Készült: 2020.09.21.18:55:09 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
1 35 1998.06.18.  19-35

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt: Tisztelt magyar Választópolgárok! Tisztelt Elnök Úr! Házelnök Úr! Kedves Vendégeink! Tisztelt Képviselőtársaim!

A kormányalakítási megbízást köszönöm, s mind a magam, mind a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében elfogadom. Köszönöm a köztársasági elnök úrna

k, köszönöm mindazoknak, akik szavazatukkal a Fidesz-Magyar Polgári Pártot erősítették. Köszönöm azoknak, akik politikai állásfoglalásuktól függetlenül magukénak tudják a polgári jövő programját, akik bizalmukkal támogatnak abban, hogy együtt felépített terveinket közös erővel valóra válthassuk. Közös erővel és együtt, mert a kormány, amelynek megalakításáért és munkájáért a mai naptól felelősséggel tartozom, mindannyiunk kormánya lesz. Olyan kormány, amely nem a választások során összegyűjtött szavazatokra, hanem a mindennapokban is együttműködő, tenni vágyó, elképzeléseit, vágyait valóra váltani akaró emberekre épít. Az ő akaratuk - az önök akarata - a biztosíték arra, hogy amit elterveztünk, az valósággá lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az élet rövid, de eljön az idő, amikor alkotni kell. Nagy felelősséggel járó megbízatást kapni felemelő érzés, s különös kegye a sorsnak, ha a feladat a kellő pillanatban adatik meg. Tudjuk mindannyian, mennyien véreztek el a túl korán rájuk rótt próbán; s azt is tudjuk, m

ilyen sokan voltak, akik a megmérettetéshez érve már fáradtnak bizonyultak.

Tisztában vagyok a különös felelősséggel, amelyet a 2000. év átlépése jelent. Ez a kormány a következő évezred első kormánya is, s nekünk, magyaroknak az ezredforduló egyúttal az á

llamalapítás és a keresztség felvételének 1000. évfordulója is lesz.

Az új évezred küszöbén olyan kormányt kell alakítanunk, amely képes határozott válaszokat adni a jövő kérdéseire. Olyan kormányt, amely képes eleget tenni a XXI. század kihívásainak, amely alkalmas arra, hogy segítségével felépíthessük a polgárok Magyarországát, ahol mindenki számára megnyílik a lehetőség, hogy képességei, tudása és szorgalma révén szabadságban és jólétben éljen.

Ígéretemhez híven a lehető legrövidebb időn belül bemutatom önöknek a polgári jövő kormányát. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Dr. Orbán Viktor elhagyja a szónoki emelvényt, és visszatér képviselői helyére. - Taps az ellenzéki padsorokban; hosszan tartó, nagy taps a kormánypárti padsorokban, amelyet dr. Orbán Vi

ktor meghajlással köszön meg.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
4 18 1998.07.02. 38:09  15-31

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt: Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azért gyülekeztünk össze ma délután az ország házában, hogy megvitassuk azt a programot, amelynek jegyében a kormány megkezdheti munkáját.

 

(13.30)

A választópolgárok szabad és törvényes körülmények között megtartott választásokon nyilvánították ki akaratukat. Döntésük szerint bizalmukat a múlt folytatását ajánló és megtestesítő erők helyett a polgári jövőt támogató erőkbe helyezték, és a Fidesz-Magyar Polgári Pártot bízták meg kormányalakítással. Éppen tizennégy nappal ezelőtt, a parlament alakuló ülésén a köztársasági elnök úr át is adta ezt a megbízást. Örömmel jelenthetem, hogy a feladatot elvégeztem, így a kormány hivatalba lépéséhez szükséges minden politikai és közjogi előföltétel teljesült. (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF padsoraiban.)

A választásokat a Fidesz-Magyar Polgári Párt nyerte, mégsem tudjuk önmagunkban biztosítani a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget. Ebben a helyzetben csak úgy tehettünk eleget a választók kormányváltásra irányuló akaratának, hogy az MDF-fel és a Független Kisgazdapárttal kezdeményeztünk kormányalakítási tárgyalásokat.

Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az elmúlt két hét során megkötöttük a kormánytöbbséghez szükséges megállapodásokat, s ezzel létrejött a polgári koalíció kormánya. Mi több, nem csak megállapodást kötöttünk, de együttműködésünket a politikai matematika kényszerének mezsgyéjéről a kölcsönös bizalom alapjára helyeztük át. A koalíciós pártok között megszületett az a kapcsolat, amely a közös munka fundamentumaként szolgál majd. Ezáltal biztosítottuk a kiegyensúlyozott és határozott munkához szükséges, megnyugtató mértékű parlamenti többséget.

Első közös sikerünk, hogy az elmúlt két hét során a kormányprogramot elkészítettük, s azt a Ház asztalára helyeztük. "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" - ezt a címet viseli. A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint a kormányfő akkor teszi le esküjét, ha előtte programját és személyét a parlamenti képviselők többsége támogatta. S ha ez megtörtént, a kormányfő bemutatja kormányát, és miniszterei is letehetik esküjüket. Ez az eljárás igazodik a köztársaság alkotmányos rendjéhez, mely szerint a miniszterelnök felel a kormány egészéért. Ebből fakadóan az önök előtt fekvő program az én személyes meggyőződésemet is kifejezi. Éppen ezért biztosan megértik, hogy nem egyszerűen azért terjesztettem önök elé éppen ebben a formában, mert úgy látom, hogy jó és alkalmas, hanem azért, mert a szívemhez is közel áll.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programja azokat a gondolatokat összegezte, amelyek megformálták a polgári jövő képét. A mi felfogásunkban a választási program valójában a választókkal kötött szerződés, ha úgy tetszik, társadalmi szerződés, amelyet a választók szavazataikkal hitelesítettek. A társadalmi szerződést a kormányprogram emeli kormányzati célokká. S amennyiben önök a kormányprogramot elfogadják, az kormányzati szerződéssé alakul; olyan szerződéssé, amely a parlament és a kormány között köttetik. Így az önök döntése révén válik majd az egész ország programjává.

Már most az a kérdés, képes lehet-e egy párt vagy pártszövetség, hogy az egész ország, az egész nemzet érdekében kormányozzon. Bátran felelhetem: a feladat megoldható. Igen, lehetséges, hogy mint cseppben a tenger, csillanjon meg a részben a lényeg, az egész közös lényege. Ilyen gondolatoktól vezettetve, a választóktól kapott megbízatásnak oly módon fogunk eleget tenni, hogy döntéseinkben mindvégig az összes magyar polgár, vagyis az egész ország, sőt a nemzet érdekeit tartjuk majd szem előtt. (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF padsoraiban.)

A feladat több, mint amennyinek első pillanatban látszik. A kormányzati megbízatás ugyanis a választásra jogosultaktól származik, de a kormány döntéseinek következményei nem csupán a választókat érintik. E döntések fontos szerepet játszhatnak a ma még tizennyolc évnél fiatalabbak, de akár a még meg sem születettek életében is; az itthon élők sorsa mellett befolyással lehetnek a magyar állam határain kívül élőkre is. Az ebből fakadó kormányzati és személyes felelősség léte nem függ attól, hogy egy kormány és annak feje vállalja-e azt vagy sem. Ez a széles felelősség az élet természetéből fakad, s a mindenkori kormány nem hajolhat el előle. A kérdés csak az, tudatában van-e e felelősségnek, s a mi válaszunk az, hogy igen.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mi a kormányzás értelme? Voltak kormányok, melyek szerint nem más, mint a jogszabályok által a kormány hatáskörébe utalt ügyek gondozása, igazgatása, a mindenkori állami gépezet irányítása. Mi másképpen gondolkodunk munkánk értelméről. Arra vállalkoztunk, hogy az ország polgáraival közösen jelöljük ki a célokat, s most, hogy a kormányzáshoz szükséges bizalmat megkaptuk, az a hivatásunk, hogy segítsük őket céljaik elérésében, s hogy a közös felemelkedés érdekében előbb távlatokat nyissunk, majd hazánk erőforrásait, mindannyiunk erejét mozgósítsuk.

Ez a kormány a XXI. század és a harmadik évezred első kormánya. Az ilyen kitüntetett pillanatokban éles fénnyel villan fel, hogy az éppen hivatalban lévő kormány hogyan gondolkodik a mögöttünk hagyott századról.

Önök ismerhetik álláspontunkat. A kormánynak nem dolga, hogy ítélkezzék a múltról, inkább segítse az embereket, hogy vonzó jövőt teremthessenek a maguk számára. Ez azonban nem mentesít bennünket a múlt megismerésének és megértésének kötelessége alól. Így nekünk is határozott véleményünk van arról, amit magunk mögött hagytunk, s arról is, amit magunkkal szeretnénk vinni a következő évezredbe. A múltról vallott nézeteinket s személyes véleményünket fejezi ki, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt padsoraiban ott ülnek az 1945-ös parlament Kisgazda- s a '47-es Országgyűlés Barankovics-pártjának képviselői is. S bár magam 1956 után születtem, mégis tudom, hogy az '56-os polgári forradalom és szabadságharc nélkül ma nem állhatnánk a NATO kapujában, s nem alakulhatna meg az ország meggyőző többségének bizalmát élvező polgári kormány. (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF padsoraiban.)

Szokás azt mondani, hogy az előttünk járó nemzedékek áldozatai történelmi távlatokban nem voltak hiábavalók. Ma abban a szokatlan és szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a polgári Magyarország védelmében 1945 után és 1956 során hozott áldozatok egyetlen emberöltőn belül nyerhetik el értelmüket. Valódi esély kínálkozik arra, hogy a korábbi erőfeszítések a most hivatalba lépő kormány működése során meghozzák gyümölcsüket. Örömmel teljesítem erkölcsi kötelességemet, s mondok köszönetet mindenkinek, akik a szabadság, a haza és a polgári értékek érdekében hozták meg a maguk személyes áldozatát. (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF padsoraiban.)

Tisztelt Ház! A választási programtól azt várjuk, hogy kijelölje a jövendő céljait. A költségvetésnek pedig az a dolga, hogy a kormány döntéseinek pénzügyi előföltételeit, a gazdaságpolitika végrehajtása érdekében mozgósítható forrásokat és eszközöket részletezze, s azokat a változó gazdasági, politikai vagy külpolitikai helyzethez igazítsa.

De mi a kormányprogram dolga? A kormányprogram pedig arra való, hogy választ kaphassunk két kérdésünkre: mit akar a kormány, és hogyan akarja céljait elérni?

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő dokumentumban megtalálhatják a választ ezekre a kérdésekre.

 

(13.40)

Ez a program határozott kézzel jelöli ki a kormányzati cselekvés irányát, és megnevezi azokat az eszközöket, amelyeket igénybe vesz majd. A program önök előtt fekszik, tartalmát ismerik.

Azt szeretném, ha értenék, milyen mozgatórugók működtek bennünk kidolgozása során, szeretném, ha tudnák, milyen elvi, erkölcsi megfontolások, személyes hitek és meggyőződések vezették gondolatainkat. Bízom benne, hogy ez segíthet abban, hogy megértsék valódi szándékainkat, elfogadhassák és támogathassák a kormány programját.

Tisztelt Ház! Ez a kormány annak a gondolatnak a jegyében alakult, hogy a szabadság és a rend kormánya, a családok kormánya, a gazdasági növekedés kormánya, az összetartozás kormánya és az európai együttműködés kormánya legyen.

A megalakuló kormány céljai között az első, hogy a polgárokat és családjaikat megszabadítsa a félelemtől. Nem nyugodhatunk bele, hogy brutális gyilkosságok, robbantások, rablótámadások életünk mindennapi részévé váljanak. Becsületes, törvénytisztelő családok aggódnak gyermekeik, szeretteik biztonsága miatt, s maguk zárkóznak rácsok, lakatok mögé ahelyett, hogy az állam zárná rácsok mögé azokat, akik fenyegetik békés életünket. Bőrünkön érezhetjük: ha a szabadság nem párosul renddel, akkor a zűrzavar, a felfordulás, a bűnözés és a vele együttjáró megaláztatottság előbb-utóbb felemészti a szabadságot is.

A megalakuló kormány a szabadság kormánya lesz, de csak akkor válhat azzá, ha a rend, a törvényes rend kormánya is lesz egyúttal. Van bennünk elegendő elszánás és erő, hogy érvényt is szerezzünk e meggyőződésünknek. A közrend megteremtésének úgy kell történnie, ahogy az ember rendet tesz, illetve rendet tart a maga személyes életében. Először a belső világnak kell elrendeződnie, először belül kell elhatározásra jutni, és csak utána tudjuk elrendezni a világot magunk körül. Első lépésként tehát arra van szükség, hogy a rendőrséget megerősítsük, tagjainak erkölcsi tartását, fegyelmezett helytállását megköveteljük, a feladatukat tisztességgel ellátókat méltó elismerésben részesítsük.

A büntető törvénykönyvet azért fogjuk szigorítani, és a büntetések elrettentő erejét azért vetjük be, hogy a tisztességes munkát végzők lássák, hogy a bűnelkövetők elnyerik méltó büntetésüket. A korábban halálbüntetéssel sújtott bűnelkövetések esetében azt akarjuk, hogy akit életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek, már soha többé ne veszélyeztethesse senkinek az életét. (Taps a Fidesz padsoraiban.) Ezért akit ilyen okból életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek, annak élete végéig börtönben is kell maradnia.

Az európai civilizáció egyik tiszteletre méltó teljesítményének tartom, hogy az állam engedélye nélkül egyikünk sem hordhat magával fegyvert. Tapasztalataink azt mutatják, hogy aki ezt mégis megteszi, megalázó és kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja és hozza is a fegyverteleneket. A kormány véget akar vetni az ököljognak és az erősebb uralmának.

Meggyőződésem, hogy a törvényes rend helyreállítása mindannyiunk érdeke. Ha hiányzik a törvények erejébe vetett bizalom, ha elgyengül az állam és a rendőrség, ha a bűnelkövetők nem kapják meg időben arányos büntetésüket, elembertelenedett világban találhatjuk magunkat; és mindannyiunknak tudni kell, hogy bárki van is ideiglenesen felül, egy ilyen világnak nincsenek győztesei, csak vesztesei vannak. Ahol olcsó az emberi élet, ott senki sem érezheti magát biztonságban. Hiába épít valaki magának modern lovagvárat saját biztonsági szolgálattal, elég megállnia egy piros lámpánál, s már arra sem marad ideje, hogy rádöbbenjen, mennyire olcsóvá vált mifelénk az emberi élet. Ennek a kormánynak tehát az a hivatása, hogy a biztonság és a nyugalom kormánya legyen.

A kormány el fogja kerülni a megélhetési bűnözésre való hivatkozás ingoványos talaját is. A bűnözés társadalmi okait természetesen meg kell értenünk, ha orvosolni akarjuk a bajok forrását. Ám joggal várjuk el a jogalkalmazóktól, hogy számukra ne létezzen középút a jog és a jogtalanság között, és hogy a megértést ne keverjék össze a megbocsátással.

Tisztelt Ház! Szomorúan szembesülünk azzal a ténnyel, hogy Magyarországon a fiatalok eggyel kevesebb gyermeket mernek vállalni, mint ahányat szeretnének. A kormánynak is mindent meg kell tennie azért, hogy a családalapítás ne alacsonyodjék gazdasági kérdéssé. A kormány sohasem fog belenyugodni abba, hogy a gyermekvállalás sok fiatalnak a szegénység vállalását is jelentse. Ezért a megalakuló kormány szándéka szerint a családok kormánya is lesz.

Eljött az idő, amikor a családok tudhatják, érezhetik, hogy a polgári koalíció kormányában őszinte szövetségesre lelhetnek. A kormány szándékai mögött ugyanis személyes meggyőződés áll. Sokan vagyunk, akiknek a gyermek adja életünk értelmét, és sokan vagyunk olyanok, akik tudják, hogy a szeretet, az összetartozás és a bizalom érzése is a családokban születik. Tudjuk, hogy a családok megtartó ereje nélkül magunk is, társadalmunk is sebezhetőbbé, kiszolgáltatottá válik.

A gyermek érték, érték a család és az állam számára is. Ez a meggyőződés vezet bennünket családpolitikai döntéseinkben, ezért kell minden gyermek után elérhetővé tennünk a családi pótlékot, és ezért vezetjük be a gyermekek után járó adókedvezményt is. (Taps a Fidesz, az FKGP, az MDF és a MIÉP soraiban.)

Van más üzenete is ezeknek az intézkedéseknek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Van ám!) Hiába az emelt nyugdíj, ha nagyszüleink és szüleink úgy érzik, hogy azt gyermekeik és unokáik támogatására kell fordítaniuk, mert nehéz nekik a tandíj kifizetése vagy méltatlanul nyomasztóak a gyermeknevelés költségei. S hiába a gyermekek után járó támogatások, ha a szülők úgy érzik, saját szüleiket kell kimenteniük az idős korral járó méltatlan helyzetükből. Ezért a kormány mindig a család keretén belül szemléli majd a gyermeknevelés, az iskoláztatás vagy a nyugdíjak kérdését.

A kormány kísérletet tesz a nemzedéki összefogás megteremtésére is. Mi értelme annak, hogy a fiatalok és az idősek úgy gondolják, hogy érdekeik szembeállítják őket egymással? A valóságos életben ugyanis a terhek leginkább az egész család terhét jelentik. Nekünk is vannak szüleink, és a szerencsésebbeknek még vannak nagyszüleik is, a nyugdíjasok gondjai ezért a mi személyes gondjaink is. A kormány célja az, hogy megőrizzük a nyugdíjak reálértékét és orvosoljuk a nyugdíjrendszeren belüli igazságtalanságokat. A gazdaság előtt álló lehetőségek ismeretében esélyt látok arra, hogy ez sikerüljön is.

Tisztelt Ház! A kormányprogram azért taglalja kimerítően a kormány oktatáspolitikai terveit, mert az oktatási rendszertől nemcsak a szükséges tudás átadását, hanem bizonyos társadalmi igazságtalanságok orvoslását is reméljük s várjuk.

Az embert sokféle igazságtalanság érheti az életben. A legélesebben nem azok az igazságtalanságok fájnak, amelyeket személyesen kell elszenvednünk, hanem azok, amelyeket gyermekeinknek nem sikerül elkerülniük. Mindannyian tudjuk, hogy a tehetség, szorgalom egyfelől, és a vagyon másfelől nem azonos arányban osztattak szét közöttünk. Ráadásul a mögöttünk hagyott esztendők során a családok közötti vagyoni különbségek gyorsuló ütemben növekedtek. A szegény családba, különösen az ország elmaradott településeinek szegény családjaiba született gyermekekkel szemben az a legnagyobb igazságtalanság, ha előrejutásukat nem képességük és szorgalmuk, hanem lakóhelyük vagy szüleik vagyoni helyzete határozza meg.

(13.50)

A kormány egy olyan jövő érdekében dolgozik majd, ahol a tanulás lehetősége a szorgalomhoz, a képességhez és nem a tehetősséghez kötődik. Ezért olyan oktatási rendszert teremtünk, amely születésre, vagyonra és lakóhelyre való tekintet nélkül mindenki számára biztosítja a tudás megszerzésének esélyét. Megállítjuk, majd megfordítjuk azokat a folyamatokat, amelyek eredményeként ma a legismertebb és legértékesebb végzettséget nyújtó elitegyetemeken rohamosan csökken a nem értelmiségi családból származó diákok aránya. A tandíjat is ezért kell eltörölni.

Biztosan önök is elgondolkodtak már azon, hogy iskolás gyermekeink majd' annyi időt töltenek el tanáraikkal, mint otthon velünk, szüleikkel. Nem lehet közömbös számunkra, hogy a világról, életünk fontos kérdéseiről kitől, mit, s milyen értékek jegyében hallanak. Ha a szülők elvárják, akkor a kormány is elvárhatja, hogy az iskolákban ne csak gyermekeink értelmével foglalkozzanak és oktassák, de a lelkükkel is törődjenek, s neveljék is őket. Neveljék becsületre, tisztességre, közösségi értékekre, s tanáraik is érezzék felelősségüknek azt, hogy diákjaik később világos elmével, határozottan tudjanak különbséget tenni helyes és helytelen, jó és rossz között. Tanáraink, pedagógusaink nem csupán azért érdemelnek több anyagi és erősebb erkölcsi megbecsülést, mert munkájukhoz képest aránytalanul alacsony bért és csekély elismerést kapnak - hiszen ez számos más hivatás esetében is így van -, hanem elsősorban azért, mert a tanárokra bízzuk gyermekeink tanítását és nevelésük tekintélyes részét, s ezért olyan helyzetbe kell hoznunk őket, hogy idejük, szellemük és személyiségük legjavát gyermekeinkre fordíthassák.

A családok közül fájdalmasan sokan nemcsak anyagi, de lelki értelemben is megviselt, rossz állapotban vannak. Az ő gyermekeik esetében a kormány azt várja el a tanároktól és a pedagógusoktól, hogy ne csak hozzátegyenek ahhoz, amit ezek a gyermekek otthon kapnak, de igyekezzenek pótolni is azt, amit a család nem ad meg nekik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kérdés, amelyről Európában az elmúlt három évszázad talán legfontosabb vitája zajlott, így hangzik: a gazdaság mikor, milyen mértékben és milyen eszközökkel korlátozható a társadalom érdekében? Mi, magyarok megtanulhattuk, hogy letűnt korok szellemét idéző szemléletből nem születnek sikeres válaszok erre a kérdésre sem. A gazdaság szocialista tervgazdaság szerinti teljes alávetése a politikának: járhatatlan út. Ám az európai társadalmi fejlődés azt is bebizonyította, hogy a piaci önműködés társadalmi korlátainak végletes lebontása is zsákutcába vezet. A kormány ebben a kérdésben is tartózkodik a túlzó, egyoldalú, doktriner felfogástól. Azt valljuk, hogy a gazdaság javainak a társadalmat kell szolgálniuk, de az újraelosztás terhei, a társadalmi érdekek szabta korlátok nem béníthatják meg, nem roppanthatják össze gazdaságunkat, és nem törhetik meg versenyképességét sem.

Meggyőződésem, hogy a legnagyobb közboldogságot megalapozó, közérdeket kifejező és a nemzetközi versenyképességet növelő megoldásra nincs üdvözítő elméleti recept, azt kemény munkával újra és újra a gyakorlatban kell megtalálnunk. Ezért mondjuk mi azt, hogy számunkra a javuló gazdasági, pénzügyi mutatók nem önmagukért valók, hiszen akkor megy jól az országnak, ha jól megy a polgárainak. A gazdasági növekedés célja sem önmagában keresendő, de csak a gazdasági növekedésen keresztül tudunk újabb és újabb munkahelyeket létrehozni és egyre több embernek munkát adni. Magyarország nem mondhat le életerős, dolgozni tudó és akaró polgárairól. Nem nyugodhatunk bele, hogy több százezren kénytelenek a kilátástalanság tudatával élni.

Gazdasági elképzelésünk lényege az, hogy az országban meglévő erőforrásokat mozgósítva gyors, az egyensúlyt megőrző, a külföldi és hazai beruházások ösztönzésén alapuló, új munkahelyeket teremtő gazdasági növekedést érjünk el.

Úgy látjuk, hogy a hazai kis- és középvállalkozók kezdeményezőkészségének kibontakoztatásával az európai átlagot meghaladó ütemben nőhet majd a magyar gazdaság termelékenysége. Ezért kell egyszerűsítenünk és átalakítanunk az adórendszert. Ezért fogjuk csökkenteni a tb-járulék mértékét, és akadályozzuk meg a befizetett járulékok elherdálását. (Nagy taps a jobb oldalon.) Ezért tesszük kiszámíthatóvá a jogi környezetet, és ezért csökkentjük majd kitartóan az inflációt is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Első pillantásra talán meglepő, de meggyőződésem szerint a gazdasági növekedés, a munka és a népességfogyás kérdése szorosan összekapcsolódik. Magyarországon minden esztendőben mintegy 35 ezerrel születnek kevesebben, mint ahányan elmennek közülünk. Egész városok tűnnek el Magyarország térképéről. Amennyiben ez így folytatódik, hazánk szinte kezelhetetlen gazdasági megrendülés elé néz. Nincs olyan zseniális közgazdász, aki 25 év múlva a mintegy 7,5 milliónyira apadó s a mainál is vészesebben elöregedett magyar társadalom számára életképes gazdasági programot tudna alkotni. A belátható jövőben a gyermekvállalást a fiatalok számára fontossá és kívánatossá kell tennünk, különben elkerülhetetlenül szembetaláljuk magunkat a legmélyebben gyökerező gazdasági válság kihívásaival. Ezért programunknak nem csupán része, hanem alapja is a családpolitika.

Mi is tudjuk, hogy egy ilyen hosszú ideje romboló, nem csupán gazdasági, de kulturális, erkölcsi, civilizációs okokkal is magyarázható baj, mint a népességfogyás, pusztán gazdasági eszközökkel és csak a kormány által nem orvosolható. Ám ez egyetlen kormány számára sem ad felmentést az alól, hogy mindent megtegyen, ami egy kormánytól ilyen helyzetben elvárható. Ebben a helyzetben mi azt várjuk el a mindenkori kormánytól - így saját magunktól is -, hogy igyekezzen minél több embernek munkát adni, mert ha nincs munka, akkor nincs bizalom a jövendőben, és ha nincs jövőbe vetett bizalom, akkor nincsenek gyermekek sem.

A munkahelyeket teremtő gazdasági növekedés politikájától azt várjuk, hogy ezáltal csökkenhet azoknak a fiataloknak a száma is, akik munkanélküliként kénytelenek kezdeni felnőtt életüket. Nehezen lesz magáért és családjáért felelősséget érző és viselni tudó ember az, aki úgy kezdi felnőtt életét, hogy segélyre hagyatkozik vagy szülei segítségét várja. Pedig a gazdasági átalakulás tapasztalatai azt mutatják, hogy a külföldi beruházók, a hazai kis- és középvállalkozók is szívesen fogadnak fel alkalmazkodóképes, tanulékony, képzett fiatalokat, és biztatónak látom azt is, hogy a sikeres kis- és középvállalkozók között egyre több a helyét megálló fiatal. Meggyőződésünk, hogy a szakképzett és dolgozni akaró fiatalok hazánk gazdaságának aranytartalékai.

A gazdasági növekedés jelenti az egyetlen esélyt a mind jobban leszakadó országrészek számára is. Ha sikerül őket bekapcsolnunk a gazdasági növekedés miatt kiszélesedő és megélénkülő üzleti élet vérkeringésébe, akkor úgy érezhetik, hogy ők is annak a Magyarországnak a polgárai, amelynek a budapestiek és a szerencsésebb régiók lakói érezhetik magukat. A kormány tudja, hogy Magyarország túlságosan kicsi ahhoz, hogy két országnak jusson hely benne. S azt is tudja, hogy a leszakadt régiókat először abban kell segítenünk, hogy Magyarországhoz csatlakozzanak, s majd utána az Európai Unióhoz. (Taps a jobb oldalon.)

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A polgári koalíció kormányának az a szándéka, hogy az összetartozás kormánya legyen.

(14.00)

Védeni, ápolni, bátorítani és gyarapítani fogjuk azokat az erőket, érzéseket és intézményeket, amelyek összetartanak bennünket. Ilyen erőként tartjuk számon anyanyelvünket, közös kultúránkat, a közös tapasztalatokon nyugvó érzelmi közösségünket, a nemzetet és a történelmi egyházakat.

Mivel az összetartozás elemi erejű emberi igényből táplálkozik, ezért politikánk is az élet természetes tényeiből indul ki. Először is abból a tényből, hogy polgáraink és közösségeink értékőrző és értékteremtő képessége nemzeti kultúránkban összegződik.

Mindennap tapasztaljuk: a harmadik évezred küszöbén kemény kihívások érik a világ nemzeteinek kultúráit. Az úgynevezett globalizáció és az információs társadalom jelenségei a kisebb nemzeteket hozzák különösen hátrányos helyzetbe. Mi azzal számolunk, hogy kulturális piacunkat védő intézkedésekre lesz szükségünk, s hogy pénzügyi kiadásokra kényszerülünk majd, hogy megőrizzük nemzeti nyelvünk értékeit és kultúránk gazdagságát.

Mindannyian tudjuk, kedves barátaim, hogy a magyar állam és a magyar nemzet nem esik egybe, de mindannyian a magyar nemzet tagjai, magyar polgárok vagyunk. Összeköt bennünket a magyarság több mint ezeréves története. Úgy gondoljuk, hogy a határon túl megteremtett kulturális javak a magyar kultúrkincs természetes részei. A kormány kinyilvánítja: felelősséget érez a kulturális örökség megőrzéséért, újabb kulturális javak létrehozásáért.

A közelgő millennium mindhárom minőségében fontos számunkra. A keresztség felvételének és a magyar államiság megalapításának ezeréves évfordulója, valamint a harmadik évezred nyitánya méltó ünnepi keretet kap majd Magyarországon, s egyben a határon túli magyarság számára is.

Tisztelt Ház! Fontos összetartó erőt jelentenek történelmi egyházaink is. Miközben az egyházak hitéleti, oktatási, karitatív tevékenysége segít megtalálni személyes életünk értékeit, egyúttal összetartja közösségeinket és közvetíti számunkra az európai és polgári értékeket.

A kormány biztosítja az egyházak szabadságát. Biztosítja a hittan fakultatív alapon, de védett időben történő oktatását és méltányos finanszírozását is.

A kormánynak nem az állam és az egyház szétválasztása a feladata, ez már megtörtént. Azt érezzük dolgunknak, hogy megteremtsük az egyházak és a kormány együttműködésének kereteit. Miután a Vatikánnal kötött kormányzati megállapodás végrehajtása méltánytalan helyzetet és hátrányokat is okozott a református egyháznak, a kormány nyitva áll a gondot okozó kérdések megnyugtató rendezése előtt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány az európai együttműködés kormánya is lesz. A kézzelfogható közelségbe került NATO-tagsággal hazánk ismét elfoglalja az őt megillető helyet a nyugati államok körében. Így az Európai Unióval folytatott tárgyalások célja ma már az, hogy gazdasági érdekeinket érvényesíthessük. Tudjuk, hogy a harmadik évezred kihívásokat is tartogat számunkra, de az Európai Unióhoz való csatlakozás, ha kellő körültekintéssel végezzük, nem veszélyezteti kulturális önazonosságunkat. Elvégre mi azzal az Európai Unióval keressük a kapcsolatot, amely tudatában van annak, hogy csak addig őrizheti meg önmagát, ameddig a benne élő nemzetek is fennmaradnak.

A magyar polgárok a magyar nemzet tagjai, ezért egyúttal európai polgárok is. Ezer éve otthon vagyunk Európában. Hazánk kulturális, civilizációs teljesítménye feljogosít bennünket arra, hogy egyenrangú félnek érezzük magunkat a nyugati demokráciák közösségében.

A kormány azt tartja kívánatosnak, hogy hazánk ne egyszerűen csatlakozzon, de felzárkózzon az Európai Unió országaihoz. Csak erős magyar nemzetgazdaság, versenyképes magyar vállalatok, alkalmas tudással felvértezett magyar polgárok tudnak helytállni az európai versenyben.

A kormány nemzetközi összefüggéseket is tekintetbe vett, amikor gazdasági elképzeléseinek középpontjába az erőteljes növekedést állította. Ha ugyanis az elmúlt esztendők gazdasági növekedési ütemét tudjuk csak fenntartani, akkor 50 év alatt érhetjük el az Európai Unió átlagteljesítményét. Ha a kormánynak sikerül új, erőteljesebb növekedési pályára állítani a magyar gazdaságot, ahogyan mi azt szeretnénk, akkor 25 esztendő alatt felzárkózhatunk.

Miért lenne túlzó elvárás az élettől, ha azt szeretnénk, hogy a magyar polgárok még belátható időn belül az Európában megszokott életszínvonalon élhessenek? Miért túlzó elvárás az élettől, ha azt célozzuk meg, hogy legalább unokáink az életnek legalább olyan esélyeivel születhessenek bele ebbe a világba mint egy osztrák, finn vagy portugál gyermek? S miért ne tűzhetnénk ki célul a negyed évszázadon belüli fölzárkózást, amikor tudjuk, hogy a második világháború előtt hazánk az egy főre jutó gazdasági teljesítőképesség szempontjából több mai európai uniós államot is megelőzött? S miért ne tűzhetnénk ki ezt a célt most, amikor a külvilág politikai és gazdasági fejleményei azzal kecsegtetnek, hogy hazánk valóban olyanná lehet, amilyenné mi magunk tesszük?

Mi, magyarok büszkék vagyunk arra, hogy olyan nehéz időket is túléltünk, amelyeket más népek talán nem vészeltek volna át. Büszkék vagyunk életerőnkre, és gyakran esik szó közöttünk arról, hogy mi mindenre lehettünk volna képesek, ha a történelem nem tapos durván az életünkbe. Lássuk be, tisztelt hölgyeim és uraim, most olyan időket élünk, amikor egyre több kedvező föltétel adatik meg ahhoz, hogy végre megmutathassuk magunknak, mire vagyunk valójában képesek!

Tudok én küzdeni remény nélkül is - mondta Deák Ferenc. Hát akkor miért ne küzdenénk most, amikor jó okunk van a bizakodásra?

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 5 1998.07.06. 10:21  3-8

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt: Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kormányprogram vitája az, amelynek végére itt most tisztem szerint pontot kell tennem. Ez a mai nap feladata.

"Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért"; ezzel a címmel mutattuk be a tisztelt Háznak azt a cselekvési tervet, amely a szükséges teend

őket kormányprogram formájában összefoglalta. Választási felhatalmazásunk és megbízásunk arra szólt, hogy olyan koalíciós kormányt hozzunk létre, amely ennek a programnak a megvalósulását tekinti legfőbb céljának.

Legfőbb céljának tekinti, mondtam, mert tudnunk kell, a

megvalósítás nem egyedül a kormány tevékenységén múlik. Ezért meg kell hajolnunk az olyan vélemények előtt, amelyek arról szólnak, hogy a kitűzött célok eléréséhez a reméltnél több időre lesz szükség. Igen, lehetséges, hogy így lesz. Lehetséges, hogy a körülmények, az országot érintő, de tőlünk független körülmények, a nemzetközi politika, a gazdaság, az európai uniós integráció által teremtett körülmények, az ország teherbíró képessége, de még az oly nehezen befolyásolható tényezők is, mint egy komolyabb esőzés okozta árvíz vagy az időjárás változása megnehezíthetik a dolgunkat.

Mi azonban bizonyosak vagyunk abban, hogy nem a négyéves időszak az, ami a legfontosabb. A lényeg az, hogy terveink a szándékaink szerint közös jövőnk megt

eremtéséről szólnak. Ezért, tisztelt Ház, a kormányprogram nem elégíti ki, de nem is akarja kielégíteni a mindenkori költségvetéssel szemben támasztott igényeket. A számszerűséget hiányoló bírálatokat tehát engedelmükkel irányítsuk át a későbbi költségvetési vitához, ahol hasznosak lehetnek majd.

Tisztelt Ház! A program, a kormány programja alkalmas és méltó alapja volt egy mindannyiunk számára igen tanulságos vitának. Amit nem vontak kétségbe - mondta Diderot -, az nincs bebizonyítva. Örömmel hallgattuk meg tehát minden hozzászóló véleményét.

 

 

(17.20)

 

Végiggondoltuk a néhányuk által megfogalmazott kételyeket, kétségeket, s így új és új irányokból másként megvilágítva, más-más összefüggésbe helyezve, még egyszer megfontolva a program minden lényeges elemét, nyugodt lelkiismerettel jelenthetjük ki: a program jó és alkalmas. Alkalmas, mert olyan programról, arról a prog

ramról van szó, amely a választók akaratát testesíti meg. "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." - így mondta Tamási Áron. Mi is így gondoljuk. A választók azért akartak polgári kormányt, s azért adták meg nekem a lehető legnagyobb felhatalmazást, hogy mindent megtegyünk azért, hogy az itt élők itthon lehessenek ebben a hazában.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt, a Független Kisgazdapárt és a Magyar D

emokrata Fórum felkészült arra, hogy most, amikor eljött az ideje, teljesítse a kötelességét. Ez a hasznos vita, tisztelt Ház, megerősített abban a meggyőződésemben, hogy a mi kormányunk a szabadság és a rend, a családok, a gazdasági növekedés, az összetartozás és az Európai Unióhoz tartozó államokkal való együttműködés kormánya lesz majd. (Taps a Fidesz, az MDF és a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Másrészt a

lkalmas ez a program, mert választ ad arra a kérdésre, hogy el lehet-e érni egyáltalán ezeket a célokat. Azoknak, akik ebben kételkednek, kicsit hosszabban kell válaszolnom. Először is azt ajánlom figyelmükbe, hogy az embernek vigyáznia kell, hogy arról, ami neki nem sikerült, nehogy azt higgye, hogy az egyáltalán nem megvalósítható. (Derültség és taps a Fidesz, a Független Kisgazdapárt, az MDF és a MIÉP padsoraiban.)

Másodszor azt válaszolhatom, hogy meggyőződésem szerint a világ felerészben adottság, a körülmények h

atalma, felerészben azonban akarat. Sőt, mi azt hisszük, s én azt hiszem, hogy a világ lényegében akaratból épül föl. És itt, az akarat oldalán mindenki hozzáteheti a sajátját a világhoz, ha úgy tetszik, hozzáadhatja önmagát a világhoz. Az adottságok tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, nem hagyhatók figyelmen kívül, de mi nem azt nézzük, hogy mit miért nem lehet, hanem azt keressük, hogyan lehet mégis. (Szórványos derültség az MSZP padsoraiból.)

A kétkedőknek fel kell tenni a kérdést: hitték vo

lna-e ezelőtt akár csak néhány hónappal is, hogy bekövetkezhet az, ami végül bekövetkezhetett, és aminek eredményeképpen itt állhatok önök előtt? (Taps a Fidesz, a Független Kisgazdapárt és az MDF padsoraiban.) Azért sikerülhetett, tisztelt hölgyeim és uraim, mert azok voltak többen, akik hittek benne, és azt akarták, hogy így legyen. Beigazolódott, hogy amiben az emberek bíznak, az megvalósul. (Moraj az MSZP padsoraiban.)

Tisztelt Ház! Ez a kormány sajnos nem mindenható - egyetlen demokratikus kormány sem lehet az. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Pedig már az!) Nem ígér csodákat, s nem tud csodákat tenni. Ám a polgárok bizal

ma olyan erős hátteret ad számunkra, ami képessé tesz bennünket arra, hogy olyan feladatokat is megoldjunk, amelyek megoldása ma még csodával határosnak látszhat a kételkedők előtt. Van úgy, hogy leküzdhetetlennek tűnő akadályok tornyosulnak előttünk. Van úgy, hogy egy feladat első pillantásra megoldhatatlannak látszik. Nagyon fontos, hogy ez azonban ne tántorítson el bennünket. A hegymászók azt tartják, hogy a győzelem az előrelátó és lelkiismeretes felkészülés eredménye. Ha minden szükséges előkészület megtörtént, akkor - mondják ők - a Mount Everest megmászása sokkal kevesebb előre nem látható veszélyt rejt, mint csúcsforgalom idején átmenni egy nagyvárosi utca túlsó oldalára.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Bizonyára önök is észrevették, hogy a polgári erők választási sikere vissz

ahozta a '90-es évek hangulatát, a bizakodás légkörét. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Biztosan önök is gyakran hallják az emberektől, hogy ez a kormány a remény kormánya. Úgy tűnik, egyre többen értjük meg, hogy az önmagunkba és közösségeink erejébe vetett hit pótolhatatlan ajándék és pótolhatatlan erőforrás, amely ritkán adatott meg a magyar nép számára. Most azonban mintha ismét feltámadt volna a tenni akarás. Úgy látom, az emberek ismét hiszik, hogy van értelme keresni a saját és családjuk felemelkedésének lehetőségét. Ezt az esélyt elpazarolni megbocsáthatatlan vétek lenne. Megragadni a pillanat kínálta lehetőséget azonban kötelesség. Ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Ház, a kormány nem vállalkozhat kevesebbre, mint amit az önök előtt fekvő program tartalmaz. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Az nem sok!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Az a sze

mélyes meggyőződés vezet, hogy valamennyiünkben ott van a jóra való hajlam és a jobbra törő szándék is. Olyan esztendők eljövetelében bízom, amikor mindannyiunkban, de legalábbis többségünkben rendre jobbik énünk kerekedik felül, s így hazánk is egyre magasabbra emelkedhet majd.

Tisztelt Ház! Összefoglalásképpen: aki tehát azt akarja, hogy a törvényes rendet és biztonságot helyreállít

suk, aki azt akarja, hogy a gyermek ne csak a családnak, de az államnak is fontos legyen, aki növekedő, gyarapodó országban akar élni, aki úgy érzi, hogy a magyar nemzethez akar tartozni, s aki Magyarországot más európai népekkel együttműködő országgá akarja tenni, azt arra kérem, hogy szavazzon igennel a kormányprogramra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

(Hosszan tartó taps a Fidesz, a Független Kisgazdapárt, az MDF, valamint a MIÉP padsoraiban, illetve az elnöki emelvény feletti karzaton. - Mádai Péter: A páholyban ne tapsoljanak!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 9 1998.09.08. 28:56  8-24

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm az újra összesereglett képviselő hölgyeket és urakat. A szokásoknak megfelelően azért kértem szót, hogy tájékoztassam a tisztelt Ház képviselőit arról, amit a polgári koalíció kormánya az elmúlt két hónap során tett, és arról, amit az előttünk álló napokban, hetekben, hónapokban tenni szándékozik.

Ugyanúgy kezdem most a mondandómat, ahogyan a kormány kezdte a munkáját: azonnal a tárgyra térek. Több dolog is megkönnyítette azt, hogy az első pillanattól kezdve dolgozhassunk. Az első, hogy a kormánynak van határozott programja. Másodszor: nemcsak programunk, hanem határozott cselekvési tervünk is van, amelyet még a választásokat megelőzően negyven pontban foglaltunk össze. És harmadszor: nem kértünk száz nap haladékot, mert úgy gondoltuk, azért választottak meg minket, hogy dolgozzunk, s nem azért - mint ahogy ez korábban történt -, hogy haladékokat kérjünk.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy szívemnek kedves író állítólag tizenöt évig készült arra, hogy megírja a legfontosabb könyvét. Elmondása szerint a legtöbb időt az első mondat megírására fordította; mert mindannyian tudhatjuk, hogy az első mondat a legfontosabb, az határozza meg a történet hangulatát, szerkezetét, de még a hosszát is. Mi sem kevesebb, mint tíz éven át készültünk arra, hogy azonnal munkához láthassunk, s mi is tisztában voltunk és tisztában vagyunk azzal, hogy az első lépések, az első ötven nap rendkívül jelentős.

 

(8.50)

 

Mindaz, amit eddig tettünk, és mindaz, amit tenni szándékozunk, összhangban van a kormányprogrammal, annak végrehajtása érdekében történt. Ezt a programot - amelyet önöknek a kormány megalakulását megelőzően bemutattunk - a polgárokkal együtt közösen alakítottuk ki, s az első ötven nap sikerei ezért közös sikerek.

Két hónapja ugyanezen a helyen Deák Ferencet idéztem, aki azt mondta, hogy tud ő küzdeni remény nélkül is. Erre akkor azt feleltük, hogy hogyne küzdenénk most, amikor jó okunk van a bizakodásra. Ezt ma még inkább így gondolom, és ebben megerősítenek azok a vélemények, amelyeket a választókkal találkozva hallhattam, tapasztalhattam.

A polgárok úgy gondolják, hogy a polgári koalíció kormánya a remény kormánya. (Zaj az ellenzék padsoraiban.) Mindenkinek megfelelni persze nem lehet. (Derültség. - Taps a kormánypártok padsoraiban.) Egy régi szilveszteri tévéműsorban Tabi László boldog új évet kívánt mindenkinek - a macskáknak is és az egereknek is. Ez sajnos kormányzás közben nem megy. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) De nyugodtan elmondhatom: a kormányprogram a törvénytisztelő többség akaratával egyetértésben született meg és nekik kedvez. Akik eddig megtalálták a kiskapukat, akiknek - gazdasági hatalmukat vagy politikai kapcsolataikat kihasználva - sikerült kibújniuk a törvények hatálya alól, azok most nem örülnek; küzdenek eddigi kiváltságos helyzetükért. De vajon meg kell-e ijednünk ettől? Vajon meg kell-e emiatt hátrálnunk? Vagy éppen ez jelzi számunkra, hogy a kormány munkája eredményes?

Tisztelt Ház! Azt, hogy a gyógyítás a baj felismerésével kezdődik, már a régiek is tudták. S valóban, az építést nem lehet bontás nélkül kezdeni. Ehhez nekünk is be kellett néznünk a régi kulisszák mögé, és ott bizony különös dolgokat találtunk. Amit találtunk, a vártnál nehezebbé teszi a kormányprogramban foglaltak végrehajtását, s nehezebbé teszi ugyan, de korántsem teszi végrehajthatatlanná. Ennek érdekében, hogy a közpénzek elszivárgását megállítsuk, az első lépéseinket ezeknek a csatornáknak az elzárására kellett fordítanunk. Mindenki tudja, hogy abból a pénzből, ami egyszer már eltűnt, többet nem lehet bevásárolni. Éppen ezért úgy alakítottuk át első döntésünkkel a társadalombiztosítás vagyonának kezelését, hogy a felelősség egyértelmű legyen.

Új irányvonalat adtunk az első ötven nap során a kormány mellett működő intézményeknek, az ÁPV Rt.-nek és az adóhivatalnak. Az ÁPV Rt.-nél a továbbiakban nem az lesz a fő cél, hogy bármi áron megszabaduljunk az állami vagyontól, hanem hogy visszaállítsuk a gazdaságos és eredményes működést, illetve a további magánosítás tényleges, valóságos értéken történjen. Amikor az ÁPV Rt.-t és az adóhivatalt átszerveztük, valójában a közpénzeket, az állami vagyont óvtuk. Biztosítottuk az adóhivatal törvényes működésének kereteit (Derültség az ellenzék padsoraiban.), hiszen egészen eddig még megfelelő működési szabályzata sem volt.

A Postabank esetében nem egyszerűen egy gazdasági problémával találtuk magunkat szemben. Azzal is, nem is csekéllyel - hiszen egyelőre felmérhetetlen, hány tízmilliárdot fog felemészteni a gazdaságos és eredményes működés helyreállítása. De ha nem lépünk időben közbe, akkor a károk és a költségek akár a kétszeresére is növekedhettek volna. Ha időben, több évvel ezelőtt módunk lett volna arra, hogy elvégezzük ezeket az átalakításokat, biztos vagyok benne, hogy ezek a költségek nem jelentkeztek volna. Nagy kár - különösen ezekre a tízmilliárdokra gondolva -, hogy az előző kormány nem fogott hozzá, hogy valódi kereskedelmi bankká szervezze a Postabankot.

De mint említettem, a Postabank kérdése nemcsak gazdasági kérdés - lelki probléma is. Azzal szembesít bennünket, választópolgárokat, hogy vannak emberek és intézmények Magyarországon, akik fölötte állnak a törvényeknek, többet és mást engedhetnek meg maguknak, mint a többi polgár. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Simicska!) A Postabank ügye éppen ezért nagyon fontos üzenet volt a polgárok számára: azt jelentette, hogy a kormány ennek az állapotnak véget fog vetni.

Önök is ismerik azt a mesebeli történetet, ahol a király konyhájában azért nem lehetett kenyeret sütni, mert mire a liszt a főkincstáros kezéből eljutott a gyúrásra kijelölt kiskuktához, addigra annyi tapadt oda mindenkinek a tenyeréhez, hogy egy szem liszt sem maradt belőle. Örömmel jelenthetem: néhány tenyeret leporoltunk, Magyarország konyhájában összegyűlt a liszt, s máris jobb kedvvel foghatunk hozzá a költségvetés elkészítéséhez. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az első intézkedések azt célozták, hogy a pénz, a közpénz oda kerülhessen, ahol valóban szükség van arra - elsősorban a családokhoz. A kormány szomorúan szembesült azzal a ténnyel, hogy Magyarországon a fiatalok eggyel kevesebb gyermeket mernek vállalni, mint ahányat szeretnének. Szeretném itt is megerősíteni: a kormány sohasem fog belenyugodni abba, hogy a gyermekvállalás sokaknak a szegénység vállalását is jelentse. Eljött az idő - és a kormány működésének első ötven napja ezt világosan megmutatta -, amikor a családok tudhatják és érezhetik, hogy a kormányban őszinte szövetségesre leltek. Tudjuk, hogy a családok megtartó ereje nélkül magunk is, társadalmunk is sebezhetőbbé, kiszolgáltatottabbá válik. Ez a meggyőződés vezetett bennünket akkor, amikor az első helyre családpolitikai döntéseink meghozását helyeztük.

A polgári koalíció megalakulása óta a gyermek nemcsak a család, hanem a magyar állam számára is érték. Ezért mindenki számára hozzáférhetővé tettük a családi pótlékot és a gyest. A tandíjat már el is töröltük. Tettük ezt azért, mert tudjuk, hogy az embert ugyan sokfajta igazságtalanság érheti az életben, a legélesebben azonban nem azok az igazságtalanságok fájnak, amelyeket személyesen kell elszenvednünk, hanem azok, amelyeket a gyermekeinknek nem sikerül elkerülniük. Mindannyian tudjuk, hogy tehetség és szorgalom egyfelől, a vagyon másfelől nem azonos arányban osztattak szét közöttünk. A szegény családban, különösen az ország elmaradott településeinek szegény családjaiban született gyermekekkel szemben az a legnagyobb igazságtalanság, ha előrejutásukat nem képességük és szorgalmuk, hanem lakóhelyük vagy szüleik vagyoni helyzete határozza meg.

A kormány az elmúlt ötven napban is egy olyan jövő érdekében dolgozott, ahol a tanulás lehetősége a szorgalomhoz, a képességhez és nem a tehetősséghez kötődik. Ezért megtettük az első lépéseket egy olyan oktatási rendszer kialakításának irányában, amely mindenki számára biztosítja a tudás megszerzésének esélyét.

Amikor a kormány az első gazdaságpolitikai döntéseit meghozta, sokan voltak, akik azt mondták, hogy a legjobb talán az lenne, ha a kormány kiválasztana egy-két bizonyos társadalmi csoportot vagy csoportokat, s azokat részesítse látványos előnyben. Mi azonban meg vagyunk győződve arról, hogy a helyes út az, ha a család minden tagjának életkörülményeit javítani próbálja a kormány. Helyes, ha a fiatalok számára biztosítjuk a tanulás lehetőségét. Helyes, ha az állam egyúttal segítséget nyújt a gyermekvállalásban. Helyes, ha hathatós lépéseket teszünk a munkahelyek számának növelése érdekében. Helyes, ha segítünk az otthonteremtésben; és különösen helyes, ha nem feledkezünk el szüleinkről, nagyszüleinkről sem, hiszen köszönettel tartozunk nekik.

Éppen ezért a jövő évi költségvetés kialakítása során jelentősebb nyugdíjemelést határoztunk el, mint amit a kormányprogramban vállaltunk. A Fidesz-Magyar Polgári Párt programjában és így a kormányprogramban is az áll, hogy a nyugdíjak értékállóságát garantáljuk. Most ennél többet, mintegy 13-14 százalékos nyugdíjemelést határoztunk el. (Zaj az ellenzék padsoraiban.) Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjukból az idősebbek mindenképpen többet vásárolhatnak jövőre, mint tehették azt az idén. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj az ellenzék padsoraiban.)

(9.00)

 

A kormány úgy gondolja, a nyugodt polgári élethez az szükséges, hogy mindig előre lássuk, mire számíthatunk. Ezért szakítottunk az eddigi gyakorlattal, hogy az állam polgárai, a munkát vállalók, a vállalkozók, a nagy nemzetközi vállalatok képviselői egyaránt azt találgassák, milyen váratlan gazdasági intézkedésekkel, milyen csomagokkal hozakodik elő a kormány; ehelyett folyamatos és kiszámítható a növekedés, amiből mindenki folyamatosan és kiszámíthatóan részesedhet.

A kormányt az a meggyőződés vezeti, hogy a dagály mindenkinek a hajóját emeli. A polgári koalíció kormánya ezzel a szemlélettel fogott hozzá gazdaságpolitikája kialakításához.

Hölgyeim és Uraim! A kormánynak az a meggyőződése, hogy az ország helyzete nem akkor tekinthető jónak, hogyha csinosak a makrogazdaság mutatói, hanem akkor, ha polgárai reális esélyt látnak terveik, vágyaik beteljesülésére. Mi az elvégzendő feladatokat is ilyen szemmel nézzük. Ezért a polgári koalíció kormánya nem rangokat és tisztségeket, hanem feladatokat osztott ki. Számos, a korábbi közigazgatásnak búcsút mondó szakembernek adtunk újra méltó feladatot, vagy tehetséges fiatalnak biztosítottunk gyorsabb előrejutást. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Sokan jöttek át más területről, választottak új utat, mert kihívásnak érezték, hogy az új évezred kapujában az ország előtt álló történelmi lehetőségek megvalósításának részesei legyenek.

A közigazgatásra kulcsszerep hárul az európai uniós csatlakozásunkban, és mi lehetőségeket adunk az új, energikus, lendületes fiatal nemzedéknek is. Gondolom, önök is egyetértenek azzal, hogy aki eljutott odáig, hogy egy jelentős állami intézmény vezetője lett, annak van önálló elképzelése az adott intézmény működéséről, meghatározott szempontok szerint vezeti (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Tisztességes úton!) a rábízott bankot, céget, vállalatot.

Aki felkészült és komoly szakember, az megérti, hogy egy új kormány más szemlélettel, más gondolkodásmóddal akarja működtetni az országot és az egyes intézményeket is. Komoly szakemberektől nem kívánhatjuk, hogy elképzeléseiket feladva, alapvetően más elvárásokat teljesítve dolgozzanak tovább. Tiszteljük hozzáértésüket, tiszteljük azt, amit eddig elértek, és arra törekszünk, hogy ők is világosan értsék: nem személyük elleni támadásról van szó. Voltak olyanok közöttük, akik most önként felálltak és átadták a helyüket. Köszönjük, hogy volt erejük bölcs döntést hozni. Szaktudásuk bizonyára feljogosítja őket arra, hogy a magánszférában komoly feladatokat kapjanak. Voltak olyan korábban kinevezett tisztségviselők ugyanakkor, akikről nagy felelőtlenség lett volna lemondani, egyrészt mert eredményesek voltak, másrészt mert olyan szemlélettel dolgoztak, amely egybeesik a mostani kormány elképzeléseivel, és azzal, amit a polgárok elvárnak tőlünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Az elmúlt hetek izgalmas eseményei komoly változásokat idéztek elő Európa keleti felében. Az orosz rubelt le kellett értékelni, a varsói és a prágai tőzsdeindex zuhanása komoly leértékelésekkel párosult. Ennek ellenére Magyarország olyan helyzetben van, hogy bízhatunk abban, hogy ezeknek az eseményeknek a hatása gazdaságunkra csak átmenetinek tekinthető. Nem lehet garanciát vállalni arra, senki sem vállalhat garanciát arra, hogy a későbbiekben sem lesz az elmondottaknak súlyosabb hatása a magyar gazdaságra. De meggyőződésem szerint Magyarország most szakad le végleg a keleti tömbről. Önök is tudhatják, hogy ez a kiszakadás, ez a leszakadás több lépcsőben történt. Először el kellett válnunk a keleti tömbtől politikai értelemben, az első szabad és demokratikus választásokkal; másodszor: elszakadtunk katonai értelemben, amikor kiléptünk a varsói szerződésből; harmadszor: bekövetkezett a gazdaságpolitikai különválásunk, amikor kiléptünk a KGST-ből; negyedszer: a gazdaság mindennapjaiban is elszakadtunk, hiszen a magyar gazdaság külkereskedelmének ma több mint kétharmada már az Európai Unióhoz tartozó államok területére irányul. De utoljára és végleg ki kell szakadnunk a keleti tömbből a Magyarországot értékelő, ide befektető üzletemberek fejében is. Ez az utolsó, de talán legfontosabb lépés. Hiába csinálunk ugyanis bármit a gazdaságpolitikában, ha azt üzleti partnereink nem veszik vagy nem akarják észrevenni.

Azt a jó hírt is közölhetem önökkel, hogy az országban továbbra is jelentős nemzetközi cégek képviseltetik magukat, illetve újabb jelentős beruházásokra számíthatunk. A napokban több nagyvállalat is bejelentette, hogy több száz millió dolláros beruházásokat indít be, mint például a General Electric Ózdon. Ebben a városban 14 ezer munkanélküli van, ennek ellenére évek óta nem történik semmi a foglalkoztatási problémák megoldása érdekében. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Örömmel jelenthetem, hogy az ott most létrejövő beruházás eredményeképpen néhány éven belül mintegy ezer embernek lesz biztos munkahelye. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Szeretném még egyszer aláhúzni, hogy a kormány megítélése szerint gazdaságunk, gazdasági helyzetünk kilátásai jók. Ennek köszönhetően a kormány kormányprogramban meghatározott és eddigi működése során is követett eredményes gazdasági programjának következő állomásaként a Jegybanktanáccsal egyetértésben csökkentettük a forint csúszóleértékelését, vagyis a várakozásokhoz képest felértékeltük a forintot. Ez a lépés gazdaságpolitikánk szerves része, és elhatározott szándékunk, hogy ezen az úton haladunk tovább. Lépéseket teszünk annak érdekében, hogy megerősítsük a magyar nemzeti valutát, és növeljük annak értékét.

Bár, tisztelt hölgyeim és uraim, örvendetes, hogy újabb nagy nemzetközi beruházások történnek Magyarországon, tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a beruházások a foglalkoztatási gondokat nem oldják meg. Magyarország súlyos foglalkoztatási gondjait nem a nagyberuházások fogják megoldani, mert azok a beruházott tőkével nem arányosan adnak munkát az embereknek. Magyarországon éppúgy, mint minden nemzeti gazdaságban, a kis- és középvállalkozások bizonyulhatnak majd az igazi munkahelyteremtő erőnek. Éppen ezért tárgyalásokat kezdtünk az elmúlt ötven nap során a kis- és közepes vállalkozások szervezeteinek képviselőivel, hogy megbeszéljük, milyen módon tudnánk a leginkább támogatni a tevékenységüket. Megegyezésre törekszünk velük; ha meg tudunk egyezni abban, hogy milyen adójogszabályok lépjenek életbe, hogyan változzanak a társadalombiztosítás járulékai, akkor azok betarthatóak lesznek, és érdemes is lesz őket betartani.

Önök is tudják, a magyar vállalatok versenyképességét jelentősen csökkenti, hogy nagyon magas terhek sújtják a kifizetett béreket. Annak ellenére, hogy megoldatlan, mi több, siralmas az egészségügy helyzete, évről évre óriási hiányokat tapasztalunk a társadalombiztosítás területén, mégis a társadalombiztosítási járulék - az európai színvonalat figyelembe véve is - rendkívül magas hazánkban. Ebből a körből a kormány ki fog törni. 1999 januárjától szándékaink szerint jelentősen, mintegy 6 százalékponttal csökkentjük a munkáltatók társadalombiztosítási, és további 1 százalékponttal a Munkaerő-piaci Alaphoz történő hozzájárulási kötelezettségét. Mindez azt jelenti, hogy a korábbi évektől eltérően a jövő évben már tényleges munkáltatói járulékteher-csökkenés történik, ami várhatóan és reményeink szerint pozitív foglalkoztatási hatással jár majd. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

A kormány úgy érzi, hogy a reális mértékű járulékokat és adókat a vállalkozók és a bérből élők sem fogják méltánytalannak tartani. Ésszerű mértékű adó mellett nem érdemes energiát, időt fektetni abba, hogy a jövedelmeket eltitkolják. A középosztály így majd kevesebbet adózik, és a nagyobbaknak is érdemes lesz befizetni az alacsonyabb adókat és járulékokat. A több bevallott jövedelem meggyőződésünk és reményünk szerint összességében több bevételt hoz. Úgy hisszük, hogy ez a növekedés további forrásait szabadítja majd fel.

 

 

(9.10)

 

 

Természetesen mi is tudjuk, hogy ilyen adópolitikát csak olyan állam, csak olyan kormány gyakorolhat, amely megbízik a polgáraiban. De mint a kormányprogram vitájakor elmondtam, a polgári koalíció kormánya éppen a bizalomra építi elképzeléseit. Ennek értelmében az elmondottakon túl az előttünk álló hetekben, hónapokban módosítani szeretnénk a személyi jövedelemadó rendszerét oly módon, hogy az összességében mérsékelje a családok adóterheit. A jelenlegi hat adókulcsot háromra csökkentjük, így könnyebbé, átláthatóbbá, egyszerűbbé válik az adózás. A kormányprogrammal megegyezően, 1999 januárjától - ha ebben önök, tisztelt képviselő hölgyek és urak támogatnak bennünket - a gyermekek után jelentős adókedvezményeket vezetünk be; ezzel is kifejezésre szeretnénk juttatni, hogy az állam felelősséget érez minden egyes gyermekért. Számításaink szerint ennek hatására a gyermeket nevelő családok közül mindenki jobb helyzetbe kerül. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Határozott szándékunk, hogy ésszerű és korrekt adótörvényekkel mindent megtegyünk annak érdekében, hogy elérjük, mindenki úgy érezze: hazánkban adózó állampolgárnak lenni megtisztelő állapot, hiszen az állam csak csekély mértékben fordítja a saját maga működésére az adóforintokat. Nagyobb részét a polgárok életének jobbá tételére használja fel: utakat, hidakat, iskolákat és kórházakat épít.

Néhány szót szeretnék még önöknek szólni arról, hogy a kormány milyen lakásépítési támogatásokat tervez. Ez meglehetősen nehéz és érdekes feladat. Önök is emlékezhetnek arra, hogy a lakásépítések utáni áfa-visszaigénylés rendszere 1988-tól 1994-ig működött, ennek ellenére a felépülő új lakások száma erőteljesen csökkent. Úgy látjuk, ennek oka valószínűleg az volt, hogy az építkezési hajlandóságot nem növelte, hogy azok is élhettek ezzel a lehetőséggel, akik enélkül is építkezhettek volna. Később, az előző kormány idején ez a lehetőség megszűnt. Az állam szociális kedvezményt adott a lakást építeni akaróknak. Az intézkedések hatására a lakásépítések száma újra nőni kezdett. A mostani kormány meggyőződése azonban az, hogy ez a növekedés megsokszorozható és fellendüléssé erősíthető. Ezért a polgári koalíció kormánya a két rendszert - a szociális támogatás és az áfa-visszaigénylés rendszerét - megkísérli korszerű módon összeilleszteni. Ezért a szociális kedvezmény mellett rászorultsági alapon támogatjuk a lakásépítőket az áfa bizonyos százalékának visszaigénylési lehetőségével.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A polgári koalíció kormánya folyamatos munkával előkészítette azokat a törvényeket és törvénymódosításokat - szám szerint harminchármat -, amelyek megtárgyalása az önök ez évi feladata lesz majd. Ezek közé tartoznak az előbb említett adótörvények, de nem kevésbé fontos a költségvetés elfogadása sem. Amint az eddigiekből kitűnik, azon vagyunk, hogy a kezdetektől, a költségvetés alapjaitól kezdve újragondoljuk az ország gazdaságpolitikáját. Nem kétséges, hogy a költségvetés alapos kidolgozásához néhány hétnél hosszabb időre van szükség.

A kormány az alkotmány talaján áll, és semmiben sem akar törvénysértően eljárni. 1990-ben és '94-ben - a képviselőviselt barátaim emlékezhetnek erre - az újonnan választott kormányok - és ez az előző kormányra is igaz -, mivel nem tudták a törvény által meghatározott időpontig benyújtani a költségvetés tervezetét, arra kényszerültek, hogy egyszeri felmentést kérjenek a törvény hatálya alól. A legerősebb túlzással sem nevezhető ez elegáns megoldásnak.

Okos ember tanul a másik hibájából. Harmadszor kerültünk szembe ugyanazzal a problémával. Azt javaslom, tegyük végre egy polgári demokráciához méltóvá az eddigi felemás helyzetet. Betartható törvényekre van szükség, ezért szeretnénk, ha a tisztelt Ház támogatná az államháztartási törvény módosítását. Szeretném, ha az ellenzéki képviselők is belátnák, hogy nem úgy van az, hogy azt a tésztát, amit az előző kormány meggyúrt, a következő kormány csak úgy kiszaggatja. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Nincs az a kormány, amely az elődje által benyújtott költségvetési terv alapján szeretne dolgozni!

Még egyszer arra kérem tehát a képviselő urakat és hölgyeket, számolják fel a korábbi törvénysértő helyzetet, és tegyék lehetővé, hogy a kormány alapos kidolgozás mellett az új, módosított törvényi határidőknek megfelelően nyújthassa be a költségvetést. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Összefoglalóan, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, az elmúlt ötven napról és az előttünk álló tervekről azt mondhatom önöknek, hogy a kormányt az a meggyőződés vezette, hogy Magyarország polgárainak jólétét egy, a gazdasági növekedést ösztönző, annak előnyeit mindenkire kiterjesztő politika alapozhatja meg. Intézkedéseinkkel olyan gazdasági növekedést segítettünk elő és segítünk elő a jövőben is, amely egy szűk csoport helyett valamennyi polgár számára elérhetővé teszi a gyarapodást.

Gazdaságpolitikánk a polgárok gyarapodásának programja. Amit abban megfogalmaztunk, azt kötelességünk teljesíteni. Ezt tettük eddig, és ezt fogjuk tenni a jövőben is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban. - Dr. Orbán Viktor lelép a szónoki emelvényről, majd elfoglalja a patkóban miniszterelnöki helyét.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 23 1998.09.08. 12:03  8-24

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány konkrét kérdésre, illetve ellenvéleményre a kormány álláspontját röviden megadjam.

Nem először találkozom azzal a véleménnyel, hogy nem volt érdemes eltörölni a tandíjat, hiszen azok a diákok, akik bent vannak az egyetemeken, rendre azt mondják, hogy ez nem igazán komoly teher az ő számukra. Persze ez az állítás önmagában így nem igaz, mert ez igenis nagyon sok egyetemistának komoly teher. Másfelől azonban nem az ő véleményük az igazán mérvadó számunkra, hanem azoké, akik azért nem kerülhetnek be az egyetemekre, mert ilyen súlyos teherrel sújtják a szülőket az előző kormányzatnak azok a döntései, amelyek megdrágították az egyetemi oktatásban való részvételt. A tandíj eltörlése éppen azt célozza, hogy azokat, akiket az előző kormány kizárt a felsőoktatásból, a mostani kormány visszaengedje oda. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)

 

(10.10)

 

Hallhattuk, hogy a polgári koalíció kormánya azt mondta, hogy tárgyalásokat kezdeményez majd Bős-Nagymaros ügyében Szlovákiával. Ez így is van. De nem tudom elfogadni az ellenzéknek azt a javaslatát, hogy ezeket a tárgyalásokat most azonnal indítsuk meg. Mint bizonyára tudják, Szlovákiában választások lesznek, választási kampány zajlik. Ebben a pillanatban bármifajta diplomáciai akció kezdeményezése sajnos nem arról szól, amit valójában a magyar kormány el kíván érni, hanem arról, hogy a sajátos szlovákiai választási helyzetben és választási kampányban egy ilyen lépésnek milyen értelmet adnak majd.

Ezért nem fogadom el az ellenzéknek azt a javaslatát, hogy kezdjünk tárgyalásokat (Kovács László közbeszól.), megvárjuk a szlovákiai választások eredményét, és csak utána indítunk majd újabb diplomáciai tárgyalások iránti kezdeményezést Szlovákia irányában.

A nyugdíj kérdésében szeretném még egyszer megismételni: Magyarországon a következő esztendőben 13-14 százalékos nyugdíjemelés lesz, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjasok a nyugdíjukból januártól kezdődően többet vásárolhatnak, mint tehették azt ebben az esztendőben. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Én a hozzászólásomban és beszámolómban igyekeztem tartózkodni attól, hogy a mostani kormány teljesítményét összevessem az előző kormány teljesítményével. Mégis azok a megszólalások, amelyeket nyugdíjügyben hallhattunk, arra késztetnek, hogy egy pillanat erejéig változtassam meg a szándékaimat. Tudják, tisztelt ellenzéki képviselők, az előző kormány és a mostani kormány között az igazi különbség az, hogy önök '94 és '98 között elvettek a nyugdíjasoktól mintegy 20 százalék értékben nyugdíjat, és adtak nekik helyette egy semmire sem kötelező törvényt. (Zaj, felzúdulás az ellenzék padsoraiban.) Mi pedig azt mondjuk, hogy nem törvényt adunk a nyugdíjasoknak, hanem egy 13-14 százalékos emelést, ami reálértékben 2-3, de talán 4 százalékos emelésnek is minősül majd. Ez a különbség! Önök törvényeket adtak a nyugdíjasoknak, mi meg pénzt. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ami pedig a pártmegbízottak kérdését illeti: többen mondták azt, hogy jó lesz megszívlelni ezt a véleményt, hiszen ha ez a vélekedés pártmegbízottak kinevezéséről egy olyan párt vezetőjének a szájából hangzik el, amelynek elődje negyven évig állampártként működött - és ha valakinek, hát nekik van rutinjuk pártkatonák kinevelésében -, akkor fontoljuk meg azért a véleményüket, hátha mégis van abban valami igazság. (Derültség és nagy taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Arra a kérdésre, hogy a Ház nem kap elegendő törvényjavaslatot, szeretném még egyszer megismételni azt, amit már az előzőekben is elmondtam: 33 törvényjavaslatot nyújt be a Ház elé (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Most mennyi van benn?) a polgári koalíció kormánya.

A titkosszolgálatok kérdése: nem tartom szerencsésnek, ha az alaposságot és a gyorsaságot szembeállítják. Lesz parlamenti vizsgálóbizottság, az ügy minden vonatkozását ki fogjuk vizsgálni, s a szükséges konzekvenciákat le fogjuk vonni. Észre fogják ezeket önök is venni majd. (Derültség és nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Ami a demokrácia féltését illeti - hogy a kormány túlságosan erőteljes, túl sok hatáskört von magához -: itt azt a véleményemet szeretném megosztani önökkel, hogy nyilvánvalóan nem gondolkodunk azonos módon a mögöttünk hagyott nyolcesztendős parlamenti demokrácia történetéről. Föltehetően nem értünk egyet abban a tisztelt ellenzékkel, hogy vajon a demokratikus politikának miért alacsony a becsülete Magyarországon, miért hisznek kevesen a demokráciában. A mi válaszunk erre a kérdésre nyilvánvalóan más, mint az önöké. A mi válaszunk az, hogy csak olyan mértékig tudnak bízni a választópolgárok egy politikai rendszerben, amilyen mértékig az segítségükre van a problémáik megoldásában.

Nem bíznak a demokráciában akkor, ha olyan kormánya van egy országnak, ahol nő a bűnözés, ahol szemet hunynak a kábítószer-fogyasztás fölött, ahol a kábítószer-fogyasztás eléri a fiatalokat és romboló hatást fejt ki, ahol a szegénység vállalását jelenti a gyermekek vállalása, ahol törvényen kívül álló csoportok működését engedélyezi a kormányzat. Az ilyen államokat - lehet, hogy gyenge ugyan a kormányuk, de - nem tekintik demokratikusnak a választópolgárok. Alkotmányos alapokon álló, törvénytisztelő, határozott, kemény és programját végrehajtani képes kormányt várnak az emberek, és akkor majd hisznek a magyar demokráciában. A demokráciát nem tőlünk kell félteni, hanem azoktól, akik az elmúlt időszakban nem voltak képesek határozott kormányt adni ennek az országnak. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Elhangzott az a kérdés, hogy vajon a kormány januártól kezdődően a hivatásos állományúaknak kifizeti-e azt, amiről korábban egyetértés született még az előző ciklusban az összes parlamenti párt között. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy a hivatásos állományúak hibátlanul, az akkori megállapodásnak megfelelően meg fogják kapni azt az illetményemelést, amit egyébként mi is régóta szorgalmazunk. Sőt, mi több, talán emlékeznek még arra, hogy éppen mi szorgalmaztuk azt, hogy ne csak 1999-től, hanem már az előzőekben, tehát 1997-től vagy 1998-tól ez bekövetkezzék. Akkor nem volt módunk ezt megadni, most megadjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Sajnos, kénytelen vagyok egy mondat erejéig visszatérni arra a kérdésre, ami azt illeti, hogy vajon helyesen jár-e el a kormány akkor, amikor azt kéri, hogy a '90- és '94-es tapasztalatokból kiindulva a költségvetés benyújtásának határideje legyen egy hónappal később. Hallhattuk az egyik ellenzéki párt vezetőjétől, hogy azt mondta, '94-ben azért volt más a helyzet, mert akkor pótköltségvetést kellett elfogadni, amellyel megalapozták a következő évi költségvetést. 1994-ben valóban kellett pótköltségvetést elfogadni, '95 márciusában pedig megkaptuk a Bokros-csomagot. No, ezt szeretnénk elkerülni! Ezért mi nem pótköltségvetést javaslunk, ezt az évet végigcsináljuk az önöktől örökségként megkapott, meglehetősen nehéz költségvetési szorításban is, a következő esztendőben viszont egy tisztességes költségvetést szeretnénk elkészíteni. Ehhez pedig az kell - és kérem önöket, hogy gondolják újra az álláspontjukat, és adják meg hozzá a támogatást -, hogy a költségvetést október 30-áig terjeszthessük a Ház elé. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy látom, hogy a Ház falai között kezd kibontakozni - a '94 és '98 között kormányon volt pártok jóvoltából - egy szerencsétlen vita. Ez a vita arról szól, hogy azok eredmények, amelyeket most a kormány elért, amelyeket a polgárok elértek és amiről én beszámolhattam, valójában kinek az eredményei. Kinek köszönhető: az előző kormánynak vagy a mostani kormánynak? Ezt a vitát nem szeretném folytatni. De szeretném fölhívni a tisztelt egykori kormánypártiak figyelmét, hogy az 1994 és '98 közötti négy évről a magyar választópolgárok kimondták a maguk világos ítéletét. Ezért ülnek most ellenzékben, mi pedig a kormánypárti padsorokban. Kéretik a polgárok döntését tiszteletben tartani, és utólag nem megkérdőjelezni ezt a döntésüket! (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) Szerencsétlen dolognak tartom ugyanis, ha a választások után két hónappal már megtámadja az ellenzék a választópolgárokat, azt mondva nekik, hogy szerencsétlen döntést hoztak. (Derültség és zaj.)

Ami a MIÉP frakcióvezetőjének és elnökének fölvetését illeti, az egy nagyon komoly ügy, és arról érdemes lesz majd akár a mai napon, akár a későbbiekben a Házban komolyan eszmét cserélni, mert azt a kérdést érinti, hogy a magyar gazdaság milyen mértékig kitett a nemzetközi pénzvilág döntéseinek és változásainak. Ez egy komoly kérdés, komoly vitát igényel, és komoly választ is illendő erre adni. Föltehetően az a válasz, amit a MIÉP a pártprogramjában megfogalmaz és az a válasz, amit a polgári koalíció kormánya ad, két különböző válasz. De a problémát ettől még mi is érzékeljük, a kérdés az, hogy hogyan válaszoljunk erre a jelenségre, ami valóban különösen a kis nemzetállamokat érinti súlyosan. Adottságaink vannak, nyilván napirend előtt majd az elnök úr erről hosszabban is beszél. Nem tudjuk - különösen nem 60 nap elteltével - kiszakítani az országot egy nemzetközi összefüggésrendszerből. Egyetlen dolgot tudunk tenni: úgy illesztjük be az országot ebbe a nemzetközi összefüggésrendszerbe, hogy abból számunkra a lehető legtöbb előny és a lehető legkevesebb kár származzék.

Ezért hoztuk meg például azt a döntést, hogy amikor a nemzetközi pénzvilág, sőt általában a befektetők arra számítottak, hogy a magyar nemzeti valutát le fogjuk értékelni, spekuláltak is egyébiránt erre a várható kormányzati lépésre, ennek épp az ellenkezőjét tettük, s a várakozásokhoz képest fölértékeltük a forintot. Ez például egy olyan döntés, amely megpróbált egy ilyen kitett gazdaságban inkább a nemzetközi összefüggések előnyös oldalából valamit begyűjteni, és nem pedig romboló módon alkalmazkodni. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Végezetül engedjék meg, hogy megköszönjem a Ház elnökének, az összes képviselő hölgynek és úrnak, hogy lehetőséget adtak nekem arra, hogy ma itt beszámolhassak a kormány első két hónapban végzett teendőiről és munkájáról.

 

(10.20)

 

Örülök, hogy számot adhattam arról, mit szándékozunk tenni a következő hetekben és hónapokban. Annak is nagyon örülök, hogy a lényegét illetően jó hírekkel szolgálhattam önöknek.

Köszönöm, és a továbbiakban is kérem a koalíciós pártok, a kormánypárti képviselők támogatását, köszönöm a miniszterek munkáját és a polgárok által eddig élvezett kitüntető bizalmát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Hosszan tartó taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 75 1998.09.15. 1:01  72-80

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt szocialista párti Képviselő Úr! Azt a választ kell adnom az ön kérdésére, amely az előttem fekvő papiros szerint úgy hangzik, hogy "Megkurtítja-e a kormány a nyugdíjakat?", tehát azt az örömteli választ kell adnom az ön kérdésére, hogy nem, hanem emelni fogja a nyugdíjakat. (Taps a kormánypárti padsorokban.) A következő esztendőben, szemben azokkal a dicstelen esztendőkkel, amikor önök adtak kormányt Magyarországnak, és a nyugdíjasoktól elvették a nyugdíjat, a következő esztendőben a nyugdíjasok az áremelkedések mértékét meghaladó mértékben számolhatnak járandóságuk növekedésével.

Tehát nem megkurtítjuk a nyugdíjakat, hanem megemeljük őket. Kérem, hogy a kérdését ebben a nyelvi formában szíveskedjék legközelebb feltenni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 79 1998.09.15. 1:22  72-80

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! A kormány a költségvetés benyújtásakor olyan rendelkezéseket tár majd a Ház elé, amely lehetővé teszi, hogy a nyugdíjak reálértékét 2-3 százalékkal emeljük. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Minden törvény módosítása, ami a költségvetéshez kapcsolódik, akkor fog megtörténni, amikor a költségvetési vita zajlik majd itt a tisztelt Ház előtt. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mellébeszélés!)

Azt szeretném még önnek elmondani, hogy lehet ugyan vitatkozni a korábbi időszak nyugdíjemeléseinek mértékéről, csak nem érdemes. (Moraj az MSZP padsoraiban.) A polgári koalíció kormánya szeretné visszaadni az embereknek, közöttük a nyugdíjasoknak is azt, amit önök elvettek tőlük. (Taps a kormánypárti padsorokban.) 1995-ben 13 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke, a rá következő évben pedig 11 százalékkal csökkent. A jó hír, hogy a következő évben nem csökkenni fog, hanem emelkedni.

De a jó hír ráadásul nem is csak az, hogy a nyugdíjak reálértéke növekszik, hanem az is jó hír, hogy a családban élő emberek azzal számolhatnak, hogy a család minden tagjának könnyebb lesz a sorsa, mert eltöröltük a tandíjat, bevezetjük a gyermekek után járó adókedvezményt, visszaadjuk a családi pótlékot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit szintén elvettek, és emeljük a nyugdíjak reálértékét is.

Várom elismerő szavait a következő hozzászólás alkalmával. (Nagy taps és derültség a kormánypárti padsorokban. - Derültség az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 83 1998.09.15. 1:30  80-88

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt szabaddemokrata Képviselő Úr! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) A Kisgazdapárt és a Fidesz-Magyar Polgári Párt közötti megállapodás a magyar jogrend egyetlenegy pontját sem sérti, ezért nem áll szándékunkban attól elállni, mi több, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ezt a megállapodást betartsuk. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(14.20)

 

Ami a szóban forgó kérdést illeti: a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény szerint a Magyar Nemzeti Bank alelnökeit a köztársasági elnök nevezi ki. A javaslatot a jegybank elnöke teszi meg, amelyet - egyetértés esetén - a miniszterelnök terjeszt elő a köztársasági elnöknek. A javasolt személyt az Országgyűlés illetékes bizottsága is meghallgatja. Az alelnöki kinevezés rendjét tehát a törvény meggyőződésem szerint körültekintően és megnyugtatóan szabályozza. A szabályozásból az is kiderül, hogy az alelnök személyét illetően a Magyar Nemzeti Bank elnökének és a miniszterelnöknek egyetértésre kell jutnia.

Én, amit vállaltam, megteszem. Ha a Kisgazdapárt a szakmai szempontoknak megfelelő, az én támogatásomat is bíró jelöltet állít, javasol számomra, akkor a Nemzeti Bank elnökével folyó egyeztetés során ezt a személyt fogom majd támogatni. Ehhez jogom van, sőt mi több, kifejezetten ezzel a kötelezettséggel ruház fel engem a vonatkozó törvény.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 87 1998.09.15. 1:08  80-88

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Kérem a tisztelt Házat, engedje meg, hogy felolvassak egy passzust a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének 1994-es koalíciós megállapodásából. (Közbeszólások: Halljuk, halljuk! - Derültség a kormánypártok soraiban.) "A miniszterelnök a miniszterelnök koalíciós helyettesével" - tehát a szabaddemokraták akkori elnökével - "előzetesen egyezteti az előterjesztéseket a köztársasági elnök jelenlegi és mindenkori kinevezési és felmentési jogkörébe tartozó tisztségekre vonatkozóan." (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

Megengedi talán az igen tisztelt képviselő úr, ha a bagolynak és a verébnek arról a bizonyos nagy fejről folytatott vitájára emlékeztetem önt.

Köszönöm szépen. (Derültség és hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 123 1998.09.15. 0:53  120-128

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mint ahogy eddig sem tettem, ezután sem fogok semmilyen, sajtóban arról szóló vitát minősíteni, ahhoz csatlakozni, hogy valójában ki mit mondott, milyen kifejezéseket használt. A vitát mindazonáltal érdekesnek találom, de nem ítélem olyannak, mint amely a miniszterelnöki felelősségem körébe vagy a miniszterelnöki munkám körébe tartozna. Ezért ennél kimerítőbb választ az ön kérdésére sajnos nem tudok adni, érdemben nem tudok foglalkozni az ön kérdésével.

Mindazonáltal engedje meg, hogy megragadjam a lehetőséget, hogy annyiban csatlakozzam az ön által elmondottakhoz, hogy Mellár Tamás úr egyetemi tanár, nagyon sok diáknak és tanárnak élvezi megbecsülését és elismerését. Munkájához a KSH élén jó egészséget és sok sikert kívánok. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 127 1998.09.15. 0:17  120-128

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Képviselő úr, kérem, a második kérdésre tudok válaszolni. A kormány az eddigi, megítélésem szerint sikeresnek bizonyult és a polgárok támogatását kiérdemlő kinevezési gyakorlatát fokozott lendülettel folytatja a következő hetekben és hónapokban. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 139 1998.09.15. 1:55  136-143

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány, emlékezetem szerint szinte minden eddigi ülésén az úgynevezett miniszterelnöki vagy miniszteri "egyebek" között tárgyalta, és így nyomon követte azt a helyzetet, amit az előbb ön vázolt. Ön is tudja, hogy a kormány július elején alakult, mezőgazdasági szempontból nehéz helyzetben. Azonnali lépéseket kellett tenni. Meggyőződésem, hogy a Kisgazdapárt elnöke, aki a mezőgazdasági miniszteri teendőket is ellátja, ez idáig, a nehéz körülményeket is figyelembe véve, minden, a kormánytól elvárható lépést megtett annak érdekében, hogy a termelők helyzetét enyhítse, és minden alkalommal, ahogyan említettem, szinte hetente tájékoztatta is ezekről a lépésekről a kormányt.

Válaszképpen először engedje meg, hogy elmondjam önnek azt, amit eddig tettünk, talán érzékeltetendő, hogy nem töltöttük hiába a mögöttünk hagyott napokat.

Először: lehetőséget teremtett a kormány a kalászos gabonák tárolásának támogatására.

Másodszor: megkezdődött a búza garantált áras felvásárlása.

Harmadszor: július hónapban már pályázatos exporttámogatást hirdettünk meg.

Negyedszer: augusztus 1-jétől a kormányzat megszüntette a búza és kukorica exportengedélyezési kötelezettségét, valamint a letéti díjat is, így mind pénzügyi, mind adminisztratív terheket csökkentett. Később kiterjesztettük az exporttámogatást mindenféle minőségű búzára, takarmányozási és étkezési célúra egyaránt. Valamelyest enyhítettük a minőségi követelményeket a garantált áras felvásárlásnál.

Ennyit tudtunk ez idáig tenni, azzal az örökölt helyzettel, amelyet mindannyian ismerünk, akik követjük a magyar mezőgazdaság helyzetének alakulását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 143 1998.09.15. 0:23  136-143

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Képviselő Úr! Engedje meg, hogy még két további tervezett lépésünkről tájékoztassam önt. A mezőgazdasági ügyekért felelős miniszter úr úgy döntött, hogy vetőmag-csereakciót hirdet meg, és be fogja vezetni a fuvardíj támogatását is. Készséggel állunk rendelkezésre minden szakmai kérdés további megvitatása esetén is.

Köszönöm megtisztelő kérdését. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 14 1998.09.28. 4:11  11-15

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ha megengedik, akkor mondandómat

az előttem szóló kérdésére adandó egymondatos válasszal szeretném kezdeni. Hova vezet mindez? Egy dolog felől biztosíthatom önöket: proletárdiktatúrához nem fog vezetni. (Taps és derültség a kormánypártok és a MIÉP soraiban. - Zaj.)

Elhangzott néhány olyan kérdés, amelynek súlya kétségtelenül megérdemli azt, hogy akár napirend előtt is n

éhány mondat erejéig foglalkozzunk velük. Az első kérdéskör az önkormányzatok és a kormányzat viszonya. Kétségtelenül igaz, személyesen én magam is szeretném, a kormánykoalíciós pártok is szeretnék, ha Magyarországon az önkormányzatok nem úgy fognák fel a saját maguk teendőit és feladatát, hogy a kormány szándékaival szemben ellensúlyt képezzenek.

(15.40)

 

Olyan önkormányzatokat szeretnénk látni - párthovatartozástól függetlenül -, amelyek osztoznak azokban az elvekben és célokban, amelyekre a magyar választópolgárok 1998 májusában igennel szavaztak. Azt szeretnénk, ha az önkormányzatok és a kormányzat viszonyát nem a viták, nem a kölcsönös ellensúlyképzések jellemeznék, hane

m a közös célok érdekében történő együttműködés. Ezt a viszonyt tűztük ki célul, és nagyon remélem, hogy a magyar nép a soron következő önkormányzati választásokon ilyen önkormányzatokat választ majd. (Taps a kormánypártok soraiban.) Mi - a kormány nevében mondhatom - készen állunk az együttműködésre. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így lesz! - Taps.) A kormány nevében tehát azt mondhatom, hogy készen állunk az önkormányzatokkal való együttműködésre.

Az a kérdés - ha már az előttem szóló labdar

úgó-hasonlatot használt -, hogy a játékszabályok, amelyek szerint a kormány a kormányzással együtt járó tevékenységét folytatja, milyen szabályok szerint bonyolódnak, azt tudom mondani önöknek, hogy a szabályok mindannyiunk számára ismertek, az önök számára is, a mi számunkra is: alkotmánynak nevezik, és a fennálló magyar jogrendszernek nevezik, s a kormány eddigi döntéseit is ez alapján hozta, és ezután is ezek szellemében kíván eljárni. Egy dolog azonban kétségtelenül igaz - ha már önök ezt a hasonlatot hozták -: verseny, demokrácia, alkotmányos jogok, esélyegyenlőség csak ott van, ahol az egyik csapat nem zárja be a másik csapatot az öltözőbe, mielőtt megszólal a játék kezdetéhez vezető sípszó. (Taps, derültség a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) Ezért a kormány továbbra is megpróbál esélyegyenlőséget teremteni, mert az esélyegyenlőség vezethet csak el a tisztességes versenyhez. Ezt sohasem tagadtuk korábban sem, nem áll szándékunkban a jövőben sem eltagadni.

Ami pedig azt a kérdést illeti, amelyet képviselő úr

feltett, hogy vajon miért nincsenek tárgyalások az MSZP és a kormány között: azért - adhatom meg önnek válaszképpen -, mert a magyar választópolgárok nem akartak nagykoalíciót; ezzel szemben akartak polgári kormányt. Készen állunk a Szocialista Párttal, bármelyik ellenzéki párttal való egyeztetésre - ennek a formája a parlament, s a parlamenti frakciók közötti együttműködés. Erre nézve javaslatunkat megtettük, Szájer képviselő úr tárgyalásokat kezdeményezett. (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiból: Óh!) Sajnálom, hogy önök ezeket elutasították.

Köszönöm szépen a megtisztelő hozzászólásokat.

(Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 2 1998.09.30. 35:24  1-191

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A mai vitanap címe: "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének megőrzése; hogyan alakul a bérek és a jövedelmek helyzete az előttünk álló 1999. esztendőben?" Azt is mondhatnám, azért jöttünk össze, hogy megbeszéljük, miképpen halad a kormányprogram végrehajtása, hiszen a kormányprogram éppen azt tűzte ki célul, hogy a nyugdíjak és a bérek vásárlóerejét legalább megőrizve, lehetőség szerint emelje.

Amikor most arról fogok beszélni, miképpen halad a kormányprogram végrehajtása, akkor különös tekintettel kell szólnom a kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósulásáról. Tájékoztatnom kell önöket arról, hogy a kormány megítélése szerint hogyan alakulnak hazánk gazdaságpolitikai kilátásai, mik a kitűzött adóváltoztatások. Kell arról beszélnem, hogyan alakul a családok anyagi helyzete, ezen belül külön arról a kérdésről, mi várható a nyugdíjak területén.

A kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megértéséhez vissza kell lépnünk az 1998-as májusi választásokhoz. 1998 májusában a magyar választópolgárok úgy döntöttek, hogy új fejezetet nyitnak Magyarország történetében, és ezért a változásra szavaztak. Ezért a megalakult polgári koalíció kormánya is változtatott, jelentősen változtatott az előző kormány gazdaságpolitikáján a polgárok akaratának megfelelően, hiszen egy ország működtetésében végül is a polgárok akarata a meghatározó, a legfontosabb tisztség mégiscsak az övék. Ennek az új fejezetnek a lényege, hogy a polgároknak mielőbb és minél teljesebb mértékben visszaadjuk a maguk rangját. E cél érdekében alkottuk meg a polgári Magyarország programját, és ezért hozták létre a választók a polgári koalíció kormányát voksaikkal.

A választók 1998 májusában nemet mondtak a szocialisták kormányára és gazdaságpolitikájára, és igent mondtak a polgári jövő programjára. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) Ez azt jelenti számunkra, hogy a polgárok élni, dolgozni akarnak, és előre szeretnének tekinteni. Valódi lehetőséget látok arra, hogy ismét a valódi, a mindannyiunk életét meghatározó kérdések váljanak fontossá, milyen jövőt akarunk a családoknak, gyermekeinknek és a magunk számára.

Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A kormány gazdasági elképzeléseinek alapja egy jelentős mértékű gazdasági növekedés. A következő évi elképzeléseink arra épülnek, hogy 1999-ben legalább 5 százalékos gazdasági növekedést teljesít majd a magyar gazdaság. Tudom, számos kétely hangzott el ezzel kapcsolatban, különös tekintettel az Oroszországban tapasztalható gazdasági válságra. Sokan tanácsolták azt, hogy a kormány mérsékelje a gazdasági növekedésre vonatkozó elképzeléseit. A kormány ennek azonban nem látja okát. Úgy gondoljuk, hogy az 5 százalékos gazdasági növekedés programja fenntartható, sőt reméljük, hogy belátható időn belül - az orosz válság rendeződésével párhuzamosan -, a későbbiekben a 7 százalékos gazdasági növekedés is elérhető lesz majd.

 

 

(8.10)

 

Azért tartjuk fenn a gazdasági növekedésre vonatkozó elképzeléseinket, mert ez visz bennünket közelebb a kormányprogramban megfogalmazott legfontosabb célunkhoz, amit úgy tudok összefoglalni, hogy minden erőnkkel azon vagyunk, hogy munkát tudjunk adni az embereknek. Akkor tudunk munkát adni az embereknek, ha a magyar gazdaság jelentős növekedést ér el. Csak ha a magyar gazdaság jelentős növekedést ér el, akkor tudjuk megkímélni a magyar polgárokat a munkanélküliséggel együtt járó anyagi, szellemi és lelki megpróbáltatásoktól. A növekedés elősegítése érdekében a kormány úgy döntött, hogy alacsonyabb mértékben határozza meg az adóterheket és a járulékokat. (Taps a kormánypárti oldalon.) Gondolom, az ellenzéki képviselők is belátják: tarthatatlan, hogy Magyarországon az adók és a járulékok mértéke Európában a legmagasabbak között van. Ezért csökkentjük az adókat és a tb-járulékokat.

Bizonyára emlékeznek még arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy a választási kampány időszakában erőteljes szakmai vita bontakozott ki arról, vajon lehetséges-e az általunk kitűzött cél elérése, hogy négy esztendő alatt mintegy felére csökkentsük a tb-járulékok mértékét. Mi akkor azt az álláspontot képviseltük, hogy ez nemcsak kívánatos, hanem lehetséges is. Szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy a következő évre nézve ennek a vállalásnak mintegy negyedét teljesítjük, mert hat ponttal csökkentjük a járulékok mértékét. Meggyőződésünk, hogy reális mértékű adók esetében az emberek nem fogják méltánytalannak tartani az adóterheket. Úgy gondolkodunk, hogy több bevallott jövedelemhez vezet majd az, ha alacsonyabbak a terhek. Ha több bevallott jövedelem és szigorúbb behajtás történik Magyarországon, akkor alacsonyabb kulcsok mellett is már középtávon több bevétellel számolhatunk. Ráadásul - elképzeléseink szerint - csökkenteni fogjuk az adózással együtt járó adminisztrációs terheket.

Belátom, hogy ilyen adópolitika csak abban az esetben lehetséges, ha az állam, a mindenkori kormány megbízik a polgáraiban. De bizonyára emlékeznek még a kormányprogram vitájára, ahol elmondhattam önöknek, hogy a polgári koalíció kormánya éppen erre a bizalomra kívánja építeni az elképzeléseit.

Gazdaságpolitikai célkitűzéseink közül fontos még, hogy önök ismerjék azt az elképzelést, amely jelentősen befolyásolja a nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének megőrzését, vagyis a pénzromlásra vonatkozó elképzelést. Gazdaságpolitikai terveink szerint 1999-ben sikerül jelentős mértékben lassítani a pénzromlás ütemét és éves átlagban a 11 százalékos szintet elérni, vagyis az infláció szintje - elképzeléseink és reményeink szerint - 1999-ben 11 százalék lesz. Mi több, egy december/decemberi számítás alapján abban bizakodunk, hogy 1999 decemberében az előző év decemberével összevetve már egy 10 százalékos, hosszú-hosszú esztendők óta Magyarországon nem tapasztalt mértékben alacsony inflációt regisztrálhatunk majd, és így, ezzel az alacsony szinttel léphetünk át a következő évszázadba.

Tisztelt Ház! Hogyan alakul a családok anyagi helyzete? E tekintetben jó hírekkel szolgálhatok önöknek. Bizonyára emlékeznek még azokra a vitákra, amelyek során a kormány nevében bemutathattam önöknek az elképzeléseinket, amelyek azt bizonyítják, hogy a polgári koalíció kormánya a családok és a gyermekek kormánya. Programunk középpontjában a gyermek és a család áll.

1998 májusában a polgároknak két Magyarország között kellett választaniuk: ha úgy tetszik, múlt és jövő között, szocialista és polgári út között. Bár a polgárok politikai pártokra szavaztak, de valójában személyes döntést hoztak. Két életforma, két gondolkodásmód és két személyes értékrend között választottak. Lényegében arról döntöttek, hogyan alakuljon saját, gyermekeik és szeretteik jövője. Döntésük az volt, hogy nem az előző kormány pártjai által fémjelzett utat követik, hanem egy másik jövő felé fordulnak, és ez a jövő - a kormányprogram szerint is - a családok jövője. Erre épül a kormányprogram, amit a parlament elfogadott, és amelyet nekünk meg kell valósítanunk.

Lássuk, tisztelt képviselőtársaim, milyen döntéseket hoztunk eddig! Először is eltöröltük a tandíjat, és ezzel visszaengedtük az egyetemek, főiskolák falai közé azokat, akiket az előző kormány kirekesztett onnan. (Taps a kormánypárti oldalon.) Másodsorban mindenki számára elérhetővé tettük a családi pótlékot, ezzel is bizonyítva, hogy a gyermek nemcsak a szülők, hanem az állam számára is érték. (Taps a kormánypárti oldalon.) Ezek után döntést hoztunk arról, hogy a gyes ismét mindenki számára elérhető legyen. Lépéseket tettünk a családi típusú adózás felé, 1999-ben pedig be fogjuk vezetni a gyermekek után járó adókedvezményt.

 

(8.20)

 

Ezzel kapcsolatosan különböző hírek láttak napvilágot. Szeretném önöket a valóságról tájékoztatni.

1999-ben egy gyermek után az adóból - nem az adóalapból, hanem az adóból - 20 400 forintot lehet majd leírni. Két gyermek után összesen 40 800 forintot lehet leírni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És ha nincs jövedelme?) Három gyermek után pedig 82 800 forintot lehet majd leírni az adóból. Ha úgy tetszik, ennyivel gyarapodik a családok bevétele. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Döntést hoztunk, tisztelt hölgyeim és uraim, arról is, hogy az első lakásvásárlás illetékét a felére csökkentjük. Ezután arról döntöttünk, hogy a lakásépítők számára lehetővé tesszük, hogy 400 000 forint értékig az áfát visszaigényelhessék. Tudom, tisztelt hölgyeim és uraim, az itt elmondott kormánydöntésekre adott ellenzéki bekiabálásokból is - amit a nézők sajnos nem hallhatnak, ezt igen sajnálom - kiolvasható, hogy ezeket a lépéseket sem a Magyar Szocialista Párt, sem a Szabad Demokraták Szövetsége nem támogatja, de ez nem ok arra, hogy ezeket a lépéseket ne tegyük meg. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ha a családok vagyoni helyzetére vonatkozó elképzeléseinket egy nagyobb összefüggés keretébe helyezzük el, akkor kibontakozik az a kép, hogy valójában két értékrend, két gazdaságpolitika, két társadalompolitika, két különböző gondolkodásmód áll itt egymással szemben.

A polgári koalíció gondolkodása a családot állítja a középpontba, a másik, az előző kormánypártok gondolkodása nem. (Zaj az ellenzék padsoraiban. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hanem?) A miénk, a polgári koalíció politikája családbarát, az ellenzéké nem. (Felzúdulás az ellenzék padsoraiban.) A mi gondolkodásunkban, tisztelt hölgyeim és uraim, a család a szülőt, a gyermekeket és a nagyszülőket jelenti. (Közbeszólások a bal oldalról.) A polgárok úgy gondolják, ezért támogatták a választásokon a polgári koalíció pártjait, hogy a család minden, tehát a család minden tagja kapjon végre lehetőséget az emberhez méltó életre, hogy a család minden tagja részesüljön támogatásban. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A polgári gondolkodásmód, a polgári koalíció pártjainak elképzelései megteremtik a család egységét, és nem engedik, hogy szembefordítsák egymással a családok tagjait. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) A másik, ha úgy tetszik, szocialista gondolkodásmód, szükségszerűen szembefordítja a családok tagjait, mert nem családban, hanem csak rétegekben gondolkodik. (Zaj az ellenzék padsoraiban.)

A jövő évre vonatkozó javaslatokat, legalábbis amit eddig megismerhettünk az ellenzék részéről, egybevetettem azzal a javaslatcsomaggal, amelyet mi dolgoztunk ki. Az eredmény a következő:

Ha kiszámoljuk, hogyan alakulna egy-egy családnak a sorsa abban az esetben, ha az ellenzék által javasolt utat, illetve a polgári koalíció kormánya által javasolt utat járnánk, akkor a következő eredményre jutunk. Az átlagos családban, ahol két átlagkeresetű szülő, két eltartott gyermek és egy nyugdíjas nagyszülő él, az ellenzék által javasolt gazdaságpolitika eredményeképpen havonta 136 134 forint kerülne be a család kasszájába. Az általunk javasolt gazdaságpolitika eredményeképpen egy hónapban ugyanennek a családnak a kasszájába 147 870 forint kerülne. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a mi gazdaságpolitikánk havonta 11 736, évente pedig 140 832 forinttal jelent többet minden egyes átlagos magyar családnak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Ha egy választás értékét csak és kizárólag anyagi szempontból mérlegelnénk - amit nem tartanék helyesnek, mert egy választás mindig több pusztán gazdasági megfontolásoknál, hiszen az ország jövőjéről szól, elkötelezettségről és felelősségről is beszél, kultúráról és értékekről is szól, de ha mindezt zárójelbe tennénk és csak a májusi választás gazdasági következményeit mérlegelnénk -, akkor azt mondhatnám, hogy egy átlagos család évente 140 832 forintot nyer jövőre azért, mert nem az előző kormányra, hanem a polgári koalíció kormányára szavazott. (Derültség az ellenzék padsoraiban. - Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ezek után engedjék meg, hogy a kormánykoalíció gazdaságpolitikájának azokat a következményeit vegyem sorba, amelyek egy-egy családtípust érintenek majd a következő esztendőkben. Előre is elnézést kérek önöktől, amiért számokkal fogom majd untatni önöket, de tekintettel arra, hogy a nyilvánosságban a kormány szándékaitól eltérő, semmifajta valós alappal nem rendelkező számok és találgatások látnak rendre napvilágot, egyetlen megoldás van, hogy megpróbálom a lehető legvilágosabban a számok nyelvén is elmondani - ha már ez a vitanap létrejött -, hogy egy-egy magyar család mivel számolhat a következő esztendőben. Nos, tehát három példát szeretnék elmondani.

Egy olyan család, amelyben két átlagkeresettel rendelkező szülő van, két eltartott gyermekről gondoskodnak és egy nyugdíjas nagyszülőről, az 1998-as évhez mérve havonta 29 070 forinttal tudhat többet a kasszájában, mint az idei esztendőben. E család esetében egy évben 348 000 forinttal több folyik be a család költségvetésébe, mint az idei esztendőben. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen, az előbb ismertetett család havonta, amikor a költségvetését majd elkészíti, 147 870 forinttal számolhat.

A második családtípus esetében, amelyet szeretnék önöknek itt most megidézni, úgy számoltunk, hogy két kereső van, átlagkeresettel, három gyermekről gondoskodnak és egy nyugdíjas nagyszülő van. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen család költségvetésébe minden hónapban 156 000 forint érkezik majd. Ha ezt összevetjük az idei esztendővel, akkor azt mondhatom, hogy havonta 23 170 forinttal több lesz a család költségvetése, ami egy évre kivetítve 278 040 forintot jelent.

A harmadik esetben, ha egy olyan családot nézünk 1999-ből, amelyben két kereső van, egy átlagkeresettel rendelkezik, egy pedig az átlag kétszeresével, két gyermeket tartanak el és egy nagyszülő van a családban, ott azzal számolhatnak, hogy havonta 150 890 forint kerül a költségvetésbe. Ha ezt összevetjük az idei, 1998-as esztendővel, akkor azt kell mondanom önöknek, hogy minden hónapban 32 090 forinttal, egy teljes évben pedig 385 000 forinttal több lesz a családi költségvetésben, mint volt az ideiben. (Taps a kormánypártok padsoraiban.

Összességében tehát helyesnek bizonyul az a meggyőződésünk, hogy ha arra az útra lépünk, amikor a család minden tagjának javítani fogjuk az életkörülményeit, helyes, ha támogatjuk a fiatalok tanulási lehetőségét; helyes, ha növeljük a munkahelyek számát; helyes, ha segítünk a gyermekvállalásban. A számok azt mutatják, hogy helyes, ha segítünk az otthonteremtésben, és természetesen helyes, ha gondoskodunk a nyugdíjasokról. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

(8.30)

 

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kormányprogram hangsúlyosan foglalkozik a nyugdíjasok helyzetével. Azt a célt fogalmazza meg, hogy méltóságteljes idős kort tudjunk teremteni nagyszüleink számára. Ez helyes cél, hiszen ők mindent megtettek - a sokszor nagyon nehéz, pillanatnyi politikai helyzettől függetlenül -, hogy az ország működőképes maradjon. Végezték a munkájukat, tették a dolgukat.

A kormányprogram világosan fogalmaz. Az a kormányprogram, amelyet a parlament jóváhagyott, azt mondja: a nyugdíjak vásárlóerejét a kormány megőrzi. A következő évre nézve ezt nem egyszerűen csak betartjuk, hanem a nyugdíjak vásárlóerejét növelni fogjuk. (Zaj az MSZP padsoraiban.)

Tekintettel arra, hogy ezzel kapcsolatban is a valóságtól eltérő számadatok láttak napvilágot, ismételten elnézést kell kérnem önöktől, hogy számokat fogok mondani. Amennyiben a rádió előtt vagy a tévé képernyőjével szemben nyugdíjasok is helyet foglalnak, és még van idejük, akkor esetleg készítsenek elő papírt és ceruzát, mert szeretném elmondani (Zaj az MSZP padsoraiban.), hogy a következő esztendőben bizonyos tipikus nyugdíjak hogyan alakulnak.

A kormány javaslata szerint - kérem, hogy a tisztelt Ház majd ezt a javaslatot támogassa - az a nyugdíjas, aki 1998-ban 13 700 forintot kapott, '99-ben 17 200 forintot kap majd, ami 25 százalékos emelést jelent. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Az a nyugdíjas, aki 1998-ban 17 000 forintot kapott, jövőre havonta 20 500 forintot kap, ez 20,6 százalékos emelés. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) Az a nyugdíjas, aki 1998-ban 21 000 forintot kapott, az 1999-ben nyugdíjként havonta 24 500 forintot vehet kézhez, ami 16,7 százalékos emelésnek felel meg. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Most tapsoljatok! - Derültség. - Taps a kormánypártok padsoraiban.) Az a nyugdíjas, aki 24 000 forintot kapott nyugdíjként havonta 1998-ban, 1999-ben 27 500 forintot kap, ami 14,5 százalékos emelésnek felel meg. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP padsoraiból: Hol a 20 százalék?) Aki pedig 1998-ban 35 000 forintot kapott, az jövőre 38 850 forintot kap majd, ami 11 százalékos emelésnek felel meg, tehát megőrzi a reálértékét. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Most tapsoljatok! - Zaj. - Taps a kormánypártok soraiban.) Sőt, az a nyugdíjas, aki 60 000 forintot kapott havonta, az a következő esztendőben 66 600 forintot kap, ami szintén eléri a 11 százalékos emelés mértékét, vagyis megőrzi a nyugdíj vásárlóerejét. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Kérem a tisztelt Házat, hogy amikor eljön az idő, és nem egy politikai vitanap keretében cserélünk majd eszmét a jövőre esedékes nyugdíjak mértékéről, hanem döntés lesz, költségvetési döntési helyzet lesz, akkor az itt elmondott kormányjavaslatot szíveskedjenek támogatni.

Ezek után - tisztelt Ház, hölgyeim és uraim - arról a kérdésről is szólnom kell, hogy van egy törvény, amely nem az előbb itt elmondott javaslatok szerinti nyugdíjemelést ír elő. Ezzel kapcsolatban a kormánynak a következő kérdéseket kell megválaszolnia.

Az első kérdés: van-e a kormánynak joga megváltoztatni az előző kormány által alkotott törvényt? Van! Ez egy feles törvény. A mostani kormánynak erre joga van, és a változáshoz szükséges többséggel is rendelkezik.

A második kérdés: indokolt-e, hogy a kormány az itt elmondott, minden korábbitól valóban eltérő módszer szerint emelje a nyugdíjakat? A válaszunk az, hogy igen, indokolt. Azért indokolt, mert a polgári koalíció pártjainak a teljes kormányprogramot kell betartaniuk. Nemcsak a nyugdíjemelésre vonatkozó kormányzati ígéretekkel kell szembesülnünk, hanem minden más ígérettel is - legyen szó fiatalokról, agrárgazdaságról, legyen szó vidékfejlesztésről. (Zaj az MSZP padsoraiban.)

Ezért betartjuk a nyugdíjemelésre vonatkozó kormányzati programot, és betartjuk a család többi tagjának tett ígéretünket is. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Indokolt tehát eltérnünk, mert a kormány - és erre áldásukat adták a választópolgárok döntésükkel - a választási kampány idejében világosan meghirdette, hogy mi családban gondolkodunk. Azt kell mondanom, hogy a nyugdíjasok is támogatják azt a gondolkodásmódot, amelynek kiindulópontja a család. A családnak minden tagja együtt emelkedik, vagy együtt süllyed. Reményeink szerint a következő esztendőkben csak együtt emelkedik. Ha úgy tetszik, a család tagjai együtt sírnak és együtt nevetnek.

A nyugodt polgári élet előfeltétele, hogy mindig az emberi képességekhez mérten legalábbis előre lássuk, mi vár ránk. A mi javaslatunk a családban élők mindegyike számára jelent megoldást, folyamatos és kiszámítható növekedésre számíthatnak a magyar családok.

A szocialisták azt javasolják, hogy a kormánypártok térjenek el a kormányprogramtól, forduljanak el a választási kampány során meghirdetett gazdaságpolitikájuktól, és felejtsék el a kormánypárti képviselők, hogy miért küldtek ide bennünket a polgárok. Fájdalom, ezt nem tehetjük. Köt bennünket az a program, amelyet közösen alkottunk meg a polgárokkal. Köt bennünket az a szerződés, amelynek eredményeképpen megkaptuk az ő bizalmukat.

De, tisztelt képviselőtársaim, önmagában a javaslat is furcsa. Úgy tűnik, hogy az előző kormánypártok köreiben elharapózott egy téves szerepfelfogás. Úgy tűnik, mintha a polgári koalíció kormányán az MSZP választási ígéreteit kérnék számon. Szeretném tájékoztatni az ellenzéki képviselőket, hogy a kormány azonban a Fidesz-Magyar Polgári Pártból, a Független Kisgazdapártból és a Magyar Demokrata Fórumból áll. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Következésképpen nekünk nem a szocialisták választási ígéreteinek kell eleget tennünk (Derültség a kormánypártok, zaj az MSZP padsoraiban.), hanem annak a választási ígéretnek, amelyet mi tettünk.

Nyilvánvaló - tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Ház -, hogy mást ígért a választási kampány során a Fidesz, a Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum, és mást ígért a Magyar Szocialista Párt. Miután ez a küzdelem eldőlt, úgy gondolom, az ellenzéknek az a feladata, hogy ellenőrizze, teljesül-e a kormányprogram. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem!) Ha a kormányprogram teljesítésében mulasztunk, akkor kérem, emlékeztessenek erre bennünket, figyelmeztessék a kormánypárti képviselőket, de értelmetlen dolog olyat számon kérni rajtunk, aminek teljesítésére a kormány nem vállalkozott, és aminek a végrehajtására a polgárok nem kérték fel. (Zaj az ellenzék padsoraiban.)

Ezért kérem önöket, kérem az ellenzéki képviselőket, hogy segítsék a kormány gazdaságpolitikájának megvalósulását, ne támadják a polgári jövő programját, mert ennek végrehajtására küldtek bennünket ide a magyar választópolgárok. Ne támadják a polgári jövő programját azzal a módszerrel, hogy a családokban való gondolkodás helyett hol ennek, hol annak a csoportnak követelnek teljesíthetetlen többleteket. (Zaj, derültség az ellenzék padsoraiban.)

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mégis, minden békességre való törekvés mellett, hallgatva az ellenzéki pártok, a szocialisták és a szabaddemokraták nyilatkozatait, felvetődik azért néhány kérdés. S ha már politikai vitanap van, akkor ezeknek a kérdéseknek a megfogalmazása talán helyénvaló lesz.

Hadd kérdezzük meg mégis önöket: hol voltak önök, amikor 1994-ben félhavi nyugdíjemelést adtak a nyugdíjasoknak 30 százalékos pénzromlás mellett? (Zaj az MSZP padsoraiban.)

 

(8.40)

 

Mégis, hadd kérdezzem meg önöket: hol voltak akkor, amikor a Bokros-csomag a magyar családok többségét a tönk szélére sodorta? Mégis... (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van!), hol voltak önök, tisztelt hölgyeim és uraim, 1994 és 1998 között, amikor a nyugdíjak vásárlóértéke 13 százalékkal csökkent? Hol voltak önök, tisztelt hölgyeim és uraim, amikor engedték, hogy egyedül a Postabankban 110 milliárd forintnyi hiány keletkezzen? (Taps a kormánypártok soraiban.) Mégis, talán megengedik a kormánypárti képviselőknek, hogy megkérdezzék: hol voltak önök akkor, amikor a mi figyelmeztetéseink ellenére egy felelőtlen, pazarló, család- és nyugdíjellenes négy évet irányítottak ebben az országban? Hol voltak önök akkor, amikor egy olyan, rosszul előkészített nyugdíjreformba vágtak bele, amelynek már most láthatóan a következő esztendőben mintegy 80 milliárd forint lesz a hiánya? Ha megengedik, segítek önöknek a válasz megadásában. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt ellenzéki Képviselők! Akkor önök abban a kormányban ültek, amelynek az itt elmondott sajnálatos jelenségek köszönhetők. S ha így volt, és önök SZDSZ-estül, Szocialista Pártostul, szakszervezeti vezetőstül benne ültek ebben a kormányban, mégis, hadd kérdezzem meg, nem érzik-e furcsának, hogy 90 nappal az új kormány megalakulása után éppen bennünket, azokat támadják, akik vissza akarják adni a nyugdíjasoknak, a fiataloknak és a családoknak azt, amit önök kiütöttek a kezükből? Nem érzik ezt mégis furcsának? (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A vita nem arról szól, hogy mennyit szeretnénk emelni a béreken és a nyugdíjakon, hanem arról, hogy mennyit lehet. Szomorúan kell azt mondanom, a előző kormány erejéből arra futotta, hogy a nyugdíjasoktól a pénzt elvegyék, és helyette üres törvénnyel hitegessék őket. Mi nem üres törvényekkel hitegetjük a nyugdíjasokat, hanem valódi nyugdíjat, valódi pénzt, a vásárlóerőt megőrző összeget juttatunk számukra.

Összefoglalóan tehát, ha megengedik, a kormány álláspontját úgy összegezhetem önöknek, hogy a kormány tudatában van annak: a családok megtartó ereje nélkül magunk is, hazánk is sebezhetőbbé, kiszolgáltatottabbá válunk. Ez a meggyőződés vezet bennünket gazdaságpolitikánk megalkotásakor. Sohasem fogunk belenyugodni abba, hogy a gyermekvállalás Magyarországon a családok számára egyúttal a szegénység vállalását is jelentse. Nagyon remélem, hogy Magyarországon ma a családok tudják és érzik, hogy a kormányban őszinte szövetségesre leltek, és azt üzenem, nem az ellenzéki képviselőknek, hanem minden magyar választópolgárnak innen, a magyar Parlament épületéből, hogy a megújuló ellenzéki támadások ellenére is a következő esztendőkben továbbra is számíthatnak a polgári koalíció kormányára.

Köszönöm kitüntető figyelmüket. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypártok oldalán.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 31 1998.10.14. 9:26  5-96

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elhangzott a magyar parlament mai ülése során, hogy a kormány nem készítette elő megfelelő mértékben azt a döntést, amelyet most a parlamentnek meg kell hoznia. Elhangzott az is, hogy nincsenek elégséges garanciák. Súlyos szavak ezek, súlyos helyzetben elmondott súlyos szavak, s éppen a helyzet súlyossága miatt akár vádnak is tekinthetném őket. (Moraj az MSZP padsoraiban.)

Ezért a kormány nevében szeretném elmondani, hogy mint bizonyára tudják, a magyar légtér a NATO tervezett lépései során az első ütemben nem kerül használatra. Talán nem szükséges ebben a körben elmondanom, hogy ez a döntés nem véletlenül született, ebben a döntésben a magyar kormány kezdeményező lépései is benne vannak. Másodsorban: bizonyára tudják, a tervezett csapás célpontjait úgy jelölték ki, hogy az magyarlakta területeket nem érint. Bizonyos szélességi fokokat szabtak meg - hogy miért éppen ezeket és miért éppen így, ez sem a magyar kormánytól függetlenül történt. Ezek után azt mondani, hogy a magyar kormány nem tett meg mindent, nem méltányos kijelentés. (Moraj az MSZP padsoraiban.)

Szeretném, ha a Ház minden tagja komolyan venné saját bizottságának üléseit. A honvédelmi bizottság és a külügyi bizottság a maitól eltérő formában, zárt ülésen minden olyan információt megkaphatott, aminek ma a magyar kormány birtokában van. Ezért fölkészültségünk és tudásunk szempontjából nincs különbség kormánypárti és ellenzéki képviselők között. Éppen ezért én azt vártam, tekintettel a külügyi bizottságban, illetve a külügyi bizottság és a honvédelmi bizottság együttes ülésén történtekre - ahol 16 igen szavazat szólt a határozati javaslat mellett, 1 ellene és 1 tartózkodó szavazat esett -, hogy az ellenzék részéről teljes támogatást élvez az indítványunk, leszámítva azt a pártot, amelyik korábban már a NATO-tagságot sem támogatta.

Ami az előkészítés dolgát illeti: mindannyiuk előtt tudott, hogy a NATO, a NATO különböző testületei folyamatosan üléseztek Brüsszelben. A magyar kormány is forródróton keresztül kapott rendszeresen változó, újra és újra módosuló, újra és újra kiegészülő információkat. Amint lehetett, ezeket megfelelő formában a magyar parlament minden pártjának igyekeztünk a tudomására hozni. A helyzet állandóan változott. A fölkérést szombaton délután kaptuk meg, de még csak hétfőn délután került sor Brüsszelben arra az ülésre, amelyen a Magyarország által kért biztonsági garanciákat vitatták meg. Ebben a helyzetben vagyunk - ezért a helyzetért a magyar kormányt felelőssé tenni méltánytalan vélemény. A kormány, amint lehetett, mindenkit tájékoztatott, és egy 12 pontos katonai intézkedési tervet is elfogadott arra az esetre, amennyiben a helyzet alakulása ezt szükségessé tenné.

Ami a garanciát illeti: nagyon remélem, ebben a Házban senki sem gondolja azt, hogy a döntésünknek nincs kockázata. Olyan garanciát, amely a kockázatot teljes egészében kizárja, nos, olyan garanciát nem kaptunk - mert ilyen garancia nincs, tisztelt hölgyeim és uraim! Következésképpen, amit a Szocialista Párt vezérszónoka mondott, az értelmezésre szorul. Ha jól értem, azt mondja: tekintettel arra, hogy az ő megítélésük szerint a szükséges garanciák nem állnak rendelkezésünkre, ne tegyünk eleget a NATO kérésének, halasszuk el a döntésünket (Moraj az MSZP padsoraiban.), és kérjünk újabb garanciákat. Azt javaslom a Szocialista Pártnak, hogy ha ez az álláspontjuk, akkor ezt fogalmazzák meg. Ha ez egy olyan indítvány, amely elgondolkodásra késztet bennünket, meg fogjuk fontolni, s a szükséges döntést ezzel kapcsolatban a kormány meg fogja hozni. (Zaj az MSZP padsoraiban.)

Ha azonban nem ez lenne a helyzet, akkor éppen a helyzet súlyosságára való tekintettel arra szeretnék kérni mindenkit, ellenzékit és kormánypártit egyaránt, hogy érezze át: ez a döntés az ő személyes döntése is lesz, és ezért személyes felelősséget kell vállalnia. Ha pedig személyes felelősségről van szó, abban az esetben szerintem nincs helye semmifajta taktikázó, sima modorú, simaszájú, tekergőző beszédnek. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ebben a helyzetben, tisztelt hölgyeim és uraim, három dolgot lehet tenni: lehet mondani igent a határozatra, lehet mondani nemet, és lehet indítványozni a döntés elhalasztását - közbülső állapot nincs. Ezért arra kérek mindenkit, amikor megfogalmazza a maga álláspontját, akkor tegye egyértelművé: ha úgy érzi, hogy nem tartja elégségesnek a garanciákat, és az a meggyőződése, hogy ennél többet lehet elérni, akkor kérem, indítványozza, hogy a magyar kormány halassza el a döntést és kérjen újabb garanciákat. Ez egy megfontolható indítvány; de akkor mondjuk ki, hogy ez az indítvány, és ne csak sejtessük! (Moraj az MSZP padsoraiban. - Horn Gábor: Saját partnerei...)

A másik olyan vélemény, amire úgy gondolom, hogy a felvetett gondolatok súlyossága miatt a kormány részéről mindenképpen választ illendő adni, az az a gondolat, amelyet idézet formájában úgy tudok megfogalmazni, hogy "rángatnak bennünket". Volt már olyan természetesen, hogy rángattak bennünket, mégis meggyőződésem szerint és a kormány véleménye szerint ez a helyzet nem az a helyzet. Ebben a helyzetben Magyarország egy szövetségi rendszer részeként készül döntést hozni. Ezt a szövetségi rendszert, a magyar történelem során először, saját magunk választottuk saját magunk számára. Ezért egy szövetségi rendszer keretében megtett lépést nem lehet úgy értelmezni, mint hogyha rángatnának bennünket, hiszen magunk választottuk ezt a szövetségi rendszert; mi több, még ezen a szövetségi rendszeren belül is egyébként, ha nem akarjuk, akkor ezt a döntést nem kell meghozni. Ha úgy gondoljuk, hogy nem helyes, akkor nem kell igennel szavazni. Hiszen most egy ilyen "nem rángatós" szövetségnek vagyunk a része, amely lehetővé teszi, hogy szükség esetén, ha úgy gondoljuk, saját nemzeti korlátainkat figyelembe véve, ne működjünk közre, és nemleges döntést hozzunk - erre jogilag megvan a lehetőségünk. Az egy más dolog, hogy ez nem lenne helyes, és én ezt nem tanácsolnám.

Abban is igaza van az elnök úrnak, hogy minél kisebb egy ország, annál gyakrabban találkozik azzal a sorssal, hogy nem ő választja meg azt a kérdést, amire aztán válaszolnia kell. De hát ez már csak így van! Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha már a kérdést nem mi választottuk meg, ne választhatnánk meg a feleletet. Most éppen erre készülünk (Derültség az SZDSZ padsoraiból.), és bizony a feleletet jogunk van megválasztani. S a kormány nem szeretné arra biztatni a parlamentet, hogy a saját önbecsüléséből feladjon, mert meggyőződésem, hogy akkor is ártunk az önbecsülésünknek, ha akkor is másra hárítjuk a felelősséget, akkor is rángatásról, külső befolyásról beszélünk, amikor nem erről van szó, hanem saját magunk hozhatjuk meg a saját döntésünket, politikai és személyes felelősséget is vállalva ezért a döntésért. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Így látja a kormány a helyzetet. És arra kérek mindenkit, hogy a vitában, éppen a helyzet súlyosságára való tekintettel, ha lehetséges, világosan, egyenesen, minden taktikai megfontolás nélkül, kizárólag az ország nemzeti érdekeit szem előtt tartva fogalmazza meg a mondanivalóját és tegye meg a javaslatait.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Szórványos taps a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 83-85 1998.10.14. 6:11  5-96

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kormány nevében majd a vita lezárását követően Martonyi külügyminiszter úr kér szólásra lehetőséget. Miután nem illendő, hogy a kormány nevében a vitát két hozzászólás formájában zárjuk le, a magam mondanivalóját inkább helyénvalónak éreztem volna akkor, amikor a vita már befejeződik, de miután ez nem illendő, ezért még most itt, a vitához tartozó részben szeretnék a néhány föltett kérdésre válaszolni. (Közbeszólások, köztük Mádai Péter: Ez sem illendő, ez nem ügyrend!) Van, aki szerint nem illendő a kérdésre sem válaszolni... (Derültség a kormánypárti padsorokban.), de nem feltétlenül szükséges egyetértenünk minden etiketthez tartozó kérdésben. (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük Horn Gábor: És van más is, amiben nem értünk egyet!)

 

ELNÖK: Miniszterelnök Úr! Pillanat türelmét kérném, és azt hiszem, ezzel a Házat is megnyugtathatom: a miniszterelnök úr hozzászólását természetesen a Fidesz-frakció hozzászólásaként tekintjük, 5 percben. Várom a miniszterelnök úr válaszát az elhangzottakra.

 

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm. Tekintettel arra, hogy a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője ehhez hozzájárult, így élni szeretnék a lehetőséggel. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Egy olyan fontos kérdés hangzott el, amelynek teljes áttekintése talán segítheti a képviselő hölgyek és urak személyes döntésének meghozatalát. Ez a kérdés egy hozzászóló megfogalmazásában úgy hangzott: hogyan kezeljük azt a tényt, hogy a Vajdaságban élő magyarok - a felszólaló megközelítése szerint - túszok ebben a helyzetben. Ez nagyon súlyos kérdés. Én ahelyett, hogy válaszolnék erre a kérdésre, megfontolásra szeretnék javasolni néhány szempontot. Gondolkodjunk el azon, hogy vajon kevésbé kiszolgáltatott túszok lesznek-e a Vajdaságban élő magyarok akkor, ha most a Jugoszlávia felől érkező fenyegetés hatására a magyar kormány eláll a légtér rendelkezésre bocsátásától. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!) Vajon ezzel erőt vagy gyengeséget mutatunk-e? Kérem, ezt fontolják meg!

A másik megfontolásra javasolt szempontom, hogy vajon, ha ne adj' isten, valamikor a későbbiekben - ettől a mostani helyzettől függetlenül - emberi és kisebbségi jogaikban sérelem éri a Vajdaságban élő magyarokat, vajon nagyobb eséllyel számíthatunk-e majd akkor a nemzetközi közösség múlhatatlanul szükséges támogatására, ha most nem veszünk részt, vagy akkor számíthatunk majd rájuk inkább, ha most részt veszünk. (Taps a Fidesz, az MSZP, az FKGP, az SZDSZ és az MDF padsoraiban.) Ez egy olyan kérdés, amelyet mindenkinek magának kell megválaszolnia.

A védelmi terv módosítását illetően - bár a kérdést föltevő miniszter úr, Keleti miniszter úr nincsen a teremben, ez nem ok arra, hogy ne válaszoljak a kérdésére. A védelmi tervet egyetlen lényeges pontjában sem módosítottuk. Néhány alpontjában módosítás történt; az alpont módosítása érdekében összehívott tanácskozásra a köztársasági elnök is megkapta a szükséges meghívót. Ez a válaszom az egyik kérdésére.

A másik kérdésre - amely a Szocialista Párt egy másik parlamenti képviselőjétől is elhangzott -, miszerint én most hozzá tudom-e őket ahhoz segíteni, hogy jó lelkiismerettel döntsenek, és azt tudom-e mondani nekik, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke szerint minden szükséges katonai garancia rendelkezésre áll: erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Erre a kérdésre csak úgy tudok válaszolni, hogy a szerintem szükséges garancia rendelkezésre áll-e. Erre a kérdésre a válaszom az, hogy igen. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Világos! Ez a válasz! Ezt vártuk!) A válaszom az, hogy igen.

Ugyanakkor arra kérek mindenkit - közöttük különösen a kérdést fölvető szocialista képviselőket -, hogy e tekintetben csak a szükséges mértékig tüntessenek ki a bizalmukkal. Ugyanis az ügyben érintett bizottságok ülésein minden olyan katonai természetű információ, amely ennek a kérdésnek a megválaszolásához szükséges, az önök rendelkezésére állt. Arra kérem önöket: személyes döntésükért, amelyet meg kell hozniuk, a lehető legcsekélyebb mértékig se próbálják a felelősséget áthárítani akár rám, akár a kormányra, akár a kormánypárti képviselőkre. Minden egyes parlamenti képviselőnek - ezt célozta az első hozzászólásom is - egy nagyon nehéz, nagyon sok szempont egyidejű mérlegelése alapján meghozandó döntést kell megtennie, ami szükségszerűen személyes természetű.

Én nagyon megköszönöm az egyébként szokatlan, de számomra valóban megtisztelő, a kormánnyal szembeni szinte teljes bizalmat ebben a kérdésben - a későbbiekben is számítok majd erre a támogatásra -, most mégis arra kérem önöket, hogy saját személyes döntésüket hozzák meg; ne azért szavazzon egyetlen ellenzéki képviselő sem az indítvány mellett vagy ellen, mert a kormány ezt vagy annak az ellenkezőjét tanácsolta, így vagy úgy foglalt állást. Mi, kormánypárti parlamenti képviselők, mi, a kormány tagjai (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), saját magunk felelősségét fölmérve erre az előterjesztésre, erre a határozatra személyes döntés formájában igent fogunk mondani.

Nem véletlen, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ez a döntés nem a kormány hatáskörébe tartozik. Ha oda tartozna, a döntést meghoztuk volna, és akkor jogos lenne az önök részéről ez az igény. De a magyar alkotmány talán nem véletlenül rendelkezik úgy, hogy erről a kérdésről éppen a magyar parlamentnek kell döntenie, ami úgy értendő, hogy minden egyes tagjának saját magának kell döntenie.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban; szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 6 1998.10.19. 0:20  3-7

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Csak azt az egyetlen, rövid választ szeretném adni, hogy minden olyan ügyben, amelyben személ

yes felelősség tetten érhető, függetlenül attól, hogy mely ügyről van szó és függetlenül attól, hogy a gazdaság mely szektorát érinti, a mostani kormányzat a lehető legteljesebb mértékű felelősségre vonás irányába halad. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban, valamint a MIÉP és az MSZP padsoraiban is tapsol néhány képviselő.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 16 1998.10.19. 4:01  13-17

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egyetlen kérdéshez szeretnék hozzászólni, ez pedig az a kijelentés, miszerint a következő évben a magyar költségvetés olyan lehetőségek előtt áll, ami lehetőséget adna arra, hogy nemcsak a kormányprogramban foglaltak szerint haladjon a kormány, hanem emellett még az ellenzék által korábban vállalt és megvalósítani javasolt támogatásokat is belefoglaljuk, illetve kiutaljuk ebből a költségvetésből. Valóban fel kell tennünk azt a kérdést, hogy ha erős a magyar gazdaság - a saját maga méreteihez képesti kategóriában erősnek és stabilnak tekinthető, és vannak erre utaló jelek -, akkor vajon nem így áll-e a helyzet, mint ahogy elhangzott.

Önök is tudják, hogy a kormány egy Fehérkönyv összeállításával foglalkozik, ennek tartalmát a Ház elé kívánjuk terjeszteni. De miután a hozzászólás most hangzott el, amire válaszolnom kell, csak néhány számot szeretnék mondani, hogy mindenki értse ebben az országban, hogy az örökségnek mik a legfontosabb pontjai, amelyekkel már a következő évi költségvetésnél számolnia kell a kormánynak. Postabank: mínusz 140 milliárd forint (Moraj az ellenzéki pártok soraiban). Egy másik magyar kézben lévő, Bécsben működő bank: mínusz 70 milliárd forint. Állami garanciavállalás az egyik autópályára, amely csődközeli állapotban van: 61 milliárd forint. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Az elhibázott nyugdíjrendszer bevezetéséből fakadó, következő évre háruló kiadási tétel a legoptimistább várakozások szerint legalább 80 milliárd forint. Ez az, amely a gazdaság teljesítőképessége mellett örökségként a következő évre bizonyos mértékben behatárolja nemcsak a kormány, hanem az egész parlament mozgásterét.

Ami pedig a választások eredményét illeti, valóban szerencsétlen dolog különböző számokat citálni a parlament plenáris ülésén, leszámítva talán azt az egyetlen esetet, amikor az ember világos és érthető számokat citál. Ilyen lehetőség rendelkezésünkre áll, hiszen a legutolsó - most kapott -, egyébként 97 százalékos feldolgozottság mellett a következőkről tudom tájékoztatni a tisztelt Házat. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Halljuk!) A fővárosi és megyei közgyűlési választások eredményeképpen 16 olyan megyei közgyűlés létezik, ahol a Fidesz-Magyar Polgári Párt bizonyult a legerősebb pártnak. (Taps a kormánypártok soraiban.) A polgármesterek tekintetében: a Magyar Szocialista Párt mindösszesen 89 polgármester, a Fidesz-Magyar Polgári Párt 112 polgármester. Itt kell megemlítenem a Kisgazdapárt igen figyelemreméltó 56 polgármesteri helyét is. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem a számok érdekesek önmagukban. Az ország szempontjából talán az a legfontosabb, hogy a kormány milyen tanulságokat von le ebből. A kormány értékelése az, hogy két sikeres, a választók növekvő mértékű támogatását elnyerő választási szerepléssel a hátunk mögött, a kormánykoalíciós pártoknak nem lehet más kötelességük, mint hogy a választópolgárok által megerősített, az első száz napban már fő irányait tekintve bemutatott kormányzati magatartást folytassa, és ezt is fogjuk tenni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 2 1998.11.09. 6:29  1-15

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Szeretném a tisztelt Házat tájékoztatni arról, hogy a parlament legutóbbi ülése óta 150 éve nem tapasztalt árhullám érte el - és részben levonult - a Tiszát. Az elemzések szerint e váratlan, minden korábbi várakozást meghaladó mértékű árhullám oka elsősorban abban keresendő, hogy rendkívüli esőzések voltak, amelyek rendkívülisége abban öltött testet, hogy a Tisza minden jelentősebb vízgyűjtő területén egyszerre hullott le nagy mennyiségű csapadék. Ehhez járult hozzá, hogy az idén ez volt az ötödik olyan nagyobb árhullám, amelynek eredményeképpen a gátak jelentősen átáztak.

A kialakult árhullámról a körülményekhez képest kellő időben megkaptuk az előrejelzéseket. Ennek köszönhetően az árhullámmal szemben Tiszabecsnél 26 óra, Vásárosnaménynál pedig 54 óra időelőnnyel rendelkeztünk. November 4-én éjszaka példamutató gyorsasággal megalakult a védelmi bizottság. November 5-én reggel pedig az érintett két megyére nézve a kormány kihirdette a veszélyhelyzetet, és kormánybiztost jelölt ki. A veszélyeztetett térségben kellő időben megszerveztük a személyi és anyagi segítségnyújtást.

Külön ki kell emelnem, hogy a honvédség félszáz technikai eszközzel és több száz - időnként kétezer - katonával vett részt a munkálatokban. Ottjártamkor azt tapasztaltam, hogy a helyzet valóban kemény volt, válságos volt, és valóban csak hajszálon múlott, hogy komolyabb baj vagy katasztrófa nem történt.

Hogy katasztrófa vagy komolyabb baj nem történt, elsősorban annak köszönhető, hogy a térségben az önzetlen segítőkészség, az együttműködés és a kiváló szervezés együtt úrrá tudott lenni a kialakult nehéz helyzeten. Hogy önök is érzékeljék az elvégzett munka nagyságrendjét: mintegy 400 ezer homokzsákot töltöttek meg az oda kivezényeltek és az ott élők együtt, és szállítottak el a gátak megfelelő pontjaira. A tegnapi nap során pedig - valószínűleg ez volt a legnagyobb szám - egy időben több mint 10 ezer ember dolgozott a gátakon.

Önök is tudják, hogy ilyen helyzetekben a védekezés talán legfontosabb része éppen a higgadtság és a nyugodtság. A legnehezebb helyzetbe került térségekben is mindvégig higgadt és nyugodt maradt a hangulat. Meggyőződésem szerint ehhez két előföltétel volt szükséges. Először is az, hogy minden érintett körültekintően és minden pillanatban kellő mélységig megkapott minden tájékoztatást a kialakult helyzetről. Másodsorban pedig már az első pillanattól kezdődően világossá vált, hogy az ott élő emberek számíthatnak egymásra, és számíthatnak az odaérkező segítségre.

Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy a helyzet ma a következő: rendkívüli árvízvédelmi készültség van 450 kilométer hosszúságban, harmadfokú árvízvédelmi készültség van 188 kilométer hosszon, másodfokú 335 kilométer hosszon, és elsőfokú 377 kilométer hosszon. Ez azt jelenti, hogy árvízvédelmi készültséget összesen 1350 kilométer védvonalon tartunk fönn ebben a pillanatban.

Mindeközben arra is futotta az ország erejéből, hogy a határ túlsó oldalán élőkön, az innenső oldalhoz képest talán még nehezebb helyzetbe kerülteken is tudtunk valamelyest segíteni. A kormány gyorssegélyt küldött: elsősorban élelmiszert, valamint a fedél nélkül maradt emberek számára a szállásukhoz szükséges eszközöket. Mindenkit az a kérdés foglalkoztat, hogy milyen helyzet várható, mi fog történni, lesz-e újabb árhullám.

Az előrejelzések szerint azt tudom mondani önöknek, hogy a mostanihoz hasonló hullám nem valószínű, hogy bekövetkezik, de ennek a veszélyét nem lehet elhanyagolni. Ezt 5 százalékra teszik az ezzel foglalkozó szakembereink.

 

 

(15.10)

 

 

Rendkívül valószínű, hogy a mostaninál kisebb, de közvetlen védelmi beavatkozást igénylő újabb árhullám történik, és erre a helyzetre fel is kell készülnünk. A védműveket folyamatosan karban kell tartani és erősíteni kell.

Amint túl leszünk a baj nehezén, tervet kell készítenünk a védművek átfogó megerősítésére, a korábban elmaradt munkákat be kell fejezni, el kell végezni, sőt újabb megerősítéseket is végre kell majd hajtanunk. Nem akarom eltitkolni a tisztelt Ház elől, hogy ez tetemes összeget, több tíz milliárd forintot jelent majd.

Végezetül szeretném a kormány nevében megköszönni azoknak a munkáját, akik a gátakon éjjel-nappal dolgoztak, azoknak is, akik ott élnek és azoknak is, akik segíteni siettek. Szeretném megköszönni a szakemberek, a nyilvánosság munkatársai, az állami és önkormányzati vezetők munkáját. Egyszóval a kormány nevében mindenkinek a munkáját szeretném megköszönni, aki ezekben a válságos napokban erőit a víz megfékezésére és az összefogásra összpontosította.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 83 1998.11.24. 2:26  80-88

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Malév Részvénytársaság valóban az ország egyik legfontosabb vállalata, ezért különösen fájó néznünk, ahogy ez a társaság immár esztendők óta rendszeresen nagy veszteségeket kényszerül elkönyvelni. 1997-ben például a mérleg szerinti eredménye ennek a vállalatnak mínuszban, tehát veszteségben 2 milliárd 515 millió forint volt. Az 1998. évi első félévi mérleg szerinti eredmény szintén mínuszban, tehát veszteségben 2 milliárd 535 millió forint. Itt tartunk. Hogy év végén mennyi lesz ennek a vállalatnak, ennek a részvénytársaságnak a vesztesége, ma még senki nem tudja megmondani. Mindenesetre elfogadhatatlan, hogy az ország egyik legfontosabb és legnagyobb értékű vállalata évről évre ilyen jelentős veszteségeket halmoz fel. Ezért vált szükségessé a kormányváltást követően a vállalatcsoport élén több személycsere is.

Miután a képviselő úr azzal tisztelt meg engem, hogy a kérdést nekem tette fel, nem pedig az ágazatért felelős miniszternek, ezért talán elfogadja tőlem azt a választ, hogy miniszterelnökként az ország legfontosabb vállalatai elnökeinek és vezérigazgatóinak személyével időnként szoktam foglalkozni, ezekről tájékoztatást kapok, mi több, a tulajdonos ki is kéri a véleményemet. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy volt vita - méghozzá koalíciós vita - a Malév Rt. új vezérigazgatójának személye körül. A koalíción belül többen megfogalmazták azt a véleményt, hogy egy olyan egyértelműen MSZP-s pártelkötelezettséggel rendelkező személy, mint akit végül is kineveztünk a Malév Rt. élére, képes lesz-e rendbe hozni ezt a vállalatot. Reménykedem abban, hogy sikerülni fog neki.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 87 1998.11.24. 1:02  80-88

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tekintettel arra, hogy önök ezt a vállalatot a most hivatalba lépett kormánynak 2 milliárd 535 millió forintos veszteséggel adták át, igazán köszönöm, hogy a munkánkat ilyen közelről követi, és szakmai segítségnyújtását - ahogy ezt korábban sem tagadta meg tőlünk - ezentúl is rendelkezésre bocsátja. Igényünk is, szükségünk is van minden hozzáértő ember segítségére; egy ilyen nehéz helyzetben lévő cég gazdálkodásának kijavításakor bizony minden jó szándékra szükség van.

Azt javaslom képviselő úrnak, hogy egy esztendő múlva térjünk vissza erre a kérdésre, nézzük meg, hogy az önök által - az előbb elmondott - 2,5 milliárdos veszteséggel átadott cég egy év alatt tudott-e, s ha igen, mennyit javítani pozícióján, és akkor ennek fényében meg tudjuk ítélni az igazgatóságban működő személyek teljesítményét is.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 113 1998.11.24. 2:01  110-118

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Bizonyára feltűnt önöknek, hogy a szóban forgó ügy időpontja október 28., 29. és 30. Közvetlenül ezek után a napok után Eörsi képviselőtársunk már ezt a kérdését feltette.

 

(14.40)

 

Akkor azt ajánlottam - tekintettel arra, hogy a magyar államigazgatásban minden országos hatáskörű szervnek megvan a miniszteriális felelőse -, kérdését, legyen olyan kedves, tegye föl a pénzügyminiszter úrnak, tekintettel, hogy az adóhivatal felett az irányítási, felügyeleti jogokat a pénzügyminiszter látja el. Eörsi úr ezzel a lehetőséggel nem élt, ezért kerültünk most abba a helyzetbe, hogy szinte egy hónap elteltével kell személyesen választ adnom. De arra kérem a képviselő urat és minden ellenzéki képviselőt, aki folytatni kívánná ezt a tradíciót, amit Eörsi úr szeretne a Házban meghonosítani, hogy ne tegye. Arra kérek mindenkit, hogy ha lehet, azokhoz a miniszterekhez intézzék a kérdésüket, akikhez az adott ügy tartozik.

Ha az ügy jelentősége azonban ezt meghaladja (Dr. Kóródi Mária: Meghaladja!), akkor természetesen szívesen állok a rendelkezésükre. Most is ezt az eljárást követtem, megkértem a miniszter urat, hogy adjon számomra fölvilágosítást az ügyről. Most fölolvasom a válaszát, válaszképpen Eörsi úr kérdésére: "Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kérésére tájékoztatom miniszterelnök urat, hogy az APEH Dél-budapesti Igazgatóságán ez év október 28-án, 29-én és 30-án, vagyis a szóban forgó napokon semmifajta kényszerszabadságolás sem volt."

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Derültség és nagy taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 117 1998.11.24. 0:28  110-118

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Bár a rendelkezésemre álló mintegy fél perc nem hosszú idő az elgondolkozásra, mégis azt kell mondanom, hogy sikertelenül jártam. Elgondolkoztam azon, hogy vajon Richard Holbrooke esete és az APEH-nél meg nem történt kényszerszabadságolás között milyen összefüggés lehet, s miután a választ nem találtam meg, kérem, érje be ennyivel. (Nagy taps és derültség a kormánypártok, valamint a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 77 1998.12.22. 2:17  74-86

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! "Mi az ön véleménye a kormány tevékenységének külső és belső megítéléséről?" - hangzik a hozzám intézett kérdés.

Nehéz olyan szempontot választani, amely alapján meg lehetne ítélni, éppen hogyan ítélik meg egy kormány működését, de azért néhány fogódzó kétségtelenül adódik. Az egyik ilyen lehetőség nyilvánvalóan az, hogy az ember megnézi, megkérdezi, hogyan gondolkodik a közvélemény a kormány működéséről. Persze ilyenkor jó, ha az ember tudja, hogy a közvélekedés illékony, gyorsan tud változni, mint az önök sorsa a mi számunkra ezt világosan mutatja is. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.)

Mindazonáltal talán egy fogódzónak ez is megfelel: azt tudom mondani önöknek, hogy a választások óta a kormánykoalíció pártjainak támogatottsága a felmérések szerint 15 százalékkal nőtt (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Hol?), és ezzel a magunk részéről elégedettek is vagyunk.

A másik lehetőség, amely alapján meg lehet ítélni, hogy egy kormányról hogyan vélekednek: a választások, például az önkormányzati választások. Szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy az ország 20 megyéjéből, ha Budapestet is ilyennek számítjuk, 15-ben a polgári koalíció többsége kormányoz ma.

 

(14.20)

De lehet az ország eredményei alapján is ítélni - az én szívemhez ez a véleményalkotás áll a legközelebb -, ha megnézzük, hogy milyen eredményeket ér el egy ország egy adott kormányzati időszak alatt. Azt tudom mondani önöknek, hogy az elmúlt fél esztendőben a bűnözés, különösen a szervezett bűnözés visszaszorulóban van; a kormány gondolkodásában, a gazdaságpolitikában és a költségvetésben a családok kerültek a középpontba; a közpénzek elszivárgását sikerült megakadályozni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.); és jó irányba haladunk, hogy a tisztességes munka becsületét is helyre tudjuk állítani. Ha ezekkel a mércékkel mérek, akkor azt kell mondanom, hogy a mögöttünk hagyott fél év (Az elnök ismét jelez.) sikeres az ország történetében, és ha az ország sikeres, nincs okunk a kormányt sikertelennek gondolni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 81 1998.12.22. 0:58  74-86

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elvi kiindulópontként szeretném leszögezni, hogy szerencsétlen dolognak tartom, ha bármelyik választott képviselő saját kormányával és saját hazájával szemben külhoni erőkre és véleményekre hivatkozik. (Taps a kormánypártok és MIÉP soraiban.) A segítségnyújtást, amit felajánlott, nagy örömmel fogadom el. Csak hogy föl tudja mérni, mi az a munka, ami ebben a segítségnyújtásban önök előtt áll, azt tudom mondani önöknek, hogy október és november hónapban a külföldön megjelent, Magyarországra vonatkozó, kormányt érintő írásokat kigyűjtöttük. Azt a beszámolót tudom önnek mondani, hogy október, november hónapban 5 negatív és 14 pozitív írás jelent meg Magyarországról. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az is sok!)

Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 85 1998.12.22. 2:22  74-86

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány egy olyan helyzetet kapott örökül, amelyre az volt a jellemző, hogy bár autópályák itt-ott az országban léteztek, a magyar gépkocsi-tulajdonosoknak mégis mintegy kétharmada igyekezett elkerülni a fizető-autópályákat. Mi egy olyan rendszert dolgoztunk ki és vezetünk be, amelynek eredményeképpen a magyar gépkocsi-tulajdonosok - reményeink szerint és számításaink alapján százból körülbelül kilencvenen - inkább az autópályát fogják majd használni.

Döntéseink, amelyek ebbe az irányba mutatnak, és ehhez az állapothoz visznek majd el bennünket, a következők - ha megengedi, képviselő úr, szeretném erről tájékoztatni. A kormány döntött, hogy új kapukat nem épít. A kormány döntött, hogy egységes díjfizetést vezetünk majd be annak érdekében, hogy az egész országban később egységes matricás rendszer működhessen. A kormány döntött, hogy ezt két lépésben valósítja meg, először ez a rendszer három autópályára lesz érvényes, és aztán később, ha rendezni tudjuk az önök által csődben itt hagyott M1-es üzemeltető társaság ügyét (Zaj), valamint a meglehetősen nehéz helyzetben lévő M7-es állapotát, akkor kiterjesztjük majd azokra az autópályákra is.

Megváltoztattuk az előző kormány díjfizetési határozatát, amely szerint kilométerenként 10 forint 60 fillért kellett volna fizetni, és ezt 9 forint/kilométerre csökkentettük. Az előző kormányhoz képest jelentősen szélesítettük a kedvezmények körét, ez azt jelenti, hogy Budapest és Füzesabony között az előző kormány 21 400 forint/hó díja helyett ugyanerre a távolságra a polgári koalíció kormánya havi 2200 forintnyi díjat vezetett be, tehát a kormányváltás eredményeképpen ezen az autópályán az önök által korábban szabott díjhoz képest egytizedet kell csak fizetniük az autósoknak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Nagyon remélem, hogy a későbbiekben pedig, amikor az egységes matricás rendszert ki tudjuk alakítani, akkor az M3-as autópályán (Az elnök ismét jelez.) a fizetőkapukat is el tudjuk majd bontani, hiszen a kapuk valóban a futballpályákra valók. Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 89 1998.12.22. 1:20  86-90

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban nehéz lehet egy kormány helyzete, ha nehéz örökséget kell átvennie. Két választás között kell döntenie: vagy végigszenvedi a négy évet, mint ahogyan ön mondta, vagy próbál változtatni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A mostani kormány az ön által itt felmutatott szerződés újratárgyalását és módosítását kezdeményezte, és ebben sikerekkel kecsegtető tárgyalásokat folytatunk. Ami pedig a jövőt illeti, valóban, a kormány döntést hozott, létezik egy tízéves gyorsforgalmi úthálózatprogram, tíz év alatt 600 milliárd forintból, tehát évi átlagos 60 milliárd forintból gyorsforgalmi autópályákat szeretnénk építeni.

Összefoglalóan azt tudom mondani önnek, hogy ezekre az autópályákra egy egységes matricás rendszer lesz majd a jellemző, a magyar autósoknak is megfizethető áron. És ha ez megvalósul, akkor Magyarországnak nem lesz egyetlenegy olyan szeglete sem, ahol tíz év múlva is azt kell gondolniuk az embereknek, hogy először Magyarországhoz kell csatlakozniuk, és csak utána az Európai Unióhoz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez a program minden egyes magyart bekapcsol az ország gazdasági vérkeringésébe.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 93 1998.12.22. 1:23  90-96

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Kérdésére a következőket tudom válaszolni. 1997. január 2-án az állam és a Magyar Nemzeti Bank között megvalósított deviza-adósságcsere végrehajtását rendkívüli feladatként az Állami Számvevőszék ellenőrizte. Az adósságcserével kapcsolatban létrejött hitelszerződést az Állami Számvevőszék elnöke ellenjegyezte.

A kormány részéről nem tudok olyan okról, amely indokolná, hogy kételkedjünk az Állami Számvevőszék véleményében. Azonban önök is tudják, hogy az Állami Számvevőszék nem a kormány szerve. Az Állami Számvevőszék a parlament ellenőrzése és felügyelete alatt áll. Semmi akadálya nincs annak, hogy az intézmény gazdája, tehát nem a kormány, hanem a magyar parlament olyan döntést hozzon, amely a parlamentben ülő képviselők szándékaival egybeesik.

Ezért arra kérem önöket, ha az Állami Számvevőszékkel kapcsolatban látnak elvégzendő munkát, akkor bár választható út, hogy a kormányhoz fordulnak, mégis egyszerűbbnek tűnik, ha közvetlenül teszik ezt meg és fordulnak az Állami Számvevőszékhez, hiszen a Számvevőszék az önök irányítása, ellenőrzése és felügyelete alatt áll.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 99 1998.12.22. 0:53  96-104

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Felelősen gondolkodó kormány nem a döntések után, hanem a döntések előtt szokott kételyeket eloszlatni. Ennek módszerei a magyar törvényhozásban adottak, a magyar jogrendszer erre lehetőséget nyújt. Minden kinevezés előtt a szükséges átvilágításokat, teljes körű ellenőrzéseket a kormány elvégzi, illetve elvégezteti. Ez vonatkozik az APEH elnökére is.

Ha önnek egyébiránt esetleg kételye adódna ezen vizsgálatok szigorúságát, alaposságát és mélységét tekintve, kérem, jelentkezzen önként, és szívesen elvégzünk önön egy ilyen teljes átvilágítást, és akkor remélem, hogy az ön kételyei is el fognak majd oszlani. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, köztük Vancsik Zoltán: Hahaha!)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)

(14.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 103 1998.12.22. 1:23  96-104

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm, elnök asszony. Érdeklődve hallgatom hétről hétre ennek a véget nem érni akaró történetnek a különböző ellenzéki variációit. Azt kell mondanom, hogy amit önök itt bemutatnak, az kísértetiesen emlékeztet arra a gondolatra, amit Arisztotelész írt le a szofistákról, amikor azt mondta, hogy a szofisták azt a módszert követik, hogy ha valakit meg akarnak támadni, de nem bűnös, akkor kimennek a piactérre, és ott hangosan kiáltozzák a nevét, zűrzavart keltenek a személye körül, és akkor biztosan bűnösnek fog látszani. (Dr. Kóródi Mária: Juj!) Ez az, amivel nekünk itt hétről hétre szembesülni kell. De meg kell mondanom önnek, hogy miután a kormányban ilyen természetű kételyek nincsenek (Kósáné dr. Kovács Magda: Gratulálok!), ezért ezekkel a kételyekkel nem is foglalkozik.

Ellenben vannak eredmények. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy minden korábbit meghaladó mértékű volt az utolsó negyedévben az adóbefizetés, 20 százalékkal haladta meg a korábban ismert számokat. (Moraj. - Az elnök csenget.) Ha önök megnézik az előttünk fekvő költségvetést, akkor láthatják, hogy a költségvetés jelentős (Az elnök ismét csenget.) adóbevétel-növekedésen nyugszik. Ehhez jó adóhivatalra van szükség. Sajnálom, hogy önök (Az elnök ismét csenget.) rendszeresen az adócsalók oldalára állnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban. - Vancsik Zoltán: Volt már ilyen taps a Házban! Nagyon mentek az ötvenes évek felé!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 2 1999.02.08. 14:55  1-16

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy közjogi szokásainknak megfelelően a parlamenti évad indulásaképpen néhány szóban tájékoztassam önöket a kormány terveiről, a parlament és a kormány között remélt együttműködésről.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy lelkesedéssel és megújult munkakedvvel érkeztem ide, a tisztelt Házba, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Új évad, új remények, új lehetőségek. Ráadásul, úgy érzem, minden okunk meg is van a bizakodásra, hiszen Magyarországon mind a belső biztonság, mind pedig a külső biztonság állapota kedvezőnek látszik. Munkánk külső körülményei hosszú idő óta először tűnnek kiszámíthatóan hosszú évekre előre kedvezőnek, úgy érezzük, hogy a külpolitika csillagállása kifejezetten segíti a magyar parlament és segítheti a magyar kormány munkáját is.

Ha az előttünk álló parlamenti évad teendőiről kell önöket tájékoztatnom, akkor bízom benne, hogy önök előtt is megtalálható az Országgyűlés 1999. évi tavaszi ülésszakának ülésterve, amelyben örömmel fedezhetnek fel egy pontot 5. sorszám alatt; ez úgy hangzik: a Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat, T/256. számon. Tisztelt hölgyeim és uraim, ez azt jelenti, hogy ezzel a döntéssel véget ér az a folyamat, amely bennünket visszavezet a nyugati védelmi rendszerhez. Márciusban tagjai lehetünk a NATO-nak, felhúzzák, felvonják Brüsszelben a magyar lobogót, és Magyarország minden polgára, az ország minden családja biztonságban tudhatja szeretteit és életének eddigi eredményét. (Taps a kormánypártok és az SZDSZ padsoraiból.)

Ennek a várható örömteli fejleménynek különösen megnöveli az értékét az, hogy erről a magyar nép saját szabad akaratából döntött, szinte példátlan módon, népszavazás formájában mondta ki a NATO-hoz való csatlakozáshoz szükséges igent. Ugyanakkor szeretném felhívni az önök figyelmét arra, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a csatlakozás egy dolog, és az ország eredményes, hatékony és méltó képviselete a NATO-n belül pedig egy másik dolog. Ezért arra szeretném kérni a parlament minden képviselőjét, kormánypártiakat és ellenzékieket egyaránt, hogy a hamarosan elénk kerülő alkotmánymódosítást - amelyet a NATO-hoz való csatlakozásunk tett indokolttá - pártállásra való tekintet nélkül, az ország méltó képviseletének érdekében támogatni szíveskedjék.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök mindannyian tudják, hogy a kormányváltást követően megalakult polgári koalíció kormánya egy új gazdaságpolitikát hirdetett meg. Ennek legfontosabb elemeit önök legutóbb a költségvetési vitában már itt, a Ház falain belül is megvitathatták, nem szükséges tehát ezeket megismételnem. Ugyanakkor kell néhány szót szólnom a gazdasági kilátásokról, nem elsősorban a saját előrejelzéseinkről, hanem arról, ahogyan a világ látja a saját gazdasági lehetőségeit.

Önök is bizonyára találkoztak azzal a jelenséggel, hogy ha nem is hétről hétre, de hónapról hónapra más és más világgazdasági kilátásokat fogalmaznak meg azok, akiknek elemzőként ez a dolguk. Egyik hónapban arról kapunk híreket, hogy a gazdasági növekedés a világban lelassul, beszűkül, és ez a magyar gazdaság lehetőségeit is ronthatja, majd néhány hét múlva azt hallhatjuk, hogy immáron felfelé módosították a gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzéseket. Nagyon nehéz pontosan tudni, mi is történik a világgazdaságban 1999-ben. Ilyen körülmények között különösen értékesnek tűnik az önök által meghozott azon döntés, amely a magyar költségvetést 1999-re jelentős tartalékkal fogadta el. Megkockáztatom: először van olyan költségvetése Magyarországnak, amelynek valódi, igazi tartaléka van, és amely védettséget jelent a világgazdaság nehezen kiszámítható változásaival szemben.

Ha már a költségvetés szóba került, tisztelt Ház, engedjék meg, hogy itt egy, a nyilvánosságot is gyakorta foglalkoztató kérdésre kitérjek. Mindannyian tudjuk, hogy a most hivatalban lévő polgári koalíció kormánya jelentős kifizetetlen számlákat vett át. Rendeznünk kellett a Postabank válságát, a Magyar Fejlesztési Bank válságát, és helyt kell állnunk a gázközmű-privatizációban elkövetett gazdaságpolitikai tévedésekért is. Az itt hagyott, kifizetetlen számlák egy részét rendeztük, illetve rendezzük. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy kellő időben szükséges intézkedésekkel a polgárokat ért veszteségeket elkerülhettük volna vagy mérsékelhettük volna.

 

(13.10)

Elkerülhettük volna azt, hogy kisbefektetők veszítsék el értékeik tekintélyes részét, és elkerülhettük volna azt is, hogy az adófizetők pénzéből kelljen mindannyiunknak, az Országgyűlésnek, a költségvetésen keresztül helytállnia a korábban okozott veszteségekért.

A magyar gazdasági jog rendelkezik azokkal az intézményekkel, amelyeknek az a kötelességük, hogy kellő időben felhívják a figyelmet, ha a pénzügyi rendszeren belül valami nincs rendben. Sajnos, az itt elmondott példák arra hívják fel a figyelmünket, hogy azok - különösen az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet esetében -, akiknek az a dolguk, hogy a mindenkor hivatalban lévő kormányt kellő időben figyelmeztessék, nem álltak a helyzet magaslatán a mögöttünk hagyott esztendőkben. Továbbmegyek: a személyes felelősségen túl - amelyet majd fel kell vetni - természetesen láthatjuk, hogy az elmúlt évek során a felügyeleti rendszer nem állta ki a valóság próbáját, ezért a gazdaságnak ezt a világát teljes egészében újjá kell alkotnunk, egy új felügyeleti rendszert kell megteremtenünk. Nagyon reméljük, hogy az erre vonatkozó előterjesztéseket, amelyeket egyébként a kormánykoalíció majd megtesz, a parlament, éppen a szomorú tanulságokat hordozó esetekből kiindulva majd támogatni fogja.

A gazdasági jogszabályalkotás területén, tisztelt hölgyeim és uraim, a kormány jelentős adó- és költségvetési reformra készül, amelynek előkészítése már folyik. Nagyon remélem, hogy a parlament illetékes bizottságai partnerek lesznek a kormány számára ebben a munkában. Ebben az esztendőben új energiapolitikát szeretnénk elfogadni; kérem a tisztelt Házat, hogy kellő időben, kellő alapossággal az erre vonatkozó elképzeléseinket vitassa meg. Hasonlóképpen új idegenforgalmi programot is szeretnénk majd bemutatni az önök számára, és bízunk abban, hogy a parlament képviselői a plenáris ülésen, illetve a bizottságon keresztül a maguk elgondolásait hozzáteszik majd ehhez a programhoz.

A gazdasági jogalkotás területén tervezzük a szerzői jogi szabályozás megújítását, az elsők között terjesztjük majd be a szerzői jogról szóló törvény módosítását is. Végezetül, mint már említettem, a gazdasági jogalkotás területén az értékpapír-szabályozás egész világát szeretnénk revízió alá venni, és a szükséges törvénymódosításokat elvégezni.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Önök hallhatták már a kormányprogram vitájában azt, hogy a polgári koalíció kormánya a vidék felzárkóztatását is célul tűzte ki. Önök is ismerik azt az álláspontunkat, miszerint Magyarországnak sajnálatos módon még nagyon sok olyan területe, régiója van, amelynek először Magyarországhoz kell csatlakoznia, és csak utána az Európai Unióhoz. Éppen ezért az előttünk álló parlamenti évad során kiemelt figyelmet szeretnénk fordítani a mezőgazdasággal kapcsolatos törvényalkotási munkára. A szükséges előterjesztéseket a Mezőgazdasági Minisztérium tekintélyes részben elkészítette. Ha önök ezeket áttanulmányozzák, akkor láthatják, hogy ezen a területen a kormányzaton belül és a Mezőgazdasági Minisztériumban is színvonalas és eredményes munka folyik.

Terveink között az szerepel, hogy az általános mezőgazdasági összeírásról szóló, a termőföldről szóló, a részarány-tulajdonú földek kiadásáról szóló, a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló, az agrárpiaci rendtartásról szóló, valamint - ha lehet, akkor még ebben a félévben, ha nem, akkor a második félévben - az általános birtokrendezésről és a nemzeti földalapról szóló előterjesztéseket is bemutatjuk itt a tisztelt Ház előtt. Arra kérem önöket, hogy a vidék felzárkóztatása érdekében szíveskedjenek támogatni ezeket az előterjesztéseket.

Ami a társadalompolitika területére vonatkozó elgondolásainkat illeti, tisztelt Ház, a kormány folytatni szeretné azt a munkát, amelyet az előző félévben elkezdett, hogy a Bokros-csomagnak a családokon szükségtelenül ütött sebeit begyógyíthassuk. Ennek megfelelően - bizonyára önök is emlékeznek rá - néhány döntést már meghoztunk, a rossz emlékű Bokros-csomag néhány káros elemét már sikerült kiiktatni a magyar társadalom életéből. Így például a tandíjat már eltöröltük; bevezettük a gyermekek után járó adókedvezményt, és szeretnénk ennek körét kiterjeszteni, mértékét pedig növelni; a családi pótlékot sikerült ismét alanyi jogúvá tenni; és arra kérem önöket, hogy februárban vitassák meg itt, a tisztelt Házban is a gyermekgondozási díj ismételt bevezetéséről szóló előterjesztésünket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ezeken a nagyobb törvénycsomagokon túlmenően tervezzük még néhány önálló, az előbb elmondotthoz hasonló csomagba nem illeszthető, de jelentős törvényjavaslat vitájának megindítását is. Szeretném arra kérni mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőket, hogy az ügy súlyához és komolyságához méltó módon igyekezzünk megvitatni és a szükséges pontokon módosítani a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvényt is annak érdekében, hogy Magyarországon működőképessé válhassanak a közszolgálati médiák. Egészségbiztosítási reformmunkálatok is folynak, ennek előterjesztéseivel is megismerkedhetnek tisztelt képviselőtársaim még az előttünk álló parlamenti évad során. Végezetül jelentősnek érzem azt az előterjesztést is önálló törvényjavaslat formájában, amely a társadalmi párbeszéd új intézményrendszerét igyekszik megteremteni.

Az elmúlt napok eseményei, néhány kirívó ügy - amely nyilván az önök figyelmét is felkeltette - különös jelentőséget ad a kormány azon terveinek, amelyek a közbiztonság megerősítését, illetve a korrupció folyamatos visszaszorítását célozzák. Ezt a munkát már az elmúlt félévben megindítottuk, és folytatni fogjuk ebben az esztendőben is. Tervezzük a szabálysértésekről szóló törvény módosítását, szeretnénk, ha a parlament megalkotná azokat a jogszabályokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az Európai Unió bűnüldöző szerveihez való minél teljesebb csatlakozást elérhessük, és szeretnénk egy új jogszabályt megalkotni a bűnügyi nyilvántartás rendszeréről is.

Tisztelt Ház! 1999 már a millenniumra való felkészülés jegyében is telik. Úgy érezzük, hogy a magyar kultúra nagy lehetőségeinek éve lehet a közelgő millennium. 2000-ben keresztény államalapító királyunk koronázásának és a magyar államiság fennállásának ezeréves évfordulóját ünnepeljük majd. Önök bizonyára tudják, hogy a polgári koalíció kormánya azt vallja, hogy van okunk büszkének lenni a magyarságunkra, ezeréves múltunk és kultúránk az európai kultúra szerves és meghatározó része.

Talán önöknek is feltűnt már, hogy időnként külföldön a rólunk alkotott kép mindmáig hízelgőbb, mint a hazai önértékelés.

(13.20)

Ezen szeretnénk változtatni, szeretnénk önbecsülésünket közösen megerősíteni. A méltó megemlékezésen túl ez a legfontosabb célja a millenniumi ünnepségeknek.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Úgy érzem, hogy a parlament előtt álló feladatok világosak. Már csak a munkát kell elvégezni. Engedjék meg, hogy ehhez a munkához mindannyiuknak, a Ház minden tagjának jó erőt, egészséget, kitartást és sikereket kívánjak!

Köszönöm figyelmüket. (Hosszan tartó taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 16 1999.02.08. 10:58  1-16

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elhangzott néhány olyan vélemény, amely továbbgondolásra érdemes kérdéseket fogalmazott meg. Ezért ahelyett, hogy külön-külön válaszolnék egy-egy hozzászólásra, inkább néhány gondolathoz szeretnék kapcsolódni annak érdekében, hogy a kormány szándékai mindannyiunk előtt világosak legyenek.

Az első kérdéskör az, hogy Magyarországon elsőként kezdték-e meg az érdemi tárgyalásokat az európai uniós országok vagy sem. Öt országban kezdték meg, de ez másodlagos kérdéskör. Valójában azonban azért szeretnék erre a gondolatra reagálni, mert ez idáig nem volt mód itt, a Házban kellő mélységben szólni arról, hogy a polgári koalíció kormánya nem érzi szükségét annak, hogy a Magyar Köztársaság teljesítményét bármilyen értelemben - akár az integrációs felkészültség tekintetében is - állandóan másokhoz méricskélje.

Meggyőződésünk, hogy Magyarország nem kerül közelebb az Európai Unióhoz, ha minden lehetőséget kihasználva arról beszélünk, hogy mi vagyunk a legfölkészültebbek, minket értékeltek a legjobbra, és így tovább. Viszont egy ilyen magatartás kifejezetten alkalmas arra, hogy egy későbbi, az Unión belül majd óriási értéket jelentő közép-európai együttműködést már most meghiúsítsunk! Ezért arra kérek mindenkit, hogy ha nem föltétlenül muszáj, akkor lehetőleg tekintsünk el az egymás közötti vitákban attól a lehetőségtől - ezt mind a kormánypártiaknak, mind az ellenzékieknek mondom -, hogy Magyarország kicsit nagyképűen, a mellét döngetve állandóan arról beszéljen, hogy mi jobbak vagyunk, mint más országok, környező országok vagy más csatlakozó országok. Nem vezet ez sehova sem! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

A második kérdéskör, tisztelt hölgyeim és uraim, amely itt előkerült, és többen is beszéltek róla, a Bokros-csomag értékelésének kérdése. Van elég teendőnk a jövővel, ezért a múlttal csak annyiban érdemes foglalkozni, amennyiben tanácsokat ad nekünk a jövőre nézvést. A Bokros-csomag ad tanácsokat a jövőre nézvést.

Én értem, hogy az ellenzék minden egyes adandó alkalommal védi a Bokros-csomagot. Elmondja az érveit, miért kellene nekünk szeretnünk a Bokros-csomagot, és miért kellett volna a magyar népnek szeretnie a Bokros-csomagot. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem kell szeretni!) Szeretném, ha mindannyian tudnánk azt, hogy a magyar választópolgároknak más az értékelése a Bokros-csomagról, mint a mai ellenzéki pártok nagyobbik részének. Nem szeretik a Bokros-csomagot. A Bokros-csomag bizony a magyar polgárok fejében egyet jelent a tandíj bevezetésével, egyet jelent az alanyi jogon járó családi pótlék lehetőségének megvonásával, és egyet jelent általában minden gyermektámogatási rendszer leépítésével és megvonásával - ez a Bokros-csomag! Azt állítani, hogy erre, ezekre a lépésekre volt szükség ahhoz, hogy a magyar gazdaság fölívelő szakaszba jusson, ez túlzásnak tűnik. (Moraj az MSZP padsoraiban.)

Ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, bizony föl kell tennünk a kérdést, hogy amikor ezek a döntések megszülettek, akkor valóban a kényszer vezette-e azokat, akik ezeket a döntéseket meghozták. (Bauer Tamás: Igen!) Nem könnyű a múltba visszatekintve mérlegelni az akkori döntéshozók igazi szándékát. Ezért nem is ezt hívom tanácsul e kérdés megválaszolásakor, hanem inkább azt a kérdést teszem föl, hogy most, amikor olyan kormánya van hazánknak, amely szeretné, ha a családi pótlék mindenkinek alanyi jogon járna, amely szeretné - és meg is hozta a szükséges döntéseket -, hogy ne kelljen tandíjat fizetni, amely újraépíti a családtámogatási rendszert, most, amikor ilyen kormányunk van és ilyen előterjesztéseket tesz a Ház elé, akkor vajon azok, akik egykoron a Bokros-csomag döntéseit meghozták, most támogatják-e ezeket a döntéseket. Ha most támogatnák, akkor lehetne azt mondani, hogy akkor csak a kényszer miatt szüntették meg ezeket a támogatásokat. A valóság azonban az, hogy most, amikor vissza akarjuk állítani, és van is lehetőség arra, sőt bizonyos mértékig már vissza is állítottuk a családi pótlék alanyi jogon való járandóságát, a gyermektámogatási rendszer régi elemeit és eltöröltük a tandíjat, nem kapunk önöktől, ellenzéki képviselőktől támogatást ezekhez az igényekhez és elképzelésekhez! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Még egyszer mondom: múltbeli szándékok fölkutatásának ebben a tárgykörben csak azért van értelme, mert eligazít bennünket a jövőre nézvést, és világossá teszi, hogy bizony, van egy jelentős különbség, amely a társadalompolitikai gondolkodás, program és teendők szempontjából az ellenzék egy részét elválasztja a mostani kormánypártoktól. Mégis azt kérem, hogy függetlenül ettől az általános választóvonaltól, hogy önök a Bokros-csomag mellett vannak, mi pedig mindig is ellene voltunk és ellene is leszünk, erre való tekintet nélkül ott, ahol úgy érzik, hogy bár az egykori Bokros-csomag irányaival szemben megy a mostani kormány és azzal ellentétes döntéseket hoz, amikor úgy érzik, hogy azokat a sebeket gyógyítja, amelyeket a Bokros-csomag ütött, mégis arra kérem az ellenzéki képviselőket, hogy az ország polgárai érdekében támogassák a kormány előterjesztését. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból. - Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

(14.00)

 

Ami a költségvetési tartalék kérdését illeti (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), annyiban kétségtelenül újszerű az 1999-es évre szóló költségvetés, amelyet a tisztelt Ház még az elmúlt év végén elfogadott, hogy - remélem, az idő igazolja ezt a kísérletet - először próbáljuk ki azt a megoldást, éppen a bizonytalan világgazdasági helyzet miatt, hogy a költségvetés bevételi oldalát 5 százalékos gazdasági növekedés alapján terveztük meg, a kiadási oldalát pedig 4 százalékosra, és a közbülső összeget, az 1 százaléknyi növekedés forrásait pedig tartalékként különítettük el. Ez egy újszerű megoldás. Amikor arról beszéltem, hogy most van először igazán olyan tartaléka a magyar költségvetésnek, amely bizonyos védettséget jelent - nem mondom, hogy teljes védettséget, sajnos ez túlzás lenne, de bizonyos védettséget jelent - a világgazdaság ma még pontosan ki nem tapintható változásaival szemben, akkor erre az újításra gondoltam. Még egyszer: nagyon remélem, hogy az idő igazolja ennek a döntésnek a helyességét.

Többen is szóltak a gazdaság általános és kedvező helyzetéről. A Ház falain belül talán mindannyian többedszer tapasztaljuk, milyen nehéz egy rövid hozzászólásban - különösen, ha csak öt perc áll rendelkezésére egy képviselőnek - különbséget tenni az ország gazdasági helyzete és költségvetési helyzete között. S mindannyian találkozhattunk már azzal az élménnyel, hogy azt kérdik a magyar polgárok: hát ha a gazdaság helyzete valóban ilyen kiváló, tehát ha kétszer olyan gyorsan növekszünk, mint az Európai Unió, akkor miért nem nőhetnek gyorsabban a bérek? Ez bizony olyan élmény, amellyel talán önök mint parlamenti képviselők nap mint nap találkozhatnak. Ezért kell világos különbséget tennünk a költségvetés helyzete és az ország gazdasági helyzete között, mert hiába halad most növekvő pályán a magyar gazdaság, a költségvetés helyzete sajnos továbbra is kedvezőtlen.

Máskor, máshol is elmondottam már, hogy szerencsés országokban az adófizetők által befizetett forintok, összegek többletét osztják szét az emberek között. Ez Magyarországon ma nincs így: Magyarországon mind a mai napig még mindig a hiányt osztjuk szét egymás között. Ma még mindig nem termel elegendő mennyiségben a magyar gazdaság ahhoz, hogy a költségvetés kiadásait saját erőnkből fedezni tudjuk. A válasz a miértre világos: a miértre az a válasz, hogy ez azért van így, mert a magyar költségvetésnek minden hetedik forintját adósságtörlesztésre kell fordítani. Ha ez nem így lenne, akkor Magyarország is azon boldog országok sorába tartozna, ahol minden esztendőben, amikor együtt megvitatjuk az ország következő évi költségvetését, a többlet szétosztásáról dönthetnénk (Moraj az MSZP padsoraiból.), de sajnos még mindig nem ez a helyzet.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ami a közjogi hagyományokat illeti: vannak bizonyos követendő közjogi hagyományai a rendszerváltoztatási kísérletnek. Ilyen például az első demokratikusan megválasztott miniszterelnök által teremtett azon hagyomány, hogy a parlamenti évad kezdetén - egyszer télen, egyszer pedig ősszel - tájékoztatja a képviselőket a parlament előtt álló félévi teendőkről, s ismerteti a kormány szándékait. Ezt a hagyományt továbbra is követni fogjuk.

S vannak hagyományok, amelyek hiányoznak, és újra kell őket teremteni. Ilyen hagyomány az, amelyet szintén szándékunkban áll követni, hogy minden évben, az év első jelentős alkalmaként, a parlamenten kívül, az ország nagy nyilvánossága előtt a mindenkori miniszterelnök tájékoztassa az országot arról, hogy nem a politikai évadban, nem a parlamenti félév során, hanem az előttünk álló esztendőben milyen feladatok állnak az ország, ha úgy tetszik: a nemzet előtt. Ez olyan hagyomány, amelyet most hívtunk életre (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: A hagyomány az keletkezik!), s nagyon remélem, hogy találkozik majd nemcsak a polgárok, de előbb-utóbb az önök tetszésével is. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Végezetül engedjék meg, hogy megköszönjem a koalíciós pártok, a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt, valamint a Fidesz-Magyar Polgári Párt azon támogatását, amelyet eddig nyújtottak a kormány működéséhez. Kérem önöket, hogy továbbra is támogassanak bennünket az előttünk álló parlamenti évad során.

Az ellenzéki képviselőket pedig arra kérem, hogy ott és ahol - a közöttünk meglévő ellentétekre való tekintet nélkül - úgy gondolják, hogy egy-egy kormányzati előterjesztés megszavazása az ország érdekét is szolgálja, akkor tüntessenek ki bennünket a bizalmukkal, és szavazzanak igennel a kormánypárti előterjesztésekre. Meggyőződésünk, hogy a polgári koalíció kormányának programja egyben Magyarország programja is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 2 1999.03.22. 10:51  1-15

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Szeretném az Magyar Köztársaság Országgyűlését tájékoztatni arról, hogy a Magyar Köztársaság külügyminisztere március 12-én letétbe helyezte a NATO-csatlakozáshoz szükséges okmányokat, és március 16-án Brüsszelben a NATO-központ előtt felvonták a magyar nemzeti lobogót, majd az újonnan csatlakozó három ország miniszterelnökének beszédjeivel - a három ország között hazánk is - elfoglalta helyét a NATO teljes jogú tagjai között. (Taps a Fidesz, az FKGP, az MDF, az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ezzel a jaltai világrend véget ért, Magyarország történelmében is egy új korszak vette kezdetét.

Nagyon röviden szeretném a parlament nyilvánossága előtt is röviden összefoglalni a kormány álláspontját arról, hogy az út, amely idáig hozott bennünket, minek köszönhető, mit jelent hazánk számára az újsütetű, teljes jogú NATO-tagság, és milyen teendőkkel jár ez mindannyiunk számára.

Először is, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt elnök úr, szeretném leszögezni azt, hogy Magyarország egy olyan közösségbe tért vissza, amelyet önszántából sohasem hagyott el. Amikor Magyarország a NATO-hoz csatlakozott, nem egyszerűen egy katonai szervezethez, nem egyszerűen egy hatalmi szerveződéshez, hanem leginkább és mindenekelőtt értékek közösségéhez csatlakozott, olyan értékekhez, amelyek mindig is közel álltak hozzánk, amelyek a mindenkori magyar társadalmak szervezőelvei között a legszeretettebbek közé tartoztak - úgymint a szabadság, és a szabadsággal szükségszerűen együttjáró felelősség értéke.

Amikor arról beszélünk, hogy Magyarország sikeresen járta be azt az utat, amely a Varsói Szerződés elhagyásán, majd kilenc év bizonytalanságán, s végezetül a legutóbb említett zászlófelvonáson keresztül elvezetett bennünket a NATO-ba, akkor nem feledkezhetünk el arról, hogy ebben elévülhetetlen és elsőrendű érdeme elsősorban azoknak a honfitársainknak van, akik 1956-ban megmutatták a világnak, hogy Magyarország a nyugati civilizációhoz tartozik. (Taps a kormánypártok soraiban.) Úgy érzem helyes, ha a polgári koalíció kormánya nevében köszönetemet fejezem ki azoknak, akik '56-ban vállalták ezt az áldozatot. 1990 óta, az első szabad választások óta az egymást követő kormányok is ezért az ügyért dolgoztak, 1990 óta a magyar külpolitika egyik kitüntetett célja a NATO-tagság volt.

Amikor 1956 szerepét értékeljük, szeretném önökkel megosztani azt a néhány személyes élményemet is, amely igazolja, hogy nem egyszerűen csak filozófiai vagy történelmi összefüggésekben igaz, hogy '56-nak köszönhetjük java részben Magyarország mai NATO-tagságát, hanem számos személyes beszélgetés, sőt, kongresszusi jegyzőkönyv is bizonyítja azt, hogy azok a személyek, azok a politikusok, államférfiak Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, akik kitartóan küzdöttek Magyarország NATO-tagsága mellett, bizony mind ahhoz a generációhoz tartoztak, és bizony mind személyes élményekkel rendelkeztek Magyarország 1956-os szabadságharcáról. Az ő döntésük, hogy a viták számunkra időnként kedvezőtlen fordulatai mellett is kitartottak Magyarország NATO-tagságának követelése mellett, annak köszönhető, hogy elismerték a magyar nép akkori teljesítményét, és nyilvánvalóan emlékeztek arra, amit a Nyugat felelősségének lehet nevezni a mi szabadságharcunkkal összefüggésben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Mit jelent Magyarország számára a NATO-tagság? Ha valaki végigköveti a Magyarország helyéről, világban elfoglalt szerepéről folyó vitákat a mögöttünk hagyott száz esztendőben, akkor láthatja, hogy gyakorta tér vissza az a gondolat, hogy Magyarország egy kompország, amely biztos szövetségi rendszerhez való tartozás híján a nyílt vízen hánykolódik. Azzal, hogy Magyarország teljes jogú tagjává vált az Észak-atlanti Szerződésnek, elmondhatjuk, hogy Magyarország immáron a nyugati partoknál horgonyzott le. Bizonyára önök is ismerik azt a régi görög bölcsességet, miszerint a legbiztonságosabb hajóknak azok minősülnek, amelyek már beértek a kikötőbe. Így van ez reményeink szerint velünk is. Magyarország számára a NATO-hoz való csatlakozás egyúttal a békét is jelenti. Háborút megvívni akár sikeresen is, nos, ahhoz nem kell más, csak ellenségek; tartósan békét teremteni azonban szövetségesek nélkül a világnak ebben a szegletében nem lehetséges.

NATO-hoz való csatlakozásunknak van még egy érdekes összefüggése, amelyről a honi vitákban kevés szó esett. Meggyőződésünk szerint ugyanis Csehország, Lengyelország és Magyarország NATO-tagsága egyúttal Közép-Európa újjászületését is jelenti.

 

(13.10)

 

Önök is tudják, hogy a XX. század során - a három nép között fennálló kölcsönös szimpátia ellenére - mi, magyarok gyakran kényszerültünk arra, hogy mégis konfliktusba keveredjünk Lengyelországgal vagy Csehországgal. Miközben lengyelek ezreit mentettük a második világháború során, aközben két szembenálló blokknak voltunk tagjai. Vagy 1968-ban, amikor magyar csapatok is részt vettek Csehország, az akkor Csehszlovákia elleni katonai akcióban, itthon, Magyarországon számosan találták meg annak a lehetőségét, hogy kinyilvánítsák a cseh és szlovák nép iránti szolidaritásukat.

Nos, azzal, hogy a három ország együtt csatlakozott az Észak-atlanti Szerződéshez, meggyőződésem, hogy Közép-Európában ez a tudathasadásos állapot most hosszú időre véget ért, és Közép-Európát ismét az jellemezheti, ami a legnemesebb hagyományai közé tartozik, vagyis az itt élő népek közötti őszinte együttműködés.

Ha a NATO-tagság gazdasági életünkre gyakorolt hatásáról beszélünk, akkor engedjék meg, hogy megemlítsem azt is, hogy nyilvánvalóvá vált Magyarország csatlakozásával, hogy az üzleti kockázatok az ide érkező befektetők, az itt gazdasági tevékenységet folytatók számára minimálisra csökkentek. Magyarország nem egyszerűen belső stabilitása, hanem immáron külpolitikai szövetségi rendszere miatt is kiszámítható és biztonságos ország.

Végezetül, összefoglalóan, engedjék meg, hogy azt mondjam, mindent egybevetve: a NATO-hoz való csatlakozással Magyarország érezhetően felértékelődött, és erősebbé vált.

Milyen teendőkkel jár, tisztelt hölgyeim és uraim, az előttünk álló hónapokra és esztendőkre, sőt, órákra és napokra gondolva Magyarország NATO-tagsága? Először is a hadsereg korszerűsítésének további teendőivel. Másodsorban, tisztelt hölgyeim és uraim, Magyarország számára egy sajátos helyzet állt elő azzal, hogy egyetlen szomszédos országunk sem tagja a NATO-nak. Következésképpen a magyar külpolitikának választ kell adnia az ebből a helyzetből fakadó kérdésre: hogyan gondolkodunk az Észak-atlanti Szerződés további kibővítéséről?

Szeretném megismételni azt az álláspontot, amelyet korábban már e Ház falai között a köztársaság külügyminisztere kifejtett, miszerint Magyarország kormánya támogatja a NATO további bővítését velünk szomszédos államok irányába.

Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, teendőnk az is, hogy immáron a NATO jövőjéről szóló vitákban is egyenrangú partnerként részt vegyünk. Ne feledkezzünk el arról, hogy áprilisban a NATO egész politikai világrendünkben betöltött szerepéről hoz majd fontos döntéseket, és ezeknek a döntéseknek Magyarország immáron nemcsak szemlélője, nemcsak elszenvedője, hanem alakítója is lehet.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, sok feltételnek kellett együtt teljesülnie, hogy ezt a bejelentést itt, önök előtt megtehessem. Kellett hozzá az '56-os szabadságharc, kellett hozzá a NATO akarata, az a felismerés, hogy a NATO-nak szüksége van Magyarországra - hiszen ez a helyzet -, és kellett hozzá az a közös képességünk, hogy az elmúlt tíz évben Magyarországon egy szilárd, kiszámítható, alkotmányos rendet építsünk föl.

De leginkább, tisztelt hölgyeim és uraim, a magyar polgárok akarata volt szükséges mindehhez, hiszen hosszú évszázadok óta ez volt az első olyan külpolitikai természetű döntése Magyarországnak, amelyet a magyar polgárok minden korlátozás nélkül, szabadon hozhattak meg. Az ügyet, hazánk hovatartozásának kérdését ők döntötték el a népszavazáson.

Meggyőződésem, hogy ezzel a döntéssel biztosítottuk saját jövőnket, biztosítottuk gyermekeink és reményeink szerint unokáink békés jövőjét is. Ezentúl Magyarország polgárai nyugodtabban tekinthetnek a jövőbe.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 14 1999.03.22. 1:41  1-15

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a hozzászólások egy irányba mutattak, csak az ügy súlya miatt érzem úgy, hogy talán második alkalommal is érdemes néhány szót mondanom még az előttünk fekvő kérdésről.

(13.40)

Ha megengedik, akkor a részkérdésekben mutatkozó véleménykülönbségekre most nem térek ki, azokat majd valahogy megoldjuk. A lényeg az, hogy a fő irányt tekintve - a hozzászólások legalábbis ezt mutatták a számomra - egyetértés van közöttünk.

Köszönöm ezeket a hozzászólásokat, amelyek a fő irányban való egyetértést fejezték ki. Arra szeretném kérni a parlament minden frakcióját, hogy ennek szellemében folytassák eddigi külpolitikájukat, és támogassák a kormányt abban, hogy Magyarország a NATO megbecsült és tekintélyes tagja legyen. Magyarország eddig is volt már része szövetségi rendszernek, ilyen már előfordult velünk, de most lettünk valóban szövetségesei más népeknek, ezért jelentősége van annak, hogy a NATO-tagság mögött, a méltó képviselet mögött csak egy kormány vagy pedig egy ennél szélesebb, teljes vagy majdnem teljes parlamenti akarat húzódik meg. Az eddigi támogatást, a kormány külpolitikája mögé helyezett támogatást tehát köszönöm, és szeretném, ha ez az együttműködés hazánk külpolitikai kérdéseiben a következő időkben is folytatódnék.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 4 1999.04.12. 15:12  3-17

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Először is engedjék meg, hogy a kormány nevében kifejezzem a köszönetemet valamennyi parlamenti pártnak azért az egységért, amelyet a balkáni válság kérdésében tanúsítanak. Szeretném megköszönni, hogy valamennyi parlamenti párt kivétel nélkül támogatja a kormány és a NATO erőfeszítéseit a koszovói válság megoldásának ügyében. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Önök is tudják, hogy nem sok ország mondhatja el ezt magáról a térségben. A koszovói katonai konfliktus továbbterjed különböző európai országok parlamentjeiben és kormányaiban, komoly belpolitikai válságokat előidézve ezzel sok helyütt. Úgy látom, hogy minket, magyarokat mintha összetartana az az érzés, hogy bár a villám igen közel csapott le, mégis egyfajta összefogással elkerülhetjük ennek kellemetlen következményeit. Tehát még egyszer, hölgyeim és uraim, a kormány nevében köszönöm az eddigi közreműködésüket.

Miért fontos, hogy ismét néhány szóban tájékoztassam önöket a jugoszláviai NATO-hadműveletekről? Azért szükséges ismét szólni a Ház falai között erről a kérdésről, mert Magyarország, de nem csak Magyarország, Csehország és Lengyelország polgárai is, bár még csak néhány hete tagjai a NATO-nak, máris úgy érezik, hogy nagyon nehéz katonai helyzetbe kerültek. Különösen hazánkban érzik sokan magukat úgy, mint a hideg vízbe dobott gyermek. Ezért úgy gondolom, a Háznak kötelessége ilyen körülmények között, hogy ennek a valóban kényes és sokoldalú nemzetközi helyzetnek néhány összefüggését ismét megvitassa.

Először is, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt elnök úr, fontosnak tartom, hogy mindannyian megértsük: a NATO továbbra sem vár tőlünk fegyveres részvételt, minden valószínűség szerint azért, mert a NATO sem érdekelt abban, hogy Magyarország lakosságát és a térség stabilitását valamifajta háborús konfliktusnak tegye ki. Ugyanakkor Magyarország természetesen egyetért szövetségeseinek és ezáltal Európának a céljaival. Sőt nekünk, magyaroknak talán még fontosabb a béke helyreállítása, hiszen nekünk testvéreink élnek Jugoszláviában. Éppen ezért utólag is helyesnek érzem azt, hogy a parlament úgy döntött, átengedjük a légterünket és a repülőtereinket a hadműveletek sikeres lebonyolítása érdekében.

Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy magyar orvoscsoport indul a menekültek megsegítésére. A parancstól számított hatodik napon belül bevetésre kész lesz ez az orvoscsoport, amelyet Albániában vagy Macedóniában létrehozott menekülttáborokba vezényelnek. Ha a katonai akciók véget értek, és ezzel az összes érdekelt fél egyetért, akkor az is elképzelhető, hogy egy műszaki alegységet küldünk majd Macedóniába.

Magyarországot, tisztelt hölgyeim és uraim - ez mondandóm harmadik pontja -, ma a siker esélyével semmilyen katonai támadás nem érheti. Szeretném megismételni, hogy szerencse, hogy tagjai vagyunk a NATO-nak, szerencse, hogy sikerült az ősz során elérnünk azt egy közép-európai kezdeményezéssel, hogy ne április végén Washingtonban, hanem már korábban - mint önök is tudják -, március során felvegyenek bennünket a NATO-ba, és így ezt a mostani konfliktust már NATO-szövetségesként, NATO-tagként és NATO-védelem alatt éljük át.

Amennyire a mostani körülmények között egy ország biztonságban lehet, annyira Magyarország ma biztonságban is van. Szeretném önöket is és a közvéleményt ismét emlékeztetni arra, hogy amennyiben valamelyik NATO-tagországot katonai támadás éri, azt az összes többi NATO-tagállamnak úgy kell tekintenie, mintha őt magát támadták volna meg, vagyis haladéktalanul, minden eszközzel a megtámadott NATO-tag segítségére kell sietni. Ugyanakkor sem a kormány, sem a szövetségeseink nem tartanak attól, hogy északi irányba terjedne tovább a konfliktus. De ennek a lehetőségét azért soha sem szabad kizárni. Éppen ezért a magyar hadsereget úgy szerveztük át, és úgy mozgattuk a csapatokat, mint ahogy erről személyesen is meggyőződhettem a szemlék során, hogy katonai veszély esetén azonnal válaszlépéseket tudjunk adni. Azt kell mondanom, hogy az ország déli része felkészült állapotban van, a katonáink is jó állapotban vannak, hadrafoghatóságuk kielégítő, és a ma fenyegető, elvileg elgondolható veszéllyel szemben sikerrel tudják felvenni a küzdelmet.

 

(13.20)

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sokan kérdezik, hogy Magyarország miért nem nyilvánítja ki, hogy mennyi menekültet hajlandó befogadni. Ezért szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy Magyarország átmenetileg minden háborús menekültet hajlandó befogadni. Hazánk tisztességes és becsületes ország, amelyik úgy gondolja, hogy a szomszédságában bajba jutott embereket, ha a veszély elől menekülnek, ha az életükért futnak, kötelességünk befogadni. Természetesen azután mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy minél kisebb teherrel és minél gyorsabban rendezni tudjuk a menekültek sorsát. Pillanatnyilag is - szeretném önöket tájékoztatni erről - napról napra növekvő számban érkeznek hozzánk menekültek.

Ami a gazdasági helyzetünket illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, azt kell mondanom, hogy a koszovói válság eredményeképpen Magyarország gazdasági megítélése a nagyvilágban nem változott. Sőt, szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy az elmúlt napok során a magyar kormány sikerrel bocsátott ki egy mintegy 500 millió dolláros kötvényt, amit le is jegyeztek. Azt is szeretném elmondani önöknek, hogy soha Magyarország dollárban kötvényt ilyen olcsón, ilyen kedvező kamatfeltételek mellett még nem bocsáthatott ki. Ennyit azt ország gazdasági állapotáról. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A kormány abban bizakodik, hogy a későbbiekben - éppen azért, mert Magyarország tagja a NATO-nak - a NATO-hoz való csatlakozásunk közvetlen gazdasági előnnyel is jár majd az ország számára. Meggyőződésem, hogy ha a boszniai válság idején Magyarország már belül lett volna a NATO-n, akkor az akkor tapasztalthoz képest kevesebb gazdasági veszteséget kellett volna elszenvednünk.

Ugyanakkor, tisztelt hölgyeim és uraim, nyilvánvaló, hogy károk azért vannak, elsősorban a közlekedésben és a kereskedelemben. De ahhoz képest, amilyen nagy baj és veszélyes helyzet alakult ki a Balkán déli részén, Magyarország ez idáig gazdasági értelemben, úgy tűnik, jó állapotban élheti túl a konfliktust.

A negatív gazdasági-kereskedelmi hatásokkal legelőször persze a szomszédos országoknak és közöttük elsősorban Magyarországnak kell szembenéznie. Az újvidéki Duna-hidak katonailag szükséges és elkerülhetetlen lerombolása miatt a legfontosabb közép-európai vízi út vált járhatatlanná, a folyami kereskedelem még hosszú heteken, hónapokon át továbbra is szünetelni fog, és ezzel komoly veszteségeket okoz magyar vállalatoknak. Úgy látszik, hogy olyan esztendőt élünk, amikor számos olyan anyagi veszteség éri az országot, amelyek a megelőző esztendőkben megkíméltek bennünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bizonyára hallottak a Záhonynál veszteglő orosz és fehérorosz humanitárius szállítmányt szállító konvoj ügyéről. Éppen a mi ülésünk kezdetének pillanatában, egy óra magasságában jött létre megállapodás Oroszország és Magyarország között, erről is szeretném önöket tájékoztatni.

Az ügy előzményei: egy konvojt tartóztattunk fel Záhonynál. Megítélésünk szerint a magyar hatóság jogosan járt el, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsa embargójának hatálya alá eső eszközök, valamint mintegy 600 ezer liter gázolaj is található volt a szállítmányban. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa korábbi döntésének a 8. pontja arra vonatkozik, hogy Jugoszlávia területére fegyvert, katonai járművet beszállítani tilos. A nyolc tartálykocsiban szereplő gázolajmennyiség sem minősülhet segélynek, öt kamion pedig páncélozott, katonai lőrésekkel ellátott jármű volt, ezeket nyilvánvalóan nem lehet egy konfliktus kellős közepén Jugoszlávia területére beléptetni.

A megállapodás lényege a következő: a páncélozott és lőrésekkel ellátott járművek természetesen nem léphetnek be Magyarország területére, az abban szereplő eszközöket, segélyeket más járművekbe helyezték át. A többi járművet Magyarország átengedi a területén, végigkíséri a határon, és engedi, hogy a déli határnál ki is lépjen, a nyolc tartálykocsi helyett pedig csak négy fogja végigkövetni a segélyszállítmányt. Ezzel a konvojjal nagy valószínűség szerint két magyar megfigyelő is utazik majd. A megállapodás lényegében létrejött, ezzel ezt a konfliktust egy megegyezéssel lezártnak tekinthetjük.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, szeretném még önöket arról is tájékoztatni, hogy az elmúlt két napban a NATO-országok erői Magyarországgal együtt 253 repülőgéppel szállítottak segélyt Albániába és Macedóniába, több ezer tonna élelmiszert, egészségügyi anyagot és pihentetéshez szükséges felszereléseket. A Magyar Köztársaság kormánya kezdeményezte egy légihíd létesítését Budapest és Tirana között, és igyekszünk napi rendszerességgel szállítani a Magyar Honvédség repülőgépeivel a kormányzati és karitatív szervezetek adományait.

Azt hiszem, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, hogy a bennünket talán legjobban foglalkoztató kérdés úgy hangzik, hogy milyen sors vár a Jugoszlávia területén élő magyar kisebbségre. Nyilvánvaló, hogy éppen e miatt az adottság miatt tekinthető rendkívül nehéznek és bonyolultnak a magyarok számára a mostani külpolitikai helyzet, hiszen a NATO akciói - mint önök is hallhatták a híradásokból - az ő lakóterületeiket is érintik.

Ugyanakkor szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a NATO éppen egy kisebbségben élő népcsoport, a jugoszláviai albánok életének megmentése érdekében avatkozott be ebbe a konfliktusba, és ez üzenet értékű mindannyiunk számára. Ez azt jelenti, hogy a világ legerősebb katonai szervezete nem közömbös a kisebbségi létben élők sorsa iránt.

A NATO döntése mögött az a szándék húzódik meg, hogy megállítsa azokat az erőket, amelyek megakadályozzák, hogy Európában közösségben éljenek egymás mellett az egyes nemzetek és népek. Ez a döntés számunkra, magyarok számára különösen fontos, hiszen nemzetünk közvetlenül is érdekelve van ennek a konfliktusnak a mihamarabbi megoldásában. Magyarország azt szeretné, hogy a vajdasági magyarok ne legyenek továbbra is kitéve a Jugoszláviában dúló háborúnak. Ezért nekünk - különösen nekünk, magyaroknak - az az érdekünk, hogy a NATO határozott közbelépésével egyszer s mindenkorra helyreálljon a béke és a nyugalom Európának ebben a szegletében.

A Vajdaságban több mint 300 ezer magyar ember él, akik ma félelmetesnek mondható lelki és fizikai állapotok között kénytelenek létezni. Ez megnöveli a magyar kormány felelősségét. De szeretném ismét föltenni a kérdést: Mikor lennének a vajdasági magyarok nagyobb biztonságban? Akkor-e, ha Magyarország kívül lenne a NATO-n, nem venne részt a mostani akcióban, és baj esetén csak és kizárólag a saját katonai erejére támaszkodhatna? Vagy úgy érezhetik-e magukat nagyobb biztonságban a vajdasági magyarok, hogy Magyarország a NATO szövetségese, egy olyan szövetségi rendszernek a része, amely most éppen azért vállalt áldozatokat, azért vállalt ilyen terheket, mert úgy gondolja, hogy etnikai alapon egyetlenegy népcsoportot sem lehet deportálni és megsemmisíteni.

Azt hiszem tehát, bátran kimondhatjuk, hogy ma a Vajdaságban élő magyarok az utóbbi esetben, Magyarország NATO-tagsága révén és a NATO együttműködése révén érezhetik magukat nagyobb biztonságban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindannyian azt tapasztaljuk, hogy a polgárok bizonytalanok, és különösen a déli határrészeken élők félnek a szomszédunkban kialakult helyzettől. Tőlünk, önöktől, a magyar parlament minden képviselőjétől azt várják, hogy határozott, világos válaszokat adjanak, adjunk a kérdéseikre, kételyeikre. Mindazoknak, akik úgy érzik, nem látnak bele a politika, különösen a külpolitika rejtelmeibe, nem tudják, mi van egy-egy döntés mögött, nekünk, parlamenti képviselőknek kell segítenünk.

Ezért kérem önöket, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy ezt képviseljék körzetükben, lakóhelyükön, álljanak a polgárok rendelkezésére, segítsenek megnyugtatni őket, eloszlatni az alaptalan félelmeket! Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 2 1999.04.29. 16:31  1-17

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Bizonyára önök is egyetértenek velem abban, hogy nemcsak ez az április, hanem valahogy az egész ezredév szeszélyesre sikeredett. És mintha minden szeszélyességét ráadásul ebben a térségben akarná kitombolni.

Lassan meg sem lepődünk azon, ha történik valami olyan, amire tíz, húsz vagy akár harminc éve nem volt példa Magyarországon. Beletörődnünk mindenesetre nem szabad a váratlan eseményekbe, legalábbis olyan értelemben nem, hogy ne vegyük észre mások szenvedéseit, az emberi tragédiákat, hogy ne tegyünk erőfeszítéseket az újabb akadályok leküzdésére, és ne dolgozzunk a lehető legjobb megoldásokon. Ebben az évben alapos leckét kaptunk abból mindannyian, hogy ha hirtelen, szinte minden előrejelzés nélkül történik valami, ami emberéleteket, nemzedékek munkáját vagy otthonok ezreit veszélyezteti, akkor higgadtan és józanul kell végiggondolnunk, hogy mi a teendő, mi telik az erőnkből, mit áldozhatunk fel anélkül, hogy másnak a kárára menne. Cselekedni csak akkor lehet, ha ezekre a kérdésekre határozott választ adtunk. Így van ez a koszovói helyzettel, a Jugoszláviára mért NATO-csapással is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Koszovóban a legsötétebb középkort idéző embertelenségek sorozata történt és történik, módszeres gyilkosságok, tömeges erőszaktétel, kísérlet egy egész nép megsemmisítésére, elkergetésére és elűzésére. Ezt senki sem nézheti tétlenül, senki nem is tudja tétlenül nézni. A nemzetközi közösség évek óta próbálkozott különböző nemzetközi fórumokon a Jugoszláviában egymás mellett élő etnikumok konfliktusainak békés úton történő rendezésére. Volt idő alaposan, többször is átgondolni a dolgokat. Ma már mindannyian tudjuk, a szerb vezetés a tárgyalásokat arra használta fel, hogy időt nyerjen, előkészítse és megindítsa népirtó akcióját. A nemzetközi közösségnek nem maradt más választása, csak katonai erővel védheti meg az albán kisebbség életét, és csak katonai csapásokkal akadályozhatja meg, hogy az erőszak tovább terjedjen.

A szomszédságunkban történő események olyanok, amelyek nem hagyhatnak hidegen bennünket. Egyrészt nemzetünk több mint 300 ezer tagja él egy olyan országban, ahol a kormányzat módszeresen irtja a nemzeti kisebbségeket. Ez a tény alapjaiban befolyásolja viszonyunkat a most folyó eseményekhez, de ha nem is élnének magyarok a mai Jugoszlávia területén, vajon nem lenne-e kötelességünk saját országunk és a szomszédos népek érdekében mindent megtennünk, amit csak lehetséges?

A polgári koalíció kormányát a térségről szerzett tapasztalatok és az elhúzódó tárgyalások is arra késztették, hogy alaposan átgondolja, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy a szomszédságunkban dúló konfliktus úgy rendeződjön, hogy közben hazánk polgárai és a vajdasági magyarok minél nagyobb biztonságot élvezzenek. Már októberben úgy láttuk, hogy mind a térség függetlenségének és stabilitásának biztosítása, mind a kirobbanóban lévő koszovói válság okán a lehető legjobb, amit tehetünk, az, hogy a visegrádi kezdeményezés keretében megsürgetjük Magyarország NATO-csatlakozását. Ezt, mint önök emlékezhetnek rá, meg is tettük. Így történt, hogy hazánk a tervezettnél hamarabb lett az észak-atlanti szövetség tagja. Az idő minket igazolt. Gyors NATO-csatlakozásunk miatt a háborús konfliktus kitörését már nem kiszolgáltatott módon, magányosan, hanem a létező legerősebb katonai szövetség egyenrangú tagjaként értük meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor a közelünkben csap be a villám, mindannyian megijedünk. Nem csoda, hogy Magyarország polgárai - a déli határrészen élők különösen is - aggódnak a NATO-csapások kimenetele és következményei miatt. Bizony, nem könnyű heteket és hónapokat élünk, de nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak: annál nagyobb biztonságban a mostani körülmények között, mint amiben vagyunk, nem lehetnénk. Emlékezzenek vissza, tisztelt képviselőtársaim, már októberben úgy döntött a tisztelt Ház, hogy rendelkezésre bocsátjuk légterünket és repülőtereinket egy esetleges NATO-akció számára.

(9.10)

Keserves vita és nehéz vívódás után a NATO teljes körű garanciája nélkül hoztuk meg akkor ezt a döntésünket. Tudom, hogy önök, parlamenti képviselők, jól ismerik az úgynevezett Washingtoni Szerződést, a NATO alapító okiratát. De minden magyar családnak is tudnia kell, hogy ez a szerződés kimondja: ha bármelyik NATO-tag területét támadás éri, akkor azt úgy kell tekinteni az összes NATO-tagnak, mintha a saját területét támadták volna meg. A NATO tehát haladéktalanul, azonnal és minden eszközzel megvéd minden szövetségest, így Magyarországot is, ha bajba kerül. Nem véletlen, hogy soha, sehol a NATO létezése óta senki sem próbálkozott azzal, hogy bármely NATO-tagországban élő polgárok biztonságát fenyegesse. Ma Magyarországot megtámadni olyan lenne, mintha valaki egyszerre üzenne hadat többek között az Amerikai Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának és Németországnak.

A NATO-tagság megsürgetése volt tehát az első, amit meg kellett tennünk. Ez a szerencsés helyzet ma azt is eredményezi, hogy Magyarország képében a vajdasági magyarok komoly érdekképviselettel rendelkeznek az észak-atlanti szövetség tagjai között.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A hétvégén Washingtonban az volt a legfontosabb célunk, hogy a nyugat-európai és észak-amerikai döntéshozók gondolatai közé a vajdasági magyarok ügyét megfelelő módon, kellő súllyal beillesszük. E célkitűzésünknek meg is feleltünk. Az összes megszületett dokumentum, amely érinti ezt a kérdést, az összes napvilágot látott nyilatkozat, amely ezzel az ügyel foglalkozik, kellő súllyal és megfelelő formában foglalkozik a Vajdasággal és a vajdasági magyarokkal. A vajdasági magyarok helyzete még így is nehéz, de mégis összehasonlíthatatlanul könnyebb, hogy részesei vagyunk a NATO-nak, mintha egy NATO-n kívüli, magányos és gyenge Magyarországra számíthatnának csak anyaországként. Itt most egy erős NATO-szövetséges Magyarország képviseli a vajdasági magyarok érdekét.

Hölgyeim és Uraim! A koszovói helyzet alapos átgondolása azonban nem állhat meg azzal, hogy tagjai lettünk a NATO-nak. Nyilvánvalóan az az érdekünk, nekünk magyaroknak különösen, hogy mielőbb rendeződjön az albán kisebbség helyzete, mielőbb vége legyen a háborús konfliktusnak, mielőbb megkezdődjék az újjáépítés, megszülessen a rendezési terv, hogy minden visszatérjen a normális kerékvágásba. Mindehhez nekünk is hozzá kell járulnunk, nemcsak azért, mert tagjai vagyunk a NATO-nak, hanem mert természetes emberi együttérzésünk is erre ösztönöz mindannyiunkat. Úgy kell elősegítenünk a mihamarabbi rendezést, hogy ne tegyünk kárt magunkban. Éppen ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, magyar katona és Magyarország nem vett részt, és nem is vesz részt támadó katonai akcióban. Amit mi tehetünk, az, hogy megkönnyítjük a katonai erők és segélyszállítmányok közlekedését, átengedjük őket a légterünkön, megnyitjuk a repülőtereinket. Ezt meg is tettük.

Itt szeretném önöknek megköszönni azt az egységes, szinte egyhangú támogatást, amit a repterek megnyitásához kapott valamennyi parlamenti párttól a kormány. Jó érzés volt úgy tárgyalni Washingtonban, hogy éreztük a hátunk mögött ezt az egységet, ha úgy tetszik, ezt a nemzeti összefogást. Ennek az országgyűlési határozatnak az értelmében, mint ahogy már bejelentettük, a NATO 20 darab légiüzemanyag-utántöltésre szolgáló repülőgépet telepít a Ferihegy-1 repülőtérre a kiszolgáló eszközökkel és személyzettel együtt. Mivel sokféle mendemondát hallottam, s hallok magam is, szeretném hangsúlyozni, hogy magyarországi repülőterekről eddig nem indultak bevetésre gépek. Előfordult több esetben is, hogy Magyarország légterét használva a bevetésre induló gépek a levegőben tankoltak Magyarország légterében, s mentek vissza ezt követően ismét bevetésre. Ennél több azonban eddig nem történt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A legtöbb feltett kérdés, amely mindannyiunkat foglalkoztat, egy hónap után arra vonatkozik, hogy mik a kilátások, mi várható a NATO-csapás eredményeként. Volt, aki azt várta, hogy az első légiriadó után kézzelfogható eredménye lesz az akciónak. De biztosíthatom önöket, hogy a térség ismerői és a NATO katonai és politikai vezetése - beleértve bennünket, magyarokat is - nem erre tervezett, és magunk is meglepődtünk volna, ha ez így történik. A katonai és politikai célok elérése érdekében a NATO eddig több mint 11 ezer légi bevetést, ezen belül 4500 csapásmérést hajtott végre. Ezek hatalmas számok. De ahhoz, hogy a kitűzött célt teljesíteni tudjuk, hogy meg tudjuk állítani az etnikai indíttatású öldöklést, intenzíven folytatni kell a légicsapásokat. Mint a NATO-csúcson kiadott közleményekből is értesülhettek róla, a NATO tagjai jelenleg oly mértékben nem tartják szükségesnek a szárazföldi bevetést, hogy azt még napirendre sem tűztük a csúcstalálkozó megbeszélésein. A katonai és politikai vezetés egyértelműen úgy ítéli meg, hogy légicsapásokkal elérhető a kitűzött cél. Bár minden okunk megvan a türelmetlenségre, mégis most a nyugalom és a türelem mindennek a kulcsa.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A koszovói válság, sajnos, nem az egyetlen olyan nem szokványos esemény ebben az évben, amely komoly kihívások elé állítja a családokat, a polgári koalíció kormányát és magát a Magyar Országgyűlést. Emlékezzenek csak vissza! Kezdődött az orosz gazdasági válsággal, ezt néhány hónap múlva követte a latin-amerikai válság, majd folytatódott az őszi esőzésekkel és az ezt követő első árvízzel, amit a sokkal súlyosabb tavaszi után sokan szinte el is felejtettek.

 

(9.20)

 

Túl vagyunk egy gázkitörésen Zalában, amely szintén több falu lakosságának kitelepítésével járt együtt. Aztán jött a minden eddiginél keményebb tél, a rengeteg hó, az elzárt falvak. Amikor a hó olvadni kezdett, jött a nagy árvíz, újra előkerültek a homokzsákok, és ezek a mai napig is bizony kinn vannak a gátak mentén. A belvíz is falvakat, szántóföldeket borított el, házakat döntött össze. És most itt van a szomszédunkban a fegyveres konfliktus.

Akaratlanul is csak az juthat az ember eszébe: mi jöhet még? A szerencsétlenség lóháton jön, de gyalog távozik - tartja a népi bölcsesség, és ezt bizony alkalmunk volt megtapasztalni a mögöttünk hagyott esztendő során. Ha meg is küzdöttünk a vízzel, ha nem is szakadtak át sehol a gátak, ha nem is történt orvosolhatatlan tragédia, ha okosan kívül is maradtunk egy nemzetközi konfliktuson, a természeti katasztrófák következményeivel még sokáig kell birkóznunk. Nyilvánvaló, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a feladat emberfeletti volt, és hogy ezzel eddig sikerült megküzdeni, az sok-sok ember, sok szervezet és közösség áldozatos munkájába került.

A súlyos helyzet bekövetkeztével egyidejűleg - legyen szó nemzetközi konfliktusról vagy belpolitikai nehézségekről vagy természeti csapásokról - Magyarország kormánya eddig mindig biztosította a védekezéshez szükséges forrásokat. Ennek megfelelően a kormány mindig úgy döntött, hogy az egyes minisztériumok a szükséges kiadásokat a saját költségvetésükből szabadon teremtsék elő. Ez azonban nem bizonyult elegendőnek. Szeretném önöket tájékoztatni, hogy a héten a kormány a keddi ülésén arról döntött, hogy összesen további 12 milliárd 682 millió forintot csoportosít át a költségvetés általános tartalékának terhére. Ha ehhez hozzáadjuk azt a több mint 11 milliárd forintot, amit a minisztériumok már eddig is kénytelenek voltak kiadni az ár- és belvízveszély miatt, akkor elmondhatjuk, hogy a polgári koalíció kormánya 24 milliárd forintot fordít a károk mérséklésére, enyhítésére és védekezésre. Ez súlyos összeg! Szinte meg is haladja az ország teherbíró képességét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A rendkívüli helyzetekben a magyar parlament már bebizonyította, hogy képesek vagyunk mindent félretenni és összefogni. Arra szeretném kérni önöket, hogy ezt a nemzeti összefogást a nehéz helyzetekben a jövőre nézve is mentsük át.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 16 1999.04.29. 9:36  1-17

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány szemponthoz magam is kapcsolódjam.

Először is elhangzott az az állítás, hogy nincs kommunikációs stratégia a mostani fegyveres konfliktus ügyében. Azt hiszem, hogy néminemű bírálat ez ügyben indokolt, bár hozzá kell tennem - látva a különböző szolgálatok elosztási íveit és jelentéseit -, hogy eddig én úgy hittem, és remélem, nem is tévedek, hogy a legfontosabb, hozzám eljutó információk tekintélyes része ellenzéki képviselőknek is rendszeresen a rendelkezésére áll. Ezért semmi akadálya nincs annak, hogy a magyar politikai élet minden jelentős személye, ha megvan benne az akarat, egy irányba tudjon beszélni. Amennyiben ennek az előfeltételei nincsenek meg, akkor annak semmi akadálya, hogy ezen a helyzeten javítsunk. Éppen a tegnapi hatpárti tárgyalás során ajánlottam fel a pártok tisztelt képviselőinek, elnökeinek, hogy a Külügyminisztérium készséggel áll rendelkezésükre, ha akarják. Egyébként számukra, mint már említettem, lehetőség van a belső körből származó híreken túlmenően arra, hogy rendszeres egyeztetések keretében a Külügyminisztériumtól is hetente tájékoztatást kapjanak.

Önök is tudják, hogy a kommunikációnak csak egyik eleme az állítás, amit az ember szeretne világossá tenni és megmagyarázni. A másik kérdés, hogy ez eljut-e ebben a formájában azokhoz, akiknek az ember szánja. Így, amikor kommunikációról beszélünk, ott csak bizonyos mértékű felelősséget tudunk magunkévá tenni. De még egyszer mondom, egyetértek azzal, hogy mindannyiunknak arra kell törekednie, hogy a magyar politikai vezetés - ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt - ebben a nehéz helyzetben egy irányba beszéljenek.

Elhangzott az a felvetés is, hogy a magyarság célját ebben a mostani helyzetben ez idáig nem határoztuk meg. Én ezt másképp látom. Úgy látom, hogy a magyarság célja világos. Először is: a magyarság célja és érdeke ebben a helyzetben, hogy a térségünkben - általában sehol a világon, de különösen a mi térségünkben -, és kiváltképpen a szomszédságunkban senkinek se engedtessék meg a népirtás. Részben mert ismerjük a XX. század történelmét, részben pedig mert tudjuk, hogy ami ma ott előfordulhat, az holnap máshol is megtörténhet. Hogy ennek elejét vegyük, ez a magyarság célja és érdeke.

Ami a határon túl élő magyarok érdekeit illeti, ott azt tudom mondani önöknek, hogy a kormány álláspontja változatlan: a határon túl élő magyaroknak, bármely ország területén éljenek is, joguk van mindazokhoz az életfeltételekhez, amelyeket az európai hagyomány és az európai gyakorlat más országok kisebbségei számára kialakított.

 

(10.00)

 

Hogy pontosan mi az ő érdekük, és azt milyen eszközökkel kell elérni, abban is változatlan a kormány álláspontja, vagyis, hogy ezt nem nekünk és nem itt, a magyar parlamentben kell meghatározni. Hogy a vajdasági magyarok hogyan, milyen körülmények között kívánnak élni, az a vajdasági magyarokra tartozó ügy. Mi eddig is az ő álláspontjukat követtük. Éppen ezért azzal nem értek egyet, hogy az autonómiáról ne lehetne beszélni. Lehet róla beszélni, hiszen az a vajdasági magyarok programjának a középpontja. Hogy célszerű-e róla most beszélni, ezen már lehet vitatkozni, de semmiképpen nem fogadom el azt, hogy erről ne lehetne beszélni. A célszerűség persze megköveteli, hogy a megfelelő helyen és időben fejtsük ki az egyébként elfogadható álláspontunkat.

Elhangzott az is, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ne kelljen percek alatt dönteni - fogalmazta meg egy ellenzéki képviselő. Én is meg szoktam néha fogalmazni ezt kormánypártiként, hogy bárcsak ne kellene néha percek alatt dönteni. De mint önök is tudják, a háború és a fegyveres konfliktus forgatókönyvét nem lehet előre megírni. Ezért számos olyan helyzet van, amikor mindannyiunknak, a kormánynak a maga helyén, az ellenzéknek a maga helyén, a képviselőknek pedig itt, a tisztelt Házban bizony néha percek alatt kell dönteniük. A magam részéről mindent megteszek annak érdekében, hogy amennyire lehet, ezeknek az eseteknek a számát szűkítsük, de senki ne lépjen fel azzal a természetellenes igénnyel, hogy egy ilyen helyzetben, amelyben most vagyunk egyáltalán ne állhasson elő ilyen valóban szerencsétlen helyzet, körülmény.

Ami a napirendi pont másik részéhez kapcsolódik, vagyis a természeti károk enyhítésének ügye - volt valaki, aki azt mondta, hogy késedelem történt. Szeretném elmondani önöknek, hogy semmilyen késedelem nem történt, a kárenyhítésnek, ha az ember nem akar ostoba módon eljárni, az a helyes módja, hogy először felmérjük a kárt, megállapítjuk annak mértékét. Hogy ez mennyire fontos, az a benyújtott ellenzéki indítványokból is látszik, amelyek messze alulbecsülték a kár mértékét, ezért teljesen tarthatatlanul alacsony számok szerepelnek bennük. Egy ellenzék ezt elkövetheti, egy kormánypárt sohasem. Az ellenzék bármit követelhet, lelke rajta. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Egy kormánypárt, ha kárenyhítésről van szó, tartozik azzal saját magának, az ellenzéknek és mindenek előtt az ország közvéleményének, hogy tudja, hogy miről beszél, hogy mi az a kár, amelynek orvoslására és enyhítésére vállalkoznia kötelessége.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért azt hiszem, hogy mindannyiunkat kielégíthet a kormánynak az a döntése, amely nemcsak, hogy megjelenés alatt áll, hanem már meg is jelent a Határozatok tárában, amely tételesen felsorolja, hogy milyen károkat milyen mértékig enyhít és képes enyhíteni az ország.

Röviden a legutóbbi 13 milliárd forintról hozott, a tartalékot felhasználó döntésünk belső szerkezete; bár ezt önök már nyomtatásban is olvashatják. A havazás miatt felmerült védekezési kiadás 210 millió forint. A lakóhelyeinket ért károk orvoslása 1,5 milliárd forint. A mezőgazdasági kárenyhítés 2 milliárd forint. Az önkormányzati tulajdonban lévő, kötelező feladatok ellátásához kapcsolódó intézményekben keletkezett károk orvoslása 787 millió forint. Az önkormányzati utakban keletkezett károk helyreállításához 1 milliárd 625 millió forint. Az önkormányzati tulajdonban lévő kompok helyreállításához 150 millió forint. Az állami létesítményeknél ár, belvíz, valamint havazás miatt felmerült védekezési és kárenyhítési költségekre 6,5 milliárd forint. Ez mindösszesen 12 milliárd 682 millió forint; és kérem, hogy ehhez számolják hozzá a már korábban, hasonló célokra elköltött 11 milliárd forintot.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Szeretném megismételni: az ország gazdasági teherbíró képességének a határát súrolja, ha nem lépi át, ez a hatalmas összeg, amelyről most itt beszámoltam. Azt hiszem, hogy ilyen körülmények között akár késedelemmel, akár mulasztással hírbe hozni a mostani kormányt a valóságtól elrugaszkodott feltételezés. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Arra szeretném önöket kérni, hogy mind a mostani fegyveres konfliktus ügyében, mind pedig a természeti csapások ügyében próbáljunk mindannyian a saját személyes, és időnként bizony kicsinyes pártérdekeinktől elrugaszkodni, és fenntartani a széles körű egyetértést.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 14 1999.05.03. 2:42  11-15

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! (Horn Gábor: Taps! - Derültség. - Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) A szabaddemokraták frakcióvezető-helyettesének hozzászólása után engedjék meg, hogy csak a tényekre szorítkozzak. A tények a következők. Bizonyítást nyert, hogy titkos és törvénytelen adatgyűjtések történtek. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ki ellen?) A Xénia Láz egyik vezetője, közismert képviselője megkereste az egyik állami szolgálatban álló tisztet, arra kérte, hogy folytasson kompromittáló célzatú, magánéletre, családi kapcsolatokra és esetleges üzleti érdekeltségekre kiterjedő - még egyszer ismétlem, kompromittáló célzatú - megfigyelést. Mind a megfigyelés ténye, mind annak kompromittáló célzata bizonyított. A megfigyelt személy a Fidesz akkori frakcióvezetője volt, aki abban az időben több parlamenti indítványt is tett a Xénia Láz ügyében. (Dr. Pető Iván: Nem a Deutsch volt? - Moraj. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Most tapsoljatok! - Dr. Kóródi Mária: Most kellene elővenni a jegyzőkönyvet!) A vizsgálat most kezdődik. Ezzel sem hozakodtam volna elő, tisztelt Ház, ha Magyar Bálint nem kényszerít erre azzal, hogy megpróbálja megelőlegezni a most megindult vizsgálat végeredményét. (Dr. Hack Péter: Már a nevében meg lett előlegezve!)

Látva a frakcióvezető-helyettes úr idegességét (Derültség.), amit az ügy kapcsán tanúsít, valamint néhány más ellenzéki képviselő idegességét, a vizsgálatot ma indokoltabbnak látom, mint bármikor. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Mi is! - Taps a kormánypárti padsorokban.) Az SZDSZ, amely mindig is aktív volt az emberi jogok és ezen belül a személyiségi jogok védelmében, nos az ő aktív közreműködésükre különösen számítok. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!) Különösen annak tisztázásában, hogy milyen erkölcsi és jogi alapon lehet évekkel a rendszerváltoztatás után politikai ellenfelekkel szemben megfigyelést folytatni. Aktív közreműködést várok a szabaddemokratáktól attól függetlenül és arra való tekintet nélkül, hogy a vizsgálat megállapítja-e vagy sem, hogy olyan tárca is érintett volt, amelyért korábban az SZDSZ viselte a felelősséget.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 22 1999.05.03. 5:15  19-23

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Napok óta hallhatunk, olvashatunk - elsősorban a legnagyobb ellenzéki párthoz tartozó képviselők tollából - olyan véleményeket, amelyek aggodalomra adnak okot. Egyre gyakrabban hallani a Szocialista Párthoz tartozók köreiből - nyilvánosan elmondott véleményekről beszélek -, mintha figyelmen kívül hagynák azt a tényt, hogy ma Koszovóban népirtás folyik.

Egyre gyakrabban hallani olyan véleményeket, mintha nem akarnának különbséget tenni Milosevics és a NATO között. Ez a különbségtétel pedig múlhatatlanul szükséges. Nem lehet a béke nevében egyszerre Milosevicset is és a NATO-t is ugyanazzal a mércével mérni és megítélni. Ez olyan volna, mintha valaki a normandiai partraszállás idején Londonban egyszerre szervezett volna tüntetést a hitleri genocídium és a partra szálló szövetséges csapatok ellen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ami ma Szerbia területén és a koszovói tartományban folyik, az barbárság! Embereket ölnek meg, családjaik szeme láttára lányokat és asszonyokat erőszakolnak meg, életek munkáját teszik tönkre egyetlen pillanat alatt, csak azért, mert a kiszemelt személy és áldozat más nemzetiséghez tartozik. Ez, kérem, nem egyszerűen barbárság, hanem ma már tudjuk: egy jól körvonalazott terv része, amit úgy hívnak - és ezt mind a szocialistáknak, mind a többi ellenzéki pártnak ajánlom figyelmébe, van rá történelmi kifejezés -, hogy Endlösung. Ezt kell megállítanunk! A kérdés az, hogy ebben hajlandóak vagyunk-e valamilyen mértékig szerepet vállalni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami a helyzetet illeti: a kormány és ez idáig a magyar parlament álláspontja egyértelmű volt. Ez fejeződött ki a korábban közösen meghozott parlamenti döntésünkben is. 93 százalékkal szavazták meg a tisztelt képviselők - beleértve tehát az ellenzékieket is - azt az indítványt, amely egyértelműen úgy fogalmazott, hogy repülőtereinket és légterünket a NATO rendelkezésére bocsátjuk. (Moraj az MSZP padsoraiban.)

Világos, egyenes, magyar beszéd, ahogyan fogalmaz a határozat. Félreértés nem volt! Akkor is tudtuk, mi több, már októberben tudtuk - hiszen itt, a parlamentben vitatkoztunk erről, akkor még nem NATO-tagként -, hogy ez magában rejti azt a lehetőséget is, hogy Magyarország repülőtereit valóban felszállásra használják majd fel a NATO gépei. Ezt tudtuk. Mindannyian tudtuk, önök is. (Dr. Hack Péter: Lányi Zsolt nem tudta!) Ne bújjanak, kérem, a mögé - bocsássanak meg nekem - az átlátszó mentegetőzés mögé, hogy ez nem volt az önök számára egyértelmű! (Közbeszólások az MSZP padsoraiban. - Dr. Hack Péter: A honvédelmi bizottság elnöke számára nem volt egyértelmű!) Ha ez nem egyértelmű egy parlamenti képviselő számára, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor hogyan mer az ország sorsára vonatokozó fontos döntéseket hozni? (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Ez idáig úgy tudtam, hogy a parlament és a kormány álláspontja egységes. Egyetértettünk abban, hogy eddig kell elmennünk, a parlamenti határozat világosan megszabja a határokat, és közösen dolgozunk azért, hogy ne alakulhasson ki olyan helyzet, amikor ezen túl kell lépni, vagy akár csak fölvetődik annak kérdése, hogy Magyarország ezen a szerepvállaláson túllépjen. Ez idáig ezért együtt dolgoztunk.

Úgy látom, hogy ebben változás állt be. Szomorúan látom, hogy a Szocialista Párt vissza akar lépni a magyar parlament eddigi döntésétől. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem erről van szó! - Egy hang a Fidesz padsoraiból: Thürmer!) Erre természetesen megvan a lehetősége. Mi több, arra is megvan a lehetősége, hogy érveket mutasson be annak érdekében, hogy meggyőzzön bennünket, hogy az előző döntésünk rossz döntés volt. Erre van mód.

Tessék előhozni ezeket az érveket, és tessék bevallani: nem a helyzet változott meg, hanem az önök álláspontja változott meg, és revízió alá akarják venni először a saját, majd az egész parlament korábbi álláspontját! Amihez - még egyszer mondom - önöknek természetesen joguk van. Egy ilyen indítványt a parlamenti szabályok keretein belül meg kell fontolnunk.

Csak arra szeretném kérni és arra is kérem a szocialistákat, hogy az ország érdekében ne használják pártpolitikai célra, ne használják a kormány támadására és gyengítésére a katonai helyzetet, mert ezzel nem a kormányt, hanem hazánk biztonságát veszélyeztetik.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban. - Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Így van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 12 1999.05.25. 4:39  9-13

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Valóban igaza van a képviselő asszonynak, nehéz helyzetben kezdte meg munkáját a mostani kormánykoalíció, mert a magyar történelem négy legkorruptabb esztendejét tudhatta maga mögött 1994 és '98 között. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt a szükséges hosszú listát most nem tudom önöknek felsorolni (Keller László: Ráérünk! - Horn Gábor: Munkaidő van! - Vancsik Zoltán: Titkosítani! - Tóth Károly: Ez sincs meg, igaz?!), de a mai hozzászólások között majd még hallanak ilyet. (Tóth Károly: Titkos! Elveszett!) Ismerik a 150 milliárd elcsorgott Postabank-pénzt, ismerik a Magyar Fejlesztési Bankból elcsorgott 40 milliárd forintot, és az egészségügyi pénztárral kapcsolatosan is mondok önöknek néhány információt hamarosan.

Ami azonban az ügy lényegét illeti, valóban a kormányon belül az elmúlt napokban szakmai, államvezetési hiba történt. (Csige József: Legalább!) Ha a kormányon belül valamely kormánytag egy, a hatáskörébe nem tartozó ügyben, különösen ha várhatóan annak következményei súlyosak, állást kíván foglalni, akkor előtte köteles betartani azt az egyeztetési rendet, amely éppen arra való, hogy az ilyen hibákat megelőzhessük. (Vancsik Zoltán közbeszól.) Amikor ezt a rendszert valaki nem tartja be, az előírt szabályokat nem követi, akkor hiba történik, és ilyenkor le kell vonni a megfelelő tanulságokat. Önök is tudják, hogy ez 24 órán belül megtörtént.

Ön Selmeczi államtitkár asszony személyét hozta szóba. El kell mondanom önnek, hogy Selmeczi államtitkár asszony teljesítette a kötelességét, jól dolgozott (Derültség az MSZP padsoraiban.), és amikor hibát követett el, a lemondását felajánlotta. A munkáját, amelyet tb-alapokat felügyelő államtitkárként végzett, ezúton is szeretném megköszönni. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Önök is tudják, hogy Magyarország polgárainak szükségük van megfelelő egészségügyi ellátásra. Ezért a kormány gondoskodott arról, hogy az egészségügyi alapok, tb-alapok irányítása ne maradjon felügyelet nélkül. A szükséges döntést meghoztuk, az átadás-átvétel zajlik, az alapok működésének irányítását és felügyeletét a Pénzügyminisztérium látja el a jövőben.

Tudom, hogy önöket érzékenyen érinti az egészségügyi pénztár ügye. Szeretném tájékoztatni az elnök urat, a Házat és a teljes magyar közvéleményt, hogy több mint húsz esetben folyik büntetőeljárás hűtlen kezelés, csalás, okirat-hamisítás és hasonló ügyekben, és sajnos az ellenzékben ülő képviselő is van érintve a feljelentések által. (Vancsik Zoltán: Név szerint!) Én tudom, hogy az önök számára ez rendkívül kényes. Tudom, hogy önök számára rendkívül kényes, hogy az Állami Számvevőszék, amely a parlament szerve, megállapította, hogy az ellenőrzés egyáltalán nem működött az előző kormány idején. Jelentésében a személyes felelősségre vonást javasolta, és ezt meg fogjuk tenni, bármennyire is fájdalmas ez önöknek. (Vancsik Zoltán: Nem fáj!)

Most hosszú listával nem kívánok előhozakodni, csak annyit szeretnék mondani, hogy az is előfordulhatott még az elmúlt esztendők során, hogy '96 végén és '97 áprilisa között volt olyan vezetője az egészségügyi pénztárnak, aki - tehát kevesebb mint másfél év alatt - a munkadíján kívül, nyilván mert jól működött a magyar egészségügy, még több mint 7 millió forint jutalmat is felvehetett. Ilyen ügyeknek garmadáját találtuk az egészségügyi pénztár háza táján. Amint a végleges jelentés elkészül, a tisztelt Ház elé fogom tárni annak teljes tartalmát.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 24 1999.06.21. 6:05  21-25

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban indokolt, hogy lassan a vége felé közeledve a mostani parlamenti ciklus első évének, a miniszterelnök is reagáljon olyan hozzászólásokra, amelyek a kormány egyéves teljesítményét érintik.

Nem tudom, önök hogyan vannak vele, talán úgy, mint magam is, hogy ez az egy esztendő gyorsan elrepült. Valóban jelentős eredményeket értünk el, s ezeknek a teljesség igénye nélküli, de így is igen tekintélyes felsorolását hallgathattuk meg az imént.

Szeretném felidézni önök előtt azt, hogy az ezelőtt egy esztendővel történt választások után a kormányalakítási megbízást sikerrel teljesítettük. 1998. július 8-án megalakult, és a mi értékelésünk szerint azóta is eredményesen működik a polgári koalíció kormánya. Sőt, arra is szeretném önöket emlékeztetni, hogy a fiatal magyar demokrácia történetében ez a kormány alakult meg a legrövidebb idő alatt és a legnagyobb egyetértésben. (Taps a Fidesz és a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)

Sőt, a mögöttünk hagyott egy esztendő olyan esztendő volt, amelyben minden korábbinál csekélyebb mértékben gyengítették erőinket a kormányon belüli vagy a koalíciós pártok közötti szakmai, politikai viták. Azt a kijelentést is szeretném megkockáztatni, hogy a polgári koalíció kormánya a fiatal demokrácia első olyan kormánya, amelyik egy évvel a hivatalba lépése után nemcsak megtartani, de növelni is tudta a támogatottságát. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ezt ki mondta?) Ebből arra következtetünk, hogy az itt élők elégedettséggel fogadták azt a határozottságot, amivel a kormány hozzáfogott az ország gondjainak megoldásához.

 

(14.10)

Szeretném aláhúzni, hogy számunkra nem az egyébként kedvező hangulatfelmérések a mérvadóak, hanem azok a valóságos eredmények, amelyekről az imént is hallhattunk, és amelyek valóban könnyebbé teszik a családok mindennapjait. Arra is szeretném felhívni az önök figyelmét - mert néha mintha néhányan beleesnének ebbe a tévedésbe -, hogy a parlament állapota, horribile dictu, az ellenzék állapota, ha úgy tetszik, lelkiállapota nem cserélendő fel, mert nem azonos az ország állapotával és az ország lelkiállapotával. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

A magam véleménye szerint az eltelt egy esztendőben, minden kétségtelenül meglévő, tervezett és váratlan nehézség ellenére az emberek kezdeményezőbbek és bizakodóbbak lettek. Meggyőződésem, hogy ez az optimizmus segíteni fogja a következő esztendőkben is az ország fejlődését. Ez az optimizmus persze nem azonos az aránytévesztéssel, és valóban, mint hallhattuk az előbb a képviselő úrtól, állnak is még előttünk nehéz feladatok. Az alaptalan bizakodást az egy év alatt történt természeti katasztrófák, nemzetközi gazdasági válságok és a háború egyébként is lehetetlenné tette volna. A magyar polgárok bizakodása ma realista optimizmusnak tekinthető. Ezért az elmúlt év legnagyobb sikerének éppen azt tartom, hogy a világszerte egyébként borúlátónak elkönyvelt magyar polgárok bizakodással és reménnyel tekintenek a jövőbe, és úgy érzem, kezdik derűlátón megítélni saját maguk és családjuk kilátásait.

Összességében: egy év után nyugodtan elmondhatom, hogy helyesnek bizonyult az a meggyőződésünk, hogy gazdaság- és társadalompolitikánk középpontjába, szemben a korábbi gyakorlattal, a családot állítottuk, és a család minden tagjának igyekeztünk javítani az életkörülményeit.

Azt szeretném még elmondani önöknek befejezésképpen, hogy a Jugoszláviával szembeni légicsapások talán néhány mondatos értékelést egy évösszegzőben is kell hogy kapjanak. Szeretném elmondani önöknek, hogy a kormány sikeresen teljesítette a feladatot, sikerrel fejeztük be ezt a konfliktust, a magyarok becsületét, Magyarország jó hírnevét gyarapítottuk a világban, mindeközben Magyarországon egyetlenegy polgárnak sem zökkent ki az élete a megszokott kerékvágásból, és egyetlen vajdasági magyarnak sem kellett személyes sérelmet, megaláztatást, megszégyenítést vagy magyar mivolta miatt bántalmazást elszenvednie - és ez jelentős eredmény.

Szeretném megköszönni befejezésképpen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azoknak a képviselőknek a támogatását, akik az elmúlt egy esztendőben a kormány mögött voltak, segítettek bennünket abban, hogy a kormányprogram időarányos részét végrehajtsuk. Továbbra is számítunk az önök bizalmára és támogatására, titkon abban is reménykedünk, hogy a jóakaratú emberek száma esetleg még nőhet is a parlamentben.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 2 1999.09.06. 23:41  1-17

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm önöket az őszi ülésszak első összejövetelekor.

Úgy gondoltam, hogy a Ház munkájának megkezdése előtt talán helyénvaló lenne, hogyha tájékoztatnám önöket arról, hogy a tavaszi ülésszak vége és a mai nap között milyen események történnek, történtek, amelyekre kíváncsi lehet a tisztelt Ház.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, azt mindannyian tudják, hogy az elmúlt év, a kormány megalakulása után eltelt első év a nyári szünetig a hat csapás esztendeje volt, és akkor már sokan sejtették: elképzelhető, hogy a természet hetedszer is ránk tör majd.

Ez be is következett, hiszen a nyári szünet során olyan Medárd napi esőzésekkel szembesült az ország, amelynek kártételei egyes becslések szerint meghaladták azokat a károkat, amelyeket a korábbi árvizek és a belvizek együttesen okoztak. Valószínűleg önök közül is többeknek rokonait, ismerőseit, szülőhelyét érinthette ez a természeti csapás, láthatták a képeket: a víz utcákat sodort el, töltéseket döntött össze, és otthonok százait tette tönkre.

Ennek megfelelően, tisztelt hölgyeim és uraim, a nyár elsősorban az újjáépítés, a helyreállítás jegyében telt el. Az állami szervek összefogásával sikerült a helyreállításhoz szükséges összeget előteremteni. Jó reményünk van arra, hogy a tél beállta előtt a pusztításnak még a nyomait is sikerül eltüntetni. Az újjáépítés során először a középületek rendbetételével foglalkoztunk, és szeptember 20-áig az utolsó iskola is újra megnyitja kapuit.

Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy jó ütemben folyik az utak, a vasúti sínek, töltések helyreállítása is. A számok nyelvén beszélve: mindösszesen 807 épületet sikerült szeptember 3-áig helyreállítani, ebből 119 önkormányzati tulajdonban lévő épület, 688 pedig személyi tulajdonban lévő épület. A legnagyobb pusztítást Jász-Nagykun-Szolnok megye szenvedte el, ott eddig mindösszesen 266 épületet kellett és tudtunk újjáépíteni. De Heves megyében is eléri a 170-et a már újjáépített épületeknek a száma.

Szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy a nyár során a helyreállítási munkák mellett - a kormányprogramban elhatározottak szerint - folytattuk az ország építését is. Júliusban új, európai színvonalú bajai kereskedelmi kikötőt adtunk át, a nyár során megfeszített erővel folytatódott a bajai híd teljes rekonstrukciója, és jó reményeink vannak arra, hogy ősszel az átadás is megtörténik.

Szeretném tájékoztatni önöket arról is, hogy az őszi és a tavaszi árvizek után a gátak építése is gőzerővel folyik. (Dr. Nemcsók János: Bravó!)

Hosszas huzavona után méltó helyszínt találtunk a Nemzeti Színház részére is a Duna partján. (Moraj az MSZP soraiban: Ó!) Bár azt mondják, hogy nincs olyan szakács, aki mindenkinek képes lenne a szája íze szerint főzni, mégis - leszámítva a most elhangzott néhány bekiáltást - úgy tűnt, hogy mindenki támogatja az új helyszínt. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)

Hasonlóképpen szeretném - még a nyár krónikájához sorolva - azt is az önök figyelmébe ajánlani, hogy az M1-es autópályán felére csökkent a díj (Szalay Gábor: Most lesz bevezetve!), és így most már nem a jobb módúak kiváltsága az Európa felé vezető autósztráda használata, hanem ezt a lehetőséget visszaadtuk a magyar polgároknak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

(14.10)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindig megnyugtató, ha rend és nyugalom váltja fel a pusztulást, a zavargást és a bizonytalanságot. Jó érzés, hogy a hazai csapássorozatra megnyugtató választ tudtunk adni, de ugyanilyen öröm, hogy Jugoszláviában hallgatnak a fegyverek. Szeretném az önök figyelmébe ajánlani, hogy a magyar kormány a nyár során a későbbi rendezés ügyében több nemzetközi tárgyalást is folytatott, és a magyar kormány nevében aláírtam azt a stabilizációs megállapodást, amely utat nyit a békés rendezés felé.

Az előzetes terveknek megfelelően haladnak a tárgyalások az Európai Unióval. Jó esélyünk van arra, hogy 2000 őszére az összes fejezetet illetően lezárulhat a tárgyalások első fordulója.

Szeretném, ha a tisztelt Ház képviselői tudnák, hogy megállapodás született a szlovák miniszterelnökkel arról, hogy két héten belül aláírjuk a Mária Valéria híd újjáépítéséről szóló megállapodást, és ezzel az utolsó második világháborús európai romot is eltakarítjuk. Ennek a vállalkozásnak azért érdemes külön figyelmet is szentelni, mert nem csupán - bár ez sem lenne kevés - Szlovákia és Magyarország közös vállalkozásáról van szó, hiszen a költségek egy tekintélyes részét az Európai Unió vállalta magára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a gazdaság helyzetének nyáron történt alakulásáról is. Bizonyára önök is emlékeznek arra, hogy az elmúlt hónapokban voltak, akik rendkívüli intézkedéseket sürgettek. Ma már nyilván ők is belátják, milyen szerencse, hogy a kormány a józan eszére hallgatott. Azóta bebizonyosodott annak a bölcsességnek az igazsága, hogy akinek szike van a kezében, az ne hadonásszon.

Elmondhatjuk, hogy a magyar gazdaság elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy a váratlan csapásokat is állja. A gazdasági folyamatokat tekintve lényegében minden úgy alakult, ahogy terveztük. Örömmel tájékoztathatom önöket, hogy a kormány a gazdaság esetében is a kormányprogramban kijelölt úton haladt. Remélem, hogy ezt mindannyian megelégedetten nyugtázzák.

Bár nem számolhattunk előre százmilliárdos károkkal, mégis sikerült egyensúlyban tartani a magyar gazdaságot, és közben nem kellett lemondanunk a magas növekedési ütemről sem.

A pénzügyek alakulása tekintetében is kedvező tendenciákról beszélhetek. Az év első hét hónapjában kétszer annyi tőke áramlott az országba, mint az előző év hasonló időszakában. Mindeközben, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, az áremelkedések ütemét is sikerült erőteljesen csökkenteni. Bizonyára emlékeznek arra, hogy amikor elfogadtuk hazánk idei költségvetését, akkor 11 százalékos áremelkedési ütemmel számoltunk, és jó reményeink vannak arra nézve, hogy ennél kedvezőbbek lesznek az év végi számok is.

Engedjék meg, hogy mindezt úgy összegezzem, hogy amit sokan lehetetlennek tartottak, az talán mégis sikerült. Egyszerre csökken Magyarországon az áremelkedések üteme, és közben nemzetközileg is kiemelkedő ütemben nő a gazdaság, s mindez úgy történik, hogy az egyensúly nem romlik, és ami a legfontosabb, 150 ezer emberrel többnek jut kenyérkereset, mint egy évvel ezelőtt. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki még emlékszik azokra a gazdaságpolitikai vitákra, amelyek arról próbáltak bennünket meggyőzni, hogy mindez így együtt nem lehetséges. Ez a gazdaságpolitikai siker - meggyőződésem szerint - az emberek bizalmából és a gazdaság szereplőinek összefogásából ered. Azok, akik ennek megvalósításában részt vállaltak, nyilván velünk együtt örülnek közös sikerünknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Jó, ha meg vagyunk győződve arról, hogy a helyes úton járunk, de ez akkor igazán jó, ha ezt a tények is alátámasztják. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Úgy van! - Tóth Károly tapsol.) Bizonyára emlékeznek arra, hogy a kormány vállalta, mindent megtesz a közbiztonság javítása érdekében. Legutolsó találkozásunk óta napvilágot láttak a közbiztonság alakulásáról beszélő adatok is. Szeretném önöket örömmel tájékoztatni arról, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények száma jelentősen visszaesett, a vagyon elleni bűncselekmények száma egy esztendő alatt több mint harmadával, 37 százalékkal csökkent. Mindannyian tudjuk, hogy a gépjárművek sokunk számára már munkaeszközt jelentenek, ezért különösen fontos, hogy a gépkocsilopások száma egy esztendő alatt 30 százalékkal csökkent. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Bizonyára emlékeznek rá, hogy a szervezett bűnözés elleni törvény elfogadásakor úgy döntöttünk, hogy ez a törvény majd szeptember 1-jén lépjen életbe. Meggyőződésem, hogy ezek a jogszabályok lehetőséget biztosítanak arra, hogy hatékonyabban tudjuk felvenni a küzdelmet a bűnözésnek azon formáival szemben is, ahol még nem dicsekedhetünk kiemelkedő eredménnyel.

Tisztelt Ház! Nemcsak a mi munkánk kezdődött meg, hanem néhány napja az iskolaév is; ez alkalommal először úgy, hogy első napjait már nem keserítik meg a tankönyvek áfaterhei. Szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy a felsőoktatási intézményekbe 10 ezer diákkal több iratkozott be, mint korábban.

 

(14.20)

Úgy érzem, nagy vonzerőt jelent, hogy ingyenessé tettük az oktatást az első diploma megszerzéséig. (Derültség az MSZP padsoraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) Az új tanévet illető legfontosabb változás, hogy szeptember 1-jétől a családi pótlékot iskoláztatási támogatás formájában kapják a családok. Ezzel ösztönözzük, hogy a szegényebb családok gyermekei is iskolába járjanak. Reméljük, hogy ezzel jó néhány gyermek jövőjét tudjuk megalapozni.

Nos, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, ezeket az eseményeket és fejleményeket szerettem volna az önök figyelmébe ajánlani a mögöttünk hagyott hónapok történései közül.

Ha megengedik, néhány mondat erejéig szeretnék az előttünk álló ülésszak munkájáról is szólni néhány szót. Először is szeretném az önök figyelmébe ajánlani azt, hogy a következő fél évben folytatódnak a jugoszláviai háborút lezáró stabilitási egyezmény tárgyalásai. Október elején - már rögzített időpont szerint - Szegeden egy nemzetközi konferencia keretében vitatjuk meg többek között a balkáni újjáépítés lehetőségeit is. Arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy kísérje figyelemmel ezeket a tárgyalásokat.

Kérem az ellenzéket, hogy támogassák a vajdasági magyarok ügyét, különösen most, hogy a vajdasági magyarok megtették az autonómia felé vezető úton az első lépést, és létrehozták az Ideiglenes Nemzeti Tanácsot. Szeretném, ha ebben a Házban - különös tekintettel a már megtett első lépésekre - mindenki átérezné az ebben az ügyben kinyilvánított szavak súlyát és felelősségét.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés előtt álló hónapok munkája elsősorban a költségvetési bevételek és kiadások megtárgyalásának és meghatározásának jegyében zajlik majd. Eddig számos költségvetési vita során azt tapasztalhattuk, hogy mindenki lelkes híve az általában vett takarékosságnak és a konkrét költekezésnek. Az új évezred küszöbén azonban új, más felfogásra van szükség ahhoz, hogy a kormány és az Országgyűlés megfontolt és eredményes döntéseket hozhasson.

Mint önök is láthatják, reményeim szerint önöknek is rendelkezésére áll már a kormány állásfoglalása az adó- és járuléktörvények változásaihoz, ebből önök is láthatják, hogy a 2000. évi költségvetés az 1999. évi költségvetésben kijelölt út szerves folytatása. Úgy döntöttünk, hogy erre a folytonosságra annál is inkább szükség van, mert az országot ért sorozatos természeti katasztrófák és a bizonytalan nemzetközi gazdasági környezet már így is épp elég kihívást jelentettek mindannyiunk számára.

A kormányt az a meggyőződés vezeti, hogy a nyugalom ösztönzőleg hat a gazdaságra és a vállalkozásokra. A változatlan általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó, társasági és osztalékadó-kulcsok kiszámítható gazdasági feltételeket teremtenek. Mint önök is olvashatják az előterjesztésekben, 2000-ben 6-7 százalékos áremelkedéssel és 8-9 százalékos keresetnövekedéssel számolunk. Azt is olvashatták, hogy a nyugdíjakat valamelyest az áremelkedések ütemét meghaladó mértékben szeretnénk emelni, átlagosan 8 százalékkal, ami azt jelenti, hogy egy 30 ezer forintos nyugdíj esetében évi 28 ezer forintot, azaz majdnem egy további teljes 13. havi nyugdíjat visz majd ki a postás. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Huhú!)

A fiatal magyar demokráciánk történetében először marad két egymást követő évben változatlan az adójogszabályok túlnyomó része. Szeretném azonban elmondani önöknek, hogy a mi felfogásunkban a stabilitás nem jelent mozdulatlanságot. Ott szükséges változtatnunk - és ott szeretnénk is változtatni -, ahol lehetőség nyílik a jobb gazdálkodásra.

Tisztelt Ház! Ezek után szeretnék néhány szót szólni arról, hogy az önöknek benyújtott előterjesztésekből milyen elsőbbségek, milyen sorrendiségek következnek, hiszen ezek az előterjesztések világosan beszélnek arról, hogy mit tart fontosnak a kormány nemcsak az előttünk álló fél évben, hanem az azt követő egy esztendőben is.

Az olvasás során meggyőződhettek arról, hogy a kormány számára továbbra is a legfontosabb a családok támogatása, ezért továbblépünk a gyermeknevelés terheinek könnyítése terén. 2000. január 1-jétől további 30 százalékkal növeljük a gyermekek után járó adókedvezmény összegét. Január 1-jétől visszahozzuk, újra bevezetjük a jövedelemarányos gyermeknevelési támogatást, a gyedet. Ez az első és legfontosabb teendő.

A következő kiemelt teendő a kormány előtt az otthonteremtés. Mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt 20-25 esztendőben nem sikerült megoldást találnunk a lakásépítések visszaélések-mentes és erőteljes támogatására. Ma már mindenki beláthatja, hogy a nyugodt és biztonságos családi élethez valódi otthonra van szükség. Ugyanakkor azonban a lakáshitelek magas törlesztési részletei sokak számára mind a mai napig lehetetlenné teszik, hogy önálló otthon megteremtésére gondoljanak. Ezen szeretnénk változtatni. Ez idáig ahhoz, hogy valaki hitelhez jusson, előbb be kellett bizonyítania, hogy nem szorul hitelre. A kormány álláspontja szerint ez a helyzet nem tartható. Az otthonteremtéshez nyújtott támogatások jelentős növelése tehát az a második terület, ahol a kormány eredményeket szeretne elérni az előttünk álló hónapok során.

Meggyőződésünk szerint, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, a családokat támogatjuk akkor is, amikor segítséget próbálunk nyújtani a kis- és közepes méretű vállalkozások számára. Ez ügyben a kormánynak még sok tennivalója van. Nagyon nehéz ledolgozni azt az adósságot, amelyet az elmúlt tízegynéhány évben a kis- és középvállalkozások támogatásában halmozott fel Magyarország. Szeretném azonban arról is tájékoztatni önöket, hogy a legutóbbi jelentés szerint 1999 augusztusában az egy évvel korábbihoz képest 150 ezerrel többen vannak munkában. Az a meggyőződése a kormánynak, hogy ebben a magyar kis- és középvállalkozásoknak jelentős a szerepe, ezért ez a harmadik fontos teendője a kormánynak a következő hónapok során, hogy megpróbálunk olyan javaslatokat önök elé terjeszteni, amely jelentősen csökkentheti a kis- és középvállalkozások adminisztrációs terheit, és egyúttal javítja a fizetési fegyelmet.

A következő terület, amelyre a kormány kiemelt figyelmet szeretne fordítani, a vidék- és területfejlesztés. Ebben az évben a kárenyhítésre és árvízvédelmi berendezésekre költött tízmilliárdok néhány fejlesztési tervünk megvalósítását hátráltatták. De ha önök az előterjesztést elolvassák, láthatják, hogy az eredeti elképzeléseknek megfelelően a mezőgazdaság, valamint a vidék- és területfejlesztés továbbra is kiemelt támogatást kap. Úgy tervezzük - és ehhez kérem az önök támogatását -, hogy jelentős összegeket fordítunk a vidék infrastruktúrájának fejlesztésére is. A 2000. évben több jelentős hídépítési munka kezdődik meg, gyorsforgalmi utak és vasútvonalak épülnek.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Van itt még egy ügy, amelyben szeretném kérni az ellenzék támogatását. 1999-ben Magyarország a NATO teljes jogú tagja lett. E fontos lépés is jelentős szerepet játszott abban, hogy a közvetlen szomszédságunkban kitört háború ellenére Magyarország lakói biztonságban érezhették magukat. Az elkövetkezendő időkben kiemelt feladatot jelent a honvédelem fejlesztése, valamint a hadsereg régóta időszerű korszerűsítése. Ezért mindannyiunk biztonsága érdekében egy átgondolt haderőreformot szeretnénk végrehajtani. Közös biztonságunkról van szó, ezért az ellenzéket is arra kérem, hogy álljon az ügy mellé.

Nos, elnök úr, tisztelt ház, hölgyeim és uraim, mint azt önök is hallották, úgy érzem, hogy ami igazán fontos, arra az adott körülmények között ésszerű módon sikerül a kormánynak a következő esztendőben is forrásokat teremtenie.

 

(14.30)

Összességében, ha látták a számokat, emlékezhetnek rá: a családok támogatása 13 százalékkal, az otthonteremtés támogatása 30,5 százalékkal, a kis- és középvállalkozások fejlesztése 22,5 százalékkal, a mezőgazdaság, a vidék- és területfejlesztés 13,3 százalékkal, a honvédelemre fordított összeg pedig 43,5 százalékkal növekszik. Úgy érzem, hogy a kormány egy jó, világos, átgondolható, érthető és megalapozott javaslatcsomagot tett le az önök asztalára. Önökön a sor, arra kérem önöket, vitassák meg az előterjesztéseket és tegyék meg javaslataikat.

Az adó- és a költségvetési törvények azért készülnek, hogy minden fontos feladatot, amely az ország előtt áll, közös erővel meg tudjunk oldani. A kormány nevében szeretném elmondani, hogy nyitottak vagyunk, és minden érdemi javaslatot szívesen fogadunk. Az a meggyőződés vezet bennünket, hogy nekünk, parlamenti képviselőknek nem az a dolgunk, hogy megmondjuk, mit miért nem lehet megcsinálni, hanem az, hogy kitaláljuk, hogyan lehetséges mégis.

Ennek szellemében kívánok önöknek eredményes őszi ülésszakot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 16 1999.09.06. 10:22  1-17

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen rosszkedvűen válaszolok az ellenzék vezetői által fölvetett néhány megjegyzésre. Szomorúan és rosszkedvűen teszem ezt, mert azt gondoltam, hogy a nyáron mindenki kipihenheti magát, áttekintheti a mögöttünk hagyott egy évet, és szépen, nyugodtan, úgy ahogy egyébként egy parlamentben az illendő, meg ahogyan a kormány előtt álló teendők nagyságrendjéhez méltó, megpróbálunk valahogyan megoldásokat találni.

Sokat gondolkodtam, hogy válaszoljak-e egyáltalán, de úgy látom, hogy néha az ember nem kerülheti el, hogy néhány egyenes mondatban azért megválaszoljon azoknak, akik nem helyénvaló módon, a helyet és időpontot rosszul megválasztva ott folytatják, ahol abbahagyták.

Tisztelt Kuncze Gábor! Engedje meg, hogy azt mondjam önnek, nem gyűjtheti mindenki az ismerőseit, a barátait az MSZMP központi bizottságából meg a Hit Gyülekezetéből. Ennyit a barátokról! (Nagy taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban. - Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.) Másodsorban: megértem az ön elégedetlenségét azzal kapcsolatban, hogy sajnos Magyarországnak még sok teendője van, a mi kormányunknak is sok teendője van még a közigazgatási reform átalakításával vagy végigvitelével, sok teendőnk van a köztisztviselői kar állapotának javításával kapcsolatban, és általában sajnos azt kell mondanom, Kuncze Gábor képviselőtársam, hogy sok teendőnk van azzal a területtel, amiért ön volt felelős az elmúlt négy évben. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.) Mert hát tudja, tisztelt képviselőtársam, azt még csak megértem, hogy Kovács László képviselő úr, aki mégiscsak a külügyekért volt felelős, és amely munkának vannak folytatható, értékes elemei, amelyeket próbálunk is folytatni és persze néhány mással kiegészíteni, szóval azt még csak megértem, hogy ő volt kormánytagként elégedetlen a kormány néhány mostani intézkedésével. De hogy ön, de hogy ön, akinek a munkája alatt több mint 1600 képzett rendőrtiszt hagyta el a pályát, akire még a koalíciós társa sem tudott mást mondani, mint hogy amit ön itt művel meg megteremt, az nem közbiztonság; szóval ezek után mégis hogy gondolja, hogy nekiront a kormánykoalíció többségének?! (Hosszan tartó nagy taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

 

(15.20)

Csak azt tudom önnek ígérni, hogy minden erőnkkel azon vagyunk - és kétségtelen, hogy nem sikerült minden bajt fölszámolni még, amit az ön tárcája örökül hagyott, de azon dolgozunk, hogy megtörténjen -, hogy tovább javuljon a bűnüldözési mutatók aránya; azon dolgozunk, hogy legyen Magyarországon közigazgatási reform; úgy tudom, hogy éppen azon dolgozunk, hogy Magyarországon valamifajta regionális rendszerre át tudjunk állni. Ígérem önnek, azt a munkát, amit ön nem végzett el, a polgári koalíció kormánya igyekszik elvégezni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

S ha megengedik, volna néhány szavam azért a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjéhez is. (Derültség. - Kiss Péter: Hiányzott is már. - Vancsik Zoltán: Meg voltunk sértve. Tessék megmondani, mit csináljunk!) Néhány érdemi kérdésben van vitánk, úgy érzem. A frakcióvezető úr hozzászólása azt a benyomást keltette, mintha a nagy elosztási rendszerek reformja költségmegtakarítással járna. (Kovács László a fejét ingatja.) Nem erről van szó. Sajnos többletkiadással jár. Következésképpen együtt kellene a parlamenti képviselőknek megvitatni, hogy pontosan hogyan, milyen ütemezésben és milyen forrásokból hajtjuk végre azokat a reformokat, amelyek mindenki szerint elodázhatatlanok.

Azt nem tudom elfogadni, engedje meg a frakcióvezető úr, miszerint egyetlenegy ilyen rendszer reformjához sem kezdtünk volna hozzá. Úgy gondolom, hogy az oktatási rendszer nagyon fontos pontokon változik (Horn Gábor: Tényleg! Visszafelé!), nagyon fontos törvényeket alkotott meg közösen a Ház. Az SZDSZ-esek szerint, mint hallhatta ön is, visszafelé (Horn Gábor: Bizony, bizony!), szerintünk a helyes irány másfelé van, de nem lehet eltagadni azt, hogy az oktatásügyben nagyon komoly, reformértékű változások történtek. Hasonlóképpen az egyik legpazarlóbb nagy rendszere a magyar közigazgatásnak, államháztartásnak a hadsereg. Ennek az átalakításával próbálkozunk most éppen. Méghozzá úgy tudom, hogy elég jól állnak a képviselőink közötti egyeztetések. Tehát ilyen körülmények között nem világos, hogy pontosan mi is annak az értelme, hogy a magyar kormányt olyan bírálattal illesse, aminek egyébként nincsenek meg a ténybeli alapjai.

Azt kell mondanom, hogy bár szívesen hagytam volna figyelmen kívül, mégis megjegyzést kell fűznöm a demokrácia állapotáról szólott mondataihoz. Nem a vitatkozás szándékával, csak szeretném rögzíteni, hogy mi itt a polgári oldalon mindig úgy érezzük, hogy van egy sajátos íze, egy különös bája annak, amikor önök demokráciáról beszélnek és a demokráciát féltik. (Derültség és taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban. - Vancsik Zoltán az első sorban ülő miniszterek felé széttárt kezekkel: Itt ülnek a fiúk.) Szomorúan kell felidéznem a '94 és '98 közötti időszakot is, én ugyanis nem emlékszem arra, sőt egyetlen akkori ellenzéki párt vezetője sem emlékszik arra, hogy olyan lehetőséget kapott volna, ha jól hallottam, mint ön ma reggel, hogy behívják a rádióba, és másfél-két órán keresztül válaszolhat a hallgatók kérdéseire. Amikor önök voltak kormányon, akkor egyetlen ellenzéki párt vezetőjének sem adatott meg (Hegyi Gyula: De a miniszterelnök sem!), hogy akárcsak egy alkalommal is megtehesse ezt. (Taps a kormánypártok soraiban. - Horn Gábor: Ez nem igaz!) És ha megengedik, eltekintek attól, hogy fölidézzem azokat a sikeres nyilvános sajtótájékoztatókat, amelyeket együtt izgulhattunk végig a televízió képernyőjén keresztül. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Nos, ami azt illeti, vannak-e problémák? Kovács László frakcióvezető úrnak igaza van, vannak teendők. Teendők azért vannak, mert problémák is vannak. Néhányat megemlítettem. Szeretném megismételni, hogy az önök támogatását, az ellenzék támogatását is szívesen látnánk a lakásteremtés problémáinak megoldásában, javaslatunkat nemsokára előterjesztjük. Nagyon szívesen látnánk az önök támogatását, erre vonatkozó javaslatok már szerepelnek az előterjesztésekben, ahol a kis- és középvállalkozók adminisztrációs terheit próbáljuk csökkenteni. Mindannyian tudjuk, hogy vannak problémák. Egy egyéni vállalkozónak ma könyvelőt kell alkalmaznia. Önmagában ez egy olyan beszédes tény, ami azt mutatja, hogy nem egészséges ebben a szegmensében a magyar gazdaság. Nyilvánvaló, mindannyian tudjuk, hogy vannak teendők. Mi nem gondoljuk azt, hogy van megélhetési bűnözés, ezért úgy gondoljuk, hogy amíg van bűnözés, addig van teendője természetesen a belügyminiszternek, és sorolhatnám tovább a teendőket. Amikor a kormány az előtte álló feladatokról beszél, akkor megoldandó problémákról beszél, és szeretnénk az önök közreműködését is, amennyire ez egyáltalán lehetséges, megnyerni ezekhez a lépésekhez.

S végezetül egyetlen dologról szeretnék még szólni, ezt érzem a leginkább igazságtalannak. A kormány, úgy érzem, időnként erőn felül és az ország is tulajdonképpen néha erőn fölül tesz lépéseket annak érdekében, hogy a középosztályt szinte megsemmisítő Bokros-csomag ütötte sebeket begyógyítsa. (Zaj.) Kimutatható, minden elemzés erről szól, hogy az elmúlt egy évben Magyarországnak, egyébként óriási erőfeszítések árán, sikerült megállítani a középosztály süllyedését. Nagy tett! (Taps a kormánypártok soraiban.) Nem értem, miért vitatják ezt el. Önök is emlékeznek arra, nem volt még olyan régen, amikor kormányon voltak, hogy naponta lehetett hallani fiatal gyermekes családoktól azt a véleményt, hogy a gyermekek vállalása sok esetben azonos a szegénység vállalásával is. Ezért bevezettünk egy családtámogatási rendszert, elemről, elemre építjük ki. Ennek az utolsó fontos beillesztendő építőkockája éppen január 1-jétől a gyed bevezetése. Nem tudom, bár önök ellenzékben vannak, és a mi kormányunk hozza ezeket a döntéseket, de miért nem lehet azt mondani, hogy ezek nagy eredmények, és a magyar családoknak szükségük van gyerekek után járó adókedvezményre, szükségük van családi pótlékra, szükségük van egyébként a gyedre, és jó, hogy a kormány ezeket a lépéseket megteszi? Miért kell pártpolitikai dimenzió mentén mindent ellenezni, ami egyébként az ország érdekét szolgálja? (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy nagy tisztelettel arra kérjem ismét a parlament minden képviselőjét, kormánypárti képviselőket is és ellenzéki képviselőket is, hogy azokon a pontokon, ahol legjobb meggyőződésük szerint az ország, a magyar polgárok és a magyar családok életkörülményeit javító intézkedéseket tesz a kormány, pártállásra való tekintet nélkül támogassanak bennünket; támogassák, úgy, ahogyan az előbb kértem, a családtámogatási rendszer továbbépítését, az otthonteremtés elősegítését, a kis- és középvállalkozások helyzetének javítását, a vidékfejlesztést, és amennyiben lehet, akkor segítsenek bennünket abban, hogy még inkább visszaszoríthassuk a bűnözést Magyarországon.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Hosszan tartó taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 22 1999.09.06. 2:57  19-23

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fejtörést okozott számomra, hogy rágalmazással foglalkozó képviselővel szemben helyes-e, ha a miniszterelnök válaszol. De úgy gondolom, hogy talán - tekintettel a képviselő úr személyére - ez mégiscsak indokolt. Ráadásul a dolgomat eléggé megkönnyítette a hozzászólása végén feltett kérdés. Arra a kérdésre megvan a válasz az ÁSZ mindenkori jelentéseiben.

Magyarországon minden politikai pártot - közöttük egyébként a nyolc évig ellenzékben volt Fidesz-Magyar Polgári Pártot is - az Állami Számvevőszék teljeskörűen ellenőriz. Ez a helyzet! Ezért ha valaki arra kíváncsi, hogy hogyan és miképpen gazdálkodott egy párt, azt javaslom, üsse föl az Állami Számvevőszék ide vonatkozó jelentéseit!

Ami azonban az állításokat illeti: nekem a bíróság igazat adott, és ha szükséges, nagyon remélem, lesz még rá módom, hogy máskor is adjon. Nem egy címet igazított helyre a független magyar bíróság, hanem a következő szöveg közzétételére kötelezte az engem egyébként megrágalmazó lapot. Idézem a bíróság ítéletét - Fővárosi Bíróság, másodfokon, fellebbezésnek helye nincsen -, ezt kellett közzétenni az engem rágalmazónak: "Valótlanul állítottuk, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt üzleti kapcsolatban állt a párt elnökének, Orbán Viktornak a családjával." Ennyit a tényekről! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem is azzal állt kapcsolatban! - Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ami az ügy és általában minden rágalmazás erkölcsi vonatkozásait illeti (Szili Sándor: Megint mellébeszélsz!), azt szeretném kérni a volt államtitkár úrtól, hogy volt miniszterének idevágó sorait olvassa el a következő alkalommal, ha teheti, ebben most nyújtok némi segítséget: "Nem kívánok foglalkozni az üggyel - mondta az újság megkeresésére Kuncze Gábor, az SZDSZ frakcióvezetője, volt belügyminiszter -, azt sem tudom, a bátyám akkor is megkapja-e azokat az állásokat, ha nem én vagyok a belügyminiszter." Most következik az erkölcsi intelem mindannyiunk számára: "De nem vagyok hajlandó a politikába keverni a testvéremet azért, mert én kormánytag voltam." - mondta Kuncze Gábor.

 

(15.40)

Ha önök a maguk számára ezt a méltányosságot elvárják, nem tudom, hogy Magyarország szabadon választott miniszterelnökével szemben ezt a méltányosságot miért nem gyakorolják.

Ami pedig az ügy politikai vonatkozásait illeti: engedje meg, hogy egy dakota indián közmondást ajánljak az ön figyelmébe, miszerint, ha észreveszed, hogy halott lovon lovagolsz, szállj le róla.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Derültség, taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 71 1999.11.09. 2:13  68-76

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy megfogadjam az ön tanácsát, és én is azt tanácsolom, számoljunk együtt. Nézzük, mi történt az elmúlt esztendőkben a nyugdíjakkal!

A nyugdíjak 1990 és '94 között is veszítettek vásárlóértékükből. 1994 és '98 között - gondolom, az évszámok ismerősek az ön számára - ez a csökkenés zuhanássá gyorsult. Négy év alatt, az előző kormány idején, 16 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke. A polgári koalíció kormánya úgy vette át az ország kormányrúdját, hogy ezt kellett valamilyen módon visszaadnia a nyugdíjasoknak.

Bizonyára ön is emlékszik arra, hogy a magyar történelemben a legtöbb levelet miniszterelnökként épp az előző miniszterelnök úr kaphatta, amikor fél százalékkal emelték a nyugdíjak mértékét, és tömegesen küldték vissza a nyugdíjasok az erre vonatkozó papírokat. Ráadásul az elmúlt négy évben a nyugdíjreform úgy valósult meg, hogy nem sikerült a nyugdíjrendszer két pillére, az újonnan létrejött magánnyugdíjpénztárak és az állami nyugdíjpénztár közötti összhangot megteremteni.

Mi történt a kormány hivatalba lépése óta? 1999-ben, miközben az infláció 10 százalékos lesz reményeink szerint, a nyugdíjakat jelentősen emeltük; igaz, differenciált mértékben. A legkisebbeket a legnagyobb mértékben, 25 százalékkal. Ha ön velem együtt számol, akkor rögtön láthatja, hogy egyetlen esztendő alatt 15 százalékot visszaadtunk a legszegényebbeknek abból, amit önök elvettek.

Hogy mi következik a következő évben, azt pedig a hátralévő egy percemben el fogom önnek a végén mondani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 75 1999.11.09. 1:13  68-76

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A következő esztendőben a nyugdíjak legalább 8 százalékkal emelkednek majd. A kormány tervei szerint az infláció 6 és 7 százalék között marad majd.

Szeretném önöket kérni, hogy ebben legyenek is a segítségünkre, és az idei évhez hasonló, megalapozatlan nyilatkozatokkal ne ássák alá a kormány inflációellenes politikájának hitelét. Amennyiben ebben a segítségünkre lesznek és mi sem tévedtünk - amiben őszintén bizakodom -, akkor 6-7 százalék közötti inflációnál legalább 8 százalékos nyugdíjemelés történik, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjak reálértéke átlagosan ismét valamelyest növekedni fog.

De szeretném elmondani önnek, hogy a kormány itt a nyugdíjasok érdekében tett lépéseinek sorával még nem végzett, mert a kormány hatáskörébe tartozó árak esetében - gyógyszer, energia, telefon: ezek a legfontosabbak a nyugdíjak szempontjából - az áremeléseket kordában tartjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és a 6-7 százalék közötti infláció érdekében 6 százalékra fogjuk szorítani.

Nagyon remélem, hogy a nyugdíjas polgártársaink (Az elnök ismét csenget.) szép esztendő elé néznek a 2000. évben is. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 79 1999.11.09. 2:07  76-84

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úrnak is jó hírekkel szolgálhatok, hasonlóan az előző kérdezőhöz. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Halljuk!) A kormánynak továbbra is az a célja, hogy szemben az előző kormány által kialakított arányokkal, 100 forint megtermelt jövedelemből ne 60 forint jöjjön az államkasszába, hanem 60 forint maradjon a polgárok zsebében, és csak 40 forint jöjjön az államkasszába.

Mit tettünk eddig ennek érdekében? Jelentős mértékű járulékcsökkentést hajtottunk végre, aminek eredményeképpen 175 milliárd forinttal több maradt a vállalkozóknál, mint a megelőző esztendőben. Talán nem véletlen, hogy Magyarországon ma 150 ezerrel többen dolgoznak, mint dolgoztak egy évvel ezelőtt. Ismétlem, 175 milliárd forinttal több maradt a vállalkozóknál, mint a megelőző, vagyis az önök kormányzásának utolsó esztendejében. Ezenkívül jelentős adóteher-csökkentést hajtottunk végre a gyermekes családoknál, amikor bevezettük a gyermekek után járó adókedvezményt, mind az egy-, mind a két-, mind a többgyermekesek esetében, ez többhavi fizetésnek megfelelő adóteher-csökkentést jelentett. Szemben azzal, amit önök gyakran mondanak, miszerint ez csak a gazdagok számára elérhető adókedvezmény, a valóság az, hogy ez bizony a gyermekesek elsöprő többsége számára elérhető kedvezmény, tekintettel arra, hogy ha az egyik igénybe vevő nem tudja a teljes kedvezményt igényelni, akkor a házastárs is igénybe veheti. Azt kell tehát mondanom, hogy mind a munkaadóknál, mind pedig a családosoknál igen jelentős államielvonás-csökkentés történt.

Talán nem véletlen, ha mindezt makrogazdasági összefüggésben nézzük, akkor elmondhatom önöknek azt, hogy a mi kormányzásunk időszakában egyfolytában csökkent az állami újraelosztás mértéke, ez jövőre is így lesz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és bizony a ciklus végére el fogja érni a 38-39 százalékot.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 83 1999.11.09. 1:07  76-84

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Először is köszönöm, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége is támogatja a kormány antiinflációs politikáját.

Másodsorban szeretném elmondani, hogy a következő időszakban is csökkentésekkel számolunk, ezeknek megvannak a maguk előfeltételei: tovább kell javítani az ellenőrzést - az elmúlt évben és ebben az évben is tettünk komoly lépéseket ebbe az irányba -, és helyre kell állítani a közbizalmat például a kormány inflációs politikája iránt, valamint az alanyi adómentesség körét is sikerül a 2000. évben 4 millió forintra emelni. Valóban nem tettünk le arról, tisztelt képviselő úr, hogy a 2001. évben - ha a 2000. év úgy sikerül, ahogyan azt a kormány gazdaságpolitikusai eltervezték - további adócsökkentéseket hajtsunk végre. Ha az ellenőrzést sikerül javítanunk, akkor tervezünk a 2001. évben egy érzékelhető méretű áfacsökkentést is.

Azt kérem önöktől, hogy támogassák ebben a kormány politikáját. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 105 1999.11.09. 0:39  102-112

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Arra a kérdésre, hogy "tud-e arról, miniszterelnök úr, hogy mi történik egyes területfejlesztési tanácsokban?", azt a választ kell adnom, hogy nem. Egyetlenegy területfejlesztési tanácsnak a munkáját sincs módomban közelről nyomon követni.

Örülnék, ha lenne ennyi időm, de sajnos más irányú teendőim ezt nem teszik lehetővé, és ezért a kérdésnek van felelős szakmai minisztere is.

Abban az esetben, ha nem azonnali kérdés, hanem interpelláció vagy más megfelelő formában konkrét ügyet ír le, akkor nincs akadálya annak, hogy a rendelkezésére álljak a képviselő asszonynak.

Köszönöm szépen a türelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 109-111 1999.11.09. 0:34  102-112

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tekintettel arra, hogy másról szólt a második hozzászólás, szeretnék rá válaszolni, ha van mód rá.

ELNÖK: Parancsoljon, öné a szó, miniszterelnök úr.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen. Azt mondja a képviselő asszony, hogy ezt megírták az újságok. Nézze, képviselő asszony, kérem, önökről is annyi mindent írnak az újságok! (Derültség.) Ha azokkal mind foglalkoznék, nem sok idő maradna a kormány munkájának irányítására, ezért kérem, legyen megértéssel irányomban.

Ami pedig a Fidesz siófoki frakcióüléséről szóló tudósítást illeti, helyreigazítási kérelemmel fordultunk az újsághoz, ugyanis egyetlen szó sem igaz abból, ami ott megjelent.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 125 1999.11.09. 1:24  122-130

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az ön által felsorolt események sorából egy esemény kimaradt: miszerint a magyar bíróság arra kötelezte az önéhez hasonló rágalmakat, az önök pártjának más képviselői által rendszeresen felhozott rágalmakat megíró és megismétlő lapot, miszerint helyreigazítást kénytelen közzétenni, amelyben ki kell mondania, hogy a Fidesz egyetlen vezetőjének vagyoni helyzete alakulásának sincsen semmi köze a Fidesz-székház ügyéhez. Következésképpen azt kell mondanom, hogy ha ön válaszokra kíváncsi, akkor kérem, olvassa el a bíróság ítéletét. Amennyiben ezt is kevésnek találja, akkor arra kérem, hogy nézze végig azokat az ellenőrzéseket, amelyek a Fidesznél, az ön által felsorolt cégeknél részben az adóhivatal részéről, részben az Állami Számvevőszék részéről megtörténtek.

A Magyar Köztársaság mindenkori miniszterelnökéhez méltatlannak tartom olyan kérdéseket föltenni - egy egyébként megszületett bírói döntés után, amely elégtételt adott nekem -, amilyeneket ön föltett. Nagyon várom, hogy a bíróság meghozza a másodfokú ítéletet, és ha újra felteszi a kérdést, azt a jogerős ítéletet majd újra elmondhatom önnek.

Köszönöm szépen a kérdését. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 129 1999.11.09. 1:05  122-130

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Kényelmetlen dolog, ha a miniszterelnöknek az igazmondás kötelezettségére kell figyelmeztetnie egy képviselőt. Amit ön felolvasott a bírósági ítéletből, az egészen egyszerűen nem felel meg a valóságnak. A bírósági ítélet kimondta, hogy helyre kell igazítani azt a kijelentést, miszerint a Fidesz vezetőinek vagyoni gyarapodásához bármilyen köze is lett volna bármely Fidesz-tranzakciónak, köztük a Fidesz-székházügynek. Ezt kellett volna felolvasni, tisztelt képviselő úr, és nem félrevezetni az itt ülőket és a televízión keresztül a tévénézőket! Méltatlan magatartás, még egyszer mondom, nemcsak a magyar parlamenthez, de úgy gondolom, ellenzéki képviselőhöz is.

Ami pedig az ellenőrzéseket illeti, nincs igaza, képviselő úr, kérem! Az ÁSZ ellenőrizte a Fidesz gazdálkodását. Az önök kormányzásának időszakában az adóhivatal ellenőrizte a Fidesz vállalkozásának gazdálkodását; és bár nem tartozik ide, de el kell mondanom, hogy a szóban forgó Dolomit cég vállalkozását is - nyilván véletlen egybeesések következtében - a '94-es kormányváltás után négy alkalommal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) ellenőrizte az adóhivatal.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 143 1999.11.09. 0:44  140-150

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Sajnos, nem a legtájékozottabb emberhez fordult tisztelt képviselőtársam ebben a kérdésben, mert a büntetőügyekkel hivatalból a belügyminiszter úrnak kell foglalkoznia. Ezért kérem, nézze el nekem, ha esetleg kurtának találja a válaszomat!

Arra a kérdésre, van-e folyamatban büntetőeljárás Surányi György jegybankelnök ellen, azt a választ tudom adni, hogy nincs.

Arra a kérdésre, hogy a Magyar Nemzeti Bank arany- és ezüstkészletének eladását tisztázó büntetőeljárásban megtörtént-e a bankelnök kihallgatása, azt tudom mondani, hogy dr. Surányi György tanúként történő meghallgatására sor került.

Köszönöm szépen a kérdését. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 147-149 1999.11.09. 1:20  140-150

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Osztom a képviselő úrnak azt a véleményét, talán azt is mondhatom, hogy elégedetlenségét, hogy egy valóban komoly közgazdasági kihatással bíró ügyben 1990 óta még mindig nem született olyan ítélet, amelyet egyszerűen fellapozhatnék, és az ön kérdésére válaszképpen felolvashatnám. Ebben önnek igaza van, ez így nincsen jól.

Ami az aranykészletek eladását illeti: azt hiszem, erről komoly szakmai vita folyt a közvéleményben. Nincs akadálya annak, hogy ezt a vitát, ha önök ezt helyénvalónak látják, felújítsák.

 

(14.00)

Érdemes megvitatni azt, hogy ésszerű dolog volt-e eladni a Magyar Nemzeti Bank aranykészleteit. Valóban az a helyzet, hogy '90 májusától '91 februárjára a rendelkezésemre álló adatok szerint az aranykészleteket 65 tonnáról több lépcsőben történt piaci értékesítéssel 8 tonnára csökkentették, és aztán ez folytatódott. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Hogy ez értelmes dolog volt-e, szolgálta-e a magyar nemzetgazdaság érdekét vagy nem, büntetőügyektől függetlenül...

ELNÖK: Miniszterelnök úr!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: ...értelmes vitakérdésnek tartom. Javaslom, hogy megfelelő közgazdasági fórumokon vitassák meg.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 153 1999.11.09. 3:08  150-156

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A képviselő úr félreérthetetlen, világos válaszokat vár a magyar miniszterelnöktől minden ügyben, tekintettel arra, hogy nagy figyelem övezi egy-egy kijelentését, valamint annak utóéletét. Igyekszem a képviselő úr kérésének eleget tenni, a múltban is ezt tettem, most mindjárt ezt fogom tenni, és a jövőben is erre törekszem majd. Azonban ahhoz, hogy valami félreérthetetlen legyen, két emberre van szükség: arra, aki beszél, meg arra, aki figyel rá. Miután az utóbbi helyzet most éppen előáll, mert abban a szerencsében van részem, hogy a képviselő úr meghallgat engem, ezért szeretném elmondani a kormány álláspontját.

Magyarországra senki sem akar atomfegyvert telepíteni. A második állítás: Magyarországon nincs krízishelyzet; ha lesz krízishelyzet, és a nemzetközi közösség ilyen igénnyel fordul a magyar kormányhoz, akkor a magyar kormány majd megfontolja. Ezt mondtam akkor is, ezt mondom most is, és kérem a képviselő urat, legyen lélekben erős, a jövőben is ezt fogom mondani. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Ha hipotetikus kérdéseket tesznek fel, és azt kérdezik, hogy mit fog tenni a kormány, rendre, mint ahogy a múltban is mindig tettem, mindig azt fogom mondani: ha ilyen kérés a nemzetközi közösségtől érkezik, majd megfontoljuk.

A képviselő úr nyilván emlékszik rá, hogy volt már példa arra, hogy a nemzetközi közösség komoly kéréssel fordult Magyarországhoz. Elegendő, ha csak a legutóbbi jugoszláv légicsapásokat idézem fel az ön emlékezetébe. A kormány akkor is a helyes eljárást választotta. A nemzetközi közösség kéréssel fordult a kormányhoz, a kormány megfontolta, majd az alkotmányos előírásoknak megfelelően egy hatpárti egyeztetés után a tisztelt Ház elé terjesztette döntésre a kérdést. Minden nemzetközi vonatkozású kérdésben, ott, ahol haderőről, fegyverről van vagy lesz szó, a kormány a továbbiakban is ezt a magatartást folytatja.

Még egyszer tehát, képviselő úr, hogy ne legyen közöttünk félreértés: bármilyen hipotetikus kérdésre, amelyet hozzánk intéznek, és azt feltételezik, hogy a nemzetközi közösség fordul majd hozzánk ilyennel, azt a választ fogjuk adni, hogy majd megfontoljuk. Hogy mindannyian értsük egymást, kérem, ezt tekintse úgy a képviselő úr, hogy a vitát elvágtuk, a kérdést elhárítottuk, és a továbbiakban nem foglalkozunk vele érdemben, ahogyan ez egyébként történt az ön által idézett újságcikkben, ahol ezek után már nem is tért vissza senki erre a kérdésre. Fájdalom, hogy Magyarországon még nem mindenki úgy olvas újságot, mint a Globe and Mail boldogabb hazájában.

Köszönöm a megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 380 1999.11.09. 0:09  379-381

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány az előterjesztést támogatja.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 58 1999.12.14. 2:06  55-63

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen a kérdését. A következő választ tudom önnek adni. Részben a mögöttünk hagyott időszak, részben az önök kormányzásakor eltelt esztendők tapasztalatait összefoglalva bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy az, amit ön KIÉT-nek nevez, tehát az érdekegyeztetés egy bizonyos fóruma ebben a formában nem működőképes. Nem azért, mert a benne ülők ne akarnák egyébként működtetni, hanem mint konstrukció szerintem nem felel meg egy modern magyarországi érdekegyeztetési rendszernek. Lehetetlennek tartom - magam is ezt tapasztalom -, hogy egyszerre, egy fórumon tárgyaljunk általános makrogazdasági, nemzetgazdasági nagy összefüggésekről meg konkrét béregyeztetési problémákról. Ezt a két dolgot külön kell egymástól választani.

Hogy jól választottuk-e külön, amikor a kormány megalapította ezt az új érdekegyeztetési rendszert, amiről ön is beszél, erről lehet vitatkozni természetesen; megoszlanak a vélemények. Én úgy érzem, hogy jó irányba tettünk lépéseket.

Amikor a munkavállalókkal sikerül egy olyan körben szót váltani az Országos Gazdasági Tanács keretében, ahol nemcsak a kormány, nemcsak a szakszervezetek vannak ott, hanem a munkaadók, sőt a nemzetközi cégek képviselő is, ez egy olyan egyeztetési fórum, ahol tudunk beszélni a költségvetés makroszámairól, az inflációról, a bérek általános színvonaláról. S egy ettől különböző dolog, hogy az adott ágazatban dolgozók, a pedagógusok, egy másik ágazat esetében az ápolónők, az orvosok, az önkormányzati dolgozók milyen bérigényeket jelenítenek meg, és a kormány mit tud ebből teljesíteni. Ezt a két dolgot szeretnénk különválasztani. Ez a folyamat most éppen halad előre. Önnek igaza van abban, hogy haladhatna gyorsabban is.

Igyekszünk még lehetőleg ebben az évben vagy a következő év első hónapjában végére jutni ennek a folyamatnak, és akkor egy valóságos, gazdasági igényekhez igazodó érdekegyeztetési rendszer jön létre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), remélem mindannyiunk közös megelégedésére.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 62 1999.12.14. 1:10  55-63

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Filló Képviselő Úr! Én elfogadom az ön álláspontját. Tehát kétségtelen, hogy a közalkalmazottak a költségvetésből kapják a fizetésüket. Sajnos, egy perc nem elegendő arra, de kettőnk közös két perce sem, hogy az ügy mélyén meghúzódó igazi kérdést itt megvitassuk. Ez pedig úgy is megfogalmazható, hogy jó-e az a rendszer, amely arra törekszik, hogy a közalkalmazottaknak - az adott ágazatok közötti különbségtől függetlenül - nagyjából azonos bért és bértáblarendszert kíván kialakítani. A kormányban is sok vita van erről. Elmozdultunk egy másik irányba, a kormány úgy gondolja, hogy nem kellene föltétlenül ragaszkodnunk egy egységes közalkalmazotti bérrendszerhez, hanem igenis el tudunk képzelni ágazatonkénti különbségeket. És ettől válik indokolttá az, hogy a minisztériumoknak mind a jogalkotási, mind pedig a pénzügyi hatáskörét növelni kell, és ezért kell szerintem szakmai szintre, az ágazatok felé terelnünk a bértárgyalásokat.

(14.10)

Ez az a filozófia, amely mentén haladunk. Nagyon remélem, hogy egy év múlva már ön is elégedettebb lesz az elért eredményekkel, én is szerettem volna, ha (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) előrébb tartunk egy év elteltével.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 66 1999.12.14. 0:28  63-71

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Bauer képviselő Úr! Nem tudom, hogy öntől kaptam-e már hónapokkal ezelőtt, nem írásban, hanem szóban is egy ugyanilyen tartalmú kérdést, amelyre akkor válaszoltam; ugyanezt a kérdést feszegette. Most sem tudok mást tenni, mint megismétlem az akkori válaszomat. Minden olyan információ, amelyet a parlamenti vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsátottam, már augusztusban rendelkezésemre állt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 70 1999.12.14. 1:11  63-71

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Méltatlannak tartom a magyar parlamenthez azt, hogy napi viták tárgya az, amit egyszerű ténykérdésnek lehet tekinteni; nem is értem, miért vitatják. Az a körülmény, hogy a Fidesz frakcióvezetőjét 1996-ban az előző kormánypártokkal közismerten szoros kapcsolatokkal rendelkező személy megbízásából (Kósáné dr. Kovács Magda: Magánember!), a Köztársasági Őrezred közreműködésével, titkosszolgálati eszközökkel megfigyelték, és erre nézve dokumentumok keletkeztek, amelyeket a parlament is megismerhetett, ez ténykérdés. Méltatlannak tartom, hogy ezt vitatjuk. Azt is... (Közbeszólás: Nem igaz!) - most is van olyan, aki azt mondja, hogy nem igaz.

Azt javaslom, hogy ha így látják, akkor várjuk meg a vizsgálóbizottság jelentését, és ha az még mindig nem lesz önöknek elegendő, akkor várjuk meg, amíg az ügyészség lefolytatja a vizsgálóbizottság által javasolt eljárásokat, begyűjti a szükséges információkat (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és akkor térjünk vissza a tárgyi kérdésekre. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.)

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból. - Szórványos taps a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 108 1999.12.14. 0:10  105-115

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem volt. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 112-114 1999.12.14. 1:22  105-115

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdés komoly, és sajnálom, hogy csak egy-két perces parlamenti vitát szentelünk neki. Ugyanis azt az állítást megfogalmazni egy demokráciában, hogy ott bármely politikai erő, mondjuk, a kormánypárti oldalon, bármely erőszakszervezetet - köztük akár a rendőrséget - politikai célokra használ föl, az egy nagyon súlyos állítás. Nagyon sajnálom, hogy önnek nincs ideje arra - nyilván a rövid, kétperces és egyperces időkeret miatt -, hogy akár csak egyetlen tényt is fölhozzon, amivel ezt alá tudja támasztani. Gondolom, nem tesz jót a demokráciának, ha ilyen megállapítások, ilyen vádak mindenfajta tények és komoly igazolás nélkül hangozhatnak el.

Az az időszak, amiről ön beszél, merőben különbözött ettől az időszaktól... (Herczog Edit: Ez sokkal rosszabb!) Látja, akikkel önök koalícióban voltak, most épp azt mondják, hogy ez a mostani sokkal rosszabb, mint az volt, amit 12 évvel ezelőtt... (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban. - Zaj.)

ELNÖK: Lejárt a rendelkezésre álló időkeret.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Ha megengedi, elnök úr, csak egy mondatot mondanék. Nem méltó a magyar demokráciához, hogy ezt bármely szempontból összevessük - és elmarasztaljuk - a diktatúra évtizedeivel. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 47 1999.12.21. 0:54  44-51

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ami a szóban forgó konkrét esetet illeti, ott a rendelkezésemre álló rövid idő alatt csak annyi információt tudtam összegyűjteni, miszerint az a vezető, akit ön említett az adott hivatal élén, mind a mai napig vezeti ezt a hivatalt.

Amennyiben a képviselő urat valóban az érdekli, hogy ezek a történetek, amelyeket elmondott, valóságosak-e, és ha igen, akkor milyen okok húzódnak meg mögötte, ha nem, akkor miért kaptak lábra, be kell vallanom, hogy erre a kérdésre én nem vagyok alkalmas válaszadó. Szerencsére a Házszabály lehetőséget ad arra, hogy a kormány bármely tagjához lehet kérdéssel vagy interpellációval fordulni, és Torgyán miniszter úr készséggel áll az önök rendelkezésére.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 51 1999.12.21. 0:27  44-51

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amennyiben ön azt a választ szerette volna kapni, amit itt mintegy helyettem is elmondott, akkor kérem, tekintse úgy, hogy én ezt a választ adtam.

Ugyanis én azzal, amit ön elmondott, teljes egészében egyetértek, szerintem is szükség van ilyen köztisztviselői karra. Ennek kialakítása érdekében még sokat kell dolgozni, és a jövőben számítok arra, hogy az ilyen irányú előterjesztéseket majd az ellenzék is támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 55 1999.12.21. 2:11  52-59

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt kérdezi a föltett kérdés címében: magánügy-e a Nemzeti Színház építése? Azt a választ szeretném önnek adni, hogy természetesen meggyőződésem szerint nem az. Mint ahogy nyilván ön is tudja, hogy a felrobbantása sem magánügy volt. Egy olyan színház föl-, illetve újjáépítéséről van szó, amelyet előre megfontolt, emelkedettnek nem nevezhető szándékoktól vezéreltetve fölrobbantottak, leromboltak. Talán ha ideológiai célzatot is látunk az akkori tett mögött, nem tévedünk nagyot.

 

(13.10)

 

Amikor az ország arra készül, hogy egy ilyen történelmi bűnt orvosoljon, akkor ezt csak közös akarattal és egyetértéssel teheti.

Vagyis nem lehet magánügy az, hogy hol, milyen formában, miképpen épül föl a Nemzeti Színház.

Ezt az ügyet elég régóta kísérem figyelemmel. Megpróbálta a kormány a Nemzeti Színház - még az előző kormány időszakában megkezdett - építési folyamatát olyan irányba terelni, mely meggyőződésünk szerint jobban kifejezi Magyarország közös érdekét és közös igényeit, mint a korábbi kormánydöntések tették, és megpróbálkoztunk azzal is, hogy abban a költségvetési keretben, annyi közpénz felhasználásával készüljön el a Nemzeti Színház, mint ahogyan egyébként az előző kormány az erre vonatkozó döntést meghozta.

Szerettük volna elkerülni, hogy a Nemzeti Színház a magyar nép szemében arra a sorsra jusson, mint azok a régi, nagy szocialista beruházások, ahol az emberek már nem is annak örültek, hogy a beruházás létrejött vagy nem, hanem csak arra emlékeztek, hogy szemben a kormánydöntésekkel, kétszeresébe vagy háromszorosába (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kerültek ezek a beruházások.

Szerintem ettől a sorstól sikerült megmentenünk a Nemzeti Színházat. (Az elnök ismét csenget.) Jó reményekkel nézek az építkezés elébe. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 59 1999.12.21. 1:07  52-59

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Ezelőtt néhány perccel ért véget a kormány legutolsó ülése, amelynek egyik napirendi pontján vendég volt a kormánybiztos úr is, aki beszámolt az ügy állásáról, terveiről, elképzeléseiről. Ennek a friss élménynek a hatása alatt azt tudom mondani önnek, hogy semmi kivetnivalót nem látok abban, ami eddig történt.

Ha a kérdést általánosabban tesszük föl, vagyis hogy lehet-e pályáztatás nélkül vagy korlátozott pályáztatás mellett középületet építeni vagy felújítani, akkor én ebben az ügyben az önök - vagyis az előző kormány - gyakorlatát, az ön pártjából delegált miniszter gyakorlatát tartom mérvadónak, aki erre a kérdésre azt a választ adta gyakorlati működésével, hogy igen, lehetséges.

Az önök idejében, az önök kultuszkormányának időszakában voltak felújítások, voltak tervezések pályázat kihirdetése nélkül. Nem is egy ilyen konkrét példát tudnék említeni, de nem tartanám célszerűnek, ha a jövő helyett ismét a múltról beszélgetnénk. (Dr. Kis Zoltán: Csak egyet! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 93 1999.12.21. 0:30  90-97

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Tudjman elnök úr halott. Alig néhány napja temették, temettük el. Inkább csak egy kérdéssel szeretnék válaszolni arra, ami elhangzott: nem érzik-e önök is mérhetetlenül ízléstelennek ilyen körülmények között belpolitikai vitákba keverni Tudjman elnök úr személyét?

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 97 1999.12.21. 1:05  90-97

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Eörsi Képviselő Úr! Ami a kormány politikáját itt, mármint a magyarét, nos, amit arról tudni érdemes, az a kormányprogramban olvasható, és a parlament is többször vitázott már ilyen kérdésekről.

Nem szeretném azonban - különösen így karácsony tájékán -, hogyha a ránk figyelő külvilág az ön hozzászólásából következtetne arra, hogy Magyarország milyen kapcsolatot kíván ápolni a környező népekkel. Ezért engedje meg, hogy egy rövid idézetet olvassak föl abból a levélből, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök úr, Áder János házelnök úr, Martonyi külügyminiszter úr és jómagam írtunk alá: "A Magyar Köztársaság vezetői, az ország polgárai és a maguk nevében őszinte részvétükről és mély együttérzésükről biztosítják a baráti horvát népet és az elhunyt elnök hozzátartozóit. Személyében a horvát nép történelmi jelentőségű államférfit, a szomszédos Magyarország a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséért mindig tenni kész, azokat fontos, közös értékként kezelő politikust veszített."

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 4 2000.02.28. 6:00  2-4

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Valóban egy olyan súlyos, nagyságrendjét tekintve is szinte felbecsülhetetlen mértékű károkozásról van szó, amely nem csupán egy folyóvizet, hanem annak teljes élővilágát s a Tisza-völgy lakosainak, a Tisza-völgyi települések lakóinak életét tönkretette, a kormány megítélése szerint előre nem látható és érdemben szinte megakadályozhatatlan módon.

A tisztelt Házat arról tudom tájékoztatni, hogy szerencsére emberéletben a károkozás súlyossága ellenére sem esett kár (Csurka István: Egyelőre!) - s reméljük, ez a későbbiekben is így marad.

 

(14.10)

 

A helyiek, a helyben élők, a civil szervezetek és a kormányzat központi és helyi szerveinek együttes föllépése azt eredményezte, hogy a szennyezést sikerült a Tisza medrén belül tartani, a vízügyeseknek sikerült a víztározókat tisztán tartani, a holtágakat a körülményekhez képest megóvni, és a Tisza-tavon bekövetkező kárt a lehető legminimálisabbra mérsékelni, s a környező települések - elsősorban a leginkább veszélynek kitett Szolnok város - vízrendszerét megóvni.

A kárfelmérés, az adatrögzítés és az adatok laboratóriumi földolgozása és rögzítése az első pillanattól kezdve rendszeresen és példaértékűen folyt. Ezzel egy időben a számunkra nyitva álló diplomáciai csatornákon keresztül megindultak a tárgyalások a felelősség megállapítása és a kormányközi együttműködés kialakítása, valamint a nemzetközi segítségkérés céljából.

Az előttünk álló feladatok koordinálására a kormány kormánybiztost nevezett ki.

Szeretnék köszönetet mondani a Tisza-völgy lakóinak, akik az őket ért csapást meglepően fegyelmezetten, összetartóan, összefogva viselték, és mindent megtettek, ami tőlük tellett, a még nagyobb tragédia elkerülése érdekében. Szeretném megköszönni a civil és szakmai szervezetek munkáját is, akik a kár mérséklésében eddig segítségünkre voltak.

Az előttünk álló munkát öt csoportba tudom sorolni. Az első teendő a károk felmérése. Ez a munka folyik. A szakértők szerint végleges és pontos képet a károkozásról valamikor a nyár derekán kaphatunk legkorábban.

A teendők közül a második csoportba azt a munkát sorolom, amellyel a Tisza-völgyben élő emberek megélhetési gondjait kell enyhítenünk. A kormánybiztos teendői közül talán ez a legfontosabb. Keresi, és remélem meg is találja a módját annak, hogy az ott élő embereket a Tisza újraélesztési munkálataiba be tudjuk vonni, és így számukra - ha nem is azért a munkáért, mint korábban, hanem más munkáért, de a Tiszához kapcsolódó munkáért - mégiscsak a megélhetésükhöz szükséges jövedelmet a kormányzat ki tudja utalni.

Itt szeretném jelezni, hogy segítséget is kérek a parlament minden pártjától az ügyben, hogy az idegenforgalomban és a mezőgazdaságban keletkezett károk mérséklése érdekében mindannyian dolgozzunk azon, hogy itthon és külföldön erősítsük a bizalmat a Tisza-völgy és az ott termelt és ellenőrzött, tehát forgalomra alkalmas élelmiszerek iránt.

A harmadik teendőnk a Tisza-völgy élővilágának feltámasztása. Ma még nem tudjuk megmondani, milyen arányban kell a természetnek inkább nyugalmat, önmegújító képességet biztosítani, és milyen mértékű kormányzat által irányított beavatkozás szükséges.

A negyedik teendő, hogy meg kell akadályoznunk a további hasonló eseteket, és sürgetnünk kell az összefogást a szomszédos országokkal, korszerűsíteni kell a környezetvédelmi megállapodásokat és határvízi egyezményeket.

S végezetül, ötödször: elő kell teremteni a szükséges forrásokat ehhez a munkához. Szeretném a parlamentet s a televízión keresztül az ország nyilvánosságát is tájékoztatni arról, hogy semmilyen munka nem marad el pénzhiány miatt, ha kell, akkor a minisztériumokon belüli források átcsoportosításával, s ha más már nem marad, akkor a költségvetés tartalékának ilyen irányú mozgósításával az összes szükséges munkához a fedezetet a kormányzat biztosítani fogja.

Végezetül szeretnék támogatást kérni a kormánypárti és ellenzéki képviselőktől egyaránt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a tiszai kormánybiztos számára; politikai pártból több is van, Tiszából azonban csak egy. Ezért mindenkit arra szeretnék kérni, hogy amennyiben javaslata, felajánlása, jobbító szándéka van (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.), akkor forduljon bizalommal a most hivatalba lépett, és hivatalát, irodáját éppen a mai napon a Magyar utcában megnyitó kormánybiztoshoz.

Köszönöm szépen kitüntető figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 2 2000.04.10. 9:50  2-11

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Önök is tudják, hogy napok óta folyik a megfeszített munka Észak-Magyarországon. A sajtóból értesülhettek arról is, hogy már napokkal, sőt hetekkel korábban több helyütt harmadfokú árvízvédelmi készültséget kellett elrendelni. Ez önmagában még nem lenne elégséges ok, hogy most az önök figyelmét kérjem, azonban az elmúlt napokban történt néhány olyan fejlemény, amelyről szeretném önöket tájékoztatni.

Az előrejelzések szerint a Tisza minden vízgyűjtő területén egyszerre van jelentős mértékű áradás. Arra kell számítanunk, hogy az esőzések és a hóolvadás együttes hatására a Bodrogon, majd később a Felső-Tiszán, a Körösökön és a Zagyva-Tarna-rendszerekben, majd a Maroson is újabb, tartósan magas árhullám alakul ki. A pénteken készült, most már lassan lejáró négynapos előrejelzés szerint Tokaj térségében és a Bodrog mentén, Sárospatak térségében az eddig mért vízállást meghaladó értéket jeleztek előre; mint tudjuk, ez tegnap éjjel be is következett. Külön súlyos helyzettel kell számolnunk a Tokaj alatti Tisza-szakaszra, amely a harmadfokú készültséget meghaladó, rendkívüli védekezési készültség bevezetésére sarkallt bennünket.

Ezekből az előrejelzésekből Magyarország vízügyi szakemberei azt a következtetést vonták le, hogy előreláthatólag május végéig tartós védekezésre és jelentős műszaki beavatkozásokra kell majd sort keríteni, illetve ezekkel kell számolnunk. Ennek megfelelően minden érintett megyei védelmi bizottság rendkívüli ülést tartott. Ezek a megyei védelmi bizottságok, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy soron kívül hívjuk össze a Kormányzati Koordinációs Bizottságot sürgős kormányzati döntések előkészítése ügyében. Híradásokból talán tudják, hogy erre szombat délután sor is került. Ezen az ülésen több döntést is hoztunk. Ezek közül a fontosabbakat szeretném önökkel ismertetni.

A dunántúli vízügyi szakemberek jelentős erőkkel átvonultak a Tiszántúlra. A Belügyminisztérium azonnal 200 fős állományt telepített a taktaközi térségbe. A határőrség 207 főt azonnal készenlétbe helyezett. A Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium híradó szolgálatainak megfelelő kapcsolattartása érdekében rendszereket telepítettünk. A Felső-Tisza térségébe két helikoptert vezényeltünk, biztosítottuk az április 11-12-ére kért 6-700 főt, amelyre vonatkozó igényt Jász-Nagykun-Szolnok megye nyújtotta be; ez javarészben honvédségi erőkből kerül majd kielégítésre. Intézkedtünk az ÁNTSZ irányába, hogy rendelkezésre álljanak a szükséges fertőtlenítő és oltóanyagok. Az Országos Mentőszolgálat számára soron kívül 25 terepjárót biztosítottunk. Az Országos Meteorológiai Szolgálatot arra kértük - és ezt vállalták -, hogy hat óránként biztosítsa a teljes körű előrejelzéseket. Szeretném az érintetteket megnyugtatni, hogy a kárhelyeken a rendőrség folyamatosan járőrözik, és biztosítja a szükséges közbiztonsági hátteret a rendkívüli feladatok elvégzéséhez.

Nos, ez a Kormányközi Koordinációs Bizottság szombat délután azt javasolta a kormánynak, hogy adjon ki az itt elmondott intézkedéseken túli, veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló rendeletet. A kérést a kormány megtárgyalta és annak eleget tett: 2000. április 8-án, 22 órakor a veszélyhelyzet kihirdetése megtörtént.

Szeretném önöket tájékoztatni, hogy a veszélyhelyzet kihirdetésekor meglehetősen széles jogkörök nyílnak meg egy kormányzat számára. A rendelet azonban, amelyet ismertettek a lapok és amely sürgős kihirdetésre került, mint látni fogják, nem meríti ki az összes lehetséges jogkört. A veszélyhelyzet esetében most azokat az elengedhetetlenül szükséges intézkedéseket és jogköröket teremtettük meg, amelyek az árvízvédelmi vészhelyzet elhárításához szükségesek. Így bevezettünk közlekedéssel összefüggő korlátozásokat, kitelepítést engedélyező jogszabályokat, hozzájárultunk a polgári védelmi szolgálat elrendelésének lehetőségéhez, lehetőséget teremtettünk arra, hogy nemzetgazdasági szempontból fontos vagyontárgyakat el lehessen szállítani, valamint hogy mentésre alkalmas járműveket igénybe lehessen venni.

 

 

(14.10)

 

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ezeket a döntéseket hoztuk, ezeknek a végrehajtása pedig most történik.

A mostani történéseket röviden a következőkben tudom önöknek összefoglalni:

Az egész területen a fokozatoknak megfelelő őr- és figyelőszolgálatok dolgoznak. Tiszabercel és Sárospatak térségében az önkormányzatok segítségével is folyik a védekezés. A Zagyva partján mindenhol nyúlgátépítés folyik, és a Tisza-völgyi nem megfelelő védőképességű szakaszokon folytatják a töltések megerősítését és ideiglenes védelmi művek építését. Az elmúlt napokban a védvonalakon mintegy 6 ezer fő védekezett, a napi költségek meghaladták a 100 millió forintot. Az érintett megyékben 1989 épület került veszélybe, ahonnan 398 főt kellett eddig kitelepítenünk. A Tiszán és mellékfolyóin ma olyan kapacitású szivattyúmennyiség működik, amire ez idáig a magyar vízügyi védekezés történetében még nem volt példa.

A helyzet - mint ezekből a mondatokból is hallhatják - meglehetősen nehéz. Azonban biztató hírként szeretném önöknek elmondani azt, hogy ez idáig a védműveken belüli területet a víz nem hagyta el, házak, kertek a védműveken belüli területeken kerültek csak víz alá. Ettől a jó hírtől kicsit kedvezőtlenebb hír az - önök is tudják -, hogy a Bodrog jobb partján nincsenek ilyen védművek, ezért azon az oldalon sajnos a házak és a kertek, az emberi és vagyoni értékek bizony komolyabb veszélyben forognak. De összességében úgy tűnik, hogy ha a védműveket meg tudjuk erősíteni az általunk felállított munkaterv szerint, akkor van lehetőség a gátak olyan mértékű megemelésére, amely reményt nyújt arra, hogy a víz végig a védműveken belül marad, és azokon belül is folyik majd le. Jó hír továbbá az is, hogy a tavaly épített és megerősített gátak jól állják a magas vízszintet.

Szeretném végezetül tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy a kormány ma délben ülést tartott annak érdekében, hogy előteremtse a védekezéshez, majd esetleg a későbbi kárenyhítésekhez szükséges összegeket. A kormány ezért úgy döntött, hogy a magyar költségvetés - néhány, a rendeletben felsorolt kivételtől eltekintve - minden fejezetének célelőirányzatát 2,1 százalékkal csökkenti, abból a forrásokat elvonja, és egy katasztrófavédekezési alapba helyezi. Ez azt jelenti, hogy a kormány ma, bár fájdalmas döntéssel, de 37,3 milliárd forintot teremtett elő és utalt azonnal egy árvízvédelmi katasztrófaalapba, amelynek felhasználásáról a Kormányközi Koordinációs Bizottság, illetve annak elnöke jogosult rendelkezni. Azt tudom mondani önöknek, hogy bár nehezen hoztuk meg ezt a döntést, erre a majd' 40 milliárd forintra máshol is szükség lett volna, máshol is szerettük volna ezt elkölteni, önök a költségvetés elfogadásakor másra is adták a szavazatukat, mégis ebben a kiélezett helyzetben - annak érdekében, hogy a védekezés egyetlen pillanatig se lassulhasson pénzhiány miatt - ezt a döntést meg kellett hozni.

Azt tudom tehát mondani önöknek, hogy a helyzet nehéz, de ami a kormányon és reményeim szerint a parlamenti pártokon múlik, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a védekezés sikerrel záruljon, és erre ma még jó esélyeink is vannak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgatták a tájékoztatást. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 10 2000.04.10. 3:38  2-11

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Magam is azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a bajban elsőbbséget kell adni a segítségnek, a vitákat pedig majd a veszély és a baj elhárítása utáni időre érdemes átcsoportosítani, ezért az erre vonatkozó szavakat tisztelettel megköszönöm.

Önök is tudják, hiszen önök fogadják el a költségvetést, hogy az elmúlt esztendőben az ország teherbíró képességéhez igazodó, azt valamelyest meghaladó összeget költöttünk gátak építésére és megerősítésére, mint azt egyébként az átadott gátszakaszok a Felső-Tisza vidékén mutatják is.

Remélem, igazam lesz, gondolom, senki sem kívánja e tekintetben az ellenkezőjét, de ha önök nézik a híradásokat, akkor most nem azoknak a településeknek a nevét hallják említeni, ahol egy évvel ezelőtt még komoly veszélyhelyzetek alakultak ki. Ennek az oka az, hogy ahol tavaly a legnagyobb volt a baj, ott sikerült a gátakat az egyéves nyugalmi időszakban magasítani, illetve megerősíteni. Én nagyon kívánom az ott élőknek, hogy ne is halljuk az ő településük nevét egészen az árvíz végéig, ez az ő számukra is kívánatos, úgy érzem.

Mindannyian ismerjük az ország pénzügyi lehetőségeit. Három lehetősége van egy kormánynak, ha ilyen helyzetben forrásokat akar teremteni.

Az egyik lehetőség, hogy pénzt nyom - lehet: papír van, nyomdafesték van, a gépek működnek. Azonban én óvnám a Pénzügyminisztériumot meg a kormányt is attól, hogy pénznyomással próbálja ezt a problémát orvosolni, ennek olyan gazdasági következményei lennének, amelyek valószínűleg hosszú évekre visszavetnék az ország fejlődését. Engedjék meg, hogy most részletes indoklásba ne bocsátkozzam!

Lehet több pénzt begyűjteni. A kormány egyébként gondolkodott ezen, javaslatként sok minden elhangzott. Az is elhangzott, hogy esetleg vessünk ki egy egyszázalékos, a jövedelemadót egy százalékkal megemelő árvízvédelmi hozzájárulást. Ezt is lehet választani, ez a lehetőség nyitva van.

Most azonban a kormány úgy látta, hogy ha a gátak nem szakadnak át - mert ha a gátak átszakadnának, ne adj' isten, az nagyságrendekkel növelné meg a kiadásokat -, akkor talán ezzel a technikával, hogy a költségvetés minden fejezetéből 2,1 százalékot zároltunk, és így 37,3 milliárd forintot sikerült erre a célra átcsoportosítani, plusz ha még a tartalékokat erre a célra használjuk föl, akkor újabb adó kivetése nélkül is képes az ország ezt a terhet viselni, ezért ettől elálltunk.

Így tehát maradt a harmadik lehetőség, hogy megpróbáljuk átrendezni a kiadásokat. A kormány ehhez az utóbbi eszközhöz nyúlt; védekezni is kell, de azért jó, hogyha a béreket és a nyugdíjakat nem kell csökkenteni, jó, hogyha a fejlesztéseket, amelyeket közösen határoztunk el, nem kell leállítani, legfeljebb valamelyest lelassítani.

A kormány ezeket a körülményeket mérlegelte, és végül úgy döntött - kérem önöket, hogy ha lehet, itt a Házban és a nyilvánosság előtt is támogassák a kormánynak ezt a döntését -, hogy nem pénznyomással, nem új adó kivetésével, hanem a rendelkezésre álló pénzek átcsoportosításával teremtette elő a védekezéshez és a károk enyhítéséhez szükséges forrásokat.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 48 2000.05.02. 2:07  46-52

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kicsit tanácstalanul állok itt. Eddig az volt a baj az ellenzéki kritikák szerint, hogy mi nem kedveljük a külföldi tőkét, sőt tulajdonképpen rémisztgetjük, fenyegetjük. Most, ha jól hallom, az a vád, hogy túlságosan szeretjük és kiszolgáltatjuk az országot neki. Akkor nézzük a tényeket!

A képviselő úrnak abban igaza van, hogy optimálisnak, elfogadhatónak az mondható, ha egy országban a legmagasabb egytizedhez és legalacsonyabb egytized jövedelemhez tartozók jövedelme között a különbség négy-ötszörös mértékű. Magyarországon 1972-ben volt utoljára ilyen az arány. 1995-ben 6,5-7-szeres volt a különbség, az ön által kitüntetett 1997-es évben nyolcszoros volt az arány. Mindeközben 1995-ben és 1996-ban a létminimum alatt élők száma Magyarországon 2 millióról 2,5 millióra növekedett. Azért, amit eddig mondtam, elsősorban az önöké a felelősség. Innentől kezdődött a mienk, 1998-ban.

Én elfogadom az ön elégedetlenségét, valóban sok mindent kell még tenni Magyarországon annak érdekében, hogy a szegények helyzetén javítsunk, és az alacsony jövedelműek többet keressenek, mint amennyit ma kereshetnek. Szeretném is megragadni az alkalmat, és arra kérem a képviselő urat, hogy ha majd a minimálbérről kell szavazni, akkor támogassa a kormánynak azt az elgondolását, hogy a mostani 25 500 forintos minimálbért 2001 januárjától 40 ezerre, 2002 januárjától pedig 50 ezer forintra emelhessük fel. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ha ezt megteszi, akkor hozzájárul ahhoz, hogy a szegények helyzete Magyarországon javuljon, és akkor ez legyen mindannyiunk, ha úgy tetszik, kettőnk közös sikere Hegyi Gyula képviselő úrral.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 52 2000.05.02. 0:49  46-52

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Talán egy ponton eltér a véleményünk: szerintem az jó dolog, ha Magyarországon a nemzetközi vállalatok beruházásai nőnek, és ennek eredményeképpen nő az az export, amelyet ők állítanak elő és külföldre visznek. Én azt hittem ez idáig, hogy ez az ország érdekében álló fejlemény.

Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy nem kellene-e ugyanilyen arányban növekednie a magyar tulajdonban lévő vállalatok exportteljesítményeinek, akkor az a válaszom, hogy igen, kellene, és ennek érdekében próbáljuk igazítani a gazdaságpolitikánkat. Itt van még egy másik ajánlatom az ön számára a minimálbér után: támogassa a Széchenyi-tervet is (Derültség a Fidesz soraiban.), és ha azt támogatja, akkor a nem vámszabad-területi gazdaság növekedéséhez is hozzá tud legalább egy voksot adni.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 88 2000.05.02. 2:36  85-92

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarországnak ma valóban nincs fontosabb dolga, mint hogy a még mindig fenyegető árvízzel szemben védekezzen, ezzel párhuzamosan elvégezze a károk felmérését, és utána gondoskodjon a kárenyhítésről.

Azokat a részeket, amelyeket ön most említett, tehát a Csongrád határában elterülő részeket, ahol a kertek és a szőlősök vannak, magam is láttam, és láttam azt a gátszakaszt is, ahol - ahogy ön fogalmaz - a gát ráépült a házakra, és néhány házat a védekezés érdekében el kellett bontani.

Ami a kárenyhítést illeti, ott azt a megoldást választjuk, amely a tavalyi árvíz esetében már sikeresen bevált. Ez azt jelenti, hogy a következő károknál a következő kárenyhítést és kártérítést próbáljuk megvalósítani:

A gátakat és a védművekben keletkezett károkat értelemszerűen a költségvetésből álljuk. Ahol az önkormányzat tulajdonában vannak a gátak, ott is igyekszünk megállapodásra jutni az önkormányzatokkal, hogy a költségeket méltányosan és ésszerűen osszuk meg egymás között. A közlekedési utakat ért károkat is a költségvetésből fedezzük. A lakóházak esetében azt az elvet fogjuk követni, hogy ahol a védekezés miatt kellett elbontani - tehát a védekezés miatt kellett elbontani! - a házakat, azt a védekezés költségeként kell elszámolni. Tehát ott szintén egy méltányos, teljes, százszázalékos térítést próbálunk alkalmazni. Ahol nem a közvetlen védekezés miatt érte az embereket a kár, ott nehezebb a helyzet. Tavaly ezekben az esetekben is a bekövetkezett kár 50 százalékát a költségvetésből térítette, fedezte, enyhítette az állam. Ennyit bizonyára most is tudunk vállalni.

Arra kérem a civil szervezeteket, az adakozókat, hogy ha pénzadományokkal próbálják az árvízkárosultakat segíteni, akkor elsősorban azokat a családokat és embereket célozzák meg a segítségükkel, akiknek a víz elvitte a házát, nem a védekezés, hanem a víz, nem volt biztosításuk. Az állam a ház 50 százalékát tudja állni, és a maradék 50 százalékra próbáljuk elsősorban az adományokat fordítani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) annak érdekében, hogy valóban fedél juthasson a fejük fölé. A többi kérdésről majd az egy percben. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 92 2000.05.02. 1:32  85-92

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tehát ott, ahol a kár közös feladatot, kötelező önkormányzati feladatot ellátó, önkormányzat tulajdonában álló intézmény épületében keletkezett - iskola, polgármesteri hivatal, egyéb közösségi intézmények -, ott teljes egészében állami költségvetésből valósul meg az újjáépítés, így történt ez 1999-ben is. A mezőgazdasági területeket ért károk felmérése folyik, a falugazdász-hálózat ez idáig is sokat segített.

Amíg azonban az ár nem vonul le a földekről, a mezőgazdasági károkat nehéz pontosan megmondani. De tavaly is igyekeztünk enyhíteni a gazdálkodók, a parasztemberek kárait. A Földművelésügyi Minisztérium a pénzbeli segítség mellett egyéb akciókkal - például vetőmagakciókkal - tavaly is sokat segített. Nagyon bízom benne, hogy minél hamarabb létrejön a nemzeti földalap, mert abban az esetben mód nyílik arra, hogy az árvíz szempontjából rossz, tehát veszélyeztetett helyen lévő földeket megpróbáljuk kiváltani, és cserébe más földeket felajánlani a tulajdonosoknak, s akkor nem kell minden évben az elmaradt termés helyett kártalanítást vagy kárenyhítést fizetnie a költségvetésnek az ott gazdálkodó parasztemberek számára. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Egyetértek azzal, hogy aki gyorsan ad, az kétszer ad. Ezért tette a kormány azt, hogy nagyon jelentős összeget, több mint 8 milliárd forintot már eljuttatott az önkormányzatokhoz, a többi pénzt pedig egy számlás elszámolási rendszerrel fogjuk kézbesíteni a célzottaknak.

Köszönöm szépen a türelmüket, a házelnöktől pedig elnézést kérek. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 96 2000.05.02. 2:18  93-100

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a kérdését, tisztelt képviselő úr. Azt a ragaszkodást pedig, amellyel személyemet övezi, különösképpen köszönöm. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Köszönöm, hogy kétszer is hajlandó volt önként lemondani a közszereplésről, és vállalta a hallgatás megpróbáltatásait. (Derültség a kormánypárti oldalon.)

Ami a konkrét ügyet illeti: ötven évvel a második világháború után szégyen, hogy a világörökség részét alkotó Budai Vár még mindig romos állapotban van. Remélem, abban nincs közöttünk vita, hogy az ország mostani helyzetében azt, amit nem tehettünk meg az elmúlt, ki tudja pontosan hány évtizedben, most elvégezzük. Nagyon remélem, hogy a Vár rendbetételének programját - amely messze több, mint a Sándor-palota, hiszen magába foglalja az egész Szent György teret, a Várbazár kérdését - ön is támogatja.

Ami a kommunista hatalom egységéről vallott nézeteket illeti: ön is tudja, hogy nem véletlenül került a miniszterelnökség és - szerintem helytelen módon - a köztársasági elnök a Parlamentbe. Normális országban ez nem nagyon engedhető meg, az államhatalmi ágak megosztottak. Így volt ez nálunk is, amíg demokrácia volt. Amikor azonban egy másik koncepció érvényesült, az államhatalom egysége, akkor mindenkit betereltek ebbe a Házba, amely egyébként gyönyörű, és nagy megtiszteltetés itt dolgozni. Azonban nem helyes dolog, hogy ez az állapot fennáll. Szerintem a parlamenti képviselők munkakörülményei szempontjából sem feltétlenül helyes, ezért ezen megpróbálunk változtatni.

Én tudtam, hiszen Antall József egyszer már átélte azokat a kérdéseket, kritikákat, megjegyzéseket, amiket most öntől is hallhattunk, amikor először tervbe vették, hogy a Sándor-palotát megpróbálják rendbe hozni. Ismertük ezeket a vádakat, ismertük ezeket a kritikákat. Egy olyan forgatókönyvet dolgoztunk ki a Vár rendbetételére, amely lehetővé teszi, hogy a miniszterelnökség visszamozduljon, ugyanakkor azonban az ön által elmondott választási igényeket is kielégítse.

Miután az időm lejárt, majd a viszontválasz egy percében fogom ezt önnel konkrétan ismertetni. Köszönöm szépen a megértő türelmét. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 100 2000.05.02. 1:20  93-100

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Az ajánlást köszönjük, természetesen ezt is megfontoljuk. Csak jelezni szeretném, hogy a kormány próbálja azokat az ingatlanokat értékesíteni, amelyek az ön által elmondott szempontoknak eleget tesznek, vagyis nem feltétlenül új forrásokat akar bevonni. A rossz emlékű ötvenes években belakott Béla király úti ingatlanegyüttest bizonyára ön is látta már, azt értékesítésre kiírták, az abból befolyó összegnek reményeink szerint elégnek kell lennie az egész budavári rekonstrukcióra.

Ami pedig az ottani történéseket illeti, a döntés a következő: most megkezdődik egy teljes hitelességű történelmi rekonstrukció a Sándor-palotán belül. Ennek 2002. március 15-ére be kellene fejeződnie. Utána a Sándor-palota megnyitja kapuit a nagyérdemű közönség előtt, minden magyar polgár ellátogathat oda, megnézheti, ha úgy tetszik, mintegy történelmi helyet magáévá teheti. 2002. szeptember 1-jén, ami minden bizonnyal a következő választás utáni kormány hivatali ideje lesz, az akkori miniszterelnök majd - ha úgy látja jónak - beköltözhet. Mi a magunk történelmi felelősségének teszünk eleget, mi ezt a beköltözési lehetőséget és a miniszterelnökség méltó elhelyezését a következő kormány számára biztosítjuk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 104 2000.05.02. 2:31  101-108

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz és sok összefüggés taglalását igénylő kérdést vetett fel. Engedje meg, hogy három gondolatra szorítkozzam. Először hadd mondjak néhány szót arról, hogy mi történt a választások óta a Magyar Villamos Művekkel, utána néhány szót arról, hogy milyen szempontok vezetnek bennünket, és utána arról, hogy az átszervezésnek milyen következményei lehetnek.

Először is, azt hiszem, az MVM Rt. a '98-as választások óta jelentősen gyarapodott. A következő tényeket tudom elmondani. Megépült a litéri és a sajószögedi nyílt ciklusú erőmű, a nagyfeszültségű hálózatban komoly fejlesztéseket hajtottunk végre. Ez év májusában adjuk át az új lőrinci erőművet, több tíz milliárd forintos fejlesztések folynak a Paksi Atomerőműben, és ma már a Villamos Művek Rt. azt vizsgálja, hogy a környező országokban hogyan tudna befektetésekkel részt venni. Tehát úgy érzem, hogy ha ön azt a kérdést teszi fel, hogy gyarapítottuk-e a magyar állam vagyonát beruházásokkal és fejlesztésekkel ebben a szektorban, akkor az ön kérdésére jó lelkiismerettel igennel válaszolhatok.

Milyen megfontolások vezetnek bennünket? Tisztelt Képviselő Úr! Amikor a villamosenergia-rendszer jövőjéről gondolkodunk, akkor bennünket két megfontolás vezet: biztonságos legyen az ország ellátása, és a fogyasztók, vagyis az emberek, a háztartások és a vállalatok minél olcsóbban juthassanak villamos energiához, mert ez segíti a magyar gazdaság növekedését.

Megfelel-e ezeknek a megfontolásoknak a parlament elé beterjesztett előterjesztés? Efelől komoly kétségek vannak. A parlamentben nagyon komoly kétségek fogalmazódtak meg az ügyben, hogy ha most liberalizáljuk a tervezett ütemben és lépésekkel a villamosenergia-ellátást, annak első hatása nem az lesz-e, hogy éppen a háztartások villamos energiájának fogyasztói ára növekszik-e, ez lesz-e a következmény, vagy nem. Élek a gyanúperrel, hogy ez nem zárható ki. A liberalizáció azért kedves a mi szívünknek elviekben, mert ott, ahol eddig liberalizálták az energiaellátást - például Nyugat-Európában -, az belátható időn belül gyors, drasztikus árcsökkenéshez vezetett. A kérdés az, hogy így lenne-e ez Magyarországon. No, ezen kell még gondolkodnunk. Én a parlament minden javaslatát és megfontolását szívesen építem be (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a végleges kormányzati döntésbe. A harmadik ügyről pedig majd az egypercesben szólok.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 108 2000.05.02. 1:35  101-108

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Reményeim szerint a képviselő úr elnézi nekem, ha egy percben energiapolitikai szakmai vitába nem bocsátkozom, de egyetértek önnel abban, hogy itt még néhány alapvető kérdést meg kell fontolnunk.

Engem a leginkább az gondolkoztatott el, amikor a vita során egyszer csak kiderült, hogy a befagyott költségek ügyében szinte semmilyen biztos választ nem tudunk. Egyes becslések szerint az előző kormány által kötött privatizációs szerződésekből a magyar embereket most terhelő kötelezettségek miatt keletkező többletköltség - ha liberalizáljuk az ellátást - 4 milliárd forint, más szakmai becslések szerint pedig 80 milliárd. Amikor egy becslés ilyen szórást mutat, akkor meg kell állni, és azt kell mondani, hogy nyugalom, kicsit gondoljuk újra az elgondolásokat, mert szerencsés, jó döntést hozni ilyen szórásos becslések mellett valószínűleg nem lehet.

Ami pedig az először elmondott kérdésének a második felét illeti, hogy az MVM-en belüli átszervezések ellentétesek-e a kormányprogramban foglaltakkal, hadd mondjam azt, hogy nem. Azt gondolom, hogy a villamosenergia-ipari tevékenységet szét kell választani az átláthatóság és a keresztfinanszírozás kizárása érdekében. Ez a fogyasztók érdekeit szolgálja, hogy ne lehessen a kisfogyasztókra indokolatlan költségeket terhelni. Következésképpen, bár átszervezés történik, de egy holdingban maradnak az átszervezett új egységek, és ilyen értelemben az az állami befolyás, amit ön is joggal kér számon, megmarad.

Megismétlem: nem fordulhat elő az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy ne legyen többségi állami tulajdon akár a Paksi Atomerőműben, akár a Magyar Villamos Művek Részvénytársaságban. A többségi tulajdonhoz ragaszkodunk. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 99 2000.08.23. 2:23  96-103

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Először is engedje meg, hogy az ország nyilvánossága előtt is megköszönjem a magyar embereknek, hogy az országot ért természeti katasztrófák ellenére, amelyek 150 milliárd forintot vittek el, képes volt a magyar gazdaság arra, hogy a kormány megvalósíthassa azokat a fejlesztési programokat, amelyeket programjában elhatározott. Én nagy tettnek tartom azt, hogy Magyarországon néhány nagyobb beruházásnak mindösszesen egy évet kellett halasztást szenvednie olyan katasztrófák mellett, mint amelyek bennünket értek. Tehát látható, más a kiindulópontunk a helyzet megítélését illetően, képviselő úr.

Ami a tényeket illeti, az ön kérdése ravasz kérdés: eljut-e Polgárig a polgári kormány. Az a kérdés, hogy mennyi idő alatt? Mert ha szívemből kell válaszolni, akkor még Ukrajnáig is mi jutunk el az autópálya építésében, márpedig az nem 2002-ben valósul meg. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiból.) De feltételezem, hogy ez a válaszom nem nyugtatná meg önt. Ezért inkább azt a választ adom, ha megengedi, hogy 2002. november 30-a a legutolsó határidő, ameddig az autópályának Polgárig üzemelnie kell. Azt is tudja bizonyára mint hozzáértő ember, hogy ma nem úgy épülnek az autópályák, mint korábban, tehát egyszerre nagyon sok helyen építik őket. Tehát az épülő szakaszok összekötése legkésőbb 2002. november 30-án megtörténik.

De emellett van még néhány jó hírem az ön számára. Bizonyára arról is értesült, hogy nem sokkal ezelőtt, néhány napja Szekszárdon ünnepélyes körülmények között aláírták a híd építésére vonatkozó szerződést is. Talán arról is hallott már, hogy a szlovák és a magyar miniszterelnök között legmagasabb szintű egyeztetések zajlanak a Miskolc és Kassa közötti autópálya megépítési munkálatait előkészítő szakértői csoportok megalakításáról. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És a dolgok mostani állása szerint az M7-es autópálya felújítása is még az idén megkezdődik. Úgyhogy szeretném kérni, a munkában részt vevőknek sok sikert kívánjon a képviselő úr.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 103 2000.08.23. 0:38  96-103

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Engedje meg a képviselő úr, hogy komolyan vegyem a szavait, szemben azzal, amit ő tesz. Tehát kérem, tételezze fel rólam, hogy amit mondok, azt nem a számba adják, hanem válaszként önnek saját véleményként mondom el. Ha megtisztelne ezzel, azt igazán megköszönném.

Én viszont nem tételezem fel önről, hogy a szájába adták a véleményeket, ezért érdemében szeretnék rá válaszolni. Tehát még egyszer: 2002. november 30-án Polgárig, az idén megkezdődő felújítások eredményeképpen reményeink szerint egy-másfél éven belül a felújított M7-esen és két éven belül a szekszárdi hídon is közlekedhetünk. A Miskolc-Kassa autópálya előkészítő munkálatait pedig hamarosan megindítjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 123 2000.08.23. 0:45  120-127

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Természetesen, amikor olyan hírek láttak napvilágot, hogy a szóban forgó úr, aki az olajügyekben a nyilvánosság előtt többször is megnyilatkozott, saját bevallása szerint kapcsolatban áll nemzetbiztonsági tisztekkel, akkor erre az információra nézve kértem tájékoztatást a szolgálatoktól, a szolgálatok vezetője pedig tájékoztatott arról, hogy ez a hír nem felel meg a valóságnak. A szóban forgó úr mögött ma semmifajta, a szolgálatokkal kapcsolatban álló, a szolgálatok kötelékéhez tartozó személyek nem állnak, sem felkészítésében, sem segítésében nem vesznek részt. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 127 2000.08.23. 0:50  120-127

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Hogyha ön holnap reggel azt találná nyilatkozni, hogy önt titkosszolgálati tisztek készítik föl, ezt nem tartanám elégséges indoknak arra, hogy vizsgálatot rendeljek el. Beérném azzal a válasszal a hivatal vezetőjétől, a minisztertől, miszerint ez nem felel meg a valóságnak, és nem kutakodnék az ügyben, hogy ki tanácsolta önnek azt, hogy ezt mondja. Talán megérti, hogy a titkosszolgálatok nem erre valók.

Ami a második vagy sorrendben inkább az első kérdését illeti: azoktól a szervektől kértem tájékoztatást, amelyek a magyar hatályos törvények szerint eljárásokat folytattak le vagy indítottak meg, vagy akár ítélettel már le is zártak olajügyekben. Ez a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, valamint a folyamatban lévő ügyekre nézve a belügyminiszter.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 141 2000.08.23. 2:08  136-145

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Szerencsés helyzetben vagyok, mert a képviselő úr téves tényekre alapozott föltételezéseket fogalmazott meg, így a föltételezésekkel nem kell foglalkoznom, elegendő a tényeket elmondanom.

 

(14.40)

 

Tehát a kormánynak valóban a következő szándékai vannak. Magyarországon ma a stadionok, amelyek egyébként több sportág űzésére is alkalmasak, mint ön bizonyára tudja, rossz állapotban vannak. Ezek a stadionok állami, illetve önkormányzati tulajdonban vannak. A kormány szeretné, ha ezek nem lennének ilyen rossz állapotban, hanem jobb állapotba kerülnének, és alkalmasak lennének arra, hogy a kiemelt szintű sporttevékenység mellett kulturált, emberséges, tisztességes és egészséges feltételeket biztosítanának, elsősorban a gyermekek és a családok számára. Ezért ezeket a stadionokat, sajnos nem mindet, mert annyi pénz nincs, hanem 36-ot ezek közül, fel szeretnénk újítani két esztendő alatt, mindegyik évben 6,5 milliárd forint értékben. Még egyszer mondom: ez az államé marad, mert állami és önkormányzati tulajdonban álló létesítményekről van szó. Úgy szeretnénk ezeket felújítani, hogy egyidejűleg szabadidőközpontok is legyenek, vagyis a gyermekek és a családok számára, amely, mint ön bizonyára tudja, a kormányprogramban a legfontosabb célkitűzés, elérhető, kulturált körülményeket teremtsen.

Ami az összeg második felét illeti, való igaz, hogy még nyolcmilliárd forintot szán a kormány a professzionális labdarúgás üzletszerű átalakítására, de ezt nem adja, hanem hitelt ad. Tehát egyetlen forintot sem ajándékozunk semmilyen sportág üzletszerű átalakítására, csak hitelt nyújtunk, megfelelő feltételek mellett, visszatérítési határidőkkel és kötelezettségekkel. Ilyen értelemben tehát azok a feltételezések, hogy a magyar labdarúgás professzionális átalakítása érdekében mi bárkinek egyetlen forintot is adnánk, nem felelnek meg a valóságnak. Még egyszer mondom: gyermekeknek és családoknak kulturált időtöltésre, valamint egy üzleti szektor (Az elnök jelzi az idő leteltét.) hosszabb távú átalakítására, oda viszont csak hitelt. Ennyi a valóság.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 145 2000.08.23. 0:58  136-145

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Egy perc nem elégséges arra, hogy elmondjam önnek, hogyan működnek Magyarországon ma a sportlétesítmények és kik sportolnak rajta. Javaslom, néhányszor látogasson ki, és látni fogja, hogy még az élvonalhoz tartozó stadionokban is nagyon gyakran diáksportok, diákrendezvények és családi rendezvények vannak, és ez egy nagyon helyes irány. Másfelől azonban: nem vagyok hivatásos labdarúgó, ezt kicsit szégyellem, bevallom, csak igazolt, de ez egy másik kategória. (Derültség, szórványos taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

Végezetül pedig, ami arról szól, hogy más sportágaknak nem akar-e a kormány hitelt adni. Egy feltétellel bármely sportágnak szívesen nyújtunk akár kormánygaranciát, akár hitelt: ha az a sportág utána üzleti alapon tud működni, saját lábára áll, a hitelt visszafizeti, és önmagát eltartani képes hivatásos sportági szektor lesz belőle. Ebben az esetben értelemszerűen nem támogatást, hanem hitelt szívesen nyújtunk más ilyen sportegyesületnek vagy sportágazatnak is. Ma nem látok más ilyet a labdarúgáson kívül, de minden javaslatot szívesen fogad a kormány.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 2 2000.09.04. 19:45  1-16

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat az Országgyűlés őszi ülésszakának nyitónapján. Követve szokásainkat, az őszi ülésszakot megnyitó hozzászólásomban két kérdésről szeretnék beszélni. Először is tájékoztatni szeretném önöket az Országgyűlés nyári szünetében történtekről, majd néhány gondolatot szeretnék megosztani önökkel a jövőről, az előttünk álló hónapok, az előttünk álló ülésszak teendőiről, immáron a kormány által elfogadott adótörvények és költségvetési törvényjavaslatok fényében.

Tisztelt Elnök Úr! 1998-ban, amikor a választók bizalmából a polgári kormány hivatalba lépett, Magyarország nagy célokat tűzött ki maga elé. Ezeket a célokat most itt idő híján nem szükséges teljes egészében felidéznünk. Csupán három olyan célt szeretnék említeni, amelyekkel a rendszerváltás időszakában bekövetkezett káros, a polgárok és családjaik életét hátrányosan érintő folyamatokat akartuk kijavítani. Ezek a rossz folyamatok korábbi téves helyzetfelismerésekből és elhibázott döntésekből fakadtak.

1998-ig a gazdasági növekedés és a pénzügyi egyensúly Magyarországon egymás rovására érvényesült. Ha lendületet kapott a növekedés, akkor megbomlás fenyegette a pénzügyi egyensúlyt, és amikor úgy tűnt, rendben vannak a pénzügyek, nem tudott lábra kapni a gazdaság. Mi arra vállalkoztunk, hogy az egyensúly megtartása mellett az Európai Unióban tapasztalt növekedési ütem kétszeresének érdekében mozgósítjuk a magyar gazdaság és a magyar emberek addig ki nem használt energiáit, kezdeményező- és vállalkozási képességét.

A második nagy cél, elnök úr, az volt, hogy javítsuk a gyermekeket nevelő családok helyzetét. Hosszú időn keresztül nagyon sok család számára az újabb gyermek vállalása egyet jelentett a szegénység kockázatának vállalásával. Így aztán a rendszerváltoztatás legnagyobb vesztesei a gyermekes családok voltak. E helyzet megváltoztatása volt a legfontosabb célunk.

A harmadik rossz folyamat lényege pedig az volt, hogy az ország versenyképességét a világgazdaságban a bérek alacsonyan tartásával próbálták javítani. Mi pedig azt gondoltuk, hogy növekvő bérek mellett is lehetséges Magyarországot versenyképessé tenni.

Tisztelt Elnök Úr! Azért idéztem fel a megváltoztatandó rossz folyamatokat és a kitűzött nagyívű célokat, hogy jobban megérthessük a mögöttünk hagyott néhány hónap biztató gazdasági és társadalmi fejleményeit. Szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy ennek az esztendőnek az első felében a gazdaság növekedése az előzetes adatok szerint minden bizonnyal 6 százalék felett lesz. Az infláció továbbra is egyszámjegyű, a világpiacon megismert magas olajárak ellenére, s annak ellenére, hogy az Európai Unió országaiban, éppen a magas olajárak miatt, a pénzromlás üteme kétszeresére nőtt, és van olyan európai uniós ország, ahol háromszorosára. Ennek ellenére Magyarországon, bár nem a remélt ütemben, de továbbra is sikerült tartanunk a pénzromlás csökkenő ütemét.

Azt is fontos hírnek érzem, hogy az államadósság a nemzeti össztermékhez viszonyított mértékét illetően 15 esztendő óta először elérte, alá csökkent a 60 százaléknak, s ez már az a szint, amely az Európai Unión belül a közös pénzhez tartozó országok számára előírt szint. Úgy érzem, ez szép teljesítmény a magyar gazdaságtól. S mindeközben - azt is szeretném elmondani -, úgy, ahogy azt önök a költségvetési törvényben számunkra meghatározták, a költségvetési hiány mértéke is folyamatosan csökken.

Önök tudják, hogy Magyarország számára, így a mostani kormány számára is fontos a külföldi működőtőke megérkezése Magyarországra. De van valami, ami legalább ilyen fontos, de még az is lehet, hogy fontosabb: ez pedig az, hogy a hazai kis- és középvállalkozók is részt tudjanak venni a magyar gazdaság teljesítményében.

Az előbb említett, első félévben mért 6 százalékos növekedés azért kedves különösen a szívünknek, mert mögötte más folyamatok húzódnak meg, mint a korábban néha rövid ideig tapasztalt gazdasági növekedési adatok mögött. A mostani növekedés mögött, tisztelt hölgyeim és uraim, ott van a belföldi kereslet növekedése, ott van az a körülmény, hogy a vámszabad területi, általában külföldi cégek által használt területeken kívüli, tehát magyar, úgynevezett vámterületi export is jelentős mértékben nőtt, nő a belföldi kereslet, s a turizmus rekordbevételt könyvelhet el, ami szintén jót tesz a hazai kis- és középvállalkozásoknak; 14,2 százalékkal nőtt a turizmus bevétele az első félévben a tavaly ilyenkor mért adatokhoz képest, ami új rekord.

(14.10)

 

Szeretném önökkel megosztani azt a tényt is, hogy az iparban - ahol az export eddig is magas volt, és az első félévben több mint 32 százalékkal nőtt - az első félévben a belföldi értékesítés is 9,3 százalékkal nőtt, ami arról árulkodik, hogy a magyar kis- és középvállalkozások is kezdenek bekapcsolódni a gazdasági növekedést eredményező, megélénkülő vérkeringésbe.

Szintén jó hírként szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy valamelyest sikerült enyhítenünk a beruházások területi egyenetlenségén is. A mögöttünk hagyott két esztendőben a mintegy 900 millió dollárnyi beruházásnak most már 35 százaléka az északkeleti térség öt megyéjébe irányult, ami áttörést jelent, és jó reményeink vannak, hogy a folyamat az év hátralévő hónapjaiban is folytatódik. Elegendő megemlítenem talán azt, hogy a múlt héten, hosszú idő után először újabb beruházás történt a magyar acéliparba, és egy új acélművet adhattunk át Ózdon, amely termékeinek nagy részét garantált külföldi piacokra szállítja. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy az autópálya-építés is megindult, amely órási beruházás az ország elmaradottabb részén, akkor jó reményekkel nézhetünk a jövőbe, ha azt a célt akarjuk teljesíteni, hogy a magyar gazdaság fejlődésének területi egyenlőtlenségén enyhítsünk, és az ország keleti része is méltó társa lehessen a Dunántúlnak.

Összességében az év első felének gazdasági folyamatai, különösképpen az év második negyedévében tapasztalt folyamatok azt az összegzést mondatják velem, hogy a pénzügyi egyensúly megőrzése mellett sikerült jelentős növekedést elérni, a hazai vállalkozások lehetőségei és teljesítményük növekedett, kitágult, az emberek többet vásárolnak és költenek, és ezzel új lehetőségeket kínálnak a hazai kis- és középvállalkozóknak, és az eddig elhanyagolt térségekbe is sikerült beruházásokat irányítani. Úgy érzem, hogy ez a magyar gazdaság és a magyar polgárok szép sikere, kérem tehát mindannyiukat, függetlenül attól, hogy ellenzéki vagy kormánypárti padsorban ülnek, hogy támogassák azt a polgári gazdaságpolitikát, amely meghozta ezeket a sikereket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Kedves Képviselőtársaim! Bizonyára hallottak arról is, hogy kedvező népesedési folyamatokat rögzíthettünk az elmúlt fél évben és a mögöttünk hagyott néhány hónapban is. A házasságkötések száma Magyarországon 10 százalékkal nőtt, 1300 gyermekkel több született az év első felében, mint tavaly ilyenkor, és 4 százalékkal csökkent a halálozások száma is. Ezek reménykeltő tények, és azt igazolják, hogy a családokat középpontba állító kormányzati és társadalmi gondolkodás igenis eredményre vezethet.

Engedjék meg, hogy az egész parlament nevében szívből köszöntsem azokat a fiatalokat, akik első vagy újabb gyermekük felnevelése mellett kötelezték el magukat a legutóbbi hónapokban. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Az örökség azonban - mint azt mindannyian tudjuk - meglehetősen súlyos. Ezek a kedvező változások csak mérsékelni tudták a népességfogyás ütemét. Úgy érzem, hogy folytatnunk kell azt a kormányzati gazdaságpolitikát, amely elsősorban a dolgozó és gyermeket nevelő családokat támogatja, és azt hiszem, nemcsak az előttünk álló ülésszak során, hanem még hosszú-hosszú éveken keresztül folytatnunk kell ezt a munkát, ha a Magyarország számára súlyos fenyegetést jelentő, romló népesedési tendenciákat szeretnénk megfordítani.

Örömmel tájékoztatom önöket arról is, hogy az új építési engedélyek száma egy esztendő alatt 38 százalékkal emelkedett, és csak egyedül júliusban 56 százalékkal több építési engedélyt adtak ki, mint korábban, és ezzel egy időben megindult a valóságban is 18 ezer új lakás építése. Úgy gondolom, hogy mindannyiunkat örömmel tölthetnek el ezek a fejlemények. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Mindannyian tudjuk, hiszen emlékezhetünk rá, hogy korábban az ellenzék egy része országos reklámkampányt folytatott a kormány lakáspolitikája ellen. Szerencsére ez már a múlté, úgy érzem, hogy az idő és a polgárok együttesen igazolták azt, hogy jó úton indultunk el, amikor hosszú-hosszú évek tehetetlensége után végre valami pozitív változást tudtunk előidézni a magyar lakáspolitikában. Ezért arra szeretném kérni a kormánypártiakat, de az ellenzékieket is, hogy ne gyengítsék a sikeres lakáspolitikát, hanem segítsék az embereket abban, hogy minél nagyobb számban élhessenek azokkal a lakáskedvezményekkel, amelyeket az idén és bővülő formában a következő esztendőben is igénybe vehetnek.

Ami a béreket illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, az önök előtt fekvő összeállításban találhatnak erre vonatkozó adatokat - ha megengedik, én most azokat nem sorolom fel. Csupán annyit szeretnék megemlíteni, hogy a nyáron az egészségügyben és a szociális ellátásban dolgozók számára a magyar gazdaság jó teljesítménye következtében egyhavi bérjuttatást tudtunk kifizetni. Szép eredmény, különösen ha arra gondolunk, hogy tavasszal még milyen természeti csapásokat kellett átélnie mindannyiunknak. Úgy érzem, hogy ez a lehetőség, ez az egyhavi bérjuttatás a munkájukat becsülettel végző polgárokat dicséri, hiszen ők tették lehetővé, hogy a kormány ezt a kifizetést végrehajthassa. És ez még akkor is elismerésre méltó teljesítmény, ha az egészségügyi bérjuttatást ügyetlenül jelentette be a kormány.

Tájékoztatom önöket arról is, hogy a kormány továbbra is kitart a 40 ezer forintra történő minimálbér-emelés gondolata és programja mellett. Elkészítettük a szükséges felméréseket, és azt tudom önöknek mondani, hogy az ország lakosságának 80 százaléka támogatja, hogy ez megtörténjen. Remélem, ez elég erős támogatás ahhoz, hogy a szociális partnerek is elfogadják a kormány kezdeményezését.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezt az alkalmat szeretném felhasználni arra is, hogy megköszönjem azok munkáját, akik lehetővé tették, hogy méltó módon ünnepeljék meg az emberek Magyarország ezeréves születésnapját. Örülök, hogy háttérbe szorultak a hétköznapok során ismert, megosztó törésvonalak, és mindannyian tiszta szívvel és barátsággal ünnepelhettünk az egész országban. Talán még soha nem fordult elő Magyarország történetében, hogy egyszerre, egy helyen másfél millió jóakaratú ember gyülekezzen össze egy közös ügy érdekében és egy közös baráti érzéstől vezettetve.

 

(14.20)

 

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az előttünk álló ülésszak teendőiről. Bizonyára emlékeznek arra, hogy az elmúlt esztendőben azzal a gondolattal álltunk önök elé, hogy azt kértük, a kormány egyszerre tárgyalja az állami költségvetést és a társadalombiztosítási alapok költségvetését. Úgy érzem, ez tavaly elég jól sikerült.

Ebben az esztendőben azt szeretnénk elérni, hogy a költségvetést és a tb-alapok költségvetését egyszerre tárgyalja az ország, és egyszerre alkosson meg két költségvetést, a 2001-est és a 2002-est. Én tudom, hogy rettentő politikai vitákat lehet hallani e gondolat felől, de mégis szeretném önöket arra kérni, hogy a lényegtelen politikai megközelítéseket válasszák el a lényeges közgazdasági szakmai szempontoktól, és lássuk be mindannyian, hogy az egész országnak az az érdeke, hogy a magyar gazdaság tervezhető, kiszámítható, megbízható legyen, és a kétéves költségvetés - mint az üzleti élet egyértelműen pozitív jelzései mutatják - ezt a célt jól szolgálhatja.

Az adótörvények vitáját pedig úgy kezdheti meg a tisztelt Ház, hogy a költségvetés sarokszámait már nyilvánosságra hoztuk, és jó néhány fejezeti főösszeg végleges száma is napvilágot látott már. Van lehetőség arra, hogy önök, tisztelt képviselőtársaim, az adótörvényekről úgy fejtsék ki a véleményüket, hogy egyúttal azt összefésülik azzal, amit a költségvetésről gondolnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A jövő egyik legfontosabb célját úgy hívják, hogy Széchenyi-terv. Örömmel mondhatom el önöknek, hogy a Széchenyi-terv sikeres megvalósításához szükséges forrásokat a következő két évre szóló költségvetésekben sikerült megteremtenünk. Van azonban egy olyan körülmény, amely talán még kevésbé ismert önök előtt; az adótörvényekhez tartozik, de csak a legutolsó pillanatban sikerült megállapodni ez ügyben a magyar vállalkozók képviselőivel. Kérem, hogy ezt a gondolatot támogassák, mely gondolatnak az a lényege, hogy 2001-ben és 2002-ben lehetővé szeretnénk tenni, régi reformkori álmokat segítségül híva, hogy a tőkeszegény kis- és középvállalkozásokat megerősítsük. Ennek érdekében készen állunk annak elfogadására, hogy az ötven fő alatti létszámot foglalkoztató kis- és középvállalkozások jövedelmük első 10 millió forintjáig ne fizessenek adót Magyarországon. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Annak érdekében, hogy átérezzük a döntés súlyát, szeretném önöknek elmondani, hogy ez összességében mintegy 70-80 milliárd forintot jelent a magyar gazdaság számára. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a tb-járulék mértékét is szeretnénk csökkenteni 2001-ben 3 százalékkal, majd 2002-ben további 3 százalékkal, akkor azt kell mondanom, hogy a magyar gazdaságtörténetben talán példa nélküli, hogy egyetlen esztendőben ennyi pluszforrás maradhasson kint a gazdaságnál, és azt ne vonja el az állam újraelosztás céljából.

Mindeközben azonban jó esélyek vannak arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy a családtámogatások mértékét növeljük, és az adómentes jövedelem határát is fel tudjuk emelni. A terveink szerint egy gyermek után 2001-ben 400 ezer forintig, két gyermek után 643 ezer forintig és három gyermek után pedig 1 millió 350 ezer forintig nem kell adót fizetni a családot eltartó szülőknek. Ez nagyon jelentős, három gyermek esetében több, mint kétszeres növekedést jelent.

Örömmel szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról is, hogy az összes szükséges megállapodás megszületett annak érdekében, hogy a magyar mezőgazdaság is a 2001. évet az áttörés éveként élhesse meg. (Taps a kormánypártok soraiban.) Bár a végleges számok körül még van itt-ott némi bizonytalanság - kérem, hogy az önök papírjában szereplő számokat is csak tájékoztató jellegűnek vegyék -, de bizonyosra vehető, hogy 2001-ben és 2002-ben a 2000. évhez képest mintegy 180-190 milliárd forinttal több forrás áramlik a mezőgazdaságba. Azt kívánom mind a minisztériumnak, mind az érdek-képviseleti szervezeteknek, mind a szakmának, hogy ezt a történelmi lehetőséget jól hasznosítsák a 2001. és a 2002. esztendőben.

Hasonlóképpen örömteli hír a jövendő terveiről az is, hogy a kutatásra és fejlesztésre Magyarország a következő évben 17,5 milliárd forinttal többet költhet, és így megközelítjük azt a szintet, amely nemzetközileg is elvárható egy olyan országtól, mint amilyen hazánk. A kutatóknak egy régi álmát tudjuk teljesíteni, azt is mondhatnám, hogy régi igazságtalanságot orvosolunk: a következő esztendőben lehetővé válik, hogy az akadémiai kutatóintézetekben dolgozók bére felzárkózzék, elérje az egyetemeken tanító tanárok bérét.

Végezetül szeretném megemlíteni azt is, hogy úgy tűnik - és remélem, önök támogatják majd az erre vonatkozó kormányzati elgondolásokat -, hogy az egészségügy számára is 2001-ben az ideihez képest mintegy 70 milliárd forintnyi pluszösszeget tudunk biztosítani, és ezt az összeget a következő esztendőben is meg tudjuk adni. Tehát két esztendő alatt mintegy 140 milliárd forintot tudunk az egészségügy rendelkezésére bocsátani a 2000-es támogatáshoz képest. Ez is egy komoly lehetőség. Nagyon remélem, hogy sikerül az egészségügyben érdekelt szakmai szervezeteknek, ágazati minisztériumnak, szakértőknek egyezségre jutni ennek az összegnek az ésszerű felhasználásáról.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy vonalakban ezek a tervek, amelyek előttünk állnak erre az ülésszakra nézvést. Kívánok mindannyiuknak sikeres munkát, kívánok minél több egyetértést, de leginkább jó döntéseket kívánok, olyan jó döntéseket, amelyek méltóak egy ezeréves országhoz, amely szép reményekkel néz a jövőbe.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 16 2000.09.04. 13:49  1-16

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, sorba venném azt, amiről úgy gondolom, hogy az ország nagy nyilvánossága előtt is érdemes sorba venni.

Kezdjük talán azzal, amit Csurka István pártelnök úr mondott. Nehéz kérdés ez, pártelnök úr kérem. Dicsekvés-e, amit az ember az ország mostani állapotáról mond vagy nem? Mert én egyetértek önnel abban, hogy az egészségügyiek bére például olyan, hogy ebben az évben ugyan kifizettünk egy plusz havi bérjuttatást, de jó lenne kétszer annyit. És ha háromszor annyit tudnánk fizetni, még mindig azt mondhatnánk, hogy jó, jó, azért még mindig nem fogja felvetni őket a jólét.

Csupán azt szeretném önnek megfontolásra ajánlani, hogy azt fontoljuk meg, hogy amikor véleményt alkotunk az ország helyzetéről, akkor milyen mércével mérünk. Mert én azt mondom önnek, hogy nem érdemes az emberek szájában megkeseríteni a falatot - van éppen elég bajuk. És amikor van eredmény, amikor az ország kicsit (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.) megmozdul, amikor arról vitatkozunk, hogy a minimálbért 40 ezer forintra akarjuk emelni, amikor arról beszélgetünk most egymással, hogy egyhavi bérjuttatást kifizettünk, de jó lett volna kettőt - persze, jó lett volna kettőt, de egyet ki tudtunk fizetni -, amikor ezeket a tényeket eltagadjuk - nekem ez a legnagyobb bajom az ellenzéki hozzászólásokkal egyébként, hogy amikor ezeket a tényeket eltagadjuk -, akkor nem a kormányt támadjuk, nem a kormány sikereiből vonunk le, egyszerűen elvesszük az emberektől azt az érzést, hogy ők igenis tisztességesen, becsületesen dolgoznak, és az ország, ha nem is olyan gyorsan, mint szeretnénk, de mégiscsak megy előre. (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF soraiban.)

Ezért én inkább egy józan mérlegelést ajánlok: jelentsük ki, hogy természetesen ennél még sokkal többre volna szükség. Persze, nagyon derék dolog, hogy a mezőgazdaságban most 190 milliárd forint körüli összeget két év alatt át tudunk csoportosítani. Ez valóban egy nagy áttörés, ne tagadjuk ezt el, tisztelt képviselőtársaim! 190 milliárd forint mégiscsak nagy pénz! Beszéljünk arról, hogyan lehet ezt jól, értelmesen, hasznosan felhasználni, de ne tagadjuk el az emberektől azt a sikerélményt, hogy ezt az ő munkájuk tette lehetővé.

Amikor arról beszélünk, hogy mennyivel emeljük meg, mondjuk, a pedagógusok bérét, hogy lehetséges-e az, amit Pokorni miniszter úr olyan nagyon szeretne, hogy az év elején a rendes emelés, és szeptembertől még 20 százalék, akkor arról beszélünk, hogy ez lehetséges-e vagy nem. Mi is szeretnénk, valószínűleg meg is tudjuk tenni, de érzékeljük, hogy miről beszélünk. Nem arról, amiről a rendszerváltást megelőző nyolc évben beszéltünk, hogy mikor mennyivel csökken a reálbér, a nyugdíjasok... Hogy amit elvettek két év alatt, azt vissza lehet-e adni, és milyen mértékben a következő két évben.

Tehát engedje meg a pártelnök úr, hogy azt mondjam, nem dicsekvés az, amit én mondok, egy reális számvetés az ország helyzetéről, és egy olyan ember gondolkodása, egy olyan kormány gondolkodása, amely a megoldásokat, a jövőt, a lehetőséget keresi, és a bizalmat, a reményt keltő tényeket próbálja összegyűjteni, és azokból rendszert szervezni. Ezért kérem, ne dicsekvésnek fogadja ezt, hanem egy őszinte számvetésnek, amit az ország helyzetéről mondtam. (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF soraiban.)

Hasonlóképpen hadd említsem meg például azt a kérdést, hogy visszamenőlegesen is ki fogjuk fizetni a nyugdíjasoknak azt az összeget, ami egyébként a várakozásoknál szerencsére jóval nagyobb gazdasági növekedés, és a várakozásoknál sajnos magasabb olajárak miatt, magasabb infláció miatt jár. Nem lesz egy akkora összeg, amely hirtelen jólétet teremt a nyugdíjasok számára, de tisztességes elszámolást fogunk készíteni. Először Magyarország történetében, azt hiszem, sor kerül arra, hogy a visszamenőleges emelést úgy kapják meg egy összegben, hogy az időközben eltelt idő miatt járó kamatot is ki fogjuk nekik fizetni. Lehet, és önnek igaza van abban, hogy ettől még nem javul meg a nyugdíjasok helyzete, de nézze: pontos elszámolás, hosszú barátság. (Taps a Fidesz soraiban.) Ezeket a kis dolgokat is érdemes megbecsülni.

Ami az ön megjegyzését a társasági nyereségadóval kapcsolatban illeti, nézze, ezen mi elég sokat gondolkodtunk az elmúlt időszakban, és van igazság abban, amit ön mond, tehát azt nem akarom eltagadni. Ön azt mondja, hogy a 18 százalékos társasági nyereségadó alacsony, nagyon sok multinacionális cég dolgozik Magyarországon, meg kellene emelni, abból bevétel származna, amit utána szét lehetne osztani olyan célokra, amire egyébként mindannyian szívesen osztanánk pénzt. Abban is igaza van, hogy 18 százalék nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony, valahol 30-40 százalék között szoktak mozogni más országokban egyébként ezek az adókulcsok. Lehet, hogy eljön a pillanat Magyarországon - én ezt most nem érzem közelinek -, amikor ezt meg lehet tenni. Ma én azt érzem a legfontosabbnak, hogy Magyarországon minél több ember dolgozhasson. Egészen addig, amíg a magyar kis- és középvállalkozások nem tudnak elegendő ember számára munkát adni, mi nem mondhatunk le arról, hogy ide csábítsunk - most már nem a privatizációba, hanem a zöldmezős beruházásokba - külföldieket, beruházásokat, gyárakat, akik azután munkát adnak a magyar embereknek.

Tehát én ma nem tartom időszerűnek, megmondom önnek őszintén, bár igazságossági érvek állnak az ön álláspontja mögött, ezt elfogadom, mégsem tartom időszerűnek azt, hogy a társasági nyereségadót megemeljük 18 százaléknál magasabbra. Inkább próbáljunk minél több munkát és munkahelyet Nyugatról idehozni Magyarországra. Egyébként érdekes, hogy az Európai Unió környékén is hallani néha olyan hangokat, amelyek arról szólnak, hogy túlságosan alacsony Magyarországon a társasági nyereségadó, aminek meg az az oka az ő nézőpontjukból, hogy nyilván azok a gyárak, amelyek ide megérkeznek, onnan indulnak el. Tehát nehéz ügy ebben igazságot tenni, de én mégis azt mondom, hogy tartsuk fenn a következő két évben a mostani rendszert.

Ami a kétéves költségvetést illeti, ezt önnek is és másoknak is mondom, akik felvetették: nem példátlan Európában, több országban is létezik, Angliában is, Bajorországban is, Ausztriában, Norvégiában is, az Európai Unióban pedig - bár az más természetű, elfogadom - egyenesen hat esztendőre csinálnak költségvetést. Tehát én azt hiszem, hogy Magyarország most már tart ott, a folyamatok annyira kiszámíthatóak és tartósak egyúttal, hogy meg lehet kockáztatni egy kétéves költségvetést. Megmondom önnek őszintén, ha egyszer módom adódik erre, én nagyon szívesen támogatom majd itt, a tisztelt Házban azt, hogy egy hároméves költségvetést készítsünk el. (Moraj az MSZP soraiban.) De miután ez átnyúlt volna a választási cikluson, nem lett volna illendő, tisztelt képviselőtársaim; de nem akarom eltitkolni, ha önök ellenzékben maradnak, mi pedig kormányt alakítunk 2002-ben, akkor megpróbáljuk a hároméves költségvetést benyújtani. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

Engedje meg a Szocialista Párt frakcióvezetője és az SZDSZ frakcióvezetője, hogy a múltról ne vitatkozzam velük hosszasan, ez a parlamentben immáron körülbelül harmincadszor játszódik le. Csak annyit szeretnék mondani az önök fenntartható növekedéssel kapcsolatos és az ehhez hasonló véleményéről, hogy amikor 1998-ban a kormányrúd mögé kellett állni, akkor Magyarországon a költségvetési hiány éppen növekedett, 4,7 százalék volt. Igaz, hogy a növekedés is megindult, de sajnos úgy, ahogyan azt már korábban idéztem: rossz mintában. Megindult a növekedés, kezdett megbomlani a pénzügyi egyensúly; 4,7 százalékos hiánnyal vettük át az ország gazdálkodását, ma ez 3,7 százalék. (Vancsik Zoltán: Fantasztikus!) Úgyhogy kérem, méltányolják azért ezt a teljesítményt, amely mögött azért a kormány is ott van egy kicsit. (Moraj az MSZP soraiban.)

Van itt egy komoly elvi vita, amely többedszerre kap teret a parlament ülésén: családi pótlék, vagy gyermekek után járó adókedvezmény. Először is, annak érdekében, hogy tisztán lássunk, szeretném világossá tenni, hogy az elmúlt két évben és a következő időszakban is növeljük azt az összeget, amelyet szociális alapon osztunk szét az arra rászoruló gyermekek között. Csak azért hagytam le egy-két tényt, mert nem akartam a dicsekvés hibájába esni, és nem mondtam el önöknek például azt - (Moraj, derültség az MSZP soraiban.), nem mondtam el önöknek például azt -, hogy ebben az évben, szeptemberben, az iskolakezdést megelőzően nagyon sok szegény gyermek számára osztottunk ki gyermektámogatási pénzeket, jelentős összegeket, több százezer gyermek sorsát könnyítettük meg a beiskolázáskor. Ezeket a tényeket már meg sem említettem.

Csak most, az igazság kedvéért szeretném leszögezni, hogy a szociális alapon szétosztott összegek a gyermekek javára növekednek, és a következő esztendőben is szeretnénk növelni. A vita közöttünk nem ez. A vita közöttünk az, hogy szabad-e az ország mostani állapotában gyermekek után adókedvezményt biztosítani az emberek számára. Szeretném azt kérni az ellenzéktől - legalábbis attól a részétől, amely nem ért velünk egyet -, hogy legyen olyan kedves és fontolja meg azt a felvetésünket, hogy a népesedési probléma nem egyszerűen számszerű kérdés. Egy nagyon rossz folyamat húzódik meg a háta mögött, és én ezt most fel fogom idézni annak érdekében, hogy a szándékainkat világosan láthassa az ellenzék.

Az a helyzet jött létre, hogy a jövedelemből megélni próbáló családok körében az átlagosnál is alacsonyabb volt a gyermekvállalási hajlandóság. Tehát akik jövedelemből akartak megélni és dolgoztak, ott az átlagosnál is jobban csökkent a gyermekvállalási hajlandóság. Másrészt viszont az átalakulás során a megélhetési forrásait elvesztett, mondjuk úgy, passzív rétegek esetében megvolt a megfelelő gyermekvállalási hajlandóság, de hiányzott az utódok felneveléséhez szükséges öngondoskodási hajlam és képesség. Sőt, az utóbbiak esetében oda jutott el az ország, hogy ők már az ország által felkínált első számú felemelkedési pályát, a lényegében ingyenes közoktatást sem tudták kihasználni.

 

 

(15.10)

 

Tehát azt gondolom, hogy azoknál a családoknál, ahol dicséretes módon vállalják a gyermekeket, ennek külön ösztönzésére ma nincs szükség.

Ebben a körben a kormánynak az a feladata, hogy a gyermekek nevelésével, iskoláztatásával és a szülők munkavállalásával kapcsolatos gondokat próbáljuk orvosolni, és segítsünk elhárítani azokat az akadályokat, amelyek nehezítik, hogy emberhez méltó körülmények között éljenek.

Azt ki kell mondanunk, hogy az ország nem olyan gazdag, hiába szépek a gazdasági mutatók, Magyarország nem olyan gazdag, hogy életerős emberek százezreinek létfenntartását anélkül biztosítsa, hogy azok az emberek a társadalom számára hasznos tevékenységet folytatnának. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.) A kormány meggyőződése, és az én személyes meggyőződésem is az, hogy az emberhez méltó életkörülmények megteremtésének egyetlen járható útja, hogy mindenki számára megpróbáljuk elérhetővé tenni a kenyérkereső munkát. Ez a legfontosabb ezeknél a családoknál. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!)

Ugyanakkor szerintem elég könnyen be lehet látni azt is, hogy azoknak az embereknek, családoknak a körében, ahol nagy erőfeszítéssel próbálják előteremteni a megélhetéshez szükséges forrásokat, vagyis nagyon sokat dolgoznak, ám eközben csökken a gyermekvállalási hajlandóságuk, itt a születésszám növelése a feladat, ha valóban és őszintén meg akarjuk fordítani Magyarország romló demográfiai mutatóit.

Ebben a körben a születendő gyermekek nevelése és iskoláztatása nem hibátlan, de többé-kevésbé megfelelő. Ám kevés a gyermek, éppen azért, mert a kenyérkereset erőfeszítései lekötik a szülők erejét, figyelmét, és az újabb gyermek vállalása szegénységgel fenyeget. Ez a helyzet. Ennél a rétegnél, amelynek tagjai dolgoznak, és egyébként akarnak gyermeket vállalni, kifejezetten az adómentességgel, a gyermekek után járó adókedvezményekkel tudjuk elérni azt, hogy újabb és újabb gyermekek szülessenek. Ez a mi megfontolásunk, amely az előterjesztésünk mögött van, és ezért nem tudjuk elfogadni azokat a gondolatokat, amelyek a családi pótlékot akarják növelni a gyermekek után járó adókedvezmény rovására. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Tehát a gyermekek után járó adókedvezményt, tisztelt hölgyeim és uraim, igenis meg kell tartani, olyan családba születnek gyermekek, ahol nem mondom, hogy garantálva van, de jó eséllyel biztosítva van, hogy tisztességesen nevelik őket, iskolába járatják, és olyan emberek lesznek, akik aztán ismét hozzáadnak Magyarország összteljesítményéhez. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.)

Végezetül, tisztelt elnök úr, engedjék meg, hogy megköszönjem a koalíciós pártok támogató hozzászólásait. Köszönöm szépen az MDF felszólalását, köszönöm a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakcióvezetőjének szavait, és külön köszönöm a Független Kisgazdapárt támogatását. Valóban nagy fába vágtuk a fejszénket, úgy tűnik, hogy a magyar gazdaság elérkezett oda, hogy közös erővel egy új fejezetet nyissunk a magyar agrárgazdaság fejlesztésének történetében, és nagyon remélem, hogy sikerrel fogunk járni. Ami ehhez szükséges, a miniszterelnök részéről adva van. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Befejezésképpen pedig engedjék meg, hogy mindannyiuknak jó erőt és egészséget kívánjak, és azt, hogy zárjuk sikeresen decemberben ezt az őszi ülésszakot.

Jó munkát! (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 89 2000.10.17. 2:32  86-93

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szerencsés helyzetben vagyok, mert ugyanezt az azonnali kérdést egyszer már megkaptam és egyszer meg is válaszoltam. Nem látom akadályát annak, hogy ahányszor Bauer képviselő úr ezt igényli, alávetvén a kormányt és magamat is a Házszabálynak, minden alkalommal válaszoljak erre; legutóbb ugyanebben a kérdésben 1999. november 9-én volt módom válaszolni.

Tisztelt Képviselő Úr! A mostani válaszom tartalmában nem tér el attól, mint amit ezelőtt egy esztendővel mondtam önnek. Kérem tehát, az idő rövidsége miatt az akkori válaszomat tekintse úgy, mint a mostani kérdésére adott válaszom első felét.

A mostani kérdésére adandó válaszom másik felét pedig idézni fogom - bár csak tartalmilag, nem szó szerint - Járai Zsigmond pénzügyminiszter úrtól, hiszen tegnap mindannyian hallhattuk, amikor a 2001. és a 2002. évre vonatkozó adó-, járulék-, valamint az ahhoz kapcsolódó költségvetési összefüggéseket ismertette. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bár kevés méltató szót kapott a következő évi és a 2002-es költségvetés az ellenzék soraiból, annak azt az alapvető állítását még az ellenzéki, általam hallott szónokok sem vitatták, miszerint a következő esztendőben érzékelhető és jelentős mértékben csökkenni fog az állami újraelosztás mértéke.

Amikor az 1997. évet lezártuk, akkor 100 forintból 45,7 százaléknyi forintot vont el az állam, ez 2001-ben 39,7 százalék lesz, 2002-ben pedig 38 százalékra csökken.

 

 

(13.10)

 

Lehet vitatkozni azon, hogy ez nem túl alacsony-e. Én szívesen veszek részt egy ilyen vitában; szerintem már egy kicsit alacsony is egyébként, de mindenképpen az 1997. évi 45,7 százalékhoz képest mintegy 8 százalékos csökkenést jelent a központi újraelosztás mértékét tekintve. Ez azt jelenti, hogy 100 forintból az állam - szemben a korábbi gyakorlattal, ahol ez 47 forint felett volt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - 2001-ben már kevesebb mint 40 forintot von el, és ez a tendencia folytatódik 2002-ben is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 93 2000.10.17. 1:07  86-93

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bauer képviselő úr, engedje meg, hogy a válaszát, amely a tizenegy hónappal ezelőtt adott válaszomhoz kapcsolódik, úgy értelmezzem, hogy az előbbi fenntartásait, amelyek a kormány választási programjához kötődtek, elesettnek tekinti, mert azokat teljesítettük.

Akkor most már csak egyetlen kérdést kell a közöttünk folyó beszélgetésben tisztázni, hogy a tizenegy hónappal ezelőtt mondottak miképpen tükröződnek vagy nem tükröződnek az adótörvényekben.

A kormány megfontolta azt a lehetőséget, hogy az áfát jelentős mértékben csökkentsük; ezzel szemben más alternatívák is a kormány elé kerültek, és végül is a kormány azt a döntést hozta, hogy nem az áfát csökkenti, hanem a családokra nehezedő adóterhet fogja csökkenteni a következő esztendőben is, valamint a magyar kis- és középvállalkozók számára nyújt igen jelentős adókedvezményeket. Két alternatíva közül kellett tehát választani: vagy egy mindenkit érintő, általános áfacsökkentés, vagy pedig a magyar kis- és középvállalkozókat, valamint a magyar családokat érintő adócsökkentés. A kormány hosszas vita után az utóbbi mellett foglalt állást. Összességében, azt hiszem, jó döntést hozott.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 97 2000.10.17. 2:38  94-101

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök annak, hogy a képviselő úr kérdése nem abba az irányba mutat, hogy a költségvetéssel kapcsolatos vitát a mezőgazdaság támogatásának szükséges mértékéről és annak szerkezetéről most itt egy azonnali kérdés keretében vitassuk meg. Ha megengedi tehát, én most a mezőgazdaság állapotáról - miután a kérdés sem erre irányult - érdemben nem szeretnék beszélni. Ellenben tisztelettel megköszönöm a kérdését, mert lehetőséget ad arra, hogy egy általános választ adjak, és ez a közöttünk kialakuló szakmai és politikai kommunikációt, beszélgetést, érintkezést a jövőben is elősegítheti. Önnek mondom, de mindenkinek szól, akinek szakmai vagy politikai érdekképviselete van.

Úgy gondolom, szerencsétlen dolog lenne, összezavarná a magyar állam alkotmányos rendjét, ha a miniszterelnök a partnerekkel, a szakmai alapon szerveződött partnerekkel való kapcsolattartás szempontjából átnyúlna a miniszterek feje fölött. Ezt eddig sem tettem és ezután sem fogom tenni. Tehát abban az esetben, ha akár sportról, egészségügyről, mezőgazdaságról, építőiparról, nem tudom, milyen szakmai kérdésekről van szó, amelyeknek a kormányon belül megvannak az ágazati felelősei, akkor mindig azt fogom kérni, amit a kabinetfőnök úr is kért önöktől a levelében, hogy az összes ilyen problémával forduljanak a miniszterhez, akiért egyébként a felelősséget nekem kell vállalnom a tisztelt Ház előtt, mert ugye a végén mindenért a miniszterelnök felel.

 

(13.20)

 

Tehát készséggel állok ön elé agrárgazdasági kérdések megvitatása ügyében is itt a parlamentben, de nem tudok a rendelkezésére állni úgy, hogy önök - mint a levelükben is - azt kérik, demonstratíve toljam félre a miniszteremet, nyúljak át a feje fölött, mert önök szerint nem alkalmas arra, hogy ebben a kérdésben önökkel érdemleges tárgyalásokat folytasson vagy megállapodást kössön. Én a kormány minden miniszteréről azzal a véleménnyel vagyok - és ez különösképpen igaz a mezőgazdasági és vidékfejlesztési ügyekért felelős Torgyán miniszter úrra -, hogy mind szakmai felkészültségét, mind politikai tapasztalatát tekintve alkalmas arra, hogy abban a nagyon nehéz helyzetben, amelyben egyes ágazatok - így például a mezőgazdaság is - vannak, az ország képességeihez mérten a lehető legnagyobb segítséget nyújtsa.

Tehát éppen azért nem tudtam önökkel a mezőgazdasági miniszter feje fölött tárgyalásokat kezdeményezni, mert felelősséget érzek a mezőgazdaság sorsáért, és nem szeretném szétzilálni az ide vonatkozó alkotmányos rendet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 101 2000.10.17. 1:18  94-101

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tekintettel arra, hogy egy régi ügyről van szó, erről talán nem érdemes több szót váltani. Ha megengedi a képviselő úr, csak szeretném megerősíteni a nyitottságomat: szívesen fogadok meghívást, invitálást szakmai fórumokra, megbeszélésekre, találkozókra, de minden esetben úgy, hogy annak az előkészítését mindig is az FVM miniszterére fogom bízni, őt fogom megkérni, és természetesen az ő társaságában fogok részt venni ezeken a fórumokon. De ha önök úgy gondolják, hogy ez valamit segít, akkor személyesen is szívesen részt veszek ilyen megbeszéléseken, az előbb elmondott feltételek mellett.

Ha már itt tartunk és ön mégiscsak említett egy konkrét ügyet, ami az agrárhitel-rendeletre vonatkozik, anélkül, hogy belebonyolódnék a rendelkezésemre álló egy percben az ügy érdemi taglalásába, csupán azt szeretném mondani, hogy én egyetértek azzal a szemlélettel, ami egyébként sugárzik, sőt talán írva is vagyon a kormányprogramban, miszerint minden lehetséges eszközt elsősorban a kis- és középbirtokos parasztgazdaságok kialakítására kell fordítani. Szerintem helyes dolog, ha a miniszter úr úgy dönt, hogy ezt az agrárhitelezés keretében is érvényesíteni kívánja. Tehát én egyet tudok érteni az ő szándékaival, a konkrét formái pedig nyilván szakmai vita tárgyát kell hogy képezzék.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 105 2000.10.17. 2:13  102-109

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz kérdést tett fel, mégis igyekezni fogok válaszolni rá. Először is szeretném önnek azt a választ adni, hogy a Magyarországon hatályban lévő törvények szerint minden önkormányzat a maga tevékenységét, nagyon-nagyon tág törvényi határok között, maga határozza meg, maga jelöli ki. Mindenki ízlése, belátása és az általa szolgált település igényei szerint dönti el, hogy erőit hogyan s miképpen ossza meg; nem lenne helyes, ha akár a magyar parlament képviselői, akár a magyar miniszterelnök bármely önkormányzat erő- és munkamegosztását bírálat vagy akár csak kommentár tárgyává is tenné.

Tényszerűen azt a választ tudom adni az ön kérdésére, hogy legjobb tudomásom szerint a Magyar Köztársaság külügyminiszterét Martonyi Jánosnak hívják. Én önt nem tudom felvilágosítani a székesfőváros főpolgármesterének ambícióiról, de azért igyekszem tisztességesen válaszolni, ezért megkérdeztem Martonyi urat, aki azt mondta, hogy elégedett a mostani munkájával, és nem kíván főpolgármester lenni. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Ennyiben tudok a főváros és a kormány közötti viszonyra választ adni.

Viszont ha már ezt a kérdést feltette, akkor élek a lehetőséggel, és mindenkit arra szeretnék kérni - nemcsak az ön által említett önkormányzatot, hanem az ország összes önkormányzatát, összes parlamenti képviselőjét, általában közmegbízatást betöltő személyeket -, hogy ha külföldön járnak, próbálják ezt a lehetőséget arra kihasználni, hogy az ország közös érdekeinek megfelelően, az ország megítélését, hírnevét, tekintélyét, erejét növeljék. S lehetőleg ne viselkedjünk úgy - ezt mindenkitől kérem, ellenzékiektől, kormánypártiaktól egyaránt -, mint ahogy rosszabb családokban szokás, ahol ahelyett, hogy belül elrendeznék, megvitatnák az ügyeket, a külvilág felé szaladgálnak, és előbb-utóbb a család minden tagjáról a lehető legrosszabb kép alakul ki.

Úgyhogy arra kérek mindenkit, hogy az ország érdekeit tartsa szem előtt külföldi útjai alkalmával is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 109 2000.10.17. 1:10  102-109

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Talán az lesz a leghelyesebb, ha elnézést kérek a képviselő úrtól, de erre a konkrét kérdésére most nem tudok önnek válaszolni, tekintettel arra, hogy ha van itt közöttünk olyan ember, aki önnek kielégítő választ adhat, az a külügyminiszter úr, és nem én. A későbbi alkalmakkor - hiszen neki is van kérdése - talán lesz módja arra, s erre meg is kérem, hogy egy mondat erejéig legyen kedves engem majd ebben kisegíteni.

Ellenben azt tudom mondani önnek, hogy a magyar kormány az első pillanattól kezdve az ország teherbíró képességének és sajátos nemzeti érdekeinek megfelelően mindent megtett azért, hogy Jugoszláviában először is demokratikus változás következzen be, másodszor, hogy ott a szabadságjogok megerősödjenek, harmadszor pedig, hogy az ott élő magyarok a lehető legnagyobb biztonságban és a körülményekhez képest a lehető legjobb ellátottság mellett tervezhessék az életüket.

 

(13.30)

 

Az erőfeszítéseinket nem az én dolgom minősíteni, ezt majd megteszik a választópolgárok, részben megteszik maguk a Jugoszláviában élő különböző népek, szerbek, horvátok és magyarok. Talán annyit tudok önnek mondani, hogy a széles nemzetközi világban a magyar kormány által ez ügyben kifejtett tevékenység (Az elnök jelzi az idő leteltét.) kellő megbecsülést szerzett mindannyiunknak, ellenzéknek, kormánypártiaknak egyaránt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 40 2000.10.20. 1:02:44  1-323

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Bizonyára önök is észrevették az elmúlt két év tapasztalatai alapján, hogy a költségvetés beterjesztése a pénzügyminiszter kötelessége, és nem volna helyes, ha a miniszterelnök elvenné a pénzügyminiszter kenyerét. Ezért ebben az esztendőben is a pénzügyminiszter úr terjesztette be a költségvetést, de tekintettel a költségvetés jelentőségére az ország jövője szempontjából - ezt az összes hozzászólás igazolta -, mégiscsak úgy illendő, hogy a vita egy bizonyos, körvonalakat már tisztázó szakasza után a kormányfő, a miniszterelnök is megszólaljon. Én is ezt fogom most tenni: részben szeretném megvonni a vita eddigi mérlegét, szeretnék válaszolni azokra az általánosabb, nagyobb összefüggéseket felvető hozzászólásokra, amelyeket az ellenzék padsoraiból hallhattunk, illetve szeretném még egyszer, az ország nyilvánossága előtt is megismételni azokat a célokat és elveket, amelyek bennünket a költségvetés összeállításakor vezettek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hadd bocsássam előre, hogy meghallgatva jó néhány ellenzéki vezérszónoklatot, ismerve néhány, jó néhány ellenzéki hozzászólás írásos szövegét, miután még a vita elején meghallgattam a parlamenti bizottságok költségvetésről szóló összefoglaló jelentését, hadd mondjam azt, hogy a költségvetés plenáris ülésén olyan érvek, amelyek már korábban, a szakmai előkészítés szakaszában vagy a bizottsági üléseken vagy különböző szakma fórumokon ne vetődtek volna fel, nos, ilyen új érvek itt nem hangzottak el. Lehetőségünk van arra, hogy összemérhessük az elhangzott ellenérveket, valamint a kormány által korábban már ezekre az ellenérvekre a parlamenten kívüli fórumokon megadott válaszokat, és nyugodtan mondhatom: az erősödött meg bennem a vita nyomon követése során, hogy a költségvetési előterjesztésünk a vita eddigi tapasztalatai szerint ezt a próbát, a költségvetési vita próbáját is kiállta, nincs tehát okunk arra, hogy a költségvetésen érdemben változtassunk. Természetesen a benyújtott módosító indítványokat külön-külön megvizsgáljuk majd, de ezek között nincsenek olyanok, az indoklásképpen előadott érvek között nem találtunk olyan érveket, amelyek a kigondolt gazdaságpolitikai irányvonalról, amelyet maga a költségvetés testesít meg, eltérítenének bennünket.

Tisztelt Elnök Úr! Engedje meg, hogy röviden összefoglaljam azt a három nagy célt, amely a költségvetés megalkotásakor vezette a polgári kormánykoalíciót.

Engedje meg, hogy első helyen a tartós és gyors növekedés célkitűzését említsem meg. Természetesen a gyors növekedés egy szépen hangzó kifejezés, önmagában is vonzó, de a gyors növekedés önmagában nem értelmes dolog. A gyors növekedést azért szereti a polgári koalíció, azért igyekszik minden eszközzel elősegíteni és támogatni, mert meggyőződésünk, hogy ez ad kenyérkereseti lehetőséget az embereknek.

 

 

(9.40)

 

Ilyen értelemben tehát nem egy elvont közgazdasági célkitűzésről, hanem egy életszerű célról van szó; a gyors és tartós gazdasági növekedés teremti meg a későbbi bér- és nyugdíjemelések alapját is.

Önök is tudják, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a magyar gazdaság a növekedés szempontjából sikeres két esztendőt zár és további sikeres két esztendő elé néz. A magyar gazdasági növekedés mértéke nagyjából kétszerese az Európai Unión belüli növekedési ütemnek. Erre természetesen lehet azt mondani - és igaz is -, hogy miután mi mélyebbről indulunk, nekünk gyorsabban is kell növekednünk; de azt is lehet mondani - ez is igaz -, hogy miután mi fel akarunk zárkózni az Európai Unióhoz, mi nem egyszerűen csatlakozni vagy belépni akarunk az Európai Unióba, hanem egy európai uniós életminőséget szeretnénk megteremteni Magyarországon, ezért nekünk érdekünk, hogy minél gyorsabb legyen ez a növekedés, hiszen csak így hozhatjuk be az elmúlt negyven-egynéhány esztendőben történelmi szükségszerűségből összegyűjtött lemaradásunkat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mitől tartós egy növekedés? - ezzel a kérdéssel többen is foglalkoztak itt a hozzászólásuk során. Bonyolult és hosszadalmas fejtegetés helyett engedjék meg, hogy a kormánynak azt az álláspontját mondjam el itt önöknek, hogy szerintünk akkor lehet egy növekedést tartósnak tekinteni, ha újabb és újabb növekedést előidéző motorokat sikerül bekapcsolnunk, illetve ha a növekedéssel egy időben az állami újraelosztás mértékét sikerül csökkenteni, majd végül egy leszorított, optimális mértéken tartani.

Ha azt nézzük, hogy sikerült-e újabb és újabb motorokat beindítani, amelyek hozzáadnak, hozzájárulnak a gazdaság növekedéséhez, akkor azt tudom mondani, hogy az elmúlt két esztendőben tapasztalt gazdasági növekedés jellegében különbözik a korábban átmenetileg már tapasztalt növekedési periódusoktól, amennyiben a növekedés forrásai között már ott szerepelnek a magyar kis- és középvállalkozók megnövekedett teljesítményei, valamint a lakossági fogyasztás is. A jövőben is számítunk arra, hogy a gazdasági növekedés egy egyre bővülő lakossági fogyasztásból is és egy egyre bővülő, magyar tulajdonban lévő kis- és középvállalkozói beruházásból és vásárlásokból is táplálkozik, a korábban is ismert külföldi beruházási források mellett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha a tartósság másik szempontjából nézzük a költségvetést, akkor azt látjuk, hogy miközben egy jelentős gazdasági növekedést tervezünk - az idei és a tavalyi esztendőt megismételve - 2001-re és 2002-re, egyúttal az állami újraelosztás mértékét is csökkentjük. Az volt a célkitűzésünk - még a kormány megalakulásának időszakában -, hogy minden 100 forintból, amelyet a magyar gazdaság előállít, az állam ne vonjon el többet, mint 40 forintot, 60 forintot pedig hagyjon kinn a gazdaságban. Ha önök megnézik a statisztikákat, amelyeknek valóságtartalmáról e tekintetben ez idáig még vitát nem hallottam, 2001-ben és 2002-ben tovább csökken az állami újraelosztás mértéke, és 2002-ben már elérjük a 39 százalék alatti szintet. Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy szerintem ez már sok is, szerintem nem kellene ennyire leszorítani az állami újraelosztás mértékét, hosszabb távon valahol a 40 százalék körül kellene berendezkednünk, tehát 2002 után majd - azt javaslom, ezt majd akkor vitassuk meg - érdemes lesz egy kicsit növelni az újraelosztás mértékét, és visszaemelni körülbelül egy 40 százalékos mértékre; feltéve, ha a gazdasági növekedés ennek az előfeltételeit megteremti.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összességében a növekedésről azt szeretném megállapítani, hogy a hazai kis- és középvállalkozók, valamint a munkavállalók is bekapcsolódtak a gazdaság élénkülő vérkeringésébe, és ezt a folyamatot szeretné erősíteni a polgári kormány a 2001-es és 2002-es esztendőben.

Ebből is látszik, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy meggyőződésünk, hogy a vállalkozói szellem még az eddigieknél is több megbecsülést érdemel. Magyarországnak szüksége van sikeres vállalkozókra, kicsikre, közepesekre, sőt sikeres nagytőkésekre is, mert szükségszerűen - hiszen az államnak ilyen tervei, további foglalkoztatást növelő tervei nincsenek - a vállalkozók adnak munkát az embereknek, ők fizetnek adót. Persze ezt egy kicsit tehetnék serényebben és pontosabban is a jelenleginél, de összességében mégiscsak az ő adóikra van szükségünk, és ők segíthetnek egy olyan hangulat és közérzet kialakításában is Magyarországon, hogy ne érezzük úgy, hogy Magyarországon az ember előtt álló egyetlen lehetőség az, hogy az igaz, hogy velünk szimpatizáló, bennünket segítő, gazdag, de azért mégiscsak külföldi kézben lévő vállalkozások alkalmazottai lehessünk. Hiszen végül is akkor érezzük jól magunkat, és gondolom, nemcsak mi, magyarok, hanem a többi európai nép is akkor érzi jól magát a saját hazájában, ha azt a munkát, amit ő maga is el tud végezni, azt valóban ő maga végzi el, legyen szó utak, hidak építéséről, legyen szó mezőgazdaságról vagy élelmiszeriparról.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért talán ez az a pillanat, amikor meg kell köszönnöm a magyar vállalkozói világnak azt a segítséget, amelyet a költségvetés összeállításához nyújtott. Nagyon sok segítséget kaptunk a Széchenyi-terv kidolgozásához, több vállalkozói érdekképviselet is megvitatta, a javaslataik egy tekintélyes részét beépítettük a Széchenyi-tervbe. A vállalkozóktól kaptuk azt a gondolatot, amit egy kicsit kiigazítva aztán a Pénzügyminisztérium beépített az adótörvényekbe, vagyis hogy 10 millió forint nyereségig adómentesek legyenek az ötven főnél kevesebbet foglalkoztató kis- és középvállalkozások Magyarországon.

Szeretném megköszönni azt is, hogy az áfa-visszaigénylés rendszerének átalakítására vonatkozó első javaslatot is maguk a vállalkozók dolgozták ki, és ezt sikerült beillesztenünk a költségvetésbe. Köszönöm a vállalkozóknak azokat a javaslatokat, amelyek a tb-járulékcsökkentés mikéntjére vonatkoztak, és azt a támogatást is köszönöm, amelyet a kétéves adójogszabályok és a két évre szóló költségvetés elfogadásához nyújtottak.

Az is igaz persze, hogy az üzleti életnek nem minden javaslatát tudta magába foglalni ez a költségvetés, amit én természetszerűnek gondolok, hiszen a Magyar Köztársaság kormánya nem egyenlő a Magyar Köztársaság Részvénytársaság igazgatótanácsával. Nemcsak üzleti és gazdasági szempontokat kell érvényesítenie egy kormánynak a költségvetésben, hanem érvényesíteni kell olyan világok szempontjait is, amelyek nem az üzleti haszon szempontja alapján működnek; ilyen a nyugdíjasok világa, ilyen a közszolgáltatás világa, ilyen a kultúra világa. Értelemszerűen tehát ezeknek a különböző világoknak a szempontjait és érdekeit kellett összeegyeztetnünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A költségvetés második kiinduló célkitűzése az volt, hogy ne csak egyszerűen tartós és gyors növekedés legyen Magyarországon, hanem mindez magasabb, az eddigi béreknél magasabb bérek mellett történjen meg, méghozzá - ha lehetséges - ne is csak néhány százalékos növekedés legyen ez, hanem próbáljuk a költségvetés összes lehetséges erőforrását arra mozgósítani, hogy a Széchenyi-program és az agrárgazdaság átalakításán túl lehetőség nyíljon magasabb bérek kifizetésére is.

A kormánynak ez a véleménye részben gazdasági elemzésből, részben pedig erkölcsi meggyőződésből is fakad. Először engedjék meg, hogy a mélyebben meghúzódó erkölcsi megfontolásokról beszéljek.

Ha önök végigtekintenek az elmúlt tíz esztendő gazdaságpolitikáján, akkor azt láthatják, hogy a világban meglehetősen nagy egyetértés van az ügyben - ők nem látják a különböző kormányváltások okozta kisebb-nagyobb kiigazításokat, tehát egyben szemlélik a mögöttünk hagyott tíz évet -, kívülről az látszik Magyarországról, hogy nagyon nehéz helyzetből, a kilencvenes évek legelején sikerült egy versenyképes, egészséges szerkezetű gazdaságot kialakítani, amelyet sikertörténetként tartanak nyilván a világon.

Mi, magyarok persze másképpen éltük meg ezt a tíz esztendőt, de ettől még, ami kívülről látszik, igaz, még hogyha az éremnek az csak az egyik oldala is. Érdemes tehát föltennünk a kérdést, hogy miért alakulhatott valójában sikeresen a magyar gazdaság legutolsó tíz esztendeje.

A vállalkozói szellemről, amely bennünket, magyarokat mindig is jellemzett, már beszéltem. Ez volt a magyarázat egyik legfontosabb oka; de van egy másik, legalább ilyen fontos magyarázat is. Ha önök megnézik a magyarországi bérszínvonalat és a Magyarországon elvégzett munka minőségét, akkor azt látják, hogy a magyar emberek tíz éven keresztül vállalták azt, eltűrték azt, hogy egy nyugat-európai minőségi mércével mérve, a nyugat-európaihoz hasonló munkát bér szempontjából annak töredékéért végezzenek el. Tehát nyugat-európai színvonalú munkát kelet-európai bérekért cserébe végeztek el a magyarok. Ez a helyzet. Ha ez nem lett volna így, akkor ma a magyar gazdaság nem tartana itt. Itt meg kell emlékeznünk arról is, hogy miközben mindenki elégedetlen volt a bérével az elmúlt tíz esztendőben, az elégedetlenség a magyar embereket nem sztrájkokra, nem az ország megbénítására, sehová sem vezető káosz előidézésére sarkallta, hanem újabb és újabb többletteljesítményekre. Ezért jutottunk el ide, ahol most vagyunk.

Ha tehát most ebből a szempontból, ha úgy tetszik, történelmi felelősségből vagy erkölcsi szempontból nézzük a dolgot, akkor azt láthatjuk, hogy a magyar gazdaság most tartós növekedési pályára áll. Nyilvánvaló, hogy ilyen tíz év után szerintem az a kötelességük az ország sorsa iránt felelősséggel gondolkodó embereknek, hogy megpróbáljuk az elmúlt tíz év alacsony bérszínvonalát úgy megemelni, hogy egyúttal fenntartsuk a magyar gazdaság versenyképességét, és mások is megtalálhassák - például még a külföldi befektetők is - a számításukat, de mindezt úgy, hogy jelentősen megemeljük a magyarországi bérszínvonalat.

 

 

(9.50)

 

Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy még a kormány által javasoltnál is többel kellene emelni a béreket. Magam is úgy gondolom, hogy a béreket az egészségügyben, a pedagógusok esetében, sőt még a nyugdíjasok esetében is, inkább kétszeresére vagy háromszorosára kellene növelni, tehát 200-300 százalékos béremeléseket kellene végrehajtani. De sajnos a magyar gazdaság nem 200-300 százalékkal nő, hanem évi 6-7 százalékkal, és ez a lehetőségeinknek korlátot szab. De én arra szeretném kérni a képviselőket, hogy amikor majd szavaznak a módosító indítványokról, elsősorban azokat az indítványokat támogassák, amelyek a meglévő forrásokat - az agrárfejlesztések és a Széchenyi-terv mellett - elsősorban a bérszínvonal növelése érdekében akarják mozgósítani. A kormánynak ez a célja; nagyon remélem, hogy ehhez megfelelő képviselői támogatást is kaphatunk majd.

Itt kell megköszönnöm a szakszervezeteknek azt a segítséget, amelyet a minimálbér radikális felemelése ügyében nyújtottak a kormánynak. Önök is tudják, hogy a múlt héten tartott ülést az Országos Munkaügyi Tanács, és a szakszervezetek ott - bár a kormány jelentette be először a 40 ezer forintot, de valójában a minimálbér radikális felemelésének követelése egy régebbi szakszervezeti igény volt, már a kilencvenes évek közepétől kezdődően - ezen az Országos Munkaügyi Tanács-ülésen egyértelműen kiálltak a minimálbér radikális, legalább 40 ezer forintra történő emelése mellett, sőt a 2002-es 50 ezrest is támogatják, sőt mi több, volt, aki 55 ezres emelést is javasolt. Örülök annak, hogy ebben az ügyben tudtunk szövetséget kötni a szakszervezetekkel. Az egy külön probléma, hogy a minimálbér megállapításának módja ma milyen Magyarországon; erről majd a későbbiekben szeretnék néhány szót szólni.

De függetlenül attól, hogy nem tudtunk - a munkaadók, a munkavállalók és a kormány - teljes egyetértésre jutni, mégiscsak azt kell mondanom, szép dolog és szép teljesítmény, hogy a bérek radikális emelésének kérdésében, legalábbis ami a minimálbért illeti, a szakszervezetek és a kormány között egyetértés tudott kialakulni.

A harmadik cél, tisztelt hölgyeim és uraim, ami a költségvetés elkészítésekor bennünket vezetett, az pedig a gyermekes családok helyzetének javítása volt. Önök is emlékeznek még azokra a szomorú időkre, nem volt az olyan régen - talán olyanok is vannak közöttünk, akik annak a helyzetnek a kialakításában is részt vettek -, amikor a gyermekvállalás, egy-egy újabb gyermek vállalása a családok számára bizony a szegénység vállalását vagy annak komoly kockázatát is jelentette.

Nem helyes, ha egy országnak ilyen körülmények között kell a családtervezésről gondolkodnia. Ezért már '98-tól kezdődően igyekeztünk ezen változtatni; emlékezhetnek rá, hogy a családi pótlékot és a gyest alanyi jogon elérhetővé tettük, újra bevezettük a gyedet, bevezettük a családi adókedvezményeket. Azóta megpróbáltuk a gyed mértékét emelni, 2000-ről 2001-re egy elég radikális, maximálisan igénybe vehető fölsőhatár-növelés következik be, és a családi adókedvezmények mértékét is jelentősen növeli a kormány a következő két esztendőben.

Később szeretnék részletesen is visszatérni arra, hogy egy családipótlék-kiegészítést is szeretnénk bevezetni, az eddigi rendszeres gyermekvédelmi támogatást szolgáló pénzügyi formákat összefogni. A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint ezt még 1-2 milliárd forinttal meg is tudjuk emelni, és utána ezt a családi pótlék kiegészítéseképpen, egyébként úgy, ahogy az ellenzék - ha jól értettem a szavait - korábban is követelte, tehát nem alanyi jogon, hanem a szociális rászorultság arányában, helyi elbíráláson, vagyis az önkormányzat véleményén nyugodva, szeretnénk elérhetővé tenni a legszegényebb családok számára is.

A családok, tisztelt hölgyeim és uraim, és következésképpen a családpolitika a szíve a kormány költségvetési előterjesztésének. Szeretném megismételni: a kormány nem hisz abban, hogy el lehet választani a családok helyzetét és a családok jövőjét az ország helyzetétől és az ország jövőjétől. Mi nem tudunk elképzelni - szerintünk nem is létezik - olyan gazdaságot, amely virágzó, ahol magas az életszínvonal, és közben gyengék, ziláltak és szegények a családok. Fordítva: azt gondoljuk, hogy egy gazdaság csak akkor tud felívelő pályán haladni, akkor lesz erős és egészséges, ha egyébként a családok is erősek, gyarapodóak és a jövőjüket az értelmes munkába vetett hit határozza meg. Ezeket a célokat próbálja a maga sokkal prózaibb eszközeivel, a költségvetés nyelvén elősegíteni a Pénzügyminisztérium előterjesztése.

Természetesen meg kell említenem azt is, hogy az ország egy komoly demográfiai problémával is küzd, és szerintem a korábbi viták alapján mintha már lenne egyetértés közöttünk itt a Házban afelől, hogy anyagi nehézségeken, ha nélkülözéssel is, de túl tudja magát tenni az ember; talán abban is van közöttünk egyetértés, hogy gazdasági és technikai lemaradásunkat idővel és kemény munkával lehet csökkenteni, sőt be is hozhatjuk. De a népességfogyás helyrehozhatatlan folyamat, és talán egyetértés van abban is közöttünk, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, amikor ezt a folyamatot még meg lehet állítani, illetve először le lehet lassítani, utána meg lehet állítani, azután pedig meg lehet fordítani. Ha lenne ezzel a gondolkodásmóddal szemben ellenzéki kifogás, szeretném jelezni határozottan és világosan, hogy ettől az elvi meggyőződéstől és az ezen nyugvó költségvetési politikától semmilyen ellenzéki kifogás nem tud bennünket eltántorítani.

Ezek után, tisztelt hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy mintegy 17-18 pontban néhány, az ellenzék részéről elhangzott konkrét fölvetésre is válaszoljak; nem a teljesség igényével, de remélem, azért az ellenzék tetszését is elnyerve - ha nem is a mondandóm tartalmával, de legalább annak hosszával és kimerítő voltával.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, az első komoly fölvetés, amellyel az ellenzék megismertetett bennünket, az a tervezés bizonytalanságára vonatkozik, hogy vajon mennyire helyesek azok az előrejelzések, amelyekre a költségvetés épül; ezen belül is elsősorban az infláció, tehát a pénzromlás ütemének előrejelzése volt, amit több megjegyzés is ért.

Előrejelzést készíteni természetesen nehéz, és miután a jövőről szól, aminek minden tényezőjét nem ismerhetjük - hiszen az emberi tervezés szükségszerűen tökéletlen -, ezért lehetnek is benne tévedések. Amikor hallgattam itt a vezérszónokokat, arra gondoltam, érdekes lenne összegyűjteni, hogy a korábbi, a '99-es és a 2000-es költségvetési vitában milyen előrejelzéseket mondtak önök, mert az mégiscsak szerencsés, ha nemcsak a kormányt szembesítjük a saját előrejelzéseinek a megvalósulásával, hanem megnézzük, hogy mondjuk, az ellenzék előrejelzéseiből mi teljesült; bár kétségtelen, hogy a kormány előrejelzései a fontosabbak, mert azoknak van következménye. Erre is szeretnék majd visszatérni. Nos, sikerült is találnom néhány veretesebb mondatot; ezeket nevek említése nélkül sem fogom fölolvasni, csak a tartalmukat szeretném ismertetni.

Jól emlékezhetünk például arra, hogy amikor az 1999-es költségvetést vitatta a Ház, akkor volt, aki úgy vélte - jeles gazdaságkutató intézetek is -, hogy az infláció éves átlagban körülbelül 13 százalék lesz majd. Mindannyian tudjuk, hogy az infláció végül is 10 százalékos lett.

Aztán voltak olyan előrejelzések '98 végén a '99. évre vonatkozóan, miszerint a nemzeti össztermék növekedése 3-3,5 százalék lesz, az államháztartás hiányáé pedig az 5 százalékot is elérheti. Tudjuk, hogy a növekedés nagyobb lett, az államháztartás hiánya pedig 1999 óta egyfolytában csökken. Tehát az előrejelzésekkel szemben, amiket itt hallhattunk, nem a költségvetési hiány növekedése, hanem csökkenése következett be 1999-ben.

De hasonlóképpen el kell mondanom - természetesen az ellenzék védelmében, sőt a kormány védelmében is -, hogy még a nemzetközi szervezetek is tévedhetnek, nemcsak az ellenzék és nem csak a kormány. Például amikor a Nemzetközi Valutaalap az 1999. esztendőre előrejelzést adott, akkor azt mondta, hogy majd egy 3,7 százalékos növekedés lesz, 2000-re pedig egy 4,5 százalékos növekedést jósoltak; aztán persze kiderült, hogy ezek a növekedési számok jóval magasabbak lettek mind a két esztendőben. De az OECD maga is '99-ben 3,8 százalékos növekedést jelzett előre, 2000-re pedig azt mondta, hogy a 3,8 százalékos növekedés nem gyorsulni fog, hanem majd lassul 2000-ben; ehhez képest itt állunk lassan a 2000. év végén, és mindannyian tudjuk, hogy 6 százalék, de reményeink szerint talán még afölötti is lesz a magyar gazdaság növekedése. Európai uniós előrejelzések is tévedhetnek. A tisztelt ellenzék figyelmét szeretném felhívni arra, hogy az Európai Unió sem tévedhetetlen, nem érdemes tehát ilyenként hivatkozni rá egyetlen ügyben sem; különösen nem prognózisok ügyében, mint mindjárt hallani fogják, hiszen 1999-ben azt mondták, hogy a magyar gazdaság növekedése 3,8 százalékos lesz, 2000-re és 2001-re pedig 4,2 százalékot mondtak, és ezeket, minden értékét tekintve, legalább 2 százalékkal meghaladtuk.

Ezt csak azért mondtam el önöknek, mert szerettem volna jelezni, hogy természetesnek vesszük azt, hogy a költségvetési vitában különböző prognózisok léteznek.

 

 

(10.00)

 

Ezeknek a prognózisoknak egy része általában nem valósul meg, egy másik része pedig inkább. Ha például azt nézzük, hogy a kormány prognózisaiból mi valósult meg, akkor idézzük föl, mondjuk, a következő eseményeket és számokat:

1999-re azt terveztük, hogy az infláció 11 százalékos lesz, ehelyett 10 százalékos volt. Erre az évre, 2000-re pedig azt terveztük, hogy az infláció 10 százalék alatt lesz érzékelhetően, ehhez képest valahol 9-10 százalék között van ebben a pillanatban. Tehát az egyik évben 1, a másik évben 2 százalékot, hol fölfelé, hol pedig lefelé, eltértek a prognózisok a valóságos eredménytől. És hogy a 2000. évben mi lesz majd az inflációs szám végső összege, azt meglátjuk; én nagyon remélem, hogy 10 százalék alatt fogunk maradni.

De ha már az inflációnál vagyunk, szeretném önöknek elmondani azt is, miközben természetesen mindenki szerette volna, ha az inflációs előrejelzés 7 százalékos száma érvényesül, aközben szeretném, ha azt is figyelembe vennénk, hogy ma Európában az egyetlen olyan ország, ahol az infláció nem nő, az éppen Magyarország, ami megint csak a prognózisokról szól.

Az Európai Unióban is, éppen a bekövetkezett olajárrobbanás miatt, az infláció mindenhol nő, van, ahol háromszorosára nőtt, mint tervezték. Ehhez képest Magyarországon természetesen van egy eltérés a tervezett és a valóságos infláció között, de közben az infláció csökkenő trendjét - ez idáig legalábbis, most október végét írunk - sikerült fönntartani. És szerintem az ellenzéknek is, a kormánypártoknak is és minden magyar embernek az az érdeke, hogy az infláció csökkenő tendenciáját a 2000., a 2001. és a 2002. évben is meg tudjuk tartani. Vitatkozhatunk 1-2 százalékon, ezeknek vannak komoly következményei, amelyeket hol előre, hol utóbb le kell vonni, de másfelől azért abban értsünk egyet: mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy az infláció csökkenő üteme, csökkenő görbéje Magyarországon tartós legyen.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, természetesen voltak politikusi vélemények is a megelőző költségvetési vitában, amelyek az előrejelzésekre vonatkoztak. Egy általam egyébként nagyon tisztelt, közgazdasági végzettségű MSZP-s képviselő, akinek a szakmai hozzáértését mindig is nagyra tartottam, például azt mondta, hogy a '99-es költségvetésben a bruttó hazai termék 4 százaléka körülire tervezett hiány nem lesz tartható, és ez teljes egészében összerombolja a büdzsét, sőt az integrációs követelmények teljesítését is ellehetetleníti. Önök is emlékezhetnek rá, hogy végül is 3,7 százalékos hiányt sikerült elérnünk.

Volt, aki úgy fogalmazott - itt most egy másik ellenzéki párt frakcióvezetőjéről van szó -, azt mondta, hogy a kormány veszélyezteti a megindult növekedést, és 2000-ben ennek következményei kihatnak a gazdaság egészére is. Ehhez képest '99-ben semmit sem veszélyeztettünk, és ha 2000-re kihatott a kormány gazdaságpolitikája, akkor annyiban hatott ki, hogy jelentősen nőtt a gazdasági növekedés üteme, az első félévben 6 százalék fölé kerültünk.

Én nem gondolom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy számon kérhető lenne bármelyik ellenzéki képviselőtől, hogy eltalálta-e előrejelzéseiben, ami bekövetkezett. Az egyetlen dolog, amit számon kérhetünk egymástól, az az, hogy ha előrejelzésekről beszélünk és annak következtetéseit vonjuk le a költségvetésre nézve, akkor igyekezzünk azt politikai, lehetőleg pártpolitikai elfogultságtól mentesen, lehetőleg valóban közgazdasági, elemző szemmel megtenni. Így még a tévedések sem olyan fájdalmasak, mintha az embernek utólag a pártpolitikai hevületben elkövetett hibákat kellene beismernie.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez az a pont, az előrejelzések kérdése, amikor a gázár kérdéséről is kell néhány szót szólnom; akarva-akaratlanul ez kapcsolódik a költségvetés kérdéséhez. Én megkímélem az ellenzéki képviselőket attól, hogy fölolvasom azokat a gazdasági bizottságban elhangzott véleményeket, amelyek már régóta követelték, hogy a kormány emelje föl az ipari fogyasztók esetében a gáz árát, lehetőleg radikálisan; ez most talán a mondandóm szempontjából kevésbé fontos.

Hanem, amit meg kell magyaráznom, az az, tisztelt hölgyeim és uraim, miért készül a kormány arra, hogy hosszabb távon is Magyarországon a kisfogyasztók számára megállapított gázár tartósan és jelentősen alatta marad a nagyfogyasztók számára megállapított gázárnak. Én tudom, és önöknek igazuk van abban, hogy Nyugat-Európában ez éppen fordítva van: valaki minél többet fogyaszt vagy vásárol valamiből, annak megfelelően kap olcsóbb árat; vagyis Nyugat-Európában inkább az ismeretes, hogy a nagyfogyasztók számára kiállított árak az alacsonyabbak, a kisfogyasztók számára megállapítottak pedig magasabbak. Magyarországon azonban nem tudunk mit tenni, csak a helyzet bekövetkezését tudjuk rögzíteni: Magyarországon az ésszerűség határát messze meghaladó mértékben és kiterjedtségben épült ki a lakossági gázellátás. Olyan helyeken is ezt használjuk - ezt egy szakmai konszenzusként mondhatom, ebben, gondolom, egyetértés van közöttünk -, olyan helyeken is ezt a megoldást választották, ahol egyébként nem ez volt az értelmes megoldás hosszabb távon. Ráadásul egy ilyen, hosszabb távon nem a legértelmesebb megoldás érdekében nagyon sok család, sőt nyugdíjas saját megtakarítását is mozgósította, és borsos összeget fizetett, hogy bevezethetővé váljon a gáz a saját lakásába.

Egy irracionális, üzleti alapon nem kezelhető helyzet jött létre Magyarországon, ezért nem is lehet a gázárat tisztán üzleti szempontokból meghatározni. Az ipari nagyfogyasztók és a kisfogyasztók gázárának a mértékét hosszabb távon is el kell egymástól választani, és a magyar gázár kérdését a lakosság esetében egyszerre kell tekinteni gazdasági, de még inkább szociális és társadalmi kérdésnek. Ezért nem szabad fölemelni a lakossági gázárat a következő esztendőkben sem jobban, mint az infláció mértéke. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

A kormány - és ezt az ellenzéki képviselőknek mondom - azért nem is tehette meg, szerintem helyesen nem tette meg, hogy korábban kezdett érdemi tárgyalásokat az ipari nagyfogyasztók számára történő magasabb gázáremelésről, mert a magyar gázszolgáltató piacon monopolhelyzetben lévő MOL nem vállalta, hogy több éven keresztül is garantálja, hogy nem lép fel az inflációt meghaladó mértékű lakossági gázáremelési igénnyel. A múlt héten azonban ezt írásban is megtette: vállalta, hogy garantálja a kisfogyasztók védelmét. Innentől kezdve megnyílt a lehetőség, hogy elválasszuk egymástól a nagyfogyasztók és a kisfogyasztók gázárát. Ugyanis nagyon sok igazság van abban az érvelésben, hogy ha a világpiaci árnál olcsóbban adjuk a nagyfogyasztók számára az energiát - amelynek nagy részét egyébként exporttermékek előállítására használják -, akkor tulajdonképpen egy indokolatlan versenyelőnyt adunk Magyarországon ezeknek a nagyfogyasztóknak. Ebben az érvelésben, bár nem hibátlan az érvelés, mégis nagyon sok igazság van. Ennyit tehát az inflációs előrejelezésekről, tisztelt hölgyeim és uraim.

A 2. számú ellenérv a költségvetésünkkel szemben az volt, hogy egyes kormányzati szervek kiadásai nagymértékben, van, ahol 18-20 százalékkal is nőnek. Én nem szeretnék ezzel a nyilvánvalóan politikai indíttatású érvvel foglalkozni, hiszen nyilvánvalóan kiolvasható a költségvetésből, hogy ahol ilyen arányú növekedés van, ott mindenhol feladatbővülés is található. A Miniszterelnöki Hivatal esetében az információs kormánybiztosság fölállítása megtörtént, átkerült a KHVM-ből ez a részleg, egy leendő, későbbi minisztérium kiépítésének munkálatait indítottuk meg, amelynek szükségességét egyébként mindenki elismerte, és amikor ezt bejelentettük, még az ellenzék is támogatta. Így érthető, hogy magasabb ott a növekedés.

Hasonlóképpen a honvédségnél; mindannyian tudjuk, hogy tagjai vagyunk a NATO-nak, aláírtunk egy hosszabb távú szerződést. Minden évben kötelező emelni a Honvédelmi Minisztérium költségvetését egy meghatározott, igen jelentős összeggel - ennek tudható be a HM növekedése.

Ami pedig a mezőgazdasági tárca növekedését illeti - erről már volt módom önök előtt többször beszélni -, egy nagyon jelentős agrárfejlesztési programot indítunk meg. Ezt a mezőgazdasági minisztérium kidolgozta, ez a program a legtöbb elemében már véglegesült. Szerintem ez egy bizakodásra okot adó program, és ez bizony nagyon-nagyon sok pénzzel jár: összességében két év alatt mintegy 180-190 milliárd forintot szeretnénk erre a célra fordítani.

Önök is tudják, hogy a Széchenyi-terv a következő két év országépítésének a fő vonala, jelentős beruházásokat foglal magában. Maga a Széchenyi-terv magyarázza, hogy a Gazdasági Minisztérium költségvetésében egy nagy növekmény látható.

Ebből is láthatják, hogy ott, ahol kiugróan nagy növekedés van egy-egy tárca esetében, mind olyan feladatokkal találkozhatnak, amelyek az egész ország érdekét szolgálják. Az lett volna tehát a hiba, ha ezeknél a tárcáknál, ezeknél a minisztériumoknál nem történik meg egy ilyen nagy arányú növelés.

A 3. számú érv, tisztelt hölgyeim és uraim, a nyugdíj. Köszönöm azoknak a hozzászólását, akik méltányolták, hogy a 2000. esztendőben a magasabb gazdasági növekedés és a magasabb infláció miatt a nyugdíjasoknak járó kiegészítést a kormány igyekszik még ebben az évben eljuttatni a nyugdíjasokhoz, és tudom, hogy nem egy óriási összegről van szó, de a becsület nem feltétlenül forintokban mérhető. Ismereteim szerint a magyar gazdaságtörténetben először, nemcsak visszamenőlegesen megkapják a nyugdíj-kiegészítést, hanem kamatot is kapnak rá, mintha hitelt adtak volna az államnak.

 

(10.10)

 

Korábban erre nem volt példa. Korábban is egyébként így kellett volna mindig eljárni, sajnálatos, hogy most először történik ez meg, de reméljük, hogy ebből egy jó szokás alakul ki. Ha már egyszer emelni kell visszamenőlegesen, akkor az történjen így! (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Én azonban nem is ezzel szerettem volna foglalkozni, hanem azzal a szocialista párti hozzászólással, amellyel mélyen egyetértek, és amely azt mondja, hogy 55 milliárd forinttal többet kellene fordítani a nyugdíjak emelésére. Ez mintegy plusz 5-6 százalékos emelést tenne lehetővé. Talán abban tér el a véleményem a Szocialista Párt vezérszónokától, hogy nem ennyivel kellene többet fordítani, hanem körülbelül 200 milliárd forinttal kellene többet fordítani, és körülbelül 20-25 százalékkal kellene fölemelni a nyugdíjakat minden esztendőben ahhoz, hogy egy tisztességes szintet elérjenek. De nem is a szándékokról vitázunk, mert gondolom, abban egyetértés van közöttünk, hanem a lehetőségekről.

A Szocialista Párt vezérszónoka azt mondta, hogy fordítsunk többet 55 milliárddal a nyugdíjak emelésére. Én ezt elfogadom, mert szerintem az 55 milliárd forint megvan, csak ki kellene venni onnan, ahol van. Ugyanis önök is tudják, hogy az előző magyar kormány bevezetett egy nyugdíjreformot, amely arra a gondolatra épült, hogy már most érdemes a magyar költségvetésnek kiadásokat vállalnia annak érdekében, hogy a majd húsz-harminc év múlva nyugdíjba menők nyugdíja már ne legyen olyan nyomorúságos, mint a mostaniaké, hanem megalapozottabb legyen. Egyetértek azzal, hogy jó lenne, ha a húsz-harminc év múlva nyugdíjba menők nyugdíja magasabb lenne. Hogy most kell-e erre a célra pénzt félretenni, efelől vannak kétségeim. Igaz, hogy Amerika is ezt csinálja most, de a magyar gazdaság ma még sajnos nem fogható erejét tekintve az amerikai gazdasághoz. Ennek következtében, ennek a nyugdíjreformnak a következtében minden esztendőben - mint önök olvashatják a költségvetésben -, 2001-ben és 2002-ben is mintegy 70 milliárd forintot kell a költségvetésbe befizetni, a költségvetésből pedig a nyugdíjasoknak kifizetni azért, mert ennyivel kevesebb befizetés jön be a nyugdíjjárulékokból, mert a fiatalabb korban lévőket átterelték, átkényszerítették - én most ezt önökre bízom, hogy hogyan minősítik a vonatkozó jogi szakaszt - a magánnyugdíjpénztárakba.

Ha a Szocialista Párt partner tudna lenni abban, hogy ez a kötelezettség ne terhelje a kormányt, tehát ha önök partnerek abban, hogy vizsgáljuk felül a nyugdíjreformot, és találjunk egy olyan megoldást, hogy ne kelljen minden évben ezt az összeget oda áttenni, és közben tartsuk be a hatályos törvényeket, akkor mi készen állunk arra, hogy ezt a nem 55, hanem 70 milliárd forintot nyugdíjemelésre, a mostani nyugdíjasok nyugdíjának az emelésére fordítsuk. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.) Ugyanis szép dolog a mostani fiatalok jövendőbeli nyugdíjára szóló megtakarítás állami támogatása, mert államilag támogatjuk ezt a megtakarítást, ez szép dolog, szerintem egyszer majd szükséges is lesz, de ma nem ez a legfontosabb.

Ma a legfontosabb az lenne, hogy azok, akik már ledolgozták az életüket, már nem tudnak még egyszer magasabb fizetéshez jutni, hanem nyugdíjból kell megélniük, inkább ezeknek a nyugdíjasoknak a nyugdíját kellett volna és kellene most is emelni. Tehát ha a nyugdíjreformot felül tudjuk bírálni, és a költségvetésből ma a korábban megindított nyugdíjreform állami támogatására kiadott, a következő évben 70 milliárd körüli összeget meg tudjuk tartani a költségvetésben, akkor mi készen állunk arra, hogy a mostani nyugdíjasok között osztjuk azt szét, ezzel jelentős nyugdíjemelést érve el. Kérem, hogy ezt fontolják meg!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A negyedik ellenvetés: a kormány családtámogatási rendszere féloldalú - mondta itt valaki - és ezért káros. Érdekes, hogy hogyan lehet egy-egy ellenzéki hozzászólást értékelni. Ugyanis azt mondta a Szocialista Párt képviselője, hogy azért féloldalas a családtámogatási rendszer, mert 17 százaléka a családoknak nem tudja igénybe venni. De ha úgy nézem - és elfogadom az állítás igazságát, nem vizsgálva annak statisztikai alapját -, hogy 17 százalék nem tudja igénybe venni, az azt jelenti, hogy 83 százalék meg igénybe tudja venni. Ez pedig azt jelenti, hogy a kormány családpolitikájának eredményeképpen ma a családok 83 százaléka jelentős támogatást tud igénybe venni ahhoz az állapothoz képest, amikor a kormány két évvel ezelőtt átvette az ország irányítását. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.) Szerintem ez inkább eredmény, és azt gondolom, hogy inkább elismerést érdemelnének azok a közgazdászok - most nem a kormányról beszélek, ilyen igénnyel nem lépek föl az ellenzék irányában, de azok a közgazdászok -, akik ennek a családtámogatási rendszernek, amit kiépítettünk, az alapjait kigondolták és megteremtették. Ha a családok 83 százalékát jobb helyzetbe juttatták (Bauer Tamás: Csak a szegényeket nem.), szerintem elismerést érdemelnének.

Természetesen igaz az a kérdés, hogy mi legyen a maradék 17 százalékkal. (Molnár Róbert: Szegény Bauer! - Derültség az FKGP soraiban.) Ez egy nagyon fontos kérdés. Én azt tanácsolnám azoknak, akik a 17 százalékról beszélnek, hogy ha van egy kis idejük, akkor próbáljanak egy analitikus elemzést készíteni az elmúlt két év szegényeket rászorultsági alapon családi támogatásban részesítő kiadásairól, és akkor fognak kapni majd egy magas számot, én ezt most nem is mondom el, és abból láthatják, hogy a szegény családok számára ugyanolyan mértékű támogatást nyújtott a kormányzat segélyek csatornáin keresztül, mint amennyit egyébként a középosztály alsó és középső részéhez tartozó családoknak a családi támogatás, adókedvezmény révén nyújtottunk. Egy ilyen számítást, kérem, ha lehet, végezzenek el! De a következő esztendőre nézvést azt szeretnénk elérni, ha ezt a családipótlék-kiegészítést bevezethetnénk és akkor a 17 százalék számára is tudnánk valódi rászorultsági alapon támogatást juttatni.

A családi pótlék kiegészítésének a gondolata és terve, tisztelt hölgyeim és uraim, az Állami Számvevőszék vizsgálatán alapszik, amely még tavaly megállapította, hogy az önkormányzatok egy része nem a szociális problémák orvoslására fordítja az e célra felvett költségvetési támogatást. Szerintem ez így nincs jól, bár az önkormányzatoknak ehhez joguk van, hiszen önállóan gazdálkodnak. Én nem is a jog nyelvén beszélek, hanem inkább az erkölcs nyelvén. Szerintem, ha a magyar parlament úgy dönt, hogy szociális támogatások céljára - éppen a szegényeknek juttatandó - egy összeget állapít meg az önkormányzatok számára, szerencsés lenne, ha az önkormányzatok valóban arra is fordítanák, hiszen azok az emberek valóban rá is szorulnak erre a segélyre. Ez az új rendszer, amely egy kiegészítő családi támogatást, családi pótlékot jelent, közelebb visz bennünket ahhoz a célhoz, hogy a szegények valóban meg is kaphassák azokat a segélyeket, elérhető legyen a számukra, amelyet önök itt a szavazataikkal egyébként megadnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az egészségügy volt az 5. számú pont. A szakminisztérium már hozzászólt, nyilván még a vitában, a részletes vitában többször hozzá is szólnak. Én csak annyit szeretnék mondani, hogy 2001-ben 70 milliárd forinttal többet költünk egészségügyre, mint tettük a megelőző esztendőben, és 2002-ben pedig újabb 70 milliárddal, tehát kettő esztendő alatt a mai állapotokhoz képest 140 milliárd forinttal több kerül oda. Itt is igaz, hogy az egészségügynek nem ennyire van szüksége, hanem ennek a kétszerese és háromszorosa is jó helyen lenne ott. De mint mondottam, egy 6 százalékos gazdasági növekedés mellett én egy szép közgazdasági teljesítménynek tartom, ha két esztendő alatt 140 milliárddal többet tudunk költeni közvetlenül az egészségügyre. Kérem, ne felejtsék el azt, hogy az egészséggel összefüggésben magyarázható például a sportoláshoz való hozzáférés lehetőségét kitágító összegek megszavazása vagy a Környezetvédelmi Minisztérium 14,4 százalékos támogatása is! Ez is szemlélhető az egészségügy szemüvegén keresztül.

A hetedik pont, tisztelt hölgyeim és uraim, a lakáskérdés. Először is örülök annak, hogy abbamaradt az a kampány, amely a kormány által megindított új lakástámogatási rendszerrel szemben bontakozott ki a rendszer meghirdetésének időpontjában. Úgy kibontakozott, hogy még óriásplakátokat is lehetett ez ügyben látni a városban. Mondhatnám, teljes szépségében bontakozott ki a kormány lakástámogatási rendszerével szembeni kampány. Örülök, hogy ez abbamaradt, amit nyilvánvalóan azok a tények magyaráznak, hogy az új építési engedélyek száma egy év alatt 38 százalékkal emelkedett, júniusban pedig már 56 százalékkal több engedélyt adtak ki, mint egy esztendővel korábban. Szerintem is szép teljesítmény.

Szeretném a bankoknak egyébként megköszönni, hogy ehhez a teljesítményhez hozzájárultak, hogy egyetlen esztendő alatt a 20 százalék fölötti lakáshiteleket a kiemelten támogatott hiteleknél 7-8 százalékos kamatszintre sikerült leszorítani, a mindenki számára elérhető általános, tehát lakásfelújításra, cserére igénybe vehető összegeknél pedig a lakáshitel-támogatás mértéke 11-12 százalékra, tehát körülbelül a felére csökkent egyetlen esztendő alatt. Ehhez persze kellettek közgazdászok, kellett egy határozott kormányzati akarat, de kellettek hozzá a magyar pénzintézetek is, kellettek hozzá a magyar bankok és annak vezetői, akik hajlandóak részt vállalni egy ilyen új lakáspolitika megvalósításában. Erről a helyről is szeretném megköszönni, hogy ebben partnereink voltak.

Azt mondja az ellenzék, és van ebben igazság, hogy Magyarországon sem lehet mindenkinek saját lakása, tehát több figyelmet kell fordítani a bérlakásépítésre. Talán föltűnt önöknek, hogy az idei költségvetésben is található 2 milliárd forint szociális lakásépítés céljára.

 

(10.20)

 

Talán azt is látják, hogy a 2001. évi költségvetésben ezt fölemeljük talán a duplájára is, és a 2002. esztendőben is tovább növeljük. Sőt, éppen a gazdasági kabinet tegnapi ülésén jutottunk arra, hogy lehetőség van arra, hogy az idén a 2 milliárd forinttal megjelölt önkormányzati szociális bérlakás-építési támogatást - amit időközben 4 milliárdra növeltünk - az év végén még további 3 milliárddal megnöveljük. Ez tehát azt jelenti, hogy egész évben 6-7 milliárd forint áll szociális bérlakásépítésre rendelkezésre.

Szeretnék gratulálni egyébként azoknak az önkormányzatoknak, amelyek híreim szerint nemcsak elnyerték a lehetőségét, hogy részt vegyenek ebben a programban, hanem már megkezdődött az építkezések előkészítése is. Ez az az irány, amit folytatni szeretnénk; ennek szellemében fogant a 2001. és 2002. évi költségvetés is.

Nyolcadik ellenvetés: a kutatás-fejlesztés nagyobb megbecsülést érdemel - mondja az ellenzék. Egyetértünk. Szerintünk is nagyobb megbecsülést érdemel. De van itt valami, egy régi sérelem, ami tíz év óta húzódik az akadémiai kutatóintézetekben dolgozó emberek lelkében, ez pedig az, hogy az elmúlt tíz évben úgy alakult - nyilván egy bérpolitika jegyében -, hogy az egyetemen dolgozó tanárok, professzorok fizetése messze meghaladta az akadémiai kutatóintézetekben dolgozók bérezését. Ez valóban igazságtalan.

A 2001. évben megteremtjük annak az előföltételeit, hogy az akadémiai kutatóintézetekben dolgozók ugyanolyan bérezési lehetőséghez jussanak, mint az ő tudományos fokozatuknak megfelelő, de egyetemen alkalmazott kutatók, tudósok. Szerintem egy régi sérelem orvoslásáról van szó. Kérem tehát az ellenzéket is, legyen kedves és támogassa ezt az előterjesztésünket.

Hasonlóképpen - önök is tudják talán -, a költségvetés szöveges részében hosszabban is szerepel, hogy megindítunk nemzeti kutatási-fejlesztési programokat. Öt ilyen fő irányt határoztunk meg, és ennek támogatására több milliárd forintot különítettünk el. Összességében azt kell mondanom, hogy kutatás-fejlesztésre közvetlenül költségvetési forrásból 17 - tizenhét - milliárd forinttal költünk többet, mint tettük egy évvel korábban, és 2002-ben tovább nő ez a szám.

A kis- és középvállalkozások támogatásáról; először is szeretném megköszönni az SZDSZ frakcióvezetőjének azt, hogy hozzászólásában úgy fogalmazott, hogy természetesen támogatják azt az elképzelést, hogy 10 millió forint beruházási nyereségadó- és jövedelemadó-kedvezményben részesítsük a kis- és középvállalkozókat. Ebből arra következtetek, hogy van esély arra, hogy ezt meg is szavazza a parlament.

Ezzel összefüggésben azonban az SZDSZ frakcióvezetője fölvetette a minimálbér problémáját, mondván, hogy ez a kis- és középvállalkozások számára komoly terhet jelent. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, a minimálbér nem először szerepel a napirendünkön. A kormány két lehetőséget teremtett meg a vállalkozások számára, hogy a minimálbér megemeléséből fakadó terheket könnyebben viseljék el.

Először is a tb-járulék kulcsát 2 százalékkal csökkentjük 2001-ben és 2002-ben is. Amivel szemben persze fölhozható, hogy ez önmagában nagyon derék dolog - remélem, az ellenzék is támogatja -, de nem föltétlenül azokat, az elsősorban alacsony számban embereket foglalkoztató kis- és középvállalkozásokat éri el, ahol a minimálbér hatása a legdrasztikusabban jelentkezik. Ebben tehát egyetértek önökkel, de ez nem ok ara, hogy ne csökkentsük a tb-járulékot 2-2 százalékkal; két esztendő alatt egyébként 100 milliárd forintot meghaladó összegű pénzt hagyva így kint a gazdaságban.

Ezért gondoltuk azt, hogy az 50 főnél kevesebbet foglalkoztató kis- és középvállalkozások számára pedig 10 millió forintig adómentességet teremtünk. Azok a becsületes vállalkozók, akik adót fizetnek, jövedelmet mutatnak ki, elég jelentős támogatáshoz jutnak, különösen, ha ezt az évről évre halmozódó lehetőséget is figyelembe vesszük, hiszen ezt nemcsak egy évre, hanem kettő évre - sőt, ha rajtunk múlik, akkor a következő esztendőkre is - gondoltuk. Ez a fajta állami, feltőkésítésben segítséget nyújtó politika, úgy érzem, nagyjából egyensúlyban van azzal a teherrel, mint amit a minimálbér-növekedés miatt el kell szenvedniük a munkáltatóknak.

De hogy válaszoljak a frakcióvezető úr fölvetésére, aki azt mondta, hogy ezen kívül aztán mást nem nagyon csináltunk, csak néhány tényt szeretnék megemlíteni. Beindult a 3 millió forintra fölemelt - az önök idejében ez még csak 1 millió forint volt - mikrohitelprogram. A mikrohitelt pedig kiegészítjük egy maximálisan 10 millió forintig elérhető kishitel-kamattámogatási rendszerrel, ez is megindul. Ebből az következik, hogy jövőre a kis- és középvállalkozások támogatására - amelyre idén 12 milliárd forint jutott - 32-33 milliárd forint jut majd. Ezt természetesen lehet semminek is minősíteni, frakcióvezető úr, de engedje meg, hogy én annál valamivel többre taksáljam ezt a változást.

Hasonlóképpen a közbiztonságról is elhangzott néhány szó. Örülök annak, hogy az SZDSZ frakcióvezetője - különösen, hogy szakmabeli, hiszen korábban belügyminiszter volt - azt mondta, hogy a robbantások szerencsés abbamaradásával - zárójelben megjegyezte, hogy az okokról, a robbantások okairól is szeretne valamit hallani; mi is így voltunk, amíg ön volt a belügyminiszter (Derültség.) - a lakosság biztonságérzete is javult. Ennek én örülök, szerintem ez jó hír.

Nem akarok belemenni abba a számháborúba, hogy hány százalékkal csökkent az elkövetett bűncselekmények száma. A legfontosabb az, hogy csökkent, a mi értékelésünk szerint elég jelentősen, de bűncselekményből - azt kell mondanom - sohasem lehet eléggé kevés. Az ilyen csökkenés tehát jól mutat, a rendőrség munkáját szerintem elismerőleg minősíti, de elégedettségre sajnos nem ad okot. (Dr. Kóródi Mária: Költségvetésileg pedig nem támogatják!) Azért hoztam ezt szóba, képviselő asszony - aki most segítségemre sietett egy gyors bekiabálással - (Derültség.), mert azt mondta a frakcióvezető úr, hogy azonban a rendőrség jövőre majd eladósodik.

Nézzék, ebben az ügyben a következőt szeretném mondani. Nagyon értékeltem a belügyminiszter úrnak azt az erőfeszítését, amikor még a hivatalát betöltötte, hogy mintegy 9 milliárd forintnyi fölhalmozott adósságból 4-5 milliárd forintot sikerült letudni a kormányváltásig. De kérem, méltányolják önök cserébe azt, hogy amit itt hagytak önök, 4,5 milliárd forintnyi adósságot a rendőrség költségvetésében, azt mi 1-1,5 esztendő alatt gyakorlatilag - kiböjtöltük? - leírtuk, teljesítettük, kifizettük, túltettük magunkat rajta, megfinanszíroztuk. Sikerült tehát a rendőrséget megszabadítani egy nyomasztó pénzügyi tehertől, ami több mint 4 milliárd forint volt örökség gyanánt.

Egyetértek a volt belügyminiszter úrral, hogy nem lenne szerencsés, ha a rendőrség - most, hogy már sikerült rendbe tennünk úgy-ahogy - ismét eladósodásnak indulna neki. Egyetértek. Szeretném határozottan kijelenteni, hogy a rendőrség a következő évben nem fog eladósodni. Ha időközben kiderül, hogy több ügyeleti órát kell tartani, ha az olajár nem jön vissza a következő év első felében 25 dollár hordónkénti árra, és a rendőrség által működtetett - nem tudom mennyi, de - nagyon sok ezer gépjárművet továbbra is magas üzemelési költséggel kell működtetni, akkor a kormány meg fogja tenni a szükséges kiegészítő lépéseket, és a magyar rendőrség nem jut újra arra a sorsa, hogy 4 milliárd forintnyi adósság nyomja a vállát.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, a tizenkettedik kifogás a költségvetéssel szemben úgy hangzott, hogy antidemokratikus, hogy a kormány kétéves költségvetést terjeszt be. Ennek a kérdésnek több metszete is van, engedjék meg, hogy mindegyiket legalább megemlítsem.

Az első metszet az, hogy egy több évre szóló költségvetés antidemokratikusnak minősíthető-e az európai civilizáció értékei szerint. Önök is olvashattak az újságban arról a hírről, hogy éppen tegnap nyújtották be Ausztriában a kétéves költségvetést. Tudom, hogy Ausztria nem mindenben érdemelte ki az önök elismerését (Derültség.), de ez nem feltétlenül Ausztria költségvetési gazdálkodása miatt alakult ki így önökben (Bauer Tamás: Ez igaz.), ezért nyugodtan mondhatjuk azt, hogy Ausztria a költségvetési gazdálkodás szempontjából kétséget kizáróan demokratikus ország, és úgy tűnik, hogy a kétéves költségvetés, amit tegnap nyújtottak be, nem is piszkálta föl senkinek a demokratikus érzelmeit. Sőt, Ausztriában inkább az a hangulat - nagyon helyesen -, hogy a kétéves költségvetés érdeke az ország minden polgárának, mert mindenki két évre előre tudja, hogy mennyi adót fog fizetni, a gazdálkodók ki tudják számítani a gazdálkodás föltételeit (Kovács Kálmán: Törvényes eszközökkel?), és így tovább, és így tovább.

Más országokat is említhetnék. Ezt már egyszer megtettem, ezért nem sorolom föl azokat a nyugat-európai országokat, ahol szintén több évre készítenek költségvetést. Tehát önmagában a gondolat, hogy a költségvetés ne egy évre szóljon - vagy hogy egy aktussal, vagy két aktussal, vagy egy hónapon belül ne egy költségvetést, hanem az előttünk álló évekre, több évre is költségvetést alkossunk meg -, önmagában nem ellentétes az európai civilizáció hagyományaival. Szeretném, ha ezt megállapítanánk. (Dr. Katona Béla közbeszól.)

A kérdés innentől kezdve az, hogy van-e a kormánynak... - miután újdonságról van szó, hiszen korábban senki sem gondolt arra, hogy lehetséges volna és kívánatos lenne két évre előre megadni a gazdálkodóknak meg az embereknek létezésük peremföltételeit, tehát miután változtatásról van szó, a magyar jogrendszer lehetővé teszi-e azt, hogy megvalósítsuk. Ez a következő kérdés.

Elfogadom, hogy nem lesz nagyívű a válaszom első része, de kikívánkozik belőlem, engedjék meg, hogy elmondjam. (Dr. Katona Béla: Kezdjük a másodikkal!) Az elmúlt két évben - két esztendő alatt - a magyar kormány döntései közül - bár önök majdnem mindegyiket megtámadták az Alkotmánybíróságon - összesen kettő nem állta ki az Alkotmánybíróság próbáját. Elismerem: ez kettővel több, mint kellene.

 

(10.30)

 

Amikor önök kormányoztak, az első két évben 18 alkalommal buktak el alkotmányossági vizsgán az Alkotmánybíróságon. Szeretném tehát a szálka-gerenda problémáját itt most egy rövid időre az önök emlékezetébe idézni. Tehát én természetesen megfontolom az önök alkotmányossági kifogásait, de ennek van egy háttere, ez a történeti háttér, és ebben a fényben talán másképp mutatkoznak az önök érvei.

De kétségtelen, ha az ellenzék támogatta volna - és titokban nem tettem le róla, hátha még támogatja is a kormány kétéves elgondolását - a szavazataival a kétéves költségvetés megteremtéséhez szükséges jogszabály-módosításokat, akkor az egész alkotmányossági vita fel sem merülne, akkor evidens, hogy meg lehet csinálni. Miután azonban nem számíthatunk az önök támogatására, amit nagyon sajnálok, és engedjék meg, hogy azt mondjam, szerintem az ország érdekét pedig jól szolgálná, ha önök ezt a támogatást megadnák, nekünk olyan jogi megoldásokat kellett találni, amelyek egy egyszerű többséggel is meg tudják változtatni azokat a jogszabályokat, amelyek egy ilyen kormányzati, két évre szóló tervezéshez szükségesek. (Bauer Tamás: Házszabály?) Úgy gondoljuk, hogy a szükséges törvények módosításához szükséges alkotmányos eszközöket megtaláltuk, és ezeket keresztül is fogjuk vinni majd itt a vitában és később a szavazáskor is, ezért 2001-re és 2002-re kiszámítható, előre tervezhető feltételeket tudunk adni a magyar polgároknak, a családoknak is, valamint a gazdasági élet minden más szereplőjének.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A 13. kifogás, ellenérv: nem haladnak előre nagy államháztartási rendszerek reformjai. Miután talán már a kelleténél hosszabb ideig kötöttem le az önök figyelmét, engedjék meg, hogy hosszabb kifejtés helyett csak néhány konkrétumot említsek meg. Szeretném, ha folytathatnánk, kérem, hogy támogassanak is ebben bennünket, az egészségügy átalakítását.

Tudom, hogy önök az egészségügy átalakítását egy lépésben szerették volna látni, és azt is tudom, hogy a nyugdíjreformhoz hasonlóan elsősorban a finanszírozási reformmal szerették volna kezdeni. Ezt már megvitattuk, elmondtuk, hogy a kormány miért döntött másképpen; elmondtuk, hogy mi először a szolgáltatások rendszerét akarjuk átalakítani, garantálva bizonyos szolgáltatások színvonalát, és csak utána akarunk belevágni az egyébként nagyon kockázatos finanszírozási reformba.

Bizonyos lépéseit a szakmai átalakításnak elvégeztük. Tudom, hogy ezek nem találtak egyetértésre az önök soraiban, önöknek más elgondolásaik voltak a családorvosi rendszer magánkézbe adásáról, és bizonyára mások az elgondolásaik a járóbeteg-ellátásban dolgozók lehetőségeiről is. De a kormány nemsokára be fogja terjeszteni a parlament elé az egészségügyi reform második lépését, ahol a járóbeteg-szakellátásban dolgozó szakorvosok lehetőségét próbáljuk kibővíteni, ha egy liberális nyelvet akarok használni, akkor a szakorvosi praxist is a biztonságot még nem veszélyeztető mértékig szeretnénk privatizálni. A sürgősségi ellátás fejlesztését pedig végrehajtottuk.

Úgy gondolom, hogy az egészségügyi reform, habár nem egy lépésben valósult meg, mint ahogy azt önök javasolták, hanem négy év alatt, négy lépésben, azért halad előre, és a költségvetési vitától függetlenül önök még egy ilyen előterjesztéssel, amely a járóbeteg-szakellátásra vonatkozik, majd találkozhatnak.

A kormány diktátummal vezeti be a magasabb minimálbért - ez a 14. sorszámot viselő kifogás. Érdemes elgondolkozni azon, hogy mit hívunk diktátumnak, de talán nem is a szóhasználat a lényeg, induljunk ki a helyzetből. A mai helyzet az, hogy egyetértés van közöttünk, itt a parlamentben nem volt olyan hozzászóló, aki ne mondta volna azt, hogy a minimálbér radikális felemelése egyébként helyes célkitűzés. Azt, hogy lehet-e már, azt kifogásolták, de azt, hogy helyes, azt általában Magyarországon senki sem szokta kifogásolni; a felmérések szerint egyébként az emberek 80 százaléka ért egyet azzal, hogy legalább 40 ezer forintra felemeljük a minimálbért. Tehát joggal gondolhatja azt a kormány, hogy szinte az egész parlament és a magyar népesség tekintélyes többségének támogatását élvezi ebben az ügyben.

Ahhoz azonban, hogy a minimálbért fel tudjuk emelni, két ellenérdekű félnek, a munkavállalóknak és a munkaadóknak meg kellene állapodniuk. Ha ők nem állapodnak meg, nem tudjuk felemelni a minimálbért, amelynek felemeléséről egyébként egyöntetű vélemény az, hogy szükséges lenne. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha nem tudjuk elérni azt, hogy elfogadtassuk, megértessük, bebizonyítsuk a munkaadóknak és a munkavállalóknak, de most inkább a munkaadókról van szó, hogy egy történelmi lehetőség kapujába jutottunk, lezárult a magyar gazdaság elmúlt tízéves szakasza, a magyar gazdaság versenyképes lehet, és ők is sikeres vállalkozók lehetnek egy sokkal magasabb bérszínvonal mellett is, és nem akarnak átlépni velünk ebbe az új korszakba, akkor valamit mégiscsak tenni kell.

Remélem, senki nem akarja azt mondani az ellenzékből, hogy a kormány mondja azt, hogy 40 ezer forintos minimálbért szerettünk volna, a szakszervezetek támogatják, az emberek 80 százaléka támogatja, de nyugodjunk bele abba, hogy nem lehet bevezetni.

Remélem, senki sem gondolja komolyan, hogy ez az ország érdekét szolgálná. Tehát akkor be kell vezetni, márpedig törvényes módon kell bevezetni, tehát a szükséges jogszabályokat módosítani kell. Nem diktátummal, tisztelt hölgyeim és uraim, hanem a törvényalkotás rendes, szokásos eljárásának menete szerint, és én készen állok arra, hogy elviseljem azokat a kritikákat, amelyek úgy szólnak, hogy az Orbán-kormány a fennálló jogrendszer, a vonatkozó jogszabályok megváltoztatásával erőltette rá a magyar társadalomra a 40 ezer forintos minimálbért, sőt azt is hajlandóak vagyunk vállalni, hogy az 50 ezer forintos minimálbért is jogszabállyal erőltettük rá a társadalomra. (Taps a kormánypártok soraiból.) De úgy gondolom, ez jó cél.

Ha már itt tartunk, azt is megkockáztatom, szerintem nem érdemel különösebb megbecsülést, elismerést és támogatást egy olyan kormány, amely egy ilyen nagy támogatottságú célt, amelynek a közgazdasági alapjai is megvannak, amely megvalósítható, nem próbálna meg minden lehetséges, alkotmányon belüli törvényes eszközzel megvalósítani. Egy olyan kormányt, meggyőződésem szerint nemigen lenne érdemes támogatni. Nekünk ez az eszközünk maradt; én örülnék annak, ha a munkavállalók és a munkaadók megállapodnának a 40 és 50 ezer forintban, és akkor nem kellene a kormánynak egy saját kormányzati döntéssel bevezetni a radikálisan magasabb minimálbért.

Utolsó ellenvetés, tisztelt hölgyeim is uraim: az önkormányzati szféra kevés pénzt kap. Itt is érvényes az, hogy természetesen örülnének, ha kétszer-háromszor annyit lehetne adni, de azért a tények mégis megkövetelik, hogy megemlítsem azt, hogy 2001-ben 15,5 százalékkal, 2002-ben pedig további 11 százalékkal növekszik az önkormányzatok támogatása. És akkor itt még nem említettem meg, tisztelt hölgyeim és uraim, azt, hogy mintegy 61 milliárd forintot fog a kormány kifizetni, nem is a kormány, 61 milliárd forintot fognak kifizetni az adófizetők a kormány közbejöttével a korábban rendezetlen gázközművagyon máig húzódó, elvarratlan értékesítési vitái miatt. Tehát az önkormányzati rendszerben - igaz, hogy nem egységesen szétterítve - a költségvetésben szereplőkön kívül még 61 milliárd forintot találnak majd az önkormányzatok. Nagyon remélem, hogy ezt majd jól fogják tudni felhasználni.

Itt van még az a vita, tisztelt hölgyeim és uraim, az ellenzék mindig elmondja nekünk, hogy a címzett és céltámogatások odaítélésénél elfogult a kormányoldal, és elsősorban azokat a településeket támogatja, ahol nem ellenzéki polgármesterek, képviselő-testületek működnek. Annak érdekében, hogy meg tudják fontolni a jövőre nézve, fenntartják-e ezt a véleményüket, szeretném elmondani önöknek, hogy ma Magyarországon címzett és céltámogatások keretében 17 milliárd forintot fizetünk ki olyan településeknek, ahol az ellenzékhez tartozó polgármesterek és ellenzéki többségű képviselő-testületek vannak, és 6 milliárd forintot oda, ahol kormánypártiak vannak. Tehát 17:6 az arány.

Szerintem ez egyébként nem helyes gondolkodásmód, nem így kell nézni az önkormányzati világot, de ha már önök így nézik, akkor arra kérem önöket, hogy ezeket a tényeket is legyenek kedvesek figyelembe venni, és ha előhozakodnak vele, akkor esetleg a hozzászólásaikban megemlíteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyjából ezek voltak a legfontosabb érvek, amelyeket hallhattunk. Ma reggel a kormánykabinet ülést tartott, a gazdasági ügyekért felelős miniszterekkel ezeket az érveket átnéztük, és nagyjából azokra a válaszokra jutottunk, amelyeket most itt önöknek elmondhattam.

Még egyszer arra kérem önöket, bár tudomásul veszem, hogy a magyar politikai folklórnak vannak kialakult szokásai, tudomásul veszem, hogy a parlamenti szerepmegosztásból az ellenzék számára bizonyos korlátok következnek, mégis arra szeretném kérni az ellenzéket, hogy ott és ahol lehet, és ahol az ország számára valóban a legfontosabb, legyenek kedvesek és támogassák a kormány költségvetési előterjesztését.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 53 2000.10.20. 2:49  1-323

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Köszönöm szépen, hogy megtiszteltek azzal, hogy megjegyzéseket fűztek ahhoz a hozzászóláshoz, amelyet a költségvetéssel kapcsolatban mondtam el. Van néhány pont, ahol kénytelen vagyok a viszontválasz lehetőségével élni.

Az igaz, hogy nem a hatályos törvények szerint nyilatkoztam az inflációról, hanem a valóság szerint nyilatkoztam, de az infláció esetében ez talán indokolható.

Az MDF és a Kisgazdapárt esetében szeretném megköszönni a korrekt együttműködést, amelyet a költségvetés elkészítésekor és az eddigi vita során tapasztalhattunk. Nem tudunk minden fideszes, kisgazdapárti és MDF-es igényt és szempontot megvalósítani a költségvetésben, tehát senki sem lesz itt közülünk száz százalékig elégedett, de úgy gondolom, a legtöbb és legfontosabb kisgazda, a legtöbb és legfontosabb demokrata fórumos elgondolás és fideszes indítvány azért benne lesz és benne van ebben a költségvetésben.

A rendőri állomány kérdésére majd vissza kell térni a későbbiekben, ha így marad a költségvetés ahogy van, erre vonatkozóan én támogatnám, és év közben szükséges lesz ennek kiegészítése, akkor Turi-Kovács képviselőtársamnak mondom, hogy ezt a kormány meg fogja tenni.

Igazából elvi jellegű vitám Kuncze Gábor képviselőtársammal van. Én kevésbé helyezném az emberek elé az intézmények meg a nagy reformlépések jelentőségét. Egy gazdaság akkor megy előre, ha van kultúrája, ha az embereknek van munkafegyelme, és szemben az ön által említett országokkal, nem bányászjárásokkal verik szét a fővárost, hanem az elégedetlenséget inkább újabb lehetőségek megkeresése irányába fordítják. Tehát én az intézményekkel szemben inkább az emberek erre való készségét, az újabb lehetőségek, az alkalmazkodás készségét emelném ki.

A nyugdíjasok esetében pedig nem értek egyet önnel, hogy az öngondoskodás állapotába kellene őket szorítanunk. Akik már nyugdíjasok, azok alig-alig tudnak öngondoskodni. A probléma az, hogy ön másokról beszél. Én a már nyugdíjban levőkről beszélek, őket nem lehet öngondoskodásra kényszeríteni, nekik nyugdíjat kellene fizetni (Kuncze Gábor: Oda kellett volna adni a törvény szerint!), és szeretnénk, ha lehetne is.

Végezetül pedig ami a Szocialista Pártot illeti, csak hadd idézzem fel a prognózisok kapcsán Keller képviselőtársamnak válaszul azt, hogy 1999 végén 2000-re azt jósolta az az ember, aki most is a vezérszónok volt, az a képviselőtársam (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), aki vezérszónoka volt a Szocialista Pártnak, hogy jelentősen csökkenni fognak a bevételek, most meg azzal ostromolt bennünket, hogy annyira sok lett a bevétel, hogy ezt osszuk szét másképpen. Az akkori frakció-hozzászólások jegyzőkönyve ezt igazolja.

Elnézést szeretnék kérni a képviselőtársaimtól, hogy nem tudok tovább itt maradni a vitán, mert egy határátkelőhelyet nyitunk meg, évek óta húzódó vita végére téve pontot Románia és Magyarország között, ahol szeretnék személyesen is jelen lenni, viszonozva a román miniszterelnök látogatását.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 4 2000.11.30. 32:24  3-102

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy mindannyiuknak, az összes parlamenti pártnak gratuláljak ahhoz, hogy nemrégiben sikerült azt a hatpárti megállapodást tető alá hozni - hosszas egyeztetések után -, amely a magyar politikai közélet európai integrációs ügyekben kialakított egyetértését testesíti meg.

A mai vitánk tárgya, tisztelt elnök úr, az a kérdés, hogy miképpen kapcsolódhatnánk az Európai Unióhoz, s mit kell tennie ennek érdekében Magyarországnak. Az én tisztem most itt az, hogy a kormány nevében a polgári kormány európai uniós szándékainak elvi és nemzetstratégiai alapjait mutassam be önöknek.

Először is talán foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogy miért élvez Magyarországon az Európai Unióhoz történő csatlakozás oly széles társadalmi támogatást. Hogyan gondolunk mi, magyarok Európára? Mi is az a sajátos földrajzi, politikai, gazdasági és kulturális alakulat, amely oly sok magyarnak, oly sok magyar vágyának titokzatos tárgya?

Azt hiszem, hogy amikor a magyarok Európáról gondolkodnak, vagy egymás között arról beszélgetnek, akkor valamifajta melankolikus hangulat vesz rajtuk erőt. Úgy gondolnak Európára, mint valami olyanra, ami az elmúlt 50 évben elveszett számunkra, amit akaratunk ellenére elvettek tőlünk, amitől elszakítottak bennünket. Valahogy úgy gondolnak Európára, mint a nagyapa zsebórájára, amit elvettek a megszálló katonák, vagy úgy gondolnak rá, mint az államosításkor elvett családi vegyeskereskedésre vagy az egykori családi birtokra, amit a nagyszülőkkel együtt bepofoztak a téeszbe.

Így veszett el Európa is számunkra, amikor a második világháború után egy ázsiai birodalomnak vetettek alá bennünket, vasfüggöny mögé zártak, és részt kellett vennünk egy rendkívül embertelen, ám kétségtelenül nagyszabású társadalomátalakítási kísérletben. Rá is ment erre több mint 40 esztendő. Ezért aztán nekünk, magyaroknak Európa éppen úgy, mint magyar mivoltunk, egyúttal történelmi önazonosságunk kérdése is.

Kedves Barátaim! Én ezzel magyarázom azt, hogy Magyarországon, amikor szavazni kellett a NATO-hoz való csatlakozásról, akkor a választásokon, a szavazásokon részt vetteknek a 85 százaléka ilyen meggyőződések miatt, ilyen történelmi élmények és hangulatok miatt, s persze nem kétséges, hogy józan eszére is hallgatva, döntött a NATO-csatlakozás mellett. Úgy érzem, nem volna ez másképpen, s remélem, nem is lesz majd másképpen, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozásról kell - reményeink szerint sikeresen kitárgyalt szerződés után - népszavazást tartanunk Magyarországon.

Tehát - ha úgy tetszik - azt tudom önöknek mondani, hogy a kormány meggyőződése, hogy ma adottságként áll rendelkezésre az ország elsöprő többségének támogatása az Európai Unióhoz való csatlakozásra.

A második elvi alapvetés, amelyet szeretnék felidézni az önök számára, az, hogy a gazdaság és Európa gazdasági versenyképessége globális méretekben, vagyis a teljes világ méreteiben kétségkívül fontos dolog. A lenyűgöző, ám csupán gazdasági mutatók Európája azonban nem a mi Európánk. Persze, ez sokat nyom a latba, de mégis, számunkra, magyarok számára Európa mindenekelőtt az a hely, ahol a tudás és a tudomány, a kultúra, az intellektus, az erkölcsiség, a keresztény hagyományok és a polgári értékek alkotják a társadalom alapjait.

Ezért a polgári kormány számára, tisztelt hölgyeim és uraim, az európai uniós tagság nem csatlakozás, hanem Európa újraegyesítésének kérdése. Magyarország épülete Európa szívében, és drága telken áll. Mi nem egyszerűen csatlakozni akarunk más országokhoz, hanem azokkal az országokkal akarunk együttműködni egy közös jövő érdekében, akikhez, akiknek a körébe mindig is tartoztunk.

A harmadik kérdés, amivel szembe kell néznünk, az, hogy az európai uniós csatlakozás veszélyezteti-e, s ha igen, mennyiben s miért a nemzeti identitásunkat, Magyarország nemzeti minőségét. Szeretném elmondani önöknek, hogy a kormány meggyőződése szerint az Európai Unió nem olvasztótégely, és nem is lesz az. A kultúra nemzeti sokszínűsége mindig is Európa alapvető tényezője volt. Európa annál gazdagabb és annál erősebb, minél több nemzeti kultúrát foglal magába. S ami jó hír, hogy nemcsak annál erősebb, hanem tudja is, hogy annál erősebb, minél több nemzeti kultúrát foglal magába.

Ha megnézzük azoknak az országoknak a példáját, amelyek hozzánk hasonló méretű nemzetek, és az elmúlt 30 esztendőben csatlakoztak az Európai Unióhoz, akkor azt tudom önöknek mondani, hogy ezekben az országokban a nemzeti öntudat, önazonosság nem elhalványult, hanem kivétel nélkül mindenhol megerősödött. Európában, az Európai Unióban olyan államok foglalnak helyet, melyeknek polgárai szeretnek azok lenni, amik: olaszok, franciák, finnek. S mi, magyarok is így vagyunk ezzel: mi is szeretünk azok lenni, amik vagyunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért, ahhoz, hogy Magyarország az Európai Unió tagjává váljon, nincs szüksége valamifajta új, összeurópai identitásra. Meggyőződésünk szerint azért vagyunk európaiak, és azért lehetünk az Európai Unió tagjai, mert magyarok vagyunk. Saját magunk vállalása révén vagyunk és maradhatunk európaiak. Ezért szerintem nem létezik az az ellentét, amely számos értelmiségi körben nyílt vitában, a nyilvánosság előtt folyó beszélgetésekben megjelenik, miszerint valami feloldhatatlan ellentmondás és komoly veszély állna fenn az uniós csatlakozás és Magyarország nemzeti értékeinek, hagyományainak átörökítése között.

Ezek után, tisztelt hölgyeim és uraim, hadd mondjak néhány szót arról a magyar nemzetstratégiáról, amelynek egyik központi eleme éppen az Európai Unióhoz való csatlakozás. Ahhoz, hogy az uniós csatlakozás igazi értelmét fölfoghassuk, érdemes azonban tágabb összefüggésben, egy teljes magyar nemzetstratégiában szemlélni ezt a kérdést. Hogyan képzeljük tehát a magyar nemzet jövőjét, s miképpen alkossuk azt meg? Ez volt 10-15 esztendővel ezelőtt Magyarország, mindannyiunk, az összes magyar ember számára a legfontosabb kérdés.

Amikor azt a nemzetstratégiát, amelyet többé-kevésbé az elmúlt 10-15 évben sikerült folytatni, megalkottuk, akkor a kiindulópont meghatározásakor rendkívül szomorú tényekkel kellett szembesülni. A történelmi tények ismertek, hosszabb magyarázatukra itt nincs szükség, éppen csak felidézném őket.

Úgy indultunk neki a szabad világnak, hogy egy olyan század volt mögöttünk, amelynek elején, az első világháború után Magyarországot Közép-Európa legkisebb és leggyengébb államává tették. De nemcsak kisebbek lettünk, hanem máig hatóan önérzetünk is mély sebet kapott, igazságérzetünk megrendült, és a magyarság súlyos identitásválságba jutott.

 

 

(8.40)

 

 

A magyar életerőt biztatóan bizonyító rövid fölegyenesedés után ránk szakadt a második világháború, ahol ismét súlyos veszteségeket szenvedtünk el. Elpusztították a teljes vidéki zsidóságot, 250 ezer ember halt meg a frontokon, egymillió ember került hadifogságba, elvesztettük a kitelepített németeket, és 1956 után el kellett menekülnie 200 ezer, többségében kiváló és életerős embernek Magyarországról.

Ez volt az a kiindulópont, ahonnan nekivágtunk a szabad világnak. Úgy éreztük, bizonyára nem álltunk ezzel egyedül, hogy talán Németh Lászlónak mégiscsak igaza van: nekünk magyaroknak mindig több szerencsénk volt az európai eszmékkel, mint az európai történelemmel. Ráadásul tíz évvel ezelőtt itt állt egy eladósított államkassza, összeomlás szélén álló gazdaság és tízmillió magyar ember, aki nem értette, hogy hogyan jutottunk ide, amikor ő egész élete során, legalábbis a többség, becsületesen és sokat dolgozott.

Mindehhez járult még hozzá az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy itt élt a szomszédos államok területén több millió magyar, ezelőtt 10-15 évvel minden elemi kisebbségi jogától megfosztva. No, ebben a helyzetben kellett a magyarságnak egy nemzetstratégiát megalkotnia arra nézvést, hogy miképpen tehetjük Magyarországot újra erős, az Európai Unióhoz tartozó államokkal is versenyképes állammá és nemzetté.

Tíz év alatt hazánkat a régió egyik legerősebb, legszilárdabb és legmegbecsültebb országává sikerült tenni. Tíz év alatt elértük azt, hogy a magyar gazdaság tisztességes feltételek mellett ma versenyképes. És nem csupán a volt szocialista országokkal, a többi, közép-európai térségben lévő országgal versenyképes, hanem - szeretném nagyon határozottan azt mondani önöknek - tisztességes feltételek mellett ma versenyképes az Európai Unióhoz tartozó országok többségével is. Ezért nekünk, magyaroknak nincs okunk félnünk a versenytől, sem itt a régióban, sem európai összefüggésekben. Ma minél szabadabb a verseny, minél teljesebben valósulnak meg az Európai Unió elvei, az annál több esélyt kínál a magyarok számára.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, éppen ezért reménykedve nézünk a következő fél év elé. Önök is tudják, hogy a brüsszeli bizottság közzéadott egy kibővítési menetrendet, amelyben többé-kevésbé meghatározta, hogy a következő két esztendőben milyen ütemezésben mely kérdésekről kíván tárgyalni velünk. Ha önök megnézik ezt a listát, azt láthatják, hogy a következő fél évre nagyon fontos kérdések esnek: az Unió alapjait érintő négy szabadság összes fontos kérdése. Maradnak persze fontos kérdések későbbre is, de a négy szabadság kérdése már az első félévben napirenden lesz; ami azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, és erre jó lelkileg, politikailag, mindenfajta szempontból felkészülni, hogy a csatlakozni akaró országok között eddig a tárgyalások során csak halványan kirajzolódó minőség- és felkészültségbeli különbség a következő fél évben drámai erővel nyilvánul majd meg. Tehát az, amit az elmúlt tíz esztendő sikeréről mondtam - s amiért elismerés illeti az összes magyar embert, aki ebben részt vett -, az elmúlt tíz év erőfeszítésének eredményei egy közép-európai összehasonlításban éppen a következő fél évben mutatkoznak majd meg legteljesebben. S meggyőződésem szerint ez segíteni is fogja a tárgyalásainkat, jó pozíciót biztosít majd Magyarország számára.

Nos, ezek után engedjék meg, hogy összegezzem azt a nemzetstratégiát, amelynek elemei az elmúlt 10-15 évben kialakultak, amelyet így egyben mind az öt pillérre, amelyet említeni fogok, erre az öt pillérre építve próbál a mostani magyar kormány követni.

Az első pillér az volt és az maradt, hogy úgy kellett végrehajtanunk a piacgazdaság kialakítását, hogy az együtt menjen végbe az európai piacokba történő beilleszkedésünkkel. Továbbra is az az érdekünk, hogy minden magyar belső gazdasági lépés összhangban legyen az európai piacon elfoglalt helyzetünkkel. Ez a nemzetstratégiánk egyik pillére. Az eredmények biztatóak, kereskedelmünk 80 százalékát az Európai Unióval folytatjuk, és a magyar gazdaság kétszer olyan gyorsan nő. Politikusok, elemzők, közgazdászok szerint jó esély van arra, hogy ez a jövőben is így legyen, kétszer olyan gyorsan növekedjen, mint az Európai Unió gazdaságai, komoly esélyt nyújtva ezzel arra, hogy felzárkózzunk a világ legfejlettebb államaihoz.

A második pillére a magyar nemzetstratégiának az, hogy a Kárpát-medencében ez egy kivételesen stabil állam legyen. Egy olyan állam, ahol szilárd az alkotmányos politikai rendszer, ahol biztos lábakon álló, és a megbízatásukat - üde kivételként egyébként a régióban - rendre kitöltő kormányokkal működik. Az európai uniós országjelentésnek éppen az a legfontosabb, számomra legfontosabb üzenete és értelme, hogy világossá tette, hogy a politikai demokrácia szempontjából Magyarország nyugati államnak minősül. Minden politikai feltétel, amely ahhoz szükséges, hogy az alkotmányos demokrácián nyugvó nyugat-európai társadalmak partnereivé váljunk, nos, azt mind sikerült az elmúlt tíz évben megteremteni. A magyar demokrácia nem hibátlan, mint ahogy a világon egyetlen demokrácia sem hibátlan. Sőt, vannak olyan nagy demokráciák, ahol egyszerű matematikai feladatok is képesek komoly problémákat okozni.

Összességében tehát azt kell mondanom, hogy miközben kétségtelenül van a mi alkotmányos demokráciánknak is néhány fogyatékossága, összességében azonban nem alávalóbb, mint bármely nyugati demokrácia. Következésképpen nyugodtan tekinthetjük magunkat egy európai uniós mércével mérve is fölkészült, politikailag a fölvételre alkalmas államnak.

A harmadik pillére a magyar nemzetstratégiának, tisztelt hölgyeim és uraim, az, amit úgy fogalmazhatok meg, hogy Magyarország, a magyar nemzet határmódosítás nélküli újraegyesítése. Régen tudja a magyar értelmiség, amely nemzeti összefüggésekben gondolkodik, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy egyetlen előföltétel sem adott ahhoz, hogy a magyar nemzetet belátható időn belül egy államba össze lehessen fogni. Ilyen célok kitűzése nem reális. Sőt, ilyen célok kitűzése - meggyőződésem szerint - abban is hátráltat bennünket, hogy a mostani korszak kínálta lehetőségeket ki tudjuk használni. Éppen ezért - mint a magyar értelmiség már régen megírta ezt - egy nagyobb egység keretében, a határsorompókat felemelő, széles Európához illeszkedve, annak részeként válhatunk csak újra szerves egységgé, a magyar nemzet csak így válhat újra élő organizmussá, az elválasztott nemzetrészek csak így illeszthetők újra össze.

Szerencsénk van, hogy ma Európában olyan kordivatok fújnak, az európai divat fő iránya ma éppen az, hogy egy ilyen nagyobb, határsorompókat felemelő európai egység jöjjön létre. Ezért bátran mondhatjuk azt, hogy az Európai Unióban való részvétel éppen ezért a legnemesebb nemzeti aspirációnk. Éppen ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, a magyar kormány úgy gondolja, hogy az Európa-politika szempontjából az a körülmény, hogy milliószám élnek magyarok a közép-európai térségben, a magyar államhatárokon kívül, nem jelent hátrányt. Nem úgy gondolkodunk a határon kívül rekedt magyarokról, mint akiknek a létezése valamifajta problémát, valamifajta hátrányt vagy veszedelmet jelentene az európai politikára, az európai uniós tagságra. Pontosan fordítva: úgy gondoljuk, hogy a határon túli magyarok újabb erőforrást, újabb életerőt adhatnak a Magyarország területén élő tízmillió ember erőfeszítéseihez. Magyarország velük együtt nem gyengébb, hanem erősebb, versenyképesebb, lélekben egészségesebb, vágyaiban merészebb és munkájában eltökéltebb, vagyis sikeresebb lehet.

A negyedik pillére a polgári kormány nemzetstratégiájának, tisztelt hölgyeim és uraim, úgy fogalmazható meg, hogy minden erőnkkel meg kell próbálnunk részt venni Közép-Európa kulturális, politikai és gazdasági újraalkotásában. Meg kellene nyernünk partnerül a szomszédos államokat egy közös közép-európai jövő megalkotásához is. Össze kellene kötni, jó lenne összekötni a néhány évtizeddel ezelőtt elszakadt közép-európai szálakat. Ennek jegyében cselekedtünk, amikor a visegrádi négyek együttműködését újraindítottuk, először persze három állammal, majd a szlovák választások után bevonva Szlovákiát is.

 

(8.50)

 

Apró dolgoknak tűnik talán önöknek, amit mondok a nagy nemzetpolitikai összefüggések után, de sok kicsi lépésből épül egy nemzetpolitika, érdemes tehát felidézni, hogy a magyar kormány Közép-Európa újjáépítésében gondolkodik, a szomszéd országokkal való partnerség kialakítását tartja szem előtt, amikor összeköti a magyar vasútrendszert Szlovéniával, amikor összeköti Horvátországot és Magyarországot az energiavezetékek és az autópálya tekintetében, amikor Szlovákiával arról tárgyalunk, hogy Kassa és Miskolc között hogyan építsünk autópályát, vagy hogyan újítsuk fel a Mária Valéria hidat, vagy éppen a románokkal arról, hogy hogyan nyissunk újabb és újabb határátkelőket. Ezek mind a közép-európai partneri viszonyon alapuló közös építkezés konkrét megnyilvánulásai.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért talán érdemes elmondanom azt is önöknek, hogy tapasztalataim szerint a ma az Európai Unióba igyekvő és egyre nyilvánvalóbban erősödő Magyarországra a szomszédaink nem tekintenek sem gyanakvással, sem félelemmel, kivétel nélkül minden szomszédunk a partneri együttműködést keresi Magyarországgal.

Az ötödik pillére a magyar nemzetstratégiának, tisztelt hölgyeim és uraim, a mi felfogásunk szerint Magyarország NATO-tagsága, a biztonságpolitika kérdése. Magyarország a NATO-hoz való csatlakozás nélkül belátható időn belül nem tudta volna biztosítani önerőből azt a szükséges katonai erőt, amely Magyarország sajátos földrajzi elhelyezkedéséből fakadóan itt, a Kárpát-medencében még hosszú időn keresztül szükséges lesz.

Éppen ezért ahhoz, hogy az ország a versenyképességéből fakadó előnyöket ki tudja használni, először meg kellett fölötte teremteni azt a biztonsági ernyőt, amely a nyugodt munkavégzés előfeltétele, a nyugodt munkavégzésé, a gazdaság fejlődéséé, a tőkeberuházásoké, a külföldiek ide történő tőketelepítéséé. Éppen ezért, amikor európai uniós összefüggésekben gondolkodunk, a magyar kormány csak olyan európai biztonsági együttműködést tud támogatni, olyan közös európai, külpolitikai és védelmi identitást tud támogatni, amely semmilyen értelemben sem gyengíti a NATO-t, semmilyen értelemben sem rontja le a NATO bevethetőségét, és nem hoz létre kettős struktúrákat.

Ha Európa népei képesek lesznek arra, hogy ezeknek a feltételeknek megfelelő közös európai védelempolitikát alakítsanak ki, akkor Magyarország a polgári kormány szándékai szerint őszinte teljes szívvel vesz részt egy ilyen együttműködésben. De világossá kell tennünk azokat az összefüggéseket, amelyeket az előbb önöknek felidéztem.

Ezek után, tisztelt hölgyeim és uraim, hadd mondjak néhány szót arról, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásban rejlő előnyöket minél tekintélyesebb mértékben kihasználjuk, és minimálisra szorítsuk azokat a hátrányokat, melyek az Európai Unióba történő belépésünkkel majd együtt járnak.

Először is, úgy hiszem, folytatni kell azt a polgári gazdaságpolitikát, amelynek sikerült előidézni egy olyan helyzetet, amikor az erős növekedés javuló egyensúllyal válik lehetségessé. Nem egyszerűen megmarad az egyensúly, hanem egy erőteljes növekedés mellett javul az egyensúly, tehát feloldja azt a dilemmát, hogy erőteljes gazdasági növekedéssel szükségszerűen együtt jár a pénzügyi egyensúly megbomlása. Pont fordítva: a gazdasági növekedéssel együtt javul az egyensúly, csökken a költségvetési hiány, csökken az ország államadósságának a mértéke, általában minden pénzügyi stabilitási mutatóban is javul Magyarország, miközben a gazdasági növekedését az Unió növekedési ütemének kétszeresének magasságában próbálja tartani.

Úgy érzem, hogy le kell zárni a privatizációt is, amely tulajdonképpen nem más, mint a gazdaság szerkezeti átalakítása érdekében végzett tömeges kényszermagánosítás. Tisztességes, nyugodt állami vagyongazdálkodásra kell áttérnünk. A magyar gazdaság teljesítményeinek 80 százaléka ma már a magángazdaságból jön, és csak 20 százaléka érkezik az önkormányzati vagy állami tulajdonban lévő gazdasági egységektől. Ez több európai uniós ország mutatójánál is kedvezőbb mutató.

A magántulajdon belső szerkezetét, a magángazdaság belső szerkezetét, tisztelt hölgyeim és uraim, szintén érdemes lesz óvatos gazdaságpolitikával kiigazítani. A külföldi tulajdon aránya Magyarországon ma meghaladja az európai uniós átlagot, a kis- és középvállalkozások súlya pedig csekélyebb, mint az Európai Unióban vagy akár az Amerikai Egyesült Államokban. Magyarországnak úgy kell kiigazítani a magántulajdon belső szerkezetét, a magángazdaság belső szerkezetét, hogy közben nem szorítja vissza, éppen ellenkezőleg, támogatja és igyekszik növelni a külföldről érkező befektetéseket, de mégis folytat egy olyan állami gazdaságpolitikát, amellyel bővíti a kis- és középvállalkozások lehetőségeit, egyfajta kis- és középvállalkozói reneszánszt próbál előidézni. Erről szól - most nem tárgya a megbeszéléseinknek - az egész Széchenyi-terv, amely a következő két év legfontosabb gazdasági vállalkozása.

A negyedik dolog, amire törekednünk kell, hogy kihasználjuk az uniós csatlakozás előnyeit, a teljes foglalkoztatottság. Magyarországnak továbbra is azt a célt érdemes kitűznie maga elé, amit a polgári kormány meghirdetett, vagyis hogy Magyarország szeretné elérni a teljes foglalkoztatottságot. Részben szeretnénk, ha a magyar gazdaság minél több embernek tudna munkát adni, részben állami eszközöket felhasználva közhasznú és közmunkákat kell szerveznünk annak érdekében, hogy elérhessük ezt a kitűzött célt.

Ötödik vagy talán hatodik pontként, hatodik célként - nem akarom az elnök úr szavait ismételni, csak egyetértésemet szeretném kifejezni - Magyarországon növelni kell a béreket, és úgy kell egy, a mainál érzékelhetően magasabb bérszínvonalat elérnünk, hogy közben a magyar gazdaság ne veszítse el versenyképességét. Ez nagyon komoly feladat; nagyon komoly intellektuális és gazdaságpolitikai tudást, felkészültséget igénylő feladat, de a feltételek adottak ahhoz, hogy egy ilyen gazdaságpolitikát megvalósítsunk.

Végezetül - pontosabban utolsó előtti pontként - meg kell szüntetnünk a Magyar Köztársaság fejlődésének szigetszerű jellegzetességét. Ha önök vetnek egy pillantást a magyar gazdaságra, akkor azt látják, hogy sajátos, erőteljesen növekedő szigetek alakultak ki egyes ágazatokban - gépipar, számítástechnika, kereskedelmi láncok -, míg mások ettől elmaradtak. Szigetek alakultak ki földrajzi értelemben is egyes városok és egyes térségek összefüggésében: Budapest, Sopron, Szombathely, Székesfehérvár, Győr, Esztergom vagy Budapest-Gödöllő, Budapest-Kecskemét területeken.

Ezek a szigetek azonban még nem álltak össze egy teljes Magyarországgá. Meggyőződésünk tehát, hogy annak érdekében, hogy az Unióban rejlő előnyöket ki tudjuk használni, rendelkeznünk kell egy világos területfejlesztési politikai elgondolással is, hogy a kis- és középvállalkozásokat erősíthessük, állami beruházásokat folytathassunk, a mezőgazdaságban határozott birtokpolitikát folytathassunk, és mezőgazdasági fejlesztésekkel elérhessük azt, hogy ezek a szigetek összenőjenek, és ne sikeres szigetei legyenek Magyarországnak, hanem egész Magyarország egy sikeres sziget legyen

Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim - ismét nem ismételve az elnök úr szavait, csak aláhúzva azt, amit mondott, és elfogadva és a kormány számára iránytűként megtartva a tanácsát, figyelemfelkeltő megjegyzését -, a szellemi tőkét Magyarországon ápolni és fejleszteni kell. Önök is tudják, hogy a lassan elfogadott kétéves költségvetés tartalmaz egy tudományfejlesztési programot, amely 17 milliárd forintot próbál tudományos fejlesztésekre, ennek a világnak a felzárkóztatására fordítani. Remélem, majd megkapjuk a segítséget önöktől ahhoz is, hogy a magyar gazdaság- és társadalomtörténetben először felállítsunk egy olyan diákhitelrendszert, amely lehetővé teszi a legutolsó, legeldugottabb faluból származó legszegényebb diák számára is, hogy mintegy előlegként hozzájutva ehhez, Magyarországon a legmagasabb szintű tanulmányokat végezhesse. Reményeink szerint a következő esztendőben ez a rendszer is megindulhat.

Summázat, tisztelt hölgyeim és uraim: a magyar kormány megállapítása tehát az, hogy Magyarország visszatérése az európai nemzetek közé ma féloldalas. A gazdasági visszatérésünk rendben, az Unió és Magyarország közötti gazdasági adatok ezt igazolják. Azonban az Európai Unió politikai intézményeiben még mindig nem foglalhattuk el a helyünket. Nem kell akadémikusnak lenni ahhoz, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy bárki beláthassa, hogy ez az egyensúlyhiány, ez az ellentmondás hosszabb távon nem maradhat fenn valamelyik fél érdekeinek sérelme nélkül. Nem véletlen, hogy a Magyarországra beruházott nemzetközi cégcsoportok azok, amelyek mellettünk, eltökélt Európai Unió-hívők mellett, a legerőteljesebben támogatják mindenhol a világon, Brüsszelben is Magyarország európai uniós tagságát, ők is érzik ezt a feszültséget, és ők is tudják, nekik gazdasági érdekük, hogy ez az ellentmondás, feszültség hosszabb távon ne maradhasson fenn.

 

 

(9.00)

 

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, nagy lehetőség előtt áll Magyarország. Vitakérdés az, hogy a nagy lehetőség megragadása két év múlva válik esedékessé, esetleg három vagy négy év múlva - a mai vita nyilván majd erről is szól -, de egy dolog kétségtelen: a lehetőség itt van előttünk.

Szeretnék mindenkitől kellő önbecsülést kérni, amikor az európai uniós kérdésekkel foglalkozik. Az előbb elmondottakból vagy az elnök úr szavaiból is kiolvasható, hogy részben Magyarország egy ezeréves ország, részben reménytelen helyzetből, ritka - az európai történelemben ritkán megmutatkozó életerőt mutatva - válságos helyzetből Magyarország nemzetközileg is elismert sikeres országgá tudott válni. Minden európai uniós tárgyalásnak ez az önbecsülés adhatja az alapját.

Arra kérem a tisztelt képviselőket, hogy ne fogjuk fel az Európai Unióval való tárgyalást úgy, mintha mi diákok lennénk, velünk szemben állna a tanár bácsi, aki időnként hol cukrot ejt a szánkba, ha jól válaszolunk; hol pedig egy nádpálcával ráhúz a fenekünkre. Nem erről szól az európai uniós csatlakozás.

Az európai uniós tárgyalásoknak más a természete. Az európai uniós tárgyalások arról szólnak, hogy mind a két félnek elvégzendő feladatai vannak annak érdekében, hogy Európa újraegyesítése megtörténhessen. És ma még nem tudjuk a választ arra a kérdésre, hogy a kibővítéshez szükséges feladatokat maga az Európai Unió el tudja-e - és ha igen, mikor - végezni. Meglátjuk, Nizza közelebb visz-e ennek a feladatnak az elvégzéséhez.

Nem érdemes tehát úgy fölfognunk a dolgot, ahogyan sokan mondják, hogy be akarunk lépni egy klubba és át kell venni a szabályait. Arról van szó, hogy Európát újra akarjuk egyesíteni bizonyos elvek mentén, és ennek érdekében mindenkinek el kell végeznie a szükséges munkát. Nem akarom rangsorolni ezeket a munkákat, de hadd mondjam azt, hogy talán az Európai Unió feladatai semmivel nem egyszerűbbek, csak más természetűek, mint az a munka, amit nekünk kell elvégeznünk.

Arra kérem a tisztelt parlamentet, az elnök urat is, hogy a parlament ragadja meg azt a lehetőséget a 2001. évben, hogy a kétéves költségvetés elfogadása után nem kell 2001-ben költségvetést alkotni a magyar parlamentnek; ez azt a lehetőséget kínálja föl mindannyiunk számára, hogy 2001-ben minden erőnkkel a jogharmonizációs munkára összpontosítsunk.

A kormány éppen ezért három nagy jogharmonizációs csomagot terjeszt majd be a parlament elé. Szándékaink szerint két ilyen nagy csomagot az első félévben, egy harmadik csomagot pedig a második félévben. Minden feltétel adott ahhoz, hogy ezt a még oly szerteágazó és bonyolult munkát el tudjuk végezni.

Végezetül nem szeretnék bekapcsolódni abba a vitába az Unió komoly kérdéseiről szólva, hogy az elmúlt időszakban, néhány hónapban, hétben, egy-két esztendőben ki hol hányszor ártott vagy nem ártott Magyarország nemzeti érdekeinek külföldi megnyilatkozásaival - nyilvánosakkal vagy nem.

Ha valaki azonban mégis kíváncsi erre, akkor elkészíttettem egy összeállítást, amely arról szól, hogy hol mely pártok képviselői vagy mely pártokhoz tartozó értelmiségiek a világ mely lapjaiban, mely fórumain mit mondtak a magyar demokrácia fogyatékosságairól és arról, hogy micsoda veszély fenyegeti Magyarországot a demokrácia hiánya miatt. (Dr. Szent-Iványi István: Kérjük, szeretnénk megnézni!) Ezt szívesen átadom bármelyik képviselőnek, ezzel aztán a tényekről innentől kezdve tovább talán már nem is érdemes vitatkoznunk. (Bársony András: '94-től!)

Ellenben azt szeretném kérni a magyar parlament minden képviselőjétől, hogy próbáljuk megvalósítani a nagy munka elvégzéséhez szükséges összefogást. Mindenkitől tehát támogatást, józanságot, mértéktartást és elkötelezettséget szeretnék kérni.

Kedves Barátaink! A jövő nem olyan, amibe pusztán belelépünk, a jövő valami olyan, amit magunknak kell megalkotnunk. Meggyőződésem, hogy a jövő Európája a munkára, a családokra és a nemzetekre épül majd, és egy ilyen Európai Unióban Magyarország elfoglalhatja régi és újra kiérdemelt helyét.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 92-98 2000.11.30. 19:14  3-102

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Azt a javaslatot szeretném tenni, hogy először próbálkoznék én, utána pedig a fennmaradó időben megkérjük a külügyminiszter urat, hogy éljen a lehetőséggel.

 

ELNÖK: Tessék!

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Először is: nézzék, azt hiszem, Bauer Tamás úrnak azt tudom mondani, hogy sem sértegetni, sem gyalázkodni nincsen sok értelme. Nincs értelme bárkit akár idősebb kora okán, akár fiatalabb kora okán megbántani itt a parlamentben. Ha teheti, kérem Bauer képviselő urat, ne is tegye.

Azonkívül talán vádaskodni sem feltétlenül okos dolog, meg titkosszolgálatokra utalni; az idő szűke miatt nem alkalmas most a hely arra, hogy hosszan idézgessek itt - ezek mind a nyilvánosság előtt megjelentek! Én már elmondtam a rádióban is, hogy nem arról van szó, hogy úgymond, a magyar hazaárulók, és úgymond, a magyar nép külföldi ellenségei titokban összesúgnak, összehajolnak valami setét szegletben. Hanem arról van szó, hogy önök ki szoktak állni és el szokták mondani, amit gondolnak, úgy, ahogyan szokták gondolni, és az, amit önök mondani szoktak - és tegyük zárójelbe, hogy jót tesz-e az országnak vagy nem, most csak egy tényt akarok rögzíteni -, nem esik egybe azzal, mint amit a magyar demokráciáról az Európai Unió mond. Ezt a tényt szeretném ezen a vitanapon leszögezni. (Bauer Tamás ingatja a fejét.) Az Európai Unió azt mondja, hogy Magyarország egy nyugati demokrácia. Azt mondja, hogy minden követelményt, ami az uniós tagsághoz a demokrácia szempontjából szükséges, teljesít.

Szeretném megismételni, kicsit vitatkozva a most éppen jelen nem lévő Kovács Lászlóval, hogy ezt a kijelentést egyébként nem a magyar kormányról teszi az országjelentés, hanem azt mondja, hogy ez Magyarország mai állapota. Mert az országjelentés - szemben azzal, amit a pártelnök úr mondott - valójában nem a kormányokról szól, hanem az országok állapotjáról szól. Az sem igaz, amit egy másik megjegyzésben hallhattunk, hogy azért a kormányokról szólna a jelentés, mert a kormányok lépnek be az Unióba - hát nem így van. Az Unióba elsősorban az országok polgárai lépnek be. Hát éppen az a célunk, felteszem, ennek a vitának is az az értelme, hogy világossá tehessük a tévé előtt ülők és a rádiót hallgatók számára, hogy az Unióhoz nem Magyarország csatlakozik, hanem minden egyes magyar polgárnak kell megpróbálnia élni ezzel a lehetőséggel és belépni. Ezt hívják egyébként a polgárok Európájának, ez egy közkedvelt öndefiníciója az Európai Uniónak is; megint csak egybeeső törekvésekről van szó. Ennyit hát arról, amit az előbb hallhattunk.

Van itt azonban néhány fontos dolog. Valami félreértés lehet Szekeres úr és közöttem. A magyar kormány álláspontja nem az, hogy az Unióhoz való csatlakozás pillanatában a közös pénzhez való csatlakozás feltételeinek is meg akarunk felelni. Ha éppen sikerülne, nem esne nekünk rosszul, de ez nem cél. Azok nagyon kemény követelmények, a magyar kormány nem akar egyszerre csatlakozni az Unióhoz és egyszerre a közös pénzhez. Az elgondolásunk inkább az, hogy először csatlakoznánk az Unióhoz, ennek a következményeit majd fel kell mérnünk, meg kell élnünk, káros hatásait le kell csökkenteni, jótékony hatásait fel kell erősíteni; és egy második lépésben csatlakozhatunk a pénzhez, aminek szintén óriási kockázata van, amit én nem becsülnék le. Tehát ha az Unióhoz való csatlakozásig elérjük a pénzügyi mutatókban azokat a kedvező számokat, ami a közös pénzhez kell, az jó - de nem ez a célunk. Tehát szeretném elmondani, nem a "B", hanem az "A" álláspont az ön hozzászólásában az, amit a kormány a magáénak vall.

Egyetértek azokkal a képviselőkkel, akik azt mondták, hogy az országjelentés összességében jó. Az országjelentés azonban nem egyszerűen azt mondja, hogy a helyzet jó, hanem azt, hogy Magyarország a helyes irányba halad. Igen, tisztelt hölgyeim és uraim, mondjuk ki: Magyarországon persze sok gond van, nagyon sok minden nem úgy alakul még, ahogy szeretnénk, de összességében Magyarországon jó irányba mennek a dolgok. Erről szól az Unió hazánkról, Magyarország polgárainak teljesítményéről készült országjelentése.

Van néhány apró félreértés, amit szeretnék eloszlatni. Úgy emlékszem, hogy amikor az előző kormány az átmeneti kérelmek iránti igényeit megjelölte, azon az indikatív listán akkor olyan 70-80 igény lehetett. Hogy ez magas-e vagy sem, nem tudom megmondani, nagyjából annyi lehet, mint Lengyelországé, amely kevésbé volt akkor felkészült állapotban.

Én egyébként helyesnek tartom, hogy akkor egy aránylag magas listát adott le az akkori kormány - ezt akkor is elmondtam -, mert innen tudunk lefele jönni. Most lehet alkudozni, egyeseket elejteni, másokat fenntartani és így tovább. Tehát azt hiszem, ezt helyesen tette az előző kormány, erről talán már korábban beszéltünk.

Dohányügyben nem arról van szó, hogy a dohánygyárakat akarná bárki támogatni, ez egy másik történet - ez a dohánytermelőkről szól. Ezt a kormány elég hosszan tárgyalta a kormányülésen, nem pendült minden miniszter egy húron ebben az ügyben, de végül is a rendelkezésünkre álló adatok alapján azt mondhatjuk, hogy körülbelül 12-15 ezer olyan dohánytermelő ment volna abban a pillanatban tönkre, ha ezt a szabályt elfogadjuk, mert a Magyarországon termelt dohánylevelekből nem lehet előállítani olyan cigarettát, amit, ha elfogadtuk volna ezt az uniós szabályt, ma Magyarországon elő lehet állítani. Ez mérlegelés kérdése, ez volt a megfontolás mögötte.

Élet az Európai Unión kívül. Szeretném elvi éllel elmondani önöknek a következőt. Ma senki sem tudhatja, hogy Magyarországot felveszik-e az Európai Unióba vagy sem. Senki sem tudhatja, hogy mikor veszik fel. Csak azt tudjuk, hogy mi szeretnénk, ha ez bekövetkezne, és mindent megteszünk ennek érdekében. De sajnos, ez elakadhat, nem tudjuk, hogyan alakul - ahogyan Martonyi János mondta - a házassági szerződés másik képviselőjének, másik felének a szándéka, ez vagy állandó, vagy sem. Most úgy tűnik, ez a szándék mintha megvolna. A végén sem tudjuk, hogy amikor majd elvégzi a rovancsot a tisztelt leendő ara, abban a pillanatban úgy gondolja, hogy mégis alá kell írnia, vagy inkább néhány évvel elhalasztja.

Azt szeretném elkerülni - és kérem Eörsi urat, hogy ha lehet, akkor próbálja követni ezt a gondolatot -, hogy Magyarországon az emberek azt higgyék, hogy az ország felemelkedése és az ő személyes sikerük attól függ, hogy belépünk-e az Unióba vagy sem. (Bauer Tamás: Függ attól!) Magyarország akkor is sikeres ország, mint ahogy most is az, amikor nem tagja az Uniónak. És ha három évvel később vesznek fel bennünket - amit én nagyon sajnálnék -, az nem lenne ok az elkeseredésre. Abból nem az következne, hogy összeomlik a világ, mert nem tudom, mi történt. Egy ilyen hangulat kialakítását mindenképpen szeretném elkerülni, mert az a helyes, ha az emberek saját magukban bíznak. Kétségtelen, hogy Magyarország még inkább fejlődő és erősebben emelkedő pályára állna, ha be is tudnánk lépni minél hamarabb az Unióba. De ha nem következik be, akkor sincs itt a világ vége. Magyarország akkor is erősödő, emelkedő állam marad. Erre mondom én azt, hogy azért, tudja, mert az Unión kívül is van élet. Ebben az összefüggésben kéretik a szavaimat értelmezni, és nem pedig valamifajta euroszkepszis nem létező szándékát olvasva ki belőle. (Dr. Eörsi Mátyás közbeszólása.)

Ami a kultúra és a nyelv kérdését illeti - szintén jelen nem lévő frakcióvezető úrral kell egy rövid szóváltásba bonyolódnom. Finnországban, Írországban vagy Dániában nem azért erősödött meg a belépést követően a nemzeti identitás és kultúra, mert a jóisten így rendelte, hanem azért, mert a belépéskor a korábbinál is erőteljesebb nemzeti orientáltságú oktatást és kultúrpolitikát folytattak ezek az országok. Nekünk is ezt kell tennünk. Magyarországon akkor jár majd a nemzeti tudat megerősödésével az uniós csatlakozás, ha egyébként az iskolában és - aki magában ehhez erőt, kedvet érez - odahaza is a gyermekeinket nemzeti nevelésben részesíti, és lehetőséget ad a számukra arra, hogy később, felnőtt korukban is találkozzanak a nemzeti kultúrával, találkozzanak azzal az örökséggel, ami egyébként bennünket európaiakká tesz. Ha ezt megteszi a kultusz- és oktatási kormányzat, akkor következik be az, ami Finnországban, Írországban vagy Dániában következett be.

A termőföld kérdése még egy fontos ügy. A termőföldben a magyar kormány átmeneti könnyítést kért; szemben Eörsi úr megjegyzésével, nem egyedül dohányügyben fogadták el a magyar igényeket, más igényeket is elfogadtak, például a bankrendszerre, speciális pénzintézetekre nézve, és így tovább.

 

 

(14.10)

 

De a termőföldet illetően valóban van egy komoly magyar igény: szeretnénk átmeneti könnyítést kapni. Az átmeneti könnyítés elérhető, de annak van egy komoly előföltétele, amivel tavasszal szembesülni fog a tisztelt Ház. Elvárják tőlünk, hogy legyen egy világos birtokpolitikánk. Nagyon nehéz kérdésekre kell majd válaszolni. Ízlésünk, szakmai meggyőződésünk föltehetően nem esik majd egybe ezekben a vitákban, hiszen a mostani kormány a kis-, inkább a közép-, 300 hektárig terjedő - mert ott a törvényi korlát - és a nagyobb birtokokra szeretné alapozni a magyar mezőgazdaságot. Föltehetően másoknak erről itt más a véleménye. De most egy olyan korszakba léptünk, amikor ha a külföldiek termőföldvásárlására átmeneti könnyítést akarunk kapni, akkor nekünk bizony meg kell hirdetni egy birtokpolitikát, meg kell mondanunk, hogy mit tartunk optimális birtokméretnek, milyen pénzügyi, jogi eszközöket és forrásokat tudunk mozgósítani, hogy ez a birtokszerkezet ki is alakuljon Magyarországon. A tavasznak ez lesz az egyik legfontosabb megbeszélnivalója itt a tisztelt Ház előtt.

A jegybank függetlenségével kapcsolatban elhangzott itt egy-két, azt hiszem, pártpolitikától motivált, rosszindulatú megjegyzés - ha megengedik, hogy így fogalmazzak -, a függetlenség sérelmét olvasva ki valamiből. Szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy akiben ilyen kétely van, lapozza föl a most parlament előtt lévő költségvetési törvényt, amiben szerepel a jegybanktörvény módosítása, pontosan abban az értelemben, ahogy az Unió kérte, miszerint kitöröljük belőle azt a mondatot, hogy a jegybank finanszírozhatja a költségvetést. Tehát minden az ellenkező irányba megy ahhoz képest, mint amit Szalay képviselő úr megérteni vélt. A jegybank függetlenségét szolgálja már a most elfogadás alatt álló költségvetés is. (Szalay Gábor: Nem én mondtam!)

Nagyon sok minden volna még, de azért szeretnék néhány szóra lehetőséget adni Martonyi külügyminiszternek is, ezért ha megengedik, most nem térek ki a nyugdíjrendszerre, nem térek ki az egészségügyre sem, hiszen korábban már beszéltünk erről.

A romákról azonban mondanék néhány szót...

 

ELNÖK: Miniszterelnök úr, egy pillanatra! Önnek most 19 perc áll a rendelkezésére, mert 2 percre jelentkezett be az MSZP, tehát a kormány részéről Martonyi miniszter úr...

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mennyim van még, bocsánat?

 

ELNÖK: Összesen 19, akkor önnek van még 9 perce. Tessék!

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen. No, tehát azért a romákról mégiscsak szeretnék néhány szót szólni.

Bevallom őszintén, rosszul esik, amikor olyan hozzászólásokat hallok itt a tisztelt Házban - föltehetően egyébként nem szándékos a sértés, ami kiolvasható ezekből a szavakból -, mintha a magyar kormány számára erkölcsileg nem volna fontos, hogy foglalkozzon a romák jövőjével, amely valóban szorosan összefügg az egész ország jövőjével. Tehát azokat a fölvetéseket, mintha bennünket nem érdekelne a dolog, nem foglalkoznánk vele, ellenszenvvel viseltetnénk a téma iránt, én egy kicsit bántó dolognak tartom, hiszen úgy érzem, ez morális kötelessége mindenkinek Magyarországon, beleértve a magyar kormányt is. Csak egyetlen dolgot szeretnék tényként elmondani önöknek, hogy ha külföldön mégis ilyen véleménnyel találkoznak, akkor mit érdemes mondani, ami elég meglepő tény, és idehaza nagyon kevesen idézik.

1997-98-ban - tegyük zárójelbe, kik voltak akkor kormányon - Magyarországon roma gyermekek ösztöndíj szempontjából 272-en részesültek támogatásban. 272-en. A 2000-2001-es év első félévében 7575-en. Kérem egymás mellé tenni a 272-es romagyermekszámot, akik akkor ösztöndíjat vagy támogatást kaptak, és a mostani 7575-öt. Én nem mondom, hogy ezzel megoldottunk volna egy nagy problémát, de ez a helyzet. Tehát kérem nem elvitatni azt a morális indíttatást a kormánytól, amely a romakérdéssel való foglalkozás mögött van.

Becslések vannak arra nézve, hogy magánalapítványoknál mi a helyzet. Ma azt tudjuk mondani, Magyarországon egyébként körülbelül 10 ezer olyan roma gyermek van, aki valamilyen mértékű, oktatáshoz kapcsolt, ösztöndíjszerű támogatást kap. A költségvetési támogatás is így nő. Jövőre ez már egyébként a 250 millió forintot is el fogja érni, szemben az 1997-98-as 25 millióval, amit akkor tudott az akkori kormány erre fordítani.

Tehát kérem, fogadják el, hogy ez nekünk is ugyanolyan fájó probléma, mint bármelyik ellenzéki képviselőnek, és mindent meg is teszünk, hogy értelmes módon valóban lehetőséget biztosítsunk elsősorban a fiatal roma generáció számára.

Volt még egy hozzászólás; ha van egy kis időm, akkor kitérnék erre, mert az ügy valóban fontos. Szekeres képviselőtársam vetette föl az államháztartási reform néhány kérdését. Úgy tűnik, itt is van közöttünk némi félreértés, tehát a kormány szándékát szeretném világosabbá tenni.

A kormánynak nem szándéka az, hogy olyan államháztartási reformot hajtson végre, amelynek eredményeképpen - ahogyan itt önök fogalmaztak - a nagy elosztási rendszerekre, illetve azok mindegyikére egyfajta költségcsökkenés állna elő. Ez nem szándékunk. Tehát a jövőben a nagy elosztási rendszerek reformjára hivatkozva mi nem akarunk kevesebb pénzt költeni az oktatásra - többet akarunk költeni, még nemzeti össztermék-arányosan is többet akarunk fordítani. Tehát ne várják tőlünk azt, hogy mi olyan államháztartási reformot fogunk végrehajtani, amelyből pénzt veszünk ki akár abszolút értékben, akár arányaiban a nemzeti össztermék egészéhez képest, akár az egészségügyből, akár az oktatásból. Éppen hogy növelni szeretnénk! Ez nem minden ágazatra egyformán igaz, tehát nem akarom ezt az elvet, szándékot abszolutizálni itt Szekeres úr előtt, de az oktatásra kétségkívül igaz, tehát oda pluszforrásokat akarunk bevinni. Az igaz, hogy lehetne hatékonyabbá tenni az oktatást, de nem azért, hogy egyébként ott megtakarításokat eszközöljünk, valamifajta, egyébként számomra meglehetősen nehezen érthető, elvont államháztartási reform keretében.

Az egészségüggyel a helyzet némileg hasonló. Ha megengedik, miután erről még sok szó lesz itt a tisztelt Házban, ettől én most eltekintenék.

Felmutatott itt egy képviselő egy kiadványt, mondván, a Miniszterelnöki Hivatal az egészségügyről azt adta ki, hogy kimagasló hatékonyságú ágazat. Aki ezt a mutatványt itt elvégezte, arra szeretném kérni, lapozzon bele abba a kiadványba, és kicsit gondolkozzon el - ha van ideje, érkezése - a címén. Az, hogy egy ágazat jó hatékonyságú vagy kiemelkedő hatékonyságú, az azt jelenti, hogy a ráfordított összeghez képest milyen hatékonysággal működik, nem pedig azt, hogy mennyi pénzt fordítanak rá. Az a kiadvány arról szól, hogy a magyar egészségügyben dolgozó ápolónők, orvosok nagyon kevés pénzért jó munkát végeznek. Nem hiszem, hogy ezért, ennek az állításnak a megfogalmazásáért kritizálni kellene akár a kormányt, akár az ott, mármint az egészségügyben dolgozókat.

Egy pillanat türelmet szeretnék még kérni...

Az önkormányzatok kérdése is előkerült. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, itt magunk között elmondhatom önöknek, hogy az Európai Unió jelentésében találhatók olyan megállapítások is, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Ezek között a valótlan állítások között vannak olyanok is, amelyek Magyarországnak egyébként olyasmit rónak fel, ami nem igaz, de meg is dicsérnek benne bennünket olyasmiért, ami nem igaz. Nem javasolom, hogy a szabad demokrata képviselők tapsoljanak, mert szerintem ezek a tételek nem a magyar demokrácia állapotára vonatkoznak, hanem arra a mondatra, az van benne, hogy a magyar közbeszerzési rendszer hatékony. Ez nem igaz, ne higgyék el, kérem! Sőt, olyannyira nem igaz, hogy még az előző kormány, amikor készült a választási kampányra, egy kiadványt adott ki, amelynek az egyik olyan pontja, amelyet nagyon szívesen valósítanék meg a jövőben itt az önök közreműködésével, éppen az volt az akkori kormány mögött hagyott négy évet értékelve, hogy alapvetően új alapokra kell helyezni a közbeszerzési törvényt. Hozzányúltunk, módosítottuk, valamivel jobb, de sajnos ez még mindig nem az, mint ami egyébként a mai ellenzék választási programjában is szerepelt. Az Unió megdicsér ezért bennünket, ezt nem kell teljesen elhinnünk.

De nem az a helyes magatartás az Unió jelentésével kapcsolatban, hogy mi most egy másik jegyzéket nyújtunk át a számukra, amiben leírjuk, szerintünk mi az, ami rendben van, mi az, ahol félreértik a magyar helyzetet, vagy nem pontosan ismerik az adatokat. Ennek semmi értelme nem volna. Az országjelentés maradjon úgy, ahogy van, kijelöli a teendők irányait, ezt próbáljuk elvégezni, és bízzunk abban, hogy jövőre megint azt fogja mondani az Unió - mert nem a magyar kormány mondta ezt, valamelyik képviselő fölemlített egy ilyen mondatot is; az Unió képviselői mondják -, hogy ez az országjelentés, amit most adtak ki Magyarországról, a Magyarországról kiadottak közül eddig a legjobb. És azt szeretnénk, ha jövőre is azt tudnánk mondani, hogy Magyarország megint ment előre, tehát ez a legjobb országjelentés.

Szerintem ez közös érdek. Nem is annyira a kormány teljesítményét látnám benne visszatükröződni; ebben a vitában is próbáltam elmondani, hogy az országjelentésből nem azt olvassuk ki, hogy Magyarországnak jó kormánya van. Ezt más jelekből szoktuk kiolvasni, de ezt most tegyük zárójelbe (Derültség az MSZP padsoraiban.), nem kapcsolódik ide a beszélgetéshez. Tehát az országjelentés nem arról szól, hogy Magyarországnak jó kormánya van, hanem arról, hogy Magyarország jól teljesít.

Korábban önöknek már megpróbáltam elmondani, szerintem ennek pedig alapvetően két oka van, és ezzel szeretném zárni a mondandómat, hogy bízzunk abban, mind a két ok megmarad a jövőre nézve. Két okból táplálkozik Magyarország sikere.

Az egyik a vállalkozói szellem. 1990-ben, igen kockázatos körülmények közepette, nagyon sok ember vágott bele akkor még tisztázatlan föltételrendszer mellett kis- és középvállalkozások létrehozásába. Találmányokat hoztak létre, innovációkat alkottak meg és így tovább. Ez az egyik forrása a magyar sikernek.

 

 

(14.20)

 

A másik forrása pedig az, hogy Magyarországon az emberek hajlandók voltak az európai minőségben elvégzett munkáért az európai bér töredékét is elfogadni. Ez a másik oka. Ez a két ok együtt dolgozott. Ez a két dolog - a vállalkozói szellem és a fegyelmezett, alacsony bérért is tisztességesen elvégzett munka - vitt el bennünket oda, hogy tíz év után azt mondhatjuk, Magyarország sikeres ország. És azt szeretnénk látni, ha a következő országjelentésben ugyanezen okokra alapozva ismét kedvező értékelést adnának Magyarország teljesítményéről.

Köszönöm szépen a hozzászólásaikat. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 62 2000.12.12. 2:14  59-66

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Ami az ön által feltett kérdés azon részét illeti, amire tudok válaszolni, a következőt tudom önnek mondani. Valóban, a sydneyi olimpia időszakában magam is jártam az olimpia helyszínén. Ezzel nem álltam egyedül Európa miniszterelnökei sorában: húsz miniszterelnök jelezte részvételét; nem tudom, pontosan mennyien vettek részt, de többükkel találkoztam is. Hasonlóképpen tizenhat államfő jelezte részvételét; nem tudom, mennyien vettek részt a végén, de közülük is találkoztam néhánnyal. A királyokat és uralkodókat pedig azért nem sorolom fel, mert nem szeretném, ha ezzel tetszene viccelődni a következő kérdésben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az eljárás nem szokatlan. Horn Gyula miniszterelnök úrral nem beszéltem, amikor a hivatalát átadta nekem, ezért nem tudom megmondani, hogy csúcstartó lett-e a miniszterelnöki delegáció, amely Sydneybe utazott, oda ugyanis rajtam kívül a kormányszóvivő, egy külpolitikai tanácsadó, egy sportügyekkel foglalkozó tanácsadó és egy protokollfőnök utazott; tehát a miniszterelnöki delegáció, amely nem is tartózkodott végig az olimpia alatt odakint, mindösszesen 4, azaz négy főt tartalmazott. Lehet, hogy ez magyar rekord - de még az is lehet, hogy európai rekord. Ennyit az engem személyesen érintő kérdéséről.

Ami pedig a Sydneyben rendezett nemzeti napnak a kérdését illeti, jó néhány ország rendezett ilyen kulturális napot Sydneyben, közöttük Magyarország is. Örülök annak, hogy végül is ez sikerült; egyáltalán nem volt egyszerű bekerülni azon országok sorába, akik ilyet rendezhettek, ráadásul nem a külvárosban, hanem olyan helyen, ahol valóban érdeklődést válthatott ki a rendezvény. Nem tudom most önnek hirtelen egy azonnali kérdés keretében megmondani, hogy a magyar kulturális nap költsége a német (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az amerikai vagy a velünk azonos méretű országok költségéhez képest mekkora volt, de a következő alkalomra egy összehasonlító táblázatot - már amennyiben a listázás nem számít végleges bűnnek önöknél - szívesen bocsátok az önök rendelkezésére. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 66 2000.12.12. 1:20  59-66

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! A KSI természetesen fontos ügy, remélem, folytatódik ott az az utánpótlás-nevelés, amely eddig is szép sikereket hozott - azonban óvnám a képviselő urat attól, hogy ilyen szembeállításokat tegyen. Egy államélet rendkívül szerteágazó területeket ölel fel, és mindegyikre szükség van. Éppen úgy szükség van sportolók nevelésére, az oktatás, az egészségügy támogatására, mint a külkapcsolatok ápolására, az ország megbecsülését maga után vonzó nemzetközi rendezvények megszervezésére - ezek szembeállítását nem tartom szerencsésnek.

Nem beszéltem a római útról, erről sem tudok önnek így hirtelenjében számokat mondani. Ön bizonyára tudja, hogy ez valójában két delegációt magába foglaló út volt, hiszen a köztársasági elnök is és a miniszterelnök is ott járt. Ön is tudja, hogy ezer esztendeje esett meg, hogy Szent István királyt megkoronázták, ez volt az a rendezvény, amellyel Magyarország Rómában, a Vatikánban megemlékezett erről az eseményről; nagy örömmel fogadtak bennünket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindösszesen négy nemzetnek adatott meg, hogy a kereszténység 2000. jubileumi évében egy ilyen köszönő ünnepséget rendezhessen Rómában. Én örülök annak, hogy sikerült ezt a lehetőséget megszereznünk, és tisztességgel helytálltak a fellépő fiatal magyar zenészek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)