Készült: 2024.03.29.15:14:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

258. ülésnap (2013.03.05.),  156-168. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 42:00


Felszólalások:   116-156   156-168   168-194      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Nem kíván. Akkor az általános vitát lezárom. Megköszönöm dr. Hegedüs Csaba elnök úrnak és Gáspár Tamás főtitkár úrnak megtisztelő jelenlétüket. Számukra is közlöm, és a tisztelt Országgyűlést tájékoztatom, hogy az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, így részletes vitára nem kerül sor, következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk. Köszönöm szépen.

Soron következik a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/10053. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a közszolgálati tisztségviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény kis terjedelmű módosítását tartalmazza. A módosítás kétirányú. Részben a magyar kormány-tisztviselői karra vonatkozó szabályokat pontosítja, illetve egészíti ki, másrészt pedig technikai jellegű módosításokra kerül sor.

A közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvény a tisztviselői életpálya megújítását tűzte ki célul, többek között az érdekegyeztetés rendszerét is átalakította, létrehozva a magyar kormány-tisztviselői kart. A kar létrehozásának kiemelt célja volt olyan közös értékalapú, egységes hivatásrend kialakítása, amely hozzájárul a közigazgatás működése iránti állampolgári bizalom megerősítéséhez. Ennek érdekében a kar által ellátott érdekképviselet tágabb tevékenységi kört fed le, mint az érdekvédelem korábban; a teljes közigazgatási szakma törekvéseit hivatott előmozdítani. Tevékenységének célja az együttműködés és az érdekkiegyenlítés a nemzeti érdekekkel összhangban.

A közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvény ennek figyelembevételével határozza meg a kar feladatát, amely a kormány-tisztviselői hivatás gyakorlásával összefüggő ügyekben az érdekképviselet, a kormány-tisztviselői kar tekintélyének védelme, konzultáció a kormánytisztviselők foglalkoztatását és hivatásgyakorlásának feltételeit befolyásoló jogszabályok megalkotásában, etikai eljárás lefolytatása, díj alapítása, szakmai konferenciák szervezése, valamint tagjai számára jóléti, szociális és egyéb kedvezményes szolgáltatások nyújtása. Az említett célok megvalósítása érdekében a tagság valamennyi kormánytisztviselő számára kötelező a kormány-tisztviselői jogviszony feltétele.

A törvényjavaslat a fenti célokat szem előtt tartva, elsősorban a magyar kormány-tisztviselői karra vonatkozó szabályokat egészíti ki, figyelemmel a megalakulását követően felmerült gyakorlati tapasztalatokra. A törvényjavaslat rendezi a magyar kormány-tisztviselői kar elnökének javadalmazását oly módon, hogy az államtitkárral azonos illetményre és juttatásra jogosult. A magyar kormány-tisztviselői kar elnöke feladatainak ellátása érdekében mentesül a kormányzati szolgálati jogviszonyban a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Tekintettel az előbb említett mentesülésre és arra, hogy mint a magyar kormány-tisztviselői kar elnöke, juttatásban részesül, a kormányzati szolgálati jogviszonyában nem illeti meg az erre az időre járó illetmény vagy egyéb juttatás.

A törvényjavaslat a főtitkár jogállását is rendezi, a magyar kormány-tisztviselői karral áll ő munkaviszonyban, és felette a munkáltatói jogokat a kar elnöke gyakorolja.

(15.00)

A kar által kezelt adatok köre bővül, figyelemmel a feladataira, továbbá a jogalkalmazás egyértelműbbé tétele érdekében beépítésre került az adatok átadásának a rendje is. A kar tisztségviselője, az ügyintézői testületek nem tisztségviselő tagja esetében előírásra került, hogy ha az más kamarának is tagja, akkor ebben az esetben annak a kamarának a tagsági viszonyát fel kell függeszteni. Rögzítésre került továbbá az a lehetőség is az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény rendelkezéseinek megfelelően, hogy a magyar kormány-tisztviselői kar számára államigazgatási szerv megállapodás alapján támogatást, akár pénzbelit, akár nem pénzbelit is nyújthat, különös tekintettel a helyiséghasználatra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy most rátérjek a törvényjavaslat másik fő irányára. A törvényjavaslat a fentieken túl két technikai pontosítást tartalmaz. Egy felhatalmazó rendelkezéssel egészíti ki a törvényt, amely a kormány számára ad lehetőséget, hogy megállapítsa a közszolgálati tisztségviselők számára a garantált bérminimumot. Ez összhangban van a hatályos szabályozással, csupán alkotmányossági, kodifikációs szempontból pótolja a hiányzó felhatalmazó rendelkezést, továbbá a pártfogó felügyelők igazolványához szükséges adattartalmat egészíti ki fényképpel.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat ugyan kis terjedelmű, ugyanakkor a magyar kormány-tisztviselői kar működését segítő fontos szabályokat tartalmaz. A magyar kormány-tisztviselői karra vonatkozó szabályok pontosítása, kiegészítése hozzájárul a magyar közszolgálat újjászervezéséhez, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal is támogassák a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Kozma Péter képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

KOZMA PÉTER, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a tegnapi nap folyamán tartott ülésén megtárgyalta a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény módosításához benyújtott, nem túl hosszú, T/1053-as (sic!) törvényjavaslatot, és azt 18 igen szavazattal, 8 tartózkodó szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A jegyzőkönyv számára közlöm, hogy a T/10053. számú törvényjavaslatról van szó. Folytatjuk innen, az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások következnek.

Megadom a szót Kozma Péter képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoportból.

KOZMA PÉTER (Fidesz): Ismételten köszönöm a szót, elnök úr. Tehát a szóban forgó T/10053. számú törvényjavaslat kapcsán a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről el szeretném mondani, hogy ez az, ahogyan az államtitkár úr is mondta, nem túl terjedelmes, annál inkább fontos módosítás, amely összesen kilenc paragrafusból áll a felhatalmazó és hatályba léptető rendelkezésekkel együtt, a magyar kormány-tisztviselői kamara (sic!) működésének elősegítése kapcsán fogalmazódott meg. A törvénymódosítás többirányú. Egyrészről az elnök jogállása, illetve a főtitkár munkajogi jogállásának egyértelművé történő szabályozása mellett az elnök juttatásainak pontosítása mellett garantálja azt, hogy a magyar kormány-tisztviselői kamara működése a tisztségviselők, alelnökök munkájával biztosított legyen. Ugyanakkor a törvényjavaslat meghatározza azon adatok körét, amelyeket a kamara működése érdekében, annak szempontjából a közszolgálati alapnyilvántartás adatköréből a kormányzati szolgálati és közszolgálati jogviszony tekintetében a munkáltatónak rendelkezésre kell bocsátani. Fontos törvényi szabályozás, hogy a kezelt adatokat a tagsági jogviszony megszűnését követő 5 éven belül törölni szükséges, illetve a törvényjavaslat előírja ezen adatok törlését.

A törvényjavaslat foglalkozik a kettős kamarai tagság elkerülésének szabályozásával is. Ez esetben azt mondja, hogy amennyiben más kamarának tagja a tag, abban az esetben a kamarai tagsági jogviszonyt fel kell függeszteni. Minden kamara, így a magyar kormány-tisztviselői kamara működése szempontjából nagyon fontos, hogy a szükséges személyi feltételeken túl a tárgyi feltételek is biztosítva legyenek. A törvényjavaslat 5. §-a ezért olyan rendelkezést tartalmaz a törvény 35. § (7) bekezdésének kiegészítésével, hogy a közigazgatás minőségpolitikájáért és személyzeti politikájáért felelős miniszter meghatározza megállapodás kötésével is, a kamarával kötött megállapodás megkötésével azt, hogy milyen támogatást nyújt a kamarának. Ezek lehetnek pénzbeli, nem pénzbeli támogatások, illetve a megállapodás akár helyiség használatára is irányulhat.

Mint ahogyan az államtitkár úr is említette az expozéjában, a garantált minimum kérdésében is tartalmaz rendelkezéseket a törvényjavaslat. A garantált bérminimum összegét a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban lefolytatott vita eredményeként kell megállapítani.

Összegezve tehát megítélésünk szerint a bizottsági ülésen leadott szavazatokból is kiderült, a kormánypárti képviselők úgy látják, hogy a törvényjavaslat az eddigi tapasztalatokra alapozva a szükséges tartalmi és technikai pontosításokkal a magyar kormány-tisztviselői kamara működését elősegíti. Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy a bizottsági ülésen kisebbségi aggodalom is elhangzott, ezt végezetül szeretném megosztani önökkel, nevezetesen azt, hogy a tartózkodó szavazatok közül az MSZP képviselője, Lamperth Mónika elmondta, nem látja ugyanakkor kellően szabályozva ennek az érdekképviseletnek a biztosítékait. Nem az én tisztem önökkel ismertetni, hogy ezen mit értett, csak szükségesnek tartottam a bizottsági ülésen elhangzottak teljes képének felvázolása érdekében ezt említeni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik-képviselőcsoportból Bertha Szilvia képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony!

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház, Képviselőtársaim! A javaslat akár jól is hangozhatna, hiszen rendezni kívánják a magyar kormány-tisztviselői kar vezetőségének a munkafeltételeit. Az elnök például államtitkári illetményre és juttatásra is jogosult lesz, amellett, hogy mentesül a munkavégzés alól, a főtitkárt pedig ezentúl nem választják, hanem kinevezi az elnök, aki a munkáltatói jogokat gyakorolja felette, valamint a miniszter bármikor, bármilyen anyagi és nem anyagi támogatást adhat a kar működésére.

Kérdés az, hogy miért gondolják, hogy így majd ez a magyar kormány-tisztviselői kar érdek-képviseleti tevékenységet tud folytatni. Hogyan lesz képes a tagjai érdekeit úgy képviselni, hogy azokkal szemben kell majd képviselnie, akiktől a fizetését, a státusát és működésére a pénzt kapja? Lesz egy anyagilag és státusában kiszolgáltatott elnök, egy általa akár szükségképp a kormány mint függőben tartó által jóváhagyott főtitkár, és ha jól viselkednek, akkor majd a miniszter juttat pénzt a kar működésére; ha pedig nem, akkor esetleg az elnök és a főtitkár nem tud majd eleget tenni a működésnek, így tehát a források hiányában le lehet váltani. Tehát ilyen körülmények között úgymond harcolhatnak majd a tagjaik érdekeiért a kormánnyal, az állammal mint munkáltatóval szemben.

A munkavállalói érdek-képviseleti tevékenység alfája és ómegája lenne, hogy a pénzügyi függetlenséget biztosítsák, ez teremtené meg a lehetőségét annak, hogy a tagjai érdekeiért kiálljon, és ne kelljen attól félnie a vezetésnek és magának a szervezetnek sem, hogy ha túl hatékonyan lépnek fel, akkor majd megvonják tőlük a működéshez szükséges forrásokat vagy ellehetetlenítik a vezetést. Azt nyilván önök is tudják, és nyilván tudatos az, hogy még véletlenül sem, még egy icipicit sem törekednek legalább a látszólagos függetlenség megteremtésére sem, sem a szakszervezetek szintjén, sem a konföderációknál, ezeknél a különböző karoknál pedig különösen nem.

(15.10)

Most még a versenyszférainál is abszurdabb mértékű kiszolgáltatottságot teremtene a közszolgálati szektorban a magyar rendvédelmi kar, illetve a magyar kormány-tisztviselői kar működése révén. Az MSZP ugyan itt kardoskodott a kettővel ezelőtti napirendnél mind a rendvédelmi kar, mind a kormány-tisztviselői kar érdekében, de tőlük mindez legalább annyira hiteltelen, a pénzügyi függetlenségért folytatott - idézőjeles - harc, merthogy nekik is lett volna lehetőségük megteremteni minimum nyolc, de inkább jóval több évük. Tehát látszik, hogy sem ők, sem pedig önöknek, a Fidesz-kormányzatnak egyáltalán nem akaródzik független, valódi érdek-képviseleti körülményeket teremteni sem a közszférában, sem a versenyszférában. Ezek mellett önök, tisztelt Fidesz-kormányzat, folyamatosan szidják a szakszervezeteket, hogy mindegyik politizál, és mindegyik dörgölőzik valamelyik politikai erőhöz. Hát akkor tessék, most kormányon vannak, most lehetőségük lenne megteremteni azokat a feltételeket, hogy ne így működjenek. Teremtsék meg a pénzügyi és a státusbeli hatalmi függetlenséget, és utána, ha mégis ez a helyzet marad, akkor lehet majd őket joggal szidni.

És ne mondják, kérem, hogy tartsák majd el magukat a tagdíjakból ezek a szakszervezetek és érdek-képviseleti szervezetek, mert nagyon jól tudják, hogy a szakszervezeti tagság döntő része az igen alacsony keresetűekből kerül ki. Ők a legkiszolgáltatottabb réteg, náluk nagyon limitált az, hogy mennyivel tudják támogatni az érdek-képviseleti mozgalmakat, és nem mellesleg az érdekképviseletek, szakszervezetek által kiharcolt előnyök nemcsak a tagokra vonatkoznak ám, hanem az összes dolgozót érintik. Tehát, hogy önök is megértsék, se nem igazságos, se nem arányos az a vélekedés, hogy ezeket a képviseleti szerveket tartsa el a tagság, merthogy vélelmezem, ezt fogják majd felhozni, hogy ezeknek a karoknak a tagjainak nincsen tagdíjfizetési kötelezettsége, tehát a miniszternek kell biztosítani a működéshez szükséges forrásokat. Tehát ezért lenne szükség normális finanszírozási rendszerre, de ehelyett önök is csak arra képesek, illetve hajlandóak, hogy már szinte a nevetségességi szinten függésben lévő érdek-képviseleti szerveket hozzanak létre.

Összehasonlítva a közszolgálati területen működő szakszervezetek törvény által biztosított lehetőségeivel, még inkább feltűnik a különböző karoknak ez a kivételezett, vagy inkább kivételezetten kiszolgáltatott helyzete. Mindig hivatkoznak az európai példákra, hogy mit hogy csinálnak tőlünk nyugatabbra. Az a kérdésem, hogy most miért nem hivatkoznak ezekben a kérdésekben. Merthogy Nyugat-Európában gyakorlatilag mindenhol találtak arra megoldási módot, hogy biztosítsák az érdekképviseletek függetlenségét. Tehát nyilvánvalóan lehetne akár adaptálni is megfelelő megoldásokat, egyszerűen nincs meg a politikai akarat sem az önök részéről, sem az MSZP, a volt kormányzatok részéről. Ehelyett ilyen karokat csinálnak, ami csak arra jó, hogy a közszolgálati területen működő szakszervezeteknek gyakorlatilag még a magját is elfojtsák.

És hogy ebben az egész működési finanszírozásban mi a legmegdöbbentőbb, az, hogy ezentúl a kar és területi szervei megállapodást köthetnek az illetékes államigazgatási szerv vezetőjével vagy a miniszterrel pénzbeli vagy nem pénzbeli támogatásról. Ennek összege és lehetőségeinek keretei nincsenek pontosítva, ami elég rugalmas, tehát elég tág teret enged a pénzosztogatásnak. Semmit nem tisztáztak le, azt sem, hogy általános vagy cél- és feladatközpontú lenne-e ez a támogatás, hogy milyen keretből fogják juttatni, hogy milyen szabályok szerint, mit várnak el érte cserébe. Gyakorlatilag bármikor, bármi kapcsán dönthet úgy a miniszter, hogy pénzt ad a karnak vagy valamelyik területi szervének egy olyan megállapodás révén, amit senki nem ismer. Nem érzik, hogy ez mennyire nonszensz? Az a minimum lenne, hogy mivel közpénzekről van szó, ennek az osztogatásnak megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak, és bizony biztosítsák azt, hogy hozzáférhető legyen akárki számára, hogy megnézzék, mi ez a megállapodás, és minek alapján, mennyi pénzt vagy mit juttat a miniszter adott területi vagy központi szerveknek.

Tehát összességében a módosításokkal a magyar kormány-tisztviselői kart még inkább a kormányzati szervekhez kapcsolják, és érdemes lesz most már mind központi, mind területi szinten nem túl sok kellemetlenséget okozni, mert ebben az esetben a nulla szintig el tudják lehetetleníteni a működését.

Tehát ezt az irányvonalat a Jobbik semmiképpen nem tudja támogatni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ugyancsak a Jobbik-képviselőcsoportból Staudt Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, amit két napirenddel ezelőtt elkezdtünk, és ami tulajdonképpen egy testvértörvény módosításának mondható, ott a rendvédelmi dolgozók kapcsán próbálja a kormányzat ezeket a módosításokat, amelyek itt előttünk fekszenek, a közszolgálati tisztviselőkkel kapcsolatosan módosítani. Nyilván valamiféle kormányzati együttműködés vagy valamiféle kormányzati szándék figyelhető meg, hiszen ugyanazokra a pontokra, ugyanúgy - ahogy látni fogjuk - az adatátadásra, ugyanúgy a képviselet gyengítésére majdnem ugyanabban a rendszerben tesznek javaslatot. Tehát biztos, hogy egy olyan kormánymegrendeléssel állunk szemben, amely egy olyan koncepciót fog át - ahogy azt Bertha képviselőtársam is elmondta -, amely abba az irányba megy, hogy minél kisebb beleszólással, minél kevésbé hatékonyan lehessen bármilyen akaratot - legyen az akár a rendvédelmi dolgozók irányából vagy a közszolgálati tisztviselők irányából megnyilvánuló - a kormány felé továbbítani, és bármiféle ellenpontot képezni a kormány véleményével szemben.

Akkor a vitában Kontrát Károly államtitkár úr képviselte a Belügyminisztériumot. Néhány felvetést tettem, illetve néhány kérdést szegeztem államtitkár úrnak, sajnos semmiféle választ nem kaptam rá, talán valamiféle olyan elfogadhatatlan válasz jött, hogy az MSZP-nek meg a Jobbiknak ebből a tekintetből eléggé hasonló volt a véleménye. Ezt nem tudjuk elfogadni, mert attól még, hogy a törvényjavaslat nem jó, és teszem azt, ezt több ellenzéki párt is elmondja, arra még valamiféle szakmai választ illene adni. Ezt nem kaptunk, de gondolom, Rétvári államtitkár úr jobban felkészült a témában, és részletes válaszokat is fog tudni adni a mindjárt felvetett kérdéseimre.

Az egy politikai kérdés, és természetesen lehet ezt tagadni, hogy a kormányzatnak célja-e az érdekképviselet gyengítése, a leírt joganyag és a beterjesztett javaslatok önmagukért beszélnek, ez alapján nehéz azt mondani, hogy hatékonyabb érdekképviseletet teremtenek meg. Nagyon furcsa - és ezt szintén két napirenddel ezelőtt elmondtuk -, hogy önök még azt is kihagyták annak idején, amikor felállították a magyar kormány-tisztviselői kart, még annak a lehetőségét is kihagyták, hogy anyagi támogatásban részesülhessen, tehát hogy kegyként valamiféle támogatásban vagy a működési feltételeinek a megteremtéséhez anyagi vagy akár egyéb támogatásban részesülhessen a kormányzat vagy a miniszter részéről. Ezt próbálják most becserkészni a törvénybe, de teszik ezt úgy, ahogy mondtam, mintegy diszkrecionális jogként, ami vagy adható, vagy nem adható, és bármikor elvehető, hogyha a kormány-tisztviselői kar vagy annak vezetője nem úgy viselkedik, ahogy önök azt elvárják, és ezt próbálják úgy beállítani, mint valamiféle előrelépést.

Az lenne az előrelépés, ha erre keretet, költségvetési keretet legfőképpen a költségvetésben találnának, illetve irányoznának elő, ezt az Országgyűlés meg tudná vitatni, és el lehetne dönteni, hogy milyen összeget szánunk egy hatékony és független érdekképviseletre, és azzal az összeggel mindentől függetlenül, a kormányzat intézkedéseitől függetlenül tudna a kormány-tisztviselői kar rendelkezni. Ez megfelelően független érdekképviselet lenne, de sajnos önök nem ebbe az irányba indultak el - erre egyébként módosító javaslatokat is fogalmaztunk meg -, tehát ezzel ez a legfőbb baj, hogy mi van, ha pénzbeli vagy nem pénzbeli támogatásokat nem fognak kapni, ráadásul akár még irodahasználatot sem kell biztosítani a kormány-tisztviselői kar számára, tehát a legelemibb, legalapvetőbb működési feltételeket sem kell alanyi jogon biztosítani a kormány-tisztviselői karnak.

Akkor felmerül, hogy önök miért hozták létre ezt a kart. Mi a célja, ha csak adhatók ezek a támogatások, és nem biztosított a függetlensége se politikai, se pénzügyi tekintetben. Akkor ez nem más, mint egy látszatintézkedés, amivel el lehet mondani, hogy természetesen van egy kormány-tisztviselői kar, amely kötelező tagsággal rendelkezik, képviseli a tisztségviselőket, a kormánytisztviselőket, de tulajdonképpen az eredménye, az érdek-képviseleti eredménye gyakorlatilag nulla, vagy azt kell mondjam, még annál is rosszabb. Hiszen, ha egy önök által pénzügyileg befolyásolható szervezetről beszélünk, befolyásolható elnökről beszélünk, akkor inkább ne is legyen egy ilyen kar, és legalább ne mondhassák el, hogy ilyen hatalmas nagy lózungokkal ki tudják szúrni az itt dolgozók vagy akár a külföldi közvélemény szemét.

(15.20)

Ez az egyik probléma, bár tény, hogy nagy probléma.

Arra sem tudtak eddig választ adni a főtitkár pozíciójával kapcsolatosan, mi indokolja azt, hogy az eddig erősebb legitimációval bíró pozíció, nevezetesen az országos közgyűlés által való megválasztás kikerül, és egyfajta sima munkavállalóvá válik a főtitkár, nyilvánvalóan nagyban lerontva az ő pozícióit, bármikor az elnök által felmenthetően, illetve a munkáltatói jogkört gyakorló elnök kénye-kedve szerint. Az elnök pedig nyilván lojális lesz a kormányzathoz, az előbb elmondottak alapján.

Hozzáteszem - erre Kontrát államtitkár úr sem akart válaszolni, bár bíztam benne, hogy jegyzetel -, erre mondtam, hogy egy jó szándékú kodifikációs javaslat, amit valószínűleg önök is éppen ott és abban a formában rontottak el, ahol és ahogy a Belügyminisztérium. Mit ad isten, biztos, hogy konzerv anyagról lehetett szó, amit mindkét minisztérium megkaphatott, vagy nem tudom, melyik volt a kezdeményező minisztérium, ha egyáltalán a két minisztérium egyikéből jött ki az anyag. Azt magyarázza meg nekem valaki, akár a jelen lévő államtitkár úr, hogy ha a főtitkárt mint egy választott tisztségviselőt kivesszük abból a körből, hogy a közgyűlés válassza meg és ennélfogva választott pozíciója legyen, akkor miért hagyják a közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvényben benne azt, hogy ezzel együtt az elnökség tagja. Ez egy kicsit faramuci helyzet. Véleményem szerint a 31. § (7) bekezdése b) pontját is hatályon kívül kellett volna helyezni, ha az önök által kívánt célra szerettek volna jutni. Vagy ha nem, akkor magyarázza már meg nekem valaki, hogyan lehet egy elnök által kinevezett munkavállaló egy demokratikusan választott testületben, az országos elnökségben tag úgy, hogy ott az elnök és az alelnökök - akik szintén választás alapján nyerik el a tisztségüket -, illetve az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság és az Országos Etikai Bizottság tagjai kapnak helyet. Ennek semmi értelme nincs, véleményem szerint kodifikációs hiba, amit ezen a ponton is jeleznék. Persze meg lehet így hagyni, de semmiféle értelme nem lesz, és az egész eddigi magyar kodifikációs és joggyakorlatot teszik félre. Erre be kellene nyújtani egy módosító javaslatot, amit én megtettem, de tudom, hogy nem szeretik támogatni a jobbikos javaslatokat, ezért legalább a jobbítás szándékával nyújtson be valaki önök közül egy hasonlót.

Amit viszont szintén nem értek, és erre is várnám legalább a zárszóban a választ vagy valamiféle magyarázatot, miért zárják ki azt, hogy valakik a kormány-tisztviselői kar tagjaként - ami egyfajta kötelező tagsággal jár - más kamarai tagsággal is rendelkezzenek, illetve bizonyos tisztségviselők esetében sem célszerű ezt tiltani. Ez is egy olyan rendelkezés, amely valószínűleg azért születhetett, nehogy valaki egyéb tisztségviselőként odakerülhessen, és megpróbáljon érdeket érvényesíteni. Érdekes módon a 4. §-ba ezt is most próbálják beemelni. Ennek józan, logikus indokát én nem látom, de államtitkár úr nyilván meg fog engem nyugtatni vagy nem, de legalábbis várom, hogy valamit válaszoljon rá.

Szerintem szintén nem kellően körüljárt és megmagyarázott a 3. §, ami tulajdonképpen arról szól, hogy milyen pluszadatokat lehet kiadni a kormány-tisztviselői karnak a saját tagjairól. Bár Kontrát államtitkár úr elmondta, hogy ez az adatvédelmi törvénynek megfelel, de ezt nem elég mondani, ezt bizonyítani is kellene. De még ha ez így is lenne, akkor sem indokolt, és a célhoz kötöttséget szerintem nem teremti meg az, ami az alkotmányügyi bizottságban is elhangzott, hogy jóléti, szociális feladatok ellátása érdekében kell az adatok körét bővíteni, és ilyen címen például a fénykép, önéletrajz, e-mail cím és egyéb adatok átadására és az adatkezelésre is jogosultságot kaphatna a kar. De mi van abban az esetben, kérdem én, ha valaki nem szeretne jóléti, szociális kedvezményekben részesülni vagy ilyen szolgáltatásokat megkapni? Akkor az ő adatait milyen jogon továbbítják? Szintén egy döntésen kellene alapulnia, hogy valaki ebben részt kíván-e venni, igényt tart-e rá vagy nem. Ha nem, akkor kifejezetten sérelmes, ha ilyen adatok továbbításra kerülnek. Nem hiszem, hogy az alapadatokon túl, amelyek egy adott személyt beazonosíthatóvá tesznek, akár önéletrajzi, akár fényképes adatok és egyéb más adatok kiadása a célhoz kötöttség elvének megfelelne. Nyilván itt is lehet számos magyarázatot adni, de azt, hogy ez jóléti, szociális feladatok ellátásához kellene, egész egyszerűen nem tudom elfogadni, annál is inkább, mert nem tudom, hogy a jóléti és szociális feladatokat miből fogja ellátni a kar, ha tulajdonképpen csak alamizsnára számíthat a minisztertől. Ha jól dolgoznak, és nem emelik fel megfelelően a szavukat, tehát nem végzik az érdekérvényesítő munkájukat, akkor majd kicsit több pénz lesz, abból lehet osztogatni, szájakat betömni esetleg, ha viszont a feladatukat ellátnák, amiért elméletileg léteznének, akkor sok minden lesz, de pénz biztosan nem lesz az elmúlt évek és évtizedek gyakorlata alapján.

Itt felmerül az a kérdés is, hogy a tagsági viszony megszűnése után, tehát ha valakinek szimplán a munkajogviszonya is megszűnik, miért kell ezeket az adatokat öt évig kezelni. Ezt mi indokolja? Az öt év borzasztóan hosszú idő, főleg ahhoz képest, hogy valakinek kötelezően tagsággal kell rendelkeznie ebben a szervezetben. Véleményem szerint ezeket az adatokat rögtön és azon nyomban törölni kellene. Nem tudom, hogy ki szeretne még garázdálkodni fél évtizeden keresztül ezekben az adatokban, s itt természetesen azt is jó lenne kitalálni, hogy pontosan miért és hogyan lehet ezekhez hozzáférni. Sajnos a szép szavakon kívül erre sem kaptunk konkrét magyarázatot.

Összefoglalva, bár technikainak tűnik a javaslat, de sajnálatos módon nem fogjuk tudni támogatni. Azok alapján, amiket elmondtam, ez egyértelművé is válhatott, hiszen a kitűzött célok, amiket önök elmondanak, és a leírt törvényszöveg, amit beterjesztenek, köszönő viszonyban sincs egymással. Márpedig ha ez így van, akkor - ne is haragudjanak - egy szép szóra, amit a leírt joganyag másképpen tükröz vissza, nem tudunk önöknek hinni abban a formában, hogy egy ezzel szinkronban nem lévő törvényjavaslatot támogassunk. Úgy gondolom, mindannyiunknak, de leginkább a kormánytisztviselőknek lenne az érdeke, hogy azokat a javaslatokat, amelyek megfogalmazódnak a karon belül, el tudják juttatni őszintén és nyíltan a kormányzat felé, meg tudják fogalmazni az észrevételeiket és a kritikáikat, ne adj' isten bizonyos komolyabb, erősebb eszközökkel is élhessenek, és ellenpontként léphessenek fel a kormányzat véleményével szemben. Ezt ne feltétlenül az Orbán-kormány kritikájaként fogják fel, mert ha mindenkor egzisztenciális és pénzügyi függetlenséget várunk el a köztisztviselői kartól és megfelelő színvonalú szakmai munkavégzést, akkor ehhez a megfelelő érdekképviseletre is szükség van. De amit önök csinálnak, az ennek a totális elfojtása és a mindenkori kormányzatnak való alárendelése.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Kíván. Parancsoljon, államtitkár úr!

(15.30)

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a vitában elhangzott hozzászólásokat, főleg a támogató hozzászólásokat a kormánypártok részéről, a Jobbik részéről pedig a - bízom benne, hogy jó szándékú - kérdéseket, amelyekre igyekszem magam válaszolni. Az MSZP-nek pedig a hallgatást köszönöm; azt hiszem, más javaslatok kapcsán is ez a politika jobban beválna nekik. Ha már kampányfilmet sem tudnak csinálni, akkor legalább a hozzászólásaikkal sem rontják a választási esélyeiket. (Gőgös Zoltán közbeszólása.)

Ami Bertha Szilvia képviselő asszony felszólalását illeti, ez Staudt Gáborra is igaz, önök úgy álltak hozzá, kicsit osztályharcos jelleggel, mintha lenne itt a kormányzat, meg lenne a kormány-tisztviselői kar, a kettő pedig egymással harcban állna, és itt lenne egy erős védmű, amelyet valamelyest próbál gyengíteni a kormányzat.

Ez alapvetően téves feltevés, hiszen magát a kormány-tisztviselői kart a kormányzat hozta létre, mi hoztuk létre a saját törvényünkkel, tehát mi hoztuk létre azt a szervezetet, amelynek az érdekkiegyenlítő tevékenységére számítunk. Tehát nem arról van szó, hogy mi ezt gyengíteni próbálnánk. Mi hoztuk létre, mi erősítettük meg, és mi tettük most már még stabilabbá és még függetlenebbé az egésznek a szervezetrendszerét. A korábbi években, húsz évig vagy voltak szakszervezetek, vagy nem, de nem volt olyan szervezet, amely az összes tisztviselőt magában foglalta volna, és mindannyiunk érdekképviseletére lenne hivatva, ahol az állam fizeti meg azokat a vezetőket, akik a kormánytisztviselők nevében felszólalnak, és akár ütköznek is a kormányzattal.

Csak szeretném arra fölhívni a figyelmet, hogy ez egy mostani kormány által létrehozott szerv, amely pontosan a hivatásrendnek egy ilyesfajta képviseletére hivatott. Tehát eddig nem volt, miért gyengítenénk azt, amit mi hoztunk létre. Ez a javaslat is, mint ahogy az előzők, létrehozza, illetőleg megerősíti ezt.

Mi biztosítja a függetlenségét - kérdezte Bertha Szilvia képviselő asszony - a kormány-tisztviselői karnak? Ön is olvashatja, öt évre választott vezetőről van szó, akinek tehát az ilyesfajta annuitása biztosítja azt, hogy ez alatt az öt év alatt teljes mértékben függetlenül akár kritizálhatja is a kormányzatot, egyet nem érthet a kormányzati intézkedésekkel, és mindez alatt igen jelentős juttatásra jogosult, az államtitkárokkal megegyezően. Így tehát az anyagi biztonsága is megvan, ez is biztosítja a függetlenségét. A további tisztségviselők számára is ez a megválasztott státus, úgy érzem, ez a titkos szavazás révén létrejövő választás biztosítja mind a legitimációt, mind pedig azt, hogy függetlenül fogalmazhatják meg a véleményüket, és egyáltalán nem válnak kiszolgáltatottá, hiszen éppen ez a törvényjavaslat tisztázza azt, hogy mennyiben válnak függetlenné az éppen aktuális vezetőjüktől, és csak és kizárólag a hivatásrend szolgálatában állnak, és az ő érdekeiket képviselik.

Staudt Gábor mondta, hogy a képviselet gyengítéséről van szó. Ismételten csak cáfolni tudom: mi hoztuk létre, mi erősítettük meg és mi erősítjük meg most a továbbiakban is a vezető szervet azáltal, hogy garantált illetménnyel jár. És itt térnék vissza arra, hogy kicsit úgy tekintették ellenzéki, jobbikos képviselőtársaim ezt a javaslatot, mintha önállóan állna, és nem lennének környező jogszabályok, akár az adatkezeléssel, akár azzal kapcsolatban, hogy a kormánytisztviselőknek nyilvánvalóan biztosítani kell a munkavégzéshez a megfelelő körülményeket, tehát helyiséget, eszközöket, számítógépet és egyebeket. Tehát nyilvánvalóan ők is ugyanezt megkapják, ahogy itt különböző státusokra hivatkozik a mostani törvénymódosítás. Nyilvánvalóan, ha a kar elnökének államtitkári jogállást garantál, ott van, hogy ez az illetményben és az egyéb juttatásokban is megvan, tehát ugyanúgy az iroda használatában és minden más egyébben, mint ha államtitkárként tevékenykedne. Tehát nem kell attól félnie, hogy majd az otthoni konyhaasztal sarkán fogja a tiltakozó petíciót megszövegezni, hiszen kellő megalapozottságot itt a közigazgatás szervezetrendszerén belül kap.

A főtitkár kérdésével kapcsolatban szerintem valós problémát vetett fel képviselő úr. Bízom benne, hogy a részletes vitában majd erre ki tudunk térni, és ott a megfelelő megoldást meg fogjuk erre találni.

A másik: a kamarai tagsággal kapcsolatos összeférhetetlenségre azt mondanám, hogy eddig nem voltak jellemzőek annyira a kamarák és a karok. De hát most már pedagóguskar, rendészeti kar, kormány-tisztviselői kar, többfajta ilyen hivatásrendi szervezet jön létre, és nyilvánvalóan az a jó, ha mindegyik a saját képviseltjei nevében szólal föl, ezért hoztuk ezeket az összeférhetetlenségi szabályokat, hiszen korábban ilyen fel sem merülhetett, most viszont fontos tisztázni, hogy ki melyiknek a tagja.

Ami az adatkezelést illeti: miért szükséges a fénykép? - kérdezte Staudt képviselőtársam. Jogosan kérdezte; ennek az az indoka, hogy a nemzeti egységes kártyarendszerben szeretnénk előbb-utóbb kormány-tisztviselői kártyát létrehozni, és ennek a kártyának a kibocsátásához, az elkészítéséhez lesz szükség arra, hogy az ő fényképüket már most tároljuk, és így a kártya kibocsátásának ne legyen akadálya. Ez az adatkezelés oka. Az önéletrajzzal kapcsolatban pedig nyilván az országos közgyűlés tagjainak megválasztásához szükséges információk például azért fontosak, hogy szerepeljenek ebben a megújított önéletrajz-adatbázisban. Ezek tehát az adatkezelés okai; az ötéves határidő pedig szintén az információszabadság-törvényből származik.

Milyen jóléti funkciókat láthat el a kormány-tisztviselői kar? Nyilván itt nemcsak arra kell gondolni, hogy maga a kar oszt valamilyen segélyeket, támogatásokat, hanem például az Erzsébet-programon belül - ön is tudja - van külön szociális intézményben dolgozóknak, belügyi, katasztrófavédelmi dolgozóknak felkínált különböző, Erzsébet-programon belüli juttatás. Ilyenekre gondoljon, hogy az Erzsébet-programban az idén 2,5 milliárd forint értékben írtunk már ki pályázatokat, és ebből pontosan a belügyi dolgozók számára kiírt pályázatok a harmadik legnépszerűbbek, hiszen a nyugdíjasokon és egy másik kategórián kívül, amelyek már beteltek, itt a telítettség igen magas fokú, tehát ez is nagyon népszerű volt. Ilyesfajta támogatásokra gondoljon, akár képzés területén, hiszen most nyelvi, számítástechnikai képzésben írtunk ki óriási lehetőségeket európai uniós pénzekből, itt pedig az Erzsébet-program forrásaiból tudunk jóléti szolgáltatásokat nyújtani kormánytisztviselőknek. Ebben tud a kar közreműködni.

Önök azt mondták, hogy szép szavakra nem tudnak támogatást adni. Bízom benne, hogy látják, hogy ezek mögött a szép szavak mögött azért kétéves következetes kormányzati politika áll, és az egész törvénymódosítás lényege a korábbiakban is az volt, hogy legyen egy hazaszerető kormány-tisztviselői karunk, amely minél magasabb minőségben tudja a hivatását ellátni, ezt életcéljának tartja, hosszú távon a közigazgatásban akar dolgozni, és ehhez mi a presztízst, az érdekképviseletet ebben a hivatásrendi szervezetben igyekszünk nekik megadni.

Kérem, hogy a későbbi viták után is fontolják meg, hogy esetleg mégis támogatnák ezt a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik az egyes agrár tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/10052. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Czerván György úrnak, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!




Felszólalások:   116-156   156-168   168-194      Ülésnap adatai