Készült: 2020.09.25.03:28:28 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 78 2000.12.12. 2:14  75-82

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! A privatizáció Magyarországon véget ért, tehát azt javaslom, hogy a beszélgetéseinkből vagy a vitáinkból azt a kifejezést, hogy "privatizáció", talán száműzhetjük is. A privatizációnak van egy kötött történeti tartalma - ez a rendszerváltoztatáshoz kapcsolódik -, azt jelenti, hogy gyors, bizonyos kényszer alatt megvalósuló értékesítés. A magyar gazdaság szerkezete azonban nem igényli többé a kényszeres és tömeges, szerkezetátalakítást célzó magánosítást. Ilyen értelemben tehát szerintem az államnak meg is kell szüntetnie minél hamarabb az ÁPV Rt.-t (Taps az FKGP soraiból.), a vonatkozó privatizációs törvényt is hatályon kívül kell helyezni - ezen a kormány egyébként dolgozik, és hamarosan a Ház elé is tudjuk terjeszteni az elgondolásainkat -, és át kell térni a nyugat-európai államokra jellemző állami vagyongazdálkodásra.

Tehát innentől kezdve már nem az a kérdés, hogy a szerkezetátalakítás érdekében eladunk-e valamit vagy sem, hanem hogy mi az, amit nem szabad semmiképpen eladni és a kincstári vagyon körébe kell utalni; mi az, ami bár vállalkozói vagyon, mégis sajátosságai miatt állami tulajdonban maradjon; és mi az, ami semmifajta ilyen sajátosságot nem hordoz, és ezért el lehet adni, ha megfelelő vevők megfelelő áron jelentkeznek érte. Szerintem ez egy új korszak nyitánya; a következő évezredben tehát már nem privatizáció, hanem állami vagyongazdálkodás lesz jellemző.

Ami a konkrét kérdést illeti: amit elmondtam, érvényes a mezőgazdaságra is. Kevés időm van, ezért engedjék meg, hogy azt mondjam, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal egyeztetünk azokról a listákról, amelyek az idevonatkozó cégeket tartalmazzák. A mezőgazdasági minisztérium tíz vagy tizenegy olyan állami gazdaságot jelölt meg, amelyet semmiképpen nem javasol a későbbiekben sem magánkézbe adni, ennek a listája elkészült. Az ön által konkrétan említett cégek négyötöde egyébként ezen a listán található: nem lesznek a későbbiekben sem értékesítve. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ménesbirtokok értelemszerűen nem jönnek számításba, és földet sem kíván az állam eladni; földet csak a földalap (Az elnök ismét csenget.) számára fogunk majd átadni a későbbiekben.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 82 2000.12.12. 1:06  75-82

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Méltányolom a képviselő úr fölszólalása mögött rejlő indokokat, azt javaslom, mégse essünk túlzásba, ne mondjuk, hogy el a kezekkel a földektől, mert akkor nem lesz, aki megművelje. (Taps a kormánypártok soraiban.) Az ehhez hasonló kitételekre, ha megengedi, inkább nem válaszolnék.

Ezzel szemben én komolyan veszem az ön kérdését, és azt tudom válaszolni, hogy a kormány elgondolása szerint az eladásra kerülő állami gazdaságok, amelyek - még egyszer mondom - a ménesbirtokokat és a földet eleve nem is érintik, azok állami tulajdonban fognak maradni... A gazdálkodó cégek egy része azonban eladásra kerülhet, ott is azonban az a helyzet, hogy nemzeti kézben szeretnénk tartani - ahogyan ön fogalmaz a kérdésében -, azt szeretnénk elérni, hogy az ott dolgozók és a környéken élő parasztgazdák kapjanak lehetőséget, amennyiben erre erejük és készségük van.

Tehát nem kell aggódni amiatt, hogy külföldi befolyás vagy nemkívánatos, nem mezőgazdasággal foglalkozó belföldi tőkéscsoportok kezébe kerül a magyar mezőgazdaság. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 94 2000.12.12. 0:52  91-96

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Itt csak kapkodtam a fejemet a súlyos mondatok hallatán: amerikai szélsőjobb, nemzetbiztonsági kockázat, ukrán, nem is értem pontosan, miről van szó (Közbeszólások az MSZP soraiban.), hungaristák; tehát volt itt minden, aminek lennie kell egy szokásos, a baloldal által a jobboldallal szemben rendszeresen használt klisé forgatókönyve szerint. De én eddig azt hittem, hogy igazából szakmai kifogások vannak a mezőgazdasági minisztérium munkájával szemben (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban: Is!), most meglepődve hallom, hogy politikai is van.

Én arra kérem önöket, hogy ebben a kérdésben egyeztessenek, mert olyan nagy baj nem lehet politikailag azzal a minisztériummal, amelynek a helyettes államtitkárát önök Hódmezővásárhelyen polgármesterjelöltként, MSZP-ként támogatni tudták. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 108 2000.12.12. 1:39  105-112

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Mindig megpróbáltam azt a szerintem helyes szokást követni, hogy ha egy-egy miniszter és a kormány útjai elváltak, akkor utána nem szükséges a miniszterre semmifajta megjegyzést sem tenni. Tehát a fölmentésének az indokát sem helyes semmifajta olyan, nyilvánosság előtt elmondott érvvel magyarázni, amely egyébként utóbb nehezítené a civil életben való boldogulását egy-egy távozó miniszternek. Hiszen végül is ezek a miniszterek összességükben jól dolgoztak, elvégezték a rájuk bízott feladatot, ráadásul tisztességes szakmai háttérrel rendelkeznek, és rendes országban általában nem gúny kísérné őket azért, mert miniszterek voltak, hanem inkább megbecsülés és még erősebb szakmai elismerés. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ezt az elvet próbáltam eddig is követni, ezért, ha megengedi Bauer képviselő úr, akkor nem fogok mondani semmi rosszat egyetlenegy, a kormányból eltávozott miniszterre sem, beleértve Ligetvári Ferenc ügyét is. Egyetlen mondat erejéig teszek kivételt, ha már a képviselő úr erre késztetett. Nem akarom önnek elmondani, hogy hogyan érlelődött meg bennem az a döntés, hogy ezt meg kell hozni, csupán annyit szeretnék mondani az ön által is említett vizsgálatról, amelyet a Környezetgazdálkodási Intézetnél rendelt el a miniszter, hogy egy alkalommal, fölmentése előtt röviddel magamhoz kértem őt, és kértem, hogy mondja el nekem, mi van abban a jelentésben, amit egyébként átadott az ügyészségre és néhány más helyre. Azt válaszolta, hogy nem tud válaszolni a kérdésemre, mert nem olvasta ennek a jelentésnek a tartalmát.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 112 2000.12.12. 1:19  105-112

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által fölvetett kérdések külön-külön már mind szerepeltek, kellő időben traktálta is őket a tisztelt Ház. Engedje meg, hogy erre való tekintettel az ön nehezen logikai sorba illeszthető fölsorolását egyszerűen egy politikai dühkitörésnek minősítsem. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Hasonlóképpen azt javaslom önnek, hogy ha egy-egy kérdésben valóban érdemi párbeszédet kíván folytatni, s mondjuk - ha már például újságtámogatási ügyet említett egy-egy minisztériumnál -, kíváncsi arra, hogy az elmúlt esztendőkben melyik minisztériumból az önök időszaka alatt milyen újságokat hogyan támogattak, tudok önnek ilyen adatokkal szolgálni. Remélem, a nyilvánosságtól nem tartanak. Sőt, egy-egy fölmentett miniszter esetében is meg tudom mondani, hogy mely lapoknak hogyan, milyen jogcímeken keresztül milyen támogatást utalt. Nem vonom kétségbe ennek a jogszerűségét, hiszen ön sem a jogszerűségét vonta kétségbe a szóba hozott esetben az adott ügyletnek.

Csak azt szeretném jelezni, hogy ha a tényeket teljes egészében nézzük, akkor az ön dühkitörése nem igazából indokolt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Én készen állok arra, hogy akár itt a parlamentben, akár más minisztereken keresztül nyugodtan ezeket a kérdéseket továbbra is megbeszéljük és napirenden tartsuk, úgy, ahogyan eddig is történt (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) az elmúlt esztendőkben. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 20-22 2000.12.19. 4:51  17-22

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselő Úr! Többedszerre hallgatunk meg olyan hozzászólásokat itt, a tisztelt Ház falai között - és nemcsak mi, hanem a televíziót nézők és a rádiót hallgatók is -, amelyekben, engedje meg, hogy az ön javára írva hadd mondjam azt, akarva-akaratlanul olyan képet rajzolnak a XXI. századba lépő Magyarországról, amely - még egyszer mondom: akarva-akaratlanul - lebecsüli azt a teljesítményt, amit az ország polgárai elérnek, és leminősíti azokat a közállapotokat, amelyek között ma élünk. (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Bauer Tamás: Mit csináljunk?)

Többedszer vagyok kénytelen megkérni az ellenzéki képviselőket arra, hogy amennyiben az ország komoly ügyeit, akár morális gondjait érintő kérdéseket kívánnak fölvetni, akkor azt lehetőleg tegyék a lehető legnagyobb pontossággal, annak érdekében, hogy szándékaikkal ellentétben ne hozzák hírbe, rossz hírbe az egész országot. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP padsoraiból. - dr. Kis Zoltán: Lista lesz! - Vancsik Zoltán: Nevetséges! - Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

Magyarország megítélése az elmúlt tíz évben végzett közös és fáradságos munka eredményeképpen ma jobb, mint bármikor korábban volt. (Taps a Fidesz padsoraiban.) Amiből nem következik az, hogy Magyarország ne küzdene komoly gondokkal, és ne lenne mindannyiuknak, mindannyiunknak itt, a parlamentben még nagyon sok teendője az ország érdekében. Amiből nem következik az, hogy ne lennének mind a mai napig olyan jelenségek Magyarországon, amelyekkel szemben igenis föl kell lépni nekünk is, a következő négy esztendőben is, és - még így, karácsony előestéjén is, engedje meg a képviselő úr, hogy azt mondjam - amivel szemben önöknek is fel kellett volna lépniük.

Méltánytalannak, a magyar rádióhallgatók, televíziónézők lebecsülésének kell hogy minősítsem a képviselő úrnak azokat az idézeteit (Egy hang az MSZP padsoraiból: Ne! - Közbeszólások.), azoknak az eseteknek a szóbahozását, amelyeket nyilvánvalóan a mostani kormánnyal szemben kíván fölvetni, de valójában az önök kormányzásának idején történtek. (Dr. Eörsi Mátyás: Hazugság! - Közbekiáltások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból. - Taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Eörsi Mátyás: A Simicskát vagy a Schlechtet véded? Karácsony előtt hazudsz! - Az elnök csenget. - Francz Rezső: Ezt nem tudja meggyónni!)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy hallgassák figyelemmel a miniszterelnök urat!

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Folyamatos zaj.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Eörsi, aki karácsonyügyben érzékeny. - Francz Rezső: A tízparancsolatot kéne megtartani!)

Nem tartanám szerencsésnek, ha a parlament mai ülésére, amely megalkotja az ország kétéves költségvetését, valamint meghozza azt a döntést, amellyel fölállítja azt a vizsgálóbizottságot, amellyel a parlament végre elvégezheti azt a munkát, amivel az elmúlt tíz évben adós maradt a magyar közvéleménynek (Dr. Eörsi Mátyás: A koalíciós partnerek! - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), no, egy ilyen parlamenti ülésre a múltba történő visszamutogatás vetne árnyékot. (Derültség az SZDSZ padsoraiban. - Dr. Eörsi Mátyás: Óriási!) Elegendő lesz az is, ha majd a tények visszamutogatnak a múltba. (Francz Rezső: Ideje!)

Szeretném a kormány azon eltökéltségét, szándékát és akaratát itt, most, önök előtt megerősíteni, amely arról szól, hogy a képviselő úr által általában megjegyzett hibákkal, hiányosságokkal, az ország életében ma még érzékelhető zavarokkal szemben föllépjen. Ezt több lépésben kell megtennünk; a kormány a maga részéről ezt elvégzi.

Arra szeretném biztatni a képviselő urat - kormánypártiakat és ellenzékieket egyaránt -, hogy a mai nap során a parlament végezze el azt a munkát, ami ebből a szempontból rá hárul.

 

(13.50)

 

Ne próbálja egyetlenegy képviselő se kihúzni magát az alól a morális számadás alól, amelyre éppen most egy ellenzéki képviselő, Szalay képviselőtársunk hívta fel a figyelmünket! Igenis mindannyian menjünk keresztül azon a vagyoni átvilágításon, amely elejét veheti az olyan, az egész országra indokolatlanul árnyékot vető (Dr. Eörsi Mátyás: Szánalmas! - Dr. Hack Péter közbeszólása.) hozzászólásoknak, amelyeket most sokadszor kellett itt meghallgatnunk.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban. - Közbeszólások az SZDSZ soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 30 2000.12.19. 3:17  27-30

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Hölgyeim és Uraim! Valóban itt az alkalom, hogy a néhány részletkérdésben fennmaradt különvélemény ellenére - úgy tűnik, talán néhány fontosabb kérdésben még mindig létező véleménykülönbség ellenére is - annak örülhessünk, hogy egy törvény megalkotásához szükséges közös szándék mintha meglenne. Szerintem ez egy szép és felemelő pillanat lehet majd a Magyar Országgyűlés történetében, amikor az ön által most megidézett tanácskozás eredményeképpen a későbbiekben beterjesztett törvényjavaslatról a tisztelt Ház szavaz, és megalkotja a határon túli magyarokról szóló törvényt.

Sokan érezhetjük akkor majd úgy, hogy hosszú-hosszú évek - a nálam korosabbak azt gondolhatják, hogy hosszú évtizedek, és talán vannak olyan idősek, a nagyszüleink, akik úgy gondolják, hogy egy egész élet - munkája sem volt hiábavaló, amikor segítettek abban, hogy az anyaország, Magyarország olyan szellemi és lelki állapotban maradjon, hogy ha egyszer megadatik a lehetőség, hogy ismét közösséget vállaljon a határon túli magyarokkal, akkor készen álljon erre és valóban meg is tegye. Szeretném önnek azt elmondani, hogy Magyarország ma ilyen állapotban van. Nehéz volt a mögöttünk hagyott nyolcvan esztendő, a mögöttünk hagyott tíz év is, mégis azt kell mondanom, most itt a magyar kormány nevében mindenkinek szeretnének köszönetet mondani, értelmiségieknek és kétkezi munkásoknak, határon belülieknek és határon túliaknak azért, mert segítettek bennünket abban, hogy mi ma olyan magyarokként ülhessünk itt a parlament soraiban, és Magyarország olyan ország lehessen, amely amikor úgy tűnik, hogy kezd valamelyest kivilágosodni felette az ég, nem feledkezik el, hanem ellenkezőleg, közösséget vállal a határon túli magyarokkal, a határon túli magyarokért.

Szerintem ez szép tett, és nem szeretném, ha bárkiben az az érzés alakulna ki, hogy ezt a kormánypártok saját eredményüknek tudják be. Ez mindannyiunk közös eredménye, hosszú-hosszú évtizedek munkájának közös eredménye, ránk csak annyi maradt, az ezért járó elismerést azonban nem kell a parlamenti képviselőknek maguktól elhárítaniuk - üljenek akár ellenzéki, akár kormánypárti padsorokban -, hogy amikor elérkezett a kínálkozó pillanat, akkor azt közösen megragadhattuk.

Nagyon remélem, hogy úgy, ahogy a tanácskozás végén, valamifajta egyetértés csendült ki a szavakból, a törvény megalkotásakor is megmarad az egyetértés, és Magyarország ismét erősebb lesz egy olyan törvény segítségével, amely helyreállítja azt a természetes, lelki közösség után immáron jogi formában is létező közösséget, amely jó esélyeket tartogat mind a tizenöt millió magyar számára a következő évszázadban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 34 2000.12.19. 4:28  31-34

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Kovács Képviselő Úr! Hölgyeim és Uraim! Abban a ritka pillanatban van most részünk, amikor az elhangzottak nagyobbik részével, bár ellenzéki oldalról érkezett, a magyar kormány örömmel osztozik és ért egyet. Egyetértünk abban az értékelésben, amellyel az előbb elhangzottak szerint a mögöttünk hagyott és mindjárt lezárásra kerülő száz esztendőt érdemes értékelnünk. Valóban, mi, magyarok a XX. századot elvesztettük, de a XXI. századot megnyerhetjük. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Valóban, mi, magyarok megtanulhattuk, hogy nem az a fontos, ki szocialista, ki liberális, ki konzervatív és ki kereszténydemokrata, mert valójában az emberi világot meghatározó társadalmi rendszerek csak kétfélék lehetnek - és a XX. század ebből nekünk keserű leckét adott.

Vannak olyan társadalmi rendszerek - és volt ilyenben részünk kétszer is -, amelyek az emberben benne rejlő, rosszra való hajlamokat próbálják feléleszteni és erre építik befolyásukat. Az emberben ott lakozó rosszat, az erőszakot, a lustaságot, a korlátlan egyéni önzést és a felelőtlenséget próbálják megszólítani. És vannak olyan társadalmi rendszerek, amelyek ennek ellenkezőjére törekednek, és a mindannyiunkban meglévő jóra való hajlamokat próbálják megmozdítani és erre építeni egy-egy közösség jövőjét, úgymint: az odaadás, a szeretet, a megértés, az emberséges verseny, a család vagy a munka. Egyetértek az előttem szólóval abban, hogy az lenne a kívánatos, ha az előttünk álló hosszú-hosszú századokra Magyarország olyan berendezkedést tudhatna magáénak, amely a lehető legtöbb jót próbálja ebből a 15 millió magyarból, aki itt él a Kárpát-medencében, megmozdítani, felszínre hívni, és úgy kínálna boldogulási lehetőséget minden egyes polgárnak, hogy egyúttal az egész nemzet közössége is emelkedjék.

Én éppen ezért arra szeretném kérni az év vége felé közeledve az ellenzéki képviselőket - kapva ezen a kiváló lehetőségen, amelyet Kovács képviselő úr kínált számomra -, hogy támogassák a kormányt a következő esztendőben, támogassák azt a kormányprogramot, amelyet még 1996, '97, '98-ban a polgárokkal közösen sikerült megalkotni, és amely legjobb meggyőződésünk szerint azokat az irányokat tartalmazza, amelyek felé érdemes Magyarországnak haladnia, és ha jól értettem, amely irányokban mintha egyetértés lenne közöttünk.

Amikor hivatalba léptünk, azt mondtuk, hogy ez a kormány a családok kormánya, a szabadság és a rend kormánya, a nemzeti összetartozás és az európai integráció kormánya kíván lenni. Ha ez így van és a programunkat ilyen alapra építettük, akkor nincs ok arra, hogy a nagy kérdésekben ne támogathatnák az ország legjobb erőit összefogni akaró kormányzati erőfeszítéseket az ellenzéki képviselők, a szakszervezetek, az egyházak és minden társadalmi szervezet. Ezért arra szeretném kérni az ország teljes közvéleményét, az országban gondolkodó, politikailag aktív erőket, benne természetesen az ellenzéki padsorokban ülő képviselőket és szervezeteiket is, hogy a polgári kormány által elgondolt és nagy részében már megvalósított, de még sok feladatot tartalmazó programunk végrehajtásában legyenek a segítségünkre.

Tekintettel arra, hogy valószínűleg ez az utolsó hosszabb felszólalás, amelyet még ebben az évben tehetek, engedjék meg a tisztelt képviselők - az ellenzéki képviselők is - és az ország minden ránk figyelő polgára, hogy karácsony előestéjén mindannyiuknak áldott és békés karácsonyt, sikeres boldog új esztendőt kívánjak, amelyben szinte kivétel nélkül - szinte kivétel nélkül! - legtitkosabb álmaik is megvalósulhatnak.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban. - Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 53 2000.12.19. 2:13  49-57

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Keller László Képviselőtársam! Örülök annak, hogy a legutóbbi - bocsásson meg nekem, ha ezt mondom -, kiabálósra sikeredett kérdése után most egy nyugodt formában föltett kérdéssel van módom foglalkozni. (Derültség és szórványos taps a kormánypártok soraiból. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nagyon szokatlan!) Így módom van arra, hogy az egyes állításokat, amelyeket tett, most valamilyen formában kommentáljam.

Az első megjegyzése arra vonatkozik, gondolom, hogy az Agrárinnovációs Kht.-ról mindenfajta hírek láttak napvilágot; miért nem rendel el a miniszterelnök vizsgálatot ebben az ügyben? Tisztelt Képviselő Úr! Ön volt - igaz, nem miniszterként, hanem államtitkárként, ha jól emlékszem - kormánytag. Pontosan ismeri és tudja, hogy hogyan kell, kellene és helyes, ha működik egy kormány. Azt is tudja, hogy az ellenőrzéseknek pontosan mi a rendszere. Ezért ön is tudja, hogy ha egy adott tárcához tartozó kht. ügyében a miniszter vizsgálatot indított - és Torgyán miniszter úr legalább féltucatszor elmondta már itt a tisztelt Házban, hogy a vizsgálatokat megindította -, akkor ilyen körülmények között nem helyes, nem kívánatos, ha a miniszterelnök efölé, emellé még újabb vizsgálatokat rendel el. Az a helyes működése egy államigazgatásnak, ha megvárjuk ezen vizsgálat eredményét, és ha a miniszter úr által közölt tények között olyat is találok, amely további vizsgálat indítását indokolja, akkor azt természetesen meg fogom tenni.

A második megjegyzése a szélsőjobbra vonatkozik. Ha megengedi, én nem vitatom az ön minősítésének helyességét, mert nem tudom, pontosan kiről van szó, és azt hogyan kell minősíteni. Csupán annyit hadd mondjak önnek, hogy ha az önök soraiból érkezik egy ilyen minősítés, azt én azonnal némi fenntartással fogadom. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Még egyszer mondom, nem tudom, hogy a szóban forgó úr pontosan kicsoda, szélsőjobboldali-e vagy nem, de kialakult bennem egy ilyen - bevallom őszintén: talán rossz, az önök nézőpontjából rossz - reflex, miszerint azért ilyenkor óvatos vagyok, mert nem mindenki szokott szélsőjobboldali lenni, akire önök néha ezt mondani szokták. Erről én tudnék önnek személyesen is beszámolni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A viszontválaszban majd vissza fogok térni a további tényekre.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 57 2000.12.19. 1:14  49-57

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, nem biztos, hogy mindent pontosan értettem, ha így volna, elnézését kérem a képviselő úrnak, bizonyára bennem van a hiba. Én ugyan a Torgyán-családot nem ismerem aprólékosan, ez talán nem rovandó föl, de úgy tudom, hogy a miniszter úr édesapja a miniszter úr 15 éves korában meghalt. Így, hogy hungarista-e vagy sem, azt most elég nehéz megállapítani. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Másfelől, ha már ön az átvett könyvekre, fényképekre utal, azt javaslom, hogy forduljon a pártelnök úrhoz, aki még külügyminiszter korában szintén vett át könyvet egy olyan kellemetlen eset kapcsán, amiért nem vállalhatott felelősséget, és akkor bizonyára - miután akkor elfelejtette ezt megkérdezni - most be tud önnek számolni arról, hogy az ember milyen helyzetekbe kerülhet időnként külföldön.

Ami pedig a hungarista édesapát illeti, kérem tisztelettel a baloldali képviselőket, hogy döntsék el - ha lehet, egyszer s mindenkorra, és játsszuk e szerint a játékszabályok szerint a politikai küzdelmeket -, hogy felelős-e egy fiú az apjáért. (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban. - Csurka István: Az utolsó körömig!) Ha igen, mi készséggel állunk egy ilyen megközelítés elé is. Ha nem, akkor viszont (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) legyenek kedvesek egyfajta mércét alkalmazni mindenkivel szemben!

Köszönöm szépen, elnök úr. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 69 2000.12.19. 2:12  66-75

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Ha megengedi, azokat a tényeket szeretném elmondani önnek, amelyek a tudomásomra jutottak.

Először is a Magyar Nemzeti Bank az érintett vezérigazgató valóban létező személyiségi jogaira hivatkozva sem a tulajdonosnak, sem a felügyelőbizottságnak erről az egész összegről - amely nem sikerdíj, hanem végkielégítés, mindjárt visszatérek erre - semmilyen tájékoztatást nem adott, tehát hivatalos tudomásom az ügyről nincsen. Én is a sajtóból tudom.

Másodsorban valójában nem sikerdíjról van szó, hanem a rendelkezésemre álló adatok alapján azt tudom mondani önnek, hogy egy olyan összegről, amelyet a szerződés megkötésekor előre már írásban rögzítettek, tehát semmi köze nincsen ahhoz, hogy egyébként a szóban forgó vezérigazgató sikeresen dolgozott-e vagy nem dolgozott sikeresen, mert ez neki az első pillanatban már kikötött béren és teljes költségtérítésen felül jár. Tehát nem érdemes azon vitatkozni, hogy van-e összefüggés a működésének eredményessége és a pénz kifizetése között vagy nem, mert semmilyen összefüggés nincs. Ez ügyben a szerződés elég világosan beszél.

Ez egy olyan ügy, tisztelt képviselő úr, amelyet elég szomorúnak tartok és helytelennek is. Én személy szerint sem és a kormány sem sajnálja azt, ha Magyarországon emberek képesek arra, hogy tehetségük, szorgalmuk és munkájuk eredményeképpen akár sokszorosát is keressék annak, mint amit a közvélemény átlagos bérként fogad el. Sőt, azt szeretnénk, ha minél több olyan ember lenne, aki a szorgalmának, munkájának és tehetségének köszönhetően, az átlagot messze meghaladó mértékű teljesítményért átlagot messze meghaladó mértékű jövedelemmel rendelkezne.

Itt erős a kétség, hogy valójában nem erről van szó. A hatalom azonban a konkrét ügyben nincs a kormány kezében, a jegybank teljesen független; még tájékoztatást sem kaptunk, mert nem kötelező kapnunk ebben az ügyben. Önöknek viszont van hatalma, a parlament egy ilyen vizsgálóbizottságot működtet: arra kérem önöket, hogy használják ki az ebben rejlő lehetőséget, és hozzák működésbe az államgépezet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) összes olyan elemét, amelyet én miniszterelnökként most nem tudok működésbe hozni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 75 2000.12.19. 1:09  66-75

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Bizonyos mértékű felelősség vállalását a kormány nem kívánja elkerülni, csak a helyes sorrendet szeretném öntől kérni. Azt javasolom, hogy először is a parlament létező, működő, jelentését már elénk tárt bizottsága a lehető legkeményebben lépjen fel, és tegye meg a szükséges jogi lépéseket. Ez a legfontosabb.

A kormánynak annyiban van felelőssége, hogy abba a helyzetbe hozza-e önöket, mi miniszterek abba a helyzetbe hozzuk-e önöket, parlamenti képviselőket, hogy a Nemzeti Bank azon működési elemeit megváltoztassák egy törvénymódosítás eredményeképpen, amelyek lehetővé teszik, hogy ilyen esetek, amelyek valóban arcpirítóak - a számok, amiket ön elmondott, tudomásom szerint egyébként igazak -, ne következhessenek be.

Ezért én egyetlen dolgot tudok tenni, de ezt meg fogom tenni, képviselő úr: a kormány nevében az új jegybankelnökkel majd egyeztetve be fogok nyújtani egy törvénymódosítást a jegybankról, ahol a jegybank működésének ellenőrzését jelentősen meg kell szigorítani, és az Állami Számvevőszék hatáskörét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ki kell rá terjeszteni. Ezzel az önök hatalma, a képviselők hatalma is nő a jegybank fölött. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Majd kérem, hogy támogassák ezt az indítványt. (Taps a kormánypárti padsorokban, nagy taps a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 133 2000.12.19. 4:13  130-136

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy két részben válaszoljak. Először a konkrét kérdés, utána néhány elvi megjegyzés.

A kormány a ma délelőtti ülésén több döntést is hozott, ezek között egy határozatot, amelynek a rövid szövege a következőképpen hangzik. A kormány az állami tulajdonú mezőgazdasági társaságok közül, bár megtehetné jogilag, de szakmai megfontolásokból nem kívánja értékesíteni a következő gazdaságokat: Fertő-tavi Nádgazdaság, Balatoni Halászati Rt., Tokaj Kereskedőház, Martonszív Martonvásár, Lábod-Mavad, Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Rt., Hódmezőgazda Rt., Abaúj Mezőgazdasági Rt., Alcsiszigeti Mezőgazdasági Rt., Bácsalmási Agráripari Rt., Enyingi Agráripari Rt., Szerencsi Mezőgazdasági Rt., Komáromi Mezőgazdasági Rt., Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. és a történelmi Bábolna. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.) Bár jogilag ezeket értékesíthetnénk, nem kívánjuk őket eladni, mert a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, egyetértve a Miniszterelnöki Hivatal szakértőivel, úgy látja, hogy ezeknek az állami kézben tartása továbbra is indokolt.

A következőképpen folytatódik a kormányhatározat. 2. pont: a kormány az értékesítendő mezőgazdasági társaságokat nemzeti érdekkörben kívánja tartani. 3. pont: a 2. pontban foglaltakra tekintettel, vagyis hogy nemzeti kézben kell tartani, elsősorban a mezőgazdasági társaságokban dolgozóknak, illetve a helybeli gazdáknak kívánja értékesíteni ezeket a társaságokat. 4. pont: az értékesítés során állami tulajdonú föld nem értékesíthető, ezek a később megalakuló nemzeti földalapba kerülnek. (Taps az FKGP padsoraiból.) Végül 5. pont: a kormány dolgozzon és dolgoztasson ki olyan kedvezményes hitelkonstrukciót, amely nemcsak jogi, de valóságos lehetőséget is teremt a gazdaságokban dolgozók számára, hogy ezt a tulajdont meg is szerezhessék.

Ennyi a konkrét döntés. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

A megnyugtató hírek után, amellyel, remélem, az ön számára is sikerült világossá tenni, hogy a kormány nem privatizál, hanem célszerűségi szempontok szerint, a gazdálkodás hatékonyságát segítve, nemzeti érdekeket is figyelembe véve dönt arról, hogy mi az, amit maga működtet, mi az, amit a magángazdaságra hagy, tehát ezek után a konkrét és remélem, megnyugtató válaszok után néhány elvi kérdés, amelyet ön felvetett.

Nem szeretném felidézni a régi vitát, csak emlékeztetni szeretném önt arra, hogy amikor korábban valóban hosszas viták után az előző kormány eladta az energiaszolgáltató vállalatokat és erőműveket, akkor azt nem privatizálta, nem magánkézbe adta, hiszen a vevők között számos alkalommal olyan új tulajdonosok is megjelentek, amelyek egyébként nyugat-európai államok tulajdonában vannak.

Ezért kényszerül most a kormány arra - amiért, tudom, hogy önök rendszeresen támadnak bennünket -, hogy így, ebben a kialakult helyzetben, amelyen nagyon nehezen vagy csak alig tudunk változtatni, megpróbáljuk megvédeni a magyar lakosság érdekeit. A kormány ezért ma másik döntést is hozott, amellyel úgy határoztunk, hogy a következő évben, 2001-ben január 1-jétől a villanyáram ára nem emelkedhet jobban, mint 6 - azaz 6-os - százalék, és a gáz ára sem emelkedhet jobban, mint 6 százalék. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Erről a helyről szeretném felkérni az önkormányzatok vezetőit, kicsiket, nagyokat és a legnagyobbakat is, hogy ne terheljék a saját gazdálkodásuk költségeit a fogyasztókra, mert ha a kormány meg tudja tenni, hogy a saját maga inflációs várakozásaival (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megegyező áremelést hajt csak végre, akkor talán az önkormányzatok ebben segíthetnének nekünk (Az elnök ismét csenget.) és partnereink lehetnének.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 6-8 2001.02.12. 26:33  6-22

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: (Hangosítás nélkül:) Elnök Úr! Tisztelt Ház!

 

ELNÖK: Miniszterelnök úr, lehet, hogy berozsdásodott a készülék a téli szünetben (Derültség.), úgyhogy egy kis türelmet kérnék! (Derültség, moraj. - Mikrofont helyeznek a miniszterelnök elé.) Talán a két mikrofon együttesen elég lesz ahhoz, hogy elmondhassa a hozzászólását. A miniszterelnök urat illeti a szó.

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm önöket a mai napon, amely egyben az új évezred első parlamenti ülésnapja is. Úgy érzem, úgy illendő, hogy az új évezred első ülésén megbecsüléssel és kegyelettel megemlékezzünk azokról, akik a történelmünk folyamán küzdöttek a magyar nemzet függetlenségéért, népünk szabadságáért, nyelvünk megőrzéséért és a keresztény értékek érvényesüléséért; nélkülük ma nem lenne Magyarország, nélkülük ma nem tarthatnánk itt, a magyar polgárok akaratából az új évezred első ülését. Annak, hogy most mindannyian itt vagyunk... (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.) Az a tény, hogy most mindannyian itt vagyunk, ez mindannyiunk, egykoriak és maiak közös sikere, és fényesen bizonyítja azt, hogy felesleges ember még nem született, mindenkire szükség volt, hogy idáig eljussunk, és mindenkire szükség van, hogy továbbléphessünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miközben erre a mai rövid felszólalásra készültem, átszaladtam, végigfutottam a mögöttünk hagyott esztendő parlamenti teljesítményeiről szóló beszámolókat. Azokban - mint ahogy, gondolom, önök is olvasták - magam is azt találtam, hogy a Magyar Országgyűlés az elmúlt esztendőben 80 érdemi döntést hozott, és ebből 45-öt kétharmadnyi támogatással alkotott meg. Ez azt mutatja, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy szemben a szócsaták hevessége kialakította képpel (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.), szemben a nyilvánvalóan felhevült testtel elmondott parlamenti hozzászólásokkal (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) a valóság az, hogy a legtöbb döntésben, a meghozott döntések több mint felében (Csige József közbeszól.) valójában a tisztelt Ház képviselői között széles egyetértés volt. Ez számomra azt mutatja, hogy sok olyan kérdés van, amelyben, ha beszélünk egymással, amelyben, ha aprólékosan egyeztetjük az elgondolásainkat, akkor a közöttünk meglévő, nem elhanyagolható különbségek ellenére is egyetérthetünk, és ha egyetértünk, akkor akár össze is foghatunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán emlékeznek rá, hogy korábban, minden év elején megpróbáltam néhány pontban - volt, amikor 40 pontban, volt, amikor 37 pontban - összefoglalni az előttünk álló évad feladatait. Úgy érzem azonban, most, hogy átléptük az új évezred küszöbét, erre már nincsen szükség. Hiszen, úgy érzem, talán most már egyre több képviselő előtt, de ami talán - remélem, nem veszik sértésnek - még ennél is fontosabb, egyre több választópolgár előtt kezdenek kibontakozni annak a világnak a körvonalai, amelyben a következő tíz-egynéhány esztendőnket, reményeink szerint, békében és egészségben leélhetjük.

Ma már kezd kibontakozni annak az új rendszernek a képe, amelynek érdekében tíz esztendővel ezelőtt mindannyian együtt és közösen belevágtunk abba, amit rendszerváltoztatási kísérletnek szokás nevezni. Ma már láthatjuk, tisztelt hölgyeim és uraim - az elmúlt két és fél év nem sok kétséget hagyott efelől -, hogy a következő évtizedek Magyarországon a családok köré fognak épülni, az új rendszer, amelyben élni fogunk, a családok köré épül, és olyan pillérek támasztják majd alá, mint a munka, a tanulás és a rend.

 

(14.20)

 

Minden esélyünk megvan arra, hogy az örvendetesen erősödő összetartozás-érzés, talán megkockáztathatom, az erősödő nemzeti összetartozás érzése tartja majd össze ezeket a pilléreket és őrzi meg ezt a szegletkövet.

Ha megengedik, én mondandómat is eszerint szeretném önök elé tárni. Emlékezzünk vissza, hogy két és fél esztendővel ezelőtt, amikor a polgári kormány megalakult, arra kaptunk felhatalmazást a polgároktól, hogy építsük fel az akkor sajnálatos módon már nem létezett, építsük újra az akkorra már megszűnt családtámogatási rendszert. Önök is emlékezhetnek rá, hogy több lépésben, kellő óvatossággal, de erős elhatározással két és fél esztendő alatt ez a családtámogatási rendszer már biztos lábakon áll, és teljes egészében kibontakozott.

Csak korlátozott számháborúba szeretnék bocsátkozni - ha megengedik, majd a viszontválaszok során. Ezért most csak annyit mondanék, hogy a családok nettó jövedelme az elkészült összegzések szerint az elmúlt esztendőben - tehát a családok nettó jövedelme - átlagosan 14-15 százalékkal nőtt, és ezen belül is kiugró volt a három vagy több gyermeket nevelő családok jövedelme, ahol mintegy 40 százalékos keresetnövekedést lehetett rögzíteni. Ez így is van rendjén, mert úgy igazságos a világ, ha azok keresnek a legtöbbet, akik a legtöbbet is vállalják, márpedig aki három vagy több gyermeket nevel és mellette dolgozik, bizonyára ő vállalja a legtöbbet.

De nemcsak a háromgyermekesek esetében sikerült segítséget és támogatást nyújtani. Szeretném is megköszönni a képviselőknek, akik az igen szavazataikat adták a családtámogatási rendszerhez, hanem az egy- és kétgyermekesek esetében is érzékelhető változás következett be. Nagyon bízom abban, hogy az önök által meghozott költségvetési döntések 2001-ben ezt a változást még érezhetőbbé teszik. Szeretném megismételni: a továbbiakban is azt kérem a tisztelt Háztól, hogy azon az ösvényen haladjunk a családtámogatási rendszerek ügyében, ahogy eddig tettük, vagyis minden családnak olyan segítséget nyújtsunk, amire szüksége van. A családok helyzete meghatározza, hogy milyenfajta formában érdemes segítségükre sietni. Talán már itt is elmondtam - engedjék meg, hogy megismételjem -, vannak olyan családok, akik az elmúlt tíz évben egy, az ő szemükben már sikeresnek mondható életszínvonalat értek el, és attól tartanak, hogy ha még több gyermeket vállalnak, akkor ezt az életszínvonalat elveszítik. Ezeket a szülőket abban kell segíteni, hogy egy-egy újabb gyermek vállalása ne járjon az életszínvonal csökkentésével. Miután ezek a szülők általában dolgoznak, ezért ha adókedvezményt adunk a számukra, különösen ahogyan most tettük 2001-ben, hogy jelentősen növeljük az egy-két, de különösen a három vagy több gyermeket nevelők adókedvezményét, akkor ezek a családok, ha dolgoznak, nem fogják elveszíteni azt az életszínvonalat több gyermek mellett sem, amiért az elmúlt tíz évben keményen megdolgoztak.

Vannak olyan családok, tisztelt hölgyeim és uraim, ahol nem az a baj, hogy nem születik meg a gyermek, hanem az, hogy a szülők nem tudják őket tisztességesen felnevelni, nem tudják rendesen iskolába járatni, mert a szülőknek, ha akarják is, csak nehezen akad munka. Ezeket a családokat abban kell segíteni, hogy a szülők dolgozhassanak, munkához juthassanak, ha kell, közmunkát kell a számukra szervezni, és így lehet az oda megszületett gyermekeket tisztességesebb élethez segíteni. Ezért továbbra is szükségesnek érzem, hogy a gyermekek után járó adókedvezmény rendszerét is fenntartsuk, a családi pótlékot is mindenkinek folyósítsuk, és remélem, majd az év első felének végén érkező adatok igazolják azt, hogy a kiegészítő családi pótlék, amely egyébként gyermekenként 4 ezer forint a családi pótlék felett - tehát a kiegészítő családi pótlék, amely gyermekenként 4 ezer forint havonta a családi pótlék fölött -, ezeknek a családoknak, a szegényebb családoknak is segítséget nyújt. Másfél év eredményei alapján most már mondhatom önöknek, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt a családok 80-85 százaléka tudja igénybe venni. Tehát ez a támogatási forma a családtámogatási rendszer gerince.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A családok érdekében kellett megindítanunk egy új otthonteremtési támogatási rendszert is. Kérek mindenkit, emlékezzenek vissza arra, hogy milyen sokan voltak, voltunk Magyarországon, akik néhány évvel ezelőtt is, amikor arról hallottak, hogy valahogyan meg kellene mozdítani a lakáspiacot, valahogy segíteni kellene az embereknek, hogy lakáshoz jussanak, inkább csak legyintettek, legyintettünk, és azt mondtuk, hogy ilyen nagy fába nemigen vágja senki a fejszéjét, ezt szinte lehetetlen megoldani. Mégis az összefogás meghozta az eredményét. Nézzük meg: az elmúlt esztendőben a kormányzat, a bankok, az építőipari vállalkozások és az önkormányzatok összekapaszkodtak, és így közösen együtt sikerült megalkotnunk egy olyan otthontámogatási rendszert, amely kibillentette az eddigi bénult állapotából a lakáspiacot, és bizakodásra okot adó folyamatokat indított el. Például tíz esztendő után ismét épültek állami támogatással szociális bérlakások. Az elmúlt esztendőben 2500 ilyen szociális bérlakás építése kezdődött meg, és ezek közül az első néhány tucatot Zalaegerszegen már az új, boldog bérlőknek át is adhattuk.

Hasonlóképpen biztatónak gondolom azt, hogy az építési engedélyek száma az elmúlt esztendőben 38 százalékkal nőtt. Azt mondják a hozzáértők, hogy amíg egy építési engedélyből lakás lesz, otthonná válik, szükség van 22-23 hónapra. Ha az elmúlt évben bekövetkezett engedélynövekedési számokat ezzel összevetem, úgy érzem, hogy 2001-ben és 2002-ben szép eredményeket várhatunk a lakásépítés, otthonteremtés területén is. Az építőipar teljesítménye egyébként ennek megfelelően már 9 százalékkal nőtt az elmúlt évben, és érdekes adat talán az, hogy 2000. novemberében - a legutóbb közzétett adatok között találhatják meg önök is ezt, tehát 2000 novemberében - az elmúlt év hasonló hónapjához képest 58 százalékkal nagyobb értékű otthon-, ház- és lakásépítési szerződést kötöttek az erre a célra szakosodott vállalatok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mint mondottam, annak az új rendszernek, amelyben szeretnénk az életünket eltölteni, egyik fontos pillére a munka. A kormánykoalíció soraiban mindig egyetértés volt abban, remélem, hogy az ellenzék is osztozik ebben a véleményben, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy tisztességes munkáért tisztességes bért lehessen fizetni. Ez ügyben még nagyon sokat kell tennünk, még egyáltalán nem lehetünk elégedettek. Persze, az első lépést azért megtettük, mert a minimálbért sikerült jelentős mértékben felemelni, január 1-jétől ez már 40 ezer forint. Sajnos, azt is el kell mondanom önöknek, hogy ez még messze van az európai minimálbérek átlagától. Sőt, azt is el kell hogy mondjam önöknek, az Európai Unióhoz tartozó legkisebb minimálbért fizető ország minimálbérének is éppen csak a felét, vagy talán még annyit sem tesz ki a most megemelt magyar minimálbér.

De önök is tudják, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy nemcsak a tisztességes munkáért tisztességes bér elve és meggyőződése vezetett bennünket, hiszen önök is tudják azt, hogy az elmúlt esztendőkben a magyar gazdaság egyik jelentős problémája az volt, hogy segélyből, leginkább munkanélküli-segélyből lényegében ugyanakkora jövedelemhez lehetett jutni, mint a minimálbéren elvégzett tisztességes nyolcórai munkáért. A meggyőződésem az, hogy egy ország sohasem lesz képes megerősödni, sohasem kerülnek helyre a dolgok, ha a megbecsülésre érdemes értékek nem foglalhatják el a helyüket, ha segélyből éppúgy meg lehet élni, mint nyolcórai tisztességes munka minimálbéréből. Ezért a segély és a minimálbér értékét el kellett szakítani egymástól, és a munka értékét a segély értéke fölé kellett emelni. Nagyon bízom abban, hogy ez a döntés nemcsak az életszínvonalban, hanem a gondolkodásmódban is jelentős változásokat hoz majd a magyar társadalomban.

Talán részben ennek is tudható be, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy Magyarországon, ha az Európai Unió által alkalmazott mérési módszereket alkalmazzuk, akkor azt mondhatjuk, hogy 6 százalékra esett vissza a munkanélküliség, az Európai Unióban ez 8,1 százalék, de itt sem lehetünk elégedettek, mert a kormány ennél nagyobb ívű célokat tűzött ki maga elé, azt szeretnénk, ha Magyarországon megvalósulhatna a teljes foglalkoztatottság. Ez azt jelenti, hogy 3-3,5-4 százalékos munkanélküliségi szintre kellene visszalépnünk. Ez lényegében már azt jelenti, hogy aki munkaképes és akar dolgozni, az munkához is jut.

Engedjék meg nekem azt, hogy megosszam az egyik sejtelmemet önökkel, amely talán a következő egy-két esztendőben már sejtésből bizonyossággá is válhat. Ha a magyar gazdaság növekedési üteme továbbra is 5 százalék fölött marad, amire jó esélyünk van, és a munkanélküliek aránya úgy alakul, ahogyan az előbb elmondtam, akkor Magyarország két-három éven belül azzal a gonddal néz szembe - és ez súlyos gond lesz -, hogy egyszerűen elfogy a munkáskéz Magyarországon.

 

 

(14.30)

 

Arra szeretném önöket kérni, hogy amikor majd a státustörvényt vitatja a tisztelt Ház, akkor ezt a megközelítési módot, gondolatot is vegyék figyelembe döntésük meghozatalakor.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar mezőgazdaságban 1990 óta görgetünk magunk előtt egy megválaszolatlan kérdést, és próbálunk agrártámogatási rendszereket, agrárpolitikákat egy tisztázatlan helyzethez igazítva kidolgozni. Nem csoda, ha ez csak részlegesen sikerülhetett. A magyar mezőgazdaságban a legfontosabb kérdés nem dőlt el: kié lesz a föld? A polgári kormány egy kérdést már eldöntött, hiszen kimondta, hogy külföldiek Magyarországon termőföldet nem vásárolhatnak, tehát a föld a magyaroké lesz. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) De ez a könnyebben megválaszolható kérdés, ehhez nem kell nagyon okosnak lenni; ehhez az is elegendő, ha az ember azt érzi, amit ilyenkor éreznie kell (Derültség az SZDSZ padsoraiból.), és akkor jó döntést hoz.

Az igazán nehéz kérdés az, hogy Magyarországon belül kik foglalkozhatnak főállásban mezőgazdasággal, kik kaphatnak mezőgazdasági támogatást, mennyi földtulajdon lehet a kezükben és kiknek. Ezek azok a kérdések, tisztelt hölgyeim és uraim, amelyeket ebben a formában, egyenesen nem tettünk fel, és nem is sikerült megválaszolnunk. Jó úton haladunk abban, hogy a Ház elé tudjuk terjeszteni azokat a javaslatainkat, amelyek ezt a kérdést végre rendezik. Nem akarom megelőlegezni azt a vitát, csak jelezni szeretném, hogy a kormány egy gazdapárti javaslatot fog benyújtani, egy olyan javaslatot, amely arra a kérdésre, hogy kié legyen a föld, azt a választ adja, hogy a főállásban mezőgazdasággal foglalkozó családoké, családi vállalkozásoké lehessen a föld. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban, valamint a MIÉP padsoraiból. - Dr. Kis Zoltán: Tavaly februárban ugyanezt...)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy illendő, hogy azt is érzékeltessem önökkel, hogy ebben az esztendőben szeretnénk az egészségügy átalakításának egy újabb lökést adni. Az egészségügy átalakításának első lépése az lesz, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az új miniszter úr által előterjesztett népegészségügyi offenzívát a kormány néhány elemében már megvitatta, néhány további elemét majd megvitatja, és azt átfogó módon be is mutatjuk majd a tisztelt Háznak. Azt szeretnénk, ha ezzel a népegészségügyi offenzívával sikerülne a magyar emberek egészségi állapotát, különösen a gyermekek egészségi állapotát érezhető mértékben javítani. Úgy érzem, a miniszteri székben az elmúlt esztendő végén történt váltás elegendő közbizalmat eredményezett ahhoz, hogy ezt a munkát, amely nehéz, bonyolult, szakmai és intellektuális kihívást is jelent, mégis sikeresen végezhessük el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A napokban egy stockholmi újságban egy üzletember, aki egyébként magasan képzett közép-európai munkaerő alkalmazásáról gondoskodik, azt nyilatkozta, hogy a magyar oktatás színvonalasabb a nyugat-európainál, ezért további magyar kutatók alkalmazását tervezik. Úgy érzem, ez jó hír nekünk. Mint mindannyian tudjuk, az oktatás színvonalához két dologra van szükség: jó pedagógusokra - köszönet a munkájukért, hogy nemcsak idehaza, hanem külföldön is ilyen a vélemény az ő tevékenységükről -, valamint jó diákok kellenek.

Úgy látom, az utóbbi is rendben lesz, hiszen a kormánynak sikerült egy olyan döntést hoznia, hogy 2001 szeptemberében 55 ezer új elsőéves hallgató kezdheti meg a tanulmányait a magyar felsőoktatási intézményekben. És ha sikerül az eltervezett munkát az általunk elgondolt ütemben elvégezni, akkor 2001 szeptemberében bevezethetjük azt a diákhitelrendszert, amely reményeink szerint nagy segítséget nyújt a diákok számára abban, hogy a szegény sorsú diákok is eljuthassanak a főiskolákra és az egyetemekre, illetve ha oda eljutottak, akkor erejük nagy részét inkább a tanulásra fordíthassák.

Készítettünk is egy felmérést az ügyben, hogyan fogadják a diákok ezt a lehetőséget. Azt tudom önöknek mondani, hogy több mint kétezer diák körében készült a felmérés, és egyértelműen azt mondták, hogy igénybe kívánják venni ezt a lehetőséget; több mint 84 százalékuk pedig azt mondta, hogy számukra jelentős segítséget jelent majd ez a megoldás. Ha ezt a diákhitelrendszert sikerül bevezetni, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor valóságos esélyt kapunk arra, hogy 2010-re a korosztály 50 százaléka - szemben a mai 35 százalékkal - a középiskolai tanulmányai után még egy magasabb szintű iskolát elvégezhessen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Család, munka, tanulás és rend - mondtam az elején. Ezért, ha megengedik, a közbiztonság helyzetéről is mondanék néhány szót, s a terveink felől is megosztanám önökkel néhány gondolatomat. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy akivel szemben bűncselekményt követnek el, annak a számára a bűncselekmények száma 100 százalék. Az egyéni sérelmeken s az egyéneket ért jogszerűtlen hátrányokon túl mégis érdemes a nagy adatokra is figyelmet fordítanunk. Szeretném önöknek elmondani, hogy a megelőző év bűncselekményeinek mintegy 600 ezres száma a 2000. év végére 450 ezerre csökkent. Ez olyan nagy szám, hogy ha feltételezem, hogy van benne némi statisztikai hiba, ha feltételezem, hogy néhány bűncselekménytípus is gyakrabban jelenik meg, ez még akkor is olyan óriási szám, amiért mindannyian köszönettel tartozunk a magyar rendőrség vezetőinek és munkatársainak, beleértve az utolsó, az utcán szolgálatot teljesítő rendőr közlegényt is. Ezúton is szeretném a munkájukat megköszönni. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Azt hiszem, mindannyiunk örömére szolgálhat, hogy az élet értéke láthatóan nemcsak annak kapcsán nőtt meg, hogy csökkent az abortuszok száma és egyre több gyermek születik Magyarországon, hanem annak kapcsán is, hogy az élet elleni bűncselekmények száma is csökkent, méghozzá egyetlen esztendő alatt egyötödével. Ezt szintén biztató változásnak foghatjuk fel.

A személygépkocsi-lopások száma egyharmaddal csökkent, és az elmúlt esztendőben a lakásbetöréseké is 13 százalékkal csökkent, miközben egyes bűncselekményfajták száma természetesen nőtt. Összességében azonban úgy érzem, hogy jó úton járunk, ez az az irány, amit a rendőrség munkájának átalakításakor követnünk kell. Ha ehhez hozzáteszem azt is, hogy a szervezett bűnözéssel szemben komoly sikereket mutathattunk fel az elmúlt esztendőben, és sikerült megalkotnunk a maffiaellenes központ létrehozásáról szóló jogszabályokat is, akkor Magyarországot talán Európa egyik, a szervezett bűnözéstől legkevésbé fertőzött országává tehetjük az előttünk álló esztendőkben.

2001-ben jó néhány törvényt várunk a Belügyminisztériumtól: várjuk, hogy beterjessze a köztisztviselői törvény módosítását, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényt, a lőfegyverek, lőszerek és lőterek használatáról szóló törvényt egyaránt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül szeretném önöknek elmondani, a 2000. esztendőben megtanulhattuk, hogy ha a szükség úgy hozza, hazánkban a széles összefogás megteremthető. Emlékezzenek rá, az évezred legnagyobb árvizét kaptuk a nyakunkba a mögöttünk hagyott esztendő során, mégis egyetlen emberélet elvesztése nélkül s az anyagi károkat a lehető legkisebbre csökkentve sikerült túlvergődnünk ezen a nehéz időszakon. Ez csak azért volt lehetséges, mert amikor kellett, a magyar emberek képesek voltak összefogni. Szeretném, ha ezt az összefogást, ezt a gondolkodásmódot és ezt a szellemiséget át tudnánk menteni ide, a parlament széksoraiba is. Szeretném, ha a státustörvény megalkotásakor, amely immáron a Kárpát-medencei összefogás talán legfontosabb jogszabálya lesz, szintén sikerülne elnyernünk szinte minden képviselőtársunk támogatását.

És hasonlóképpen szeretném kérni önöket arra, hogy az összefogást a státustörvényen túl, vagyis a Kárpát-medencei összefüggésen túl európai kitekintésben is gyakorolja a tisztelt Ház minden képviselője, hiszen önök is tudják, hogy az elmúlt év végén, a kétéves költségvetés megalkotásával megadtuk az esélyt Magyarországnak arra, hogy a tisztelt Ház a 2001. esztendőben az európai uniós csatlakozáshoz szükséges összes jogi munkát hiánytalanul elvégezhesse. Ahhoz, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjunk, együttműködésre van szükség ellenzék és kormánypárt, sőt minden képviselőtársam között. Arra szeretném önöket nagy tisztelettel kérni, hogy ezt az összefogást mutassák itt meg.

Ezt talán annál inkább is kérhetem, mert bizonyára tudják, mi rendszeresen nyomon követjük, hogy miképpen gondolkodnak rólunk külföldön más államok polgárai.

(14.40)

 

És a legutóbbi felmérésekből, amelyeket Franciaországban, Németországban, Ausztriában és Szlovéniában végeztettünk el, az derült ki, hogy ők úgy látják, a magyarok legerősebb tulajdonsága az összetartás és az összefogás. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Próbáljuk meg, hátha mégis inkább nekik van igazuk!

Én arra szeretném önöket kérni, hogy a választási kampányt megelőző utolsó olyan esztendőben, amikor mindannyian talán még nem az utána következő megpróbáltatásra, erőfelmérésre, hanem sokkal inkább az ország mindennapi gondjaira összpontosíthatjuk a figyelmünket, ezt az esztendőt használjuk ki jól. Használjuk ki arra, hogy a magyar gazdaság teljesítményét továbbra is segítsük az évi 5 százalékos növekedési ütem felett tartani; használjuk ki arra, hogy a munkanélküliség tovább csökkenjen Magyarországon; használjuk ki arra, hogy az iskolába járó gyermekek száma nőjön; használjuk ki arra, hogy a köztisztviselők és a közalkalmazottak bére, úgy, ahogy a költségvetésben szerepel, valóban növekedhessen; használjuk ki arra, hogy az a remény és bizalom, amellyel a jövő felé fordulnak - minden rendelkezésünkre álló hír, információ és személyes tapasztalat szerint - a magyar emberek, ez megmaradjon és tovább emelhesse Magyarországot felfelé.

Arra szeretném kérni tehát az ellenzéki képviselőket, a parlament tisztségviselőit és a kormánypárti honatyákat és képviselő asszonyokat is, hogy a kormány által elhatározott jogalkotási program végrehajtásához a szükséges segítséget legyenek kedvesek és adják meg a számunkra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 22 2001.02.12. 25:04  6-22

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha megengedik, volt itt néhány olyan kérdés, illetve ügy, amely megérdemli, hogy mindannyian egy kicsit továbbgondolkodjunk felőlük.

Itt van rögtön a közélet tisztaságáról elmondott néhány gondolat. Azt hiszem, talán Szent-Iványi képviselőtársam hozakodott ezzel elő. Szinte kivétel nélkül mindennel egyetértettem, amit a helyes szándékok felől mondott, gondolom, azzal is egyetértünk, hogy elég nehéz örökséget vettünk át ebben az ügyben. (Bauer Tamás közbeszól.) Amennyiben ebben egyetértünk, akkor innen már könnyebben találjuk meg a megoldást. Azt javaslom önnek, fontolja meg, ha a közélet tisztaságáról beszélünk, akkor három irányban kezdjünk el közösen dolgozni. Az egyik, hogy továbbra is alkossuk meg azokat a szigorú szabályokat, amelyek a gazdálkodás törvényes rendjét hivatottak erősíteni (Bauer Tamás: Autópálya!), mert a korrupcióhoz az szükséges, hogy működjenek a gazdaságon kívül ellenőrizetlen pénzek. Ha ebben egyet tudunk érteni, készen állunk arra, hogy a szükséges jogszabályokat ott, ahol önök ezt helyesnek ítélik, megváltoztassuk. A kereskedelmi kamarát is kértük - a legutóbbi napokban volt egy találkozónk -, hogy a gazdasági jogszabályoknak ezeket a pontjait próbáljuk megtalálni, fedjük fel, tárjuk fel és módosítsuk őket.

A másik irány nyilván az lehet, és ebben is kérem az ön támogatását, hogy magunkon kezdjük. Javaslom önnek, hogy mégiscsak vizsgálják felül a korábbi álláspontjukat (Bauer Tamás: Megtettük '94-ben!), és álljunk ki mindannyian az átvilágító, vagyonbevallást ellenőrző bizottság színe elé, amelynek az a dolga, hogy egyszer és mindenkorra ország és világ előtt tisztázza, feddhetetlenek-e a parlamenti képviselők vagy sem. (Taps a kormánypártok soraiból.) Lássuk be, hogy nem elegendő erről a problémáról beszélni, valamit tenni is kellene! Kérem önöket, hogy vállalkozzanak egy tüdőszűrésre, és ha ez bekövetkezik, akkor talán egy vitakérdést és egy fájó gócpontot sikerül kiiktatni a közéletet egyébként mérgező témák közül.

A harmadik irány, amit szeretnék az önök figyelmébe ajánlani, hogy esetleg itt is dolgozzunk együtt, ez pedig a köztisztviselők, általában az államgépezet alsóbb szintjeinek a világa, ahol bizony vannak problémák, és ahol ideje határozottan fellépnünk; természetesen úgy, hogy megbecsüljük a köztisztviselőket, a tisztességesen és becsülettel dolgozóknak tisztességes életpálya-lehetőséget biztosítunk, de ugyanakkor nagyon komoly feltételeket is támasztunk, például teljes körű vagyonbevallási nyilatkozatkényszert és annak állandó, rendszeres, szúrópróbaszerű ellenőrzését is, kinek-kinek mi jár. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot benyújtottuk a tisztelt Ház elé.

Arra szeretném kérni a tisztelt ellenzékieket, akik a közélet tisztaságát, szerintem helyesen, fontosnak tartják, hogy mind a három irányban legyenek a segítségünkre. Szavazzák meg tehát, kérem, a köztisztviselők teljes vagyonbevallásáról, átvilágításáról, rendszeres ellenőrzéséről szóló törvényjavaslatot, szavazzák meg, és jelenjenek meg a parlamenti képviselőket átvilágító bizottság előtt, és juttassák el bátran hozzánk azokat a javaslatokat, amelyek a gazdasági élet azon jogszabályait érintik, ahol némi változással eredményt lehetne elérni.

 

 

(15.30)

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy vitába szálljak azzal a véleménnyel, miszerint Magyarországon az adórendszer ne ment volna át jelentős változáson. Ha ugyanis nem ment volna át az elmúlt két esztendőben az adórendszer jelentős változáson, nem tudnánk mivel megmagyarázni azt a tényt, hogy az állami újraelosztás, az állami jövedelemelosztás mértéke igen látványosan - nemzetközi összehasonlításban is parádésan - csökkent. (Bauer Tamás: Az előző ciklusban!) 42-44 százalék között volt '98-ban és most 38 százalékon van. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.) Ez legalább 3, de egyes számítások szerint inkább 4-5 százalékos jövedelemcentralizálás-csökkenést jelent. Nagyon régen volt Magyarországon olyan korszak, amikor ezt elmondhattuk.

Nem mondom önöknek azt, hogy ezzel a munka be van fejezve, hogy ne lehetne a adórendszeren még igazítani és változtatni; ebben önöknek teljesen igazuk van. (Egy hang az MSZP soraiból: Rossz az információ.) Csak azt javaslom, hogy nézzük meg, mi az, amit érdemes folytatni, és mi az, ami már megtörtént, ezért felesleges követelni. Bevallom önnek őszintén - bár ez nem a mai beszélgetés tárgya -, hogy az állami újraelosztás mértékének a 38 százalékos szintjét - ez ügyben egyszer talán már kaptam interpellációt vagy azonnali kérdést egy fáradhatatlan képviselőjétől - egy kicsit alacsonynak is érzem. Úgy érzem, hogy Magyarországon az egészségügy, az oktatás, a kutatás és a fejlesztés talán megérdemelné, hogy az újraelosztás mértéke ne 38, hanem 1-2 százalékkal akár magasabb legyen. De azt is elfogadom, hogy nem lehet egyszerre két lovat megülni, és a gazdaság fejlesztése az előföltétele annak, hogy később többet fordíthassunk oktatásra, kutatásra, fejlesztésre, egészségügyre. Ezért jó lelkiismerettel tudtam támogatni azokat az adójogszabály-módosításokat, amelyek levitték - még egyszer mondom - valahonnan a 44 százalék magasságából 38 százalékra az újraelosztás mértékét. Csak egyet kérek öntől: ne mondja azt, hogy ez nem történt meg. És ez csak az adójogszabályok jelentős átrendezésével vált lehetségessé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A mezőgazdaság ügyében is elhangzott több vélemény. Amikor önöket hallgatom a mezőgazdaságról is és az egészségügyről is, mindig az a benyomásom, hogy kétséges, tudják-e, miről beszélnek. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Moraj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Vancsik Zoltán: Bravó! - Egy hang az MSZP padsoraiból: Ezt nem kellett volna!) Ugyanis azok, akik azt mondják a világnak egy fontos szeletére, hogy ott minden rendben van, vagy azt mondják, hogy ott minden rossz, azok csak két hibát követhetnek el; az egyiket ebből ki kell zárnunk, hogy a valóságos magyarázatot megkaphassuk: vagy nem akarják a valóságot elmondani, vagy nem tudják, mi a valóság.

Ezért Magyarország bármely ágazatára azt mondani, hogy ott minden tönkrement, összeomlott, krízisben van, tragédia fenyeget, az egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Aki jár a mindennapi életben (Herczog Edit: Aki jár!), aki látott már - Kovács elnök úr, kérem - élő parasztgazdát, aki tudja, hogy hogyan gazdálkodik (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)..., nem mondom, hogy dolgozott, de legalább látott ilyet (Derültség a kormánypárti padsorokban.), aki ismeri a falusi világot, aki pontosan tudja, hogy egy-egy gazda költségvetésére lefordítva mit jelentett a '98., a '99. meg a 2000. esztendő (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból.), azt kell mondanom, hogy az valószínűleg nem fogalmazna így. Azok az emberek pedig, akik ráadásul az egész országról rendelkeznek néminemű benyomásokkal, azok talán azokat a különbségeket is észreveszik, amelyek egy-egy ágazatban vagy egy-egy földrajzi területnek a teljesítményében mutatkoznak.

Én tehát azt gondolom, hogy közöttünk csak akkor lehetséges agrárügyeken az egyébként kívánatos és értelmes párbeszéd, ha mind a két fél tudomásul veszi, hogy az agrárgazdaságban igen sok teendő van, ugyanakkor vannak olyan folyamatok, amelyeket a jövőben erősíteni kell, mert helyénvaló folyamatok.

Sajnos kétségtelen, előfordulhat az előttünk álló néhány hónapban, hogy a földtulajdonlás alapvető kérdéseiben nem fogunk egyetérteni. (Bauer Tamás: Előfordulhat!) Mégis arra szeretném önöket kérni, hogy ha abban nem is értünk egyet, bár ez a mezőgazdaság legfontosabb kérdése... (Francz Rezső: Biztos?) - igen, úgy érzem, ez a legfontosabb kérdése (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Derültség.) -, mégis azt gondolom, hogy próbáljunk meg a valóságos számokból, a valóságos élet tényeiből kiindulni.

Amikor az önök véleményeit szoktam hallani, egy másik gondolatom is szokott lenni. Ez igaz az egészségügyre is meg a mezőgazdaságra is; ezt a gondolatot Mikola miniszter úrtól hallottam egyszer - és helyénvalónak érzem -, aki azt mondta: nem az a baj, hogy rövid a paplan, hanem hogy keresztben van az ágyon. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném elmondani önöknek, hogy természetesen a kormány munkája nem hibátlan. Következésképpen azt is elfogadom, hogy számos tennivalónk van még. Csak arra kérem önöket, hogy azt ne mondják, hogy mi tettük keresztbe a paplant az ágyon. Mi azon próbálkozunk, hogy úgy igazítsuk, ahogy az helyénvaló. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

Tehát Kovács elnök úrnak is, Szent-Iványi elnök úrnak is azt szeretném mondani, hogy készen állunk értelmes párbeszédre a mezőgazdaság kérdéséről is, de csak akkor, ha önök hajlandóak az élet valóságos tényeiből kiindulni, és nem pedig pártszlogenekkel dobálózni a parlament ülésén. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Csurka István elnök úr is fölvetett néhány gondolatot, amely úgy érzem, néhány megjegyzést, illetve kiegészítést megérdemel.

Elnök úr, kérem, az adósság mértékének megállapításakor és a magyar nemzetgazdaságra gyakorolt következményeinek vizsgálatakor javaslom, tegyünk mindig különbséget aközött, hogy az állam adósságáról van-e szó, tehát amit az államháztartás visel, vagy olyan adósságról van szó, amit egyébként a magángazdaság szereplői viselnek. Mert ha ezt a különbségtételt bevezetjük, akkor olyan képet kapunk a magyar gazdaságról, amely azt mutatja, hogy a magyar államadósság csökken. Különösen ha a magyar államadósság csökkenését úgy nézem, hogy a magyar gazdaság teljesítőképességéhez, a nemzeti össztermékéhez képest milyen arányokat mutat, akkor az államadósság jelentős mértékben csökken. Ha úgy nézem, hogy közben a magángazdaság egyébként számos esetben külföldről vesz föl hitelt, akkor növekedést tapasztalhatok. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy ezt kedvezőtlen vagy kedvező jelenségnek minősítsük.

Én nem vagyok híve - mint az előbb is hallhatta - a leegyszerűsített pártvéleményeknek, hogy ez vagy jó, vagy rossz. Nyilván számos esetben arról van szó, hogy ez jó folyamat, mert jelentős magyar cégek hozzáférnek külföldi hitelforrásokhoz. De biztosan vannak olyan vállalkozók is - ezt nem vonom kétségbe -, akik a magyar bankpiacon nem tudnak hitelhez jutni, és máshol kénytelenek hitel után kereskedni. Biztos vannak ilyenek is. Én csak azt szeretném önnek mondani, hogy önmagában a summaszám növekedése nem feltétlenül kedvezőtlen nemzetgazdasági folyamatot jelent; miközben persze elfogadom önnek azt a véleményét, hogy az állam adóssága miatt fizetendő kamatteher még továbbra is rendkívül magas - habár ennek tekintélyes része immáron nem külföldi, hanem belső államadósság.

Ami az építőipari kérdést illeti, nagyon fontos ügynek érzem, elnök úr, azért, mert önnek igaza van abban, hogy ha végre nagy nehezen, tízegynéhány esztendő vajúdása után a magyar gazdaság piacának egy-egy szeletét sikerül kicsit növekedésnek indítani, meglódítani - és most a lakáshitelrendszerrel, az otthonteremtési támogatással kétségtelenül megmozdult a pénz az otthonteremtő piacon mind az alapanyaggyártóknál, mind pedig a kivitelezőknél -, egyetértek önnel abban, hogy lehetőleg olyan állapotokat kellene előidézni, hogy ez minél több magyar vállalkozó számára hozzon valóságos eredményt. A szándékban tehát egyetértünk.

Ha ön jól megnézi az építőipart, akkor azt látja, hogy a kivitelezők esetében azért leginkább magyar cégekkel van dolgunk. Tehát a lakásokat a legtöbb helyen mégiscsak magyar vállalkozások, általában kis- és középvállalkozások építik, vagyis meggyőződésem, hogy az a lakás- és otthonteremtési program, amit elindítottunk, áttételesen kedvező a kis- és középvállalkozásoknak. Abban viszont önnek igaza van, hogy ha megnézzük az építésekhez szükséges alapanyagok piacát, ott többségében külföldi tulajdonban lévő vállalatokat találunk. Mondhatnám, így alakult történelmileg az elmúlt tíz esztendőben, de kérem öntől, fogadja el, hogy ez nem az elmúlt két évben bekövetkezett fejlemény, hanem inkább annak az örökségnek a része, amit azért jó, ha mindannyian emlékezetünkben tartunk. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Az is igaz, hogy ha ön megnézi a Széchenyiprogramot, abban találhat számos olyan javaslatot - de külön a lakásépítési, otthonteremtési támogatásoknál is -, amely azt a célt szolgálja, hogy éppen ezt az ipari, kis- és középvállalkozói, magyar kézben még meglévő vállalkozói világot is segítse, hogy az újonnan fölépülő lakásokhoz szükséges anyagokat és eszközöket már innen lehessen beszerezni.

Elnök úr, azt tudom önnek mondani, hogy egy nemzetgazdasági ágazatot elbokázni, egyetlen tollvonással külföldi beruházóknak akár tisztességes körülmények között, tisztességes árért is odaadni - néhány pillanat műve. De magyar vállalkozókat átengedett piaci szegmensen újra lehetőséghez juttatni - ehhez hosszú évek eltökélt és megfeszített munkájára van szükség. Nem tudom önnek azt ígérni, hogy mi a kialakult piaci viszonyokat egyetlen tollvonással, egyetlen esztendő alatt meg tudjuk változtatni.

 

 

(15.40)

 

 

De azt tudom önnek ígérni - és ezt kérje is rajtunk számon -, hogy minden évben minden adótörvény megalkotásakor, minden program megindításakor, minden kedvezményes hitelkonstrukció kidolgozásakor arra törekszünk, hogy lehetőleg Magyarországon azt a munkát, amit a magyarok is el tudnak végezni, azt valójában ők is végezzék el.

Nekem az a véleményem, hogy a verseny arra való, hogy leszorítsa az árat, nem pedig arra, hogy kiszorítsa a magyart a vállalkozói szférából. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)

Arra a fölvetésére, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás az oktatásunkat vajon színvonalsüllyedésre ítéli-e vagy sem: én bizakodóbb vagyok, mint önök, mert az oktatás és a kultúra kérdése, ha már az Európai Unión belül leszünk is, nemzeti hatáskörben marad. Tehát nincs olyan európai uniós normatíva, amely a Magyarországon oktatott tanagyag tartalmára, a magyar iskolarendszer szerkezetére kötelezően alkalmazandó lenne. A magyar oktatási rendszer olyan lesz - ha Magyarország európai uniós állam lesz, akkor is -, amilyenné mi magunk tesszük.

Kérem önöket, hogy a szavazataikkal - ahogy egyébként tették az oktatási törvények tekintélyes részében - a jövőben is legyenek kedvesek támogatni a kormány előterjesztéseit.

Kovács elnök úr is fölvetett néhány olyan, elsősorban társadalompolitikai kérdést, amelyet a tisztánlátás érdekében szeretnék néhány adalékkal kiegészíteni. Először is azzal, hogy nem először tűnik föl nekem, hogy amikor az ország eredményeiről beszélünk, akkor a másik oldalról az a vélemény hangzik el, hogy a kormány a saját sikereivel büszkélkedik. Nem keverném össze a két dolgot. Szerintem egy dolog, hogy a kormány egy-egy kérdésben hogyan teljesít. Mint tudják, állunk rendelkezésükre, például az népegészségügyi offenzíva kérdésében is a miniszter úr áll rendelkezésére önnek is azonnali kérdéseknél, interpellációnál; minden szakmai kérdésben, ahol a kormány tevékenységét kell megvitatni, hát persze, állunk rendelkezésükre.

Amiről én beszélek, az nem a kormány teljesítménye, csak az is benne van. Arról beszélek, hogy körülbelül hol tart hazánk, milyen lehetőségei vannak, merre kellene haladnia a jövőben, és mit kérek önöktől annak érdekében, hogy önök segítsék Magyarországot abban, hogy sikeresen haladjon ebbe az irányba.

Ezért én általában nem sikerekről szoktam beszélni, hanem feladatokról szoktam beszélni, hogy mit kellene tennünk a következő néhány esztendőben, hogy a kitűzött célokat elérjük. Ehhez szoktam támogatást kérni, elsősorban persze a kormánypártiaktól - Bánk Attila úrnak igaza van, eddig mindig meg is kaptam, amit hálás szívvel köszönök -, de igényt tartunk, ha lehetséges, megköszönjük, örülünk, ha az ellenzék is támogat bennünket ezen célok elérésében.

Ami a családi pótlék ügyét illeti: szíven ütött az a dolog, amit arról mondott, hogy a polgári kormány különbséget tesz gyermek és gyermek között. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Ez így is van!) Amikor '98-ban megalakult a polgári kormány, nekünk azt az örökséget kellett átvennünk, hogy önök az alanyi jogon járó családi pótlékot megszüntették. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) Az vajon nem minősül-e úgy, hogy önök különbséget tettek gyermek és gyermek között, amikor a családi pótlékot megszüntették? (Közbeszólás balról: Rászorultsági alapon...) Azt most zárójelbe teszem, hogy vajon helyes volt-e - nem akarok belebocsátkozni a vitába - azt mondani, hogy minden olyan családban megvonjuk a családi pótlékot - ahogy önök tették -, ahol az egy főre jutó jövedelem meghaladta a 15 ezer forintot. (Bauer Tamás: 8 százalék...)

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ezért szerintem a családi pótlék alanyi jogon való fizetése - amit visszaállítottunk - éppen abba az irányba tett lépés, hogy minden család érezze, hogy minden gyermek fontos az ország számára. Az már egy másik történet, elnök úr, kérem, hogy azért azt a körülményt sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy ki az, aki dolgozik. Ez legalább olyan fontos. (Hosszan tartó taps a Fidesz, a Kisgazdapárt, az MDF és a MIÉP soraiban.)

A kormánynak két lehetősége volt; nehezen választottunk egyébként az ügyben, hogy melyik úton induljunk el. Technikailag, módszertani szempontból két lehetőség volt előttünk. Az egyik lehetőség az volt - sokáig gondolkodtunk ezen, a kereszténydemokraták egyébként a Fidesz parlamenti frakciójában végig emellett érveltek -, hogy csináljuk azt, hogy egy család megkeresett jövedelmét, a szülők jövedelmét úgy adóztassuk, hogy osszuk el annyi emberrel, ahányat a háztartásban eltartanak. Ennek az eredménye az lett volna, hogy két kereső szülőnél ha van három gyerek, akkor úgy kellett volna az adót fizetniük, mintha azt öten keresték volna, hiszen öt embert kell belőle eltartani. Ez volt az egyik lehetőség, csak ez rendkívül bonyolult, számos technikai kérdést vetett volna föl, és Nyugat-Európában általában visszakoztak belőle. Nem azért, mert ne lett volna igazságos, mert meggyőződésem szerint ez a legigazságosabb rendszer, hanem mert a gyakorlatban olyan bonyolult adóeljárási következményei voltak, hogy nem működött.

Ezért mi ugyanilyen hatással járó másik módszert választottunk: ez a gyermekek után járó adókedvezmény évenkénti meghatározásának a mértéke. De ma ez lényegében annyi, mintha egyébként minden ember úgy adózna, ahány embert eltart. Egy kétkeresős családban, ha van három gyerek, ma az adóteher körülbelül annyi, mintha azt a jövedelmet öten keresték volna meg, és úgy számolták volna ki az adójukat. Ezért mondja azt Bánk Attila, hogy formai szempontból ez nem minősül családi adórendszernek, de tartalmi értelemben, hatását tekintve ez bizony egy családi adórendszer.

Én ennél igazságosabb rendszert még nem tapasztaltam, nem láttam sehol a világon, és nem is nagyon tudok elgondolni. Ez egy olyan igazságos rendszer, amely a munkát, a személyes erőfeszítést, a megkeresett jövedelmet és az eltartott személyek számát egyszerre veszi figyelembe. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.) Ha ebbe az irányba van módosítási javaslatuk, szívesen vesszük.

De önnek, elnök úr, azért igaza van abban - és ezt én készséggel elfogadom -, hogy azért vannak olyan családok, ahol a gyermekek nem tehetnek arról, hogy a szülőknek nincs munkalehetőségük, ezért nem tudnak vele élni, vagy pedig nem is akarnak a lehetőséggel élni. Valóban, ezért a gyermekekre hárítani a felelősséget nem szabad. Ezért a családi pótlék alanyi jogon járó jellegét meg kell tartani, és ezért vezettük be a kiegészítő családi pótlékot. Ez azokhoz a gyermekekhez és családokhoz jut el, akiknek a szülei egyébként vagy nem tudnak, vagy nem akarnak dolgozni, vagy tudnak is, akarnak is, de a jövedelmük alacsony. Egyébként, tisztelt hölgyeim és uraim, 800 ezer gyermek részesült az elmúlt esztendőben ilyen természetű támogatásban. Ez nagyon magas szám, és arról szól, hogy még sok a teendőnk. Ezt az összeget, amit tavaly kaptak, megemeltük, a rendszert átalakítottuk, és így kiegészítő családi pótlék formájában ezek a gyermekek négyezer forintot kapnak - gyermekenként.

Azt szeretném tehát mondani, hogy a magyar kormány, miközben igazságos rendszerre törekszik, aközben a keresztény-szociális meggyőződését sem adja föl, és bizony ott, ahol lehet, ott, ahol indokolt, és ott, ahol megvan ennek a formája, szociális alapú támogatást is nagy összegben nyújt.

Én tudom és látom is, hogy önök néha legyintenek ezekre a teljesítményekre. Nem tudok önöknek mit mondani, csak azt, hogy vessék össze mindezt azzal, amit önök tettek a megelőző négy évben, és akkor láthatják a különbséget. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)

Egyetértek a Szocialista Párt elnökével, Kovács úrral abban is, hogy a minimálbér bevezetése szükséges volt; örülök, hogy ebben egyetértünk. Sőt, én azzal is egyetértek, amit ön mondott, hogy lehetőleg a vállalkozásoknak is lehetőséget kell adni arra, hogy ez a teher ne nyomja őket halálra. Ennek érdekében számos lépést tettünk. Kérem önöket, hogy méltányolják ezeket a lépéseket, még ha nem is tartják kielégítőnek. De az a körülmény, hogy tízmillió forintig a kis- és középvállalkozók számára lehetővé tettük, hogy ha beruházásra fordítják az így keletkezett nyereségüket, tízmillió forintig ne kelljen adózniuk, attól függően, hogy társasági formában vállalkoznak-e vagy egyéni vállalkozók, ez más-más méretű jövedelmet jelent, de azért jelentős összeg.

Én örülök, ha önök úgy érzik, hogy ezt az összeget a jövőben növelni kell. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy jó irány, ez egy jó jogi megoldás, és nagyon remélem, hogy majd a következő esztendőkben, ha a gazdaság teljesítőképessége ezt lehetővé teszi, akkor ezt a tízmilliós összeget nemcsak két évre, nemcsak három évre, hanem hosszabb távra is megadhatjuk, esetleg a mértékét is növelhetjük.

De azzal is egyetértek - legalábbis én beleértettem az elnök úr szavaiba azt is -, hogy esetleg vannak olyan vállalkozók Magyarországon, akik bár ki tudnák fizetni a minimálbért, mégis más megoldás után néznek, és itt-ott-amott elkerülik ezt a kötelezettséget: részmunkaidőssé alakítják át az olyan foglalkoztatást, amely egyébként nem részmunkaidős, és tudnék még, nem akarok tippeket adni, de van még néhány rendszer, illetve lehetőség az adórendszeren belül, ahol ki tudnak bújni a kötelezettség alól.

De én szeretném önöknek azt mondani, hogy nyitottak vagyunk arra, hogy önök azokat a konkrét ismereteket, amelyeket egyéni képviselőként szereznek, és úgy látják, hogy a munkavállalók kifejezetten sérelmezik és nehezményezik, hogy a vállalkozók úgy bújnak ki az új minimálbér kötelezettsége alól, hogy közben a munkavállalók számára előnytelen jogi formákat választanak, ha önök ezeket az információkat nekünk átadják, akkor az éppen most emiatt megerősített munkaügyi ellenőrzési rendszerben ezt szívesen fölhasználjuk. Sok önök között az egyéni kerületi képviselő, nyilván találkoznak ilyen panaszokkal.

 

 

(15.50)

 

Kérem, hogy adják át ezeket az információkat nekünk, hátha tudunk rajta segíteni - a szándékunk megvan. (Moraj az MSZP soraiban.)

Végezetül már csak egyetlen mondatot szeretnék mondani az elnök úr szavaira. Három éve hallgatok itt egy szakmai hiba felől, amely mindig, újra és újra előtűnik, csak nem éreztem olyan fontosnak, hogy szóba hozzam - de három év hosszú idő, talán most érdemes.

Az elnök úr - és többször az ellenzéki képviselők is - mindig elmondja, hogy a kormány egészpályás letámadást alkalmaz. Önök is tudják, hogy az "egészpályás letámadás" a futballból vett kifejezés. (Moraj.) Nem várható el mindenkitől, hogy pontosan ismerje ennek a játéknak a bonyolult kifejezéseit, ezért szeretném elmondani önöknek: az egészpályás letámadás egy védekezési forma ebben a labdajátékban. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban. - Gyürk András az ellenzéki képviselők felé: Innen nehéz lesz felkelni! - Kovács Kálmán a kormánypárti képviselők felé: Egészpályás letámadás nem a fociban van, hanem a kosárlabdában! - Közbeszólások.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 10 2001.03.26. 15:17  9-24

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Azért kértem az elnök urat, hogy napirend előtt adjon szót, mert szeretném önöket tájékoztatni az árvíz során kialakult helyzetről. Először is, bizonyára emlékeznek arra, hogy sajnálatos módon nem első ízben kell ezzel a kérdéssel foglalkoznia a tisztelt Háznak, mert minden esztendőben - bár nem mindig ugyanannak a folyónak ugyanazon szakaszán, de rendszeresen - alakultak ki olyan veszélyhelyzetek, amelyek súlyos következményekkel jártak.

Tavaly ugyan reménykedtünk abban, hogy miután vége az évezrednek, és az évezred legnagyobb árvizét már elszenvedte az ország, abban bíztunk, hogy a mi életünk során már nem kell a Magyar Országgyűlésnek többet ilyen kérdésekkel foglalkoznia.

 

(14.20)

 

Másképp alakult; a következő évezred talán legnagyobb árvizét rögtön az évezred első évében kapta meg az ország.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a baj, amely most ért el bennünket, és persze különösképpen azokat, akiknek a személyes sorsát is érintette a Tisza felső szakaszán, nagyban különbözött a korábbiaktól. Az történt, amint három héttel ezelőtt erről a vízügyekért felelős miniszter már tájékoztatta önöket, hogy egyik napról a másikra hét métert emelkedett a Tisza vízszintje. Ahogyan ottjártamkor egy vízügyi szakember fogalmazott, egyik napról a másikra egy hétméteres vízfallal találták magukat szembe az ott élők. Egy ilyen hirtelen és ilyen hatalmas erővel felduzzadó víztömeg esetében természetesen reménykedhettünk, reménykedtünk is, dolgozhattunk, dolgoztunk is, minden erőnket megfeszítve megpróbáltuk a bajt elhárítani, de a reményeinkben csalatkozni kellett, és azt kell mondanom, nincs mit csodálkozni azon, hogy egy ilyen hatalmas víztömeg végül is két helyen megroppantotta, megcsúsztatta, majd végül átszakította a gátat, aminek következtében több mint százmillió köbméter víz folyt ki olyan területekre, ahol emberek élnek és dolgoznak.

Hogy érzékeljék a képviselőtársaim az ügy súlyát, hadd mondjam el még azt is, hogy tavaly mintegy ezer embert kellett kitelepítenünk a saját személyes biztonságuk megóvása érdekében, idén azonban már 11 ezer embert kellett arra kérnünk, és ahhoz segítséget nyújtani a számukra, hogy hagyják el veszélyessé vált lakhelyüket.

Mint bizonyára önök is tudják, a helyreállítási és újjáépítési tárcaközi bizottság megalakult, és befejezte a károk elsődleges felmérését. Szeretném a tisztelt Házat tájékoztatni arról, hogy milyen forintban kifejezhető károkat szenvedtünk el.

Az eddig lefolytatott védekezési munkálatok, amelyek most már három hete tartanak, ennek a háromhetes védekezésnek a kiadásai meghaladják a 3,5 milliárd forintot, és a számlának még nincs vége, hiszen továbbra is védekeznünk kell. A közösségi, tehát önkormányzati, egyházi, műemléki építményekben és létesítményekben keletkezett károk mértéke 531 millió forint, a mi elsődleges becslésünk szerinti újjáépítési költségük pedig 1,8 milliárd forint lesz majd. A személyi tulajdonban lévő, lakás célját szolgáló épületeknél, azt tudom önöknek mondani, 215 ház megsemmisült, és több mint 2100 megkárosodott, ennek egy tekintélyes része oly mértékben, hogy nincs értelme a helyreállításán gondolkodnunk, hanem valóban és valószínűleg új épületeket kell a megkárosodott házak egy része helyén is felépítenünk.

Úgy becsüljük, hogy a károk mértéke 2,8 milliárd forint, és a helyreállításuké pedig 5,9 milliárd forint lesz majd. Önök is hallhatják, hogy a két szám között nagy a különbség, mintegy 3 milliárd forint a különbség a bekövetkezett, személyi tulajdonban keletkezett lakókár, a lakás célját szolgáló épületekben keletkezett kár és az újjáépítésre szánt összeg között. Ennek az az oka, tisztelt hölgyeim és uraim, aki járt arra, láthatta, saját szemével is meggyőződhetett afelől, hogy nagyon sok esetben nincs értelme olyan minőségben és formában újjáépíteni a leromlott házakat, mint amilyen formában azok az árvíz előtt voltak; mert - nem mondom önöknek, hogy törvényszerű az összefüggés, de - van összefüggés aközött, hogy milyen minőségű házakat roggyant meg a víz, és bizony a leggyengébb minőségben épült házakban, a legszegényebb és leginkább segítségre, támogatásra szorult emberek házaiban esett a legtöbb kár.

A terve a kormánynak az, hogy nem azokat a - sok kívánnivalót maguk után hagyó minőségű - házakat építjük újjá, amelyekben addig laktak a tulajdonosaik, hanem szeretnénk a harmadik évezred Magyarországának színvonalához méltó, mértéktartó, de méltó épületeket újjáépíteni és felépíteni a leromlottak helyére. Hogy pontosan milyeneket, hogyan s miképpen, ezt persze a kormány Budapestről eldönteni nem tudja; ebben az ügyben, annak érdekében, hogy igazságtalanságokat helyben ne okozzunk, természetesen a megyei vezetésre és a helyi önkormányzatokra számítunk. Minden újjáépítési mozdulata a kormánynak természetesen csak akkor történhet meg, ha az találkozik a helyben élők támogatásával.

Ha megengedik, folytatnám a károk ismertetését. A nem lakás céljára szolgáló gazdasági épületek kára 500 millió forint, a helyreállításuk az elmondott szempontot követve egymilliárd forint lesz. Az árvíz okozta mezőgazdasági károk összege - itt a legbizonytalanabb a becslés a dolgok természetéből fakadóan - az elsődleges felmérések szerint mintegy 6-6,1 milliárd forint. Az árvízvédelmi létesítményekben, közutakban, vasúthálózatban keletkezett károk helyreállításának költsége 3,5 milliárd forint lesz, az önkormányzat által tulajdonolt utakban, hidakban keletkezett károk helyreállításának költsége pedig 1,5 milliárd forint lesz. Ha ezt önök összeadják, akkor azt láthatjuk, hogy az elszenvedett károk mértéke usque 15 milliárd, azaz tizenöt milliárd forint, és a kár elhárítása és az újjáépítés együttes költsége pedig együtt mintegy 25, azaz huszonöt milliárd forintjába kerül majd mindannyiunknak.

Érdemes összevetni ezt talán az előző esztendő egyik adatával, annak érdekében, hogy ne érezzük úgy, hogy egy ilyen nagy munkát nem sikerül a nyár végére befejezni, mert a szándékunk az, nem akarok ebből titkot csinálni, hogy szeretnénk, ha a nyár végére mindenkinek saját háza tetője lenne a feje felett. Hogy ne érezzük ezt egy reménytelen feladatnak, hadd mondjam el önöknek azt, hogy tavaly mindösszesen 32 ezer, azaz harminckettőezer lakóházat és 1300 középületet kellett újjáépíteni, és mindegyiket sikeresen újjá is építettük. Tehát a mostaninál nagyobb mértékű helyreállítási és kárenyhítési munkákat is sikerült sikeresen megoldanunk. Én abban bízom, hogy most a beregiek számára is teljesíteni tudjuk azt, amit vállaltunk, amit vállalnunk kellett. A mostani helyzet az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy minden katasztrófát szenvedett községbe visszaköltöztek már az ottlakók, és mindegyik faluban folyik az iskolai oktatás. Hét helyen még nem iható a vezetékes víz a fertőzésveszély miatt, az illetékes szervek ma 2500 ember napi ellátásáról gondoskodnak.

Szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy ugyan ezt a hatalmas víztömeg okozta kárt a tavaly az ukrán állammal közösen üzembe helyezett megfigyelőrendszer nem háríthatta el, de értékes időt nyertünk vele. Abban az esetben, ha ez az előrejelző rendszer nem működött volna, nagyságrendekkel nagyobb kárt kellett volna mindannyiunknak elszenvedni. A mai nap során beszéltem az ukrán miniszterelnökkel is, folynak a tárgyalások a két ország érintett minisztereinek a megbízottai között, és abban állapodtam meg az ukrán miniszterelnökkel, hogy három héten belül egy kárpátaljai helyszínen, egyetlen napirendi pont megtárgyalása érdekében, vagyis a jövendőbeli árvízveszély elhárításának kérdésében tanácskozni fogunk Kárpátalján.

Tisztelt Ház! Összefoglalásként hadd mondjam önöknek azt, hogy először is, hála a jó istennek, Magyarországon nem esett emberélet áldozatául az elszenvedett vízözönnek. Éppen ezért talán ez az a pont, ahol mindannyiunk nevében, a magyar kormány nevében, de talán a magyar parlament nevében is, talán minden parlamenti képviselő nevében is, köszönetet mondhatok azoknak, akik önzetlen munkával igyekeztek a kárt elhárítani. (Taps.)

Köszönöm, köszönjük az ott élő embereknek a munkáját, külön köszönöm azoknak az embereknek a munkáját, akiknek sem rokonaik, sem ismerőseik nem éltek azon a tájon, mégis az ország távoli vidékeiről is önkéntesként a bajba jutottak segítségére siettek. Köszönöm a munkát a sorkatonáknak és parancsnokaiknak. Szeretném, ha tudnák, hogy 2300 fő teljesített szolgálatot a hadsereg kötelékéből a veszélyes időpontban.

(14.30)

 

Köszönetet szeretnék mondani a tűzoltók munkatársainak, 400 tűzoltó dolgozott erejét megfeszítve a gátakon. Szeretném megköszönni a rendőrök munkáját, 430 rendőr segítette a bajba jutottakat; és a határőrség katonáinak, munkatársainak is köszönetet szeretnék mondani mindannyiunk nevében, ők 500 fővel járultak hozzá a védelmi és kárenyhítési munkákhoz.

Végezetül hadd mondjak köszönetet minden magyar polgárnak, azoknak, akik szállást, járművet, gépet adtak, pénzbeli vagy természetbeli adományt juttattak el a katasztrófahelyzet enyhítése érdekében. Készítettünk is egy felmérést arról, hogy ki mennyire hajlandó a bajba jutottak segítségére sietni. Azt tudom mondani önöknek, az összes megkérdezett úgy nyilatkozott, hogy mintegy 55 százalékban már eddig is valamilyen formában segítségére volt a beregieknek, és további 22 százalék gondolja úgy, hogy valamilyen adománnyal vagy természetbeni segítséggel maga is közreműködik a baj enyhítésében. Az ellenzéki képviselőtársaimnak mondom, hogy ebből a szempontból a magyar választópolgárok között semmifajta különbség nem mutatkozik, ebben az 55 százalékban, amelyik már segített, kormánypárti és ellenzéki szavazók a felmérés szerint ugyanolyan arányban vannak. Ha baj van, úgy látszik, hogy a nemzeti egység mégiscsak létrejön. Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki személyes segítséget nyújtott a beregieknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül szeretném önöknek elmondani azt is, hogy ebben a pillanatban is folyik a védekezés a gátakon, 1200 ember dolgozik a védvonalakon, ugyanis a baj nem múlt el. Mindannyian tudjuk, hogy amikor a nagy víz levonul, ezzel még a veszély nem múlik el a fejünk fölül, mert gyakran ilyenkor szoktak különböző balesetek megesni a gátak mentén, ilyenkor fordulhat elő, hogy további árvízkárokat kell elszenvedni az érintett területeknek. Hogy ez ne következzen be, ezért mind a mai napig megfeszített erővel folyik a további védekezés; mint említettem 1200 ember dolgozik a gátakon.

Önök is láthatják, az előttünk álló napok, hetek, hónapok nem lesznek könnyűek, egyszerre kell védekeznünk, elhárítanunk a bekövetkezett kárt, újjáépíteni a lerombolt falvakat, erősíteni a gátakat, és mindenekelőtt a lehető legkitartóbb diplomáciai erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a következő időszakban minél kisebb valószínűséggel fenyegessen bennünket ilyen árvíz.

Mint önök is tudják, Magyarország az árvízveszélyes folyóknak az alsó szakaszán helyezkedik el, így mindannyian tudjuk, amit a felmérések szerint az emberek is tudnak, hogy Magyarország persze építheti a gátakat, magasra is emelheti őket - építenünk is kell őket és magasra is kell őket emelnünk -, de önerőből csak és kizárólag Magyarország az ehhez hasonló váratlan események bekövetkeztét nem tudja megakadályozni, ha nem lesz ebben az ügyben az érintett országok között összefogás. Ha nem lesz ilyen összefogás, akkor persze mindannyian, de elsősorban mindig azok, így mi, akik a folyó alsó szakaszán élnek, szenvedik majd el a károk zömét. Annak érdekében, hogy ez ne így legyen, megpróbálunk négy ország között, de mindenesetre elsősorban az ukránokkal egy olyan megállapodást kötni, amely valamilyen reményt, talán valamilyen garanciát is jelent a jövőre nézve.

Azt szeretném kérni a tisztelt Háztól, kormánypárti és ellenzéki képviselőktől, hogy legyenek kedvesek és a kormányt ebbéli erőfeszítéseiben a jövőben is támogassák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 24 2001.03.26. 7:37  9-24

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán három vagy négy olyan megjegyzés hangzott el, amely egy-egy gondolatnyi választ vagy inkább továbbgondolást igényel.

Dr. Kiss Gábor úr mondotta azt, hogy meg kellene fontolni, hogy a gátépítést inkább valami e célra szakosodott nagyvállalkozásnak kellene folytatnia, és kevésbé ilyen célra kevésbé szakosodott, specializálódott kisebb vállalkozásoknak. Ez az a probléma, amellyel majd küzdeni fogunk egyébként a házak újjáépítésénél is, hogy mi a jó megoldás.

Az elmúlt időszakban éppen az volt a törekvése a kormányzatnak, hogy helyes volt-e vagy sem, ezt majd az idő meg önök el fogják dönteni, hogy ha egy építkezés történik valahol, mint például a gátépítések időszakában ez így volt, akkor teremtsünk lehetőséget minél több helyi vállalkozónak; hát a helyi vállalkozók meg nem arról híresek. Ön is tudja, hogy milyen volt az elmúlt tíz év tőkefelhalmozódása, hol volt az, s hol nem - a magyar vállalkozóknál leginkább hol nem, arrafelé meg különösen. Tehát nem arról híresek, hogy hatalmas gátépítési kapacitással rendelkeztek volna, és ezért bizony lehet, hogy önnek igaza van; tán egy nagy országos konzorcium bölcsebben vagy gyorsabban járt volna el, de ez ütötte azt a szempontot, hogy inkább a helyieknek próbáljunk lehetőséget teremteni.

A házaknál is így leszünk majd, amikor az újjáépítések jönnek, hogy mit csináljunk; egy nagy országos konzorcium gyorsan építsen föl mindent, vagy vonjunk be helyi vállalkozókat, s ha igen, hogy s miképpen. Nehéz kérdések ezek, engedje meg, hogy én most erre itt hadd ne válaszoljak az ön számára, csak annyit hadd jelezzek, hogy értjük a problémát, meg ami az ön lelkét nyomja, az nekünk sem könnyű, mi is keressük azt a jó megoldást, ötvözetet, mixtúrát, amely végül is gyorsaságot, hatékonyságot és egyúttal a helyiek számára való lehetőséget próbálja összeegyeztetni.

Ezért mondtam én a bevezetőmben azt, hogy minden egyes fontosabb mozdulatnál fontos, hogy az önkormányzat maga jóváhagyja, egyetértsen vele. Tehát nehéz innen eldönteni, hogy mi a jó megoldás, valamilyen módon partnerként kell kezelnünk az önkormányzatokat, és akkor majd - nem mondom, hogy könnyen, meg alkudozások nélkül, ön is tudja, hogy milyen egy ilyen folyamat - a végén csak kialakul az a megoldás, amelynek eredményeképpen időre állnak a házak, beköltözhetnek azok, akiknek most nincs hol lakniuk, és a helyi vállalkozók is úgy fogják érezni, hogy megtalálták a maguk számítását. Remélem, hogy önnek mint a környékért felelősséget viselő országgyűlési képviselőnek, majd számíthatunk a meglátásaira e mixtúra kitalálásában.

Volt még egy fontos kérdés, amelyet a képviselőtársam felvetett, ez pedig, hogy a száz százalék fölött ki fog fizetni. Annak érdekében, nehogy véletlenül félreértések legyenek közöttünk, a vita ma nem arról szól, korábban sem arról szólt, hogy száz százalékig építjük-e újjá a magánvagyonokban keletkezett károkat vagy sem; az a kérdés, hogy mennyivel a száz fölött. Tehát amikor arról van szó, hogy állt, mondjuk, egy elnéptelenedett és legkevésbé sem virágzónak mondható faluban egy sor vályogház, azokat összedöntötte a víz, és azokat újjá akarjuk építeni, és nem akarunk olyan házakat építeni oda, mint amilyenek voltak, ugyanakkor a tulajdonosok számára akarunk házat építeni, tehát azoknak, akik ott laktak - most tegyük föl, hogy nagyobb alapterületű, jobb minőségű, magasabb komfortfokozatú házakat fognak kapni, oda beköltöznek, és azt az állam teljes egészében fizetni fogja, mint ahogy a mi elgondolásunk az, hogy ezt teljes egészében fizetni fogja -, akkor hogyan lehet megoldani azt, hogy ebből helyben ne legyenek örök életre szóló haragot eredményező konfliktusok.

Tehát nagyon nehéz ügy ez az újjáépítés. Nem csupán arról van szó - mert az egy tollvonás -, hogy ennyi milliárd forintot a kormány az újjáépítés céljára majd kiutal és fordít. Az igazi, nagy emberi konfliktusokkal járó nehézségek ezután kezdődnek. Ki építi újjá, hogyan, mennyit és így tovább. Egy faluban, minél kisebb egy település, annál könnyebb élethosszig tartó sérelmeket meg igazságtalanságokat okozni. Ezért szeretném újra és újra hangsúlyozni, hogy nagyon számítunk az önkormányzatok bölcsességére. Nem lehetséges igazságos megoldást találni akkor, ha a megoldáson nincsen rajta vagy a polgármester, vagy a képviselő-testület kézjegye.

Tehát miközben minden vágyunk az, hogy minél gyorsabban újjáépítsük ezeket a házakat, ezek jobb állapotú házak legyenek, következésképpen értékesebbek is legyenek, mint korábban voltak, és ezt teljes egészében az állam fogja fizetni - ésszerű határokon belül. Nyilván nem akarunk négy komfortfokozatot emelni, gondolom, ezt a helyben lakók is be fogják majd látni, de ott is a józan ész az úr reményeim szerint; tehát majd meg fogunk egymással állapodni.

 

 

(15.10)

 

A dolog lényege az - még egyszer szeretném mondani -, hogy a helyi az önkormányzatokkal való együttműködés nélkül nem akarunk olyan lépéseket tenni, amelyek felforgathatnák egy falu életét, még a legnagyobb jó szándék mellett sem.

A válaszom röviden az ön kérdésére az, hogy ami a száz százalék fölött van, azt is úgy kell érteni, hogy a kormányzati újjáépítési tervben szereplő, kormányzat által vállalt kiadás.

Volt még egy megjegyzés, amit tett, és erre is szeretnék röviden utalni. Híve vagyok annak, hogy az önkormányzati gazdálkodás is a lehető legnagyobb rendben legyen, ezért ha olyan információja van bárkinek ebben a Házban - különösen, ha az elmaradottabb térségeken, ahol ez nyilván még igazságtalanabb, így van -, hogy bármilyen beruházáshoz előre kivitelezőt akarnak megnevezni, akkor ne legyenek restek a képviselőtársaim, hanem tudassák, és amint tudjuk, hogy miről van szó és kikről van szó, abban a pillanatban el tudjuk rendelni a szükséges ellenőrzéseket. Azt is szeretném kérni önöktől, hogy ne mindig higgyék el, amikor a kormányra hivatkoznak - önök is láttak már önkormányzatot, nemcsak én.

Azt szeretném mondani önöknek, nagyon bízom benne, hogy az ön felvetése nyomán is, amikor bejön a tisztelt Ház elé - és ez hamarosan megtörténik - az önkormányzatok gazdálkodásának szorosabb ellenőrzéséről szóló előterjesztés, akkor számítunk az önök megértő véleményére, ne adj' isten, még támogató szavazataira is.

Végezetül szeretném Kiss Gábor úrnak megköszönni azt a megjegyzését, amelyben azt mondta, hogy ne csináljunk pártpolitikát a védekezés és az újjáépítés kérdéséből. Kiss úr, kérem, én is azt mondom, van épp elég bajunk azzal, hogy a víz ellen kell védekeznünk, és az újjáépítés nehézségeivel kell küzdenünk, higgye el, nekünk sincs kedvünk még e mellett a sok nehézség mellett az ellenzék támadásaival is szembenézni. Amennyiben ezt úgy vehetem, amit ön mondott, hogy az ellenzék készen áll arra, hogy ebben a kérdésben inkább a közös megértés és a közös célok mentén a közös megoldásokat keressük, akkor nyitott kapukat dönget, és a kormány szívesen lesz az ellenzéki képviselőknek is partnere. Éppen azért döntött úgy a kormány, hogy a környék parlamenti képviselőit is igyekszünk bevonni ebbe a munkába, helyt adunk az újjáépítési bizottságban számukra, függetlenül attól, hogy egyébként ellenzékiek vagy kormánypártiak. Én is azt gondolom, van éppen elég bajunk az elemekkel, van éppen elég bajunk az újjáépítés terheivel, ne nehezítsük egymás munkáját, különösen úgy, hogy annak végül a levét nem mi személy szerint, hanem a Beregben élők innák meg.

Úgyhogy amennyiben ez őszinte felajánlás és ígéret volt - és ennek az őszinteségében nincs okom kételkedni -, akkor ezt a kinyújtott kezet a kormány örömmel fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 83 2001.03.27. 2:20  80-87

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Azzal most nem vesződnék hosszabban, hogy azt mondtam-e, amit ön idézett, mert egy újsághírből idézett. Rendelkezésre áll egyébként az ott elmondott rövid miniszterelnöki biztatás teljes szövege is. Amennyiben ön ez iránt érdeklődik, akkor nincs akadálya annak, hogy azt egy leírt változatban elküldjem önnek, és akkor az ott kifejtett gondolatokat teljes összefüggésükben és mélyebben is tanulmányozhatja. De ez nem ok arra, hogy az ön által feltett kérdésekre, a katonai értekezlettől függetlenül, az ott elhangzottaktól függetlenül ne válaszoljak.

Az első kérdése úgy hangzott, hogy miért tekint az ember - egyébként az ott helyesen elmondott szöveg szerint - az államigazgatáson belül másként azokra, akik katonai szolgálatot teljesítettek. Erre az a válasz, tisztelt képviselő úr, hogy akik katonai szolgálatot teljesítettek, azok tettek katonai esküt, akik pedig nem teljesítettek katonai szolgálatot, azok nem tettek esküt. A hadkötelezettség alapján fegyveres katonai szolgálatot teljesítők esküszövegéből szeretnék egyetlen mondatot felidézni: "A Magyar Köztársaság érdekeit, állampolgárainak jogait és szabadságát bátran, a törvények betartásával, életem árán is megvédem." (Taps a kormánypártok soraiból.) Ez egy eskü szövege, és csupán annyit szerettem volna jelezni, hogy vannak Magyarországon olyan emberek, akik eleget tesznek törvényi kötelezettségeiknek, bevonulnak, szolgálatot teljesítenek, és kellő kiképzés után ilyen súlyos esküt vállalnak. Kívánom mindannyiunk számára, hogy a gyakorlatban soha ne kelljen kipróbálniuk azt, hogy helyt tudnak-e állni az eskü során tett szavaikért, de kétségtelenül tesznek ilyet.

 

 

(13.20)

 

Ez nagy különbség, összevetve azokkal, akiket vagy a sors, vagy más körülmények megakadályozták abban, hogy hasonló kötelezettséget vállaljanak. Ezt a különbséget szerintem az államigazgatásban (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Idő!) érdemes tudomásul vennünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Hogy miképpen, arra is szívesen kitérek a viszontválaszban. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 87 2001.03.27. 1:25  80-87

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: (Csige József: Kínos!) Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Egy perc nem elegendő arra, hogy jelentéstani fejtegetésekbe bocsátkozzam, de kérem a képviselő urat, olvassa el még egyszer azt a szöveget is és azt is, amit első hozzászólásában idézett. Kínosan kerültem a hadsereg előtt tartott rövid ismertetőmben is az értékes és kevésbé értékes kifejezést. Azt mondtam: másképp tekint rá; éppen azért, mert ebben a vitában nem akartam részt venni.

Azt a korábbi álláspontomat szeretném megismételni, hogy az ember milyen mértékig értékes, az nagyon sokfajta szempont alapján tevődik össze. De szeretném még egyszer jelezni, hogy azok, akik az állam számára szolgálatot végeznek, a közigazgatásban dolgoznak, és vállalnak a többiektől eltérő, az ő kötelezettségeiket meghaladó nagyon súlyos kötelmeket, azokra az ember - szeretném megismételni - másképpen tekint. És én nem bánnám azt, ha ez egyébként a magyar jogrendszerben itt-ott vissza is köszönne. Hogy csak egy példát említsek önnek, nemsokára tárgyalja a parlament a fegyverviselési engedély kérését, komolyan megfontolandó (Bauer Tamás: Már tárgyalja!), hogy Magyarországon vajon nem kellene-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azt a kisegítő szabályt alkalmaznunk, hogy aki nem teljesített katonai szolgálatot, annak valószínűleg nem kellene fegyverviselési engedélyt sem adni. Csak felvetem, számos hasonló dologban érdemes még ezt a különbségtételt megtennünk.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 123 2001.03.27. 0:46  120-127

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen önnek azt, hogy felolvasta szó szerint a legutóbbi költségvetési vita során elmondott gondolataimat. Ha kérhetem, tegye ezt meg majd még egyszer, mert akkor látni fogja, hogy okafogyott a kérdése. Ugyanis mint az ön által felolvasott szövegből is kitűnik, az hangzott el, hogy "hosszabb távon indokolt".

Most szeretném lehűteni az ön lelkesedését: a "hosszabb táv" nem a 2002 és 2006 közötti időszak, hanem a 2006 utáni időszak. Tehát a javaslatom az, hogy 2006-ban, a harmadik ciklus kezdetén vitassuk meg ezt a kérdést. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 127 2001.03.27. 1:19  120-127

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy először is megvédjek néhány nyugat-európai országot, mondjuk, Franciaországot, mondjuk, Németországot, és még sorolhatnám tovább, ahol az újraelosztás mértéke magasabb, mint Magyarországon, mégsem állíthatnám, hogy ezek korrupt országok lennének. Tehát kérem önt, hogy ne nyilatkozzunk úgy, miszerint a magyar költségvetésnél magasabb újraelosztási mérték felveti a korrupció gyanúját, mert ezzel kínos helyzetbe hozhatjuk leendő európai uniós partnereinket.

De ami az ügy komoly részét illeti, mert van ennek egy ilyen komoly része is, a kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy vajon hosszabb távon - mint mondtam: 2006 után legalább - hogyan képzeljük el az állami újraelosztás egészséges arányát Magyarországon. Erre különböző válaszokat adhatunk, mindegyik megoldás mellett lehet érveket és ellenérveket felhozni.

Szeretném megismételni, hogy azt gondolom, Magyarországnak 2006 után is egy olyan költségvetésre lesz szüksége, amely körülbelül 40 százalékban állítja be az újraelosztás mértékét. Kívánom azt, hogy a magyar gazdaság egyébként még ennél többet is elbírjon, de lehet, hogy 2006-ig ennél többre nem lesz képes, de igyekszünk mindent megtenni, hogy ez másképpen legyen.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 50 2001.04.17. 1:13  47-53

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Nehéz helyzetbe hoz engem, mert elvileg most azonnali kérdésekre kellene válaszolnom, és nemcsak hanghordozásából, hanem felszólalásának tartalmából is azt olvastam ki, hogy nem volt benne kérdés. Egy esetet ismertetett velünk, amire én azt tudom önnek válaszolni, hogy önkormányzati hatáskörbe tartozik. Persze, ez nem akadályozhat meg senkit abban, hogy bármely önkormányzati eseménnyel kapcsolatban megkérdezze a hivatalban levő miniszterelnök véleményét.

De, képviselőtársam, biztos, hogy jó ötlet ez? Biztos, hogy jó ötlet egy önkormányzati kezdeményezést - amelynek végiggondoltsága felől nem lehetünk meggyőződve - felemelni a magyar parlament témái közé? Jó ötlet-e egy talán nem végiggondolt önkormányzati kezdeményezést olyanná emelni, hogy azt a legfelsőbb kormányszinten kelljen tárgyalni itt a parlamentben? Azt hiszem, talán nem jó ötlet, ezért engedje meg, hogy kérdés híján ne is válaszoljak önnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 56 2001.04.17. 2:14  53-60

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Mielőtt a lényegről szólnék, a három konkrét kérdést is engedje meg, hogy röviden érintsem. Azt hiszem, hogy a magyar demokráciához méltatlan lenne egy olyan vitába bocsátkozni, hogy kinek mit mondott valami nagy ember, aki valahonnan messze földről itt járt, és véleményt kegyeskedett rólunk mondani. Én nem voltam ott azon a bizottsági ülésen, amelyen ön nyilván részt vett, ön pedig nem volt ott azon a tárgyaláson, amelyet a kormánnyal folytattak az Európai Unió képviselői. Ezért a rosszízű ki mit hallott vita helyett inkább engedje meg, hogy összegezzem, hogy az ön által érintett három kérdésben milyen álláspontot foglalt el a kormány.

Az első kérdésben, a roma kérdésben elfogadtuk Prodi úr álláspontját, aki azt mondta, hogy ez nehéz kérdés, és a csatlakozásig nem is lehet megoldani. Bár hozzátettük ehhez a véleményhez, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a helyzet azért javuljon.

Az érdekegyeztetés kérdésében a tényeket ismertettük a tárgyalásokon, amely tények meggyőzőek, ön is ismeri őket, ha megengedi, nem idézem föl, csak szeretném jelezni, hogy mind az üzleti életben, mind pedig a közalkalmazottak egy nagyon széles körében sikerült bérmegállapodásra jutnunk az előttünk álló esztendőre, pontosabban a mostani esztendőre, és a közszférában dolgozók egy részére nézve pedig az előttünk álló két esztendőre is sikerült megállapodást kötni.

A sajtószabadság kérdését egész egyszerűen nem érintettük, méltatlan is lett volna egy demokratikus, szabad és demokratikus vívmányaira joggal büszke országban a sajtószabadság kérdését egyáltalán csak felvetni egy nemzetközi tárgyaláson. Idáig kormányközi tárgyaláson nem is szoktak elmerészkedni.

Ellenben tárgyaltunk arról, hogy az audiovizuális fejezetet, az ahhoz szükséges jogszabály-módosításokat mindenképpen meg kellene alkotni a médiatörvény módosításával a magyar parlamentnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 60 2001.04.17. 1:14  53-60

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedi, azt a javaslatát, amelyet burkolt formában tesz, én most elutasítanám, tehát önök helyett, az ellenzék helyett nem neveznék jelölteket a közmédia kuratóriumaiba. (Taps a kormánypártok soraiban.) Másfelől, ha megengedi, azzal a kéréssel fordulnék önhöz, hogy ne vonjuk kétségbe Magyarország demokratikus teljesítményét. Ez nemcsak az itt ülők teljesítménye, meg az előző parlamenteké, hanem tíz-egynéhány millió magyar teljesítménye itt a Kárpát-medencében. (Bauer Tamás: Most ássátok alá! - Dr. Géczi József Alajos: Mi éppen azt védjük.)

Rögzítsük azt a tényt, arra szeretném önt kérni: Magyarország egy demokratikus állam, nem hibátlan állam, mint ahogy egyetlen nyugat-európai állam sem az. De Magyarország demokrácia szempontjából, úgynevezett koppenhágai kritériumok szempontjából, ha úgy tetszik, bármely nyugat-európai országgal összehasonlítható. Nem vagyunk alábbvalóak sem az angoloknál, sem a franciáknál, sem a németeknél, csak egyszerűen szerencsétlenebbek voltunk az elmúlt negyven évben.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 99 2001.04.17. 2:01  96-103

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Először is, hadd emlékeztessem önt arra, hogy nem olyan régen, a kormány előterjesztésének eredményeképpen a parlament a magánnyugdíjpénztárak befektetéseire vonatkozó szabályokat módosította annak érdekében, hogy az oda befizetett pénzek nagyobb biztonságban legyenek. Tehát a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy azok, akik befizették a magánnyugdíjpénztárba a pénzüket, azt valóban meg is kaphassák.

Másodsorban, azonban ön joggal veti fel azt a kérdést, mely szerint az állami nyugdíjrendszer nem kellően áttekinthető, nem lehet összefüggést megállapítani a befizetett járulékok és az utána kapott nyugdíjak között. Én ezzel egyetértek. Azt a kérdést azért hadd tegyem fel, hogy nem így volt-e ez néhány évvel ezelőtt. A válasz az: de igen, így volt. Ha így volt, akkor az volt-e a helyes dolog, hogy az állami rendszer átláthatóvá tétele helyett és előtt magánnyugdíjpénztárakat hoztunk létre? A válaszom az, hogy nem volt helyes. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Helyes volt!) Először meg kellett volna reformálnunk, átláthatóvá kellett volna tennünk a már létező állami nyugdíjrendszert, azért, hogy azok, akik ma nyugdíjasok, megkaphassák a nyugdíjukat, és egy pillanatra se érezzék azt veszélyben.

Ezt kellett volna tenni először. Fordítva ültünk fel a lóra (Közbeszólás az SZDSZ soraiban.), az előző kormány egy más megoldást választott: létrehozta a magánnyugdíjpénztárakat, és ott hagyta, abban az állapotban az állami nyugdíjrendszert, amit ön nagyon pontosan írt le. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban: Ez nem igaz!) De ezt velünk szemben felelősségre vonó hangon és formában feltenni, megállapítani, nem biztos, hogy méltányos eljárás az ön részéről. Ami azonban a jövőt illeti, hogy mit kellene tennünk, azt a később rendelkezésemre álló egy percben, röviden megpróbálom majd önnek elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 103 2001.04.17. 1:19  96-103

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen az ismételt kérdését, képviselő úr. Egy kicsit gyorsabban, ha megengedi; először is, hiszünk abban, hogy az állami rendszer megreformálható és működőképessé tehető. Ez elemi kötelessége minden kormánynak, hogy legalább higgyen benne, és próbálja megtenni, tettünk is lépéseket, és teszünk is még ennek érdekében.

A másik: kicsit meglepett, amikor azt mondta, hogy a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatatlan. Jól értem akkor, az történt, hogy egy fenntarthatatlan rendszerből a jobb falatokat, amik még képesek magukat fenntartani, kivitték a magánnyugdíjrendszerbe? Ugye, nem ezt akarta mondani? (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiban: Így van!)

Harmadrészben... (Közbeszólás az SZDSZ soraiban.) Képviselő úr! Hadd kérjem, hogy ne használja az időmet. Harmadrészben: nincs akadálya annak, hogy további százalékokat emeljünk a magánnyugdíjpénztárba történő befizetések ügyében, feltéve, ha a magánnyugdíjpénztárak az adott összegre eső többi terhet hajlandóak átvállalni - rokkantnyugdíj-, özvegyinyugdíj-kifizetések és hasonlók. Ha ezt hajlandóak átvállalni a plusz 2 százalékkal (Közbeszólás az SZDSZ soraiban.), akár 8-10 százalékig is, már vihetik is a rájuk eső részt. Azt nem lehet csinálni, hogy a jól fizető részeket kivisszük (Az elnök jelzi az idő leteltét.), a szociális terheket pedig itt hagyjuk, és ezzel kockáztatjuk a ma nyugdíjas korúaknak a nyugdíját. Ezt ne kérjék tőlünk, ennek nem tudunk eleget tenni. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 6 2001.05.28. 5:48  3-6

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Szájer József Képviselőtársam! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Valóban, a kormány is örül annak, hogy a 2012-es olimpia megrendezéséről tett szándéknyilatkozat élénk érdeklődést váltott ki hazánkban. Személy szerint is örömmel vettem azokat a megnyilvánulásokat, amelyek túlnyomó többségükben támogatták az elgondolást, és ebből is láthattuk, hogy talán ez a gondolat - mint eleink fejében egyébként hét alkalommal már korábban - manapság is jó néhányak gondolataiban ott motoszkált.

Egyszer egy amerikai elnök azt mondta, hogy az emberek egyötöde állandóan ellene van mindennek. Szerintem mi egy kicsit jobban állunk, ilyen sokan talán nincsenek Magyarországon, akik föltétlenül mindennek ellene lennének, de bizonyára vannak néhányan. Mi őket is szeretnénk meggyőzni arról, hogy ez a vállalkozás kiérdemli az ő figyelmüket, támogatásukat és bizalmukat is. Ezért azt szeretnénk mondani azoknak, akikben kételyek vannak, hogy próbálják esetleg úgy látni, hogy Magyarország elérkezett ahhoz a pillanathoz, amikor már nem azt kell latolgatnunk, hogy egy-egy, valóban erőnk megfeszítését igénylő vállalkozásba miért ne vágjunk bele, hogy hogyan nem lehet valamit megcsinálni, hanem esetleg próbáljuk meg egyszer annak érdekében összeadni az erőnket, hogy azt, amit meg lehet csinálni, ha kemény munka árán is, de közösen érjük el. Úgy érzem, hogy ez a gondolat - mármint az olimpia megrendezése - a nemzet összefogásának, a közös célokba és a közös jövőbe vetett bizalomnak is a jelképe lehetne.

Magam is olvastam azt a Budapest életéről, szerintem a valóságosnál némileg feketébb képet festő nyilatkozatot, amelyet a frakcióvezető úr idézett. De ha igaz is lenne, amit itt hallhattunk, akkor végképp egy lottó ötössel felérő döntésnek kellene minősítenünk a főváros szempontjából azt, ha egy ilyen fejlesztési lehetőséghez hozzájutnak.

Örülök annak is, hogy párthovatartozástól függetlenül nyilvánultak meg azok, akik eddig állást foglaltak ebben a kérdésben; különösen köszönöm azoknak az ellenzéki képviselőknek a véleményét, akik ebben - meggyőződésem szerint a nemzet közös ügyében - képesek voltak a párthovatartozás fölé emelkedni, és belátták, hogy a jövőt valóban nem lehet nemekre, hanem sokkal inkább közösen kimondott igenekre lehet építeni.

 

(14.20)

 

Vannak érveink, tisztelt hölgyeim és uraim, arra nézvést, a külföld számára, a külvilág számára, hogy miért lehetne és miért vagyunk képesek megrendezni az olimpiát. Az idő rövidsége miatt, ha megengedik, ezeket én nem idézem fel, hiszen ezek közül jó néhányat már Szájer képviselőtársam elmondott. Ellenben, érdemes néhány érvet a hazai közvélemény számára esetleg innen is bemutatnunk. Önök is tudják, hogy a magyar gazdaság növekedési pályán van, és 2012-re, úgy gondoljuk, képes lesz arra a teljesítményre, amelyet egy olimpia megkövetel tőlünk. Azok az építkezések, beruházások, amelyeket egy olimpia megkövetel, 2012-re megvalósíthatók.

Úgy tartja a közvélemény, tisztelt hölgyeim és uraim, mindenhol a világon, hogy 1984 óta a közvetlen és közvetett hasznokat tekintve minden olimpia nyereségesnek bizonyult a megrendező nemzet számára. A hazai vállalkozásokat kétségkívül fellendítené, számos lehetőséget nyújtana a magyar kis- és középvállalkozóknak. És ha a millenniumi városközpontot a következő két évben sikerül megépíteni, és erre jó esély van, akkor az olimpia kétségtelenül Közép-Európa konferenciaturizmusának a központjává is tehetné egyúttal Budapestet, komoly verseny van Bécs és Budapest között ezért a címért.

Nem egy nagy ugrásra van szükségünk, kedves barátaim, hanem sokkal inkább egy lépésről lépésre történő építkezésre. Kérem, ne feledjék el, hogy 2002-ben egy tornász-világbajnokságot rendezünk, 2004-ben megrendezünk egy fedettpályás atlétikai világbajnokságot, a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság rendezésére pályázunk, és ha így, lépésről lépésre haladunk előre, akkor elérkezhetünk oda, hogy 2012-re kiállhatunk a nagyvilág elé, és ezt az erőpróbát vállalhatjuk. Tudják, hogy a kormánynak az a meggyőződése, hogy a sport a családokat is erősíti, ezért talán érthető, ha egy olimpiát mi a családok megerősítésének szempontjából is fontosnak tartunk.

Végezetül, hadd mondjam el, hogy mit végeztünk eddig, röviden. 2000 nyarán az Ifjúsági és Sportminisztérium már az első dokumentumot elkészítette arról, hogy hogyan és miképpen lehet pályáznunk. A sydneyi olimpiára már úgy küldtünk ki delegációt, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek össze, és készítettek is egy zárótanulmányt a számunkra. Most megbíztunk hat köztiszteletben álló szakembert, hogy írjanak szakvéleményt arról, hogy hogyan és miképpen lehetne, esetleg nem lehetne megrendezni az olimpiát. Ezeknek a tanulmányoknak az alapján a kormány foglalkozni fog ezzel a lehetőséggel, döntést is hoz, és ha a döntés igen lesz - én személy szerint ezt nagyon támogatom -, akkor (Az elnök jelzi az idő leteltét.) a jövő év elején megszervezhetjük a pályázat elkészítését.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az embert azért érdekli a jövője, mert az a kívánsága van, hogy abban élje le a jövőjét. Ragadjuk meg ezt a lehetőséget, és az olimpia segítségével is építsünk egy olyan jövőt, amelyben mindannyian szívesen élünk Magyarországon.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 131 2001.05.29. 0:36  128-135

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársam!

Az a helyzet állt elő, hogy a kérdést föltevő képviselő többet tud, mint a megkérdezett, vagyis a miniszterelnök. Úgyhogy örömmel hallottam az információkat, amiket ön elmondott. Ez idáig a nemzetbiztonsági kabinetnek olyan ülésén, ahol erről a kérdésről döntés született volna, akár csak összemértük volna az eddig beérkezett ajánlatokat, én még nem vettem részt. Következésképpen döntés sem születhetett. Ha önnek vannak információi, azok mindenképpen figyelemre méltóak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 135 2001.05.29. 1:01  128-135

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Való igaz, hogy az interpelláció egy mérsékelt szigorúsággal meghatározott parlamenti műfaj, ezért semmi sem tiltja, hogy valaki szabad asszociációs jegyzékként kezelje (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Ez azonnali kérdés volt.) - az azonnali kérdésekről nem is beszélve. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.)

Én tehát tudom mondani önnek, képviselő úr... (Dr. Eörsi Mátyás közbeszól.) Azt tudom önnek ígérni, képviselő úr, hogy a nemzetbiztonsági kabinet fog dönteni abban a kérdésben, amelyet ön fölvetett. Ilyen döntés még nem született. Amennyiben döntés születik, akkor kellő időben, a törvényben előírt rend szerint tájékoztatjuk erről a tisztelt Házat.

Óvatosságot szeretnék kérni a képviselőtől. Ön is tudja, hogy különböző érdekeltségek jelennek meg rendszeresen. Egyikünknek sem jó, ha egymást abba a helyzetbe szorítjuk - akár akaratlanul is -, hogy érdekelt erőcsoportok képviselőinek láthassuk egymást ahelyett, hogy értelmes vitát folytatnánk arról, hogy mi áll valójában érdekében a magyar hadseregnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 139 2001.05.29. 2:09  136-143

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Hölgyeim és Uraim! Örülök, ha a nyugdíj ismét szóba kerül itt, a tisztelt Ház ülésén. Reményeim szerint az ellenzék is egyetért azzal, hogy a nyugdíjak és a nyugdíjszerű ellátások értéke Magyarországon még mindig alacsony. Remélem, önök egyetértenek velünk abban, hogy helyes volt az előző négy évben a nyugdíjaknál bekövetkezett 12 százalékos értékvesztés visszapótlása (Közbeszólás balról: Az előző nyolc évben!), aminek eredményeképpen 2002-re '98-tól számítva egy 16 százalékos reálérték-növekedés következhet be. Gondolom, ebben egyetértünk.

Ha jól értem, a vita közöttünk azon van, hogy mit kell tenni az állami nyugdíjrendszerrel. A képviselő asszony azt mondta, hogy az állami nyugdíjrendszerben - azt hiszem, pontosan idézem, ha úgy fogalmazok - reform értékű lépések történtek. Hagyjuk a rabulisztikát, inkább maradjunk abban, hogy kérem, fontolja meg, hogy egészen addig nem beszélhetünk egy nyugdíjrendszer reformjáról - beleértve az államit sem -, amíg annak az előföltételét nem teremtettük meg. Egy nyugdíjasellátó-rendszer, egy nyugdíjellátó-rendszer reformjának előföltétele pedig az, hogy az emberek pontosan nyomon tudják követni, hogy személy szerint mennyi járulékot fizettek be, és azért mennyi nyugdíjra számíthatnak. Ha ezt sikerült elérnünk, akkor utána valóban rugalmassá tehetjük a nyugdíjkorhatárt, mert utána már tudjuk, mi annak a következménye, ha valaki úgy dönt, hogy egyébként hamarabb kíván nyugdíjba menni, mint a törvényben előírt, általánosként ajánlott korhatár.

Egészen addig, amíg nem tudjuk, hogy mennyi járulékot fizetett be és az alapján mennyi jár neki, addig felesleges, értelmetlen rugalmas nyugdíjkorhatárról beszélni, mert annak az előföltétele nincs meg. Nem tudja mérlegelni az érintett személy, hogy ha a korábbi nyugdíjba vonulást választja, valójában milyen következményekkel jár ez számára.

A kormány szeretné, ha az állami rendszer reformja valóban megvalósulhatna. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 143 2001.05.29. 0:54  136-143

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Meglepett azzal, amit mondott, képviselő asszony. Most hirtelen azt kellene gondolnom az ön szavai nyomán, hogy önök '97 után megteremtették a bizalmat azzal, hogy '94 és '98 között 12 százalékát elvették a nyugdíjaknak (Bauer Tamás: Kétmillió ember lépett be!); mi pedig, akik 1998 és 2002 között 16 százalékkal növeltük, megingattuk volna a bizalmat. Furcsa okfejtésnek tűnik ez, amit ön mondott.

Én azt hiszem, hogy egy állami nyugdíjrendszer iránti bizalmat akkor lehet megerősíteni, ha az emberek azt tapasztalják, hogy érdemes részévé válni vagy megmaradni az állami nyugdíjrendszer részének. (Közbeszólások balról.) Ehhez pedig az szükséges, hogy tudják, mi történik velük, és egyre többet érjen a nyugdíjuk. Aki növeli a nyugdíjakat, az növeli a bizalmat; aki csökkenti, illetve csökkentette a nyugdíjakat, az pedig szerintem inkább rombolta. (Göndör István: A '98-as 20 százalék hol van, miniszterelnök úr?)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 163 2001.05.29. 1:17  160-167

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönöm Keller képviselő úrnak a kormányalakítási kérdésekben nyújtott szaktanácsadást. (Derültség.) Igyekszem, amit lehet, belőle fölhasználni.

Másodsorban esetleg érdemes lenne elgondolkodni, hogy az azonnali kérdések helyett írhatna valami folytatásos detektívregényt, amit aztán óvatosan végigolvashatnánk, és tudhatnánk, hogy egyáltalán miről van szó, ahelyett, hogy két percben, egyébként azt hiszem, nemcsak a miniszterelnök számára, hanem mindenki számára követhetetlen gondolatokat kellene kifésülnünk.

De viszonozva az ön kedvességét, amikor egy idézettel tisztelt meg bennünket, hiszen azt mondta, hogy "mikor lesz irtva belőle egészen a gaz" - és ezt idézte -, egy ilyen irodalmi hangulatú azonnali kérdésnél talán megengedhető, hogy hasonlóképpen válaszoljak. Nem találtam meg, hogy melyik versből van ez a sor, de kiderült, hogy nem is versből van, mint hallottuk. De találtam valamit, amit talán tud ön is használni. Így hangzik: "A rezzent gyíkocska a gaz között csereg, megáll, liheg, száraz torokkal sziszereg." Csokonai Vitéz Mihály, 1792, néhány évvel a francia rendszerváltoztatás után. (Derültség.)

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps és dobogás a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 167 2001.05.29. 1:01  160-167

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Azt hittem, az előbb viccelt, azért próbáltam úgy válaszolni. (Derültség.) De egyetértek önnel abban, hogy ezek komoly kérdések. Tehát ha valóban komolyan kíván ezekről a kérdésekről beszélni, akkor én nem zárkózom el ettől, találjuk meg ennek a formáját és módját. (Bauer Tamás: Be sem jön ide! Nem jön be!) De amit itt néha vannak olyan kedvesek és bemutatnak, ez a forma nem alkalmas arra, hogy komoly kérdésekről lehessen beszélni. Ráadásul még arra is kevés ez a forma, kevés lehetőséget ad, hogy a ténybeli félreértéseket, keringő híreket ki lehessen igazítani. Most csak az előbb, ahogy sorolt egymás után, a jó ég tudja, pontosan hány dolgot, legalább egy olyan volt, amiről úgy tudom, hogy tán éppen tegnap bírósági ítélet született abban a tárgyban, és így tovább.

Csak azt szerettem volna mondani önnek, hogy ez a módszer, ahogyan ön próbálja ezeket a kérdéseket - amelyek egyébként időnként valóban komoly kormányzati kérdéseket érintenek - fölvetni, nem alkalmas arra, hogy komolyan tudjunk egymással beszélni. (Atyánszky György: Így van!)

Remélem, egyszer azért komoly beszélgetésre is sor kerülhet majd közöttünk.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 179 2001.05.29. 2:04  176-185

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Mint bizonyára emlékszik, ez a beszélgetés egyszer már lezajlott, de akkor Nagy Sándor és Pokorni Zoltán pártelnök úr között. (Bauer Tamás: Én nem Nagy Sándor vagyok!) Azt mondja, hogy ön nem Nagy Sándor; ez, azt hiszem, fedi a valóságot. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársam! Bizonyára hallott vagy olvasott az előbb általam idézett beszélgetésről, ahol Pokorni úr udvariasan megkérte a vele vitatkozó felet, hogy ha már egymással adott ügyekben szóba állunk, akkor kellő méltányossággal járjunk el. Az ön által idézett szöveg sem pontos, vagy legalábbis nem teljes. Úgy hangzott, hogy igen, "a kormány úgy érzi, hogy három év alatt hat év munkáját végezte el, amiben nincsen semmi meglepő, mert Magyarországon az emberek többsége igyekszik egy nap alatt két nap munkáját elvégezni". Csupán annyit szerettem volna mondani, hogy a kormány ebben az értelemben nem lóg ki a sorból, hanem igyekszik, úgy, mint ebben az országban mindenki, elvégezni azt a munkát, amit maga elé célul kitűzött. Van, ahol ez sikerül, képviselőtársam, van, ahol nem sikerül.

Sikerült többek között - ha már volt olyan kedves és felsorolást is adott - például a minimálbérek esetében; szemben önnel azt gondolom, hogy az adórendszer jelentős átalakításon ment keresztül, különösen a gyermekesek számára kedvezőbbé váltak az adózás feltételei Magyarországon. Azt gondolom, azzal, hogy a Bokros-csomagnak a fogak kihúzását szinte kényszerűen előíró rendszerét meg tudjuk változtatni július 1-jétől, és ismét befogadja az egészségügyi pénztár a fogmegtartó kezeléseket, szerintem jó dolgot csináltunk, erre akár még az ellenzékiek is büszkék lehetnének. Azzal, hogy a háziorvosoknál az amortizáció egy részét ismét el tudjuk, pontosabban először el tudjuk ismerni, amire korábban nem volt példa, talán ez is olyasmi, amit én nem a kormány javára írnék, hanem egy olyan közös teljesítménynek látok, amelyre szerintem mindannyian, szerintem még Bauer Tamás is büszke lehetne, hiszen komoly teljesítmény Magyarország minden polgárától, és nem a kormánytól.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 183-185 2001.05.29. 1:23  176-185

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Köztudott, hogy a gyűlölködés nem vezet jóra. Az ön esetében is így van ez. Nagyon sajnálom, hogy politikai támadásként a családomat próbálja felhasználni, és olyan tényeket mond, amelyek nem felelnek meg a valóságnak; remélem, hogy a megfelelő jogi fórumokon majd helytáll mindazért, amit itt elmondott, illetve azért, ami ezért jár... (Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiban.), tekintettel arra, hogy amit elmondott, abból semmi sem igaz. Különösképpen azért sem lehet igaz, mert az az üzleti kapcsolat, amelyre ön utal, sokkal korábban jött létre, abban az időszakban, amikor még az önök által egyébként vagyonkezelési szerződéssel a Dunaferrt működtető menedzsment állt a cég élén; ilyen értelemben újdonság tehát nincs.

De azt hiszem, elég sokat elárul az önök lelkiállapotáról mindaz, amit a hozzászólásában hallhattunk. Én fájdalmasnak tartom azt, hogy az ország nagy alkotásait - Nemzeti Színház, autópálya-építés, vasútépítés, színházak felépítése (Az elnök jelzi az idő leteltét.), a végre nézhető nagy játékfilmek, Bánk bán, Széchenyi, későbbiekben Mátyás királyról és egyebekről (Az elnök ismét csenget.) szóló filmeket - önök mind úgy állítják be, mint amelyek szégyellnivaló...

 

ELNÖK: Miniszterelnök úr!

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: ...az ország érdekeivel ellentétes dolgok.

Nagyon szeretném, ha nemcsak nemeket, hanem igeneket is sikerülne az ellenzéknek mondania, beleértve önt is, képviselő úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

 

(13.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 22 2001.06.11. 5:12  19-22

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Képviselőtársaim! Az ön által elmondott gondolatok azért követelik meg, hogy ne csak a mezőgazdasági tárca foglalkozzon velük, hanem az egész kormány, mert van néhány olyan aktualitás, amelyek összkormányzati erőfeszítést és egyetértést igényelnek.

Mielőtt ezekről szólnék, engedje meg, hogy először elkülönítsem ezeket a kérdéseket az ön által említett zsebszerződések problémájától, s egyúttal a zsebszerződések ügyében segítséget is kérjek a tisztelt Ház minden képviselőjétől. Ugyanis egy kicsit másképpen látom ezt az ügyet, mint a képviselő úr, abban a tekintetben, hogy mit kellene tenni a dolog ellen.

Abban szerintem egyetértés van a koalíción belül, de talán a Ház szélesebb köreiben is, hogy a zsebszerződések rossz dolgok, ellentétesek Magyarország nemzeti érdekeivel, ellentétesek a magyar vidék érdekeivel, és ellentétesek a magyar gazdák érdekeivel. Tehát a zsebszerződéseket, amelyek korábban köttettek - és sajnos ilyen-olyan formában mind a mai napig léteznek -, valamilyen módon ki kell iktatni a magyar gazdálkodásból, a magyar birtokpolitikából.

A szándékban megvan az egyezés. Én nem látom olyan könnyen megoldhatónak a problémát, mint ahogy ön talán ezt itt említette, ugyanis ezek a zsebszerződések nagyon gyakran földhasználati szerződések, és mint ilyenek, jogi szempontból nagyon nehéz, ha úgy tetszik, támadási pontot találni rajtuk. A kormány kísérletet tett erre, hiszen a földhasználati nyilvántartást éppen azért próbáltuk és próbáljuk bevezetni, hogy ne csak a földtulajdonlásról, hanem a föld használatáról is legyen közhiteles nyilvántartás; és hogy a földhasználati nyilvántartásokat a földtulajdoni nyilvántartással egybevetve, a közöttük meglévő különbözőségeket, és így aztán a színlelt szerződéseket kiszűrhessük. De ez lassan halad, és nem biztos, hogy a legjobb megoldás.

Tehát azt szeretném kérni a tisztelt Ház minden képviselőjétől, hogy ha a zsebszerződések ügyében eddig íróasztalfiókban őrzött jó jogi megoldást, ismeretet, tanácsot tudnak nekünk adni, akkor juttassák el a kormányhoz (Dr. Kis Zoltán: '99 februárban ott volt!), mert a kormány, amint lehet, ebben az ügyben (Dr. Kis Zoltán: Napirendre se vettétek!) szívesen hoz döntést, és hozzásegíti (Dr. Kis Zoltán: Két éve!) a magyar gazdákat ahhoz, hogy a saját földjükön maguk gazdálkodhassanak. (Moraj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) Megtisztelő figyelmüket köszönöm, de folytatom. (Derültség a Fidesz padsoraiból.)

Ami pedig az aktualitásokat illeti, először is: a magyar tárgyaló delegáció az Unióhoz való csatlakozás kapcsán éles tárgyalásokat folytat arról, hogy érvényesítse a magyar nemzeti érdekeket a földtulajdonhoz fűződő jog ügyében. Csapataink jól állnak ebben a küzdelemben. Azt tudom mondani önöknek, komoly esély van arra, hogy a tárgyaló delegáció elérje azt, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozástól számított hét-nyolc esztendőn belül, tehát mától számítva mintegy tíz évig, külföldi Magyarországon ne szerezhessen termőföldet. (Dr. Kis Zoltán: Nem mindegy? Már megvan. Lejátszottátok.) Ezt valószínűleg el tudjuk érni. Ez a mérkőzés még nincs lefújva, tehát a közönség és az érintettek soraiban az izgalomra még minden ok megvan, de nem áll rosszul a helyzet. Vannak problémák, alkérdések, amelyeket majd szabályozni kell, de kétségtelen, úgy tűnik, a magyar diplomácia ezt az eredményt el tudja majd érni.

Egyetértek önnel abban is, hogy törvényeket kell alkotni - és a kormány nézőpontjából ez a kettes számú aktualitása az ön hozzászólásának. Ősszel, úgy ahogy ön fogalmazott, meg kell alkotni a családi vállalkozásokról szóló törvényt annak érdekében, hogy olyan gazdálkodási helyzetbe juthassanak a magyar gazdák, hogy ne akarják a földjüket eladni. Ez nem lesz rövid munka, ehhez hosszú idő kell majd, amíg ilyen helyzetbe jutnak, de a szándék megvan. Ehhez az szükséges, hogy egy róluk szóló külön, az ő számukra kedvezményeket, kedvező jogi lehetőségeket, működési formát biztosító, családi vállalkozásokról szóló törvény szülessen.

Egy kormányközi vagy miniszterközi bizottság már dolgozik ezen. A jogszabályszöveg elkészítése, tehát a kodifikálás szakaszában vagyunk. Úgy érzem, hogy ha a kormánypárti frakciók és az ellenzéki frakciók kívánják, akkor - persze az ellenzéki frakciók is - a szükséges információkat hamarosan megkaphatják, hogy a maguk szakmai álláspontjait kialakíthassák, és a javaslataikat megtehessék a kormány számára.

Egyetértek azzal, hogy ennek a törvénynek a megalkotásával egyidejűleg meg kell alkotni azokat a szabályokat, amelyek előnyhöz juttatják a helyben lakó gazdákat mind a földtulajdonszerzés, mind a földhasználat ügyében. (Dr. Kis Zoltán: Ezt írtuk le!)

 

(14.50)

 

És ezzel egy időben meg kell alkotnunk azokat a szabályokat is, amelyek létrehozzák a földalapot. Ha úgy tetszik, hármas védekezés: derogáció az Uniónál, a helyben lakó gazdák előnyben részesítése, utána pedig a földalap mint állami eszköz. (Dr. Kis Zoltán közbeszól.) Az erről szóló csomagot ősszel be fogjuk nyújtani a tisztelt Ház elé.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 30 2001.06.11. 5:11  27-30

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Hölgyeim és Uraim! Először is engedje meg, hogy megköszönjem a hozzászólását, amelyben olyan kérdésekre irányította rá a szokásosnál, a parlamenti ülés révén, remélem, szélesebb közvélemény figyelmét, melyek mindannyiunk közös jövőjét erősen befolyásolják.

Ha megengedi, én nem tulajdonítanék nagyobb jelentőséget annak, hogy az írországi választások milyen hatással lesznek a kibővítés menetrendjére; alacsony volt a részvétel, sok minden probléma merült ott fel. Engedje meg, hogy csak annyit mondjak, nem hiszem, hogy az írországi, számunkra egyébként valóban kedvezőtlen formája a népakaratnak - hiszen mégiscsak egy népszavazásról volt szó -, akadályozna bennünket abban, hogy továbbra is megpróbáljunk a saját érdekeink szerinti menetrendben haladni. Tehát szerintem az írországi népszavazás nem ok arra, hogy a magyar kormány a tárgyalási menetrendjén, a stratégiáján módosítson.

Azt hiszem, hogy hasonlóképpen nem kell a mi közvetlen napi kormányzati munkánkat befolyásolja az a valóban most már nagy erővel folyó vita, mely az Európai Unió jövőjéről szól, és amelyből ön talán épp a legérdekesebb részeket idézte itt fel: a német álláspontot, a francia álláspontot és így tovább. Valóban egymásnak feszülő álláspontok vannak, és mindannyiunk közös jövőjét határozza majd meg az, hogy ez a vita miképpen dől el. Én annyit szeretnék talán megnyugtatásképpen mondani mindenkinek, hogy ez a vita nem holnap dől el. Sőt, minden valószínűség szerint ez a vita, hogy az Unió merre haladjon majd tovább, ezek a döntések akkor születnek meg, ez a jövő akkor dől el, amikor mi reményeink szerint - ha jól tárgyalunk, és a csillagok kedvező állása sem változik meg - már belül leszünk az Unión, tehát szavazhatunk is arról, hogy merre haladjon az Unió.

Magyarországon is megindult ez a vita, szeretném erre felhívni mindannyiuk figyelmét. Néhány nappal ezelőtt, éppen itt, a Parlament épületében egy konferenciával megkezdődött az Unió jövőjéről szóló vita; ennek az írásos dokumentumai interneten is elérhetők. Arra szeretnék kérni mindenkit, akinek mondanivalója van, hogy azon a fórumon is kapcsolódjon be ebbe a társadalmi vitába.

Önnek abban is igaza van, tisztelt képviselőtársunk, hogy most aztán szépen benne vagyunk a közepében - de azt hiszem, hogy ezt akartuk. Most csak úgy csapdosnak a villámok: földhöz, termőföldhöz tapadó érdekek megvédése, a munkaerő szabad áramlásának kérdése, a mezőgazdasági kérdés, most már a finanszírozás, hogy milyen támogatásokat kaphatnak az újonnan csatlakozó országok; az ekörül folyó viták most már kezdenek érdemi vitákká alakulni. De ezt akartuk; azt gondolom, ettől nem megijednünk kell, hanem úgy kell ügyesen mozogni, hogy ezek a villámcsapások ne tegyenek bennünk kárt, és olyan utat találjunk, hogy jobb állapotban jussunk ki ezekből a vitákból, mint amilyen állapotban hozzákezdtünk ezekhez a vitákhoz.

Erre jó esély van. Tehát nem szeretném, ha azok az ön által itt jelzett, kétségtelenül létező viták és problémák elfednék a lényeget. Vagyis hogyha a magyar kormány az önök támogatásával - és ebbe az ellenzék támogatását is beleértem, az egész ország támogatását beleértem - felvértezve, jól és ügyesen tárgyal, akkor ki tudunk alkudni egy olyan csatlakozási szerződést, amely minden magyar ember számára, minden magyar család számára jobb életlehetőségeket teremt, mint amilyenekkel most rendelkezünk. Ez a tétel persze nem cáfolja azt az ön által is idézett antropológiai megállapítást, miszerint az Európai Unión kívül is van élet, hiszen mint látható, nem mondom, hogy hibátlan állapotban, de mégiscsak mindannyian, itt, az Unión kívül is életben vagyunk. (Derültség.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azonban engedjenek meg még egy gondolatot. A kormány azt a tanácsot fogadja meg és azt az utat követi, amit ön is adott itt most a számunkra: csak azokat az uniós normákat kell most azonnal átvennünk, amelyek egyébként is szolgálják hazánk érdekét. Azokat a normákat, amelyek nem szolgálják az érdekeinket, nem kell azonnal átvenni; vagy átmeneti könnyítést kell kérni - van egy ilyen csoportja a kérdéseknek -, vagy be kell írni a jogharmonizációs döntéseinkről szóló jogszabályokba, mindig be is írjuk, gondolom, önök is szokták ezt látni, hogy egyébként ez a norma akkor lép hatályba, ha Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Tehát a kedvezőtlen hatású jogszabályoknak a hatálybalépését időben kijjebb kell tolni, én ezzel egyetértek.

Szeretném azt is elmondani önnek, hogy a magyar kormány nevében meg kell köszönjem, hogy a mögöttünk hagyott hét második felében, mind a holnap tartandó külügyminiszteri tárgyalási fordulót megelőző hatpárti tárgyaláson, mind az Európai Integrációs Tanács teljes ülésén önök a magyar kormány álláspontját elfogadták és támogatásban részesítették. Köszönöm szépen, hogy továbbra is teljes támogatást élvezve folytathatjuk a tárgyalásokat. (Taps a Fidesz, az MDF, az FKGP és a MIÉP soraiban.)

 

 

(15.10)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 34 2001.06.11. 5:14  31-34

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársam!

Ha megengedi, a kormányfői nyilatkozatokat illető csipkelődéseivel most nem foglalkoznék. Ellenben szeretném megköszönni a napirend előtti hozzászólását, mert azt gondolom, hogy mindannyiunk segítségére volt ezzel. De nehogy félreértésben maradjon képviselőtársam, rögtön el kell hogy mondjam, hogy a felszólalása okafogyott volt, ugyanis semmilyen miniszterelnöki bejelentés nem történt. Az erre épülő spekulációk alkalmasak lehetnek arra, hogy az ember az elmeélét csiszolja, de alkalmatlanok arra, hogy a valóságban várható fejleményeket abból kiolvassa. Tehát semmilyen változás nincs, ilyen szándék nem is volt a kormány gazdaság- és munkaerő-politikájában. (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból.)

Ön azt is mondta, hogy ilyen elhangzott. Szeretném tájékoztatni, hogy nem hangzott el. Nemcsak bejelentés nem hangzott el, az ön által idézett gondolatok sem hangoztak el. Ellenben itt van az, ami elhangzott; ha ad nekem egy percet, föl is olvasom, és akkor, ha gondolja, ön is okafogyottnak láthatja a hozzászólását. (Dr. Kis Zoltán: Halljuk!)

A tévedés nyilván abból van, hogy a beszéd angol nyelven hangzott el az Amerikai Kereskedelmi Kamara egyébként ünnepi ebédjén, kérdésre adott válaszképpen. (Derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) Ez a válasz hangzott el magyarul - mármint ha magyarra fordítjuk:

"Köszönöm a kérdését, mert megítélésem szerint ez lesz talán a legfontosabb téma a következő öt esztendőben. Ha fenn kívánjuk tartani a gazdasági növekedést Magyarországon, ehhez nem lesz elég 10 millió magyar, tehát az előttünk álló néhány évben munkaerőként - munkaerőként - számításba kell vennünk több millió embert a szomszédos országokból is.

Magyarország bizonyos értelemben szerencsés nemzet a szerencsétlenségében, miután több mint 4 millió magyar él a határokon kívül. Mint több ízben hangsúlyoztam, fontos olyan országot teremtenünk, amely a legvonzóbb a régióban, mert ha erre képesnek bizonyulunk, az mágnesként vonzhatja a térségben élőket. Akkor idehívhatjuk és fogadhatjuk a határon túl élő magyarokat, figyelembe véve az itthon élők érdekeit is.

Önök előtt is ismert, hogy a most megvitatás alatt lévő státustörvényben ugyancsak szerepelnek erre vonatkozó megállapítások. Tehát mi magyarok nem 10, hanem 14 milliós munkaerő-kapacitással rendelkezünk, s ha ezt megfelelően tudjuk szabályozni, s képeseknek bizonyulunk a kintiek érdekeit az itthon élő magyarok érdekeivel összhangba hozni, az javára válhat a magyar gazdaságnak." (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból. - Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Mint ön is láthatja, a "betelepítés" szó még csak véletlenül sem hangzott el; egyébként nem véletlenül nem hangzott el. (Nikolits István: Ez még rosszabb!) Kínosan kerülöm magát a témát is, az erre vonatkozó megjegyzéseket is, mert tisztában vagyok a magyar ellenzék szándékaival. (Moraj az MSZP padsoraiban. - Közbeszólásra reagálva:) Sajnos, kénytelen vagyok...

Viszont két érdemi megjegyzést is szeretnék tenni az elhangzottakhoz. Az első, hogy ha ezt így gondolja a magyar kormány és a magyar miniszterelnök, föl kell tennünk a kérdést, hogy akkor miért nem támogatja a Szocialista Pártnak azt az indítványát, hogy a határon túl élő magyaroknak nemcsak három, hanem hat hónapra is megadjuk engedély nélkül az automatikus munkavállalást.

Szeretném elmondani szocialista barátainknak és képviselőtársainknak (Közbeszólás az MSZP soraiból.), hogy személy szerint szimpatizálok az önök javaslatával. Tehát örülnék annak, ha a magyar gazdaság ma egy lépésben megtehetné azt, hogy a határon túl élő magyaroknak azonnal hat hónapi automatikus munkavállalási lehetőséget nyújtana.

Azt gondolom azonban, hogy ennek van némi kockázata. Ezért szerintem jól rendelkezik a státustörvény, amikor azt mondja, hogy először adjuk meg három hónapra, várjunk egy kicsit, nézzük meg, hogy ezzel nem sértjük-e a magyar állampolgárok érdekeit; hol jelentkeznek problémák; azokat próbáljuk kijavítani, és utána szívesen ígérem meg önöknek azt, hogy ha ki tudjuk küszöbölni a problémákat, vagy nem jelentkeznek ilyenek, akkor automatikusan meghosszabbíthatjuk hat hónapra. Ebben lehet a szocialisták és a kormánypártok között egyetértés. Tudom, hogy a szabad demokraták ebben az ügyben más állásponton vannak.

A másik ügy a nyilvánosságot érinti; én ezzel nem szívesen foglalkoznék. Érdemes azonban azon elgondolkodni, hogy a mai viszonyok közepette az angol nyelv nem jelenthet olyan nagy akadályt, hogy egy angol nyelven elhangzott előadást miképpen lehet a magyar tömegkommunikáció bizonyos csatornáin egészen más tartalommal eljuttatni az emberekhez, mint ahogyan az elhangzott. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Csak annyit szeretnék mondani ezzel kapcsolatban, hogy amikor - ez egy régi történet - meghalt Sztálin, akkor a Népszava elkövette a sajtóhiba klasszikus példáját, mert az első oldalán azt írta: "Megrendelten gyászolunk." (Derültség a kormánypártok padsoraiban.)

 

(15.20)

 

A szerkesztőt akkor azonnal lefüggönyözött autóba dugták és meghurcolták. (Közbeszólás az MSZP soraiból: És most?). Az idők változnak, ma egy tudósítói hiba után nem az ávó jön, csak a miniszterelnöknek kell pontosítania.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 6 2001.06.19. 32:00  5-20

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban azért folyamodtam az elnök úrhoz azzal a kéréssel, hogy ma itt fölszólalhassak, mert az elmúlt héten jelentős külpolitikai események történtek, amelyek hazánkat és közös jövőnket egyaránt érintik. Ha megengedik, az idő szűkére való tekintettel a mögöttünk hagyott hét egyik legfontosabb eseményéről, de csak második legfontosabb eseményéről - ha egyáltalán lehet ilyen sorrendet fölállítani -, a Brüsszelben tartott NATO-csúcsról most külön nem szólnék, hanem a rendelkezésünkre álló időt és erőt inkább az európai uniós csatlakozással összefüggő események köré csoportosítom.

Bizonyára önök is tudják, hogy az Európai Unión belül váltakozva, félévente adva át egymásnak a stafétabotot, a tagállamok látják el az elnöklés feladatát. Most ért véget a svéd elnökség, és ezt a svéd elnökséget zárta le a göteborgi csúcstalálkozó. Elöljáróban hadd mondjam el önöknek azt, hogy ennek az elnökségnek a végére a megtárgyalandó 31 fejezetből, az átveendő európai uniós joganyag 31 fejezetéből 22 fejezetet sikeresen lezártunk. Ennek a jelentőségét akkor tudjuk pontosan megérteni, ha fölidézzük, hogy egy-egy fejezet lezárása egyúttal azt is jelenti, hogy a fejezetet lezáró felek, tehát Magyarország és az Európai Unió egyként úgy gondolja, hogy az adott ország, ez esetben hazánk az adott fejezet területét illetően készen áll a csatlakozásra, tehát akár tagja is lehetne az Uniónak, föltéve, ha a csatlakozásig a fejezetekről szóló tárgyalási jegyzőkönyvekben vállalt feladatokat még elvégzi. Vagyis azt tudom mondani önöknek, hogy ha Magyarországot 31 szeletre vágnánk, akkor Magyarország 31 szeletéből 22-ről azt mondhatnánk, hogy készen áll arra, alkalmas arra, hogy az Európai Unió tagjává váljon. (Zaj az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Viszont ha kettőre vágjuk, az egyik fele nem alkalmas!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök is emlékezhetnek arra, hogy amikor a francia elnökség véget ért az elmúlt esztendő végén, akkor a nizzai csúcstalálkozón az Unió elfogadott egy tárgyalási menetrendet. Bizonyára emlékeznek az akkori vitákra is: nemcsak Magyarországon, szerte Európában erőteljes vitákat hallhattunk afelől, hogy vajon a francia elnökség végén elfogadott, a csatlakozó országok számára megajánlott tárgyalási menetrend nem túl ambiciózus-e, tartható lesz-e egyáltalán. Ezek a kétségek az elmúlt fél évben végigkísérték az egész Európai Uniót, és a legutolsó pillanatig kétséges volt, hogy lesz-e akár csak egyetlen olyan ország is, amely képes lesz arra, hogy a tárgyalási menetrend első félévre eltervezett lépéseit megtegye. Azt tudom önöknek mondani, hogy Magyarország egy ilyen ország, Magyarország képes volt arra, bebizonyítva ezzel saját magának, az Uniónak, de azt gondolom, talán az egész világnak, hogy az a kibővítési menetrend, amelyet az Unió Nizzában a francia elnökség végén elfogadott, reális, tartható és valóban iránytűül szolgálhat az előttünk álló másfél esztendőben is.

 

(9.20)

 

Természetesen ahhoz, hogy Magyarország tarthassa a tárgyalási menetrendet, néhány előfeltételnek teljesülnie kellett. Nem csupán arról van szó, hogy jól, ügyesen tárgyalt-e a mindenkori magyar tárgyaló delegáció. Ahhoz, hogy 31 fejezetből 22-t lezárhassunk, egy ország részéről lényegesen többre, nagyobb dolgokra van szükség. Elsősorban is arra, hogy az adott ország gazdasági teljesítménye megfelelő alapot biztosítson a tárgyalásokhoz. Nehéz elgondolni, hogy egy gazdaságilag egyre inkább lemaradó állam képes lenne a feszített tárgyalási menetrendet tartani, és jóváhagyást kapni fejezetek lezárásához a másik tárgyaló féltől. Az, hogy a magyar gazdaság jó irányba halad, sikeresen teljesít, versenyképességét nap mint nap bizonyítja az egész világ előtt, fontos előfeltétele volt a lezárt fejezeteknek.

Hasonlóképpen fontos előfeltétel volt az is, hogy a Magyar Országgyűlés képes legyen felgyorsítani az Európai Unió joganyagának átültetését a magyar jogrendszerbe, ahogy szokás mondani: a jogharmonizációt. Engedjék meg, hogy azt mondjam önöknek, szerintem a magyar parlament szép munkát végzett a mögöttünk hagyott másfél esztendőben, és bebizonyította az Európai Uniónak, hogy kellő pontossággal és gyorsasággal képes arra, hogy az európai uniós joganyagot a magyar jogrendszer részévé tegye.

A harmadik előfeltétel pedig az volt, hogy az Európai Unió lássa: a csatlakozáshoz szükséges intézmények felépítéséhez és fejlesztéséhez szükséges pénzek jól elkülönítetten és garantáltan rendelkezésre állnak. Örülök annak, hogy a költségvetés tervezésekor a Pénzügyminisztérium, illetve elfogadásakor a parlament olyan döntéseket hozott, amelyekből mindenki láthatja, hogy a kétéves költségvetésben az intézményfejlesztéshez szükséges pénzeket jól elkülönítetten kezeli a magyar parlament.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy azt is elmondjam önöknek, hogy az elmúlt félév tárgyalásai során az európai uniós tárgyaló partnerünk - aki nem volt könnyű tárgyaló fél; igaz, mi sem voltunk azok - kellő rugalmasságot tanúsított, és meglehetősen sok magyar igényt fogadott be. Ezeket most nem fogom mind felsorolni, de néhányat azért szeretnék megemlíteni az önök számára.

Például elfogadták azt a magyar igényt, hogy a takarékszövetkezetek minimum alaptőke-követelménye ne legyen olyan magas, mint az Unióban, mert ezzel a teljes magyar takarékszövetkezeti rendszer valószínűleg tönkrement volna. Hasonlóképpen sikerült elérnünk azt, hogy a magyar szennyvízhálózat kiépítésénél megfelelő idő álljon rendelkezésünkre, és ezt a magyar költségvetés és a magyar családok és adófizetők teherbíró-képességével összhangban ütemezhessük.

Voltak nagyon nehéz fejezetek, ahol intellektuálisan is komoly kihívást jelentett olyan kompromisszumokat találni, amely mindkét fél számára elfogadható volt; ilyen volt például a gyógyszerkérdés, azok a kérdések, amelyek a gyógyszerek szabadalmaira vonatkoztak - de itt is sikerült kompromisszumot találni. A félév végén azonban, tisztelt hölgyeim és uraim, eljutottunk a két legnehezebbnek tűnő és legbonyolultabb kérdéshez, úgymint a munkaerő szabad áramlása és a termőföld kérdése, amelyet - szeretném önöket ismét emlékeztetni erre - az Európai Unió nem a mezőgazdasági fejezet keretében, hanem a tőke szabad áramlása fejezetében tárgyal, ezzel is jelezvén, hogy nem mezőgazdasági kérdésnek vagy nem elsősorban mezőgazdasági kérdésnek, hanem sokkal inkább beruházási tőkekérdésnek tekinti a termőföldvásárlás ügyét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összességében tehát azt tudom mondani önöknek, hogy a már említett területeken kívül az elmúlt félévben sikerült érvényesíteni a magyar nemzeti érdekeket a szennyezőanyag-kibocsátás területén, a veszélyes hulladékok égetése területén és a csomagolási hulladékok kezelése területén. Sikerült elfogadtatnunk, hogy az ide vonatkozó szabályokat csak a magyar adófizetők teherbíró képessége szempontjából elfogadható ütemben leszünk képesek megvalósítani.

Sikerült elérni, hogy 2008 elejéig fenntarthatjuk a távfűtés, a háztartási tüzelőanyagok és a közétkeztetési szolgáltatások alacsonyabb áfaszintjét; ezek a szolgáltatások az Unión belül nem tartoznak a kedvezményes áfakategóriába, hanem az általános szabályok alá kellene őket vetni. Magyarország megteheti, hogy mégsem így jár el, hanem a kedvezményes kategóriába sorolja ezeket a termékeket. Engedjék meg, hogy azt mondjam, múlhatatlanul szükségünk is volt arra, hogy elérjük ezt a kedvezményt; látható a felsorolt témákban, hogy ezek nagyon komoly szociális kérdéseket érintenek.

Felvetődött az is, hogy a nullakulcsos áfa termékkörébe sorolt áruknál milyen engedményeket lehet elérni. Szeretném önöknek elmondani, hogy erre semmi esély nincs és nem is volt, az Európai Unió ugyanis nem ismeri az áfa esetében a nulla kulcsot, ezért nem is fogadta el még csak tárgyalási alapként sem azt, hogy Magyarország ilyen igénnyel lépjen fel. Tárgyalni csak arról volt hajlandó, hogy mely termékek tartoznak majd a kedvezményes és melyek az általános besorolású kulcs körébe.

A következő eredményről szeretném önöket tájékoztatni. Az elmúlt félévben elértük azt, hogy a másodlagos lakóhely tekintetében öt évig fennmarad az engedélyezési eljárás. Tehát nekünk, magyaroknak továbbra is módunk van arra, hogy egy saját szabályrendszert megalkotva, öt éven keresztül, ha külföldi másodlagos - nem mondom, hogy nyaralót, de valami ilyesmit - lakóhelyet szeretne vásárolni Magyarországon, akkor ehhez a magyar állam egy engedélyezési rendszert működtethet. (Bauer Tamás: Éljen Grespik!) Hogy az engedélyezési rendszernek mi a tartalma, azt részben a parlament, részben pedig a mindenkori magyar kormányzat döntheti el. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Grespik!) Most is van engedélyezési eljárás, ha akarjuk, ezt tartjuk fenn, ha akarjuk, annak tartalmát újragondolhatjuk. (Zaj, közbeszólások az SZDSZ soraiban.) A termőföld esetében, tisztelt hölgyeim és uraim, bizonyos magyar államigazgatási személyek eurokonformitásának kérdését nem vizsgálta az Európai Unió, csak az engedélyezési eljárást, tisztelt hölgyeim és uraim. (Derültség a Fidesz soraiban.)

A termőföldvásárlás esetében azt tudom önöknek mondani, hogy sikerült olyan megoldást elérnünk, amely kizárja a spekulációs célú földvásárlást Magyarországon. (Dr. Kis Zoltán: Jaj, istenem!) A spekulációs célú földvásárlás két irányból fenyegetett bennünket. Az egyik irány az volt, hogy külföldi magánszemélyek a csatlakozás pillanatától számítva korlátozás nélkül vásárolhatnak Magyarországon termőföldet, minden megszorítás nélkül. Mindannyian emlékezhetünk rá, hogy néhány évvel ezelőtt erre vonatkozó nagy befektetési hirdetések világlapokban meg is jelentek, hiszen nyilvánvalóan spekulációs célból igenis érdemes lenne termőföldet vásárolniuk külföldieknek. A termőföld ma Magyarországon olcsó, a csatlakozás után várhatóan az értéke nőni fog, tehát egy befektetéssel rövid idő alatt nagy nyereségre lehet szert tenni, amit mi nem sajnálunk senkitől, és szívesen adunk ilyen lehetőséget külföldieknek Magyarországon, ha ennek nem az a következménye, hogy a magyar gazdák elveszítik megélhetési lehetőségeiket. (Bauer Tamás közbeszólása.) Miután azonban a spekulációs célú földvásárlás megengedése Magyarországon oda vezetne, hogy a magyar gazdák elveszítenék a családjaik fenntartásához szükséges anyagi alapjaikat, ezért a magyar kormány, szerintem helyesen, úgy foglalt állást, hogy az ország nemzeti érdeke az, hogy spekulációs célú földvásárlás Magyarországon ne történhessen. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ezért 2004-es belépéssel számolva - szeretnék majd még néhány szót szólni arról, hogy ez mennyire reális - ez azt jelenti, hogy mától számítva kilenc és fél, tíz esztendeig külföldi magánszemély Magyarországon nem vásárolhat termőföldet (Moraj az MSZP soraiban.), és a belépés után pedig hét évig, tehát 2004-es belépéssel számolva 2011-ig - az általunk elgondolt olimpia megrendezése előtt egy évvel (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) - még nem vásárolhat termőföldet külföldi.

A spekulációs veszély másik iránya az volt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy nem a külföldi magánszemélyek, hanem a jogi személyek vásárolnak Magyarországon termőföldet. Ez régi vita a magyar parlamentben, ha megengedik, minden ágát-bogát most nem idézném fel. De fenyegetett az a veszély, hogy külföldi jogi személyek vásárolhatnak Magyarországon termőföldet, és az a veszély is fenyegetett, hogy belföldi jogi személyek vásárolnak termőföldet. (Bauer Tamás közbeszólása.) A belföldi jogi személyek és a külföldi jogi személyek közötti megkülönböztetést egyébként nem csupán az Európai Unió jogszabályai tiltják - azok is -, hanem az OECD szabályai is, már most is tiltják. (Dr. Eörsi Mátyás közbeszólása.) Ezért az, aki azon az állásponton van, hogy belföldi magánszemélyek vásárolhassanak termőföldet Magyarországon, nem tudja megakadályozni, egyébként a legnagyobb jó szándék mellett sem - amit én egyébként feltételezek az ezen álláspontot képviselők részéről - tudja megakadályozni azt, hogy külföldi jogi személyek és külföldi magánszemélyek a belföldi jogi személyeknek adott lehetőségen keresztül termőföldhöz juthassanak Magyarországon, vagyis valószínűleg cseberből vederbe jutnánk.

 

(9.30)

 

Ezért szerintem helyes, ha a magyar kormány továbbra is fenntartja azt az álláspontot - kérem a parlamentet vagy annak legalábbis a többségét, hogy ebben továbbra is támogassa a Magyar Köztársaság kormányát -, hogy jogi személyek Magyarországon - sem belföldiek, sem külföldiek - továbbra se vásárolhassanak termőföldet. (Taps a kormánypárti oldalon.) Az Unió ehhez hozzájárult, és szerintem ez siker.

Külön kell foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogy mi van azokkal európai uniós polgárokkal - ismétlem, csak és kizárólag az Európai Unióhoz tartozó államok polgárairól van szó, nem azon kívüliekről -, akik úgy döntenek, hogy a magyar mezőgazdaság egyre inkább nyilvánvaló bombaüzletében szeretnének részt venni, és ezért elhagyják Franciaországot, Németországot, Ausztriát vagy Nagy-Britanniát, áttelepülnek Magyarországra (Dr. Kis Zoltán: Két évvel ezelőtt ugyanezt mondtuk, de akkor ez senkit nem érdekelt! - Dr. Kövér László: Te voltál az államtitkár, amikor kiárusították a termőföldet. - Zaj.), és Magyarországon nem egyszerűen csak termőföldet akarnak vásárolni, hanem át akarnak települni Magyarországra, és itt akarnak velünk élni.

Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a tisztelt Ház által nemrégen elfogadott idegenrendészeti törvény szabályozza azt, hogy milyen előfeltételek mellett kaphat valaki letelepedési engedélyt, lehet rezidens Magyarországon. Az önök által megalkotott jogszabály összhangban van azzal, amit a magyar delegáció a tárgyalások során elért, vagyis ahhoz, hogy valaki rezidensnek minősüljön, tehát Magyarországon letelepedési engedélyt kapjon, három éven keresztül itt kell tartózkodnia, élnie, adót fizetnie és így tovább. A megállapodás egy további megszorítást tartalmaz: ha a külföldi itt él velünk Magyarországon három éven keresztül - itt adózik, gyermeke itt jár iskolába és így tovább -, csak akkor vásárolhat termőföldet Magyarországon, ha egyébként önfoglalkoztató gazda, és főállásban mezőgazdasággal foglalkozik. (Bauer Tamás: Ezt mondta az SZDSZ két évvel ezelőtt.) Ebben az esetben erre van lehetőség.

Ezek után, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt elnök úr, mélyen tisztelt köztársasági elnök úr, tegyük fel a kérdést, hogy ez így elegendő-e. A válasz az, hogy nem. A tárgyalásokon azonban ennyit tudtunk elérni, és megkaptuk azt a lehetőséget, hogy miután ez a megállapodás csak a csatlakozás után lép életbe, a magyar parlament - és javaslom, hogy ezt ősszel tegyük is meg - megalkossa azokat a belső szabályokat, amelyek további korlátokat, lehetőségeket - mindenki fogalmazzon szája íze szerint - tartogathatnak a külföldieknek és a magyaroknak.

Mondanék is önök rögtön két gondolatot ezzel kapcsolatban. Amennyiben a tisztelt Háznak ősszel sikerül megalkotnia azokat a szabályokat, amelyek a helyben lakó gazdák előbérleti meg elővásárlási jogát szabályozzák, amennyiben a tisztelt Háznak sikerül megalkotnia azokat a szabályokat, amelyek a nemzeti földalap jogosítványait írják körül, abban az esetben a tárgyalásokon elért pozíció és a szeptember-október hónapban megalkotandó magyar szabályok együtt már elegek lehetnek. Önmagában a tárgyalásokon elért pozíciót - amely egyébként szerintem jó eredmény önmagában, de nem elegendő garancia számunkra - össze kell hoznunk, párosítanunk kell a magyar parlament előtt álló, néhány meghozandó törvényjavaslatba foglalt garanciával. És ha ezt a kettőt sikerül összhangba hoznunk - amire minden esély megvan, mert ez csak a szándékunkon múlik -, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a tárgyalásokon és az azt követő magyar jogalkotási lépésekkel olyan állapotot hoztunk létre, amely kellő garanciát nyújt a magyar gazdáknak az ügyben, hogy még a betelepülők sem tudják a termőföldjeiket korlátozás nélkül kihúzni a lábuk alól. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Volt egy terület, ahol az Európai Unió kért kivételt és átmeneti szabályozást. Tudtuk, hogy ez így lesz, bár az Európai Unió a legutolsó pillanatig nem hozakodott elő ezzel a közös álláspontjával. De mindannyian tudtuk az egyes tagállamok korábbi nyilatkozataiból, hogy előbb vagy utóbb, de az Unió kérni fogja a csatlakozni akaró országokat - így Magyarországot is -, hogy a munkaerő szabad áramlására vonatkozó európai uniós normákat a belépés pillanatától kezdve még ne alkalmazzák a frissen felvett államok esetében. Mi ezt az igényt nem tartottuk indokoltnak, és ma sem tartjuk annak, de minden fél maga fogalmazza meg az álláspontját. Az Unió ezt az igényét fenntartotta, és ehhez ragaszkodott.

Szeretnék itt köszönetet mondani a szakszervezeteknek, amelyek nem feladva korábbi véleményüket, mind a mai napig azt az álláspontot képviselik, nem helyes az Unió részéről, hogy a magyar munkavállalók korlátlan munkavállalási lehetőségeit az Európai Unióban nem biztosítják. Ez szerintem egy ésszerű munkamegosztás. Úgy gondolom, továbbra is az a helyes, ha a magyar politikai intézményrendszer minden szereplője, a saját maga ésszerűségét követve azt az álláspontot foglalja el, amelyet aztán később egy tárgyaló kormánydelegáció - megfelelő pozíciót elérve a tárgyalásokon - részben vagy egészben érvényre is juttathat. Ezért nem szeretném arra kérni a szakszervezeteket, hogy változtassák meg a korábbi álláspontjukat, ugyanis meggyőződésem szerint igazuk van, valóban az lenne a helyes, ha az Európai Unió a belépésünktől kezdődően azonnal alkalmazná az idevonatkozó szabadság elvét, teljes mértékben minden magyar munkavállalóra.

Szeretném azonban elmondani önöknek azt, hogy ennek a teljesen jogos igénynek az elérésére, hiánytalan megvalósítására nem volt és a jövőben sem lesz lehetőség az Európai Unióhoz tartozó tagállamok erőteljes ellenállása miatt. Ezért kihasználva azt a támogatást, amit ebben az irányban a magyar kormány mindenkitől - munkaadóktól, munkavállalóktól és a politikai pártoktól - kapott, egy kompromisszumos ellenjavaslatot terjesztettünk elő az Unió irányába. Ennek az ellenjavaslatnak több elemét sikerült elfogadtatnunk az Unióval. Ha megengedik, ezeket most szeretném felsorolni.

Először is sikerült elérnünk, hogy a munkaerő szabad áramlására vonatkozó tilalom ne legyen általános, kötelező és az Európai Unió minden tagállamára vonatkozó, hanem a szabályozás legyen rugalmas, és hagyjon helyet a nemzeti szabályozásoknak. Tehát az Európai Unió csak egy olyan lehetőséget fogalmazzon meg, hogy amelyik ország akarja, az alkalmazhasson átmeneti tilalmat, de amelyik nem akarja ezt alkalmazni, az szabaddá tehesse hamarabb, vagy akár azonnal a munkaerőpiacát. Ezzel is szeretném az önök figyelmét felhívni arra, hogy itt még hosszú és nehéz munka áll előttünk, mert most kell lefolytatnunk azokat a kétoldalú tárgyalásokat, amelyek eredménye révén egy-egy európai uniós tagállamtól kedvezőbb feltételeket szeretnénk kapni. Ezért továbbra is kérem a ellenzéket, a szakszervezeteket és a munkaadókat is, hogy ezentúl is tartsák fenn azt a támogatást és véleményüket is, amely ebben az irányban segít elérni eredményeket a magyar kormány, mindannyiunk számára.

Mondok is egy példát önöknek. Van olyan kormány - például Svédországé -, amelyik már jelezte, hogy a belépéstől számítva azonnal kinyitja a munkaerőpiacát, és függetlenül az Európai Unió átmeneti mentesség iránti kérelmétől, minden magyar munkavállaló korlátozás nélkül vállalhat munkát Svédország területén. Van már egy felében-harmadában konkrétnak mondható ígéretünk Hollandia részéről is, aztán kapcsolatba léptünk a spanyolokkal és az osztrákokkal, tehát folynak ezek a tárgyalások. Sikerült elfogadtatni azt az álláspontot, hogy ne egy általános európai tilalom, hanem csak egy tilalmi lehetőség és azon belül a nemzeti megállapodások tere teremtődjék meg.

Hasonlóképpen sikerült elérnünk, hogy legyen viszonosság. Ez egy nagyon nehéz pont volt, először elutasításra találtunk, de végül sikerült elfogadtatnunk ezt a szempontot. Ugyan ma Magyarországot nem fenyegeti az a veszély, hogy akár a nyugat-európai államokból tömegesen érkeznének munkavállalók Magyarországra, sőt azt hiszem, annak a veszélye sem túl nagy - bár ennek kizárása már nehezebb -, hogy a majd velünk együtt belépő országokból munkavállalók nagy számban jelennek meg a magyar munkaerőpiacon, de nem tudjuk, mit tartogat a jövő, ezért indokolt, hogy a magyar kormány is fenntartsa magának azt a lehetőséget, hogy nemzeti szabályozás körében a Magyarországon történő munkavállalásra nézve tilalmat rendelhessen el, mint ahogy azt az uniós tagállamok is maguknak fenntartották.

 

(9.40)

 

Ez egy döntő elem volt, enélkül a magyar tárgyaló fél nem fogadhatta volna el az Európai Unió átmenet iránti kérelmét, de szerencsére ezt sikerült elérnünk.

Hasonlóképpen az Európai Unió nyilatkozott abban az ügyben, hogy még ha fönn is tartják egyes tagállamok a munkavállalásra vonatkozó tilalmukat, a belépés pillanatától kezdődően jelentősen javítani fogják a magyar munkavállalók lehetőségeit, munkavállalási lehetőségeit, még azokban az országokban is, ahol egyébként nem teszik teljesen szabaddá a munkavállalás lehetőségét. Ez pedig azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a magyar emberek arra számíthatnak, hogy ha fönn is tartja néhány ország - Németország, Ausztria felől már hallottunk ilyen híreket - a korlátozásokat, de ezt egy magasabb szinten megállapított kvóta után tartják fönn, ez azt jelenti, hogy bővülnek a magyar munkavállalók lehetőségei még ezekben az országokban is.

Szintén a magyar javaslatból került át a közös álláspontba, hogy ezt az egész rendszert, amit most itt leírtam önöknek - és sokkal bonyolultabb még annál is, mint amit most itt elmondtam, csak a lényegét próbáltam kiemelni -, már két év után felül lehet vizsgálni. Szerintem reális a föltételezés, hogy néhány tagállam esetében a felülvizsgálat után már teljesen szabadon áramolhat majd a munkaerő.

Szeretném azt is elmondani önöknek, hogy a magyar kormány azt is elérte, hogy nem fogadható el a magyar munkavállalás általános javítása érdekében tett lépésként az, ha valamelyik tagállam irányítottan jelöl meg szektorokat, ahonnan munkaerőket vár. Ettől eltiltani persze senkit sem tudunk, tehát hogy magyar számítógépesek vagy ápolónők számára külön kvótát nyissanak meg, mert az az ő joguk, de ahhoz Magyarországnak joga van, hogy az így fölajánlott lehetőséget nem tekintjük olyannak, mint az általános munkaerő-beáramlási föltételek javítása követelményének való megfelelést.

Végezetül szeretném ebben az ügyben elmondani önöknek azt is, hogy jelentős különbség van a munkaerő szabad áramlása és a személyek szabad mozgása között. Amiről most beszéltünk, ez a munkaerő szabad áramlásának kérdése. A belépéstől kezdődően - ezt sikerült elérnünk a tárgyalások során -, a belépés után minden magyar állampolgár, egyetemista vagy nyugdíjas, élhet és tanulhat a jelenlegi tagállamokban. Aktív korban lévő emberek is élhetnek az Európai Unió bármely államában bármilyen korlátozás nélkül, csak az ottani munkavállalásukra vonatkozik majd mindaz a megszorítás, amit az előbb a munkaerő szabad áramlása ügyében elmondtam.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Göteborgban még egy fontos dolog történt, amiről szeretném önöket tájékoztatni. A csúcstalálkozót lezáró dokumentumban az szerepel, hogy az Európai Unió céljának tekinti, hogy a tárgyalásokat a legjobban fölkészült tagállamokkal 2002 végére befejezze, és céljának tekinti, hogy a 2004-es európai parlamenti választásokon immáron teljes jogú tagként a legjobban fölkészült államok polgárai részt vehessenek.

Ez az első olyan dokumentum, tisztelt hölgyeim és uraim, az Unió részéről, ahol, ha az ember időrendet és határidőket keres, akkor nem kell a sorok között olvasnia. Ugyanis ami lényeges, az ott van a szövegben. 2002-ben lehetőség van arra - az Unió ezt célnak is tekinti -, hogy a tárgyalásokat lezárhassuk. Ehhez az szükséges, hogy a Magyar Köztársaság kormányának tárgyaló delegációja képes legyen arra, hogy a francia elnökségnél meghatározott menetrend még hátralévő szakaszait is tartani tudja. Most a belga elnökség következik.

Szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy a svéd elnökség - tehát a mögöttünk hagyott fél év - során már öt olyan fejezetet lezártunk, amelyet egyébként az előttünk álló fél évben kellett volna tárgyalni és lezárni. Ilyen értelemben tehát jó esélyünk van arra, hogy az év második felére ütemezett munkatervet is elvégezzük, hiszen abból ötöt már elvégeztünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt szeretném önöknek még mondani, hogy mindez szép eredmény, de kérem önöket, hogy ne bízzuk el magunkat. Bár az itt elmondott eredmények szerintem okot adnak arra, hogy növekedjen az önbizalmunk, ez azonban nem ok arra, hogy elbizakodottá váljunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül szeretném megköszönni önöknek azt, hogy a részletkérdésekben meglévő, sok esetben helyesen fönntartott véleménykülönbségek ellenére összességében az elmúlt három év során, különösen az elmúlt nehéz fél esztendőben a magyar kormány teljes támogatást kapott a hazai élet minden jelentős szereplőjétől. Támogatást kaptunk elsősorban is az emberektől, hiszen minden fölmérés arról szól, hogy Magyarország polgárai nagy többséggel az európai uniós csatlakozás mellett vannak. Ez egy olyan támogatás bármely tárgyaló delegáció részére, amely előföltétele annak, hogy sikereket lehessen elérni. Hiszen, ha azok sem támogatnának bennünket, akiknek akaratából egyébként a tárgyaló delegáció éppen eljár, akkor megkérdőjeleződik az egész tárgyalás legitimitása, politikai felhatalmazottsága. Örülök annak, hogy a magyar polgárok továbbra is úgy gondolják, hogy Magyarországnak érdemes csatlakoznia az Európai Unióhoz.

Másodsorban szeretném megköszönni a politikai pártoknak azt, hogy ideológiai meggyőződésre való tekintet nélkül - még egyszer mondom - az időnként kiújuló, fejüket fölütő viták ellenére is támogatták Magyarország gyors csatlakozását, támogatták azt, hogy a magyar kormány tárgyaló delegációja ezeket az eredményeket, melyeket az előbb elmondtam, elérhesse. Külön szeretném megköszönni, hogy minden politikai párt nagy sikernek értékelte a párizsi elnökséget lezáró nizzai csúcsot és annak záródokumentumát, és megadta a támogatást ahhoz, hogy az abban foglalt lehetőségeket ki is aknázhassuk.

Szeretném megköszönni azoknak a társadalmi szervezeteknek a támogatását, akik az európai integrációs bizottságban... - tudják, ez egy széles testület, ahol a szakszervezetek és a munkaadók is helyet foglalnak -, ezek a társadalmi szervezetek külön-külön is és ebben a bizottságban egységesen is mindig jó partnerei voltak a kormánynak.

Köszönöm azt, hogy a legfontosabb kérdésekben támogattak, és ott, ahol egyébként nem értettek egyet azzal, hogy kompromisszumot lehetne vagy kellene kötni, tehát fönntartották a saját álláspontjukat, elfogadták azt, hogy a magyar kormánynak mégiscsak az a dolga, hogy az egész ország számára ésszerű megállapodásokat érjen el. Ezért, bár az álláspontjukat fönntartották, sohasem ellenezték azt, hogy Magyarország újabb és újabb lépésekkel haladjon előre.

Összességében tehát azt kell mondanom, hogy az európai integráció ügyében az elmúlt fél évben a nemzet egysége valóságos volt. Arra szeretném önöket kérni, tekintettel az előttünk álló feladatokra, hogy ezt az egységet őrizzük meg, és haladjunk közösen a kitűzött cél irányába.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti képviselők padsoraiban, szórványos taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 20 2001.06.19. 8:13  5-20

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Volt itt néhány konkrét ügy, amire talán érdemes még néhány mondatot szentelni. Mielőtt azonban ezt megtenném, hadd mondjam el önöknek azt, hogy szerintem az egy szerencsés, az egész nemzet szempontjából hasznos munkamegosztás, ha a mindenkor tárgyaló kormánydelegációt itt a magyar parlamentben - de általában más országokra is igaz lehet - az ellenzék arra sarkallja, hogy tárgyaljon keményebben, küzdjön határozottabban, még inkább érvényesítse a magyar nemzet érdekeit. Szerintem ez helyes dolog.

Ebből a szempontból nem érdemes személyeskedésként felfogni azt, hogy a mostani ellenzék úgy gondolja, hogy amit a kormány elért, az kevés. Ami fontos, az két dolog; az egyik, hogy miközben azt követelik tőlünk, hogy legyünk még határozottabbak, még keményebbek, és még inkább védjük a magyar nemzeti érdekeket, eközben azért az alapvető egyetértés, hogy ebbe az irányba kell haladni, és itt-ott azért, ahol a nemzet érdekei ezt lehetővé teszik, kompromisszumokat kell kötni, ez a közös meggyőződés fennmaradjon.

A másik dolog, ami fontos, hogy ez maradjon meg a mindenkori kritika iránya. Én szívesebben szembesülök azzal, ami ma itt történt, és úgy gondolom, az országnak is az a jó, ha a kormánynak azzal kell szembesülni, ami ma itt történt, és nem azzal, hogy ha az ellenzék vagy a kormányt kritizálók véleménye egybeesik azok véleményével, akikkel szemben éppen tárgyalunk. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!) Tehát ha választhatunk - nem tudom, a kormány választhat-e ilyen szempontból -, hogy azt a kritikát vonjuk-e a fejünkre, hogy háttal állunk Európának, és hogy túlságosan makacsul ragaszkodunk az álláspontunkhoz, ezt választjuk-e, vagy inkább azt, hogy nekünk még keményebben kell küzdenünk, akkor inkább kérjük az utóbbit a tisztelt ellenzéktől. (Taps a kormánypárti padsorokban.) És ezt jó lelkiismerettel vállalható, Magyarország minden emberének érdekét szolgáló, egészséges politikai munkamegosztásnak tekinthetjük.

Konkrét ügyek: Közép-Európa, visegrádi együttműködés - vetette fel valaki. Amikor '98-ban újraalapítottuk a visegrádi együttműködést Budapesten, akkor annak az újraalapító dokumentumnak a kiindulópontja az volt, hogy támogatjuk egymást, de minden ország a saját képességei szerint halad előre a csatlakozás során, és egyik ország sem várja el a másiktól, hogy őrá várjon bárki. Tehát ezért nincs olyan közép-európai megállapodás, amelyet a kormány a mostani gyorsabb előrehaladása egyébként felrúgott volna.

De ha már itt tartunk, mert valaki azt mondta, hogy nehéz helyzetbe hoztuk a többi közép-európai országot, hadd mondjam el, hogy kicsit fordítva van ez a dolog. Hiszen a termőföld ügyében például a cseh kormány úgy döntött, és ehhez joga volt, még a visegrádiak közötti együttműködés megállapodásai szerint is joga volt, hogy ő azt mondta, hogy a Csehországban főállásban mezőgazdasággal foglalkozó, oda beköltöző európai uniós polgárok másnap reggel szerezhetnek termőföldet - ő nem kér három évet. Ez nekünk nem lett volna jó álláspont. Nehezítette a mi dolgunkat a cseh álláspont? Ezen lehet vitatkozni. Egy dolog biztos: nem késztetett bennünket arra, hogy mi egy sokkal jobb álláspontot próbáljunk képviselni - és ez sikerült is.

Azonban szeretném megismételni, amit az előbb mondtam, hogy önmagában az, amit elértünk, önmagában nem elegendő. Én arra szeretnék mindenkit kérni - ha bántónak érzik a szóhasználatomat, akkor megkövetem önöket előre is -, hogy sopánkodás helyett - sopánkodás helyett! - a külföldi és belföldi magánszemélyek termőföldtulajdon-szerzésére vonatkozó törvényeket férfiasan, gyorsan, határozottan és keményen alkossuk meg az őszi ülésszak alatt. A magyar tárgyaló delegáció csak annyit ért el - lehet azt mondani, hogy ez kevés, de a magyar tárgyalódelegáció annyit elért -, hogy a magyar parlament ősszel olyan családi vállalkozásokról szóló törvényt alkothat, olyan helyben lakó gazdákat előnyben juttató törvényjavaslatot alkothat, olyan termőföldről szóló, földalapot érintő törvényjavaslatot, törvényt alkothat, amely választ adhat mindazokra az igenis jogos dilemmákra, amelyeket önök itt fölvetettek.

 

 

(10.40)

 

A kormány legalább annyit elért, hogy ebben a kérdésben a döntés a saját kezünkben van, arra jutunk, amire itt együtt majd ősszel képesek leszünk. Ezért szeretném önöket arra kérni, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki padsorban ülnek, hogy ősszel támogassák azokat a célokat és irányokat, amelyeket most én kiolvasni véltem, kihallani vélhettem az önök szavaiból.

Jogi személyek földvásárlása: javaslom, hogy válasszuk az egyenes beszéd módszerét! Nem az a vita közöttünk, ellenzékiek és kormánypártiak között, hogy az Európai Unió szempontjából hogyan ítéljük meg a jogi személyeket. Az a vita közöttünk, hogy a magyar agrárpolitika Európai Uniótól teljesen független egyik döntő kérdésében az ellenzéki pártok egy része - a MIÉP kivételével - azt mondja, hogy jogi személyek vásárolhassanak termőföldet, mi pedig azt mondjuk, hogy szerintünk az a jó, ha a termőföld Magyarországon magánszemélyek kezében van. Ez a közöttünk meglévő különbség, ennek semmi köze az Európai Unióhoz. Az már csak kétségtelenül hozzáadódó komoly probléma, hogy ha egyébként a belföldi jogi személyeknek megadtuk volna a lehetőséget valamikor a kilencvenes évek során, hogy termőföldet vásárolhassanak, akkor a mai kormány mostani tárgyaló delegációja nem érhette volna el azt, hogy se külföldi, se belföldi magánszemélyek ne vásárolhassanak termőföldet. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.)

Ebből a szempontból, engedjék meg, hogy azt mondjam, szerencsés dolog, hogy úgy történt, hogy a magyar tárgyaló delegációnak mozgástere volt ebben az ügyben, hiszen az Unió semmilyen pozíciót nem fogad el, amely a már elért szabadságból való visszalépésnek minősülne. És ha itt jogi személyek földet vásárolhattak volna, akkor mi már csak a visszalépés vádját fejünkre vonva léphettünk volna fel azzal az igénnyel, hogy ez a jövőben ne így legyen, és az Unió tárgyalni sem lett volna hajlandó erről a lehetőségről; hiszen ellentétes lett volna egyébként a '92-ben kötött társulási megállapodásunkkal.

Tehát ebből a szempontból szerencsés az a történet, amelyet itt többen fölidéztek, és amelynek eredményeképpen jogi személyek Magyarországon - sem belföldi, sem külföldi - nem vásárolhatnak termőföldet, és majd mindenki a maga lelkiismerete szerint, ahogyan az agrárkérdésekben - még egyszer mondom: az uniós ügytől függetlenül - helyesnek véli az álláspontját kialakítani, majd dönthet ebben a kérdésben az ősz során. Mi mindenesetre elértük azt, hogy sem külföldi, sem belföldi jogi személy Magyarországon nem vásárolhat termőföldet az előttünk álló esztendők során.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy még annyit mondjak önöknek - bár számos érdekes kérdés fölvetődött -, hogy jó okunk van az önbizalomra, de semmi okunk nincs az elbizakodottságra. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Amit Balczó képviselőtársam mondott, hogy nagyon nehéz kérdések vannak még előttünk: pénzügyi támogatás kérdése, a mezőgazdaság szabályozásának kérdése, amely a magyar gazdák tevékenységének jövedelmezőségét érinti, ezek mind előttünk vannak. (Zaj.) A siker, amit elértünk, közös siker, minden magyar polgár közös sikere. A feladatok, amelyek előttünk állnak, szintén közös feladatok, minden magyar polgár közös feladatai.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok és MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 30 2001.06.26. 2:40  27-34

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen Kis Zoltán képviselőtársam, egykori mezőgazdasági államtitkár úr kérdését. Valóban fontos kérdésről van szó. Örülök, hogy újra lehetőséget kapok arra, hogy elmondjam, az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz szükséges egyik tárgyalási fejezet, a tőke szabad áramlásáról szóló fejezet lezárása után mire számíthatnak a magyar gazdák, mire számíthatunk mindannyian, mi lesz a magyar termőföld jövője.

Arra kell számítanunk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy mától számított mintegy tíz évig, a belépés után hét esztendeig, tehát mondjuk úgy, hogy három plusz hét évig, Magyarországon külföldi jogi személy termőföldet nem vásárolhat. (Taps a kormánypártok soraiban.) Arra kell készülnünk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy mától számítva három plusz hét évig belföldi jogi személy sem vásárolhat termőföldet. Arra kell készülnünk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy három plusz hét évig külföldi magánszemély sem vásárolhat termőföldet, egyetlen megszorítással: azok a külföldi magánszemélyek, akik ideköltöznek, az év több mint felét itt töltik Magyarországon, itt adóznak, és mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, háromesztendei ilyen ittlakás után megpróbálhatják megvásárolni a termőföldet. Tegyük fel azt a kérdést, hogy milyen feltételeknek kell teljesülni ahhoz, hogy ezt megtehessék.

A helyben lakó gazda nem kell hogy megvásárolja ezt a földet, tehát, ha a helyben lakó gazda meg akarná vásárolni, akkor őt elővásárlási jog illeti meg, illetve az állam, amelynek tulajdonában a földalap van, nem él az elővásárlási jogával. Tehát, ha se a helyben lakó gazda, se a földalap nem él az elővásárlási és előbérleti jogával, akkor a három évig itt élt, mezőgazdasággal foglalkozó külföldi magánszemély megvásárolhatja a földet. De két lehetősége van: részben a helyi társadalomnak, a helyben lakó gazdáknak, és egy másik, az államnak (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy ennek korlátját szabja, és a magyar államérdekeket érvényesítse.

Tisztelt Képviselőtársam! Erre lehet, erre érdemes számítanunk az előttünk álló esztendőben. (Taps a kormánypártok, a MIÉP és a független képviselők soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 34 2001.06.26. 1:20  27-34

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Ha megengedi, ezt az egy percet nem arra használom, tisztelt képviselőtársam, hogy az előző hozzászólása és a mostani hozzászólása közötti ellentmondásra felhívjam a figyelmet, hanem inkább válaszolni próbálok a problémára.

Aki zsebszerződéssel Magyarországon ma földet használ, az nem lakik Magyarországon, tehát nem minősül rezidensnek, nem tölti itt az év több mint felét, nem itt adózik, következésképpen hiába van zsebszerződése, ezeknek a feltételeknek nem felel meg, nem tudja megvásárolni a földet. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ugyanakkor azonban szeretnék önnel egyetérteni abban, hogy a kérdés, amelyre felhívta a figyelmet, nagyon komoly, fontos, sőt, megmondom őszintén, számítok is a támogató szavazatára. A kérdés arról szól, hogy a már megkötött, mindannyiunk által tudott módon a fennálló magyar jogrendszert kijátszva megkötött zsebszerződésekkel mit lehet tenni. A kormány elhatározta, hogy a lehető leghatározottabban lép fel ezekkel szemben. Nem könnyű a feladat, szeretném, ha az egész ország egységét magunk mögött tudhatnánk ebben az ügyben, ezért arra kérem önt is, a pártját is, a szabad demokratákat is, támogassák a kormányt abban a törekvésében, hogy a már megkötött és jogellenesen létrejött zsebszerződéseket sikerüljön felderítenünk és felszámolnunk.

Várom a támogatását. (Taps a kormánypártok, a MIÉP és a független képviselők soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 4 2001.09.03. 39:09  3-18

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem önöket az ülésszak kezdetén! Részben a szokások indokolják, másfelől pedig fontos dolgok történtek az ország életében a mögöttünk hagyott néhány hónapban, amit közkeletűen nyári szünetnek szokás nevezni; másfelől, illetve harmadrészt pedig komoly teendők előtt áll a tisztelt Ház. Ezek a szempontok így, együtt indokolták, tisztelt házelnök úr, hogy szót kérjek az ülés megkezdése előtt.

Először is engedjék meg, hogy felidézzem önök előtt azt, hogy lezárult a millenniumi ünnepségek sorozata. Erről a helyről is szeretném mindenkinek megköszönni a munkáját, aki segített, közreműködött abban, hogy a magyar nemzet határokon innen és túl méltó módon emlékezzék meg saját, ezeréves állami történelméről, és egyúttal erőt is meríthessen a jövőre nézvést ebből a megemlékezésből.

Kedves Barátaim! Én úgy érzem, hogy hosszú idő után egy olyan ünnepet éltünk át mindannyian, amelyet határon innen és túl minden magyar magáénak érezhetett; olyan ünnepet, amelyet nem valamely távoli központ szervezett valamely nehezen érthető és ködös történelmi esemény fölidézése érdekében, hanem valami olyasmit ünnepeltünk, amit mindenki a saját, személyes történelmének, személyes élete részének érezhetett. Akik jártak ilyen ünnepségeken, ezt maguk is tapasztalhatták; akik nem, nos, nekik mondom, hogy a fölmérések és összegzések szerint azt mondhatjuk, hogy a magyar polgárok 78 százaléka fontosnak tartotta, hogy méltó módon emlékeztünk meg az államalapításról; és mindösszesen 4 százaléknyi olyan polgárunk volt, aki azt mondta, hogy egyáltalán nem lett volna fontos megemlékezni. Ez biztató arány, tisztelt hölgyeim és uraim. Az összegzések azt is elmondják nekünk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a hangsúly a helyi ünnepségeken volt; az ország lakosságának 34 százaléka személyesen is részt vett valamelyik ünnepségen - az ország lakosságának 34 százaléka.

A millennium alkalmából - mint önök is láthatták - maradandó alkotások jöttek létre. Köszönetet kell mondanunk az adófizető polgároknak, hogy jelentős összeget bocsátottak a képviselőik döntésén keresztül a millennium, a millenniumhoz kapcsolódó alkotások megszületésére. 1999 és 2000 között mindösszesen 65, azaz hatvanöt milliárd forintnyi kulturális beruházás valósult meg Magyarországon, illetve van folyamatban. Ha ezt összevetjük a múltunkkal, akkor '95 és '98 között a kulturális beruházások értéke 4 milliárd forint volt. Ezt sikerült felemelnünk 65 milliárd forintra. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Maradandó alkotásokat indított útjára a magyar nemzet, nagy vállalkozásokba vágtunk bele közösen. Maradandó alkotások alatt persze nemcsak azt érthetjük, ami látható és egy-egy nagyobb építkezés formájában megvalósult, mint például a Hősök tere felújítása vagy a Mária-Valéria híd, amelynek utolsó elemét is beemelték, és október 11-én átadják a polgároknak, de a maradandó alkotások közé sorolhatjuk a Széchenyi-tervet, a státustörvényt, de ide sorolom, ha megengedik, azt a közös elhatározást is, hogy Magyarország tegyen kísérletet arra, hogy 2012-ben megrendezhessük az olimpiát.

Szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy a kormány hamarosan hivatalos dokumentumban is - föltehetően egy határozati formát választva - összefoglalja a millennium jelentőségét, a megvalósult alkotásokat és az útjára indított nagy, közös programokat.

Engedjék meg, hogy a millennium összegzéseképpen azt is mondjam önöknek, hogy az volt a személyes benyomásom, hogy ezek az ünnepségek, a közös emlékezés és a közös gondolkodás a jövőnk felől megerősítette, megerősítették a nemzet összetartozását és önbecsülését is. Hiszem azt, hogy azok a nagyívű alkotások - utak, hidak, középületek, szakrális épületek, művészeti alkotások -, amelyek a következő tíz esztendőben születnek majd Magyarországon, többségükben a millenniumi elhatározásokból fakadnak, és a magyar millennium emlékezetének a részévé válnak majd.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mint bizonyára tudják, a kormány a nyáron több ülést is tartott. Szeretném megismertetni önökkel a fontosabb döntéseket, illetve a fontosabb döntések mögött meghúzódó érveket. (Bauer Tamás: Hány milliárd?) Bizonyára önök is tapasztalták azt, hogy jelentős pénzügyi döntések is születtek. Ezek közül hadd emeljem ki azt, hogy megszüntettük a forint csúszó leértékelését, döntést hoztunk erről. 2001 októberétől kezdődően tehát előre tervezett módon a forintot az állami gazdaságpolitika nem gyengíti tovább. (Bauer Tamás: Másképp gyengítik!)

Jól emlékszem arra, hogy még a '90-es évek elején, még a '89-es fordulat időszakában minden magyar párt - függetlenül attól, hogy akkor a választóvonal melyik oldalán állt - egyként erős forintot akart, és azt szerette volna, hogy Magyarország egy erős valutával rendelkező ország legyen. Bizonyára emlékeznek arra is, hogy a nyár során 8-10 százalékos átlagos mértékben erősödött a forint annak a döntésnek köszönhetően, amelyet a Nemzeti Bank és a magyar kormány közösen hozott meg. Ezt a döntést egészítette ki a forint csúszó leértékelésének a megszüntetése.

 

(14.20)

 

Önök is láthatták a ma reggeli adatokat, amelyeket a folyó fizetési mérleg legutóbbi havi alakulásáról tettek közzé a Nemzeti Bankban. A ma reggeli adatok, amelyek a júliusról szólnak, azt mondatják velünk, hogy ez idáig - bár kétségtelenül nehéz problémákat is felvet az erősödő forint - a nagyobb bajok nem kísértek bennünket. A folyó fizetési mérleg júniusi egyenlege 175 millióval pluszban van euróban számítva. Tehát 175 millió eurónyi plusszal zárt a fizetési mérleg júliusban, miközben egyébként majdnem minden elemzés inkább deficitet várt. Ez egy biztató hír.

Ha az export számait nézzük, akkor azt tudom mondani önöknek, hogy a júliusi kivitel 23 százalékkal haladta meg a tavalyit. A július hónapban készült idegenforgalmi összegzések pedig azt mondják, hogy 55 millió euróval nőtt az idegenforgalom egyenlege ebben az esztendőben, összevetve az előzővel.

Még egy jó hírem van önöknek a gazdaságpolitika magas számainak világából, hogy az infláció újra lejtmenetbe kapcsolt, ami azt jelenti, hogy majd' 1 százalékot csökkenve, újra 10 százalék alatt van, 9,4 százalékos.

Ezek mind jó hírek. Ugyanakkor azonban szeretném önöket emlékeztetni arra - egyúttal figyelmüket és érzékenységüket is kérem -, hogy Nyugat-Európában lassul a gazdasági növekedés, s egy olyan gazdaság esetében, mint amilyen Magyarország, amely meglehetősen kitett a nemzetközi gazdaság változásainak, az ilyen Nyugat-Európából érkező hírekre érzékenyen kell figyelnünk. Várhatóan nem nézünk jó hónapok elé Nyugat-Európában, és ez komoly szakmai kihívást jelent a magyar közgazdászok számára, beleértve a kormányzatot is, és komoly kihívást, gyors alkalmazkodást igényel a vállalkozóktól is. Szeretném itt jelezni, hogy a következő időszakban, éppen a helyzet éles volta miatt, minden magyar közgazdasági műhely javaslataira, gondolataira számítunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mint bizonyára emlékeznek rá, a parlamenti szünetben tartott első kormányülés a Balaton kérdésével foglalkozott. Erről a helyről is szeretném megköszönni Vörs település polgármesterének és polgárainak, hogy olyan kedvesen fogadtak bennünket, mint ahogyan tették. Szeretném megköszönni a Balatoni Fejlesztési Tanácsnak a munkáját, az elnökének munkáját is, akik javaslatokat dolgoztak ki erre a kormányülésre, méghozzá olyan javaslatokat, amelyek nagyobbik részét a kormány könnyű szívvel és örömmel tette magáévá. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a kormány a Balaton környéki térség jelentős fejlesztéséről döntött, s ez azt jelenti, hogy csak a csatornaberuházásokra az előttünk álló két esztendőben és az év hátralévő részében 4-5 milliárd forintnyi pótlólagos beruházásra nyílik lehetőség.

Akiket érdekel, azoknak szeretném elmondani - remélem, a Balaton-partiak közül is sokan ülnek a televízió képernyői előtt, szeretném nekik is elmondani -, hogy ma a Balaton-part térségében mindösszesen 26 milliárd forintnyi idegenforgalmi beruházás történik. Nagyon remélem, hogy azzal a döntéssel, amelyet a kormány meghozott, újabb és újabb települések kapcsolódhatnak majd be ebbe a tekintélyes növekedésbe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Bizonyára arra is emlékeznek, hogy a kormány a nyár folyamán foglalkozott a mezőgazdaság kérdésével is. (Moraj az MSZP soraiban.) Nyilván azok érdeklődését váltották ki ezek a döntések elsősorban, akik maguk is vagy családi gazdálkodást folytatnak, vagy úgy gondolkodnak a magyar mezőgazdaság jövőjéről, mint a kormányzat, vagyis a családi gazdaságok megerősítésében látják a jövőt.

Bizonyára emlékeznek rá, hogy a kormányzat már a megelőző esztendőkben hozott olyan döntéseket, amelyek a családi gazdaságok megerősítését szolgálták. Emlékeznek tán arra a sokat vitatott új támogatási rendszerre, amelyet a mezőgazdasági minisztérium vezetett be, és amely a kisebb földterületek számára nagyobb földalapú támogatást tett lehetővé, mint a nagyobb földterületek számára, ezzel is a középbirtokosságot részesítve előnyben. Nos, ez az a gondolkodásmód és politika, amelyet a nyáron folytattunk, és amelynek jegyében döntéseket hoztunk. A döntések tekintélyes része meg fog jelenni itt önök előtt is, hiszen törvényjavaslatok, törvénymódosítások formáját ölti. A tisztelt Házat szeretném kérni, hogy az előttünk álló hónapokban ezeket gondosan vitassa meg, és ha lehet, akkor támogassa a polgári kormány előterjesztéseit.

Módosítani fogjuk - ezt a képviselőkön túl szeretném mondani a tévéképernyők előtt ülő, gazdálkodással foglalkozók vagy ilyen családban élők számára is -, a kormány módosítani szeretné a földtörvényt, amely elővásárlási jogot biztosít a családi gazdálkodók, a helyben lakók számára és a nemzeti földalap számára. A családi gazdálkodóknak szeretném mondani, hogy számukra külön új támogatási rendszert is bevezetünk, az erről szóló törvényt is ősszel tárgyalja majd a Ház, érdemes talán követni a parlament vitáit.

Végezetül a kormány erőteljes lépéseket tett a zsebszerződések feltárása és felszámolása érdekében. Értünk is el részeredményeket (Bauer Tamás: Halljuk!), az erre vonatkozó információkat a soron következő ülések valamelyikén (Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiban.) kellő mélységben és szélességben önök elé fogjuk tárni. Sokan fogunk majd meglepődni.

Szeretném tájékoztatni önöket arról is, hogy megtaláltuk azokat a jogi megoldásokat, amelyek alkalmasak arra, hogy kizárjuk újabb zsebszerződések megkötését, és amelyek jó esélyt adnak arra, hogy a már megkötött zsebszerződésektől is elálljanak, vagy az elállást lássák helyesnek azok a felek, akik azokat megkötötték. (Szórványos derültség az SZDSZ soraiban.)

Megmondom őszintén, a parlamentben nyilván lesz erről vita. Ehhez a vitához szeretném adalékul elmondani önöknek, hogy a felmérések szerint a magyar lakosság 90 százaléka támogatja azt, hogy a kormány mindent tegyen meg a zsebszerződések felderítése és felszámolása érdekében. Szeretném tehát, ha tudnák, hogy a polgári kormányzat ilyen irányú törekvése mögött legalább a magyar népesség 90 százalékának akarata áll, amellyel nemcsak nem akarunk, de ha akarnánk, sem tudnánk szembefordulni.

Szeretném azt is elmondani önöknek, hogy a felmérések szerint a zsebszerződések felderítését és felmondását támogató rétegek Magyarországon elsősorban a hagyományosan munkásosztálynak nevezett, valamint az alsó középosztály rétegéből kerülnek ki; és a pesti képviselőknek is szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy ugyanolyan arányban támogatják a budapestiek a zsebszerződésekkel szembeni erőteljes kormányzati fellépést, mint ahogyan ezt a vidékiek teszik. Talán nem túlzás egy ilyen esetben azt mondani, hogy mindannyiunkat érintő, fontos, talán mondhatom azt, országos közügyről van szó.

Szeretnék itt köszönetet mondani az Igazságügyi Minisztérium munkatársainak, szeretnék köszönetet mondani a mezőgazdasági minisztérium munkatársainak, akik a jogi megoldásokat kidolgozták, a kormánynak bemutatták és hamarosan a tisztelt Ház elé is terjesztik majd.

A képviselő urakon kívül szeretném a bennünket figyelő egykori szövetkezeti tagoknak is azt elmondani, hogy megkezdődött a szövetkezeti külső üzletrészek felvásárlása. Minden reményünk megvan arra, hogy a munka nagyját december 1-jéig el is végezhetjük. A bennünket figyelő volt téesznyugdíjasoknak szeretném azt mondani, hogy december 1-jétől kezdődően pedig az ő külső üzletrésztulajdonukat is felvásárolja a kormány névértéken, ha tehát van még náluk, most ne adják el, mert a kormány 100 százalékon ezt hajlandó felvásárolni. (Taps a Fidesz, az MDF és az FKGP soraiban.)

Úgy látom, kibontakozófélben van egy közvita, amely arról szól, hogy vajon nem kellene-e felvásárolni azokat a külső üzletrészeket is, amelyek nem az eredeti tulajdonosaiknál vagy azok örököseinél vannak, illetve nem a nyugdíjasoknál, hanem olyanoknál, akik időközben azt vásárolták. Szeretném leszögezni, hogy a kormánynak nem áll szándékában azoktól visszavásárolni a külső üzletrészt, akik évekkel ezelőtt körülbelül, a tapasztalatok szerint olyan 10 százalékos áron ezt felvásárolták. Ha most ezt megtennénk, akkor 90 százaléknyi ajándékot adnánk azoknak, akik valamilyen megfontolásból - amely megfontolásokat nem óhajtok kétségbe vonni, nyilván tisztességes természetűek voltak - ezeket felvásárolták. Tehát a kormány, ha ez a vita kiélesedik, amelyet látok a sajtóban, azon az állásponton lesz, tisztelt képviselőtársaim, hogy a külső üzletrészek eredeti tulajdonosainak, azok örököseinek, illetve a nyugdíjasoknak fizetjük ki a külső üzletrész értékét.

Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! A kormány döntést hozott arról is, hogy a mezőgazdasági őstermelőket szeretnénk abban a kedvezményben részesíteni, hogy évi 6 millió forint árbevételig választhassák az átalányadózást. Az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatot a kormányzat be fogja nyújtani a tisztelt Ház elé. Szeretném kérni önöket, hogy támogassanak bennünket ebben.

 

(14.30)

 

A nyár egyik fontos kérdése volt, hogy áttekintette a kormány az otthonteremtési támogatás rendszerét. Bizonyára önök is emlékeznek még arra, hogy a '98-as választások után itt elfogadott kormányprogram különös hangsúlyt ad az otthonteremtés kérdésének, a fiatalok, lakásépítők és ilyen terveket szövögetők számára. Bizonyára arra is emlékeznek, hogy eddig ebbe az ügybe, a lakáskérdésbe minden kormánynak beletörött a bicskája; nemcsak '90 után, hanem bizony még '90 előtt is. Mindannyian tudtuk tehát '98-ban, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, mégis úgy gondoltuk, hogy érdemes ezt megtenni.

Emlékezhetnek rá, hogy 2000-ben útjára indítottunk egy otthonteremtési programot. Ez megváltoztatta a helyzetet, tisztelt hölgyeim és uraim! Ma már senki sem legyint, amikor arról van szó, hogy a fiatalok lakáshoz jutását meg kellene oldani, illetve a családosoknak lehetőséget kellene teremteni arra, hogy jobb életminőséget adó lakásokba és házakba költözzenek. A helyzet megváltozott, ez onnan is tudható, hogy a lakásépítési engedélyek száma váratlanul, talán sokakat, még bennünket is meglepő mértékben kezdett növekedni, a hiteleket sikerült egy esztendő alatt mintegy a felére, 10 százalékkal csökkenteni, szerintem ez talán nemzetközi rekordnak is minősíthető, és a 2000. év végére pedig már 50 százalékkal volt magasabb a lakáshitel-állomány aránya, mint egy esztendővel korábban.

Ezt egészítette ki a kormánynak az a döntése, hogy újra építsünk az önkormányzatokkal közösen állami támogatásból szociális bérlakásokat. Szeretném a tisztelt Házat tájékoztatni, hogy ma Magyarországon 4 ezer szociális bérlakás épült már fel, illetve épül a korábbi döntésünk eredményeképpen. Szeretném elmondani önöknek, hogy a nyáron olyan döntést hoztunk, hogy a szociális bérlakásépítésre fordítható költségvetési támogatást jelentősen megemeltük újabb 5 milliárd forinttal, ez azt jelenti - ha az önkormányzatokkal tudunk együttműködni és eddig tudtunk, jók tehát a remények a jövőre nézve is -, hogy újabb 10 ezer szociális bérlakás építése indulhat meg Magyarországon. Hogy igazán méltányolni tudjuk ezt a teljesítményt - amely nem a kormány teljesítménye, hanem a magyar gazdaság teljesítménye, az önkormányzatok teljesítménye, illetve a polgárok akaratának teljesítménye -, szeretném elmondani, hogy lényegében 1990 óta Magyarországon nem épültek állami támogatással szociális bérlakások. Tehát azt kell mondanom, hogy ez a mostani eredmény mindannyiunk közös sikerének is mondható.

Szeretnék innen most köszönetet mondani a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, amely kidolgozott a kormány számára egy javaslatot, amely arról szólt, hogy hogyan lehetne a nagycsaládosok számára támogatást nyújtani akkor, ha a jelenleginél nagyobb használt lakást vásárolnak és ilyenbe szeretnének beköltözni. Ezt a megoldást sikerült megtalálni, és így a nagycsaládosok ilyen célra is igénybe vehetik a félszocpolt. Köszönjük szépen a szakmai segítségüket.

A kormány még egy fontos döntést hozott, amely érinti az otthonteremtést, és szeretném mindannyiuk figyelmébe ajánlani. Nem tudom, emlékeznek-e arra, hogy ez idáig az adóalapból leírható lakáshitel-törlesztési részlet 35 ezer forint volt egy évben. A kormány olyan döntést hozott, hogy ezt szeretnénk felemelni 240 ezer forintra - 35 ezer forintról 240 ezer forintra. (Taps a Fidesz és a MIÉP padsoraiból.) Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy 60 ezer magánszemély számára teremt ez kedvezőbb lehetőséget a mostaninál. Hatvanezer magánszemély esetében jelentős adócsökkentés történik ezzel a döntéssel.

Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A kormány nyári üléseinek egyik kiemelt témája volt a turizmus kérdése. Bizonyára önök is tudják, hogy mintegy 250 ezer ember él Magyarországon a turizmusból úgy, hogy ebben az iparágban dolgozik; 250 ezer ember keresi saját és családja kenyerét ebben az iparágban. Ezért volt jó döntés, hogy a Széchenyi-terv külön fejezetet szentelt a turizmus fejlesztésének, ezen belül is az egészségturizmusnak. A szándékaink visszaigazolást nyertek, úgy tűnik, ez helyes döntés volt. A július végén rendelkezésre álló adatok szerint a magyar turisztikai iparág minden idők legnagyobb teljesítményét érte el. Azt tudom mondani önöknek, hogy majd 2 milliárd, 1,87 milliárd eurónyi bevételt állított elő a nemzetgazdaság számára, amely a tavalyi évhez képest, amely nem volt rossz esztendő, 18 százalékos növekedést jelent.

Ezért a kormány úgy döntött, hogy tovább kellene haladni ezen az úton, és ennek szellemében hozott egy fontos döntést. Azt javasoljuk a tisztelt parlamentnek, hogy az ősz során tartott vitákban törölje el a turizmust ma még sújtó turisztikai hozzájárulást. Amennyiben ezt megtesszük, egy nagyon sok terhet jelentő extra adótól szabadítjuk meg ezt az iparágat, és ha nem tévedünk, és a döntés valóban jó döntés, akkor remélem, hogy a 2002-es turisztikai teljesítményben már visszaköszönhet majd az önök okos - reményeim szerint meghozandó okos - döntése, amelyet ősszel hozhat meg a tisztelt Ház. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Külön napirendi pontot szentelt a kormány az egészségturizmusnak, ezt részben azért tettük, mert 40-50 ezer ember dolgozik ebben az iparágban, és az európai tendenciákat figyelembe véve úgy tűnik, ha ügyesen irányítjuk ezt a területet, akkor már középtávon meg tudjuk duplázni ezt a számot, és 90-100 ezer ember élhet Magyarországon az egészségturizmushoz kapcsolódó vállalkozásokból. Éppen ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, a kormány úgy döntött, hogy ennek az évnek a második felében nemcsak egyszerűen eltörli a turisztikai hozzájárulást, hanem a Széchenyi-terv keretét megemeli, és ezen belül 10 milliárd forintot szándékozik a turizmus rendelkezésére bocsátani beruházások céljából.

Tisztelt Elnök Úr! A kormány foglalkozott nyári üléseinek egyikén a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésével és építésével. Sok fontos döntést hoztunk, beemeltünk olyan útvonalakat is a hamarosan meginduló építések sorába, amelyeket már nagyon régen várnak az emberek. Ezeket most nem fogom felsorolni, remélem, akiket érint, követték a híradásokból. Csak egyet emelek ki, mert úgy látom, hogy ekörül alakult ki a legnagyobb közegyetértés, ez pedig az, hogy a 4-es útnál kezdődjön meg a beruházás, és az Albertirsa utáni szakaszon történjen meg a gyorsforgalmi úttá való négysávosra történő átalakítás. Ezek az előkészítő munkálatok megindultak, hamarosan látni lehet majd a gépeket, amint hozzálátnak ennek az útszakasznak a megépítéséhez. Régi sérelme ez a Tiszántúlon élőknek, úgy gondolom, hogy ezzel a döntésével a kormány e régi sérelem orvoslása irányába tett egy fontos lépést. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Szeretném önöknek azt is elmondani, hogy a nyáron ismét - és úgy látom, most már ez mindig így lesz - fel-fellobbant az a vita, hogy helyes dolog-e, hogy magyar vállalkozók építik az autópályákat. (Moraj az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Ki kérdezte?! - Szalay Gábor: Nem ez volt a kérdés!) Miután ez egy éles vita volt, csak röviden szeretném... (Zaj az MSZP és a SZDSZ padsoraiból.) Belátom, hogy önöket talán kevésbé érdekli, amit mondok, de miután nemcsak önök figyelnek ránk (Bauer Tamás: Nagyon érdekel!), hanem ott kinn, a Ház falain kívül esetleg több százezer magyar vállalkozó is figyel, ők szeretnék hallani, amit mondok, tisztelt hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy elmondhassam nekik. (Bauer Tamás: Nagyon érdekel bennünket!)

Tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, a kormány az időnként fellobbanó viták ellenére is ki fog tartani a mellett az álláspontja mellett, hogy ha beruházásokat hajt végre a magyar állam, akkor ott és ahol csak lehet, mindenhol magyar vállalkozók végezzék el ezeket a munkákat. (Taps a Fidesz és a MIÉP, szórványos taps az FKGP padsoraiból. - Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Orbán-bánya!) Legyen szó gátakról, legyen szó utakról, legyen szó hidakról, szeretnénk, ha ezeket a beruházásokat, ilyen munkákat az egyre nagyobb számban képes magyar vállalkozók végeznék el. De nem csak ezt szeretnénk. Azt is fontosnak tartom, amiről kevesebb szó esik, hogy az ilyen beruházások finanszírozásához is egyre kevésbé külföldről és egyre inkább a magyarországi, azon belül is magyar bankoktól tudunk forrásokat igénybe venni. (Bauer Tamás: Ez egyszerűen baromság!) Ezt legalább olyan fontosnak gondolom, mint azt, hogy magyar vállalkozók dolgozzanak ezeken a beruházásokon.

 

(14.40)

 

Önök is bizonyára látták, hogy az utóbbi idők legnagyobb ilyen természetű hitelfelvétele történt meg, amelyet a legnagyobb magyar pénzintézet vezetett. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Természetesen fontos kérdés és a nyári vitákban is napirendre került, hogy vajon nem lesz-e drágább az autópálya attól, ha magyar vállalkozók és nem külföldiek építik. Erről szerteágazó vitákat hallhattunk. Én egyetlen számot szeretnék önöknek mondani és a ránk figyelőknek is; azt gondolom, hogy a józan paraszti ész segít ennek a kérdésnek a megválaszolásában. Magyarországon építettek már külföldiek autópályát. Van is olyan autópálya, amelyet éppen azért, mert külföldiek építették, nem tudtunk bevonni ez idáig az egységes magyar autópálya-rendszerbe. Most kiszámoltuk, hogy ha valaki a személygépkocsijával az előző kormány idején épült M5-ös autópályát minden nap igénybe akarja venni és azon akar közlekedni (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.), és minden kedvezményt igénybe vesz, akkor 660 ezer forintot kell egy évben fizetnie. (Moraj, közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ezzel szemben... (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Az elnök csenget.) Ezzel szemben, ha a kormány által kialakított autópálya-rendszeren belül és a most épülő autópályákat akarja igénybe venni és minden nap használni akarja, akkor egy évben 23 ezer forintot kell fizetnie. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Kedves Barátaim! Ez a 23 ezres szám áll szemben a 660 ezer forinttal, és ennyit arról, hogy vajon olcsó-e, olcsóbb-e, ha külföldiek építik Magyarországon az autópályát. Azt már nem is mondom önöknek, hogy miután a magyar autósok - teljesen érthető módon - nem nagyon akarnak évente 660 ezer forintot fizetve ezen a pályán közlekedni, kénytelen a költségvetés a korábbról örökölt szerződés értelmében pénzt adni azoknak a külföldi vállalkozóknak, akik megépítették és működtetik az autópályát. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a nyár egy sokkal inkább örömteli eseményére is felhívjam a figyelmüket. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a kormánynak azon az ülésén, amely az olimpia kérdésével foglalkozott, széles, mondhatom talán most már azt, hogy nemzeti egyetértés alakult ki. A főváros is támogatja az olimpiát, és ez jó esélyt ad arra, hogy a magyar nemzetnek a millennium után ismét legyen egy nagy közös vállalkozása, amelyet mindannyian magunkénak érezhetünk, függetlenül attól, hogy budapestiek vagy vidékiek vagyunk, függetlenül attól, hogy hol és mit dolgozunk. Nagyon bízom abban, hogy ez az együttműködés a főváros és a kormány között meghozza az eredményt. Nagyon remélem, hogy akik még bizonytalanok abban a kérdésben, hogy támogassák-e az olimpia gondolatát - mert hát ilyen politikai erők is vannak még Magyarországon -, azokat szeretném arra kérni, hogy latolgassák, fontolják meg jól az érveket, és ha lehet, akkor csatlakozzanak ehhez a közmegegyezéshez.

Miután ilyen széles támogatás van e szándék mögött, meg is kezdtük az olimpiára való felkészülés munkáját, ami azt jelenti, hogy az olimpia előkészítéséhez szükséges dokumentációt egy erre felkért bizottság most alkotja meg. A kormány éppen ezért úgy döntött, hogy részben ennek az olimpiát előkészítő bizottságnak a munkáját támogatandó, részben a sporthoz kapcsolódó, elsősorban az utánpótlás-nevelést segítő beruházások megsegítése érdekében, még ebben az esztendőben 3,7 milliárd forint támogatást szeretne eljuttatni erre a területre, a sport-, olimpialétesítmények és utánpótlás területére. (Bauer Tamás: Tessék módosítani a költségvetést!)

Hasonlóképpen szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a Budapest Sportcsarnoknál is megkezdődött az építkezés. Mindannyian emlékezhetnek arra, hogy mennyi embernek okozott fájdalmat (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.), amikor ez a lángok martalékává lett. Hosszas előkészítő munka után az alapkövet elhelyezték, az építési terveket a fővárossal egyetértésben a kormány támogatandónak látta, a szükséges beruházási keretet biztosította. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ha felépül a Sportcsarnok, és erre jó esély van, akkor a parlament után ez lesz Magyarország második legnagyobb középülete, méltó ahhoz, amit millenniumnak nevezhetünk. (Bauer Tamás: Építik a franciák! - Közbeszólás az MDF soraiban: Most az a baj, hogy a franciák építik!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány egy külön ülésén a helyszínen foglalkozott az árvíz sújtotta területek újjáépítésével. Mint önök is hallhattak erről, bár a kormány Csarodán tartott ülést - a csarodaiaknak itt is szeretném megköszönni, amiért olyan kedvesen fogadtak bennünket -, de az összes többi települést, amelyet árvíz sújtott, felkeresték az államtitkárok és a miniszterek, egyetlen település sem maradt ki. Nagyon remélem, az ott élők érzik, hogy nemcsak a kormány, de Magyarország szinte minden jóérzésű polgárának saját személyes ügye, hogy mire a nehezebb idők beállnak és az ősz is esősebbre fordul, addigra minden árvíz sújtotta családnak fedél lehessen a feje fölött. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Szeretném azt mondani önöknek, hogy a baj nagyobb, mint korábban gondoltuk: még a nyár elején is kellett lakhatatlanná vált lakásokat elbontani. Ezért a kormány úgy döntött, annak érdekében, hogy az újjáépítés rendben és kellő időben haladhasson, 10 milliárd forintot szeretnénk erre a célra fordítani. Nem lesz könnyű, azt is mondhatnám, nehéz lesz, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az őszre minden család feje fölött fedél legyen, de nem lehetetlen. Ezért arra kérek mindenkit, hogy ebben a célkitűzésben támogassuk az ott élőket. Szeretnék köszönetet mondani az újjáépítést vezető nagy magyar vállalkozói konzorciumnak, akik az újjáépítési munkákat szervezték, és annak a sok száz helyi vállalkozónak, akik ebben a munkában részt vettek, és személyes tapasztalataim alapján becsülettel és tisztességesen, a lehető leggyorsabban és legjobb minőségben végzik a munkájukat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány egy külön ülést szentelt az oktatás kérdésének is. Ha megengedik, én most ezekből a döntésekből csak kettőt szeretnék felidézni az önök számára.

Mintegy 5,7 milliárd forintot szeretne a kormány a költségvetésben szereplőhöz képest többletként elkölteni még ebben az esztendőben a felsőoktatás fejlesztésére. Ez szükséges. Ez azért szükséges, mert Magyarország végre átlépett egy nagyon fontos és magas határt. Azok, akik ma 19 évesek Magyarországon, elmondhatják magukról, hogy ők az első korosztály, amelyből ugyanannyian járnak felsőoktatási intézménybe, mint amennyien az Európai Unióban teszik. Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon a ma 19 éveseknek 42-43 százaléka eljut főiskolai és egyetemi intézményekbe és képzésbe. Ez európai átlag. Bizonyára emlékeznek arra, hogy tíz esztendővel ezelőtt milyen szomorú listákat láthattunk arról, hogy Magyarország egy-egy korosztálya milyen hátul szerepel az európai összehasonlító elemzésekben a beiskolázás tekintetében. Örülök annak, hogy tíz esztendő alatt sikerült eljutnunk oda, hogy ma már a 19 évesek esetében európai átlagról beszélhetünk.

A kormány foglalkozott, tisztelt hölgyeim és uraim, a nyugdíjasok helyzetével is. Hoztunk egy olyan döntést, amelyet szeretnék itt most az ország nyilvánossága előtt nagyobb körben is ismertetni. A kormány döntött, és javaslatot tesz a tisztelt Háznak... (Zaj az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Egy kis figyelmet szeretnék ismét kérni; én tudom, hogy esetleg önöket nem érdekli, de 320 ezer olyan munkavállaló nyugdíjas él ma Magyarországon, akik közül lehet, hogy sokan figyelnek bennünket, és ez az ő személyes életüket érinti.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány tehát azt a javaslatot teszi a tisztelt Háznak, hogy 2002. január 1-jétől a nyugdíj mellett dolgozók adóalapját ne növelje a nyugdíj. Ez 320 ezer munkavállaló nyugdíjas számára teszi könnyebbé az életet. (Taps a kormánypártok soraiban.) Arra szeretném kérni a tisztelt Ház képviselőit és képviselő asszonyait, hogy az őszi parlamenti döntés során támogassák pártállásra való tekintet nélkül a kormány javaslatát.

A kormány foglalkozott a beiskolázás kérdéseivel is, erről a sajtó elég széles körben tájékoztatott. Én csak egyetlen információt szeretnék itt most megismételni önök előtt. A kormány úgy döntött, hogy növelni kell az iskolás korú gyermeket nevelő szülők adókedvezményét, és ennek érdekében úgy döntöttünk, hogy gyermekenként 10 ezer forintig a természetbeni juttatás, amely eddig adóköteles volt, ezután ne legyen adóköteles. Ez azt jelenti, hogy 530 ezer gyermek számára válik könnyebbé az iskolakezdés, 530 ezer gyermeket nevelő család és szülő kapott érzékelhető segítséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

 

(14.50)

 

Ezek után engedjék meg, hogy végezetül a legfontosabb kérdésről is szóljak néhány szót. 2001 első félévében háromszázzal születtek többen, mint egy esztendővel ezelőtt az előző év első hat hónapjában. Ezzel egy időben 5400-zal kevesebben haltak meg, mint egy évvel ezelőtt, és a csecsemőhalálozás aránya 11 százalékkal csökkent. Ez a legfontosabb információ, amelyet önöknek a nyári összefoglaló elemzésekből át tudok adni.

Ez azt jelenti, hiába tűnik úgy, hogy a helyzet javult, és azt hiszem, nemcsak úgy tűnik, hanem a valóságban is javult, de még így is az év első felében 17 ezer fővel fogyott Magyarország népessége, bár a csökkenés mértéke lassult 25 százalékkal, de azért még mindig erősnek mondható. A népességfogyást nem sikerült megállítani három év kemény munkájával sem; lassítottuk, jó reményeink vannak a jövőre nézve, de még nem sikerült megállítani. Azt kell mondanom önöknek, hogy ezért Magyarországot okkal nevezhetjük továbbra is olyan országnak, amely ugyan egészségesebb, mint volt, de még mindig nem gyógyult meg. Az az ország, ahol többen halnak meg, mint amennyien születnek, nem nevezhető egészséges országnak.

Azt kell mondanom, hogy mindannyiunk összefogására, komoly kormányzati munkára, parlamenti összehangolt működésre van továbbra is szükség ahhoz, hogy Magyarország ebből a bajból kigyógyulhasson. Az orvosi konzílium véleménye szerint a beteg állapota javult, az alkalmazott gyógyszerek eddig hoztak már némi eredményt, de az előttünk álló időszakban még nagyon sok beavatkozást kell elvégezni.

Azt kívánom a tisztelt Háznak, hogy folytatva az e területen, a családok támogatása ügyében eddig mutatott politikáját, az előttünk álló fél évben is hozza meg a szükséges döntéseket, az előttünk álló fél esztendő parlamenti vitái is közelebb vigyenek ahhoz, hogy Magyarország ismét egészséges ország lehessen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 18 2001.09.03. 29:38  3-18

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem azoknak, akik a miniszterelnöki felszólalást, beszámolót arra méltatták, hogy a frakciók nevében véleményt mondjanak róla.

Nem biztos, hogy mindent jól értettem, de biztató dolgokat is felfedeztem a hozzászólásokban. Sokan kritizálták Szent-Iványi képviselőtársunkat, én a dolgot a másik oldaláról szeretném nézni - szegény ember a bajban a kis jónak is tud örülni. Elhangzott egy mondat, amit szeretnék megismételni, úgy is, mint a kormány és a magam személyes álláspontja szempontjából üdvözlendő mondatot, amit korábban nem hallottam a képviselő úr által képviselt frakciótól; ön azt mondta, hogy a Szent Korona nemzeti önazonosságunk drága jelképe. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.) Azokkal értek egyet, aki azt mondják, nem jó, ha az erről szóló fontos, szimbolikus kérdéseket érintő viták elveszik az időt a konkrét teendőktől. De néha érdemes megállni, és ha innentől kezdve egyetértés van közöttünk ebben az ügyben, akkor azt üdvözöljük. Ha innentől kezdve egyetértés van közöttünk, hogy a korona a nemzeti önazonosságunk szimbóluma, akkor lehet, hogy minden más csak félreértés. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)

Nyilván ilyen félreértés az is, hogy a kormány döntött arról, hogy a koronát Nagyboldogasszony napján Esztergomba szállítsák. Nem így történt. (Keller László: A Koronatanács döntött!) A bíboros úr indítványozta a katolikus egyház nevében, és azzal a kéréssel fordult a Koronatanácsot vezető köztársasági elnökhöz, hogy ezt tegye lehetővé. A Koronatanácsban helyet foglal a köztársasági elnök úr, a házelnök úr, a miniszterelnök úr - jómagam, ha úgy tetszik -, de ott van még az Alkotmánybíróság elnöke, és ott van az Akadémia elnöke is. Ilyen szempontból tehát a 15-ére vonatkozó döntést, bár én szívesen vállalom, de egyszerűen kormánydöntéssé visszaminősíteni, talán nem méltó az ünnephez, nyilván félreértés. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Azt szeretném kérni Szent-Iványi képviselő úrtól, akivel nyilván nem értünk egyet néhány kérdésben, ha lehet, a megfogalmazásainkban kerüljük azokat a kitételeket, amelyek talán bántóak mások számára. Paródiának nyilvánítani olyan kormánydöntéseket, amelyek 320 ezer nyugdíjas számára tesznek lehetővé a mainál jobb és elérhetőbb életkörülményeket, talán nem szándékosan, de lehet bántó. Vagy paródiának minősíteni azt, hogy a lakáshitelek után az adómentességet 35 ezer forintról 240 ezerre emeljük és ezzel 60 ezer ember már most - az ezutáni hitelfelvevőket még hozzá sem számoltam - könnyebb helyzetbe jut, ez talán nem paródia.

Tehát egyetértek azzal, hogy van közöttünk vita, egyes kérdésekben súlyos viták is vannak - ez is oka lehet, hogy nem egy oldalon ülünk -, nyilvánvaló, hogy ettől még néhány kérdésben egyetérthetünk, másokban nem fogunk. Csak azt szeretném kérni a képviselő úrtól, hogy ne élezzük ki feleslegesen bántó szóhasználatokkal, megsértve az embereket, a közöttünk egyébként is meglévő különbségeket olyan mértékig, hogy aztán abban se tudjunk egyetérteni, amiben egyébként egyetérthetünk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a kormánypártok soraiból.)

Tisztelt Képviselőtársam! Önnek abban igaza van, hogy a magyar alkotmány világosan leírja, mely döntéseket és jogszabályokat kell megalkotnia a parlamentnek és melyeket kell a kormánynak. Ezt tiszteletben kell tartani. Ön is tudja, hogy ez idáig ezt a határt a kormány igyekezett tiszteletben tartani. (Bauer Tamás: Nem sikerült! - Moraj a kormánypárti padsorokban.) Azt kell mondanom, hogy szerintem nem sikertelenül törekedtünk erre. Ha például ön majd megnézi az őszi ülésszak menetrendjét, akkor láthatja, számos olyan döntésről beszéltem most - igyekezetem szerint pontosan fogalmazva -, hogy a kormány eldöntött bizonyos kérdéseket. A frakcióvezetők hozzászólása alapján pedig azt tudom mondani - a kormánypártiak hozzászólása után - , hogy a kormánypárti frakciók pedig támogatják ezeket a döntéseket, tehát a kormány úgy fogja beterjeszteni a maga döntéseit javaslatként a tisztelt Ház elé, hogy úgy gondoljuk, hogy mögötte van a tisztelt Ház többsége, és aztán a döntést természetesen majd a tisztelt Ház fogja meghozni. Ennek világos és szabott rendje van a magyar alkotmányosság szerint, és eszerint járunk majd el az előttünk álló hónapokban is.

Tehát vannak olyan döntései a kormánynak, amelyeket saját hatáskörben hozott meg és már végre is hajtott, és vannak olyanok, amelyeket meghozott, a frakciók támogatják - ebbéli reményünk szerint többségünk is van a kérdésekben -, önök elé fogjuk tárni, és azt kérem öntől, ha lehet, ezeket szavazza is meg, a nyugdíjasokra, az iskolai támogatásokra vonatkozókat és még jó néhány mást is. Aztán ünnepeljük meg még egyszer, végül is jó dolog az, hogy vannak döntések, amelyeknek kétszer lehet örülni, egyszer, amikor a kormány eldöntötte, és egyszer, amikor a parlament elfogadta, megtámogatta és jóváhagyta. Ebben a munkában is szeretném kérni a képviselő úr segítségét. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ami hazánk külföldi megítélését illeti, szeretnék óvatosan vitorlázni, tekintettel arra, ha ezt a témát itt a Házban valaki érinti, különösen ha a miniszterelnök, esetleg konkrétumokat is mond, akkor utána komoly kampánnyal kell szembenéznie; holott azt gondolom, ha valaki valamit tesz, nyilatkozik vagy ír külföldön, annak itthoni felemlegetése természetes dolog, hiszen mindenki a maga tetteiért - a politikában különösen - előbb vagy utóbb számadással tartozik.

Azt javaslom önnek - konkrét példákat az előbb elmondott félelmemtől vezettetve nem fogok említeni -, tanulmányozza, ha teheti, a nyáron született egy-két olyan írást, amely feldolgozta, hogy egyes külföldi vélemények milyen magyar emberek tollából - azok milyen politikai hovatartozással rendelkező emberek - születtek meg. Ezek dokumentált dolgok, a magyar sajtóban tapasztalhatók. Utána gondoljuk meg, hogy valóban arról van-e szó, hogy Magyarországnak romlik a külföldi megítélése, amiben kételkednék, Magyarország természetesen nem tökéletes ország, néhány dolgot fel lehet említeni Magyarországgal kapcsolatban mint megoldandó feladatot. De vajon arról van-e szó ezekben a hírekben, hogy Magyarország megítélése ténylegesen romlik, vagy arról van szó, hogy néhány ember olyan írásokat tesz közzé külföldön, amelyek rontják Magyarország megítélését? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.) Szeretném kérni önöket, hogy ezt a két dolgot válasszuk el egymástól!

Ugyanis szeretnék önnel egyetérteni abban, ha valóban olyan folyamatok vannak, amelyekről azt lehet állítani, hogy Magyarország megítélését kedvezőtlenül befolyásolják, azokkal szemben fel kell lépni, azokat orvosolni kell, azzal foglalkozni kell.

 

 

(15.50)

 

De nem azokkal az írásokkal kell foglalkozni, amelyek nyilvánvalóan belpolitikai indítékból, beazonosítható tollakból születtek. Tehát éppen azért, hogy komolyan tudjuk venni azt a problémát, amiről ön beszél, hogy hogyan s miképpen alakul a Magyarországról alkotott külföldi kép... - nem mintha az fontosabb lenne, mint a magyar emberek véleménye, megjegyzem, mert az a mérvadó, de azért az sem mindegy, hogy mit gondolnak felőlünk. Tehát ha valóban ezt egy komoly ügynek gondoljuk, akkor ezt a mércét ne romboljuk le azzal, hogy valójában más, hamis mércékkel helyettesítjük be.

Hasonlóképpen kár, hogy éppen Szent-Iványi úrral kell vitatkoznom, mert egy másik ügyben is szerettem volna köszönetet mondani neki még itt, a nyár eleji ügyek mentén, hogy habár az ő frakciója s ő maga személy szerint sem szavazta meg a státustörvényt, azért a külügyi bizottság vezetőjeként Romániában a kormány egyhangú véleménye szerint a külügyi bizottság nagyon tisztességesen és becsületesen képviselte Magyarország nemzeti érdekeit; s az itthon közöttünk meglévő véleménykülönbség - amely a parlament 90 százalékát jelenti egyfelől, 10 százalékát meg másfelől - Bukarestben nem kapott hangot. (Taps a kormánypártok és a függetlenek soraiban.) Én szeretném az összes parlamenti párttól és minden felelős magyar politikustól azt kérni, hogy ne járjanak Bukarestbe panaszkodni (Derültség és taps a Fidesz soraiban.), és ne Bukarestben olvassák a mi fejünkre a hibáinkat. Elfogadom, lehet, hogy vannak ilyenek, bizonyára nem vagyunk hibátlanok, ezt én örömmel elfogadom, vagy ha nem is örömmel, de készséggel elfogadom, csak az nem jó, ha erről Bukarestben beszélünk. (Bauer Tamás közbeszól.) Azért ülünk itt, a Házban, azért van házbizottság, azért vannak parlamenti bizottságaink, hogy orvosoljuk ezeket a problémákat. Nem jó, ha megvádolja bárki a magyar kormányt Bukarestben azzal, hogy nem folytatott egyeztetéseket, pedig ha folytatott volna, most előrébb lennénk. Szerintem ez ellentétes Magyarország nemzeti érdekeivel, és minden képviselőt és parlamenten kívüli közszereplőt is szeretnék kérni arra, hogy ezt az ország érdekében s a határon túl élő magyarok érdekében különösen ne tegye. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Így van! - Taps a kormánypártok és a függetlenek soraiban.)

Uszítás a stadionokban; ha már a képviselő úr szóba hozta - bár úgy gondoltam, hogy valóban ezt talán a miniszterelnök nélkül is meg tudják önök vitatni -, egyetlen dolgot szeretnék csak mondani, s nem nyúlkálok hátrafelé, a múltba, csak rögzítem azt a tényt, hogy amikor a kormány hivatalba lépett, Magyarországon az volt a gyakorlat - és sajnos ez még a mi kormányunk alatt is több mint két évig, három évig tartott -, hogy a stadionokba szankció nélkül, megelőzési, erőteljes föllépések nélkül be lehetett vinni olyan transzparenseket, és ki lehetett feszíteni - mármint meg lehetett mutatni -, amelyek sértették nagyon sok ember önérzetét; nemcsak azokét a népcsoportokét, akiket egyébként személy szerint is célba vettek ezek a feliratok, hanem minden jóérzésű magyar emberét. Ez így megy most már több mint tíz éve Magyarországon. Ideje volt valamint tenni ellene. Tehát egyetértek önnel, hogy valamit tenni kéne. De talán nem indokolt ezt támadólag nekünk szegezni, amikor most végre a kormány eljutott oda, hogy sikerült módosítani a Btk.-t, és majd ön, remélem, látni fogja, hogy megszülettek azok a szabályok, amelyek nem engedik meg többé, hogy ilyen feliratok megjelenjenek a magyar stadionokban. A döntés megszületett, az illetékes társadalmi szervezetek összeültek, megállapodtak erről. Egy teljesen új regisztrációs rendszert vezettek be, és én abban bízom egyébként - azt hiszem, hogy minden jóérzésű magyar ember nevében mondom -, hogy egyszer s mindenkorra ezek a transzparensek eltűntek a stadionokból.

Én erről nem számoltam be önnek, nem gondoltam, hogy dicsekedni kellene ezzel. Azt gondoltam, az, hogy ez így lehetett több mint tíz évig, elég nagy, közös szégyenünk. De nem várom el, vagy hadd fogalmazzak úgy, nem tartom méltányosnak, hogy most ön ebben megtámad engem vagy rajtam keresztül a kormányt, a parlamenti többséget, sőt megtámadja tulajdonképpen Magyarország népességének többségét. Nos, én nagyon remélem ezért, hogy a sportrendezvényeknek ez a rossz akusztikája Magyarországon megszűnik, legalább is ennek fölszámolása érdekében most egy komoly lépést tettünk.

Azt is mondta a képviselőtársam, hogy a kormány propagandát folytatott; sajnos nem elég alaposat, jó néhány dolog lemaradt a szerintem közérdeklődésre számot tartó nyári döntések közül. Most, hogy Mikola miniszter úrra néztem, a legutóbbi kormányülésen Mikola úr előterjesztésével számos fontos döntés született; ez majd megjárja itt a parlament grádicsait is, remélem, önök támogatni fogják. Csak egyet szeretnék említeni, ez pedig az, hogy ebben az esztendőben a kormány - a költségvetésben szereplőhöz képest - úgy tűnik, hogy meg tudja oldani, hogy mintegy 30-35 milliárd forinttal többet fordítsunk a gyógyszerek támogatására. (Taps a kormánypártok és a függetlenek soraiban.)

Szentgyörgyvölgyi képviselőtársamnak szeretném azt mondani, miután érintette a minimálbér kérdését, hogy szerintem a kétéves költségvetés a magyar vállalkozások számára világos tájékozódást tesz lehetővé. Tehát ebben az évben - mint önök is tudják - 40 ezerre sikerült felemelni a minimálbért a korábbi húszegynéhány ezer forintról, és 2002. január 1-jével 50 ezerre szeretnének ezt emelni. Erről a parlament már döntött, reményeim szerint ez meg is valósul. Vannak olyan javaslatok, amelyek azt mondják, hogy ez menjen följebb. Erről lehet gondolkodni.

Én szeretném kérni a képviselőket, hogy egy irányba ne gondolkodjanak, amikor megoldást keresnek vagy még jobb lehetőséget kutatnak: ne mozduljunk el az adómentesség irányába. A minimálbérről az összes közgazdasági elemző azt mondja - még azok is, akik nem értenek vele egyet, mármint a radikális fölemelésével -, hogy egy jótékony hatása biztosan volt: valamelyest segítette a magyar gazdaság fehéredését. Ha ezt a hatást lerontjuk azzal, hogy adókedvezményhez kötjük a minimálbért, akkor szerintem rossz vágányon járunk. Arról nem beszélve, hogy egyébként a minimálbért kereső emberek alkalmazóit meg a minimálbért keresőket lebeszéljük arról, hogy később fizetésemelést akarjanak. Ha 50 vagy ötvenegynéhány ezer forintig a minimálbér adómentes lesz, akkor néhány ezer forintos adóemelésben senki sem lesz érdekelt, ellenben az eltitkolásában igen. Tehát én azt szeretném kérni, hogy vitatkozzunk a minimálbérről. Ha az 50 ezret kevésnek tartják önök, és a munkaadók is úgy gondolják, hogy ennél magasabbra is tehetjük a mércét, akkor próbáljuk meg. De ebbe az irányba próbáljunk haladni, ne pedig lerontani a minimálbér eddig vitán felül, mindenki által, párthovatartozásra való tekintet nélkül elfogadott jótékony hatását.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Francz Rezső úr hozzászólását is szeretném megköszönni. Először is örülök annak, hogy a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka nem támadta a millenniumot. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Miért támadta volna?) Ezt szeretném megköszönni. Bizonyos előzmények után szerintem ez egy szép teljesítmény. (Derültség a Fidesz soraiban.) Tehát szeretném megköszönni, hogy ellenzéki pártállásra való tekintet nélkül ezt, mármint a millenniumot a Szocialista Párt által nevezett, támogatott és közbizalmat elnyert polgármesterek is szinte mindenhol teljes mellszélességgel támogatták, és ők is a magukénak érezték, ezzel is kihangsúlyozva - akár a zászlóátadásokról, akár ünnepségekről legyen szó -, hogy a millennium nem pártpolitikai kérdés.

Azt hiszem, hogy Francz Rezső képviselőtársunk fontos kérdéseket vetett föl. Én szívem szerint vitatkoznék önnel a munkanélküliségre vonatkozó adatokat illetően. Most ön nem tudna válaszolni, ezért ha megengedi, most inkább nem bonyolódnék ebbe a vitába. De azt szeretném kérni öntől, hogy akár azonnali kérdés formájában, akár interpelláció formájában tűzzük napirendre a munkanélküliség ügyét, mert mi egy kicsit másképpen látjuk azt, amit ön mondott. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Ugyanis az a tény önmagában, hogy 62 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, nem azt jelenti, hogy ennyi új munkahely jött létre. Azt gondolom tehát, hogy a tisztánlátás érdekében érdemes különválasztani azt, ami különválasztandó. Sajnos, a helyzet az, hogy Magyarország egy elöregedő ország, ezért minden évben egyre többen mennek nyugdíjba. Ilyen értelemben tehát az új munkahelyek számát nem a munkába állók számának növekedésével lehet mérni. Remélem, Magyarország egyszer ismét olyan boldog ország lesz, ahol egyszerűen a munkába állók számának növekedéséből vagy csökkenéséből lehet kiolvasni, hogy hogy áll a foglalkoztatási helyzet. De egész addig, amíg többen mennek nyugdíjba, mint amennyien belépnek a munkaerőpiacra, addig sajnos Magyarországot ezzel a mutatóval hitelesen nem tudjuk leírni. Ezért mondom azt, hogy szerintem szükség van itt egy valamivel kifinomultabb és több párbeszédet lehetővé tevő formára.

Azért szeretném önnek elmondani azt, hogy abban Magyarországon minden gazdaságkutató intézet, sőt szerintem pártokhoz kötődő közgazdász, gondolkodó körében és között egyetértés van - és ez az egyetértés szinte nemzetközi, mert az Unióban is így tartják nyilván -, hogy Magyarországon ma 5,6 százalék a munkanélküliség, ami nem jelenti azt, hogy - ahogyan ön mondta - egyes kistérségekben ne lenne a helyzet nagyon súlyos. És ott bizony beruházásokra, támogatásokra és egyebekre van szükség. Mi szívesen és örömmel veszünk minden erre vonatkozó javaslatot. De azt a sikert azért ne vitassuk el a magyar gazdaságtól, miközben egyes térségekre - ahogyan ön is megemlítette ezeket Somogy megyét illetően - igaz, amit ön mond, hogy azért a magyar vállalkozók meg a magyar munkavállalók együtt Magyarországot egy olyan országgá tették, ahol a munkanélküliség jóval alacsonyabb, mint az Európai Unió átlaga.

 

(16.00)

 

Ez egy teljesítmény, nem a kormányé - de szerintem a kormánynak is megvan ebben a maga szerepe, de nem a kormányé -, hanem a magyar gazdaságé. Ezért ezt a tényt, hogy Magyarországon ma 5,6 százalék a munkanélküliség, nem árt elégszer ismételni. Itt Goethére szeretnék utalni, miszerint az igazságot mindig ismételni kell, mert a hazugságokat is mindig ismétlik. (Derültség, taps a Fidesz soraiban.)

Örülök annak is, hogy a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója, talán pártja, és a kormánykoalíciót alkotó pártok között egy nagyon fontos kérdésben egyetértés van - ha jól olvasom azt, amit önök írnak és mondanak itt a parlamentben -, jelesül abban, hogy Magyarországon az a cél, hogy teljes legyen a foglalkoztatás. Azt hiszem, hogy ebből a szempontból a mai legnagyobb ellenzéki párt és a kormánykoalíciós pártok között nincsen különbség - annak az eszközeiről vitatkozunk, hogyan lehet minél hamarabb ehhez a célhoz elérni. De azt ön is tudja nyilván, mint ahogy mi is tudjuk, hogy a teljes foglalkoztatás nem azt jelenti, hogy Magyarországon nulla lesz a munkanélküliség. Gondolom, erről most nem érdemes beszélni, hiszen mindig vannak olyanok, akik akár fizikai, akár biológiai, akár szellemi állapotuk miatt nem tudnak aktív szereplői lenni a munkaerőpiacnak, illetve vannak olyanok, akik már nem képesek, és olyanok is, akik már nem is akarnak belépni a munkát vállalók körébe. Ezért ez nem egy nulla számot jelent, hanem valami Hollandiához hasonló típusú állapotot, amelyet mindannyian szeretnénk elérni. Ebben is szívesen működünk együtt a Magyar Szocialista Párttal természetesen.

Nem tudom, nyelvbotlás volt-e, engedje meg, hogy így, hogy nem tud ön viszontválaszolni, mégis azért egy tényt mondjak; aztán, ha később gondolják, vitassuk meg: ön azt mondta, hogy a nyugdíjak reálértéke Magyarországon az elmúlt időszakban csökkent. (Francz Rezső: Nem!) Örülök annak, ha félreértettem a dolgot, mert Magyarországon, ha a 2002-es várható állapotokat is ide számítjuk, akkor egy olyan 15-16 százalékos reálfelértékelődés, tehát valóságos értéknövekedés következik be. Az előzményekről most nem is beszélek, mert ezek szerint ön nem vitatta el a mögöttünk hagyott évektől ezt az eredményt.

Hogy a vidéki életről ki kell engem oktatni, képviselőtársam - erről is beszélhetünk itt a folyosón, ha gondolja. Nem tartom szükségesnek, megmondom őszintén. Nem én vagyok a magyar parlamentben az a képviselő, akit arról kell kioktatni, azt kell neki elmagyarázni, hogy milyen a vidéki élet, tisztelt képviselő úr. (Szórványos derültség, taps a Fidesz soraiban. - Francz Rezső közbeszólása.) Bár egyetértek önnel, ez egy fontos tudás, s minél több embernek van belőle, az annál jobb.

Ami Csurka István elnök urat, illetve képviselőtársunkat illeti, itt is jó, ha tisztázzuk, hogy miben értünk egyet és miben nem. Abban egyetértés van közöttünk - ha jól fordítottam le az ön szavait a magam gondolkodására -, hogy Magyarországon az a cél, hogy a termőföld a magyar emberek kezében maradjon. Ebben szerintem egyetértés van közöttünk. Abban is egyetértés van, gondolom, közöttünk, hogy mától számítva, ha 2004-re tesszük a csatlakozást, mintegy tíz évig, tehát 2011-ig egy általános tilalom miatt a külföldiek nem is vásárolhatnak Magyarországon termőföldet, tehát 2011-ig rendben volnánk.

Itt van egy vita közöttünk, hogy vajon az Európai Unióval aláírt megállapodás mennyi külföldinek teszi lehetővé a földvásárlást. Majd a külügyminiszter úr készséggel áll valamikor a jövőben az önök rendelkezésére, felmértük ugyanis, hogy mennyien vannak ma Magyarországon olyan külföldiek, akik az Európai Unióval kötött megállapodás szerint földhöz tudnának jutni Magyarországon. Az adott körülmények között pontosnak tartható számot majd meg fogjuk önnek mondani; nagyon sokan fogunk, illetve fognak majd meglepődni: ez egy kétjegyű szám. És a vezetékneveket megnézve nagyon sok köztük az olyan, akiről azt gyanítjuk, hogy határon túlról idejött, még állampolgárságot meg nem kapott, itt él, és mezőgazdasággal foglalkozó, mondjuk úgy, hogy nemzettársunk. Tehát, amikor majd a külügyminiszter úr ezeket a számokat ismertetni fogja, akkor szerintem ez a vita, amely kialakult itt, a parlamentben, veszít a jelentőségéből.

Viszont itt van közöttünk a véleménykülönbség, tisztelt képviselőtársam, hogy mit kell majd csinálni 2011 után annak érdekében, hogy a magyarok kezében maradjon a termőföld. Én azt mondom önnek is és az önnel hasonló véleményen lévőknek is, hogy nem lesz módunk, ezért nem is erre kell törekednünk, hiszen ha nem lehet, akkor nem arra kell törekednünk, hogy egy általános tilalommal tiltsuk el a külföldieket a magyar termőföld megvásárlásától; ez a lehetőség nem lesz majd a kezünk ügyében. Más megoldásokat kell találni - vannak más megoldások. A tisztelt Ház tárgyalni fog olyan törvénymódosításokat, amelyek ebbe az irányba visznek bennünket. Nekem nem nagyon van kétségem afelől, hogy az önök parlamenti frakciója e javaslat legfontosabb pontjait támogatni fogja, még akkor is, ha önmagában nem tartja majd kielégítőnek és elégségesnek. De azért szeretném kérni önöket, hogy a helyben lakó gazdák elővásárlási jogát, a nemzeti földalap elővásárlási jogát illetően - ezek olyan eszközök, amelyeket ön kívánatosnak tart, ha jól értettem - azért kapjuk majd meg a támogatásukat.

Megfontolandó mindaz, amit képviselőtársunk mondott a világgazdaság változásáról és a magyar gazdaság ebben elfoglalt helyéről. Magam is úgy gondolom, hogy van ciklikusság a világgazdaság fejleményeiben, és ezért Magyarországnak fel kell készülnie arra a helyzetre is, amikor éppen - ahogyan valaki mondta - a "hun kerék, hun talp" kérdésében éppen a "hun talp" állapotában lesz a magyar gazdaság. (Dr. Szent-Iványi István nevet.) Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság önerőből való növekedési forrásait működésbe kell hozni. Tehát nem reménykedhetünk csak a külföldről ide érkező tőkében, amely nagyon fontos, és nekünk úgy kell egy nemzeti vállalkozókat támogató politikát folytatni, hogy közben ne sértsük a külföldről ide beruházni akaró, és a mi szempontunkból, a nemzetgazdaság szempontjából nézve jó helyre, jó célból beruházni akaró külföldi tőkét. Vagyis amikor majd ezek a beruházások esetleg kisebbek lesznek, mint ma - bár megjegyzem, ezek most még mindig nőnek Magyarországon; ha valaki a mögöttünk hagyott egy esztendőt megnézi, az utolsó öt év legjobb számait látja a Magyarországra történt direkt beruházások szempontjából, tehát ami zöldmezős vagy korábbi beruházás bővítése, nagyon régen nem mértünk ilyen jó számokat -, lesz majd olyan időszak, önnek igaza van, amikor ez visszább esik, akkor nekünk a saját erőből való növekedés forrásait már mozgásba kell hoznunk.

Ha a Széchenyi-tervet jól olvassa valaki, akkor ezt kiolvashatja belőle. A lakásépítéseket, ha valaki jól olvassa, akkor láthatja, hogy ez bizony a gazdasági növekedésnek nagyon fontos motorja. Ha megnézi a tizenöt éves gyorsforgalmi útprogramot, az is - azon túl, hogy fontos dolog, hogy utak épüljenek - egy belső gazdasági motor, amelyet működésben kell tartanunk, illetve meg kellett indítanunk. Tehát ilyen szempontból a Széchenyi-terv válasz; én elfogadom, hogy nem kielégítő és nem teljes körű válasz az ön felvetésére, de egy olyan válasz, amelyet a kormány próbál nemcsak kitalálni, hanem működtetni is.

Hasonlóképpen nem volt módom arra, hogy beszéljek önnek, önök előtt arról, hogy azért a határon túli területeken is érdemes a magyar vállalkozók számára esélyeket és lehetőséget teremteni. Amikor a román miniszterelnökkel találkozhattam Erdélyben, akkor ott egy ötpontos gazdasági természetű csomagot javasoltam neki. A román kormány még ezekben nem foglalt állást, de ezek között nagyon sok a közös beruházást elősegítő gazdasági javaslat. Hasonlóképpen, amikor Palicson találkoztam Szerbia miniszterelnökével, ott is előterjesztettünk egy ötpontos gazdaságfejlesztési csomagot, amely arról szól, hogy nemcsak a magyar nemzetgazdaság motorjait kell működésbe hozni, hanem a környező területek gazdasági potenciálját is mozgásba kell hozni, és ez nekünk ugyanúgy érdekünk, mint a románoknak és a szerbeknek. Ezért lehet velük közös érdekek mentén találni gazdasági együttműködést Erdélyben éppúgy, Bukarestben éppúgy, mint a Vajdaságban, a Délvidéken vagy akár Belgrádban. Egy regionális politika is azt a célt szolgálja, amit az elmúlt három évben építgetünk, amilyen igényt ön megfogalmazott.

Mi is sokat gondolkodtunk azon a kérdésen - szeretném, ha itt, az ország nyilvánossága előtt is szánnánk néhány mondatot erre -, hogy vajon nem merítjük-e ki egy nagyon gyors gyógyvíz- és gyógyturizmus-fejlesztési programmal a Magyarország rendelkezésére álló szinte egyetlen nagy nyersanyagot, a termálvizeinket. Azt tudom mondani önnek, hogy komoly akadémiai tanulmányok készültek arra nézve, kimerül-e, gyengül-e, fogyatkozik-e ez a természeti kincse Magyarországnak. A Széchenyi-tervet ezen akadémiai tanulmányok figyelembevétele mellett alkottuk meg. Itt arra kell majd vigyázni, hogy amikor tisztán nem gyógycélú turisztikai beruházásokat hajtunk végre, akkor ne adjunk olyan támogatásokat, amelyek egyébként gyógyvizet használnak fel nem gyógyító tevékenységre. Ez egy nagyon komoly szakmai kérdés, és a Széchenyi-terv kigondolói és karbantartói a kormánytól azt az utasítást kapták, hogy erre a különbségtételre helyezzenek hangsúlyt.

Nem tudom, ön beleértette-e a mondandójába, de én fontos kérdésnek tartom azt is, hogy kik rendelkeznek majd ezzel a gyógyvízkinccsel, hiszen ez olyan beruházás, amelynek komoly üzleti előnyei vannak. Szeretném elmondani mindannyiuknak és a képernyő előtt ülőknek is, hogy a Széchenyi-tervből gyógyvízberuházásra támogatást csak önkormányzatok és magyar vállalkozások kaptak. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.) Tehát gondolunk a jövőre is. Sőt mi több, szerepel egy olyan klauzula is a Széchenyi-terv ezen fejezeténél - érdemes talán alaposan tanulmányozni -, hogy ha a beruházást megvalósító, aki támogatást nyert el, el akarja adni a megvalósult beruházást, ahhoz el kell nyernie a támogatást nyújtó hozzájárulását.

 

 

(16.10)

 

Nem áll szándékunkban ilyen hozzájárulást megadni. Ebből is látható, nem mindegy, milyen kormánya van Magyarországnak, tisztelt Csurka képviselőtársam. (Derültség és taps a Fidesz padsoraiból.)

Balsai képviselőtársam hozzászólása emlékeztetett engem arra, hogy egy fontos kérdésről elfeledkeztem, amikor a nyugdíjasokat érintő nyári döntésekről számoltam be; mint említettem, az adóalapba nem számít be a nyugdíj a munkát vállaló nyugdíjasoknál. De a kormány arról is döntött, és a KSH ezt a munkát java részben már el is végezte, hogy - ezt Francz Rezső képviselőtársamnak is mondom - egy külön inflációs számítást végzünk a nyugdíjasokra nézve, hogy amikor a következő évben esedékes nyugdíjemelés mértékét megállapítjuk, akkor éppen ennek a specializált, csak a nyugdíjasokra vonatkozó inflációs számításnak az alapján tudjuk kiszámolni azt, ami 2002. január 1-jétől jár a nyugdíjasoknak a törvény szerint. Ezt a döntést is meghozta a kormány, a KSH dolgozik, 2002. január 1-jétől ezt már használni is tudjuk majd.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyire futotta ma, úgy érzem, mindannyiunk közös figyelméből, ahogy itt hallgatom önöket. Szeretném megköszönni a kormány nevében, hogy megtiszteltek bennünket azzal, hogy meghallgatták a kormány előterjesztését. Még egyszer a hozzászólóknak köszönöm, hogy voltak olyan kedvesek és válaszra méltattak bennünket. Kívánok tehát még egyszer a magyar parlament minden képviselőjének eredményes, szép, intellektuálisan kihívó és értéket jelentő parlamenti vitákat az előttünk álló fél évre.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 33 2001.09.24. 10:18  32-52

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök, a napirendi pont előadója: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Életünk jelentős eseményei mélyen belénk szoktak vésődni; azt hiszem, mindannyian emlékezni fogunk arra, hogy éppen hol voltunk és mit csináltunk 2001. szeptember 11-én. Azért jöttünk ma össze, hogy kifejezzük: együttérzünk az áldozatok hozzátartozóival; azért jöttünk össze, hogy együttérzésünket és megrendelésünket fejezzük ki az Amerikai Egyesült Államok népének.

 

(17.00)

 

Tisztelt Elnök Úr! 2001. szeptember 11-én egy maroknyi ember, talán néhány tucat, úgy döntött, hogy megakadályoz bennünket abban, hogy úgy élhessünk, ahogy eddig tettük. Úgy döntött, hogy megkérdőjelezi, s ha tudja, talán le is rombolja mindazt, amit eddig felépítettünk. Úgy döntött, hogy a bizalom helyett a félelmet teszi mindennapjaink legfontosabb érzésévé. Ezek az emberek talán jelképeket, a Világkereskedelmi Központot, a Fehér Házat vagy a Pentagont vették célba, de szörnyű tettükkel minket, embereket találtak el: hatvankét nemzet lányait és fiait, volt magyar áldozat is köztük, bár mondják, külföldi állampolgár. Nem egyszerűen ártatlan áldozatokról van szó, gyerekekről, anyákról, apákról, nagyszülőkről, hús-vér emberek ezreiről - azokról van szó, akiket családok veszítettek el. Amikor rájuk gondolunk, valójában a magunk szerettei jutnak az eszünkbe.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindannyian láthattuk: a terror a szabadságot veszi célba, és ha valaki, hát mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy a szabadság nem az, amit adnak, hanem az, amit nem vehetnek el. A terror a mi saját személyes szabadságunkat, mindannyiunk közös szabadságát vette célba, a mindennapi életünket, a családunk hétköznapjainak magunk által kialakított rendjét. A terror a jól végzett munka örömét veszi el tőlünk, a jólétünket, a nyugalmunkat, a reményeinket, a boldogságunkat. Félelmet ébreszt bennünk, és azon mesterkedik, hogy a rettegés által tegye tönkre az életünket, és elzárja előlünk a jövőt. A döntés, amelyet ma meg kell hoznunk, valójában erről szól. Magunkról kellett az elmúlt napokban dönteni, és itt és ma, szintén magunkról kell döntést hoznunk.

Az Amerikai Egyesült Államok úgy fogalmaz, hogy Amerika és a terrorizmus között kell neki választania. Nekünk a saját hazánk és az annak rendjét lerombolni akarók között kell választani. Mondják, hogy a világ megváltozott, és szeptember 11-én új időszámítás kezdődött. Meglehet, az időszámítás új, de az értékeink a régiek. Magyarország szeptember 11-e előtt szabad, biztonságos és gyorsan fejlődő ország volt; azt akarjuk, azért jöttünk ma itt össze, hogy továbbra is szabad, biztonságos és gyorsan fejlődő ország maradjon. Ennek érdekében néhány döntést meg kellett, és meg is kell hoznunk. Első helyen döntenünk kell arról, hogy részévé váljunk-e annak a nemzetközi összefogásnak, amely az egyetlen esélyt adja arra, hogy a jövőben elkerüljük a hasonló támadásokat. Én azt kérem a tisztelt Háztól, azt tanácsolom a hölgyeknek és az uraknak, hogy a nemzetközi összefogásban való részvétel mellett döntsünk.

Az elmúlt napokban az emberek biztonságát erősítő rendőri intézkedéseket is meg kellett hoznunk. A határátkelések rendjét megszigorítottuk, minden be- és kilépőt rögzítünk; a zöldhatár védelmét megerősítettük, a határvadász századokat kirendeltük; a menekülttáborok eddigi működési rendjét megváltoztattuk, és szigorúbbra fordítottuk.

Jelentős változásokat eszközöltünk, tettünk az eddigi vízumpolitikánk ügyében is: az önálló vízumkiadás jogát beszűkítettük, a központi vízumkiadás rendjét pedig kiszélesítettük. A Magyarországon működő terroristaelhárító egységeket készenlétbe helyeztük. Magyarországon léteznek ilyen egységek, létezik ilyen központ. Megfeszített munkával dolgozik a terrorelhárító igazgatóság, és a különleges szolgálat terrorelhárító részlege is készenlétben áll.

Szeretném önöket, tisztelt elnök úr, arról is tájékoztatni, hogy felgyorsítottuk azokat a munkálatokat, amelyek a magyarországi pénzmosás visszaszorítására, s ezáltal a nemzetközi bűnözés egyik lehetséges anyagi alapjának a felszámolására irányulnak. A pénzmosás visszaszorításáról intézkedő csomag hamarosan a nyilvánosság előtt is ismertté válhat.

 

 

(17.10)

 

(A jegyzői székben Mádai Pétert dr. Világosi Gábor
váltja fel.)

 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök is tudják, hogy a világgazdaságban, a 11-ei terrortámadástól függetlenül, Magyarország számára kedvezőtlen folyamatokat tapasztalhatunk. Elsősorban az Egyesült Államok gazdasági növekedésében észlelünk megtorpanást, amely el fogja majd érni Európát, és ezen keresztül befolyással lehet a magyar gazdaság helyzetére is. Ezt a helyzetet a kormány gazdaságpolitikával foglalkozó műhelyei és döntéshozói már elemezték, a gazdasági tanácsadó testület, a gazdasági kabinet és a Nemzeti Bank elnökének bevonásával maga a kormány is.

Jó úton vagyunk oda, hogy összefogás jöjjön létre a gazdasági élet szereplői között, merthogy most éppen erre, összefogásra van a legnagyobb szükség. Szeretném világossá tenni, hogy meggyőződésünk szerint az összefogás teret nyit és lehetőséget teremt arra, hogy a megváltozott körülmények között is közös céljainkat együttes erővel megvalósíthassuk. Meggyőződésem, hogy az összefogás segít abban, hogy megvédhessük az értékeinket, és megvédhessük azokat, akik igazán fontosak számunkra. A kormány meggyőződése, hogy az összefogás segít megvédeni életünk értelmét.

Azonban el kell kerülnünk egy csapdát. El kell kerülnünk a csapdát, hogy a terror világát ránk erőltető, mondjuk úgy, szélsőséges csoportok miatt egy vallást, az iszlám világot, népeket, muzulmán hívő embereket ítéljünk el, elítéljünk és üldöztetésre kárhoztassunk. Mi, magyarok pontosan tudjuk: nincs bűnös nép, nincs bűnös vallás. Nem szabad még egyszer a XX. század mocsarába merülnünk. A XX. század egyszer s mindenkorra véget ért, a jövő elkezdődött, és meggyőződésünk szerint csak rajtunk áll, hogy milyenné tesszük.

Valaki azt írta: "Korunkban, amikor a békének nem lehetnek vesztesei és a háborúnak nem lehetnek győztesei, kötelességünk ügyelni a nemzet erejének és mértéktartásának helyes arányára." A nemzet erejének és mértéktartásának helyes arányára! Ha a nemzet erejének és mértéktartásának helyes arányát meg akarjuk találni, ahhoz nyugodt, higgadt és okos döntésekre, pontos mérlegelésre van szükségünk. Ezért arra kérem mindannyiukat, hogy szorítsák háttérbe a pártpolitikai vitákat, arra kérem önöket, hogy hagyjanak fel az egymás ellen folytatott küzdelmekkel, és mind a gazdaságban, mind a politikában az előttünk álló időszakban hozzuk létre a lehető legszélesebb összefogást.

A XXI. századba azzal a vággyal léptünk át, hogy Magyarországon véget vetünk annak a korszaknak, amikor az élet alakít bennünket, és nem mi alakítjuk az életünket. A kormány hisz abban, hogy ha lesz összefogás, akkor a saját szándékaink, érdekünk és szájunk íze szerint mi fogjuk alakítani továbbra is az életet itt Magyarországon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 57 2001.10.16. 2:13  54-61

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azért volt a döntés nehéz, mert egymással nem teljesen egybeeső vélemények hangzottak el a döntést megelőzően, és mind a két fél álláspontja mögött megfontolandó szakmai érvek húzódtak meg; egyik oldalon a Pénzügyminisztérium álláspontja mögött, a másik oldalon pedig a Nemzeti Bank álláspontja mögött. Két hétig tartó egyeztetések során sikerült olyan kölcsönös garanciákat találni, amelyek elvezettek oda, hogy van olyan kormányzati álláspont, amelyet a Magyar Nemzeti Bank is támogatni tud. Mint ön is tudja, a Nemzeti Bank Magyarországon független, ezért mi csak támogatást tudunk kérni, de törekszünk az együttműködésre a Nemzeti Bankkal, ezt sikerült megtalálnunk.

Ami pedig a többi kérdést illeti, azt javaslom, hogy a későbbiekben a tisztánlátás érdekében válasszuk egymástól külön az ország adósságát meg az államadósságot, mert ez két egészen különböző dolog.

Azt hiszem, másképpen kell megítélnünk azt, ha az állam adóssága nő, és másképpen kell megítélnünk azt, ha a magyarországi vállalkozók hitelfelvevő képessége javul, több külföldi hitelhez jutnak, így összességében nő az adósság, ami látszólag kedvezőtlen dolog; ha az államról volna szó, ezzel egyet is értenék, de ha a magánszektorról van szó, akkor valószínűleg ezt inkább üdvözölnünk kell. Ezzel szemben az államadósságnál az a cél, hogy ez lehetőleg csökkenjen.

Szeretném önt tájékoztatni arról, hogy a magyar államadósság, mármint a magyar költségvetés adóssága az elmúlt időszakban a nemzeti össztermékhez viszonyítva csökkent. Ma Magyarország államadóssága, költségvetési adóssága akkora, hogy teljesíteni tudjuk a nemzetközileg mérceként kezelt nemzeti össztermék 60 százalékos arányát, ami előfeltétele egyébként a közös európai pénzhez való csatlakozásnak. Ez ugyan még nem a holnapi nap feladata Magyarország számára, de jó, ha készülünk erre, és ezért a 60 százalékos zsinórmértéket igyekszünk tartani.

Köszönöm szépen a kérdését. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 61 2001.10.16. 0:53  54-61

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen. Természetesen minden közgazdasági mutatónak van értelme, csak a jelentésüket nem érdemes fölcserélni. Ezért mind a bruttó számnak, mind a nettó számnak van értelme.

Ami pedig a képviselő úrnak arra a kérdésére adandó választ illeti, hogy az ország polgárai számára ez miért jó: azért jó, mert amennyiben nem újabb hitelfölvétellel kell Magyarországnak csökkentenie a korábban fölvett hitelek adósságát, ez azt jelenti, hogy nem az első esztendőben, de a rá következő esztendőkben csökken a költségvetésnek az a terhe, amit a korábban fölvett hitelek kamattartozása miatt ki kell fizetnie, ezzel nő a költségvetés mozgástere, többet tudunk fordítani egészségügyre, nyugdíjakra, oktatásügyre. Tehát meggyőződésem szerint a Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium közös álláspontja Magyarország polgárainak érdekeit jól szolgálja majd.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 105 2001.10.16. 2:05  102-109

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Hosszú listát tett itt most közzé. Ha már itt lehetőséget adott, akkor szeretném elmondani az ország nyilvánossága előtt, hogy szerintem jól tettük, hogy a Bokros-csomaggal szemben foglaltunk állást, és mindent megtettünk annak érdekében (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!), hogy a megbokrosodott gazdaságpolitikát nyugodtabb lépésekre intsük. Sajnáljuk, hogy ez csak részben sikerült nekünk 1994 és '98 között.

Az adócsökkentés ügyében azt tudom mondani a képviselő úrnak, hogy szívesen vagyunk partnerei a továbbiakban is az ön gondolatainak, tehát egyetértünk azzal, hogy Magyarországon folytatni kellene az adócsökkentést. (Bauer Tamás: Nem kezdték el!) Tárgyaljunk róla! Arról érdemes beszélnünk, hogy mikor melyik adónemet, milyen lépésben és milyen ütemezésben. (Kovács Kálmán: Ígérték, de még el sem kezdték.) Természetesen a 2003-as költségvetés megalkotásakor szívesen vesszük az erre vonatkozó javaslataikat. Szeretnénk folytatni az adócsökkentést majd akkor is.

Ami a sorkatonai szolgálat ügyét illeti, ha már ezt is megemlítette a képviselő úr, én úgy emlékszem, hogy a magyar parlament nem olyan régen elfogadott egy közös határozatot. Emlékeim szerint ez már a mostani polgári kormány időszakában történt, méghozzá talán 80 vagy 90 százalékos többséggel, amely ezt a kérdést rendezte. Azt mondtuk, hogy szükséges Magyarországon a hivatásos katonaság megteremtése, a sorkatonai szolgálatnak pedig a leépítése. Erre, nem tudom önnek most fejből pontosan megmondani, de jó néhány éves átmeneti időt szabtunk meg közösen. Ezt a parlamenti határozatot az ellenzékből nagyon sokan - hogy ön személy szerint megszavazta-e, arra most éppen nem tudok válaszolni, - megszavazták, és a kormánypárti oldal is megszavazta.

Én mind a mai napig úgy gondoltam, hogy a sorkatonai szolgálat ügyében mély és szinte teljes egyetértés uralkodik az ellenzéki és kormánypárti mivoltra való tekintet nélkül a tisztelt Házban. Számítok tehát továbbra is az ön együttműködésére, képviselő úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 109 2001.10.16. 1:05  102-109

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Mint említettem, készséggel vagyunk partnerei önöknek minden értelmes dologban, a vádaskodásokat meghagyjuk azonban önöknek - ezt a műfajt, sportágat űzzék csak nyugodtan nélkülünk. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Ami viszont az adócsökkentés ügyét illeti, az egy fontos kérdés. Szeretném önnek megemlíteni, hogy ha esetleg végezne egy összesítő számítást az ügyben, hogy a kormányváltás óta, a polgári kormány hivatalba lépése óta mekkora összeget hagyott kinn a kormány az előző kormányhoz képest a gazdaságban, akkor azt találná, hogy 5100 milliárd forintot hagytunk kinn. (Keller László: Micsoda?) Ennyivel több pénz van ma kinn a gazdaságban ahhoz képest, mintha folytatódott volna minden úgy, ahogy önök egyébként ezt itthagyták. Ebből az 5100 milliárd forint kinnhagyott összegből pedig 3000 milliárd forintnyi az az összeg, amely adó- és járulékcsökkentés miatt maradt kinn a gazdaságban.

Egyetértek, hogy még tovább kell haladni ezen az úton, még sok tennivaló van, de nem becsülném le a gazdaságnak azt az eredményét, amit adócsökkentés ügyében közösen sikerült elérnünk. (Kovács Kálmán: Ez a Fidesz-propaganda, a KSH nem számít!)

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

 

(13.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 2-10 2001.10.18. 1:18:00  1-275

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a kezdeményezésért. A kormány nevében szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy a mögöttünk hagyott több mint három esztendőt itt, az ország nyilvánossága előtt összegezhetem, nehéz három év sűrű munkával eltelt időszakát a teljesség igényével összefoglalhatom.

Mint láthatják, a kormány összegyűjtötte azokat a dokumentumokat - ez a halom itt előttem, az asztalon, ezt tartalmazza -, amelyből, ha valaki ezeket végigolvassa, kirajzolódik, hogy mit tett és miért tette a polgári kormány az elmúlt három esztendőben. Miután a világ divatja szerint ma már ilyen nagy paksamétákat nem elegáns dolog lapozni, ezért elkészítettük mindennek a CD-változatát is, a képviselők is megkapták, és az elektronikus kormányzás első biztató jeleként a képviselők rendelkezésére is bocsátottuk. Engedjék meg tehát, hogy abból a feltételezésből induljak ki mondandómnál, hogy önök ezeket a dokumentumokat már ismerik.

Amikor átfutottuk a mögöttünk hagyott három és fél esztendő történéseit, azt tapasztaltuk, hogy a napi viták gyakran a feledés homályába nyomják vissza a két-három évvel ezelőtti nagyon fontos döntéseket. Felbuzdulva tehát az ellenzék kezdeményezésén, igyekszünk majd megtalálni a módját annak, hogy az elmúlt három és fél év döntéseit, azok okait és eredményeit szélesebb körben is és közvetlenül is eljuttathassuk az érdeklődő választópolgárokhoz. Bízom benne, hogy mindannyian tudják, önök is, hogy lehetetlen egyetlen miniszterelnöki beszédben három és fél munkáját összefoglalni, ezért ha megengedik, a következő megoldást javaslom az önök számára. Teszek egy kísérletet arra, hogy a fontosabb döntéseket, irányokat és szándékokat összegezzem, majd utána a kormány felkért hat tagja 10-12 percben egy-egy fontosabbnak ítélt terület részletesebb ismertetését is bemutatja önöknek.

Arra kérem az elnök asszonyt, fontolja meg, hogy milyen tárgyalási rendben lenne ez lehetséges, hiszen önmagában a miniszterelnök beszámolója nem lesz kerek. Kereknek a beszámolót akkor lehet tekinteni - minden emberi, szellemi tevékenység szükségszerű korlátját is figyelembe véve -, amikor a hat miniszter is elmondta a maga véleményét. Úgyhogy kérem az elnök asszonyt, belátása szerint, a célszerűségnek megfelelően találja meg a módját annak, hogy utánam valamikor, de összefüggő egészet alkotva Matolcsy miniszter úr, Harrach miniszter úr, Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony, Mikola miniszter úr, Pálinkás úr és Martonyi külügyminiszter úr is hozzátehesse a magáét a teljes képhez.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Asszony! 1998-ban azért lépett hivatalba a polgári kormány Magyarországon, mert az emberek változást akartak. Le akarták zárni a múltat, és egy másik jövőt akartak a maguk számára. Ezért nem az előző koalíció kijavítására törekedtek, nem az előző kormánykoalíció működésének alapját jelentő régi kormányprogram kiigazítását kívánták, hanem egy, meggyőződésem szerint a jövőhöz méltó másik kormányt és az új évezredhez méltó kormányprogramot szerettek volna. Magyarország többsége rájött, mondhatom azt is, rájöttünk arra, ha egyszer rossz vonatra szálltunk, nem segít, ha jó irányba kezdünk el rajta futni. (Taps a Fidesz padsoraiból.) Ezért a polgárok polgári kormányt bíztak meg akaratuk végrehajtásával. Valóban, ez nagy elvárás volt a polgári koalíciót alkotó pártokkal szemben, és komoly kihívást jelentett a polgári kormány minden tagja számára.

Önök is tudják, hogy a polgárok döntésének eredményeképpen nem alakulhatott egypárti kormány Magyarországon, koalíciót kellett létrehozni, így létrejött a polgári koalíció. Az emberek akaratát, gondolatait összefoglaló választási programból - bizonyára emlékeznek rá, a "Szabadság és jólét" címet viselte - kormányprogramot formáltunk, és utána hozzáláttunk a munkához, tudva, hogy az előbb elmondott elvárás a kormánnyal szemben rendkívül magas követelményeket támaszt. Most arra kérem önöket, hogy e vita keretében közösen vegyük számba, hogy vajon mit is akartak az emberek, amikor úgy döntöttek, lezárják a múltat és egy másik jövőt indítanak el, és mit sikerült ebből Magyarország polgáraival közösen, beleértve a köztársaság kormányát is, megvalósítani.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, úgy hiszem, az emberek elsősorban azt akarták, hogy a közélet ismét róluk szóljon; másképpen fogalmazva, hogy az legyen fontos a közélet, az állam, az Országgyűlés és a köztársaság kormánya számára is, ami számukra a legfontosabb. S ez kétségkívül a család, és a családban is elsősorban a gyermek, a gyermekek és a ő jövőjük. A szakmai felmérések azt mutatják, hogy valamilyen okból a magyarok különös erővel vonzódnak a családi élethez. Nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően magas azoknak a száma, akik azt mondják, hogy a számukra az életükben a legfontosabb dolog éppen a családjuk. Amikor az asszonyokat kérdezik meg erről, akkor a felmérésekben azt találják, azt tudjuk kiolvasni, hogy a fiatalabb hölgyek inkább három, mint egy gyermeket szeretnének, és ahogy múlik az idő, a véleményük változik, és végül inkább egy gyermekük lesz, semmint három.

Számos oka van annak, hogy így alakul Magyarországon a családszerető emberek élete. Az egyik ilyen ok, hogy a múltban az állam nem segítette őket ebben. Nem biztatta, nem bátorította a gyermekvállalásra és a gyermeknevelésre, éppen ellenkezőleg: nagyon sok magyar családban alakult ki az elmúlt esztendők során olyan meggyőződés, hogy ők a gyermekeiket éppen a kormányzatok ellenére, a kormánydöntések ellenére, a kormánypolitika ellenére igyekeznek a lehető legbecsületesebb módon vállalni és felnevelni.

 

 

(9.20)

 

És bizony, e vélemény nem nélkülözött minden alapot. Elegendő, tisztelt hölgyeim és uraim, ha fölidézzük, hogy csak 1994 és '98 között a családokat olyan támadások érték, mint például: eltörölték a gyermekek után járó adókedvezményt, megszüntették a gyedet, és a családok százezreitől megvonták a családi pótlékot. (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Érdekes tény, amit szeretnék fölidézni önök előtt, hogy a Bokros-csomag bevezetésekor az elemzések azt mutatták, hogy amikor megkérdezték az egygyermekes családokat, hogy a Bokros-csomag befolyásolja-e őket a jövőre vonatkozó terveikben, akkor az egygyermekes családok 52 százaléka a Bokros-csomag hírére azt válaszolta, hogy a további gyermekekre vonatkozó elképzeléseiket újragondolják.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ezt a korszakot kellett lezárnunk és megindítanunk egy új időszámítást. Ennek érdekében a kormány először is világossá tette már a kormányprogramban, hogy a jövő szempontjából a gyermekek vállalását és nevelését tekintjük a legértékesebb dolognak. Ösztönözzük a gyermekvállalást, a gyermekek nevelését, taníttatását, és ennek családi költségeit a magyar gazdaság teljesítőképességével arányban igyekszünk mérsékelni.

E szándékunk valóra váltása érdekében a következő döntéseket hoztuk. A családi pótlékot ismét alanyi jogon, minden gyermek után megkaphatják a családok. Ez azt jelentette, hogy 150 ezer gyermek után járt ismét családi pótlék. Az iskolaköteles korban járó gyermekek esetében a családi pótlékot nem kapták meg automatikusan a családok, hanem átalakítottuk iskoláztatási támogatássá, és csak abban az esetben kapják meg a gyermekek, illetve családjuk, ha a kötelező iskolai oktatás felé fönnálló szülői kötelezettségüknek eleget tesznek. Akkor kapnak a szülők kézhez családi pótlékot, ha iskoláskorú gyermeküket iskolába járatják. Szigorúan hangzó vélemény ez, szigorú döntés volt ez, de meggyőződésem szerint szükséges, ha helyes értékrendet szeretnénk hazánkban látni.

A gyes - döntésünk eredményeképpen - ismét alanyi jogon jár. Újra bevezettük a gyedet, a gyermekgondozási díjat. A mögöttünk hagyott esztendőben mintegy 60 ezer gyermek édesanyja maradhatott otthon a gyermekgondozási díjnak köszönhetően, nevelni gyermekét.

Bevezettük a nagy vitákat kiváltó családi adókedvezményt, aminek eredményeképpen több mint egymillió család helyzetén sikerült javítani. Ezzel a megoldással megpróbáltuk összekapcsolni a munkát és a gyermeknevelést. Meggyőződésünk az, hogy az ország számára, mindannyiunk jövője számára azok a családok végzik a legértékesebb munkát, akik gyermekeket vállalnak, nevelik őket, és eközben megpróbálják munkából fönntartani magukat és családjukat. Nyilvánvaló összefüggések vannak itt, amelyek teljes kibontása itt szükségtelen. De, ha önök megnézik a számokat, láthatják: Magyarországon ma 1,3 az átlagos gyermekszám a családban. Minél jobb módú egy régió, annál alacsonyabb a gyermekek száma. Budapesten már csak 1,1 százalék, a fejlettebb nyugat-dunántúli részeken 1,2-1,3 százalék (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Milyen százalékról beszélsz?), és a leghátrányosabb helyzetben lévő régiókban 1,7 százalék.

Ezek a számok nyilvánvalóvá teszik, hogy Magyarországon az a családpolitika a kívánatos, amely a gyermeknevelést és a munkavállalást megpróbálja összekapcsolni.

Az elmúlt három évben kiterjesztettük a rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Ez azt jelenti, hogy ma 835 ezer gyermek kap rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Bevezettük a kiegészítő családi pótlékot, a szociálisan nehéz helyzetben lévő családokat megsegítendő, s végezetül bevezettük az iskoláztatási támogatást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon még nagyon sok tennivaló van a családok ügyében, de meggyőződéssel mondom önöknek, hogy abba az irányba sikerült elindítanunk az ország életét, amilyen irányba a polgárok is vezetni szeretnék a sajátjukat. Magyarország még mindig szenved természetesen attól a bajtól, amit demográfiai problémának neveznek. Nem enyhíti a baj nagyságát, hogy egész Európa szenved ettől. Talán megkockáztathatom, hogy egész Európa beteg, hiszen az a társadalom, amely arra képtelen, hogy természetes úton a saját maga fönntartásáról gondoskodjék, az beteg, hanyatló társadalom, beteg és hanyatló civilizáció.

Kétségtelen, hogy a kedvezőtlen tendenciákat még nem sikerült megfordítanunk, de jó irányba indultunk el. Ezt alátámasztandó, engedjék meg, hogy elmondjam önöknek, hogy 1980 óta a 2000. év volt az első olyan év, amikor nem romlottak tovább a népesedési mutatók. Ez azt jelenti, hogy húsz év után először csökkent a népességfogyás üteme, háromezer gyermekkel született több, mint a megelőző esztendőben. A halálozások száma is 7500-zal csökkent az előző évhez képest. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy tízezer megmentett élettel vagyunk többen az idén, mint lennénk, ha az előző tendenciák folytatódtak volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1998-ban az emberek vágya volt az is, hogy ismét becsülete legyen a tisztességes munkának. Ehhez három dologra volt szükség. Először is, hogy a kormány tegye világossá, hogy a munka érték, és tűzze ki célul, hogy teljes foglalkoztatottságot szeretne elérni Magyarországon. Másodsorban: érezzék az emberek, hogy a kormány megpróbál a tisztességes munkáért tisztességes bért fizetni, illetve olyan gazdaságpolitikát folytatni, hogy a magángazdaságban is egyre tisztességesebb bérekhez juthassanak a munkavállalók.

A harmadik dolog pedig, amit a munka becsületének helyreállítása érdekében tennie kellett a kormánynak, az volt, hogy olyan helyzetet idézzünk elő, hogy egészséges és munkaképes emberek munka nélkül, állami segélyből ne tudjanak úgy megélni, mint ahogy mások tisztességes munkából teszik.

Ha megnézzük e három teendő mentén a mögöttünk hagyott három esztendőt, a következőről tudom önöket tájékoztatni. A kormány a kormányprogramban kinyilvánította, hogy Magyarország gazdaságának, gazdaságpolitikájának első célja, hogy teljes foglalkoztatottságot érjünk el. A munkanélküli-támogatások rendszerét átalakítottuk, a munkára bátorító eszközöket megerősítettük. Ennek eredményeképpen csökkent is a munkanélküliség Magyarországon, jóval az Európai Unió átlaga alá. Sajnos azonban a teljes foglalkoztatottságot még nem tudtuk elérni. Ezért még hosszú és nehéz küzdelmek várnak ránk, különösen a kevésbé fejlett megyékben.

Biztatónak mondhatom azt, hogy a lassabban mozduló megyékben is a mögöttünk hagyott egy, másfél esztendőben már vannak a munkanélküliség érzékelhető csökkenésére utaló jelek. A következő ciklusban is ezt a munkát szeretnénk majd folytatni.

Tisztességes munkáért tisztességes bért, tisztelt hölgyeim és uram! Önök is emlékezhetnek arra, hogy az európai béreket összevetve a magyar bérekkel milyen sanyarú helyzetet láthattunk magunk előtt az elmúlt évtizedben. A magyar bérek még mindig messze elmaradnak az európai uniós bérektől, még hosszú esztendőkön keresztül lesz dolga az éppen hivatalban lévő kormányoknak, hogy az európai színvonalú munkáért az európai bérekhez egyre inkább közelítő béreket fizethessünk, de mindannyian láthatjuk, hogy a felzárkózás megkezdődött. Ha másból nem, a minimálbér emeléséből mindannyian láthatjuk ezt, tisztelt hölgyeim és uraim.

Örülök annak, hogy abból a vitából, amely a minimálbér radikális emelése körül robbant ki, ma már szinte semmi sem maradt. Emlékeznek rá, hogy amikor 22 ezer forintról 40 ezer forintra emeltük egyetlen lépésben a minimálbér összegét, akkor ezt még sokan ellenezték. Nem is sikerült létrehozni egy gazdasági összefogást e program mögött. A kormánynak egyoldalúan kellett ezt a lépést megtennie.

 

(9.30)

 

A helyzet mára megváltozott, 2002. január 1-jétől a minimálbér 50 ezer forintra nő, és immáron elfogadva a kormány érveit, a kormány is elfogadva néhány javaslatot a munkaadóktól és a munkavállalóktól, ezt a döntésünket már nem egyoldalú kormánydöntéssel, hanem a munkaadók, a munkavállalók és a kormány közös döntésével válthatjuk majd valóra. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ma elmondhatjuk, hogy Magyarország egy olyan ország, ahol egészséges és munkaképes emberek a munkájuk révén képesek boldogulni, ha segélyre várnak, rosszabbul járnak, mint ha akár minimálbéren is, de megpróbálnának munkát vállalni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Természetesen egy ilyen elgondolás és kormányzati filozófia csak akkor emberséges, ha lehetőséget teremtünk arra, hogy közmunkákat végezzenek azok, akik a magángazdaságban nem tudnak munkához jutni. Be is vezettük a közcélú munka rendszerét Magyarországon, ma már a tízezret meghaladja azoknak a száma, akik ilyen közcélú munkákon dolgoznak, és az előttünk álló esztendőkben szeretnénk tovább bővíteni a közcélú munkák lehetőségét.

Ha 1994-1998 között Magyarországot elhelyezzük Európa térképén a minimálbér szempontjából, akkor egy olyan kép rajzolódik ki a szemünk előtt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy Magyarországon a minimálbér kevesebb, mint fele volt az Európai Unióban legalacsonyabb minimálbérrel rendelkező országok teljesítményének, Portugáliának, Spanyolországnak vagy éppen Görögországnak. Azzal, hogy a minimálbért immáron egy összefogás eredményeképpen 50 ezer forint magasságába sikerült emelni, jelentős lépést tettünk a minimálbér tekintetében is az Európai Unióhoz való felzárkózásban, de a munkát még nem végeztük el, még sok feladat áll előttünk.

Végezetül, a munka becsületének helyreállítása ügyében volt még egy teendője a kormánynak, amit engedjék meg, hogy úgy összegezzek, hogy a kormánynak világossá kellett tennie, hogy a magyar munkának is van becsülete Magyarországon. Ez azt jelentette, hogy a kormány bevallott célja volt és maradt, hogy azokat a munkákat, különösen az önkormányzati és állami beruházásokból megvalósuló munkákat, amelyeket mi, magyarok is képesek vagyunk elvégezni megfelelő minőségben és áron, azokat mi, magyarok végezzük el. Ennek a szándéknak a jegyében a hidakat, a gátakat, az utakat, a vasutakat és a csatornákat egyre nagyobb arányban építik magyar vállalkozók. Szeretnénk, ha ez az arány a jövőben még tovább javulhatna.

Tisztelt Elnök Asszony! Amikor arra gondolunk vissza, hogy mit is akartak az emberek 1998-ban, akkor a tisztességes munkán és a családok támogatásán túl azt is akarták, hogy legyen hol felnevelni a gyermeküket. Akiknek hosszabb az emlékezete, felidézhetik, hogy az elmúlt évtizedekben az otthonteremtés ügyében szinte minden kormány kudarcot vallott; nem csoda, hiszen ez nagy feladat, komoly kihívás. Minden kormánynak beletörött a bicskája, és aki nem bicskával próbálkozott, hanem fejszével, és azt vágta bele, annak bele is szorult. Ennek eredményeképpen a kormánynak ma sok milliárd forintot kell arra költenie, hogy az előző időszak elhibázott lakáspolitikájának eredményeképpen az OTP irányába eladósodott, kilakoltatás előtt álló, meggyőződésem szerint erkölcsi szempontból vállalhatatlan módszerekkel lehetetlen helyzetbe hozott családok megmenekülhessenek a kilakoltatás elől, és valamilyen kormányzati segítséggel továbbra is fedél maradhasson a családjuk feje fölött.

Nyilvánvaló, hogy nem olyan otthonteremtési politikát szerettünk volna folytatni, amely néhány esztendő múlva ugyanehhez a helyzethez vezet, ezért mi más irányba indultunk el. Két irányt választottunk: először is egy összehangolt kormányzati lépéseket tartalmazó otthonteremtési program eszközeivel az 1998-ban még 20 százalék feletti lakáshitelkamatokat 6 százalék körülire sikerült csökkenteni a mai napig; a másik irány pedig az volt, hogy az elmúlt tíz évben teljes egészében mellőzött bérlakásprogramot felidézve, összefogva az önkormányzatokkal és az egyházakkal, ismét épüljenek bérlakások Magyarországon. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ez azt jelenti, hogy sikerült egy olyan otthonteremtési programot létrehozni, amely természetesen nem oldja meg az összes magyar család minden lakásproblémáját - tehát maradt még itt is teendő bőven -, de egy olyan otthonteremtési programot sikerült létrehozni, amelyben részt vesznek a gazdasági élet szereplői, pénzintézetek, vállalkozók, részt vesznek benne a családok, az önkormányzatok, és részt vesz benne a kormányzat is. Ennek az összefogásnak köszönhetjük azt, hogy ma már a lakáshitel-állomány Magyarországon óriási mértékben megnövekedett.

Amikor a felmérések során megkérdezik az embereket, hogy terveznek-e lakásvásárlást, -felújítást vagy -bővítést, akkor érdekes dolog az, hogy a háromgyermekesek esetében különösen erős az igény erre a változtatásra. Erről a helyről szeretnék köszönetet mondani a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, mert ők kidolgoztak számunkra, a kormány számára egy olyan javaslatot, csomagot, amelynek több elemét sikerült megvalósítani, és amely segíti a három vagy több gyermeket nevelő családokat - az úgynevezett félszocpol-rendszer visszaállítását is ők dolgozták ki -, vagyis azok a legalább három gyermeket nevelő családok, akik a jelenleginél nagyobb, új vagy akár használt ingatlant vásárolnak, számíthatnak három gyermek esetében több mint egymillió forint állami támogatásra.

Akik lakáshiteleket vettek fel, azok törlesztésénél adókedvezményt próbálunk nyújtani. Korábban az adóból leírható kedvezmény 35 ezer forint volt, ezt a legutóbbi döntésével a kormány 240 ezer forintra emelte, ami reményeink szerint jelentős támogatást nyújt majd, és a futamidejét a hiteleknek is sikerült tíz évről húsz évre megemelni.

A bérlakásprogram esetében szeretném elmondani önöknek, hogy már 138 önkormányzattal sikerült összefogást kialakítanunk, és öt egyház is részt vesz a bérlakás-építési programban. Ez azt jelenti, hogy ez idáig ennek az összefogásnak az eredményeképpen 4200 bérlakást sikerült felépíteni.

De hogy érzékeltessem önök előtt, hogy még milyen sok munka és nehéz feladat áll előttünk, hadd mondjam el, hogy az elemzések azt mutatják, hogy a jövőre vonatkozó terveket illetően a háztartások egyharmada tervezi, hogy a közeljövőben változtat lakáshelyzetén. Ez 1 millió 100 ezer háztartást és családot jelent, akik valamilyen, általuk reálisnak vélt tervet forgatnak a fejükben, hogy javítsanak a lakáshelyzetükön. Ehhez kell a kormánynak segítséget nyújtania, és ebből az 1 millió 100 ezer emberből minél több családnak valóságos lehetőséget is teremteni.

Visszatérve a '98-as szándékokra, tisztelt hölgyeim és uraim, akkortájt az emberek azt is akarták - nem volt olyan természetes, mint ahogy talán most hangzik -, hogy a gyermekük rendes iskolába járhasson. Ezalatt az emberek leginkább azt értették, hogy versenyképes tudást nyújtó iskolákból kerülhessenek ki a gyermekeik. A családok és a szülők ez irányú elvárása szerencsésen találkozik össze Magyarország nemzeti érdekeivel, ugyanis hazánk az elmúlt tíz évben nagy részben - nem kizárólag - annak köszönhette versenyképességét, hogy európai összehasonlításban nagyon jó színvonalú munkát nagyon olcsó bérért is hajlandóak voltak elvégezni az emberek. A jövő azonban már nem ez, a jövő a versenyképes, magasan képzett, korszerű ismeretekkel rendelkező, folyamatos tanulásra képes és kész embereké és nemzeteké.

Ennek érdekében a kormány azt tűzte ki célul, összhangban a polgárok akaratával, hogy egyre több gyermeknek nyíljék lehetősége felsőoktatási képzés megszerzésére. Önök is emlékezhetnek arra, hogy milyen mélyről indultunk a '90-es évek elején. Arról a részsikerről szeretnék önöknek beszámolni, hogy a ma tizenkilenc évesek nemzedéke esetében a felsőoktatásba bejutók aránya meghaladta a 40 százalékot, ami azt jelenti, hogy elértük az európai uniós átlagot. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

(9.40)

 

Azt szeretnénk, hogy a felsőoktatásba 2010-re a fiatalok 50 százaléka eljuthasson. Nagyívű cél, magas mérce, remélem, hogy közös erővel sikerül majd teljesítenünk. De az iskolától nemcsak azt vártuk el, hogy versenyképes tudást nyújtson, hanem azt is, hogy a szegényebb családba, elmaradottabb vidékre születő gyermekeknek is megnyissa a felemelkedés lehetőségét, nekik is esélyt adjon tehetségüknek megfelelő életút megfutásához. Szokták gúnyolni néha a kormány egyik-másik tagját azért, hogy vidékről és kistelepülésről származik, ezt a kormány mindig kellő méltósággal, sőt dicséretnek felfogva viselte (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Alcsút!), de higgyék el nekem, éppen ezért talán elfogadható az a személyes elfogultság, amellyel a kormány a hátrányos helyzetű és vidékről származó, elsősorban elmaradottabb térségekből egyetemek felé igyekvő fiatalokat próbálta támogatni.

Szeretném felhívni az önök figyelmét az Arany János-programra, amely kistelepüléseken élő tehetséges, de nehéz helyzetű diákoknak nyújt lehetőséget. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy minél kisebb településre születik az ember, annál inkább úgy érzi, hogy nehéz kijutnia a nagyvilágba, ezért, függetlenül attól, hogy mit gondolunk a világ előtt álló internet-világfaluról, örömmel kell üdvözölnünk azt, hogy 1998-ban még csak 980 iskola fért hozzá ehhez a lehetőséghez és jutott ki a világhálóra, 2001-ben már 1875 iskola rendelkezik ezzel a lehetőséggel.

Szeretném önöket arra is emlékeztetni, hogy sikerült a tandíjat eltörölnünk és bevezetnünk egy Bursa Hungaricának nevezett szociális ösztöndíj támogatást, amelynek eredményeképpen ma 12 ezer hallgató részesül ilyen szociális ösztöndíjban. Szerencsére a gazdasági miniszter, az oktatási ügyekért felelős miniszter közösen kidolgozott egy olyan hallgatói hitelrendszert is, amely megcsillantja a lehetőséget a fiatalok előtt, hogy családjuk anyagi helyzetétől szinte függetlenül, későbbi munkájuk eredményének terhére önerőből is kísérletet tegyenek tanulásuk finanszírozására. Óvatosan indul meg a rendszer, havi 21 ezer forint hallgatói hitelre nyílik lehetőség, az átlagos kamatszint alatt jóval, ami egy dicséretes kezdeményezés. De úgy érzem, hogy itt még sok tennivalónk van, a rendszer első tapasztalatainak fényében az összeget is felülvizsgáljuk, és az azzal járó későbbi terheket pedig, ha a gazdaság motorja továbbra is sikeresen zakatol, meg kell próbálnunk majd csökkenteni. A diákok bizalommal és örömmel fogadták ezt az új megoldást, több tízezerre tehető azoknak a száma, akik máris beléptek ebbe a rendszerbe. Ha a reményeinkben nem csalatkozunk, akkor már az első félévben 40 ezer diák él majd ezzel a lehetőséggel.

Sokáig elhanyagolt területe volt a magyar társadalmi életnek a felsőoktatás. A miniszter úr majd itt önök előtt is hosszan beszél reményeim szerint arról, hogy az ország mely pontjain milyen beruházásokat indítunk el. Összefoglalóan csak hadd mondjak önöknek annyit, hogy az előttünk álló esztendőkben százmilliárd forint beruházási összeget szánunk oktatási épületekre, főiskolák, egyetemek felépítésére, kollégiumok megteremtésére, könyvtárak kibővítésére.

A kutatás-fejlesztés, szokás mondani, alkalmas mérce arra, hogy megmérjük, mennyire tekinti és tartja fontosnak a jövőt egy nemzet. 1998-ban a nemzeti összterméknek 0,7 százalékát fordította az akkori kormány kutatásra és fejlesztésre; 2002-ben a nemzeti össztermék 1,5 százaléka áll rendelkezésre kutatásra és fejlesztésre. Ismét az összefogás segített, hiszen sikerült megállapodni a vállalati világ képviselőivel, hogy ennek az összegnek most már lassan a felét éppen a vállalati világ adja össze a kutatás és fejlesztés számára. A Széchenyi-terv keretében, tisztelt hölgyeim és uraim, 2001-ben és 2002-ben 54,5 milliárd többlettámogatás jut a korábbi időszakhoz képest kutatásra és fejlesztésre. Ebből is látható, hogy Magyarország polgárai törődnek a saját jövőjükkel.

Visszatérve 1998-ra, tisztelt hölgyeim és uraim, bizonyára önök is emlékeznek, hogy akkor milyen gyakran mondták - még a választásokat megelőzően - az emberek, hogy azt szeretnék, ha a vidéket ismét megbecsülné a kormányzat. Ennek az az oka, hogy a mögöttünk hagyott évtizedben az az érzés alakult ki a vidéken, elsősorban falvakban élő emberekben, különösen akik mezőgazdaságból próbálják magukat és családjukat fenntartani, hogy őket rendszeresen be szokták csapni. Ez a vélekedés nem nélkülöz minden alapot. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Hiszen ha visszagondolunk arra, hogy milyen nagy reményekkel fordultak a mezőgazdaságból élők a kárpótlás felé, akkor láthatjuk, hogy sajnos a kárpótlás nem váltotta be az ahhoz fűzött reményeket, a falvakban gyakori az a vélekedés, hogy idegenek és sokszor spekulánsok jutottak földhöz a helyiek rovására.

A téeszátalakulásokkor és -felszámolásokkor is nagyon sok helyen az az érzés alakult ki az emberekben, hogy őket kisemmizik, az ő jussukat, amely megilletné őket, nem adják ki, mások veszik azt el. Ezért a kormánynak az is kötelessége volt, hogy ezen az érzésen változtasson, és világossá tegye, hogy a kistelepülések, falvak lakói, mezőgazdaságból élő emberei is egyenrangú polgárai Magyarországnak, sőt nemcsak egyenrangú polgárai, hanem bizonyos társadalompolitikai és filozófiai megfontolásokból joggal tarthatnak igényt kiemelt segítségre, támogatásra. Ezért reményeim szerint még ebben a félévben az önök akaratából sikerül egy olyan rendszert kialakítanunk, amely a helyben lakókat a föld vásárlásánál és bérlésénél előnyben részesíti, sikerül reményeim szerint az önök támogatásával is sikeresen befejeznünk a külső üzletrészek felvásárlását, először azokét, akik még működő téeszben rendelkeznek üzletrésszel, hamarosan, rögtön utánuk a nyugdíjasokét is, majd a helyzetet elemezve azokét is, akik feje fölül a mögöttünk hagyott időszakban kiszervezték, átalakították a szövetkezetet (Taps a kormánypártok soraiban.), és most ott állnak, és úgy érzik, hogy bár a kormány szeretett volna segíteni rajtuk, a helyi erők mégis ismét becsapják őket.

Nagyon nem szeretném, ha ez az érzés megerősödne vidéken, ezért erről a helyről is arra szeretném kérni azokat, akik görbe utakon járnak, és jogi csűréssel-csavarással megpróbálják megakadályozni azt, hogy az üzletrésztulajdonuk fejében az államtól joggal ellenértéket váró téesztagok, külső vagy belső tagok, ismét hoppon maradjanak, nos, akik ebben törik a fejüket, azokat szeretném megkérni arra, hogy ne tegyék, a helyi embereket pedig szeretném arra kérni, hogy ne hagyják, hogy ezt tegyék velük; a kormány elejét fogja venni az erre irányuló törekvéseknek. (Taps a kormánypártok soraiban.) Megmondom őszintén, ezt nem tekintem kizárólag kormányzati ügynek, hiszen meggyőződésem, hogy az ellenzék is abban érdekelt, hogy hosszú esztendők után végre a vidéki emberek is tisztességes bánásmódban részesüljenek, és ne essenek áldozatául újabb jogi csűrés-csavarásoknak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A vidéki emberek ügyében volt még egy fontos teendője a kormánynak. Ha felidézik az elmúlt tíz év vitáit, akár itt a parlamentben is, akkor talán önök is emlékeznek olyan mondatokra, véleményekre, amelyek némi lekezeléssel, szinte bántó lebecsüléssel szólnak a nadrágszíjparcellákat művelő emberekről, mondván, hogy ez már a múlt, az idő túllépett nemcsak a parcellákon, hanem az azt művelőkön is, Európában ma már ez nem szokás.

 

(9.50)

 

A kormány azonban erről másképpen gondolkodik. Kétségtelen, hogy mindannyiunknak érdeke az, hogy versenyképes, az Unióban is versenyképes méretű családi gazdaságok jöjjenek létre a mezőgazdaságban. De ez nem jelenti azt, hogy mi mellőzhetnénk a saját kis földjüket művelő vidéki emberek munkáját. Ők igenis értékes munkát folytatnak, hiszen munkát választanak, boldogulni próbálnak, és nem segélyért folyamodnak az önkormányzathoz vagy az államhoz. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ezért meg kell becsülni az önellátó kisbirtokosokat is, hiszen ők a saját sorsukért felelősséget érző emberek családjába tartoznak. Ezért semmifajta erőszakos, az ő fennmaradásuk anyagi alapját jelentő, a földet lábuk alól kihúzó birtokpolitikát nem támogatunk a jövőben sem.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar vidék azt is joggal várta el a kormánytól, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy bekapcsolhassa a magyar vidéki településeket is az ország gazdasági vérkeringésébe, elérhetővé tegye az eddig eldugott zugokat is. Azt várták el, hogy hidakat és utakat építsünk, hogy az egész magyar gazdaságra jellemző erőteljes növekedés az ő világukat is elérhesse. Bizonyára emlékeznek rá, hogy még az előző kormány által megindított munkát sikeresen befejezve, a bajai hidat sikerült felújítani - a Dunán -; a dunaföldvári hidat, mint önök is emlékeznek rá, amely éppen nem vált díszére az országnak, sikerült újjávarázsolni; a Mária Valéria hidat, amely Párkányt és Esztergomot köti össze, a napokban adtuk át az ott élőknek; a szekszárdi Duna-híd építése folyik; előkészítő munkákat végzünk a dunaújvárosi híd felépítése érdekében. A Tiszán is építettünk új hidat, már át is adtuk, és a 3-as autópálya Tisza-hídja is épül.

Nyugodtan mondhatom tehát önöknek azt, hogy amit három esztendő alatt meg lehetett tenni annak érdekében, hogy az eddig a gazdaság virágzó részeitől elzárt országrészeket bekapcsoljuk a közös jövőbe, azt a kormány, igaz, csak tehetségének és képességének megfelelően, de megtette. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A vidékről szólva bizonyára önök is ismerik azt az életérzést és véleményt, amely gyakran nem indokolatlan, és úgy szól, hogy a budapesti kormányzatok magukra szokták hagyni az embereket a bajban. Magyarországnak az elmúlt három évben öt kemény árvizet és két súlyos belvizet kellett kiállnia. Az összefogás eredményeképpen a nagyobb bajokat sikerült elkerülnünk, illetve emberileg lehetséges időhatárok között orvosolnunk.

A veszélyes helyeken élők leginkább abból gondolták a megelőző évtizedekben, hogy magukra hagyták őket, hogy senki sem törődött a biztonságukkal, és elhanyagolták a gátak építését. Ez egy komoly teendő, feladat és kihívás volt a kormány számára. Igyekeztünk a gazdaság lehetőségei keretein belül minden erőforrást mozgósítani. Ennek eredményeképpen ebben az esztendőben már legalább 50 kilométer gátszakaszt sikerül felépítenünk, amely példátlan az elmúlt ötven év történelmére visszagondolva.

Sőt, azt kell mondanom önöknek, hogy a vállalkozókkal történő összefogás eredményeképpen nemcsak gátakat építettek a magyar vállalkozók, hanem a megrongálódott, árvízben és belvízben megrongálódott utakat is sikerült újjáépíteni. A szám talán meglepő: 104 kilométernyi utat építettünk újjá az árvíz sújtotta településeken, 200 magyar alvállalkozó dolgozott és dolgozik mind a mai napig ezeken a részeken, 6-7 ezer helyi embernek adva ezzel munkát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

De ismét óvnom kell a tisztelt Házat a túlzott önbizalomtól. Nincs még itt az ideje annak, hogy azt mondhassuk, hogy ezt a munkát hiánytalanul elvégeztük, még sok helyen kell újabb gátakat építenünk, megerősítenünk, és még vannak újjáépítésre váró házak a katasztrófa sújtotta területeken is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Az emberek azt is akarták 1998-ban, hogy biztonságban tudhassák a gyermekeiket. Talán azt is gondolták, hogy magunk mögött kellene hagyni azt a korszakot, amelyet találóan úgy lehet leírni, elnézést a plágiumért, hogy ami van, az nem közbiztonság. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Valóban, 1998-ban már odáig fajultak a dolgok (Dr. Pálinkás József: Csak tiszta forrásból.), hogy ártatlan emberek haltak meg utcai robbantásokban. (Moraj az MSZP soraiban.)

Kérem, ez egy komoly ügy. Arra kérem a tisztelt Házat (Zaj.), arra kérem a tisztelt Házat, hogy az emberéleteket megillető komolysággal gondolkodjunk erről a témáról, hiszen idézzük fel, hogy éppen a kormány hivatalba lépésének napján történt olyan robbantásos merénylet Magyarországon, amelyben több ártatlan ember is meghalt. Ez nagyon pontosan rajzolta fel előttünk az örökséget és a teendőket is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért a kormány világossá tette, hogy abban az esetben, ha biztonságban és szabadságban akarunk élni, akkor Magyarországon törvényes rendnek is lennie kell. Törvényes rend pedig akkor lesz, ha van olyan rendőrségünk, amely képes a jognak érvényt szerezni. A rendőrséget meg kellett erősíteni szellemében, lelkiekben és anyagiakban. Világossá kellett tennünk, hogy olyan korszakba lépett Magyarország, amikor az államot, azon belül is a rendőrséget nem ellenfélnek tekintik a polgárok, hanem a saját biztonságuk érdekében szükséges jónak, és ezért támogatják személyesen és a központi kormányzat akaratán keresztül is a rendőrség határozott, világos, egyértelmű működését.

Úgy is mondhatnám, hogy arra törekedtünk '98-tól kezdődően, hogy vonzóbbá tegyük a munkát és kockázatosabbá a bűnözést. Értünk el némi eredményt. Sajnos, még nem értük el az út végét. Magyarországon még mindig sok bűncselekményt követnek el, és ez még akkor is igaz, ha egyébként a bűncselekmények számát talán nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó mértékben sikerül csökkentenünk az elmúlt három évben. De nincs ok arra, hogy megpihenjünk, és a saját sikereinken merengjünk.

Arra van szükség, hogy a rendőrség továbbra is erős legyen, határozott, és megvédjen bennünket a bűnöző elemekkel szemben. Azt is elvárjuk a rendőrségtől, a határ-ellenőrzési rendszer fejlesztésén keresztül, hogy a kívülről érkező bűnözői nyomással szemben is képes legyen megvédeni a családjainkat, képes legyen megvédeni Magyarországot. Itt is értünk el eredményeket, ma már az Európai Unióban elfogadott és elvárt határátkelési rendszert szinte megvalósítottuk, de azt gondolom, hogy ez kevés. Magyarország huzatos helyét foglalja el Közép-Európának, nekünk még a mainál is szigorúbb határ-ellenőrzési rendszerre van szükségünk, ha nem akarjuk, hogy kívülről fenyegessék biztonságunkat, a törvénytisztelő magyar emberek életét.

A biztonság ügyében volt még egy fontos teendője a kormánynak, új filozófiai és elvi alapokra kellett helyezni a kábítószerrel szembeni küzdelmet. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én nem állítom, hogy a magyar kormány képes arra, hogy eldöntsön és igazságot tegyen olyan vitákban, amely a kábítószer ügyében megosztja az egész világot. Nem hisszük, hogy igazságot tudunk tenni például az ügyben, hogy a könnyűnek mondott drogokat szabad-e elérhetővé tenni. De nem is akarunk igazságot tenni, mert van véleményünk a dologról, ez pedig az, hogy nem akarjuk elérhetővé tenni. (Taps a kormánypártok soraiban.), és erről szóló filozófiai viták helyett inkább az életösztöneinkre hagyatkozunk, és azt mondjuk, hogy Magyarországnak egy olyan országnak kell lennie, ahol nem tűrjük meg a drogfogyasztást.

Világossá kell tennünk, meg kell mondanunk a fiataloknak, hogy számos dolog van az életben, amit ki kell próbálni először, hogy az ember utána nemet mondhasson rá. De vannak olyan dolgok az életben, amit nem kell kipróbálni ahhoz, hogy az ember nemet mondhasson rá. A kábítószer-fogyasztás ilyen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

 

(10.00)

 

Világossá kell tennünk a gyermekeink érdekében, bármilyen szigorúnak is hangzik ez a mondat, hogy aki a kábítószerrel barátkozik, az valójában az ördöggel cimborál. Ezért két teendőnk volt, tisztelt hölgyeim és uraim; az első, hogy az iskolai nevelésben megpróbáljuk meggyőzni a gyermekeinket, a fiatalokat arról, hogy kerüljék ezt a veszedelmet. Indítottunk programokat, ezeknek talán van is már valamennyi eredménye. De nem mellőzhetjük a nagyon határozott, nagyon világos rendőrségi, bűnüldözői föllépést sem. Igen, a kábítószerrel szembeni küzdelemben a rendőrségnek nagyon komoly szerepe van. A kábítószer-kereskedőket el kell fogni, és a megemelt büntetési tételek lehető legmagasabb tételével kell sújtani saját gyermekeink érdekében.

Sajnos, Magyarországon nem sikerült a kábítószer-fogyasztást olyan mértékig visszaszorítani, ahogyan szerettük volna. Az előttünk álló esztendőknek éppen az lesz az egyik legnagyobb kérdése, hogy vajon sikerül-e bármelyik kormánynak az erre irányuló erőfeszítéseit megsokszorozni és érzékelhető eredményt elérni oly módon, hogy egyre kevesebb fiatal érezzen vágyat arra, hogy kipróbálja a kábítószer nyújtotta csalóka illúziókat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Három esztendővel ezelőtt, ha jól idézzük föl az akkori véleményeket, az emberek azt is szerették volna, hogy békés és nyugodt öregkoruk lehessen. Azt szerették volna, ha nyugdíjasként is aktív részesei lehetnek a családjuknak és a társadalom mindennapi életének. Azt szerették volna, hogy olyan nyugdíjat kapjanak - nem ajándékba, hanem mert megszolgálták, mert megdolgoztak érte -, amely méltányos, és biztonságot nyújt öreg napjaikra. Nem voltak az embereknek jó tapasztalataik ez ügyben. 1994 és '98 között a nyugdíjak valóságos értékéből elpárolgott, levágtak, elcsentek - vérmérséklettől függően adhatjuk meg a történtek okát - 12 százalékot.

Amikor ez a kormány hivatalba lépett, ebben az ügyben is meg kellett szólalnom itt, a tisztelt Házban. A reményeket illetően mértéktartásra próbáltam inteni mindannyiunkat, és azt mondtam, hogy a gazdaság helyzetét megfigyelve az is szép teljesítmény lenne a '98-ban hivatalba lépett kormánytól, ha a nyugdíjak valóságos értékét meg tudná őrizni. Akkor azt mondtam, hogy ennél nagyobb célt talán nem helyes kitűzni magunk elé. Szeretném jelenteni, tájékoztatni, szeretnék örömmel beszámolni a tisztelt Háznak arról, hogy pesszimisták voltunk, alábecsültem az ország lehetőségeit. A mögöttünk hagyott három esztendőben sikerült a nyugdíjak valóságos értékét 16 százalékkal növelni. (Taps a kormánypártok soraiban.) Mégsem vagyunk elégedettek. Mégsem lehetünk boldogok, még mindig nagyon sok olyan nyugdíjas él Magyarországon, aki az általa végzett munka hosszához és minőségéhez képest még mindig alacsony nyugdíjat kap és nem érezheti magát létbiztonságban. A következő kormányoknak is lesz még bőven dolguk a nyugdíjak emelése ügyében.

Amit tenni tudtunk az elmondottakon fölül, az az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy 1999-ben tettünk egy kísérletet. Nagy vihart váltott ki, de úgy érzem, helyes volt belevágnunk, és akkor döntöttünk, hogy a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők esetében egy erőteljesebb emelést hajtunk végre, mint a magasabb nyugdíjak esetében. Érdekes módon az elemzések és felmérések szerint maguk a nyugdíjasok helyeselték ezt a megoldást, ennek eredményeképpen 1999-ben a legrosszabb helyzetben lévő nyugdíjasoknál nem átlagos, hanem 20-25 százalékos nyugdíjemelést hajtottunk végre.

Most, január 1-jétől egy számunkra szintén fontos változásról is beszámolhatok önöknek, a magyar gazdaság teljesítőképessége nemcsak lehetővé teszi, hanem ha jól értem, akkor igényli is, hogy azok a nyugdíjasok, akik dolgozni akarnak, ne szenvedjenek el büntetést. Hiszen valahogy az elmúlt időszakban egy buta rendszer alakult ki Magyarországon, s azokat a nyugdíjasokat, akik nyugdíj mellett még úgy gondolták, hogy kereső munkát szeretnének folytatni, az állam büntette, és a jövedelmük után kiszámított adó alapjába beszámolta a nyugdíjat is. Ezt a rendszert most megváltoztatjuk. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy 320 ezer nyugdíjas helyzetében okoz ez majd érezhető változást: ha dolgoznak, a jövedelmük után adóalapjukba nem kell beszámolniuk a korábban megszerzett nyugdíjat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! E Ház falai között is hosszú és időnként érthetetlenül heves és mérges viták zajlottak az állami nyugdíjrendszer átalakításáról. Két gondolat élt itt a Ház falai között. Az egyik valahogy úgy fogalmazott - a sommás összefoglalásért elnézést kérek tőlük -, hogy a magyar nyugdíjrendszert úgy lehet leginkább biztonságossá tenni és életképessé alakítani, ha magánosítani próbáljuk, és a nyugdíjrendszer lényege az, hogy minél nagyobb számban és összegben tereljük az embereket, illetve az ő nyugdíjukat a magánnyugdíjpénztárakba, és az állami nyugdíjrendszeren belül pedig néminemű kiigazításokat hajtunk végre. Mi ezt másképpen gondoljuk. Mi úgy hisszük, hogy a nyugdíjreform lényegi eleme éppen az állami nyugdíjrendszer átalakítása. Ugyanis hosszabb távon is Magyarországon szükség lesz arra, hogy a nyugdíjrendszer meghatározó, döntő eleme az állami nyugdíjrendszer legyen. Be kell látnunk az elmúlt néhány év tapasztalatának függvényében, annak következtében, hogy hiú ábránd volt azt gondolni, hogy a nyugdíjrendszer egyszerű magánosításával, privatizálásával biztosítani tudjuk a már nyugdíjban lévők nyugdíját, és tisztességes nyugdíjat tudunk teremteni a későbbiekre nézve a ma még dolgozóknak. Ez, tisztelt hölgyeim és uraim, nem megy.

Ezért radikálisan át kell alakítani az állami nyugdíjrendszert, aminek első lépését már meg is tettük. A minden további döntésnek és átalakításnak előfeltételét jelentő egyéni számlarendszer bevezetése megindult Magyarországon. Az állami nyugdíjrendszert kell sok szempontból hasonlóvá tenni a magánnyugdíjrendszerhez, a magánnyugdíjrendszer értékét adó számos elvet kell beemelni az állami nyugdíjrendszer működésének keretei közé. Ilyen elv és elem például az, hogy az állami nyugdíjrendszerben is mindannyian tudhassuk, hogy mennyi év alatt mekkora összeget fizettünk be járulék formájában a magunk számlájára. Ez egy nagyon komoly fejlesztést igényel a nyugdíjfolyósító igazgatóságtól. A fejlesztés megindult, örömmel tájékoztatom önöket arról, hogy 2003. január 1-jétől már mindenki a saját nevére szóló nyugdíjszámlára fizetheti be a járulékát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ez nyitja meg az utat ahhoz, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ésszerű keretek között a későbbiekben mindenki maga dönthesse el, hogy hamarabb szeretne-e nyugdíjba menni alacsonyabb nyugdíjjal, vagy később szeretne nyugdíjba menni magasabb nyugdíjjal. E döntés, e lehetőség megteremtése azonban csak akkor érhető el, ehhez az szükséges, hogy teljes körű legyen az egyéni számlavezetési rendszer Magyarországon. A lehető legsürgetőbb teendők közé tartozik e rendszer kiépítése. Nagyon remélem, hogy ez szintén egy olyan ügy, amit nemcsak a kormány, hanem az ellenzéki képviselők közül is sokan támogatnak.

Volt még egy fontos ügy, tisztelt hölgyeim és uraim, a nyugdíjasok kapcsán. Ha önök megpróbálják a nyugdíjasoktól megtudni, hogy számukra mi okozza a legnagyobb problémát, akkor az alacsony nyugdíjon fölül általában a magas gyógyszer- és energia-, gázárakat szokták említeni. Ezért arra kérem önöket, hogy bár közgazdaságilag ez sokuk számára nem tűnik elfogadhatónak, mégis tekintsék úgy, hogy a kormánynak az a törekvése, amellyel komoly kockázatokat és konfliktusokat vállalva megfékezte a gyógyszerár-emelkedést és beavatkozott az energia- és gázárak emelkedésébe, elsősorban a nyugdíjasok és a nagycsaládosok érdekét szolgáló társadalompolitikai lépés volt. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A gyógyszerárak esetében komoly csatát vívtunk a nagy gyógyszerforgalmazó vállalatokkal, a miniszter ezt a csatát, úgy érzem, sikeresen vívta meg, hiszen létrejött egy megállapodás, amelyet a nagy gyógyszergyártók és -forgalmazók is elfogadtak, és amelynek az a lényege, hogy a következő három évben a támogatott termékek, gyógyszerek esetében az árak emelkedése nem lehet magasabb, mint az infláció kétharmada. Van, aki ezt az állam részéről a gazdaság törvényszerűségeibe történő illetéktelen beavatkozásnak gondolja, mi egyszerűen csak úgy gondoljuk, hogy ez a családosok és a nyugdíjasok érdekét szolgáló helyes lépés volt.

 

 

(10.10)

 

Hasonlóképpen nagy viták voltak arról, hogy szabad-e a világpiacon hirtelen egekbe törő gázárakat rászabadítani a magyar fogyasztókra (Bauer Tamás: 1973!), a megbokrosodott (Derültség a kormánypárti padsorokban.) gázárakat szabad-e nyakló nélkül (Dr. Gyimesi József: Medgyessy ezt akarja!) beengedni a magyar családok költségvetésébe. (Keller László: Ki veszi meg a gázüzletágat?) Nehéz kérdés ez, tisztelt hölgyeim és uraim, hiszen Magyarországon mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy létrejöjjenek olyan nagy, lehetőleg magyarországi központtal működő és lehetőleg minél inkább magyar kézben levő nagy vállalatok, amelyek meghatározó súlyt képviselnek nemcsak Magyarországon, hanem az egész régióban. A magyar olajipar és gázipar legnagyobb cége ezek közé tartozik.

Ez fontos cél, de nem az egyetlen. Legalább ilyen, de talán még fontosabb cél, hogy télen az emberek fűteni tudjanak, hogy ne kényszerüljenek arra, hogy váratlan világpiaci hatások miatt kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek, Európában ma már elfogadhatatlan életkörülmények közé sodródjanak. Ezt a két szempontot kellett összeegyeztetni. Nem könnyű, de úgy érzem, az elmúlt időszakban, szükségszerű konfliktusok árán ugyan, de sikerült.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1998-ban a polgárok azt is szerették volna, hogy az élet értékesebb legyen. Nem tudom, önök közül mennyien ismerik azt a megdöbbentő számadatot, hogy a mögöttünk hagyott 30 esztendőben összesen 900 ezer ember halt meg Magyarországon, 900 ezer ember halt meg 30 év alatt Magyarországon alkohollal, dohányzással vagy droggal összefüggésben. 30 év alatt 900 ezer ember! Ez azt mutatja, hogy talán az élet értékét nem tettük elég magasra. Ezért úgy döntöttünk, hogy talán ideje lenne egy tízéves népegészségügyi programot kidolgozni és megindítani. Nem tudunk egy csapásra változtatni a kialakult helyzeten, de a tízéves program jó esélyeket nyújt.

Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a hölgyek mai 75 éves átlagéletkorát a program eredményeképpen 78 évre sikerüljön emelni, és a férfiak mai 66 éves átlagéletkorát legalább 70 évre sikerüljön fölemelni. (Kuncze Gábor: Csak? - Dr. Szabó János: Legalább...) Személyi válogatás nélkül, tisztelt hölgyeim és uraim! (Derültség.) Ez azt jelenti, hogy ha ezt a tízéves programot sikerül végrehajtanunk, akkor Magyarországon az élet hosszabb és reményeim szerint ezáltal értékesebb is lesz. (Dr. Kis Zoltán: Szegény kisnyugdíjasok, mennyit szenvedhetnek!) Az első szűrővizsgálatok már megindultak, a lakosság, a polgárok ezeket az intézkedéseket és vizsgálatokat nagy bizalommal fogadták, és nagy várakozásokkal néznek eléjük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az emberek a polgári kormány megbízásakor azt is akarták, hogy Magyarországon az életnek ne csak célja, hanem értelme is legyen. Azt várták, hogy a kormány mondja ki, hogy felfogása szerint az élet több, mint létfenntartásért folytatott küzdelem, ezért a kormány működése sem korlátozódhat önmagában a gazdasági élet területére, nem hagyhatja érintetlenül az emberi élet igazi értelmét adó más területeket sem. Valóban, a kormányzat úgy gondolja, hogy a kultúra, a lélek, az összetartozás, a nemzet, a hit elengedhetetlen része az életünknek. Ezért a kormány - vállalva az ezzel járó vitákat - megpróbált tág teret nyitni a történelmi egyházak előtt. Megpróbáltuk elhárítani az akadályokat az egyházak küldetésének teljesítése elől. Abban bízunk, abban reménykedünk - és ez már nem az állam, hanem az egyházak dolga -, hogy utat találnak az emberekhez, és egyre több embert segítenek terheik viselésében és életük kiteljesítésében. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ugyanennek a gondolatnak a jegyében - az ügy körül kirobbant vitákban megedződve - a kormánynak a millenniumot is sikerült a nemzet nagy és közös ünnepévé tennie. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Engedjék meg, hogy kellő mértéktartással, de némi büszkeséggel elmondjam önöknek azt, hogy Magyarországon a millennium esztendejében 3 ezer település tartott ünnepet, saját maga által megszervezett, felépített, összeállított ünnepet; ha úgy tetszik, 3 ezer településen megünnepelték saját magukat az emberek. 330 ezer diákhoz sikerült eljuttatnunk a Millenniumi olvasó- és daloskönyvet, 400 új köztéri szobor kapta meg az őt megillető helyet, gazdagabbá, reményeink szerint szebbé téve életünket, 60 politikai vagy vallási okból elbontott és megcsonkított műalkotást állítottunk helyre és állítottunk vissza.

Szeretném önöknek elmondani, hogy épül az új millenniumi városközpont - mindannyiukat örömmel várjuk március 15-én a Nemzeti Színház nyitóelőadásán. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Döntés született a modern magyar művészeti múzeum e városrészben történő felépítéséről, hasonlóképpen a hagyományok háza felépítéséről és egy nagy, nemzeti hangversenyterem felépítéséről is. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Az Andrássy út 60-ban, a rossz emlékű ÁVH-s székházban pedig - akik arra járnak láthatják - folyik egy múzeum kiépítése, a terror háza címet viselő múzeum felépítése (Zaj.), amely gyermekeink számára is bemutatja, hogy a szüleiknek, nagyszüleiknek és dédszüleiknek milyen totális diktatúrák okozta szenvedéseket kellett kiállniuk a XX. században.

Hasonlóképpen a Ganz-gyár mindannyiunk által ismert leépült, ócska gyártelepe helyén ma már egy kulturális központ, a Millenáris várja a magyar polgárokat, és hamarosan az első nagy magyar szellemtörténeti kiállítást is megtekinthetjük ott, reményeink szerint minél többen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

ELNÖK: Miniszterelnök Úr! Csak tájékoztatni szeretném, hogy az ajánlás értelmében, amelyet a házbizottság állított össze, önnek körülbelül 60 perces (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Körülbelül!) időkeret áll rendelkezésre. Azt gondolom, így is rendkívül toleráns volt az elnök, hiszen ön 5 perccel túllépte ezt az időkeretet, úgyhogy kérem, hogy fejezze be az expozéját.

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Szeretném megkérdezni az elnök asszonyt: ez azt jelenti, hogy megvonta tőlem a szót?

 

ELNÖK: Nem vontam meg a miniszterelnök úrtól a szót, hanem arra kértem, hogy figyelemmel a házbizottság ajánlására, fejezze be az expozéját. Erre kértem önt. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Kellő udvariassággal és hölgyeknek kijáró tisztelettel arra szeretném kérni az elnök asszonyt, hogy ezt gondolja újra, és ne vonja meg tőlem a szót, mert a kormánypárti frakciók időkeretének terhére, úgy érzem, az ország közönségét tájékoztathatom. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van! Halljuk! - Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A miniszterelnök úr megtisztelő és megkülönböztetett figyelmét tisztelettel köszönöm, és azt is köszönöm, hogy ön a frakció időkeretére kívánja a 60 percen felüli időt felhasználni; így tág teret biztosítok az ön számára. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Kovács Kálmán: Töröljük el a házbizottságot!)

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Hálás szívvel köszönöm az alelnök asszonynak. Kérem az elnök asszonyt, értse meg, három év nagyon hosszú idő, és nagyon nehéz egyetlen órában összefoglalni mindazt, ami fontos volt. (Zaj.)

 

ELNÖK: Miniszterelnök Úr! Én azt hiszem, hogy rendkívül toleráns vagyok magam is (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban), és feltételezem, hogy az egész Ház figyelemmel hallgatja az ön beszámolóját. Kérem, folytassa! (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Halljuk a miniszterelnök urat!)

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelettel szeretném megköszönni, hogy lehetőséget adott arra, hogy folytassam.

Nos, tisztelt elnök asszony, visszatérve a polgárok 1998-as akaratára, talán engedje meg, hogy még azt is megemlítsem, hogy azt is szerették volna Magyarországon az emberek, hogy ne csak a saját teljesítményükre lehessenek büszkék, hanem a többi itt élő polgártársukéra is, ha úgy tetszik, a szomszédjukéra és az egész ország teljesítményére.

(10.20)

 

Világos volt, szinte tapintható akkor az akarat, hogy a tízmillió szétfutó szabad akaratot a hivatalba lépő kormánynak sikerüljön összefogni, úgy, hogy ne csak az egyes emberek és családok, hanem az egész emelkedhessék.

1998-ban a választópolgárok sikeres Magyarországot és összetartó nemzetet is akartak. Azt akarták, hogy a kormány hajtsa végre a nemzet határokon átívelő újraegyesítését, legyen világos törvény a határon túli magyarokról, legyen magyar egyetem Erdélyben, legyen Mária Valéria híd, és még sorolhatnám, folytathatnám, mi mindent akartak a nemzeti összetartozás jegyében akkortájt a polgárok.

Ennek megfelelően 1998 őszén létre is hoztuk a Magyar Állandó Értekezletet, amely egy olyan Kárpát-medencei szervezet, amely képes arra, hogy a magyarországi magyarok akaratán kívül befogadja, összefogja a határon túl élő magyar közösségek akaratát is. Ennek a Magyar Állandó Értekezletnek volt a határozott szándéka - sőt maga is kidolgozta, vállalta a kidolgozással járó terheket - az a törvény, amelyet ma már csak státustörvénynek nevezünk, és amely ismét megpróbálja újra összefogni a Kárpát-medence magyarságát. (Taps a kormánypártok soraiban. - Balczó Zoltán tapsol.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar polgárok azt is akarták 1998-ban, hogy béke és biztonság legyen; Magyarország legyen része egy olyan nemzetközi szövetségnek, hozzon létre egy olyan kapcsolatrendszert, amely biztonságot nyújt, de lehetőleg nem okoz olyan helyzetet, hogy Magyarország szükségtelenül sodródjék bele nemzetközi konfliktusokba. Úgy érzem, hogy az ellenzék támogatásával, legalábbis hosszú ideig fennálló támogatásával is sikerült megvalósítanunk, hogy a szomszédban zajló háború idején, amikor légicsapásokat mért a NATO Jugoszláviára, Magyarország békés és biztonságos hely maradhatott. Hasonlóképpen úgy érzem, hogy az összefogás eredményeképpen az Egyesült Államokat ért terrortámadás időszakában is sikerült Magyarországot egy sokkal sebezhetőbb világban továbbra is békés és biztonságos országnak megőriznünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A béke és biztonság jegyében az emberek jószomszédi kapcsolatokra törekedtek, erre törekvő kormányt akartak 1998-ban. A magyar kormány magáévá tette ezt a gondolatot, mi érdekeltek vagyunk szomszédjaink sikerében. Mindannyian tudjuk, hogy egy-egy családi porta értéke nemcsak attól függ, hogy mit épít az ember, hanem attól is, hogy kikkel lakik egy utcában. Ezért azt kell mondanom, hogy Magyarországnak saját nemzeti érdeke is, az általános emberi szolidaritáson túl, hogy Magyarország szomszédjai sikeres államok legyenek, mert ezzel Magyarországot is, a mi életünket is fölértékelhetjük. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt is szerették volna a magyar polgárok '98-ban, hogy a XX. században megbomlott és szétvert polgári rend ismét visszaálljon. Gondolom, mindannyian azt akartuk '98-ban, hogy ha valakit mérlegre tesznek, akkor a teljesítmény és az egyéni felelősség számítson, ne az osztály-hovatartozás, mint egykor, vagy ne a faji besorolás, mint azt megelőzően. Olyan országot akartunk mindannyian, ahol származása miatt senkit hátrány nem illethet, sem előnyben nem részesülhet senki. Azt szerettük volna, hogy Magyarország egy tisztességes nyugat-európai mércével mérhető állam legyen.

Magyarország ma nem hibátlan ország. Kérdéses persze, vannak-e a világon hibátlan országok. De azt nyugodtan elmondhatjuk, nemcsak a mögöttünk hagyott három év teljesítményének - nem kormányzati, hanem közös teljesítményének -, hanem a megelőző időszak jó néhány erőfeszítésének köszönhetően is, hogy Magyarország ma kiállja az összehasonlítás próbáját bármely nyugati országgal. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Örülök annak is, hogy érzékelhetően nő azoknak a száma, akik nem a másoktól való elhatárolódásban, hanem saját eszméik, értékeik és gondolataik kifejtésében hisznek. Nő azoknak a száma az országban, akik, ha a saját maguk helyét akarják meghatározni, nem másokkal szemben, nem mások ellenére, hanem saját gondolatuk mentén jelölik azt ki. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Engedjék meg, hogy megkockáztassam azt a kijelentést - miközben el kell ismernünk, hogy Magyarország nem hibátlan ország -, hogy az elmúlt három évben hazánk önbecsülése javult, arányérzékünk finomodott és nemzeti tartásunk erősödött.

Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, 1998-ban a polgárok olyan kormányt akartak, amely képes arra, hogy összefogást és egységet teremtsen. Egy szomszédban zajló háború időszakában vagy egy brutális terrortámadás fenyegető következményeinek idején az összefogás szinte természetes módon megvalósult. Öt nagy árvíz esetében is össze tudtuk fogni az erőket. Engedjék meg, hogy azt mondjam, egy nyugati ország esetében ez talán természetes is - de hadd emlékeztessem önöket arra, hogy ennél sokkal több történt az összefogás ügyében Magyarországon.

Azt is mondhatom, hogy az elmúlt három év erőfeszítéseinek eredményeképpen Magyarországon sikerült nemzeti egységet és összefogást kialakítani. Mielőtt ezt vitatnák, hadd kérjem meg önöket arra, hogy ne tévesszék meg önöket a parlamenti viták, ne tévesszen meg bennünket a parlamenti nyüzsgés és zsivaj. Az ország előtt álló komoly feladatok, legfontosabb kormányzati döntések esetében sikerült megalkotni a nemzet összefogását és egységét.

Végezetül ennek néhány tényével szeretném önöket megismertetni. Párthovatartozásra való tekintet nélkül, függetlenül attól, hogy ellenzéki pártokkal szimpatizálnak-e a polgárok vagy kormánypártiakkal, a legfontosabb, mondjuk úgy, stratégiai döntéseket elsöprő többséggel támogatták. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az elemzések és felmérések szerint a határon túli magyarok támogatását ma a magyar polgárok 82 százaléka támogatja. A gyermekek utáni adókedvezmény ügyében 80 százalékos az egység. A minimálbér ügyében 76 százaléka a magyar embereknek úgy gondolja, hogy jó úton jár az ország. A diákhitel ügyében az emberek 75 százaléka - hiába ellenzékiek vagy kormánypártiak - azt gondolja, hogy ez helyes, és ezt folytatnunk kell. A Széchenyi-terv esetében az emberek 67 százaléka gondolja úgy, hogy erre van szüksége az országnak. A Széchenyi plusz programról az emberek 72 százaléka mondja azt, hogy helyes, rajta, tegyük, csináljuk.

Az állami nyugdíjrendszer reformjának irányait tekintve a magyar polgárok 90 százaléka azt mondja, hogy nosza, ezt kell tenni, amit a kormány elindított. Az otthonteremtés állami támogatásának ügyében a nemzeti egység 91 százalékos, tisztelt hölgyeim és uraim, a zsebszerződések felszámolása ügyében pedig az emberek 90 százalékának támogatását tudja maga mögött a kormány. A külföldiek termőföldszerzési tilalmában pedig az emberek 67 százaléka támogat bennünket.

Azt kell tehát összefoglalóan mondanom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az elmúlt három évben hazánk a polgárok által megszabott irányba és az általuk kijelölt célok felé halad. A nagy jelentőségű kormányzati döntések körül kialakulófélben van, illetve kialakult egy tartós összefogás, a nemzet egysége. Bizakodhatunk, hogy az előttünk álló évtized a polgári összefogás, a polgárok összefogásának évtizede lesz. Bizakodhatunk és hihetjük, hogy ez lesz a jövő, és a jövő már el is kezdődött.

De azt kell mondanom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a feladat még sok és számos, éppen ezért arra kérem önöket, hogy az előttünk álló időszakban is tartsák fönn, járuljanak hozzá ehhez a nemzeti egységhez. Éppen ezért szeretném hálás szívvel megköszönni mindenkinek a munkáját, aki segítette a magyar családok boldogulását a mögöttünk hagyott három esztendőben. Szeretném megköszönni az ellenzéki képviselőknek, hogy számos alkalommal támogatták a kormány elgondolásait; köszönöm a kormánypárti képviselőknek, hogy végig kitartottak a polgárok által számunkra kijelölt célok mögött; és a Ház falain kívül is mindenkinek szeretném megköszönni a munkáját, aki tett azért, hogy az elmúlt három, három és fél esztendőben Magyarország a magyar családok számára sikeres hely, sikeres haza lehessen.

Még egyszer szeretném megköszönni, hogy figyelmükkel kitüntettek, és szeretném azt is megköszönni, hogy abban a kitüntetésben részesítettek, hogy az elmúlt három és fél évben a kormány tagjai az önök támogatásával végezhették munkájukat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

(10.30)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 16 2001.11.29. 21:05  1-118

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában elhangzott néhány olyan gondolat, amely talán igényli azt, hogy megjegyzést vagy válaszfélét fűzzek hozzá. Engedjék meg, hogy ott folytassam, ahol az előttem szóló abbahagyta, azzal a gondolattal, hogy a csatlakozás nem csodaszer. Ezzel én egyetértek. Ezért aztán érdemes is a csatlakozás szó helyett egy másik, talán mélyebb tartalmú magyar kifejezést használnunk, mondjuk a felzárkózás kifejezést, és akkor már láthatjuk, hogy a csatlakozás értelme nem önmagában van, vagyis nem csodaszer, hanem felzárkózásunk eszköze.

Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás segíti Magyarország felzárkózását, két értelemben is. Egyfelől segíti a magyar embereket abban, hogy a ma tőlünk nyugatra ismert életminőség szintjét hamarabb elérhessék, másfelől pedig egyetértek azokkal is, akik azt mondják, hogy van összefüggés egy ország versenyképessége, gazdasági ereje és nemzeti szuverenitásának valóságos tartalma között. És úgy gondolom, hogy belépésünk esetén a magyar nemzet gazdasági értelemben is jelentősen megerősödhet, versenyképessége nőni fog, és a jogilag meglevő nemzeti szuverenitásunkkal sokkal nagyobb mértékben élhetünk majd, valóságosabbá tudjuk tenni, ha az egy erős állam szuverenitása.

Ezért paradoxnak tűnik első hallásra, de az előttem szólóhoz szeretném hozzáfűzni azt, hogy szerintem az Európai Unióhoz való csatlakozásunk a felzárkózás révén bizony a nemzeti szuverenitásunkat is erősíteni fogja, dacára annak, hogy bizony - ez majd egy későbbi vita lesz talán ebben a Házban - bizonyos döntési jogkörök Magyarország helyett Brüsszelbe, az Európai Unió döntési központjába kerülhetnek át. Mégis, egy ilyen állapotban is, ha ügyesen csatlakozunk, nem mondom, hogy minden csatlakozás jó, de ha ügyesen csatlakozunk, ebből még kikerekedhet a nemzeti szuverenitás növekedése is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Másfelől engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy bár néha szokás talán gúnyosan is minősíteni azt a célkitűzést, hogy 15 év alatt Magyarország próbálja meg, érje el az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét, mégis hadd ragaszkodjunk ehhez az elgondoláshoz. Részben azért, mert a gyors növekedés, amit a magyar gazdaság a nehézségek ellenére is mutat, erre ad némi alapot, másfelől számítunk két ugrásszerű, lökésszerű előrelépésre is. Egyfelől a belépés után, amikor hozzájuthatunk - ma még nem világos, pontosan mekkora - forrásokhoz Brüsszeltől, amelyeket be tudunk vonni a magyar gazdaság fejlesztésébe, és egy második nagyobb lépést is teszünk majd, amikor Magyarország csatlakozik majd reményeink szerint a közös pénzhez, és ezáltal a nemzeti valutatartalékok mai tízmilliárd fölötti összegét másfél-két milliárdos szintre vihetjük le - a zónához tartozó pénzek esetében ennyi elégséges -, ez egy újabb fejlesztési lehetőséget nyit majd meg a magyar gazdaság előtt.

 

 

(11.40)

 

 

Tehát továbbra is nyugodtan tegyük fel azt a kérdést, vagy fogalmazzunk úgy, mondjuk ki azt a gondolatot, hogy mi nem követelünk, vagy nem tartjuk túlzó igénynek az élettől azt, ha azt mondjuk, hogy egy ma megszülető magyar fiatal 15 éves korára rendelkezzen és rendelkezhessen olyan életesélyekkel, mint egy most megszülető portugál vagy spanyol gyermek. Úgy gondoljuk, ez egy olyan cél, amit érdemes kitűzni, és talán nem érzik nagyképűségnek, ha azt mondom, hogy ennél kisebb célt nem is érdemes kitűzni egy, a saját maga fejlődésében bízó nemzetnek.

Második gondolatként engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy elmondjam azt is, az Unió nemcsak azért nem csodaszer, amit az előttem szóló mondott, hanem azért sem csodaszer, mert nem egy olyan világ, ahol nincsenek problémák. Bizony az Unión belül is nagyon komoly problémák vannak. Így talán érdemes kicsit a saját gondolkodásunkat is revízió alá venni. Ugyanis én még az iskolában azt tanultam, még gimnáziumban is, hogy létezik konfliktusmentes világ, ezt hívják kommunizmusnak; az a helyes, ha az ember ebbe vágyakozik. Nem olyan könnyű oda eljönni és eljutni, mondták a tankönyvek, először át kell menni a szocializmuson. Az nem más, mint a konfliktusmentes világba vezető út. Ez régen volt, azóta mindannyian tudjuk, hogy ez nincs így. Valójában az igazság sokkal inkább úgy mutatja magát, hogy az ember és egy nemzet is hiába ér el sikereket egymás után, minden siker csak belépő egy újabb problémához. Nincs tehát problémamentes világ. Az embernek nem az adatott meg mint létező lénynek, hogy a problémamentes és a problémákkal terhelt világ között válasszon, hanem közreműködhet abban, hogy milyen problémák között tudja és akarja leélni az életét.

Az egész rendszerváltásnak az értelme éppen az volt, hogy úgy döntöttünk, nem egy megszállt ország, nem egy megszállt, a szovjet birodalomhoz tartozó ország problémáival akarunk küszködni, hanem a nyugati világ problémáival szeretnénk majd megküzdeni. (Dr. Kóródi Mária: Ez nem ilyen egyszerű!) Tulajdonképpen bizonyos nézőpontból szemlélve a dolgokat, problémák között választottunk. Ezt meg is kaptuk, szeretném jelezni. A problémáink ma már nagyobb részt olyanok, mint amilyenekkel tőlünk nyugatabbra fekvő országok polgárai küszködnek. És ezek nem kis problémák, de szerencsére más természetűek, mint a húsz vagy harminc évvel ezelőtti problémáink voltak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy egyetértsek Szájer képviselőtársammal (Dr. Szent-Iványi István: Nem hittük volna!), aki a vita eddigi részében még nem kellő súlyt kapott gondolatot vetett fel, de ezt szeretném önöknek alaposabb megfontolásra javasolni. Ugyanis azt mondta a képviselőtársunk, hogy amíg nem lépünk be az Unióba, addig bizonyos szempontból a kormánynak, de az egész országnak is, különösen a gazdaságpolitika tekintetében, nagyobb a mozgástere - bizonyos kérdésekben ez kétségkívül így van -, mint lesz, amikor majd beléptünk. Ezért nemcsak az a kérdés, hogyan készüljünk fel technikai értelemben - jogharmonizáció és így tovább -, hanem hogy hogyan használjuk ki a belépésig még rendelkezésre álló időt olyan gazdaságpolitikai lépések megtételére, amit az Unióhoz való csatlakozás után nagy valószínűséggel már nem tehetünk meg. Ma sem korlátlan a kormány lehetősége és a gazdaságpolitika lehetősége, mert az OECD-hez való csatlakozásunkkal ott bizonyos szabályokat, versenyszabályokat elfogadtunk. Azonban azok a keretek nem azonosak azzal, mint amilyen keretek között majd az Unióba belépve találkozni fogunk.

Az előttünk lévő időszakot nemcsak arra kell felhasználni, hogy minél jobban hasonlítsunk az Európai Unióhoz, hanem arra is, hogy bizonyos lépéseink, ha kell és a nemzet érdekében állnak, akkor más természetűek legyenek. Itt lehet vitatkozni azon, hogy egy-egy döntése ilyen szempontból helyes volt-e a kormánynak vagy nem, miután a kormány természetesen nem hibátlan, ezért nem is lehetett minden lépése helyes, ezt készséggel elfogadom, azt azonban szeretném megerősíteni, hogy abba az irányba próbáltunk lépéseket tenni, hogy amikor a csatlakozás bekövetkezik, akkor ne csak technikai értelemben, hanem az élet valóságos értelmében is - versenyképesség, tőkeerő, versenyképes magyar vállalatok ügyében, egyes magyar piaci szegmensek magyarok által való befolyásoltságának, ne adj' isten, dominálásának a szempontjából is -, bizony Magyarország erős ország legyen. Ez az Unióhoz való csatlakozás utáni versenyképességünket is befolyásoló körülmény. Tehát én érdemesnek látnám elgondolkodni azon - nem biztos, hogy ebben a nagyon széles körben, a kormánynak mindenképpen kell ezen gondolkodnia -, egyetértve Szájer képviselőtársammal, hogy a rendelkezésünkre álló, a csatlakozásig még hátralévő időt hogyan lehet az általa felvetett szempontból is a nemzet megerősítése érdekében a leghatékonyabban felhasználni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Mélyen tisztelt Elnök Asszony! A Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke felvetett néhány, nemzetstratégiai szempontból rendkívül fontos kérdést. Ezekkel érdemes foglalkoznunk. Nem feltétlenül és nem bizonyos, hogy épp az Európai Unióhoz való csatlakozás vitanapján kell ezt megtennünk, de ha már itt vetette fel, nincs más, itt kell ezzel foglalkoznunk.

Az egyik ilyen megfontolandó kérdés úgy hangzik, hogy múlik-e Magyarország csatlakozása az országjelentéseken, másképpen fogalmazva, múlik-e a mi csatlakozásunk azon, hogy mennyire vagyunk felkészültek, vagy kizárólag egy európai vagy világméretekben zajló politikai játszma következménye lesz majd az, teljesítménytől függetlenül, hogy belépünk-e vagy nem. Engedje meg az elnök úr, hogy erre azt válaszoljam neki és a pártjának, hogy kétségtelen, hogy a bővítésnél felmerülnek időnként politikai szempontok. Ezt a szocializmus újságain felnevelkedett újságolvasó, amikor a jelentést olvassa, és a sorok közé is tud olvasni, mert mi tudunk, láthatja, hogy itt bizony ravaszkodások és mérlegelések is időnként, szóhasználat óvatos kiválasztása formájában bizony feltűnnek. Ezek mögött általában nem valamifajta szakmai megfontolás, hanem inkább politikai szempontok vannak, amit én nem tartok természetellenesnek, mert tizenöt állam véleményét egyszerre kifejező szövegezést kell találni - és ez politika.

Tehát én elfogadom azt, hogy lesznek és vannak mind a mai napig politikai szempontok egy-egy ország értékelésénél, az arról szóló szöveg kialakításánál, és talán lesznek majd a felvételről szóló döntésnél is. De engedje meg, hogy vitatkozzam önnel abban, hogy ez egy kizárólagos szempont lenne, sőt, hogy ez volna a legfontosabb. Én inkább úgy érzem a saját tapasztalataim alapján, hogy a döntő szempont mégis csak a felkészülés lesz. Azt gondolom, hogy egy kombináció áll majd elő a döntéshozóknak a fejében, amikor meg kell hozni a döntésüket, politikai szempontok és felkészültségbeli szakmai szempontok kombinálása fog bekövetkezni. És ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ennek a mixtúrának a kialakításában mi milyen teljesítményt tudunk felmutatni, hogy tudjuk-e a magunk révén befolyásolni ezt a döntést. Ezért a teljesítmény fontos dolog, és én azt az összefüggést, amely a teljesítményünk és a tagságunk között fennáll, bár nem nevezném egyenes vonalúnak, de kétségkívül erősnek kell hogy minősítsem. Ezért nem is értékelném le annak a jelentőségét, hogy mit teljesítünk, és arról milyen értékelés születik a világban.

Felvetette az elnök úr azt a kérdést is, most Lengyelországot nem érintem, mert az messzire vinne, és a frakcióvezető úr meg fogja tőlem vonni a szót, ha még abba is belebonyolódnék; de felvetett egy másik kérdést, amely közelebb van hozzánk, és fontosabb is nekünk, ez pedig Románia és Erdély kérdése. Ahogy ön fogalmazott - fel is írtam magamnak idézőjelek közé -: nem szabad figyelmen kívül hagyni a magyar kormánynak ezt a dimenziót. Bizony nem! Sőt ez az egyik legfontosabb dimenzió; nem a legfontosabb, de az egyik legfontosabb dimenzió.

Úgy gondolom, önnek abban is igaza van, hogy a státustörvényhez különböző európai testületek mintha ellentétes módon viszonyulnának. Ismét a sorok közötti olvasás képességére van szükségünk ahhoz, hogy megértsük, pontosan most akkor hányadán is állunk. De mégis azt gondolom, hogy a státustörvény elfogadása nagy lépés volt a magyar nemzetstratégia szempontjából, mert az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggésben felmerülő romániai és erdélyi problémának a megoldásában ugyan nem - ez egy komoly ontológiai kérdés, hogy megoldható-e egyáltalán ez a probléma, most ezt tegyük zárójelbe -, de a probléma kezeléséhez, a mainál kedvezőbb helyzet kialakításához az a szép parlamenti többséggel elfogadott törvény minden bizonnyal hozzájárul, és ezt nyugodtan tekinthetjük éppen ezért közös sikernek.

Azt is mondta az elnök úr, nyilván sokak szívében pengetett meg kedves húrokat, hogy Magyarország hasson oda, hogy beneš i dekrétummal Csehország és Szlovákia ne csatlakozzon az Európai Unióhoz. Azt tudom mondani, elnök úr, hogy mi egy jelentkező ország vagyunk. Mi más, harmadik országok belépéséül feltételeket szabni nem tudunk. Ezért mi ebben a pillanatban ezzel a kérdéssel az uniós csatlakozással összefüggésben nem akarhatunk és nem is lenne szerencsés, ha foglalkoznánk.

Az alapszerződések felülvizsgálatára vonatkozó nemzetstratégiai javaslaton érdemes elgondolkodni, bár én nem támogatom. Ettől még persze beszélni lehet róla, de én itt nem értek egyet az előttem szólóval, ezeket a szerződéseket nem kell felülvizsgálni, dacára annak, hogy egyébként nagyon sok kívánnivalót hagynak maguk után. Nem véletlen, hogy oly sokan nem is szavaztuk meg őket. A probléma inkább az velük, hogy nagyon fontos kérdéseket nem oldanak meg. Amit most mi tehetünk, ahelyett hogy szerződések felülvizsgálatára fordítanánk az erőinket, gondolom, mindannyian belátjuk, hogy ennek a konnotációja nem a legszerencsésebb a céljaink elérése szempontjából, tehát szerződések felülvizsgálata helyett mi pozitív javaslatokkal állunk elő, amelyeket egyébként rendezni kellett volna meggyőződésem szerint azokban a bizonyos szerződésekben, most utólag kell egyenként hozzáragasztgatunk.

Van, ahol sikerrel járunk, tisztelt képviselőtársaim, és van, ahol még nem jártunk sikerrel. Az erdélyi magyar egyetem ügyében, amelynek benne kellett volna lenni érzésem szerint ebben a szerződésben, úgy tűnik, hogy sikerrel jártunk. Teljes kudarc ez idáig az egyházi ingatlanok visszaadásának kérdése, amiről szintén nem egy fikarcnyi lábjegyzetben, hanem hosszadalmasan kellett volna traktátust tartalmazni ennek a szerződésnek. És bizonyára sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy egy kommunizmus utáni ország esetében fontos mérce, hogy a korábban elkobzott vagyonokat, különösen ha azok egyébként egy nemzet lelki önazonosságának kérdésköréhez tartoznak, hajlandó-e visszaadni, vagy nem hajlandó, van-e ilyen készség vagy nincs.

 

 

(11.50)

 

Ez ügyben a szóban forgó ország területén eddig kevés történt ahhoz, hogy az ott élők elégedettek lehessenek. Ez talán minden, Romániával szembeni baráti érzésünk kinyilvánítása mellett is elmondható.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kovács elnök úr felvetett egy gondolatot, egy olyat, ami már 1990 óta hol így, hol úgy fordul bennem, nehéz igazán jó álláspontot kialakítani, illetve ez egy olyan probléma, amiről az ember, a hangulatától függően is mindig újra és újra gondolkodik: most akkor vizsgázunk-e vagy nem? Szabad-e úgy gondolkodnunk, hogy az ezeréves magyar állam valami vizsgabizottság előtt áll, még akkor is, ha az ember csak harminc-egynéhány éves? Mégiscsak úgy hozta a sors, hogy egy ezeréves államot kell kellő méltósággal képviselni. Helyes-e ilyen összefüggésben azt mondani, hogy itt állunk, tisztelt vizsgabizottság, most akkor tessenek rólunk véleményt mondani? Nem olyan egyszerű lelki kérdés ez! Ezért én nem intézném el egyetlen kézlegyintéssel, mondván, hogy esetleg az ebben az ügyben megszólaló választópolgárok - nem akarom önt rosszul idézni - hamis önérzetére apellál, nincs ilyen szándék bennünk, ez egy valódi probléma. Ez egy valódi, önérzetbeli probléma. Lehet, hogy a politikában szokatlan erről beszélni, de én úgy gondolom, ennek nincs különösebb akadálya, hiszen nincs bennünk rossz szándék, nem sandaság vezet bennünket, hanem valóban küzdünk ezzel a problémával. Ezért én azt gondolom, ezt talán érdemes felvetni.

Én a következőre jutottam legutóbb, amikor ezzel a kérdéskörrel találtam magam szembe: az kétségtelen - és ez a NATO-n belüli helyzetünkre is igaz -, hogy Magyarország nem azonos súlyú ország, mint maga az Európai Unió, bár ez nem egy ország, sőt, a NATO-n belül is Magyarország nem azonos súlyú ország, mint a legnagyobb NATO-tagállam. De nem véletlen, hogy mind a magyar nyelv, mind a többi nyelv különbséget tesz az azonos súlyú meg az egyenrangú kifejezés között - ezt helyes, ha mi is megtesszük. Meggyőződésem szerint ez nem azért van, hogy színesítse a nyelvünket, hanem ennek ténylegesen van jelentősége, a nemzetközi kapcsolatokban vannak nem azonos súlyú, de egyenrangú felek. Szerintem az Unióval való viszonyunk is ilyen: egyenrangú felek, bár nem azonos súlyú felek tárgyalnak egymással. S ez a második megjegyzés, amit szeretnék tenni.

Az sem véletlen, hogy a magyar nyelvben a vizsga szó mellett létezik a tárgyalás kifejezés is, és az sem véletlen, hogy maga az Európai Unió nem azt mondja, hogy vizsgáztatjuk a tagjelölt államokat, hanem azt mondja, hogy tárgyalunk velük. Ezért úgy érzem, hogy ez a diák-tanár hasonlat nemcsak az önérzet okán, hanem a helyzet valóságos leírása okán is mintha hibádznék. Ha megengedi, én nem javasolnám magunknak azt, hogy mi ebbe a szituációba képzeljük magunkat, amikor vizsgáztatnak bennünket.

Ráadásul, amit Szájer képviselőtársam mondott, az is ide kapcsolódik, hiszen ő azt mondta, hogy itt érdekek is vannak. Márpedig egy tanár meg egy diák kapcsán az ember abból indul ki, hogy a tanárnak nincsenek a diákkal rivalizáló vagy azzal ellentétes érdekei. Ezzel szemben, amikor tárgyalunk az európai uniós országokkal, bizony vannak egymással rivalizáló és időnként konfliktusba kerülő érdekeink.

Mindezek alapján én inkább arra jutottam, tisztelt elnök úr, hogy inkább nem értenék önnel egyet ebben a vizsgázunk-nem vizsgázunk kérdéskörben (Derültség a Fidesz padsoraiból.), és inkább továbbra is elismerem, hogy fogyatékosan ugyan, de hangot adnék annak a problémának, hogyan is kell viszonyulni lelkileg ehhez az időszakhoz, amelyen, remélem, mindannyiunk érdekében hamar túl fogunk majd jutni.

Volt még néhány kérdés itt, amire egy-egy megjegyzést azért szeretnék tenni, de úgy látom, az időmből kiszaladván ezt inkább meghagyom másoknak: földtörvény, földalap, egészségügyi reform és költségvetés összefüggése, amin nem megtakarítani fogunk, hanem többletkiadást fog majd okozni, autópálya-építés - ezeket inkább meghagynám majd az utánam szólóknak.

Már csak egyetlen dologgal foglalkoznék, ez az országjelentéssel kapcsolatosan a bírálat helyes aránya kérdésköre. Egyetértek azzal, hogy az országjelentés minden idők Magyarországról született eddigi legjobb országjelentése. Örülök annak, hogy ezt az ellenzék sem vonja kétségbe. Mint az előttem szólók is elmondták, ez nem a kormánynak köszönhető; a kormánynak is van ugyan hozzá köze, egyesek szerint ez inkább negatív előjellel értendő, én azokhoz tartozom, akik azt mondják, hogy mi segítettünk abban, hogy ez az országjelentés így születhessen meg. Az sem kétséges, hogy az előző kormányoknak is van közük ehhez az országjelentéshez, de elsősorban mégiscsak a magyar polgárok teljesítményéről szól ez az országjelentés, tehát mindannyiunk számára jó hír az, hogy a teljesítményünket most értékelték a legmagasabbra. És vannak bírálatok is ebben a jelentésben, amikkel szintén foglalkoznunk kell; nem azért, mert az Unió kéri - ez sem elhanyagolható szempont -, hanem elsősorban azért, mert ezek a mi problémáink. A cigánykérdéssel, a romák magyarországi helyzetével nem azért kell foglalkozni, mert az Uniónak valamifajta flastrom kellene, ami elfedi ezt a vonást az arcunkon, hanem azért kell vele foglalkoznunk, mert a magyar jövő egyik nagyon súlyos kérdéséről van szó. Az egészségüggyel nem azért kell foglalkoznunk, mert az Unió most már sürget bennünket, hanem azért, mert szeretnénk, ha az élet értékesebb lenne Magyarországon, és megtartani, megmenteni is nagyobb sikerrel lennénk képesek, mint most vagyunk.

A kérdés azonban nem ez, hogy vannak-e bírálatok, hanem hogy mi a teljesítményelismerés és a bírálat közötti helyes arány. S amikor itt most hallgattam a hozzászólásokat, eszembe jutott egy idézet, amit állítólag a süllyedőfélben lévő Titanic egyik utasa mondott, aki a következőket mondta: én ugyan kértem jeget a teámba, de ez azért már nevetséges! (Derültség.) Azt hiszem, ebben a gondolatban talán van igazság, és ha ezt szem előtt tartjuk, akkor ez segít mindannyiunkat abban, hogy a teljesítmény, az elismerés és a bírálat közötti, mindannyiunk javát szolgáló helyes arányt megtalálhassuk. Ehhez kívánok a vitában részt vevőknek sok szerencsét!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 126 2001.12.11. 0:22  123-130

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársam! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha jól értem, a képviselő úr kérdése egyetlen mondatból állt, és az úgy hangzik, hogy ki hisz még a magyar kormány miniszterelnökének ebben az országban. Erre azt az egyszerű választ adhatom önnek, hogy ez majd a következő választásokon kiderül. Úgyhogy türelmét kérem, és megkapjuk a választ. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 130 2001.12.11. 0:56  123-130

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Erős kétségeim vannak afelől, hogy a választási beszédek legmegfelelőbb helye éppen a parlamenti plenáris ülés volna-e (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Bauer Tamás: Ezt mióta tudja?!), de ha már Bauer képviselőtársam úgy gondolta, hogy választási beszédet mond, akkor én csak azt tudom neki ismételten mondani, hogy bízzunk az emberek józan ítélőképességében, bízzunk abban, hogy nem a statisztikai számokkal való bűvészkedésnek, hanem a saját életük tapasztalatainak hisznek. (Dr. Kóródi Mária közbeszólása.)

Ha mind a ketten ebben bízunk, akkor mind a ketten nyugodt lelkiismerettel várhatjuk a soron következő választást. Addig is csak Churchill egy gondolatát szeretném önnek idézni, amely úgy hangzott, hogy "Nem neheztelek az ön bírálatáért, még akkor sem, ha a hangsúly kedvéért pillanatnyilag eltér a valóságtól."

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Derültség, taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 134 2001.12.11. 2:12  131-138

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Azt hiszem, hogy az ön hozzászólása három, egymástól elválasztható kérdést tartalmazott. Az első az ön utolsó mondata volt: évekkel a várható uniós csatlakozás előtt. Valószínűleg eltér egymástól az előrejelzésünk. Egyikünk sem tudhat bizonyosat, de mi úgy számolunk, hogy a 2004-es európai parlamenti választásokon Magyarország már részt vesz. Most 2001 végét írjuk, tehát úgy látom, hogy jószerivel talán ha két esztendő áll előttünk az uniós csatlakozásig - már ha a csillagok szerencsés állása nem változik meg fölöttünk.

A másik kérdés arra vonatkozik, hogy kik vettek részt és milyen formában a törvény előkészítésében. Azt tudom önnek ezzel kapcsolatban mondani, hogy egy rendkívül bonyolult törvényről van szó. Olyanfajta törvényt próbálunk alkotni, amelynek eredményeképpen egy Magyarországon korábban még nem létezett helyzet állt elő. Nincs tapasztalatunk az ügyben, hogy hogyan is működik majd egy szabad versenyen vagy legalábbis részlegesen szabad versenyen alapuló energiaellátás. Ezért a kormány arra törekedett, hogy lehetőleg mindenkit, aki érintett lesz majd az új rendszer működtetésében, bevonjunk a törvény előkészítésébe. Ha megengedi, én röviden meg is említeném őket. Bevontuk természetesen a Gazdasági Minisztérium irányításával az erőművek képviselőit, az áramszolgáltatók képviselőit, a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság képviselőit, a Magyar Energia Hivatal képviselőit, a kis- és nagyfogyasztók képviselőit és az érdekvédelmi szervezeteket. Megpróbáltunk tehát minél szélesebben véleményeket összegyűjteni.

Ez alapján került önök elé - ez az ön kérdésének a harmadik része - az az előterjesztés, amelyet a parlament nagyon régóta tárgyal. Egyszer már vissza is vontuk a törvényjavaslatot, tehát nyugodtan mondhatom, hogy talán ilyen hosszan még egyetlen törvényt sem tárgyalt a parlament. Nagyon remélem, hogy körültekintő döntést fognak majd hozni a képviselők. Az ön által fölvetett kételyek nagy része a vitában hangot kapott, nagyon bízom abban, hogy a szakmai vitákban valamelyest megnyugtató válaszokat kaphattak mindannyian a parlamenti képviselők, függetlenül attól, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) hol ülnek a tisztelt képviselőház patkójában.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 138 2001.12.11. 1:18  131-138

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Engedje meg, hogy egy körülményt megemlítsek önnek. Szóba hozta a debreceni erőműátadást, amelyen valóban ott voltam. Ez a Tiszántúl legnagyobb beruházása egyébiránt az elmúlt időszakban, 17 milliárd forint értéket haladott meg. Egyébként kizárólag magyar munkaerő és magyar vállalatok hozták létre, tehát az építésében sikerült a magyar munkát szinte százszázalékos szintre emelni, ami, azt gondolom, az önök tetszésével is találkozik, nem csak a kormánypártokéval.

Hosszabb beszélgetés lenne szükséges ahhoz, hogy vajon érdeke-e Magyarországnak az energiaellátási rendszer átalakítása az európai uniós csatlakozás nélkül is, avagy sem. Az én álláspontom az, hogy ha nem csatlakoznánk az Európai Unióhoz, akkor is érdekünk lenne egy olyan rendszert kialakítani, amelytől azt remélhetjük, hogy a verseny eredményeképpen az árak csökkenni fognak. Hogy csökkennek-e majd az árak a verseny eredményeképpen, képviselőtársam, ez itt a nagy kérdés. (Közbeszólás: Nem csökkennek.) Megpróbáltunk olyan óvatos szabályozást csinálni, egy olyan óvatos szabályozást megalkotni, amely az árak emelkedése ellen védelmet nyújt. Mert a magyar privatizációk tapasztalata olyan, hogy ahogy a verseny kitör, rögtön felmentek az árak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Most szeretnénk egy olyan szabályozást megalkotni, ahol ez nem így alakul.

Tekintettel arra, hogy az időm lejárt, ezt a kérdést egy másik alkalommal, javaslom, vitassuk meg hosszabban is. (Balczó Zoltán: Szavazni most kell.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 164 2001.12.11. 1:38  161-168

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Először is engedje meg a képviselő úr, hogy megköszönjem az elismerő szavait, amelyeket a Fidesz országos választmányának üléseivel kapcsolatban fejtett ki. Szeretném jelezni, rendkívüli esetben talán indokolt, hogy pártrendezvények ügyét a parlament előtt megbeszéljük; úgy általában erre vajmi kevés okunk van, még akkor is, ha ez elnyerte az ön tetszését.

A polgári kormánynak az az álláspontja, hogy az államigazgatás akkor működik jól, ha annak megvannak a maga saját, kétségkívül talán a kelleténél lassabban, de kellő alapossággal működő ellenőrzési rendszerei. Ez történik minden esetben, ez történik minden minisztérium esetében, ez történik minden államigazgatási szerv esetében.

Hogy egyébként egy gyanú alá került személy pedig miképpen óhajtja, tudja magát védeni, ez egy olyan ügy, amellyel mi nem kívánunk foglalkozni, ehhez a magyar törvények szerint mindenkinek megvan a maga törvényes joga és lehetősége. Én egyébként személy szerint mindenkinek, aki bármifajta gyanúba került kormányzati működésével kapcsolatban, azt szeretném kívánni, hogy az igazságszolgáltatás előtt tisztázza magát a vele szemben felmerült, vizsgálatokban megállapított gyanú alól.

 

 

(14.00)

 

Ezt kivétel nélkül minden olyan személynek, aki a kormányban dolgozott, kívánom, és kivétel nélkül minden parlamenti képviselőnek kívánom, aki ilyen gyanú alá kerül. És bízom az igazságszolgáltatás bölcs és igazságos döntésében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 168 2001.12.11. 1:11  161-168

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Mindig van valami sajátos íze, van valami pikáns abban, amikor a velünk szemben ülők demokráciából és jogállamból kioktatnak bennünket. Mindig van abban valami pikáns és sajátos íz, amikor olyanok, akik a pártállamot szolgálták, a demokrácia híveit oktatják a jogállamból. (Taps a kormánypárti oldalon.)

De mint ön is tudja, az a felfogásom erről a dologról, hogy az embernek nem siránkoznia kell, hanem tennie kell a dolgát. Az igazságszolgáltatás állapotáról is - ha megengedi - majd leginkább a választópolgárok véleményére lennék magam is kíváncsi. Miután nekem is megvan erről a véleményem, és úgy tűnik, hogy önnek is megvan erről a véleménye, nem nagyon tehetünk mást, mint hogy megvárjuk az ő döntésüket. Esetleg azt még megtehetjük, hogy föllapozzuk az európai uniós tárgyalások jegyzőkönyveit. Magyarország lezárta a bel- és igazságügyi együttműködésről szóló fejezetet, és az Unió kimondta, hogy a magyar igazságszolgáltatás mindenben megfelel az európai normáknak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 2 2002.02.04. 19:08  1-16

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bevallom önöknek, nem is vagyok egészen biztos abban, hogy helyesen teszem, hogy az elgondolt hozzászólásomat elmondom, tekintettel arra, hogy mindannyiunkat megrázott Rapcsák András képviselőtársunk halála.

 

(14.10)

 

Ezért először is engedjék meg, hogy a kormány nevében és a magam nevében is Rapcsák András családjának a részvétemet fejezzem ki, és azt kívánom feleségének és a gyermekeinek, hogy legyen lelkierejük elviselni a pótolhatatlan veszteséget.

Mégis, tisztelt képviselőtársaim, arra jutottam, hogy talán nem lenne helyes, ha szakítanánk a kialakult parlamenti szokásokkal, és elmaradna az ilyenkor szokásos, ülésszakot megnyitó miniszterelnöki beszámoló és elmaradnának az erre adható és adandó válaszok. Úgyhogy engedjék meg, hogy ezért mégiscsak ismertessem önökkel néhány gondolatban, hogy mióta december közepén legutóbb találkoztunk, milyen fontosabb döntéseket hozott a kormányzat, milyen fontosabb dolgok történtek az ország életében, amelyeket talán érdemes itt együtt megvitatnunk.

A parlamenti szünet idején a kormány természetesen a szokott rend szerint ülésezett, tette a dolgát és hozott jó néhány fontos döntést. Hozott olyan döntéseket, amelyek sokak jövőjét befolyásolják, és reményeink szerint sokak előtt nyitnak új lehetőségeket is. Az önök támogató döntésének köszönhetően, mint emlékeznek rá, az utolsó üléseink egyikén létrehoztuk a Nemzeti Földalapot, sikerült módosítanunk a földtörvényt, a kormány pedig ennek megfelelően az ott számára előírt feladatokat elvégezte, megalkottuk a szükséges végrehajtási rendeleteket.

Ma bátran elmondhatjuk azt, hogy ezekkel a döntésekkel így, együtt, egy csokorban sikerült biztosítani, hogy a magyar termőföld magyar kézben maradjon, és úgy hisszük, sikerült biztosítanunk, hogy a magyar termőföld megműveléséből fakadó lehetőségek is a magyar gazdákat gyarapítsák majd a jövőben.

Talán már önök is hírét vették annak, hogy egyre-másra alakulnak a családi gazdaságok. Önök az ország különböző pontjairól érkezvén nyilván rendelkeznek saját személyes élményekkel: minden megyében óriási az érdeklődés, jóval meghaladja még a legbiztatóbb, legbizakodóbb várakozásainkat is; van olyan megyei földhivatal, ahol több százra rúg már az igény a családi gazdasággá való átalakulásra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bízom benne, hogy mire ez a folyamat véget ér, addigra világossá válik mindannyiunk számára, hogy a magyar mezőgazdaság meghatározó ereje a családi gazdaságokon alapuló gazdálkodási forma lesz, amely nem teszi jelentéktelenné a többi gazdálkodási formát, de a magyar mezőgazdaság jövőjét mégiscsak ez a gazdálkodói kör, a családi gazdaságok jelentik majd elsősorban.

Akik önök közül a parlamenti szünetben forgatták a Magyar Közlöny éppen soros számait, láthatták, hogy a kormány a mezőgazdasági hitelezés új rendjéről is döntést hozott. Talán egyetértenek velem, ha ismerik az ide vonatkozó adatokat, hogy minden korábbinál kedvezőbb lehetőséget sikerül ezzel teremteni a mezőgazdaságból élők számára. A törvényekkel, rendeletalkotásokkal utat nyitottunk, a hitelezés pedig segíthet abban, hogy a magyar vidék valóban elinduljon a mindannyiunk által kívánt úton.

Az új hitelek feltételei, éppen mert részét alkotják a rendeletnek, határozatnak, önök előtt ismertek, így megállapíthatjuk, hogy ezek páratlanok, önrész nélkül, különlegesen alacsony kamatokkal vásárolhatnak termőföldet a családi gazdálkodók, akár háromszáz hektárig, és minden korábbinál olcsóbban juthatnak eszközbeszerzési, illetve forgóeszköz-hitelekhez is.

Szeretném a tisztelt Házat arról is tájékoztatni, hogy nagy sikerrel halad a külső üzletrészek felvásárlása. A tegnapi adatok alapján azt tudom mondani önöknek, hogy 154 127 embertől vásárolt már fel az állam külső üzletrészt. Ez elég tekintélyes szám, különösen ha arra gondolunk, hogy ezek az emberek kivétel nélkül, talán kivétel nélkül mind olyanok, akiket a korábbi időszakban leginkább csak hitegettek, és nagyon sokszor be is csaptak.

 

 

(14.20)

 

A kormány - az önök korábbi költségvetési döntésének lehetőségeit kihasználva - ennek a 154 127 embernek, illetve családnak ez idáig mintegy 20 milliárd forintnyi támogatást nyújtott abban a formában, hogy megvásárolta tőlük a külső üzletrészt.

Szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy megkezdődött a nyugdíjasok birtokában lévő külső üzletrészek felvásárlása is. Innen is szeretném a nyugdíjasok figyelmét felhívni arra, hogy március végéig lehet az igényeket bejelenteni, kérem őket, hogy ne mulasszák el, mert utóbb már nehéz lesz ezt az elszalasztott lehetőséget ismét megragadni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Január 1-jétől hatályba lépett és működik a státustörvény. Önök is tudhatják, hogy az érintett hat szomszédos országból öttel sikerült minden kérdést rendeznünk és minden akadályt elhárítanunk. A legjobb reményekre jogosítóan halad az együttműködés a magyar igazolványok kiadásában és az azzal járó kedvezmények folyósításában Románia, Ukrajna, Szerbia, Horvátország és Szlovénia esetében. Önök is tudják, hogy Szlovákiával pedig tárgyalásokat folytatunk olyan megállapodás elérése érdekében, amely nyugalmat teremt és lehetőséget nyújt a Felvidéken élő magyaroknak a státustörvény maradéktalan kihasználására. Önök is láthatták, olvashatták az idevonatkozó, határon túli magyaroktól származó nyilatkozatokat: a január 1-jével hatályba lépett státustörvénynek azok, akikért készült és akiknek az érdekeit elsősorban szolgálja, ők maradéktalanul örülnek neki.

Bizonyára feltűnt önöknek is, hogy a határon túli magyarok, akik nyilatkoztak, nagyon sokan elmondták, hogy nemcsak a konkrét előnyök miatt örülnek, hogy végül is sikerült tető alá hoznunk ezt a törvényt, hanem elsősorban azért, mert így fejezhetik ki, végre kifejezhetik magyar mivoltukat. És sokan megemlítik azt is - érdemes ezekre a hangokra is figyelnünk -, hogy sokan három emberöltőn át vártak arra, hogy Magyarország elég erős és segítőkész legyen ahhoz, hogy ők kifejezhessék magyar mivoltukat. Természetesen nem kerülhetem el, tisztelt elnök úr, azt, hogy sajnálkozzam amiatt, hogy néhány politikai erő, nyilvánvalóan pártpolitikai célból, rémképekkel próbálta riogatni a magyar választópolgárokat. Ugyanakkor engedjék meg, hogy örömmel mondjam azt önöknek, hogy a határon túli magyarok higgadtsága, bölcsessége, a kormány határozott döntései és a gazdaság tényei mára ezeket a rémképeket szétfoszlatták.

Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hetek, elmúlt napok egyik fontos fejleménye volt, hogy az Európai Unió első alkalommal tett közé, igaz, még csak egy munkadokumentumot arra vonatkozóan, hogy miképpen képzeli el az Unió kibővítésének pénzügyi feltételrendszerét. A tényeket, azt hiszem, önök pontosan ismerik. A magyar kormány nevében csak annyit tudok most itt önöknek mondani - úgy érzem, ez sem kevés -, hogy bennünket nem lepett meg az Unió döntése; akik ezekkel a kérdésekkel szakemberként foglalkoznak, azok tudhatták előre, láthatták, hogy az első javaslat nagyjából ilyesmi lesz, mint amit végül is kézhez vehettünk. Miután nem lepett meg bennünket, ezért nincs is szükség arra, hogy megdöbbenjünk vagy megijedjünk vagy kedvünket szegjék a fejlemények. Arra van szükség, hogy a korábban kidolgozott tárgyalási elgondolásaink szerint a meghatározott célok érdekében nyugodtan tegyük a dolgunkat és tárgyaljunk; tárgyaljunk a többi, Európai Unióba bekerülni akaró vagy oda már a jelentkezését beadó közép-európai országgal.

Február során a visegrádi négyek miniszterelnökei Magyarországon találkoznak. Tárgyalnunk kell természetesen az Európai Unióval, határozottan, világosan és célratörően, és természetesen tárgyalnunk kell egymással is, hogy ezt a helyzetet, az összefogás erejét felhasználva, a lehető legokosabban oldjuk meg. Örülök annak, hogy a külügyminiszter úr az integrációs tanács ülését belátható időn belül, talán február 14-ére már össze is hívta, és esély nyílik arra, hogy közös álláspontot alakíthassunk ki.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sajnos nem tudok elmenni a mellett a tény mellett, hogy az elmúlt napokban felszínre kerültek olyan vélemények is, amelyek az Európai Unió első munkajavaslatát - mely kedvezőtlen Magyarország számára -, a magyar kormány, azon belül is elsősorban az én nyakamba varrják, mondván: azért ilyen rossz ez az ajánlat, mert a kormány nem megfelelőképpen működött.

Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy ez tulajdonképpen hízelgő vélemény, hízelgőnek érzem, de higgyék el, túlbecsülik az erőmet, amikor azt gondolják, hogy a magyar miniszterelnök vagy a magyar kormány képes arra, hogy 12 jelentkezni akaró ország pozícióját képes legyen befolyásolni és a saját maga feltételezett hibáival lerontani. Higgyék el, nem a magyar miniszterelnök miatt kapott Ciprus, Málta, Szlovákia, Szlovénia vagy éppen Csehország olyan feltételeket, mint amelyekkel bennünket is megkínáltak.

A célok meglehetősen világosak, tisztelt hölgyeim és uraim. A mezőgazdaságot illetően a kormány tárgyalási célja az, hogy az európai uniós államok gazdái ne élvezzenek nagyobb támogatást, mint amit majd a magyarok kapnak. Engedjék meg, hogy megismételjem fordítva is: a magyar gazdák legalább annyi támogatást kapjanak, mint amennyit az európai uniós államok gazdái kaphatnak.

A magyar gazdaság versenyképes az Európai Unióval, ez a magyar mezőgazdaságra is igaz. Én tudom, hogy ezt sokan vitatják, de higgyék el nekem, ha ma az Európai Unió országainak mezőgazdaságaiból élő ottani gazdák ugyanannyi támogatást kapnának, mint amennyit mi tudunk adni a saját gazdáinknak, akkor a magyar mezőgazdaság állná, jó eredménnyel állná a versenyt az európai uniós gazdákkal. A probléma az, hogy saját erőből mi ilyen mértékű támogatást nyújtani nem tudunk. Ezért joggal várja el Magyarország azt, hogy ha tagjai leszünk az Európai Uniónak, akkor a magyar gazdák ne versenyhátrányból, ne újabb versenyhátránnyal megterhelve induljanak, hanem egyenlő feltételek mellett mérhessék össze erejüket, tehetségüket, szorgalmukat az európai uniós államok gazdáival. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ami a támogatások mértékét illeti, nagyon nehéz pontos számot mondani; kérem önöket, hogy az a szám, amit most mondani fogok, inkább egy tájékozódásul szolgáló összeg legyen az önök számára. Egy, az Európai Unió által alulfejlettsége miatt vagy nem kellő fejlettsége miatt támogatott ország polgárai különböző forrásokból támogatásokban részesülnek; egy kevésbé fejlett európai uniós állam polgárai fejenként körülbelül 231 eurónyi támogatást kapnak évente, ez megadja a magyar tárgyalások zsinórmértékét. Mi is azt szeretnénk elérni, miután Magyarország polgárai európai polgárok, hogy mi is ebben a támogatási nagyságrendben részesülhessünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket arról is, hogy a kormány a diákhitelrendszer kiterjesztéséről is döntést hozott. A polgári kormány által meghirdetett diákhitel-lehetőséggel eddig több mint 70 ezer egyetemi és főiskolai hallgató élt - el is döntötték azt a vitát, hogy ez a diákhitelrendszer vajon vonzó-e vagy sem. A kormány nemrégen úgy döntött, lehetőséget teremt arra, hogy ne havonta, hanem szemeszterenként járó egy összegben is hozzájuthassanak a diákok ehhez a hitelhez; bízom benne, hogy az egy összegű kifizetés lehetőségével is egyre többen élnek majd.

Ha megengedik, idő híján a Széchenyi-terv éppen aktuális számait nem sorolnám fel, de azt azért elmondom önöknek, hogy egy álomhatárt azért sikerült átlépni; ez mindannyiunk örömére szolgálhat. Ez jelesül az, hogy ma már Magyarország minden második településén, méretre való tekintet nélkül, van legalább egy Széchenyi-terv győztes pályázat. Különböző mértékűek ezek természetesen, nem akarom eltúlozni a dolog jelentőségét, de talán egy olyan országban, ahol rendszeresen visszatérő téma és valóságos probléma, hogy az ország különböző régióinak fejlettsége jelentősen eltér egymástól, egy olyan fejlesztés híre, amely mindenhova eljut, gondolom, pártállásra való tekintet nélkül mindannyiunk örömére szolgál.

 

 

(14.30)

 

Ha minden igaz, akkor a kormány a holnapi ülésén képes lesz arra, hogy a Széchenyi-hitelkártya bevezetésének, az abban való kormányzati közreműködésnek a formájáról és mértékéről is döntsön, és ezzel reményeink szerint a magyar kis- és középvállalkozóknak, akik több mint kétmillió embernek adnak Magyarországon munkát és kenyeret, újabb lehetőséget nyithatunk ki.

Végezetül engedjék meg, hogy megidézzem önöknek a legutolsó makrogazdasági adatokat is. Gondolom, pártállásra való tekintet nélkül mindannyian örvendünk annak a ténynek, hogy a decemberi pénzromlás üteme, az infláció üteme 7 százalék alá esett, 6,8 százalék a decemberi adat, és ez szép reményekre jogosít bennünket. Csak az összehasonlítást megkönnyítendő hadd idézzem fel, hogy 1997-ben az utolsó, az előző kormányzat alatti teljes évben 18,4 százalék volt Magyarországon a pénzromlás üteme, 2001. december végén pedig 6,8 százalék. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Talán önök is áttanulmányozták a mai napon napvilágot látott fizetésimérleg-adatokat, amelyek azért különösen fontosak a számunkra, mert világgazdasági visszaesés közepette kell a magyar gazdaságnak helytállnia, úgy, hogy a pénzromlás üteme csökkenjen, a növekedés továbbra is legalább kétszer meghaladja az Unió átlagát, és közben ne veszítsük el a pénzügyi egyensúlyunkat. Azt gondolom, a fizetési mérlegre vonatkozó számok mindannyiunk számára megnyugtatóak, és felértékeli őket az a tény, hogy világgazdasági visszaesés közepette értük el ezeket.

Összegzésképpen tehát azt szeretném mondani, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy jó okunk van a bizakodásra. Arra kérek mindenkit, hogy dacára annak, hogy választások közelednek, őrizze meg a higgadtságát, a nyugalmát, őrizze meg, vigyázzon mások emberi méltóságára, legyen meg a mértéktartás erénye mindannyiunkban, és méltányos bírálatokat gyakoroljunk egymás irányába. Arra szeretnék mindenkit kérni, hogy az előttünk álló hónapokban ne fordítsanak hátat Európának, ne fordítsanak hátat a választási kampány ellenére sem a mögöttünk hagyott tizenkét évnek, ne fordítsanak hátat közös erőfeszítéseinknek, együtt elért eredményeinknek; ne fordítsanak hátat a határon túli magyaroknak, és ne fordítsanak hátat az emberi méltóságnak. Ne fordítsanak hátat, mert nagy feladatok állnak még előttünk, és ezeket az összefogás erejével tudjuk csak megoldani.

Akik ebben, mármint ebben az összefogásban nem akarnak részt venni, tisztelt hölgyeim és uraim, tőlük csak azt szeretném kérni, hogy legalább ne vegyék el a többi ember sikerét és örömét.

Az embereknek jó okuk van arra, hogy büszkék legyenek, és a következő évekbe derűlátással tekintsenek. Mindenkit szeretnék biztosítani: választási kampány ide, választási kampány oda, a polgári kormány a polgárok oldalán áll, és nincs az az erő, amely eltántoríthatna onnan bennünket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 16 2002.02.04. 22:36  1-16

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a pártok nevében felszólalóknak, hogy elmondták a véleményüket. Külön köszönöm a kormánypártoknak a kormány elmúlt hetekben hozott döntését támogató véleményét, és azt a valóságos támogatást is, amelyet nemcsak az elmúlt két hónapban, hanem a megelőző, lassan már négy esztendőben is nyújtottak, hiszen az önök, vagyis a kormánypártok támogatása nélkül azokat az eredményeket, amelyeket ma elkönyvelhetünk, Magyarország valószínűleg nem érhette volna el. Ha megengedik, éppen ezért most a kormánypárti hozzászólók véleményére nem is válaszolok külön-külön, csak megköszönöm azokat.

Érdekes kérdést vetett fel Nagy Sándor képviselőtársunk. Azt mondta, Magyarországnak azt kellett volna elérnie, hogy az összes többi - a többi kilenc, hiszen tíz országot szokás megnevezni úgy, mint a bővítés első körében esélyes államot - kilenc országtól eltérő, azoktól, ha úgy tetszik, megugró, azokat magunk mögött hagyó elismerő véleményt kapjunk, és ha jól értettem, így az lett volna a reális cél és elvárás a kormánnyal szemben, hogy mi akár egyedül is, amint lehet, azonnal lépjünk be, és a másik kilenc ilyen értelemben ne számítson sokat a mi megítélésünkkor. Én egyetértek ezzel az elvvel, szerintem is ez a magyar nemzeti érdekeknek megfelelő gondolkodás, de az egy kicsit problémás, hogy a másik kilenc ország ezt nem így gondolja. Ezen még túl is tennénk magunkat, de a brüsszeli döntéshozók sem így gondolják. De még ezen is túltennénk magunkat, csakhogy az Európai Unió másik tizenöt tagállamának döntéshozói sem így gondolják. Tehát az elvárás szép, egyet is értek vele, de a kormánnyal szemben mércévé támasztani, képviselőtársam, nem tűnik reális igénynek.

De ha már szóba hozta ezt a kérdést: nem akartam a dolgoknak egy másik olvasatát is előadni, mert akkor valószínűleg megkaptam volna a fejemre azt, hogy dicsekszem, vagy olyasmit állítok be eredményként, ami talán nem az. Mégis kérem önöket, gondoljuk végig együtt, hogyan is jutottunk el idáig. S kérem minden képviselőtársamat, különösen a külügyekben inkább jártasakat, idézzük fel, hogy 1999-ben összegyűltek Berlinben az Európai Unió döntéshozói, és nagyon kedvezőtlen döntést hoztak Magyarország számára - ezért is mondom tisztelt képviselőtársamnak is, ezért sem volt okunk, hogy meglepődjünk -, ugyanis Berlinben 1999-ben fehéren feketén kimondták, papírra vetették, hogy a csatlakozni akaró országok mezőgazdaságai direkt támogatásként egy fityinget sem kapnak. Innen indultunk, kedves barátaim! 1999-ben Berlinben kimondatott - ezek ténykérdések -, hogy a csatlakozni akaró országok mezőgazdaságai közvetlen kifizetésként egyetlen fillért sem fognak kapni. Innen kezdtük. (Dr. Takács Imre: 3,4 milliárdot!)

Ehhez képest hol tartunk ma? Három-négy héttel ezelőtt eljutottunk odáig, hogy először tört meg a jég és hangzott el Brüsszelből olyan vélemény, hogy a 100 százalékot nem, de 10 százalékot talán el tudunk képzelni. Hol tartunk ma az első leírt papírosban? 20 és 30 százalék közötti számnál. Én nem akarom ezt eredményként beállítani, mert még ez is kevés Magyarország számára. Tehát egyetértek képviselőtársammal abban, hogy tovább kell tárgyalni, mert ez még mindig nem jó. De a nulláról indultunk! Én ezt nem akarom a magyar diplomácia sikereként beállítani, mert tudom, hogy önök mit válaszolnának erre.

 

 

(15.10)

 

De ettől inkább megkímélném az ország nyilvánosságát. Helyette maradjunk a tényeknél! Nulláról indultunk, és ma 25 százalék környékénél tartunk. Folytatni fogjuk a tárgyalásokat, és kellő időben, kellő alkalmakat találva tájékoztatni fogjuk önöket arról, hogyan haladtunk még előre.

Ezért mondom én, hogy nem megdöbbenni kell, nem szamárságokat kell emlegetni, hanem leginkább higgadtan és nyugodtan folytatni kell a tárgyalásokat, hogy minél jobb feltételeket érjünk el. És bizony igaza van Csurka István elnök úrnak, majd meg fogjuk látni, hogy a tárgyalások végén sikerült-e elérni olyan föltételeket, hogy a magyar nemzeti érdekek szempontjából bátran terjeszthetjük a magyar választópolgárok elé népszavazásra a kérdést: Tisztelt magyar polgárok, akartok-e, akarnak-e önök ilyen föltételek mellett csatlakozni az Európai Unióhoz?

Hogy belül lesz-e Magyarország vagy kívül, ebben az ügyben a végső döntést nem a magyar parlament fogja kimondani, nem a magyar kormány, hanem majd a választópolgárok. A mi dolgunk az, hogy minél jobb feltételeket érjünk el és tárjunk eléjük mint elérhető előnyöket, hogy utána nyugodt szívvel hozhassák meg támogató vagy elutasító döntésüket. Ide is el fogunk érkezni majd, tisztelt hölgyeim és uraim.

Ez eddig még rendben is volna a Szocialista Párt képviselőjének mondandójából, hiszen a '99-es berlini döntés története, annak hátterei, a spanyol miniszterelnök szerepe mindebben és így tovább, ez elsősorban azok számára ismert, akik mélyebben uralják ezt a tananyagot. (Derültség.) Ezért ha megengedik, semmi kivetnivalót nem látok abban, hogy a képviselőtársam nincs bizonyos adatok birtokában.

Ezzel szemben azonban már kicsit nehezebben magyarázható az a körülmény, hogy éppen ön, nem személy szerint, hanem a Szocialista Párt képviselője mondja azt a polgári kormánynak, hogy az a baj, hogy a magyar mezőgazdaság szerkezete nem alkalmas az európai uniós csatlakozásra. Hát ki torzította el ezt a magyar mezőgazdaságot, tisztelt hölgyeim és uraim?! Azért nem alkalmas, mert a családi gazdaságok még nem elég erősek. Miért nem elég erősek szegények? (Moraj az MSZP soraiban.) Azért nem elég erősek, mert sajnos meghatározott történelmi korszakokban voltak, akik tettek arról, hogy 2000-re ne lehessenek versenyképesek a családi gazdaságok. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Egyetértek képviselőtársammal abban, hogy maradjunk a tárgyszerű és higgadt véleményalkotásnál, de azért a szocialisták talán mégse hányják a polgári erők szemére azt, hogy a magyar mezőgazdaság szerkezete miattuk olyan, amilyen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az egy másik kérdés, hogy természetesen vita van közöttünk arról - és egy másik napirendi pont keretében, mint ahogy már többször megtettük, ezt ismét meg lehet majd tenni -, hogy milyen is a magyar mezőgazdaság kívánatos szerkezete. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.) Ebben természetesen véleménykülönbség van közöttünk. Természetesen mi azon az állásponton vagyunk, hogy a magyar mezőgazdaság szerkezete akkor lesz egészséges, ha ugyanúgy a családi gazdaságokra épül, mint az Európai Unióban most belül lévő államok mezőgazdasági szerkezete. (Taps a kormánypártok soraiban.) Én tudom, hogy önök ezt vitatják, de javaslom, hogy egy másik alkalommal fejtsék ki majd ezt. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hasonlóképpen talán európai uniós ügyekben bírálni a polgári kormányt, úgymond mert lemaradásokat okozott - olyan körülmények között, hogy amikor '98-ban az Európai Unióval való kapcsolatokat is átvette a polgári kormány, akkor a Phare-segélyek igénybevételében többéves lemaradások voltak, és ezeket le kellett dolgozni -, akkor önök hozakodnak elő azzal (Közbekiáltások az MSZP soraiból.), hogy mi nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy fölkészítsük az országot az európai uniós támogatások befogadására? Méltányos vélemény ez, tisztelt hölgyeim és uraim? Aligha hihetjük ezt.

Hasonlóképpen, vajon eleget tesz-e a saját maga által felállított mércének a Szocialista Párt frakcióvezetője, az általam nagyra becsült Nagy Sándor úr, amikor azt mondja, hogy Magyarország ma rosszabb állapotban van, mert nem vett figyelembe különböző bírálatokat, mint amilyenben korábban volt az uniós csatlakozás szempontjából? Ez már nem olyan mély szakmai kérdés. Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, üsse föl az Európai Unió legutóbbi, Magyarországról szóló országjelentését, és ott megtalálja azokat a mondatokat, amelyekben világosan kimondatik: persze, Magyarország még sok mindent meg kell tegyen. De ez az országjelentés, amelyet legutóbb bocsátottak ki Magyarországról, az eddigi legjobb, Magyarország felkészültségét leginkább mutató országjelentés.

Arra szeretném kérni önöket, hogy az országjelentés idevonatkozó pontjait időnként tanulmányozzák, akkor is, ha elfogadom, hogy egyébként a saját magunk teljesítményéről kialakított vélemények közül nem az a legfontosabb, amit külföldiek gondolnak rólunk, hanem az, ami a valóságos teljesítményünk, és mi magunk is jól ismerjük. De ha már a külföldieket belekavarjuk a belpolitikai vitáinkba, akkor az általuk készített véleményeket kérem, tanulmányozzák.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A mezőgazdasági hitelezés ügyében valószínűleg információhiányról lehet szó, hiszen a kormány által meghirdetett mezőgazdasági új hitelezés nemcsak a családi gazdálkodókra vonatkozik, hanem vonatkozik a nem családi gazdálkodás formájában egyéni gazdaként dolgozókra, és vonatkozik a mezőgazdasági vállalkozásokra is, tisztelt hölgyeim és uraim. Az új agrárhitelezés vonatkozik a mezőgazdasági vállalkozásokra is akkor, ha 300 hektárnál nem nagyobb területet művelnek meg.

Az is igaz, ebben egyetértek Nagy Sándor úrral, hogy földvásárlási hitelt nullaszázalékos kamattal, hosszú lejárattal csak családi gazdaságok számára nyit meg az új hitelezési lehetőség, 100 hektáros szintig nulla százalékkal, 100 hektár fölött, 300 hektárig pedig 50 százalékos kamatozás mellett. De a hitelezés többi kategóriája nyitva van az egyéni gazdálkodók és a nem családi formájú mezőgazdasági vállalkozások előtt is. Ezért az a kör, amit befog az új mezőgazdasági hitelezési rendszer, nem szűkíthető arra a néhány ezres számra, amelyet frakcióvezető társunk volt olyan kedves és megemlített.

Ismét előkerült az a kérdés, hogy vajon Magyarország okosan tette-e, hogy átmenetileg lezárva a munkaerő szabad áramlásáról szóló fejezetet az Unióval, belenyugodott abba, hogy bizonyos korlátozások életben maradjanak a magyar választópolgárok európai uniós államokban való munkavállalásának ügyében. Szeretném pontosítani, amit képviselőtársam elmondott: itt nem arról van szó, hogy hét évig nem vállalhatnak munkát magyarok az európai uniós államokban. Vannak államok, amelyek nyilatkoztak arról, hogy belépésünktől kezdődően korlátlanul vállalhatunk munkát. Vannak államok, amelyek azt mondták, hogy egy fölső limit bevezetésével vállalhatunk munkát. És vannak olyan államok, amelyek azt vállalták, hogy most nem, de egy bizonyos időszak után, felülvizsgálatot elvégezve talán majd. Ez a teljes, méltányos, igazságos kép.

Azt szeretném azért még elmondani képviselőtársamnak, ez megint egy olyan kevésbé ismert tény a tárgyalások tényei sorában, amelyet nem szoktunk emlegetni, de most mégis - ha már így kicsalták belőlem - elmondanám. Amikor elfogadtuk ezt a korlátozást - amit egyébként nem örömmel tettünk, és ha megnézi, mi volt az első ajánlat, láthatja, hogy sok javítást sikerült ebben eszközölnünk -, akkor azt a jogot is megszereztük magunknak, hogy az újonnan, velünk együtt vagy utánunk belépő európai uniós államok esetében Magyarországnak szintén joga legyen önálló nemzeti politikát folytatni az ügyben, hogy a velünk együtt belépő országokból mennyien jöhetnek Magyarországra dolgozni.

Ez a megállapodás viszonos. Ennek nagy jelentősége Németország, Franciaország, Ausztria irányába talán nincs. Azért a szellemi és elvi jelentőségét nem becsülném alá. De hogy a velünk együtt belépő országokkal szemben teljesen szabad kezet sikerült kapnunk, annak azért van jelentősége, anélkül, hogy most itt egyetlen országot is megemlítenék.

Hasonlóképpen örülök annak, hogy szóba hozta képviselőtársam azt a problémát (Dr. Takács Imre: Nem is beszélt erről!), mely szerint Romániából korlátozás nélkül érkezhetnek a státustörvény értelmében vagy az azt kiegészítő kormányzati megállapodás értelmében munkavállalók. (Nagy zaj az MSZP padsoraiban.) Szeretném emlékeztetni a frakcióvezető urat, hogy ez nincsen így. A státustörvény meglehetősen világosan beszél három hónapos idénymunkáról, semmi másról. Úgyhogy azzal riogatni az embereket, hogy el fogják veszíteni az állásukat, nem tűnik valóságos és célravezető magatartásnak. Három hónapos idénymunkáról van szó.

Ha megengedi frakcióvezető úr - én nem hoztam volna elő, mert nem szeretem, ha az idegenekkel szembeni érzelmeket pártpolitikai játszmába vonják be -, ha már itt tartunk, hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a Szocialista Párt frakciója - nekünk egyébként sok fejtörést okozva, mert sokan hajlottunk arra, amit önök javasoltak - a státustörvény vitájában azt javasolta, hogy a Romániából érkező (Közbeszólás az MSZP soraiból: Magyarok.), idénymunkát vállalók ne három, hanem hat hónapot dolgozhassanak. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) (Göndör István: legalább az igazat, miniszterelnök úr!) Ezzel szemben a státustörvény három hónapos idénymunkajelleget határozott meg. (Az elnök csenget.)

 

 

(15.20)

 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy néhány szót arról is szóljak, amit volt olyan kedves, és az SZDSZ frakcióvezetője mondott az előbbiekben. Nem az én dolgom, de a Magyar Demokrata Fórum, úgy látszik, rám hagyta azt a nekem egyébként örömet okozó feladatot, hogy kiemeljem önnek azt a mondatát, miszerint 1990 és '94 között a demokrácia intézményeit sikerült megteremteni, és egy stabil demokrácia működött Magyarországon. Ez nem volt mindig ilyen köztudomású Magyarországon minden párt számára.

Azt egy kicsit meglepetéssel hallottam már, hogy '94 és '98 között pedig a gazdaságot sikerült rendbe tenni, mert azért nem én vagyok az egyetlen Magyarországon, és fölteszem, nem a kormánypárti képviselők csak olyanok Magyarországon, akik úgy emlékeznek, hogy '94 és '98 legmaradandóbb gazdasági alkotása a Bokros-csomag volt (Zaj az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Szégyelld magad!), és nem véletlenül gondoljuk úgy, hogy ha ki akarjuk fejezni a két kormányzat gazdaságpolitikája közötti különbséget, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy az önökét a Bokros-csomag jelképezi, a mienket pedig a Széchenyi-terv. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

Az adórendszer ügyében én megértem képviselőtársam türelmetlenségét, és magam is osztozom abban a véleményben, hogy az adórendszert az adócsökkenés irányában kell változtatni folyamatosan. (Bauer Tamás: Akkor miért nem csináljátok?) Talán éppen azért, hogy kedvet kapjunk ehhez a munkához, érdemes megemlítenünk azt, hogy az átalányadózás körét a mostani kormány jelentősen kibővítette, több mint egymillió család sorsában eredményezett érzékelhető, közülük sokaknak pedig jelentős javulást, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt bevezettük. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A gazdag családoknál.)

Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy a magyar kis- és középvállalkozók pedig 30 millió forintig mentesülnek a nyereségadó-fizetés alól, ami szintén nagyon sok százezer ember életét teszi könnyebbé, és hozzásegíti a magyar vállalkozókat, hogy még több embernek adjanak munkát.

Végezetül talán azt is érdemes megemlíteni, hogy éppen január 1-jétől azok a polgártársaink, akik nyugdíjas korúak, nyugdíjat kapnak, de munkát vállalnak, most már nem kell, hogy a nyugdíjuk után is adót fizessenek, nem kell, hogy a nyugdíjukat is beszámítsák az adójuk megállapításánál. (Göndör István: Eddig se kellett a nyugdíj után adót fizetni!) Nem kell, hogy a nyugdíjukat is beszámítsák adójuk megállapításánál.

Tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, ez 350 ezer nyugdíjas magyar polgárnak jelenti azt, hogy kedvezőbb feltételekkel dolgozhat, mint tette azt a Bokros-csomaggal fémjelzett megelőző esztendőkben. Ezek olyan tényei az adópolitikának, amelyeket, ha megfogadjuk Nagy Sándor képviselőtársam tanácsát, akkor a tényekhez tartozónak ítélhetünk, és így helyes megemlítenünk, ha adócsökkentésről beszélünk. Arról pedig már nem is beszélek, hogy a tb-járulék mértékét 39 százalékról 29 százalékra sikerült csökkenteni, elismerve, hogy ennél nagyobb csökkentésre is szükség lesz a jövőben.

Arra a kijelentésére Kuncze képviselőtársamnak, hogy veszélyezteti az uniós csatlakozásunkat, ha kokettálunk a szélsőségekkel, azt kell mondanom, hogy ilyen veszély nincs, mert például önökkel egyáltalán nem kokettálunk. (Derültség és nagy taps a kormánypárti padsorokban.) Ez valamelyest javítja a helyzetet. Az pedig, ha már az előbb bátorkodtam a szocialistákkal kapcsolatban szóba hozni a mezőgazdaság szerkezetét, talán mégis helyes dolog, ha megemlítem, hogy talán fel kell figyelnünk arra a tényre, hogy a közélet tisztaságáról éppen az előző kormány volt belügyminisztere beszélt, azzal a teljesítménnyel a háta mögött, amelyet Magyarország '94 és '98 között a közrend, a közbiztonság és a közélet tisztasága ügyében inkább szégyellhet, mint büszke lehet rá. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van. - Taps a kormánypárti padsorokban.)

Végezetül pedig talán az a gondolat is megérdemel egymondatos választ a képviselő úr esetében, hogy nem látja rózsaszínben a jövőt. (Kuncze Gábor: Mondtam ilyet? Én azt mondtam, hogy nem látom olyan rózsaszínnek...) Azt megértjük, hogy vonzódik a rózsaszín árnyalatokhoz... (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ez érthető. Mégis engedje meg, hogy azt mondjam, hogy azt az önök esetében megértem és jogosnak tartom, ha nem látják rózsaszínben a jövőt. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami Csurka képviselőtársunkat illeti, tisztelt képviselő úr, engedje meg, hogy én elfogadjam azt, amit ön a magyar kormány külpolitikájának, mondjuk, egy jó drámához illő világos vonalvezetése ügyében elvár tőlünk, és mi is szívesebben követnénk egy közérthetőbb, világosabb és a klasszikus irodalmi művek követelményeinek jobban megfelelő, egyenes, drámai vezérfonalat. Csak a tárgyalások sajnos nem így haladnak, és nem egyedül írjuk ezt a drámát, hanem társszerzőink vannak, akiknek ötleteik támadnak arra nézvést, hogy hol milyen mellékszálakat kellene a cselekménybe beleszőni. És ez az áttekinthető, ön által igényelt, joggal igényelt vonalvezetést nehézzé teszi a számunkra. Mindazonáltal engedje meg, hogy azt mondjam önnek, hogy igyekszünk mi ezzel, és azért két mondat erejéig talán érdemben is válaszolhatok erre.

Úgy látjuk, hogy ma elérhető az Európai Unióval való tárgyalások eredményeképpen egy olyan feltételrendszer, amely nemcsak a magyar mezőgazdaságból élők számára, hanem minden egyes magyar polgár számára lehetőséget teremt arra, hogy sokkal nagyobb mértékben javítsa életminőségét és versenyképességét az uniós tagság révén, mintha Magyarország nem lenne tagja az Uniónak. Egy ilyen helyzet elérhető. Tehát minden lépését a kormánynak ez a meggyőződés vezeti. Hogy elérjük-e vagy sem, ez a jövő zenéje, de hogy ilyen lehetőség létezik, hogy ez a pont megragadható, leírható és meghatározható, és reális esély van arra, hogy a mai helyzetből odáig eljussunk, ez a kormány meggyőződése. Ha úgy tetszik, ez a vezérfonala a diplomáciai magatartásunknak.

Ami pedig a földkérdést illeti, amelyet ön volt olyan kedves és szóba hozott, hadd mondjam el még egyszer itt az ország nyilvánossága előtt is azt, hogy a magyar termőföldet semmi sem veszélyezteti. Ha ön egymás mellé teszi az Európai Unióval átmenetileg elért megállapodást, hiszen végleges megállapodás még nincs, mellérakja a Nemzeti Földalapról szóló törvényt, melléteszi a földtörvény módosítását, az ennek nyomán kiadott birtokpolitikai irányelveket, akkor jól látja, hogy a magyar termőföld magyar kézben fog maradni, a magyar termőföld megműveléséből fakadó lehetőség is magyar kézben fog maradni. (Dr. Kis Zoltán: Én ezt nem látom.)

Azt gondolom, hogy bár nem olyan drámai egyenességgel, mint ahogy ezt ön a külügyekben említette, és nyilván elvárja tőlünk földügyekben is, hanem annál egy bonyolultabb, ha úgy tetszik, az Európai Unió szabályaihoz alkalmazkodó és ott nem támadható módon, de mégis megvan az a szabályrendszer, amely a magyar gazdáknak megtartja a magyar földhöz való jogát és valóságos lehetőségét is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy röviden ennyiben válaszoljak az önök által fölvetett kérdésekre, és igazán tanulságos megjegyzéseiket pedig hálás szívvel megköszönjem. Továbbra is mindenkinek azt kívánom, ne veszítse el - még ha az előbb ez meg is történt itt néhányukkal - a humorérzékét, a derűjét, őrizze meg a nyugalmát, és tekintsen bizakodva a parlamenti választások elé. (Zaj, közbeszólások a teremben.)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 91 2002.02.05. 1:03  88-95

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársam! Az ön kérdésére rendkívül egyszerűen lehet válaszolni. A kérdés úgy hangzik, hogy kiknek jó a kedvezménytörvény. A magyaroknak jó, tisztelt Szent-Iványi képviselőtársam. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) És ennek megértéséhez nem kell atomtudósnak lenni, egyszerűen csak követni kell az eseményeket.

Hogy kinek jó a törvény, azt onnan lehet tudni, hogy kik akarnak vele élni. Ha ön a parlamenti hozzászólását megelőzően esetleg tájékozódott volna azt illetően, hogy eddig mennyi igény érkezett be, ezeknek mi a dinamikája, milyen gyorsan nő, és mennyien érzik úgy a magyarok közül, hogy élni kívánnak ezzel a törvénnyel, akkor valószínűleg most nem a kritikáit fogalmazta volna meg, hanem sajnálatát fejezte volna ki, amiért a Szabad Demokraták Szövetsége a törvény megalkotásakor létrejött 92 százalékos nemzeti konszenzusból kimaradt. (Glattfelder Béla: Így van! - Taps a kormánypártok soraiból.)

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 95 2002.02.05. 0:23  88-95

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy csak egyetlen mondatban tájékoztassam a tisztelt Házat. Ez idáig több mint 70 ezer igény érkezett be, ezeknek a száma nő, a határon túli magyarok sorban állnak, és szeretnének élni azzal a lehetőséggel, amit a Szabad Demokraták Szövetsége és Szent-Iványi frakcióvezető úr szeretett volna tőlük megtagadni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 131 2002.02.05. 1:19  128-135

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársam! Engedje meg, hogy ne fogadjam el azt a tiszteletteljes felkérését, hogy a Kövér László és ön közötti beszélgetést én bonyolítsam, ha úgy gondolja, hogy kíváncsi a képviselőtársam véleményére, akkor bátran forduljon hozzá.

Ami a föltett kérdést illeti, meghatónak is mondhatnám azt a kitartást, amellyel ön immáron szóról szóra követi azokat a mondatokat, amelyeket a magyar választópolgárok kérdéseire kötelességem és tisztem megadni. Ha megengedi, talán helyénvaló az a megjegyzés, bár nem szerencsés dolog a részemről, hogy egy nálam kétségkívül gazdaságtörténeti és gazdaságelméleti szempontból sokkal inkább felkészült és nemzetközi elismertségnek is örvendő tanárembert kell erre emlékeztetnem, de az élettér kifejezés nem a harmincas években kezdte a karrierjét. Az egy régi kifejezés, amit hosszú-hosszú esztendőkkel az ön által megidézett politikai kurzus előtt is már használtak.

Egyébként azért gondoltam, hogy az egy alkalmas kifejezés, mert az élettér azt jelenti, az a terület, ahol mi élünk; ahol a magyarok élnek, az a magyarok élettere.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 135 2002.02.05. 1:13  128-135

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Természetesen mindig megtisztelő, hogyha egy képviselőtársam a Parlament falain kívül elmondott gondolatokat, szavakat idéz fel. A Gazdasági Tanács ülésén valóban felszólaltam, arra kérem Bauer képviselőtársamat, hogy ha legközelebb szóba kívánja hozni az ott elhangzottakat, ahol nem volt egyébként jelen, akkor legyen kedves, és tanulmányozza mindazt, ami ott elhangzott, pontosan és helyes összefüggésben legyen kedves, idézze azt itt föl annak érdekében, hogy értelmetlen vitákkal ne terheljük meg képviselőtársaink idejét és erejét.

Ami pedig az "élettér" kifejezést illeti, ami az ön kérdése volt, szeretném még egyszer megerősíteni, hogy a magyar kormánynak az a célja, hogy Magyarország gazdasági erejét, a határon belül élő magyarok és nem magyarok tehetségét, erőit, energiáját összekapcsolja a határon túl élő magyarok gazdasági erejével, tehetségével, energiájával, és az egész Kárpát-medencei magyarság (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) számára a mainál boldogabb jövőt biztosíthasson. Ehhez kérem az önök támogatását is. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 139 2002.02.05. 2:04  136-143

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Font Sándor! Köszönöm szépen, hogy a kérdést felvetette, és a Magyar Demokrata Fórumnak is szeretném megköszönni, hogy az európai uniós tárgyalások ügyében ez idáig töretlenül támogatta a tárgyalásokat vezető kormány célkitűzéseit. Szeretném megköszönni azt, hogy a legutóbbi időszak valóban korábbinál nehezebb tárgyalási helyzeteiben sem hagyta cserben az ország nemzeti érdekeit, és nem fordult szembe, nem támadta hátba a tárgyalásokat vezető magyar kormányt.

Nagyon remélem, hogy a tárgyalások sikeres lefolytatása érdekében elengedhetetlenül szükséges összefogás szélesebb lesz annál, mint amit ma a kormánykoalíciós pártok nyújtani képesek. Higgyék el nekem, az ország érdekét ma az szolgálná, ha pártállásra való tekintet nélkül minden politikai párt, korábbi vitákra való tekintet nélkül minden érdek-képviseleti szervezet egységesen sorakozna fel, és ezzel is erősítené a kormány tárgyalási helyzetét. Nem azért, mert a kormánynak ez jó, hanem mert ma az összefogáson és az egységen múlik az, hogy milyen eredményeket tudunk elérni a magyar gazdák számára a brüsszeli tárgyalásokon.

Aki tehát ma támogatni akarja a magyar gazdákat, támogatni akarja az ő jövőjüket, kérem, támogassa a kormányt, hogy jó eredményeket tudjunk elérni az ő számukra.

 

 

(13.50)

 

Ami az esélyeket illeti, azt tudom mondani önnek, hogy 1999-ben - mint tegnap ezt volt módom elmondani - még úgy álltunk, hogy a gazdák direkt kifizetéses támogatást nem kapnak. Szerencsére a brüsszeli álláspont elmozdult, ma már egy 20-30 százalék közötti sávban vagyunk. Jó esélyt látok arra, hogy ha összefogunk és egyesítjük az erőinket, akkor még jobb eredményeket is el tudunk érni.

Szeretném megismételni: ha a magyar gazdák ma ugyanazt a támogatást megkapnák, mint az európai uniós társaik, vagy fordítva: ők nem kapnák meg azt a támogatást, ami nekünk sem áll rendelkezésünkre, akkor a magyar gazdák versenyképesek lennének az Európai Unió gazdáival.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 143 2002.02.05. 1:04  136-143

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mint önök bizonyára tudják, a külügyminiszter úr összehívta az Európai Integrációs Tanács ülését még ebben a hónapban, éppen abból a célból, hogy egységes álláspontot tudjunk kialakítani. Arra kérem a Magyar Demokrata Fórum képviselőit is, arra kérem a többi parlamenti párt képviselőit is, hogy minden ilyen megbeszélésen legyenek kedvesek részt venni, és fejtsék ki álláspontjukat. Aki azt akarja mondani a magyar kormánynak, hogy a magyar kormány tárgyaljon határozottan, célratörően és keményen, az olyasmit mond, ami zene a mi füleinknek. Ebből nem következik az, hogy ne volna szükség arra, hogy az ember időnként zenét hallgasson, mert az acélozza az akaratát és a tettrekészségét.

Nagyon bízom abban, hogy a következő hetekben, hónapokban sikerül a mainál kedvezőbb feltételeket elérni, de még egyszer mondom, ennek előfeltétele, hogy mindannyian tudjuk: egy csónakban ülünk; senki ne fúrja a csónakot, ne támadja hátba a kormányt, és ne álljon át a velünk szemben állók oldalára.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 22 2002.02.26. 5:34  19-24

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tekintettel arra, hogy a köztársasági elnök úr ma napirend előtt felszólalt, nem lett volna illendő, ha a miniszterelnök is, élve a Házszabály adta lehetőségekkel, ugyanezt teszi. Mégis, miután meghallgattam Szájer József képviselőtársam hozzászólását, úgy gondoltam, helyes, ha a kormány nevében csatlakozom mindahhoz, amit ő elmondott. (Dr. Kóródi Mária közbeszólása. - Szórványos taps és derültség az SZDSZ padsoraiból.)

Először is abban a formában, hogy megköszönöm azt a támogatást, amit az elmúlt négy év során a kormánypárti frakciók (Horn Gábor közbeszólása.) a kormány fontos döntéseihez, az ország polgárai számára fontos döntéseihez nyújtottak. Szeretném megköszönni azoknak, akiket illet, hogy megszavazták a családokat támogató előterjesztéseket; szeretném megköszönni azoknak, akiket illet, hogy megszavazták a családi pótlék, a gyes alanyi jogúvá tételét, a gyed ismételt bevezetését; szeretném megköszönni mindannyiuknak, hogy támogattak bennünket a nyugdíjak emelésében és a rászorulók megsegítésében.

Egyúttal örülök annak, hogy Szájer képviselőtársam hozzászólása elhangzott, és eleven cáfolatát adta néhány korábbi hozzászólásnak. Én egyetértek azokkal, akik azt gondolják, hogy súlyos felelősséget vesz az a nyakába, aki Magyarországot ma nem demokratikus országnak minősíti; súlyos felelősséget vesz a nyakába, aki Magyarországot békétlen országnak állítja be. (Dr. Kóródi Mária közbeszólása.) Ez azért minősül súlyos felelősségnek, tisztelt hölgyeim és uraim, mert Magyarország azért demokratikus, szabad és békeszerető ország, mert a polgárai szabadok, demokratikus gondolkodásúak és békeszeretőek. Akik azt állítják, hogy Magyarország ma nem ilyen ország, kétségbe vonják Magyarország polgárainak demokrácia iránti elkötelezettségét, békés hajlamait (Mádai Péter: Ezeket mondta el Szájer? Arra kell reagálni!), és azt az eredményt, amit az elmúlt tizenkét esztendőben közösen elértünk ebben az országban. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)

Egyetértek Szájer képviselőtársammal abban is, hogy Magyarország ma szabad ország; szabadok a polgárai, ezért lehet Magyarország is szabad ország. De Magyarország nem egyszerűen csak szabad, tisztelt hölgyeim és uraim: Magyarország a Nyugat része. És nemcsak úgy, mint korábban volt, történetileg, hogy odakötött bennünket az ezeréves história: Magyarország ma abban az értelemben is része a Nyugatnak, hogy ezt maguk a nyugati államok is így gondolják, és mi is így gondoljuk - részei vagyunk mindannak, ami a nyugati világgal történik.

Az is igaz, tisztelt hölgyeim és uraim, egyetértek a köztársasági elnök úrral, hogy sok tennivalónk van még, Magyarország ugyanis még nem tökéletes ország. Ugyan nem felmentés ez alól, de kétségtelen tény, hogy egyetlen ország sem az a világban; Magyarország éppoly tökéletlen, mint amilyen minden nyugat-európai ország. Ezért van minden országnak, Magyarországnak is és a nyugat-európai országoknak is még sok teendőjük a jövőben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország nem egyszerűen csak szabad ország - ezt Szájer képviselőtársam is világosan elmondta, szeretném megerősíteni a szavait -, mert a szabadság önmagában ugyan fontos dolog, de valahogy jobban esik, ha elfogadható életminőséggel is párosul. Márpedig Magyarországon ma a szabadság az egyéni felemelkedés egyre szélesebb lehetőségével is párosul, pedig még nagyon sok tennivalónk van hátra. Kétségtelen, hogy nem mindenki előtt nyílott még meg a felemelkedés lehetősége, de napról napra több polgár előtt nyílik ez meg.

Én örülök annak, hogy a magyar kormánynak sikerült megfogadnia a választópolgárok '98-as kérését, tanácsát, utasítását, amely röviden úgy fogalmazható meg, hogy legyen az fontos végre Magyarországon a közéletben és a kormány munkájában is, ami az embereknek fontos. Ezért állt a munkánk középpontjában végig a családok megerősítése, a munkahelyteremtés; 236 ezer új munkahelyet hoztunk létre. A múlt héten bekövetkezett az, amire (Zaj az SZDSZ padsoraiból.) mindannyian oly nagyon vártunk: az első nyugat-európai–amerikai cég, amelynek Londonban volt a központja, ezt a központját áttelepítette ide, Budapestre, első fecskeként. Nagyon remélem, hogy sokan követik majd még, és sok ezer embernek adnak kenyeret; a szóban forgó vállalat is ezer embernek nyújtott kenyeret az 1999-es beruházásával, éppen Ózdon. Köszönet érte.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány világnézetéről is volt, aki egy felvetést tett. Annyit hadd mondjak erről, hogy az a kormány világnézete, amit Bethlen István miniszterelnök mondott Széchenyi István világnézetéről, amikor úgy fogalmazott, hogy az se nem konzervatív, se nem liberális, se nem haladó, se nem retrográd, egyszerűen magyar világnézet; a magyar kormány világnézete egyszerűen magyar világnézet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormányzó pártok, a MIÉP, valamint a függetlenek padsoraiban.)