Készült: 2021.05.19.03:36:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

213. ülésnap (2012.07.06.),  69-321. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 6:15:17


Felszólalások:   33-68   69-321   321-331      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. Lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a mai ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot T/7655. számon, a bizottság ajánlást pedig T/7655/321. számon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem az előterjesztés tárgyalására érkezett Kovács Árpád urat, a Költségvetési Tanács elnökét, aki figyelemmel kíséri munkánkat. (Taps.) Emlékeztetem önöket, hogy a törvényjavaslat részletes vitáját 8 órás időkeretben tárgyaljuk. Az elfogadott napirendnek megfelelően a kapcsolódó módosító javaslatok benyújtási határideje ma 14 óra. A televíziós közvetítés a mai napon 17 óráig tart.

Felkérem Szűcs Lajos jegyző urat, hogy ismertesse az időkeret felosztását.

DR. SZŰCS LAJOS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 8 órás időkeret megoszlása a következő: A Fidesz képviselőcsoportjának 163 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 87 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 77 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 84 perc, az LMP képviselőcsoportjának 54 perc, a független képviselőknek pedig 15 perc áll rendelkezésükre.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztést az Országgyűlés időkeretben tárgyalja, az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően a módosító javaslatokat egy vitaszakaszban tárgyalja az Országgyűlés. Ugyanakkor kérem képviselőtársaimat, hogy az általános vita megismétlésének elkerülése érdekében megszólalásaik elején jelezzék azt, hogy melyik módosító javaslatot érinti felszólalásuk.

Megnyitom a részletes vitát a rendelkezésre álló időkeretben. Először az írásban előre bejelentett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Elsőként felszólalásra következik Demeter Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási bizottság tagjaként alapvetően két módosító indítvány kapcsán szeretnék, illetve kívánok szólni. Mindkét javaslatot dr. Tilki Attila képviselőtársam nyújtotta be, az egyiket T/7655/306. számon, a másikat pedig T/7655/308. számon adta be. A benyújtó személyén túl a két javaslatot összeköti még az a tény is, hogy mindkettő forrásátcsoportosításokat tartalmaz, méghozzá úgy, hogy a költségvetési támogatás a feladatot ellátó szervezethez kerül.

A közigazgatás átfogó reformja keretében tudjuk, hogy felállításra kerültek a kormányhivatalok, 2013. január 1-jétől pedig a járási hivatalok is hozzásegítenek minket ahhoz, hogy Magyarországon jobb, szervezettebb, emberibb vagy emberbarátibb államigazgatásról beszéljünk, amely az állampolgárok életét úgy könnyíti meg, hogy mindenki olyan feladatot lát el, amihez ért és amihez kapacitása is van.

Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a települési önkormányzatok szociális és gyermekjóléti feladatainak támogatására a módosító javaslat 760 millió forint pluszforrást irányoz elő, hiszen úgy gondolom, hogy rászorultságról dönteni leginkább helyben lehet, és ez a megállapítás főleg a kistelepülések esetén igaz.

(11.50)

Bízom benne, hogy 2013-tól az önkormányzatok a szocialista kormányzat által rápakolt terhektől megszabadulva - hiszen éveken keresztül az volt a trend, hogy feladatokat kaptak ugyan az önkormányzatok, ugyanakkor ehhez a megfelelő forrást már nem biztosították -, tehát bízom benne, hogy 2013-tól az önkormányzatok valóban a települések ügyeivel és a helyiek életszínvonalának az emelésével foglalkozhatnak.

Megemlíteném továbbá, hogy a héten tárgyalt köznevelési törvény rendelkezéseit már most célszerű figyelembe venni az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalása kapcsán. A hivatkozott jogszabály ugyanis szintén rendelkezik feladatellátásról, méghozzá a háromezer fő alatti települések esetében a szakmai feladatokkal összefüggő fenntartói jogok gyakorlásán túl az állam látja el az üzemeltetési feladatokat is, legyen szó települések iskoláiról, pedagógiai szakszolgáltatásokról, szakmai szolgáltatásokról vagy kiemelt szakképzési intézményekről. A megnövekedett feladatokhoz természetesen növekvő költségvetési támogatásra is szükség van. Ebből következően tehát támogatom a javaslatot.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül engedjék meg, hogy megjegyezzem, volt számos ellenzéki módosító javaslat is, amely mögött azonban nem látom az átgondolt vagy felelősen gondolkodó politikust. Sokszor voltak komolytalan módosító javaslatok, de mindemellett megemlíteném azt is, hogy volt számos olyan ellenzéki módosító javaslat, amellyel több frakciótársammal egyetemben érzelmileg azonosulni tudtam, és gondolok itt elsősorban a külhoni magyarságot és a nemzeti összetartozást támogatásnöveléssel elősegítő javaslatokra, akár jogsegélyszolgálatról van szó, akár pedig különböző kulturális egyesületekről.

Fontos azonban leszögezni, hogy a költségvetés tervezetében szereplő intézmények 2010-től élnek és működnek. Természetesen a hozzárendelt forrásokat mindig lehetne évről évre növelni, sőt azt gondolom, majd kell is növelnünk, azonban tudjuk, hogy ehhez gazdasági növekedésre is szükség van. Ennek érdekében fogadhatjuk el a jövő évi költségvetést, különösen a munkahelyteremtés és -megtartás mint prioritási irány fenntartásával.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra jelentkezett Lamperth Mónika képviselő asszony. Öné a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Valószínűleg igaza van Demeter képviselő úrnak abban, hogy a szociális feladatellátásra az önkormányzatokhoz átcsoportosítani szándékozó többletforrás helyénvaló, hiszen az önkormányzatok szociális feladatellátásában, függetlenül attól, hogy jó pár feladat átkerül a járáshoz, azért továbbra is fontos szerepük lesz abban, hogy ezt a szociális hálót, amely főleg a kistelepüléseken működik, valamilyen módon szinten tudják tartani. A képviselőtársam érvelését az a tény gyengíti, hogy nem lehet ma pontosan tudni, hogy az önkormányzatoknak mire lesz elég a pénzük, és mire nem lesz elég.

Ugyanis sikerült úgy átalakítani a költségvetés szerkezetét - mert ez a feladatfinanszírozás csak egy ilyen misztikus köd -, hogy egyrészt nem lehet tudni egy csomó feladatnál, hogy annak mi lesz a tartalma, és azt sem lehet még tisztán látni, hogy erre mennyi pénz jut majd. A múltkori költségvetési vitában, illetve az oktatási törvény vitájában, amikor Puskás Tivadar képviselőtársam nekem azt vetette a szememre, hogy miért mondom, hogy nem lehet egy csomó dolgot tudni vagy kérdésekre választ adni, hiszen ő minden kérdésre tudja a választ, akkor én írásban még azon a napon küldtem neki két kérdést, két alapvető fontos kérdést, és kértem, hogy ha ő tudja a választ, lenne szíves már megtisztelni azzal, hogy küldje el. A mai napig nem kaptunk a fideszes képviselőktől választ, nem kaptam, amin persze nem csodálkozom, mert olyan valódi kérdéseket tettem fel, amelyekre ma nem látszik a válasz, a polgármesterek sem tudják, a fideszes polgármesterek sem tudják. Egy dolog látszik: az önkormányzatok nagyon rosszul jártak, és nem igaz az persze, hogy azért jártak rosszul, mert 8 év, meg elmúlt 8 év, hanem egyszerűen azért, mert nem kapják meg azt a támogatást, amire szükség lenne a feladataik ellátásához.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Józsa István képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lamperth Mónika kabinetvezető asszony felvezette a probléma egyik részét. Ez a költségvetés, aminek a részletes vitája most zajlik a parlamentben, a kormány által ez év június 15-én úgy került benyújtásra, hogy a költségvetés-tervezés alapvető szakmai követelményeit sem tudta figyelembe venni. A módosító indítványok, amelyekhez kapcsolódik a hozzászólásom, az 1., 2., 17., 21. és a 31. - elnök úr számára a jegyzőkönyv miatt -, de az az igazság, hogy ezeken a módosító indítványokon keresztül mint cseppben a tenger szeretnék a költségvetés részleteinek az összefüggéseiről szólni. Tehát ez az előrehozott költségvetési előterjesztés szinte törvényszerűen hordozta magában, hogy szakmailag gyenge, és sajnos a Matolcsy-féle korábbi dilettantizmust folytatja. Nem lehet ez évi tényadatok nélkül, az előző év költségvetésének a zárszámadása nélkül jövő évi költségvetést megalapozottan tervezni. Nagyon nehéz dolga van azoknak is, mi nem csatlakoztunk ebbe a körbe, akik módosító indítványokkal akarják javítani ezt az egyébként javíthatatlan költségvetést. Az MSZP egy komplett alternatív költségvetést dolgoz ki a normális időnemben, tehát ez év szeptemberében, októberében, amikor már látni fogjuk a tavalyi év zárszámadását, és rendelkezésre fognak állni a 2012. év első félévének adatai.

A módosító indítványokból - amiket hozzáteszem, nem mi nyújtottunk be, de van, amivel egyetértünk - kirajzolódik, hogy ez a költségvetés társadalmilag abszolút elfogadhatatlan. Azt a kétéves gazdaságpolitikát, költségvetési politikát és rendkívül igazságtalan adópolitikát folytatja, amelynek az árát a társadalom szegényebb néprétegei fizették meg, tehát a kormány szakmai alkalmatlanságának az árát a szegény emberekkel fizetteti meg, elsősorban a személyi jövedelemadó, de azon túlmenően az egyéb különadók révén is. Huszonnyolcféle új adót vezettek be, és jövőre - ha ez a költségvetés az adótörvényekkel együtt érvénybe lép - a 38 százalékot el fogja érni az adókoncentráció, ami magasabb, mint két évvel ezelőtt volt. Erre mondjuk mi azt elsősorban a 4. ajánlási pontra kipoentírozva, hogy társadalmilag elfogadhatatlan ez a költségvetés. A dilettantizmusáról pedig az látszik, hogy még a saját tárgyalásának a lefolytatását sem élte meg ez a költségvetés, a költségvetés-tárgyalás időszakában tett a gazdasági miniszter egy 300 milliárdos módosító csomagot, amelynek a forrása még egyáltalán nem látszik.

Ez az érzéketlenség a szegényebb néprétegek, illetve az átlagos keresetűek iránt megdöbbentő, mert lehet áldozatot kérni a néptől, de annak legyen valami értelme, legyen valami gazdasági növekedés, legyen valami fejlődés. Ebből semmiféle fejlődés nem látszik. Egyedül az látszik, hogy szemérmetlenül és kizárólag a magasabb jövedelműek szűk rétegét kívánja kedvezményezni továbbra is a költségvetés. Ami a fő gond, hogy makrogazdasági összefüggéseit tekintve nemhogy megalapozatlan, hanem pont az ellentétes hatásokat váltja ki, mint amit egy költségvetésnek a gazdaságélénkítés, a gazdasági stabilitás, a gazdaságpolitika kiszámíthatóságának a területén be kellene töltenie. Tehát ez sajnos súlyos kritikára ad okot.

(12.00)

A 2013-as költségvetés, és itt a 11-es ajánlási pontra szeretnék hivatkozni, tehát ez a költségvetés a legnagyobb megszorítás, akármit is mondanak, amire az elmúlt húsz évben Magyarország egyáltalán rákényszerült.

Én nem mondom azt, hogy nincsenek benne törvényszerű elemek, tehát önöknek valamit kezdeni kell a gazdasággal, de nem ezt. Tehát két év kormányzás után ne hivatkozzanak csak és kizárólag az előzményekre, mert az előző nyolc évben azért volt növekedés, az utóbbi két évben pedig egy folyamatos lecsúszás tapasztalható. Ez a 750 milliárd forintos költségvetési megszorítás, amit a jövő év jelent, tehát hogy 750 milliárd forintot vonnak ki a gazdaságból, ennek nagyon súlyos következményei lesznek az MSZP-frakció véleménye szerint. A költségvetési bevételek ugyan nőnek 450 milliárddal, a kiadások talán csökkennek 300 milliárddal, ennek eredményeképpen azt lehet mondani, hogy nem lesz hatékonyabb az állam működése, mint ahogy ígérték.

Sajnos stagnálnak vagy csökkennek a jóléti kiadások, ezt fontosnak tartom a 17-es ajánlási pont kapcsán megjegyezni, hogy a jóléti kiadások csökkenését tartalmazza ez az előterjesztés, legdurvábban az egészségügy, illetve a gyógyszerkassza vonatkozásában, ahol 40 százalékkal csökken a költségvetési ráfordítás.

Minden hirdetett céljukkal szemben, itt utalnék a 17-es ajánlási pontra, nominális értelemben sajnos növekszik a beterjesztett költségvetés szerint is a deficit, arányaiban valamelyest csökken, de nominálisan nő, és a legfájóbb, hogy a lakossági adóterhelés 460 milliárd forinttal nő. Nem akarok bűvészkedni a számokkal, de ez azért 10 millió magyarra vetítve átlagosan 46 ezer forint többletelvonást jelent a jövő évben. Nem hiszem, hogy erre szavaztak, amit mondott a miniszterelnökük, de hát hogy önök felhatalmazást kaptak... - én úgy gondolom, hogy nem erre kaptak felhatalmazást, tehát ne ezt az utat folytassák.

Erősen kérdéses a makrogazdasági megalapozás tekintetében, hogy a tervezett növekedés erősen túltervezett. Törvényszerűen magában hordja ez a túltervezés a kiigazítás szükségességét, mivelhogy a tervezett GDP-növekedés 1,5 százalék, amiről Matolcsy miniszter úr már vizionálja esetleg a 2 százalékot is. Ezzel szemben reálisnak jelenleg egy ilyen mínusz 1,5 százalék, maximum plusz 1 százalék közötti sávban lehet gondolkozni. Reálisan, hogyha a tavalyi év eredményében elismerjük a mezőgazdaságnak a teljesítményét, ami az elmúlt tíz év legjobb évét zárta, tavaly a mezőgazdaság az elmúlt tíz év legjobb évét zárta, ennek volt az eredménye, hogy valami kis növekmény volt a GDP-ben; ebben az évben egy normál, átlagos gazdasági évet jó, hogyha teljesít a mezőgazdaság, ebből adódik, hogy a többivel együtt mínusz lesz a summa.

Csak ígérgették a munkahelyteremtést, és ezt az előttem szóló Demeter képviselő úrnak szeretném mondani, hogy ténylegesen csökkent a munkahelyek száma. A versenyszférában 27 ezerrel dolgoznak kevesebben, mint egy évvel ezelőtt. Mi nagyon dicséretesnek tartjuk, hogy önök erőfeszítéseket tesznek a közmunkaprogramra, ezt majd Gúr Nándor képviselőtársam ki fogja fejteni, csak az a baj, hogy ez a közmunkaprogram nagyon messze van attól, hogy a piaci folyamatokra is pozitív hatással legyen. Tehát a munkahelyteremtés területén ez a költségvetés a valódi megoldást, a gazdaságélénkítést, a piac által termelt munkahelyeknek a kérdését nem tudja megoldani.

Adócsökkentést ígértek, ezzel szemben jelentős adóemeléssel számol a költségvetés. Nagy bizonytalanság, és ez sajnos a kormány megbízhatóságát aláássa, hogy ma sem ismert, hogy milyen adókból mekkora bevételre számíthat a költségvetés. Tehát az egész homokra épített kártyavárnak tekinthető.

A költségvetési politika átláthatósága több szempontból sérült, a költségvetési terv számos elemében sajnos emiatt megalapozatlan, a bevételeket meghatározó adótörvényeket még nem terjesztették be, tehát nem tekinthető véglegesnek, a közfeladatokat nem határozták meg, a költségvetés nagy része még az Állami Számvevőszék elemzése szerint is megalapozatlan.

Ezek alapján, utalva mondjuk, a 17-es ajánlási pontra, amely az Állami Számvevőszéket érinti, a 2013-as költségvetéssel kapcsolatos főbb kritikai megállapításokat a következőkben szeretném megjelölni.

Először: kisebb adósság több költséggel. A költségvetési törvényjavaslat szerint a jövő év végén az államadósság 23 573 milliárd forint lesz, ami a kormány által tervezetten a GDP 76,8 százalékát jelenti majd. Ugyanakkor a törvényjavaslat szerint 2012 végére 78 százalékon áll majd ez az államadósságszint.

Az adóssággal kapcsolatos állami kiadások az idei évre tervezett 1176 milliárdról 1340 milliárd forintra nőnek, ami megközelítően 14 százalékos emelkedést jelent ezen a területen, ami, mi úgy gondoljuk, hogy mind a kormány hibás politikájának a következménye. Nem lenne szükség erre a költségnövekményre, hogyha az önök gazdaságpolitikája iránt lenne bizalma a piacnak, ha normális áron, normális kamatokra kapnák a finanszírozást. Ennek keretében mi nem biztatjuk önöket, hogy állapodjanak meg az IMF-fel, mi azt mondjuk, hogy nagy hiba volt őket elküldeni, mert most, a visszahíváskor sokkal rosszabb lesz a pozíció, és ezt kifejezi ez a 14 százalékos költségnövekedés is. Mindez azért, mert Magyarország csak nagyon drágán kaphat hitelt az önök politikája miatt.

A bevételek bizonytalanságáról már szóltam, ugyanakkor mi népnyúzónak tekintjük ezeket a különadókat, amiről önök próbálják elhitetni, hogy a cégeket érinti, de mindenki tudja, hogy ezt azonnal átcsurgatják a fogyasztói árakba, és mind a sárgacsekk-adó, mind a távközlési adó közvetlenül a fogyasztóknál fog kikötni. A legfájóbb talán a közüzemi és közszolgáltató társaságokat terhelő 11 százalékos új különadó, mert ez azzal ellentétes, amit ígértek, hogy a közüzemi díjakat, a rezsiköltségeket csökkenteni fogják. Ezzel szemben még annak az adóját is megemelik, miközben az elmúlt egy évben másfélszeresére nőtt azoknak a száma, akik nem tudják befizetni a közüzemi díjaikat. Tehát pont fordított gondolkodásra lenne szükség, mint amit itt bemutatnak.

A másik szembetűnő ellentmondása ennek a költségvetésnek, és itt...

ELNÖK: Képviselő Úr! A vitaszakaszt legyen olyan kedves megjelölni, mert bármennyire keresem, nem találom.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Igen. A 31. számú módosító indítványhoz kapcsolódik a hozzászólásom, ami azért kritikus, mert egy jelentős forráskivonás tapasztalható az önkormányzatok területén. Tehát miközben az újraelosztásnak a nyertese a kormányzat, áldoznak a TEK működésére, áldoznak a Kossuth tér törvényekkel alá nem támasztott átépítésére, aközben az önkormányzatok 38 százalék forráselvonást szenvednek el. Amiről persze mondhatják önök, hogy feladatokat is visznek el az önkormányzatoktól, csak az az igazság, hogy van közte egy 10 százaléknyi gap, tehát 10 százalékkal több pénzt visznek el, mint amennyi feladatot, forrást. Tehát kapaszkodhat minden önkormányzat, hogy hogyan fogja egyensúlyba hozni a jövő évi költségvetését.

Hogyha visszatekintünk arra, hogy luxusberuházásokra viszont a kormányzat többet költ, a köztársasági elnök palotájára, működésére többet költ, az Országgyűlés elnökének őrségére, költségeire többet költ, eközben befagyasztják a szociális kiadásokat, kevesebbet költenek reálértéken családi pótlékra, anyasági támogatásra, gyesre, gyedre, gyermekvédelmi támogatásra, és kevesebb pénz jut a táppénzre és a munkanélküli-ellátásokra is.

(12.10)

Mindezek alapján, tisztelt képviselőtársaim, továbbra is azt javaslom önöknek, hogy ha helyre kívánják állítani a kormány iránti bizalmat, akkor ezt a költségvetést visszavonják, és szeptemberben, a normál időrendben egy használható, a szakmai szervezetekkel együttműködve kidolgozott új költségvetést hoznak ide. Ez nem szolgálja az ország javát, ez a további lecsúszást fogja eredményezni, tehát vonják vissza. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselő Úr! Időközben kerestem az ön által megjelölt szakaszt, de sajnos a titkárság sem tudott érdemi választ adni, mert amire ön hivatkozott, az korábban visszavonásra került. (Dr. Józsa István: Akkor átadom. - Novák Előd: Blöff!)

Tájékoztatom a tisztelt képviselőtársaimat, hogy kettőperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Bebes István képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Józsa képviselő úrhoz, valamint Lamperth Mónika képviselő asszonyhoz szólnék egypár gondolatot. Azt gondolom, hogy ha Józsa képviselő úr egy kicsit logikusan gondolkodik, akkor először is önmagukban keresse a problémát. Milyen célt fogalmaztak meg ennek az országnak akkor, amikor az IMF-hitelt 2008-ban felvették, és óriási mértékben megterhelték ezt az országot? Semmilyen célt nem mutattak, sőt azokban az években is ugyanúgy folytatták a pénzelszívó politikájukat mind a gazdaságból, mind az emberektől, mind pedig az önkormányzatoktól, mint amit éveken keresztül előtte is tettek, amihez most megjelent egy óriási hitel az országban. Semmiféle pozitívumot nem érzett ez az ország.

Azt gondolom, hogy ezt a szakmai dilettantizmust saját maguknak, az akkori Gyurcsány-kormánynak és az akkori, Veres úr által elképzelt pénzügypolitikának és gazdaságpolitikának kellene megfogalmazni, mert az tényleg egy dilettantizmus volt. Hogy aztán az önkormányzatok szempontjából a megszorítások hogy s mint néznek ki? Azt gondolom, azt gondolják végig, hogy mit tettek önök nyolc éven keresztül. Folyamatosan adták a feladatokat az önkormányzatoknak, és folyamatosan vonták el tőlünk a pénzeket, tehát ezzel tették lehetetlenné az összes magyarországi önkormányzat működését, folyamatosan hoztak egyre nehezebb helyzetbe bennünket. Hiteleket kellett felvenni az önkormányzatoknak, hogy egyáltalán a működésüket fedezni tudják. Ez volt az igazi dilettantizmus, és ez volt az a hihetetlen rossz politika, amelynek nyomán önök minden eszközt megragadtak annak érdekében, hogy az önkormányzatokat tönkretegyék.

Ez volt az önök önkormányzati politikája. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Gúr Nándor képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két fideszes képviselőtársam által említett ajánlási pontokhoz kapcsolódnék. A dolog lényege a következő, de ezt megelőzően két általános mondatot szeretnék megfogalmazni. Az egyik az, hogy az a költségvetés-tervezet, ami a benyújtást követően egy hónapon belül már változtatási kényszert szenved el, az annyit is ér, mint ahogy annak idején Lázár képviselőtársam mondta, hogy mindenki annyit ér, amennyije van; valami hasonló. (Novák Előd: Idézni csak pontosan!) Igen, én személy szerint sem vele, sem a kijelentésével nem tudok egyetérteni.

A második része a történetnek, hogy ez a költségvetés-tervezet gyakorlatilag nem általunk vitatott, az Állami Számvevőszék kimondja, hogy ennek a költségvetés-tervezetnek a 30 százaléka, közel az egyharmada a bevételek tekintetében nem megalapozott és nem teljesíthető. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Ilyen értelemben azt szeretném kérdésként feltenni képviselőtársaimnak - ne huhogjanak, kérjenek szót, és mondják -, hogy gondolják végig, hogyan és miképpen akarják ezt a költségvetés-tervezetet érvényesíteni. Két tétel az említettekhez: szociális juttatások tekintetében akár a humán erőforrásra fordított források, akár az intézményi fenntartásra fordított források bizonyos értelemben és tekintetben szegmentáltan kisebbek, mint amilyenek voltak a 2012-es esztendőben, illetve még az előirányzattól eltérően a teljesítéshez képest is kevesebb forrást hordoznak magukban.

A második része az egymondatos kiegészítésnek pedig az, hogy az a valamikori munkaerő-piaci, ma Nemzeti Foglalkoztatási Alapban lévő pénzeszköz, gyakorlatilag két évre visszamenve reálértékben mintegy 50-55 ezer millió forinttal kevesebb, mint amennyi korábban volt, miközben önök arról beszélnek, hogy munkahelyeket kell megteremteni, és munkahelyeket kell megőrizni. Ennyit a számok tükrében.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kétperces reagálás a Házszabály szerint az előző hozzászólásokra való reagálásra szolgál, ezért aztán nem fogok ajánlási számot megnevezni, hanem Bebes képviselő úr hozzászólására hivatkozom. Ismét elmondta azt a közkeletű, egyébként is sokak által kedvelt fideszes szlogent, hogy azért adósodtak el az önkormányzatok... (Bebes István: Ez így is van.), azt az üres, hazug szlogent, hogy azért adósodtak el az önkormányzatok, mert a szocialista kormány nem adott nekik elég pénzt.

Képviselő úr, tételesen nem igaz. Tessék kézbe venni az Állami Számvevőszék 2011. december végén nyilvánosságra hozott jelentését, amely tételesen kimutatja, például az én városom esetében tudom a számot, hogy Kaposvár megyei jogú város a vizsgált négyéves időszakban 1,4 milliárd forintot vont ki a működésből, azért, hogy luxusberuházásokat finanszírozzon, ami ellen egyébként mi tiltakoztunk. Tételesen nem igaz tehát az, amit otthon a helyi sajtóban is harsog Szita Károly fideszes polgármester, hogy a fideszes kormányok tették tönkre a nagyvárosokat.

Ez nem igaz! Polgármester úr, soha nem kérdőjeleztem azt meg felelős politikusként, kormánytagként sem, hogy az önkormányzatoknál vannak finanszírozási problémák, főleg a kicsiknél a feladatellátás bizony nagyon nehéz volt egyes időszakokban - ezért is volt, fontos szerepük van bizonyos kiegészítő támogatásoknak -, de azt állítani, hogy azért adósodtak el az önkormányzatok, főleg a nagyok, mert nem kaptak elég pénzt a működéshez, és ezért kellett hitelt felvenni, ez nem igaz. Ezt nem én állítom, hanem a Domokos úr által vezetett Állami Számvevőszék. Tessék kézbe venni a jelentéseket, tessék alaposan elolvasni, és akkor el lehet hagyni ezeket a politikailag motivált, hazug állításokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásokkal folytatjuk a vitát. Megadom a szót Kovács Péter képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Lamperth Mónika előbbi hozzászólására reagálnék. Ha már valamire azt tetszik mondani szocialista képviselőként, hogy valami nem igaz, akkor talán gondolkodjunk el azon, hogy a szocialisták mondták leginkább azt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Az önök vezetője, Gyurcsány Ferenc ezzel kezdte a beszédét annak idején Őszödön (Kovács Tibor: Nem, nem! Ezt Orbán Viktor mondta.), és semmi köze nincs ahhoz, hogy Kaposvár fejleszt vagy nem fejleszt, ami tényként bizonyítható bármikor, bármilyen pillanatban, hogy a szocialista kormányzás alatt az önkormányzatok feladatot kaptak, pénzt meg nem kaptak hozzá, sőt évek során folyamatosan sokkal kevesebbet kaptak. Mint Budapest XVI. kerületének polgármestere, bármikor bárkinek nagyon szívesen számokkal be tudom ezt bizonyítani.

Kérem tehát, hogy ne csinálják azt, amit az elmúlt negyven évben csináltak a baloldali politikusok, hogy állítanak valami nagyon-nagyon-nagyon nagy hazugságot, majd utána ehhez a hazugsághoz ragaszkodnak, továbbra is mondják, mondják, és azt gondolják, hogy ha sokat mondják, akkor előbb-utóbb valaki elhiszi. Ezt fejezzék be! Ez maximum marketingszöveg. Dolgozni kellene (Dr. Lamperth Mónika: Dolgozni? Igen?), és a munkának az lenne az első része, hogy például ehhez a napirendi ponthoz egyáltalán beterjesztettek volna módosító javaslatot, amiről most vitatkozni kellene, például az önök módosító javaslatairól. Egyetlenegyet nem terjesztettek ide, a tisztelt Ház elé; egyetlenegyet se. Én beterjesztettem többet is, szeretnék is majd hozzászólni normál időkeretben, de ha nem dolgoznak, és nem terjesztenek elő módosító javaslatokat, akkor az általános vitát még egyszer miért akarják itt lefolytatni? Kérem, ezt hagyják abba!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(12.20)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Gúr Nándor képviselő úr. Megadom a szót.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A Kovács Péter képviselőtársam által elmondottakhoz két mondat.

Az egyik, hogy az önök miniszterelnöke, az önök által megválasztott miniszterelnök mondta azt, ami arról szól, hogy: ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit csinálok - ugye? Ez a WikiLeaks-es történet, biztos emlékszik még rá. Hogyha nem, akkor (Novák Előd: Nem pontos az idézet!)érdemes utánaolvasni. Igen, de a tartalmában helytálló. (Derültség a Fidesz padsoraiból. - Novák Előd: Akkor lehet Gyurcsányt is idézni!)

A dolog lényege tehát az, hogy érdemes lenne meggondolni azt, hogyan és miképpen fogalmazza meg az álláspontját akkor, amikor a miniszterelnök, mondjuk, a kimondott szavaiért nem tud a tetteiben helytállni. Ez az egyik része a történetnek. Ez a költségvetésen keresztül is fogható: egy hónap leforgása alatt alapjaiban változott meg a dolog.

A másik része a történetnek, ami a Demeter Zoltán által érintett ajánlási ponthoz kapcsolódik. A Munkaerő-piaci Alap tekintetében kevesebb forrás van, mint két évvel ezelőtt. A megvásárolandó szolgáltatásokra kevesebb muníció jut. Egyik oldalról híresztelik, hangsúlyozzák a fontosságát, egyetértenek vele, a másik oldalról a tettek mezejére lépve pedig már forrásokat nem biztosítanak a történethez.

Bejelentik nagy ívű, 300 milliárdos, költségvetésen belüli, munkahely-megerősítésekre szolgáló pénzforrások biztosítását. Igen, de látható módon ennek legalább a fele ma működő rendszerekben bent van pályázati formákban, tehát már eleve nem igaz mindaz, amiről beszélnek. A dolog helyénvaló, csak amit mondanak róla, az egészen más. Hát ilyen az önök költségvetési tervezete is! Egy hónapig nem állta meg a helyét. Hát mit gondolnak, hogyan fogja megállni 2013-ra? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A kormánypárti képviselők folyamatosan arra hivatkoznak, hogy az előző ciklusokban az önkormányzatok kevesebb forrást kaptak, mint úgymond szükséges lett volna.

Ebből egy következtetésre lehet jutni, tisztelt képviselők, hogy a kormányváltást követően a Fidesz-kormány első intézkedése nyilvánvalóan az kellett volna legyen, hogy megemeli az önkormányzatok finanszírozását, merthogy önök folyamatosan ezt kommunikálják kifelé, a külső hallgatóság felé, mint hogyha ez igaz lenne. De nem ezt csinálták, hanem éppen fordítva: további forrásokat vontak el az önkormányzatoktól, hivatkozva mindenféle ürüggyel arra, hogy erre miért van szükség.

Aztán, hogy továbbmenjünk: elvonták a megyei önkormányzatok összes vagyonát, mert egyébként amit az önök által irányított összes megyei önkormányzat hiányban produkált, az évszázados csúcsteljesítmény, tisztelt képviselőtársaim!

A fideszes megyei önkormányzatok 10 milliárdos nagyságrendű kötvénykibocsátásokat csináltak, amit aztán nem tudtak megfinanszírozni. Persze annak idején Orbán Viktor biztatására tették ezt (Révész Máriusz: Hányas?), mondván, hogy nyugodtan csináljátok, majd legfeljebb, ha mi kerülünk kormányra, akkor valahogy megoldjuk ezt a problémát. (Révész Máriusz: Hányas ponthoz szólsz hozzá?)Hát így oldották meg: államosították az önkormányzatok, a megyei önkormányzatok teljes vagyonát, gyakorlatilag mára nem maradt ott a megyékben semmi. (Révész Máriusz: Hányas pont?) Önök ezt az indítványt így kezelték.

A módosító indítványokkal kapcsolatban pedig nyilvánvalóan érdekes vita lesz, mert Tilki Attila képviselő úr, akit nem látok itt a teremben, ő a kormány magyar hangja, úgy látszik. Az ő nevében nyújtotta be a kormány az összes módosító indítványt. Hogyha önök azt mondják, hogy nekünk nincs úgymond jogalapunk vitatni ezeket az indítványokat, akkor az önök túlnyomó többségének nincs, merthogy egyedül ő nyújtott be módosító indítványt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), nyilvánvalóan a kormány nevében. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy most a részletes vita folyik, és a sajtóidőkeretben ne kívánják a teljes vitát lefolytatni kétperces hozzászólásokkal, mert nem fogok hozzájárulni. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Tehát ha egy-egy vitához egy-egy képviselő felszólal, megadom a szót, de az nem működik, hogy végig kétperceznek, és innentől kezdve a felszólalásra jelentkezettek nem tudják elmondani a felszólalásaikat. Tehát kétperces felszólalásra ismételten nem fogom megadni a szót. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Most kétpercesre még megadom a szót Manninger Jenő képviselő úrnak, ő még ma nem kért szót. Öné a szó, képviselő úr.

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Elnézést, de röviden azért reagálnom kell Kovács Tibor kijelentéseire, mert a számokat olvasnia kellene, és akkor pontosan kiolvashatná, hogy mennyi volt az, amit 2006-2010-ig kivontak - előtte lévő számokat nem is mondok, csak 2006-2010-ig -, vagy pedig bizonyos, mint ahogy említettem már, illetékbevételeket megváltoztattak, és nem pótolták ki. Ez az összeg nagyon jelentős összeg.

Mint ahogy azt is elmondtam, de úgy látszik, újra el kell mondani, hogy a fejlesztéseknél az önerőalapokból a fideszes önkormányzatokat valahogy kihagyták. Ezzel együtt nyilván mindig lehet vitatkozni azon, hogy a megyei önkormányzatoknak is nagyon vegyes volt a helyzete. Tehát azt lehet mondani, hogy bizony nagyságrendileg legalább annyi pénzt vontak ki, amennyit fel kellett venniük, ráadásul a nagy részét fejlesztésre vették föl. És a kormány pedig nem elvonta a vagyonukat, hanem konszolidálta. Tehát tulajdonképpen a megyei intézmények működését továbbra is biztosította.

Lehet azon vitatkozni természetesen, hogy melyik jó - minden országban más megoldás van -, de egy tény, hogy a kormánynak kellett megoldani azt a problémát, ami az MSZP-s kormányzás folytán állt elő. Tehát erről lehet vitatkozni, meg el lehet mondani még nyolcszor, meg tízszer, de az tény, hogy 2006-2010 között volt az önkormányzatok mélyrepülése, és tulajdonképpen ekkor kellett a szolgáltatásokat olyan módon visszavenni vagy részben hitelből pótolni.

Hogy ezt nem rendezték és nem szabályozták, ez az akkori kormányzat felelőssége. Azután, én azt gondolom, ennek a szabályozása megtörtént. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik kettőperces időkeretben Göndör István képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engem Kovács Péter megszólalása indított arra, hogy megszólaljak. Tisztelt Képviselő Úr! Tudja, mi hiányzik ebből a kötetből? (Felmutatja.) Az, amiről beszélt Orbán Viktor miniszterelnök, beszélt Rogán Antal, és egy hete ettől hangos minden média, hogy milyen kedvezményeket szándékoznak tenni. Ez hatalmas összeg.

Egyetlen tétel nincs a módosító indítványok között sem a 300 milliárdnak a bevételi oldaláról, sem ennek a nyugdíj-biztosítási és egyéb, különböző kapcsolódó fejezetek közötti összefüggésekről. A témát nem csak vitára nem bocsátották, el is zárták előlünk.

Gondolom, majd a szavazás előtti utolsó pillanatban valaki benyújtja. A gazdasági bizottságnak, költségvetési bizottságnak volt rá egy hete, hogy ezt benyújtsák, mert nyilván képviselő már nem tehette meg hétfőn, amikor a miniszterelnök úr ezt megtette. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Manninger képviselő úrnak annyit mondanék, ez az elvon vagy konszolidál körülbelül ugyanolyan, mint az önök felfogásában az, hogy nincs tandíj, de van horribilis költségtérítés a felsőoktatásban.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Ékes József közbeszólása.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Lamperth Mónika képviselő asszony következik, és azt követően folytatjuk a normál időkeretben történő hozzászólásokat.

Öné a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kovács képviselő úr a szocialistáknak szemrehányást tett, hogy miért nem dolgozunk, hiszen nem adtunk be módosító indítványokat.

Bizonyára elkerülte a képviselő úr figyelmét, amit többször elmondtunk a nyilvánosság előtt, de akkor segítek, elmondom itt, hogy ön is értesüljön róla, hogy a Magyar Szocialista Párt azért döntött úgy, hogy nem ad be módosító indítványokat, mert koncepciójában és sok más kérdésben olyannak látja ezt a költségvetést, ami nem reparálható egyszerű módosító indítványokkal. Azért mi részt vettünk végig a vitában.

Jómagam az általános vita mind a három ülésnapján itt ültem, szinte egészen végig, és jó páran vagyunk itt képviselők, akik végig részt vettünk a vitában. És azt kell mondjam, most, a részletes vitára, úgy látszik, összekapták magukat, de az általános vita legnagyobb időszaka alatt az ellenzék többségben volt. Úgyhogy ne tessék szemrehányást tenni, hogy mi hol voltunk, mert itt voltunk, elvégeztük a dolgunkat. Most is itt vagyunk, elvégezzük a dolgunkat, de ez a költségvetés módosító indítványokkal nem reparálható.

Ami pedig a vita tartalmát illeti az önkormányzatok finanszírozását illetően. Nem helytálló, ami ön mondott, hogy a szocialista kormányok alatt kaptak úgy feladatot az önkormányzatok, hogy nem kaptak hozzá forrást, hanem az a helytálló, hogy az elmúlt 20 évben minden kormány eljárt így, az Antall-kormány is, az első Orbán-kormány is, sajnos. És nem vagyok rá büszke, sajnos a mi kormányunk is.

De az, amit önök most csinálnak, az rémálmainkban nem jutott volna eszünkbe, hogy nemcsak hogy feladatokat vesznek el úgy az önkormányzatoktól, hogy egyébként annak semmi indoka nincsen, azon kívül, hogy az Orbán-kormány központosítani akar, és mindenben állami döntést akar hozni, de a megmaradó feladatokra nem hagynak elégséges forrást.

(12.30)

Fideszes képviselők a folyosón elmondják, hogy ebből milyen iszonyú viták vannak önök között (Az elnök csenget.), nem várom el, hogy itt a parlamentben is elmondja (Az elnök csenget.), csak legalább akkor egy picit korrektebben álljon hozzá ehhez a kérdéshez.

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mivel le akarom ezt a szakaszt zárni, itt most megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak kettőperces időkeretben, és ezt követően folytatjuk a normál időkeretben történő hozzászólásokat.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két gondolatot szeretnék mondani, az egyik egy konkrét ajánlási ponthoz kapcsolódik, a 388-ashoz, a másik pedig még egy befejezetlen gondolat, ami Kovács képviselőtársam megszólalását követően maradt el.

Emlékeznek a munka törvénykönyvének a vitájára, ott, ha jól emlékszem, 708 módosító került beadásra, a Szocialista Párt részéről 506-ot nyújtottunk be, és egyetlenegy nem volt, egyetlenegy, még a magyar helyesírási szabályhoz illeszkedő sem, ami jóváhagyásra került volna. Az értelme, magyarul, ilyen értelemben, egy ilyen költségvetéshez, amely tartalmában elfogadhatatlan már tervezetként is, igazából nem kívánta meg azt, hogy bármit hozzátegyünk. Itt egy új pályát kell rajzolni, ennek a korrigálására sincs esély.

Egyetlenegy pontja, amit azért szeretnék megerősíteni, a gondolkodásnak, az helytálló, az az, hogy a közfoglalkoztatás rendszerében hangsúlyosan, nagyjából ugyanolyan nagyságrendű, kicsit több pénzt kívánnak mozgatni, mint a korábbiakban. De szeretném hangsúlyozni, hogy ennek akkor van értelme, hogyha az elsődleges munkaerőpiacon, a gazdasági szférában is képesek lennének munkahelyek teremtésére. Itt nem képesek, itt ma 27 ezerrel kevesebb a foglalkoztatottak száma - mármint a versenyszférában -, mint egyébként egy esztendővel ezelőtt volt, és ez egy olyan gazdasági környezetnek, annak rajzolásának köszönhető, amit tartanak a kezükben és önök csinálnak.

A 388. ajánlási ponthoz illesztetten pedig, ami a családok támogatási rendszerét érinti, azt szeretném elmondani, hogy globálisan érdemes lenne végiggondolniuk azt, hogy olyan családtámogatási rendszert kívánnak-e működtetni, amely a tehetőseknek kedvez a későbbiekben is, vagy olyat, amely a rászoruló, dolgozó emberek, akár minimálbéren dolgozó emberek körét segíti. (Az elnök csenget.) Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk az írásban bejelentett felszólalásokat. Megadom a szót Bóka István képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Irományszám szerint a 311., 312., 313. irományszámú javaslatokhoz szeretnék hozzászólni, ajánlási szám szerint a 40., az 59., a 601., az 58., az 511., 599., 57., 598., 62. ajánlási számú módosító indítványokhoz szeretnék hozzászólni. (Gúr Nándor és Novák Előd beszélget. - Novák Előd tapsol.) Ezek teljes mértékben összefüggnek egymással, így gyakorlatilag a helyi önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatban az üdülőhelyi feladatok benyújtott javaslathoz képest eltérő, a jelenleg érvényben lévő szabályozását fenntartani igyekvő módosító indítványokat nyújtottam be. Ezt a módosító indítványt, bár egyedül nyújtottam be, de azt gondolom, hogy ebből a frakcióból nagyon sok képviselőtársam benyújthatta volna, például a mellettem ülő Manninger Jenő képviselő úr is, hiszen valamennyi, markánsan idegenforgalomból, turizmusból élő település tekintetében az a módosítóindítvány-sor, ami beterjesztésre került, életbevágó, és rendkívül fontos.

A három módosító indítvány tartalmilag, szövegszerűen szinte teljes mértékben megegyezik, abban van eltérés, hogy gyakorlatilag a "lábakat", tehát a forrásoldalt más módon jelöltem meg mind a három indítvány tekintetében. A későbbiekben, a hozzászólásom legvégén majd el fogom mondani, hogy mi a különbség ezen forrásoldal tekintetében.

Szeretnék tenni egy rövid történeti áttekintést. Korábban, hosszú éveken keresztül vagy akár több évtizeden keresztül egyértelmű volt az önkormányzatok tekintetében, hogy az önkormányzat az idegenforgalmi feladataival kapcsolatos feladatvállalás, szerepvállalás, finanszírozásvállalás tekintetében minden beszedett egy forint idegenforgalmi adó, helyi adó alapján az állam két forint normatív támogatást biztosított ezen önkormányzatok tekintetében. Tehát a többletfeladatok, azon önkormányzatok kapcsán, amelyek az idegenforgalomból markánsan élnek, és markáns szerepük van, a többletfeladatok tekintetében ez az osztozkodási mód, az egy a kettőben történő osztozkodási mód teljes mértékben elfogadott és általános volt - mindaddig, amíg el nem kezdtük tárgyalni a 2010-es költségvetést, amely 2009-ben került benyújtásra.

Figyelve itt a kétperces vitákat, hogy történt-e forráskivonás, nem történt forráskivonás, azért mégiscsak a dolog pikantériája és szépsége itt az előttem felszólalók tekintetében, hogy ezt az egy forinthoz két forint állami támogatást az akkori MSZP-SZDSZ-kormány javasolta egy forintra levenni, tehát 50 százalékkal csökkenteni. Igaz, becsületükre legyen mondva, látták, hogy óriási a gond és a probléma, hiszen ezen önkormányzatok tekintetében az állami támogatás sok esetben 15-20 százalékkal is csökkent volna egyik évről a másikra, ezért egyfajta kompenzációs mechanizmus került bevezetésre, mintegy egymilliárd forintos külön tétel költségvetési biztosításával.

2011-ben, a Fidesz-KDNP-kormány hatalomra kerülését követően az első, úgymond új költségvetés kapcsán ez az 1 forintos kiegészítés, normatív támogatás 1 forint 50 fillérre emelkedett - a választási ígéreteknek megfelelően -, és gyakorlatilag 2011-ben és 2012-ben is egy 400 millió forintos differenciált kiegészítő elosztás még segítette ezen érintett önkormányzatokat. A most benyújtott törvényjavaslat alapján, az önkormányzatok feladatfinanszírozásának szellemében gyakorlatilag az önkormányzati kötelező feladatok - a külön nem nevesítettek kivételével - egy nagy kalapban, egy 112 milliárdos, vagy hogyha másképp nevezzük, egy 107 milliárd forintos, a helyi önkormányzatok általános működési célú támogatásában vannak benn. Itt van az idegenforgalom, mint önkormányzati feladat finanszírozása, és külön nincs kibontva, kiemelve, hogy milyen módon kell ezeket a forrásokat eljuttatni az érintett szereplők, az érintett önkormányzatok számára.

A módosító indítványaim indoka, alapvető indoka, hogy a turizmusból, idegenforgalomból élő települések tekintetében általában az állandó lakosságszám mint alapvető mutatóérték nagyon nehezen értelmezhető, hiszen éves átlagban ezen turizmusból élő települések mintegy kétszeres lakosságszámmal rendelkeznek, ha pedig a szezonálisakat nézzük, akkor pedig a nyári egy-két hónapban akár 4-5-szörös a lakosságszám. Tehát nagyjából-egészében egy ilyen volumenű infrastruktúrát kell fönntartaniuk ezeknek a településeknek. Tehát például egy 5 ezer lelkes állandó lakosságszámmal rendelkező település gyakorlatilag éves átlagban 10 ezer lelkes, a nyári idegenforgalmi szezonban pedig a lakosságszám elérheti akár a 20 vagy a 30 ezer főt is, az infrastruktúra pedig erre kell hogy kiépüljön. Ráadásul vannak olyan, turizmussal kapcsolatos többletfeladatok, amiket mindenképpen finanszírozni kell, és az egyéb általános önkormányzati finanszírozási mechanizmusok alapján ez nem kezelhető.

Hogyha nem történne meg a három módosító indítványom közül valamelyiknek az elfogadása, akkor a turizmusból, idegenforgalomból markánsan élő, ezzel foglalkozó települési önkormányzatok tekintetében az állami támogatás - nyilván megtisztítva az elvett feladatoktól és az arra eső finanszírozástól -, tehát egyfajta megtisztított bázishoz képest mintegy 20-30 százalékkal csökkenhet. Egyik évről a másikra ilyen jellegű, ilyen volumenű változtatás, azt gondolom, hogy semmilyen módon nem kezelhető.

Fontos tehát az, hogy az idegenforgalomra eső támogatást, állami támogatást ebből a bizonyos 112 milliárd forintos vagy 107 milliárd forintos - ha a megyei önkormányzatok finanszírozását levesszük -, ebből a bizonyos 107 milliárd forintos alapból mindenféleképpen kivegyük, és a jelenleg hatályos finanszírozást tartsuk fenn 2013-ban is.

(12.40)

Mint mondtam, három módosító indítványt nyújtottam be. Mind a három módosító indítvány tartalmilag megegyezik, a forrásoldalát tekintve kettő gyakorlatilag az önkormányzati büdzsén belül tervez átcsoportosítani, a harmadik azonban gyakorlatilag szektoron kívülről, tehát fejezeten kívülről próbál forrást bevonni a rendszerbe. Azt gondolom, a helyi önkormányzatok számára ez lenne a jó megoldás, de nyilvánvalóan sok segítséget jelentene az is, ha a másik két módosító indítványom kapna többséget.

A bizottsági üléseken az önkormányzati bizottság és a költségvetési bizottság mind a három módosító indítványomat támogatta, a kormány, illetve az előterjesztő - elnézést, így pontos - képviseletében jelen lévő minisztériumi képviselő tárcavéleményként pedig a háromból egy módosító indítványt támogatott. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy mindenféleképpen támogassák ezt a szerintem igazságos és méltányos javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces időkeretben kért szót Riz Levente képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

RIZ LEVENTE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Röviden, két percben szeretnék szólni egy módosító indítványról, melyet magam nyújtottam be, ez a 307. számot viseli, az ajánlásban a 48. pontban szerepel.

Röviden szeretnék szólni arról, hogy ez a Ferihegyi út meghosszabbítását célzó módosító indítvány. Ez egy nagyon fontos tranzitforgalmat kiszolgáló út lehet a következő években, amennyiben ez az út megépül. Ennek egyébként nemcsak abban a tekintetben van jelentősége, hogy a térségben fellendítheti a vállalkozásokat, fellendítheti a munkahely-teremtési törekvéseket, hiszen egy új út a repülőtér közelségében, azt gondolom, ilyen jelentőséggel bír, de ugyanakkor enyhítheti a reptéri zaj által halmozottan sújtott rákoshegyiek életminőségének problémáit, hiszen tudjuk azt, hogy ma a főútvonal ott a Baross utcát terheli leginkább, ez egy 11 méter szélességű út, a forgalom erre tevődik. Ha ez az út megépül, akkor így nagymértékben csökkenhet az észak-dél irányú tranzitforgalom, a tehergépjármű-forgalom és a személygépkocsik áradata. Fontos tehát az, hogy ez az út megépüljön. Ennek az első ütemét a tavalyi évben elfogadott idei költségvetés már támogatja, a jövő év a második ütemet is tudja így támogatni.

Azt is örömmel mondhatom, hogy a szakbizottságok, illetve maga az előterjesztő is támogatta ezt a módosító indítványt, így a részletes vitában reményeim szerint tudjuk tovább ezt képviselni, és a zárószavazáson is megkapja a kellő támogatást.

Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi kérdésben kért szót Novák Előd képviselő úr. Megadom a szót, képviselő úr.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Épp a reményeim szerint hamarosan következő normál felszólalásom elején meg akartam köszönni az elnök úrnak, hogy a szigorúnak tűnő, de korrekt ülésvezetésével igyekszik visszaszorítani azt az MSZP-s obstrukciót, ami abban nyilvánul meg, hogy annak ellenére, hogy módosító javaslatot nem adtak be, felkészületlenül, tulajdonképpen nem egy normál, nagyobb ívű felszólalással készültek erre a vitára, hanem kétperces gombnyomogatással igyekeznek megtörni a normál vita keretét. Azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a kormánypártok részéről is úgy néz ki, az előbbi polgármester úr általi felszólalás is...

ELNÖK: Képviselő úr, a kérését kérem szépen.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): ...indokolja, hogy a kétperces felszólalást a saját javaslata érdekében, még ha esetleg a polgármesteri teendői vagy más álláshalmozása miatti elfoglaltsága miatt nem is tudja kivárni (Zaj a kormánypártok soraiban.) a normál felszólalását, azt gondolom, kétperces felszólalást a Házszabály 50. § (7) bekezdés értelmében nem lehet tenni a saját önálló indítványa érdekében. Várja végig a sort, ő reagálhat egy elhangzott felszólalásra, viszont e szerint a hivatalos házszabályi rendelkezés szerint legyen szíves betartani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, az ülésvezető elnök feladata, hogy az ülés házszabályszerű vezetését biztosítsa. Engedje meg, hogy ezt ne tekintsem ügyrendi felszólalásnak, mert pontosan ezért jeleztem és figyelmeztettem képviselőtársaimat, kérve, hogy tartsuk be, mert minden képviselőnek joga érdemben kifejteni az álláspontját (Bödecs Barna tapsol.), és a kétpercesek arra vonatkoznak, hogy lefolytassák a vitát az elhangzottakkal kapcsolatban.

Tisztelt Országgyűlés! Most változatlanul meg kell adnom azoknak a szót, akik eddig még nem szóltak. Tilki Attila képviselő úr kért kétperces időkeretben szót. Öné a szó.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Göndör képviselő úr hiányolt az előbb (Kovács Tibor: Én!)- akkor Kovács képviselő úr hiányolt az előbb. Szeretném tájékoztatni: először is ne minősítsen engem, mármint a kormány magyar hangjaként nem szorulunk az MSZP minősítésére. Az, hogy éppen nem voltam az ülésteremben, nem azt jelenti, hogy nem voltam itt a Házban. Annak ellenére, hogy nem voltam itt, higgye el, a költségvetés teljes mértékben megalapozott. Szeretnék látni az önök soraiban olyat, aki gyakorolta már az önkormányzati hivatást, volt már polgármester. Ha a patkónak erre az oldalára néz, akkor itt többen vagyunk polgármesterek, tehát ne bírálják azt, hogy az önkormányzatokat hátrányosan érinti ez a költségvetés, hiszen jogalapjuk nincs rá, az előző 8 év után különösen; Lamperth Mónika volt miniszter asszonyra nézek.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem nagyon értem a képviselő úr kritikáját, de én reagálni szeretnék a Bóka és Riz képviselő urak által elmondottakra.

Nem vitatom, hogy amit mindketten elmondtak, azok fontos célok és megvalósítandó célok, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a kormány nem nyilatkozott egyértelműen a Bóka képviselő úr által tett indítványokról, hogy támogatja vagy nem támogatja az indítványokat, pontosabban a gazdasági bizottsági ülésen felsorolták azokat a kormánypárti indítványokat, amelyeket támogat a kormány nevében a tárca, ezek között nem volt az ön által felsorolt indítványok egyike sem.

Ugyanakkor azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy bár fontos dolgokról van szó, mégis pimfli ügyek ahhoz képest, hogy mi mindent nem tudunk, hogy a jövő évben az önkormányzatok hogyan fognak működni, és hogyan fogja finanszírozni az önkormányzatokat a költségvetés. Semmilyen értelemben nem tisztázott az, hogy az önkormányzatoknak milyen feladatokat kell majd ellátniuk, semmilyen értelemben nem derül ki ebből a költségvetésből, hogy ehhez a működéshez a költségvetés milyen forrásokkal járul hozzá (Babák Mihály közbeszól.), így azután elég nagy bátorság kijelenteni Tilki képviselő úr részéről azt, hogy márpedig itt minden rendben van, a finanszírozás tökéletesen rendben van, különösen arra tekintettel, hogy pontosan azt kritizálták a fideszes képviselők, hogy az előző ciklusokban mennyivel kevesebb volt az önkormányzatok finanszírozása. Egyébként most még kevesebb, és erre meg azt mondják, hogy ez így rendben van, tökéletesen átlátható és követhető. (Zaj a kormánypártok soraiban.)

Nem kellene összevissza mindenféléket mondani, hanem a lényegről kellene beszélni, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Utolsó kétperces hozzászólásként Manninger Jenő képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz-képviselőcsoportból.

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Bóka István képviselőtársam felszólalására szeretnék nagyon röviden reagálni, s kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatait.

Annyit tennék még hozzá az ő érveléséhez, hogy itt nem csak arról van szó, hogy igazságos vagy célszerű valami. Ez elsősorban gazdaságilag is célszerű, hiszen az idegenforgalmi adó kérdése, ugye, munkahelyeket is teremt, tehát a belföldi turizmus fenntartása, támogatása szempontjából elengedhetetlen ez a javaslat. Az más kérdés, hogy az idegenforgalmi adó felhasználásáról lehet széles körű szakmai vitát rendezni, és lehet változtatni ennek a felhasználásán, de mindenképpen szükség van az általa elmondott érvek alapján, és még hozzáteszem, azért, mert jelentős számú munkahelyet tudnak teremteni ezek az önkormányzatok a belföldi turizmus élénkítésével, ezért feltétlenül javasolom megfontolásra és támogatásra a javaslatait.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Bóka István képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kovács képviselő úr felvetéséhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Nemigen tudom, milyen jelentősége vagy milyen fontossága van annak, hogy a kormány mit támogat a benyújtott módosítókkal kapcsolatban vagy mit nem, ez a részletes vita helye. Szerintem nekünk konkrét, hús-vér módosító indítványokról kell beszélnünk.

Ön gyakorlatilag soha nem ezekről beszélt. Tisztelettel kérem, hogy azzal kapcsolatban mondjon véleményt, amit elmondtam. Annyit mondtam, hogy két bizottságban a három módosító indítványom közül az előterjesztő képviselője tárcavéleményként egy-egy módosító indítványt támogatott.

(12.50)

Tehát a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselője az önkormányzati bizottság, valamint a költségvetési bizottság ülésén a három módosító javaslat közül egy-egy módosító javaslatot támogatott. Ez ténykérdés.

A másik, amit szeretnék elmondani az önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatban: nyilván én is azon vagyok, hogy minél jobb legyen a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszere. De ha megtisztítjuk a 2012-es év tekintetében az elment feladatokat és az elmenő finanszírozást, akkor azt láthatjuk, hogy 2013-ban nagyjában-egészében az önkormányzatok miből fognak gazdálkodni. Ez sem nem jobb, sem nem rosszabb ahhoz képest, mint amiből 2012-ben gazdálkodtunk. Makroszinten abszolút ismert azt, hogy milyen összeggel fognak az önkormányzatok gazdálkodni.

A harmadik megjegyzésem: gyakorlatilag száz százalékban ismertek azok a feladatok, amelyek a helyi szint, a járási szint, a megyei és az országos, azaz az állami szint között megosztásra kerültek. Ezek az elsőkörös módosítók jelen pillanatban, a finomhangolás még bőven megtörténhet az én véleményem szerint az év végéig.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk az írásban előre bejelentett felszólalásokat. Felszólalásra következik Novák Előd képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! A 2013-as költségvetéshez legtöbb módosító javaslatot benyújtó frakció, a Jobbik első felszólalójaként engedjék meg, hogy kifogásomat fogalmazzam meg azzal kapcsolatban, hogy önök ezt a vitát időkeretbe, ráadásul rendkívül szűk időkeretbe korlátozták be, hiszen 542 ajánlási pont, tulajdonképpen ennyi módosító javaslat fekszik előttünk, és például önök, fideszes képviselők képviselőnként egy módosító javaslathoz 0,8 másodpercben szólhatnak hozzá, tehát még egy másodpercet sem szánhatnak egy módosító javaslatra. Így rendkívül kevéshez van módom nekem is hozzászólni. Önöknek persze ez nem kellemetlen, hiszen összesen 13 kormánypárti módosító javaslatot nyújtott be 263 országgyűlési képviselőjük, ellenben a legtöbb módosító javaslatot mi, a nemzeti ellenzék, a Jobbik nyújtotta be.

Radikális gazdaságpolitikai fordulat nélkül a költségvetési politikában sem lehet áttörést elérni, ezért ha a kormány - úgy tűnik - nem teszi meg a legfontosabb lépéseket a gazdasági mozgástér bővítésére, mindenekelőtt az államadósság terheinek könnyítésével, akkor bizony csak a hiánynövelés vagy a megszorítás lehet az alternatíva. Mindkét lehetőség rossz Magyarország számára. Sajnos a Fidesz sem szakított az elmúlt két évtized költségvetési politikájával, főként az államadósság mindenáron való fizetésével, tehát a kamatrabszolgasággal, így csak egy szűk gazdasági mozgástérben nyújthattuk be módosító javaslatainkat. A Jobbik most azokra a területekre költene több pénzt, amelyeket a legjobban sújt a megszorító politika, tehát az egészségügyre, az oktatásra, az önkormányzatokra és a szociális kiadásokra. Fedezetet főként az államadósság terheinek tárgyalásos úton való csökkentése - akár egy néhány éves moratórium - jelenthetne, valamint a korrupció visszaszorítása.

Engedjék meg, hogy a kulturális bizottság tagjaként csak néhány, e tárgyban benyújtott módosító javaslatom mellett emeljek szót, azonban nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy az ország egyetlen Trianon Múzeuma és az ország egyetlen 1956-os Múzeuma továbbra sem kap állami támogatást. Nagy szégyen ez, hiszen a magyarság legnagyobb tragédiája Trianon, és míg a zsidóság legnagyobb tragédiája, az úgynevezett holokauszt számtalan címsoron kap állami támogatást, sőt még az 1947-es párizsi békeszerződésből eredő jóvátétel címén is 1-2 milliárd forintot kell fizetnünk évről évre, mindeközben a Trianon Múzeum legszerényebb állami támogatását is elutasítják, elutasították már az idei költségvetés kapcsán is. Mi ezért szeretnénk, hogy ahogy a Trianon Múzeum, úgy az 1956-os Múzeum is - amelyet Kiskunmajsán alapított Pongrátz Gergely, a Corvin köz legendás parancsnoka -, immár egy ifjúsági táborral kibővülve, kaphatna állami támogatást. Hiszen ha valóban volt valamiféle nemzetpolitikai fordulat, amiről önök a szavak szintjén nagyon szívesen beszélnek, akkor követni kellene ezt az érdemi intézkedéseknek is.

De említhetném, ha már itt számos antikommunista frázissal szeretnek előhozakodni, hogy mindeközben a csömöri, a világ első olyan emlékhelye, amely a kommunizmus százmilliónyi mártírjára emlékeztet, szintén nem számíthat állami támogatásra, bár az '56-os forradalom ötvenedik évfordulóján, tehát ellenzékben Orbán Viktor vállalta az avatóünnepség fővédnöki tisztségét, de amikor már tehetne is valamit az ügy érdekében, akkor úgy néz ki, hogy nem biztosítja az állami támogatást. Pedig az emlékhely 30 millió forintba került, kétharmadát közadakozásból fedezték, de 10 millió forintot fojtogató adósság formájában görget maga előtt ez a közhasznú alapítvány. Tehát ez az első olyan emlékhely a világon, amely a kommunizmus százmilliónyi mártírjára emlékeztet.

De mindaz nem is meglepő, hogy ezeket nem támogatják, hiszen még a Kossuth térről is el kívánják távolítani az összes '56-os emlékművet, tulajdonképpen a föld alá kívánják száműzni a Kossuth tér rekonstrukciójának a tervei szerint, amely ellen csak a Jobbik Magyarországért Mozgalom tiltakozott. Már az is fájó, hogy ebben az elképesztő gazdasági helyzetben, ahova önök is taszították az országot, több mint 10 milliárd forintot nem sajnálnak ettől a területtől, de hogy még el is kívánják tüntetni, és eközben csak József Attila szobrának esetleges eltávolításától volt hangos a média, holott már azt is látjuk a terveken, hogy hányadik lépcsőfokra fogják helyezni József Attila szobrát, ellenben az '56-os emlékhelyeket szégyenletes módon eltüntetik a Kossuth térről.

Végül engedjék meg, hogy néhány szóban szóljak az ajánlás 13. pontjában található módosító javaslatom mellett. Ebben történelmi filmek gyártására tennék céltámogatási javaslatot, ami azt jelenti, hogy egyetlenegy pluszforintot sem kívánok átcsoportosítani, pusztán azt szeretném, ha közösen megszabnánk, hogy a közmédiumoknak biztosított 68 milliárd forintból fordítsanak 2 milliárd forintot történelmi filmek gyártására is. Hiszen ha van pénz, akár pont 2 milliárd forint a Marslakók című nézhetetlen szappanoperára, amit sokkal inkább indokolt lenne már megszüntetni, akár a tévénézők érdekében is, akkor kell hogy legyen 2 milliárd forint, és ha magától nem jut eszébe a közmédiának történelmi filmeket gyártani, akkor szabjuk meg ebből a 68 milliárd forintból kötelezően egy újabb címsorral, mintegy céltámogatásként - azt gondolom, ennyire beleszólhatunk a közmédia működésébe -, hogy készüljenek történelmi filmek, hiszen számos olyan téma van, amik nincsenek benne a történelem tankönyvekben, és nincsenek róluk hivatalos megemlékezések sem. Gondoljunk csak a Rongyos Gárda dicsőséges küzdelmeire, akiknek köszönhetjük Sopront és környékét, vagy gondoljunk a 907-es pozsonyi csatára, amelynek pont július 7-én lesz az emlékünnepsége a Hősök terén este 6 órakor; az már csak egy másik szégyen, hogy mindez egy homoszexuális felvonulás árnyékában. Erre költik az adófizetők pénzét, 2 ezer rendőrrel biztosítják ezt a felvonulást a jobb érzésű magyar emberek elől, miközben állami támogatást akár még történelmi filmeken keresztül sem kaphat, hiszen a kulturális és sajtóbizottság korábbi ígérete ellenére leszavazták az erre irányuló módosító javaslatot, pedig azt gondolom, rendkívül indokolt lenne, hogy egy ilyen feladatot megszabjunk, hogy a 68 milliárd forintból legalább 2 milliárd forintot erre fordítsanak, és ne olyan nézhetetlen szappanoperákra, mint például a Marslakók.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bocsásson meg, elnök úr, de a Kovács képviselőtársam által emlegetett módosító indítványok kapcsán, ami az önkormányzatokat illeti, szeretnék egy-két dolgot biztonságban tudni, és ha netántán rosszul vélekedem, igazítsanak ki. Én olyanokról nem tudok, mint amilyenekről Kovács képviselő úr beszélt. És nagyon bízom benne, hogy Kovács képviselőtársam aggódik és nem riogat, és nem akar politikai dezinformációkkal az ország nyilvánossága elé állni az önkormányzatok feladatait és finanszírozását illetően. Ahogy én tudom, és felkészültem az önkormányzati törvény változtatásából, amit meg is szavaztam, egy nagyon fontos kérdés tényleg változik az önkormányzatoknál, és ebben nem kell hogy depressziósak legyünk, hiszen egy olyan feladat volt az önkormányzatoknál, ami nem is önkormányzati feladat, mégpedig a montesquieu-i hatalommegosztás elve szerinti államigazgatás került vissza az államhoz, ami eddig telepítve volt elég hibás módon 1919 óta, és a rendszerváltás sem hozott ebben változtatást. Az államigazgatás elkerül az önkormányzatoktól. Nyilvánvaló, hogy ennek a forrásnak el kell vándorolnia, és azokhoz kell allokálni, akik majd ezt működtetni fogják, például a megyei kormányhivatalokhoz és a járási hivatalokhoz.

A második számú változtatás pedig az önkormányzatok esetében, amelyben megmarad az iskola - hisz a költő is azt mondja, hogy ne hagyd az iskolát és a templomot -, az oktatás állami feladattá minősül. Nyilvánvaló, hogy ebből a bérek és az üzemeltetés költsége az államé lesz, és ez a költségvetésben majd láthatóvá válik, ugyanakkor az intézmény fenntartását továbbra is vállalhatják az önkormányzatok.

Még egy harmadik változtatásról is tudok, amelyben szintén nem látok semmiféle depressziót, sőt villámfelhőket sem. A szakosított kórházi, egészségügyi ellátás az állam feladata lesz, és ebben szintén nincs a megyei jogú és korábbi nagyvárosoknak szerepe a kórházak fenntartásában. Tehát ezek a források szintén allokálódtak a fenntartó szervezethez. Ezek a változások láthatók.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, remélem helyre tettük, és nem kell aggódnunk az önkormányzatokért. Köszönöm, Kovács képviselő úr, hogy felhívta a figyelmünket ezekre. Elnök úr, köszönöm a szót.

(13.00)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra következik Vágó Gábor képviselő úr, LMP. Öné a szó.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Összekapcsolnám a két előttem fölszólaló mondanivalóját, hiszen egyrészről az LMP a módosító javaslataiban, kiváltképpen a 18-as ajánlási számon található módosító javaslatában, kezdeményezi, hogy azt a 68 milliárd forintot, amit az adófizetők fizetnek ki a közszolgálati médiára - például olyan nézhetetlen műsorokra, mint a Marslakók -, drasztikusan csökkenteni kell. Véleményünk szerint 50 milliárd forint bőven elég a közmédiára.

Viszont az LMP ezeket a forrásokat önkormányzati feladatellátásra fordítaná, így az 53. szám alatt a kulturális feladatokat az önkormányzatoknál támogatnánk 3 millió forinttal, a 65. ajánlási számon a célzott céltámogatást 10 milliárd forinttal növelnénk.

A 66. számon található javaslatra külön fölhívnám a figyelmet, hiszen jelenleg Magyarországon egy lakhatási krízis kezd kibontakozni. Az LMP egyrészről közösségi bérlakásprogramra is adott be egy külön módosító javaslatot, de a 66. ajánlási számon található módosító javaslatban a szolgálati lakásokra fordítandó önkormányzati pénzeket növelnénk meg mintegy 11 milliárd forinttal.

A 67., 68., 69. és 70. ajánlási számokon szintén a véleményünk szerint elherdált médiatanácsi pénzből a leghátrányosabb helyzetű önkormányzatoknál különböző feladatellátásokra fordítanánk pénzt, így például a közösségi közlekedés fejlesztésére. Az azért látható, hogy nagyon sok olyan hátrányos helyzetű térségben lévő önkormányzat van, amely nem tudja megoldani azt, hogy a faluból ki tudjanak egyáltalán jutni az emberek, hiszen alig jár közösségi közlekedés. A vonatokat teljes mértékben lecsökkentették, de már buszok is alig járnak. Egyszerűen a munkanélküliségi krízis (Az elnök csenget.) egyik oka, hogy nincs közösségi közlekedés.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Horváth Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

HORVÁTH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az elmúlt percekben újból fellángolt az önkormányzatok és az állami feladatok újraszabályozásának vitája. Engedjék meg, hogy erre én most ne nagyon térjek ki, hiszen itt olyan áthidalhatatlan ellentétek alakulnak ki, vélhetően a praxis hiánya és a megfelelő olvasási idő hiánya miatt, hogy én ebbe nem nagyon mennék bele.

Azonban engedjék meg nekem, hogy a turizmus- és sportbizottság tagjaként azokhoz a módosítókhoz szóljak, amelyeket a bizottságunk támogatott, és kérjük is a parlament támogatását is, amelyeknek van egy olyan eleme - és Bóka polgármester úr három indítványa is a sport- és turizmusbizottság egyhangú támogatásával bír -, egy olyan terület, amelyet az önkormányzatokért aggódók is fel tudnak vállalni a patkó minden oldaláról. Ez egy olyan típusú forrásallokáció lenne, amelyet a polgármester úr javaslata alapján akár három lábból is el tudnánk fogadni, de a lényeg, hogy ez a forrás az önkormányzatoknál maradjon.

Miről is van szó? Arról van szó, hogy az elmúlt időszakban egy jól működő rendszer a befizetett idegenforgalmi adó egy forintja után másfél forintot hagyott az önkormányzatoknál. Ez a módosító indítvány ennek a rendszernek a megtartását indítványozza és célozza. Mit jelent ez a valóságban? Egy kistelepülésen, ahol mondjuk, egy jól működő szálloda van, és kétmillió forint idegenforgalmi adót tudnak összegyűjteni az önkormányzat rendszerének működtetésére, azt másfél forinttal, tehát másfélszeresével egészíti ki a központi költségvetés. Mire is használhatja föl az önkormányzat ezeket a forrásokat? Természetesen azon turisztikai látványosságok infrastruktúrájának fejlesztésére, megteremtésére, amelyek odaérkező vendégeket, turistákat tudnak oda csalni a településre. Nemcsak Magyarország frekventált turisztikai látogatóközpontjainak fontos ennek a rendszernek a megmaradása, hanem minden olyan, akár kis, apró faluban, ahol akár egy szálloda is működik. Ezért mind a három módosító javaslatot, a T/7655/313-ast, a 312-est és a 311-est is támogatta a bizottságunk.

A másik, ami talán a forrását tekintve elenyészőnek tűnik ehhez az előbb említett több mint 9 milliárdos tételhez képest, azonban mindenképpen fontos, és támogatásra javasolja a sport- és turizmusbizottság; a T/7655/277. javaslat. Harrach Péter frakcióvezető úr nyújtotta be, és önmagában egy piciny tétel a nagy költségvetés számait tekintve, hiszen 35 millió forintról beszélünk, amely igazából két minisztérium között csoportosítana át forrást, és igazából azoknak az erdei vasutaknak a támogatásáról szól, ahol egy önkormányzati vagy civil szervezet az, amely önkéntesekből, civilekből, helyi aktívákból tartja életben ezeket a vasútvonalakat.

Melyek is ezek, amelyek sem a Magyar Államvasutak, sem egyéb állami gazdaságok rendszeréből támogatással nem bírnak. Három-négy ilyen típusú, önkormányzati, civil fenntartású kisvasút működik: a szobi, a nagybörzsönyi, a kemencei és a debreceni kisvasutak. Önmagában ez a forrás, 35 millió forint, nem nagy, azonban minden egyes kisvasút képes akár 100-120 ezer vendéget is odavonzani egy-egy turistaszezonban, ezzel is kiegészítve azt a turisztikai kínálatot, amelyben ifjúsági, ökoturisztikai szempontból fontos szereplői a helyi turizmusnak. Úgyhogy a bizottságunk ezt a kérést is támogatta, ajánljuk figyelmébe a parlament minden egyes frakciójának, hogy támogassák ezt a kérdést.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Amikor azonban a turizmusról beszélünk, jó, ha néhány dologról nem feledkezünk meg. Az elmúlt időszakban megjelent KSH-számok alapján egyértelműen látszik, hogy a magyarországi szálláshelyek száma, hála istennek, a válság előtti időszakot éri el újra. A 2007-es adatokat látjuk vissza a KSH adataiból, és örömteli, hogy a négy- és ötcsillagos szállodák is elég magas kihasználtsággal működnek.

Miért örömteli? Azért, mert az elmúlt időszakban a 2007-2013-ban biztosított fejlesztési forrásokon belül a regionális operatív programok voltak azok a fejlesztési források, amelyek az idegenforgalmat, szállodafejlesztést, helyi látványosságokat, helyi attrakciókat, fürdőfejlesztéseket tudták támogatni. Ezek a megépült fejlesztések - mindannyian tudjuk - ötévnyi fenntartási kötelemmel vannak a támogatási szerződésben rögzítve, éppen ezért örömteli, hogy ezek a szállodák életre keltek, ezek a szállodák megvalósultak, és ezek a szállodák segítenek abban, hogy a turizmus - még egyszer mondom - a válság előtti, 2007-es számokat tudja produkálni.

Természetesen önmagában mit sem jelentene ez, ha a kormány nem segítene a hazai turizmussal az újonnan megjelent és ma minden várakozást felülmúlóan jól működő Széchenyi-pihenőkártya rendszerén keresztül. A bizottságunk elmúlt ülései között egyik alkalommal beszámolót hallgathatott meg a Széchenyi-pihenőkártyával kapcsolatban, ahol azt láttuk, a számok azt igazolták, hogy a várakozásoknak megfelelően alakulnak azok a munkáltatói hozzájárulás-összegek ezeken a kártyákon, amelyekkel a kormány kalkulált. Hónapról hónapra közel 80 ezer ember az a többlet, amely meg tud jelenni ennek a kafetériajuttatásnak a keretében a Széchenyi-pihenőkártya használójaként. Több mint 10 milliárd forint az a forrás, amelyet a munkáltatók biztosítottak a dolgozóik számára, hogy üdülésben, pihenésben tudják felhasználni ezt az összeget. Ez az összeg ebben az évben a reményeink szerint az idegenforgalom rendszerében kormányzati ösztönzőn keresztül megérkezik, tovább bővítve az idegenforgalom potenciális lehetőségét.

Nem szabad ugyanakkor megfeledkeznünk arról sem, hogy 2013-ig a fejlesztések tekintetében az utolsó etapjához ért a forrásfelhasználás. A kormánynak is az a célja, hogy az elkövetkezendő időszakban, amennyire lehet, a bürokratikus akadályokat leküzdve, minél gyorsabban a fejlesztési források a kedvezményezettekhez eljussanak.

(13.10)

Néhány héttel ezelőtt a kormány kormányhatározatban rögzítette azokat a feladatokat, amelyeknek a keretében azt várjuk, hogy a következő költségvetési időszakban, azaz 2013-ban közel 1500 milliárdnyi forrás érkezzen be a turisztikai szolgáltatókhoz is. Ez az az összeg, amely még a nemzeti fejlesztési terv második időszakában, az Új Széchenyi-terv programban rendelkezésre áll, a regionális operatív programokon keresztül az egészséges Magyarország, a szállodai fejlesztések, a fürdőfejlesztések motorjaként a turizmust tudják szolgálni. Úgyhogy bízunk abban, hogy ezek a fejlesztések el fognak indulni, a következő évi költségvetés ezeket a számokat tartalmazza, és reméljük, hogy végre a turizmus arra a helyre tud jutni Magyarországon, amely a környezetünkben lévő országoknak is a húzóágazata tudott lenni, úgyhogy az a húzóágazat lesz, amely munkahelyteremtéssel, hazai és külföldi vendégek idecsalogatásával tudja segíteni a magyar gazdaságot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szívesen. Köszöntöm az Országgyűlést. Jakab alelnök úrtól átvettem az ülés vezetését.

Kétperces hozzászólásra kért szót Harrach Péter képviselő úr, a KDNP frakcióvezetője.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Örülök, hogy Horváth képviselő úr említette azt a módosító javaslatot, amely a 267. számot viseli.

Amikor a felszólalásokat hallgatom, azt tapasztalom, hogy milliárdos tételeket említ mindenki. Ez azért reménytelen, mert egy koncepcióváltásra kényszerítené a költségvetés alkotóit, márpedig egy kidolgozott koncepciót egy ilyen rövid vita során nem lehet módosítani. Ezért én azt javaslom, amit bátorkodtam magam is megtenni, hogy egy értéket megőrző, hangsúlyozom: megvalósult értéket őrző, sok magyar embernek a támogatását élvező jelenséget próbáljunk meg akár egy minimális összeggel támogatni. Az erdei kisvasutak ügye ilyen, hiszen ezek a nem gazdálkodó szervezet által működtetett kis intézmények a létükért küzdenek, a működésüket egy 30-35 milliós tétel támogatja, remélhetőleg fennmaradnak ezek addig, amíg komolyabb támogatást fognak kapni.

Egyetlen megjegyzésem lenne ezzel kapcsolatban: tavaly is a költségvetésben egy körzet képviselőjeként, felelősséget érezve ezekért az intézményekért én próbáltam egy ilyen támogatást biztosítani, meg is kaptuk, de sajnos még mindig nem került kiírásra a pályázat. Ezért ezen a helyen is biztatnám az illetékes tárcát, hogy tegye meg ezt, és a képviselőket, hogy fogadják el a következő évi költségvetésben ezt az értékmegőrző, de minimális támogatást.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Elindult a kétperces áradat, és nekem Jakab alelnök úr meghagyta örökül, hogy volt egy javaslata, kérése a frakciókhoz, hogy milyen legyen a tárgyalás menete - én osztom egyébként Jakab úr álláspontját. Természetesen a kétperceseknek szót adok, csak szigorúan kérem, hogy a részletes vita menetéhez kapcsolódjanak, és ne más jellegűek legyenek.

Gúr Nándor képviselő úr következik, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Horváth Zoltán képviselőtársam a 267. ponthoz illesztetten mondta el az erdei kisvasutak fejlesztésének a fontosságát. Egyetértek vele ebben a dologban, nyilván ez mind-mind idegenforgalmi szempontból nagyon fontos segítség lehet, és előremutató adott esetben munkahelyek megőrzése vagy bővítése kapcsán is.

A másik oldalról meg azt kell hozzátennem, hogy a vasúti pályákat nemcsak kis nyomtávon, hanem nagy nyomtávon is működtetik. Ugye, emlékeznek rá, több mint 400 ilyen járatnak a megszüntetésére kerítettek sort ebben az esztendőben, ez pedig az idegenforgalommal szembeni, ezen irányú törekvéseket úgy általában véve a munkaerőpiacot érintően csökkenti. Mert ha nincs közlekedési lehetőség az országban vagy épp a vasútpályák keretei között, vagy épp a Volán keretei között, és nincs szinkronitás, mint ahogy az elmúlt két esztendőben tapasztaltuk, akkor, azt gondolom, nagy a probléma és nagy a baj.

A másik rész szintén a Horváth képviselőtársam által említett mondandókhoz kapcsolódik, ami a fejlesztési forrásoknak - bár ezt Harrach Péter is említette - a mozgásba hozatalával kapcsolatos. Elég tragikus ebben a vonatkozásban is az elmúlt két esztendő, és ennek a költségvetési tervezetnek a beltartalma e tekintetben semmilyen pozitív változtatást nem hordoz magában.

Azt szeretném mondani tehát, hogy fejlesztési forrási lehetőségek hiába vannak, ha a kormány nem képes élni ezekkel, és két éve ez bizonyosodott be, hogy nem képes élni ezekkel, legalábbis olyan értelemben, ami a gazdaság élénkítését szolgálná. Ez pedig nyilván a munkaerőpiacon mértékadó módon negatív hatással bír, ami nem szerencsés, mondhatnám úgy is nyugodt lelkülettel, hogy szerencsétlen.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Én is köszönöm. Vágó Gábor képviselő úr következik, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Harrach Péter frakcióvezető úr mondta azt, hogy nincs lehetőség ebben a költségvetésben arra, hogy koncepcióváltás menjen végbe.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ön és Rogán frakcióvezető úr Matolcsy úrral megállapodva egy nagymértékű változást kezdeményezett ebben a költségvetésben. Tisztában vagyok vele, hogy a kormány dilettáns költségvetés-tervezési folyamata miatt (Közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük: Nem olvastad el a törvényt!) erről nem lehet most beszélni. Viszont a koncepcióváltás lényege, a cél egyrészről elfogadható, másrészről elfogadhatatlan, mert olyan alapra épül, amely alap egy mocsár.

Az LMP viszont azt gondolja (Közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük Babák Mihály: Ezt már elmondtad háromszor! És akkor? - Az elnök csenget.), hogy valóban lehetne alapot adni ennek a nemes célnak, mint például a munkahelyteremtés, viszont az nem az önök által elképzelt tranzakciós adó, hanem az általunk módosító javaslatban is megfogalmazott, úgynevezett spekulációs adó. Hiszen nem az egyszerű állampolgárok tranzakcióin keresztül kellene a bankokat még tovább sajtolni, hanem azokat a banki tevékenységeket kellene korlátozni, amelyek valóban nagy társadalmi és gazdasági kockázattal járnak. Ezek a spekulációk azok a származtatott pénzügyi ügyletek, amelyek mögött valós gazdasági teljesítmény nincs. Önök ezt a koncepciót elvetették, és mégis azt mondják, hogy csak apróbb szintű változásokat lehetne ebben a költségvetésben eszközölni, pár milliót lehet kisvasútra, egyéb dolgokra tenni, miközben nyilvánvaló, hogy itt gazdasági stratégiaváltásra volna szükség, és úgy, ahogy van, ezt a költségvetést felforgatni, hiszen egyszerűen ez nem fog megállni. Biztos talajt kellene találni ennek a költségvetésnek, jelenleg ez még nem sikerült a módosító javaslatokkal sem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Novák Előd képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Harrach Péter óva intett minket attól, hogy milliárdokkal dobálózzunk, ellenben néhány tíz millió forintos javaslatot támogathatónak vél, ezzel szemben a költségvetési bizottságban az összes ellenzéki módosító javaslatot leszavazták, és én magam is nemcsak átfogó, hanem néhány tíz millió forintos, van olyan, amelyiknél konkrétan csak tízmillió forint átcsoportosítását kértem.

Frakcióvezető úr, nyilatkozzon, legyen szíves: az ország egyetlen Trianon Múzeumának vagy az ország egyetlen 1956-os múzeumának állami támogatása nem egy építő javaslat, a kormányzat ezt nem tudja támogatni? Néhány tíz millió forintról van csak szó.

Köszönöm a szót. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Szilágyi György képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Harrach Péter felszólalása egyébként rámutatott egy nagyon fontos dologra a költségvetéssel kapcsolatban: arra, hogy pont ez az egyik legnagyobb problémája ennek a költségvetésnek, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében, abban a gazdasági helyzetben, amelyben élünk, ez a költségvetés abszolút nem veszi észre - és nem egy ésszerű és takarékos költségvetés -, hogy mire lehetne költeni és mire nem kellene költeni.

Hogy egyetlenegy példát mondjak: az MLSZ-sportlétesítmények biztonságtechnikai fejlesztésére ismét 864 millió forintot kívánnak elkölteni beléptető kapukra. Erre a 864 millió forintra egyébként benyújtottunk egy módosító javaslatot, nagyon sok minden mást lehetne csinálni, többek között például az erdei kisvasutak helyzetét is meg lehetne oldani, vagy amit én javasoltam a módosító javaslatomban, hogy például az IVF-re, az asszisztált reprodukcióra lehetne költeni. Hiszen a népességfogyás óriási probléma, egyre fogyunk és egyre kevesebben vagyunk, és azok, akik vállalnák azt, hogy gyermekük legyen, de valamilyen oknál fogva nem lehet gyermekük, óriási nehézségeknek vannak kitéve, nemcsak fizikailag és lelkileg, hiszen ez egy megpróbáltatásokkal járó eljárás, hanem anyagilag is, hiszen a tb által támogatott egy-egy ilyen beültetés vagy projekt több mint 300 ezer forintba kerül. Úgy érezzük, hogy sokkal hasznosabb dolog lenne ezeket a családokat, akik gyermeket szeretnének, támogatni abban, hogy gyermekük lehessen, mint hogy beléptető kapukra költjük, olyan lepusztult stadionokban elvileg, amelyeket ha egyszer felújítunk, akkor ezeket a beléptető kapukat ugyanúgy ki kell dobni, azt lehet mondani, a szemétbe, mint ahogy egyszer már egy többmilliárdos ilyen beruházást Deutsch Tamás idejében kidobtunk a szemétbe.

(13.20)

Hiszen ott vannak ezek a beléptető kapuk, meg lettek vásárolva, és nem lettek fölhasználva. Tehát ésszerűbben kellene ezt a költségvetést összeállítani, és lehet, hogy figyelembe kellene venni az ellenzéki javaslatokat, többek között a Jobbik Magyarországért Mozgalom javaslatait is, hiszen akkor lehet, hogy sokkal fontosabb dolgokra jutna pénz, és ilyen felesleges kiadásokra pedig nem kellene fordítani ebből a pénzből.

Köszönjük szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Mile Lajos képviselő úr, előre bejelentett felszólalóként, LMP.

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! (Babák Mihály közbeszól.) Kedves Képviselőtársaim! A 324. javaslathoz szeretnék hozzászólni, ez a száma, ha minden jól megy, Dorosz Dávid képviselőtársam terjesztette elő.

Jövőre összességében 14 milliárd forintot szán a kabinet a külhoni magyarok támogatására. Ez az összeg nem éri el a teljes költségvetés 1 ezrelékét sem. Ez bizony elég kevés. Különösen kevésnek tartjuk ezt az összeget akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány a nemzetpolitikát prioritásként határozta meg, ehhez képest elég aránytalan a ráfordított összeg.

Két új tétel jelent meg a 2013-as költségvetési sorok között, a Kárpát Régió Üzleti Hálózat támogatására 350 millió forintot szánnak, míg a Kárpát-medencei Jogsegélyszolgálatra 50 millió forintot. A Kárpát-medencei Jogsegélyszolgálatot a Lehet Más a Politika már tavaly javasolta, emlékezetem szerint akkor 55 millió forint nagyságrendben. Az elmúlt időszak egyre növekvő számú magyarellenes atrocitása és a jogsegélyszolgálat minősége ennél nagyobb összeget kívánna meg.

Különösen súlyosnak érezzük a helyzetet abból a szempontból is, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának és a révkomáromi Selye István Egyetemnek a helyzete semmit nem javult, sőt azt lehet mondani, szinte egyre kilátástalanabb. És ha megnézzük a határon túli magyar közösségek népszámlálási adatait, akkor is elég elkeserítő a helyzet, elég aggasztó folyamatokat észlelhetünk. Ebből a szempontból, ennek a ténynek a fényében, hogy a határon túli magyar felsőoktatási intézményekre is kevesebbet fogunk fordítani, még élesebben látszik, hogy mennyire helytelen ez a szándék.

Viszont a Kárpát-medencei autonómiák támogatásának kérdése újra felerősödött a magyar nemzetpolitikában. A Lehet Más a Politika a megalakulása óta támogat minden Kárpát-medencei autonómiatörekvést, és ehhez minden segítséget megad hazai és európai szinten egyaránt, és ezt meg fogjuk tenni a jövőben is. Fontosnak tartjuk, hogy minden magyar honfitársunk a szülőföldjén tudjon boldogulni, gyermekeit felnevelni, és ott legyen határozott jövőképe.

Nagyon örülünk, hogy az autonómiák támogatásának kérdésében elég nagy az egyetértés, merem mondani, hogy nemzeti konszenzus érzékelhető. Üdvözöljük, hogy a nemzeti összetartozás bizottsága autonómia-albizottságot hozott létre, ennek az albizottságnak a munkájában a Lehet Más a Politika szakértőkkel és képviselői szinten is részt vesz. (Babák Mihály: Gratulálunk!)

Ehhez kapcsolódik a mi javaslatunk, vagyis Dorosz Dávid képviselőtársam javaslata is, miszerint összesen 125 millió forinttal támogatjuk a Kárpát-medencei autonómiákat népszerűsítő munkatársak pozíciójának létrehozását. Ennek keretét a Kárpát Régió Üzleti Hálózat irodái adnák, tehát ott lenne a helyszín, egészen pontosan Kolozsváron, Dunaszerdahelyen, Nagyváradon, Ungváron és Szabadkán.

A Kárpát-medencei autonómiákat népszerűsítő munkatársak pozíciójának a létrehozása azt célozná meg, hogy egyrészt tudomásul kell venni azt a tényt, hogy az autonómiát a többségi társadalom támogatása nélkül nagyon nehéz létrehozni, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ha az autonómia létrejön, akkor a többségi társadalom ott kisebbségbe kerül, és ez fordítva is igaz. Tehát nemcsak Romániában, nemcsak Szerbiában és nemcsak Szlovákiában kell megértetni a többségi társadalommal azt, hogy mennyire értékmegőrző és mennyire nem ellenséges lépés az autonómia létrehozása, hanem a kinti magyarok között is fontos ennek a formációnak az ismertetése, ennek az értékeit minél nagyobb felületen eljuttatni hozzájuk.

A Kárpát Régió Üzleti Hálózat irodahálózata hamarosan teljessé válik, és ez megfelelő infrastrukturális alapot jelent, és a költségeket is csökkenti, valamint a gazdaságfejlesztés üzenetével harmonizál. A munkatársak munkájukról a nemzeti összetartozás bizottságának autonómia-albizottságában számolnának be évente legalább egy alkalommal.

És csak néhány gondolatot engedjenek még meg, hogy ezeknek az irodáknak a feladatait felsoroljam. Idetartozna: a történeti kutatás és a már meglevő autonómiával kapcsolatos kutatási eredmények összegzése; a helyi civil, egyházi és politikai élettel való folyamatos kapcsolattartás, autonómiát népszerűsítő lobbitevékenység; a fiatalabb generációnak versenyek, egyéb játékos események szervezése helyi oktatási intézményekkel közösen; műhelybeszélgetések, konferenciák, kulturális események, utcai megmozdulások szervezése és lebonyolítása, együttműködve a magyar kulturális intézetekkel, pedagógusokkal, oktatási szervezetekkel; a helyi médiával való kapcsolattartás, interjúk, riportok, írások megjelentetése, minél nagyobb sajtónyilvánosság folyamatos generálása; folyamatos kapcsolattartás a nemzetpolitikai államtitkársággal, a Magyarság Házával, a Nemzetpolitikai Kutatóintézettel, valamint más, diplomáciai és politikai testületekkel, parlamenti pártokkal.

Az öt iroda fejenként így 25-25 milliós költséggel rendelkezne, azt gondolom, ez nem egy túlzó szándék és nem egy nagy összeg. Nagyjából - nem nagyjából, egészében - politikai hozzáállás kérdése, politikai akarat kérdése, hogy az autonómiák támogatását mennyire gondoljuk komolyan. Egy ekkora tétellel megteremteni a feltételrendszer egy részét és hatékonyan támogatni azt a szándékot, hogy az autonómiatörekvések valódi tartalma minél inkább ismert legyen és ezáltal az elfogadottság esélye is nőjön, azt gondolom, valóban nemzetpolitikai feladat, és ezért kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy legyenek szívesek támogatni ezt a javaslatot, hiszen azt feltételezi ez a javaslat, hogy ebben a témakörben egyformán gondolkodunk és egyirányú a szándékunk.

Előre is köszönöm a támogatásukat. (Vágó Gábor tapsol.)

ELNÖK: A következő hozzászóló Kovács Péter képviselő úr, Fidesz, az előre bejelentett listáról. Öné a szó.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Két módosító javaslathoz, név szerint vagy szám szerint a 314-es és a 326-os számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Az egyiket képviselőtársaimmal közösen nyújtottuk be. Ennek lényege az, hogy a Fővárosi Önkormányzat, illetve a fővárosi kerületi önkormányzatok feladatkörében levő szilárd burkolatú útépítéshez a kormány úgy, ahogy tavaly, illetve tavalyelőtt is, az idén is a költségvetésében jelentős támogatást nyújtson, hisz az mégiscsak tarthatatlan helyzet, hogy a XXI. században Magyarország fővárosában, egy másfél-kétmilliós városban még földúton járnak az emberek.

Ez nem tartható, és ehhez kérünk plusztámogatást, az eredeti előterjesztésben szereplő 500 millió forinthoz képest 1 milliárd forintot, hogy így összesen 1,5 milliárd forint lehessen, hisz azért nagyon-nagyon sok földút van még a XVI. kerületben is. Bár milliárdokat költöttünk útépítésre az elmúlt öt évben a XVI. kerületben, így is még jelentős számú földút van. És én arra kérem a tisztelt Házat, hogy ha csökkenő mértékben is, hiszen az idei költségvetésben még 2 milliárd forint szerepelt erre a célra, és a 2013-as költségvetésben már csak 1,5 milliárd szerepel, ezt mindenképpen támogassa majd a tisztelt Ház.

A másik módosító javaslatot egyedül jelzem, ez egy XVI. kerületi probléma, és ahhoz kérek támogatást, méghozzá úgy, ahogy én azt gondolom, hogy fair kérni egy önkormányzatnak támogatást, úgy, hogy nem száz százalékban szeretne egy feladatot elvégeztetni az állammal, hanem a saját részét hozzáteszi. Ráadásul a XVI. kerületi önkormányzat úgy gondolja, hogy nemcsak úgy lehet hozzárakni saját részt, hogy mondjuk, 10 százalékot teszünk hozzá, mint egy európai uniós pályázaton, vagy 20 százalékot, hanem mi 40 százalékát a költségeknek tudjuk állni, és a maradék 60 százalékra, nem egészen 1 milliárd forintra kérünk támogatást.

Hogy mihez is? A cél egy multifunkcionális kulturális és sportcsarnoknak a felépítése. A XVI. kerületben nincsen még ilyen, viszont nagy igény lenne rá, hiszen a kézilabdacsapat utánpótlás-nevelésben első helyen áll az én megítélésem szerint az országban, és az eredmények is leginkább ezt mutatják, hiszen Budapest-bajnokok folyamatosan mind a fiúk, mind a lányok, az U14-es fiúcsapat országos negyedik lett nem is olyan régen. (Dr. Józsa István tapsolva: Ez jó!)

(13.30)

Valóban nagyon szép eredmény, Józsa képviselő úrral egyetértek. Teszi mindezt úgy, hogy a XVI. kerület területén nincs szabványméretű kézilabdapálya, fedett kézilabdapálya, ahol egyáltalán edzést tarthatnának. Éppen ezért kérem önöket, hogy támogassák azt a módosító javaslatot, amely lehetőséget biztosítana nekik, illetve számos más sportágban jelesen szereplő XVI. kerületieknek, hogy egy új sportcsarnokban tudják a jövőben folytatni ezt az egyébként szerintem nagyon fontos, az egészségmegőrzés és a fiatalok nevelése szempontjából is fontos feladatukat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr következik, MSZP-frakció.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim már elmondták, hogy az MSZP képviselőcsoportja nem adott be módosító indítványt ehhez a költségvetéshez, mert egyszerűen nem látjuk módosító indítványokkal sem javíthatónak a benyújtott indítványt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az MSZP képviselői ne mondhatnák el a véleményüket egyrészt a kormánypárti képviselők által beadott és a kormány által is támogatott módosító indítványokról, azok tartalmáról, és ne beszélhetnénk arról, hogy tulajdonképpen miért nem tartjuk elfogadhatónak és javíthatónak ezt a költségvetést, amit benyújtottak, és ehhez néhány, a kormánypártok képviselői által benyújtott módosító indítványt is igazolásul szeretnék felhozni, hogy mennyire nem átgondolt és megfontolt a benyújtott javaslat.

Itt van mindjárt az önkormányzati finanszírozás kérdése, amiről kormánypárti képviselők úgy nyilatkoztak, kvázi polgármesterek, akik nagyon értenek a területük működtetéséhez; akkor tisztelettel kérem ezeket a polgármestereket, legyenek szívesek, mondják el azt, hogy például csak az alapfokú oktatási rendszer átalakításával kapcsolatban tisztázottnak látják-e a helyzetet a tekintetben, hogy milyen finanszírozási feladatai lesznek az önkormányzatnak, mi marad úgymond az önkormányzatnál, mi marad az állam kezelésében, és ez egyébként mennyibe fog kerülni.

Vagy: egyértelműen és világosan látják-e azt, hogy mennyibe fog kerülni például a pedagógus-életpályamodell finanszírozása, bár ez nem kifejezetten önkormányzati kategória, ez központi költségvetési kategória, de akkor is a költségvetés része.

Ha önök teljes mértékben tisztában vannak vele - és Tilki képviselő úr megsértődött, hogy én a kormány magyar hangjának neveztem őt; teljesen nyilvánvaló, hogy a kormány által kidolgozott módosító indítványokról van szó. Az ő módosító indítványai az önkormányzati finanszírozást szabják át meglehetősen jelentős tétellel, mintegy 35 milliárd forinttal. Mire hivatkozik az indoklásában a képviselő úr a benyújtott módosító indítvány kapcsán? Arra hivatkozik, hogy az önkormányzatok ezt követően fognak nyilatkozni arról - például a 3000 fő alatti települési önkormányzatok -, hogy vállalják-e az iskolák fenntartását vagy nem tudják vállalni. Ha még ezután fognak nyilatkozni, akkor egyáltalán a költségvetésben pontosan ezt hogyan fogják finanszírozni, és hogyan lesz benne a költségvetésben ennek a tételnek a finanszírozása?

De itt vannak az LMP képviselői által benyújtott módosító indítványok, amelyek például a tranzakciós illetékre vonatkoznak. Kormánypárti képviselők komolyan gondolják, hogy ami benne van a költségvetésben - a 280 milliárd forintos bevételi tétel ezen a soron -, és erre nem nyújtottak be módosítást, de már a kormány nevében meg a frakcióvezetés nevében már többször nyilatkoztak róla, hogy ez a 280 milliárd forint nem annyi, hanem 140 vagy 150 milliárd forint? De a költségvetésbe nincs benyújtva módosító indítvány, csak az LMP-s képviselők nyújtottak be rá módosító indítványt, hogy ez nem 280 milliárd, hanem 160 milliárd forint. Akkor mennyire hiteles ez a költségvetés, tisztelt képviselőtársaim?

Ez alapján is mondhatjuk egyébként, amire fogadásokat ajánlottunk önöknek, hogy ősszel jelentős módosításokra kerül majd sor, mert most elfogadják a költségvetés főszámait, de ha ezek a tételek maradnak benne, és ráadásul megkérdőjeleződik egyáltalán a korábban elfogadott bevételi szabályokra vonatkozó jogszabályoknak az európai jogrendbe való illesztése, és azt vissza kell majd a kormánynak vonnia esetleg, akkor nem tudom, hogy hogyan tisztázódik, hogy a bevételi oldalon szereplő számok hogyan felelnek meg.

Amiről itt korábban szó esett, és Bókai képviselő úr is elmondta, hogy mennyire fontosnak tartaná az idegenforgalmiadó-bevételeket, illetve hogy azokat a forrásokat az önkormányzatok fölhasználhassák. Ez igaz, de nem az ellenzék akarja csökkenteni a jelenlegi tételeket, hanem a kormány nyújtott be ilyen javaslatot, és a kormánypárti képviselők arra vonatkozóan adtak be módosító indítványt, hogy maradjon a jelenlegi szabályozás, és ne csökkentse a kormány az önkormányzatok ilyen irányú bevételeit. Miért nem erről beszélnek?

Ezt kellene elmondani, hogy egyébként az önkormányzati bevételek ilyen értelemben is csorbulnának, mert kiszámíthatatlan a jövőre nézve, hogy hogyan lesz képes működni az önkormányzati rendszer, nem beszélve arról - mondom még egyszer -, hogy még a feladatok sem tisztázottak e tekintetben.

Beszélhetnénk természetszerűleg az egészségügyi finanszírozás kérdésköréről is. Számos alkalommal fölvetődött már itt, a parlament plenáris ülésén is, hogy mintegy 60 milliárd forint hiányzik a gyógyszerkasszából. Erre vonatkozóan sem adtak be módosító indítványt kormánypárti képviselők. Komolyan gondolják, hogy működőképes lesz az egészségügyi rendszer ilyen állapotok mellett, ami ebben a költségvetésben fogalmazódik meg?

Ha megengedik, kicsit hazabeszélve, két Borsod megyei képviselő arra vonatkozóan adott be módosító indítványt, hogy 490 millió forintot különítsenek el a diósgyőri stadion felújítására. Én ezt fontos dolognak tartom, persze, futballstadionra szükség van Miskolcon is.

De hát ez a legfontosabb? Ez az egyetlenegy tétel jutott a Borsod megyei képviselőcsoport fideszes képviselőinek eszébe, hogy ilyen módosítást kell benyújtani a költségvetéshez? Minden más terület, a szociális, az egészségügyi, az oktatási szférától elkezdve minden - a Miskolci Egyetem például - fenntarthatósága is nem kérdőjeleződik meg? Ez a legfontosabb tétel, amit be kell nyújtaniuk?

Ez is kérdésessé teszi az egész költségvetés hitelességét, tisztelt képviselőtársaim, és én az önök helyében meglehetősen bizonytalan lennék, és fenntartásokkal fogadnám, hogy egyáltalán ez a költségvetés hogyan lesz fenntartható a következő időszakban. Ezért döntött az MSZP képviselőcsoportja úgy, hogy egy alternatív megoldást fog ősszel benyújtani a parlament elé, mert így is, úgy is tárgyalni kell ezekről az elképzelésekről. Úgy gondolom, hogy az a javaslat már sokkal inkább megalapozott javaslat lesz, mint az önöké, amiről most itt tárgyalunk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Hoppál Péter képviselő úr, Fidesz.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt hiszem, Kovács Tibor képviselő úrnak azon mondata, amely szerint én az önök helyében bizonytalan lennék, az elmúlt 8 éves kormányzásuk időszakában ezt a bizonytalanságot elég gyakran bebizonyították és fel tudták mutatni. (Közbeszólások az MSZP és a Fidesz padsoraiban.) És talán ennek a bizonytalanságnak a következménye lehet az, hogy ennek a költségvetésnek az átolvasása sem sikerült egészen pontosan.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha ön az egyébként önnel egy frakcióban helyet foglaló, sajnos a jelenlegi tárgyalásban itt nem lévő, általam nagyon tisztelt Sós képviselő úrtól vagy Hiller képviselő úrtól megkérdezte volna, akik az oktatási bizottságban rendes munkát végeznek egyébként, megkérdezte volna, vette volna a fáradságot, hogy frakciótársaival konzultált volna a közoktatási rendszer átszervezését illetően és az ezt érintő kérdésekről, akkor hallhatta volna tőlük és megtudhatta volna, ha egy kicsit megnézte volna azt az előterjesztést, amiről most éppen szónokolt, hogy igenis négy fejezetben 73 milliárd forint elkülönítésre került a jövő évi költségvetés tervezetében a pedagógus-életpályamodell végrehajtására.

Ez azt jelenti, tisztelt képviselő úr, hogy szemben önökkel, akik jelentős mértékben csökkentették az oktatás finanszírozását, szemben önökkel, akik a 13. havi bér elvonásával jelentős mértékben lenyomták víz alá a pedagógusokat és a közalkalmazottakat, köztisztviselőket, most szemben önökkel, a pedagóguséletpálya-törvény jövő évi életbe léptetésével 73 milliárd forinttal, nagyon jelentős mértékben kívánja a nemzeti együttműködés kormánya javítani a pedagógusok bérszínvonalát.

Ha ezt ön nem tanulmányozta át, akkor talán nem érdemes kérdéseket feltennie - inkább olvassa el a törvényt, amiről beszél! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: No, akkor négy kétperces egymás után. Lamperth Mónika kezd, MSZP.

(13.40)

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném biztosítani Hoppál képviselő urat afelől, hogy Kovács Tibor és jómagam is konzultáltunk az oktatáspolitikus, szakpolitikus képviselőtársainkkal, és ők sem elégedettek azzal a költségvetéssel, ami a közoktatás, sőt ami a felsőoktatás finanszírozására vonatkozik. Hogy önök elégedettek ezzel, erről most nem érdemes hosszú vitát folytatni, nyilván majd meg fogják szavazni, amit meg kell szavazni. De itt nem ez a kérdés, hogy most mi hogyan emlékszünk az elmúlt nyolc évre, és hogy ki milyen döntésére vonatkozóan tud ma érvényes mondatokat mondani. Sokkal inkább az a kérdés, képviselő úr, hogy ez, amit önök készülnek megszavazni, milyen hatással lesz Magyarországra, milyen hatással lesz arra a több millió emberre, aki reménytelen szegénységben van, milyen hatással lesz azokra az önkormányzati közszolgáltatásokra, például szociális feladatellátásra, aminél önök is látták, hogy a benyújtott költségvetés egy rémtörténet, és ezért próbálják meg néhány tucat millió forinttal ide-oda toligálni fideszes képviselői módosító indítvánnyal ezeket az összegeket. Tehát lehet, hogy önnek nem jut más az eszébe, amikor megnyomja a gombot és szót kér, mint hogy "azemúltnyolcévezzen". Ezt ön megteheti minden további nélkül, ahányszor akarja, amíg tart az időkeret, de higgye el, hogy az embereket nem ez érdekli. Sokkal inkább az érdekli őket, hogy ez a költségvetés mennyiben támogatja az ő jövő évi megélhetésüket, mennyiben támogatja őket abban, hogy a hihetetlen nehéz körülményekből valamilyen módon kitörjenek.

A Magyar Szocialista Párt alternatív költségvetése ezen az elvi alapon áll majd, amit szeptemberben benyújtunk a parlamentben, és remélem, hogy a képviselő úrnak akkor, amikor majd ezt vitatjuk, nemcsak az elmúlt nyolc év fog eszébe jutni, hanem az is, hogy önnek több a felelőssége ennél a magyar emberek iránt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Gúr Nándor képviselő úr, MSZP, kétperces.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen, elnök úr. A dolog lényege, Hoppál képviselőtársam, hogy ha megnézzük ennek a költségvetés-tervezetnek a beltartalmát, megnézi azt, hogy 2012-ben mit csinálnak a felsőoktatás, a szakképzés rendszerében, akkor tisztán és világosan kell hogy lássa ön is, hogy források kivonását teszik meg. Nem egymilliárd forintos, hanem több tízezer millió forintos nagyságrendben. Egyrészt a felsőoktatásban, másrészt mondjuk, a szakképzésben, ami legalább ilyen fontos, Kontur Pál képviselőtársam biztos meg is tud benne erősíteni, a szakképzés vonatkozásában akkor, amikor a gyakorlati képzéshez illesztetten a fiatalok gyakorlati képzéséhez ma 440 ezer forintos fejkvóta szerinti támogatást biztosítanak, két évvel ezelőtt ez 700 ezer forintos nagyságrendű volt, akkor mit tesznek a szakképzésért. Magyarul a foglalkoztatás, a munka világának az előiskolájában önök azt teszik, hogy források kivonását teszik meg, elvesznek mind a szakképzésből, elvesznek mind a felsőoktatás rendszeréből. Ez nem megalapozza a majdani foglalkoztatás bővülésének a kialakulását, hanem pontosan annak ellentettje irányába hat.

A munka világában egyébként ezek a folyamatok tapasztalhatók is, hiszen a versenyszférában, a termelőszférában csak az elmúlt egy esztendő leforgása alatt is az a helyzet alakult ki, hogy 27 ezerrel kevesebben dolgoznak, mint egy évvel ezt megelőzően. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy az eddigi költségvetési politikájuk és ez a költségvetési tervezet, ami itt van előttünk, alkalmatlan arra, hogy az alapvető ígéreteiknek eleget tegyenek. Nemhogy eleget tegyenek, hanem a közelébe kerüljenek, hogy egymillió új adófizető munkahelyet teremtsenek. Önök nemhogy adófizető munkahelyet teremtenek, hanem azokat szüntetik meg.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr, MSZP, kétperces.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Hoppál képviselő urat szeretném emlékeztetni arra, hogy emlékezetem szerint a pedagógusok utoljára a szocialista kormány idején kaptak béremelést. (Moraj a Fidesz soraiból.) Ha a Fidesz komolyan gyakorolná azt, amit egyébként itt nyilvánosan mond, akkor megtehette volna, hogy például az egykulcsos személyi jövedelemadóval elbokázott 500 milliárd forintból például megemelhette volna a pedagógusok fizetését, például megemelhette volna az egészségügyben dolgozók fizetését (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Benne van!), és nem ilyen bizonytalan, jövőre vonatkozó ígéreteket fogalmazna meg.

Ha őszintén beszélne, tisztelt képviselő úr, akkor beszélne arról is, hogy a közoktatás átalakítása következtében hány ezer pedagógust kívánnak elbocsátani. Erről is legyen szíves, beszéljen, amikor a pedagógus-életpályamodellről beszél, az új oktatási rendszerrel kapcsolatban például el kellene mondania azt, hogy hány fővel csökkentik az oktatásban dolgozók létszámát. Vagy beszéljen arról a felsőoktatás keretében, hogy hány fővel csökkent az államilag finanszírozott helyek száma, mennyivel többe kerül az alacsony jövedelmű tanulóknak az oktatása, hogy egyáltalán felsőfokú végzettséget szerezzenek. Ha a magánnyugdíjpénztárakból befolyt 3000 milliárd forintból például ilyen célokra is fordítottak volna, és nem eltőzsdézték volna MOL-részvények vásárlásával például, vagy elköltötték a költségvetés keretén belül, akkor ilyen célokra is költhettek volna, és akkor nyugodtan dicsekedhetnének vele, nemcsak egy jövőbeni valamilyen pedagógus-életpályamodellre, amihez vagy van pénz, vagy nincs pénz, mert a költségvetési soron mindössze 12 milliárd forint van elkülönítve, tisztelt képviselő úr (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nézze meg! (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Józsa István képviselő úr, kétperces.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megértem, hogy önök próbálják megérteni ezt a költségvetést, a problémám csak az, hogy mégsem értik. Önök gyakorló polgármesterek, ott ül Szarvas kiváló polgármestere, aki már sok költségvetést rakott össze otthon is és itt a parlamentben is, legalábbis kritizálta nyolc éven keresztül jól-rosszul azt a költségvetést, amit összeraktunk. Szóval, két év kormányzás után édeskevés, és súlyos aggodalomra ad okot, hogy önök semmi mást nem látnak a jövőből, csak az elmúlt nyolc évet.

Tisztelt képviselőtársam, csak az ujjain tessen elkezdeni számolni, hogy summában mennyi finanszírozásban részesült eddig az oktatás, és most, hogy elveszik az önkormányzatoktól, kiesik az a rész, amit eddig az önkormányzat tett hozzá, próbálja megszámolni, hogy sajnálatos módon mennyivel lesz kevesebb a summa. Vagy a működését tekintve el tudja képzelni azt, hogy egyetlen, akármilyen kiváló személyiség is volt Klebelsberg Kunó, a Klebelsberg Kunó Intézetnek 160 ezer alkalmazottja lesz? Hogy ezt szakmailag hogyan lehet majd irányítani? Hogyan lehet a konkrét foglalkoztatási kérdéseket megnyugtatóan rendezni? Mert akiket érint, a pedagógusok, ők sajnos nem tudják elképzelni, és őket súlyos aggodalom tölti el ez iránt a költségvetés iránt, illetve a saját jövőjük iránt.

Én azt kérem, hogy a nyolcévezés helyett gondolkozzanak felelősséggel a jövőről, és beszéljenek azokkal a választóikkal, akiket érintenek ezek a jogszabályok, úgyhogy őket próbálják megérteni. Én ezt szeretném kérni tisztelettel. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Nagy Csaba képviselő úr, Fidesz, kétperces.

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A szocialista képviselőtársaimnak szeretném elmondani, hogy persze én is unnám azt, hogy a nyolc év bűneit állandóan felhánytorgatjuk, de azt kell hogy mondjam, hogy az a sok-sok hitel tényleg unalmas, de a legrosszabb része ennek a politikai vitának, hogy miután kimentünk innen a teremből, valakinek vissza kell fizetni ezt a sok-sok hitelt, kamatostul. Ennek a terhe a jelenlegi kormányon, illetve a magyar embereken van. Úgyhogy azt kell mondanom, ilyen tekintetben legyenek szívesek, ezt az érvelési rendszert gondolják át, mert egyébként azt kell hogy mondjam, sokkal szerényebben kellene hozzáállni ezekhez a kérdésekhez. Nagyon egyszerű volt felvenni ezeket a hiteleket, nagyon egyszerű volt népszerű intézkedésekkel ezeket elkölteni, de nagyon nehéz visszafizetni, és kamatostul kell visszafizetni. Ez a legnagyobb baj.

Talán még beszélnék egy kicsit a közoktatásról, mert azt gondolnám, hogy itt is tiszta vizet kellene önteni a pohárba. Az önkormányzatok vonatkozásában teljesen újdonság lesz az óvodák finanszírozása, ugyanis az óvodák finanszírozásánál az óvodapedagógusoknak és az óvodapedagógusok munkáját segítő szakembereknek a bérét az állami költségvetés átvállalja. Ezen felül még dologi kiadásokat is átvállal az állam.

(13.50)

Hogyha elolvasták volna, de ezek szerint nem olvasták el, legalábbis a kritikákból ezt olvasom én ki, 17 milliárd forinttal fogja támogatni az állam az óvodáknak a fenntartását. Ezenkívül még a gyermekétkeztetést is fogja az állam 29,5 milliárd forinttal támogatni. Miről beszélnek önök? Arról beszélnek, hogy nincsen megfelelően finanszírozva az oktatás? Most több példát említettem.

És hogy a két percem végén mondjak még egy példát: csak az óvodapedagógusok életpályamodelljét 12,5 milliárd forinttal támogatja abból a 73 milliárd forintból, ami benne van egyébként a költségvetésben, ahogy Hoppál képviselő úr elmondta. Úgyhogy kérem önöket, hogy az igazságot mondják és ne azt, amit önök idevetítenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr, kétperces. Babák képviselő úr, kétperces!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Meglepett a felszólításával, hálás vagyok önnek, és hálás vagyok annak is, hogy szóba hozták az ellenzék szerepét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Semmi kivetnivaló abban nincsen, önöknek az a szereposztás jut a tisztelt Házban, hogy minden hibára hívják föl a figyelmet, kritizáljanak, bíráljanak. Csak, tudják, egyet nem szabad: hazudni, hazudni és más bűnét, a saját bűnüket másra kenni. Ez tilos, nem etikus.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bírálják a 2013. évi költségvetést, ez a feladatuk, én úgy gondolom, és hívják föl a figyelmét a kormánynak, hogyha valamit nem tökéletesen és nem jól csinál. De azt megkérdezni, hogy miért vásárolta meg a jelenlegi kormány a MOL-részvényeket, ez nem kérdés. (Dr. Józsa István: Na miért? - Kovács Tibor: Miért?) Ugyanis a következő, a kérdés onnan kezdődik, hogy miért adták el áron alul. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.) Miért adták el Londonban a legnagyobb magyar nemzeti vállalat részvényeit? Miért adták el? (Dr. Józsa István: Pénzért!) Külföldi kézbe került, veszélyes külföldi kézbe, önök pedig ezt eladták.

De a kérdés abban van még, hogy miért adták el annak idején a Postabankot? Miért adták el a Malévet? (Dr. Józsa István: A Postabankot nem mi adtuk el!) És a legsúlyosabb, amelyik minden napunkat terheli: Miért adták el annak idején a gázszolgáltatást, a vízszolgáltatást, sőt a villanyszolgáltatást? Hát ezért drágák a közüzemi díjak! Ezek a kérdések fontos kérdések. Amíg erre önök nem válaszolnak korrekt módon, addig nincs joguk föltenni kérdést a MOL-részvényekkel kapcsolatban.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én úgy gondolom, hogy igen, vállalják a saját felelősségüket. Mi nem nyolcévezünk, nem, önök hozzák állandóan szóba. (Derültség az MSZP soraiban.) Az önök bűne viszont még visszaköszön tíz évig is, ennek az országnak mindazt a bűnt reparálnia kell, vissza kell fizetnie az adósságot, a kamatokat, amit önök megteremtettek az elmúlt kormányzatok ideje alatt.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A másik kérésem, tisztelt képviselőtársam: ne dicsérjen, mert az nekem nem tesz jót, tudja. Szóval, én nem kérek a dicséretéből. (Derültség.) Majd ott helyben, ha Szarvason dicsérnek, akkor az nekem jól fog esni. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) De öntől most nem kérem. Kérem, mellőzze!

Elnök úr, köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Legközelebb megtisztel, Babák úr, hogyha az ajánlási hivatkozást hozzáteszi a felszólalásához, mert igencsak eltért a részletes vita pontjaitól. (Babák Mihály: Igen. - Dr. Szűcs Lajossal egyeztet.)

Természetesen a jegyző úr azért ül itt mellettem fideszes oldalról, hogy rögtön rám szóljon. Hogyha bent volt, akkor hallhatta, hogy én általában is figyelmeztettem mindenkit, és konkrétan egyébként eddig az elmúlt kétpercesekben a vitához kapcsolódott minden megjegyzés. Ugyanúgy vonatkozik MSZP-s, jobbikos vagy LMP-s képviselőkre is az előző megjegyzésem, mint ahogy a vitát is így kezdtük.

Így megyünk tovább, kétperces hozzászólás még három van; most bejelentkezve Gúr Nándor először.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A Nagy Csaba képviselőtársam által érintett ajánlási ponthoz kapcsolódnék, meg a Babák Mihály által elmondott történetet egészíteném ki egy gondolattal.

A Nagy Csaba képviselőtársam által elmondottakhoz: amikor arról szól a történet, hogy sok-sok hitel és azt vissza kell fizetni, szeretném jelezni, hogy az önök által folyamatosan emlegetett nyolc esztendő időszakában az államadósság emelkedett, igen, 20-22 százalékponttal emelkedett. De ennek a felét, több mint a felét az tette ki, hogy épült egy magán-nyugdíjbiztosítási rendszer, amelyben az emberek 12 év leforgása alatt saját maguk gyűjtötték a pénzüket, és nyilván az állami finanszírozási rendszerbe kevesebb forrás kerül be, azért, hogy az államilag finanszírozott nyugdíjakat biztosítani lehessen, ezért tényszerűen persze voltak hitelfelvételek. (Moraj a kormánypártok soraiban.) De közben 3000 milliárd forint pedig összegyűjtésre került, amit önök elkoboztak és utána elköltöttek. (Babák Mihály: Miről beszél?) Nem mi, önök, elkobozták és elköltötték. (Babák Mihály mutatja a kifordított zsebeit: Én nem vittem haza semmit sem!) Magyarra fordítva a szót: tehát annak az államadósság-növekedésnek a felét elköltötték, a fele beláthatatlan még annak is, hogy hova kerül. Ez az egyik része.

A másik része pedig: Babák képviselőtársam, igen, nem szabad hazudni, nem, senkinek; ott sem, sehol másutt. (Babák Mihály: Mi nem hazudunk. Azt te szoktál!) Nem szabad! Nem, mert akkor vállalni kell azt; akkor vállalni kell azt, képviselőtársam, hogy 2010-ben, a választást megelőzően, a 2008 őszén bekövetkezett gazdasági és pénzügyi világválságnak az ismeretében önök olyan ígéreteket fogalmaztak meg, ami arról szólt, hogy 4-6 százalékos gazdasági növekedés, ami arról szólt, hogy ennek eredményeképpen egymillió új munkahely, ami adófizető munkahely, ami kevesebb ma, mint egy évvel ezelőtt volt vagy kettővel, meg arról szólt, hogy radikális adócsökkentés, de nem arról, hogy a 15 százaléka a munkavállalóknak és nem a teljes egészének, nem a 85 százalékának. (Kontur Pál: Tíz éve!) Nem szabad hazudni. Nem szabad, Babák képviselőtársam, senkinek - önöknek sem! (Kontur Pál: Arról volt szó, hogy ne hazudjál!)

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Józsa István képviselő úr! (Babák Mihály: Mi nem szoktunk hazudni, azt te csinálod!) Babák képviselő úr nyugodtan nyomhat gombot, megadom a szót.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném tisztelettel megkérni szemben ülő képviselőtársaimat, hogy arra figyeljenek, amit mondunk, ne a belső reflexeiknek engedjenek. Én nem dicsértem Babák képviselő urat, úgyhogy ne tessék kikérni magának, nincs mit, mert nem dicsértem. (Babák Mihály: Félreértettem!)

A probléma az, hogy az önök kormányzásának a kudarcait, mert két év alatt azért bőven voltak kudarcok, azt a szegény emberekkel fizettetik meg. A lakossági adóterhek - egyébként a 31-es ajánlási ponthoz kapcsolódik a hozzászólásom - jövőre 460 milliárd forinttal emelkednek, és ebből 264 milliárdot az önök hiteltelen pénzpolitikája miatt kell többlet-kamatteherként kifizetni. (Babák Mihály: Jaj!)

Tehát aki igazságról beszél, az olvassa el; ha igaznak tekinthető az önök költségvetése, önök azt írják, hogy az államadósságot lecsökkentik 23 500 milliárd forintra, ez 77 százalék lesz, és 2012 végén a 78 százalékát fogja elérni az államadósság. Csak azt nem értjük, hogy akkor erre miért terveznek be 264 milliárd forinttal több kamatköltséget. A kamatköltséget a terveik szerint 14 százalékkal megemelték. Én úgy gondolom, hogyha önök jól kormányoznának, és tényleg a pénzpiacról reális áron tudnának finanszírozást felvenni, akkor nem lenne szükség ilyen brutális kamatkiadás-eredményre.

Tehát amikor kárhoztatják a múltat, akkor nézzék meg, hogy mit értek el az elmúlt két évben, és miért kell évi 14 százalékkal megemelni a kamatköltségeket azért, mert önöknek csak drágán adnak hitelt. Csináljanak egy hiteles gazdaságpolitikát! Kérdezte, hogy miért adtuk el a gázműveket. (Babák Mihály: Miért?) Hogy a hitelességet és a törlesztést egyszerre tudjuk szolgálni.

Köszönöm. (Moraj a Fidesz soraiban. - Kontur Pál: Ennyi!)

ELNÖK: Göndör István képviselő úr, MSZP, kétperces.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én még talán két percben tudok Nagy Csabára is és Babák Mihály képviselő úrra is reagálni.

Nagy Csaba képviselő úrnak mondom, hogy amiket most fogok mondani, ezt már kormánypárti képviselők mondták, hogy az elmúlt nyolc évben volt egy pénzbőség, olcsó kamattal. Tudja, képviselő úr, ez a hitelfelvétel általában úgy működik, hogy az ember számít arra, hogy a hitelből olyan beruházásokat finanszíroz, amelyek a gazdasági növekedést erősítik, ösztönzik, és a többlethozamból aztán lehet törleszteni a tőkét és a kamatot is. Azt gondolom, hogy azok az autópálya-építések, amelyek 2013 előtt, túlról kerültek 2007-re, 2008-ra, esélyt adnak azokban a térségekben a fejlődésre és a beruházásokra. (Kontur Pál: Háromszoros áron!)

(Dr. Szűcs Lajost és Nyakó Istvánt a jegyzői székben dr. Stágel Bence és Szilágyi Péter váltja fel.)

A másik ilyen, amiről Babák képviselő úr beszélt kellően demagóg módon, a MOL-részvények. Kedves képviselő úr, bizony önök tőzsdéztek. Önnek ugyanúgy tudni kell, mert itt ült a parlamentben velem együtt, ez a Ház alkotta meg azt a törvényt, amely szerint a MOL-ban 10 százalékot meghaladó részvénnyel senkinek nincs szavazati joga. Önök ezt a 10-et most feltornázták 20 fölé, a szavazati joga a magyar államnak ugyanúgy 10 százalék maradt, mint volt korábban. Tehát bizonyítható, hogy önök ezt a vásárlást semmi más céllal nem tették, mint azzal, hogy spekuláltak arra, tőzsdéztek, hogy hátha nőni fog a MOL-árfolyam, és abból majd lehet esetleg valamilyen többlethozamot elérni. Ez, mint sok más embernek, most éppen nem sikerült, a MOL-részvények ára ahhoz képest fantasztikusan zuhant. Tehát csak azt lehet megszámolni, amit vesztettek ezen.

(14.00)

Tehát nem jó az az érv sem, amikor a miniszterelnök úr azt mondja, hogy ezzel hatni tudnak Magyarország energiaellátására, egyszerűen nem igaz, mert nem nőtt a szavazati lehetőségük. (Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Vágó Gábor képviselő úr kétpercese, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Éppen Józsa képviselő úrra szeretnék reagálni, mert mindig nagyon rosszul érzem magam itt a Házban, amikor az MSZP és a Fidesz folyamatosan egymásra próbálja kenni a felelősséget az államadósság kérdésében, de most, ehhez a költségvetéshez is erősen kapcsolódik az, hogy 299 forinton kell elszámolni az államadósságot. Tehát itt egy folyamatos kozmetikázásra kényszeríti a törvényhozás a kormányzatot, és így nem lehet nyilvánvalóvá tenni azt, hogy mennyi az annyi, mennyi is az államadósság. Miközben valóban, az államadósság fölvételének a terhe az MSZP lelkiismeretét kell hogy nyomja - már amennyiben ilyen létezik, mint hogy lelkiismeret (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) -, másrészről a Fidesznek nagyon súlyos bűne van abban, hogy ilyen gazdaságpolitikát folytat, és így hatalmas kamatokkal kell az adófizetőknek ezt a terhet cipelni, amit igaz, hogy az MSZP rakott az ország nyakába, de önök növelik folyamatosan a saját inkompetens gazdálkodásukkal. Ezért én azt gondolom, hogy egyszer és mindenkorra, itt a költségvetés vitájában ezt az államadósság-kérdést most itt zárjuk le, mert a Fidesznek és az MSZP-nek közös felelőssége van benne, és nem egymásra kellene ezt a felelősséget terhelni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Babák képviselő úr, kétperces.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Figyelembe véve az instrukcióját, sajnos az az igazság, hogy az iménti megjegyzésekre reagálnom kell, úgy gondolom, frakciótársaim nevében is, ugyanis arról van szó, hogy itt nem 8 évről, hanem a vagyon kérdésében 12 évről kell beszélni, és Vágó Gábor képviselőtársam összemossa itt a szocialista 12 éves kormányzást a 4 éves korábbi fideszes kormányzással, úgyhogy ez nem helyes, ezt kérem, hagyja, fejezze be.

Itt az a gond, mélyen tisztelt hölgyek, urak, és ez Magyarország minden állampolgárának, személy szerint nekem csalódásom, hogy annyi mindent hazudtak, többek közt eladták az egész országot, privatizáltak, és eladtak mindent külföldinek, kereskedelmet, gyárakat, nemcsak a gázszolgáltatást, nemcsak a MOL-t, nemcsak a Postabankot, nemcsak a Malévet és nemcsak a víz- és elektromos szolgáltatást, mindent eladtak. És mindig mi volt az ígéret? Hogy az államadósság csökkenni fog. Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Egyszer, négy év alatt, 1998-2002 között csökkent az államadósság. Miről tetszenek beszélni?

Szóval, tényleg, illik már Magyarországnak igazat mondani. Eltűnt a pénz, nem tudni hova, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, és ez komoly gond, higgyék meg. Rengetegbe kerül, és az életünket veszi el az, és Lamperth Mónika miniszter asszony, amikor beszél itt az elesettek megsegítéséről, a szociális terhekről, hölgyek, urak, nem illik ilyet mondani, mert azokat alázzuk meg, akiről szólt. Azt hitte, hogy róluk beszél, és nekik kedvez, de nem, őket alázta meg azzal, amit tett, hisz a 12 éves kormányzás alatt nagyon sokat tettek az emberek elszegényedéséért. Békés megyében azért szegények az emberek, mert eladták a konzervipart, a hűtőipart, a malomipart és sok egyéb mást, ezzel földönfutóvá tették az ott élő embereket.

Még egy dolgot hadd mondjak. Kedves Vágó Gábor képviselő úr! Az árfolyamot, az államadósságot nem a kormány kozmetikázza. Tudja, ki? Az ellenséges..., árfolyamot manipulálók. Majdnem kimondtam egy sort, de nem mertem kimondani, de vannak, akik támadják a magyar forintot, és nem a teljesítményhez kapcsolódik a magyar forint árfolyama, hanem ahhoz, hogy a pénzpiac hogyan manipulál vele. Képviselő úr, ezt egyszer tanulja már meg, nézzen utána!

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Továbbra is kétpercesek, Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is azt gondolom, hogy az államadósságról nem érdemes többet beszélni, de egy gondolatot igen, hogy tiszta és világos legyen. 1998-2002, Fidesz-kormányzás, lakáshitelezési program, no, nem az, amelyik, mondjuk, a pályakezdő fiatalok első lakáshoz való jutását, hanem az, amelyik a harmadik meg a negyedik lakáshoz való jutást is 10-20 meg 30 millió forintos nagyságrendben támogatta. Ez abban, az államadósság kialakulásának a tartalmában, abban a 22 százalékban 4 százalékot tett ki. Az, amit mondtam, egyrészt, hogy a nyugdíjak megvédettek, kifizetettek legyenek, miközben párhuzamosan épül a magánnyugdíjak megtakarítása, amit önök elkoboztak, ez 12 százalék; ez a kettő együtt 16 százalék. 4 százalékkal járul hozzá ehhez a történethez az, hogy a kormányváltáskor, 2010-ben ottmaradtak a források, az IMF-hiteles források a most kormányzó pártok kezében, ez 20 százalék. És valószínű, hogy abban az önök által átkosnak kikiáltott 8 évben azért elég sok olyan fejlesztés történt, amihez hazai forráskiegészítések és egyebek történtek. (Babák Mihály: 12 év!) Így tiszta a kép. Azért szerettem volna ezt csak elmondani önöknek, hogy ha gondolkodni akarnak és hajlandók, akkor mindezeket vegyék számításba akkor, amikor bármit mondanak.

A mostani két esztendő tekintetében pedig csak egy gondolat: akkor, hogyha önök két éven keresztül olyan költségvetést működtettek, most meg olyat akarnak, ami semmit nem tesz hozzá (Babák Mihály: Miből?) a foglalkoztatás bővüléséhez, hanem azt hívja életre, hogy a gazdaságban, a versenyszférában kevesebb a foglalkoztatott, mint egy éve vagy a kormányváltáskor, akkor önöknek nem büszkének kell lenni ezekre a költségvetésekre és tervezetekre, hanem szégyenkezniük kell maguknak emiatt, és érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy miért nem vonják vissza soron kívül mindezt.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Vágó Gábor képviselő úr, kétperces.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Figyelve intelmeire, egy kisebb logikai utat szeretnék bejárni (Babák Mihály: Az neked nincsen.) a privatizációtól a konkrét módosító javaslatunk irányában. Mert ugyebár, itt Babák képviselőtársam fölemlegette a közművállalatok privatizációját, és ennek a hatása minden egyes hónapban, minden egyes háztartásban érezhető (Babák Mihály: Ezért hoztam szóba.), hiszen Európában Magyarországon kell fizetni a legtöbbet a háztartásoknak a rezsiért és a lakhatással kapcsolatos költségekért. Magyarországon a háztartások jövedelmének a 36 százaléka a lakhatáshoz kapcsolódó költségekre megy el, miközben a kormányzat nem tesz semmit érdemben, hogy ezeket a lakhatáshoz kapcsolódó költségeket csökkenteni lehessen (Babák Mihály: Miből?), a lakhatási támogatások részaránya ismét csökken ebben a költségvetésben. (Babák Mihály: Te hol voltál két évig? - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Hallgassanak meg, tisztelt képviselőtársaim! (Az elnök csenget. - Kontur Pál: Akkor ne hazudjál!)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgassuk meg Vágó Gábor képviselő urat, és aztán még lesz lehetőség szólni.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Igen. Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát van a T/7655/322. szám alatt egy olyan LMP-s módosító javaslat, amely hosszú távon képes lenne a rezsiköltségek csökkentésére, ez pedig az épületenergetikai beruházásokkal kapcsolatos költségnövekmény. Mi azt gondoljuk, hogy az a több mint 8 milliárd forint, amit az épületenergetikára fordítanánk, az csökkentené a rezsikiadásokat középtávon, rövid távon magát az energetikai ipart, de az építőipart is fel tudná pörgetni, hosszú távon pedig környezetvédelmi és klímapolitikai lépéseket is lehetne tenni.

Önök 2010-ben, pontosabban Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úr megígérte nagy dérrel-dúrral, hogy négy év alatt 500 milliárd forintot fognak erre a területre fordítani, ehhez képest a következő évi költségvetésben már csak 1 milliárd forintot fordítanának rá. (Az elnök csenget.) Ez lehet egy kiút, de önök ehelyett inkább a zsákutcát választják.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Göndör István képviselő úr kétpercese.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Babák képviselő úrnak szeretném elmondani, szóval, én megértem, sokadszor mondom már, bocsánatot kérek, hogy önöknek el kell tolni maguktól a felelősséget, hogy nem kormányoznak, de azért azt szeretném az ön figyelmébe ajánlani, mint szarvasi, tudnia kell, hogy a magyar élelmiszeripart az első ciklusban az Antall-kormány idején privatizálták. A második, a '94-98 közöttiben az energetikai privatizáció volt, amit, ha előkeresi az akkori, Tardos Márton írásait, a könyv szerinti értéknek a háromszorosáért adták el, az akkori állami vagyonkezelő.

Azt is szeretném mondani, hogy az sem felel meg az igazságnak, hogy hova lett a pénz. Nem kell más, csak vegyen elő egy akkori költségvetést, és meg fogja találni, sőt a hozzászólások másnapján még azt is megtalálja, hogy Torgyán képviselő úr, aki az önök koalíciós partnere volt, szerette volna azt a pénzt, ami a privatizációból befolyt, s közben ő is megszavazta, hogy bizony, az utolsó petákig az államadósság csökkentésére lett fordítva, a költségvetésbe úgy került be, tehát nem szétkenve, négy-öt-hat meg tíz helyre.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

(14.10)

ELNÖK: Most visszatérünk az előre bejelentett felszólalói listához. Bodó Imre képviselő úr következik, Fidesz.

BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár itt figyelve a felszólalásokat, többen elmondták, hogy már az államadóssággal ne foglalkozzunk, mégis engedjék meg, hogy a 3. ajánlási pontban, valamint a 29., 32., 33. és 34. ajánlási pontban, legalábbis azok egyikében az államadóssággal foglalkozzam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az államadósság mértéke egy központi kérdés, mely alapjaiban határozza meg a költségvetés irányszámait, valamint a magas államadósság megterheli a kiadási oldalt. Ebből kifolyólag kevesebb pénzforrás marad az állampolgárok jólétének, egészségének és egyéb szükségleteinek a kiszolgálására. Az elmúlt években az államadósság mértéke egy viszonylag magas értéket mutatott. A kormányzat célkitűzése az, hogy az államadósság mértékét csökkenteni tudjuk, ezzel javítva az ország helyzetét. Ezen alapvetést az alaptörvénybe is beépítettük, amelyik kimondja, hogy csökkenteni kívánjuk az államadóssági mutatót.

A költségvetési törvényjavaslat a stabilitási törvény előírásainak megfelelően tartalmazza az államadósság mértékét, amely az előző évhez képest az adósságrátához viszonyítva csökken, jelenleg a 82-ről a 78 százalékra. A kormány gazdaságpolitikai célja az államadósság csökkentése és a foglalkoztatás emelése. A kormány 2011-ben megkezdte az államadósság csökkentését, és ezt az idei évben, valamint a következő években is kiemelt prioritásként kezeli. Ezen két irányvonal mentén stabilizálja a gazdaságot, valamint növekvő pályára helyezi, és elősegíti a hátrányos helyzetű térségek felzárkózását is. A növekedés meghatározója a külső értékesítések mellett a beruházási tevékenység és a fogyasztás élénkítése. A növekvő munkaerő-kínálati piac miatt nemcsak a foglalkoztatás emelkedik, hanem a munkanélküliségi ráta is csökken.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hatalmas eredmény, hogy az ország és a jelenlegi kormány csökkenteni tudta az államadósság mértékét, és a jelenlegi gazdasági helyzetben is e célt prioritásként kezeli. A következő évek gazdasági intézkedéseiben az államadósság csökkentését kell előtérbe helyezni, hogy Magyarország hosszú távon fenntartható növekedése biztosítható legyen. Ezzel összefüggésben, tisztelt képviselőtársaim, munkahelyteremtések és termelésnövekedések is megfigyelhetők.

A kormány hosszú távú céljai, hogy az országot terhelő adósságállomány a 2014. év végére elérje a 70 százalékos értéket. Az államadósság csak pontos, szigorú és takarékos államháztartási működéssel csökkenthető, ahogyan a kormány is gazdálkodik, és amelynek alapján összeállításra került a 2013. évi költségvetési tervezet. A Széll Kálmán-terv reformjainak követése alapján megszüntettük a pazarlást, és javítani tudtuk Magyarország államháztartási egyenlegét. A kimutatásokból kiderül, hogy az egyenleg javulásának 70 százaléka köszönhető a kiadási oldalt érintő intézkedéseknek, vagyis a takarékos, megfontolt gazdálkodásnak, és csak a maradék 30 százalék származik a bevételi oldal emeléséből. Ezen arány a 2013. évben még inkább javulni fog, a pazarlások megszüntetése és a takarékos gazdálkodás előtérbe helyezésének következményeként.

Az államadósság szintjének csökkentése mellett fontos követelmény, hogy a gazdaság fellendüljön, ami az államadósság mértékét így tovább tudja csökkenteni. A Széll Kálmán-terv, valamint az Új Széchenyi-terv lehetővé teszi a gazdaságiemelkedést a felelős gazdálkodás mellett. Ezek alapjaiban meghatározzák és megteremtik a lehetőséget, hogy az országban új munkahelyek jöjjenek létre, amelyek szintén kedvezőleg hatnak majd a gazdaságra és a mutatószámok alakulására, köztük így az államadósság mértékére is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az államadósság körül heves vita alakult ki, hogy vissza kell-e néznünk az elmúlt időszakra, vagy nem kell visszanéznünk az elmúlt időszakra. Én már az általános vitában is elmondtam erről a véleményemet, és ha megengedik, azért szeretném ezt nyomatékosítani. 2002-ben, amikor a szocialista-liberális kormány átvette Magyarország irányítását, Magyarország adósságállománya 8200 milliárd forint volt. Medgyessy miniszterelnök úr bevallása szerint ő a kormányzása idején, ami megközelítőleg két évig tartott, ez az államadósság nem emelkedett, vagy legalábbis jelentős mértékben nem emelkedett, majd ezt követően viszont a következő hat évben az államadósság a 8200 milliárdról 22 000 milliárd forintra nőtt, itt az egyenleg 14 000 milliárd. Én azt gondolom, hogy ennek az országnak igencsak jóval kevesebb problémával kellene szembenéznie, ha és amennyiben az államadósság mértéke még mindig a 2002-es vagy urambocsá, a 2004-es szinten állna. Ezért szerintem igenis, a nyilvánosság előtt nap mint nap meg kell erősítenünk, és el kell mondanunk, hogy a 2002 és 2010 között kormányzó szocialista kormányok milyen károkat okoztak Magyarországnak, a magyar társadalom egészének munkájukkal, és milyen mélyre taszították az országot az államadósság területén.

Képviselőtársaim azt már elmondták, hogy természetesen ezt az államadósságot vissza kell fizetni, kamatostul kell visszafizetni, és azt gondolom, hogy igenis büszkének kell lenni a kormányoldalon mindazon képviselőknek, akik elmondhatják, hogy az elmúlt két év eredményeként Magyarország államadóssága csökkent, és az államháztartás hiánya a 2010-es kormányváltást követő 8 százalékról 3 százalék alá süllyedt.

Egy mondatot, ha még megengednek, azután a 32., 33., 34. ajánlási pontokkal foglalkoznék. Az államháztartás hiánya százalékonként megközelítőleg 100 milliárd forint, a 8 százalék 800 milliárd forint. Innen visszahozni az országot, azt gondolom, csak nagyon kemény és tisztességes munkával lehetett. Úgyhogy, amikor a szocialista képviselőtársaink itt a parlamentben megpróbálják az elmúlt kormányzási ciklusaikat elmaszatolni, akkor igenis, az én megítélésem szerint ezeket a számokat őnekik is el kellene mondani, és minden egyes hozzászólásukkor a magyar társadalomtól elnézést illene kérni mindazért az eladósított magatartásért.

Akkor engedjék meg, hogy én ezek után inkább az önkormányzatokat érintő ajánlási pontokkal foglalkozzam. A 2013. évtől jelentős változás következik be a helyi önkormányzati rendszerben. Változni fog a feladatellátás rendszere és ezzel összefüggésben a finanszírozás rendszere is. A jelenleg önkormányzati szinten ellátott feladatok egy része az államhoz kerül, mely vonatkozásban a központi költségvetésből az önkormányzatoknak átengedett támogatások egy része is az állami költségvetésben marad. A változások következtében az önkormányzati hatáskörben megmaradt feladatok finanszírozási struktúrája, illetve forrásszabályozása átalakítása is szükségessé válik. Egy új finanszírozási struktúra kerül kialakításra, amely elválik az eddigi évekre jellemző finanszírozási rendszertől. Ezen szempont alapján nagy szerepe van a feladatok pontos meghatározásának, hogy mely feladatok maradnak önkormányzati hatáskörben, és mely feladatok kerülnek állami feladatkörbe. Szét kell választani a kötelező önkormányzati feladatokat, valamint a helyi közügyeket. A helyi önkormányzatok feladatellátására a központi költségvetés-tervezet mintegy 647 milliárd forintot irányoz elő. Az új önkormányzati törvény alapján a 2 ezer főnél kisebb lakosságszámmal rendelkező önkormányzatok 2013-tól közös hivatalt kell hogy működtessenek. Ebből közel 15 milliárd forint megtakarítás eszközölhető, amely szintén javítja a költségvetési mérleget, valamint megfelel a felelős és takarékos gazdálkodás irányelveinek.

Az önkormányzati rendszer ugyan alapjaiban átalakul, ám a kimondottan önkormányzati feladatok miatt igazgatási feladatok... - így mint például igazgatási feladatok, közvilágítás, helyi adóztatás továbbra is önkormányzati feladatkörben fognak maradni. Így azon feladatok, amelyek ellátása helyi szinten költséghatékonyabb és gazdaságosabb, továbbra is önkormányzati feladat marad, azon feladatok pedig, amelyek központilag optimálisabban elláthatók, átkerülnek az állami hatáskörbe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési törvényjavaslatban szereplő helyi önkormányzatok, a települési és területi nemzetiségi önkormányzatok központi alrendszeréből származó forrásai a települési önkormányzatokat megillető átengedett bevételek, valamint a települési önkormányzatokat megillető egyéb bevételek az ellátandó feladatok alapján kerülnek meghatározásra, amelyek így megfelelnek a 2013-as költségvetéssel szemben elvárt és meghatározott követelményeknek.

(14.20)

A kormány, tisztelt képviselőtársaim, a köznevelés területén is bizonyos módosításokat eszközöl. 2013-tól történő átalakításának elsődleges célja, hogy az önkormányzatok anyagi helyzete ne befolyásolja a településen lévő köznevelés, iskolai oktatás színvonalát. Az önkormányzatok eltérő anyagi helyzete az eddigiekben befolyásolta a köznevelést, problémákat okozott a kisebb településeken üzemelő oktatási intézmények fenntartása, illetve azok üzemeltetése. Az oktatási rendszer átalakítása révén egységes szinten biztosítható a fiatalok igényes és építő nevelése, oktatása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzatok fő feladata az óvodai ellátás biztosítása, melyhez a szükséges anyagi forrásokat a költségvetési tervezet tartalmazza. Az óvodai nevelőmunkához szükséges támogatást a központi költségvetés az önkormányzat rendelkezésére bocsátja, biztosítja a dolgozók bérét, valamint hozzájárul az óvoda szakmai és üzemeltetési kiadásaihoz. Az állam az oktatás színvonalának megtartása érdekében az önkormányzatoktól átvállalja a pedagógusok és a szakmai munkát közvetlenül segítők bérét, közvetlenül biztosítja nemcsak a bért, hanem a szakmai munka dologi kiadásait is. Ezzel minden, az országban működő oktatási intézményben fenntartható az egységes és elvárt színvonal, mivel - lássuk be - az ország hosszú távú gazdaságának és fejlődésének meghatározó elemei, a fiatalok képzettségi szintje és ezzel munkaerő-piaci elhelyezkedésének a biztosítása.

Ha megengedik, itt felvetődött szintén szocialista képviselők részéről az önkormányzati problémakör. Az elmúlt években, sőt évtizedekben az a gyakorlat alakult ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy az állam a növekvő terheket áthárította a települési önkormányzatokra, nagyságrendtől függetlenül, de ehhez pénzügyi forrásokat sajnos nem biztosított, ezért például az oktatás-nevelés területén az önkormányzatoknak az államtól kapott, átengedett pénzeszközök 65-70 százalékához 30-35 százalékban a saját bevételeiket kellett hozzárendelni. Mivel az önkormányzatok sokszínűek és nagyságrendjükben különbözők, ezért nyilván a saját bevételeik is különbözők, és miután a különbözőségből adódóan egyes települések hozzá tudták tenni az önerőt, más települések viszont nem, a települési oktatási szinten sajnos óriási eltérések mutatkoztak az elmúlt évtizedekben. Ezért aztán voltak olyan intézmények, ahol az oktatás-nevelés területén gyönyörű felszerelések és technikai eszközök voltak biztosítva, míg más településeken a fűtés és a világítás kifizetése is komoly gondokat okozott.

Szigorúan el kell választani, tisztelt képviselőtársaim, az állami és az önkormányzati feladatokat. Az általam említett szétválasztáshoz hozzákapcsolódik a feladatfinanszírozás, amely szintén nagyban eltér az eddigi gyakorlattól, mert eddig egy bázisfinanszírozást kaptunk, amely egy szabadon mozgatható pénzeszköz volt, és ki így, ki úgy használta ezt a pénzeszközt, míg a feladatfinanszírozás egyértelműen kijelöli, hogy az adott feladathoz az adott pénzeszközt kell biztosítani, így ezzel a feladat maradéktalan és százszázalékos ellátása garantált.

A magam részéről megköszönöm megtisztelő figyelmüket, és a későbbiekben is azt kérem önöktől, hogy a költségvetési törvény elfogadásánál majd támogató szavazatukkal biztosítsák ezt a tervezetet.

Köszönöm szépen önöknek. Elnök úr, köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Következik kétpercessel Göndör István, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bodó Képviselő Úr! Államadósság. Tudom, önöknek ezt kell mondani, mert ezzel lehet elterelni megint csak a figyelmet a saját felelősségükről. Ha ön figyelmesen visszafelé tanulmányozza körülbelül egy-fél évre a Nemzetgazdasági Minisztérium által az interpellációkra vagy az előterjesztéseknél adott válaszokat, akkor ki fog derülni, hogy ő személy szerint már 14 százalékot azonosít az államadósságból. Ebben benne van az, amiről Gúr Nándor beszélt korábban, hogy csak a magán-nyugdíjpénztári rendszer több mint 9 százalék. És az megvolt, az nem tűnt el.

De én beszélnék másról is, ami sokkal érdekesebb. Ön arról beszél, hogy felelőtlen és magas, akkor én meg azt mondom, beszéljünk arról, hogy mit jelent az a kamattöbblet, amit az önök kormányzásának következtében kell fizetnie az országnak. 1,7 százalékos kockázati felárat kellett fizetni 2010-ben a kormányváltás idején, és akkor egy növekvő gazdaság volt. Nem dinamikus, egy szerény, de növekvő. Most pedig csak a felár 5,5 százalék. Képviselő úr, ezt a mi pénzünkből, az adófizetők pénzéből tetszenek fizetni hónapról hónapra, a saját felelőtlen politikájuk miatt.

És volt egy kérése. Én tisztelettel mondom önnek, és erről a helyről megkövetek mindenkit, aki már használni tudja a 4-es, 5-ös, 6-os és 7-es autópályát, vagy azoktól a szülőktől és gyerekektől elnézést kérek, akik új iskolába, új tanterembe, új óvodába és új bölcsődébe tudnak járni, és még lehetne sorolni az ipari termelő beruházásokat, amiket önök lelkesen avatnak, Mercedest, Audit és Opelt. Ezek mind-mind az előző kormányok idején született és elindított fejlesztések, beruházások.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Viszontkétperces, Bodó Imre képviselő úr.

BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy viszontkétpercest kell kérnem. Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Ha egy család úgy működne - gondolom, az ön családja sem így működik -, hogy elmennek az OTP-be, és megveszik a lapos televíziót, majd azt követően megint elmennek, és ismét vesznek egy valamilyen fogyasztási eszközt, majd ezt követően megint és megint, és amikor majd elérnek a végére, akkor onnantól kezdve nincs tovább, mert az adósság összecsap a család feje fölött. Hát az, amit én próbáltam érzékeltetni, az hasonló, csak ez jóval nagyobban történik.

Nagyon sajnálom, hogy önök egyetlenegyszer sem tették meg az elmúlt időszakban, hogy egyenleget vonjanak, és azt mondják - nem nekünk, nem személy szerint nekem, hanem a magyar társadalomnak -, hogy tisztelt társadalom, a 22 ezer milliárd mínusz 8200 milliárd között azért mégiscsak van egy óriási nagy szám, amelynek a terheit azért közösen nyögnünk kell, és azt vissza kell fizetnünk. És eljött az igazság pillanata, tisztelt képviselő úr, ezeket a hiteleket most kell visszafizetni. Ön pontosan tudja, hogy a múlt évben, az előző évben, ebben az évben és a jövő évben milyen törlesztési kötelezettségek hárulnak a magyar pénzvilágra, amiket nekünk sajnos könyörtelenül fizetnünk kell, úgy, hogy közben semminemű újabb hitelfelvételt a kormány és a pénzügy nem engedélyezett.

Azt gondolom, ha tényleg felelősségről és tisztességről beszélünk, akkor ezeket legalább magunk között tisztáznunk kell, és majd ezt követően lehet bírálattal, illetve szerintem szükséges bírálattal fordulni a kormányzat felé. Arra kérem tisztelt szocialista képviselőtársaimat, hogy először ezeket a pontokat tisztázzuk, majd ezt követően próbáljuk meg a 2013-as költségvetésben az általunk elképzelt kritikákat megfogalmazni.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Hoppál Péter képviselő úr kétpercese következik.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Göndör képviselő úr kétpercesére szeretnék röviden reagálni. Képviselő úr, ön is pontosan tudja, hogy az európai uniós forrásoknak nagyban a hétéves ciklus első periódusában történt felhasználásával történtek azok a beruházások, amelyekre ön hivatkozik, a szocialista kormány beruházásai. Illetve ön is tudja, hogy azok az autópályák, amiket meghivatkozott, PPP-s beruházásként még évtizedeken keresztül fogják a magyar adófizetők pénztárcáját terhelni. És azt is tudja ön is, és mindnyájan jól tudjuk, hogy mind a Kőröshegyi völgyhíd, mind pedig az M6-os Pécshez közel eső alagútjai, hát, legalábbis megosztják a szakmai közvéleményt a tekintetben, hogy olyan nagy szükség lett volna ezekre a beruházásokra. Autópályára szükség van, az infrastruktúra javítására a rendszerváltás után folyamatosan szükség van, azonban ez aránytalan terhet ró a lakosságra. Önök évtizedekre adósították el Magyarországot; kérem, hogy ne hivatkozzon ezekre a beruházásokra. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Józsa István képviselő úr, kétperces.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lépjenek már ki ebből! Szakmailag annyira megalapozatlan, amit mondanak! Én elhiszem, hogy a nézők lelkére akarnak hatni, de azért egy család költségvetéséhez nehezen hasonlítható egy államháztartás. Lehet, hogy az önök logikája megrekedt ezen a szinten, de én szeretném ebből kimozdítani önöket.

A magyar államadósság átlagos szintje azonos az Európai Unió átlagos szintjével, tehát semmi rendkívüli nincs benne. A rendkívüli az, amit önök két éve csinálnak, hogy eljátsszák mindenkinek a bizalmát, aki pénzt hozna ebbe az országba, aki működtetné ezt a gazdaságot, aki friss pénzt tudna hozni, amivel eredményt lehetne termelni. Az a probléma, hogy önök kritika nélkül elfogadják a vezéreik fantazmagóriáit, mert amit Matolcsy és Orbán csinál, az nem több, mint fantazmagória, és megeszik azt a maszlagot, amit önöknek mondanak azokkal a szövegekkel, amiket nem akarok idézni.

Tisztelt Bodó Képviselő Úr! Az igazság pillanata már eljött. Önök alkalmatlanok. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Nem tudnak mit kezdeni ezzel a költségvetéssel. Nagyon kérem önöket, legalább a szakemberekre hallgassanak. Én azt is szeretném, ha a mi véleményünkre is hallgatnának, de legalább a szakemberekre hallgassanak, mert nem megy az, amit önök az elmúlt két évben csináltak. Ebből így megy lefelé a gazdaság, megy le az életszínvonal, ebből nem lesz növekedés. Én azt szeretném, ha több belátással lennének, több érzékenységgel lennének, hogyha elmennének a választópolgáraikhoz, és megkérdeznék, hogy ők mit gondolnának jobbnak, mert akkor hátha megtalálnák azokat a lehetőségeket, amiből munkahelyek lehetnek, amiből fejlődés lehet.

Köszönöm, elnök úr.

(14.30)

ELNÖK: Vágó Gábor képviselő úr kétpercese.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnos megint minősítenem kell azt a folyamatos sárdobálást, amit a Fidesz és az MSZP egymással kapcsolatban végez.

A fejlesztéspolitika kapcsán, igen, voltak hibák az előző időszakban is, azt viszont legalább el lehetett mondani, hogy volt fejlesztéspolitika. Az elmúlt két esztendőben az európai uniós forrásaink felhasználása minősíthetetlenül alacsony szintű. Egyszerűen nem jöttek létre új beruházások. Habár az állami kiegészítés a 2013-as esztendőben nő, de ez még mindig nem lesz elég ahhoz, hogy a következő két évben, ami előttünk van, fölhasználjuk azt a 3500 milliárd forintot, amely lehívható még. Úgy tűnik, hogy a fejlesztéspolitika kapcsán már vannak szerkezeti átalakítások, de nem elég az a forrás, ami jelenleg az önrészhez rendelkezésre áll.

Ezért volt is LMP-s módosító javaslat különböző alprogramokhoz, hogy hogyan lehetne ezeket a fejlesztéseket minél hamarabb, minél nagyobb teljesítménnyel véghezvinni. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Bodó Imre képviselő úr, kétperces!

BODÓ IMRE (Fidesz): Elnök úr, köszönöm szépen. Ígérem, gyors leszek. Józsa képviselő úr azt mondja - idézem -, hogy teljesen szokványos, ami az adósság körül történt, meg Európában mások is eladósodtak. Tisztelt képviselő úr, azért, mert valaki máshol tönkremegy, mi ne menjünk tönkre. (Dr. Józsa István: De nem mentünk tökre.) Én úgy gondolom, hogy nem lehet úgy betakarni a problémát, hogy ez teljesen szokványos. 14 000 milliárddal mégiscsak nőtt az ország adósságállománya, Medgyessy Péter szerint hat év alatt. Ez azért, azt gondolom, hogy nem szokványos, és nem hiszem, hogy ha a szomszéd tönkremegy, nekünk is tönkre kellene menni.

Ami pedig Vágó Gábor képviselő úr gondolatait illeti, engedje meg, tisztelt képviselő úr, hogy azzal a mondatával ne értsek egyet, amelyben azt tetszik mondani, hogy az elmúlt időszakban volt fejlesztéspolitika. Ne haragudjon meg, abban, amit az elmúlt időszakban a szocialisták csináltak, én nem láttam fejlesztéspolitikát, mert az a fejlesztéspolitika, amely hitelből valósul meg, szerintem nem igaz, hanem hamis, és én azt gondolom, hogy ennek a társdalomnak nem erre van igénye.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Dr. Józsa István: Mindig minden hitelből valósul meg. Ezt meg kellene tanulni.)

ELNÖK: Nyikos László képviselő úr, kétperces.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nem volt szándékomban megszólalni, az a meglátásom, hogy ennek az adok-kapoknak nem sok köze van a részletes vitához, azonban Józsa képviselőtársam tett egy megjegyzést, amit nem nagyon lehet szó nélkül hagyni. Nevezetesen, abban neki igaza van, hogy az államháztartáshoz mért adósságszintünk nem rendkívüli, valóban az az európai uniós átlag körül van, és vannak ennél nagyobbak is értelemszerűen.

Annyiban azonban rendkívüli ez a magyar államadósság, hogy igen nagy hányada, kb. a fele külföldi devizaadósság. (Göndör István: Ez nem igaz.) Itt van az igazi nagy probléma, hogy az ezek után fizetendő kamatok kimennek az országból. Mondjuk, egy német, egy belga vagy egy olasz államadósság magasabb lehet, mint a magyar, de az állampapír-tulajdonosok hozama benn marad az országon belül, vagy elfogyasztják, vagy befektetik, a miénket meg kiviszik. Ez a nagy probléma, kedves Józsa képviselőtársam, hogy 400-500 milliárd forint megy ki kamatok formájában az országból. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: De nem érti. Nem ért hozzá.) Ezt kiszivattyúzzák éves szinten. Én kiszámoltam egyszer, ennek a nagyságrendje ezermilliárdokban mérhető. Ez az igazi probléma, hogy az adósság szerkezete eltér az Európai Unió átlagától.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Göndör István képviselő úr, kétperces!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nyikos bizottsági elnök úrnak teljesen igaza van, hogy Magyarországon extra magas a külföldi kézben lévő állampapír (Babák Mihály: Spekuláns tőke.), csak ehhez viszont ugyanúgy hozzátartozik, amiről Józsa képviselő úr beszélt, hogy miután nincs bizalom (Babák Mihály: Nincs pénz.) itthon, Magyarországon sem a jelenlegi kormánnyal szemben, nem vásárolják most sem az állampapírokat. Tessék megnézni a statisztikát (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), vagy visszagondolni egy héttel korábbra.

Jó, az aránya - akkor tessék összenézni, hogy mennyi lett a készpénz-megtakarítás az állampapírral szemben. Nem az állampapírba teszik, hanem (Babák Mihály: Ti is támogattátok, hogy külföldre vigyék a pénzt.) készpénzben tartják az emberek a pénzüket.

Azt gondolom, hogy ehhez bizalom kell. Ezt lehet úgy, ahogy tettük a múlt héten, hogy a törvény erejével előírják, hogy bizonyos helyeken állampapírra kell majd fordítani a megtakarítást. (Babák Mihály: Ezt ti miért nem tettétek meg?)

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Józsa István képviselő úr, kétperces!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm. A 31. ajánlási pont kapcsán szeretném elmondani, hogy köszönöm az elnök úr elemzését, csak két dologgal még tessék kiegészíteni. Akkor jelent problémát a devizában történő eladósodás, ha elszalad az árfolyam, és ez az elmúlt két évben történt (Babák Mihály: Ne vicceljél már!), a másik, hogy különös jelentősége van a kivitt kamatok révén annak, hogy mekkora az a kamatszint. Mert amíg alacsony a kamatszint, mint volt két-három évvel ezelőtt, akkor kevesebbet visznek ki.

Itt jön a bizalom kérdése, amit Göndör képviselő úr mondott, hogy ha működő tőke áramlik be, a kettő kompenzálja egymást. Tehát önök rosszul dolgoznak, mert magas a kamat, és Kósa úrral az élen elrontották a forint árfolyamát. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) A probléma itt gyökerezik sajnos, hogy nem értenek hozzá. Egy adott helyzetet kezelni kell, ahhoz pedig szaktudás kell, önökben meg maximum a vak hit van meg.

ELNÖK: Nagy Csaba képviselő úr, kétperces. Lassan térjünk majd vissza szerintem az eredeti felszólalólistához, ha javasolhatom. Természetesen ezt minden oldalnak mondom.

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt gondolom, ezek nagyon fontos érvek, amiket Józsa képviselő úr elmondott, hiszen folyamatosan visszatér az MSZP ahhoz a kijelentéséhez, miszerint Kósa Lajos képviselőtársunk képes egy ország gazdaságát összedönteni.

Én annyit szeretnék önöknek mondani, hogy amikor önök kiálltak a 2010-es választási kampány elé, akkor el kellett volna mondani az embereknek azt a tényt, hogy egy olyan költségvetést terjesztettek be az Országgyűlés elé, ami tarthatatlanná vált. Kósa Lajos nem másról beszélt, mint arról beszélt, hogy a választásokat követően az éves költségvetési hiány 80 százalék fölé kúszott, és amikor ez a tény, hogy önök elrontották a költségvetési tervezést, napvilágra került, akkor mindenki számára, a magyarországi választópolgárok számára és a pénzpiacok számára is egyértelművé vált, hogy az a költségvetés tarthatatlan.

Ha az Orbán-kormány nem nyúl hozzá, nem teszi meg az akcióterveit, akkor 2010-ben a költségvetési hiány majd hét százalék lett volna. Önök olyan költségvetést terveztek, hogy a közmunkaprogamra gyakorlatilag szeptemberre elfogyott a pénz. Azt a költségvetést egyszerűen nem lehetett tartani. Azt a költségvetést a Fidesz-KDNP-kormány mentette meg, úgyhogy önök ne mondjanak nekünk ilyeneket, hogy Kósa Lajos kijelentése döntötte be a forint árfolyamát.

Egyébként éppen az önök miniszterelnöke idején kúszott föl először az euró-forint árfolyam 300 forint fölé (Dr. Józsa István: Meg ment is vissza.), és annak a hibáját önök követték el, hogy a gazdasági világválságra úgy fordult Magyarország, hogy olyan kitettsége volt, ami Közép-Kelet-Európában más országnak gyakorlatilag nem volt meg. Ezekért a tényekért önök felelősek.

Elnézést, elnök úr, hogy félrevittük a vitát, de az ilyen jellegű elvarratlan szálakat, azt gondolom, hogy el kell varrni a politikában is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Horváth Zoltán képviselő úr, Fidesz, kétperces!

HORVÁTH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elhangzott az európai uniós források lehívásának utolsó kétéves vissza lévő időre jelzett kritikája.

(14.40)

Engedjék meg, hogy idézzek egy kormányhatározat-számot, bár nincs itt az LMP-s képviselő úr, aki felhozta, de a 15/2012. kormányhatározatban a kormány, felismerve azt, hogy gyorsítani kell az európai uniós források lehívását, a Magyar Fejlesztési Bank bevonásával egy speciális programot indít el, biztosítva ezzel majd azokat a gyorsító mechanizmusokat, amelyeknek a segítségével ezek a források lehívhatóak, valamint a közszféra esetében egy 50 milliárd forintos kormányzati segítséget ad az önerő biztosítására.

Miért is fontos ez az önerő biztosítása? Azért, mert az elmúlt időszakban azokban a költségvetésekben, amelyeket az előző szocialista kormányok készítettek, az önkormányzatok oldaláról soha nem volt biztosítva a fejlesztésekhez szükséges önerő. Működtettek egy úgynevezett BM Önerő Alapot, amely alapján a pályázati önerő maximálisan 5 százalék erejéig nyújtott fedezetet, azonban meg kell nézni, hogy milyen hozzáférési lehetőséget nyújtottak a különféle önkormányzatoknak. Ez az oka annak, hogy az önkormányzatok, megyei jogú városok, megyei önkormányzatok a fejlesztési forrásaikat kötvényből, a piacokról tudták csak finanszírozni, és ennek az a következménye, hogy ezek az önkormányzatok szinte nyomorognak, ezeket a forrásokat nemhogy visszafizetni nem tudják, de a fejlesztéseket legalább meg tudták valósítani. Ez az önök felelőssége, ahogy az is, hogy 2007-2013-ban egy olyan intézményi struktúrát hagytak jóvá Brüsszelben, amelyet a magyar kormány, amennyiben jól tud érdeket érvényesíteni és jól tud tárgyalni, nagy nehézségek árán tud majd felgyorsítani. Egy biztos: még olyan európai uniós tagállam nem volt, amely a rendelkezésre álló forrásokat a szociális alap és a strukturális alapok tekintetében (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Idő!) száz százalékig le tudta hívni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), vélhetően ez most sem fog sikerülni, de a kormány ezzel a kormányhatározattal megteremtette annak a lehetőségét (Az elnök ismét csenget.), hogy minél több forrást hívjon le.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Göndör István képviselő úr következik, ismét kétperces hozzászólásra.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nagy Csaba képviselő úrnak ajánlanám, tisztelt képviselő úr, ön azt mondta, hogy 80 százalék, én a következőt mondom: nézze meg a múlt évit és nézze meg a mostanit, aztán beszéljünk erről a 80-ról. Aki a költségvetés finanszírozásában egy kicsit otthon van, az tudja, hogy az első félévben kiadások vannak, és bevétel tulajdonképpen az év végén van, amikor az adófeltöltések megtörténnek.

Amit ön a 2010. évről mondott, tisztelt képviselő úr, bizony, az előző kormány, a Bajnai-kormány felvállalt jó néhány olyan átalakítási programot (Babák Mihály: Semmit, csak megszorítást!), amely a költségvetés számára megtakarítást jelentett volna (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Megszorított!), viszont az önök nagyon demagóg akkori ellenzéki politikája miatt meg a kormányváltást követő forradalmi hevületben például a MÁV dolgában, tessék csak megnézni, alig telt el egy év, ugyanott tartanak. Mennyivel tarthatnánk előbbre, ha önök merték volna vállalni, csak nem tudták vállalni, mert szembementek ellenzékként azokkal a strukturális változásokkal, amelyekre az országnak akkor is szüksége volt és ma is szüksége van. (Babák Mihály közbeszólása.) Tehát azt gondolom, hogy ezeket elég nehéz lesz megmagyarázni, és ezért mondjuk mi azt, hogy önök bizony nem kormányoznak.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Csizi Péter képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

CSIZI PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdekes volt hallani Göndör és Józsa képviselő urakat, mindkettőjük felszólalásában elhangzott egy-egy jelző: alkalmatlan és felelőtlen, majd ránéztem a kijelzőre, és ott volt az a párt, amely eszembe jut erről a két jelzőről: Magyar Szocialista Párt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a jelzők pont önöket jellemzik, 2010-ben pont emiatt választottak másképp az állampolgárok, és pont azért jutottunk ma oda a 2013-as költségvetésnél, hogy az államadósságra, az államadósság csökkentésére kell milliárdokat fordítani, mert önök két cikluson át alkalmatlanul és felelőtlenül kormányoztak.

Én megértem, hogy keresik azokat a látványberuházásokat, keresik azokat a nagy projekteket, amelyek valóban sikeresek voltak. Én nem tagadom, volt ilyen, bár azért érdemes megnézni, mondjuk, az autópálya-fejlesztésnél, hogy valójában egy autópálya-építés, mondjuk, az M6-os autópálya milyen minőségben készült el, és mennyibe fog ez kerülni a magyar adófizetőknek. De ha már európai uniós forrásokról beszélünk, akkor az európai uniós forrásoknál azt sem szabad elfelejteni, ahogy Horváth képviselőtársam mondta, hogy hány olyan pályázat volt, ahol a pályázati forrást követően a fenntartásra már abszolút semmilyen figyelem nem fordult, és hány olyan nagy külföldi beruházás kapott állami pénzt, miközben önök nem fordítottak kellő figyelmet arra, hogy az európai uniós forrásokkal, a lehetőségre álló forrásokkal pont a hazai kis- és közepes vállalkozásokat segítsük.

Az Új Széchenyi-terv az, amely megpróbál ebben segítséget nyújtani, az Új Széchenyi-terv az, amely eljut arra a szintre és eljuttatja az uniós forrásokat arra a szintre, amire valóban szükség van ebben az országban, hogy a hazai (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vállalkozók megerősödjenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most tudok szót adni Dúró Dóra képviselő asszonynak, aki nem kétperces, hanem előre bejelentett felszólaló.

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik kiemelt ágazatként tekint az oktatásra, és erről tanúskodik az a módosítójavaslat-csomag, amelyet a közoktatásra és elsősorban a jövő évi költségvetés tervezésekor a felsőoktatásra vonatkozóan benyújtottunk.

A második Orbán-kormány kétéves időtartama alatt a felsőoktatásra fordítandó összeg 55 milliárd forinttal csökkent. Ha megnézzük a 2011-es költségvetésben az erre fordítandó összeget, az egyetemek, főiskolák működésére fordítandó összeget és a most beterjesztett költségvetésben ugyanezt a címsort, akkor látjuk, hogy ez a különbség rajzolódik ki. Ezért az erre vonatkozó módosító javaslatunkban arra tettünk kísérletet, hogy az Országgyűlés állítsa vissza a 2011-es szintet a felsőoktatás intézményeinek támogatásában. Nem szerettünk volna olyan demagóg vagy a földtől elrugaszkodott javaslatot megfogalmazni, ami nyilvánvalóan vállalhatatlan, és amihez a megfelelő összeg nem áll rendelkezésre, azonban ha 2011-ben sikerült az Orbán-kormánynak ilyen összegű támogatást biztosítani a felsőoktatás számára, akkor, úgy gondoljuk, ezt a szintet tartani kellene, és csak nominál értéken tartanánk meg ennek a módosító javaslatnak az alapján is. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy olyan javaslat lehet, amelyet a kormánypártok is támogathatnak, azonban egyik bizottságban sem nyerte el a fideszes, KDNP-s képviselőknek a támogatását.

A felsőoktatás vonatkozásában egy másik címsorról is beszélnünk kell, ami egész egyszerűen eltűnt az idénre vonatkozó költségvetésből, ez pedig a felsőoktatási intézmények hallgatóinak juttatásai központi előirányzata. Tavaly 2,9 milliárd forintot irányzott elő a költségvetés erre a célra, és idén ez nem található meg külön sorként a számok között, tehát eltűnt ez a 2,9 milliárd forint, és ha a fejezeti indokolásokat átböngésszük, azokban sincs benne, hogy melyik címsor tartalmazza ezt az összeget. Annyit találunk csak, hogy a Wekerle Sándor Alapkezelő az, amely ennek a lebonyolításában közreműködik, de hogy mennyi ez az összeg a következő évi költségvetésben, az nem derül ki számunkra. És amikor a bizottsági ülésen feltettük a kérdést a kormány képviselőjének, akkor tőle sem kaptunk választ, hogy ez melyik címsorba került bele, és hogy mennyi lesz a következő évre vonatkozóan. Ezért is terjesztettünk elő módosító javaslatot erre vonatkozóan is, hiszen tudjuk, hogy a kormánynak törekvése az, hogy a felsőoktatási keretszámokat, legalábbis az államilag finanszírozott keretszámokat csökkenteni fogja, és így nyilván a hallgatói juttatások is csökkennek, amivel természetesen nem értünk egyet, és ezt sokszor ki is fejeztük már itt az Országgyűlésben, azonban a juttatási keret csökkentése nem elfogadható.

Önmagában a keretszámok csökkentése is azt eredményezi, hogy a társadalmi mobilitás nehezebbé válik, és a szegényebb gyerekek kisebb eséllyel fognak bekerülni felsőoktatási intézményekbe, illetve ha bekerülnek, csak a diákhitel fogja azt a lehetőséget biztosítani számukra, hogy elvégezzék a felsőoktatási tanulmányaikat, azonban ezzel el is adósítják magukat a húszas éveik elejére. Tehát ez egy olyan szemlélet a kormánypártok részéről, amelyet egyáltalán nem tudunk támogatni, és ezért szeretnénk, hogy ne hitelből kelljen a szegényebb, de tehetséges fiataloknak elvégezni a felsőoktatási intézményeket és megszerezni a képzettséget, hanem az állam biztosítsa számukra ezeket a juttatásokat.

A közoktatás területén szintén ebbe a módosítójavaslat-csomagba tartozik az a két cél, amelyet megfogalmaztunk. Az egyik egy teljesen új és jelenleg alig működő oktatási formának a meghonosítását irányozza elő, ez pedig a bentlakásos iskoláknak a rendszere. Az erre előirányzott 1,6 milliárd forint számításaink szerint arra lenne elegendő, hogy minden megyében és Budapesten létrehozzunk egy-egy ilyen intézményt, illetve a következő tanévben, tehát 2013 szeptemberétől tudjanak működni ezek az iskolák.

(14.50)

A 2014-es költségvetésben kellene biztosítani, hogy a tanévben folytatni is tudják a munkájukat. Ilyen értelemben tehát, mivel a tanév és a költségvetési év nem esik egybe, ilyenkor csak a négy hónapra irányoztuk elő ezt a bevezetést. Ezek az iskolák számításaink szerint megyénként 300 gyermeket tudnának nevelni óvodás koruktól a szakképzés befejezéséig, és ezzel körülbelül 50-60 pedagógusnak, illetve munkájukat segítő embernek tudnánk megyénként munkalehetőséget is biztosítani.

Végezetül az ebben az oktatási csomagban szereplő negyedik cél a tartós tankönyvek bevezetésének a pluszköltségei. Ezt is megkérdeztük az oktatási bizottság ülésén a kormány képviselőjétől, hogy erre milyen összeget fordítanak, azonban szintén nem kaptunk választ, és az előterjesztésben nem található meg ez sem, hogy ennek a például nyomtatási vagy logisztikai pluszköltségeit miből kívánja fedezni a kormányzat, ezért egy 850 millió forintos összeget irányoztunk elő, ha sikerül ezeket a tankönyveket bevezetni az előirányzott 2013 szeptemberi időpontban, amit egyébként maga államtitkár asszony is megkérdőjelezett, tehát igencsak kétséges, hogy ez sikerül-e.

További két olyan ifjúságpolitikai jellegű módosító javaslatunkról szeretnék beszélni, amelyet szintén sérelmezünk; ahogy a felsőoktatás esetében elmondtam, hogy az Orbán-kormány időszaka alatt csökken az erre fordított költségvetési ráfordítás, ugyanezt sajnos elmondhatjuk a kábítószer-megelőzéssel kapcsolatos feladatok ellátásában is.

Harrach Péter frakcióvezető úr, amikor itt volt bent, elmondta, hogy a néhány tíz millió forintos módosításokat tudná támogatni, de nagyobb keretre és nagyobb változásokra nincsen lehetőség. A kábítószer-megelőzéssel kapcsolatos feladatok csökkentése is ilyen mértékű, tehát ha komolyan gondolja akár a KDNP-frakció, de az egész kormányoldal magát a kábítószer-fogyasztás megelőzését, akkor ezt a jobbikos módosító javaslatot is támogatnia kellene, azonban a bizottságokban ez nem így történt.

Végül, de nem utolsósorban az életvédelemről is szeretnék beszélni, s egy olyan civil szervezetről, amely nagyon fontos magzat- és életvédelmi tevékenységet fejtett ki évtizedek óta Magyarországon, és több száz nőt és családot segített abban, hogy a megfogant gyermeküket meg tudják tartani, világra tudják hozni és nevelni tudják. Ez az Alfa Szövetség nevű civil szervezet, amely eddig ehhez a nemzetmentő tevékenységéhez egyáltalán nem kapott állami támogatást. Úgy gondoljuk, hogy megérdemelnék, és szükség lenne arra, hogy az életvédő tevékenységet, ha csak gesztusként is, néhány tíz millió forinttal támogassa az állam. Ezek támogatására kérem önöket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr kétpercese következik.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Dúró Dóra Képviselő Asszony! Nagyon szimpatikus számomra, amikor egy családanya a gyerekek továbbtanulásáról és egyáltalán gondoskodásról beszél, ez el is várható öntől, hisz családanya, és nagyon szimpatikus, amiket mondott. Úgy gondolom, hogy ahhoz a kérdéshez próbálnám vitára bocsátani elképzeléseinket és véleményeinket, amely a felsőoktatásról szól.

Ön azt mondta, hogy állítsuk vissza és konzerváljuk azokat a rendszereket, amelyek eddig működtek. Tisztelt Képviselő Asszony! Megfontolandó ez a dolog, de úgy gondolom, hogy nem mindent lehet ebben a kérdésben ugyanúgy folytatni, ahogy régen volt. Nézze, én most úgy emlékszem, hogy hetven képzőhely vagy nagy főiskola volt, és száznegyven lett belőle. Piacosodott a képzés, és sokan tartják az állami normatívákért a kezüket olyan diplomákra és olyan képzésekre, amelyek nem fontosak az ország szempontjából. Tehát megindul a normatívák piacosítása, különösen a magánegyetemek, magánfőiskolák és különböző tanfolyamok kapcsán.

Be kell látni, hogy a demográfiai hullám, amely a rendszerváltást követően elindult, az a negatív tendencia, elérte a középiskolákat és a főiskolákat. Tehát csökkenni fog a hallgatók száma. Aztán úgy gondolom, hogy a struktúrán szintén változtatni kell, hisz olyan képzésekre, amelyekben hiány van, államilag preferált normatívákat kell biztosítani. Gondolok itt a fizikára, kémiára, matematikára, gépészetre és sok egyéb másra, amely az ország gazdasága számára fontos, de nem képeznek, mert nincs jelentkező.

És a minőség kérdésében, tisztelt képviselő asszony, én nem szeretnék csak a bolognai folyamatra mutatni, mert az nem volna igazságos, de úgy gondolom, hogy a felsőoktatásban a diploma értéke sok helyütt kitűnő, jó, világhírű, de a bolognai folyamattal valaki tíz évig lehet állami normatíván főiskolás, meg gyűjti a krediteket, ez akkora baromság szerintem, hogy nem igaz. Mi nem ebben éltünk és nem ebben nőttünk fel. Lehet, hogy ez valamivel jobb, de én nem látom ennek biztosítékát.

Úgy gondolom, hogy a (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mennyiségi szemléletből minőségibe kellene átmennünk, és ebben talán egyet is értünk, ezen gondolkozzunk. Fontos kérdéseket vetett fel.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Újabb kétperces: Szabó Timea képviselő asszony, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is az oktatásról szeretnék néhány szót szólni. Jobbikos képviselőtársammal maximálisan egyetértek abban, hogy elfogadhatatlanok azok a forráskivonások, amik történtek az oktatásban, és ezeket valóban egy reális mértékben vissza kell állítani. Ezt az LMP maximálisan támogatja.

Mi azt gondoljuk azonban, hogy például a bentlakásos iskola helyett vannak más, költséghatékonyabb megoldások. Azt gondoljuk például, hogy azokban a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben, ahol eddig az integrációs törekvések nem valósultak meg vagy nem hoztak megfelelő eredményeket például, elengedhetetlen, hogy az oktatási kormányzat az egész kistérségre kiterjedő komplex programokat hozzon létre, amibe beletartozik a korai fejlesztés, iskolai segítő-fejlesztő munkahelyek létesítése, a mentorálás, a szülői részvétel elősegítése, szociális és egészségügyi szereplők bevonása.

Ezért ezt célozza az LMP-nek a kiemelt oktatási körzetek létrehozására szánt lépése. 2013-ban ennek a programnak az előkészítésére nyílik csupán mód. Javaslatunkkal az ezt szolgáló szerény összeget szeretnénk visszahozni a költségvetésben.

A másik fontos pontja az oktatáspolitikánknak az, hogy véleményünk szerint elengedhetetlen az, hogy minden iskolában legyenek gyógypedagógusok, iskolapszichológusok, fejlesztőpedagógusok, logopédusok, akik segítenék az ott már működő tanári kart. Azt gondoljuk, hogy egyébként ez egy költséghatékonyabb megoldás is lenne, mint amit egyébként a Jobbik javasol, és egyébként kevésbé szegregálna például, mint a Híd-program. Erre szeretne még egy külön összeget elkülöníteni az LMP.

Köszönöm.

ELNÖK: Dúró Dóra képviselő asszony, kétperces!

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Babák képviselő úrral egyetértek abban, hogy a keretszámok csökkentése egy jogos igény lehet, ha valóban azt vesszük figyelembe, hogy a nemzetgazdaságnak milyen igényei vannak, a munkaerőpiacnak milyen igényei vannak, és ehhez igazítjuk a felsőoktatási keretszámokat.

Azonban meglátásom szerint most nem ez történik. Például, ha a jogászképzést megnézzük, akkor a legfrissebb, 2011-es felmérések alapján azt látjuk, hogy a friss diplomások közül a jogászok gyorsabban el tudnak helyezkedni, mint az átlagdiplomások, az átlagdiplomásoknál nagyobb számban végeznek a szakterületükhöz kapcsolódó munkát, ez is általános probléma a felsőoktatásban végzettek számára, hogy megszerzik a diplomát, de nem azon a szakterületen kezdenek el dolgozni. A harmadik dolog, hogy a végzettségüknek megfelelő munkát végeznek, ami szintén problémát szokott jelenteni a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek, hogy olyan munkahelyen tudnak elhelyezkedni, ami egyébként nem igényli a végzettségüket. A jogászok mind a három területen kiemelkedőek, tehát ez is azt mutatja, hogy a jogászképzésre szükség lenne, és folytatni kellene. De hasonló a helyzet a közgazdászok esetében is.

Önmagában az intézmények száma, úgy gondolom, nem jelent feltétlenül minőségi romlást. Ha egyébként európai uniós összehasonlításban megnézzük, akkor az Európai Unióban tízmillió lakosra nyolcvan felsőoktatási intézmény jut. Magyarországon 67 állami felsőoktatási intézmény van. Ha tízmillió főre vetítjük, akkor látható, hogy európai uniós összehasonlításban nem sok a Magyarországon működő államilag fenntartott felsőoktatási intézmény.

Szabó Timea képviselő asszonynak mondanám, hogy a bentlakásos iskola nemcsak egy oktatási forma lenne, hanem egyéb olyan szocializációs közeg is és egyébként higiénés feltételeket is biztosítana az oda járó, legtöbbször szegény sorban élő gyerekeknek, ami egy olyan többletet ad nekik, amit egyébként az ön által felsorolt (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) képzési formák nem adnak meg.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr, ismét kétperces.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Két megjegyzést Dúró Dóra képviselő asszony módosító indítványaihoz, mégpedig szakmai oldalról próbálom megközelíteni. Intézményfenntartóként van némi rálátásom, de én úgy gondolom, hogy ha most a jogászokról beszélünk, ami nem egy intézményes alkalmazás, szóval a gazdaságnak van szükséglete ma mérnökökre és jól képzett szakemberekre. Ez nem a jogterület, bocsásson meg, Dunát lehet rekeszteni a jogászokkal, elhiszem, hogy elhelyezkednek, de sok haszna a gazdaságnak nincs, és nem segíti a gazdaság élénkülését, ahol meg fogunk élni mindannyian. Azért lássa be, kérem, hogy most arra kellene koncentrálnunk az államilag finanszírozott férőhelyek esetében, hogy a gazdaságot élénkítse és segítse a kijövő fiatal értelmiség.

(15.00)

De egy dolgot még emlegetett a felsőoktatásba való bekerülés tekintetében is. Én is azt mondom, és ebben teljesen egy véleményen vagyunk, hogy a tehetséges gyerek jusson el a felsőoktatásba. Képviselő asszony, nem mindenki jut be közülük, mert elveszik mások, tehetségtelenek a helyüket. Úgy gondolom, hogy a szegényeknek is meg kell adni az esélyt, mert vannak szegény családok, de ezt elsősorban a jó tanulással kell megteremteni, mégpedig ott, helyben.

Úgy gondolom, hogy helyben kell gondoskodni a gyerek fejlődéséről, és hogy jó eredményt érjen el az érettségin, és biztos legyen a felvétele és az állami normatíva, az állami férőhely; akkor az a szegény gyerekeknek is esélyt ad. Ez nagyon fontos kérdés. Tudja, nagyon sok szegény gyerek nem jut el azért, mert nem figyelnek oda otthon az általános iskolában, a középiskolában, de ezt helyben kell megoldani; nem itt a parlamentben, helyben, kiváló pedagógusokkal, akikből azért még van ebben az országban, és nagyon bizakodom bennük.

Még egy dolgot, hogy a segítés intézményesen vagy az iskolán belül. Nézze, ez egy szakmai vita, amit el kell dönteni, hogy külön intézményrendszert hozzunk létre vagy tartsunk fönn pedagógiai szakszolgálattal meg egyébbel, vagy pedig vigyük be az iskolába, és minden iskolában legyen erre megfelelő szakember. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Én azt hiszem, hogy ez utóbbihoz csatlakozom, hogy az adott iskolában segítsék a gyereket, mert annál jobb nincsen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szabó Timea képviselő asszony, LMP, kétperces.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is örülök, hogy Babák képviselőtársam egyetért velem, mert amit ő mondott a helyben segítésről, az nagyjából egybecseng azzal, amit én is mondtam ott az iskolasegítésről. Sajnos azonban azt kell mondanom: az, hogy a GDP csupán 1,4 százalékát kívánja a kormány most felsőoktatásra költeni, az azért nem egészen abba az irányba mutat, hogy a kormány elkötelezett a fiatalok továbbképzését illetően. Sajnos pontosan ezért látjuk a tömeges kivándorlást Magyarországról, ami nem egy jó folyamat. (Babák Mihály: Nincs tömeges kivándorlás. A gazdagok kiviszik a gyerekeiket.) De van, sajnos.

Dúró Dóra képviselőtársamnak mondom, hogy vannak olyan nemzetközi gyerekegyezmények, ENSZ-egyezmények, amelyek azt mondják, hogy még ha rossz körülmények között élnek is a gyerekek, a legjobb helyük a családban van. És értem, és egyébként egy valós probléma az, amit ön feszeget, hogy például higiéniés problémák felmerülhetnek nagyon sok helyen. Azt gondolom, hogy ott például a telepfelszámolással lehetne segíteni. Az LMP erre is elkülönített egy minimális összeget, ami egyébként szerepel már most is a kormánynál, illetve különböző TÁMOP-pályázatokban, csak éppen rosszul költik el a pénzt, illetve ki tudja, hogy hova megy ez a pénz.

Tehát azt gondolom, hogy továbbra is vannak más megoldások annak érdekében, hogy elérjük azt, hogy a gyerek azért mégis egy családi közegben maradhasson, viszont fejlődhessen egy iskolai közegben, és ezzel egy időben egyébként a higiéniés körülményeket is javíthassuk.

Köszönöm.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, és tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Kettő percre Szél Bernadett képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Timeához és Babák képviselőtársamhoz csatlakozva én is a gyermekszegénységnek egy aspektusát szeretném felvetni, mivel látom, hogy számottevő aggodalmak vannak azzal kapcsolatban, hogy valóban hogy tudnak a gyermekek a lehető legóvottabb környezetben, de mégis a fejlődésüknek a legmegfelelőbb képzést kapva felnőni.

Felhívom a figyelmet arra, hogy Magyarország számos statisztikában sajnos nagyon szomorú helyet foglal el, de a három év alatti gyermekeket nevelő édesanyák tekintetében, hogy hányan tudnak ténylegesen eljutni a foglalkoztatásba, ebben szintén hátul kullogunk az Európai Unióban. Ez ugyanis nálunk az EU-átlag egyharmada, és a legalacsonyabb az egész Unióban.

Tudományos kutatások bizonyítják, hogy nagyon fontos hatása van a gyermekszegénységre annak, hogy a szülők tudnak-e dolgozni és kiváltképpen, hogy az édesanyák tudnak-e dolgozni. Úgy csökkenthető a gyermekszegénység - kutatások bizonyítják -, hogyha az édesanyák el tudnak jutni a munkaerőpiacra. Ezért azt gondolom, hogy minden lehetséges eszközzel segítenünk kell azt, hogy a kisgyermeket nevelő nők vissza tudjanak térni a munkaerőpiacra, és ezzel kapcsolatban pedig mi javasoltuk a Start Bónusz kártyára fordítható támogatások további növelését. Kérem ennek megfontolását, mert úgy gondolom, hogy ez egy olyan kérdés, amely mind a családok számára, mind az oktatás számára számos pozitív hozadékkal járna.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Babák Mihály fideszes képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Mélyen tisztelt elnök úr, tudom, hogy szakember ebben a kérdésben, és önnek is nagyon fontos, úgyhogy biztosan élvezettel hallgatja beszélgetésünket vagy tárgyalásunkat, vitánkat.

Tisztelt Képviselő Hölgyek! Úgy gondolom, azt a dolgot azért el kell fogadniuk önöknek, hogy mindenhez pénz kell. A pénzt mindenkor a gazdaság teremti meg. Hogy a gazdaság élénküljön, ahhoz a gazdaság által igényelt jó szakemberek, generáló szakemberek, multiplikatív szakemberek szükségesek, és ezt el kell kezdenünk a képzésben, a gazdaságirányultságú képzésekben. Ez most nincs rendjén ebben az országban, képeznek kommunikátorokat meg szociológusokat meg minden egyéb dolgot, de a gazdasági szakemberben rengeteg az igazi jó műszaki és reálszisztémában érdekelt szakmai értelmiség.

Szóval, mindenhez több pénz kell, és úgy gondolom, teljesen jogos dolog, hogy most a gyerekeket féltjük, hiszen azért hölgyek, ezt önök tudják nagyon jól, a gyerek nem tehet róla, hogy megszületett, a gyerek nem tehet arról, hogy hova született. A gyerek megszületett, és nekünk és a családnak kellene elsősorban gondoskodni, és család mellett meg nekünk kellene gondoskodni róluk. Igen, ezzel komoly gondok vannak ebben az országban, Európában és a világban, de nekünk meg kell tennünk mindent.

Nézzék, az intézmény mindig családot pótol többségében. Igazából a családot kell helyre tenni, és úgy gondolom, hogy a mostani kormányzati ciklusban részt vevő képviselőtársaim a családot tartják a legfontosabbnak, hogy ott legyen rend. Ahhoz pedig munka kell, a munkához meg gazdaság, a jó gazdasághoz meg szakember kell. Szóval, értik, hogy ez egy olyan kör, amelyet ha nem tartunk igazán körben (sic!), akkor hibák lesznek, és csak rendszerjavítgatásokat teszünk az ügyben, de gazdaság, képzés, család, oktatás, ezek mind nagyon-nagyon fontos kérdések, komplex kérdés.

Úgy gondolom, hogy talán az intézmények túlhangsúlyozását nem szabadna. Nevén kell nevezni: vannak olyan családok, amelyekben a gyerekek nincsenek biztonságban. Ott igenis, az önkormányzatoknak és a hatóságoknak intézkedni kell az elhelyezésükről. Cigány gyerekekről van szó, nevezzék nevén. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Igen, alkalmasint nem kapják meg a lehetőséget ahhoz, hogy ők felemelkedhessenek. Nekünk ebben segítenünk kell. De nem biztos, hogy intézménnyel kell csak ezt megoldanunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A helyi gondoskodás a legfontosabb.

Elnök úr, köszönöm megtisztelő figyelmét és türelmét hozzám.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Szabó Rebeka, LMP.

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én ugyan gondoltam rá, hogy esetleg majd gombnyomással fogom magamat megpróbálni beilleszteni az időrendbe, de ha már így alakult, akkor elnézést, most kicsit témát váltanék, és a fenntarthatósággal kapcsolatos, a természetvédelmet érintő módosító javaslatainkról szeretnék röviden beszélni. Ez az ajánlásban egyébként a 171-es és a 150-es, csak hogy mindenki el tudja helyezni, hogy miről beszélünk.

Az egyik az, hogy a Natura 2000 kezelési tervek elvégzésére szeretnénk több pénzt fordítani. Minden bizonnyal tudják azt, hogy ez egy európai uniós kötelezettség, amit el kell végeznünk. A Vidékfejlesztési Minisztérium május elején írt ki pályázatot mintegy 250 hazai Natura 2000 terület kezelési tervének elkészítésére. A nyilvánosan hozzáférhető adatok szerint Magyarországon 512 olyan Natura 2000 terület található, amelyekre egyedi kezelési és fenntartási tervet kell készíteni.

Ez a pályázati kiírás, amit a VM kiírt, azt bizonyítja, hogy ennek a feladatnak a teljesítése jelentős késést szenved, különös tekintettel arra, hogy a vonatkozó uniós előírások alapján a kezelési terveknek már teljeskörűen el is kellett volna készülniük. Ezzel a késlekedéssel Magyarország uniós kötelezettségszegési eljárást kockáztat, ugyanis ezeknek a kezelési terveknek 2010 végéig kellett volna elkészülniük.

A Natura 2000 területeken össze kell hangolni a gazdálkodást a természetvédelmi célkitűzésekkel. A fenntartási terv a Natura 2000 területen élő állat- és növényfajok védelmével és a terület céljával összhangban fogalmaz meg ajánlásokat. Magyarországon a Natura 2000 területek jelentős része mezőgazdasági hasznosítású. Ezek a fenntartási tervek a gazdálkodókat is segítik abban, hogy megismerjék a terület természeti értékeit, a környezetvédelmi célokat és a gazdálkodási irányelveket, tehát hogy tudják azt, hogy mihez kell nekik igazítaniuk a gazdálkodásukat, mi az a cél, aminek érdekében adott esetben bizonyos korlátozó intézkedéseket el kell viselniük, természetesen a megfelelő kompenzációért.

Az ilyen fenntartási tervek nélkül a területhasználat összeütközésbe kerülhet az élőhelyvédelem céljaival vagy akár a madárvédelmi és az élőhely-védelmi irányelv előírásaival. Ez megnehezíti a természetvédelmi oltalom érvényesítését, például a bérbe adott Natura 2000 területeken lévő állami földek esetében, és hogy itt az elmúlt hónapok történéseit idézzem, akár olyan kiemelt jelentőségű védett területeken, mint a madárrezervátumként, védett fajok élőhelyeként ismert Nagyberek területénél, ahol a vízszint okozott kifejezetten jelentős problémát. Illetve nem olyan régen itt a parlamentben is beszéltünk Magyarország egyik legértékesebb erdőterületéről, a Csarna-völgyről, ahol felmerült a konfliktus az erdészeti kezelés és a természetvédelmi kezelés között.

(15.10)

És ha itt lett volna egy kész Natura 2000 kezelési terv, akkor ez megfelelő iránymutatást adott volna arra, hogy tulajdonképpen hogyan is kell eljárni, és az egész - hogy úgy mondjam - vita tulajdonképpen megelőzhető lett volna.

A másik módosításunk pedig arról szól, hogy a nemzeti parkok költségvetését szeretnénk jelentősen megemelni. A környezet- és természetvédelmi intézményrendszer sajnos a jelenlegi kormány alatt egyre jobban amortizálódik, a költségvetési megszorítások arányaiban ezt a területet érintik a legdrasztikusabban, és most itt ideértem az évközbeni zárolásokat is. Ez persze nyilván nem független attól, hogy sajnos a kormányzatban nincsen tekintélyes és más tárcaérdekekkel ütközni képes képviselője a magyar természetvédelemnek.

Az is tény persze, hogy az intézményrendszer leépülése már az előző kormányok működése alatt megindult, valahogy a természetvédelem jellemzően mostohagyereknek számított, pláne, amikor pénzt kell rá fordítani, ugyanakkor a mostani kormányzati időszakban drámaian felgyorsult ez a leépülés, és ma már egyértelműen a működőképességet, illetve a környezeti jogok alkotmányban is rögzített érvényesíthetőségét veszélyezteti ez a folyamat.

A nemzeti parki igazgatóságok költségvetése a 2009-es 9,6 milliárd forintról mára 4,3 milliárd forintra csökkent. Tulajdonképpen ilyen mértékű elvonást az állami szféra egyetlen más területének sem kellett elszenvednie. Ugyanakkor ebben az időszakban a nemzeti parkok feladatköre, működési területe egyáltalán nem szűkült, hanem éppen ellenkezőleg, új területek váltak védetté. Most már foglalkozniuk kell a Natura 2000-es területekkel, és egyre több teendő hárul rájuk a szemléletformálásban, a fiatalok nevelésében is; ugyanis a környezeti nevelésből is száz százalékig kivonult a kormányzat.

Tehát én erre a két módosító indítványra szeretném felhívni az önök figyelmét, ezek ott lesznek majd a plenáris szavazáson is, mondom: 171-es, 150-es számmal. Nagyon kérem, fontolják meg, hogy az alkotmányba is foglalt fenntarthatósági célok teljesítése érdekében erre a két címre, irányra egy kicsit több forrást allokáljanak.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre Szabó Timea képviselő asszonyt illeti a szó.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én egy kicsit lassú voltam az előbb, és még az előzőhöz visszatérnék, Babák képviselőtársam hozzászólására reagálnék részben.

Két dolgot mondott el Babák képviselőtársam, amivel teljesen egyetértek, fontosak a családok, és mindenhez pénz kell. Ezért is láttuk, tapasztaltuk nagyon szomorúan, amikor tanulmányoztuk a 2013-as költségvetést, hogy a családi támogatások, úgymint gyermeknevelési támogatás, anyasági támogatás, családi pótlék, semmit nem emelt a kormány a 2013-as költségvetésben. Ezek reálértékben tovább csökkennek. Ezt nagyon szomorúan vettük tudomásul, mert ez azért nem abba az irányba mutat, amit egyébként Babák képviselőtársam elmondott, és amivel maximálisan egyetértek.

Az az igazság, meggyőződésünk, hogy ezek az úgynevezett univerzális ellátások az alacsony keresetűek, a szegénységben élők számára különösen fontosak, hiszen ezek kiválthatják a segélyezést, amivel kapcsolatban itt nagyon sok képviselőnek amúgy is ellenérzése van. És egyébként maximálisan egyetértünk mi is azzal, hogy az a célszerű és az az előnyös, ha munkával keresik meg az emberek a kenyérre valót, és nem segélyből. Pont ezek az univerzális ellátások segíthetnék hozzá a családokat ahhoz, hogy elkerüljük a segélyezést a szegény családok esetében.

A másik, ami ehhez kapcsolódik részben, az a gyermekétkeztetésre szánt összeg, ami a 2013-as költségvetésben szintén 29,5 milliárd forint marad, ami már ugyanannyi, mint az előző, az idei költségvetésben, és ami már, látszik a kimutatásokban, illetve a Széll Kálmán-tervben is szerepel, hogy már most csak a rászoruló gyermekek egyötöde jut így ellátáshoz.

Azt gondolom, hogy így nem fogjuk hozzásegíteni a rászoruló családokat, a szegény családokat ahhoz, hogy valóban integrálódjanak, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba. És különösen fájó ez, amikor a szegény sorban élő gyerekekről beszélünk. És azt is külön kiemelném, a nyári gyermekétkeztetésre jövőre is csak 2,4 milliárd forint marad, ami megint csak a rászoruló gyerekek egyötödének lesz elegendő. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm, majd folytatom később.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Babák Mihály képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Képviselő Asszony! Vannak dolgok, amikben nyilvánvalóan megint egyetértünk, de a gyerekétkeztetésben azért, ha nominálisan úgy is néz ki, hogy ugyanazon az összegem van a gyermekétkeztetés, a helyi önkormányzatok valósítják meg, tudnia kell azt, hogy minden településen van Start-munkaprogram, és a zöldséget lényegesen olcsóbban állítják elő, úgymond nincs is ára, épp ezért több lesz ebből az étel, mint amire korábban ebből juthatott.

Még egy dolgot a családi pótlékról. Nézze, ez ténylegesen így igaz, a filozófiája más ennek a kormánynak, nem a családi pótlékot, a pénzbeli ellátást kívánja növelni, mert sokszor játékgépekben és sok más helyütt, kocsmákban kötöttek ki ezek a pénzeszközök. Ezt személyesen is megtapasztaltam, úgyhogy a gyerekhez kell konkrétan eljuttatni ezeket a forrásokat, ellátások formájában. Van olyan hely, nem mindenkinél, de vannak olyan helyek, ahol nagy számban kell gondoskodni a konkrét természetbeni ellátásról és nem a családi pótlékról. Ez pedig az önkormányzatoknál többségében megvan, és be is tudjuk osztani.

És még egyet, amit emlegettek itt az imént az ingyenes tankönyvnél és a tartós tankönyvnél. Nézzék, ha nem piaci alapon fog működni, hanem a kormány gyártatja a könyveket, akkor lényegesen olcsóbb lesz. És ezt máshol is így csinálják, mondjuk Finnországban is, és megnéztem, ott is a gyermekétkeztetést mindenki számára kvázi kötelezően, azaz teljesen normális szolgáltatás, egészen a fürdő-, úszási lehetőségtől a tornacsarnok-használatig ingyenes, és a tankönyv is.

Azt hiszem, oda kell jutnunk, hogy ebben ne legyen olyan alkalom, hogy másra költhessék el a pénzbeli ellátást, tehát nem a pénzbeli ellátásokat kell növelni, hanem a gyerekek irányába közvetlenül értékelhető és érezhető ellátási formákat, mert a szülők alkalmasint elfeledkeznek arról, hogy ők a felelősek a gyerekeikért.

Ez sajnos sok helyütt, tisztelet a nagy kivételnek, sok helyütt azért ez így van. Ebben pedig nekünk kell olyan rendszert kitalálnunk, még úgy is, hogy a gyerek az utcán ne csellengjen, hanem iskolába járjon. És az sem elvetnivaló, hogyha a rendőr a közterületen van, megkérdi, hogy ugyan gyermekem, aztán miért nem vagy az iskolában. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És ha netalántán nincs semmi oka, akkor pedig elkíséri az iskolába. Úgyhogy ez nem valami rendőrállam (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem egy nagyon fontos intézkedés a gyerek érdekében.

Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek, Szabó Timea képviselő asszony.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést, nem akarom itt kétpercesekre szétoffolni a beszélgetést, de azért erre mindenképpen reagálnom kellene. Azért azt gondolom, az meglehetősen megbélyegző és kiskorúsító állítás, hogy azért kell nem pénzben juttatni ezeket a támogatásokat, mert játékgépekre és kocsmára költik. Egyrészről lehet játékgépre és kocsmára költeni nemcsak a szegény családokban, hanem a nem rászoruló családokban. Azt gondolom, erről ráadásul semmiféle kimutatás nincsen. Azt gondolom, ez olyan irányba viszi a beszélgetést, ami nem előremutató.

Ráadásul, ha már erről beszélünk, ha már ezt akarja a kormány kiküszöbölni, akkor ennek nem ez a módja, mert ráadásul ezzel nem fogják kiküszöbölni. Harmadrészt látjuk, hogy az Erzsébet-utalvány esetében már az EU is felemelte a szavát, sőt Magyarország várhat egy vizsgálatot azzal kapcsolatban, hogy ráadásul ennek piackorlátozó hatásai vannak, amit az EU sem néz jó szemmel. (Babák Mihály közbeszól.)

A gyermekétkeztetéssel kapcsolatban pedig mondanám, itt utalt képviselőtársam az önkormányzatokra, illetve a helyben megtermelt élelmiszerre. Hát, pontosan tudjuk, hogy a nyári gyermekétkeztetéssel kapcsolatban rengeteg önkormányzat nem tudott pályázni az állami támogatásra, mert nem tudták egyszerűen azt a két minisztériumi feltételt teljesíteni, ami szerepelt a kiírásban, történetesen a helyben termelt élelmiszer, hogy a 30 százaléka onnan kell hogy származzon, 40 kilométeres körzetből, a másik pedig a helyben főzés. Sajnos vannak olyan körzetek, ahol egyszerűen nem tudják ezt biztosítani.

Nagyon sok önkormányzattól jött visszajelzés, hogy ezért nem is tudtak pályázni, elestek az állami támogatásnak ettől a részéről. (Babák Mihály: Ez nem így van.) Úgyhogy az önkormányzatoknak pont nem tett jót ez a fajta kiírás. Mi ezzel kapcsolatban többször kértük és figyelmeztettük a minisztériumot, hogy legyen valami változás ezzel kapcsolatban, mert katasztrofális lesz a helyzet.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Szél Bernadett képviselő asszony!

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget. Én is Babák képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni, mert egyértelműen úgy fogalmazott, mintha a Start-közmunkaprogram egy univerzális megoldást jelentene azoknak a családoknak a számára, amelyek hátrányos helyzetűek lévén vidéken próbálnak meg valamilyen módon boldogulni. (Babák Mihály: Ilyet nem mondtam!) Úgy fogalmazott, hogy minden sarkon van már Start-közmunkaprogram. Ez nem így van, egyrészt; másrészt pedig nem mindenhol olyan üdvös a közmunkaprogramnak a végrehajtása, mint ahogy azt a kormánypárti képviselők remélik.

Ezért is fogalmaztunk meg olyan módosító javaslatokat, amelyek egyrészt arra vonatkoznak, hogy sokkal alaposabb, a munkakörülmények részleteire is kiterjedő munkaügyi ellenőrzésekre lenne szükség, és ezért az LMP a munkaügyi felügyelőségek mint megerősített munkajogi és munkavédelmi ellenőrző szerepét javasolja ezen a téren, és erre úgy gondoljuk, hogy költségvetési forrásokat is méltó lenne biztosítani. Idén 132 milliárd forint, jövőre 150 milliárd forint van erre a programra betárazva.

Úgy gondoljuk, nagyon fontos az, hogy ez megfelelően legyen elkötve. Azt remélem, hogy önök is így gondolják, és akkor, ha meg tudunk győződni arról, hogy ez így zajlik, én abban bízom, hogy akkor ilyen kijelentések könnyebben elfogadhatóak lesznek minden oldalról.

(15.20)

A másik pedig az, hogy korántsem egyenlően motiváltak arra a különböző települések, hogy csatlakozzanak a programhoz, és épp ezért javasoljuk egy közösségi gazdaságfejlesztő alap létrehozását, amely kifejezetten segítséget kíván nyújtani abban, hogy ne ragadjanak be az emberek a közmunkaprogramba, hanem onnan a nyílt munkaerőpiacra tudjanak átlépni, és itt helyben, tehát ennek ellenében helyben lehetne elsődleges munkaerőpiacot teremteni. Mind a helyi élelmiszer előállításában, mind a helyi piac megteremtésében, akár a humán szolgáltatások terén vagy pedig a helyi energiatermelésben lehetne működőképes vállalkozásokat létrehozni, és ezért is kérem önöket, hogy nézzék meg ezt a javaslatunkat, és amikor majd revideálják a kapcsolódó rendeletet, akkor fontolják meg, hogy ezeket az intézkedéseket hajtsák végre, szavazzák meg, mert úgy gondoljuk, hogy ezek azok a módosítások többek között, amelyek segítségével működő programot lehetne letenni, amely valóban a családok érdekét szolgálná.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Babák Mihály.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ezek az elvek, tudja, ez a flaszterpolitika, amikor valaki elmondja azt, hogy nem a közmunka, hanem a gazdaság meg a tartós. Nézze, amikor munkanélküliség van, akkor vannak válságkezelő programok, ez pedig a közmunka. Ez nagyon fontos azoknak, akik nem 22 400 forintot kapnak segélyként, hanem mondjuk, a minimálbérnél valamivel kevesebbet. Higgye meg, én tudom, nálunk 300 ember dolgozik ilyenben, átmeneti, tüneti megoldás, de az sem baj, hogy ha hosszabb ideig, amíg nem sikerül a vállalati szférában elhelyezkedni, van valamilyen munkája. Nekem meg szokták köszönni, hogy intézem a dolgaikat.

Egyébként minden gyerekkel kapcsolatos ellátásban a helyi közösségnek van jelentősége, mert ez így demokratikus, és ha valahol nem tudnak élni a pályázati lehetőséggel, gondolja végig, alkalmasint ott kellene keresni a hibát. Nézze! Van rendkívüli és rendes gyermekvédelmi támogatás; be kell fizetni a gyermek étkeztetését. Kérem, nem nyáron kell csak a gyereknek ennie, egész évben! Na, most akkor ne emeljék ki ebből a nyárit, tetszik érteni, mert ez egy pluszszolgáltatás alkalmasint, hogy ami biztos, biztos, kapja a gyerek, hogyha a szülők nem adnának nyáron is, mert akkor nincs az iskolában a pedagógus, aki ellenőrizze, hisz nyári szünet van. Tetszenek érteni? Ez ezért fontos csak. Egyébként egész évben kell a gyereknek enni, és jó, hogyha - és egyezik a Jobbikkal a vélekedésünk e tekintetben - a gyereknek természetben kell juttatni azokat az állami gondoskodási és szociális kérdéseket, amelyeket lehet természetben adni. Tetszenek érteni? Ez nagyon fontos.

Én itt nem mondtam olyat, hogy mindenki a gépbe dobálja meg a kocsmába viszi a pénzét, viszont előfordul sok esetben, és ezért is fontos, hogy természetben kapja meg a gyerek a fejlődéséhez szükséges élelmiszert. Kapja meg az iskolában a tankönyvet, mert nem veszik meg a szülők, és előfordulhat még, hogy a ruhát is meg kell venni a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásból. Ezek a források - hogy mondjam - flexibilisek, át lehet fordítani akár egy étkezési támogatásra is az önkormányzatnak. Sőt, a Start-munkaprogramban keresett pénzből le szoktuk vonni a gyermek (Az elnök csenget.) napközis étkeztetésének önerejét, ha véletlenül van ilyen, de sokan ingyen kapják.

Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek, négyen várnak kétpercesre, elsőként Szabó Timea, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Természetesen Babák képviselőtársamnak teljesen igaza van, ezért is kezdtem azzal, nagyon szomorú az, hogy a 2013-as költségvetésben az egész éves gyermekétkeztetésnek az összege nem változik idénhez képest, 29,5 milliárd.

A nyári gyermekétkeztetést azért emeltem ki, mert egy olyan pályázati feltételt írt ki tavasszal az Emberi Erőforrások Minisztériuma, amit az önkormányzatok nagy része sajnos nem tudott teljesíteni. Egyetértek önnel abban egyébként, hogy persze, a helyben termelt élelmiszer a legegészségesebb és az a legjobb a gyermekeknek és a helyben élőknek is, csak sajnos, mondjuk, vegyünk egy ipari vidéket, Miskolc környékén ők honnan termelnének helyben élelmiszert, hiszen ott egyszerűen nincsenek földek sem, amin ezt meg tudják termelni.

Vannak ezenkívül még olyan szennyezett régiók Magyarországon - ez az úgynevezett piszkos 12 -, ahol szintén, hogyha azt a helyben termelt élelmiszert adják a gyerekeknek, akkor a gyerekek inkább betegebbek lesznek, mint hogyha... (Babák Mihály: Ez csak kivétel.) Hogyha 12 régiót kivételnek veszünk, akkor persze, lehet, csak nincs értelme.

A természetbeni juttatással azért nem értünk egyet, mert egyrészről persze tudom, hogy nem általánosított a játékgépekkel kapcsolatban, csak éppen van olyan, hogy mondjuk, ezek a természetbeni juttatások olyan helyektől vonják el, például a helyi piacon nem tudja levásárolni, márpedig ott a legolcsóbb az élelmiszer. (Babák Mihály: Megkaphatja a gyerek a kaját.) Boltokban tudja csak levásárolni a család ezeket az összegeket, nem tudja ott, ahol egyébként meg a helyben termelt élelmiszer van. A másik pedig, hogy lakásfenntartásra is kell például költeni, arra nem lehet (Babák Mihály: Ez így van.), de arra nem lehet ezekből a természetbeni juttatásokból fenntartania magát, és nem mellesleg, amint mondtam, a legolcsóbb helyen sem tudnak ezekből vásárolni, úgyhogy sajnos ez nem éri el a célját. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Kara Ákos képviselő úr, Fidesz.

KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A jövő évi költségvetésnek és az azzal kapcsolatos módosítóknak egy nagyon fontos témája került Szél Bernadett jóvoltából ide közénk, és ez egy nagyon fontos dolog, hiszen akkor most azt el tudjuk mondani a kormánypártok részéről, hogy a szocialisták által hagyott adóssághegy, amit kötelezően törlesztenünk kell, fizetnünk kell, nyomja az országot, nyomja a családok vállát ez az óriási adósság, még emellett is a kormány, illetve a kormánypártok azt javasolják, azt javasoljuk, hogy a közfoglalkoztatás értékteremtő formáit támogassuk az ideihez képest is 16 százalékos mértékben. Valóban 153 milliárdot szán erre a kormány a következő esztendőben, ha az Országgyűlés elfogadja, ez azt jelentheti adott esetben, hogy akár 250 ezer ember is részt tud venni részfoglalkoztatásban.

Már többször elmondtam, magam tényleg azon a szakmai véleményen vagyok, hogy ennek egy átmeneti jelentőségű segítségnyújtásnak kell lennie, valóban, amíg az elsődleges munkaerőpiac, versenyszféra valamilyen módon, legalább részben, ezeknek az embereknek a számára részben nem tud valamilyen megoldást jelenteni. De kétségtelen egyébként, hogy mindent összefüggéseiben kell nézni, és az a 300 milliárd forintos munkahelymegőrző, -teremtő csomag, amelyet előirányoztunk, az kétségtelenül ezt a másik vonulatot erősíti, így lesz összességében egyébként kerek az a kép. Nem mondom, hogy ezzel mindent meg fogunk tudni oldani, de azt gondolom, hogy fontos lépéseket teszünk, és ezt jelezzük továbbra is az emberek számára, a magyar családok számára, hogy a foglalkoztatást, azt az elvet, hogy elsősorban munka és ne segély legyen, ez ennek a kormánynak fontos feladata.

Azért egy szakmai rövid vélemény, amelyet szeretnék elmondani, nyilván, ennek nem elsősorban a költségvetési vita a helye, csak utalni szeretnék rá, hogy az én megítélésem szerint a Start-mintaprogramok működnek a legjobban. Majd érdemes lesz egyébként megfontolnunk, hogy ha rendelkezésre áll ez a 153 milliárdos keret, ezt ne csak az LHH-s térségekbe, tehát a leghátrányosabb helyzetű térségekbe vigyük célzottan, lehetőségképpen.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Szél Bernadett, LMP, kettőpercese.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, és akkor röviden reflektálok mind Kara Ákos, mind Babák képviselőtársamnak a közmunkával kapcsolatos reflexióira.

Azt gondolom, egyrészt nagyon fontos lenne, hogy a kormánypártok tényleges számok alapján fogalmazzanak meg sommás véleményeket. Én magam írásbeli kérdéssel fordultam a releváns minisztériumhoz, és nem tudtam meg, hogy pontosan milyen számokra alapozva osztják a szegényeket tisztes szegények és lumpen szegények kategóriájába. Én azt gondolom, amíg ezzel kapcsolatos számokat érdemben nem tudunk kapni a minisztériumtól, sokkal óvatosabban kell fogalmaznunk, hogyha a szegényekről beszélünk, illetve családokról beszélünk, illetve arról, hogy ők a jövedelmüket milyen helyeken és mire költik el. Az én tanulmányaim során mindvégig arról szereztem tanúbizonyságot, hogy a családok többsége, döntő többsége mindent megtesz, az utolsó falatról is lemond azért, hogy a gyerekének legyen, inkább magától veszi el az utolsó falatot, semmint hogy a gyerekének ne adjon. Én azt gondolom, hogy egy családbarát kormánynak az ilyenfajta statisztikákat is meg kell tudni látni, és nem pedig csak a saját szemüvegén keresztül általánosítania.

Magáról a közmunkaprogramról pedig, tisztában van vele az LMP, hogy vannak olyan térségek, ahol valóban ez az utolsó szalmaszál, és ahol nincsen más lehetőség ahhoz, hogy az emberek munkához jussanak. Mindazonáltal nagyon fontos, hogy a jelenlegi körülmények alapján én nem látok semmifajta optimista feltételezést arra vonatkozóan, hogy ez a program hogyan tudna az eredeti céljának megfelelően a nyílt munkaerőpiacra átjárót teremteni. Értem, hogy közösségfejlesztés, értem, hogy értékteremtés, én ezeket nagyon méltányolom, de nem lenne szabad megfeledkezni arról, hogy ennek a befektetésnek az a célja, hogy munkahelyek jöjjenek létre.

A következő: a javaslataink teljesen konstruktívak, és egyaránt arra vonatkoznak, hogy hogyan lehet a visszásságokat megszüntetni, illetve hogyan lehet ösztönözni az önkormányzatokat arra, hogy befektessenek ebbe a programba, hogy részt vegyenek abban a családok, az ott lévő közösségnek a javára. Azért kérem, hogy a helyben adaptálható tudást létrehozva ott egy hosszú távú virágzást tudjanak az adott régióban létrehozni. A mi javaslataink ezt szolgálják, és én nagyon örülök, hogyha a kormánypárti képviselők meghallják a szándékunkat.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Lakatosné Sira Magdolna.

(15.30)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szél Bernadett képviselőtársamhoz kapcsolódva szeretnék reagálni.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülési polgármesterként szeretném arról tájékoztatni, hogy hogyan kapcsolódik a Start-közmunkaprogram és a helyi gazdaságfejlesztés egymáshoz, hiszen a Start-közmunkaprogramban a kormány két éve mezőgazdasági jellegű programot hirdetett meg, amihez nemcsak száz százalékban biztosítja a munkabért és járulékot, hanem lehetőséget ad arra, hogy az önkormányzatok beruházásokat is végezzenek annak érdekében, hogy később ezeken a halmozottan hátrányos kistelepüléseken is új munkahelyek jöhessenek létre. Hogyan tudnak létrejönni ezek az új munkahelyek? Egyrészt úgy, hogy működnek a Start-közmunkaprogramok, másrészt lehetőség van arra, hogy szociális szövetkezetbe tömörüljenek azok a munkanélküliek, illetve önkormányzatok, akik a helyi élelmiszer-ellátást meg tudják teremteni.

Hogy néhány számadatot is hozzak önnek: egy 750 lelkes kistelepülésen 12 millió forintnyi közétkeztetéshez szükséges élelmiszert lehet megteremteni. Ha mindezt a fehérgyarmati kistérségre vetítjük ki, akkor körülbelül 500 millió forint az a közétkeztetési kiadás, amit a 49 település éves szinten elkölt, és 400 millió forintba kerül egyébként a fehérgyarmati kistérségben a közmunkaprogram.

Tehát én azt gondolom, hogy a kormányzat igenis rendszerben gondolkodik, elindította a Start-közmunkaprogramot, megvan a szabályozása a szociális szövetkezeteknek, illetve az eszközvásárlással megteremti a lehetőséget arra, hogy olyan eszközöket, amelyek a mezőgazdasági műveléshez szükségesek, vásárolhassanak az önkormányzatok. Azért ez a gyerekétkeztetéshez is kapcsolódik, hiszen igenis lehet 30 százalékban helyből biztosítani az élelmiszert, tekintve azt, hogy a közmunkaprogramok működnek, és ezeknek jelentős része mezőgazdasági termelést végez, legalábbis azon a 700 településen, ahol pályáztak közétkeztetésre, merthogy gondolták, hogy fedezni tudják a helyi élelmiszer-szükségletet 30 százalékban (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) helyből. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Szabó Timea képviselő asszony, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm szépen, csak nagyon röviden reagálnék. Képviselőtársam valószínűleg nem értette azt, amit mondtunk korábban. Nem lehet, nem arról van szó, hogy valaki ügyes és megtermeli vagy megszerzi 30 százalékát helyben, hanem vannak olyan régiók Magyarországon, teszem azt, Salgótarján vagy Miskolc, ahol egyszerűen nincsenek földek, vagy nem tudják megtermelni a kistelepülések 30 százalékban ott az élelmiszert, hát értsük már meg!

A másik: elmondtam az előbb ezt a piszkos tizenkettő régiót. Most abban a régióban, ott, ahol egyébként olyan erős az ipari szennyezettség, az ott megtermelt élelmiszert adjuk oda a gyerekeknek, hogy húszéves korukra gyógyíthatatlan betegségekben szenvedjenek? (Kontur Pál: Nincs ilyen!)

A másik az, hogy én szeretnék látni tényleg példát arra, hogy egy közmunkaprogramból hogyan vált... (Kontur Pál: Nincs ilyen! Nem is tudod, miről beszélsz! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

ELNÖK: Képviselő asszony, egy kis türelmet kérek. Kérem képviselőtársaimat, hogy jelentkezzenek szólásra. (Kontur Pál: Azt sem tudja, miről beszél!) Képviselő úr! (Az elnök csenget.) Képviselő úr! Figyelmeztetem, hogy tessék kétpercessel közbeszólni.

Miután lecsillapodtak, visszaadom a szót. Tessék!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm. Néhány másodpercem elment, de azért köszönöm az elnök úrnak.

Szóval én szeretném tényleg látni azt, hogy egy közmunkaprogramból hogyan válik tartós munkahely. Ez a kérdés. Ott idénymunkák vannak. (Babák Mihály: Nem ez a célja.) De ha nem ez a célja, akkor meg miért beszélünk tartós munkahelyteremtésről? A kormány beígért egymillió munkahelyet, ehhez képest látunk félmillió...

ELNÖK: Képviselő asszony! Babák képviselő úr, figyelmeztetem! Tessék kétpercessel hozzászólni, nem lehet így odafigyelni, és nem lehet folytatni a részletes vitát. Várjon egy kicsikét! Állítsuk vissza az óráját 1:35-re! Kérem szépen visszaállítani az órát! Ha nem lehet visszaállítani, akkor majd be fogom számítani a 35 másodpercet. Köszönöm. Tessék!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm szépen. Csak tényleg egy mondat. Itt a kormány ígért egymillió munkahelyet, ehhez képest van félmillió munkanélküli. Lehet itt közmunkaprogramról beszélni, csak éppen nem látjuk az eredményét. Azt látjuk, hogy idénymunkások egyébként, nem akarok a részletekbe belemenni, önkormányzati képviselők vagy éppen polgármesterek földjén, házai körül dolgoznak. Én nem látom, hogy ebből hogyan lesz tartósan, több évig tartó munkahely Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Szél Bernadett képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Én nagy sajnálattal hallom azt, hogy Babák képviselőtársam nincsen tisztában azzal, hogy a közmunkaprogramnak mi az a célja, amit a kormányzat maga is kommunikált a programok létrehozásával.

Igenis azt kommunikálták, hogy ezáltal a nyílt munkaerőpiacra kívánják visszavezetni azokat az embereket, akik abban részt vesznek. Úgyhogy, legyen kedves, ne vádoljon minket azzal, hogy nem készültünk fel, inkább ön nézze meg ezt a programot olyan alapossággal legalább, ahogy mi az elmúlt hónapokban ezt megtettük. Ha ezt önök nem értik és nem kommunikálják így egységesen, akkor valóban nem fogunk tudni beszélni erről.

Innentől kezdve teljesen mindegy, hogy én bejárom a fél országot vagy a Belügyminisztériumba megyek el, vagy a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban beszélek, vagy itt beszélek önökkel, tisztelt képviselőtársaim, egész egyszerűen, hogy ha a célt önök nem fogadják el, azt a célt, amelyet önök előzetesen kitűztek, akkor valóban nem fognak minket megérteni. De nagyon furcsának tartom azt, hogy akárhányszor kimondjuk azt a szót, hogy "közmunkaprogram", valami hihetetlen felhördülés kezdődik. Tehát akkor biztos, hogy érzik önök, hogy itt valami nincsen rendben, mert egész egyszerűen ez a reakció, amit önök tanúsítanak, eltúlzott.

Értékelem Sira Magdolna képviselőtársamnak a pozitív példáját. Máshol is vannak még az országban működő közmunkaprogramok, de ez nem jelenti azt, hogy az országban mindenhol működik a közmunkaprogram, sőt nagyon sok helyen nagyon durva visszaéléseket tapasztaltam. A benyújtott módosító indítványok, amelyek a jövő évi költségvetést kívánják befolyásolni, azok csupa olyan konstruktív megoldásokat tartalmaznak, amelyek segítségével ezek a visszásságok mérsékelhetőek, megszüntethetőek.

Úgyhogy még egyszer kérem önöket, hogy a vádaskodások és a mi hozzáértésünknek a bírálgatása helyett inkább nézzék meg a közmunkaprogramról szóló rendeletet, illetve vizsgálják meg a módosító javaslatainkat, és hogyha vitára kerül a sor, akkor fogadják el azt, hogy szakmailag kompetens, megalapozott irományokat tártunk önök elé.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Horváth János képviselő úr, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm. A közmunkaprogram körüli vitához, majdhogynem beszélgetéshez adnám hozzá azt a tapasztalatot, tisztelt képviselőtársaim, hogy a közmunkaprogramnak az a nézete, az a meglátása, hogy az megoldás hosszú távon, az valóban téves. A közmunkaprogram az egy átmeneti valami, átmeneti addig, amíg a piac munkaalkalmat teremt. Még ezt a szót sem szeretem használni. Hanem amikor a gazdasági életünk működik, akkor szükség van munkára.

Nagyon gyakran itt úgy beszélünk, minthogyha fordítva lenne, a motor lenne rossz helyen. Az összefüggések hogy állnak össze: a közmunkaprogram az elvégzi azt, hogy akinek nincs más helye akkor, az ne unatkozzon, ne csináljon valami csínytevést vagy elszokjon a munkától, és közben meg is tanul valamit, mert lehet, hogy olyan helyen kerül közmunkába, ahol korábban nem volt, olyan mesterséget tanul. Tehát ha ilyenképpen látjuk, akkor sokkal kevesebb vita lesz arról, hogy mit lehet elvárni a közmunkától.

Nem sokat, de átmenetileg több mint a semmi, és ez a több mint semmi néha nagyon jelentős ahhoz, hogy eljussunk a piac teremtette, megkívánta kereslethez, kereslet a munkához.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok és az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Babák Mihály képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Végtelenül csodálkozom Szél képviselő asszony szeles vélekedésén. Én úgy gondolom, hogy vissza kell jutni a klasszikusokhoz, és a fogalmakat ott kell, és nem azt, hogy ki mit mond, véletlenül valamit rosszul beszélt, hisz ön az imént is kikarikírozta, hogy mit mondok én a magyar családokról. Én nem sértegetek senkit sem - legfeljebb önt.

Én a közmunkákról a '32-es világválság kapcsán egy amerikai államelnöktől, a New Dealből tanultam, azonkívül Baross Gábortól is, mondjuk, hogy '88 óta foglalatoskodom közmunka szervezésével és segítésével, támogatásával. Átmeneti megoldás, amely a munkanélküliek megélhetését és nem a segélykenyéren való élést biztosítja. Nagyon fontos dolog, hogy valaki ne otthon malmozzon vagy tévét nézzen, és közben leépüljön mentálisan és fizikálisan is, hanem úgymond szárazon tartva a puskaport, bármikor a gazdaság úgy alakul, akkor ő aktív, munkaképes ember lesz. Tetszik érteni?

(15.40)

Ezek nagyon fontos dolgok, ezt elmondtam a hozzászólásomban, megköszönték jó páran, fontosnak vélik, és szívesen dolgoznak a közmunkában. Ez a közmunka, ez a Start-munka nagyon fontos dolog a gazdasági válságok idején, azért, hogy megélhetést biztosítson. Igaz, hogy kevesebbet, de nem segélyen élnek; ez óriási különbség, higgye el nekem. Valószínűleg nem volt még munkanélküli, majd ha lesz, akkor megtudja, mi az, tehát átmeneti megoldás.

Gondolja végig, egy példát is hadd mondjak: ha megtanítunk közmunkásokat füvet nyírni, fát gallyalni, még vállalkozó is lesz belőlük, sőt palántázni meg kell tanítani, nehogy fordítva dugják be a palántát a földbe. Ilyen tanfolyamokat is lehet végezni, hogy értsenek a zöldségtermesztéshez, amellyel jelentős költséget spórolunk meg a gyermekétkeztetés nyersanyagbeszerzésében.

Nézze, úgy gondolom, nem kívánom önt sem kioktatni, sem mást, és nem kommunikáció a dolog, menjen, és nézze meg, hogyan dolgoznak az emberek, és ne csak olyanokat nyilatkozzon, amit bajkeverésképpen csinált már, hanem próbáljon elmélyülten és nem flaszterpolitikusként, hanem vidéki emberként (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) gondolkodni ebben a dologban. Ott megértik vidéken ezt a dolgot, ön nem érti meg Budapesten, ez az ön baja.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Józsa István képviselő úr, MSZP!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nagyon remélem, hogy Babák képviselő úr ezeket a viccesnek szánt dolgokat nem gondolja komolyan. Ha belegondol egy picit, rendkívül sértő volt az, amit mondott. Élcelődött egy képviselőtársam nevével, élcelődött a szakmai tapasztalatával, és élcelődött azzal, amit mond. Én ezt határozottan visszautasítom, ne tessék ilyen irányba vinni a vitát! (Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó Timea, két perc, képviselő asszony!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyrészről én is csatlakoznék az előttem szólóhoz, de inkább azt hangsúlyoznám ki, hogy azért Szél képviselőtársam idejét nagyrészt az teszi ki mostanában vagy az elmúlt pár hónapban, hogy folyamatosan a vidéket járja, és meglátogatja a közmunkaprogramokat. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Tehát azt gondolom, hogyha valakinek itt a 386 képviselő közül most van személyes tapasztalata az elmúlt hónapokban, akkor neki van.

A másik: teljesen, Horvát János képviselőtársammal is maximálisan egyetértek, ez egy átmeneti intézkedés, csak éppen e között az átmeneti intézkedés között és a tartós munkahelyteremtés között nem látjuk az átmeneti szakaszt, nem látjuk, hogy ebből hogyan fognak kialakulni egyébként tartós munkahelyek, hogyan lesz 1 millió beígért munkahely ettől függetlenül vagy ennek segítségével, és ez a bajunk, hogy ez egy pótcselekvés, és erre hivatkozik mindig a kormány, hogy de, beindítottuk a közmunkaprogramot, és lám-lám, milyen sok ember munkába áll. De akkor miért nem beszélünk arról, hogy egyébként a tartós munkahelyteremtéssel pedig mi van?

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Horváth János képviselő úr, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Engedtessék meg, hogy tisztázzuk, én magamat is tisztázzam az előző mondásomhoz hozzáadva. Jó volna, hogyha valamiféle irányszempontok lennének. Például fölvetem ezt: gondoljunk a közmunkára, a közmunkaprogramokra mint valamiféle szociális megoldásra, és gondoljunk a másik oldalon viszont olyan foglalkoztatásra, amikor emberek foglalkoztatva lesznek, tehát munkájuk adódik... - valamiféle befektetés. Mondjam azt, hogy az árkokat kitisztítani az út szélén, vagy pedig megépíteni mondjuk, egy Sió-csatornát; az egyik egy befektetés, egy termelési, hosszú távú, a gazdasági élet fellendülését célzó és ahhoz hozzájáruló valami, ismétlem: befektetés, összehasonlítva a másik oldalon lévő szociális, átmeneti gondolkozással.

Engedtessék meg, hogy ilyen egyszerű módon próbáljam illusztrálni, amire gondoltam. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Szél Bernadett képviselő asszony, LMP.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Nemzetünk egyik prominens politikusa azt mondta, hogy aki sértődős, az ne menjen politikusnak. Babák Képviselőtársam! Én ezután, jelentem önnek, nem vagyok egyáltalán sértődős, és egyáltalán nem vagyok hajlandó arról lemondani, hogy a közmunkaprogramot a magam szerény eszközeivel befolyásoljam olyan irányban, amilyen irányban azt a benne lévő emberek érdekei kívánják.

Az LMP az ezzel kapcsolatos módosító javaslatokat a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban letette az asztalra. Ön is olvashatja, más is olvashatja, én a továbbiakban ehhez nem kívánok hozzászólni. És ha önnel nem tudok zöld ágra vergődni azzal kapcsolatban, hogy ez a közmunkaprogram hogyan működik, és hogyan kellene, hogy működjön, akkor mással fogok próbálkozni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem, hogy nem az ajánlási pontok nagyságrendje szerint megyek, hanem az egyes fejezeteket érintő módosító indítványok szerint.

Az első, amiről beszélni akarok: az általános vitában is nagyon sokat beszéltünk a Belügyminisztérium Terrorelhárítási Központjáról, 174-200. Tehát mutatja a módosító javaslatok nagy száma, hogy a képviselők jelentős száma sokallja azt az összeget, amit a kormány tervezett erre a Terrorelhárítási Központra 13,4 milliárd forint értékben. Igenis sérelmes, hogy a Nemzetbiztonsági Szolgálatoknak mindössze 15 milliárd, a vízügyi igazgatóságoknak 13,5 milliárd, az Államkincstárnak 16 milliárd, az Országos Tisztiorvosi Szolgálatnak mindössze 11,3 milliárd forint áll rendelkezésére, de talán még egy nagy szervezetet említhetek, a Központi Statisztikai Hivatalt, amelynek szintén országos hálózata van, kevesebb mint 9 milliárd forint áll rendelkezésére. Tehát azt gondolom, fontos lenne, hogy a kormánypárti képviselők és a kormány maga is gondolja végig, hogy azok a módosító indítványok, amelyek itt találhatók, ezek közül bizony számosat meg lehetne valósítani, vagy a következő szakaszban még kapcsolódó módosító indítvánnyal összegeket elvenni ettől a címtől. Ide még emelhetném ehhez az 1. ajánlási pontba, de szerintem Schiffer András képviselő úr erről, az Országgyűlési Őrségről beszélni fog, ezért erről én most bővebben nem beszélnék.

Ugyanakkor hiányolom, hogy egy ekkora nagy intervallum van, vagy még a 200-on felül újabb 10 indítvány foglalkozik a Belügyminisztérium fejezettel, de nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz az elektronikus útdíj sorsa. Érdekes módon a XLII. fejezetben, a költségvetés közvetlen bevételei között, ahol 410-474-ig hihetetlen nagy számú a módosító indítvány, de köztük egyetlenegyben nem szerepel az elektronikus útdíj. Ez is egy olyan kérdés, amiről beszéltünk az általános vitában, hogy a bevételek között nem jelenik meg, hanem csupán csak egy tárca bevételében van, a Belügyminisztérium fejezetben, a 22. címen a 75 milliárd forintos elektronikus útdíj.

A következő: a miniszterelnök úr beszélt itt a Házban hétfőn az evát felváltó adóról. Képviselőtársaim, csak szeretném a figyelmüket felhívni: azáltal, hogy itt a módosító indítványok között ez nem jelenik meg mint a költségvetés közvetlen bevétele, hogyan fogjuk azt ide beilleszteni. Sajnos, egy-egy mondattal mindig visszahivatkozunk az általános vitára, de azzal, hogy itt most ez az összeg nem jelenik meg, még jelképesen sem, ez azt jelenti, hogy ősszel a most szavazással lezárt... Tehát ezeket a módosító indítványokat szavazással lezártuk, nem lesznek ilyen sorok, és egyszerűen nem tudom, hogyan fogjuk tudni majd beilleszteni. De mondhatnám a fogyasztáshoz kapcsolt adókat, amelyek szintén ebben a 410-474 közé tartozó csomagban vannak, hogy itt sem jelenik meg az a változási csomag, amelyről a nemzetgazdasági miniszter úr beszélt, különös tekintettel a pénzügyi tranzakciós illetékre. Hitem szerint annak is meg kell jelenni, mert a miniszterelnök úr elmondása szerint az nyújtott fedezetet egynémely indítványra.

A következő ilyen, amelyről nagyon hosszú vita folyt, csak szeretnék visszautalni és megvédeni azt, amit Kovács Tibor, Lamperth Mónika képviselőtársaim mondtak az önkormányzatról és Hiller István képviselő úr az oktatásról. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt, hogy a dolog teljesen nincs rendben, az mutatja, hogy akár az 50. ajánlási pont, amelyet Tilki képviselő úr már délelőtt megvédett, azért gondolják végig, hogy egy képviselői indítvánnyal kerül 25 milliárd forint az Emberi Erőforrások Minisztériumának a köznevelés-irányítási feladatot ellátó szervezetéhez.

(15.50)

Ennél ékesebb bizonyíték nem kell arra, hogy a mögött a folyamat mögött, ami itt lezajlott, amit átkergettek köznevelési program címén az Országgyűlésen, ekkora lyuk, ilyen hiátus van. Nem tudom, hogy a keretszám így rendben lesz-e, hogy később majd a fejezeten belüli számoknál ezt meg lehet-e oldani.

De ugyanezzel összefügg a 41. ajánlási ponttal kezdődő sorozat, ahol megjelenik már, hogy gyermekjóléti feladatokra kell több forrást fordítani. Ezt támogatja a kormány is és támogatják a bizottságok is. De honnan vették el a pénzt? A Közigazgatási Minisztérium fejezetben a járási hivatalok szociális feladatra rendelkezésre álló forrásából. Itt van a következő gyöngyszem: a járási hivatali rendszerben - amire mi rendre rákérdezünk - a feladatok hol vannak, honnan lesznek, ezekre nem lehet választ találni.

A végére hagytam azt, ami nincs, ami nem létezik. A Nyugdíj-biztosítási Alappal az 512-530. ajánlási pontok foglalkoznak. Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális hozzájárulási adónak a nyugdíjalapot érő része érdekes módon változatlan marad. Ha az a csökkentés igaz, amiről Rogán frakcióvezető úr beszélt a miniszterelnök úr után, akkor ezt a sort minden körülmények között módosítani kellett volna, ha azt akarnák, hogy erről érdemben vitatkozzunk, és ugyanez a sorsa az Egészségbiztosítási Alapnak is. Mert ha járulékot csökkentünk, az azt jelenti, hogy vagy kevesebb áll rendelkezésre, vagy nem igaz az, amit mondott a miniszterelnök úr, hogy nullszaldós lesz a nyugdíjkassza, de akkor meg kell jelenni egy sornak, amely szerint megtámogatja a kormány a nyugdíjkasszát.

És a végére hagytam egy olyan mondatot, amiért nem szálltam be és nem beszéltem a kétpercesekről. Tisztelt Képviselőtársaim! A Kőröshegyi völgyhidat az Orbán-kormány idején tervezték, azt a tervet akkor hagyták jóvá. Ránk már csak a kivitelezés maradt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces hozzászólások következnek. Elsőként Józsa István képviselő úr, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés részletes vitájában a 330. és a 331. ajánlási pontok kapcsán szeretném elmondani, az MSZP-frakció szerint elfogadhatatlan, hogy miközben az állam önmagára többet költ, ezzel egy időben a jóléti kiadásokon rengeteget spórol, ezen belül az egészségügy pozíciói tragikusan romlanak. A gyógyszerkassza kiadásai az ez évi, már megfaragott 277 milliárddal szemben 198 milliárdra vannak beárazva. Ez közel 80 milliárdos, majdnem 30 százalékos csökkenés. Úgy gondoljuk, hogy erre nincs magyarázat. Ez az önök érzéketlensége, az önök rossz kormányzásának az eredménye.

Gőgös képviselőtársam elmondta, hogy közben a Terrorelhárítási Központra milliárdokat áldoznak, az Országgyűlés elnökének magánhadseregére milliárdokat áldoznak. Tehát közben a kormány nagyon bőkezűen bánik a saját kiadásaival.

Szintén elhangzott, megengedhetetlen, hogy befagyasztják a szociális kiadásokat. Önök féltéglával verik a mellüket a családi adókedvezmények kapcsán - aminek a kedvezményrésze persze helyes, az nem helyes, hogy akinek kisebb a keresete, az nem tud olyan mértékű kedvezményhez jutni -, ezzel szemben befagyasztják a családi pótlékot, az anyasági támogatást, a gyesre, a gyedre, a gyermekvédelmi támogatásokra egyre kevesebb pénz jut.

Azt javasoljuk, hogy amikor önök jövőben és társadalomban gondolkodnak, akkor ne csak a felső tízezret kedvezményezzék.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Schiffer András képviselő úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak Göndör képviselő úr felszólalására szeretnék reagálni. Göndör képviselő úr nagyon helyesen felvetette azt a kérdést, hogy bevételi oldalon mennyire megalapozott ez a költségvetés. Én csak szeretném felemlíteni azt, hogy 2011. szeptember 28-án született egy 594/2011-es európai uniós irányelv, amelynek az I. fejezet 1. cikk (4/d) bekezdése azt mondja, hogy tranzakciós adók alóli kivételt képeznek a tranzakciók a tagállamok központi bankjaival. Ehhez képest önök a múlt héten olyan bejelentést tettek, hogy a tranzakciós adó körébe vonják a jegybankkal összefüggő műveleteket is. Nem tart attól a tisztelt kormány, hogy adott esetben ez a törvény is úgy fogja végezni, hogy egy kötelezettségszegési eljárásnak néz elébe Magyarország? Illetve ha önök erre tervezik legalább 200 millióval a költségvetés bevételi oldalát, figyelemmel erre a Magyarországot kötelező uniós irányelvre, mennyire tartják megalapozottnak ennek a költségvetésnek a bevételi oldalát?

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Fidesz, Horváth János képviselő úr.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Schiffer képviselő úr a Magyar Nemzeti Bank megadóztatása miatt aggódik. No de arról van szó, hogy a Magyar Nemzeti Bank kereskedelmi bank jellegű tevékenysége úgy lesz tekintve, mintha azt egy másik kereskedelmi bank végezné, mintha a normális, szokványos kereskedelmi átutalások a Magyar Nemzeti Bank részéről történne. Ugyanis - és erre figyeljünk oda, képviselő urak - a Magyar Nemzeti Bank végez kereskedelmi bank jellegű tevékenységet, akkor pedig ugyanúgy adóköteles, mintha azt egy másik bank végezné. A Magyar Nemzeti Bankkal úgy bánunk, mint egy szent tehénnel, de ezt akkor tegyük, amikor monetáris politikáról van szó. Az elmúlt hónapokban a nyugati világgal, a nemzetközi monetáris funddal meg az európai fő pénzrendezőkkel a gondunk ott volt, illetve ők ott... - nem szeretek szigorú szavakat használni -, ott birizgáltak bennünket, ami a monetáris politika viszonyában van. Újragondoltuk, és vigyázunk arra, még a látszata se legyen annak, hogy a monetáris politika nem független, mert - ismétlem - ez jó is, meg szent tehén is, de ne keverjük össze, és ne engedjük, hogy valakik azt a látszatot keltsék, mintha nem tudnánk, hogy a kettő nagyon különböző dolog. Kereskedelmi tevékenység, és ha bárki végzi, egyformán kell adóznia.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Szél Bernadett képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Józsa képviselőtársam említette a jóléti kiadások csökkentését és a gyógyszerkassza kiüresítését. Én szeretném még egy olyan veszteségre felhívni a figyelmet, amelyet ez alkalommal a költségvetés vitájában, illetve az azt követő szavazásokban lehetőség lenne megjavítani. Mi a rehabilitált, tehát a megváltozott munkaképességű emberek életének több dimenzióját érintő két szervezet költségeinek a csökkentését szeretnénk megváltoztatni. Egyrészt az Országos Fogyatékosügyi Tanácsról beszélek. Az LMP nagyon fontosnak tartja, hogy legalább a 2011-es költségvetési forrásokat biztosítsuk számára, és külön soron megjelenjen a költségvetésben az Országos Fogyatékosügyi Tanács, és tudja végezni azt a tevékenységet, amelyet már meggyőzően tesz hosszú időszak óta.

A másik pedig az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége, amely már 31 éve bizonyítja rátermettségét. Egy országos lefedettségű szervezetről van szó, amely fontos érdekérvényesítő tevékenységet végez, és különböző szolgáltatásokat nyújt. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy a költségvetés méltóan tükrözze ezeknek a szervezeteknek a tevékenységét.

(16.00)

Másrészt fontos lenne az NFA rehabilitációs alaprészének a visszaállítása és a rehabilitációs hozzájárulások NFA-ba való visszaáramoltatása. Egész egyszerűen nem elfogadható az, hogy az alternatív munkaerő-piaci szolgáltatók támogatottsága teljesen kiszámíthatatlan, így az érintettek nem tudnak tervezni. Ha ezen nem változtatunk, akkor a területi lefedettség fogja ezt megsínyleni, a kapacitásbővítés elmarad, az érzékenyítő programokat nem lehet finanszírozni. De ha ezen változtatunk, akkor akár a munkahelyi gyakorlat program is tudna folytatódni, ami nagyon sokat jelent az érintettek számára.

Külön kiemelem azt is, és módosítót is adtunk be azzal kapcsolatban, hogy a rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatásokat is növelni kell. Amíg a helyzet érdemben a rehabilitáltak körében nem változik, akkor nem tudunk eltekinteni attól, hogy ezt a megoldást propagáljuk a parlamentben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre következik Szabó Timea képviselő asszony, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is Józsa képviselőtársam hozzászólására reagálnék. Ő felhozott egy nagyon fontos témát a gyógyszerkasszával kapcsolatban. Mi is azt gondoljuk, hogy nagyon komoly következményei lesznek annak, ha a 2012-es 270 milliárd forint helyett csak 198 milliárdot terveznek (Zaj. - Az elnök csenget.) gyógyszertámogatásra...

ELNÖK: Képviselő asszony, egy kis türelmet. Köszönöm. Tessék folytatni.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm. ...Amiből a lakossági gyógyszerfogyasztás támogatására mindössze 158 milliárd forint jut. Ez egészen biztosan a patikai térítési díjak emelkedéséhez fog vezetni. Az erőltetett vaklicit miatt, azt gondoljuk, hogy el fognak tűnni készítmények a támogatott piacról, ezért sok súlyos és krónikus beteg ellátás nélkül fog maradni, tisztelt képviselőtársaim. Ellátási zavarok is várhatók, mert a kisforgalmú gyógyszerellátókat hozzák ezzel csak helyzetbe, még lassabb és nehézkesebb lesz az új készítmények befogadása, és nem lesznek klinikai tesztek sem. Beláthatatlan következményei lesznek ennek, úgy gondoljuk. Kis patikák százai mehetnek tönkre, nyilván ezt önök sem akarják, de önök lesznek ezért a felelősek.

Az egyre kisebb forgalom és az árréstömeg miatt már a 2012-es adatokból is látszik, hogy nem tarthatóak a Széll Kálmán-terv megszorításai. Az LMP indokoltnak érzi a speciális beszerzésű gyógyszerkiadás-támogatás növelését, mert egyre több innovatív terápia elérhető a súlyos és ritka betegek számára.

Kérjük, fontolják meg az LMP javaslatát azzal kapcsolatban, hogy megemeljük a gyógyszerkasszára szánt összegeket, mert így katasztrófa várható az egészségügyben.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre következik Kiss Sándor képviselő úr, Jobbik.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): (Mikrofon nélkül:) Köszönöm a szót elnök úr. Ügyrendben szeretnék hozzászólni. Úgy tudom, a Házszabály szerint a kettőperces hozzászólások... (Közbeszólások: Nem halljuk! - Dr. Kiss Sándor kézbe veszi a mikrofonját.) Tehát ügyrendben szeretnék hozzászólni. Úgy tudom, a kettőperces hozzászólások azért vannak, hogy az előző rendes felszólaláshoz kapcsolódjanak. Itt folyamatosan azt látom - főleg az LMP részéről -, hogy nem az előzőekben rendes felszólalásban felszólaló képviselőkhöz szól hozzá, hanem elmondja a saját módosítóit. Kérem szépen, hogy tartsuk be ezt a házszabályi rendelkezést.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból. - Szabó Timea: Rendes felszólalás volt!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Baráth Zsolt képviselő úr. Nem tekintem ügyrendi kérdésnek, képviselő úr.

Baráth Zsolt jobbikos képviselő úr felszólalása következik.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A mai részletes vita diszkrét báját tulajdonképpen egy rövid megfogalmazásban, mielőtt hozzákezdenék a felszólalásom lényegéhez, úgy tudnám összefoglalni, hogy a 2010-ben megbukott szocialisták, akik most különben egy módosítót sem adtak be a 2013-as költségvetéshez, szorgalmasan vitatkoznak a kormánypárti képviselőkkel, akik pedig szorgalmasan dolgoznak azon, hogy megvalósítsák 2014-re az egypártrendszert, és ennek a mai vitának most éppen a tétje, a témája a 2013-as költségvetés. És akkor az előttem szóló Kiss Sándor képviselőtársam ügyrendi hozzászólását tulajdonképpen ennyivel egészítettem volna ki.

Rá is térek a rendre, a fegyelemre, és szeretném elmondani, hogy a 277., 229., 231., 264., 278., 279., 290., 293., 303., 305., 309., 313., 315., 316., 317., 318., 324., 326., 331., 332., 346., 355., 384., 387., 389., 391., 394., 395., 397., 454., 518., 522. és 526. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni. Ennek a 33 ajánlási pontnak 19 módosítója tartalmazza a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2013-as költségvetéséhez azt a szociális módosító csomagot, amit benyújtottunk. Nem volt különösebben nehéz dolgunk, el kell mondanom őszintén, ugyanis a kormánynak nem nagyon fontos például az, hogy negyedik-ötödik éve, 2013-ban - máris a 2013-as költségvetésről beszélünk - már ötödik éve be lesz fagyasztva a gyes, gyed, anyasági támogatás, ápolási díj s a többi. Hát mi ezen szeretnénk oldani egy kicsit, ezért most felsorolom a 19 módosító javaslat lényegét, hogy hogyan szeretnénk ezen javítani, segíteni.

Tehát az ápolási díj havi alapösszegét 15 500 forinttal emelnénk fel. Megítélésünk szerint így segíthetők azok a családok, amelyek szeretteiket saját környezetükben ápolják, gondozzák. Most 29 500 forint az ápolási díj. Ezt is többször benyújtottuk már. Eddig a kormánynak egyfajta, nem mondom, hogy érzékenységét, inkább érzéketlenségét támasztotta alá, hogy nem támogatták eddig sem, ugyanúgy, mint ahogy nem támogatták a szociális számla- és kártyarendszer országos kiépítését. Itt az alapvető cél egy átlátható, igazságos, rászorultsági elven alapuló segélyezési rendszer kialakítása lenne. A szociális kártya mint pénzhelyettesítő eszköz szerepel a mi programunkban.

Aztán a mozgáskorlátozottak szerzési és átalakítási támogatását emelnénk fel 490 millió forinttal, a mozgáskorlátozott személyek mindennapi önálló életvitelét megkönnyíteni megítélésünk szerint csak a támogatás emelésével lehet, ugyanis elég alacsony ez az összeg.

A gyermektartásdíjak megelőlegezését is emelnénk. A módosítás célja, hogy egyetlen gyermeket se érjen még nagyobb hátrány a tartásdíj meg nem fizetése miatt, ez az összeg is megítélésünk szerint alacsony, mindenképpen emelésre szorul. A gyermekvédelmi szolgáltatások fejlesztését, a módszertani feladatok ellátását is emelnénk; a fogyatékossági támogatást és a vakok személyi járadékát, a gyermekgondozási segélyt; a gyermekgondozási segély legalább az inflációval történő emelése a demográfiai katasztrófa elhárítása érdekében történne.

Dúró Dóra képviselőtársam említette már a bentlakásos iskolarendszert mint a Jobbik oktatáspolitikájának a részét. Ez a szociálpolitikánk része is, a hátrányos helyzetű gyermekek felemelkedését segítő bentlakásos iskolák rendszerének megyei szinten való megvalósítása az egész ország területén; aztán a hajléktalanokhoz kapcsolódó közfeladatok ellátásának az összegét is emelnénk. Ezt csak egy csekély 50 millió forinttal. Aztán a fogyatékos személyek érdekvédelmi szervezeti és szolidaritási programok támogatását 291 millió forinttal emelnénk, a karitatív tevékenységet végző szervezeteket 378 millió többlettel támogatnánk, az otthoni szakápolás, gyermekápolási táppénz, anyasági támogatás, mozgáskorlátozottak közlekedési támogatását, gyermeknevelési támogatását, és itt a nagyon neuralgikus családi pótlék, aminek megítélésünk szerint 138 milliárd forinttal történő emelése a magyar demográfiai katasztrófa elhárításában ennek egy fontos alapköve lenne. Ez is csak az infláció mértékével történő emelés lenne 2011-hez képest.

Megemlítem még mindenképpen a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatokat, ezt 202 millió forinttal emelnénk. A szociálliberális kormány 2010-es költségvetésében még 1 milliárd forintot áldozott erre, igen meglepő módon, amit a Fidesz-KDNP-kormány a következő évben a felére csökkentett. Ez a felére csökkentés aztán 2012-ben 300 milliárd forintra lett emelve 50 millió forinttal, az idén, vagyis a 2013-as költségvetésben 10 millió forinttal emelnék ezt az összeget, így lenne betervezett 310 millió forint. Mi mindenképpen legalább ahhoz az 500 millió forinthoz ragaszkodnánk, ami 2011-ben volt aktuális.

És akkor haladok tovább. Szeretném felhívni a figyelmet egy olyan problémára, amit már többször megtettem a Magyar Országgyűlésben, és ez is természetesen a módosító javaslataimhoz kapcsolódik.

(16.10)

Magyarországon a gyermekpszichiátriák és a felnőttpszichiátriák állapota siralmas. Tavaly is volt már ilyen módosító javaslatom, az idén is megtettem. Jász-Nagykun-Szolnok megyéből, Szolnok városából jöttem ide, és ott 1998-ban megszűnt a gyermekpszichiátriai ellátás. Azt mindenki tudja, hogy Szolnok megyei jogú város, és nagyon sok évtizedig és azóta is nagyon sok problémával küszködünk a fiatalkorú gyermekek pszichiátriai ellátásával kapcsolatban. Mindenképpen javasolnám ezt, és egy 700 millió forintból megítélésem szerint visszaállítható lenne Szolnok városában a gyermekpszichiátriai ellátás, nem kellene felnőtt betegekkel együtt kezelni ambulánsan - a fekvőbeteg-ellátásról nem is beszélve, mert ez a módosító erről szólna -, ugyanakkor a gyermekpszichiátriai ellátást megyei szinten is ki kellene építeni legalább 1 millió forintból az ország több részén, ugyanis nemcsak Jász-Nagykun-Szolnok megyében, hanem tudomásom szerint Kelet-Magyarországon még két megyében nincs megyei szintű ellátás, és el tudom mondani gyakorlati tapasztalataimból, hogy Szolnokról Szegedre, Gyulára és Debrecenbe kell elvinni a gyermekeket pszichiátriai fekvőbeteg-ellátásra.

Aztán szeretnék még arról szólni, hogy tavaly írásbeli kérdést tettem föl még akkor Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszterhez a 4-es úttal kapcsolatban, hogy mikor épül már meg ez a 4-es út, ugyanis 30 éve ígérik: bármilyen kormány '90 óta ígéri - az elmúlt 22 év kormányai. Akkor olyan érdekes választ adott nekem, aminek az volt a lényege, hogy ők igazából 2016-ig tervezik ennek a 4-es útnak a megépítését. Én ezzel többször foglalkoztam azóta, és több lehetőséget kihasználtam, hogy fölhívjam arra a figyelmet, ugyanis a 4-es utat már évtizedek óta halálsztrádának hívjuk. Szinte naponta vagy hetente többször közlekedek Szolnok-Budapest viszonylatban ezen a 4-es úton. Látom, tapasztalom, hogy nagy elmozdulás nem történt sem az elmúlt két, sem az elmúlt 22 évben.

Aztán június 15-én olyan érdekes cikkre bukkantam, ami arról szól, az a főcíme, hogy hamarosan két autópálya is megközelíti Szolnokot. Ennek a bekezdése arról szól, hogy a megye és Szolnok legnagyobb lehetőségei és legsúlyosabb gondjai is a 4-es számú főúthoz kötődnek, amely az ország nemzetközi nehézgépjármű-tranzitforgalommal leginkább terhelt és az egyik legbalesetveszélyesebb főútvonala. Az utóbbi hónapokban felgyorsult a térségünket érintő gyorsforgalmi utak fejlesztése olyannyira, hogy a tervek szerint immáron két autópálya is megközelíti hamarosan Szolnokot.

Kérem, tisztelt képviselőtársaim, ez fantasztikus. Én csak azt szeretném látni, hogy az a nyomorult egy autópálya mikor fog legalább Szolnokig elérni, arról nem beszélve, hogy Ártándig, Budapest és Ártánd között 2030-ra, '40-re vagy '50-re épül meg ez az autópálya, és megszünteti azokat a baleseteket, súlyos, halálos kimenetelű baleseteket, amelyek ezen a 4-es úton történnek. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani. És arra kérem önöket, hogy az általam említett ajánlási pontokhoz nem volt alkalmam fölsorolni az összes módosító javaslatokat, gondolják át ezeket, és kérem a támogatásukat.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Kiss Sándor képviselő úr, Jobbik.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Két módosító javaslatomról szeretnék beszélni, a 80-asról és a 81-esről. A 80-asban arra tettem javaslatot, hogy az autistákat támogassuk, és azokat az autista gyerekkel rendelkező szülőket, akik otthoni ápolást végeznek.

Ezeknek a gyermekeknek mindenképpen az a legjobb, ha családi környezetben élnek, és nemcsak nekik jobb, de úgy gondolom, hogy még a költségvetésnek is jobb, mert otthon az otthoni életük talán még a központi költségvetésnek is kevesebbe kerül, mint ha intézetben lennének. Ezért kérem, hogy ezzel a csekély 35 millió forinttal növeljük meg a részükre nyújtott támogatást, és a támogatás címét is változassuk meg.

Egy nagyobb volumenű módosító javaslatomban arra hívom fel a kormányzat figyelmét, hogy a közgyógyellátásra előirányzott keret, ami gyakorlatilag, mondhatnám, megegyezik a tavalyival, de még valamivel kevesebb is, kevés lesz.

Hallottunk már a gyógyszertámogatás csökkenéséről, arról a 79 milliárd forintról, de ez egyértelműen azt jelenti, hogy minden gyógyszer térítési díja növekszik, még a generikus gyógyszereké is. Tehát elkerülhetetlen az, hogy ezen gyógyszerek térítési díja ne növekedjék, és a közgyógyra fordított állami támogatás tulajdonképpen a térítési díjakról szól. Mindenképpen kevés lesz ez az összeg, és a közgyógyellátást a társadalom legszegényebb rétegei veszik igénybe. Sokat hallottuk itt már azt, hogy a betegek egyötöde nem tudja kiváltani a gyógyszerét amiatt, mert nincs rá pénze, és mi tartunk attól - és én mindenképpen tartok attól -, hogy akik eddig közgyógyellátásban részesültek, ezen betegek száma is egyrészt csökken, másrészt pedig nem lesz elég az a keret, amit számukra a kormányzat biztosít.

Még felhívnám a kormányzat figyelmét arra is, hogy ez a 79 milliárd forintos támogatáscsökkenés bevételi oldali csökkenést is eredményez majd, hiszen nyilvánvaló, hogy 5 százalékos áfa van, tehát ez az 5 százalékos áfa csökken, a patikák adóbefizetései csökkennek, hiszen a forgalmuk is csökken, kevesebb dolgozót foglalkoztatnak majd, a járulék is csökken, tehát ez a 79 milliárd forintos megtakarítás valójában nem lesz 79 milliárd. Ez a bevételi oldalon mindenképpen bevételcsökkenést eredményez majd. Jó lenne, ha ezt átgondolná a kormányzat év közben, és azért is lényeges lenne szerintem pluszforrás biztosítása közgyógyellátás címén, mert amennyiben esetleg mégsem használnák ki - nekem az államtitkárságon ezt mondták, hogy tavaly sem használták ki teljesen -, akkor legalább megmarad tartalékként.

Én tehát mindenképpen kérem a kormányzatot, hogy gondolja át ezt a közgyógyellátásra fordított előirányzatot, mert nem lesz elég. Gyakorló patikusként felhívnám a figyelmüket arra, hogy aki közgyógyra gyógyszert vált ki, annak közgyógyra felírják a támogatott generikus gyógyszert, a támogatott originális gyógyszert, a vényköteles nem támogatott gyógyszert és a vény nélküli gyógyszereket. Tehát nemcsak generikus gyógyszereket írnak fel, hanem egyebet is ezeknek a közgyógyellátott betegeknek, és ez mindenképpen azt jelenti majd, hogy kevés lesz.

Valamint kevésnek tartom a keretet is, tehát azt a havi 12 ezer forintot, mert vannak olyan betegek bizony, akiknek ez nem elég. Tehát mindenképpen javaslom egy másik módosítóban a 12 ezer forintos havi keret növelését és az évi egyszeri 6 ezer forintos keret növelését is, mert az tulajdonképpen semmire sem elég szerintem. És kérem a kormányzatot, hogy gondolja át - újfent kérem - a közgyógykeretre szánt előirányzatot, mert még egyszer mondom, ha esetleg nem merülne ki, amit kétlek, legalább megmaradna tartaléknak, és ez mindenképpen a költségvetést is javítja.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Göndör István képviselő úr következik, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azért vártam ilyen sokáig, mert reméltem, hogy Horváth János képviselőtársam, akit nagyra becsülök és tisztelek, visszajön a terembe, de... (Dr. Horváth János, nem a saját képviselői helyéről integetve: Itt vagyok.) Ja, itt vagy, bocsánat! Azért vártam és akartam mondani, hogy az előbb itt belebonyolódtunk ebbe a bizonyos kereskedelmi vagy pénzügyi tranzakciós illetékbe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Igaza van, és ebben egyetértünk, nincs vita köztünk, hogy a monetáris politika függetlensége fontos, ne nyúljunk hozzá. De itt van a jegybanki alapkamat, amit korábban az előző kormányok is, a mostani is magasnak tart. Ha a Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok kapcsolatára rátesszük ezt a tranzakciós illetéket, akkor ez úgy jelenik meg a felszínen, mint egy többletkamat.

És gondolja végig! Amikor betesznek is fizetnek, amikor kivesznek is, meg amikor majd hitelt adnak egy vállalkozónak vagy a magánembernek. Tehát ez a tranzakciós illeték végső soron minden körülmények között a vállalkozókat, a magánembereket fogja sújtani, és azt hiszem, hogy közgazdászok között még érdemes lenne, de a két perc kevés arra, hogy erre az embereket sújtó infláció is érzékeny, ami rendkívül magas, már az 5 százalékot most is meghaladja. Ha most még ehhez kapcsolódik egy ilyen kamatnövekedés, akkor ez az infláció már a 6 százalékot túllépi, és ezt megint az emberek fizetik meg, és ez nem jó.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Kovács József képviselő úr, Fidesz.

(16.20)

DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért vártam Kiss képviselő úr hozzászólására, mert gondoltam, Baráth képviselő urat illetően próbálok reflektálni az elhangzottakra.

Baráth képviselő úr módosító indítványait volt alkalmam részletesen megismerni a bizottsági ülésen, miután én vezettem az egészségügyi bizottság ülését. Nagyon nagyra értékelem az igyekezetét, és a szándék is teljesen rendben van ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Kétfelé kell bontani ezt a kérdést. Az egyik a fekvőbeteg-ellátás rehabilitálása, úgymond, gyermekpszichiátria szempontjából. Ez egy nagyon-nagyon nehéz kérdés, mert az általam vezetett intézményben a pszichiátria és a gyerekpszichiátria is mind fekvő-, mind járóbeteg-lehetőséggel rendelkezik Gyulán, hosszú idő óta már. Viszont el kell mondani, hogy a problémát kétfelé kell bontani, mert a fekvőbeteg-ellátás újraindítása nem csupán anyagi kérdés. El merem mondani, hogy miért. Néztem itt közben a számokat, hogy új kapacitások befogadására 4,5 milliárd forint rendelkezésre áll, fejlesztésekre pedig 740 millió forint az OEP költségvetésében, de nem lenne szabad belemennünk abba a hibába, és felelőtlenség lenne, amibe a járóbeteg-ellátó intézetek építésekor - ugye, húsz zöldmezős, tizenegynéhány felújítás -, hogy felépülnek ezek a gyönyörű intézetek, és nem tudjuk szakemberrel és tartalommal megtölteni, és nem tudjuk ellátni ezáltal ott a betegeket.

Tehát kétfelé kell bontani, mert az ország gyermekpszichiáter-ellátása szakorvosban olyan szolidnak és csekélynek mondható, hogy nagyon nehéz lenne ezt a kérdést megoldani.

Szerintem, miután a járóbeteg-ellátás teljes áttekintése éppen ősszel várható, a járóbeteg-rendelésre újra vissza kellene térni, de nagyon üdvözlendő és dicsérendő ez a próbálkozás.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Kontur Pál, fideszes képviselő úr.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Göndör Képviselőtársam! Én ma reggel, ahogy jöttem ide a parlamentbe, hallgattam a rádiót, és ott pedig azt mondták, hogy az Európai Központi Bank 0,75 százalékos kamatszintet állapított meg, azért, mert úgy gondolkodnak, hogy a pénzt a kereskedelmi bankok ne abba a bankba rakják be, hanem adják ki a cégeknek, beruházást segítsen, tehát tudjon munkahely teremtődni.

Magyarországon pedig ezek a kereskedelmi bankok beteszik a Magyar Nemzeti Bankba a pénzüket, és pénzzel pénzt keresnek. Nem ez az eredeti dolguk a bankoknak, hanem az, hogy kihelyezzék a pénzt a vállalkozóknak, és segítsék így a munkahelyteremtést. Ez a kettőnk közti probléma, hogy önök másként gondolkodnak. Az Európai Bank, úgy látszik, ugyanúgy gondolkodik, ahogy mi gondolkodunk, ez a problémám. Nem értem, hogy önök ezt miért nem értik és miért nem fogadják el. Ha Európában is így gondolkodnak, nem értem, hogy önöknek ez miért probléma. (Göndör István: Azt a 0,75-öt a 7-hez kell hozzáadni, képviselő úr!)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő hozzászóló Bartos Mónika, Fidesz.

BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több alkalommal említettem e gyönyörű épület falai között a fenntarthatóság fontosságát, és azt is, hogy szerintem fenntartható jövőt csak fenntartható társadalmakkal lehet építeni, hiszen az ember az előidézője, az elszenvedője és a megoldása is a minket sújtó problémáknak, és hogy önmagukért és másokért felelősséget érző, egészségesen gondolkodó és használható tudással rendelkező emberekre van szükség.

És hogy ez hogyan kapcsolódik az ajánlás 184. és 251. pontjához, arra egy kicsit később térek ki, de bevezetésként szeretnék megemlíteni valamit. Sokszor elhangzott ebben a Házban, hogy az a kérdés, hogy káros vagy törvényszerű általában a költségvetések módosítása. Azok véleményét osztom, akik azt mondják, hogy a változó körülményekhez való alkalmazkodás miatt szükséges a költségvetés módosítása.

S hogy egy picit a tudományt segítségül hívjam, szeretnék Végh László professzor úr gondolataiból idézni csak egy-két gondolatot. "Az emberi társadalom erősen nem arányos rendszer, amely önszerveződésként alakul ki, és aszerint maradhat fent." Ennek a részleteibe nem nagyon szeretnék belemenni, de két dolgot mindenképpen le kell szögezni, hogy ha az emberi társadalmakról mint önszerveződő rendszerekről beszélünk, két alapfeltétele van az önszerveződésnek. Az egyik, hogy létezzen a rendszer elemei között kölcsönhatás. Ezek a kölcsönhatások lehetnek vonzások és taszítások is, de a kölcsönhatásra igenis szükség van, és még az is elég, ha csak két egymáshoz közeli rendszerelem között van kölcsönhatás. De ahhoz, hogy egy ilyen rendszer huzamos időn keresztül fennmaradhasson, igenis a vonzásnak kell erősebbnek lennie.

A második feltétele az ilyen rendszernek, hogy legyen nyitott, azaz álljon kölcsönhatásban a környezetével. Ha társadalomról beszélünk, akkor a rendszer elemei mi vagyunk, mi, emberek és a mi közösségeink. És az emberek, a mi közösségünk vagy környezetünk nemcsak a természeti környezet, hanem most a modern ember számára a más emberekkel való érintkezés alkotja az elsődleges környezetet. Tehát annál életképesebb lesz a társadalmunk, minél inkább tud alkalmazkodni a környezet változásaihoz. A világ pedig igenis változik, mindennap új helyzetekbe kerülünk, és a túlélés, a megmaradás egyetlen eszköze az, ha alkalmazkodunk és megfelelő válaszokat találunk. Ezért azt hangsúlyozni, hogy ne keressünk válaszokat a környezetünkből ért változásokra, nem csupán rossz tanács szerintem, hanem túlélésünket is veszélyezteti, és emiatt szeretnék megóvni mindenkit ettől a javaslattól.

A másik, ahogy mondtam, hogy fontos a rendszer elemei között lévő kapcsolat, és a társadalom elemei mi vagyunk, emberek, kisközösségek. Ha ezek az emberek összetartanak, kapcsolat van közöttük, ha erősíteni tudják egymást, akkor a társadalom is erős lesz, és a társadalom is megmarad.

Nagyon egyszerű példa a család példája. Ha a családtagok acsarkodnak, veszekednek, akkor szét fog esni az a család, ha viszont segítik egymást, összetartanak, akkor súlyos nehézségeket is képesek együtt leküzdeni. Ugyanígy működik ez a társadalom és a nemzet egészére vonatkoztatva is.

Hogy melyik az az ajánlási pont, és mi az, amit ennek kapcsán szeretnék kiemelni, és amely a fenntartható fejlődés bizottságban egy erősen támogatott pont volt, az pedig az erdei kisvasutak üzemeltetési támogatása, amelyre 35 millió forintot szán az előterjesztő. Ezt azért szeretném képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, mert az erdei kisvasutak sokkal többet jelentenek, mint az erdőben közlekedő kisvonatok. Hiszen az erdei kisvasút azt jelenti, hogy az emberek találkoznak, azt jelenti, hogy időt töltenek egymással, azt jelenti, hogy figyelnek egymásra, hogy kíváncsiak a szűkebb és a tágabb környezetükre. Azt jelenti, hogy eljutnak egy olyan helyre, ahol újabb ismeretségeket kötnek, és van egy állomás, ahol emberek élnek, és ezek az emberek várják az érkezőket, akik adni akarnak nekik. Az újonnan érkezők elhitetik velük, mert hisznek nekik, hogy az a település, az az állomás igenis értékes, merthogy figyelnek rá. Ennek kapcsán elindulhat a helyi ajándékok készítése, erősödhet a helyi gazdaság, de ezen túlmenően, ami még inkább fontos, erősödhetnek a helyi közösségek, és ez az erősödés az identitástudatot is növeli, merthogy azt gondolom, hogy csak az önmagunkba vetett hit által és összefogással tudjuk azt a rengeteg problémát leküzdeni, amely előttünk áll.

Ehhez kapcsolódóan szeretnék még egy gondolatot hozzáfűzni, ami a közmunkaprogrammal kapcsolatos vitában felmerült, ez pedig Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas pszichológus egyik gondolata, amely arról szól, hogy a lelki energiaveszteség nem akkor a legnagyobb, amikor olyan tevékenységre kényszerítenek bennünket, amihez nincs kedvünk, hanem akkor, amikor semmit sem kell csinálnunk. Ez azt jelenti, hogy leginkább a tétlenségbe és a nélkülözöttségbe fogunk belebetegedni. Ezt láthatjuk idős embereknél, akik akár nyugdíjba menve, akár a családtól távol élve belebetegednek abba, hogy már nincs rájuk szükség.

(16.30)

Igenis, azt gondolom: ahhoz, hogy a nemzetünket, az országunkat felvirágoztassuk, nem lehet energiavesztett és csüggedt állapotban maradnunk. Úgy gondolom, hogy a közmunkaprogram és az erdei vasutak támogatása is segít abban, hogy megértsük, igenis mindenkire szükség van. Ezek olyan lépések, amelyek a saját magunkba vetett hitet és a sikerbe vetett hitet erősíthetik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Józsa István MSZP-s képviselő úrnak.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. A kétperces hozzászólás teljes komolyságával szeretnék gratulálni Bartos Mónika képviselő asszonynak. Tényleg idilli volt ez a kép, és nagyon jó lenne, ha így tudna működni a vidék és a magyar társadalom. A valóság viszont inkább az, amit képviselőtársam a 0,75-ről mondott, és amit a magyar valóság, a 8-9 százalékos finanszírozási kamatok összefüggése jelent.

Tehát végül is ahhoz a hozzászóláshoz is szeretnék gratulálni, mert a lényeget jól ismerte fel Kontur Pál. Tehát az a cél, hogy a pénz áramoljon ki a gazdaságba, és ne a bankokban üljön. De ahhoz, hogy a magyar gazdaságba ki tudjon áramolni a pénz, ahhoz először be kell áramolnia az országba. És itt van a probléma, hogy míg a kormányváltás idején 4,5-5 százalékra pénzhez tudott jutni Magyarország, addig az utóbbi hónapokban ez olyan 7-9 százalék körül van, és ez sajnos az önök kétéves munkájának az eredménye.

Valószínűleg ezzel függ össze, hogy a beruházási ráta minden eddigi mértéket alulmúlt. Most 17 százalékot mutat, még az utolsó negyedévben is 4,4 százalékot csökkent a beruházási ráta. Ez már az elviselhetetlenség határán is túl van. Az egyszerű újratermelést, a reprodukálást sem teszi lehetővé ez a beruházási ráta. Én azért tartom fontosnak, hogy önök, kormányoldali képviselők hassanak oda a kormányukra, hogy komoly lépéseket tegyenek a hitelesség helyreállítására, hogy ne kerüljön ilyen sokba a költségvetés finanszírozása, hogy olcsóbban jussanak pénzhez a magyar cégek, és többet tudjanak beruházni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Bertha Szilvia képviselő asszony, Jobbik.

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsősorban foglalkoztatáspolitikai módosítókra hívnám fel a figyelmét tisztelt képviselőtársaimnak. Meg kell hogy mondjam: ezek nem abszurd és földtől elrugaszkodott módosítók, és alapvetően koncepcionálisan nem változtatnak a költségvetésen, igazából alapvető korrekciókat tartalmaznak, hiszen az volt a cél, hogy lehetőleg próbáljunk meg valamit javítani a költségvetésen.

A 97. ajánlási pont azt a bérkompenzációt helyezné vissza, amely tavaly még benne volt a költségvetésben, és amelyet fel is használtak, hiszen a gazdálkodók nem tudták kitermelni annak a fedezetét, hogy a bércsökkenést kompenzálják a munkavállalók számára, és jelezték, hogy amennyiben ez most hiányozni fog, akkor bizony számos munkavállalónak fog csökkenni a nettó bére. Úgy gondoljuk, hogy a mai helyzetben az alacsony keresetűekre igenis vigyázni kell annyira, hogy ezt ismét beletegyék.

Az 542., illetve a 16., 17. módosító mind inflációkövető módosítások, illetve a közalkalmazotti fizetési osztályokat megemelné a minimálbérkezdetre. Ez megint csak egy látszólagos emelés, hiszen valójában mindenkinek meg kell kapnia a minimálbért.

Ez átírná magát a bértáblát annyira, hogy hivatalosan alapbérként kapják meg a minimálbért, ne pedig mindenféle korrekciók révén. Tehát ez tulajdonképpen az eredeti bértábla célját őrizné meg, amelyben előjönnek a végzettség és a szolgálatban eltöltött idő szerinti különbségek immár a bérben is.

Szintén csak egy egyszerű inflációkövetést szolgálna a közszolgálati tisztségviselők illetményalapjának az inflációval történő megemelése. Hozzáteszem, hogy ez mind a tervezett infláció, amiről még nem lehet tudni, hogy hogyan alakul, várhatóan magasabb lesz, mint amennyit terveznek, tehát ez még mindig alulbecsült ahhoz képest, úgyhogy vélhetően még így is reálbércsökkenést fognak elszenvedni ezek a dolgozók.

A 17-es módosító egy érdekes problémára hívná fel a figyelmet. A kormány évek óta mindig kisebb mértékben emeli a járulékfizetés felső határának napi összegét, mint amennyi az infláció tervezett mértéke. Ezáltal tulajdonképpen ez a határ egyre lejjebb kerül, és a legjobban keresők egyre könnyebben elérik azt a határt, ami fölött már nem kell fizetniük járulékot. Ez megint a legkedvezőbb keresetűeknek kedvez.

Igazából nem értjük, hogy miért nem követik az inflációt, hiszen a nyugdíjakat is mindig emelik az inflációval, tehát az lenne a logikus, hogy ezt a felső határt is mindig megemeljék legalább az inflációval. Önök ezt nem teszik, nem lehet tudni, hogy miért. Ez a módosítás arra vonatkozik.

És végül az 59. ajánlási pontban a kormányhivatalok számára biztosítanánk többletforrást azért, hogy a munkaügyi ellenőrzések rendszerét egy kicsit javítsuk, több ellenőrre legyen forrás, mégpedig azért, hogy az egyre jobban kibővülő közmunkaprogramokat tudják ellenőrizni. Önök mindig elmondják, hogy ha valahol problémánk van a közmunkaprogrammal, és úgy gondoljuk, hogy visszaélések vannak, akkor tegyünk bejelentést vagy feljelentést. Igen ám, de hova tegyen az ember, ha nincsenek ellenőrök, akik kimenjenek, és mondjuk, egy átfogó vizsgálatot lefolytassanak? Tehát így nagyon könnyű dobálózni a szavakkal, teremtsék meg azt a feltételt, hogy valóban legyen értelme egy bejelentésnek, és akkor joggal hivatkozhatnak erre az alapra. Ugye, nemcsak akkor kell az ellenőröket használni, amikor adott esetben nem kifejezetten kormánypárti beállítottságú cégeket vagy önkormányzatokat kell vegzálni, hanem igazából jó lenne, ha ezek az ellenőrök és ellenőrzési rendszer függetlenül működnének a politikától.

Ez a módosító javaslatunk egyébként annyira megtetszett az LMP-nek, hogy a benyújtás másnapján ők is benyújtották szinte ugyanezt. Itt már Szél Bernadett el is mondta. Örülünk neki, hogy náluk is ilyen kedvező fogadtatásra talált, és reméljük, hogy saját kreativitásukat is megcsillogtatják időnként, és nemcsak másoktól sikerül ötletet lopkodni, de reméljük, hogy akkor ezt támogatni fogják majd nyilván a szavazások során is.

Ezekre szeretném felhívni a figyelmet. Nyilván jön a kérdés, hogy persze, persze, de honnan gondolunk forrásokat teremteni minderre. Mindig fölteszik ezt a kérdést, merthogy munkahelyet nem nagyon tudnak miből és hogyan teremteni. Itt ismét felhívnánk a figyelmet arra, hogy az államadósság újratárgyalása és átütemezése nélkül ez a jelenlegi gazdasági helyzet egyszerűen megoldhatatlan. Tehát, amíg nem kezdenek el érdemben foglalkozni ezzel a témával, addig igazából gazdaságélénkítésről nem is lehet beszélni. Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Bana Tibor képviselő úr, Jobbik.

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam az ajánlás 127. és hozzákapcsolódó 277., 129. és a hozzákötődő 228., valamint a 130. és a vele összefüggésben álló 501. pontjaihoz kívánok hozzászólni. Ezek alatt a pontok alatt találhatóak módosító indítványaim, három módosító javaslatot nyújtottam be az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, a költségvetés-tervezethez. Ezek közül kettőt önállóan, egyet pedig Magyar Zoltán frakciótársammal közösen.

Sajnálattal tapasztaltam azt, hogy a bizottságokban nem nyertek támogatást ezek az indítványok. Most igyekszem kísérletet tenni arra, hogy röviden megvilágítsam, miért lenne fontos az, hogy ezek bekerüljenek a jövő évi költségvetésbe.

Kezdeném azzal a javaslatommal, melyben az M8-as számú főút körmendi elkerülő szakaszával kapcsolatos munkálatok megkezdésére irányoznék elő egymilliárd forintot. A körmendi elkerülő szakasz megépítése rendkívül hosszú ideje húzódó kérdés. A jelenlegi kormánypártok képviselői ellenzékben nagyon határozottan kiálltak az ügy mellett, elismerve fontosságát és sürgősségét, és meggyőződésem szerint a jelentős mértékű átmenő forgalom, illetve ezen belül az elviselhetetlennek nevezhető kamionforgalom miatt mindenképpen szükség lenne a munkálatok mielőbbi megkezdésére, ezért kérem, hogy támogassák ezt a javaslatomat.

Ehhez kapcsolódóan szeretném kifejezni azzal kapcsolatos örömömet, hogy bekerül a jövő évi költségvetés-tervezetbe a Felsőszölnök-Kétvölgy közötti út megépítése mint cél, illetve az ehhez szükséges összeg is rendelkezésre áll. Azért vettem ezt különösen örömmel, mert magam is nyújtottam be ez irányban költségvetési módosítót a tavalyi év során, emellett pedig írásbeli kérdés és szóbeli kérdések formájában is feszegettem ezt a témát, és egyéb fórumokon is felemeltem a szavamat ennek érdekében. Úgy gondolom, mindenképpen örvendetes az, hogy megtörténhet ennek az útnak az elkészítése, hiszen ez gazdasági, turisztikai és kulturális szempontból is komoly előrelépést jelent.

(16.40)

A másik javaslatomban a szentgotthárdi barokk templom belső restaurációjára különítenék el 100 millió forintot. Az ország harmadik legnagyobb barokk templomáról, Szentgotthárd város egyik jelképéről van szó. A templom belső restaurációja a 2010-ben elfogadott költségvetési módosító indítványomnak köszönhetően megkezdődött, de az érdemi felújításhoz mindenképpen további támogatásra lenne szükség.

Itt szeretném megjegyezni, hogy meglehetősen értetlenül álltam az előtt a tavalyi évben, hogy miért kellett a 100 milliós összeget 82 millió forintra csökkenteni, azt viszont mindenképpen üdvözölni tudtam, hogy végül ez kiegészülhetett további 23 millió forinttal az idei évi költségvetés vonatkozásában, így 105 millió forint áll rendelkezésre erre a célra. Ennek egy része már meg is érkezett, és - mint utaltam rá - a munkálatok megkezdődtek. De azt gondolom, mindenképpen üdvözlendő lenne, ha az 1664-es szentgotthárdi csata kerek, 350. évfordulójára megtörténhetne a templom teljes belső felújítása, ezért kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatomat, bírálják felül az ezzel kapcsolatos elképzeléseiket.

Végezetül röviden szeretnék szólni arról az indítványról, amelyet Magyar Zoltánnal közösen nyújtottunk be azzal a céllal, hogy a Nemzeti Földalap termőföld-vásárlási keretét megnöveljük további 6 milliárd forinttal, így 10 milliárd forint állna rendelkezésre ezen a soron. Ugyanis azt gondoljuk, hogy mindenképpen örvendetes lenne, ha az állam hatékonyan és érdemben tudna élni elővásárlási jogával, már csak azért is, mert tisztában lehetünk a zsebszerződésekkel kapcsolatos visszásságokkal. Nem véletlen, hogy mi magunk is megtettük ebben a vonatkozásban a konkrét lépéseket, konkrét adatokat hoztunk nyilvánosságra, és el is juttattuk ezeket a megfelelő szervezetekhez és személyekhez. Mindemellett pedig mind a tavalyi, mind az idei év vonatkozásában lesújtó tapasztalatokról beszélhetünk, emiatt tartjuk azt indokoltnak, hogy az NFA termőföld-vásárlási keretét jelentősen bővítsük.

Hozzáteszem, hogy az idei évi költségvetésben 500 millió forint áll rendelkezésre ezen a soron, nem volt az véletlen, hogy a tavalyi vita során is benyújtottunk költségvetési módosító indítványt frakciótársammal, Magyar Zoltánnal. Ehhez képest mindenképpen előrelépésnek tekintjük azt, most 4 milliárd forint szerepel erre a célra, ezt mindenképpen örvendetesnek tartom, ugyanakkor a termőföld-vásárlási moratórium lejárta, 2014. április 30-a egyre közeledik, ezért azt gondolom, hogy további növelésre lenne szükség. Egy nagyjából 10 milliárd forint körüli összeg mindenképpen elegendő lenne ahhoz, hogy az állam érdemben tehessen a magyar termőföld magyar kézben tartásáért, mint az egyik legfontosabb nemzetstratégiai célért.

Azt kérem a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy támogassák az általam benyújtott indítványokat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Gyenes Géza képviselő úr, Jobbik.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 137., 139., 272., 452., 519. és 523. ajánlati pontokhoz kívánok hozzászólni. Ezekben az ajánlati pontokban arra tettünk javaslatot és nyújtottunk be módosító javaslatot, hogy az a kezdeményezés, amit a Fidesz az egészségügyben az idén elkezdett, nevezetesen a béremelést - igaz, még nem lett végrehajtva, még nem látott senki egy fillért sem ebből a pénzből, de végül is elhatározott dolog, törvény van róla, valószínűleg a kollégák meg fogják kapni -, az volt a reménységünk, hogy ez egy olyan első lépcsője lesz az egészségügyi bérrendezésnek, amit aztán 2013-14-15-ben követnek további lépések, lépcsők, és el fogjuk tudni érni néhány éven belül azt, hogy az uniós egészségügyi bérszinteknek legalább a 60-65 százalékára érjünk. Ez roppant fontos dolog, hiszen Magyarországon az egészségügyi dolgozók és orvosok kiáramlása igen nagy mérvű.

A pályaorientáció még elég jól áll, elég sok fiatal készül erre a pályára, csak egy nagy hibája van, és ez be is igazolódik, amikor végeznek, hogy nem azért jönnek erre a pályára, mert itt gondolják az életüket, Magyarországon eltölteni, ilyen körülmények között, hanem azért, mert a diplomájuk rögtön konvertálható Nyugat-Európában, és a nagyobbik részük el is hagyja az országot. Az orvosi kamarában vezetett kimutatások szerint gyakorlatilag az Unióba való belépésünk óta most már meghaladta jóval a 3 ezer főt az orvosok létszáma, a szakdolgozókról nem tudok pontos számot, de ők is több ezer főre tehetők.

Az, hogy Magyarországon ilyen mértékben csökken az orvoslétszám, nemcsak az eláramlásnak köszönhető, hanem annak is, hogy igen idős a kollégák összetétele, a pálya humán ereje igen elidősödött, elöregedett. Ezért bizonyos ellátási szinteken nagyon furcsa lesz, ha a Fidesz ragaszkodik a 62 éves korhatár betartásához, márpedig ragaszkodik, úgy látom, mert azokról a kórházigazgatókról, akiket először a Fidesz is elfogadott a pályázatok kapcsán, most kiderült, hogy aki elmúlt 62 éves, az gyakorlatilag kikerült a kórházvezetői posztról.

Visszatérve, a nyugdíjazás 62 éves korban egy érdekes dolog lesz. Ha ezt véletlenül az alapellátásban megtennék, akkor tájékoztatom önöket, hogy több mint 1640 nyugdíjkorhatáron túl dolgozó orvos van az alapellátásban, és ha ezeket a kollégákat nem engedjük dolgozni, akkor igencsak bajban lesz az ország, hiszen nem lesz alapellátó kellő létszámban, mert a fiatalok nem óhajtják ezt a pályát választani. Tehát egyszerűen azt nem tudom megérteni, hogy miért nem folytatta a Fidesz ezt a kezdeményezést, miért nem csinált egy lépcsőzetes béremelést, mert amit csinált, az egy küszöb, amiben bizonyon orra lehet esni. Félő, hogy ez így lesz.

Egyre kevesebb lesz az orvos, egyre kevesebb fiatal orvos marad Magyarországon és tanulja meg az itteniektől a pályát, igaz, hogy egyre kevesebb lesz a tapasztalt orvosok száma is, ők is kimennek. Ez valójában azt veti föl, és ezt nem értem, hogy a kormányzat még ilyen nehéz gazdasági helyzetben is, amiben az ország van, ebben a válságos helyzetben miért nem érti meg, hogy az orvosok hiánya, a betegellátás, ami amúgy sincs valami fényes állapotban Magyarországon, és ha megnézzük azokat a statisztikákat, megbetegedési, halálozási statisztikákat, a rendszerváltás óta az utolsó helyen kullogunk Európában. Számomra egy furcsa, talányos kérdés, hogy miért nem jutott egyetlenegy kormánynak sem eszébe az, és miért nem tett érdemi lépéseket, hogy ezen változtasson. Senkinek nem fáj, hogy mindenben az utolsók vagyunk? Kérem, ez emberek ezreinek a halálát jelenti, ha esetleg a képviselők nem értenék, hogy miről beszélek, és ezen mi egyáltalán nem óhajtunk javítani.

Az egészségügyi költségvetésben igen jó lett volna, ha végre egy olyan tervezés indul - ha persze lett volna igazi egészségpolitikájuk -, hogy ezeket a célokat tűznénk ki, hogy igen, változtatni akarunk ezeken a rossz egészségügyi statisztikákon. Ha azt akarjuk, hogy ne haljanak meg annyian, ha azt akarjuk, hogy több legyen az ország lakossága, akkor ezeket a döntéseket meg kellett volna hozni. Ehhez képest önök sem kezelik másképpen az egészségügyet, mint egy olyan nagy kassza, amiből lehet mérhetetlenül kivenni. Ha ezen nem változtatunk, akkor ezek a statisztikák nemhogy javulni nem tudnak, robbanni fognak.

Nem érezzük, kedves képviselőtársaim, a felelősséget ennyi ember haláláért, ennyi ember javíthatatlan egészségügyi állapotáért? Egyszerűen nem tudom ezt megérteni orvosként, ne haragudjanak. Úgy látszik, sosem lesz belőlem igazi politikus, aki ezeken a kérdéseken simán átlendül, és nem törődik velük.

Itt van például a gyógyszertámogatás csökkentése. Kérem szépen, több olyan betegség van Magyarországon, ahol a gyógyszerhiány miatt, vagy mert nem tudja megvásárolni a beteg a gyógyszerét - ahogy Kiss Sándor képviselőtársam is elmondta önöknek - ezek az emberek... Például, ha egy epilepsziás, egy cukorbeteg nem kapja meg azt a gyógyszert, amit megszokott, beállítottak, amit meg tudott vásárolni, akkor összeomlik az állapota, egy epilepsziás beteg begörcsöl, kórházi kezelésre lehet szüksége, újabb beállításra lehet szüksége. Még többe is kerül, mint amennyit nyertünk ezen az úgynevezett gyógyszerár-támogatáson.

(16.50)

Ugyanez vonatkozik a cukorbetegekre és még egyéb más olyan betegségekre is, amit át kéne gondolnia a kormányzatnak, amikor a gyógyszertámogatások csökkentéséhez nyúl, hogy egyáltalán milyen hatást fog ez kiváltani.

Megmondom őszintén, nagy kedvem lenne azt mondani, hogy jó lenne, hogyha minden egészségügyi intézményben őszintén feltárnák, hogy ellátási hiányosságok miatt, a pénzelégtelenség miatt, a személyzet elégtelensége miatt hányan halnak meg Magyarországon, és ezt idehoznák minden egyes hónapban, ha kell, az önök színe elé, és akkor tessenek szembesülni ezzel. Akkor tessenek elgondolkodni azon, hogy amikor az ember ellenzéki képviselőként - mert önöknek nem jutott eszébe - javaslatot tesz, hogy a bérfejlesztés ne egy küszöb legyen, hanem egy lépcsőzetes valami, akkor ezt a kormányzat - rövid egy szóval - nem támogatja. Persze, a kormányzat mögött, önök képviselők állnak, elvileg a kormánynak van, helyesebben önöknek van kormánya, nem a kormánynak parlamentje. Ezen a kormányzati nem támogatáson túl lehetne lépni, hogyha a célt úgy gondoljuk, hogy ezen tényleg változtatni kell, de látom, hogy a parlament nem arra való, hogy a kormányt esetleg ilyen irányba vigye, hanem minden kormányzati szándékot itt, ebben a parlamentben meg kell szavazni, még akkor is, ha az én esetemben, az egészségügy esetében emberek ezrei fognak meghalni.

Már többször mondtam itt a parlamentben, hogy Magyarországon olyan folyamatok indultak el, ami a népirtáshoz hasonló hatású. Kedves kollégák, ezt a jelzőt, hogy hasonló hatású, nyugodtan el lehet lassan hagyni. Igenis önök, mi közösen felelősek leszünk, vagyunk azokért a folyamatokért, ami úgymond, ahogy mondtam volt, most már nem is hasonlít a népirtásra, hanem maga a népirtás lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Józsa István képviselő úr, MSZP!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A költségvetés 30 órás általános vitája és 8 órás részletes vitájának vége felé engedjenek meg nekem egy kis kitérőt, bemutatva a kormány luxusberuházásait, és az esztelen kultúrharc tízmilliárdokban történő megjelenítését, a Kossuth tér szétrombolását és úgymond átépítését; az ajánlás 7-8. pontjához kapcsolódik.

Tehát, amikor az iskolákban a nyári szünet idején nincs pénz arra, hogy megoldják a gyermekek étkeztetését, olyan gyermekek étkeztetését, akiknek egyébként alig jut más ennivaló, főtt étel, mint amit az iskolában kaptak, aközben önök pályáztatás nélkül, igazából értelem nélkül nekiesnek a Kossuth tér északi részének, és törvénytelen lépéseket is téve elköltenek több mint tízmilliárd forintot. Ezen túlmenően módszeresen kivéreztetik Budapestet. Tehát amit a főváros egyébként normatív alapon, normális esetben működtetendő finanszírozása ügyében tesznek, abban teljesen világosan látszik, hogy Orbán Viktor büntetni akarja Budapestet, ugyanúgy gondolkodik róla, mint annak idején Horthy Miklós, noha ő Horthyval kapcsolatban nem mond véleményt, mert ezt majd eldöntik a helyiek. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) A budapestiek már eldöntötték, nem szeretik Horthy Miklóst.

Horthy Miklós is bűnös városnak tekintette Budapestet, sajnos Orbán Viktor is annak tekinti, és ez a budapestiek életén meglátszik; a Kossuth teret már szétdúlták. Mi nagyon szeretnénk, hogyha észhez térnének, és a város egészét nem dúlnák föl.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. A következő kétperces Kovács József képviselő úré, Fidesz.

DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Józsa képviselő úr a kétpercesét most se arra használta, mint amire az hivatalosan hivatott, mert az arra szolgál, hogy próbáljunk egymás kérdéseire akár még pozitív értelemben is reflektálni; én most ezt teszem.

Gyenes képviselőtársam, akivel együtt dolgozunk a bizottságban, az ő tevékenységének én nagy-nagy tisztelője vagyok, de amikor elhangzik valami, én úgy gondolom, az is tisztességes dolog, ha az érem másik oldaláról is ejtünk legalább egy-két szót, még ha két percben is. Nevezetesen: olyan körülmények között, hogy a jövő évi egészségügyi büdzsé, igaz, hogy egy szolid hiánnyal van tervezve, ezzel együtt a jövő év is tartalmazza egyébként a költségvetésben folytatólagosan annak az elkezdett béremelésnek a fedezetét, ami nem egy óriási összeg, ezt el lehet mondani, de ahhoz képest, hogy nem volt semmi korábban, 30,5 milliárd forint lesz folytatólagosan. Benne van a költségvetésben, ezt együtt hallhattuk Gyenes képviselő úrral a bizottsági ülésen az NGM részéről.

A másik kérdés az - sok mindennel persze egyetértek, amit mondott - a népegészségügyi és a szűrővizsgálatokkal kapcsolatos probléma, ebben, úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon komoly feladatok vannak előttünk. Azért nézek a papírba, mert nem akarok a levegőbe beszélni. Az Európai Unió által négy területen egyébként, népegészségügyi fejlesztésre - ezzel a lehetőséggel, ha mi nem élünk, ez csak a saját hibánk lehet - négy területen, amit nem sorolnék föl, mert ez csak az időt rabolná, hogy milyenfajta támogatások, csak mondom: az elején 5 milliárd forintos fejlesztési lehetőség, 250 millió, 2,5 milliárd svájci alapban, 3,6 milliárd norvég alapban, 5,6 milliárd. Ezekkel a lehetőségekkel mind-mind élhetünk a jövőben, és élnünk is kell, úgy gondolom, minél előbb, mert ezek a lehetőségek itt vannak az uniós pályázatok által. (Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Ékes József képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy kicsikét furcsa volt Józsa Istvántól. István, képviselőtársam, arra kérem önt, hogy lehetőleg próbáljon meg úgy hozzászólni a parlamenti ülésen, hogy ne hasonlítgasson. Tegnap vagy tegnapelőtt az egyik volt képviselőtársa is hasonlítgatott, tehát óvatos lennék ezekkel a kifejezésekkel. Egyébként minden költségvetésnél ugyanezt a színjátékot önök eljátsszák. Eljátszották a 2011-esnél is, a '12-esnél is, ugyanezt játsszák el a '13-asnál is.

Mit igazolnak a számok? (Dr. Józsa István: Azt, hogy egyre lejjebb megyünk.) A jövő évtől fogva Magyarországgal szemben a kötelezettségszegési eljárást megszüntetik, javulnak a mutatók. De amit önök okoztak, képviselőtársam, azt egy év alatt nem lehet rendbe rakni, ahhoz idő kell, és az idő be fogja bizonyítani önöknek is, hogy a '11-es költségvetés is megállta a helyét, a '12-es, és a '13-as is meg fogja állni a helyét. Amit ma itt produkáltak a parlamentben, az szégyenteljes, és önökre nézve elsődlegesen szégyenteljes, képviselőtársam.

Egyre többször hangzik el olyan kifejezés, olyan kijelentés, olyan minősítés, amit, ha mélyen belegondolnak, akkor lehet, hogy először önmagukon kellene kezdeni, képviselőtársam, ezért még egyszer kérem, óvakodjon ettől.

Én nem szoktam minősíteni senkit, meg azt hiszem, itt a képviselőtársaim sem igen használják ezt az eszközt, de egyet higgyen el nekem, hogy abból a nehéz helyzetből ezzel a költségvetéssel lehet kijönni, és ebből ki fog jönni az ország. Azzal a rengeteg átalakítással, amit a kormány elkezdett, és végigvisz, és ahhoz a számokat is, teljesen logikus, hogy átalakította, lehet, hogy ön nem érti most, ebben a pillanatban, vagy nem akarja megérteni, Valószínűsíthetem, hogy inkább az utóbbi, hogy nem akarja megérteni, mint ahogy tavaly se értette meg, meg tavalyelőtt se akarta megérteni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Ágh Péter, fideszes képviselő úr!

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy vidéki és egy budapesti témához szeretnék hozzászólni. Bana Tibor képviselő úr a felszólalásában szólt arról az örvendetes tényről, hogy Felsőszölnök és Kétvölgy között végre elkészül az az út, amely már évtizedes probléma volt, és a költségvetés erre vonatkozó forrásokat tartalmaz. Ez valóban, Vas megyei képviselőként számomra is üdvözlendő, mint ahogy képviselőként, az Országgyűlés tagjaként szerintem üdvözölhető az, hogyha Budapesten olyan intézkedések történnek, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az Országgyűlés tekintélye és befogadóképessége megfelelő legyen.

Józsa képviselő úr arról beszélt a felszólalásában, hogy a kormány és a miniszterelnök hadat üzent Budapestnek, és a Kossuth tér északi oldalát pedig felfordítják.

(17.00)

Hogyha Józsa képviselő úr a világ bármely parlamentjébe elmegy, akkor ott láthatja, hogy azok a belföldi és külföldi vendégek, akik ide érkeznek megnézni ezt az Országgyűlést, megfelelő körülmények között tudják ezt megtenni. Van egy látogatóközpont, és ez hozzá tud járulni ahhoz, hogy mind az országimázs erősödjön, mind pedig ennek az intézménynek a jellege és képe is elfoglalja azt a helyet az embereknek a szemében, amelyet, hogyha már minden ember részt vesz a választásban, a mi megválasztásunkban, hogy ide bekerüljünk, akkor ennek fontos és kiemelt szerepet kell kapnia. Ezt a célt szolgálja az az építkezés, ami a Kossuth tér északi oldalán fog történni, hogy meglegyen ennek az Országgyűlésnek az a fajta befogadóképessége, ami a világ minden parlamentjében megvan, és azt gondolom, hogy a XXI. században ez talán elvárható.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek: Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ékes Képviselőtársam! Amiért mi aggódunk, az a következő: ön említette, a 2012-es költségvetésük 45 napig sem élt. Most is előttünk van, szavazni fogunk. Tehát a megszorítások hosszú sora követi egymást, ezt bizonyítja az, hogy az emberek tényleg rosszabbul élnek, a reálkeresetük, a reáljövedelmük folyamatosan csökken. Tehát amit mi kifogásolunk, ez a kapkodás. Az előbb még itt láttam Kovács képviselő urat, én igazán rá szerettem volna reagálni, mert mélységesen egyetértek azzal, amikor ő aggódik, és azt mondja, hogy mi minden fog történni az egészségügy területén.

Csak én arra szeretném kérni Kovács képviselő urat, hogy azt gondolják végig, és ez, amit mondtam, a normál hozzászólásomban, hogy nem látjuk ebben a tervezetben sehol, hogy az a járulékcsökkenés, amit beharangozott a miniszterelnök úr, beharangozott Rogán és Harrach képviselő úr, az csökkenést jelent, kevesebb befizetés lesz, ez azt jelenti, hogy valahol az ellátásokban. És igen, erre kell odafigyelnünk, hogy miben. A védőnői ellátásban? Az alapellátásban? A gyógyító-megelőző ellátásban? Hol lesz? A gyógyszerkasszát tovább szigorítják?

Tehát előre lehet látni azt, hogy miközben itt megint egy csodálatos ígéret elhangzott, hatalmas PR van körülötte már egy hete, pedig papírt még senki nem látott, és itt kéne hogy legyen, ezért mondtam, hogy én kíváncsian, türelmesen várom, hogy hogyan akarják majd bejátszani ebbe a költségvetésbe ezt a változást, mert ez fejezeti végösszegeket is érint. Vagy még van néhány napjuk, és a zárószavazás előtt megint minden vitát és minden egyeztetést megkerülve fogják ezt elénk tenni. Ez a mi bajunk, képviselő úr, és ezért elfogadhatatlan számunkra ez a költségvetésnek látszó iromány.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek: Babák Mihály képviselő úr, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem, bocsássa meg nekem, de az az igazság, hogy valamit ki kell kérnünk magunknak. Felelős politikusként vagy felelős parlamenti képviselőként, pláne nekem, egy Békés megyeinek, úgy gondolom, ki kell kérnem azt Józsa úrtól, hogy romboljon.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt hittem, hogy nem tud meglepetést okozni a Szocialista Párt és benne Józsa képviselőtársam sem. Hát nem igaz. Minden alkalommal tud meglepetést okozni, és élvezettel teszi azt a rombolást, amit 12 éven keresztül csináltak, most így, ellenzékben hasonló módon rombolnak. Igyekeznek dezinformálni és mindenféle álhíreket, hazugságokat mondani.

Józsa Képviselő Úr! Én úgy gondolom, lejárt önnek az ideje. Tudja nagyon jól, hogy Budapestet szétrabolták önök és a párttársai meg a szövetségeseik, gyűlöletet keltettek mindenhol ebben az országban. Ennek az országnak az a jövője, hogyha egyetért, összefog. Önökkel semmiben sem lehet összefogni, ezt már nagyon jól látjuk, úgyhogy kérem, ne is kérje tőlünk számon ezt a dolgot, önök erre alkalmatlanok. Nem mi, önök alkalmatlanok.

Én azt is javaslom önnek, hogy a gyűlölet ne beszéljen minden szavából. Nagyanyám azt mondta, hogy fiam, a gyűlölet olyan méreg, amit másnak szánsz, de téged öl. Én bízom benne, hogy az ön gyűlölete önt fogja ilyen sorsa juttatni és nem minket és nem az országot. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Ha nem tudnak felelősen kritizálni, bírálni, javítani, javaslatokat tenni, akkor kérem, ne provokáljanak minket (Dr. Józsa István: Megvártad, amíg elfogy az időnk!), és kutyák sem vagyunk, uszítást sem kérünk ebben a kérdésben. Úgyhogy, kérem, mellőzzék azt, amit csinálnak. Tudják mit? Ha semmit sem tudnak tenni, legyenek csöndben, hallgassanak, már az is eredmény lesz ennek az országnak.

Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tizenhárom másodperc, MSZP, Józsa István képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Babák Képviselő Úr! Nincs bennem semmiféle gyűlölet, az ország iránti elkötelezettség van bennem, ezért kérem, hogy vonják vissza ezt a költségvetést.

Köszönöm. (Göndör István tapsol. - Babák Mihály: Volt rá ötven évük!)

ELNÖK: A következő kétperces Ékes József képviselő úré, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Göndör István képviselőtársammal rengeteget vitatkoztunk az elmúlt 14 év folyamán, de tapasztalható, mert teljesen mindegy, hogy a költségvetést ez az ország, ez a kormány mikor állítja össze. Önök ugyanezt mondták tavaly novemberben is, októberben is, decemberben is, hogy a kormány vonja vissza. Ugyanazt mondták tavalyelőtt is. Tehát tulajdonképpen ebből a szempontból indifferens, hogy mikor mi hangzik el az önök szájából. (Dr. Józsa István: Azóta romlott a helyzet!)

De egyet higgyen el nekem, hogy amit Orbán Viktor miniszterelnök úr hétfőn napirend előttiben bejelentett, az a tíz pont meg fog valósulni, és onnantól fogva valóban könnyebbé fog válni a munkaadói, munkavállalói társadalomnak az életfeltétele. Ez egy lassú folyamat.

Tehát teljesen logikus, most elfogadjuk majd a költségvetés sarokszámait, ön is nagyon jól tudja, most nem hisz abban, hogy a különböző tranzakciós adóknak a kérdésköre hogy fog realizálódni. (Göndör István: De akkor az változtatja a főösszeget, képviselő úr!) Ön azt mondja, hogy nem fog beteljesülni, mi azt mondjuk, hogy be fog teljesülni.

Aztán majd a végén meglátjuk, hogy melyik lesz konkrétan az igaz tulajdonképpen, de én bízom benne, hogy az, ami tranzakciós adóban is be lett tervezve, az be fog folyni majd, és annak alapján megteremtődik annak a feltétele, ami a másik oldalon a tíz pontot tulajdonképpen tudja garantálni forrásoldalról.

Egy dolgot: amikor nem beszélünk az államadósságról, mert önök mindig azt hozzák föl, hogy arról beszélünk állandóan, a tavalyi évben a Draskovics-féle áfa vissza nem térítéséből adódóan ennek a kormánynak kellett tulajdonképpen helytállnia. De lehet mondani a tűzoltók túlóradíjának a kérdését, lehetne számos olyan dolgot felsorolni, ami tulajdonképpen, azt lehet mondani, majdhogynem betett ennek a költségvetésnek, nem ennek, hanem a tavalyinak, de mégis a kormány megoldotta, mert talált mindig olyan forrásokat, ami alapján ezeket helyre tudta tenni és rendezni tudta, hogy a magyar költségvetési hiány (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) 3 százalék alatt maradjon.

Ez teljesült, ezt el kell ismerni, önöknek is el kell ismerniük most már egyszer végre. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces Herman István, Fidesz.

HERMAN ISTVÁN ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Göndör István képviselőtársam nehezményezi és aggályát fejezi ki, hogy a költségvetést akár többször is éves szinten módosítja a kormány, nagyon helyesen, nagyon bölcsen, mert a megváltozott környezethez mindig hozzáigazítja a költségvetését.

Egy példával szeretném ezt illusztrálni. Először is a költségvetés nem egy kőbe vésett igazság. Egy költségvetésnek mindig flexibilisnek kell lenni és a megváltozott környezethez alkalmazkodnia kell. (Göndör István: Csak vannak szabályok!) A brontosaurusok ezért pusztultak ki, mert a megváltozott környezethez nem tudtak alkalmazkodni. Nagyon bölcsen, nagyon helyesen a kormány ezen úgy változtat, hogy folyamatosan korrigálja a megfelelő irányoknak, a megfelelő helyzetnek megfelelően. Nagyon helyes, hogy ezt teszi - bár önök ezt tették volna.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Göndör István: A költségvetésnek vannak szabályai, képviselő úr!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Nyikos László képviselő úr, Jobbik.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Engedje meg, hogy azt a megjegyzést tegyem itt a hozzászólásom elején, hogy nagyon szomorúan kellett konstatálnom a költségvetési bizottság ülésén, hogy egyetlenegy ellenzéki javaslatot sem támogatott a tisztelt kormányoldal.

Én elfogadom, és bizonyára így van, hogy számos olyan indítvány volt, ami bár jó szándékú, de különböző megfontolásokból nem volt akceptálható kormányoldalról, de hogy 300 körüli indítványból egy sem akadt olyan, ami a túloldalról támogathatónak lett volna ítélhető, ez hallatlanul rossz üzenet nekem. Bevallom, én nem így képzeltem a nemzeti együttműködést két és fél évvel ezelőtt, amikor idekerültem. De ez csak egy ilyen sóhaj, az élet megy tovább természetesen, tudomásul kell venni, hogy csak az erő az, ami a kormányoldal részéről érvényesíthető, szakmai érvek, egyéb szándékok nem nagyon hatják meg a kormányoldalt.

Elnök Úr! Az én indítványaim kizárólag a kiadási oldalra koncentráltak, a költségvetés kiadási oldalára koncentráltak.

(17.10)

Én nem adni akarok, hanem inkább megtakarítani szeretnék, éspedig olyan megfontolásból, hogy végiggondoltam a költségvetési kiadások egyfajta, némileg önkényes minősítését, és úgy gondolom, vannak szükséges, vannak hasznos és vannak fölösleges kiadások. Ha a kormány célja világos, és a költségvetést készítők szándéka egyértelmű, akkor a szükséges feladatokat mindenképpen teljesíteni kell, és azokra mindenképpen kiadásokat kell tervezni. Számos ilyen van, ahol aligha lehet mérlegelni, hogy kell-e oda kiadás. Ilyenek a nyugdíjak, a kamatok vagy mondhatok más példákat is. Azután vannak hasznosnak mondható kiadások, amelyeket azonban már nem biztos, hogy mindenképpen teljesíteni kell, csak inkább az anyagi erőtől függően, s azután vannak fölösleges kiadások, ezeket pedig nem szabad teljesíteni, ezeket mellőzni kell. Én ezekről szeretnék néhány példát mondani.

Azt gondolom, hogy azok a példák, amelyeket itt fel fogok sorolni, és amelyekre módosító indítványokat tettem, hasznosnak mondható kiadások, de az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében, anyagi helyzetében nem hiszem, hogy érdemes ezeket az igényeket teljes mértékben kielégíteni. Amivel kezdem, az látszólag egy bagatell tétel, de a pénzügyek mögött is, a közgazdasági összefüggések mögött is valahol erkölcsi erők húzódnak meg. Tehát ez a javaslatom, amit most röviden ismertetek, elsősorban nem anyagi, nem pénzügyi. Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a volt köztársasági elnökök mindegyikének 73 millió forint előirányzatot javasol a kormány, abból a célból, hogy közcélú adományokat, adakozásokat tehessenek. Nos, én azt gondolom, az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében, anyagi helyzetében ez nem túl szerencsés. Ez egy gesztusértékű döntés lenne a parlament részéről, ha a volt köztársasági elnökök is éreznék, és bizonyára éreznék is, feltételezem mindegyikükről, hogy ezt a fajta önmérsékletet vagy mérsékletet meg tudnák érteni, és azt gondolom, ez jól kommunikálható lenne az ország közvéleményének is, hogy olyan helyzetben, amilyenben az ország van, olyan helyzetben, amikor a takarékosságot hangsúlyozza, a közpénzekkel való takarékosságot hangsúlyozza több helyen az előterjesztés, nos, ilyen helyzetben egy ilyen gesztus jó hatással lenne az adófizetőkre és az egész közvéleményre. Én mindhárom volt köztársasági elnöknek ezt az előirányzatát jelképesen csökkenteni javasoltam, és nem titkolom, elsősorban Schmitt Pálra gondoltam, amikor még további faragást is el tudnék képzelni, de ennél fontosabb a gesztus.

A következő javaslatom már azért anyagilag is jelentősnek ítélhető, tudniillik ez arra vonatkozik, hogy a tisztelt pénzügyi kormányzat a közszolgálati médiaszolgáltatás támogatására egy jelentős költségvetési kiadásnövekményt tervez. Ezt azért nem tudom elfogadni, és azért javasolom azt, hogy maradjon a tavalyi szinten, pontosabban a 2012-es szinten ez az előirányzat, mert azzal indokolja - egy nagyon szerény, szűk indokolás van a vastag kötetben erről - az előterjesztő, hogy az infláció mértékével arányos az a kiadási többlet, amely mintegy 7 milliárd forint. Ez egyszerűen nem igaz. 10 százalék körüli a növekmény, az infláció szerencsére nincs 10 százalékra tervezve a jövő esztendőre. Egyszerűen nem is egészen értem, hogy egy ilyen úgymond ordító hibát vagy szándékos elszámolást nem vesz észre az előterjesztő. Tehát ennek alapján sem tartom indokoltnak, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatásra a közkiadásokat ilyen szintre emelje az Országgyűlés a következő esztendőre.

A következő ilyen tétel a Miniszterelnökség fejezet, ahol, megmondom őszintén, az én erkölcsi értékrendemet rendkívüli módon borzolja, ingerli az a szándék, ami ilyen horribilis kiadásokat, propagandisztikus kiadásokat irányoz elő, mint amit ebben a fejezetben látunk. Tessék már megítélni azt, hogy ezek hasznosak? Ezek a kiadások szükségesek 2013-ban? Kormányfői protokoll 500 millió forint, nemzeti kommunikáció 700 millió forint, a nemzeti konzultáció - miniszterelnökünknek ez az egyik liblingje - 1 milliárd 600 millió forint, két további konzultáció áll előttünk. Nekem szent meggyőződésem, hogy ezek kidobott pénzek. Azután összkormányzati kommunikáció 990 millió forint, a versenyszférával való további konzultáció... Horribilis összegek, én durván 3 milliárd forint olyan többletkiadást számoltam össze, amit mindenképpen fölöslegesnek tartok. 3 milliárd forint! Hadd legyek egy picit demagóg! Én falusi gyerek voltam, az én szűkebb pátriámban, Abaúj megyében 3 milliárd forint, tisztelettel jelentem, 25-30 kis falu éves költségvetése. 25-30 falu éves költségvetése az, amit a tisztelt Miniszterelnökség különböző propagandákra és a 2014-es választások előkészítésére el akar füstölni közpénzekből.

Elnök úr, köszönöm szépen, nem folytatom, mert az időm elfogyott. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő 15 perces időkeretben hozzászól Hegedűs Lorántné jobbikos képviselő asszony.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy házszabályszerű legyek, elmondom, hogy a 27., 28., 32., 37., 43., 45., 49. és 51. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni, és akkor talán ennyiben le is zárnám vagy zárhatjuk a formai kötelmeket. Tekintettel arra, hogy egyébként maga a költségvetési törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, csak egy költségvetési törvényjavaslatnak tűnő tárgy vagy látszó tárgy, de semmiképpen, semmilyen módon sem felel meg annak tartalmilag, legalábbis ami az önkormányzati fejezetet illeti, ezt nyugodtan kijelenthetjük.

Miért nem felel meg annak? (Pleschinger Gyula felé:) Azért nem felel meg annak, tisztelt államtitkár úr, önnek különösen kiemelten mondanám, mert nem összehasonlítható a tavalyi évvel meg az azt megelőzővel. Totálisan átláthatatlan, semmi köze nincs az eddigi költségvetési törvényekhez, törvényjavaslatokhoz, ezért rendkívüli nehézségekbe ütközik, amikor egy egyszerű országgyűlési képviselő, aki szeretne tájékozódni az adatok és a számok tengerében, akkor megpróbálja ezt megtenni. Amikor ott voltunk az önkormányzati bizottság vitáján, amikor a költségvetésről tárgyaltunk, akkor rá is kérdeztünk erre külön. Nemcsak én kérdeztem rá, hanem kormánypárti polgármester képviselőtársaim is megtették, rendre-módra elkezdték felsorolgatni azokat a normatívákat, amelyek tavaly benne voltak a költségvetésben, idén is benne vannak a költségvetésben, jövőre is továbbra is önkormányzati feladatok lesznek, külön feladatok lesznek, hogy hol van, mennyit szán rá a kormányzat és a többi, és az ott jelen lévő főosztályvezető nem tudott rá válaszolni.

Kérdeztük, van-e olyan Excel-táblázat vagy valamilyen tanulmány, amiből ez kiderülhet számunkra. Ezek után ezt kaptuk, felmutatnám, habár már nincsen tévéközvetítés (Felmutat egy A4-es lapot.), de azért mindenki tapasztalhassa így utólag is, 11, azaz tizenegy sorban leírták nekünk azt, ami egyébként is teljesen nyilvánvaló. Én azt gondolom, minekután 140 normatíváról van szó, 140 különböző normatíva sorsáról van szó, ebből 17 az, ami beazonosítható, az összes többi különböző nagy csomagokban lett elhelyezve, nem tudjuk, hogy pontosan ezekre a feladatokra mennyit is szán a kormányzat. Ezek után ez a 11 sor röviden arcpirítónak minősíthető. Kérem tisztelettel, egészen egyszerűen elképesztő és szégyenletes, én magam szégyellem magamat a kormánypárti képviselők, illetve a kormányzat helyében is, hogy ezzel önök képesek voltak elénk állni, és azt gondolják, hogy ezt bárki komolyan veszi.

(17.20)

Mondok egy konkrét példát, egy konkrét normatívát, amit nem találhatunk a költségvetésben, és fogalmunk sincs, hogy vajon mennyit szán erre a feladatra a kormányzat. Ez az építéshatóságok munkája. Nemrégiben zárult le a járási törvény vitája itt a Házban, amikor végre eldőlt, hogy az építéshatóság feladata az önkormányzatoknál maradt. Ez a következőképpen történt, erre még röviden hadd térjek ki. Benyújtották a járási törvényt, abban benne volt, hogy mely feladatokat fognak átvinni a járáshoz. De az építéshatóság az önkormányzatoknál maradt részben sem volt feltüntetve, ezért vettem magamnak a bátorságot és rákérdeztem. Hát rettentő letorkolásban volt részem a bizottsági ülésen, mondván, hogy merek én ilyet megkérdezni, nem tudom én azt, hogy egy kormányrendeletben van szabályozva, hogy az építéshatósági feladatokat kik látják el. Visszavonulót fújtam, noha azt gondoltam, hogy ez finoman szólva sem mellékes kérdés. De aztán úgy látszik, hogy megfogadta a kormányzat a jó tanácsomat, illetve a kérdésemet, és aztán a későbbiek során egy saját módosító indítvánnyal álltak elő, amelyben rendezték ezt a kérdést, és kiderült, hogy az építéshatóság továbbra is az önkormányzatoknál marad. De nem abban a struktúrában, ahogy eddig, nevezetesen hogy gyakorlatilag minden városi rangú településnek volt külön építéshatósága, hanem, mondjuk úgy, hogy a járási székhelyű településeknél, illetve nem tudhatjuk, mert majd egy kormányrendeletben lesz pontosan, hogy az építéshatóságokat hova fogják telepíteni, tehát mi lesz az elsőfokú hatóság.

Ezért tehát nem tudhatjuk azt, amit eddig tudhattunk. Eddig úgy volt, hogy ügyszámok alapján, illetve a településeken lévő emberek után, tehát egy bizonyos fő után kapták meg az építéshatóságok az ellátmányukat. Ebből aztán ki lehetett kalkulálni a következő évi költségvetést, hogy ezt még mennyivel kell az önkormányzatoknak megtoldani. Ez teljes egészében eltűnt, mondhatjuk úgy is, hogy elpárolgott a költségvetésből, nyomát sem leljük. Lehet, hogy valaki erre tudna válaszolni, de amikor rákérdeztünk erre, akkor ezt a 11 soros izét kaptuk, mert másképp nem tudom definiálni, értelmezésem szerint ennek a két lapnak semmilyen módon nincs műfaja a költségvetésben, illetve az Országgyűlésben. Tehát ezt a választ kaptuk.

De ugyanez igaz az összes többi normatívára is. Eddig főben, adott esetben köbméterben vagy ügyszámban, tehát valamilyen módon meg voltak határozva, hogy egyes önkormányzati feladatokhoz mennyi pénzt kapnak az önkormányzatok. Most négy nagy csomagot fognak kapni összességében valamely feladatokra, ennyi pénzt fognak kapni az önkormányzatok. De még csak azt sem tudhatjuk, hogy milyen feladatokra, hiszen azt valamikor majd egy további törvény fogja eldönteni vagy elbírálni, de egyelőre itt még nem tartunk.

Mi a módosító indítványainkban - azokban az ajánlási pontokban, amiket az előbb felsoroltam - arra teszünk kísérletet, hogy az értelmezésünk szerint az önkormányzatok által a jövőben is ellátandó feladatok legalábbis reálértékben megőrizzék az értéküket, de amit az elmúlt két évben, azóta, amióta az MSZP a rémuralmát befejezte Magyarországon, csökkenést elszenvedtek ezek a bizonyos feladatokhoz rendelt költségek, támogatások, azt visszapótoljuk nekik. Ilyen módon gondoltuk, hogy emeljük az általános támogatást, az önkormányzatok köznevelési, szociális és gyermekjóléti, illetve kulturális támogatását.

Még egy további javaslatot is tettünk, és sajnálatos módon éppen ma délelőtt dőlt el, hogy ezt nem támogatja a kormányzat. Nevezetesen a következőről van szó. Ugyan nincs benne az önkormányzati törvényben, és a nyomát se látjuk a költségvetésben, de tudjuk, hogy a 3 ezer fő feletti településeknek gyakorlatilag kötelező jelleggel feladatuk lesz az iskoláik működtetése, tehát a rezsiköltség kifizetése, eszközbeszerzés, karbantartás és így tovább. Feladata lesz, mondom, de hozzá támogatást nem rendel a kormányzat. A 3 ezer fő alatti településeknél pedig nagyon valószínű, hogy az a település, amely erején felül nem vállalja ezt a feladatot, tehát nem akarja működtetni az iskoláját, akkor az az iskola be lesz zárva. A 3 ezer fő alatti településeknél az iskolára lakat kerül. Ezért kértük azt, hogy egyrészt ilyen értelemben legyen módosítva a köznevelési törvény, másrészt pedig a költségvetési törvényben is jelenjen meg az, hogy ez önkormányzati feladat, és az állam ehhez támogatást biztosít. Kérdezem mély tisztelettel, hogy ha egyszer már a kormányzat ezt a terhet ráteszi az önkormányzatok nyakába, akkor miért nem lehet ebből hivatalosan is feladatot csinálni, és az új Ötv. 13. §-ában felsoroltak közé beemelni ezt a pontot, illetve miért nem lehet ehhez külön támogatási sort rendelni. Erre tettünk javaslatot, de az előbb, a köznevelési törvényről szóló szavazásban ezt leszavazták, de még van egy utolsó lehetőség, az, hogy önök ezt támogassák a költségvetési módosítók között. Kérem, hogy tegyék meg.

S még egy dolgot szeretnék nagyon röviden megemlíteni, a területfejlesztés kérdését. Tudjuk, hogy a megyékről szóló törvényben - ami tavaly született és gyakorlatilag a megyék vagyonelkobzásával egyenlő - a megyék nemes feladatává tették a területfejlesztést. Azért mondom így, csupa idézőjelben, hogy "nemes feladat", mert azt, hogy mit jelent az, hogy területfejlesztés, nem definiálták mellé, azaz hogy tulajdonképpen mit is kéne csinálniuk a megyéknek ezen feladatellátás tekintetében. Most látjuk, hogy a 2013-as törvényben még pénzt se rendeltek hozzá a megyéknek, mindegyik megye pár száz millió forintból kell hogy eltengődjön a következő évben. Ebből nyilvánvalóan fenn tudja tartani a saját személyzetét, minimális működését, illetve ha megmaradt egyes esetekben a megyeháza, akkor annak a rezsiköltségeit ki tudja fizetni. Másra biztosan nem elég. Ugyanakkor képeznek egy megyei tartalékot úgymond a megyei önkormányzatok váratlan kiadásaira. Hát nem tudom, milyen váratlan kiadás lehet egy megyei önkormányzatnál, ha egyébként semmilyen konkrét feladatot nem bíztak rá. Illetve csinálnak egy külön területfejlesztési célelőirányzatot. Javasoltuk, hogy ezt a két összeget csoportosítsák a megyékhez megyei bontásban, megyei felosztásban, hogy valójában el tudják látni azt a feladatot, amit rájuk bíztak, tehát a területfejlesztéshez a szakpolitikák területi tervezését.

Kérem, gondolják meg a javaslatainkat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 146., 154., 160., 167., 168., 213., 398. és 400. ajánlási pontokkal kapcsolatban kívánok egyfajta általános értékelést is adni azon módosító indítványokról, amelyek a Ház elé kerültek, különös tekintettel azokra, amelyekhez én is a nevemet adhattam, nevemet adtam.

Látható az is, hogy egy-két apróbbnak tűnő indítvány nagyon komoly jelzésértékkel és gesztusértékkel bír, nemcsak teljes gazdasági ágazatokra nézve, de egész szociális, társadalmi osztályok számára is nagyon fontos üzenettel bír. Ilyen például az úgynevezett iskolatejprogram, amellyel kapcsolatban egy óriási, milliárdos nagyságrendű költségvetési emelést, átcsoportosítást javasoltunk. Hogy milyen okokból? Egyrészt azért, mert teljesen egyértelmű az a népegészségügyi cél, amelynek értelmében gyermekeinket a legkönnyebben már kiskorukban, ebben az életkorban lehet rászoktatni az egészségtudatos táplálkozásra, ezáltal egészségesebb felnőttek lehetnek, és az egészségügyi kassza kiadásait is nyilván legalább egy részben meg tudjuk spórolni a jövő számára. De az is látható, hogy Magyarországon a menzák mintegy negyven éve nem változtattak a kínálatukon lényegi módon, nagyjából ugyanazt az egészségtelen - tisztelet a kivételnek - menüt kapják a gyerekeink, mint az utóbbi évtizedekben, és az is látható, hogy a magyar tejtermelők nem véletlenül mondják és állítják azt megalapozottan, hogy bizony szándékosan drágább az ő tejük, mint a silány import, pontosan azért, hogy a magyar termelőket könnyebben lehessen a piacról kivéreztetni. Éppen ezért amikor arról beszélünk, hogy a Jobbik az iskolatejprogramnak 1, 5 vagy 10 milliárd forintos támogatást szavazna meg, akkor itt beszélünk azért több ezer termelőről, beszélünk több százezer gyermekről, tehát egy olyan össztársadalmi érdekeket képviselő csomagot teszünk le az asztalra, amelynek a támogatása nemcsak alapvető nemzeti érdek lenne, de mindenkinek érdeke lenne itt a teremben, ezért nyilvánvaló, hogy az utolsó pillanatig bízunk abban a belátásban, hogy ezt nem csak mi fogjuk így látni.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az is látható, hogy vannak még olyan kisebbnek tűnő, de hasonlóan fontos tárgykörök, mint amilyen a magyar méhészet helyzete. Itt is egy kimondottan jól piacosítható és az egészségünket is szolgáló hungarikumról, hungarikumcsoportról van szó, és az is látható, hogy ezek az emberek - azon túl, hogy megint csak több ezer termelőnek segíthetnénk - az egész magyar piacot el tudják látni egy olyan egészséges termékkel, terménnyel, amely Európában példátlan. Azért mondhatom ezt, mert nemrégiben, mintegy két hete jelentek meg azok a sajtóhírek, miszerint Kínából kívánnak nagyon nagy mennyiségű magyar mézet vásárolni, éppen azért, mert Magyarország nem importál, Európában szinte egyedülálló módon nem importál mézet, azért, mert van neki egészséges, kiváló és védelemre méltó termelése, és a termelői is azok.

(17.30)

Viszont látható, hogy a mézhamisítások mellett a mézlopások is terjednek, ezzel szemben pedig Magyarország kormányának az Európai Unióval szemben is fel kellene lépnie a nemzeti méhészeti program keretében, hiszen az itt pályázható EU-s források esetében a támogatáshoz való jogosultsághoz korábban a méhésznek harminc méhcsaláddal kellett rendelkeznie, most már nyolcvannal. Tehát látható, hogy itt is egy olyan szűkítés következett be, amelynek értelmében sokkal nehezebben fér hozzá a magyar termelő ahhoz a támogatáshoz, ami nélkül adott esetben el is lehetetlenülhet a termelése. Láthatjuk azt is, hogy azáltal, hogy ezeket a költségvetés egészéhez képest aprónak tűnő összegeket nem csoportosítja ide a kormányzat, nem a Jobbikkal szúr ki. Részben kiszúr a Jobbik mögött álló mintegy 1 millió szavazóval, hiszen vannak közöttük nyilvánvalóan termelők és kereskedők, értékesítők is, de leginkább azokkal szúr ki, akik Magyarország egyik legkiválóbb hungarikumát vitték, vihetik és a jövőben is vinnék a piacra. E tekintetben már azért a piaci visszaélésekhez is elértünk, legalább pár gondolat erejéig.

Itt kell kitérnem arra, hogy a GVH, a PSZÁF támogatottságának nem megemelése, tehát hogy drákói és drámai mértékben nem emelkedik ez a költségvetési forrás, ami rendelkezésre áll, óriási problémákat okozhat és nemcsak mézhamisítások, nemcsak a multibűnözők visszaéléseinek tekintetében, hanem azért is, mert egy egyszerű példával élve, 2012 első negyedévében 2011 hasonló időszakához képest mintegy 53 százalékkal nőtt a fogyasztói kérelmek és ügyfélszolgálati megkeresések száma, miközben az ezen megkereséseket befogadó intézmény költségvetési támogatása nem nő, tehát valahonnan házon belülről kellene neki plusz személyi állományt, plusz szakmai hátteret biztosítani, miközben egy példával élve, a GVH-bírság bevételei másik költségvetési sorra kerültek, gyakorlatilag az intézmény már nem rendelkezik fölöttük úgy, mint előtte. Ezt kipótolták néminemű költségvetési forrással, de annyival bizonyosan nem, hogy ez a szervezet aktívabban tudja kifejteni a tevékenységét. Tehát látható, hogy a fogyasztóvédelem egésze bajban van e tekintetben.

Vannak olyan nagyon érdekes indítványaink is, már az elutasításuk érdekes, amelyek nagyon beszédesek. Ilyen például a tanyaprogramra szánt költségvetési támogatási tervünk. Mi a baj a tanyákkal? Miért kellene nagyon segíteni ezen a területen? Magyarországon egy nagyon sajátos joghézag állt elő, mintegy 30 ezer tanyánk ismeretes. Tudjuk, hogy adott esetben jóval 6 ezer négyzetméter fölötti földterület is található lehet egy ilyen közegben, és az is látható, hogy a jelenleg hatályos törvény, de már a '94-es módosítása is ingatlanként kezeli jobbára a tanyát, tehát nem földként, hanem ingatlanként. Viszont ez a 30 ezerszer tanyányi földterület már egy óriási területet jelent, amit jelen pillanatban az idegen, behatolni szándékozó tőkés csoportok gyakorlatilag ingatlanként vihetnek el, vehetnek el Magyarországtól, és birtokolhatják ezt a jövőben is, és még hol van a földvásárlási moratórium lejárta. Tehát amikor mi a tanyaprogram megerősítését célozzuk, akkor annak a javaslatát is letesszük az asztalra, hogy dolgozzon ki Magyarország kormánya, a magyarországi kormány megoldási csomagot, javaslatot a tekintetben, hogy ezeket a joghézagokat is függessze fel, a következményeit dolgozza fel, és tartsa meg magyar fennhatóság alatt a magyar földet. Ez egy olyan alapcél, ami elől nem lehet kitérni.

Összességében pedig látható, hogy az a költségvetés, amely előttünk van, egyrészt az elnyomorodás költségvetése; erre példaként csak hadd mondjak annyit, hogy ötödik éve sikerült azt a negatív bravúrt elérni, hogy a családi pótlék befagyasztása mellett a gyes, a gyed, az anyasági támogatás és az ápolási díj összege sem emelkedik, lényegében még az inflációt követő mértékben sem - tehát beszélhetünk nyugodtan elnyomorodás költségvetéséről -, másrészt pedig a gyávaságé. Azért mondhatom, hogy a gyávaságé, mert senki ebben a teremben nem tudott minket nemhogy meggyőzni, de érvelni sem és érvekkel akár csak csatába szállni velünk a tekintetben, hogy e költségvetés tételei ne az IMF és ne az EU érdekeit szolgálná. Deklaráltan az önök célja az, hogy ezáltal is, tehát a beleépített Széll Kálmán 2.0-ás 600 milliárdos megszorító csomaggal elérjenek egy olyan IMF-es megállapodást, amitől aztán majd különböző államkötvényekben mért hozamjavulásokat várnak, tehát adott esetben Magyarországnak majd nem kell annyi pénzt kifizetnie a nemzetközi szervezetek, befektetők és állampapír-birtokosok számára, de ez hiú ábránd. Nem biztos, hogy ez így lesz.

Tehát amikor arról beszélnek - jogosan amúgy -, hogy egy munkahelyvédelmi programot le kell tenni az asztalra, akkor nagyon ijesztő az, hogy forrásként olyan várakozásokat jelölnek meg, miszerint 100 milliárd lesz majd abból, vagy Magyarország megegyezik az IMF-fel, és akkor lemegy az állampapírok hozama, nem kell annyit fizetni rájuk, és ebből majd spórol az állam. Tehát ilyen illuzórikus, gyermeteg várakozásokra építenek nagyon-nagyon fontos pilléreket, ezért mondjuk azt, hogy a gyávaság költségvetéséről van szó, hiszen itt az államadósság újratárgyalására lenne szükség, és a teljes kapcsolatrendszerünk felülvizsgálatára minden nemzetközi szervezettel kapcsolatban, legyen az IMF, legyen az WTO, ha a földügyek rendbetételéről van szó (Dr. Schiffer András: Helyes!) és legyen az bármi más, ami jelen pillanatban megnyomorítja Magyarország életét.

Még egyszer mondom, én a kormánynak e helyütt leginkább bátorságot kívánok ahhoz, hogy ne folytassa elődei hagyományait, példának okáért, hogy ötödik éve be van fagyasztva a családi pótlék. Ne folytassa ezeket a káros tendenciákat, legyen bátorsága kitörni a karanténból vagy legalábbis ennek valami tanújelét adni. Nagyon jól tudjuk, hogy ebben a Házban ez leginkább jobbikosok szájából szokott elhangzani, de ne becsüljük le azokat a gondolatokat, amelyek a jelenlegi rendszerből kifelé vezetnek és afelé mutatnak, hogy Magyarország a saját lábára állva a saját erejéből tudjon talpra állni. Csak efelé tudom biztatni önöket, mert meggyőződésem és hitem szerint kizárólag ebben található Magyarország jövendője.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Időközben Lezsák alelnök úrtól visszavettem az ülés vezetését. Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én először is az előttem szólókhoz szeretnék kapcsolódni. Sajnálom, hogy Bartos képviselő asszony már nincs a teremben. A képviselő asszony nagyon helyesen említette a helyi gazdaság megerősítésének a szükségességét. Az előttem szóló jobbikos képviselő pedig említette a tanyavédelmi program költségvetési megerősítését (Közbeszólás a Jobbik soraiból: A neve?), Z. Kárpát képviselő úr (Derültség a Jobbik soraiból. - Z. Kárpát Dániel: Köszönöm szépen.).

A helyzet az, hogy egyfelől ezzel az LMP tökéletesen egyetért, a gond az, hogy ebben a költségvetésben nincsen erre forrás, mármint a helyi gazdaság megerősítésére. Az LMP továbbra is azt szorgalmazza, hogy bevételi oldalon egy olyan átalakítást kell végrehajtani, magyarul: szakítani az egykulcsos adórendszerrel, illetve a tőkejövedelmeknek nyújtott mindenféle adókedvezményekkel, ami lehetővé teszi azt, hogy létrejöjjön Magyarországon egy erős helyigazdaság-fejlesztő alap. Igen, egyetértünk azzal, hogy Magyarországon az elhúzódó, húsz éve tartó foglalkoztatási krízisből és egyáltalán Magyarországnak a húszéves tévutas fejlesztéspolitikájából a kiutat az jelenti, ha a helyi gazdaságot meg tudjuk erősíteni.

Egyetértünk azzal is, hogy a fenntarthatóságot pontosan az szolgálja, ha a helyi gazdaságot erősítjük meg, ha kisléptékű, emberléptékű gazdaságok erősödnek ebben az országban, és pontosan azért értek egyet azzal, amit Z. Kárpát képviselő úr az előbb elmondott, hogy a megmaradt tanyavilágot is azért kell megmenteni, illetve megerősíteni, mert itt nem pusztán ingatlanvagyonról van szó. Arról van szó, hogy olyan léptékű gazdálkodási formákat lehet megerősíteni ebben az országban, ami egyszerre kínálhat kitörési lehetőséget a tartósan munka nélkül maradt százezrek számára, másrészt megerősít olyan helyi közösségeket, amelyek egyébként hordozói annak a közösségi hagyománynak, ami nélkül fenntartható társadalomról aligha lehet beszélni.

Viszont a történet egyik fele az, hogy egy ilyen igazságtalan adórendszer és a Széll Kálmánról elkeresztelt megszorító csomag mellett nincs igazán költségvetési forrás a helyi gazdaság megerősítésére, de a történetnek az is része, hogy mindeközben viszont egészen pofátlan mértékű pocsékolás zajlik a központi kormányzat részéről. (Babák Mihály: Sértő ez a megjegyzés. Csúnya beszéd!) Én megértem, hogy szörnyülködik Babák képviselő úr. Én is szörnyülködtem, amikor megnéztem a miniszterelnökségi fejezetet, és ezzel kapcsolatban mi is például a 107. számon, de mások is a 105., 106., 108. számon előterjesztettek módosító javaslatokat.

Arról van szó, hogy a kormányváltás előtt az akkori kormány elköltött - a Bajnai-kormány - 400 millió forintot kormányzati kommunikációra. Mi ezt is sokalltuk. Ezt követően az Orbán-kormány ezt a költségvetést legalább megduplázta. Most már 3 milliárd forint felett járunk, ha megnézzük azt, hogy Orbán Viktor hivatala mennyit költ propagandára. Egy olyan országban, ahol emberek tömegeit taszítja a gazdaságpolitika az elnyomorodás szélére, hiszen Európában példátlan módon rövidítették le az álláskeresési járadék folyósítási időtartamát, és kényszerítik az embereket néhány tízezer forintos közmunkára, egy ilyen országban a Miniszterelnökség brutálisan növeli a kommunikációs kiadásokat. De ez még mindig nem elég, mert a Kossuth tér felújítására is úgy gondolják, hogy most van halaszthatatlan szükség, 10 milliárd forintot költenek el arra, hogy a Kossuth teret felújítsák.

(17.40)

Nem akarom az eredeti vitát lefolytatni. Nyilván lehet jól érvelni amellett, hogy miért akarják önök a szimbolikus teret átalakítani, miért kívánják az ország központi terét átalakítani. Mondom még egyszer: nem ezzel a tartalmi vitával szeretnék foglalkozni. A nagy kérdés az, hogy hogyan tudnak önök elszámolni a választópolgárokkal - önök, akik azt mondták annak idején, hogy szegény ország kormánya ne urizáljon -, hogy itt elköltenek 10 milliárd forintot egy évben térfelújításra, több milliárd forintot elköltenek a Ludovika Campus-programra, és mindeközben 3-4 milliárd forintot költenek el kormányzati kommunikációra. Hogy gondolják ezt?

Ezt ígérték a választóknak a 2010-es kampányban? Azt ígérték a választóknak, hogy kéretlen levelek garmadával fogják eltömíteni a választópolgárok postaládáját? Az 1 milliárd 600 millió forint mire való?! Mire való?! Babák képviselő úr, erre adjon választ! (Babák Mihály: Maga engem ne szólítgasson!) Önök 1 milliárd 600 millió forintért akarnak levelezni az állampolgárokkal?! (Ékes József: Miért kiabálsz? - Babák Mihály: Elnök úr, provokál!)

Az LMP mást javasolt. Mi azt javasoltuk, hogy ennek az 1 milliárd 600 millió forintnak a helye ott lenne, a Nemzeti Együttműködési Alapnál arra, hogy a civil szervezeteket célzottan olyan programokra támogassa a költségvetés, hogy hogyan lehet az állampolgárokat részvételre képesíteni. Én megértem, hogy önök ezt nem támogatják, hiszen önök, akik most, ezekben a hetekben is azon ügyködnek, hogy az építési törvényt és más törvényeket úgy módosítsanak, hogy kiiktassák az okvetetlenkedő állampolgárokat azokból a közfontosságú folyamatokból, amelyek az életvilágukat alapvetően tudják átalakítani, önök számára nyilván nem fontos az, hogy az állampolgárokat részvételre képesítsék.

Önök az állampolgárokat pontosan annyira becsülik, amiről ez az egészen nevetséges nemzeti konzultáció szól, amire egyébként a Fidesz-tábornak is csak egy töredéke reagál. Önök arra tartják az állampolgárokat, hogy ostoba levélküldeményeket küldözgessenek vissza a miniszterelnöknek. Mi viszont azt gondoljuk, hogy ennek az 1 milliárd 600 millió forintnak is ott lenne a helye annál a kasszánál, ahol olyan programokat indítanak meg, ami a felelős állampolgárokat részvételre képesíti.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Dr. Józsa István: Igaza van!)

ELNÖK: Babák Mihály úr megszólíttatott, de előtte Z. Kárpát Dániel kétpercesét hallgatjuk meg.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a költségvetés idézőjeles fenntarthatósága kerül szóba, akkor ki kell emelni azt is, hogy változtathatna a kormány ezen még egy tekintetben, mégpedig olyan káros tendencia húzódik meg a költségvetés jelenségei mögött, miszerint Magyarország állampolgárainak jelentős része kényszerűségből jelen pillanatban inkább törleszt, mint hogy vásárolna a magyar piacon, törleszt külföldi bankoknak, pénzintézeteknek, tehát nem tud a pénze magyarországi gazdasági folyamatokban cirkulálni, ahelyett, hogy mondjuk, magyar kis- és középvállalkozónak állítanának elő megrendeléseket, tartanák őket életben, miközben a multinacionális intézetek, a pénzügyi szféra a munkahelyek 6 százalékát tartja a kezében. Ezzel kapcsolatban is volt módosítóm, igen, és összességében elmondható, hogy a magyar kis- és középvállalkozók pedig 66 százalékot tartanak fenn.

Ezért is nyújtottuk be a Nemzeti Eszközkezelő támogatásának erőteljes, drámai megnövelését, hogy minél több családot tudjunk ezen örvényből valahogy kiragadni, és lehetővé tenni számukra, hogy legalább egy esélyük legyen arra, hogy visszatérjenek a normális élet irányába.

De van ám egy olyan szimbolikus, költségvetéstől független jelenség is, amivel a kormányzat kimutathatná a foga fehérjét nulla forintból, hiszen ha megadnák számunkra azt a lehetőséget, hogy megszállásunk jelképét, az itt nem messze lévő szovjetnek nevezett emlékművet eltávolíthassuk, mi ezt önkéntes alapon, nulla forintból vállaljuk, nem kell hozzá költségvetési forrás, és végre itt lenne a mód, hogy ez a mostani kormány jelét adja, hogy a megszállóinkkal szemben legalább a jelképek szintjén fellép, ha máshogy nem is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Horváth János képviselő úr következik, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azokhoz a témákhoz kívánok megjegyzéseket tenni, amelyek a foglalkoztatás ügyét módosítják, szándékoznak módosítani. Nem sorolom el, hiszen számos ilyen van, ugyanakkor ennek kapcsán engedtessék meg, hogy még néhány megjegyzést tegyek. Az egyik az talán, hogy az ilyen szemináriumszerű, munkacsoport-jellegű országgyűlési ülések végén keresem az alkalmat, hogy megdicsérjük magunkat, hogy na, most megint az Országgyűlés, Magyarország Országgyűlése, jaj, de jó munkát végeztünk. Előfordult, vannak képviselőtársaim, akik emlékeznek: az utóbbi két évben is, úgy emlékszem, egyszer-kétszer. Hát, ma nem ez van! Nem úgy haladtunk ezekben az órákban, hogy hozzátettük volna azt a bölcsességet, ami bennünk van, vagy amelyek csiholódtak annak nyomán, hogy itt egymást meghallgatjuk, néha ütközünk is, mert hiszen az ütközés is lehet alkotó. Vagyunk, ahogy vagyunk, és mégsem vagyok szomorú, nem az a természet vagyok. Azt gondolom, hogy mindebből, amit alkottunk és amit elmulasztottunk, a mulasztás is tanulság arra, hogy hogyan lépünk tovább.

Mert hiszen amivel foglalkozunk, az javaslat, költségvetési javaslat. Voltak erről viták, hogy mi is ez, ami előttünk van, és én megvédtem. Korábbi felszólalásaimban azt mondtam, hogy ez egy költségvetési javaslat, és ha valaki úgy gondolja, mondja azt, hogy a javaslat javaslata. Mert még csak annyira kész. Vagy mondja azt, hogy javaslat, de igen nagy hibalehetőséggel. Ezek elegáns, tudományos kifejezések, és megfelelnek a valóságnak. Csupán arról van szó, hogy milyen pontosan és intelligensen tudjuk ezt kifejezni, és úgy, ugyanakkor, hogy választóink, akik szerte az országban hallgatnak bennünket, csüngenek rajtunk - szabad így mondanom? csüngenek rajtunk -, jól érezzék magukat, hogy az ország házában mi történik.

Tisztelt Ház! Amit én említenék most néhány percben, az az, hogy a keresése azoknak a tevékenységeknek, amelyek elhozzák azt a gyakran hangoztatott és kifejezett kívánságot a foglalkoztatás, a munkahelyteremtés, a miniszterelnök úr utóbbi hónapokban talán még többször mondja, mint az előző hónapokban szokta, tehát a kormány oldaláról jön, aztán képviselőtársak, aztán a sajtó. Tehát a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás olyan dolog, amire rábólintunk, néha komolyabban vesszük, néha nem. Azt javaslom, hogy vegyük ezt a témát úgy komolyan, hogy meggondoljuk, hogy mi ennek a valószínűsége. Ez egy ígéret? Ez egy program? Ez egy kegyes óhaj, vagy pedig keresése annak, hogy hogyan is lehet ezt valóvá tenni?

Képviselő hölgyek, urak, vannak, akik emlékeznek rá, Horváth János - én vagyok az -, akit időnként azzal mosolyogtak ki, hogy ez egy olyan együgyű ember, van egy témája, és hónapokon át arról beszél. Úgy is nevezhetném, az egy koncentráció, fókusz, de hát neveztessek együgyűnek, az vagyok néha, azzal az egy üggyel. Most egy ilyen ügyet említenék, hogy milyen jó lenne, ha ezzel és hasonlókkal foglalkoznánk abban az összefüggésben, hogy foglalkoztatás és munkahelyteremtés a lista tetején lévő téma.

Tetszenek emlékezni rá, van, aki emlékszik rá, hogy hányszor előhozódott itt - nemcsak én, más is -, az, hogy vannak olyan lehetőségek, amelyek ott vannak a küszöbön vagy az árok szélén, de valahogy úgy csinálunk, mintha nem vennénk észre, vagy őszintén nem vesszük észre, tényleg. Őszintén tudatlanok vagyunk, előfordul ilyen is.

Nos, egy ilyen, amelyik több százezer vagy legalábbis jó sok ezer embert foglalkoztathatna, amelyik szinte nagyon nagy hányadban munkaigényes, nincs befektetés, nincs technológia: selyemhernyó-nevelés. Esztendők során megtanultam, annyit tudok róla, hogy csuda, az irodalomból, és arról, hogy Magyarországon valamikor ez volt.

(17.50)

Magyarország Európa harmadik selyemtermelő országa volt Itália és Franciaország után, ez körülbelül száz évvel ezelőtt volt. És még korábban is.

Az, hogy ez egy munkaigényes valami, tisztelt képviselőtársaim. Ugye megterem az országutak mentén meg az árokpartokon az eperfa. Mifelénk, Cecén úgy mondják, hogy szederfa. Ugye annak a levele. És ez a hernyó ezt megeszi, és aztán bizonyos idő múlva begubózik, a gubót legombolyítják, és az a selyem. A világ legértékesebb textilje. Ma már nyugodtan mondhatjuk, bár az elmúlt húsz-harminc évben voltak olyan nézetek, hogy a nejlon meg egyéb kémiai hókuszpókusz révén teremtett textília tartósabb, értékesebb, jobb. Most már a tudomány visszajött oda, hogy igen, a selyem. Bármilyen mértékben, a szakítópróba erején, vagy bármilyen objektív kritérium alapján, nagyon értékes valami. A világpiacon nagy értéke van.

De hát a történelemből vissza tudjuk idézni, ezelőtt három-négy-ötezer évvel legnagyobb érték volt gyakran, a selyemút onnan, Kínából, a Himaláján, és így tovább. Ennek históriája van. Magyarországon lett, mert volt idő, voltak évszázadok ennek a nemzetnek a történetében, amikor életrevalóbbak voltunk. Amikor rájöttünk arra vagy megtanultuk valakitől, hogy ott van a szederfa, levelét le kell szedni, ahhoz nem kell technológia, nem kell masina, nem kell befektetés. Kik szedték többnyire le? Azok a gyerekek és öregek, én magam gyerekkoromban szedtem tizenhány éves koromban. És öregek, akik rászánták magukat. Odaadja az ember a hernyónak, és eszi, és nő, és két hónap vagy mennyi múlva megvan, és a selyemgombolyító boldogan megveszi, még csak azt se kell felépítenünk, pedig volt Magyarországon három-négy annak idején világklasszis nevezetű, az egyik itt Óbudán ma szórakozóhely. Tehát ennyi.

Megfelelnek a közgazdasági és pénzügyi kritériumnak, gazdaságpolitikainak, amivel mi itt birkózunk. Amikor az a fájdalmunk, hogy az IMF és az Európai Bank nem akar nekünk kölcsönt adni, hát viselkedjünk úgy, vagy legyünk olyanok, hogy adjon. De ehhez még az se kell, ehhez nem kell majdnem egy fillér IMF-pénz se, de sehonnan, mert nem kell gép, masina, aminek a megvétele invesztációt kívánna. Valami egyszerű fabódékat kell építeni, de hát azt ügyes legények a faluban megcsináljuk, megcsinálják, annak idején is úgy volt.

Tehát ha a közgazdasági analízist vesszük, a termelőeszközöket, ugye a természet, a föld, ott az a fa. A másik a munka, ez, amiről beszélek. A harmadik a tőke. És a negyedik, mondjuk, a vállalkozókészség. Csinálhatjuk másképpen is a közgazdasági analízist, de ez konvencionális, jó, elegáns. Ennek a tükrében is látható, hogy ha ezt egy százas skálára tesszük, a munka a kilencven vagy kilencvenöt százaléka és csak egy-két százaléka tőke, meg egy-két százaléka más. A föld meg ott van. Zéró többletköltségért ugyanazt a terméket megkapjuk.

A közgazdasági analízis is emellett szól, minden más, és nem sorolom tovább. Valahogyan mégse csináljuk. Emlékszem, itt ezelőtt hat-nyolc évvel volt egy esztendő vagy kettő, hogy ezt sokszor elmondtam. Az elnöklő házelnök megállított, azt mondta, ezt már a képviselő úr elmondta, és most különben is... - és akkor abbahagytam. És akkor ez a házelnök harmadnap elmondja, hogy hajtott hazafele az autójával Sopron felé, és hallja az autóban, hogy megint a Horváth János beszél ugyancsak erről a témáról, amiről ő leállította néhány órával azelőtt. Erről a selyemtémáról.

Valahogyan, tisztelt Ház, én egy nagyon ügyetlen valaki vagyok. Úgy látszik, sikertelen. Hát ez nem megy, vagy valaki másnak kéne csinálni, vagy lehet, az egész ügy egy halva született valami. De én azt hiszem, hogy nem halva született. Ilyen kicsi dolgokból áll össze a világ, ha összeáll.

És amikor költségvetésről beszélünk, és akkor megnevezzük azokat a célokat: munkaalkalom. Megnevezzük azt, hogy a bevétel oldalát - figyelünk? - a bevétel oldalát a költségvetésnek. Örömmel hallottam tisztelt képviselőtársaim egyike-másika azt mondta, ők csak a kiadás oldalát elemzik. Én most csak a bevétel oldalát elemzem. Ugyanis ebből a megtermelt értékből, ennek az eladásából adóbevétel jön anélkül, hogy kéne adót emelni. Szimpla adó, vagy egyenes, vagy összetett, nem kell semmi betűket tudni. A Kincstár egyensúlyát is javítja. Az exportmérlegünket javítja.

Nem folytatom tovább, tisztelt Országgyűlés, inkább példának szántam ezt a majdnem anekdotális, de komoly közgazdaságtani és komoly gazdaságpolitikai felszólalásomat.

Azt tanácsolom, hogy az elkövetkezendő hónapokban, majd aztán mikor az a költségvetési törvényjavaslat kerül elénk, amit már nem úgy mondunk, hogy a javaslat javaslata, vagy valami más kérdőjellel, hanem már az igazit csináljuk, akkor ez a szempont, és ilyen szempontok, ha vezetnének bennünket, többre jutnánk, és jobban éreznénk magunkat.

Nem folytatom, azt hiszem, ez olyan kerek egész üzenet. Remélem, hogy érdemes volt elmondani. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Országgyűlés! Nem látok több felszólalási szándékot, ezért a részletes vitát nagy örömmel lezárom.

Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem kíván. A benyújtott módosító javaslatokról jövő héten csütörtökön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állami vagyonnal összefüggő egyes rendelkezésekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A György István, Wintermantel Zsolt, Herman István Ervin, Balázs József képviselők által benyújtott önálló indítványt T/7927. számon megismerhették.

Az előterjesztői expozé következik elsőként. Nyomjon gombot a technika miatt az előterjesztői expozé szándékával valamelyik képviselő úr. (Jelzésre:) Balázs József? Mondom a technikusoknak, hogy Balázs József képviselő úr tehát az expozé ismertetője, húszperces időkeretben.




Felszólalások:   33-68   69-321   321-331      Ülésnap adatai