Felszólalás adatai
225. ülésnap (2012.10.03.), 104. felszólalás | |
---|---|
Felszólaló | Dr. Staudt Gábor (Jobbik) |
Beosztás | |
Bizottsági előadó | |
Felszólalás oka | felszólalás |
Videó/Felszólalás ideje | 9:59 |
Felszólalások: Előző 104 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Igyekszem gyors lenni, de az öröklési jogról néhány gondolatot azért el szeretnék mondani, lévén, hogy tv-közvetítési idő van, és ilyenkor az emberek véleményem szerint elvárják egy parlamenti vitában, hogy néhány újdonsággal szembesüljenek, vagy a törvényhozók számukra elmondják, hogy mik azok a változások, amelyek az ő életükben bekövetkeznek, ha a törvény elfogadásra kerül.
(Hegedűs Lorántnét a jegyzői székben Göndör István váltja fel.)
Az öröklési jog tekintetében címszavakban - bár tudom, hogy ebben is sok vita lesz, ha nem is itt, de a módosítók kapcsán vagy egyéb fórumokon - több olyan változtatás kerül bevezetésre, amely meghatározza, illetve eltér attól a gyakorlattól, ami eddig kialakult.
Kezdeném itt - ha szabad úgy fogalmaznom: in medias res - a durva hálátlanság kategóriájával, ami azért érdekes, mert eddig a gyakorlatban a kitagadási okok egyrészről szigorúak voltak, ami érthető is bizonyos szempontból, hogy egyfajta védelmet nyújtson bizonyos körnek, ez a legszűkebb hozzátartozói kör, vér szerinti hozzátartozói kör; viszont a törvényjavaslat úgy szól, és ezt a részletes indokolásban láthatjuk, hogy ennek a durva hálátlanság kategóriának, ami új kategóriaként kerül bevezetésre mint kitagadási ok, a bírói gyakorlatra bízza a megtöltését. Tehát majd a bírói gyakorlatra bízza azt, hogy kitöltse ennek a fogalomnak a kereteit.
Ez nem feltétlenül jó, hiszen valamiféle kapaszkodópontokat a törvénynek igenis nyújtania kell. Nagyjából érezhetjük, hogy a durva hálátlanság kategória mondjuk, egy házastárs vagy egy leszármazó esetén mit jelent, de mégis, ha nem is taxatív, de valamiféle utalás kellene a törvényalkotó részéről. Hozzáteszem, hogy ennek a rendszernek az átalakítása vagy az átgondolása - már ami a jelenlegi taxatíve felsorolt okokat jelenti - nem feltétlenül ördögtől való, de én ezt túl tágnak érzem, és a bírói gyakorlatban túl nagy döntési szórás fog kialakulni, ráadásul úgy, hogy komoly pénzről, komoly vagyonokról lehet szó, hiszen gyakran az emberek, amit örökölnek, az nekik és a családjuknak a legjelentősebb vagyoni javuk, és tulajdonképpen az emberek legnagyobb vagyontárgyairól születhet döntés, illetve örökölhetik ezeket a vagyontárgyakat ők vagy ha esetleg mások, akkor különböző sikerességgel peresíthetik, tehát ezt mindenképpen egységesíteni kellene.
(14.10)
Fontos megemlíteni, hogy megváltozik a házastárs törvényes öröklési helyzete, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi haszonélvezet helyett részbeni állagörökös lesz a házastárs, ami azt jelenti, hogy egy gyermekrészt fog örökölni. Az eddigi gyakorlat, aminek valóban nagyon régi gyökere volt a magyar jogban, arra tett kísérletet és az volt a meghatározó, hogy a házastársat a megfelelő lakókörnyezetében hagyhassák az örökösök, és erre biztosítottak neki jogot. A legtöbb esetben ez megváltással zárult, ami azt jelenti, hogy az örökösök vagy maga a házastárs kérte azt, hogy ők számoljanak el, és ne a haszonélvezet tekintetében, hanem vagyoni javak tekintetében osszák meg egymás közt, ami van. Ez egy fontos változás.
Illetve amiről már volt szó: az élettárs törvényes öröklési jogát elismeri a javaslat. Itt tíz év együttélés utánról beszélünk, amikor is a közös lakásra olyan használati jogot kap a túlélő élettárs, amelynek a megváltását az örökösök nem is kérhetik. Ahogy elmondtam az előző felszólalásomban, ez olyan esetekben lehet - bár értem én a tíz év meghatározását - vagy vezethet érdekes kimenetelű megvalósulásra, amikor két ember, mondjuk, gyermekáldás nélkül, tudatosan gyermeket nem vállalva élnek együtt, és nem kívánják egymást, mondjuk, örökösökké tenni, mert ha ezt szeretnék, akkor mondjuk, végrendelkezhetnének egymás irányába; mégis tíz év tényállapot után valamiféle öröklési jogosultság keletkezik. Ez átgondolandó lehet, lévén, hogy egyrészt a házasság megkötésére is az egyéb polgári jogi szerződések alapján, illetve végrendelet hagyására is megvan a lehetősége ezeknek a feleknek. Én egy kicsit úgy érzem, hogy itt azoknak az embereknek a döntési autonómiájába is beleszólhat a jogalkotó, akik tudatosan választották az együttélésnek egy lazább, kötetlenebb, nem jogosító, egymás irányába kevesebb jogosítvánnyal bíró formáját.
A szülőknek a házastárssal egy sorban törvényes öröklési jogot biztosít a javaslat, ami még önmagában indokolt is lehetne, hiszen gyakran van - főleg abban az esetben, amikor egy fiatalabb egyén halálozik el -, hogy a szülők nagyon sok, egyébként az ő életmunkájuk által megtermelt javat juttattak neki, és indokolatlan is vagy igazságtalan is, ha adott esetben ezt az egészet, mondjuk, egy házastárs vagy egyéb módon más elviszi.
Viszont azzal együtt, hogy az ági vagyon tekintetében a szabályok lazításra kerülnek, tehát azokat a vagyontárgyakat, amelyek a szülőről vagy a szülő felmenőjéről kerültek az örökhagyóra, a jelen szabályozás abban az esetben tekinti ági vagyonnak, ha ez még a maga mivoltában megvan. A javaslat tulajdonképpen az értékén vett egyéb vagyontárgyakat is ebbe a körbe veszi, tehát tulajdonképpen az ági vagyon nehezebben veszti el ági jellegét, ami - kiegészítve az előzőekben elmondott öröklési szabállyal -, akár még a túloldalára is fordíthatja a szülők öröklési jogi helyzetét, és egy erőteljesebb szabályozást hoz, mint amit talán a törvényalkotók elképzeltek.
Még egy fontos dolgot szeretnék itt a végére, ami lehet, hogy jogászkodásnak tűnik, de egy jogelvnek az áttörése, hiszen azt látjuk, hogy az egy balesetben elhunytak esetében behozná az öröklési jog az új Ptk.-ba, hogy ők a halál sorrendjére való tekintet nélkül kiesnek az öröklésből. Ez azért fontos, mert bár nem gyakran, de olyan szituációkat lehetett tapasztalni a joggyakorlatban... - hiszen a jelenlegi jog azt mondja, hogyha valaki meghal, akkor az ő hagyatéka a megfelelő öröklési rendek, a törvényes vagy a végintézkedésen alapuló öröklés alapján a halál pillanatában, abban a pillanatban átszáll a megfelelő személyekre.
Ez egyébként olyan, nem túl igazságos helyzeteket eredményezett, mint hogy egy balesetben valaki néhány perccel vagy akár néhány órával később hunyt el, de mondjuk, ugyanabból az autóbalesetből kifolyólag, akkor bizony bizonyítani kellett, hogy ki az, aki előbb meghalt, és ki az, aki később. Egyrészt nem gondolom, hogy ez etikailag helyes - bár természetesen az orvos szakértő meg tudja állapítani, hogy ki ült elöl vagy ki hátul az autóban -, és nem igazságos, hogy azon múljon komoly vagyonok sorsa, hogy mondjuk, ki az, aki még túlélt egy karambolt, és utána néhány percig még élt, és ki az, aki ott helyben meghalt. Tehát ezt egy jó javaslatnak tartjuk és támogatandónak.
Nagyjából az öröklési jogra is elmondható, hogy bizonyos fundamentumokat tisztázni kell. Vannak benne előremutató, jó javaslatok, amelyek az eddig kialakult gyakorlatnak is megpróbálják belevinni az előnyeit, tehát mindenképpen egy alaposan átgondolt munka, viszont vannak olyan kitöltetlen részek - mint akár a durva hálátlanságnál elmondtam, vagy itt a szülők és egyéb, akár az élettársak öröklésénél -, amelyeket még csiszolni kell, és ebben az esetben is akár politikai vagy akár még világnézeti döntésre is szükség lehet. Viszont nagyon fontos, és úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek a mindennapjait és egyetlen vagyontárgyaikat, egy élet termését is meghatározóvá teszik.
Tehát arra kérem a tisztelt Házat, hogy kezeljük közösen helyén az öröklési jogot is, és fontos szempontként építsük be ezeket a javaslatokat.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
Felszólalások: Előző 104 Következő Ülésnap adatai