Készült: 2020.07.16.05:53:58 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 188-190 2018.06.04. 2:06  187-192

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök úr, nem tudom, ki válaszol. Államtitkár úr vagy… (Dr. Orbán Balázs András: Nem tudok róla.)

ELNÖK: Völner államtitkár úr fog válaszolni.

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Akkor, tisztelt államtitkár úr, brosúrákban, hírekben, jogszabályokban, mindenhol olvastam (Cseresnyés Péter az elnökhöz: Szerintem az enyém!), hogy a kormány kiemelt célként tekint a kerékpárúthálózat-fejlesztésre, amit egyébként képviselőként én magam is támogatok. Örülnék neki, ha ugyanilyen kiemelt prioritást élvezne a hazai utak állapotának a javítása is. Én az előző ciklusban megkerestem Lázár miniszter urat, a Miniszterelnökséget vezető minisztert, aki egyébként Csepreghy államtitkárt bízta meg azzal a feladattal, hogy a Klárafalva, illetve Kiszombor közötti néhány kilométeres kerékpárútszakasz megépítésére biztosítson valamilyen forrást, vagy tekintsük át, hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani. És ez azért érdekes, hiszen Szeged és Makó között, Deszk határáig, illetve Makó és Kiszombor között megépült a kerékpárútszakasz, csak a közte lévő néhány kilométeres szakaszról van szó, és azért is beszéltem hiányzó kerékpárútszakaszról. Akkor az államtitkár úr fogadta az érintett települések polgármestereit, és el is készültek a tervek erre vonatkozóan, de a kerékpárút nem épült meg.

Uniós forrás, uniós támogatás kerékpárút-fejlesztésekre rendelkezésre áll. Az érintett települések lakói magát ezt a fejlesztést hiányolják, igénylik, mint ahogy az érintett települések polgármesterei is. Ráadásul, azt gondolom, hogyha egyébként ez a hiányzó kerékpárútszakasz megépülne, akkor az egy óriási turisztikai vonzerővel is bírna a Makó, illetve Szeged közötti, Tisza-Maros közötti településeket érintően. Éppen ezért kérdezem államtitkár urat, hogy akkor biztosít-e uniós forrást a minisztérium ezen hiányzó kerékpárútszakasz megépítésére, különösen úgy, hogy erre egyébként a tervek is elkészültek. Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 174 2018.06.18. 2:02  173-176

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az állami kezelésű utak állapota nagyon rossz állapotban van, és itt tulajdonképpen már nemcsak az egyes kistelepüléseket összekötő mellékutakról van szó, hanem akár a három vagy két számjegyű főútvonalakról is, ahol, azt gondolom, azonnali beavatkozásra, azonnali útfelújításokra volna szükség a biztonságos közlekedés megvalósítása érdekében. No, egyébként államtitkár úr is pontosan tudja ezt, meg a megyei közútkezelők is tudják ezt, de amikor feléjük fordulunk, akkor azt a választ kapjuk, hogy nekik bizony szigorú a költségvetésük, szigorú a tervük, és nincs elegendő pénz a megye útjainak felújítására.Azt azért zárójelben jegyzem meg, hogy annyi értelmetlen beruházás valósult meg itt Magyarországon, csak például gondoljunk itt az üresen álló stadionberuházásokra, hogy azok a milliárdok, amelyek, mondjuk, a stadionépítésekre fordítódtak, azt gondolom, nyugodtan fordíthattuk volna a hazai utak állapotának javítására, a hazai utak felújítására.

(16.40)

Ezt meg lehetett volna tenni akár a hazai költségvetésből, akár egyéb uniós forrásokból is.

A tavalyi évben, 2017-ben Csongrád megyében pusztán 23,5 kilométer út felújítására volt pénze a Csongrád Megyei Állami Közútkezelőnek, ezt írásban megkaptam válaszként. Az ez évi tervekről semmit nem tudok, éppen ezért fordultam az államtitkár úrhoz, hogy tájékoztasson, ebben az évben Csongrád megyében mekkora mértékű útfelújítás valósul meg.

Kicsit szűkebb körben jobban érdekelne a saját választókerületem, így az, hogy Szeged közigazgatási területén mekkora útszakaszt érintenek az állami útfelújítások, ha egyáltalán lesznek. Illetve nagyon-nagyon kritikus útszakasz a Szeged és Kübekháza közötti szakasz, ahol az autóbuszok is most már 40 kilométeres sebességgel tudnak haladni. Úgyhogy kérdezem, hogy ott egyáltalán lesze valamilyen útfelújítás, folytatódike az útfelújítás. Várom válaszát. (Taps az MSZP és a Párbeszéd padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 183 2018.06.25. 2:03  182-185

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Gondolom, az államtitkár úr fog válaszolni. Államtitkár úr, egy olyan problémával kerestek meg a napokban a fogadóórámon, ami, azt gondolom, nemcsak annak a szegedi állampolgárnak a problémája, hanem több ezer embert érint. Történetesen az volt a lényege, hogy ő még 1993-ban nevelőszülőként vállalta egy súlyosan fogyatékos, 85 százalékban fogyatékos gyermek felnevelését az otthonában, amiért egyébként a gyerek jogán ápolási díjat kapott. A panasza az volt, hogy hogyan lehet azt orvosolni, hogy ha a gyermek felnőtté válik, bár egyébként állapotában változás nem történik, tehát súlyosan fogyatékos marad, az utógondozási ellátás megszűnését követően a fiatal felnőtt számára nem marad más, mint az intézményi elhelyezés.

Kifogásolta továbbá azt is, hogy ő ugyan vállalná az otthonában a fogyatékos gyermeknek a további ápolását, de miután nevelőszülői jogviszonya a gyermek felnőtté válásával megszűnik, innentől kezdve a jelenlegi jogszabályok nem tekintik közeli hozzátartozónak, így számára semmiféle juttatás nem jár, ami vélhetőleg súlyos megterhelést jelent az együttélés tekintetében.

Ezzel a panaszával egyébként a szegedi állampolgár megkereste a Csongrád Megyei Kormányhivatalt és az alapvető jogok biztosát is. Az alapvető jogok biztosa pedig megkereste az önök minisztériumát, és még 2015-ben azt az államtitkári választ kapták, hogy megvizsgálják és előkészítik egy új, a szociális igazgatásról szóló 1993. évi III. törvénynek a módosítását, amely szerint a fogyatékos fiatal felnőtt érdekében az utógondozói ellátás megszűnését követően a fiatal felnőtt és a nevelőszülő együttes kérelmére a nevelőszülői közös háztartásban történő további ellátás biztonságos anyagi feltételeit, illetve jogszabályi kereteit meg fogják teremteni.

Ezek után kérdezem, államtitkár úr, hogy történte valamilyen előrelépés a törvény módosításában, gondolkoztake erről, előkészítették-e, hogyan áll ennek a törvénynek a módosítása. Várom a válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 168 2018.06.26. 10:29  145-196

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ember legyen a talpán, vagy képviselő legyen a talpán, aki erre a hétre becsületesen felkészült, hiszen olyan komoly törvények vannak a Ház előtt, mint az adótörvények, akkor a költségvetésről nem beszéltem, a költségvetést megalapozó törvények, amelyek önmagában kitesznek nem egy kötelező olvasmányt, hanem nyolc év általános iskolai kötelező olvasmányt, hiszen ha csak az adótörvényeket nézzük, 183 oldalon kell olvasgatnunk. Én megpróbáltam becsületesen végigolvasni, két óráig olvastam is alaposan, de aztán kicsit feladtam, mert alapvetően elég nehéz olvasmánynak bizonyult. Úgyhogy mindenkinek, aki itt van a teremben, köszönöm, hogy ezekben a komoly, a társadalom széles körét érintő kérdésekben részt vesz a vitában, minden más képviselőnek pedig mentségére legyen mondva, hogy valószínűleg nem is érdekli ez a történt. Mivel 183 oldalon kellett az adótörvényeket végigolvasnom, és én nem tartom magamat egy olyan kiváló zseninek, hogy mindenhez értsek, ezért csak néhány dologra próbálok reagálni, többek között elsősorban azokra, amelyek elsősorban tényleg a nehezebb sorban élő emberek mindennapjait nehezítik meg, így az szja-törvények vonatkozásában a kafetériarészre, az áfatörvényekre, mivel az önkormányzati világból jöttem, a helyi adókra, az önkormányzatok világára és a gazdasági társaságokat érintő taotörvényre.

Elsősorban akkor a kafetéria. Nagyon sokat beszéltek vagy sokat beszéltünk már itt róla. Én is azt gondolom, hogy a kafetéria túlzott leegyszerűsítése csupán a SZÉP-kártyára, ez teljesen indokolatlan, ahogy, azt hiszem, Burány képviselőtársam elmondta. Hiszen itt alapvetően szállás, vendéglátás, szabadidő eltöltése az a repertoár, amit egyébként felhasználhatunk, de ugye, azt azért látni kell és tudni kell, hogy azok az emberek, akik korábban kafetériát kaptak, nem elsősorban ezeket a szolgáltatásokat vették igénybe, hanem azokat a szolgáltatásokat, amelyekről itt sokat beszéltünk, úgymint a munkavállalási jellegű mobilitást segítő juttatásokat, utazási bérlet, munkába járás költsége, albérlet, tehát valóban az alacsonyabb keresetű, kiszolgáltatottabb dolgozókat segítő juttatások szűnnek meg, és inkább azok maradnak, amelyeket elsősorban ők kevésbé tudnak kihasználni.

Ha valóban a SZÉP-kártya marad csak 2019. január 1-jétől, akkor technikailag úgy módosul az szja-törvény, hogy semmi más nem marad kedvezményes adózású vagy adómentes tételként, csupán ez, ami egyrészt  mint mondtam  a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek mindennapjait érinti, másrészt egyébként nagyon sok könyvelő és adótanácsadó szokta korábban javasolni ügyfeleinek, hogy bizony-bizony ezeket a kafetériaelemeket vegyék számba. Úgyhogy azzal nem értek egyet, államtitkár úr  figyeltem, amikor az expozéját mondta -, hogy ez elsősorban nem a kis- és középvállalatokat érinti. De, nagymértékben a kis- és középvállalatokban dolgozókat érinti, hiszen elsősorban arról van szó, hogy ezeket a kafetériaelemeket azoknak adták, akik a cégben nagyon hasznos munkát végeztek, nagyon lojálisak voltak, vagy akár a tulajdonosi körben találhatók voltak, vagy akár olyan megbízható alkalmazottak voltak, akiknek a munkájára nagyon-nagyon nagy szükség volt.

Ilyen komoly tételnek bizonyul a lakáshitel-törlesztő munkaadói finanszírozás eltörlése is, ami azért jelenthet problémát, azt gondolom, hiszen az egyfajta garancia lehetett arra nézve, hogy fixen fizetve volt a törlesztés. Itt a múlt héten volt szó szintén a parlamentben a kilakoltatás kérdéséről, és láttuk, hogy mekkora problémát jelent ma ez Magyarországon. Én nem értem, hogy ha egyszer volt egy ilyen lehetőség, és ott volt az adótörvények között, hogy ezt adhatta a munkáltató a munkavállalójának, akkor ezt miért kellett kivezetni, hiszen ez egy nagyon fontos dolog volt. Legfeljebb azon lehetett volna elgondolkodni, hogy egy kis szigorítással a kifizetés módjánál a mostanival szemben talán a munkavállaló által nem hozzáférhető bankszámlára kellett volna ezt a kafetériát utalni, de ez sem volt általános, hogy a munkavállaló, amikor megkapta ezt a kafetériát, akkor nem a törlesztőrészletre fordította.

Ezekkel a juttatásokkal szerintem egyébként egy normálisan működő és adózó kkv-nál tudták enyhíteni a bérfeszültséget, a munkaerőhiányt. Most azt fogjuk látni, hogy vélhetőleg egy multicég nyilván kifizeti majd ezeket az összegeket a teljes adó- és járulékteher mellett, de a munkaerő-elszipkázás lehetősége rontani fogja a kis- és közepes vállalkozások versenyképességét. És hogyha belegondolunk, az sem egy pozitív forgatókönyv, hogy akiknek azt mondják jövőre, hogy nincs tovább ilyenfajta juttatása, vagy az adóteher miatt csökken a jövedelme, az vélhetőleg felmond, vagy esetleg átgondolja, és akkor külföldre veszi az irányt.

A másik ilyen tétel, amiről szeretnék beszélni, a helyi adók, önkormányzatok szerepe. Itt az üdvözlendő, hogy egyébként több ponton egyszerűsíti az adminisztrációt az adótörvény. Kiemelendő ebből, hogy 2019. július 1-jétől lényegében megszűnik a székhely szerinti önkormányzati adóhatósághoz történő külön bejelentkezési és változásbejelentési kötelezettség, adatközlés. Persze, ezzel csökken az önkormányzatok feladata, munkája, de vélhetőleg csökken a rálátása, illetve a kapcsolattartása is a helyi székhelyű vállalatokkal, cégekkel, ami azért, lássuk be, nem nagyon erősíti a helyi autonómia szerepét, valamint a helyi önkormányzatiság lényegét.

Az iparűzési adó kapcsán az is egy üdvözlendő dolog, hogy az iparűzési adóból kedvezményt biztosíthat az önkormányzat azon cégek számára, amelyek komolyabb beruházást valósítanak meg egy-egy településen, de itt azért azt is meg kell nézni az iparűzési adó tekintetében, hogy az a legjelentősebb forrása az önkormányzatoknak, már amelyik önkormányzatnak egyáltalán van iparűzésiadó-bevétele. Úgyhogy azt a forrást, ami egyébként is szűkösen áll az önkormányzatok rendelkezésére, azt azért nem biztos, hogy osztogatni kéne, sokkal inkább arról kellett volna a kormányzatnak elgondolkodnia, hogy esetleg egy másik nagy csomagból, akár pályázat útján, vagy egy nagy pufferként ezt rendelkezésre bocsátja az önkormányzatoknak, és az önkormányzatoknak nem az amúgy is szűkös bevételeiket kell majd esetlegesen erre fordítaniuk.

Megfontolandó az is  ez egy teljesen új elem -, hogy a földhivatal és a helyi önkormányzatok adóirodáját össze lehetne kapcsolni, hogy egy telek-, egy ingatlanvételnél például az önkormányzat is egyből információhoz jusson az új tulajdonos kilétéről, hogy forrásainak növelése érdekében az önkormányzat maga is megtehesse a szükséges lépéseket, és ne az új tulajdonos bejelentési kötelezettségére alapozva növelhesse meg az amúgy is szűkös bevételeit.

Az áfatörvény kapcsán az mondható el általánosságban, hogy bármilyen erős is az a kormányzati kommunikáció, hogy milyen erős Magyarország, a valóság azonban nagyon sok esetben mást mutat. Ma Magyarországon még mindig a lakosság több mint 30 százaléka él a létminimum alatt, közel másfél millió ember él mélyszegénységben, ami azért, lássuk be, egy tízmilliós országban bődületesen nagy számnak bizonyul. Éppen ezért az üdvözlendő, hogy a kormány, ha szép lassan is, de apró lépésekben rájön arra, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját 5 százalékra kell mérsékelni, mert alapvetően a legrászorultabb embereknek nyújt ez segítséget, csak az a baj most is, hogy pusztán egy termék, a tej tekintetében történik meg ez az 5 százalékra csökkentés. És egyébként Bangóné képviselőtársam elmondta, én is olvastam, és látjuk is, hogy a pékek két számjegyű áremelésen gondolkodnak, hiszen a pékáru tekintetében nyilván az üzemanyagár emelkedéséből adódóan növekedtek a költségek.

(18.10)

Úgyhogy fölhívom a figyelmét a kormánynak arra, hogy az MSZP-nek volt, van is átfogó javaslata az alapvető élelmiszerek áfájának 5 százalékra való csökkentésére, amit egyébként a t. Háznak többször is benyújtottunk, ezt eddig nem tetszettek támogatni. Itt a lehetőség, hogy ezzel éljenek.

A tao tekintetében pedig egy dolgot szeretnék elmondani. Az is örvendetes, hogy az energetikai hatékonysági projektek esetében lehívható lesz a ked-vezmény számviteli szempontból akár akkor is, ha fel-újításnak minősülnek ezek az energetikai beru-házások. Az is üdvözlendő, hogy bevezetésre kerül a munkahelyi óvoda társasági adózási célú fogalma, de itt is föl kell hívni a kormány figyelmét arra, hogy fel kell ismerni azt a társadalmi igényt, hogy a társa-ságiadó-kedvezmény lehetőségét többen vennék igénybe, amennyiben több társadalmilag fontos célt is lehetne támogatni a jelenlegi kedvezményezettek mellett. Többek között a társaságiadó-kedvezmény rendszerének olyan átalakítását kellene megvaló-sítani, amely a sportágak, sportszervezetek támogatá-sát ugyan nem korlátozza a látvány-csapatsport-ágakra, ugyanakkor a köznevelési, felsőoktatási és egészségügyi intézményrendszer támogatását is lehetővé teszi, különös tekintettel az infrastruktúra-fejlesztésre, a tárgyi eszközök beszerzésére és a mun-kavállalók jövedelmi helyzetének rendezésével kap-csolatos támogatásokra.

Mindezt azért kell megtenni, mert a közoktatás, valamint az egészségügy finanszírozása, önök is pon-tosan tudják, hogy nem megfelelő, és a magyar lakos-ság körében a legjobban támogatandó célok közé tar-tozik mindkét terület. Felhívom a figyelmüket, hogy erre vonatkozólag is volt az MSZP-nek korábban javaslata. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 12 2018.06.29. 10:29  1-88

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetés kapcsán, mint ahogy egyébként évek óta teszem, elsősorban az önkormányzatok helyzetéről szeretnék beszélni, de engedjenek meg két mondatot úgy általánosságban a költségvetésről. Évek óta azt látjuk már tendenciózusan, hogy a Fidesz-kormány elsősorban  a költségvetés számait tekintve  azokon az embereken próbál segíteni, függetlenül attól, hogy Magyarország tízmillió magyar országa, akik egyébként viszonylag jó helyzetben vannak, és alapvetően a mindennapi életüket nem kellene különösebben támogatni, ugyanakkor azt látjuk a másik oldalról, hogy azokat az embereket, akik rászorulnának, igazán igényelnék az állam gondoskodását, támogatását, így a szegényeket tulajdonképpen egyfajta létbizonytalanságban tartja.

Azt is látjuk és azt is tapasztaljuk, hogy az állam egyre többet költ saját magára, hiszen, ha végignézzük akár csak a kormány működését, a minisztériumok támogatását, akkor már lassan nem nagyon tudjuk elmondani, hogy itt a teremben valaki ne lenne államtitkár. Azt is látjuk, hogy míg egyébként 4,1 százalékos gazdasági növekedéssel számol a kormány, továbbra sem hajlandó GDP-arányosan többet költeni a jóléti kiadásokra, sőt, ahogy érzékeljük, összességében, ha megnézzük, az egészségügyre, oktatásra, a családok támogatására, a szegények támogatására a mostani költségvetésben sem jut több, mint korábban volt.

Rátérve az önkormányzatok helyzetére, 2014-ben óriási átalakuláson ment át az önkormányzati rendszer, az önkormányzati feladatok strukturális átalakítását azonban az önkormányzatok finanszírozása tulajdonképpen nem követte le. Azt látjuk, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszer egyes támogatási pontjaiban rögzített feladatmutatók tulajdonképpen évről évre változatlan formában kerülnek be a költségvetésbe.

Ha már arról beszéltem, hogy a kormány azt hangoztatja, hogy évről évre folyamatosan erősödik az ország és jobban teljesít, akkor azt gondolom, hogy az önkormányzatok finanszírozását is ehhez kellett volna igazítani, ugyanis továbbra is vannak olyan feladatok, amelyek az állam által a központi költségvetési forrásból nem vagy nem elég mértékben finanszírozottak.

Ilyenek például a szociális és gyermekjóléti feladatok. Azt gondolom, hogy újragondolandó a szociális ellátásokra átadott pénzbeni forrás. Azt is látjuk, hogy az önkormányzatok szerepét pénzbeni szociális támogatások tekintetében jelentősen átalakította, alapvetően az önkormányzatokra hárította a hátrányos helyzetű emberek mindennapi életének a segítését az úgynevezett települési támogatás bevezetésével, csak ugye többször elmondtuk, hogy nagyon sok esetben, különösen a kistelepülések esetén ez azért jelent problémát, hiszen ehhez nem adott forrást az állam, és ezt az önkormányzatoknak maguknak kellene megoldani, lévén, ha egyébként erre van pénzük, de jól látjuk, hogy erre nagy támogatásuk nincsen.

Nem kellően finanszírozott a háziorvosi központi ügyelet, elsősorban a kevesebb lélekszámú települések tekintetében, de mondhatnám a gyepmesteri feladatokat, a közös önkormányzati hivatali finanszírozást, valamint a könyvtár és a kulturális termékek finanszírozását is, ahol vannak problémák.

Indokolatlan a normatívakülönbség is. Gondolok itt arra, hogy az önkormányzat is több olyan kötelező és önként vállalt feladatként tart fenn intézményeket, amelyek normatívája különbözik az egyházi normatívától. Nyilván mindenki tudja, hogy az egyházak normatívája magasabb, és azt gondolom, hogy ez alapvetően indokolatlan és értelmezhetetlen, hiszen igenis, az önkormányzatok is képesek ugyanolyan szinten, ugyanolyan módon, hasonló hatékonysággal ellátni azokat a feladatokat, amelyeket az egyházak. Ha megnézzük az egyházak és az önkormányzatok anyagi helyzetét, akkor azt is elmondhatjuk, hogy az önkormányzatok anyagi lehetőségei sem jobbak, mint az egyházéi, tehát valahol ki kellene egyenlíteni, tehát nem biztos, hogy az egyházi normatívát kellene magasabban előirányozni a költségvetésben.

Az önkormányzatok finanszírozásának javítása érdekében éppen ezért most már harmadik éve élek azzal a módosító javaslatommal  változatlan tartalommal, bízom benne, hogy egyszer a kormánypárti többség is támogatni fogja -, amely azt irányozza elő, hogy az önkormányzatok helyzete jobb legyen. Teszem ezeket a módosító javaslataimat azért, mert magam azt gondolom, hogy 2014 óta, mióta az önkormányzatok átalakítása megtörtént, alapvetően az önkormányzatiság tiprása és a helyi önkormányzatok folyamatos leépítése folyik azáltal, hogy a forrásokat folyamatosan elveszi az állam az önkormányzatoktól, a feladatokat átcsoportosítja, és én most is tartom azt az állítást, amit korábban tartottam, hogy sokkal több forrást vont el az állam az önkormányzatoktól, mint egyébként amekkora feladatot átvállalt.

A módosító javaslatom lényege tehát, még egyszer mondom, az önkormányzatok helyzetének a javítására irányul, ami egyébként megegyezik a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének a módosító javaslatával is. Történetesen az egyik tétele az, hogy a személyi jövedelemadó meghatározott része maradjon ott az önkormányzatoknál, ahol egyébként 2014 előtt, az önkormányzati átalakítás előtt is volt. Illetve a másik módosító javaslatom pedig a gépjárműadó egy részére vonatkozik. Ebben is hasonlóan gondolkodunk a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével, bár ők egyébként bátrabbak voltak, hiszen ők azt javasolják, hogy teljes egészében maradjon a gépjárműadó az önkormányzatoknál, én szerényebben csak a 80 százalékát gondolom, de abban egyetértünk az érdekvédelmi szövetséggel, hogy ha ez a pénz az önkormányzatoknál maradna, akkor elsősorban infrastrukturális fejlesztésekre kellene fordítani, úgymint a járdák, illetve az utak javítására.

Ha már utakról beszélünk, egyrészről célszerűnek és hasznosnak bizonyult, és azt gondolom, egy jó irány a Belügyminisztérium által kiírt pályázható forrás, ami a belterületi utak javítására vonatkozik, szintén egyetértve az érdekvédelmi szövetséggel, hogy ez a pénz alapvetően nagyon csekély és nagyon kevés. A múlt héten kérdéssel fordultam a minisztériumhoz, kifejezetten Csongrád megye útjainak állapotára vonatkozóan, de azt is látjuk, és elmondtam a kérdésben is, hogy az országos utak nagyon rossz állapotban vannak, és itt már nemcsak a településeket összekötő mellékutakról, hanem a háromszámjegyű utak, illetve a főútvonalak állapotáról is beszéltem.

(8.50)

Azt gondolom, hogy a költségvetésben sokkal több forrást kellene biztosítani egyrészt a települések belterületi útjainak javítására, másrészt a közúthálózat fejlesztésére, javítására.

Üdvözlendő az is, ha ez így lesz, hogy a kormány szándékozik egy újabb programot bevezetni, történetesen a „Modern falvak” programra gondolok, ami hasonló a „Modern városok” programjához. Persze itt is meg kell jegyezni, hogy ez akkor érdekes és akkor igaz, ha ez nem kampánycélul szolgál, mint ahogy egyébként azt látjuk, hiszen itt is azt kellene figyelembe venni elsősorban, hogy egyenlő súllyal kerüljenek majd, ha egyáltalán elindul ez a program, mérlegelésre mind azok az önkormányzatok, ahol ellenzéki vezetők vannak, illetve azon települések is, ahol egyébként kormánypárti képviselők vannak, mert eddig sajnos a tapasztalat nem ezt mutatta. Ha egyáltalán elindul ez a program, akkor azt gondolom, lényeges és fontos volna, hogy az érintett települések önkormányzatainak szakembereit ennek a programnak a kidolgozásába bevonjuk.

Végezetül engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a köztisztviselők javadalmazásáról. Korrekt és rendezett javadalmazási viszonyokat és rendet kellene teremteni, azt gondolom, mind az állami, mind az önkormányzati foglalkoztatásban lévő közszolgák tekintetében. Látjuk, hogy létezik ez a 11 milliárdos alap, ami a közszolgálati béremelést szolgálná, de alapvetően azt látjuk, hogy a gazdagabb önkormányzatok kárára valósul meg ez; valójában pluszpénz nem látszik, hogy ebben létesülne. Ha ezt is szépen leosztjuk, akkor alapvetően, bár nem kevés, de 40 ezer forint körüli összeget jelent ez a közszolgák részére. Ez a 11 milliárdos alap így valószínűleg kevésnek fog bizonyulni, különösen a tekintetben, ha megnézzük, hogy 20 milliárdos költségvetési tételről beszélünk, ami az ország költségvetését jelenti. Így körülbelül 36 ezer önkormányzati dolgozó, 30 ezer központi tisztviselő fizetésére elegendő lehet ez a pénz, ami megint értelmezhetetlen, hiszen pályázati úton kerül majd elosztásra. Itt is majd kíváncsi leszek, hogy mely önkormányzatok fognak ebből részesülni. De ha csak 36 ezer önkormányzati dolgozóról beszélünk, akkor 100 ezer, de minimum 80 ezer dolgozó helyzetére egyébként továbbra sincs semmiféle válasz, továbbra sincs megoldás.

Azt gondolom  ahogy egyébként korábban is mondtuk, most már kilencedik éve a köztisztviselői illetményalap nem emelkedik -, az lenne az igazságos, és tisztességes béremelést akkor lehetne igazából megvalósítani, ha ezt az illetményalapot egyébként felemelnénk. Azt szeretném kérni a tisztelt kormánypárti képviselőktől, támogassák módosító javaslatomat, hiszen azt gondolom, hogy a települések finanszírozása ma sem megoldott, és azt gondolom, szükség van arra, hogy a települések helyzetét javítsuk. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 34 2018.09.24. 2:05  33-36

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy közeledve az önkormányzatok napjához, mindenképpen legalább ilyenkor szükséges egyfajta mérleget vonni a települések működéséről, illetve az állam által biztosított forrásokról. Meghallgattuk az előbb az államtitkár urat is; valóban, ugye, ha jobban teljesít a kormány, jobban teljesít az ország, immár három éve, akkor, azt gondolom, hogy sokkal több illethetné meg az önkormányzatokat. Noha pedig azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszerben egyes feladatmutatók tekintetében szinte évről évre változatlan formában kapnak támogatást a települések.

Egyes feladatok a mai napig nem vagy csak minimális mértékben finanszírozottak. Ilyenek például a szociális és gyermekjóléti feladatok, amelyekből, látjuk, hogy szinte teljes egészében kivonult az állam, a településekre bízza, hogy a települési támogatás keretében biztosítsanak forrásokat. Idesorolhatnánk a háziorvosi központi ügyeletet a 30 ezer fő alatti településeken, a gyepmesteri szolgálatot, a közös önkormányzati hivatalokat és még a könyvtári és kulturális tevékenységek finanszírozását is, amely nem kellőképpen lefinanszírozott.

Már a költségvetéshez módosító javaslattal éltünk, amit egyébként évek óta megteszünk, hogy az önkormányzatok finanszírozása nagyobb legyen, ami egyébként történetesen összecseng a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének a megállapításaival is, ami pedig arról szól, hogy a személyi jövedelemadó egy jelentős részét lehetne helyben hagyni, mint ahogy az korábban is volt, valamint a gépjárműadó 40 százaléka helyett 80 százalék maradjon a településeken, infrastrukturális fejlesztésekhez és beruházásokhoz egyaránt.

Nekünk az a célunk, hogy a települések előrelátható, kiszámítható módon gazdálkodhassanak, ez pedig nem megy másképpen, mint a források méltányos, észszerű és igazságos elosztásával. Éppen ezért kérdezem államtitkár urat, hogy egyrészt támogatja-e az ismételten benyújtott javaslatunkat, hogy az önkormányzatok nagyobb forráshoz jussanak, és biztosítanak-e nagyobb forrást, több forrást különösen a kistelepülések számára, hogy a működésüket el tudják látni. Köszönöm. Várom válaszát. (Taps az MSZP, szórványos taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 6 2018.10.02. 5:10  5-8

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap az idősek világnapja volt, de 2000 óta szeptember 30-a a magyar önkormányzatok napja, amiről vajmi keveset hallottunk az utóbbi időben. Azt gondolom, itt, a Ház falai között időnként érdemes áttekinteni, hogy hogyan is állnak az önkormányzatok, hogyan is áll ma Magyarországon az önkormányzatiság. Drasztikus változtatáson mentek keresztül a települések, az önkormányzatok 2012-ben, amikor a Fidesz-kormány jelentősen belenyúlt az önkormányzati törvénybe, jelentősen belenyúlt az önkormányzatok életébe, csorbítva ezzel a települések önállóságát.Az Alaptörvény ugyanis szakított a helyi önkormányzáshoz való jog alapjogias megközelítésével, konkretizálta az önkormányzatok hatásköreit, megteremtve ezáltal azt a lehetőséget, hogy az önkormányzatok jogainak széles körű korlátozása megvalósuljon. 2013-tól, amikor a törvény hatályba lépett, ugyanis az önkormányzatok önrendelkezési és döntési joga jelentősen, nagymértékben csökkent. Ennek az átszervezésnek az volt a lényege, hogy az önkormányzati területen minél több olyan területen valósuljon meg a központosítás, a centralizáció, ahol csak lehet, hogy tulajdonképpen a kormány egy erős kontroll alatt tartsa a településeket. Ennek következtében történt meg az, hogy az állam feladatokat vállalt át az önkormányzatoktól.

Tudom államtitkár úr válaszát, el fogja mondani, hogy megmentették az önkormányzatokat, de én ezer éve elmondtam önöknek itt és máskor is, hogy viszont lényegesen több forrást vettek el a településektől, mint amekkora feladatot átvállaltak, legyen szó a személyi jövedelemadó helyben maradó részéről, illetékbevételekről és egyéb adókról. Míg 2010-ben az önkormányzati szektor költségvetési része 1200 milliárd körül mozgott, addig ez 2012-ben jelentősen, 670 milliárdra csökkent csak.

A finanszírozás tekintetében a múlt héten kérdést is intéztem államtitkár úrhoz. Pontosan látjuk, hogy az egyes feladatmutatók tekintetében a támogatások szinte évről évre változatlanok az önkormányzatoknál. Vannak olyan kötelező önkormányzati feladatok, amelyeket az állam költségvetési forrásból ma sem vagy nem teljes egészében finanszíroz, legyen szó a szociális ellátásokról, gyepmesteri feladatokról, kulturális tevékenységekről, és még lehetne sorolni. Azt pedig teljesen indokolatlannak tartjuk, hogy adott esetben az egyházak egyes intézmények működtetésére lényegesen magasabb normatívát kapnak, mint a helyi települési önkormányzatok, holott egyébként ők is legalább olyan szinten képesek lennének ezeket a feladatokat ellátni.

Néhány terület; nem lehet felsorolni, mi minden történt az önkormányzatoknál. Oktatás területe: 2013-ban elvették a fenntartási jogot az önkormányzatoktól, létrehozták a KLIK-et. Nem tudom, hogy gondolták, hogy egy ilyen gigaközpont tudja majd kezelni a helyi önkormányzatok, a helyi szülők, a helyi közösségek ügyét.

Nem is tudott működni, egy év után megbukott, de önök ebből nem tanultak, sok kis KLIK-et hoztak létre. Ma ott tartunk, hogy az oktatási rendszer romokban van, a tanárok, diákok túlterheltek, az esélyegyenlőtlenség nőtt.

(9.20)

De persze vannak olyan államtitkárok, akik 2 millió forintért képesek magániskolába járatni a gyerekeiket.

Talán a szociális ellátások területén csökkent 2010 óta a legnagyobb mértékben a támogatás. Ezt az önkormányzatok is megérezték, és míg mindenhol máshol egyfajta centralizációs törekvés indult meg, addig azt látjuk, hogy itt pont decentralizáció történt a települések tekintetében, ugyanis 2015-től azt mondták az önkormányzatoknak, hajrá, tessék, hozzanak létre települési támogatásokat, oldják meg önök a hátrányos helyzetűek mindennapi életét. Pedig önök is tudták, hogy a települések 90 százalékának tulajdonképpen csak arra van pénze, hogy a saját működését megvalósítsa, nyilvánvalóan nem tudják a feladatot megoldani.

A hulladékgazdálkodás állatorvosi ló. Önök ezt a feladatot is elvették az önkormányzatoktól. Pontosan látszik, hogy ez a cég teljesen bedőlt, teljesen kudarcba fulladt, olyannyira, hogy a saját könyvvizsgálója nem képes a cég jelentését aláírni, hiszen akkora mértékű a hiány. Arról nem is beszélve, hogy másfél évig ez a cég nem is működött, és óriási problémában vannak azok a valóban szolgáltatást ellátó cégek, amelyek az önkormányzati feladatot korábban ellátták.

És még lehetne sorolni, hogy mi minden történt az önkormányzati területen, az önkormányzati szektorban. Önöknek is be kell látniuk, hogy ez a központosítás, az önkormányzatok csorbítása, a települések önrendelkezésének megnyirbálása kevés eredménnyel járt, és ez egyáltalán nem segítette az ország fejlődését. Azt gondolom, hogy vissza kell adni a helyi közösségeknek azt a lehetőséget és jogot, hogy maguk alakítsák a mindennapi életüket. Ahhoz pedig, hogy a települések előre látható módon gazdálkodhassanak  ezt korábban is elmondtam , a forrásmegosztás méltányos, igazságos és észszerű újragondolását kell megvalósítani.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 58 2018.10.15. 3:03  57-63

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kilakoltatások problémájával kapcsolatban már nem először fordulunk önökhöz. Itt van előttem a tavalyi évi interpellációm, a tavalyelőtti interpellációm, a frakciótársaim, de szerintem az ellenzéki képviselőtársaim rendszeresen foglalkoznak ezzel a témával itt, a Parlament falai között, illetve a parlamenten kívül is évek óta, ami azért probléma, mert erre egyelőre, úgy látszik, a kormányzásuk alatt nem sikerült semmiféle megoldást találni. Közeleg a tél, s a tél beállta előtt bizony a kilakoltatások különösen kiszolgáltatott helyzetbe hozzák az érintett családokat. A helyzet tehát válságos, és ha valami válságos, akkor önök talán ezekre a válságos helyzetekre szoktak legkevésbé érdemtelen válaszokat adni. Bízom benne, hogy most államtitkár úrtól valami érdemleges választ is kapok.

És igen, a „válságos” jelző, azt gondolom, nem túlzás. Azért nem túlzás, mert a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar részletes statisztikái szerint 2017-ben 3636 kilakoltatás történt Magyarországon, míg egyébként ebben az évben, 2018. április és június közt is ez a szám már elérte az 1355 kilakoltatást. Ezeknek a kilakoltatásoknak a legnagyobb része az adóssággal terhelt lakásokból történt, ez az a kategória, amely az elmúlt években meredeken megnőtt. Vagyis minden évben több ezer család veszíti el otthonát azért, mert erre önök kormányzásuk alatt nem találnak megoldást vagy éppen azért, mert esetleg a bankok oldalára álltak.

Önöknek egyetlenegy megoldásuk volt 2015-ben, a KDNP csodafegyverének is lehet nevezni, a családi csődvédelem rendszere, ami még abban az évben megbukott, hiszen azt tapasztaltuk, hogy a több tízezer érintett közül csupán 1300-an tudták igénybe venni ezt a megoldást, azért, mert egyébként maguknak a kérdőíveknek a kitöltése vagy a törvény végrehajtása bizonyult nehézkesnek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Dicshimnuszokat hallunk arról is, hogy önök megmentették a devizahiteleseket, a lakáshiteleseket, a valóság azonban elkeserítő. Még az önök jegybankelnöke, a Matolcsy György vezette jegybank is elismeri, hogy több mint 72 ezer adóst kerestek meg végrehajtás tárgyában a bankok, de közülük mindössze 4 ezer családdal sikerült valamiféle megállapodást megvalósítani, valahogy ezt az ügyet rendezni. 2017 ősze óta tehát nem történt semmi ebben az ügyben, és bizony-bizony több tízezer családot fenyeget a kilakoltatás veszélye.

Kérdezem tehát, hogy a tehetetlenségük miatt hány kilakoltatásra kerülhet még idén sor a tél beállta előtt. Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 62 2018.10.15. 0:57  57-63

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Államtitkár úr, nem tudom elfogadni a válaszát. Megint hozza a devizahiteleket! Nem tudom, hányadik államtitkártól kell meghallgatnunk, hogy önök a devizahiteleseket megmentették. Először is tisztázzuk: önök vezették be a devizahiteleket. (Zaj, közbeszólások.) És ezt számtalanszor el kell mondani. Az első Orbán-kormány jegybankelnöke, Járai Zsigmond vezette be a devizahiteleket. Ne tessék ezt ránk kenni, önök vezették be! Aztán pedig volt egy javaslatunk, ami a devizahitelesek megmentésére irányult, ez pedig az volt, hogy 180 forintos svájci frankos, 250 forintos eurós szinten kell a devizahiteleseket megmenteni. Önök nem ezt tették. Piaci áron próbálták megmenteni a devizahiteleseket, és azon nem kell csodálkozni, hogy értelemszerűen nagyon sok család ezzel a lehetőséggel nem tudott élni. Önök megmentették magukat, államtitkárokat és azokat az embereket, akiknek egyébként is van pénze.

Úgyhogy nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 38 2018.10.24. 1:56  37-40

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök nagyjából 24 óra alatt szántották be a 22 éve jól működő lakás-takarékpénztári rendszert. Ez a megtakarítási forma sajnos a jövőben nem elérhető, pontosabban: nincs hozzá állami támogatás. Teszik ezt mind az önök által oly sokszor hangoztatott családok évében. A mélyen antidemokratikus eljáráson túl talán az volt a legmegdöbbentőbb, hogy ezt az egészet azzal indokolták, hogy igazából ez a lakás-takarékpénztári rendszer nem szolgálja jól az otthonteremtési célokat, extraprofitot termelnek a lakás-takarékpénztárak. És azért kellett ezt az egészet ilyen gyorsan átverni, nehogy már még véletlenül esetleg valaki új szerződéseket kössön.

Nem csak új szerződéseket nem lehet már kötni, a meglévőket sem lehet meghosszabbítani. És természetesen felmerül bennünk a kérdés, vajon mikor fogja azt mondani a kormány, hogy egyébként a már meglévő szerződéseket sem támogatja. Nem áll ez önöktől olyan távol, láttuk, hogy mi történt a magánnyugdíjpénztári befizetésekkel: közel 3000 milliárd forint tűnt el szinte néhány hónap alatt. Előbb azt mondták, hogy csak felfüggesztik a tagdíjbefizetést, majd azt mondták  megzsarolva az embereket , hogy vissza kell lépni az állami rendszerbe, mert majd nem lesz tb-ellátás. Majd elhúzták a mézes madzagot, hogy egyébként mindenkinek egyéni számlája lesz, és majd mindenki nyomon követheti a fizetését. Semmiből nem lett semmi, a 3000 milliárd pedig eltűnt.

Azóta persze mindenféle hírek jelentek meg az önkéntes nyugdíjpénztárakkal kapcsolatban is. Önök ezt is meg akarják védeni, egy garanciaalapot akarnak létrehozni, amit elsősorban  sőt kifejezetten  az emberek befizetéséből kívánnak létrehozni. Sajnos, hogy egyből az jut eszünkbe, hogy ugyan kinek fog kelleni megint ez a garanciaalap, hogy ezt is le akarják-e nyúlni. Tehát adódik a kérdés  és egyértelmű választ várok rá , hogy mikor akarják rátenni a kezüket az önkéntes nyugdíj-megtakarításokra. Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 60 2018.10.29. 2:59  59-65

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor folytassuk! A múltkori szóbeli kérdésemre nem adott választ, bízom benne, hogy ma az interpellációmra már felkészült.Nagyjából 24 óra alatt véreztették ki a lakás-takarékpénztárakat, 22 éve jól működő rendszerről van szó. Tették ezt, mint elmondtam a múltkor is, a családok évében, amit annyira hangoztatnak. Olyan bagatell indoklást fogalmaztak meg, hogy tulajdonképpen a lakás-takarékpénztárak nem igazán felelnek meg az otthonteremtési céloknak, egyébként ezek a lakás-takarékpénztárak extraprofitot termeltek, és olyan gyorsan kellett ezt mind végigvinniük, hogy nehogy esetleg még valaki új szerződéseket kössön. Most az a helyzet, hogy már tudjuk és látjuk, hogy nem lehet ilyen új szerződéseket kötni, a meglévőket sem lehet meghosszabbítani, innentől már tulajdonképpen csak egy tollvonás, hogy a meglévő támogatásokat is visszaveszik.

Azóta azért mindenféle hírek jelentek meg az önkéntes nyugdíjpénztárakról is. Nézzük, hogy kikről is és miről is van szó! Ma Magyarországon több mint 1,1 millió ember van, akinek van önkéntes nyugdíjpénztári befizetése, és csak a 2017. évben az egyéni számlán jóváírt önkéntes nyugdíjpénztári tagdíjbevétel 101 milliárd forint volt. Egyébként ez több mint 10 százalékkal több, mint a korábbi évben volt. Ha az összes szaldót nézem, azt látjuk, hogy a nyugdíjpénztárak teljes kezelt vagyona nagyjából 1400 milliárd forintra rúg, amelynek egyébként 59 százalékát az egyéni befizetések teszik ki. De ott vannak még egyébként az önkéntes egészség- és önsegélyező pénztárak is. Itt is a taglétszám meghaladja az egymillió főt. A pénztári szolgáltatások meghaladják az évi 50 milliárd forintot, aminek egyébként nagyobb része gyógyszer és gyógyászati segédeszköz vételárának támogatására megy el.

De ha visszatérünk a nyugdíjpénztárakra, benne is van a nevében, az önkéntes nyugdíjpénztárak, ahogy a nevük is jelzi, az egyének, az emberek saját elhatározásból indított, kezdeményezett megtakarítása, spórolása. Láthatjuk, hogy nagyon sok pénzről van szó. Érthető tehát az emberek félelme a nyugdíjpénztári befizetések lenyúlása, valamint a lakás-takarékpénztárak beszántása után, hogy erre is esetleg szemet vet-e a kormány.

Úgyhogy egyértelmű válaszokat várok, államtitkár úr. Változtatni akarják-e vagy fogják-e az önkéntes pénztárakat érintő szabályozásokat vagy sem? Békén hagyják-e az emberek saját akaratukból létrehozott megtakarításait? Rá akarják-e tenni a kezüket az önkéntes nyugdíjbefizetésekre is? Mi lesz a lakásfelújítások támogatásával? Mi lesz a társasházak felújítási alapjaival? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 64 2018.10.29. 0:54  59-65

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Nem fogadom el a választ, államtitkár úr, de ha hiányolta, akkor mondom: lenyúlták a magánnyugdíjpénztári befizetéseket, 3000 milliárd forintról van szó. Megzsarolták utána az embereket, hogy menjenek vissza az állami rendszerbe, mert ha nem mennek vissza, akkor nem fognak kapni nyugdíjat. Mondom én, államtitkár úr, nem kell nekem fölhívja a figyelmemet erre egyébként, de köszönöm szépen, hogy megerősített ebben.

(14.50)

És ha arról szól a történet, hogy önök meg akarják védeni, mint ahogy egyébként mindig is meg akarták védeni akár a lakás-takarékpénztárakat, akár a magánnyugdíjakat, akár az önkéntes befizetéseket, akkor erre sajnos azt kell mondjuk, hogy ez nincs így. Látjuk, hogy hogyan nyúlták le a 3000 milliárdot, láttuk, hogy hogy szántották be a lakás-takarékpénztárakat. Miért gondolja azt, államtitkár úr, hogy önöknek bármit is elhisznek ezek után az emberek? Nem tudom elfogadni a választ. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 34 2018.11.05. 2:04  33-36

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány szegényellenes társadalompolitikája a családtámogatáson túl a lakhatás támogatásán is érződik. Láttuk, hogy hogyan szántották be a lakás-takarékpénztári rendszert, láttuk, hogy növelték meg a CSOK-ot, amit  lássuk be  elsősorban csak a jómódú családok tudnak igénybe venni, miközben azt tapasztaljuk, hogy a legszegényebbeknek szinte semmi nem jut, vagy éppen alig jut valami.A magyar családok 41 százaléka szilárd tüzelőanyaggal fűt. Ha a szegényebb háztartásokat nézzük meg, akkor ez a szám magasabb is, akár az 50 százalékát is elérheti a háztartásoknak ez az arányszám. Rajtuk, elsősorban, akik a legszegényebbek, a rezsicsökkentés sem nagyon segít, hiszen a fa ára 2010 óta 21 százalékkal emelkedett.

Államtitkár úr a héten bejelentette, hogy 2320 önkormányzat jelentkezett szociális tűzifaprogramra, a teljes igényelt keretösszeg 5,5 milliárd forint volt, de a költségvetésben a már megemelt keret is csupán 4 milliárd forintra rúg, hiányzik tehát másfél milliárd forint, ami számomra teljesen érthetetlen, hogy miért nem lehet ezt a költségvetésből kipótolni.

Nemrégiben megérkezett a szociális tűzifára szánt pénz az önkormányzatokhoz, ott is több probléma van, a legnagyobb probléma természetesen az, hogy a települések nem tudják kiegészíteni ezt a támogatást, kiszámolták, hogy 19 ezer forint támogatás jut egy köbméter tűzifára, miközben a piacon pontosan látjuk, hogy akár 25 ezer forintot is elkérhetnek egy-egy köbméter tűzifáért.

Mindezek miatt kérdezem államtitkár urat, hogy miért nem biztosítanak nagyobb keretösszeget a szociális tűzifaprogramra. Komolyan nincs másfél milliárd forint még a költségvetésben, ott, ahol egyébként százmilliárdokat költünk stadionokra? Felmerül a kérdés, hogy miért nem hozzák vissza a lakásfenntartási támogatás rendszerét, ami egyébként régebben sokkal jobban működött.

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP, a DK, a Párbeszéd és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 148 2018.11.15. 2:12  141-150

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Kihasználva, hogy ön az előterjesztője ennek a napirendi pontnak is, csak szeretném jelezni az előző napirendhez kapcsolódóan, hogy Harangozó Tamás azért nem tudott itt lenni, mert egy fontos alapítvány kuratóriumi ülésére kellett elmennie. De tisztelettel tolmácsolom a válaszát, amit elmondott.Ami pedig az előterjesztést illeti, valóban, ahogy öntől is elhangzott, illetve a Fidesz vezérszónokától is, a Magyarország és a Szlovák Köztársaság közötti államhatár vonatkozásában jelenleg a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között az államhatár rendjének szabályozása tárgyában 1956. október 13. napján, Prágában aláírt szerződés az irányadó. Azóta azonban több mint 60 év eltelt, nagyon sok változás történt azóta, és ez több szempontból is indokolttá teszi az érintett államhatár vonatkozásában egy új szerződés létrehozását.

Elhangzott itt államtitkár úrtól is, a Fidesz vezérszónokától is, hogy a szerződés rendezi az Ipoly határfolyó időközbeni mederváltozása következtében szükségessé vált határ menti területek kicserélését, megteremti tovább a magyar Somoskőújfalu település önkormányzata által az államhatáron átnyúló módon létesített szennyvízcsatorna által érintett földterületek hasznosításának feltételeit. A szerződés megkönnyíti valóban Magyarország és a Szlovák Köztársaság közötti határon átnyúló fejlesztések megvalósítását is. Ezek teljesülése érdekében a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja támogatni fogja a Magyarország és a Szlovák Köztársaság között az államhatárról szóló szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat elfogadását.

Azonban érdemes felvetni vagy megjegyezni a nemzetközi szerződések előkészítetlenségét, pontatlanságát.

(14.40)

Hiszen a július 31-én kihirdetett törvényt három hónappal később azért kénytelen módosítani most az Országgyűlés, mivel egy szerződés részét képező teljes dokumentáció nem állt rendelkezésre, de ettől függően vagy ennek ellenére is, mint ahogy mondtam, az MSZP támogatni fogja a törvényjavaslatot. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 62 2018.11.19. 2:08  61-64

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Sajnos bekövetkezik az, amitől évek óta már sokan tartanak, történetesen az, hogy megszüntetik a munkaügyi bíróságokat. A múlt héten tárgyalt egyik javaslat szerint ugyanis 2020-tól az önállóan működő munkaügyi bíróságoknak be kell tagozódniuk a rendes bírósági rendszerbe, függetlenül attól, hogy évekkel ezelőtt a munkaügyi bírók egy csoportja már kimondta, hogy egy jól működő piacgazdaságban  és Magyarországon önök szerint is az van  szükség van egy szakbíró általi eljárásra, egy kiszámítható munkaügyi egységes ítélkezésre. Érthetetlen is, hogy miért kell megszüntetni az önálló munkaügyi bíróságokat, hiszen ezek a közigazgatási bíróságok mellett tökéletesen elférnének. Ez a döntésük a munkaügyi bíráskodás szakszerűségének romlását fogja okozni, és természetesen végső soron a munkavállalók, a munkások nagyobb fokú kiszolgáltatottságához fog vezetni. Nem lenne ez egyedi eset, hiszen láttuk, hogy 2012-ben, amikor a munka törvénykönyvét megváltoztatták, hogyan csorbították a munkavállalók jogait, hogyan csorbították a szakszervezetek jogosítványait, hogyan nehezítették a dolgozók munkakörülményeit, és még lehetne sorolni.

Érdemes néhány példát megemlíteni, hogy milyen esetek történtek az elmúlt években, amelyek vonatkozásában nem lesz lehetőség ilyen hatékony bírósági eljárás igénybevételére. Például nem tud majd munkaügyi bíróságon kártérítést követelni az a 20 éves fiatal, akinek a munkáltató által nem megfelelően karbantartott cséplőgép letépte a karját, és az a férfi se, akit egy szombathelyi gyárban a présgép nyomott össze, vagy akit a főnöke munkáltatója jogellenesen kirúgott.

Éppen ezért azt gondolom, joggal merül fel a kérdés, hogy miért kell lerombolni az önállóan működő, a munkaügyi bíráskodás szakmaiságát leginkább képviselni hivatott munkaügyi bíróságokat. Hogyan biztosítják, hogy a munkavállalók a jövőben is megfelelő védelmet kapjanak, és ne legyenek kiszolgáltatva a munkáltatóiknak? Tervezik-e a szakszervezeti jogok megerősítésével biztosítani a munkavállalók körülményeit? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 94 2018.11.29. 5:27  87-98

SZABÓ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az előttünk álló törvényjavaslat Magyarország és a Kínai Köztársaság között létrejövő nemzetközi megállapodásról szól, egy kiváló egyetem elvi működési engedélyét adja meg, és ahogy a törvény indoklása is fogalmaz, erre a felsőoktatásról szóló törvény szerint szükség van, hiszen ha egy egyetem az Európai Unión kívül vagy az Európai Gazdasági Térségen kívül található székhellyel rendelkezik és Magyarországon oktatási tevékenységet kíván folytatni, akkor nyilvánvalóan egy ilyen nemzetközi szerződés megkötéséhez Magyarország Kormányának elvi működési támogatást kell biztosítania.Elhangzott már több helyről, hogy a fenti rendelkezés négy állam összesen nyolc ilyen felsőoktatási intézményét érinti, egy Malajziában, egy Thaiföldön van, kettő Kína esetében, jelen esetben a Fudan Egyetem, és négy az Amerikai Egyesült Államok egyetemével, felsőfokú intézményével történhetne meg.

(15.00)

A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja természetesen minden olyan megállapodást, amely Magyarország, illetve külföldi oktatási intézmények között köttetne meg, természetesen maximálisan támogatni tud, legyen szó akár a hallgatók, az oktatók cseréjéről, a tudományos konferenciák szervezéséről, a tudományos kooperációk szervezéséről vagy egyéb képzési formák létrehozásáról, és természetesen az előttünk álló megállapodást is a Fudan Egyetemmel támogatni tudjuk.

Én egy óriási dolognak gondolom, hogy Kína három legnagyobb egyeteméből az egyik, a Fudan Egyetem köt magyarországi felsőfokú intézménnyel együttműködést. Számomra külön kiemelt fontossággal bír, hogy ez az egyetem egyébként sanghaji székhelyű, és a választókerületem, Szeged testvérvárosi kapcsolatban áll Sanghajjal. Egyébként az egyetem minden szakterületet lefed, 69 intézet 73 alap- és 201 mesterképzést kínál a hallgatók számára, 77 kutatóintézettel rendelkezik, és különösen a fizika, az orvostudomány, a társadalomtudomány szakterületén bír kiemelkedő jelentőséggel.

Ahogy képviselőtársam is elmondta, azért engedtessék meg, hogy én is elmondjam, hogy nekem is van ám egy hiányérzetem.

Ha már egyébként kormánypárti képviselőtársaim által most már felsőfokú egyetemekkel csak nemzetközi megállapodás keretein lehet bármilyen együttműködést köttetni, akkor én is megjegyzem, hogy hiányérzetem van a tekintetben, hogy miért nincs itt egy másik megállapodás, a CEU-val kötendő megállapodás előttünk. (Csenger-Zalán Zsolt: Elmondhatom, miért.) Elmondhatná, képviselőtársam, meg elmondhatta volna, de nem mondta el, hogy miért nincs itt a CEU-val történő megállapodás. Korábban egyébként az ilyenfajta megállapodások esetében magyar és külföldi felsőoktatási intézmények között egyébként nem kellett nemzetközi megállapodást kötni, ez egyébként a két intézmény hatáskörébe volt utalva, legfeljebb a nemzeti oktatási hivatal szólhatott bele ezekbe az ügyekbe. Az azért nagyon látszik, és kilóg a lóláb, hogy ezek a nemzetközi megállapodások most már felsőfokú oktatási intézmények kapcsán, hogy Magyarországon itt tudjon bárki működni, azért láthatóan politikai okokból születtek.

Megértem, hogy Magyarország, illetve az Amerikai Egyesült Államok kapcsolata a 2010 előtti állapothoz képest, ezen bilaterális kapcsolatok igen jelentős mértékben csökkentek. Láttuk, hogy mik történtek itt akár a kitiltási botránynál, vagy éppen emlékszem rá, amit itt Matolcsy György vizionált, hogy micsoda amerikai puccs történik itt Magyarországon, de még sorolhatnánk a Szemerkényi Réka visszahívását. A CEU pedig egy áldozata ennek a történetnek. Önök is tudják, hogy egy nemzetközi hírrel bíró, kiváló egyetemről van szó, és azt gondolom, hogy a CEU mindent elkövetett, amit önök előírtak számára, hogy egyébként Magyarországon működhessen. Magyarországgal szembeni bűnnek gondolom én, ha egyébként a CEU el fog költözni, és önök is tudják, pontosan látják, lebegtetik ezt a történetet, hiszen a CEU bejelentette, hogy ha ez a megállapodás december elejéig nem köttetik meg, akkor el fogja hagyni Magyarországot, és én azt gondolom, hogy önök nem tehetik meg, hogy ezt megengedjék.

Függetlenül attól, hogy egyébként az amerikai diplomácia és a magyar diplomácia mit gondol, az amerikai diplomácia nem úgy gondolkodik, hogy ha valaki esetleg nincsen jóban Soros Györggyel, mint például Trump elnök  mert valószínűleg nem együtt vacsoráznak , akkor egyébként, ha mi a CEU-nak nekitámadunk, akkor majd mi jóban leszünk Trump elnök úrral. Ez nem így működik az amerikai diplomáciában, az amerikai diplomácia a CEU-t amerikai ügyként kezeli, és aki a CEU-nak támad, az tulajdonképpen Amerikának támad.

Úgyhogy én tisztelettel kérem önöket, hogy gondolják át, és őszintén és tisztelettel várom, hogy minél hamarabb idekerül ez a megállapodás, amit a CEU-val meg kell kötnünk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 2 2018.12.03. 5:04  1-4

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 1992 óta december 3. a fogyatékos emberek nemzetközi világnapja. Az ENSZ által létrehívott világnapnak az a célja, hogy felhívja a figyelmet a betegség vagy baleset következtében fogyatékossá váló embertársaink sorsára. Magyarországon 600 ezer emberről van szó, egyébként pedig a helyzetük vagy sorsuk alakulása közvetlenül a lakosság egyharmadát érinti.A fogyatékos emberek világnapja alkalmából engedjék meg, hogy napirend előtt azokról az egészségkárosodott emberekről szóljak, akikről azt gondoljuk, hogy az elmúlt 8 év kormányzása hátrányosan érintette őket, talán úgy is lehet mondani, hogy a kormány egy kicsit az út szélén hagyta őket.

Kezdjük talán a legdrasztikusabb intézkedésükkel, ami a rokkantsági nyugdíj megszüntetését jellemezte. 2010-ben önök több mint 200 ezer embert küldtek el rendkívüli felülvizsgálatra azzal, hogy megállapítsák újra, hogy ezek az emberek valóban állami gondoskodásra szorulnak-e. Ezen rendkívüli, embertelen felülvizsgálatokat követően megállapították, hogy több százezer ember van, aki nem jogosult állami támogatásra, csökkentették 50 százalékot meghaladó mértékben az ellátásukat vagy teljes egészében elvették azt, pedig ezek az emberek nem lettek egészségesebbek. De győzött az igazság: nemrégiben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy amit önök tettek 2012-ben, az teljes egészében jogtalan volt, ahogy egyébként az egész rendszert 2012-ben átalakították, aránytalan terhet róva az érintettekre az ellátások meghatározásával vagy azok jelentős mértékű csökkentésével. Mi már akkor is világossá tettük, hogy amit tesznek, az igazságtalan és embertelen, a rokkantakat nem lehet bűnbakká tenni, az összes erre felépített intézkedésük embertelen, és sajnos ennek a döntésüknek súlyos következményei is lettek, hiszen megaláztatás, elszegényedés, hajléktalanság, sok esetben öngyilkosság követte tetteiket. Az AB mostani döntése alapján az MSZP pár hete benyújtotta a rokkantnyugdíjasok azonnali kártérítéséről szóló javaslatát, azonban a Népjóléti bizottság fideszes többsége még csak tárgyalni sem kívánta a javaslatunkat. Nem tudjuk pontosan, hogy mennyi rokkantnyugdíjast érint az Alkotmánybíróság döntése, de feltehetően több tízezer emberről van szó, sok milliós kártérítési összegről beszélhetünk.

Nézzünk egy másik ügyet, az otthonápolás kérdését. Az érintettek évek óta küzdenek azért, hogy az általuk végzett tevékenységet az állam végre munkaként ismerje már el, és legalább a minimálbér szintjére emelje az állami támogatás mértékét. Hosszas küzdelem után végre sikerült elérni az érintetteknek, civileknek, ellenzéki pártoknak egyaránt, hogy valamit azért tegyen is a kormány ebben az ügyben, ez a lépés azonban a jogosultak csak egy részének jelent jelentősebb változást, és nekik sem pontosan azt, amit egyébként szerettek volna elérni. Bruttó százezer forintra kívánják emelni a gyermekek otthonápolásának díját, amelyre azok lesznek jogosultak, akik gyermeküket ápolják, akárhány éves emberről is van szó. Ez lényegében a nagykorú gondozottakat is gyerekként kezeli, ami önmagában megalázó az ápoltakra nézve. Ugyanakkor azok, akik más közeli hozzátartozójukat, például a saját szüleiket ápolják, nem részesülnek ekkora támogatásban, számukra csak 15 százalékos emelés jár, ami az elmúlt évek értékvesztését sem kompenzálja. Mindezen problémák megoldása érdekében szintén javaslattal éltünk, az volt a javaslatunk, hogy az állami támogatás alapösszege a minimálbér mindenkori összege legyen, nem a családi jogállástól kell véleményünk szerint ugyanis függővé tenni az ellátás összegét, hanem az ápolt egészségügyi állapota kell hogy meghatározó legyen.

De nem csak a fogyatékos személyek ellátása terén vannak problémák. Életük egyéb részét meghatározó dolgokban is jelentős lemaradásban vagyunk az európai országokhoz képest. Itt van például az akadálymentesítés kérdése: nem csak a kormányhivatalokba kell eljutni fogyatékos embereknek, ügyeket kell intézni, boltba kell járni, orvosi rendelőbe kell menni, azt gondolom, hogy itt még van probléma, van lemaradás; vagy éppen a választójog gyakorlásának a kérdése. Az értelmi fogyatékosok országos érdekvédelmi szervezete jó ideje küzd azért, hogy felhívja a közel 60 ezer emberre a figyelmet. A kormány szerint persze ezzel sincs probléma, ami azért érdekes, mert még Kósa Ádám fideszes EP-képviselő szerint is diszkriminatív a jelenlegi helyzet.

Összefoglalva tehát azt tudjuk elmondani, hogy a kormány az elmúlt nyolc évben félretette a fogyatékosok problémáit, néha ugyan csepegtetett számukra valamit, de intézkedései érdemi javulást nem okoztak sem az érintettek jövedelmi helyzetében, sem a mindennapi életkörülményeikben.

A szavak szintjén természetesen most is jobban tetszettek teljesíteni, a valóság azonban ettől eltérő.

Kérem önöket, hogy a jelenleginél jóval többet tegyenek meg a fogyatékossággal élő honfitársaink mindennapjaiért. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 84 2018.12.03. 2:07  83-86

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kósa Lajos ismét alkotott, nem először, bár most segítségül hívta Szatmáry Kristófot is. Egy kora téli reggelen arra ébredtek, hogy milyen jó volna, ha megváltoztatnák a munka törvénykönyvét, azon belül is a munkaidő-beosztás szabályait. No, ez azért nem okozott osztatlan sikert a munkavállalók között, akik egész egyszerűen családellenesnek, embertelennek, aljasnak, a munkavállalókat kizsigerelőnek tartják ezt a fajta a javaslatot, mi meg mondhatnánk úgy is egyszerűen, hogy rabszolgatörvény. Nem először fut már neki a Fidesz egyéni módosító javaslat mögé bújva, hogy a munkavállalókat kizsigerelje, és a tőkéseket, a külföldi multikat támogassa. A javaslat ugyanis arról szól, hogy három évig az orvosok, ápolók, szakácsok, pékek  és még sorolhatnám a szakmákat  majd átlagbért kapnak, és majd a harmadik év végén kapják meg a túlórapénzüket, emellett a túlórájukat is jelentősen, 400 órára kívánja emelni a javaslat. Csak ha képviselőtársam a munkavállalók között is mozogna, akkor pontosan tudhatná, hogy a gyakorlat már most is ez, tehát 400 óra és afölött túlóráznak a munkások, és ha ez lesz az etalon, ez lesz az alap, akkor majd 6-8 órát fognak túlórázni a munkavállalók, teljesen elszakítva őket a családtagjaiktól.

Ismét kiderül tehát, hogy kik is állnak a tőkések pártján. Önök előszeretettel hangoztatják, hogy mi itt a baloldalon szoktuk képviselni a tőkéseket. Hát, nem, tisztelt képviselőtársaim, kormánypárti képviselőtársaim, önök azok, akik a tőkét képviselik a magyar dolgozókkal szemben! Még az arroganciájuknak sem szabnak határt, hiszen maga a javaslat után kezdtek valamilyen egyeztetésbe a munkavállalók szervezeteivel, és Kósa Lajos csak cinikusan megjegyezte, hogy a javaslat fogadtatása vegyes, és még egyébként olvasni is kéne a sorok között, mert ők egyértelműen fogalmaztak.

Mindezek miatt kérdezem államtitkár urat, hogy miért a tőkét és a tőkéseket védik a tisztességes és becsületes munkavállalókkal szemben. Miért húznak kerítést a munka világában a tőkések és a magyar dolgozók közé? És miért nem biztosítják a tisztességes megélhetést a munkavállalóknak? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 84 2019.03.11. 2:05  83-86

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kevés olyan egészségügyi mutató van Magyarországon, amelyben a kontinens élvonalába tartozunk. Sajnos ismét van egy, amire leginkább a napokban vagy a hetekben az érsebészek elmondása hívta fel a figyelmet, ez pedig nem más, mint a Magyarországon végzett amputálások száma. Magyarországon a keringési zavarok miatt megtörtént amputációk száma eléri a hétezret is, amelyben egyébként a kontinens átlagához képest két és félszerese Magyarország. Egyébként, ha a szomszédos országok adatait nézzük, akkor még Szlovákiában is lényegesen kisebb ez a szám, 25 százalékkal kevesebb. Ehhez még egyébként hozzátartozik a kórházi fertőzések vagy a rossz tisztasági körülmények miatt létrejött amputálások száma.Rémálomba illő helyzet az is, hogy adott esetben egy combközépi amputációért a biztosító többet fizet, mint egy áthidaló műér beültetéséért vagy a saját érből elkészített áthidalás elvégzéséért. A probléma azonban nem új keletű. Nem új keletű, hogy hiányoznak az érsebészek, nem új keletű, hogy hiányoznak a háziorvosok, az ápolók. Az sem új keletű, hogy egyébként az egészségügy finanszírozása nagyon elfogadhatatlan. Ezt egyébként látjuk, és most már sajnos az is látható és érzékelhető, hogy az orvosokat csereszabatosként kezeli, amit egyébként, tudjuk, hogy nem lehet, hiszen egy gasztroenterológusból sosem lesz jó érsebész.

Pontosan ezért kérdezem államtitkár urat, hogy mikor akarják végre az érsebészek, de sorolhatnám a háziorvosok, az orvosok, az ápolók helyzetét megoldani, a munkakörülményeiket javítani, az általuk nyújtott beavatkozások társadalombiztosítási finanszírozását rendezni. Mikor jönnek rá végre arra, hogy szükséges az egészségügy magasabb szintű finanszírozása, az orvosok által végzett beavatkozások támogatásának átgondolása, valamint az egészségügyi dolgozók fizetésének azonnali, radikális növelése? Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 104 2019.03.25. 2:01  103-106

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! „Jelezni szeretném, hogy a munkavédelmi hatóság tavalyi ellenőrzési adataiból ön téves következtetést vont le.”  mondta ezt ön nekem a néhány hónappal ezelőtt föltett hasonló, mondhatnám, ugyanebben a témában föltett kérdésemre. Mondhatnám most én, államtitkár úr, hogy ön meg nem volt előrelátó vagy tévedett, mert bizony az adatok engem igazolnak, bármennyire is sajnálom ezt, hiszen tovább nőtt az elmúlt években a súlyos munkahelyi balesetek száma, és az elmúlt év beleigazodik abba a tendenciába, ami az elmúlt öt évet jellemezte, hiszen folyamatosan nő a munkahelyi balesetek száma. Az önök adatai szerint 24 ezer munkahelyi baleset történt tavaly országszerte, ebből sajnos 78-an meg is haltak. A legtöbb súlyos baleset elsősorban a gépiparban vagy a szállítás és a raktározás területén történt, vagy veszélyes üzemnek számít még egyébként az építőipar, a mezőgazdaság, de ennél nyilván komolyabb és több a munkahelyi baleset, hiszen ez a statisztika csak a háromnapi munkakieséssel járó eseteket tartalmazza. Az önök felügyelete alá tartozó munkavédelmi hatóság 2018. évi ellenőrzési tapasztalataiból kitűnik, hogy az ellenőrzött munkáltatók közel 73 százalékánál tapasztaltak valamilyen munkavédelmi szabálytalanságot, ami még mindig igen magas számnak tekinthető, és 2018-ban az állampolgárok is nagy számban tettek bejelentést a hatóságok irányába.

El lehet mondani mindezek alapján, államtitkár úr, hogy az elmúlt kilenc évben a munka világában sem tudtak érdemben javítani a dolgozók munkavédelmi és munkabiztonsági feltételein, nem tudták megteremteni azokat a minimális feltételeket sem, amelyek elengedhetetlenek a kiszámítható és biztonságos munkavégzéshez. Mindezek miatt kérdezem: milyen konkrét intézkedéseket tesznek a munkakörülmények javulása, javítása érdekében? Mit tesznek a munkaügyi szabályok betartása, illetve betartatása érdekében? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 283 2019.04.01. 1:54  282-285

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar kormány és Szeged város önkormányzata között együttműködési megállapodás született 2017-ben, hogy a kormány a város elérhetőségének javítása, valamint a térség gyorsforgalmi úthálózatának fejlesztése kapcsán megépíti a Szeged és Makó közötti elővárosi vasútvonalat a hozzá kapcsolódó vegyes forgalmú híddal, valamint a P+R parkolóval. A kormányhatározatban az előkészítésre 2019. március 31-i dátum, a projekt megvalósítására pedig 2022. augusztus 31-i határidő szerepel. Egyébként az integrált közlekedésfejlesztési operatív program, az IKOP is kiemelt projektként nevesíti a beruházást. 15,5 milliárd forint támogatási keretösszeg áll egyébként erre rendelkezésre, amit igénylőként a NIF Zrt. fog igénybe venni. A város korábban elkészítette a részletes megvalósítási tanulmányterveket a projekt megvalósításához, azt átadta a NIF Zrt.-nek, a NIF Zrt. pedig a készített tervdokumentációhoz megkapta a környezetvédelmi engedélyt a Csongrád Megyei Kormányhivataltól. Tavaly augusztusban már írásban fordultam önökhöz, és akkor a válaszukban arról tájékoztatott a miniszter úr, hogy a kiviteli tervekhez szükséges közbeszerzés lefolytatásához az ajánlatkérési dokumentáció már elkészült, az építési engedély megszerzése pedig 2019-ben várható, és ezt követően valósulnak meg a kivitelezési munkálatok. Mivel azóta semmiféle információnk nincs a projekt állapotáról, Szeged város képviselőjeként ismételten kérdezem és kérem államtitkár urat, szíveskedjen tájékoztatni a Szeged-Makó elővárosi közlekedés fejlesztésével, vegyes forgalmú Tisza-híddal, valamint a hozzá kapcsolódó vasúti és tömegközlekedést kiszolgáló P+R parkoló megépítésével kapcsolatban. Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 110 2019.05.27. 2:48  109-115

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Gondolom, ön fog válaszolni. Ha Magyarország problématérképét megvizsgáljuk és 100 ezer, 10 ezer embert megkérdezünk, akkor biztos vagyok benne, hogy a legtöbb magyar ember azt mondja, hogy a legnagyobb probléma ma Magyarországon az egészségügy helyzete. Ez pedig köszönhető annak, hogy ha megnézzük a korábbi kormányok egészségügyre költhető forrásait, akkor azt tapasztaljuk, hogy önök 2006 óta szinte éves szinten több ezer milliárd forintot vonnak ki az egészségügyből. Ennek pedig egyenes következménye sajnos az lett, hogy nemcsak az Európai Unió átlagától, hanem a visegrádi országok átlagától is messze leszakad Magyarország az egészségügy helyzetét tekintve. Ennek következtében például a visegrádi országok közül elsők vagyunk a keringési rendszer okozta megbetegedések csoportjában. Ebben a körben nemcsak a legtöbb betegséget produkáljuk Magyarországon a visegrádi országok közül, de kétszer annyian szenvednek ilyen típusú megbetegedésben. A legutóbbi kérdésem többek között például az érsebészekre vonatkozott. Láttuk, hogy milyen felmondások voltak Győrben, Veszprémben, de szakorvoshiány miatt ideiglenesen be kellett zárni a Péterfy Kórház érsebészetét is.

A másik hasonló jellegű probléma, ha már megint megvizsgáljuk a kérdéskört, akkor a daganatos megbetegedések tekintetében tapasztalható. S bár Matolcsy Györgynek sok olyan mondása van, ami nem biztos, hogy megállja a helyét, de a Magyar Nemzeti Banknak abban a javaslatában, tanulmányában, amely innovatív gyógyszerek bevezetésére vonatkozott, azt gondolom, igaza lehetett volna.

De ahelyett, hogy az önök minisztere esetleg megfogadta volna a Magyar Nemzeti Bank tanácsát, nem ezt tette, hanem több száz millió forintból egyfajta újságot indított, holott ezt a forrást nyugodtan költhette volna a daganatos megbetegedések megelőzésére, illetve gyógyítására. Az nem túlságosan szerencsés, hogy a magyarok Európa más országaiba mennek a gyógyulási esélyeik javítása érdekében.

S ha megnézzük a halálozási adatokat, akkor szintén azt tapasztaljuk, hogy Magyarországon a megelőzhető halálozások tekintetében is a legrosszabbak vagyunk, a visegrádi országokhoz képest és az Európai Unió átlagához képest is messze-messze lemaradva.

Mindezek miatt kérdezem államtitkár urat, hogy esetlegesen újságkiadás helyett miért nem az egészségügyre költi a területért felelős miniszter úr az egészségügyre fordítható forrásokat. Mikor veszik észre, hogy a politikai kommunikáció helyett jó lenne már valódi lépéseket tenni a magyar egészségügy megoldására? Köszönöm, és várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 114 2019.05.27. 0:52  109-115

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Erről beszéltem, államtitkár úr, ezek nagyon szépen hangzanak az ön szájából, de a valóság meg nem ezt mutatja. Menjen el szakorvosi intézetekbe, menjen el háziorvosi rendelőkbe, már nincsenek háziorvosok, ön is pontosan tudja. Menjen el szakorvosi rendelőkbe, a várólistákat tessék megnézni, és utána tessék elemezni, hogy az emberek valóban azt gondoljáke az egészségügy helyzetéről, amit ön mond. Csak a tavalyi évben több mint 1800 milliárd forintot vontak ki az egészségügyből. (Dr. Rétvári Bence: Nem igaz!) Azok a fejlesztések pedig, amiről beszélni tetszett, nagyon helyesek, de azt mind európai uniós forrásból valósították meg. Így aztán, államtitkár úr, a jelenlegi helyzet továbbra is az, hogy sajnos továbbra is a magyar egészségügy helyzetét tartják az emberek a legnagyobb problémának, amit önöknek már meg kellene oldaniuk, hiszen kilenc éve kormányoznak, úgyhogy nem tudom elfogadni a válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 60 2019.06.03. 2:05  59-62

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A környezetvédelmi világnap alkalmával fontos fölhívni a figyelmet a környezetünk, élővilágunk megóvására, azt gondoljuk; és így is tesszük. A műanyag zacskók, táskák, PET-palackok, illetve egyéb hulladékok sajnos ellepik a Földünket, tavainkat, folyóinkat, utcáinkat, tereinket, súlyosan károsítva ezáltal környezetünket, élővilágunkat.

A PET-palackokból eredő plasztikszemét felhalmozódása a tengerekben éppen olyan súlyos környezeti válsággá válik napjainkban, mint a klímaváltozás. 2050-re az óceánok súly szerint több műanyagot fognak tartalmazni, mint élő halat.

Egy évtizede még 300 milliárd italos PET-palack fogyott éves szinten, 2016-ra ez a szám már 480 milliárd, míg 2021-re az éves italospalack-vásárlás elérheti az 583 milliárd darabot is  jelent meg az Euromonitor International egy, a csomagolóipari trendekről szóló jelentésében.

Aztán itt vannak a nejlonzacskók. Annak ellenére, hogy egyébként évről évre erősebb a törekvés a műanyag csomagolóanyagok mellőzésére, mennyiségük érzékelhetően nem csökken. Jellemzően egyszerhasználatosak, szinte első alkalommal használatuk után a kukába kerülnek.

Az európai adatokat tekintve ijesztő számokkal találkozunk. Évente átlagosan 200 zacskó birtokába jutunk, vagyis kontinensünk 700 millió lakosával számolva a felhasznált éves mennyiség megközelítheti a 150 milliárd darabot. Bár a probléma világméretű, annak érdekében, hogy tudjunk tenni ellene, a környezetszennyezés negatív hatásaival szemben hatékonyan fel tudjunk lépni, itt helyben, Magyarországon is sokat kell tennünk.

Mindezek miatt kérdezem államtitkár urat, tervezik-e, hogy a műanyag táskák és zacskók forgalomból történő kivonása, eltávolítása érdekében állami támogatást nyújtanak, illetve a meglévő támogatás mértékét növelik. Milyen lépéseket tesznek Magyarországon a műanyag hulladék mértékének csökkentése érdekében, és mivel kívánják támogatni a műanyag hulladék csökkentését Magyarországon? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 40 2019.06.11. 2:49  39-45

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Legutóbbi interpellációm is az egészségügy helyzetével foglalkozott, hiszen meggyőződésem, hogy ma Magyarországon az embereknek ez a legnagyobb problémája, és nemcsak az én meggyőződésem, hanem minden felmérés is ezt mutatja. Folytatom, hiszen nemcsak az én kérdéseimre, hanem ellenzéki képviselőtársaim kérdéseire se adott államtitkár úr hasonló jellegű témában megfelelő válaszokat. „Az egészség emberi jog, sokkal többet kell tennünk annak érdekében, hogy a legsérülékenyebbek is jobban hozzáférhessenek az egészségügyi szolgáltatásokhoz.”  mondta dr. Piroska Östlin, a WHO Európai Regionális Irodájának szakigazgatója. Ezen állítással nehéz vitatkozni akkor, ha megnézzük azt, hogy Magyarországon 363 tartósan betöltetlen háziorvosi praxis van jelenleg, és 242 tartósan betöltetlen fogorvosi praxis található, amelyek döntő többsége egyébként nem a korábbi kormányok, hanem a jelenlegi kormányok alatt üresedett meg. Ehhez még hozzátartozik, hogy az orvosi körzetek száma is évről évre csökken, hiszen az orvosi praxisokat azért kell bezárni, mert nincsenek szakorvosok. Jelentős problémát jelent az is, hogy az esetleg újonnan létesített praxisokat  amelyek száma azért lényegesen kevesebb, mint a bezárt praxisok száma  nagyon nehéz elérni tömegközlekedéssel, így a megközelíthetőség is hátrányt jelent az emberek számára.

„Magyarországon a szegényebb családok és az idősek jelentik azokat a csoportokat, melyek különösen veszélyeztetettek abból a szempontból, hogy vagy nem kapják meg a nekik szükséges szolgáltatásokat, vagy pénzügyi nehézségeknek vannak kitéve a zsebből fizetett szolgáltatások miatt.”  vallja a továbbiakban a WHO, a fenti sorokat folytatva. Valóban, ha megnézzük az alapellátás helyzetét, akkor azt lehet megállapítani, hogy az alapellátás helyzete az elmúlt években nem javult, hiszen a háziorvosi praxisok kiürülése nem lassul, egyre több ember marad ellátás nélkül. Közel félmillió magyar emberről beszélünk, akik nem jutnak megfelelő módon egészségügyi alapellátáshoz.

Fentiekre nézve kérdezem miniszter urat, hogy mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy senki ne maradjon egészségügyi alapellátás nélkül. Tervezike a praxisközösségek és csoportpraxisok rendszerének teljes körű bevezetését oly módon, hogy ez a jelenlegi rendszert lecserélje annak érdekében, hogy a neki járó egészségügyi ellátást mindenki megkapja. Várom államtitkár úr megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 44 2019.06.11. 1:03  39-45

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, először is nem leckéztettem. Engedje meg, hogy ellenzéki képviselőként hadd kérdezzek az egészségügy helyzetéről! Kilenc éve tetszenek kormányozni, nem mindig visszafele kellene mutatni. Tessenek valamit produkálni, és akkor nem lesznek ilyen és hasonló jellegű kérdéseink. Az egészségügyi ellátás színvonalát tekintve Magyarország 2007-hez képest jelentős mértékben romlott, mögöttünk ma az Európai Unió átlagát tekintve csak Bulgária és Románia van. Azt gondolom, hogy ezen el kellene gondolkodni.

Egyébként, államtitkár úr, képviselő úr, én fölajánlom önnek tisztelettel, hogy odamegyek a minisztériumhoz a saját autómmal, nem kormányzati autóval, jöjjön velem, akár csak a saját megyémben vagy Békés megyében menjünk egy kört, nézzük meg a kórházi ellátás színvonalát, nézzük meg a szakorvosi ellátás színvonalát, nézzük meg a háziorvosi ellátás színvonalát, és akkor együtt tapasztaljuk meg, látjuk azt, hogy amit most nekem el tetszett mondani, az megálljae a helyét.

Ne velem vitatkozzon! A magyar nép legnagyobb problémája az egészségügy helyzete, s ezt önnek is látnia és tapasztalnia kell. Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 68 2019.06.20. 13:53  1-163

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Elsősorban, ahogy a korábbi években is tettem, az önkormányzatok helyzetével kívánok foglalkozni, de engedjenek meg néhány szót általánosságban is a jövő évi költségvetésről, függetlenül attól, hogy képviselőtársaim akár a frakciómban, akár ellenzéki padsorokban erről már szót ejtettek.Jövőre a költségvetés 4 százalékos GDP-növekedéssel számol, emellett 2,8 százalékos inflációval tervez a kormány. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ha 2010-hez képest viszonyítjuk a jóléti kiadások arányát és a GDP-hez viszonyított százalékát, akkor ez 31,1 százalékról 24,5 százalékra csökkent a tíz év alatt. És míg elmondhattuk, hogy a szociális támogatásokat, családi juttatásokat, a nyugdíjkiadásokat, a rokkantsági ellátásokat tartalmazó szűkebb terület kiadásai 2010-ben még a GDP 17,5 százalékát tették ki, addig ez a mutató jövőre 12,3 százalékra csökken.

Oktatási területen szintén azt tapasztaljuk, hogy a jövőt jelentő oktatásra arányában sokkal kevesebb jut 2020-ban, mint ebben az évben. Bár az egészségügyre végre a kormány is többet költ, mint ebben az évben, de messze nem lesz elegendő, és ezt nem mi mondjuk, hanem egészségügyi szakemberek, és igazából az egészségügy rendszerszintű problémáinak a kezelését nem oldja meg a költségvetés. A közalkalmazottak, köztisztviselők béremelésére, amire majd kicsit később jobban kitérek, még mindig csak a béremelés ígérete van, bár vannak tartalékok, céltartalékok, de egyértelmű konkrét ígéret arra, hogy az önkormányzati szektorban megvalósul a béremelés, arra semmiféle válasz még mindig nincs a 2020-as költségvetésben.

Bár azt látjuk, hogy a költségvetés elsősorban a családokra fókuszál a következő évben, de azt valljuk, azt mondjuk  ahogy egyébként ezt korábban is tettük , hogy sokkal célravezetőbb lenne, ha a családok nemcsak egy kisebb részére, hanem minden családra fókuszálna, így például szükséges és indokolt lett volna a családi pótlék megemelése a következő évi költségvetésben. Erre vonatkozó adat azonban nincs.

Rátérve az önkormányzati költségvetésre, azt tapasztaljuk, hogy bár nominális értékben a számok tekintetében az önkormányzati szektor többet kap, mint ebben az évben, de igazából csak hangsúlyeltolódások vannak. A számok vonatkozásában jobbára a tavalyi számok ismétlődése látható. Vannak olyan területek, amelyek kicsit többet kapnak, de vannak olyan területek, ahol továbbra sincsen változás, és ha azt látjuk, hogy a GDP, illetve a gazdasági növekedés folyamatosan jelen van az országban, legalábbis a kormány kommunikációjában mindenképp, akkor indokolt volna az önkormányzati szektor, az önkormányzati finanszírozási rendszer teljes körű megvalósítása.

Én továbbra is vallom azt  ebben nekem Banai államtitkár úrral vitám van , hogy amikor a 2014-ben az önkormányzati rendszert átalakították, akkor lényegesen több forrást vontak el az önkormányzatoktól, mint amennyi feladatot az állam átvállalt, és azóta az önkormányzati szektor kullog a központi költségvetés után. Ma is vannak olyan, az állam által a központi költségvetési forrásból nem vagy nem elegendő mértékben finanszírozott feladatok, amelyek egyébként az önkormányzatok kötelező feladatai. Ilyen például, ha a következő évi, a 2020-as költségvetést nézzük, és ez a számokban is látszódik, hogy semmiféle változás nem történt az ez évi költségvetéshez képest: például a közvilágítás fenntartásának alaptámogatásában, a közutak fenntartásának alaptámogatásában, a lakott területekkel kapcsolatos feladatok támogatásában, üdülőhelyi feladatok támogatásában, a határátkelőhelyek fenntartásának támogatásában, és még lehetne sorolni a sort.

A leginkább feltűnő, szembetűnő különbség a helyi önkormányzatok felhalmozási célú támogatásai kapcsán figyelhető meg. 2019-ben a költségvetésnek ennek a szakaszában az ország jelentős területét lefedő 25 beruházást tartalmazott. Ennek összértéke egyébként 10 milliárd forint volt. Addig ebben az évben ez a 25 nagyberuházás, ami még egyszer mondom, az ország egész területére vonatkozott, már csak 5 komoly fejlesztéssel látható a számokban. Ez értékben, ennek az 5 projektnek az értéke pedig már nem éri el a 3 milliárd forintot, tehát 10 milliárdról 3 milliárd forintra csökkent ez az érték.

Én korábban is vallottam, hogy az sem teljesen normális és értelmezhetetlen és igazságtalan is, hogy miért van az, hogy adott esetben az egyházi normatíva még mindig magasabb sok esetben, mint az önkormányzati normatíva.

(14.10)

Ezzel nem az egyházak szerepét, súlyát akarom csökkenteni, még csak bántani sem kívánok őket, hiszen biztosan tisztességgel ellátják a feladatukat. Ugyanakkor azt látom, hogy az önkormányzati intézményrendszeren belül, akár a kötelező, akár a nem kötelező feladatait látjuk az önkormányzatoknak, legyen szó szociális, egészségügyi, kulturális vagy bármilyen más feladatról, területről, akkor lényegesen kisebb a normatíva, mint az egyházak esetében. Ez indokolatlan, igazságtalan, és sokszor sok esetben, azt gondolom, hogy az önkormányzatok legalább ugyanolyan szinten el tudnák látni ezeket a feladatokat, mint egyébként ahogy az egyház ellátja ezeket a feladatokat.

Kulturális és köznevelési támogatás tekintetében ugyan érezhető némi javulás az önkormányzatok tekintetében a tavalyi költségvetéshez képest, azonban itt sem látható lényegi elmozdulás, például a tavalyi összegekkel fillérre megegyezik a megyeszékhelyek, megyei jogú városok önkormányzata közművelődési feladatainak támogatása, a települési önkormányzatok nyilvános könyvtári és közművelődési feladatainak támogatása, a Budapest Főváros Önkormányzata múzeumi, könyvtári és közművelődési feladatainak támogatása, és még itt is lehetne folytatni a sort.

Komoly visszaesés mutatkozik a „Modern városok” programra fordított források tekintetében. Míg az előző évi előirányzat 135 milliárd forintot tartalmazott, addig az idei év már csak 85 milliárd forintot mutat. Engedjék meg, hogy itt ragadjam meg azt a lehetőséget, hogy fölhívjam a figyelmet a módosító javaslataim egyikére, mely választókerületemet érinti s melyre egyébként a miniszterelnök úr Szeged megyei jogú város polgármesterével 2017-ben már megállapodást is kötött. Ez pedig nem más, mint a Szeged-Makó elővárosi, vegyes forgalmú Tisza-híd megépítése. Ezt egyébként a miniszterelnök úr már 2007 óta négyszer megígérte. 2017-ben egyébként erre vonatkozólag megállapodás is született a „Modern városok” program keretén belül. Azt követően egyébként kormányhatározat született erről, majd az IKOP-ban 15,5 milliárd forint került erre nevesítve a NIF Zrt.-nél, a város, Szeged megyei jogú városa az ehhez szükséges tanulmányterveket elkészítette, azonban a projekt megállt. Többször tettem föl írásbeli kérdést ezzel kapcsolatban az illetékes minisztériumhoz, forrás hiányában elutasító választ kaptam. Most kérem önöket, hogy a 2020-as költségvetésbe, miután ott sem látom ennek a forrását, a 2017. évi megállapodásnak megfelelően ez kerüljön bele.

A helyi önkormányzatokat érintően itt is kettősség mutatkozik, mert bár a „Modern városok” tekintetében egy visszalépés tapasztalható  és akkor legyen ez a dicséret helye , addig az ez évi költségvetésben például a „Magyar falu” program elindítására a kormány 90 milliárd forintot irányzott elő, ami, azt gondolom, hogy üdvözlendő és támogatandó. Ebből a 90 milliárd forintból egyébként 50 milliárd forint a falusi útalapra fordítandó, ami szintén a dicséret hangja, hiszen többször tettem föl ezzel kapcsolatban is kérdést, és azt gondolom, minden képviselő látja, hogy az ország útjainak állapota katasztrofális, nagyon nagy a lemaradás a magyar utak állapotának tekintetében. Az erre szánt források kevesek, és nagyon sok esetben biztonságosan és balesetmentesen már sokszor az egyes települések sem érhetők el. Különösen igaz egyébként ez a mellékutakra, de sajnos sok esetben a három, illetve két számjegyű utak javítása is indokolt.

Itt is van egy módosító javaslatom, szerintem az ország legrosszabb útja Szeged-Szőreg és Kübekháza között található. 14 kilométeres útszakaszból 9,5 kilométeres szakasz az, ami felújításra szorul, már a tömegközlekedés is csak 40 kilométer/órával tud haladni rajta. Kérem, hogy ennek is biztosítsák a forrását, amennyiben ez lehetséges. Mint mondtam, nem látszik és nem biztosított, pontosabban tartalékok, céltartalékok keretében annak a forrása, hogy hogyan valósul meg a közszolgák, illetve a köztisztviselők, az önkormányzati köztisztviselők béremelése ebben az évben. Azt láttuk, hogy a 2019. évben 11 milliárd forint fordítódhatott erre, az is pályázati alapon, de ezt a forrást sem a központi költségvetés biztosította, hanem a gazdagabb, tehetősebb önkormányzatok fizették be ennek a forrását. Ez azt eredményezte, hogy azokon a településeken, ahol egyébként be kellett fizetni ebbe a 11 milliárdos alapba, ott az illetményalap nem emelkedett, tehát ott sok esetben nem valósult meg a közszolgák fizetésemelése, mert a pályázat feltétele volt, hogy adott esetben, aki ebből a pályázatból részesül, igenis meg kell emelni az illetményalapot. De miután ezek a tehetősebb önkormányzatok befizettek, ott ilyen módon semmiféle illetményalap-emelés nem történt, ami értelemszerűen azt eredményezte, hogy nagyon sok esetben ott az önkormányzati dolgozók fizetése nem emelkedett.

Kérdés tehát továbbra is, hogy mi lesz azzal a 80 ezer emberrel, akinek lassan most már tíz éve nem változik az illetményalapja. Ígéret, az van, továbbra is ígéret szintjén marad. Volt egyeztetés a Közszolgálati és Közalkalmazotti Dolgozók Szakszervezetével. Nem én mondom, ők mondják, hogy egyébként egyértelmű és konkrét számok a jelenlegi költségvetésben a közszolgák, illetve a köztisztviselők béremelésére nem látszódnak. Több mint 21 700 milliárd forint Magyarország költségvetése, azt gondolom, hogy tízmilliárd forintokról van szó, értelmezhetetlen és indokolatlan ez a pályázati rendszer, egyszerűbb volna egyébként, ha a kormányzat erre biztosítana forrásokat.

Pontosan azért, mert az önkormányzati rendszer még mindig kullog a központi költségvetés után, én élek ismételten azokkal a módosító javaslataimmal, amelyek az önkormányzatok finanszírozásának jobb lehetőségét biztosítják. Ez sem új keletű módosító javaslatom, évek óta beadom, most is megteszem. Ez arra vonatkozik, hogy a gépjárműadó jelenlegi 40 százaléka helyett 80 százaléka maradjon a településeknél, valamint a személyi jövedelemadó korábbi átengedett része, amely egyébként régebben az önkormányzatoknál volt, ennek 10 százaléka is maradjon a településeknél.

Ezt sem egyedül én vitatom vagy mondom, az önkormányzati érdekvédelmi szövetségek korábban hasonló módon foglaltak állást, és hasonlóan gondolják ők is, hogy ezen módosító javaslataim megállják a helyüket.

Összességében tehát elmondható, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszer még mindig nem stabil, a központi költségvetésből erre sokkal nagyobb forrásokat kellene biztosítani. Általánosságban pedig azt mondhatjuk el, hogy az MSZP-frakció olyan módosító javaslatokat kíván beadni a következő évi költségvetéshez, melyek biztosítják az oktatás számára szükséges forrásokat, az egészségügyi alkalmazottak érdemi béremelésére szükséges forrásokat, valamint megerősítik a szociális ellátórendszert. Kérem, akár az önkormányzati rendszert érintő módosító javaslataimat, valamint a szociális, egészségügyi és oktatási módosítóinkat szíveskedjenek támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 174 2019.07.01. 2:05  173-176

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ugyan nem beszéltünk össze Lukács képviselőtársammal, de úgy látszik, hogy olyan fontos témáról van szó, választókerületemben is többen megkerestek ezzel a kérdéssel, úgyhogy hasonlóan, ahogy Lukács képviselőtársam föltette, ténykérdésként néhány dolgot.Valóban, engem is azzal kerestek meg, és egyébként a sajtóban is hírt látott az, hogy a K-vitamin-szükségletet biztosító vakcina, amelyik az újszülöttek számára elengedhetetlen, szinte eltűnt a gyógyszertárakból. Azt is hírként láthattuk, magam is olvastam és értékelem is az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetet, hogy egyébként foglalkozott a témával, több ezer dobozt beszerzett, de kiderült, hogy ez gyorsan elfogyott. Azt is tudom, nyilván én is tisztában vagyok vele, hogy vélhetőleg a hiány okát elsősorban a gyártási nehézségekben kellene keresni. Ez azonban nem lehet kifogás, azt gondolom, a késlekedésre egy olyan fontos kérdésben, amely egyébként gyermekeink egészségét veszélyezteti. Sem pénzügyi, sem egyéb technikai ok nem hiszem, hogy magyarázhatja a magát családbarát kormánynak tartó kormányt, hogy ilyen késedelemben tudott csak vagy egyáltalán ilyen késedelemben foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Úgyhogy folytatva a kérdéseket, amit Lukács képviselőtársam feltett, hasonló jellegű kérdéseim vannak. Valóban igaze a hír, hogy végre sikerült már nagyobb mennyiségű vakcinát beszerezni az injekcióból? Valóban igaze a hír, hogy számíthatnak az aggódó édesanyák arra, hogy lesz elegendő készlet? És arra meg várnám a kormány válaszát, hogy pontosan mi az akadálya annak, hogy az ampullák beszerzéséről nem tudtak időben gondoskodni, vagy éppen késedelemben van ebben a kormány. Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Szórványos taps a Párbeszéd és az MSZP soraiban.)

(17.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 81 2019.07.08. 2:46  41-87

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vitában elsősorban én is az önkormányzatok helyzetével foglalkoztam, ebben Banai államtitkár úrral évek óta vitánk van  ő nyilván makacsul ragaszkodik a számokhoz, én meg nyilván makacsul ragaszkodom a tényekhez. Én nagyon sok települést végigjárok, nemcsak a választókerületemben, hanem a megyében, és azt kell hogy mondjam önnek, államtitkár úr, hogy azért közel sem olyan jó a helyzet az önkormányzatok tekintetében, ahogyan azt ön, illetve az ön számai mutatják. Éppen ezért módosító javaslattal éltem a költségvetés kapcsán az önkormányzatok tekintetében, ami természetesen arról szól, amit a korábbi években is tettem, én kérem kormánypárti képviselőtársaimat, illetve önt is, államtitkár úr, támogassák ezt.

Ez nem szól másról, mint arról, hogy az önkormányzatok finanszírozását meg kell erősíteni. Ezt pedig meg lehetne úgy tenni, hogy a gépjárműadó jelenlegi 40 százaléka, ami helyben marad, az legyen 80 százalék, valamint azok az illetékek, bírságok, amik korábban az önkormányzatokat illették, azok szintén maradjanak az önkormányzatoknál, valamint a személyi jövedelemadó egy jelentős része, ami 10 százalék volt korábban, amit a központi kormányzat szintén elvett, azt adják vissza az önkormányzatoknak. Ezáltal vélhetően biztosítva lenne az önkormányzatok jobb finanszírozása, hiszen én korábban is elmondtam, az államtitkár úr ezzel nem ért egyet, de én továbbra is tartom, hogy lényegesen több forrást vontak el az önkormányzatoktól, mint amennyi feladatot az állam korábban átvállalt. (Folyamatos zaj.)

Engedjék meg, hogy még egy módosító javaslatomra fölhívjam a figyelmet, ami elsősorban Szeged várost, illetve a térséget érinti. Kérem érintett képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt, ez pedig nem más, mint a déli Tisza-híd, plusz az ehhez kapcsolódó vasúti híd, plusz a P+R parkoló megépülése. A „Modern városok” programjának keretein belül Orbán Viktor 2017 januárjában a polgármesterrel kötött megállapodás szerint első pontként ezt támogatta. Korábban is voltak előkészületek e tekintetben. A későbbiekben a kormány átcsoportosított 15,5 milliárd forintot a központi operatív programból a NIF Zrt. részére erre a megvalósítandó feladatra.

Én ebben a dologban többször tettem föl kérdést az államtitkár uraknak, az illetékes minisztériumokhoz, mindig elterelő választ kaptam. Itt a lehetőség, hogy a korábban megnyitott módosító javaslatom, ami arról szól, hogy a jövő évben 2 milliárd forinttal kezdődjön meg a déli Tisza-híd megépítésének előkészítése, megvalósuljon. Úgyhogy kérem kormánypárti képviselőtársaimat, támogassák ezt. Köszönöm. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 36 2019.10.28. 2:09  35-38

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A fővárosban, a nagyvárosokban, így természetesen Szegeden is egyre nagyobb problémát jelent a hatósági jelzéssel ugyan rendelkező, de a forgalomból ideiglenesen vagy véglegesen kivont járművek közterületen való tárolása. Ez így nagyon szépen hangzik, magyarul arról van szó, azon autókról beszélünk, amiknek van még rendszámtáblája, de lejárt a műszaki érvényességi idejük. Ezek az autók vagy gépjárművek természetesen rombolják a városképet, csúfítják az utcákat, adott esetben akár környezetszennyezést is okozhatnak, és természetesen foglalják a közterületi parkolókat. Nyilván joggal érkezik panasz a lakosság részéről, hogy valamit ezekkel az utókkal, illetve a tulajdonosokkal kezdeni kellene, hiszen ezek az autók, mint mondtam, nagyban csúfítják a városképet, és az lehetne a megoldás, hogy ezeket az autókat a közterületekről eltávolítjuk. A hatóságnak jogszabályi rendelkezés híján erre nincs lehetősége, tehát a rendőrség és a közterület-felügyelet nem tud eljárni. E tekintetben én írásbeli kérdéssel fordultam ebben a témában két hete a minisztériumhoz, ezt a választ meg is kaptam, hogy a rendőrségnek hatásköre e tekintetben nincs, és KRESZ-módosítást pedig nem akarnak ebben a témában, amit meg nem értek. Azért nem értek, mert a probléma adott, és látjuk, hogy egyébként akár parkolókat töltenek meg ezek az autók, és egész Miskolctól Szegedig vagy akár Debrecentől Pécsig ez problémát jelent, politikai hovatartozás nélkül.

Úgyhogy most szóban is föl szeretném tenni a kérdésemet a minisztériumhoz, államtitkár úrhoz, hátha pozitív választ kapok. A kérdésem továbbra is ugyanaz, hogy indokoltnak tartja-e, hogy ezek a gépjárművek a közterületről valamilyen úton-módon eltűnjenek, hiszen mégiscsak rombolják a városképet, akár mégiscsak szennyezik a környezetet, és miért nem akarnak ebben a témában KRESZ-t módosítani, hogy a hatóságoknak jogköre legyen intézkedni a témában. Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 58 2019.11.11. 1:58  57-60

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Varga Mihály miniszter a Nemzeti Versenyképességi Tanács legutóbbi ülésén arról számolt be, hogy az a cél, hogy a nyugdíjak, illetve a szociális juttatások jelentős részénél bővüljön az a kör, amely esetében elektronikus úton, banki átutalással történik a kifizetés. Ez az arány jelenleg egyébként 50 százalék.Ez egyfelől támogatandó, hiszen nyilván az elektronikus kifizetésé a jövő, és egyre kisebb lesz a készpénzforgalom, ugyanakkor pontosan ez az a kör, a nyugdíjasok, illetve a szociális juttatásban élők, akik esetén érezhető, tapasztalható az, hogy nem véletlenül nem utalással kérik a kifizetést, hiszen ezeknek az embereknek jelentős részben nincs bankszámlájuk, nincs bankkártyájuk. Ez pedig nyilvánvalóan elsősorban azért van, mert nagyon sokan olyan településeken élnek, ahol éppen nincs bankkártyás kifizetés, nincsenek banki automaták, ha meg van, akkor nem biztos, hogy ahhoz a bankhoz tartozó automata van, amiből ő készpénzt ki tud venni. Tehát jelentős többletköltséggel járna számukra ez a fajta kifizetés.

Nyilvánvalóan a bankszámláknak is vannak költségei éves, illetve havi szinten is. Ez is jelentős kiadást jelent a nyugdíjasok számára. Valamilyen úton-módon arra kellene tehát törekedni valószínűleg a nyugdíjasok, illetve a szociális juttatásban lévők esetén, hogy az állam, ha már ez a szándék, ezeket a felmerülő pluszköltségeket pótolja, akár úgy, hogy egy nullforintos számlát vagy valamilyen nullforintos kártyahasználatot ír elő, különösen akkor, ha valamilyen úton-módon mégiscsak rá lesznek kényszerülve a nyugdíjasok, illetve a szociális juttatásban lévők.

Éppen ezért kérdezem, hogy hogyan és mikortól akarják az összes nyugdíjban és szociális juttatásban részesülő számára az elektronikus utalást megoldani, és milyen módon fogják kompenzálni a felmerülő többletköltségeket, nyilvánvalóan elsősorban az alacsony ellátásban részesülő jogosultak számára. Várom a megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(12.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 206 2019.11.11. 5:08  205-206

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban azért adtam napirend utáni hozzászólásomnak ezt a címet, hiszen most már közel húsz éve annak, hogy az első Orbán-kormány megalakulása óta Orbán Viktor megígérte, hogy egy projekt megvalósul Szegeden, ez pedig nem más, mint a harmadik szegedi Tisza-hídnak a megépülése. Rövid kronológiai sorrendet szeretnék bemutatni itt most a napirend utáni hozzászólásomban, és egy országgyűlési határozatijavaslat-kezdeményezésre hívnám fel képviselőtársaim figyelmét, és majd kérném is a támogatásukat, és örülök neki, hogy államtitkár úr is itt van bent, hiszen miniszterelnök urat írásban, személyesen kívánom majd megkeresni ezzel a kérésemmel.Tehát mint mondtam, 2001 előtt, 1998-2002 között, az első Orbán-kormány alatt a miniszterelnök úr megígérte, hogy meg fog épülni a harmadik tiszai híd, ami nemcsak Szegednek, hanem a térség számára egy jelentős gazdasági potenciált jelentett volna, és azóta, húsz év óta, azt kell mondanom, hogy szinte nincs olyan választási kampány, legyen szó országgyűlési választási kampányról vagy önkormányzati kampányról, amikor egyébként a híd megépülésének a kérdése szóba ne kerülne.

2002-2010 között polgármesterváltás történt, Botka László polgármester lett Szeged polgármestere, és továbbra is prioritásként kezeltük a tiszai híd megépülését, de nagyobb prioritással tekintettünk az M5-ös autópálya Szegedig tartó, majd a szerb határig történő megépülésére, illetve ezt követően pedig az M43-as autópálya megépülésére egy új tiszai híddal, ami azon túl, hogy természetesen a 43-as út  amely egyébként Szeged városán keresztül vezetett   tranzitforgalmát és a kamionforgalmat kivezette, nyilván természetesen mind az M5-ös autópálya, mind az M43-as autópálya megépülése a térség számára óriási gazdasági haszonnal és előnyökkel járt, és akkor fogalmaztuk meg ismét igényként azt, hogy itt az ideje, a korábbi ígéretnek megfelelően, hogy az új, harmadik tiszai híd megépüljön.

2010 szeptemberében, mikor 2010-ben országgyűlési választások voltak és az önkormányzati kampányban ismét felmerült a harmadik tiszai híd megépülése, szintén megígérte Orbán Viktor miniszterelnök úr az önkormányzati kampányban, azonban azt kell mondjam, hogy 2015-ig ebből semmi nem valósult meg, noha a miniszterelnök úr akkor egyértelművé tette, hogy a 2010-14-es időszakban, ciklusban meg fog épülni a harmadik tiszai híd.

2015-ben maga a projekt egy óriási bővülésen ment át, ugyanis Lázár János minisztersége, illetve Csepreghy Nándor fejlesztéspolitikai államtitkár ideje alatt a projekt olyan mértékben bővült, ami úgy tekintett a fejlesztés megvalósulására, hogy nem szimplán egy közúti híd valósulna meg Szegeden a Tiszán, hanem egy vegyes forgalmú híd, amely tartalmazná a Szeged-Makó elővárosi vasútvonalat, valamint egy P+R parkoló megépülését is. Értelemszerűen a költségek jelentősen megugrottak, ez egy 35 milliárd forintos beruházást jelent ma már, amit vélhetően és természetesen Szeged város önerejéből nem lehet megvalósítani, kormányzati támogatás kell hozzá, amit egyébként akkor meg is ígért szintén a miniszterelnök úr, hiszen 2016 januárjában saját kezűleg aláírt kormányhatározatban bízta meg Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert, Seszták Miklós nemzeti fejlesztési minisztert, hogy 2020-ig a Tisza-híd megvalósítását készítse elő és valósítsák meg.

A következő dátum 2017. január 30. volt, amikor a „Modern városok” program keretein belül megállapodás köttetett Szeged város, illetve a kormány között a már említett kibővített projekt megvalósítására. Itt a miniszterelnök úr nyilvánvalóan több programot…  illetve maga a megállapodás több programot tartalmazott, amelynek sarkalatos pontja volt természetesen a tiszai híd megépülése. Erre vonatkozóan 2017 márciusában született is szintén egy kormányhatározat, amely az integrált közlekedésfejlesztés operatív program keretében rendelkezésre álló forrás, valamint hazai forrás bevonásával kívánta megvalósítani a fejlesztést. A NIF Zrt.-t bízta meg igénylőként, 15,5 milliárd forintot egyébként biztosított is rendelkezésre a kormány, a projekt előkészítésére 2019. március 31-ét, a megvalósítására pedig 2022. augusztus 31-ét jelölte meg.

Azóta sajnálatos módon nem történt semmi, úgyhogy országgyűlési határozati javaslattal kívánok élni a képviselőtársaim felé, hogy a projekt megvalósításában segítsenek, miniszterelnök urat pedig és az érintett képviselőket írásban keresem meg, hogy támogassák a projektünket. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 223 2019.11.18. 5:07  222-235

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi autonómia, az önkormányzatiság már csak azt jelenti, hogy a településeken az ott élők, a helyben élők maguk hozzák meg, legyen szó akár hosszú távú stratégiai célokról, legyen szó akár a mindennapi életükről, de mégiscsak maguk hozzák meg a döntéseiket, és ha már meghozzák a döntéseket a települések, akkor pedig természetesen erre pénzre, forrásokra van szükség. Ez egy nagyon jó konstrukció, hiszen egészen 2011-ig a települések nagy része meghozta a saját döntéseit, legyen szó  még egyszer mondom  hosszú távú döntésekről vagy mindennapi kérdésekről, majd egyébként ehhez forrásokat rendelt. De 2011-től egy óriási változás történt az önkormányzatok életében, történetesen az, hogy az önkormányzatiság mint olyan, a helyi autonómia csorbítása, az önkormányzatiság leépítése a Fidesz-kormány által hozott törvénymódosítás kapcsán elindult. Az történt ugyanis, hogy az állam a településektől, az önkormányzatoktól feladatokat vállalt át, és ezzel együtt a forrásokat is elvonta a településektől.

(18.10)

Minden évben a költségvetési vitában Banai Péter szokta képviselni a kormányt ezekben a vitákban, mindig elmondjuk, és most is elmondom, képviselőtársaim is, gondolom, el fogják mondani, a baj ott van, hogy azt mondjuk és azt gondoljuk, és ez a valóság is, hogy lényegesen több forrást vont el a településektől az állam, mint amennyi feladatot átvállalt. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyon sok önkormányzat, 3 ezer településről van szó, forráshiányos. A kötelező feladatainak a nagy részét sem tudja ellátni. Nyilván vannak olyan önkormányzatok kivételes esetekben, amelyeknél jól működő helyi ipar van, jól működő szolgáltatószektor van, ezek az önkormányzatok nyilván nagyobb mértékű saját bevételre tudnak szert tenni, de a települések döntő többségére ez nem igaz.

Különösen igaz ez abban az esetben, ha kistelepülésekről, falvakról beszélünk. Ha csak a saját településeimet megnézem, sokszor problémát jelent egy főút mentén, a 43-as főút mentén az önkormányzat kötelező feladatainak ellátása  lásd például a közvilágítás kifizetése , sokszor nem tudják megoldani, ezért fordulniuk kell a kormányzathoz, hogy segítse őket ebben a kérdésben. Nyilván megszűnt az önhiki rendszere most már, a Belügyminisztériumhoz persze lehet benyújtani pályázatokat, hogy az önkormányzatok mégiscsak el tudják látni a kötelező feladataikat. De hát itt meg majd egy újabb szeletet vagy pardont lehetne nyitni, ami arról szól, hogy ki a kedves önkormányzat, meg ki a kicsit nem kedves önkormányzat, mert aki kedves önkormányzat, az természetesen ezeket a forrásokat maradéktalanul megkapja. De azok az önkormányzatok, amelyek egyébként nem feltétlenül úgy viselkednek, ahogy azt a kormányzat tőlük elvárja, bizony-bizony nem vagy nagyon keveset kapnak meg azokból a forrásigénylésekből, amit egyébként saját kötelező feladataik ellátására kellene fordítaniuk.

És nem lett jó azáltal az önkormányzatok helyzete, hogy egyébként olyan feladatokat központosítottak, mint az oktatás vagy a hulladékgazdálkodás, mert az is látszik, hogy egyébként a létrehozott nagy rendszerek, az ilyen gigarendszerek a helyi önkormányzatok autonómiáját nem segítették. Ki is gondolhatta volna egyébként a helyi önkormányzatok szerepében, ahol a szülők, a tanárok és egyébként a helyi közösség meghozza a mindennapi kérdéseket, hogy majd egy nagy központból tudják ezt irányítani, és megmondani, hogy hogyan kell ezeket a feladatokat ellátni? Látszott is egyébként, másfél év múlva ez a gigarendszer, a KLIK rendszere össze is omlott, most pedig eljutottunk addig ma már, hogy bizony látjuk, hogy az iskolák állapota egyre rosszabb. Forrásokat kellene erre csoportosítani, és ahol erre uniós források nincsenek vagy nem álltak rendelkezésre, ott bizony látszódik, hogy az iskolák rossz állapotban vannak, és miután most már az önkormányzatoknak joga és lehetősége sincs arra, hogy ezekkel az iskolákkal foglalkozzon, majd kíváncsian várom, hogy az állam hogyan fogja megoldani ezt a kérdést.

Igaz ez a hulladékgazdálkodás területére is, ahol egyébként önkormányzati szolgáltató cégek napi szinten likviditási problémákkal szenvednek, mert bár a feladatot el kell látniuk, de majd csak utólag kapják meg, vagy megkapják, vagy nem teljes egészében azokat a forrásokat, amelyeket a hulladékgazdálkodásra kell fordítani.

És az önkormányzatiság rombolása pedig nem állt meg, hiszen pontosan látjuk és tapasztaljuk, lásd akár a helyi iparűzési adó kapcsán, hogy mire kell majd költeniük az önkormányzatoknak, vagy például az építési hatósági ügyek elvételével.

Az MSZP javaslata az, amit majd a végén szeretnék elmondani, bízom benne, hogy képviselőtársaim támogatnak ebben a dologban, hogy a forrásokat kell bevonni az önkormányzatok számára. Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 235 2019.11.18. 1:16  222-235

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm ellenzéki képviselőtársaimnak a törvényjavaslat tárgysorozatba vételét és támogatását. Bízom benne, hogy kormánypárti képviselők is hasonló módon fogják ezt tenni a holnapi napi szavazás folyamán. A törvényjavaslat tehát  mint mondtuk  nem szól másról, mint arról, hogy nagyobb pénzügyi függetlenséget és nagyobb mozgásteret tudjon biztosítani a települési önkormányzatoknak, ezt pedig teszi úgy, hogy több forrást biztosít. A forrást pedig úgy próbálja megoldani a törvényjavaslat, hogy a személyi jövedelemadó helyben maradó részének a 10 százalékát, teljes egészében a gépjárműadót, illetve az ebből befolyó közterheket, illetve az illetékbevételek 50 százalékát kívánja a településeknél hagyni. Egyébként majdnem hasonló javaslattal van a Települési Önkormányzatok Szövetsége is. Ők is korábban megfogalmazták egyébként ezeket a javaslatokat, amelyeket egyébként minden költségvetés során el is szoktak ők is mondani, mint ahogy egyébként itt mi az ellenzéki padsorokban megteszünk. Arra kérek mindenkit, hogy a holnapi nap folyamán szíveskedjen támogatni a javaslatot. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 207 2019.11.20. 3:52  190-242

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ott folytatom, ahol képviselőtársaim abbahagyták. Három kérdést szeretnék feltenni: mit, miért, mi célból.A „mit” nagyon egyszerű, gondolom, államtitkár úr meg fogja válaszolni. Mit keres ez a helyi önkormányzatokat, a helyi adóbevételeket érintő kérdés az egyéb jogharmonizációs kérdésekről szóló törvényjavaslatban? Vagy már önöknek is ciki, kellemetlen, hogy egyébként az önkormányzatok jogtiprását egy külön törvényben megfogalmazzák? Ez a hét, úgy tűnik, önkormányzati hét. Mi hétfőn tulajdonképpen az önkormányzati források növeléséről szóló törvényjavaslatot nyújtottunk be, amit természetesen önök nem támogattak. Ma úgy látjuk, a helyi tömegközlekedés csorbítását, a helyi önkormányzatok további autonómiájának szűkítését, holnap pedig az építésügyi hatósági eljárások kapcsán ismét további szűkítéseket fogunk tapasztalni önök részéről. Nyilván elválik a különbség: amíg mi a források bővítéséről hoznánk törvényjavaslatokat, amelyeket önök nem támogatnak, addig önök, úgy tűnik, a források megvonásáról, illetve az önkormányzatiság csorbításáról hoznak különféle javaslatokat.

A következő kérdésem, hogy mi célból. Ugyan önök nem mondták ki, de a sajtóban Gulyás miniszter úr kimondta, hogy nem fog semmi változni, mert tulajdonképpen a helyi tömegközlekedés finanszírozásában csak annyi történik, hogy a helyi iparűzési adóból kell elsősorban finanszírozni a tömegközlekedést. Ha ez így van, mert egyébként a kormány oda fogja adni mind Budapestnek, mind a vidéki nagyvárosoknak a helyi tömegközlekedéshez a forrásokat, akkor mondja meg nekem, államtitkár úr, mi szükség van erre a szabályozásra. Mert akkor semmi értelme ennek a szabályozásnak. Azt gondolom, hogy Papp László debreceni polgármestert vagy Szita Károly kaposvári polgármestert ön is tehetséges politikusnak tartja, és szerintem is ők pontosan el fogják tudni dönteni, hogy az építményadóból, a parkolóalapból, az iparűzési adóból vagy miből fogják finanszírozni a közlekedést, amennyiben egyébként az szükséges, mert természetesen azt mindenki tudja, hogy úgy, ahogy a fővárosnak, a vidéki nagyvárosoknak is be kell tolni nagyon sok pénzt a tömegközlekedésbe. Ha például Szeged példáját nézem, 2010-ben több mint félmilliárdot, 522 millió forintot biztosított a kormány, addig egyébként ez a szám 300 millió környékén van a mai nap folyamán és folyamatosan csökken. Arról nem is beszélve, hogy a 65 év fölöttiek utazásának ötödét is, amit egyébként ingyen tehetnek meg, a kormánynak kellene finanszíroznia.

Tehát a harmadik kérdésem onnan ered, hogy akkor mi a szándék. Akkor tessék kimondani egyértelműen, hogy az a szándék, hogy az állam a helyi tömegközlekedésből mind Budapest tekintetében, mind a nagyvárosok tekintetében ki akar vonulni. Tessék ezt kimondani! Mert akkor eljutunk addig, hogy ha egyébként ez nem fontos, itt csak arról szól a történet, hogy elsősorban az iparűzési adóból kell finanszírozni a tömegközlekedést és egyébként nem változik semmi, akkor ne tessék megkötni az önkormányzatok kezét, tessék bízni az önkormányzatokban, vannak közöttük egyébként fideszes önkormányzatok is. Én értem, hogy Budapesten meg kell mutatni, ki hordja a fakanalat, de egyébként Karácsony Gergely is tökéletesen el fogja látni a feladatát, és meg tudja oldani a helyi tömegközlekedés finanszírozását. Ennél súlyosabb kérdés az, hogy akkor mi célból indult ez a történet.

Tessék akkor kimondani, mi a szándék! Önök ki akarnak vonulni a helyi tömegközlekedés finanszírozásából? Nekem erre adjon egyértelmű választ! Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 431 2019.11.20. 6:00  263-521

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Újra itt. Én ugyan elmentem háromnegyed egykor, de újra itt vagyok. 9 órakor már egy új napirendi pontban lennék érdekelt, de természetesen ez a vita is nagyon érdekel, és nagyon komolyan figyeltem képviselő asszony hozzászólását ebben a témában. Csak egy megjegyzést szeretnék tenni az ország gazdasági helyzetének állapotára, mert Mátrai Márta képviselő asszony is kitért rá. A Bajnai-kormány után az ATV-ben az ön miniszterelnöke, Orbán Viktor nyilatkozta, hogy alapvetően a magyar gazdaság állapota jó, tehát azt a csődközeli állapotot felesleges vizionálni, amit akkor tetszett mondani.

De hogy akkor a mostani törvényhez hozzászóljak, képviselő asszony, tudja, az a baj, hogy ön úgy vizionálja önöket és bennünket  és ezt nagyon sokszor elmondta a hozzászólásában , hogy mi vagyunk a rosszak, önök pedig a jók. Nagyon sokszor figyeltem, hogy mit tetszett mondani: önök azok, akik egyébként megbontják a parlament tekintélyét, önök azok, akik nem tudnak kulturáltan viselkedni, önök azok, akik nem tartják be a házszabályt, és még sorolhatnám; de olyat nem tetszett mondani, hogy önök egyébként mindenben a házszabály rendelkezéseinek megfelelően tetszenek eljárni.

Én 2014 óta vagyok képviselő, az én hozzászólásaim ebben a Házban, azt gondolom, hogy mindig tisztességesen, korrekten folytak le. Az én hozzászólásaim ebben a Házban elsősorban szakmai jellegűek voltak. Az én hozzászólásaim ebben a Házban mindig a másik iránti tisztelet felé irányult. És tudja, képviselő asszony, amikor azt tetszik mondani, hogy itt felesleges beszédnek van helye, akkor én meg elmondom azt, hogy ha nem is megyek vissza a kommunista időkig, azért elmegyek 2010-ig, és egészen addig, amíg az egymás iránti kölcsönös tisztelet nem lesz meg, addig önök hozhatnak bármilyen szabályt, ebben a Házban sem és az utcán sem fog ez a helyzet változni.

Az önök miniszterelnöke egy óriási bűnt követett el, ez pedig nem más, mint hogy a társadalmat megosztotta. Eljutottunk addig, hogy az ebédnél, a baráti társaságokban nem lehet politikáról beszélni, mert ha politikáról beszélünk, akkor előbb-utóbb annak veszekedés lesz a vége. Képviselő asszony, ha meg tetszik kérdezni tíz embert, abból kilenc ember az önök pártját fogja mondani, ha azt tetszik kérdezni, hogy tessenek már mondani, a megfélemlítésről, a gyűlöletkeltésről, a megalázásról melyik párt jut az eszébe. (Mátrai Márta közbeszól.) Ezt, képviselő asszony, tessék tesztelni, ez sajnos így történik. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Én ebben a Házban mindig szakmai kérdések mentén vitáztam. Amikor elkezdődik a hozzászólás bárki részéről, én mindig azt kell hogy meghallgassam, hogy mi történt az elmúlt nyolc évben, meg most már kilenc évben, mert most már 2019-ben vagyunk. Miért nem lehet akkor azokra a kérdésekre  mert szakmai kérdések  válaszolni? Én már voltam itt sorosista, kommunista  nem is éltem még abban a rendszerben , hazaáruló, és még sorolhatnám, hogy mi. Akkor önök az én méltóságomat tiszteletben tartják? Akkor hogy van ez? Mi vagyunk azok, akik egyébként óriásplakátokon milliárdokért gyűlöletet hirdetünk, képviselő asszony? (Tessely Zoltán közbeszól.) Tessék, képviselő úr, ez így normális? Ön engem most ezzel megtisztelt, hogy beszól és idekiabál nekem? (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.) És akkor tetszenek jönni ilyen szabályozással, hogy mi egyébként tartsuk be azt, amit önök itt szigorúan ránk rónak  még bólogat is képviselő úr, ezzel egyébként csak engem igazol , de önöknek nem kötelező.

És tetszik tudni, minden fronton ezt tetszenek játszani. Önöknek tulajdonképpen ebben az országban minden megengedett, azoknak az embereknek, akik egyébként hasonló mértékben, lehet, hogy lényegesen több szavazót képviselnek, bár kevesebb számban vannak jelen a parlamentben, mert az önök választási rendszere sajnos ilyen igazságtalan, azoknak meg tulajdonképpen semmit nem szabad. Akkor ez micsoda? Kettős mérce? Lehet ilyeneket csinálni, képviselő úr, meg bólogathat arra, hogy egyébként bennünket meg kell rendszabályozni, de tessenek már arra is gondolni, hogy egyébként mi vezetett el idáig. Miért jutottunk el idáig?

Én is jegyző vagyok, ugyanazt a kérdést föl tudom tenni, amit Hiszékeny képviselőtársam. Nem tudok egyszerre két helyen lenni. Ha bizottsági ülésen kell lennem, és jegyzősködnöm kell, akkor melyiket válasszam? Akkor én majd büntethető vagyok. Pedig egyébként én is eleget akarok tenni az országgyűlési képviselői kötelezettségemnek. Hol legyek? Ott üljek majd fenn vagy menjek bizottsági ülésre? Ki fogja azt megmondani, hogy egyébként nekem melyik helyen kell lennem? És még lehetne sorolni, de nem akarom, mert egyébként tényleg le kellene zárni a vitát.

Azért, képviselőtársaim, tessenek azon elgondolkodni, hogy az a szabályozás, amit most egyébként önök elénk tettek vagy a Ház elé hoztak, nemcsak azért van, mert mi így viselkedünk, hanem azért, mert önök gerjesztették azt, és önök kényszerítettek abba a helyzetbe, hogy ilyen és ehhez hasonló viselkedés vagy stílus alakuljon ki a parlamentben. Ha önök minden vitát ellehetetlenítenek, ha önök mindent megtagadnak tőlünk, és egyébként joggal elvárják tőlünk a választók, hogy itt képviseljük az ő jogaikat, akkor kérdezem: milyen mozgásteret biztosítanak számunkra? Tessenek ezen elgondolkodni, és akkor lehet olyan szabályozásokat hozni, amiket önök most akarnak tenni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 14 2019.11.21. 7:05  1-20

SZABÓ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Egységében nézve a törvénytervezetet, javaslatot, persze az egy nagyon jó törekvés és egy nagyon jó szándék, amit államtitkár úr elmondott a tekintetben, hogy a kormányhivatalokban a feladatok ügyintézése a lakosság számára és a lakosság mindennapi életét befolyásolóan egyszerűsödjön. Ez abszolút értékelendő, hiszen ez egy jó irány lehet, de hogy ez a törekvés valóban meg tude valósulni, azt egyébként majd a jövőben látjuk. Mi azt tapasztaljuk, hogy amióta a kormányhivatalok létrejöttek, és egyébként korábban még Lázár miniszter úr ideje alatt is folyamatosan arról volt szó, hogy egy bürokráciacsökkentés és a kormányhivatalok működésének egyszerűsítése valósuljon meg, hát ebből olyan sok mindent olyan nagyon nem érzékeltünk. Most itt van egy nagyobb, átfogóbb javaslat, ami a megyei kormányhivatalok mindennapi működését befolyásolja, és ha egyébként megvalósulnának benne azok, amelyeket egyébként államtitkár úr elmondott, akkor azt mondom, hogy akár jó irány is lehet, csak az eddigi tapasztalataink, illetve az eddigi működés sajnos nem ezt igazolja. Dicséret hangján lehetne mondani akár például, amit Gyüre képviselőtársam is elmondott a közgyógyellátás terén történő módosítás vagy a termőföld kapcsán, csak még egyszer mondom, szeretném látni, hogy egyébként az állampolgár szintjén is javulás legyen érzékelhető.

Én elsősorban valóban az építéshatósági eljárásról szeretnék beszélni a tekintetben, hogy most már a héten vagy a második héten foglalkozunk folyamatosan azzal, hogy hogyan és miként történik az önkormányzatok leépítése. Amíg mi egyébként ezekben a padsorokban a képviselőtársainkkal nyilván forrásokat szeretnénk az önkormányzatoknak, és erre vonatkozóan volt ezen a héten egy javaslatunk, addig azt érzékeljük az önök részéről, hogy az önkormányzatok jogai, látva az építéshatósági eljárási ügyek teljes elvételével, illetve a vagyon elvételével is, még akkor is egyébként, ha a tulajdon nem vész el, csak ingyenes átadásra kerül sor, akkor is jelentős mértékben csorbulnak az önkormányzatok jogai. Valóban, tegnap megtárgyaltuk a helyi közösségi közlekedésre vonatkozó részt, ahol szintén azt tapasztaljuk, hogy további szigorítás látható az önkormányzatok működésében.

Visszatérve az építéshatósági eljárásokra, az építéssel összefüggő feladatellátás az államigazgatásnak egy széles spektrumát öleli fel, jellemzően egyébként egy kérelem, egyetlen szakkérdés eldöntése határoz meg egy ügyet, egészen az engedélyeztetési eljárástól a kivitelezésig áll, a kivitelezésig, az építmény rendeltetésszerű használatáig, későbbi használatáig, és ez egy alapvető elvárás is, nincs is ezzel semmi baj.

A feladat az Étv. által is meghatározottan jól elkülöníthető témaköröket ölel fel. Egyrészt aminek biztosan meg kell felelni, az a jogszerűség, míg a másik oldalon a szakszerűség követelménye, ami kritériumként megjelenik. A jelenlegi jogi szabályozás értelmében a jogszerűség elsősorban az építésügyi, míg egyébként a szakszerűség az építésfelügyeleti tevékenységgel hozható párhuzamba. A jelenlegi szabályozás keretein belül azt látjuk, hogy az építéshatósági engedélyeztetési jogkörben elsősorban a jogszerűségi szakkérdések tisztázására kerül sor, míg egyébként az építésfelügyeleti jogkörben a gyakorlati, szakszerűségi kérdések kerülnek előtérbe, így tehát az ily módon szűkített elsajátítandó tudásanyag egy hatóság számára lényegesen átláthatóbb, használhatóbb, az azonos jellegű tapasztalatok, eljárási technikák elsajátítása okán pedig gyorsabb, eredményesebb és szakszerűbb feladatellátást biztosít.

A hatósági eljárások szakmai szintű résztvevői is nagymértékben elkülönülnek. Míg az engedélyezések során az építészkamarákkal, illetve az eljárásokban részt vevő szakhatóságokkal kell szoros munkakapcsolatot kialakítani, addig egyébként az építésfelügyeleti eljárások szereplői elsősorban a kivitelezőkkel, a szakmai kamarákkal találkozhatnak, a szakmai érdekvédelmi rétegekkel, tehát tulajdonképpen a két eljárás nagyon jól elkülönül egymástól. Az eltérő szakmai orientáltság okán bizonyos szakterületeken specialitásként megjelenő hatóságok hatékonyabb segítséget tudnak adni egyébként az építésügyhöz kapcsolódó magasabb szintű feladatellátásokhoz is, így például az építésügyi hatóságok a jogszerűség érvényre juttatása terén szerzett tapasztalataikkal segíteni tudják a központi és helyi jogalkotást egyaránt.

Ha egyébként a fentieket kifejezetten az építéshatósági eljárásokra nézem, akkor az jól látható, hogy a jól elkülönülő hatósági feladatok az intézményi szinten is történő elkülönítést indokolják fenntartani, mert tulajdonképpen ezzel maximálisan biztosítható lenne az is, hogy a hatóságok esetleges pillanatnyi létszámproblémái se eredményezzenek olyan belső feladatátcsoportosítást vagy feladatkiszélesítést, amely hosszú távon a hatékonyság vagy a szakszerűség rovására menne. Figyelembe véve egyébként a szakterületen tapasztalható egész magas szintű fluktuációt, egy-egy kisebb szakterületen belül hamarabb lehetne eredményesen dolgozni képes munkaerőt találni egy-egy kisebb területhez, mint úgy globál egészében.

További problémát jelent számunkra az egyébként is a járásszékhely települési jegyzőkhöz centralizált építésügyi feladatok további központosítása  erről egyébként már volt szó , mely által megyei szinten is csökken az építésügyi hatóságok száma. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a lakosságnak a hatósággal történő személyes kapcsolattartás érdekében lényegesen kisebb távolságot kell megtenni a hatóságokhoz. Ha egyébként a költségeit is megnézzük, akkor az a lakosság számára fontosabb és kedvezőbb volna, ha egyébként nem a megyei kormányhivatalokhoz kellene bemenni, hanem a helyi hatóságoknál elintézhetnék az ügyeiket. Egyébként meg azt is meg lehet nézni, hogy a 2013. január 1-jével üzembe lépett elektronikus rendszer nem képes pótolni egyébként a hatóság és az ügyfél közötti személyes kommunikációt, nagyon sokan az ügyfelek közül laikusak, szükséges számukra, hogy egyébként a jogszabályokat, a szakszavakat a szakemberek értelmezzék számukra, a kérdéseikre egyértelmű választ tudjanak adni. Tehát e tekintetben semmi okát nem látjuk annak, hogy a kormányhivatalokhoz kerüljenek az építéshatósági eljárások, hiszen helyi szinten is ez a feladat teljes egészében megoldható, de ennél súlyosabb problémát érzékelünk abban, hogy továbbra is azt látjuk, hogy az önkormányzatok jogfosztása, az önkormányzatiság csorbítása folyamatosan zajlik.

Bár egyébként, mint mondtam az elején, vannak jó irányú törekvések a megyei kormányhivatalok működése tekintetében, de pontosan azért, miszerint ez egy salátatörvény, és megint az önkormányzatok kerülnek előtérbe, amelyeknél tulajdonképpen jogfosztással jár, nem tudjuk támogatni. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 34 2019.11.21. 4:37  21-36

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány észrevételt tegyek a törvényjavaslatra vonatkozóan. Nyilvánvalón nem fogok mindenre kitérni, ez egy nagyon komoly anyag. Azzal nagyjából egyetértek Varga-Damm képviselő asszonnyal, hogy egyébként a kormány meg döntse el, hogy mit és hogyan akar tenni, de azért néhány dologra hívjuk fel a figyelmet.

(16.50)

Legelőször is például arra, hogy a törvényjavaslat nem szerepel az Országgyűlés ez évi őszi ülésszakán. De ez annyira nem meglepő, hiszen ha megnézzük, számos más, jelenleg a parlament elé került törvényjavaslat sem szerepel. Meg-megszoktuk már, hogy hirtelen előkerülnek vaskos méretű anyagok.

Az már elhangzott, hogy egyébként maga a törvénymódosító 76 darab törvényt érint. Az önmagában persze fölvethet egy kérdést, hogy kevesebb mint egy éve, hogy az alkalmazásban álló kormányzati igazgatásról szóló törvény megszületett, miért kell ezt ilyen gyorsan módosítani. Persze én tudom, hogy ezt rugalmasan kell kezelni, de azért 76 törvényről van szó, egy évvel ezelőtt született meg a törvény, nem tartjuk indokoltnak, hogy ez ilyen gyorsan ilyen formában módosuljon.

A salátatörvény természetesen lehetőséget ad arra is, hogy bizonyos szempontból a kormány által eltitkolni kívánt tények is belekerüljenek egy-egy ilyen anyagba. Többek között olyanok, hogy az állami szervek munkavállalóinak a jövedelme jelentős mértékben megemelkedik. Csak néhányat megemlítve, nem fogom az egészet felsorolni: például itt van a közbeszerzésekről szóló törvény módosítása szerint, hogy a Közbeszerzési Tanács elnökének a jelenlegi bére 2 millió 639 ezer forintról 4 millióra emelkedik, vagy például a Nemzeti Emlékezet Bizottsága főigazgatójának a bére 660 ezer forintról 1 millió 900 ezer forintra emelkedik, vagy éppen a Nemzeti Választási Iroda elnökének a bére a jelenlegi államtitkári illetménynek megfelelő 997 ezer forintról 1 millió 900 ezerre, helyettesének pedig 1 millió 650 ezer forintra emelkedik a bére. És még tudnánk sorolni ezeket az emelkedéseket, ami annak fényében érdekes, hogy egyébként a napokban a sajtóban azt lehetett olvasni, hogy egyébként november 6-ától kormányhatározatban a teljes közigazgatásra kiterjedő létszámstopról döntött a kormány. Egyébként a területen működő szakszervezet elnökének tájékoztatása szerint ez már idén a harmadik létszámstop, az elsőt áprilisban oldották fel, aztán volt egy augusztustól októberig, és a mostani létszámstop.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az a lehetőség, hogy a törvény megteremti a minisztériumok esetében a közös hivatali szervezet létrehozását, egyrészről létszámleépítést valósít meg, másrészről pedig csökkenti a központi közigazgatási szervek önállóságát  hogy egy újabb kritikai elemet megjelenítsek.

A kormánytisztviselőknek a közszolgálati jogviszonyát a jövőben már akkor is meg lehet szüntetni, ha az általa ellátandó feladat megszűnik. Ezzel a lépéssel tovább növeli a saját dolgozóinak a kiszolgáltatottságát a kormány, és csökkenti a munkavállalókat védő törvényi garanciákat.

A kormányhivatalok dolgozóira is kiterjesztésre kerül a Kit. által bevezetett illetmény- és elismerési rendszer. Ez az intézkedés egyébként a bérezést illetően kedvező lépés az alkalmazottak tekintetében. Ugyanakkor negatív hatású része is van, a Kit. azon részeit illetően, amelyek a munkavállalók szolgálati jogviszonyára vonatkoznak, ott ugyanis csökken a munkajogi védelmük, nő a vezetők felé való kiszolgáltatottságuk. Ez az intézkedés egyébként alkalmas lenne már az állandósult létszámhiány csökkentésére a kormányhivatalokban, ha egyébként ott sem lenne létszámstop.

És még lehetne kritikai észrevételeket megfogalmazni, de nagyjából egyetértek Varga-Damm képviselő asszonnyal, hogy a kormány maga intézze a saját munkavállalóit, saját rendszerét, de jelenlegi formában a Magyar Szocialista Párt ezt a javaslatot nem tudja támogatni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 56 2019.11.21. 4:38  47-62

SZABÓ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért a javaslat egyértelműen bevallott célja nem más, mint amit a napokban a sajtóból és minden más hírből meghallhattunk, az a gigabüntetés, amit egyébként az Unió kiszabni kíván ránk. Ezért nyilvánvaló, hogy a főbb változások a közbeszerzések lebonyolításához és elsősorban az ellenőrzéséhez kötődnek. Többen elmondták már, hogy más és egyéb fontosabb dolgokról is szól egyébként a jelenlegi módosítás. Többek között például arról, hogy valóban szétválik a hazai és uniós forrásból megvalósított közbeszerzések ellenőrzése. A hazai beszerzéseknél megszűnik a miniszter folyamatba épített ellenőrzési lehetősége, ami egyébként a szabályozás javításaként is értelmezhető, míg az uniós beszerzéseknél ez nem lesz így, ott megmarad a szigorú ellenőrzés, részben azért is, hogy az esetleges pénzügyi büntetéseket időben el lehessen kerülni.A nyáron egyébként ezzel kapcsolatban már a Miniszterelnökség, észlelve ezt a problémát, mégiscsak adott ki egy dörgedelmes hangvételű közleményt, ami nyilvánvalóan arra vonatkozott, hogy az uniós forrásból megvalósítani kívánt közbeszerzéseknél lehetőség szerint a trükközéseket, összejátszásokat el kellene kerülni, és a takarékos forrásfelhasználást kellene megvalósítani. Utóbbin egyébként a mostani törvénymódosítás azzal is igyekszik segíteni, hogy a jelenlegi helyzetben megteremti annak lehetőségét, hogy kizárólag az árajánlat alapján dönthessen az ajánlatkérő a nyertesről. Ez korábban így volt, de egyszer csak, 2015-ben ez módosult, és ott már nemcsak az ár volt a fő szempont a közbeszerzési eljárásoknál, hanem egyéb más minőségi paramétereket is figyelembe lehetett venni a közbeszerzési tenderek győztesének kihirdetésénél. Ez azonban azért, valljuk be, sokszor nem segítette a takarékos közpénzfelhasználást. Most, a 2014-20-as uniós fejlesztési ciklus forrásainál talán újra és olcsóbb ajánlat helyzetbe hozása felé mozdulhat el, ami azért, azt gondolom, üdvözlendő.

2010 óta a kormány számtalan alkalommal formálta, módosította, átszervezte vagy felfüggesztette a közbeszerzési szabályokat. Azért azt el kell mondanunk, hogy mindvégig az volt a tapasztalat, vagy legalábbis nagyon sok esetben ezt tapasztalhattuk, hogy azért a közbeszerzéseknél elég erős szempont volt, hogy minél több közpénzt minél gyorsabban lehessen zavarosan vagy nehezen átlátható módon bizonyos érdekeltségi körökbe eljuttatni. Nem véletlen egyébként, hogy ezt a bizonyos zavarosban való halászást elégelte meg az Európai Unió. Ezért van kilátásba helyezve az a 700 milliárd forintos büntetés, vagy ahogy a miniszterelnök úr fogalmaz, korrekció, mert büntetésről nem beszélhetünk. De valahol ezt a 700 milliárd forintot valakinek ki kell fizetni.

Mondom ezt azért, mert a hét operatív program teljes összege 7480 milliárd forint, amelynek eddig 75 százalékát, 5600 milliárd forintot ítélt már oda és szerződött le a magyar kormány. Ennek büntetéseként 560 milliárd forintot kellene kifizetni. De ha mégsem kell kifizetni, akkor mégiscsak ennyi pénzről le kell mondanunk. Van itt egy extraköltség is, a 420 milliárd forint értékű, Mészáros Lőrinc által elnyert víziközmű-pályázat esetében 25 százalékos visszafizetési arányt írtak elő a már leszerződött 260 milliárd forint után, ami további 65 milliárd forintot jelent. Ezenkívül még itt van település- és területfejlesztési operatív program esetében alkalmazott kiegészítő 10 százalékos átalánybüntetések leszerződött összege, ami körülbelül 68 milliárd forintot tesz ki. Így jön össze a 700 milliárd forint.

Vannak előremutató jelek a közbeszerzési törvény módosításában, de mindezek miatt, amit elmondtam, az MSZP nem tudja támogatni a törvény módosítását. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 70 2019.11.21. 1:58  63-76

SZABÓ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban nyilvánvaló, hogy ha egy külterületi területet belterületbe vonunk, annak az értéke természetes mértékben megnövekszik. Az is valós lehet, és nagyon sok esetben láttunk ilyet, hogy bizony-bizony e mögött, ha utána ezek a belterületi földek vagy akár ingatlanok értékesítésre kerülnek, a mögött bizony meglapulhatnak bizonyos spekulációs szándékok. Az egy nagyon jó cél lehet, ha egyébként ezeket a spekulációs visszaéléseket a jelenlegi szabályozás szigorítaná, és ezeket a visszaéléseket valamilyen módon visszaszorítaná, és az így esetlegesen keletkező vagyonszerzést valamilyen módon illetékkel, vagy hívjuk másképp, akár valamilyen adóval, de mégiscsak sújtaná.A jelenlegi szabályozás szerint ennek az illetéknek a mértéke 90 százalékos lenne. Alapvetően mi azt mondjuk, hogy a spekulációs törekvések visszaszorítása mindenképpen támogatandó és mindenképpen fontos. Azonban arra mi is felhívnánk a figyelmet, amit az Alkotmánybíróság határozata kimondott, amely értelmében az olyan közteher, amelynek az értéke a 75 százalékot meghaladja, egyértelműen büntető célzatú, és mint ilyen közteher, annak az alkotmányosságát megkérdőjelezheti. Tehát mi azt tudjuk mondani, hogy a javaslat céljával alapvetően az MSZP egyetért, azt támogatja, az alkotmányos aggályokat pedig az előterjesztőnek kell majd rendeznie. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 96 2019.11.21. 1:32  89-100

SZABÓ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen rövid leszek két okból kifolyólag. Egyrészt mert Lukács tanult képviselőtársam kifejtette, hogy elég régóta itt ülünk vagy itt vagyunk a parlamentben, és elég hosszú idő óta vitatkozunk már, és nem kívánok visszaélni itt a továbbiakban sok mindenkinek a türelmével. Másrészt pedig azon egészségügyi témájú előterjesztés van előttünk, oly kevesek egyike, amelyben, ahogy látom, mind a kormány, illetve mind az ellenzéki oldalon egyetértünk. Én nagyon szeretném, hogy sok ilyen egészségügyi témájú előterjesztés kerülne a parlament elé, azt gondolom, hogy akkor nagyon jól tudnánk együtt dolgozni.A javaslatról elmondva nyilván alapvetően pozitív, javító célú megvalósításra irányul, célkitűzéseiben és választott eszközeinek tekintetében is. Abszolút támogatható, legyen szó akár a homeopátiás gyógyszerekkel szembeni fellépésről szóló uniós jog végrehajtásának, a módosítás alkalmazásának az eltolásáról, a biztonságos üzemeltetéssel kapcsolatosan, ami a gyógyszertárakat illeti, és az áldoktorok elleni fellépés kapcsán, ami egyébként egyrészt kellő mértékű szabálysértési, illetve büntetőjogi szankciók alkalmazását írja elő. Úgyhogy részünkről ez az előterjesztés támogatható. Köszönöm szépen. (Dr. Rétvári Bence tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 38 2019.11.25. 2:04  37-40

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tavasszal robbant a hír, hogy a magyar gyógyszertárak polcairól eltűnt a K-vitamin, ami azért fontos, mert az újszülöttek számára ez egy nélkülözhetetlen vitamin, hiszen a véralvadásban óriási szerepe van. Ennek hiánya súlyos esetben egyébként agyvérzéshez is vezethet az újszülöttek esetében. Most ismételten arról szólnak a hírek így novemberben, hogy szintén óriási hiány van ebből a vitaminból. Akkor egyébként sikerült megoldani némileg a helyzetet, 58 ezer doboz vitamint sikerült beszerezni, most úgy tűnik, hogy ez a készlet azóta eltűnt. Akkor ön nyilván itt a parlamentben azt mondta nekem, hogy ebben egyébként a kormányzatnak közvetlen kompetenciája nincs, az Európai Unión belül tulajdonképpen a gyógyszerhatóság függetlenségét külön törvényi garanciák biztosítják. Ugyanakkor itt a 28/2015. számú kormányrendelet mégiscsak arról szól, hogy az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet az egészségügyért felelős miniszter irányítása alá tartozik, központi hivatalként működő központi költségvetési szerv.

Ha pedig ez így van, akkor azt gondolom, hogy mégis csak van valami rálátásuk és felelősségük ebben a kérdésben. Ha itt novemberben ez a probléma ismét előállt, akkor, azt gondolom, hogy ennél sokkal felelősségteljesebben kellene ebben az ügyben a kormányzatnak eljárnia.

Tehát megerősítem hozzászólásomat, amit júniusban elmondtam, bár természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a beszerzést számos tényező nehezítheti, de az újszülöttek biztonsága szempontjából nélkülözhetetlen vitamin hiányát elfogadni, azt gondolom, hogy nem lehet.

A fentiekre tekintettel ismételten kérdezem a miniszter urat: mennyi időre elegendő K-vitamin van jelenleg a hazai gyógyszertárakban? Hogyan fordulhatott elő, hogy a tavasszal kialakult K-vitamin-hiány után újra problémát okoz a vitamin beszerzése? És a fő kérdés, hogy számíthatunke arra, hogy sikerül a jövőre nézve megnyugtatóan rendezni ezt a kérdést. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP és a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 184 2019.12.02. 2:07  183-186

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Pár nappal ezelőtt jelent meg a MÁV-Start Zrt. új menetrendi terve a Budapest-Szeged vonalon, amely jelentős mértékben felborzolta a kedélyeket. A változtatások szerint Budapest és Szeged között két vonatpár nem állna meg, ez 72 perc időnyereséget okozna, mindeközben azonban 18 másik vonatnak 296 perc időveszteséget, ami azt gondolom, hogy az ütemes menetrendet is teljes egészében felborítja.Nem tetszik ez a menetrendi módosítás sem a szegedieknek, sem a kecskemétieknek. Szeged város polgármestere levelet is írt a MÁV Zrt. vezetőjének azzal, hogy gondolja át a tervezetet, hiszen az utasok elveszíthetik a közvetlen továbbutazási lehetőséget. Egy-egy intercity három-négy másik vonat menetrendjét borzolná fel, és a helyi tömegközlekedés is a jelenlegi, megszokott vonatok érkezéséhez igazodik. A kecskemétiek, a Szövetség a Hírös Városért Egyesület pedig egyenesen aláírásgyűjtésbe kezdett, és több ezren már aláírták azt a petíciót, amelyben szintén tiltakoznak ezen menetrendi módosítás ellen. Hiszen egyrészt Kecskeméten nem állna meg jó pár vonat, másrészt nyilvánvalóan hátrányosan érint több, a térségben lévő várost is.

Az üdvözlendő, hogy a MÁV vizsgálja a fenntartható közlekedési mód fejlesztését, de ha ezek több problémát okoznak, mint amennyi hasznot jelentenek, akkor azt gondolom, hogy ezt nem kellene tenni.

(17.20)

Meg lehetne vizsgálni, hogy miként lehet kétvágányúsítani a Kiskunfélegyháza és Szeged közti vasúti vonalat, illetve emelni kellene a sebességet.

Mindezek alapján kérdezem államtitkár urat, hogy a fentiekben megfogalmazottak miatt felülvizsgáljáke a Budapest-Szeged vonalon tervezett jövő évi vasúti menetrendi módosításokat annak érdekében, hogy a jól bevált ütemes menetrendet a MÁV fenntartsa a jövőre nézve is. A közlekedés fejlesztése érdekében tervezike kétvágányúsítani a Félegyháza-Szeged közti 60 kilométeres szakaszt és emelni a sebességet? Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 201 2019.12.10. 2:07  200-203

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Szeged városa a dél-alföldi régió gazdasági motorja, tudományos, kulturális központ egyaránt, itt él, tanul, lakik a legtöbb ember a megyében. Nyilvánvalóan Szeged város gazdasági sikere a megye, illetve a régió sikerét hozza magával, a földrajzi jelentőségét pedig a városnak az is adja, hogy értelemszerűen határvárosként a déli szomszédainkkal való nemzetközi kapcsolattartásban, illetve az újabb kapcsolatok megerősítésében és kialakításában nagy szerepe van a városnak. Éppen ezért országgyűlési határozati javaslatot nyújtottam be néhány héttel ezelőtt annak érdekében, hogy a parlamenti képviselők, valamennyi parlamenti képviselő támogassa azt a kormányhatározatot, amely arról szól, hogy a déli, szegedi harmadik híd immár biztosan megépüljön. Külön levélben kerestem meg miniszterelnök urat, illetve a megye érintett képviselőjét, hogy külön támogatásukat kérjem ebben a témában. Nemcsak azért, mert ez a beruházás régóta vágya és jogos igénye az itt élőknek, hanem azért is, mert ha ez a harmadik híd végre megépülne, akkor az értelemszerűen nemcsak a város, hanem a megye, valamint a térség gazdasági fejlődését is elősegítené.

Egyébiránt a déli híd megépítése húszéves ígéret már, még a ’98-as kampányban ígérte meg a miniszterelnök úr, azóta nagyon sokszor megígérte már, azóta két kormányhatározat született ennek a beruházásnak a megvalósításáról, sőt a „Modern városok” programjának keretén belül is együttműködési megállapodás került aláírásra Szeged város polgármesterével.

Én azt gondolom, hogy a város és a kormány között abban egyetértés van, hogy ennek a hídnak a felállítása indokolt és szükséges, pártokon átívelő együttműködést szeretnék ebben a dologban elérni. Úgyhogy tisztelettel kérdezem, hogy támogatjae a határozati javaslatomban foglaltakat, azaz hogy megépüljön a vegyes forgalmú déli Tisza-híd a kormányhatározatban foglaltak szerint 2022-ig. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 139 2020.02.24. 1:12  134-141

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A kezdeti mondandójára, hogy az önkormányzatok jól jártake vagy nem jártak jól, azért azt jegyezzük meg, mert minden fórumon megtettük, hogy amikor ön az önkormányzatok adósságának a felszámolásáról beszél, mi mindig elmondtuk, hogy lényegesen több forrást vontak el, mint amennyi feladatot átvállaltak az önkormányzatoktól, és ez azóta is így van.Ami viszont az iparűzési adót illeti, miniszter úr, az a helyzet, hogy nem mi riogatunk ebben a dologban, nem mi félemlítjük meg az önkormányzatokat ebben a dologban, hanem ön tett egy kijelentést a Versenyképességi Tanács ülésén. Ma az államtitkára itt az egyik képviselőtársamnak azt mondja, hogy a mi oldalunkról történik egyfajta riogatás ebben a témában. Mondja ki egyértelműen, ön is ma már másképp nyilatkozott, hogy nem kívánják az önkormányzatokat ilyen helyzetbe hozni, és nem kívánják az iparűzési adót csökkenteni, amiből egyébként természetesen tömegközlekedésre, városi területek felújítására, fejlesztésekre kívánnak fordítani az önkormányzatok. Köszönöm a választ. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 82 2020.03.02. 2:03  81-84

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Államkincstár végre ügyvédi adatkérésre kiadta azon Szeviép-károsultak listáját, akiket a magyar adófizetők pénzéből kártalanítottak 2018 márciusa és novembere között. Mint tudjuk, a magyar állam 2,7 milliárd forintot osztott szét magáncégeknek, vállalkozóknak a kártalanítás jegyében. Akkoriban az önkormányzati kampányban a Fidesz egyik prominens vezetője, Lázár János miniszter több száz csődbe ment szegedi kivállalkozóról beszélt. Ugyanakkor a maximális összeggel kártalanított cégekről azonban sorra kiderült, hogy ezek a cégek nem mentek csődbe, sőt a Szeviép bedőlésének évében még nyereségesek is voltak. Az Államkincstártól kiperelt adatokból egyértelműen kiderült, hogy az adófizetők pénzéből még nyereséges, jól teljesítő cégeket is kárpótolt az Orbán-kormány, akár 10 évre visszamenőlegesen is.Tisztelt Államtitkár Úr! Azt nem vitatjuk, hogy akinek kára van, azt igenis kártalanítani kell, kárpótolni kell, ugyanakkor szeretnénk végre megtudni, hogy pontosan hány szegedi vállalkozó volt a kártalanítottak között, és ezek közül mennyi ment csődbe. Mint ahogy azt is szeretnénk megtudni, hogy a magyar adófizetők pénzét miért költik prosperáló cégek kifizetésére. Mint ahogy azt is szeretnénk tudni, hogy milyen jogcímen fizettek ki közel 3 milliárd forintot nyereséges, jól menő cégeknek, építkezési vállalkozásoknak csaknem 10 év eltelte után, a Szeviép bedőlése után.

És ami legalább ilyen fontos, azt is szeretnénk megtudni, hogy a fideszes kötődésű Quaestor-botrány károsultjait mikor fogják teljesen kártalanítani. Mint tudjuk, itt több mint 30 ezer kisbefektetőről van szó, akiknek szinte egyik napról a másik napra úszott el a megtakarításuk, a magyar állam, a Magyar Nemzeti Bank vagy az azóta megszűnt Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete hanyagsága miatt. Szeretnénk megtudni, hogy Magyarország legnagyobb pénzügyi csalásának áldozatait, akiket még nem kártalanítottak, mikor fogják megsegíteni. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 50-52 2020.03.09. 3:26  49-57

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm. (A mikrofonja nem működik.)

ELNÖK: Szabó Sándor úr gépét legyenek szívesek bekapcsolni! (Megtörténik.)

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Február 24-én Varga László képviselőtársammal az azonnali kérdések órájában arra vártuk a választ Varga Mihály pénzügyminiszter úrtól, hogy egyértelműen mondja ki, támogatjae az iparűzési adó tervezetének átalakítását, annak csökkentését. Mondja ki egyértelműen, hogy arról, amit a Nemzeti Versenyképességi Tanács ülésén javaslatként megfogalmazott, miképp vélekedik. Kétszer is megkérdeztük a miniszter urat, erre egyértelmű választ nem kaptunk.Ugyanakkor a válaszból az valamelyest kisejlett, hogy tulajdonképpen a miniszter úr már nem olyan határozott ebben a dologban, és nem is úgy gondolkozik már erről a kérdésről, ahogyan korábban a tanács ülésén nyilatkozott, hiszen további egyeztetéseket folytat majd a Megyei Jogú Városok Szövetségével, gondolom, elsősorban azért, mert két megyei jogú város, Debrecen és Székesfehérvár polgármestere  a saját pártcsaládjából  szintén úgy nyilatkozott, hogy az iparűzési adó átalakítását, illetve csökkentését nem támogatná.

Biztatjuk is miniszter urat arra, hogy ezt az ötletét gondolja át, vesse el az iparűzési adó csökkentéséről szóló javaslatát, sőt ellenkezőleg, gondolkodjunk abban, hogy hogyan lehetne több forrást biztosítani a településeknek, hogyan lehetne több forrást biztosítani az önkormányzatoknak. Igazságtalan ugyanis az, hogy bizonyos forrásokat az állam egész egyszerűen teljes egészében beszed, és ahonnan egyébként ez a bevétel érkezik, oda viszont nem hajlandó visszaadni.

Vegyük példának okáért a jövedéki adót, annak is az üzemanyagokat terhelő részét. Az idei költségvetés 750 milliárd forint bevételt vár, amit egyébként azok a közlekedők fizetnek meg, akik az önkormányzati fenntartásban álló utakat használják. Ugyanakkor az állam ebből a bevételből semmit nem nyújt vissza a települési önkormányzatoknak, semmit nem ad vissza.

Az MSZP képviselőcsoportjának a múlt héten született egy olyan javaslata, amely arra vonatkozna, hogy tulajdonképpen ennek a 750 milliárd forintnak legalább az egyharmadát, tehát a kisebbik részét juttassuk vissza az önkormányzatoknak, hogy ezek az önkormányzatok ezekből utakat újítsanak fel, illetve fejlesztéseket valósítsanak meg.

Erre való tekintettel kérdezem államtitkár urat, hogy az ön minisztere vagy a kormány egyértelműen támogatjae a jövőben is, vagy elutasítja az iparűzési adó átalakítására vagy csökkentésére tett javaslatot. Akkor kérném, hogy erre egyértelműen válaszoljon, államtitkár úr; illetve arra is, hogy akár az ön minisztere, akár a kormány vagy akár ön, államtitkár úr, támogatjae azt, hogy az önkormányzatok több forrással rendelkezzenek, amit útfelújításra, fejlesztésre fordíthatnának. Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

(14.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 135 2020.05.04. 2:02  134-141

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, többször elhangzott már itt az MSZP, illetve az ellenzék padsoraiból, hogy ha már segíteni nem tudnak, akkor ne ártsanak, és azt is el kell mondjuk, hogy bizony különös képességük van ahhoz, hogy már nehéz helyzetben lévő szektorokat vagy ágazatokat még nehezebb helyzetbe hozzanak. Láttuk, hogy ez történt az egészségügyben, a közoktatásban, majd folytatódott az önkormányzatok esetében is, és itt vannak most a felsőoktatási intézmények, az egyetemek, melyekről tudjuk, hogy pénzelvonásra ítéltettek, hiszen az önök minisztere a múlt héten levelet írt többek között a pécsi egyetemnek, ahonnan 3,6 milliárd forintot kívánnak elvenni; tudomásom van róla, hogy a Szegedi Tudományegyetem számlájáról egyik napról a másikra emeltek le 500 millió forintot úgy, hogy egyébként az intézményt erről nem is tájékoztatták; és hát itt van az ELTE is, amelytől 860 millió forintot vesznek el. Elmondtuk már többször, hogy akár az önkormányzatok, akár az egyetemek esetében tudjuk, hogy egyébként a járványügyi helyzet előtt is nehéz helyzetben voltak ezek a szektorok, nem biztos, hogy őket kellene további pénzügyi elvonásokkal sújtani. Jelentős a bevételkiesésük, most pluszfeladatot kaptak, és még egyébként most forrásokat is el kívánnak vonni tőlük.

Én megköszönöm azt államtitkár úrnak, ha megkímél attól a választól, hogy közös teherviselésre van szükség, mert ha ez így volna, akkor csak a járványhelyzet kialakulása óta nem kellett volna több mint tízmilliárd forintot sportberuházásokra költeni  nincs bajom a sporttal, de szerintem most más a prioritás , vagy nem kellett volna kétmilliárdot odaadni Tiborcz Istvánnak jachtkikötőre, vagy egyébként egyéb állami támogatásokat a Mészáros-birodalomra.

Úgyhogy tisztelettel kérdezem öntől, hogy miért az önkormányzatoktól és az egyetemektől vonnak el folyamatosan forrásokat. Az egyetemektől pontosan mennyi pénzt vonnak el? Kérném, hogy külön térjen ki a Szegedi Tudományegyetemre. És mire kívánják költeni ezeket a forrásokat? Várom válaszát. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 139 2020.05.04. 0:57  134-141

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Természetesen, ahogy megszoktuk, államtitkár úr nem adott válaszokat. Nemhogy nem adott válaszokat, egyenesen kitért a válaszadás elől. Közös teherviselésre szólított fel, hát akkor most én is közös teherviselésre szólítom fel önt: tessék nekem megmondani azt, hogy miért nem tetszenek megadóztatni azokat a gazdasági társaságokat, azokat a gazdasági szereplőket, akik az elmúlt években az államtól milliárdokat kaptak, sokszor verseny nélküli közbeszerzéseken nyertek el milliárdokat! Miért nem tetszenek ezt megtenni? Miért van az, hogy a Mészáros-birodalom mindenhol előnyt élvez bárki mással szemben? Erre a kérdésre tessék válaszolni, államtitkár úr!

(16.00)

Egyébiránt pedig az önkormányzatokról csak annyit szeretnék mondani, hogy lényegesen több forrást tetszettek elvonni annak idején, mint amennyi feladatot átvállaltak, úgyhogy ezt meg ön tartsa szem előtt. Köszönöm. (Taps az MSZP, az LMP és a Párbeszéd padsoraiból.)