Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állami és önkormányzati nyilvántartások együttműködésének általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/13053. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. (Hangosítás nélkül.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az állami és önkormányzati nyilvántartások együttműködésének általános szabályairól szóló törvényjavaslatnak kettős célja van, egyrészt az állampolgárok és vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése, másrészt az állami feladatellátás hatékonyságának és minőségének növelése, az állami és önkormányzati nyilvántartások közötti együttműködési képesség, az úgynevezett interoperabilitás... (Feltűzi a mikrofonját.) Köszönöm szépen. Nem vagyok elég hangos így?

ELNÖK: Elnézést, mivel figyeltük önt, így is hallottuk, de az utókornak jobb, ha úgy marad meg, hogy megvan a mikrofon is.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirend pont előadója: Köszönöm szépen. Az interoperabilitásnál folytatom, tehát: magas szintű szabályozási kereteinek megteremtése.

A nyilvántartások közötti együttműködési képesség kialakítása lehetővé teszi azt, hogy ne kelljen többször ugyanazt az adatot különböző nyilvántartások számára megadni, emellett elősegíti azt is, hogy a nyilvántartásokban kezelt adatok pontosabbak legyenek. Ennek érdekében a törvényjavaslat a nyilvántartók között meglévő együttműködés kiszélesítéséhez szükséges módon magas szintű szabályozási keretet teremt meg, amely lehetővé teszi az együttműködési képesség területén eddig elért eredmények továbbfejlesztését, összhangban az egyszerű állam program intézkedéseivel, valamint az európai interoperabilitási keretrendszer célkitűzéseivel.

A törvényi szintű keretszabályozás kialakítása azért szükséges, mert a legtöbb nyilvántartás működése törvényben szabályozott, emellett nemzetközi és hazai gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy a törvényi szintű szabályozási keret nélkül nem vagy csak nagyon korlátozottan lehetséges az állami és az önkormányzati nyilvántartások közötti együttműködési képesség hosszú távú fenntartása és továbbfejlesztése. A tervezet három tárgykörben határoz meg előírásokat. 1. Kialakítja a nyilvántartók és a nyilvántartások közötti együttműködési képesség magas szintű szabályozásához szükséges általános fogalomrendszert. 2. Meghatározza a nyilvántartók együttműködéséhez kapcsolódó alapvető kötelezettségeket és jogosultságokat. 3. Kialakítja a nyilvántartók együttműködésének felügyeleti, koordinatív rendszerét, valamint létrehozza a nyilvántartások nyilvántartását és az adatmegnevezések jegyzékét.

A szabályozás hatálya azon közfeladatot ellátó szervekre terjed ki, amelyek olyan nyilvántartásokat vezetnek, amelyek adattartalmát legalább részben jogszabály határozza meg. A törvényjavaslat hatálya nem korlátozódik az államigazgatási szervek által hatósági eljárás keretében vezetett nyilvántartási tevékenységekre. Így akár közfeladatot ellátó gazdasági társaságokra és köztestületekre is kiterjed, attól függően, hogy az általuk vezetett nyilvántartás adattartalmát jogszabály határozza-e meg. Az adatkapcsolat-szolgáltatás kétszintű szabályozása jelenik meg a normaszövegben. Egyrészről a lehetőség, hogy bármelyik, a törvény hatálya alá tartozó nyilvántartó adatkapcsolat-szolgáltatást nyújthat másik nyilvántartónak, másrészt az elsődleges adatok tekintetében az adatkapcsolat-szolgáltatás nyújtása feltételeinek kötelező megteremtése.

A törvényjavaslat minden nyilvántartó számára lehetővé teszi, hogy a nyilvántartásában szereplő adatokat adatkapcsolat-szolgáltatás keretében más nyilvántartóknak átadja, ha erre igény mutatkozik, és ennek az adatátadásnak egyéb jogszabályi feltételei is fennállnak. A törvényjavaslat által szabályozott adatkapcsolat-szolgáltatás tartalma adatok átadása és átvétele nyilvántartók között. Az adatkapcsolat-szolgáltatás fogalmilag nem terjed ki a nyilvántartók olyan, már létező vagy jövőbeni szolgáltatásaira, amelyek csak hozzáférést biztosítanak a nyilvántartásokban található adatokhoz. Az adatkapcsolat-szolgáltatás szolgáltatói oldalán az adatot átadó nyilvántartó, a szolgáltatás igénybevevői oldalán pedig az adatot átvevő nyilvántartó áll, ezért nem esnek az adatkapcsolat-szolgáltatások körébe azon adatátadások, amelyek esetében az adat átvevője nem a törvényjavaslat hatálya alá eső nyilvántartás.

A törvényjavaslat bevezeti az elsődleges adat fogalmát, és az adatot elsődleges adatként tartalmazó nyilvántartás nyilvántartóját kötelezi arra, hogy képes legyen a nyilvántartók számára az elsődleges adatot adatkapcsolat-szolgáltatás keretében átadni. Ezzel egyidejűleg a törvényjavaslat kötelez minden más nyilvántartót arra, hogy az elsődleges adatot az elsődleges adatot tartalmazó nyilvántartás nyilvántartójától vegye át, ha az adatok átadásának egyéb jogszabályi feltételei is fennállnak. Így mind az elsődleges adatra, mind az adminisztratív teher csökkentésére megfelelő példa lehet az ügyfelek oldaláról nézve, ha a lakcímet nem kell minden egyes hatóságnál átjelentenie változás esetén, hanem elegendő lenne az elsődleges adatként tartalmazó nyilvántartásban az ágazati szabályok szerint megadott eljárási rend alapján bejelenteni a változást. Az együttműködés megteremtése során valamennyi, az adatkapcsolat-szolgáltatásban részt vevő más nyilvántartásban az adatváltozás átvezethetővé válik, ezzel friss, naprakész adatokat tartalmazna a többi nyilvántartás is. Ehhez kapcsolódóan a hatóságok oldaláról példaként szolgálhat a folyamat másik oldala, tehát hogy az adott hatóság rossz címekből adódó többletpostázási költségei is megszűnhetnek.

A törvényjavaslat az elsődleges adatot tartalmazó nyilvántartások kijelölését nem teszi meg, mivel elsődlegesen kerettörvény jellegű szabályozásként jelenik meg. De felhatalmazza a kormányt, hogy rendeletben határozza meg az elsődleges adatot tartalmazó nyilvántartásokat és azt, hogy mely időponttól kezdve tekintendő egy kijelölt nyilvántartás a kormányrendelet által meghatározott adatok tekintetében elsődleges adatot tartalmazó nyilvántartásnak. A törvényjavaslat a származtatott adatot tartalmazó nyilvántartásokat kötelezi arra is, hogy az adatoknak az elsődleges adatot tartalmazó nyilvántartással való egyezőségét az elsődleges adatot tartalmazó nyilvántartás nyilvántartójánál ellenőrizzék az adat továbbadása vagy jogkövetkezményekkel járó felhasználása előtt. Fontos kiemelni, hogy a szabályozás nem keletkeztet automatikus vagy addicionális felhatalmazást az egyes nyilvántartás és nyilvántartók közötti adatátadásra és adatátvételre, sem a személyes adatok, sem a nem személyes adatok tekintetében.

(18.10)

A törvényjavaslat előírja, hogy a személyes adatok átadására és átvételére kizárólag a személyes adatok kezelésére vonatkozó törvényi és egyéb jogszabályi előírások alapján és azokkal összhangban kerülhet sor. A törvényjavaslat szabályai önmagukban nem hatalmazzák fel a nyilvántartókat arra, hogy személyes adatokat egymásnak átadjanak vagy egymástól átvegyenek. Ebből adódóan személyes adatok nyilvántartók közötti átadás-átvételére a törvény hatálybalépését követően is csak az adatvédelmi törvény és az egyes ágazati törvények felhatalmazása, továbbá az érintett hozzájárulása esetén kerülhet sor.

A törvényjavaslat rendelkezik a nyilvántartások felügyeletéért felelős szervről is. A törvényjavaslatban és a törvény alapján kiadott végrehajtási rendeletekben meghatározott kötelezettségek betartásának ellenőrzését, valamint a nyilvántartások regiszterének vezetését és az adatmegnevezések jegyzékének létrehozását a törvényjavaslat a nyilvántartások felügyeletéért felelős szerv feladatává teszi, egyben kötelezi a felügyeletet arra is, hogy kétévente átfogó jelentést készítsen a kormány számára a nyilvántartások együttműködési képességének helyzetéről. A törvény alapján kiadott végrehajtási rendeletben az Elektronikus Ügyintézési Felügyelet kerülne kijelölésre mint a nyilvántartások felügyeletéért felelős szerv.

Figyelemmel arra, hogy a nyilvántartók többsége közigazgatás szerv, száz százalékban állami tulajdonú gazdasági társaság vagy köztestület, a törvényjavaslat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szabályaitól eltérő eljárási szabályokat határoz meg a felügyeleti tevékenység ellátása vonatkozásában, továbbá egy speciális mentességi eljárást is létrehoz, amely lehetővé teszi a nyilvántartók számára, hogy indokolt esetben határozott idejű felmentést kérjenek a törvény által meghatározott kötelezettségek teljesítése alól.

A szabályozás számol azzal, hogy a nyilvántartások közötti együttműködési képesség megfelelő szintjének elérése hosszabb folyamat. A törvényi szintű keretszabályozás megalkotása a nyilvántartók között az elmúlt években elindult, illetőleg létrejött együttműködések továbbfejlődését segíti elő a nyilvántartások közötti együttműködés kormányzati koordinációjának megteremtésével.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elhangzottak alapján a javaslatot támogatni és elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadójának, Szűcs Lajos úrnak adom meg a szót. Képviselő úr, öné a szó.

DR. SZŰCS LAJOS, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság az állami és önkormányzati nyilvántartások együttműködésének általános szabályairól szóló T/13053. számú törvényjavaslatot a bizottság 2013. november 18-ai ülésén megtárgyalta, és azt 20 igen és 6 tartózkodó szavazat mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most az írásban előre jelentkezett és jelen is lévő képviselőknek adom meg a szót, így elsőként Lamperth Mónikának, az MSZP képviselőjének.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! (A páholyban ülő dr. Péterfalvi Attila felé:) Tisztelt Elnök Úr! Az állami és önkormányzati nyilvántartások együttműködésének általános szabályairól szóló törvénytervezet célja, deklarált célja az, hogy a közigazgatási rendszerek közötti interoperabilitást biztosítsa, ami az Európai Unió célkitűzései között is fontos célként szerepel. Eszerint a tagállamoknak össze kell hangolniuk ebbéli törekvéseiket és az úgynevezett európai interoperabilitási stratégiával való összhangot biztosítani - nagyon szurkoltam, hogy ki tudjam mondani, de sikerült (Derültség.) -, és ennek érdekében együtt kell működni az Európai Bizottsággal, és van egy olyan kötelezettségünk, államtitkár úr is utalt rá, hogy a nemzeti jogszabályokat harmonizálni kell ezzel az európai interoperati... - most már nem ment -, szóval, interoperabilitási keretrendszerrel.

Ezeknek a rendelkezéseknek az a célja, hogy biztosítsák, hogy a nagy nyilvános adatrendszerek ne tartalmazzanak párhuzamosságokat, már csak azért sem, mert ezek a párhuzamos nyilvántartások mindig többletterheket jelentenek az érintettek számára; többek között ez a célja, nyilván van más célkitűzés is. Megpróbáltam közjogi szempontból vizsgálni ezt az előterjesztést. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen törvényjavaslatnál és nyilvántartásokkal kapcsolatban az az egyik fontos vizsgálandó tétel, hogy a személyes adatok védelme kellően biztosított-e; hogy a szabályozás és az ebből fakadó technikai eljárások, megoldások biztosítják-e a személyes adatok védelmét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a célkitűzésnek az elérésére hivatkozva már tárgyaltunk más törvényt, de nyilván ehhez a célkitűzéshez kapcsolódóan, amikor az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos törvényt módosítottuk itt az Országgyűlésben, és akkor az a törvény egy sor másik törvényt módosított az összerendelési nyilvántartással, elektronikus aláírással kapcsolatban, elektronikus kapcsolattartással összefüggésben. Mi már akkor is jeleztük azt, és megfogalmaztuk a kritikánkat, hogy 2011-ben álláspontunk szerint megfelelő előkészítés nélkül, egy addig megfelelően működő elektronikus közszolgáltatási rendszert önök fölszeleteltek, és ennek részeként, mármint ennek a módosításnak a részeként lényegében valamennyi ezzel kapcsolatos, ezzel a tárgykörrel kapcsolatos korábbi jogszabályt hatályon kívül helyeztek, és kísérletet tettek arra, hogy egy összehangolt újabb rendszert állítsanak föl.

Például a Ket. akkori módosításában szereplő határidőkre egyetlen elképzelt szolgáltatást sem sikerült ezzel működésbe állítani, és a korábbi szolgáltatások megbízhatósága is a mi megítélésünk szerint romlott. Aztán a rendelkezések túlnyomó többségének hatálybalépését egyébként, merthogy tolták tovább, a következő kormány hivatalba lépésének időszakára tolták át. Tehát azt gondolom, hogy most egy csomó olyan terhet - most még a korábbi szabályozásról beszélek; látom, államtitkár úr fölkapta a fejét -, tehát azt gondolom, hogy sokszor indokolatlanul tolták át ezt a jövőbe.

Az összerendelési nyilvántartás létrehozásáról szóló törvényjavaslatnál elmondtuk, hogy fontos lenne, hogy a módosításokra úgy kerüljön sor, hogy a rendszerek működésbe állását megelőzően már ne legyen szükség újabb korrekciókra. Persze tudjuk, hogy minden mindennel összefügg, és a komplexitást biztosítani borzasztó nehéz úgy, hogyha itt vannak olyan elemei a rendszernek, amelyek időnként mozognak. Ha egyik elem megmozdul, akkor nagyon sok összefüggésben mozdít más mozaikelemeket. Tehát azt gondolom, ez sokszor az apparátus számára is lehetetlen következményekkel jár, de a jogalkalmazók számára is. Mi akkor is ezeknek a veszélyére fölhívtuk a figyelmet.

Ennél a törvényjavaslatnál is - most eddig a múltról és az összefüggésekről beszéltünk - elmondhatók ezek az érvek, ezek az indokok. Mi azt gondoljuk, hogy a megfontolt szabályozáshoz alkotmányossági oldalról, költségvetési oldalról egyaránt szükség van alapos előkészítésre és vizsgálatra, még akkor is, ha kerettörvényről beszélünk, és az ördög a részletekben lakik, ezt ismerjük jól. És ha már itt tartunk, akkor szeretném azt szóba hozni, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, elnök úr, aki itt is most figyelemmel kíséri a vitát, a társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezethez tett több fontos észrevételt. Van itt egy nagyon fontos megállapítás, amire szeretném külön is felhívni a figyelmet, és utána ebből következtetést levonni. Azt írja elnök úr: "Az állami nyilvántartások interoperabilitásának fokozása is támogatható, de csak egy bizonyos mértékig. Ha ugyanis az állami nyilvántartások teljes interoperabilitása eléri azt a szintet, amelyen de facto megtörténik az összekapcsolásuk, azaz az adott személyre vonatkozó adatok bármely állami nyilvántartásból egyszerűen hozzáférhetőek, akkor az a helyzet következik be, amelynek alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság a 15/1991. (IV.13.) AB határozatban megállapította."

(18.20)

Tehát magyarul: az elnöknek ez a véleménye is kifejezi abbéli igényét, hogy a részletek és az adatkapcsolási szolgáltatások részleteinek a megismerésére is igényt tart, mert akkor dönthető el, hogy ennek az elvárásnak megfelel-e az egész komplex szabályozás vagy sem; tehát adatkapcsolati technológia megismerése és egyebek.

Tehát azt gondolom, hogy az általánosságban tett megállapítások, amelyek az elnök álláspontjából levezethetőek, engedik azt, hogy ez a szabályozás vagy ez a törvénymódosítás ebbe az irányba elinduljon, de a részletek tekintetében, úgy tűnik, hogy van még tisztáznivaló. Tehát azt gondolom, hogy itt még további munkálatokra lesz szükség a tekintetben, hogy ezt a feltételt vagy ezt a kérdést ki tudjuk tisztázni.

Végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban: itt a törvény címe is azt mondja, hogy állami és önkormányzati nyilvántartások együttműködésének általános szabályairól szóló törvény. Nyilvánvaló, hogy ez az önkormányzatokra nézve is megállapít kötelezettségeket, és az önkormányzatoknak is van tennivalójuk e tekintetben. Ugyanakkor végigolvasva és alaposan végigelemezve a törvényt azt látjuk, hogy nem derül ki világosan, hogy az új szabályozás mennyi többletfeladatot jelent az önkormányzatoknak, és azt sem, hogy helyben egyes önkormányzatoknak mennyi forrást kell arra szánniuk, hogy a javaslatban megfogalmazottak megvalósuljanak. És nem látjuk ennek az összefüggéseit a költségvetéssel.

Ezt annál is inkább mondhatom, mert amikor még önök és a mostani kormánypártok ellenzékben voltak, és mi viseltünk kormányzati felelősséget, akkor minden egyes kérdésnél ezt a kérdést nekünk föltették. Hozzáteszem, nagyon jogosan, hiszen akkor is azt mondta az önkormányzati törvény, hogy csak úgy lehet az önkormányzatoknak többletfeladatot adni, ha annak a finanszírozását garantálja a feladat kiosztója, a jogalkotó, és sajnos korábban ennek egyetlenegy kormány sem tett eleget, sajnos. Ezt én úgy, mint ezért a területért felelős volt miniszter is sajnálattal mondom, mert ezeket a csatákat nekem is meg kellett vívni a saját pénzügyi kormányzatunkkal, és felemás végeredményre jutott, de ugyanerre a sorsra jutott az önök minisztere is az első Orbán-kormány alatt, hogy a mostaniról már ne is beszéljek. Tehát én azt gondolom, hogy akkor ez egy joggal föltett kérdés egy ellenzéki képviselő részéről, hogy az önkormányzatoknak ez mibe kerül, és honnan fogják finanszírozni ennek a feladatnak az ellátását.

Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezek a nyitott kérdések, amelyekre a hozzászólásomban utaltam, válaszokat igényelnek, és ha erre megnyugtató válaszok érkeznek, akkor még akár az is elképzelhető, hogy módosító indítványaink elfogadása esetén a törvényt megszavazzuk, de ez, bár szükséges, nem elégséges feltétele a végső szavazásnak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Staudt Gábor, a Jobbik képviselője.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy felszólalásomat a törvényjavaslat benyújtásának körülményével kezdjem, ami újfent nem volt túl elegáns, és ezt ki is fogom fejteni, hogy miért mutat túl sajnos az elegancián, és az Országgyűlés és a megfelelő képviselői munka akadályozásáról is beszélhetünk.

Ezt az egyébként nagyon fontos és a jövőben számtalan végrehajtási rendeletben kifejtendő területet szabályzó keretjogszabályt pénteken nyújtották be az Országgyűlés elé. Ez még önmagában nem is lenne baj. Persze, már az alkotmányügyi bizottság meghívójában sem tudott szerepelni, holott az alkotmányügyi bizottság tagjait illene annyira megtisztelni, már a benyújtási határidőkkel, hogy érdemben fel tudjanak készülni a jogszabály-módosításokra; ráadásul főleg abban az esetben, amikor egy különösen összetett területtel állunk szemben, illetve részletes szaktudást igénylő területtel állunk szemben.

Pénteken ugyan benyújtásra került, de ahogy mondtam, nem lehetett tudni, hogy ez mikor kerül napirendre, vagy mikor kerül a bizottságok elé. Hétfőn már a bizottsági vitája meg is kezdődött ennek a javaslatnak, nem túl sok hozzászólással, mert a felkészülési idő elég rövid volt, és úgy érzem, hogy a minisztérium részéről is, ahogy itt hallhattuk Rétvári államtitkár urat, egy ilyen sablonszerű felvezetést hallhattunk, azt kell mondjam. (Dr. Rétvári Bence: Szakszerű!) Persze lehet, hogy szakszerű, de egy sablonszerű felvezetést. Úgy gondolom, hogy a kormány és a kormány államtitkárai sem látják talán részleteiben, hogy merre fog vezetni ez a szabályozás, és nem tudom, hogy a részletkérdésekbe a vita során mennyire fogunk tudni belemenni.

Tehát az biztos, hogy egy fontos kérdés, és nulla érdeklődéssel zajlik a vita. Jelen pillanatban még a kormánypárti képviselőtársaink a többségi véleményt a vezérszónoki körben sem ismertették. Holott, ahogy elmondtam, és erre vissza fogok térni, egyfajta alapot rakunk le különböző adat-összekapcsolások vonatkozásában, amire az Országgyűlésnek nagyon oda kellene figyelni, hogy mire ad felhatalmazást.

Az általános indokolást elolvasva, megmondom őszintén, hogy valóban nehéz volt értelmezni, pontosabban: részletszabályok nélkül nehéz volt értelmezni, hogy milyen rendszert kívánnak felállítani. Persze, ha azokat a megnyilvánulásokat olvassuk, hogy itt majd az állampolgárok élete megkönnyítődik azáltal, hogy nem kell minden esetben az adatszolgáltatásról gondoskodniuk, és fő szabály szerint, ha a közigazgatás valamely adatot már ismer és nyilvántartásba felvett, akkor a további nyilvántartások ezt az adatot kell hogy az eredetileg tartalmazó nyilvántartásból átvegyék, és ez persze megteremtheti azt is, hogy ezek az adatok ne térjenek el egymástól. Kilátásba helyezik az egyszerű adatátvétel és az automatikus adatátvétel fogalmait, amelyek bár kifejtésre kerülnek, hogy mit jelentenek, de ez valószínűleg a gyakorlatban és a kormányrendeletekben kerül majd pontosításra, illetőleg egy választási lehetőséget teremt meg az adatkapcsolatok szempontjából, és a konkrétumokat sok esetben nem lehet látni.

Persze megfogalmazódik, hogy az adatfelhasználás rendszerében egy erős állami irányítás, felügyelet alatt kell álljon a rendszer, ezzel mint szlogennel, természetesen egyetértünk, és hogy a felügyeleti vizsgálat ne csak hivatalból, hanem panasz alapján is megindulhasson, önmagában ez is egy garanciális szabálynak tűnik. Viszont az, hogy ki lesz az ezért felelős szerv, vagy ki fogja felügyelni ezt az egész rendszert, mit ad Isten, kormányrendeletben kerül majd később kijelölésre.

Tehát fogalmunk sincs arról, hogy ez milyen szerv lesz, egy létező szerv, vagy a kormány majd valamelyik ma is működő szervet bíz meg ezzel a felügyelettel. Hivatkoznak rá, de fogalmunk sincs arról, hogy ez hogy fog működni. Le is írják az általános indokolásban, hogy hosszabb időt vesz igénybe, amíg a kormányrendeletek elkészülnek. Ha ez hosszabb időt vesz igénybe, akkor lehet, hogy ezt a kerettörvényt is akkor kellett volna behozni, amikor valamilyen szinten már a szabályozással tisztába kerülnek, hiszen azt is leírják, hogy az, hogy mi minősül majd elsődleges adatnak, hogy mely adatok, nyilvántartások vonatkozásában fog erre sor kerülni, az is kormányrendeletben lesz meghatározva valamikor majd, amikor a kormány úgy gondolja, hogy ezt valahol a jövőben elkészíti. Természetesen minden szentnek maga felé hajlik a keze, még azt is leírják, hogy ezeknek a rendeleteknek a meghozása, illetve majd az erre való felkészülés egyik napról a másikra nem tud megvalósulni. Jó lett volna, ha az országgyűlési képviselők vonatkozásában is legalább azzal éltek volna, hogy ne néhány nap alatt kelljen egy ilyen rendszert átlátni, és ezáltal itt az általános vitában részt venni.

(18.30)

Hiszen aggályok vannak, és pont amiatt, hogy ezt az egész rendszert részleteiben egyáltalán nem látjuk. Mondanám is, hogy például az európai jognak való megfelelés több helyen felmerül.

Hegedűs Lorántné képviselőtársam nem tud itt lenni a vitában, de vele egyeztetve fel fogom vetni az általa megfogalmazott problémákat. Nagyon helyesen felmerülhet az, hogy önök az Európai Unió vagy különböző európai uniós országok szerveivel szeretnék ezt az adatkapcsolatot létrehozni, de mindezt úgy, hogy leírásra kerül - ami még megnyugtató is lehetne -, hogy új jogcímet ez a keretjogszabály nem hoz létre az adatkezelések vonatkozásában. Tehát azt feltételezhetjük, hogy a jelenlegi jogszabályi környezetből kell kiindulni. Én azért várnék egy indokolást államtitkár úrtól, és főleg az Európai Unió tekintetében, hogy ha valóban új felhatalmazást nem adunk, bár bizonyos esetekben én annak érzem, amit a törvény megfogalmaz, akkor jelen pillanatban melyek azok az összekapcsolt adatbázisok, amelyek az egyéb európai uniós tagállamokkal kapcsolatosan ma is működnek, és melyek azok a felhatalmazások, melyek azok az adatok. Lehet, hogy ez teljesen egyértelmű, csak néhány nap felkészülési idő alatt erre nem sikerült fényt deríteni, de ön jól felkészült államtitkárként ezt meg fogja tudni mondani.

Az 1. § (2) bekezdése arra utal, hogy e törvény rendelkezéseit a hazai nyilvántartások adatainak az Európai Unió intézményei és tagállamai részére történő átadására is alkalmazni kell. Nekem ez úgy tűnik, mint egy általános felhatalmazás, ami túlmutat az eddig meglévő jogi környezeten. Ez bennem aggályokat vet fel, de ha meg tudnak győzni, hogy ez pluszjogosultságokkal nem bír, akkor természetesen tegyék meg, de ezek alapján ez nem lesz annyira könnyű.

Elmondtam már és nem is térnék vissza arra, hogy melyek azok a részletszabályok - tulajdonképpen az összes részletszabály -, amelyeket kormányrendeletben kívánnak majd a jövőben meghatározni. Viszont felhívnám a figyelmet egy olyan megfogalmazásra, ami érdekes lehet, főleg az államnak az állampolgáraival szemben folytatott politikájával kapcsolatosan. Ez nem más, mint az, hogy kifejtésre kerül, hogy az a felügyeleti szerv, amelyet nem ismerünk, majd valamikor létre fog jönni valamilyen tartalommal, valamilyen adatok felügyeletére, ezt majd a rendeletek meghatározzák, nos, ennél nem javasolt a bírságolás mint szankció, hiszen az állam egyik szerve a másikat ne bírságolja, és egyfajta preventív, nem szankciókkal, hanem pozitív ösztönzéssel megvalósuló normakövetésre próbálja majd rábírni az állami szerveket. Ezzel még egyet is lehetne érteni, csak itt felmerülhet az a kérdés, hogy ezt miért nem lehet az élet más területein is bevezetni, az állampolgároknak miért kell azzal sok esetben szembesülniük, hogy úgy tűnik, hogy ezek az elvek az állam saját szervei között célként ki vannak tűzve, de sokkal inkább a büntető szemlélet az, ami az állampolgárokat sújtja. Szeretnénk, ha ez a szemlélet kiterjesztésre kerülne.

A felügyeleti funkció esetében annyi megállapításra kerül, hogy az a felügyeleti vizsgálat, amiről nem tudjuk, hogy melyik szerv, de majd a leendő felügyeleti szerv elvégez, nem minősül majd hatósági ügynek. Ez egy általános adatkezelésre vagy gyakorlatra utal, nem az egyedi eseteket határozza meg, és hogy nem is felettes szerve a hierarchiában az egyéb adatkezelő szerveknek ez a felügyeleti szerv. Én ennek folyományaként nagyon kíváncsi lennék arra, milyen formában fogják megoldani, hogy ő ettől függetlenül hatékony ellenőrzést tudjon végezni. A részletszabályokat azért illene törvényben kifejteni és nem ezt is egyfajta homályos kormányrendeletre bízni.

Nagy vonalakban ennyit szerettem volna elmondani vagy sok esetben kérdezni a javaslatról. Nagyon kérem államtitkár urat, hogy főleg az Európai Unió vonatkozásában valamiféle megnyugtató vagy kevésbé megnyugtató, de mindenképpen egy igaz választ adjon, és segítsen kibogozni azt, hogy kinek mire és milyen formában lesz felhatalmazása.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Rétvári Bence: Igen.) Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni képviselőtársaimnak, hogy felszólaltak az általános vitában. S bár nyilvánvalóan mind a ketten hangsúlyoztak pár aggodalmat, de összességében a törvény szükségességét, hasznosságát nem vitatták. Nyilván mindenki más-más irányban, akár önkormányzati irányban, akár európai uniós irányban, de a többletgaranciákat követelte a jogszabályon.

Ahogy már említettem is, ez egy keretjogszabály, tehát nagyon sok minden fogja még megtölteni tartalommal, illetőleg nagyon sok ágazati jogszabályban lesznek speciális szabályozási elemek, amelyek például Staudt képviselő úrnak az európai uniós adattovábbításokkal kapcsolatos kérdésére választ adnak, hiszen nyilvánvalóan fontos adatkezelési kérdésekben csak törvényi szintű szabályozás képzelhető el, és majd ezekben az ágazati szintű törvényekben lesznek megtalálhatók ezek.

Amire viszont felhívnám képviselőtársaim figyelmét, és ami egyikük-másikuk felszólalásából már kitűnt, hogy vagy ők, vagy a munkatársaik ezzel is dolgoztak, hogy ennek a törvénynek a klasszikus végrehajtási rendelete már fenn van a kormany.hu-n, tehát azoknak a kérdéseknek egy jó része, amelyeket feltettek, a később, a törvény után elfogadandó kormányrendeletből ki fog derülni, és abban meghatározásra kerül. Tehát azok az aggályok, amelyek itt felvetődtek, akár a központi felügyelő szerv kijelölésével kapcsolatban, akár más területen, pontosan ebből a már a nyilvánosság számára hozzáférhető, kormany.hu-n olvasható kormányrendeletből is kiderülnek.

Még egyszer köszönöm mindenkinek, hogy az interoperabilitás területén kifejtette az álláspontját, és bízom benne, hogy a végén ennél a tényleg technikailag sokat segítő jogszabálynál minél szélesebb körű konszenzust tudunk elérni a szavazások során is.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm államtitkár úr válaszát. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/13054. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik, amit Rétvári Bence úr, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára tart. Az ügy súlyára való tekintettel expozéját az emelvényről mondja el. Húszperces időkeret áll a rendelkezésére. Öné a szó, államtitkár úr.

Felszólalások:   145-201   201-213   213-225      Ülésnap adatai