Felszólalás adatai

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Csodálattal hallgattam Márton Attila képviselőtársam első felszólalását, amelyben igyekezett szakmai oldalról megközelíteni azt a másfél oldalas előterjesztést, amelyet voltak szívesek eljuttatni a futárpostával mindannyiunk számára.

Bennem sajnos csak érzések és kérdések merültek föl, és lehet, hogy nem leszek annyira szakmai a továbbiakban, de mindenképpen bizakodom abban, hogy nem fogják tolakodónak venni azt, hogy a következő néhány percben a késő esti időre való tekintet nélkül ezekből az érzésekből és kérdésekből néhányat megosszak önökkel.

Az új tulajdonosi programról szóló országgyűlési határozati javaslathoz beterjesztett indoklás a következőképpen kezdődik: "A polgárosodás eszméje, nemzet és egyén szabadságának, gyarapodásának és biztonságának együttes akarása Magyarország leghaladóbb gondolata." Azt gondolom, hogy ezzel a gondolattal talán még mi, ellenzéki képviselők is egyet tudunk érteni. Lehet, hogy ha stilisztikailag boncolgatnánk, akkor ezen is találnánk valamiféle csomót, de eltekintünk ettől.

A következő fontos megállapítás: "Kötelességünk úgy berendezni az országot, hogy minél többeknek legyen nyugalmat, biztonságot, jobb életet adó hazája a szabad és erős Magyar Köztársaság." Ebben is egyetértünk.

A következő fontos megállapítás: "A kormány szándéka az új tulajdonosi program keretében, hogy minden honfitársunknak jusson egy rész a nemzeti tulajdont jelentő legfontosabb vállalatokból, és ezzel megadjuk a személyes szabadság és a gyarapodás lehetőségét mindenkinek." Azt gondolom, hogy ez a megfogalmazás viszont egy kicsit már túlzóra sikeredett, különösképpen más filozófiát, politikai értékrendet vagy cselekvésre utaló értékrendet képvisel, mint amelyet mi fontosnak tartunk.

(19.00)

Emlékeztetném önöket arra, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvény kapcsán kifejtettük álláspontunkat, hogy mi fontosnak tartjuk az ország nyugalmát, biztonságát, a jobb életet biztosító körülményeket személyes szinten is és nemzeti közösség szintjén is. Ahhoz, hogy nemzeti közösség szintjén nyugalmat, biztonságot, jólétet lehessen garantálni, elengedhetetlen, szükséges erőforrásokra van mindannyiunknak szüksége, a költségvetésnek is, amit választás útján a kormánytöbbség és a tisztelt kormány felügyel és oszt fel. Ebbe az erőforrásba beletartozik az állampolgárok által befizetett adó, járulék, és ugyanezt teszik a gazdasági szereplők is.

De ezen túlmenően van még egy nagyon fontos pillér, ez pedig a nemzeti vagyonnal történő felelős gazdálkodás hozadéka. Ha a nemzeti vagyonnal való gazdálkodásból nem teremtődik annyi forrás, amennyi szükségeltetne erőforrás-gyarapító rendszereink, az egészségügyi és az oktatási intézményrendszer finanszírozására az adókon és járulékokon túlmenően, akkor nem a nemzeti vagyont kell értékesíteni vagy elosztani, kedvezményesen tulajdonhoz juttatni az ország népét, hanem le kell váltani azokat a tehetségtelen igazgatókat, ügyvezetőket vagy éppen kormányzati politikusokat, tisztségviselőket, akik nem tudnak a nemzeti vagyonnal mint értékkel felelősen gazdálkodni, és ezáltal hozzásegíteni a költségvetés bevételi oldalát a gyarapodáshoz.

Ezen túlmenően a nemzeti vagyonnak nemzetbiztonsági vonzata is lehet. Kétféle vagyon van a nemzet vagyonában: vállalkozói vagyon és stratégiai, nemzetbiztonsági szempontból is fontos vagyon. A vállalkozói vagyon túlnyomó többségét az elmúlt tizennyolc esztendő alatt a mindenkori kormányzat, az éppen szolgálatát teljesítő kormányzat értékesítette, a vállalkozói vagyonnak vélhetően ez a helyes sorsa. Ugyanakkor a stratégiai vagyonnak az értékesítése vagy kedvezményes részvényosztási programban való szerepeltetése nem helyénvaló. Nem jó az, ha az ország biztonságos energiaellátásának szempontjából lényeges Magyar Villamos Művek Részvénytársaság az értékesítendő vagyontárgyak közé került az önök döntése alapján, vagy a víziközmű-szolgáltatásokat nyújtó vállalatok, regionális vízművek, vagy éppen az aranytojást tojó tyúk, a Szerencsejáték Részvénytársaság, amelyet a mai napon is láthattunk, hogy azért hoz olyan hozadékot a költségvetés számára, amelyből akár a kieső vizitdíjat is lehetne pótolni, vagy a kórházi napidíjat.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tudják, ahhoz, hogy biztonságban élhessünk közösségi szinten, szükség van stratégiai nemzeti vagyonra, és ezt a nemzeti vagyont megfelelőképpen kell kamatoztatni, olyan embereket kell odaültetni, akik erre képesek. Talán a mai napon éppen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr ezért menesztette a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság vezérigazgatóját, talán felmérte a mai délutáni vita alapján, hogy bizony erre szükség van, felelős politikusnak felelős döntést is kell hozni, ha valami nem megy, például a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás.

Tisztelt Képviselőtársak! Ha komolyan gondoljuk azt, hogy az ország népét tulajdonhoz kellene juttatni stratégiai területen, akkor ott vannak az egészségbiztosítási pénztárak. Miért kell akkor biztosítókat, befektetőket keresni annak érdekében, hogy ennek a programnak a megvalósításában részt vegyenek? Miért kell az állampolgárok által befizetett járulékokat úgymond privatizálni? Miért kell? Nem! Tisztelt képviselőtársaim, ha komolyan gondolják, akkor indítsanak valóban egy olyan felmérést, egy olyan társadalmi párbeszédet, amelyben megkérdezik az ország lakosságát, hogy szeretnének-e tulajdonossá válni az egészségpénztárakban, szeretnének-e, mondjuk, egy főre esően 12 ezer forinttal beszállni egy egységes közösségi kockázatviselésen alapuló biztosítási rendszerbe, és esetleg ezt a 12 ezer forintot valóban meghitelezhetné vagy biztosíthatná nemre, korra való tekintet nélkül a központi kormányzat, ha a felelősség élményében szeretné részesíteni az állampolgárokat, mert akkor felelősek lennénk egyéni és közösségi egészségünk biztosításában.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nagyon érdekes az a megfogalmazás, hogy a még többségi állami tulajdonban maradó vállalatok gazdálkodásában is új érdekeltség, a tulajdonos polgár felelőssége jelenjen meg. Nyilvános a vagyonnyilatkozatom, 17 darab MOL-részvénnyel rendelkezem elég hosszú ideje. Azt gondolom, hogy túlságosan nagy mértékkel nem tudtam befolyásolni ennek a részvénytársaságnak az üzletmenetét, viszont azt tudom minden esztendőben az év végi tőkeszámla-elszámolásnál, hogy amennyi osztalékom nekem ebből a 17 részvény után jár, az alig-alig fedezi a tőkeszámla fenntartási költségét. Ha megnézzük ennek a részvénycsomagnak a piaci értékét, akkor ott tartunk, mintha egy-egy családban egy családtagra jutó tervezett kedvezményes részvényvásárlási kerettel találkoznánk, tehát ebből lehet látni, hogy olyan nagyon-nagyon nagy - egy prosperáló energetikai társaságról van szó - osztalékra nem lehet számítani, és erre nem lehet jövőbeni létbiztonságot alapozni.

Azt gondolom, valami célt sikerül tévesztenünk, ha így gondolkodunk. Lehet, hogy a cél a figyelem elterelése az aktuálpolitikai kérdésekről, amelyek kellemetlenek, és lehet az a cél, amit Vas János képviselőtársam megfogalmazott, hogy esetleg a piacra kerülő részvényekhez való későbbi hozzáférést szeretnék ezáltal előkészíteni. Ez is lehet cél, de ez egészen biztosan nem fog egybeesni azzal, hogy nyugalmat, biztonságot és jobb életet adó, szabad és erős Magyar Köztársaságot építsünk. Nemzeti vagyon nélkül? Olyan nemzeti vagyon nélkül, amely biztosíthatja számunkra akár az egészséges ivóvízhez való hozzáférést úgy, hogy azt ne kelljen visszakönyörögnünk esetleg egy privatizációt követően valamely gazdasági társaságtól és érdekeltségtől?

Nagyon érdekes az a megfogalmazás is, hogy a lehető legszélesebb kör vehessen részt a programban, az állami tulajdonból mindenki egységes elvek szerint részesülhessen, a kedvezményekkel mindenki egyforma eséllyel élhessen. A lehető legszélesebb kör vehessen benne részt, mindenki vehessen benne részt, mindenki hozzáférhessen, vagy ahogy Keller államtitkár úr kétperces felszólalásában mondta, nem mindenki, tehát azért mégsem mindenki. Tehát akkor most kicsoda? Mindenki, a legszélesebb kör, nem mindenki? Talán az elkövetkezendő hetekben, amíg törvényjavaslat formájában nem hozzák a tisztelt Ház elé, ezen lehetne még gondolkodni.

De engem leginkább az fogott meg, és érzéseket váltott ki belőlem, hogy a felelős tulajdonlás élményét minél többen tapasztalhassák meg. Ne tessenek haragudni, az elmúlt hetekben, ahogy az emberekkel találkoztam, egészen más élményekre vágynak az emberek: biztos munkahely élményére vagy értékálló nyugdíj és a közalkalmazotti fizetések élményére, vagy a kis- és középvállalkozások adóterhei elviselhetőségének élményére, vagy éppen a gazdasági növekedés élményére nemcsak személyes, hanem nemzeti szinten. Ha összevetjük a 2007 utolsó negyedéves szlovákiai gazdasági növekedést, amely 14 százalék, a magyarral, ami 0,7 százalék fölött van, akkor éppen húszszoros a szorzó. Ennek a szlovákiai növekedésnek az élményére vágyunk ebben az országban nagyon sokan, természetesen az infláció csökkenésének élményével egybekövetve.

Ugyanúgy nagyon sokan vágynak tulajdonlásra, a tulajdonlás élményére, lakástulajdont szeretnének tulajdonolni hitelkötelezettségek nélkül. Ez sokak számára ma nagy élmény lenne akkor, amikor az euró és a forint viszonya nem éppen kedvezően alakul. Vagy a fűtési díjak és a villanyszámla kifizethetőségének élményére vágynak nagyon sokan, és nem a részvény általi polgárosodás élményére. Arra, hogy a gyermekeiket iskoláztathassák és etethessék, ennek az élményére vágynak, tisztelt képviselőtársaim, nagyon sokan, vagy a versenyképes mezőgazdasági támogatási rendszer megvalósulására.

(19.10)

Vagy éppen a szolgáltatások elérhetőségére a tömegközlekedési eszközök megtartása és nem leépítése mellett. Vagy a kistelepülési iskolák megmaradásának élményére, az egyenjogú állampolgári lét élményére városi és vidéki életkörülményeket egybevetve, s alapos tudást biztosító oktatási intézményhálózat élményére. Vagy éppen színvonalas egészségügyi ellátás élményére, úgy, hogy azt ne kétszer kelljen nekik megfizetni. Mert minden bizonnyal nagy élmény lenne egy kétgyermekes család esetében az Egyesült Arab Emírségek adórendszerét élvezni, ahol az adózónál marad a jövedelmek 95 százaléka, ez Magyarország esetében 51,5 százalék. De jó lenne egy középértéket elérni, válasszuk, mondjuk, ismételten Szlovákiát - közel van -, ahol a jövedelmek 78,6 százaléka marad az adózóknál. Ennek a kiszámíthatóságnak az élményére vágyunk, ez adja meg egyébként az öngondoskodás lehetőségét is, ha az agyonadóztatással nem vonják el az előállított jövedelmet indokolatlan mértékben, vagy ha elvonják, akkor az valóban ne legyen indokolatlan, hanem az a jóléti szolgáltatások minőségében és hozzáférhetőségében öltsön testet, mert ez a felelős kormányzás velejárója.

Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából arra van szüksége a magyar nemzetnek és az ország polgárainak, hogy végre vegyék tudomásul mindannyian, a kormánypárti politikusok is és maga a kormány is, hogy a magyar társadalom nem kisgyermek. Erre jó példaként szolgál a hétvégi népszavazás. Hiába csörgetik a cukroszacskót, ezzel már nem lehet megtéveszteni és megetetni a magyar embereket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek figyelembevételével én a magam részéről azt mondom, hogy sokkal fontosabb, az emberek életét alapvetően befolyásoló, jóléti kérdésekkel kellene foglalkozni, nem pedig a meglévő stratégiai nemzeti vagyon felélésével.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Márton Attila és dr. Vas János tapsol.)