Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat alapvetően két fő részből áll.

Az első része egy alacsonyabb szintű jogszabály, a szakmai körökben közismerten csak Büsz. néven emlegetett miniszteri utasítás rendelkezéseit emeli át a törvénybe, és részben megváltoztatja azokat. E változtatásnak egy 1999-ben hozott országgyűlési határozat az elsődleges alapja, és célja az eljárási határidők pontosabb betartatása, a felek jogainak hatékonyabb érvényesítése. A javaslat indokolása szerint az alacsonyabb szintű jogszabályokból azok a rendelkezések kerülnek át a törvénybe, amelyek a feleket közvetlenül érintik, ezek feltételeire és korlátaira vonatkoznak, vagy a jogok érvényre juttatásának szabályait állapítják meg. A tisztán ügyviteli jellegű szabályok az eredeti helyükön maradnak. Lehetne más megoldást is alkalmazni persze, de ez elfogadható. Így egyet lehet érteni a jegyzőkönyvvezetés szabályainak pontosításával, az elveszett iratok pótlására vonatkozó szabályok beépítésével, a megkeresett bíróság előtt lefolytatott bizonyítás szabályainak átalakításával, és lehetne folytatni a sort.

A javaslat másik része a felülvizsgálati eljárásnak jellegében és rendeltetésében is jelentős megváltoztatásáról szól. Az általános indokolás összeveti az eljárások ésszerű időn belül történő befejezésének igényét és azt a további igényt, hogy az igazságszolgáltatásban az ítélkezési gyakorlat minél egységesebb legyen.

Az összevetés önkényes. Egyrészt nem csak ezeknek a szempontoknak kell érvényesülni az eljárásokban, egy sor más alkotmányos és egyéb elvnek ugyanúgy, csorbulás nélkül jelen kell lennie az eljárásokban, mint a fenti két tényezőnek, az anyagi igazságosságnak éppúgy, mint a formális jogbiztonságnak, a jogerő intézményének és még sok minden másnak. Egyáltalán nem értem, miért nem merült fel a javaslat előkészítőiben az, hogy e fontos elvek biztosítása nem csak úgy történhet, hogy az egyik elv érvényesülése csak a másik rovására lehetséges.

E javaslatból az tűnik ki, hogy az eljárások, úgymond, ésszerű időn belüli befejezése érdekében a felülvizsgálat jogát drasztikusan csorbítjuk. A kétfokú rendes jogorvoslat megszüntetése mellett e rendkívüli jogorvoslat elsorvasztásával jelentősen csorbulhat az anyagi igazságosság elve, amely nélkül semmit nem érnek a bírósági eljárások. Ez nem más, mint egy elhibázott jogpolitikai koncepcióhoz való merev ragaszkodás, és ehhez egy megfelelő elmélet kreálása utólag. Egyetlen valódi és igazolható érvet nem hallunk sem ennek, sem pedig más javaslatnak a vitája kapcsán, hogy miért kellett a részben még 1994-ben, részben 1997-ben megkezdett igazságügyi reformot semmivé tenni.

A jelenlegi kormányzat szavakban oly vehemensen küzd a kommunista rendszer maradványainak felszámolásáért, tetteiben pedig éppen az ellenkezőjét hajtja végre. Ez a javaslat egy szocialista szemléletre való visszatérést jelent, egy 1952-ben létrehozott, toldozott-foldozott tetszhalott feltámasztását. Egy reformfolyamatnak mindig vannak ellenzői, hiszen érdekeket sérthet, de nagyon nehéz arra magyarázatot adni, hogy az elavult, elmúlt rendszerbeli struktúrát miért kellene fenntartani.

A tervezet nyíltan vállalt célja, hogy a felülvizsgálat jogintézményét minden elemében rendkívüli jogorvoslattá alakítsa át. Az indok - legalábbis a kormány érvelése szerint - elsősorban az, hogy a már-már a jogbiztonságot alapjaiban érintő legfelsőbb bírósági leterheltség a civilisztika terén valamelyest enyhíthető legyen. Az Európai Unió országjelentése is negatívumként jelöli meg évről évre az óriási hátralékokat.

A valódi indok azonban természetesen nemcsak ez, hanem az előző ciklusban elindított igazságügyi reform leállítása miatt előálló helyzet nehezen magyarázható kezelése. Mert természetesen semmi másról nincs szó, mint arról, hogy az ítélőtáblák felállításának elhalasztása, illetve számuknak ötről egyre sorvasztása a jogalkalmazásban feldolgozhatatlan ügyhátralékot keletkeztetett. Nem ez az egyetlen olyan, a parlament előtt fekvő törvényjavaslat, amely hasonló tárgyban esetenként csak nem túl elegáns, máskor alkotmányossági aggályokat is felvető megoldásokat próbál találni a befullasztott reform ellensúlyozására.

Az igaz, hogy a Legfelsőbb Bíróság ügyhátralékát feltétlenül meg kell szüntetni, de a kormány által javasolt megoldással az egyik rossz helyett most kreálunk egy újat. A bizottsági ülésen tájékoztatást kaptunk arról, hogy a polgári ügyszak 15 ezer ügyet érintő hátralékából 6 ezer ügy a felülvizsgálati eljárással kapcsolatos. Ha az igazságszolgáltatási rendszerben ekkora hátralék keletkezhetett, az egészen bizonyos, hogy magával a rendszerrel, az egész struktúrával vannak alapvető problémák.

A kormány képviselője az alkotmányügyi bizottság ülésén előadta, hogy: "Máig ellentmondás mutatkozik a '97-es reformban deklarált legfelsőbb bírósági szerepkör és a Legfelsőbb Bíróság tényleges szerepe között.

(9.10)

A megcélzott, deklarált szerepkör a jogegységi funkció betöltése, a jogalkalmazás fejlesztésében betöltött hangsúlyos szerep egyfelől, másfelől viszont a valóságban a Legfelsőbb Bíróság mint fellebbezési fórum működik egyrészt, másfelől egy kvázi másodfokú fellebbezési fórumként a felülvizsgálati kérelmek elbírálójaként."

Azt az egyet már elfelejtette megemlíteni a javaslat előadója, hogy a célzott szerepkör és a valóság azért kerülhetett ellentmondásba egymással, mert az ítélőtáblák nem kerültek felállításra, és éppen ez a kormány teremtette azt a helyzetet, amellyel most nem tudnak mit kezdeni.

Az ítélőtáblák felállításának elhalasztásakor és számuknak ötről egyre csökkentésekor még úgy szólt az érvelés, hogy egyetlen ítélőtábla is képes lesz a feladatok ellátására. Most meg azt halljuk - alig valamivel később -, hogy mivel csak egy ítélőtábla van, kezdeni kell valamit a feltornyosult ügyhátralékkal. Ez az érvelés nem állja meg a helyét, de erre mi már akkor is felhívtuk a figyelmet. Óva intettük önöket a hibás lépésektől - mindhiába. Az eredmény várható volt, be is következett.

A felülvizsgálati eljárás egy ötlépcsős folyamat végén teljesen új jelleget fog kapni, átalakul a felülvizsgálat jogcíme, maga a perrendtartási törvény fogja tartalmazni e rendkívüli jogorvoslat alól kizárt ügyeket. Az ilyen jellegű eljárás megengedhetőségéről egyes bírói eljárásban fognak dönteni, az érdemi döntést egy háromtagú tanács 60 napon belül fogja meghozni, és az ügy tárgya, a felmerülő jogkérdés, a döntés és a jogi képviselő neve felkerül az internetre, hogy bárki által hozzáférhetővé váljon.

A fentiekkel kapcsolatban a vitatható koncepción kívül van egy alapvető, akár alkotmányossági aggályokat is felvető probléma, amelyről már hallhattunk ma, hogy egy háromtagú tanácsban meghozott jogerős megyei ítélet megfelelőségét egyetlen legfelsőbb bírósági bíró fogja majd elbírálni. Ez egy gyenge pontja a koncepciónak, és ha még alkotmányosnak minősülne is, véleményem szerint helytelen megoldás.

A rendkívül nagy ügyhátralék feldolgozása természetesen a jogbiztonság szempontjából is szükséges, de nem úgy, hogy a jogorvoslati jog erőteljes csorbításával az anyagi igazságosságot másodlagos szempontként kezelje a törvény. Ismét egy jog, most a rendkívüli perorvoslat joga csorbításának lehetünk tanúi, amely semmiképpen nem erősíti, hanem gyengíti a jogállamiság intézményét.

A kétfokú jogorvoslat bevezetésének szándéka az előző ciklusban nem hagyományok nélküli intézmény meghonosítása volt, hanem visszatérés a klasszikus magyar kétfokú jogorvoslati rendszerhez.

Az igazságügyi kormányzat az elmúlt három évben egyetlenegy olyan törvényjavaslatot vagy törvénymódosítást sem terjesztett elő, amely a garanciális jogok érvényesülése terén nagyobb védelmet vagy nagyobb biztonságot adott volna az állampolgároknak, mondjuk, a civilisztika terén is.

Az igazságukat kereső állampolgárok a polgári jog terén nem tapasztalhatnak semmilyen előrelépést. A végrehajtási törvény módosításakor és minden más alkalommal elmondtuk, kértük, hogy például a végrehajtási jog terén elburjánzó korrupciós jelenségeket kezelje valahogy a jogalkotás vagy a kormányzat. Semmi nem történt, pedig hiába ítéli meg a polgár jogos követelését a bíróság, mit sem ér vele, ha az ítéletet nem lehet végrehajtani, mert egyes végrehajtók az intézkedésük során annak kedveznek, aki több pénzt tesz a zsebükbe. Sokkal többet érne e mostani törvénymódosításnál, ha a végrehajtás terén a hatékonyságot növelni és a korrupciót csökkenteni lehetne. Kértük annak idején e vita kapcsán, de a viszonylag nagy terjedelmű módosításnak egyetlen rendelkezése sem szolgálta ezt az érdeket.

Egyébként is meglehetősen furcsa helyzetben van az ellenzék, amikor ilyen átfogó jellegű törvények nagy terjedelmű módosítását vitatjuk a parlamentben és az országgyűlési bizottságokban, mert általában az történik, hogy a kormány ismerteti az álláspontját, a tisztelt kormánypárti képviselők egyetlen szó nélkül ülik végig a vitát. Az ellenzéki képviselők megpróbálnak ellenérveket felsorakoztatni, amelyekre rendszerint némaság a válasz a túloldalról, és aztán utána egy egyszerű szavazással percek alatt eldöntünk, mondjuk, egy 300 szakaszos törvénymódosítást, és véleményem szerint ez teljesen komolytalanná teszi a munkát.

Nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor ezeket a törvényeket korábban, az előző parlamenti ciklusban vitattuk, akkor napokig, hetekig tartó vitasorozat előzte meg a döntést, és bizony nagyon sok olyan módosító javaslat került mindegyik törvényjavaslathoz elfogadásra, amelyet akkori ellenzéki képviselők terjesztettek elő. Fontosnak tartottuk azt, hogy az ellenérvekre valamilyen módon válaszoljunk és vitassuk meg egy-egy ilyen törvény sorsát. A legkisebb módosításra is igyekeztünk nagy gondot fordítani. Ma ilyesmiről szó sincsen a parlamentben, de persze háromhetenként tartott bizottsági ülések mellett teljességgel lehetetlen is ez, ugyanakkor meg úgy gondolom, felmérhetetlen károkat okozunk.

Egészen biztos, hogy a mostani változtatások sem lesznek képesek hosszabb távon kezelni a megoldani kívánt problémákat. Be kellene végre látniuk, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy az igazságügyi reform bojkottálása jóvátehetetlen károkat okozott és fog még okozni.

A javaslatot nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)