Készült: 2019.10.15.00:05:50 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 34 2002.06.26. 3:21  25-181

CZERVÁN GYÖRGY, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy azt hallottuk az előttem szóló, többségi véleményt képviselő képviselőtársunktól, a múlt héten, június 18-án tárgyalta a mezőgazdasági bizottság a földbirtok-politikai irányelvekről szóló H/287. számú országgyűlési határozati javaslatot. A javaslat általános vitára való alkalmasságát 12-en támogatták, illetve 8-an nem támogatták.

Az elhangzott kisebbségi vélemények röviden a következők voltak. Jogtechnikai jellegű felvetésként elhangzott, hogy a földbirtok-politikai irányelvekkel párhuzamosan tárgyalt Nemzeti Földalapról szóló törvénymódosítás rögzíti azt, hogy országgyűlési határozat állapítja meg a birtokpolitikai irányelveket. Tehát először el kellene fogadni a Nemzeti Földalapról szóló törvénymódosítást, majd annak alkalmazása során az irányelveket. Logikailag viszont az irányelvek meghatározása után célszerű a részletkérdéseket megfogalmazni, úgymond aprópénzre váltani a koncepciókat, így a Nemzeti Földalappal kapcsolatos elképzeléseket is.

A részletes irányelvek, amelyek egyébként a javaslatban természetesen teljesen általánosak, tehát a részletes irányelvek felsorolása a törvényalkotó szándéka szerint nem kötelezően érvényesítendő prioritási sorrendet jelentenek, hanem mindenképpen orientálni kívánnak. Nem véletlen tehát az, hogy a sorrendben először vannak megemlítve a földhasználók, majd utána a családi gazdaságok, s mint tudjuk, a polgári kormányzat ideje alatt a családi gazdaságok támogatása, a jól működő családi gazdaságok kialakítása, a meglevők megerősítése szerepelt első helyen.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A részletes irányelvek nagyon sok általánosságot tartalmaznak. Azt, hogy például mekkora a versenyképes birtokméret, a termelési, termékstruktúra átalakítását hogyan kívánjuk ösztönözni és főleg befolyásolni, hogy hogyan kívánja a birtoknagyságot alkalmassá tenni az európai uniós támogatások lehívhatóságához; ezek a későbbi jogszabályokból fognak kiderülni.

Ahogy szintén az előttem szóló említést tett róla, hiányosságként felmerült a kisebbség részéről az öröklési törvények, az osztatlan földtulajdonnal kapcsolatos kérdések szabályozásának igénye. A polgári kormány birtokpolitikai elvei között hangsúlyozottan szerepelt a spekulációs földügyletekkel szembeni földalap-beavatkozás, a települési önkormányzatokkal és kisebbségi önkormányzatokkal való együttműködés szociális földprogramok végrehajtására, vagy az illegális földtulajdon és földhasználat kiszűrése, a törvényes állapotok helyreállítása.

A Nemzeti Földalappal kapcsolatos törvénymódosítás vitája kapcsán hangzott el, de végül is valamennyi termőföldet érintő módosításra vonatkozó vélemény volt a kisebbség részéről, hogy van érvényes törvényünk a Nemzeti Földalapról, a termőföldről, a földkiadó, földrendező bizottságokról; ezeket kellett volna kipróbálni, hiszen ezt nem túl régen, mintegy fél évvel ezelőtt fogadtuk el, és az új vezetésnek a tapasztalatok alapján kellett volna esetleg benyújtani módosító javaslatokat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 120 2002.06.26. 1:52  25-181

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igazán nagy türelemmel figyeltem az eddigi hozzászólásokat, és megmondom őszintén, hogy élvezettel. És azt természetesnek tartom, itt valaki mondta, hogy eltértünk a témától, nem arról beszélünk, fél évvel ezelőtt is ugyanezt csináltuk, amikor a termőfölddel kapcsolatos törvényeket tárgyaltuk, és azt hiszem, nem baj az, ha néha vissza is nézünk, hiszen akkor látunk előre, ha visszanézünk néha.

Én igazából Medgyasszay képviselőtársam egy megjegyzésére akartam reagálni, de nem tudom megállni, amit Karsai úr mondott az agrárollóval kapcsolatosan, hogy a mezőgazdasági felvásárlási árak, illetve az ipari termelői árak hogyan alakultak. Meggyőződésem, hogy ez a probléma az 1980-as évek második felében kezdődött, akkor még Békesi László volt a pénzügyminiszter, illetve később a miniszterelnök-helyettes Medgyessy Péter lett, igazából ez a probléma akkor kezdődött, egészen odáig lehet visszanézni, ha már ezt boncolgatjuk.

Ami pedig Nagykátát illeti, Nagykáta az én választókörzetem, az ottani felvásárlóegység a Budai Hengermalomhoz tartozik, és talán az önök volt képviselőtársa bővebben tudna mesélni arról, hogy akkor miért nem fizették ki a termelőknek a terményeik értékét.

Amit viszont igazából akartam mondani, főleg az üzemmérettel kapcsolatos problémakörök merültek fel, hogy most családi gazdaság vagy társas vállalkozás, nagyüzem, ezek a fogalmak keverednek, úgy gondolom, és igaza van Medgyasszay képviselőtársamnak, ezeket nem ártana definiálni, ugyanúgy, ahogy a családi gazdaságokat annak idején sikerült definiálnunk. Meggyőződésem, és ezt már nem lesz időm kifejteni, úgy látom, hogy rosszul használjuk szinonim értelemben ezeket a kifejezéseket, majd a következő kétpercesben talán lesz alkalmam ezt egy kicsit precízebben is megfogalmazni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 124 2002.06.26. 1:53  25-181

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, csak szerettem volna befejezni, amit az előbb elkezdtem. Tehát úgy gondolom, hogy a mostani fogalomhasználatban úgy jelenik meg a nagyüzem, hogy a nagyüzem a társas vállalkozásokat, szövetkezeteket jelenti sokak szerint, a kisüzem pedig az egyéni vagy a családi gazdálkodókat.

Ezért mondtam azt, amit Medgyasszay úr is mondott, hogy jó lenne ezeket tisztázni, mert nyilván pró és kontra lehetne ide vagy oda sorolni a különböző üzemméreteket. Talán itt segítségükre lehetne az a - ha jól emlékszem, az előző ciklus elején született - kis- és középvállalkozásokról szóló törvény, ahol ezeket európai uniós normáknak megfelelően próbálja a törvény definiálni - ha jól emlékszem, árbevételkorlátokat, létszámkorlátokat talán mérlegadatokkal kapcsolatos mutatószámok alapján. Ez alapján meggyőződésem, hogy a ma Magyarországon működő mezőgazdasági termelők, vállalkozások 90-95 százaléka a kis- és középüzemi kategóriába esik bele.

Tehát akkor miről is vitatkozunk itt tulajdonképpen? A családi kontra nagyüzem címszó alatt, meggyőződésem, a vita lényege a tulajdon, illetve a bérlő, bérleti jogviszony közötti különbség, és itt van a filozófiai eltérés, a koncepcionális eltérés, ugyanis az a véleményünk - és úgy gondolom, ezt nehezen lehet vitatni -, hogy a tulajdonon, a tulajdonosi szemléleten alapuló mezőgazdasági struktúra stabilabb, mint a bérleten alapuló rendszer.

Tehát itt van az alapvető eltérés, és azért lenne jó tisztázni ezeket a dolgokat, amelyek itt általánosságban vannak megfogalmazva - a racionális földtulajdonosi és -bérleti rendszer kialakulásának elősegítése -, azt kellene megtalálni, hogy hol van az az arány, hol racionális ez, amikor a tulajdon, illetve a bérleti jogviszony közötti arányokat próbáljuk megtalálni, illetve keresni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 83 2002.10.01. 2:46  82-88

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Számtalanszor hallhattuk már a szocialista kormány szájából azt a nyilatkozatot, hogy a jelenlegi kormány az egyéni gazdálkodókat is elsőrendű állampolgárnak tekinti. Tudja, tisztelt miniszter úr, a magyar gazdák örülnének a legjobban, ha igaz lenne, amit önök állítanak, de a gazdák úgy látják, hogy a önök szavainak sajnos a fele sem igaz, mert az ő számukra minden szónál beszédesebbek az önök tettei. Sokan adnak hangot azon véleményüknek, hogy ígéretekkel már tele van a padlás. Amiről mostanában szó van, az inkább a padlás söprése.

Vegyünk egy konkrét példát a búza és a kukorica felvásárlásáról, röviden a tényekre támaszkodva! A gazdálkodók egybehangzó véleménye az, hogy az ön minisztériuma súlyos mulasztást követett el, mert még nem kezdte meg a búza intervenciós áron történő felvásárlását. Tény az is, hogy a kukoricára vonatkoztatva még meg sem jelent az intervenciós rendelet. Szintén tényként kezelendő, és erről az önökhöz közel álló MOSZ adott tájékoztatást, hogy önök ezzel a mulasztással az idén 3 ezer millió forintot vettek ki a búzatermelők zsebéből, holott a gazdáknak százezer forintjukba kerül egy hektáron megtermelni a búzát, az eladott gabonáért viszont csak 70 ezer forintot kapnak. A kukoricatermelés körüli anomáliákról még semmit nem tudunk, de ez alapján ott is komoly veszteséggel lehet majd számolni. A termelők nehezményezik, hogy az állami felvásárlást csak december 15-étől kívánják életbe léptetni.

Az Országos Gabona Terméktanács nyilatkozatai is arra mutatnak rá, hogy a búzára vonatkozó exporttámogatási rendelet nem a gabonatermelők érdekeit szolgálja. Sajnos, azt kell tehát mondanom, hogy önök nem a termelők érdekeit tartják szem előtt a rendeletek megalkotásakor. Önöknek sikerült közmegegyezésre jutni, de nem a termelőkkel, hanem a felvásárlókkal. Tény tehát az, hogy az ön minisztériuma nincs tekintettel a gabonaágazat valódi gondjaira, nincs tekintettel a termelőkre.

Kérdezem tehát a miniszter urat, hogy mikor szíveskednek végre szóba állni a termelőkkel. Mi a garancia arra, hogy a kukoricatermelők nem fognak hasonlóan nehéz helyzetbe kerülni, mint a búzatermelők az önök mulasztása miatt? Önök tudatosan vagy hozzá nem értésből csökkentik az európai uniós csatlakozás küszöbén a magyar gazdák versenyképességét.

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 87 2002.10.01. 0:57  82-88

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Köszönöm, miniszter úr, a választ, sajnos azt elfogadni nem tudom. (Derültség a Fidesz soraiban.) A garantált ár és az intervenciós ár nyilván nem ugyanaz, de úgy gondolom, hogy egy működő garantált ár, illetve egy nem működő vagy későn meghirdetett intervenciós ár azért némileg eltér egymástól, és az még mindig jobb, ha valami működik.

De ami a lényeg: ezeket az adatokat, hogy 3 milliárd forint kárt szenvedtek a mezőgazdasági termelők a későn meghirdetett intervenciós ár miatt, a MOSZ nyilatkozta le, hiszen későn, ilyen alacsony árszinten indulhatott a felvásárlás. Egyben azonban egyetérthetünk, hogy a mezőgazdaság súlyos jövedelem- és tőkehiánnyal küszködik, és ezeket a gondokat a késve meghozott piacszabályzó kormányzati intézkedések csak tovább mélyítik, ezért sajnálatomra a válaszát nem tudom elfogadni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 156 2002.11.20. 2:07  1-263

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott az, hogy a 2003-as költségvetésben többek között kiemelt helyen szerepel, prioritást élvez a vidék-, agrár- és területfejlesztés, ugyanúgy, mint az oktatás, körülbelül úgy.

Én azt mondom, hogy nem kell hogy kiemelt helyen szerepeljen az agrárágazat - bár nyilván érdekelt vagyok mint agrárlobbista, hogy ez így legyen -, hanem oda kell adni azokat a milliárdokat, amelyek az ágazat fejlesztéséhez, fejlődéséhez kellenek, hogy a versenyképesség javuljon, hogy az agrárolló záródjon, hogy a mezőgazdaságból élők arányos tőke- és munkajövedelemben részesüljenek. (Dr. Magda Sándor: Ezt nem csináltátok!) Ezt kéne tenni, és például ezt a bizonyos sokat emlegetett 60 milliárd forintos keretet a bázisban figyelembe venni, és ehhez képest megállapítani a GDP-arányos növekedést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már ennél a 60 milliárd forintnál tartunk, én a magam részéről természetesen nagyon örülök annak, hogy az ágazat ekkora összegű támogatást kap. Ennek nem a teljes része az adósságelengedés, hanem ebből 15 milliárd forint az elemi károk, az aszály okozta kiesés. A mindenkori kormányzatnak elemi kötelessége, hogy ha árvíz van, ha belvíz van, ha aszály van, akkor segítsen az érdekelteknek.

A 45 milliárddal kapcsolatosan pedig: ez jó az ágazatnak. Az más dolog, hogy nyilván ezt a támogatást csak azok élvezhetik, akik hitelállománnyal rendelkeznek, tehát hitelképesek. Tehát egyfelől meg kell nézni azt, hogy aki nem hitelképes, annak hogyan lehet segíteni - az ilyen jellegű támogatásokat felfüggesztette a Medgyessy-kormányzat. Másfelől szeretném emlékeztetni a jelenlévőket arra, hogy két évvel ezelőtt az előző kormány is mintegy 40 milliárdos, gyakorlatilag konszolidációt hajtott végre egy kibontakozási program keretében - az a hosszú lejáratú, középlejáratú hitelekre vonatkozott, a mostani pedig a rövid lejáratú hitelekre vonatkozik.

De a lényeg az, hogy ez a költségvetési előirányzat, ami ebben a költségvetésben szerepel, az agrárágazat szempontjából a GDP-arányos kötelezettségnek nem felel meg. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 106 2003.02.18. 7:54  83-135

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, én két dologról szeretnék konkrétan beszélni: a termékpálya-bizottságok összetételével kapcsolatosan, illetve erről a sokat emlegetett 29. §-ról néhány gondolatot, illetve, miután általános vita van, kicsit általánosságban is erről a törvényjavaslatról, nagyon röviden.

Ami a 29. §-t illeti, itt nagyon sok mindent elmondtak már, és teljesen jogos dolgokat mondtak el a képviselőtársaim. Egyértelmű, hogy a szándék jó és támogatandó, hiszen - ahogy elhangzott - az előző ciklusban is próbálkoztunk már ezzel egy hosszú című országgyűlési határozati javaslattal, több-kevesebb sikerrel - inkább talán kevesebbel -, és pontosan ezek a problémák jönnek elő, amivel akkor sem tudtunk boldogulni. Az ugyanis egy dolog, hogy most szeretnénk azt, hogy a termelők, feldolgozók nagyobb biztonságban legyenek ezzel a 30 nappal, megkapják a jogos ellenszolgáltatást, de a fő gond az, hogy alapvetően multinacionális, monopolhelyzetben lévő cégekkel állnak kapcsolatban, és tudjuk azt, hogy egy szerződésnek, egy értékesítési szerződésnek, egy felvásárlási szerződésnek csak egy pontja, viszont fontos pontja a fizetési határidő, és nyilván megvan rá a lehetősége, hogy mondjuk, a szállításra, a paritásokra - nem mindegy, hogy Csepelre kell a terméket szállítani vagy Záhonyba vagy a telephelyen mi értendő - mit mond, vagy hogy milyen árat mond. Tehát nagyon könnyen elképzelhető olyan variáció, hogy még ha egyik oldalon ezt a 30 napot be is tudjuk tartatni, a másik oldalon, amit az egyik kezével ad, azt a másik kezével ár formájában vagy egyéb módszerrel elveheti. Ha tehát például valakinek 60 napos határidőre fizettek, most 30 napos fizetéssel megkapja az ellenértéket, ugyanakkor más szerződéses pontnál a monopolhelyzetben lévő felvásárló esetleg kompenzálja ezt az ellenszolgáltatást.

Én azzal egyetértek - és valószínűleg ez lesz a járható út -, hogy valamilyen értékesítési csoportosulással, szövetkezetekkel - most majdnem mindegy, minek nevezzük - föl lehet persze lépni; ez a jelen támogatási rendszerben, illetve az előző kormány alatt is támogatott forma volt. Az más dolog, hogy annak is, hogy ez működjön, vannak különböző feltételei, hogy mást ne mondjak, mondjuk, a homogén minőség meg az egyéb szerződéses fegyelem, amiről itt már volt szó.

Ugyanakkor mi azt is fontosnak tartjuk, hogy ha már bevezetünk - mondom, méltányolható célok alapján - egy ilyen fizetési határidőt, akkor ez legyen egységes, az terjedjen ki minden felvásárlóra, például az államra is, illetve szintén elhangzott, hogy minden egyes agrártermékre, tehát például ne legyen az, hogy a szőlőfelvásárlásra vonatkozik, de a borra nem; úgyhogy mi valószínűleg fogunk ilyen módosító javaslatot beadni.

A másik konkrét dolog a termékpálya-bizottságok összetétele, ezzel kapcsolatban már vannak komolyabb gondjaink. Úgy van megfogalmazva, hogy a legnagyobb termelési értéket képviselő érdekképviselet is szerepeljen ebben a grémiumban. A kérdés pusztán csak annyi, hogy ezt ki dönti el, hol van nyilvántartva, hogy ki a legnagyobb termelői értéket előállító érdekképviselet. Ezt nagyon nehéz megfogni. Ez bemondásra, vagy mi alapján történik, ne adj' isten, politikai megfontolások alapján? Úgyhogy ez itt nem teljesen világos és nem teljesen egyértelmű, ezzel kapcsolatban is fogunk majd módosító javaslatot benyújtani.

És általánosságban talán csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy ez az agrárrendtartási törvény valamennyi agrártermelő, agráriumban szereplő érdekeit kell hogy szolgálja. Ha ez a rendszer rosszul működik, akkor nyilván nem segíti őket, ha jól működik, akkor viszont nagyon sokat segíthet. Az általános indokolásban szerepel az, hogy többek között azt a célt kell segítse ez a törvényjavaslat, hogy az agrártermelésből élők arányos tőke- és munkajövedelmet szerezhessenek. Tehát ez lenne a cél, és biztos vagyok benne, hogy ebben mindannyian egyetértünk. A munkajövedelem tekintetében már csak azért is fontos ez, hiszen valamennyien tudjuk, hogy az agráriumban a nemzetgazdasági átlaghoz képest körülbelül 70 százalékos a munkajövedelem.

Az tehát a kérdés, mit kell tenni ahhoz, hogy ez a rendszer valóban segítse az agrártermelőket, az agráriumban érdekelteket. Én úgy gondolom, hogy többek között három nagyon fontos olyan dolog van, ami ezt segítheti; az egyik az eszközrendszer maga. A törvényjavaslat elég részletesen felsorol nagyon sok mindent, de - a puding próbája itt már elhangzott - én úgy szoktam fogalmazni, hogy mindig a részletekben van a lényeg, tehát majd a végrehajtási rendeletek, a kiegészítések lesznek igazából az érdekesek meg a fontosak, az fogja érdekelni a szereplőket, hogy például mennyi lesz az intervenciós ár, és az biztosítja-e ezt a bizonyos méltányos jövedelmet, ami így eléggé megfoghatatlan valami. Ezt is szeretnénk majd módosító javaslattal pontosítani, hogy ha már egyszer ez megfogalmazásra került vagy belekerült a törvényjavaslatba, akkor próbáljuk megfogni, mi az, hogy méltányos jövedelem, kinek mennyi a méltányos, milyen termőhelyen, milyen terméknél és így tovább.

 

 

(15.10)

 

 

A másik fontos feltétel, hogy ez az előterjesztés jól működjön, hogy elégséges forrás áll-e rendelkezésre ennek a finanszírozására. Emlékezetem szerint most a költségvetésben 43 milliárd forint van piaci, piacra juttatási támogatások szempontjából. Nyilván, ha nincsenek piaci zavarok, akkor ez elégséges lehet. Én azt kívánom, hogy ne legyenek ilyen piaci zavarok, de sajnos erre nincs semmi garancia, akkor viszont nyilvánvaló, hogy elégséges csak akkor lehet ez a forrás, ha átcsoportosítással vagy, ne adj' isten, egy pótköltségvetéssel lehet majd finanszírozni. Az már ugyanis most látszik, és most nagyon valószínű, hogy a beruházási keretek például nem lesznek elégségesek, amelyek a költségvetésben szerepelnek.

A harmadik tényező, amiről itt már szintén beszéltek néhányan, az időtényező, amely szintén nagyon fontos. Egyfelől a Medgyessy-kormány ígéretet tett arra, hogy 2002 őszén megjelenik ez a törvényjavaslat, elfogadásra fog kerülni, tehát már eleve késésben vagyunk, illetve itt arról van szó, hogy a gazdasági év előtt kerülne meghirdetésre, és nemcsak ez a törvényjavaslat, hanem a részletek is. Tehát itt az a helyzet fog előállni, hogy gyakorlatilag a gazdák, a termelők már túl lesznek a gazdasági döntéseken, el lesz vetve tavasszal minden növény, amikorra ezek az igen fontos részletkérdések meg fognak jelenni. Tehát sajnos késésben vagyunk. Ezzel az időproblémával már nem tudunk mit kezdeni, nyilván megy a maga útján.

Hogy a források elégségesek lesznek-e, ez majd kiderül. Ha, ne adj' isten, nem lesznek elégségesek, akkor mi partnerek leszünk abban, hogy egy pótköltségvetési javaslattal biztosítsuk a szükséges forrásokat, illetve az eszközrendszerhez is be fogunk nyújtani jó néhány módosító javaslatot, hogy ez a törvényjavaslat valóban javíthassa a mezőgazdasági termelők esélyeit.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 227 2003.04.07. 4:07  182-230

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Normál felszólalásra jelentkeztem, de valószínűleg nem használom ki az időkeretet, hiszen nem akarom ismételni az előttem szólókat, egy-két percben is el tudom mondani a véleményemet.

Talán Kis Zoltán államtitkár úr említette azt, hogy az ellenzék úgy áll ehhez a dologhoz, és a nyuszis példát mondta a sapkával, hogy ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs rajta, az a baj; hogy most benyújtásra került ez az országgyűlési határozat, ezért nem tetszik, ha pedig nem került volna benyújtásra, akkor meg az lenne a bajunk. Szeretnék emlékeztetni rá, hogy az ellenzéki pártok megszavazták a témának a sürgősségi tárgyalását, és a mezőgazdasági bizottságban is megszavaztuk az általános vitára való alkalmasságot, pontosan azért, mert fontosnak tartjuk ezt a témát, és szeretnénk, ha megnyugtatóan kerülne az agrártársadalom elé. Az egy más dolog, hogy vannak problémáink, vannak dilemmáink, és itt szintén nem értek egyet Gőgös képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy pártpolitikai szempontok vezetnek bennünket akkor, amikor módosító javaslatokat nyújtunk be, és ezáltal megakadályoztuk, hogy a mai napon határozathozatalra kerüljön sor.

Nos, el szeretném mondani, hogy módosító javaslatokat azért nyújtottunk be, amire Glattfelder képviselőtársam is utalt, mert mind formális szempontból, mind szakmai szempontból vannak aggályaink - vannak aggályaink azokat a garanciákat illetően, amelyeket végül is szándéka szerint ez az országgyűlési határozati javaslat el szeretett volna érni. Ami a formális részét illeti, erről szintén volt szó. Én csak egyet mondanék: az első pontnak semmi köze az országgyűlési határozati javaslat címéhez, hiszen nem arról szól; úgy is meg lehetne ezt fogalmazni, hogy azért van az első pont, hogy ne a második ponttal kezdődjön ez az országgyűlési határozati javaslat.

Ami pedig a tartalmi részét és a szakmai részét illeti, szintén nem akarok ismételni. Tudom, hogy most nem a költségvetés vitájáról van szó, majd lesz időnk ezt kielemezni akkor, amikor odakerülünk, de ha egyszer ez a 30 százalék 80-85 milliárd forintot jelent, vagy ha ehhez hozzávesszük a 25 százalékot, ez durván 150-160 milliárd forintos támogatási lehetőséget, keretet jelent, és jelenleg 235 milliárd forint az FVM támogatási fejezete. Nyilván azt szeretnénk látni, és nem biztos, hogy ebben a határozatban, hanem elég, ha valaki a kormány részéről ezt kinyilatkozza, hogy a következő évi költségvetésben a bázis, figyelembe véve az EU-s szabályokat, a koppenhágai megállapodást, ez a 235 milliárd plusz a 30 százalék, tehát a 85 milliárd, ez lesz a kiindulópont, és ehhez jön majd a gazdasági növekedés és az infláció, meg azok a módosító tényezők, amelyeket a költségvetés kapcsán be kell építeni. Itt nem látjuk a garanciákat, és ha az a cél, amit szintén elmondtak a képviselőtársaim, hogy üzenetet akarunk közvetíteni a mezőgazdasági társadalom, az agrártársadalom felé, akkor az egy dolog, hogy üzenjük, hogy ezt a 30 százalékot garantálja a kormány, buta lenne, ha egyszer kiharcolta, ha ezt nem akarná kifizetni, de mi szeretnénk üzenni mindenkinek, akikre nem vonatkozik ez a közvetlen kifizetési lehetőség, tehát például a sertéstartóknak, a baromfitartóknak, és lehetne sorolni, hogy mi igenis igyekszünk az ő érdekeiket is képviselni, és a következő évi költségvetésben szeretnénk az ő gondjaikra is megoldást találni.

Ez irányú módosító javaslatokat szeretnénk majd beterjeszteni, és valóban úgy van, ahogy szintén az előttem szóló Glattfelder képviselőtársam mondta, az a törvényjavaslat, amely az agrárfejlesztési törvény módosítását célozta meg, véleményünk szerint ezt az egész témát sokkal biztosabban és sokkal komplexebben tudná kezelni, mint ez az országgyűlési határozati javaslat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 60 2003.04.15. 4:46  13-97

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Arról szeretnék röviden beszélni - hiszen az időkeret már fogytán van -, hogy az egy év múlva bekövetkező, Európai Unióba történő belépésünk milyen feladatokat, mekkora forrásokat, támogatásokat igényel annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők, gazdálkodók nyertesei lehessenek a csatlakozásnak.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás egyszerre jelent lehetőségeket és kihívásokat a magyar gazdák számára. Csatlakozásunkat követően alapvető nemzeti érdekünk az adófizetők pénzével racionálisan bánó, a társadalmilag elfogadott agrár- és vidékpolitikai célokat szolgáló közösségi agrárpolitika fenntartása. A közösségi rendszerhez sajnos nem teljes jogú tagként csatlakozunk majd. Nem szándékom felmelegíteni az ajánlott 25 százalékos direkt támogatási szint körül kialakult vitát, ám azt határozottan leszögezhetjük, hogy a közösségi agrárpolitika egyes kötelezettségeinek ideiglenes betartása alóli mentességek és a 25 százalék, illetve a 100 százalék direkt támogatási mérték közötti különbség távolról sincs arányban.

A mentességet ráadásul a termelőknek csak egy kisebb része élvezi átmenetileg, és ők is csak szigorú korlátok között, míg az alacsonyabb támogatási szint gyakorlatilag a mezőgazdasági termelőink nagy többségét érinti. Ugyanakkor kicsit több mint egy év múlva már nyílt, vámakadályoktól mentes pályán kell megmérkőzniük az általában tőkével, technikával jobban ellátott, a közösségi agrárpolitika áldásait évtizedek óta élvező termelőkkel azoknak a magyar gazdáknak, akik közül sokan még a némi védettséget adó vámrendszerünk mellett is nehezen birkóznak itt, a hazai piacon a mai tagállamokból származó versenytársakkal. Itt elég, ha a sertéshúsimportra gondolok, erről Gráf képviselő úr is részletesen beszélt.

Tisztelt Ház! Annak érdekében, hogy minden magyar mezőgazdasági termelő, gazdálkodó a csatlakozás nyertese legyen, az Országgyűlésnek, a kormánynak és a szaktárcának is igen sok lépést kell tennie a közeljövőben. Mindenekelőtt sürgősen át kell tekinteni a mezőgazdasági támogatási rendszer eszközkészletét, és olyan elemeket kell kialakítani, amelyek a nemzeti támogatás keretei között elsősorban azokhoz a rétegekhez juttatják a támogatásokat a csatlakozást követően, amelyek a legnehezebb versenyhelyzetbe kerülnek. Gondolok itt többek között a baromfi- és sertéstartó gazdákra.

Ehhez szükségesnek látszik, és javasoljuk, az idei költségvetés módosítása, valamint a 2004-es költségvetésben is meg kell jelenniük a versenyhátrány ledolgozásához szükséges forrásoknak, pénzeknek. Az inflációval korrigált és a gazdasági növekedés arányával növelt agrártámogatás összegének, ellentétben a kormány idén alkalmazott megoldásával, nem szabad tartalmaznia a közösségi támogatásokat, és ezen felül kell megjelennie annak a 30 százalékos, direkt támogatást kiegészítő összegnek is, amelyet a koppenhágai alku lehetővé tesz, és amelyre a miniszterelnök úr többször személyesen garanciát vállalt.

Bízunk abban, hogy a miniszterelnök sem úgy gondolta a garanciaadást, hogy a megközelítőleg 80 milliárd forintos direkt támogatási kiegészítési összeget az egyéb agrártámogatások terhére garantálja, hiszen ez nem jelentene mást, mint valódi érték nélküli ígéretet. Ebben az esetben ugyanis a 80 milliárd forintot más támogatási formáktól kellene elvenni, ami összességében azt eredményezné, hogy a magyar gazdák semmivel sem járnak jobban a csatlakozást követően, leszámítva a 25 százalékos támogatást, mint annak előtte, és még a verseny is erősödik, amivel szembe kell nézniük.

Mindezek alapján, anélkül, hogy részletes számítgatásokba bocsátkoznék, kiindulva a kormány által a költségvetésbe 2003-ra beépített mezőgazdasági támogatási összegből, leszögezem, hogy a 2004-es költségvetés kialakításakor 400 milliárd forintot jóval meghaladó agrár- és vidékfejlesztési támogatási összeggel kell tervezni. Egyedül ez teszi lehetővé azt, hogy a magyar mezőgazdasági termelőket legalább részben kompenzáljuk a tárgyalások végeredményeként kialakult támogatási hátrányokért, és egyúttal megadjuk a lehetőségét annak, hogy versenyképességüket javítva méltó versenytársai legyenek az uniós gazdatársaiknak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 72 2003.10.13. 2:21  71-77

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az ön egyik minisztertársa nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a jövő évi költségvetésből minden ötödik forint a gyermekeké lesz, mert a szocialista kormány a gyermekek kormánya. Viszont ha megnézem az agrártárca fejezeti előirányzatait, szomorúan kell tapasztalnom, hogy ez is csak egy újabb semmitmondó szocialista ígéret, ami jól hangzik ugyan, de nem igaz.

Ha visszaemlékeznek, a polgári kormány elkezdte az iskolatejprogram működtetését és finanszírozását. Fontosnak tartotta, mert így a gyermekek minden nap tejhez juthattak, és ez meghatározó a későbbi tejfogyasztási szokások kialakításában. Fontosnak tartotta azért is, mert kedvező piacszabályozó eszköz. És fontosnak tartotta azért is, mert ez a program az Európai Unióban is működik, támogatják. A gyermekbarát szocialista kormány tavaly leállította az iskolatejprogramot. A gyermekbarát szocialista kormány akkor sem tartotta fontosnak az iskolatejprogramot, amikor egy fideszes határozati javaslat keretében újra kezdeményeztük az elindítását.

 

 

(14.50)

 

 

Elutasították, sőt, mivel nem a megfelelő bizottság elé került megvitatásra, a javaslat a parlament elé sem került. Szerencsére néhány szocialista képviselőben felébredt a gyermekek szeretete, mert hamarosan ők is hasonló javaslattal álltak elő, amit a mezőgazdasági bizottság is támogatott. Azt gondoltuk, mégis van remény arra, hogy a gyermekek kapjanak tejet, az ország pedig ne essen el az uniós támogatásoktól. Egészen addig reménykedtünk, amíg meg nem láttuk a költségvetést. Az iskolatejprogram jövő évi költségvonzata fél évre kormányzati számítások szerint is 3,5 milliárd forint. A gyermekbarát szocialista kormány a költségvetésben mindössze 800 millió forintot különített el erre a célra.

Kérdezem tehát miniszter urat: hogyan és miből kívánják finanszíroztatni jövőre az iskolatejprogramot? Miért csapják be a gyerekeket? Az ország is veszít ezen, hiszen nem vehetjük igénybe az uniós támogatást. Szándékosan úgy megyünk az Unióba, hogy távolodunk tőle?

Várom szíves válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 76 2003.10.13. 0:53  71-77

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Számoljunk együtt! Ha önök elfogadták volna az általunk februárban benyújtott határozati javaslatot, az iskolatejprogramot már augusztus elejétől újra lehetett volna indítani. Ezt azonban leszavazták. De még ez sem baj, mert ha a májusban benyújtott szocialista javaslattal érdemben foglalkoztak volna, szeptember 1-jétől már újra lehetne tej az iskolákban. Önök viszont addig halogatták a döntést, hogy az is kérdéses, január 1-jétől újraindul-e a program, mert a költségvetésben nincsen rá forrás.

A lényeg tehát: az önök kormánya lerombolt valamit, ami jó volt, és most nem boldogul azzal, hogy újraépítse. Több mint 1 millió 400 ezer gyermek csalódott önökben.

Válaszát ezek alapján nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 274 2003.10.30. 7:42  1-369

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Medgyessy-kormány hatalomra jutása óta eltelt másfél évben nem tudott hiteles gazdaságpolitikát kidolgozni. Rosszabbodott a családok helyzete, romlott az ország versenyképessége. A magyar gazdaság a válság felé sodródik, ezért hazugság azt állítani, hogy a jövő évi költségvetés az építés költségvetése lenne. Ez a költségvetés építés helyett elvesz, elad, eladósít és elbocsát.

Az általános vitában röviden az agrárfejezet előirányzataival kívánok foglalkozni. Mielőtt azonban ezt megtenném, engedjék meg, hogy az agrártámogatásokról először elvi megközelítésben beszéljek. A támogatásokkal szemben általában a semlegesség követelményét állítják, így szektorsemlegességet, piacsemlegességet és versenysemlegességet kérnek számon, ami alapjában véve téves felfogás. A támogatás - ha jól működik - társadalmi befektetés, nem adomány, és nem szociálpolitika. A támogatás lényege a diszkrimináció, a spontán folyamatok befolyásolása. Éppen ezért van szükség támogatásokra, mert enélkül a társadalom egészére nézve hátrányos helyzet jönne létre.

Különösen igaz ez a megállapítás az agrártámogatásokra, hiszen az élelmiszer-előállítás, az élelmiszeralapanyag-termelés minden országban stratégiai kérdés. Még inkább igaz ez a megállapítás a magyar mezőgazdaságra, hiszen multifunkcionális szerepéből következően a nemzetgazdasági GDP-hez való hozzájárulásánál sokkal jelentősebb szektora a nemzetgazdaságnak.

Az ágazat a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában, a vidék fejlesztésében és a vidéki lakosság foglalkoztatásában, életminőségének befolyásolásában ma is alapvető szerepet játszik. Ha tehát agrártámogatásokról beszélünk, nem arról van szó, hogy egy feneketlen kalapba szórjuk a pénzt; nem arról van szó, hogy a mezőgazdaság szereplői, a gazdák, a parasztok már megint sírnak; nem arról van szó, hogy a mezőgazdaságnak adott minden milliárd kidobott pénz, mint amit néhány kormánytag erről gondol; hanem hogy a társadalom szempontjából fontos és stratégiai feladat elvégzésének biztosításáról van szó: a mezőgazdasági termelésről és élelmiszer-előállításról.

Tisztelt Ház! Az előterjesztésben az agrárgazdaság kiemelt célkitűzései: a versenyképesség, a termelők jövedelembiztonságának erősítése, kiszámítható piaci viszonyok kialakítása, munkahelyteremtő, környezetkímélő vidékfejlesztési program megvalósítása. Úgy gondolom, hogy ezekkel a célokkal mindenki egyet tud érteni. A bökkenő csak ott van, hogy a célok megvalósításához szükséges források nem állnak rendelkezésre az agrárfejezetben. Az előterjesztésben 293 milliárd forintos támogatási összeg szerepel. Ebből 136 milliárd az uniós forrás, illetve 157 milliárd a hazai támogatás lenne. Nézzük meg, mire elég ez az összeg, pontosabban, mire kellene hogy fedezetet nyújtson.

Az uniós 136 milliárd forint egy jelentős része - mintegy 42 milliárd forint - nem normatív alapon hívható le, hanem pályázati úton. Hogy a pályázati lehetőségből mennyi lesz a tényleges támogatás, az erősen kérdőjeles, de a nyugat-európai példák rendelkezésre állnak. Bizony, az 50-60 százalékos lehívási arány jellemzőbb, mint a 100 százalékos. Így ezen az ágon akár 20-25 milliárd forinttal is csökkenhet a gazdáknak jutó támogatás. Arról nem is beszélve, hogy az uniós pénzek lehívásának intézményi, technikai, személyi feltételei hogyan állnak; lásd az Európai Bizottság jelentéséről kiszivárgott híreket.

A hazai 156,9 milliárd forintos támogatási összeggel, ha lehet, még nagyobb a baj. Tekintsük végig, hogy a hazai agrártámogatási ágon milyen kötelezettségeknek kellene eleget tenni. Először is biztosítani kéne az úgynevezett 30 százalékos nemzeti kiegészítés fedezetét - ez 91,3 milliárd forint - amit nagy dérrel-dúrral harangoztak be Koppenhága után, és még országgyűlési határozat is született ennek a kifizetésére; országgyűlési határozat, hiszen nem volt elég a kormánynak sem Medgyessy Péter ígérete e tekintetben. Tartalmaznia kellene a 2003. év ki nem fizetett kötelezettségvállalásait - ez az úgynevezett determináció -, ez minimum 70 milliárd forint. Tartalmaznia kéne az agrár-kezességvállalásra 3,2 milliárd forintot, a pályázati uniós források sajáterőrészét, 13 milliárd forintot. Tartalmaznia kellene a csak hazai forrásból adandó támogatásokat, amelyeket az Európai Unióval jóvá kell hagyatni, notifikáltatni kell. Idetartozik a versenyhátrányba kerülő sertés- és baromfiágazat támogatása, a biológiai alapok megőrzése, az erdészeti támogatás, vízgazdálkodási feladatok támogatása, oktatás-képzés támogatása, agrárfinanszírozás, agrárfoglalkoztatás támogatása.

Ezt támasztja alá az Állami Számvevőszék, amikor azt állapítja meg: „ A nemzeti hatáskörben fenntartani kívánt támogatások közül a szőlő- és gyümölcsültetvény-telepítés támogatása, az erdőgazdálkodás korszerűsítése, a vízügyi és öntözésfejlesztési beruházások, a szakmai továbbképzés és átképzés, valamint a termelők részére szükséges alapvető szolgáltatások fejlesztése elmarad.ö Ezen jogcímek mértéke legalább 50-60 milliárd forint kellene hogy legyen. Így a fentiek alapján elmondhatjuk, hogy 70-80 milliárd forint hiányzik a nemzeti forrás oldalon, azaz bizonyosan nem jut mindenre pénz; elégséges mértékű forrást ígértek ide, ígértek oda, koppenhágai eredmények ide, koppenhágai eredmények oda, országgyűlési határozat, Medgyessy Péter ígérete ide-oda, nem lesz elég a pénz.

Tisztelt Ház! A fő gond az, hogy a mezőgazdasági termelő, aki elvetette már a búzáját, nem tudja még, hogy jövőre mikor és mekkora összegű támogatásra számíthat, és hogyan tudja finanszírozni a jövő évi gazdálkodását. Ebből az előterjesztésből ezt nem is fogja megtudni. A fő gond az, hogy az Európai Unióból jövőre érkező agrártámogatások egy részét a hazai költségvetési támogatások kiváltására használná fel a kormányzat, ezáltal megrövidítve a magyar gazdákat. És ezt nemcsak mi mondjuk, ezt mondja a szakma, ezt mondja az érdekképviselet, hogy mást ne mondjak, például ezt mondja a MOSZ főtitkára is.

Mindezek alapján a 2004. évi költségvetési előterjesztést ebben a formában nem tudjuk támogatni. Kérem a kormányoldalt, hogy módosító javaslataink azon részét is fontolják meg és támogassák, amelyek a magyar gazdák versenyesélyeit segítik.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 278 2003.10.30. 1:51  1-369

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Számoljunk még egyszer, maradjunk a matematikánál! A nemzeti kiegészítés 30 százaléka 91 milliárd forint. Az úgynevezett determináció 70 milliárd forint. Az agrár-kezességvállalás a költségvetésben 3,2 milliárd forinttal szerepel. Én is bízom benne, hogy az uniós pályázatokat minél nagyobb arányban tudjuk majd lehívni, de nem a százszázalékos gyakorlat a jellemző, tudjuk ezt, sem Hollandiában, sem Dániában, de nem menjünk olyan messzire, Ausztriában sem. De tegyük fel, hogy teljes egészében le tudjuk hívni, ennek a sajáterő-igénye 13 milliárd forint.

Amit fölsoroltam tételesen, hogy csak hazai támogatásból, hazai forrásból támogatható, Unió által engedélyezett, azzal harmonizáló támogatások összege, az FVM-es becslések szerint is legalább 50-60 milliárd forint kellene hogy legyen, ebben van sertés, baromfi, erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás, agrárfinanszírozás, és így tovább. Ha ezeket a számokat összeadjuk, amiket elmondtam most, 227-237 milliárd forint jön ki, ezzel szemben szerepel a nemzeti forrás oldalon 157 milliárd. Akárhogy is számolom, 70-80 milliárd forint hiányzik ebből a büdzséből, ezt valamilyen módon jó lenne, ha hozzá tudnánk tenni. Módosító indítványokat fogunk beadni ezzel kapcsolatban.

Szokták mondani a másik oldalon, hogy de ez a támogatás is négyszerese annak, amit az idei évben kaptak a gazdák. Ezt nem kétlem, ez valóban így van, de az a gond, hogy ez még akkor is csak az 55 százaléka annak, amivel az uniós gazdák gazdálkodnak. Ezért kell legalább azokat az ígéreteket teljesíteni, amelyeket például az országgyűlési határozat kapcsán is elfogadott a parlament.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 286 2003.10.30. 2:00  1-369

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Adjon a kormány, adjon, azt mondjuk mi is, csak nem látjuk, hogy hol ad, tehát ez a része rendben lenne. Egyébként szeretném visszaidézni az áprilisi országgyűlési vitát, amikor a nemzeti kiegészítésről vitatkoztunk, pontosan Pásztohy András képviselőtársam mondta azt, idézem szó szerint: “Egy folyamatnak vagyunk a részesei, amely folyamatnak a végén az uniós csatlakozást követően jövő év májustól egy 30 százalékos pluszforrást tudunk biztosítani a gazdálkodóknak.ö Elhangzott itt ma sok minden, amit úgy értékelek, hogy Pásztohy képviselőtársam magánvéleménye, hogy majd 17 ezer meg majd szeptembertől, meg szeretnénk, meg majd meglátjuk. Hallottam a miniszter úr beszámolóját, és itt nagyon sokan 2005-ről beszélnek, hogy majd tavasszal, ami rendben van, világos, így működik a dolog. De most nem a 2005-ös költségvetésről beszélünk, hanem a 2004-esről! Mi azt szeretnénk, hogy a gazdáknak, ami jár, amit megígértek nekik, országgyűlési határozatba is van foglalva, az követhető legyen és lássuk.

Ami a 100 milliárdos hitelcsomagot érinti: a hitel nem támogatás. A hitel egy kvázi saját erő, csak egy drága saját erő, mert kamatostul kell visszafizetni. Azonkívül, még ha 70 százalékos állami garancia is van mögötte, akkor is kell fedezet, méghozzá komoly fedezet a bankok felé, még az állami garanciarészre is sok esetben. Tehát ez lehet egy átmeneti megoldás, de végleges megoldás természetesen nem lehet.

Ami jogos kritika, azt én el tudom fogadni, tehát valóban, az intézmények építésénél voltak olyan dolgok, amiben késlekedtünk, ez világos, és ezt el is ismertük. De önök másfél éve kormányoznak, önök tudták, hogy mit vesznek át. Önök azt vállalták, hogy ezeket a dolgokat rendbe teszik, mert ez a feltétele annak, hogy a magyar gazdák, a mezőgazdasági termelők hozzájuthassanak azokhoz a támogatásokhoz, amelyekkel még így is csak az 55 százalékát érik el az uniós gazdák támogatásának.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 230 2003.11.11. 4:44  19-427

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a rendelkezésemre álló időben az agrárfejezethez benyújtott fideszes módosító indítványokról fogok beszélni. Amiben egyetértünk az előterjesztéssel, az az, hogy az agrárgazdaság kiemelt célkitűzése kell hogy legyen a versenyképesség, a termelők jövedelembiztosításának erősítése és a kiszámítható piaci viszonyok. Természetesen ezt mi is támogatjuk. A problémánk ott van, hogy ezek nem jelennek meg a 2004-es költségvetés agrárfejezetében.

Amint az ismert az agrártémával foglalkozók előtt, 293 milliárd forint szerepel az agrárfejezetben, ebből 136 milliárd az uniós támogatás, uniós forrás, illetve 157 a nemzeti támogatási rész. Az uniós résszel kapcsolatban nyilván az a teendőnk, hogy egyrészt ami normatív alapon jár, az jön, a pályázati részre pedig pályázni kell, fölkészíteni az érdekelteket arra, hogy minél nagyobb lehívásokat tudjanak eszközölni. Ami fontos, és erre figyelmeztet az európai uniós bizottsági jelentés, hogy az intézményrendszer tekintetében bizony van lemaradás. Éppen ezért támogatjuk, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal pluszforrást kapjon feladatai elvégzéséhez annak érdekében, hogy a termelők a támogatásokat le tudják hívni.

A nemzeti forrással kapcsolatban sokkal nagyobb a problémánk, és ez ügyben komoly vita bontakozott már ki. Tudniillik itt arról van szó, hogy a 157 milliárdos támogatási keret nem elégséges, ha figyelembe vesszük azt, hogy a 30 százalékos nemzeti kiegészítés, amit Koppenhágában ért el ez a kormányzat, és a 25 százalékkal együtt 55 százalékot kapnak meg a mezőgazdasági termelők, tehát ez a 30 százalékos forrás 90 milliárd forint. Ha ehhez hozzávesszük a minimum 70 milliárdos úgynevezett determinációt, tehát az előző évről átvitt kötelezettségvállalást, akkor máris kimerült ez a keret.

És akkor még nem beszéltünk az agrár-kezességvállalásról, a pályázati források hazai részéről és azokról a támogatásokról, amelyeket csak hazai forrásból lehet finanszírozni. Ilyenek például a sertés-, baromfiágazat támogatása, a biológiai alapok megőrzése, az erdészeti támogatás, a vízgazdálkodási feladatok támogatása, az oktatás, képzés, az agrárfinanszírozás, és így tovább. Éppen ezért javasoljuk a folyó kiadások és jövedelemtámogatások során mintegy plusz 60 milliárd forint behozatalát annak érdekében, hogy az előbb említett feladatokra is meglegyen a szükséges forrás az agrárfejezetben.

Szintén nagyon fontos módosító javaslatunk, hogy foglalkozzunk a január elseje, illetve a május elseje, tehát a csatlakozás időpontja közötti időszakkal, amikor is nyilván felléphetnek, előfordulhatnak piaci problémák. Tehát piacrajutási támogatás nem szerepel az előterjesztésben, egy ilyen sornak a megnyitását javasoljuk 15 milliárd forintos értékben. Ugyanez a helyzet az agrárberuházások támogatásával, szintén nagyon fontos az agrárszereplők versenyképességének biztosítása érdekében, hogy ezen a területen is további támogatásokat tudjunk adni.

És még néhány tételt szeretnék kiemelni. Az osztatlan közös tulajdonok rendezetlenségével kapcsolatosan tettünk javaslatot; az úgynevezett sulitejprogram kiegészítésére, hiszen a költségvetésben mindössze 800 millió forint szerepel. Itt több variációt is készítettünk, talán a Tej Terméktanács számait ajánlanám figyelmükbe, hogy ehhez a programhoz körülbelül 8 milliárd forint szükséges. Szintén meg szeretném említeni egy olyan tételünket, ami az európai uniós csatlakozással van összefüggésben, mégpedig ez egy úgynevezett készletfinanszírozási dolog. Ugyanis a csatlakozási szerződés szerint azokra a készletekre, amelyek nagysága a szokásos mértéket meghaladja, az új tagállamnak kell saját költségvetési forrást biztosítania. A költségvetésben szerepel az összeg, de úgy gondolom, ezzel szembe kell néznünk, ugyanis vannak ilyen készleteink, és ez nem 1-2 millió forintos tétel lesz. Ajánlom figyelmükbe ezt a módosítást.

Végül, de nem utolsósorban egy ígéretükre szeretném felhívni a figyelmüket a tisztelt kormánypárti képviselőknek, illetve a kormánynak. Ez pedig nem más, mint a családi gazdaságok támogatása. Azt ígérték, hogy nem szüntetik meg ezt a támogatási formát, mégis megtörtént. Most lehetőségük lesz a módosító javaslat támogatásával, hogy ezen ígéretüket kivételesen be is tartsák. Kérem további módosító javaslataink megfontolását és támogatását is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 122 2004.09.29. 1:46  1-321

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Lendvai Ildikó is azt mondta, hogy nincs gazdasági válság Magyarországon, de gondolom, a gazdaságba a mezőgazdaságot is beleérti, és úgy látszik, hogy a miniszter úr sem ért egyet a Fidesz álláspontjával, akkor most idézet következik: “Az agrárgazdaság makrogazdasági helyzete továbbra is rendkívül törékeny, gazdálkodóink hitelállománya jelentősen nőtt, likviditási helyzetük tovább romlott. Az elmúlt évben az aszály, idén a túltermelés okoz komoly termelési, piaci és strukturális gondokat. Ágazatunkban a jelentkező folyamatokra elsősorban a kiszámíthatatlanság volt a jellemző.ö Ezt mondja a Magyar Agrárkamara elnöke szeptember 6-án.

Másik idézet következik: “A gazdálkodók helyzete a jó termés ellenére is tragikus. Nem látják a termelők, hogy az alacsony gabonaárból adódó jövedelemkiesést hogyan tudják pótolni. Várhatóan az értékesítés akadozása miatt súlyos tárolási gondok is jelentkezhetnek. Nem javult a pénzügyi helyzet, folyamatosan szorító likviditási gondok nehezítik a gazdálkodást.ö Utána felsorolás következik itt a tejágazatra, a kertészetre, a sertéságazatra vonatkozóan, az intervenciós tárolásra vonatkozóan. Ez idézet volt a Pest Megyei Mezőgazdasági Termelők Szövetsége elnökségének állásfoglalásából 2004. szeptember 21-ei dátummal. Ugye, ismerik ezeket a szervezeteket, az Agrárkamarát, illetve a Teszövöt is?

Egyébként mindettől függetlenül én úgy gondolom, hogy az az öt mondat, ami benne van ebben a kormányprogramnak nevezett irományban, ez egyszerűen arcpirító, sértő és megalázó a mezőgazdaságban érintettek számára, hogy ennyire méltatják őket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 146 2004.11.04. 1:23  1-277

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úr eltávozott; hiányolta a Fidesz agráros vezérszónokát, és erre ő elment. Amiről viszont beszélt, arra szeretnék reagálni.

Az a baj - és ezt nem értette meg talán a miniszter úr, legalábbis nem a lényeget fogta meg -, hogy az agrár-költségvetési fejezeten belül a nemzeti támogatások aránya folyamatosan csökken, ez 2003-ban még 215 milliárd forint volt, az idén várhatóan mintegy 150 milliárd forint lesz, és a 2005-ös költségvetésben is hasonló nagyságrend van. Tehát a mi problémánk elsősorban az, hogy miért kell a nemzeti költségvetésnek megkezdenie a kivonulást az agrártámogatásokból.

Azt mondja meg valaki a kormány részéről, hol van az előírva, hogy ha az EU-források nőnek, akkor a nemzeti támogatásoknak, amelyeket egyébként jóváhagyattunk az Unióval, notifikáltattuk, akkor annak miért kell csökkennie. Nem ezeken a jogcímeken kellene az egyébként is meglévő versenyhátrányunkat a régebbi uniós tagállamokkal szemben lefaragni? Úgyhogy ez a lényege, tisztelt miniszter úr; majd adják át neki az MSZP-s kormánypárti képviselők. De majd a részleteket a normál felszólalásban szeretném elmondani ezzel kapcsolatban.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 226 2004.11.04. 8:51  1-277

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő asszony az imént éppen csak azt nem mondta, hogy az úttörő, a Medgyessy-kormány, a Gyurcsány-kormány és persze az MSZP mindig igazat mond. De menjünk tovább, vissza a mezőgazdasághoz, mert az agrár- és vidékfejlesztést érintő kérdésekkel kívánok foglalkozni a felszólalásomban.

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az agrárgazdaság sokkal fontosabb és jelentősebb szektora a nemzetgazdaságnak, mint azt sokan gondolnák bizonyos makrogazdasági mutatók alapján, mint például a GDP-hez való hozzájárulás vagy a foglalkoztatottak száma, aránya. Az ágazatnak a szűken vett mezőgazdasági termelésen túl meghatározó szerepe van a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában, a vidék fejlesztésében, a vidéki lakosság foglalkoztatásában, életminőségének befolyásolásában. Az agrárgazdaság és a vidék fejlesztése nemcsak a gazdák ügye, hanem valamennyi magyar állampolgár érdeke, hiszen élelmiszer-alapanyag, illetve élelmiszer előállításáról van szó, ami a hazai ellátáson túl jelentős exportbevételt hozhat az országnak.

Érdemes visszatekinteni, mit is mondott Medgyessy Péter 2002-ben “Egyetértésben a nemzettelö című választási, illetve “Cselekedni most és mindenkiért!ö című kormányprogramjában az agráriumról. Kérdezhetik, hogy miért nem Gyurcsány Ferenc kormányprogramját idézem fel. Nos, Gyurcsány Ferenc olyannyira lendületes volt, hogy a mezőgazdaságot gyakorlatilag kihagyta programjából, mindössze négy mondatra méltatta, ezért erre nem hivatkozhatok. Tehát 2002-ben a szocialista-liberális kormány célul tűzte ki, megígérte a választóknak, hogy felvirágoztatja a mezőgazdaságot és a magyar vidéket, megteremti az értékesítés és a jövedelemszerzés biztonságát, egyszerű támogatáspolitikát alkalmaz, megteremti a mezőgazdaságból élők méltányos jövedelmét. Sorolhatnám még az ígéreteket, de minek. Nézzük inkább a valóságot!

“Az agrárágazat makrogazdasági helyzete rendkívül törékeny. A hitelállomány jelentősen nőtt, a likviditási helyzet tovább romlott. Az elmúlt évben az aszály, idén a túltermelés okoz komoly termelési, piaci és strukturális gondokat. Az ágazatban elsősorban a kiszámíthatatlanság a jellemző.ö - mondja ezt a Magyar Agrárkamara 2004. szeptember 6-án.

Egy másik idézet következik: “A gazdálkodók helyzete a jó termés ellenére is tragikus. Nem látják a termelők, hogy az alacsony gabonaárból adódó jövedelemkiesést hogyan tudják pótolni. Várhatóan az értékesítés akadozása miatt súlyos tárolási gondok is jelentkeznek. Nem javult a pénzügyi helyzet, folyamatosan szorító likviditási gondok nehezítik a gazdálkodást.ö Majd felsorolja az idézet a gabonán kívül a tej, a kertészet és a sertéságazat konkrét gondjait. A hivatkozás a Pest Megyei Mezőgazdasági Termelők Szövetsége 2004. szeptember 15-i elnökségi ülésén fogalmazódott meg, tehát nem a Magosztól, nem is a Fidesz gazdatagozatától idéztem, hanem az Agrárkamarától, illetve a Pest Megyei Teszövtől. Mellesleg jegyzem meg, ezek Németh Imre miniszter úr korábbi munkahelyei voltak.

Tisztelt Országgyűlés! Akkor most nézzük, hogy ezt az áldatlan helyzetet hogyan is kívánja orvosolni a Gyurcsány-kormány a 2005-ös költségvetésben; abban a költségvetésben, pontosabban előterjesztésben, amelyben a bevételi főösszeg 53 százaléka - mint az már elhangzott többször is - közepes, illetve magas kockázatú az ÁSZ jelentése szerint. De ezen most nagyvonalúan lépjünk túl, nézzük az agrárfejezetet: a 2005-ös agrárfejezetben először haladják meg az európai uniós források a hazai költségvetési támogatásokat; az uniós források aránya 52 százalék, míg a hazaiaké 48 százalék. Ez természetesen önmagában nem baj, sőt, ahogy szokták mondani, az ördög a részletekben rejlik.

Nézzük először az uniós támogatásokat, melyek összege 169 milliárd forint; ezzel kapcsolatban három észrevételt szeretnék tenni. Az Unióból származó támogatások valamivel több mint fele az uniós területalapú támogatás, ami a 2004-es 25 százalékos mérték után jövőre 30 százalékra emelkedik. Itt elég egyértelmű a hátrányunk a régebbi uniós gazdákkal szemben.

Az európai uniós támogatások másik jelentős része pályázatos - az NVT-re és az AVOP-ra gondolok elsősorban -, azaz elnyerhető és nem elnyert támogatás. Ismert, hogy a százszázalékos pályázati siker a régi tagállamokban sem gyakorlat, nem automatikus. Vagyis ahhoz, hogy az ezen az ágon lehívható forrásokat el tudjuk érni, nagyon komoly felkészítésre lenne szüksége a gazdálkodóknak. Továbbá az uniós támogatások egy része nincs közvetlen kapcsolatban a mezőgazdasági termeléssel - például az AVOP, a vidéki térségek fejlesztése. Természetesen ezek is nagyon fontos források, de a mezőgazdasági termelőket közvetlenül nem érintik.

Ezek után nézzük a nemzeti forrásokat: itt 159 milliárd forint szerepel, ami gyakorlatilag megegyezik a 2004-es összeggel. A folyó kiadások és fejlesztések, illetve jövedelemtámogatások összege azonban 132-ről 126 milliárd forintra csökken. Ez már csak azért is érthetetlen és elfogadhatatlan, mivel ezen az ágon lehetne a régebbi európai uniós tagországok versenyelőnyét csökkenteni, természetesen az Unió által engedélyezett jogcímeken.

Miért kell a nemzeti költségvetésnek megkezdenie a kivonulást az agrártámogatásokból? Hol van az előírva, hogy ha az uniós források nőnek, a nemzeti támogatásoknak, amelyeket engedélyeztettünk az Unióval, csökkennie kell? Nem ezeken az úgynevezett notifikált jogcímeken lehetne tovább faragni a meglevő versenyhátrányon, tisztelt képviselőtársaim?

A mezőgazdasági bizottság ülésén a legnagyobb vitát és a legtöbb kérdést a 30 százalékos területalapú kiegészítő nemzeti támogatás gerjesztette. Ennek összege mintegy 93 milliárd forint. A 2005-ös költségvetésben a 2004-es kifizetés szerepel, míg a 2005. évi összeg majd a 2006. évi költségvetésben fog szerepelni, tehát egy év csúszással, mondhatnám, egy év csúsztatással. Miután ez bizonyos banki műveleteken keresztül hívható le a gazdák számára, ez több milliárd forint pluszköltséget okoz, amelyen az állam és a gazdák fele-fele részben osztoznak.

A nagyobbik baj az, hogy ha figyelembe vesszük a 2004-ben vállalt, de ki nem fizetett és így jövőre áthúzódó kifizetéseket, akkor azt látjuk, hogy a tiszta nemzeti kezelésű, szabad forrásokra szinte nem marad semmi a 2005. évi előterjesztésben. Így az a furcsa helyzet áll elő, hogy bár az agrárbüdzsében több a pénz, de kevesebb a mozgástér. Nem ezt ígérték, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt kormány; bár az ígéretekkel teli a padlás.

(16.40)

Pontosan ezért fogunk ragaszkodni ahhoz, hogy a nemzeti kiegészítés - ez a bizonyos top-up - összege külön soron jelenjen meg a 2005. évi költségvetésben. Erre egyébként az ÁSZ is fölhívja a figyelmet, mellesleg erről van egy országgyűlési határozat is. Persze, a gazdákat nem ezek a sorok, milliárdok, viták érdeklik elsősorban. Az érdekli őket, hogy milyen az időjárás, lehet-e vetni, milyen a kukorica nedvességtartalma, lehet-e aratni, szántani, el tudja-e a terményét raktározni, el tudja-e adni a beígért intervenciós áron, kedvezőbbé válik-e az állattartók helyzete, csökkennek-e a cukorrépaárak jövőre, egyáltalán meg tudnak-e élni a mezőgazdaságból.

Bár Gyurcsány úr és a pénzügyminiszter úr azt nyilatkozták, hogy a mezőgazdaság kiemelt terület a jövő évi költségvetésben, az előterjesztésből sajnos az látszik, hogy az ágazatban továbbra is a bizonytalanság lesz a jellemző. Módosító javaslatokkal megpróbálunk javítani a mozgástéren, de így, ebben a formában nem tudjuk támogatni ezt a törvénytelen, bizonytalan és gátlástalan költségvetést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 264 2004.11.04. 1:33  1-277

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az a baj, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyrészt volt arról szó, hogy a mezőgazdaságról a három nap folyamán elég kevés szó esett, az is itt a végén, hála istennek, a kormánypárti oldalról talán ez volt az egyetlen normál felszólalás, ezen kívül néhány kétpercezés történt. Körülbelül annyira kezelik komolyan ezt az ágazatot, mint ami a Gyurcsány-kormány programjában volt (Dr. Katona Béla: Nem voltál itt pénteken!), az a négy mondat.

Szóval, az a baj, képviselőtársaim, hogy a nemzeti költségvetés kiszorul a költségvetésből, és ha figyelembe vesszük azt, hogy a nemzeti költségvetési forrásoldalon van ez a bizonyos nemzeti 30 százalékos kiegészítés, van az úgynevezett determináció, tehát az idén vállalt és jövő évre átvitt kötelezettség, ez állítólag 25 milliárd forint - de ezt még pontosan nem erősítette meg senki, mindegy, annyi amennyi -, és ha figyelembe vesszük az uniós támogatásoknak a saját erő részét, nem marad a tiszta, szabad felhasználású nemzeti kiadásokra, olyanokra például, mint az állattenyésztést segítő támogatások, ami volt az idén is: sertéságazat, baromfiágazat.

Bár megjegyzem, hogy a sertéstéma kapcsán a megállapodásban, a gazdamegállapodásban szereplő összegeket a kormány egyoldalúan felfüggesztette, vagy nem marad forrás majd a biológiai alapok megőrzésére, vízgazdálkodási feladatok támogatására. Tehát az a baj, hogy ahelyett, hogy az egyébként is meglévő uniós hátrányainkat próbálnánk az Unió által engedélyezett jogcímeken faragni, erre, úgy néz ki, hogy a 2005-ös költségvetésben egyáltalán nem marad pénz.

És miután itt már elhangzott szintén, hogy az adótörvények összefüggnek a költségvetéssel, nem fogadta el a tisztelt kormány azokat a javaslatainkat, amivel szerettük volna elérni azt, hogy a gázolaj jövedéki adója teljes egészében visszaigényelhető legyen a gazdák számára, illetve az áfával kapcsolatos módosításainkat sem, azt a bizonyos arányosítási korrekciót, az arányosításnak az eltörlését, ami nem más, mint a különböző támogatásoknak, uniós támogatásoknak a megadóztatása, ez a baj, tisztelt képviselőtársaim, ennyire veszik komolyan a mezőgazdaságot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 157 2004.11.09. 15:16  19-246

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm az agrárvitanap résztvevőit, ugyanis bizonyára mindenki észrevette, hogy a jelentés kapcsán átalakultunk agrárvitanappá, de azt hiszem, ez nem baj, sőt, úgy látszik, erre komoly igény van.

 

(14.50)

És azt hiszem, hogy az sem baj, ha itt az érvek, észrevételek sorában nagyon sok politikai észrevétel hangzik el, hiszen végül is itt, a parlamentben elsősorban politikusok ülnek. Az sem hátrány persze, hogy gazdasági szakemberek is vannak itt. Akkor van gond, ha a politikai érvek, észrevételek a gazdasági realitásokkal ütköznek - ilyenkor szoktak lenni a gazdatüntetések (Gőgös Zoltán tapsol.), illetve a miniszterelnök-váltások. (Domokos László: Tapsi-tapsi!)

Az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentést a '97. évi agrártörvény írja elő, és a vita eddigi szakaszában nagyon sok évszám elhangzott már, volt itt 1930-tól kezdve 1947, a hatvanas évek, voltak '93-as idézetek, sőt Dózsa György korát is idézte valamelyik képviselőtársam. Én megpróbálnék szigorúan a 2003. évi előterjesztéshez ragaszkodni. Nyilván utalást teszek a jelen helyzetre is, és természetesen, mint ahogy az eddig is megtörtént, a 2005. évi költségvetés agrárfejezetére is teszek majd utalásokat. De nyilván a jelentés célja a mezőgazdasággal összefüggő legfontosabb gazdasági és társadalmi folyamatok, körülmények bemutatása, amelyek alapján körvonalazhatóak a közeljövő feladatai, a szükséges kormányzati intézkedések és döntések, például az előbb említett 2005-ös költségvetés agrárfejezetében.

A bizottsági ülésen egymást követő napirendi pontokként tárgyaltuk a jelentést, illetve a 2005. évi költségvetést oly módon, hogy a jelentést néhány órával a bizottsági tárgyalás előtt kaptuk kézhez. Itt, a parlamentben már túl vagyunk a jövő évi költségvetés általános vitáján, és még csak most vitatjuk meg a 2003. évi agrárgazdasági jelentést, aminek a tapasztalatait elvileg nem ártana beépíteni a jövő évi költségvetés agrárfejezetébe, hiszen többek között ezért készül ez a jelentés. Én erre sajnos már nem is nagyon sok esélyt látok.

Többen utaltak az Agrárgazdasági Tanácsra. Engedjék meg, hogy én is utaljak a tanács állásfoglalására. A tanács állásfoglalásai inkább pozitívak voltak, inkább udvarló jellegűek voltak, mint ahogy azt valaki már korábban említette, de azért van néhány kritikai észrevétele is - ahol nincs, ott majd én próbálom az észrevételeimet elmondani.

Szerepel az anyagban, hogy az aszály következtében a növénytermesztés szinte valamennyi területén a termelés visszaesése következett be. A fagykár és az aszálykár mértékét súlyosbította, hogy sok termelő, főleg anyagi okokból, nem a megfelelő vetőmagot, szaporítóanyagot használta fel, a művelt területek jelentős részén gyenge volt a talajerő-utánpótlás. Ez természetesen így van, az aszályról is sokan beszéltek bár, a szakértői, de az FVM-vélemények szerint is meghaladta a 200 milliárdos hozamérték-kiesést az aszálykár, és nagyon torz összehasonlítani, hogy ehhez 10 milliárd forint volt a vissza nem térítendő támogatás. Ezt mi keveselljük, illetve keveselltük akkor is. Azt mondani, hogy ez még mindig nagyobb, mint ami a korábbi években volt - a korábbi években hál' istennek nem volt ekkora aszálykár, messze nem volt ekkora aszálykár. Az is igaz, hogy volt aszály-hitelkiegészítő konstrukció, azt azonban tudni kell, hogy a hitelt vissza kell fizetni, mégpedig kamatostul kell visszafizetni. Úgyhogy az adósságállománynál meg fognak jelenni ezek a hitelek. Mi tehát azt keveselljük, hogy ez a 10 milliárd forintos vissza nem térítendő támogatás nagyon-nagyon gyenge kárenyhítés volt az aszálykárt szenvedetteknek.

Ami az anyagi okokat illeti, ami a jelentésben szerepel, mármint az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásában, tehát hogy műtrágya-, vetőmagbeszerzésre nem volt pénz, ez pedig nem más, mint az alapprobléma, ami az ágazatban már évek óta megvan, mégpedig a tőkehiány, illetve a jövedelemhiány - ez már évek óta akut probléma.

Tovább idézném: tovább tartott az a kedvezőtlen folyamat, hogy az állattenyésztés súlya csökkent a mezőgazdasági ágazaton belül. Sajnos ez így van, így volt, képviselőtársaim; és így van ez most is, ez nem nyelvbotlás volt. Tulajdonképpen az állattenyésztés valamennyi ágazatát végigkíséri ez a válságfolyamat, elsősorban persze a sertés-, a baromfitenyésztőket, illetve a tejtermelőket érinti hátrányosan. Nem véletlenül ezekben az ágazatokban került ez sorra tulajdonképpen, elsősorban ezek az ágazatok gerjesztették a gazdatüntetést. És éppen a mai egyik újságban lehet olvasni, hogy a közeljövőben ezek a tüntetések valószínűleg folytatódni is fognak, hiszen az ágazat problémái, az állattenyésztés problémái tovább súlyosbodtak.

Sőt, az állattenyésztés válsága előrevetítette a mostani gabonaválságot is, hiszen az tudvalevő, hogy nemcsak a - hál' istennek - magas termés az okozója a mostani válságnak, hanem az is, hogy az állattenyésztés, az állatállomány létszáma radikálisan csökken és visszaesett. Érdekes dolog egyébként, hogy a külföldi tőke ettől függetlenül igencsak élénken érdeklődik a magyar állattenyésztő telepek - a már lerombolt, illetve csődbe jutott állattenyésztési telepek - megvétele iránt. Ezért nem ártana nekünk is odafigyelni erre, illetve a költségvetésben majd a szabad felhasználású nemzeti forrásoknál, amiről még fogok majd szólni, külön hangsúlyt kellene erre helyezni.

Az agrárollóval kapcsolatosan szintén elhangzottak már észrevételek. Én csak az előterjesztés 51. oldalát szeretném a figyelmükbe ajánlani, bár az Agrárgazdasági Tanács jelentése azt mondja, hogy 2003-ban az agrárolló érdemlegesen nem nyílt - ez nem így van. Nyílt az agrárolló, még ha kis mértékben is, de nyílt. Mondom még egyszer, ez a jelentés 51. oldalán egyértelműen látható. Ugyanis a mezőgazdasági termelői árindex növekedése elmaradt a mezőgazdasági ráfordítási árindex növekedésétől, és ez még akkor is így van, hogyha az aszály miatt a termelői árindexek a szokványoshoz, a normálhoz képest lényegesen emelkedtek.

Szintén elhangzott már, de muszáj kiemelni, hogy nem teljesültek azok a célkitűzések, hogy az agrárjövedelmek közeledjenek a nemzetgazdasági átlaghoz. A nettó vállalkozói jövedelem az előző évhez képest 31 százalékkal csökkent, a mezőgazdasági bruttó keresetek növekedése pedig csak fele a nemzetgazdaság átlagának. Ez óriási probléma, tisztelt képviselőtársaim, holott abban talán valamennyien egyetértünk itt, ebben a Házban, akik részt veszünk ebben a vitában, hogy az agrárgazdaság és a vidék fejlesztése nemcsak a gazdák ügye, hanem valamennyi magyar állampolgár érdeke, hiszen itt élelmiszer-alapanyag-, illetve élelmiszer-előállításról van szó, ami a hazai ellátáson túl jelentős exportbevételt is hoz az országnak. Ezért is elfogadhatatlan, hogy a mezőgazdasági termelők a nemzetgazdasági átlaghoz képest továbbra is 30 százalékkal kevesebb jövedelemmel rendelkeznek.

És szintén szó esett arról, hogy a foglalkoztatottak száma folyamatosan csökkent, 2002-2003-ra 26 ezer fővel, 215 ezer főre csökkent, így a foglalkoztatottak aránya a nemzetgazdasági átlag 5,5 százaléka. Ez még jelentősebb, mint Nyugat-Európában, de ez folyamatosan csökken. Úgy gondolom, hogy Magyarországon ez mindig is jelentősebb lesz, mint a régebbi uniós országok átlagában, főleg ha a rész- és az idénymunkaidőt is figyelembe vesszük. Éppen ezért, finoman fogalmazva is, méltánytalan ez a jövedelemkülönbség.

Az ágazat 2003. évi költségvetési előirányzata 232 milliárd forint volt, ezzel szemben csak 217 milliárd került felhasználásra, mondom, úgy, hogy az utóbbi évszázad legjelentősebb aszálykára volt, tehát 15 milliárd forintot gyakorlatilag elvettek, zároltak az eredetileg megszavazott források közül is. Véleményünk szerint ez szintén nem volt helyes.

A mezőgazdasági beruházásokról is sok szó esett. Az pozitív dolog, hogy a beruházások a nemzetgazdasági részesedésen belül 2003-ban a kétszeresére nőttek a GDP-n belüli részesedésnek. Ez valóban örvendetes, hiszen tudjuk, hogy milyen a magyar mezőgazdaság műszaki színvonala a nyugat-európai versenytársakhoz képest. Azonban ehhez három megjegyzést azért hadd fűzzek, hogy azért itt sem fenékig tejfel minden. Egyrészt 54,8 milliárd forint volt a gépi beruházásokra szánt összeg - itt a zárolások miatt csak 51 milliárd forint került kiadásra, felhasználásra 2003-ban, holott nyilván nagyobb lett volna az igény.

Hogy a gazdákban megvolt a szándék a beruházásra, az fontos dolog, a jövő szempontjából nagyon fontos dolog, de azért ha tudták volna a gazdák, hogy 2003-ban milyen aszályos év vár rájuk, hiszen ezeket a beruházási döntéseket általában év elején szokták meghozni, akkor azért vélhetően nem lett volna ekkora az igény. Azért a gépkereskedők eléggé kihasználták azokat a rémhíreket, amelyek arról szóltak, hogy az Unióban majd nem lehet géptámogatásokhoz jutni, ezért mindenki az utolsó tartalékokat is megpróbálta mozgósítani annak érdekében, hogy valamilyen szinten fel tudja venni a gazdákkal a versenyt. Ami majd itt gondot jelent, az az, hogy jelentős beruházási hiteleket vettek fel, amelyeknek a türelmi idő után a törlesztő részlete majd a következő éveket fogja terhelni, és ez hatványozottan fog visszahatni a gazdálkodókra a jelenleg ismert tőkeállapot, illetve jövedelmezőségi pozíciók mellett.

 

(15.00)

Tisztelt Országgyűlés! (Felnéz a mögötte lévő kijelzőre.) Közben nézem hátul, hogy mennyi időm van. A jelentésből még néhány téma. (Domokos László: Öt perc!) A külkereskedelemről, illetve az aktívumról szintén sok szó esett. Én az importról szeretnék beszélni, erről a miniszter úr nem beszélt, ő az exportot ragadta ki.

Az importhoz azért tennék egy megjegyzést, és nem csak a paprikabotrány kapcsán. Hogy nem beszélünk róla, ne beszéljünk róla a parlamentben, mert ezzel problémát okozunk majd az érintetteknek - véleményem szerint akkor okozunk igazából problémát, ha nem öntünk tiszta vizet a pohárba, és nem rendezzük le ezt a dolgot olyan értelemben, hogy keressük meg a felelősöket, azokkal szemben el kell járni, és oda kell figyelni. Nemcsak Brazíliából érkezik mezőgazdasági import - nem akarom felsorolni, az előterjesztésben tételesen, országonként fel vannak sorolva a hasonló éghajlati klímával rendelkező országok -, hanem Ázsiából, továbbá Dél-Amerikából és Afrikából is. Tehát azért fontos, hogy az élelmiszer-biztonság állandóan szem előtt legyen, és a paprikaügy kapcsán vonjuk le a tanulságokat, mert ez a botrány valóban nemcsak a paprikatermelőknek ártott, hanem az egész országnak ártott, és mielőbb a végére kell járni.

Üzletrészről volt szó. Nyilvánvalóan már a 2005-ös költségvetésből látszik, hogy a 2002-es kampányígéret, tudniillik, hogy alanyi jogú üzletrész-tulajdonosok üzletrészét is megvásárolják, már ebben a ciklusban nem kerül sorra.

A hitelgazdálkodás kapcsán egy megjegyzés: az jó, hogy a hitelszerkezeten belül a rövid lejáratú hitelek állománya csökkent, illetve a középlejáratú, hosszú lejáratú hitelek állománya irányába eltolódott, mert ezek a hitelkonstrukciók jobban figyelembe veszik a mezőgazdaság sajátosságait. Ami rossz, az persze az, hogy amit a beruházási hiteleknél említettem, hogy ezt vissza kell majd fizetni kamatostul, és erre sajnos a jövedelem nem nyújt fedezetet.

Igaza volt Kis Zoltán képviselőtársamnak, a vidékfejlesztésről alig esik szó az előterjesztésben, tulajdonképpen csak a vidékfejlesztési célelőirányzat, illetve a SAPARD kerül említésre, de azt tudni kell, hogy több olyan jogcím van, ami szintén felsorolásra került az előterjesztésben, amelyben nem történt kifizetés 2003-ban a késői döntések miatt.

Még néhány dolgot szeretnék elmondani az Agrárgazdasági Tanács ajánlásával kapcsolatosan. Fontosnak tartja a hozzáadott érték növelését a támogatáspolitikában. Ezt mi is fontosnak tartjuk, a problémánk az, hogy ez miért nem jelenik meg a 2005-ös költségvetési tervezetben, tudniillik az, hogy minél magasabb feldolgozási fokot kellene elérni a mezőgazdasági termékeknél.

A versenyképességet szintén valamennyien nagyon fontosnak tartjuk. Éppen ezért érthetetlen - és ezt elmondtam a költségvetési vitában is -, hogy ha egyszer az uniós források adottak, azt tudjuk, hogy az még mindig csak egy töredéke - a területalapú támogatásra gondolok - az uniós kifizetéseknek, illetve a pályázati ágon senki nem tudja garantálni a százszázalékos sikert; éppen ezért érthetetlen, hogy a nemzeti források aránya miért csökken a nemzeti költségvetésen belül, miért kell megkezdeni a nemzeti támogatások kivonását az agrártámogatásokból. Hol van az előírva, hogy ha az EU-források nőnek, akkor a nemzeti forrásoknak, a szabadon felhasználható és az Unió által engedélyezett, notifikált forrásoknak miért kell csökkennie?

Nem itt kellene, tisztelt kormánypárti képviselők, az egyébként is meglévő versenyhátrányainkon faragni? De itt kellene. És ez pontosan az állattenyésztést érinti leginkább, a sertéstartókat, baromfitartókat, tejtermelőket, ha kimennek az utcára a közeljövőben, akkor ez lesz az oka, hogy megismerik a 2005-ös évi költségvetési fejezeti sorokat, ugyanis nincs erre forrás a jövő évi költségvetésben.

Idő hiányában most már csak annyit, hogy a szaktanácsadás, oktatás, kutatás területén a szinten tartás lehetősége sincs benne a jövő évi költségvetésben, holott az Agrárgazdasági Tanács is kiemeli - velünk együtt - ennek a fontosságát.

Mi úgy fogalmaztunk a költségvetés vitájában, hogy bár az agrárbüdzsében több a pénz, a mozgástér lényegesen kevesebb. Ezért próbálunk meg, ennek a helyzetnek a feloldására nyújtottunk be módosító javaslatokat, és elnézést, hogy itt a 2003-ról most már a jövő évben gondolkozom, hiszen a tanulságokat le kell vonni az előterjesztésből, azért készült. Ha komolyan gondolják kormánypárti képviselőtársaim azokat a gondolatokat, amelyeket itt elmondtak, mert azért néhány dologban egyetértünk, például az állattenyésztés válságának a kezelésében, akkor gondolom, hogy támogatni fogják azokat a módosító indítványainkat, amelyeket a 2005-ös költségvetési előterjesztéshez nyújtottunk be.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 20 2005.03.01. 5:09  15-41

CZERVÁN GYÖRGY, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ahogy az imént a többségi előadótól hallhattuk, valóban 2005. február 23-án tárgyalta a bizottság a szóban forgó előterjesztést. Az ellenzék képviselői nem tartották általános vitára alkalmasnak ezt az előterjesztést.

Abban még mindenki egyetértett, hogy a széles konszenzussal 1997-ben megalkotott törvény, amely az agrárgazdaság közép-, illetve hosszú távú kereteit, mozgásterét hivatott meghatározni, egy valóban fontos törvény, szükség van rá, és az európai uniós csatlakozás utáni megváltozott helyzetben szükséges a módosítása.

 

(9.50)

Pontosan a módosítások kapcsán merült fel az ellenzék részéről az a vélemény, hogy miután az előterjesztés a '97. évi alaptörvény szinte valamennyi paragrafusát megváltoztatná, talán célszerűbb volna egy új alaptörvényt megalkotni, nem pedig a régit foltozgatni. Paradox módon az előterjesztés egyetlen paragrafus esetében nem tartalmaz módosítást, ez az 5. §, ami viszont hiba, mert abban még egy, az európai uniós csatlakozás előtti helyzetre való utalás található, tehát mindenképpen módosítani kell ezt a pontot.

Szintén több képviselő részéről felmerült, hogy középtávú agrár- és vidékfejlesztési stratégia hiányában lehet-e jó agrárgazdasági törvényt alkotni - az volt az általános vélemény, hogy nem lehet. Ugyanakkor utalás van ennek a stratégiának az elkészítésére, de határidő, tehát időpont nélkül.

Nem előzte meg társadalmi konszenzus ennek a módosításnak az előkészítését, szemben az 1997-es alaptörvénnyel - ezt a kisebbség szintén hibának rótta fel.

Vannak persze pozitív elemek is, elsősorban az európai uniós csatlakozás kapcsán: ilyen a környezet-, az agrár-környezetgazdálkodás, a természetvédelem, az élelmiszer-biztonság kiemelése, hangsúlyozása. Az már megint az élet furcsasága, hogy pontosan az agrár-környezetgazdálkodás kapcsán szó van most egy átcsoportosításról, több mint 8 milliárd forintról, nem beszélve arról, hogy oly módon történne meg az átcsoportosítás, hogy az agrár-környezetgazdálkodásban érdekelteket megpróbálják szembeállítani az állattenyésztőkkel.

Szintén elhangzott, hogy a fogyasztóvédelem, a fogyasztásvédelem nem jelenik meg elég markánsan az előterjesztésben. A kisebbség kifogásolta, hogy miért maradnak ki az eredeti törvényhez képest olyan megfogalmazások, mint: “a mezőgazdaság kiemelten fejlesztendő nemzetgazdasági ágazatö - itt a “kiemeltö-en van a hangsúly -, vagy a “növekvő agrárteljesítményö, vagy a “hazai termékek védelmeö. Úgy tűnik, mintha ez a gyengítése lenne az eredeti törvénynek. Az előterjesztő azzal indokolta ezt a módosítást, ezeknek a dolgoknak a kihagyását, hogy európai uniós jogszabályok köteleznek erre bennünket - nos, ezt így, ebben a formában nem tudjuk elfogadni.

Szintén nagyon fontos része az alaptörvénynek, illetve a módosításnak a reálértéktartás kérdése. Az előterjesztésben az szerepel, hogy a 2005. évi nemzeti támogatási bázison történne ez a reálértéktartás; tudni kell, hogy az utóbbi évek legalacsonyabb nemzeti forrása a 2005-ös költségvetésben van, mintegy 140 milliárd forintról van szó. Ezt szintén nem tudjuk elfogadni, pont a tüntetések bizonyítják azt, hogy ez igen szűk mozgásteret biztosít az agrárkormányzatnak.

Szintén vita volt az agárgazdasági jelentés időpontjával kapcsolatosan. Ami jó, hogy konkrét időpont van az előterjesztésben: október 15-e, ekkorra kell ezt a jelentést beterjeszteni, de tudjuk, hogy a költségvetést, mármint a következő évi költségvetést általában szeptember 30-áig kell beterjeszteni. Itt tehát minimálisan az az elvárás, hogy vagy meghagyni azt, ami a korábbi törvényben volt, hogy a költségvetés előtt legyen betervezve az agrárgazdasági jelentés, vagy pedig legalább, minimum azzal egyidejűleg kelljen beterjeszteni, hiszen ha ez később történik meg, akkor a jelentésből leszűrhető tapasztalatokat nem tudjuk beépíteni a következő költségvetésbe.

Szintén fontos dolog - ezt az államtitkár úr is kiemelte - a katasztrófa jellegű elemi károk enyhítésére való utalás, itt arról van szó, hogy egy külön törvény megalkotásáról szól az előterjesztés. A probléma az, hogy nem szerepel benne, mikor kell ezt elkészíteni, illetve hogy ki: a kormány, az FVM vagy ki fogja ezt elkészíteni. Véleményünk szerint ezt még az idén meg kell alkotni.

Az Agrárgazdasági Tanács összetételével kapcsolatosan nincs változás, de kimaradt a létszámkorlát, illetve az a meghatározás, hogy legalább 20 tagú kell hogy legyen az Agrárgazdasági Tanács. Az indoklás nagyon vékonykának tűnik: az eddigi működési tapasztalatokkal indokolja a változást az előterjesztő.

Végezetül: abban talán mindannyian megegyeztünk, hogy nagyon fontos egy jó agrártörvény, az azonban csak annyit ér, amennyit a mindenkori kormányok meg is valósítanak abból. A viták során majd kiderül, milyen agrártörvényt tudunk alkotni.

A kisebbség emiatt nem tudta támogatni az általános vitára való alkalmasságot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 36 2005.03.01. 14:20  15-41

CZERVÁN GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A T/14601. számon a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által benyújtott törvényjavaslat az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosítását tartalmazza, én erről fogok beszélni elsősorban. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása, ezáltal a magyar mezőgazdaságnak a legrégebben működő közösségi, gazdasági, politikai rendszerbe, a közösségi agrárpolitikába történő integrálása valóban indokolja azt, hogy a magyar agrárpolitika számára iránymutató agrártörvényt a megváltozott körülményeknek megfelelően módosítsuk, azokhoz hozzáigazítsuk.

A kormányzat törvénymódosítási szándéka tehát érthető. Ugyanakkor, mielőtt a módosítást szakmapolitikai szempontból vizsgálnánk, két technikai jellegű észrevételt kell tennünk a tervezet előkészítésére vonatkozóan. Meggyőződésünk, hogy az ágazat szempontjából alapvető, és annak lehetőségeit közép-, illetve hosszú távon meghatározó törvény parlament elé történő előterjesztése előtt nem folytatott a kormányzat megfelelő mértékű társadalmi párbeszédet az érintettekkel. A nemzeti agrárkerekasztal által előkészített agrár- és vidékfejlesztési nemzeti stratégia anyagára ugyan hivatkozik az előterjesztő az általános indoklásban, ám hallgat arról, hogy a jelen előterjesztésben megfogalmazott legfontosabb koncepcionális kérdésekben történt-e társadalmi egyeztetés. A hallgatás nyilván annak tudható be, hogy a kormány az érintett csoportokkal való egyeztetés nélkül terjeszti a parlament elé a módosítást. Mindez ráadásul akkor történik, amikor a fővárosban újkori demokráciánkban soha nem látott méretű agrárdemonstráció zajlik, amelynek kiváltó oka többek között az elmúlt években tapasztalható, a gazdák és a kormány közötti párbeszéd hiánya volt.

A másik, nem az előterjesztés érdemi részére vonatkozó észrevételünk az, hogy a csatlakozásunkkal megváltozott körülmények, az, hogy agrárpolitikánk integrálódott a közösségi agrárpolitikába, és az, hogy ezáltal a nemzeti agrárpolitika cselekvési lehetőségei lényegesen megváltoztak, egy új agrártörvény megalkotását indokolták volna, nem egy egyszerű módosítást. Az előterjesztésből látható, hogy maga az előterjesztő is vívódott e tekintetben, hiszen a törvény majd' összes paragrafusát módosítani szándékozik, de pont az 5. §-t nem kívánja módosítani az előterjesztés, holott ezt mindenképpen kell, olyan utalások vannak benne. Úgy véljük, hogy a megváltozott körülmények megfelelő súllyal való kezelése egy új agrártörvény megalkotását tenné szükségessé, amit széles körű szakmai párbeszéd előz meg.

Ebben a formájában a törvénymódosítás mindössze egy kipipálandó feladat, ami egyébként, mint arra a későbbiekben kitérek majd, nemhogy javítaná, de érdemben rontaná az ágazat esélyeit a jelenlegi törvényben meghatározott kondíciókhoz képest. A törvény nem megfelelő koncepcionális előkészítettségét maga az előterjesztő is elismeri azzal, hogy a 3. §-ban a kormány számára feladatként határozza meg a középtávú agrár- és vidékfejlesztési stratégia megalkotását. Teszi ezt határidő nélkül, de erről később még szólok. Egyértelmű ebből a paragrafusból, hogy a kormány fordítva ül a lovon, előbb törvénykezik, feladatot pipál ki, és ezt követően alakít ki koncepciót. Az eredményt az alkalmazott technika már magában rejti. Ezzel a módszerrel csak egy felszínes, a problémákra még csak választ sem kereső, koncepciótlan paragrafushalmazt lehet előállítani, de véletlenül sem a társadalmi igényekre reagáló, az érintettek többségének véleményét tükröző törvényt.

Tisztelt Ház! A felvezetés után lássuk a részleteket! A továbbiakban, idő hiányában csak azokra a pontokra térek ki, amelyek érdemi változást tartalmaznak a '97-es törvényhez képest. A szocialista-liberális kormányzatnak az ágazathoz való viszonyát pontosan meghatározó módosításra kerülne sor a törvény elfogadása esetén a preambulumban.

(10.40)

Míg a '97. évi változatban az agrárgazdaságot „ kiemelten fejlesztendő ágazatkéntö határozza meg, addig a mostani szövegtervezetben már csak a „ továbbra is fejlesztendőö szövegrész található, de kimaradt a szövegből a növekvő agrárteljesítmény vagy a hazai termékek védelme is mint elérendő cél. Ebből a külső szemlélő számára szemantikailag viszonylag csekélynek tűnő változásból látható, mennyit változott a szociálliberális kormánypártok érzékenysége a mezőgazdaság és a vidék problémáival kapcsolatban. Míg Horn Gyula kormánya felfigyelt az egyszerű vidéki emberek szavára, gyakran tiborcinak tűnő panaszaikra, s ezért kiemelt figyelmet szánt az ágazat fejlesztésére - arról most nem nyitnék vitát, hogy milyen sikerrel, de legalább a szándék megvolt -, addig a milliárdos vállalkozók által meghatározott gazdaságpolitikai irányvonalat képviselő Gyurcsány-kormány már a szóhasználatával is jelzi, hogy nem érti az ágazat és a vidék problémáit, és érdemben nem is kíván vele foglalkozni.

Kár, hogy a korábban az ágazat érdekeit - legalábbis szóban - igen erőteljesen képviselő szocialista agrárpolitikus szakemberek, a minisztérium vezetői és igen tisztelt agráros hátterű szocialista képviselőtársaim is szövetségesei a kormánynak. Az önmagukat liberálisnak nevező képviselőtársainktól persze nem is vártunk mást, hiszen tudjuk jól, hogy értékrendszerüknek megfelelően évek óta több figyelmet fordítanak a homoszexuálisok és a kábítószeresek problémáira, mint a magyar vidék és a mezőgazdaság ügyére, lásd a mai napirend előtti felszólalást is.

Tisztelt Országgyűlés! Az ágazat kezelésének szempontjából leleplező erejű változtatás a preambulumban mindössze felvezetés a törvénymódosítás valódi tartalmi eleme számára, amelyik a 2. §-ban található. Míg az 1997. évi törvény, bár vitatható módon, de meghatározza azt, hogy a nemzeti költségvetésben a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre évről évre növekvő, a gazdaság fejlődésével, így teherbíró képességével arányos, tehát semmilyen értelemben nem túlzott mértékű támogatást kell meghatározni, addig a módosítás már csak reálértékszinten tartásról beszél, ami a gazdasági növekedéssel, így a költségvetés lehetőségeinek növekedésével párhuzamosan arányos súlytalanodást jelent; teszi ezt ráadásul úgy, hogy azt az évet határozza meg bázisként, amelyik az elmúlt időszak legalacsonyabb nemzeti költségvetési támogatási összegét fordítja az ágazat és a vidék problémáinak megoldására. Érthetetlen, hogy a szaktárca miként fogadhatja el ezt a fiskális érdekek miatt meghatározott, a tárca által is sokszor kritizált, a problémák méretéhez képest indokolatlanul alacsony 2005. évi nemzeti támogatási összeget mint bázist.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha már az FVM kormányzaton belüli rendkívül gyenge alkupozíciója miatt önök és a teljesen elgyengült szocialista agrárlobbi képtelen volt 2005-re a vidék és az ágazat számára megfelelő források kiharcolására a költségvetésből, legalább ne okozzon további károkat az ágazat számára azzal, hogy ennek a gyenge teljesítménynek az eredményét törvényben, a jövő számára is iránymutatásként határozza meg! Az ágazat előtt álló problémák, amelyek mértékét jól jelzi a mostani gazdademonstráció, elengedhetetlenné teszik azt, hogy legalább a törvény jelenlegi formájában meghatározott agrár- és vidékfejlesztési támogatási mérték kerüljön meghatározásra.

Mielőtt továbblépnék, megelőzöm a tisztelt államtitkár úr válaszát is, melyben véletlenül arra hívná fel a figyelmet, hogy az Unió nem teszi lehetővé a nemzeti támogatások korlátlan alkalmazását, ezért volt szükséges a kérdéses pont módosítása. A koppenhágai megállapodás értelmében a korábban alkalmazott nemzeti támogatások fenntartására néhány évig módunk van (Gőgös Zoltán: Három évig.), ha a támogatásokat megfelelő formában notifikáltuk Brüsszelben. Mi reméljük, hogy ez a notifikáció megtörtént, mivel önök minket erről tájékoztattak, bár tény, hogy a mai napig nem kaptunk pontos listát arra vonatkozóan, mit is notifikáltak önök a Bizottságnál. De mód van ezen átmeneti időszak után is az ágazat szereplőinek támogatására, csak meg kell találni a megfelelő eszközöket.

Mi például évek óta javasoljuk, hogy az FVM háttérintézményei által végzett kötelező hatósági vizsgálatokat csökkentett díjtétel mellett végezzék el ezek az intézmények, ezáltal is növelve a magyar termékek hazai és külpiaci versenyképességét. Önök ehelyett minden évben növelték a kérdéses intézmények saját bevételi kötelezettségét, amelyek ezt csak a díjak emelésével tudták teljesíteni. Ezt pedig természetesen a magyar gazdálkodó fizeti, akinek a növekvő költségei okán csökken a versenyképessége azokhoz az uniós gazdákhoz képest, akik alapjáraton is több támogatást kapnak, és még a vizsgálati díjak is alacsonyabbak.

Tisztelt Ház! Egy paragrafussal továbblépve visszautalnék a bevezetőben általam mondottakhoz. A 3. §-ban határoznák meg a kormány számára az agrár- és vidékfejlesztési stratégia megalkotásának feladatát, mindezt határidő nélkül, ami jól jelzi, hogy a Gyurcsány-kormánynak nem áll szándékában e koncepció megalkotása, és azt is, hogy a jelen törvénytervezet semmiféle érdemi, koncepcionális alapon nem áll.

Ezek után ismét feltehető a kérdés, hogy akkor minek is került e módosítás a Ház elé. Marad a feladatkipipálás és a kommunikációs lehetőség, hogy a területet nem ismerő állampolgárok felé a kormány azt a látszatot kelthesse, hogy foglalkozik az ágazattal.

Ugyanezen paragrafus egy másik módosítást is tartalmaz, mely ismételten jól jelzi a folyamatok meg nem értését. A törvény eddig arra kötelezte a minisztert, hogy a parlament előtt számoljon be az előző év agrár- és vidékpolitikai folyamatairól, és tegye ezt a következő év költségvetésének beterjesztése előtt. Nem volt véletlen ennek az időpontnak a meghatározása, hiszen így az előző év tapasztalatainak a leszűrését követően a következő év költségvetésének tervezésekor már meg lehetett lépni azokat a módosításokat, amelyeket a parlamenti képviselők szükségesnek tartottak. A beszámoló időpontjának kitolása ezt már lehetetlenné teszi, hiszen mire az Országgyűlés tárgyalná a beszámolót, a költségvetés főbb számairól szóló vitán már vélhetően túl lenne a tisztelt Ház.

A továbbiakban az előterjesztés mindössze két érdemi változtatást tartalmaz, ezek közül az egyik jelentősen puhítja a kormányzat számonkérhetőségét. Míg a törvény a jelenlegi formájában meghatározza, hogy a kormányzatnak a rendelkezésre álló eszközökkel arra kell törekednie, hogy az agrárolló záródását segítse, addig a mostani javaslatban már csak a dodonai “arányos jövedelmet biztosító termelői árszínvonal-kialakulásö szövegrész szerepel mint a kormányzat feladatát meghatározó pont. Míg az agrárolló statisztikailag pontosan meghatározható változása számon kérhető a mindenkori kormányzaton, addig az idézett szövegrész - valljuk meg őszintén - mindössze arra ad lehetőséget, hogy elkenje a felelősséget, és lehetetlenné tegye a számonkérést. Ez a változtatási szándék is jól illik a kormány agrárpolitikájába, melyet leginkább a nemtörődömség és a felelőtlenség jellemez, ebben pedig a számonkérhetőség egy felesleges momentum.

Az általam érintett utolsó lényegi pont is ehhez csatlakozik. A 9. §-ban látszólag érthetetlen módon kíván az előterjesztő változtatni az Agrárgazdasági Tanács működésével kapcsolatosan. A jelenleg hatályos szöveg azt tartalmazza, hogy a tanácsnak legalább húsz tagból kell állnia, a képviselt szervezetek számára vonatkozó minimális feltételt el kívánja hagyni az előterjesztő. Az indokoló részben azzal a meggyőzőnek nehezen nevezhető érvvel él, hogy a kötöttséget az eddigi működés tapasztalatai a továbbiakban nem indokolják. Az előterjesztés általános koncepciójából mi arra gyanakszunk, hogy itt is a számonkérhetőség, a társadalmi ellenőrizhetőség lehetőségét kívánják csökkenteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokak előtt nem világos, hogy az agrárgazdaság fejlesztése nemcsak az agrártermelők, a gazdák ügye, hanem valamennyiünk ügye és érdeke, hiszen mindannyian élelmiszer-fogyasztók vagyunk. Érdekeltek vagyunk, érdekeltek kell legyünk abban, hogy a termelők tisztességesen tudjanak dolgozni, abból megélni, hiszen nekünk sem lehet mindegy, hogy mi kerül az asztalunkra.

Itt szeretném megjegyezni: nagyon veszélyes dolognak tartom a termelők, a gazdák szembeállítását a fogyasztókkal, az erre irányuló magatartást elutasítjuk. Vegyük már észre, hogy egy csónakban ülünk! Éppen ezért a törvényjavaslatban a fogyasztók érdekeit, az élelmiszer-biztonságot, a termelő és a fogyasztó egymásra utaltságát érdemes volna markánsabban megfogalmazni.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség bízik benne, hogy a parlamenti viták végén a zárószavazás eredményeként az agrárgazdaság közép-, illetve hosszú távú kereteit jól meghatározó módosító törvény fog születni, amelyet azután már “csakö be kell tartania a mindenkori kormánynak. A “csakö-ot persze idézőjelben értem, hiszen mindannyian tudjuk az előző évek tapasztalataiból, hogy ez a legnehezebb. E tekintetben nem túl biztató Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr évértékelő, közel egyórás beszéde, hiszen ott egy szó sem hangzott el a mezőgazdaságról.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 48 2005.03.08. 1:55  17-149

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is gyakorlati oldalról közelíteném meg a témát. Egyfelől tárgyaljuk ezt az előterjesztést, amely az agrárgazdaságot közép-, illetve hosszú távon próbálná valamilyen irányba terelni, valamilyen mozgásteret felvázolni, ez a dolgunk, ez nagyon helyes. Másfelől pedig a gazdák kint vannak az utakon és demonstrálnak, egyébként törvényesen és igen fegyelmezetten, mert olyan napi megélhetési, pénzügyi gondjaik vannak, amelyek ismertek valamennyiünk előtt.

A kérdés úgy vetődik fel bennem, hogy mit üzen ez az előterjesztés a gazdáknak, mit üzen ez az előterjesztés a mezőgazdasági termelőknek, amikor olyan visszalépések vannak a '97. évi, egyébként teljes társadalmi konszenzust élvező alaptörvénnyel szemben, amire utalt Tóth András képviselőtársam, hogy a mezőgazdaság kiemelten fejlesztendő, és a “kiemeltenö szó maradt ki az előterjesztésből; vagy a növekvő agrárteljesítmény, vagy amiről itt Magda elnök úr is beszélt, a hazai termékek védelme, ez egyszerűen kimaradt. Tudom, hogy itt mindenfajta európai uniós jogszabályokra hivatkoznak, ami nagyon fontos. Keressük meg a megoldást, mert úgy veszem észre, hogy a másik oldalon is vannak, akik egyetértenek azzal, hogy igenis azt valamilyen formában szerepeltetni kell, hogy a hazai termékeket igenis védenünk kell.

 

(11.00)

Úgyhogy az a baj, szemben azzal, amit önök mondanak, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy ez az előterjesztés a '97. évihez képest egy visszalépés, egy mismásolása az eredeti társadalmi konszenzuson nyugvó előterjesztésnek és alapgondolatnak. Ez a baj, ez az előterjesztés gyöngítése a '97. évi törvénynek. Ezt nem szeretnénk, mert ez nagyon-nagyon rossz üzenet a gazdálkodóknak, a mezőgazdasági termelőknek és őrajtuk keresztül szerintem mindenkinek, aki érdekelt ebben a témában.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 68 2005.03.08. 1:12  17-149

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is Orosz Sándor képviselőtársamnak nem a mostani, hanem az azt megelőző felszólalására szeretnék röviden reagálni, hogy ki hogyan olvasta el az alaptörvényt.

Ezt azt az alaptörvényt az FVM terjesztette be, nem tudom, hogy mennyire alaposan tanulmányozták a módosítás elkészítése során, hiszen - és ez felmerült a korábbi vitákban is - az alaptörvény tíz paragrafusból áll, ebből kilencet módosítana. Fel is merült az, hogy akkor talán célszerű lenne egy új törvényt beterjeszteni a tisztelt Ház elé. Paradox módon éppen az 5. §-t nem kívánja módosítani, ahol viszont az uniós csatlakozásra való felkészítésre történő utalás van, ami már nyilván nem aktuális, tehát mindenképpen módosítani kell.

 

(11.20)

Tehát ilyen értelemben, azt hiszem, alaposabban lehet tanulmányozni ezt az előterjesztést. Mondom még egyszer, nekünk az a gondunk, hogy úgy érezzük - függetlenül attól, amit önök mondanak, mert talán sok mindenben egyetértünk, és talán a módosítások folyamán lesz olyan ellenzéki módosítás, amit önök esetleg el fognak fogadni, de úgy érezzük -, hogy most ebben a formában ez egy visszalépés a ’97. évi alaptörvényhez képest, ahhoz képest, amik ott megfogalmazásra kerültek. Ez a problémánk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 136 2005.03.08. 2:08  17-149

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita vége felé közeledve azért szeretném mondani, nehogy félreértés legyen, hogy itt az agrárgazdaságban közép- és hosszú távon is komoly problémák vannak, illetve várhatóak, nem beszélve a napi problémákról, hiszen a gazdák többek között ezért tüntetnek.

Ez az előterjesztés, bármennyire is sok kérdésben volt egyetértés, ezer sebből vérzik. Többen utaltak rá, csak néhány dologra szeretném felhívni a figyelmet: társadalmi párbeszéd abszolút nem előzte meg a mostani alaptörvény módosítását. Az agrár- és vidékfejlesztési stratégia nem készült el, a kormány tulajdonképpen fordítva ül a lovon, először azt kellett volna elkészíteni, és utána ezt a kerettörvényt módosítani. Ráadásul az előterjesztésben nincs határidő a stratégia elkészítésére.

Nem esett szó az elemi károk kezeléséről. Az egy jó dolog, hogy bekerült a módosításba, határidő nélkül. Ha ezzel komolyan akarunk foglalkozni, akkor határidőt, illetve előterjesztőt, felelőst kell megnevezni. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a biztosítási díj támogatását ez a kormány szüntette meg. Nem esett szó az Agrárgazdasági Tanács létszámával kapcsolatos módosításokról, ami tulajdonképpen a számonkérhetőséget, illetve a társadalmi ellenőrizhetőség lehetőségeit kívánja szűkíteni. Az agrárollót nem akarom megismételni, az egy konkrét statisztikai szám, szintén a számonkérhetőség vetődik fel.

A lényeg az, ha összezárnának bennünket, tudnánk alkotni egy jó agrártörvényt, de az a lényeg, hogy ebből a mindenkori kormányok mennyit tudnak megvalósítani. Azt hiszem, hogy ezen a területen nagyon sok a feladat.

De mindenekelőtt igazából akkor van értelme közép- és hosszú távú dolgokról beszélni, ha rövid távon a napi gondokat, a napi problémákat, a napi pénzügyi gondokat, ami miatt a gazdák kimentek demonstrálni az utcára, megoldják. Tehát mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy Gyurcsány miniszterelnök úr üljön le végre a gazdákkal, és ne csak beszéljen a megoldásról, hanem végre cselekedjen is valamit.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 167 2005.04.05. 4:05  162-202

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 71 módosító indítvány érkezett be az előterjesztéshez, ebből egy visszavonásra került, tehát maradt 70. A kormány 17 módosító indítványt támogatott, ebből, ha jól számoltam, 15 volt ellenzéki. Ahogy Pap János képviselőtársam megköszönte, én is ezt tudom tenni. Ilyen arányt el tudnánk fogadni, és el tudnánk képzelni, mondjuk, a költségvetéshez, az adótörvény vitájánál is, tehát ilyen ellenzéki módosító javaslatok elfogadási arányát is. Lehet, hogy jobb lenne a költségvetés, illetve az adótörvények.

Ami viszont szomorúsággal töltött el, hogy sajnos az elfogadott módosító javaslatok nagy része inkább formai, stilisztikai, nyelvtani jellegű volt, semmint tartalmi kérdés, éppen ezért próbálok elsősorban a tartalmi módosításokkal, javaslatokkal foglalkozni. A 10., 11., 12. pontban, sőt idesorolható a 30. pont is, olyan dolgok kerültek törlésre - és a módosító javaslatainkkal próbáljuk ezt visszatenni - a ’97. évi, széles társadalmi konszenzussal elfogadott alaptörvényből, amelyek véleményünk szerint, ha komolyan gondoljuk Magyarországon a mezőgazdaságot középtávon, hosszú távon, de akár rövid távon is, nem megengedhető. Olyan megfogalmazás volt, hogy a mezőgazdaság kiemelten fejlesztendő ágazat. Tehát itt a “kiemeltenö szó maradt el, ezt próbáljuk visszatenni, illetve növekvő agrárteljesítmény mellett tudjuk elképzelni az ágazat modernizálását. Ezt is elhagyná az előterjesztés, ezzel maximálisan nem értünk egyet, illetve az ajánlás 30. pontjában a hazai termékek támogatását szeretnénk erősíteni, illetve visszahelyezni, mint ahogy ez a ’97. évi alaptörvényben is benne volt.

Az ajánlás 17. és 18. pontjában a módosítások arra irányulnak, hogy az agrárgazdasági jelentésnek van egy konkrét időpontja az előterjesztésben, az október 15-e. Ez önmagában jó, hogy van egy konkrét időpont, csak sajnos az időponttal nem tudunk egyetérteni, illetve azzal, hogy a középtávú agrár- és vidékfejlesztési stratégiára, egész pontosan annak elkészítésére pedig nincsen határidő. A módosító javaslatomban mindenféleképpen szeretném, ha év végéig ez elkészülne. Ha az ágazat, illetve kormányzat komolyan gondolja a mezőgazdaságot, akkor ennek a stratégiának az elkészítésére határidőt is kellene szabni.

Amire az előbb utaltam, hogy az agrárgazdasági jelentés időpontja minden évben október 15-e, ezzel az a problémánk, és a 20., 21., 22., 23. és 24. módosító indítványok azt próbálnák megcélozni, hogy ugyanúgy vagy hasonló módon, mint ahogy az a ’97. évi alaptörvényben volt, a következő évi költségvetés benyújtása előtt kelljen az agrárgazdasági jelentést a miniszternek benyújtania, illetve a parlamentnek tárgyalnia, hiszen így van értelme, ha az előző év tapasztalataiból a tárgyévet követő év költségvetése elkészítésekor le tudjuk szűrni a tanulságokat, és figyelembe tudjuk venni a konkrét tényeket, illetve számokat. Tehát a módosító indítványunkban azt próbáltuk elérni, hogy a következő évi költségvetés benyújtása előtt vagy azt megelőzően, vagy azzal legkésőbb egyidejűleg kerüljön benyújtásra, illetve tárgyalásra az agrárgazdasági jelentés, illetve a parlament általi tárgyalása.

Tisztelettel kérem a jelen lévő kormánypárti képviselőket, hogy frakciójukban tolmácsolják ezeket a kéréseket, és legyenek szívesek támogatni ezeket a módosító indítványokat.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 181 2005.04.05. 4:27  162-202

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előbb elhangzott, hogy tényleg néhány módosító indítványunkat a kormány támogatta, de azt is hozzátettem, hogy ezek sajnos inkább formai jellegűek, mintsem a törvénymódosítás lényegi kérdéseit, tartalmi kérdéseit érintőek voltak.

Azonnal mondok is egy példát: én például hajlandó lennék az összes módosító indítványomat visszavonni, amennyiben a 14. ajánlási pontot elfogadná a kormány. Ez nem szól másról, mint hogy a bizonyos reálértéktartásnak melyik év legyen a bázisa. Az előterjesztésben az szerepel, hogy a 2005-ös év, tehát az idei év. Tudjuk azt, hogy az idei évben - a nemzeti támogatások bázisáról beszélek természetesen, hiszen erről szól ez az előterjesztés - a legalacsonyabb a nemzeti forrás az utóbbi években, ez mintegy 140 milliárd forint, és ezt a bázist akarja konzerválni tulajdonképpen az előterjesztés hosszú távra, középtávra. Tulajdonképpen nem értem, hogy a szaktárca ezt miért támogatja, ez egyértelműen fiskális szemléletre utal, hiszen világos volt a tárca előtt is szerintem, hogy az a mozgástér, ami a nemzeti források tekintetében az idén rendelkezésre áll, olyan szűk, hogy gyakorlatilag nincs is mozgástér, többek között ezért voltak, ezek okozták a nemrégiben lezajlott gazdademonstrációkat. Tehát számomra ez teljesen érthetetlen, hogy miért a legalacsonyabb bázist akarja nemzeti források tekintetében biztosítani.

Miután nem látom az államtitkár úr bólogatását, hogy esetleges ajánlatomat elfogadná, ezért továbbmegyek a módosító javaslatokon. Egyébként visszatérve még erre: a 14., 15. és 16. pont foglalkozik ezzel, hogy mi legyen a bázisa tulajdonképpen a nemzeti források támogatásának.

Ami még szintén nagyon fontos, és az ajánlás 48. pontja foglalkozik ezzel a kérdéssel, ez az elemi károk, katasztrófa jellegű problémák kezelése. Ez nagyon fontos, évek óta beszélünk már róla, igazából eredmény nélkül. Most az előterjesztésben ez szerepel, nagyon helyesen, csak a probléma ott van, hogy ugyanúgy, mint a középtávú agrár- és vidékfejlesztési stratégiánál, nincs határidő, nincs időpont, hogy mikorra, meddig kell ezt a bizonyos, katasztrófáról, elemi károkról szóló törvényt elkészíteni. Így semmi értelme, itt csak le van írva, hogy ezt el kell készíteni. Hogy ez tíz év múlva, tizenöt év múlva vagy egyáltalán mikor kerülhetne ez napirendre, nem szerepel. Egyértelműen azt javasoltam, hogy ha komolyan gondoljuk, akkor év végéig ezt nyújtsa be a kormány, tárgyaljuk meg, és fogadjunk el valamit az elemi károk enyhítésének kérdése tárgyában.

Az 56. és az 57. pont foglalkozik az úgynevezett agrárolló dolgaival, ez szintén nagyon fontos téma. Gyakorlatilag ami itt szerepel... - az agrárolló egy statisztikailag konkrétan megfogható szám, ami tulajdonképpen számon kérhető a mindenkori kormányzattól, hogy az agrárolló záródását elősegítette-e adott évben vagy sem. Ezzel szemben itt ilyen megfogalmazások szerepelnek az előterjesztésben, hogy arányos jövedelmet biztosító termelői árszínvonal, szóval, ilyen mismásolása a dolognak, és kivette a korábbi, a '97-es alaptörvényben szereplő agrárolló záródásának a megfogalmazását, illetve annak a betartását, betartatását. Tehát úgy gondolom, hogy itt szintén egy visszalépés van - ami szinte minden paragrafusnál nyomon követhető - a '97. évi, még egyszer mondom, nagyon széles társadalmi konszenzussal elfogadott alaptörvényhez képest, mismásolás van, itt csak duma van, a konkrét, számszerűsíthető, statisztikailag megfogható “agrárollóö kifejezés helyett ilyen általános jellegű megfogalmazások találhatók meg.

Éppen ezért kérem jelen lévő szocialista képviselőtársaimat - illetve most már megjött Karakas János képviselő úr is, aki a szocialista agrárfrakciónak az egyik jelentős szakértője -, hogy támogassák ez irányú, előbb említett módosító javaslatainkat.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 187 2005.04.05. 1:47  162-202

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Karakas Képviselő Úr! Én tényleg őszintén mondom, én természetesen a 400 milliárdnak sem lennék ellene. Csak nagyon röviden: ha az EU-támogatások nőnek - márpedig nőnek, de azt ne felejtsük el, hogy 25 százalékról indult a területalapú támogatás, és az idén is csak 30 százalék -, ez nem jelenti azt, hogy a nemzeti forrásoknak, a nemzeti támogatásoknak automatikusan ki kell vonulniuk a mezőgazdaság finanszírozásából. Hiszen mondom, ez az EU-támogatás így is még csak töredéke a korábban csatlakozott országok, az EU 15-ök támogatásának. Én azt mondom, hogy almát az almával és körtét a körtével hasonlítsunk össze, tehát az EU-támogatásokat az EU-támogatásokkal, a nemzeti forrásokat pedig a nemzeti forrásokkal.

Én nem azt mondom, lehet, hogy nem a 2003-as év a legkitűnőbb bázis, én csak azért próbáltam a 2003-as évet, mert tényleg, az utóbbi években ez a legnagyobb összeg. De a 2005-ös sem elfogadható, mert ez a 140 milliárd forint viszont a legalacsonyabb. Mondom még egyszer, itt volt az idei példa: pont az állattenyésztési támogatásokra nem jutott forrás, és ez indukálta elsősorban a demonstrációt. S ha az állattenyésztés bajban van, márpedig bajban van, akkor nemsokára a gabonatermesztők is még súlyosabb bajba fognak kerülni, mint amilyen bajban most vannak.

Ezért mondom azt, hogy én hajlandó vagyok kompromisszumra, keressük meg azt a megoldást, ami egy nagyobb bázist tud biztosítani reálértéktartás szintjén - na de ez nem a 2005-ös év lesz!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 193 2005.04.05. 2:01  162-202

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 67. pontjához szeretnék hozzászólni, amely az Agrárgazdasági Tanács létszámát szabályozza. Pontosabban itt is visszalépésről van szó. Az előterjesztő látszólag érthetetlen módon próbálja változtatni az Agrárgazdasági Tanács működésével kapcsolatos dolgokat. Azt tartalmazza a szöveg, hogy a tanácsnak legalább 20 tagból kell állnia; legalábbis ezt tartalmazta eddig, ez kerülne törlésre, ezt a minimális feltételt próbálja törölni az előterjesztő. Az indokló részben azzal érvel, ami nem túl meggyőző, hogy a kötöttséget az eddigi működés tapasztalatai a továbbiakban nem indokolják. Ennyi van az indoklásban. Ezt talán bővebben is ki lehetne fejteni. Kíváncsi vagyok, hogy az érdekeltek mit szóltak ehhez az előterjesztéshez. Mi egyértelműen arra gyanakszunk, ami az egész módosítást is jellemzi, hogy visszavonulás, kivonulás, visszalépés, az alaptörvény gyengítése, tompítása, ha úgy tetszik, az agrárgazdasági állások feladása, ugyanakkor a számonkérhetőség és az ellenőrizhetőség elmaszatolása történik. Abszolút nem értjük és nem tudjuk elfogadni ezt a módosítást.

Ha már nem előzte meg a mostani előterjesztést egy olyan széles társadalmi egyeztetés és konszenzus, mint az 1997. évit, akkor legalább ezeket az ellenőrzési pontokat nem kellene kiszedni a törvényből. Nagy tisztelettel arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a módosító javaslatunkat, hogy maradjon bent a törvényben az Agrárgazdasági Tanács létszámára vonatkozó eddigi kitétel.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 24 2005.10.18. 3:57  13-111

CZERVÁN GYÖRGY, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy elhangzott az előttem szólótól, Gőgös képviselőtársamtól, múlt héten szerdán megtárgyalta a mezőgazdasági bizottság a kereskedelmi törvénytervezetet, és tulajdonképpen az a furcsa helyzet alakult ki, hogy nem is kellene nekem elmondani a kisebbségi véleményt, mert Gőgös képviselőtársam többségi véleményként megfogalmazta a kisebbség által megfogalmazottakat is, tulajdonképpen csak a konklúzióban volt egyet nem értés, hogy általános vitára alkalmas-e az előterjesztés vagy sem. A 13 kormánypárti képviselő szerint módosító javaslatokkal kezelhető a kérdés, az ellenzéki képviselők pedig azt mondták, az a véleményünk, miután minden oldalról, kormánypárti, ellenzéki oldalról ugyanazok a dolgok fogalmazódtak meg, lehet, hogy célszerű volna egy új előterjesztést tárgyalni.

Abban valamennyien egyetértettünk, hogy a törvény nagyon fontos. Ahogy az államtitkár úr is mondta, a nemzetgazdaságon belül a kereskedelem a foglalkoztatási, illetve a GDP-arányokat tekintve 12-14 százalékot ér el, és ez a bizonyos '78-as belkereskedelmi törvény valóban már megújításra, felújításra szorulna.

Mezőgazdasági vagy agrárgazdasági szempontból nagyon fontos, hogy az üzemanyag- és a gépkocsi-kereskedelmet kivéve az élelmiszer-kereskedelem az összkereskedelmi tevékenység több mint 50 százalékát jelenti. Másrészt agrárgazdasági szempontból elég érzékeny területről van szó, amikor a kereskedelemről beszélünk, ezen belül, mondjuk, az élelmiszer-kereskedelemről, hiszen az európai uniós csatlakozás után az élelmiszerexportot, -importot tekintve elég kedvezőtlen tendenciák alakultak ki; vagy ha az élelmiszer-biztonsági kérdésekre gondolunk, a vásárlók védelmére vagy a kis- és középvállalkozások védelmére, támogatására, akkor bizony szeretnénk egy olyan kereskedelmi törvényt látni, ami valamiféle szempontból megnyugtató válaszokat ad ezekre a problémákra és dilemmákra.

Konkrétan megfogalmaztuk, és még egyszer mondom, kormánypárti és ellenzéki képviselők is egyaránt, hogy a szándék ellenére ez az előterjesztés a multinacionális cégek javára módosítaná a törvényt, tehát véleményünk szerint igazából nem valósulna meg a kis- és középvállalkozások védelme.

Szintén fontos észrevétel volt, hogy hatástanulmányokat nem tesz kötelezővé az előterjesztés.

Többen megfogalmazták aggályaikat a 150 milliárdos értékhatárral kapcsolatosan.

Az is egyértelmű volt, hogy az érdekképviseletek sem lelkesednek kifejezetten ezért a törvényért, illetve a törvényjavaslat ilyetén beterjesztéséért. A mezőgazdasági bizottság ülésén ott volt az ÉFOSZ képviselője, és tulajdonképpen egyetértett a kritikai megfogalmazásokkal, amelynek a középpontjában, ahogy elhangzott a többségi vélemény oldaláról is, a beszerzési ár alatti értékesítés tilalma nagyon határozottan felmerült. Tehát az egy dolog, hogy az agrárrendtartási törvény szabályozza ezt a kérdést, az megint egy más dolog, hogy milyen szankciókkal és hogyan érvényesül ez. Mindenféleképpen az fogalmazódott meg, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy a kereskedelmi törvény is foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és szerepeljen a beszerzési ár alatti értékesítés kategóriája, illetve tilalma is az előterjesztésben.

 

(10.10)

Azt is megfogalmaztuk, engedve a többségi akaratnak, ha már egyszer a parlament napirendre tűzte, általános vitára vette az előterjesztést, élni szeretnénk azzal a lehetőséggel, hogy a módosító javaslatoknál találjuk meg azokat a közös nevezőket, amelyeket - mondom még egyszer - mindannyian hasonló módon látunk, és reméljük, hogy ezáltal egy jó kereskedelmi törvényt tudunk majd alkotni.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 128 2005.11.03. 7:25  15-377

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2006-os költségvetés mezőgazdasági bizottsági vitájában is azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy ez az előterjesztés már a benyújtása pillanatában megbukott, és ezt a megállapítást nemcsak az ellenzéki képviselők mondják, ezt mondják az úgynevezett független, illetve kevésbé független gazdasági elemzők, szakértők is. Az államháztartási hiány, illetve az euró bevezetése körüli vita kapcsán az Unió folyamatosan kritikákat fogalmaz meg, és hogyha megnézzük az Állami Számvevőszék véleményét a jövő évi büdzséről, hát, finoman szólva nem az elragadtatás hangján szól az előterjesztésről.

Kártyavárként fog összeomlani ez a költségvetés, és nemcsak azért, mert eddig az MSZP-SZDSZ-kormány minden költségvetése megbukott, hitelessége szertefoszlott, hanem azért, mert érzéketlen az emberek problémáira, nem nyújt segítséget gondjaikra. A jelenlegi luxusbaloldali kormányzat nem érti a több mint 400 ezer munkanélküli, a gyermekeket nevelő családok, a csődközelbe jutott kórházak és önkormányzatok helyzetét. Ugyanakkor felelőtlen politikájuk eredményeképpen ma már minden állampolgárra 1,3 millió forint államadósság jut.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjenek meg néhány gondolatot az agrárfejezetről is. Abban talán valamennyien egyetértünk, hogy az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés nemcsak a gazdák ügye, hanem valamennyi magyar állampolgár számára fontos ügy, hiszen élelmiszer-alapanyagról, illetve élelmiszer előállításáról van szó, ami a hazai ellátáson túl jelentős exportbevételt hoz az országnak. Valamennyiünk felelőssége, hogy ráébresszük a lakosságot, hogy a fogyasztó és a termelő hosszú távú érdekei lényeges pontokon - élelmiszer-biztonság, minőség, környezetmegóvás, hagyományok ápolása - azonosak, és ezek szolgálatához szükség van itthoni mezőgazdaságra, földjeink hasznosítására. Ez utóbbi megállapítás az Agrárgazdasági Tanácsnak az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentéséből származik, amely egyébként szintén most szerepel a tisztelt Ház napirendjén. Ezeknek a jelentéseknek az a célja és funkciója, hogy a korábbi évek tapasztalatait, történéseit, tendenciáit figyelembe véve irányt mutassanak a törvényt hozóknak, hogy javuljon az agrárgazdaság helyzete.

Néhány javaslatot érdemes felidézni: a hozzáadott érték nagyságára összpontosító tevékenységi szerkezetre és a versenyképesség javítására van szükség; agrárinnovációs szektor erősítése, szaktanácsadás, szakoktatás, agrárkutatás, állattenyésztés piacorientált fejlesztése, az értékesítés logisztikai rendszerének kiépítése, elosztó központok, kikötők, hűtők, raktárak. Maga az FVM is egyetért azzal, hogy megbomlott a két fő ágazat, a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti egyensúly. Az export-import pozitív szaldója romlott a csatlakozási alkalmazkodásunk miatt. Az uniós rendszerre történő átállás és a krónikus tőkehiány miatt a gazdák súlyos pénzügyi gondokkal küszködnek. Ha ez így van, márpedig így van, és ezzel a megállapítással a kormányoldal és az ellenzék egyetért, akkor talán tenni is lehetne valamit, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Erre itt van a kiváló lehetőség, amikor a jövő évi büdzsét tárgyaljuk, és itt a kiváló lehetőség, hogy ne csak duma legyen, hanem tegyünk valamit a gazdák és az agrárgazdaság érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! Tudom, illetve tudtam előre, hogy a kormányoldal képviselői azzal fognak jönni, hogy 400 milliárd forint van a jövő évi büdzsében, és soha ennyi pénz még nem volt, és hogy 2003-ban például csak alig több mint a fele állt rendelkezésre ennek az összegnek. Ez igaz, tisztelt képviselőtársaim, de az almát a körtével ugyan össze lehet hasonlítani, csak nincs sok értelme, ugyanis 2003-ban még nem voltunk az Európai Unió tagjai, és többek között azért léptünk be, hogy majd az uniós agrártámogatásoknak köszönhetően az ország jól fog járni, korábbi versenyhátrányunk ki fog egyenlítődni. A csatlakozás évében, 2004-ben az agrárköltségvetés 53, 2005-ben 48 százaléka származott hazai, nemzeti forrásból. Ez 2006-ra tovább fog csökkenni 40 százalékra. Abszolút értéken ez mintegy 155-160 milliárd forint. Természetesen az uniós források ennek megfelelően növekedtek a másik oldalon, 2006-ban elérik a 239 milliárd forintot, azaz körülbelül 60 százalékát teszik ki a fejezeti előirányzatnak.

A baj ott van, hogy a növekvő uniós támogatások ellenére még mindig jelentős versenyhátrányban vannak a magyar termelők, a gazdák. Ahelyett, hogy nemzeti forrásból igyekeznénk ezt a hátrányt csökkenteni, azt látjuk, hogy a nemzeti támogatás folyamatosan vonul ki az agrárgazdaságból. Nézzük meg először az uniós részt! Tudjuk, hogy a közvetlen területalapú támogatások 35 százalékát kapják meg a magyar gazdák uniós társaikhoz képest, ezt egészíti ki a hazai 30 százalék, amit - ahogyan egyébként elhangzott Lengyel Zoltántól - az ÁSZ megállapítása ellenére továbbra sem jelenítenek meg külön soron. A többi uniós pénz a nemzeti vidékfejlesztési terv, illetve az AVOP, amelyek pályázati pénzek, tehát nem automatikusan járnak, csak sikeres pályázat esetén és utólag. Tehát igencsak kérdéses, hogy milyen célra és főleg mikor lehet ebből tényleges agrártámogatás.

A piaci támogatások a legbizonytalanabbak, mert azok igénybevételét az uniós intézkedések is nagyban befolyásolják. Még annyit az uniós részről, hogy ezek a támogatási formák nem segítik a nagyobb hozzáadott értékű ágazatok fejlesztését, tehát nem javítanak érdemben a mezőgazdaság rossz szerkezetén, a növénytermesztés és az állattenyésztés felborult arányain. Ebből következik, hogy ezt a nemzeti ágon kellene segíteni, de sajnos ennek nyoma sincs. A hazai források tekintetében 161 milliárd áll rendelkezésre. Ebből, hogyha levesszük az uniós pályázati pénzek kötelező hazai társfinanszírozását, vagyis a sajáterő-részt, továbbá a már említett 30 százalék hazai területalapú kiegészítést, valamint az idén megítélt, de ki nem fizetett pénzek jövőre áthúzódó összegét - ugye, ezt a determinációt -, azt látjuk, hogy nem marad semmi. A király meztelen! Illetve, hogy igazságos lehessek én is, egész pontosan 2-3 milliárd forint van minderre. Ennyi a szabad, tiszta, nemzeti felhasználású keret, amivel még mindig jelentős versenyhátrányunkat le kellene dolgoznunk. Ezt, ugye, önök sem gondolják komolyan, tisztelt képviselőtársaim? Ennél még az idén is több pénz állt rendelkezésre.

Már egy éve is megfogalmaztam a kérdést, most is kénytelen vagyok ezt megtenni: miért kell a nemzeti költségvetésnek megkezdenie, illetve folytatnia a kivonulást az agrárköltségvetésből? Hol van az előírva, hogy ha az uniós források nőnek, a nemzeti támogatásnak, amelyeket engedélyeztettünk az Unióval, csökkennie kell? Sehol. Egy magyarázat van: önök, tisztelt kormány és kormánypárti képviselők, érzéketlenek a mezőgazdaság, a vidék problémáira, gondjaira. Mi ezt a hozzáállást nem tudjuk, és nem is fogjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 366 2005.11.28. 5:00  361-381

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság tagjaként az előttünk fekvő szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot elsősorban a mezőgazdasági szövetkezetek nézőpontjából kívánom véleményezni.

A kormányzat 2003-ban kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2005. év végéig új törvényt alkot a szövetkezetekről. Ennek az ígéretének több más fontos agrártörvény egyidejű benyújtásával látszólag eleget tett. Bár ne tette volna, hiszen ez az előterjesztés több sebből vérzik, még módosításokkal sem javítható! Egy dolgot lehet vele kezdeni: visszaadni, és az új kormányra hagyni a munka elvégzését.

Tisztelt Ház! Mielőtt elfogultsággal vádolnának, itt van a kezemben három szervezet véleménye az előterjesztésről. Mindhárom vélemény, igaz, különböző okok miatt, de elfogadhatatlannak tartja a tervezetet. Ez a három szervezet egyébként a Hangya Együttműködés, a Magosz, illetve a MOSZ.

Idézek: “Arra kérjük a mezőgazdasági bizottság valamennyi tagját és az őket delegáló pártokat, hogy szíveskedjenek megakadályozni a beterjesztett szövetkezeti törvény módosítását, annak rendkívül sokféle, szövetkezetellenes, az európai szövetkezeti normákat durván megsértő tartalma miatt.ö Ezt mondja a Hangya Együttműködés.

A következő idézet: “Az előterjesztő a szövetkezetekről és a gazdasági társaságokról szóló törvény sajátos elegyét alkotta meg. A tervezet a klasszikus szövetkezeti elvek és a magyar gazdaságban részt vevők érdekeinek szempontjai szerint átdolgozásra szorul, így a jelen állapotában nem támogatható.ö Ezt mondja a Magosz.

A következő idézet: “Az Országos Szövetkezeti Tanács tagszervezetei különböző okokból elutasították a tervezetet. Elfogadhatatlannak, a szövetkezeti stabilitást súlyosan veszélyeztetőnek minősítette az elképzeléseket.ö Ez volt a MOSZ véleménye.

Mindezek alapján Kiss Péter kancelláriaminiszter expozéjában tett állításai, miszerint széles társadalmi egyeztetés eredménye az előttünk fekvő tervezet, továbbá figyelembe veszi a nemzetközi elvárásokat, valamint a szövetkezeteket jól elhatárolja a gazdasági társaságoktól, finoman szólva nem állják meg a helyüket. Az már csak hab a tortán, hogy 2007. december 31-éig három, illetve egyesek szerint három, szerintem legalább öt törvény szabályozná - ha szabályozná - a szövetkezeteket, így az 1992. évi I. törvény, a 1996. évi XXXII. törvény, az 1992. évi II. törvény, a 2000. évi CXLI. törvény, a 2003. évi CV. törvény, illetve elfogadása esetén az új szövetkezeti törvény. Ez aztán a jogbiztonság!

 

(22.40)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéljünk a lényegről! Számomra egyértelmű, hogy nem egy új szövetkezeti törvény megalkotásának égető vágya vezette a kormányt az előterjesztés benyújtásakor. Valamilyen csoda folytán eszükbe jutott a 2002-es választás 619 ígéretének egyike, amelyet a “Virágzó mezőgazdaság és vidékö című fejezetben fogalmaztak meg. Így hangzott: “Megkülönböztetés nélkül megvásároljuk az alanyi jogú üzletrész-tulajdonosok üzletrészét, orvosoljuk az elmúlt években elkövetett súlyos igazságtalanságokat.ö Ez az ígéret nem volt más, mint rálicitálás a polgári kormány által megkezdett, a külsősök, illetve a nyugdíjas tagok üzletrészének állam által történő felvásárlására. Csak közben meggondolták magukat, és a kifizetés helyett egyszerűen át akarják keresztelni az üzletrészt részjeggyé, illetve átalakított befektetői részjeggyé. Elfogyott talán a pénz? Mégsem dübörög a gazdaság?

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi a különbség az átalakított befektetői részjegy és az üzletrész között? Nem jogi értelemben, hanem közgazdasági tartalom szempontjából. Gyakorlatilag semmi. Ami pedig a befektetői részjeggyé alakítást illeti, azonnal megjelenik a tőkekivonás, az instabilitás lehetősége. A mezőgazdaságból tőkét kivonni? Hát nem az ellenkezőjét kellene támogatni? Így akarják megoldani, megúszni az üzletrész kérdését? Ne tegyék ezt, tisztelt kormány, kormánypárti képviselők! Teljesítsék a választási ígéreteiket, és fizessék ki a tulajdonosoknak az üzletrészük ellenértékét!

Ami pedig a szövetkezetekről szóló törvénytervezetet illeti, vonják vissza, hiszen ezt az előterjesztést még módosításokkal sem lehet használható formába önteni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)