Felszólalás adatai

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nemigen fogom tudni már a hátralévő rövid életemben elsajátítani azt a beszédmódot, amellyel Áder János képviselő úr most is meglepett minket. Azt gondolom, hogy a programunk címe világosan tükrözi mindazt, amiről ma a hosszú délelőtt folyamán beszéltünk: cselekedni most és mindenkiért. De nem három hónapig szándékozunk kormányozni, képviselő úr, nem három hónap alatt akarjuk végrehajtani a négyéves programunkat, nem erre a naptári évre ígértük meg mindazt, amit ön felsorolt, ezért nem érezzük úgy, hogy becsaptuk volna a választóinkat. Nem gondoltuk azt, hogy olvasni és számolni kell tanítani felnőtt képviselőket; olvasni azért, hogy olvassák el az egész programunkat, és számolni azért, hogy számokat össze tudjanak vetni és ebből következtetéseket levonni.

Nem ezért kértem szót. Nem szeretném, ha a mai vitanap úgy fejeződne be, hogy a "cselekedni most és mindenkiért" jövőkép keretében ne szóljunk azokról az emberekről, akiknek talán az életéből már kevés van hátra, de az egész életük benne van abban az országban, amelynek a jövőjéről most beszéltünk. Nagyon röviden szeretnék arról szólni, hogy az ország jövőjében hol van a helye az idős generációknak, hiszen már ők is több generációra oszlanak. Az európai számítások szerint az igazán idős korosztályt már csak 75 éven felül tartják számon, de Magyarországon a 60 év fölöttiek már az idős korosztályokhoz számítanak. Magyarország 20 százalékában a lakosok ehhez az életkori csoporthoz tartoznak, és bár a születéskor várható élettartamuk növekedett, a valódi átlagélettartam nem növekszik a középkorú férfiak változatlanul magas halandósága miatt. Növekszik viszont egy szomorú szám: egyre növekszik az az életszakasz, amikor az idős emberek arra számíthatnak, hogy rokkantan vagy betegen élik le idős éveiket. Ezért ha a jövőről beszélünk, akkor az idős embereknek itt, ebben a Házban azt kell mondanunk, hogy a jövőt csak úgy tudjuk elképzelni, hogy az ő életminőségükön radikálisan javítunk.

(13.50)

Életminőségről beszélek, nem csupán anyagi körülményekről, mert természetesen az életminőség javításához hozzátartozik az anyagi biztonság, hozzátartozik egy világos és átlátható nyugdíjrendszer, hozzátartozik a nyugdíjak emelésének világos, kiszámítható, naptári évre előrelátható rendszere, de hozzátartozik az is, hogy az idős ember soha ne legyen teher sem a szűkebb, sem a tágabb közösség számára, hogy az idős emberek társadalmi kapcsolatai élők maradjanak, hogy az idős emberek ne legyenek elszigeteltek abban a világban, amelyet ők építettek fel. Ezért a miáltalunk elképzelt jövőben olyan egészségügyi és szociális reform kiépítésére törekszünk, amely össze tudja kapcsolni az egészségügyi és szociális válsághelyzetek kezelésének anyagi forrásait és szervezeti feltételeit, és olyan társadalmi környezetet kívánunk kiépíteni, ahol a munkaerőpiacon megjelenő kínálat, a munkát hiába keresők, a gyermeket nevelő fiatal nők vagy a már nem fiatalok, a nyugdíj előtt állók vagy nyugdíj mellett dolgozni akarók megtalálják a helyüket az idősek ellátásában, megtalálják a helyüket az idősekért, egyszerre teremtve biztonságot az idős embereknek, és biztos, munkában eltölthető jövőt önmaguknak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)