Készült: 2021.05.08.18:19:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

39. ülésnap (2014.12.10.), 12. felszólalás
Felszólaló Dr. Staudt Gábor (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 30:03


Felszólalások:  Előző  12  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr ‑ s a Kúriától, Országos Bírósági Hivataltól jelen lévő Vezetők! Amikor Rubovszky képviselőtársam szavait hallottam ‑ nem pont ezzel szerettem volna kezdeni, de ahhoz, amit felírtam, nagyon is idetartozik ‑, akkor arra gondoltam, hogy ön most azt rótta fel, egyébként még azt is mondhatom, hogy helyesen az MSZP-nek, az előző MSZP-kormánynak és Országgyűlésnek, hogy a 2009-es beszámolót nem tárgyalták, ez milyen egy szörnyű galád dolog; ami tényleg az, mert az Országgyűlésnek ezeket meg kell tárgyalnia. De azóta eltelt négy év, sőt az ötödik évben vagyunk, és most kell 2009-től 2013-ig ezeket a beszámolókat megtárgyalnunk.

Tehát ugyanez a probléma a második Országgyűlésben, amelyben a Fidesz-KDNP-nek kétharmados többsége van, ugyanúgy fajsúlyosan fennáll. Nem értem, őszintén szólva, hogy ezek a beszámolók ‑ bár nyilván benyújtásra kerültek az Országgyűlés részére, tehát az ügyészség formálisan eleget tett ezeknek, így ez a kritika nem is az ügyészségnek szól ‑ miért nem kerülhettek valódi érdemi megtárgyalásra az Országgyűlés előtt. Önmagában ez is egy skandalum és egyébként a Fidesznek és a KDNP-nek azt a hozzáállását bemutatja, hogy abban az esetben, ha visszafelé kell mutogatni, kiválóan észrevesznek minden szálkát vagy gerendát, mert azért az MSZP-SZDSZ-kormányok szemében nemcsak szálka volt, hanem gerenda is bőven, a sajátjukban szintén, de a sajátjuk esetében ezt mégsem teszik meg. Egyébként azt is el kell mondanom, hogy ha már a 2013-as beszámolóról van szó, azt sem most év végén kellene tárgyalni, most, amikor a költségvetéssel foglalkozunk, most, amikor lassan január lesz, és ezeket a beszámolókat, a 2013-ast is, jócskán korábban beterjesztették, mind egyébként a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal, mind a Legfőbb Ügyészség.

Most ez a kiindulópont, és ez alapján az egész ügyészség és akár a bíróságok irányába megnyilvánuló parlamenti kontroll is megkérdőjeleződik, hiszen ha a plénum előtt nem tudjuk megtárgyalni így közösen, akkor még az a minimumjogosítvány is elveszik. Azért szeretnék majd arra az anyagra is építeni, amit a legfőbb ügyész úr benyújtott, nagyjából sorban megyek, vagy kiragadok részeket.

(9.30)

Ott kezdeném: az nagyon is örvendetes, hogy a legfőbb ügyész számára is megadatik a normakontroll, az utólagos normakontroll lehetősége. Ennek örülhetnénk is, bár én nem emlékszem olyan esetre, amikor ezzel a legfőbb ügyész élt volna. Ha tévedek, akkor természetesen elnézést kérek, és akkor én nem követtem kellőképpen figyelemmel, de az utólagos normakontroll akkor jó, ha élnek vele. Annál is inkább, mert az Országgyűléstől az utólagos normakontroll ‑ vagy legalábbis az országgyűlési képviselők ellenzéki felétől ‑ elvételre került. Persze, most mondhatják azt, hogy a parlament negyede együttes beadványban élhet ilyennel, erre talán egy esetben került sor. Nyilván azzal lehet vitatkozni, hogy parttalan-e, ha minden állampolgár megkapja a normakontroll lehetőségét, de legalább egy országgyűlési képviselő önállóan is fordulhasson az Alkotmánybírósághoz, ez mindenképpen elvárható lenne. Vagy ha már ettől is megfosztották az országgyűlési képviselőket, akkor azoknak az egyébként pluszban feljogosított szerveknek vagy vezetőknek, akár a legfőbb ügyésznek azért el kellett volna látnia ezt a funkciót, ha már megfosztásra kerültünk mi, országgyűlési képviselők ettől.

Az szerepel az anyagban, hogy 2013-ban 1105 korrupciós bűncselekményről beszélhetünk. Ennek a száma nőtt, és a hivatali vesztegetések száma is háromszorosára emelkedett. Ezt persze, lehet úgy értelmezni, hogy magasabb volt a felderítési arány, de attól tartok, hogy ez összvolumenében növekedést jelent, és nem a felderítési mutatók nőttek ilyen jelentős mértékben. Én azt azért megkérdezném ‑ mert ezt az anyagban nem láttam leírva ‑ legfőbb ügyész úrtól, hogy hány esetben került sor kormánypárti, kormánypárt közeli, egyrészről közszereplők, országgyűlési képviselők, önkormányzati képviselők vagy akár kormány közeli vállalkozók esetében korrupciós bűncselekménnyel vagy hivatali vesztegetéssel, hivatali bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásokra. Mert lehet, hogy volt ilyen, csak a sajtó számára nem került megjelenítésre, de úgy érezzük, hogy mintha a kormánypártok vagy a kormánypárti érdekkörök sérthetetlenek és érinthetetlenek lennének. Természetesen nagyon örülök neki, ha ezt számokkal legfőbb ügyész úr cáfolni tudja.

Márpedig, ami biztos egyébként, hogy Magyarországon a korrupció nő. És ezt nem csak mi mondjuk, és nem csak az emberek érzik ‑ persze, le lehet becsülni az emberek érzésvilágát, de ez előbb-utóbb nagyon csúnya eredményre fog vezetni. Ez természetesen egy politikai eredményt jelent az Országgyűlés összetétele tekintetében, ami egyébként az ügyészségre is kihat, hiszen ha a Fidesz elveszti a többségét, a kétharmados többségét a jövőben, akkor ez nyilvánvalóan kihathat az ügyészség vagy a legfőbb ügyész személyére is, amelyet az Országgyűlés választ.

A Transparency Internationalnek talán tegnap jelent meg az a kimutatása, amely esetében európai forrásokra is hivatkozva egyértelműen kimondják, hogy rosszabbul állunk nemcsak, mint négy éve, hanem mint egy éve a korrupciós statisztikák alapján, ami nem azt jelenti, hogy a korrupció most kezdődött Magyarországon, de legalább ne süllyedjünk lejjebb. Ha már gödörben vagyunk, ahogy a népi mondás tartja, először az ásást hagyjuk abba, és utána próbáljuk meg ezt a gödröt betemetni.

És eközben mit látunk? Amerika kitilt hat magyar állampolgárt, amire lehet azt mondani egyrészről, hogy Amerika ne avatkozzon bele a magyar belügyekbe, ez egyrészről így is van, de vélhetőleg ezekre a vádakra vagy a megfogalmazottakra valamiféle reakciót kell vagy kellene adni a kormánynak és magának az ügyészségnek is. Az nem jó és nem elfogadható, hogy a kormány sem tudja, hogy kik ezek a kitiltott emberek. Tehát eddig jutottunk el, miközben az amerikaiak már ott tartanak, hogy nem arról beszélnek, hogy például Vida Ildikót ‑ aki a hat ember közül az egyetlen volt, aki feltárta, hogy valóban rajta van ezen a listán ‑, nem arról szólnak, hogy őket azért tiltották ki vagy Vida Ildikót azért tiltották ki, merthogy nem tett meg mindent a korrupció megelőzésére, hanem hogy konkrét korrupciós bűncselekményekben érintett. Persze, a bizonyítékokat várjuk az amerikai államtól, az amerikai ügyvivőtől, de azért ez inkább fekete-afrikai országokban szokott megesni diktatúrák irányában, hogy ilyenek elhangzanak. Természetesen lehet, hogy megint a világ összeesküdött ellenünk, de túl sok ez az összeesküvés, és az emberek a saját bőrükön is mást érzékelnek.

Aztán ott volt ezelőtt szintén a NAV-ot érintően Horváth András ‑ valóban ezt MSZP-s képviselőtársam, Bárándy Gergely is elmondta ‑ ezermilliárdos vádja, aminek mi lett az eredménye? Hogy Horváth Andrást helyezték vád alá, ellene indult büntetőeljárás. Ez annyira magyar és annyira az emberek által felháborítónak tartott, hogy talán itt az országgyűlési képviselők, legalábbis annak kormánypárti, elefántcsonttoronyban élő tagjai ezt talán nem is érzékelik.

Arra is felhívnám az ügyészség és legfőbb ügyész úr figyelmét, hogy nem kell várni a feljelentésekre. Tehát, az ügyészség hivatalból is eljárhat, ha a jogi tudásom megfelelő ebben a tárgykörben, tehát nincs feljelentéshez kötve, ha egyébként bűncselekményre utaló tényt vagy bármiféle eljárást észlel. Ezt azért is mondom, mert az utóbbi időben azt érzékeljük, és ez nemcsak egy ellenzéki érzékelés, hanem egy visszaigazolt, adatokkal is alátámasztott tény, hogy kormánypárti képviselők esetében nagyobb legális javakkal, ingatlanokkal, tárgyi javakkal, gépjárművekkel rendelkeznek, mint a legális jövedelmük. Ez elképzelhetetlen. Hogy lehet az… ‑ és ezek a bevallott, a saját nevükön lévő ingatlanok. Még arról sem beszélünk… ‑ persze ilyenek is kiderülnek, hogy mondjuk, valaki 70 millióért vesz a 10 éves gyerme­kének ingatlant, és amikor ez kiderül, akkor nem is cáfolja, és nem is derült volna ki a vagyon­nyilat­kozatból, ez a vagyonnyilatkozat-tételek és a vagyonnyilatkozati rendszer kritikája is, de ilyenek is kiderülnek; és ebben az esetben, mondjuk, az ügyészség nem érzi úgy, hogy a legmagasabb szinten azonnal, mondjuk, a legfőbb ügyésznek kellene feljelentést tenni és kivizsgálni.

Hozzáteszem, ha bárki országgyűlési képviselő­vel kapcsolatosan felmerül, hogy nagyobb a legális jövedelménél az, ami a nevén van ‑ és akkor még mennyi lehet, amit esetleg strómanokon keresztül birtokolnak egyes képviselők vagy állami vezetők ‑, akkor az lenne a minimum, hogy azon nyomban az ügyészség megteszi ezeket a lépéseket. Nos, ezekkel kapcsolatosan bár lehet, hogy ez is megtörtént, de a beszámolóban nem láttam, és ha legfőbb ügyész úr erre tud nyilatkozni, azt nagyon megköszönöm, de mindenesetre ezek az emberek és a közvélemény számára is védhetetlen ügyek. Tehát, valakinek nem lehet nagyobb a vagyona, mint a legális jövedelme, vagy teljesen egyértelmű, hogy az feketejövede­lemből származik és legfőképpen korrupciós pénzekből.

Elmondható az ügyészségre is az a régi mondás, hogy nemcsak tisztességesnek kell lenni, hanem annak is kell látszani. Nemcsak függetlennek kell lenni, hanem annak is kell látszani. Ezt az emberek felé meg is kell jeleníteni és hihetővé is kell tenni. Azt kell mondjam, hogy az elmúlt 25 évnek az a mérlege, hogy ameddig vezető politikust nem érintett akár egy komoly korrupciós büntetőeljárás, addig az emberek nem fogják elhinni. Hiszen akkor ez azt jelentené, hogy Magyarországon nincs korrupció, Magyarországon nincsenek visszaélések. Márpedig erről nem beszélhetünk, mindjárt erre néhány adatot is fogok kiemelni, hogy miért gondolom ezt. De ez persze nem azt jelenti, hangsúlyozom, és itt a Fidesznek és az MSZP-nek az álságos hadakozására is felhívnám a figyelmet, attól, hogy az MSZP felháborodik, hogy a Fidesz visszafelé mutogat az elmúlt nyolc évre és vice versa, attól még nem jelenti azt, hogy mindkét táborban a Fidesz-kormányok vagy az MSZP-kormányok idejében ne történhettek volna ugyanúgy korrupciós bűncselek­mények, ugyanúgy mutyik, ugyanúgy visszaélések. Tehát nem vagy-vagy állítás lehetséges csak; lehet, hogy mindkét korszakban történtek, és mindjárt erre néhány számadatot is fogok mondani, hogy miért.

De előtte engedjék meg, hogy azért néhány környező országbeli példát is megemlítsek! Még a kelet-európai, közép-kelet-európai blokkban is azt tapasztaljuk, hogy míg akár miniszterelnököket, volt miniszterelnököket is börtönbe zárnak korrupciós bűncselekményekért, komoly büntetéseket kiszabva, addig Magyarországon erre ‑ ahogy elmondtam -semmi­féle jel nem mutatkozott.

(9.40)

Említhetném a csehországi példát; de talán még jobb példa lehet Szlovénia, ahol a volt miniszterelnök talán mostanában vonult börtönbe; vagy akár Horvátországot, ahol Ivo Sanader miniszterelnököt nyolc évre… (Dr. Schiffer András: És Zágráb főpolgármesterét is.), és Zágráb főpolgármesterét is valóban büntetőeljárás alá vették, de Ivo Sanader esetében, a volt miniszterelnök esetében jogerős döntés van arról, hogy nyolc év börtönbüntetést kapott. Horvát képviselőtársainkkal beszélgetve, mert én feltettem nekik a kérdést nemzetközi fórumokon ‑ a tegező viszony azért megvan, tehát a kérdés úgy merült fel ‑, hogyan lehet, hogy ti olyan szerencsés ország vagytok, hogy ennyire elöl jártok Magyarországhoz képest a korrupció elleni harcban, azt mondták, hogy alakult egy valóban független, valóban az országgyűlésnek alárendelt ügyészség, a mozaikszóval USKOK néven emlegetett ügyészség, amely elkezdett valóban dolgozni, és akár a hivatalban lévő miniszterelnök ellen is elkezdett nyomozni, és bizony ki is derült, hogy nagyon súlyosan korruptak. És nemcsak a miniszterelnök vagy a zágrábi polgármester, hanem a horvátok azt mondták, hogy nagyjából háromszáz vezető politikus ellen, egyébként vegyesen kormánypárti és ellenzéki politikus ellen indultak és zárultak le eljárások. És tudják, mi az érdekes? A közvélemény számára is teljesen egyértelmű volt, és egyfajta közmegelégedésnek örvendett, hogy a bizonyítékokat az ügyészség ezekben az ügyekben, amennyire tudta, a nyilvánosság elé tárta, és teljesen egyértelmű volt, hogy akiket eljárás alá vontak vagy akikkel szemben a végén jogerős döntés született, azok jogosan és megérdemelten kapták ezt a büntetést. És nem egymásra mutogatás történt, hanem mindenki örült annak, hogy végre tiszta vizet öntenek a pohárba.

Egyébként hozzáteszem, az ügynek az a pikantériája, hogy pont az Ivo Sanader-féle vesztegetésben a vesztegető magyar fél esetében a magyar ügyészség úgy gondolta, hogy semmi nem történt, és teljesen patyolattiszta az egész ügy. Tízmillió euróról beszélnek a horvátok, és a magyar ügyészség szerint ez teljesen rendben volt. Hozzáteszem, a horvátoktól úgy tudom, hogy ott még nyilvánosan is olyan bizonyítékok, nem tudom, hogy a sajtóban is, de bemutatásra kerültek, és az információk alapján videofelvétel és egyéb komoly technikai bizonyítékok is rendelkezésre állnak a vádak alátámasztására. Nyilván nem viccből kapott nyolc évet jogerősen Ivo Sanader. Nehéz elképzelni, hogy akkor Magyarországon vagy a Magyarországra vezető szálak esetében egy gyors vizsgálattal ezt az ügyészség le tudta zárni. Ez a közvélemény számára is nehezen hihető, hiszen akkor, ismétlem, egy ártatlan ember ül Horvátországban börtönben, és ezt egyébként senki nem állította, még Horvátországban sem.

Felrójuk az ügyészségnek, és nemcsak a jelenlegi ügyészségnek, az elmúlt 25 évről is beszélhetünk sokszor, de ami a szocialista korszakot illeti, a jelen ügyészségnek is az elszámoltatásnak, fogalmazzunk erőteljesen, sokszor úgy érezzük, hogy az elszabotálását. Mért gondoljuk ezt? Bár itt MSZP-s képviselőtársam, akivel ebben a tekintetben nagyon nem értek egyet, azt mondta, hogy koncepciós eljárások indultak, én meg úgy gondolom, hogy ezek az eljárások nem véletlenül, vagy nagyon gyanús, hogy nem véletlenül lettek ilyen komoly eljárási hibákkal végrehajtva, hogy aztán tulajdonképpen elsikkadjanak, ne történjen semmi, mintha valaki nem szerette volna a valódi elszámoltatást végigvinni. Én nem gondolom, hogy a magyar ügyészek szakmailag annyira nem állnak a helyzet magaslatán, hogy olyan hibákat elkövessenek, mint amit ezekben az ügyekben elkövettek. Nem ismételném meg, amit Bárándy Gergely mondott, ő nyilván egy másik szemszögből mondta el ezeket a dolgokat, de nem hiszem, hogy ennyire alapvető nyomozati eljárásjogi hibákat el lehet követni. Vagy ha igen, és szeretett volna az ügyészség elszámoltatni, de tényleg ennyire nem megfelelő volt az eljáró ügyészek szakmai hozzáértése, és ezért a váderedményesség ezekben az ügyekben a fele lesz nagyjából az egyébkénti országos átlagnak, akkor ott az ügyészségen belül kellene felelősségre vonásokat megindítani. Erről sem hallottunk híreket, de természetesen lehet, hogy ez megtörtént, csak hozzánk nem jutott el.

Ami pedig a költségeket, illetve a költségvetést illeti: az ügyészség költségvetése több mint 10 milliárd forinttal nőtt 2009 óta, viszont ezt a hatékonyságban, akár a korrupció elleni harcban nem látjuk megnyilvánulni, mármint nem látjuk azt az eredményt, amit ez a plusz 10 milliárd forint jelentett.

Még egy adatot ígértem a korrupció mértékére. Szokták idézni és a magyar sajtóban is megjelent az az angol kimutatás ‑ a Tax Justice Network szervezet végezte, amit jobboldali elhajlással nem lehet vádolni, egy komoly nemzetközi szervezetről van szó ‑, amelyben azt mondták, s nemcsak Magyarország tekintetében szoktak kimutatásokat készíteni az offshore irányba kimentett, kilopott pénzek tekintetében, hogy Magyarország viszonylatában a rendszerváltás óta nagyjából 250 milliárd dollárról beszélhetünk, ami offshore irányba kiment, csak pénzeszközökben. Ingatlanok, jachtok, luxuskocsik, életvitel nincs benne, és óvatos becslésről beszélünk. Ez is a magyar államadósság két és félszerese, a jelenlegi államadósságé. Hova tűnt ez a pénz? És ezt minden legfőbb ügyésznek kell hogy címezzem az elmúlt 25 évből, és a politikai garnitúrának és mindenkinek, akinek ezt tetten kellett volna érnie. Ott tartunk, hogy az embereket nem érdekli, hogy ki vitte el ezt a pénzt, az se érdekli, hogy ki fogja visszaszerezni ‑ illetve ez jobban érdekli ‑, de azt látják, hogy nem történik semmi, és még a névleges felelősségre vonás sem történt meg. Ameddig így állunk, és ameddig ebben nincs előrelépés, addig az egész rendszernek, az elmúlt 25 évnek a felelőssége egyetemleges, és az ügyészségnek ugyanúgy. Sőt, az ügyészségnek hatványozottan, hiszen nekik kellene leginkább élharcosainak lenni ennek a harcnak. 250 milliárd dollár, és óvatos becslésről beszélünk. Európában egyébként egyedülálló az, hogy ennyi pénzt ki lehet lopni egy országból. Az angol úriember, aki készítette a felmérést, azt mondta, hogy ez egy páratlan magyar rekord, hogy ennyi pénzt… (Közbeszólás az MSZP soraiból: Magyarország jobban teljesít!) Jobban teljesít ‑ de önök is, MSZP-s képviselőtársaim! Igazuk van, hogy a Fideszt körbelengi a mutyi árnyéka vagy el is merülnek benne, de hát sajnos ez egyetemes felelősség ebben az esetben.

Nagyon egyetértek azzal is, ami elhangzott, hogy a minősített adatok esetében azt láthatjuk, hogy amíg kiszivárogtatnak Fidesz közeli lapok, vagy akár fideszes országgyűlési képviselők ‑ mert ilyen is megtörtént ‑, nem indulnak eljárások. Mi nem tehetünk feljelentést a 2009-ben egyébként kétharmaddal megváltoztatott törvény miatt, csak a titokgazda tehet feljelentést, mondjuk, egy nyomozás esetén az ügyészség. A legfőbb ügyész úr talán be tud számolni arról, hogy hány ügyben indult nyomozás minősített adattal való visszaélés kapcsán.

Sajnáljuk, hogy túl sok az ügyészségnél és a nyomozó hatóságnál a felfüggesztett nyomozások száma, ami azt jelenti, hogy nem találják meg az elkövetőt. Legyünk teljesen egyértelműek, a nyomozások megszüntetése szintén arra utalhat, hogy nem elég hatékonyan végzik ‑ s nem csak az ügyészség ‑ a nyomozó hatóságok, például a rendőrség, a munkájukat. És az az adat is ‑ ezt is a beszámolóban látom ‑, hogy a panasszal megtámadott, nyomozást megszüntető határozatok negyedének helyt ad az ügyészég; ez még örömteli is lehetne, hogy van azért egy kontroll a rendőrség fölött. De akkor miért vették el tőlünk, országgyűlési képviselőktől ‑ ezt megint nem az ügyészségnek célzom ‑ a panasz lehetőségét közpénzügyi visszaélésekben? Tehát ha mi, országgyűlési képviselők úgy érezzük, hogy a közpénzt valahol lopják, teszünk egy feljelentést, a rendőrség azt elutasítja vagy a nyomozást megszünteti a legabszurdabb, extrémebb indokolásokkal ‑ nem fogok idézni, bár tudnék; sajnos majdnem minden feljelentésünkkel akár két és félévi nyomozás után ez történt ‑, és nem tudjuk panasszal megtámadni, miközben az országos statisztika az, hogy a panaszok negyedének egyébként helyt adna az ügyészség. Ez is egy abszurd helyzet.

S még egy fájó pont az emberek mindennapjait érintő bűncselekmények. Mert azt láthatjuk, hogy a korrupcióval nem nagyon tud mit kezdeni az ügyészség sem ‑ de akkor mit csinál az emberek mindennapjait érintő bűncselekményekkel kapcsolatosan? Idézem Ibolya Tibor fővárosi főügyészt, hiszen ő azért egy meghatározó ember az ügyészségi szervezeten belül, a Pesti Ügyvéd újságban jelent meg a nyilatkozata: „Ha valaki Nyugat-Európában a legtöbb nagyvárosban azzal megy be a rendőrségre, hogy ellopták 200 ezer forint értékű kerékpárját, akkor együtt érző pillantásokon kívül másra alig számíthat, ott ugyanis az természetes, hogy a hatóságok erejüket a közbiztonságra, a komoly fenyegetést jelentő ügyekre koncentrálják, a kisebb súlyú cselekményeknél pedig nem indítanak eljárást, ha attól nyilvánvalóan nem várható eredmény. Ilyesmire nem pazarolják az adófizetők pénzét.”

(9.50)

Azt hittem, hogy rosszul látok, amikor Ibolya Tibor szavait olvastam. Tehát az a trend, az az európai trend, hogy ha valaki Nyugaton, mondjuk, Németországban bemegy a rendőrségre, hogy a 200 ezer forintos biciklijét ellopták, akkor kis túlzással kiröhögik? Ebben a nyilatkozatban ez van benne: nem veszik komolyan, nem is indítanak eljárást. Hát errefelé ne induljon el az ügyészség! Kérem legfőbb ügyész urat, hogy hasson oda az ügyészi szervezetrendszerre, hogy ne ez legyen a tendencia, főleg azért, mert információim szerint ez nem igaz. Mondjuk, ha Ausztriában ellopják valakinek a biciklijét vagy 200 ezer forint értékű vagyontárgyát, akkor a rendőrség nem azzal küldi haza, hogy vigyázzon jobban, kedves Hans bácsi, mi ezzel nem foglalkozunk.

Tehát egyrészt nem tartom igaznak a kijelentést. De ha igaz is lenne, akkor legalább a magyar ügyészségnek is a nagyobb volumenű ügyekkel kellene foglalkoznia, azt meg kifejtettem korábban, hogy ezt nem nagyon teszi. Illetve dehogynem. Bizonyos esetekben, ha például Orbán Ráhel esküvőjén ellopnak egy mobiltelefont, akkor rögtön jön a DNS-vizsgálat, és a Nemzeti Nyomozó Iroda életvédelmi osztálya kezd nyomozni. Hát ez az, ami az emberekben nagyon felnyomja a pumpát, ha pestiesen szeretnék szólni. Ráadásul szakértők elmondták a sajtóban, jómagam olvastam, és ez mindenki számára elérhető, hogy azért az nem is biztos, hogy jogilag megalapozott, hogy egy telefonlopási ügyben DNS-vizsgálatot kelljen elvégezni, sok milliót el kelljen költeni, és az életvédelmi osztály folytassa a nyomozást. Más esetben meg Ibolya Tibortól hallottuk, hogy tulajdonképpen nem is kell tudomást venni arról, ha 200 ezer forint alatt ellopják valakinek valamijét.

Ugye, hogy érezzük a kettős mércét? Pont ez a probléma. Az emberek sok mindent elfogadnak ebben az országban, de a kettős mércét a legkevésbé. És ahogy a szocialisták nagyon könnyen belebuktak ebbe a folyamatba, ugyanúgy a Fideszt is elérheti ennek a szele. Tehát ez akár óvó és intő szó is lehet a fideszes országgyűlési képviselők felé, vagy akár az ügyészi szervezet felé, hogy ne a kettős mérce szerint működjenek.

Az európai ügyészség támogatását megemlítette legfőbb ügyész úr. Itt azért vagyok zavarban, mert ha jól tudom, akkor még azután is született az európai ügyészség támogatásáról szóló ügyészségi nyilatkozat, miután az Országgyűlés, a Magyar Országgyűlés azt fogalmazta meg, hogy a szubszidiaritás jegyében sérti Magyarország autonómiáját, függetlenségét és túlmutat az európai uniós joganyagon, az alapszerződéseken egy ilyen szervezet létrehozása. Azt kérem, ezt tegyük világossá. Ha az Országgyűlés hoz egy döntést, véleményem szerint nagyon helyesen, mert abban a formában, ahogy fel akarták állítani az európai ügyészséget, az visszaélésekre adhatott volna lehetőséget, és az egyes országok belügyeibe való beavatkozást jelentett volna, akkor szerintem ildomos lenne, ha a legfőbb ügyész és az ügyészségi szervezet is idomulna az Országgyűlés által, egyébként a fideszes többség által is elfogadott és kialakított véleményhez. Tudom, hogy ez a folyamat, az egyeztetés korábban indult meg, mint ahogy az Országgyűlés erről döntött, de a jövőben szerintem jó lenne, ha az Országgyűlés döntése irányadó lenne az ügyészségre nézve is.

És a végén egy-két fájó pont, ahol az ügyészség eljárását nagyon hiányoltuk. Ez a devizahitelek ügye, több más ügy mellett. Úgy gondoljuk, hogy az ügyészségnek vizsgálnia kellett volna azt a folyamatot, amit mi egyébként csalásnak tartunk a bankok részéről. Hiszen ha a bankok valójában nem bocsátottak rendelkezésre devizát, és ezt eddig még senki nem vizsgálta, fideszes politikusok, országgyűlési képviselők, állami vezetők sem kívánták ezt vizsgálni, de az ügyészségnek kellett volna; tehát ha a bankok nem bocsátottak rendelkezésre devizát ezekhez az ügyletekhez, márpedig bizonyíthatóan a legtöbb esetben nem, akkor számomra úgy tűnik, hogy a Btk. csalás tényállását megvalósították. Hiszen tévedésbe ejtették és tévedésben tartották nemcsak az ügyfeleiket, hanem az Országgyűlést is és mindenkit, aki számon kérte őket, és ezeket az állításukat fenntartották. Márpedig a Magyar Nemzeti Bank statisztikái alapján is egyötöde jött be devizában az országba annak a mennyiségnek, mint amennyit devizahitelként állítottak.

Mélyebben nem szeretnék belemenni, ezt meg fogjuk még tenni a jövőben. A lényeg az, hogy a XX. század vége, de inkább a XXI. század eleje legnagyobb csalásának tartom ezt az egész folyamatot ‑ reméljük, hogy nem lesz ennél nagyobb, persze lehet, hogy ezt felülírja a történelem ‑, de hogy erre az ügyészségnek semmilyen reakciója nem volt, azt nem tartom elfogadhatónak. Más országokban ez megtörtént. Más országokban az ügyészség is fellépett a devizahitelek ügyében vagy a csalárd módon kihelyezett devizahitelek ügyében.

A szakmától halljuk azt, hogy az építőipari feljelentésekkel és a gazdasági feljelentésekkel kapcsolatosan úgy a rendőrség, mint az ügyészség nem megfelelő szakértelemmel viszonyul ezekhez az ügyekhez. Ezt itt, az Országgyűlés ülésén is, a beszámolójánál is el kell mondani, szintén címezhetjük a rendőrségnek is, az ügyészségnek is, de az ügyészség felettes szerv. Azt szeretnénk, hogy a komolyabb gazdasági bűncselekmények esetében, nemcsak a politikaira, vagy most ebben az esetben nem a politikaira gondolok, hatékony, megfelelő, hozzáértő és gyors, de hát itt a gyors lehet, hogy már túl nagy kívánalom, de a hatékonyan és megfelelő szakértelemmel elvégzett nyomozás körülményeit meg kellene teremteni. Főleg úgy, ha ennyivel nőttek már a költségvetési támogatások az ügyészség esetében. Mert az emberek azt szeretnék, ha azok a csalárd vállalkozók, akik folyamatosan elkövetik ezeket a csalásokat, ne a sokadik esetben kapjanak egy ejnyebejnyét, és utána folytassák különböző módon a csalássorozatukat, hanem valóban hatékonyan megbüntetnék őket. Ez fejezné ki leginkább a gazdaság fehérítése irányában megfogalmazott elvárásokat is.

Elnök Úr! Legfőbb Ügyész Úr! Ezek miatt az aggályok miatt nem tudjuk támogatni az ügyészség beszámolóját. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  12  Következő    Ülésnap adatai