negatív értelemben ne bírálhatnánk egy beszámoló kapcsán.

(15.30)

Hiszen az Országgyűlés mégis az a szerv, az a legfőbb népképviseleti szerv, ahol a képviselők akár azokat a kritikákat, amelyek az emberektől jönnek vagy azokat a szakmai kritikákat, amelyeket akár a szakmában dolgozó bíráktól, ügyészektől, ügyvédektől, jogász kollégáktól megkapnak, el tudják mondani, és adott esetben talán a jövőben bizonyos hibákat, ha ezt hibának lehet minősíteni, ki tudunk küszöbölni. Úgyhogy ezekkel a felvezetőkkel szeretnék a Kúria beszámolójával foglalkozni.

Az első pont, amit megemlítenék azon túl, hogy részletes az anyag, hogy a beszámoló igazgatási kérdésekkel nem igazán foglalkozik. Adott esetben ezt is örömmel olvastuk volna, hogy a Kúria igazgatásával kapcsolatosan mélységeiben milyen sikerek vagy esetleg milyen kihívások jelentkeznek. Ha talán ez is bekerült volna mélyebben a beszámolóba, akkor ezt is megvitathatóvá tette volna. Aztán itt is fel szeretném hívni az utólagos normakontroll lehetőségére a figyelmet. Tudtommal itt is el lehet mondani azt, amit a legfőbb ügyésznél, hogy a Kúria elnöke nem élt, ha jól tudom, egy esetben sem az utólagos normakontroll lehetőségével, pedig úgy gondolom, hogy ez nemcsak egy jog, egy kiváló jog, ami megadatik a Kúria elnökének, hanem bizonyos esetekben kötelesség is. Kötelesség is, hiszen ahogy az elhangzott, az országgyűlési képviselőknek csak egynegyede tud ezzel a jogával élni, tehát még egy frakció sem tudja ezt külön megtenni. Ennélfogva úgy a legfőbb ügyészre, mint a Kúria elnökére ez egy pluszkötelezettséget ró a mi jogértelmezésünk szerint. Bízunk benne, hogy a jövőben a Kúria elnöke is fog élni ezzel a lehetőséggel úgy is, hogy bizonyos esetekben pont, mondjuk, a bírákat érintően voltak olyan országgyűlési döntések, amelyekkel kapcsolatban később megállapításra is került, hogy alaptörvénysértő módon kerültek elfogadásra. Ezekben az esetekben vagy akár egyébként nemcsak a bírósági szervezetrendszert érintő, de amikor alkotmányos aggályok vannak, akkor bátorítom a Kúria elnökét, a legfőbb ügyészt vagy akár az ombudsmant innen, hogy nyugodtan éljenek ezzel az eszközzel. Szerintem ez csak erősíteni fogja a Kúriába vetett bizalmat.

Felmerülhet kérdésként, és a szakmában ez fel szokott merülni, hogy az alkotmánybírósági döntésekkel kapcsolatos esetleges negatív kúriai visszhang valójában versengést jelent-e a két szervezet között. Természetesen ezek nem voltak olyan erősek, amelyek a szakmán túl hatottak volna, de a jövő szempontjából fontos lehet talán tisztázni ezeket a félreértéseket vagy szakmai vitákat. Adott esetben lehet, hogy az Országgyűlésnek kell akkor egy törvényt módosítani, ha nem egyértelműek a jogszabályok vagy a jog értelmezése, de néhol láthatunk ilyen - ne­vezzük így ‑ versengést a két szervezet között.

A gyakornoki és főtanácsadói rendszert jó ötletnek tartjuk. Nyilván a puding próbája az evés, bár a beszámolóban benne van, hogy már egy hasonló rendszer működött a Kúrián is. Úgy gondoljuk, hogy ez talán erősítheti, hogy minél jobb szakmai döntések születhessenek, és bátorítjuk elnök úr ezen döntését, és a jövőben akár a következő évek beszámolóiban szívesen vesszük majd, ha a részletes tapasztalatokról beszámol.

Néhány gondolatot szeretnék a jogegységi tanácsok munkájáról, ahogy mondtam, pozitív vagy akár kritikai éllel is elmondani. A jogos védelem ügyében hozott döntést kifejezetten jónak tartjuk és előremutatónak. A Kúria jól értelmezte azt a szándékot, amivel az Országgyűlés ezt az új törvénymódosítást megalkotta és a Btk.-ba ezt beemelte. Ugyanúgy az adóügyekben az adótitok célhoz kötöttsége esetében vagy akár a NAV bizonyítási kötelezettségének körében hozott döntéseket is jónak, fontosnak tartjuk, és ugyanígy egyébként a vagyonbecslésekkel kapcsolatos döntéseket és elemzéseket is. Fontos az, hogy a Kúria valóban a törvényesség őre legyen, és akár a NAV túlterjeszkedésével szemben is ellen tudjon állni, persze természetesen a jogszabályok talaján.

Az önkormányzati jogalkotás felülvizsgálata kapcsán van pozitív meglátásunk. Az önkormányzati vagyonadóval kapcsolatos döntés, ahogy azt elnök úr kiemelte, egy jó döntés, bizony az adóztatásnak is valahol korlátot kell szabni, és a Kúria ezt jól találta el, és jól mondta ki, hogy egy bizonyos szint fölött ez már tulajdonképpen egy olyan extra terhet jelent, ami feléli, elpusztítja akár az adóztatott tárgyat is.

Viszont ami a szociális segélyek terén hozott döntést illeti, szintén önkormányzati jogalkotás felülvizsgálata, itt viszont egyfajta kritikával szeretnék élni, és akár a nép hangjaként, ha szabad így fogalmaznom. A döntés itt az volt, hogy a szociális segély feltételéül nem lehet a magánszféra körébe tartozó tevékenységeket kikötni; ilyen például a tisztálkodás. Akár még azt lehetne mondani, hogy érthető az irány, viszont én veszélyesnek érzem, hogy hol van a határ ebben a történetben, hogy adott esetben, mondjuk, egy udvar vagy az ingatlana rendben tartásának vagy az ingatlan környezetének a rendben tartása is akkor a jövőben ennek fog-e számítani. Tehát hogy egy önkormányzat legalább annyit elvár közpénzből nyújtott segélyekért, hogy valaki rendben tartsa a lakókörnyezetét, akkor nagyon reméljük, hogy ez azért nem fog beleesni abba a körbe, ami a Kúria szerint nem fér bele az önkormányzati jogalkotás szabadságába. A veszélyeikre szerettem volna felhívni a figyelmet.

A menekültügyi joggyakorlati elemző csoport felállításáról is lehet olvasni ebben az anyagban. Ezt jónak tartjuk, hiszen a menekültügy, a bevándorlásügy egy nagyon fontos és egyre inkább kiélezett terület. Bizonyára a jövőben a menekültek egyre nagyobb számban való érkezése a jogalkotást és a Kúriát is döntésekre, illetve a különböző bíróságok döntéseinek az egységesítésére hatalmazhatja fel, illetőleg erre sor kerülhet. Úgy gondolom, hogy talán ebben a beszámolóban is szívesen olvastunk volna részletekről. Ha most nem is, akkor talán a jövő évi beszámolóban nagyon érdekelnének minket azok, hogy a menekültügyi joggyakorlatot elemző csoport mire jutott, és ennek a részleteit szívesen áttekintenénk és meg is vitatnánk itt a Ház előtt.

Amiben határozott társadalmi kritikát kell megfogalmaznunk, ez viszont a devizahiteles döntés. Itt jogászként és valóban a nép hangjaként, de megfelelő módon jogi alapra helyezve a kritikát, szeretném azt mondani, hogy ezt nagyon nem tudtuk üdvözölni. Úgy gondoljuk, hogy az a körülmény, hogy egy döntés adott esetben bankokat, komoly piaci szereplőket érint, össztársadalmi méreteket ölt, attól még csak és kizárólag a jogszabályok elemzése alapján és a jogszabályok alapján szabad meghozni egy döntést, és nem szabad megremegnie senki kezének. Ugyanez igaz az Országgyűlésre is egyébként, tehát ezt nem csak a Kúriának címezzük, hogy elnök úr ne érezze úgy, hogy itt a Kúriát tesszük csak felelőssé, vagy azt mondjuk, hogy a Kúriának adott esetben megremeg a keze. Ugyanúgy a Fidesz-kormánynak, egy kétharmados Fidesz-kormánynak, Fidesz-KDNP-kormány­nak is teljes mértékben megremegett a keze, amikor csak a törvényeket kellett volna betartatni a bankokon, de nem jól van az, hogy olyan döntések születhetnek, amelyek valójában nemcsak a társadalom felfogásának, hanem véleményünk szerint a jogi, szakmai kívánalmaknak sem mindig felelnek meg. Ebben az esetben a Kúria a devizahitel-szerződések teljes spektrumának ismerete nélkül hozott jogegységi döntést. Véleményünk szerint nem történt meg oly mélységében a probléma kielemzése, gazdasági és egyéb szempontokból a kielemzése, ami alapján egy ilyen döntést felelősen meg lehetett volna hozni.

(15.40)

Hogy mire is gondolok? Tényleg muszáj erre egy kicsit részletesen kitérnem, hogy bemutassuk az ezzel kapcsolatos fenntartásainkat. Ez a jogegységi határozat úgy kezdődik, hogy kimondják, hogy a devizaalapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések devizaszerződések, és ezzel kapcsolatosan már néhány gondolattal ezelőtt elmondtam, és maga a jogegységi határozat is elismeri, hogy az ügyek különbözőek, és a bíróság tud csak dönteni, hogy egy adott ügyben pontosan milyen tényállás valósult meg. Ehhez képest a Kúria jogegységi határozata már az elején leszögezte ezt a megállapítást, anélkül, hogy bizonyos részletekbe később belement volna.

Idézni szeretném azt is, hogy ugyanúgy ebben a jogegységi határozatban van arról szó, hogy kizárólag a kereset tárgyában döntő bíróság van abban a helyzetben, hogy döntsön az érvénytelenség fennállásáról. Ezzel egyet tudunk érteni. Ezért is aggályos, hogy az összes deviza- vagy devizaalapú hitel tekintetében ez kimondásra került már a határozat elején. És a határozat is elismeri, hogy a devizaalapú kölcsönszerződések elterjedésekor jogszabály nem határozta meg a devizaalapú kölcsön fogalmát.

Tehát nem arról beszélünk, hogy itt a bankok az adott jogszabályokat, az akkor fennálló jogszabályokat milyen módon tartották be, hiszen akkor még törvényi szinten ez kellőképpen nem is volt szabályozva. Tehát különösen óvatosan és különösen szakmai mélységek elemzése után lehet csak hozzányúlni a témához, és ezek után nem érthető, hogy az anyagban is úgy szerepel, hogy ettől függetlenül a devizaalapú kölcsön tulajdonképpen minden esetben devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva. Mi úgy gondoljuk, hogy nem ettől lesz valami devizaalapú kölcsön.

Itt még két részt kiragadnék, ami különösen érdekes a jogegységi határozatban. Ezt is idézném: a devizaalapú kölcsön mögött ‑ figyelemmel a pénzügyi intézményekre vonatkozó, közjogi jellegű szabályokra ‑ devizaforrás áll. Nagyon igaz, és húzzuk alá ezt a mondatot, pont ezt mondtuk mi is, hogy devizaforrásnak kell állni egy devizakölcsön mögött, hogy az devizakölcsönnek minősüljön. Nem attól lesz devizakölcsön, hogy a bank azt mondja, és azt aláíratta az ügyféllel ‑ önmagában ez véleményünk szerint nem elég ‑, viszont a mondat úgy folytatódik, ami számomra nehezen értelmezhető, hogy annak vizsgálata, hogy egy konkrét szerződés mögött van-e devizaforrás, lehetetlen és egyben szükségtelen is a perekben.

Én úgy gondolom, hogy ha az első mondat arról szól, hogy devizaforrás áll egy devizahitel mögött ‑ márpedig ez kimondásra kerül, és ez így is van ‑, akkor pont annak a vizsgálata a legfontosabb, hogy valójában az adott ügyletek mögött áll-e devizakölcsön, devizaforrás. Itt megbicsaklik a jogegységi határozat logikája, egymásnak ellentmondó két, egymás után következő mondatot találunk, és találunk egy kicsit később pont erre a témára utalóan egy olyan mondatot is, hogy a hitelező helyzetére az árfolyam változása nem hat ki, hiszen az adós által visszafizetéskor forintban ugyanolyan értékű devizához jut, mint amennyit folyósított. Mit jelent ez? Hogy a bank, ha valóban devizában, devizaforrások átváltásával adta ezt az összeget az adósoknak, akkor az árfolyamtól függetlenül ugyanolyan helyzetben van, hiszen ő majd visszaváltja azt a forintot, amit ő kap az adóstól, és ő ugyanoda kerül, ahonnan indult.

Na, de ha nem vizsgáljuk azt, hogy valójában devizaforrás volt-e ezek mögött az ügyletek mögött, akkor félrevisz minket az egész irányból, hiszen ha nem volt devizaforrás, és ezek a bankok forintot adtak, egy másik ember forintbetétjét adták oda az adósoknak, akkor óriásit kaszálnak azon ‑ ha szabad így fogalmaznom ‑, ha az árfolyam elmozdul az adósoknak nem megfelelő irányba. Hozzáteszem, hogy ez ebben az esetben ‑ és ezt a legfőbb ügyész beszámolójánál is elmondtuk ‑ viszont csalás szerintünk, tehát a Btk. csalás tényállását megvalósítja, ha a devizaforrás nem állt rendelkezésre, nem vett fel devizát a bank, forintból adott forintot, és utána egy elképesztő extraprofitra tett szert.

S ez a fő probléma, és az egész rákfenéje a devizahitelezésnek pont ez lenne, hogy volt-e devizaforrás vagy nem. Ha volt devizaforrás, akkor igazat kell adnunk, hogy a bankokat valóban kár érte; de ha ők nem kellett, hogy mondjuk, Svájcból felvegyék ezeket a pénzeket, ha tetszik, akkor a csaláson túl náluk olyan extraprofit ‑ akár jogalap nélküli gazdagodásnak is nevezhetnénk ‑ marad, ami őket nem illeti meg. Emiatt nem értjük azt, hogy miért siklott így ki egy picit ez a jogegységi határozat, és valójában miért nem tudott a lényegről szólni, és nagyon fájlaljuk, hogy a valódi kérdés nem megfelelőképpen tudott felmerülni.

Azt is el kell mondjam önöknek ‑ és ez is egy nagyon fontos dolog, többször elmondtuk, de ki kell hangsúlyozni ‑, hogy a Magyar Nemzeti Bank statisztikái alapján bizony egyötöde jött be devizában az országba, mint amennyi devizahitel-kihelyezésről beszéltek a bankok. A Magyar Nemzeti Bank statisztikáiról beszélünk. Ha ezt a dolgot az elmondottak mellé tesszük, tehát amit elmondtam, akkor arra juthatunk, hogy óriási probléma van, és valaki vagy valakik a bankszektorban, ezek a nagy bankok nagyon átvertek mindannyiunkat, legfőképpen a devizaadósokat.

Egyébként azokban a perekben ‑ és Z. Kárpát Dániel képviselőtársam ennek a legfőbb harcosa nálunk a Jobbikban, de jómagam is ügyvédekkel, bírókkal, jogászokkal, akik foglalkoztak ilyen devizahiteles-perekkel ‑, el lehet mondani, hogy a bankok nem tudták bizonyítani azt, hogy a devizaforrás rendelkezésre állt volna. Se konvertálási bizonylatokat nem tudtak bemutatni, vagy még azt se, hogy ők devizában elutalták ezeket az összegeket, és az landolt az ügyfél forintszámláján, tehát az átváltás a kettő között meg tudott történni. Tehát semmiféle ilyen bizonyítékkal nem tudtak előállni, és sok esetben elkezdték megnyerni ezeket a pereket egy ügyes, hozzáértő ügyvéddel ezek a devizaadósok.

Ezek után a Kúria jogegységi határozata sok embert csalódással töltött el, hiszen ezekben a perekben, mondjuk, egy első fokon megnyert perben ‑ és kezdtek ezek tömegessé válni ‑ annak a kimondása a Kúria részéről, hogy nem is kell vizsgálni, hogy van-e deviza a devizahitelek mögött, hogy devizaforrás van-e, ez tulajdonképpen a bíróságok és az adósok felé azt jelentette, hogy nem tudták továbbvinni azokat az igényeiket, amelyeket megítélt nekik a bíróság. Ez különösen fájó volt.

Egyébként jogi véleményünk szerint ‑ ezt is még el kell mondjam ‑ az, hogy idegen deviza szerepel egy szerződésben, és a jó részében így szerepelt mint hitelkeret, az nem azt jelenti, hogy az abból forintkölcsönként a bank által nyújtott kölcsön még ebben a formában devizakölcsönként jött volna létre. Tehát a hitelkeret lehet devizában, de a hitelszerződés és a kölcsönszerződés ‑ ahogy egyébként nagyon helyesen a Kúria jogegységi határozata is ezt leírja ‑ nem száz százalékig fedi egymást, valójában a hitel csak a kölcsön nyújtására szóló ígéret.

Részletesebben is belemehetnénk, de én azt hiszem, hogy ezek a felvetések részünkről azok, amelyek a devizahiteles jogegységi döntés alapján nagyon fájóak voltak, és a társadalom számára a Kúriának az egyébként támogatható és kiváló jogegységi határozatait egy kicsit lerontották vagy árnyalták. Természetesen, aki dolgozik, az hibázik is, csak ebben az esetben a társadalmi volumen, amit érintenek ezek a döntések, jóval nagyobb.

A végére még fel szeretném azt vetni, amit szintén a legfőbb ügyész úrnak is elmondtunk, de ha a Kúria beszámolójáról van szó, akkor itt is el szeretném mondani, hogy a közvélemény azt az esetet is sérelmezte ‑ ha már itt elszámoltatásról volt szó, a Molnár Gyula-ügyre gondolok ‑, hogy az a bíró lehetett a tanács vezető bírója, és az hozhatta Molnár Gyula MSZP-s képviselő, volt polgármester ügyében a felmentő ítéletet, aki 2010-ben az MSZP alkotmánybíró-jelöltje volt.

(15.50)

Őt Mészár Rózának hívják, ez a sajtóban is megjelent, és a sajtóból értesülünk ezekről az eseményekről. Egyébként Simon Gábor jelentette be annak idején, hogy a hölgy az ő alkotmánybíró-jelöltjük. Én tudom, erre lehet azt mondani, hogy itt nincs jogi összeférhetetlenség, viszont a társadalmi megítélés szempontjából véleményem szerint a jövőben el kellene kerülni az ilyen eseteket, hiszen még abban az esetben is, tételezzük fel ‑ természetesen rossz az, aki rosszra gondol ‑, ha a legszabályosabb, legtörvényesebb ítélet születik egy ilyen ügyben és minden szabályt betartanak, abban az esetben is nehéz a társadalom és az emberek felé minden esetben megmagyarázni, hogy ez teljesen rendben való így, és nem lehetett semmiféle probléma ezzel. Arra kérem elnök urat, hogy a jövőben a Kúria erre esetleg jobban figyeljen oda, és a társadalom felé is tegyük egyértelművé, hogy az ilyen döntésekben olyan bírók vesznek részt, akiknél fel sem merül, hogy bármiféle kapcsolat lenne az adott szervezet felé.

Ezekkel a zárógondolatokkal szeretném a vezérszónoki kört lezárni. A kritikai észrevételeinket megtettük. Ettől függetlenül a Kúria munkáját természetesen értékeljük, és a jövőben is várjuk, hogy nagyon sok jó és hasznos döntést, elvi döntéseket, jogegységi döntéseket hozzanak. De mi, országgyűlési képviselők azt is el tudjuk mondani itt az Országgyűlésben, hogy mik azok a kritikák, amikkel élünk, és mi ezt jobbító, javító szándékkal mondjuk, és amikor az emberek felénk megfogalmazzák a véleményüket, akkor örülnek annak, ha adott esetben ez is elhangzik az Országgyűlés ülésén.

Elnök úr, köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 110 2014.12.10. 2:05  89-120

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem mindig arról beszélni, ami a leírt anyagban van, és a 99. oldalon a 6/2013. jogegységi határozatról beszélek. Ezt Rubovszky képviselőtársamnak mondanám. Tehát mielőtt nekem esik, lehet, hogy érdemes lett volna megnézni, hogy miről is szól ez a beszámoló. Egyébként az egy probléma volt, és ezt államtitkár úrnak is elmondtam már bizottsági ülésen és korábban is, hogy a kormány gyakran hivatkozott a Kúriára, hogy azért nem tud az Országgyűlés elé egy jogszabályt behozni, mert a Kúria ezt vagy azt, vagy amazt döntött.

Ugye, azt megbeszéltük a bizottsági ülésen, hogy ezt nyilván csak félreérthettem, hiszen a Kúria döntése az Országgyűlést nem kötelezi, a Kúria ebből a tekintetből nem az Alkotmánybíróság jogosítványaival bír. Egyébként annál is furcsább a kormány álláspontja, hiszen ebben a jogegységi határozatban is leírja a Kúria, hogy nem alkalmas a bírósági szerződésmódosítás arra, hogy nagy tömegeket, a szerződések nagy tömegét érintő döntéseket hozzon. Ebben még lehet is igazság.

Ráadásul leírják, hogy az Országgyűlés, a jogalkotó az, akinek legfőképpen felelőssége van abban, hogy egy ilyen helyzetet hogy rendez. Erre mondják a kormányzat irányába, hogy sakk-matt. Az Országgyűlésnek meg kellett volna hozni ezeket a döntéseket. Arról nem is beszélve, hogy az Alkotmánybíróság is megerősítette, hogy akár utólagosan is belenyúlhat az Országgyűlés az olyan szerződésekbe, amelyek az emberek nagy tömegét érintik, hozták előre nem látható helyzetbe. És azon elvek alapján nyúlhat bele az Országgyűlés, ahogy a bíróságok az egyes döntések során az egyes szerződésekbe belenyúlhatnak.

Mi soha nem kívántunk mást, csak ezeknek a jogszabályoknak a betartását. Sajnáljuk, hogyha a kormány ezt nem tudta megtenni. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 132 2014.12.10. 11:23  121-138

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném visszaterelni szakmai vágányba a vitát. Úgy gondolom, az Országos Bírósági Hivatal beszámolója egy kellően fajsúlyos téma ahhoz, hogy a szakmai alapoknál maradjunk. Kritikát természetesen én is fogok mondani, de azt megfelelőképpen alá fogom támasztani.

Először is azzal kezdeném, hogy a beszámolót részletesnek tartjuk, jól megszerkesztettnek, ezzel nincs is gond, tehát egy alapos munkát láthattunk a Bírósági Hivataltól, amikor ezt összeállították. Remélem, hogy a jövőben is hasonló részletességű beszámolókat olvashatunk, és nemcsak az Országos Bírósági Hivatal részéről, hanem az olyan egyéb szervezetek is, amelyeknek szintén be kell számolniuk az Országgyűlés felé, hasonló részletességgel teszik azt meg.

2011 óta ‑ és ez a beszámolóban is szerepel ‑ 18 milliárd forinttal nőtt a bíróságok éves költségvetése. Ez jó irány, hiszen a bíróságok nagyon alulfinanszírozottak voltak. Reméljük, hogy a jövőben megmarad a jelenlegi szint, vagy akár növekedni is fog. Nagyon sok elmaradt beruházást kellett befejezni, ezeket az anyag is tartalmazza, és gyakorló jogászok, ügyvédek, bírók el tudják mondani, hogy ezek nagyon fontosak, és akik a bírósági tárgyalásokra elmennek, tapasztalhatják, hogy felújítások és beruházások történtek. Hozzáteszem, hogy ezeknek már nagyon régen meg kellett volna történniük. Ezek a pénzek javarészt hiánypótló, hézagpótló beruházásokra mentek el.

S annál is inkább reméljük, hogy a jövőben normalizálódik a helyzet, mert a bírák bére, én azt írtam fel magamnak, hogy kilenc éve stagnál, de elnök asszony tíz évet mondott, akkor én átveszem a tíz évet. Tehát kilenc-tíz éve tulajdonképpen arról beszélhetünk, hogy jelentősen nem emelkedett, reálértéken viszont csökkent a bírók fizetése. Ez elfogadhatatlan és az is, hogy a legalacsonyabb az Unióban. Reméljük, hogy az Országgyűlés az ehhez megfelelő kereteket a jövőben biztosítani fogja. Én olyan információkat is kaptam, hogy például egy bírósági írnok 4/1-es besorolással 118 ezer forint bruttó pénzt visz haza. Ez nagyon alacsony, és nehezen várható el felelősségteljes munkavégzés ekkora összegért. Tehát amikor a bérek rendezésére gondolunk, akkor nemcsak a bírák, hanem az egyéb dolgozók esetében is ez remélhetőleg meg fog valósulni.

Az anyagban szerepel, hogy 2012-höz képest az írásbeli figyelmeztetések száma megkétszereződött, és ha jól tudom, ez ellen senki nem kérte a figyelmi eljárás lefolytatását, ami véleményem szerint érdekes körülmény. Vagy elfogadta mindenki az írásbeli figyelmeztetést, vagy esetleg nem merték megkockáztatni egy fegyelmi eljárás lefolytatását. Hallani olyanokat is a bírósági rendszeren belülről, hogy néhol feszült légkör alakul ki, és talán a kiosztott írásbeli figyelmeztetések is erre utalhatnak. Elnök asszony bizonyára tud arra választ adni, hogy miből fakadt a figyelmeztetések számának a növelése. Természetesen nem azt mondjuk, hogy ne legyen a bírói munka értékelhető, hiszen sok esetben pont mi mondtuk azt, hogy a bírók teljesítményét is értékelni kell a bírósági rendszeren belül, de természetesen az sem feltétlenül jó, ha átesünk a ló túloldalára, és a jövőben esetleg elharapózik a fegyelmi büntetések, eljárások száma. Nyilván ezt a következő években tudhatjuk meg részletesen.

(17.30)

Csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy itt a 2012-2013-as év között egy ilyen tendencia látszik kirajzolódni.

Amit kritikaként hallottam, beérkezett panaszként, például a devizahiteles-perekkel kapcsolatban az volt, hogy sok esetben minden devizahiteles-pert felfüggesztettek. Ha jól tudom, ez 12 ezer pert érintett. Tehát nemcsak azokat, amelyek az árfolyamrést vagy az egyoldalú szerződésmódosítást érintették, hiszen ezekben az esetekben kellett, tudtommal, felfüggeszteni ezeket az eljárásokat, hanem egy egyszerűbb utat választottak a bíróságok. Sok esetben a titkárokra bízva történt meg ezeknek a pereknek a felfüggesztése automatikusan, néhol nem kellőképpen értékelve, hogy miről is szól az a per. Erre szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha ez így történt, akkor talán, ahogy szokták mondani, túlszaladt a kés, ha esetleg olyan ügyeket is felfüggesztettek, amelyeket nem kellett volna a törvények alapján.

Kritizáltuk sokszor azt a törvény adta lehetőséget, ami az Országos Bírósági Hivatal mindenkori elnökének kinevezési jogkörét túlságosan tágra nyitotta. Ez nyilván egy országgyűlési vita tárgya volt, hogy miért így alkottuk meg ezeket a jogszabályokat. A kormányt kritizáltuk annak idején jó párszor. Úgy gondolom, hogy bizonyos esetekben a kritikákat visszaköszönni látjuk. Nekem az az információm, hogy nehezen érthető például, hogy a szombathelyi és a szegedi törvényszékeken évek óta nincs rendes elnök, csak megbízottak irányítják. Ha elnök asszony tud esetleg erre reagálni, akkor azt is szívesen vesszük, hogy mi ennek az oka.

Aminek örültünk, hogy szerepel az anyagban, az a gyermekközpontú igazságszolgáltatás program. Ez egy nagyon fontos terület, amelyben látszanak az előrelépések, és bízunk benne, hogy a jövőben ezek a beruházások és a gyermekbarát igazságszolgáltatás kialakítása tovább mehet. Ez valóban egy jó irány. Ugyanúgy megemlítésre kerül az osztályfőnöki órák és a nyitott bírósági program, amivel kapcsolatosan egyrészt az első reakcióm az volt, hogy ez egy jó kezdeményezés. Aztán szakmai körökből kaptam olyan kritikai észrevételeket is, és ezt is meg kell osztanom önökkel, hogy kérdés, ez mennyire terheli le a bírókat egy olyan helyzetben, amikor elég nagy az ügyteher, és nagy erőkkel dolgoznak azon, hogy ledolgozzák az elmúlt évek hátralékát. Tehát nem korai-e, ha szabad így feltenni a kérdést, hogy nyitunk ugyan a fiatalok felé, de előtte még nagyon sok ügy vár megoldásra. Lehet, hogy az energiákat ide kellene első körben összpontosítani. Elméletileg egyet lehet érteni az irányával, de nem biztos, hogy most ez ebben a formában a legaktuálisabb. Egyébként hozzáteszem, személyes véleményem, hogy talán hatékonyabb egy bv-intézetet megmutatni, ha az elrettentő erőt szeretnénk bemutatni a fiataloknak, vagy hogy hová nem érdemes jutni. De természetesen mint stratégiai célt lehet értékelni ezt a programot.

Az ügyfélelégedettség-mérésnek nem igazán látjuk hasznát, bevallom őszintén. Hiszen a bíróságok tekintetében ezt maximum az adminisztrációra, az ügyfélszolgálat tevékenységére, udvariasságára, hozzáállására lehet alkalmazni. Tehát, gondolom, nyilván nem arra vonatkozik, hogy ha valaki kap hat év börtönbüntetést, az neki jó vagy kevés, vagy a bíró mennyire volt vele udvarias. Nyilván nem ez a célja, én ezt látom. A kérdés az, hogy az egyébként is sajnos alulfizetett és agyonterhelt adminisztrációt érdemes-e jelen szituációban tovább terhelni egy ügyfélelégedettség-méréssel, aminek, ahogy elmondtam, gyakorlati hasznát nem igazán látjuk. De természetesen meggyőzhetőek vagyunk, ha itt háttér-információk még rendelkezésre állnak az anyagban írtakhoz képest.

Engedje meg, elnök asszony, hogy egy másik kritikai észrevétellel éljünk. Ez szintén egy beérkezett visszajelzés. Amikor felkészültem a felszólalásomra, akkor bekértem gyakorló ügyvédektől, jogászoktól azokat az észrevételeket, amiket itt megoszthatok. A Fővárosi Törvényszék civil irodája irányába érkezett sok panasz. Ezek arra vonatkoztak, én nem ismerem, hogy itt mennyire túlterheltek, nyilván elég sok ügy van, de a gyakorlatban azt tapasztalják, hogy a 60 napos elbírálási határidő esetében, amikor mondjuk, egy alapítvány, egyesület esetében egy változásbejegyzési kérelem érkezik, és 60 napja lenne a törvényszéknek, hogy ebben döntsön vagy hiánypótlást adjon ki, sokszor akár tíz hónapig, közel egy évig sem történik semmi, majd ezt követően érkezik meg a hiánypótlás. Erről sorozatosan beszámoltak gyakorló jogász kollégák. És ez ellen nem nagyon van jogorvoslat, nem nagyon tudnak mit tenni. Ez a civil szervezetek működését erőteljesen nehezíteni tudja, lévén, hogy ha mondjuk, egy felügyelőbizottsági tag vagy egy kuratóriumi tag bejegyzésére akár közel egy évet kell várni, akkor ez, nem kell önöknek magyarázni, hogy mennyiben tudja magát az adott szervezet működését akár ellehetetleníteni is.

Úgyhogy én röviden ennyit szerettem volna elmondani itt a vezérszónoki körben. Egyébként mi is a dolgozó bíráknak és azoknak az igazságügyi alkalmazottaknak, akik sokszor alacsony fizetésért és nagy munkateherrel végzik tevékenységüket, meg szeretnénk köszönni a munkájukat. Nagyon remélem, hogy a Magyar Országgyűlés és a magyar állam lesz olyan állapotban, mondjuk, a jövő évi költségvetés megfogalmazása, megírása, elfogadása során, hogy az ő munkájukat megfelelőképpen tudja ellentételezni, és a bírósági dolgozóknak és a bíráknak a béremelésére, bérrendezésére is megfelelő módon sor kerül, és nem az utolsók leszünk ebben a tekintetben az Európai Unióban.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 223 2014.12.16. 14:58  216-241

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekszem a lehetőségekhez képest tömören és lényegre törően megfogalmazni a véleményünket. Bárándy Gergely képviselőtársamnak nagyon sok mindenben igaza volt, azt kell mondjam, pedig ez a téma akár szakmai módon is megközelíthető lenne.

(15.50)

De nem szeretjük, ha szakmainak álcázva olyan aknákat helyeznek el önök jogszabályokban, és a működést úgy alakítják át a kormányhivatalok esetében, illetve úgy integrálják a szakigazgatási szerveket, hogy azok a visszaélésekre is könnyebben lehetőséget adjanak. Ebben az esetben, és főleg az elmúlt öt év tapasztalatait figyelembe véve azt kell gondolnunk, hogy nem véletlenül történnek ezek a folyamatok.

Ha a törvényjavaslatnak az általános indokolását megnézzük, akkor szembeötlő, hogy az általános szlogeneket vetik be indokolásként: hatékonyságnövelés, a kormány területi feladatellátásának, hatékonyságának, eredményességének megvalósítása, bürokrácia csökkentése, ügyfélbarát közigazgatás, hogy csak a legfőbbeket említsem. Erre természetesen azt lehet mondani, hogy de jó, hát ki ne szeretne olcsóbb működést, ki ne szeretné, hogy a hatékonyság növekedjen, ki ne szeretné, ha közelebb kerülnének bizonyos, akár szakigazgatási szerveknek a döntései az állampolgárokhoz. Ezzel nehéz vitatkozni.

Nem is a szépen megfogalmazott elvekkel szeretnék vitatkozni, hanem azzal, ahogy ezt önök megpróbálják elérni; egyébként sok esetben az elmúlt öt év is megmutatta azt, hogy a szép elvek mögött nem mindig történt meg azoknak a végrehajtása, vagy, amit úgy tekinthetünk, hogy integráció vagy hatékonyságnövelés, az sokszor a visszaéléseknek a növekedését is jelentette.

Például az indokolásban az is szerepel, hogy az egységes beszerzések, például a központi gépjárműkezelés, hát persze ez is egy fontos terület egyébként, zárójelben, de nem hiszem, hogy ez az, ami a leginkább felmerülhet; nem a gépjárműkezelés a legfőbb gond, amit főleg az állampolgárok felé meg kellene oldani. De azt mondják önök, hogy ezek számottevő megtakarítást jelentettek, de szerettük volna, hogy ha már ilyen nagy dicsőségeket tudnak ezen a területen önök szerint felmutatni, hogy akkor számokkal ezt alá lehetett volna támasztani. Szerintem az ellenzéki képviselőtársaim nagyon szívesen látnák azt, hogy ezek valóban alátámasztott, valóban hatékonyságnövelő intézkedések voltak, és hogyha önök kimutatják, hogy hány milliárdot lehetett spórolni ezzel az új rendszerrel, hogy összevontak bizonyos műveleteket, beszerzéseket, akkor azt mondhatnánk, hogy igen, akkor még fejet is hajthatnánk. De sajnos nem ezt láttuk.

És ráadásul ez már főleg, így a költségvetés elfogadása után egy kicsit komikus szerintem, hogy azt mondják, hogy az egységes és átlátható költségvetés kerül kialakításra, tehát minthogyha az, hogy ezeket a szakigazgatási szerveket beviszik a kormányhivatalok alá, ez alapján átláthatóvá, mindenki számára átláthatóbbá fog válni az ő költségvetésük. Hát jelezném államtitkár úrnak és a jelen lévő két darab kormánypárti képviselőnek (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) ‑ azért a kétharmad meglenne az ellenzékből, államtitkár úr, mielőtt még azt mondja, hogy mi hányan vagyunk ‑, de a lényeg az, hogy amikor a költségvetést tárgyaltuk, Magyarország költségvetését tárgyaltuk, pont azt hoztuk fel problémaként, hogy még, mondjuk, a rendőrkapitányságok, akár a megyei rendőrkapitányságok esetében vagy akár az egyetemek esetében sem került részletesen kifejtésre ‑ itt a részletes kifejtést, mondjuk, hogy az ELTE-nek mekkora a költségvetése, és az Országgyűlés mennyit szán erre a célra, ezt így értelmezzék ‑, tehát Magyarország költségvetésébe sajnos nagyon elnagyoltan kerültek be ezek a tételek. Tehát az a hivatkozás, hogy itt a jövőben átláthatóbb lesz a kormányhivataloknak is a működése és az ő költségvetésük, ez, úgy érzem, hogy nem megalapozott. Hivatkozhatnának akkor arra, ha részleteiben kifejtették volna, nemcsak az idei, hanem a tavalyi költségvetésben is, hogy mennyit szánnak akár nemcsak a megyei kormányhivatalokra, hanem az azok alá tartozó intézményekre vagy akár a járási hivatalokra is, ezt nyugodtan be lehetett volna emelni a költségvetésbe.

De továbbhaladva, mik kerülnek például integrálásra. A környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek esetében is már elgondolkodik az ember, hogy azért azt a szaktudást, ami ott felhalmozódott, azt úgy át lehet-e helyezni a kormányhivatalokba, hogy az ne sérüljön, és ugyanolyan hatékonyan és ugyanolyan szakértelemmel vagy legalább akkora szakértelemmel el lehessen végezni; ez bennem kérdéseket vet fel. És például Schiffer képviselőtársam is, tudom, hogy készül a témát kifejteni, én erre most nem térnék ki részletesebben, pont emiatt, viszont abban egészen biztos vagyok, hogy a bányakapitányságok integrálása teljesen fölösleges.

Önök arra hivatkoznak, hogy az emberekhez közelebb hozzák a napi ügyeik intézését ‑ hát, a bányakapitányságra nem jár nap mint nap az ember. (Dr. Schiffer András: Már aki!) Már aki! (Derültség.) Hát, lehet, hogy vannak olyanok itt a teremben vagy az Országgyűlésben, akiknek akár hozzátartozóik is érintettek bányákkal kapcsolatosan (Dr. Kovács Zoltán: Ez rossz poén.), de meg kell mondjam, lehet, hogy rossz poén, államtitkár úr, de én bányakapitányságon még jogászként sem jártam. Tudom, hogy mi az, és tudom, hogy hogy működik, és lehet, hogy ez az én hiányosságom, de nemcsak hogy én, hanem az átlagos állampolgár a bányakapitánysággal vagy a bányakapitánnyal nem kerül közvetlen kapcsolatba. Vagy azok a vállalkozók kerülnek kapcsolatba, akiknek ha egy kicsit arrébb kell menni, hogy egy-egy településsel arrébb tudják elintézni ezeket a dolgaikat, akkor nem hiszem, hogy az olyan nagy problémát jelent. Tehát pont a bányakapitányságok integrálása, ez nehezen magyarázható. Persze lehet, hogy államtitkár úr ezt részletesen elő tudja vezetni, de majd el fogom mondani, hogy mi a mi magyarázatunk erre, azt meg valószínűleg ön cáfolni fogja, de a lényeg az, hogy ésszerű magyarázatot én nem látok.

Aztán ‑ és felhívom a figyelmet, hogy még mindig az állampolgárok számára a szolgáltatások könnyebb elérhetősége a cél -: a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal feladatai egy részének átvétele. Hát itt sem nagyon értem, az indokolás nem elég részletre törő, hogy mi az, amit közelebb szeretnénk hozni az állampolgárokhoz a bevándorlási ügyek tekintetében. Államtitkár úr, akkor ezt kérem, fejtse ki. (Dr. Kovács Zoltán: Az expozéban benne volt.) Lehet, hogy meg tud győzni, de hát ez szintén nem egy olyan dolog, ahová mindennap az ember rohangál, főleg nem, ha már az állampolgárságot megkapta. Igen, az expozéban sok minden benne volt, de magyarázatot nem kaphattunk.

A földhivatalok esetében egyrészt van egy olyan aggodalmam, hogy a földhivatali rendszer azért egy zárt rendszer, komoly szakértelmet igényel, a hibázás lehetőségének óriási kihatásai lehetnek, akár a volumene tekintetében, a jogsérelem óriási lehet, ha ez nem megfelelően működik, és a földhivatalok rendszere egyébként az utóbbi időben sokat modernizálódott, és az emberek nagyjából tudják kezelni szerintem ezeket a feladatokat. Olyan gyakran talán nem is kerülnek kapcsolatba ezzel, mint egyébként a járási hivatalokban a napi szinten érintett dolgaik intézése.

Továbblendülve, akkor mi lehet az az indok, ami miatt önök ezt mégis meg akarják lépni? Én úgy gondolom, Bárándy Gergely képviselőtársam nem jár messze a valóságtól, amikor arra gondol, hogy itt egyfajta, és sajnálatosan igazat kell adnunk, visszaéléseknek a táptalaját láthatjuk. Azt is mondhatnám, hogy egy olyan egykapus rendszert szeretnének kialakítani, ami nem az ügyfeleknek egykapus, hanem a visszaélések szempontjából egykapus. Tehát elég egyvalakit felhívni ‑ talán így fogalmazott képviselőtársam. Igen, elég egyvalakit felhívni, és a földhivataltól kezdve a természetvédelmi ügyeken keresztül a bányakapitányságokat ‑ milyen érdekes, ugye? ‑, a bányakapitányságot érintő ügyeken keresztül minden megoldható. Elég felvenni a telefont, és nem kell valaki mást felhívni a földhivatal élén, vagy esetleg a bányakapitányhoz valami elérhetőséget keresni, nem bajlódnak ezzel; lehet, hogy ezzel napok elmennének, mire megtalálják oda a csatornákat. Valakit kell, mondjuk, a kormánymegbízottat fel kell hívni, és ő majd utasíthatja ezeket az eddig önálló szerveket, hogy eljárjanak. És egyébként van ennek egy olyan hátulütője is, hogyha mindent integrálunk, akkor a szakértelem biztos, hogy sérülni fog. Én ebben egészen biztos vagyok. Jelen pillanatban is a bürokráciában van egy olyan trend, hogy nem mernek dönteni az ügyintézők, de sokszor még a főnökök sem. Ez nagyon fájó, de az elmúlt években ez a gyakorlat erősödött, hogy egy egyszerű döntést nem mer senki meghozni, még akkor sem, ha a jogszabályok teljesen egyértelműek.

Na, most, az ilyen turmixhivatalok létrehozásával ez csak erősödni fog. Azt sem értem egyébként, hogy miért egészítik ki úgy a törvényt, hogy a kormánymegbízott írásban indokolt döntést hozhat arról, hogy a járási hivatal kormánytisztviselői és munkavállalói tekintetében a munkavégzéssel összefüggő munkáltatói jogokat ideiglenesen magához vonja.

(16.00)

Ennek csak akkor van értelme, ha a kormánymegbízott ‑ értsd: politikai komisszár, mert mást nem lehet mondani, és ezt főleg úgy nehéz tagadni, hogy az elmúlt ciklusban parlamenti képviselőket, egyértelműen Fideszhez köthető embereket neveztek ki a „Csak a Fidesz” jelszó jegyében kormánymegbízottaknak, tehát a kormánymegbízott ‑ nemcsak hogy utasíthatja, ezt eddig is sokszor kritizáltuk, hogy bizonyos ügyekbe belenyúlhat, bizonyos ügyeket magához vehet, de akár a munkáltatói jogokat is átveheti ezen módosítás alapján; ideiglenesen magához vonja.

Nem tudom jelen pillanatban elképzelni, hogy mi az a természetes, rendes, jóhiszemű hozzáállás, aminek alapján erre a jogosultságra szükség lenne, ha egyébként is a kormánymegbízott az, aki a hivatalon kontrollt gyakorol. De önök még ezen is túlmennek, és a hivatali hierarchián túllépve egyes munkavállalók esetében közvetlenül szeretnék gyakorolni a munkáltatói jogokat.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nekem ez úgy tűnik, hogy hoznak törvényeket, aztán rájönnek, hogy kimaradnak bizonyos területek. Tehát a kormánymegbízott nem mehet oda Kovács Pista ügykezelőhöz. Nyilvánvalóan ez egy kitalált név, Kovács Pistának ne járjanak utána, ahogy a viccben van, a példa csak fiktív, de sajnos megtörténhet. Tehát rájöttek, hogy közvetlenül nem tudja a munkáltatói jogokat gyakorolni, hanem Kovács Pista főnökét kell utasítani, hogy tegyen ezt vagy azt. És lehet, hogy ő azt mondja, hogy ő márpedig nem rúgja ki, vagy nem fegyelmezi meg Kovács Pistát, mert, mondjuk, az ő vétke nem túl nagy, esetleg nem hajt végre egy utasítást, ami felülről jön és feszegeti a jogi kereteket. Ez esetben magához vonhatja ideiglenesen a munkáltatói jogkört.

Sajnos, erre a javaslatra is elmondható, hogy nem csak tisztességesnek kell lenni, annak is kell látszani. A kormány ebben az esetben újabb olyan kapukat fog kinyitni, amivel véleményem szerint nem fog javulni a közigazgatás rendszere. Vagy ha bizonyos részterületeken kimutatható is, hogy esetleg hatékonyabban fog működni, az persze jó, és ennek örülünk, de megnyit nagyon sok visszaélési lehetőséget, amit pedig nem kellene. Higgyék el, hogy nagyon szerettük volna, ha úgy a kormánymegbízottak, mint az egész közigazgatás rendszere a politikától vagy pártpolitikától, vagy napi politikától függetlenül működjön. De ezt nagyon nehéz tényleg úgy elképzelni, ha olyan, akár aktív parlamenti képviselőket neveznek ki ezekre a pozíciókra, akikkel kapcsolatosan nehéz azt mondani, hogy nem kötődnek a politikához, vagy nem kötődnek a Fideszhez (Közbeszólásra:), és legfőképpen a miniszterelnökhöz kötődnek ‑ így van.

Ameddig ezt a rendszert erősítve látjuk az országban, addig nem tudjuk ezeket a javaslatokat támogatni, főleg nem egy olyan időben, amikor azt látjuk, hogy fideszes parlamenti képviselők, fideszes vezetők egyre csak gazdagodnak, nem tudnak elszámolni azokkal a javakkal, amik néhol hivatalosan vannak a nevükön, és mennyi minden lehet, ami még esetleg nincs. És egy ilyen rendszerben önök mintha bizalmat kérnének, hogy adjunk pluszjogosítványt, és istenbizony nem fogunk vele visszaélni. Ezt még akkor is nehezen tehetnénk meg, ha egyébként az elmúlt öt év tapasztalatai azt bizonyítanák, hogy itt visszaélésre nem került sor. De sajnos a felsoroltak alapján ehhez nem tudjuk adni a hozzájárulásunkat.

Úgy gondoljuk, zárszóként elmondhatom, hogy az utolsó olyan szervek is integrálásra kerülnek, amelyek eddig még politikai komisszártól mentesen működtek, vagy több telefon kellett ahhoz, hogy adott esetben ügyekbe beavatkozzanak. Sajnos, ezek az utolsó bástyák elvéreznek, és ahogy mondtam, megvalósul a valódi egykapus rendszer, csak nem az ügyfelek számára, hanem a miniszterelnök és baráti körei számára. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 132 2015.02.20. 9:54  69-181

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár több felszólaló elmondta előttem, hogy a fogalmakat ne keverjük össze, de úgy érzem, hogy ez az Országgyűlésben mégis megtörtént. Amikor például koszovói menekültekről beszél főleg az MSZP, vagy Szabó Timea is mindenféle vészharangokat kongatott itt meg, hogy a megerőszakolt nők és az elrabolt gyermekek jogaiért kiálljon, azt azért hozzá kell tenni, még a liberális jogvédő szervezetek is kijelentik, hogy a koszovóiak nem menekültek, őket senki nem üldözi az országukban. Lehet, hogy gazdasági bevándorlónak nevezhetjük őket, de jogilag menekültnek nem.

Természetesen ameddig ez elbírálásra kerül ‑ ezt is sok hozzászóló elmondta előttem ‑, addig hónapok vagy akár fél év is eltelhet, és addig itt lehet különféle tevékenységeket folytatni, vagy akár tovább lehet állni nyugat-európai országokba. Tehát meg kell különböztetni azokat, akik valami elől ténylegesen menekülnek; ez a 2013-14-es magyar statisztikák alapján 8-9 százalék, tehát a menedékkérőknek kevesebb mint a tizede érdemelte ki a hatóságok döntése alapján a menekültstátust, azaz ők voltak jogosultak a fokozottabb védelemre, míg a határt átlépők kilenctizede vagy még nagyobb százaléka egyéb okokból vándorolt el. Tehát az a liberális hiszti, amely arra vonatkozik, hogy kit milyen módon üldöznek a saját országában, a legtöbb esetben nem igaz.

(14.00)

Azt is ki kell mondani, hogy bár itt a Magyar Országgyűlés döntési lehetőségeiről beszélünk, összeurópai problémáról van szó. És nem dughatjuk a fejünket a homokba, hiszen az Unió tagjaként egyrészről meg van kötve a kezünk, a Magyar Országgyűlésnek meg van kötve a keze, másrészről az sem jó válasz, hogy nem vagyunk célország, ezért aki idejön, az majd úgyis továbbmegy. Hiába adja be a kérelmet, majd megpróbál átmenni Ausztriába, megpróbál átmenni Németországba. Azért ennél sokkal inkább európaiként kell gondolkodnunk. És úgy gondoljuk, bár sokan szoktak a Jobbikra mindenféle jelzőt aggatni, de mi úgy gondoljuk, hogy Európa problémája közös probléma ezen a téren. És nem oldottuk meg a problémát, ha ezek az emberek továbbmennek Ausztriába, Németországba. Mert lehet, hogy ma ez megoldásnak tűnik, de 10-20 év múlva már újra akár a nyugati irányból is visszakaphatjuk ezt a problématömeget.

Tehát közös megoldásokban kell gondolkodni. Akkor viszont meg kell figyelni, meg kell vizsgálni azt, hogy vannak-e európai válaszok erre a problémára. A kérdésfeltevés valamennyire talán csak megtörtént, még az is hibásan, de a válaszok teljes mértékben hiányoznak. Ha meghallgatták az Európai Bizottság elnökjelöltjeinek vitáját, amelyben a bevándorlás is fontos kérdésként megjelent, és az illegális bevándorlás kezelése, ott a legtöbb jelölt azt az elfogadhatatlan választ adta, hogy úgy lehet az illegális bevándorlás ellen küzdeni, hogy legalizálni kell azt. Értik? Ha mondjuk, túl sok az emberölés Magyarországon, akkor a Btk.-ból vegyük ki a tényállást, és akkor nem ütközik a Btk.-ba. De attól még a száma nem fog változni, sőt nőni fog.

Na, ilyen válaszai vannak az Európai Uniónak. Nagyon szeretném, ha a magyar kormány is hatékonyabb álláspontot foglalna el, amikor Európa-szinten kell válaszokat találni ezekre a kérdésekre. Márpedig az biztos, hogy elő fognak jönni ezek a témák, mert a nyugati országokat egyre inkább érinti a probléma, és az ottani választópolgárok is rá fogják kényszeríteni bizony a saját kormányaikat, még ha nem is akartak foglalkozni ezzel a témával, hogy bizony-bizony vegyék elő, és hatékony megoldásokat találjanak erre. Azok a liberális, vagy magukat liberálisnak valló, vagy akármilyen oldalhoz tartozó pártok, amelyek erről nem vesznek tudomást, el fognak tűnni az európai süllyesztőben, és alig fognak szavazatokat kapni. Ebben egészen bizonyosak vagyunk.

(A jegyzői székben Földi Lászlót dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Azt se felejtsük el, ahogy Z. Kárpát képviselőtársaim is elmondta, hogy sokszor a többség jogai kerülnek háttérbe. Amikor a Magyar Országgyűlésben törvényeket alkotunk, és vitát folytatunk, akkor ne feledkezzünk meg azokról az emberekről, akik szenvednek a bevándorlástól, és akik a közbiztonság romlásaként élik meg azt, hogy nagyon sokan visszaélnek a menekültstátussal. Hiszen ahogy elmondtam, a kilenctizedük nem kapja meg végül is, és csak azért nyújtják be, ahogy addig is az előnyeit élvezhessék, ez mindenképpen azt jelenti, hogy addig is visszaélnek ezekkel a jogokkal, valamiféle választ kell adni.

De Svájcban is oly mértékű a probléma, hogy ott is egy népszavazáson ennek korlátozása mellett döntöttek, és további lépések is várhatóak. Ott egyébként évi 80 ezer pluszban van a bevándorlás-kivándorlás mérlege, tehát 80 ezer fő vándorol be évente Svájcba, és ezt nem bírja a svájci lakosság, nem bírja a svájci gazdaság, és az emberek nem szeretnék azt, hogy 20-30 év múlva az a Svájc, amit ma ismernek, teljes mértékben eltűnjön. Azt hiszem, ez minden szempontból érthető a svájci lakosok szempontjából. Egyébként, ha az interneten valaki látta, pont Svájcban történt meg, hogy egy vidéki befogadóállomáson szerették volna kitenni a bevándorlókat, akik fel voltak háborodva, hogy vidéken kell kiszállniuk, mert ők egy nagyvárosra, egy pezsgő, nyüzsgő nagyvárosra gondoltak, és nem voltak hajlandóak leszállni a buszról. Ha valakit nagyon üldöznek, akkor nem hiszem, hogy az a legnagyobb problémája, hogy vidéken vagy egy nyüzsgő nagyvárosban kell eltölteni a napjait.

Az is egy érdekes kérdés, hogy amíg Európában a munkanélküliség magas, a fiatalok körében meg extrém magas, addig arról beszélnek az Európai Unió vezetői, hogy majd a munkahelyek betöltése miatt szükség lesz a bevándorlásra, hiszen a demográfiai helyzet tragikus. Érezzük, hogy ebben mekkora ellentmondás van. Ha munkahelyek vannak, és munkaerőigény van az Európai Unióban, akkor mért nem tudják ezt a fiatal munkavállalók betölteni, akik nagymértékben, egyes országokban akár 30-40 százalékban is munkanélküliek? Másrészről, ha 20-30 éves távlatban gondolkodunk, akkor talán a demográfiai helyzeten kellene változatni és nem azon gondolkodni, hogy ezeket az Európán kívüli embertömegeket hogyan csábítsuk arra, hogy itt telepedjenek le.

Fontos alapvetés, hogy mit tartunk Európának, mik az alapjai az európai létnek. Mi a római jogot, a görög gondolkodást és a keresztény erkölcsöt tartjuk annak a meghatározó három elemnek, ami Európát összetartja. És ha ehhez nem fogunk ragaszkodni bármi áron, akkor Európa nem az lesz, amit ma és ezer éven keresztül Európának gondoltunk. Nagyon is érdemes azokat a statisztikákat is megnézni, amelyek a magyar sajtóban is megjelentek, például Svédországban a 4 százaléknyi bevándorló követi el a bűncselekmények 77 százalékát. Azért ezek elég komoly számok. És miután a svédek a nagy liberális bevándorláspolitikájukkal kezdenek eljutni odáig, hogy ez tarthatatlan, olyan kiváló ötleteket javasolnak, hogy hát akkor minden ország a Svédországba jelentkező bevándorlókat fogadja be. Tehát a problémát szét kell osztani. Ugye, milyen kiváló megoldás? Szép liberális elvek, mindenki menjen oda, aztán, amikor elegük lesz, akkor majd a kelet-európai térségbe próbálják szétosztani ezeket a bevándorlókat. Nem hiszem, hogy ez járható út lenne.

És a végére azt azért el szeretném mondani, örülünk neki, hogy a Fidesz is szembenéz a problémával, és próbál valamit tenni. De azért felhívnám a figyelmet arra, hogy pont itt az Országgyűlésben tárgyaltunk európai irányelvek átültetéséről, éppen bevándorlásügyben. Főleg a jogsegély, a bevándorlók számára nyújtandó jogsegély került napirendre. Akkor elmondtam, hogy az Országgyűlés, fideszes javaslatokra, néha túlmegy azon a határon, amit az Európai Unió egyébként elvár. Emlékeztetném önöket, akkor elmondtuk, hogy az Európai Unió csak azokban az esetekben követelte meg az ingyenes jogsegély nyújtását a bevándorlóknak, amikor ők valóban rászorulók anyagi-jövedelmi viszonyaik tekintetében. Ezt a Magyar Országgyűlés megadta bármiféle vizsgálat nélkül, jövedelmi-vagyoni vizsgálat nélkül, amit annak idején itt az Országgyűlésben sérelmeztünk. Hiszen ha már az európai irányelv egy tól-ig határt határoz meg, akkor a Magyar Országgyűlés is próbáljon a szigorúbb irányba hatni.

Remélem, ha a jövőben ilyen problémák előkerülnek, akkor a Fidesz-KDNP-többségnek is megváltozik egy kicsit a véleménye, mert jelen pillanatban az ingyenes jogsegély akkor is jár ezeknek az embereknek, ha egyébként bizonyíthatóan nagy vagyonnal rendelkeznek, annak ellenére, hogy el kellett jönniük a saját hazájukból. Ez a magyar állampolgárok részére így, ebben a formában nem jár, úgyhogy nagyon remélem, hogy ez a fellángolás, ami a Fidesz-KDNP felől jött, a jövőben az országgyűlési jogalkotásban is meg fog mutatkozni, akár az európai uniós irányelvek átültetésében, akár abban, hogy sok témában megpróbálják az uniós jogalkotást is abba az irányba vezetni, ami Európa jövőjét garantálni tudja. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 166 2015.02.20. 2:08  69-181

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Hogy a konkrét számoknál maradjunk, az Eurobarométer egy felmérését szeretném önök elé tárni, ami nem mond mást, mint hogy az Európai Unió lakosainak 57 százaléka nem szeretné, hogy további bevándorlásnak legyen kitéve Európa, illetve a saját országa. 57 százalék! Egyébként ez Magyarország esetében 67 százalék. Tehát a magyar lakosság kétharmada nem szeretné, ha bevándorlók nagy számban érkeznének az országba. Egyébként hozzáteszem, még mielőtt azt lehetne mondani, hogy a magyar lakosság idegengyűlölő lenne, és mindenféle előítélettel állna más népcsoportokhoz, hogy ezek a számok jóval kisebbek, az Eurobarométer kimutatása alapján, az Európán belüli mozgás szabadságával bíró nemzetek vonatkozásában. Tehát az Európai Unió lakosai tökéletesen tudják, hogy mi a különbség aközött, hogy valaki az Európai Unión belülről érkezik, és munkát vállal az ő országukban, vagy esetleg az Unión kívülről.

(15.40)

És valóban, bár lehet ez ellen ágálni, de az USA is egy jó példa lehet, Mexikóban lezárták a határokat, mert tudják, hogy ha megnyitnák, és azt mondanák, hogy jöjjön, aki akar, akkor az egy olyan terhet jelentene még a világ legerősebb gazdaságának is, amibe belerokkannának, és teljes mértékben borítaná fel a jelenlegi erőviszonyokat.

Hozzá kell tenni azt is, és amikor Európának a keresztény gyökereiről beszélünk, akkor beleértjük ezt is, hogy ha megnyitnánk a határokat, hogy bárki jöjjön Európába, aki szeretne, aki a jobb élet reményében, egy magasabb fizetés reményében jönni szeretne, akkor bizony néhány évtized vagy akár még annyi se kellene, és nem beszélhetnénk keresztény Európáról, Európa megszűnne annak lenni, ami jelen pillanatban.

Egyébként nagyon érdekes cikkek jelentek meg pont a koszovói bevándorlás kapcsán a napokban az interneten, olvassák el, nem is a legszegényebbek jönnek Koszovóból, és nem is azok, akik sokszor a legkiszolgáltatottabbak, hanem akik valójában a saját életszínvonalukkal nincsenek ott megelégedve, eladnak mindent és jönnek. Tehát demagógia az, amit a liberális oldalról hallhattunk. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 246 2015.02.20. 12:41  239-272

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat egy újabb lépés abba az irányba, amit a kormány a jó állam megteremtésének hív, de számos ponton ereszt, és számos olyan hozzáfűznivalónk van az előttünk fekvő javaslathoz, amely nem éppen pozitív, és nem a megfogalmazott elvek miatt vagyunk szkeptikusak, mert az elvek azok szépek. Természetesen mi is szeretnénk azt, hogyha az állam szolgáltató állam lenne Magyarországon, jól látjuk azt, hogy a bürokrácia elviselhetetlen mértékű, és a nyugati országokhoz képest is egy vállalkozónak vagy egy magánszemélynek elképesztő mennyiségű papírt kell kitöltenie vagy elképesztő mennyiségű irattal vagy elképesztő mennyiségű hatósággal kell kapcsolatban állnia, hogyha bizonyos ügyeket el akar intézni.

Igaz ez arra is, hogy sok esetben Nyugaton például nem is kell egy eljáráshoz vagy egy bizonyos tevékenységhez a hatóságoknak a hozzájárulása. Nálunk sajnos sikerült egy túlbürokratizált rendszert létrehozni, holott Nyugaton nem attól működnek jól a dolgok, hogy minden feltétlenül betűről betűre le van fektetve, hanem a törvények elvének kell jobban megfelelni, és a hatóságok valahogy mindig ki tudják szúrni, hogy azokra sújtsanak le, akik valójában megszegik a törvényeket, és ne a jogkövető állampolgárokat minden, a törvény betűjének esetleg nem száz százalékig megfelelő eljárás vagy magatartás miatt megbüntessék.

Államtitkár úr a felvezetőjében olyan szavakat használt, hogy az átalakítás, ami további szakhatóságokat fog a kormányhivatalokba integrálni, ez egy jobban irányítható rendszert fog létrehozni, a szakhatóságok nem lesznek annyira önállóak, tudni fogják, hogy melyik irányba kell állni, egyértelmű rendszer jön létre. Na most, ez, ahogy elmondtam, jól is hangozhat, hogyha ez valóban az emberek érdekében történne, de azt kellett látnunk, hogy sok esetben inkább az az igény fogalmazódott meg a területi hivatalok és a járási hivatalok irányában, hogy egy adott ügyet nemcsak az állampolgárok, hanem adott esetben a vállalkozó barátok szempontjából is gyorsan el lehessen intézni.

Kritizáltuk oly sokszor eleve a kormánymeg­bízotti rendszert is, hiszen nem jó, hogyha politikai komisszárok állnak hivatalok élén, és ezeket a pozíciókat ennek kell hogy tekintsük, lévén, hogy aktív, akár országgyűlési képviselőket vagy Fidesz-KDNP-s politikusokat neveztek ki ezeknek a hivataloknak az élére. Tehát nehéz lenne azt mondani, hogy csak szakmai kérdések domináltak ebben az esetben, és bizony, az, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások is alájuk tartoznak, tehát tulajdonképpen ne gondoljunk arra, hogy itt csak azok a beruházások jöhetnek számításba, amelyek valóban nemzetgazdasági szempontból kiemeltek vagy objektív mércével is azok lehetnének, hanem sokszor lehet ez a kormánynak a kénye-kedve. Nos, ezek az eljárások is időben gyorsan és ellenállásmentesen végigpasszírozhatók a rendszeren.

Egyébként annak idején, amikor a szocialisták bevezették ezt a rendszert, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásoknak a rendszerét, és azt, hogy ezeket gyorsított eljárásban lehet elfogadtatni, és zárójelbe lehet tenni bizonyos szabályokat, önök voltak, akik a leginkább tiltakoztak ez ellen. Nos, 2010 után nem törölték el ezeket a szabályokat, hanem sajnos nemcsak hogy megtartották, hanem kibővíteni igyekeznek, ami annak tekintetében is fájó, hogy annak idején pont a Fidesz-KDNP volt az, aki kritizálta ezt a rendszert.

Úgyhogy az egykapus rendszert mi abból a tekintetből is értelmezni tudjuk, hogy ha egy vállalkozó esetleg ‑ nem azt mondom, hogy minden esetben ez történik, de ha mondjuk, van egy jó ismeretsége valamelyik kormányhivatal élén, ami Magyarországon elég gyakori sajnos az elmúlt időszak vagy az elmúlt 25 év tapasztalatai alapján, akkor úgymond egykapus rendszerben el tud intézni mindent, és nem lesz semmi fennakadása sem a környezetvédelmi hivatallal, vagy akár a bányakapitányságokkal vagy egyéb hatóságokkal. A főnök majd le fog szólni, és minden hatóság ezeket az ügyeket el fogja intézni neki. És ez nem feltétlenül jó. Tehát ez a korrupciónak is egy egykapus rendszert nyithat, vagy a lehetőségét megnyitja.

Azért nem tartunk még ott sajnálatos módon a korrupció elleni harcban, hogy azt lehessen mondani, hogy az állampolgárok érdekében megnyitjuk ezt a rendszert, de hát úgysem lesz visszaélés, mert Magyarországon nem hallottunk olyat, hogy közpénz eltűnt volna. És hogyha már erről a rendszerről beszéltem, felhoztam a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokat, akkor ez a javaslat, amit beterjesztenek, egy látszólag apró módosítást irányoz elő, egy „engedélyezési” szót kivesz a jelenlegi törvényből, ami azt jelenti, hogy eddig a közigazgatási hatósági engedélyezési eljárásokra vonatkozhatott ez a kiemelt státusz. Most a jövőben, hogyha ezt töröljük, akkor bármely közigazgatási hatósági ügyre ki lehet terjeszteni, és a törvényjavaslat részletes indokolásában egészen egyszerűen nem találjuk meg az indokát, hogy valójában ezt mi indokolja. Mert számomra nem meggyőző az a néhány gondolat, hogy ez azért jó, mert akkor a jövőben azok az ügyek is, amelyek eddig nem fértek bele, vagy nem lehetett elintézni kiemelt gyorsasággal, amelyek nem voltak engedélyköteles ügyek, akkor most megnyílik a lehetőség, hogy ezekben az esetekben is félre lehessen tenni az általános szabályokat.

Vártunk volna azért itt egy részletesebb kimutatást, hatástanulmányt nem merek mondani, mert azt nem szoktunk látni, de legalább a részletes indokolásnak egy részletes kifejtését, hogy akkor ez pontosan milyen ügyekre is vonatkozik. Most akkor tulajdonképpen a jövőben már mindent zárójelbe lehet tenni, és elég egy kormánydöntés, és utána, mondjuk, egy területi kormányhivatalnak a vezetője vagy egy kormánymegbízott, és utána egy adott ügynek mindenféle adminisztrációs és engedélyezési eljárását egy tollvonással el lehet intézni?

(19.10)

Mert sajnos ennek nyitjuk meg a lehetőségét, és ahogy elmondtam, Magyarországon nem uralkodnak olyan állapotok, hogy ehhez egy biankó csekket ki tudjunk tölteni. Az a fájó tanulsága vagy megállapítása a Jobbik véleményének, hogy sajnálatos módon önök túltesznek azon a szocialista kormányon, amely annak idején ezt a szabályozást bevezette, és oly mértékben nyitják tágra a kapukat, ami ellen önök a leginkább tiltakoztak volna. Annak idején tiltakoztak is, még ennek a tizedéért is.

Itt persze fel lehetne sorolni, és Kepli Lajos képviselőtársam a környezetvédelmi hatóság szempontjából el fogja mondani, hogy miért káros és szakmailag miért nem jó, ha integráljuk egy nagy szervezetbe, egy kormányhivatalba az eddigi szakhatóságokat: a munkavégzés rovására fog menni. Még akkor is, ha ezt a legjobb szándékkal teszik. Egyszerűen ennyi szakigazgatási feladatot, ennyi szakmai területet nem lehet gigaszervezetekbe integrálni. Még a minisztériumok esetén is gyakran gondot jelent a megfelelő szakmai felügyelet ennyi terület esetében, hát még azoknál a területi államigazgatási szerveknél, ahol nyilván annyi szakmai munkaerő vagy tőkeerő azért valószínűleg nem áll rendelkezésre, mint az egyébként a minisztériumoknál meglenne.

Az állami főépítészt is felváltja a fővárosi, megyei kormányhivatal, illetve a járási hivatalok. Ez szintén olyan terület, érzékeny terület, ami az építésügyet illeti. Jobbnak tartottuk volna, ha a jelenlegi szabályozás marad fenn, és nem integrálják ezt a területet is a kormányhivatalokba.

És van még az előterjesztésben egy olyan pont, amire külön ki szeretnék térni, azon túl, hogy a centralizációnak ezt az állapotát vagy a tovább bővítését természetesen nem tudjuk támogatni, pont amiatt, hogy nem látunk garanciát arra, hogy ez visszaélésektől mentes lesz, de a hatályt vesztő rendelkezések között szerepel az, amit előttem már egyébként elmondtak. És ennek nyilván van oka, hogy a hatáskör átkerül, de az eddigi szabályozás, ami a települési önkormányzatot felhatalmazta, hogy rendeletben az aktív korúak ellátására való jogosultság feltételeként előírhatta, hogy ezeknek a kérelmeknek a benyújtója vagy jogosultja a lakókörnyezetét tartsa rendben, ennek rendbetételét biztosítsa. Ez lehet akár tisztántartás, higiénikus állapotának biztosítása, állagának megóvása. Most ez a rendelkezés kikerül a törvényből, lévén, hogy ha az önkormányzatoktól elkerül ez a hatáskör, akkor értelemszerűen az önkormányzat már nem is tud majd rendeletben ilyen előírásokat bevezetni.

Azt kérdezném államtitkár úrtól, hogy lesznek-e hasonló előírások, tehát a jövőben is számíthatunk-e arra, hogy mondjuk, a segélyek vagy különböző, a köz irányából juttatott források esetében legalább a lakókörnyezet rendben tartását el fogja várni immáron az állam, ha az önkormányzatoktól elveszi ezt a feladatot. Annak idején ráadásul ‑ és ez benne van a hatályt vesztő rendelkezésben is ‑ határidők voltak felállítva arra is, hogy ha valaki ezt nem teszi meg, akkor először egy felszólítást kapott. Ötnapos határidőről volt szó, ott még a jegyző volt az, aki ezt a felszólító levelet kiküldte, és ha ezt nem tette meg a felszólítás ellenére a jogosult, akkor akár a rendszeres szociális segély összegének folyósítását is fel lehetett függeszteni.

A vidéki valóságot, főleg a vidéki valóságot, de sajnos sokszor a budapesti valóságot is látva ez sok szempontból hatékony rendelkezés, hogy legalább arra rábírjuk a közösségi erőforrásokhoz folyamodó honfitársainkat, hogy a saját lakókörnyezetüket tartsák rendben. Ha az önkormányzatoktól a hatáskört elvesszük, illetve rendeletben ilyet nem írhatnak elő, akkor ebben az esetben elveszünk, államtitkár úr, hiszen hatályukat veszítik ezek a rendelkezések; illetőleg gondolom, államtitkár úr arra gondol, hogy magukat a juttatásokat nem az önkormányzat fogja adni, akkor ebben az esetben a kérdés úgy vetül fel, hogy az állam fog-e hasonló kötelezettségeket kiróni. Erre nagyon kíváncsiak lennénk, hogy más passzusokban ezt vissza fogják-e hozni. Mi úgy gondoljuk, hogy erre szükség van, és úgy gondoljuk, hogy már ha ez a rendszer ebben az elemében változik, és ezt mi nem tartjuk jó irányba történő változásnak, akkor már emiatt sem tudnánk támogatni.

Természetesen államtitkár úrnak lehetősége van, hogy rávilágítson, hogy esetleg hol marad benne a törvényben ez a kívánalom. Nagyon bízunk benne, hogy államtitkár úr erre magyarázatot tud adni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 98 2015.03.02. 3:02  97-103

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik meggyőződése szerint az önálló bírósági végrehajtói rendszer nem megreformálható, teljes átalakításra van szükség.

A visszaélésszerű működés egyik oka, hogy a végrehajtók profitorientált vállal­kozóként működnek, ezért sok esetben a saját érdekeik megelőzik a végrehajtást kérők és az adósok igényeit. Ez a kapita­lizmus világa - mondhatnák önök, de ahogy az egyéb állami feladatok esetében sem profit­orientált vállalkozásokként működnek, úgy a végre­hajtások területén is tájidegen ez a hozzáállás. Képzeljük csak el, mi lenne, ha a rendőrök fizetése a kiszabott bírsá­gokhoz vagy a bírók illetménye a börtön­be zárt emberekhez igazodna? Számunkra az állami ítéletek végrehajtása ugyanolyan közfeladat, mint a rendőrség, a bíróság vagy az ügyészség munkája.

A közelmúltig bíztunk abban, hogy a kormány és a Fidesz-KDNP országgyűlési többsége belátja, hogy a jelenlegi rendszer egy gazdasági vágóhídként működik, és száműzni kell a profitorientált szemléletet. A Fidesz-KDNP frakcióülését követően hideg­zuhany­ként ért minden jó érzésű embert, hogy szőnyeg alá söpörték a problémát, és valódi megoldások helyett tulajdonképpen csak lózungokkal álltak elő, erősebb állami kontrollt ígértek, de a rendszer teljes átalakítása mint megoldás elmarad. Vagyis gazda­godjanak tovább a végrehajtók, a rendszer tulaj­donképpen jól van így. Fellélegezhetnek a végre­hajtók, és csalódottan könyvelhetik el az adósok és a végre­hajtást kérők, hogy járandóságaik jó része továbbra is magán­vállalkozóknál landol.

(15.50)

A kormány a végrehajtók elszámoltatását ígérte. Jelenleg is miniszteri biztos vizsgálja a kamara és remélhetően a végrehajtók tevékenységét. A sajtóból tudhatjuk, hogy fegyelmi eljárások várhatóak, de büntetőfeljelentésekről még nem hallhattunk híreket. Mi minden segítséget megadunk a végrehajtók elszámoltatásához, de nem szeretnénk, ha a vizsgálatot nem követnék tettek, adott esetben büntetőeljárások. Azt sem értjük, hogy a miniszteri biztos vizsgálatának befejezése előtt hogyan állíthatja az igazságügyi miniszter és a Fidesz-frakció, hogy a jelenlegi rendszer megtartása az egyedüli üdvös megoldás.

Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy érzem, hogy a nagy szavak ellenére a kormány nem kellőképpen elkötelezett a végrehajtók elszámoltatása terén. Továbbra is állítjuk, hogy az önálló bírósági végrehajtás rendszere megbukott, visszaélésszerűen működik és nem megreformálható. Új, nonprofit állami rendszerre van szükség.

Kérdezem ezért: hol tartanak az elszámoltatással? Hány büntetőfeljelentés született a végrehajtók ellen? Hogyan jelenthetik ki a vizsgálatok teljes lezárása előtt, hogy továbbra is profitorientált bírósági végrehajtásban hisznek? Államtitkár úr, erre kérem érdemi válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 102 2015.03.02. 1:01  97-103

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Konkrétumokat nem hallottunk. Hány büntetőeljárás indult? Hol tart az átvilágítás? Ha az átvilágításnak még nem tartanak a végén, honnan tudják, hogy a nonprofit rendszer nem lenne jó? Nem szeretnénk nemzeti végrehajtóboltokat, államtitkár úr. Nem a piac újrafelosztására van szükség, hogy a jelenlegi garnitúrát esetleg elzavarják, és a profit érdekében fideszes haverokat nevezzenek ki. Nem ezt szeretnénk. Ezért szeretnénk addig az alapelvig eljutni, hogy nonprofit rendszerre van szükség.

De a Jobbik 2015-ben az önkéntesség elvét meghirdette, ezért ehhez az átvilágításhoz nagyon szívesen szakértőket nyújtunk társadalmi munkában a kormánynak. Jómagam is jelentkezek - hiszen szakképzettséggel bírok, ami a kormányrendelet 11. §-ában szerepel -, hogy társadalmi munkában az átvilágítást jómagam és jogász képviselőtársaim is segítik. Ha önöknek nincs titkolnivalójuk, akkor éljenek ezzel a lehetőséggel, hadd legyünk ott mi is, amikor ezt az átvilágítást elvégzik.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 290 2015.03.02. 6:26  283-300

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Mivel valóban az előző napirend és jelen előterjesztés összefügg, amit Kepli Lajos képviselőtársam elmondott, ahhoz maximálisan csak csatlakozni tudok. Valóban veszélyeket érzünk abban, hogy kiszerveznek, illetve pontosabban, most már beszerveznek bizonyos hatásköröket a területi államigazgatási szervek alá, ami azt jelenti, hogy egykapus rendszerben tudják, vagy megvan az esélye, hogy utasíthatják ezeket a szerveket bizonyos döntések meghozatalára. Nos, az elmúlt öt év Fidesz-kormányzása nem azt támasztotta alá, hogy ilyen esetek ne történhetnének.

Én ki szeretnék emelni még egy-két szabályozást ebből a javaslatból, az általános vitában már elkezdtünk egy vitát államtitkár úrral, illetve egy szakmai vitát, ha szabad így fogalmaznom, hogy bizonyos pontok miért veszélyesek ennél a javaslatnál. Ez volt többek közt a kiemelt beruházásoknál is. Megmondom őszintén, hogy az előttem szóló MSZP-s képviselőtársunkat azért volt számomra egy kicsit hiteltelen hallgatni, hiszen pont az MSZP volt az, amely annak idején a kiemelt beruházások körét vagy a lehetőségét behozta a magyar jogrendszerbe. És annak idején a Fidesz tele torokból és egyébként meg kell mondjam, jogosan tiltakozott ez ellen, hogy ezáltal olyan kapukat nyitnak ki vagy nyitottak ki a szocialisták, amelyek visszaélésekre adhatnak okot, a visszaéléseknek a tárháza lehet.

Most nem történt más, mint a Fidesz tovább nyitotta ezeket a kapukat, és egyébként nemcsak a jelenlegi Orbán-kormány, hanem a 2010-től regnáló Orbán-kormány is több esetben módosította a kiemelt beruházásokra vonatkozó szabályozást. Minden esetben elmondtuk, hogy ez miért veszélyes és miért képmutató.

Már nemcsak ennél a javaslatnál volt ez, hogy valamit, mondjuk, a Fidesz ellenzékből hevesen támadott, tiltakozott ellene, de kormányon kihasználta a szocialisták által hozott törvényeket, sőt tovább bővítette az esetköröket.

Ebben az esetben, amit most láthatunk, az az „engedélyezési” szó kivétele a javaslatból, tehát ez azt jelenti, hogy a kiemelt beruházások esetében már nemcsak az engedélyezési hatósági eljárásokat lehet majd gyorsítottan, kevesebb garanciával végigpasszírozni, hanem ettől kezdve tulajdonképpen mindent.

(20.40)

Ez az, amit továbbra is egy veszélyes iránynak tartunk.

Aztán, ami még elhangzott az általános vitában, és szeretném azért itt nem megismételni, hanem nyomatékot adni neki és pluszadalékokat nyújtani hozzá, az az aktív korúak ellátására vonatkozó azon előírás, amely esetében, mivel az önkormányzatoktól elkerül egy része ezeknek az ellátásoknak, ezért megszüntetik azt a lehetőséget, hogy ennek feltételeként előírhassa az önkormányzat, hogy például a lakókörnyezetük karbantartására lehessen kötelezni azokat, akik ezt kapják.

(Dr. Tiba Istvánt a jegyzői székben
Gelencsér Attila váltja fel.)

Államtitkár úr akkor erre azt válaszolta, ami félig-meddig logikusnak tűnhet, hogy ez azért van, hiszen jelen pillanatban az állam nem írhatja elő a környezet rendben tartását, karbantartását. Viszont meg lehetne találni az államnak azt a módszert, amivel elő lehetne írnia ezeket a kötelezettségeket.

Nagyon sok polgármester fordult hozzánk azóta, hogy az Országgyűlés az általános vitát lefolytatta, és elmondták, hogy ők és a jegyző által vezetett hivatal alkalmasak lehetnek arra - ha az állam megteremti ennek a jogi lehetőségét -, hogy ők ellenőrzik azt, hogy ezt a kötelezettséget ellátják-e azok, akik ezekben az ellátásokban részesülnek. Tehát az, hogy valaki az ingatlan állagának a rendbetételét megteszi, és jelen pillanatban erre van kötelezve, ne szűnjön meg azáltal, hogy az állam az államigazgatási szerveken keresztül fogja ezeket a juttatásokat adni. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert az sem jó hivatkozási alap, hogy az állam nem tudja megfelelő módon ellenőrizni, hogy ennek a kötelezettségnek vagy kötelezettségeknek eleget tesznek-e a jogosultak. A jegyzők ezt meg tudják tenni.

Akkor államtitkár úr, azt kérem, hogy egy törvénymódosítással tegyék lehetővé a jövőben azt, hogy azon segélyek esetében is, amelyek az államon keresztül kerülnek majd kiutalásra, azokban az esetekben is el tudjon várni a közösség és az adófizetők legalább egy minimális erőfeszítést azoktól az emberektől, akik ezt kapják. Ha ezt a törvényt így módosítjuk, akkor a jövőben nem lesz meg a lehetőség arra, és nem az önkormányzatoknak, és itt hangsúlyozom, az önkormányzatoknak továbbra is meglesz a lehetőségük, viszont azokban az esetekben, ahol a segélyek kiosztása vagy folyósítása elkerül az önkormányzatoktól, ott viszont az állam már vélhetően nem fogja ezeket előírni, vagy törvénymódosítások is szükségesek.

Úgyhogy ezzel együtt és azzal a kiegészítéssel, amit Kepli Lajos képviselőtársam elmondott, csak annyit tudnék hozzátenni, hogy sem a szakmaiságot, sem a visszaélés-mentességet nem látjuk garantálva ebben az új rendszerben. Ezért nem fogjuk tudni támogatni a javaslatot, de természetesen annak ellenére, hogy nem támogatjuk, vagy pontosabban: annál inkább figyelemmel fogjuk követni, hogy milyen módon valósulnak ezek meg a gyakorlatban; és ahogy államtitkár úr mondta, azon vádakkal szemben, amelyek valóban megvannak, hogy komisszárként működnek ezek a kormánymegbízottak, vagy sok esetben úgy működhetnek, a jövőben azért mégiscsak próbáljanak meg e szakmai pozíció felé elmozdulni, még akkor is, ha Orbán Viktoron keresztül kerültek kinevezésre. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 32 2015.03.04. 15:08  13-43

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekszem néhány új szemponttal kiegészíteni az elhangzottakat, persze néhol jobbikos képviselőtársaimat meg kell ismételnem, hiszen jómagam is aláhúznék egy-két olyan általuk elmondott fontos dolgot, amelyek bár lehet, hogy elhangzottak, de mindenképpen érdemesek arra, hogy nyomatékosítsuk őket.

Először is, amiben mindenkivel egyetértünk, azt hiszem, ez lehet egy nemzeti minimum, hogy a Magyar Honvédségnek, pontosabban a magyar katonáknak azt az áldozatos munkáját, amit elvégeznek nap mint nap, maximálisan tiszteljük, becsüljük. Köszönet jár érte, főleg azért, mert sajnos ‑ és ez főleg a Magyarországon szolgálatot teljesítő katonákra igaz ‑ az anyagi körülmények, amelyek számukra megadattak, nemcsak az elmúlt években, hanem a rendszerváltás után amilyen módon alakultak a jövedelmek, ez mindenképpen egy áldozatos munka a honvédek részéről, hogy ezt ellátják. Természetesen a misszióban valamivel jobb az az anyagi körülmény, amit ők ezért kapnak, de a felelősség és az életük kockáztatása egy olyan ellentételezése ennek, ami kapcsán nem mondhatjuk azt, hogy túl lennének fizetve akkor sem, ha misszióban vállalnak szerepet. Hozzátéve azt is, hogy sok esetben ez az egyetlen út a katonáknak, hogy olyan jövedelemhez jussanak, ami már, mondjuk, alkalmassá teszi őket, hogy félretegyenek vagy a jövőjüket is megalapozzák, de ezt inkább csak egyfajta felvezetésként szerettem volna elmondani.

A miniszter úrhoz egy kérdést intéztem az elmúlt hetekben, amelynek témája az volt, hogy Magyarország törekszik-e vagy miért nem törekszik a NATO-n belüli semlegességre, a NATO-n belüli semleges álláspont felvételére. A miniszter úr azt a választ adta ‑ ez elérhető a parlament honlapján ‑, hogy számára értelmezhetetlen a NATO-n belüli semlegesség fogalma. Nos, én úgy gondolom, és ha már a mai napon az Országgyűlés előtt tárgyaljuk ezeket a javaslatokat, és ennek kapcsán a NATO-szerepvállalásaink is terítékre kerülnek, akkor néhány szót kell ejteni arról, amit egyébként Gyöngyösi Márton képviselőtársam megtett, hogy mit gondolunk mi NATO-n belüli semlegességről. Ez nem feltétlenül, jelen állapotban nem a NATO-tól való semlegességet jelenti, bár ahogy Gyöngyösi Márton képviselőtársam elmondta, eljöhet egy olyan helyzet, hogy akár a NATO-tagságunk is veszélyt jelenthet, vagy nagyobb veszélyt jelent az országra, mint az abból való kimaradás. Jelen pillanatban még nem feltétlenül tartunk itt, de a jövőben eljöhet egy ilyen helyzet. De attól még, hogy ennek a védelmi szövetségnek a tagjai vagyunk, e szövetségen belül törekedhetünk arra, hogy Magyarország érdekeit és csak a magyar érdekeket tartsuk szem előtt, és ne vegyünk részt feltétlenül minden misszióban, vagy a misszióban való részvételt ahhoz kössük, hogy az Magyarország érdekeit mennyiben segíti elő. És itt az érdekeket nem feltétlenül csak diplomáciai érdekekre lehet szűkíteni. Természetesen az is lehet egy érdek, hogy mi legyünk a jófiúk, vegyünk részt, és akkor megsimogatják a fejünket ‑ ahogy talán Demeter képviselőtársam mondta, hogy mi vagyunk a legjobb réskitöltők? Ez is persze egy kiváló és nagyon szép elismerés, de mi nem réseket szeretnénk kitölteni, hanem Magyarország határait megvédeni, adott esetben egy támadás esetén. A célt kell tehát először meghatározni, és a NATO-n belül is arra kell törekedni, hogy ezeknek a céloknak megfeleljünk.

Ennek kapcsán tudjuk feltenni a kérdést, hogy Magyarország érdeke egy adott misszióban való részvétel, avagy nem. Bizony a NATO-n belül is, ahogy akár az Európai Unión belül is vagy bármilyen nemzetközi szervezeten vagy szövetségi rendszeren belül bizony lehet egy semlegesebb álláspontot vagy egy élenjáró, a mainstream érdekeknek mindenképpen megfelelő álláspontot felvenni. Erre értjük mi azt, hogy bizony a saját magyar nemzeti érdekeinket a NATO-n belül is máshogy kellene képviselnünk. Természetesen ezzel lehet vitatkozni, de a Jobbiknak attól még ez az álláspontja.

Az is elhangzott, hogy a NATO alapvetően egy védelmi szövetség, de nem úgy működik és nem úgy cselekszik az elmúlt időszakban, ahogy egy védelmi szövetségtől ezt elvárnánk. Mi inkább a védelmi képességekre koncentrálnánk, és itt megint csak Magyarország megvédését kell előtérbe helyezni.

Abban egyet tudok érteni, hogy bizonyos missziókban való részvétel egy jó gyakorlóterep lehet, hiszen a honvédeknek meg kell tanulniuk a honvédelem mesterségét, és nyilvánvalóan ezt kiképzéseken és gyakorlatokon százszázalékosan nem lehet elsajátítani. Tehát lehetnek olyan szituációk, lehetnek olyan nemes célok, nemes missziók, amelyekben való részvételünkkel valóban a magyar honvédek képességét tudjuk növelni. Ez abszolút igaz; talán a honvédelmi miniszter úr fogalmazott úgy korábban, hogy a lőporszagot meg kell hogy érezzék a honvédek. Ebben egyetértünk, de ez nem jelenti azt, hogy minden misszióban élenjáró módon részt kellene vennünk.

Itt hoznék is néhány példát, hogy mire gondolok. Az afganisztáni szerepvállalásról sok szó esett, egyébként talán a legkifejezőbb az, ezt néhány éve itt a parlamentben is felhoztuk, hogy maga Karzai elnök mondta azt, hogy ez egy csúfos kudarc, és hogy a szövetség katonai jelenléte, és az, amit Amerika sikerként értékel, az egy kudarc volt, és nem hozott jólétet az afgán embereknek, csak káoszba taszította az országot. Ezt az az elnök mondta, Karzai elnök, akit egyébként az amerikaiak segítettek hatalomra, és még ő is úgy értékelte, hogy ez nem egy sikertörténet. Akkor tulajdonképpen igazat lehet neki adni; mi sem tartjuk sikertörténetnek, annál is inkább, mert a béke fenntartásához a kivonulás előtt ‑ vagy ugye a kivonulás most tart, naprakészen talán a honvédelmi miniszter úr tudná megmondani, hogy most hány katona tartózkodik ott, de az én információim szerint ‑ 130 ezres haderő volt az, ami még ott tartózkodott a kivonulás megkezdésekor a szövetséges részről, tehát ebben az afgán haderő nincsen benne, az afgán biztonsági erők létszáma nincsen benne; most ennyi katona kellett ahhoz, hogy a békét, az elhozott demokráciát megvédjék. Miután Amerika is belátta, hogy ki kell vonulni, nem bírják anyagilag, azt találták ki, hogy akkor a NATO-szövetségesek majd anyagilag is támogassák azt, hogy ott a rendet fenn lehessen tartani. Ez Magyarország esetében „csekély” évi 500 ezer dolláros összeget jelent. Három év alatt közel félmilliárd forint az, amit pénzben kifizetünk. Itt szó nincs arról, hogy a magyar honvédeket majd trenírozzuk, hogy ott tartjuk őket ‑ ez egy pénzügyi teljesítést jelent. Szerintem ezt az összeget a Magyar Honvédségre is fel lehetett volna használni, sokkal hatékonyabban és sokkal jobban.

Nekem nagyon nehéz megmagyarázni azt, hogy magyar adófizetői forintokból támogatjuk az egyébként ott megteremtett békét és jólétet, mert ha egyébként ezt nem tennénk meg, és a NATO-tagországok nem fizetnék ezeket a vaskos összegeket… ‑ nyilván az általuk fizetett összeg, bár nyilvánvalóan Magyarország teljesítőképességéhez képest ezt is soknak tartjuk, de a nagyobb államok ennél sokkal többet raknak a közös kalapba ‑, ezt szintén nem lehet sikertörténetnek nevezni, hogy konkrétan nekünk kell az afgán erők fenntartását finanszírozni, a magyar államnak. Aki ezt sikernek tartja, sok év missziós hadművelet után, azt hiszem, az távol áll a valóságtól.

Sajnos ugyanez igaz, azt kell mondjam, egy picit a Baltikum védelmére is, mert ez is egy önkéntes felajánlás volt. Honvédelmi miniszter úr mondja el, ha máshogy tudja, hogy milyen nemzetközi szerződésben kényszerítették ránk, hogy ezt a honvédelmet megtegyük, mármint a Baltikum légtérvédelmét. Pont azt a Baltikumét, amely a legkiélezettebb helyzetbe kerülhet világpolitikailag, és pont egy ütközőzóna lehet a NATO és Oroszország konfliktusában. Na, mi most ott vállaltunk légtérvédelmet, ráadásul úgy, hogy ez egy önkéntes vállalás volt; vagy ha ránk kényszerítették, akkor ez egy új információ, és nyilvánvalóan erről nekünk nincs tudomásunk, hogy mi kényszerből látnánk el ezt a feladatot. Nyilván még lehetne sorolni tovább azokat a felajánlásokat, amelyek csupán azért történnek meg véleményünk szerint, hogy a jófiú képében tetszelegjünk a NATO-vezérkar előtt, de ennél azért felelősségteljesebb védelmi rendszert kellene kialakítanunk.

A svájci példát szeretném felhozni. Persze lehet erre ezt mondani, hogy Svájc egy gazdag állam; hozzáteszem, hogy amikor Svájc a függetlenségét és a semlegességét kimondta és erre az útra lépett, akkor egy nagyon szegény állam volt.

(11.20)

Meg kell nézni a történelmi visszatekintést, meg kell nézni a történelemtankönyveket! Amikor Svájc kitalálta, hogy számára hosszú távon ez lesz a békét és a függetlenséget szavatoló megoldás, akkor bizony Svájc Magyarországnál jóval szegényebb állam volt. Az, hogy így meg tudtak gazdagodni, talán pont annak köszönhető, hogy ki tudtak maradni a világháborúból, és a béke szigetévé tudtak válni. No igen, de kellett ehhez egy több százezres haderő, egy sorkatonai haderő is, ami bármikor bevethető, akár néhány órán belül.

Egyébként ‑ csak hogy egy egyszerű példát mond­jak ‑ Svájcban egy magánházat sem engedélyeznek addig felépíteni, amíg a tervekben nem szerepel, és nem építenek egy bunkert alá, és minden épületnél ezt elvárják a mai napig, és mindenkinek - nem csak legenda, ez tény ‑, miután megtörtént a kiképzése, akkor a fegyverét vinnie kell, megfelelő módon otthon kell tartania, megvan a bevonulási terv. Svájc védelmére készültek fel, nem egy támadó módon, de a lényeg az, hogy Svájcot el lehetne foglalni, de csak olyan veszteségek árán, még egy nagyhatalomnak is olyan veszteség árán, ami nem feltétlenül érné meg. A svájciaknak tökéletesen megtérült ez a gondolkodás anyagilag is, hiszen láthatjuk, hogy hol tartanak, és meggyőződésem, hogy hozzátartozik ez is. Ráadásul évente lőgyakorlaton kell részt vennie mindenkinek, és ha nem megfelelő módon teljesítenek, akkor a bankárt is 2-3 napos továbbképzésre beutalják bizony, és nemcsak hogy hármat-négyet lőni kell, hanem a megfelelő pontszámot is el kell érni ezeken a lövészeteken. Ezt egyébként a svájciak mondták el, nem légből kapott, mint egyféle misztifikált legendákról beszélünk.

Felhívnám még egy történelmi példára a figyelmet. Ha a magyar történelem nem jelentene kellő tanulságot arra, hogy miért kell önállóan, a magyar határok védelmére megfelelő honvédséget fenntartanunk, mert sajnos jelen pillanatban, azt kell mondjam, néhány óráig tudnánk egy támadással szemben a magyar határokat megvédeni, és nem úgy, mint a svájciak, akik egy támadó hadsereg irányában komoly veszteségeket tudnának előidézni. Magyarországon ez nem állna fenn, arra várhatnánk, hogy az amerikaiak megérkezzenek. Szokták erre azt mondani, hogy ha egy országnak nincs hadserege, akkor gyorsan kap majd egyet a szomszédjaitól.

De hogy a történelmi példát, amit ígértem, elmondjam, nézzék meg, mi volt a finn-szovjet háborúban. Egy nagyon hasonló, világpolitikailag nagyon hasonló helyzet volt, amikor a Népszövetség mindenekfelett, és a nagyhatalmak Népszövetségben való egyesülése a békét próbálta garantálni, és Finnország hitt abban, hogy őt meg fogják védeni, ha egy agresszió áldozata lesz. Nem is készültek háborúra, azokat a felvetéseket, amik a honvédség fejlesztését és a finn parlamentben a ’30-as években a finn haderő fejlesztését célozták, lesöpörték, azt mondták, hogy itt van a Népszövetség, és minket nem fognak megtámadni, vagy ha megtámadnának, akkor majd segítenek minket skandináv barátaink, vagy a Népszövetség megsegít, ezek voltak a pacifista a gondolatok. Nos, ezt a szovjet támadás teljesen megváltoztatta, amit ’39-40-ben a téli hadjáratban láthattunk. Az az agresszió példa nélküli, és ráadásul nem is csak a honvédelmi része ‑ mert ez is megérne egy misét ‑, hanem ahogy a nagyhatalmak ehhez viszonyultak. Természetesen elítélte a Népszövetség, de semmiféle segítséget nem küldtek, nemhogy hivatalos segítséget, hanem még az önkénteseket is akadályozták, hogy odaérjenek a finn frontra és segítsék a szovjetek elleni harcban Finnországot. Nagyon érdekes, hogy a skandináv államok tartózkodtak a népszövetségi szavazáson, amikor a Szovjetunió elítéléséről kellett volna dönteni és a Népszövetségből való kizárásáról.

A mai helyzet gyakorlatilag alig változott azóta. Hiszünk abban, hogy egyrészt minket soha senki nem fog megtámadni ‑ legyen így ‑, de nem készülünk fel, hogy önerőből meg tudjuk-e magunkat védeni. A finnek megtanulták a példát a téli hadjáratban, rájöttek, hogy csak magukra számíthatnak, sajnos még északi testvéreikre sem. Hozzáteszem, hogy Magyarország nyújtotta az egyik legjelentősebb segítséget Teleki Pál vezetésével. Magyarország volt az egyetlen, szinte az egyetlen, aki szervezett haderőt küldött és nem csak az önkénteseket nagy nehezen eljuttatta, sok helyen még az önkénteseket is gátolták, hogy eljussanak. Tehát a magyar honvédeknek akkor is helyén volt a szívük, és a magyar kormányzatnak akkor is helyén volt a szíve. Mi azt szeretnénk, hogy ez a jövőben is így legyen. Finnország megtanulta a példát, tudomásom szerint olyan haderővel bírnak azóta, amely leszámolt azokkal az illúziókkal, hogy őket bárki megvédené.

Azt szeretnénk, ha a jövőben Magyarország is erre az útra lépne, és NATO-szövetség ide vagy oda, de a Magyar Honvédség önállóan is képes legyen Magyarország határainak a megvédésére. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 37 2015.03.04. 2:01  13-43

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Bár Kósa képviselőtársamat nem látom, neki szeretnék válaszolni. Egyrészről: ha önök úgy gondolják, hogy a szocialista kormányok kvázi hazaárulással felérő módon elherdálták a honvédség vagyonát, akkor hol vannak a büntetőeljárások? Hol vannak a feljelentések, amelyekből elítélések is születhettek volna vagy kellett volna születniük? Ezzel egyetértünk. Tehát ez akkor hazaárulással ér fel, amit csináltak. Nem látjuk az elszámoltatást. Beszélni könnyű, cselekedni, úgy tűnik, már nehezebb.

Igen, Svájc akkor is jó példa, ha más a domborzati viszonya. De azért attól még, hogy jelen pillanatban nem hegyekkel vagyunk körbevéve, attól még ne tegyük fel a kezünket, attól még a 600 ezres svájci haderő és a 3-5 ezres magyar, valódi honvédségi haderő azért még összehasonlíthatatlanul nagy távolságra van egymástól. (Kósa Lajos belép az ülésterembe.) Tehát attól még fejlesztenünk kell a honvédséget, hogy nincsenek ugyanolyan diplomáciai vagy ugyanolyan domborzati viszonyaink, mint Svájcnak.

Kósa képviselőtársamnak azt is el kell mondanom, hogy ’39-ig a finnek vagy a finnek jó része pont ugyanazt mondta, mint ön, egyrészről, hogy egy nagy szövetség a védelem garanciája, nem kell költeni rá, nem is tudunk, kis ország vagyunk, a Szovjetunió úgyse fog megindulni, de ha megindul, akkor már úgyse tudunk mit csinálni, majd más megvéd minket. Ugyanez elhangzott a finn parlamentben a ’30-as évek végén. Persze, a történelem pofonjai rádöbbentették őket, és egyébként a finnek is egy nyitott állam, nézze meg, túl sok hegy a Szovjetunió felé akkor nem volt, sőt inkább hómezők.

Még egyet azért hadd mondjak el: ha ön azt mondja, hogy Magyarország megvédéséhez több százezer katonára van szükség, akkor az amerikaiak majd ideküldik azt a több százezer katonát, ha minket támadás ér? Mert ha jól értem, akkor ebben bízunk. Márpedig, ha ebben bízunk, akkor azt hiszem, nagyon fogunk csalódni, ha egyszer erre sor kerülne. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 10 2015.03.05. 5:05  1-14

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden; főleg Turi-Kovács képviselőtársam ihletett felszólalásra. Egyetértek azzal, amit képviselőtársam mondott, és nagyon sajnálom, hogy Hende Csaba miniszter úr nincsen itt, hiszen tegnap pont arról vitáztunk, hogy létezik-e a NATO-n belüli semlegesség, tehát hogy helyezhetjük-e legelső és legfontosabb szempontként a magyar biztonságot minden tárgyalás és minden misszióban való részvétel fő indokaként és érveként pró vagy kontra. Úgy gondolom, hogy amit kisgazda képviselőtársam elmondott, az pont az, amit mi is gondolunk, hogy legfőbb cél Magyarország biztonságát garantálni, legyen az nemzetközi szerződés vagy legyen az egy misszióban való részvétel. NATO-tagként ránk erőltetni részvételt bizonyos küldetésekben, nyilvánvalóan nem lehet. Egyetlen kötelezettségünk az, hogy ha bármely NATO-tagországot támadás ér, akkor azt úgy tekintsük, hogy minket támadtak meg, és bízunk benne, bár kicsit szkeptikusak vagyunk, de ha az 5. cikkelynek eleget tesz minden tagország, akkor Magyarország elleni támadás esetén is ugyanígy fellépnek ők. Nyilván egy vita van köztünk, hogy ez mennyire erős garancia, de le van írva, és elméletileg kötelezi az összes NATO-tagországot.

Hende Csaba viszont azt mondta tegnap, hogy kvázi nem létezik olyan, hogy a NATO-n belül egy semlegességre való törekvés, és tulajdonképpen a kormány lépéseiből inkább az tűnik ki, hogy minél több misszióban való részvétel és a NATO-vezetés és az erősebb országok felé való megfelelési kényszer vezérli a magyar külpolitikát és a Magyar Honvédséget, ehhez képest valóban mi is azt húznánk alá, hogy a legfőbb szempont Magyarország védelme. Tehát úgy ne vegyünk részt egy misszióban, hogy nem kötelező, viszont jómagunkat, Magyarországot, a magyar embereket veszélynek tehetjük ki. Legfőbb szempont ezek alapján Magyarország védelme.

Ezeknél a szerződéseknél annyit szeretnék hozzátenni, hogy természetesen amennyiben ez a biztonságot növeli, akkor ezekre szükség lehet. Arra kérem államtitkár urat, bár átolvastam a szerződést, de a megfelelő ellenőrzés is legyen meg, hogy a felhasználó fél részéről ‑ most nyilván arra gondolok, ha mondjuk, az Albán Köztársaság számára átadunk adatokat vagy a Macedón Köztársaság számára, de ez nemcsak ennek a két országnak a szempontjából merülhet fel, hanem minden olyan esetben, amikor minősített adatot adunk át, akkor legyen valamiféle kontroll, hogy ők ezt megfelelő módon használják fel. Persze értem, hogy a szerződésben le van írva, hogy más célra nem használhatják fel, harmadik személynek nem adhatják át, de azért én nyomatékkal kérem államtitkár urat és a Belügyminisztériumot, hogy alkalmazzanak minden olyan lehetséges módszert ‑ nem tudom, hogy esetleg a tárház akár a titkosszolgálati eszközökre is kiterjed, vagy lehet-e ezt monitorozni, erre majd államtitkár úr tud valószínűleg reagálni, hogy ezek a felhasználások megfelelnek-e ennek a szerződésnek; és nemcsak a másik fél állítása alapján felel meg, hanem a magyar állam, a Belügyminisztérium vagy egyéb szervek is tudják-e ezt ellenőrizni, de mindenképpen elvárnánk, hogy olyan adatok ne kerüljenek ki, amelyek adott esetben harmadik félnél landolhatnak, vagy ha ilyen történik, akkor kellő fellépésre lehetne számítani a magyar hatóságok részéről.

Tehát lezárva vagy összegezve a mondandómat: minden ilyen cselekedetnél is Magyarország biztonságát vegyük alapul, akár az adatok kiadásáról vagy akár az adatok begyűjtéséről van szó, és nagyon kérem, hogy minden esetben, akár egyedi ügyekben is egyfajta mérlegelés valósuljon meg, és valóban, tényleg csak azokban az esetekben történjen meg minősített adatoknak a kiadása, amikor ez indokolt, célhoz kötött és Magyarország biztonságát elősegítené. Közben tudjuk természetesen azt is, hogy csak az tud kapni, aki ad is valamit, de nagyon fontos, hogy a kontrollrendszer működjön. Ahogy elmondtam: úgy ezeknél a minősített együttműködéseknél, mint a honvédségi együttműködéseknél, ahogy azt Turi-Kovács képviselőtársam mondta, Magyarország biztonsága legyen a fő cél. Továbbra is kiállunk amellett ‑ és ebben vitatkozunk továbbra is Hende Csabával ‑, hogy a NATO-n belül is lehet egyfajta semlegesebb, függetlenebb álláspontra, békeszeretőbb álláspontra helyezkedni, és ez nem jelenti azt, hogy az első füttyentésre egyébként kötelezettségeinket magunkra vállalva vagy pontosabban pluszkötelezettségként olyan missziókban vegyünk részt, amelyek nem erősítik meg Magyarország biztonságát.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

(9.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 28 2015.03.05. 5:19  19-30

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány adalékot szeretnék hozzátenni a javaslathoz, illetve kérdésekkel élni az előterjesztőhöz. Én első körben azt nem értem, államtitkár úr, hogy 2002-es egyezmény révén, és mi 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, több mint tíz évig miért tartott ennek a felülvizsgálata. Hiszen nyilván az uniós csatlakozás után teljesen megváltozott az a jogi környezet, amiben gondolkodhatunk, hiszen harmadik ország esetében már nem uniós országokról beszélünk; míg azelőtt akár ez Európán belül is alkalmazható volt, egy teljesen más jogi környezetben kell ezt alkalmazni. Ennélfogva az egész egyezménynek is a lényege és a célja megváltozott. Nem mondom, hogy attól még nem alkalmazható, bár így, ebben a formában, hogy tulajdonképpen több mint tíz évig egy ilyen felemás, bizonyos esetben az európai uniós joggal szerintem szembemenő vagy ellentétes módon élt ez az egyezmény, ez nem feltétlenül jó. Nyilván a kritika nemcsak önök felé él, hiszen 2004-től nem volt folyamatosan Fidesz-kormányzat, de itt egy kis csúszást érzékelek, de jobb később, mint soha, szokták mondani.

Én még egy dologra hívnám fel a figyelmet, ami fontos lehet, és itt részben Ikotity képviselőtársamhoz csatlakoznék abban a tekintetben, hogy összeurópai rendezést igényel a kérdés. Persze mi a szigor felé mennénk el. Természetesen, ha valakinek a menekültstátusa valós, és valóban menekültként érkezik az országba, akkor az külön elbánást igényel, de ez csak az eseteknek egy töredéke, ahogy azt a menekültügyi vitanapon is átbeszéltük. Ennek az egyezménynek kapcsán is el lehet mondani, a menekültügyi kérdéseket is egy kicsit beleszőve, hogy mi lesz akkor, ha egyszer Németország és Ausztria is elkezdi alkalmazni azokat az uniós szabályokat, hogy azokat a menekültkérelmet Magyarországon beadó, magukat menekültként beállító embereket, akiknél mondjuk, később kiderül, hogy ezek a menekültkérelmek alap nélküliek, tehát csak egyfajta gazdasági bevándorlókról beszélhetünk, és azelőtt, hogy a döntés megszületne, tovább mennek nyugati országokba, mondjuk, Németországba, Németország elkezdi majd abba az országba visszaküldeni őket, ahol beléptek az Európai Unióba. Ez jelen esetben Magyarország, vagy ha a magyar problémákat nézzük, akkor Magyarország, ami azt fogja jelenteni, hogy akár több százezres nagyságrendben, ha az elmúlt évek statisztikáját nézzük, bizony visszaküldhetik ide azokat a bevándorlókat, akiknek a menekültstátusa időközben megdől, vagy elbírálásra került és nem kapták meg a menekültstátust. Ez egy óriási probléma, és tulajdonképpen ebből az egyezményből is levezethető, hogy miért van szükség európai uniós szinten is a helyzet rendezésére. Nem vagyok benne biztos, sőt biztos vagyok benne, hogy jelen állapotban rosszul járunk, ha Németország és a nyugati államok a hatályos jogszabályokat elkezdik alkalmazni. Nem fogunk tudni mit csinálni ezekkel a bevándorlókkal, akiket adott esetben visszatoloncolnak. Itt a vitanapon az egy megfelelő érv lehetett, hogy úgyis továbbmennek, nem vagyunk célország, tranzitország vagyunk. Ez igaz, csak az uniós szabályok szerint akár vissza is küldhetik ide ezeket az embereket.

Nem eltérve a tárgytól, de azért azt el kell mondjam így a felszólalásom végén ‑ mert nem szeretném hosszúra nyújtani ‑, nagyon örülünk neki, hogy az MSZP magyar nemzeti kérdésekkel is foglalkozik. Nagyon örültünk volna, ha ez megtörtént volna már akkor, amikor az MSZP még kormányon volt (Korózs Lajos: 2008-ban foglalkoztunk vele!), hiszen például a DAC–Slovan meccsen 2008-ban a magyarverések akkor történtek meg, és azóta sem történt semmi. A szlovákok mondhatták azt, hogy ezek a magyarverések teljesen jogosak voltak; ez volt a hivatalos döntés. Lehet ezen mosolyogni természetesen, ahogy ezt MSZP-s képviselőtársaink akkor is tették, amikor kormányon voltak. Persze a Fidesztől annyit vártunk volna, hogy miután 2010-ben ők kerültek hatalomra, akkor ezeket a helyzeteket a szlovák féllel keményebben kellett volna rendezniük. Valóban, az állampolgársági kérdések, a nyelvtörvény is idetartozik. Nem szeretnék részletesebben belemenni. Ezek olyan törvények, amelyek nemcsak Szlovákiának adott esetben a saját alkotmányával, de egészen biztosan az európai uniós joggal is szembemennek. Úgyhogy tényleg nem részletesen belemenve, de államtitkár urat arra szeretném kérni, hogy a Belügyminisztérium apparátusát, és amikor a nemzetközi szerződések és a kötelezettségek terítékre kerülnek, akkor az egyébként hasznos szerződések mellett Szlovákiát valóban szorítsák rá, hogy az európai uniós jogot tartsák be, vagy akár azt is lehet jelezni, hogy a magyarokat jogfosztó rendelkezések kapcsán legalább a saját, szlovák alkotmányuknak próbáljanak megfelelni. Úgyhogy ezzel a kiegészítéssel szerettem volna élni. Kérem államtitkár urat, hogy továbbítsa ezeket a kívánalmainkat. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 38 2015.03.05. 7:45  31-40

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A terrorizmus elleni harc természetesen egy nagyon fontos dolog, de úgy Amerikában, mint a világ más területein is, azt láthatjuk, hogy néha ennek a látszata alatt bevezetnek olyan korlátozásokat, amelyek túlzónak mondhatóak, és az államnak egy végtelen adatigénye, egy végtelen adatgyűjtése felé mutatnak. Tulajdonképpen egy olyan igény alakul ki az állam, az állami szervek részéről, hogy mindenkiről tudjanak, mindenkiről adatokat gyűjtsenek, bármilyen olyan információ, amit az állam nem tudhat meg, az már-már gyanús lesz, és azt a látszatot keltheti, hogy itt terrorizmus vagy szervezett bűnözés áll fenn.

(10.00)

Tehát nagyon fontos, amikor ilyen időszakot élünk ‑ és a terrorizmus elleni harc valóban fontos, tehát ezt le szeretném szögezni ‑, hogy megtaláljuk azt a megfelelő egyensúlyt, ami a terrorista cselekmények felderítése és az állampolgárok szabadságjogainak a garantálása között meghúzódik. Tudom, hogy sok esetben ez egy nagyon érdekes és nagyon pikáns terület, hiszen mindig azt lehet mondani, hogy valóban, az államnak ez az igénye, hogy mindenkiről és mindent tudjon, ez a terrorizmus megakadályozása miatt van, de sokszor azért túllőnek a célon, és nem szeretnénk, hogyha ez tulajdonképpen egyfajta ‑ amit az Egyesült Államokban is láthatunk ‑ puha diktatúra irányába menne el, mert bizony, amikor már minden adatot összegyűjtünk, és mindent rögzítünk, és bárkit megfigyelhetünk, az már egy kicsit az orwelli világ irányába mutat, és tulajdonképpen pont azt fogjuk elérni, amit elkerülni látszunk. Tehát mindenképpen egy ilyen szemüvegen keresztül kell, úgy gondolom, az ilyen egyezményeket vizsgálni, és a fő szempont az kell hogy legyen, hogy valóban, a szervezett bűnözés és a terrorizmus üldözése valósuljon meg, és ‑ ahogy mondani szokás ‑ ne szaladjon túl a kés.

Hogy miért van bennem némi kétely? Megmondom őszintén, az 5. cikk kapcsán; és ha államtitkár úr meg tud győzni, akkor természetesen megváltozhat ez a hozzáállásom. De annak a pontnak, ami immár kiterjeszti azt a lehetőséget, hogy az egyik országban megindult nyomozást vagy felderítő tevékenységet ‑ ez lehet bármilyen nyomozási cselekmény, akár titkos információgyűjtés is ‑ a másik ország területén is folytatni lehessen, ennek nagyon fontos garanciális korlátozásokkal körbebástyázott rendelkezésnek kell lennie, hiszen tulajdonképpen arról van szó, hogy adott esetben szlovák hatóságok Magyarországon folytathatják ezt a tevékenységüket. Tehát ezt mindenképpen arra a körre kellene korlátozni, ami a szervezett bűnözés és a terrorizmus kapcsán igényelt és szükséges kör. Na most, én azt nem látom, hogy az öt évről egy évre való csökkentés mennyiben segíti ezt elő. Tehát ha államtitkár úr tud nekem mondani olyan terrorista cselekményt vagy szervezett bűnözéssel kapcsolatos bűncselekményt, ami gyakorlatilag egy évig büntetendő, tehát a 0-1 Btk.-kategóriába esik, hiszen ebben az esetben, már az egy évig büntetendő cselekmények esetében is ezt a határon átnyúló műveletet megnyitnánk, akkor azt szívesen veszem; de ha esetleg ilyen nincs, akkor nem csak a terrorizmus és a szervezett bűnözés kapcsán lehet ezt a rendelkezést felhasználni.

Én azért is szkeptikus vagyok, főleg, ha Szlovákiáról van szó, mert kialakult a nemzetközi gyakorlatban ‑ persze ezt lehet cáfolni, de mindenki tudja, hogy miről beszélünk ‑ egy olyan furcsa viszonossági gyakorlat itt a környező országokkal, hogy általában Magyarország mindig készségesebben teljesíti a megkereséseket, legyenek azok politikai vagy egyéb területre tartozók, mint ahogy azt a másik fél meg szokta tenni. És azért mondom, hogy ez a diplomáciától egészen a jogi együttműködésig így van, hiszen mi mindig jó fiúk próbálunk lenni: hogy ha kedvezményeket teszünk, akkor majd a környező államok ‑ és így Szlovákia is ‑ ezeket a kedvezményeket majd viszonozzák nekünk; ha mi az itt élő kisebbségekkel, ami nagyon helyes, korrekt módon járunk el ‑ aláhúzom, ez egy fontos dolog, és támogatjuk ‑, akkor majd a környező országok is így tesznek. Általában nem így tesznek, sőt az a gyakorlat, hogy ‑ csúnya szólva élve ‑ mindig átverik a magyar felet, mi húzzuk a rövidebbet.

És nekem van olyan nagy félelmem, mivel ott van az a rendelkezés, hogy az az állam, amelynek a területén történik ez, hozzá kell hogy járuljon nyomozati cselekmények, felderítő tevékenység folytatásához, nehogy az történjen, hogy mi mindig majd hozzájárulunk, tehát amikor a szlovák fél részéről jön egy megkeresés ‑ mondom, hangsúlyoznám, hogy az egy évig terjedően büntethető szándékos bűn­cselekmények is már ebbe a körbe esnek, tehát ez tulajdonképpen a magyar Btk.-nak a teljes tárháza ‑, tehát bármilyen ilyen megkeresés érkezik a szlovákok részéről, attól tartok, hogy a magyar fél könnyen meg fogja adni, a szlovákok meg könnyen mondhatják azt egy magyar megkeresésre, hogy márpedig nem. Ettől kezdve én nehezen látom garantálva azt, hogy egy ilyen passzust nem lehet adott esetben akár egy politikai megfigyelésre is felhasználni. Tehát mondjuk, Felvidéken valakit a magyarsághoz tartozása vagy a politikai tevékenysége, a véleménye miatt, bármilyen passzus alapján, amit úgy gondolnak az ottani hatóságok, megfigyelnek, és ő, mondjuk, átjön Magyarországra, akár azért, hogy védelmet nyerjen, és kikerüljön ebből a hálóból, és őt, mondjuk, a közéleti tevékenysége miatt ne figyeljék meg, akkor, ha a magyar fél erre rábólint, folytatódhat ez a megfigyelés.

Úgyhogy nekem ilyen félelmeim vannak. És jobb lett volna, hogyha egy olyan garanciális elem megjelenik ebben a törvényben, hogy ez valóban a szervezett bűnözésre, a terrorizmusra vagy a súlyosabb bűncselekményekre korlátozódik, mert az a megfogalmazás, hogy egyrészt „szervezett bűnözői csoportban részt vevő”, ez rendben van, vagy a „legalább egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható” ‑ aki azt mondja, hogy ezt szlovák részről nem lehet könnyen megkerülni, és nem lehet egy olyan esetet találni a szlovák büntetőjogban, hogy valakit meggyanúsítanak, még el se ítélnek, még bíróság elé sem kell hogy vigyenek, hanem az ottani bűnüldöző szervek azt mondják, hogy egy gyanúsítással élnek, akkor utána beindulhat ez a folyamat ‑, ennél azért több garanciát vártunk volna el. És hangsúlyozom, ha még Ausztria esetében beszélnénk egy ilyen egyezményről, akkor még lehetne azt mondani, hogy a korrekt együttműködés és a jogállami garanciák működhetnek; én attól tartok, hogy Szlovákia esetében, ahogy azt az elmúlt időszakban láthattuk, nem hagyatkozhatunk a szlovák félre, és Magyarországnak kell ezeket a garanciákat betartatni. Ebben a passzusban én ezt nem látom megvalósulni, de természetesen, ahogy mondtam, államtitkár úr fejtse ki a véleményét; az lenne a legjobb, hogyha még itt a vitában, hogy lehessen is erre reagálni. És természetesen meggyőzhetők vagyunk, de én ezt egy kicsit aggályosnak tartom. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 102 2015.03.09. 2:10  101-104

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az Európai Unió és az Egyesült Államok között folyamatosan zajlanak a szabadkereskedelmi tárgyalások, sajnos ezek a tárgyalások azonban zárt ajtók mögött zajlanak, és konkrét hatástanulmányokat sem láthattunk a magyar kormány részéről, hogy egy ilyen megkötött megállapodás hogyan érintené Magyarország jövőjét.

(13.20)

A témában 2014. október 27-én az Európai ügyek bizottsága ülést tartott, és ott Mikola István államtitkár úr néhány számadatot ismertetett ugyan, de az, hogy ezek milyen hatástanulmányból valók, ennek a bővebb kifejtését ő nem tette meg, de ígéretet tett arra, hogy a bizottság tagjai számára elküldi azokat az anyagokat, amelyek elérhetőek a témában.

A bizottság tagjai hiába várták azt, hogy megkapják ezeket a hatástanulmányokat, ezért 2015. január 19-én írásbeli kérdést nyújtottunk be Bana Tibor képviselőtársammal Szijjártó Péterhez, és kértük, hogy a konkrét hatástanulmányokat tegyék elérhetővé.

A válasz megdöbbentő volt, ez 2015. február 3-án érkezett meg, és utalt ugyan egy 2013-as elemzésre, de egyértelművé tette miniszter úr azt is, hogy valódi hatástanulmányok nem készültek, hiszen arra hivatkoztak, hogy ezt majd csak a konkrét megállapodásnak az elfogadásakor vagy leírásakor lehet megtenni.

A gond csak az, hogy ezek a tárgyalások titokban zajlanak, részben még a magyar kormánytól is elzárva, ezért nem tudjuk, hogy mi alapján támogathatja a magyar kormány ezt a megállapodást. Ráadásul a GMO-termékek tilalma is elesni látszik, és egyébként, ahogy azt már prospektusokon is láthatjuk, civil szervezetek is tiltakoznak ezen megállapodás ellen.

Ezért kérdezném államtitkár urat, hogy konkrét hatástanulmányok nélkül hogy támogathatják ezt az egyezményt, és nem gondolják-e, hogy a nagyhatalmaknak adott biankó csekkek ideje lejárt, és előnye még nem származott Magyarországnak az ilyen hozzáállásból. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 44 2015.03.23. 2:05  43-46

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Patyi Gergely 2014 júniusától az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkári posztját töltötte be, majd március 4-én hirtelen, egyik napról a másikra távozott tisztségéből. Patyi Gergely a személyét ért megalapozatlan és méltatlan támadásokra hivatkozott, miután az egyik hírportál beszámolt arról, hogy egyik ismerősének a cége kapta meg a Végrehajtói Kamara informatikai rendszerének átvilágítását 5,6 millió forintos megbízási díjért.

Aki nyomon követi a magyar politika világát, érezheti, hogy valahogy nem kerek a történet, hiszen valódi botrányok esetében sem gyakorlat Magyarországon lemondani az állami vagy politikai vezetők részéről: helyén van az USA-ból kitiltott NAV-elnök, akinek hivatalával kapcsolatosan ezermilliárdos korrupciós vádak is megfogalmazódtak; fideszes országgyűlési képviselők bevallott vagyona köszönő viszonyban sincsen hivatalos jövedelmükkel; de említhetnénk az EU-s milliárdok offshore-cégekhez való kiszórását is. A közös ezekben az ügyekben, hogy soha semmilyen személyi felelősség nem merült fel, nem távozott senki a posztjáról. A kifejtettek okán teljesen egyértelmű, hogy Patyi Gergelynek bizonyosan nem egy 5 millió forintos megbízási díj miatt kellett távoznia. Ha ez így lenne, akkor már a kormány is lemondott volna, a Fidesz-KDNP parlamenti padsorai pedig erősen megritkultak volna.

Kérem, kíméljen meg attól a választól, hogy Patyi Gergely saját döntése volt a lemondás, különösen annak tükrében, hogy Trócsányi László igazságügyi miniszter rekordgyorsasággal fogadta el államtitkára lemondását. Hivatalosan meg nem erősített hírek szerint a Végrehajtói Kamara saját sikereként értékelte a végrehajtók átvilágításáért felelős államtitkár távozását, amitől az épphogy megindult vizsgálatok elhalását várják.

Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar társadalommal együtt egyenes és őszinte választ várok arra, hogy mi áll a nemrégiben lemondott igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkár távozásának hátterében, és milyen hatással lesz ez a végrehajtók eddig sem túl látványos elszámoltatására. Várom megtisztelő és érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 157 2015.03.31. 11:36  144-169

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem fogom kihasználni az időkeretet, csak röviden szeretnék hozzászólni, egy-két ponton kibővíteni, kibontani azt, amiről Mirkóczki Ádám képviselőtársam már beszélt. Ezt a sajnálatosan fél 7-ig nyúló vitát sem szeretném tovább nyújtani. Az előző napirend, az ISIS és az ellene való fellépés oly mértékben húzta el a napirendek sorát, hogy a valóban fontos kérdésekre, mint a Magyar Honvédség állapotára kevesebb idő jut, ami eléggé sajnálatos. Az előző nyilván politikai volt, ez pedig inkább szakmai vitának fogható fel.

Elmondom önöknek, hogy miért is hoztam ide az előző napirendet. Ott elhangzott, hogy a kötelességeinknek, a kötelezettségeinknek feleljünk meg, legyenek azok nemzetközi jogból vagy emberiességből fakadó elvárások.

(18.30)

Itt azért örülünk annak, hogy több pénz jut a honvédségre, de még mindig nagyon messze vagyunk a GDP 2 százalékától, ami NATO-elvárás. Természetesen erre lehet azt mondani, hogy nagyon sok ország van ezzel így, mert tudom, hogy honvédelmi miniszter úr ezt szokta mondani, és ez tényszerűen igaz is, hogy nagyon sokan vannak a NATO-tagországok között, akik nem érik el ezt a 2 százalékot. Bár hozzáteszem, hogy Magyarország az 1 százalék környéki költésével sereghajtónak minősül ebben a mezőnyben is, tehát van még mit fejlődnünk.

És ha már a kötelezettségeinkről vagy a nemzetközi szerződésekben vállalt felelősségünkről van szó, akkor tényleg költhetnénk többet. És bízunk benne, hogy a jövőben valóban meglódul a honvédelmi költségek mértéke. Tudom, hogy be van tervezve, hogy nagyon lassan elkezd ez növekedni, és természetesen ezt se becsüljük le, de arra vonatkozólag, hogy mondjuk, a 2 százalékot mikor érheti el a honvédségi kiadások mértéke, még konkrét becslést nem hallottam évszámszerűen. Természetesen, ha honvédelmi miniszter úrnak van ilyen, akkor nagyon szívesen meghallgatom a válaszában.

Néhány pontot a konkrét javaslatból is kiemelnék. A 2. §-ban tulajdonképpen annak kibővítése található, hogy mit tehet civilben a katona. Ez azért fontos, mert amikor valaki egy közszolgálati vagy akár honvédségi pályára áll, akkor nem mindegy, hogy milyen korlátozásoknak vetjük alá, mit várunk el tőle civil életében. Az természetes, hogy valamit el kell várni. Hogy egy nagyon távoli példát mondjak, az ügyvédi kamara is elvárja az ügyvédektől, pedig az egy magánszakma, hogy ne viselkedjenek olyan módon a civil életükben, ami mondjuk a törvényeknek adott esetben megfelel, de hát az ügyvédi életpályához méltatlan. Azért mondtam direkt az ügyvédeket, mert tulajdonképpen magánvállalkozókról van szó, nem az állami szektorban dolgozó köztisztviselőkről.

Tehát valamilyen elvárást meg lehet határozni, és a törvény jelenleg is tartalmaz elvárásokat, hogy pontos legyek, a szolgálati viszonyhoz méltatlan magatartást tiltotta eddig. Azt gondolom, ez kellően jó megfogalmazás. Ahogy Mirkóczki Ádám képviselőtársam elmondta, hogy ez kibővítésre kerül, de számomra egy kicsit gumijogszabálynak tűnik a bővítés köre. Ez azt a veszélyt fogja magában rejteni, hogy bizonyos esetekben el lehet a honvédek ellen járni civilként elkövetett ‑ nem jó szó az elkövetett ‑, civil magatartásuk miatt, és nem fogják pontosan tudni, hogy melyik magatartás az, ami miatt őket esetleg valamilyen szankciónak vethetik alá.

Konkrétan ebben a javaslatban, ami most előttünk van, a honvéd etika szabályainak sérelmét hozzák föl, ami egyrészről, amit én találtam, vagy amire, gondolom, a javaslat írói gondolnak, az etikai kódex, ami egy HM-utasítás mellékleteként jelent meg. Ha tévednék, akkor javítson ki, miniszter úr! Mi ezt találtuk. Na most, azért ez könnyebben módosítható, mint egy törvény. Hiszen egy HM-utasítás egy rugalmasabb jogi környezetet jelent, ennélfogva a jövőben belekerülhetnek olyan magatartások vagy olyan elvárások, amelyek szerintem túlmutatnak azon, vagy túlmutathatnak azon, amit egy honvédtől a civil életében el lehet várni, és ez kiszámíthatatlanná teszi, nem kellően kiszámíthatóvá teszi azt az életpályát, amivel számolniuk kell azoknak, akik a honvédségi pályára jelentkeznek, vagy az életüket itt tervezik leélni. Hát ugye, ez lenne a cél, hogy minél hosszabb ideig ezen a pályán maradjon valaki.

Emellett, a honvéd etika szabályainak sérelme mellett bekerül, hogy pontos legyek, a „pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné” kikötés. Ez megint csak nehezen megfogható, mert azt, hogy valaki a civil életében mikor lesz pártos vagy nem kellően befolyástól mentes, azt ki fogja eldönteni? Tehát ha ő elmegy egy párt gyűlésére vagy egy nagygyűlésre? Vagy egy párt tagja, egy párt szimpatizánsa? Vagy a Facebookon egy megjegyzést tesz, hogy mondjuk, tetszik neki a Fidesz politikája? Ezért nyilván nem fogják, gondolom, megróni ‑ de ha azt mondja, hogy egy másik párt politikája tetszik neki?

Miniszter úr most bólogat, de ezt tegyük tisztába. Mert ha én jogilag nem tudom száz százalékig értelmezni, hogy miért kell bővíteni ezt az esetkört, mert nyilván, ha a bővítésre tesznek javaslatot, akkor megvan, hogy ezt miért teszik, akkor én ezt, megvallom őszintén, egy egzaktabb, pontosabb megfogalmazás keretében tenném meg. És ahogy elmondtam, ezek a példák is adódhatnak, hogy a civil életében mit tehet meg egy katona. Párttag lehet-e, elmehet-e egy pártgyűlésre, vagy egyébként mondjuk, a Facebookon egy jobbikos közleményt pozitív kommenttel elláthat-e?

Ezek nagyon fontos kérdések. Mert ha le van írva, akkor nyilván ezzel lehet vitatkozni, akkor lehet azt mondani, hogy ez egy jó szabály vagy rossz szabály, de a gumijogszabálynál nincs rosszabb. Még a nagyon szigorú, kikezdhető szabály is kiszámíthatóbb, mint egy gumijogszabály. Én ezt egy kicsit ennek érzem. A Mirkóczki Ádám képviselőtársam által elmondott véleményhez tartozik, amit erről elmondtam.

Még egy pont, ami egy kicsit idetartozhat. A 8. § tartalmazza, ez is elhangzott többször, ezredes, tábornok indokolás nélküli rendelkezési állományba való helyezése, ami tulajdonképpen sok esetben a kirúgását jelenti. Megmondom őszintén, miniszter úr, én egy kicsit bizonytalan vagyok. Mert lehet azzal indokolni, hogy a kormánynak vagy a miniszternek legyen ráhatása, hogy kik a főtisztek. Ebben is lehet logika. De ha ezt oly mértékben és kontroll nélkül lehet gyakorolni, akkor ez átcsaphat olyan irányba, hogy tulajdonképpen emiatt fogják átpolitizálni a honvédségi kart. Mert ha a miniszter eldöntheti, hogy mely főtiszteket rúgja ki indokolás nélkül, és gondolom, nevez ki utána a helyükre, ez a két folyamat együtt jár, akkor nagyon könnyű átpolitizálni a honvédséget.

És persze erre lehet azt mondani, hogy a tehetségtelen főtiszteket meg könnyebb eltávolítani. De ha valaki tehetségtelen, akkor talán meg lehet azokat az eszközöket találni, amelyekkel ki lehet szűrni a tehetségteleneket, és egy indokolásban, egy szakmai érveléssel is el lehet távolítani. Ezt hosszú távon egy kicsit veszélyesnek érzem. És most nem feltétlenül a Fidesz-KDNP-kormányra gondolok. Lehet, hogy önökre is, ez majd ki fog derülni. De olyan szabályokat próbáljunk alkotni, amelyek miniszterről miniszterre, pártoktól pártokig adott esetben egy életpályát garantálnak. Ez nem feltétlenül ilyen. Egy magyarázatot szerintem az Országgyűlés ebben az ügyben is megérdemelne.

Felmerült még a próbaidő kérdése, hogy akiket a közszolgálatból átvesznek, akkor miért szükséges ennek kikötése. Itt szintén az előbb elmondott dilemma merült fel bennem. Mert egyrészről könnyen védhető dolog, hogy a próbaidő egy jó dolog, megismerjük egymást, jól dolgozik az adott delikvens, nem dolgozik jól, el lehet küldeni indokolás nélkül. Csak ezek az emberek valahonnan jönnek. És lehet, hogy úgy tudnak átjönni, mondjuk, a honvédséghez, vagy azért történik az ő áthelyezésük, hogy eltávolítsák őket a másik pozíciójukból, és adott esetben itt a próbaidő alatt el lehet őket távolítani.

Lehet, hogy ez néhány esetben fog megtörténni, de azért, ahogy elmondtam, amikor alkotunk egy jogszabályt, minden esetkörre próbáljunk meg felkészülni, ne csak az optimális, szép dolgokat írjuk le a törvényben. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ha csak a HM érdekét néznénk, és csak a honvédségi szempontot néznénk, akkor ebben van logika, miniszter úr. De ha az adott emberek életpályáját és mondjuk, egy közszolgálatban betöltött életpályát, és a közszolgálatba itt mindent beleértek, a honvédséget, az állami szektort, akár még az önkormányzatokat is, akkor lesz három hónap, amikor kiszolgáltatott érzésük lesz ezeknek az embereknek. Bízunk benne, hogy azért tömegesen nem találkozunk olyannal, hogy ez visszaélésekre adhatna okot vagy visszaéléseket láthatunk. Ezt is el kellett mondani itt, az Országgyűlés előtt.

Természetesen az idő fogja megmutatni, hogy igazunk lesz-e ebben, vagy a gyakorlatban ezek az esetek nem fognak előfordulni.

(18.40)

Ezeket szerettem volna elmondani, miniszter úr, és a válaszában nagyon várom, hogy nyugtasson meg, vagy adjon választ ezekre a feltett kérdésekre. És ahogy Mirkóczki képviselőtársam mondta, azért értékeljük a jó irányba tett lépéseket, értékeljük az erőfeszítéseket is. Tudjuk azt, hogy a pénz mindig kevés, de ezekben az esetekben, amit felhoztunk, nem jó, hogyha néhol túlszalad a kés, és ezzel adott esetben a jó intézkedéseket is egy kicsit lerontjuk.

Köszönöm szépen, elnök úr. Ennyit szerettem volna mondani. (Dr. Lukács László György tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 167 2015.03.31. 2:03  144-169

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nem szeretnék ünneprontó lenni, ez egy jogállási törvény. Tehát én is szeretnék T-72-es eladásokról meg minden szép dologról beszélni, meg lenne kritikai észrevételünk is, de nem erről van szó. Tehát ezt azért mindenképpen el kell mondani, ha valaki még követi a parlament üléseit. Tehát mi nem azért nem folytunk bele ezekbe a kiváló vitákba, mert nem lenne hozzáfűznivalónk, de majd hogyha az Országgyűlés elé jön, vagy egy hasonló törvény lesz itt, akkor foglalkozunk ezzel.

Ami pedig a GDP-t illeti, azért az egy elég furcsa vita, amikor itt a Fidesz meg az MSZP erről vitatkozik, hogy a költések hogyan alakultak. Az, hogy az MSZP idejében magasabb volt a jelenlegi szintnél, csak azt jelenti, hogy egy magas bázisról, ami mondjuk, a ’90-es évek elejét jelenti, folyamatosan csökkent. Azért az MSZP-kormány korábban volt, mint a jelenlegi Fidesz-kormány, ez ennyit jelent. De hogyha mondjuk, újra egy MSZP-kormány lenne, de nem lesz, tehát mindenkit megnyugtatok, nem lesz, reméljük, hogy soha, de hogyha lenne, akkor nem mászna fel újra a 2 százalékra.

Az MSZP részéről hallhattunk olyan állásfoglalásokat ‑ most tényleg a kétperces időkeretet csak kihasználva ‑, ami szerint még a jelenlegi honvédségi létszámot is sokallják, ami még a trianoni békeszerződésben meghatározottnál is jóval alacsonyabb. Azon küzdünk, hogy menjen valahogy feljebb, és tulajdonképpen még ezt is teljesen fölöslegesnek tartják.

Tehát tulajdonképpen a vita nem az, hogy akkor mennyi volt, és most a trükköket nézve, amit Kósa képviselőtársam elmondott tényleg, hogy a nyugdíjkiadásokat hogyan lehet a honvédségre fordítottként elszámolni… ‑ tehát ezek egészen perverz számviteli trükkök, vagy amit Gyurcsány mondott, valóban trükkök százai, de ami ezt illeti, beszéljünk a jogállási törvényről.

Persze, vitatkozhatunk másról is, de majd akkor, hogyha itt lesz az Országgyűlés előtt, és szeretném azt, hogyha végre a vitát vissza tudnánk a mederbe terelni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 181 2015.03.31. 15:03  170-193

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Próbálom értelmezni Ruboszky képviselőtársam szavait, aki azt mondta, hogy egy bizonyos módosítással a KDNP is el tudja fogadni, miközben ön terjesztette be mint KDNP-s képviselő. Bocsánat, hogy ezzel kezdem; csak hogy jól értem-e, azt mondta, hogy bizonyos módosítással el tudják fogadni a javaslatot, noha ön a beterjesztője mint KDNP-s képviselő. De ez majd egy következő válasznak lehet a tárgya. Én úgy gondoltam, ha ön mint KDNP-s képviselő ezt beterjeszti, akkor a KDNP érthető módon mellette áll.

A dolog érdemi részére térve: mi támogatni fogjuk ezt a javaslatot. Apró, de fontos módosítások rejlenek az előttünk lévő javaslatban. Végighallgattam Bárándy Gergely érveit, és nem tisztem megvédeni a kormányt. Mi azzal szoktuk őket vádolni, hogy az elszámoltatást nem veszik komolyan, és a végrehajtók elszámoltatásával kapcsolatosan sem láthatunk eredményeket. Reméljük, hogy ez a jövőben azért máshogy lesz. Most úgy érzem, hogy képviselőtársam a témához képest egy kicsit félrebeszélt.

(20.00)

Félrebeszélt, mert az a kérdés, hogy akarunk-e egy új végrehajtási rendszert. Vita van köztünk és a Fidesz között, hogy ezt hogyan tegyük meg. A Fidesz még hisz ebben a rendszerben, ami most még itt körvonalazódik előttünk, bár azért úgy látom, hogy a bizalmuk és a hitük napról napra fogy. Ennek örülünk, megmondom őszintén, mert mi az állami rendszerben hiszünk. Mi abban hiszünk, és ezt el kell mondjam itt, ennél a napirendnél is, hogy nonprofit módon, a profitot és az egyéni vállalkozói érdeket kizárva kell határozatokat, akár bírói ítéleteket végrehajtani Magyarországon. Ugyanúgy, ahogy a bíróság, az ügyészség vagy akár a rendőrség sem profitorientáltan működik; ahogy egy bíró sem úgy kapja a fizetését, hogy hány embert zárt börtönbe, hány életfogytiglant osztott ki, ugyanúgy meggyőződésünk, hogy az ítéletek végrehajtása sem attól kell függjön, hogy valakinek milyen az anyagi pozíciója, vagy mennyire éri meg behajtani ezeket a követeléseket.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Most gondoljunk bele abba az egyszerű helyzetbe, hogy születik egy ítélet. Itt most attól is elvonatkoztathatunk, hogy mondjuk, egy nagy pénzügyi intézmény egy magánszemély ellen indít egy pert, bár itt perre sem szokott sor kerülni, vagy mondjuk, egy közjegyző okirattal végrehajtást kér egy magánszemély ellen, és ott persze vitatni lehet sok esetben az eljárást, és kisemmizésre kerül egy magánszemély az ügy végén ‑ de ne ezt nézzük! Nézzük azt, hogy két magánszemély perre megy a bíróság előtt. Születik egy bírósági ítélet, X.-nek fizetnie kell egy összeget Y.-nak. Na most, ha az, akinek ezt az összeget meg kell fizetnie, pont azért, mert tőle kicsalták ezt az összeget, vagy kintlévőségei vannak, már nem rendelkezik elegendő pénzzel arra, hogy egy végrehajtást végigvigyen, megelőlegezze a végrehajtó díját vagy a bíróságnak első körben kifizesse a végrehajtási díjakat, hogy aztán majd áttehessék a bíróságtól az önálló bírósági végrehajtókhoz az ügyet, akkor ez az ítélet nem lesz végrehajtva. Hiába van egy jogerős, a magyar állam bírósága által meghozott ítélet. És ez nem jó így. Nem jó így. És számtalan olyan eset van, amikor azt láthatjuk, hogy nem igazságos a jelenlegi rendszer. Az meg végképp nem jó, hogy bizonyos személyek sokszor rekordösszegű bevételre tesznek szert magánvállalkozóként.

És itt mondhatnám azt is, hogy vannak olyan területek, főleg Budapest, a nagyvárosok, Budapesten belül is bizonyos kiemelt körzetek, ahol nagyon megéri végrehajtónak lenni, és vidéken vannak olyan helyek, ahol lehet, hogy kevésbé. Ez sem feltétlenül igazságos. Meggyőződésünk, hogy a rendszeren alapjaiban kell változtatni. Az már csak egy extra dolog, amit itt az elmúlt években és a sajtóban is láthattunk, hogy sokszor milyen visszaélésszerűen tud működni a rendszer. Sokszor nemcsak azért, mert az adott szereplők esetleg nem tartják be a jogszabályokat, az egyéni érdekeiket nézik, hanem azért is, mert a jogszabályok nem jók, nem voltak jók.

Itt sok mindent fel lehetne sorolni. Elmondtuk azt itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt többször, és azzal se lehet minket vádolni, hogy ne tartanánk szem előtt a végrehajtást kérő, és aki ellen kérik a végrehajtást, az adós közös érdekét, hogy vannak olyan esetek, amikor megegyezne ez a két fél. Akár a bank is megegyezne. Azt mondja, mondjuk, az adósnak, hogy fizess egy iksz összeget, és felejtsük el az egész ügyet. Mondjuk, elengedek valamennyit abból, amennyivel tartozol. De ha már megindult a végrehajtás, akkor ameddig a végrehajtó munkadíját és egyéb költségeit, a végrehajtási költségeket ki nem fizetik, addig nincs megállapodás. Persze jutalék is van, minden van.

Vas képviselőtársam tökéletesen képben van, hogy mennyi költség van, és nagyon igaza van, hogy itt nagyon sok költségről beszélhetünk, jutalékról, mindenféle díjról, de a lényeg az, hogy ezt az eredeti követeléshez fogják igazítani. Ha mondjuk, 20 millió forint volt az eredeti követelés, de a bank azt mondja, hogy fizess 10 millió forintot, kedves adós, és felejtsük el egymást, akkor a végrehajtó azt fogja mondani, hogy addig az ügy nem zárul le, amíg a 20 millió forinthoz képest én meg nem kaptam a nekem járó megfelelő összegeket, akkor is, ha esetleg addig érdemi munkát nem végeztem. Ez így nem jó, mert a gyakorlatból tudjuk, hogy sok esetben ez hiúsította meg azt, hogy a két fél megegyezésre jusson egymással.

Tehát a rendszer alapvetően, ahogy elmondtam, nem jó, meg kell változtatni. Erre csak rárakódott az, amit a kamara kapcsán láthattunk. Nagyon örülünk neki egyébként, hogy egyfajta vizsgálat indult, lehetne még sok helyen vizsgálatot indítani, de legalább itt elindult. Azt is látni kell, és ezt is a sajtóban megjelent hírek alapján tudom mondani ‑ mert azért a kormany.hu-ra is felkerülnek hírek, például a legutóbbi hír, hogy maga a minisztérium tett feljelentést a kamaránál történt esetek miatt, és természetesen várjuk ennek fejleményeit ‑, tehát azt látjuk, hogy a jogi harc mellett egyfajta politikai harc is kezdett kibontakozni. A kamara mindenkori vezetésében, most nem feltétlenül adott személyekről beszélek, de vannak olyan végrehajtók, akik úgy érezték, hogy nekik a kormánnyal politikai síkon hadakozni kell. És ez szerintem nem jól van így. Mert szakmailag jogi vitát folytathatunk, de egy köztestületnek nem lehet célja, hogy politikai vitákba, politikai csatákba belemenjen. Azt is elmondtam itt az Országgyűlés előtt, Patyi Gergely államtitkár lemondásáról nem kaptam megnyugtató válaszokat, hogy neki miért kellett távoznia. Hallhattunk olyan sajtóhíreket is, meg nem erősített híreket, hogy bizonyos kamarai vezetők úgy tekintették, hogy nekik részük lehetett az ő távozásában a sajtóban megjelent hírek miatt. Hogy így volt, nem így volt, nem tudom, de nyilván az egész ügy a média elé került.

És a média elé került az is, pont a minisztériumi feljelentésben szerepelnek olyanok is, hogy a kamara a saját maga jó színben való feltüntetéséért, a sajtóban megjelenített jó hírnevéért komoly összegeket PR-költségként bizonyos sajtóorgánumoknak kifizetett. Ezt is nyilván a bűnüldöző szerveknek kell vizsgálni, hogy így volt-e, ez szabályos volt-e. Láthatjuk, hogy átkerült a sajtóba és a közéletbe az egész harc, és ez szerintem nem jól van így, mert a szakmai kereteknél kellene maradni.

Ha már egy köztestületről beszélünk, és itt vita volt sokszor arról, ez is megjelent a sajtóban, hogy közpénzről van szó, nem közpénzről van szó, mi ez az egész, amivel szemben állunk. Én itt a parlamentben is többször kritizáltam a kamarai költségátalányt. Ez egy olyan díj, amit közvetlenül a kamara számára kell behajtaniuk a végrehajtóknak az adóstól. Itt nem arról van szó, mint mondjuk, az ügyvédi kamara esetében, hogy az ügyvédek befizetik a tagdíjat, amit megállapítanak maguknak; hogy ez tetszik-e vagy nem tetszik, nyilván hozhatnak olyan döntést, hogy ez kevesebb legyen, több legyen, de mindenesetre a tagok fizetik be.

Ebben az esetben a költségátalány olyan díj, amit az adóstól hajtanak be. A legrosszabb, legnyomorultabb helyzetben lévő embertől, akinek sokszor mindenét elvitték, nem maradt semmije. Tőle közvetlenül behajtanak egy olyan költséget, amit a kamara működésére kell hogy fordítsanak, illetve az adott végrehajtónak ezt rögtön tovább kell utalnia. Ez annak idején, ha jól tudom, egy átmeneti szabályként került be a törvénybe, hogy az induló kamarának megfelelő hátteret teremtsen, de valami miatt, mit ad isten, ez benne maradt. És nem átmeneti, hanem folyamatos szabály lett.

Akkor még nem voltunk az Országgyűlésben, és nincsenek információim arról, hogy ki milyen módon érte el, hogy ez a jelentős összeg, ezek a jelentős bevételek megmaradjanak. Az is elgondolkodtató, hogy valamiféle politikai lobbit annak a kormánynak, amelyik annak idején a kamarai költségátalányt a törvényben benne hagyta, ki kellett fejteni, hiszen megváltozott a státusa, és átmenetiből egy ma is fennálló rendelkezés lett.

Én még azt is fel szeretném vetni, hogy annak örülünk, hogy vizsgálatok vannak, és a kormány legalább igyekszik úgy beállítani, vagy egyre inkább igyekszik elhitetni, hogy valóban komolyan gondolja az elszámoltatást ezen a területen, de azért az egyes végrehajtók tevékenységére is oda kellene figyelni.

(20.10)

Kérem az államtitkár urat, hogy egyébként például azokat a javaslatokat, amelyeket mi is eljuttattunk önökhöz, hogy mit kellene vizsgálni, vegyék fontolóra, legyen rá kapacitás. Én felajánlottam akár a szakmai segítségünket is ebben az ügyben, ha esetleg erőforráshiányban lennének. Most nem mennék bele, mert számtalan javaslatot megfogalmaztunk, hogy mely pontokon kérjük azt, hogy a törvények betartását vizsgálják meg, de a fő kérdés az, hogy a jövőben ez a rendszer mivé válik és hogyan fog átalakulni.

Mi továbbra is azon az elven vagyunk, hogy egy nonprofit rendszernek kell létrejönnie, rugalmasak vagyunk benne. Korábban volt egy országgyűlési határozati javaslatunk, amelyet sajnos a Ház elutasított vagy a Fidesz-KDNP-többség a napirendre vételt nem támogatta, annak pont az volt a célja, hogy csak az irányvonalakat határozza meg. Nem volt másról szó, mint egy nonprofit rendszerről, egy állami rendszerről, de hogy az milyen módon valósul meg, az tulajdonképpen lehet szakmai vita tárgya, arról itt az Országgyűlésben vagy háttéregyeztetéseken mi készek vagyunk vitát folytatni.

Nagyon örültünk annak is ‑ hogy jó szót is mondjak ‑, hogy az igazságügyi miniszter úr, ahogy a sajtóban is megjelent, ötpárti egyeztetést hívott össze, és többek közt erről a témáról is szó volt. Úgy tűnt, ott is a miniszter úr elmondta, hogy több téma mellett ezt önök ‑ mint például a bírósági szakértői rendszer, úgy a végrehajtói rendszer rendbetétele ‑, legalábbis ez hangzott el, komolyan gondolják, legalábbis a ciklus végéig. Mi azt szeretnénk viszont, ha ez nemcsak abból állna, hogy most elérik, hogy mondjuk, lecserélődjön a végrehajtói kar, esetleg egy Fidesz közeli végrehajtói kar kerüljön a helyébe, és ezek a bevételek ott csapódjanak le, hanem mi, ahogy elmondtam, az egész rendszer átalakításában és egy új rendszerben vagyunk érdekeltek ‑ az érdekelteket úgy értem, hogy az emberek oldalán állva és országgyűlési képviselőként ‑, hogy gazdaságilag viszont senki ne legyen érdekelt.

Azt is el szeretném a végén mondani - elgon­dolkodtató ‑, hogy amikor ezt a rendszert kitalálták, akkor a végrehajtások száma, volumene, az ügyek pénzben kifejezett értéke jóval kisebb volt. Sajnos az ügyek száma is megnőtt, most már ilyen 500 ezer körül van az induló új ügyek száma évente ‑ ezek az utolsó információim ‑, és sajnos az ügyek értéke is megnőtt. A végrehajtók száma viszont maradt, ami azt jelenti, hogy a bevételek megnőttek, mivel azért arányosan, százalékosan ehhez valamilyen módon kötődnek; néhol hatalmas mértékben megnőttek, tehát teljes felülvizsgálatra van szükség.

Nagyon bízom benne, hogy a Fidesz valóban elindul ezen az úton, a további miniszteri egyeztetésekre is nagyon szívesen elmegyünk, és a javaslatainkat elmondjuk. Induljunk el, ezeket a javaslatokat támogatjuk, az átvilágítás történjen meg, és legyen ez az utolsó pontja ennek a rendszernek, nyissunk egy új rendszert, induljunk el a szebb jövő felé. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 30 2015.04.01. 13:01  1-38

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden egy-két ponthoz szeretnék hozzászólni. Az előttem szóló Z. Kárpát Dániel elmondta vezérszónoklatában és a többi felszólalásában is, hogy a Jobbik nagy vonalakban mit gondol erről a javaslatról, illetve Volner János képviselőtársam is hozzá fog szólni. Tehát engedjék meg, hogy én egy-két olyan pontot emeljek ki, ami engem jogászként vagy zavar, vagy örülök, hogy benne van mint javaslat, annak kevésbé, hogy az Országgyűlés vagy az egyéb bűnüldöző szervek nem tettek semmit, hogy a GVH javaslatait átvegyék. Tehát nem lesz teljes egész a hozzászólásom, kérem, engedjék meg, hogy ezt így előre jelezzem.

Azt láthatjuk, hogy a versenykorlátozó ügyekben kiszabott bírságok összege nagyon erőteljes ingadozást mutat. Itt az előttem felszólaló MSZP-s képviselőtársam felvetette, hogy jó-e az, ha egy hatóság sok bírságot szab ki. Bizonyos esetekben jó, bizonyos esetekben nem, lehetne ezt mondani diplomatikusan, de azt láthattuk ‑ a magyar valósághoz visszatérve ‑, hogy sokszor azok a cégek elbírnának nagyobb bírságot is, amelyek ezt kapják. És itt nem a magyar kis- és középvállalkozásokra gondolunk, hanem legfőképpen a pénzügyi szektorra, amiben bank, biztosítási szektor vagy a nagy multiláncok. Ahogy Z. Kárpát képviselőtársam is nagyon jól elmondta, olyan iszonyatos bevételek vannak ezekben a szektorokban, hogy a néhány milliós bírság, amit bizonyos hatóságok, nemcsak a GVH, hanem egyébként más hatóságok is szoktak bírságolni, ez egészen egyszerűen komikusnak hat, amikor hallgatjuk a rádiót és ilyen örömhírként mondják be, hogy az egyik hatóság, mondjuk, 8 millió forinttal megbüntet olyan szervezeteket, amelyek a legnagyobb biztosító, pénzügyi vállalkozások, nagybankok Magyarországon, akkor az embernek kényszerből nevetni van kedve.

Tehát bizonyos esetekben igenis elrettentő bírságokra van szükség, mert van az az összeg, amely ezeket a cégeket is elgondolkoztatja. Egyébként Nyugaton ez gyakorlat, tehát egyre inkább az Európai Unióban is és Amerikában is nem gond, hogyha milliárddolláros bírságokat kell kiszabni, és nem remeg meg a keze a hatóságoknak. Tehát ebben a tekintetben nem baj, hogy a GVH is előrelép. És vannak olyan ügyek, igen, Magyarországon is, és ha a szabad piac és a piaci verseny viszonyait szeretnénk biztosítani, akkor sokszor nagy cégek, mamutcégek, a piacon jelentős erőfölénnyel lévő cégeknek az ügyeibe kell beleszólni, az ő együttműködésüket, kartellezésüket kell megítélni, és ezekben az esetekben bizony néhány millió forint inkább biztatja őket, hogy akkor a jövőben is nyugodtan lehet csinálni, mert semmiféle következmény nincsen, vagy ha van, akkor az nagyon minimális.

Az, hogy ilyen ingadozást mutat, attól függetlenül ‑ itt a versenykorlátozó ügyekre gondolok ‑, tehát hogy 2011-ben 84,5 millió forint, 2013-ban több mint 10 milliárd forintról beszélünk, de 2010-ben is 9,5 milliárd forint, ennek lehet magyarázata, de mégis egy kicsit érdekes. Nyilván tényszerűen a számokra meg lehet találni a magyarázatot, de egy hivatalnak, szerintem ‑ és tudom, hogy ez lehet, hogy az elődöknek is szól ‑ azért valamilyen szempontból olyan számokat kell produkálnia, ami kiszámíthatóvá teszi a működését, és a jövőben, akkor fogalmazzunk így, hogyha ezeket a beszámolókat nézzük ‑ és most már egy új jogi környezetről beszélünk ‑, akkor szeretnénk azt látni, hogy valamennyire ezek a bírságok egy kiszámítható tendenciát mutatnak, akár egy kiszámíthatóan növekvőt is, hiszen ez a piac felé is azt fogja jelenteni, ahogy általában azt jelenti, hogy a hivatal egy megszokott rendben működik, vagy egyes gyakorlatokat kezd napi rutinnal végezni. Arról persze lehet vitatkozni, hogy ez jó vagy nem jó, és itt a parlamentben szakmai vitákat majd le is fogunk folytatni, hogy hol kell szigorítani, hol kell enyhíteni, de mindenesetre a tendenciákat látni kell.

A fogyasztókkal szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatt kiszabott bírságot én alacsonynak tartom. Így kívülállóként és jogászként az, hogy félmilliárd forint került kiszabásra, úgy gondolom, hogy a jövőben ‑ nem tudom, hogy a ’14-es számok hogy fognak alakulni ‑ lehetne ezt feljebb tornázni. És itt főleg megint csak a nagy cégekre gondolunk, akár azokra a megtévesztő magatartásokra, amit képviselőtársam elmondott, vagy amit nagyon helyesen egyébként a beszámoló elmond és felhoz, például a gyógyhatást állító termékeknek a hirdetése, készítményeknek a megtévesztő gyakorlata.

Ez azért is bosszantó, mert jómagam is az interneten, nagy portálokon, tehát nem ilyen zughirdetési portálokon egyfajta ilyen érdeklődő jelleggel mindig rákattintottam és megnéztem, hogy ezek a kamunak tűnő ‑ fogalmazzunk úgy ‑ hirdetések mire vezetnek, vagy hogy próbálják becsapni az embert. Láthattam, hogy ugyanazt a terméket, amiről bebizonyosodott, hogy megtévesztés, általában ezek ilyen fogyasztószerek meg vitaminok, de a fogyasztószereket szokták legfőképpen ‑ és ez a GVH jelentésében is szerepel, hogy ez az egyik legnagyobb célcsoport ‑ úgy beállítani, mintha valamiféle varázsszer lenne, ezt beszedi az ember, és akkor nem lesz több problémája. És utána azt láthatjuk, hogy átirányít egy másik honlapra, aztán valami hatóanyagot feltüntet, ha az ember ki akar lépni, akkor felajánlja, hogy csak ma, akkor fele áron is meg lehet kapni, és amikor, gondolom, a hatóságok utánajárnak ennek a dolognak, vagy elindul valamiféle vizsgálat, eltűnik, és néhány nap múlva adott esetben ugyanazon a honlapon megjelenik más néven, más hatóanyaggal, más csomagolással, de ugyanazokat a csodákat ígérve. És az embereknek azért van egy olyan érthető beállítottságuk, hogy ami, mondjuk, egy országos internetportálon jelenik meg, azért abban jobban bíznak, hiszen úgy gondolják, hogy amögött egy komoly tőke is lehet, hiszen meg tudja fizetni ezeket a reklámokat, illetőleg valószínűleg a hatóságoknak is szemet szúrna, ha ott csaló magatartást tanúsítanának. És sokszor nagyon hasonló dizájnnal ezek még mindig megjelennek.

Hozzáteszem, hogy a javaslatban, ahogy elmondtam, szerepel az ‑ és ez egy őszinte szembenézés a dologgal ‑, hogy a kínálat jellemzői miatt a GVH nem bír, nem képes ezeket a jogsértő étrend-kiegészí­tőket, fogyasztószereket minden esetben lefülelni. Ha viszont így van, akkor vagy a GVH-nál kell bővíteni az erre ráállított, szakosodott emberállományt, vagy be kell vonni egyéb bűnüldöző szerveket is, hiszen sok esetben ez véleményem szerint csalás is lehet, tehát az ügyészségnek is lenne itt dolga. Nem tudom, hogy milyen kooperáció van, mondjuk, az ügyészséggel, vagy az ügyészség is megjelent-e ezekben az ügyekben, de ez annyira üzletszerűen, olyan nagy pénzek megmozgatásával, ami a reklámpénzeket vagy akár a bevételeket jelenti, és valószínűsíthetően és láthatóan ugyanazon csoportok hátterével működik, hogy bizony-bizony ez egy nagyüzemű csalássorozat, ami már túlmutat a GVH-n és egyéb bűnüldöző szervek, például az ügyészség eljárását is indokolják. És nagyon örülök neki, hogy egyébként a beszámolóban a probléma megjelent és az is, hogy ez túlmutat a GVH-nak néhol a jogi keretein és az erőforrásain. Nagyon reméljük, hogy az egyéb hivatalok és hatóságok partnerek lesznek ebben.

Javaslatként fogalmazódik meg: a versenytárgyalásokon elkövetett jogsértés a közbeszerzési eljárásokon való részvétel kötelező kizárását vonja maga után. Én ezt jó iránynak tartom, hogy legyen egy erősebb szankció. Erre is lehet persze jogi vitát alapozni, de azt láthattuk, és ez 2010 előtt is gyakorlat volt, sőt pont 2010 előtt volt gyakorlat, tehát azt láthattuk, hogy miután kétharmaddal a Fidesz megnyerte a választásokat, a szocialista haverok is a gazdasági háttérmutyikból azért kiszorultak, 2010 előtt ‑ ez most nem is a GVH felé irányuló, most a politikai rendszer felé irányuló kritikánk ‑ bizony a 70-30-as rendszer nagyon kiválóan működött, mindegy, hogy ki van kormányon, ő elvitte a 70 százalékát a beruházásoknak és a 30 százalék a másik ellenzéki pártnak, a nagy ellenzéki pártnak jutott, amely, ha majd váltja az akkori kormánypártot, akkor szintén biztosítja ugyanezt.

(11.30)

Ezt láthattuk olyan esetekben ‑ és most persze a Megyeri hidat is említhetném ‑, ahol még azóta sem láthatunk felelősöket, és a kisemberek pénze, a kisvállalkozók pénze tűnt el, miközben a nagy cégek, akiket a média és nem mi, hanem a mainstream média, a szakmédia is kötött egyrészt a Fideszhez és az MSZP-hez, ezek a cégek nemcsak hogy megúszhatták, és a büntetőjogi felelősséget úszhatták meg, hanem utána még sok esetben elindulhattak közbeszerzéseken, annak ellenére, hogy születtek olyan határozatok is hasonló ügyekben, hogy valaki, mondjuk, egy cég nem indulhatott volna ilyen eljárásokon, ennek ellenére feltűntek. Tehát magát az eredményességet és magát a következményeket nem láthattuk, és arról meg nem is beszélve, hogy természetesen a politikának sem volt érdeke, hogy ezeket az ügyeket feltárja. Hát miért lett volna, amikor mind a két párt, a Fideszhez és az MSZP-hez köthető érdekcsoportok is benne voltak, akkor ki hozta volna fel ezeket az ügyeket? Azóta sok minden változott, többek közt a Jobbik is itt van a parlamentben, és ezekre az ügyekre a felelősöket, az elszámoltatást és jogi hátteret is szeretnénk, hogyha megteremtenék, és akár a GVH-nak is nagyon nagy szerepe lehet akár most is és akár a jövőben.

Még egy javaslatra szeretnék kitérni, ami szintén egy régi vesszőparipánk, és szerepel az anyagban ‑ sokat el lehetne mondani, de ezt mégis kiemelem ‑, ez a 12 éven aluli gyermekeknek szóló kereskedelmi gyakorlat, tehát a reklámok és a 12 éven aluli gyermekeket megcélzó „győzd meg a szüleidet” című reklámok, hogy vegyenek meg ezt vagy azt, ez ellen a GVH is erőteljesebb fellépést sürget, és akár jogszabály-módosítást is sürget. Én nagyon remélem, hogy az Országgyűlés meg fogja fogadni ezeket a javaslatokat, hiszen eljutnak ők is oda, hogy ennek a célcsoportnak, a gyermekek számára sugárzott reklámoknak a jelentős korlátozása vagy teljes tilalma szükséges, hiszen nem lehet ezeket a gyermekeket ilyen formában befolyásolni. Mint tudjuk, a szülőknek egyre kevesebb idejük van sajnos a gyermekekkel foglalkozni, ez a magyar munkajognak is köszönhető egyébként meg a munkajogi változásoknak, hogy egyre inkább ki lehet a családokat zsigerelni vagy a dolgozókat. Köszönhető annak, hogy egy munkahelyből már nem lehet megélni, hiába Orbán Viktor ezt ígérte, de sajnos nem jutottunk el odáig, inkább másfél vagy két műszakban kell dolgoznia a szülőknek, és a gyermek bizony a tévé elé kényszerül, az a szórakozás, ami számára adott, és bizony ezek a reklámok és ezek a nagy cégek ‑ megint ugye, csak a multicégekhez jutottunk el ‑ ki is használják ezt. Kihasználják ezt, hogy ha már a szülő nem tud tévét nézni, és ha már a szülő nem jut oda, akkor majd a gyermeket, aki befolyásolhatóbb, meggyőzik, hogy ő a szülőre gyakoroljon nyomást. Erre valóban le kell sújtani, és reméljük, hogy ezek a javaslatok, amik egyébként a beszámolóban benne vannak, eljutnak a kormányhoz, a kormány elolvassa, a jó javaslatokat megfogadja és törvény lehet belőle.

Elnök úr, én ezeket a pontokat szerettem volna kiemelni. Természetesen még sok mindent el lehetne mondani, de azt mindenképpen zárszóként szeretném én is aláhúzni, hogy a versenyhivatalnak minden országban nagy szerepe van, jelentős szerepe van, és nem szabad, hogy a kezük az ott dolgozóknak megremegjen, akár horribilis bírságokat is ki kell szabni azokra a cégekre, amelyek a fogyasztókat, az embereket átverik, és úgy gondolják, hogy ezt eddig megtehették.

Mi minden ilyen irányú intézkedést támogatunk, de egyrészt számon is fogjuk kérni, hogy ezek megtörténjenek, és a gyakorlatban se úszhassák meg ezek a cégek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 180 2015.04.13. 5:06  179-188

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon fontos törvénymódosításra tettünk javaslatot, amelynek az elutasítását, megmondom őszintén, nem is értettem a bizottsági szakban. Úgy érzem, hogy valahol a szívük mélyén a jelen lévő Fidesz-KDNP-s képviselők is támogatták volna, de úgy gondolták, hogy esetleg helyben nem tudják ezt eldönteni, ezért nagyon reméljük, hogy a tisztelt Ház segíteni tud ebben és a javaslatunk mellé tud állni.

Miről is van szó? Jelen pillanatban a büntetőeljárásról szóló törvény egy olyan szabállyal bír, hogy ha valaki a bűnügyi költség elengedésére tesz indítványt egy büntetőeljárás után, akkor azt az igazságügyi miniszter elbírálja és megadhatja, hogy részben vagy egészben elengedi-e az eljárás bűnügyi költségét, tehát eldönti, hogy meg kell-e fizetni az államnak vagy nem. Jelenleg sajnos csak az elkövetők nyújthatnak be ilyen indítványt, a sértettek nem.

Hogy miért fontos ez? Számtalan olyan ügyet láttunk az elmúlt időszakban, és nagyon sok ügy nem került a sajtó elé, de megtörtént és a sértettekre mérhetetlen módon sérelmes volt, amikor az elkövetők vagyona akár tetemes, több tízmillió forintos tételre is rúgott, amit lefoglaltak a büntetőeljárás elején. Azonban annak ellenére, hogy a sértettek, mondjuk, polgári jogi igényt vagy a büntetőeljárás során igényt támasztottak és meg is ítélték nekik, egyszerűen nem jutottak egy forinthoz sem, hiszen az állam bűnügyi igénye, amely akár több tízmillió forintra is terjedhet, elsődlegességet élvez és ameddig ez kielégítésre nem került, addig a sértettek, illetve a hozzátartozóik semmit nem kaphatnak.

(17.00)

És amiatt, hogy a sértettek be sem nyújthatnak egy indítványt az igazságügyi miniszterhez, hogy az állam engedje el a saját bűnügyi költségek iránti igényét, ezért nem lehetett semmit tenni. Emlékeztetnék, hogy például a Cozma- és a Szögi-ügyekben hiába vannak jogerős, polgári bíróság előtt meghozott kártérítési ítéletek, nem jutnak a sértettek a pénzükhöz.

Önök azt szokták mondani, hogy az államnak monopóliuma van arra, hogy az erőszakkal éljen, erőszak-monopóliummal rendelkezik. Ez rendben is van, de akkor viszont az állam felelős, hogyha egy olyan emberölést elkövetnek, ha nem tudja meggátolni azt, hogy az állampolgárait megöljék, erőszakos halált haljanak, akkor a sértettnek, illetve a sértett családjának, hogyha elhalálozik a sértett, igenis az állam is felelősséggel tartozik, legalább annyival, hogy önmagát hátrébb sorolja, és előreengedi a polgári igények kielégítése során a sértetteket.

Az egyik javaslatunk tehát azt indokolná, hogy ugyanúgy a sértett is ilyen indítvánnyal élhessen az igazságügyi miniszterhez, és teszünk egy másik javaslatot is, miszerint a végrehajtási törvényt úgy módosítsuk, hogy az igazságügyi miniszter megtehesse azt, hogy megcseréli a sorrendet. Jelen pillanatban a végrehajtás során is az állam áll a sértetteknek megítélt kártérítések előtt; ha helyet tud cserélni az állam és a sértettek, illetve a sértetteknek a ranghelye, akkor a sértettek megkaphatják jogos, jogerős ítéletben megítélt kártérítésüket, és utána az állam vár a sorára, akár 20-30 évig is, majd szép lassan behajtja a bűnügyi költségeket. Úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan javaslat, ráadásul úgy, hogy az igazságügyi miniszter tud dönteni ezekben az ügyekben, amely mindenképpen indokolt, és az, ami a bizottságban elhangzott, hogy majd az új büntetőeljárási törvénynek a kodifikációjánál ezt rendezni lehet, az azért is hiteltelen, hiszen lehet, hogy a ciklus végére vagy akkor sem történik meg az új szabályok kodifikálása, és hogyha bejön az Országgyűlés elé, akkor sem lehetünk benne biztosak, hogy ezeket a szabályokat tartalmazni fogják az új büntetőjogi eljárási kódex szabályai.

Úgyhogy arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassák ezeket a módosító javaslatokat, ezáltal akár a Cozma-, akár a Szögi-ügyhöz hasonló vagy a médiában egyébként nem megjelenített ügyekben is hozzájuthatnak a kártérítésükhöz a sértettek. Nem arról van szó, hogy állami pénzekből ‑ bár ez is felmerülhetne, és más ügyekben fel is merült ‑, hanem arról van szó, hogy az a vagyon, amit le tudtak foglalni az elkövetőktől, elsődlegesen igenis a sértettekhez vagy a sértettek hozzátartozóihoz folyjon be, és erre lehetőség legyen egy igazságügyi miniszteri döntéssel akár hivatalból, akár kérelemre. Ezt, kérem, támogassák, hogy tárgysorozatba kerüljön. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 188 2015.04.13. 2:08  179-188

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, hogy szégyen, hogy a Fidesz-KDNP nem szólt hozzá. Egy olyan ügyről beszélünk, olyan ügyekről és olyan törvénymódosításról, ami érdekli az embereket, és ami egy igazságos helyzetet teremtene. Nem arról van szó, hogy minden esetben megcserélődne a sorrendje a kielégítésnek, és minden esetben a sértett az államot megelőzné. Az igazságügyi miniszterhez telepítenénk a jogot, hogy erről döntsön.

Egyébként korábban Trócsányi igazságügyi miniszterhez írásbeli kérdéssel is fordultunk, amelyben az a válasz is szerepelt, felolvasnám, hogy „a bűnügyi költség behajthatatlansága esetén a büntetőeljárásban részt vevő hatóságok működése akár el is lehetetlenülhet”. Tehát úgy lehetetlenülhet el, hogy egyes esetekben a miniszter jóváhagyásával a sértetteket előreengedik. Ha ettől az állam fizetésképtelenné válik, vagy a bíróságokat nem tudja fizetni, meg az ügyészséget, akkor… El se tudom képzelni, akkor nagyon rossz irányba tartunk, tehát nyilvánvalóan nem erről van szó. Azt gondoljuk, hogy először az állam és utána a sértett, vagy legalább erre legyen lehetőség, mert egyébként Trócsányi miniszter úr válaszából az is kiderül, hogy nem tud ő sem mint miniszter mit csinálni. Van egy adott helyzet, a törvény nem ad számára sem lehetőséget, hogy eltérjen a végrehajtási törvényben és a büntetőeljárási törvényben leírt szabályoktól. Ezt szeretnénk a mindenkori igazságügyi miniszternek megadni. Tehát ha tetszik, akkor az önök igazságügyi minisztere kapná meg jelenleg azt a döntési jogot, hogy erről döntsön.

Úgy gondoljuk, hogy az állam nem lehet annyira kapzsi, hogy minden esetben a saját érdekeit és azt nézi, hogy a bűnügyi költséget ő be tudja gyűjteni, és adott esetben azok a családok, amelyek mondjuk, a családfenntartót veszítették el egy gyilkosságban, mondjuk, ők meg a létfenntartás szélére sodródnak. Ez egy kapzsi állam, amiben mi nem tudunk hinni. Támogassák ezt a javaslatot! Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 276 2015.04.13. 4:36  273-286

DR. STAUDT GÁBOR, az Igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Részben azt szeretném megismételni vagy kiegészíteni, amit az államtitkár úr mondott, lévén, hogy a vitában ez hangzott el, vagy erről szólt a bizottsági vita. Jómagam a bizottsági többségi álláspontot tudom elmondani, mert mi is támogattuk ezt a javaslatot. Azt is el kell mondanom, hogy a vitában túl sok hozzászólásra nem került sor, jómagam szóltam hozzá, illetve a bizottság elnöke, Rubovszky György elnök úr.

(20.40)

Jómagam is felvetettem ezt a kérdést, amit az államtitkár úr most elmondott: ha egyébként támogatják ezeket a módosító javaslatokat, akkor nem lehetett volna-e esetleg korábban behozni, vagy valami megoldást találni, hogy már most beépülhessen a javaslatba.

Úgy fogalmazott az államtitkár úr először, hogy ebben a formában nem tudja támogatni, és utána természetesen kifejtette, hogy lehet, hogy az irány jó lenne, de időszűkében vagyunk. Úgy gondolom ‑ és ezt elmondtam a bizottsági ülésen is ‑, hogy a Schiffer András által benyújtott javaslatok szigorítottak volna, és néhol egyértelműbbé tették volna a módosító javaslatot, tehát jó irányba vagy még jobb irányba indult volna el a jogalkotás, ha ezek elfogadásra kerültek volna.

De a bizottság elnöke, Rubovszky György elmondta azt a szolgálati közleményt ‑ így fogalmazott ‑, hogy a Magyar Nemzetben megjelent cikk alapján a Végrehajtói Kamara előrehozta a májusra kitűzött közgyűlését, azzal a szándékkal, hogy kvázi megelőzi az Országgyűlést, hiszen az Országgyűlés munkarendjében, azt hiszem, április 27. volt a betervezett elfogadási, zárószavazási dátum, ami talán úgy jött volna ki, hogy ha módosító javaslatok elfogadásra kerülnek, akkor nyilván kitolta volna a bizottsági vitákkal és minden egyébbel. Ezt egyébként a bizottsági ülésen Répássy Róbert államtitkár úr is megerősítette, ahogy itt is utalt erre, de akkor legyünk teljesen egyértelműek: az Igazságügyi Minisztérium információit közölte, és megerősítette azt, hogy április 24-ére hívták össze a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara közgyűlését.

És azt is bejelentette, hogy a jövőben ‑ ez is egy fontos, jegyzőkönyvbe került gondolat volt, és reméljük, hogy így is lesz ‑ jelentős átalakításra kerül sor a végrehajtói rendszerben.

Nyilván ez a joganyag átalakítását is jelenti, és a benyújtott módosító javaslatok irányának megfelelően hasonló javaslatok majd bekerülhetnek a vélhetően tavasszal az Országgyűlés elé kerülő törvénymódosításba.

Az is felmerült a bizottsági vita során ‑ mert ezt természetesen várjuk, és reméljük, hogy ez meg is érkezik, és a kormány tárgyalni fogja ezt a javaslatot; hogy mi erről a véleményünk, azt majd nem a bizottsági részben, hanem a pártrészben, a frakciórészben el fogom mondani, tehát most csak a bizottságon elhangzottakat ismertetném ‑, az még elhangzott kérdésként, ezt jómagam tettem fel, hogy jól értelmezzük-e, mert Schiffer Andrásnak erre vonatkozóan is volt egyértelműsítő javaslata, hogy a most elfogadott és hatályba lépő szabályok egy olyan kamarai tisztújítás során, ami ezután történik meg, akkor ugyanúgy alkalmazandóak. Ez volt a kérdés, és erre az államtitkár úr azt mondta, hogy igen, a minisztérium is úgy értelmezi a törvényt, hogy a hatálybalépést követően a rendelkezéseket azon nyomban alkalmazni kell, tehát az ezután bekövetkező kamarai tisztújításon is. Ez megnyugtató válasz volt, és bizonyos szempontból néhány módosítónak a lényegére válaszolt az államtitkár úr.

Ennyi történt a bizottság előtt, és utána a bizottság talán 2 tartózkodás mellett, 10 igennel támogatta ezt a javaslatot. Ahogy elmondtam, ezt mi is támogatni tudtuk, és meggyőző többséget sikerült a bizottság előtt is elérni. A többi mondanivalót meg akkor a frakciórészben mondanám.

Elnök úr, köszönöm szépen, ennyi történt a bizottsági ülésen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 280 2015.04.13. 8:06  273-286

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akkor frakcióvéleményt is kifejthetek, és ez némileg abban a formában fog eltérni, hogy nem csak a bizottsági vitára tudok korlátozódni.

Nagyon érdekes volt hallgatni Bárándy Gergely szavait, hiszen én úgy emlékszem ‑ itt van a jegyzőkönyv ‑, hogy egyébként a jelen lévő MSZP-s képviselő nem támogatta Schiffer András módosító javaslatait. Tehát ön azt kérte számon, hogy milyen jó lenne, ha a parlament ezeket a módosító javaslatokat… (Dr. Bárándy Gergely: Elvi dolgot kértem számon!) Igen, elvi dolgokat számon lehet kérni, de akkor miért nem nyújtottak be ehhez módosító javaslatokat? Akkor megérteném, hogy azokat bele szeretné tenni a javaslatba. Most tulajdonképpen olyan dologról vitázunk, hogy a Schiffer András által benyújtott módosító javaslatokat sem támogatta az MSZP, de most azt kérik számon, hogy miért tudunk zárószavazást tartani, és ezeket a javaslatokat egyébként miért nem tudja a Ház megtárgyalni és elfogadni.

Tehát nekem ez egy kicsit furcsának tűnik, és megmondom őszintén, olyan, mintha most indokokat és okokat próbálnának keresni, hogy az MSZP miért nem fogja támogatni a zárószavazáson ezt a javaslatot, amit pedig ‑ úgy gondolom ‑ megtehetne. Tudomásom szerint rajtunk kívül az LMP is támogatni fogja, nyilván majd Schiffer András elmondja a saját véleményét. Tehát az a helyzet, hogy ami itt kialakult végrehajtásügyben, az valamilyen módon mindenképpen kezelendő.

Örülünk neki, hogy a kormány erre rájött, és úgy tűnik, a kormány is ‑ ha szabad így fogalmaznom ‑ beleállt ebbe a konfliktusba, ami azt jelenti, hogy itt a Végrehajtói Kamara vagy bizonyos tisztségviselői néha önálló életet élnek. Ha információim nem csalnak, akkor komoly médiaszerződéseket is kötött a kamara, tehát hogy tulajdonképpen önálló dologként megjelenjen a médiában, megfelelő módon jelenjen meg, adott esetben a kommunikációja minél átütőbb legyen.

(20.50)

Ha jól tudom ‑ illetve jól tudom, hiszen a sajtóban is bejelentésre került ‑, akkor a minisztérium is egy sok pontot tartalmazó feljelentést tett a kamara működésével kapcsolatban. Várjuk a fejleményeket. Mi annyival mennénk tovább a minisztérium és a kormány álláspontján ‑ és nagyon reméljük, egyszer önök is eljutnak oda, ahova, úgy tűnik, az LMP már eljutott, legalábbis Schiffer András korábbi felszólalásából úgy tűnik ‑, hogy egy nonprofit rendszerre van szükség. Egy állami rendszerre van szükség. Hogy hogyan és mint, abban teljesen rugalmasak vagyunk. Egyébként korábban volt is egy határozati javaslatunk, amely pont arra vonatkozott, hogy a kormány dolgozza ki a saját rendszerét, de 1994-ben valami nagyon el lett rontva, hiszen a bíróságokat, ügyészséget, rendőrséget sem adták profitorientált cégeknek, holott ennyi erővel megtehették volna azt is. (Dr. Schiffer András: Pedig igény lett volna rá.) Igen, igény lett volna rá, ahogy Schiffer András képviselőtársam mondja, igény sok szempontból lett volna rá, de ez nem egy jó és nem egy járható út.

Most nyilatkozatokat hallunk, és ‑ amint elmondtam a bizottsági körben is ‑ lesz egy átfogó javaslat. Én egyébként attól tartok, hogy ez nem éri el majd azt a szintet, hogy a problémát valóban tudjuk kezelni, legfeljebb ‑ ne így legyen! ‑ a jelenlegi garnitúra helyett Fidesz közeli végrehajtók kerülnek kinevezésre. Nem biztos, hogy így lesz, de azért ez a félelmem hadd maradjon fenn, ha a jelenlegi rendszer marad. Esetleg a képzettségi követelmények növelésével, egy szigorúbb állami kontrollal, de a profitorientált rendszer ugyanúgy fog tovább működni. Ez annál is inkább így van, mert sok esetben ‑ ezt elmondtuk az Országgyűlés előtt is, de azóta is kapjuk az információkat, eseteket az emberektől ‑, sokszor bizony a végrehajtó munkadíja áll a megegyezés útjába. Tehát nem lehet azt mondani, hogy mi csak az adósok oldalára állnánk, mert ez nem így van. Mi úgy gondoljuk, hogy olyan rendszer kell, amelyben a végrehajtást kérő és az adós is megfelelő módon garanciákkal védve van, és olyan eset ne fordulhasson elő többet, ami nagyon gyakran megtörténik, hogy annak ellenére, hogy megállapodtak, a tartozás egy része vagy a kamatok elengedése után ‑ ha azt meg tudja fizetni az adós ‑ egyikük balra, a másikuk jobbra, és felejtsék el egymást, de jön a végrehajtó és azt mondja, hogy ő a teljes összeg után kéri a munkadíját, és addig nem engedi ki az ügyet, történjen akármi is, és ott áll a két fél, hogy nem tudnak mit csinálni, holott adott esetben a végrehajtó ebbe komoly munkát nem is tett. Sok ilyen esetet hallhatunk. Tehát problémák vannak.

Ráadásul azt sem látom teljesen tisztán, hogy ha a kamara köztestületként működik, és valahol lebeg egy állami szerv és egy magánszerv között ‑ mert egy lebegő köztes állapotot láthatunk ‑, a probléma az, hogy az Ügyvédi Kamarához képest, ahol a tagok befizetéseiből él a kamara, és végül is a tagok határozzák meg, hogy kik vezetik a kamarát, tagdíjat növelnek, csökkentenek, persze ez van, akinek tetszik, van, akinek nem tetszik, de alapvetően a tagok adják össze; ebben az esetben, ami a költségátalányt illeti, kötelezően és elsőként beszedendő feladat és a kamara részére átutalandó egy bizonyos százaléka annak az összegnek, amit az adóstól be kell hajtani, és ilyenformán az adósok is tartják el közvetlenül a kamarát. Egyébként azt is el kell mondani, hogy ez egy átmeneti szabály volt annak idején, ami csodák csodájára benne maradt a törvényben. S az, hogy benne maradhatott, bizony a Végrehajtói Kamara lobbierejét bizonyítja.

Nagyon örülök, ha ez megváltozni látszik, mert az Országgyűlésnek és a kormánynak kell eldöntenie, hogy milyen szabályok érvényesüljenek, és ha ezt annak idején átmeneti szabálynak hozták, akkor valakinek valamit nagyon jól el kellett intéznie, hogy ez megváltozzon. Ennek szeretnénk gátat szabni, és bízunk benne, a jövőben a kormány is belátja ‑ még megteheti, mert még nem terjesztette elő az új rendszerre a javaslatát ‑, hogy csak egy nonprofit állami rendszer működhet a jövőben megfelelően, ami megfelelő garanciákat ad.

Az sem jó érv és nem jó indok, hogy amikor ez a rendszer bevezetésre került, akkor az eredményességi mutatók elmaradtak a jelenlegi profitorientált rendszerhez képest, mert ha ezt elfogadjuk, akkor elfogadnánk azt is, hogy az állam rossz gazda. És a Fidesz hányszor mondta azt, hogy ez nem így van! Államtitkár úrnak is mondanám, mert fontos: mi is támogattuk, amikor az állam bizonyos szektorokban nagyobb szerepet vállalt, akár a közműcégek terén is; viszont ha ez így van, és a kormány érvelt amellett, hogy az állam nem rossz gazda, akkor a végrehajtások terén se legyen rossz gazda. S azt kérem, hogy ami mondjuk, egy közműcégnél működőképes lehetett és megfelelő kormányzati érvelés volt, az az állami bíróságok ítéleteinek a végrehajtásánál is működjön ugyanígy. Semmilyen logikával nem magyarázható meg, hogy nem egy nonprofit rendszerben gondolkoznak, illetve amilyen logikával megmagyarázható, az semmiképpen nem az, amit mi el tudunk fogadni.

Úgyhogy kérem, hogy gondolják át, és a jövőben egy olyan javaslatot terjesszenek ide, amely az állami rendszert támogatja és vezeti be. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 36 2015.04.14. 5:06  23-40

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány gondolat erejéig csak nagyon röviden szeretném a Jobbik álláspontját elmondani. Természetesen a béremelés egy támogatandó dolog általunk is, ezek egyébként a törvénynek nem a kétharmados, hanem az 50 százalék fölötti, tehát 50 százalékos részeit érintik, tehát egyszerű többséget igényelnek.

Ezzel kapcsolatosan azért szeretném elmondani, hogy azt még nem látjuk pontosan, hogy a gyakorlatban ez mit fog jelenteni. Mert az rendben van, hogy 30 százalékos béremelésről beszél a Honvédelmi Minisztérium, miniszter úr, de hogy ez mennyire lesz kiszámítható és mennyire lesz az állományon belül egységesen érvényesítve, vagy esetleg, mondjuk, a vezetőknek ez egy nagyobb százalékos béremelést jelent, ezt a gyakorlat fogja eldönteni, illetve a gyakorlatban fogjuk látni. Azért miniszter úrnak az erre vonatkozó viszonválaszát meghallgatnánk, hogy az állomány tagjait is ugyanilyen mértékben fogja érinteni, akár még az lenne a jó, ha az ő béremelésük magasabb mértékben történne meg, hiszen pont, hogy a vezetők jobb helyzetben voltak eddig is, mondjuk a főtisztek, és az állomány tagjai esetében láthattuk azt, hogy a nagyobb elvándorlás, a nagyobb fluktuáció őket érintette.

Igen, miniszter úr, el kell olvasni, de sokszor a gyakorlatban és a részletekben rejlik a probléma. Tehát itt beszélünk a bizottságokban és a parlamentben bizonyos témákról, de amikor odajönnek az ezt megélő emberek, és elmondják, hogy ez bizony nem úgy történt meg, ahogy fönt ígérték… ‑ ez nagyon sok mindenről volt, nem szeretnék más témákat idehozni, akár a nyugdíjemelésnél is ez volt vagy akár a nők 40 éves nyugdíjba vonulásának lehetőségénél is. Persze, elmehetnek nyugdíjba, de még esetleg olyan dolgokat, amik korábban beszámíthatóak voltak, kivettek. Tehát nagyon jól tudják Magyarország állampolgárai, hogy nem minden úgy valósul meg sokszor, mint ahogy a hangzatos szlogenekben azt a parlamentben a kormány elmondta. Tehát kérem, hogy akkor ezt próbálják meg szem előtt tartani.

Azt se tartjuk jónak, és ez az előttem lévő felszólalóknál is elhangzott, hogy a szerződéses veteránokat nem kellőképpen becsüli meg a törvény, talán úgy fogalmaz, hogy nemkívánatosak a szerződéses veteránok a hadseregben.

Javítson ki, miniszter úr, hogyha ez nem így lenne. Pont arra kellene kihegyezni a hangsúlyt, hogy a szerződéses veteránokat is megbecsüljük a jövőben a hadseregben.

Még egy dolog, amit az általános vitában is elmondtunk, ez az etikai kódex kérdése, ami a jövőben kerül majd bevezetésre. Tehát tulajdonképpen egy gumijogszabályt, egy gumi-jogalkotási lehetőséget adunk a kormánynak, illetve a minisztériumnak, hogy majd olyan szabályokat meghatározhat, amelyek összeférhetetlenek, méltatlanok lehetnek a honvédek részére, és nemcsak az elvégzett feladatellátásuk közben, hanem ‑ és ez a nagyobb baj ‑ a magánidejükre, magánszemélyként betöltött tevékenységükre is kihatással lehet. Ez azért nem jó, mert a rendszert kiszámíthatatlanná teszi és könnyen módosíthatóvá is teszi, hiszen mondjuk, egy miniszteri rendeletet meg lehet hozni most, aztán jövő héten módosítani lehet, és akár egy mindenkori kormány vagy mindenkori honvédelmi miniszter is könnyebben tudja módosítani, mint akár a törvényben lehetőség lenne rá.

Tehát úgy gondoljuk, hogy eddig talán a magánéleti tevékenységekre nem terjedt ki ennyire ez a szabályozás, ez az összeférhetetlenség, és a jövőben sem látjuk pontosan, hogy ez mire fog kiterjedni, lévén, hogy ezek a szabályok, az etikai szabályok részleteiben nem találhatóak meg és jelen pillanatban ez a kódex talán még nincs is elfogadva, ha viszonválaszára emlékezhetek miniszter úrnak, amit itt az általános vitában elmondott.

Tehát mindent összevetve természetesen támogatjuk a béremelést, támogatjuk a honvédségre elköltött összegek növelését is. Természetesen ezt el lehet költeni jól is, hatékonyan is el lehet költeni, meg kevésbé hatékonyan is. Számunkra a honvédség egy olyan szerepet kell hogy betöltsön, nemcsak a hivatásos irányba kell hogy elmozduljon, hanem egyfajta társadalomnevelő erőként is kellene hogy működjön. Itt akár az ifjúságnevelésre is lehetne gondolni, és egy mozgalmi jelleget is fel kellene venni a katonaságnak, és egyébként pont ez lenne az, ami a társadalmi megbecsülését is alátámasztaná, mert nálunk sajnos ez még… Hogy mondjam, nagyon messze vagyunk olyan nyugati országoktól vagy akár az Egyesült Államoktól, ahol a katonákat megbecsülik az állampolgárok, nemcsak az állam, nemcsak a kormány, hanem az egyes állampolgárok is.

Ebbe az irányba kellene elindulni. Ez lehet egy jó irányba tett lépés, de még a célt semmiképpen nem értük el, úgyhogy arra kérem miniszter urat, hogy menjünk tovább az úton, és tegyük ezeket a kérdéseket egyértelművé. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 10 2015.04.29. 7:25  1-30

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Igyekszem rövid és tömör lenni. Lévén, hogy az előttünk lévő javaslatról kellene szólnia a parlamenti vitának, persze lehet kitekintést adni, de véleményem szerint az, ha elkalandozunk, nem segíti azt, hogy a témára figyeljünk kellőképpen. Az egészen egyszerűen bravúros, amit például Gúr Nándortól láthattunk. Már előre vártam, hogy a 15 percet hogy tudja kitölteni úgy, hogy a témáról beszéljen. Ez nem sikerült neki.

Mindegy, nem az én dolgom, hogy kritizáljam az ő felszólalását, de azért a parlament méltósága érdekében mindig szeretném elmondani, hogy a témával kellene foglalkozni. Természetesen a 12. percnél rátért Gúr képviselőtársam, amikor elmondta, hogy az egyébként itt fekvő szabályozás, hogy 90 napról 120 napra növelik a fizetés nélküli szabadság időtartamát, ez rendben van, miért ne. Fel is írtam; no mindegy.

Ez után a felvezető gondolat után azt viszont el kell mondani, hogy az a rész, ami arra vonatkozott, hogy két olyan jogszabályt vagy szabályozási területet kapcsolunk össze, ami nem feltétlenül illik össze, ez igaz, és talán az Országgyűlés elé lehetett volna hozni külön törvényjavaslatban is. Talán még salátatörvénynek nem hívnám, hiszen két terület a saláta területét nem éri el, de a mai ülésnapra is két egymást követő napirend keretében be lehetett volna terjeszteni. Tudom, hogy ez csak egy technikai történet, de mégis, ha arra törekszünk, hogy az országgyűlési és az önkormányzati választások levonultával kiegyensúlyozottabb, átláthatóbb jogalkotást végezzünk, akkor ez így lett volna szép és fontos.

Az anyakönyvi eljárás szabályai valóban technikaiak, és örülni lehet annak, hogy bevezették az elektronikus anyakönyvvezetést. Természetesen jobb később, mint soha. Ezt ugyanúgy a szocialisták sem vezették be. Számon lehet kérni tehát a Fideszt, hogy miért az ő kormányzásuk idején került erre sor, de ez ugyanúgy ‑ az informatikai rendszereket ismerve ‑ akár már a szocialista kormányok idején is létrehozható lett volna. Ebben a tekintetben, ha felelősség van, akkor közös a felelősség a jelenlegi Fidesz-kormány és az előtte lévő szocialista kormányok ténykedése között.

De a lényeg az, hogy bevezetésre került, és természetesen ezt is tisztán látjuk, hogy korrekcióra mindig szükség van, minden új törvényi szabályozás esetében maradhatnak ki olyan területek, amit szabályozni kell. Az, hogy bizonyos esetek pontosításra kerültek, hallhattuk, hogy a jogerőre emelkedés dátumát is jelezni kell például, amikor egy válásról van szó, ezek, azt hiszem, természetes és elfogadható módosítások, pontosítások.

Az utónevek bejegyzésénél arról az esetről beszélek, ha valamelyik szülő nem magyar állampolgár, akkor az is teljesen logikusnak tűnik, hogy igazolni kell, hogy az adott országban az megfelel az ottani szabályoknak, és önmagában az is egy logikus szabály, hogy ha egyébként az anyakönyvvezetőnek hivatalos tudomása van arról, hogy az adott országban ez milyen módon történik vagy az adott ország szabályainak megfelel a bejegyzendő név, akkor ezt meg tudja tenni. Tehát ezekbe belekötni nem lehet.

Ritter Imre német nemzetiségi szószóló, gondolom, a kisebbségi névhasználatról fog felszólalást tartani. Ezt nagy érdeklődéssel meghallgatjuk természetesen, tehát a kialakítandó álláspontunknak, a frakcióálláspontnak ez is fontos eleme lesz, hogy a nemzetiségek, jelen esetben a német nemzetiségi szószóló mit fog erről elmondani, és esetleg milyen olyan korrekciókat kell megtenni, ami jobbá teheti a törvényjavaslatot.

Egyébként áttérve a közmunkáról szóló részre ‑ mert az anyakönyvről nagyjából ennyit szerettem volna mondani ‑, a közmunkáról sok mindent el lehetne mondani. Annak idején a Jobbik javasolta a közmunka bevezetését. Nem pontosan így, ebben a formában, de legalább valamerre ezzel elindultunk.

Az igaz, hogy 47 ezer forintból nem lehet megélni, és sok korrekció van a területen, bár az előttünk lévő javaslat, ahogy elmondtam, az, hogy 90 napról 120 napra növeljük, mondjuk, a fizetés nélküli szabadság maximális időtartamát, ez valóban nem ördögtől való. Hogy miért csökken le a munkaszerződés bemutatásának határideje 5 napról 2 napra, ezt nem tudom; ez egy olyan kérdés, ahol szerintem a határidő-csökkentés nem kellőképpen van kifejtve vagy indokolva. Természetesen, államtitkár úr, valamilyen részletes magyarázatot nem találtam a részletes indoklásban, hogy az 5 nap, az eddigi 5 nap miért nem elég a bejelentéstől.

Tudjuk, hogy a technikai határidők, ha 2 napot tűzünk ki rá, elég gyorsan eltelnek, sokszor fizikálisan is nehéz eljuttatni egy ilyen munkaszerződést, főleg, mondjuk, vidéken. És nem biztos, hogy olyan helyzetet érdemes előállítani, hogy jogsértő módon történjen meg a bemutatás, ha mondjuk a 3. vagy 4. napon történik meg.

(9.40)

Tehát erre a pontra egy magyarázatot vagy választ várnék államtitkár úrtól. Egyebekben én most ezt a javaslatot, ha a benne lefektetett, megfogalmazott módosításokat nézzük, akkor támogathatónak tartom. Természetesen, ahogy elmondtam, a német nemzetiségi szószóló véleményét még meghallgatjuk, hiszen ez befolyásolhatja a döntésünket.

A végére csak annyit szeretnék elmondani ‑ itt visszatérve a szocialista sirámokhoz ‑, hogy ha jól emlékszem, Simon Gábor is az éhség menetének az élén menetelt Nyakó Istvánnal együtt. Ezek után a 47 ezer forintból élő vagy meg nem élő magyar állampolgárokat az MSZP szájából egyébként mások által jogosnak, vagy ha olyan pártok, amelyek nem vettek részt az ország kirablásában, olyan pártok szájából jogosnak szóló kritikákat természetesen el lehet mondani, de ez teljesen hiteltelen lesz, és ezt azért figyelembe kellene venni, amikor túllógunk a napirendi pont keretein.

Ettől függetlenül ezeket a javaslatokat, ahogy elmondtam, egyelőre úgy tűnik, hogy támogatni tudjuk. Természetesen a vitában továbbra is részt veszünk. Államtitkár úrtól meg a feltett kérdésre várnám a választ. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 18 2015.04.29. 2:06  1-30

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én Ritter Imre szavaira szerettem volna reagálni, egy mondatban csak Gúr Nándornak, hogy Simon Gábor is hasonlókat mondott a parlamentben, és mi lett a vége! Várjuk ki a végét. Várjuk ki a végét!

Ritter Imrére reagálva, nagyon szépen köszönöm, hogy ezeket a gondolatokat elmondta, és pont ez alátámasztja azt is, hogy nemzetiségi szószólóknak helye van a parlamentben, és nagyon jó, hogy olyan szempontrendszert be tudnak hozni, amely problémákkal esetleg mi nem találkozunk nap mint nap; még azok sem, akik egyébként nemzetiségnek vallják magukat, de nem mennek át ezen a tortúrán. Ez bizonyítja azt is, hogy hiába hozunk jó törvényeket az Országgyűlésben, vagy egy rendelkezés hiába mutat jó irányba, annak a végrehajtása legalább annyira fontos. És nagyon fontos, hogy azok, akik ezeknek a törvényeknek a végrehajtását végzik, akár mondjuk, anyakönyveznek, azok megfelelő módon meg tudják ezt tenni.

A felszólalás egy nagyon jó példa volt arra, hogy a kormánynak igenis nemcsak az Országgyűlésben vagy a kormányrendeletekben meghatározott passzusokat kell lefektetnie és kvázi úgy gondolni, hogy ezáltal meg van oldva a probléma, hanem bizony az ügyintéző, akivel mondjuk, az adott nemzetiségi és mondjuk, anyakönyvet kérő állampolgár találkozik, az ő tudása lesz, ami azt meghatározza, hogy a törvényekből mennyit lehet betartani. Ez meg különösen tetszett, most ilyen értelemben mondom ezt, amikor a rubrikát mondta szószóló képviselőtársam, hogy ott volt a rubrika, tehát valaki már gondolt rá, hogy egy formanyomtatványt megcsináljon, de még az sem tűnt fel a törvényt alkalmazóknak, hogy az nem véletlenül van ott, és erre lehetőség van.

Úgyhogy kérem a kormányt is, hogy figyeljen jobban oda, hogy a törvények betartásra is kerüljenek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 236 2015.05.11. 5:02  225-238

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekszem röviden hozzászólni. Tartózkodni fogunk a szavazásnál azért, mert egyrészről egyet lehet érteni természetesen a törvény céljával, de ahogy az előttem szóló ellenzéki képviselőtársaim is elmondták, sajnos nem látjuk azokat a garanciákat, hogy ez a törvény jól fog működni, és sajnos sok esetben azt láthatjuk, hogy valóban egy olyan megoldás születik, hogy hozunk egy törvényt, de hogy ez valójában működőképes lesz-e, erre kevesebb gondot fordított a jogalkotó.

A Törvényalkotási bizottság ülésén történteket viszont kiemelném, lévén, hogy azért nem túl elegáns dolog történt, ami itt a kétharmados passzust illeti. Az történt ugyanis, hogy a Gazdasági bizottság az 55. §-ról, a törvényjavaslat 55. §-áról megállapította azt, hogy kétharmados szavazással sarkalatos rendelkezést tartalmaz, ezért így lehetne csak elfogadni. A Törvényalkotási bizottság előtt, amikor ez a javaslat, mármint a Gazdasági bizottság módosító javaslata odakerült, akkor gondolom, a kormánytöbbség érzékelte, hogy ebből gond lesz, mert akkor itt, az Országgyűlés előtt adott esetben ezt kétharmados szavazásra kellene bocsátani, és lehet, hogy nem menne át. Az a megoldás született, ami számomra nehezen érthető volt akkor, és azóta is az, hogy egészen egyszerűen a Gazdasági bizottság módosító javaslatát is leszavazta a bizottság, és ezzel együtt azt a passzust, az 55. §-t, a törvény 55. §-át is kivette, arra hivatkozással, hogy tulajdonképpen ez az 55. § nem is kell, és enélkül is alkalmazható a törvény.

Ebben a szakaszban az volt benne, azt indítványozták az előterjesztők, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnak a hatásköreiről szóló rész abban a törvényben, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló törvényben egy pluszponttal, egy g) ponttal egészüljön ki, ami azt mondta volna ki, hogy a hivatal ellátja a felügyeletét az energiahatékonyságról szóló törvény alapján és az ezen törvény hatálya alá tartozó szervezeteknek. Valami miatt, kodifikációs okból ezt előterjesztette az előterjesztő, aki ráadásul ebben az esetben Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter volt, tehát nem egy egyéni előterjesztésről beszélünk, hanem egy miniszteri előterjesztésről, ahol nyilvánvalóan a kodifikációs folyamatokon átesett a javaslat. Valami miatt úgy gondolták a kodifikátorok, hogy fontos ezt a pluszpontot beiktatni az Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló törvénybe. Ezek után ‑ ezt persze ki lehet venni, és ki lehet venni pont azután, hogy a Gazdasági bizottság azt állapította meg, hogy ez egy kétharmados szabályozást érint, csak nem túl elegáns, és nem túl elegáns egy olyan módosító javaslattal, ami tulajdonképpen azt mondja ki, hogy ez nem is kell a törvénybe, tehát hogy enélkül is működik a dolog. Akkor arról van szó, hogy az előterjesztő minisztérium nem jól végezte a dolgát ‑ ez az egyik verzió ‑, és szakmailag indokolatlan javaslatot terjesztett elő; úgy terjesztette elő ezt a javaslatot, hogy igazából nem is kellett volna az 55. passzusnak szerepelnie benne. Ez az egyik lehetőség. Vagy a másik lehetőség, hogy bizony egy kétharmados szavazást próbáltak úgy kikerülni, hogy az egész szakaszt törlik, és általános felhatalmazások alapján szeretnék intézni az egész eljárást.

Természetesen jogi vitát lehet vice versa folytatni, én most nem is szeretnék mélyebben belefolyni, mert az Országgyűlés plénuma talán nem is a legalkalmasabb hely erre, ezt többször megtapasztaltuk az elmúlt időszakban, de az viszont biztos és rámutat, hogy itt olyan műveletek zajlanak bizottsági szinten, ami nem túl elegáns, és akkor a legudvariasabban fogalmaztam meg az ellenvetéseinket. Ezt már a minisztériumi szakaszban fel kellene ismerni, vagy ha ez akkor nem sikerült, akkor viszont egy kétharmados szavazásra ide kellene hozni ezt a javaslatot.

Én ennyit szerettem volna elmondani, és úgy gondoljuk, hogy a javaslat, bár a céljai támogathatóak, de nem oldja meg azt, amit kitűz célként, és amit elmondtam itt, a kétharmados passzus, a sarkalatossági pont kivételével, nem is sikerült a vége túl elegánsra, ezért mi csak egy tartózkodással tudunk hozzájárulni a szavazásnál. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 68 2015.05.12. 15:02  59-74

DR. STAUDT GÁBOR a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslattal kapcsolatosan el kell mondjam először is, amit egyébként Bárándy Gergely képviselőtársam már ‑ megelőzve engem ‑ elmondott, hogy a szakmai egyeztetéseket hiányoljuk, hiányoljuk, mert hozzánk, ellenzéki képviselőkhöz viszont eljutottak azok a hírek, és így, gondolom, a kormány is tudott ezekről, hogy illett volna nemcsak hogy a szakszervezetekkel egyeztetni ‑ de azt már megszoktuk, hogy a szakszervezetekkel kimarad az egyeztetés ‑, de az önök által létrehozott Magyar Rendvédelmi Karral sem történt meg az egyeztetés, hogyha információim nem csalnak. Illene, és ezekben a témákban is jó lett volna őket legalább meginvitálni, és a véleményüket kikérni; hogy aztán mennyire hallgatják meg ezeket a véleményeket, az más. És tudom, hogy sokszor technikai módosításról van szó, de higgyék el, és az államtitkár úr ezt a kormány felé is továbbmondhatja, vagy kérem, hogy adja is át az információt vagy az üzenetet, hogy nemcsak arról van szó egy ilyen egyeztetés során, hogy mibe lehet belekötni, vagy esetleg mit tudnak módosítani ‑ persze az is jó, hogyha megfogadják azokat a jobbító szándékú megjegyzéseket ‑, hanem partnernek tekintik a szakszervezeteket vagy akár az önök által létrehozott Magyar Rendvédelmi Kart. Ezt csak egy felvezetőnek szerettem volna elmondani, és mindaddig el fogjuk ezt mondani, amíg ennek hiányosságát érezzük.

Én a törvényjavaslatról beszélnék, mert ki lehetne térni nagyon sok területre, amelyet ez érint, de legtöbb esetben technikai módosításokat látunk. Én el fogom mondani, hogy mi az, ami jó benne, és mi az, amit kritikával illetünk.

(13.40)

A 4. pontban, amikor bizonyos indítványoknak elektronikus úton való előterjesztését teremtik meg a védők számára, ez egy jó irány, és tovább kell bővíteni az elektronikus úton történő beadványozási és indítványtételi jogot, ezzel nemcsak környezetvédelmi szempontokat tudunk előtérbe helyezni, hanem egy hatékonyabb és sok esetben gyorsabb elbírálásban is lehet része az indítványozónak. Tehát itt az irány mindenképpen jó, és a jövőben is követendő lehet.

Az 5. pontnál az elektronikus adat ideiglenes elérhetetlenné, hozzáférhetetlenné tétele bővül ki, egyrészről amit maximálisan támogatunk mi is, a kábítószer elleni bűncselekmények esetkörével. Tehát hogyha egy honlapon, mondjuk, egy külföldi honlapon kábítószert vagy olyan anyagot árulnak, ami esetleg kábító hatású anyagnak minősül, akkor amíg az eljárás lezajlik, addig is lehessen ideiglenesen hozzáférhetetlenné tenni. Ez abszolút érthető, és a terrorizmus finanszírozása kapcsán is bekerül a törvénybe, tehát itt is működhet az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel. Bár én nem látom azokat az esetköröket, hogy ez Magyarországon túl gyakran megtörténne, de önmagában annak, hogy ezt beemelik a törvénybe, nem mondom azt, hogy ne kerüljön be, de gyakorlati haszna egyelőre még kevés van.

A felfüggesztett szabadságvesztés esetében az utólagos bírósági mentesítés is egy megfelelő és a bíróság számára egy pluszjogosítványt adó lehetőség. Ezekkel nem is lenne gond. Van egy másik passzus, és itt már átugrottam a javaslat 9. pontjára, amely tulajdonképpen egyrészt a rendfokozatokról szól, a fegyveres szervek rendfokozatairól, és csak beépíti a már meglévő szabályokat a büntetőeljárás szabályai közé. Hozzáteszem ‑ és itt nem szeretnék hosszú vitát folytatni, hogy jó-e az irány ‑, arról van szó, hogy az új szabályok alapján a jövőben a besoroláshoz és a fizetési osztályhoz fognak a rendfokozatok igazodni. Ennek lehet előnye is, de a hátránya mindenképpen az, hogy ha valakit mondjuk, más beosztásba helyeznek, akkor az a rendfokozatban is visszább kerül. Ez nem biztos, hogy feltétlenül az életpályát segíti elő. De itt azért nem nyitnám meg a vitát, mert ez itt csak egy átültetés a büntetőeljárási szabályokhoz, de természetesen azért ezekben a témákban is jó lett volna kikérni a Rendvédelmi Kar véleményét, és ezt ebben az esetben is megismerhettük volna.

A 19. pontnál, ami viszont már egy érdemi javaslat, ahogy egyébként Vejkey képviselőtársam is elmondta, egy jogi bizonytalanságot igyekeznek tisztázni, szerintem nem jó irányba. Ugyanis az erőszakos, többszörös visszaesővel szemben az önök javaslata alapján akkor lehet majd életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabni, hogyha csak az erőszakos többszörös visszaesői minőség miatt megnövelt tétel lépi át a 20 évet, és hogyha esetleg halmazatban más bűncselekményeket is elbírálnak, akkor ez nem kerül beszámításra, mármint hogy az életfogytiglani kötelező kiszabadandó szabadságvesztésnél a halmazati tételek miatti emelést nem fogják számításba venni.

Ez nem feltétlenül jó, hiszen enyhébb szabályokat eredményez. Eddig azért a bírósági gyakorlat mindkettőt figyelembe vette, tehát hogyha valaki egy erőszakos többszörös visszaeső volt, és még halmazatban több bűncselekményt elkövetett, akkor a végső tétel kiszámolása után állapították meg, hogy az ér-e egy életfogytiglant vagy nem, hogy pestiesen fejezzem ki magam. Most ezek után már a halmazatot kiveszik ebből, és ez pont egyébként olyan bűnözők esetében, akik már elég sok mindent elkövettek, hogyha erőszakos, többszörös visszaesőnek minősülnek, enyhébb büntetéseket eredményezhet. Tehát itt a joggyakorlat bizonytalanságait nem jó irányba dönti el véleményünk szerint a jogalkotó.

Nem vagyunk ellene önmagában a reintegrációs őrizetnek, hogyha ez megfelelően ellenőrizve van, egy olcsóbb végrehajtási módot tesz lehetővé, és tudom, hogy nem most vezetjük be, tehát itt is ez a szabályoknak a kiigazítása, illetve pontosabban, bizonyos esetekben fogolyszökésként minősítése. Ezzel abszolút egyet tudunk érteni, hogy aki viszont ezeket a szabályokat megszegi, az fogolyszökést követ el. Az LMP nyilván ezzel nem fog egyetérteni, Schiffer András felszisszenéséből hallhatóan ezt meg tudom előlegezni, de úgy gondoljuk, hogy a szabályokat mindenkinek be kell tartani, és hogyha egy enyhébb fokozatba kerül a reintegrációs őrizetben valaki, akkor viszont szigorúbban meg is kell felelni ezeknek, és szankcionálnunk kell, hogyha megszegi ezeket a szabályokat.

Azt is üdvözölni tudjuk, hogy új elkövetési magatartás, hogyha valaki olyan korrupciós bűncselekményt követ el, hogy egy magát hivatalos személynek kiadó személyt korrumpál, illetve a részére, rá tekintettel másnak jogtalan előnyt kér vagy ígér. Ez valóban egy hiányosság volt, hogy ez ebben a formában nem volt büntetendő.

Hozzáteszem ‑ és erről Szilágyi György képviselőtársam fog részletesebben beszélni ‑, hogy a korrupciós bűncselekményeknek még így is nagyon nagy a látenciája, és Magyarországon nem a szabályok hiánya a probléma, hanem főleg a politikával összefonódott korrupciós bűncselekményeket egészen egyszerűen nagyon nehéz tetten érni, vagy hogyha tetten érjük, akkor a politika legfelsőbb szintjeihez az igazságszolgáltatás nem jut el.

Gondoljunk csak arra, hogy itt voltak vagyonnyilatkozatok, vagyonbevallások, megnövekedett lakásterületek, és hogyha kiszámoltuk, hogy az adott képviselőknek az elmúlt 15 évben a legális jövedelme nem tette ki csak a lakásának értékét, és ez sem a NAV-ot, sem az ügyészséget nem zavarta, akkor elég rossz irányba haladunk, mert teljesen nyilvánvaló… Ja, és mondjuk, a hasonló képviselőtársainknak, főleg kormánypárti képviselőtársainknak, korábban nyilván ezt az MSZP-ről el lehetetett mondani, csak most már tőlük a tőke egy kicsit elpártolt, tehát nehezebb feltőkésíteni magukat, mindig a kormányzó pártokhoz pártolnak a korrupt gazdasági körök; nos, tehát bizonyos képviselőtársainknak egyébként a belvárosban tapasztalható költéseit, mivel Budapest nem egy olyan nagy város, hogy ezeket ne lehessen különböző ismeretségek alapján, ismerős ismerőse, hallomásból tudni, hogy kik azok, akik naponta milliós szinten költenek életvitelük során is, ezt meg tudná a NAV vagy az ügyészség gátolni, de nem teszi. Olyan egyértelmű esetekben is, amikor köszönő viszonyban sincs, akár még a hivatalosan valakinek a nevén lévő vagyon a legális jövedelmével, eljárásokra nem kerül sor, de ebbe majd Szilágyi képviselőtársam részletesen bele fog menni, ahogy mondtam.

A szabálysértési érték-egybefoglalással nagyon egyet tudunk érteni, államtitkár úr. Ez eddig is egy nagy hiányosság volt. Itt arról van szó, hogy ha valaki a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó módon, mondjuk, tulajdon elleni bűncselekményeket követ el, vagy akár a szerzői jogokat is idesorolhatjuk, tehát kisebb, de gyakori módon ezeket megszegi, az iparjogvédelmi, rossz minőségű termék, nagyon fontos, ez is bekerül ebbe a körbe; tehát hogyha ezeket többször, ugyanazon személy, egy éven belül elköveti, akkor együttesen kell elbírálni, és hogyha az 50 ezer forintos értékhatárt, ami már így is nagyon magasan lett meghúzva, átlépi, akkor bűncselekményként kell az ő cselekményét elbírálni.

Itt egyébként sokszor kritizáltuk azt, hogy az 50 ezer forint magas. Itt persze lehet statisztikákat javítani, illetőleg akkor ezt is el kell mondanom itt, az Országgyűlés előtt, hogy sok esetben ‑ és ez gyakorlat, higgye el, államtitkár úr, a rendőrségnél, ügyészségnél ‑ pont 49 ezer forintban állapítják meg azt az értékhatárt, ami a sértetteket ért. Mondjuk, ha egy mobiltelefont ellopnak valakitől, akkor legyen az egy drágább mobiltelefon, aminek mondjuk, az új értéke nyilvánvalóan, mondjuk, a 100 ezer forintot meghaladja, és mondjuk, két hete volt nála, az 49 900 forintnál akkor sem lesz több a rendőrség szerint, akármi történik. Ugyanez igaz mondjuk, egy biciklire is, ami mondjuk, sokszor többet ér. Tehát ez sajnos egy rossz gyakorlat, és a statisztikáknak a kozmetikázása, de ennek örülünk, hogy az egybefoglalás legalább itt szóba került.

Aztán a 37. pontnál, hogyha már meg van nyitva az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a megfelelő pontja a Btk.-nak, akkor módosító javaslatot fogunk benyújtani, hogy ne csak 20 éves kortól lehessen kiszabni, hanem 18 éves kor fölött is. Nem tartjuk ezt indokoltnak… (Dr. Schiffer András: Nem csak a 20 éveseké a világ!) Nem csak a 20 éveseké a világ, ahogy Schiffer képviselőtársam mellettem itt nagyon helyesen megjegyezte, de hogy komolyra fordítsam a szót, most a kaposvári trafikrablásnál, gyilkosságnál is azt lehetett látni, hogy ott sem kaphat semmilyen esetben életfogytiglant az elkövető. Ha jól tudom, ő is 20 évnél fiatalabb, nem töltötte be, én nem tartom már indokoltnak a mai körülmények között, és amiatt, hogy milyen súlyú, milyen komoly bűncselekményeket követnek el akár a 18. életévüket betöltött, de a 20. életévet még be nem töltött elkövetők.

(13.50)

A következő pontban, a 48. pontban a többszörös visszaesők és az öt évnél nagyobb tétellel büntetett elkövetők esetében megpróbálják meggyorsítani azt, hogy legkorábban megkezdjék a börtönbüntetésüket. Ez sok esetben valóban probléma, és elég liberális a szabályozás, sokszor akiknek börtönben kellene lenniük, azok nincsenek ott. Ezt tehát üdvözölni tudjuk, de nem biztos, hogy elégséges, hogy a legkorábbi megkezdésre szólítják fel őket. De lehet, hogy ebben nem csak ezzel a módosítással van teendőnk.

Végül az 59. és 60. pont elég érdekesen szól. Az 59. pont esetében a fiatalkorú elkövetőknél, fogvatartottaknál úgy gondolják, hogy nem elég motiváló erő az ösztöndíj, ha abból a tartási kötelezettséget is levonják. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nem feltétlenül jó irányba hat. Ha valaki fogvatartott, és bármilyen juttatásban részesül, abból igenis vonják le az ő tartási költségeit. Ahogy a munkából levonják, úgy az ösztöndíjból is le kell vonni. Még marad azért abból, és az egy elég motiváló erő, hogy legalább valamit tanulhat, és adott esetben nem kell dolgozni. Ezt nem tartjuk jónak egy intézményben. Igaz, hogy fiatalkorúakról beszélnünk, de a költségekhez nekik is hozzá kell járulniuk.

A 60. pont meg szerintem egészen elképesztő. Ez azt próbálja orvosolni, hogy akik börtönben vannak, dolgoznak, de szabadságra engedik őket - sze­rintem ez már eleve egy kicsit abszurd, a bv-törvény vitájában is kritizáltuk, hogy itt van szabadság, eltáv, meg mindenféle történet. Az LMP-vel ebben nyilván nem értünk egyet, de szerintünk az elkövetőnek alapvetően a börtönben van a helye, bizonyos kivételektől eltekintve. De hogy ez volt a legfontosabb problémájuk, tehát hogy nem elég az, hogy szabadságra engedjük az elkövetőt, de még fizetett szabadság is járjon neki, ha dolgozik ‑ hát, ez egészen elképesztő és abszurd! Persze meg lehet magyarázni, de a társadalomnak szerintem elég nehéz azt mondani, államtitkár úr, hogy nemcsak hogy szabadságra engedjük az elkövetőt a börtönből ‑ az embereknek már itt is kettéáll a szemük, higgye el, ha egy lakossági fórumon elmondjuk, hogy szabadság van a börtönmunka után, ami általában nem tud akkora hasznot termelni, az eltartási költségeket közel se tudja kitermelni ‑, de ezután még szabadságra engedjük, sőt még fizetünk is neki, ami az egy munkanapra járó munkadíja a szabadságon töltött napok összegével. Nagyon örülök neki, hogy ilyen fontos teendőik vannak, de én ezt egy rossz iránynak tartom.

Zárszóként: a javaslatban vannak nagyon támogatható javaslatok, vannak olyanok, amelyek kevésbé. Módosító javaslatokat be fogunk terjeszteni, és ehhez képest fogjuk eldönteni, hogy végül is támogatni tudjuk-e majd a zárószavazásnál. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 139-141 2015.05.27. 16:08  130-153

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy felvezető gondolatokként én is elmondjam azt, hogy az időzítés nem túl optimális, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk. Nemcsak azért nem optimális, ahogy azt Bárándy Gergely képviselőtársam elmondta… ‑ itt sokszor, amikor az ember második ellenzéki hozzászólóként kerül sorra, akkor némely gondolatot meg kell ismételnie, nem azért, mert most szembesültem volna ezekkel a tényekkel, hanem azért, mert mi is ezeket az aggályokat, többek közt, hogy 3 nap volt az egyeztetésre, ezeket ugyanúgy el szeretnénk mondani.

(20.10)

Három nap alatt egy ilyen törvényt nem lehet kellőképpen átnézni, a társadalom számára egyértelművé tenni, hogy miről is van szó, sőt a szakmai szervezetek is csak annyit tudnak elérni, hogy mondjuk, a médián keresztül, lóhalálában eljuttatják a kormányhoz azokat a fő aggályokat, amelyek megfogalmazódtak. Ez az egyik dolog. Tehát a három nap, azt hiszem, egy olyan kategória, amit nehéz hova tenni. Lehet, hogy ha nem tették volna, bizonyos szempontból, azt nem mondom, hogy jobb lett volna, mert természetesen minden egyeztetés, bármilyen rövid időn belül zajlik, jobb a semminél, de elég cinikus ilyen rövid időt adni.

A másik az, hogy a költségvetés tárgyalásának első napján kell ezt behozni, amit nem is értek. Nem volt eddig gyakorlat, hogy a költségvetéssel egy időben tárgyalunk olyan törvényeket, amelyek egyébként a kormány előtt voltak, és beterjeszthették volna előbb is és később is. Miért pont ezen a héten? Ez két dolgot jelenthet. Vagy nem tudták előre, hogy a költségvetést erre a hétre fogják időzíteni, és a költségvetés jött be olyan módon, hogy nem lehetett kiszámítani, vagy tudatosan hozták be ezt a törvényt ilyenkor, mert 8 óra után, tévéközvetítési időn túl a képviselők által, itt a költségvetési vitában kifárasztott Országgyűlés elé terjesztve úgy átmehetnek ezek a javaslatok, hogy tulajdonképpen alig valakihez, a szakmán kívül szinte senkihez nem jut el az, amit itt ellenzéki részről elmondunk. Tehát ez egyáltalán nem elegáns, és biztos, hogy ha a kormány kérte volna, hogy ne ezen a héten tárgyalja az Országgyűlés, akkor ez megtörténhetett volna.

Most a javaslatra rátérve szeretnék egy-két pontot kiemelni. Természetesen elmondhatnám, hogy az irány lehetne jó is, és örülünk neki, hogy az elektronikus ügyintézés terén valami megindult hazánkban. Sokszor ez döcögős dolog, de támogatom mindenképpen az elektronikus ügyintézést, azonban ezt úgy kell tenni, hogy a megfelelő garanciákat is beépítsük. Ahogy a médiában megjelent, és a szakma is elmondta ezt, nem arról van szó, hogy az adatvédelem például gátja lenne a fejlődésnek. Ha már a médiáról esett néhány szó, azt is el kell mondanom, hogy az államtitkár úr a felvezetőjében elmondta, a médiában mik jelentek meg. Tehát olvassák önök a médiát, csak adott esetben nem veszik figyelembe, vagy nem időben kérik be ezeket a véleményeket. Később már azt lehet mondani, hogy az Országgyűlés előtt van a javaslat, módosításra már nem sok lehetőség van, legfeljebb egy-két kormánypárti módosító javaslatot tudnak befogadni.

Egyébként az számomra szintén érdekes volt, ahogy Vejkey képviselőtársam reagált, bár nem akarom őt megbántani. Nyilván egy szöveget szakértő módon összeállítottak, és azt elmondta a képviselőtársam, amiben már azt feltételezik, hogy az ellenzék nem fogja támogatni ezt a javaslatot. Azt hiszem, ez is valamire enged következtetni. Arra, hogy akik összeállították, az önök háttérszakértői ‑ és ez egyébként igaz az államtitkári hozzászólásra is ‑, sejthették, hogy lesznek a javaslattal kapcsolatosan ellenvélemények. Ha ez nem így lett volna, önök azt mondták volna, hogy bizonyára ezekkel a leírt gondolatokkal és törvénymódosításokkal kapcsolatosan sok mindent lehet tenni, de benne kritikát találni nem lehet. Ezért biztosnak kellett volna lenniük abban, ha ez a javaslat jó lenne, hogy az ellenzék is támogatja. De, ahogy elmondtam, maximum a célját lehet támogatni ennek a javaslatnak.

Azt is el kell mondanom, hogy már az elnevezéssel is gondunk van: az e-kártya kifejezés a magyar jogban nem egy bevett fogalom. Tehát ha mondjuk, azt mondták volna, hogy állandó személyi igazolvány, és a törvény címébe is belevették volna ezt, és egyébként az elektronikus megvalósítást kibontva a törvényhelyek szintjén, akkor ezzel előrébb járnánk. Egyébként a címen kívül, ha jól emlékszem, vagy jól olvastam át a javaslatot, ez relatíve kevés helyen szerepel. Tehát már itt is egy kis bökkenőt érzek.

Továbbmenve néhány példát fogok felhozni arra, hogy miért átgondolatlan bizonyos része. Induljunk ki a gyakorlatból! Felmenő rendszerben, de bevezetésre fog kerülni ez az új állandó személyi, vagy ahogy önök nevezik, e-kártya, amely mindenféle adatot tartalmazni fog, ha a jövőben valaki elmegy egy ügyvédhez, és adásvételi szerződést szeretne kötni, az adószámára vagy adott esetben a taj-számára is szükség lehet. Nagy büszkeséggel tölti el az állampolgárt, hogy van neki egy új kártyája, amely tartalmazza ezeket az adatokat. Átadják az ügyvédnek a szerződő felek, mert például egy ingatlant szeretnének megvenni, átadják a kártyájukat, hogy tisztelt ügyvéd úr, itt van rajta az adóazonosító jel. Csak az a gond, hogy rajta van, de nem olvasható, digitálisan megtalálható rajta. A törvény tartalmazza, hogy ellenőrizheti az állampolgár ezeket az adatokat a megfelelő, kormány által kirendelt hatóságoknál. A gyakorlatban mit fog ez jelenteni? Az eladó és a vevő elsétál az első, kormány által kijelölt szervhez, gondolom, ez valamilyen kormányablak lesz, és ott ellenőrzi ezeket az adatokat. Hogy ezt milyen módon teszi, mihez tudjuk hasonlítani, ha már más iratán nem szerepel, csak ezen, ez egy nagy kérdés, de mondjuk, megmondják neki, hogy ezek az adatok. Ha visszamegy az ügyvédhez, és azt mondja, hogy igen, ellenőriztük, rajta vannak az adatok és helyesek, ezzel az ügyvéd még nem lesz előrébb, hiszen neki is ellenőriznie kell ezeket az adatokat.

A törvényben jelen állapotban nem találtam, hogy megvalósítható lenne, hogy az ügyvéd is a kártyáról ezeket a számára fontos adatokat le tudja ellenőrizni, és azt sem, mivel az ellenőrzés szó tudomásom szerint nem takarja le, hogy mondjuk, egy közhiteles igazolást tud kérni, mondjuk, egy hatósági bizonyítványt kér arról, hogy mi is az ő adószáma; ezt jelen szabályok alapján nem tudják majd kiállítani a kormányablakoknál. Tehát egy patthelyzet fog kialakulni: ott van a kártyán ez a szám, neki ezt valamilyen módon igazolnia kell, de ez nem fog megvalósulni. Ezt persze lehetett volna úgy korrigálni, ahogy mondtam, hogy egy hatósági bizonyítványt állít ki erről a kormány által kijelölt szerv, nevezzük most kormányablaknak. Itt egyébként nagyon sok minden kormányrendeleti szinten fog megjelenni, a törvény alapján felhatalmazó rendelkezések születnek, de ezt sem látjuk. Mindenesetre ez egy életszagú példa, akár egy adásvételi szerződés kötése az ügyvédek számára a gyakorlatban nehezen lesz kivitelezhető.

Arról nem is beszélve, hogy persze örülünk neki, hogy egy kártya kell az öt helyett, ahogy Bárándy képviselőtársam mondta, de hiába írják le önök, hogy nem lehet összekapcsolni ezeket az adatbázisokat, mondjuk, egy adóhivatali, társadalombiztosítási, közlekedésrendészeti, lakcímnyilvántartást. Mi garantálja, hogy akár a titkosszolgálatok egy összerendezési kóddal nem fognak rendelkezni, és egy teljes profilozás, valóban, ahogy elhangzott, nem tud megvalósulni? Megmondom: semmi! Hiába írjuk le a törvényekben! Ki tudja akár most is a titkosszolgálatokat ellenőrizni? Maximum a kormány, mert az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága sok mindenre alkalmas, csak arra nem, főleg a mindenkori kormánytöbbsége, hogy a valódi működését a titkosszolgálatoknak ellenőrizze. Tehát ami technikailag megvalósítható, és nincs fölötte kontroll, az sajnos, ismerve az elmúlt 25 évet és az azt megelőző történetet, technikailag meg is fog valósulni.

Egyébként nagyon sok szervezet, például a TASZ is úgy gondolta, hogy ez egy indokolatlan méretű hatalmat adhat az állam kezébe, és ahogy elmondtam, egy összerendezéssel az állam akár egy profilozás irányába is elviheti a dolgokat. Ehhez képest Péterfalvi Attila, ahogy a sajtóban megjelent ‑ és valóban, az ő nyilatkozatait is a sajtóból kell összevadásznunk ‑, nem lát problémát.

(20.20)

Ha minden igaz, akkor ő azt mondta, hogy nem lát alapvető problémát ‑ ez az ő dolga, hogy miért nyilatkozott így ‑, de hiányoznak még garanciális szabályok a javaslatból. Nem tudom, hogy ez a nyilatkozat így hangzott-e el, de ha garanciális problémák vannak, akkor kellene, hogy ő is lásson alapvető problémákat. Mert az alapvető probléma nem úgy jelentkezik, hogy ha a garancia bekerülne, akkor nem lenne, vagy hogy szóban a kormány esetleg azt mondja, hogy ő nem fogja összekapcsolni ezeket az adatokat. Ez nem garancia. A garancia az, hogy mondjuk, technikailag nem megvalósítható, vagy megfelelő módon a törvényben, kormányrendeletekben olyan módon van szabályozva, hogy ennek lecsökkentsük a lehetőségét.

Az is elhangzott szakmai szervezetek részéről, hogy az adóalanyok… Igen, lehet, hogy itt már keverem, mert adózókról is van szó. Tehát az adatalanyok és az adatkezelők közti információs egyenlőtlenségeket tovább fogja növelni, tovább növelheti a rendszer. Azt meg én nem tudom elfogadni, bár szintén elhangzott, hogy az esélyegyenlőséget növeli, talán a Fidesz vezérszónoka részéről hangzott el. Nem tudom, az hogy növeli az esélyegyenlőséget ‑ és ez kormányzati pozícióban lévő kormánytagoktól is elhangzott, illetve részben az előterjesztésben szerepel ‑, hogy a jövő az lesz, hogy bizonyos pluszszolgáltatásokat is lehet pluszpénzért hozzákötni ehhez a kártyához. Mit jelent ez? Azt, hogy van egy kártya, és akinek van pénze megfizetni azt, hogy mondjuk, elektronikus aláírásként is használja, az meg tudja ezt tenni. Akinek van, mondjuk, egy mobiltelefonja ‑ lehet, hogy a fiataloknak egyértelmű, hogy mobiltelefonnal mindenki rendelkezik, de idős honfitársaink nem biztos, hogy rendelkeznek vele, és már az érvényesítő kódok megkapása gond, mert ha komolyan vesszük ezt a rendszert, akkor nem egy kóddal kell működtetni, hanem megújítva vagy akár az adott ügyletekhez is külön kódot hozzárendelve kellene működtetni. De ez már a szegényebb vagy idősebb honfitársaink számára elérhetetlen lesz. Ez nem esélyegyenlőség, hanem pont a fordítottja. Azt sem tudjuk egyébként, hogy például egy e-aláírás esetében mennyi pluszpénzt kell fizetni az állampolgároknak, hogy tudják erre használni.

Emelkedni fog bizonyosan az ára is ennek a személyi igazolványnak, tehát a jövőben többet kell majd fizetni. Megértem én, hogy 5000 forintra becsülik jelenleg ennek az önköltségét, de egyrészről ez csak egy becslés, tehát ha ez 6000, 8000 vagy 10 000 lesz, akkor azt mondják önök, hogy majdnem eltaláltuk, csak egy picit tévedtünk, ennyibe kerül, tessék kifizetni. Jelen pillanatban 1500 forint, tehát közel a négyszeresére fog emelkedni, és ez is bizonyos honfitársainknak biztos, hogy egy jelentős költségnövekedést fog eredményezni.

Arról nem is beszélve, hogy nyilván ez az elveszett, megsemmisült, megrongálódott okmányok esetén is fennáll, és többe fog kerülni az ideiglenes személyazonosító igazolvány megkérése is. S mint ilyen, még a pontos összegeket, ahogy mondtam, nem is látjuk.

Aztán lehetne itt beszélni az ujjlenyomat szükségességéről, hogy egy ilyen kártyán szerepeljen; ez maximum az útleveleknél lehet fontos. És én értem azt, hogy próbálnak garanciákat teremteni, és fogadjuk el, hogy az ujjlenyomat csak ezen a kártyán kerül majd eltárolásra, de a jövő nem arrafelé mutat, hogy a teljesen átfogó ujjlenyomat-adatbázisok működőképesek tudnak lenni, hiszen ezek sok esetben tévednek.

Elnök úr, majd egy perc hosszabbítást kérhetek a vezérszónokimhoz, hogy be tudjam fejezni?

ELNÖK: Igen.

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Pont a terror elleni harcban láthattuk, hogy azok a nagy adatbázisok, főleg Amerikában, amelyek több millió ujjlenyomatot kezelnek, ezek sokszor megalapozatlanul dobnak ki egy-egy illetőt, például 2004 májusában Brandon Mayfield amerikai ügyvéd járt úgy, hogy az ujjlenyomatát kidobta az FBI rendszere, és gyakorlatilag egy terrorcselekménnyel vádolták volna meg. Annak köszönhette, hogy ezt megúszta, hogy a spanyol hatóságok időközben egy algériai, algíri terroristát azonosítottak be mint elkövetőt, és az ő ujjlenyomatuk nagyon is hasonló volt.

Tehát azok a rendszerek, amelyek akár több millió ujjlenyomatot kezelnek ‑ tudom, hogy most még nem erről van szó, de a jövőben akár elmozdulhatunk errefelé ‑, nagyon is tévedhetnek. Sorra lehetne mondani azokat az eseteket, amikor valakit, mondjuk, harminc év börtönbüntetésre ítéltek Amerikában négy szakértő egybehangzó véleménye alapján, mondjuk, egy ujjlenyomattal; vagy akár halottnak hittek olyan embert, aki mégsem halt meg, pont az ujjlenyomat-azonosítás alapján.

Tehát ezek veszélyes utak, és egyes bűncselekmények esetén is meg kell nagyon vizsgálni az ujjlenyomatokat, nem lehet nagy adatbázisokba rendezni.

Ennyi volt az időm. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 147 2015.05.27. 2:06  130-153

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Van annak egy diszkrét bája, amikor jogászok informatikáról és különböző technikai megoldásokról vitatkoznak. Tuzson képviselőtársam, az biztos, hogy nagyon lelkes, és az is biztos, hogy elhiszi, amit mond; mi meg nem, ennyi a különbség. Mert értem én, hogy elméletileg a technika megoldja, hogy ezek az adatok ne legyenek összekapcsolhatóak, valószínűleg egy háziorvosi rendelőből ez nem is lesz összekapcsolható, de pont Amerika ‑ ahol a technológiában élen járnak ‑ bebizonyította, hogy olyan rendszereket igenis össze lehetett kapcsolni, amit elméletileg, azt mondták, hogy technikailag se lehet. Aztán az amerikai törvények meg az amerikai alkotmány alapján meg végképp nem lehetett volna összekapcsolni, és adatokat gyűjtöttek olyanokról is, akikről nem lehetett volna, és főleg adatokat gyűjtöttek készletre Amerikában. Például a Snowden-ügy, és lehetne sorolni azokat a konkrét eseteket, amelyekből tudhatjuk, hogy bizony a technika nem olyan, amilyennek mi elképzeljük, az nem egy jogi kategória, hogy leírjuk, hogy ezt nem lehet, és az nem valósul meg.

Sajnos, technikailag szinte bármit meg lehet valósítani, az legális vagy nem legális, de védeni kell az állampolgárokat, és értem én, hogy az ujjlenyomat csak arra kell, hogy én majd bizonyíthassam, hogy az a kártya az enyém, ha kérdés merül fel, tulajdonképpen erről lehet szó, vagy a javaslat alapján erről van szó, de ezt más módon is lehet. Ez ma is megoldott, ha egy személyi igazolvánnyal vagy valakinek a személyazonosságával kapcsolatosan kérdés merül fel. És a jövőben, úgy tűnik, az lesz a trendi, hogy akkor majd DNS-t is belerakunk vagy vénalenyomatot, vénaszkennert is alkalmazunk, mint ahogy a focipályákon.

Tehát lehet továbblépdelni ezen az úton, és azt mondani, hogy aki ezzel nem ért egyet, az ódivatú. Nem erről van szó. Mi csak a garanciákat szeretnénk látni, hogy az állam sem használja fel ezeket az adatokat illegális módon. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 74 2015.05.29. 12:03  1-144

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok mindent hallhattunk itt a költségvetésről, én ki fogok emelni egy-két olyan területet, amit különösen érzékenynek, különösen támogatandónak tartanék, vagy esetleg bizonyos esetekben el fogom mondani, hogy mire nem kellene költeni, és a költségvetésben megtalálható.

Először is viszont el kell mondanom, ami elhangzott már többször előttem, hogy a költségvetés benyújtása elég furcsa és nehezen magyarázható, vagy csak politikai indokokkal magyarázható véleményem szerint, és erre rájön az a körülmény is, hogy az eddigi évektől - vagy azon évtől, amikor esetleg korábban került beterjesztésre a költségvetés - eltérően most még egyéb törvényeket is tárgyal az Országgyűlés. Ez nagyon nehézzé teszi a működést. Például délelőtt a Belügyminisztériumban kellett lennünk egy ötpárti egyeztetésen, miközben itt a költségvetési vita zajlik, és módosító javaslatoknak a benyújtása, a költségvetéssel való foglalatoskodás mellett nagyon komoly témáknak a tárgyalása, ez nem feltétlenül elegáns.

De azt is el kell mondanom, hogy a kormány úgy kéri a parlamenttől gyakorlatilag a felhatalmazást a jövő évi költségvetésre, ami a jövő évi közpénzek kezelését jelenti, hogy az elmúlt évről nem kapta meg ugyanazt a felmentést, magyarul: a zárszámadás végrehajtását nem láthattuk, és a parlament nem is szavazhatott róla. Ezt egyébként nem csak mi mondjuk, a Költségvetési Tanács véleményében is szerepel, én ezt a néhány mondatot önöknek felolvasnám, hogyha esetleg valaki ezen átsiklott volna. „A Költségvetési Tanács a korábbi évek költségvetéseinek véleményezésétől eltérően nem vehette figyelembe a zárszámadásról szóló törvényjavaslatban foglaltakat, mivel azt a kormány a költségvetési törvényjavaslat benyújtásához képest később terjeszti az Országgyűlés elé.” Emellett a Költségvetési Tanács ebben az évben sokkal kevésbé tudott építeni a költségvetés bevételeinek és kiadásainak bázisidőszaki adataira, ami azt jelenti, hogy nem látjuk az előző évnek a teljesülését, és azt sem látjuk, hogy az idei év hogyan alakul, vagy amit látunk, az csak néhány hónap.

Tehát ebben a formában nehéz valódi, valós véleményt nyilvánítani a költségvetésről, és egyébként az előterjesztés formátuma, ahogy önök a jövő évre vonatkozó számokat beömlesztik ebbe a költségvetésbe, és nem írják mellé - ez egyébként tavaly is így volt -, hogy ez a tárgyévben hogyan alakul, illetve az előző éveknek mik voltak a számai, ez így nagyon nehezen összehasonlíthatóvá teszi.

Rátérve a költségvetés egyes számaira, a Költségvetési Tanácsot idézve továbbra is, a Költségvetési Tanács is szükségesnek tartotta a figyelemfelhívást - ez egyébként tavaly is megtörtént -, hogy az a 93 milliárd forint, ami az egyéb értékesítési és hasznosítási bevételek sor alatt szerepel, és nem tudjuk, hogy pontosan mit takar, mit szeretne értékesíteni a kormány, vagy milyen hasznosítási bevételeknek a teljesülése kapcsán szeretné ezt a 93 milliárd forintot előteremteni, ez egy nagy kérdés és egy komoly összeg, közel 100 milliárd forint esetében aggályokat is ébreszt.

De továbbmenve, és a tényekre ráfordulva, itt a bíróságról, ügyészségről, igazságszolgáltatásról szeretnék néhány gondolatot beszélni. Örülünk, hogy egy folyamatos tendenciaként nőttek a bíróságokra és az ügyészségekre fordított költségek, de még mindig a bíráknak a fizetése - az ügyészeké is egyébként, de a bíráké még inkább - nagyon messze van nemhogy az európai átlagtól, hanem attól, hogy legalább sereghajtók lehessünk Európában. Ha önök azt gondolnák, hogy biztosan itt a keleti blokkban azért mások jobban állnak, az, hogy Magyarországon egy pályakezdő bírónak a fizetése 17,5 ezer euróra rúg, és most ugyanez Németországban, ami egyébként egy közepes érték, 41 ezer eurót jelent, de hogyha a horvátokhoz hasonlítjuk, ott is 29 ezer euró, a cseheknél 26 ezer euró, a szlovákoknál 29 ezer euró, és maximum a szerbekkel vagy egyéb balkáni államokkal lehetünk partiban.

Ezt mindenképpen rendezni kell, és egyébként én hozzáteszem, hogy azt sem tartom jónak, hogy minden esetben az ügyészek és a bírák fizetése együtt kell hogy mozogjon. Úgy gondolom, hogy a bírákon nagyobb súly van, nagyobb terhelés van, és a bíráknak a függetlensége és a bíráknak az ügyintézése, az ítélkezése egy magasabb illetményt is indokol. Nagyon szeretnénk, hogyha sorozatos emelésekkel megvalósulna, hogy közelíthessünk az európai átlaghoz, és egyébként a bírósági ügyintézők esetében meg talán még rosszabb a helyzet.

Találunk egy olyan sort, hogy a jogászképzés színvonalának emelését célzó programok, 500 millió forint. Nagyon jó, hogy ilyen van, csak nem tudjuk, hogy ez micsoda, hogy ezt mire és hogyan fogják elkölteni. Egyébként egy módosító javaslatot szintén igazságszolgáltatási tárgykörben benyújtottunk, az a lényege, hogy ha valakinek megítélnek egy kártérítést, mondjuk, egy bűncselekmény áldozataként, és nem tudja behajtani az elkövetőn, akkor az állam legalábbis előlegezze meg neki ezt, és utána az állam próbálja meg az elkövetőtől behajtani.

Volt már számtalan javaslatunk, törvénymódosítási javaslatunk is, hogy a sorrend cserélődjön meg. Hogyha lefoglalt vagyona van az elkövetőnek, akkor először a sértett vagy a sértettnek a hozzátartozói - hogyha ő, mondjuk, elhalálozott - kaphassák meg az őket illető megítélt kártérítéseket, és az állam utána próbálja meg a bűnügyi költségeket behajtani, akár több évtizeden keresztül, hogyha így sikerül neki, de ne tolakodjon oda a sértettek elé. Ezt eddig mindig leszavazták, akkor most itt egy olyan javaslatot teszünk, hogy legalább első körben 100 millió forintot, de egyébként emelhető ez a költség - sokkal fontosabb, mint a jogászképzésnek a támogatása. Jogi egyetemek vannak, el tudják ezt a képzést látni, viszont az, hogy valakinek megítélnek egy támogatást, egy kártérítést, és nem tud ahhoz hozzájutni, ez egy sokkal fontosabb kérdés.

Az időszűke miatt továbbhaladva a honvédségi kiadásokra, örülünk neki természetesen, hogy volumenében nőnek a honvédségre költött források, viszont az, hogy például az afgán nemzeti biztonsági erők támogatására közvetlenül 115 millió forintot fizetünk, ez eltúlzott. Hogyha olyan jól sikerült az afganisztáni misszió, ahogy azt önök meg egyébként külföldi szövetségeseink is elmondják, akkor ne nekünk kelljen 115 millió forintot, még ha ez nem is tűnik soknak, de közvetlenül kifizetni ahhoz, hogy működni tudjanak.

Aztán hozzájárulás az EU költségvetéséhez: ezt most csak azért szeretném elmondani, mert legyen világos, hogy évente több mint 313 millió forintot fizetünk ki mindannyiunk zsebéből az EU felé. Persze lehet azt mondani, vannak olyan tételek, amit közvetlenül a britek, Ausztria, Dánia, Hollandia, Svédország felé, ezeket időszűkében nem fejteném ki, de a lényeg az, hogy amikor a bejövő pénzekről beszélünk vagy azokról a pénzekről, amiket várunk pályázatokon keresztül, akkor beszéljünk arról is, hogy körülbelül 2200 milliárd forint az, amit hét év alatt kifizetünk mindannyiunk adójából az EU felé, és persze azt lehet mondani, hogy viszont 12 000 milliárd forint bejön elméletileg. Persze, ennek csak egy részét tudjuk lehívni, és amiket le tudunk hívni, azt sem mindig arra, ami kellene, és ami viszont befolyik, annak is a jó része korrupcióval terhelt.

Tehát hogyha ezeket levonnánk, akkor lehet, hogy a valódi nemzetgazdasági haszna ennek a 12 000 milliárd forintnak a töredéke lenne és vetekedne a közvetlen befizetéseinkkel. Persze, a jövőben a kormány azt ígéri, hogy az EU-pályázatok 60 százalékát gazdaságfejlesztésre, munkahely-támo­ga­tásra tudják költeni. Ennek örülünk, csak hogyha ez meg is fog valósulni, akkor még boldogabbak leszünk, mert egyelőre ezek csak a tervek, de legalább itt azt lehet mondani, hogy az eltökéltség a számok alapján legalább a szavak szintjén megjelenik.

Aztán fel szeretném hívni a figyelmet néhány érdekes költségvetési sorra. Azt találtam a költségvetés böngészése közben, hogy azoknál a tételeknél, azok az előirányzatok, amelyek módosulhatnak minden további döntés nélkül, tehát el lehet tőlük térni, azok között vannak persze indokolt tételek, az államot terhelő különböző kártérítéseknek a megfizetése, ezeknél meg is értem, hogy ott nem lehet feltétlenül ezt előre meghatározni, de egy Miniszterelnökség alá sorolt céltartalékok cím alatt található különféle kifizetések, 6 milliárd forint is ebbe a körbe tartozik, amit korlátlanul ezek szerint át lehet lépni, még kormányzati döntés sem kell hozzá.

Én nem tudom meghatározni, hogy a különféle kifizetésekbe… - valószínűleg azért van így megfogalmazva, hogy bármi beleférhessen, de hát azért ezt betenni egy olyan körbe, ami gyakorlatilag bármilyen gond nélkül módosulhat, szerintem egy kicsit cinikus és nem is megalapozott.

(14.30)

A végén el szeretném mondani azt is, hogy lehet arról beszélni, hogy a keményen dolgozó kisemberek költségvetését terjesztették elénk, de azért meg kell nézni azt is a makroszámokon való ujjongás mellett, hogy az egy főre jutó GDP Magyarországon még mindig csak annyit eredményez, hogy tartósan utolsók vagyunk a visegrádi államok közül, pedig nem volt ez mindig így. Tehát az öröm csak korlátozott ebben a körben is, elhúztak mellettünk a környező országok. Illetve a magyar munkások bére sajnos még egynegyedét sem teszi ki az osztrák vagy német munkásokénak, viszont az államtitkárok és a helyettes államtitkárok száma soha nem látott mértékben növekedett, több mint 50 államtitkárral és több mint 100 helyettes államtitkárral működik a kormány. Ez például, úgy gondoljuk, hogy nem indokolt, és a kormánynak a megszorításokat önmagán kellene kezdenie.

Úgyhogy úgy gondolom, ezek a vitaindító számok az önök számára mindenképpen elgondolkodtatóak kellene hogy legyenek, és ezt a költségvetést most vissza kellene vonni, és vissza kellene hozni ősszel jobban átgondolva, az ellenzékkel megfelelő módon egyeztetve, mert higgyék el, mi érdekeltek vagyunk abban, hogy Magyarország sikeres legyen, érdekeltek vagyunk abban, hogy a jövedelmek elosztása megfelelő legyen. Nem vagyunk ellendrukkerek.

Persze, elősegíthetik önök azt, hogy a Jobbik mielőbb kormányra kerüljön, és ilyenformán ezt lehet egy célnak tekintetni, de mivel úgy gondolom, hogy önök nem ezt akarják, ezért a javaslatainkat is jobb lenne jobban megfontolni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 215 2015.06.08. 5:09  214-223

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Sikerült a gépeket legyőzni, hála istennek. Egy képviselőnek az is feladata, hogy figyeljen természetesen, és ha a sorrenddel probléma lenne, akkor azt szóvá tegye.

Az előttünk fekvő javaslat egy nagyon fontos régi problémát próbál orvosolni. Arról van szó ugyanis, hogy az Országgyűlés bizottságai nem hatóságok, és mint ilyenek, ha megidéznek valakit vagy megidéztek valakit, és az nem ment el, vagy esetleg elment, de hamisan nyilatkozott, akkor ez semmiféle szankcióval nem volt sújtható. Ezáltal a népképviselet működését is komolytalanná, sok esetben egyfajta közröhej tárgyává tette.

Már többször megpróbáltuk orvosolni ezt a problémát, erre ki is fogok térni itt a bevezetőmben; amit most a tisztelt Ház elé leteszünk, az egy olyan javaslat, ami a szabálysértési törvényt módosítaná. Hogy miért a szabálysértési törvényt? Azért, mert a Nemzetbiztonsági bizottság esetében nem is olyan régen, az előző ciklusban elfogadottá vált az a javaslat, hogy aki a Nemzetbiztonsági bizottság előtt nem jelenik meg, illetve nyilatkozattételi kötelezettségét elmulasztja, szabálysértést követ el. Úgy gondoljuk, ezt a szabályt nemcsak a Nemzetbiztonsági bizottságra kellene kiterjeszteni, hanem az Országgyűlés minden bizottságára, legyen az állandó bizottság vagy vizsgálóbizottság, ezeket a szabályokat ugyanúgy alkalmazni kellene, tehát a szabálysértési törvényt módosítani kellene.

Hozzáteszem, hiába szerepel a szabálysértési törvényben az, hogy a Nemzetbiztonsági bizottság eljárására el kell menni, a Simon-Welsz-ügyben megidézett Mesterházy Attila megtehette, hogy nem ment el, anélkül, hogy neki bármiféle hátránya keletkezett volna ebből. Ebből látszik, hogy még ez a tényállás sem működik, mert a bíróságok ezt azzal dobták vissza, és itt azért a jogalkalmazásban is komoly problémák lehetnek, hogy Mesterházy Attila nyilatkozott, hogy neki nincs tudomása erről, és ennek alapján, mivel ő ezt nyilatkozta, ezért a bizottság miért is szerette volna meghallgatni ‑ teszi fel a költői kérdést gyakorlatilag a bíróság. Tehát a jelenlegi szabályokkal is van mit tennünk, de legfőképpen először azt, hogy kiterjesztjük minden bizottság munkájára.

Arra is szeretnék emlékeztetni, hogy Volner János például Szijjártó Pétert és Matolcsy Györgyöt is beidézte, meghívta a Vállalkozásfejlesztési bizottság ülésére, ők sem mentek el, pedig nagyon szerettük volna látni, hogy a Quaestor-ügyről milyen tudomással bírnak az említett személyek. Szankciók híján tehát egyáltalán nem veszik komolyan, illetve még a szabálysértési eljárások alkalmazása a Nemzetbiztonsági bizottság előtt is problematikus.

Egyébként már 2010-ben is hasonló javaslatot tettünk. Illetve, azt kell mondjam, az egy valódi megoldás lett volna abban a tekintetben, hogy ott bűncselekményként szabályoztuk volna a népképviseleti szerv ülésén való meg nem jelenést. Természetesen ezt önök akkor is leszavazták. Egyébként, ha hivatalos személy követte volna el ezt a bűncselekményt, akkor három évig terjedő szabadságvesztéssel büntettük volna, egyéb esetekben két évig terjedő szabadságvesztést helyeztünk kilátásba.

Azt is el kell mondanom, hogy egyedül Vona Gábor volt az a pártelnök, aki megjelent a Nemzetbiztonsági bizottság idézésére. Tehát a jó példával élenjárunk; még olyan ügyekben is, amikor hecckampányról van szó, a Jobbik odamegy, és a nyilatkozatát megteszi. Betartja a törvényeket, legyenek azok írott jogszabályok, mint ez esetben a Nemzetbiztonsági bizottság előtti megjelenésnél a szabálysértési jogszabályok, vagy akár a politikai felelősség kérdése, hogy bizony egy választott képviselő a választott szervek előtt jelenjen meg, és minden esetben tegyen nyilatkozatot.

Úgy gondolom, tisztelt Ház, ameddig a büntetőjog és a Btk. szabályrendszerében nem tudjuk elhelyezni ezt a tényállást, addig legalább azt meg kellene tennünk, hogy a szabálysértési törvényt módosítjuk. Úgy, hogy ne csak, ahogy mondtam, a Nemzetbiztonsági bizottság ülésén legyen kötelező a jelenlét, ha valakit megidéznek, és nemcsak a jelenlét, hanem az adatszolgáltatási kötelezettség és a nyilatkozattételi kötelezettség is. Egyébként, amit beterjesztettünk, az egyelőre a jelenleg a Nemzetbiztonsági bizottság szempontjából élő jogszabályt szeretné a többi bizottságra kiterjeszteni, de természetesen, ha ez működőképes, akkor mi a szigorúbb szabályoktól sem fogunk elzárkózni.

Ráadásul emellett, ahogy elmondtam, szükséges az is, hogy ezeket a szabályokat élővé tegyük, és ne lehessen azt megcsinálni, hogy valaki nem jelenik meg egy népképviseleti szervnek, az Országgyűlésnek valamelyik bizottsági ülésén. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 223 2015.06.08. 1:58  214-223

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nagyon sajnálom, hogy kormánypárti részről nem szólt hozzá senki. Holnap ki fog derülni, hogy támogatják-e ezt a javaslatot. Úgy gondolom, a vizsgálóbizottságok említése azért is jogos, hiszen a vizsgálóbizottságok létét és hogy ezt sikerült elszabotálni, azt MSZP-javaslatra a Fidesz tette meg, és gyakorlatilag nem lehet semmilyen kényes ügyben felállítani vizsgálóbizottságot, hiszen megkerüli, gumijogszabályokat építettek a törvénybe. Ez önmagában botrányos. Az is botrányos, hogy emellett az állandó bizottságok sem tudják megfelelően végezni a feladatukat.

Én azt nem tudom elfogadni, hogy van a politika, ami a bizottságokban zajlik, az csak politikai szlogenek, csak a politika előtt kell azoknak megfelelni. Azért ennél komolyabb dolog egy népképviseleti szervnek, a Magyar Országgyűlés bizottságainak a működése. Az emberek azt várják el, hogy ott megjelenjen valaki és igazat mondjon. Az egy másik dolog, hogy erre a jelenlévők milyen módon reagálnak, vagy ennek mi lesz a következménye. De az, hogy valaki elmenjen és elmondja a véleményét az ügyben, mindenkitől elvárható.

Szeretném megerősíteni újra, hogy eddig csak Vona Gábor jelent meg abban az esetben, amikor őt megidézték, és egyébként az az eset is egy politikai hecckampány volt, de ennek ellenére a Jobbik képviselője és a Jobbik elnöke elmegy és kifejti a véleményét. Senki nem lehet büszke erre a jelenlegi helyzetre. Talán emlékeznek még rá, amikor az előző ciklus elején Gyurcsány Ferenc a Facebookon írta meg, hogy ő nem is kíván elmenni a meghallgatásra. Azt hiszem, ez az elszámoltatást is megfelelő módon szimbolizálja, hogy ezt ő megtehette, és azóta se történt semmi, és ha ezt a javaslatot nem fogják elfogadni, akkor még a szabálysértések terén sem fog...

Higgyék el, hogy az emberek 2018-ban ezt nem fogják elfelejteni! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 100 2015.06.11. 12:14  93-102

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én visszatérnék a javaslathoz. Megmondom őszintén, nem nagyon értettem az előttem felszólaló szocialista képviselőtársamat. Bár bizonyos pontokban egyet lehet érteni, hogy a kormány sok esetben nem támogatta a közadatok kiadását, igen, ez így van, sok esetben mindent megtett, hogy visszatartsa, a korrupcióval problémák vannak, azon persze lehet vitatkozni, hogy olyan mértékben-e, mint a szocialista kormányzatok idején. Természetesen az egy komoly és kiélezett harc lenne, ha azt akarnánk meghatározni, hogy milyen területen és hogyan tudott többet lopni a két kormány. Ebben is vannak igazságok.

De az előttünk lévő javaslat egy irányelv átültetése, és amit átültetnek, az tulajdonképpen a közadatokhoz való hozzájutást sok esetben egyszerűbbé teszi, és költségeinek a kiszámítható tervezését is megteremti, ami szerintem nem feltétlenül baj, sőt egyértelműen pozitív. Az, hogy az egy EU-irányelvben szerepel, attól még lehet jó. Mi minden javaslatot, akár egy irányelvet is úgy tekintünk, hogy ha az emberek érdekét szolgálja és a közadatokhoz való hozzájutást bővíti vagy a költségeket kiszámíthatóbbá teszi, akkor természetesen támogatni tudjuk. Attól még, hogy egy irányelvről van szó, lehet jó is. Ellentétben azt is elmondjuk, ha nem, ha az Európai Unióból egy olyan javaslat érkezik, ami a magyar érdekeket, a magyar szuverenitást sérti, akkor azt is szóvá tesszük. Azt hiszem, ez az a konzekvens hozzáállás, amit az emberek elvárnának egyébként az itt ülő minden párt képviselőitől, és nem csak a Jobbiktól, de úgy tűnik, hogy a legtöbb esetben csak tőlünk kapják meg.

A módosítás célja, ahogy elmondtam, az irányelv átültetése, de itt gyorsan egy kritikával is élnék. 2013 júniusában módosult ez az irányelv, amit átültetünk most, és a határidő a módosítások elfogadására 2015. július 18. Ez itt van a nyakunkon. Nem értem, hogy miért szinte minden esetben az utolsó pillanatig kell várni, sokszor határidőn túl, bár a kötelességszegési eljárás megindítása előtt, de határidőn túl, azonban a legtöbb esetben a határidő előtt néhány nappal történik meg az átültetés. Erre érdemi választ soha nem szoktunk kapni. Gondolom, ilyenkor jönnek rá, hogy hoppá, van még egy-két feladat, amit meg kell oldani. S annál is jobb lett volna, ha 2013-ban ez elfogadásra kerül, mondjuk 2013 őszén, mert a költségek a közadatokhoz való hozzájutás esetében is kiszámíthatóbbá váltak volna, és ezeket a garanciákat jó lett volna nem az utolsó pillanatban beépíteni. Tehát a kritika lehet ez irányú is. Nyilván nem gondolom, hogy a kormány elismerné, azért várt az utolsó pillanatig, hogy még a korábbi szabályokat kihasználhassák. Lehet persze ez is az indok, de úgy gondolom, hogy itt inkább csak a hanyagság esete áll fenn.

A javaslat fő szabályként írja elő a közadatok rendelkezésre bocsáthatóságát. Ez egy nagyon fontos garanciális szabály, hogy a rendelkezésre­bocsát­hatóság lesz a jövőben a fő szabály. Egyébként jó lett volna, ha ez eddig is így lett volna. A hatályos szövegben csak a végrehajtási jogszabályban megjelölt adatkörökre volt ez igaz, egyébként a szervezet vezetőjének engedélyétől függött. Tudjuk, hogy sok esetben ezek a szervezeti vezetők meg az ő vezetőiktől kértek engedélyeket, akik ezt esetleg még tovább passzolták. Lehet, hogy ilyen ügyekben is, de sok esetben hallottuk, amiatt, hogy senki nem volt hajlandó, bár döntési jogköre lett volna, bizonyos kényes döntéseket meghozni, és a döntések sajnos sokszor ‑ és ez megint nemcsak a Fidesz-kormányra igaz, hanem a korábbi szocialista kormányokra is, de a Fidesz-kormányra ez bizonyosan kimondható ‑ a legmagasabb szintig fölmentek és politikai döntéssé váltak ahelyett, hogy szakmai döntésként alacsonyabb szinten az, aki ezt meghozhatta volna, nyugodt szívvel meg is tette volna, ezzel időt, pénzt, energiát megspórolva és politikai hitelességet is nyújtva az embereknek.

A rendelkezésre bocsátásért felszámítható díjak mértéke fő szabályként ‑ és ez kimondásra kerül ‑ nem haladhatja meg a rendelkezésre bocsátás határköltségét. El kell mondani, hogy ezek is nagyon fontos garanciális szabályok, azzal kiegészítve, ez azt jelenti, hogy csak a kiadással közvetlen összefüggésben felmerült költségeket lehet elszámolni és megtéríttetni, tehát az adat előállítását is fedező díj megállapítására csak kivételes esetekben van lehetőség. Ez azért fontos, mert sajnos az elmúlt 25 évben azt láthattuk, nem volt elég, hogy kialakult, hogy a közadatok egyfajta kiadása egy nagyon fontos dolog, s nemcsak az állami, hanem az önkormányzati szervek részére is, és olyan gazdálkodó szervezeteknek is, amelyek állami és önkormányzati tulajdonban vannak. Ebben a körben az új Alaptörvény üdvözlendő passzusokat is tartalmazott, hiszen egyértelműen kimondta, hogy azok a vagyontárgyak ‑ s ez lehet egy cég is, egy cégben a megfelelő 50 százalék fölötti részesedés ‑, amelyek önkormányzati vagy állami vagyonhoz köthetők, illetve önkormányzati vagy állami tulajdonban vannak, igenis megismerhetők, igenis átláthatóan kellene működniük, és igenis a nemzeti vagyon részét képezik. Tudjuk, hogy sok esetben ezek csak szépen kimondott szavak maradtak, de legalább az Alaptörvénybe bekerült, és sok esetben erre lehetett hivatkozni.

De azt is látjuk, hogy főleg az önkormányzatoknál, de azért állami szerveknél vagy akár miniszteri szinten is ‑ s itt lehetne akár Lázár János útjára gondolni, s több ilyen útja is volt, ahol nem hajlandók kiadni, hogy pontosan mire költötte azt a közpénzt, amit állítólag utólag be is fizetett, de hogy minden út esetében megtörtént-e, hogy visszafizette ezeket a költségeket, ha viszont visszafizette, akkor először miért akarták állami pénzből elszámolni; ezt csak zárójelben jegyeztem meg ‑, tehát minisztériumi szinten is megtörténhet, hogy nem lehet hozzájutni a közadatokhoz.

(14.20)

De az önkormányzatoknál elég gyakran megtörtént, hogy arra hivatkozással próbálták megnehezíteni az ezekhez a közadatokhoz való hozzáférést, hogy olyan költségeket mondtak ezeknek a kiadására, vagy nemcsak a közvetlen költségek megtérítését, mondjuk, egy fénymásolási költséget próbáltak megtéríttetni az adatkérőkkel, hanem egy kis túlzással azt is, hogy mondjuk, egy ügyintézőnek azzal kellett foglalkoznia, hogy ezeket az adatokat megfelelő formában kikeresse. Sőt, volt olyan példa is, amikor az ügyintézőnek a bérét is ki szerették volna fizettetni, hiszen szegény önkormányzatnak egy külön embert kellett erre foglalkoztatni, és úgy gondolták, hogy ezáltal ez áthárítható az adatkérőkre.

Nem az, és hogyha ez a törvénybe is bekerül ‑ és egyértelműen bekerül ‑, akkor ezt üdvözlendő dolognak tekintjük. És az is jó, hogy a formátum tekintetében előírásra kerül az elektronikusan feldolgozható, nyílt formátumok előnyben részesítésének a kötelezettsége, ami azt jelenti, hogy egy könnyebben feldolgozható, könnyebben megismerhető formában kerüljenek átadásra ezek az adatok. Ez a sajtónak és mondjuk, az ellenzéknek is egy fontos szempont lesz, hogy mondjuk, egy hosszú anyagot ne csak nyomtatott formában lehessen kiadni, hiszen hogyha nyomtatott formában, mondjuk, egy ezeroldalas dokumentumot valaki elé odatesznek, és bizonyos szavakra vagy bizonyos tárgykörökre kíváncsi, mondjuk, a sajtó, az ellenzéki képviselő, vagy akár bármelyik állampolgár, akkor ez nehezen kereshető lesz. Bár teljesítették formálisan a kötelezettségüket, de hogyha ezeknek a feldolgozása nehézséget vagy akár szinte lehetetlen nehézséget jelent, hogyha nem egy komoly infrastruktúrával rendelkező sajtószervről beszélünk, hanem egy egyszerű állampolgárról, akkor tulajdonképpen el is lehet lehetetleníteni a célját az adatszerzésnek. Tehát ezért én azt is tudom mindenképpen üdvözölni, hogy az elektronikusan feldolgozható formátumok kerüljenek előtérbe.

Azt is remélem egyébként ‑ és itt zárszóként el kell mondjam ‑, hogy azokra az esetekre is megoldást tudunk találni, bár itt azért elutasították néhány indítványunkat, hogy ha valaki megtagadja az adatnak a kiadását, akkor ne kelljen egy hosszas procedúrán, adott esetben feljelentésen keresztülmenni, hanem ezt valamilyen módon meg tudjuk gyorsítani, vagy egyértelművé tenni, egyértelműbbé tenni ezeket a szituációkat. Sőt, a büntetőjog eszközeivel és megfelelő mértékben kellene honorálni azt, hogy ha valaki tudva, és nemcsak hogy tudva, hanem a bíróság által kimondott módon nem tesz eleget adatszolgáltatási kötelezettségének, akkor azt akár büntetőjogi eszközökkel is egy megfelelő módon büntethetővé kellene tenni. Elrettentő módon, tehát ez egy fontos szempont, hiszen akkor hiába van leírva a törvény, hogyha ennek nem lehet vagy csak nagyon hosszadalmasan lehet érvényt szerezni, akkor tulajdonképpen megkérdőjeleződhet ezeknek a jogszabályoknak a valódi életben való alkalmazhatósága.

Úgyhogy én ezt az előttünk fekvő javaslatot úgy látom, hogy ez egy támogatható javaslat, és attól függetlenül, hogy jobb lett volna az átültetést megtenni akár 2013 év közepén vagy év vége felé, de azért jó néhány garanciális elemet tartalmaz. Azt kérem a kormánytól, hogy ezen túl is próbáljuk meg biztosítani azokat az egyrészt jogi kritériumokat, hogy ne lehessen ezeket a közadatokat eltitkolni, eldugni vagy olyan módon rendelkezésre bocsátani, ami a feldolgozást megnehezíti, és a jogi aspektuson kívül legyenek szívesek a jogalkalmazás területén is valahogy ‑ és nemcsak az állam, hanem akár az önkormányzatoknak a szintjén is ‑ egyértelművé tenni, hogy milyen módon kell az adatszolgáltatást megtenniük. Hiszen nagyon jól tudjuk ‑ és ez több javaslatnál is előkerült ‑, hogy nem elég egy törvényt meghozni, hanem a törvény annyira fog megvalósulni és a végrehajtása annyira lesz sikeres, mint ahogy, mondjuk, a legutolsó ügyintéző, akinek ezt végre kell hajtani, neki a tudatában mennyire lesz ez egyértelmű, és mennyire tudja majd a kérelmeket kiszolgálni.

Ez egy feladat, akár képzési feladat is lehet, de azt kérem, hogy ezt a szemléletváltást próbálják meg elkezdeni, és a közadatokat mindenféleképpen - egyéb­ként a törvényekben leírt módon ‑ bocsássák rendelkezésre, és az egész állami szektort ez az elv és ezeknek a kötelezettségeknek való megfelelés hassa át. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 10 2015.06.12. 16:05  1-29

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr!

Egy általános elvi vitával, felvetéssel lehetne kezdeni a mondandómat. Azért szeretném ezzel kezdeni, mert itt a Szocialista Párt részéről többször felmerült, hogy érdemes-e részt venni az egyeztetéseken vagy nem, vagy ‑ és ezt nemcsak Bárándy Gergely képviselőtársamnak címzem, hanem itt több felszólalás az elmúlt napokban, amelyen lehetőségem volt itt lenni, arra enged következtetni vagy arra világít rá ‑, hogy a szocialisták szeretnek mindenre nemet mondani akkor is, ha mondjuk, a törvény, amit beterjesztenek, adott esetben jó irányba módosítja a jelenlegi törvényi környezetet. Nem feltétlenül csak erről a törvényről beszélek, és akkor is mindent kitalálnak ‑ ahogy a régen megszokott Fidesz-MSZP-rendszerben ‑, amikor, ha az egyik előterjeszt valamit, a másiknak rögtön el kell utasítania, és ha cserélődik a „ki van kormányon, ki ellenzékben” pozíció, akkor szintén ezt el lehet játszani.

Én úgy gondolom, hogy a magyar politika azért ezen túllépett, és az emberek ennek örülnek. Az embereknek borzasztó módon elegük van abból ‑ és nekem is elegem volt, amíg nem foglalkoztam politikával ‑, hogy miért nem érdemben lehet egy javaslatot elbírálni, és érdemben részt venni annak a jobbá tételében. Egyébként itt a Belügyminisztériumban tartott egyeztetés egy másik téma volt, az e-kártya, új személyi igazolvány témája, ott az volt a baj, hogy túl későn szóltak, ami igaz is, hogy későn szóltak a minisztériumból, de ettől még elmentünk az egyeztetésre, és beépítésre kerültek a javaslataink, az ujjlenyomat kérdésében nagyon fontos javaslataink. Itt az Igazságügyi Minisztérium kapcsán, ahol még a benyújtás előtt történt az egyeztetés, az, hogy most azt tájékoztatónak vagy egyeztetésnek hívjuk, ebbe persze bele lehet kötni, de mi úgy vagyunk vele, hogy elmegyünk, és akkor kiderül, hogy a műfaj milyen lesz.

(8.50)

Hála istennek, a javaslatainkat ‑ és ezt a miniszter úrnak meg is köszönöm ‑ beépítették. Több javaslatunkat is beépítették az előttünk álló tervezetbe. Ez nem azt jelenti, hogy ne tudnánk még kritikákat megfogalmazni, és nem azt jelenti, hogy feltétlenül a Jobbik kormányzati pozícióban pont ezeket a lépéseket tenné meg. Azt viszont mindenképpen jelenti, hogy ezt a javaslatot támogatni fogjuk. Támogatni fogjuk, mert a jelenlegi helyzethez képest előrelépést jelent. Úgy gondolom, hogy felelős országgyűlési képviselőként ezt kell legfőképpen mérlegelni. El is fogom mondani egyébként, hogy melyek azok a javaslatok, amelyek a mi előzetesen megfogalmazott módosító javaslataink kapcsán bekerültek az anyagba.

Akkor kitérnék a fontosabb pontokra, amelyek megváltoztatják a jelenlegi törvényi környezetet. A magyar bírósági végrehajtói kar átalakul, illetve végrehajtói karrá alakul a kamara. Ezt mi részben szimbolikus jelentőségűnek tartjuk, mindamellett, hogy a jelenlegi működéssel valóban problémák vannak, de tulajdonképpen a működés csak részben változik, bár értem én, hogy egy tisztújítást is magával von, és lehet hírértéke vagy üzenetértéke az elnevezés változásának. Tulajdonképpen ezzel nincs is probléma, de még a kardinális változás nem ettől fog eljönni. Hogy jogi egyetemi végzettség megkívántatik, ezt már régen mondtuk, és örülünk neki, hogy beépítésre került. Itt azt is elmondanám, hogy egyfajta bizonytalanság is felmerülhet, lévén, hogy az anyagban szerintem nem egyértelmű, hogy a diplomát vagy az abszolutóriumot kell megszerezni 2022-ig. Lehet, hogy ezt egyértelműsíteni kellene. Erre módosító javaslatot benyújtottunk, illetve 2017. december 31-ig kell elkezdeni, ez a határidő az elkezdésre. Bár ha utána valaki kitolja az elkezdést, akkor be is kell fejeznie öt éven belül. Itt talán már az elkezdést is lehetne korábbra venni, illetve az is egy jó javaslat, hogy igazolni kell azt, hogy valóban oda jár az egyetemre, tehát nem lehet megtenni azt, hogy valaki azt mondja, hogy mondjuk, hét év múlva úgyis nyugdíjba megyek, aztán kérjék rajtam számon. Akkor már nem lehet, hiszen a határidőből addigra kifutott, de már nyugdíjba megy az adott végrehajtó.

Aztán a Jobbik javaslatára módosult hat hónapra a fegyelmi felelősség meghosszabbítása. Ez a szubjektív határidőt jelenti. Aztán hogy ez a hat hónap elégséges-e, az majd ki fog derülni. Lehetne ez hosszabb, de a három hónapnál mindenképpen hosszabb. A képzések esetében pedig egyrészről örülünk neki, hogy nemcsak a jogi egyetemi végzettséget várják el, hanem képzések, továbbképzések szervezésére is sor kerülhet. Itt felhívtam a minisztériumban is a figyelmet, hogy ez akkor jó, ha nem egy plusz költségteher csak, amit meg kell fizetni, és egyébként a hasznos tudás adása másodlagos, vagy inkább a pénzbeszedési célzat ‑ láttunk már ilyen tanfolyamokat ‑ dominálna, az nem lenne jó, de amennyiben ez egy hasznos, számon kérhető és számon kérendő képzés, akkor ez adott esetben még jó is lehet.

Aztán egy másik ponton ‑ itt a végrehajtói szakvizsgára gondolok ‑ ez egyrészről jó, hogy ezt előírják, bár akinek jogi szakvizsgája van, úgy gondoljuk, hogy az ő számukra ez nem feltétlenül kell hogy előírásra kerüljön. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ha valaki, mondjuk, bírónak vagy ügyésznek megfelelő, mert jogi szakvizsgával rendelkezik, vagy hasonló képzettsége van, ami kapcsán bírónak kinevezhetnék, akkor azért ez egy végrehajtónál is elég kellene hogy legyen. Itt lehet, hogy a jogi szakvizsgát el kellene fogadni, bár mindenesetre örülünk neki, hogy nagyban szigorodnak a követelmények.

Aztán amit szintén a javaslatunkra szigorítottak, de még nem tartunk elégségesnek vagy kellően kidolgozottnak, az nem más, mint a pályázás. Arról van szó, hogy pályázni kell majd először nyilván a végrehajtói kinevezésre, de ha valakinek lejár a pályázata, és különböző vétségeket nem követ el, etikai vétségeket nem követ el, vagy nem olyan súlyúakat, akkor automatikus a kinevezése. Én ebben az esetben is valamiféle mérlegelést vagy az ő munkájának az értékelését mindenképpen megtenném. Lehet itt akár új pályázat, azt sem tartom ördögtől valónak, ha egy új pályázatot kellene beadni. De mondjuk, ha megfelelően végezte a végrehajtói feladatát, akkor nyilván előnyt élvezhetne, tehát figyelembe lehetne venni. De csupán az, hogy súlyosan nem ítélik el egy etikai fegyelmi vétségben, ez még önmagában szerintem egy automatikus kinevezéshez kevés, mert attól még lehet, hogy a munkáját egyébként nem végzi olyan módon, hogy ne lenne olyan pályázó, aki adott esetben ezt a feladatot jobban ellátná. Itt egy fontos szempont, hogy a legjobb embereket, a legjobb szakembereket és a legbecsületesebb embereket kellene kinevezni, és ez egy folyamatos dologként érvényesülhetne, ha lenne egy kis versenyhelyzet is kvázi.

Aztán bekerült az anyagba az etikai szabályzat kérdése, de benne maradt az is, hogy a kar iránymutatásainak sértésével is fegyelmi vétség követhető el. Itt a kar iránymutatását én még mindig nem érzem kellően pontosnak vagy kellő jogi erővel bírónak, hogy ezt megfelelő módon számon kérhessük. Egy etikai szabályzat sokkal inkább ilyen. Tehát inkább legyen egy részletesebb szabályzat, amit nagyon keményen betartatunk, mint hogy mondjuk, fegyelmi vétség elkövetésével vagy iránymutatások megsértésével fegyelmi vétség miatt eljárás legyen indítható.

Egy-két olyan pontot szeretnék elmondani, illetve előtte még egy pontot említenék, ami szintén bekerült az anyagba, a felelősségbiztosítás növelése is, úgy érzem, fontos javaslatunk volt, és a minisztérium ezt támogatta, illetve beépítette. Viszont akkor a végén egy-két jobbító szándékú, és nemcsak a jelen javaslat, hanem hosszú távon is jobbító szándékú javaslattal élnék. Felmerült, és ebben az anyagban nem láttuk, de reméljük, hogy ősszel ez napirendre kerül, például a költségek előlegezésének a lehetősége. Tehát aki esetleg nem tudja kifizetni, mert mondjuk, a perek alatt teljesen kimerültek az anyagi lehetőségei, nekik is legyen lehetőségük arra, hogy mégiscsak a követelésekhez hozzájussanak. Ez a több milliárd forint például erre is felhasználható lenne, ami a kamaránál felgyülemlett. Aztán a végrehajtók motiválása kis összegű követelések végrehajtásánál is egy fontos szempont véleményem szerint, hiszen azt látjuk, hogy sok esetben, mivel gazdasági társaságként működnek, nincs az a motiváció, hogy a kisebb összegeket is behajtsák, vagy abban az esetben, amikor azt látják, hogy nincs mit behajtani, vagy akár a munkadíjuk térülése nem biztosított, akkor sokszor ‑ kis túlzással ‑ meg se mozdulnak, hogy bármit csináljanak.

Aztán elhangzott miniszter úrtól, hogy közfeladat ‑ valóban igaz ‑ a végrehajtás, de nyereségorientált irodák végzik, és nyilván egy kicsit a hibrid rendszer felé megyünk el. Én ezzel egy kicsit szintén szkeptikus vagyok, el kell hogy mondjam, de a gyakorlatban meg fogjuk látni, hogy hogyan működik. Az MSZP-nek egyedül azzal a kijelentésével értettem egyet, hogy akkor inkább legyen egy állami rendszer. Ebben egyetértünk, bár Bárándy képviselőtársam, lehet, hogy ön támogatja, de van egy olyan érzésem, hogy ha egy állami rendszerre lenne javaslat, akkor az MSZP vezetése vagy frakcióvezetése mégse állna a javaslat mellé. Lehet, hogy ön szakmailag odaállna, de én szkeptikus vagyok, hogy az MSZP, mondjuk, egy zárószavazáson egy állami rendszert támogatna; de nyilvánvalóan ezt egyelőre nem tudhatjuk meg, hogy hogyan alakulna egy ilyen szavazás. Az viszont biztos, hogy a nyereségorientáltság egy kicsit torzzá tette a rendszert. Például mondok egy gyakorlati problémát: sokszor nem egyesítik akkor sem az ügyeket, ha kellene, mondjuk, egy parkolási bírság, ugyanaz a végrehajtást kérő és az adós, de több munkadíjat lehet felszámolni, ha mondjuk, húsz ügyként tekintenek erre, és egyébként ez törvénytelen, hiszen egyesíteni kellene az ügyeket.

(9.00)

Aztán az előzetes végrehajtás kérdése, ami arra vonatkozna, hogy ha valaki bizonyítja, hogy neki egy olyan követelése van, amit végre szeretne hajtani, és fizetne egy összeget, akkor legyen rá lehetősége, hogy az adósnak a vagyontárgyai, vagy hogy mik kerülhetnek végrehajtás alá, erre rálátást kapjon, hiszen jelen pillanatban sokszor kifizeti vagy megelőlegezi a díjakat, és utána kiderül, hogy az adósnak nincs semmije. És akkor a végrehajtást kérő kerül rossz helyzetbe, hiszen mindent kifizetett, megelőlegezett mindenfelé, a bíróság felé kifizette a díjakat, és akkor utána azt mondja, hogy inkább ne tettem volna, hiszen nem tudok semmit végrehajtani.

Aztán a díjazás változni fog, miniszter úr elmondta. Ennek örülünk, főleg azért, mert az ügyek száma megtöbbszöröződött az elmúlt években, és az ügyértékek is nőttek, de a végrehajtók száma és a díjazásuk szabálya nem változott, tehát horribilis mértékben nőttek a bevételeik a végrehajtóknak pont emiatt. Egyébként ez a számokban is igaz, most már 500-600 ezer ügy indul évente, új ügy, hogyha jól tudom, a pontos számot talán miniszter úr jobban rendelkezésre tudja bocsátani, de én úgy tudom, hogy ez már 500-600 ezer körül van.

Aztán a díjszabás változása azért is fontos, mert sokszor ‑ és ezt már elmondtam, de elmondom újra ‑ a végrehajtó díjazása a megállapodás útjában áll. Ez azt jelenti, hogy ha megállapodik az adós és a végrehajtást kérő, mondjuk, tartozik a banknak valaki 30 millió forinttal, de azt mondja a bank, hogy ha 20 millió forintot adsz, kedves adós, akkor felejtsük el egymást, és a végrehajtó, mondjuk, nem csinált semmit az ügyben, csak elé került az adott ügy; akkor azt fogja mondani, hogy nincs vége az ügynek, ameddig az én mindenféle munkadíjam, költségem és minden egyéb kiadásom ‑ hozzáteszem, akkor is, ha adott esetben nem is dolgozott ezzel, a munkadíj jár ‑ kifizetésre nem kerül, és lehet, hogy az adós nem tudja már kifizetni. Lehet, hogy még a 20 millió forintot össze tudja szedni, hogyha ennél a példánál maradnék, de már nem lesz képes arra, hogy a végrehajtó munkadíját ‑ úgy, hogy az egyébként nem csinált semmi az ügyben ‑ kifizesse.

Elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek még? (Az elnök bólint.) És akkor le is tudom zárni. Köszönöm szépen.

Tehát nem csinált semmit az ügyben, a díjáért áll sorba, és emiatt nem tud az adós és a végrehajtást kérő megegyezésre jutni. Ez egy nagyon rossz és felszámolandó probléma, hiszen az elsődleges az, hogy az adósnak és a végrehajtást kérőnek a számításai, a követelése és az érdekei érvényesüljenek. Tehát ha egy adós és egy végrehajtást kérő azt tudja mondani, hogy köszönjük szépen, meg tudunk egyezni, van egy olyan megoldás, amivel mindketten úgy érezzük, hogy ki tudunk szállni az ügyből, akkor ne egy végrehajtó legyen az, aki ezt az egészet meggátolja. És azt is tudom, hogy azokat a visszaéléseket is meg kell gátolni, hogyha mondjuk, tényleg dolgozott a végrehajtó az ügyön, de a végén, mondjuk, tizedére csökkentenék, spekulatív jelleggel a felek a tartozás összegét, akkor így ne lehessen ezt kikerülni, de a jog azért ismeri azt a lehetőséget, hogy a spekuláció kiszűrésével is rugalmasabb és az élethez jobban igazodó szabályok bevezetését meg lehet teremteni a jogszabályokban.

Úgyhogy én ezeket szerettem volna, bár hosszan lehetne még beszélni a problémáról. Ezt a javaslatot támogatni fogjuk, de várjuk az őszi csomagot, és megoldásnak ezt még természetesen nem tekintjük. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 18 2015.06.12. 8:24  1-29

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Rövid leszek, csak a kétpercesek metodikája miatt itt egyszerűbben jutok szóhoz ebben a formában.

Azt hiszem, és egy mondat erejéig reagálva arra, amit miniszter úr mondott, nagyon sok mindennel egyetértek, azzal is, hogy az állami rendszer annak idején nem működött jól, de hát nyilván ez a Kádár-korszak állami rendszere volt. Tehát azt nem tudjuk, hogy egy normális, demokratikus viszonyok között működő állami rendszer hogyan működött volna. Biztos, hogy jobban, mint a Kádár-rendszerben.

Az, hogy ha ez esetleg még korrupciómentesen is működik, most azt is mondhatnám, hogy sajnos 25 év alatt sok rendszerről az nem derült ki eddig se, hogy korrupció nélkül hogy működhetne Magyarországon, bár a Kádár-korszaktól negyed évszázadra vagyunk, de ezt tegyük félre; tehát egy korrupciómentes állami rendszer a végrehajtások területén is tud működni. Tehát nem igaz, hogy nem, mert nyugati példák vannak rá, a világban vannak rá megfelelő példák. Természetesen, hogyha ez rosszul van megszervezve, korrupcióval terhelt, akkor nem fog jól működni, de hát mi ne abból induljunk ki, hogy korrupció nélkül Magyarországon nem lehet semmit végrehajtani és megcsinálni. Ez eléggé tragédia lenne, ha ezt kimondanánk.

Az MSZP-re annyit szeretnék még reagálni, hogy egyrészt akkor legyek egyértelműbb: nem hiszem, hogy az MSZP egyébként támogatna egy állami rendszert. Lehet, hogy most azt mondja Bárándy képviselőtársam, de ismerve a szocialisták eddigi hozzáállását, és ez egyébként egy újdonság számomra, hogy legalább Bárándy Gergely eljutott addig, hogy egy állami rendszer is jobb lehet, mint mondjuk, a jelenlegi rendszer… (Dr. Bárándy Gergely: Mikor mondtam mást?) Hát, az én tapasztalataim mások, sőt az a tapasztalatom az elmúlt időszakból, és ez a szocialista kormányok idején még inkább így volt, hogy sajnos az MSZP a jelenlegi végrehajtói garnitúrát ‑ és itt főleg a vezetőkre gondolok ‑ védte. Védte, és lehet, hogy nem személy szerint Bárándy Gergely, tehát nem egy személyes vitát szeretnék folytatni, de az MSZP elmúlt 25 éve alapján, és legfőképpen akkor, amikor kormányon voltak, az egyetértés elég nagy volt. Itt más dolgok is felmerültek a médiában, de nyilván bizonyítást nem nyertek, tehát ennyire nem szeretnék a részletekbe belefolyni. De azt láthattuk, hogy azután is, hogy az MSZP már nem kormányzó erő, azt a garnitúrát, akik a végrehajtói kamarát vezették, erőteljesen védték, és nem mindig érzem úgy, hogy csak szakmai alapon működött ez a védelem. A másik fele viszont az, és ezt megint csak informális visszajelzések alapján tudom mondani, hogy a kamarai vezetők sokszor ezt el is várták, és bizonyos esetben hivatkoztak a jó kapcsolataikra.

Úgy érzem viszont, hogy ezektől el kellene távolodni, és itt a parlamentben egy szakmai vitára kellene helyezni a hangsúlyt. Higgye el, Bárándy képviselőtársam, hogy az emberek értik, hogy miről van szó. Értik, hogy attól még, hogy valaki ellenzékben van és kemény kormányzati kritikát fogalmaz meg, és attól még, hogy egy javaslattal száz százalékig nem ért egyet, mert az LMP és mi is az állami rendszert tartjuk az üdvösnek, ettől függetlenül a jelenlegi rendszerhez képest látjuk az előrelépést abban, amely javaslatot leraktak az asztalra, ráadásul befogadták a javaslatainknak egy jó részét, amit a minisztériumban meg tudtunk fogalmazni.

Egyébként ezek nem lebecsülendő folyamatok, mert nekem meggyőződésem, és lehet ezt persze cáfolni, vagy azt mondani, hogy ez nem így van, de az, hogy a Jobbik napirenden tartotta a témát, és egyébként legyek igazságos, az LMP is elmondta nagyon sokszor, hogy gond van a végrehajtások rendszerével, de most beszéljek haza, nekünk egy fő, kardinális téma volt, hogy valamit változtatni kell a rendszeren. Sok évbe telt, amíg ez esetleg a kormányzó erőnél is eljutott arra a szintre, hogy lépjenek, hiszen öt éve már a Fidesz folyamatosan kormányoz, de a lényeg az, hogy a saját szerepünket nem becsüljük le ebben, hogy itt a parlamentben sajtótájékoztatókon, konkrét ügyekre rámutatva el tudtuk azt érni, hogy valami elindult.

Természetesen ezt a folyamatot végig kell követni, kritikával, adott esetben támogatással, de akkor lehet hiteles, amit elmondunk, és ez meggyőződésem, hogy ha a jó elemeket támogatni is tudjuk, és ami esetleg nem jó vagy félresiklik vagy nem úgy alakul, azt nagyon keményen kritikai éllel meg fogjuk mondani. Ha nem jó javaslat jön ősszel a Ház elé, akkor azt nem fogjuk támogatni, de így tudunk hitelesek lenni és a szavazóinknak is megfelelni azzal, hogy az előremutató javaslatok mellé odaállunk. Higgyék el, bár lehet, hogy ez az MSZP számára nehezen érthető, de az emberek ezt várják, ezt várják az ellenzéki képviselőktől is, hogy a jó javaslatok mellé odaálljanak, a nem jó javaslatokra viszont kőkeményen felhívják a figyelmet, és akár miniszteri szinten is a véleményt a legkeményebb szakmai módon megfogalmazzák. Ezt várják el.

Azt hiszem, ha megnézzük a két párt támogatottságát, mondjuk, az MSZP-ét és a Jobbikét, akkor azt kell gondolnom, hogy itt nem arról van szó, és most már ezek az MSZP-s érvek meghaladottak, mert az MSZP nagyon szerette azt mondani, hogy akkor majd itt biztos a Fidesz-Jobbik-koalíció, és ha mi valamit támogatunk vagy az LMP valamit támogat, akkor az azért van, mert mi koalícióra szeretnénk lépni. Nem, nem, felhívom MSZP-s képviselőtársaim figyelmét, hogy a Jobbik a váltópárt, és egy váltópárt nem lép koalícióra. Vagy le tudja váltani a jelenlegi garnitúrát, vagy nem, de koalícióra nem szeretne lépni.

Aztán, hogy mondjuk, amikor az MSZP meg támogatott egyes fideszes javaslatokat ‑ ezt majd talán Schiffer András ki fogja fejteni ‑, akkor nem volt az, hogy például a nagytőke vagy a bankok érdekében megszavazott javaslatoknál akkor hogy is van ez, hogy kik léptek koalícióra. Tehát felejtsük el ezeket a beidegződéseket, felejtsük el azokat a rossz politikai hozzáállásokat, amik lehet, hogy működtek addig, ameddig két párt volt, de most egy többosztatú politikai rendszerben nem működnek.

(9.40)

Tulajdonképpen meg kell nézni, hogy hová vezetett az elmúlt 25 évben ez a politika. (Dr. Bárándy Gergely: Ne magyarázkodj, hanem támogasd!) Nem magyarázkodok, még Bárándy képviselőtársam azt is mondhatná, hogy miért féltem én az MSZP-t. Mert mondhatná azt, miért figyelmeztetem őket, hogy változtassanak a politikai magatartásukon. Igen, ez az emberek véleménye is, hiszen azért küldtek ide minket, hogy elmondjuk a véleményünket. (Dr. Bárándy Gergely: Már öt perce rólunk beszélsz.) Persze, az lenne a legjobb, ha az MSZP folytatná jelenlegi magatartását, és egy 5 százalékos párt szintjére süllyedne le. Ez valószínűleg meg fog történni ‑ persze. jó.

De attól még, és csak azért beszélek az MSZP-ről, mert visszautasítom azt, hogy itt bármilyen javaslat támogatásánál azt mondják, hogy ez azért fordulhat elő, mert a Jobbik a Fidesz felé koalíciós partnerként szeretne dörgölőzni. (Dr. Bárándy Gergely: Nem ezt mondtam.) De, ezt mondta képviselőtársam. (Dr. Bárándy Gergely: Azt mondtam, hogy úgy néz ki néha, hogy közelítetek egymáshoz.)

Nem szeretném hosszan elhúzni a felszólalásomat, a lényeg az, hogy a Jobbik egy váltópárti szerepbe nőtte fel magát, az MSZP meg esetleg a DK-val vagy az LMP-vel tud a jövőben versenyezni. Ehhez sok sikert kívánunk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 26 2015.06.12. 2:00  1-29

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azt hiszem, hogy a cselekedetek fontosabbak, mint a szavak. Az, hogy a szocialisták most már a szavak szintjén azt mondják, igen, el kell mozdulni a jelenlegi helyzetről, mert a jelenlegi helyzet nem jó, persze már valami az eddigiekhez képest, de ha szavazatukkal az egyébként jó irányba tett javaslatokat nem támogatják, akkor ez eléggé hiteltelen lesz, főleg annak tükrében, amit elmondtam, hogy milyen pletykák röppentek fel a médiában az elmúlt időszakban. De nem szeretnék ezzel hosszasan foglalkozni.

Csak azért hoztam fel a témát, mert Bárándy Gergely képviselőtársamnak az volt a problémája, hogy miért beszéltem hét percet erről. Nem beszéltem hét percet róla, ezt ő hozta fel. Azt megértem, hogy a problémák és a komplexusok megvannak azért, mert az MSZP zsugorodik, a Jobbik meg nő, de ezt most ne itt folytassuk le.

Egy dologra viszont még reagálnom kell. Akkor most Kész Zoltán hirtelen baloldali lett, holnap talán már MSZP-s is lesz? Könnyű egy független jelölt mögé beállni, persze támogatni, nem adni a logót. Ha veszített volna, akkor semmi közünk hozzá, ha meg nyer, akkor végül is a mi jelöltünk volt. Azt