Készült: 2020.09.21.02:30:47 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 227 1998.10.20. 2:31  226-230

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Kérdésem a részarány-tulajdonú földek kiadása és a közös tulajdon megszüntetése körüli számtalan problémahalmazból csak a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozik, azaz a tulajdoni hányad helyének meghatározására és önálló bejegyzésre alkalmas helyrajzi számmal való ellátására. Csupán azért, hogy a problémahalmazt szűkítsem, egy olyan esetet tételezünk fel, ahol a tulajdonostársak a törvényes értesítést megkapták, és átvették a földkiadó bizottság határozatát.

Az 1993. évi II. törvény alapján - amely a földrendező és földkiadó bizottságokról szól - megegyezés vagy sorsolás útján meghatározott, a bizottság által készített jegyzőkönyvben rögzített módon kimérethető volt a részaránytulajdon 1996. december 31-ig. Ezen túlmenően a törvény lehetőséget nyújtott még a feltételek teljesítése alapján bizonyos költségtérítésre is. Ez a lehetőség megszűnt, és az egyszerű és idős emberek csak évekkel később jöttek rá, hogy nagy hibát követtek el, amikor bedőltek az ellenérdekű, sokszor félrevezető megjegyzéseknek, melyek bizonyos politikai köröktől és érdekvédelmi szervezetek műhelyeiből származtak, miszerint ha valaki kiméretteti a földterületét, azt önállóan is kell művelnie.

1997. január 1-jétől már csak a polgári törvénykönyvben szabályozott módon lehet önálló helyrajzi számmal elláttatni a részaránytulajdonokat. Tekintettel arra, hogy 20-25 fő körül is mozoghat egy földrészlet tulajdonosainak a száma, akik az ország különböző helyein vagy netán külföldön élnek, korántsem biztos, hogy hajlandók hozzájárulni a közös tulajdon megszüntetéséhez. Ilyen esetben nem marad más, mint a bírósági út. Az már csak hab a tortán, ha valaki elhunyt a tulajdonostársak közül, és a részarány nem kerül hagyatéki leltárba. Ebben az esetben a részaránytulajdon önálló ingatlanná való alakítása még lehetetlenebb helyzetbe kerül. Mindezek ellenére már 1998 tavaszán, az előző kormány idején készültek törvényjavaslatok műhelymunka szintjén, amelyek ezt a lehetetlen helyzetet még inkább konzerválni igyekeztek.

Kérdésem az indokolja, hogy a törvényalkotási programban decemberben lehetőség nyílik a törvény lezárására. Könnyebb vagy nehezebb lesz ezután a részaránytulajdont kiméretni?

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 94 1998.10.27. 1:50  26,28,67-119

JÁRVÁS ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság 1998. október 26-án, hétfőn megvitatta a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló T/273. számú törvényjavaslatot.

A bizottság tagjai elfogadták, illetve nem vitatták azt a tényt, hogy az építmények esetében az 1990. évi C. törvény módosítása révén a négyféle adónemből 2000 januárjától kezdődően már csak két adónem lesz, nevezetesen az építményadóra és a telekadóra vonatkozóan. A magánszemélyek kommunális adóját 2000-től csak a lakásbérleti jogra lehet kivetni.

A vita során ellenzéki képviselők részéről kifogás merült fel a lakásbérleti jog megadóztatásával kapcsolatban, további fékek, illetve korlátok beépítését látják szükségesnek. A helyi adóknak a bizottságot közelebbről érintő mezőgazdasági vonatkozású részei nem változnak. Nevezetesen továbbra sem változik az, hogy mentesek maradnak az építményadó alól az állattartásra szolgáló épületek, tárolóépületek, növénytermesztést kiszolgáló épületek. Adómentes marad a telekadó alól a belterületen lévő, művelési ágba besorolt termőföld és erdő is. Hiányosságának rótták fel az iparűzési adó vonatkozásában, hogy a törvénymódosítás során nem köszön vissza a mezőgazdasági termelők adómentességének biztosítása.

Mindezek miatt csak részben nyert támogatást a bizottsági ülésen a törvényjavaslat, nevezetesen 13 igen, 8 nem, valamint 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a bizottság. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 47 1999.03.03. 4:27  1-54

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Azt hiszem, nagyon sokan és nagyon sokféleképpen elmondták már itt a mezőgazdasági összeírás fontosságát, annak lényegi kérdéseit. A mondanivalómat egy gondolatkör köré szeretném csoportosítani, nevezetesen a dátumhoz, a 2000. évhez. Több felszólaló kiemelten említette annak fontosságát, hogy a 2000. évben ez a felmérés csatlakozni fog az Európai Unióban lévő általános mezőgazdasági összeíráshoz, ezen túlmenően csatlakozni fog a FAO - a nemzetközi szervezet - mezőgazdasági összeírásához is. Egyébként is a 2000. év nagy mítosz nemcsak nekünk, magyarok számára, hanem minden ember számára. Itt egy jó mezőgazdasági összeírás nagyon fontos lehet.

De az összeírást megelőlegezően is el lehet mondani, hogy ez a mezőgazdasági összeírás nem fog találni egy nyugvóponton lévő mezőgazdaságot. Ez az összeírás egy olyan mezőgazdaságot fog találni, amely átalakulóban van. Igaz, el lehet mondani, hogy az átalakulás nagy viharai talán már elmúltak a mezőgazdaság területéről az elmúlt tíz esztendőben, de azért nem kialakult viszonyokat fog találni. Nem lesznek erős, kialakult családi gazdaságok, vagy nem kellő számban. Lesznek még mezőgazdasági üzemek vagy átalakulás folyamatában lévő egyéb gazdasági társaságok. Tehát egy átalakuló mezőgazdaságot fog találni, de mégis már egy tízéves folyamatot fog lezárni.

Tehát a kilencvenes évek elején kezdődő átalakulást mintegy összegzi ez a statisztikai felmérés. Nagyon jelentős törvényalkotás történt, még ha esetenként felemásak vagy kicsit visszafogottak voltak is ezek a törvények - gondoljunk csak a szövetkezetek átalakulását segítő átmeneti törvényre, a földtörvény-módosításokra, a kárpótlási törvényekre. Ezek a törvények jelentősen befolyásolták a mezőgazdaság helyzetét, struktúráját. Gondoljunk csak a rendkívüli mértékű piaci változásra, hiszen a keleti piac a kilencvenes évek elején vagy a nyolcvanas évek végén megszűnt, és egy új piaci struktúrát kellett kiépíteni - kellett kiépülnie -, amely ez évben is folyt - gondoljunk csak a gabonaválságra. Tehát nem egy kialakult állapotot fog találni, de mégis egy olyan adatbázis fog létrejönni, amellyel az ezt követő törvényalkotások, az új gazdasági szabályozórendszerek hatását jól lehet mérni, jól lehet viszonyítani, hiszen lesz egy általános mezőgazdasági összeírás 2000-ben. Ez nemcsak az ezredfordulóhoz, nemcsak a nemzetközi elvárásokhoz igazodik, hanem számunkra is nagyon jó tájékozódási pont lesz.

Ezek az összeírási adatok, amelyek statisztikai jellegűek lesznek, nagyon fontos adatokat fognak tartalmazni, és mind a földhasználat, mind a gép-, az eszköz-, az állatállományról, a birtokhasználati, a birtoktulajdonlási viszonyokról hű képet fognak adni. Szükségesnek tartom én is - más képviselőtársamhoz hasonlóan -, hogy 2000 után folyamatosan legyen úgynevezett reprezentatív felmérés, amely egy-egy intézkedés, intézkedéssorozat hatását jól tudja mérni.

Egyáltalán nem osztom Szabó Lukács képviselőtársam azon véleményét, hogy a Statisztikai Hivatal által készítendő felmérés nem fog adni olyan támpontot, amely használható lesz. Az ő szavaival élve "ezek az adatok nem lesznek használhatók". Szerintem ezek az adatok nagyon is használhatók lesznek abban az értelemben is, hogy visszatekinthetünk az elmúlt tíz évre. Azt hiszem, az elkövetkező évek, évtizedek szempontjából is használhatók lesznek. Ezért én a magam részéről és a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről is javaslom e törvény elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 94 1999.03.03. 2:00  91-228

JÁRVÁS ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Ház! Elnök Úr! A mezőgazdasági bizottság 1999. február 24-én megtárgyalta a T/757. számú, a földtörvény módosítására benyújtott törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat megvitatása során viszonylag hosszú vita alakult ki a bizottság tagjai között. A vita nem akörül bontakozott ki egyébként, hogy szükséges vagy nem szükséges a földtörvény módosítása, nem akörül, hogy szükséges vagy nem szükséges a földhasználat korrekt, ellenőrizhető módon történő láthatóvá tétele, hanem inkább akörül bontakozott ki, hogy szükséges-e két nyilvántartás, avagy ezt egy nyilvántartásban is meg lehet oldani.

Az előterjesztő minisztérium részéről pro és kontra vélemények hangzottak el. E vita folytán abban azért megegyezés született a pártok képviselői között - és ez a bizottsági szavazás eredményéből is egyértelműen kiviláglik -, hogy a törvényre szükség van, fontos, az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából szintén fontos, az agrártámogatási rendszerek odaítélése szempontjából szintén nagyon fontos. Ez a törvénymódosítás nem megkerülhető, és a vita lényege a kettős nyilvántartás körül mozgott.

Ezért a bizottság a törvényjavaslatot 17 igen, 5 nem szavazattal, 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a törvényjavaslatot szintén alkalmasnak tartja általános vitára. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 198 1999.03.03. 9:08  91-228

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nagyon sokan és nagyon sokféleképpen beszéltek már a földtörvény-módosítás fontosságáról, annak szükségességéről. Nem kívánok az előttem szóló képviselőtársaim nagyívű beszédéhez hozzáfűzni, illetve ezeket túlszárnyalni, de a mai helyzetnek, tehát annak, hogy szükséges a földtörvény módosítása, a megértéséhez azért, azt hiszem, egy kicsit mégiscsak vissza kell menni a múltba; nem nagyon és nem megszólva az akkor történteket, de ezt tényszerűen fel kell említeni.

Én a visszamenést 1967-68-ig szeretném megtenni Németh képviselőtársammal ellentétben, mégpedig azért, mert abban az időben az új gazdasági mechanizmusnak nevezett korszak kezdődött, és ez hozott a mezőgazdaságnak valamit; mégpedig az 1967. évi II. földtörvényt, amely a kötelező földmegváltás jogintézményét bevezette Magyarországon. A kötelező földmegváltás jogintézménye azt jelentette, hogy ettől az időtől fogva aki élethivatásszerűen nem a mezőgazdaságban dolgozik, a földjét megváltják, vagy ha az örökösök között nincs olyan, vagy ha az örökös nem szövetkezetben, mezőgazdaságban dolgozik, akkor nem örökölheti tovább a földet.

Ez az a törvény, amelyik elindította, hogy a szövetkezeti földtulajdon létrejöhessen, tehát egy tulajdonfosztási törvény volt, amelyik a kor szellemének megfelelt, nem megbántva ezzel azokat az embereket, de mégis a '80-as évek végére, a '90-es évekre abba az állapotba jutott el a magyar mezőgazdaság, ezen keresztül a magyar gazdaság, a magyar föld, hogy a földtulajdon 60-70 százaléka szövetkezeti tulajdonba került imigyen.

Ennek a törvénynek a visszásságai már a '80-as évek végén érezhetők voltak, és az átmeneti időszakban megszüntették a kötelező földmegváltás jogintézményét, de egyéb más intézkedés vagy törvényalkotás nem történt a Németh-kormány idejében.

A '90-es évek elején, tehát a parlamenti demokrácia, a demokratikus törvényalkotás szakaszában, már '90-91-ben megadták azt a lehetőséget egyébként a földtulajdonosoknak, hogy földjeiket kivihették. Igen, de ez a szabályozás is egy kicsit sanda volt, mert nem szabályozta, hogy hogyan vihetik ki, ezért egy rossz alkupozíció alakult ki a földkivivők számára, mégpedig úgy, hogy a szövetkezet menedzsmentje jelölte ki, hogy hol lehet a földet kivinni. Azt a földet lehetett kivinni '90-ben és '91-ben, ami a legmesszebb volt, ami háromsarkú volt, ami vízjárásos volt, ami rosszul használható volt, vagy ha közel volt a településhez, akkor olyan helyen jelölték ki, ahol a megélhetési bűnözés nap mint nap látogatta a mezei lopások címén ezeket a területeket. Egyébként aki így kivitte a földjét, azt természetesen a szövetkezetből kizárták, ez volt az első reakciója a szövetkezetnek az ilyen földkiméretésre.

A '91-92. évben a kárpótlási törvény megindult és az árverések elkezdődtek. Lehet erről a kérdésről vitatkozni, meg talán majd szükséges is lesz, de egy dolgot azért mindenféleképpen el kell mondani: olyan földtulajdonokat adott a kárpótlás, amelyek helyrajzi számmal rendelkeznek, helyhez kötöttek, tehát forgalomképes földparcellákat osztott ki a hibái ellenére is.

Nem mondható ez el a részaránytulajdonról, amik tagi tulajdonban lévő földek voltak. 1993 márciusáig kellett bejelenteni - önök nagyon jól tudják -, hogy a tagi részarányával mit akar a részarány-tulajdonos. Két lehetőséget adtak neki: vagy kiméreti, és 50 százalékos kiméretési költséget fölvállal az állam, vagy pedig osztatlan közös tulajdonban hagyja. Ez volt az egyik legnagyobb bűn, az osztatlan közös tulajdon meghagyása, ugyanis az egyszerű emberek jelentős részét meg lehetett ezzel téveszteni, mert az volt a mese, azt mondták, hogy aki kiméreti a részaránytulajdonát, annak ki is kell válnia, illetve önállóan művelésbe kell azt vennie. Ez nem volt igaz, sok embert megtévesztett ez a dolog, és most az osztatlan tulajdonból való földkivétel - ami a következő napirendi pont lesz - nagyon nehezen fog működni, és nagyon nehezen megoldható.

Ez a törvény, a tagi részaránytulajdonnak eme kezelése, el lehet mondani, hogy a szövetkezetek érdekében is lehetett egy kicsit, vagy ma lehet úgy értékelni, hogy mivel nem önálló helyrajzi számmal bírnak ezek az ingatlanrészek, ez a szövetkezetek működését segítette elő abban az időben; a földkiadásokkal, földrendezésekkel együtt megjelent egy úgynevezett földforgalom is. Elég nyomott áron indult ez a földforgalom. Ennek egyrészt oka a kárpótlási törvény is, ahol 1000 forint/aranykorona érték volt, de van ennek egy másik oka is, ami sokkal mélyebb, és erről általában nem szoktunk beszélni. Mégpedig az, hogy a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége nem túlságosan nagy, nem teszi lehetővé a magasabb földárakat, tehát a mezőgazdasági terményekben, az élelmiszerben nem jelenik meg a föld ára, és ez egy folyamatos probléma. Nincs benne a föld ára a mai fölvásárlási árakban, élelmiszerárakban. Ez szinte egyedülálló Európában, attól függetlenül, hogy nagyon közel vagyunk Európához, illetve európai tagállam vagyunk. Ez egy sajátos helyzet, és ennek a sajátos helyzetnek a következtében mindig sajátos törvényeket kell alkotnunk.

Ma is ebben a helyzetben vagyunk, ugyanis a nyomott földár mindenféleképpen megindít egy spekulációt, mind belföldit, mind külföldit. A jelen földtörvény-módosítás igyekszik ezen valamilyen szinten úrrá lenni. A képviselő urak többsége elmondta az ezzel kapcsolatos véleményét, amelyek bármelyik oldalról is hangoztak el, azt hiszem, megszívlelendőek. De azt egyértelműen tudomásul kell vennünk, hogy amíg a mezőgazdasági árakban, az élelmiszerárakban nem jelenik meg a föld ára és a földből mint gazdasági tevékenységből megfelelő haszon, addig sajnos ilyen törvényekre szükség lesz.

Szükséges a földtörvény módosítása nemcsak emiatt, hanem amiatt is, hogy átlátható tulajdonviszonyokon túlmenően átlátható földhasználati viszonyok is kialakuljanak. A földhasználati viszonyok szükségességét mind a támogatások szempontjából, mind a zsebszerződések napvilágra kerülése szempontjából sokan és sokféleképpen elmondták.

 

(18.40)

Engedjék meg, hogy végezetül azért egy-két dologra reflektáljak. Többször elhangzott, hogy a föld általában azé legyen, aki azt megműveli. Ez egy elég régi szlogen, és számomra egy kicsit visszatetsző. Mindig azt juttatja az eszembe, hogy a gyár meg azé legyen, aki benne dolgozik. Egyébként ezt az utóbbi szlogent addig hangoztattuk, amíg szinte minden gyárat el kellett adni. Én bízom benne, azt, hogy "a föld azé legyen, aki megműveli", ezt nem fogjuk addig hangoztatni, hogy végül nem lesz magyar tulajdonban termőföld.

Egyébként a sokat emlegetett kárpótlási törvény vagy az átmeneti törvény azért igyekezett ezen egy kicsit segíteni, hiszen mindazok a tulajdonosok, akik szövetkezeti tagok vagy szövetkezet alkalmazottai voltak és nem volt megfelelő mennyiségű földterületük, 20-30 aranykoronára ez ki lett elégítve. Az egy másik dolog, hogy ezeknek a tulajdonosoknak a jelentős része elveszítette ezt a tulajdont. Ennek több oka volt, hogy elveszítették: rábeszélték őket, nem is akartak földdel foglalkozni, nem volt ebbéli bizalmuk, de azért ez a törvény a kárpótlás területén tiszta vizet öntött a pohárba, hiszen mindenkinek odaadta azt a lehetőséget, hogy legyen legalább 20-30 aranykoronájú földje. Ha ma ez a mezőgazdasági összeírási törvény lehetőséget nyújtana arra, hogy kiderüljön, hogy ezek közül az emberek közül hányan adták el ezt a földet, bizony meglepő adatokra bukkanhatnánk.

Én azt hiszem, hogy a földtörvényről szóló vita nagyon termékeny és nagyon hasznos volt. Jelentős és sok nézet került napvilágra, s azt hiszem, hogy egymás földről való vélekedését jobban megismerhettük. Bízom benne, hogy a módosítások kapcsán olyan törvény születik, amely előbbre viszi és megoldja eme helyzet jelentős részét. Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 217 1999.03.03. 2:09  91-228

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Igazán nem akarom a szót szaporítani, de amit Bauer képviselőtársam mondott, véleményt indukál. Figyelem az ő hozzászólásait - nem most, már az előző ciklusokban is figyeltem -, és gondolatgazdag hozzászólásai vannak. Azt hiszem, hogy azokra a kérdésekre, melyeket fölvetett, legalább olyan jól tudja a választ, mint nagyon sokan.

Addig bizonyára szükség lesz derogációra, illetve olyan időtartamra, hogy fölzárkózzunk, ugyanis Magyarországon a föld árát nem tudjuk elismertetni az élelmiszerek árában, a termelői árakban. Ez azért lényeges dolog - ez hosszú ideje folyik Magyarországon -, mert amíg a föld ára nem tud megjelenni a termék árában, addig alacsony földárak mozognak, és mindig lesznek spekulációs fölvásárlások: belföldiek is, külföldiek is vásárolnak. Most a külföldiek ellen igyekszünk hadakozni, de lesz olyan időszak, amikor majd a belföldiek ellen is fogunk valamilyen módon fellépni.

Nem tudjuk ezt, ugyanis nem akarja elismerni a magyar gazdaság, a gazdaság más ágazatai, hogy van egy különleges áru, a föld, aminek az árát meg kellene fizetni. Nem akarják megfizetni - ennek a megfizetése bizonyára inflációt, árnövekedést okozna. Nincs az a pénzügyminiszter Magyarországon - legalábbis az elmúlt időszakban nem volt -, aki ezt fölvállalná! Hiszem azt, hogy ez egyébként ebben a kormányban is nehezen fölvállalható. De az a dolog, hogy valahol eltűnt a mezőgazdaság értéke, nem mai keletű.

Amikor 1946. augusztus 1-jén behozták az új forintot, az "egy mázsa búza - egy pár csizma" elve abban a pillanatban elveszett. Ugyanis az új forint munkaérték-arányának megállapításánál volt egy nagyon lényeges kis kitétel: mindenkinek többet kellett dolgozni ugyanazon pénzmennyiségért, mint 1938-ban - mondjuk, 20 százalékkal -, kivétel ez alól a mezőgazdaság volt, amelynek a dupláját kellett teljesíteni. Ez beivódott a mai magyar árviszonyokba, és ebből kilépni viszont nagyon nehéz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 140 1999.03.25. 5:56  120-153

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök úr! Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy a földrendező és földkiadó bizottságok munkáját lezáró törvénytervezet nagyon fontos a maga nemében. A földrendező és földkiadó bizottságok munkája során számtalan olyan probléma, megoldatlan feladat merült fel, amit kezelni kell. A törvény ennek egy jó részét igyekszik kezelni, jó irányba terelni.

A törvény második, nagyon jelentős része az osztatlan közös tulajdonú részarányok megszüntetésének szabályaival foglalkozik. Ezt már több képviselő említette, illetve hozzászólásában kifejtette ezzel kapcsolatos véleményét. Ez egy örök dilemma, hogy valójában egy-egy ilyen törvényi szabályozásnál a földbérlők érdekeit kell-e előtérbe helyezni, avagy a földtulajdonosok érdekeit. Én azt hiszem, hogy az egyensúlyt nagyon nehéz megtalálni, de talán az itt lévő képviselők hozzászólása is segít abban, hogy egy megfelelő mérleget, egy egyensúlyt találjunk. Hiszen a mezőgazdaság az egész átalakulás során egy sajátos helyzetet mutat magáról kívülről nézve, mégpedig egy olyan helyzetet, ahol a tulajdonosoknak - legyen ez üzletrész-tulajdonos vagy földtulajdonos - kicsit mindig kisebbek a jogai, viszonylag kisebbek a jogai, vagy legalábbis korlátozottabbak a használókéinál. Ez a társadalom más ágazataiban nem tapasztalható ilyen markánsan.

Nem mondom, hogy ez egy rossz dolog. Egy átmeneti időszakban ez egy kicsit elfogadható is bizonyos mértékig, hiszen a mezőgazdaságról, az élelmiszer-termelésről van szó, és a mezőgazdaságban lévő problémák megoldása mindig hosszabb ideig szokott tartani, mint más gazdasági ágazatoknak a szabályozása, hiszen egy nagy területen, nagy felületen és igen nagy létszámban érint családokat, személyeket, akik ezen a területen dolgoznak.

Mégis azt mondom, lényeges kérdés az, hogy a földtulajdonnak nevesített tulajdonosai legyenek, ne csak részarány-tulajdonosai, hanem területhez, helyrajzi számhoz pontosan köthetően. Biztos, hogy ha ez megtörténik Magyarországon, nemcsak a kárpótlási területen, hanem a részarány-tulajdonok esetében is, egy új alku egy új gondolkodást fog elindítani, s mind a mostani parlament tagjai között, mind pedig a későbbiekben. Hiszen számtalan olyan probléma fog megjelenni, amelyik a viszonylag apró nagyságrendű területeknek a helyrajzi számmal való ellátása után meg fog jelenni. De ezeknek az alkupozícióknak a kidolgozásához, illetve ezek továbbviteléhez csak akkor juthatunk el, hogyha ezeket a részarány-tulajdonú földeket valójában megkeressük, illetve megtudjuk, hogy ezeknek mennyi a száma, milyen közös tulajdonlásuk van.

Akik komolyan, életvitel-szerűen foglalkoznak a mezőgazdasággal, azok eddig is igyekeztek megoldani azokat a problémákat, hogy akik egy családban dolgoznak vagy bírják egymás bizalmát, azoknak a földjeik egymás mellett legyenek, illetve az árverések során egymás mellé árverezték, és én azt hiszem, hogy a sorsolásuk esetén is lehetett csoportos sorsolást biztosítani, amikor is együtt sorsoltak - egy bizonyos nagyságrendű - területeket össze.

(14.30)

Azt hiszem, hogy ez ezután sem lesz akadály. Meg tudják az emberek ezt egy tulajdonosi közösségi gyűlés közben is beszélni. Azok a törvényi paragrafusok, amelyekhez magam is beadtam módosító indítványokat, amelyek szabályoznak, vagy megpróbálnak szabályozni olyan eljárási rendet, amikor egyszerűen összevonva, hogy mi van akkor, ha olyan közgyűlési határozat jön létre, hogy nem egyeznek meg. Mi van akkor, ha egyébként megegyeznek? Mi van akkor, ha bírósághoz fordulnak, és a bíróság a határozatában változatlan formában hagyja, vagy pedig valamilyen módosításra helyt ad a bírósághoz fordulóknak? Nagyon lényeges, hogy ezek a dolgok egyértelműek legyenek. Ezek a szabályozások segítsék ezeket az embereket abban a folyamatban, hogy helyrajzi számmal ellátott földtulajdonuk lehessen, mert viszonylag nagy a létszáma azoknak a tulajdonosoknak, akiket e törvényi szabályozás érinteni fog, illetve, akik e törvényi szabályozás révén juthatnak el odáig, hogy osztatlan közös tulajdonban lévő földtulajdonukat önálló helyrajzi számmal tudják ellátni. Az önálló helyrajzi számmal való ellátás után lehetőség van arra, hogy ez az ingatlan forgalomképesebb legyen. Amikor a forgalomképesebb ingatlanok létrejönnek, akkor bizonyára egy egészségesebb, komplexebb, jobban áttekinthető, mozgóbb, pezsgőbb földpiac is várható ennek kapcsán.

Ezért tisztelettel kérem az Országgyűlés jelen levő képviselőit, hogy ezeket a módosító indítványokat, amelyek ebbe az irányba próbálnak mutatni, ezt követően is támogassák. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 38 1999.11.11. 2:03  1-176

JÁRVÁS ANDRÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Valóban igaz az, amit Szekeres képviselő úr is elmondott, hogy fontos az agráriumnak a támogatás, nagyon fontos abból a szempontból, hogy jól tudjon gazdálkodni, tudja, milyen összeg az, amely elkölthető az agrárium szereplői számára. De nemcsak ez a fontos, az is nagyon fontos, hogy ez a támogatás minél nagyobb mértékben az agrárium szereplőinél maradjon, mert ha az agrárolló nyílása egyébként ilyen vagy nagyobb nagyságrendű, vagy ha a jelentős támogatásokkal csak azt érjük el, hogy a termelői árak nem emelkednek, vagy esetenként visszafelé fejlődik a túltermelés révén, akkor gyakorlatilag ez a pénz hozzánk áramlik, de nem marad meg, nem tudjuk hosszú éveken keresztül magunknak tudni azt, legfeljebb egy termelési ciklusban vagy egy fél ciklusban, mert elég hamar eltűnik az agrárium szereplőitől ez a pénz.

(9.30)

Tehát valójában ennek az összegnek egy része, még ami beruházásra fordítódik is, hosszú távon, amikor leesik az élő állat, a tejtermékek, a tej vagy egyéb ára, akkor ezeket a beruházásokat évről évre vagy hosszabb idő alatt föléli az agrárgazdaság.

Az a hitelgarancia, amiről már sokszor szó esett, nagyon fontos, de természetesen csak azok számára fontos, akiknek van hitelük; tehát azok között a szereplők között, akik nem hitelből gazdálkodnak - vagy azért, mert jól gazdálkodnak, vagy azért, olyan tevékenységük van, hogy nem kell hozzá hitel -, és azok között, akik nem kaphatnak hitelt és úgy kénytelenek gazdálkodni, bizonyára feszültség van.

Az is érdekes dolog egyébként a magyar mezőgazdaságban, hogy vannak olyan szereplői, amelyek 30-40 éve erős, nagy gazdasági egységek, szövetkezetek vagy ma már részvénytársaságok, és ennyi idő alatt nem tudták megteremteni forgóeszköz-szükségletüket. Ha 30-40 év alatt nem tudják megteremteni, akkor valahol valami probléma van.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 62 1999.11.11. 1:53  1-176

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A vitára és a válaszokra figyelve, melyeket hozzászólásom is indukált, mégis szeretném elmondani, hogy nagyon fontos az agráriumnak a támogatás. Kell is, de csak abban az esetben, ha az meg tud maradni az agrárium keretei között.

Két példát szeretnék erre elmondani. Az egyik az ez évi napraforgó. Meghirdették, hogy az olajnapraforgó talán földalapú támogatást fog kapni. Ennek következtében mi történt? A Cereol mint egyedüli felvásárló különböző hivatkozási alapokra 4900-ról 4600 forintra levitte az alapárat. Ez azt jelenti egy 20 mázsás termésnél, hogy hektáronként 6000 forinttal lejjebb ment az alapösszeg.

Nem lett a földalapú támogatásból semmi, mert egyébként átment volna a Cereolhoz ennek kapcsán. Nekünk már csak falugazdász- és egyéb hálózatot kellett volna kiépíteni. A termelő lehívta volna a pénzt, a Cereol meg eltette volna; ennek következtében nem nálunk maradt volna a támogatás. De lett ennek egy eredménye, kérem szépen! A politika megoldotta, hogy minden napraforgó-termelőnek helyből 6000 forinttal kevesebb lett az árbevétele ebben az évben. De ez nemcsak ebben az évben történik meg, sorozatosan megtörténik!

A garantáltáras búzánál mi történt? Ezt két kormány hozta össze, kérem! Az történt, hogy meghirdették a garantált árat. Búzából 900 ezer tonnára bejelentkeztek, ebből 300 ezer tonnát le is adtak garantáltárasként, 600 ezer tonnára visszakapták a 3000 forintot tonnánként. Mit okozott ez a piacon? A piacon azt okozta, hogy amikor a termelő el akarta adni a búzáját, azt mondta neki a kereskedő, hogy komám, adok neked 14 ezer forintot tonnánként, 3000 forintot úgyis kapsz a tárcától. Meg lett ez hirdetve, két kormány követte el! (Dr. Kis Zoltán: Ezt nem!) De az elindítása két kormányhoz, az előzőhöz is kapcsolódik! Ennek eredményeképpen a 4 millió tonna tonnánként 3000 forint árveszteséget helyből elszenvedett.

Köszönöm szépen. Ezért fontosak ezek a dolgok!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 179 1999.11.11. 1:59  174-222

JÁRVÁS ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezt a törvényjavaslatot, ami az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szól, a mezőgazdasági bizottság is megtárgyalta. A bizottsági vita során két terület került érintésre.

Az egyik terület az, hogy az építési szabályozási tervek, tehát a településrendezési tervek, régi nevükön nevezve településszervezési tervek elbírálásába ne csak a megyei főépítész legyen bevonva, hanem különösen az ez évben kialakult árvízhelyzetre tekintettel más területek is, nevezetesen a megyei főmérnök is véleményezhesse egy-egy település rendezési tervét.

Ezen túlmenően szóba került még az építési törvény megvitatása során, hogy nagyon röviden, kurtán vagy talán nem is nagyon foglalkozik a külterületi építkezésekkel, amelyek a családi vállalkozások terjedését vagy megerősödését nagymértékben hátráltatják, illetve azok a kapcsolódó törvények, amelyek az értékesítő-beszerző szövetkezetek vagy más telephelyek létrehozásában szükségesek volnának, valójában nem nyújtanak ezeknek az építésre vonatkozóan megfelelő segítséget. Ennek kibontása a részletes vitában mindenféleképpen meg fog történni.

A bizottság egyébként 16 igen szavazattal, 8 tartózkodás mellett támogatta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 203 1999.11.11. 9:08  174-222

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy nagyon sokan és nagyon sok mindent elmondtak már az 1997. évi LXXVIII. számú törvényről, ami az épített környezetről, annak védelméről szól.

(15.10)

Azt hiszem, hogy azokkal a hozzászólásokkal, amelyek a pontosítást és annak helyességét kiemelték, egyet lehet érteni.

Én mégis azt szeretném mondani a pontosítások érdekében: a törvény 6. és 7. §-a a szabályozási terv szükségességét írja elő például az arra alkalmas üdülőkörzeteknél, vagy a védett építészeti értékek érdekében néhány példát felsorol. Mégiscsak valahol el kellene dönteni, hogy ki az, aki megmondja, hogy ezekben az esetekben szabályozási tervet kell készíteni, vagy pedig nem kell. Kire bízza rá a törvényalkotó? Ezt egyébként a 7. § vonatkozásában is el lehet mondani.

A 9. § foglalkozik a helyi építési szabályzat készítésével. A helyi építési szabályzat készítését a tervezőirodákra bízza, és valójában kicsit távolesik a helyi építési szabályzat elkészítése az építési hatóságnál dolgozó felsőfokú szakemberek véleményétől. Nem hiszem, hogy ennek jó előzményei vannak. Egyébként nincsenek jó előzményei a magyar gyakorlatban.

Nagyon jó szakasznak ítélhető az illesztési szabály, amely a 10. §-ban van. A telekalakítás szabályait is megváltoztatja, az önkormányzattól lehet indítani a telekalakítási szabályokat, a földhivatal felé haladva; szerintem segíti ezt a folyamatot.

A kiszolgálóutakról már többen vélekedtek. Én jónak tartom, hogy a kiszolgálóutakra könnyebben le lehet jegyezni. Bizonyos településeken belül az úthálózat alakítása, korszerűsítése fontos dolog, és ha valamit nagyon nehéz építeni vagy megváltoztatni, az egy-egy település úthálózata, hiszen évszázadokon keresztül megmarad egy-egy településen, míg az utak melletti épületeket köztudottan gyakrabban lehet újjáépíteni.

Többen foglalkoztak már az építési jogosultsággal, amiről az előterjesztés 20. §-a szól. Ezt valójában több oldalról kifogásolták. Véleményem szerint az az időpont, amely benne van, hogy 2000. december 31-ig javasolja a törvény, hogy akinek nincs ez irányú - szakirányú - végzettsége, de van tervezési jogosultsága, annak meg kell szereznie, ez az időpont egyébként annyira rövid, hogy akik már a képzésben benne vannak, vagy elkezdték a képzést, nem biztos, hogy mindenki el fogja tudni végezni 2000-re. Tehát mindenféleképpen módosítani kell, inkább abban az irányban, hogy 2000-ig kezdje el ezt a fajta képzését, amelynek eredményeképpen a későbbiekben is tervezési jogosultsággal szeretne bírni.

Ezek mellett mindenféleképpen hasznosnak és jónak tartom ezt a módosító csomagot, amely nem kis számú módosító javaslatot tartalmaz, több, mint harminc módosítást tartalmaz. Emellett inkább arról szeretnék beszélni, ami nincs benne, vagy legalábbis nem nagyon szabályozott Magyarországon, és ezért ebben a módosító csomagban sincsen benne, ez pedig a külterületi építkezések, vagy a külterületen való építkezés lehetőségeinek a szabályozása.

Azt tapasztalom, hogy ma Magyarországon, amikor a politika hivatalosan felvállalja a családi gazdaságok támogatását, ezek létrejöttét, sőt ezek szövetkezéseit is, bizonyos gazdálkodói csoportok létrejöttét, és támogatja a zöldség-, gyümölcsfeldolgozást, a tész-rendeletet megalkotta, és ha ezt megalkotta, sőt ezek beruházásait is támogatni kívánja a mai kormányzat, akkor furcsának találom, hogy ma Magyarországon nagyon nehéz olyan helyet találni, ahol ezeket az építkezéseket, beruházásokat meg lehet valósítani. Azok a területen élő ilyen jellegű vállalkozások, vállalkozók szerencsés helyzetben vannak, amelyek valahol meg tudnak vásárolni olyan külterületi majorságokat, ahol ezeket a beruházásokat el lehet indítani. De ahol nincsenek ilyen lehetőségek, bizony nagyon szorult helyzetbe kerülnek.

De nemcsak ebből a szempontból van szerencsétlen helyzetük ezeknek a vállalkozóknak, vállalkozásoknak, amelyek családi gazdaságokban, farmgazdaságokban gondolkoznak, hanem abból a szempontból is, hogy a rendezési tervek készítésekor a rendezési tervet készítők nem tudják igazából megfogalmazni, hogy a külterületen milyen építkezések legyenek, és hogyan is kezeljék. Azokat a területeket, ahol majorságok vannak, továbbépítésre vagy fejlesztésre esetleg ki lehet jelölni, de a többi területtel nem igazán tudnak mit kezdeni. Nem megfoghatóak, és ennek következtében nagyon gyakori - ez '96-ban és '97-ben is előfordult a beruházási pályázatok esetén -, hogy azok az agrárvállalkozók, akik telephelyet szerettek volna maguknak biztosítani, nem tudtak elindulni ezeken a pályázatokon. Maga az építési hatóság is értetlenül állt a kérésekkel szemben. Ez a helyzet szabályozatlan, és hátrányos helyzetbe hozza ezeket a vállalkozásokat, vállalkozókat.

Azt hiszem, hogy ha Európába akarunk igyekezni, és a törvénymódosítás szellemében ez megjelenik, Európába bárhová megyek, azt látom, hogy a területen családi vállalkozások működnek, belakják a területeket a farmok. Nem azt mondom, hogy az a régi tanyavilág jöjjön vissza, ami volt, mert ennek semmi létjogosultsága, de engedtessék meg, hogy ha valaki 150-200-300 hektáron gazdálkodik, annak a szervezését nem feltétlenül a falu közepéről kell megoldani. Nem hiszem, hogy mindennap onnan kell a gépekkel kicsörtetni, visszacsörtetni, és hogy ez egy jó dolog. Ne mondják azt nekem ma Magyarországon, hogy amikor a falvakban csak háztáji típusú gazdálkodásra vannak meg a lehetőségek, amelyek a késő Kádár-korszakban alakultak ki, hogy ezek a területek alkalmasak arra, hogy ahol két-három tehenet lehetett tartani, ma esetleg ötven hízómarhát lehessen tartani, és az ehhez szükséges egyéb dolgokat meg lehessen valósítani.

Tehát nem hiszem, hogy ez a dolog Magyarországon megoldott, és sajnos ez a törvény sem kezeli ezt a problémát. Nem tudom, hogy miért nem kezelik ezeket a problémákat. Nem hiszem, hogy tömegével lennének ilyen vállalkozások. Aki legalább eljut odáig, arra a szintre, hogy telephelyet szeretne építeni, nem fog tudni. Ezt a kérdést talán az OTÉK egy kicsit szabályozza a 29. §-ában, tudniillik az OTÉK legalább 150 oldalas kis könyv, és 15 sorban foglalkozik külterületi építkezésekkel. Tizenöt sorban, ennyi az egész! Előírja ugyan, hogy 3 százalék a beépíthetőség. Ez jó is, de ha megnézünk egy 100 hektárral rendelkező gazdát, a 3 hektár beépíthető, neki az elég.

Igen ám, de az életben nem így van. Nem biztos, hogy a száz hektár egy helyrajzi számon van, nem biztos, hogy egy tömbben van, lehet, hogy kettőben vagy háromban. Lehet, hogy ebből a két-három tömbből csak egy olyan van, ahol esetleg az út, a villany látótávolságra van, vagy esetleg gázközmű is van. Akkor most úgy fog történni az építkezés, képviselőtársaim, hogy a 10 hektárra is épít valamennyit, a 20 hektárra is, és a 70 hektárra is fog építeni valamit? Az egyik helyen magtár lesz? A másik helyen istálló? A harmadik helyen pedig esetleg szállító?

Nem hiszem, hogy a kérdések mellőzése előbbre viszi azt, amit egyébként hétről hétre vagy hónapról hónapra lehet hallani, hogy a családi gazdaságot igenis támogatjuk. Ha támogatjuk, legalább adjuk meg nekik azt a lehetőséget - nem támogatást, csak a lehetőséget -, hogy ők is építkezhessenek külterületen. Azt hiszem, ezzel sokat teszünk. Nem olyan szabályozást várunk a külterületekre vonatkozóan, amely az önkormányzatok számára megvalósíthatatlan feltételeket jelent, vagy az önkormányzatoknak előírjuk, hogy bizonyos közműveket meg kell valósítaniuk. Nem! A vállalkozások meg fogják keresni azokat a pontokat, ahonnan le tudják organizálni a külső területi tevékenységeket. Bízom benne, hogy ezt a lehetőséget az előterjesztők - ha nem ebben a törvényben, de legközelebb vagy más törvény kapcsán - bizonyára kezelni fogják.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 207 1999.11.12. 6:49  35-246

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Azt hiszem, a kamaráról szóló törvénymódosítás kapcsán nagyon sokan és sokféle véleményt elmondtak már, nagyon sok ismétlésnek voltunk tanúi.

Nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, de azért néhány dolgot mégiscsak el kell mondani a történetiség kedvéért is, hogyan alakultak a dolgok, amelyek mégis szükségessé tették ennek a kamarai törvénynek a módosítását.

Azt hiszem, abban nincs köztünk vita, ez többek véleményéből kiérződik, hogy a gazdasági kamarákra szükség van. Gazdasági önigazgatásra, gazdasági önkormányzásra szintén szükség van. Sajnálatos dolog a magyar történelemben, hogy volt néhány évtized, amikor ezt nem lehetett gyakorolni; erre teljesen kár visszaemlékezni, de azért a történeti hűséghez hozzátartozik.

A kamarai tagság szükségességét felismerte az Antall-boross-kormány, s megszületett végül is ez a törvény. Igen ám, de a törvény megszületése után ezzel a törvénnyel élni is kellett, s a hétköznapokban a kamarai törvényt működtetni kellett. Az első, ami a legtöbbet kifogásolt: a kötelező tagság és a kötelező tagdíj.

(13.30)

Mivel mi olyan négy évtized után érkeztünk el ehhez a kamarai törvényhez, ahol ami kötelező volt, az egyébként nagy szabadságot adott azoknak, akik akaratukat véghez akarták vinni, azért egy kicsit a kamarai törvény is ebbe a hibába esett bele. Hiszen a kötelező tagság és a kötelező tagdíj mellett azok, akik a kamara vezető testületeit képviselték, azt a gyakorlatot alakították ki, hogy akaratukat, politikai nézetüket, gazdasági elképzeléseiket a kamarán keresztül kívánták vinni.

Ez megjelent már az agrárkamarák esetében akkor, amikor a kamarai választás kezdődött, hiszen a kamarák megszerzéséért gyakorlatilag az érdekképviseletek is harcba indultak, a teszöv, a gazdakör, meg más érdekképviseletek is. A szervezettség és az előélet alapján nem volt kétséges, hogy milyen érdekképviseletek tudták elfoglalni a gazdasági kamarákban, nevezetesen az agrárkamarákban a vezető pozíciókat. Tudok olyan megyéről, ahol a teszöv egy az egyben átgyalogolt az agrárkamarába.

Kérem szépen, a demokráciában bízó, becsületes magyar állampolgárként ez nem okoz nekem különösebben gondot, hiszen bízom benne, hogy a demokrácia, a fejlődés mindenkiből kihoz valami pozitívumot. Igen ám, de ezeknek a pozitívumoknak meg is kell jelenni. Attól függetlenül, hogy kik a kamarák vezetői, ez engem mint az agrárium képviselőjét nem befolyásol. Számomra akkor működik jól egy agrárkamara, ha az agrárkamarában leképeződnek a gazdaságban levő pozíciók. Ha egy agrárkamarában leképeződik az, hogy annak 50 százaléka kisvállalkozó vagy családi vállalkozás, 20 százaléka részvénytársaság, kft., vagy 20-30 százaléka szövetkezet, és az ő érdekeik, az ő elgondolásaik a kamarán belül megjelennek, ez számomra nem probléma.

A probléma akkor kezdődik, amikor ez nem jelenik meg. Van olyan agrárkamara, amely a szakmai osztályait úgy működtette, hogy a befizetés arányában volt szavazati joga mindenkinek. Ha százmillió forint ért egy szavazatot, aki ez alatt volt... - és az egész tevékenységet bele lehetett vinni, és a szakmai osztályokban azért egy-egy gazdaságirányítási, piacszabályozási törvénnyel kapcsolatban vélekedések, állásfoglalások is születtek, ami nagyon helyes, a gazdasági kamarának ez feladata. Igen ám, de amikor a település mezőgazdasági bizottságából elindult két képviselő, az egyik egy nagy szövetkezetet vagy részvénytársaságot képviselt, a másik meg az összes többi kicsit képviselte, és tegyük fel, hogy azon a településen vagy abban a körzetben 50-50 százalék a nagy és a kicsik aránya, de amikor feljött az agrárkamara megfelelő szakági osztályába, ott már mindenki csak a saját szavazatát vitte. Tehát amikor a kis családi vállalkozásokat képviselő agrárkamarai képviselő elindult a megyéhez, már csak saját szavazatával tudott szavazni abban az osztályban, abban a szakmai osztályban.

Innentől fogva már nem volt kétséges, kérem szépen, hogy milyen érdekeket fog megfogalmazni az az illető megyei agrárkamara. Tehát mire felért a megyeszékhelyre, már elveszítette az összes többi társát. Hiába kérték számon odahaza, hogy hát mit tettél értünk, azt mondja, nem tehettem semmit, mert én már csak egy szavazatot értem. Akivel együtt elindultunk és közel azonosak vagyunk, az meg 15-öt ért.

Innentől fogva már szakmai önigazgatásról nem beszélhetünk. Lehet, hogy az alapszabályban, a szervezeti működési szabályzatokban évek alatt ezeket a dolgokat szépen belopták vagy beszavaztatták talán demokratikusan is, de attól a végeredmény az én számomra mint a gazdasági kamara tagja számára nem volt demokratikus, nem volt jó.

Föl lehetett vetni egyébként ezeket a kifogásokat vagy ezeket az észrevételeket, de nagyon nagy hatása nem volt. Ennek ellenére, ahogy a példát elmondtam, továbbra is szükségesnek látom és fontosnak tartom, hogy egy gazdasági érdekek alapján működő, önszerveződő kamara legyen Magyarországon, agrárkamara is. De ne lehessen az agrárkamarán belül érdekképviseletet, érdekképviselői csoportok alapján kiszorítócskát folytatni.

Mondta itt az egyik képviselőtársam, hogy ha önkéntes lesz a kamarai tagság, ez akarva akaratlanul átalakul érdekképviseletté. Én azt hiszem, hogy azokban a szakágakban, vagy azokban a megyékben, ahol valójában demokratikusan és minden érdeket felölelve működött egy kamara, attól függetlenül, hogy most kötelező a tagság vagy nem kötelező, ott nem fognak szétmenni, mert szükség van a gazdasági kamarákra. De viszont azokban a megyékben, ahol már ma sem gazdasági kamaraként vagy agrárkamaraként működik a kamara, hanem, mondjuk, egy teszöv érdekképviseletként, az, kérem szépen, biztos, hogy nem tudja olyan nagy arányban megőrizni a tagjait.

Ezek azok a dolgok szerintem, amelyek szükségessé tették, vagy felszínre hozták ezt a törvényt, és én bízom benne, hogy ez a vita, ami itt folyik, előbbre viszi a kamarai dolgot, nem pedig hátrább.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 159 1999.12.08. 2:01  37-294

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hozzászólásomat Németh képviselőtársam kétpercese indukálja, elsősorban azért, mert azt mondta, hogy amennyiben nem lesz kötelező a kamarai tagság, hanem önkéntes lesz, akkor valójában a nagy cégek, a nagyobb vállalkozások lesznek kamarai tagok, és kvázi úgy fognak működni, mint az érdekképviseletek. Ebben van némi igazság, csak az a dolog érdekessége, hogy ez egy kicsit eddig is így volt.

Meg kell állapítani, hogy amikor az Agrárkamarában '94 után a falugazdászokat gazdajegyzők váltották le és a kamarákhoz lettek átcsoportosítva, akkor a legerősebb befizetők - lévén szövetkezetek vagy részvénytársaság vezetői - nyíltan kijelentették, hogy csak az lehet gazdajegyző, akit ők erre alkalmasnak tartanak, hiszen ők a legnagyobb befizetők, az ő érdekeiket kell képviselni. Ilyen nézeteket egyébként lehet képviselni, ez nem olyan nagy gond. A gond akkor kezdődik, ha igaza is lesz. És sajnos az esetek nagy többségében azok lettek gazdajegyzők, akiket megneveztek ezek a viszonylag nagy befizetők. Nem hiszem, hogy ez a kamara demokratikus jellegét vagy társadalmi elismertségét a mezőgazdaság körében oly nagyon elősegítette volna.

Márpedig a kamaráknak alapvető érdekük az, hogy társadalmilag elfogadottak legyenek. Elfogadottak legyenek azok számára, akik a kamarának tagjai. Lényeges dolog volna, hogy a kamarán belül - pláne a szakmai osztályokban - egy főnek egy szavazata legyen. Sajnos, a szakmai osztályokban nem így történtek ezek a szavazások, hanem kvázi részvénytársaság-szerűen. Ki milyen erős befizető volt, annyi szavazati erővel bírt, és ennek megfelelően egyes gazdasági csoportok érdekei meg sem jelentek a kamara állásfoglalásában, és ez sajnos hátrányára vált a kamarának. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 19 2000.05.25. 2:03  1-62

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Kis Zoltán képviselőtársam hozzászólását nem szeretném bírálni, hiszen amit elmondott, az többé-kevésbé úgy van, de egy gondolatához szeretnék kapcsolódni, nevezetesen ő a törvényi szabályozás sikeréről is beszélt. Azt hiszem, erről a dologról egy kicsit beszélni kell ebben a Házban, hiszen egy olyan ágazatról van szó, amelynek nem túlságosan nagy a becsülete. Ezt néhány törvény is megmutatja, hogy aki mezőgazdaságból él - ez például a vadászati törvénynél is látszik -, az nem a legsikeresebb fajtája azoknak az embereknek, akik vadászni szeretnének.

Nagyon sok olyan törvény született itt ebben a Házban, ami mindent megtesz azért, hogy a mezőgazdaságból élők minél távolabb kerüljenek a mezőgazdasági földtől és a mezőgazdasági vagyontól. Az osztatlan közös földtulajdon kitalálása, és az, hogy az osztatlan közös földtulajdonban, tulajdoni közösségekben hányan vehetnek részt, ez azt jelenti - minél többen vehetnek részt -, hogy nagyon messzi kerülnek a földtulajdontól. A ma zajló folyamatok, amelyben a részleges átalakulások történnek a mezőgazdaságban, ez azt jelenti, hogy egy tulajdonfosztási folyamatnak vagyunk tanúi, és ezek mind afelé hatnak, hogy az emberek elidegenednek ettől a tulajdontól, ettől a gazdálkodási formától, és nem hiszem, hogy ez jó dolog.

A magyar történelemben végig lehet menni azokon a pontokon, amikor úgy adtak tulajdont, úgy adtak földet a mezőgazdaságból élőknek, hogy az visszaadja vagy megunja. Hasonló volt akár a Károlyi Mihály-féle földosztás, hasonló volt a Rákosi-féle földosztás, de az új demokráciában történt földosztás, a '90 utáni is arról szól, hogy olyan kicsiben, olyan formában kell odaadni a földet is, vagyont is, hogy a termelő ne tudjon rajta termelni, el lehessen tőle venni, meg lehessen tőle vásárolni. Ez folyik ma, kérem szépen!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 190 2000.09.06. 1:59  19-225

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Véleménnyel inkább Kis Zoltán képviselő úr előző hozzászólásához szeretnék kapcsolódni, amelyben a képviselő úr részletesen elemezte, hogy az őstermelők és a kistermelők nem igazán érdekeltek ebben a várható adókedvezményben.

Azt szeretném ezzel kapcsolatban elmondani, hogy az mindenkinek saját döntése, hogy valójában a fehér szektorban kíván-e működni a mezőgazdaságban, vagy pedig olyan őstermelőként, kvázi őstermelőket vesz igénybe, hogy az ő gazdasága ne legyen fehér. Ez nagyon fontos dolog abból a szempontból, hogy később adókedvezményben részesülhet-e vagy nem.

A másik nagyon fontos dolog: én úgy látom a környezetemben, hogy azok a mezőgazdasági vállalkozók, akik generációkban gondolkoznak, és szeretnének az utókornak, a következő generációnak is segíteni, azok bizony mind vállalkozók vagy vállalkozásuk van. Azok a mezőgazdasági vállalkozók nem gondolkoznak így, akik egyébként csak egyik napról a másikra, máról holnapra kívánnak ezen a területen mozogni.

Nagyon fontos, hogy kialakulhatnak olyan családi gazdaságok, vállalkozások, amelyek tradícióban gondolkoznak, és a tradícióban való gondolkodás önmaga meg fogja oldani, vagy részben meg fogja oldani ezt a fenti problémát.

Érdekes, hogy azok védelmére kelt Kis Zoltán képviselőtársunk, akik úgy mezőgazdasági vállalkoznak, hogy 20-25 őstermelő neve alatt termelnek. Kérem, az a vállalkozó, aki az ebből származó előnyöket akarja élvezni, az ne aspiráljon arra, hogy más előnyökhöz is hozzájuthasson, hiszen ez nem volna etikus.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 6 2000.09.27. 4:59  1-57

JÁRVÁS ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság a szövetkezeti üzletrészről szóló törvény tervezetét megtárgyalta mint fő bizottság. A tárgyalás során azt lehetett megállapítani, hogy függetlenül attól, ki melyik pártban van, az üzletrészek kezelésének fontosságát nem vitatta senki.

 

 

(8.40)

 

 

Erről rendkívül sok vélemény hangzott el, ennek módjáról, hogyan lehet ezt a kérdést megoldani.

A másik fontos terület, amely a vita során kicsúcsosodott, nevezetesen a családi gazdaságok helyzete, hogyan és milyen helyzetben vannak, milyen törvények, milyen intézkedések, milyen hatással voltak a családi gazdaságokra. Harmadsorban előfordult, illetve mindkét oldalról megfogalmazásra került, hogy Magyarországon ma nagybirtokrendszer kialakulásának a lehetőségei vannak, ez folyamatban van, és hogy mely törvények azok, amelyek ezt segítik, illetve mely törvények, intézkedések azok, amelyek ennek nagy lendületet adtak.

Az üzletrészek kezelésével kapcsolatban felmerült, illetve többek véleménye az volt, hogy ezt a helyzetet, ezt az immár nyolc éve tartó - nyugodtan nevezhetjük az üzletrész-tulajdonosok vesszőfutása nyolc évének vagy egyfajta kutyakomédiának, amely kapcsán számtalan ember veszítette el mezőgazdasági üzletrészét, mezőgazdasági vagyonát - folyamatot illene megállítani, és illene normális mederbe terelni. Nem engedhető meg az a folyamat, amikor az üzletrész-tulajdonosok 4-5 százalékért elveszítik az üzletrészüket, és ezen 4-5 százalékos üzletrészvesztés folytán új vagyonok, új grófi szérűk születnek a magyar ugaron (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.), ami mindenki számára megdöbbentő. Az üzletrészek kezelése tehát mindenféleképpen szükséges.

Többek véleménye az volt, hogy a törvényjavaslat alkalmas ennek a megoldására; az időt többen rövidnek találták. Véleményem szerint azonban megoldható ez az üzletrészkérdés, hiszen a szövetkezés egyik alapelve az, hogy el kell számolni az emberek vagyonával; nem 4-5 százalékon, hanem reálisabb értéken kell elszámolni, s ez fontos dolog. Az biztos, hogy aki a mai magyar mezőgazdaságban üzletrész-tulajdonos, azok közül nem mindenki tud a mezőgazdaságban dolgozni. Ez egyértelmű, azt hiszem, ezt nem vitatja senki. De az nem mindegy, ha az üzletrészét eladja, milyen értéket fog érte kapni. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Semmit.) Hiszen annak a családnak, amelyik nem a mezőgazdaságból kíván a továbbiakban megélni, szintén van erkölcsi joga arra, hogy az élet más területén érvényesülni tudjon, ehhez pedig pénz kell. Ehhez szükséges, hogy tisztességesen elszámoljunk az üzletrész-tulajdonosokkal és az üzletrészértékekkel.

Ezért a mezőgazdasági bizottság többségi véleménye természetesen az volt, hogy az üzletrész-törvényjavaslat, amely a T/3010. számot viseli, alkalmas általános vitára. Az általános vitára való alkalmasság mellett fontos volna a mezőgazdaságot olyan helyzetbe hozni, amelyben a tulajdonjog kicsit mégis erősebb lenne a rendelkezési jognál. Jó volna, ha történelmi távlatban visszanézve az a több száz éve zajló folyamat, amelyben Magyarország a mezőgazdaságban dolgozóit, a parasztjait vagy a farmerjeit nem igazán tolerálja, nem igazán bízik meg bennük... Hiszen ma is olyan folyamat részesei vagyunk, amelyben nem kívánjuk vagy nehezen akarjuk odaadni a tulajdont és a földet a mezőgazdaságban dolgozóknak, csak részben akarjuk odaadni, el akarjuk tőlük venni. (Moraj az MSZP padsoraiból.) Hiszen az 1992-es szövetkezeti átmeneti törvény ma, nyolcéves távlatból nézve úgy mutat, hogy azért történt az üzletrészfelosztás, hogy az üzletrészeket örökre és végérvényesen el lehessen venni, tulajdon formájában. Ezért van szükség az üzletrésztörvény módosítására, illetve ennek a folyamatnak a lezárására.

A bizottság a törvénytervezet 14 igen szavazattal, 10 nem szavazattal és 2 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 199 2000.09.28. 1:42  1-349

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményem szerint nem olyan egyszerű a gondolat, mint egy előző képviselőtársam - nem Kuncze Gábor - mondta, hogy az adókedvezmény egyszerűen csak azt jelenti, hogy a gazdagok további támogatást kapnak. Én úgy hiszem, mint aki a gazdasági életben dolgozik: jelentős dolog, hogy 10 millió forintos eredményt fölmutató cégek nyereségadó nélkül fejleszthetnek 2001-ben és 2002-ben is az előterjesztés szerint. Az is nagyon pozitív dolog, hogy aki 2000-ben már nyereségadót fizet, 2001-ben nem kell neki ezt megfizetni nyereségadó-előlegnél, ez nagyon fontos.

Az egy másik nagyon érdekes kérdés, hogy amikor egy kisvállalat vagy kisvállalkozás jól működik, tehát az látszik kívülről, hogy az viszonylag jól prosperál, tehát az ön szóhasználatával élve gazdag, az nem jelenti, hogy a benne élő vállalkozó vagy vállalkozók gazdagok. Esetenként azt jelenti, hogy leadózzák az eredményüket, fejleszteni akarnak, amortizációs hányadra akarnak szert tenni, nem pedig azt mutatja, hogy ki szeretnék venni az eredményt, és a hétköznapokban, a családi életben szeretnék ezt felhalmozni.

Tehát ha valamelyik gazdasági társaság, kisvállalat, kisvállalkozás adózik, egyáltalán nem jelenti azt, amit ön a szóhasználatával mondott, hogy gazdag az a vállalkozó a hétköznapokban. Az a hétköznapokban igenis, nagyon szegény lehet, mert nagyon egyszerű életmódot élhet, hanem azt akarja, hogy megalapozza ezt a vállalkozását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 198 2000.09.29. 1:14  48-422

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselőtársaimnak és Font Sándor képviselőtársamnak is mondanám, hogy nem feltétlenül kell attól félni vagy megijedni, hogy a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosok, külsősök vagy éppen tagok is kiválnak a szövetkezetből, hiszen azokból a szövetkezetekből, amelyek a tagjaikért dolgoztak - tehát igyekeztek a tagok családján segíteni, az ő hétköznapi problémáikat, akár gazdálkodást vagy bármit megoldani -, nem fognak a tagok kiválni. Az emberek el fogják tudni dönteni, hogy az ő érdekeiknek mi felel meg, és aszerint fognak dönteni, hogy maradnak vagy nem maradnak.

Azoknál a szövetkezeteknél, ahol viszont olyan vezetés volt hosszú évtizedeken keresztül, amelyik nem tett a tagjai érdekében, hanem egy szűk csoport érdekében tett, sajnos ez nagyobb mértékben elő fog fordulni, és ez teljesen független a pártállástól, teljesen független attól, hogy a szövetkezet vezetője esetleg kisgazdapárti vagy éppenséggel MSZP-szimpatizáns, vagy Fidesz-szimpatizáns; attól függ, hogy a szövetkezetért, a szövetkezet tagjaiért tett, vagy pedig más érdekek vezérelték. Ha más érdekek vezérelték, akkor sajnos ez egy olyan téma, amiért felelniük kell.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 208 2000.09.29. 2:02  48-422

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Németh képviselőtársamnak mondanám, hogy arra a kifejezésére szeretnék válaszolni, amikor azt mondta, hogy a nyugdíjas tagok úgy veszik, hogy egy papír van a kezükben. Én úgy látom, hogy a nyugdíjas tagok nem úgy veszik, hogy egy papír van a kezükben, hanem úgy veszik, hogy egy érték van a kezükben, amiért bevitték az eszközeiket, vagy ők, vagy a szüleik, és több tízéves munkájuk van, és a munkájuk eredménye egy vagyonrész is.

Ugyanis a mezőgazdaságban a vagyongyarapodás egy részben azért történt meg az elmúlt évtizedekben, mert egy kicsit alacsonyabb volt a mezőgazdaságban a kereset, még a Kádár-időben is, mint bármelyik ipari szektorban, sőt, meghatározóan alacsonyabb volt, és mivel lemondtak a keresetükről, jövedelmükről, ebből vagyon képződött. És ebből a vagyonból most vagyonjegy lett, és ha nem olyan gazdálkodásban élnek már, akkor viszont el kell ezekkel az emberekkel számolni mindenféleképpen. Tehát ne mondjuk azt nekik, hogy csak egy papír van a kezetekben; vannak olyan vezetők, térségek, és vannak olyan érdekképviseleti szervek is, amelyek azt propagálják, hogy csak egy papír van a kezetekben; szerintem annál sokkal több van. És az a tény, hogy viszonylag nagy az eladósodása ennek a vagyonnak, tehát nagy hitelállomány van rajta, egy mozgalomnak is az eredménye. Ezelőtt két évvel közszájon forgott vezetők között, értekezleteken az, hogy úgy el kell eladósítani ezt a vagyont, hogy eszébe ne jusson soha senkinek ebből kivinni valamit, vagy legalábbis megpróbálni megélni. Ez azért nem teljesen fair dolog, ezek a programok mentek, ezek futottak, és sajnos idáig futottak. Az a dolog, hogy ezt hogyan lehet kiküszöbölni, a nagy kérdés, állami eszközökkel, vagy teljes egészében a szövetkezeteknek kell ezt megoldani, mert nem volt mindig célratörő, hatékony a gazdálkodásuk, nagyon sok esetben.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 226 2000.09.29. 2:05  48-422

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Francz Rezső képviselőtársamnak arra a kijelentésére szeretnék válaszolni, hogy folyamatosan csapda van. Azt kell mondanom, hogy ebben egyetértek képviselőtársammal: valóban csapda van ebben az egész dologban. Nevezetesen, abban az értelemben, hogy 1992-től gyakorlatilag a mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb eszközéhez, a földhöz hozzá lehet jutni az elmúlt tíz évben. 1992-ben vagy négy-öt évvel később, ha lejárt egy bérleti szerződés, akkor ha úgy döntött a család vagy a mezőgazdasági vállalkozó, hozzájuthatott a földjéhez, tehát gyakorlatilag kisebb-nagyobb intervallumokban hozzá lehet jutni, viszont az eszközhöz nem lehet hozzájutni.

Ma a mezőgazdasági földterület már több mint 50 százaléka családi vállalkozásban, kisebb táblás, vagy parcellás gazdálkodásban van, viszont az eszközállományhoz nem jutottak hozzá 1992-ben, csak durván 8 százalék erejéig. Ez az, ami feszíti az egész dolgot, hogy az eszköznek sokszor a vagyonjegye van benn a családi vállalkozónak a szövetkezetben, a szövetkezet sokszor nem is szolgáltat neki, nehogy meg tudjon erősödni. Persze, hogy irritálja, hogy szeretne hozzájutni az eszközéhez.

Lentner képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy nagyon nagy érték, ami a mezőgazdaságban tárgyiasult formában van, amiről most folyik a vita, használhatóság szempontjából is, de különösen nagy érték az újramegvalósíthatóság szempontjából, hiszen ha egy majort, egy szárítótelepet vagy valamilyen telepet újra kellene építeni, közművekkel ellátni, annak a megvalósítási, újravalósítási értéke felfoghatatlanul nagy. Ezért van az a fajta ragaszkodás, hogy ezeket a telepeket, eszközöket valamilyen formában a családi gazdaságok kezébe kell juttatni, hiszen enélkül nem fognak tudni termelni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 262 2000.09.29. 2:08  48-422

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Francz képviselőtársam mondandójára szeretnék reagálni. Ő azt mondta, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok száma ezután is növekedni fog. Szerintem nem olvasta el a két törvénytervezetet, hiszen az a cél, hogy ne legyenek tovább külső üzletrész-tulajdonosok, a mostani állapotot rendezni kell, és a taggal a későbbiekben - amennyiben nem kíván a szövetkezetben dolgozni - el kell számolni. Tehát a törvénytervezet nem akarja, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok száma szaporodjon.

Továbbá abban is vitatkoznék vele, hogy csak öröklés útján szaporodik a külső üzletrész-tulajdonosok száma. Ez nem így van, hiszen nagyon magas azoknak a száma is, akik közben elveszítették a munkájukat a szövetkezeteknél, vagy azért, mert csökkent a termelési tevékenységük, vagy azért, mert gazdaságilag ellehetetlenültek. Nagyon sok embernek felmondtak a szövetkezetek, és felajánlották nekik, hogy a 20 ezer forintos részjegyüket 20 ezer forintért megváltja, és ezekből az emberekből rögtön külső üzletrész-tulajdonosok lettek. Ez azért is jó volt, mert elvesztették a szavazati jogukat, és a közgyűléseken nem tudtak a szövetkezet vezetése ellen szavazni, amikor olyan döntéseket készítettek elő a szövetkezet vezetői. Ezért praktikusabb volt számukra, hogy akiknek nem tudnak munkát adni, azok lehetőleg külső üzletrész-tulajdonosok legyenek, és ne legyen szavazati joguk.

Nagyon érdekes dolog, Pozsgai képviselőtársam, ha az aktív dolgozók esetében megszűnik a munkahely, akkor végkielégítést kell fizetni. Tapasztalataim szerint eddig azok a szövetkezeti tagok, akiknek megszűnt a szövetkezeti viszonyuk, nem kaptak végkielégítést. A játék úgy ment, hogy előző télen elküldték őket munkanélküli szabadságra, ezzel megszűnt a munkaviszonyuk, majd a következő esztendőben leépítették őket, és így nem kellett végkielégítést fizetni. Ez a játék nagyon hosszú ideig ment, és sajnos ez volt a bevett gyakorlat.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 308 2000.09.29. 0:49  48-422

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy Lentner képviselőtársam már elment, ő nagyon egyszerűen közelítette meg azt a problémakört és azoknak a körét is, akik külső üzletrész-tulajdonosok. Szeretném elmondani neki, hogy ez a kör nemcsak azokból áll, akik 1992-ben már eredendően is külső üzletrész-tulajdonosok lettek, hanem van két csoport, amely közben lett külső üzletrész-tulajdonos. Az egyik, amely örökség útján lett külső üzletrész-tulajdonos '92 és 2000 között, a másik csoport - ami nagyon sajnálatos - azok az aktív korú dolgozók, akik közben elveszítették a szövetkezetben a munkahelyüket, és külső üzletrész-tulajdonossá tették őket legnagyobb részben, és ezeknek a száma több mint 70 ezer. Ezt szerettem volna mondani.

Köszönöm szépen. (Dr. Torgyán József tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 365 2000.09.29. 1:36  48-422

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ábrahám János képviselőtársam hozzászólása váltotta ki azt a kétpercest, amit szeretnék elmondani; azt mondta, hogy diszkriminációnak tartja azt, hogy jogi személyiségű társaságok, illetve szövetkezetek nem vásárolhatnak földet. Az én véleményem szerint ez egy bölcs dolog, hogy nem vásárolhatnak földet. Ha csak a mezőgazdaság területén dolgozó jogi személyiségű társaságok földet vásároltak volna, és mondjuk csak 300 hektárig, akkor ki merem jelenteni, soha nem lett volna nekik 300 hektárjuk, hiszen közben mindig el lehetett volna adni egy meghatározott, szűk körben; tehát az egy nagyon jó dolog, hogy nem juthatnak termőföldhöz, illetve nem vásárolhatnak. Ugyanis abban az időben, ha ezt megvásárolják vagy hozzájutnak, kisembereket meg lehet ezzel a dologgal jól szorítani, és jól lehet koncentrálni előnytelenül a termőföld-tulajdonlást.

Diszkriminációnak nevezte képviselőtársam azt is, hogy a külső üzletrész-tulajdonosoknak ki kell fizetni az üzletrészük értékét a törvénytervezet szerint. Szerintem meg az a diszkrimináció, hogy az eltelt nyolc esztendőben nem fizettek a külső üzletrész-tulajdonosoknak, illetve nem törekedtek arra, hogy az ő tulajdonukat megváltsák, hiszen a lehetőség meglett volna rá. Nem tiltotta törvény, amit pedig a törvény nem tilt, azt meg lehet tenni, tisztességgel el lehet számolni, az üzletrész-tulajdonosokkal is el lehetett volna, tehát nem értek egyet azzal, amit Ábrahám képviselőtársam mondott.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 189 2000.10.20. 8:08  1-323

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokadik órája folyik már a költségvetés általános vitája, amely abban is első ebben az évezredben, hogy két év költségvetését tárgyaljuk, nevezetesen a 2001. és a 2002. évet. Abban is sajátossága van ennek a költségvetésnek, hogy egy olyan időszakban történik ennek a költségvetésnek a tárgyalása, amikor is a magyar gazdaság növekvő pályán van, és a növekvő pályában az a legnagyszerűbb dolog, hogy eredményei vannak. Az eredményekre pedig jogosultak azok, akik ebben az országban élnek, nevezetesen: akik bérből és fizetésből élnek, akik nyugdíjat kapnak és természetesen azok is, akik a hétköznapok során dolgoznak. Ezért nagyon fontos a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak, hogy a minimálbér 2001-ben 40 ezer forint, 2002-ben 50 ezer forint legyen.

Nagyon fontos az a dolog is, hogy a nyugdíjasoknak az inflációt meghaladó mértékben növekedjen a nyugdíjuk, s ez lehetőleg 10 százalék fölött legyen. Nagyon fontos az is, hogy a közszférában, az egészségügyben dolgozók az inflációt meghaladó bérnövekedésben részesüljenek. De a költségvetésnek van egy másik fontos üzenete is, nevezetesen az, hogy kiszámítható legyen, és a kiszámíthatóság a jövő szempontjából az egyik legfontosabb, nevezetesen a családokra gondolok. Fontos dolog az, hogy stabil családtámogatási rendszer legyen, és a családtámogatási rendszer kapcsolódjon a munkajövedelemhez is, hiszen a családok nagy része munkából szeretné eltartani a gyerekeket, abból szeretné fölnevelni, ehhez viszont adókedvezmény jár, amely a munkával függ össze.

Érdemes összevetni, hogy ezzel szemben az elmúlt időszakban, az elmúlt négy év kormányzásában, tehát '94-98-ban mit hozott a szociális érzékenység kormánya, mit hozott a Bokros-csomaggal összekapcsolva. Ha végignézünk egy életpályát, a következőket tapasztaljuk. Azt tapasztaljuk, hogy legelőször is megnyirbálta a gyes és a gyed jogosítványait. Ezen túlmenően megszüntette a családi pótlék alanyijogúságát, mint egy szociálisan érzékeny kormányra ez jellemző.

Természetesen itt nem ért véget a megszorítások sora. Gondoljunk csak arra, ha valaki már kicsit fölcseperedett, akkor szembetalálta magát azzal, hogy tandíjat kell fizetnie, tehát megszüntették a tandíjmentességet is. De itt még nem ért véget a megpróbáltatása egy életpályának, hiszen a szociálisan érzékeny kormány mindenkire gondolt, gondolt arra is, hogy ha valaki már munkába áll, akkor szembetalálja magát a 20 ezer forintnál is kisebb minimálbérrel. Ha az élete során ezt is végigküzdötte, akkor még egy apró megpróbáltatás várt rá a szociálisan érzékeny kormány részéről, nevezetesen: két évvel később lehetett nyugdíjba menni. Ez még mind nem volt elég, ha már eljutott odáig, hogy nyugdíjba elmehetett, akkor szembetalálta magát az inflációt körülbelül felező nyugdíjemeléssel, ami mindenféleképpen reáljövedelem-csökkenést jelentett számukra, esetenként túlfejlesztett állapotban elérte az 1 százalékos nyugdíjemelést is. Ezért fontosnak tartjuk, hogy Magyarország polgárai egy kiszámíthatóbb jövőben, egy konkrét elszámolás alapján, ami ellenőrizhető, éljenek az elkövetkező években.

Fontos dolog az is, hogy olyan programok fussanak az országban és olyan adókedvezmények, amelyek a gazdaságot segítik. Ebből a szempontból nagyon fontos a kis- és középvállalkozások támogatása, nevezetesen, ha nyereségük terhére fejlesztenek, akkor 10 millió forintig nem kell adót fizetni. Ez azoknál a vállalkozásoknál nagyon fontos, ahol kicsi az eszközállomány, kicsi az eszközamortizációs hányad, és nem tudnak folyamatos, állandó fejlődést fölmutatni azok a gazdálkodó egységek, amelyeknek kicsi az eszközállománya. Ide tartoznak a mezőgazdasági üzemek is. Azok az új családi vállalatok, vállalkozások, amelyek a mezőgazdaság területén dolgoznak, nagyon rossz eszközellátottsággal bírnak, ez köztudott mindenki számára, és a rossz eszközellátottságból következően ugyan vannak mezőgazdasági támogatások évről évre, viszont ezt a támogatást annak ellenére, hogy 20, 25 vagy 30 százalék, az eddigi időszakban meg kellett adózni 18 százalékos nyereségadóval. Akárhogy nézzük, ez az új, kezdő vállalkozásoknak nagyon nagy teher volt, s üdvözlendő ez a dolog, az elkövetkező két költségvetési évben erre nem kerül sor.

Ha egy kicsit bővebben beszélünk a mezőgazdaságról és a mezőgazdaság számára nyújtott kétéves költségvetésről, akkor meg kell állapítanunk, hogy az mindenféleképpen pozitív, de az, hogy ezt önmagában értékeljük, nem elégséges. A mezőgazdasági üzemek ugyanis nem költségvetésből élő üzemek, hanem piaci szereplők, árut állítanak elő, részben feldolgozzák, alapanyagot vagy félkész terméket készítenek, és ezzel jelennek meg a piacon. Tehát nagyon fontos a mezőgazdasági üzemek számára, hogy pozitív piaci szereplők legyenek, és e pozitív piaci szereplés mellett költségvetési támogatásban is részesüljenek.

Állandó, egyébként évről évre visszatérő vita, hogy a költségvetés idején a mezőgazdaság fő céljai nem meghatározottak. Véleményem szerint nem is meghatározható teljes egészében, forintra meg még nehezebb lebontani. Hiszen a mezőgazdasági termelésnek rendkívül nagy sajátossága, hogy nagy a kitettsége mind a külgazdaság, a külpiac szempontjából, mind a természet szempontjából nagy a kitettsége. Ezért ez nem tervezhető meg. De a fő vonulatai azért meghatározhatók. Nem lehet ma pontosan megmondani, és nemcsak ma, később sem lehet megmondani, hogy milyen piacrajutási támogatást tudunk vagy kell odaadni a mezőgazdaság szereplőinek. Összegszerűen meg lehet mondani, hogy hány milliárd, 30, 20 vagy 40 milliárd, de hogy valójában milyen piaci helyzet áll elő a szilva, az alma vagy a paradicsom, a gabona vagy a búza, az élőállat vagy a hús esetében, ez ma nem megmondható, de később sem lehet ezeket megmondani.

Nagyon fontosak azok a belföldi kompenzációk vagy azok a belföldi termelést segítő támogatások, amelyek összege jelentősen nő, és ezzel egy kicsit az európai uniós támogatásokhoz igazodunk, ezek sem bonthatók le teljes egészében forintra, hogy melyik tételsoron mit kívánunk megtámogatni, illetve segíteni. Fontosak viszont a prioritások, amelyeknek a meghatározása eddig is megtörtént. Fontos, hogy a több évre futó programok támogatva legyenek. Nagyon fontos, hogy új elemek is jelenjenek meg, az új elemek, amelyek a SAPARD-programon belül fontosak: a fiatal agrárvállalkozók támogatása vagy az új típusú értékesítő, beszerző szövetkezetek állami támogatása. Fontos vissza nem térítendő hitelek formájában is, fontos kamatmentes hitelek formájában, állami garanciavállalás mellett ezeknek a támogatása.

Nagyon fontos egyébként a fiatal agrárvállalkozók támogatása, hiszen egy új generáció kell hogy kialakuljon, aki mezőgazdaságból kíván élni. Hiszen ez az elmúlt évtizedekben nem feltétlen alakult ki, nem is alakulhatott ki, hiszen ilyenben nem is lehetett gondolkozni. Ahhoz, hogy ez kialakuljon, sajnos az egyéves költségvetések biztos, hogy kevesek, hosszú távú programok szükségesek ehhez, ami ebben a költségvetésben benne van, még ha valószínűleg maradéktalanul nem is fogja tudni megoldani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 583 2000.12.05. 8:42  516-612

JÁRVÁS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ígérem, nem leszek olyan hosszú - még ha normál felszólalásra jelentkeztem is -, mint az ellenzéki képviselőtársaim, de azt hiszem, azt azért el lehet mondani, hogy e törvénytervezet 1. pontjának részletes vitája kapcsán is kiviláglik, hogy egy rendkívül fontos és nagy horderejű problémáról van szó, olyannyira nagy horderejűről, hogy a probléma megszületése óta, 1992 óta folyamatosan születnek arra teóriák, vélt megoldások, amelyekkel ezt meg lehetne oldani.

Az előző kormányzati ciklusban is születtek erre vonatkozóan kísérletek, sőt megoldási tervezetek is. Az egyik ilyen tervezet az volt, amikor személyi jövedelemadó-kedvezménnyel meg lehetett vásárolni ezeket az üzletrészeket, aminek nyilvánvalóan voltak hibái, hiszen azért is függesztették fel, illetve szüntették meg ezt a megoldást.

A másik ilyen megoldás az volt, amikor a szövetkezetek támogatást kaptak abban az esetben, ha felvásárolták ezeket az üzletrészeket, és ennek az állami vagy kormányzati beavatkozásnak a révén egy 15 százalék körüli ár alakult ki a szövetkezeti üzletrészek terén. Ez elég hátrányos, még ma is érezni ennek a hatását, hiszen olyan intézkedés történt, aminek kapcsán nem volt érdemes többé megvásárolni ezeket az üzletrészeket. Úgy hiszik, úgy hitetik ma az emberekkel, hogy valójában ez csak ennyit ér, és meg is indult az erre való rájátszás, aminek az az eredménye, hogy ilyen összegekért nagyon sok üzletrészt felvásároltak.

Azt hiszem, nem vitatja senki, hogy a szövetkezeti üzletrész és a kívülálló üzletrész problémáját véglegesen meg kellene oldani, jó volna, ha az a magyar mezőgazdaságot nem terhelné tovább. Erre megoldást kell találni, hiszen amíg ez a probléma fennáll, addig az emberek, a tagok, illetve a nem tagok is azzal foglalkoznak, hogy hogyan tudnának ebből az útvesztőből, ebből a kátyúból kijutni.

Úgy érzem, az ellenzéki oldalon lévő képviselőtársaim jobbára ebben a küzdelemben a jogi személyiséggel bíró szövetkezeteket féltik, jobbára azoknak a pártján vannak - legalábbis én úgy érzem -, pedig egy falusi ember szemével nézve ez csak jókora joghalmaz, amiben elég nehezen tudnak eligazodni, egy olyan mesterkélt környezet, amiből nem tudnak kijutni.

A mezőgazdaságban viszont minden ilyen beavatkozás, ami történik, hosszú ideig hat. Nagyon hosszú ideig hat, ha fel lehet vásárolni, ha le lehet értékelni, ha el lehet adósítani ezeket a vagyonokat. Ez hosszú-hosszú ideig hat, és ez a hosszú-hosszú idő évtizedeket is el fog vinni a mezőgazdasági termeléstől.

Azt látjuk, hogy ma nem is annyira a termeléssel foglalkoznak a vidéken élők, nem ezzel foglalkoznak, hanem azzal, hogy hogyan lehet ezt a vagyont valamilyen irányba elmozdítani, elvinni. Több módszere van ennek, nem kívánok ezekkel most foglalkozni, elmondani, de valójában ez történik.

Ezt annyira problémásnak látom, hogy 1997-ben az egyik érdekképviseleti szervezet nagy vezetője nem tamáskodott elmondani úgy, hogy vegyék észre a tisztelt szövetkezeti vezetők, hogy egyfajta végjáték következik a mezőgazdaságban, és ez a végjáték pedig arra megy ki, hogy le kell nyúlni a környezetet. Ez a lenyúlás viszont megy, csőstül, jobbról is, balról is, minden irányból, és az álcája, az ernyője vagy úgymond panelja mindig a külső üzletrész-tulajdonosokra való hivatkozással történik. Bármelyik változatot tapasztalom, bármelyik változatot látom, mindig a külső üzletrész-tulajdonos ennek az indukálója, ami egyébként nem igaz, csak erre hivatkoznak.

Az is igaz, hogy a magyar mezőgazdaságnak tőkére volna szüksége, de azt hiszem, amikor Nagy Sándor képviselőtársunk ezt mondta, nem arra a megoldásra gondolt, hogy 4-5 vagy 10 százalékért felvásárolják ezeket az üzletrészeket, kft.-be viszik, majd pedig külföldi tulajdonba eladják, mint ahogy azt tette az előző kormány egyik mezőgazdasági minisztere is, sőt még azt megelőzően volt egy másik miniszter is, aki ehhez a megoldáshoz folyamodott. Nem hiszem, hogy ezek azok a példák, amelyek jók lennének, amelyeket követni kellene. Úgy szeretném, de sajnos a történelmi hordalék lassan eltemeti azt a megoldást, hogy az, aki földet szeretne művelni, a föld mellé eszközhöz is hozzájuthatna. Nem kívánom ezt minősíteni, de sajnos, ma egyértelműen látszik, hogy a magyar mezőgazdaság átalakulása folytán a földhöz jutás folyamata és az eszközhöz való jutás folyamata két külön utat jár.

 

 

(0.10)

 

A földhöz ma is ilyen-olyan föltételekkel hozzá lehet jutni, használatba lehet venni, ki lehet méretni, helyrajziszámosítani lehet. Sajnos, az eszközt nagyon nehezen vagy egyáltalán nem lehet megvalósítani. És ebben a problémahalmazban egy csepp vagy egy rész maga a külső üzletrész-tulajdonos problémája, amelyre több megoldási lehetőség van. Ez is egy megoldási lehetőség. Én még nem hallottam olyat a tisztelt ellenzék részéről, hogy ebben a folyamatban egy picit előbbre lehessen jutni. Azt hallom és figyelemmel is kísérem, hogy ez a megoldás nem jó, a másik megoldás sem jó, a harmadik sem jó, sőt azt is el merem mondani, hogy azok a megoldások sem voltak jók - nem szerintem, hanem önök szerint -, amelyeket az elmúlt ciklusban megpróbáltak erre a problémára használni. Ugyanis legalább két módszer volt, és nem az én véleményemre maradt abba egy-egy módszer, hanem valamilyen oknál fogva nem folytatták ezeket a technikákat.

Azért úgy látom, hogy ma már ez a probléma nem olyan nagyságrenddel bír, mint amit egyébként mondanak, hiszen nagyrészt azoknak a külső üzletrész-tulajdonosoknak a száma és jelentősége, üzletrészértéke kisebb számmal bír, mert a szövetkezetek egy része részlegesen átalakult, más részük részvénytársaságba ment be mint külső üzletrész-tulajdonos, tehát vállalta, hogy részvénytársasági tag legyen, a szövetkezetek egy része viszont felszámolásra került. Amelyek még külső üzletrész-tulajdonossal bírnak, azt hiszem, ezeknek olyan megoldást kell találnunk, még ha állami pénzbe is kerül vagy bizonyos veszteségekkel jár abból a szempontból, hogy az államnak felelősséget kell vállalnia, hogy ezt a problémát megoldja, úgy gondolom, hogy meg kell oldani.

A másik, ami ezután következik: lényeges dolog, hogy mint külső üzletrészes ne termelődjön a következő időszakban, mert ha ez újratermelődik, akkor gyakorlatilag ez végeláthatatlan folyamattá fog válni, és az öröklési rend szerint az értékek csökkennek, a számok meg szaporodni fognak. Azért bízom benne, hogy a vita során még a mai nap folyamán több olyan véleményt is hallani fogunk, amely közelebb visz bennünket a megoldáshoz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 70 2001.03.08. 0:47  55-90

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bajor képviselő úr hozzászólása indukálja a kétpercesemet, nevezetesen, nem tudom, hogy miért nem érti meg az előterjesztésben a halastóval kapcsolatos részt. Javaslom vagy tanácsolom önnek, hogy amennyiben nem akarja vagy nem tudja megérteni, Orosz Sándor képviselőtársától kérdezze meg, mert ő teljesen és pontosan érti, hogy miről van szó.

A másik észrevétel, amely még az előző hozzászólásában volt, hogy a tíz fő feletti kisvállalkozások támogatása kerüljön bele. Azt gondolom, hogy a tíz fő alattiakat is lehet támogatni, mert vannak olyan elmaradott térségek, és fontos, hogy ne szűkítse le a törvény, hogy legalább tíz fő legyen, hanem az az alattiak is.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 12 2001.09.27. 2:06  1-120

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meg kell mondanom, hogy nagyon megragadott Nagy Sándornak a több mint tízperces beszéde, és annak az első gondolatához szeretnék hozzászólni. Az első gondolata, amellyel a beszédét felvezette, az volt, hogy idézett egy falusi fórumból, ahol valaki azt mondta neki, hogy megkapta a földjét, de elvesztette a kenyerét.

Én azt hiszem, hogy mintegy tíz éve vagyunk tanúi annak a gondolatnak, amelyet Nagy Sándor mondott, és ez jellemzi a Szocialista Pártot is, minden megnyilatkozásában, mindig azt sulykolja a vidéknek, a falunak, hogy a mezőgazdaságból nem lehet megélni. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Miért? Meg lehet?) Ez egy nagyon nagy üzleti fogás, nagyon jól kigondolt gondolat, hiszen most is azt mondta a frakcióvezető úr, hogy nem lehet jól megélni, ezt a gondolatot sugallja. Ez egyébként nem igaz. Hogy miért teszik ezt?

Elsősorban azért teszik, hogy minél jobban leszorítsák a földnek az árát, minél jobban leszorítsák az üzletrészeknek az árát, erre törvényt is hoztak önök, uraim, törvényt hoztak az elmúlt ciklusban, amely lehetővé tette azt a helyzetet, amely kialakult mára, hogy 10-15 százalékért veszik meg az üzletrészeket. Ez azért fontos, mert a föld megműveléséhez, akármilyen hihetetlen egyeseknek, eszköz is kell, és ezt az eszközállományt kívánják leértékelni, ezt kívánják folyamatosan degradálni, hiszen tudják, hogy akik megszerzik az eszközt, az épületeket, az infrastruktúrát, a szállítót, azok fognak földet használni, bármilyen hihetetlen ez. És ez független attól, hogy aki az eszközt megszerzi, az vidéken él vagy városban lesz, és ezért volt önöknek érdekük az, hogy részvénytársaságokat alakítsanak, a szövetkezeteket részleges átalakulással részvénytársaságok felé vigyék, mert ez, kérem szépen, az eszközök birtoklását jelenti, és ez független attól, hogy ki melyik párthoz tartozik. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 22 2001.09.27. 2:13  1-120

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Különös tekintettel arra, hogy én Kis Zoltán képviselő úr véleményét mindig figyelemmel kísérem, igaz, hogy személyesen is megszólított, de erre most nem kívánok különösebben reagálni. Azt azért szeretném elmondani, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban, '94-98 között ön mint államtitkár is sokszor utalt véleménynyilvánításában arra, hogy Magyarországon, ha földet adnak el, amely az ön akkori véleménye szerint akár egymillió hektár is lehet, ez milyen jó dolog a magyar mezőgazdaság számára, hiszen tőke jön be Magyarországra. Igaz, hogy tőke jön be, de ha az én szomszédom eladja a földet, attól még nekem nem lesz több tőkém, kedves államtitkár úr, sem a magyar mezőgazdaságnak, legfeljebb egy külföldi versenytársam lesz a szomszédomban. Tehát a föld eladásával a tőke bejövetele a magyar mezőgazdaság számára azért nem működik így egyáltalán, nem is beszélve arról, hogy aki eladja a földet, egyébként sem akar gazdálkodni.

Ami pedig azt jelenti, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a mezőgazdasági vállalkozók, akiknek földje van, és az eszközei a szövetkezetben vagy részvénytársaságban vannak, egyre kilátástalanabb helyzet, hiszen a részleges átalakulással, amelynek jogi lehetőségét önök teremtették meg, az ön államtitkársága alatt, ez azt jelenti, hogy a részleges átalakuláskor nem kell kifizetni a szövetkezeti tagokat, hanem visszahagynak, és minden részvénytársasági tag is egyébként szövetkezeti tag is, és a részvénytársaságba átment emberek számolják fel most a szövetkezetet, és így lehet az a szám igaz, amelyet ön mondott, hogy csak 10 százalék olyan szövetkezet van, amely nincs felszámolás alatt.

Igen, önök hoztak erre egy törvényi hátteret, és e törvényi háttérre egy forgatókönyvet készített a MOSZ, amely ezt terjeszti a termelőszövetkezeteken keresztül, és megvannak Szolnok megyében is ennek az összekötői, akik ezt a módszert beültetik, illetve megvalósítják. Tehát ez az a rendszer, amelyet önök felállítottak (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az elmúlt időszakban, és ez ide vezetett, hogy ma már nincs szövetkezet. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 42 2001.09.27. 0:37  1-120

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én értem Németh Imre fölvetését, amikor a jogi személyiségű társaságok, szövetkezetek vagy részvénytársaságok földvásárlásáról beszél. Csak azt az egyet nem értem, hogy ha ezt a földterületet 300 hektárig vagy valahány hektárig megvásárolják a jogi személyiségű társaságok, mi akadályozza meg őket abban, hogy a menedzsmentnek eladják, mikor már 299 hektár föl van vásárolva, és akkor folyamatosan lehetséges. Tehát ez a fajta dolog, hogy a jogi személyiségű, belföldi jogi személyiségű társaság földet vehet, az egyfajta ilyen sógor-koma-jóbarát alapon való osztogatásnak a melegágya.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 12 2001.11.07. 4:47  1-85

JÁRVÁS ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/5264. számú törvényjavaslat a földrendező és földkiadó bizottságokról szól, és egy módosítást tartalmaz. Érdemes azon elgondolkozni, egy kicsit elpolemizálni, hogy jó tíz évvel a rendszerváltás után még mindig a földkiadásról és ennek a törvénynek a módosításáról kell törvényt alkotni. Azért nem mondható az, hogy hűbelebalázs módjára kezeli a magyar közigazgatás a földkérdést. Sőt, ha még azt is hozzávesszük, hogy már a Németh-kormány idején is a tagi tulajdonú földeket ki lehetett méretni, használatba lehetett venni, akkor ez az időszak már a tíz évet is meghaladja. Azt hiszem, a tízéves tapasztalat már jelenthet annyit, hogy ezt a törvényt valójában jól és szakszerűen módosítani tudjuk, különös tekintettel arra, hogy 1999-ben is volt ennek a törvénynek módosítása.

Annak a helyzetnek, hogy a tagi részarányú földek jelentős része még ma is osztatlan közös tulajdonban van, talán az egyik oka az, hogy az 1993-as törvény ugyan lehetőséget nyújtott arra - ha nem tévedek, március 20-ai határidőt adott -, hogy az ezekre az osztatlan közös tagi tulajdonokra vonatkozó igényt be lehetett jelenteni, hogy közös tulajdonba kívánják adni vagy esetleg helyrajzi számmal ellátni. Ezen időszak lejártával egy államigazgatási eljárás megtörtént, és a földek nagyon nagy része osztatlan közös tulajdonban maradt. A tulajdonosok élethelyzete viszont folyamatosan változik: van, aki 1993-ban vagy '94-ben nem volt abban a helyzetben, hogy ezt a földterületét művelje, később viszont abba a helyzetbe került, de abban az időszakban már nehezebben tudott hozzájutni a földjéhez, mert a törvények más szabályozást írtak elő. Az lett ennek a következménye, hogy mintegy másfél millió hektár van még ma Magyarországon osztatlan közös tulajdonban, tehát érdemes volna olyan szabályozást bevezetni, amely évenként visszatérne, illetve az osztatlan közös tulajdon megszüntethetővé válna, mint ahogy ezt a törvénytervezet tartalmazza is.

Azon is érdemes elgondolkozni - ezt az emberek nagy része nem érti, és a bizottsági vitában is előkerült -, hogy miért kell ezen földterületek kiméretésének költségeit a tulajdonosoknak vállalni, hiszen ők valamikor 1959-ben, amikor ebbe az osztatlan közös tulajdonba bevitték a földjüket, nem mindig teljesen a saját akaratukból tették ezt meg. Lakossági fórumokon és egyéb fórumokon is előjön, hogy a kárpótlási földterületeket helyrajzi számmal ellátva adták vissza, míg a tagi részaránytulajdonoknál ez nem történt meg ebben a formában.

Érdekes a földkiadó és földrendező bizottságoknál - mert óhatatlanul összehasonlításra kerülnek a kárpótlási és a tagi részarányú földek -, hogy míg a tagi részarányú földek tulajdonát sosem veszítették el a tulajdonosok, tehát mindig nyilván volt tartva a tulajdonuk, annak ellenére ehhez a földterülethez mégis nehezebb hozzájutni. A törvénynek az a célja, hogy ezt az ellentmondást valamilyen módon feloldja.

A törvénytervezet bizottsági vitája során inkább szakmai kérdések merültek föl, amiből arra következtetek, hogy valójában e törvény kapcsán jelentősebb politikai aggályok nem fogalmazódtak meg. De majd a kisebbségi vélemény előadója el fogja mondani, ha mégis vannak ilyenek. Úgy gondolom, hogy a több mint tízéves gyakorlati tapasztalatok alapján, a módosításokat is figyelembe véve lehet olyan törvénymódosítást végigszavazni, amellyel ezt a problémát egyszer s mindenkorra meg lehet oldani Magyarországon.

A törvénytervezetet végül is 2 tartózkodás mellett, 6 nem ellenében és 14 igen szavazattal a mezőgazdasági bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 196 2001.11.07. 1:59  113-325

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy figyelemmel hallgattam Bauer képviselőtársam hozzászólását a földtörvénycsomaghoz, és megmondom őszintén, hosszú ideje gondolkodom azon, hogy valójában - és ez többször visszatért - abban igaza van, hogy ha megnyitjuk a földpiacot a külföldiek előtt is, akkor növekszik a föld ára, és valójában tőke jön be a gazdaságba úgy összességében. De így mint egyéni magángazdálkodó, nem érzem ezt a tőkebejövetelt, mert a szomszédom el fogja adni a földet a külföldinek, a külföldi meg fogja vásárolni, és ott fog gazdálkodni. Csak azt nem értem, hogy ettől nekem hogyan lesz több tőkém.

Azt tudom, hogy a szomszédnak, aki eladta a földet, lesz valamennyi pénze, és azt a gazdaság más területére elviszi, de összességében én ebből nem érzek semmit, legfeljebb azt érzem, hogy még nem vagyok kellően megerősödve, és egy nagyon erős versenytársam lesz. Ezt viszont biztosan tudom, ezt fogja jelenteni.

Az, hogy valójában mennyi tőke kell a mai magyar mezőgazdaságban: ennyi kell, amennyi van, kevesebb kell vagy több kell, ezen el lehet gondolkodni, de én úgy látom, hogy évről évre vagy rendszeresen túltermelés van. Ha ezt az évet végignézzük, majdnem mindenből túltermelés van: kukoricából is van, búzából is... (Dr. Kis Zoltán: De nincs állatállomány!)... paradicsomból is van esetleg (Francz Rezső: Most bújt ki a szög a zsákból!), hagymából is van, almából is van, tehát van túltermelés. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)

Mondja képviselőtársam, hogy kevés az állatállomány, és ha bőrbe csomagoljuk, akkor bőrból van túltermelés, mert az is elő szokott fordulni, nem kell messzire visszamenni az időben (Dr. Kis Zoltán: Fel kell dolgozni!), hogy a sertés ára 150 forintra vagy az alá ment le. Már ma is megy lefelé, biztos, hogy ismered, biztos, hogy tudod, tehát úgy látom, hogy a mai magyar mezőgazdaságnak inkább több piac kellene először, és azután kellene tőke.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 286 2001.11.07. 15:29  113-325

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy a két törvény és egy törvénymódosítás között nem lehet nagy különbséget tenni, de én azért mégis fontosnak tartom, és hozzászólásomban inkább a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvényről szeretnék beszélni.

Én úgy gondolom, hogy a föld tulajdonlása, a föld birtoklása a családi gazdaságokról szóló polémiának, a nemzeti földalapról szóló polémiának vagy épp a földtörvényről szóló polémiának is azért mégiscsak valahol az alapja. Nagyon fontos, még akkor is, ha itt a tárgyalás sorrendjében a harmadik helyre került. Ha erről kívánunk beszélni, én úgy hiszem, hogy minden lényeges információ elhangzott a mai nap már. Ezért csak arra vállalkozom, hogy egy másfajta sorrendben, egy történetiségben beszéljek a földrendező, földkiadó bizottságok munkájáról.

Az köztudomású, hogy hosszú, nehéz és nagy feladatot bízott a magyar átalakulás folyamata vagy a magyar gazdaság átalakulása a földrendező, földkiadó bizottságokra. Miért beszélünk egyáltalán kétfajta bizottságról? Van földrendező, és van földkiadó; vannak történeti előzményei, hogy ez így történik Magyarországon. Azt mindenki jól tudja, hogy a magyar gazdálkodókat a termőföldtől egész rég, már az '50-es években kezdték megfosztani, és ez gyakorlatilag a szövetkezetek 1959-es megalakításával fejeződött be. Ebben az időszakban, tehát '59-60-ban már a külterületi földek 90-95 százaléka volt állami gazdaságok tulajdonában, szövetkezetek használatában, s nagyon kis százaléka volt egyéni gazdálkodók kezében.

Jelentős állomás volt a földtulajdon alakulása tekintetében az 1968-as kötelező földmegváltás jogintézményének bevezetése, ami azt jelentette, hogy azoktól a személyektől, akik nem szövetkezetben dolgoznak, tehát elhagyták a szövetkezetet mint munkahelyet, és az örökösök nem tagjai valamelyik mezőgazdasági szövetkezetnek, a földet meg kell váltani. Tehát ez egy lassú folyamat volt, amelyik oda vezetett a későbbiekben, hogy egyre nagyobb arányban volt azon földterületek aránya a termőföldön belül, amelyik úgynevezett szövetkezeti tulajdonba került. Érdekes, hogy ez az 1968-as időszak azért egybeesik egy akkori, új gazdasági mechanizmusnak nevezett időszakkal. A föld esetében akkor az új gazdasági mechanizmus - én úgy érzem - egy kicsit visszalépést jelentett, egyfajta államosítást erősített ez a folyamat.

Az államosítás és a kötelező földmegváltás jogintézménye tehát azt jelentette, hogy egyre kevesebb volt az a terület, amelyik egyéni tulajdonban volt, és gyakorlatilag ez a két folyamat jelentette a részleges kárpótlási törvénynek a szükségességét, megjelenését 1992-ben. A részleges kárpótlási törvény - mint mindenki jól tudja - rendkívül nagy vitát, vihart váltott ki, és attól volt hangos a sajtó abban az időben is, hogy nem lesz, aki az élelmiszert megtermelje a magyar mezőgazdaságban, nem lesz megfelelő árualap. Én úgy érzem, hogy az akkori riogatások - mert gyakran használják ezt a kifejezést, hogy riogatás - sem váltak be. Azóta is inkább azt tapasztaljuk időszakonként, hogy túltermelés van a magyar mezőgazdaságban, nem pedig áruhiány, mint ahogy ezt az 1992-es kárpótlási törvény kapcsán folyamatosan emlegették.

A kárpótlási törvénynek sok pozitívuma volt az én véleményem szerint. A sok pozitívuma közül engedjék meg, hogy egy pozitívumokat kiemeljek, és ez az egy pozitívum az, hogy önálló helyrajzi számmal ellátott ingatlanokat adott át a földtulajdonosoknak, mégpedig térítésmentesen. Én azt hiszem, hogy ez az intézkedés az, amelyik ma is visszacseng még a részaránytulajdonok kiadása kapcsán, hogy miért kell neki a megosztásért, miért kell neki a tulajdonközösségből való kiszabadulásért fizetni. Hiszen nehéz megmagyarázni az embereknek azt a tényt, hogy a kárpótlási földeket tulajdonba adta, és nem kellett érte fizetni - az államigazgatás - , míg ez a részaránytulajdonok esetében nem valósult meg. Tehát mintegy ellentmondás feszül a földkiadó és a földrendező bizottságok ebbéli megítélése miatt a magyar vidéken.

Én úgy hiszem, hogy a földkiadó bizottságokra rendkívül nagy feladat hárult akkor, amikor viszonylag kevés állami segítséggel kellett nekik a részaránytulajdont birtokba adni. Nagyon sok esetben előfordult az - szinte minden esetben -, hogy a nyilvántartott területnagyság és a nyilvántartott aranykorona alapján végezték el a munkájukat, és a későbbiekben, amikor realizálni kellett a megosztást, esetenként aranykorona-hiány vagy egyéb probléma jelentkezett az osztatlan közös földterületek birtokba adása során.

Érthetetlennek minősítik az emberek - érthetetlen is egy kicsit - utólag is, hogy a meglévő földmérő kapacitást - amelyik a kárpótlások során a földhivatalok mellett dolgozott, és én úgy hiszem, hogy egyfajta begyakorlottsággal bírt - 1994 után a tagi részarányú földeknél nem használtuk, hanem hagytuk egy kicsit kárba veszni, és egy nagyon lassú erodáló folyamat kezdődött el a tagi részarányú földek kiadásánál.

Azt is el kell mondani, hogy a tagi részarányú földek kiadása esetén 1993. március 20-a volt az az időpont, amíg be lehetett jelenteni, hogy valaki osztatlan közösbe... - vagy pedig önálló helyrajzi számmal szeretné elláttatni a földjét. Azt is el kell mondani, hogy akkor is voltak riogatások az akkori és mostani baloldal részéről, nevezetesen a következőképpen hangzott, legalábbis azon a területen, ahol én élek. Azt mondták, hogy azoknak a földtulajdonosoknak, akik kiméretik a tagi tulajdonukat, maguknak kell művelni. Ez természetesen nem igaz, tehát ha kiméreti valaki, és önálló helyrajzi számmal bír a tagi részaránytulajdona, attól ugyanúgy szövetkezetnek, részvénytársaságnak, kft.-nek vagy bármilyen társaságnak haszonbérbe odaadhatja a földjét. Az idősebb emberek jelentős része félt ettől az élethelyzeténél fogva, ő nem akarta művelni ezt. Ez egyfajta félrevezetés volt, s ez még ma is érezteti hatását.

Én úgy hiszem, hogy az osztatlan közös tulajdonú föld léte hátrányos. Hátráltatja az egészséges földforgalmat véleményem szerint, kezelhetetlen méretű közösségek vannak, amelyek ezt csak erősítik; a tulajdoni jogok háttérbe szorulnak; egy kicsit segíti azt a régi, "egy falu egy nóta" elvet, amelyik a szövetkezetek jelentős részére igaz volt, sőt esetenként "több falu egy nóta" is előfordult. S azt is el kell azért mondani, hogy az EU-tagországokban vagy Európa számos államában az osztatlan közös termőföldtulajdon mint fogalom is nehezen magyarázható. Szerintem nem is túl sok ország van, ahol az osztatlan közös földtulajdon ilyen formában megjelenik.

Azt is el kell mondani, hogy az osztatlan közös földtulajdonból való kiszabadulást, tehát amikor mindenkinek hozzá kell járulni, hogy a tulajdonközösség megszűnjön, ahhoz is, ha csak egy-két vagy néhány személy akar a tulajdonközösségből szabadulni, nem szívesen teszik meg az emberek, mert félnek, hogy aki a végére marad, neki nem marad földterület. Nem attól fél, hogy az ilyen minőségű vagy olyan minőségű lesz, hanem inkább attól fél, hogy neki nem marad. Ezt a félelmet esetenként különböző álhírek vagy rémhírek erősítik, mert azt a közmondást vagy szólást mindenki jól ismeri, hogy a rossz hír szárnyakon jár, a jó legfeljebb csak cammog, és vagy odajut, ahová el kell neki jutni, vagy nem jut oda.

 

 

(19.30)

 

Ha egy kicsit részletesebben megnézzük magát az előterjesztést, érdemes elgondolkodni vagy legalábbis érdemes elvitatkozni azon, hogy a még ki nem adatlan földterületek esetén érdemes-e előbb keretmérést alkalmazni azokra a táblákra, amelyek még nincsenek kiadva, vagy pedig előbb a sorsolást kell elvégezni. Mindkét eljárásnak van előnye és hátránya, Azt hiszem, hogy ez a beadott módosító indítványok kapcsán azért el fog dőlni.

A törvény második része azokkal az esetekkel foglalkozik, ahol már lefolytatódott a földkiadás, és eredményeként osztatlan közös tulajdon jött létre. Az osztatlan közös tulajdon tulajdonostársait megköti ez a tulajdonosi forma, nehezen lehet belőle szabadulni, érdemes viszont itt is elgondolkodni azon, hogy jó megoldás-e, ami a törvényjavaslatban van, nevezetesen az, hogy aki a törvény hatálybalépését követő 60 napon belül jelentkezik, és vállalja, hogy egyénileg fogja művelni ezt a földterületet, akkor annak az állam átvállalja a kiméretés költségeit. Hiszen nagyon sokan vannak olyan élethelyzetben, akik nem tudnak ezzel a lehetőséggel élni, hiszen érvényes haszonbérleti szerződések vannak. Az a személy, aki szeretné majd később kiméretni, és szeretne is rajta gazdálkodni, most elesik attól a lehetőségtől, hiszen szerződést szegni azért nem előnyös dolog, tehát nem tudja megtenni, hiszen kétoldalúan aláírták.

Az is igaz, hogy visszatér a törvény arra, hogy évenként be lehet jelenteni, hogy az osztatlan közös tulajdonból szeretné kiméretni a földjét, de ettől a kedvezménytől már akkor elesett, ha későbbi időpontban tér erre vissza. Azt hiszem, hogy érdemes és fontos azon elgondolkodni - mivel nem túlságosan nagy annak a területnek a nagysága, ami még osztatlan közös tulajdonban van -, hogy ezeknek a földterületeknek a birtokba adása hasonlóképpen történjen meg, mint ahogy az a kárpótlás esetében is megtörtént, nevezetesen, hogy a tulajdonba adás önálló helyrajzi számmal legyen, és a tulajdonba adás költségét, ha lehet, vállalja át az állam. Természetesen ez azokra nem vonatkozik - többször elmondták itt, és én is riogatásnak tartom, hogy azok a földterületek, amelyek már 3000 négyzetméter alatt vannak, nem kerülnek önálló helyrajzi számmal tulajdonba, azok maradnak továbbra is, véleményem szerint jogosan, osztatlan közös tulajdonban.

Nem kell azért olyan példákat fölvetni; én is tudok olyan példákat, ahol pár tized, pár század aranykoronája van valakinek - egytized, öt tized, nagyon kicsike értékek -, ezeket a területeket az én véleményem szerint sem érdemes kimérni, és nem is engedi meg egyébként a törvény. Helyes, hogy az továbbra is osztatlan közös tulajdonban maradjon.

Azért annyit engedjenek meg, hogy a tagi részarányokról beszéljek, és ne a kárpótlási földekről, hogy a tagi részarányok esetében valahol a földkiadó bizottságok munkájának és a rémhíreknek egyfajta következménye az, hogy nagyon sok a kicsike földterület. Az egyik oka ennek az, hogy az osztatlan közösben nem nagyon lehet érzékelni azt - mivel nem tud hozzájutni -, hogy örökléskor nemcsak a testvéremnek hagyom-e, hanem szétveszik a hagyatéki eljárás során; osztatlan közösben van, így is, úgy is kaptam vagy nem kaptam érte földjáradékot, teljesen mindegy. Ha ez önálló helyrajzi számmal van ellátva, azért már meggondolják az örökösök, hogy most akkor a hagyatéki eljárás során mit tegyenek.

Szaporította a tagi részarány-tulajdonú földek számát az is, hogy mindent földalapba jelöltek ki. Tehát, ha egy illető gazdálkodó egység kijelölte, hogy van szántó, van rét, van legelő, van erdő, gyümölcsös, szőlő, és ha valakinek volt 100 aranykoronája, akkor voltak olyan földkiadó bizottságok, amelyek arányosan adtak minden művelési ágból. Ezt nem írta elő egyetlen helyen sem a törvény, egyfajta rossz gyakorlat volt vagy rossz alkalmazása volt. Volt olyan nézet, voltak, akik azt mondták, hogy nem baj, hadd aprózódjon a föld, minél apróbb, minél kisebb, minél használhatatlanabb méretek jönnek létre, annál tovább lehet az osztatlan közös tulajdonból tovább bérelni.

És ezzel nem akarom bántani a nagybérlőket - és kifejezetten nagybérlőket jelölök itt meg, mert ezek egyéni bérlők is lehetnek egyébként, és lehetnek társas vállalkozások is. Ezért ezek azok a folyamatok, amelyek odáig vezettek, hogy van nagyon sok kis apró földünk, és ahhoz vezettek, hogy nehéz ebből az osztatlan közös földtulajdonból kiszabadulni, a még méretes, önálló gazdálkodásra alkalmas földtulajdonból is. Azt hiszem, hogy a módosító indítványok és a további vita során biztos, hogy ebben a kérdésben lehet olyan módosításokat beadni, amelyek előbbre viszik, és azt hiszem, hogy a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvénymódosítás azt a célt, amelyet az előterjesztő kitűzött maga elé, el fogja érni, és úgy hiszem, hogy azok a személyek, tulajdonosok, akiknek az érdekében ez történni fog, jó szívvel gondolnak erre a módosításra.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 105 2002.02.05. 1:35  104-111

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Bizonyára ön előtt is ismert, és a közvélemény is nagyon érdeklődik utána, hogy a 326/2001-es kormányrendelet - amely a családi gazdaságok nyilvántartásba vételéről, regisztrálásáról szól - végrehajtása hogyan áll. Különösen nagy érdeklődés mutatkozik ez iránt, hiszen ez egy olyan vállalkozási formát jelent, amely generációs kapcsolatokra épül. Ez a generációs kapcsolat a mezőgazdaságban Európa más országaiban úgymond természetes és több évszázadra nyúlik vissza, és szeretném ezzel kapcsolatban megtudni, hogy milyen az érdeklődés ez iránt a gazdálkodási forma iránt.

Egy szintén nagyon fontos kormányrendelet, amely ehhez a gazdálkodási formához kapcsolódik, a 317/2001-es, amely a Magyar Fejlesztési Bank által nyújtandó kedvezményes kamatozású hitelekkel segíti a családi gazdálkodókat, de nemcsak azokat, hanem a kis- és középvállalkozásokat, amelyek nem nagyobb, mint 300 hektáron működnek. Ezzel kapcsolatban azt szeretném megtudni, hogy az MFB által biztosított hitelkonstrukció részleteit mikor lehet megismerni, illetve a megismerés után mikortól fogadják be ezeket a hitelkérelmeket a Magyar Fejlesztési Bank, illetve a Konzum Bank fiókjai.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 109 2002.02.05. 0:45  104-111

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Államtitkár Úr! Köszönöm az információkat. Az igaz, hogy a jó bornak is kell a reklám, és a jó megoldást is kell népszerűsíteni kiadványokkal. Ezzel kapcsolatban azért azt szeretném kifogásolni, hogy nem mindegyik falugazdásznál található még meg olyan kiadvány, amely népszerűsíti ezt a formát, és ami nagyon fontos, bármennyire jó egy forma, egy támogatási rendszer, annak akkor van nagy hatása, ezt akkor fejti ki komolyan, ha ez több éven keresztül rendszerben marad, hiszen az olyan megoldások, amelyek csak egy-egy évben működnek, nem hiszem, hogy áttörést hozhatnak. Ezzel kapcsolatban lehet-e valamit megtudni?

Köszönöm szépen.