Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hasonlóképpen, mint ahogy Lezsák Sándor is megfogalmazta, tényleg el kell gondolkodni azon, hogy Magyarországon a kétkamarás parlamentet létrehozzuk-e vagy sem. Nekem mindig az jut eszembe, amikor ez év januárjában a miniszterelnök úr a négypárti frakció vezetőit, négy párt képviselőit a nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatosan egy olyan megbeszélésre invitálta, amikor a döntés szándéka az volt, hogy ezután a nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatosan folyamatosan egyeztetnek.

Lesz egy második lába is a tanácsok megalakításának, hiszen a vidékfejlesztési tanáccsal kapcsolatosan is van egy ilyen és ehhez hasonló szándék. Szeretném önöket arra kérni, hogy talán Szili Katalin elnök asszonyt kérdezzék már meg. Ezelőtt három évvel jómagam egy levélben indítványoztam, hogy a magyar parlament hozza létre a fenntartható fejlődés nagybizottságát, bízza meg a Magyar Tudományos Akadémiát a fenntartható fejlődés hosszú távú stratégiájának a kialakításával, hiszen regionális szervezetei is vannak a Tudományos Akadémiának, vonják be a térségi társulások azon civil szervezeteit, gazdasági társaságokat, mindazon szervezeteket, amelyek érdekeltek egy térségi társulási vagy regionális tanácsi vagy területfejlesztési vagy fenntartható fejlődési projekt hosszú távú kialakításában. Majd a Miniszterelnöki Hivatal, amikor a négypárti egyeztetés megvan, akkor az összes szaktárcára ossza le azon feladatokat, amelyek Magyarország hosszú távú stratégiájának szempontjából megoldásra érdemesek és szükségesek.

Én is úgy foglalok állást, ahogy Béki Gabriella és a többi képviselőtársam, hogy a parlamenti ciklus utolsó két hetében, tehát, amikor a parlament ülésezik, egy ilyen előterjesztést elfogadni, úgy érzem, hogy bűn és vétek. Bűn és vétek azért is, hiszen mindannyian tudjuk, a parlamenti patkó mind a négy pártja, a Nemzeti Fórum képviselőcsoportja is, hogy a következő kormányalakítás után sürgősen akár a közigazgatási reformot, akár a regionális területfejlesztési kérdéseket újra kell tárgyalni, hisz nem tudjuk, hogy mi lesz a megyék szerepe, nem tudjuk majd, hogy a regionális tanácsok választott testületté fognak alakulni vagy sem. Tehát most elfogadtatni egy olyan törvényt, amit, ha a kormányzati akarat az elmúlt négy éven keresztül következetesen képvisel, akkor ezt minden további nélkül, ahogy Béki Gabriella fogalmazott, megtehette volna, mert annyi testületet alakít maga körül, annyi szakértőt von be, amennyit nem szégyell, és amennyit nem akar. Hiszen erről szólt idáig a történés, hiszen nagyon sok képviselőnk volt, valamelyik területnek a szakértője, kormánybiztosa, a civil élet nagyon sok szereplője is mint szakértő fel lett kérve.

Erre mondok egy nagyon jó és eklatáns példát. Az egyik térségi társuláson belül most hoznak létre egy alapítványt, és annak az alapítványnak a kuratóriumában csak szocialisták vannak. Itt is felmerül a kérdés, hogy azon szervezetek, amelyek nevesítve vannak, valóban lefedik-e a magyar nemzet akaratát, képviseli-e minden érdekelt fél ebben a tanácsban a saját akaratát. Gondolok itt a megváltozott munkaképességűek 650 ezres seregére. Vajon részese-e ennek a gazdasági és szociális tanácsnak? Nemigen hiszem, hiszen az egyéb kormányzati egyeztetésekre sem igen hívják meg őket. Tehát ilyenkor valóban felmerül az emberben az a kérdés, hogy a parlamenti ciklus vége előtt érdemes-e és kell-e ilyen törvényt alkotni.

Ha ezt a törvényt a magyar parlament elfogadja, és 2006 májusában új kormánya alakul Magyarországnak, akkor egészen biztos, hogy a jelenlegi szereplők körei is változnak és változhatnak, nem politikai indíttatásból, hanem valóban ki kell akkor bővíteni azon szervezetekre is, amelyeket most alapvetően maga a törvényjavaslat és -tervezet is kizár.

Ezért nekem is az a javaslatom, és talán Baja Ferenc államtitkár urat is megkérném arra, hogy legyen kedves, forduljon Szili Katalin elnök asszonyhoz, és juttassa azt a levelet, amelyet valamikor 2003-ban ebben a kérdésben én magam próbáltam kezdeményezni - talán abban több a lehetőség, és a pozitív eredményessége is sokkal jobban mérhető, hiszen akkor a parlamenti pártok közösen, akár egy hosszú távú stratégia kialakításában, a fenntartható fejlődésben, nemzeti fejlesztési tervben, gazdasági stratégiában, szociális, kulturális, idegenforgalmi kérdésekben is sokkal egyszerűbben tudnak közös nevezőre jutni.

(22.10)

S ha visszagondolok a januári miniszterelnöki ígéretre, miszerint a nemzeti fejlesztési tervet a négy parlamenti párt közösen fogja majd megalkotni, akkor körülbelül ugyanaz a sors vár erre is, mint a miniszterelnök úr januári kijelentésére.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)