Készült: 2024.03.28.09:40:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

184. ülésnap (2004.11.09.), 215. felszólalás
Felszólaló Balogh József (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:52


Felszólalások:  Előző  215  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Most, amikor az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentést tárgyaljuk, a Medgyessy-Gyurcsány-kormány regnálásából már több mint két év telt el, de mondhatnám úgy is, hogy hála a jó istennek, hogy már két év eltelt. Hosszú és nehéz időszak volt ez a magyar gazdák számára. A jelentés is, de a mindennapok tapasztalata alapján is ez sajnos mára egyértelművé vált.

Ha már az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentést tárgyaljuk, akkor essék szó, azt gondolom, a homokhátság problémájáról is. Nagyon sajnálom, és határozottan kifogásolom azt, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodásról alig több mint egy oldalon esik csak szó, azonban ha végignézzük az elmúlt évet, rögtön rájövünk, hogy a szinte semmiből, a semmiről nem is lehetett volna többet írni.

2003-ban a Magyar Országgyűlés az egyes területi folyamatok hatásairól szóló határozatát elfogadta. Ez a határozattervezet négypárti egyetértéssel került az Országgyűlés elé, amelyben az Országgyűlés felkérte a kormányt, hogy tekintse át a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásáról szóló 1995. évi országgyűlési határozat végrehajtását, és az elkövetkezendő időszakban teljesítendő feladatokat. A tavalyi esztendőre vonatkozó költségvetés mintegy 135 millió forint erejéig próbálta megteremteni a vízügyi beruházás első lépését, de az Országgyűlésnek ez a szándéka meghiúsult, semmi sem teljesült ebből az előirányzatból. Így a Duna-Tisza közén élő emberek, akik joggal igénylik és várják a segítséget a kormánytól, a problémájukkal magukra maradtak.

Tisztelt Államtitkár Úr! A homokhátság vízpótlásával összefüggő vízgazdálkodási tevékenységük azzal merül ki, hogy a már több éve kiszáradt csatornákból a vízgazdálkodási társulatok útján kivágatják a netán ott fakadó cserjéket, évente egyszer kaszáltatják azokat, továbbá a csatornákhoz tartozó műtárgyakat lefestetik, s közben arra várnak, hogy a Mindenható egyszer majd csak feltölti azokat vízzel.

A Duna-Tisza közének vízgazdálkodási problémáiról, valamint a megoldási lehetőségekről számos tanulmány és terv készült. Többek között az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság és a Kiskunsági Nemzeti Park gondozásában egy fejlesztési program, amely a közép-homokhátság vízgazdálkodási problémáival foglalkozik; feltárja a jelenlegi helyzetet, megvalósíthatóságot ad egyrészt a víz visszatartására, a csapadékból és keletkezett használt vízből, másrészt a vízpótlásra is megoldást ad.

A program célja a probléma feloldását segítő műszaki megoldások kidolgozása, alkalmazása és megvalósítása. A megoldás egyenlő súllyal képviseli a vízkárok mérséklését, a természeti és környezeti feltételek javítását és az ezzel együtt járó gazdálkodás kialakításának lehetőségeit. Megvalósulása esetén mérséklődnek a vízkárok, javulnak a természetes vízkészletek megtartásának lehetőségei, javul a talajvízháztartás. A programban olyan műszaki megoldás szerepel, amely biztosítja a természetvédelmi területek ökológiai vízigényét, a természetes vízkészletek megtartását, egyúttal szolgálja a vízkár-elhárítási célú tározás lehetőségét is.

A fejlesztés egyik legnagyobb jelentőségű eredményének prognosztizálható, hogy a természetes vízkészletek a területen tárolhatók lesznek, és azokkal pótolhatók a természetvédelmi jelentőségű vizes élőhelyek. A vízválasztó közelében lévő tározók beszivárgási területeknek számítanak, így az ott elszivárgott víz táplálja a talajvizet, és ezáltal mérsékli a talajvízszint süllyedését a Duna-Tisza közi hátság érintett térségében. Továbbá növekszik a mélységi vizek felé irányuló leszivárgás. Megoldódik a vízkárelhárítás tározószükséglete is. A vizes élőhelyek környezetében kedvezőbben alakul a mikroklíma, valamint javulnak a mezőgazdasági termelés feltételei is.

A rendszer összekötése a Duna-völgyi főcsatornával száraz időszakokban lehetővé teszi a vizes élőhelyek vízhiányának kiegyenlítését. Ugyanez a rendszer alkalmas arra is, hogy mintegy ötezer hektár mezőgazdasági területet öntözővízzel lásson el. A közép-homokhátsági vízgyűjtő fejlesztésével érintett területek Bács-Kiskun megyében, a Duna-Tisza közi hátság középső részén, a Duna vízgyűjtőjében fekszenek, a Fülöpszállás, Szabadszállás, Kerekegyháza, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Jakabszállás, Orgovány, Csengőd által határolt részen.

(16.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek évszázadokon keresztül kialakult természetes víztározók, itt nem kell már mesterségesen kialakított újabb víztározókat kiépíteni, csupán a már meglévőket kellene vízzel feltölteni.

Államtitkár Úr! Az említett térségeknek és az ott élőknek rendkívül nagy szükségük lenne e program megvalósítására, hiszen ez ott számukra létkérdés. Az agrárgazdaság 2003. évi jelentésében ilyen és egyéb, az ott élő gazdálkodók létfeltételeinek biztosítását elősegítő javaslattal nem találkozhattunk. Ahhoz, hogy a jelentést elfogadhassuk, hathatósabb intézkedéseket kellett volna a magyar gazdák érdekében tenniük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  215  Következő    Ülésnap adatai