Felszólalás adatai

Ilyentájt azonban az országban sok helyen - Komlótól Vértesszőlősig, Mátraterenyétől Farkaslyukig - halkan megkondul egy-egy kis harang is. Ezeknek a kis harangoknak az érces hangja pedig egy másik ünnepre, a bányásznapra emlékeztet, és egyben azt is jelzi, hogy a tudás és a tapasztalat édestestvérek. A magyar szénbányászat története példázza ezt a legjobban, mert a föld alatti munkához egyaránt szükség volt a hozzáértésre, a szakmai tapasztalatokra, a nyers testi erőre és nem utolsósorban nem kevés bátorságra is, hiszen a műszak előtt, a Szent Borbálához intézett kápolnai fohász után a mélybe leszállva a bányász sohasem lehetett biztos abban, hogy látja-e még valaha a napot. A föld méhében, a frontokon ezernyi veszély leselkedett rá: a metángáz, az aknában alattomosan utat törő víz, a bányaomlás.

A bányászok tisztában voltak azzal, hogy ott lent senki másra, csakis önmagukra és társaikra számíthatnak. Volt idő, hogy amikor a szolidaritás szó elhangzott, az ember önkéntelenül is a bányásztársadalom példamutató összetartó erejére gondolt, igazi közösséget alkottak. A legfontosabb azonban, hogy a bányászok minden időben teljesítették kötelességüket: teljesítették az országgal szemben, mert a széncsaták legendás hétköznapi hősei biztosították az iparnak, a lakosságnak a fűtőanyagot; teljesítették a munkaadójukkal és a családjukkal szembeni kötelességüket is.

A bányavállalatok pedig profitjuk egy részét munkásaik életkörülményeinek, szociális helyzetük javítására, egészségügyi ellátásukra, gyermekeik oktatására fordították. Nem túlzás azt állítani például, hogy a szénbányászat és Nógrád megye virágkora egybeesett, a szén közelsége vonzott a megyébe más iparágakat. A bánya mecénása volt a szénmedence településeinek: iskolákat, kórházakat, kultúrházakat, sportpályákat épített, rendezvényeket támogatott, orvosokat, tanítókat, népművelőket alkalmazott. A feljegyzések szerint a nógrádi szénmedencéből - az első bánya megnyitásától a bányák bezárásáig eltelt, hozzávetőleg másfél évszázad alatt - a bányászok körülbelül 165 millió tonna szenet termeltek, teljesítményükkel kiérdemelték a társadalom elismerését. A 63. bányásznapon az utókor hálája és köszönete illeti a magyar bányászokat.

Tisztelt Ház! Tatabányán az 1919. szeptember 6-án eldördült csendőrsortűz bányászéleteket oltott ki, a bányásznap erre a tragikus és szomorú eseményre való emlékezés napja. Az 1960-as évektől azonban jelképes sortűz érte magát a teljes iparágat is: a pártállam botcsinálta gazdaságpolitikusai az akkor viszonylag olcsó kőolajra, földgázra, a szén gazdaságtalan kitermelésére hivatkozva a hazai szénbányászat visszafejlesztéséről, felszámolásáról döntöttek. Majd' megszakadt a nógrádi bányászok szíve 1972-ben, amikor olyan aknákat kellett bezárni, ahol több millió tonna kitermelhető szénvagyon volt és van a mai napig. A megye lakossága keserűen és értetlenül fogadta a bányák bezárását, titokban azonban bíztak benne, hogy egyszer eljön majd az idő, amikor hasznosul a nógrádi szénmedence legalább 200-300 millió tonna ismert minőségű szénkészlete.

A megye önkormányzata előtt is már évekkel korábban felértékelődött a nógrádi szénvagyon jelentősége, mert tisztában vagyunk azzal, hogy olyan vagyon nyugszik a talpunk alatt, amely a környék, a megye régóta áhított gazdasági fellendülésének egyik motorja lehet.

Úgy véljük, elérkezett az idő ahhoz, hogy az Országgyűlés által elfogadott, 2030-ig szóló nemzeti energiastratégia szellemében - a kormány támogatására számítva - elkezdjük a felkészülést a bányászkodás újraindításához a nógrádi szénmedencében is. Sejtjük, hogy ez a nap nem holnap lesz, mert a gazdaságos szénkitermelés jelentős mértékben függ a kőolaj világpiaci árától, a társadalmi folyamatoktól, az úgynevezett tisztaszén-technológia fejlődésétől és a szénfelhasználás céljaitól. A bányák megnyitása mellett szól viszont, hogy kevesebb földgázt kell importálnunk, és sok-sok új munkahelyet teremt, energiaellátási zavarok esetén gyorsan mozgósítható tartalékot jelent.

Tisztelt Országgyűlés! "A szenet nem lehet betiltani" - mondta egy alkalommal Oláh György, a magyar származású Nobel-díjas kémikus. Mintha azt üzente volna a világnak, hogy amíg lesz szén a földön, addig lesz szénbányász is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)