Készült: 2021.05.18.08:42:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

222. ülésnap (2012.09.26.),  101-141. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:15:35


Felszólalások:   35-101   101-141   141-175      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm Domokos László elnök úrnak a vitában elhangzottakra adott részletes válaszait. Az együttes általános vitát lezárom. Mivel a számvevőszéki és költségvetési bizottság előterjesztéséhez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János és Román István előterjesztését megismerhették a T/8441. számon.

A napirendi pont előadójának húszperces időkeretben történő expozéja következik. Megadom a szót Román István képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának.

ROMÁN ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény módosításával kapcsolatos javaslatunkat szeretném önökkel ismertetni, amelyet T/8441.számon kaphattak meg. Aki megismerkedett a törvényjavaslattal, az láthatta, hogy maga a törvényjavaslat a tartalmát tekintve rövid, a céljait tekintve pedig egyértelmű, ezért jómagam is a törvényjavaslat előterjesztőjeként ebben az expozéban lényegre törően, egyértelműen és röviden szeretném ismertetni önökkel a javaslatunkat, a javaslatunk céljait és tartalmát.

Kezdjük a célokkal! A javaslat célja megteremteni annak a lehetőségét, hogy a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap a meglévő eszközeit térítésmentesen átadhassa az állam nevében eljáró Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. részére. Az állami vagyon kezeléséért a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. felel, ezért a hatékonyság érdekében célszerű megteremteni a lehetőségét, hogy bizonyos eszközök egy kézben, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vagyonkezelésében legyenek. Hogy konkrét példát is mondjak önöknek, jelenleg van olyan stratégiai magyar cég, amely papírjainak egy része a Nemzeti Vagyonkezelőnél, a másik része pedig az Adósságcsökkentő Alapnál található, tehát mindenféleképpen célszerű lenne, hogy egy helyen kezelve történjen ennek a hasznosítása. Ugyanakkor a jelenleg hatályos jogszabályok szerint a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap a portfóliójában lévő eszközöket értékesíteni köteles, és a bevételt az államadósság csökkentésére kell fordítania. Tehát jelen pillanatban az állam nevében eljáró MNV Zrt.-nek csupán térítés mellett adhatná át az eszközöket. Erre a helyzetre kíván a javaslatunk megoldást kínálni, vagyis megteremteni a nevezett pénzügyi eszközök hatékonyabb kezelésének a lehetőségét.

Nagyon fontos szempont, hogy ezzel a változással együtt is az államadósság csökkentése, az államadósság csökkentésének a szempontja kell az elsődleges legyen. Nyilvánvalóan az elmúlt két évben rengeteget beszéltünk a magyar államadósságról, rengeteget beszéltünk arról, hogy hogyan halmozódott fel ez az adósság, és nemegyszer hangzott el, hogy a kormányzatnak és a többségi Országgyűlésnek is egyik legfontosabb célja az államadósság csökkentése, tehát olyan javaslatot tettünk önök elé az asztalra, ami ezt a célt szem előtt tartja és deklarálja. De hogy néhány adatot elmondjak önöknek, csak azért, hogy ezt még inkább megerősítsem: az államháztartás központi alrendszerének az adóssága az Államadósság Kezelő Központ nyilvántartása szerint 2006 januárjától 2011 végéig 64,2 százalékkal nőtt, vagyis 12 ezer milliárd forintról közel 21 ezer milliárd forint összegre, és ennek a növekedésnek az üteme sem volt egyenletes, hanem volt két olyan év, amely kiemelkedő mértékben növelte az államadósságot, ez a 2006. és a 2008. év volt. Tehát nyilvánvalóan az államadósság mértéke, az államadósság elleni küzdelem a mi javaslatunk megfogalmazásakor is nagyon fontos szempont volt, és úgy gondolom, hogy a javaslatunk ennek a kritériumnak megfelel.

Érdemes talán még néhány gondolatot beszélni arról a portfólióról, amit érint a javaslat. Ha pontosan megnézzük, akkor az Államadósság Kezelő Központ nyilvántartásában a június 30-ai adatok alapján 654 milliárd forint összegű pénzügyi eszközről van szó. Ennek a pénzügyi eszköznek a nagyobb része forintalapú, a kisebb része, egyharmada devizaalapú. A forintalapú pénzügyi eszközök egyrészt részvények, magyar állampapírok, befektetési jegyek, jelzáloglevelek, a külföldi, illetve devizában meglévő pénzeszközök pedig elsősorban részvények és befektetési jegyek.

Ma már mindannyiunk számára ismert a KEHI vizsgálatát követően, hogy a magánnyugdíjpénztáraktól átvett vagyonelemek rendkívül széles képet mutatnak. Mindannyiunk számra ismert emellett, hogy az ezzel a vagyonnal való gazdálkodás elég sok kivetnivalót hagyott maga után a magánnyugdíjpénztárak esetében. Csak hogy konkrétumot mondjak önöknek: három magánnyugdíjpénztárral kapcsolatosan született feljelentés többrendbeli hűtlen kezelés gyanújával, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének is van sikeresen nyert pere a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatosan.

Ezt azért tartottam nagyon fontosnak elmondani, mert ha a portfólió összetételét megnézzük, akkor abban is azt láthatjuk, hogy a legtöbb esetben nem feltétlenül a legnagyobb gondoskodással jártak el a magánnyugdíjpénztárak. Ha visszaemlékeznek, képviselőtársaink, éppen ezért az idei év elején, amikor lehetőséget biztosítottunk arra, hogy az állami pénztárba átléphessenek azok, akik ezt korábban nem tették meg - ez körülbelül 25 ezer főt érintett -, akkor ennek a törvénynek nagyon fontos része volt az, hogy nem akármilyen papírokban, részvényekben, kötvényekben kell ennek megtörténnie, hanem vagy állampapírokban, vagy pedig készpénzben. Nyilvánvalóan ez a fajta döntés, szándék arról szólt, hogy az államhoz kerülő vagyon használható legyen, és a korábbiakkal ellentétben, amikor mindenféle kevésbé használható vagyonelemek is kerültek át az államhoz, jóval hatékonyabban valósuljanak meg ezek az átadás-átvételi folyamatok.

Összefoglalásképpen, zárásképpen annyit szeretnék még egyszer megerősíteni, amiről azt gondolom, hogy a törvényjavaslatnak, módosítási javaslatnak az egyik legfontosabb erénye, hogy azt gondolom, hatékonnyá teszi ezekkel a pénzeszközökkel való gazdálkodást, és segíteni fogja, hogy az államadósság elleni küzdelem ezen papírok esetében más körülmények közepette, de sikeresebben folyhasson.

A javaslattal kapcsolatosan nagy tisztelettel várom javaslataikat, észrevételeiket, kérdéseiket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, a kormány nevében államtitkár úr kíván-e szólni. (Jelzésre:) Köszönöm, államtitkár úr nem kíván most a kormány nevében megnyilatkozni.

Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági és informatikai bizottság írásban nyújtotta be ajánlását, előadót nem állít.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Manninger Jenő képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amint azt hallottuk, a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap egyes eszközeit az államnak, illetve az annak nevében eljáró MNV Zrt. részére térítésmentesen átadhassa, ez a célja a törvényjavaslatnak. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint az alap a portfóliójában lévő eszközöket csak értékesítési kötelezettséggel adhatja át, a bevételt mindenképpen az államadósság csökkentésére kell fordítani.

(17.10)

A kormányzatnak kiemelt célja az államadósság csökkentése, ennek keretében változtatta meg a nyugdíjrendszert, amivel kapcsolatban számos eszköz került az alaphoz. A jelen törvényjavaslat ezen eszközök hatékonyabb kezelését teszi lehetővé az államadósság-csökkentési cél megtartása mellett, ezért kérem a javaslat támogatását.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Kovács Tibor képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha csak ilyen egyszerű lenne ez a kérdés, mint ahogy a vezérszónokok, illetve az előterjesztő előadta, akkor bizony tényleg nem lenne mit mondani ezzel a javaslattal kapcsolatban. De hát azért mégiscsak számos kérdés felmerül ezzel a javaslattal kapcsolatban.

Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, akik néhányan itt ülnek a teremben, hogy milyen fölütéssel rabolta el a kormánypárti többség a magánnyugdíjpénztárak vagyonát az állampolgároktól, milyen indokokat szajkóztak itt heteken-hónapokon keresztül, hogy miért csinálják meg ezt az államosítást, miért lopják el több mint 3 millió ember megtakarításait, amiből a nyugdíjukat kívánták fedezni. Most válik egyértelművé és világossá, hogy azok közül a célok közül, amiket akkor megfogalmaztak, egyrészt egy se volt igaz, másrészt egy se valósul meg. Azt mondták, hogy azért kell államosítani ezeket a magán-nyugdíjpénztári vagyonokat, hogy biztosítsák a nyugdíjak reálértékét, hogy a biztosítottak vagyona a későbbiekben is megmaradjon. Na, erre vonatkozóan aztán semmiféle garancia nincs.

Aztán azt mondták, hogy ebből a vagyonból, amit így államosítottak, semmi másra nem lehet fordítani, mint az államadósság csökkentésére. Ez egy érdekes momentum lenne, mert ha emlékeznek rá képviselőtársaim, az adósságkezelő központ benyújtotta a parlamentnek az elmúlt évi beszámolóját. Aztán a kormánypárti többség valami miatt gyorsan-gyorsan levette a napirendről ennek a témának a tárgyalását, persze azóta se tudjuk, hogy miért. Vannak sejtéseink, hogy ami ebben a beszámolóban megjelent, az valószínűleg nem egyezik azzal a korábbi kommunikációval, amit a kormánypárti képviselők ezzel kapcsolatban megfogalmaztak. Itt ül a kormány képviseletében államtitkár úr, tessék szíves lenni a parlament nyilvánossága előtt nyilatkozni arról, hogy miért kezdeményezte a kormány ennek a beszámolónak a parlament napirendjéről való levételét. Nyilvánvalóan van valami titkolnivalójuk ezzel kapcsolatban. S most előttünk van egy előterjesztés, amely arra tesz javaslatot, hogy a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek térítés ellenében az alap átadhasson különböző vagyonelemeket.

Az első kérdés az, ki fogja megmondani - az alap dönti el, mert az alapnak van ilyen jogosítványa a törvény alapján -, hogy melyik vagyonelemet fogja átadni a Nemzeti Vagyonkezelőnek, és a Nemzeti Vagyonkezelő mit fog majd csinálni ezzel a vagyonelemmel. Arról nem rendelkezik a törvényjavaslat, ki tesz javaslatot arra, hogy milyen vagyonelemeket, miért, milyen indoklással, milyen feltételekkel és hogyan ad át, és a Nemzeti Vagyonkezelő a továbbiakban mit fog kezdeni ezzel a vagyonelemmel. Elhangzott az előterjesztő részéről, hogy hányfajta vagyonelemről van szó, részvényekről, befektetési állampapírokról és még ingatlanokról is. Az Országgyűlés számára eddig se volt igazán áttekinthető, hogy az alap hogyan működött és gazdálkodott az ellopott vagyonnal. Most, miután az átadásra sor kerül, ezt követően meg még inkább áttekinthetetlenné válik az Országgyűlés számára, hogy ezekkel a vagyonelemekkel a későbbiekben mi fog történni.

Ha olyan javaslat érkezett volna az Országgyűlés elé, amely az országgyűlési képviselők és az Országgyűlés számára is áttekinthetőbbé, követhetőbbé tette volna az ezzel a vagyonnal történő gazdálkodást, akkor azt mondtam volna, meg lehet fontolni, hogy ha már ellopták az állampolgárok megtakarításait, akkor legalább a köz érdekében gondos gazdaként gazdálkodjanak vele. De hát szó nincs erről! Nem tudjuk például, mert az Államadósság Kezelő Központ sem számolt be arról, hogy azok a vagyonelemek, amelyeket az államadósság csökkentésére fordítottak, hogyan járultak hozzá ahhoz, hogy az IMF-től felvett hitellel kiegészülve, ami összességében több száz milliárd, sőt a mai gazdasági bizottsági ülésen elhangzottak szerint megközelíti az 1000 milliárd forintot, csak hát az a probléma, hogy a forint árfolyamának a romlása miatt ennyivel nőtt az államadósság. Magyarul, hiába fizetett ki a kormány az elmúlt egy-másfél évben közel 1000 milliárd forintot az államadósság csökkentésére, a forint árfolyamának romlása és csökkenése miatt az államadósság gyakorlatilag alig-alig csökkent néhány tized százalékkal. Éppen ezért fogadtatta el a kormány a múlt héten az Országgyűléssel, hogy ezentúl majd az államadósságot úgy kell kiszámítani, hogy a kormány megmondja, milyen árfolyamon kell figyelembe venni, és ezzel meghatározza, hogy mennyi az államadósság, holott az államadósságot nem az alapján kell fizetni, hogy a kormány milyen árfolyamot határoz meg, hanem hogy a törlesztés időpontjában éppen milyen a forint árfolyama, annak megfelelően kell a törlesztést végrehajtania, legalábbis én úgy gondolom, hogy ez így van, de hát ez nyilvánvalóan így is van. Ezt a szabályt nyilvánvalóan azért nyújtotta be a kormány, hogy tetszése szerint mondhassa, amikor a forint árfolyama éppen úgy alakul, nagy hurráoptimizmussal bejelentheti, hogy az államadósság ismét csökkent 2 százalékkal. Akkor persze nem fogja bejelenteni, amikor az árfolyam romlása miatt az államadósság ismét visszakerül egy magasabb szintre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott javaslattal kapcsolatban mindenképpen azt kell mondjuk, hogy semmilyen tekintetben nem válik átláthatóvá és követhetővé az ezzel a vagyonelemmel való gazdálkodás. Mi nem látjuk az értelmét és az indokoltságát ennek a javaslatnak, ezért nem is tudjuk támogatni az elfogadását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Nyikos László képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Még az előző napirendi pont kapcsán annyi megjegyzést hadd tegyek - mert ehhez kapcsolódik az érdemi mondanivalóm -, hogy szó esett az elmúlt órákban a közpénzekkel való elszámolás, elszámoltatás, áttekinthető gazdálkodás fontosságáról. Ehhez kötődik az én hozzászólásom, aminek az a lényege, hogy annyi információ birtokában, mint amennyit a kormány, illetve az előterjesztő jóvoltából itt kaptunk, ebben nem lehet felelősséggel dönteni, pontosabban erre igent mondani, mégpedig a következők miatt.

Kovács képviselőtársam szóba hozta az Államadósság Kezelő Központtal kapcsolatos beszámoló elnapolását, elodázását. Ugyanez a gondom nekem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel kapcsolatban, hogy tudniillik nem tudunk igazán semmit sem ennek a nagyon fontos intézménynek a működéséről, működésének a hatékonyságáról. Ez kapná meg ezt a bizonyos összeget, amit aztán majd az államháztartási adósság csökkentésére fordíthatna.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. képtelen eleget tenni annak a feladatának, amiről már kormányhatározat is született, nevezetesen hogy 2011-ben vagy 2012-ben - ebben nem vagyok biztos, de teljesen mindegy, illetve nem mindegy, mert régen lejárt már az a határidő - el kellett volna készíteni az országleltárt a magyar állam gazdálkodó és kincstári vagyonáról. Ilyen nincs! Nem lehet tudni, hogy ez a szervezet milyen hatékonyan és milyen színvonalon dolgozik, az Országgyűlésnek erről lényegében semmiféle információja nincs.

(17.20)

Az Állami Számvevőszék ott nem nagyon végez vizsgálatokat, az ottani egyéb tevékenységről jelentés az Országgyűlés elé nem kerül, a kormány más csatornán sem ad információkat. Tehát ilyen vak ló módjára nem lehet nekimenni ennek a dolognak, és odatenni még további forrásokat, további pénzeket, hogy majd akkor ezt a Nemzeti Vagyonkezelő ott jól fogja kezelni. Kapjunk először egy áttekinthető országleltárt, és utána az majd bizonyíthatja, hogy világos és tiszta képet képes az ország vagyonáról ez a szervezet festeni mindannyiunk számára.

A másik megjegyzésem ehhez kötődik, és ha lehet mondani, még konkrétabb, tudniillik létezik egy olyan alap, amelynek az a neve - szép hosszú neve van -, Összefogás az Államadósság Ellen. Ez egy nagyon nemes kezdeményezése volt egy győri kanonoknak, Rédly atyának, amiért én nagyon tisztelem, bár személyesen nem ismerem a plébános urat, tudniillik kezdeményezte a múlt év tavaszán azt, és felajánlott 1 millió forintot a saját jövedelméből, hogy így is ösztönözze az államadósság-csökkentés céljából a közadakozásokat. Ez egy nagyon tiszteletreméltó gesztus, ámbár nagyon laikus és nem sok reménnyel kecsegtető gyűjtögetési akció, hiszen ismerjük az államadósság nagyságrendjét, meg azt az összeget is, ami ebben az alapban összegyűlt, az 243 millió forint a legfrissebb információk szerint. Tehát 243 millió forint része ennek az államadósság-csökkentő alapnak, ami szintén együtt utazna, a törvényjavaslat elfogadása esetén együtt utazna be a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. portfóliójába.

És itt egy elvi problémám is van. Szerintem hiba volt ezt a kezdeményezést a kormánynak lenyúlni és a saját hatókörébe vonni. Meg kellett volna hagyni ezt egy magánalapítványnak, én magam is szívesen csatlakoztam volna akkor ehhez, és talán mások is, hogyha ezt a nemes szándékot nem teszi a kormány magáévá, és hivatalos alapként kezeli. Tehát ezért sem szimpatikus ez a javaslat.

Végül van egy részben formai, részben nyelvtani megjegyzésem. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy az alap az állam tulajdonába adhatja ezeket az eszközöket, amelyekről szó van. Nem értem. A mostani alap nem az állam tulajdona? Hát kié? Az állam tulajdonában van egy alap, amely alap az állam tulajdonába adhatja ezeket a pénzeket. Tessék már ezt megnézni, ez rendben van a magyar nyelv és helyesírás szabályai szerint?

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett... A képviselő úr eláll a felszólalásától, de a kártyája el van helyezve.

Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Vágó Gábor képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennek a törvényjavaslatnak egyetlen érdemi paragrafusa van, ami ugyebár arról szól, hogy a nyugdíjreform és államadósság-csökkentő alaptól a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez kerülhet át a maradék magán-nyugdíjpénztári vagyon, és az pedig megkezdheti annak értékesítését, s az MNV Zrt. ezt csak adósságszolgálatra, az adósság csökkentésére fordíthatja. A lépés a kormányzat részéről egyik oldalról a kudarc beismerése, másfelől nézve egy racionális lépés, amely üdvözlendő is lehetne. Az alap kezelője az Államadósság Kezelő Központ, amelynek ez a feladat nem igazán testhezálló. Jelenleg 654,7 milliárd forint értékben vannak nála különféle értékpapírok, részvények, befektetési jegyek, magyar és külföldi állampapírok, devizaeszközök, jelzáloglevelek és vállalati kötvények.

Az állami kézben lévő vállalati tulajdonrészeket valóban szerencsésebb az MNV-nek kezelnie. Különösen fontosak lehetnek a stratégiailag jelentős tulajdonrészek, elsősorban a MOL esetében, ha már egyszer ennyi pénzt elköltöttek rá a magyar adófizetők, és ha már egyszer ekkora árfolyamveszteséget kellett elkönyvelnie szintén az adófizetői pénzből a magyar államnak, ahol a NYACSA 2,6 százalékával együtt már 24,6 százalékos az állami tulajdon.

Az LMP mindezzel kapcsolatban egy érdemi módosító javaslatot nyújt be, amit már be is nyújtottunk, hogy a nevében és célkitűzéseiben is hazug nyugdíjreform és államadósság-csökkentő alap valójában semmilyen nyugdíjreformmal nincsen kapcsolatban. Érdemi hozzányúlás a nyugdíjrendszerhez, azon kívül, hogy elvették a magán-nyugdíjpénztári vagyont, államosították ezt, nem történt, a nyugdíjrendszer továbbra is fenntarthatatlan. Lépni kellene valamit a nyugdíjreform kapcsán, de ez idáig ez meghaladta a kormányzat képességeit, úgy látjuk, folyamatosan maga után futott a kormány, hiszen állandóan elvarratlan szálakat hagyott hátra a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításával kapcsolatban, és most ez a törvényjavaslat is ennek az utófelvarrásnak az egyik eleme.

Viszont úgy gondoljuk, ezt a nyugdíjreform és államadósság-csökkentő alapot egész egyszerűen meg kellene szüntetni, hiszen a pénzügyi stabilitáshoz ez az alap csak annyiban járult hozzá, hogy a 2011-es költségvetést megmentette az összeomlástól a 459 milliárdos befizetésével, vagyis a nyugdíjcélú megtakarítások elköltésével. Ez az a lépése a NYACSA-nak, amit mi már előzetesen úgy értékeltünk, hogy a költségvetési lyukak befoltozására fogja majd a kormány fordítani a magán-nyugdíjpénztári vagyont. Ez így is történt, a zárszámadási törvényben ez feketén-fehéren benne van.

Mindezek mellett és mindezek miatt nem is látjuk értelmét, hogy a 2011-ben kiugróan rossz, éves szinten mínusz 10 százalékos hozamot elérő, 7 hónap alatt 195 milliós működési költségű alapot a továbbiakban is fenntartsa a megmaradó eszközök kezelése érdekében az állam. Egész egyszerűen lépni kellene, az Országgyűlésnek egy olyan határozatot kellene hoznia, és ezt törvényi szinten is utána meghatározni, hogy hogyan lehetne kiiktatni ezt a felesleges intézményt véleményünk szerint. Ez irányú a módosító javaslatunk, remélem, a részletes vitában meghallgatásra kerülnek majd az érvek és az ellenérvek is.

Mindennel együtt mi sem támogatni, sem ellenezni nem tudjuk ezt a javaslatot, tartózkodni fogunk, hiszen ez egy hiba beismerése, másrészt egy racionális lépés. Végre stratégikus, tudatos tervezésre volna szükség a kormányzati lépések tekintetében, mert úgy véljük, ez a törvénymódosítás is csupán egy utómunka, egy utórezgése annak az átgondolatlan magán-nyugdíjpénztári átalakításnak, amit véghezvittek. S itt most nem a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításáról vitatkozom, hogy ez hasznos volt-e vagy nem, hanem egyszerűen azt mondom, nem gondolták át ezt a reformot, és a másfél éve történt lépéseknél a jogi bizonytalanságokat most még mind a mai napig kezelni kell, ezért eljárási okokból sem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Normál időkeretben kért szót Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik-képviselőcsoportból. Megadom a szót, képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden próbálom összefoglalni a Jobbik-frakció további aggályait ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban. Ha egy mondatban szeretném összefoglalni, akkor azt mondhatnám, ez az ötlet arról szól, hogy a kormányzat kedvezőbb statisztikákat mutathasson be a saját maga teljesítményéről és az eladósodottság fokáról, mint a korábbiakban, emellett pedig nem nyúl az alapproblémához, és nem próbálja kihúzni azt a két méregfogat, aminek az egész problémakör köszönhető. Ezt a két alapproblémát kívánom a következő percekben vázolni.

(17.30)

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő számára átadott bármilyen érték esetében semmiféle garancia nincsen arra, hogy Magyarország eladósodottsági foka, nehéz helyzete bármilyen szinten csillapodjon. Itt egyetlen lehetőség adódik a papírra vetett sorokból: kedvezőbb statisztikákat lehessen bemutatni arról, ami Magyarországon van, persze bizonyos irányú kilengések esetén; amikor pedig ezek az árfolyambéli kilengések kedvezőtlenek a kormányzat számára, akkor hosszú hallgatás várható.

Mint ahogy a korábbiakban elhangzott, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő még arra sem volt képes, hogy az amúgy kötelezőnek vélhető feladatát ellássa. Nemhogy egy országleltár nem készült el, de amikor itt az Országházban az úgynevezett nemzeti vagyonról szóló vitát lefolytattuk - ugye eddig már két jó nagy körben -, mindannyiszor szóba került az, hogy egy tisztességes nemzeti vagyonleltárunk sincsen, hiszen amit hasonló név alatt a kormányzat az asztalra letenni gondolt, az végül is az állami törzsvagyon egy részének az összegyűjtése, listázása, lajstromba vétele volt. Emellett pedig látni kell azt is, hogy amíg ez nem készül el, addig igazából nem érdemes ezen szervezet számára további átcsoportosításokat végezni, a statisztikák javításán kívül ez semmire nem lesz jó.

Nem tisztem védeni a magán-nyugdíjpénztári rendszert, főleg nem a kötelező voltát, hiszen a Jobbik is támogatta azt, hogy ne lehessen akár csak részlegesen is, akár csak tizenvalahány százalékban, de tőzsdére vinni magyar állampolgárok megtakarításait egy olyan konstrukció keretein belül, amivel két alapvető problémánk biztos, hogy lehet: egyrészt a kiemelt kockázatát nagyon sok irányból kimutatták, másrészt pedig továbbra is legalábbis vitatható, hogy ezen magán-nyugdíjpénztári intézmények felügyelőbizottságára mennyire hatott rá az elmúlt tíz évből az első nyolcba számítható politikai elit.

Ugyanakkor az is érezhető, hogy óriási hiányossága lenne a parlamentnek az, ha nem beszélnénk most és itt ezen általános vita során arról, hogy hogyan lehetne valóban javítani ezen a helyzeten, hogyan lehetne valóban könnyíteni Magyarország helyzetén, ugyanis jelen pillanatban a fideszes finomhangolású gazdaságpolitika éppen hogy az adósságcsökkentés, az eladósodottság csökkentésének az alapjait nyírja ki. Ugye, Matolcsy György legújabb, úgynevezett unortodox ötlete arról szólt - amit a héten tárgyaltunk egyébként -, hogy az állam a devizaadósságát egy neki tetsző, lényegében fiktív árfolyamon számolhassa el, ez a fiktív árfolyam pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy tökéletes mínuszos híreket lehessen szerkeszteni arról, hogy Magyarország eladósodottsági foka csökkent egy picivel, mondjuk, nulla egész akárhány ezrelékkel, amikor a másik irányba lendül ki az árfolyam, akkor pedig csendben vannak.

Ugyanis ezen e heti előterjesztés értelmében a stabilitási törvény szerint bár nem lehet kölcsönt felvenni akkor, ha nő az államadósság, de az önök által felvenni tervezett IMF-hitel felvételének lehetővé tétele érdekében egy új szabályt hoznának. Eszerint viszont ez nem vonatkozna arra az elképzelt esetre, ha az államadósság év végi növekedése az önök által felvenni tervezett kölcsön felvételekor még nem volt ismeretes, tehát megint csak a gombhoz varrták a kabátot, ami tökéletesen elfogadhatatlan. Egy olyan helyzetben mondom azt, hogy elfogadhatatlan, amikor az ÁSZ, az Állami Számvevőszék számításai szerint 2006 és 2011 között mintegy 64 százalékkal, több mint 8 ezer milliárd forinttal nőtt Magyarország eladósodottsági foka. Az államadósság összege 2006-ban - ugye a kiugrás egyik évében - több mint 12 ezer milliárd, 12 766 milliárd volt egész pontosan, ami 2011 végére már 20 955 milliárdra kúszott föl.

Elhangzott a korábbiakban, és nagyon helyesen, hogy 2006 és 2008 volt az a két különösen kiugró év, amikor ez az eladósodottsági fok már-már gusztustalan mértékűre emelkedett. Látható, hogy olyan nemzetközi pénzügyi folyamatok húzódtak meg mögötte, amelyek semmiképpen és semmi esetre sem képviselhették Magyarország nemzeti érdekeit. De a végeredmény az - és ez az utóbbi két és fél évben sem változott -, hogy jóval ezermilliárd fölötti az a kamatteher, amit Magyarország évente fizet, az utolsó elfogadott költségvetésben 1325 milliárd forint szerepel csak és kizárólag a "kamattörlesztés" címszava mellett.

Ez pedig együtt a magyarországi hitelezés nehézségeivel már-már kezelhetetlenné teszi a helyzetet, ugyanis ha csak az alapkamatra egy 1-2 százalékos kereskedelmi banki kezelési költséget számítunk föl vagy számolnak fel a bankok, akkor látható, hogy egy kitermelhetetlen mértékű helyzetbe kerülnek a vállalkozások, tehát nem tudnak olyan szintű kölcsönhöz jutni, amit a magyar gazdasági környezetben ki lehetne termelni, vissza lehetne fizetni, és még egy tisztességes haszonra is szert lehetne tenni mellette. Nem véletlen, hogy mondjuk, Csehország esetében töredéke ez az alap mutatószám a miénknek, és ha arra számolja rá a kereskedelmi bank az ő 1-2 százalékos kezelési költségét, ott még mindig megtalálhatja a vállalkozó a számítását, de Magyarországon nem.

Tehát adódik a kérdés, hogy nem lenne-e jobb, ha az államadósság felhalmozódását megakadályozó tényezőkbe fektetne Magyarország. Ilyen lehetne egy átfogó lakhatási program, amit nem fogok még egyszer részletezni, hiszen nagyon sokszor részleteztünk, de ilyen lehetne adott esetben a gyermekvállalás megkönnyítése valóban mérhető fokon is, hiszen Magyarországon - nem csak én mondom, mértékadó közgazdászok és kutatóintézetek is mondják - mind a munkanélküliséget, mind a gazdasági bajokat részint már a meg nem született gyermekeknek a hiánya okozza. Gondoljunk csak abba bele, ha az a 600-700 ezer gyermek, aki az utóbbi évtizedes távlatban hiányzik, itt dolgozna, keresletet támasztana, számára a magyar kis- és középvállalkozások tudnának keresletet kiszolgálni, akkor Magyarország sokkal könnyebben, sokkal kiegyensúlyozottabban működhetne. Tehát most már nem lehet eltagadni azt, hogy egyfajta demográfiai zuhanás is okozza a gazdasági bajokat, és nem lehet ennek a következményeivel nem foglalkozni.

Végül pedig zárógondolatként engedjék meg nekem, hogy megemlítsem azt, hogy hova vezet, ha nem működik a nyugdíjrendszer, és nő az eladósodottság foka; ez tapasztalható Magyarországon az utóbbi években, lényegében szünet nélkül. Dr. Csath Magdolna kiváló közgazdász és egyetemi tanár vezette le számunkra és a széles közvélemény számára is azt, hogy egyre több pénzügyi érdekcsoport, alapkezelő társaság és bank hirdetésében hallható, hogy arra biztatják a hatvan év feletti lakosságot - jellemzően a jó minőségű ingatlannal rendelkező nyugdíjasokat -, hogy adják el házukat, lakásukat életjáradék fejében. Itt adódik egy nagyon frappáns és a helyzetet nagyon pontosan leíró kérdés, hogy van-e még olyan ország a világon, ahol az idős emberek az egész életük során kemény munkával összegyűjtött, óriási vagyonnak nem tekinthető ingatlanok felélésével tudnak csak megmaradni időskorukban. Tehát egy olyan tömeges kiszolgáltatottsági helyzet mutatkozik, amin nem fog érdemben változtatni az, hogy az előterjesztésben szereplő alap különböző értékösszegeit átcsoportosítjuk valahova máshova, és ezzel statisztikát javítanak.

Tehát az is látható, hogy az egész mögött egy olyan kettős hibarendszer húzódik meg, amely nem rendezi egyik oldalról az eladósodottság fokának folyamatos növekedését, a másik oldalról pedig egyáltalán nem teszi lehetővé azt, hogy a kilábalás megtörténjen akár a vállalkozói szektor részéről. Ehhez pedig nemcsak a jegybanki alapkamatok átgondolására lenne szükség a Magyar Nemzeti Bank részéről, hanem egy olyan felelős vállalkozói környezet kialakítására, ahol a magyar vállalkozó tud vállalkozni, nem vándorol ki külföldre, hogy ott találja meg a számítását, tehát mindenképpen egy támogató környezetre lenne szükség ehhez. Addig megint csak hintőport szórnak a nyílt sebre, és végül is ez az előterjesztés sem old meg semmit.

Úgy érzem, hogy ez a parlament nem zárhatná le ezt a vitát nyugodtan, ha ezek a háttérben meghúzódó folyamatok és az ezzel kapcsolatos érvek nem hangzottak volna el.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Göndör István képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első mondatom egy reagálás. Akár egyet is érthetnék Vágó Gáborral, hogy a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap és a másik, a megmentő alap megszüntetése; csak nekem egy gondom van, képviselő úr, és a továbbiakban főleg erről fogok beszélni: az ellenőrizhetőség és az átláthatóság kérdése, mert számomra ez a törvényjavaslat ezt a kérdést veti fel nagyon súlyos problémákkal.

Arról Kovács Tibor már beszélt, hogy hogyan vették el a magán-nyugdíjpénztári tagok vagyonát, és most derül ki igazán, hogy a kormány vagy a kormány képviselői, a jogszabályt megfogalmazók mennyire felkészületlenek voltak, és fogalmuk sem volt arról, hogy a magánnyugdíjpénztárakban portfólió van, nem pedig készpénz, és ennek a portfóliónak egy adott napon egy adott értéke van, függően attól, hogy állampapír vagy valamely társaságnak a részvénye. (Babák Mihály: Hazardírozol!)

Tisztelt Babák képviselő úr, hogy gyorsan válaszoljak önnek. Igen, kedves képviselő úr, arra készülnek, hogy hazardírozzanak (Babák Mihály: Maguk...), mert arról szól ez a javaslat, hogy itt MOL-részvények is vannak, képviselő úr, amelyek most átkerülnek egy olyan helyre, amit attól kezdve senki nem fog tudni ellenőrizni - ez az önök gyakorlata.

De szeretném továbbfolytatni. Rájöttek arra végső kétségbeesésükben, hogy bizony a magánnyugdíjpénztárakban nem pénz volt, a törvény erejénél fogva, ott a portfólió elég széles kört zárt le. Ahelyett, hogy azt mondták volna annak idején, hogy a magánnyugdíjpénztárak több állampapírt tartsanak a portfóliójukban, és ezzel járuljanak hozzá az állam finanszírozásához, ehelyett önök einstandoltak.

(17.40)

Tehát kiderült, hogy kudarc, nem tudtak államadósságot csökkenteni, csak annyit, hogy azt az állampapír-mennyiséget, ami a nyugdíjpénztárakban volt, be kellett vonni. Ezért nem lehet kimutatni, és nem tudják a mai napig kimutatni, hogy 10 százalékos adósságcsökkentést eredményezhetett volna a magánnyugdíjpénztárak vagyona, ehelyett nagyon minimális az a csökkenés, ami be tudott következni. Tehát önök kárt okoztak a magánembereknek, és kárt okoztak az államnak. De a károkozásnak egy különleges esete, amikor majd 2013-ban már kimutatható lesz, hogy a nyugdíjkasszát mennyivel terhelték meg csak abból kifolyólag, hogy erőszakkal visszaverték azokat az embereket, akik a magánnyugdíjpénztárban takarékoskodtak, és 2013. január 1-jétől már jogszerűen vettek volna igénybe nyugdíjtámogatást. (Babák Mihály: Milyet?) Önmagukat minősíti, mert igen, kiderült, ahogy korábban mondtam, hogy egy adott részvénynek adott napon milyen árfolyama van. Ezzel az erőszakos einstandolással, igen, egy hatalmas vagyonvesztést idéztek elő. Ez a vagyonvesztés nem a nyugdíjpénztárak vagyonvesztése, az önök hebehurgya intézkedésének a következménye. De megyek tovább.

Tisztelt Képviselő Úr! Miért látok én itt problémát? Amit Kovács Tibor mondott, hogy az alap beszámolójának jogszabály által szigorú tartalmi meghatározása van, benne a vagyonérték, értékesítés és sok minden más. Tehát azt gondolom, hogy önök rendkívül idegessé váltak, hogy a parlament számára évente fog készülni egy jelentés arról, hogy mire is fordították, és mi lett, mit tettek azzal a portfólióval, amit elvettek a magánnyugdíjpénztáraktól. Erről be kell majd számolni, nagyon helyesen önök akkor ezt a törvényben meghatározták, szerintem ijedtségükben. Csak most már érzik ennek korlátait. Szeretnének ebből valamilyen formában kilépni.

És miért álságos az, amit tesznek? Tessék megnézni: az a törvény, amit módosítani szándékoznak, az elsők között mondja ki, hogy ezt az alapot egy irányító testület, ráadásul nem a parlament, a kormány által kijelölt irányító testület vezeti, de neki is megmondták, hogy mit tehet, és mit nem tehet. Az első feltétel számukra az, hogy az államháztartás helyzetének függvényében dönthetnek értékesítésről, annak időpontjáról és egyéb feltételeiről. Viszont a befolyt pénz felhasználásában azt mondja, hogy a központi költségvetésbe kell befizetni, ha oda befizetik, akkor az ellenőrizhető. De van egy ilyen pontja, hogy államadósság csökkentésére kell fordítani, és jön a másik, amiről Román képviselő úr is beszélt, még azt is mondhatnám, hogy nem valós, mert az állampapírokra vonatkozóan a hatályos törvényben is benne van, hogy azokat térítésmentesen adja át. Tehát nem kell jogszabályt alkotni, nem kell új szabályokat létrehozni.

És az egész portfóliót az Államadósság Kezelő Központ kezeli, tehát hadd mondjam azt, hogy én azt a gondot látom, hogy ez a több mint 600 milliárd forintnyi értéket képviselő portfólió önöket idegesíti, és hadd mondjam azt, amit Babák képviselő úr mondott, benne a MOL-részvények. Merthogy csak néhány nappal ezelőttre hadd utaljak vissza, nyilván Széles Gábort azóta már többen megdorgálták, vagy ő is meggondolta magát, amikor azt mondta, hogy a miniszterelnöknek, Orbán Viktornak meg kellene állapodni Angela Merkellel, hogy hogyan lehet a kormány kezében lévő MOL-részvényeket jó árfolyamon értékesíteni. Nem hiszem, hogy ezt ő csak úgy hirtelen magától kitalálta. Tehát beigazolódni látszik az, amit mi akkor az üzletnél, amikor MOL-részvényeket vásároltak az IMF-hitel fönnmaradó részéből... (Babák Mihály: Miért adtátok el?) - hogy önök tőzsdézni akartak.

Most egyre közelebb kerülünk ahhoz, és ki fog derülni, Babák képviselő úr, azt gondolom, nagyon rövid időn belül, hogy mit tesznek önök a MOL-részvényekkel. (Babák Mihály: És hová lett a pénz?) Merthogy nem élnek a tulajdonosi jogukkal, azt mindenki látja. Mert az a hurráoptimizmus, amivel akkor azt mondták, hogy most már a magyar nemzeti tulajdon és a többi, de érdekes módon az üzemanyagárak, úgy, ahogy a múlt héten beszéltem róla, az egekben vannak, és önök a tulajdonukkal semmit nem tesznek (Babák Mihály többször megismétli: De hová lett a pénz?), hogy esetleg csökkentsék az emberek, a közlekedők, az üzemanyagot használók terheit.

Tehát összefoglalva, az a véleményem, hogy abba az irányba mennek, hogy ez egy nagyon megkérdőjelezhető lépés, nagy lépés az átláthatatlan, az ellenőrizhetetlen joggyakorlás irányába. A megtakarítások sorsa ettől kezdve követhetetlen lesz.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Már megszoktuk az elmúlt két évben azt a fideszes gyakorlatot, hogy benyújtanak egy viszonylag ártalmatlannak látszó törvényjavaslatot, és aztán egyszer csak megjelennek az igazi szándékot megtestesítő, nyilvánvalóan nem a képviselők kútfejéből kipattanó módosító indítványok, amelyek alapvetően átírják a jogszabályokat, és megmutatják a kormány igazi szándékát, amit nyilvánvalóan el kívánt titkolni akkor, amikor benyújtotta a törvényjavaslatot.

György István képviselő és Spaller Endre képviselő úr benyújtottak egy-egy módosító indítványt, és íme, kezd kibújni a szög a zsákból, hogy a kormánynak mi a valós szándéka ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ugyanis a képviselő urak módosító indítványa azt kezdeményezi, hogy az átadott vagyonelemek cseréje esetén, amikor nemcsak az átadott, hanem az összes, a Nemzeti Vagyonkezelőnél lévő összes vagyonelem cseréje versenyeztetés nélkül megtörténhessen. Itt van benyújtva ez a módosító indítvány. Nyilvánvalóan nem a képviselő úr kútfejéből pattant ki ez az indítvány. Most mindjárt lezárul az általános vitája a javaslatnak, benyújtották módosító indítványként, gondolom, hogy továbbiak jönnek majd hasonló tartalommal bizottsági módosító indítvány formájában. És akkor fog kiderülni igazán, hogy mi a kormány valós szándéka ezzel a törvényjavaslattal. Ez egyszerűen elképesztő és elfogadhatatlan! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a baj, hogy a baloldali képviselőtársaim mentik a menthetetlent, és úgy látszik, a memóriájuk is csal. Beszéljünk egy picikét a kötelező magánnyugdíjpénztárakról, nagyon fontos: kötelező magánnyugdíjpénztárakról. A Bokros-csomag idején találták ezt ki az IMF ösztökélésére, és megfejték az állami nyugdíjalapot. Tehát nem az államkasszába került a pénz, hanem privatizálták. Ahol pedig eléggé galád módon bántak vele, hiszen mindenki tudja pontosan, milyen cirkuszok vannak ekörül. Nem tudtak elszámolni, különböző portfóliókat csináltak, elszámolták a költségeiket, és kutya jól éltek ebből a magánnyugdíjpénzből a csókosaik, mégpedig az elvtársaik.

No, ennek pacsizott oda a tisztelt Ház. Azt mondta, hogy mindennek megvan a maga helye, az állami nyugdíjösszegnek az államkasszában van a helye, a magánnyugdíjpénztárnak, az önkéntesnek pedig a biztosítóknál van. Úgy gondolom, hogy sok büntetőfeljelentés van. Önök nem emlékeznek arra, hogy mit műveltek. Mondják, hogy mit kaptak az emberek? Semmit. Veszteséget kaptak. Sőt, törvény sem volt róla, hogy mit fognak kapni egyáltalán. Teljes szabályozatlanság volt. Tizenkét évig kormányoztak, a nyugdíjalapra is rátették a kezüket, mert ha már nem volt mit lopni, akkor loptak a magánnyugdíjpénztárból. Azaz az állami nyugdíjkasszából privatizálták a magánnyugdíjpénztárakat.

(17.50)

És hogy loptak, kedves államtitkár úr, nem kell megijedni, mert az az igazság, hogy nem én mondom, nekem ilyen kijelentésre nincsen jogom, de mondják a bíróságok, mondják a feljelentések és különböző vizsgálatok, hogy bizony ám, nagyon csúnyán belenyúltak ebbe a kötelező magánnyugdíjpénztárba. Azaz kötelezővé tették, hogy vigyék ki, és ki kellett vinni az embereknek az állami nyugdíjalapjuk egy részét, és ezzel szépen nem gazdálkodtak, hanem garázdálkodtak.

Na, erre került pont, úgyhogy kérem, emlékezzenek pontosan, 12 évig kormányoztak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és mindig eltűrték a bizonytalanságot. Köszönöm elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások sora következik. Elsőként megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Haller (sic!) Képviselő Úr! Valóban, ha ön aláírt felelős képviselőként egy ilyen módosító javaslatot, és beadta azt, hogy ezek a vagyonelemek versenyeztetés nélkül kerülhessenek cserére, akkor önnek mint felelős képviselőnek van egy célja, egy társadalmi cél, amit ezzel a módosító javaslattal el szeretne érni. Én nem akarom a részletes vitát megelőzni, de általában én is el szoktam mondani az általános vitában, hogy milyen módosításokat tervez beadni az LMP, hogy hogyan tudná jobbítani a törvényjavaslatot.

Szerintem itt most önnek lehetősége, sőt véleményem szerint belső kötelessége is kell hogy legyen, hogy ezt a módosító javaslatot érvekkel támassza alá, mert amennyiben nem így történik, felvetül annak a lehetősége, hogy valójában a versenyeztetés nélküli vagyonelemcsere erős korrupciós kockázatokkal jár. Önnek biztosan vannak érvei, hogy hogyan lehet ezt a korrupciós kockázatot kikerülni, amit várva várok.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Kovács Tibor képviselő úr, MSZP. (Babák Mihály: Ne hazudj! Csak az igazat!)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Babák Képviselő Úr! A parlament üléstermét vagy színháznak tekinti ön, és olyan dolgokat mond, amiket itt elmondott (Babák Mihály: Cáfold meg!), ami már gyakorlatilag a demagógia olyan magasságaiba jutott el (Babák Mihály: Nem demagógia!), hogy egészen elképesztő.

Tisztelt Képviselő Úr! A kötelező nyugdíjpénztári tagoknak a kétharmada, több mint kétmillió ember nem kötelezően, a törvény erejénél fogva, hanem saját önkéntes döntése alapján (Babák Mihály: Mert átvertétek őket!), kvázi önkéntes nyugdíjpénztárba lépett be. Önök az önkéntes nyugdíjpénztárba belépett tagok vagyonát lopták el. (Babák Mihály: Hú! Szűzanyám!) Ellopták! Erőszakkal lopták el, mert őket nem a törvény kötelezte arra, hogy lépjenek be a magánnyugdíjpénztárba, hanem saját jól felfogott érdekük alapján léptek be. (Babák Mihály: Átverték őket!) Önök ezeknek a vagyonát lopták el, és most meghatározhatatlan módra akarják egyébként felhasználni.

Szeretném jelezni, hogy György István képviselő úr neve alatt szerepel az az indítvány, ami a cserét illeti, Spaller képviselő úr egy más jellegű, de kapcsolódó módosító indítványt nyújtott be ehhez a javaslathoz képest. (Vágó Gábor: Akkor bocsánat!) Tehát gyakorlatilag arról szól a történet, és itt ül államtitkár úr, nyilatkozhatna róla, ha akarna, hogy ezt az indítványt vagy ehhez hasonló jellegű indítványokat kíván-e támogatni a kormány, vagy ez volt-e a kormányzat szándéka, hogy ilyen módosító indítványokkal alakítsák át az eredetileg benyújtott törvényjavaslatot.

Jó lenne, ha már itt ül az államtitkár úr, akkor nyilatkozzon ebben a kérdésben, hogy ezzel a javaslattal egyetért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vagy nem ért egyet. (Szilágyi György: Súlyos vádak, választ várunk!)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemcsak súlyos vádak hangzottak el itt a Házban, amelyek reakciót kívánnak, de elképesztő és arcátlan állítások is.

A magánnyugdíjpénztárakról szóló 60 oldalas jelentést mindenkinek van alkalma elolvasni, én megtettem. Mi derül ki ebből? 3 millió tagból csak 12 ezer tag befizetését fedezte volna a garanciaalap egy összeomlás esetén. Multinacionális bankok és biztosítók üzemeltették ezt a rendszert önöknek köszönhetően. (Babák Mihály: Úgy van!) Tehát ne felejtsük el ezt egy percre se. Ez a rendszer évente 1 százalékkal növelte az államadósságot, nem szerintem, hanem azon jelentés szerint, amelynek biztos, hogy vannak szubjektív elemei, de alapelemeiben nem téved.

2003-tól ez kötelezővé - még egyszer mondom: kötelezővé - vált a pályakezdők számára, tehát nem egy választható rendszerről volt szó, hanem állami források kiszivattyúzásáról, aminek egy részével aztán az önök érdekeltségi köreibe is tartozó társaságok vagy tőzsdéztek, vagy nem. Nyilvánvaló, hogy egy részletes feltárás tudná ezt eldönteni.

A probléma és a hiba akkor következett be, amikor megpróbálkozott a kormány ezen összegeknek a visszacsatornázásával, és akkor követett el ordenáré hibákat. És nemcsak a MOL-részvényekre akarok utalni ezzel, hanem arra, hogy tökéletesen elfeledkezett az alapfeladatáról. Nem elég visszacsatornázni ezeket a pénzeket az állami rendszerbe, hol van egy fenntartható nyugdíjrendszer? Pontosan az ma Magyarországon a nyugdíjasok fő baja, nemcsak az, hogy nem lehet a nyugdíjukból megélni, hanem az is, hogy kiszámíthatatlanság és hosszú távú fenntarthatatlanság uralkodik ebben a rendszerben. Hol van az egyéni számlák igazi, tisztességes rendszere? Valódi egyéni számlákra gondolok, tehát nem valamire, amit elnevezünk úgy, hanem egy olyan egyéni számlás rendszerre, ahol én 33 évesen most utána tudnék nézni a világhálón keresztül, hogy mennyi lesz a nyugdíjam, ha a fizetésem így vagy úgy, vagy amúgy alakul.

Jelen pillanatban minden harmadik nyugdíjforintot hitelből fedeznek Magyarországon. Na, ez az, ami tűrhetetlen! Arról kellene hogy szóljon ez a vita is és az összes többi, hogy ezen a helyzeten hogyan változtatunk és hogyan teremtünk biztonságot ezeknek az embereknek Magyarországon.

Köszönöm. (Szilágyi György: Így van! - Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a borzasztó, hogy ezt a hazugságot még a mai napig nem tudják mellőzni a szocialista képviselőtársaim. Z. Kárpát Dániel igazából eléggé autentikusan igyekezett összefoglalni, nem kívánom dicsérgetni, de különben a lényeget érintette ezekben a kérdésekben.

Én ki szeretném emelni, hogy eljött az igazság pillanata. Nem értettem pontosan Matolcsy urat, hogy miért fizet reálhozamot, holott ez állami nyugdíjalap meg ehhez hasonló. De megjött az oka és érthetővé vált. Tudniillik így lett nyilvánvaló, hogy a reálhozammal nem tudtak elszámolni. Nagyon sok ember csak egy papírlapot kapott, vagy még azt sem. Egypáran kaptak csak, mert ennek a rengeteg pénznek a hozadéka eltűnt, mert különböző részvényekbe fektették be. Önök nem intézkedtek arról, hogy állampapírba fektessék be, a fenét intézkedtek, pedig tényleg államadósságot gerjesztett a kötelező magánnyugdíjpénztár. (Göndör István: Ne tessék már mondani, Babák úr, a törvényt vegye már elő!)

Tisztelt hölgyek, urak, úgy gondolom, hogy ez tipikusan a globális pénzszivattyú volt, amit önök csináltak, mégpedig az IMF ukázára és kérésére, önök ezt végrehajtották, Bokros úr. Sehol sem jött be a világon, még az IMF is meggondolta ezzel kapcsolatban korábbi álláspontját, és azt mondta, hogy aki tud, az vonuljon ki ebből az egész ügyből.

Nagyon fontos kérdés az, hogy a MOL-részvénynél nem az a kérdés, hogy mit tettek, tudniillik államérdek volt az, hogy ne annál a tulajdonosnál legyen, akinél korábban volt. Ezt ki lehet beszélni, de semmi értelme a parlamentben kibeszélni olyat, ami esetleg kárt okozhatna. Egy a dolog lényege, hogy önök arra adjanak választ, hogy miért adták el a MOL-részvényt Londonban áron alul, miért kótyavetyélték el az ország vagyonát, és hol van az a pénz, amiért eladták az állami tulajdonú részvénycsomagot. Mondják meg ezt! Ne mostanról beszéljenek, hanem a régi múltjukról és a bűnükről. Inkább hallgassanak, mert mindig csak hazudnak! (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! További négy kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Én azt elfogadom és tudomásul veszem, hogy a Jobbik képviselőjének ez a véleménye a magánnyugdíjpénztárakról. (Babák Mihály: Jelentés van róla!) Úgy gondolom egyébként, hogy azok a magán-nyugdíjpénztári tagok, akik egyébként több tízmilliárd forintnyi osztalékot vettek fel most a megszüntetést követően, azoknak egy kicsit más a véleményük és más az álláspontjuk ebben az ügyben, mert úgy gondolom, hogy számukra mégiscsak garanciát jelentett az (Babák Mihály: Az csak morzsa volt!), hogy van egy saját számlájukon megtakarított pénzük, amire majd annak idején, a nyugdíjas korukban számíthatnak. Most pedig ehelyett nincsen semmi.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tehát volt korábban, önök azt mondják, hogy egy bizonytalan és nem megfelelő garanciákkal rendelkező, de mégiscsak volt egy vagyon, amire számíthatott a nyugdíjba vonuló, most pedig ehelyett nincsen semmi. Csak van a nagy lózung, amit a Fidesz annak idején ígért, hogy majd lesz egyéni számla meg lesz nyugdíjbiztonság, meg lesz minden. Ehelyett mi van? Semmi nincs, semmilyen garancia nincs. Azokat a nyugdíjhozadékokat, amelyekkel korábban rendelkeztek állampolgárok, visszamenőleges törvényalkotással még azokat is mind sorra-sorra megszüntették.

(18.00)

Tehát senki, egyetlenegy olyan ember sincs Magyarországon, aki azt mondhatná el, hogy az ő nyugdíja nagyobb biztonságban van a Fidesz-kormány ideje alatt, mint volt az előző kormányok idején. Egy sincs ilyen! Csak mind létbizonytalanságban szenvedő emberek, állampolgárok, akik ma nem tudják, hogy mire számíthatnak nyugdíjaskorukban. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót kettőperces időkeretben Vágó Gábornak, az LMP képviselőjének.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Először mindenekelőtt Spaller képviselőtársamat szeretném megkövetni egyrészt, hogy rosszul használtam a nevét, másrészt hogy valójában nem ő adta be azt a módosító javaslatot. Majd a részletes vitában belemegyünk a részletekbe.

Most úgy tűnik, megint visszatértünk az alapkérdéshez. Az LMP sem tartotta jónak a magán-nyugdíjpénztári rendszert, de a legfőbb kritikánk az volt, hogy hogyan is alakították át ezt a rendszert. Mind a mai napig feltesszük azt a kérdést, mind a mai napig utánajárunk folyamatos írásbeli kérdésekkel zaklatva a Nemzetgazdasági Minisztériumot, hogy mi is van azokkal a magán-nyugdíjpénztári tagokkal, akik szabad akaratukból maradtak a magánnyugdíjpénztárakban. Itt szeretném aláhúzni kétszeresen, duplán, piros postairónnal azt, amit Z. Kárpát Dániel is mondott, hogy hol vannak az egyéni számlák. Orbán Viktor, Lázár János, Rogán Antal nyújtották be azt a politikai határozati javaslatot, amit a Ház szinte száz százalékkal megszavazott, hogy legyenek egyéni számlák, majd jómagam benyújtottam ugyanezzel a szöveggel ezt a határozati javaslatot egy év múltán, amikor a fideszes kétharmad lesöpörte az asztalról.

Önök azt gondolják, hogy szembe lehet köpni magukat, az egy évvel ezelőtti önmagukat, hiszen megígérték, hogy lesz egyéni számla, majd visszakoztak belőle akkor, amikor látták azt, hogy ez munka volna. Igen, munka volna, viszont kiszámíthatóságot, biztonságot nyújtana a jövő nyugdíjasainak, mert itt most a jövő nyugdíjasairól beszélünk, és nem látjuk a huszon-, harminc-, negyvenéves generáció tagjai, hogy honnan lesz nyugdíjunk, mert a nyugdíjrendszer alapjaihoz és fenntarthatóságához jottányit se tettek hozzá, csak ezt a vagyont nem a nyugdíjrendszerért, hanem a Matolcsy-gazdaságpolitika hibáinak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a kiküszöböléséért vették el.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces reagálásra következik Z. Kárpát Dániel, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az MSZP az imént felvetette a nap alapkérdését. A hátam mögül Szilágyi képviselőtársam is felvetett egy hasonló alapkérdést "Mi az LMP?" címmel. Lehetne nagyon sok mindenről vitatkozni, én a lényegről szeretnék beszélni. Azt mondták az imént, hogy garanciát jelentett a - még egyszer mondom - multinacionális láncolatok, bankok és biztosítók által is üzemeltetett rendszerben tartani a magán-nyugdíjpénztári vagyont. Ezzel szemben, csak hogy kiegészítsem az előbb felsoroltakat, ezek az alapok ingatlanbefektetési jegyeket is vásároltak, ez szintén kiderül, amelyeket jelzáloggal terheltek. Mi történik akkor, ha bedől az ingatlanalap? Ezeket az ingatlanokat piaci ár alatt értékesítették volna, tehát egy óriási, kiemelt kockázatú konstrukcióról beszélhetünk, nem mondja erre épeszű ember azt, hogy ez a hosszú távú, évtizedes fenntarthatóság záloga. Azt mondták MSZP-s képviselők bizottsági szinten, hogy ilyen konstrukció tulajdonképpen biztonságot is jelenthetett volna, ki kellett próbálni.

Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy nem volt még ilyen konstrukció a világon. Tehát van magán-nyugdíjpénztári rendszer, és mi nem akarjuk, hogy ne legyen. Aki magától oda akar menni, az használhassa, csak ne legyen kötelező, és ne legyen kötelező jellegű kicsatornázás az állami pénzek tekintetében. Látható az is, hogy nem volt sehol ilyen konstrukció, mint Magyarországon. Ezt bizonyos fokig fel kellett számolni. Az a hazardírozás és az a felelőtlenség, amit a kormányzat tanúsított ezután a visszacsatornázott pénzekkel kapcsolatban, ami pedig még nagyobb baj, hogy az az állami nyugdíjrendszer, amin nem változtattak pozitív irányban, az is fenntarthatatlan. Bizonyítja az, hogy most még tudnak beszélni a nyugdíjak vásárlóértékének a megőrzéséről, hangsúlyozom még egyszer, olyan körülmények között, hogy minden harmadik nyugdíjforintos kifizetés hitelből történik már most. De azért az legalábbis jelzés értékű, hogy a csp és különböző szociális juttatások lényegében öt éve be vannak fagyasztva, azokra már nincs pénz, a nyugdíjakra szavazatmaximalizálási szemszögből az utolsó pillanatig van, de meddig. Húsz év múlva lesz? Harminc év múlva lesz?

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kettő percben Göndör Istvánnak, az MSZP képviselőjének.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először hadd próbáljam az egyszerűt! Z. Kárpát Dánielnek hadd mondjam, hogy valamikor nagyon régen a nyugdíjalapok akkor is tartották ingatlanalapokban a pénzüket, sőt a világon mindenütt sok helyen, sőt mondhatom azt is, hogy ma is vannak olyan ingatlanalapok, amelyek elég tisztes hozamot fizetnek az alapban részt vevőknek. Viszont most nem erről akarok vitatkozni.

Babák úr, azt kell hogy mondjam, hogy önnek egy dolga van ebben a parlamenti patkóban: bármilyen törvényjavaslatról van szó, önnek az a feladata, hogy megölje a vitát, és megpróbálja a saját felelősségüket eltolni, amilyen messzire lehet, vagy valamilyen formában ezt eltakarni. Ön ezért mindent elkövet, és most már azt mondom, képviselő úr, hogy ön gátlástalanul hazudik. Azért állítom ezt, mert tudom, hogy ön is tudja, hogy a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben törvény írta elő, hogy hány százalékban kell készpénzt, állampapírt és mennyi az, amit egyéb portfólióban tarthattak. Ön ezt tudta, és mégis egészen mást állít!

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Vágó Gábor, LMP, kettő percben.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, Babák úr és Göndör úr hány éve csinálják ezt. Én csak két éve hallgatom, hogy itt folyamatosan hazugozzák egymást, de már unom. Tehát előre kellene lépni, konstruktív irányban. Én most teszek is egy javaslatot erre.

Tisztelt Államtitkár Úr! Készül-e a Nemzetgazdasági Minisztérium vagy akár az EMMI minisztériumának keretein belül egy átfogó nyugdíjreform, amely valóban garantálni tudja a jövő nyugdíjasainak nyugdíjkifizetését? Készül-e javaslattervezet arra, hogy mi legyen azon magánnyugdíjpénztárakban maradt 90 ezer ember vagyonával, akik vagyona kérdésessé vált, mert a magánnyugdíjpénztárak így vagy úgy, de csődbe fognak menni, vagy fenntarthatatlan a működésük ezek után. Mi javasoltuk, hogy önkéntes pénztárakba egy az egyben át lehessen vinni ezt a pénzt, önök ezt lesöpörték az asztalról. Törődnek-e önök ezzel a 90 ezer emberrel és az ő vagyonukkal, vagy pedig azt gondolják, hogy ez is a resztli része, származékos, járulékos veszteség, benne van a pakliban.

Amikor ilyen nagy horderejű reformokat hajtanak végre, végiggondolják-e egyáltalán, hogy mi lesz a folyamat vége? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy az elmúlt másfél évben azért kellett nekem a Babák-Göndör- és Babák-Józsa-meccseket a magánnyugdíjpénztár kapcsán tizenháromszor végighallgatnom, mert tizenháromszor hoztak be újabb és újabb törvényjavaslatot, mert észrevették, hogy nem jól van az a rendszer úgy, ahogy önök kitalálták. A magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítása nem volt végiggondolva, és ezért kellett mindig lemenni az alapokig ezzel a rosszházaspár-veszekedéssel, amit a Fidesz és az MSZP itt végrehajt.

Várom a kérdésemre a válaszokat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Úgy tűnik, hogy nem szorosan a benyújtott módosító indítványhoz kapcsolódott, hiszen akkor az előterjesztőtől kérte volna a képviselő úr a választ, de nyilván a jelen lévő államtitkár úr majd eldönti, hogy e keretek között kíván-e erre válaszolni.

Megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőjének, két percben.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az MSZP számára jegyezném meg, hogy valóban a nyugdíjpénztári, magán-nyugdíjpénztári alapok is ingatlanalapokkal álltak szerződésben már nagyon régen is, csakhogy nem egy olyan spekulációs környezetben, mint ami 2008 előtt már kiterjedt és azóta tapasztalható, és részben ez döntötte romba a világgazdaságot, nem egy olyan felelőtlen hitelezési környezetben, ami szintén alig évtizedes jelenség ekkora kiterjedt fokkal, miszerint nyakló nélkül osztogatták a spekulációs célú hiteleket a bankrendszer tagjai. Tehát látható az, hogy jelen pillanatban, ezekben az években egy ingatlanalaphoz nyúlni és ebben tartani állami alapú vagy forrású megtakarításokat életveszélyes ahhoz képest, mint ezt 30 vagy 40 éve követte volna el valaki.

Az is érezhető, hogy a nyugdíjrendszer tekintetében pedig egészen másról kellene nekünk itt beszélni. Arról kellene beszélni, hogy önök annak idején miért nem reformálták meg ezt a rendszert, miért járultak hozzá a nyugdíjkorhatár emeléséhez ahelyett, hogy tisztességesen hozzányúltak volna az alapokhoz, és arról is beszélhetnénk, hogy a jelenlegi kormányzat, hiszen az ő felelőssége is elvitathatatlan ebben, miért nem tesz semmit a nyugdíjrendszer rendbetétele érdekében. A Jobbik e tekintetben nem akar senkit sem büntetni.

(18.10)

Egyetlen réteg van, ahol bizonyos felülvizsgálatot javasolnánk, az indokolatlan és főleg kommunista eredetű luxusnyugdíjak elvétele egyértelmű célunk, és egy olyan célunk, amiből nem is akarunk engedni. Ennek értelmében pénteken is vonulásos demonstrációt tartunk, és nem fogjuk hagyni addig ezt a témát, amíg meg nem oldják.

De ugyanakkor ezen egyetlen luxuskategória lenyesegetése mellett - egyébként kiszámoltuk, ha csak ezt az összegtömeget szétosztanánk a kisnyugdíjasok között, akkor fejenként több ezer forintos emelésre nyílna lehetőség (Kovács Tibor és Göndör István közbeszólása.) -, de csak emellett hozzá kellene tennünk azt is, hogy a gyermekvállalás jutalmazása nem maradhatna ki egy tisztességes nyugdíjrendszerből, és nemcsak demográfiai okokból, hiszen ezek évtizedes távlatban értelmezendő kérdések, de legalábbis jelzésértékkel egy tisztességes kormányzat részéről elvárható lenne, hogy egyéni számla mellett a gyermekvállalás jutalmazása is legalább alapszinten felmerülhessen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Mivel több képviselő felszólalásra nem jelentkezett, megkérdezem Román István képviselő urat mint előterjesztőt, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Képviselő úr, öné a szó.

ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az elhangzottaknak az érdemi részéhez kapcsolódva engedjenek meg néhány gondolatot. Az egyik az, hogy amikor elkezdődött a vita vagy legalábbis közeledett, én nem gondoltam azt, hogy újra le kell folytatnunk azokat a vitákat, amelyeket már korábban lefolytattunk a magánnyugdíjpénztárak hasznosságáról, illetve arról, hogy akkor most ki is sinkófálta el a vagyont. Augusztus vége óta rendelkezésünkre áll a KEHI vizsgálata, az a 60 oldalas anyag, amiből egyébként Z. Kárpát Dániel képviselőtársunk is idézett, és ez a 60 oldalas anyag azért elég szomorú, csúnya, sőt bűnös képet fest a magánnyugdíjpénztárak működéséről.

Néhány gondolatot én is megemlítenék ebből, illetve néhány tényt. Voltak itt olyan jutalmak és bónuszok, amelyek akkor kerültek a magánnyugdíjpénztárakban kiosztásra, amikor tombolt a válság, és a részvények rengeteget vesztettek az értékeikből. Volt itt olyan per, amit a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete indított azért, mert olyan tételeket is elszámoltak a magánnyugdíjpénztárak a nyugdíjpénztártagok kárára, amelyeket egyébként nem számolhattak volna el. Ma is folynak olyan vizsgálatok, amelyek egyébként az ingatlangazdálkodását vizsgálják egyik-másik nyugdíjalapnak. Erről is lehetett a nyáron újságcikkeket olvasni. És csak hogy még egy adatot mondjak önöknek, ami számomra megdöbbentő, de talán jól mutatja a rendszer működését, a rendszer működése alatt mindösszesen 93 milliárd forint vagyonkezelői költséget fizettek ki a magánnyugdíjpénztárak az állampolgárok befizetéseiből. Tehát valakiknek valóban nagyon jó buli volt ez a rendszer.

Ha gondolják képviselőtársaim, hogy folytassuk a vitát arról, hogy akkor ki sinkófált el a vagyonból vagy ki nem (Babák Mihály közbeszólása.), mindannyiszor, amikor napirendre kerül ez a téma, mi készek leszünk, és készek vagyunk megvédeni az álláspontunkat.

Ami inkább az érdemi részeket illeti, felmerült kérdésként, hogy a pénzügyi eszközök átadása esetén mi fog történni. Mi fog történni, ha átkerül a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz?

Tisztelt Képviselőtársaim! Mind a kettő, a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap, valamint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő is egy szabályozott rendszer. Tehát ha átkerülnek ezek a pénzügyi eszközök a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, akkor nyilvánvalóan az arra vonatkozó törvények és szabályok alapján az ott levő döntéshozók, illetve az őket felügyelő minisztérium olyan döntéseket fog meghozni, amelyek lehetőleg a korábbiakkal ellentétben azt a célt fogják szolgálni, hogy ezek a pénzügyi eszközök jobban hasznosulhassanak, hatékonyabban lehessen ezeket felhasználni, mint a korábbiakban lehetett. Nyilván el is mondtam önöknek az expozéban, magának a javaslatnak is az a célja, hogy hatékonyabban lehessen használni, méghozzá olyan módon, hogy a legfontosabb célt, az államadósság csökkentését ne veszélyeztesse ez a törvénymódosítás.

Konkrét javaslatként és módosítóként Vágó Gábor képviselőtársunk javaslata hangzott el, amely arra vonatkozott, hogy meg kellene szüntetni az alapot úgy, ahogy van. Azt gondolom, ez áttekintést meg átgondolást igényel, ugyanis abban az esetben, ha ez megtörténne, akkor azok a vagyoneszközök, amelyeket a magánnyugdíjpénztárak átadtak, és egyébként olyan vagyoneszközök vagy pénzügyi eszközök voltak, amelyeket nem a legmegfelelőbben fektettek be különböző pénzügyi alapokba, ezekben az eszközökben akkor az a veszteség rögtön realizálódna. Azt gondolom, itt végig kell gondolni azt, hogy egyik-másik vagyonelem esetében mi a célszerű, és mi az olyan megoldás, ami segíti az államadósságot is csökkenteni és segíti a hatékony felhasználást.

A vitában hozzászólásaikat, észrevételeiket ezúton nagy tisztelettel megköszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egészségügy többletforráshoz juttatása érdekében szükséges törvénymódosításokról, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/7953. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Cséfalvay Zoltán úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának 25 perces időkeretben. (Jelzésre:) Államtitkár úr, öné a szó, a 25 perc - ahogy jelezte - a lehetőség.




Felszólalások:   35-101   101-141   141-175      Ülésnap adatai