Felszólalás adatai

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A miniszter úrnak címeztem. Tisztelt Miniszter Úr! A néphagyomány szerint a derekabb államférfiak egykoron álruhában végigjárták az országot, hogy színről színre lássák, miként él a nép. Igaz vagy sem, amit a néphit őriz, ám megnyugvást hozott minden balsorsú embernek, hogy a szegénység, a nyomorúság nem maradt rejtve az ország vezetői előtt.

Medgyessy miniszterelnök javára legyen szólva, hogy ha a természeti csapások idején nem is látogatta meg a bajba jutottakat, de legalább jelöltként bejárta az országot, és így meglátta, hogy milyen sok a mentálisan és fizikailag elhanyagolt ember, megtudta, hogy sokan vannak a rokkantnyugdíjasok és a fogászatilag rossz állapotban lévők. Ön egy párnás karosszékben hátradőlve próbál rálátni az ország gondjaira, és ameddig ellát, abból úgy tűnik, roppant nagy a jólét.

(16.30)

Mint szeptember 6-án elmondta, ezt már csak fokozni kell. Parlamenti beszédének e magvát politikai hol állástól függetlenül idézték az újságok, a tévécsatornák, milliók forgatták, ízlelgették magukban mint merőben szokatlan szavakat az agrárium válsága, a gyár- és iskolabezárások miatt növekvő munkanélküliség idején vagy az egyes rétegeket, régiókat sújtó szegénységben.

Tisztelt Miniszter Úr! Az, hogy a szomszéd vagy az ön kertje zöldebb, aligha zavarja meg azokat, akik a maguk kerítésén belül egészen mást látnak. Ön szerint a társadalom mekkora hányada, hány ezer ember életviszonyai jellemezhetők jómódként? Ön a nagy jólét mellett is fontosnak tartja a szociálpolitikai reformot, mert ön szerint az állam most nem azoknak ad, akik leginkább rászorulnak. Miniszter úr szerint eddig melyik társadalmi csoport támogatása volt igazságtalan, túlzó, amit csökkenteni kellene vagy egyenesen meg kellene vonni?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)