Készült: 2024.03.28.14:09:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

260. ülésnap (2005.11.03.), 128. felszólalás
Felszólaló Czerván György (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:25


Felszólalások:  Előző  128  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2006-os költségvetés mezőgazdasági bizottsági vitájában is azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy ez az előterjesztés már a benyújtása pillanatában megbukott, és ezt a megállapítást nemcsak az ellenzéki képviselők mondják, ezt mondják az úgynevezett független, illetve kevésbé független gazdasági elemzők, szakértők is. Az államháztartási hiány, illetve az euró bevezetése körüli vita kapcsán az Unió folyamatosan kritikákat fogalmaz meg, és hogyha megnézzük az Állami Számvevőszék véleményét a jövő évi büdzséről, hát, finoman szólva nem az elragadtatás hangján szól az előterjesztésről.

Kártyavárként fog összeomlani ez a költségvetés, és nemcsak azért, mert eddig az MSZP-SZDSZ-kormány minden költségvetése megbukott, hitelessége szertefoszlott, hanem azért, mert érzéketlen az emberek problémáira, nem nyújt segítséget gondjaikra. A jelenlegi luxusbaloldali kormányzat nem érti a több mint 400 ezer munkanélküli, a gyermekeket nevelő családok, a csődközelbe jutott kórházak és önkormányzatok helyzetét. Ugyanakkor felelőtlen politikájuk eredményeképpen ma már minden állampolgárra 1,3 millió forint államadósság jut.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjenek meg néhány gondolatot az agrárfejezetről is. Abban talán valamennyien egyetértünk, hogy az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés nemcsak a gazdák ügye, hanem valamennyi magyar állampolgár számára fontos ügy, hiszen élelmiszer-alapanyagról, illetve élelmiszer előállításáról van szó, ami a hazai ellátáson túl jelentős exportbevételt hoz az országnak. Valamennyiünk felelőssége, hogy ráébresszük a lakosságot, hogy a fogyasztó és a termelő hosszú távú érdekei lényeges pontokon - élelmiszer-biztonság, minőség, környezetmegóvás, hagyományok ápolása - azonosak, és ezek szolgálatához szükség van itthoni mezőgazdaságra, földjeink hasznosítására. Ez utóbbi megállapítás az Agrárgazdasági Tanácsnak az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentéséből származik, amely egyébként szintén most szerepel a tisztelt Ház napirendjén. Ezeknek a jelentéseknek az a célja és funkciója, hogy a korábbi évek tapasztalatait, történéseit, tendenciáit figyelembe véve irányt mutassanak a törvényt hozóknak, hogy javuljon az agrárgazdaság helyzete.

Néhány javaslatot érdemes felidézni: a hozzáadott érték nagyságára összpontosító tevékenységi szerkezetre és a versenyképesség javítására van szükség; agrárinnovációs szektor erősítése, szaktanácsadás, szakoktatás, agrárkutatás, állattenyésztés piacorientált fejlesztése, az értékesítés logisztikai rendszerének kiépítése, elosztó központok, kikötők, hűtők, raktárak. Maga az FVM is egyetért azzal, hogy megbomlott a két fő ágazat, a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti egyensúly. Az export-import pozitív szaldója romlott a csatlakozási alkalmazkodásunk miatt. Az uniós rendszerre történő átállás és a krónikus tőkehiány miatt a gazdák súlyos pénzügyi gondokkal küszködnek. Ha ez így van, márpedig így van, és ezzel a megállapítással a kormányoldal és az ellenzék egyetért, akkor talán tenni is lehetne valamit, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Erre itt van a kiváló lehetőség, amikor a jövő évi büdzsét tárgyaljuk, és itt a kiváló lehetőség, hogy ne csak duma legyen, hanem tegyünk valamit a gazdák és az agrárgazdaság érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! Tudom, illetve tudtam előre, hogy a kormányoldal képviselői azzal fognak jönni, hogy 400 milliárd forint van a jövő évi büdzsében, és soha ennyi pénz még nem volt, és hogy 2003-ban például csak alig több mint a fele állt rendelkezésre ennek az összegnek. Ez igaz, tisztelt képviselőtársaim, de az almát a körtével ugyan össze lehet hasonlítani, csak nincs sok értelme, ugyanis 2003-ban még nem voltunk az Európai Unió tagjai, és többek között azért léptünk be, hogy majd az uniós agrártámogatásoknak köszönhetően az ország jól fog járni, korábbi versenyhátrányunk ki fog egyenlítődni. A csatlakozás évében, 2004-ben az agrárköltségvetés 53, 2005-ben 48 százaléka származott hazai, nemzeti forrásból. Ez 2006-ra tovább fog csökkenni 40 százalékra. Abszolút értéken ez mintegy 155-160 milliárd forint. Természetesen az uniós források ennek megfelelően növekedtek a másik oldalon, 2006-ban elérik a 239 milliárd forintot, azaz körülbelül 60 százalékát teszik ki a fejezeti előirányzatnak.

A baj ott van, hogy a növekvő uniós támogatások ellenére még mindig jelentős versenyhátrányban vannak a magyar termelők, a gazdák. Ahelyett, hogy nemzeti forrásból igyekeznénk ezt a hátrányt csökkenteni, azt látjuk, hogy a nemzeti támogatás folyamatosan vonul ki az agrárgazdaságból. Nézzük meg először az uniós részt! Tudjuk, hogy a közvetlen területalapú támogatások 35 százalékát kapják meg a magyar gazdák uniós társaikhoz képest, ezt egészíti ki a hazai 30 százalék, amit - ahogyan egyébként elhangzott Lengyel Zoltántól - az ÁSZ megállapítása ellenére továbbra sem jelenítenek meg külön soron. A többi uniós pénz a nemzeti vidékfejlesztési terv, illetve az AVOP, amelyek pályázati pénzek, tehát nem automatikusan járnak, csak sikeres pályázat esetén és utólag. Tehát igencsak kérdéses, hogy milyen célra és főleg mikor lehet ebből tényleges agrártámogatás.

A piaci támogatások a legbizonytalanabbak, mert azok igénybevételét az uniós intézkedések is nagyban befolyásolják. Még annyit az uniós részről, hogy ezek a támogatási formák nem segítik a nagyobb hozzáadott értékű ágazatok fejlesztését, tehát nem javítanak érdemben a mezőgazdaság rossz szerkezetén, a növénytermesztés és az állattenyésztés felborult arányain. Ebből következik, hogy ezt a nemzeti ágon kellene segíteni, de sajnos ennek nyoma sincs. A hazai források tekintetében 161 milliárd áll rendelkezésre. Ebből, hogyha levesszük az uniós pályázati pénzek kötelező hazai társfinanszírozását, vagyis a sajáterő-részt, továbbá a már említett 30 százalék hazai területalapú kiegészítést, valamint az idén megítélt, de ki nem fizetett pénzek jövőre áthúzódó összegét - ugye, ezt a determinációt -, azt látjuk, hogy nem marad semmi. A király meztelen! Illetve, hogy igazságos lehessek én is, egész pontosan 2-3 milliárd forint van minderre. Ennyi a szabad, tiszta, nemzeti felhasználású keret, amivel még mindig jelentős versenyhátrányunkat le kellene dolgoznunk. Ezt, ugye, önök sem gondolják komolyan, tisztelt képviselőtársaim? Ennél még az idén is több pénz állt rendelkezésre.

Már egy éve is megfogalmaztam a kérdést, most is kénytelen vagyok ezt megtenni: miért kell a nemzeti költségvetésnek megkezdenie, illetve folytatnia a kivonulást az agrárköltségvetésből? Hol van az előírva, hogy ha az uniós források nőnek, a nemzeti támogatásnak, amelyeket engedélyeztettünk az Unióval, csökkennie kell? Sehol. Egy magyarázat van: önök, tisztelt kormány és kormánypárti képviselők, érzéketlenek a mezőgazdaság, a vidék problémáira, gondjaira. Mi ezt a hozzáállást nem tudjuk, és nem is fogjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  128  Következő    Ülésnap adatai