Készült: 2020.04.10.07:50:10 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 72 2004.12.13. 1:08  67-73

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Nézze, miniszter úr, én azt nem tudom, hogy önt milyen kategóriába rakták a pártján belül, de hogy a miniszterelnök-jelöltébe nem, az egészen biztos. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Derültség a Fidesz soraiban.) Persze azt, hogy ezzel valaki szimpatikussá vagy antipatikussá válik, nem tudhatjuk.

Miniszter Úr! Ha valahonnan elvesznek 3,5 milliárdot, majd visszaadnak másfelet, akkor ön szerint ott növekedés vagy csökkenés történt? Ön nem járt a sportot felügyelő miniszterként a Magyar Olimpiai Bizottság hétvégi közgyűlésén. Kérdezze meg az államtitkárától, hogy mi volt a sportszféra véleménye. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Te sem voltál ott!) Merthogy a jövő évben kötött- és szabadfogású birkózó Európa-bajnokság, első divíziós jégkorong-vb, torna Európa-bajnokság, férfi junior kézilabda-világbajnokság, vívó Európa-bajnokság, öttusa ifjúsági Eb, és még lehetne hosszasan sorolni, hogy milyen rendezvények rendezési jogát nyerte el Magyarország.

És ha már a kapcsolódó módosító indítványoknál tartunk, miniszter úr, az a módosító indítvány, amiről ön beszélt, nem arról szólt: az nemzetközi rendezvények biztosításáról szól. Miniszter úr, költsenek egy kicsit a nemzetközi rendezvények megtartására, növeljék egy kicsit ezzel az országimázst!

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 80 2004.12.13. 0:12  79-80

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hogyha jól számoltam a heteket, akkor jövő héten a miniszterelnök úrnak mindenképpen meg kell jelenni a parlamentben az azonnali kérdések órájában. Ezt az egy hetet már kibírom, és megvárom. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 86 2004.12.20. 2:05  85-92

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Miniszterelnök Úr! Egy olyan témában szeretném az ön véleményét kérni, amely téma ma nem először kerül itt a Ház napirendjére; egy olyan témában, amelyet önök rendszerint mulatságosnak szoktak tartani, pedig a magyar emberek és a magyar családok döntő többsége számára, kérem, higgye el, ez nem egy könnyű és pláne nem mulatságos kérdés. Természetesen a gázárak jövő évi alakulásáról szeretném kérni az önök véleményét.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, miniszterelnök úr, hogy meg ne említsük ebben az esetben is azt, hogy önök 2002-ben, illetve az önök akkori miniszterelnök-jelöltje tett egy hangzatos ígéretet, ennek önök súlyt is adtak azáltal, hogy írásba foglalták, sőt - valószínűleg nem kevés pénzért - napilapok hasábjain, szórólapokon és óriásplakátokon is hirdették. Nyilván mindenki számára ismerősen cseng: nem lesz gázáremelés. Ehhez képest a legalsó sáv szerinti fogyasztók ma 25 százalékkal fizetnek többet, és vannak olyan fogyasztói rétegek is, amelyek a 40 forint 50 fillér helyett ma már több mint 63 forintot kell hogy fizessenek a gáz fogyasztásakor. (Göndör István: Ez nem igaz! - Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)

Miniszterelnök úr, ön korábban azt mondta, hogy Medgyessy Pétert az ellenzék hajszolta bele ebbe a kijelentésbe. Nyilván emlékszik erre ön; és nyilván emlékszik arra is, hogy szeptember 10-én egy székesfehérvári lakossági fórumon megkérdezték öntől, hogy akkor lesz-e gázáremelés, mire ön azt mondta suttogva, hogy nem lesz gázáremelés.

Az a kérdés, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ezen a valószínűleg szocialista lakossági fórumon önt ki hajszolta bele ebbe a kijelentésbe, és ha már megtette ezt a kijelentést, akkor hogyan áll ehhez a kijelentéséhez most, tisztelt miniszterelnök úr, amikor kiderült, hogy igenis lesz jövőre gázáremelés.

Várom megtisztelő és a lényegről szóló válaszát. Köszönöm előre is. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 90 2004.12.20. 1:11  85-92

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Abban nyilvánvalóan nem fogom tudni felvenni önnel a versenyt, hogy értsem, hogy a napfelkelte és a folyók kiapadása, valamint a gázár között mi lehet az összefüggés. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiból: Ez a baj! - Ez elég nagy baj!) Az azonban biztos, miniszterelnök úr, hogy van egy elég egyszerű tőmondat, amit mindenki megért. Ez így szól, hogy „ nem lesz gázáremelésö. Már ne haragudjanak, de ezt nem mi mondtuk, ezt önök mondták, az önök korábbi miniszterelnök-jelöltje mondta. (Göndör István közbekiáltására:) Tisztelt Göndör úr, nyilván ön is emlékszik... (Göndör István újbóli közbeszólására:) Göndör úr szót kér, elnök úr - lehet, hogy valami probléma van.

Miniszterelnök úr, ön viszont Fehérváron, Székesfehérváron szeptember 10-én elmondta ezt a mondatot, hogy nem lesz gázáremelés. Ez egy egyszerű tőmondat, nem volt hozzátéve, hogy az infláció alatti, nem volt hozzátéve, hogy az infláció fölötti mértékben, nem volt hozzátéve, hogy csak ennek a fogyasztói osztálynak vagy annak. Miniszterelnök úr, ön azt mondta: nem lesz gázáremelés. Milyen hitelessége van egy ilyen miniszterelnöknek? Lehet, hogy csak lízingelt, és lehet, hogy csak rövid időre miniszterelnök úr? (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban. - Taps és derültség az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 58-60 2005.02.21. 3:17  57-65

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Igen, elnök asszony, elfogadom.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Önt illeti a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Az egyik napilap az elmúlt napokban több írásában is foglalkozott egy bizonyos Trendex Holding nevű részvénytársaság milliós nagyságrendű kormányzati megbízásaival.

 

(14.40)

A lap értesülései szerint ez a vállalat a 2002-es kormányváltás óta rendkívül sok kormányzati megbízást kapott. A cég leglelkesebb megrendelőjének talán a Külügyminisztérium bizonyul, hiszen a tárca 2004 májusában olyan határozatlan időre szóló megállapodást, szerződést kötött a külföldi kirendeltségek telekommunikációs rendszereinek a karbantartására, amelyért a Trendex több mint 16 millió forintot kap havonta.

Ráadásul munkatársai a hírek szerint Bangkokban, Damaszkuszban, Teheránban, Dublinban, Oslóban, Ankarában és Nairobiban is megjelentek már a külképviseleteken - néhányak szerint persze némi nemzetbiztonsági kockázatot támasztva ezáltal. Ráadásul ez a Trendex végezheti két külügyminisztériumi épület telekommunikációs rendszerének a karbantartását havi közel 2 millió forintért, amit ha hozzáadunk az előbbi összeghez, bizony kijön a 18 millió forint, ami szép kis summa, pláne havonta.

Persze más tárcák sem kívántak lemaradni a megbízási versenyben, így a lap szerint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, az informatikai tárca, valamint az Igazságügyi Minisztérium is adott megrendeléseket a Trendex Holding Részvénytársaságnak. Néhány nappal később pedig az is kiderült, tisztelt államtitkár úr, hogy maga az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. is szerződött a vállalattal, így a Trendex tarthatja karban az ÁPV Rt. fax- és fénymásológépeit.

De vajon kik is vezetik ezt a céget, tisztelt államtitkár úr, ezt a céget, amely rendkívül sikeres a kormányzati szervek telekommunikációs megbízásainak területén? Nos, az újság szerint 1999 óta a cég egyik igazgatósági tagja Antalóczi Zoltán, aki a közelmúltban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr Altus Rt.-jében felügyelőbizottsági tagként is felbukkant.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, hogy mindezek alapján válaszoljon néhány kérdésre. Igaz-e a Magyar Nemzetnek azon értesülése, amely szerint a Trendex Holding sok millió forintos megbízásokat kapott különböző minisztériumoktól, az ÁPV Rt.-től, valamint a Magyar Postától? Igaz-e, hogy az Informatikai és Hírközlési Minisztérium 811 millió forintos megrendelést adott a Trendex Holding Rt.-nek? Igaz-e, hogy a Trendex Holding Rt. egyik igazgatósági tagja tavaly óta felügyelőbizottsági tag a Gyurcsány Ferenc érdekeltségi körébe tartozó Altus Rt.-ben? És végül, tisztelt államtitkár úr: igaz-e, hogy a Magyar Posta Rt. vezérigazgatója, Szabó Pál korábban vezető pozíciót töltött be a Trendex korábbi tulajdonosánál? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 64 2005.02.21. 1:14  57-65

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Hát, kommunikációs csapat dolgozhatott ezen a válaszon elég hosszan, tisztelt államtitkár úr (Derültség a Fidesz soraiban.), pukkanástól a lufikig azért ez teljesen tiszteletreméltó. Csak én azt gondolom, államtitkár úr, hogy ha egy kormány azt hirdeti magáról, hogy a közpénzekkel való gazdálkodást micsoda felelősen és felelősségteljesen látja el, akkor egy évi 4-500 millió forintos megrendelésállományról talán nem kellene így beszélni. És nem kellene erről így beszélni akkor, amikor sokak szerint ez nagyon komoly nemzetbiztonsági kockázatokat is felvet, hiszen itt egy cég mégiscsak a Külügyminisztérium külképviseletein lát el olyan feladatokat, amelyek minimum komoly ellenőrzésre szorulnak - a megbízás előtt, tisztelt államtitkár úr.

És hogyha már a közbeszerzésekről beszélünk, persze nem árt megvizsgálni azt is, tisztelt államtitkár úr, hogy vajon kik voltak azok a szereplők, akik még ebben az úgynevezett - és ez esetben erősen idézőjelbe tett - versenyben elindultak.

Tudja, államtitkár úr, az a furcsa, hogy az önök kormányra lépése óta aki komoly megbízásokat kap, valahogy mindig felbukkan ebben vagy abban, vagy amabban a cégben, ami korábban valamelyik szocialista politikus nevéhez volt köthető. Ez minimum furcsa, államtitkár úr. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 76 2005.02.22. 3:51  71-111

SZIJJÁRTÓ PÉTER, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök úr, én ígérem, hogy a Házszabály azon rendelkezésének, amely szerint bizottsági előadó csak azt mondhatja el, ami a bizottsági ülésen elhangzott, eleget fogok tenni, és ezt be fogom tartani.

A bizottsági ülésen az ellenzéki képviselők nemmel szavaztak erre a törvényjavaslatra. Több aggályunknak és több ellenvetésünknek is hangot adtunk, és természetesen számos kérdést tettünk fel a Belügyminisztérium képviseletében megjelent közigazgatási államtitkárnak. Felidézésre kerültek azok a politikai és szakmai jellegű vitáink, amelyek gyakorlatilag tavaly nyár óta zajlanak. Emlékezetes, hogy az akkor még sportminiszterként funkcionáló jelenlegi miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a Sportminisztérium megszüntetése nemcsak politikai, hanem szakmai hiba is volna, és végzetes károkat okozna. Ezzel a sportminiszteri véleménnyel akkor mi egyetértettünk. Éppen ezért nem érthettünk egyet azzal, hogy a jelenlegi kormányzat ideje alatt aztán végül megszűnt a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium.

Egyet nem értéssel hallgattuk akkor azt az érvelést, amely úgy szólt, ahogy államtitkár úr is volt szíves idézni, hogy azért kell a Miniszterelnöki Hivatalba telepíteni ennek a szakterületnek a felügyeletét, merthogy majd ott a miniszterelnök úr közvetlen vigyázó szeme és rátekintése rajta lesz ezen a szférán. Tehát így szólt az érvelés akkor. Éppen ezért a bizottsági ülésen az ellenzéki képviselők meglehetősen furcsának találták azt, hogy ezzel az érveléssel szemben vagy ezt revideálva most egy másik szervezeti struktúrába, jelesül a Belügyminisztériumba kívánják áttelepíteni a sport felügyeletét.

Természetesen az már önmagában furcsa, ha egy szakterületnek négy minisztere van ebben a kormányzati ciklusban egyelőre, és persze furcsa az is, hogy már a harmadik államigazgatási egység részeként kell hogy működjön a sport felügyelete és a sport irányítása. Emlékezhetünk, az önálló minisztériumtól a Miniszterelnöki Hivatalon át a jelenlegi törvényjavaslat szerint egészen a Belügyminisztériumig vezethet ez az út. Meg ne haragudjon, államtitkár úr, nyilvánvalóan nem önnek címzett, személyes felvetés - hiszen nem is volt ott a bizottsági ülésen, így nem is lehet az -, hogy elhangzott ellenzéki képviselők részéről, hogy mintha valamifajta átgondolatlanságot, koncepciótlanságot, a terület értékeinek és érdekeinek figyelmen kívül hagyását jelentené az, hogy gyakorlatilag egy hosszú utat bejárva, a kormányzati struktúrában hol itt, hol ott tűnik fel a sport.

Persze kíváncsiak lettünk volna a bizottsági ülésen arra is, hogy vajon a sporttársadalom, a sportszakma mit szól ehhez a javaslathoz, vajon a Miniszterelnöki Hivatal egyeztetett-e a sportági szakszövetségekkel, a sportban tevékenykedő köztestületekkel, adott esetben a Magyar Olimpiai Bizottsággal, a Nemzeti Sportszövetséggel vagy más szervezetekkel. Erre válasz nem született, mint ahogy persze azt sem tudhatjuk, hogy vajon mi a véleményük ezeknek a szervezeteknek, mi a véleménye a sporttársadalomnak erről az áthelyezésről.

Mindezt figyelembe véve az ellenzéki képviselők nemmel szavaztak a bizottság ülésén, és hacsak valamifajta komoly, áthidaló és az egész törvényjavaslatot átíró módosító indítvány nem kerül elfogadásra - és ne legyünk naivak, ez valószínűleg nem fog megtörténni -, úgy a parlamentben is nemmel fogunk szavazni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 80 2005.02.22. 4:38  71-111

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenkinek megígérem, hogy ezúttal csak a költségvetési bizottságban elhangzott pluszérveket mondanám itt el, amivel alátámasztottuk azt a 13 szavazatot, amellyel nem támogattuk ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.

A sportra fordított költségvetési összegekről az elmúlt időszakban is rendkívül sok és szerteágazó vitát folytattunk. Ellenzéki képviselők váltig állítottuk és állítjuk, hogy a sportra szánt összegek jelentősen csökkentek az elmúlt időszakban. Kormánypárti képviselők, kormányzati tisztségviselők pedig váltig állították és állítják, hogy ezek az összegek növekedtek. Ha viszont csak a sportra szánt összegeket nézzük a költségvetésben, akkor azonban megállapíthatjuk, hogy 2002 óta ezek az összegek 7,2 milliárd forinttal csökkentek.

 

(13.10)

Éppen azért jogosnak tartjuk nemcsak ellenzéki képviselők, hanem sportszakmai vezetők, sportolók, a sport világában tevékenykedő hölgyek és urak aggódását is a sport szférája iránt. A költségvetési támogatások csökkenése és a sport szférájának nehéz költségvetési-anyagi helyzete meglátszik abban is, hogy egyre-másra szűnnek meg olyan egyesületek, olyan műhelyek, ahol olyan sportolókat nevelnek és edzenek, akik később olimpiai, világ- vagy Európa-bajnoki címeket szereznek vagy ilyen versenyeken tisztességgel helyt állnak.

Volt szó a költségvetési bizottsági ülésen a diáksportról is valóban. Az indokolások egyik részében elhangzott, hogy a diáksport számára is mennyire fontos a Belügyminisztériumba való kerülés a MeH-ből. Ennek a létalapját némiképpen azért vitattuk, de azért azt megállapítottuk, hogy a kötött diáksport-normatívát is eltörölték a közelmúltban.

Kérdésként merült fel, és talán az egyik legfontosabb kérdés, ha csak a költségvetési jellegű aggályokat nézzük, hogy vajon marad-e fejezeti önálló gazdálkodása a Nemzeti Sporthivatalnak. Mire azt a választ kaptuk a jelen lévő közigazgatási államtitkár úrtól, hogy az eddigi gazdálkodás sem volt igazából önálló, hanem valami köztes megoldás mentén gazdálkodott a Nemzeti Sporthivatal. Egy dolog viszont biztos, hogy ezentúl sem lesz fejezeti önálló gazdálkodása a Nemzeti Sporthivatalnak, ami azért önmagában probléma, és korábban a Miniszterelnöki Hivatalba való helyezése és az önálló miniszteriális képviseletének megszüntetése miatt is ezt az aggályunkat már elmondtuk.

Ha azonban a törvényjavaslatot valaki megnézi, akkor azt látja, hogy van ezen túl is egy költségvetési kihatása a javaslatnak. Ez pedig az, hogy a belügyminiszter indokolt esetben átcsoportosításokat hajthat végre. Nyilvánvalóan az önkormányzati, illetve az egyéb szférákban jelenleg nem áll úgy anyagilag senki, hogy indokolt esetet nagyon nehéz volna kreálni. Ezt pedig azért veszélyesnek tartjuk, mert ez bizony megnyitja az utat az előtt, hogy akár a Nemzeti Sporthivataltól, tehát a sport szférájától is elvehet költségvetési forrásokat, ami a jelen helyzetben nem egészen kívánatos.

Az önkormányzatokkal kapcsolatos aggodalmak között egy polgármester képviselőtársunk a bizottsági ülésen elmondta, hogy az amúgy is gatyára vetkőztetett önkormányzatok már nehezen tudnak bármifajta sportcélú fejlesztésben, beruházásban, fenntartásban aktív résztvevők lenni, vagy legalábbis az önkormányzatok többségénél ez így van, ezért látok némi veszélyt a Belügyminisztériumhoz való áthelyezésben.

Végül, de nem utolsósorban a költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén felmerült, hogy bizony az elmúlt időszakban rendkívül sok sportcélú terület tűnt el vagy vált bevásárlóközpont, benzinkút, lakópark vagy valamilyen plaza helyszínévé. Nem szeretnénk, ha ez a folyamat tovább folyna sem itt a fővárosban, sem az ország többi részében. Éppen ezért tartjuk kicsit sejtelmesnek és talán aggasztónak azt a kitételt, amikor az ingatlanfejlesztési koncepcióról beszél ez a törvényjavaslat; persze az is inkorrekt volna a részünkről, ha már a bizonyítási lehetőséget elvitatnánk ebben az esetben.

De mindezen aggályok és felvetések értelmében, elnök úr, a 13 ellenzéki szavazat a költségvetési és pénzügyi bizottságban az általános vitára való alkalmasság ellen szólt.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 102 2005.02.22. 2:04  71-111

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ha megengedi, akkor én magam az előző meg a jelenlegi kormány sportpolitikája, meg mindenfajta ÁSZ-jelentések elemzésétől kicsit távol tartanám magamat, mert szerintem ez a törvényjavaslat nem erről szól.

Azonban amellett nyilvánvalóan nem lehet elmenni szó nélkül, hogy a sportpolitika átgondoltságát vagy koncepciótlanságát mennyire jellemzi egy ilyen előterjesztés. Én azt gondolom, hogy igenis koncepciótlanságra utal az, hogyha egy kormány előbb áterőltet egy sporttörvény-módosítást a parlamenten, minden különböző ok nélkül, majd utána nekilát a sportstratégia kigondolásának.

(13.40)

Talán a logika és a józan belátás szerint először stratégia, először koncepció, utána valamifajta törvény. Talán az ebben való nem is csak módszertani vitában nyilván nem fogunk a végére majd megegyezésre jutni.

Azt viszont a költségvetési bizottság tagjaként és közgazdászként mindig furcsán vettem, amikor ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán az előterjesztők vagy képviselőik arról beszéltek, hogy költségvetési kihatása nincsen. Igenis van. Itt van, hogy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény módosítása hogyan és miként érvényesül ezen törvényjavaslat majdani elfogadása által, és itt bizony benne van az, hogy indokolt esetben a belügyminiszter átcsoportosításokat hajthat végre. Mi ez, ha nem költségvetési hatás?

Egyébként annak érdekében - persze nem pusztán ennek érdekében -, hogy az államtitkár úrnak igaza legyen, hogy nem lesz költségvetési kihatása vagy nem lehet költségvetési kihatása ennek a törvényjavaslatnak, egy olyan módosító indítványt nyújtottam be, amely gyakorlatilag eltörölné a törvényből a költségvetési törvény módosítására vonatkozó részt. S hogy az államtitkár úrnak is igaza legyen, itt a felvezetőben vagy más megnyilatkozások kapcsán azt a remek utat tudom javasolni, hogy ezt a módosító javaslatot támogassa; szerintem akkor mindannyian kicsit elégedettebbek leszünk. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 69 2005.02.28. 3:16  68-74

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! A szocialista-szabad demokrata kormány a megalakulása óta fennhangon hirdeti a közpénzekkel való átlátható és felelősségteljes gazdálkodás fontosságát. Úgy tűnik azonban, hogy itt is az a mondás helytálló, amely úgy szól, hogy bort iszik és vizet prédikál. Merthogy újra azt kell látnunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy gátlástalanul folyik el a közpénz, vándorol magánzsebekbe, hogy aztán egy szűk társaság meglehetősen jól eléldegéljen belőle.

Az elmúlt hetekben került nyilvánosságra, hogy az állami tulajdonban lévő, tehát költségvetési forrásokból gazdálkodó, az emberek pénzéből gazdálkodó Budapest Airport Részvénytársaság - melynek korábban egyébként igazgatósági elnöke volt a jelenlegi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc anyósa is - a repülőtér fejlesztése címén 4,7 milliárd forintért kíván megvásárolni húsz hektárnyi földterületet Ferihegy mellett.

(15.30)

Húsz hektárért 4700 millió forintot adnának. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy négyzetméternyi földterületért 23 500 forintot kívántak, illetve kívánnak fizetni. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Vajon mire föl a nagy sietség, mire föl a nagy költekezés? Talán csak nem megint egy jól bevált szocialista privatizációs receptet látunk, amely nagyjából úgy szól, hogy van egy nyereséges állami vállalat, azt a privatizáció előtt gyorsan kopasszák le, hogy aztán elvtársak, üzlettársak, barátok minél kedvezményesebb áron jussanak hozzá?

Vagy lehet, hogy most valami egészen más áll a háttérben? Csak nem egy másik állami vállalat küszöbön álló eladása? Az elmúlt napokban ugyanis több napi- és hetilapban is olvashattuk, hogy ezt a földterületet a Budapest Airportnak meglehetősen jó áron eladni kívánó cég érdekelt a Hungexpo Rt. jelenleg zajló privatizációjában is, ráadásul ebben a privatizációs folyamatban most jutottak el oda, hogy pénzügyi fedezetet kell bemutatni. Ez most már akkor egy új recept volna, amely úgy szól, hogy állami pénzből lehet venni állami céget? Most már eljutottunk oda, hogy mindent szabad?

Államtitkár úr, kérem, hogy a következő kérdésekre adjon választ. Igaz-e az a lapértesülés, mely szerint a pénzügyminiszter tud, illetve tudott a Budapest Airport Rt. meglehetősen drága földvásárlásáról? Tett-e a pénzügyminiszter vagy az ÁPV Rt. bármely vezető tisztségviselője lépéseket annak érdekében, hogy ez az emlegetett szerződés ne jöhessen létre? Ha igen, akkor milyen eredménnyel tették mindezt? Tájékoztatta-e a pénzügyminiszter vagy ön vagy az ÁPV Rt. a miniszterelnököt erről a kérdésről? Rendelt-e el vagy kíván-e elrendelni vizsgálatot a tranzakció ügyében? Végül szeretném megkérdezni öntől, igaz-e az a lapértesülés, mely szerint a földterületet a Budapest Airportnak eladni szándékozó cég érdekelt volna a Hungexpo Rt. éppen zajló privatizációjában is.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 73 2005.02.28. 1:03  68-74

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a válaszát, tisztelt államtitkár úr. Bár a pukkanás elmaradt, a „ köztársaság kormányaö és a „ demokratikus koalícióö fordulat benne volt.

Államtitkár úr, azért itt volt több kérdés is, amit ön volt szíves észrevételezni is az interpelláció végén, melyekre azonban - bármennyire is figyeltem - válasz nem született, hiszen ön nem ejtett szót a másik privatizációs ügyletről, amellyel kapcsolatban pusztán annyi az összefüggés, tisztelt államtitkár úr, hogy ez alapján a tranzakció alapján elég erőteljesen elképzelhető, hogy egy cég kap állami pénzt, majd állami pénzből megvesz egy állami vállalatot. Ez szerintem nem a közpénzekkel való felelősségteljes és tisztességes gazdálkodás sajátja.

Arról már nem is beszélve, hogy itt 23 500 forintért vennének négyzetméterenként földterületet, míg autópálya-építéskor kisajátítás esetén 2000-2200 forintos négyzetméterárról beszélünk. Itt most tízszeres árról van szó. Ki zsebeli be a pénzt, államtitkár úr? Erre nem kaptunk választ, de igazából nem is vártunk.

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 117-119 2005.02.28. 2:18  116-125

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, igen, elfogadom.

ELNÖK: Öné a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! A gazdademonstrációk idején, azt gondolom, hogy időszerű az a kérdés, amelyre most várnám az ön válaszát. Az elmúlt időszakban érdeklődve figyeltem az önök vitáit, amelyek kormánypárti és ellenzéki politikusok, illetve tisztségviselők között zajlottak, és arról szóltak, hogy vajon a gazdák hiányos felkészültségéért ki vagy mi a hibás.

Azt tudjuk, hogy 2003-ban 280 millió forintot költött az ön által vezetett minisztérium a gazdák európai uniós felkészítésére. Ha hihetünk a statisztikáknak, akkor azok azt mondják, hogy háromszáz helyszínen 24 ezer gazda vett részt ilyen rendezvényen, ami, ha a magyarországi települések számával számolunk, az gyakorlatilag településenként kevesebb mint nyolc gazdát jelent.

A gazdák EU-s felkészítésére vonatkozó pályázat mintha összecsengett volna egyébként a falugazdászok munkaköri leírásával, amelyben egyébként a gazdák EU-s felkészítése is megtalálható, és ők az idejüknek egy jelentős részét a gazdák között töltik, hiszen hetente egy alkalommal gyakorlatilag minden településre eljutnak.

(16.20)

A dologban további érdekesség volt, hogy ezt a 280 millió forintos megbízást egy olyan konzorcium nyerte, amelynek a résztvevői az Agrárkamara, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, valamint a Perfekt Rt. voltak. Érdekes, hogy így vagy úgy, de mindhárom konzorciumot alakító társaság korábban valamifajta kormánypárti viszonylattal azért bírt, hiszen az ön nevét korábban az Agrárkamara ügyvezetőjeként találhattuk meg, az ön korábbi helyettes államtitkárának előző munkahelye a MOSZ volt, a Perfekt Rt. tulajdonosa pedig a jelenlegi miniszterelnök Altus Rt.-je volt korábban.

A kérdés az, tisztelt miniszter úr, hogy akkor most valójában önök mire is fizették ki ezt a 280 millió forintot. Ha valóban a gazdák EU-s felkészítésére, akkor vajon jogos-e, hogyha most az ő hiányos felkészültségükkel érvelnek?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 123 2005.02.28. 0:58  116-125

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a válaszát, miniszter úr. Azt azért tegyük hozzá, hogy ez a pályázat meghívásos közbeszerzés volt, arra érkezett az egyetlen konzorcium mint pályázó. Ez a teljes igazsághoz talán hozzátartozik.

De ha annyit megtenne, kommentálja azt a kijelentést, amely szerint a falugazdászok munkaköri leírásában ez a fajta képzés szerepel, tehát mintha önök megduplikálták volna ezt a munkát. Persze, nem azzal van a gond, tisztelt miniszter úr, hogy ha önök tízszer, ötvenszer, százszor, ezerszer ennyit költenek a gazdák felkészítésére, mert helyes, hiszen ahogy mondta, a gazdák az európai uniós csatlakozás talán legnagyobb kihívásával szembesülnek; de azért az is érdekes - és ön ezt nyilvánvalóan sokkal jobban tudja nálam -, hogy a végére kiderült, a lehívásos támogatási rendszerek közül egy egészen másfajta lépett életbe, mint amire ez a képzés vonatkozott. Ha erről megtudhatnánk a véleményét.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 87 2005.03.07. 3:11  86-92

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Most már hetek óta vita témáját képezik egy Trendex Holding Rt. nevű cég 2002 óta kapott milliós nagyságrendű kormányzati megbízásai. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium a lapértesülések szerint több mint 800 millió forintos szerződést kötött az említett céggel, de a GKM, a Pénzügyminisztérium, valamint az Igazságügyi Minisztérium is adott megrendeléseket a Trendexnek, a Külügyminisztérium pedig havi 16 millió forintot fizet a külföldi kirendeltségek telekommunikációs rendszereinek a karbantartásáért.

Két hete már feltettem itt önnek ezt a kérdést a parlamentben, hogy vajon kik is vezetik ezt a Trendex Holding Részvénytársaságot, amely ennyire sikeres a kormányzati szervek telekommunikációs megbízásainak a terén. Felvetettük, hogy 1999 óta a cég egyik igazgatósági tagja volna az az Antalóczi Zoltán, aki a közelmúltban a miniszterelnök Altus Rt.-jében felügyelőbizottsági tagként is felbukkant. Az államtitkár úr ekkor szó szerint a következő választ adta nekem: “Ha a cégbírósági adatok ezt alátámasztják, akkor igaz az, hogy a Trendex Holding egy igazgatósági tagja tavaly óta felügyelőbizottsági tag az Altus Rt.-ben. Egyébként ez nem igaz, de egyébként ezt a cégbírósági adatok egyértelműen mutatják.ö

Tisztelt Államtitkár Úr! Itt van nálam a cégadattár. (Felmutat egy iratot.) Azóta ez nem változott. A cégadattárban az áll, hogy Antalóczi Zoltán ’99. november 18-a óta a Trendex igazgatósági tagja, ugyanakkor 2003. május 10-e óta megtalálható az Altus Rt. felügyelőbizottsági tagjaként is. (Moraj.)

Államtitkár Úr! Ezt mondják a cégadattár dokumentumai. A sikersztori pedig - tisztelt államtitkár úr - bizonyára ön is tudja, azóta tovább folytatódott. A parlament külügyi bizottságának kormánypárti képviselői jóváhagyták a Külügyminisztérium közbeszerzési mentesítési kérelmét a tárca telekommunikációs és informatikai beszerzéseivel kapcsolatban. Az informatikai tevékenységeknek a minisztériumból való kiszervezése azonban komoly nemzetbiztonsági aggályokat vet fel, hiszen lehetővé válik, hogy a tárca teljes titkos információáramán egyetlen cég tartsa rajta a kezét.

Tisztelt Államtitkár Úr! Újra felteszem önnek a kérdést: igaz-e, hogy a miniszterelnök Altus Rt.-jének egyik felügyelőbizottsági tagja egyúttal igazgatósági tagja a Trendex Rt.-nek is? Ha igen, akkor vajon miért mondta ön nekem szó szerint azt az idézetet, államtitkár úr, két hete itt a parlamentben, amit az előbb felolvastam? Nem tartják-e önök kockázatosnak, hogy egyetlenegy cég tarthatja rajta a kezét a titkos, a teljesen titkos külügyi információáramon? És végül, tisztelt államtitkár úr, mondja el nekünk, hogy miért kívánnak monopolhelyzetbe hozni egy olyan céget a külügyi informatikai beszerzések területén, amely egészen a közelmúltig egyébként nem szerepelt a NATO hivatalos beszállítói listáján.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 91 2005.03.07. 1:13  86-92

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Köszönöm a válaszát, tisztelt államtitkár úr. Talán méltatlan lenne olyan vitába bocsátkozni, hogy a jegyzőkönyvvezetők hova tették a pontot, vagy hova nem.

 

(15.50)

 

Itt azért ennél sokkal, de sokkal többről van szó. Elhangzott egy válasz, amely azt állította, hogy az az értesülés, amit én itt mondtam, ez a bizonyos felügyelőbizottsági és igazgatósági tagság, ez nem igaz. Ezt a cégadattár iratai egyértelműen alátámasztják, hogy mindez igaz. És lehet azt mondani, hogy nem számít; persze, volt már olyan miniszterelnöke Magyarországnak, aki azt mondta, hogy jog és erkölcs közül a szigorúbbat kell választani - de itt mégiscsak milliárdos szerződésekről van szó, tisztelt államtitkár úr!

Ön azt mondja, hogy a közbeszerzés egy önök által fontosnak tartott dolog - ezt már nagyon sokszor mondták. De mit mutatnak a tettek, államtitkár úr? A külügyi bizottság, pont a kormánypárti képviselők többségével, adott egy olyan mentesítést a közbeszerzési eljárások alól, amely azt jelenti, hogy még az egyszerűsített közbeszerzési eljárásnál is jóval egyszerűbben oda lehet adni valakinek a munkát. Magyarul ki lehet utalni a százmilliós-milliárdos nagyságrendű megbízásokat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tettek és szavak nincsenek párhuzamban egymással. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Nem fogadom el a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 310 2005.03.08. 6:01  309-315

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat nem az elmúlt napokban született, már 2004. május 5-én nyújtottam be a parlamentnek.

 

(19.30)

Ez volt az az időszak ugyanis, amikor a Nemzet sportolója cím adományozása megtörtént. Emlékezhetünk rá, a sporttörvényt a parlament 2003 végén fogadta el, az 2004. március 14-én lépett életbe, és ehhez elfogadásra került egy kormányrendelet is, amely intézkedett a Nemzet sportolója cím létrehozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről. Rendelkeztek arról, hogy 12 főt, akik 60 év felett vannak, és akik kiemelkedő versenyzői pályafutás után is fontos szerepet töltöttek be a magyar sportéletben, szóval 12 főt a Nemzet sportolója címmel kíván elismerni a magyar kormányon keresztül gyakorlatilag a teljes magyar társadalom.

Természetesen adódtak akkor vitáink. Sok vita szólt arról, hogy vajon ki legyen az a 12 személy, aki ezt az elismerő címet, illetve díjat kiérdemelheti. Sokan tettek javaslatot: az országos sportági szakszövetségek, a társadalmi szervezetek, a Magyar Edzők Társasága, a fogyatékos sportolók szervezetei, és ezen javaslatok alapján állt össze az a lista, amely nyilvánvalóan a bőség zavarával küszködve, vitáktól volt övezve. De azt gondolom, örömteli az, hogy lehettek viták. Lehettek viták akörül, hogy ki az a 12, mert ez azt jelenti, hogy nemcsak 12-ből lehetett válogatni, hanem sok százból. És világos, hogy Albert Flórián, Balczó András, Bíróné Keleti Ágnes, Gyarmati Dezső, Hammerl László, Kulcsár Győző, Polyák Imre, Portisch Lajos, Puskás Ferenc, Székely Éva, Weltner Györgyné és Zsivótzky Gyula egytől egyig megérdemli ezt az elismerést, és az is egészen biztos, hogy még sokszor 12-t tudnánk mondani, aki legalább ennyire megérdemelte volna vagy megérdemelné.

Április 28-án született döntés erről a 12 névről. Ekkor azt mondta a miniszterelnök, akkor még Medgyessy Péter, hogy a nemzet ezzel a díjjal tiszteletét és háláját fejezi ki azoknak, akik oly sokat tettek az országért. Ezzel, azt gondolom, pártállástól függetlenül egyet kell hogy értsünk, és egyet is értünk természetesen. Éppen erre a mondatra alapozva mondtuk akkor is, és mondom most is, és szerintem mondjuk együtt mindannyian, hogy költségvetési vitáknak, megszorításoknak, kiadáscsökkentéseknek semmi közük nem lehet a nemzet sportolóihoz. Korábban elhangzott, tavaly év elején egészen áprilisig az akkor gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, ma miniszterelnök Gyurcsány Ferenc részéről, hogy havi 500 ezer forintos életjáradékkal fog járni a Nemzet sportolója cím. Aztán később kiderült, hogy a miniszterelnök úr ezt bruttó 500 ezer forintra értette.

Már ekkor kezdeményeztem azt, 2004. május 5-én, hogy akkor ezt értsük valóban 500 ezer forintnak. Értsük valóban nettó 500 ezer forintnak. Nem lehet vitatéma az a nemzet sportolóinak elismerésekor, hogy ez most bruttó vagy nettó 500 ezer forint, és ha egyszer már az arra legilletékesebb 500 ezer forintot mondott, akkor ne hozzuk őket méltatlan, méltánytalan helyzetbe. Egyébként ma a bruttó 500 ezer forintos életjáradék havonta 263 ezer forintot jelent körülbelül nettó összegként. Ha ez az összeg nettó 500 ezer forintra változik, az azt jelenti, hogy a költségvetés számára ez évente a 12 személy esetében 34 millió 128 ezer forint többletkiadást jelentene összesen. Azt gondolom, ez megint nem az az összeg, ami vita tárgyát képezheti. Ha persze hibásan kalkuláltunk, az is benne van a pakliban, de nagyságrendeket valószínűleg nem tévedtünk.

Főleg fontosnak tartjuk ezt a lépést annak tükrében, hogy például a Nemzet színésze elismerés is hasonlóan nettó összeget takar. Éppen ezért nyújtottam be azt a törvénymódosító javaslatomat, amely az 1995. évi CXVII. törvényt, ezt a bizonyos személyi jövedelemadóról szóló törvényt módosítja. Ebben a javaslatomban azt kezdeményezem, hogy legyen adómentes a sportról szóló törvény alapján a Nemzet sportolója címmel járó életjáradék, a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány által folyósított tanulmányi ösztöndíj és sportösztöndíj, valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által kiírt pályázat keretében elnyert ösztöndíj.

Azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a javaslat mindenfajta pártpolitika és pártpolitikai megfontolás felett áll. Éppen ezért volt számomra váratlan, de annál nagyobb öröm, amikor a tegnapi napon kormánypárti és ellenzéki képviselők együtt szavazták meg ennek a kérdésnek a napirendrevételét. Ezt az örömöt még inkább fokozta, hogy a mai napon az ifjúsági és sportbizottság kormánypárti és ellenzéki képviselői egyhangúlag támogatták ezt a törvényjavaslatot.

Nagyon remélem, hogy az ifjúsági és sportbizottságban tapasztaltakkal szemben a kormány is mellé áll ennek a javaslatnak, és támogatja ezt a szándékot. Ehhez kérem a kormány, a kormányzó pártok és az ellenzéki pártok segítségét. Azt gondolom, ha ez a törvényjavaslat megkapja a parlament támogatását, akkor végre tettünk egy olyat, amely a nemzet sportolói számára igazán méltóságteljes jelzés volna, méltó a nemzet sportolóihoz és méltó a parlamenthez is.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 314 2005.03.08. 2:09  309-315

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Köszönöm az államtitkár úr véleményét is, amely ugyan aztán nembe hajlott át, de valamifajta biztató elemeket az elején fel lehetett fedezni, és valamifajta egyetértés talán az elején kirajzolódott.

Azt nem kívánnám minősíteni, államtitkár úr, mint ahogy nem is minősítettem egyébként a képviselői önálló indítványomban sem, hogy ez a fennálló jövedelmi viszonyokhoz vagy az átlagjövedelemhez való összehasonlításban megállja-e a próbát, hogy bruttó vagy nettó 500 ezer forintról van szó. Az azonban tény és vitathatatlan, hogy az akkor pozícióban lévő gyermek-, ifjúsági és sportminiszter a Nemzet sportolója címmel járó életjáradék gyanánt havi 500 ezer forintról beszélt. És itt pont volt a mondat végén, ha már a pontoknál tartottunk tegnap.

 

(19.40)

Nem volt arról szó, hogy ez bruttó 500 ezer forint, és akkor kedves nemzet sportolói, önök ebből kétszázegynéhány-ezer forintot fognak látni. Szerintem nem is igazán magán az összegen van a hangsúly, azt így kiragadni ebből az egészből nem lehet. Azon sokat vitatkozhatnánk, hogy sok-e az az összeg, amit bizonyos társadalmi csoportok keresnek, mert letettek valamit az asztalra olyan szinten, aminek az egész nemzet egyszerre örülhetett, és amire egyszerre lehetett büszke, ugyanis ezeknek az embereknek a tevékenysége révén a világ legtávolabbi csücskeiben is ismerősen hangzik Magyarország neve, és szeretettel gondolnak Magyarországra. Nem tartom szerencsésnek, hogy itt társadalmi összehasonlítást tegyünk, éppen ezért próbáltam óvakodni ettől a képviselői önálló indítványban is. Pusztán azt kívántam jelezni, hogy elhangzott egy ígéret, amely ígéretben szereplő összeg véleményünk szerint megfelelő nagyságrendű és megfelelő elismerés azzal, hogy valakit a nemzet sportolójának minősítünk. Erre a korábbi miniszteri ígéretre vonatkozik ez az indítvány. De ha nem lett volna miniszteri ígéret, ez a mérték szerintem akkor is helyes volna.

Úgy látszik, hogy a kormány álláspontja különböző okok - jogtechnikai vagy elvi okok - miatt nem fog változni, mégis remélem, hogy a kormánypártok álláspontját ez nem fogja befolyásolni, ezért továbbra is kérem ennek a javaslatnak a támogatását. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 130-134 2005.03.29. 2:23  129-140

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Elfogadom.

ELNÖK: Parancsoljon, öné a szó. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt napokban az egyik napilapban jelent meg egy cikk, amely szerint egy közbeszerzési eljárás keretében ismételten az Állami Nyomda Rt. több millió forintos állami megbízáshoz jutott. Ezzel a hírrel önmagában nyilvánvalóan még semmi probléma nem volna, de ha az ember áttanulmányozza a közbeszerzési eljárások elmúlt időszakban történt botrányos, finomabb megfogalmazás szerint kérdéses eseteit, akkor egyfajta folyamatot vél felfedezni. Ezzel kapcsolatban kérem, válaszoljon a kérdésemre.

Van egy üzletember, őt Erdős Ákosnak hívják, akinek a birodalmába tartozó cégek az elmúlt időszakban feltűnően sikeresek voltak különböző állami megbízások kapcsán. Azt is tudjuk, hogy ez az úr korábban üzleti kapcsolatban állt a jelenlegi miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel, vállalataikon keresztül. Az elmúlt időszakban több olyan kérdéses eset zajlott le közbeszerzések címén, amelyekről itt, a parlamentben is beszéltünk. Emlékezhetünk mindannyian a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. privatizációjára, amikor is az állam a kormány határozata alapján, az ellenzék által vitatott módon adta el a piacvezető, sikeres és nyereséges céget úgy, hogy a győztes árnál egy 1 milliárd forinttal magasabb ajánlat is volt az első fordulóban, és a győztes ajánlat melletti két borítékot a végső döntés előtt már ki sem bontották.

Aztán jött a diákigazolványok elkészítésére kiírt tender, amelynek keretében 2,5 millió darab diákigazolvány előállításához szükséges informatikai rendszert és csipkártyagyártást kellett megszervezni. Ehhez képest a Közbeszerzési Értesítőben a kiírás a lejárat napján jelent meg. Talán nem csoda, hogy itt is a nyertes személy, illetve cég az előbb vázolt körből származik.

És itt volt a vénytender is, amelynek keretében két olcsóbb ajánlatot utasítottak vissza, amellett, hogy az Állami Nyomda nyerte a pályázatot. Érdekes módon az első tender visszásságai miatt a Közbeszerzési Döntőbizottság egymillió forintos bírságot rótt ki.

Tisztelt Miniszter Úr! Érdeklődnék, hogy mi a véleménye önöknek ezekről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a meglehetősen botrányos közbeszerzési eljárásokról, és vajon mi az oka annak...

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): ...hogy ezeknek az eseteknek a döntő többségében mindig egy cég nyer.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 138 2005.03.29. 1:08  129-140

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Egy, azóta már némiképpen devalválódott képviselőtársam mondott olyat, hogy “ön nyitott kapukat döngetö. Azt gondolom, hogy ön most ugyanezt teszi. Hiszen a diákigazolványok tenderkiírásával kapcsolatban 12 napot hagytak az infrastruktúra megszervezésére, és aznap jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben a kiírás, amelyik nap be kellett adni. Azt gondolom, tisztelt miniszter úr, hogy innentől kezdve a verseny feltételeit nem biztosították, és nyilvánvalóan csak egyetlen olyan cég - amely erre már korábban rákészült, infrastruktúrával rendelkezik - tudott sikeresen részt venni ezen a pályázaton.

A vénytenderrel kapcsolatban a Közbeszerzési Döntőbizottság egymillió forintos bírságot szabott ki a tender kiírása miatt, majd meg sem várták ennek a lezárását, már kiírták a második fordulót, és két olyan ajánlat került a vesztesek közé, amelyik alacsonyabb árajánlatot adott meg, mint a végső győztes.

Úgyhogy, miniszter úr, itt azt látjuk, hogy vannak közbeszerzések, vannak jó pályázatok, vannak furcsa kiírások, de mindig az a győztes. Ez volna a szocialista közbeszerzés és a szocialista üvegzseb? Ezt önök sem gondolhatják komolyan! (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 239 2005.03.29. 5:19  228-258

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság 2005. március 23-ai ülésén a bizottság ellenzéki tagjai nem támogatták az Országos Rádió és Televízió Testület 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló általános vitára való alkalmasságát.

Mielőtt nemmel szavaztunk volna a napirendi pont végén, természetesen több kérdést is feltettünk, amely kérdések szerintünk egyértelműen tisztázásra várnak, és tisztázásra szorulnak, mivel azonban döntő többségükben ezekre megnyugtató választ nem kaptunk, nem tudtuk támogatni az előterjesztést.

Az egyik legnyugtalanítóbb pontként - egyébként hasonlóan a kulturális és sajtóbizottsághoz - mi is a kiegyensúlyozatlanságot vetettük fel, merthogy a beszámoló egy rendkívül beszédes táblázatot tartalmaz, amelynek csak a címe lehet a kiegyensúlyozottságról szóló táblázat, sokkal inkább sajnos kiegyensúlyozatlanságról van szó. Hiszen megdöbbentő adatok vannak a táblázatban például a Sláger Rádió, a Danubius Rádió, az MTV esti híradója, vagy akár a Magyar ATV híradója esetében, ahol a kormánypárti-ellenzéki megszólalások aránya sorra: 90:10, 99:1, 76:24 és 78:22. Ezekben az esetekben az előbb már szintén megemlített CSA-modellre való hivatkozás is lehetetlen, bár amúgy sem helyes, hiszen a médiatörvény kiegyensúlyozottságról és nem valamifajta francia modellről vagy modellekről beszél.

Kicsit furcsának hatott a beszámolóban a Kossuth rádióra fókuszáló külön vizsgálat, hiszen a közrádió jóval több műsort állít elő, és jóval több műsort sugároz, mint például a köztelevízió, ugyanakkor sokkal kevesebb a beérkezett panaszok száma.

A panaszbizottság hatásköre ugyanakkor szűkült, ráadásul az erre vonatkozó testületi döntés azóta is jogi viták egyik kényes kérdése, amely arra a szintre is eljutott, hogy még az ombudsman is foglalkozott vele. A Takács Alberttel való személyes konzultáció ténye szerepel ugyan a jelentésben, ugyanakkor a bizottsági ülésen nem kaptunk arra választ, hogy ez a konzultáció hol, mikor és milyen keretek között zajlott.

Az egyik kereskedelmi televíziós csatornán vetített Anyacsavar című műsor joggal és okkal borzolta a kedélyeket az elmúlt év folyamán. Abban pártállástól függetlenül mindenki egyetértett, hogy nem helyes egy ilyenfajta műsor vetítése, amely ráadásul sokak jogértelmezése szerint több alkotmányos passzus megsértésének a gyanúját is felveti, amelyekből egyébként a jelentés is idézett néhányat. Ilyen például az, hogy a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges. Vagy volt egy másik: a Magyar Köztársaság védi a család és a házasság intézményét. Az ORTT-től ebben az ügyben egyébként sokan határozottabb, karakánabb kiállást vártak el, és sokan érzik úgy, talán joggal, talán jog nélkül, hogy a testület sokkal inkább elkente, semmint megoldotta volna ezt az ügyet.

A mai napig megoldatlan, kacifántos jogvitát okoz a lejáró frekvenciajogosultságok meghosszabbítása, és ezek pályáztatási szükségességének a kérdése. A szerződéshosszabbítás vagy új szerződés megkötésének jogi lépései korántsem jelentik ugyanazt a kategóriát, főleg akkor, hogy ha tudjuk, hogy az egyikhez igen, a másikhoz viszont nincsen szükség kétharmados többségre.

A Műsorszolgáltatási Alapból osztogatott egyedi támogatások több ponton vetnek fel kérdéseket. Hogy csak egyet említsünk, a bizottsági ülésen nem alakult ki egyetértés az előterjesztő és a kérdező képviselő között abban, hogy vajon a médiatörvény értelmében törvényes és helyes-e, hogy egy egynapos, úgynevezett kübekházi operettfesztivál megrendezésének támogatására 12,7 millió forintot fordítanak.

A költségvetési és pénzügyi bizottságban, lévén szakmai bizottság, nem mehettünk el szó nélkül a finanszírozási kérdések rendezetlensége mellett sem. Könyvvizsgáló folyamatosan záradékolja a beszámolót - kérdés, hogy ezzel kapcsolatban vajon milyen lépések születtek. Az ORTT évről évre plusz forrásigénnyel lép fel, amelyet végül mindig az Országgyűlés legitimál, és ezt az összeget, amely tavaly majd 245 millió forintra rúgott, az alapból finanszírozták. Persze, kérdésként fel lehet tenni, hogy ezt vajon mire használja, illetve használta az iroda.

(17.30)

A végén persze odáig jutottunk, hogy ezekben a kis kérdésekben nehéz jó döntéseket hozni, főleg addig, amíg a nagy kérdésekben, az egész magyar médiafinanszírozás kérdésében nem tudtunk dönteni, egyetértésre jutni.

A beszámolót tehát az ellenzéki képviselők nem fogadták el, nem tartották azt általános vitára alkalmasnak. Ezzel is kívántuk jelezni azokat a rendezetlen kérdéseket, amelyeket ott, a bizottság ülésén is felvetettünk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 315 2005.03.29. 5:05  314-317

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr, és köszönöm államtitkár úrnak, hogy ilyen kései órán is szíves volt idefáradni, és talán választ is ad arra a kérdésre, melyre minden győri ember együtt keresi a választ.

Valószínűleg mindenkinek élénken él az emlékezetében a “több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt az embereknekö című szlogen, hiszen megannyi helyen láthattuk, olvashattuk és hallhattuk. Mára azonban mindez köddé vált, és képletesen szólva sok-sok önkormányzat érezheti úgy, hogy gatyára vetkőztették, hiszen még a fejlett és jó helyzetben lévő önkormányzatok egy jelentős része is hitelfelvételre szorul, ráadásul már nem beruházási és fejlesztési hitelfelvételről van szó, hanem sokkal inkább a működést kell finanszírozni a hitelekből. Az idei évi költségvetés nem azzal hozta nehéz helyzetbe az önkormányzatokat, hogy a közalkalmazotti és köztisztviselői bért megemelte, hanem azzal, hogy ennek a fedezetét nem biztosítja az önkormányzatok számára, ráadásul a személyi jövedelemadóból származó önkormányzati céltartalékok mintegy 60 százalékát is zár alá vette.

Győr a kedvező földrajzi fekvése, az egymást keresztező kereskedelmi útvonalak, valamint az ott élők tehetsége és szorgalma okán az egyik leggyorsabb ütemben fejlődő nagyvárosa volt hazánknak mindeddig.

(21.30)

Mára azonban egyre több győri érzi úgy, hogy sokkal nagyobb lehetne a lendület, sokkal több dolog történhetne, mint amennyi történik valójában. S a győri embereknek, lássuk be, igazuk is van, a feltételek egy sokkal nagyobb ütemű előrehaladást tennének lehetővé Győr számára. Adódik a kérdés, hogy akkor vajon hol a hiba. A város jelenlegi polgármestere, szocialista országgyűlési képviselő, 2002-ben úgy kampányolt, hogy milyen remek lehetőség lesz majd a város számára az ő kettős pozíciójából adódó hihetetlen lobbizási képesség és érdekérvényesítő potenciál. Ezzel szemben azt kell tapasztalnunk, hogy a Győr városát pozitívan érintő ellenzéki indítványok sorra történő leszavazása után és mellett a kormány egyre több pénzt visz el a folyók városából. Az adóerő-képesség miatti lefölözés címén a legutóbbi három esztendő folyamán 3,3 milliárd forintnyi kormányzati elvonás sújtotta a várost úgy, hogy 2002 előtt ilyen címen nem vittek el pénzt Győrből. 2003-ban ez az összeg 304 millió, 2004-ben 1 milliárd 340 millió volt, az idén pedig az előrejelzések szerint 1,7-1,8 milliárd forint lesz. Ennyit visz tehát el az államkassza Győrből ezen a címen.

A város adóerő-képessége azonban, tisztelt államtitkár úr, higgye el, mégsem annyira rózsás, mint amilyennek látszik, hiszen ezen mutató alapján úgy állapítják meg a lefölözést, hogy egy kalkulált összeget vesznek alapul az iparűzési adóból, és nem a konkrét befizetéseket. Győr városa esetében 11 milliárd forintra kalkulálták ezt az összeget, ehhez képest 6 milliárd forint folyik be különböző nagymértékű kedvezmények miatt a város kasszájába iparűzési adó formájában. Városunk polgármestere, a képviselő úr mégis rendkívül optimista, és ennek nemcsak hangot, hanem számot is adott, mégpedig 732 millió forint formájában és a városi költségvetés bevételi oldalán. De hogy mit is jelent ez pontosan: a város ennyi pénzt utalt át az államnak az idén még a tavalyról hátramaradt befizetési kötelezettség címén. Polgármester úr azonban most valamifajta magas körökből származó ígéretet emleget, és éppen ezért ezt a már kifizetett tételt bevételi oldalon is szerepelteti a költségvetésben, bízva abban, hogy ezt az összeget a zárszámadáskor majd visszakapja a város. Erre azonban - ezt nyilvánvalóan mind a ketten tudjuk, és mindenki, aki ilyen ügyekkel foglalkozik, az tudja - törvényi kötelezettség nincsen, és volt már számos ígéret az elmúlt időszakban, akár a 800 kilométer autópálya vagy a 10 ezer új kollégiumi férőhely vagy az ingyen tankönyv, amelyek már köddé váltak.

Mindezek után egy városáért aggódó győri embernek alapvetően két kérdése lehet. Az egyik az, hogy valóban remek lobbierőt jelentett-e vagy remek lobbierőről tesz-e tanúbizonyságot ez a három év alatt foganatosított 3,3 milliárd forintos elvonás. A másik pedig az, hogy vajon tényleg megígérte-e valaki Győrnek magas körökből ezt a 732 millió forintot, és ha igen, akkor vajon ki volt az. Mi azt reméljük, hogy ez az ígéret valóban megszületett; ha államtitkár úr ebben, mondjuk, megerősít, mert van felhatalmazása rá, netán tudja, hogy ki volt az ígérő fél, akkor annak örülnénk. Mi egy dologról biztosíthatjuk önöket vagy önt vagy az ígérőket és a város polgármesterét, hogy ennek az ígéretnek a betartása, ha a parlamenten múlik, akkor rajtunk nem fog múlni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Erdős Norbert tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 71 2005.04.04. 0:19  70-71

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Mivel a titkok tudója maga a miniszterelnök, ő lebbentheti fel a fátylat a titkokról, ezért megvárjuk, amíg megtiszteli a parlament ülését. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 67 2005.04.11. 3:19  66-72

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ha valaki eddig nem ismerte volna, akkor az elmúlt három évben alaposan megismerhette a szocialista politikacsinálás boszorkánykonyhájának titkait. Az egyik legfontosabb útmutatás nagyjából úgy szólhat, hogy mindazzal vádold meg ellenfeledet, amelynek elkövetésére te magad szövetkezel. Ezek után persze nem is csodálkozhatunk azon, hogy az üvegzsebtörvény is legfeljebb arra volt jó, hogy az üvegzsebűek helyett az üvegzsebesek szaporodtak el a kormányzat környékén.

Nézzünk erre néhány példát! Persze, egy interpelláció kereteit az összes urambátyám-megbízás felsorolása kimerítené, ezért csak néhány, ez esetben három példát hadd hozzak fel önnek, és ha végigtekintünk mindezeken, akkor majd látni fogja a miniszter úr is, hogy egy közös van ezekben: a győztes személye a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc jó ismerőse. Ha ezeken az ügyeken végignézünk, akkor az önök által korábban már nyilvánvalóan nem kevés pénzből meghírelt szlogen talán úgy tudna változni, hogy “Több pénzt az embereinknek, több pénzt az Erdős Ákosoknak!ö

Nyilván a puszta véletlen műve volt, hogy az első tárgyalási fordulóban beadott ajánlat legmagasabb áránál egymilliárd forinttal kevesebbért privatizálhatta egy Erdős-cég a Nemzeti Tankönyvkiadót.

Az is nyilvánvalóan a vakszerencse műve, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által EU-konform vények gyártására kiírt pályázatot úgy nyerte meg az Erdőshöz köthető Állami Nyomda, hogy két olcsóbb ajánlat is érkezett, ráadásul az eljárás kapcsán a Közbeszerzési Döntőbizottság egymillió forintnyi bírságot szabott ki.

A diákigazolványok előállításáról szóló pályázatnál pedig az történt, tisztelt miniszter úr, hogy a pályázati felhívás a határidő lejártának napján jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben, így tehát gyakorlatilag egyetlenegy napja sem volt a magyar cégeknek arra, hogy benyújtsák a 2,5 millió ember adatainak fogadására alkalmas informatikai rendszerre, valamint az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokra és csipkártyagyártásra vonatkozó ajánlatukat. Nyilvánvalóan, tisztelt miniszter úr, tisztelt képviselőtársaim, a győztes személye ezek után nem kétséges.

Tisztelt Miniszter Úr! Legyen kedves választ adni nekem a következő kérdésekre. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!) A kormányprogram melyik pontja alapján jutnak rendre zsíros állami megbízásokhoz, kétséges privatizációs lehetőségekhez Gyurcsány Ferenc jó ismerősének cégei? Miért a lejárati határidő napján jelent meg a diákigazolványokkal kapcsolatos pályázati felhívás, amelyen végül - érdekes véletlen - egy Erdős-érdekeltség lehet a befutó? Hogyan köthetett az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerződést Erdős Ákos egyik cégével, amikor az eljárással kapcsolatos jogi viták még rég nem zárultak le? És végül, tisztelt miniszter úr, ha van ilyen válasza, kérem, ossza meg velünk, milyen intézkedéseket kívánnak hozni annak érdekében, hogy a rendszerből és a döntéshozatalból ezek a vakvéletlenek végre kiszoruljanak.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 71 2005.04.11. 1:02  66-72

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelőtt természetesen elnézést kell kérnem az államtitkár asszonytól a kérdésben megfogalmazott megszólítással kapcsolatban, bár nyilvánvalóan a két szó közül az „ úrö szót jobban bánta, mint az elsőt.

Tisztelt Államtitkár Úr... (Derültség. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem megy ez!) Tisztelt Államtitkár Asszony! Nézze, valami nagyon nem stimmelhet a közbeszerzési eljárások kapcsán, ha érdekes módon mindig jogorvoslati eljárások, mindig feljelentések, mindig kétségek merülnek fel, de valahogy egy dolog konstans, egy dolog állandó: ez a végső győztes szerepe. Pláne akkor, hogyha a végső győztes korábban üzletfélként, jelenleg pedig jó ismerősként a miniszterelnök úrral könnyel összefüggésbe hozható.

Ha azt kérdezi tőlem az államtitkár asszony, hogy haszonszerzés volt-e ennek az interpellációnak a mozgatórugója, én azt mondom önnek, hogy nem. Haszonszerzés volt a mozgatórugója ezeknek a közbeszerzési eljárásoknak, és ezekből a közbeszerzési eljárásokból egy ember húzott hasznot, tisztelt államtitkár asszony.

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 91 2005.04.11. 0:18  90-91

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Attól tartok, hogy azon titkok megválaszolása, amelyekről kérdezni szeretnénk a miniszterelnököt és kérdezzük már másfél esztendeje, nem áll módjában a miniszter úrnak, ezért megvárjuk a miniszterelnök urat, míg személyesen lesz itt jelen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 198 2005.04.11. 2:08  197-199

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr hivatalba lépésekor ígéretet tett arra, hogy cégeinek az állammal és az állam intézményeivel, illetve vállalataival fennálló kapcsolatairól a nyilvánosság előtt elszámol. Másfél esztendeje kértük először a miniszterelnök urat, akkor még miniszterként arra, hogy hozza nyilvánosságra azokat a szerződéseket, amelyek az ő cége vagy cégei és az állam vagy annak vállalatai, intézményei között köttettek. Bár voltak szocialista képviselők, akik azt nyilatkozták, hogy ezekkel a kéréseinkkel nyitott kapukat döngetünk, miniszterelnök úr mind a mai napig nem állt a nyilvánosság elé ezekkel a dokumentumokkal. Mind a mai napig nem adott választ azokra a kérdésekre, amelyek joggal foglalkoztatnak minden embert.

Mind a mai napig nem tudjuk, hogyan kerülhetett több állami ingatlan Gyurcsány Ferenc egyes cégeinek birtokába, sokak által erkölcsileg, sokak által pedig törvényileg rendkívül vitatott módon. Mind a mai napig nem tudjuk, hogy a balatonőszödi kormányüdülő egyik villájáért miért kellett mindössze 30 millió forintot fizetni, tíz évre, egyenletesen elosztva. Mind a mai napig nem tudjuk, hogyan kerülhetett a Miniszterelnöki Hivatal egyik Szalay utcai ingatlanának nagy része az egyik Gyurcsány-cég tulajdonába, mindössze 10 millió forintot alig meghaladó összegért. Mind a mai napig nem tudjuk, hogy a Motim Rt. vitatott privatizációja hogyan zajlott le. Mind a mai napig nem tudjuk, hogy a Hungalu vállalatcsoporttól kiprivatizált cégek hogyan hagyhatták el az állami szférát, sokszor nevetségesen alacsony áron; ezt később még az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága is megállapította.

Ezek a titkok tehát, tisztelt képviselőtársaim. Ezekről a titkokról a miniszterelnöknek fel kell lebbentenie a fátylat. Ha a miniszterelnöknek nincs vaj a fején, akkor a miniszterelnök álljon a napra. Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy vegyék sürgős tárgyalásba ezt az előterjesztést. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 214 2005.04.11. 1:58  213-215

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tavalyi évben a kormány egyik döntése nyomán létrejött a nemzet sportolója kitüntető cím, amelyet tizenkét nagy sportolónk kaphat meg egy időben.

Az akkori gyermek-, ifjúsági és sportminiszter azt nyilatkozta, hogy a nemzet sportolója kitüntető címmel 500 ezer forintos havi életjáradék fog járni. Miután tizenkét kiváló sportolónk megkapta ezt a címet, kiderült, hogy ez a beharangozott összeg bruttó összeget jelent. Ekkor már egyetértettünk abban, hogy ennek a tizenkét embernek az életpályája, az általuk szerzett dicsőségek, az az öröm, amit ők szereztek a magyar embereknek, egyértelműen méltatlan ahhoz, hogy költségvetési-pénzügyi jellegű vitáink legyenek.

Ekkor kezdeményeztem azt, hogy ez az összeg - az eredeti miniszteri nyilatkozatoknak megfelelően - nettó összeg legyen, így tehát havonta valóban 500 ezer forintos életjáradékkal járjon a nemzet sportolója kitüntető cím. Ezt a javaslatot tavaly májusban a parlament nem vette napirendjére, azonban néhány hete megtört a jég, és több szakmai vita után végül olyan álláspont kerekedett ki, amely szerint, ha a személyi jövedelemadóról szóló törvényt úgy módosítjuk, hogy a nemzet sportolója kitüntető címmel járó életjáradék is nyugdíjszerű járadék lesz, úgy biztosítható az, hogy tizenkét remek sportolónk valóban az életpályájának, valóban a teljesítményének megfelelő összegű életjáradékban részesül havonta.

Ezért azzal a módosító indítvánnyal kapcsolatban, amelyet a költségvetési bizottság nyújtott be és a költségvetési bizottság is támogatott, arra szeretném kérni az Országgyűlést, kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ők is támogassák, mert ez a technikai megoldás vezet oda, hogy valóban 500 ezer forintot kapjanak a nemzet sportolói.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. – Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van! Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 14 2005.04.12. 5:18  13-16

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki a szocialista kormány ifjúságpolitikáját kívánja elemezni, akkor talán érdemes abból kiindulnia, hogy miket is mondtak, miket is ígértek a jelenleg kormányzó pártok a fiataloknak. Aztán persze érdemes áttekinteni azt is, hogyan faroltak ki ezekből az ígéretekből, hiszen mára már csak a duma marad, pedig az elején volt itt minden, akárcsak úgy, mint a búcsúban. Ha pedig arra keressük a választ, hogy a jelenlegi kormány mennyire kezelte komolyan a fiatalokkal való törődést, akkor bizony az a történet juthat az eszünkbe, amikor egy edző panaszkodik a kollégájának, hogy nagyon nem megy a játék, nagyon nem jönnek az eredmények. Mire mondja a másik, hogy ha már ilyen tanácstalan vagy, talán próbáljátok meg a taktikai elemeket gyakorolni, mondjuk, bójákkal. Néhány hét múlva jön az izgatott telefon, hogy megy-e már a játék, jönnek-e már az eredmények, mire szól a válasz: igen, már kicsit jobbak vagyunk, de a színes bóják még mindig 4:1-re vezetnek.

Nos, az ifjúsági kormányzat már háromszor cserélt edzőt ebben a kormányzati ciklusban, az első nagy lendülettel még a szertárost is elküldték a csapattól, de az eredmények nem nagyon jönnek, és ma már sajnos oda jutottunk, hogy annak is örülni kell, ha az ifjúsági kormányzat csapata gólt rúg a színes bójáknak.

De nézzük, hogyan is kezdődött mindez: ingyenes jogosítvány, ingyenes utazás, tízezer új kollégiumi férőhely, kiszélesített otthonteremtés vagy a diákhitel kamatainak csökkentése. Mára ezek mind-mind ködbe vésztek, mára ezeket az ígéreteket mind-mind elfelejtették, a fiatalok jogosan érezhetik becsapva magukat. Aztán persze az sem volt elég, hogy ezeket az ígéreteket nem tartották be, hiszen amikor évről évre újabb és újabb költségvetési megszorító csomagokkal álltak elő, akkor valahogy mindig úgy alakult, hogy a fiatalok húzták a legrövidebbet, mindig, az élet minden területén a fiatalokat büntette a kormány. Talán ezért alakult ki joggal az az érzés a fiatalokban, hogy ez a kormány egy teljes nemzedéknek üzent hadat.

Nos, lássuk, hogyan is váltak egytől egyig köddé ezek az ígéretek. Persze tudom én azt, államtitkár úr, hogy számos vitánk volt már a „ mennyi is az a bizonyos annyiö című témakörben, de az egészen biztossá vált mára, hogy a minisztérium megszüntetésével, átalakításával párhuzamosan mintegy 60 százalékkal csökkent három költségvetési esztendő alatt az ifjúságra fordított támogatások összege. Mára minden hatodik friss diplomásnak szembe kell néznie a munkanélküliség rémével, hiszen a diplomások 16 százaléka kezdi munkanélküliként a karrierjét, ami különösen súlyos adat akkor, hogyha tudjuk, hogy a sikeres életkezdésnek más kritériumai sincsenek biztosítva. Hiszen az otthonteremtési program kiszélesítése helyett inkább szétverték azt, és mára egészen bizonyossá vált, hogy az a bizonyos kakukkfészekrakás egyáltalán nem tudja helyettesíteni a korábbi támogatási rendszert.

Az ígéretekkel ellentétben, márpedig a volt pártelnökük ezt személyesen ígérte meg, nem csökkentek a diákhitel kamatai, mára 12 százalékkal kell számolniuk az egyetemistáknak, főiskolásoknak. Az ingyenes utazásról szóló ígéret is már a múlté vált, hiszen több mint 20 százalékkal emelkedtek a kormányváltás óta az utazási költségek a diákok számára, a 26 év alattiak pedig 60 százalékkal utaznak drágábban, mint tehették azt korábban. A játszóterek biztonságossá tétele helyett az idei évi költségvetésből kivettek minden olyan forrást, ami erre a célra vonatkozott, így tehát a szülők tovább aggódhatnak gyermekeik testi épségéért.

Az előbb frakcióvezetőhelyettes-társam szólt már arról, hogy a kábítószer-politikát hogyan folytatja a jelenlegi kormány vagy hogyan kellene. Az egészen biztos, hogy az út nem jó, mert szerintem nem helyes út az, ha 40 százalékkal csökkentik egyik évről a másikra a költségvetésben a drogprevencióra szánt összegeket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is nyilván emlékszik, minden esztendő elején eddig ígéretet kaptunk arra, hogy a kormányzat be fogja nyújtani az ifjúsági törvényt. 2002-ben a választások után megígérték, 2003 elején megígérték, 2004 elején megígérték. Ma 2005-öt írunk, három esztendő eltelt a választások óta - talán most remény lehet arra, hogy a kormány teljesíti ezt az évről évre ígért vállalását?

Persze feltehetjük azt a kérdést is, hogy mit is várunk mi, mit is várhatnánk mi, fiatalok egy olyan kormánytól, amelynek első vezetője azt mondta, hogy a fiataloknak a whiskytől és a bulitól lesz jó, meg attól, hogyha a gyermekek elérik a múzeumban a villanykapcsolót. A cserecsatárként pályára lépő duma-kormányfő programjában pedig egyetlenegyszer sem lehetett megtalálni az „ ifjúságö szót. A jópofáskodás, a nagyotmondás, az állandó ígérgetések, ez mára már nem elég a fiataloknak, tisztelt államtitkár úr. Mi azt gondoljuk, hogy az országnak egy olyan kormányra van szüksége, amely kormány fontosnak tartja azt, hogy a fiataloknak segítsen megtalálni a válaszokat az előttük álló kihívásokra. Éppen ezért a Fidelitas elkezdte az Új nemzedék 2006 című ifjúságpolitikai program kidolgozását. Reméljük, hogy ez a program alapját képezheti majd egy olyan kormány döntéseinek, amelyik valóban figyel a fiatalokra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 108 2005.04.18. 0:14  107-108

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Répássy képviselő úrral együtt a miniszterelnök úrtól személyesen várunk választ. A titkokra valószínűleg ő tudja megadni a választ, úgyhogy még a jövő hétig várunk. (Podolák György: Várjál! - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 174 2005.04.18. 1:52  173-176

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A szocialista-szabad demokrata kormányzás eddigi majdnem három esztendeje alatt számtalanszor lehettünk tanúi kétes közbeszerzési eljárásoknak, gyanús körülmények között végbement privatizációs tranzakcióknak, és sokszor az az érzés keletkezett az emberekben, mintha a végső győztes személye vagy cége már jó előre tudott lett volna.

Több, sokak által megkérdőjelezett, ilyen vagy olyan okok miatt megkérdőjelezett közbeszerzési eljárás mentén bukkant fel például egy M&S Kft. nevű cég. Ilyen volt például a Belügyminisztérium Központi Kórházának informatikai szállítási esetével kapcsolatban kirobbant ügy, amelyet több napon keresztül napilapok hasábjain is olvashattunk. Lehet, hogy ezek után majd azon sem kell meglepődni, ha bizonyos tenderek esetén akár a kakaóbiztos számítógépek ügyében exponálódott céget látjuk állami közbeszerzések győzteseként, akár kicsit átnevezett formában is.

Kérem, tisztelt államtitkár úr, adjon választ a következő kérdéseimre. Igaz-e az, hogy az M&S Kft. nevű cég alvállalkozóként érintve volt a kakaóbiztos számítógép-szállítási ügyben? Igaz-e, hogy ez a cég a kirobbant botrány óta több állami közbeszerzési kiírás nyertese volt? Persze, ha erre a kérdésre igen a válasz, akkor valószínűleg mondhatjuk azt, hogy nem az előbb már említett botrányos ügyben nyújtott remek teljesítmény áll az újabb állami megbízás hátterében, ha viszont nem ez, akkor kérdés, hogy vajon mi. Igaz-e az a híresztelés, amelyet itt is, ott is hallani, hogy ennek a bizonyos cégnek a vezetője belügyminisztériumi tisztségviselőkkel együtt vesz részt különböző közös programokon?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 70 2005.04.26. 7:10  67-71

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönöm a frakcióvezető-helyettes úrnak a Ház rövid feltartását...

Az előttünk fekvő vizsgálóbizottsági kezdeményezést az ügyrendi bizottság háromszor próbálta tárgyalni, azonban a harmadik alkalommal sikerült döntést hozni, és néhány kormánypárti képviselő támogató szavazatával általános vitára alkalmasnak nyilvánították.

A vizsgálóbizottsági kezdeményezést 2005. április 1-jén adtam be, néhány nappal azután, hogy a miniszterelnök úr vagyonnyilatkozata nyilvánosságra került. A miniszterelnök úr esetében Orbán Viktorhoz képest különbség, hogy a miniszterelnök úr felesége nem tett nyilvános vagyonnyilatkozatot, ugyanakkor mind ő, mind a Gyurcsány Ferenccel egy házban élő anyósa, Apró Piroska az üzleti életben nem ismeretlen személyek.

A miniszterelnök úr vagyonnyilatkozata szerint a tavalyi évben százmillió forintos bevételre tett szert a tavalyelőtti 83 millió forint után, amely pénz deklaráltan nem kormányfői tevékenységből, hanem cégektől kapott osztalékból származik. Elengedhetetlen, hogy egy miniszterelnök esetében a parlament, illetve annak vizsgálóbizottsága ki tudja vizsgálni, hogy az ilyen mértékű meggazdagodásban az állami forintok milyen szerepet játszottak.

 

(12.00)

Sokszor el szokott hangozni az a vád kormánypárti képviselők részéről, hogy ez a kezdeményezés valami más kezdeményezésnek az elfedésére irányult.

Erről azért nem lehet szó, tisztelt képviselőtársaim, mert másfél esztendeje kértük, kértem először, és másfél esztendeje kérjük szüntelenül, minden parlamenten belüli és parlamenten kívüli eszközt megragadva azt, hogy a miniszterelnök cége, illetve cégei és az állam között létrejött szerződések kerüljenek nyilvánosságra. Másfél esztendő, azt gondolom, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, gálánsan hosszú, s elég idő volt, illetve kellett volna hogy legyen annak érdekében, hogy ezek a dokumentumok, illetve szerződések nyilvánosságra kerüljenek. Ez azonban mind a mai napig nem történt meg.

A vizsgálóbizottság feladata az volna, hogy az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodásában esetlegesen szerepet játszó állami forintok szerepének mértékéről, milyenségéről, mennyiségéről meggyőződjön. Hiszen számos alkalommal vált köztudottá az, hogy komoly vagyontárgyak hagyták el a közszférát, váltak a magánvagyon részévé. Vannak akár állatorvosi lónak minősíthető esetek is, amelyek példaként felsorakoztathatók. Ilyen volt például a balatonőszödi kormányüdülő, a Szalay utcai volt miniszterelnöki hivatali ingatlan, ugyanakkor sok jogi és erkölcsi aggály merül fel a magyar alumíniumipar privatizációjának környékén is.

Mivel a kormánypárti képviselőktől egyértelmű nyilatkozat mind a közelmúltig nem hangzott el abban a tárgykörben, hogy vajon megszavazzák-e, támogatják-e ennek a vizsgálóbizottságnak a létrehozását, ezért aztán elindult az a helyszínelés-sorozat, amelynek keretében olyan helyszínek bemutatására kerül sor, ahol olyan emberek dolgoznak, akiknek a jelenlegi miniszterelnök sokat köszönhet, vagy akik sokat köszönhetnek a jelenlegi miniszterelnöknek. Sok olyan személy mind a mai napig magas állami vagy gazdasági funkciót tölt be, akiknek a neve sorra-rendre olyan tranzakciók mentén jelenik meg, amely tranzakciók úgy tűnnek, hogy komoly mérföldköveket jelentettek az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodásában.

A vizsgálóbizottsági kezdeményezéskor az ügyrendi bizottságban úgy tűnt, hogy bár a kormánypárti frakciók megosztottak, néhány szocialista képviselő már belátta, hogy az ügyekben annyi közpénz és annyi közvagyon hagyta el az állami szférát, hagyta el a nemzeti vagyon egészét és vált magánvagyonná, hogy a vizsgálóbizottság létrehozása és a vizsgálóbizottság munkája elkerülhetetlen.

Nem szabad persze szó nélkül elmenni az ügyrendi bizottságban megfogalmazott néhány kétely, néhány aggály, néhány jogi és néhány politikai jellegű felvetés mellett sem. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy ezzel a vizsgálóbizottsági kezdeményezéssel párhuzamosan az ügyrendi bizottság egy másik vizsgálóbizottsági kezdeményezést is tárgyalt. A két tárgyalás között persze volt némi különbség; aggódó hangok, amelyek kormánypárti oldalról megjelentek jogi és politikai szempontból ezen vizsgálóbizottsági kezdeményezés mentén, azok nem jelentek meg a szocialista kezdeményezésű vizsgálóbizottsági határozati javaslat tárgyalásakor.

Éppen ezért, mivel az ügyrendi bizottság általános vitára alkalmasnak találta ezt az indítványt, én arra szeretném kérni kormánypárti képviselőtársaimat, arra szeretném kérni a kormánypártokat, hogy ennek a vizsgálóbizottságnak a létrehozása során ne trükközzenek, ne vessenek be a vizsgálóbizottság létrehozását gátoló, mondvacsinált indokokat és okokat az elkövetkezendő hetekben a vizsgálóbizottsági előterjesztés tárgyalásakor. Mert ha így tesznek, akkor óhatatlanul az a kép alakul ki mindenkiben, hogy Gyurcsány Ferencnek komoly takargatnivalója van meggazdagodása kapcsán. Az a talán jogosnak nevezhető álláspont alakulhat ki, hogy a szocialista vagy akár a szabad demokrata frakció segít Gyurcsány Ferencnek a titkok takargatásában.

Ezek, tisztelt képviselőtársaim, nem ma született titkok, ezek másfél éves titkok, amelyekről a miniszterelnök nem kívánja, eddig legalábbis nem kívánta fellebbenteni a fátylat. Mi azt gondoljuk, hogy a miniszterelnök úrnak, ha nincs takargatnivalója, igenis kell ezen vizsgálóbizottság létrehozását támogatni, és mivel ő a parlamentben nem képviselő, szavazattal nem rendelkezik, ezen igenlő álláspontját kormánypárti képviselőtársaink, a kormánypárti frakciók fejezhetik ki. Ezért arra kérem önöket, hogy szavazzanak igennel ezen vizsgálóbizottság létrehozása kapcsán, és köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 104 2005.05.02. 0:10  103-104

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az igazságra szerintem a miniszterelnök úr tudja a választ, ezért megvárnám, amíg itt lesz személyesen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 200 2005.05.02. 1:52  199-202

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetek botránykrónikáiban előkelő helyen szerepelt az Igazságügyi Minisztérium. A lapok ugyanis arról írtak, hogy az önök tárcája korábban egy olyan volt MSZP-tagnak adott ki parlamenti belépőt, akit a bíróság gazdasági bűncselekmények elkövetése miatt egy év és négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt.

Czeglédy úr - merthogy így hívják a volt szocialista párttagot, ezt írták az újságok - a sajtóhírek szerint 2002-ben önnek a kampányát segítette. Ráadásul Czeglédy úr MSZP-s önkormányzati képviselőként 2000. december 31-ig a Rébusz Iskolaszövetkezet vezetője volt. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.) A Rébusz Iskolaszövetkezetet felszámolás alá vonták, sajtóértesülések pedig százmilliós nagyságrendben felhalmozott köztartozásokról szólnak. Talán érdekes egybeesés, vagy talán valamivel több is lehet, hogy jelenleg szintén az előbb említett úr által vezetett Human Operator nevű kft. székházában bérel irodákat a Rébusz 2.0 nevű iskolaszövetkezet.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön minisztere nem is olyan régen vizsgálatot rendelt el a kiadott parlamenti belépő ügyében. Azt szeretném kérdezni, tisztelt államtitkár úr, hogy hol tart ez a vizsgálat. Azt is szeretném kérdezni öntől, hogy igazak-e a sajtóban megjelent írások, miszerint ön a szombathelyi polgármester, Ipkovich György kérése alapján állított ki, illetve kért belépőt Czeglédy úrnak. Milyen kapcsolatban áll ön vagy állt ön az adócsalás és más gazdasági bűncselekmények miatt elítélt Czeglédy Csabával? És igazak-e a sajtóban megjelent azon hírek, tisztelt államtitkár úr, amelyek szerint ez a szóban forgó úriember az ön kampányát segítette volna 2002-ben?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 108 2005.05.03. 4:59  97-117

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodását vizsgáló parlamenti bizottságról szóló előterjesztéskor az elmúlt héten itt - amikor jóval szerényebb volt a részvétel - az elnöklő azzal zárta le az általános vitát, hogy mivel a határozati javaslathoz módosító indítvány nem érkezett, ezért részletes vitára nem kerül sor. Valamilyen csoda folytán mégiscsak megérkeztek az általános vita végéig ezek az indítványok, tehát vagy az elnök tévedett, vagy valamifajta egészen más probléma állt elő. Nade mindegy, a módosító indítványok itt vannak, a módosító indítványokat az ügyrendi bizottság már megtárgyalta, és azokról véleményt is mondott. Engedjék meg, hogy az eredeti határozati javaslat előterjesztőjeként néhány gondolatot fűzzek ezekhez a módosító indítványokhoz.

Mielőtt mindezt megtenném, le kell szögezni azt, hogy ezen vizsgálóbizottság létrehozásának a kezdeményezésére irányuló parlamenti határozati javaslat soha nem lett volna benyújtva abban az esetben, ha a miniszterelnök úr az elmúlt másfél esztendőben válaszolt volna azokra a kérdéseinkre, amelyeket nem egyszer, nem kétszer, nem tízszer feltettünk neki itt a Parlament falain belül és azokon kívül is. A miniszterelnök úr azonban ezekre a kérdésekre mind a mai napig elmulasztott választ adni.

Rendszeresen felhívják kormánypárti képviselőtársaim arra a figyelmet - és tegyük hozzá, joggal -, hogy Gyurcsány Ferenc miniszteri kinevezésekor nagyívű sajtótájékoztatón kádkövet szorongatva a kezeiben mesélte el, hogy milyen cégbirodalom az, ami létrejött mögötte, mellette, az ő közvetett vagy közvetlen érdekeltségei mentén, vagy irányításával. Ez természetesen igaz. Viszont a miniszter úr akkor nem adott választ azokra a kérdésekre, és mind a mai napig nem születtek meg ezek a válaszok, amelyek ezen vállalatbirodalom és az állam kapcsolatát firtatták, firtatják.

Tehát a mai napig nem születtek meg a válaszok arra vonatkozólag, hogy ez a vállalatbirodalom és ennek különböző láncszemei milyen privatizációs tranzakciókban vettek részt, milyen módon, az egykori állami vagy önkormányzati tulajdon vagyontárgyai milyen módon, milyen áron, kiknek a döntése alapján és milyen körülmények között kerültek ezen érdekkör tulajdonába, és mind a mai napig nem született válasz arra sem, hogy milyen állami megbízásokat, milyen állami támogatásokat kapott ez az érdekkör, és pláne kinek a közreműködésével. Ha ezekre a kérdésekre születtek volna válaszok, akkor nyilván ma ezt a részletes vitát nem kellene lefolytatni.

Az ügyrendi bizottságban jól kitapintható volt az a vita, amely azt övezte, hogy az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodása és az Apró-Gyurcsány érdekkör milliárdjainak titkai vizsgálhatók-e vagy nem vizsgálhatók. Ezek mentén kerültek benyújtásra azok a módosító indítványok, amelyek az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodásának vizsgálatát teljes mértékben lehetetlenné teszik egy majdani vizsgálóbizottság számára. Furcsa ilyenkor hallgatni persze azokat a kormánypárti megszólalásokat, amelyek a demokrácia bajnokaiként állítják be a szocialistákat, amikor azt mondják, hogy ők minden létező vizsgálóbizottsági kezdeményezést megszavaznak. Na ja, kérem, csak ha közben a vizsgálóbizottság lényegét, a vizsgálóbizottság által vizsgálandó tárgyat és feladatokat megváltoztatják, akkor az már korántsem az a vizsgálóbizottsági kezdeményezés, amelyet ellenzéki képviselők benyújtottak, tehát ez a fajta érvelés kormánypárti oldalról hamis.

Főleg érdekes összevetni a szocialista képviselő hölgy és urak által benyújtott módosító indítványokat az Orbán család meggazdagodásával kapcsolatos vizsgálóbizottsági kezdeményezéssel és az ezen vizsgálóbizottsági kezdeményezésben feltüntetett kérdésekkel. Mert ha összehasonlítjuk azokat a módosító indítványokat, amelyeket Csiha és Wiener képviselőtársaink benyújtottak azokkal a kérdésekkel, amelyek a Göndör képviselő úr által jegyzett határozati javaslatban megfogalmazódnak, akkor nem értjük, hogy ezeket a módosító indítványokat kormánypárti képviselőtársaink miért nem nyújtották be Göndör képviselő úr javaslatához is.

Hogy ezeket egyenként megindokolhassam, elnök asszony, még egyszer szót fogok kérni. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 110 2005.05.03. 4:59  97-117

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Pusztán csak nem akartam túllépni azt az ötperces időkeretet, amelyet az elfogadott napirendünkben itt előirányoztunk.

Tehát az ajánlás 5. pontjában képviselőtársaink azt a kérdést, hogy: “Volt-e szerepe az Apró-Gyurcsány érdekkör politikai befolyásának abban, hogy családi vállalkozásaik több jogcímen több száz milliós támogatást kaptak az adófizetők pénzéből?ö, módosítani akarják, holott Göndör képviselő úr javaslatában az van, hogy: “Volt-e szerepe a volt miniszterelnök közjogi funkciójának abban, hogy a családi vállalkozása több jogcímen több tíz milliós támogatást kapott az adófizetők pénzéből?ö Akkor ezt a kérdést miért nem módosították?

Aztán a Csiha-Wiener módosító javaslatok sorában a következő, 6. ajánlási ponttal a “Van-e, és ha igen, milyen kapcsolat van az Apró-Gyurcsány érdekkör családi érdekeltségei és üzlettársainak juttatott állami támogatások és megrendelések között? Milyen állami megbízásokat kaptak a miniszterelnök családjai és cégtársai?ö kérdéseket egy az egyben kiveszik a vizsgálóbizottsági kezdeményezésből. Érdekes módon nem teszik ezt Göndör úr javaslatával, aki azt írja, hogy: “Van-e, és ha igen, milyen kapcsolat van a volt miniszterelnök családi érdekeltségei és a Tokaj Kereskedőháznak juttatott állami támogatások között?ö (Göndör István: Melyik indítványról beszél a képviselő úr?) Szerintem elég lassan mondtam, tehát akár érthető is lenne.

Utána a 7. ajánlási pontban azt, hogy “Milyen kapcsolat fűzte, illetve milyen kapcsolat fűzi az Apró-Gyurcsány érdekkör tulajdonában álló társaságokat az államhoz és állami tulajdonú társaságokhoz?ö, úgy kívánják képviselőtársaink módosítani, hogy az Apró-Gyurcsány érdekkör helyett már csak Gyurcsány Ferenc szerepel ebben a pontban. Érdekes módon Göndör képviselő úr javaslatában ez van: “Milyen kapcsolat fűzte az Orbán család tulajdonában álló cégeket az államhoz, állami tulajdonú vállalatokhoz?ö Ha valami egy ellenzéki javaslatban, egy ellenzéki vizsgálóbizottsági indítványban nem állja meg az alkotmányosság próbáját, nem éri el a kormánypárti képviselők ingerküszöbének szintjét, akkor hogy lehet az, hogy egy kormánypárti javaslatban szó szerint ugyanazok a javaslatok, amelyekben pusztán a nevek vannak kicserélve, mégiscsak átmennek az ügyrendi bizottságon, és képviselőtársaink semmifajta módosító indítványt nem nyújtanak be ehhez?

A 8. pontban Csiha és Wiener képviselők: “Milyen kapcsolat fűzte, illetve milyen kapcsolat fűzi az államhoz, állami tulajdonú társaságokhoz Gyurcsány Ferenc, Apró Piroska és Dobrev Klára cégtársaitö? - szólt az eredeti indítványban a kérdés. Szocialista képviselőtársaink indítványozzák, hogy ezt a kérdést hagyjuk el. Mindehhez képest ez áll a kormánypárti javaslatban: “Milyen kapcsolat fűzte az államhoz, állami tulajdonú vállalatokhoz a volt miniszterelnök feleségének cégtársait?ö Az itt nem lévő Wiener képviselő úr szerint hogyan közszereplő egy volt miniszterelnök feleségének cégtársa, vagy hogyan közszereplők a volt miniszterelnök feleségének cégtársai? Érdekes módon ez az ingerküszöb akkor valahogy alacsonyabbra került.

Vagy a 9. pontban szintén Csiha és Wiener szocialista képviselőtársaink a “Került-e állami vagy önkormányzati ingatlan is az Apró-Gyurcsány érdekkör tulajdonában lévő társaságok tulajdonába?ö kérdést, ami az eredeti vizsgálóbizottsági kezdeményezésben szerepel, úgy próbálják szűkíteni, hogy pusztán Gyurcsány Ferencre vonatkozhat ez a kérdés. Göndör képviselő úr javaslatában ez a kérdés a következőképpen szól: “Került-e más állami vagy önkormányzati ingatlan is a társaság, illetve a társaság tagjainak a tulajdonába 1998 és 2002 között?ö A kérdések egy kaptafára vannak megfogalmazva. A kérdésekben gyakorlatilag a nevek vannak kicserélve. A kérdések a nevekben különböznek: itt Gyurcsány Ferenc, ott Orbán Viktor.

 

(14.10)

Érdekes módon, amikor az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodását, az Apró-Gyurcsány érdekkör tulajdonába került állami vagyontárgyakat feszegeti az ember, akkor kormánypárti képviselőtársainkban felindul az aggódás az alkotmány iránt, felindul az aggódás a nem közszereplők iránt, viszont egy héttel korábban, amikor a szocialista kezdeményezésű vizsgálóbizottság felállításáról tárgyaltunk, ugyanez a felindultság mintha nem lett volna meg. Mi ez, ha nem kettős mérce?

Ezek után, tisztelt képviselőtársaim, nehezen érthető szocialista és szabad demokrata képviselőtársaink felháborodása, amikor az hangzik el az ellenzéki képviselők részéről, hogy úgy tűnik, valami titkolnivaló van az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodása körül. Mert ha nem lenne, akkor a szocialista frakció ilyen átlátszó módosító indítványokkal nem falazna a miniszterelnöknek, mert ezek a módosító indítványok, tisztelt képviselőtársaim, máshogy nem fordíthatók le.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 114 2005.05.03. 1:22  97-117

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tudja, frakcióvezető-helyettes úr, az a helyzet, hogy Orbán Viktornak nincs takargatnivalója, ezért ő nem kérte a Fidesz frakcióját arra, hogy ilyen módosító indítványokat nyújtsanak be a szocialista vizsgálóbizottsági kezdeményezéshez. (Taps a Fidesz soraiban.) Úgy tűnik, hogy Gyurcsány Ferencnek valamifajta takargatnivalója azért mégiscsak lehet.

Képviselő úr, ön nem volt ott az ügyrendi bizottság ülésein, én viszont az utóbbi időben ennek a testületnek az üléseit rendszeresen látogattam. Ott az ön frakciótársa, Wiener György folyamatosan arra hivatkozott, hogy ki közszereplő, és ki nem közszereplő. Ha a jelenlegi miniszterelnök felesége nem közszereplő, ha a jelenlegi miniszterelnök anyósa nem közszereplő - annak ellenére persze, hogy tudjuk, mind a ketten töltöttek be állami pozíciókat, az egyik helyettes államtitkári besorolásban volt, a másik egy nagy állami vállalat igazgatóságát vezette még a közelmúltban is, de ettől tekintsünk is el, mert ezek már részletkérdések -, akkor mitől közszereplő a volt miniszterelnök felesége?

Ha ezt az ellentmondást Wiener képviselő úr, ön vagy bármelyik szocialista képviselő fel tudja oldani, akkor természetesen támogatjuk ezeket a módosító indítványokat. De úriember tutira nem fogad, ezért most nem ajánlok fogadást önöknek, hogy ezeket a módosító indítványokat így nem tudjuk támogatni. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 77 2005.05.09. 0:11  76-77

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Megvárom azt az alkalmat, amikor a miniszterelnök úr a napirend előtti felszólalása után nem szalad ki a teremből. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Száz tyúklépésben! - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 137-139 2005.05.09. 2:19  136-145

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Elfogadom, tisztelt elnök úr.

ELNÖK: Képviselő úr jelzi, hogy elfogadja a válaszadó személyét. Megadom a szót.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azt mondják, hogy három a magyar igazság, ezért aztán azt javaslom önnek, hogy fussunk neki újra, és próbáljunk meg választ találni azokra a kérdésekre, amelyekkel két képviselőtársam itt az előbbiekben már hiába próbálkozott önnél.

Természetesen a K&H-üggyel és annak legújabb fejleményeivel kívánnék foglalkozni, és várom öntől a világos és egyszerű válaszokat. Ezért cserébe én is azt tudom felajánlani, hogy világos és egyszerű kérdéseket tennék fel.

Az ön által elmondott két válasz alapján kérem, erősítse meg a következőt, tisztelt miniszter úr. Az ön válaszaiból az tűnt ki, hogy a nyomozó hatóságok nem láthattak valamennyi jegyzőkönyvet, amely jegyzőkönyveket a közelmúltban megsemmisítették. Igen vagy nem? Vagyis igaz-e, hogy nem láthattak minden jegyzőkönyvet a nyomozó hatóságok, vagy nem igaz? Egy igennel vagy nemmel kérek felelni.

A másik pedig az, hogy van-e írásos nyoma, tisztelt miniszter úr, vagy tud-e ön írásos nyomról arra vonatkozólag, hogy a hatóságok nem kérték a megsemmisített jegyzőkönyveket, nem kérték, hogy azokba betekinthessenek.

Néztem az államtitkár úr interjúját az MTV Este című műsorában, ott világosan elmagyarázta, hogy a jegyzőkönyvek és a beszélgetések két külön kategóriába tartoznak. Ezért kérem, segítsen feloldani ezt az ellentmondást, hogy korábban arról volt szó, hogy 515 beszélgetésről szóló jegyzőkönyvet biztosítottak a nyomozó hatóságok számára betekintésre. Ön most azt mondta, hogy 515 jegyzőkönyvről van szó, míg az államtitkár úr beszélgetésről beszélt. Akkor most mondjon egy pontos számot, és mondja meg, hogy akkor jegyzőkönyv vagy beszélgetés, mert vagy az ön által mondott mondat volt a hibás, vagy az államtitkár úr által mondott mondat volt a hibás.

Végül, arra szeretném megkérni, tisztelt miniszter úr, hogy adjon választ arra, hogy mindezek után, amelyek történtek a közelmúltban, és mindezek után, amelyek a K&H-ügyben történtek, az ön államtitkára, aki ön mögött ül, meddig maradhat hivatalában. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 143 2005.05.09. 1:03  136-145

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Most mondhatnám azt is, hogy harmadszorra sem igazán sikerült, de azért némi tanulságot levonhatunk.

Az ön három válaszából az világossá vált, hogy az összes lehallgatási jegyzőkönyvet a nyomozási hatóságok nem kapták meg. Az is világossá vált az ön által adott válaszokból, hogy semmifajta írásos nyoma nincsen annak, hogy a megsemmisített jegyzőkönyveket a nyomozási hatóságok ne kérték volna.

Magyarul, tisztelt miniszter úr, én megértem azt, hogy önök, a szocialista kormány elégedettek az államtitkár úr teljesítményével. Megértem azt is, hogy az a munka, amit az államtitkár úr végez vagy végzett, az üdvös és jó a Szocialista Pártnak és jó a kormánykoalíciónak. Ugyanakkor biztos vagyok abban is, tisztelt miniszter úr, éppen az ön által említett jogállamiság talaján állva, hogy az a munka viszont káros az országnak, ezért az államtitkár úrnak le kell mondania. (Taps, közbeszólások a Fidesz soraiban: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 127 2005.05.17. 1:56  126-133

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Megtisztelő a jelenléte, és megtisztelő az is, hogy választ ad a kérdésemre. Amikor az ön vagyonnyilatkozataiból kiderült, hogy a tavalyelőtti évben nyolcvan-egynéhány, tavaly pedig százmillió forintos nagyságrendű jövedelemre tett szert nem kormányfői tevékenységéből adódóan, akkor szocialista körökből rendkívül sokat hallhattuk azt az érvelést, hogy Gyurcsány Ferenc sikeres üzletemberként lett milliárdossá.

Miniszterelnök úr, ezt az érvelést mi természetesen készséggel és nagy örömmel fogadnánk el, mégpedig azért, mert ennek az országnak valóban nagy szüksége van a tehetős, tehetséges, jól menő és gazdag üzletemberekre. Az a kérdés azonban, miniszterelnök úr, hogy jelen esetben valóban egy ilyen helyzettel állunk-e szemben. Nem inkább arról van-e szó, hogy egy olyan személy állt itt velünk szemben, aki korábban a KISZ után létrejött Demisz egyik vezető tisztségviselőjeként politikai tőkét kovácsolt és halmozott fel magának, majd ezt a politikai tőkét később köztársaságbeli kapcsolati tőkévé alakította, és ennek, valamint a szorgos munkatársaknak köszönhetően vett részt, vett rendkívül komoly részt magának a közvagyon bizonyos elemeinek magánvagyonná való formálásában?

Miniszterelnök Úr! Többször feltettük már önnek a kérdést a Parlament falain belül és a Parlament falain kívül is, hogy mikor szándékozik nyilvánosságra hozni azokat a privatizációs ügyleteket, amelyek keretében sokak által jogilag, sokak által meg erkölcsileg vitatott módon a közvagyon jelentős elemei váltak az ön cégeinek vagy az ön volt cégeinek magánvagyonává. Most és itt szeretném megkérdezni öntől tehát: mikor. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 131 2005.05.17. 1:11  126-133

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ha eljárásokról és hivatalos szervekről van szó, akkor hadd emlékeztessem önt például a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal eljárására a balatonőszödi üdülővel kapcsolatban. De ha a jelenbe kapcsolunk vissza, tisztelt miniszterelnök úr, azt ön nyilvánvalóan tudja, hogy van egy vizsgálóbizottsági kezdeményezés a parlament előtt, amelynek kapcsán lassan szavazásra kerül sor. Ez a vizsgálóbizottság lenne hivatott arra, hogy az Apró-Gyurcsány érdekkör milliárdjainak titkairól lerántsa a leplet.

Szocialista képviselők számos módosító indítványt nyújtottak be ehhez a vizsgálóbizottsági indítványhoz, amelyek nyomán ez a vizsgálóbizottsági kezdeményezés már nem az, mint amelyet az ellenzéki képviselők eredetileg szándékoltak volna kezdeményezni. Ettől függetlenül kérdezem a miniszterelnök úrtól, mit tanácsol a szocialista frakciónak, szavazzák-e meg a vizsgálóbizottsági kezdeményezést. És amennyiben a vizsgálóbizottság létrejön, tisztelt miniszterelnök úr, hajlandó-e megjelenni a nyilvánosság és a vizsgálóbizottság színe előtt, és hajlandó-e választ adni azokra a kérdésekre, amelyekre már másfél esztendeje nem sikerül? (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 84 2005.05.23. 0:11  83-84

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kivárom a soromat, és azt gondolom, talán négy hét múlva lesz lehetőségem arra, hogy a miniszterelnök úrnak itt, élőben is feltegyem a kérdést.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 29 2005.05.30. 3:06  28-34

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A Trendex Holding Rt. nevű cég 2002 óta rendkívül sikeresnek bizonyult a kormányzati telekommunikációs beszerzések területén, és több százmillió forintos nagyságrendű megbízásokat kapott közpénzből. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium egymaga több mint 800 millió forintos szerződést kötött a Trendexszel, de más tárcák sem kívántak lemaradni. Igaz, a leglelkesebb megrendelőnek a Külügyminisztérium bizonyult, amely havi több mint 16 millió forintért tartatja fenn a Trendexszel a külképviseletek telekommunikációs rendszereit.

Nyilvánvalóan csak a véletlen műve, tisztelt miniszter úr, hogy a Trendex egyik igazgatósági tagja egyúttal tagja a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr tulajdonában álló Altus Rt. felügyelőbizottságának is.

Volt azonban egy másik ügy is, tisztelt miniszter úr, amely jogosan borzolta az adóforintjaik felhasználása miatt aggódó embereket. Kiderült ugyanis, hogy a jelenleg még köztulajdonban lévő Budapest Airport Rt. 4,7 milliárd forintért szeretett volna megvásárolni 20 hektárnyi területet a repülőtér környékén. Abban a térségben, ahol korábban egy vevő 160 millió forintot fizetett 240 hektárért. Az pedig nyilvánvalóan szintén csak a véletlen műve, tisztelt miniszter úr, hogy a közelmúltban a miniszterelnök úr anyósa, Apró Piroska vezette a Budapest Airport Rt. igazgatóságát.

(14.50)

A tranzakció később még a kormányzó pártok körei számára is védhetetlenné vált, ezért azután kénytelenek voltak leállíttatni a meglehetősen arcátlan pénzköltési kísérletet. Itt a történetnek akár vége is lehetne, azonban az elmúlt héten az egyik napilap a következőt írta: Újabb bomba üzletet kötött a több száz millió forintos minisztériumi megbízásokkal rendelkező Trendex. És vajon ki az újabb bőkezű megrendelő? Nos, micsoda véletlen, tisztelt miniszter úr! Ezúttal a Budapest Airport Rt. gondolta úgy, hogy a Trendexnél jobb monitorokat senki sem tud széles e hazában szállítani.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, válaszoljon az alábbi kérdésekre. Igaz-e, hogy az a Trendex Rt., melynek egyik igazgatósági tagja egyúttal felügyelőbizottsági tag Gyurcsány Ferenc Altus Rt.-jében is, újabb komoly, közpénzből finanszírozott megrendeléseket kapott, ezúttal a Budapest Airport Rt.-től. Hogyan áll, tisztelt miniszter úr, a Budapest Airport Rt. telekvásárlási ügyében elrendelt vizsgálat? Kiderült-e már, hogy miért akart ez az állami cég több mint 23 ezer forintos négyzetméterenkénti áron földterületet venni? És hogyan befolyásolja, tisztelt miniszter úr, a Budapest Airport Rt. telekvásárlási ügyében elrendelt vizsgálat folyamatát és eredményét az a tény, hogy a cég közben megrendelést adott a Trendex Részvénytársaságnak?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 33 2005.05.30. 1:14  28-34

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm szépen, megtisztel. Akkor, amikor a Trendex Rt. vagy a Budapest Airport Rt. ügyei felmerülnek a parlamentben, mindig valamifajta idegesség vesz erőt a válaszadókon (Derültség az MSZP padsoraiban.). Volt itt már lufi, volt itt már a köztársaság kormánya, volt itt már rögeszme, de valahogyan a kérdésekre nem születik válasz.

Tisztelt Miniszter Úr! Nem válaszolt arra, hogyan áll a Budapest Airport Rt.-nél az ügy. Miért volt az, hogy egy állami cég 23 500 forintot kívánt fizetni egy közművesítetlen szántó négyzetméteréért? Ez egy arcátlan pénzkiviteli kísérlet, tisztelt miniszter úr! (Zaj az MSZP padsoraiban.) Én megértem azt, hogy ez önök számára kellemetlen. De ha azt nézzük, hogy kormányzati ciklusokban milyen megrendeléseket kapott egy cég, azért valószínűleg a miniszter úr is egyetért velem abban, hogy egy egérpadra vagy fénymásolópapírra kiadott megrendelés és egy 800 millió forintos szerződéscsomag között komoly különbségek vannak.

Miniszter Úr! Kicsit nyugodtabban: nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 71 2005.05.30. 0:08  70-71

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Megvárom azt a kitüntető alkalmat, míg a miniszterelnök úr személyesen ad választ a kérdésemre. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 67 2005.06.06. 0:07  66-67

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Megvárom a jövő hetet, amikor a miniszterelnök úrnak személyesen kell választ adni.

(16.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 98 2005.06.08. 4:52  89-147

SZIJJÁRTÓ PÉTER, az ifjúsági és sportbizottság, valamint a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Amennyiben megengedi - lévén, hogy a költségvetési bizottságnak is tagja vagyok -, a két bizottságban megfogalmazott kisebbségi véleményt egyszerre ismertetem, hogy később ezzel már ne tartsam fel a napirendi pont tárgyalását.

Mind a költségvetési, mind az ifjúsági és sportbizottságban az ellenzéki képviselők tartózkodó, illetve ellenszavazatukkal fejezték ki aggályaikat az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban; mégpedig azért, mert - bár a törvényjavaslatnak kétségtelenül vannak helyes, a rendkívül rossz helyzet megoldására irányuló elemei - az az alapvető probléma ezzel a törvényjavaslattal, hogy elkésett. Sajnos, nagyon elkésett.

2003-ban a fidelitasos parlamenti képviselők benyújtottak egy törvényjavaslatot a fiatalok sikeres életkezdésének támogatásáról címmel, melynek egyik elemét jelentette a fiatalok munkába állásának a támogatása. Abban azt kezdeményeztük, hogy a diploma, illetve az alacsonyabb iskolai végzettség megszerzése után az a munkaadó, aki egy éven belül alkalmaz ilyen fiatal munkavállalót, egy esztendőn keresztül mentesüljön a munkaadókat terhelő járulékok fizetése alól, vagy ezzel megegyező nagyságrendű állami támogatást kapjon. Azonban a parlament 2003 decemberében - kormánypárti szavazatokkal - sajnos nem vette napirendre ezt a kérdést. Egyébként a szocialista politikusok is nemmel szavaztak, akik akkor vagy később a munkaügyi politikában, a foglalkoztatáspolitikában a kormányzó oldal meghatározó személyiségei voltak, vagy lettek azóta, illetve jelenleg is azok.

Az ifjúsági és sportbizottság ülésén elhangzottak szomorú adatok, melyek szerint a pályakezdő munkanélküliek száma 2003-ról 2005-re 8 ezer fővel, a felsőfokúak részaránya pedig 8-ról 9,8 százalékra emelkedett.

(12.50)

Másrészt pedig a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium tisztségviselője az ifjúsági és sportbizottság ülésén egy megdöbbentő adatot mondott - a jegyzőkönyvben is ez szerepel, tehát valószínűleg nem elhallás -, hogy a regisztrált pályakezdő munkanélküliek rátája 2004 első negyedévében 2,6 százalék, 2005 első negyedévében pedig 21 százalék volt, ami azt jelenti, hogy ez rendkívül jelentős ugrás, és nemzetközi tendenciákra ebben az ügyben talán felelőtlenség és nem is helyes hivatkozni.

Ha azonban 2003-ban az a törvényjavaslat, amelyet ellenzéki oldalról benyújtottunk, elfogadásra vagy legalább megvitatásra került volna, akkor azt gondolom, hogy jogosan élhetünk a gyanúperrel, hogy ezt a nehéz és rendkívül szomorú helyzetet el lehetett volna kerülni.

Természetesen a bizottság ülésein, nem lévén naivak és nem kergetvén illúziókat, nem kértük azt a kormányzat tisztségviselőitől, hogy vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, vagy valami hasonlót tegyenek vele, azt azonban mindenképpen kértük és kérjük is, hogy vegyék figyelembe azt a törvényjavaslatot, amelyet korábban és most a közelmúltban is benyújtottunk. Mivel a helyzet egyre rosszabb, ezért most azt kezdeményeztük a fiatalok munkába állásának támogatásáról szóló törvényjavaslatunkban, hogy a munkaadót terhelő járulékok fiatal munkavállaló alkalmazása esetén szintén kerüljenek a kedvezmények körébe, magyarul: két éven keresztül a fiatal munkavállaló után fizetendő járulékok alól a munkaadó kapjon mentességet. Ha ez a két törvényjavaslat valamilyen szinten összedolgozásra kerülne, akkor azt gondoljuk, hogy a fiatal munkavállalók helyzete jelentősen megoldódhatna.

Azért is fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni, merthogy a nemrégiben publikált Ifjúság 2004 című kutatás szerint a fiatalok 90 százaléka gyakorlatilag a szülei pályája által predesztinált. Vagyis maximum annyit tudnak elérni 90 százalékban, mint amennyit a szüleik elértek. A fiatalok számára szükség van az állami támogatásra, az állami odafigyelésre, és nem valamifajta paternalizmus iránti vágy mondatja ezt, hanem az ésszerűség és a fiatalok esélyegyenlősége iránt való elköteleződés.

Tehát a munkába állás, a versenyképes tudás megszerzése, a családalapítás és az otthonteremtés területén igenis szükség van állami segítségre. A munkába állás támogatásának területén azt gondoljuk, hogy a Start-program elkésett, és minderre nem elégséges.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 105 2005.06.13. 2:09  104-111

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az idei év elején derült fény egy meglehetősen arcpirító pénzköltési technikára és kísérletre, mégpedig az állami tulajdonban lévő Budapest Airport Részvénytársaság részéről. Akkor már mindenki számára tarthatatlanná vált az a tranzakció, melynek keretében egy húszhektáros földterületért 4,7 milliárd forintot kívánt volna fizetni ez az állami cég, ami gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy négyzetméterenként 23 500 forintnál is magasabb összegért vettek volna valamifajta szántóterületet. Ez pártállástól függetlenül mindenki számára tarthatatlanná vált, ezért aztán vizsgálat is indult ebben az ügyben.

Közben aztán egy másik ügyre is fény derült, tisztelt miniszterelnök úr: egy Trendex Holding Rt. nevű cég rendkívül sikeresnek bizonyult különböző kormányzati, telekommunikációs beszerzések területén, több minisztérium is versenyt futhat a leglelkesebb megrendelő címért. De tény az, hogy több száz millió forintos nagyságrendű megrendelések születtek.

Miniszterelnök úr, egy furcsa egybeesésre is fényt deríthet az ember: a Trendex igazgatótanácsának egyik tagja az ön tulajdonában lévő Altus Rt. felügyelőbizottságának is tagja. Miniszterelnök úr, a Trendex a Budapest Airport Rt.-vel kapcsolatban megindított vizsgálat megkezdése után, az elmúlt időszakban - hírlapi értesülések szerint - komoly megbízásokat kapott a Budapest Airport Rt.-től.

Éppen ezért a következőt szeretném kérdezni öntől: hogyan áll a Budapest Airport Rt. meglehetősen furcsa és nagy összegű pénzköltési kísérletével kapcsolatos vizsgálat? Másodsorban: jelent-e a vizsgálat folyamatában és az eredményben bármifajta tényezőt, bármifajta közbenjárást az, hogy közben a Trendex komoly megbízásokat kapott a Budapest Airporttól?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 109 2005.06.13. 1:08  104-111

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ennél hosszabb válaszra nem nagyon számítottam az elmúlt hetekben az azonnali kérdések órájában megadott válaszai alapján. De akkor, ha más oldalról engedi vizsgálni a kérdést - hátha az elkövetkezendő egy percet húsz másodpercnél hosszabban használja ki -: önök sokat beszélnek üvegzsebről, sokat beszélnek átlátható államról, sokat beszélnek hatékony államról, és sokat beszélnek arról, hogy lehetőleg minél kevesebbet költsön feleslegesen az államapparátus. Ehhez képest kiderül, hogy egy nagy állami vállalat, amit egyébként véletlenül privatizálni kívánnának, 4,7 milliárd forintot kíván elkölteni húszhektárnyi földterületért. Közben kiderül az is, hogy ez a cég, amelyben az egyik igazgatósági tag éppen az ön Altus Rt.-jének felügyelőbizottsági tagja is, sorra nyeri a telekommunikációs tendereken a megbízásokat, és éppen pont véletlenül ez a két cég akad össze egy százmilliós megrendelés alapján.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ez volna az átlátható állam, és ez volna az adófizető polgárok hatékony pénzköltése? Én nem gondolom. (Dr. Pósán László: Üvegzseb! - Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 197 2005.06.13. 4:59  196-208

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 2003 júniusában a hét fidelitasos parlamenti képviselő törvényjavaslatot nyújtott be a Háznak Fiatalok sikeres életkezdésének támogatása címmel. Ebben a törvényjavaslatban egyrészt szerettük volna, ha a kormány és az Országgyűlés a maga eszközeivel segíti a fiatalok munkába állását, segíti a fiatalok lakhatási problémáinak a megoldását, és segíti a fiatalok versenyképes tudáshoz való hozzájutásának megkönnyítését.

Elsősorban az a cél és elv vezérelt minket, fiatal képviselőket ezen törvényjavaslat benyújtásakor, hogy a fiatalok körében elősegítsük az esélyegyenlőséget, hiszen az Ifjúság 2000 és azóta az Ifjúság 2004 nagymintás ifjúságkutatások is azt mutatták, hogy a fiatalok 90 százalékban maximum addig érhetnek el életpályájukban, mint ameddig elértek a szüleik. Vagyis egyetemet végzett, magas beosztásban lévő, jól kereső szülők gyermekei 90 százalékos valószínűséggel jutnak el az egyetemekre, azonban szakmunkás-bizonyítványt szerzett, alacsony fizetéssel rendelkező szülők gyermekeinek ez csak maximum 10 százalékban sikerül. Éppen ezért arra próbáltunk indítványt tenni a parlamentnek, hogy segítse a fiatalokat az esélyegyenlőség alapján életpályájuk sikeres elkezdésében.

Sajnos 2003 decemberében, amikor hasonló vita zajlott itt, a parlamentben, akkor a kormánypárti többség leszavazta ennek az indítványnak a tárgysorozatba-, majd napirendrevételét. Pedig, tisztelt képviselőtársaim, erre az indítványra, illetve ennek megtárgyalására és elfogadására komoly szükség lett volna, és ezt a számok mindenképpen igazolják. Hiszen 2003 óta drasztikusan megnőtt a pályakezdő-munkanélküliség, megnőtt az ifjúsági munkanélküliség, és nőtt a munkanélküliség a friss diplomások körében is. Mára odáig romlott a helyzet, hogy minden ötödik fiatalnak szembe kell néznie a pályakezdő-munkanélküliség rémével. Minden hatodik egyetemi vagy főiskolai diplomát szerző fiatalnak úgy kell megkezdenie az egyetemen vagy főiskolán kívüli életét, hogy korántsem lehet biztos abban, hogy munkahelyet talál magának, hiszen 16 százalékosra növekedett mára a friss diplomások körében a munkanélküliség, tisztelt képviselőtársaim.

Aztán úgy tűnik, a kormányzat is felismerte, hogy ez a javaslat mégiscsak jogos volt 2003-ban, éppen ezért aztán kicsit megkésve, de két esztendővel később, 2005 elején hasonló javaslattal állt elő. Csakhogy a helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány némiképpen elkésett, hiszen minden egyes mutató rendkívül komoly romláson ment keresztül az elmúlt két esztendőben. Ezért aztán azt indítványozzuk a parlamentnek, hogy tárgyalja meg a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló előterjesztésünket. Ebben az előterjesztésben fidelitasos parlamenti képviselők azt javasoljuk, hogy mindazok a munkaadók, akik az egyetemi, főiskolai vagy középiskolai végzettség után egy éven belül elkezdenek fiatalokat alkalmazni, ezeket a munkaadókat két éven keresztül az állam a központi költségvetésen keresztül mentesítse a munkaadót terhelő járulékok fizetési kötelezettsége alól. (Dr. Magda Sándor: Benne van a száz lépés programjában.)

 

(18.20)

Ezzel hatékonyan el tudjuk érni azt, hogy az elmúlt két-három év tendenciáival szemben csökkenjen a munkanélküliség a pályakezdők, a fiatalok és a frissdiplomások körében. Ha a kormány elmulasztja ezt az alkalmat is, akkor az elkövetkezendő időszakban ezek a mutatók hasonló romláson mehetnek keresztül, mint az elmúlt két esztendő folyamán.

Emlékeznek rá, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, 2003 végén nemet nyomtak; azóta a helyzet egyre rosszabb. Most itt a lehetőség arra, hogy igent mondjanak, ezért képviselőtársaim nevében tisztelettel arra kérem az Országgyűlést, hogy vegye tárgysorozatba hét fideszes parlamenti képviselő indítványát.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 118-120 2005.06.20. 2:13  117-126

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Igen, elfogadom. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Jelezte, hogy elfogadja. Önt illeti a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Sokat hallani az utóbbi időben kormánypárti politikusokat a gazdaság kifehérítésének szükségességéről beszélni. És sokat hallani kormánypárti politikusokat arról is beszélni, hogy a jelenlegi miniszterelnök üzletemberként, ügyes üzletemberként gazdagodott meg.

Abban természetesen egyetértünk, hogy szükség van mind a gazdaság kifehérítésére, mind szükség van ügyes üzletemberekre, azonban abban talán szintén mindannyian egyetértünk, hogy ügyeskedő és a volt pártállami kapcsolatait gazdasági tőkévé konvertáló ügyeskedő üzletemberekre már kevésbé van szükség.

Az elmúlt hetekben az egyik közéleti napilap hosszú, terjedelmes írásban foglalkozott egy privatizációs tranzakcióval, mégpedig a Gép- és Felvonószerelő Vállalat privatizációjával és gyors elsorvasztásával. 1992-ben az Állami Vagyonügynökség úgy döntött, hogy ezt a céget is privatizálják. Ekkor a vállalat jegyzett tőkéje 350 millió, tőketartaléka 243 millió, követelésállománya pedig 484 millió forintot tett ki. Az újság azt írja, hogy ehhez a hatalmas vagyontömeghez, vagy legalábbis ennek többségi tulajdonához a Gyurcsány Ferenc tulajdonába tartozó Altus nevű részvénytársaság jutott, az újság szerint mindössze 100 millió forintos vételárért, melynek jelentős részét E-hitelből fedezték, valamint kárpótlási jegyeket tudtak be az árba.

További furcsaságként említi a lap azt is, hogy ebben az időszakban Gyurcsány Ferenc szerződéses munkakapcsolatban állt az Állami Vagyonügynökséggel, hiszen különböző privatizációs folyamatokban, tranzakciókban képviselte vagy képviselte volna a vagyonügynökséget, amennyiben ezek az információk megfelelnek a valóságnak.

Azt szeretném kérdezni a pénzügyminiszter úrtól - mint aki a privatizációs területet is felügyeli -, hogy igazak-e ezek az információk. Igaz-e, hogy ilyen rendkívül kedvezményes, talán mondhatjuk azt is, hogy irreálisan alacsony áron jutott egy rendkívül komoly vagyontárgyhoz a jelenlegi miniszterelnök úr cége?

Válaszát előre is köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 124 2005.06.20. 1:28  117-126

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Én őszintén remélem, hogy azt nem hibámként rótta fel, hogy 1992-ben 14 éves voltam - talán abban egyetértünk, hogy erről nem tehettem.

Tisztelt Miniszter Úr! Viszont én azt gondolom, igenis fontos olyan tranzakciókról beszélni, amelyek nyomán vagy amelyek mentén adott esetben az állam rosszul járt. Hiszen ha az állam rosszul jár, akkor ott bizony az adófizetők, vagyis majdnem minden ember rosszul jár. Éppen ezért, amikor arról beszélünk, hogy ki hogyan volt ügyes, akkor azért érdemes a dolgok mögé is nézni.

És önnek igaza van akkor, amikor azt mondja, hogy én nem mondtam a kötelezettségállományt. A kötelezettségállomány jóval kisebb volt, mint egyébként a követelésállomány, tehát ebből a szempontból is pozitív szaldóval zárt a cég.

Arról meg már nem is beszélve, tisztelt miniszter úr, hogy a cikk ír arról is, és ha nem igaz, cáfolja meg, hogy a milliárdos ingatlanvagyon kiárusítása szinte pillanatok alatt megkezdődött, az irányító és ellenőrző testületekből pedig kiszorították a kisebbségi tulajdonosokat. Ráadásul a munkásokat valószínűleg elbocsáthatták, mert azt írja az újság, hogy munkahely csak két ember számára maradt ebben a korábban prosperáló társaságban, úgyhogy jó lenne, tisztelt miniszter úr, ha még ezekre is választ adna.

Mindazonáltal azt mondom, nem mindegy az, hogy a privatizációkor ki volt ügyes, ki ügyeskedett, mert lehet, hogy az ügyes emberek tranzakciói az állam számára is hasznot hajthattak, az ügyeskedőké viszont egészen biztosan nem. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 126-128 2005.07.04. 2:13  125-134

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Elfogadom.

ELNÖK: Megadom a szót, képviselő úr.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt héten az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság ülést tartott, melyen ön is személyesen megjelent, és ön mellett részt vett az ülésen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr is. Mivel a vizsgálóbizottság által bekért iratok alapján azért néhány tényre nem derült fény, és miniszterelnök úr is sokszor úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik különböző ügyletekre, arról különböző cégek ügyvezetőit kérdezzük, ezért aztán a következő kérdésem volna önhöz.

A Szalay utca 4. szám alatt álló, egykor a Miniszterelnöki Hivatal tulajdonát képező ingatlan egy jelentős részét adta lízingbe a Miniszterelnöki Hivatal 1994. május 26-án, amelyet az egyik Gyurcsány-cég, az Aldo Kft. vett lízingbe, majd ’95. január 12-én továbbadta a vételi jogot és ezáltal a tulajdoni jogot is az Altus Rt.-nek, amely száz százalékban a miniszterelnök tulajdonában áll. 1995. április 4-én az Altus, valamint a Miniszterelnöki Hivatal százszázalékos tulajdonában álló Közlöny- és Lapkiadó Kft. kötöttek egy bérleti megállapodást, mely alapján a Miniszterelnöki Hivatal cége tíz esztendőn keresztül kezdte bérbe venni az Altus Rt.-től az ő tulajdonában lévő helyiségeket.

1999. január 4-én aztán úgy módosították a bérletről szóló szerződést, hogy már havi 1, azaz egymillió forintot kellett fizetnie a Miniszterelnöki Hivatal cégének az Altus Rt. irányába. Ha minden dokumentumot megkaptunk, tisztelt miniszter úr, akkor ez azt jelenti, hogy 2005. április 4-éig volt szerződés a Miniszterelnöki Hivatal cége és Gyurcsány Ferenc cége között, melynek értelmében havi 1 millió forintos bevételre tehetett szert Gyurcsány Ferenc cége a Miniszterelnöki Hivatal cégétől.

Igaz-e az, hogy a 2004 szeptemberétől miniszterelnöki funkciót betöltő Gyurcsány Ferenc cége több hónapon keresztül mint miniszterelnök kapott 1 millió forintos bevételt a Miniszterelnöki Hivatal egyik cégétől?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 132 2005.07.04. 1:02  125-134

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Arról, hogy az Altus járt-e jobban vagy az állam, nyithatunk vitát, csak akkor ön ezek szerint figyelmen kívül hagyta, hogy az állam, illetve az állam egyik cége, ez a bizonyos Közlöny- és Lapkiadó százmillió forintot fordított arra, hogy felújítsa azokat a helyiségeket, amelyek az Altus Rt. tulajdonát képezik, és ezt az információt mind a mai napig nem cáfolta senki.

Hadd fordítsam meg a kérdést, miniszter úr, és hadd tegyem fel úgy: ön szerint helyes-e az, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök százszázalékos tulajdonában álló cég hónapokon keresztül havi bruttó 1 millió forintos bérleti díjat kap a Miniszterelnöki Hivatal egyik százszázalékos tulajdonában álló cégétől? A kérdés az, tisztelt miniszter úr, hogy nem olyan-e ez, mint ha az ember saját magával állna szerződésben, ami önmagában nem biztos, hogy baj, de ha állami pénzekről van szó, akkor az minimum aggályos.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 180 2005.07.04. 2:05  179-182

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! A szocialista-szabad demokrata kormányzás eddigi három esztendeje alatt számtalanszor lehettünk tanúi olyan közbeszerzési eljárásoknak és privatizációs tranzakcióknak, amelynek a végén az az érzés keletkezett az emberben, mint ha már előre lehetett volna tudni a győztest.

Több, ilyen vagy olyan okok miatt is megkérdőjelezett közbeszerzési eljárás mentén bukkant fel például egy M& S Kft. nevű cég, nem is egyszer a Belügyminisztériummal összefüggésben. Több helyen is beszámoltak az elmúlt időszakban arról, hogy ez a bizonyos cég állítólag nagy értékű szállítások lehetőségét nyerte el a Belügyminisztérium Központi Hivatalától. Szeretném kérdezni a miniszter asszonyt, hogy igaz-e önmagában ez az állítás.

Igaz-e ugyanakkor, hogy ez a bizonyos cég nagy értékű szállításhoz juthatott az úgynevezett Zsúrkocsi-projektben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium jóvoltából úgy, hogy korábban nem volt megtalálható a beszállítók között. Igaz-e, tisztelt miniszter asszony, hogy ez a cég alvállalkozóként érintett volt a kakaóbiztosként elhíresült számítógépek szállítási ügyében?

És igaz-e, hogy a kirobbant botrány óta ez a cég több állami közbeszerzési kiírás nyertese is volt, többek között a Belügyminisztérium esetében? Ha erre a kérdésre a miniszter asszonynak igen lesz a válasza, akkor az igazából újabb kérdést nyit, amely nagyjából úgy szól, vajon mi indokolhatta, hogy a válasz igen, hiszen valószínűleg nem ebben a botrányos ügyben nyújtott remek teljesítmény áll a potenciális megbízások hátterében. Akkor viszont adódik a kérdés, hogy vajon mi.

Ezek alapján vajon igaz lehet-e, tisztelt miniszter asszony, az a híresztelés, amelyet itt is, ott is lehet hallani, hogy ennek a bizonyos cégnek a vezetője magas rangú belügyminisztériumi tisztségviselőkkel tart fenn kiváló kapcsolatot, és igaz-e az a híresztelés, amely nagyjából úgy szól, hogy ezekkel a magas rangú belügyminisztériumi tisztségviselőkkel több közös programon is vett részt együtt. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 255 2005.07.04. 4:23  254-255

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Az elmúlt hetekben több rossz hír is érte a győri családokat, bár rendszeresen lehet hallani az országos médiumokból jó irányba haladó gazdaságról, lendületben lévő országról, meg ott helyben is lehet hallani, hogy jó irányba mennek a városban a dolgok. Azonban az ember kevésbé gondolná azt, hogy jó irányba haladó gazdaság, lendület és jó irányba haladó város jellemzője és folyamatos velejárója a gyárbezárások kellene hogy legyen.

Márpedig Győrben már egyre kevésbé kapják fel az emberek a fejüket akkor, amikor gyárbezárásról szóló híreket hallanak, hiszen az elmúlt időszakban több üzem, mint a tejgyár, a textilgyár, az olajgyár a bezárás sorsára jutott.

 

(17.20)

Most úgy tűnik, hogy a végzet eléri a Rába Holding egykori tulajdonába tartozott Rába Motor Kft.-t is. Ez a cég, amelynél állítólag komoly oroszországi megrendelések vannak kilátásban - igaz, ezt már hosszú évek óta halljuk, és igazából eredménye és lecsapódása nincs ezeknek a híreszteléseknek -, úgy tűnik, hogy megválik 180 dolgozójától. 180 ember, 180 család, 180 biztosnak hitt egzisztencia került megint veszélybe Győrött.

Vajon mi az oka annak, hogy a lendületnek és az állítólagosan jó irányba haladó gazdaságnak gyárbezárások szegélyezik az útját? Vajon mi az oka annak, hogy egy korábban nagyon szép napokat látott, több ezer embert alkalmazott cégből kiváló, állítólag jól menő és állítólag valóságos piacokkal rendelkező vállalkozás, a Rába Motor Kft. is egyik napról a másikra be kell hogy csukja a kapuit?

Miért van az, hogy munkások és családok százai kerülnek egyik pillanatról a másikra kilátástalan helyzetbe, miért van az, hogy egyik napról a másikra az sem biztos, hogy a becsületesen ledolgozott idő után járó munkabért megkapják, és vajon miért van az, hogy az ember nem látja, nem érzi azt, hogy a város vezetése bármilyen úton-módon is, de segítségére lenne ezeknek az embereknek. Főleg egy olyan helyen, ahol sokszor lehet hallani városvezetőket arról nyilatkozni, hogy már szinte nincs is hely a városban iparnak, nincs is hely a város gazdasági szférájában, hiszen minden telített, nincsenek munkanélküliek, igazából nincs szükség és nincs lehetőség újabb betelepülő gyárakra.

Ehhez képest az ember azt látja, hogy a gyárbezárások kapcsán sokak egyik pillanatról a másikra az utcán találják magukat, és bár lehet arról beszélni, hogy a térségben 3 vagy 4 százalék a munkanélküliség, lehet arról vitát nyitnunk - én ezt nem tenném, államtitkár úrral szemben -, hogy hány százalékos a munkanélküliség országosan, és ebben a jelenlegi kormány éppen pozitív vagy negatív tendenciát lát vagy pozitív vagy negatív eredményeket bírt elérni.

Egy dolog viszont biztos - és valószínűleg ebben nem is lesz vita közöttünk -, hogy annak a motorgyári munkásnak, aki ma még nem tudja, hogy megkapja-e a fizetését májusra, aki nem tudja, hogy vajon hol fog dolgozni a nyár közepétől, annak bizony 100 százalék a munkanélküliség. Azt gondolom, hogy ezeket a motívumokat nem szabad figyelmen kívül hagyni akkor, amikor éppen foglalkoztatáspolitikáról, gazdaságpolitikáról egy-egy város vagy akár az egész ország gazdasági helyzetéről beszélünk.

Államtitkár úr, én tehát azt szeretném öntől kérdezni, illetve önnek jelezni, hogy van ez a probléma, ezt a problémát orvosolni kell, a Rába Motor Kft. 180 munkást fog elbocsátani az elkövetkezendő pillanatokban; és ha ennyiben segítségére tudok lenni az államtitkár úrnak az időbeosztásában és a többi képviselő úrnak, Szakács képviselőtársam ugyanerről a problémáról egy másik rátekintésben, más vetületeire fogja felhívni önnek a figyelmét. Természetesen szívesen hallgatjuk a válaszát egyenként, de együtt is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 115-117 2005.09.12. 2:29  114-123

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. (A mikrofonja nem működik.)

ELNÖK: Szijjártó képviselő úrnak adjuk meg a szót, kérem! A kártya be van dugva? (Szijjártó Péter az olvasóba helyezi a kártyát.) Most már igen; most már könnyebb lesz. Parancsoljon!

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön érdekkörének vagyongyarapodását vizsgáló parlamenti bizottságban számos vita van kormánypárti és ellenzéki oldal között. Ez akár még természetes is lehetne.

(17.00)

Abban sem tudunk megegyezni, hogy milyen időszakra vetíthető ki az a vizsgálat, amelyet ennek a testületnek el kellene végeznie. Kormánypárti képviselőtársaink következetesen a 2002 májusát megelőző időszakra vonatkozó vizsgálati szándékainkat visszautasítják. Ha ezt még akár el is fogadnánk - mint ahogy egyébként nem tesszük -, akkor a 2002 májusát követő időszakról kellene beszélnünk. Azonban ezen időszakkal kapcsolatban is számos vita van köztünk. Egy dologban van pusztán megegyezés, hogy az ön érdekkörébe tartozó cégek 2002 májusa óta is kaptak állami forrásból megrendeléseket, illetve összegeket.

A vita az összeg nagyságát illetően van. Egyik kormánypárti képviselőtársunk azt állította a vizsgálóbizottság legutóbbi ülése előtt és magán az ülésen is, hogy mindössze 800 ezer forint az állami forrásból az ön cégei számára juttatott pénzek összege 2002 májusa óta. Ehhez képest a miniszterek Balsai képviselő úr számára és számomra megküldött válaszai alapján ez az összeg a 40-45 millió forintot is meghaladja, és ön is hasonlóképpen nyilatkozott a vizsgálóbizottsági meghallgatásán, amikor igennel válaszolt arra a kérdésemre, melyben azt firtattam, igaz-e, hogy a Miniszterelnöki Hivatal egyik cége az ön cége számára 2005 áprilisáig havi nagyjából 1 millió forintos terem-, illetve helyiségbérleti díjat fizetett ki. Ön akkor azt válaszolta, hogy igen, ez igaz. De ez havonta volt 1 millió forint. 2002 májusa óta jó sok hónap telt el. Ehhez képest a szocialisták 800 ezer forintról beszélnek.

Miniszterelnök úr, az ön párttársai mondanak igazat vagy az általunk mondott és az ön által megerősített vélemény az igaz, a több mint 40 millió forint vagy a 800 ezer? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 121 2005.09.12. 1:02  114-123

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azért a két perc végére sikerült a kérdésre is választ kapni, és akkor ezek szerint az ön párttársai, ha jóindulatú akarok lenni, azt mondom, tévedtek, ha rosszindulatú, akkor azt mondom, nem mondtak igazat. Mert ha az ön cége, miniszterelnök úr, 2005 áprilisáig havi 1 millió forintos helyiségbérleti díjban részesült egy állami cég, a Miniszterelnöki Hivatal egyik cégének részéről, akkor ez bizony állami forrásból szerzett jövedelem. Pusztán támogatásokról, miniszterelnök úr, senki nem beszél, mert a vizsgálóbizottsági határozat is úgy szól, hogy megrendelésekről, támogatásokról és más forrásokról kell vizsgálatot folytatni.

Tehát, miniszterelnök úr, az ön cégei - vagy legalábbis az egyik cége - a kormányváltás óta, 2002 májusa óta is folyamatosan kapott állami forrásból jövedelmet. Miniszterelnök úr, akkor ez a válasz, és akkor ez nem 800 ezer forint, hanem körülbelül 40 millió forint.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 107 2005.09.13. 5:10  106-107

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakran halljuk a propagandát, amely szerint lendületben az ország, és mi Győrött gyakran halljuk azt is, hogy a város fejlődése rendben van, gyors ütemű. Ehhez képest azt kell látnunk, hogy Győrött, az ország egyik legfejlettebb és legjobb körülményekkel rendelkező városában minden héten felröppen egy-egy hír gyárak, üzemek bezárásáról, és százak meg újabb százak elbocsátásáról. Azt gondoljuk, hogy egy dinamikusan fejlődő országban egy dinamikusan fejlődő városnak talán nem ezek kellene hogy jelentsék a jellemzőit.

Éppen ezért furcsa az, amikor a gazdasági miniszter vagy a mezőgazdasági miniszter - hiszen mind a kettő írásos válasz formájában megnyilvánult már ezekben a kérdésekben - nyugtatja a nyugtalankodó és a győri egzisztenciákat féltő győri fideszes képviselőket. Szakács Imre képviselőtársammal már többször fordultunk a két említett tárcavezetőhöz írásbeli kérdésekkel. Merthogy a korábban a nagynevű Rába Holdinghoz tartozó Rába Motor Kft. 180 munkatársától szabadult meg a közelmúltban, ráadásul a bérekkel is adósak maradtak, sőt a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai is megjelentek a cégnél. Ráadásul a Bérgarancia Alapból sem lehetséges egyelőre az elbocsátott munkatársak bérének a kifizetése, hiszen ehhez a bíróságnak a felszámolás mellett kellene döntenie a végelszámolás helyett, ilyen döntés pedig egyelőre nem született.

Sajnos, Győrött a korábban nagy hírű textilipar is egyre inkább visszafejlődik. A korábban Uniontext, jelenleg Leonell nevet viselő textilipari vállalkozás 200 munkatársának adta ki az útját. A csoportos elbocsátás után ezek az emberek bizony nehezen tudnak elhelyezkedni, hiszen döntő többségük 50 év körüli nő, akik nem is dolgoztak még máshol, és semmifajta más területen alkalmazható vagy hasznosítható végzettségük nincsen.

Éppen ezért véleményünk és meglátásunk szerint szorgalmazni kellene, látva a munkaerő-piaci helyzetet és az egyre gyarapodó elbocsátásokat, gyárbezárásokat és üzemmegszűnéseket, szóval kezdeményezni kellene egy olyan javaslatot, amely alapján az ilyen, a munkaerőpiacról hirtelen kikerülő, hirtelen elbocsátott, egy speciális végzettséggel rendelkező, a nyugdíjkorhatárhoz közelítő munkavállalók helyzetét és sorsát megkönnyítjük.

Harmadrészt pedig, Győrött szinte mindenki emlékezik még 2001-re, amikor egyrészt hatalmas mértékű civil összefogás, másrészt pedig határozott kormányzati segítség hatására a tulajdonos elállt attól a szándékától, hogy bezárja a méltán nagy hírű és patinás Győri Keksz- és Ostyagyárat. Azonban a csúcsidőben 600-700 munkavállalóval dolgoztató gyárban ma már csak 200-an dolgoznak, és a legutóbbi időszakban is 15-en az önkéntes távozás mellett döntöttek - kérdés persze, hogy a tulajdonos, a munkáltató milyen alternatívát kívánt az önkéntes távozás esetleges megtagadása esetén.

És ha nem elég gyárbezárásokról, nem elég elbocsátott emberekről hallani, akkor mindjárt ott van a Magyar Koraszülöttmentő Közalapítvány helyzete. Ez a szervezet, amely a koraszülött gyermekek, illetőleg a betegen született gyermekek esetében azt a feladatot látja el, hogy őket minél előbb olyan helyre szállítsák, ahol a speciális helyzetnek megfelelő ellátásban részesülnek. Szóval, ez a közalapítvány 2003-ban még 420 millió forintból gazdálkodhatott, ma már a költségvetési támogatása 270 millió forintra csökkent, annak ellenére, hogy a közalapítvány munkatársai az első félévben 200 ezer kilométert autóztak a speciális mentőautókkal, és 3500 gyermeket szállítottak biztonságos helyre.

Győrött az Egészséges Újszülöttekért Alapítvány végzi ezt a feladatot, sajnos azonban az ő munkájuk is egyre inkább ellehetetlenül, hiszen az országban működő kilenc centrum közül csak egy, a győri nem kapott tavaly speciális csecsemőinkubátorral felszerelt mentőautót, és bár a díszes fanfárokkal teli átadóünnepségen az egészségügyi miniszter ígéretet tett rá, hogy saját keretéből pótolja ezt a mulasztást, mind a mai napig erre nem került sor. Sajnos, az a mintegy 250 koraszülött, akit évente Győrben ellátnak, sem érezheti magát biztonságban, hiszen lehetséges, hogy a költségvetési támogatások megkurtítása miatt az Egészséges Újszülöttekért Alapítványnak be kell fejeznie a tevékenységét.

Arra kérjük az egészségügyi tárca és a pénzügyi tárca vezetőit, valamint az önkormányzat illetékeseit, hogy fogjanak, fogjunk össze a koraszülöttmentés megmentése érdekében, és akkor azt gondolom, hogy egy pártok feletti jó célt tudtunk szolgálni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 97 2005.09.19. 0:11  96-97

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Én magam kivárnám azt a pillanatot, amikor a miniszterelnök úrnak személyesen tehetem fel ezt a kérdést.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 56 2005.09.26. 3:08  55-61

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kezdésként hadd idézzem az ön figyelmébe egy finnországi társadalmi célú hirdetés szlogenjét, amely úgy szól, hogy a finn fiatal munka nélkül olyan, mint Finnország jövő nélkül. Nagyon sok megszívlelendő gondolat van ebben az egyetlen mondatban, főleg itt Magyarországon, ahol az elmúlt időszakban drámai mértékben emelkedett a fiatalok körében a munkanélküliség. Mára minden ötödik fiatalnak már a pályája elején szembe kell néznie a munkanélküliség rémével.

E szomorú állapot fényében azért kissé hamisan cseng az önök kormányának a dicshimnusza, amely a kirobbanóan sikeres Magyarország szlogenjével haknizza körébe az országot. Csodálkozhatunk-e vajon, tisztelt miniszter úr, ezek után, ha egyre több fiatal teszi fel a kérdést, hogy ha valóban ilyen lendületben van az ország, és ha valóban minket irigyelnek a németek meg a franciák, akkor nekik vajon miért nem jut munkahely? Vajon mit ronthat el a kormány? És ha ekkora lendületben van az ország, akkor őt és a barátait meg az ismerőseit miért kerüli el ez a lendület?

 

(15.20)

Vajon miért nem tudnak otthonhoz jutni, és miért nem tudnak biztonságos otthont teremteni saját családjuknak?

Hogy van az, tisztelt miniszter úr, hogy azt írják az újságok, hogy több mint tízezer lakás áll üresen, mert nincs rá vevő, és közben több tízezer fiatal család várja, hogy biztonságos otthonra találjon? Miért mondják erre a helyzetre, hogy ez igazságosabb, mint a polgári kormány otthonteremtési programja?

Sokan emlékezhetünk még arra, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, amikor a szocialisták miniszterelnök-jelöltje az előző választási kampányban nagy lendülettel azt mondta: nemhogy nem kívánják szétverni az otthonteremtési programot, hanem ki kívánják azt bővíteni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Nos, ehhez képest az esetleges nyerészkedők miatt több százezer reménykedő családot büntettek azzal, hogy drasztikusan lecsökkentették a támogatások mértékét, és ráadásul mindehhez egy lendületes illetékemelés is társult. Képzeljük csak el, tisztelt miniszter úr, vajon hogyan tud egy 3-4 gyermekes család Budapesten élhető otthonhoz jutni, ha a 15 millió forintnál drágább lakásvásárlásokat a kormány még akkor sem támogatja, ha többgyermekes családról van szó.

Ezek után, tisztelt miniszter úr, talán mindannyiunknak érdemes elgondolkozni azon, hogy vajon ez itt-e az a jólét, amire Gyurcsány Ferenc és a piros helikopterén olyan nagy lendülettel száguldozó gazdasági miniszter gondol.

Mikor osztozhatnak, tisztelt miniszter úr, a fiatalok ennek a jólétnek csak a töredékéből? Mikor osztozhat ennek a jólétnek a töredékéből minden ötödik fiatal, aki tisztességes munkahelyre és biztonságos otthonra vágyik?

Várom megtisztelő válaszát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 60 2005.09.26. 1:16  55-61

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm szépen a válaszát. Persze, jobban örültem volna, ha a fiatalok problémáira fókuszáló ügyekben már megoldásokat mondott volna, és nem mindig jövő időben foglalkozott volna ezekkel a kérdésekkel, hiszen három évnél is több eltelt már az önök kormányzásából, illett volna előrelépni ezeken a területeken.

Ha lakásokat megépítenek, és kirobbanóan jó formában van a lakáspiac, tisztelt miniszter úr, nyilvánvalóan ön is tudja, ez nem jelent egyet azzal, hogy azokba a lakásokba emberek és pláne fiatal emberek be tudnak költözni. Na, ez az a probléma, amit meg kellene oldani! Erre a Fészekrakó-program alkalmatlannak bizonyult, ezt mára kimondhatjuk. Volt egy otthonteremtési program, azt önök különböző politikai és egyéb jellegű okok miatt szétverték.

Mára, tisztelt miniszter úr, az is igaz, hogy 16 százalék a frissdiplomás-munkanélküliség, és 20 százalék a fiatalok körében lévő ifjúsági munkanélküliség. Erre már rég megoldást kellett volna találni. Lejárt az időszaka a jövő időnek, lejárt az időszaka a világgazdasági hullámokra való hivatkozásnak. Önök ennyit tudtak tenni a fiatalok érdekében. Egy kérésünk van a hátralévő kevesebb mint egy évre: tovább ne rontsák a helyzetet!

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 86 2005.09.26. 0:11  85-86

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Megvárom azt az alkalmat, amikor a miniszterelnök úrtól személyesen kérhetek véleményt arról, hogy őszerinte mi az igazság. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 90-92 2005.09.26. 2:12  89-98

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Elnök úr, elfogadom a miniszter úr személyét.

ELNÖK: Megadom a képviselő úrnak a szót.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt héten a magyar sajtóban Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel szemben adócsalás gyanúja merült fel, amely súlyos gyanú, súlyos vád. Miniszterelnök úr azonban ebben az ügyben mind a mai napig hallgat. Nem cáfolta érdemben az elhangzott információkat, szóvivője bejelentette, hogy nem perelt és nem is kíván pert indítani. Viszont ezek súlyos vádak, tisztelt miniszter úr, ezért arra kérem, hogy a rendelkezésére álló információk alapján tisztázza, tisztázzuk, megállják-e helyüket ezek a megállapítások.

Merthogy ezek a megállapítások a magyar sajtóban arról szóltak, hogy Gyurcsány Ferenc és felesége egy 1995-ös adójogszabály-változást követően létrehozott egy korlátolt felelősségű társaságot, amely megszerezte a Dobrev Klára tulajdonában lévő lakás kizárólagos hasznosítási jogát. Ezzel kapcsolatban a következő kérdések merülnek fel. A Szemlőhegyi utcában található, Gyurcsány Ferenc lakhelyéül is szolgáló villán kívül más ingatlant is adott-e bérbe vagy hasznosított-e az előbb említett kft.? Kérdés, hogy Dobrev Klára lakásában valóban voltak-e bérlők, valóban sikerült-e hasznosítani ezt a 159 négyzetméteres ingatlant. Mert ha, tisztelt miniszter úr, minderre nem került sor, tehát amennyiben a válasz “nemö, akkor nyilvánvalóan ön is tudja, hogy adott esetben színlelt szerződéseknek lehetünk tanúi. Azt pedig pénzügyminiszterként nyilvánvalóan még jobban tudja, hogy a színlelt szerződéseknek komoly adójogi következményei vannak, főleg akkor, amikor a miniszterelnök úr arra kér mindenkit, hogy a közteherviselésből vegyük ki a részünket, amikor arra kér mindenkit, hogy a gazdaságot fehérítsük ki, és amikor sok-sok felelősséget kér mindenkitől.

Kérem miniszter urat, hogy ossza meg velünk az ezekben a kérdésekben az ön számára rendelkezésre álló információkat. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 96 2005.09.26. 1:11  89-98

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Engedje meg, hogy az udvariasság keretei között, de néhány tévedésére felhívjam a figyelmet. Nem beszéltem adócsalásról, arról beszéltem, hogy a magyar sajtóban adócsalás gyanúja merült fel a miniszterelnökkel szemben. Ezt mondtam mindig szó szerint. Ha ön erre ellenkező példát tud találni, akkor kérem, mutassa meg.

Nem azt mondtam, hogy a cég nem kíván perelni, hanem Gyurcsány Ferenc nem kíván perelni. Ez a bejelentés elhangzott, Gyurcsány Ferenc mind a mai napig egyetlenegy szóval sem cáfolta a sajtóban megjelenteket. Miniszterelnök úr azt kérte a magyar emberektől, hogy viseltessenek felelősséggel, hogy viselkedjenek úgy, ahogy a törvények a lehető legszigorúbban előírják. Egy előző miniszterelnök pedig azt mondta, hogy a jog és az erkölcs közül mindig a szigorúbbat kell választani. Tehát ami most nem megengedhető a magyar embereknek, az adott esetben, 1995-96-ban vagy bármikor korábban megengedhető volt bárkinek?

Csak erre az ellentmondásra szeretném felhívni miniszter úr figyelmét, és továbbra is azt szeretném kérni, ha ezeket az információkat megosztanák velünk, és nem bujkálnának ilyenkor mindenfajta titoktartási kötelezettség fátyla mögé.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Közbekiáltás ugyanott: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 152 2005.09.27. 10:13  13-275

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány gondolatban a fiatalokról, az elmúlt év ifjúságpolitikájáról szóljak. Sajnos, nem indultunk el jó előjelekkel, a tavalyi év az ifjúságpolitika területén az alkalmatlanság éve volt a kormányzat tekintetében. Emlékezhetünk arra, hogy Gyurcsány Ferenc még miniszterként azt állította, hogy a költségvetés minden ötödik forintját a gyermekekre kívánják költeni. Mára a “gyermekköltségvetésö szó, amit akkor olyan szívesen hangoztattak, kikerült a kormánypárti politikusok szótárából, hiszen világossá vált, hogy ez a gyurcsányi állítás egy percig sem tudta megállni a helyét.

Miniszterként Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy majd kétmilliárd forintot fognak költeni a “Kell egy helyö programra. Azon persze nem kell csodálkoznunk, hogy már a milliárdos volta és Gyurcsány Ferenc általi bejelentettsége ellenére sem tudja senki, mi az a “Kell egy helyö program, hiszen a 2 milliárdból 50 millió lett, azt pedig elvitték a megszorító intézkedések.

A kérdés persze az, amin érdemes elgondolkozni, hogy az az ember alkalmas-e az ország vezetésére, aki azt mondja valamire, hogy végzetes károkozás volna, aztán, amikor pozícióba kerül, gyorsan meghozza ezt a döntést. Nem kell rébuszokban beszélni, mindenki tudja, a Sportminisztérium megszüntetéséről van szó. Persze, miután megszűnt a Sportminisztérium, akkor még a kommunikációs csapatok megpróbálták elterelni a figyelmet, mondván, a Miniszterelnöki Hivatalban majd magas szinten lesz reprezentálva, aztán néhány hónap múlva már a Belügyminisztérium sportszertáraként találjuk a Sportminisztériumot, illetve a sport kormányzati felügyeletét. Tehát nem mi, szigorú ellenzéki képviselők mondjuk Gyurcsány Ferencről, hogy végzetes károkozó, hanem Gyurcsány Ferenc mondta Gyurcsány Ferencről.

És lássuk, mi ennek az eredménye! Itt fekszik előttünk az Állami Számvevőszék jelentése a 2004-es esztendő kormányzati gazdálkodásáról, és ez a maga a sajátos nyelvezetével, azt gondolom, jól mutatja be, hogy milyen is egy miniszterelnök, amikor levezényel egy végzetes károkozást. Merthogy az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium 2004. évi ténykedéséről 12 oldalon keresztül emlékezik meg az Állami Számvevőszék. A 12 oldalon pedig nem kevesebb, mint 70 pontban taglalja a gazdálkodási hiányosságokat, hibákat, és bizony ennyi pontban fogalmaz meg elmarasztalásokat. Hetven pontban!

A silány ifjúságpolitikai kormányzati munkának, azt gondolom, más bizonyítékát már nem is kellene adnunk, de erre még rátett egy lapáttal az ifjúsági és sportbizottságban az, hogy kormánypárti képviselők egyetlenegy szóval, egyetlenegy szó erejéig sem tudták védelmükbe venni a tavalyi évi ifjúsági minisztériumi gazdálkodást, nem tudták védelmükbe venni a tavalyi év ifjúságpolitikáját. Mert hiszen aki vette a fáradságot, és elolvasta az Ifjúsági Minisztériumra vonatkozó állami számvevőszéki jelentést, az inkább lesütötte a szemét, és szégyenkezett, amit persze mi megértünk. Mert ha azt vesszük, ha egy fiatal ember vállalkozásba kezd, nyit egy zöldséges boltot egy tízemeletes panel aljában, egy garázsban, egy év után jön egy állami hatóság, és nemhogy 70, csak hét pontban állapít meg működési zavart, hiányosságot, elmarasztalást, akkor vajon mi a következmény? A család és a barátok heteken-hónapokon át gyűjthetik a bírság kifizetésére valót.

És vajon itt mi a következmény? Az egyik legmagasabb vagy a legmagasabb kormányzati szinten, a minisztériumoknál, az Ifjúsági Minisztériumnál 70 pontban talált az Állami Számvevőszék szabálytalanságot. És volt itt minden, a bújtatott munkavállalástól kezdve a számviteli fegyelem megsértésén át az értéken alul ide-oda tologatott autókig. Ez volna a kormányzati ifjúságpolitika?

Az Állami Számvevőszék a maga nyelvén persze jelzi, hogy nagy a baj, de az igazi baj sokkal nagyobb ennél, a fiatalok ugyanis a saját bőrükön érzik, hogy a kormány, az ifjúságpolitikai kormányzat vagy alkalmatlan a feladata ellátására, vagy szándékosan üzent hadat az ifjúsági korosztálynak.

Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc kormánya sem volt hajlandó észrevenni azt, hogy a fiataloknak négy területen alapvető segítségre van szükségük ahhoz, hogy a sikeres életkezdés esélyegyenlősége adott legyen. Merthogy a fiatalok életpályája azáltal determinált, hogy a szülők anyagi helyzete milyen, és lássuk be, erről a gyerekek, erről a fiatalok nem sokat tehetnek. Négy területen kellene tehát a mindenkori kormánynak lépnie, négy területen kellene segítenie a fiatalokat. Sajnos, a jelenlegi kormányzatnak négyből nulla eredményt sikerült elérnie, és nem gondolom az elmúlt három év tapasztalatai alapján vagy akár csak a 2004-es év tapasztalatai alapján, hogy majd a hátralévő kevesebb mint egy évben javítani tudnának.

A fiatalok pártjára kellene állni, segíteni kellene a munkába állást, ösztönözni kellene a munkáltatókat arra, hogy tehetséges, az oktatási rendszerből kikerülő fiatalokat alkalmazzanak. Segíteni kellene a fiatalok önálló lakáshoz való hozzájutását. És ehhez nem igazságos és nem jó módszer az, hogy miután a miniszterelnök-jelöltjük elmondja, hogy az otthonteremtési programot nemhogy megszüntetni nem kívánják, hanem ki akarják szélesíteni, ehhez képest szétverik azt. Ez nem segít a fiataloknak. Segíteni kellene viszont a fiatalok versenyképes tudáshoz való hozzájutását, és segíteni kellene a családalapítás és családeltartás megfelelő körülményeit.

Azonban azt kell látni, úgy tűnik, hogy mindez hiú ábránd marad, hiszen a fiatalok a saját bőrükön és a környezetükben azt érzik, hogy a dolgok rossz irányba haladnak, rossz irányba változnak. Mára, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, minden hatodik fiatal úgy kell hogy kilépjen a munkaerőpiacra, hogy a pályakezdő-munkanélküliség rémével néz szembe. A pályakezdő munkanélküliek száma Magyarországon soha nem volt olyan magas, mint most, a Gyurcsány-kormány idején.

Tegnap itt a parlamentben már idéztem egy finn társadalmi célú hirdetést, szerintem nem lehet elégszer mondani, főleg magyarországi fiatalok jelenlegi helyzetében nem: a finn fiatal munka nélkül olyan, mint Finnország jövő nélkül. Ide a “magyarö és a “Magyarországö szavakat helyettesítsük be, tisztelt képviselőtársaim, és nem gondolom, hogy az igazságtartalma alacsonyabb legyen magyar viszonylatban ennek a mondásnak, mint valószínűleg az igazságtartalma finn viszonylatban.

 

(13.00)

 

Ma Magyarországon tehát a pályakezdő-munkanélküliség aránya 16 százalék. Van-e ezek után jövője a mondás alapján Magyarországnak? Gyurcsány Ferencnek persze biztos van, vagy miniszterelnökként, vagy milliárdosként, de a fiataloknak a nagyon-nagyon nagy része nincs abban a helyzetben, hogy ilyen biztos jövőképpel rendelkezzen. És persze azok a fiatalok sem bizakodnak, akik otthonra várnának, és azt tapasztalják, hogy a polgári kormány otthonteremtési programja helyett számukra már csak egy sikertelen, egy Fészekrakó-program jutott. Miközben több tízezer fiatal család szeretne biztonságot találni otthonában, miközben több tízezer fiatal szeretne saját lakásra lelni, saját lakást venni, addig azt olvashatják az újságokban, hogy több tízezer lakás üresen áll Magyarországon. Itt a lehetőség arra, hogy egy eredményes, egy odafigyelő, a fiatalok érdekeit szem előtt tartó kormányzati politikával ezt a kérdést kezelni lehessen. Van tehát egy komoly probléma, van egy, az ifjúsági ügyek megoldására alkalmatlan kormány, és vannak eredménytelen megoldások. Persze jól fizetett kommunikációs tanácsadók mindig ki tudják találni, hogy a dolgok rendben vannak, de ez rajtunk, fiatalokon, higgyék el, nem sokat segít.

S nemcsak a munka világa, nemcsak az otthonteremtés területén vannak problémák a fiatalok viszonylatában, hanem a tanulás és az oktatás területén is sorra-rendre jelentkeznek a válságjelenségek. A könyvtárak nem tudják kifizetni a villanyszámlájukat, az egyetemek nem tudják átutalni a fizetéseket, és a hallgatóktól még az esélyt is elvették, merthogy, tisztelt képviselőtársaim, a fiatalok csak várják és várják az “Esélyt a tanulásraö Közalapítvány pályázati felhívását, de az nem érkezik. Úgy tűnik, már az esélyre sincsen pénz.

Persze a fiatalok helyzete akkor sem jobb sokkal, ha a szabad idő eltöltéséről esik szó. A Gyurcsány-kormány szisztematikusan megszüntette a szabadidős és ifjúsági programok támogatását, a 2002-ben még virágzó ifjúsági közösségi életet teljes egészében szétverték. De mit is várhatunk akkor, ha a tavalyi évben ifjúsági programok szintjén a legnagyobb támogatást egy olyan rózsadombi épület felújítása jelenti, amelyben nemzetközi miniszteri találkozókat rendeznek?

Persze gyalázatos a hozzáállás a drogpolitika területén is. Drasztikusan lecsökkentették a drogprobléma kiküszöbölésére és megelőzésére szükséges forrásokat. Mára a legfrissebb nagymintás ifjúságkutatás szerint a fiatalok a drogkérdést tartják az egyik legégetőbb problémának.

S akkor még hosszasan lehetne beszélni, tisztelt képviselőtársaim, arról, hogy az Állami Számvevőszék miként gondolkodik a sportcélú kifizetésekről. Egycsatornásították a sporttámogatások rendszerét, Gyurcsány Ferenc kézi vezérlésre állította a magyar sportfinanszírozást. Persze vannak egyesületek, akik kedvencek, vannak, akik sokszorosát nyerik a törvényileg elnyerhető maximumnak, és természetesen az ÁSZ-tól nem várható el, hogy sportpolitikai megállapításokat és megfogalmazásokat tegyen, az viszont egészen biztos, hogy itt is nagyon sok elmarasztalás van.

Több mint három év eltelt, reméljük, kevesebb, mint egy van hátra. Az ifjúságpolitika területén ezek után egy ifjúsági szervezeti vezető csak egy kérést fogalmazhat meg a kormányhoz: tovább, kérjük, ne rontsanak! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 162 2005.09.27. 2:01  13-275

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik és nem bántódnak meg, én a történet személyeskedő részébe nem kívánnék belemenni. Beszéljünk a fiatalokról!

Folyamatos kampány van. Észre kellene venni, hogy 2005 szeptemberének végénél tartunk. A parlamenti választások több mint három évvel ezelőtt voltak. Talán meg kellett volna oldani a problémákat. Képviselő úr, ne jövő időben beszéljünk, mondja el, hogy 2005 szeptemberéig mi valósult meg! Lehet száz lépést, ezer lépést, akárhány lépést emlegetni, de több mint három éve kormányoznak, és nem tudnak megoldásokat kínálni a fiataloknak annak érdekében, hogy az előttük lévő kihívásoknak meg tudjanak felelni.

Tatai képviselő úrnak annyit szeretnék mondani, bizonyára hatalmas erőfeszítéseket tesznek az önkormányzatok annak érdekében, hogy az iskoláikat, az oktatási intézményeiket fenntartsák. Minden tiszteletünk az önkormányzatoké, mert nehéz helyzetben vannak. Az persze más kérdés, hogy vannak törvényi kötelezettségek az iskolafenntartásokra. De nehogy már az ifjúságpolitikához soroljuk az oktatási kiadásokat, mert ilyen alapon a sportpolitikához sorolhatnánk a testnevelő tanárok bérét is! Beszéljünk ifjúságpolitikáról! Az oktatás egy kötelező feladat az állam és az önkormányzatok részéről. Az persze más kérdés, hogy vannak olyan iskolák, amelyeket ellehetetlenítenek - (Közbeszólásokra:) szót lehet kérni -, így például az egyházi iskolákat, ami szerintem nem szerencsés és nem túl korrekt eljárás.

Egyébként lehetne jó megoldást kínálni. A jó megoldás az lenne, ha a kormány a hároméves ígérgetés után az ifjúsági törvényt végre behozná a parlament elé. 2002-ben, 2003-ban, 2004-ben is megígérték, hogy az adott év végére lesz ifjúsági törvény. Szeretném mondani, talán nem újdonság, hogy 2005 van. Megígérték, hogy az idén lesz ifjúsági törvény. Hol van az őszi jogalkotási menetrendben? Sehol nincs! Pedig már törvényi garanciák kellenek, mert úgy tűnik, hogy a reklám, a kampány és a PR kevés.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 168 2005.09.27. 1:31  13-275

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha más pozitívum nincs is ebben a szóváltásban, annyi azért van, hogy legalább a fiatalokról és az ifjúság ügyéről beszélünk a parlamentben.

Tatai képviselő úr és Élő képviselő úr segítségét szeretném kérni, akik ebben a vitában felszólaltak, és a kormánypártok tiszteletreméltó álláspontját fogalmazták meg. Segítséget szeretnék kérni. 2002-ben, 2003-ban, 2004-ben és 2005-ben is elhangzott egy-egy ígéret: az esztendő végére lesz ifjúsági törvény. Szeretném megkérni önöket, inspirálják arra a kormány tagjait és főleg az ifjúsági tárca vezetőit, hogy ha háromszor nem is jött össze az ígéret teljesítése 2002-ben, 2003-ban és 2004-ben, elfelejtjük, nem fogjuk többet felemlíteni, de most itt van 2005, még nincs vége az évnek, decemberig van parlament, tessék behozni az ifjúsági törvény tervezetét, és vitázzunk róla. Vitázzunk azokról a garanciákról, amelyek a fiataloknak juttatandó támogatásokról és adott esetben a fiataloknak juttatandó versenyelőnyökről szólnak. Hozzuk ide és vitázzunk róla!

Nincs benne az őszi jogalkotási menetrendben. Nem tudom, hogy tudják-e az okát. Ha tudják, legyenek kedvesek, mondják el. Ha nem tudják, akkor pedig kérem, hogy inspirálják a kormány tisztségviselőit arra, hogy az ifjúsági törvény legyen itt a parlament előtt. Négyszer ígérték meg, legalább negyedikre teljesüljön.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 79 2005.10.03. 0:08  78-79

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! A válaszom nem; megvárom a jövő hetet, amikor a miniszterelnök úr itt lesz. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 74 2005.10.04. 2:08  17-179

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Sajnos, a miniszterelnök úr nincsen már itt, de sem a mostani felszólalásában, sem a kormányprogramban nem szentelt túl sok figyelmet az ifjúságnak. Mára már talán azt is elfelejtette, hogy korábban miniszterként azt mondta, minden ötödik forintot a gyermekekre fogják költeni.

 

(11.40)

 

Ehhez képest hogyan is néz ki az elmúlt egy év a fiatalok szempontjából? A diákok utazási költségei az átlaghoz képest kétszeresével növekedtek. A 26 év alatti nem diákok utazási költségei pedig 60 százalékkal nőttek.

Sehol nem találjuk a pénzt a játszóterek felújítására. Mint ahogy nulla, azaz nulla forintot szántak a fogyatékos fiatalok szakképzését ellátó Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány támogatására. Most már azt is bevallják, hogy a civil ifjúsági szervezetek idén megítélt támogatását mindössze 2006-ban tudják majd kifizetni.

Drogprevencióra feleannyit költenek, mint költött korábban a polgári kormány, holott a fiatalok ma már a rájuk leselkedő második legnagyobb problémaként a kábítószerek rohamos terjedését nevezik meg.

Ha azt kérdezzük, hogy hol van a pénz, hol van a fiatalokra szánt pénz, akkor elég fellapozni az ifjúsági tárca költségvetését, és abban az látjuk, hogy több mint 300 millió forintot költöttek az ifjúsági törvény előkészítésére. Kérdés: hol van az ifjúsági törvény? Három éve minden esztendő elején folyamatosan megígérik, mind a mai napig nem terjesztették a parlament elé. És szégyen a kormányra, az ifjúsági kormányzatra nézve az, hogy a legnagyobb támogatási összeg, több mint félmilliárd forint egy rózsadombi ingatlan felújítására kerül, csak azért, mert ott miniszterek találkoztak.

Szégyen, amit a fiatalok területén önök műveltek az elmúlt egy esztendőben! (Taps a Fidesz soraiból. - Bársony András: Sándor-palota!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 112 2005.10.10. 2:07  111-118

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt hetekben a magyar sajtóban olyan írások és hírközlések jelentek meg, amelyek önt, illetőleg az ön egyik volt, azóta már beolvadt cégét az adómegkerülés és bizony - kimondva-kimondatlanul is - az adócsalás vádjába, gyanújába keverték. Ezek súlyos vádak, miniszterelnök úr, még akkor is, ha nem a politika, nem a politikusok, hanem sajtóhírek által fogalmazódnak meg.

Ön a mai napig, tisztelt miniszterelnök úr, nem vallott színt ebben a kérdésben, nem adott válaszokat az egészen világosan és egyértelműen feltett kérdésekre, csak politikai támadás emlegetéséig jutott. Vannak azonban olyan megjelent hírek - akár nevezhetnénk ezeket tényközléseknek is -, amelyeket ön mind a mai napig nem cáfolt. Ön nem cáfolta azt, hogy többek között az ön lakóhelyéül is szolgáló villán a 90-es évek közepén egy komoly luxusberuházást hajtottak végre, amelynek eredményeként több tíz millió forint értékű uszoda és fitneszközpont került létrehozásra. Mind a mai napig nem cáfolták önök, az ön üzlettársai vagy cégei sem, azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint az így létrejött beruházás értéke bizony egy, korábban az ön tulajdonát is képező cég könyveiben jelent meg, és nem cáfolták mind a mai napig azt sem, hogy ezen beruházás értékcsökkenése által ez a bizonyos kft. - amely korábban az ön tulajdonába tartozott, később a szintén ön tulajdonába tartozó Altus Rt.-be olvadt be -, ez a cég a társaságiadó-alapját tudta csökkenteni az értékcsökkenési leírással kapcsolatban.

Ön ezekre a közlésekre, miniszterelnök úr, mind a mai napig nem reagált, ezért én azt szeretném öntől kérdezni, és kérem, hogy adjon erre választ itt, hogy vajon érte-e kár, és ha igen, mennyi a magyar államot, a magyar költségvetést a többek között az ön lakóhelyéül is szolgáló villán végrehajtott luxusberuházás miatt, akár adómegkerülés, akár adó-visszaigénylés, vagy akár adóalap-csökkentés miatt.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 116 2005.10.10. 1:09  111-118

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a válaszát, tisztelt miniszterelnök úr. Hadd legyen akkor egy kérésem: ha ön ennyire magabiztos ezen válaszában, kérem, járjon közben annak érdekében, hogy azokat a dokumentumokat, amelyeket kérni javasoltam a vizsgálóbizottság kormánypárti tagjainak is, akár az Altus Rt.-től, akár a cégbíróságtól, akár az illetékhivataltól, a vizsgálóbizottság tagjai megkaphassák. Kérem, biztassa arra a kormánypárti képviselőket a vizsgálóbizottságban, tegyék lehetővé az ez irányú vizsgálatot.

Mert, miniszterelnök úr, ön most itt kiállt, és bátran elmondta hosszú válaszát, hogy nem. De ha a válasz nem, akkor vajon kormánypárti képviselők miért járulnak hozzá ahhoz, hogy ezeket a dokumentumokat ne vizsgálhassuk meg? Mert ha ugyanaz van a dokumentumokban, miniszterelnök úr, amit ön itt most mondott, akkor nyilvánvalóan bátran elő lehetne állni a farbával. De valamiért a dokumentumok még mindig titkolózás tárgyai. Miért, miniszterelnök úr? (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 154 2005.10.11. 2:19  21-209

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. privatizációjához annyit engedjen meg hozzátenni, hogy az elmúlt két hétben két meghallgatást is tartott az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság, és ezeken bizony megerősítést nyert, hogy az Állami Számvevőszék jelentése szerint az ÁPV Rt. korábbi gyakorlatában soha nem fordult elő olyan eljárás, amely eljárás során a két forduló között a licit negatív lett volna, vagyis csökkentették volna az értékesítendő vagyontárgy iránti árat, egyrészt. (Gőgös Zoltán: Ha így lett volna, akkor már megkaptuk volna a választ!)

Másrészt pedig azt is kifejezésre juttatta az Állami Számvevőszék, hogy az árcsökkentés motivációiként megjelölt okok közül többet már az első forduló előtt is ismerhettek a vevők, ismerhettek a pályázók, éppen ezért ezen okokat egyébként nem lehetett volna megjelölni az árcsökkentés tényezőiként. Ezért mondjuk azt, hogy szükséges ebben az ügyben a vizsgálat.

Márton Attila képviselő úrhoz annyiban csatlakoznék, aki a nemzeti vagyonszerződés fontosságáról beszélt és a múltat emlegette, valamint azt, hogy itt különböző eljárások kapcsán a törvényességet meg lehet kérdőjelezni, hogy bizony voltak a múltban olyan privatizációs tranzakciók, amelyeknek akár Gyurcsány Ferenc jelenlegi miniszterelnök és cégei is részesei voltak, amelyeket erkölcsi, anyagi, gazdasági, jogi szempontból sokan sokszor, még hivatalos szervek is, mint például a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal is, megkérdőjeleztek. Mégis, amikor ezen ügyek vizsgálatára lenne lehetőség - merthogy szocialista képviselőtársaink gyakran ezt hiányolják, hogy akkor miért nem kezdeményezünk vizsgálatot -, mondjuk, egy vizsgálóbizottságban, akkor mindig éppen ott van néhány kormánypárti képviselő, aki ezeket megakadályozza. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Úgyhogy amikor a szocialista képviselő urak arról beszélnek, hogy fontosak a vizsgálatok, akkor arra kérjük őket, hogy a vizsgálóbizottságokba delegált képviselőtársaikat is világosítsák fel ezen szándékukról. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Úgyhogy éppen ezért fontos a nemzeti vagyonszerződés, hogy a jövőben ilyen esetek kontrollálatlanul és ellenőrzés nélkül ne fordulhassanak elő. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ilyet csak az mond, akinek a parlament az első munkahelye. Ilyen marhaságot! - Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 89 2005.10.17. 0:14  88-89

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. A mellettem ülő jegyző úr már ellenőrizte a kártyát, kérdésére pedig azt tudom mondani, hogy a miniszter urat nem kívánnám nehéz helyzetbe hozni, ezért megvárom, míg a miniszterelnök úr személyesen lesz itt. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 81 2005.10.24. 0:12  80-81

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Nem kívánnám kellemetlen helyzetbe hozni a miniszter asszonyt, ezért megvárom, amíg a miniszterelnök úr személyesen lesz itt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban. - Pettkó András: Így van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 110 2005.11.02. 3:21  109-115

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ne haragudjon, nem kívántam önt kellemetlen helyzetbe hozni, de aki alig több mint egy hete vasárnap este fél tízkor bekapcsolta a Magyar Televízió 1-es csatornáját, láthatta, hogy a “Vissza a jövőbeö című, méltán híres trilógia tovább folytatódott. Aki rendezte: Gyurcsány Ferenc. Parlamenti felszólalásában ugyanis maga a miniszterelnök mondta el, hogy a szóban forgó műsor előtt még ő kérte, hogy reagálhasson a legnagyobb ellenzéki párt elnökének órákkal később elhangzó szavaira. Mi, nézők pedig ennek folytán azt láthattuk, amint a műsorvezetőnő spontán módon feltette az erre vonatkozó kérdését, aztán Gyurcsány Ferenc spontán módon, a meglepetéstől szinte kikerekedő szemekkel és rendkívül őszintén válaszolt a kérdésre.

Igen, Gyurcsány Ferenc őszintén válaszolt, és délután fél kettőkor őszintén elmondta múlt időben, hogy milyen remek rövid beszédet mondott este 8 órakor az Operaházban. Miniszter úr, nyilvánvalóan ön is egyetért ebben a kérdésben azzal, hogy a miniszterelnök úr átverte a televíziónézőket. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.)

Aztán valami meglepő, hasonló őszinteséggel találkozhattunk az elmúlt héten itt a parlamentben az adótörvényekhez benyújtott módosító javaslatok szavazásakor is. Szocialista képviselőtársaink ugyanis, ha jobb elfoglaltságuk - mondjuk úszni egy kicsit - éppen nincsen, akkor a szolidaritás fontosságáról beszélnek, no meg arról, hogy a gazdagabbaknak többet kell vállalniuk a közteherviselésből. De amikor arra kerül a sor, hogy szavazzunk is ebben a kérdésben, hogy valóban tegyünk valamint a szegényebb emberekért, akkor tettek és szavak hirtelen kettéválnak. Nem is szavazták meg a kormányzó pártok képviselői azt az indítványunkat, melynek nyomán a luxususzodák tulajdonosai luxusadót kellett volna hogy fizessenek. Na igen, némelyeket a döntés bizony hátrányosan érintett volna, ez tény. Mert ugyan ki akarná magát mély költségekbe verni akkor, amikor már horribilis összegekért elkészíttette az uszodáját? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Nos, miniszter úr, kérem, adjon választ, az alábbi kérdésekre: miért verte át Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a magyar televíziónézőket elmúlt héten vasárnap a Magyar Televízió A szólás szabadsága című műsorában? Miért írta elő a kérdéseket a riporternek? Kérdés, hogy ez a gyakorlat bevett volt-e akkor is, amikor a műsort Friderikusz Sándor vezette. Én tudom, miniszter úr, hogy nem ön nem volt ott elmúlt héten este A szólás szabadsága stúdiójában, de a miniszterelnök úgy gondolta, hogy ön erre választ tud adni.

A második kérdésem, tisztelt miniszter úr, hogy lehetett volna-e nyugdíjemelésre fordítani a luxususzodák után befolyó luxusadó-bevételeket. Mennyire tartja ön helyesnek, hogy rendkívül gazdag emberek Magyarországon a luxusbaloldal szavazataival tudnak megmenekülni adófizetési kötelezettségük elől?

És végül, tisztelt miniszter úr, kérem, adjon választ arra a kérdésre, hogy vannak-e olyan tagjai a magyar kormánynak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akiknek családjait érintette volna ez az adófizetési kötelezettség.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 114 2005.11.02. 1:04  109-115

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt héten, amikor Gyurcsány Ferenc itt a parlamentben Fidesz-vezetők ünnepi beszédeit idézte, utána azt mondta, hogy amikor bementem A szólás szabadságába, azt mondtam, hogy szeretnék erről beszélni. Ehhez képest ön, mintha egészen ellenkező tartalmú választ adott volna az első kérdésemre. Jó lenne adott esetben egyeztetni a miniszterelnök úrral, melyikük mondott igazat ebben a kérdésben. (Dr. Répássy Róbert: Egyik sem!)

Másodsorban, tisztelt miniszter úr, persze hogy nem lehet be nem folyt adóforintokat nyugdíjemelésre költeni, de azért az mégiscsak cinikus, hogy ön megpróbálja úgy beállítani ezt az egész helyzetet, mintha egy véletlen baleset történt volna.

(15.00)

Jöttek volna be pluszforintok a magyar költségvetésbe, és lehetne ezeket nyugdíjemelésre költeni, ha önök (Moraj az MSZP padsoraiból.), ha önök az elmúlt héten igennel szavaznak arra a fideszes indítványra, hogy a luxususzodák tulajdonosai is (Dr. Veres János: Ez tévedés!) fizessenek luxusadót. Csak, tisztelt miniszter úr, nem voltak elég bátrak (Dr. Veres János: Része az értéknek, az ingatlanértéknek!), nem voltak elég (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) őszinték.

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 152 2005.11.02. 0:16  151-152

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Csak hogy bebizonyítsam, hogy igazat mondtam akkor, amikor azt mondtam, hogy nem kívánom kellemetlen helyzetbe hozni a pénzügyminiszter urat, nem fogadom el mint válaszadót, és megvárom a jövő hetet, amikor a miniszterelnök úr személyesen lesz kénytelen itt lenni. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 68-70 2005.11.07. 2:14  67-76

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Miniszterelnök Úr! Köszönöm szépen, hogy ezúttal már lehetőséget biztosít arra, hogy személyesen tegyem fel önnek a kérdésemet. (Nagy zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Elnézését kérem, képviselő úr! A képviselő urat illeti a szó. A miniszterelnök úr válaszol. Kérem képviselőtársaimat, hogy figyeljenek a csendre!

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Majd az időnél legyen kedves beszámítani, alelnök asszony, ezt a kis intermezzót! Köszönöm szépen.

Miniszterelnök úr, ön néhány hónappal ezelőtt a parlamentben először beszélt itt a luxusadó kérdéséről napirend előtt. Akkor még nem tudtuk, milyen javaslattal fog előrukkolni az ön kormánya, természetesen számítottunk egy bátor és igazságos előterjesztésre. Azonban az az elképzelés, amely azóta már napvilágra került, miniszterelnök úr, sem nem bátor, sem nem igazságos. Nem igazságos, mert egy kis ügyeskedéssel könnyen ki lehet bújni alóla, és nem is bátor, hiszen azt láthatjuk, hogy a kormány két milliárdos tagja, akik Magyarország száz leggazdagabb embere közé tartoznak, bizony ki tudnak bújni a luxusadó-fizetési kötelezettség alól.

Az elmúlt héten szavazott a Ház arról, hogy a benyújtott módosító indítványok közül mit támogat és mit nem. Önök a törvény előterjesztésében úgy fogalmaztak, hogy a jólétnek és a luxusnak egy komoly kifejeződése a százmillió forint feletti ingatlan. Ennek keretében én egy módosító indítványt nyújtottam be ehhez a törvényhez, amelyben azt indítványoztam, hogy a 20 millió forint feletti értékű magánuszodák, luxususzodák tulajdonosai is fizessenek luxusadót. Én arra kértem önt a nyilvánosság előtt, tisztelt miniszterelnök úr, hogy győzze meg a kormánypárti frakciókat arról, hogy támogassák ezt a javaslatot, legyenek igazságosak és legyenek bátrak, hogy luxusadót valóban azok fizessenek, ha már van ilyen előterjesztés, akik valóban luxuskörülmények között élnek.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön vagy nem győzte meg a szocialista képviselőket, vagy nem is akarta meggyőzni őket arról, hogy a luxusadó-fizetési kötelezettséget így kiterjesszük a luxususzodák tulajdonosaira is. Miniszterelnök úr, egyetlenegy kérdésem van: vajon miért? (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 74 2005.11.07. 1:07  67-76

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Miniszterelnök Úr! Az azért jelentős büszkeséggel tölt el, hogy életemben a legrosszabb jegyet öntől kaptam eddig. (Derültség a Fidesz soraiban.)

De ha az ön törvényjavaslatára rá tudunk kanyarodni, miniszterelnök úr, azt mondja meg nekem, hogy hogyan lehet az, ha egy család lakik egy nagy lakóingatlanban, egy nagy házban, azt társasházzá alakítják (Dr. Faragó Péter: Mi köze hozzá?), a különböző, benne lakás céljára szolgáló ingatlanokat külön tulajdonosok nevére írják, hogyan fognak ezek után luxusadót fizetni. (Gőgös Zoltán: Ha megnézted volna a törvényt, tudnád!)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hogyha egy ingatlan, amelyben ön is lakik, nem egy család és nem egy személy tulajdonában áll, pontosan hogy mentesül az adófizetési kötelezettség alól, ezt ön is minden bizonnyal nagyon jól tudja, tisztelt miniszterelnök úr. (Moraj és közbeszólások az MSZP soraiban: Olvasd el a jogszabályt! El kéne olvasni a törvényt! - Dr. Kovács Zoltán: Nincs benne!)

És még egyszer kérdezem: hogyha azt mondjuk, hogy a luxusnak a nagy értékű ingatlanok a motívumai, akkor a nagy értékű luxususzodák tulajdonosai, a valóban gazdag emberek vajon miért mentesülhetnek az adófizetési kötelezettség alól? Miniszterelnök Úr! Ilyen egy igazságos és ilyen egy bátor baloldali kormányzás? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez az ország szerintem ebből nem kér! (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 28 2005.11.08. 10:12  13-147

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Három évvel ezelőtt, amikor a jelenlegi kormány elkezdte a működését, már jól érezhető volt - és három év alatt ez az érzés csak erősödött -, hogy hadat üzentek a fiataloknak. Hadat üzentek, s nemcsak azért, mert volt egy csomó választási ígéret, nemcsak azért, mert ígértek ingyenes jogosítványt, ingyenes utazást, ingyenes tankönyvet, 10 ezer új kollégiumi férőhelyet, hanem azért is, mert amikor ezeket az ígéreteket mi - mondjuk úgy - számon kértük, és indítványok formájában idehoztuk a parlamentbe, akkor a kormánypárti képviselők ezeket az indítványainkat rendre leszavazták. Leszavazták akkor is, ha csak az ő választási ígéreteiket kértük számon, és leszavazták akkor is, ha az indítványok kevesebbet jelentettek volna, mint amiket ők ígértek.

Nem épülnek az ifjúsági házak, az ifjúsági közösségi terek, a miniszterelnök még sportminiszterként 2 milliárdot ígért a “Kell egy helyö programra, 50 millió lett belőle, azt is elvonták. És úgy tűnik, az ifjúsági programok támogatását pedig úgy képzelik el, hogy bár megítélnek támogatási összegeket, arról ifjúsági szervezeteket kiértesítenek, aztán elfelejtik megkötni a szerződéseket, elfelejtik kiutalni a támogatásokat. Tudják-e, hogy hány általános és középiskolai tanár, hány civil ifjúsági szervezeti vezető hitelez ma az ifjúsági tárcának? Hányan várják azokat a megítélt támogatási összegeket, amelyekből most már csak sítábort lehetne rendezni a Balatonon? Talán nem ez a helyes út, nem ez a helyes mód.

De ha azt látjuk, hogy a költségvetésben szinte semmilyen ígéretre, semmilyen korábban megígért és egyébként jónak tartott ifjúsági célra nincs ott a megfelelő forrás, akkor jogosan adódik a kérdés, hogy akkor bizony hol a pénz.

(10.40)

Azt látjuk, hogy pénz van például, több mint 300 millió forint az ifjúsági törvény megalkotására. Ez aztán generálja az újabb, következő kérdést: hol van az ifjúsági törvény? Merthogy önök minden esztendő elején, amióta kormányoznak, megígérték, hogy lesz ifjúsági törvény az adott esztendő végére. 2005-öt írunk. Mind a mai napig nem került a parlament elé az ifjúsági törvény tervezete, mind a mai napig a jogalkotási menetrendben nem szerepel ez a jogszabály. Nagyon úgy tűnik, hogy a minden év elején megtett ígéret - hasonlóan az ingyenes jogosítványhoz, vagy az ingyenes utazáshoz, vagy a 10 ezer új kollégiumi férőhelyhez - a ködbe vész.

Persze, az is jogos kérdés, hogy vajon igazgatási alapfeladatokra, jelentéskészítésre, törvény-előkészítésre miért kell száz meg százmilliókat fordítani, amikor az alapfeladata a közigazgatási apparátusnak, és vajon miért kell több százmillió forintból rózsadombi ingatlant felújítani csak azért, mert sok-sok miniszter ott találkozik. Talán nem ez ma Magyarországon a legfontosabb ifjúsági cél.

Még hosszasan lehetne minderről beszélni, képviselőtársam meg is tette ezt az imént, de azt gondolom, hogy ez innentől kezdve már felesleges, mert alig van hátra néhány hónap, nyilvánvalóan ezen kormányzati ciklusban ezeken a súlyos problémákon, súlyos gondokon változtatni már nem lehet. Mint ahogy nyilvánvalóan ez a kormány és ez az ifjúságpolitikai kormányzat sem fog változtatni a hozzáállásán, így azt gondolom, hogy komoly reményeket nem táplálhatunk.

Ezért azt gondolom, hogy érdemes a tegnap helyett néhány szót váltani a holnapról, mert azt gondoljuk, hogy az ifjúságpolitikában is komoly változásra van szükség. Annak érdekében, hogy ez a változás meg tudjon történni, a Fidesz-frakcióban helyet foglaló fiatal, fidelitasos képviselők kidolgozták azt a programot, amely az “Új nemzedék 2006ö nevet kapta, és mi, fidelitasos képviselők azt reméljük, hogy lesz egy olyan kormánya Magyarországnak a jövő év tavaszától, amely hajlandó is lesz megvalósítani ezt a programot.

Egyetértek az előttem szóló szocialista képviselők közül azokkal, akik azt mondták, hogy a fiatalok esetében az esélyegyenlőség megteremtése az egyik legfontosabb kérdés. Egyetértek Török Zsolttal abban is, hogy a fiatalok döntő többsége nem tud a saját maga által elképzelt és a saját maga által megkreált életpályára ráállni, hiszen a fiatalok döntő többségének szülei anyagi helyzetétől függ az, hogy vajon milyen életkezdést tud magának elérni. Ez sajnos, így van, a fiatalok mögött még nincsen annyi teljesítmény, nincsen annyi idő, hogy saját maguk határozhatnák meg azt, hogyan kezdhetik az életüket.

Éppen ezért a fiatalok sikeres életkezdésének tekintetében és érdekében biztosítanunk kell a fiatalok számára az esélyegyenlőséget. Ez a legfontosabb mondanivalója a Fidelitas által kidolgozott “Új nemzedék 2006ö című ifjúságpolitikai programnak.

Mi az a négy pont, amiben ezt az esélyegyenlőséget és a sikeres életkezdés lehetőségét biztosítani kell? Az egyik az otthonteremtés. Az otthonteremtés keretében sok-sok vitánk volt itt, a parlamentben, otthonteremtési program kontra Fészekrakó-program. De azért két számot hadd mondjak.

Amíg az otthonteremtési program keretében 270 ezer család vehetett fel kedvezményes kölcsönt, addig a Fészekrakó-program keretében a bankok hét hónap alatt 11 ezer lakáshitel-szerződést kötöttek. 270 ezer kontra 11 ezer. Azt gondolom, nem kell magyarázni a különbséget. Azt viszont már magyarázni kell, hogyan szólhatnak arról újságcikkek ma Magyarországon, hogy több tízezer lakás üresen áll, miközben több tízezer fiatal család, több tízezer fiatal házaspár vár arra, hogy biztonságot találjon egy otthon formájában. Éppen ezért azt gondolom, hogy az egyik pont, ahol az esélyegyenlőséget biztosítani kell, az az otthonteremtés kell hogy legyen.

Ennek a programnak a második pontja, tisztelt képviselőtársaim, az a munkába állás támogatása. Merthogy van egy finn közmondás, amit idéztük már itt, a Parlament falai között, de azt gondolom, hogy nem lehet elégszer elmondani: ez úgy szól, hogy a finn fiatal munka nélkül olyan, mint Finnország jövő nélkül. Nyugodtan a finn helyére a magyart, Finnország helyére Magyarországot be lehet írni, mert vajon milyen jövője lehet egy olyan országnak, ahol a pályakezdő fiatalok 16 százaléka munkanélküli? Hogyan lehet jövője, hogyan lehet stabil, kiszámítható gazdasági jövője egy olyan országnak, ahol minden hatodik fiatal, miután abbahagyja a tanulmányait, egyből a pályakezdő-munkanélküliség rémével kell hogy szembenézzen? Ösztönözni kell a munkáltatókat arra, hogy olyan fiatalokat alkalmazzanak, amely fiatalok éppen hogy végeztek, akár felsőoktatási, akár középfokú oktatási intézményben, legyenek akár diplomások, legyenek akár szakmunkások.

Ennek a programnak a harmadik pontja a versenyképes tudás megszerzéséhez való hozzásegítése a fiataloknak. Nyilvánvalóan itt is visszaidézhetnénk ígéretet, amely a diákhitel kamatainak csökkentésére irányult. Nyilvánvalóan visszaidézhetem egy reggeli televízióvitából szerzett tapasztalatomat, amikor éppen felemlegettem, hogy a diákhitel kamatai 9 százalékról 12 százalékra nőttek, mire fiatal szocialista képviselőtársam azt mondta, hogy nem nőttek, csak változtak. De higgyék el, hogy ez a változás is a fiatalok számára meglehetősen érzékeny változás - hogy azt ne mondjam: növekedés. Emellett persze furcsa az, hogy az Esély a Tanulásra Közalapítvány pályázatait mind a mai napig nem sikerült kiírni, nemhogy még abból támogatásokat lehetett volna adni.

A versenyképes tudás megszerzése, tisztelt képviselőtársaim, ez a harmadik és szerintem rendkívül fontos pont.

A negyedik pedig, amelyről Török Zsolt képviselő úr is beszélt és ez, bizony, ad reményt a jövőre vonatkozólag: a családalapítás, a családfenntartás támogatása, annak elviselhetővé tétele. Itt sem lehet elszakadni az otthonteremtéstől, nyilvánvalóan egy három-négygyermekes család számára, ha Budapesten maximum 15 millió forintot adnak lehetőségként, mint az otthonteremtési vagy éppen fészekrakó program keretében felvehető támogatást, abból nyilvánvalóan olyan hajlékot nem lehet teremteni, olyan hajlékot nem lehet vásárolni, amely egy ilyen család számára a méltó és normális életkörülményeket biztosítani tudná.

Beszéljünk tehát a jövőről, tisztelt képviselőtársaim. Reméljük, hogy a fidelitasosok által kidolgozott “Új nemzedék 2006ö programot egy kormányzat az elkövetkezendő esztendő tavaszától meg fogja valósítani.

Nagyon remélem, hogy a hátralévő időszakban azok az indítványaink, amelyeket megteszünk, nem kerülnek leszavazásra a parlament által, mert tegnap is lett volna lehetőség, egyik képviselőtársammal nyújtottam be törvényjavaslatot az ifjúság számára nyújtandó állami források, állami támogatások növeléséről. Önök ezt az indítványt leszavazták. Nem először tették. Kár, higgyék el - a fiatalok számára kár.

Azt kérem a szocialista padsorokban helyet foglaló fiatal képviselőtársaimtól, hogy valóban a fiatalok érdekeit tartsák szem előtt, és amikor a költségvetés vitájában olyan módosító indítványokról szavazunk, amelyek a fiatalok számára teszik lehetővé a forrásbővülést, akkor szavazzanak igennel, higgyék el, meg fogja érni!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 130 2005.11.08. 6:03  13-147

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ifjúságpolitikai vitanap végére egy kicsit megfogyatkoztunk, ám azt gondolom, mégis csak helyes volt az a kezdeményezés, amelyet a fideszes képviselők benyújtottak és amelynek nyomán itt ezen a napon fiatalokról, ifjúságról beszéltünk a parlamentben. Talán kicsit gyakrabban kellene mindezt tennünk, hiszen a helyzet nem jó - ezt itt, a vitanap folyamán többször, többen megállapították -, és a helyzeten változtatni, javítani kell.

A vitanapon elhangzott néhány kijelentésre, engedjék meg, hogy röviden reagáljak. Sokat beszéltünk, sokat beszéltek kormánypárti képviselőtársaink a sorkötelezettség eltörléséről. Mint ahogy eddig is nem győztük hangsúlyozni, természetesen helyes döntésnek tartjuk a sorkötelezettség eltörlését, és azt javasoljuk, hogy a nemzeti garanciatörvénybe ez akár be is kerülhessen.

A családi adókedvezmény ügyében természetesen nagyon szívesen működött volna együtt az ellenzék a kormányzó pártokkal, azonban a kormányzó pártok nem voltak hajlandók együttműködni velünk ebben a kérdésben. Erre a tegnapi szavazások kiváló példát mutatnak.

Sajnos a vidéki kisiskolák kissé negatív kontextusban kerültek elő a mai vitanap folyamán. Nagyon remélem, hogy azok a képviselők, akik a felszólalásaikkal otromba módon megsértették a vidéki kistelepülések iskoláinak diákjait, tanárait, nem gondolták komolyan ezen szándékukat, és csak véletlen elszólás volt a részükről. Azt gondolom, senkinek sem lehet célkitűzése, legyen kormányon vagy ellenzékben, hogy vidéki kistelepülések kisiskoláit bezárassa és megfossza attól a joguktól a kisgyermekeket, hogy a saját településükön járjanak iskolába.

A 2006-os költségvetéssel kapcsolatban a parlament túl van már az általános vitán. Látjuk azt, hogy az ifjúság, a fiatalok számára rendelkezésre álló lehetőségek nem tudnak olyan mértékben bővülni, amelyek, ha nem is tehetnék jóvá, de azért valamit talán javíthatnának azokon az intézkedéseken, amelyek az elmúlt három esztendőt jellemezték.

Az ifjúsági és sport bizottságban nemrégen tárgyaltuk a zárszámadásnak azon fejezetét, amelyben az ifjúsági tárcával foglalkoztunk. 70 hibát állapít meg az Állami Számvevőszék, 12 oldalon keresztül sorolja azokat a hibákat, amelyeket gazdálkodási és jogi szempontból az elmúlt esztendőben az ifjúsági tárca elkövetett. A kormánypárti képviselők egyetlenegy mondat erejéig nem tudták védelmükbe venni a tárcának az elmúlt esztendőben folytatott működését, és ez talán nem véletlen. Nem véletlen, mert nyilvánvalóan, hogy ha már egy tárca vagy annak valamely háttérintézménye is elismeri, hogy hónapokat csúsznak a kifizetésekkel, és ezzel gyakorlatilag lehetetlenné teszik a civil szféra működését, akkor azon valóban nincsen mit megvédeni. Hiszen azok az ifjúsági pályázatok, amelyeket az ifjúsági szférában működő civil szervezetek számára írtak ki, bár döntések születtek - döntések születtek akár százezrekről is, akár milliókról is -, mégsem kerültek átutalásra.

Ugyanez a helyzet a drogkérdés területén. Mert persze remekül elvitázhatunk egymás között arról, hogy a drogszabályozás melyik felfogása és melyik elvrendszere vezet előrébb, mikor használnak többen drogot, hogyha kriminalizáljuk, vagy ha nem kriminalizáljuk, ha szigorúan nyúlunk hozzá, vagy ha nem nyúlunk hozzá szigorúan. Na de egy dolgon nem lehet vitatkozni: ha nincsen pénz drogmegelőzésre, ha radikálisan csökkentjük a drogmegelőzésre szánt összegeket, akkor mi itt beszélhetünk bármifajta eszközrendszerről, az nem tud működni. Hiszen itt is az a helyzet, hogy a drogkérdés területén megítélték a civil szervezetek számára a támogatásokat, mind a mai napig a kifizetések csúsznak. Ígéretből - legyen az akár kormányzati is - nem lehet drogprevenciós programokat megvalósítani. És persze nagyon szépen hangozhat a kormányzat részéről az a szám, hogy 1,2 milliárd forintot terveznek költeni a jövő évi költségvetésben majd drogprevencióra, de ha megnézzük, ennek az 1,2 milliárd forintnak az elsöprően nagy része, több mint 1 milliárd forint működési költségre kerül felhasználásra, tehát kevesebb mint 200 millió forintot fordítanak majd az államháztartáson kívülre a civil és egyéb szervezetek számára a drogprevenció területén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a vitanap elején Szalay képviselő úr után felszólalva is mondtam, hogy ha már fiatalokról, ifjúságról beszélünk, akkor a jövőről beszéljünk, beszéljünk a holnapról. Én abban kérem a jelenleg kormányzó pártok együttműködését, hogy abban tudjunk egyként gondolkodni, hogy a Fidelitas által kidolgozott “Új nemzedék 2006ö program keretében benyújtandó módosító indítványokat a költségvetési törvény vitája után a szavazásokkor támogassák a kormánypárti képviselők. Arra kérem az ifjúsági tárca államtitkárát, arra kérem az MSZP-frakció ifjúsági kabinetjének vezetőjét, hogy tárgyalják át ezeket a módosító indítványokat, és szavazzák meg azokat az indítványainkat, amelyek a munkába állás, a családalapítás, az otthonteremtés és a versenyképes tudás területén támogatják a fiatalokat, mert higgyék el, ha a fiatalok számára a sikeres életkezdés lehetőségét nem biztosítjuk, akkor önök négyéves kormányzás után nem nézhetnek tiszta lelkiismerettel a tükörbe. Így is nehéz lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 84 2005.11.14. 0:10  83-84

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Most már legalább tudom, hogy ki az a két képviselő úr, akivel együtt fogok várni három hétig. Úgyhogy nem fogadom el a válaszadó személyét. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 114 2005.11.23. 14:34  105-117

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzésekről szóló törvény egy újabb módosítása kapcsán érdemes szólni néhány szót a jogszabály változtatásának közelmúltbéli állomásairól. Az Országgyűlés 2003 decemberében fogadta el az új közbeszerzési törvényt, amely aztán 2004. május 1-je napján lépett hatályba. Ezt követően került sor a közösségi közbeszerzési szabályozás felülvizsgálatára, és amikor a kormány előterjesztette a javaslatát, akkor már köztudott volt, hogy az EU néhány hónapon belül új szabályozási koncepció elfogadását tervezi. Az új törvény hatálybalépése óta ezért aztán számos, összesen hét törvénymódosítás született, amelyek egy része átfogó módosítást hajtott végre a 2003-ban elfogadott jogszabályon.

Érdemes aztán megnézni néhány számot is. A közbeszerzések összértéke 2004-ben 1130 milliárd forintot tett ki, szemben a 2003. évi 558 milliárd forinttal, így az eljárások értéke lényegében megduplázódott. A nyílt eljárási formában lefolytatott közbeszerzések összértéke a 2003. évihez képest a duplájára nőtt, ugyanakkor a meghívásos közbeszerzési eljárások összértéke közel a négyszeresére, a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások összértéke pedig a kétszeresére növekedett. A központi költségvetési szerveknél a korábbi években megfigyelt magas arány a tárgyalásos eljárás alkalmazását tekintve 2004-ben sem változott.

2004-ben az ajánlatkérők 3658 közbeszerzési eljárást folytattak le, ami a 2003-ban lefolytatott 3767 eljárásnál összesen mintegy 13 százalékkal kevesebb, miközben azonban a meghívásos és a tárgyalásos eljárások száma is növekedett. 2004-ben a kis- és középvállalkozások 2653 közbeszerzési eljárást, tehát az összes eljárás 72 százalékát nyerték meg, ami az előző évhez képest majdnem 10 százalékos növekedést jelent.

 

(14.00)

Az eljárások értékét tekintve azonban a részesedésük csak 46 százalékot ért el. Itt érdemes összehasonlításul az Európai Unió régi tagállamaiból példákat hozni, hiszen itt a közbeszerzések értékét tekintve ez az arány 70-80 százalék között mozog.

Érdemes figyelemmel kísérni a jogorvoslatok alakulását is. 2004-ben a jogorvoslatok számát tekintve ugyanis erőteljes növekedés volt tapasztalható, hiszen 2003-hoz képest egynegyedével emelkedett a jogorvoslati kérelmek és eljárások száma.

Komoly méretű növekedés tapasztalható a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásokkal kapcsolatos jogviták alakulásában, hiszen míg 2003-ban 117 eljárás indult, addig 2004-ben 180 hivatalból való kezdeményezés történt, ráadásul 120 esetben meg is állapították a jogsértést. Aggodalomra pedig az ad okot, hogy a legtöbb jogvita éppen az önkormányzatok és az ő intézményeik közbeszerzési eljárásai ellen indult. Ráadásul változatlanul magas a központi költségvetési szervek ellen indult jogorvoslati eljárások száma is, hiszen 2002-ben ez a szám 122, 2003-ban 116, aztán 2004-ben 197 volt.

A Közbeszerzési Döntőbizottság megállapítása szerint e két, előbb már említett ajánlatkérői kör esetében érzékelhető a közpénzek elköltésének nyomon követésére szolgáló belső ellenőrzési rendszer hiánya. A Döntőbizottság azt is leszögezi, hogy az ajánlatkérői döntések hátterében még mindig gyakran nem kizárólag szakmai szempontok húzódnak meg. A Döntőbizottság által kiszabott bírság összege 2003-ban 260 millió, 2004-ben pedig már 478 millió forint volt, tehát gyakorlatilag ez az összeg is a duplájára növekedett.

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

 

Sajnos, a Közbeszerzések Tanácsának beszámolóiból kiderül, illetve a 2004. évi közbeszerzésekkel kapcsolatos folyamatok is azt támasztják alá, hogy a központi költségvetési szervek, azaz leginkább a kormányszervek gyakorlatában nagyon gyakran a közbeszerzés csupán amolyan fügefalevél, ami egy olyan folyamat eltakarására szolgál, amely eleve garantálja, hogy egy bizonyos ajánlattevő fogja elnyerni a pályázatot. Nem véletlen tehát, hogy 2004-ben a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslatok száma 25 százalékkal növekedett.

A közbeszerzési tanács beszámolójából az is kiderül, hogy a központi költségvetési szerveknél magas a nem nyílt eljárások száma. Ez azt jelenti, hogy az általános képhez, az általános eljárási rendhez képest éppen a kormányszervek azok, amelyek gyakrabban alkalmazzák a meghívásos tárgyalásos vagy most már más, mindenesetre nem a nyílt versenyen alapuló közbeszerzési formákat.

Azt írja a beszámoló, hogy a kormányzati közbeszerzéseknél a belső ellenőrzési rendszer hiánya tapasztalható, és azt is megjegyzi, hogy a döntések hátterében nem kizárólag szakmai szempontok szerepelnek. Ez tehát mit jelent? Ez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben nem úgy nyertek a pályázók, hogy valójában az ajánlatuk azt indokolta volna, vagy a közbeszerzés szakmai szabályai mindazt alátámasztották volna.

A döntőbizottsági tapasztalatokra hivatkozva a beszámolók azt is mondják, hogy a közbeszerzések diszfunkcionalitása leginkább abban nyilvánul meg, ha a kiírások testre szabottak, az ajánlatok értékelésére a felhívásban foglaltaktól eltérően, szubjektív szempontok mentén kerül sor. Miközben tehát a közbeszerzések területén már évek óta sajnos ezeket a negatív tendenciákat ki lehet mutatni, a kormány a tárgyalásos eljárások körét kívánja bővíteni egyrészt a hirdetéssel, hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárások körét, másrészt pedig a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások körét. Holott tudjuk, hogy a tárgyalásos eljárások közül a hirdetmény közzététele nélkül indulók bizony alkalmat adnak arra, hogy az ajánlatkérő a törvény egyébként helyes céljaival ellentétesen, indokolatlanul szűkíthesse a versenyt.

A kormány növelni kívánja a közbeszerzési értékhatárokat is, mondván, hogy ez a közbeszerzési eljárások csökkenését vonja majd maga után. Az egyszerű közbeszerzési eljárásoknál, így árubeszerzések esetén 2 millió forintról 8 millió forintra, míg építési beruházások esetében 10 millió forintról 15 millió forintra emelkedne az értékhatár, a nemzeti közbeszerzési értékhatár szolgáltatás megrendelése esetén pedig 20 millió forintról 25 millió forintra, építési beruházás esetén 70 millió forintról 90 millió forintra nő a 2006. évi költségvetési törvény tervezete szerint. Az értékhatárok ilyen drasztikus emelésére vonatkozó javaslattételt egyébként véleményünk szerint a kormány nem kellőképpen indokolta, így ezekkel a módosításokkal a Fidesz nem ért egyet.

Sajnos, ha végigolvassuk a törvényjavaslatot, akkor megállapítható az is, hogy ez a törvénytervezet mintha semmit sem tudott volna meríteni a másfél éves magyarországi jogalkalmazói tapasztalatból. Szinte nincs is más változás, mint ami az uniós irányelvek és elvárások alapján kötelező jelleggel vagy akár túlteljesítve is azokat, beépítésre került. Ez azért is sajnálatos, mert a kormány az utóbbi időszakban többször is azzal nyugtatta meg egyébként a jogalkalmazókat, hogy az új törvény elmúlt másfél évben tapasztalható hibáit egy átfogó törvénymódosításban majdan korrigálni fogják. Ezeket a most előterjesztett módosítás nem vagy legalábbis nem egészében tartalmazza.

A törvényjavaslat néhány elemében, meg kell mondjuk, elismerésre méltó kísérletek történtek például a közbeszerzési eljárások egyszerűsítésének irányába. Például az egyszerű eljárások valóban egyszerűbbek lesznek, de a közjegyzői pozíciók indokolatlan kiemelése, mármint a hozzájuk való fordulás kényszere valamiért még mindig nem akar oldódni.

Aztán kifejezetten, mondhatjuk azt is, hogy álságosnak tekinthető, hogy az okirati bizonyítékok egyszerű fénymásolattal történő elfogadását az előterjesztés nagy vívmányként és előrelépésként hirdeti meg, miközben a javaslat semmit nem változtat abban a tekintetben, hogy a cégét képviselő ajánlattevő sok száz milliós szerződéseket aláírhat, és legfeljebb az aláírási címpéldányra van szükség, ám a saját cég büntetlenségéről, tisztességes eljárásairól szóló nyilatkozatai közjegyző előtti megtételének és hitelesítésének kényszerében semmi nem történt.

Szintén helytelennek tartjuk azt, hogy a közbeszerzési törvény jogintézményei közül most bevezetésre kerülő sorsolás kizárólag közjegyző jelenlétében végezhető el, akinek nyilván kiszállási díjat, ügyintézési munkadíjat és jegyzőkönyv-összeállítói, -hitelesítői díjat is kell majd fizetni.

Zavart okozhat a gyakorlatban az a törekvés is, tisztelt képviselőtársaim, amely a fogalmakat a jogrendszer más jogszabályaira hivatkozással ajánlja a jogalkalmazó figyelmébe. Ez csak akkor tud a gyakorlatban zavartalanul működni, ha minden egyes fogalommeghatározásban említett jogszabály valóban létezik, merthogy a tervezet 2. §-ának (10) bekezdésében hivatkozott nemzeti szabványosítási törvény például ugyebár nincs is.

A jogalkotó a tervezet megszövegezésekor több helyen is kifejezetten, mondjuk úgy, rosszhiszeműen viszonyul az ajánlattevő felé. A tervezet 86. § új (5) bekezdéseként beépíteni javasolt szövege arra utal, mintha a világ legtermészetesebb eseménye volna, hogy valamely ajánlattevő állami támogatást nem jogszerűen szerezne, erről igazolást kell kérnie az ajánlatkérőnek, és erről az Európai Bizottságot is értesíteni kell.

Őszintén szólva, talán az a rossz érzés alakulhat ki az emberben, hogy ez az új tagállamoknak szóló üzenet rendkívül sértő, és ezért érdeklődéssel néznénk meg ennek a kitételnek a megjelenését akár a német, akár a francia közbeszerzési törvényben is, amelyek a mi törvényünknél jóval vázlatosabb szabályozást tartalmaznak egyébként.

A tervezetben meglehetősen nehezen értelmezhető rendelkezések is vannak. Sok esetben olyan szavakat, kifejezéseket sikerült beépíteni, amelyek jogilag vagy nehezen értelmezhetők, vagy a jogalkalmazás során megvan a lehetőségük, hogy komoly jogi problémákat vetnek majd fel. Nézzünk erre is néhány példát: a 87. § (3) bekezdésében megfogalmazott rendelkezés, amely szerint az ajánlatkérő köteles érvénytelennek nyilvánítani az ajánlatot, ha nem tartja elfogadhatónak és a gazdasági ésszerűséggel összeegyeztethetőnek az indoklást. A szövegből éppen csak az nem derül ki egyébként, hogy egy indoklás mikor minősíthető nem elfogadhatónak, illetve a gazdasági ésszerűséggel összeegyeztethetetlennek. A szöveg megfogalmazásának különös jelentőségét az adja, hogy az említett okokra történő hivatkozás az ajánlat érvénytelenségét, tehát egy meglehetősen súlyos jogkövetkezményt von maga után.

Egy másik ilyen példaként fel lehet hozni az 54. § (4) bekezdését módosító rendelkezést.

(14.10)

Eszerint az ajánlatkérő köteles a dokumentációt az ajánlattevőnek hozzáférhetővé tenni, feltéve, hogy azt ésszerű időben kérték, illetve annak ellenértékét megfizették. Ebben az esetben sem derül ki az, hogy mit jelent az ésszerű idő meghatározás, erre a magyar jogban irányadó joggyakorlat egyébként nem létezik jelenleg.

Államtitkár úr és a Szocialista Párt vezérszónoka is beszélt a versenypárbeszéd intézményéről. Ezt mi is egy kifejezetten jó megoldásnak tartjuk egyébként, ugyanakkor kicsit furcsálljuk azt, hogy annak tárgyalásos eljárással való részbeni egyezősége ellenére miért kell új eljárási szabályokat alkotni, megismételve a tárgyalásos eljárásokban egyébként már jól bevált rendelkezéseket.

Hasonló aggályaink vannak a központosított közbeszerzési eljárások gyakorlatából ismert keretmegállapodásos eljárások szabályainak ismétléséből adódó normaszöveg-növekedés kapcsán is. Az a benyomásunk, hogy a jogszabály-előkészítés során nem voltak kellő figyelemmel a már szabályozott tárgykörökre; valószínűleg ezt talán az abbéli igyekezet indokolhatja, hogy az Európai Unió irányelveinek jól kimutatható beépítése sikerüljön a törvényjavaslatba.

Nos, hasonlóan államtitkár úrhoz és az expozéhoz, természetesen egy vezérszónoklat sem tud mindörökké tartani, vannak annak időbeli korlátjai, ezért természetesen minden észrevétel, javaslat, kritika nem fogalmazódhatott meg ebben a tizen-egynéhány percben, azt azonban szeretném jelezni államtitkár úrnak mint a törvény előterjesztőjének, illetve képviselőjének, hogy a javaslattal ebben a formában a Fidesz frakciója nem tud egyetérteni. Természetesen a módosító indítványainkat be fogjuk nyújtani, és azok támogatását fogjuk kérni kormánypárti képviselőtársaimtól is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 115 2005.11.28. 0:12  114-115

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, hogy Soltész képviselő úrral együtt fogom tölteni ezeket az órákat az elkövetkezendő hetekben itt a parlamentben.

Megvárom, míg a miniszterelnök úr személyesen ad választ.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 82 2005.12.05. 0:10  81-82

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Én reménykedem abban, hogy még az idén választ kapok a miniszterelnök úrtól arra a kérdésre, hogy mi az igazság, úgyhogy kivárom a kedvező alkalmat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 241 2005.12.05. 4:56  232-258

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság elmúlt heti ülésén ebben a kérdésben az ellenzéki képviselők nemmel szavaztak.

2003 júniusában hét fidelitasos képviselő innen, a Fidesz padsoraiból benyújtott egy törvényjavaslatot fiatalok sikeres életkezdésének támogatásáról címmel. A kormány most egy törvényjavaslattal élt, fiatalok életkezdésének támogatásáról - ez volt a cím. Ahogy elolvastuk a két törvényjavaslatot, világossá vált, hogy a kormány előterjesztéséből a “sikeresö szó miért hiányzik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök ebben a törvényjavaslatban majd azt kívánják megszavazni, hogy egy fiatal, egy gyermek 40 ezer forintot kapjon a születésekor, utána ez kamataival növekedjen, majd jelentsen száz-egynéhány ezer forintot nominálértéken 18 éves korában. Senki - sem a költségvetési bizottságban, sem az ifjúsági és sportbizottságban a kormány részéről - nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy ez az egy fiatal számára rendelkezésre álló összeg ma jelenértéken mennyi pénzt jelent, mire lesz ez elég. Vagy nem készült számítás a kormány háza táján, vagy a kormány nem kívánta az ellenzék vagy a nyilvánosság tudomására hozni, hogy mit fog jelenteni majd ez az összeg 18 év múlva.

Azt azonban látni kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nem egy gáláns, nem egy nagyvonalú támogatás a fiatalok számára. Hiszen Esztergom, amely 30 ezres város, 500 ezer forinttal támogatja a születő gyermekeket, majd húsz 20 éven keresztül évi 50 ezer forint további támogatásban részesíti őket. Vagy mondhatnék egy másik példát is: Kétpó községben - Jász-Nagykun-Szolnok megyében van, összesen kilencszázan lakják, ha minden igaz - minden olyan család, ahol gyermek jön a világra, 100 ezer forintos egyszeri támogatásban részesül. Ha egy 900 lakosú település vagy egy 30 ezer lakosú város ilyen mértékű támogatásokat tud nyújtani a gyermekek számára, akkor ez a 40 ezer forint, azt gondolom, semmiképpen sem nagyvonalú, semmiképpen sem gáláns ajánlat a központi költségvetés részéről.

És az is egészen biztos, hogy ez az összeg szinte semmire sem lesz elég. A törvényjavaslat indokolása kicsit nagyképűen fogalmaz. Abban persze egyetértünk, hogy az életkezdésnek számos nehézsége van, hiszen finanszírozni kell az egyáltalán nem alacsony költségekkel járó felsőoktatási tanulmányokat. Tudjuk azt is, hogy valahogy részt kell venni az otthonteremtési folyamatban. Tudjuk azt is, hogy a gyermekvállalás komoly költségekkel jár, és tudjuk azt is, hogy sokszor a munkába állás miatt is komoly áldozatokat kell meghozni a fiataloknak. Tehát az életkezdés költségei rendkívül magasak, ebben egyetértünk.

De leírni egy törvényjavaslat indokolásában azt, hogy akár az otthonteremtés, akár a felsőoktatási tanulmányok finanszírozása területén majd komoly segítséget fog jelenteni ez a 40 ezer forint, amit most folyósítanak, aztán majd 18 év múlva kamataival együtt a fiatal megkapja, azt gondolom, hogy aki ezt leírta, annak nincs képe arról, hogy az életkezdés milyen költségekkel jár.

Persze értjük azt is, hogy választási kampányban jól néz ki az, ha a miniszterelnök bébikötvényről beszél. Persze értjük azt, hogy ha valaki nem olvassa végig a híreket, akár még úgy is gondolhatja, hogy na végre, ez a kormány is elkezdett foglalkozni a fiatalokkal, elkezdte végre átérezni azt, hogy ránk nem egy kezelendő, deviáns területként, hanem mint a jövő erőforrásaiként kell tekinteni. De ha valaki elolvassa a törvényjavaslatot, akkor látja azt, hogy választási kampány jön, látja azt, hogy megint csak hangzatos jelszavakról van szó, de se forrás, se tartalom nincs a törvényjavaslat mögött.

Arról nem is beszélve, hogy a szakmai előkészítés folyamán valószínűleg elfelejtették azt a törvényjavaslat előkészítői, hogy vannak olyan önkormányzati rendszerek, amelyek szintén juttatnak támogatásokat a születendő gyermekek, illetve családjaik számára. Elfelejtették harmonizálni a két rendszert, pedig jó lenne, ha ezt is megtennék.

Nem gondolom azt, hogy ez alatt a néhány óra vagy perc alatt, amíg az általános vita folyik, el lehetne készíteni azokat a módosító indítványokat, és azokat normálisan be lehetne nyújtani, normális formában, amelyek ezt a törvényjavaslatot jobbá tudnák tenni. Márpedig ebben a formájában ez a javaslat előkészítetlen, abszolút a kampányról szól, ezért támogatni nem tudjuk. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 111 2005.12.12. 0:19  110-111

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ez most már a harmadik alkalom, hogy miniszterelnök úr nem hajlandó választ adni arra a kérdésre, hogy mi az igazság. Ha jók az információink, és miniszterelnök úr a házszabályi kereteknek megfelelően viselkedik, akkor jövő héten erre választ kaphatunk. Ha két hetet eddig kibírtunk, ezt az egy hetet is ki fogjuk bírni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 80 2005.12.19. 2:11  79-86

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr! Sajnos, már többször kellett szót váltanunk itt a Házban és egyéb fórumokon is arról, hogy Medgyessy Péter, majd az ön által vezetett szocialista-szabad demokrata kormány is előbb hadat üzent, majd hadba is lépett az ifjúsággal.

Soha ennyi, a fiatalokat negatívan érintő kormányzati döntés nem született Magyarországon, mint az önök hivatali ideje alatt. Túl azon, miniszterelnök úr, hogy önök nem teljesítették azokat a választási ígéreteiket, amelyeket a fiataloknak címeztek, az elmúlt időszakban jelentősen csökkentették a fiatalok lehetőségét az otthonteremtési programhoz való hozzájutásra: 9 százalékról 12 százalékra emelkedtek a diákhitel kamatai, nem lett ingyenes jogosítvány, nem lehet ingyenesen utazni a lakhely és az iskola között, nem építettek tízezer új kollégiumi férőhelyet, és, tisztelt miniszterelnök úr, mára minden ötödik fiatal pályakezdőnek a pályakezdő-munkanélküliség rémével kell szembenéznie. Minden ötödik fiatalnak, kikerülve a közép- vagy felsőfokú oktatási intézményből, azzal a rémképpel kell szembetalálnia magát, hogy nem lesz munkája.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön azonban ezeknél a döntéseknél az elmúlt héten vagy a közelmúltban még tovább ment. Ön egy konferencián az ország egyik legnagyobb tehertételének azt nevezte, hogy a fiatalok nem akarják elhagyni a szülőföldjüket, nem akarnak külföldön dolgozni, nem akarják a boldogulásukat más országban megtalálni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön most végre tiszta vizet öntött a pohárba. Önnek és valószínűleg a kormányának a fiatalok jelentik az ország legnagyobb tehertételét. Márpedig, miniszterelnök úr, higgye el, a fiatalok itt Magyarországon szeretnének sikeresek lenni, itt Magyarországon szeretnének érvényesülni.

Ezért az itthon maradni szándékozó fiatalok nevében, engedje meg, miniszterelnök úr, hogy egy mentő kérdést tegyek fel önnek: komolyan gondolta? (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 84 2005.12.19. 1:11  79-86

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr! Biztosíthatom önt arról, hogy megvan az ön teljes szövege, amit elmondott a konferencián. Így, utólag nem irigylem a konferencia résztvevőit, be kell önnek őszintén vallanom.

Miniszterelnök Úr! Nem tudom, ön a sikerjelentéshez hozzáteszi-e a családi adókedvezmény megszüntetését. Hozzáteszi-e a sikerjelentéshez azt, hogy 270 ezren tudtak az otthonteremtési programban részt venni? Ehhez képest a Fészekrakó-program keretében alig több mint 10 ezer szerződés köttetett az elmúlt időszakban. (Göndör István: És a szocpol-támogatás?)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a sikerjelentéshez hozzáteszi azt, hogy ma Magyarországon a pályakezdő-munkanélküliség 20 százalék. Miniszterelnök Úr! Három és fél esztendeje kormányoznak, több mint három és fél esztendeje. Nem terveket kell szövögetni, és pláne nem visszafelé kell mutogatni. Volt éppen elég idő ahhoz, miniszterelnök úr, hogy bebizonyítsák, önök a fiatalok pártján állnak, de nem ezt tették.

 

(15.10)

Miniszterelnök Úr! Higgye el, a fiataloknak olyan miniszterelnökre van szükségük, aki az ifjúságra mint a jövő erőforrásaira tekint és nem egy olyan korosztályra, amelyet külföldre kell üldözni, miniszterelnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon. - Közbekiáltások ugyanott: Úgy van!)