Készült: 2024.03.28.11:25:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

211. ülésnap (2001.05.30.), 92. felszólalás
Felszólaló Fodor Gábor (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:22


Felszólalások:  Előző  92  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy a mai vitát folytatva az előbbi, az állampolgári jogok általános biztosának beszámolóját követő vita után most a kisebbségi biztosról és az ő tevékenységéről is néhány szót szóljak.

Nos, amikor a beszámolót átlapozzuk és a kezünkbe vesszük, akkor azt látjuk, hogy itt is tekintélyes anyag vár feldolgozásra. Komoly problémákat olvashatunk Kaltenbach Jenő biztos úr kiadványában elénk tett beszámolójában is, esetekkel illusztrálva, és azt gondolom, hogy rendkívül fontos általános következtetéseket is kicsemegézhetünk ebből az anyagból.

Én megint, ahogy az előzőekben is említettem, csak néhány dolgot szeretnék ezekből kiemelni, hiszen oly változatosak az itt felmerülő gondok és bajok a kisebbségek területén is, és oly változatosak azok a problémák, amelyekkel a kisebbségi biztosnak meg kellett birkóznia, hogy nyilvánvaló, hogy egy ilyen beszámolóban igazából nem tudjuk mindet érinteni.

Miről szeretnék most beszélni? Először is szeretném leszögezni azt, hogy itt is érdemes visszamennünk néhány évvel a történetben, hiszen az előző vitában már megállapítottuk, hogy olyan pillanatban vagyunk, amikor nemcsak az ez éves beszámolóval érdemes foglalkoznunk, hanem az egész intézmény történetét - tulajdonképpen hat évet is értékelve - elő kell vennünk.

Azt gondolom, itt is megállapíthatjuk azt - szeretném nagyon hangsúlyozottan leszögezni ezt a megállapítást -, hogy sikerült egy nagyon fontos intézményt meggyökereztetni a magyar közjogban; az ombudsmani intézménynek egy olyan változatáról van szó, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosáról, amely egy önálló karaktert, egy önálló erőt képvisel a magyar államszerkezetben jelen pillanatban.

 

 

(14.50)

 

Ezt rendkívül fontosnak tartom, és azt gondolom, Kaltenbach Jenőnek személyesen is nagyon komoly érdemei vannak ennek megteremtésében. Őt jó néhányan ismerjük a parlamentből már, ha úgy tetszik, a legelső ciklusból, hiszen én még emlékszem arra, amikor a kisebbségi törvény megalkotásánál dolgoztunk együtt, úgyhogy neki komoly tapasztalata van ezen a nagyon is érzékeny területen, hogyan kell kezelni a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek problémáját. Nyilván e tapasztalatból is kiindulva történt meg aztán az ő jelölése, majd megválasztása erre a posztra, és azt gondolom - ahogy az eddigi viták is mutatták -, közmegelégedésre végezte munkáját, kritikák, komoly kritikai észrevételek nem fogalmazódtak meg a tevékenységével kapcsolatban, úgyhogy azt gondolom, itt is minden készen áll arra, hogy újraválasszuk Kaltenbach Jenőt is mint a nemzeti és etnikai kisebbségek biztosát.

Tehát az intézmény, a jogintézmény megteremtette a maga helyét, és bizonyította az elmúlt évek tevékenységével, hogy szükség van rá, és rendkívüli jelentősége van nálunk Magyarországon. De ha úgy tetszik, nemcsak Magyarországon, mert szeretnék egy nagyon rövid kitérőt tenni arra vonatkozóan, hogy a magyar ombudsmani intézmény nemzetközi megítélése is igen jó, ezen belül a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának megítélése is. Nemzetközi szervezetek elismert tagja, ahogy itt a beszámolóban is olvashatjuk, és azt is tudjuk, hogy önmagában erről az intézményről a nemzetközi szervezetek, a nemzetközi közvélemény rendkívül jó véleménnyel van. Büszkék lehetünk arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy van ilyen intézményünk, jól működik, és olyan emberek vezették, tevékenykedtek és jelenítették meg ezt az intézményt, akik az elmúlt években komoly hírnevet szereztek nemzetközi porondokon is; ez vonatkozik Gönczöl Katalinra, Kaltenbach Jenőre és Majtényi Lászlóra egyaránt.

A nemzetközi kontextusban nemcsak a magyar intézmény elismertsége lényeges, hanem az is, hogy a közép-európai történések eredményeként felértékelődött a nemzeti és etnikai kisebbségek problémája. Ezt részben a délszláv konfliktus is előtérbe állította, de bizonyos szempontból előtérbe került ez az Európai Unió és Ausztria kapcsolatának megromlása vagy vitája kapcsán is, ahol tudjuk jól, hogy az Európai Unió elég határozott álláspontot foglalt el, és amit szemére vetett Ausztriának, az többek között a kisebbségekkel kapcsolatos kijelentések vagy viselkedésmód is volt.

Ezt azért tartom fontosnak elmondani, tisztelt képviselőtársaim, mert azért itt nem árt zárójelben megjegyeznünk azt a szomorú tényt, hogy a jelenlegi jobboldali kormány számára úgy tűnik, hogy politikai partnerként elsősorban az az Ausztria és az az Olaszország jön számításba, azon jobboldali kormányok által vezetett Ausztria és Olaszország, amely országokkal szemben a fejlett világ, az Európai Unió kritikát fogalmaz meg, és nagyon erőteljes elítélő szavakban és mondatokban ostorozza azt a politikát, amelyet képviselnek. Nos, ez a politika az többek között, amivel szemben az Európai Unió és szerte a világ megfogalmazza a maga kisebbségi politikáját, és amely egyre erősebb hangsúlyt kap a nemzetközi porondokon, a nemzetközi dokumentumokban is.

Azt gondolom, a nemzetközi mércének is megfelel az, amit Magyarország e területen fel tud mutatni eredményként, elsősorban a kisebbségi ombudsman tevékenységének köszönhetően. Az a néhány kérdés, amit a bevezetőben is említettem, amiről szeretnék beszélni, nagyjából ezeket illusztrálná.

Az első problémát, amit kiemelnék, igazából úgy írhatnám le, hogy ez a kisebbségi joganyag átvizsgálását jelenti, és ezt olyan kérdésnek tartom, amiről szeretnék néhány szót szólni. Nagyon fontosnak tartom és a mostani parlamenti cikluson túlnyúlónak tekintem azt a munkát, amit a kisebbségi ombudsman hivatala, ő maga is elvégzett az elmúlt időszakban, és amely arra irányult, hogy azt a kisebbségi törvényt, amelyet megalkottunk még a legelső Országgyűlésben 1993-ban, ennek a törvénynek a legfontosabb és leglényegesebb passzusait átvizsgálva, a gyakorlattal szembesítve próbáljunk létrehozni egy olyan módosítási javaslatot, amely kiszűri azokat az ellentmondásokat, anomáliákat, amelyeket az élet azóta felvetett vagy amelyekre az élet rávilágított. Én ezt nagyon hasznos és nagyon komoly munkának tartom, és örülök annak, hogy ebben az országgyűlési képviselők is részt vettek, hiszen az emberi jogi bizottságnak egy albizottsága is létrejött, amely - szorosan együttműködve a minisztériumok tisztségviselőivel, illetve a kisebbségi ombudsman munkatársaival - letett egy ilyen javaslatot az asztalunkra.

Szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy ez igen fontos, igen lényeges munka lenne. Én most már nemigen látok lehetőséget arra, hogy a választások közeledtével ebben előrejussunk és változás legyen, de azt hiszem, a következő parlamenti ciklusban mindenképpen szembe kell nézni azzal, hogy van módosítanivaló a kisebbségi törvényen. Azon a kisebbségi törvényen, amire egyébként méltán lehetünk büszkék, mert valóban Európa-szerte nagyon jó híre volt, amikor meghoztuk annak idején, de azt is tudjuk, hogy ha valamiről az élet bebizonyítja bizonyos részeiben, hogy nem működőképesek vagy legalábbis jobban is tudnánk működtetni, akkor majd érdemes a változtatásokat végrehajtani. Én nagyon lényegesnek tartom ezt a munkát.

Másfelől azt is nagyon fontosnak tartom, hogy Kaltenbach Jenőhöz és az ő hivatalához fűződik az egyenlő bánásmódról szóló törvény javaslatának a kidolgozása. Ezt más szóval egyfajta antidiszkriminációs törvénynek is szokták nevezni, és tudjuk jól, hogy ez megint csak az elmúlt hetekben, elmúlt hónapokban komoly politikai vitát váltott ki Magyarországon, többek között azért is, mert ezt a javaslatot, amelyet a kisebbségi ombudsman kidolgozott, mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről magunkévá tettük, és magunk vállaltuk azt, hogy a tisztelt Országgyűlés elé terjesztjük, és kérjük a támogatást erre vonatkozóan. Tudják képviselőtársaim, hogy a jobboldali kormánykoalíció leszavazta ezt a javaslatot, és nem engedte, hogy a parlament tárgyaljon erről a kérdésről és foglalkozzon az egyenlő bánásmódról szóló törvénnyel.

Hozzátenném, hogy a mi javaslatunk után a Szocialista Párt is benyújtott egy ilyen javaslatot a parlamentnek, abban bízva talán, hogy a mi kudarcunk után esetleg az ő javaslatukat, amely szélesebb körben rendezte volna ezt a kérdést, elfogadja a tisztelt Ház. Erről még nem döntött a parlament, de sajnos valószínűsíthető a döntés, hiszen a bizottságok már tárgyalták, az emberi jogi bizottság is tárgyalta, és elutasította a kormánypárti többség ezt a javaslatot. Ezek szomorú tények, és mutatják azt, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvényjavaslat, ami a kisebbségi ombudsman műhelyében született meg és nyert polgárjogot a magyar társadalomban, és az ellenzéki pártok az ideát, a javaslatot, a tartalmat magukénak is vallják és vállalták is, tehát ez a javaslat úgy tűnik, hogy a kormánykoalíció ellenállásán, a probléma iránti érzékenység hiányán egyelőre megbukik, de nagyon remélem, hogy nem lesz tartós ez a bukás, lesz még időszak, amikor majd sikerül ebben a Házban az egyenlő bánásmódról szóló törvényről vitatkozni.

Azért is tartom ezt fontosnak, mert ugyan van egy jogvita arról, hogy mi a helyes, ha különböző jogszabályokban rendezzük ezt a kérdéskört, vagy egy önálló törvényt hozunk létre az antidiszkriminációra vonatkozóan; én az utóbbi álláspontnak vagyok a híve. Azt gondolom, hogy különböző okok miatt, részben történelmi hagyományok miatt, részben jogi érvek alapján Magyarországon az lenne a helyénvaló, ha az önálló törvényjavaslat mellett döntenénk. Én ebben a vitában elévülhetetlennek tartom azokat az érdemeket, amelyeket a kisebbségi ombudsman szerzett azzal, hogy nemcsak beszélt erről a kérdésről, hanem egy törvényjavaslatot is letett elénk, amelyik úgy, ahogy van, használható, és amely kiindulópontot jelent minden erről való gondolkodáshoz.

Utoljára hagytam az egyik legfontosabb kérdést ebben a témakörben, és ez pedig a magyarországi romák helyzete. Emellett megint nem lehet szó nélkül elmenni, tisztelt képviselőtársaim. Mi elég barátságosan vitatkozunk itt néhány - hogy mondjam... -, nem mondom, hogy indulatosabb, de néhány érdekesebb pengeváltás mellett erről a kérdésről, mármint az ombudsmanok által felvetett kérdésekről, de bizony ne feledjük el, hogy itt, a kisebbségi ombudsman jelentésében is olyan problémák kerülnek elénk elsősorban a hazai romákra vonatkozóan, és olyan problémákról beszélünk tulajdonképpen barátságosan, amelyek nyugodtan mondhatom, hogy elképesztő és megdöbbentő anomáliákat tárnak fel a magyar társadalomban.

Elég talán utalnunk a zámolyi romák kálváriájára, arra, hogy Strasbourgig eljutott ez az ügy. Nemcsak magyar belügy, ha úgy tetszik, nemcsak a saját lelkiismeretünknek tartozunk felelősséggel arra vonatkozóan, hogy mi történik a hazai romákkal, hanem a nemzetközi közvélemény is figyeli azt, hogy mit cselekszik Magyarország többek között annak a hibás politikának az eredményeként, amit nem győztünk elégszer bírálni, és amely megint csak a kormányhoz és a kormánykoalícióhoz kapcsolódik az elmúlt időszakban. Tehát itt állunk most a nemzetközi közvélemény előtt is, és cselekednünk kellene. Ehelyett azt látjuk - szintén beszéltünk már erről a Házban, de meg kell említenem most is -, hogy oda jutunk e kérdéskör kapcsán, amikor erről beszélünk, hogy különböző titkosszolgálatok, az orosz titkosszolgálatok machinációit látják egyesek abban, hogy mi történik a hazai romákkal, hogy éri-e őket diszkrimináció, hogy kiszolgálják-e őket az egyes vendéglátó-ipari helyiségekben, hogy rájuk gyújtják-e a házakat, hogy dobnak-e rájuk Molotov-koktélokat; én azt gondolom, hogy ez az ostobaságnak a netovábbja.

 

 

(15.00)

 

Ez olyan struccpolitika a kormány részéről, amikor nem mer szembenézni bizonyos problémákkal, hanem külső körülményekre próbálja hárítani ezeket, olyanokra, amelyekkel nem lehet magyarázni komoly és fajsúlyos belső bajokat. Őszintén szembe kell nézni azzal, hogy itt az előző kormányoknak is van felelőssége - mindannyiunknak, nekünk is, a szocialista-liberális koalíciónak is -, de a mostani kormánynak különösen, mert nem történt semmi értékelhető Magyarországon a hazai romák helyzetének javítása és javulása érdekében. Emellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A Szabad Demokraták Szövetsége ezt alapvető kérdésnek tekinti a magyar társadalom számára. Tudjuk jól, hogy ezzel nem lehet népszerűséget és szavazatokat szerezni, de ez becsületbeli kérdés a politikában, tisztelt képviselőtársaim. S ha valaki becsületbeli ügynek is tekinti a politikát, és vannak erkölcsi normái és erkölcsi szabályai, akkor nem nézheti tétlenül azt, hogy mi folyik ma a magyarországi cigánysággal, a magyar romákkal és mennyire érzéketlen ez a kormány a problémáik iránt, mennyire nem tudja vállalni azt, hogy magának is demonstratívan kellene fellépni mindenféle diszkrimináció, kirekesztés és megalázás ellen, amely embereket ér ebben az országban származásuk miatt. Ez elfogadhatatlan, tisztelt képviselőtársaim, amivel szembe kell néznünk. Számtalan konkrét példájával ez a jelentés is meggyőz minket arról, hogy milyen elképesztő esetek történnek ma Magyarországon.

Azt gondolom, e téren radikális és jelentős változásokra van szükség. Bevallom, nem hiszek abban, hogy a mostani kormánykoalíció alatt erre lehetőség lesz. De itt is szeretném leszögezni, az a véleményem, hogy lesz még más helyzet is, s bizony akkor a magyar társadalomnak szembe kell néznie azzal, hogy mindenkinek, a többségnek is elemi érdeke az, hogy javítson a kisebbség sorsán, ha nem akarunk olyan helyzetbe jutni, hogy ebben az országban lassanként legyenek olyan régiók, települések, ahol nem működnek az emberi élet és az emberi civilizáció általános normái, mert olyan helyzetbe kerülnek emberek, hogy gyakorlatilag a létükért kell mindennap küzdelmet folytatniuk, mindenféle szabályokat áthágva. Nos, képviselőtársaim, én ezt tekintem e jelentés egyik legdrámaibb részének.

Végezetül, összefoglalóan annyit szeretnék mondani, hogy a kisebbségi ombudsman úr jelentése is felhívja a figyelmet és rávilágít arra, hogy komoly bajok vannak a nemzeti és etnikai kisebbségek terén ma Magyarországon. Örülök annak, hogy Kaltenbach Jenő újra szembesít ezzel minket. Szeretném innen a pulpitusról a Szabad Demokraták Szövetsége nevében megköszönni a munkáját, azt a hatéves munkát, amely mögötte van, s még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a beszámolót elfogadásra javasoljuk, Kaltenbach Jenőt pedig újraválasztásra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  92  Következő    Ülésnap adatai