Készült: 2024.03.29.15:51:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

252. ülésnap (2002.02.26.), 140. felszólalás
Felszólaló Bauer Tamás (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:58


Felszólalások:  Előző  140  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A harmadik szabad magyar parlament utolsó ülésének végére értünk. A "parlament" szó nyelvünkben két dolgot is jelent: az épületet, az Országházat és az intézményt, az Országgyűlést. Az Országház, amelynek renoválása az elmúlt négy évben is folyt, ma szebb, mint évtizedek óta bármikor.

 

(15.40)

 

 

Az Országgyűlés mint intézmény, négy év Fidesz-uralom után romokban hever. (Folyamatos zaj. - Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Jaj, te!)

Tisztelt megcsonkított Országgyűlés! Több mint három éve kényszerülök újra meg újra így szólítani meg önöket (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), amióta kezdetét vette az Országgyűlés szisztematikus megcsonkítása. Honnan is indultunk? Onnan, hogy 1989-90-ben együtt építettük fel az új magyar parlamentarizmust, MDF-esek és SZDSZ-esek, szocialisták és fideszesek. Egyetértettünk abban, hogy új demokráciánk egyik pillére a folyamatosan működő országgyűlés, amely megvalósítja a mindenkori kormány ellenőrzését, és amely a politikai kérdések nyilvános megvitatásának legfontosabb színtere.

1994-95-ben, a szocialista-szabad demokrata többség idején az ellenzéki jogok kiterjesztésével, a vizsgálóbizottságok és azonnali kérdések bevezetésével erősítettük meg (Dr. Kovács Zoltán közbeszólása.), ismét csak egyetértésben, a fiatal magyar parlamentarizmust. S az akkori ellenzék, élén a Fidesszel, élt is az akkor bevezetett ellenzéki jogosítványokkal.

Amikor 1998-99-ben a Fidesz a jobboldali többség vezető erejévé vált, minden megfordult. Az új többség első dolga volt, hogy megrövidítse az ellenzéket a bizottsági helyek elosztásakor. Ezt követte az ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottságok felállításának megakadályozása. Először csak azt a jogszokást sértették meg, hogy a bizottságban elfogadják az ellenzék által elnöknek és tagoknak jelölt személyeket; egy újabb év elteltével Áder János házelnök már azt is megengedte magának, hogy napirendre se tűzze a vizsgálóbizottságokra vonatkozó ellenzéki előterjesztéseket, amivel durván megsértette az alkotmányt és a Házszabályt.

A következő lépés a háromhetenkénti ülésezés önkényes, az ellenzék egyetértése nélküli bevezetése volt. Itt egy kilencéves jogszokást rúgott fel a Fidesz. Azóta vagyunk tanúi a Salamon-féle ügyrendi bizottság önkényes házszabály-értelmezéseinek. A háromhetenkénti ülésezés fontos következménye, hogy a közönséget leszoktatták az Országgyűlés figyelemmel kíséréséről; míg korábban a plenáris ülések kétharmada, manapság csak negyede, harmada látható a televízióban, és az is az emberek számára követhetetlen rendszertelenséggel.

A másik következmény, hogy harmadannyi az azonnali kérdés és a napirend előtti felszólalás, és a hozzá intézett azonnali kérdésekre nem három, hanem csak kilenc hét elteltével kényszerül a miniszterelnök maga válaszolni. Sikerült így leszoktatni a képviselők többségét a miniszterelnök kérdezéséről, a közvéleményt pedig arról, hogy a miniszterelnököt képviselői kérdések kereszttüzében láthassa. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Ezt követték további olyan lépések, mint az időkorlátok lépésről lépésre való kiterjesztése, az egyes felszólalások időtartamának mind szélesebb körű korlátozása - előbb az általános majd a részletes vitákban - és a vita időkeretének bevezetése mind újabb törvények tárgyalásánál. Az ellenzék lejáratását szolgálták és megcsúfolták a parlamentet a kormánypártok rendszeres öninterpellációi. Az érdemi parlamenti vita lehetőségét tette illuzórikussá a csomagtörvények rendszeressé válása, aminek alkotmánysértő voltára már 1995-ben rámutatott az Alkotmánybíróság.

Négy év elteltével a Fidesz elérte célját: az Országgyűlés megszűnt a politikai vita legfontosabb színtere lenni, és a közönség alig figyel rá. A különböző álláspontok nyilvános vitatása helyébe a hatalmon lévők egyoldalú kinyilatkoztatásai kerültek a Fidesz által megszállt médián, vigadós beszédeken és millenniumi zászlóátadásokon keresztül. Mindezért a legnagyobb felelősség kétségtelenül Áder Jánost illeti, aki nem a demokratikus Országgyűlés elnökeként élt, hanem a Fidesz alelnökeként visszaélt és visszaél a házelnöki jogosítványokkal. Szégyenletes az a szerep, amelyet felvállalt.

Az előttünk álló választásnak egyebek mellett az is a tétje, hogy évtizedekre megszűnik-e a magyar parlamentarizmus, mint fél évszázaddal ezelőtt a kommunista hatalomátvétel idején, vagy újjászületik. Mi, szabad demokraták ebben a négy évben azért küzdöttünk, hogy átmentsük a parlamentből mindazt, amit a Fidesz-uralom alatt át lehetett menteni. Ennek volt része az is, hogy én magam napirend után mondtam el mindazt, amit másként nem lehetett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Rádióhallgatók! Köszönöm, hogy esténként, éjszakánként meghallgattak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  140  Következő    Ülésnap adatai