Készült: 2020.11.25.23:39:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

169. ülésnap (2000.11.06.),  100-114. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 37:59


Felszólalások:   86-100   100-114   114-155      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - a pénteki ülésnap végén kerül sor.

 

Soron következik a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/3121. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/3121/1-3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben.

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jelen törvényjavaslat előkészítése során - ugyanúgy, mint az előbbi törvényjavaslat előkészítése során is - hatpárti tárgyalásokat kezdeményezett és folytatott le a Belügyminisztérium, és a hatpárti tárgyalások során elhangzott javaslatokat is figyelembe véve nyújtottuk be a törvényjavaslatot.

Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi módosítás célja az útiokmány-kiadási és -nyilvántartási eljárás pontosabb szabályozása és az adatszolgáltatás adatvédelmi garanciákkal történő megerősítése. A törvény eddig nem rendelkezett a szülői felügyelet megszűnése, szünetelése esetében teendő intézkedésekről. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a szülői felügyeleti jog megszűnése esetén a kiskorú úti okmányát az útlevélhatóság visszavonja, ha az okmányt a szülői felügyelet gyakorlására jogosulttá váló személynek a másik szülő nem adta át.

A törvényjavaslat pontosítja az útiokmány-nyilvántartás adattartalmát, megvalósítja a külföldre utazásban korlátozottak, illetőleg az érvénytelen úti okmánnyal rendelkezők adataihoz való közvetlen hozzáférést a határőrség részére. Ezáltal lehetővé válik az okmányhasználat jogszerűségének gyors ellenőrzése, illetőleg a jogosulatlan külföldre utazás megakadályozása.

A személyazonosító igazolvány kiadására irányuló eljárásban lehetővé válik, hogy a személyazonosság megállapítása érdekében az útlevélhatóság, illetőleg a központi adatkezelő szerv a szükséges adatokat átadja a személyiadat- és lakcímnyilvántartás részére.

A politikai egyeztetés 2000. május 15-én alapvetően támogatásáról biztosította az előterjesztést. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja a tervezetben foglaltakat csak a személyazonosító jel belső azonosítóként történő használata miatt kifogásolta, emiatt a tervezetből a személyazonosító használatával összefüggő módosítások kimaradtak.

 

 

(18.40)

 

Az adatszolgáltatás körében a törvényjavaslat az adatkör pontosítása mellett javaslatot tesz arra is, hogy a jövőben az adatszolgáltatásért, ahogyan az a személyazonosításra alkalmas más okmányok, illetve nyilvántartások esetében is megvalósult, igazgatási szolgáltatási díjat kelljen fizetni. A javaslat az igazgatási szolgáltatási díj mértékének rendeletben történő meghatározására a belügyminisztert és a pénzügyminisztert együttesen hatalmazza fel.

Fontos szabály, hogy a diplomata- és a külügyi szolgálati útlevelek esetében az adatszolgáltatást csak a Külügyminisztérium mint útlevélhatóság teljesítheti. Ezzel kizárható a nyilvántartásból való illetéktelen adatlekérdezés, illetőleg az, hogy az adatszolgáltatás során a nemzetbiztonságot veszélyeztető adathozzáférés történjen.

A törvényjavaslattal jogharmonizációs kötelezettséget is teljesítünk. A törvényjavaslat elfogadása esetén megfelelünk az egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról szóló európai uniós irányelvben foglaltaknak.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a törvényjavaslatot vitassák meg és fogadják el.

Köszönöm figyelmüket.

 

ELNÖK: Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani.

Jelentkezőt nem látok.

Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint tízperces időkeretben; elsőként Szabó Erika képviselő asszonynak, Fidesz.

 

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ország elhagyásához és a külföldre utazáshoz való individuális jogot, amely az útlevélhez való jogosultsághoz kapcsolódik, a nemzetek közössége alapvető emberi jognak minősíti. Az Európai Közösség alapító szerződése alapelvként mondja ki a tagállamok között a személyek szabad mozgását és az ezt gátló akadályok megszüntetését. A magyar alkotmány 58. § (1) bekezdése értelmében mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, megillet az ország elhagyásához való jog. Ide kapcsolódik az alkotmány 69. § (2) bekezdése is, amely kimondja, hogy a magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet. Ez olyan állampolgári alapjog, amely semmilyen korlátozásnak nem vethető alá, illetőleg feltételhez nem köthető.

Ma Magyarországon a külföldre utazással kapcsolatos alapvető rendelkezéseket, az úti okmányra vonatkozó általános szabályokat, az utazást korlátozó rendelkezéseket, az eljárással, valamint az adatkezeléssel kapcsolatos szabályokat az 1998. évi XII. törvény állapítja meg. Az előttünk lévő törvényjavaslat ennek a törvénynek a módosítását célozza, nem érinti azonban a külföldre utazás alkotmányos alapjogát. A módosítás egyfelől az adatszolgáltatás adatvédelmi garanciáit kívánja megerősíteni az európai uniós szabályozásnak megfelelően, másrészt pontosítani kívánja az útlevélkiadási és -nyilvántartási szabályozást. Az eljárás és az adatszolgáltatás rendelkezéseinek módosításával a javaslat különös hangsúlyt fektet a személyes adatok védelmének alkotmányos alapelvére.

Ez a törvényjavaslat hatpárti egyeztetést követően, jelentős változtatások után olyan formában kerül most a Ház elé, hogy a tervezetből az MSZP képviselőcsoportjának kérésére kimaradtak a személyi azonosító használatával összefüggő módosító részek, ahogy ezt expozéjában államtitkár úr már elmondta.

A törvény adatkezelésre vonatkozó fejezetét módosítani kívánja a javaslat annyiban, hogy az útiokmány-nyilvántartás adattartalmának, az útlevélhatóság által kezelhető adatok körének pontosítását egy bővebb taxatív felsorolás formájában kívánja rendezni. A hatóság által kezelhető adatok köre bővülne a cselekvőképes személy törvényes képviselőjére vonatkozó adatokkal. A nyilvántartható adatok köre bővülne továbbá a külföldre utazás korlátozására, illetve a korlátozás átmeneti feloldására vonatkozó adatokkal. Ezek a kiegészítések mindenképpen indokoltak, hiszen az állampolgárok alapvető jogait érintő adatkört érintenek, amelyeket törvényben szükséges szabályozni.

Új rendelkezés lenne a törvényben a hatóság azon joga, hogy a kiskorú útlevelét visszavonja, amennyiben az egyik szülő felügyeleti joga megszűnt, és a kiskorú úti okmányát nem adja át a szülői felügyelet gyakorlására jogosulttá vált másik szülőnek. Az adatkezelés mellett az adatszolgáltatás szabályai is változnának annyiban, hogy az útlevélhatóság adatot szolgáltathatna a törvény, illetve az érintett hozzájárulása alapján az adat kezelésére jogosult adatkérő részére az érintett arcképmásával és saját kezű aláírásával is. Ilyen esetben azonban a személyazonosítást követően ezen adatokat haladéktalanul törölnie kellene az adatkérőnek a közölt adatkörből. Ez egy nagyon fontos garanciális szabály.

Az adatszolgáltatás körében a tervezet javaslatot tesz arra is, hogy a jövőben az adatszolgáltatásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Szintén az adatszolgáltatáshoz kapcsolódik az az újítás, hogy a diplomata- és a külügyi szolgálati útlevelek esetében csak a Külügyminisztérium legyen jogosult adatot szolgáltatni. Ez a rendelkezés is a garanciális szabályok körét bővítené, és megnyugtatóbb védelmet biztosítana az illetéktelen adatkezelésekkel szemben.

A jogosulatlan külföldre utazás megakadályozása érdekében a törvényjavaslat biztosítani kívánja a közvetlen hozzáférést a határőrség részére a külföldre utazásban korlátozottak, illetve az érvénytelen úti okmánnyal rendelkezők adataihoz. A jelenleg hatályos törvény ezt még nem teszi lehetővé. A jelenlegi szabályozás még csak értesítési kötelezettséget ír elő a központi adatkezelő szerv részére, ami messze nem egyenértékű a közvetlen hozzáférés lehetőségének biztosításával.

Összességében elmondható erről a törvényjavaslatról, hogy sok lényeges újítást nem tartalmaz. A tervezet nem érinti a külföldre utazás alkotmányos jogát, inkább pontosító jellegű garanciális szabályokkal kíván javítani a módosítani kívánt törvény szövegén.

Mindezekre tekintettel a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja a törvényjavaslatot, remélem, a törvénytervezetet ebben a kompromisszumos formájában ellenzéki képviselőtársaim is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Avarkeszi Dezső úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

 

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános vita keretében nem kívánom részletesen ismertetni az előttünk fekvő törvényjavaslat egyes rendelkezéseit, illetve annak indokait, ehelyett inkább szólnék a törvényjavaslat előéletéről, bár erről államtitkár úr és képviselő asszony is beszélt már, illetve elvi álláspontunkat ismertetném a kérdésben.

A jogállamiság egyik fontos eleme az adatvédelem. A demokratikus jogállam alkotmányos ok nélkül nem kíván kutatni állampolgárainak adatai között, és alkotmányos indok nélkül nem titkol el állampolgárai elől közérdekű információkat. Nem véletlen, hogy a Magyar Országgyűlés az ombudsmani intézmény megteremtésekor az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, valamint a nemzetiségi és etnikai kisebbségi jogok biztosa mellett szükségesnek tartotta még egy tisztség létrehozását, az adatvédelmi biztosét.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Az Alkotmánybíróság is több fontos határozatban foglalkozott az adatvédelem kérdésével, így különösen érzékeny problémakör a személyazonosítás, a személyi azonosító mint személyes adat kezelése, a különböző személyes adatok összeköthetősége.

Az előttünk fekvő javaslat folyamat eredménye, egy lényeges ponton különbözik egy korábbi változattól. A belügyminiszter úr által nyár elején a képviselőcsoportokhoz eljuttatott változat, valamint egy másik, a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény kiegészítését és módosítását kezdeményező törvényjavaslat ki kívánta terjeszteni a személyi azonosító kezelését. Ezzel kapcsolatos aggályainkat az akkor megtartott hatpárti tárgyaláson jeleztük. Ezt követően képviselőcsoportunk álláspontjáról Kovács László frakcióvezető úr tájékoztatta államtitkár urat. Eszerint a törvényjavaslatok céljaival, a választott megoldások többségével akkor is egyetértettünk.

 

 

(18.50)

 

Ezek az alkotmányossági szempontból nagyon kényes adatvédelem feltételeinek is megfeleltek. Miután azonban a személyi azonosító kezelésének kiterjesztésére vonatkozó elképzelésekkel, figyelembe véve az Alkotmánybíróság határozatait és az adatvédelmi biztos úr álláspontját, nem értettünk egyet, javasoltuk az erre vonatkozó rendelkezések elhagyását vagy átdolgozását. E kérdésekről az előbb már szó esett. Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy a kormány által benyújtott javaslat tanúsága szerint az előterjesztő elfogadta érveinket, az általunk kifogásolt részeket átdolgozta, illetve elhagyta. Így a javaslat már megfelel az adatvédelem követelményeinek, ugyanakkor néhány általunk is szükségesnek tartott módosítást tartalmaz az útlevélhatóság eljárásával kapcsolatban. Ezeket támogatjuk, s a törvényjavaslatot esetleg néhány pontosító módosítás elfogadása mellett meg fogjuk szavazni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőcsoportunk legtöbb tagja találkozott már azokkal az emberi, családi problémákkal, drámákkal, amelyeknek kialakulását igyekszik megelőzni ez a törvényjavaslat, ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja egyhangúlag helyesli és üdvözli ennek a törvénytervezetnek a benyújtását.

Természetesen államigazgatási, pénzügyi és adat-nyilvántartási vonatkozásai is vannak ennek a törvényjavaslatnak, de már nagyon időszerűvé vált azoknak az eseteknek a megelőzése, hogy valamelyik szülő a másik szülő beleegyezése nélkül külföldre vitte a gyermeket, ezáltal alkotmányban biztosított alapvető gyermeki és szülői jogok sérültek meg anélkül, hogy törvény megelőzhette vagy szankcionálta volna ezeket a sérelmeket.

Hadd idézzek fel csak egy idei megtörtént és nem is egyedi esetet! Az édesanya vidéki rokonlátogatás ürügyén az Egyesült Államokba távozott a két gyermekkel, majd onnan telefonált vissza az apának, hogy küldje utánuk a gyermekek oltási igazolványát, mert sürgősen szükség van erre. A családon belüli korábbi feszült légkör ellenére sem volt arra lehetősége az apának, hogy bevonassa a gyermekek útlevelét és megelőzze a történteket. Nehéz dilemma elé került, hiszen a kért okmányok megküldésével a külföldi hatóságok szemében úgymond hozzájárult gyermekei elviteléhez, holott valójában az egészségüket, az életüket féltette. A korábbi években sok képviselőt felkerestek hasonló probléma miatt sikertelenül, hiszen ezekben a távoli országokban gyakorlatilag lehetetlen vagy hosszú évekbe telik a szülői jogok érvényesítése.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat értelmében a jövőben a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény azzal a bekezdéssel egészül ki, miszerint a kiskorú úti okmányát vissza kell vonni, ha azt bármelyik szülő azért kéri, mert az úti okmány kiadásához való hozzájárulását visszavonta. A továbbiakban a kiskorúak útlevelének a kiadásához a szülői felügyeletet gyakorló szülők együttes nyilatkozata szükséges. Az útlevél kiadásához a szülői felügyelet jogát együttesen gyakorló mindkét szülőnek hozzá kell járulnia. A törvényjavaslat szerint vissza kell vonni azt az úti okmányt, amelyet a jogosult szülőnek a törvényi lehetőség ellenére nem adtak át. A jogosult szülő kérelmére ebben az esetben határozottan vissza kell vonni a kiskorú útlevelét, és újból ki kell adni a szülői felügyelet jogát gyakorló szülőnek. Ez a hatósági eljárás sokkal gyorsabb és eredményesebb azoknál a felszólításoknál, amelyeket eddig olvasatlanul dobott el a gyermekek útlevelét jogosulatlanul visszatartó szülő.

A törvényjavaslat szabályozza azt, hogy a határforgalom ellenőrzését szolgáló nyilvántartást vezető szerv hogyan férjen hozzá az állampolgárok úti okmányának az adataihoz. A határőrizeti szerv adatkezelésének egyik célja a jogosulatlan külföldre utazás megakadályozása, s ennek feltételeit nem egyértelműen és nem hatékonyan szabályozta a korábbi törvény. A törvényjavaslat, hasonlóan a személyi adat- és lakcím-nyilvántartásból, valamint a közúti közlekedési nyilvántartásból történő adatszolgáltatáshoz, az adatszolgáltatási eljárás tényleges költségeihez igazodó igazgatási szolgáltatási díj megfizetését írja elő. A jelenlegi gyakorlat szerint az útiokmány-nyilvántartásból történő adatszolgáltatásért általános beadványi illetéket, 1500 forintot kell fizetni. Az illeték jelenlegi mértéke nem függ attól, hogy az adatkérés hány személyre terjed ki, ezért nem felelhet meg annak a szempontnak, hogy az adatszolgáltatási eljárás munkaigénye és tényleges költségei igazodjanak e szolgáltatás díjtételeihez. A törvényjavaslat az igazgatási szolgáltatási díj mértékének rendeletben történő meghatározására a belügyminisztert és a pénzügyminisztert együttesen hatalmazza fel.

Tisztelt Ház! Összegezve: a belügyi államtitkár úr előterjesztésével és dr. Szabó Erika képviselőtársam, valamint a szocialista képviselő úr értékelésével egyetértek, és a Magyar Demokrata Fórum mindenképpen támogatni fogja a T/3121. sorszámú törvényjavaslat megszavazását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik, tisztelt képviselőtársaim, Világosi Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat mindössze hat paragrafust tartalmaz, amely magában foglalja már a hatályba léptetésről szóló szakaszt is.

Az első benyomása tehát az lehetne az embernek, hogy érdemi módosításra nem kerül sor, hanem csupán pontosítást, a fennálló jogi helyzet megerősítését szolgálja a javaslat. Igaznak tűnhet ez különösen a kiskorú úti okmányának visszavonásáról szóló rendelkezésre, a látszat azonban csal, a módosítás ugyanis jelentős tartalmi változással járna. A szülők jogait - mind a szülői felügyelet fennállásának tartamára, mind pedig annak megszűnése után - a házasságról, családról és gyámságról szóló törvény, az úgynevezett Csjt. határozza meg, s a tervezet ezen jogok lényeges módosulását eredményezné anélkül, hogy ezt elfogadható érvekkel alátámasztaná.

Való igaz, hogy a kiskorúak útlevélkérelméhez csatolni kell a szülő hozzájáruló nyilatkozatát. Tény az is, és megfelel a valóságnak, amire államtitkár úr hivatkozott, hogy a hatályos törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet nem rendelkezik arról, hogy mi a helyzet, ha a közös felügyeletet gyakorló szülők nem értenek egyet, tehát a szülői egyet nem értés esetére nem tartalmaz szabályt. Ez azonban véleményünk szerint semmiképpen sem eredményezi, hogy megegyezés hiányában a gyermeket egyébként elvileg megillető utazási szabadság korlátozásának az álláspontja érvényesüljön. Ez semmiképpen sem eredményezheti még a korábbi megegyezés utóbb történt felbomlása esetén sem, hogy a gyermek utazását korlátozni kívánó szülő akarata érvényesüljön.

Az előttünk fekvő javaslat ugyanis lényegében szentesítené a gyermek külföldi utazásból való kizárására irányuló szülői akaratot, szentesítené az egyik szülő zsarolásszerű akaratnyilvánítását, adott esetben lehetővé tenné az egyik szülő bosszúállását, tehát szentesítené a joggal való visszaélést. Osztom Lezsák képviselő úr véleményét, amikor az egyik oldalról közelíti meg a kérdést, mert valóban nagyon sok ilyen eset is előfordult, de én azt sem tételezném fel, hogy mindig annak a szülőnek van igaza, aki adott esetben a szülői felügyeletet gyakorolja, mert önmagában véve még nem biztos, hogy mindig az a szülő jár el helyesen. Tehát úgy gondolom, nem lenne szerencsés a jelenlegi szabályozás hiányosságából a ló egyik oldaláról átesni a ló túlsó oldalára.

Véleményünk szerint a javaslat nem veszi tudomásul a Legfelsőbb Bíróság vonatkozó állásfoglalását, amely szerint: "A szülők egyetértésének hiányában lehetőség van arra, hogy a gyermek külföldre vitelének, illetőleg külföldön tartásának kérdésében a gyámhatóság döntését kérjék.

 

(19.00)

 

Ha a gyámhatóság ezt megengedi, a gyermek külföldre vitele vagy külföldön tartása a másik szülő hozzájárulásának hiányában sem lesz jogellenes."

Ugyancsak ezt a gondolatkört erősíti, ezt az elvet tartalmazza a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezmény is, amely szerint tiszteletben kell tartani a mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől külön élő gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőjével. A javaslat ezen egyezmény szellemével és betűjével ellenkezik, hiszen amennyiben az egyik szülő például külföldön él, és nem, vagy csak nagy nehézséggel utazhat Magyarországra, úgy lényegében a láthatási jog egyoldalú megszüntetésére jogosítja fel a felügyeletet gyakorló szülőt a javaslat; ez pontosan az ellenkező példa, mint amit az előbb Lezsák képviselő úr elmondott. Az is előfordul, ellenben ez is előfordul a gyakorlatban.

Véleményünk szerint tehát döntést csak a családjogi szempontok alapos megtárgyalása után szabad hozni, ilyen eljárásra azonban az előttünk fekvő javaslat nem ad lehetőséget. És addig is irányelvként, alapelvként kell tekinteni a házastársak egyenjogúságát, a szülőket a felügyelet megszűnése után is megillető jogokat és felelősséget, valamint a gyermek érdekeit és jogait, különösen a mindkét szülővel való kapcsolattartás vonatkozásában. Az előttünk fekvő javaslat, mint ahogy ezt már az előbbiekben részleteztem, ennek az ellenkezőjét tartalmazza.

Szeretném még arra is felhívni a figyelmet, hogy az ilyen kötelező kógens szabályozás nem szükséges és nem praktikus akkor, amikor már egyre több helyre utazhatunk személyi igazolvánnyal. Gyakorlatilag tehát azt a célt, amelyet el akar érni az előterjesztő, nem szolgálja, annak a célnak az elérését nem szolgálja önmagában véve a javaslat, így tehát a javaslatban szereplő utazási korlátozások könnyen kijátszhatók, önmagában véve azzal, hogy ma már nagyon sok országban elég a személyi igazolvány, nem kell útlevél. Ugyanakkor pedig azt a célt más módon, tehát az útlevél bevonása nélkül el lehetne érni, adott esetben a határőrizeti szerveknek a tájékoztatásával. Ennyit szerettem volna elmondani a kiskorúak útlevélkérelmével kapcsolatban, és annak visszavonásával kapcsolatban.

A javaslat adatkezelésre és egyéb rendelkezésre vonatkozó szabályai számunkra is elfogadhatóak, bár a 4. § módosításának arra kellene választ adnia, hogy a jogosultság igazolása esetén megtudható-e, hogy ki nem utazhat külföldre, illetve ki nem utazhat be Magyarországra; ettől függetlenül, hangsúlyozom, a többi paragrafussal különösebb problémánk nincs. Azonban arra figyelemmel, hogy ez az 1. § véleményünk szerint a hiányosságból nem egy jó megoldás felé vezet, ezért a Szabad Demokraták Szövetsége a külföldre utazásról szóló törvény módosítására vonatkozó javaslatot nem tudja támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt törvényjavaslat céljaival a MIÉP képviselőcsoportja egyetért, és támogatja annak elfogadását. Tulajdonképpen olyan technikai módosításokat tartalmaz a tervezet, amelyek körültekintőbbé teszik mind az útlevelet kiállító hatóság eljárását, mind a határátléptetés gyakorlatát. A tervezet megteremtené a határőrizet, valamint az útlevélhatóság és a központi adatkezelő szerv közötti adat- és információáramlás jogi lehetőségét. Szerencsés lenne, ha a gyakorlatban is hatékonyabban érvényesülni tudnának azok az állami és társadalmi érdekek, amelyeket a törvénymódosítás javaslata megfogalmaz.

Az egyik ilyen fontos társadalmi érdek, amelyet a tervezet fokozottabban érvényesíteni javasol, a kiskorú jogosulatlan külföldre utaztatásának a megakadályozása. A javaslat elfogadása esetén törvényi szinten kerülne megfogalmazásra az, hogy csak a szülői felügyeleti joggal rendelkező személy, szülő vagy gyám egyetértésével és hozzájárulásával kiállított úti okmánnyal, útlevéllel utazhat külföldre a kiskorú. Ha a szülői felügyeleti jog megszűnik vagy szünetel, akkor az útlevelet érvényteleníteni kell. Ezt a tényt a központi adatkezelő szerv nyilvántartásában szerepeltetni kell. Fontos, hogy meglegyen a határátkelőhely és a központi adatkezelő szerv közötti információáramlás jogi és technikai zavartalanságának a biztosítása. Remélhetőleg a határátkelőhelyeken szolgálatot teljesítő hivatalos személyek a határátléptetés során körültekintően fogják ellenőrizni a kiskorú úti okmányának az érvényességét, és ezzel kapcsolatban nem merülnek fel technikai vagy adatvédelmi jogi akadályok.

Sajnos, ahogy már előttem is említették, előfordultak olyan esetek, amikor szülői felügyeleti joggal nem rendelkező szülő, a láthatási jogával visszaélve, apró gyermeket az országból jogosulatlanul kicsempészett. Nehéz, költséges és körülményes dolog az ilyen kisgyermek visszakövetelése. Sok esetben ugyanis a vegyes házasságok miatt keletkezett kettős állampolgárság nehezíti a jogvitákat. Főleg a nagyon apró gyermekek vannak a státusváltozásból fakadó viszontagságoknak kitéve. A nagyobb és iskolás korú gyermekek már jobban érvényre tudják juttatni az akaratukat, mint a csecsemők. Volt példa ugyanis arra, hogy jogellenesen külföldre vitt alsó tagozatos iskolás az itthon maradt szülője, nagyszülei, barátai és iskolatársai társaságát hiányolva kalandos úton, több államhatáron illegálisan átlépve, hazaszökött. Nem lett belőle médiasztár, és magas állami elismerésben sem részesült, de az Ipoly folyón, a litkei gázlónál átkecmeregve, Lengyelországból sikeresen hazavergődött az anyjához. Elkerülendőnek javasoljuk a szükségtelen megpróbáltatásoknak kitenni a vitatott jogállásuk miatt veszélyeztetett kisgyermekeket. A MIÉP képviselőcsoportja erre tekintettel fontosnak tartja az apróbb gyermekek határ-átkelőhelyi átléptetésénél a fokozottabb odafigyelést az eljáró hivatalos szervek és személyek részéről. A törvényjavaslat elfogadása remélhetőleg elősegíti ezt.

A törvényjavaslat 2. §-a bővíteni javasolja az útlevélhatóság, valamint a központi adatkezelő szerv által kezelt adatok körét. Ennek törvényi szinten történő megfogalmazását helyesnek tartja a MIÉP képviselőcsoportja, hiszen a feladatok ellátásához szükséges adatokat és ismereteket birtokolnia kell az eljáró szerveknek. A jelenlegi jogi környezetben elengedhetetlen a törvényi szabályozás, ezzel ugyanis megelőzhető minden olyan adatvédelmi és jogértelmezési vita, amely arra irányulna, hogy melyik szerv milyen terjedelmű adatokat, milyen célból, mely hatósági eljárás keretében kezelhet. A jelenlegi, patikamérlegen méricskélt adatvédelmi időkben ez is fontos, hiszen az adatvédelmi viták feleslegesen megzavarnák és elbizonytalanítanák a hatáskörükben jogszerűen eljáró, adatokat célhoz kötötten kezelő állami szervek munkáját.

A MIÉP képviselőcsoportjának semmiféle adatvédelmi aggálya nincs a tárgyalt javaslattal kapcsolatban. Szilárd meggyőződésünk, hogy az állami szerveknek összehangoltan kell működniük, és ehhez biztosítani szükséges az információk összeigazított áramlását és hozzáférhetőségét. A határőrizeti szerv adatkezelésének a célja a jogosulatlan külföldre utazás megakadályozása és a jogosulatlanul külföldre utazó határátkelőhelyen történő feltartóztatása. Az erre való odafigyelést helyesli a képviselőcsoportunk.

Jelenleg Magyarországon az állampolgárok két személyazonosításra alkalmas állami igazolvánnyal is rendelkezhetnek. A személyazonosító igazolvány a személyazonosság igazolásához, az útlevél a külföldre utazáshoz szolgál. Ez jelenleg két nyilvántartást is igényel. Erre tekintettel a tervezet 3. §-a megteremteni javasolja e két nyilvántartás közötti információáramlás és adategyeztetés lehetőségét. A személyazonosság és a személyi adatok helyességének a megállapításához célszerűnek és életszerűnek tartjuk a két nyilvántartás, az útlevél-nyilvántartás és a személyi adat- és lakcímnyilvántartás között megteremteni az adategyeztetés jogi lehetőségét abban a reményben, hogy ennek a technikai lehetőségei is fokozatosan korszerűsödni fognak. Erre a jelenlegi szabályozási és nyilvántartási környezetben szükség van.

 

 

(19.10)

 

Akkor nem lenne erre szükség, ha a magyar állam olyan, személyazonosításra is alkalmas igazolványokkal tudná ellátni a polgárait és a jogszerűen területén tartózkodó egyéb személyeket, melyeket azok külföldre utazás céljából is fel tudnának használni. Jelenleg azonban a múlt örökségét tudomásul venni kénytelen a Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja is. Az előző rendszerben ugyanis csak az államhatáron belül lehetett mozogni egy személyi igazolvánnyal. Ez az okmány alkalmatlan volt a külföldre utazáshoz, ahhoz ugyanis útlevél kellett. Erre tekintettel keletkezett a kettős állami nyilvántartás. Ez a két nyilvántartás napjainkig fennmaradt.

Ha Magyarországon az útlevél olyan, személy azonosítására szolgáló okmány lenne, amelynek lapjai a különböző korlátozásokat is tartalmaznák, akkor nem lenne szükséges a kettős állami nyilvántartás üzemeltetése. Ha nem lenne két nyilvántartás ezen a területen, hanem csupán csak egy, akkor azon az egyen belül nem lenne szükséges törvényi szinten szabályozni az adatok kezelését és cseréjét. Jelenleg azonban tudtommal csak a Horvátországgal közös határátkelőhelyen vagy a repülőtéren van lehetőség az újfajta személyi igazolvány felhasználásával is a határ átlépésére. Nyilvánvaló, hogy valamennyi szomszédos állammal hasonló viszonosság kialakítására jelenleg nincs közeli lehetőség. Ezért a kettős nyilvántartás vezetése ezen a nyilvántartási területen valószínűlég még jó ideig fennmarad.

A Magyar Igazság és Élet Pártja ellenzéki pártként is általában támogatja a kettős vagy többes állami nyilvántartások közötti információáramlás és adategyeztetés lehetősége elől az adatvédelmi jogi akadályok eltávolítását. Ha idővel egyetlen nyilvántartás keletkezne, akkor nyilvánvaló, hogy ez a törvénytervezet is okafogyottá válna. A jelenlegi helyzetben azonban a MIÉP képviselőcsoportja - a történelmileg kialakult és jelenleg is üzemelő helyzetre tekintettel - elfogadni javasolja a miniszter úr által előterjesztett törvényjavaslatot.

Mivel a diplomata- és külügyi szolgálati útlevelek kiadása a Külügyminisztérium hatáskörébe tarozik, ezért elfogadhatónak tartjuk, hogy az ezen okmányok azonosításához szükséges adatokat az adatkérő szervek a Külügyminisztériumtól kérjék.

Az egyetlen dolog, amit aggályosnak tartunk, az előterjesztés 4. §-a, amelyben az előterjesztő azt mondja, hogy a központi adatkezelő szerv természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet részére az adatfelhasználás céljának és jogalapjának igazolása esetén adatot szolgáltathat. Megnéztem az indokolásban: sajnos sem a cél, sem a jogalap nincs részletezve, tehát hogy milyen céllal és milyen jogi alappal kérhetnek nem állami szervek az adatkezelőtől adatokat.

Ennek az apró hibának a figyelembevétele mellett is azért a Magyar Igazság és Élet Pártja a javaslat egészét elfogadja és támogatni fogja.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.)

Tekintettel arra, hogy több képviselőtársam nem jelezte felszólalási szándékát, megkérdezem Kontrát Károly belügyminisztériumi politikai államtitkár urat, kíván-e válaszolni most a vitában elhangzottakra. (Dr. Kontrát Károly: Igen.) Öné a szó, államtitkár úr.

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megköszönni az általános vitában elhangzott támogató nyilatkozatokat a törvényjavaslat elfogadása érdekében. Azt gondolom, hogy a hatpárti egyeztetés során fölvetett javaslatokat a belügyminisztériumi előterjesztés magában foglalta és az egyetértés szerint - úgy, ahogy több képviselő úr ezt rögzítette - tartalmazza.

Én bízom abban, hogy a részletes vitát követő határozathozatal során a szükséges többséget a törvényjavaslat megszerzi, és a parlament azt elfogadja.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében pénteki ülésnapunk végén kerül sor.

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a közúti közlekedési előéleti pontrendszerről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/2663. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/2663/48. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat szerkezeti rendjére és a módosító javaslatok közötti összefüggésekre figyelemmel indítványozom, hogy a részletes vita három szakaszból álljon.

Felkérem Németh Zsolt jegyző urat, ismertesse az egyes vitaszakaszokat. Jegyző úr!

 




Felszólalások:   86-100   100-114   114-155      Ülésnap adatai