Készült: 2021.05.18.09:20:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

212. ülésnap (2012.07.03.),  208-242. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:52:36


Felszólalások:   56-208   208-242   242-260      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Szatmáry Kristóf államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Szatmáry Kristóf: Köszönöm, nem.) Nem kíván, így az általános vitát lezárom.

A Házszabálytól való elfogadott eltérésnek megfelelően a módosító javaslatok benyújtási határideje augusztus 24., péntek 12 óra.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/7669. számon megismerhették. Emlékeztetem önöket, hogy határozati házszabályi rendelkezésektől való elfogadott eltérésnek megfelelően a módosító javaslatok benyújtási határideje ebben az esetben is 2012. augusztus 24-én a péntek déli harangszó.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Szatmáry Kristóf államtitkár úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A kormány T/7669. szám alatt törvényjavaslatot nyújtott be a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény módosítására vonatkozólag. A módosítás előzményeként az Európai Tanács a túlzotthiány-eljárás időszaki felülvizsgálata során 2011. július 12-én ajánlásokat fogalmazott meg Magyarország számára. Az ajánlások között szerepel a Költségvetési Tanács hatáskörének és szakmai kompetenciájának megerősítése annak érdekében, hogy a tanács az alaptörvényben rögzített feladatát megalapozottan és maradéktalanul tudja ellátni.

A Költségvetési Tanács tagjaival folytatott konzultációt követően felülvizsgáltuk a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény vonatkozó szabályait. A vizsgálat eredményeként szükségesnek tartottuk a Költségvetési Tanács hatáskörének és működésére vonatkozó egyes rendelkezéseknek a pontosítását annak érdekében, hogy az alaptörvényben rögzített adósságszabály gyakorlati érvényesülésének feltételei maradéktalanul megteremtődjenek. A módosításokkal - és ezt fontos kihangsúlyozni - a Költségvetési Tanács is egyetért.

A Költségvetési Tanács működésében a legfontosabb változást az jelenti, hogy az Európai Tanács ajánlásának megfelelően a Költségvetési Tanács működését, üléseinek koordinációját, döntéseinek előkészítését és dokumentálását egy külön szervezeti egység segíti a jövőben. A hatásköri szabályokat illetően a törvényjavaslat pontosításokat tartalmaz csupán. A Költségvetési Tanács feladata az adósságszabály érvényesülésének biztosítása. Ennek érdekében a törvényjavaslat szerint félévente nyilvánít véleményt a költségvetés helyzetéről és az államadósság alakulásáról. Ezenkívül lehetősége van véleményezni a költségvetés tervezésével, végrehajtásával, a közpénzek egyéb módon történő felhasználásával kapcsolatos kérdéseket is.

Új hatásköri szabály, hogy a tanács a költségvetés mellett a költségvetést megalapozó egyes törvények tervezetéről és a fizetési kötelezettséget rögzítő törvényjavaslatról is véleményt mond. A javaslat egyben azt is rögzíti, hogy az Állami Számvevőszék elnökének és a Magyar Nemzeti Bank elnökének a tanács tagjaként végezendő munkáját az Állami Számvevőszék, illetve a Magyar Nemzeti Bank elemzéseinek rendelkezésre bocsátásával segíti, segítheti. Tekintettel a Költségvetési Tanács rendelkezésre álló, esetenként rövid véleményezési határidőkre, a törvényjavaslat előirányozza meghatározott esetekben az elektronikus hírközlő eszközök igénybevételét is.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A törvényjavaslat elfogadásával az Európai Tanács vonatkozó ajánlásai maradéktalanul teljesülnek, ezért kérem a tisztelt képviselőket és a Házat, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr expozéját. Tisztelt Országgyűlés! Most a gazdasági és informatikai bizottsági álláspont és az ott megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Mengyi Roland képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

DR. MENGYI ROLAND, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság június 26-ai ülésén megtárgyalta a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény módosításáról szóló T/7669. számú törvényjavaslatot.

Amikor az Országgyűlés megalkotta a gazdasági stabilitásról szóló törvényt, az ország pénzügyi stabilitása és költségvetési fenntarthatóságának biztosítása érdekében a központi költségvetésről szóló törvény megalapozottságának független vizsgálata, valamint az államadósság csökkentésének elősegítése céljából járt el, azóta bizonyítottan helyesen. Az Európai Tanács a túlzottdeficit-eljárás felülvizsgálata során ajánlásokat fogalmazott meg a költségvetési hiány tartósan 3 százalék alatti tartására, és itt szerepelt a Költségvetési Tanács feladat- és hatáskörét érintő szabályok módosítása is. Amint tudják, országunk 2004 óta túlzottdeficit-eljárás alatt áll, ezért az ajánlástevők szükségesnek tartották, hogy a Költségvetési Tanács feladatköre bővüljön, függetlenül attól, hogy Európában egyedülálló módon a Költségvetési Tanácsnak vétójoga van a költségvetés tekintetében. Ez a bővítés azt jelenti, hogy a tanácsnak lehetősége nyílik a költségvetés mellett a megalapozó törvények és nevesítetten az adótörvények véleményezésére is.

A Költségvetési Tanács hatáskörét tekintve kizárólag bővítést tartalmaz a javaslat. A tanács munkájában a jövőben támaszkodhat az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank stábjára. A javaslat módosításával alapvetően kiszűri az árfolyamváltozások hatását az államadósság számításakor. Ezt a módosítást a Költségvetési Tanács egységesen javasolta. A javaslat szerint a központi költségvetésről szóló törvényben szereplő árfolyammal kell számolni két év adósságszintjét.

Mindezekre tekintettel a gazdasági bizottság többsége 18 igen szavazattal, 5 nem ellenében a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogatja. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Tibornak, aki a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Mengyi Képviselő Úr! Sajnálatosan azt kell elmondanom itt a parlament nyilvánossága előtt, hogy amit ön elmondott, az a kormánypárti képviselők részéről nem hangzott el a költségvetési bizottságban. Csak szavazatukkal támogatták a javaslatot, de szóban semmilyen megjegyzést nem fűztek hozzá.

Ez már a második módosítása a szóban forgó törvénynek, de nem mutatja igazából a tartalmát, amit a cím sugall.

(15.40)

Az egyik dolog az államadósság számításának a kérdése, tisztelt képviselőtársaim, amelyről itt egy jelentős vita folyt az elmúlt órákban. Ezt egyszerűen rendezi a kormány. Azt mondja tulajdonképpen ebben a törvényjavaslatban, hogy az államadósság számítása esetén a forint árfolyamát úgy kell kiszámítani, ahogyan ő gondolja, tehát ő megmondja, mennyi az árfolyam, és aszerint kell kiszámítani, hogy függetlenül attól éppen aktuálisan hogyan néz ki a forint árfolyama. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy Babák képviselő úr, aki nincs itt, éppen egy-másfél órával ezelőtt éppen az ellenkezőjéről próbálta győzködni itt a parlament többségét. (Dr. Hoppál Péter közbeszólására:) El kellett volna olvasnia, képviselő úr, hogy a saját kormánya milyen javaslattal áll elő a következő napirend kapcsán, mert akkor nem kezdeményezett volna ilyet.

Szeretnék rátérni a Költségvetési Tanáccsal kapcsolatos szabályozásokra. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy volt már ebben az országban az előző kormány idején, éppen a Fidesz-képviselők kezdeményezésére, illetve szorgalmazására létrejött egy független Költségvetési Tanács, amelynek megvolt a maga apparátusa, megvolt a szakértői háttere, amellyel el tudta végezni azokat a feladatokat, amit a jogszabály rárótt. No, a Fidesz-kormány megalakult, első intézkedései egyikeként megszüntették ennek a Költségvetési Tanácsnak a mandátumát, majd heteken, hónapokon keresztül mindenféle álmegoldásokkal álltak elő, és a végén megszületett az a javaslat, amely itt van előttünk. Abból a szempontból sem állja meg a helyét, amit itt a kormány képviseletében elmondott az államtitkár úr, hogy itt a Költségvetési Tanács hatásköre mindenben bővült volna. Szeretnék utalni arra, hogy nem nyilváníthat véleményt a Költségvetési Tanács az államháztartás helyzetével kapcsolatos bármely kérdésről, tehát korlátozás van.

Az, amit itt emlegettek a kormánypárti képviselők, hogy vétójoga van a Költségvetési Tanácsnak a költségvetés benyújtásával kapcsolatban, tudott dolog, hogy ez egy politikai döntés, ami másfél évvel ezelőtt született, a Költségvetési Tanács megszületésekor, éppen azzal a céllal, hogy egy következő kormányt hozzon lehetetlen helyzetbe vagy elfogadhatatlan helyzetbe, azzal, hogy a Költségvetési Tanács, amelynek az összetétele ismert, fideszes többségű politikusok vannak a Költségvetési Tanácsban, nyilvánvalóan egy ilyen testület, ha kap egy ilyen felhatalmazást, egy esetleges jövőbeni kormány mozgásterét teljes mértékben korlátozni tudja. Tehát erre hivatkozni itt a kormánypárti képviselők részéről, ez meglehetősen álságos dolog.

El kell mondanom azt, hogy a Költségvetési Tanács igazából nem fog tudni hatékonyan és jól működni, különösen akkor, hogyha úgy kell a törvényjavaslatokról véleményt mondania, hogy egy napja vagy két napja van a megalapozott szakmai vélemény kialakítására, ráadásul úgy, hogy nincs önálló apparátusa, nincs önálló szakértői háttere, hanem támaszkodnia kell egyrészt a Nemzeti Bank, másrészt az Állami Számvevőszék szakmai hátterére, olyan szakemberekre, akik nyilvánvalóan nem mindennap foglalkoznak ilyen kérdésekkel, és gondoljuk el, van néhány napja a Költségvetési Tanácsnak arra, hogy szakmai véleményt alakítson ki, hogyan kaparja elő egyik napról a másikra azt a szakértői bázist akár a Nemzeti Bankból, akár az Állami Számvevőszékből, akikkel ki tudja alakítani ezt a határozott álláspontját.

Mindezekre tekintettel természetesen egy álságos javaslatnak tartjuk azt, ami itt van előttünk, és nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Arra a megjegyzésére, amely szerint a bizottsági álláspont adott esetben nem megalapozottan hangzott el, annyit tudok mondani, hogy a plenáris ülést levezető elnök ezt nem tudja megállapítani, ez a bizottság hatáskörébe tartozik. Azt tudom megerősíteni, idézem: "Mind a bizottsági, mind pedig a kisebbségi vélemény csak olyan elemeket tartalmazhat, amelyek a bizottsági vitában bármely részről elhangzottak." Tehát ennek az eldöntését, illetve az ezzel kapcsolatos észrevételt javasolom a bizottságban megtárgyalni. Megerősítem, hogy amennyiben ez történt, akkor nem volt házszabályi alapja a többségi vélemény elmondásának, de ezt nyilván önök tudják a bizottságban eldönteni.

Most lépjünk tovább. Az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Magyar Annának, a Fidesz képviselőjének.

MAGYAR ANNA (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A hazánk ellen indított túlzott költségvetési hiányeljárás időszaki felülvizsgálata során az Európa Tanács ajánlásokat fogalmazott meg Magyarország számára, amelynek keretében javasolta a Költségvetési Tanács hatáskörének és szakmai kompetenciájának megerősítését. A törvénymódosítás erre való tekintettel kívánja megváltoztatni a stabilitási törvényt, hiszen ennek értelmében a Költségvetési Tanács az alaptörvényben meghatározott feladatait megalapozottabban tudja majd ellátni.

Az Európa Tanács ajánlásai összhangban vannak Magyarország érdekeivel. A jelen javaslat pontosítja a tanács hatásköreit, valamint az eljárásra vonatkozó szabályait. Ennek köszönhetően az alaptörvényben rögzített adósságszabály kritériumai maradéktalanul megteremtődnek. Fontos, hogy az államadósság szabályai érvényesülésének vizsgálatakor ki kell szűrni az árfolyamváltozásokból eredő hatásokat, így a mindenkori költségvetési törvénynek tartalmaznia kell azon árfolyamokat, amelyek alapján a tervévben ki lehet számolni az ország adósságállományát. A módosítás rögzíti továbbá, hogy a Költségvetési Tanács elnökének illetménye, valamint a tanács egyéb járulékos költségei innentől kezdve az Országgyűlés költségvetésében kerülnek megtervezésre és finanszírozásra. A tanács hatáskörének gyakorlása során korlátlanul felhasználhatja az Állami Számvevőszék, valamint a Magyar Nemzeti Bank dokumentumait, háttéranyagait, illetve lehetősége van a kormány által előzetesen megküldött költségvetési törvénytervezet véleményezésére.

A kormány költségvetési programjának elkötelezett célja a költségvetési hiány megfelelő szinten való tartása. Ezzel nem csupán az Európai Unión belül érünk el kimagasló eredményt, teljesítményt, de egy stabilabb, kiszámíthatóbb jövő elébe is nézünk. Az említett célok elérése érdekében természetesen minden ésszerű javaslat, így az Európa Tanács javaslata is megfontolásra, majd törvényekbe való beépítésre kerül. Kérem a tisztelt Országgyűlést, támogassa a módosítást.

Elnök úr, köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A következő felszólaló Kovács Tibor, az MSZP képviselője; az előzőleg leadott jelentkezések alapján Kovács Tibor, az MSZP képviselője.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szerettük volna jelezni, hogy egy csere legyen Józsa képviselő úrral. Korábban a jegyző úr jelezte ezt.

ELNÖK: Jelzem, hogy a csere megtörtént. Azt kérték, hogy Józsa úr helyett ön jöjjön hamarabb, tehát a visszacserét nem kérték.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Félreértés volt a dolog.

ELNÖK: Nincsen akadálya, meg tudjuk oldani. Döntse el az MSZP, hogy első hozzászólójaként kit kíván sorompóba állítani. (Dr. Józsa István jelzésére:) Akkor megadom a szót Józsa István úrnak. Öné a szó.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazán nagyvonalú az ülésvezetés, hogy vissza tudtunk térni az eredeti sorrendhez, és el tudom mondani első hozzászólóként az MSZP részéről azt, amit Kovács Tibor képviselőtársam a gazdasági bizottság kisebbségi véleményeként jórészt már elmondott, hogy nem javítja az ország gazdasági stabilitását ez a törvényjavaslat, amely módosítja ugyan a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvényt, amit a kormány nevében Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úr nyújtott be, és ez már önmagában bizonyos fenntartásokat hordoz az előterjesztést illetően.

Ugyancsak Matolcsy György nyújtotta be azt a most tárgyalt javaslat szerint módosítandó törvény megalkotására vonatkozó törvényjavaslatot is - 2011. december 4-én -, amely alapján az Országgyűlés tavaly december 23-án elfogadta a stabilitásinak nevezett törvényt, amit egyébként már áprilisban jelentősen átírtak az Országgyűlésről szóló törvény zárórendelkezései között. Erre szeretném felhívni a kormányoldal figyelmét, hogy mit szavaztak meg áprilisban.

(15.50)

Úgy tűnik tehát, hogy Matolcsy miniszter úr gazdasági stabilitásról alkotott elképzelései meglehetősen gyorsan változnak, a törvények rövid időn belüli gyakori módosításai azonban bizonyosan nem az ország stabilitását, a stabilitásról alkotott képet erősítik.

A törvényjavaslat jelen beterjesztett módosítását értékelendő, azt megelőzően szeretném felidézni az eredeti törvény megalkotásának fél évvel ezelőtti problémáját.

A parlamenti tárgyalás a kormány által benyújtott pénzügyi stabilitásról szóló törvényjavaslat alapján indult, amit az Országgyűlés végül gazdasági stabilitásról szóló törvénynek nevezett el, tehát menet közben változott pénzügyi stabilitásról gazdasági stabilitásra a vonatkozó törvény elnevezése. Mégsem volt egyértelmű, hogy a kormány, illetve a kormánypárti képviselők tulajdonképpen minek a stabilitásáról szeretnének jogszabályt alkotni, ahhoz egy alaposabb tanulmányozásra volt szükség, amit szeretnék most kifejteni.

Több alkalommal hangsúlyoztuk, hogy Magyarország gazdasági stabilitása nem azon múlik, hogy a miniszterelnök mit hirdet ki, vagy az ő jobbkeze, a gazdasági miniszter mit hirdet ki, mert mint tudjuk Orbán Viktor saját nyilatkozatából, nem arra kell figyelni, amit mond, hanem amit csinál. Ez, ami ebben a törvényben benne van, ez azok közé tartozik, amit igazából csinál, és az nem azt mutatja, hogy egy megalapozott gazdaságpolitikát, kiszámítható jogszabályi környezetet és a kormányzati intézkedések magas színvonalát jellemezné. Szakmai alkalmatlanságot mutat Matolcsy György tevékenysége, így a stabilitásinak nevezett törvényjavaslat ezen csak tovább ront, mert azt mutatja, hogy valódi stabilitás helyett csak törvényt próbálnak erről alkotni.

A tavaly decemberi vita során számos alkalommal felhívtuk a kormány figyelmét arra, hogy míg a törvényjavaslat deklarált célja az ország pénzügyi, illetve gazdasági stabilitásának és költségvetési fenntarthatóságának a biztosítása, a törvény rendelkezései viszont nem alkalmasak a célzott hatások kiváltására, ténylegesen nem eredményezik sem a pénzügyi, sem a gazdasági stabilitást, sőt közvetetten az ellen hatnak.

Tavaly decemberben a stabilitási törvény vitája során azt is kifejtettük, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos egyik alapvető probléma az, hogy a cím és az előadó tevékenysége ellentmondásban van. Matolcsy György személye nem a szabályozás hitelességével, megalapozottságával kapcsolatos bizalmat erősíti, még ha a miniszterelnök számtalanszor ki is áll mellette, az az eredményeket tekintve egy negatív pályát mutat.

A kormányzás első két éve sem a stabilitás jegyében telt el. A kormányváltás óta eltelt időszak a kapkodó, megalapozatlan, időnként ellentmondó jogalkotást, a jogállami garanciák leépítését, a hektikusan ingadozó forintárfolyamot és az egekbe szökő állampapírhozamokat, kamatfelárakat mutatta. Emlékezzünk csak vissza, hogy ez év januárja első hetében 320 forint fölé kúszott az euró árfolyama nagyon szerencsétlen módon, és az ország kockázati felára a 730 pontot verdeste, ami egy 7 százalékot meghaladó kamatfelárat jelent, ami elképesztően magas.

Ennek fényében úgy ítéljük meg, hogy egy-egy ilyen előterjesztés a stabilitás szempontjából kevés jelentőséggel bír.

A törvény rendelkezéseit illetően ki kell fejteni továbbá, hogy az csak címében szól bizonyos stabilitási elképzelésekről. A tartalmában sokkal prózaibb célok vezették az előterjesztőt. A kormány sarkalatos törvényben kívánta rögzíteni azt az egykulcsos jövedelemadó-rendszert, amely az alacsonyabb keresetűek számára egyértelműen hátrányos. Ezt minden hátrányával együtt sarkalatos törvényben, tehát kétharmados törvényben akarták rögzíteni.

A kormány ugyancsak kétharmados törvényben kívánta rendezni a saját elképzelései szerint az igazságtalan és rendkívül sok kockázatot magában hordozó nyugdíjrendszert. Tehát az aggodalmak a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban egyáltalán nem alaptalanok, maguk tettek róla, kormányoldali képviselők, hogy a törvényeken keresztül ezt az aggodalmat meg lehessen fogalmazni, illetve hogy joggal merülhet fel sok érintettben.

Szintén a stabilitásinak nevezett törvényben a kormány tovább folytatta a független intézmények hatáskörének csökkentését és a garanciális szabályok következetes lebontására irányuló tevékenységét. Ez a jogállamiság ellen hat, bármilyen nevet is adnak a törvénynek.

A jelen törvényjavaslat lényegében az eredeti céloknak a továbbvitelét tartalmazza, és ismét nem a gazdasági stabilitás kérdéseire koncentrál, hanem arra, hogy miként lehet olyan intézményeket még jobban ellehetetleníteni, amelyek elvileg a kormánnyal szembeni független fékek és ellensúlyok szerepét tölthetnék be a gazdasági működésében. Tehát egy kiegyensúlyozó szerepet játszhatnának bizonyos kormányzati döntések esetén.

A törvényjavaslat célja a stabilitási törvény egyes rendelkezéseinek pontosítása, továbbá a Költségvetési Tanács működésére és hatáskörére vonatkozó rendelkezések, illetve a kormány költségvetési törvény előkészítésével kapcsolatos kötelezettségeinek módosítása, megjegyezhetjük, hogy lazítása.

A pontosító rendelkezések elsősorban arra mutatnak rá, hogy a törvény elfogadásakor a nagy kapkodásban sajnos számos hiba csúszott a jogalkotási gépezetbe. Talán hallgatni kellett volna a kritikai észrevételekre akkor, amit megfogalmaztunk, illetve elolvasni azt az előterjesztést és a módosító javaslatokat, amelyek a Ház előtt szerepeltek, nem pedig felkészületlenül, egy politikai parancs alapján nyomni a szavazógombot; akkor talán nem kellene most harmadszor is a parlament elé hozni ezt a toldozott-foldozott törvényjavaslatot, ami egyébként éppen a stabilitásról szólna, viszont a csiszolásának a módja pont a stabilitás hiányát jelzi.

Mindezek mellett azonban a javaslat legsúlyosabb hibája az az egyértelmű törekvés, miszerint a kormány tovább kívánja lazítani a költségvetési törvény előkészítésével kapcsolatos kötelezettségeit, és egyúttal tovább csökkenteni a Költségvetési Tanács kormánytól független mozgásterét.

A javaslat értelmében a Költségvetési Tanács nem nyilvánít kötelező érvénnyel véleményt félévente a közpénzek felhasználásáról vagy az azzal összefüggő bármely kérdésről. Ez egyértelműen az instabilitás irányába visz, mert a félévenkénti jelentés egy viszonyítási pont volt a gazdaság szereplői számára. Ezt most nem teszi kötelezővé a törvényjavaslat, ami egy rendkívül nagy hiba, mert ezután annak is üzenete lesz, ha nem mond véleményt a Költségvetési Tanács, és egészen más hangsúlyt kap, amikor féléves véleményt fog kiállítani.

Nem kötelező ezentúl, csak véleményt nyilváníthat a költségvetést megalapozó törvényjavaslatról és az adótörvényekről. Ez megint a lazítás, a kiszámíthatatlanság irányába viszi a költségvetés és az adótörvények előkészítését.

Egyértelműen nem nyilváníthat véleményt a Költségvetési Tanács az államháztartás helyzetével kapcsolatos bármely kérdésről. Ez egyenesen skandalum. Tehát a Költségvetési Tanácsnak pont egy független kontrollszerepe lenne, ide pedig beírják, hogy nem nyilváníthat véleményt az államháztartás helyzetével kapcsolatos kérdésekről.

(16.00)

A Költségvetési Tanácsnak mint a költségvetéssel kapcsolatos egyes kérdések, a fiskális folyamatok független véleményező testületének a legfontosabb jogkörét, vagyis a véleménynyilvánítás jogát szeretné a kormány tovább korlátozni, még inkább szűkítve annak elvi lehetőségét, hogy bárki kritikai véleményt fogalmazhasson meg a kormánnyal szemben.

A javaslatnak persze vannak vitathatatlan pozitív elemei is, azokban az esetekben például, amikor a törvény egynapos véleményezési határidőt állapít meg a Költségvetési Tanács tagjai részére, ami önmagában egy nonszensz, a tagok elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével is gyakorolhatják a véleménynyilvánítási jogukat. Ez tényleg előremutató. Ez bizonyára jelentős könnyebbséget fog eredményezni a Költségvetési Tanács munkájában, bár a véleményezésre ezután is csak egy nap áll esetenként rendelkezésre, ami elfogadhatatlan.

A költségvetéssel kapcsolatban a kormányt terhelő kötelezettségek érdemben lazulnak, ami helytelen. Így például jelenleg az államadósság-csökkenést veszélyeztető helyzet fennállása esetén kell költségvetési módosítást benyújtani. A jövőben ezt csak abban az esetben kell megtenni, ha a makrogazdasági folyamatokban olyan eltérés van a tervekhez képest, ami az államadósság-mutató növekedését eredményezné. Ezt menet közben így megállapítani igen nehéz, tehát ez is a hatáskör csökkentését eredményezi.

További könnyítés a kormánynak, hogy a költségvetési törvénynek a Költségvetési Tanács részére véleményezésre megküldött változatában a jövőben nem kell bemutatni a jogszabályváltozások költségvetési hatását. Ez is hiátus. Kérdés, hogy érdemi információk hiányában milyen véleményeket fog tudni közölni a Költségvetési Tanács egy idő után.

A kormány által kezdeményezett jogszabályok megalapozottságát és előkészítettségét jelzi mindezek mellett, hogy míg jelen javaslat kifejezetten előírja, hogy a Költségvetési Tanács és titkársága működésének, valamint az elnök illetményének és egyéb juttatásainak a pénzügyi fedezetét az Országgyűlés Hivatalának költségvetésében kell biztosítani, addig a jelen javaslattal párhuzamosan futó, a parlament előtt fekvő 2013. évi költségvetési törvényben ennek semmilyen nyoma nincs, annak ellenére, hogy mindkét törvényjavaslat a Nemzetgazdasági Minisztérium előterjesztésében készült.

Mindezek okán a törvényjavaslattal kapcsolatban alaposan feltételezhető, hogy az a célzott gazdasági stabilitást nem fogja kiváltani, mivel ez a törvényjavaslat nem segíti elő a valós, hiteles és megalapozott költségvetési és adópolitika kialakítását, és nem erősíti, hanem gyengíti sajnos a kormány tevékenységével kapcsolatos bizalmat.

Ezek alapján az MSZP-frakció a javaslatot nem támogatja, mivel az szűkíti a Költségvetési Tanács kormánytól független mozgásterét, lazítja a kormány költségvetésitörvény-előkészítéssel kapcsolatos kötelezettségeit, nem segíti elő a valós, hiteles, megalapozott költségvetési és adópolitika kialakítását, s a javaslat nem a gazdasági stabilitás irányába hat, hanem éppen a bizonytalanságot erősíti. Mi azt mondjuk, hogy rossz ez az irány, és kérjük a kormányt, a parlamenti többséget, hogy vegyen irányt a jogállamiság és a kiszámítható gazdaságpolitika felé.

Köszönöm a figyelmet. (Kovács Tibor és dr. Kolber István tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Volner Jánosnak, a Jobbik képviselőjének.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a kormány törekvéseit górcső alá kell vennünk, és meg kell határoznunk azt, hogy mit tett a gazdasági stabilitás érdekében, hát a legkevésbé sem arra gondolunk, amit a törvényjavaslatban megfogalmazott, hogy a Költségvetési Tanáccsal kapcsolatos intézkedéseket hogyan képzeli el. A kettőnek ugyanis vajmi kevés köze van egymáshoz. Az egyik alapvetően egy szervezetfejlesztési kérdésnek tekinthető, a második pedig a gazdasági stratégia megalkotásával összefüggő kérdés.

Ha megnézik a képviselőtársaim azt, hogy mi történt a Költségvetési Tanáccsal, amit most újból próbál a kormány masszírozni, megint próbál hozzányúlni, volt ennek a Költségvetési Tanácsnak egy jól képzett elnöke, akivel lehet nem egyetérteni, lehet nem szeretni, például az előélete miatt, egy kétségtelen, hogy a közpénzügyekhez való hozzáértése tekintetében azt gondolom, hogy elég magasan felülmúlta a kormánypárti gazdaságpolitikusok óriási többségét. Ezt szerintem kétségbevonhatatlanul elismerheti a kormánypárti többség is. Ezt a Költségvetési Tanácsot a kormány rövid időn belül gyakorlatilag kivégezte, azért, mert olyan véleményeket tett közzé, hogy... (Vágó Gábor közbeszól.)

Nem tapsoltunk neki, képviselőtársam, önnek teljesen rossz a memóriája, nem tapsoltunk a Költségvetési Tanács kivégzésének, azért, mert olyan véleményeket tett közzé, amely nem tetszett a kormánynak. Nem fért bele a nemzeti együttműködés rendszerébe az, hogy valakinek eltérhet a véleménye a kormányétól. Nem fért bele a nemzeti együttműködés rendszerébe az, hogy van egy, a kormányétól függetlenül működő szervezet, amely megfelelő költségvetési kerettel, megfelelő személyi struktúrával rendelkezik, és a kormányétól független véleményt mond a költségvetésről. Ezt a Költségvetési Tanácsot a kormány megszüntette, a helyébe ugyanolyan névvel egy olyan szervezetet léptetett, aminek sem stábja nincs, sem szakértői nincsenek; ez egy három ember által összehozott röpke tanács, ami havonta egyszer leül, tanácskozik egy rövidet, aztán mindenki megy vissza a saját hivatalába tenni a dolgát. A kettő azért nagyon nem ugyanaz.

Én azt gondolom, elvárható lenne, hogy ha már a Költségvetési Tanácshoz hozzányúl a kormány, akkor gondoskodjon arról, hogy a közpénzügyeket átlátható módon, a parlamentáris keretek között ellenőrizhető módon kezelje. Ennek kiváló eszköze lehetne egyébként az Állami Számvevőszék, de hogy, hogy nem, oda is olyan embert ültetett a kormány Domokos László személyében, aki nemrég még egy fideszes országgyűlési képviselő volt. Akkor, amikor itt a parlamenti patkóban összegyűltünk még a ciklus legelején, esküt tettünk, akkor itt állt Domokos László is a sorban, ő is esküt tett fideszes országgyűlési képviselőként, majd pedig a kormány kinevezte őt egy olyan állami intézmény élére, amely egyébként a parlament költségvetési jogát biztosítja, amely a parlament ellenőrzési jogát gyakorolja a közpénzügyek felett. Tehát itt tartunk jelenleg.

Ehhez képest, ami most folyik a Költségvetési Tanáccsal kapcsolatban, egy gyalázatos toldozgatása-foldozgatása annak a kétségtelenül torz helyzetnek, amit egy rendkívül agresszív kormányzati politika eredményezett, és amit önök hoztak létre.

Mi az, amit elvárnánk mi a gazdasági stabilitás címszava alatt? Először is azt, hogy stabil legyen az adórendszer, stabil legyen az az üzleti környezet, amit Magyarország kínál, azért, mert a stabilitás a cégek számára kiszámíthatóságot jelent, egy olyan üzleti környezetet, amelyben tervezni lehet, amelyben érdemes beruházni. Azt gondolom, ezt a legkevésbé sem volt képes garantálni a kormány. Elég, hogyha csak arra gondolunk, hogy a tegnapi napon is 300 milliárd forintos új gazdasági csomagra került sor, minden bejelentés, minden szakmai vagy társadalmi egyeztetés nélkül jelentette be hirtelen ezt a miniszterelnök úr, meglepetésszerűen hozzák ezeket az intézkedéseket, és sajnos a legtöbbször nem úgy, mint ahogy egyébként tegnap történt, hogy enyhítéseket hoznak az adórendszerben, a legtöbbször úgy, hogy megszorítás megszorítást követ.

Rendszeresen úgy változik az adókörnyezet, hogy a cégek számára kiszámíthatatlan jövőt jelent. Ez két okból is káros. Egyrészt egy kiszámíthatatlan gazdasági környezetben nemhogy gazdasági stabilitás nincs, hanem üzleti bizalom sincs. A gazdasági stabilitásnak az lenne az egyik ismérve, hogy a cégek elkezdenek tervezni, elkezdenek beruházni. Ha most megnézik a képviselőtársaim azt, hogy hogyan áll Magyarország jelenleg a beruházási ráták alakulásában, hát alapvetően azt mondhatjuk, hogy nemcsak a kelet-európai versenytárs államokhoz képest, hanem az egész Európai Unióhoz képest is leszakadásban vagyunk a beruházási ráta tekintetében. Alacsony beruházási rátával, egy alacsony GDP-volumen mellett stabilitásról nem lehet beszélni, ugyanis ez teljesen nyilvánvalóan a gazdasági növekedés csökkenését fogja majd magával vonni, a gazdasági növekedés ütemének mérséklődéséhez fog vezetni.

Ha megnézzük a beruházási ráta alakulását, azt láthatjuk, hogy az Európai Unió legmagasabb beruházási rátájú országa közül az első öt kelet-európai ország, ott a legmagasabb a beruházási ráta. Ehhez képest hol van Magyarország? Leszakadva a kelet-európai államoktól, leszakadva az Európai Unió egészétől, a legutolsó helyek egyikét foglaljuk el az Európai Unión belül, annyira alacsony a beruházási rátánk.

(16.10)

A gazdasági stabilitáshoz arra volna szükség, hogy egy alacsony GDP-volumen mellett magas beruházási rátát tudjunk produkálni, azért, mert ha egy országnak magasabb a gazdasági teljesítménye, akkor már alacsonyabb beruházási ráta mellett is elegendően jól tud fejlődni. Magyarországnak kifejezetten magas beruházási rátára lenne szüksége, ehhez képest Európa sereghajtója vagyunk. Jelenleg tehát ott tartunk, hogy a gazdasági növekedésnek, a gazdasági stabilitásnak az alapjai is hiányoznak.

Mi az, amire szükség volna? Egyrészt egy olyan adórendszerre, olyan üzleti környezetre, ami tervezhető, ami nem változik meg ötpercenként, ami nem eredményez olyan állapotokat, mint ami itt egész ágazatokat ér Magyarországon. Gondoljunk csak arra, hogy mi történt például az energetikai fronton, mi történt azokkal a cégekkel, amelyek ezen a területen tevékenykedtek. Hát a kormány úgy nyúlt hozzá például a kapcsolt áramtermelés állami támogatásához, hogy egymással viaskodtak fél éven keresztül a kormányerők, egymással viaskodva rángatták ide-oda a kormányrudat, mindenki belobbizta a saját maga elképzeléseit ebbe az egészbe, és a végén létrejött egy olyan instabil helyzet, ami azt eredményezte, hogy az elmúlt egy évben négy magyar erőmű szűnt meg, dolgozók százait bocsátották el minden egyes esetben. Gazdasági stabilitásról meg természetesen nem is beszélhetünk, föl sem merülhet, az importáram részaránya nőtt a magyar energiamérlegen belül 4 százalékkal. Ez csak egy példa a sok közül arra, hogy milyen kiszámíthatatlan gazdasági helyzet jött létre.

Mi az, amire a gazdasági stabilitást alapozni lehetne? Mi az, ami az elképzeléseink optimista fordulatát jelenthetné? Nyilvánvalóan az, hogy ha a vállalkozásoknak jobban megy, a vállalkozások több embert tudnak foglalkoztatni, esély van arra, hogy egy nagyobb hozzáadott értékű termelés folyjon Magyarországon. Erre azonban nincs esély jelenleg. Ha megnézünk egy másik nagyon fontos mutatót, hogy hogyan áll a vállalati hitelezés Magyarországon, de különösen hogyan állunk a vállalati hitelezés tekintetében nemzetközi összehasonlításban, ha 2008-at, a gazdasági válság beköszöntének az évét nézzük bázisévként, akkor jelenleg Magyarország a 2008-as vállalati hitelezési szint 82 százalékát produkálja, miközben egyébként más régiós államok 110 százalékon tartanak.

Tehát, képviselőtársaim, jelenleg ott tartunk, hogy a 2008-as állapotokat sem tudjuk utolérni, 82 százalékát produkáljuk a vállalati hitelezésben az akkori volumennek, más régióbeli államok pedig már réges-rég túlnőttek ezen, már 110 százaléknál járnak. Hát ne csodálkozzunk azon, hogy amíg ez a helyzet Magyarországon, addig a magyar versenyszféra versenyképtelen lesz azért, mert finanszírozás híján egy olyan tőkeszegény gazdasági környezetben, mint ahol a magyar cégek tevékenykednek, nem terem munkahely, nincs nagy hozzáadott értékű beruházás.

Ha most végignézünk a kormány elmúlt két évén, milyen nagyberuházás jött létre a versenyszférában? Milyen termelőegység volt az, ami az elmúlt két évben megállapodás alapja volt, és létrejött Magyarországon? Hát egyetlen komolyabbat nem tudunk fölemlíteni. Amit itt az LMP-s képviselőtársam mondott, a Mercedes, annál is korábban kezdték el az ezzel kapcsolatos tárgyalást, nem az Orbán-kormány érdeme volt, hanem alapvetően annak a 40 milliárd forintos állami támogatásnak, amit a német vállalat megkaphatott, plusz az egyéb hozzákapcsolódó közműfejlesztéseknek. Tehát egészében véve akkor, amikor ezeket az objektív gazdasági mutatókat megnézzük, már pesszimistán fogadhatjuk azt a hírt, hogy Magyarországon gazdasági stabilitás lesz-e vagy nem lesz, hogy erre törekszik a kormány.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy megvilágítsuk ennek a pszichés oldalát, az üzleti bizalmi indexeket, a lakosság bizalmi indexeit, a konjunktúraindexeket. Ha megnézik, képviselőtársaim, hogyan fordulnak Magyarországon a piaci szereplők a jövő felé, mit gondolnak arról, hogy milyen lesz a következő évük, milyenek lesznek a következő éveik üzleti, gazdasági, anyagi szempontból, akkor alapvetően igen pesszimista közhangulattal szembesülhetünk. A lakosság további megszorításokra számít, arra számít, hogy csökkenni fog az életszínvonala. Ilyen környezetben mit tesz a lakosság? Gyakorlatilag azt, ami ilyenkor természetesen elvárható: megpróbálja összehúzni magát, megpróbál egy kicsit tartalékolni, egyre kevesebbet költeni, és ilyen módon átvészelni a nehéz időket. A kevés költésből, a visszatartott beruházásokból pedig aligha lesz gazdasági növekedés.

Ha megnézzük, hogy mit tett a kormány annak érdekében, hogy ilyen szinten a gazdaság stabilizálásának, élénkítésének céljából valamit is tegyen, akkor itt is alapvetően azt láthatjuk, hogy olyan egykulcsos adórendszert léptetett életbe, amihez túlzott növekedési várakozásokat fűzött. A kormány elmondta azt, hogy nőni fog majd a gazdaság, mert élénkíteni fogja az egykulcsos adórendszerrel; mi pedig elmondtuk azt, hogy tekintettel arra, hogy a munkavállalók legjobban kereső 15 százalékát érintik pozitívan az egykulcsos adó áldásai, ezzel nem lesz gazdasági növekedés. Ezzel azt érjük el, hogy egyrészt tartalékolni fogják a legjobban keresők ezt a többletjövedelmet, amit a kormány a gazdaságpolitikájával a zsebükbe rakott, másrészt pedig luxus fogyasztási cikkekre fogják költeni, tévét, autót, külföldi utazásokat vásárolnak ezen a pénzen. Így is lett, a Nemzetgazdasági Minisztérium pedig rendkívül csodálkozott, hogy a tankönyvi példa mégiscsak valóra vált. Ez ugyanis egy olyan tankönyvi példa volt, amit a közgazdászok gyakorlati tapasztalataik alapján vetettek papírra, hogy a legfelső jövedelmi osztályokba tartozó rétegek a többletfogyasztásuk révén, a megtakarításaik növelése révén reagálnak a zsebükbe rakott plusz adóforintokra. Nem történt tehát egyéb, egy tankönyvi igazság teljesült ebben az esetben is.

Nézzük meg azt, hogy mi adhatja a gazdasági stabilitást, mi adhatja a bizakodást a jövőre nézve a vállalkozói szektorban. Beszéltünk arról, hogy nincs normális adókörnyezet, beszéltünk arról, hogy zuhannak a konjunktúraindexek. Ha megnézzük azt, hogy hogyan alakul a beruházási ráta, szintén pesszimisták lehetünk. Hogyha megnézzük azt, hogy milyen bruttó állóeszköz-felhalmozási csökkenés következett be az elmúlt években, akkor pedig tisztán látszik az, hogy homokra van építve, légvárnak minősíthető az a Matolcsy György-féle gazdaságpolitikai elképzelés, amit megfogalmazott a miniszter úr azzal kapcsolatban, hogy a magyar gazdaságnak milyen fejlődési potenciálja van. Ha nincs beruházás, ha nem bizakodó sem a vállalati, sem a lakossági szektor, akkor nincs mire alapozni a gazdasági növekedést sem. Ha nincsenek új beruházások, ha nincsenek új munkahelyeket jelentő beruházások, akkor nincs okunk arra, hogy optimistán, bizakodva lássuk a jövőt. Anélkül, hogy ebbe az irányba elmozdulnánk, anélkül, hogy megpróbálnánk a gazdasági erőforrásokat a termelő, értéket teremtő ágazatokba összpontosítani, aligha nézhetünk bizakodva a jövőbe.

Még egy gondolat itt zárszóként a tegnapi gazdasági csomaggal kapcsolatban, amit a bevezetőmben már érintettem. Alapvetően pozitívan viszonyul a Jobbik ehhez a gazdasági csomaghoz, hiszen azt látjuk, hogy teherkönnyítést jelent az embereknek. Egy a kérdés: azzal, hogy mondjuk, egyes korosztályokat kedvezményez a kormány, mitől lesz több munkahely Magyarországon, miért éri meg ide több munkahelyet hozni, miért éri meg itt több embert foglalkoztatni? Maga az üzleti környezet ezzel igen kis mértékben változik csupán.

Mi azt szeretnénk, ha ezeknek az egyébként pozitív, az emberek életében valóban előremutatónak tűnő intézkedéseknek meglenne a gazdasági lába is teremtve, mert jelenleg azt kell mondjam, nem kis rémülettel azt látjuk, hogy olyan adóbevételekre alapozva tesz a kormány különböző ígéreteket, vállalásokat, amelyek igen bizonytalanok.

A saját Államkincstárát szeretné megadóztatni például a kormány, a saját Államkincstárától remél bevételt, hát erre aligha lehet alapozni. Ez olyan Münchhausen báró-féle, saját magamat kirángatom a hajamnál fogva a mocsárból típusú megoldásnak tűnik.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Vágó Gábor, az LMP képviselője.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Először idézetekkel szeretném kezdeni: "Az adósság olyan ellenségünk, amelyet vagy mi győzünk le, vagy az győz le minket, középút nincs." Szintén idézettel folytatnám: "A külső államadósság-állomány nemzetközi összehasonlításban szinte példátlan aránya miatt Magyarország mostanra a világ egyik legkiszolgáltatottabb országa lett. Olyan életveszélyes ez, mint az állandó 200 fölötti vérnyomás az emberi szervezet számára." - írta a Széll Kálmán-terv 1.0.

"Az alaptörvénnyel és Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló sarkalatos törvénnyel összhangban a kormány legfontosabb költségvetés-politikai célja az örökölt államadósság tartós csökkentése." - írja a Széll Kálmán-terv 2.0.

(16.20)

Úgy látszik most, hogy a kormányzat valami egészen kivételes eszközt talált az államadósság legyőzésére, valami olyan eszközt, ami nem is taktikai, de stratégiai atomfegyvernek bizonyulhat, biztosítva akár a végső győzelmet az Orbán-kormány számára. Ez a csodafegyver pedig nem más, mint annak a feltalálása, hogy az államadósság-mutató kiszámítása során a devizában fennálló tartozást rögzített árfolyamon kell forintosítani, hiszen erről szól ez a törvényjavaslat. Írja a törvény, hogy az államadósság-mutatók számításakor a külföldi pénznemben fennálló adósságot keletkeztető ügyleteket azonos, a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott árfolyamon kell figyelembe venni. Zseniális találmány ez, kérem, Matolcsy Györgyhöz illő. Ezek szerint, ha esik, ha fúj, ha lesz IMF-megállapodás, ha nem lesz, ha erősödik a forint, ha gyengül, semmi sem érdekes, a valóságnak még csak egy csekély esélyt se hagyjunk, hogy beszüremkedjen valahogy a költségvetési politikába; a kormány államadósság elleni küzdelmének a megítélése attól kell hogy függjön, hogy a devizában fennálló adósságot 299,4 forint/euró és 243,8 forint/svájci frank árfolyamon kell forintosítani. Ez kőbe van vésve, hiszen ha egyszer Matolcsy György azt mondja, akkor az úgy is van; a tények, a számok nem számítanak.

De kinek is kell ezt így számolnia? A piacnak? Nem, a piac majd megítéli az aktuális árfolyamon; van, ahol még tudnak számolni. A technikailag érintett szervezeteknek, az intézményeknek? Nem, hiszen a Magyar Nemzeti Bank és az Államadósság Kezelő Központ továbbra is saját rendszere szerint fogja számolni és jelentésében közölni az államadósság-mutatót, méghozzá úgy, hogy a tárgyidőszak - negyedéves, illetve éves bontásban - utolsó munkanapjának hivatalos magyar nemzeti banki záró árfolyamát használják majd a számításokhoz. Akkor kinek és minek is kötné meg a kezét? - elnézést, pardon, a számítási módszerét a kormány? Hát a Költségvetési Tanácsét. A stabilitási törvény a Költségvetési Tanács feladatává teszi ugyanis, hogy félévente a kormányzati tájékoztatásra reagálva megvizsgálja, hogy a költségvetési törvény végrehajtása megfelel-e az államadósság szabályai által támasztott követelményeknek. Magyarul: közelebb kerülünk-e a célhoz, amit önök plasztikusan megállapítottak, államadósság, ellenség legyőzése, vagy sem? S a Költségvetési Tanács az az intézmény, amely, ha úgy látja, hogy nem kerültünk közelebb a célhoz, hanem távolabb kerültünk, akkor pótköltségvetés benyújtására szólíthatja fel a kormányt. Itt van a kutya elásva, kérem, hölgyeim és uraim! Ez a fegyver verhetetlen a maga nemében, verhetetlenül biztosítja, hogy még csak véletlenül se találja ki a Költségvetési Tanács, hogy lám, növekedett az államadósság-mutató, és távolabb kerülünk a céltól, hogy a kormány félévkor bukott, és ideje lenne újra fölkészülnie, hogy meglegyen az elégséges az év végén. Zseniális fegyver, javasoljuk a szabadalmaztatását, vagy legalábbis a Matolcsy-féle tankönyvekbe való beillesztését. Hogy valójában hogyan is alakulnak a dolgok, az teljesen mellékes, a lényeg, hogy olyan szám kerüljön a papírra, amilyen számot Matolcsy György látni vagy láttatni akar.

Az LMP egy módosító indítványt ad be ehhez a paragrafushoz, miszerint javasoljuk, hogy a devizában fennálló adósságállomány forintosítása, az államadósság-mutató számítása során a forintosításnál az Államadósság Kezelő Központ és a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi gyakorlatának megfelelő eljárás kerüljön be a törvény szövegébe. A valóság elől nem menekülni kellene, hanem szembe kellene vele nézni. Az már csak hab a tortán, hogy a jelenleg hatályos szabályok szerint a kormány akkor köteles pótköltségvetést benyújtani, ha a zajló folyamatok alapján a mutató alakulása arra engedne következtetni, hogy a jelenlegi folyamatok az államadósság csökkenését veszélyeztetik. S ezt most önök kicserélik arra, hogy "...amely az államadósság-mutató növekedését eredményezné". Azt hiszem, itt ismét valami forradalmi újítás, valami szómágia zajlik mind közgazdasági, mind közbeszéd értelemben.

Az államadósság csökkentése, a halálos ellenség elleni harc tétje immár nem a csökkentés, hanem a további növekedés elkerülése. Azt hiszem, ehhez nincs is mit hozzátenni, ezen a ponton önök nyíltan bevallották, hogy az államadósság-csökkentő gazdaságpolitikájuk megbukott, hiszen már szavakban sem merik felvállalni - a szavak és a tettek azonossága eddig sem nagyon érdekelte a Fidesz-kormányt -, hogy az államadósság-mutató csökkentésével mérjék saját munkájukat. Még rögzített árfolyam alkalmazása mellett sem; pusztán arra vállalkoznak, hogy azt lehet számon kérni önökön, nem lesz rosszabb a helyzet - igaz, jobb sem. Ehhez csak gratulálni tudunk.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önről még valamennyire feltételezni lehet, hogy barátja a számoknak, miniszterével szemben. Miért van arra szükség, hogy kőbe véssük a mindenkori devizaárfolyamot? Miért kell ezt egyáltalán megtenni? Nem arról van szó esetlegesen, hogy mint a 2013-as költségvetésben is látjuk, már nem trükkök százaival, hanem trükkök ezreivel kell valahogyan kozmetikázni azt a helyzetet, amit önök teremtettek? Hiszen itt már nem is kozmetikázásról van szó, itt már plasztikai műtétről kell beszélnünk, hiszen folyamatosan olyan mértékű változások hajtódnak végre az aktuális költségvetésen - értsd, a 2012-es költségvetésen -, és már a 2013-as tervezési folyamatában is nagymértékű változásokról beszélhetünk.

Amikor egy kormányzat nem tud tervezni, nem tud előre gondolkodni, és ezért folyamatosan változtatja a szabályokat, akkor hogyan várhatja el a kormányzat az ő gazdasági szereplőitől - értsd, a magyar vállalatoktól - azt, hogy ők kezdjenek el tervezni? Hiszen beruházás nincsen tervezés nélkül, ez az alapja. De Magyarországon egyszerűen lehetetlen tervezni, azért, mert olyan gazdasági minisztere van a kormányzatnak, akit Orbán Viktor - ahogy tegnap is láttuk - körömszakadtáig véd, amely gazdasági miniszter a tervezést úgy képzeli el, hogy 15 év múlva megduplázzuk a GDP-t. De, miniszter úr, hogyan is jön ez ki? Mindenki nem gondolja azt, mint ön, hogy egy varázsütésre itt egy kiváló tündérmesében érezhetjük magunkat! Vannak még Magyarországon, akik nemcsak tudnak számolni, de el is várják azt, hogy számításokat végezzen a kormányzat. A számítások hiánya talán a leginkább szembeötlő a 2013-as költségvetés tervezésekor is, amikor a Münchhausen báró adók előjönnek. Itt 100 ezer millió forintról, tehát 100 milliárdokról van szó, de önök háttérszámításokat nem végeznek, csak hasra ütve dobálják a számokat.

Úgy gondolom, hogy Magyarországnak egy kiszámítható gazdaságpolitikára volna szüksége, amely beszámítható gazdasági vezetők nélkül elképzelhetetlen. Azok a folyamatos kozmetikázások, ráncfelvarrások, durva plasztikai műtétek, amiket önök végeznek a költségvetésen, azok nem ezt a kiszámíthatóságot erősítik. De ebben a gazdasági stabilitásról szóló törvényben, hogy a pótköltségvetés létrehozásának az utolsó esélyét is elvetik, nyilvánvalóvá teszik önök, hogy egy épkézláb országban a 2012-es, tehát az idei költségvetés kapcsán már rég pótköltségvetéshez kellett volna nyúlni, már februárban pótköltségvetést kellett volna hozni, de önök nem merik fölvállalni annak a politikai ódiumát, hogy ilyen hatalmas hibákat vétenek. Nem elég azt mondani, hogy gazdasági stabilitási törvény van, hanem a gazdasági stabilitási törvényben magát a célt, a stabilitást meg is kell tudni teremteni.

Múltkorjában, egy bizottsági ülésen Szanyi Tibor képviselőtársam őszinteségi rohamot tartott, és én ezt nagyon tiszteltem; csak azért hozom ide a Ház elé, mert nagyon szépen példázza azt, ami most folyik. Ott akkor Szanyi képviselő úr azt mondta, hogy ő emlékszik rá, hogy amikor az MSZP nem tudott kormányozni, akkor mindenféle látszatintézkedéseket hozott a Ház elé, és azzal próbálta elfedni a kormányzás hiányát. (Dr. Józsa István: Nem MSZP-t mondott, hanem Gyurcsányt mondott.)

(16.30)

Ugyanezt tapasztaljuk most is. Amikor a Fidesz nem tud kormányozni, mindenféle látszatintézkedéssel próbálja elfedni a kormányzás hiányát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ülj le!) A gazdasági stabilitásról szóló törvény módosítása pontosan ilyen látszatintézkedés, azzal kiegészítve, hogy trükkök százainak, nem is százainak, trükkök ezreinek ágyaz meg.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önnek volna lehetősége szerintem arra - mint a gazdasági kormányzás egyik befolyásos személyiségének -, hogy kiszámítható gazdaságpolitikát teremtsen. Kérve könyörgök államtitkár úrnak (Derültség.), valahogyan állítsa meg Matolcsy Györgyöt! Mert ránk már nem hallgat. Teljes mértékben elszállt. Talán önre még egy kicsit hallgat. Mondja meg a miniszterének, hogy állj meg, Gyuri, ne csináld, Gyuri. Mondja meg! Ez tovább nem tartható. A gazdasági stabilitásról szóló törvény kapcsán egyértelművé kell tenni, hogy itt egy látszatintézkedésről van szó, azért hozzák ezt a törvényt, hogy tovább tudjanak kozmetikázni, hogy még véletlenül se kelljen a valóssággal szembenézniük. Ez tarthatatlan! A valóság előbb-utóbb be fog kopogni a Matolcsy-minisztérium ajtaján is.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az LMP és az MSZP soraiban. - Dr. Józsa István: Ez jó volt.)

ELNÖK: Képviselő úr meglehetősen unortodox feladatra kérte fel államtitkár urat, de hát majd mérlegelni fogja. (Derültség.)

Megadom a szót kétperces időkeretben Tukacs István képviselő úrnak, MSZP.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most megtudtam a vitából, hogy Szanyi Tibor a kormánytöbbség nagy tanítója is egyben Vágó Gábor szerint. Ezt a jó hírt átadom majd neki, mivel nincs jelen.

De amihez hozzá szeretnék szólni, az képviselőtársamnak az államadósság ügyleteinek számításával kapcsolatos fejtegetése volt. Úgy látom, hogy akkor, amikor ez a passzus megjelenik, akkor egy ilyen belföldi használatra és külső használatra készített államadóssági mutatót fogunk majd látni. Mert természetesen el fog válni egymástól a hitelek megújítására és a költségvetés finanszírozására piaci alapon felvett hitelek árfolyama, ha az devizában történik, és el fog válni a számítás, amikor a kormány azt vállalja magára, hogy például most, júliusban a költségvetési törvényben rögzíti azt a devizaárfolyamot, amelyen 2013-ban egész éven át el fogja számolni az államadósságot keletkeztető ügyletek árfolyamát.

Megpróbáltam gyorsan kutakodni, hogy vajon az EU-zónán kívüli országokban, az uniós országokban vajon hogyan csinálják ezt. Megmondom őszintén, támpontot nem találtam. A gyanúm azonban az, hogy nem így csinálják, mert világosan tudják, hogy senkit nem érdekel az, hogy belső használatra milyen államadóssági mutató szerepel. Az az érdekes, amit nyilván hozzáértők kiszámolnak. Ezért úgy gondolom, hogy ez a passzus ellentmond annak, és tényleg nem provokálni akarom államtitkár urat, amiről délelőtt beszéltünk, mégpedig, hogy az államadósság nettó értékét természetesen a mindenkori devizaárfolyam határozza meg, arányát meg nyilván a mindenkori GDP ehhez viszonyított aránya. Úgy gondolom, hogy ez nem tartható passzus ebben a tételben, és ezért nagy valószínűséggel majd kivételét is javasoljuk.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Kovács Tibor, az MSZP képviselője.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ennek az Országgyűlésnek van 263 kormánypárti képviselője. A 263 kormánypárti képviselő közül egy sincs - egy sincs! -, aki fölvállalta volna ennek a törvényjavaslatnak a védelmét, úgymond előterjesztőként a kormánypárti frakciók részéről. Ez azért eléggé sokatmondó dolog, tisztelt képviselőtársaim.

Azt vállalták föl kormánypárti képviselők, hogy bizottsági többségi véleményt mondanak, ami, már a bizottsági vélemény elhangzásakor utaltam rá, természetesen nem hangzott el a bizottságban, de azért ezt ők többségi véleményként megpróbálták itt bemutatni. Ezen túl a 263-ból egy sem volt. Ez azért sokat mondhat Matolcsy miniszter úrnak is, merthogy ő a törvényjavaslat benyújtója. Tehát gyakorlatilag egy sincs a kormánypárti képviselők közül, aki azonosulna úgymond ezzel a törvényjavaslattal. Persze, ezt nem mondták ki, de hát ebből mi, ellenzéki képviselők nyugodtan levonhatjuk ezt a következtetést, hogy nem vállalják föl, mert ők sem értenek vele egyet, mert abszolút védhetetlennek tartják.

Azt, ami a rögzített árfolyammal kapcsolatos észrevételek itt elhangzottak, nem akarom tovább ragozni, mert képviselőtársaim ezt már nyilvánvalóan kifejtették. De ez a dolog is káoszt és bizonytalanságot, bizalmatlanságot fog kelteni a külföldben is. Mert gondolják meg, mindig többféle államadósság fog megjelenni. Az egyik a rögzített árfolyamhoz, a másik a mindenkori aktuális árfolyamhoz, és akkor fogják kutakodni a külföldi pénzügyi szakértők, hogy akkor most ez mitől van, hogy van, mi van. Mindenesetre a bizalmat ez nem fogja semmiképpen növelni.

Volt egyszer, tisztelt képviselőtársaim, egy Költségvetési Tanács, amit Kopits György, egy igazán nagy tekintélyű nemzetközi szakember vezetett, egy olyan nagy tekintélyű szakember, akinek az álláspontját és véleményét senki meg nem kérdőjelezte; senki meg nem kérdőjelezte, hogy az, amit ők elmondtak és javasoltak, mennyire felel meg a valóságnak. Na, a Fidesz-kormány első intézkedése volt, amikor először magát a tanácsot tette működésképtelenné, aztán nyilvánvalóan Kopits György is lemondott egy idő után, amikor a működése teljes mértékben ellehetetlenült.

Ezt követően létrehozott a kormánypárti többség egy olyan Költségvetési Tanácsot, amelyet az eredeti törvényjavaslat szerint is egyrészt, gondolva a jövőre, egy jövőbeni kormánypárti oldalról nem várt helyzetre, mondjuk, amikor leváltják ezt a Fidesz-kormányt, hogy abban a helyzetben is a Fidesznek legyen egy olyan szervezete, amely gyakorlatilag zsarolni lesz képes a következő kormányzatot, sőt nemcsak zsarolni, hanem egyenesen sakkban tartani. Ez az a hatásköre a Költségvetési Tanácsnak, hogy vétójoga van a költségvetés elfogadása tekintetében. Teljes mértékben indokolt lenne, hogy a Költségvetési Tanács erről a benyújtott költségvetési törvényjavaslatról kimondja azt a verdiktet, hogy ezt nem, és éljen ezzel a hatáskörével.

Megmagyarázhatatlan egyébként, hogy ezek az emberek, akiknek persze a politikai beállítottságuk, Domokos Lászlóé nem kérdőjelezhető meg nyilvánvalóan, a szakmai tekintélyük alapján teljes joggal mondhatnák, hogy ezt azért nem kellene. Na hát, ezért is van ebben a törvényjavaslatban, hogy korlátozza a Költségvetési Tanács hatáskörét és véleményalkotási jogát, például abban, hogy az államháztartás helyzetéről nem fejthet ki álláspontot, pedig hát sok esetben indokolt lenne. Még inkább, ha arra gondolunk, hogy annak idején miért született meg a Költségvetési Tanács. Az egyik ok nyilvánvalóan a költségvetés megalapozottságának ellenőrzése. Másrészt volt egy nagyon érdekes hatásköre, hogy minden törvényjavaslatot véleményezhetett a Költségvetési Tanács a tekintetben, hogy hogyan befolyásolja a költségvetés alakulását. Ez legalább olyan fontos hatásköre volt a Költségvetési Tanácsnak, mint magának a költségvetésnek az ellenőrzése, én úgy gondolom.

Igaz, hogy a korábbi időszakban is ennek a feladatának nem minden esetben tudott megfelelni a Költségvetési Tanács, és ebben kétségtelenül, azt kell mondani, hogy az előző kormányzat is hibákat követett el, mert mondjuk, nem adott kellő időt a Költségvetési Tanácsnak ezen vizsgálatok elvégzésére. De legalább annak a Költségvetési Tanácsnak volt egy olyan szakapparátusa, amely képes volt arra, hogy viszonylag rövid idő alatt megalapozott álláspontot alakítson ki.

(16.40)

Az, hogy itt gyakorlattá vált, hogy egynapos határidőkkel nyújt be ez a kormány a költségvetést jelentősen befolyásoló törvényjavaslatokat - említeném például a tegnapi napot, amikor az idei költségvetést éppen 145 milliárd forinttal szabta át a benyújtott törvényjavaslat, na hát, ezt aztán mikor lett volna ideje a Költségvetési Tanácsnak megfelelőképpen áttekinteni, szakmai véleményt megfogalmazni erről a dologról?!

De az összes többi törvénynél is elmondható lenne ugyanez, hogy hogyan befolyásolja például a köznevelési törvény vagy a felsőoktatási törvény a költségvetés alakulását, és hogy milyen egyéb módosításokat kell még végrehajtania az ilyen szempontból is megfontolatlan törvényalkotás kapcsán a kormánypárti többségnek, illetve a kormánynak.

Összességében azt kell mondjuk, hogy ez az indítvány is olyan indítvány, ami megpróbálja azt a látszatot kelteni, hogy a kormány igenis támaszkodni akar ennek a Költségvetési Tanácsnak a szakmai véleményére, álláspontjára, csak ennek éppen a feltételeit nem teremti meg, nem adja meg a tanácsnak azt a jogosítványt, ami ahhoz lenne szükséges, hogy megfelelő véleményt tudjon kialakítani.

De mondanék egy másik dolgot is. A Költségvetési Tanács működésének költségeit az Országgyűlés költségvetésében kell megtervezni. A benyújtott költségvetési törvényjavaslatban nem találtunk ilyen rubrikát, ami ennek a feltételeit biztosítaná. Ez is egyébként egy meglehetősen fura helyzet, hogy hogyan támaszkodhat igazán egy Költségvetési Tanács-elnök olyan szakapparátusra, amelynek egyik része az Állami Számvevőszék, másik része pedig a Nemzeti Bank munkatársaiból áll. Úgy gondolom, hogy egy ilyen szervezet nem fog tudni igazán jól és hatékonyan működni, és nem tud megfelelni annak a kihívásnak, amelyet még korábban, évekkel ezelőtt támasztottak az első Költségvetési Tanács felállításakor. Utalnék arra, hogy a Fidesz-képviselők is nagyon is szorgalmazták ennek a Költségvetési Tanácsnak a felállítását. Érdekes módon ellenzékből nagyon támogatták ezt, amikor hatalomra kerültek, akkor meg mindent megtettek, hogy nehogy már egy olyan független testület jöjjön létre, amely hitelesen tudja esetleg bírálni vagy más alternatív megoldást megfogalmazni a kormány elképzeléseivel szemben.

Mindezekre tekintettel nem tudjuk támogatni ennek az indítványnak az elfogadását, és teljes mértékben indokolt emellett, hogy még a kormány is átgondolja egyébként, hogy mi van a javaslatban, hogy augusztus 24-éig még legyen módja olyan módosító indítványokat benyújtani a tervezethez, amelyek kicsit hitelesebbé teszik az indítványt, mint ahogy benyújtották.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces időkeretben felszólalásra következik Józsa István, az MSZP képviselője.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az az igazság, hogy az előzőekben nagyon élveztem a már jelen nem lévő Vágó Gábor képviselő úr iróniát sem nélkülöző felszólalását, de az az igazság, hogy ez az államadósság-számítási kérdés véresen komoly. Tehát az, hogy Magyarország törvényt hoz arról, hogy egy fiktív árfolyamon akarja nyilvántartani az egyébként autentikus, adott államadósságot, amihez sok mindent mérnek, ez meglehetősen elgondolkodtató.

Tehát ahogy Kovács Tibor képviselőtársam meg Tukacs István is kifejtette, lesz egy hiteles adat a Magyar Nemzeti Bankban, ahol devizanemenként külön-külön nyilván lesz tartva, hogy miből mennyi a tartozás, és akkor ezenkívül lesz a kormánynak egy fiktív nyilvántartása, ami az általa törvénybe iktatott, azt hiszem, 299 forintos euró/forint árfolyamon kiszámítja, hogy mennyi az államadósság, és akkor még nem is beszéltünk a keresztárfolyamokról. Most arról is törvényt fognak hozni, hogy az eurónak milyen keresztárfolyama lesz a többi államadósságrészhez, ami esetleg japán jenben vagy USA-dollárban van felvéve? Ez tehát egy olyan kérdés, ami a címével ellentétben szintén nem a stabilitást szolgálja, hanem az ország megítélésének bizonytalanságát, és mint azt az elmúlt két évben tapasztalhattuk, a bizonytalanság súlyos károkat okoz, a bizonytalanság százmilliárdokban mérhető károkat okoz.

Én tehát azt javaslom a kormánynak, hogy augusztus végéig fogadja el a mi javaslatainkat, és korrigálja ezt a hibáját, amit ebbe beleírt. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces reagálásra megadom a szót Tukacs Istvánnak, az MSZP képviselőjének.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Józsa képviselőtársam utolsó mondatát folytatnám. Azért, mert ezt a Költségvetési Tanácsot az akkor ellenzékben lévő Fidesszel és a parlament pártjaival együtt hoztuk létre. Tehát abban az időszakban ezt a Költségvetési Tanácsot egy erős ellenzéki nyomásra, tegyük hozzá, a költségvetés ellenőrzésére és az ellenzék együttműködésével hoztuk létre, úgy, hogy a tanácsba természetesen - ez a természetes már csak nekünk természetes - tagokat delegáltak.

A Költségvetési Tanács működése tehát nem új a kormánytöbbség számára. A Költségvetési Tanács okszerű működése tehát nem jelentene meglepetést. Ezért nem kellene csak és kizárólag a túlzottdeficit-eljárás során született - idézőjelben mondom - ajánlások és az ott kifejtett nyomás hatására változtatásokat eszközölni a Költségvetési Tanács működésében, hanem át lehetne gondolni ennek a racionális és a költségvetés, valamint a stabilitás szempontjából jó működését.

Úgy azonban nem, hogy a kormánytöbbség célja nyilvánvaló volt: le kell bontani a Költségvetési Tanács valóságos jogköreit, és meg kell akadályozni, hogy a Költségvetési Tanácsban részt vegyenek a politikai ellenzékben lévő képviselők.

Olyannyira volt ez a szándék szembetűnő, hogy mint emlékszünk rá, a Költségvetési Tanács akkori elnökét, akit véletlenül elfelejtettek a törvény módosítása kapcsán leváltani a posztjáról, egy egészségüggyel kapcsolatos törvényben mentettek fel, ami úgy látom, még most is mosolyt csal az arcokra a parlament padsoraiban. Kopits György tehát megérte azt, hogy az egészségügyi törvényben emlékezik meg róla a hálás utókor. Úgy gondolom, hogy nem kellene elkövetni ilyenfajta törvényhozási malőröket a következő időszakban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Nyikos László, a Jobbik képviselője.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vagyok büszke arra, hogy ez az intézmény létezik, mi több, az alaptörvényben is rögzítve vagyon a státusa, feladata, hatásköre, felelőssége - az utóbbi kevésbé. A feladat, hatáskör, felelősség egy szentháromság, és amikor egy intézménynek csak hatásköre van főként, felelőssége meg nulla, az valahol nekem elvileg nem tetszik.

MSZP-s képviselőtársaim mintha némi nosztalgiával emlegették volna ezt a közös gyereküket, mert közösen szülték meg, elhangzott pró és kontra, illetve mindkét oldalról ez. Nos, több gondom van nekem ezzel.

A legfontosabb gondom az - és ezt annak idején szakmai vitákban volt szerencsém kifejteni, és ez messze nem Kopits György személyes kvalitásai ellen szól, hiszen személyes ismerősöm, kollégám, nagy tisztelője vagyok; még tán azt is mondhatnám, hogy baráti viszonyban vagyunk. De azzal együtt is, és ezt neki is elmondtam: én ezt az intézményt a magyar közjogtól idegennek tartom. Soha a magyar közjogban ilyen importintézmény nem volt. Amikor a magyar állam adómegajánlási joga 1848-ban kibővült a zárszámadási joggal, és a kiegyezéstől a II. világháború végéig létezett és működött az állam költségvetési joga, nem volt ilyen intézmény.

Ez egy importintézmény. Rosszul importált amerikai import. Nem az amerikai jellege a probléma, hanem az amerikai Kongresszusban ez a bizonyos CBO - a Congressional Budget Office - olyan iroda tulajdonképpen, aminek nem más a szerepe, mint az, hogy a képviselők különböző indítványait, elképzeléseit, ötleteit kiszámolja, és megmondja nekik, hogy ebből mi jön ki. A CBO-nak semmiféle döntési joga nincsen. Négy évre választják, egy igazgatója van. Amerikában prezidenciális rendszer van és nem olyan, mint a miénk. Ezt meggondolatlanul importálták.

Annak idején egy szakmai vitában Járai Zsigmond, emlékszem, azt mondta az akkor sarjadzó, akkor bimbózó ötletre, hogy itt létrehoznak egy sóhivatalt. Ebből aztán végül nem sóhivatal lett, mert Kopits Györgynek köszönhetően nagyszerű szakmai apparátust verbuvált össze, valóban tiszteletre méltó munkát végeztek.

(16.50)

A szakmai teljesítményüket messze elismerem utólag is és akkor is. Ilyen értelemben sajnáltam ezt a fajta likvidálásukat, amiről itt Tukacs képviselőtársam beszélt. Mindamellett elvileg nem értek egyet ezzel, mert feladta egy darabját, akkor is feladta egy darabját a magyar parlament a költségvetés jogának, és ráruházta egy ilyen mesterségesen létrehozott angolszász importszervezetre, amit aztán mindenféle hatáskörökkel, árumegállítási jogkörökkel, egyebekkel a Fidesz ruházott végül is fel.

Szóval, itt az a nagy probléma, és erre utaltak itt a képviselőtársaim, hogy nagyon nagy valószínűséggel ismét lesz egy legitim, alkotmányos intézménye az országnak, ami a parlamenttel szemben ad absurdum vagy a parlament helyett gyakorolja a költségvetési jogot. Itt utaltak a személyi összetételre. Jövőre lejár a jegybank elnökének a mandátuma. Nyilvánvaló, hogy ki fognak nevezni egy Fidesz-szimpatizáns valakit, és onnantól kezdve garantált a háromtagú társaság döntése, többségi döntése, hogy olyan döntést fog hozni, ami a Fidesz számára kedvező, akár kormányon, akár ellenzékben lesz. Tehát a személyi garanciák igencsak nem kecsegtetőek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindazonáltal tudomásul veszem természetesen, hogy a magyar alaptörvény, az alaptörvény rögzíti ezt a testületet. Én törvénytisztelő állampolgár vagyok, tehát benne van az alaptörvényben, tudomásul veszem, hogy van. Éppen ezért fejtettem itt ki, többször is utaltam arra, hogy ha már egyszer van egy ilyen intézmény, amivel elvileg nem értek egyet, de ha már van, és van ennek három vezetője, akkor tegyenek alá egy apparátust, amely azt a munkát nagyjából elvégzi, amiért az intézményt létrehozták, és ez most megtörténik. Megtörténik. Ugye, utal rá a törvénymódosító javaslat, hogy lesz egy titkársága ennek a Költségvetési Tanácsnak, emlékeim szerint 50 millió forintot tesznek hozzá az országgyűlési fejezet kiadási előirányzatához. Ha lesz egy titkársága ennek az intézménynek, nem tudom, 50 millió forintból hány szakembert lehet foglalkoztatni, de mindenképpen lesz egy szakértő apparátusa, akkor a továbbiakat nem értem. Akkor nem értem azt, hogy miért kell a Nemzeti Bank, illetve a Számvevőszék tevékenységét úgymond részben alárendelni a Költségvetési Tanács munkájának. Ez tulajdonképpen ellentmond még a hatályban lévő stabilitási törvény előírásainak is, hiszen azt mondja a stabilitási törvény 15. §-a, hogy a tagjai - ez a három ember - önállóan alakítják ki a véleményüket. Önállóan alakítják ki tehát a véleményüket. Hát akkor minek ehhez beleilleszteni azt, hogy az önálló véleményük kialakításához úgymond a Nemzeti Bankot és a Számvevőszéket, ezek apparátusát kell ezzel foglalkoztatni? Annál is inkább, mert ugyanennek a hatályos törvénynek a következő bekezdése azt mondja, hogy az ÁSZ elnökének, a Nemzeti Bank elnökének a Tanács munkájában végzett tevékenysége nem érinti e szervezetek törvényben meghatározott feladatait. Ha nem érinti, akkor minek erőlteti ezt a bizonyos passzust, ezt a bizonyos paragrafust a tisztelt pénzügyi kormányzat, ami szerint a két intézmény elnökének mint a tanács tagjának az ellátandó feladatait a két intézménynek elemzésekkel és egyéb munkákkal kell segíteni.

Tisztelettel jelentem, van három illusztris személyiség, lesz egy apparátusa a tanácsnak szakemberekkel. Minek ezt a passzust beletenni még a törvénybe? Nem is életszerű. Hát aki életében szervezetet vezetett, az tudja, hogy a szervezet első emberének mindig van módja arra, hogy a szervezet bármely apparátusától kérjen valamit, akár benne van a törvényben, akár nincs. Az élet ilyen. Most ezt még beletenni egy törvénybe és azzal legitimálni, teljesen értelmetlen. Enélkül is megteszik. A Költségvetési Tanács első véleményében, annak a mellékletében oda volt téve az ÁSZ szakértőjének a véleménye. Azzal kezdődött, hogy az elnök úr megbízásából ezt meg ezt a munkát elvégeztük. Hát persze, hogy elvégzi, ha az elnök kéri, akár itt van ez a passzus, akár nincs. Ez teljesen felesleges, ilyen előírásokat beletenni, hogy egyébként meg felhasználhatja. Az Állami Számvevőszék minden jelentése nyilvános; a Nemzeti Banknál már nem egészen ez van. Az elnök mindig megteheti, hogy a saját apparátusától kér valamit. Ezt törvényben rögzíteni teljesen értelmetlen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra szeretnék még emlékeztetni vagy utalni, hogy kialakult egy párhuzamos tevékenység. A párhuzamosság, a közpénzekből végzett párhuzamos tevékenység egyenlő a pazarlással. Itt arról van szó, hogy a Költségvetési Tanács az alaptörvény szerint, az Alaptörvény 44. cikkelye szerint vizsgálja a központi költségvetés megalapozottságát. Ezt tudjuk, látjuk, hiszen itt van előttünk, itt volt előttünk az előző napirendi pont kapcsán a tanács véleménye, amely egyébként egy rendkívül hasznos szakvélemény, semmiféle szakmai ellenvetésem nincs ez ellen, ez egy hasznos tevékenység.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ugyanakkor a hatályos számvevőszéki törvény, amit önök alkottak első sarkalatos törvényként, azt mondja, hogy az ÁSZ ellenőrzi a központi költségvetési javaslat megalapozottságát, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségét. Tehát mind a két intézmény ugyanazt ellenőrzi. Mint mondtam, ez pazarlás, és valamelyik intézménynek ezt a feladatát meg kellene szüntetni. Elmondom azt is, mert tény, hogy költségvetési tanács több angolszász országban van - talán az államtitkár úr jobban tudja, mint én, hogy hányban, én ezt nem tudom szám szerint megmondani -, de nincs mindenütt ilyen. Azért nincs mindenütt ilyen, mert más normális országokban a parlament gyakorolja a költségvetési jogát, és nincs szüksége arra, hogy mesterségesen létrehozott intézményre ruházza bármilyen hatáskörét, és tulajdonképpen lefokozza magát egy ilyen gombnyomogató gépezetté.

Ami viszont a Számvevőszéket illeti, én elismerem, hiszen magam is végeztem, csináltam tizenkét éven keresztül, a mindenkori költségvetési törvényjavaslat megalapozottságának a vizsgálatát, én elismerem, hogy ez egy hasznos szolgáltatás, minden parlament igényelte az elmúlt húsz esztendőben, különösképpen az ellenzékben levő frakciók igényelték ezt, azzal együtt is az a véleményem, pontosabban az a tény, hogy ilyen feladatot a számvevőszékek a világon sehol nem végeznek, csak Magyarországon. Ennek megvannak a történelmi okai. Amikor 1989-ben a számvevőszéki törvényt megalkották, még nem volt látható az, hogy '90 tavaszán milyen választási eredmények lesznek, és az akkori helyzetben az akkori honatyák úgy gondolták, hogy kell nekik valamiféle olyan szervezet, amelyik megmondja nekik, hogy most akkor tulajdonképpen hogyan van ez. Próbált az a parlament függetlenedni úgymond a saját kormányától, és valami szakvéleményt várt. De kérem szépen, '90 tavaszán többpártrendszer lett, hála istennek, többpártrendszerben a frakcióknak vannak szakértői, van költségvetési támogatása, ha akar ilyen eszközzel élni, vannak szakértő képviselői, tehát egyszerűen nincs szükség arra, hogy a Számvevőszék mondja meg a képviselőknek, hogy most akkor tulajdonképpen mi a helyzet. Vannak független vagy kvázi független kutatóintézetek, szakértőintézetek, elemző intézetek, et cetera. Németországban az öt bölcs független elemző kutatóintézet véleménye, prognózisai, kritikája az, ami orientálja a parlamenti pártokat az állásfoglalásaikban.

Tehát itt tulajdonképpen arról van szó, hogy nem tagadva azt, hogy az Állami Számvevőszék ezzel a tevékenységével egy hasznos, közérdekű, minden politikai párt által megszokott és várt szolgáltatást végez évről évre, ez nem számvevőszéki feladat. A Számvevőszéknek ellenőrizni kell, sokkal többet kellene ellenőriznie, mint amennyit ellenőriz. Ez az első számú feladata. Itt a dilemmát vetem fel, hogy vagy a Költségvetési Tanácsnak kell ezt a feladatát megváltoztatni vagy módosítani, ami aligha fog sikerülni, hiszen az alaptörvényben van, a Számvevőszék idézett feladata nincs az alaptörvényben, csak a törvényben, de az is kétharmados, sarkalatos, de tessék tudomásul venni, hogy közpénzen párhuzamos tevékenységet végez a két apparátus, és ez pazarlás, akárhonnan nézzük.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(17.00)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat, és megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak. Képviselő úr nincs bent az ülésteremben, így felszólalásra következik Göndör István képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Tényleg nehéz vitatkozni - úgy, ahogy Kovács Tibor mondta -, ha a kormánypárti képviselők egyszerűen jönnek, felolvassák az előre megírt szöveget, aztán elmennek. Így nincs kivel vitatkozni. De szeretném visszaidézni önöknek, Mengyi Roland azt mondta, hogy az Unió tett ilyen jellegű ajánlásokat Magyarország számára, hogy ezeket a változásokat vezessük be. Nos, azt gondolom, hogy azoknak a változásoknak, amelyek itt írva vannak ebben az eléggé kis terjedelmű törvényjavaslatban, minimális közük van az Unióhoz, ez leginkább arról szól, hogy önök belebotlottak a Költségvetési Tanácsba mint jogintézménybe, és ahogy képviselőtársaim elmondták, nem tudtak mit kezdeni Kopits Györggyel, és balszerencsénkre akkor még Schmitt Pálnak hívták a köztársasági elnököt, nem Áder Jánosnak, és nem küldte vissza azt az egészségügyi törvényt, amire Tukacs képviselő úr hivatkozott, amelyben azt a változtatást zárószavazás előtt elrejtették, amellyel meneszteni lehetett két pillanat alatt a Költségvetési Tanács elnökét, és egyszerűen lehetetlenné tenni a tanács működését.

Ez a törvényjavaslat jól mutatja a Fidesz kétarcúságát. Ellenzékben rettentő erővel követelték, hogy legyen Költségvetési Tanács - örülök, hogy Babák képviselő úr rábólintott, mert akkor ezt ő is így tette -, viszont most hihetetlenül útban van. Mondhatnám, hogy Varga Mihály és még jó néhányan tették ezt, tisztelt képviselőtársaim, de most nem tudnak mit kezdeni a Tanáccsal, tehát próbálják ellehetetleníteni, de mégis mint jogintézményt fenntartani, hogy kifelé a kirakatban azt lehessen mondani, hogy nekünk van, de egyébként meg kevesebb lehetősége van, mint egy masninak egy kislány hajában- véleményt nyilváníthat.

Mondanám a következőt. Az volt a baj, hogy a Költségvetési Tanács meg merte tenni akkor is, és tette most is. Amiért azt mondtam, hogy tegnap eldugták a 2012. évi költségvetési módosítást, azt lehet, hogy pont ezért, merthogy azt merte mondani a mostani Költségvetési Tanács - és érdekes módon erre Kovács Árpád elnök úr nyilván kényesen ügyel -, hogy egyhangú vélemény volt, és szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a kormányzati prognózisnál lényegesen kedvezőtlenebb alakulásával kell számolni, kockázatosnak tartja a kiadásnövekedést, sőt odáig elment, hogy megfelelő módosító javaslatok elfogadásával lehet csak megoldani a problémát. Ez a 2012-es. Tehát megértem, hogy önöknek bajuk van ezzel.

A következő, amikor itt a parlamenti vitában derült ki, kedves képviselőtársaim, hogy egy adott törvényjavaslatot éppen a hatályos törvények szerint a Tanácsnak véleményezni kellett volna, még mielőtt itt a Házban elkezdődik. Hát önök erre is fittyet hánytak, lett egy pillanatnyi kapkodás, aztán egy héttel később mégiscsak megtörtént a zárószavazás.

Az, hogy az államadósságot önök fetisizálják, ez természetes. Ezt már több képviselő ma egy másik vitában elmondta, hogy bizony az a mutató, ami 80 százalék körül van, az Unióban ma nagyon sok országban így van.

De nézzük az árfolyamkérdést! Szeretnék hivatkozni arra, hogy Babák Mihály képviselő úr ma 12 óra 27 perckor a következőt mondta: a hitelezésnél, a devizánál értékelési szempont, hogy az adott időpontban érvényes árfolyamon kell számolni. Tisztelt Képviselő Úr! Én tudom, hogy ön ugyanabból az ortodox közgazdaságtankönyvből tanult, mint én, de ezek szerint mind a kettőnknek van tanulnivalója, csak én azt nem értem, hogy ezt hogy fogjuk elmagyarázni Buga Jakabnak, aki otthon a feleségének azt mondja, hogy fölvettük 200 forintos árfolyamon a svájcifrank-hitelt, és fizetünk havi 50 ezret, most meg a csekkeken már - mondjuk - 90-nél tartanak. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez egy teljesen komolytalan dolog. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a devizahitelesek esetében is amikor rögzített árfolyamot mondanak, akkor sem az lesz az idők végezetéig, hanem azoknak a devizahiteleseknek is az árfolyamváltozásból fakadó többletet csak késleltetve, de ki kell fizetni. Tehát meg lehet tenni, hogy - ahogy az a miniszterelnök úr vágya - a költségvetésben, ahogy Józsa képviselő úr mondta, majd egy módosítóval el kell dönteni, hogy ez vételi, eladási vagy középárfolyam, de attól még törleszteni mindig az adott árfolyamon kell. Tehát nincs értelme homokba dugni a fejünket.

A másik ilyen dolog az egynapos vizsgálat. Ezt is érintették képviselőtársaim. Gondolják végig, ugyan itt nagy gesztust tesznek ebben a javaslatban, hogy az Állami Számvevőszék és a Nemzeti Bank szakértői kötelesek adatokat szolgáltatni a Költségvetési Tanács számára, de egy olyan szervezet, amelynek nincs megfelelő szakértői bázisa, hogyan fog egy nap alatt vizsgálatot végezni.

S akkor most kellene a következőt idéznem, megint csak a költségvetési Tanács aktuális jelentéséből, hogy "a tervezetről véleményt kellett mondanunk, de a tervezet nem tartalmaz háttér-információt". Erre mondom azt, kedves Babák képviselő úr, hogy önök a múltkor is azt tették, és módszeresen zsarolják a Költségvetési Tanácsot, visszaélnek azzal a helyzettel, hogy Kovács Árpád egy intelligens, nagy tudású ember, és nem fog nemet mondani, mert ő tudja, szemben Szijjáró vagy Kósa urakkal, ha ő valamire nemet mond, akkor az bizony a forint árfolyamára hat. Mert igaz az, amit ön délelőtt mondott, csak ön a külső okokat sorolta föl, én meg azt mondom, hogy számos belső ok is van, ezek között az előbb említett urakon kívül például az is, amikor bóvli kategóriába sorolják az országot.

Azt hiszem - ahogy Józsa képviselő úr elmondta - lehet az pozitív is, hogy elektronikusan szavazhat a három ember adott kérdésben, de hogyan szavazzon elektronikusan, ha nincs semminemű mögöttes háttéranyag, amiből a megállapításait meg tudná tenni. Gondolják végig, ugyanez volt a 2012. évi módosításoknál, most az ötödiknél már kikérték a véleményt, de a 2013. évi kockázatok ettől még nem tűnnek el.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Kolber István képviselő úr, független.

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy egyensúlytalan vita folyik Magyarország gazdasági stabilitásáról, és minél többet mondják, minél többet szabályozzák ezt a kérdést, annál inkább nem teremtődik meg az ország stabilitása, különösen akkor, ha olyan csomagokkal állnak elő, mint tegnap a miniszterelnök által elővezetett 300 milliárdos csomag.

Úgy látom, hogy a vitában - noha ez a vita valóban egyoldalú, kizárólag az ellenzéki pártok szólnak hozzá - egyetértés van abban, hogy a stabilitás nem a törvényekben lakozik, hogy a stabilitás feltétele a valóságismeret, a realitásérzék, nem pedig a tündérmese, a tündérmesékben való hit, hogy a stabilitás alapja a bizalom, a hitelesség, és ezzel a kormány nem rendelkezik, hiszen nem jönnek a befektetők, nincs beruházás Magyarországon, nem teremtődnek munkahelyek, álmok maradtak az egymillió munkahelyről szóló beszédek, az adópolitika a gazdaság szereplői számára áttekinthetetlen, tele van bizonytalansággal, nem nő a fogyasztás, ami serkenthetné a gazdaságot, az exporttal is bajok vannak, s az európai uniós fejlesztések is lelassultak, helyenként leálltak.

(17.10)

Magyarország elszigetelődött Európában, elszigetelődött a világban, nincsen igazi politikai szövetségesünk, emberi támogatója a kormánynak, ami aztán gazdaságilag is visszavág. Európa bukdácsol, mondja a miniszterelnök tegnap, a kormány pedig sikeres. Nyilván ez nem igaz. Eközben az Európai Unió egy még szorosabb integráció felé robog, és jó esélye van, hogy ezt Magyarország lekési, hiszen a magyar miniszterelnök ezzel kapcsolatosan csak úgy foglal állást, hogy kiadja a különböző bizottságoknak, hogy ezt vizsgálják meg, miközben nyilvánvaló, hogy Európa fejlettebb, erősebb demokratikus fele azon dolgozik, azon munkálkodik, hogy hogyan lehetne ezt az integrációt még szorosabbá tenni. Tehát nincs itt másról szó, mint arról, hogy Orbán Viktor tovább vívja a maga kis szabadságharcát, és toldozunk-foldozunk itt hétről hétre, napról napra különböző törvényeket, amelyek európai kritikáját vagy kritikáit az elmúlt hónapokban nem hallották meg, és pláne nem hallották meg az ellenzék figyelmeztetését, és most ennek isszuk a levét: módosítani kell a különböző törvényeket, de ezek a módosítások még mindig nem garantálják, nem biztosítják ezeknek az intézményeknek a teljesértékűségét.

A stabilitás hiányát nem csupán a gazdasági törvények előkészítése vagy előkészítetlensége okozza, hanem a különböző társadalmi alrendszerek átalakításával kapcsolatos számtalan bizonytalanság is, hiszen ki tudná pontosan felvázolni, megmondani, felmutatni azokat a dokumentumokat, amelyekben a kormány akár az egészségügy, akár az oktatás, akár az önkormányzati világ vagy a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát vázolná fel. És mindemellett vagy mindeközben megtörtént a demokratikus jogállam lebontása, helyette egy hatalomkoncentráció indult el az országban, amelynek a célja az, hogy egy párt egyeduralmát hosszú ideig biztosítsák, és nem átalkodnak akár a választójogi törvény olyan változtatására sem, amely kizárja a demokratikus intézményrendszer, a választások normális működését.

Azt gondolom, hogy tulajdonképpen valóban kevés jelentősége van ennek a törvénynek, noha a kormány ismét visszavonul, korrigál, mégis jelentős mértékben nem alakítja át, nem alakítja vissza a Költségvetési Tanáccsal kapcsolatos szabályokat. Nyilván sokkal helyesebb lett volna nem hozzányúlni, nem bántani ezt az intézményt, és noha valóban nincsenek a Költségvetési Tanácsnak hosszú történeti vagy jogtörténeti előzményei Magyarországon, de nyilván az sem lenne helyes, hogyha itt tárnokmesterekről meg kamarásokról beszélnénk egy-egy ilyen új jogintézménynél. Hitem szerint azért be lehet illeszteni a magyar gazdasági életbe, a politikai rendszerbe, hiszen egy fontos jogintézmény volt ez a tanács. Tehát én azzal nem értek egyet, hogy mivel történetileg, a régmúlt történelemben nincsenek előzményei, emiatt ez egy testidegen szervezet lett volna. Azt gondolom, helyesen döntöttünk abban az időben, hogy létrejött ez az intézmény, ugyanakkor most nem teszik meg azokat a lépéseket teljeskörűen, amelyek biztosítanák ennek a szervezetnek a teljes körű megerősítését, jogainak visszaállítását, ehelyett csak toldozgatás-foldozgatás van.

Csak egy példát mondok. Nemrégiben egy szabály úgy változott, hogy a Költségvetési Tanácsnak egy nap alatt kell mondania véleményt nagyon fajsúlyos, nagy terjedelmű törvényekről, gazdasági javaslatokról, ami nyilván lehetetlen, nyilván egy eszköze e tanács ellehetetlenítésének, és itt most ebben a törvényben nem ezt korrigálják, nem ezt szüntetik meg, hanem részletszabályokat hoznak, hogy ha egynapos határidőn belül kell a tanácsnak állást foglalni, akkor milyen úton-módon tehessék ezt meg a tanács tagjai. Itt az elektronikus kommunikáció igénybevételét teszik lehetővé. Azt gondolom, ez így elkeserítő, ez a szabályozás nem állítja helyre ennek a szervezetnek a független apparátusát, nem hozza helyzetbe, nem garantálja a teljes körű függetlenségét ennek a testületnek, nem teremti meg annak a függetlenségnek az intézményes feltételeit, nem helyezi hatályon kívül a tanács vétóra vonatkozó jogosítványát, ami nyilván egy politikai fegyver a mai kormányzó többség kezében.

Tehát ez a törvényjavaslat egy toldozgatás-foldozgatás, vergődés. Nyilvánvaló, hogy nem kerül helyére ezzel a Költségvetési Tanács mint jogintézmény. Ez a tanács akkor kerül a helyére, ha egy demokratikus, jogállami berendezkedés ismét visszaáll Magyarországon, ehhez pedig a demokratikus ellenzéki többségnek kell egy választást nyernie.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki a vitában felszólalni. Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Cséfalvay Zoltán jelzésére:) Megadom a szót, államtitkár úr.

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha megengedik, két pontra reagálnék. Most stabilitásról beszélünk, a gazdasági stabilitásról, és itt elsősorban az adósságpálya csökkentéséről van szó, a GDP-arányos államháztartás-hiány 3 százalék alatt tartásáról van szó. Ehhez legalább két dolog kell. Az egyik a kormány eltökéltsége, az az eltökéltség, hogy minden eszközzel tartja 3 százalék alatt az államháztartási hiányt, és ha kell, akkor megteszi az ehhez szükséges korrekciókat.

Itt sokszor szó esett arról, hogy a költségvetés módosítása, akár év közben bizonyos pontok hozzáigazítása az éves költségvetési folyamatokhoz. Igen, ez is hozzátartozik, hogy a kormány rendelkezzen olyan eltökéltséggel, amellyel valóban meglépi azokat a lépéseket, amelyek szükségesek a stabilitáshoz. A másik az intézményi kérdés. Nagyon jó, ha egy kormány eltökélt, ennél még az is jobb, hogyha vannak jó intézmények, amelyek elősegítik azt, hogy stabilitás legyen, és amelyeket a kormánynak nyilvánvalóan be kell tartania. Ilyen például az adósságfék - ez szerepel az alkotmányban -, a stabilitási törvény, amiről beszélünk, és maga a Költségvetési Tanács is.

A Költségvetési Tanáccsal szemben, most hogy ez mennyire szövetidegen, mondjuk, a magyar rendszerben, ez egy más kérdés, de a Költségvetési Tanáccsal szemben folyamatosan felvetődő érv, hogy az analitikus képességét kellene erősíteni. Ezt megfogalmazta az OECD például az országtanulmányában, amely 2012 tavaszán jelent meg, és legutóbb, pontosítva mondanám, hogy a Bizottság ajánlásaiban, amelyet május 30-án tett közzé, ez 7 pontos ajánlás, és a 2. pontban írja, hogy az analitikus képességét - és megnevezi - a fiskális tanácsnak szélesíteni szükséges. Ha valaki nézi magát a törvénymódosítást, akkor a 2. § 8. pontja az a pont, amely a tanács titkársága, az kérdés, hogy miért kell ilyet törvényben szabályozni; pontosan ezért, mert a Bizottság ezt javaslatként fogalmazta meg, hogy az analitikus képességét bővíteni kell. A 3. § 2. pontja arról szól, hogy az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank elemző képességét a tanács rendelkezésére bocsátja. A Bizottsággal való tárgyalások során folyamatosan hangsúlyoztuk, mivel a tanács két tagja, az Állami Számvevőszék vezetője és a Nemzeti Bank elnöke mögött egy nagyon magas színvonalú szakmai apparátus áll rendelkezésre, és ez nyilvánvalóan erősíti a tanács elemző hátterét, a Bizottság szerencsésebbnek tartja, és a törvény is ezzel foglalkozik, hogyha ez taxatíve le van írva a törvényben.

(17.20)

Tehát hadd tegyem hozzá, hogy ebben az esetben a bizottság ajánlásaihoz igazodott a törvényi változtatás, vagyis úgy gondolom, hogy egy olyan változtatás lép érvénybe, ami a tanácsnak az analitikus képességét erősíti meg, és úgy gondolom, hogy az valóban elősegíti a stabilitást.

A másik pontnál úgy gondolom, hogy egy pici kis félreértés van, ami többször elhangzott a stabil árfolyam számításánál. Nyilvánvalóan a GDP-arányos adósságrátát az év végén lévő árfolyammal, akkor aktuális árfolyammal számolja a piac, azzal számolja az MNB, azzal számolja az Európai Központi Bank, az Eurostat, mindenki ezzel számolja.

A törvény azt mondja ki az alkotmányban, hogy olyan költségvetés nyújtható be, amelyiknél a rákövetkező évben a GDP-arányos államadósság csökken. Ezt ki kell tudni számolni. Nincs ember, aki megmondja most, hogy 2013 végén milyen árfolyam lesz, tehát mekkora az adósság, pontosan milyen árfolyamon. Ezért rögzíteni kell egy árfolyamot. Ezt teszi egyébként ez az 1. § (1) bekezdése, ami itt megfogalmazódik. Semmifajta trükk és kijátszás nincs benne, de ha az az alkotmány előírása, hogy olyan költségvetés nyújtható be, amelyben a GDP-arányos államadósság csökken, az idei évben 78 százalékkal számolunk, és csökken a következő évben 76,8 százalékra GDP-arányosan, akkor meg kell tudni mondani, hogy mennyi a becsült GDP, és meg kell tudni mondani, hogy mennyi az adósság.

Tehát itt beszélünk arról, hogy akár naponta változik az árfolyam, le kell tudni rögzíteni. Ezt teszi technikailag ez a lépés, és nyilvánvalóan az, hogy mennyi a tényleges adósságráta, ez mindig az év végén lévő aktuális árfolyam, ezzel fog számolni a piac, ezzel fog számolni az MNB, ezzel fog számolni az Európai Központi Bank, ezzel fog számolni a Eurostat, és ez lesz majd 2013 végén, amikor megtudjuk az aktuális adósságrátát is.

Tehát ezekkel a kiegészítésekkel szerettem volna röviden reflektálni a módosításokra, és akkor kérném a parlamentet, hogy ezeket támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Az elfogadott Házszabálytól való eltérésnek megfelelően a módosító javaslatok benyújtási határideje augusztus 24-e, péntek 12 óra.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslathoz az általános vita lezárásáig Bóka István képviselő úr nyújtott be módosító javaslatot, amelyet T/7858/3. számon megkaptak. A bizottsági ajánlást perceken belül a teremszolgák ki fogják osztani képviselőtársaimnak.

Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás összesen egy ajánlási pontot tartalmaz. Megnyitom a részletes vitát. Megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.




Felszólalások:   56-208   208-242   242-260      Ülésnap adatai