Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, tényleg egy történelmi pillanat itt az elmúlt kilenc év távlatában, mert nem olyan sok példát tudnánk felhozni, ahol az ellenzéki képviselők javaslata vagy egy ellenzéki képviselőcsoport javaslata így menjen át az Igazságügyi bizottságban, aztán sürgősségivel bejöjjön ide, a plenáris ülésre, és itt eddig még mindenki támogassa, sőt még netalán az is elő fog fordulni, hogy meg is szavazza majd a kétharmados többség ezt a törvényjavaslatot.Egy kicsit meghökkent mindenki az Igazságügyi bizottságban, amikor ezt tárgyaltuk. De hogyan fordulhatott elő egy ilyen dolog? Hogyan fordulhatott elő ilyen dolog, mert valljuk be, hogy ez nem a rendeltetésszerű magatartása a Fidesz-KDNP-frakciónak. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Üzemzavar.) Igen, üzemzavarra ad okot, ahogy itt képviselőtársam mondja. De az az igazság, hogy ebben semmiféle üzemzavar nincs. Azt gondolom, ez éppen kapóra jött a Fidesz-KDNP-nek, hogy azt a törvényjavaslatot, ami óriási gőzzel, gőzhenger módjára lett itt becsatolva, és ezt védték folyamatosan, szinte vérüket áldozva a politika csatamezőjén, a korábbi igazságügyi miniszterünk és a fideszes képviselőtársak is védték, ez most, hogyan mondjam, kicsit ciki lenne, hogy ebből úgy kell kihátrálni, hogy önök lesznek majd azok, akik visszavonják ezt az önök által beterjesztett módosítást.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, jelen pillanatban politikailag kapóra jött önöknek ez az előterjesztés. Ezért is fogadták el. De egy kicsit menjünk bele abba a vitába, hogy mi is volt ez, mert számtalanszor lefutottuk már, de az előterjesztő részéről is sok okot hallottunk, hogy mik is voltak az előzmények, és mi volt az, ami idáig vezetett, és miért is vált önök számára kellemetlenné ez a tervezet.

Ha kiindulunk onnan, és én a viták során mindig el szoktam ezt mondani, hogy Handó Tünde, az OBH elnöke mondta el itt, a pulpituson annak idején, amikor az éves beszámolóját tartotta, olyan 2017 környékén, amikor kitért a bíróságok közigazgatási joggyakorlatára, hogy a közigazgatási eljárás európai szintű Magyarországon. Sőt, nemhogy európai szintű, hanem Európában az egyik legjobb. Akkor azt mondta el, hogy éppen a második helyen van, a következő évben pedig azt mondta, hogy az első helyen van a közigazgatási igazságszolgáltatás Magyarországon.

Önök ehhez hoztak egy teljesen új törvényt; nyilván, ami tökéletesen működik, Európában a legjobb, azt meg kell reformálni, nehogy már legyen valamilyen olyan terület, amiben olyan jók lennénk, mint amilyenek a közigazgatási bíróságok. Hoztak egy olyan jogszabály-módosítást, ami számtalan, de számtalan helyen vérzett, és önöknek a legfontosabb indokuk az volt, hogy ez a magyar nemzeti hagyományokon alapul. Hogy már a XIX. század végén ez mekkora magyar újítás volt, hogy bevezettük az önálló közigazgatási bíróságokat, hogy ez milyen jól működött Magyarországon, és 1896-ban igenis ez a törvény mennyire előremutató volt.

Hát, már akkor is rámutattam arra, hogy az akkori törvény sem volt előremutató egyáltalán. Az akkori kormány is egy menekülő útvonalnak találta ki a közigazgatási bíróságokat, azért, mert ugyanúgy, mint ahogy önök is, félnek a bíróságok függetlenségétől, félnek attól, hogy bizonyos ügyekben, amelyek a kormány számára rendkívül fontosak, a bíróságok nem olyan ítéletet fognak hozni, ami önöknek kedvező, hanem olyat, ami a törvényeknek megfelelő. Önök ettől féltek. Ettől féltek, ahogy 1896-ban is az éppen akkori kormány is ettől félt, és egy olyan közigazgatási bírósági rendszert akart felépíteni, talált ki, amelyben az igazságügyi miniszter nevezte ki a közigazgatási bíróság bíráit, ő nevezte ki ennek vezetőit, és ő hívhatta vissza ezeket a vezetőket.

Annyiban még pozitívabb volt és előrébb mutató volt az 1896-os törvény, hogy akkor még azt mondta, hogy a tanácselnöknek mindenképpen korábbi ítélőbírónak kell lennie, aki ezeket a szakmai tapasztalatokat már megszerezte, nem pedig a közigazgatásból bevont szakember, aki soha az életében nem ítélkezett. Önöknél még ez sem volt meg, önöknél az első variáció az volt, hogy legalább 50 százalékban kívülről jövőknek kell lenni. Aztán, amikor önök már látták azt, hogy ezzel nem lesz probléma, ezt nyugodtan ki lehet venni a törvényből, mert amikor körbement az országban az, hogy a jelenlegi közigazgatással foglalkozó bírók át akarnake jönni a közigazgatási bíróságra, kiderült, hogy a székhelyen lévők, ahol lesznek az új székhelyek, ott akarnak lenni, de már az 50-80 kilométerre levő bíróságokra nem nagyon akaróznak átmenni a bírák. Így nyugodtan be lehet majd emelni annyi közigazgatási szakembert, akit majd a miniszter fog kiválasztani, hogy azzal a többséget bőven megszerezzék a közigazgatási bíróságokon.

Azt mondom, nagyon súlyos probléma volt, nagyon súlyos visszalépés volt ezt a törvénytervezet, amit önök benyújtottak és el is fogadtak, amit minden ellenzéki párt ellenzett. Hogy miért volt ez visszalépés? Azért, ahogyan az előterjesztő, Kocsis Olivio is elmondta, mert a hatalmi ágak elválasztása, egy ősdemokratikus alapelv sérült súlyosan ebben a törvényben. Akkor, amikor a végrehajtói hatalom a bírói hatalom fölött befolyást szerez, méghozzá döntő befolyást szerez, és gyakorlatilag irányítani tudja. Önök azt mutatták az elmúlt kilenc évben, a Fidesz-KDNP-kormányok politikája nem szólt másról, mint arról, hogy Magyarországon mindent, ahol hatalom van, ott mindent bedaráljanak, és egyértelműen a kormány álláspontja érvényesüljön. Amit Orbán Viktor meghatároz, annak kell történnie minden szinten.

Önök kezdettől fogva megindították ezt a harcot a bíróság ellen is. Kezdődött a bírák kényszernyugdíjazásával, amiből önöknek ugyanúgy ki kellett hátrálni. Megmondta az Európai Unió, hogy ilyet nem lehet csinálni, és sorban vesztették el a pereket a strasbourgi bíróságon, ahol sok tíz milliós kártérítést kellett megfizetni a kényszernyugdíjazásba küldött bíráknak. Itt, amikor interpelláltam miniszter urat, elmondta, hogy milliárdos összegű volt az a kártérítés, amit ebből kifolyólag ki kellett fizetni. Na, de hát Orbán Viktor miniszterelnök úr ezt kitalálta, akkor azt végre kell hajtani akkor is, ha a demokrácia alapelveibe ütközik a dolog.

Ugyanígy egy következő állomása volt ennek, a legutolsó állomása, akkor találjuk ki, hogy vegyünk ki egy egész rendszert az egységes bírói rendszerből Magyarországon. Már ez is hihetetlen, hogy miért legyen két önálló rendszer. És az eredeti elképzelés az volt, hogy pótlékokban már legyen magasabb a fizetés, jobban becsüljük meg azokat a bírákat, nyilván nekik érje meg az, hogy itt dolgoznak, és féljenek attól, hogy ebből kikerülnek. Ebben a rendszerben is megvolt az, hogy az igazságügyi miniszternek megvolt a kinevezési jogköre, bárkinél, ha nem is indoklás nélkül, de indokolással, bárkinél, aki elő van terjesztve, megváltoztathatta volna az akaratot, és az őáltala megjelölt személyt nevezi ki bírónak a közigazgatási bíróságon, ugyanúgy bírósági vezetőknél is meg lett volna ez a lehetőség. És ugyanúgy voltak a belső önkormányzati rendszerek is felállítva, hogy a kormánynak mindenütt többségi befolyása lehessen, amit önök úgyis tagadni fognak, mert azt mondják, hogy nem így van, de ha kiszámoljuk, akkor látjuk, hogy így van, hogy ott is meg lett volna a többségük. És azzal, hogy bármelyik bíró visszahívható akkor, amikor az igazságügyi miniszter úgy látja, hogy azon a poszton túl sok bíró van, akkor nyilván ezt a bírót vissza lehet hívni, bármikor megszüntethetjük.

Mit látunk? Azt látjuk, hogy a miniszter, a mindenkori igazságügyi miniszter kezében van a bíróság, ő irányítja a bíróságokat, és ezzel körülbelül 150 évet léptünk vissza, Magyarország ezzel a törvénnyel a jogfejlődés terén körülbelül a XIX. század első felének jogfejlődésére lépett vissza. Tehát 150-180 évet léptünk vissza. Ez egy nagyon súlyos probléma volt.

Ezek után önök ezt keresztül akarták vinni, keresztül is vitték. Egy nagy probléma volt: lehetett látni, hogy az Európai Unió ezt semmilyen formában nem nézi el önöknek, azt, hogy az utolsó hatalmi ágat is kormánybefolyás alá akarják vonni. Itt volt a Velencei Bizottság, vizsgálta, önök azt mondták, hogy a Velencei Bizottság nem látott semmilyen problémát, mégis, a Velencei Bizottság hosszasan sorolta azokat a problémákat, amiket ez jelentett. De ugyanígy jelezték a magyarországi bírósági szervezetek is az ezzel kapcsolatos kifogásukat.

(20.10)

Sőt, még Handó Tünde és az OBH is egy körülbelül 15 oldalas bírálatot fogalmazott meg az önálló közigazgatási bíróságok felállításával szemben, és nem tudom, hány pontban szedte össze az érveit, hogy miért nem szabad ezt a rendszert felállítani. Nyilván utána hatalmi szóval Handó Tünde fejére is lett koppintva emiatt, aztán egy év múlva, amikor keresztülment ez a törvényjavaslat, már ő is más álláspontot képviselt, szembemenve a saját korábbi álláspontjával.

És úgy jutottunk el oda, hogy végül önök, a Fidesz, az európai porondon bizony bajba kerültek, mert sok tekintetben elkezdték vizsgálni Magyarország jogállamiságát, a 7. cikkely és egyebek alapján ezek a vizsgálatok folytak. És önök, miután felfüggesztésre kerültek a Néppártban, az Európai Unióban  illetve önfelfüggesztésre, ahogy önök mondják , belátták, hogy bizonyos esetben engedni kell.

Az egyik ilyen lépés volt az, hogy nagyon kapóra jött önöknek ez az üresedés az Alkotmánybíróságban, hogy Handó Tündét, akire rá lehetett fogni, hogy a bírói függetlenség megtépázásának a legfőbb eszköze az önök részéről, eltesszük az Alkotmánybíróságra, szépen lemond az OBH-elnöki tisztségéről, és akkor szép nyugodtan ezt keresztülvisszük, hogy akkor már nem Handó Tünde van itt, és az új OBH-elnök majd biztosan el fogja mondani szépen az elveit, hogy semmiféle bíróifüggetlenség-tépázásról Magyarországon nem lehet szó, ilyen nem lesz. Önök ezt el fogják mondani nemzetközi téren, hogy lecseréltük, már más van; itt majd megtörténik az alaptörvény-módosítás. Már ebből is visszakoztunk, és ezeknek a nemzetközi kényszerítő körülményeknek a hatására lépnek vissza.

Ennek az őszinte szándékában én az önök részéről semmilyen formában nem hiszek. Én azt gondolom, hogy az első bejelentést is, amikor önök megtették, hogy felfüggesztésre kerül a törvény hatályba léptetése, és itt megszavaztuk, még akkor is annak a lehetőségét vizsgálták, hogy nemzetközi szinten milyen lehetőség van arra, hogy mégiscsak kijárjuk azt, hogy húzzuk az időt egy kicsit, hátha egy kicsit csillapodik a nemzetközi közvélemény nyomása a Fidesz-KDNP-re, az Orbán-kormányra, és akkor majd szépen mégiscsak keresztül fogják vinni ezt a lépést önök. Hát, úgy tűnik, hogy nem lehetett, ezért most már önök is beletörődtek e téren a vereségbe.

És ezért is jött önöknek kapóra, hogy na, akkor az önálló közigazgatási bíróságokat most már, ha ez a szándék, és tényleg nem tudják keresztülvinni, akkor töröljük az Alaptörvényből is, abból a gránitszilárdságú Alaptörvényből, amelyet már nyolcadízben fogunk itt módosítani. Sajnos  két mondatot azért még erről is mondanék  a legfőbb probléma az volt vele, hogy akkor, amikor elkezdtük ennek az Alaptörvénynek a vitáját annak idején, 2010-ben, majd folytattuk, és felállt ennek az előkészítésére egy eseti bizottság is, akkor önök azt a látszatot keltették, hogy ez konszenzusos alkotmány lesz, egy olyan, amit majd összehozunk. Mindenki örült és boldog volt, és hittünk abban, hogy lesz. De aztán a NER rendszere, a nemzeti együttműködés vagy nem együttműködés rendszere, hogy senkivel semmilyen formában együtt nem működök, ezt jelentette a NER-rendszer az önök részéről, ez azt jelentette, hogy hiába fogadtunk mi el egy alaptörvény-módosítást, hiába szavazgattunk mi annak idején arról a Delegációs teremben, pontról pontra, legalább száz pontról, hiába adott be a Jobbik is maga száz alaptörvény-módosítást, hiába adott be akár több százat a többi ellenzéki párt, önök abból  egyetlenegy szó híján  semmit nem fogadtak el, hanem már csak direkt is annak az ellenkezőjét.

Én nem tudom, hogy egy alaptörvény… Korábban éppen az Igazságügyi bizottság Spanyolországban járt, ahol az ottani új alaptörvénynek, az alkotmánynak az elfogadását tanulmányoztuk, Balsai István volt igazságügyi miniszter úr vezetésével. Ott is elmondták azt, hogy a legeslegfontosabb, és akkor lesz időtálló egy alkotmány, hogyha az konszenzussal jön létre. Önök erre nem törekedtek. (Nacsa Lőrinc: Senkinek nincs többsége…)

Mi hittünk abban 2010-ben naivan, hogy az a jobboldali konzervatív keresztény eszme, amiről azt gondoltuk, hogy itt az Országgyűlésnek legalább a 80 százaléka képvisel, valahol meg fogja hozni azt a konszenzust, hogy el tudunk menni közösen egy irányba. Hát, önök ezt a sorompót lezárták, azt mondták, a NER azt jelenti, hogy senkivel semmit, ezt jelentette az önök részéről, és az Alaptörvény is erről szól.

Azért is van az a probléma, hogy már nyolcadszor módosítjuk az Alaptörvényt, és már sokkal többször kellett volna módosítani az Alaptörvényt. Ez csak az önök ellenállásán múlik, hiszen az ellenzéki pártok már számtalan javaslatot adtak, hogy miben kellene az Alaptörvényt módosítani, de amennyire nem fogadták el annak idején a módosító javaslatainkat az eredeti alaptörvényszöveghez, ugyanúgy nem fogadták el folyamatosan. Ez most csak azért történik most is, és csak azért kivétel, mert ez jelen pillanatban nemzetközi szinten az önök érdekeit szolgálja.

Ezért támogatják, ezért került be, ezért lett sürgősségi eljárással idehozva, és ez önöknek jól fog mutatni a kinti bizonyítványán. Én pedig örülök annak, hogy ezzel valahol az ország fog előrelépni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)