Készült: 2024.03.29.09:05:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

263. ülésnap (2005.11.08.), 451. felszólalás
Felszólaló Farkas Sándor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:35


Felszólalások:  Előző  451  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Végre eljutottam addig a pillanatig, amikor saját egyéni hozzászólásomat is el tudom mondani. Éppen ezért néhány dolgot ki kell hagynom a korábban elkészített vázlatomból, mert számtalan kérdésről volt szó, de azt hiszem, azért így a vége felé jó, ha összegezzük a mai legfontosabb gondolatokat, és utalunk az Agrárgazdasági Tanács jelentésére is.

Meg kell állapítani, hogy a 2004. év bebizonyította, hogy megfelelő tőkehiány, utófinanszírozás elhúzódása miatt a gazdaságok többségét kínzó pénzhiány gyötörte. Szeretnék idézni konkrétan egy mondatot az Agrárgazdasági Tanács jelentéséből: “A tagállami működés első éve felemásra sikerült, a gazdák jelentős részének csalódást, bizonytalanságot hozott.ö Azt hiszem, hogy ez a megállapítás összegzi részben a ma esti elhangzott gondolatokat is.

Versenyképességünk gyengének bizonyult az uniós megmérettetésben, megtapasztaltuk, hogy a szállítási hátrányaink, amelyről már akár a vasúttörvényben is ma délután szó esett, micsoda károkat jelentenek számunkra a különböző piacokra való eljutásban.

Logisztikai fejlesztések jelentős részben elmaradtak, ami, úgy gondolom, a mai korszerű és igazi versenyképes, piacorientált világban súlyos hátrányt jelent mindannyiunk számára, nem csak a termelők, a feldolgozók és a kereskedők számára.

Termelési szerkezetünk nehézségei. Erről ma nagyon sok szó esett. Azt hiszem, hogy ez az egyetlen olyan pont, amelyben mind a két oldal maximálisan ki tud egyezni, hogy bizony ezen változtatni kell.

Néhány gondolat még. Sajnos a 2004. évi ágazati GDP-növekedés kizárólag a növénytermesztési produktumból származik. Itt már elhangzott, hogy milyen jó gabonatermés volt a 2004. évi. Ezt azért szeretném említeni, itt már korábban elhangzott, ha nem is ma este, de több korábbi nyilatkozatra emlékszem, amikor a mindenkori kormány nagyszerű tevékenységéhez kötötték a növénytermesztés produktumait. Azt hiszem, ez is egy olyan csalás, olyan hazugság, amit szó nélkül nem hagyhatunk. Tudjuk azt, hogy ez a produktum, amely 2004. évben képződött, kimondottan a kedvező időjárás hatására történt, aminek végül is nagyon örültünk mint termelők, hogy ez így sikerült.

Ugyanakkor komoly gondnak látjuk - és ez számtalanszor elhangzott ma is, ezt ismétlésképpen mondom - azt a felbomlott szerkezetet a növénytermesztés és az állattenyésztés súlya között, amit az a gabonamennyiség-felesleg, ami az elmúlt évben képződött, jelentős mértékben indukál, már csak azért is, mert azok a nem létező állatfajok, amelyek abban az évben az ólakban és különböző telepeken lettek volna, ennek a gabonamennyiségnek egy iksz százalékát biztos módon felvenni tudták volna, amit, azt hiszem, nem kell bizonyítani.

Itt ma este még nem hangzott el a gabonaraktározás kérdésköre, amire szeretnék néhány gondolatot fordítani, már csak azért is, mert a gabonaraktározással kapcsolatban számtalan olyan pluszintézkedést és pluszforrást tekintek én, ami részben áthúzódott erre az évre, amire úgy gondolom, hogy különösebb szükség nincsen, és bizony pazarlásnak tartom azokat az eszközöket, azokat a pénzforrásokat, amelyeket erre a célra fordítanak. Azért mondom ezt, mert igaz, hogy ez a raktárkapacitás nem egy gabonasilóban, nem egy síktárolóban létezik, ez a raktárkapacitás, ami ekkora gabonamennyiség raktározásához szükséges, megvan Magyarországon, csak nem úgy hívják, hogy gabonasiló, nem úgy hívják, hogy síktároló, hanem úgy hívják, hogy az adott gazdának, gazdálkodóknak az udvar végén lévő magtárja, hombárja megvan. Igaz, hogy ezek a raktárbázisok vagy raktárak nem alkalmasak az intervenciós és közraktári feladatok ellátására, ezt nagyon jól tudom, de végül is ez a raktárkapacitás megvan.

(23.40)

Mert ennyi gabona termett már Magyarországon anno a rendszerváltozás évei táján és azt megelőzően is, amikor nem kellett raktárbázisokat, raktártelepeket építeni. Én úgy gondolom, hogy itt az intervencióról azért elmondhatjuk azt, hogy az intervenció bevezetése - úgy fogalmazom - némi biztonságot vagy valamilyen kiszámíthatóságot jelentett a gazdáknak, ugyanakkor elveszítette a gabonapiac, a gabonatőzsde, a gabonakereskedelem azt a jelentőségét, amellyel korábban bírtunk. Itt az intervenciós árak egyértelműen befagyasztották azokat az árakat, amelyek azért az év különböző időszakaiban, főleg a tavaszi időszakban följebb szoktak menni. Ma már tudjuk azt, hogy az intervenciós ár egy olyan limitárnak tekintendő, ami hosszú távon kiszámítható, de nem biztos, hogy elég a termelőknek és a gazdáknak.

Most gondolatot váltva: ha megnézzük a behozatali, külkereskedelmi mérlegünket, és hogy mit hozunk be ebbe az országba, akkor bizony el kell gondolkodni azon, hogy miért hozunk be Magyarországra igen nagy mennyiségű hasított sertést, különböző húsféleségeket, miért hozunk be abba az országba zöldséget, amely zöldségtermelő nagyhatalom Közép-Kelet-Európában, amikor nem győzzük a külföldi salátákat, karfiolokat, paradicsomokat, de még a félig-meddig magyar, hungarikumnak nevezett tv-, tölteni való, fehér paprikát is külföldi kartonokban, a marokkóitól az izraeliig mindenféle kiszerelésben találni és látni. Nem kizárt, sőt tudjuk azt is, hogy igen nagy mennyiségű bort is importál Magyarország. Tudom, hogy bizonyos keresleti és kínálati arányokat, illetve kínálati szortimenteket kell biztosítani, de meggyőződésem, hogy ezekből az árukból bizonyos időszakokon kívül Magyarországra behozni nem lenne szabad. Ez a mindenkori kormányzat felelőssége.

Itt már a tejről, tejtermékekről nem is beszélünk. Amikor Magyarországon túltermelés van a tejből, akkor olyan mennyiségű sajtot, sajttermékeket, tejtermékeket hozunk be az országba, ami jelentős részben a magyar tejtermelők piaci pozícióját nagymértékben rontja, és lehetetlen helyzetet teremt. Idéznék az Agrárgazdasági Tanács jelentéséből: “A 2004. évi külkereskedelmi adatok azt jelzik, hogy a megváltozott körülmények között a hazai piac minden tekintetben kitettebbé és védtelenebbé vált.ö A “védtelenebbéö szót szeretném kiemelni. Ez a “védtelenebbéö azt jelenti, hogy bizony-bizony minden esetben olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, ami majdnem mondhatnám, hogy néha már a gazdálkodók, gazdák csődhelyzetét is jelenti. Megkérdezhetjük, hogy teszünk-e érte valamit, hogy ez ne így történjen. Teszünk? - kérdezem. Én is úgy érzem, hogy semmiféle vagy nagyon kevés olyan intézkedés történt, ami a gazdákat ezeken a piacokon megvédje. Láttuk, tapasztaltuk, és megéljük azt ebből adódóan, hogy ilyen piacvédelmi intézkedések nincsenek, hogy olyan gazdasági kényszerben olyan szakmai kérdéseket rúgunk fel, ami magára a gazdálkodás menetére befolyással hat. Itt a monokultúrás termesztéstől kezdve nagyon sok mindent meg lehetne említeni.

Az agrárollóról is volt szó. Arra a robbanásszerű szétnyílásra, ami 2004-ben megtörtént, csak néhány példát szeretnék elmondani. Mondhatni azt, hogy minden drágább lett ebben az országban mint inputanyag: növényvédő szerek, műtrágyák, vetőmagok, gépek, alkatrészek, az energiaárakról már ne is beszéljünk, akár a gázról vagy a gázolajról. Ezek mintegy 10-12 százalékos inputanyag-növekedést eredményeztek. Természetes, hogy így a gazdálkodás jövedelmezősége inkább a nulla vagy a mínusz nulla, mint a pozitív eredmény.

Ma már sokszor beszéltünk a bérekről, amelyek messze-messze elmaradnak a nemzetgazdaság átlagától.

A foglalkoztatásról szóltunk, de egy dologról nem - ezt a mezőgazdasági bizottsági ülésen is elmondtam -, ez pedig a kertészet jelentősége. Csak érintőlegesen beszéltünk erről. Meggyőződésem, hogy a magyar vidék, a vidék megtartóképessége érdekében különösen a dél-alföldi tájegységben a kertészet támogatása elengedhetetlen. A miniszter úr számtalan helyen idén is elmondta, hogy majd milyen kiemelt támogatásokat fog kapni a különböző kertészeti tevékenység. Sajnos látjuk, hogy a 2006. évi költségvetésben ilyen jellegű támogatásra semmiféle lehetőség, semmiféle optimizmus nincsen, megkérdőjelezhető egyáltalán ennek a kijelentésnek a komolysága. Tudjuk azt, hogy az a geotermális energia, amely a talpunk alatt van, így el fog veszni, elveszíti jelentőségét, és azt a helyzeti és piaci előnyünket, amellyel rendelkezik ez az ország, nem tudjuk érvényesíteni. Ez egy olyan, mondhatnám azt, hogy hanyagság, egy olyan mértékű arcátlanság, amit a magyar termelőknek kell elszenvedni, holott ez nemcsak a magyar termelőknek, hanem a magyar nemzetgazdaságnak is komoly kitörési pontja lehetne.

És akkor nem beszéltünk vízgazdálkodásról, melynek katasztrofális támogatása lesz a következő évben, magyarul: nem lesz. Belvízvédelemről, öntözésről egy szót nem ejtettünk. Élelmiszer-ipari ágazatok helyzetéről egy szót nem ejtettünk, amikor végig csökken a 2004. évi termelési szintje. Élelmiszer-biztonságról szinte egy szót sem ejtettünk, pedig itt voltak azok az ügyek - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) befejezem, elnök úr -, amelyek nagy részben bizonytalan helyzetet teremtenek. Megállapító tehát: jövőkép nélkül vergődünk a mindennapok problémái között. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  451  Következő    Ülésnap adatai