Készült: 2019.11.12.21:42:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

118. ülésnap (2011.10.11.), 36. felszólalás
Felszólaló Dr. Staudt Gábor (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 16:42


Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Paczolay Elnök Úr! Itt hallhattuk, Lamperth Mónika felszólalásában egy kicsit elkalandoztak a gondolatai, az MSZMP utódpártjának képviselőjétől kicsit erős volt (Dr. Bárándy Gergely: Jaj, de olcsójános vagy te!), amikor itt diktatúrát és minden egyebet... (Gulyás Gergely tapsol.) Lehet ezen nevetni, képviselő asszony, de ezek tények. Én nem szeretnék leragadni ezeknél a Lamperth Mónika által megfogalmazott - hogy mondjam - kitágító fogalmaknál és elkalandozásoknál. Mi erről a törvényről szeretnénk beszélni kisebb kitekintésekkel, amik feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy megérthessük, illetve a Jobbik álláspontját bemutathassuk. Ahogy elnök úr mondta, ezt Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal együtt fogjuk megtenni.

Először is, mindenekelőtt el kell mondani azt, hogy az eddigi országgyűlési gyakorlathoz képest annak mindenképpen örülünk, hogy erre a törvényjavaslatra kellő idő állt rendelkezésre, hogy azt megfelelően véleményezhessük, szakértőinkkel átnézhessük, illetőleg a javaslatainkat már előzetesen is eljuttathassuk a bizottság részére. Ezen javaslatoknak jó része, hála istennek, befogadásra is került, és már szerepel abban a törvénytervezetben, ami itt előttünk fekszik az asztalon.

Tehát ez egy üdvözlendő és a jövőben - azt hiszem, az egész frakció nevében mondhatom - követendő példa lehetne, és azt kérjük, hogy nemcsak sarkalatos törvények esetében, de egyéb jogszabályok esetében is ezt a lehetőséget kapja meg az ellenzék, hogy kellő ideje legyen a felkészülésre.

Először is néhány koncepcionális kérdést szeretnék elővezetni, és ez nem más, mint távolról indulva a nyelvezete és az utaló szabályok ebben a jogszabályban, lévén, és ez a sok előkészítés azt is láttatja, hogy egyrészről jogászok készítették, hála istennek, másrészről viszont a nehéz jogi nyelvezet benne maradt ebben a törvénytervezetben. Persze tudom, hogy ez egyrészről jó, mert a pontosságot megalapozhatja, viszont azoknak az állampolgároknak, akik szeretnének valamiféle jogvédelmet vagy jogértelmezést keresni, lehet, hogy könnyebb lenne, hogyha egyszerűbb és egyébként hasonló pontosságú nyelvezettel találkoznának. Természetesen ezeket is a javaslatainkban megfogalmaztuk, de hát tudom, nincsenek illúzióim, hogy az egész törvényjavaslat átírása nem történhetett meg.

Viszont azt szeretnénk, és azt azért elmondtuk, hogy az a sok utaló szabály oly mértékben módosításra kerülne vagy került volna, hogy legalább az alaptörvényt ne kelljen folyamatosan az embernek az egyik kezében tartani, a másikban meg az Alkotmánybíróságról szóló törvényt, hogy az értelmezhető legyen. Ez véleményem szerint még néhol a jogászoknak is nehézséget okozhat, de az egyszerű jogértelmező és jogkereső embernek ez megnehezíti a dolgát, de hát lehet, hogy ez csak Tiborc panasza marad, de mindenképpen fontosnak tartottuk elmondani.

Itt több szó is elhangzott arról, hogy mik azok az újítások, amik megjelennek ebben a törvényjavaslatban. Itt az alkotmányjogi panasszal kapcsolatban mi is üdvözölni tudjuk azt, hogy ez egyrészt kiterjesztett jogvédelmet biztosíthat az alaptörvényben megfogalmazott jogok védelmében, egyfajta szuperbírósággá alakítva az Alkotmánybíróságot, egyúttal teljes mértékben átalakítva a szerepét, a döntési jogköreit. A jövőben ez új feladatokat is szab természetesen a testületre, amelyre komoly feladat vár, hogy megfeleljen január 1-jétől ennek a feladatnak. Ezt Paczolay Péter elnök úr is elismerte, hogy gőzerővel dolgoznak azon, hogy ezeknek az új feladatoknak meg tudjanak felelni. Én nem irigylem őket, mert ez egyrészről olyan ügyszámbővülést fog okozni, ami lehet, hogy infrastrukturális vagy költségvetési keretek bővítését is igényli, de mindenesetre nagyon kíváncsiak leszünk, hogy milyen formában tud a gyakorlatnak megfelelni a testület és a háttérkiszolgáló hivatala január 1-jétől, amire nagyon rövid idő van, nyilván, felkészülni.

Az, hogy alaptörvény-ellenes jogszabályok alkalmazásának esetében a testülethez lehet fordulni, akár bírói döntés, akár anélkül következik be, ahogy mondtam, ez egyrészről fel fogja bővíteni az ügyeket, és ne legyenek illúzióink, hogy egyfajta ilyen végső fokként, tehát ahogy mondtam, egy szuperbíróságként fog funkcionálni.

(11.30)

Tudjuk, hogy a jogásztársadalom és az ügyvédek is nagyon gyakran fognak élni ezzel az eszközzel, biztatva az ügyfeleiket adott esetben olyan esetekben is, amikor erre talán nem lenne lehetőség vagy nem teljesen jogos. Ez is az ügyek számát fogja növelni, de biztos lesznek olyan esetek, amikor állampolgárokat a valódi jogsértésektől ezzel meg tudunk óvni, tehát ezt mindenképpen üdvözölni lehet.

A bírói döntések valamilyen formában való felülvizsgálata egy olyan út, amire nem árt, ha rálépünk; itt akár említhetném a 2006-os eseményeket is, ami alapvetően ingatta meg a bíróságokba vagy bizonyos bírókba vetett hitet. Bizony az állampolgárokban megvan az az elvárás, hogy olyan bírói döntéseket, amiket nagyon sérelmeznek, és átfutott esetleg a fellebbezési fórumokon is, valamilyen úton-módon meg lehessen támadni, és valamiféle jogorvoslatot lehessen kapni ezekben az ügyekben; ha más nem, akkor ahogy a törvénytervezetben az lefektetésre került, az alaptörvényben biztosított jogok védelmében ez mindenképpen szükséges.

Az viszont eléggé félő, és kiszámíthatatlanná teszi a rendszert, hogy nincsenek továbbra sem határidők. Ez eddig is eléggé aggasztó volt, és az ügyeknek a több évre elhúzódását, akár néhol az évtizedet megközelítő elhúzódását eredményezte, de ez egy olyan kvázi szuperbíróság esetén, ahová egyedi ügyekben fognak az állampolgárok mintegy legfelsőbb fokhoz - ha szabad így fogalmaznom - fordulni, ez már eléggé félelmetesen hangzik, hogy ezeket a határidőket csak úgymond az ésszerűség közé szeretnénk beszorítani.

Azt tudjuk, hogy még a konkrét határidőket sem szokták általában sajnos a leterheltség miatt a bíróságok betartani, ha viszont nem is szabunk akármilyen hosszú vagy akármilyen nevesített határidőt, akkor ebből nyilvánvalóan sokkal könnyebben ki tudnak csúszni. Az, hogy, mondjuk, egy Alkotmánybíróság esetében mennyi az ésszerű határidő, vagy mennyi az ésszerű határidő egy elsőfokú bíróság esetén, nyilvánvalóan változhat vagy különböző időintervallumok közé tehető, de nem lepődnék meg, ha az Alkotmánybíróság esetében az eddigi gyakorlatot figyelembe véve ez jóval hosszabb határidőként, akár több évben mérhető határidőként vonulna be a joggyakorlatba, ami szerintem viszont ezzel a törvénnyel és az alaptörvénynek a szellemiségével is ellentétes lenne ebben a formában. Tehát ezt mindenféleképpen el kellene kerülni, és valamit tenni kellene, hogy ez konkretizálásra kerüljön.

Elhangzott az is, hogy a még nem jogerős döntések ellen is az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, amennyiben közvetlenül és súlyosan sérül valakinek az alaptörvényben biztosított joga. Ez szintén üdvözölhető dolognak tűnhet, azonban ha ezt kiegészítjük azzal, hogy a határidők nincsenek lefektetve, illetőleg egy másik körülménnyel, hogy itt mindig szubjektív mérlegelésnek a kérdése, hogy mi a közvetlenül és súlyosan sérülésnek a meghatározása - ez valószínűleg ott a hivatalban vagy jobb esetben maguknak az alkotmánybíróknak a közreműködésével kerül előzetesen eldöntésre -, ezt nem látjuk kellően tisztázottnak, tehát erre is valamiféle szabályozás kellene, és kíváncsi leszek, hogy a gyakorlatban ez hogyan fog működni.

Itt akár a főtitkári szűrésre és elutasításra gondolhatunk, ami szintén egy nagy kérdőjel: ez valóban csak technikai megoldásokra fog szorítkozni, vagy adott esetben hol lesz az a határ, ahol ez már egy politikai döntés - a politikait most az alkotmánybírókra vonatkozót értem, tehát akkor így fogalmazok, ahol érdemi jogi döntés szükségeltetik -, tehát az ne a főtitkári szinten szűrődjön ki. És mi van abban az esetben, ha elutasításra kerülnek olyan ügyek, amelyekben mondjuk, érdemi döntést kellett volna hozni?

Egy apró észrevétel, de talán fontos lehet, hogy nem találtam itt az utalást arra - azonkívül, hogy tudjuk, hogy erről van szó -, hogy itt sarkalatos törvényről van szó, tehát ez a törvény szövegezésében... (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Akkor ezek szerint benne van, Répássy államtitkár úr majd meg fogja mutatni, de én ezt hangsúlyosabban, hogy mondjam, belevenném, akár a törvény címébe is, hiszen azt hiszem, ez szintén megkönnyíti azoknak az állampolgároknak a dolgát, akik szeretnék értelmezni egy kicsit az egész jogrendszerünket és annak a felépítését. Nem baj, ha ez közérthetőbben és könnyebben megtalálhatóan szerepel benne.

Végül a fő aggályokra szeretnék rátérni, ami nekünk is a legnagyobb fájdalmunk, ezt Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam már megemlítette. Ez nem más, mint az utólagos normakontroll leszűkítése. Természetesen tudom, hogy ez az alaptörvényből táplálkozik, egyébként ott is tiltakoztunk, tehát az alaptörvény vitájában is elmondtuk, hogy ez bizony nem egy járható út, hogy az országgyűlési képviselők esetében 25 százalékra csökkentjük azoknak a számát, akik ezzel élhetnek. Már önmagában az sem lett volna tökéletes megoldás, ha országgyűlési képviselőkre szűkítjük ezt a kört, hiszen meg kellene adni ezt a lehetőséget bármely állampolgárnak. Egy komoly jogvédelmi eszköz volt az actio popularis intézménye, ami ilyen formában országgyűlési képviselőket sem illet meg, akiknek a törvények elfogadása és az alaptörvénnyel való összhangjuk fölötti őrködés lenne a céljuk. Ez különösen elkeserít minket, de erre lehet azt mondani, hogy ez már az alaptörvény vitájában és annak elfogadásakor eldőlt.

Viszont az, hogy jelenleg 1600 ügy van folyamatban, illetve beadás alatt, sok esetben még az érdemi feldolgozás sem kezdődött meg, és 2012. január 1-jén a törvényjavaslat ezeket lenullázná, vagy ahogy Gaudi képviselőtársam fogalmazott, a kukába dobná, jogállami garanciák szempontjából is elfogadhatatlan, lévén, hogy ebből az 1600 ügyből vannak olyanok, amelyeket bizony el kellene bírálni, és bizony már nagyon sok éve húzódnak. Az állampolgárok, az azt beadó szervezetek vagy akár parlamenti képviselők, vagy képviselőcsoportok nagyon várták volna, hogy kardinális, a jogállamiságba és a demokráciába vetett hitet megalapozó kérdések az Alkotmánybíróság által elbírálásra kerüljenek. Értem azt, hogy a jelenlegi kormányzatnak ez néhány esetben akár fájó is lehet, és új törvényeket kellett volna alkotni, ha az Alkotmánybíróság ezeket megsemmisíti, de ezt fel kellene vállalni, hiszen enélkül bizony megint a jogállamba vetett hit egy kicsit megbillenni látszik.

A bizottsági ülésen megkérdeztem Paczolay elnök urat, hogy van-e valami terv rá, hogy a maradék időben, ebben a néhány hónapban milyen ütemezés szerint és milyen módon szeretnék elbírálni a felgyülemlett ügyeket, van-e egyáltalán olyan felgyorsított ügymenet, hogy azok, amelyek valóban fajsúlyos ügynek tűnnek, legalább elbírálásra kerüljenek. Erre nyilván január 1-jéig választ kaphatunk, de én nagyon kérem az Alkotmánybíróságot, hogy legalább a fajsúlyos vagy komolyabb ügyekben valamiféle döntésre jussanak január 1-jéig, mert tudjuk, hogy amelyik ügyben ez nem sikerül, azt már csak alkotmányjogi panaszként lehet benyújtani, ami azt feltételezi, hogy itt valakinek vagy el kell követnie, vagy végig kell vinnie azokat a bírósági eljárásokat, hogy ezt megtehesse, vagy kell keresni egy olyan sérelmet szenvedett embert, akinek a nevében be lehet adni. Én ezt nem tartom méltónak, és nem tartom méltó lezárásának az eddigi folyamatoknak és az eddigi törvényeknek.

Ezeket összefoglalva egy módosító indítványt fogunk beadni annak érdekében, hogy ki tudjuk küszöbölni ezt a véleményem szerint súlyosan jogszabálysértő eljárást. Úgy gondoljuk, az senkinek nem fájna - ha már az alaptörvénybe ez a szabályozás került be -, hogy az eddig beadott és esetleg 2011. december 31-ig beadásra kerülő ügyek viszonylatában az Alkotmánybíróság vagy eldöntené, hogy egyáltalán nem kíván foglalkozni azokkal az ügyekkel, mert esetleg a beadvány oly mértékben nem megalapozott, vagy amelyekkel érdemben lehet és kell foglalkozni, végigvinnék ezeket a folyamatokat, és hathatós döntéseket hoznának. Azt hiszem, ezek az áthúzódások kisebb problémával járnának.

(11.40)

Természetesen a módosítónkban meg fogjuk fogalmazni azt is, hogy nem tartjuk ördögtől való gondolatnak, hogy ezeket át kelljen dolgozni 2012. január 1-jétől, amikor hatályba lép az új alaptörvény, és azoknak a rendelkezéseknek megfelelő ütközéseket ki kelljen mutatni és ki kelljen dolgozni. Erre szerintem felhívásra vagy akár önként is azok, akik beadták ezeket az ügyeket, hajlandóak és képesek lesznek, de nagyon kérem a tisztelt kormánytöbbségtől, hogy ezt a lehetőséget ne vegyék el a beadványozóktól, ne vegyék el az ellenzéktől, vagy akár ne vegyék el önmaguktól se, hiszen nagyon sok ügyet, amit még nem bíráltak el, önök adtak be az utóbbi évtizedben vagy az utóbbi években, és véleményem szerint ezekben is jó lenne, ha döntések születhetnének, és úgy vághatnánk neki az új alaptörvénynek és az új Alkotmánybíróságról szóló törvénynek, hogy nem egy olyan múltat hagyunk magunk után, ami nincs lezárva, hanem a jó gazda gondosságával lezárjuk közösen ezeket az ügyeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai