Készült: 2021.05.18.09:14:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

238. ülésnap (2012.11.19.),  294-316. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:15:39


Felszólalások:   292-294   294-316   316-338      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy... (Jelzésre:) Itt nem tudok szót adni már senkinek a Házszabály szerint, csak az előterjesztő beszélhet kettő percben.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy sürgős tárgyalásba veszi-e a T/8946. számú előterjesztést. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 55 igen szavazattal, 179 nem szavazat ellenében, 10 tartózkodás mellett nem vette sürgős tárgyalásba.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalok végére értünk, kettő perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet. - Számos képviselő távozik a teremből.)

(21.20)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkánkat. Soron következik a Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. (Az elnök csenget.) A törvényjavaslatot T/9167. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Pleschinger Gyula úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.

PLESCHINGER GYULA nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Az önök előtt levő módosítás célja az, hogy a 2012. évi költségvetési törvény rendelkezései összhangba kerüljenek az időközben bekövetkezett jogszabályi változásokkal, és megoldást kínáljanak a felmerült szabályozási és finanszírozási kérdések rendezésére.

A kormány által benyújtott 2012. évi költségvetési törvénymódosítás összhangban van az Európai Bizottságnak kiküldött úgynevezett EDT-jelentésben - ez a túlzottdeficit-eljárásra vonatkozó jelentés - meghatározott 2012. évi 2,7 százalékos uniós módszertan szerinti államháztartási hiánykövetelménnyel.

Tisztelt Országgyűlés! A 2012. évi költségvetésről szóló törvény változásai pénzforgalmi szemléletben érintik az államháztartás központi alrendszerének bevételi és kiadási főösszegeit, valamint hiányát, azonban nem befolyásolják az európai uniós módszertan szerinti hiányt, tekintettel arra, hogy mind a tartozáselengedés, mind az önkormányzati adósságkonszolidáció államháztartáson belüli tranzakciók.

A törvényjavaslatot a kormány a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően véleményezésre megküldte a Költségvetési Tanácsnak. A Tanács november 13-ai ülésén kialakított egyhangú álláspontja az volt, hogy a törvényjavaslat hitelességére és végrehajthatóságára vonatkozóan nincs ellenvetése.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat legfontosabb eleme, hogy még ebben az évben lehetőséget biztosít az ötezer fő alatti települések és a helyi önkormányzatok többcélú kistérségi társulásai adósságának teljes körű konszolidációjára. Az állam a központi alrendszer költségvetésén keresztül közvetlen, célhoz kötött, egyszeri, vissza nem térítendő támogatást nyújt az önkormányzati adósságok törlesztéséhez. A támogatás nyújtása az államháztartás központi alrendszerében kiadást, önkormányzati alrendszerében ezzel egyező összegű bevételt jelent, összességében tehát így semleges az államháztartás hiánypozíciója tekintetében.

A helyi önkormányzatok az elmúlt húsz évben egyre nehezedő körülmények között tartották fenn és működtették a helyi közszolgáltatások rendszerét, amelyet sokszor erejükön felüli mértékben fejlesztettek is. Az elmúlt időszakban az önkormányzati szektor tartalékai teljesen kimerültek, amelynek legfőbb oka a helyi önkormányzatok feladatai és az azokhoz kapcsolódó finanszírozási források közötti összhang hiánya volt. A kormány az elkövetkező időszakban rendezni kívánja a helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetét. Ennek első lépése a 2012. évi adósságkonszolidáció. Az ötezer fő feletti önkormányzatok esetében a konszolidációra 2013-ban, más módon és más technikával kerül sor.

A törvénymódosítás ezen felül elengedi a fővárosi, megyei kormányhivatalok földhivatalainak 2011. december 31-i, a központi költségvetés javára történő befizetési kötelezettségei kapcsán jelentkező tartozását, valamint eltörli a 2010. évi szakmai és informatikai fejlesztési feladatokkal kapcsolatban az érintett fenntartó szervezeteket terhelő támogatás visszafizetési kötelezettségét.

A javaslat továbbá forrást biztosít az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek értékesítéséből származó bevételek terhére a zöldberuházási program panel II. konstrukciójának megvalósítására. A zöldberuházási rendszer "Klímabarát otthon" panelalprogram konstrukciójára 2009-ben 14 milliárd forint többlettámogatási igény érkezett. Az igények kielégítése kapcsán a kormány 2011-ben úgy döntött, hogy a szükséges forrásokat elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek értékesítéséből származó bevételből kell biztosítani. A javaslat az igények egy részének kielégítésére az ez évben e jogcímen befolyt bevételből mintegy 1,6 milliárd forint felhasználására teremt lehetőséget.

A törvénymódosítás rendezi a Budapest V. kerületi Kossuth Lajos tér teljes rekonstrukciójához kapcsolódó fejezeti kezelésű előirányzati címrend módosítását, lehetővé téve ezzel a beruházás megvalósításához rendelkezésre álló források hatékonyabb, egyszerűbb felhasználását és elszámolását.

Végezetül a módosítás lehetőséget biztosít arra is, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. az érintett miniszterek jóváhagyásával, a makrogazdasági körülményekre és az alaptörvényben foglalt államadósság-szabály betartására is figyelemmel, hatékonyabb forrásbevonást hajthasson végre.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg ismételten hangsúlyozni, hogy a kormány által benyújtott 2012. évi költségvetési törvénymódosító javaslat a pénzforgalmi államháztartási egyenleget ugyan érinti, de nem befolyásolja sem az uniós módszertan szerinti hiányt, sem az államadósság mértékét. Kérem, hogy az általam ismertetett indokok alapján a 2012. évi költségvetési törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalni és elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint öt-öt perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Puskás Imre képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának.

DR. PUSKÁS IMRE, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki és költségvetési bizottság a mai napon tárgyalta meg a költségvetési törvényhez benyújtott T/9167. számú törvényjavaslatot, és támogatta 16:5 arányban.

A számvevőszéki és költségvetési bizottság ülésén a napirendi pont tárgyalása során természetesen a költségvetési törvény előttünk fekvő módosító javaslatának az általunk legfontosabbnak tartott része az volt, amely hosszasabb tárgyalás és hosszasabb górcső alá vétel alá esett, ez pedig az önkormányzatokat érintő megsegítés, az a fajta önkormányzati konszolidáció, amely egy közel 97 milliárd forintos összegben érinti a költségvetést, és kedvezően érinti az önkormányzatokat.

(21.30)

A bizottság többségi álláspontja szerint a költségvetési törvénynek ez a módosítása szükségszerű, és az önkormányzatok számára a talpon maradást, a további működés lehetőségét teremti meg.

Természetesen a bizottsági ülésen szót ejtettünk arról a kérdésről is, hogy ez a helyzet hogyan alakult ki, melyek voltak ennek az előzményei, és milyen okai voltak annak, hogy most az Országgyűlés előtt egy olyan költségvetési törvénymódosítást kell tárgyalnunk, amely levegőhöz juttatja az önkormányzatokat.

Ez a költségvetésitörvény-módosítás csak az ötezer főnél kisebb lélekszámú önkormányzatokat érinti, de tudjuk, hogy a kormány szándéka szerint a teljes magyar önkormányzati rendszer nagyobb részben történő konszolidációja meg fog történni, tehát nem csak az ötezer fő alatti településekre vonatkozik majd ez. Az ötezer fő alatti települések abban a kedvezményezett helyzetben lehetnek, hogy a teljes adósságállományukat a kormány, abban az esetben, ha a parlament támogatja majd ezt a módosítást, akkor átvállalja, és ilyen értelemben teljes mértékben szabadulnak a korábbi terheiktől.

Ezek a korábbi terhek, tudjuk, hogy természetesen hosszú idő alatt alakultak ki. Ennek a folyamatát követni tudjuk természetesen a költségvetési törvényekből, az Állami Számvevőszék vizsgálataiból, jelentéseiből, ezeknek az összegzéséből, és ha erre a forrásra támaszkodunk, akkor megállapíthatjuk mindenféle előítélettől és politikai meggyőződéstől függetlenül, hogy bizony ez az eladósodási folyamat különösen 2006-ot követően gyorsult fel, amikor kétségtelen, hogy az akkor kormányzó szocialista-liberális kormány és a mögötte álló parlamenti többség drasztikus, drámai módon vonta ki a forrásokat a magyar önkormányzati rendszerből. Ezt követően kezdődött el az a folyamat, miszerint az önkormányzatok - és erre is utalás történt a bizottsági ülésen, amikor szembeállítják ellenzéki politikusok azt, hogy egyrészről mi számon kérjük azt a folyamatot, amellyel ők eladósították az országot, másrészről "felmentjük" az önkormányzatokat az eladósodás alól. Nos, a bizottsági ülésen joggal hangzott el az az érvelés, miszerint a helyzet nem ugyanaz. Nyilvánvalóan a kormány és a parlamenti többség lehetőséggel bír a tekintetben, hogy úgy szabályozza az önkormányzatokkal szemben fennálló hatásköröket és elvárásokat, hogy az magában hordozza a megtakarítás lehetőségét, mondhatnám, hogy az önkormányzatok addig tudjanak terjeszkedni, ameddig a takarójuk ér, és olyan feladatokat kapjanak, amely forrásokból ezek teljesíthetők volnának. Az önkormányzatok nem tudták felülbírálni a törvényeket, nem tudtak más hatásköröket maguk számára megállapítani, mint amelyek a törvényekben benne voltak, nagyon helyesen az önkormányzatok és az önkormányzatok vezetői meg szerettek volna felelni a törvényi elvárásoknak, és különösen meg akartak felelni azoknak az elvárásoknak, amely megfogalmazódott nyilvánvalóan a szülők részéről vagy éppen a szociális ellátórendszert igénybe vevő emberek részéről vagy éppenséggel az egészségügyi ellátást igénybe vevők részéről. Tehát az önkormányzatok egyszerűen csak a hatásköreiket szerették volna teljesíteni, és ezt egy idő után nem tudták más módon, csak hitelfelvétel, nagyobb településekre jellemzően pedig kötvénykibocsátás árán.

Tehát az a helyzet, amit most a költségvetési törvényt módosító javaslat orvosolni kíván, a szocialista kormányok alatt keletkezett, és örülök annak, hogy most az Orbán-kormány alatt erre megoldást találhatunk így közösen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Veres János képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

DR. VERES JÁNOS, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bizottság mai ülésén a kisebbség részéről komoly aggályok merültek fel a benyújtott javaslattal kapcsolatban. Ezen aggályok közül néhányat tudok felsorolni a rendelkezésre álló időkorlát miatt, aztán majd a vitában a többire is sor kerül.

Aggály merül fel azzal kapcsolatban, hogy vajon mennyire megalapozott és mennyire helyes a benyújtott indítványnak az a megközelítése, hogy mindenfajta vizsgálat, mindenfajta mélyebb tanulmány nélkül vállal át az önkormányzatoktól olyan kötelezettségeket, amely kötelezettségekkel az önkormányzatok ma rendelkeznek. Vitatható ez azért, mert ilyen értelemben azt se nézi meg az átvállalás során, hogy mennyiben működési, mennyiben fejlesztési célra került felhasználásra ez a forrás; nem nézi meg, hogy mennyire volt ez megalapozott, mennyire volt megalapozatlan; nem nézi meg azt, hogy az adott önkormányzatok intézkedései mennyiben voltak összhangban a kialakult gazdasági környezettel; nem nézi meg azt az átvállalás során, hogy vajon a későbbiekben mennyiben tudnak biztonságot teremteni ezen adósságállomány újratermelődésével kapcsolatban, noha erre a körülményre többek között a 13-ai dátummal megtartott Költségvetési Tanács utal is a határozatában, és ugyan az előterjesztés ennek meghivatkozását megteszi, de érdemi intézkedést semmiképpen nem kezdeményez, nem javasol, nem érinti a későbbiek során ezt a körülményt.

Kifejezetten élénken merült fel a vitában az a vitapont, hogy vajon indokolt-e ilyen határnappal megtenni az intézkedést. Nem volt arra példa a Magyar Országgyűlés történetében a költségvetési döntések kapcsán, hogy egy olyan átvállalást fognak elfogadni, ha így fogják elfogadni ezt a javaslatot, amely egy előremenő dátumot határoz meg. Azaz a javaslat várható elfogadását követő időpontig keletkező adósságállományt vállal át az ötezer lélekszámú településeknél, miközben kiderült, hogy az ötezer lélekszám feletti települések esetében pedig egy múltbéli határnaphoz kötődő adósságátvállalást tervez a kormány, nevezetesen szeptember 30-ai dátumot tervezik ott figyelembe venni. Azaz egy teljesen lehetetlen helyzet keletkezik, lévén, hogy ebben az esetben megadja az esélyét annak, hogy bárki az ezt követő időszakban vagy éppen napjainkban, amikor már tudott az adósságátvállalási szándék, akkor érvényesítsen még esetleg olyan követeléseket, azaz hozzon be az átvállalandó körbe további kötelezettségi értékeket. Azaz semmiképpen nem körültekintő az a szabályozás, ami most az Országgyűlés elé benyújtásra került.

Komoly vita alakult ki a bizottságban a benyújtott javaslat 2. §-áról, hiszen nyilvánvalóan egy olyan tranzakció leírását tartalmazza ez a paragrafus, amely a Nemzeti Vagyonkezelő számára lehetővé tesz úgymond forrásbevonási műveletet, amely valószínűleg egy konkrét tranzakció, valószínűleg ismertnek kellene lennie az országgyűlési képviselők előtt, hogy miért akar ilyen felhatalmazást adni a kormány a vagyonkezelőnek. Ugyanakkor nem egy szokványos tranzakció, mindenképpen szembemegy azzal a törvényi szabályozással, ami eddig kialakult Magyarországon. A jegybank és az Államadósság Kezelő Központ, valamint a pénzügyekért felelős minisztérium hármasában oldotta meg ezeket a kérdéseket, és semmiképpen nem volt megnyugtató az ezzel kapcsolatban elhangzott kormányzati válasz sem a bizottság ülésén.

Ugyanígy nyitva maradt az a kérdés a bizottság ülésén, ami a 7. §-ban kerül megfogalmazásra a benyújtott indítványban, hogy a Kossuth tér rekonstrukciója kapcsán tervezett változtatásokban például lehetőséget teremt az Országgyűlés fejezetet irányító szerv vezetőjének kötelezettségvállalás megtételére a beruházás 2014. évben történő befejezésével. Azonban a költségvetési gyakorlatban teljesen szokatlan az, hogy értékkorlát nélkül állítja ez a paragrafus ezt a bizonyos kötelezettségvállalási lehetőséget, és ezt vitatták a teremben jelen lévő ellenzéki képviselők, hogy semmiképpen nem elég körültekintő és nem elég megfontolt az a szabályozás, ami itt szerepel.

Az is vita tárgya volt még a bizottság ülésén, hogy ezt követően a Kossuth tér rekonstrukciójával kapcsolatos költségvetési sorok külön-külön való megszűnése az áttekinthetőséget is vita tárgyává tette, hogy vajon fogja-e biztosítani a jövőben.

Ezek voltak azok a körülmények, ami miatt az ellenzéki képviselők nem tudták támogatni a javaslatot az Országgyűlés elé, és a későbbiek során is a vitában még kifejtett indokok miatt nem szavazták meg ezt a bizonyos javaslatot az Országgyűlés elé.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Herman István Ervinnek, a gazdasági és informatikai bizottság előadójának. Öné a szó.

HERMAN ISTVÁN ERVIN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság a mai napon megtárgyalta a 2012. évi központi költségvetésről szóló CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló T/9167. számú törvényjavaslatot.

(21.40)

A törvényjavaslat a 2012-es költségvetést módosítja, ami az elfogadásának időpontjához képest a megváltozott gazdasági környezet, valamint egyéb kormányzati döntések miatt vált szükségessé. Hangsúlyozom, hogy nem ötletszerű módosításokról, hanem valóban fontos és ésszerű változásokról van szó. A javaslat módosítja a költségvetés főösszegét, a bevételi főösszeg változatlan marad, a kiadási főösszeg 95,7 milliárd forinttal növekszik. A jogszabályi tervezet fontos intézkedése, hogy lehetővé teszi, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. az Államadósság-kezelő Központ mellett a 2012-es évben a nemzetgazdasági és nemzeti fejlesztési miniszter engedélye alapján jogosult legyen az állam képviseletében az államkötvény kibocsátása során eljárni a hatékonyabb forrásbevonás érdekében.

A költségvetés módosítása tartalmazza az 5 ezer fő alatti lakosságszámú települések adósságának rendezését. A jogszabály úgy rendelkezik, hogy egyszeri, vissza nem térítendő költségvetési támogatást nyújt ezeknek a településeknek, amellyel visszafizethetik a 2012. december 12-én fennálló teljes adósságállományukat. Az átvállalás a kistérségi társulásokat is érinti, ugyanis az új önkormányzati törvény értelmében jelenlegi formájukban megszűnnek, tevékenységük azonban legnagyobb részben az állam által 2013-ban átveendő feladatokhoz és kisebb településekhez kötődik.

A javaslat arról is rendelkezik, hogy elengedi azt a visszafizetési kötelezettségből fakadó összeget, amely az informatikai fejlesztési feladatokra igényelt támogatásoknak a kedvezményezett fenntartók részéről teljesített elszámolások késedelme miatt keletkezett. Ez az intézkedés 265 helyi önkormányzati társulást, valamint 11 nem állami intézményfenntartót érint, körülbelül 630 millió forint értékben. Végezetül: az adósságkonszolidáció az államadósság-mutató alakulását nem befolyásolja, mivel az államháztartás két szektora között rendezi át a forrásokat.

A javaslat a fentiek mellett egy ésszerű, fejezeten belüli átcsoportosítást hajt végre, elősegítve ezzel a Kossuth téri rekonstrukcióhoz szükséges források hatékonyabb, ésszerűbb felhasználását és elszámolását. A törvényjavaslat az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeiből származó kvóták terhére forrást biztosít a zöldberuházási panelprogram második konstrukciójának megvalósítására. Jelenleg 8,6 milliárd forint bevonására van még szükség, amelyből 1,6 milliárd forint bevonása a 2012-es költségvetési törvény módosításával megvalósítható.

Tisztelt Ház! A bizottság ezen vélemények alapján az előterjesztést általános vitára alkalmasnak találta, 18 igen, 2 tartózkodás és 3 nem szavazattal elfogadását javasolja.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság most már menetrendszerűen méltatlan körülmények között és méltatlan napirendek kapcsán tárgyalja ezeket a javaslatokat, nem nyújtva megfelelő időt a képviselőknek arra, hogy kifejthessék a szakmai vagy politikai álláspontjukat egyes javaslatok kapcsán, az utolsó pillanatra összehívott bizottsági üléseken erre már nincsen mód.

Méltatlan a bizottsági vita a tekintetben is, tisztelt helyettes államtitkár úr, hogy most már menetrendszerűen mindig köztisztviselők, újabban már nem is főosztályvezetők, hanem osztályvezetők képviselik a kormányt mindenféle felhatalmazás nélkül a bizottsági vitában anélkül, hogy érdemi válaszokat adnának a bizottságban fölmerült kérdésekre. Egyszerűen ez elfogadhatatlan és méltatlan a parlament működéséhez, hogy a kormány semmibe veszi a parlament munkáját, a parlamenti bizottságok munkáját, pedig van annyi államtitkár és helyettes államtitkár ebben a kormányban, mint égen a csillag, mégse képesek képviselni a kormányt egy ilyen nagyon fontos ügy tárgyalása kapcsán.

Szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy egy jubileumi költségvetési módosítás van előttünk, immár 11. alkalommal módosítja az ez évi költségvetést ez a kormány, tehát minden hónapra jutott egy. Ez is mutatja, hogy milyen alapossággal és megfontoltsággal nyújtották be annak idején ezt a javaslatot a parlamentnek, és hogyan működik az a gazdaságpolitika, amit Matolcsy miniszter úr fémjelez; most már nemcsak Magyarországon tudják ezt róla, hanem a világ számos pontján.

Kialakult a törvényjavaslat számos pontjával kapcsolatban itt is a bizottsági vélemények kapcsán vita. Megjegyzem, természetesen a gazdasági bizottságban most sem hangzott el kormánypárti vélemény, amit a képviselőtársam elmondott, azt a törvényjavaslatból olvasta ki. Egyébként kormánypárti képviselők most se szólaltak meg a bizottsági vitában a törvényjavaslat kapcsán, tehát nyugodtan elmondhatnám, hogy én mondom a többségi és kisebbségi véleményt is, mert többségi vélemény nem volt, én meg mondom a kisebbségi véleményt.

Na, akkor kapcsolódjunk azokhoz a témákhoz, amelyekről már képviselőtársaim beszéltek! Itt van ennek az önkormányzati adósságfinanszírozásnak a kérdése. Felmerült a bizottsági vitában egyrészt, hogy milyen megfontolásból kapnak ezek az önkormányzatok, akik egyébként eladósították a saját önkormányzatukat, úgymond ilyen kárpótlást, és mi van azokkal az önkormányzatokkal, amelyek egyébként megfontoltan, körültekintően, a lehetőségeikhez mérten gazdálkodtak az elmúlt években. Azok most bánhatják ezt, hogy nem viselkedtek úgy, mint azok a felelőtlen önkormányzatok, amelyek egyébként eladósították a saját önkormányzatukat, meg felelőtlen volt a Fidesz-frakció is egyébként.

Szeretném elmondani önöknek, hogy akkor, amikor az MSZP-kormány kezdeményezte, hogy korlátozzuk az eladósodását az önkormányzatoknak - ahogy önök ezt most megtették, mert korlátozták az önkormányzatok ezen lehetőségeit -, akkor bezzeg nem járultak hozzá a kétharmados szabályozás miatt, hogy ezt az MSZP-kormány megtegye. Most természetesen erre nem lenne szükség, és nem lehetne visszafelé mutogatni, hogy bezzeg az előző kormány ezt is elrontotta, és ezt is lehetetlenné tette. Önök a felelősök ezért, mert a kezdeményezést az akkori kormány megtette, önök meg megakadályozták, és idevezetett, hogy most finanszírozniuk kell az önkormányzatok eladósodottságát.

Föltettük a kérdést egyébként, hogy miből fogják finanszírozni, mert az rendben van, hogy az államadósságot, az egyensúlyt nem rontja ez a lépés, na de valamiből ki kell fizetni ezt az adósságot, tisztelt államtitkár úr. Jó lenne, ha itt az általános vitában felállna, és azt mondaná, hogy a kormánynak ez és ez a szándéka, ebből és ebből a kasszából kívánjuk finanszírozni ezt az adósságot, merthogy egyébként valamiből finanszírozni fogják, másra nem fog jutni, mert elköltik erre, az adósság finanszírozására. Jó lenne, ha tájékoztatnák a parlamentet, hogy mit akarnak tenni, és hogyan akarják ezt a finanszírozást működtetni.

Számos kérdés merült még fel, tisztelt képviselőtársaim, amire sajnálatos módon nem kaptunk választ a bizottsági vitában, de reméljük, hogy legalább itt a plenáris vitában válaszokat kapunk önöktől. Ezért is nem támogattuk a javaslat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Gajda Róbert képviselő úrnak, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadójának.

GAJDA RÓBERT, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a T/9167. számon benyújtott, a Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot az önkormányzati és területfejlesztési bizottság megtárgyalta, és azt 16 igen szavazat és 7 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzatok levegőhöz jussanak.

(21.50)

A szocialista-szabad demokrata kormányzat nyolc év alatt nemcsak az államadósság tekintetében kötötte gúzsba Magyarországot, hanem államigazgatási és önkormányzati politikájának köszönhetően az önkormányzatok többsége financiálisan is már-már a kilátástalanság állapotába jutott 2010-re. (Babák Mihály: Úgy van!)

Az önkormányzatiság elvére hivatkozva a Gyurcsány- és Bajnai-kormány számtalan feladatot delegált a településekre, ehhez azonban megfelelő anyagi forrást nem biztosított. Az önkormányzatok túlterheltsége leginkább a kistelepülések önkormányzatait érintette, így a legnagyobb segítségre ők szorulnak. A magyar állam közel 100 milliárd forintnyi adósságállományt vállal át az 5 ezer fő alatti települések esetében. Ez a rendelkezés 1655 település és 17 többcélú kistérségi társulás életét helyezi vissza a normális kerékvágásba.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy voltak olyan települések, akik a vészterhes időkben is állták a sarat, és még ha jelentős önmegtartóztatással is, de kordában tartották az önkormányzati költségvetést. Róluk sem szabad elfeledkezni. Az uniós, illetve kormányzati fejlesztésekből ők a jövőben előnyt kell hogy élvezzenek, hiszen forráshiány miatt ők erről korábban lemaradtak. A fejlődés és az adósság csapdájából való szabadulás érdekében kérem, támogassák a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Nyikos László képviselő úrnak.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Tibor képviselőtársam 11 módosítását számolta meg az ez évi költségvetési törvénynek. Én megkérdeztem a bizottsági ülésen, ott 9-et ismert a helyettes államtitkár úr, aztán 12 lett belőle, úgyhogy most nem tudjuk eldönteni, hogy 11 vagy 12. Ez aligha lényeges egyébként, mindenképpen sok. (Babák Mihály: Ez aztán lényegi kérdés, igen.) Lényegi kérdés igen, mert egy hónapra jut átlagosan egy törvénymódosítás. Ez azt jelenti, hogy a törvények nem stabilak, nem kiszámíthatóak. Ennek az az üzenete a beruházók, a vállalkozók, az érdeklődő befektetők számára, hogy kiszámíthatatlanok a magyar törvények. Ezért lényeges a 12-es szám, igen. Annyi árnyalatnyi különbség azért van, hogy nem mindegyiket a kormány adta be direkt módon, hanem voltak ebben képviselői kezdeményezések is, de ez a lényegen nem változtat, mert a képviselői kezdeményezéseket mindig támogatta a kormány is, tehát nyugodtan tekintheti magáénak mind a 12-t. Ez sok. Ez az egyik dolog.

A másik, hogy ha már ennyiszer módosítottuk, módosították önök a költségvetési törvényt, akkor jó néhány olyan kérdést tisztázhattak volna, ami a mai napig nincs tisztázva, fölvetve sincsen, ezek közül mondok néhányat. Az egyik az, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaságnak akar a kormány olyan további jogosítványokat adni, amikre megítélésem szerint nem szolgált rá. Ez a társaság nem bizonyította be a szakmai közvéleménynek, a parlamentnek azt, hogy a feladatait képes korrekt módon elvégezni. Képtelen elkészíteni az országleltárt, ami a magyar államnak a gazdálkodói és a kincstári vagyonát tartalmazná. Erre van egy érvényes kormányhatározat, aminek a határideje 2011. december 31., lassan egy évet csúszik. Két és fél év alatt a kormány képtelen volt ezt a nagyon fontos információt előállítani. Nem tudják az emberek, nem tudjuk mi, én, más, aki érdeklődik a téma iránt, hogy mennyi az ország vagyona.

Erre a szervezetre további olyan vagyoneszközök kezelését bízni, ami abból ered, amit itt a javaslat tartalmaz, hogy jogosult az állam képviseletében eljárni olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-kibocsátások során, amelynek kibocsátója az állam, ez egy további olyan hatáskörbővítés, amire nem szolgált rá ez a szervezet. Én a magam részéről felelőtlenségnek tartom ezt a hatáskörbővítést.

A másik elvarratlan szál, ami ennél talán még lényegesebb, az, hogy a helyi önkormányzatok adósságátvállalása nagyon fontos kérdés, minden bizottsági referátum kapcsán is szóba került. Én azt megértem, hogy itt a kormány gondolt arra, hogy ennek az ellenőrzése hogyan történjék, és a Kincstár, a Magyar Államkincstár az, amely szervezet ezeknek a vagyonmozgásoknak az ellenőrzését elvégezné. Ez rendben is van, hiszen aki a pénzt adja, az lehetőleg gondoskodjék annak az ellenőrzéséről is.

Ami nincs rendben - és ennek a törvénynek a kapcsán ezt én ismét szóba hoztam, és itt is szóba hozom, és mindannyiszor el fogom mondani, ameddig ennek a Háznak leszek a képviselője és ahányszor szót kapok -, hogy a helyi önkormányzatoknak az éves pénzügyi beszámolójáról nem születnek auditált könyvvizsgálói jelentések. És a helyzet ma már rosszabb, mint évekkel ezelőtt volt, amikor legalább a 3 ezer főnél nagyobb településeknél kötelező volt könyvvizsgálót megbízni. Ma már ez a kötelezettség is megszűnt, és gyakorlatilag azokról a fontos beszámolókról, a mérlegről, a pénzforgalmi jelentésről, egyéb fontos információkról nincs az állam részéről, a központi kormányzat részéről gondoskodás arról, hogy ezeknek a hitelességét megállapítsa valaki. Labdázott itt a Belügyminisztérium meg a Nemzetgazdasági Minisztérium, végül ez egy döntetlenre végződő mérkőzés volt, vagy mind a kettő inkább vesztesnek lenne elkönyvelhető.

Egyszerűen egy Európában példa nélküli helyzet adódik: a helyi önkormányzatok pénzügyi beszámolóját senki nem auditálja. Az a gyakorlat, ami létezhet, hogy tudniillik, vannak olyan polgármesterek, akiknek fontos a könyvvizsgálat, és nyugodtabban alszanak akkor, ha a beszámolójukat szakavatott szemek megnézik, és megvizsgálják, ez a megoldás azért nem elegendő, mert egyrészt nem mindenki él ezzel a lehetőséggel, mert pénzbe kerül a könyvvizsgálói díjazás, és a mai helyzetben még az is pénz, az a pár százezer forint, amit a könyvvizsgálónak kell fizetni. Másrészt meg azért nem megoldás elvileg, mert ez végül is nem nevezhető külső független ellenőrzésnek a szónak a szakmai értelmében, hiszen a megbízó azonos azzal, akinek a beszámolójáról van szó. Itt az államnak és a helyi önkormányzatnak az ellenőrzése, ennek a tisztázása lenne a feladat, és ez nincs tisztázva, miközben itt hatalmas pénzösszegek mozognak, és nincs arra garancia ebben a törvényjavaslatban, hogy ez a vagyonátvállalás hogyan fog megtörténni, pontosabban: ahogy meg fog történni, az mennyire szakszerű és mennyire célszerű. Ezekre vonatkozólag sem tartalmaz megoldást a törvényjavaslat, sőt ez a kérdés, amit itt most én feszegetek, nincs is egyáltalán előtérben sem a pénzügyi tárca, sem a belügyi tárca szakemberei vagy vezetői előtt.

Még egy kérdést szeretnék megemlíteni. Ez pedig az, hogy mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi időszakban a kormány gazdaságpolitikájának a centrumában a hiánymutató tartása áll. Ezt nem is vitatom, nem ez a feladat vagy a kérdés, tudomásul lehet venni. Azonban, mivel a költségvetés nyilvános, és az adófizető állampolgárok jó része érdeklődik iránta, felmerül a kérdés, hogy nem volna-e szerencsés, ha valamilyen formában a parlament - a kormány közreműködésével természetesen - azt az ominózus, azt a mondhatnám, fetisizált hiánymutatót is jóváhagyná, amiről itt nap mint nap szó van médiumokban, politikai vitákban, hogy tudniillik az a 3 százalék alatti, 2,7-2,9 százalékos hiány valójában mennyi.

Mert ha megnézi az ember a bevételi, kiadási fő előirányzatokat, akkor - itt valaki idézte - a bevételi előirányzat változatlan, a kiadási növekedni fog, ennek következtében nő a hiánymutató is. Ha ezt összeveti a régi adattal, akkor azt látja, hogy messze nem 3 százalék alatti számról van szó, hanem 6 körüli számról van szó, és akkor nem érti az átlagpolgár azt, hogy miről van szó.

(22.00)

És mindenkinek meg kell akkor magyarázni, amit itt, ugye, a helyettes államtitkár úr is korrekt módon egyébként levezetett a bizottsági ülésen, nem először, hogy pénzforgalmi elszámolás az, amit a magyar államháztartás alkalmaz, a másik meg nem pénzforgalmi. Ez elég bonyolult játékszabály, de egyszerűen a költségvetésből nem tud tájékozódni az érdeklődő adófizető állampolgár meg még az újságírók sem nagyon, hogy azok a számok, amiket itt jóvá fognak hagyni, akkor hogyan köszönnek ezek az egyébként napirenden lévő, Brüsszel felé igazolandó számoknak.

Tehát egy kényszerpályán fogant indítvány ez az újabb törvénymódosítás, aminek persze az üzenete végül is érthető és világos, de ilyen szakmai problémák miatt, továbbá ez a rapid keresztülbirkózása a parlamenten nagyon nem szimpatikus. Ezért aztán mi nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Garai István Levente képviselő úrnak, MSZP.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hát, képviselőtársam, azt kérdezted, hogy honnan lehet itten pénzt elvenni. Hát folyamatosan az egészségügyből. Hát honnan és mennyit? Szó volt róla, hogy a Széll Kálmán-terv 2 variációjában négy év alatt 399 milliárd forintot fognak kivenni a gyógyszerkasszából. Nyilvánvalóan, gondolom, akkor azt nem az önkormányzatok, hanem a betegek fizetik meg.

A GfK Egészségmonitor-felmérése szerint 2010 és 2011 vonatkozásában Magyarországon az egészségügyi magánkiadás, ami az emberekre és "a zemberekre" vonatkozik, 700 milliárd forinttal emelkedett. Akkor már mindjárt megint van egy kis forrás, képviselőtársam. Egyébként a magántőke és a magánforrás-finanszírozás Ausztriában 23,8 százalék, míg Magyarországon 35 százalék. Hát még akkor visszatérek a gyógyszerkasszára. Görögországban és Spanyolországban, ahol hasonló gazdasági válság van, sőt még jóval súlyosabb, mint Magyarországon, ott négyszer, illetve háromszor nagyobb az egy főre jutó állami gyógyszertámogatás.

Hát most, mivel nincs itt Halász államtitkár úr, akkor én egypár pillanatot itt "nyócévezek", mert erről is szó volt. A költségvetési törvénytervezet vitájakor szó volt arról, hogy az egészségügy struktúraváltására majd 50 milliárd forintot biztosít a kormányzat. Hát, kérem tisztelettel, meg a 8 év alatt 160,8 milliárd forint volt erre költve, most pedig, a legújabb adatok szerint a struktúraváltás előmozdítására lesz 13,5 milliárd forint országosan. Bács-Kiskun megyében meg a 8 év alatt erre a célra egyetlenegy megyében 20,5 milliárd forintot fordítottunk. Az országban az első ilyen rendelőintézet Kiskunmajsán épült meg 947 millió forintért, és nem "a zemberek" pénzéből, hanem különböző uniós forrásokból leginkább. (Seszták Oszkár: Az is az emberek pénze.)

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Veres János MSZP-s képviselő úrnak adom meg a szót hozzászólásra.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bevezetésként szeretnék idézni a Költségvetési Tanács véleményéből, amely a benyújtott törvényjavaslat kapcsán született. A tanács szükségesnek tartja, hogy a törvénymódosítás az Országvédelmi Alap végleges zárolására is tartalmazzon rendelkezést. Ugyanakkor a tanács olyan rendszerszerű intézkedéseket tart szükségesnek, amelyek erősítik az önkormányzatok felelős gazdálkodását, és a megváltozott kockázatokra is tekintettel a hasonló helyzetek ismétlődését kizárják. Továbbá azt mondja a tanács, hogy a kiadást csökkentő, illetve a bevételt növelő lépések ellenére mind a kiadások, mind a bevételek területén továbbra is fennállnak feszültségek, amelyek elsősorban a gazdasági növekedés kedvezőtlen, a tanács által korábban jelzettnek megfelelő alakulásának a következményei.

Úgy látom, hogy a kormány formálisan eleget tett ugyan annak a kötelezettségének, hogy a Költségvetési Tanácsot tájékoztatta a benyújtandó indítvány tervezetéről, ugyanakkor a tanács által szükségesnek tartott kiegészítéseket nem tette meg az indítványban. Ugyanis az általam fölsorolt mindhárom pont olyan, amely a nyilvánvalóan, úgy fogalmazok, hogy ellenzékipártisággal nem vádolható Költségvetési Tanács együttes, egybehangzó határozatával született meg, és mind a három pontot olyannak tekintette a kormány, amelyre a benyújtott törvényjavaslatban paragrafust nem szánt.

A törvényjavaslat szöveges indoklásában kitér ezek közül két dologra, azzal, hogy tulajdonképpen egyetért vele. Ugyanis az általános indoklásban azt mondja, hogy a kormány az önkormányzati adósság konszolidációjával párhuzamosan dolgozik a finanszírozási rendszer végső reformjának kialakításán, ennek keretében az eladósodottság megakadályozását segítő további szabályozás kidolgozásán. De semmi mást ettől konkrétabban magába a javaslatba nem építenek be, ebből következően nyilvánvalóan nem teljesíti a kormány a Költségvetési Tanács általam imént szó szerint megfogalmazott igényét, és nem teljesíti azt a minimumkövetelményt, amelyet a körültekintő gazdálkodás feltételeinek megteremtése kapcsán teljesítenie kellene a kormánynak a benyújtott javaslatban.

Miután már mind a mai bizottsági vitában, mind itt a plenáris ülésen is kinyílt az a kérdés, hogy vajon indokolt volt-e, okszerű volt-e, a felelős gazdálkodás feltételei mellett következett-e be ez a bizonyos eladósodás, ezért, azt gondolom, nem kerülhető meg az a kérdés, hogy ha a kormány javaslatára majd az Országgyűlés úgy dönt, hogy átvállalja ezeket a bizonyos adósságokat az önkormányzatoktól, akkor minimum meg kellene vizsgálni azt, hogy ezen adósságok keletkezésében mi játszott szerepet. Mennyiben játszott szerepet az eladósodottság keletkezésében az önkormányzatok döntése, fejlesztési döntése vagy éppen nem fejlesztésre, hanem működtetésre vonatkozó döntése, mennyiben játszott szerepet az önkormányzatok elmaradt döntése.

Azaz, tudomásom szerint nagyon sok olyan elmaradt döntés is volt ebben a periódusban, amit az önkormányzatoknak meg kellett volna hozni, de nem hozták meg menet közben ezeket a döntéseket, mert úgy gondolták, hogy nem akarnak fölvállalni konfliktust az állampolgárokkal, választóikkal, és ilyen értelemben inkább fölvették a hitelt, inkább kibocsátották a kötvényt, semmint hogy racionális gazdasági ésszerűséget szolgáló döntéseket hoztak volna. Továbbmegyek. Volt ezzel kapcsolatban sajtóhír is az elmúlt 8 évben, ahogy szoktak itt fogalmazni, hogy kaptak arra biztatást is a fideszes önkormányzati vezetők, hogy nyugodtan adósodjanak el, nyugodtan bocsássanak ki kötvényt, nyugodtan oldják meg külső finanszírozásból az önkormányzati kiadási többleteket, nem szükséges az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelniük.

Meggyőződésem szerint, ha az állam átvállal egy ilyen jellegű kötelezettséget, akkor feltétlenül szükséges az, hogy ezeket a körülményeket okszerűen megvizsgálják. Tettem is javaslatot a bizottsági ülésen is, és nyújtottam be módosító indítványt is a tekintetben, hogy az Országgyűlés bízza meg ezzel a feladattal a Számvevőszéket. Már csak azért is indokolt lenne megbízni a Számvevőszéket ezzel a feladattal, mert a Számvevőszék honlapjának tanúsága szerint az elmúlt két év önkormányzati adósságnövekedésével nem foglalkozott a Számvevőszék. Azaz nincs olyan vizsgálat kint a Számvevőszék honlapján, amely a 2010. év után bekövetkezett önkormányzati adósságváltozással foglalkozott volna. 2010-ből van egy ilyen jelentés kint a számvevőszéki honlapon, 2010-es dátummal van egy ilyen jelentés kint. Az azt követő két év adósságváltozását nem tárgyalta, nem minősítette, nem vizsgálta a Számvevőszék. Ma valószínűnek tartjuk, hogy indokolt lenne ennek a vizsgálatnak a lefolytatása is azon túl, amit az iménti kérdésben már érintettem.

És ha már ez a kérdés szóba került, akkor szeretném egyértelművé tenni itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt is, hogy a korábbi kormány számtalan alkalommal tett indítványt arra, hogy az önkormányzatok adósságával kapcsolatos szabályozás változzon meg. Jómagam miniszterként kezdeményeztem ilyen kétharmados törvénymódosításnak a benyújtását az Országgyűléshez, erről 18 alkalommal folytattunk egyeztetést a Pénzügyminisztériumban. A 18 alkalom közül mind a 18 alkalommal a Fidesz-frakció által erre az egyeztetésre delegált személy, nevezetesen Tállai András név szerint alkalmatlan helyzetben volt ahhoz, hogy az indítványról bármilyen egyértelmű álláspontot képviseljen, tekintettel arra, hogy mindig arra hivatkozott a megbeszéléseken, hogy a Fidesz elnökségétől nincs felhatalmazása arra, hogy az önkormányzatokra vonatkozó szabályozás megváltoztatásában egyetértésük lenne. És miután közismert, hogy a kétharmados önkormányzati törvény módosításához az akkori kormánytöbbség nem volt elég a parlamentben, ezért csak a Fidesz egyetértésével lehetett volna módosítani az önkormányzatok adósságváltozásával, adósságnövekedésével kapcsolatos szigorúbb szabályozást.

(22.10)

Úgy gondolom tehát, hogy ebben minimum megáll az akkori Fidesz-frakció, ilyen értelemben a Tállai András által hivatkozott Fidesz-elnökség felelőssége is a bekövetkezett adósságnövekedés miatt.

A benyújtott javaslat ugyanakkor foglalkozik más témákkal is. Bizottsági kisebbségi véleményként már elmondtam, mi semmiképpen nem tartjuk szerencsésnek azt, ahogyan a Kossuth tér rekonstrukciójával kapcsolatos jelenlegi költségvetési törvényi szabályozást ez a mostani javaslat felborítja és megváltoztatja. Ez mindenképpen átláthatatlanná fogja tenni ezt a tételt. Azért fogja átláthatatlanná tenni, mert jelenleg több tételben konkrét összegek szerepelnek, és ezek összevonása azt fogja eredményezni, hogy a külső szemlélő bizonyosan nem fogja tudni, hogy pontosan milyen célra mennyi költségvetési forrás került felhasználásra.

De továbbmegyek. Az a laza megfogalmazás szerepel a benyújtott indítványban, miszerint "a Kossuth tér rekonstrukciójának megvalósítására az Országgyűlés fejezetet irányító szerv vezetője kötelezettséget vállalhat a beruházás 2014. évben történő befejezésével". Úgy gondolom, hogy ez a benyújtott szöveg szakmailag is teljesen nonszensz, nemcsak politikailag. Teljesen nonszensz azért, mert úgy ad felhatalmazást egy fejezetet irányító szerv vezetőjének, hogy nem határozza meg, nem rögzíti ezen felhatalmazás keretét. Egyetlenegy dolgot rögzít: a 2014-ben történő befejezést. Természetesen értjük mi, hogy a választási kampány miatt akarják befejezni 2014-ben a Kossuth tér rekonstrukcióját, azonban a mi megítélésünk szerint semmiképpen nem fogadható el az, hogy ennek a költségkereteit és intézményi kereteit nem korlátozza, nem határozza meg ebben a bizonyos paragrafusban a törvényalkotó a mostani beterjesztett javaslat szerint. Ezért úgy gondoljuk, hogy mindenképpen szükséges lenne ezt a javaslatot ezzel a kérdéssel a továbbiakban kiegészíteni.

Fontosnak tartom a 2. §-ban szövegszerűen szereplő felhatalmazást a Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaság felé. Ebben azt mondja, hogy jogosulttá teszi az állam képviseletében eljárni olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátása során, amelynek kibocsátója az állam, és amely az állam tulajdonában lévő pénzügyi eszközhöz kapcsolódik. Ez a megfogalmazás megint valószínűsíthetően olyan konkrét tranzakció megvalósítása miatt kerül a törvénybe, amelyről szerintem kellene, illene és szükségszerű is lenne az Országgyűlést tájékoztatni, ha már ezt a javaslatot az Országgyűlés elé hozták. De miután a bizottsági ülésen ez nem történt meg és államtitkár úr az expozéjában erre nem tért ki, ezért innen is felszólítom, hogy tegye meg most a bizottság ülésén elhalasztott vagy elmulasztott és itt az expozéban nem szerepeltetett konkrét megfogalmazást, hogy pontosan milyen tranzakció miatt akarják a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt felhatalmazni ilyen jellegű feladattal. Azért kellene, hogy ezt megtegyék, mert Magyarországon jelenleg ilyen jellegű kibocsátásra az érvényes törvényi szabályozás szerint a jegybanktörvénnyel és a jegybankkal összhangban az Államadósság-kezelő Központ jogosult.

Úgy gondolom, ha van másfajta szándékuk, ha meg akarják változtatni a rendszert, akkor meg kellene indokolni, hogy miért akarják megváltoztatni. Miután államtitkár úr korábban volt vezetője az Államadósság Kezelő Központnak, ezért nyilván pontosan tudja és szerintem szakmailag el is fogadja, hogy az ország érdeke az, hogy az ország egy szervezeten keresztül jelenjen meg a pénzpiacokon, ha forrásszerzésről van szó. A jegybank mindenkori vezetői - beleértve Járai Zsigmondot és a jelenlegi jegybankelnököt, de visszamehetek akár Surányi Györgyig is - mindig egyetértettek abban, hogy az állam nevében egy szervezet, nevesítetten az Államadósság-kezelő Központ jelenjen meg a pénzpiacokon, ha pénzfelvételről kell tárgyalni vagy ha bármilyen állampapír kibocsátására kerül sor, ezért meglehetősen idegenül hangzik ez a bizonyos megfogalmazás.

Ha pedig ez nem egy általános érvényű megfogalmazás, hanem egy konkrét tranzakcióra vonatkozó, akkor szerintem azt minden további nélkül meg lehet mondani az Országgyűlés nyilvánossága előtt. Az elmúlt tíz évben volt ilyen jellegű tranzakció, de azt nyilvánossá tettük. Az a kormány annak idején hónapokkal a tranzakció előtt nyilvánossá tette annak a tranzakciónak a majdani bekövetkeztét, és a nyilvánosság előtt zajlott le a tranzakció lefolytatása is. Ha most is ilyen jellegű tranzakcióról van szó, akkor meggyőződésem szerint hasonlóképpen járhat el a kormány, és ezzel semmifajta érdek nem sérül.

A benyújtott javaslatban, szerintem szakmailag nem megalapozott módon, december 12-ei dátummal szerepel az 5 ezer lélekszám alatti települések adósságátvállalásának a határnapja. Azaz azt mondja, hogy a támogatással érintett adósságelemek, a 2012. december 12-ét követően keletkezett állomány és az ahhoz kapcsolódó járulékok törlesztésére vonatkozik a benyújtott javaslat. Ugyanakkor államtitkár úr elmondta a bizottság ülésén, hogy az 5 ezer fő fölötti lélekszámú települések esetén szeptember 30-a lesz ez a bizonyos határnap, ameddig a keletkezett adósságok részleges átvállalásának a döntésére lehet majd a későbbiekben számítani. Úgy gondolom, hogy a december 12-e minimum vitatható időpont. Vitatható azért, mert ez jóval azt követő időpontot jelent, amikor az adósságátvállalási döntés bejelentése megtörtént. Valószínűsíthetően egy azt követő időpontot jelent, amikor az erre vonatkozó törvény elfogadásra kerül az Országgyűlésben és kihirdetésre kerül a Magyar Közlönyben. Ezért úgy gondolom, semmiképpen nem helyes egy majdani időpontot szerepeltetni, hanem sokkal inkább egy mögöttünk levő időpontot, valószínűleg a bejelentést megelőző időpontot kellene szerepeltetni a törvényben, természetesen azzal a kitétellel, hogy az ezt követő időszakban az ehhez kötődő kötelezettségek értelemszerűen az átvállalás részét képezik.

Még egy kérdést szeretnék érinteni a mostani hozzászólásomban. A bizottsági ülésen is felmerült ez a kérdés, és mostanáig sem megnyugtató az általunk ismert válasz e tekintetben. Úgy szól a javaslat, hogy a szállítói tartozásállomány átvállalására nem kerül sor. Elég sok olyan önkormányzat van, én magam is több ilyen önkormányzatot ismerek Kelet-Magyarországon, amelyeket a pénzintézetek nem minősítettek hitelképesnek, ezért olyan szállítói tartozásállománnyal rendelkeznek, amit hitelfelvétel hiányában nem tudtak kifizetni, és fennáll a szállítók követelése. Ebbe a konszolidációba emiatt nem fog beférni ez az önkormányzati kör, nyugodtan mondhatom, hogy a legelesettebbek, a leginkább rossz anyagi feltételekkel működő önkormányzatok közül kerülnek ki ezek az önkormányzatok. Jelen pillanatban a régi 6/3-as költségvetési előirányzat átalakult változata semmiképpen nem nyújt reményt arra ezeknek az önkormányzatoknak, hogy a szállítói tartozások kiegyenlítésének a forrását megkapják a költségvetésből. Ezért úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni kellene, ha már ezt a javaslatot tárgyaljuk, mert - hangsúlyozom - egy mindenféle más paraméter alapján ugyanolyan rászorulónak minősülő önkormányzat nem kapja meg a kötelezettségének a teljesítéséhez szükséges forrást, miközben a másik, a szerencsésebb, amelyik felvett hitelt, megkapja ennek az ellentételezését.

Végezetül meggyőződésem, hogy ha egy egységes és normatív szabályozást sikerül ezekben a kérdésekben találni, akkor sokkal igazságosabb, sokkal méltányosabb lehetne az ezzel kapcsolatos bejelentett döntés végrehajtása a parlament előtt lévő törvényi szöveg alapján, illetve a későbbiek során a végrehajtási rendeletekben is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Kovács Tibor képviselő urat illeti a szó.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak néhány mondattal szeretném kiegészíteni azt, amit Veres János képviselő úr elmondott, és amire felhívta a kormánypárti képviselők figyelmét. A Kossuth tér rekonstrukciójával kapcsolatban még egy momentumra mindenképpen fel kell hívni a figyelmet, arra, hogy a beruházás utóellenőrzése ezzel a módosítással gyakorlatilag lehetetlenné válik. Tehát ha a következő kormányzat meg szeretné nézni, hogy milyen indokoltsággal, mire költötték el azokat a forrásokat, az ezzel a módosítással gyakorlatilag lehetetlenné válik. Ha tudatosan ez volt a céljuk ezzel a változtatással, akkor azt ezzel a módosítással nyilvánvalóan el is érik.

(22.20)

A másik, amiről többször szó esett az Országgyűlés plenáris ülésén, az a panelprogram, amit ez a kormány gyakorlatilag leállított vagy pihentetett, vagy szüneteltetett az elmúlt időszakban, és hogy most 1,6 milliárd forintot kívánnak erre a célra fordítani, az már gyakorlatilag is elkésettnek tűnik, mert hiszen számos önkormányzat, számos társasház hónapokkal, esetleg közel egy évvel ezelőtt megvalósított fejlesztéseinek ellenértékét a mai napig nem kapták meg ezek a társasházak, nap mint nap jelentkeznek nálunk és érdeklődnek, hogy egyrészt a megvalósított beruházásaik után a megítélt támogatást mikor fogják megkapni, illetve azok, akik eddig nem indították el ezeket a fejlesztéseiket, milyen eséllyel pályázhatnak erre a következő időszakban.

Sajnos úgy tűnik, hogy teljesen indokolatlan az, hogy a CO2-kvóták értékesítésével miért vacakolt eddig ez a kormány, és miért nem gyorsította fel ezt a folyamatot, hogy ez a program hatékonyabban és gyorsabban haladhatott volna előre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki (Babák Mihály: Szó nem lehet róla!) hozzászólni. (Jelzésre:) Szilágyi László, Lehet Más a Politika. (Balla György: Lehetne más!)

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A sokadik, hallottuk, tizenkettedik módosítását éljük ma a tárgyévi költségvetésnek, és ez bizonyosan egyfajta rekord. A pénzügyminiszter úr már elég sok rekordot magáénak tudhat. Ez az egyik, hogy a tárgyévi költségvetés legtöbb módosítása az ő nevéhez fűződik. De hát nyilván hozzá társíthatjuk azt is, hogy a még hatályba nem lépett adótörvények módosítási rekordját is ő tartja. Láttunk erre már rengeteg példát az ő regnálása alatt. Kiérdemelhetné a rafinált, trükkös megszorítások minisztere címet, és az egy hónap alatt benyújtott legtöbb megszorító csomag is hozzá fűződik.

Most megértük, hogy a harmadik csomagot látjuk rövid időn belül, és hát bizony a csomagjainak a nagysága is meghaladja már a Bokros-csomag kétszeresét, és jó eséllyel pályázik arra a pénzügyminiszter úr, hogy az ő ideje alatt következik be az a leghosszabb időszak, amíg nem volt gazdasági növekedés. Ezek szomorú rekordok, én azt gondolom, de hadd térjek rá a törvényjavaslat részleteire.

Itt már hallottuk több felszólalásban is, hogy meglehetősen szokatlan gyakorlat az, ami itt elkezdődik, hogy az állam tulajdonában lévő pénzintézetek, cégek számára megnyitja a forrásbevonást, gyakorlatilag az eladósodás lehetőségét úgy, hogy ez nem számít bele az államadósságba. Most az MNV Zrt.-nek is lehetőséget ad arra az Államadósság Kezelő Zrt. mellett, és igazából nem látjuk az indoklásból azt az érdemi választ, hogy mi szükség erre és milyen célt szolgál ez az intézkedés. Emlékeztetőül: az Eximbank 1200 milliárd forintig vonhat be külső forrásokat, azaz adósodhat el automatikus állami kezességvállalás mellett. Ez végső soron azt jelenti, hogy az állam állja a cechet, és ezek költségvetési kockázatot jelentenek.

A panelprogrammal kapcsolatban többször elmondtuk, hogy ebben mi nagyon fontos lehetőséget látunk, és örülünk, hogy végre valami pénzt találnak erre. Itt a kormányváltás után röpködtek a százmilliárdok, Bencsik államtitkár úr nagyon szerette volna ezt a programot itt elindítani, és kiemelt helyen szerepel az energiastratégiában is. Ha megnézik az LMP költségvetési alternatíváját, akkor ott is hangsúlyos helyen szerepel, hiszen egy ilyen kiemelt programmal több legyet lehetne ütni egy csapásra a munkahelyteremtés és a kisvállalkozók támogatásától kezdve nagyon komoly energiahatékonysági poénokat lehetne ezzel nyerni.

Az energiahatékonysági programok finanszírozására nyilvánvalóan kevés ez a pénz, és emlékezzünk meg arról, hogy egy dolog a panelprogram, a másik dolog az, hogy a vidéki településeken rengeteg olyan hetvenes, nyolcvanas években épült ház van, ahol még sokkal komolyabb beruházásokra lenne szükség, hogy ne a varjaknak fűtsünk. Mindenképpen módosítani kellene ezt az előterjesztést olyan tekintetben - be is adtunk egy módosítót -, hogy ne csak energiahatékonyságra lehessen ezt a keretet fordítani, hanem megújuló kisberuházásokra.

Az LMP - még egyszer emlékeztetnék rá - egy zöldberuházási alap létrehozására tett javaslatot, 200 milliárd forintos alapról lenne itt szó. Ezt részletesen kidolgoztuk, és természetesen a forrásait is megjelöltük. Nagyon remélem, hogy egyszer ezekre valóban sor kerül. A módosítás nyilvánvalóan legnagyobb tétele az, hogy a kormány, az állam átvállalja az ötezer fő alatti kistelepülések, szám szerint 1655 kistelepülés és 17 kistérségi társulás adósságait egyösszegű támogatás formájában. Itt kilencvenegynéhány milliárdról szól az előterjesztés. Ebből is látszik az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kistelepüléseknél olyan nagyon nagy gondot nem jelent az eladósodás. Én jómagam végiglátogattam rengeteg Komárom-Esztergom megyei kistelepülést, és mindenhol azt mondták, a polgármesterek is körülbelül egy évvel ezelőtt még egy nyílt levelet is intéztek a belügyminiszterhez annak idején, hogy ők jól gazdálkodtak, nem vettek fel hiteleket, nem bocsátottak ki kötvényeket, ahogy ők mondták, addig nyújtózkodtak, amíg a takaró ér, és még annak árán is, hogy nem nagyon volt fejlesztés, nem nagyon volt beruházás, megőrizték a költségvetésük integritását, és nem adósodtak el.

Azóta némelyik azt mondja, hogy szinte már bánja, ők is megtehették volna, hogy mindenféle hiteleket felvesznek, csilli-villi beruházásokat indítanak, ezzel politikai tőkét kovácsolnak a saját településükön, mondván, hogy majd az állam ezt úgyis átvállalja, konszolidálja őket, náluk marad a dicsőség, és az államnál lesz az adósság. Annak idején leírták azt, hogy ők jól gazdálkodtak évekig, és nem halmoztak fel adósságokat, mégis elveszik az iskolájukat. Sokkal több forrást vesznek el, mint amennyi ezekkel a feladatmegszűnésekkel jár, a tetejében elvesznek tőlük vagyonelemeket is, amelyekbe a hosszú évek alatt elég sok pénzt beletettek, rengeteg önkéntes munkát végeztek a helybeli polgárok, és ők ezt nagyon rosszul élik meg, hogy számos önkormányzati feladatot vonnak el tőlük, holott adósságállományuk nem keletkezett, és gazdái voltak ezeknek a funkcióknak. És nagyon fontos volt számukra, hogy ők üzemeltetik az iskolát, és ők üzemeltetnek még egyéb intézményeket.

A kormány egyfajta megoldást javasol az 1990-ben született önkormányzati rendszer egyik problémájára, nevezetesen arra, hogy tartósan nem képesek finanszírozni az önkormányzatok a feladataikat. Kiderült, hogy mára egyes települések csak társulás formájában életképesek, és csak így tudják fenntartani a közszolgáltatásukat, és bizony ezért ösztönözni kellene lehetőleg önkéntes alapon, hogy működjenek együtt. Nyilván nagyon fontos lenne, hogy a fejlettségi különbségek kiegyenlítését jobban tudja segíteni a pénzügyi kormányzat, és olyan pénzügyi mechanizmusok szülessenek, amelyek elősegítik a fejlettségi különbségek meghaladását. Egyáltalán nem látjuk a megoldást, hogyan előzik meg a jövőben azt, hogy a kistelepülések adóssága újraképződjön, hacsak nem az a megoldás, amire sok kistelepülés-vezető panaszkodik, hogy el nem tudják képzelni, jövőre hogyan tudják az egy-két hónapos likviditási problémákat áthidalni, ha még folyószámlahitel felvételében is korlátozva lesznek. Nagyon félnek az új feladatfinanszírozási rendszertől, ezt zsákbamacskának gondolják, és nagyon sok bizonytalanságban élnek, közben már másfél hónap sincs hátra az évből, lassan odaérnek, hogy a saját költségvetésüket kell elkészíteni, és még nem léptek életbe nagyon fontos törvények, amelyek az ő életüket meghatározzák.

Örültünk volna, ha az adósságátvállalás mellé egy pénzügyileg fenntartható finanszírozási rendszer párosult volna, és nem az önkormányzatiság felszámolása következik be. Az adósságátvállalás valóban nem módosítja az EU által számított államháztartási deficit szintjét, de mégiscsak a központi költségvetés elsődleges egyenlege terhére kell biztosítani a támogatás nyújtását.

(22.30)

Az önkormányzatok kezdik megismerni, hogy a kormányzat az egyik kezével ad, a másik kezével hamarosan el fog venni valamit, és komoly szorongásokat élnek át, hogy vajon az új önkormányzati finanszírozási rendszerben hogyan fog mindez visszaköszönni a kistelepüléseknél.

Még egy mondatot engedjenek meg: mi ezt a Kossuth téri presztízsberuházást nem szeretjük, nagyon rossz véleménnyel vagyunk róla. Szerepel ez a beruházás azon a listán, ami a "Magyarország talpra áll" című költségvetési javaslatunkban található, amely terhére komoly forrásokat lehetne átcsoportosítani az alapvető közszolgáltatások számára.

Köszönjük szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. Jelentkezőt nem látok. Kérdezem a kormány képviselőjét, Pleschinger Gyula államtitkár urat, kíván-e most válaszolni vagy később. (Pleschinger Gyula jelzésére:) Köszönöm szépen.

Az általános vitát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátására holnap a határozathozatalok körében, a részletes vitájára pedig a holnapi napon a részletes viták sorában elsőként kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény módosításáról szóló T/9165. sorszámú törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János, Selmeczi Gabriella, Papcsák Ferenc és Kozma Péter fideszes képviselők önálló indítványát T/9165. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Papcsák Ferenc képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.




Felszólalások:   292-294   294-316   316-338      Ülésnap adatai