Készült: 2021.05.19.04:08:27 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

209. ülésnap (2012.06.28.),  1-336. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 11:13:00


Felszólalások:   1   1-336   336      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Az Országgyűlés nyári ülésszakának 7. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Hegedűs Lorántné és Tiba István jegyző urak lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról, valamint a Költségvetési Tanács véleménye Magyarország 2013. évi központi költségvetésének tervezetéről szóló jelentés együttes általános vitájának folytatása. A törvényjavaslatot T/7655. számon, az Állami Számvevőszék jelentését T/7655/2. számon, a Költségvetési Tanács jelentését T/7655/1. számon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita megkezdése során tegnap mindösszesen 630 perc állt az egyes frakciók rendelkezésére. A mai napon a további képviselői felszólalásokra lesz lehetőség 12 órás időkeretben. A tévéközvetítés a mai napon 17 óráig tart.

Tisztelt Országgyűlés! Felkérem Hegedűs Lorántné jegyző asszonyt, hogy ismeresse a mai napi időkereteket.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 12 órás időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 245 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 131 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 115 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 125 perc, az LMP képviselőcsoportjának 82 perc, a független képviselőknek pedig 22 perc áll rendelkezésre.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként felszólalásra következik Sebestyén László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

SEBESTYÉN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A 2013. évi költségvetés Magyarország számára megítélésünk szerint a stabilitást jelenti. Az elhúzódó válság idején az adósságcsökkentés kiemelkedő prioritást élvez. Az államadósság 78 százalékról 76 százalékra fog csökkenni. A 2013. évi támogatási előirányzat lényegében megegyezik a 2012. évivel, a környezetvédelmi célelőirányzatok mértéke 15 milliárd 17 millió forint. A környezetvédelmi háttérintézmények finanszírozása továbbra is megoldott megítélésünk szerint. A szükséges és elvárt feladatokat a keretszámok alapján továbbra is teljesíteni lehet.

A 2013. évi költségvetés biztosítja a lakosság életminőségének további javulását. Tovább folytatódik az eddig megkezdett programok megvalósítása. A tárca teljesíti azon kötelezettségeket, amelyek az európai uniós vagy más nemzetközi jogszabályokból fakadnak. Tovább folytatódik az ivóvízminőség-javító program, a nemzeti szennyvíz-elvezetési és tisztítási megvalósítási program. Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség elősegíti, hogy a termékdíjköteles termékekből képződött, hulladékokkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási ipar átláthatóan és a legkedvezőbb feltételekkel alakuljon át és fejlődjön tovább.

Kiemelt feladatot jelent a tárca számára a nemzetipark-igazgatóságok szerepének növelése, a védett természeti területek megóvása és állapotuk javítása. Stratégiai fontosságú feladat a felszíni és a felszín alatti vizek megóvása, így az ivóvízvédelmi program folytatását az európai uniós és hazai források is biztosítják. A 2013-as évben is részt vesz a tárca az EU-ökocímke és a szakbizottságok munkájában, 2013-ra a tárca kiemelt feladata a környezettechnológiák hazai elterjesztése és a nemzeti környezettechnológiai innovációs stratégia megvalósítása.

A kormány, a szaktárca és a hatóságok is határozottan fellépnek a GMO-val szennyezett vetőmagok magyarországi megjelenésével és elterjedésével szemben, így fontosnak tartjuk azon gazdák kártalanítását, akik a szennyezett vetőmagok miatt kárt szenvedtek. A kormány erre 4 milliárd forintot különített el. A kártérítés mértéke így hektáronként 360 ezer forint volt. Kiemelt célként jelenik meg az energiahatékonyság, az energiatakarékosság és a klímabarát beruházások növelése, amelyekre az épületenergetikai és energiahatékonysági célelőirányzatból 1 milliárd forint értékben nyújtható támogatás. Ezek a beruházások élénkítik a gazdaságot, javítják az életminőséget, munkahelyeket teremtenek, és hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez.

Kérem, támogassák hazánk 2013-as költségvetését, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Kovács Tibor képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Túl vagyunk a Fidesz-kormány ciklusának felén, túl vagyunk Matolcsy György mesedélutánján is. Ezt követően, úgy gondolom, érdemes egy kis mérleget készíteni arról, hogy mit ígért a Fidesz-kormány, ebből mi valósult meg, és mire számíthat Magyarország a benyújtott költségvetést követően.

Azt ígérték, hogy növekedési pályára állítják a gazdaságot, ezzel szemben visszaesés vagy jobb esetben stagnálás következik be. E tekintetben megoszlanak a nemzetközi pénzügyi szervezetek, de még a Nemzeti Bank, illetve a kormány véleménye is. Csökkentik az adókat - ehelyett tömeges adókivetés történik, olyan adóterhelés, mint amilyen a jövő évben várható, soha korábban nem volt Magyarországon. Mérséklik az eladósodottságot, az államadósságot - hát, ellopták több millió ember megtakarításait, ennek ellenére 2012 januárjában közel 1000 milliárd forinttal magasabb az államadósság, mint volt 2010. december 31-én.

Jobbak lettek-e az életkörülmények Magyarországon? Sajnálatosan nem, hiszen olvashatjuk, hogy több mint 1 millió ember él a szegénységi küszöb alatt. És Matolcsy miniszter úr tegnap is, illetve a gazdasági bizottsági meghallgatáson is számokat ígért, számok nem hangzottak el, akkor, ha megengedik, néhány összehasonlító adatot mindenképpen fölsorolnék. Már csak azért is, mert itt önök megpróbálják elhitetni a magyar társadalommal, hogy minden, ami történt, arról az előző kormány tehet, és ennek a kormánynak semmi köze nincs a dologhoz.

(8.10)

Akkor nézzük a tényeket! Az előző kormánynak rendezett kapcsolatai voltak a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, önök elsőre, néhány kokit kiosztva, fölszámoltak mindenféle kapcsolatot, most megpróbálják visszakönyörögni magukat. Szerény növekedés volt a Bajnai-kormány utolsó időszakában, és növekedési perspektívák a következő években, most gazdasági visszaesés és rendkívül rossz prognózisok. Mint ahogy említettem, az adósság közel 1000 milliárd forinttal magasabb, annak ellenére, hogy két éven keresztül önöktől semmi mást nem hallhattunk, mint hogy prioritásként kezeli a kormány az államadósság csökkentését. Az állampapírokat a Bajnai-kormány utolsó időszakában 5-7 százalékos kamattal lehetett értékesíteni, most januárban volt olyan időszak, amikor 9-11 százalékkal is alig tudtak értékesíteni, de most is még 7-9 százalék körüli kamatszintek vannak. A jegybanki alapkamat 5,25 százalék volt, most 7 százalék. Az árfolyam, a forint árfolyama 265 forint körül alakult, most örvendünk, hogy 300 forint alá került a magyar forint; de hogy ez mennyire lesz stabil, ez majd a jövő kérdése.

A hitelminősítők, valamennyi hitelminősítő vételre ajánlotta a magyar állampapírokat, most minden hitelminősítő a bóvli kategóriába sorolta a magyar állampapírokat. Önök természetesen ezt másképpen interpretálják, én úgy beszélnék erről, hogy az előző kormányban a nemzetközi pénzügyi szervezetek, az Európai Bizottság, az Európai Bank bízott, önökben viszont alapvetően nem, és elveszítették azt a bizalmat, amivel korábban Magyarország rendelkezett. Ebből önök azt a következtetést vonják le, hogy minden, ami baj van ma Magyarországon, arról az előző kormány tehet, önök viszont zseniálisan kormányozzák ezt az országot. Ennek a zsenialitásnak az az eredménye, amit most önöknek fölsoroltam.

Kérdésként fogalmazódik meg, hogy most miért is kell költségvetést tárgyalnia az Országgyűlésnek, szemben a korábbi húszéves gyakorlattal, amikor az őszi időszak volt az, amikor a költségvetésről tárgyaltunk. Meglehetősen bizonytalan magyarázatokat kapunk e tekintetben. Úgy tűnik, mintha a kormánynak az lenne a szándéka, hogy ezzel akarná bizonyítani az IMF és az Európai Központi Bank előtt, hogy Magyarország mennyire eltökélt egyébként azon az úton, amelyen elindult, de ezek a pénzügyi szervezetek tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy ez a költségvetés egy homokra épült várhoz hasonlítható. Gyakorlatilag ezt meg is erősítették, mind az Állami Számvevőszék, mind a Költségvetési Tanács, amikor azt mondták, hogy e költségvetés bevételi oldalának a 30 százaléka teljes mértékben megalapozatlan. Tehát gyakorlatilag azok a tervek, amelyek benne vannak ebben a költségvetésben, azok semmilyen módon nincsenek alátámasztva dokumentumokkal, ezért óriási a kockázata e tekintetben ennek a költségvetésben.

Aztán összevissza hablatyolnak mindenfélét, különösen igaz ez Matolcsy miniszter úrra, aki a CNN-nek adott interjújában azt találta mondani, hogy vége a válságnak, elmúlt a válság, ezzel nem kell foglalkozni. Most gyakorlatilag a költségvetési vitában meg a gazdasági bizottság előtt is azt emlegette, hogy micsoda nemzetközi pénzügyi válság van, és ehhez kell a kormánynak alkalmazkodnia. Hogyha így összevissza beszélnek, akkor hogyan lehet egyáltalán bármit is elhinni, amit önök mondtak?

Én úgy gondolom, hogy amit önök aposztrofálnak itt a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban, hogy az a növekedés költségvetése, inkább kamu költségvetésnek mondanám a magunk részéről. Nagyban, nagy tételben lehetne fogadni arról, hogy ezt a költségvetést nagyjából ezekkel a számokkal, ami be van nyújtva, a kormánypárti többség el fogja fogadni, ennek ellenére ősszel ez a javaslat itt lesz ismételten előttünk, és ismét tárgyalni fog róla az Országgyűlés, mert oly mértékben megalapozatlan ez a költségvetés.

Sajnálatosan számos területen, néhány területet leszámítva, mint Orbán Viktor és Kövér László saját titkosszolgálata, vagy a Köztársasági Elnöki Hivatal, akik jól járnak ezzel a költségvetéssel, sokak számára ez tragikus költségvetést jelent. Ilyen az önkormányzatok számára, ilyen az egészségügyi szféra számára, ilyen az önkormányzatok mellett számos más terület, az önkormányzatok fekete évére számíthatunk a következő időszakban. De nem ez a legnagyobb probléma, hanem teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni akár az oktatásügy, akár az önkormányzat, akár az egészségügy területén. Néhány hónappal azelőtt, mielőtt ezeknek a szervezeteknek is költségvetést kellene a jövő évre vonatkozóan készíteniük, teljes a káosz és teljes a bizonytalanság.

Erről fognak még képviselőtársaim részletesebben beszélni a költségvetési vita során, de jó lenne, hogyha a kormánypárti képviselők legalább valamiféle magyarázatot adnának arra, hogy hogyan fog működni, mert amit itt az előttem szóló kormánypárti képviselő úr elmondott például a hulladékgazdálkodás területéről, hónapok óta itt van a törvényjavaslat, nem tudják eldönteni, hogyan akarják ezt a kérdéskört kezelni, de ugyanez mondható el a víziközmű-szabályozásról és számos más területről. Jó lenne, hogyha az ország jövője és a társadalom többsége érdekében megnyugtató megoldásokkal állnának végre - és végrehajtható és igaz megoldásokkal - elő.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Lukács Tamás képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyilvánvaló, hogy a költségvetési vita arra is alkalmas, és arra is alkalmas kell hogy legyen, hogy szót váltsunk és véleményt cseréljük azokról a kérdésekről, amik alapvetően politikai kérdések és azokról a kérdésekről, amik az ország gazdasági és nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikai jövőjét hosszabb távon is meghatározzák. Ez volna a költségvetési vitának a stílusa, tartalma, hiszen a költségvetés az, amely az élet minden területét átfogja, a költségvetés az, amely tulajdonképpen a döntéshozókat arra kényszeríti, hogy hozzák meg azokat a döntéseket, amik az ország jövője szempontjából szükségesek. Abban a politikai vitában értem én a kritikáit azoknak, akik azt mondják, hogy ne tekintsünk a múltba, azonban ha a múlt eseményeit nem hajlandók feldolgozni a kritikusok, akkor úgy gondolom, sem a jelen helyzetet, sem a jövőbeli szükséges folyamatokat nem érthetik meg, és engedtessék meg, hogy egy alaptételhez, a 2006-os évhez térjek vissza.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 2006 januárjában Veres János pénzügyminiszter megerősíti a 4,7 százalékos hiánycélt. Ezt Katona Tamás szakértő, államtitkár még kevesebbre prognosztizálja 2006. április 19-én, tessék meghallgatni a szakértőt: ő már 3,3 százalékos hiánycélról beszél januártól áprilisig valami megvilágosodás folyamán.

(8.20)

Nem akarok Gyurcsány Ferenc minden nyilatkozatán végigmenni, mert nem gondolom, hogy komolyan lehetett venni akár akkor, akár most, de a Valutaalap-delegáció 2006. június 6-ai zárómegállapítása az volt, hogy a hiánycél eléri a GDP 10 százalékát. Tetszenek érteni, szakértők, kritikusok? Most tessenek figyelni! Ezek után jön Veres János, szintén szakértő, aki 2006. június 19-én elismeri, hogy a 4,7 százalékos hiánykövetelmény év végére 5 százalékkal több lesz; 9,7 százaléknál tartunk.

Hölgyeim és Uraim! Én csak egyet kérek önöktől, kritikusoktól: azt, hogy amennyiben önök közül bárki ebben az időszakban megszólalt, és védte a 4,7-et - a 3,3 százalékos hiánycélról már nem is szólok -, az legyen szíves és most hallgasson. Önmagában az szégyen, hogy ezek az emberek ma itt ülhetnek a parlamentben. Gondoljanak bele, hogy ha annyi szégyenérzetük lenne, mint egy vízilónak - elnézést kérek a vízilovaktól (Derültség a kormánypártok soraiban.) -, akkor ma nem ülnének itt, és ezek után kérik tőlünk számon ezt. Azért választottam a 2006-os gazdasági évet, mert ekkor még nem volt válság. Tehát amikor 2008-ban vagy 2009-ben bekövetkezik a válság időszaka, akkor, higgyék el, ezek a szakértők... - név szerint fel lehet őket sorolni, felsorolhatnám a közgazdász-társadalomnak a nagy részét, és tisztelet annak a kisebbségnek, aki megpróbálta figyelmeztetni a döntéshozókat, hogy nagyon rossz irányba megy az ország. Tehát ez egy öröklött helyzet, és ha ezzel az öröklött helyzettel nem vagyunk hajlandók szembenézni, akkor, azt gondolom, ismételt tévedéseket fogunk elkövetni. Szeretném egy kicsit azt a misztériumot is körbejárni, amely misztérium szerint a nemzetközi szervezeteknek a döntéshozatala szent és sérthetetlen, és mindent, ami a nemzetközi szervezeteknél történt, nemcsak tiszteletben kell tartani, hanem kőbe vésettnek kell tekinteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ebben az időszakban a 2004-ben indult túlzottdeficit-eljáráshoz a nemzetközi szervezetek igenis segédkezet nyújtottak annak a kormánynak, amely 2010-ig a túlzottdeficit-eljárás során semmit nem tett. Tudják, az a probléma - és ezért kértem elnézést a vízilovaktól -, hogy közben Demokratikus Koalíciókat alkotnak, meg Amerikából pénzelik azt a gazdasági minisztert, aki aktív részese volt ennek a folyamatnak. És tudják, ha a nemzetközi szervezetek, például az Európai Unió pénzügyminiszterei megálljt parancsolnak, nemcsak Magyarországnak, hanem Görögországnak és Olaszországnak, akkor nem jutott volna ide Európa. Azt gondolom, hogy ha ezt az önkritikus gondolatsort nem tudjuk elmondani, és nem tudunk erről véleményt cserélni, akkor újabb tévedéseket fogunk elkövetni.

Nemcsak azért nehéz Magyarországon tervezni költségvetést, mert van egy ilyen öröklött helyzet, és mondjuk meg, mondjuk ki, beszéljünk világosan, és legyünk tisztában azzal, hogy Magyarországnak rendkívül csekély a mozgástere a gazdaságpolitika területén, tehát nemcsak az öröklött helyzet miatt és nemcsak az adósságteher és annak struktúrája miatt. Bocsánat, amikor az éves költségvetési teherről beszélünk, akkor beszéljünk a visszafizetési kötelezettségünkről is, hogy milyen struktúrában kell visszafizetnünk, mennyi az adósságszolgálatunk például erre az évre, vagy mennyi az adósságszolgálatunk 2013-ra, mert ez alapvetően behatárolja a költségvetési mozgásteret.

De van egy másik tény, és remélem, hogy nem fogok legalábbis a szakértőknek - ismételt idézőjel - és a közgazdászoknak - ismételten idézőjel - újat mondani, vagy nóvumként nem fog rájuk hatni az a tény, hogy Magyarország egy nyitott gazdaságú ország. Tehát egyrészt a magyarországi gazdasági teljesítmények nagymértékben függenek a világgazdasági folyamatoktól, és sokkal nagyobb mértékben, mint kevésbé nyitott országoknál, és bátorkodom megjegyezni, hogy megint csak azokhoz a közgazdászokhoz szólok, akik a piac mindenhatóságában híve mindent eladattak Magyarországgal, és most azt kérik számon, hogy miért nincs elegendő munkahely Magyarországon. Ezért, mert önök szerint a piac így szabályoz, csak ezt nem mondták meg nekünk, hogy a piac ekként szabályoz, hogy ilyen mértékben elveszítjük a munkahelyeket.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy a parlamentarizmus szabályai szerint a kormány által benyújtott költségvetésből egyrészt ki kell tudnunk olvasni azt a szándékot, hogy milyen gazdaságpolitikát kíván a kormány folytatni. Igen, a kormány ezzel a költségvetéssel, részben az időpontjával, részben a benne megfogalmazott tételekkel üzen - ezekkel üzeni azt, hogy Magyarország stabilan nem hajlandó lemondani, bármilyen fájdalmas, arról az útról, amely alapján a magyar gazdaságot a jövő szempontjából stabillá, kiszámíthatóvá kívánja tenni, és így kíván tárgyalópartner lenni - nemzeti érdekeinket érvényesítve - minden nemzetközi fórumon. Tehát nem - mint az elmúlt tíz évben - a nemzetközi fórumok diktátumainak vagy kéréseinek bájosan bólogatva akar eleget tenni, hanem a nemzeti érdekeinket megfogalmazva láthatjuk a költségvetésben.

Igen, ebben rendkívül sok fájdalmas dolog van, de éppen ezért a parlamenti vita arra való, hogy mindezeknek a folyamatoknak a morális, társadalompolitikai, gazdasági megalapozottságáról vitatkozzunk, és nyilvánvaló, hogy ahol a parlament többsége azt észleli, hogy feszültségek vannak, vagy olyan társadalmi feszültségeket jelenthetne, amelyek adott esetben nem vállalhatók, ott, azt gondolom, korrigálni kell. Erre való a parlament, és gondolom, hogy ezekkel a fő célkitűzésekkel egyetértve ezeket a korrekciókat a parlament végre tudja hajtani.

Engedtessék meg, hogy két ilyen területet kiemeljek. Az egyik az önkormányzati finanszírozás, ahol az Állami Számvevőszék megállapítja, hogy nem tekinti megalapozottnak a 30,7 százalékát az önkormányzati szférában a költségvetési kiadásoknak, bevételeknek, és ezeket részletesen elemzi. Én azt gondolom, hogy ez egy rendkívül nehéz és rendkívül differenciált gondolkodást igénylő kérdés, tekintettel arra, hogy a magyarországi településtípusok helyzete, nagyságrendje, feladata, illetékessége rendkívül eltérő, tehát lehet, hogy itt a differenciált megközelítésre és a korrekciókra is szükség lehet. Zárójelben jegyzem meg, hogy teljesen egyetértek azzal a költségvetési logikával, amely az egyre kiszámíthatatlanabb világgazdasági folyamatokat tekintve megfelelő tartalékokat állított be a költségvetésbe, tehát azt gondolom, hogy ezen a területen van mozgástér.

A másik ilyen terület, amelyről szólni szeretnék, és nyilván az emberi jogi bizottság elnökeként is meg kell említenem, a civil szféra. 2010-ben a civil szféra 10 milliárd forintot kapott, 2011-ben 9 milliárdot, 2012-ben 3,5 milliárdot, hozzáteszem, hogy sorozatos módosító indítványok után, majd 2013-ban 3 milliárd forint környékén van ez beállítva. Egyetlenegy momentumot szeretnék kiemelni, nevezetesen: az Állami Számvevőszék megállapította, hogy ebben a szférában termelődik meg a legtöbb hozzáadott érték.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha ettől a szférától megvonjuk a forrásokat, akkor a költségvetésből hiányozni fog az a hozzáadott érték, amit ez a szféra megteremt. (Szórványos taps az LMP soraiban.) Tehát ha lefordítom a számok nyelvére: ha egy forintot a költségvetés ebbe a szférába befektet, ugyanannyi hozzáadott értéket kap a költségvetés. Ehhez képest ahogy csökkentem, vagy ha nem differenciáltan vagy nem azokon a területeken csökkentem a költségvetési forrásokat, akkor a költségvetésből ez a hozzáadott érték nagy valószínűség szerint hiányozni fog. Nyilvánvaló, hogy mint minden területen, ezen a területen is a jogalkotás megtette a kötelességét azzal, hogy megalkotta az új egyesülési törvényt, és ezáltal átláthatóbbá tette a szférát.

(8.30)

Én úgy gondolom, hogy azokon a területeken, ahol igazolható és bizonyítható a hozzáadott érték, a költségvetés szempontjából, a költségvetési logika szempontjából is szükséges, hogy ezek az adóforintok odakerüljenek.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy ha kellően kritikusan és önkritikusan próbálja mindenki megközelíteni ezeket a folyamatokat, akkor Magyarországon egy olyan költségvetés születhet meg, amely alkalmas lesz arra, hogy az abból adódó kötelezettségeinknek eleget tegyünk, a jövő szempontjából megalapozott döntéseket hozzunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Kiss Péter képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából.

Megadom a szót.

KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt a véleményemet szeretném itt hangoztatni, hogy valóban minden kormányzat és minden kormányzat mögött álló parlamenti többség felelőssége, hogy az egyensúly, a hiány, a stabilitás követelményei nemzetközi értelemben is a követelményeknek megfelelően alakuljanak. Sajnos azt tapasztaltuk az elmúlt több mint 20 évben, hogy a cikluszáró években minden egyes alkalommal magasabb lett Magyarországon a hiány, mint ami elvárható és mint ami normális volna, mint amit a piacok megnyugtatónak tartanának. Így volt ez a Fidesz kormányzása időszakában is, '98-2002 időszakában is, amikor is a cikluszáró évben, 2002-ben 9 százalék körüli hiányérték alakult ki, de megjegyzem, így volt ez az azt megelőző kormányok minden egyes ciklusváltó évében. Ez a fajta ciklikusság a magyar gazdaság és a magyar politika egyik jelentős kihívása. Jelzem, hogy a 2006 és 2010 közötti kormányzat is ugyanezzel a problémával kellett szembenézzen, és ebből a ciklikusságból üde színfoltnak mondható volna, ha nem jelezné a probléma óriási voltát az a 2010-es, mintegy 4 százalék körüli hiányeredmény, ami a ciklusokban az egyedüli olyan eredmény, amelyik is inkább belesimulni látszik a nemzetközileg elfogadható mértékekbe.

Önök, amikor kormányra kerültek, úgy fogalmaztak, hogy megengedhetik maguknak, hogy 5,5-7 százalékos hiánnyal tervezzenek. A nemzetközi közvélemény világossá tette, hogy tartaniuk kell magukat a csökkenő hiánymértékhez, és azóta, most már hónapok óta ezt mantrázzák. Három kérdés vetődik fel ezzel kapcsolatban: 1. A pénzügyi stabilitás, a kívánt hiány létrejön-e ezzel (Az elnök csenget.) a költségvetéssel? 2. Ha létrejön, fenntartható-e? 3. Társadalmilag fenntartható-e, ami pénzügyileg kétséges? Azt hiszem, erről kellene (Az elnök csenget.) vitát folytatni ebben a költségvetésben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kérem szépen úgy megfogalmazni a kérdéseket, hogy az időbe beleférjünk. (Kiss Péter: Köszönöm szépen.)

Kétperces felszólalásra megadom a szó Lukács Tamás képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KNDP): Szeretném megköszönni Kiss Péternek, hogy először hallottam önkritikus hangot is az önök padsoraiból. (Kovács Tibor: Ugyan már, ilyeneket!) Nem biztos, hogy mindenben egyetértek Soros Györggyel, de azt megfontolandónak ajánlom, hogy ő azt mondja, hogy egész Európa rosszul kezeli a válságot, tekintettel arra, hogy van az adóssága - és ez igaz Magyarországon is, tessenek modellezni -, és van az adósságvállalásnak egy olyan szintje, ami restrikciós politikával nem kezelhető. Amikor tehát az Orbán-kormány szándéka arra irányult, hogy magasabb hiánycéllal, de a forrásokat a gazdaság fejlődésére és munkahelyteremtésre csoportosítsa át, ezt a nemzetközi szervezetek - igaz, az más kérdés, hogy kiknek a közreműködésével - sikeresen megakadályozták, csak én most ismételten szeretném felidézni azt a gazdasági álláspontot, amely szerint nem biztos, hogy ez a válságkezelés eredményes. Ha belegondolnak abba, hogy például Görögországnak eddig már mennyi támogatást nyújtottak nemzetközi szervezetek, az Európai Unió, és milyen hatékonysággal vagy milyen eredménnyel járt ez, akkor különösképpen érdemes végiggondolni ezt a gondolatot.

Azt gondolom, hogy azok a közgazdászok, akik a korábban egész Európát és Magyarországot is idejuttatták, jobb volna, ha önkritikát gyakorolnának. (Kovács Tibor: Mindenki, kivéve a Fidesz!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásokkal folytatjuk. Megadom a szót Kiss Péter képviselő úrnak kétperces időkeretben, MSZP.

KISS PÉTER (MSZP): Köszönöm. Azt gondolom, hogy arról a kérdésről, amiről a képviselő úr szólt, arról valóban értelmes vitát lehetne folytatni a Házban. Milyen választott utak azok, amelyek sikeresek Európában, és milyen kormányzati magatartások azok, amelyek egy nemzetet előrevezetnek, úgy, hogy a nemzeti érdeket szolgálják, ugyanakkor ne vigyék bele egy felesleges küzdelembe, amely után csak retirálás van, mint ahogy ez most, az elmúlt hónapokban történt?

A három kérdésemet szeretném gyorsan megválaszolni. Ami a pénzügyi stabilitás, a kívánt hiány létrejöttének pénzügyi lehetőségét illeti, ez - úgy kell fogalmazzak, hogyha befogadó akarok lenni a kormányzati tervekkel szemben - minimum kétséges. Csak azokra a megalapozó tervekre utalok, amelyeket már önök is megkérdőjeleztek szakmai úton, például a 62 év feletti kötelező nyugdíj kérdésére és az ebből várt bevétel vagy költségcsökkentés kérdésére, de utalhatnék a gyógyszerkasszára, az önkormányzati költségcsökkentésre, nos, ezek mind-mind kétségessé teszik, hogy ezen az úton elérhető-e stabilan a hiány.

A második kérdés, hogy ha létrejön, akkor pénzügyileg fenntartható-e. Én úgy látom, hogy az veszélyezteti a pénzügyi fenntarthatóságot, hogy nem a közszolgáltatások reformja zajlik, hanem a közszolgáltatások pénzügyi feltételek szerinti szűkítése zajlik, ez pedig pénzügyi értelemben negatív spirált jelent, ez azt jelenti, hogy kevesebb és kevesebb iskola, kevesebb és kevesebb közszolgáltatás az egészségügyben, a szociális területen és máshol. Én úgy hiszem, hogy ez a pénzügyi kényszer, ami egyszeri beavatkozásra indokolható, hosszú távon nem segíti elő a pénzügyi stabilitást.

És a harmadik: társadalmilag biztos fenntarthatatlan az a pénzügyi egyensúlyra törekvés, amely olyan élethelyzeteket hoz létre, amelyek reparálandók, mind például a rokkantnyugdíjasok kérdésében az a momentum (Az elnök csenget.), hogy ha ő elesik a rokkantellátástól, az időskori ellátástól is el fog esni, nem tudja elérni (Az elnök csenget. - Kontur Pál: Idő!) az öregségi nyugdíjellátást. Ezek olyanok, amelyek megkérdőjelezik a pénzügyi egyensúly kérdését.

Köszönöm, elnök úr, a türelmét. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, van az ülésvezető elnöknek türelme, de nagyon kérem, hogy szíveskedjen úgy megfogalmazni, hogy beleférjen az időkeretbe. (Kiss Péter: Köszönöm szépen, elnök úr.)

Kétperces felszólalásra jelentkezett Volner János képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Leginkább csak egy percet szeretnék beszélni. Lukács képviselőtársam itt az önkormányzatokat említette. Ha képviselőtársaim megnézik a tavalyi költségvetést, 400 milliárd forintos megszorítást alkalmaztak az önkormányzatoknál, 400 milliárd forinttal lesz kevesebb az a költségvetés, amit rájuk szánnak, és ahhoz képest - érdekes ez - egyébként a Fidesz-frakció az elmúlt két évben folyamatosan arra panaszkodott, hogy a szocialisták óriási megszorításai miatt állnak úgy az önkormányzatok, ahogy állnak. Én most azt látom, hogy leginkább meg önök miatt fognak csődbe menni a jövő évben, mint ahogy már egyébként több önkormányzatot idén is fenyegetett a csődhelyzet.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most folytatjuk az írásban előre bejelentett felszólalásokkal. Megadom a szót Bertha Szilvia képviselő asszonynak, a Jobbik képviselőcsoportjából.

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Most a költségvetési hiányról én áttérnék egy olyan témára, ami véleményem szerint sokkal jobban érdekli a társadalom nagy részét, jelesül, hogy lesz-e munkahelyük, és a munkahelyükön kapott bérből meg tudnak-e majd élni. Tehát az 1 millió új adózó munkahelyet, illetve a munka becsületét kerestem a költségvetésben - ez ugye, azért sok millió ember számára kulcskérdés -, jelentem, nem találtam benne. Ha az írott szöveget és az indoklást nézzük, akkor azt egy jobbfajta kormányzati marketingszövegnek vagy még esetleg vágyak gyűjteményének lehet nevezni, merthogy több munkahelyet és nagyobb reálbér-növekedést vár a kormány, de hogy ezt mire alapozzák, az rejtély, és a költségvetési számok egészen mást mutatnak, összefüggéseikben pedig különösen.

Egy biztos: olyan gazdasági fordulatot, ami a piaci - hangsúlyozom, hogy nem állami, hanem piaci - alapú munkahelyek számának a növekedését eredményezné, olyat semmiképpen nem lehet kiolvasni, azt viszont, hogy egyre több álláskeresőre számít a kormány, azt egyértelműen.

(8.40)

A költségvetés csak megszorításokat és elvonásokat tartalmaz a cégek, tehát a foglalkoztatók és a lakosság, tehát a munkavállalók számára is. Ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb pénzből tudnak majd a cégek dolgoztatni, egyre kevesebbet tudnak fizetni, és ezért egyre kevesebbet tudnak majd költeni az emberek a boltban a cégek termékeire. Ez pedig egy öngerjesztő spirál, amit a kormány tulajdonképpen maga indukál újra és újra az egyes megszorításokkal, és így szűkül a gazdaság már évek óta.

Tehát nézzük, hogy bérek terén mire számíthat a társadalom döntő része! A közszféra dolgozóinak a bérét, juttatásait továbbra is befagyasztják. Jelzem, hogy a legalacsonyabb illetménykategória - illetve még utána is jó pár - még a minimálbért sem éri el. Tehát ennek az lesz az eredménye, hogy folytatódik a kontraszelekció a közszférában; egyre kevesebb lesz a piacképes tudású és felfogású munkavállaló az állami szektorban. Nem értik meg, hogy nem lehet minőségi munkaerőt úgy a közszférába csábítani, hogy azt mondják, hogy jöjjenek éhbérért dolgozni, és ha majd megérdemlik, akkor kapnak magasabb fizetést, ami persze 20 éve nem történik meg. Tehát lehet panaszkodni, hogy milyen a közszférában a munkavégzési hatékonyság, de ilyen bérezés és ilyen körülmények közé ne várjanak piaci alapon gondolkodó és dolgozó munkaerőt.

Nézzük a versenyszférát, hogy ott mi vár a bérszínvonalra! Megszüntetik az alacsony keresetűek bérkompenzációs támogatását, annak ellenére, hogy ezt számos foglalkoztató jelezte, aki idén igénybe vette ezt a támogatási formát, hogy a kormány nem teremtett olyan gazdasági környezetet, ami lehetővé tenné, hogy ők kitermeljék és megfinanszírozzák ezt a béremelést. Tehát ezeknek az embereknek, dolgozóknak nemcsak reálértéken, hanem nominálisan is csökkenni fog igen jelentősen a fizetése.

És emellé jön még, hogy most már 300 ezer közfoglalkoztatottat terveznek, 47 ezer forintos fizetéssel. Tehát ezek az emberek, a családjukkal együtt, ezek a milliók fogják majd a belső piacot alkotni; az ő fogyasztásuk és igényük teremti majd meg a belső keresletet, már amennyi a közüzemi számlák és a hitelrészletek törlesztése után még megmarad. Tehát azt lehet mondani, hogy a legminimálisabb fogyasztással kell számolni a jövő évben. Ez pedig nem túl jó perspektíva a magyar cégeknek sem. Ugyanis Magyarországon a nagy élőmunka-igényű termékek és szolgáltatások eleve nem versenyképesek a magas adótartalmuk miatt, illetve azért, mert az európai uniós támogatások arányukban Magyarországra sokkal kevésbé jutnak. Tehát sem külföldön, sem Magyarországon többségében nem versenyképesek ezek a termékek, úgyhogy arra lehet számítani, hogy jövőre újabb csődhullám lesz a cégek közt, ami természetesen elbocsátásokkal és a versenyszférai munkahelyek számának csökkenésével fog járni.

De meg kell hogy mondjam, az is kiolvasható a számokból, hogy ezt a kormány is így látja, ugyanis a várható álláskeresési ellátások költségvetési fedezetét az idei 57 milliárdról 59 milliárdra emelik, úgy, hogy közben még meg is változtatták az ellátás mértékét és idejét. Tehát nagyon lecsökkentették a mértékét, az idejét pedig maximum 3 hónapra tették. Tehát jóval kevesebben, jóval rövidebb ideig és jóval kisebb összegben vehetik igénybe. Ennek ellenére is még megemelték. Tehát ez azt mutatja, hogy azért nagyon komoly munkanélküliség-növekedésre számít a kormány.

Infláció feletti mértékben bővülnek a szakképzési és felnőttképzési támogatások és a foglalkoztatási-képzési támogatások. Ez akár még jónak is tűnhetne, csak hát ennek a fedezetét megint csak a cégek sarcolásából fogják előteremteni, ugyanis plusz 9 milliárdot akarnak szakképzési hozzájárulás címszó alatt bevenni a cégektől, és megjegyzem, hogy ezek a képzési formák is jellemzően az álláskeresők és a munkanélküliek számára teremtenek lehetőséget. Tehát ez is azt mutatja, hogy úgy látszik, úgy gondolja a kormány, hogy egyre több álláskeresőt kell átképezni vagy valamilyen módon továbbképezni.

A 2,2 százalékos foglalkoztatásbővülést, amit a költségvetésben leírnak, egyértelműen és kizárólag a közfoglalkoztatás növelésének lehet majd betudni. Persze kérdés, hogy a versenyszférai munkahelyszám-csökkenés mennyiben fogja ezt majd csökkenteni. Tehát az összfolyamatokat tekintve a versenyszférában a tönkremenő cégek miatt fogyni fognak a munkahelyek, ezért növelni kellett az álláskeresési járadékra szánt forrásokat, valamint a felnőttképzési támogatásokat, és ehelyett teremt az állam munkahelyeket, állami munkahelyeket. Az erre fordított forrásokat 132 milliárdról 153 milliárdra emelik. Azon munkahelyek száma, amelyek valódi költségvetési bevételt jelentenek, csökkenni fog, ellenben azon munkahelyek száma, amelyek csak költségvetési kiadásnak minősülnek, jelentősen nőni fog.

Ezzel átmenetileg nem is lenne gond, hogyha lenne valami perspektíva, tehát azt látnánk, hogy a közmunkából lehet továbblépni, és ez csak egy átmeneti állapotot jelentene, csakhogy pont arról van szó, hogy az elsődleges munkaerőpiac még szűkülni is fog. Tehát ezek az emberek, ez a 300 ezer ember nem fog tudni hova továbblépni, megmarad az állam kiadási oldalán, egyszerűen azért, mert hiányzik a megfelelő gazdaságpolitika.

Persze elő lehet jönni ilyen-olyan elhelyezkedést segítő kártyákkal, mint a Start-kártya, amiről szó is volt, amelyek egyébként nagyon jók egy jól működő gazdaságban, valóban esélyegyenlőséget teremtenek, de ezek csak kiegészítő foglalkoztatáspolitikai eszközök, nem elsődleges munkahelyteremtők. Ha nincsen olyan gazdasági környezet, amelyben egy adott cég képes újabb munkahelyet teremteni, és aztán ennek a költségeit elbírni, ahova fel lehet venni egy munkanélkülit, aki egy ilyen kártyával jelentkezik, akkor bizony ezzel a kártyával nem egy új munkahelyet teremtenek, hanem valaki másét fogják elvenni. Tehát jelen helyzetben a társadalomban csak egymás rovására tudnak elhelyezkedni az emberek; valaki olyan helyére kerülhet ma be egy ilyen kedvezményezett ember, akinek nem jár kedvezmény. Tehát itt tulajdonképpen versengenek a pályakezdők, az időskorúak, az idősebb munkavállalók és a családfenntartók, hogy akkor vajon kinek jut majd az az egy munkahely.

Ez is érdekes, hogy egyszerre akarják a fiatalok elhelyezkedését, illetve az 50 fölöttiekét segíteni. Tehát akkor majd megint választhatnak a cégek, hogy egy tapasztaltabb, de drágább munkavállalót, vagy pedig egy olcsó pályakezdőt akarnak-e alkalmazni. És itt jegyzem meg, hogy itt azért arra lehet számítani, hogy az olcsó pályakezdők inkább majd külföldön próbálnak új életet, vagy úgy mondom: családi életet alapítani, mert ott biztosabb egzisztenciára számítanak.

Azt is tisztelettel megkérdezném, hogy akkor mi is az álláspontjuk a nyugdíjasokról, hogy akkor most mindenki dolgozzon és segítsük a nyugdíjasok elhelyezkedését, vagy menjenek nyugdíjba, merthogy 11 ezer embert akarnak a közszférából kötelezően nyugdíjba küldeni, akik a 62. évüket betöltik jövőre. Holott eddig mindig azt hallottuk, hogy nem kell nyugdíjba menni, aki bírja a munkát, az inkább még maradjon, és dolgozzon. Tehát egy kicsit megint önellentmondás van. Kérdés, hogy ezekre az emberekre mikor fogják majd rákiabálni, hogy miért mentek nyugdíjba, és tulajdonképpen így csak élősködnek a társadalmon, mert még tudnának dolgozni.

De menjünk tovább! Sajnos annyira összevontak az adatok, amiket a költségvetés tartalmaz, hogy azt például nem lehet kiolvasni, hogy mennyit szánna a kormány a munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzés rendszerére. Én nagyon szeretek lovagolni ezen a témán, de nem véletlenül. Csak összesített adatok vannak, így aztán azt se lehet tudni, hogy lesz-e minimális forrás arra, hogy ezt a tevékenységet elvégezzék a kormányhivatalok, miközben a közfoglalkoztatásból sorra érkeznek a panaszok, és egyszerűen nincsen ellenőr, hogy ezeket valóban leellenőrizzék. Jelzésértékű, hogy Pest megyében összesen kilenc ellenőr van. Természetesen a foglalkoztatók nem nagyon szeretik a munkaügyi ellenőrzést, csakhogy az irracionális döntéseket és az abszurd büntetéseket nem azzal kell orvosolni, hogy lecsökkentik az ellenőrök számát és megszüntetik az ellenőrzési rendszert, hanem hogy megfelelően építik fel. Önök nem ezt teszik.

És végül engedjenek meg két észrevételt, hogy miként is kedvez a kormány, bár ebben a helyzetben burkoltan, de újra és újra a magas keresetűeknek. Van az úgynevezett nyugdíjjárulék-fizetés alapjának napi felső határa, amit évek óta következetesen nem emelnek meg az infláció mértékével, a tervezett infláció mértékével, hanem mindig egy kicsit kevésbé emelik. Ez azt jelenti, hogy egyre könnyebb elérni azt a határt, ami fölött a jövedelem után már nem kell fizetni nyugdíjjárulékot. Ezt most, idén megint nem emelik meg az infláció mértékével. Tehát akárhogy is nézzük, ez megint a legmagasabb keresetűeknek kedvez.

A másik észrevételem pedig: úgy tűnik, hogy a KSH is rossz fát tett a tűzre, mert jelentős forrásmegvonás és létszámleépítés várható. Tehát lehet, hogy itt a sok statisztikai adat mégsem egészen fedte a kormány elvárásait, és ez ilyen jelzésértékű, mindenesetre a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében továbbra is számítok az érdekvédelmi szervezetek, a szakmai szervezetek és a széles társadalmi rétegek véleményére, álláspontjára, elképzeléseire mind a törvényalkotási munka során, mind egy jövőbeni, ésszerűbb költségvetés kidolgozásában, és ehhez az együttműködéshez adjon az Isten szebb jövőt!

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Babák Mihály képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót!

(8.50)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): (Bertha Szilvia Cséfalvay Zoltánnal beszélget.) Köszönöm. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Bertha Szilvia! Képviselő asszony, szeretnék önhöz beszélni, ha rám figyelne!

Tudom, hogy minden mindennel összefügg, és a 2013. évi költségvetés nagy kérdése és minden gondunk baja a gazdaság. De ha úgy tárgyalunk, hogy emlegetjük ugyan a gazdaságot, de a közszférát meg a KSH-t meg sok egyéb más dolgot, akkor talán nem jutunk el a célhoz. Úgy gondolom, hogy legfontosabb célunk a 2013-as költségvetés, és ehhez kell az eszünk, ehhez kell a kedvező körülmény, javaslat, hozzáállás, hogy hogyan tudjuk azt a gazdaságot élénkíteni, amely nemzeti jövedelmet termel, és majd megteremti a lehetőségét az újraelosztásnak. De ha minden mindennel összefügg, mindent bírálgatunk ahelyett, hogy a gazdaságra koncentrálnánk, úgy gondolom, akkor nagyon mellécsapunk a zongorán, és nem tesz jót a 2013. évi költségvetésnek.

Nagy tisztelettel, kedves Szilvia, arra kérem önöket is és mindenki mást a parlamentben, hogy abban a fontos kérdésben, hogy hogyan tudjuk a gazdaságot belendíteni, hogyan tudunk gazdasági növekedést elérni, tegyük össze a javaslatainkat, és próbáljunk megoldásokat keresni. Nyilvánvalóan van a kormánynak is elképzelése, ami nem biztos, hogy tökéletes, ezt próbáljuk javítani. Mert ugye mindenről beszélhetünk, de amíg a gazdaság nem termel, addig mi itt csak ülhetünk, papolhatunk, és ugyanakkor komoly káraink származnak. (Dr. Lamperth Mónika: És miért nem termel a gazdaság?)

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, alázattal arra kérem önöket tisztelettel, hogy a gazdasági és költségvetési kérdésekről, a pénzről, a gazdaságról, a termelésről próbáljunk meg tárgyalni, és keressünk olyan megoldásokat, amelyek nagyon nehezek, hisz Európa sem tud rá megoldást. Ön azt mondta, hogy gazdaságpolitika kell. Kedves képviselő asszony, milyen gazdaságpolitika van ma Európában és a világban, amikor gazdasági válság és recesszió van? Nekünk ebből kell tudnunk kilábalni, mégpedig magyar módra, és úgy gondolom, hogy okosan, értelmesen az országot szolgálva.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Kara Ákos képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Megadom a szót.

KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által a megszokottnál hamarabb benyújtott 2013. évi költségvetés tervezete stabil iránytű lehet a napjainkban folyamatosan változó európai gazdasági viszonyok között. Görögországból, Spanyolországból és számos más uniós országból szinte naponta érkező tragikus, sokszor reménytelennek látszó gazdasági hírek mellett rendkívül fontos szempont, hogy hazánkban már most a nyári ülésszakon elfogadásra kerüljenek a jövő évi költségvetés sarokszámai.

Magyarország 2013. évi költségvetése kiszámíthatóságot és stabilitást jelent, amelynek betartásával az uniós gazdasági körülmények romlása esetén is biztos lábakon fog állni az ország. A 2013-as költségvetés tervezett intézkedései fokozatosan érezhető változásokat eredményeznek az emberek és a vállalkozások hétköznapjaiban. Mindezek mellett a kormány biztosítani kívánja azon vállalásait, hogy az idén elért stabilitást továbbra is fenntartsa, ezért elkülönítésre kerül egy 300 milliárd forint összegű tartalék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én elsősorban foglalkoztatáspolitikával, munkaerőpiaccal kapcsolatos költségvetési kérdésekről és ehhez kapcsolódóan felsőoktatással, szakképzéssel kapcsolatos kérdésekről szeretnék beszélni a költségvetést illetően, de ha megengedik nekem, nagyon röviden hadd mondjak néhány dolgot a kedves képviselő asszony, előttem szóló, korábban szóló képviselő asszony mondataival kapcsolatban.

Egyrészt szeretném határozottan rögzíteni, hogy egymillió új munkahelyet nem egy évre ígért a kormány, egy évre nem ígért egymillió új adózó munkahelyet, és azt viszont már sok fórumon megvitattuk, hogy bizony szükséges Magyarország számára, hogy ez az egymillió új adózó munkahely a jövőben létrejöjjön. Aztán szeretném elmondani, hogy nem tervezi a kormány, nem tervezzük a bérkompenzáció kivezetését. Aztán szeretném elmondani, hogy mi csökkenő számú álláskeresővel, tehát csökkenő munkanélküliszámmal számolunk, és szeretném elmondani, hogy egy szakmai felfogásbeli különbség van közöttünk: szerintem nem olyan nagy baj, sőt, szerintem jó, ha a felnőttképzésre fordítható összegnek egy meghatározó, jelentős része azt segíti, hogy akik most munka nélkül vannak, most álláskeresők, az ő képzésükben tudjunk segíteni, hogy aztán a nyílt munkaerőpiacon el tudjanak helyezkedni.

A statisztikával kapcsolatban, a Statisztikai Hivatallal kapcsolatban pedig az elmúlt hónapokban számtalanszor pont az ellenzék részéről hangzott el az, hogy a statisztikai adatsorokat - nem kimondva, de gondolom, arra gondoltak - maga a hivatal nem korrekten kezeli, és a statisztikával játszik a kormány. Tehát ilyen értelemben ez volt az ötödik, amit szerettem volna megcáfolni, ilyen értelemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a korábban mintának tekintett nyugat-európai uniós országokban jelentősen megugrott a munkanélküliek száma, utcán követelnek, keresnek megoldást az emberek a munkanélküliség, így például a pályakezdő-munkanélküliség gondjaira. Ilyen ország például a mostani hírekben sokat szereplő Spanyolország. A magyar kormánynak ezért kiemelt célja továbbra is, hogy csökkentse hazánkban a munkanélküliséget, és ezzel együtt növelje a foglalkoztatottságot. Az elmúlt egy évben jelentősen nőtt a foglalkoztatottak száma; a több mint 80 ezer fős növekedés jelentős része a versenyszektorhoz, tehát elsődlegesen a nyílt munkaerőpiachoz kötődik. Vannak olyan rétegek persze a munkanélküliek között, amelyeknek a problémáira kiemelt figyelmet kell fordítani; megjegyzem, nemcsak nálunk, hanem valamennyi uniós országban.

A pályakezdő fiatalok gondjain kétféle segítséget biztos, hogy lehet nyújtani, egyrészt a képzésen keresztül. Nyilván tudják, tudhatják önök is, hogy a mostani kormány éppen ezért alakította, alakítja át gyorsan a szakképzés rendszerét, és részben a köznevelés rendszerét, hogy a fiatalok több olyan tudással, gyakorlati tapasztalattal bírjanak, ami segíti az elhelyezkedésüket. Megjegyzem, a most ellenzékben levő pártok közül korábban kormányon többen próbáltak erre már figyelmet fordítani, de vagy nem elégséges, vagy nem jó módszert választottak, vagy például elbizonytalanodtak, elbizonytalanodhattak az előrehozott szakképzés dolgában, ami szintén rövidebb szakképzést jelenthet.

Szeretnék arra emlékeztetni, sokszor beszéltünk arról, hogy vitathatatlan, hogy a jobb szakképzés, a több gyakorlati ismeret több esélyt ad a fiataloknak a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre. Ha megengedik, csak egy egész rövid példát hadd mondjak, és akkor azt külön felszólalásban nem mondanám el. Lévén, hogy győri képviselő vagyok, egy nagyon fontos feladatot szeretnénk a győri gazdasági térségben teljesíteni. Most a tegnapi napon első alkalommal egy magyar céggel - korában már ugye egy nagy multinacionális vállalattal, de egy nagy magyar tulajdonú céggel -, egy többségi állami tulajdonban lévő céggel, a Rábával kötöttünk egy olyan szerződést a Széchenyi István Egyetemmel közösen, amelynek az a célja, hogy a szakmunkásképzéstől egészen a mérnökképzésig tudja biztosítani a fiatalok elhelyezkedését.

Amikor tehát arról beszélünk, hogy a kormány és a parlament költségvetésen és már törvényen keresztül hogyan tudja a fiatalok dolgát segíteni, akkor lehet nagy, makro, költségvetésben szereplő dolgokkal segíteni, és lehet bizony helyi szorgalmas, szívós munkával, megállapodásokkal ezen segíteni. Megjegyzem egyébként, hogy ez nemcsak Győrt érinti, hanem sok minden más megyét is érint, hiszen például a Rába Esztergomnak beszállítója, az esztergomi járműgyártó vállalatnak beszállítója, és Móron és Sárváron is van termelőüzeme. Ez a példa szerintem jó példa lehet mindenhol az országban, és ilyen értelemben teljesen mindegy, hogy melyik iparágról van szó, milyen szakmacsoportról van szó, és milyen cégméretről van szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöknek elmondani, hogy ilyen értelemben tehát mind az iskolarendszer, mind a szakképzés, mind a felsőoktatás, mind pedig a költségvetés kérdése fontos, összefüggő dolog. Mint ahogy összefügg az is, hogy a következő esztendőre, a következő évi költségvetésben tehercsökkentést, valamint az adózás leegyszerűsítését sürgetjük a Fidesz-frakció részéről, jellemzően egyébként az ötmillió forint alatti bevételt elérő körülbelül 140 ezer vállalkozás, mikrovállalkozás, önfoglalkoztató mikrovállalkozás számára.

Aztán szeretném azt elmondani, ami az önök számára biztosan közismert már, hogy Magyarországon azok a kisvállalkozások, amelyek 3 és 25 fő között foglalkoztatnak munkaerőt, a munkahelyteremtés szempontjából nagyon fontosak, jelentősek. A frakciónk tehát azt kérte, azt kéri a kormánytól, hogy a 25 főnél kevesebbet foglalkoztató kisvállalkozások életét tegye lényegesen egyszerűbbé a következő évi költségvetésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig beszélnünk kell a közfoglalkoztatásról, a közfoglalkoztatottakról, hiszen sokak számára ez jelenti az átmeneti lehetőséget, az átmeneti segítségnyújtást. A magam szempontjából én ezt egy átmeneti segítségnyújtásnak tekintem, de a munkavállaló szempontjából tekintem átmeneti segítségnyújtásnak. A közfoglalkoztatás tekintetében az a tervünk és az a célunk, hogy a következő esztendőben akár 250 ezer ember számára is tudjuk biztosítani a közfoglalkoztatás lehetőségét, és szeretném arra a figyelmüket felhívni, hogy ebben az esztendőben - különösen a Start-mintaprogramok keretében - kiváló és nagyon jó példákat látunk, amelyeket érdemes folytatni, értékteremtő tevékenységeket. Azt gondolom, hogy ez egy nagy segítség lehet azok számára és azon térségek számára, ahol átmenetileg más lehetőséget nem tudunk nyújtani. A közfoglalkoztatásra tehát vitathatatlanul szükség van, ezért biztosítja a kormány azt a 16 százalékkal nagyobb összeget a tavalyi évhez képest, tehát többet szán a kormány az emberek, családok biztonságának megteremtésére.

(9.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! A számok mellett elvekről is kell beszélni. A jövő évi költségvetés rögzíti azt a fontos elvet, amelyet megerősítettek számunkra az emberek, a családok a különböző konzultációkon, nevezetesen azt, hogy elsősorban a munkavégzés lehetőségét preferáljuk, azt támogassuk és ne a segélyezést, ne a segélyezésre fordítsuk munkavégzés nélkül a költségvetésben rendelkezésre álló összeget.

A következő évi költségvetésnek - frakciónk megítélése szerint - az EU-s források tekintetében is egy sokkal jobb pályát kell biztosítani, mint amit a szocialista kormányok biztosítottak az elmúlt időszakban, különösen ami a foglalkoztatásra vonatkozik. Képzésre, átképzésre roppant bonyolult rendszerek vannak. Azok a vállalkozások, amelyek ebbe belevágtak, pontosan tudják, hogy amikor majd kialakítjuk a keretfeltételeket az elkövetkezendő időszakra, ezeket a szempontokat sokkal egyszerűbben, sokkal világosabban, sokkal inkább az emberek, a foglalkoztatottak érdekében kell valahogy megfogalmaznunk. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy célzott támogatásként a női munkavállalók számára a Fidesz-frakció továbbra is nemcsak a munka törvénykönyve, hanem a költségvetés szempontjából is próbál erre figyelmet fordítani, célzott segítségnyújtás lehet, tehát a részmunkaidő törvényi hátterének a megteremtése. Ennek nyilván nemcsak a munkajogi szabályokban, hanem a költségvetésre vonatkozóan is kell hogy következménye legyen gazdaságtervezés, -szervezés szempontjából.

Szeretném megerősíteni, a Fidesz-frakció a napokban világosan elmondta, hogy a munka világát érintő pozitív változásokat, munkahelyteremtést és -megőrzést szolgáló intézkedéseket vár a kormánytól életkori, térbeli és bizonyos kiemelt beruházások támogatásában, vagy éppen olyan munkahelyteremtő támogatások tekintetében, ami kicsi és közepes magyar vállalkozásokra vonatkozna, és elsősorban ebben a két esztendőben, az Orbán-kormány legutóbbi két esztendeje alatt is elsősorban a hátrányos helyzetű magyarországi térségek felé irányult, irányozódott.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott 2013. évi költségvetési törvényjavaslat tehát a foglalkoztatáspolitikában célzott ösztönzést és támogatási rendszert biztosít egy bizonytalan európai gazdasági környezetben, miközben csökkenteni tudja a Magyarországra és a magyar családokra hatalmas szocialista teherként rakódó államadósságot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szilágyi László képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha azt állítanám, hogy a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi ágazat a következő évi költségvetés legnagyobb vesztese, akkor nem mondanék igazat, hiszen az egészségügy a legnagyobb vesztes. Erre egy későbbi felszólalásomban részletesen ki fogok térni. Most engedjenek meg nekem néhány észrevételt a környezetvédelmi vonatkozásokról.

A számokból és az adatokból világosan látszik, hogy a jövő évi költségvetés tovább fogja gyorsítani az immár egyébként is markáns környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatatlansági folyamatokat, amelyek az ország végleges leszakadását eredményezhetik. Tehát egyáltalán nem játék az, ami itt a számokból kilátszik. Az Orbán-kormány megalakulásától kezdve kényszerfogyókúrán tartott környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi ágazat újabb elvonásokat kénytelen elszenvedni, aligha függetlenül attól, hogy ennek az ágazatnak a képviselete nagyon gyenge a kabineten belül.

Engedjenek meg néhány idézetet. "Magyarországnak elő kell segítenie az építőiparban az energiahatékony épületekre irányuló európai kezdeményezés megvalósulását, amely a zöldtechnológiák támogatására, valamint új és felújított épületekben az energiahatékony rendszerek és az anyagok fejlesztésére irányul. Egy országos energiahatékonysági program fellendítené az építőipart, évente a lakásállomány 10 százalékának felújítása 80 ezer építőipari munkahelyet teremtene, és ez a befektetés az országnak kevesebb mint tíz év alatt megtérülne, továbbá a környezetvédelmi vállalásainkat is megoldaná." Egy másik idézet: "Olyan zöld közbeszerzési rendszert akarunk, amely a hazai vállalkozásokat részesíti előnyben, és olyan állami közösségi intézkedéssorozatot, amely a társadalmat és a gazdaságot fenntartható fejlesztési pályára állítja, valamint a környezeti szempontokat is integrálja a nemzeti fejlesztéspolitikába." Egy harmadik idézet, és tovább nem fárasztom önöket: "Az önkormányzatok részvételével energiahatékonysági program indítható a zöldbankon keresztül, panelfelújítás 80 százalékos megtakarítással, lakások szigetelése - smart grid -, középületek korszerűsítése. Szükség van a megújuló energiabefektetések elősegítésére, geotermikus hőenergia és szélenergia."

Gondolom, tudják, hogy honnan származnak ezek az idézetek. Nem a mi pártunk programjából, bár onnan is származhatnának, hanem a "nemzeti ügyek politikájából", a Fidesz 2010-es választási programjából valók ezek a programelemek. Kérdés, hogy hol vannak ezek, az elmúlt két évben mennyi valósult meg ezekből, illetve mi rajzolódik ki a 2013-as költségvetésből, lesz-e ennek bármiféle foganatja. Az LMP már harmadik éve kíváncsian várja, hogy ezek a jól hangzó és kifejezetten értelmes gondolatok mikor jelennek meg végre a végrehajtás szintjén és a költségvetési sorokban. Nagyon sajnálnánk, ha a harmadik költségvetésben sem lenne ennek érdemi fedezete. A negyedik költségvetés már választási költségvetés lesz, biztosan nem ilyesmire fog költeni majd a kormány. Azt gondoljuk, hogy most már valóban ideje lenne elindítani a zöldgazdaság élénkítését, ehelyett azt látjuk, hogy a minden hatalmat átvett gazdasági holdudvar érdekei miatt ez folyamatosan lekerül a napirendről.

Meglehetősen abszurd ez a költségvetési előterjesztés. Hadd mondjak egy példát, ami ezt kellőképpen megvilágítja. A központi költségvetés jelenleg 600 millió forintot fordít arra, hogy a valaha volt magyar uránbányászat környezeti és egészségügyi kárait valamilyen módon kezelje, utókezelje, ezzel szemben mindössze 1 milliárd forintot szánnak az épületenergetikai és energiahatékonysági célelőirányzatra. Meglehetősen csak jelképes összeg megy erre, pedig hát ezer tanulmány bizonyítja azt - és az önök programjában is ez volt leírva -, hogy a lakossági épületenergetikai fejlesztésekre szánt állami támogatás néhány éven belül teljes egészében megtérül, tízezres nagyságrendű munkahelyet teremt, és ezek valódi munkahelyek, nem pedig közmunkák. Ahelyett, hogy a kormány ilyesmivel foglalkozna, új atomenergia-blokkokról álmodozik, és máris elkezdte a közpénzek juttatását a kedvenc vállalkozóinak, hogy ezt a hatalmas beruházást előkészítse.

Tisztelt Ház! Drasztikusan, közel 20 százalékkal zsugorodik a környezet és energia operatív programra szánt fedezet, és jól látszik, hogy a kormány a zöldgazdaságot egyáltalán nem tekinti prioritásnak, szemben az idézett programpontokkal. Felhívom a figyelmet arra, hogy gyakorlatilag ez az egyetlen terület, amely Európában a válság ellenére tovább bővül, ezt nem szabad Magyarországon meghúzni, hanem stratégiai ágazattá kell tenni.

Az LMP megalakulása óta kezdeményezi és sürgeti az ökológiai adóreformot, ami nem más, mint hogy az adózás súlypontját a munkáról áthelyezzük a környezetszennyező és egészségkárosító tevékenységekre. Ettől a kormány az adókivetésben folyamatosan eltekint, és a környezetszennyezés és a magas kockázatú környezethasználatok adóztatása helyett egyéb adóelvonásokat preferál, egyben lemond azokról a bevételekről, amelyek a környezetvédelem, természetvédelem és vízügyi ágazat intézményrendszerének a működtetéséhez kellenek, amelyek nagyon fontosak lennének a népegészségügyi káros folyamatok megállítására. Ezekből a bevételekből lehetne mérsékelni a munkára rakódó közterheket. Mindennek a következménye borítékolható, és sajnos látjuk is a mindennapi tapasztalatból és a bőrünkön érezzük, hogy romlik a környezet minősége, romlanak az egészségügyi mutatók, csökken a környezet- és árvízbiztonság, stagnál a gazdaság, és elég magas szinten stabilizálódott a munkanélküliség.

Tisztelt Ház! Azért vagyunk kénytelenek elutasítani ezt az előterjesztést, mert ezzel a kormányoldal csak a romló életminőséget fogja tovább rontani, és ezzel a költségvetéssel egy fenntarthatatlan pályát erőltet az országra. A működésképtelenség határán létező hatóságok fenntartására alig lesz több forrás, de tovább látjuk azt a tendenciát, hogy forrásokat csoportosítanak át a VM-től a BM-hez, az előbbi felügyelete alatt álló vízügyi hatóságoktól újabb 20 százalékot elvonnak, miközben közmunka-finanszírozásra 17 százalékkal többet szánnak.

(9.10)

Gyorsan jegyezzük meg, hogy Európában az egyetlen ország vagyunk, amely vízállás-előrejelzésre nem szán forrásokat, miközben a lakosság elég komoly hányada lakik árvízvédelmileg érzékeny területen, és a vízgazdálkodási és árvízvédelmi feladatok immár három tárca között oszlanak meg vagy inkább tűnnek el a különböző tárcák közötti érdekek csatáiban.

Ugyanígy szinte egyedülálló, azt gondolom, a világon, hogy a kormány közmunkásokra alapozza az ár- és belvízvédelmet, pedig lássuk már be, hogy itt komoly számítógépes előrejelző rendszerekre, gépekre, műszaki megoldásokra, mérnökökre, korszerű létesítményekre volna szükség. Egyszerűen nem lehet kapával, kaszával megállítani az árvizet. Persze rengeteg élőmunkára volna szükség, de a hiányzó erőforrásokat nem fogja pótolni, hogy közmunkásokat vezénylünk ki az árterekbe. És az, hogy kétszer lekaszáljuk az ártereket és tarvágást végzünk a kis patakok medrében, ez nyilván nem fogja megoldani a problémánkat.

Elég nagy aránytévesztésre utal az, hogy a Nemzeti Környezetügyi Intézet majdnem hogy több forrást kap, mint az Országos Meteorológiai Szolgálat. Az előbb említett intézetet, ahol nem látjuk igazából a funkciót és a feladatot, egy történész-szociológus fogja vezetni, akiről lehet tudni, hogy kivel és mikor állt jó barátságban. Ez nyilvánvalóan egy ilyen kamu intézet lesz, ezzel szemben az Országos Meteorológiai Szolgálatnak pedig nagyon komoly forráshiányai vannak.

Szó esett már itt a hulladékgazdálkodási sorokról. Itt egy alapvető adófilozófiai kérdést is megvitattunk már, például a termékdíjtörvény vitája kapcsán. A termékdíj nem arra való, hogy minél jobban szorítsunk rajta és egyre több adóbevételhez juttassuk a büdzsét, hanem arra való a termékdíj, hogy megoldódjanak a hulladékgazdálkodási feladatok. Ehhez képest egyre inkább növelik a termékdíjbevételeket, hangsúlyozom: ez díj és nem adó lenne egy normális adórendszerben; ehhez képest kevesebbet szánnak 2013-ban a hulladékgazdálkodási feladatokra, mint 2012-ben, bár a 2012-es állapotok szinte értékelhetetlenek, hiszen épphogy felállt a rendszer, épphogy kiírták a közbeszerzéseket, épphogy elindultak a hasznosítási feladatok, és nem tudjuk azt, hogy igazából mekkora az a nagyságrend, amiből valóban megnyugtatóan el lehet végezni ezeket a feladatokat.

Ugyanígy lerakási illetéket, lerakási járulékot tervez a kormány bevezetni, aminek a szellemiségével abszolút egyetértünk, elmondtuk a hulladéktörvény vitájában, de itt sem a bevételgenerálás lenne a cél, hanem az, hogy a hulladékgazdálkodási feladatok megoldódjanak, és egy beruházási alap képződjön arra nézve, hogy később legyen hol ártalmatlanítani és hasznosítani a hulladékot.

Természetvédelmi kártalanításra, erdőfelújításra nagyon kevés pénz jut, és azt gondoljuk, hogy ezzel ökopártként nem lehet azonosulni, és ilyen költségvetési sorok mellett ez a feladat nem elvégezhető.

Elég kevés forrást szán a kormány a védett területek állami tulajdonba vételére. Ez egy évek óta húzódó kötelezettség, mindig csak kitolják a határidejét, és nem oldódik meg. Jó hír viszont, hogy a Natura 2000-es területekhez kapcsolódó kifizetéseknél lesz forrás, ugyanakkor ugyanezeknek a területeknek a kezelési terveiről nem rendelkezik a kormány, pedig nyilvánvalóan fontos lenne tervezni, hogy kiderülhessen, milyen korlátozásokkal kell a védett területen gazdálkodóknak számolniuk, és miért járna nekik kompenzációs pénz. Ez biztos, hogy egy elhanyagolt terület, és többet kellene ezzel foglalkozni.

A vidékfejlesztési tárcánál lévő agrárium helyzete némiképp jobb, mint a természetvédelemé, de ezért keveselljük a vidékfejlesztésre és az életminőség javítására, tanyafejlesztésre, agrárkutató intézetekre, génmegőrző intézményrendszerre fordítható pénzt, ezt módosító indítványokkal majd annak idején szeretnénk javítani.

A vidékfejlesztés összességében szintén vesztesnek számít, míg a 2012-es költségvetésben az EU és a hazai források összesen 231 milliárdot képeztek, addig 2013-ban ez lényegesen kevesebb, 219 milliárd, a vidékfejlesztésre sokkal komolyabb forrásokat kellene szánni.

Ugyanígy az állattartók is vesztesként kerülnek ki, ha ez a költségvetés így marad, hiszen a nemzeti kiegészítő támogatások csökkennek, és ez teszi ki a juhászatnak, a húsmarhatartóknak és a tejágazatnak folyósított juttatások jelentősebb részét.

A katasztrófavédelem bármilyen fontos is, és többször deklarálták és láttunk nagyon csúnya eseteket, hogy erre milyen nagy szükség van, egy vesztes, hiszen bár több lesz az igazgatási forrás, de a működési kiadásokra a tavalyinak csupán a fele jut, és ugyanígy a különböző katasztrófaelhárítási feladatokra nagyon kevés forrást allokál a kormány. És nemcsak a nagy környezeti katasztrófák, hanem az emberi életet mindennap veszélyeztető környezetkárosítások megelőzésére, megszüntetésére is keveselljük a forrásokat. A kisméretű szállópor-koncentráció csökkentése, akár a parlagfű elleni védekezés, az ivóvízbázis-védelmi program végrehajtása vagy a zajvédelmi beruházások, ez mind-mind olyan terület, amelyre komoly ígéreteket kapott az ország, de nem látjuk a konkrét cselekvéseket, és nem látjuk ennek a költségvetési alátámasztását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Mile Lajos tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Karvalics Ottó képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

KARVALICS OTTÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy költségvetés tervezésénél sokszor elhangzott, hogy ne a múlttal foglalkozzunk. Kénytelenek vagyunk a múlttal foglalkozni, mert az örökség meghatározza, hogy hogyan tudunk előremenni. Szívesen tennénk ezt, úgy gondolom, az éppen kormányzó koalíció, a KDNP-Fidesz-csoport szívesen megtenné ezt, főleg azért, mert ebben az örökségben a korlátok sokkal súlyosabbak, mint a lehetőségek. Lehetőség alig van, korlátok bőven vannak ebben az örökségben.

Mégis a költségvetést meg kell alkotni, és a költségvetésnek céljának kell lenni. A ma tárgyalt költségvetés célja a stabilitás és az ország növekvő pályára állítása. Ezt a jövő évi sarokszámok vonatkozásában többen megfogalmazták.

Végre időben megkezdődhet a tárgyalás, a tervezés, még a nyár beköszönte előtt megismerhetők lesznek ezek a sarokszámok. Ebben is teljesítettük a nagyobb közösség, az Unió elvárását. Az államháztartási hiány tartósan 3 százalék alatt marad, ezt már az Unió is elismerte.

De térjünk vissza hazai vizekre! Vajon mit jelent az embereknek a stabilitás? Az elődök által felhalmozott államadósság csökkentését, ezáltal a fiatalok terheinek mérséklését. Ha maradunk ezen az úton, amit kijelöltünk a költségvetésben, akkor van arra remény, hogy a magyar csecsemő nem a korábban felhalmozott adósságot fizeti élete végéig. Ha maradunk ezen az úton, akkor nemcsak azok a szülők nevelik munkára, építésre gyermekeiket, akiknek ehhez kedvük vagy szerencséjük van, hanem maga az állam is. A körülmények is meg fogják mutatni, hogy dolgozni érdemes, és nem csak a társadalom egy része munkálkodik majd ennek a nemzetnek az épülésén.

Ahonnan én érkeztem az Országgyűlésbe, Somogy megye déli részéről, Barcs és Nagyatád térségéből, ott érték a munka. Nagyon megbecsüli a helyét az, aki dolgozni akar, hiszen kevés a lehetőség. Ezért lettünk mi a horvát határ mentén hátrányos helyzetű térség. Pedig a munka biztos bevétel, alapkő minden Barcs és Nagyatád környéki család számára is. Most mégsem panaszkodni szeretnék, és nem a panasz szól belőlem, hiszen a kezdeti számadatok a stabilitás felé vezető utat igazolják.

2009 májusában 1141 álláskeresőt tartott nyilván a munkaügyi központ Barcs városában. Közülük 375-en egy éven át hiába kopogtattak munkáért. Ez tehát a 2009. Az idei év ugyanezen hónapjában 1059 főt tartottunk nyilván, tehát kevesebbet. Köztük immár 239 ember volt az, aki egy éve nem talált állást.

2009 és az idei év között kisvárosi léptékben ez komoly különbség, nagy eredmény. A harmadával csökkent azoknak a száma, akik egy éven át hiába kopogtattak, pedig, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, 2009 májusában is volt közmunka, mégis így alakult a helyzet.

(9.20)

Nagyatádon 208-cal csökkent az álláskeresők száma 2009 májusához képest, az egy éven belül munkát nem találók száma megfeleződött.

Tisztelt Országgyűlés! Szűkebb hazám felé fordulva elmondhatom, hogy a munka ott is érték. Példát mutat, akinek szülei reggel óvodába, iskolába viszik a gyereket, majd dolgozni mennek; ők segítenek és akarnak is segíteni ennek az országnak a felemelkedésben. De azok is segítenének, akik nagyobb kockázattal nem az alkalmazotti, hanem a vállalkozói lét mellett döntöttek. 42 vállalkozás már jelentkezett, és 34 alkalmas is volt Somogy megyéből arra a pályázatra, amellyel 333 új munkahely jöhet létre. Ebből 324 helyre nyilvántartott álláskeresőt vennének fel a cégek úgy, hogy a jelenlegi létszámukat megőrzik két évig. A Dél-Somogyban élőknek ezt jelentik a sarokszámok, amelyek a költségvetésben megfogalmazódtak.

De nem csak miattuk kell felelősségteljes költségvetést készíteni, ez ugyanis az egész ország érdeke, hogy még egyszer ne fordulhasson elő az, hogy ükunokáink vacsoráját esszük meg néhány esztendő alatt ebben az országban a felelőtlen gazdálkodás miatt. Érdekünk azért is, hogy többé ne fordulhasson elő az, hogy kirakatberuházások tömkelegét építjük, miközben az emberek segélyért állnak sorba az önkormányzatok előtt. És felelősségteljes, kiszámítható és jövőbe mutató költségvetést kell készítenünk azért is, hogy ne maradjon parlagon a magyar föld, hogy akinek portája van, az tudja, be kell azt vetni, hogy a végén aratni is lehessen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Molnár Csaba képviselő úr, független országgyűlési képviselő. Tájékoztatom, képviselő úr, 11 perc a rendelkezésre álló időkeret. Megadom a szót.

DR. MOLNÁR CSABA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés általános vitájáról lévén szó, engedjék meg, hogy a tartalmi elemzés előtt a benyújtás körülményeivel kezdjem. Tudniillik azzal, hogy vajon mi indokolja a valóságban azt, hogy a szokásoktól eltérően egy ilyen nyári rendkívüli ülésszakon tárgyalja az Országgyűlés a költségvetési javaslatot. Azok az érvek, amiket a kormányoldal ennek kapcsán felhoz, tudniillik, hogy így kiszámíthatóbb lesz a költségvetés, hogy így majd vissza lehet szerezni a nemzetközi piacok bizalmát, ennek kapcsán az embernek déj vu érzése támad, hiszen ugyanezekkel az érvekkel találkoztunk 2000-ben, amikor a kétéves költségvetését nyújtotta be az előző Orbán-kormány. Akkor is tudtuk, most is tudjuk, hogy nem ezek a valódi okok. Akkor is tudtuk, hogy nem a kiszámíthatóság miatt kellett kétéves költségvetést benyújtani, hanem azért, hogy ne legyen a választási év előtti évben költségvetési vita, hogy az akkori renitens kisebbik koalíciós partnert, Torgyán Józsefet és pártját meg lehessen rendszabályozni. (Babák Mihály: Ez miről beszél?)

Most is látjuk, hogy teljesen más okok lehetnek mögötte, hiszen ez nem segíti elő a költségvetés kiszámíthatóságát. Inkább arról lehet szó, hogy azért készít elő és terjeszt be a kormány az Országgyűlés elé egy ilyen látszatköltségvetést, mert ha a valódi számokat ismernénk, hiszen a valódi számok most nyáron még nem ismertek, ezt az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács is elismeri, ha a valódi számokat ismernénk, akkor nyilvánvalóan jóval nagyobb vitára kerülne sor. Nem itt, a parlamentben, az általában nem szokta érdekelni a kormányoldalt, hanem a Fidesz-frakción belül, a kormány és a fideszes polgármesterek között. Nagyon jól látszik tehát, hogy egy belső hatalmi harc az, ami miatt előre kellett hozni a költségvetés tervezését, hiszen nyilván a valódi számok ismeretében ez már jóval bonyolultabb lenne. Teszem hozzá, úgy értékelem, úgy értékeljük, hogy egyébként sem fogja ez a költségvetés még az őszt sem megérni. Magyarán a normál időpontban, szeptemberben, októberben nyilván ezt a vitát nemcsak folytatjuk, hanem újra is fogjuk majd kezdeni.

Tisztelt Országgyűlés! Milyen is ez a költségvetés valójában, hiszen nyilvánvalóan azokkal az álomszerű képekkel, amivel a kormány és annak is költségvetésért felelős minisztere, Matolcsy miniszter úr leírja, az inkább csak az álmok birodalmába tartozik. Én úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez a költségvetés a fenntarthatatlanság, az igazságtalanság és a további töpörödés és zsugorodás költségvetése. Mit is értünk ez alatt? A fenntarthatatlanság költségvetése azt jelenti, hogy bár a kormány politikájának, gazdaság- és költségvetés-politikájának fókuszában, legalábbis a javaslat szerint, jól láthatóan a hiány csökkentése, a költségvetési stabilitás van, mégis úgy tűnik, hogy ezt nem átfogó, nagy, 10-20-30 év múlva is ható strukturális reformokkal próbálja elérni a kormány, hanem úgy, ahogy eddig is tette, toldozgatással és foldozgatással.

Az már önmagában, azt gondolom, üdvözlendő bölcs belátás a kormány részéről, hogy fontosnak tartja a költségvetési hiányt. Emlékezzünk vissza, 2010 tavaszán-nyarán a frissen megalakult Orbán-kormány az akkor, előző baloldali kormány által 4 százalékon átadott hiányt még 6,5-7 százalékra szerette volna emelni, most már hál' isten belátta, hogy erről nincsen szó. (Ékes József: Ez nagy tévedés!) A költségvetési hiányt tartani kell, de teszem hozzá, nem azon a módon és úton, hogy ezt a beterjesztett költségvetési javaslatban látjuk. Ugyanis ez úgy tudja tartani ezt a hiánycélt, hogy a bevételi oldalon folytatódik az ellopott nyugdíjvagyon felélése, szintén a bevételi oldalon megmaradnak az értelmetlen, a gazdaságot visszavető különadók, a költségvetés kiadási oldalán pedig folytatódik az egészségügy, az oktatás és az önkormányzatok további lezüllesztése.

Engedje meg a tisztelt Ház, hogy egyetlenegy tételről ezek közül külön beszéljek, a gazdasági növekedést megalapozó beruházásokról, hiszen Matolcsy miniszter úr azt mondta, hogy 2013 már a beruházások éve lesz. Kérdezem én, hogy hol látjuk ezt. Vannak-e ennek bármilyen nyomai? A költségvetés tervezésében, de általában a beruházáspolitikában megtanulhattuk az elmúlt húszegynéhány évben, hogy egy beruházás a döntéstől a megvalósulásig legalább két-három évig eltart. Nagyon jól látható ez a Mercedes- vagy az Audi- beruházás esetén, a Mercedes-beruházásról a Gyurcsány-kormány, az Audi-beruházásról a Bajnai-kormány döntött. Most ennek a kormánynak az időszakában a megvalósulás időszakát éljük csak.

Magyarán szólva ahhoz, hogy 2013-ban hatalmas munkahelyteremtő beruházások legyenek Magyarországon, már 2010-ben, legkésőbb 2011-ben meg kellett volna köttessenek az erről szóló nagy nemzetközi megállapodások. Valamennyien tudjuk, hogy ilyen megállapodások nem voltak. Vagyis 2013-ban nem várhatóak nagyberuházások. Sajnos, mivel már idén sem voltak ilyen típusú megállapodások, ezért a helyzet rosszabb, már 2015-ben és 2016-ban, egy következő kormány idején sem várhatjuk azt, hogy igazán jelentős nagyberuházások legyenek Magyarországon, mert a mostani kormány nem foglalkozott azzal, hogy egy gazdaságélénkítő programban ezeket a szerződéseket megkösse. Azt látjuk tehát, hogy a nyugdíjpillér megölésével egyik oldalon és a továbbra is fenntartott, gazdaságellenes különadók fenntartásával a másik oldalon az történik, hogy Orbán Viktor a saját jelenét úgy biztosítja, hogy ezzel párhuzamosan feléli az ország jövőjét.

A második jelző, amivel leírtuk a költségvetést a fenntarthatatlan mellett, az az igazságtalan. Miért tartjuk, tartom ezt igazságtalannak? Azért igazságtalan a költségvetés, mert egyrészt rosszul osztja el a terheket, másrészt pedig rosszul osztja el a rendelkezésre álló forrásokat. A terhek rossz elosztásáról az elmúlt egy-két napban, már hétfő óta sokat beszéltünk az Országgyűlésben. Arról van szó, hogy terheket vesz le ez a költségvetési javaslat a legtehetősebbek, a leggazdagabbak válláról, és újabb terheket helyez az idősekre, a betegekre, a szegényebbekre vagy akár a fogyatékosokra. Látszik, hogy az egykulcsos adó kiteljesítése, hogy most már adóalap-kiegészítés sem lesz január 1-jétől, ez csak a legtehetősebbeknek jó. Látszik viszont, hogy ezzel párhuzamosan a tervezett, sőt egyes kutatók szerint még a tervezettnél is magasabbra várható infláció, illetve a költségvetésben jelentkező egyéb pluszterhek, gondoljunk például csak a tandíjra, amelyet persze nem neveznek tandíjnak, de valamennyien, akik fizetni fogják, tudják, hogy tandíjról van szó, brutális méretű tandíjról van szó, mind-mind mutatja azt, hogy milyen igazságtalan a költségvetés teherelosztása.

És igazságtalan a költségvetésnek, utaltam rá, a forráselosztása is, hiszen a legfontosabb, valamennyiünket érintő nagy költségvetési fejezetekre egyre kevesebbet költ, így az oktatásra és egészségügyre, vannak viszont teljesen értelmezhetetlen olyan kiadások, amiket, azt gondolom, józan ésszel senkinek nem kellene a költségvetésbe terveznie. Ilyen például, mondjuk, a terrorelhárító központ költségvetésének a további növelése, vagy az állami felesleges és válság idején megkérdőjelezhető új stadionberuházások.

(9.30)

Engedjék meg, hogy egyről külön beszéljek ezek közül, a forrásoldalon, a csökkentés oldalán, ez pedig az egészségügy. Az egészségügyi közkiadások ezen költségvetés tervezete szerint nagyon jelentősen csökkenni fognak, az elmúlt tíz év legalacsonyabb ilyen tervezését láthatjuk. 9 százalékról a költségvetés kiadási oldalát nézve, 8,3 százalékra csökken az egészségügyi közkiadások összege, ezzel Magyarország az egészségügyi közkiadások GDP-hez vagy költségvetéshez mért arányát tekintve a legrosszabb helyen áll a visegrádi országok között.

Másik oldalon pedig látjuk, hogy mi történik a gyógyszerkasszával. Csak két számot hadd mondjak. 158 milliárd forintra tervezi a költségvetés a gyógyszerkasszát. Ez a 158 milliárd forint csak a 43 százaléka annak, amit 2011-ben gyógyszertámogatásokra a magyar állam elköltött, vagyis köszönő viszonyban nincsen a valósággal az a gyógyszerkassza-tervezés, amit itt a költségvetési tervezetben láthatunk.

A harmadik jelző, amit használtam, az igazságtalanság és a fenntarthatatlanság mellett a töpörödés, a zsugorodás költségvetése. Könnyű ezt belátni: zsugorodni fog a gazdaság, töpörödni fognak a vállalkozások és a polgárok egyaránt. Az, hogy zsugorodni fog a gazdaság, már látszódik. Azt az 1,5-1,6 százalékos GDP-arányos növekedést, amiről a kormány álmaiban, itt, a költségvetés tervezésében olvashatunk, senki nem igazolja.

Az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács szerint alacsonyabb növekedés lesz, a Magyar Nemzeti Bank szerint nem lesz növekedés, de például a GKI gazdaságkutató szerint 1,5 százalékos visszaesés, tehát recesszió lesz majd Magyarországon. Nem lesznek beruházások, erről már beszéltem korábban. Ahogy az Állami Számvevőszék nagyon pontosan leírja, az export növekedésének az üteme, amit a kormány elvárna 2013-tól, megint köszönő viszonyban sincsen a valósággal.

Töpörödik tehát a gazdaság. Zsugorodnak emellett a vállalkozások, zsugorodnak azért, mert a kormány különadó-politikájának következtében nincsen Magyarországon hitel, vagyis nincs pénz a gazdaságban, ami a gazdaság motorját olajozni tudná, az EU-s források kifizetése szinte teljes egészében megállt. Érdemes megnézni az erről szóló, nemrégiben megjelent jelentést, és mivel jelentős, fontos állami beruházások sincsenek, ezért a gazdaságban a vállalkozások növekedésére sem számíthatunk 2013-ban. A polgárok pedig már most is a bőrükön érzik, mit látunk: csökkenő reálbérek vannak Magyarországon, a bérnövekedést a brutális, 4-5 százalékos, Európa-bajnok infláció el fogja vinni majd a családoktól, és azok a növekvő adóterhek, amelyekkel találkoztunk, mind-mind azt mutatják, hogy nemcsak a vállalkozásoknak és általában a költségvetésnek, hanem az ország polgárainak is nagyon nehéz éve lesz 2013.

Az, amit a kormány ígért, hogy az adócsökkentés kormánya és a munkahelyteremtés kormánya lesz, ezek a 2013-as költségvetés tervezésében nem látszanak. Adócsökkentés helyett egy egész sor új adó és adóemelés van, munkahelyteremtés helyett pedig nézzük meg a mai KSH-adatokat. Frissen megjelent mai adat, hogy 11,2 százalékos munkanélküliségi ráta van Magyarországon, és az elmúlt egy évben nemhogy nem csökkent, hanem 0,2 százalékkal nőtt a munkanélküliség.

Ez a költségvetés tehát az elmúlt jó néhány év legrosszabb költségvetése, egy igazi fércmű, ami - teljesen bizonyos vagyok benne, hogy - még az őszt sem fogja megérni; egy olyan költségvetésről van szó, amit még módosító javaslatokkal sem lehet foltozgatni, ezért nyilván az lenne a jó, ha a kormány nem a nyári ülésszakon ezt a fércművet tárgyalná (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem normálisan, szeptember-októberben (Az elnök ismét csenget.) egy új költségvetési javaslatot tenne az Országgyűlés asztalára.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Fejér Andor képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

FEJÉR ANDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég nagy baj van akkor, amikor az ember el sem pirul attól az arcátlanságtól, amit elmond ebben a Házban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha jól emlékszem, ön az előző kormánynak egyik minisztere volt. (Dr. Lamperth Mónika: Ezt a memóriát!) Tessék? (Dr. Lamperth Mónika: Ezt a memóriát!) Tisztelt Képviselő Asszony! Van ott egy monitor, amin van négy gomb, szíveskedjen gombot nyomni (Göndör István: Meglesz!), és én tisztelettel meg fogom önt hallgatni.

Azokat a jelzőket, amelyeket ön használt, tisztelt miniszterelnök úr (Dr. Molnár Csaba: Miniszterelnök úr? - Közbeszólások az MSZP és a függetlenek padsoraiban.), már megszoktam öntől, volt szerencsém egy-két olyan rendezvényen részt venni, amelynek ön vendége volt. Csak egyet-kettőt engedjen meg!

Ellopott nyugdíjvagyonról beszél ön. Tisztelt Képviselő Úr! Az ellopás az a cselekmény, amelyet önök követtek el az előző ciklusban. Ha jól emlékszem, több büntetőeljárást is indítottak az önök képviselői ellen. A magánnyugdíjról való rendelkezést az Országgyűlés törvényben fogadta el.

Érdekes módon nem jutott eszébe önnek az sem, hogy mondjuk, 80 százalék fölöttire sikerült föltornászniuk a hiányt, és mintegy 1340 milliárd forint az a tétel, amelyet az országnak ebben az évben csak kamattörlesztésre kell kifizetnie.

Nőtt a munkanélküliség, de érdekes módon ezzel kapcsolatosan nem jut eszébe, hogy a Statisztikai Hivatal azt is leírja, hogy mintegy 60 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ha így állítja párba ezeket az adatokat, mindjárt más képet találhatunk.

Azt a rengeteg ellentmondást, ami az ön felszólalásában található, tisztelt képviselő úr, engedje meg, hogy visszautasítsam. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Gondolom, majd egy további csörtében folytatjuk ezt a beszélgetést.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ékes József képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Aranyos bája van annak, hogy Molnár Csaba föláll mint volt miniszter, és 12 percen keresztül szajkózza és erősen próbálja az Orbán-kormányt lejáratni.

Nekem volt egy vitám Gyurcsány Ferenccel ezelőtt pár hónappal (Dr. Lamperth Mónika: Nem kell hozzá segítség!), amikor ő is hasonlóképpen próbált reagálni, csak nagyon sok dolgot elfelejtenek. Kovács Tibor képviselőtársam, Kiss Péter képviselőtársam, Molnár Csaba is visszatért a 2000-es Orbán-kormány idejére, utána mindenki azzal próbál foglalkozni, hogy ne a 8 évvel foglalkozzunk. Ezt tegnap Szanyi Tibor is elmondta itt a parlament üléstermében. Csak ha megnézzük az összes olyan mutatót, ami 2002-től a nemzetközi piacon is számít, és annak a 2010-es lezárását, akkor Molnár Csaba képviselőtársam nem tud olyan mutatót mondani, ami a nemzetközi piacon az önök idejéből adódóan javult volna. Hisz ha azt nézzük, hogy 2002-ben az államadósság 53 százalék volt, hova tetszettek föltornászni? 82,6 százalékra.

A vállalatok hitelállományát hova tetszettek föltornászni? Az állampolgárok hitelfelvételét hova tetszettek föltornászni? És ha mellette megnézzük azt, hogy 2004 óta Magyarország az Európai Unió tagja, soha egyetlenegy mutatóval nem tudtak úgy bizonyítani, hogy Magyarországgal szemben 2011-ben kötelezettségszegési eljárás ne folytatódott volna. Folyamatosan! Tehát 2004 óta egyetlen mutatóval nem tudták bizonyítani azt, hogy Magyarország költségvetése, belső-külső adósságállománya, tartalékai megfeleltek volna az Európai Unió előírásainak. Ezt mondtam Gyurcsány Ferencnek is.

És amikor ön Orbán Viktorral és a Fidesz belső harcával foglalkozik, hogy ezért kell költségvetést csinálni, ez egy óriási nagy tévedés, képviselőtársam! Ezért kell költségvetést csinálni, hogy valóban az a kezdődő bizalom, ami az Európai Unión belül is kialakult, hosszas viták árán, de mégis kialakult (Kovács Tibor: Ki veszítette el a bizalmat?); és a kötelezettségszegési eljárást a jövő évben megszüntetik Magyarországgal szemben; a másik pedig, a kohéziós alapoknál is, amit gerjesztettek az Európai Unión belül, az is végső soron pozitív eredménnyel zárult. Ha nálunk belső vita lenne, akkor önöknél mi volt 2009-ben, amikor Gyurcsány fogta magát és lemondott? Miért is mondott le? Mert tökéletesen működött az önök rendszere?

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök úgy gazdálkodtak 2009-2010-ben, hogy fölhasználtak az európai uniós forrásokból és a Világbank-, IMF-hitelekből 13,6 milliárd eurót. Mire költötték? Tegye fel magának a kérdést: mire költötték, amikor minden mutató tulajdonképpen rosszabbá és rosszabbá vált?! Miből finanszírozták az országot, kedves Molnár Csaba képviselőtársam, mint volt miniszter?! Hitelből finanszírozták. (Kovács Tibor: És most? - Dr. Lamperth Mónika, csitító kézmozdulatokkal: Nyugi van! Nyugi! Nyugi!)

(9.40)

Ennek a kormánynak abból a válságból kell kikerülnie, amibe önök taszították az országot, mert a 2010. évben is a költségvetési hiányt úgy próbálták beállítani, hogy 3 százalék környékére, de mindenki tudta azt, hogy 7,5 százalék környékére fog kijönni, ezért kellett a bankadót bevezetni 2010-ben. Képviselőtársaim! Én szeretném önöket arra kérni, hogyha hozzászólnak, mert nagyon sok miniszter és államtitkár ül önök között, ha hozzászólnak, akkor tessenek szembesülni azzal a ténnyel, amit a 8 év folyamán tettek. Beszéljenek a munkanélküliségről! Hogy zárták a 2010. évet a munkanélküliség területén? 11,7 százalékkal. Mi volt 2002-ben? 5,6 százalék. Tehát hova juttatták a munkanélküliségi ráta kérdéskörét? Emelkedett. Tehát nemhogy csökkent volna, hanem emelkedett. Betervezték a 2009. év gazdasági növekedését mínusz 1,5 százalékra. Mennyi lett belőle? 6,5 százalék. Nincs szégyenérzete, képviselőtársam? Tehát amikor ezekről beszélünk, akkor tessék a tényeket világosan feltárni, szembesülni vele - Lamperth Mónika hiába csóválja a fejét -, ezek a mutatók. (Dr. Lamperth Mónika: Milyen nagy hatással vagyok magára! Ez engem lenyűgöz.) Képviselő asszony, ezek a mutatók, és ebből kell ennek a kormánynak ezt az országot kihúznia.

Minden egyes évben, 2011-12-13-ban is csak a kamatterhek, amik az országot sújtják az önök hitelfelvételéből adódóan, csak a kamatterhek 1300 milliárd forint, és akkor még a kamatról nem is beszélünk, a hitelről nem is beszélünk. Tehát ezekre rendre vissza kell szolgáltatni, és 2014-ig Magyarországnak az önök által felvett hitelt vissza kell fizetnie. Képviselőtársaim! Ha ilyen mínusszal indul egy költségvetés, és ha mégis a költségvetés úgy tud zárni, hogy évente minimum 2-3 százalékkal tudja csökkenteni az adósságállományt, mellette pedig 3 százalék alatt tudja produkálni a költségvetési hiányt, akkor önöknek dicséretet kellene mondani azért, hogy ez a kormány azt a káoszt, amit önök okoztak, mégis megpróbálja rendbe rakni.

Kovács Tibor mondta, hogy homokra építi a házát. Biztos ismeri azt a könyvet, hogy "Homokba süllyedt város". Tehát az országot abba a tendenciába süllyesztették bele, és egyetlenegy év alatt, amit tulajdonképpen a pénzügyi világválságra hivatkozva próbálnak meg állandóan mondani, de nem veszik tudomásul azt, hogy most Európában folytatódik a válság, és ennek a válságnak sajnos ebből a szempontból Magyarország is vesztese, de mégsem olyan mértékben, mint ahogy Görögország, Spanyolország vagy ahogy Olaszország, és mondjuk, Ciprus áll. Tehát ennek ellenére Magyarország mégis ezekben a kérdésekben előrébb tudott lépni. A másik oldalon pedig, hogyha megnézzük az Európai Unión belül, azon kevés ország közé tartozik, amelyik tudja azokat a mutatókat produkálni, amit az Európai Unió költségvetése, vagy az Európai Unió tulajdonképpen Magyarországtól ebből a szempontból elvár; elvár, mondom, hogy elvár, mert ezt elvárta volna 2004-től fogva önökkel szemben is, de sajnos soha nem tudták teljesíteni.

Volner János képviselőtársam mondta az önkormányzatok kérdését, hogy 400 milliárd forinttal csökken az önkormányzatok költségvetési kerete. Képviselőtársam, azt elfelejtette mondani, hogy az önkormányzatok esetében a feladat 60 százalékkal elkerül az önkormányzatoktól. Tehát annyival kevesebb feladatot kell azért végrehajtaniuk, hogy vele szemben 400 milliárddal csökken a költségvetés, hisz az oktatási intézmények, az egészségügy mellett a járási hivatalok kialakítása, a közigazgatási hivatalok kialakítása rengeteg olyan feladatot vesz át az önkormányzatoktól, ami miatt teljesen logikus, hogy azok a normatívák, amelyek azokra a feladatokra előtte voltak szánva, annyival kevesebb lesz az önkormányzatoknál. Tehát nem lesz radikális olyan lépés itt, a gépkocsiadóval kapcsolatban lesz bizonyos mértékű csökkenés az önkormányzatoknál. Tehát ahhoz a megmaradt feladathoz az önkormányzatok továbbra is azokat az adófajtákat, amelyeket önkormányzatonként bevezettek, az tulajdonképpen helyben marad, továbbra is fel tudják használni a csökkentett tevékenységi kör mellett is.

Tehát én szeretném, ha ezt Volner képviselőtársam is elismerné, hogy vele párhuzamosan rengeteg feladat el fog kerülni az önkormányzatoktól, és így teljesen logikus, hogy az a megmaradó pénz, ami náluk marad, abból sokkal jobban tudnak gazdálkodni, mint adott esetben az eddigi hónapokban, ahol az állam 49 százalékban járult hozzá, és az önkormányzatoknak kellett kiegészíteni, mondjuk, az oktatás területén is 51 százalékkal a költségvetési hányadokat.

Szeretném még egyszer arra kérni szocialista képviselőtársaimat, mert tegnap is Szanyi Tibor és még jó páran próbáltak érvelni, és szidni a jelenlegi kormányt, az önök 8 évét kellene gondolatban úgy helyre rakni, hogy mit tettek, milyen eredménnyel tették, és mit okoztak ennek az országnak, és utána kritikát megfogalmazni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek. Illő tisztelettel szeretném jelezni képviselőtársaimnak, hogy mindenkinek van lehetősége szót kérni, és gondolom, hogy a felszólalás közben nem vezet célra, ha túl hangosan bekiabálunk a másik oldalra. Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szólás lehetőségét. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is azért mentem ki az imént, mert nehéz volt hallgatni Molnár Csaba hozzászólását. Igen, a 2013. évi költségvetés előkészítése van napirenden, és nyilvánvaló, hogy egy tervet a reálfolyamatok befolyásolják a bevételi és kiadási oldalon is, de arról beszélni, hogy 2013-ban ki lesz a vesztes, ez egy totális depressziókeltés, az országban azt akarják elhitetni független képviselőtársaim, hogy itt veszteseket produkál az állami költségvetés. Úgy gondolom, különösen Molnár Csaba részéről jó lenne - figyelhetne rám -, hogy szerénységgel és önkritikával, sőt, mea culpával, mint egy volt kormánytag viselkedhetne, ugyanis el szeretném mondani mindenki előtt, hogy egyetlenegy évben nem jött be a költségvetés számítása, amit korábban produkáltak, és gyakorlatilag túlzottdeficit-eljárás alá kerültünk, az egész ország, és eladósodott a költségvetés kapcsán, amelyet nem tudtak sosem betartani.

El szeretném mondani, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves magyarok, hogy minden következménye annak, hogy korábban egy költségvetési szám bevétele és kiadása sem jött be, következménye, és minden mai problémánknak gyökere az, hogy az ország akkor adósodott el, és nem tudjuk miért, amikor nem kellett volna. Ma lehetne arról tárgyalni, hogy lépjük túl a költségvetés hiánykereteit, bár nem tehetjük, mert kötnek a szerződéseink. Ma a gazdaságélénkítésre lenne lehetőségünk, de önök akkor elmulasztották ezt a lépést, és fontos, hogy a gazdaságba nem invesztáltak ezekből a túlzott kiadásokból, amikor lehetett volna és fontos lett volna, hanem valahol elköltötték. Úgy gondolom, hogy mea culpa járna az egész országnak, tisztelt Molnár Csaba független képviselőtársam, szerénység, önkritika, ugyanis az az igazság, hogy önnek minden szava itt, ebben a parlamentben hiteltelen.

Elnök úr, köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra következik Nyikos László képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ékes képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy én most azzal nem foglalkozom, hogy az államháztartás két alrendszere között a feladatok hogyan csoportosulnak át a helyi önkormányzatoktól a központi kormányzathoz a vagyonnal együtt, hanem ennek finanszírozása szempontjából mondom, hogy az a gond ezzel, hogy nem áttekinthető a költségvetési törvényjavaslatban annak a 400 milliárd forintnak a telepítése, hogy ez hová került, melyik tárcánál található meg. Ehhez valóságos felfedező körútra kell vállalkozni annak, aki ezt meg akarja ismerni; tehát nem lehet követni a nyomát ezeknek az összegeknek.

A másik, ami talán még fontosabb és súlyosabb, hogy azok a hatásvizsgálatok, elemzések hiányoznak a törvényjavaslat indokolásából, a részletes indokolásból is, pontosabban: abból a vaskos tanulmányból is, hogy vajon milyen gondokat jelent ez a helyi önkormányzatoknál. Részben az ott maradó pénz elegendő lesz-e a megmaradó feladatok finanszírozásához, illetve milyen hatása lesz ennek? Egy példát mondok: a gépjárműadó ott maradó részének csökkentése milyen pénzügyi problémákat okozhat a helyi önkormányzatoknál? Tehát a költségvetés szempontjából ilyen gondok vannak.

A feladatátcsoportosításon túl vagyunk, a helyi önkormányzatokról szóló törvény ezeket elrendezte, nem túl nagy meggyőződéssel fogadtuk ezt a döntést, de ezen túlvagyunk, a finanszírozás viszont nem áttekinthető. Ez egy nagyon komoly probléma, a költségvetési elvek figyelembevétele itt, ezen a téren is hiányzik, ez az én problémám.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szilágyi Péter képviselő úrnak, LMP-képviselőcsoport.

(9.50)

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm, elnök úr. Én is az Ékes képviselőtársam által elmondottakra szeretnék reagálni, az önkormányzatokkal kapcsolatosan.

Valóban, amikor erről a 400 milliárd forintos csökkentésről beszélünk, akkor a kormánypárti politikusok előszeretettel takaróznak a feladatcsoportosítással, de nem az ellenzéki politikusok mondják, nem az LMP mondja azt, hogy teljesen megalapozatlan ez a számítás, hanem ez az ÁSZ-jelentésben van benne.

Ha a képviselőtársam megnézte az ÁSZ-jelentést, akkor láthatja, hogy az ÁSZ a IX. fejezetnek a 6,6 százalékát találta megalapozottnak. Azonkívül igen komoly bizonytalanságot lát szintén az ÁSZ-jelentés abban, hogy az általános tartalékból a fejezeten belül hogyan fogják tudni a települések igénybe venni az eddigi normatíváknak megfelelő összegeket. És ami a legfontosabb és talán a legsúlyosabb dolog: nemcsak nekünk, de az ÁSZ-nak is hasraütésszerűnek tűnik a feladatátcsoportosításból eredő összegeknek a meghatározása - egyszerűen nem készült semmilyen háttértanulmány. Az ÁSZ alelnöke, illetve a minisztérium főosztályvezetője a bizottsági ülésen ígérték meg, hogy majd valamikor a bizottság rendelkezésére fogják bocsátani ezeket a háttértanulmányokat. Ha jól tudom, akkor ez a mai napig nem történt meg, és én élek a gyanúperrel, hogy ilyen háttértanulmány nem is létezik, ezért tartjuk megalapozatlannak ezt a költségvetést.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Azzal kapcsolatban, amit Nyikos képviselőtársam és az LMP-s képviselőtársam mondott: én is ott ültem a költségvetési bizottságban, amikor az ÁSZ és a Költségvetési Tanács a maga részéről megfogalmazta az aggályait, de vegyük figyelembe, hogy az előző időszakhoz képest, ebben az esetben is, amikor az ÁSZ megfogalmazta a vélt feszültséget a költségvetésen belül, még mindig nem rosszabb, sőt mi több, jobb a megállapításuk, mint az előző évek során volt, tehát az arányokat illetően, hogy mennyire stabil és miben van kétsége a Költségvetési Tanácsnak, és miben van kétsége magának az ÁSZ-nak is.

Tény és való, hogy a költségvetésben majd a fejezeti részek tárgyalásánál lehet azokat a dolgokat helyretenni, amelyeket az ÁSZ is a maga részéről megfogalmazott. Nagyon jól tudjuk, hogy az önkormányzatoknál a feladat mennyisége és annak a nagyságrendje durván 60 százalékban átkerül állami költségvetési irányítás alá és állami szervezeti működés alá. Tehát teljesen logikus, hogy azt - amit Nyikos képviselőtársam mondott -, hogy a gépkocsiadó elvont részének és megmaradó részének a felosztása és a beszedése, majd utána annak a technikai megoldásai hogyan fognak alakulni, majd a fejezeti részben minden további nélkül helyre lehet tenni. Ön mint a költségvetési bizottság elnöke nagyon sokszor felveti ezt a kérdést, és jó szándékkal, tehát itt szeretném kihangsúlyozni, hogy jó szándékkal, és ezért is próbáltuk a bizottsági ülésen is elmondani, hogy majd a fejezeti részeknél keressük meg az ön által felvetett problémákra a megfelelő választ, mert az önkormányzatoknak sem most kell a 2013-as költségvetésüket elkészíteni, hanem majd amikor a végleges költségvetésnek a teljes lezárása megtörténik, akkor kell az önkormányzatoknak és a fennmaradó intézményeknek is a saját költségvetéseiket elkészíteni, és ebben lehetőség van arra, amit ön is és a képviselőtársam is felvetett, hogy ezeket megpróbáljuk helyretenni.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra jelentkezett Ipkovich György képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Csatlakoznék a képviselőtársaim felvetéséhez, amelyek azt célozták, hogy úgy érzékelik - velem együtt -, hogy a feladatátcsoportosítás, ami az állam és az önkormányzatok között megy végbe, nem jár azzal, hogy ennek megfelelő költségvetési forrásátcsoportosítás is legyen. Már most vannak olyan jelek, hogy itt súlyos problémákra lehet számítani.

Utalnék arra, hogy például a szombathelyi és Vas megyei múzeumhálózat teljes egészéről lekapcsolták a gázszolgáltatást, leszerelték az elmúlt héten a gázórákat - holott most már állami fenntartásban vannak ezek az intézmények - azért, mert hónapok óta nem képesek kifizetni a gázszámlát. Ezek a jelek azt mutatják, hogy valóban jobban át kellene gondolni ennek a rendszernek az egészét, és a feladatátcsoportosításhoz jobban hozzá kellene illeszteni a költségvetési vonzatokat. Ez csak egy apró jel, de amikor majd kezdjük az iskolák átadásával, a különböző intézmények átadásával, ezek a jelek szaporodni fognak, és bizony előbb-utóbb funkcionális zavarokat fognak okozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Hegedűs Lorántné képviselő asszony, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én Ékes József képviselőtársunk hozzászólására szeretnék röviden reagálni, mert most már többedik alkalommal hangzik el itt a Házban, hogy az önkormányzatoktól 60 százalék erejéig lettek átcsoportosítva a feladatok az államhoz, de ez tényszerűen nem igaz, kérem tisztelettel.

Az önkormányzatoknál végzett államigazgatási feladatoknak a 60 százaléka lett átcsoportosítva, de az önkormányzatok önkormányzati feladatai 99 százalékban igenis ott maradtak az önkormányzatoknál továbbra is. Tehát az a forrásmegvonás, ami most ebben a költségvetésben tükröződik, tehát hogy az eddigi 1040 milliárd forint helyett csak körülbelül 640 milliárd az, amit az önkormányzatok kapnak, messze nem tükrözi azt a terhet, amit továbbra is igenis hordozniuk kell az önkormányzatoknak. Valóban igaz az, ami korábban itt elhangzott, hogy totálisan átláthatatlan, hogy az ott maradó feladatok - tehát még egyszer mondom, az eddigi feladataiknak nagyon nagy része, illetve az államigazgatási feladataiknak a 40 százaléka - miből lesznek fedezve. Erre soha érdemi választ nem kaptunk. Amit a képviselőtársam mondott, hogy a bizottsági ülésen elhangzott, hogy nem is egy tanulmánytervet, hanem magát a táblázatot fogják számunkra bemutatni, hogy az eddigi költségvetésekben körülbelül 140 normatíva alapján finanszírozott feladatok, illetve a mostani költségvetés között mi az összehasonlítási alap, mi a kapocs, ezt nem kapjuk meg, félünk attól, hogy erre nincs is válasz, nincs érdemi válasz, ezért nem tudnak nekünk táblázatot bemutatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Hiller István képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából.

Megadom a szót.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Három törvény párhuzamosan fut: a költségvetési törvény tárgyalása mellett tárgyaljuk a köznevelésinek nevezett törvényt, ami a közoktatásról szól, meg a felsőoktatási törvényt.

Ez utóbbi két törvényt önök, a többség néhány hónappal ezelőtt, 2011 decemberében fogadták el, így aztán olyan oktatási törvényekről van szó, amelyek nyomán még egyetlen pedagógus egyetlen diákot egyetlen tanórán sem taníthatott, most meg mégis módosítani kell. Van ennek valami sajátos bája, el lehet képzelni, hogy milyen lehet annak a törvénynek a színvonala, amelyről semmilyen gyakorlati tapasztalat nincs, egyetlen tanár egyetlen diákkal kapcsolatos tapasztalata sem, hiszen még nem lépett életbe, és máris módosítani kell. A módosítás is úgy sikerült, hogy a tegnapi napig több mint száz módosító javaslatot nyújtottak be a módosításhoz, ennek döntő többségét egyébként a kormánypártok képviselői jegyzik, ami szintén a törvénymódosításnak a színvonalát is jól mutatja. Ezeknek a törvényeknek természetesen nemcsak pedagógiai, hanem financiális, költségvetési alapja is van.

Többek között ezen törvények közül az egyik, a köznevelési törvény rendelkezik az önkormányzati iskolák államosításáról. Az államosítás egyik részét úgy határozza meg, hogy a háromezer lakos feletti településnél kötelezően az iskolák működtetési feladatát ott hagyja az önkormányzatnál, háromezer lakos alatt meg átadhatja ezt az államnak. Erre azonban az égadta világon egyetlen fillért nem biztosítanak a költségvetésben, miközben teljesen megkopasztják az önkormányzatokat, az szja-ból, az illetékből, a gépjárműbevételből vonják el azt a több száz milliárd forintot, amiből finanszírozni kívánják az államosított iskolákat, arra a működtetési feladatra és kötelezettségre pedig, amit otthagynak, nem biztosítanak semmit. Ez, kérem, nem költségvetés, ez egy nagy átverés, úgy államosítani, hogy egyébként a feladatok egy részét ott hagyjuk, arra meg nem biztosítunk semmilyen forrást.

A felsőoktatás tekintetében legalább nem folyamodnak ilyen technikához. Ott aztán feketén-fehéren kiderül, hogy azt folytatják, amit a tavalyi évben is végeztek, egészen pontosan 157,4 milliárdról 134,7 milliárdra csökkentik egyik évről a másikra a felsőoktatás állami támogatását, ez egyébként reálértékében 20 százalékos államitámogatás-csökkenés a felsőoktatási intézményeknél. Ilyen, tessék megnézni, az 1960-as évek óta egyetlenegyszer nem fordult elő, hogy egyik évről a másikra, egyik tanévről a másikra reálértékében 20 százalékkal támogatják a felsőoktatás költségvetését. (Sic!)

(10.00)

Az is igaz, hogy ennek a felsőoktatásnak, illetve felsőoktatási törvénynek, amelyet szintén néhány hónappal ezelőtt fogadtak el, a módosítása itt van előttünk, és az sem jelez túlságosan nagy stabilitást, hogy egy éven belül a harmadik felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárt alkalmazzák. Nincs olyan rendszer, legyen az állami rendszer vagy magánvállalkozás, ahol hogyha a menedzsmentet egy éven belül háromszor lecserélik, akkor az a színvonal, a minőség, a jó elképzelés és a kitűnő kivitelezés bizonyítéka - sokkal inkább annak az ellenkezője.

Azt kell mondjam önöknek, hogy ideje lenne, hogyha az ellenzék politikusainak a hangját nem is figyelik, legalább a Rektori Konferencia hangjára figyelni, amely most már hétről hétre szinte kiáltásszerű közleményeket ad ki azzal a megszorítással együtt, ami valóban példa nélküli, hogy egyetemi központjainkat, az egyetemek, főiskolák állami támogatását 20 százalékkal - egyébként beláthatatlan oknál fogva ilyen mértékben - csökkentik. Kérem, nézzék meg, hogy a költségvetés megszorításának általános mértéke mennyivel kisebb, mint amennyit a felsőoktatásra húznak.

Ugyanakkor sikerült bevezetniük a Diákhitel 2. rendszert, ami a jól működő Diákhitel 1-hez képest egy teljes csőd. A Diákhitel 2. egy állami kamattámogatású rendszer: 2 százalékot kell a hitelt felvevő hallgatónak fizetnie, a 2 százalék és a valóságos kamat közötti különbséget azonban magára vállalja a költségvetés, amire csak háttérszámítások léteznek, hogy egyébként ez az elkövetkező 5-10-15 évben mennyit jelent, egészen pontosan pedig az államháztartás hiányát növeli, és ezt önök is tudják. Az egyik oldalon a magyar lakosságot arra figyelmeztetik, hogy semmilyen hitelt ne vegyenek fel, más tekintetben a diákságot, a felsőoktatási diákságot meg hitelbe kergetik, hiszen lehet látni, hogy az a konstrukció, amelyet a felsőoktatási törvényben felállítottak, amely az államilag finanszírozott hallgatói helyekből, az úgynevezett részösztöndíjas hallgatói helyekből és az önök által önköltségesnek nevezett tandíjas képzésből áll, az néhány nappal ezelőtt önök által is bevallottan megbukott. A részösztöndíjas helyekre nem volt elég jelentkező, amit már szakértők és egyébként az ellenzék politikusai hónapok óta mondtak, hogy nem fogják tudni betölteni, ezért olyan dolgot tettek, amire évtizedek óta nem volt példa: a felvételi keretszámokat, az erről szóló kormányrendeletet egy új kormányrendelettel módosították, menet közben módosították a játékszabályokat, és így csoportosítottak át, mert különben bennsült volna több ezer hely.

Azt mondhatom önöknek, hogy a megszorítás mellett az oktatásügyben, a felsőoktatásban direkt 10 milliárdos kivonások vannak, ami egyébként, azt gondolom, nem tévedés. Az sem tévedés, hogy ez mértéken felüli, ez teljesen világosan illeszkedik abba a társadalomképbe, amit önök vallanak: kevesebb egyetemista, kevesebb gimnazista, több szakmunkás. Ez azonban - bár lehet, hogy ez önöknek semmit nem mond - egyedüli Európában, egyedüli az Európai Unióban, a teljes versenyképtelenséget hozza annak a nemzedéknek, amely most a közoktatásban, illetve a felsőoktatásban tanul. Az irány rossz, a költségvetési politikájuk pedig az oktatásügyben teljes csőd. Ezért nemcsak hogy nem fogadjuk el, hanem a leghatározottabban visszautasítjuk.

Elnök úr, nagyon szépen köszönöm. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Korondi Miklós képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A 2013. évi költségvetési tervezet XIII. fejezetéhez, azaz a honvédelmi fejezethez szeretnék egypár észrevételt tenni.

A költségvetés számainak ismeretében megállapíthatjuk, hogy a honvédelmi tárca súlyos anyagi gondokkal küzd. A költségvetési törvény indoklása egyértelműen a feladatellátás alapvető kritériumává tette a takarékosságot, szinte minden más feladatot megelőzve. Azonban a 2013. évi költségvetési terv fejezeti indoklásából kitűnik, hogy a honvédelmi tárca még ebben a lehetetlen helyzetben is óriási összegeket költ a NATO- és egyéb nemzetközi szerepvállalásokra. A teljesség igénye nélkül kiemelnék egy-két nemzetközi kötelezettséggel kapcsolatos költséget: hozzájárulás a NATO biztonsági beruházási programjához, 3,3 milliárd forint; hozzájárulás a NATO költségvetéséhez, 4,4 milliárd forint; a nemzetközi szerepvállalások személyi és dologi kiadásai, 13,9 milliárd forint - ez összesen 21,6 milliárd forint.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy ennyire szűkös költségvetés esetén szabad-e ilyen mértékű vállalásokat tenni, úgy, hogy eközben a hazai feladatok elől vonjuk el a pénzt. Önmagában az afganisztáni NATO-feladat több mint 8 milliárd forintba kerül nekünk, mégis folytatják, sőt, lehetséges, hogy meghosszabbítják katonáink ott-tartózkodását, pedig láthattuk, hogy az iraki misszió sem volt egy sikeres projekt. Itthon mindeközben nincs a feladatellátáshoz ruha, akadozik az üzemanyag-ellátás, és évek óta nincs komolyabb fegyverzetfejlesztés sem. Valóban ér ennyit nekünk a NATO-tagság? Mennyit akarunk még fizetni a gazdáinknak anélkül, hogy bármit is kapnánk érte cserébe?

A kanadai repülőgéphajózó-kiképzésre 2,6 milliárd forint került elkülönítésre a tárca költségvetéséből, annak ellenére, hogy a honvédelmi költségvetés szűkössége miatt itthon napi garasos gondokkal kell küszködnünk. Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy hány fő kiképzéséért fizetünk 2,6 milliárd forintot. Vajon az elmúlt években itt kiképzettek közül hányan repülnek ma a honvédségnél? Itthon nem oldható meg a repülőhajózó-kiképzés esetleg olcsóbban? Kinek a gyereke szórakozását finanszírozzuk ebből az óriási pénzből? Itt ugyanis 2,5 milliárdnyi fölöslegesen kidobott pénzről beszélünk. Valóban ez jelenti a takarékos költségvetést?

A korábbi kormányok által megkötött és a közelmúltban újratárgyalt Gripen-szerződés alapján fizetendő bérleti díj 19,9 milliárd. Igaz, az újratárgyalás sokat könnyített a terheken, de az eredetileg megkötött szerződés a közpénz elherdálásának tipikus példája volt. A svédeknek a Gripen kapcsán szembe kellett nézniük más országokban a korrupció vádjával is, nyilván csak véletlen, hogy sajnos itthon ez nem történhetett meg. De, kérdezem, meddig nyögjük még ennek az elhibázott döntésnek a terheit, miért nem vonjuk felelősségre azokat, akik évtizedekre adósságba hajszolták a honvédelmi tárcát.

A honvédelmi tárca a gazdálkodási információs rendszer üzemeltetésére 1,3 milliárd forintot tervez felhasználni 2013-ban. Kérdezem, hogy az elmúlt 10 évben mennyi pénzt költött a tárca az önálló gazdálkodási rendszerének fenntartására, illetve fejlesztésére, hány milliárd forint ment el ebben a témakörben beruházásokra, és hány üzemeltetésre. Azt hiszem, nem tévedek, ha kijelentem, hogy súlyos milliárdok folytak el az elmúlt évek alatt, úgy, hogy ennek egy jelentős része csak a bennfentes vállalkozók zsebét dagasztotta. Ez ellen mit kíván tenni a tárca?

A Honvéd Kórház az OEP által finanszírozott egészségügyi intézmény, mégis további 4,3 milliárd forintot tervez be a normatív támogatáson felül a honvédelmi tárca a kórház működtetésére. Milyen tevékenységhez szükséges ez a közel 4,5 milliárdos összeg? A honvédelmi területre 2013-ra előirányzott költségvetési összeg összesen 237 milliárd forint, amelynek közel 10 százalékát teszi ki a Honvéd Kórház 21 milliárd forintos működési költsége, amit bizonyára a nem nagy létszámú magyar hadsereg katonáinak tömeges harctéri sérüléseinek gyógyítására fognak fordítani.

Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik Magyarországért Mozgalom véleménye szerint a honvédelmi tárca költségvetésében közel 50 milliárd forint magyarázatra szoruló tétel van. Ha ez az elmúlt években rendelkezésre állt volna, és a jövőben is rendelkezésre állna, akkor a honvédségi fejlesztésekre, a dologi és személyi jellegű kiadásokra is komoly források állnának rendelkezésre. Ehelyett esetenként fölösleges, esetenként szerencsétlenül sikerült, más esetben pedig gyanús ügyekre ment el a pénz.

(10.10)

A fentebb vázolt problémák a 2013. évi költségvetés honvédelmi fejezetének több mint 20 százalékát teszik ki. Ezek után a kormányoldal nem érzi úgy, hogy ilyen bizonytalansági tényezők mellett a költségvetés átgondolásra szorul?

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Boldog István képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Bocsánat, véletlen volt.

ELNÖK: A képviselő úr tévesen nyomott gombot. Folytatjuk a felszólalásokat. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Becsó Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valamikor a gazdag és fényes Nógrád vármegyében két hatalmasságot tartottak számon az itt élők: a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságot és a római anyaszentegyházat.

A Trianon által szétszabdalt Magyarországnak juttatott nógrádi vidéken ma is van két úr: az egyik a munkanélküliség, a másik pedig a szegénység. Higgyék el, hogy nem felemelő e szent helyen szóba hozni, hogy 20 évvel a rendszerváltozás után a megyében élők olykor úgy érezhetik magukat, mint az a komisz kisdiák, akiről azt hiszik, hogy rossz fát tett a tűzre, és tart a büntetéstől. Pedig nem tett semmi rosszat.

A nógrádiak esetében is csupán annyi történt, hogy kénytelenek a hátukon cipelni a mai napig egy letűnt társadalom iparpolitikája következményeinek súlyos terheit. Az úgynevezett tervgazdaság boszorkánykonyhájában kikutyulták, hogy Nógrád megye a vas és az acél országában a szocialista nehézipar egyik fellegvára lesz. Az lett. Valamikor ez büszkeséggel töltötte el a helyben élőket, de sajnos ma már tény, hogy a tízezreket foglalkoztató, de a piac változásaihoz alkalmazkodni képtelen szocialista nagyüzemek után a privatizáció időszakában nem kapkodtak sem szakmai, sem pénzügyi befektetők.

A nógrádiak többségének meggyőződése, hogy a halmozottan hátrányos helyzetüknek és minden bajuk gyökerének, a máig be nem gyógyult sebeknek az okozóit az úgynevezett szocialista társadalmi rendszer avagy a csendes diktatúra elvtelen kiszolgálói és elsősorban anyagi haszonélvezői között kell keresni. Nos, vidékromboló politikájával erre rátett még néhány lapáttal a baloldali hagyományőrző Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai tánccsoport nyolc keserves esztendeje.

Tisztelt Ház! Amikor egy új költségvetés tárgyalása kerül napirendre a parlamentben, sok nógrádiban fellobban a jobb élet utáni remény addig csak halványan pislákoló lángja. Különösen igaz ez a polgári kormányok idején, mert az emberek, legyen szó cégvezetőkről, önkormányzati képviselőkről, közalkalmazottakról, nem felejtik el, hogy az északi megyébe az első Orbán-kormány ideje alatt több jutott. Több jutott fejlesztésre, munkahelyteremtésre; ipari parkok jöttek létre; jelentős zöld- és barnamezős beruházások valósultak meg; elkezdődött a 21-es számú főút négysávosítása. Négy év alatt 52 településen indult el vagy fejeződött be közműberuházás. És ami talán a legfontosabb volt: az emberek bizakodással tekintettek a jövő elé, és volt mire büszkének lenniük Nógrád megyében is. A Salgótarjánban, Bátonyterenyén, Pásztón élők hangja akkoriban elhallatszott a döntéshozók legfelsőbb szintjéig. Kérték, és adtak is a véleményükre.

2002 után azonban szinte minden megváltozott: ismét visszatértek a szocialisták, és a lábra kapott kedvező folyamatok szép lassan elsorvadtak. Megváltoztatták a fontossági sorrendet, a növekedési pályáról átkényszerítettek bennünket a leszakadás útjára. Miközben 2002-2010 között csökkenteni kellett volna a lemaradásunk mértékét, a fejlettebb megyékhez képest tovább nőtt a különbség. A működő tőke beáramlása szinte megállt. A termelő beruházások álruhájában a multinacionális kereskedelmi láncok jelentek meg.

A szocialisták ahelyett, hogy minél több pénzkereső hely létrehozására összpontosítottak volna, soha nem tapasztalt lendülettel és igyekezettel nyitották ki a kapukat a pénzköltő helyek előtt. Miközben a munkanélküliség évről évre nőtt, a leépülés az élet minden területén tetten érhetővé vált. Emlékezetes marad, hogy 1997-2004 között Nógrád megye - mint az ország egyik leghátrányosabb helyzetű megyéje - kiemelt támogatást kapott fejlesztési elképzelései megvalósításához. Sajnos ezt a jól működő rendszert is felszámolták a szocialisták. Kiüresítették a területfejlesztés megyei szintjét, és elindítottak egy szakmailag elhibázott regionális átalakítást. Nógrád vesztese lett az átalakításoknak.

Az állami szervek átszervezéssel százával veszítettek el státusokat. A felzárkózásunk érdekében tulajdonképpen nekünk járó fejlesztési forrásoknak csupán a töredékét kaptuk meg. Számtalan szükséges beruházás kapott stoptáblát. (Tukacs István: A költségvetésről lesz szó?) Ez alatt a 8 év alatt hozzávetőleg 8 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma Nógrád megyében. Nominálisan és fajlagosan is a legkevesebb fejlesztési forrás érkezett. Tartósítottuk utolsó helyünket az egy főre jutó GDP tekintetében. Tovább öregedett a lakosság, és felgyorsult a fiatalok elvándorlása. Nehéz 8 év volt, és ennek a 96 hónapnak nem kevésbé súlyos az öröksége is: eladósodott önkormányzatok, eladósodott ország, és ami a legsúlyosabb, devizában eladósodott családok százezrei - egy tönk szélére sodorta Magyarországot a következménye.

Ilyen évek után kellett megvalósítanunk az összefogást 2010-ben; elindítani a megújulást 2011-ben; lépéseket tenni a stabilitás érdekében 2012-ben. Most pedig, amikor a parlament a kormány által benyújtott 2013-as költségvetést tárgyalja, azt várják a nógrádiak is, hogy a válsággal terhelt időszakban az országot ért sárdobálás után és közben ez a költségvetés Magyarország tájolója, egyben az emelkedés éve legyen.

Azt várjuk, hogy hosszú évekre kijelöli helyes utunkat ebben az európai nagy dzsumbujban. És természetesen azt is várjuk, hogy a gazdasági fejlődésben visszamaradt, többszörösen hátrányosnak mondott területek, mint például Nógrád megye is, problémáit és feszültségének megoldását a költségvetés vonatkozó fejezetein belül kiemelten kezelik, és hamarosan sajátos, országhatáron belüli konvergenciaprogram készül felzárkóztatására. Miként nem érdekünk a kétsebességes Európa, ugyanúgy nem érdekünk a kétsebességes Magyarország sem.

Tisztelt Országgyűlés! Nógrád megye választópolgárai többségének nevében a kormány által beterjesztett 2013-as költségvetési tervezet fő számait elfogadásra javaslom. Támogatom az új munkahelyek bővítésére, a munkahelyek megtartására, a mikro-, a kis- és a közepes vállalkozások terhének könnyítésére, a területi elv érvényesítésére irányuló javaslatokat.

Nógrád szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír az a javaslat, hogy a beruházási adókedvezmények megfogalmazásakor területi elvet kell érvényesíteni a kormánynak. Fontos, hogy a 25 főnél kevesebbet foglalkoztató kisvállalkozások életét egyszerűbbé tegyük; hogy egyszerűsítsük az önfoglalkoztató mikrovállalkozások adózását.

Számunkra is a legfontosabb prioritás azonban a munkahelyteremtés és -megőrzés. Bízunk abban, és teszünk is érte, hogy a 2013-ban rendelkezésre álló, uszkve 1600-1800 milliárd forintos uniós pályázati forrásból olyan nógrádi projektek is támogatást kapjanak, mint Hollókő-Ófalu és Szentkút nemzeti kegyhely turisztikai megújítása, a kelet-nógrádi hulladékgazdálkodási és hulladékrekultivációs programok.

Itt az ideje, hogy végre elkezdődjön a salgótarjáni funkcióbővítő városrehabilitációs projektünk. Meg kell valósítani a salgótarjáni, pásztói és balassagyarmati kórházainkban előkészített rehabilitációs szolgáltatásfejlesztést, Bátonyterenye pedig további kiemelt figyelmet érdemel.

Áttörést szeretnénk elérni a turizmus területén is. Szakmailag végiggondolt projektek várnak támogatásra egyebek között Bánk térségében, Balassagyarmaton, a nógrádi geoparkban, Kozárdon és környékén. Színvonalas szálloda- és panziófejlesztéseket készítettünk elő Nógrádmegyerben, Nógrádgárdonyban, Hollókőn, Pásztón és Ereszvényben. Turisztikai attrakciófejlesztést szándékozunk megvalósítani Nyírjesben, Somoskőn, Katalinpusztán, a szécsényi Robinson-szigeteken, Szügyben, Salgótarján környezetében és a maconkai horgászparadicsomban.

De legfőképpen azt szeretnénk, ha a megyében működő cégek fejlesztési elképzeléseit támogatni tudnánk, és a kormányzattal közösen befektetési szempontból is minél vonzóbbá tennénk nógrádi varázslatos világunkat az itt lakó emberek javára, a megye fejlődése érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! Megértem az ellenzékben lévő szocialisták prüszkölését. Ha rossz lenne ez a költségvetési tervezet, aligha támadnák ilyen vehemensen. Bizonyára ismerik a szakállas viccet: döglenek a gazda libái, és tanácsot kér a szomszédtól, hogy mit tegyen; amikor az utolsó liba is elpusztul, a szomszéd sajnálkozik: milyen kár, mert lett volna még néhány tanácsa.

Isten mentse meg Magyarországot és Nógrád megyét a szocialisták tanácsaitól! Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között Tukacs István: A költségvetésről hallottunk valamit?)

(10.20)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Boldvai László képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Nógrádiként kénytelen vagyok reagálni Becsó képviselőtársam néhány állítására. Nem tudom, képviselő úr, úgy tűnik nekem, hogy ön nem Nógrádban, hanem a Holdon él, olyan tételeket sorolt itt fel, amelyek valószínűleg a jegyzőkönyv betűit kibírják, de hát a valósággal való összevetést nehezen.

Néhány gyöngyszemet azért hadd ajánljak a figyelmébe. Ön azt állította, hogy a nógrádiak a mindenkori Fidesz-kormánnyal sokkal jobban jártak, mint a szocialistákkal, illetve a baloldali kormányokkal. Nem tudom, beszélt-e azokkal a nógrádi munkavállalókkal, akiknek a keresete az elmúlt két évben - mármint reálkeresete - 10-15 százalékkal csökkent az önök által elfogadott egykulcsos adójogszabálynak köszönhetően. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ennyi! Ennyi! - Sebestyén László: Ez hülyeség! Ez hülyeség!) Nem tudom, beszélt-e velünk. Nem tudom, beszélt-e azokkal az egészségügyi dolgozókkal, akikkel éppen tegnap a Semmelweis-napon volt módja találkozni, akiknek azt tudták mondani, ígérni, hogy még egy kis türelmet kérnek, és majd eljön a Kánaán, meg majd lesz itt minden pénz meg fejlesztés.

Hát, a fejlesztések kapcsán olyan tételeket sorolt föl, és olyan állításokat tett, amelyek tényleg, azt hiszem, arcpirítóak. Valóban, hogyan jártak a nógrádiak önökkel? 1998-ban, a kormányváltáskor Salgótarjánnak aláírt szerződése volt a tarjáni tehermentesítő útról. Az első Orbán-kormány első intézkedései között az történt, hogy elvették Tarjántól ezt a tehermentesítő utat. (Dr. Lamperth Mónika: Így van! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyen! Szégyen!) A következő szocialista kormánynak kellett újra meghozni a döntést, és megépíteni a több mint 3 milliárd forintos beruházást.

Említette a 21. út fejlesztését. A 21. út hét gyorsítósávjából egyetlen gyorsítósáv döntését hozták meg önök. Önök ma is meg tegnap is összekeverik azt, hogy önök mit intéztek azzal, hogy mikor a történelem milyen lehetőséget adott önöknek, hogy átvágják a szalagot. A hat gyorsítósávot a szocialista kormányok hozták létre, ráadásul elfogadtuk azt, hogy 2014-ig megépüljön a Nógrád megyét, konkrétan Salgótarjánt Hatvannal összekötő hiányzó 32 kilométer négynyomúsítása. Az itt adott írásbeli válasz, amelyet az illetékes miniszternek feltettem, azt tartalmazza, hogy ezt is elvették Nógrád megyétől, nem épül 2014-ig egyetlen centiméter sem a 21. úton a négynyomúsításból. Hát azt hiszem, a nógrádiak ezt pontosan látják és tudják.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Becsó Zsolt képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Láthatóan fájdalmas pontot érintettem Boldvai képviselő úrnál. Nézzünk néhány konkrétumot! Például a 2007-2013-as tervezési időszakhoz kapcsolódóan most már rendelkezünk néhány konkrét adattal, és láthatjuk majd akkor, kiolvasható ebből a néhány adatból, hogy milyen érdekérvényesítő képességgel rendelkezett Boldvai úr az elmúlt időszakban akkor, amikor a szocialisták kormányon voltak. (Moraj.)

Tehát 2007 és 2011 között Nógrád megyében összességében 53 milliárd forint fejlesztési forrás érkezett. Ez önmagában akár még soknak is tűnhet (Az elnök csenget.), de ha azt mondom, hogy ebben az időszakban Budapestre - Budapestre, székesfővárosunkba - 1500 milliárd forint érkezett, és ha azt mondom (Göndör István: A tárgyra kéne térni!), hogy a 2007-ben elindult hétéves tervezési időszakra vonatkozóan a legfontosabb feladat, mondjuk, a felzárkóztatás lett volna, akkor látható, hogy nemhogy csökkent volna a különbség a legfejlettebb térségek és a leghátrányosabb helyzetű térségek vagy székesfővárosunk és mondjuk, Nógrád megye között, hanem jelentős mértékben tovább nyílt az olló.

De nézzük ezt meg fajlagosan is! Budapestre például - ez azt jelenti - 850 ezer forint per fő fejlesztési forrás érkezett, míg Nógrád megyébe alig valamivel több mint 260 ezer forint; ez teljes mértékben elfogadhatatlan. Ha mondjuk, megyei összevetésben nézzük, akkor az észak-magyarországi régión belül is, mondjuk, Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe ebben az időszakban fajlagosan mintegy 440 ezer forint per fő fejlesztési forrás érkezett. Ebben az összevetésben is, azt gondolom, elfogadhatatlan, és megint csak jól mutatja a képviselő úr érdekérvényesítő képességét.

A 21. útról pedig csak annyit, Boldvai úr, hogy mi elindítottuk 2001-ben a 21. út négysávosítási programját; szégyen és gyalázat, hogy 2010-ig nem voltak képesek azt az utat befejezni. Szégyen és gyalázat! Nem készítettek részletes környezeti hatástanulmányt, ezt már nekünk ebben a kormányzati ciklusban kellett előkészíteni, nem indították el a régészeti feltárásokat, és nem indították el a kisajátításokat.

Tehát Boldvai úr, legyen olyan kedves egy kicsit szerényebben megnyilvánulni ezekben a kérdésekben! (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Volner János képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Becsó képviselőtársam itt említette a szocialisták bűneként, hogy csökkentek a beruházások. Ez valóban igaz, képviselő úr, de az is igaz, hogy az önök idején még jobban csökkentek. Ugyanis ha most megnézzük azt, hogy hogyan alakultak a beruházási ráták európai összehasonlításban az ország szintjén, akkor azt láthatjuk, hogy Magyarország a sereghajtó államok között van Európában, ezzel szemben a legmagasabb beruházási rátával öt másik kelet-európai ország büszkélkedhet egész Európában. Tehát nemcsak az egész Európai Uniótól szakadunk le, hanem különösen a versenytársainktól, a többi kelet-európai államtól, és ez teljesen nyilvánvalóan azt vonja magával, hogy mivel a beruházási ráta és a gazdasági növekedés között összefüggés van, önök azzal, hogy tönkreteszik és bizonytalan környezetet teremtenek a gazdaságban, aláássák a gazdasági növekedés ütemét is, aláássák annak az esélyét, hogy a jövőben majd egy Jobbik-kormány sikeresen tudja növelni a munkaerőpiacot, és még több adófizető, értéket teremtő magyar ember léphessen arra a munkaerőpiacra, ahonnan jelenleg másfél millió ember hiányzik.

Tehát nem történik egyéb, mint hogy önök jelenleg ezzel a megszorító politikával folyamatosan hátrálásra kényszerítik az országot, folyamatosan megszorítják a lakosságot, lehetetlen helyzetbe hozzák a vállalkozásokat, ugyanazt a sikertelen megszorító politikát folytatják töretlenül tovább, mint amit a szocialisták elkezdtek és folytattak nyolc éven keresztül.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Boldvai László képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Becsó képviselőtársam kellő szerénységre biztatott engem, így kellő szerénységgel szeretném tételesen felsorolni azokat a fejlesztéseket, amelyeket a szocialista kormányok az elmúlt, 2010-ig terjedő nyolc évben Nógrád megyében megvalósítottak.

Mint ahogy ő is elismerte, a hat vagy hét gyorsítósávból a szocialista kormányok valósítottak meg hatot. A szocialista kormány csinálta meg Salgótarjánban a 21. tehermentesítő utat, a szocialista kormányok időszakában került befejezésre a megyei kórház rekonstrukciója, a szocialista kormány alatt fejeztük be, illetve újítottuk fel a buszpályaudvart Salgótarjánban, korszerűsítettük a sportcsarnokot, megcsináltuk a Salgótarján környékén meglévő összes bekötőutat, amelyek falvakkal kötik össze a salgótarjáni megyei székhelyet, nyolc falusi iskolát újítottunk föl, szociális otthont építettünk Salgótarjánban - hosszasan sorolhatnám. Ha azt vizsgáljuk, hogy önök két év alatt mit műveltek és mit csináltak, akkor arról lehet számot adni tényszerűen, hogy építettek, ha jól emlékszem, 3,2 kilométer bicikliutat Salgótarjánban, fajlagosan közel 80 millió forintért. (Sebestyén László: Üres kasszából!)

Ha a korábbi beszélgetéseinkre emlékszik a képviselő úr, akkor én mindig azt állítottam és azt vallottam önnel szemben, hogy a politika a teljesítményről szól, és a választókat nem lehet lózungokkal meg adott esetben nagy handabandázással becsapni. Az a tisztességes, ha előveszünk egy fehér papírt, ahogy most én tettem, fogunk egy tollat, és felírjuk, hogy ki mit tudott elérni, és ki mit tudott érdekérvényesíteni. Az a probléma, képviselő úr, hogy ön 2006 és 2010 között a regionális fejlesztési tanács tagja volt. Ül itt a teremben olyan képviselőtársam, aki adott esetben tanúként is igazolni tudja, hogy ön egyetlenegyszer sem interveniált ebben a regionális fejlesztési tanácsban azért, hogy a nógrádiak alul vannak finanszírozva. Ön 2010 és 2012 között, addig, amíg meg nem szüntették, ennek a tanácsnak az elnöke volt (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), akkor sem csinált semmit.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Becsó Zsolt képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Amit ön állít, az tételesen cáfolható, tehát ez nem igaz, ez enyhe csúsztatás. Én csak néhány számadatot szeretnék megint, és ezzel talán le is zárhatjuk a köztünk folyó vitát, mert szerintem ez a meghatározó.

Ha a regionális operatív programon belül - amely három megyére vonatkozik, Hevesre, Nógrádra és Borsod-Abaúj-Zemplén megyére - csak a lakosságszámarányt nézem, akkor is a forrásoknak legalább a 17-18 százalékát el kellett volna érni, a belső megállapodások mentén akár a 25 százalék körüli fejlesztési forrás sem lett volna elérhetetlen. Ehhez képest Nógrád megyében az önök időszakában a forrásoknak alig több mint 11 százaléka érkezett be, Boldvai úr. Én nem azt mondtam, hogy nem történtek fejlesztések Nógrád megyében, hanem azt állítottam, hogy ahhoz képest, amilyen lehetőségekkel lehetett volna élni, ezzel nem voltak képesek élni, és számtalan lehetőséget elszalasztottak.

És talán még egy összehasonlítás, mert ez jól mutatja, hogy sajnos Nógrád megye ebből a szempontból szintén megint veszélyeztetett: belterületi vízrendezés, árvízvédelmi beavatkozások tekintetében 2007 és 2010 között, míg a régióban összességben 17 milliárd forint került megítélésre, ebből a 17 milliárd forintból alig 1 milliárd forint érkezett be Nógrád megyébe. Én továbbra is azt mondom Boldvai úrnak, hogy legyen oly kedves egy kicsit szerényebben megközelíteni ezeket a fejlesztési kérdéseket, mert a tények cáfolják önt. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk az írásban előre bejelentett felszólalásokat. Felszólalásra következik Karácsony Gergely képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

(10.30)

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés három területéről szeretném elmondani az LMP álláspontját, az egyik a kulturális ágazat, a másik a közmédia finanszírozása, a harmadik pedig a pártok állami támogatása.

A kultúráról azért fontos kiemelten beszélnünk, mert sajnos az elmúlt két év igencsak szűk esztendeje volt a magyar kulturális ágazatnak. Az a fajta forráskivonás, amit az oktatás és az egészségügy területén látunk, sajnos a kultúra területén is megtörtént, sőt tulajdonképpen nagyobb mértékben, mint más közszolgáltatások esetében. Ez különösen élesen merült fel akkor, amikor az év közbeni költségvetési zárolásoknál a Nefmiben, illetve most már az Emberi Erőforrások Minisztériumán belül úgy tűnt, hogy a kulturális államtitkárság rendelkezik a legkisebb érdekérvényesítő képességgel, és az ágazat a zárolások során a valós költségvetési súlyánál sokkal nagyobb mértékben kellett hogy áldozatokat hozzon.

Ilyen szempontból azt kell mondjam, hogy a 2013. évi költségvetés tervezete egy fokkal jobb, mint amit korábban láttunk, főleg azok a tételek, amelyek valóban a kulturális államtitkársághoz sorolandók, bár nyilván a költségvetés egészével kapcsolatos probléma itt is felmerül, tehát azt gondolom, hogy joggal merül fel megint az az aggályunk, hogy ez a költségvetés nem lesz tartható, és akkor majd megint egy újabb öldöklő küzdelem fog bekövetkezni az óriási csúcstárcán belül, hogy a zárolásokat melyik ágazatnak kell leginkább állnia. Reméljük, hogy az új államtitkár majd jobban tud küzdeni a kulturális ágazat érdekében, mint ahogy azt az elődje tette.

Két olyan terület van a kulturális költségvetésben, ahol azt gondolom, hogy elégedettek lehetünk, az egyik a filmgyártás támogatása, a másik pedig a Nemzeti Kulturális Alap költségvetése. Azért van ez így, mert a két terület finanszírozása tulajdonképpen nem a költségvetéstől függ, hanem az ötös, illetve a hatos lottó bevételéből van alapvetően finanszírozva. Sajnos ez a két terület az egyetlen, amellyel kapcsolatosan azt gondolom, hogy a költségvetés jelenlegi helyzetében kielégítő az a finanszírozás, ami ezen a két területen tapasztalható.

Az összes többi területen azonban vannak problémák vagy vannak aggályok, és itt nemcsak a költségvetési tervezetben szereplő összegek problémásak, hanem az, hogy egy átalakuló környezetben még inkább kiszámíthatatlanná teszi a finanszírozást a jövő évi törvényi változás, illetve a költségvetés alakulása.

Vegyük először az előadó-művészeti területet, ahol a tavaly elfogadott előadó-művészeti törvény finanszírozási szempontjai érvénybe lépnek 2013 januárjától. Az történt, hogy az előadó-művészeti törvény alá sorolandó színházi, táncművészeti és zenei társulatokat most már egy más kategóriarendszerbe sorolja a kormányzat. Valójában azonban az történt, hogy a korábbi hat kategória helyett kialakított három kategória nagyon hasonlóan alakult, mint korábban. Annyi történt csak, hogy a korábban a VI-os kategóriába sorolt társulatok most egy "egyéb" rubrika alá kerültek a felsorolásban, és jelentősen megnövekedett a számuk. Most ehhez képest azt kell látnunk, hogy az az összeg, amit korábban a VI-os kategória kapott, az nagyjából visszaköszön a mostani "egyéb" kategória esetében, egy 1 milliárd 100 millió forint támogatás van feltüntetve ezeknél a szervezeteknél, amelyeknek a valós aránya azóta elég jelentősen megnőtt.

Tudni kell, hogy itt, elsősorban a színházi területen olyan társulatok vannak, amelyek csak Magyarországon nem világhíresek, vagy legalábbis csak a kortárs kormányzat számára nem világhíresek, ugyanis ezek azok a társulatok, amelyek a legtöbb nemzetközi fesztivált megnyerték az elmúlt években, és ezek azok a társulatok, amelyek a hazai szakmai és a színházba járó széles közvélemény részéről is igen nagy becsben vannak tartva, és akiknek egyébként a valós nézettsége - ha az eladott jegyeket nézzük - okán is jóval nagyobb a súlyuk, mint ami a költségvetési támogatásból kiolvasható. Ráadásul ezek a korábban függetlennek nevezett társulatok nem önkormányzati fenntartásban vannak, tehát gyakorlatilag csak az előadó-művészeti törvény kapcsán finanszírozott működési támogatásban tudnak részesülni. Azt gondolom, hogy ez az 1 milliárd 100 millió forintos összeg drasztikus visszaesés a korábbi támogatási szinthez képest, és ez súlyos fennakadásokat fog okozni ezen a területen.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Szintén az intézményrendszer átalakulása miatt okoz problémát az irodalmi területen az, hogy egyébként azóta egy alkotmánybírósági döntés által kimondott módon alkotmányellenesen megszüntetett Magyar Könyv Alapítvány feladatait a Petőfi Irodalmi Múzeumnak kellene átvennie, jelesül azt, hogy a hazai szerzők könyveinek kiadását és fordítását támogassa. Ezt a feladatot most a Petőfi Irodalmi Múzeum kapja meg, azonban költségvetési támogatás nélkül.

A legsúlyosabb terület azonban a megyei közművelődési intézményrendszer helyzete, amellyel kapcsolatosan valójában nem is tudjuk, hogy mi a végső megoldás, hiszen a kormánynak június 30-éig kellett megállapodnia a településekkel azzal kapcsolatosan, hogy a korábban megyei fenntartású múzeumokat, könyvtárakat és művelődési központokat a települési önkormányzatok vegyék át. Nem tudjuk, hol tart ez a folyamat, reméljük, hogy hamarosan hírt kapunk erről. Az biztos, hogy a költségvetésben összesen 17 milliárd 613 millió forint van ezeknek a települési feladatoknak a finanszírozására. Ez az összeg első hallásra elég soknak tűnik, de ha összevetjük a 2009. évi összeggel - 2009 volt az utolsó év, amikor volt még kulturális normatíva az önkormányzatok finanszírozásánál -, azt látjuk, hogy ez az összeg akkor 16 milliárd forint volt, tehát ez az összeg reálértéken eleve csökkent.

De azt is tudnunk kell - a szakértői anyagok bőven foglalkoznak vele -, hogy az önkormányzatok által akkor fenntartott kulturális intézmények költségvetésének legalább az egyharmadát, de inkább nagyobb arányát a települési önkormányzatok akkor még tudták finanszírozni. A kérdés az, hogy a jövő évben ezt meg tudják-e majd tenni az önkormányzatok, lesznek-e abban a helyzetben, hogy ezt megtehessék, hiszen látjuk azt, hogy jelentős mértékben megváltozott az önkormányzatok feladatrendszere, és ennek megfelelően drasztikusan csökkent az önkormányzatok költségvetési támogatása is, kicsit hasraütésszerűen, mi legalábbis nem látjuk biztosítottnak azt, hogy valóban arányos a feladatok csökkenésével a források csökkenése. Ha ez így lesz, akkor bizony az a múzeumhálózat, amely a magyar kulturális örökségnek mintegy a felét őrzi, és amelynek évi 2 millió látogatója van, és amelyek éppen azt a vidéki kultúrát próbálják lélegeztetőgépen tartani, ami azt gondolom, hogy mindannyiunk számára nagyon fontos, ebben a helyzetben ezek a települések nyakába varrt múzeumok nem tudom, hogyan fognak talpon maradni ebből a költségvetési támogatásból.

Szintén problémás az, hogy nem látjuk az államhoz átkerült megyei levéltárak finanszírozását, amelyek 2010-ben 3,5 milliárd forintból gazdálkodhattak. Most ezeknek az intézményeknek majd versenyezniük kell azzal a 107 milliárdos összeggel, ami a megyei intézményfenntartó szervezeteknél működő intézményekre esik. Azt gondolom, hogy öldöklő küzdelem lesz ezekért a forrásokért.

És még sorolhatnám azokat a kisebb költségvetési sorokat, amelyeket indokolatlanul alacsonynak látunk. De hadd mondjak egy olyan példát, amikor viszont azt lehet látni, hogy a kulturális politika igenis képes forrásokat biztosítani olyan szervezeteknek, amelyek nagyon kedvesek számára. Ilyen például a Magyar Művészeti Akadémia. A Magyar Művészeti Akadémiáról tudni kell, hogy civil szervezetként indult, aztán hirtelen benne találtuk az alkotmányban, és 1 milliárd forintos támogatást kapott, miközben az évtizedekkel ezelőtt létrehozott Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ennél sokkal kisebb forrásból gazdálkodhat, jövő évre 12 millió forintot szán neki a magyar költségvetés. Ennek az akadémiának a felállításakor éles viták voltak közöttünk, hiszen bár egyetértettünk azzal, hogy legyen egy köztestület, amelyik kvázi akadémiai jelleggel a művészeti ágazatot is felöleli, de ennek a kialakítása nem volt eléggé kiegyensúlyozott. S azt is látni kellett, hogy akkor a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai igen élesen felemelték a szavukat az ellen, hogy tulajdonképpen két rivális akadémiát hozzunk létre a magyar kulturális és művészeti elitben, csak éppen az a különbség, hogy az egyik 12 millió forintot kap, a másik pedig a jövő évi költségvetés tervezete szerint 2,5 milliárdot. Nyilván senki nem sajnálja ezt az összeget azoktól a kiváló alkotóktól, akik a Magyar Művészeti Akadémiában helyet foglalnak, de az akadémia eddig semmilyen ésszerű gazdálkodási tervet nem hozott nyilvánosságra, aminek a tükrében meg tudnánk vizsgálni, hogy ez a 2,5 milliárd forint valóban indokolt költségvetési támogatás-e.

(10.40)

Ha már arról beszélünk, hogy bizony, ez a költségvetés tud adni is kiemelt forrásokat annak, akinek akar, akkor hadd beszéljek egy másik területről, ami érintőlegesen a kultúrához is tartozik, ez pedig a közmédia támogatása.

2013-ban a költségvetés tervezete szerint 68 milliárd forintra nő a közmédia támogatása. Ennek első hallásra akár örülhetnénk is, ráadásul természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy ez a médiatörvény normatív finanszírozási szempontja alapján történik. Azonban néhány dolgot el kell mondani azzal kapcsolatosan, hogy kellően tudjuk értelmezni, hogy ez a 68 milliárd forint sok-e vagy kevés.

Egyrészt azt látnunk kell, hogy egyébként helyesen az állam kivásárolta a közmédia Kunigunda utcai épületét, és a Magyar Fejlesztési Bank egy kedvező hitelt adott a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnak, hogy ezt a hitelt visszafizesse. Tehát összességében jelentősen csökkent a médiaszolgáltatási alap kiadása maga a székházkiadások kapcsán. Ez egy örvendetes fejlemény, de ez nem köszön vissza ebben a bizonyos 68 milliárd forintban. És azért azt is látnunk kell, hogy az elmúlt két évben több mint ezer embert bocsátottak el a közmédiából. Azt is látnunk kell, hogy a közmédia, elsősorban az m1 műsorszerkezete ma már alig különbözik a kereskedelmi televíziók műsorszerkezetétől, egy dologban azonban különbözik, hogy drasztikusan csökkent a nézettsége.

Azt gondolom, hogy amikor a magyar kultúra például az elmúlt két évben óriási költségvetési megszorításoktól szenvedett, a magyar adófizetők pénzéből 68 milliárd forintért fenntartani egy olyan műsorstruktúrát, amiben ugyanúgy szappanoperák vannak és ugyanúgy tévés vetélkedők annak, mint a kereskedelmi televízióknál, csak az a különbség, hogy ezek a sokszorosába kerülnek annak, amibe mondjuk, a kereskedelmi televíziókban futó szappanoperák kerülnek, és mondjuk, csak a Marslakók sorozat, ami egyébként gyakorlatilag egy atombomba volt a közmédia nézettségére, és ma már alig mernek műsorokat a Marslakók után betenni, mert akkor senki nem fogja őket nézni; csak úgy jelzem, hogy a Marslakók után következő dokumentumfilmeket többen nézték, mint ezt az egyébként népszerűnek szánt sorozatot. Ennek az évi költségvetése nagyjából annyi volt, mint amennyit idén a költségvetésből a magyar adófizetők a pártok finanszírozására költöttek.

Azt gondolom, hogy ez a 68 milliárd forint jelentősen csökkenthető, főleg akkor, ha a közmédia nem képes visszaszerezni a fogyasztók bizalmát, és nem hagy fel azzal, hogy a magyar médiában a legdurvább etikainorma-sértéseket éppen az adófizetők pénzéből fenntartott közmédia követte el, lásd Ángyán-ügy, lásd Lomnici-ügy, és még sorolhatnám az egyéb normasértéseket.

Végül akkor, ha már egy fél szóval említést tettem a pártok támogatásáról, a költségvetés tervezete a miniszterelnök úr által bedobott, ezek szerint mégiscsak gumicsontnak szánt ötlethez képest mégiscsak megkapják azt az állami támogatást, amit eddig is. Ez a támogatás persze, ahogy nézzük, sok, de ha például összevetjük a Marslakók gyártási költségeivel, akkor talán nem is számít olyan soknak. Mi örülünk annak, hogy végül is ez a terv csak terv maradt, bár egyébként az azért érdekes, hogy a törvényjavaslat indokolásában szerepel az, hogy a parlament fenntartja az előirányzat megváltoztatásának a jogát, ami persze a költségvetés egészére is igaz, hiszen éppen a jövő héten kezdünk el tárgyalni egy 2012. évi költségvetési módosítást, nem tudom, már hányadjára. Tehát nyilván ez mindig megtörténhet, de azt gondolom, hogy a fenyegetés még mindig ott van a költségvetés tervezetében a pártok állami támogatásával kapcsolatosan.

Nyilván nagyon könnyű népszerű pontokat szerezni azzal, ha valaki azzal kampányol, hogy vegyük el a pénzt a pártoktól, de aki tudja azt, hogy valójában átlátható módon, az állampolgárok számára ellenőrizhető módon gazdálkodó pártok jelentik a végső garanciát arra, hogy Magyarországon jelentősen csökkenjen a korrupció, és miközben látjuk azt, hogy egyébként éppen a Fidesz kihátrálása miatt az az egyeztetési folyamat, amit a Transparency International indított el, hogy tegyük átláthatóvá a pártok finanszírozását, ez a folyamat éppen most megbukott. Tehát éppen most ott tartunk, hogy a pártok finanszírozása teljes mértékben átláthatatlan, az egyetlen átlátható forrást pedig a miniszterelnök úr meg akarja vonni a pártoktól, ezáltal tulajdonképpen különböző pénzügyi körökre és oligarchákra bízva ezeknek a pártoknak a finanszírozását. Nyilván vannak pártok, amelyek ezt meg tudják tenni, nyilván ők állnak elő ilyen ötletekkel.

Én azt remélem, hogy a költségvetés ebben a formában lesz megszavazva, ami a pártok állami támogatását illeti, mert ez a magyar adófizetők érdeke, és nem az, hogy a különböző korrupciós befolyást erősítsék a pártokon keresztül, azon keresztül, hogy elzárják az állami támogatás lehetőségét.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Mile Lajos tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces reagálások következnek. Elsőként megadom a szót Gyimesi Endrének, a Fidesz képviselőjének.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Örülök, hogy Karácsony Gergely képviselőtársam aggódik a kulturális költségvetésért, biztatom is, hogy módosító javaslatokkal próbálja tovább javítani mindezt.

Az általa elmondottakkal szemben azonban szeretném elmondani azt, hogy a benyújtott költségvetési javaslatban közvetlenül a kultúráért felelős államtitkárság alá rendelt összeg több mint 12,5 százalékkal nő, tehát a nehéz sorban lévő költségvetéshez képest a viszonyszámok szempontjából a kultúra nem áll rosszul.

Az állami fenntartású közgyűjtemények költségvetési támogatása 575 millió forinttal nő, ebből 100 millió forint jut az újonnan létrehozott, a korábbi megyei intézményeket integráló Magyar Nemzeti Levéltár működtetésére.

Az előző évihez képest 400 millió forint többlet jelentkezik az egyéb kulturális alapítványok működési és programtámogatására, itt a művészeti, zenei alapítványokra is gondolok, és az előadó-művészeti feladatokra pedig, amelyet szintén említett, több mint 200 millió forinttal, mintegy 10 százalékkal emelkedik a fordítható keret.

Míg 2012-ben a filmszakmai feladatokra a kulturális államtitkárság nem fordíthatott forrásokat, addig 2013-ra a törvényjavaslat ezen célra 200 millió forintot irányzott elő, amely az artmozikkal kapcsolatos feladatok ellátására, filmszakmai működési és programtámogatásokra, illetve filmszakmai rendezvények támogatására fordítható.

Mivel az időm lejárt, ezért további példákat nem sorolok, de úgy gondolom, hogy nyugodtan vállalható ez a kulturális költségvetés, az elmúlt évihez viszonyítva persze.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Szekeres Imre, az MSZP képviselője.

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. 15 perccel ezelőtt a költségvetési bizottság ülésén beterjesztett a kormány egy módosító javaslatot a pénzügyi tranzakciós adóról, itt van a kezemben, nem tudom, ismeri-e az államtitkár úr és a kormánypárti képviselők. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az önök által beterjesztett költségvetési javaslat 282 milliárd forint bevétele gyakorlatilag nem létezik.

Ebben a javaslatban ugyanis az van benne, hogy az államra vetik ki a sárgacsekk-adót, az állami intézményekre és a Magyar Nemzeti Bankra. Ebben a javaslatban az van, hogy a bankközi műveletek, a különböző hitelműveletek gyakorlatilag felmentést kapnak, és ebben a javaslatban az van, hogy csak a kis átutalások után kell gyakorlatilag illetéket fizetni, azzal, hogy 6 ezer forintban limitálják az átutalások utáni tranzakciós adót.

Szeretném kérdezni az államtitkár úrtól és a kormánypárti képviselőktől, hogy fenntartják-e ezek után azt a javaslatot, amely költségvetési törvényjavaslatként itt a Magyar Országgyűlés előtt van. Szeretném kérdezni, hogy egy ilyen változás, amelyet egyik pillanatról a másikra, minden előkészítés nélkül, a költségvetésre való tekintet nélkül megszavaznak kormánypárti képviselők a költségvetési bizottság ülésén, milyen megfontolt, milyen előrelátó magatartást jelent. Kérem, ezért mondtuk a vita elején is, hogy ez egy kamu költségvetés!

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Göndör István: Élt egy napot!)

ELNÖK: Megadom a szót Iván László képviselő úrnak, Fidesz. (Kovács Tibor: A kormány miért nem reagál erre?)

PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársak! Tisztelt Elnök Úr! Számos olyan gondolat vetődik fel egy költségvetés tárgyalásánál, előkészítésénél, amely sokkal inkább kiterjed és kiterjeszthető egy szűk szakmai szemponton túlra.

Szeretném megállapítani és elmondani, hogy számos olyan fogalom és kifejezés hangzik el az utóbbi időben is, amelyeket a nyugdíjak, a magánnyugdíjpénztárak lenyúlása, a magánnyugdíjpénztárak vagyonának ellopása, s a többi szavakkal illetnek.

Most Molnár Csaba képviselőtársunk jelezte, és erre kaptam fel hirtelenjében a fejemet. Tudjuk nagyon jól ennek a bonyolult rendszernek a hátterét, az alapját; két dologra szeretném felhívni a figyelmünket, és ezt ismét megerősíteni.

(10.50)

Azt mindannyian tudjuk, hogy 9 évvel ezelőtt Medgyessy Péter miniszterelnök meghirdette az exportalapú gazdasági növekedés programját. Ez 2002-2008 között csendben sorvadt, ennek következtében a hazai tulajdonú vállalkozások, a GDP nominálisan másfélszeresére nőtt, az export megkétszereződött, és elérte a GDP 69,4 százalékát, de a 20-64 évesek foglalkoztatási aránya 61 százalékról 2002-től 60,4-re csökkent 2010-re. Szeretném azt is megemlíteni, hogy az akkori kormányzatnak a költségvetési hiány válsága nem volt elegendő, megszorító intézkedéseivel 2006-ban lerombolta a növekedés és a versenyképesség feltételeit. A magánnyugdíjrendszer fenntartásával minden esztendőben további 450-500 milliárd forinttal növelte az államadósságot. A megszorítások 2007-ben és 2008-ban a GDP-növekedés megtorpanásához, évi 0,8 százalékra csökkenéséhez vezetett; lényeges változás. (Az elnök csenget.)

A 2008-2009. évi pénzügyi válság elsősorban a hazai tulajdonú vállalkozásokat érintette. (Az elnök csenget.) Köszönöm szépen, egy következő két percben szeretném majd befejezni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szűcs Lajos, a Fidesz képviselője. Képviselő úr, öné a szó.

DR. SZŰCS LAJOS (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Nagyon érdekes hallani azt a dühöt, acsarkodást az ellenzéki padsorokból, amely a költségvetéssel kapcsolatban érkezik, és erre egy, a helyzetet kicsit oldó anekdotát szeretnék önökkel megosztani. Amikor egy vadász kioktatja a kutyáját, hogy a vízen járva apportírozza a vadkacsát, és bemutatja a kicsit kekec ismerősének, hogy mit szól hozzá, hogy a kutya a vízen járva kihozza a kacsát apportírozással, és erre azt mondja ez a kekeckedő barát, hogy mit-mit, még úszni sem tud a kutyád.

A költségvetéssel kapcsolatban is ezt a sok mondatot szeretném önöknek elmondani. Nem is arról van szó az önök megszólalásaiban, hogy a kormány és a kormánypárti képviselők benyújtották még a nyáron a jövő évi költségvetést, nem is arról van szó, hogy a költségvetés számaiban mindenképpen az az eltökéltség látható, hogy a kormány szeretné, és a Fidesz-KDNP-frakció is szeretné az országot kivezetni ebből a nagy bajból, amibe kerültünk, és ehhez mindent megteszünk, és nem az emberek terheit szeretnénk növelni, hanem arról van szó, hogy minden mindegy alapon megpróbálják ezt a költségvetést szétszedni. Egyetlenegy olyan módosító javaslatról nem hallottunk még, amivel segítették volna, hogy ez a költségvetés jobb legyen. Reméljük, hogy a következő napokban azért ezzel is fognak majd foglalkozni.

Mindenképpen az a fontos üzenete ennek a költségvetésnek, hogy mi nemcsak az Európai Uniónak, hanem Magyarországnak is szeretnénk megfelelni ezzel a költségvetéssel, hiszen olyan átalakításokba kezdtünk bele a tavalyi évben az alaptörvény és az önkormányzati törvény megalkotásával, amivel mindenképpen egy nagyon komoly átalakulás kezdődött meg. A tavalyi évben a megyei önkormányzatok feladatrendszerét alakította át a parlament, és ebben az évben pedig az önkormányzati és közigazgatási ügyek szétválasztása kezdődött meg. Ez a következő évi költségvetésben már megjelenik, hiszen az önkormányzatok pusztán önkormányzati feladatokkal fognak foglalkozni, és az állam a közoktatás és a szociális ellátások átvételével egy új rendszert fog kialakítani. Ezzel a szemmel nézve ezt a költségvetést azt lehet mondani, hogy egy nagyon komoly és bátor vállalkozásba kezdett bele a kormány, hiszen mindenképpen látható volt, az önkormányzatiság elmúlt húszéves tapasztalatai azt mondatták, hogy ezt a rendszert ilyen módon tovább sem működtetni, sem finanszírozni nem lehetett. Én azt kérem mindenkitől, hogy inkább ebben a munkában segítő közreműködést tegyen, és ne gáncsoskodjon, hiszen ez egy olyan mértékű átalakítása a magyar közjognak, a közigazgatásnak és az önkormányzati rendszernek, ami sok odafigyelést és még inkább nagy türelmet igényel mindenkitől.

Természetesen azt is lehet mondani, hogy a következő időszakban mi is megpróbálunk még javítólag hozzányúlni az önkormányzati fejezetekhez, hiszen a tegnapi napon is volt egy egyeztetés, amikor pontosan arról volt szó, hogy a körjegyzőségek és a járások kialakításával kapcsolatban szeretnénk kezdeményezni a kormánynál, hogy mintegy 20 milliárd forinttal több forrás maradjon az önkormányzatoknál. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen segítő lehetőség lehet majd arra, hogy az önkormányzatok a feladataikat minél jobb színvonalon és minél maradéktalanabbul tudják ellátni.

A megyei önkormányzatok 2013-as költségvetéséről annyit lehet mondani, hogy szinten maradt ehhez az évhez képest, ugyanakkor a jövő évben már elkezdődik egy nagyon komoly munka, amely a 2014-től kezdődő új uniós költségvetési időszakra való felkészülést jelenti, amelyik mindenképpen azt jelenti, hogy a megyei önkormányzatok sokkal komolyabb szerepet látnak majd el az uniós forrásokhoz való hozzájutások megtervezésében, az uniós források elosztásában, és mindenképpen szolgáltató tevékenységet szeretnének majd a települések felé nyújtani.

Azt gondolom, hogy ez az irány, amit a kormány tett, hogy ebben az évben az év közepén nyújtotta be a költségvetést, az előző évek, az előző évtized hagyományaitól mindenképpen eltérő, hiszen sokszor voltunk itt már szeptember közepén, és nem tudtuk, hogy a következő évben mire lehet számítani. Ez a mostani költségvetési javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy a fő számok elfogadása után a fő számokon belül mindenképpen átcsoportosítási lehetőségeket tartalmazhasson, illetve sokkal nagyobb rugalmasságot jelent mind a kormány, mind a parlament számára. Én ezzel a szemüveggel ajánlom mindenki számára, hogy a vitát folytassuk le, és a végén pedig a költségvetési javaslat fő számait fogadjuk el.

Köszönöm a meghallgatást, tisztelt elnök úr. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most tíz perc technikai szünetet rendelek el, vagyis munkánkat 11 óra 7 perckor folytatjuk.

(Szünet: 10.57 - 11.07

Elnök: Balczó Zoltán

Jegyzők: Hegedűs Lorántné és dr. Tiba István)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! 11 óra 7 perc van, de egyelőre nem tudjuk folytatni, mert a szünetet az államtitkár úr kérte, és az előterjesztő jelenlétében tudjuk csak folytatni. (Dr. Cséfalvay Zoltán megérkezik.) Köszönöm, államtitkár úr. Így minden akadály elhárult.

Megadom a szót kétperces időkeretben Iván Lászlónak, a Fidesz képviselőjének.

PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! Ahogy jeleztem, két percben szeretnék befejezni egy gondolatsort. Mindannyian látjuk és tudjuk, hogy a foglalkoztatás bővítése és a gazdasági növekedés gyorsítása elengedhetetlen feltétele a költségvetési egyensúly fenntartásának, az államadósság csökkentésének, a nagy ellátórendszerek, a nyugdíjbiztosítás, az egészségügy az oktatás, a tömegközlekedés fenntartásának és fejlesztésének. Nyilvánvaló, hogy az Európai Unióban is jelenleg alapvető szempont, és efelé tart... - az egyébként nagyon megosztott és az Európai Unió régiójában is óriási különbségekkel a fejlődési ütemet tekintve is meg a lassulási ütemeket tekintve is megosztja az Európai Unió területeit.

Szeretném még azt is megemlíteni, hogy a kiváló közgazdász, foglalkoztatáspolitikus és szakmai kiválóság, Farkas Péter javaslatokat fogalmazott meg, amelyek most jelentek meg valamelyik publikációjában, és ebben azért fölhívja a figyelmet arra, hogy ma ugyan Magyarország az Európai Unió gyengén teljesítő államai közé tartozik, ennek ellenére vannak kitörési lehetőségek, és meg is fogalmaz számos olyan javaslatot, amelyben reményt keltő... - és nyilvánvalóan ennek a reménykeltésnek a szubjektív oldala mellett nagyon is következetes lépéseket kell tenni.

Ez a költségvetés, a 2013-as magyar költségvetés, úgy tűnik, besimul és részévé válik annak az európai uniós, 2020-ig megfogalmazott stratégiába, amely viszont nemcsak következetesen, hanem a mi részünkről is következetesen próbálja költségvetéseken keresztül is, de egyébként is stratégiai és taktikai módszerekkel követni ezt a fejlesztést, ezt a változtatást. Ebben, azt hiszem, ez pár gondolat kiegészítése volt az előző megjegyzéseimnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő felszólaló szintén kétperces időkeretben Káli Sándor, az MSZP képviselője.

KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Egy elméleti dologra szeretném felhívni a figyelmet az önkormányzatokkal kapcsolatban, éspedig arra, hogy egyre inkább az látszik, hogy a jelenlegi kormányzatot az önkormányzat mint kifejezés is zavarja. Elsősorban azért, mert ha jól emlékszem az egykori elvekre, amelyek annak idején szubszidiaritás néven vonultak be a szakirodalomba, arról szólt, hogy ott szülessenek a döntések, ahol a legtöbb információ rendelkezésre áll. Ezek a döntések most megszülethetnek, csak ezeknek finanszírozása nincs. Amit tehát a legsúlyosabb problémának látunk, az, hogy '12 már nem az önkormányzatok éve, de hogy '13-ban miről fognak a települési önkormányzatok dönteni, az bizony igen nagy kérdés.

Hiszen miközben lelkes mondatok hangzanak el az oktatás átszervezéséről, ez egyben például egykoron Miskolc esetében azt jelentette, hogy egy 18 milliárdos oktatási költségnek a 30 százalékát kellett önerőből finanszírozni, ami helyi adó, tehát azt jelentette, hogy a helyi adók 80 százaléka. Ha ez a forrás ráadásul tovább csökken és az önkormányzatoknak viszont például az iskolarendszerben a létesítményfenntartást biztosítani kell, ezek a források nincsenek meg.

Beszélhetünk itt tehát önkormányzatiságról, de szemmel láthatóan arra irányul minden szándék, hogy az önkormányzatiság számolódjon fel. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: A következő kétperces felszólaló Volner János, a Jobbik képviselője.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! Itt elhangzott egy mondat Szűcs Lajos úr szájából, amit tanulságosnak tartok. Szűcs úr azt mondta a Fidesz képviselőjeként, hogy nemcsak az Európai Uniónak, hanem Magyarországnak is meg szeretnénk felelni.

Én pont ettől tartok, hogy mindig hátsó szándékkal terjeszt be a kormány ilyen rendkívül korán költségvetést, és teljesen nyilvánvaló, hogy nem Magyarországnak szeretne elsősorban megfelelni, hanem az Európai Uniónak. Ezt a költségvetést az Európai Unió és az IMF közösen kényszerítette ki Magyarországból 2010 júniusában. Ez nem az önök vállalása volt. Ne etessük legalább egymást azzal, hogy az önök vállalása volt egy nyáron elkészített költségvetés, miközben a 2011-es költségvetésnek még a zárszámadása sem készült el, amire alapozva meg lehetne határozni a következő évi célszámokat.

(11.10)

Teljesen nyilvánvalóan arról van szó, hogy az Európai Unió és az IMF közösen megszorításokra kényszerítik Magyarországot, önök pedig ezeket a megszorításokat végrehajtják, ahelyett, hogy egyébként egy olyan fordulatot készítenének elő, ami a termelést, a magyarországi értékteremtést erősítené meg.

Ezzel kapcsolatban szeretnék emlékeztetni arra, hogy például az egykulcsos adórendszer alternatívájaként a Jobbik egy olyan adórendszer bevezetésére tett javaslatot, amely progresszív, a kutatás-fejlesztést, az ipart, a mezőgazdaságot, a turizmust és a vendéglátást támogatja, ide csoportosítja az erőforrásokat; azért, mert ezek azok az ágazatok, ahova a külső jövedelmeket be lehet csatornázni az egyébként tőkehiányos magyar gazdaságba. A magyar adórendszernek ugyanis a valós élet kihívásaira kell válaszolnia, arra, hogy megerősödjenek a magyar értékteremtő folyamatok, és nem pedig úgy kell választ adni rá, mint ahogy a kormány tette, hogy a felső 15 százalékba tartozó munkavállalókat kedvezményezi, az összes többi embertől pedig elveszi ezeket a pénzeket, és ebből csoportosít át a leggazdagabbaknak.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most visszatérünk az írásban előre bejelentett felszólalók köréhez, és megadom a szót Molnár Oszkár független képviselőnek.

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Volner képviselő úrhoz talán csatlakozni is tudnék egy picit másként. Bennem fölmerült az is, hogy mikor fogjuk tárgyalni a következő fordulóban a jövő évi költségvetésünket. Ennek több oka is lehet majd, kommunikációs szempontból rendkívül jól jöhet, ha az EU-IMF-tárgyalások, mondjuk, sikertelenül végződnének, vagy esetleg újabb megszorításokat kérnek az EU-IMF-től, akkor lehet azt mondani a kormányzat részéről, hogy kérem, mi benyújtottunk időben egy normális költségvetést, de ez a csúnya EU még további megszorításokat kér. Vagy másik változatban: most zajlik, most zajlott a nemzeti konzultációnak nevezett kész átverés show, amelynek a kérdéseiből lehet arra is következtetni, hogy talán nem ez az utolsó változat, hiszen ott a minimálbérre is rákérdeztek. Nyilván a válaszokat tudják előre, hogy mi lesz a válasz, és lehet esetleg egy sokkal lazább költségvetést is majd, hiszen választások közelednek. Tehát ez a változat is benne van a pakliban, azt gondolom.

Rogán frakcióvezető úr a minap tartott egy sajtótájékoztatót, és azt kérte a kormánytól a Fidesz-frakció, hogy csökkentse a magyar lakosság terheit. Kérem szépen, egy: tudjuk, hogy nem így működik, a frakció nem kérhet semmit a kormánytól. Fordítva működik a dolog: a kormány kérheti azt, hogy bármilyen törvényjavaslatot terjeszt be, a frakció nyomja meg az igen gombot. A másik dolog pedig, hogy ebből a költségvetésből abszolút nem világlik ki az, hogy bármilyen módon csökkennének a magyar emberek terhei a következő esztendőkben.

Az önkormányzatokat hozom föl példának. Egész nyugodtan a kormány arra kényszeríti az önkormányzatokat, hogy tovább sarcolják a magyar embereket. Kérem szépen, a beterjesztett költségvetésből a saját bevételt vagy a saját adóerő-képességet kiszámítják központilag minden egyes településre külön-külön, és azzal csökkentik majd a központi támogatást, a normatívát. Ha pedig valamelyik önkormányzat nem hajlandó például az ebadót vagy például az ingatlanadót kivetni... - Edelényben nincs egyik sem azért, mert nem bírja el a lakosság. Egy olyan városkában, ahol közel 40 százalék a munkanélküliség, nem bírja el a lakosság ezeket a terheket, akkor viszont az önkormányzat megint nagyon rosszul jár, mert a központi költségvetés ezzel az elvárt bevétellel csökkenteni fogja a normatíváját. Tehát ezzel is az embereket akarja tovább sarcolni, csak éppen az önkormányzatokon keresztül, nem pedig direktben.

Az egészségügyről néhány gondolatot engedjenek meg. Az átszervezések kapcsán körülbelül 20 milliárd forint megtakarítás várható az egészségügyben. Kérem szépen, ezért a 20 milliárd forintért, ami a magyar költségvetés összességéhez nézve elhanyagolható összeg, több kórházat, járóbeteg-szakellátó intézményt gyakorlatilag tönkre akarnak tenni. Az aktív ágyakat el akarják vonni azoktól a kórházaktól, amelyek évtizedek óta normálisan működnek. Példának hozom fel a kazincbarcikai kórházat, ahol 120 ezer embert látnak el mindenki legnagyobb megelégedésére, és a kazincbarcikai kórházból el akarják vonni a nőgyógyászatot, a gyermekgyógyászatot, az intenzív terápiás osztályt, és még sorolhatnám, miket akarnak elvonni, és ezt bevinni Miskolcra a megyei kórházba, ami egyébként nem bírja már el, és ezt a 120 ezer ellátottat biztos, hogy nem fogja tovább elbírni.

Viszont azt gondolom, hogy nem ez a legnagyobb problémája a mostani költségvetésnek. A tizenötödik költségvetési vitában veszek részt, és igaz, hogy soha, egyetlenegy alkalommal, de ma sem látom azt, hogy az éppen aktuális vagy éppen regnáló kormány foglalkozna egy kicsit azzal a társadalmat rendkívüli módon feszítő problémával, ami abból adódik, hogy van egy olyan társadalmi réteg Magyarországon, amelynek a többsége soha nem dolgozott, nem dolgozik, és soha nem is fog dolgozni. Viszont a közös asztalról a lehető legtöbbet ingyen akarják elvenni. Ingyen óvodai nevelés, ingyeniskoláztatás, ingyentankönyv, ingyen iskolai étkeztetés, ingyen egészségügyi ellátás, ingyen tömegközlekedési eszközök, ingyen, ingyen minden (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nem látok semmi szándékot sem arra a kormány részéről, hogy ezt valami módon csökkentse.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kettőperces időkeretben Volner Jánosnak, a Jobbik képviselőjének.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, csak Juhász Oszkár képviselőtársamhoz szeretnék csatlakozni (Közbeszólás: Molnár!) az építményadóval kapcsolatban, ami az ingatlanadónak egy nagyon érdekes formája. Hogy is vezette be ezt a kormány, milyen abszurditásokat produkál ez a való életben? Képviselőtársaim, úgy vetették ki ezt az adónemet, hogy egy külvárosi kiadatlan raktárépület után a városok többségében ugyanakkora építményadót szednek, mint egy belvárosi luxusirodáért.

(11.20)

Ennek aztán az a következménye, hogy a kiadatlan raktárépületeket - tekintettel arra, hogy egy recesszióba hajló gazdaság igen pesszimista kilátások elé néz a jövőben is - elbontják a tulajdonosaik azért, hogy ne kelljen utánuk ingatlanadót fizetni, majd egyszer, ha mégis eljön a fellendülés ideje, akkor újjá fogják ezeket építeni, csak azért, mert ugyanannyit kell hogy fizessenek egy kiadatlan raktárépület után, mint egy belvárosi luxusiroda után. Nem csoda, hogy amíg ilyen átgondolatlanul hoznak önök itt törvényeket kétharmados felhatalmazással, addig lejtmenetben van a magyar gazdaság, addig behúzzák a cégek a fékeket, nem fejlesztenek a vállalkozások, nem vesznek föl embert, pesszimizmus uralja el a lakosságot is - hiszen az emberek is azt látják, hogy rosszabbul élnek -, a vállalkozásokat is. Hiszen azt látják, hogy átgondolatlan, rossz, kiszámíthatatlan törvényalkotás folyik, és ennek az a következménye, amit 2012 első negyedévében is láthatunk, hogy 1,5 százalékos recesszióba sikerült ezzel a szakszerűtlen, átgondolatlan kormányzati politikával kormányozni Magyarországot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Pogácsás Tibor, a Fidesz képviselője.

POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A költségvetési vita minden évben izgalmas, ez a téma mindig heves vitát, érzelmeket vált ki, és gondolom, így van ez nálunk szerencsésebb országokban is, ahol a válság nem okozott olyan súlyos gondokat, mint Magyarországon.

Magyarországon a válság, meg persze az az elhúzódó, több mint húsz éve tartó és csak részben sikeresnek nevezhető gazdasági átalakulás, a felhalmozódott államadósság, a lakosság eladósodása mind-mind olyan súlyos terheket és problémákat okoz, amelyek még különösebb figyelmet irányítanak a költségvetésre. Éppen ezért lényeges az, hogy egy költségvetés hogyan néz ki és milyen üzeneteket továbbít, éppen ezért lényeges az, hogy a 2013. évi költségvetés tervezetének a kiszámíthatóságot, a stabilitást, a felfelé vezető út megkezdését kell bizonyítania.

Ennek a költségvetésnek a sarokszámai, amelyeket várhatóan a Ház elfogad, bizonyítani fogják azt, hogy Magyarországon visszaáll a gazdaságpolitika hitelessége, bizonyítani fogják azt, hogy egy teljesíthető, végrehajtható, reális költségvetést fogad el az Országgyűlés. Ebben a költségvetésben nyilvánvalóan számos fontos elem van, de különösen fontos eleme a költségvetésnek - és ezt a kormánypártok mindig is fontosnak és lényegesnek tartották - a közbiztonság alakulása, a közrend helyreállítása, és ennek megfelelően a Belügyminisztérium a következő évben mintegy 20 milliárd forinttal több forrással rendelkezik majd a közrend megerősítésére, illetve a további fejlesztésekre. Már 3200 rendőri létszámmal bővült az állomány, és a források lehetővé teszik majd a további bővítést, és nemcsak a személyi állomány bővülését, hanem a technikai eszközök fejlesztésére is lehetőség nyílik.

Persze miközben küzdenünk kell a gazdaság segítésével, a gazdasági válság hátrányainak a kiküszöbölésével, ugyanakkor komoly szerkezeti, strukturális problémák vannak Magyarországon, ebben, azt gondolom, mindenki egyetért, és ezek közül az egyik nagyon fontos rész az országban - aminek az átalakulására, átalakítására szükség van - az önkormányzatok területe. Abban mindannyian egyetértünk már hosszú évek óta, hogy az önkormányzatok feladatai évről évre folyamatosan bővültek, nőttek, ugyanakkor a források ezt csak részben követték, az önkormányzati finanszírozás majd' minden évben elmaradt a feladatbővüléstől, és csak azokban az években volt jobb vagy könnyebb a gazdálkodás, amikor a feladatok mellé némi forrásbővülés is társulhatott, így az idei évben legalább már a forráselvonás nem folytatódott. Így mindenki számára nyilvánvaló kell hogy legyen, hogy az önkormányzati szektor és az önkormányzati feladatok átalakítása szükségszerű, és ennek a feladatnak az elvállalása ránk hárult - nyilván az is látszik, hogy ez nem feltétlenül népszerű feladat, de szükségszerű. Szükségszerű, hogy az önkormányzatoktól az államigazgatás különváljon, szükségszerű, hogy az önkormányzatok az önkormányzati ügyek továbbvitelével foglalkozzanak, és szükségszerű az, hogy egy olyan finanszírozási rendszer alakuljon ki, amelynek során a működési hiány által teremtett hitelfelvételi igény megszűnik, magyarul: a működéshez szükséges források minden évben rendelkezésre álljanak.

A 2013-as feladatmegosztás és finanszírozási rendszer azt hivatott biztosítani, hogy az önkormányzatok a saját működésükhöz, a települések működtetéséhez és a települési feladatok ellátásához a szükséges forrásokkal rendelkezzenek is. Nyilvánvaló, hogy az átalakulás nem egyformán fogja érinteni az önkormányzatokat, és az is várható, hogy lesznek olyan helyi, lokális gondok, amelyek orvoslása szükséges. Éppen ezért a költségvetés tervezete jelentős tartalékot biztosít arra, hogy a szükséges egyedi ügyekben a segítséget az önkormányzatoknak a kormány, illetve az Országgyűlés meg tudja adni, tehát egészen biztos, hogy az elkövetkezendő évben sem kell attól tartani, hogy az önkormányzatok működésképtelenné válnának, hogy a feladataikat nem tudnák ellátni.

Én lényegesnek tartom azt, hogy már az idei évben a fejlesztésekhez, az önerő biztosításához 50 milliárd forint áll rendelkezésre, ez a pénz szükséges lesz az elkövetkezendő években is. Hiszen az, hogy az önkormányzatok tovább tudjanak lépni, hogy fejleszteni tudják a feladatok ellátására szolgáló intézményrendszerüket, egyrészt a polgároknak az érdeke, másrészt az önkormányzatoknak az érdeke, de az, hogy az EU-s támogatásokat le tudjuk hívni, nyilván az országnak és az egész gazdaságnak is az érdeke.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kettőperces időkeretben Pál Tibornak, az MSZP képviselőjének.

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Szűcs képviselő urat meg most Pogácsás képviselő urat is hallgatva, nem is a tartalmi részt, mert a tartalom önmagában elég sok kérdést fölvet, hanem a stílust figyelve, ahogy önök beszélnek az önkormányzatokról, az nagyon érdekes.

Szűcs képviselő úr már úgy beszélt, hogy elnézést kérünk, hogy ezt a költségvetést nyújtottuk be az önkormányzatokkal kapcsolatban, nehéz helyzet van, tehát egy ilyen visszavonulós és bocsánatkérős stílusban. Érthető ez, hiszen az, ami most az önkormányzatokról a költségvetésben van, valóban ezt igényli, hogy egy ilyen nyugodt hangvétel legyen, de azért szeretném elmondani, hogy az, amit Pogácsás képviselő úr mond, sok-sok helyen nem biztos, hogy az igazságot fedi. Amikor ön azt mondja, hogy a működési hiányt majd ez a bizonyos csodaszó, ez a feladatfinanszírozás fedezni fogja, akkor azt kell mondanom önnek, hogy a most beterjesztett költségvetésből ez nem olvasható ki, sőt, pontosan más olvasható ki a költségvetésből. Az olvasható ki, hogy az önkormányzatok számára egy kötelező adóbevételt írnak elő, és egy elismert kiadást fogadnak el, és azt mondja a kormány a mostani költségvetésben, hogy ebből tessék megoldani a feladatot. Azért az, hogy ez milyen viszonyban van a valósággal, egy kérdés. Én azt látom, hogy köszönő viszonyban sincs egymással a két tétel, nevezetesen az elvárt adó és az elismert kiadás. Én azt gondolom, hogy a 2013. évben a működésben nagyon nagy gondok lesznek az önkormányzatnál az oktatási és egyéb területeken, ezt majd az év során meg fogjuk látni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szűcs Lajos képviselő úr reagál az elhangzottakra.

DR. SZŰCS LAJOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem gondolom, hogy ezt mondtam volna, hogy én elnézést kérek e miatt a benyújtott költségvetés miatt. Elnézést kérni inkább önöknek lenne okuk, hiszen az elmúlt évtizedben eléggé komoly forráskivonást tettek az önkormányzati világból, ön is aktív résztvevője volt ennek, képviselő úr, és ráadásul én azt mondtam, hogy ezt a helyzetet tovább fenntartani nem lehetett. Mindenképpen meg kellett oldani, hogy az önkormányzati és a közigazgatási feladatokat ketté kelljen és ketté lehessen választani.

Pogácsás képviselő úr is pontosan azt mondta, hogy ez a költségvetés viszont tartalmaz olyan lehetőséget, hogy a menet közben kialakuló problémákat kezelni tudja, és ezért dolgozunk, hogy az önkormányzatok minél jobb hatásfokkal és minél nagyobb színvonalon tudják majd ellátni a feladataikat.

(11.30)

Én azt gondolom, hogy ez a közös érdekünk, és - még egyszer mondom - elnézést kérni az önkormányzati világtól elsősorban önöknek lenne kötelessége és joga.

Köszönöm szépen. (Dr. Lamperth Mónika közbeszól. - Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Boldvai László, az MSZP képviselője.

BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2013. évi költségvetési javaslat megalapozatlanságáról és hiteltelenségéről szeretnék szólni. Ez a költségvetési javaslat nem más, mint homoklábakon álló kártyavár, nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy tisztában legyünk vele: ezt a költségvetést még a 2013. év előtt módosítani kell, mert tarthatatlan számok vannak benne. Szeretném emlékeztetni önöket Szekeres Imre képviselőtársamnak a költségvetési bizottság által elfogadott módosító javaslatról tett néhány perccel ezelőtti bejelentésére, amely, azt gondolom, alapjaiban rengeti meg az önök által összeállított költségvetés bevételi oldalait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajátos szakmai munka egy ilyen javaslatnak az előkészítése, amelynek megvannak a maga szabályai, fortélyai, amelyeket nem lehet mellőzni, ha tényleg alapos munkát akar végezni a kormány. A benyújtott javaslat alapján viszont azt állapíthatjuk meg, hogy a kormány nem akar alapos munkát végezni, évtizedek óta nem fordult elő, hogy a fejezetek egyes előirányzatai mögött meghúzódó tényleges tartalom kifejtését, indoklását ennyire szűkszavúra fogta volna a mindenkori kormány; ráadásul mindezt egy olyan időszakban teszik, amikor át akarják alakítani az egészségügyet, az oktatási rendszert és az önkormányzati intézményrendszert is. Nem feltételezzük, nem feltételezem, hogy csak a nyomdaköltségen és a papíron akartak spórolni, hiszen akkor nem folytatnának milliárdos költséggel nemzeti álkonzultációt sem. Mivel a kormány nem hajlandó indokolni, leírni, megvédeni a saját álláspontját az egyes átalakítások pénzügyi vonatkozásaival kapcsolatban, abból csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a kormány maga sincs tisztában az egyes intézkedések hatásaival. Nos, éppen ez az a mód, ahogyan nem szabad költségvetést készíteni. Remélhetőleg ezt később elrettentő példaként tanítani fogják az iskolákban is.

Térjünk át most tételesen is arra, miért mondtam, hogy a javaslat homoklábakon álló kártyavárra hasonlít!

1. Nincs szakmailag alátámasztott növekedési háttere annak, amivel a kormány számol. A 2013-as költségvetés 1,6 százalékos növekedési prognózisa messze a legmagasabb az összes nyilvánosságra került elemzői várakozáshoz képest, pedig szakmailag az lenne a hiteles, ha a kormányzat valahová középre lőné be a költségvetést megalapozó növekedési előrejelzését. A kiindulási helyzet is jelentősen rosszabb lehet annál, amit Matolcsy György vár, a GKI ugyanis stagnálás helyett 1,5 százalékos recesszióval számol 2012-re, a Magyar Nemzeti Bank ennél kicsit optimistább, 0,8 százalékos visszaesést valószínűsít. Az új Költségvetési Tanács meg is fogalmazott egy diplomatikus kritikát a növekedési kockázattal kapcsolatban. Erre mit tett a kormány? Beépített a tervezetbe egy további 50 milliárd forintos biztonsági tartalékot. Szakértők szerint ez azonban nem megoldás, mert ilyen alapon várhatna akár 4 százalékos növekedést is, ha odatenne mögé még további több száz milliárdos biztonsági tartalékot. Nem véletlenül fogalmazott úgy Török Ádám, az első Költségvetési Tanács tagja, hogy - idézem -: "A kormány cinikus módon előre tudja, hogy alacsonyabb lesz a növekedés annál, amit mond, hiszen többlettartalékot épít be." Szerinte olyan ez, mint ha egy autógyár úgy adna el egy autót, hogy 140-nel tud menni, de a kezelési könyvbe beírná, hogy valójában csak 110-zel megy, és még azzal is büszkélkedne a sajtóban, hogy ügyelt a vásárlók korrekt tájékoztatására. Akkor mit higgyen a vásárló? Márpedig ennek a költségvetésnek ugyancsak sok vásárlója van befektetői oldalon.

2. Nincs valós oka ennek a sietségnek, hogy most, 2012 júniusában tárgyaljuk és fogadjuk el a következő év költségvetésének fő számait. Nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy milyen lesz a hangulat a világgazdaságban néhány hónap múlva, és az milyen hatással lesz a jelenlegi tervezési feltételekre - márpedig ez érdemben befolyásolja az összes költségvetési előirányzatot. A magyar gazdaság növekedése szempontjából fél százalékpontos eltérést is jelenthet, hogy a nemzetközi gazdaság nyugtalan vagy éppen idegbeteg állapotban lesz ősszel.

3. Mindezt figyelmen kívül hagyva, a jelenlegi tervezési feltételeket elfogadva is problémás a költségvetés. A túlzott baloldali elfogultsággal nem vádolható Állami Számvevőszék elnöke az alábbi megállapításokat foglalta írásba. Először: a megalapozó jogszabályi háttér hiányos, egyes adótörvények, valamint a fogyasztói árkiegészítést kiváltó szociális menetdíj-támogatást szabályozó kormányrendelet nem készült el. Másodszor: a törvényjavaslatban bemutatott makrogazdasági pálya, illetve az egyes gazdasági mutatószámok várakozástól eltérő, kedvezőtlen alakulása kockázatot jelenthet a megalapozottnak minősített előirányzatok teljesülése esetében is. Harmadszor: az adóbevételek 58 százaléka megalapozott, 12 százaléka részben megalapozott, 30 százaléka megalapozatlan. Negyedszer: a vállalkozások költségvetési befizetéseinek több mint kétharmada, 69,7 százaléka részben vagy egyáltalán nem megalapozott. Ötödször: a fogyasztáshoz kapcsolt adó 9,5 százaléka nem minősül megalapozottnak, ezen belül külön problémás a sárgacsekk-adóból - erről mondandóm elején szóltam - tervezett 283 milliárd forint teljesülése. Hatodszor: a lakosság befizetései közül egyetlen előirányzatot sem talált megalapozottnak a korábbi fideszes képviselőként politizáló vezetővel rendelkező Állami Számvevőszék. Ez mindenképpen figyelemreméltó, és komoly intő jel a kormánynak. És hetedszer: a költségvetés kiadásainak 44 százalékát találták nem kellően alátámasztottnak. Attól tartok, hogy Matolcsy miniszter úr Domokos állami számvevőszéki elnököt is törölni fogja ez után a közzétett jelentés után a barátai sorából.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy, a miniszterelnök úr által gyakran idézett dakota mondás szerint a hídon akkor kell átmenni, ha odaérünk. Akkor kell költségvetést megalapozni, ha az megalapozott, hiteles adatok alapján tervezhető. Nyáron az aratásnak van itt az ideje, nem a vetésnek - pláne nem a költségvetésnek. Javaslom, hogy a kormány tagjai és fideszes képviselőtársaim inkább az alaposabb előkészítésre, gondolkodásra, aratásra, esetleg a fideszes földbotrány miatt kialakult helyzet rendezésére fordítsák az idejüket és energiájukat. Semmi szükség még nagyobb káoszra ennek az előkészítetlen, megalapozatlan költségvetésnek az elfogadásával.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szó Turi-Kovács Bélának, a Fidesz képviselőjének, kétperces időkeretben.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A valóban szokatlan időpontban előterjesztett költségvetés az ellenzék részéről heves kritikai észrevételeket von maga után. Az én meggyőződésem szerint nem ördögtől való megvizsgálni azt, hogy mik az előnyök, és mik a hátrányok. Meggyőződésem szerint az előnyök messze meghaladják a hátrányokat. Az előnyök közé sorolnám azt, hogy a sarokpontok leszögezése a jelenlegi helyzetben mind az európai, mind a világgazdasági helyzetben, mind a magyar gazdasági helyzetben is alapvető feltétel, márpedig a sarokpontok leszögezése itt, ebben a költségvetésben egyértelmű: a hiánycél megtartása, az adósság csökkentése az egyik sarokpont, a másik, amely ezt kiegészíti, a növekedés beindítása, a harmadik, amely a növekedésbeindítás alapfeltétele, hogy értelmes munkahelyek létrehozására kerüljön sor, amely értéktöbblet teremtésére alkalmas.

És idejön az, amit én hozzátennék, ami meggyőződésem szerint ebből a költségvetésből következhet: bizonyos prioritások felülvizsgálata, meggyőződésem ugyanis, hogy az értelmes munkahelyek megteremtésének, a jövőben azon lehetőség megteremtése, hogy a kívánt sarokpontok teljesedjenek, szükségessé teszi, hogy olyan beruházásokat is eszközöljünk majd, amelyek tartósan, mindenekelőtt a magyar vidéken meg tudják teremteni azokat a lehetőségeket, amelyek a feldolgozó-, éspedig a kis- és közepes feldolgozóipar tekintetében elmozdulást okozhatnak.

Az is meggyőződésem, hogy ha vannak is bizonyos hátrányok, hiszen a szavahihetőség is múlik egy-egy költségvetésen, az ésszerűség egyértelműen azt diktálja, hogy az egyes ágazatok irányai meg legyenek határozva. Ha ezek az irányok meghatározottak, a lobbitevékenységek jórészt kizárhatók, világos, hogy ezt követően már azok az irányok kell hogy érvényesüljenek, amelyek ebben a költségvetésben megjelentek. Ez pedig a bizalom helyreállításához vezethet, aminél nagyobb szükséglete Magyarországnak pillanatnyilag nincs. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces időkeretben felszólalásra következik Göndör István, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Turi-Kovács Képviselő Úr! Ön azt mondja, hogy előny meg sarokpontok. Akkor én hadd idézzem önnek! Május 2-án, a Fidesz-frakcióülést követően jelentette be a miniszterelnök, hogy még a nyáron lesz költségvetés. Május 31-én valamilyen irományt odaadtak a Költségvetési Tanácsnak megvizsgálásra, és most már azt tárgyaljuk. Én szeretném az ön emlékezetébe idézni: a 2012. évi költségvetést, annak a sarokszámait novemberben fogadtuk el, a legnagyobb jó szándékkal 45 napig élt az a költségvetés, és nem tudom, hányadik módosításon vagyunk túl. Ugye, akkor nem gondolja komolyan!? Akkor tényleg az van, amit Boldvai László mondott, hogy kell venni egyetlen A4-es papírt, fel kell írni számokat, hogy ezek a vágyaink, de a mögöttes... - hiányzik a mögöttes tartalom.

(11.40 )

Továbbra is tartom, képviselő úr: ez nem más, mint egy költségvetésnek látszó iromány, köze nincs a költségvetéshez. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Rónaszékiné Keresztes Monika, a Fidesz képviselője. Képviselő asszony, öné a szó.

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Minden idők legsérülékenyebb közege, de egyben a nemzet legkreatívabb jövőképe is lehet társadalmunk legkisebb sejtje, a család. A történelem minden politikai döntésére, legyen az pozitív vagy negatív, különlegesen érzékeny műszerként a család reagál elsőként.

A magyar társadalomra kiemelten jellemző, hogy a család fogalmához általában pozitív jelentést kapcsol, amely a boldogság meglelésének igényéből bizalmi kapcsolatra vágyik, amely házasságban gyermekek születésével, nevelésével válik egésszé, teljessé. Ez a vélemény, legalábbis az ideál szintjén, általános hazánkban, függetlenül attól, hogy a nyilatkozók éppen házasságban élnek, vagy még egyedül.

Csupán ezen okból is fontos törvényalkotási felelősség lenne a családok jóllétének ügye. De mivel a család közösséget alkotó, gyermekeket nevelő közeg, így záloga is a jövő társadalmának, érzelmi szempontjain túl meghatározó gazdaságpolitikai tényező is. Ezt ismerte fel már az első Orbán-kormány is, és ez következetes jogalkotói szándéka a jelenlegi parlamenti többségnek.

A kormánynak a 2013-as költségvetésről szóló törvényjavaslata Európa-formáló, stabil iránytű ebből a szempontból is. A családokat, a gyermekeket megtizedelhették a történelem során például a háborúk, a pusztító járványok, de a korunkra jellemző erkölcsi és gazdasági válság, a tömegeket sújtó adósságcsapda, de bizony a kényelmesség, az önzés is preventíven tizedeli meg a lakosságot, hiszen meg sem születnek azok a gyermekek, akikre a családok egyébként vágynának. De elegendő adófizető polgár híján leblokkoljuk saját nemzetünk jövőképét, életben maradási esélyeit is.

Ezért tartom irigylésre méltó sikernek, és irigyli is tőlünk egyfolytában az ellenzék, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium olyan költségvetést készít, amely egyfelől kezeli a jelent sújtó adóssághelyzetet, másrészt a válság utáni időkre is tervez azzal, hogy az adórendszeren keresztül is vissza kívánja építeni a tudatosan nyomás alá helyezett magyar középosztályt.

Az egykulcsos arányos adórendszer javítja az adózási morált, és nem bünteti, hanem segíti a munkából származó jövedelmek gyarapodását. Igazi jelentősége azonban a gyermekvállalást ösztönző szerepével együtt óriási, hiszen a dolgozó, a gyermekeket vállaló családoknál jelentős összeg marad az adóalapból, elismerve a gyermeknevelés közszolgáltató szerepét is. A családi adókedvezmény preferálja a házasságban született közös gyermekeket, és fontos tényezője, hogy a 91 napos magzat után is igénybe vehető. 160 milliárd forinttal több maradt a családoknál, mintegy 810 ezer szülő vette igénybe. Az ő nettó jövedelmük fejenként évi 200 ezer forinttal nőtt.

Gyakran éri támadás ezt az intézkedést az alapján, hogy csak a gazdagok kiváltsága csupán. De ez nem igaz, mert a két-három gyermekes pedagógus-, orvos-, vagy családi vállalkozást, gazdálkodást vezető családok veszik igénybe, és őket igazán nem veti fel a pénz, de a családi adózás számukra nagyon fontos megtartóerő, hiszen legtöbbjük hiteleket törleszt, gyermekeiket igényesen szeretnék nevelni. Remélem, hogy senki sem sajnálja ezt tőlük, mert ez nemzeti öngól lenne, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem minden magyar család tud élni ezzel.

A családi adókedvezmény tehát a költségvetés felbecsülhetetlen értéke, támogatandó, a többi, a családokat, a lakhatást, a munkahelyteremtést, a női foglalkoztatás segítését célzó intézkedésekkel együtt is. Az ezen körbe tartozó családi pótlék például 354 milliárd forintot tartalmaz a költségvetésben. Az anyasági támogatásra 5,6 milliárd forintot, gyesre 64 milliárdot, gyermeknevelési támogatásra 14 milliárdot, életkezdési támogatásra 6,4 milliárdot szán a kormány.

A Nemzeti Eszközkezelő a 2013. évben 35 milliárd forintot kap a költségvetésből, és 8 milliárd forint európai uniós pénz áll például rendelkezésre bölcsődék építésére és bővítésére. Budapesten Erzsébetvárosban, választókerületemben hamarosan meg is valósul egy városligeti bölcsőde bővítése és teljes körű korszerűsítése egy sikeresen elnyert közép-magyarországi pályázaton keresztül, méltó, biztonságos környezetet teremtve a kicsiknek, esélyt adva a munkahelyükre visszatérő édesanyáknak. Ez úgy nagyszerű igazán, hogy a kormány visszaadta a lehetőségét a 3 évig tartó időszaknak, a gyesnek, mert a személyiségfejlődés szempontjából ez a legideálisabb a családhoz való kötődés szempontjából.

Végül hadd jelezzem a családpolitikai intézkedések örömteli kicsengését, amely hírül adja, hogy mára a születések száma 5,6 százalékkal növekedett: megszülettek a Matolcsy-bébik, és ez akkor is pozitív tendencia (Derültség és közbeszólások az MSZP és a Jobbik padsoraiból, többek között: Jaj, istenem!), ha tudjuk, hogy egy 10 százalékos esés bázishelyzetéből nézve ez egyelőre csupán a fogyás csökkenését jelenti, de elindult ez a folyamat.

Jó úton járunk, és minden okunk megvan a bizakodásra. Kitartó szorgalom, feltétel nélküli hit és egy jó költségvetés kell hozzá, amelyet elfogadásra ajánlok.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőjének, kettőperces reagálásra.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ne tessenek ijesztgetni bennünket Matolcsy-bébikkel! A helyzet az, hogy a kormányváltástól a máig tekintő összevetésben látható az, hogy körülbelül 90 ezer, és aztán körülbelül 88 050 az évente megszületett gyermekek száma. Semmiféle Matolcsy-féle bébiboomról nincs itt szó jelen esetben.

Mi nem vagyunk ellendrukkerek. Bárcsak így lenne! Bárcsak sikeres lenne az az út, amin látszólag elindult a kormányzat. Az a problémánk, hogy bár látszólag mintegy 160 milliárddal több marad a családoknál, pont az a költségvetés, amiről most tárgyalunk, többek között a Széll Kálmán 2.0 nevű, 600 milliárdot pont a családoktól elvonó megszorító csomagra épül. Tehát bár az egyik zsebükbe tesznek egy kis aprópénzt, a bankókat kiveszik a másikból.

Az is látható, hogy azért is igazságtalan a családi adókedvezmények rendszere, mert nemcsak hogy nem tudta előidézni a születések drámai növekedését - és itt most ne havonta pár tucat gyermekről beszéljünk, aminek én nagyon örülök egyébként, hanem havonta több száz, akár ezres nagyságrendbeli növekedést kellene elérni -, hanem ezenfelül egy olyan igazságtalanságot is tartalmaz, amit a Jobbik által benyújtott, úgynevezett negatív adó című javaslata, konstrukciója nemcsak taglalt, de rendezett is volna. Ennek értelmében a gyermekszámtól függően mindenki igénybe tudta volna venni a teljes adókedvezményt, az is, aki nem olyan szerencsés, hogy olyan sokat keressen, hogy alanyi jogon a teljes kedvezményt elérhesse.

Látható az is, hogy ez a jövő számára foganatosított befektetés, mely nem olyan nagyon drága a költségvetés pazarló számainak ismeretében, kamatostul megtérült volna. Nem azt mondom, hogy egy kormányzati cikluson belül, de egy tisztességes kormányzás felelőssége az kellene hogy legyen, hogy ciklusokon átívelően is képes gondolkodni, és a legfontosabb - idézőjeles - befektetést, ami a legfontosabb egy nemzet életében, a gyermeket és a gyermek nevelését minden tekintetben támogatja, és nem hagyja, hogy adóztatott luxuscikk legyen a gyermeknevelés, mert ma Magyarországon sajnos az.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Staudt Gábor, a Jobbik képviselője. Képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hogyha a költségvetésről beszélünk, akkor elsősorban meg kell határozni azt a célt, amit elvárunk ettől a költségvetéstől, hiszen nem mindegy, hogy milyen szemüvegen át szemléljük, milyen értékrend szerint ítéljük meg azt az anyagot, ami előttünk fekszik.

(11.50)

Ha az IMF-nek és az Európai Uniónak való megfelelés a cél, és az a cél, hogy az a pénzszivattyú, ami több mint húsz éve működik, továbbra is háborítatlanul működhessen, akkor ennek a célnak maradéktalanul megfelel a költségvetés, tehát ezt a célt kipipálhatjuk.

De engedtessék meg, hogy mi egy kicsit más szempontrendszert is behozzunk, és elvonatkoztassunk attól, hogy itt nemcsak a hiánycél és az államadósság azok a fetisizált szent tehenek, amihez mérni kell egy nemzetnek egy erejét, és amit ki lehet tűzni a mellkasunkra. Ettől a két céltól még sokan halhatnak éhen az országban, és demográfiailag is elfogyhatunk.

Tehát a kritikai szempontnak - és csak ezt vagyunk hajlandóak mi, jobbikosok elfogadni - a nemzeti érdekek védelmének kell lennie, és itt elsősorban, ahogy mondtam, a demográfiai adatok és a közjó szolgálata az, amitől nem tudunk eltekinteni; az, hogy az embereknek jobb lesz-e, az, hogy elindulunk-e felfelé azon az úton, ahol nemcsak hogy stagnáltunk az utóbbi időben, hanem sajnos a legújabb gazdasági adatok visszaesést, csökkenést tartalmaznak, és ezek előrevetítik a még baljósabb jövőt.

De nem szabad megkerülni, ha az általános vitáról beszélünk, egy másik fontos szempontot sem, és ez is a legalább húsz év felelősségére vezet vissza. Senki nem feszegeti azt a kérdést, és választ soha nem kaptunk arra, hogy hogyan lehet az - amikor megszorításokról beszélünk, akárkit is érintsen ez a megszorítás -, hogy itt az elmúlt húsz év alatt a nemzetet megfosztották javaitól, a nemzeti vagyontól, és az államadósság majdnem a tízszeresére nőtt. Ez hogy lehet? Hova tűnt ez a pénz? És azt se mondja senki, hogy a magyar emberek többet fogyasztanak, mint amennyit megtermelnek, mert ez hazugság, ez nem igaz. Tehát hová tűntek ezek a vagyonok? Hová tűntek ezek a pénzek? Erre kellene már bármilyen kormánynak választ adnia, mert nem igaz, hogy ez az emberek javának szolgálása végett lett elköltve.

Láthatatlan kezek elszívják a magyarok jövedelmét, a magyarok életterét, energiáit, meggátolják a jövendőbeli magzatok megszületését, és erre akár egy jó példa lehet a devizahitelek kezelése is. El fogom mondani mindjárt, hogy ez miért költségvetési kérdés. Önök azt mondták, hogy tettek valamit, hatékonyan felléptek ezzel a problémával szemben, de valójában csak maszatoltak, hiszen nem voltak képesek addig eljutni, hogy ezek a szerződések semmisek voltak. Ez lett volna a valódi gazdasági és egyébként, hát még azt se mondom, hogy jogi szabadságharc, csak a hatályos törvények betartatása.

Ehelyett elfogadták a bankrendszer játékszabályait, mindenféle félmegoldásokkal próbálkoztak, és egyébként ez nemcsak oda vezetett, hogy sokan tönkrementek, hanem akik tudják fizetni ezeket a devizahiteleket, ők is más egyéb költekezéseiktől veszik el, és ezért nem vezetett eredményre a Matolcsy-rendszernek az a vágya vagy az az elképzelése, hogy itt a megmaradó jövedelmek majd felpörgetik a gazdaságot. Nem voltak megmaradó jövedelmek; akik még tudják fizetni ezeket a hiteleket, azok is nagyon nagy bajban vannak, és visszafogták a fogyasztásukat. Tehát nem tudtunk kitörni ebből a csapdából, és az árfolyamgát is csak részleges megoldás, hiszen a bankok zsebét tömi azzal a résszel is, amit az állam hozzátesz. A valódi megoldás az lett volna, ha a semmisséget kimondják.

Nagy problémája a költségvetésnek a koncepciómentesség. Nem lehet úgy költségvetést tervezni - és ez jogi, gazdasági szakmai kérdés -, hogy tulajdonképpen a 2011. évnek a végső számait se látjuk pontosan. A 2012-es évben még benne vagyunk, tulajdonképpen öt hónap telt el, ezek is tervek, tehát két tervet kell egymáshoz hasonlítani, ami elég érdekes és labilis végeredményre vezethet.

A kormányzati teendők fő szempontja - ahogy mondtam - a növekedés beindítása lenne, ami a munkahelyeken keresztül vezet. A 109. oldalon, a törvénytervezet általános indokolásában találunk ugyan olyat, hogy a kormány munkaerő-bővítésen alapuló és növekedésorientált strukturális reformokat hajtott végre, de azt nem írják oda, hogy melyik kormány, mert én azt nem vettem észre, hogy Magyarország kormánya ezt megtette volna, vagy legalábbis az eredményét sajnos nem látjuk. De ha azt mondanák, hogy ez a válság miatt van, akkor hadd idézzek egy számot: az elmúlt húsz évben, ha megnézzük - és 2007-ig való számokat fogok idézni -, akkor a magyar gazdaság évi növekedése nem érte el a 1,5 százalékot, miközben a világátlag 5 százalék fölött volt. Akkor ki ezért a felelős? Nem a folyamatos, abszolút hozzá nem értő magyar kormányok, egyébként teljesen függetlenül attól, hogy ki kormányzott itt '90 óta? Azért a 1,5 százalék az 5 százalékhoz hasonlítva durva különbség, és megmutatja azt, hogy hogyan lettünk élmezőnyből sereghajtók még a térségben is.

Egy-két konkrét dologra rátérve. Nagyon nehezen összehasonlíthatóak a tavalyi számok; ez a költségvetésnek egyébként egy nagy problémája, hogy a mellékletek nem tartalmazzák azt, hogy tavalyi, a 2011-es vagy a 2012-es évben milyen bázisszámokhoz lehet az ideit hasonlítani. Például annak egyébként örülünk, hogy a bíróságok több pénzt kapnak - tehát hogy ne csak mindig kritizáljunk, egy-két pozitív dolog is álljon itt -, ennek nagyon örülünk, és reméljük, hogy ez az igazságszolgáltatás rendszerét is gyorsabbá és hatékonyabbá teszi.

Ami viszont problematikus - és ezt a rendvédelemnél mindenképpen el kell mondani -, az az, hogy a rendőrség még így se kap, bár több pénzt kap, de nem kap elég pénzt. Úgy látjuk, hogy ez még mindig kevés a hatékonysághoz, főleg annak tükrében, hogy a közmédiumok 68 milliárdot kapnak. Ahhoz képest alig háromszor annyi pénzt szánunk a rendőrségre, ez szerintem nem éppen előremutató. Ráadásul az Alkotmányvédelmi Hivatalnál találunk egy nagyon érdekes mondatot, hiszen itt az Alkotmányvédelmi Hivatal 2013-ban kiemelt hangsúlyt helyez az együttműködő személyi kör bővítésére - ez nincs jobban kifejtve. Tehát ez valamiféle spiclihálózat bővítését jelenti esetleg? Számomra ez jön le, és ez szintén nem a demokráciákban jellemző, hogy ezt eredményként tüntetik fel.

De egyébként - ha már rendvédelem, akkor - a Terrorelhárítási Központnak továbbra sem értjük a megfelelő funkcióját. Hivatkoznak itt arra, hogy ez a terrorveszély elhárítására vonatkozik, de közben már a költségvetési koncepcióban, illetve a költségvetési javaslatban is arról beszélnek, hogy itt bizonyos, egyébként fegyveres elkövetők vagy egyéb személy elleni bűncselekmények esetében is a Terrorelhárítási Központ fog fellépni. Úgy érzem továbbra is, hogy a TEK fontosságát és a rá elköltött több mint 10 milliárd forintot és több mint ezer embernek a hasznosságát és magánhadseregként való fenntartását próbálják legitimálni.

Semmi nem indokolja, hogy a rendőrség keretén belül egy bevetési egységet nem lehet erre fenntartani, ahogy az régen is történt. Az egész Alkotmányvédelmi Hivatalra egyébként 7 milliárdot költünk, a TEK-re meg 10 milliárdot, ez összehasonlításban sem állja meg szerintem a helyét, lévén, hogy azért a titkosszolgálatnak mégis több feladata és több tevékenysége van, mint csak egy bevetési vagy megfoghatatlan funkciókat ellátó Terrorelhárítási Központnak.

A rendőrségnél érdekességként láttam, hogy nagyon fontos a gyűlölet-bűncselekmények, etnikai indíttatású bűnözés elleni fellépés stratégiájának kidolgozása. Nagyon merem remélni, hogy ez a magyarság ellen elkövetett bűncselekményekre is igaz, amikor szánt szándékkal valakinek a magyarsághoz való tartozása miatt történik az ő zaklatása vagy bántalmazása; azt fel se merem tételezni, hogy ezek a sorok másra vonatkoznának. És a rendőrségnél egyébként feltűnhet - és ez megint apró dolog, de a költségvetés összedobálására és tervezetlenségére utal -, hogy a javaslatnál még a 260. oldalon a 2012. évről beszélnek mint javasolt előirányzatról; nyilván itt a táblázatok átírása után a 2013 helyett benne maradt a 2012.

És a végére idő szűke miatt, meg egyrészt összegezve: attól a közbiztonságot nem látjuk sajnos javulni, hogy van Terrorelhárítási Központunk, attól még a falvakban nem fog javulni a közbiztonság, viszont hála istennek - idézőjelben -, a BKV-tól elvonnak újabb pénzeket, a harmadára csökkentik azt a pénzt, amit az állam a BKV-nak nyújt, tehát 30 milliárdról 10 milliárdra, így bebizonyítják újra, hogy a kormánynak nem fontos Budapest, ellenségként tekint a budapestiekre. Az a főváros, amely az adók jó részét megtermeli, annyit se érdemel, hogy egy normális közösségi közlekedésnek a működtetéséhez önök hozzájárulnak. Ez szégyen, és egyébként magában hordozza a teljes összeomlásnak is a rémképét.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kettőperces időkeretben felszólalásra következik Rónaszékiné Keresztes Monika, a Fidesz képviselője.

(12.00)

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Csak Z. Kárpát Dániel két mondatára szeretnék reagálni. Megütötte a fülem ez a "pár tucat bébi". Én úgy érzem, hogy minden egyes ember nagy ígéret, és minden egyes ember megszületése egy pozitív tendencia, ezért érdemes felkelni egy újabb munkanaphoz. És ez az 5,6 százalékos növekedés akkor is tény, ha egyébként a Ratkó-gyerekek vannak abban a szülési korban, ami ezt esetleg meglendíti, de a tendencia mindenképpen előremutató.

És igenis, nem adóztatott luxuscikk a gyermek, hanem ez a mostani gazdaságpolitika bravúrja, hogy párhuzamosan kezeli az adósságkezelést működési hitel igénybevétele nélkül, és segíti a családpolitikát az adókedvezményen keresztül, hogy a válság utáni jövőre is tervezzen. Ezt látom én nagyon pozitív tendenciának. Mint ahogy említettem, ez irigylésre méltó, és tényleg irigyli is az ellenzék tőlünk, mert ezt következetesen, nagyon-nagyon régóta, ciklusok óta tervezve sikerül Magyarország mostani kormányának megvalósítani. Úgyhogy ebben bízunk továbbra is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője reagál.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Számomra nem jön össze a matolcsysta gazdaságpolitikai bravúr kérdésköre és az, hogy a családi pótlékok szintjét befagyasztják. Tessék már megmagyarázni nekem, hogy ez a kettő hogyan találhat egymásra! Mert nem találhat.

Egyébként nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy itt egyfajta Matolcsy-bébik boomja következett be. Az látható jelen pillanatban, hogy a Ratkó-unokák, főleg az 1974-78 között született korosztály most fog lassan kikerülni a szülőképes korból. Tehát most lenne az utolsó pillanat arra nézve, hogy valamilyen úton-módon ösztönözzük ezeket a nagyon fontos magyarokat, hogy eggyel több gyermeket vállaljanak, egy második gyermeket vállaljanak, vagy sok esetben egy első gyermeket vállaljanak. Erre bármilyen gazdaságpolitikai eszközt fel lehetne és fel kellene használni. Önmagában azért, mert befagyasztják a családi pótlékot, a bölcsődei és óvodai férőhelyekkel kapcsolatos problémák ismeretesek, a gyermekvédelmi ellátórendszer hiányosságai ismeretesek, és az is ismeretes, hogy munkahelyteremtés tekintetében egyszerűen nincsenek kilátások Magyarországon, elmondható, hogy az 1974-78 között született korosztályt a jelenlegi kormányzat szinte semmilyen eszközzel nem próbálja meg rávenni a gyermekvállalásra.

Egy eszközzel igen, a családi adókedvezménnyel, ugyanakkor elmondható, és még egyszer elmondom, a 160 milliárdos összeggel, amit látszólag ott hagynak a családoknál, szemben áll az az óriási, brutális megszorító csomag - több mint 600 milliárdos -, amit viszont elvesznek ugyanezektől az emberektől. Tehát gesztust gyakorolnak, és én ezt nagyon értékelem, mert még egyszer mondom, nem vagyok ellendrukker, mindannyian azért szurkolunk, hogy minél több magyar gyermek jöjjön világra, szülessen meg. De ezzel párhuzamosan ezen összeg többszörösét veszik el a magyar fiataloktól, a gyermeket vállalni készülőktől. És akkor még nem is maradt időm kifejteni azt, hogy a gyermekvállalás a munka, a lakhatás, az oktatás könnyítésének a hármasságán kell hogy alapuljon, de látható, hogy ezen a három területen a kormányzat jelen pillanatban elvérzik. Mi viszont annak szurkolunk, hogy sikereket kérjen el, de így nem tudni, ahogy ebben a költségvetési tervezetben szerepel.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Szintén kettőperces időkeretben felszólalásra következik Volner János, a Jobbik képviselője.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Én a fideszes képviselőtársakkal ellentétben sajnos meglehetősen borúsan látom a jövőt. Miért is vélekedek így? Ha megnézik a Tárki felméréseit, azt láthatják, hogy a teljes magyar lakosság 19 százaléka tervez külföldi munkavállalást, míg a 30 év alatt korosztály fele külföldi munkavállalást tervez.

Képviselőtársaim, ha helyre is állna az a népesedési fordulat, ha megtörténne, amiről beszélnek - bár a statisztikák nem ezt mutatják -, ha a fiataljaink fele külföldi munkavállalást tervez, akkor ebből az országból olyan kompetenciák, olyan készségek fognak hiányozni, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy magas hozzáadott értékű termelés folyhasson Magyarországon. Akkor Magyarországnak befellegzett.

Jelenleg ott tartunk, hogy az önök kormányzása óta, amióta a Fidesz-kormány hivatalba lépett, másfélszeresére nőtt a kivándorlási kedv Magyarországról. Képviselőtársaim, tudatosítsuk, hogy ezek tragikus adatok! Fiataljaink az önök gazdaságpolitikájára, a megszorításokra, a létbizonytalanságra, látva azt, hogy hogyan élnek a szüleik, a lábukkal szavaznak: most már tömegesen mennek el az országból. Jóformán már nincs olyan ember Budapesten, akinek már ne lenne több olyan ismerőse is, aki eltávozott Magyarországról, és nagyon sokan bizony vissza sem akarnak jönni. Már rég nem arról van szó, hogy a kormány sikereket ér el. Azt kellene megakadályoznunk, hogy még nagyobb számban vándoroljanak el a fiatalok, és még inkább ellehetetlenüljön az, hogy vissza tudjuk fordítani ezt a folyamatot.

Szeretnék emlékeztetni arra, hogy mi történt például Bulgáriában. Egy kísértetiesen hasonló folyamat zajlott le, mint Magyarországon, egy 7,5 milliós országból húsz év alatt kivándorolt 1 millió ember, és egy olyan szintű társadalom maradt, amelyből hiányoznak a készségek. Odamegy egy munkáltató, megpróbál munkahelyet teremteni, és nincs ember, aki el tudná látni a felsőszintű szaktudást igénylő munkákat, mert már rég kivándoroltak Nyugatra. Ettől szeretnénk megóvni Magyarországot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kettőperces időkeretben felszólalásra következik Turi-Kovács Béla, a Fidesz képviselője.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tévedés azt gondolni, hogy a kormány, az a szövetség, amelyhez mi, kisgazdák is tartozunk, nem érzékeli azt, hogy munkahelyekre, munkahelyekre, munkahelyekre van szükség. Tévedés azt gondolni, hogy ez a költségvetés ez ellen akar dolgozni vagy ez ellen kíván fellépni. Tévedés azért is, mert ha még nem is elégséges az első etapban látható és a költségvetésben megjelenő főszámoknál mindennek az előmozdítása, azt gondolom, világos üzenetet küldött mind a kormány, mind pedig a frakció, hogy e célt központi célnak tekinti. Ebből következik az, hogy az eszközöket kell megtalálnunk. Azokat az eszközöket kell megtalálni, amelyek a lehető legtöbb munkahelyet a lehető legkisebb befektetéssel, ugyanakkor a lehető legnagyobb szellemi tőkével képesek megvalósítani. Ez a cél meggyőződésem szerint közös nemzeti cél kell legyen. Ez nem egyik vagy másik párt célja, hanem az egész ország célja. Ha azt akarjuk, hogy a magyar fiatalok itthon maradjanak, akkor valóban jövőt kell nekik biztosítani. Ha jövőt akarunk nekik biztosítani, akkor azt gondolom, hogy központi akarattal el kell tudni indítani azokat a lehetőségeket, amelyek ott vannak elsősorban a magyar vidéken. Következésképpen azt gondolom, ha valaki jól megnézi ezt a költségvetést, akkor látnia kell, hogy a vidékfejlesztésen belül megjelennek - nem biztos, hogy elégséges módon még, de megjelennek - azok a lehetőségek, amelyek a magyar fiatalok számára új lehetőségeket tudnak majd biztosítani a munkahelyteremtés területén is.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben a perspektívában is nézni kell ezt a költségvetést. Meglehet, sokan azt gondolják, hogy túl korai - erről már szóltam - a költségvetés előterjesztése. De éppen arról van szó, hogy a kihívásoknak folyamatosan, újra és újra meg kell felelni, a sarokpontok megtartása mellett pedig ezekre a kihívásokra a megfelelő válaszokat meg kell tudni adni. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kettőperces időkeretben Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőjének.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy a költségvetés kapcsán az amúgy létező kihívásokhoz is eljutottunk, hiszen pont az említett népesedéspolitika tekintetében három pilléren állhatna az a siker, ami valódi siker lehetne, hogyha több ezres nagyságrenddel sikerülne növelni a megszületett gyermekek számát. Ezen belül is az oktatás lenne egy nagyon fajsúlyos terület, amit a későbbiekben Farkas Gergely képviselőtársam részletesebben is ki fog fejteni, de látható az is, hogy itt is a nem tandíjnak nevezett tandíj bevezetésével és azzal, hogy a Diákhitel 2-re próbálják biztatni a diákokat, egy többéves vagy akár több évtizedes eladósítási folyamatba kergetve őket, nem jelenthet megoldást, nagyon sokan emiatt külföldön kezdik meg a tanulmányaikat, és ez összefüggésben áll a későbbi külföldi munkavállalásukkal is. Ez tehát egy nagyon veszélyes terület.

A munka tekintetében: látható, hogy a kormányváltás óta a regisztrált és betöltött álláshelyek száma alig tudott mintegy 1500-1900-zal növekedni, de éppen a napokban a Nokia jelentette be a második leépítési hullámát, ami mintegy 900 főt érintett. Tehát látható, hogy ha a közmunkában betöltött új álláshelyek nem kozmetikáznák az állásadatokat és a betöltött munkahelyek számát, akkor sajnálatos módon mínuszban lennének - itt sem vagyunk ellendrukkerek - a kormányváltás idejéhez képest.

Végül pedig a legdurvább kitétel talán a lakhatás, hiszen a lakhatási lehetőségek megszerzésének a nehézségei vezetnek el leginkább afelé, hogy valaki adott esetben más országban próbálja azt a tőkét megszerezni, ami által a későbbiekben itthon akar érvényesülni, de ha ott következik be az első gyermek megszületése, oda kerül bölcsődébe, óvodába, nagyon gyakran nem jön haza az a család. Egy kimunkált, részletes otthonteremtési program bizony hiányzik Magyarországon - ezt a következőkben majd kifejtem részletesebben -, és az látható, hogy lakástámogatási sor van ebben a költségvetésben, de az jobbára az árfolyamgát 2.0 alapján a költségvetési támogatásokat tartalmazza, és nem lehetünk biztosak benne, hogy tartalmazza akár egyetlen új lakás építését is.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

(12.10)

ELNÖK: A következő felszólaló Babák Mihály, a Fidesz képviselője, kétperces időkeretben.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Mifelénk, Békésben azt mondják, hogy annyit költs, amennyit megkeresel, meg amennyi pénzed van, meg azt is mondják, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. A 2013-as költségvetésnél axióma számomra, hogy elosztani azt lehet, amit meg is termeltünk.

Innentől kezdve egy következő évi költségvetésnél a legfontosabb kérdés az, hogyan tudjuk az elosztható pénzt, a jövedelmet megnövelni. Tehát a gazdaság az elsődleges cél, és én azt indítványozom, tisztelt képviselőtársaim, hogy hangsúlyt kapjon a 2013. évi költségvetésünk terveiben is és a vitánkban is, hogy hogyan lehet a gazdaságot élénkíteni, hogyan lehet piacokat szerezni, hogyan lehet a munkahelyek számát növelni. Ne riogassuk egymást, mert ennek semmi értelme nincsen.

Békés megyében az emberek úgy gondolkodnak, hogy igen, tudják, hogy a gazdaságból lehet megélni, többnyire a földből, ezzel is némi gondok vannak, nagyon fontos számukra az, hogy munka legyen, és a munka adja a megélhetést.

Ennek a társadalomnak csak akkor lesz jóléti a neve, ha lesz munkahely és biztosítja a megélhetést. Úgy gondolom, hogy a biztonság tekintetében is az emberek értik - és a körülöttem lévő szarvasiak, Békés megyeiek -, hogy a gazdaságra kell koncentrálnunk, tudniillik ez az alapja mindennek, és ezt sokan tudják rajtam kívül is, nem mondok vele újat, és aztán próbáljunk meg elosztási rendszerekben gondolkodni, és alrendszerekről tárgyalgatni, amikor a gazdasági kérdésekben és alapvetésekben a patkó mindkét oldalán egyetértünk.

Tehát én szeretném indítványozni, hogy a gazdaságról, a gazdaság élénkítéséről, a piacszerzési lehetőségről, a gazdaság megújításáról, a növekedésről és egyáltalán a jövőnkről, a pénzről, mert utána osztogathatunk, de ha nincs miből, akkor megette a csuda az egészet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőjének, két percben.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Továbbra is annak érdekében szólalnék fel, hogy Magyarországon minél több gyermek születhessen. Ennek harmadik ága pedig pontosan kapcsolódik egy gazdasági élénkítési, vitalizáló csomaghoz, és kimondottan az otthonteremtésre gondolok e tekintetben.

Az előbbiekben elmondtam, hogy a költségvetésben lényegében egy lakástámogatási sor található, ami nagyságrendileg nem az otthonteremtésről szól, hanem a banki machinációk, spekulációk kárainak a részleges elhárításáról. De az is látható, hogy ha otthonteremtésben gondolkodnánk, mondjuk, egy osztrák típusú bérlakás-építési rendszer meghonosításával, mintegy százezer magyar szereplőt lehet a Jobbik szakértői számításai szerint bevonni egy ilyen modellbe oly módon, hogy nemcsak a lakáshoz, otthonhoz jutó fiatalok számára tudnánk nagyon olcsó bérleti lehetőséggel egypár év után, egypár millió forintos megvásárlási lehetőséggel egy átlagos méretű lakást, otthont biztosítani, de elérhetnénk azt is, hogy minősítetten magyar vállalkozók végezzék ne csak a kivitelezési, de később a felújítási, karbantartási és egyéb infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódó munkálatokat is.

Elmondható, hogy egy ilyen kiterjesztett szocpol típusú megoldás nem azt érné el, mint amit az önök kormányzása ért el, hogy bár bevezették látszólag a szocpolt, de milliárdok ragadtak bent a rendszerben, és nagyon sok család ezt nem tudta igénybe venni, a bankok pedig kötelességükkel szemben nem könnyítették meg a fiatalok számára, hogy ezt igénybe vegyék, hanem bizony elérhető lenne az, hogy százezer ember vehessen részt egy ilyen gazdaságélénkítő csomagban. Már egy cikluson belül megjelenne ennek a pozitív gazdasági hozadéka, tehát a beléfektetett összeg megtérülne mind a befizetett adók, mind a magyar vállalkozóknak adott megrendelések tekintetében.

Látható, hogy még ebben a nehéz helyzetben is lenne mód átcsoportosításra, konstruktív javaslatunk szerint, amit egyébként már egy évvel korábban megtettünk, az úgynevezett felzárkóztatási programokra elkülönített és a következő években elkülönített 120 milliárdnak a felét akartuk csak idecsatornázni, mert ennyit véleményünk szerint megérdemelnek a magyar családok.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk az írásban előre bejelentett felszólalók köréhez, és megadom a szót Bábiné Szottfried Gabriellának, a Fidesz képviselőjének. Képviselő asszony, öné a szó.

BÁBINÉ SZOTTFRIED GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan és sokféleképpen próbálják értelmezni a jövő évi költségvetés tervezetét, de a lényegét tekintve kiemelhetjük, hogy a munkahelyek teremtése és megőrzése rendkívül nagy hangsúlyt kap, érdemi tehercsökkentést tűz ki a 25 év alattiak, az 55 év felettiek, a képesítés nélküli fizikai munkások foglalkoztatása és az önfoglalkoztatók esetében.

Célként jelöli meg a 3-25 fő között foglalkoztatók, azaz kis- és középvállalkozások terheinek csökkentését, a gyermekeket nevelők terheinek csökkentését. A családi adókedvezmény továbbvitele szintén nem lehet kétséges.

Az elhúzódó válság idején is a foglalkoztatás növelésén és az adósság csökkentésén van a fő hangsúly. Az államadósság 78 százalékról 76 százalékra fog csökkenni. Az igen korán benyújtásra kerülő 2013. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat stabil iránytűt mutat a naponta változó európai gazdaságban. Európában tehát szinte egyedülálló módon, az uniós elvárásokhoz igazodó módon még a nyári ülésszakon elfogadásra kerülhetnek a sarokszámok.

A jövő évi költségvetés is, csakúgy, mint az előző kettő, egy tudatos, előre megtervezett folyamat alapján készült. Biztosítja a kormány azon vállalásait, amelyek továbbra is biztosítják a stabilitás megőrzését, egyben fokozatosan érezhető változásokat eredményeznek az emberek és a vállalkozások mindennapi életében. Ezt a stabilitást garantálja a 2013-as költségvetés tartalékkerete, amely a szokásos tartalékkereteken túl tartalmaz egy 200 milliárd forintot meghaladó, rendkívüli helyzetben felhasználható keretet.

A Költségvetési Tanács véleménye szerint a jövő évi költségvetési törvénytervezet megalapozott, nem fejezett ki ellenvetést a hitelességére és végrehajthatóságára nézve.

A babakötvények feltételi rendszerének ésszerűsítésével a kormány biztosítja a leendő fiatal felnőttek önálló életkezdését, miközben a kötvényesek hozzájárulnak Magyarország devizaadósság miatti sérülékenységének mérséklődéséhez is.

Már 91 napos várandósságnál igényelhető a családi adókedvezmény.

Az államadósságot folyamatosan újratermelő alrendszerek, például oktatás, egészségügy, állam, önkormányzatok, gazdaság, szisztematikus megújításának figyelembevételével született a jövő évi költségvetés. A nyugdíjrendszer átszervezésének köszönhetően továbbra is biztosítva van a nyugdíjrendszer finanszírozásának fenntarthatósága. Emellett a kormány garantálja a nyugdíjak reálértékének megőrzését. Így tett 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben is, és ezzel kalkulál a 2013-as költségvetés tervezésekor is. Miközben a szocialista kormányok alatt több esetben csökkentek a nyugdíjak, Európa-szerte pedig jelentősen visszaestek a nyugdíjak a válság hatására. Ugye, emlékszünk arra mindannyian, hogy a nyugdíjak megadóztatásának jogszabályi kötelezettségéről 1997-ben, azaz a Horn-kormány alatt határozott az akkori szocialista-liberális kormánytöbbség 2013. január 1-jei bevezetéssel. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)

A Nyugdíj-biztosítási Alap... (Babák Mihály: Mondd el még egyszer, mert hazudnak!) 2013. évi költségvetése a bevételek és kiadások egyensúlyával lett tervezve, ami a biztonságos finanszírozás egyik fontos feltételét jelenti. 2013-ban a nyugdíjak finanszírozása alapvetően a munkáltatói és a munkavállalói befizetésekből történik. 2013-ban is a nyugdíjak reálértékét, egyben az idős emberek biztonságérzetét is megőrizzük.

Az Egészségbiztosítási Alap 2013. évi költségvetése a 2012. évhez hasonlóan kismértékű hiánnyal van tervezve. Az alap bevételei tartalmazzák a gyógyszergyártók és -forgalmazók befizetéseit, a népegészségügyi termékadót.

2012. január 1-jével megtörtént a megyei kórházak átvétele, 2012 májusában pedig lezajlott a városi önkormányzati kórházak átvétele is. A lépéseknek köszönhetően az egészségügyi ellátórendszer többé nem fog függni az önkormányzatok fizetőképességének alakulásától.

Az egészségügy területén olyan átalakítások zajlanak, amelyek a hatékonyság növelését, jobb ellátást céloznak, miközben hosszú távon is fenntarthatóvá teszik a finanszírozást. Az egészségügyi ágazat költségvetési tervezete tartalmazza az állam által átvett egészségügyi intézmények fenntartásához szükséges forrásokat.

Az előző évhez hasonlóan folytatódik az egészségügyi szakképzési rendszer működésének támogatása. Jelentős összeg van biztosítva a légimentés-eszközpark bérlésével, valamint az oltóanyag biztosításával összefüggő kiadásokra.

A kormány fenntartotta szándékát a kisforgalmú gyógyszertárak működési célú támogatására, és ez megjelenik a költségvetés tervezetében is.

Az Egészségbiztosítási Alap 2013. évre tervezett költségvetésének célja a struktúraátalakítás következtében létrejött, az új struktúrának megfelelő finanszírozáshoz szükséges fedezet megteremtése. A struktúraátalakítással összefüggésben fokozatos áttörés valósul meg a bázisfinanszírozásról a feladatalapú finanszírozásra. A 2013. évi költségvetés során az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásain belül a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj tervszámainak kialakításánál a bruttó átlagkereset növekedését is figyelembe vettük.

(12.20)

A család központi szerepet tölt be a magyar társadalom életében, a kormány ezért kiemelten fontos feladatának tartja a családok védelmét, támogatását, a családok boldogulásának elősegítését. A kormány, szemben a megszorításokat alkalmazni kénytelen országok gyakorlatával, a nyugdíjasok és a családok életét nem sértő takarékossági intézkedésekre törekszik az egyensúly megőrzésére. A Nyugdíj-biztosítási Alap 2013. évi költségvetésében a bevételek és kiadások egyensúlyban vannak, ami a biztonságos finanszírozás egyik fontos feltételét jelenti. A szociális és gyermekjóléti ellátórendszerben jelentős változások várhatók, az ezekre vonatkozó szaktörvényi módosulásokról azonban az Országgyűlés még nem döntött. Ennek megfelelően a költségvetési törvényjavaslatban az ágazat támogatásai a kormány célkitűzéseit tükrözik. Az ellátórendszer anomáliái széles körben ismertek, a változási igények jogossága vitathatatlan.

A pénzbeli ellátások terén fontos változás, hogy a jegyzői hatáskörben lévő segélyek a jövőben Lét-alapként egyesülnek. E kategória egységesebb rendszerként fogja össze a jelenlegi jövedelemhez vagy különböző élethelyzetekhez kapcsolódó támogatásokat, megtartva ugyanakkor az egyes élethelyzetek különbözőségéből eredő eltéréseket. A szakmai elképzelések szerint a Lét-alap alaptámogatási komponense nyújtana segítséget a kellő jövedelemmel nem rendelkező háztartásoknak úgy, hogy jövedelmüket egy meghatározott szintig kiegészíti. Idetartozna a mostani foglalkoztatást helyettesítő támogatás, illetve a rendszeres szociális segély. A Lét-alap kiegészítő támogatási komponense foglalná magába a háztartás társadalmilag elismert egyéb szükségleteinek biztosításához nyújtott támogatásokat, például a lakásfenntartási támogatást. A Lét-alapként nyújtott ellátásokat önkormányzati szinten a képviselő-testület hatáskörében már csak egy úgynevezett krízisellátás egészítheti ki, amely az egyének, háztartások egyedi, átmeneti jellegű krízishelyzetének megoldását segíti.

Magyarország jövő évi költségvetése tehát kiszámíthatóságot és stabilitást jelent, melynek szigorú betartásával az uniós gazdasági körülmények romlása esetén is biztos lábakon fog állni az ország, ezért a költségvetési tervezet elfogadását javaslom.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Kettőperces időkeretben reagálásra következik Volner János, a Jobbik képviselője.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Képviselő asszony elmondja, hogy egyensúlyba kerül a nyugdíjkassza, ez milyen remek. Csakugyan, hogyha önmagában ezt a mondatot halljuk, milyen remek - de mi is történt, képviselőtársaim, ezelőtt? Hárommillió ember magánnyugdíj-pénztári megtakarításait államosította a kormány. Megígérte azt, hogy lesznek egyéni számlák, a mai napig nincsenek egyéni számlák, megígérte azt, hogy meg fogja védeni a nyugdíj-megtakarításokat, ehelyett eltűnt a nyugdíj-megtakarítások 90 százaléka, részben államadósság-csökkentésre fordították, részben pedig fölélték. 529 milliárd forintot élt föl a magán-nyugdíjpénztári vagyonból tavaly a betervezett költségvetés szerint a kormány. Képviselőtársaim, ez nem egy olyan egyenleg, amelyre én az önök helyében büszke lennék! Amit önök nyugdíjkérdésben folytatnak, az nem egyéb, mint egy elrontott pilótajáték, képviselőtársaim. (Göndör István: Hol a pénz?)

Ha a fiatalok fele külföldre szeretne menni, ha tömegesen ki szeretnének vándorolni, akkor ki fogja kifizetni azokat a nyugdíjakat, amelyekre most önök oly büszkék, hogy egyensúlyba sikerült hozni a nyugdíjkasszát, sikerült megemelni a nyugdíjakat? Ki fogja kifizetni akkor, amikor nem látnak a fiatalok maguk előtt jövőt? Ha a 30 év alattiak fele ki akar vándorolni, ki fogja ezt kifizetni? Egész Magyarország finanszírozhatatlan lesz, legelsősorban a nyugdíjrendszer. Ez egy olyan fenntarthatatlan rendszer, amit a szocialisták kezdtek építeni - úgymond építeni, inkább leépíteni -, önök pedig a továbbiakban szintén romboló módon nyúltak hozzá, és most úgy tesznek, mintha minden rendben lenne. Tessék megkérdezni azokat, akik most a 40-es, 50-es éveiket tapossák, mi a véleményük arról, hogy a kormány folyamatosan emeli a nyugdíjkorhatárt! Tessék megkérdezni egy mai fiatalt, mi a véleménye arról, hogy az eszerinti tervek alapján a fiataloknak már 70 éves korukig kell dolgozni egy olyan munkaerőpiacon, ahol már fiatalon sem találnak munkát!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Babák Mihálynak, a Fidesz képviselőjének, kettő percben.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Volner Képviselőtársam! Megdöbbentő, amit mondott. Én tudom, hogy önnek nem ez a véleménye. Ön most riogat időseket, nyugdíjasokat, és rombolásról beszél, holott ön nagyon jól tudja azt, hogy nagyon jól kitalálták ezt a kötelező magánnyugdíjpénztárat, semmi nem volt biztonságban belőle, azt sem tudták az emberek, mit fognak kapni, és a bankok és a kezelők éltek jól. (Göndör István: Hol a pénz?) Miért mond maga ilyeneket, mikor tudom, hogy mi a véleménye, hisz megbeszéltük. Úgy gondolom, nagyon helytelen dolog nyugdíjast zsarolni, bár populáris, és talán a kamerák is elviselik reszketés nélkül, csak az otthon ülők nem, sőt, a fiatalok sem. Én úgy tudom, hogy Magyarországon 62 év a nyugdíjkorhatár.

Mélyen tisztelt hölgyek, urak, nem értem, miről beszélnek. Ki emlegeti most a nyugdíjkorhatárt? Akkor kérem, lehetőleg felejtsük el itt a hazugságokat, mert én úgy gondolom, hogy ennek az országnak tartozunk az őszinteséggel, mégpedig azzal, hogy a dolgokat a nevén nevezzük, és amiben sikerült reparálni a kiszolgáltatottságot, többek között a kötelező magánnyugdíjpénztárnál, abban pedig ismerjük el, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim. Az, amit annak idején a magánnyugdíjpénztárba pumpáltak pénzt, azzal igen fölplankolták az államadósságot, amelynek komoly ára volt, viszont a dolgozóknak, azaz a nyugdíj előtt lévőknek, akik takarékoskodni kezdtek az állami nyugdíjalapból, azoknak semmi biztonságot, sőt, hasznot sem jelentett. Kérem, nézze meg a számlákat!

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, én csak kérek mindenkit, hogy beszéljünk őszintén, és a tények szerint, mert ezek nem tények voltak. (Göndör István: Hol a pénz? - Kontur Pál: A zsebetekben! - Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Reagálásra következik kettő percben Káli Sándor, az MSZP képviselője.

KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Hallgatva a megnyugtató hozzászólásokat, azért sok olyan polgármester véleményét is tolmácsolom, akik az önök párttársai, ők nem ilyen nyugodtak. Amit mi elmondunk, sajátos módon az Állami Számvevőszék is igazol, ami arról szól, hogy az önkormányzati alrendszer szerkezetének és finanszírozásának átalakítása, források átrendezése a törvényjavaslat benyújtásáig nem zárult le, ebből az alrendszerből mintegy 500 milliárd forintot vontak ki. Ez azért rendkívül súlyos, mert az önkormányzatok egyes csoportjait ráadásul ezek a terhek nem azonos módon érintik. Összességében nem látható, hogy a feladatellátás és a finanszírozás összhangja biztosított-e. Nagyon veszélyesnek látjuk azt, hogy ha önök azt mondják, hogy feladatfinanszírozás, ez nem jelent-e újabb jelentős létszámcsökkentést, hiszen így is meg lehet oldani a költségek csökkentését. Nem tudom, hogy önök tájékoztatni kívánják-e erről a közszolgákat, akiket bizony ez véresen keményen fog érinteni.

Csak remélni tudom, mint ahogy a sok ezer település is él ebben a reményben, hogy az elsőre bizony eléggé kétségbeejtő számok a vita során meg a végleges elfogadásnál változni fognak. Én felkérem mindazokat az önkormányzati polgármestereket, akik itt jelenleg köztünk vannak, hogy alaposan tanulmányozzák a költségvetés számait, ne tegyék tönkre a rendszerváltás egyik legnagyobb vívmányát, az önkormányzatiságot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kettőperces időkeretben felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két korábbi felszólalásra is reagálhatok. Egyrészt a Fidesz képviselőitől azt kérem, hogy olvassák el saját beterjesztéseiket, saját indítványaikat és saját terveiket, ahol tételesen szerepel a nyugdíjkorhatár emelésének a szándéka. A szocialisták kezdték el ezt a 62 évről 65 évre történő emeléssel, ma pedig minden, az önök által a szakmában mértékadónak tekintett közgazdász szerint - amivel én egyébként nem értek egyet - 70 év felé konvergál a nyugdíjkorhatár, és nem látják a jelenlegi rendszer fenntartása mellett kikerülhetőnek azt, hogy önök a jövőben emeljék ezt a korhatárt.

Annak is nagyon örülök, hogy az úgynevezett babakötvény, az életkezdési támogatások szóba kerültek. A Jobbik a maga részéről erősen és nagyon erősen támogatja azt, hogy ez egy kiterjesztett támogatási forma legyen, nyilván nem a negyven-egynéhányezer forintos alaptőkével és az erre épülő kamatokkal együtt, de azt támogatjuk, hogy inkább az állam kezelje ezeket az összegeket, vagy állami érdekeltség, mint a kereskedelmi bankok, akik már ismert garázdaságokat követtek el a magán-nyugdíjpénztári vagyonnal. De önmagában, amellett, hogy üdvözöljük, hogy rokon is támogathatja az életkezdési összegeket, beépítheti ezt - ez egyébként eddig is megvolt, mert maximum odaadta a szülőnek, és ő rakta be -, meg kell hogy jegyezzük, azáltal, hogy eltörölték azt a kalapot, egy felső kalapot, egy 120 ezrest, amit be lehet tenni erre a számlára, elmondható, hogy nagyon sokan, akik beteszik a maximális összeget, elbukják ezáltal az állami támogatást.

(12.30)

Tehát mi egy olyan rendszert tudnánk teljes szívvel támogatni, ahol az állami támogatást akkor is mellérakja az állam, hogyha azért egy belátható mértékig, de magasabb összeg kerül erre az életkezdési támogatási számlára, pont annak érdekében, hogy az bármilyen célból a gyermek 18 éves korától felhasználható legyen komoly szinten, nemcsak gesztusértékkel, de komoly szinten akár lakástámogatásra, akár életkezdésre, akár gyermekvállalásra, hiszen ez lenne a legfontosabb. Tehát még egyszer mondom: ha kiterjesztünk egy lehetőséget, egy támogatási formát, az állam óvó, gondoskodó kezét önök ne vegyék el mellőle, tehát az állami támogatás járjon ez esetben is, ez viszont megint csak nem jelenik meg ebben a költségvetésben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Tibornak, az MSZP képviselőjének, két percben.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Még egyszer nagyon röviden a nyugdíjrendszerről. Hárompilléres nyugdíjrendszer volt, amit a Fidesz-kormány szétvert. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Volt az önkéntes nyugdíjpénztár, amelynek 2 millió önkéntes tagja volt, nem az egész, mint ahogyan önök próbálják itt sugallni, hogy mindenkit belekényszerítettek ebbe a rendszerbe. Az állampolgárok saját döntéssel léptek be, több mint a kétharmaduk saját döntéssel lépett be ebbe a rendszerbe (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Nem! Nem igaz!) azért, mert nem bízott abban az állami rendszerben, ami korábban működött. Ezt önök úgy lopták el a nyugdíjpénztár tagjaitól, hogy azt mondták nekik, hogy eltőzsdézték a pénzüket, holott valójában arról szólt a történet, hogy számos fideszes parlamenti képviselő milliós nagyságrendű osztalékot vehetett fel ezektől a magánnyugdíjpénztáraktól, amikor azt megszüntették. Ez az igazság, tisztelt képviselőtársaim! (Kontur Pál: Hazudik! - Zaj.) Nézzenek utána!

Most mi a garancia arra, hogy az a nyugdíjrendszer, amit önök egyébként ígérnek a jövőre, fenntartható és működőképes lesz? Legalább hárompilléres rendszer volt. Két pillér, az önkéntes és a magánnyugdíjpénztár legalább biztos volt, az államira vonatkozóan semmiféle garanciát önök most sem tettek. Ráadásul, amit elloptak a magán-nyugdíjpénztári tagoktól, azt az összeget meg el is tőzsdézték. 500 milliárdot költöttek belőle MOL-részvényekre, amelynek az árfolyama jelentősen csökkent. (Közbekiáltások.) Ha egyébként használni kellene ezeket a részvényeket, hatalmas veszteséggel lehetne eladni ezeket. Önök azok, akik elköltötték a nyugdíjpénztárak pénzét.

ELNÖK: Tisztelt képviselőtársaim! Képviselő úr, befejezheti, csak hadd kérdezzem... (Taps az MSZP soraiban.) - a kórusvetélkedőnek nem itt van a helye, úgyhogy kérem, próbáljuk egymást követően házszabályszerűen folytatni a dialógust. Folytassa, képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak azt szeretném kérni, hogy ne hazugságokkal próbáljuk tömködni a hallgatóságot meg a televízió nézőit, hanem az igazságot próbáljuk meg elmondani és bemutatni. Erre lenne a legnagyobb szükség, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most visszatérünk az írásban előre bejelentett felszólalók köréhez. Megadom a szót Szilágyi Lászlónak, az LMP képviselőjének.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bármit is hallottunk az elmúlt percekben az egészségügy költségvetést érintő részeiről, azt gondolom, 2013-ban növekszik a nyomorúság az egészségügyben, a legnagyobb feszültségek ebben a költségvetési fejezetben találhatóak. A gyógyító-megelőző ellátásokra 833 milliárdot kíván fordítani a kormány, ami mintegy 8 milliárddal több, mint az idei évben. Ez nyilvánvalóan kevés lesz, annak fényében pláne, hogy az összevont szakellátási soron mintegy 4 milliárdos emelkedés van, de a hátsó indokolásokból kiderül, hogy ebből próbálják fedezni a 30,5 milliárdos béremelést. Ez nyilvánvalóan lehetetlen. Akkor lehet ebből fedezni, ha nem adjuk oda a kórházi rendszernek meg a szakellátó rendszernek azt, ami nekik jár, és így tovább növekszik majd a kifizetetlen tartozásállomány. Meglenne az idei béremelés fedezete, most volt nemrégiben a zárószavazás arról, hogy itt visszamenőleg januárig béremelést kapnak az egészségügyi dolgozók. Két forrás volt itt megjelölve, az egyik a chipsadó, amiből már látjuk, nem folyik be annyi, mint amennyit terveztek, a másik pedig a kórházi rendszer átalakítása, az ebből nyerhető pluszpénz lenne. Valószínűleg nem lesz itt pluszpénz, hiszen inkább bele kellene tenni, mindenféle átszervezés, mindenféle reform először befektetéssel kell hogy kezdődjön.

Tehát én nem látom a béremelés fedezetét ebben a költségvetésben. Ezt nagyjából be is ismerték, hiszen elkezdenek arról beszélni, hogy a tranzakciós adóból sokkal-sokkal több fog befolyni, és majd itt lesz az egészségügyi béremelés fedezete, utána elkezdik azt mondani, hogy jövedéki emelés várható újra, úgyhogy nagyon várjuk, mi lesz ebből a végére. Nyilvánvalóan nem vagyunk még olyan helyzetben, hogy a következő évi költségvetést érdemben tervezhessük, korán van még ehhez, hogy érdemi számokkal elő lehessen állni. Egyébként elmondtuk már annak idején is, hogy ez a béremelés kevés, első lépcsőnek is nyilvánvalóan nagyon gyenge, pláne hogyha azt nézzük, hogy vannak olyan szakdolgozói rétegek, nem is kevés szakdolgozó, aki bruttó 3-5 ezer forintot kap. Ez nyilvánvalóan nem fogja megállítani az elvándorlást az egészségügyből. Ha már itt arról beszéltünk, hogy tömegek hagyják el az országot, és pont azok hagyják el, akik képzettek, akikre számítani lehetne a későbbiekben, a tisztelt Ház bizonyára tudja, hogy naponta három orvos ment el tavaly az egészségügyből külföldre vagy pedig a magánszférába, ezt pontosan nem tudjuk. Mindenesetre az látszik, hogy ez a tendencia egyáltalán nem állt meg. Ha ehhez még hozzátesszük ezt a kényszernyugdíjazást, amit Matolcsy miniszter úr kitalált, ha ez az egészségügyre is vonatkozik, akkor ez nem más, mint a fejre állás maga. Pont az a réteg fog elmenni nyugdíjba, amelyik a legtapasztaltabb és a legfelkészültebb. Nyilván jönnek majd utánuk a szakorvosok, és a helyükre lépnek, de a jelenlegi humánerőforrás-helyzetben az egészségügyben nem lehet kényszernyugdíjazni a 62 éves doktorokat és nővéreket.

Funkcióváltásról beszélnek sok kórház esetében, de már látszik, kilenc esetben ennek bezárás lesz a vége. Szócska államtitkár úr azzal haknizott az országban, hogy gyógyítóhely nem fog megszűnni. Hát meg fog, kilenc helyen megszűnik mindenféle ellátás, a többi helyen pedig gyakorlatilag teljesen levágják az aktív ellátást. Van olyan kórház, ahol ezt szerintem zökkenőmentesen és szakmai megalapozottsággal meg lehet tenni, de jó néhány olyan van, ahol ezt nem lehet megtenni, és óriási nagy problémákat fog szülni. Egyre-másra vannak a különböző településeken demonstrációk és aláírásgyűjtések, és jó néhány olyan város van, amelyiknek a céljával én magam is egyetértek, hiszen nem lehet úgy megvágni az aktív ellátást, hogy előtte nem hozzuk helyzetbe az alapellátást, nem hozzuk helyzetbe a mentést és a betegszállítást, és teljesen esetleges az, hogy sürgős esetekben oda fognak majd menni a betegek. Nem lehet úgy megvágni az aktív kórházi ellátást, hogy a fogadó kapacitások nem teljesen tiszták. Ismerünk olyan helyzetet, hogy a fogadó kórház, a megyei nagy kórház, amitől olyan sokat várunk, már így is túlterhelt, akár a mentésben, akár a sürgősségi ellátásban vagy a műtési kapacitásban, és ez még tovább növeli a bajokat. Nyilvánvalóan ezzel megint emelkedni fognak a várólisták, és egyáltalán nem leszünk jobb helyzetben ebben a tekintetben.

A mentés 0,5 milliárddal kap többet, ami nyilvánvalóan kevés egy olyan helyzetben, amikor 16 városban gyakorlatilag megszűnik az aktív ellátás. Az alapellátás tovább fog sorvadni, tisztelt képviselőtársak, hiszen 1 milliárddal többet kap a 2013-as büdzsében, mint a 2012-esben. Ez nagyon komoly reálérték-csökkenés, és ha ehhez még hozzávesszük, hogy az alapellátó orvosokat sújtja minden olyan adóváltozás és egyéb változás, ami a kisvállalkozókat sújtja, bezárólag egészen mondjuk, a benzinár-emelkedésig, akkor sokkal komolyabb probléma lesz. Már így is száz fölött van a tartósan és reménytelenül betöltetlen alapellátási körzetek száma, és azt gondolom, ez ilyen formában csak növekedni fog, még egyenlőtlenebb lesz a hozzáférés. A kistelepüléseken már a háziorvosi ellátáshoz is csak döccenőkkel lehet hozzáférni, és azt gondolom, egyre többet kell majd utazni a nem létező tömegközlekedéssel bizonyos ellátásokért. Ha rajtam múlna, biztos, hogy valami földrajzi alapon differenciált kártyapénzemeléssel kezdenénk az egészségügyi rendszer átalakítását. Komoly népegészségügyi erőfeszítéseket tennénk annak érekében, hogy a betegek ne is kényszerüljenek arra, hogy bejussanak az ellátórendszerbe, és költséges kórházi kezelésre szoruljanak. Biztos, hogy több pénzt kellene tenni a praxisalapba, minthogy egyelőre nem is találjuk a költségvetésben, hogy hol van ez, hiszen a betöltetlen körzetek ügyét meg kell oldani, letelepedési támogatást kell adni a fiatal orvosoknak a körzetekben, hogy az alapellátást meg tudjuk erősíteni.

Az otthoni ápolást is mindenképpen erősíteni kellene, hogy az emberek otthon tudjanak gyógyulni, és otthon lássák el őket a krónikus bajaikban.

(12.40)

A legnagyobb feszültség mégis a gyógyszerkasszában található, itt 198 milliárdot terveznek, amiből a lakossági gyógyszerfogyasztás támogatására mindössze 155 milliárd jut, ez a 2011-es 360 milliárdhoz képest szinte 40 százalék csak. Ebből óriási botrányok és kavarodások lesznek. Biztos, hogy nem lehet megúszni patikai térítésidíj-emelkedés nélkül, és biztos, hogy eltűnnek további készítmények az erőltetett vaklicit miatt. Biztos vagyok benne, hogy ellátási zavarok is elképzelhetőek, hiszen sok kisforgalmú ellátót hoztak itt helyzetbe, akik nem tudják az ellátásbiztonságot feltétlenül biztosítani. Még lassabb lesz a készítmények, az új készítmények befogadása, még kevesebb lesz a klinikai teszt a súlyos betegségek és a ritka betegségek esetében, és nagyon komoly veszély van arra, hogy a kispatikák tönkremennek, hiszen az árréstömeg egyre csökken, egyre kisebb a forgalmuk, és fenntarthatatlan lesz a kistelepülések patikai rendszere.

Nem látunk semmit a népegészségügyi erőfeszítésekből. Itt a Semmelweis-tervben népegészségügyi intézetet ígértek, a mai napig nem állt fel. Mint ahogy nem állt fel egyébként a betegjogi intézményrendszer sem a megszüntetett Egészségbiztosítási Felügyelet helyén. Rengeteg probléma van a pszichiátriai, addiktológiai ellátás területén. Ez a költségvetés ezen sem fog segíteni. Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, nagyon nagy feszültségek várhatók az egészségügyben. Drámai helyzet bizonyos településeken, további lecsúszás, az elvándorlás növekedése - ez az, amit ahelyett kapunk, hogy megmentenék az egészségügyet, ahogy ígérték.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Lakatosné Sira Magdolna, a Fidesz képviselője.

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország 2013. évi tervezett költségvetését Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülés, Túristvándi község polgármestereként elsősorban az önkormányzatokat, az állampolgárokat közvetlenül érintő változások szempontjából tekintettem át. Kormánypárti képviselőként azt a kérdést is fel kell tennem, hogy mennyiben támogatja a 2013. évi tervezett költségvetés azokat a számunkra kiemelten fontos területeket, amelyeket elengedhetetlennek tartunk az ország megújulása érdekében. Véleményem szerint a 2013. évi költségvetés szigorú költségvetési politikája szükséges a hiánycél tartása érdekében, amely mindannyiunk, minden magyar polgár közös érdeke. Ugyanakkor rendkívül fontosnak tartom, hogy pozitív változásokat támogasson ez a költségvetés.

Természetesen minden terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle, így, kicsit értékelve az előző két évi terveket, rendkívül fontos eredményeket értünk el az ország gazdasági helyzetét is figyelembe véve. Csak néhány példa az általam legfontosabbnak tartottak közül. Az anyák újra három évig maradhatnak otthon gyesen, biztosítva ezzel azt a lehetőséget, hogy akik több időt szeretnének gyermekükkel tölteni, megtehessék. A nők 40 éves munkaviszony után nyugdíjba mehetnek, így az unokák nevelésében is nagyobb részt vállalhatnak. Tavaly 160 milliárd forinttal segítette az egykulcsos adórendszer azt a 800 ezer családot, ahol legalább az egyik szülő legálisan dolgozott.

A gyermek után járó kedvezmény miatt a nagycsaládosok keresete több mint 20 százalékkal nőtt. Vissza nem térítendő támogatást vezetett be a kormány új lakás vásárlásához, építéséhez, illetve használt lakás vásárlásához és korszerűsítéséhez kamattámogatást nyújt. A kormány a rezsiköltségek szabályozásával garantálja a családok szociális biztonságát. Ennek keretében nem változott a gáz ára 2011-ben, a 2012-es év folyamán a gáz-, a távfűtés-, a villany-, valamint a víz- és csatornadíjak nem emelkedhetnek az inflációnál nagyobb mértékben. Fontosak a foglalkoztatásban elért eredmények is, a növekedés.

Rendkívül fontos elvárásunk nekünk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élőknek is, hogy munkahelyteremtést és -megőrzést szolgáló további intézkedéseket tartalmazzon a jövő évi költségvetés és az adószabályok. Hiszen településeinken nagyon magas a munkanélküliség, a munkaképes korú lakosság 30-40 százaléka. Nőként nagyon fontos célnak tartom a munkába visszatérő édesanyák segítését is, foglalkoztatási támogatásokkal. Kiemelten fontos, hogy a kisvállalkozások terheit, elszámolási, adózási szabályait egyszerűsítsük, az 5 millió forint alatti bevételt elérő, elsősorban önfoglalkoztató kisvállalkozások esetében.

Ettől azt is remélem, hogy a mi térségünkben ez is hozzájárulhat a vállalkozási hajlandósághoz. Kérem a kormányt arra, hogy a nehezebb helyzetű régiók kapjanak beruházási adókedvezményeket.

2013 sok szempontból olyan év lesz, amely változásokat hoz mindennapjainkban, a komoly, sok éve elhanyagolt szerkezeti átalakítások elindulásának éve. Természetesen ez a finanszírozásban is rendkívül fontos átalakításokat hoz. Az önkormányzatok 2012-ben elindultak az adósságcsapdából való kilábalás útján, ez a kedvező folyamat 2013-ban az új finanszírozási modellnek köszönhetően reményeim szerint felgyorsulhat. Ezt igazolja, hogy 2012-ben az önkormányzatok tervezett forráshiánya minden általam vizsgált önhikis megyei település esetében csökkent. Az óvodai feladatellátás települési szinten történik, amelynek feladatfinanszírozását két tétel biztosítja, a bér- és járulékköltségek, illetve a működési kiadások finanszírozása. Ez új szemléletet jelent a korábbi évekhez képest.

Túristvándi helyi gazdaságfejlesztési programja szempontjából nagyon fontos értéke a 2013-as költségvetésnek, hogy a gyermekétkeztetés, szociális étkeztetés települési önkormányzati feladat marad, hiszen az értékteremtő Start-munka, az "önellátó falu" program keretében több településnek is elsődleges piaca a közétkeztetést biztosító konyha. Örömmel láttam a Start-programban részt vevők számának növekedését a tervezetben. A szociális és gyermekjóléti ellátórendszerben a törvényjavaslatban megfogalmazott változásoktól azt remélem, hogy a szociálisan nehéz helyzetben lévők életfeltételei javulnak. Az elszegényedés veszélyével küzdők segítése nemzeti ügy, hiszen a szélsőséges élethelyzetek, a kirívó társadalmi különbségek, a társadalmi zárványok kialakulása, valamint az ezekhez kapcsolódó esélytelenség és a hátrányos helyzet generációkon keresztüli átörökítése az egész társadalom stabilitását veszélyeztetik.

Az elmúlt két évben túljutottunk azon a mély szakadékon, amit a 2002 utáni kormányok felelőtlen gazdálkodása idézett elő. De rendkívül nagy teher az, amit az előző kormány örökül hagyott, aminek fedezetét ennek a kormánynak kell megteremtenie, amiből sok-sok hazai forrású fejlesztést tudtunk volna támogatni. A maastrichti típusú államadósság 2010-re 21 790 milliárd forint. Ezeknek az átlagos futamideje 4,5 év. Ha lakosonként több mint 2 millió forint támogatást adtunk volna ez alatt a négy év alatt, akkor jelentett volna ez az összeg a költségvetésben ilyen nagyságrendet.

Ez a költségvetés nem kíván becsapni senkit. Ahogyan Joseph Levine mondja, bármikor becsaphatsz bárkit, ha jó a reklám, és elég nagy a költségvetés. Mint ahogyan mondtam, nem kívánunk becsapni senkit, hiszen mindannyiunk közös érdeke, hogy a költségvetési hiányt tartani tudjuk, érdekünk az, hogy időben legyen az országnak költségvetése, hogy az átalakítások kiadásaira megfelelő tartalékot képezzünk, és mindezt a 2013. évi költségvetésünk biztosítja. Ez a költségvetés nemet mond a stabilitás kockáztatására, nemet a további eladósodása, nemet a felelőtlenségre.

Mindezekre tekintettel kérem, hogy szavazataikkal támogassák a költségvetést. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Tukacs István, az MSZP képviselője. Képviselő úr!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Amíg mi itt váltakozó intenzitással vitatjuk a költségvetést, jelentem önöknek, Matolcsy úr egyébként dolgozik közben. Tehát ez a költségvetés, amit most látunk magunk előtt, ez nem a költségvetés.

Két mozzanatról szeretnék itt beszélni, ami számomra is meglepő volt: a mai napi költségvetési bizottságban megszületett döntésről a sárgacsekk-adó ügyében, és a Fidesz-frakció rendeléséről a 25 év alattiak, az 55 év felettiek, a nők és a minimálbéresek ügyében.

(12.50)

Az utóbbi arról látszik szólni, hogy a Fidesz frakciója érzékelte, hogy ez a költségvetés védhetetlen, nem talált benne pozitívumokat, ezért megszületett ez a találmány, ami úgy szólt, hogy védeni kell az említettek munkahelyeit. Én egy darabig azt hittem, hogy önök arra gondolnak, hogy munkajogi védettséget kell adni ezeknek az embereknek. Ne adj' isten, arra gondolnak, hogy alanyi jogon járó első munkahelyet kell biztosítani a 25 év alattiaknak, állami finanszírozással. De nem erre gondolnak. Önök most megint elővették a jó kis vetítőgépet, és elkezdtek vetíteni, hogy majd adókedvezményekkel próbáljuk rávenni a vállalkozásokat arra, hogy megtartsák az említett embereket.

A minimálbér közelieknek volt egy adójóváírása, ez eltűnt. Ezt nem mi szüntettük meg, önök! Van olyan, hogy Start- és Start Plusz kedvezmények, tehát léteznek ilyenfajta megoldások. Az 55 év felettiek esetében munkajogi védettséget lehetne adni ezeknek az embereknek. Ehelyett most, immáron második napja mondják el, hogy önök hősies módon megrendelték a kormánynál, hogy ezeket az embereket védjük meg. Miért? Azért, nyilvánvalóan, mert valamit a külvilágnak beszélni kell arról, hogy költségvetésügyben vannak megoldások.

Emlékeztetném önöket arra, hogy amikor elfogadták az egészségügyi dolgozók bérfejlesztését, a 25 év alattiaknak, azaz a 0-3 éves gyakorlatot még meg nem szerzetteknek nulla volt a bérfejlesztésébe beírva. Nulla! Ha tehát önök a közszolgának, a szakdolgozónak - ápolónőtől közkeletűbb nevén - nem akarnak védettséget adni, és azt mondják, hogy az ő munkája nullát ér bérfejlesztésben, akkor miért akarják elvárni a vállalkozóktól, hogy ennek az ellenkezőjét cselekedjék? Erre valamiféle magyarázatot csak mondani kellene, amikor már a sokadig hozzászólójuk mondja el önfeledten, hogy önök ezt megrendelték a kormánytól! Akkor beszéljünk már arról, hogy ez a költségvetés milyen módon fog változni. És miért nem akkor beszéltek róla, kérdezem nyilván költői kérdésként, amikor a költségvetést részben megalapozó adótörvényeket fogadtuk el. Ezeknek a kezdeményezéseknek ott lett volna a helye.

A másik ügy, amiről beszélnék, amit nem lehet eléggé hangsúlyosan elmondani, hogy mi itt beszélgetünk erről a beterjesztett papírról, közben a költségvetési bizottság dönt sárgacsekk-adó ügyében. (Dr. Nyikos László: Hoz javaslatokat.) Hoz javaslatokat - hogy a költségvetési bizottsági elnök úr szavait pontosan használjam: hoz javaslatot. Hát miféle költségvetés az, amely a tárgyalásakor úgy változik, hogy előbb 130 milliárd van beépítve, utána felugrik 280 milliárdra, utána a szakbizottság pedig javaslatról tárgyal, ami teljes egészében ellentmond az addigi kezdeményezéseknek?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés nem létezik. Jelenlegi formájában nincs miről tárgyalnunk, akár haza is mehetnénk, és az utolsó leolthatná a villanyt, mert különben sarokszámokat érintő, lényeges módosítások forognak itt közkézen.

Képviselőtársaim, Matolcsy úr dolgozik. Tudom, hogy ő nagyon fontos viszonyítási pont az önök koordinátarendszerében: a nagymamájához van szabva a telefonadó, megszületnek a bébik is, ahogy képviselő asszony mondta, ezzel nem kívánnék vitatkozni, mert nyilván nagyon hisz ebben, és én ezt nem kérdőjelezem meg - csakhogy Matolcsy úr itt még dolgozni fog! Tehát tisztelt képviselőtársaim, ez a költségvetés jelenlegi formájában nem létező költségvetés. Amiről beszélünk, az jelen pillanatban nincs.

Ezért tehát tisztelettel szeretném arra kérni kormányoldali képviselőtársaimat, hogy ezeket a kóbor ötleteket legyenek szívesen megérvelni és részleteiben kifejteni, hogy valamiről azért folyhasson is érdemi tárgyalás ahelyett, hogy - bocsánat, semmiféle személyes sértegetést nem akarok itt intézni senki ellen - ahelyett, hogy előre megírt diadaljelentéseket hallgatunk meg az önök részéről a 2013-as költségvetés ügyében.

Ez a költségvetés brutális adópréssel működő, kiadási oldalon teljes egészében visszafogó, senkit nem jutalmazó, sokakat büntető költségvetés, és úgy gondolom, hogy ha ez a költségvetés létezne is, sem lehetne kellemes szavakkal illetni, tehát ez a költségvetés, mint mondtam, képviselőtársaim, jelenlegi formájában nem tárgyalható, mert nem az, amiről beszélünk. Ez a költségvetés még jócskán változni fog, és a vita irányát szerettem volna inkább arra terelni, hogy arról beszéljünk, amit önök állítólag kezdeményeztek, és ami lehetséges. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kettőperces időkeretben felszólalásra következik Turi-Kovács Béla, a Fidesz képviselője.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Aki ma Európában, de talán a világban úgy gondolja, hogy lehet olyan költségvetést csinálni, amelyben nem lesz mozgás az elkövetkezendő egy-másfél esztendő alatt, az, úgy gondolom, nem a realitásokkal számol.

Ennek a költségvetésnek nyilvánvalóan nem az a célja és szándéka, hogy olyanfajta számokat véssen kőbe, amely számok aztán ezt követően a világban vagy akár Magyarországon történő mozgásoknak nem képes eleget tenni, az a szándéka, hogy a fő irányokat megjelölje. És az a szándéka, hogy ezeket a fő irányokat be is tartassa.

Következésképpen azt gondolom, hogy világos kell hogy legyen szocialista képviselőtársaim előtt is, hogy az alkalmazkodás lehetőségének mindig benne kell lennie egy költségvetésben, de a jelen helyzetben ennek sokkal inkább, mint egyébként.

Még valami, amit azt gondolom, nem felejthetünk el, és ezt világosan kell szintén látni: az, hogy az elkövetkezendő idők nemcsak nekünk, hanem Európa nagy részének igen nehéz gazdasági időszakot jelent, az nem titok. Az sem titok, hogy itt bizonyos költségeket, bizonyos terheket viselni kell.

Ennek a kormánynak az volt a szándéka kezdettől fogva - és ezt, úgy gondolom, nem lehet cáfolni -, hogy azokat a terheket, amelyek elkerülhetetlenül megjelennek, elsősorban ne az emberek oldalán jelenítse meg. Az volt a szándéka kezdettől fogva, és meggyőződésem szerint ennek a költségvetésnek is ez az egyik fő mondanivalója, hogy a terheket döntően azoknak kell viselniük, akik ezt a teherviselést képesek teljesíteni.

Nem ott jeleníti meg a költségeket és a terheket, ahol ez már elviselhetetlen terheket jelentene, hanem ott, ahol a teherbíró képesség ezt még lehetővé teszi. Ezt meggyőződésem szerint az ellenzéknek is értékelnie kell. Következésképpen csak megismételni tudom, de nagyon nagy határozottsággal, hogy ez a költségvetés az irányok meghatározása mentén föltétlenül támogatható. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Göndör István: Ha a szocik csinálják ezt, azt mondják, ez trükközés.)

ELNÖK: Tukacs István képviselő úr következik, MSZP, kétperces időkeretben.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Turi-Kovács Képviselőtársam! Legteljesebb tisztelettel is kell emlékezetébe idéznem azt, ami 2010 tavaszán és nyarán történt.

Az történt ugyanis - és most nem említem itt fel a devizaárfolyamot, a kockázati felárat, ami jó kis nyugvóponton volt -, hogy önök, akik állítólag gazdasági csődhelyzetben vették át az országot, elfogadtak egy szép, kerek csomagot a következő elemekkel. Egykulcsos személyi jövedelemadó, tőkejövedelmek adójának csökkentése - ez mind költségvetési bevételcsökkenés, csak úgy szeretném mondani -, szabad pálinkafőzés, ingatlanok adómentes kiadása. Hát akkor, ha valóban annyira nagy volt a baj, akkor miért történtek ezek? Ha valóban annyira baj volt a leendő költségvetésekkel, miért kellett ekkora lyukakat ütni rajta, ami 400-500 milliárdban mérhető?

Képviselőtársam, a legteljesebb tisztelettel is csak azt tudom mondani, hogy visszamenőleg kitalálni a történelmet azt lehet, csak nem tanácsos, mert vannak, akik emlékeznek a valóságra. Önök abban az időszakban, ha valóban bajban voltak, akkor úgy jártak, mint aki gödörben van, és elkezd mélyebbre ásni. Aki gödörben van, az nem ás mélyebbre, az a költségvetésben nem teremt lehetetlen helyzetet, nem teremt bevételkieséseket. Ráadásul úgy, hogy ennek semmiféle haszna nem volt.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Simon Gábor: Ez volt a Titanic!)

ELNÖK: Visszatérünk az írásban előre bejelentett felszólalók köréhez, és megadom a szót Balla Mihály úrnak, a Fidesz képviselőjének.

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Az én hozzászólásom elsősorban arról szólna, hogy a külügyi bizottság elnökeként, illetve külügyi téren európai ügyekben hogyan látjuk azokat a feladatokat, amiket a költségvetés kapcsán nekünk meg kell valósítani, illetve amiért fontos, hogy ezt a költségvetést most tárgyaljuk: Európában óráról órára változó gazdasági helyzetben pontosan ezért is kell egy olyan költségvetést előzetesen elkészíteni, hiszen mindannyian tudjuk jól, hogy amikor július közepén végzünk a költségvetés első olvasatával, az elsősorban csak az irányokat fogja megadni. És tudnunk kell azt is, hogy ezek az irányok jelzést fognak adni partnereinknek Európában, partnereinknek - mondjuk úgy, a piacnak -, hogy Magyarország körülbelül milyen irányokat tűz ki, és milyen irányokban szeretné ezt a gazdaságot, a költségvetését megtartani.

(13.00)

Talán ha emlékeztethetném képviselőtársaimat arra, hogy Európában az elsők között köteleztük el magunkat az európai gazdaság legnagyobb bajának, az eladósodottságnak a megfékezésére. Magyarország már 2011-ben is hozzálátott az adósság csökkentéséhez, és 2012-ben és 2013-ban is ezen az úton szeretne továbbhaladni. Pontosan ezért fontos az, amiről... Persze különböző kérdések vannak, amelyek a költségvetésen belül vitára adnak okot, de mégis talán abból kell kiindulnunk, mi az a fő irány, amiben mi szeretnénk Magyarországnak a költségvetését és tulajdonképpen az egész költségvetésen keresztül egyfajta stabilizációt, stabilizálást és stabil gazdasági, pénzügyi helyzetet megmutatni a világ számára. Különösen azért fontos ez, mert ezekről a kérdésekről, a legsúlyosabb kérdésekről hétvégén az európai uniós csúcstalálkozón szerintem a legnagyobb mélységig fognak az állami vezetők, az államok vezetői, államfők és kormányfők vitát lefolytatni, és szerintem egy elég jó pozíció Magyarország számára, hogy meg tudja mutatni azt, mi hogyan is tervezzük a következő év költségvetését.

Talán amit Tukacs képviselőtársam mondott, ott azért a csúsztatásoknak van egy olyan része, amikor azt mondja, hogy nem tudni azt, hogy a 25 éven aluliak, illetve az 55 év fölöttiek, akik a munka szempontjából védetté válhatnak, az hogyan fog működni. Elsősorban talán elfelejtette megnézni azt a részt, amikor nyilatkoztunk, hogy ez még nincsen kész, ezt kell kidolgozni, és ma, jelenleg arról szól a dolog, hogy azok a vállalkozások, cégek, amelyek ezeket a korosztályokat alkalmazzák, különböző adókedvezményekben, járulékcsökkentési lehetőségekben fognak részesülni, de ezt még meg kell tervezni természetesen addig, ameddig a költségvetést véglegesen le fogjuk zárni.

Hogy a saját témámnál maradjak egy rövid gondolat erejéig, én azt látom például, hogy mindezek mellett, hogy igyekszik a kormány egy takarékos állami költségvetést megalkotni az állammal kapcsolatban is, a Külügyminisztérium költségvetését illetően viszont, annak ellenére, hogy ezt a takarékosságot igenis tükrözi, mégis vannak bizonyos célok, amelyeket kiemelten kezel a kormány, és kiemelten szeretne elérni a következő év költségvetésében, különösen azért is, mert több feladat, amely elsősorban külképviseletek feladatait, mozgáslehetőségeit jelenti, ott egy jelentős, közel 10 százalékos növekedésre számíthatunk az előző, tehát a 2012. évhez képest, és ez egy megfelelő garanciát jelenthet azokra a kockázatokra, amelyeket például Magyarországon az árfolyam ingadozása jelenthet, tehát a külképviseleteinken is jobban lehet számítani azokra a pénzekre, amelyekkel el tudjuk végezni a feladatok közül elsősorban a diplomáciai kapcsolatok erősítését. Másrészt viszont ne felejtsük el, hogy a kedvezményes honosítás iránti kérelmek 57 százalékát a külképviseleteken terjesztik be, és ennek a költségei is, ennek az adminisztratív és minden jellegű költsége - az állampolgársággal kapcsolatos kérelmek elbírálása miatt - a külügyi, a külügyminisztériumi költségvetést terheli, és erre is, erre az ellátásra is közel 3 milliárd forintot fog tudni fordítani a minisztérium, és a központi igazgatásban közel 100 milliós többletforrás fog majd erre rendelkezésre állni.

Ezen kívül olyan feladatokat is ellátunk, amelyekről például a Bajnai-kormány elfeledkezett annak idején, hiszen például különböző nemzetközi és európai uniós tagdíjbefizetéseket elfelejtett a 2010-es költségvetésben megjeleníteni, és áttolta a 2011-esre. Ez a kormány ezeket a tételeket pontosan ki fogja fizetni, sőt, ahol különböző feladatok miatt növekedésre van szükség vagy lehetőség - ez elsősorban a nemzetközi fejlesztési együttműködéseket jelenti -, ott nagyobb hozzájárulásokat fog adni az ország. És ezek kötelezettségek is részben, erről annak idején azért néha el is feledkeztek az akkori költségvetés megalkotói.

Én úgy gondolom, hogy ha külpolitikai szemmel és európai uniós megközelítésben, elsősorban az európai gazdaság, az európai válság kezelésével kapcsolatban nézzük ezt a költségvetést, akkor én személy szerint azt látom, és többen képviselőtársaink is - és bízom benne, hogy a kormánynak is ez a törekvése egyirányúan efelé fog hatni -, hogy láttatni kell a partnereinkkel, láttatni kell az európai válságon keresztül, a pénzügyi és adósságválságon keresztül, hogy Magyarországon igyekszünk megoldani azokat a problémákat, amelyeket az elmúlt évek hagytak ránk. És én bízom abban, hogy ennek a költségvetésnek a mentén és ezekkel a meghatározott célokkal az adósságválságból és ebből az európai gazdasági válságból ki fogunk tudni törni, de ehhez nemcsak Magyarországra, nemcsak Európára van szükség, hanem arra a józan gondolkodásra, amelyet szerintem most, jelenleg a kormány ebben a költségvetésben megpróbál előre megtervezni és elindítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Hegedűs Lorántné, a Jobbik képviselője. Képviselő asszony, öné a szó.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2011-es költségvetés volt az, amit az Orbán-kormány, a második Orbán-kormány a szocialisták - mondjuk így - rémuralma után először benyújtott a Háznak, és abban azt kellett hogy lássuk, hogy az önkormányzatokat érintő fejezet igencsak sovány. Annak idején azzal nyugtattak kormánypárti képviselőtársaink, hogy nyugodjunk meg, már csak egy év, a következő évben a kormányzat már mindent rendbe fog tenni, a következő évben már más lesz a helyzet. Elérkezett a 2012. év költségvetésének a tárgyalása - azt kellett hogy lássuk, hogy semmi nem változik. Magyarázatként új körülmények felmerülését hallottuk, hogy az átalakítás már éppen folyamatban van, legyünk további türelemmel és így tovább, és így tovább. Az az igen felfokozott várakozás tehát, amely az önkormányzatokat jellemezte, hogy vajon a kormányváltás hoz-e majd pozitívumot számukra, két év óta várat magára.

Ebben az évben is, meg az önkormányzati törvény vitája kapcsán is hallhattunk azonban arról, hogy már készül a csodafegyver, most már tényleg nem kell túl sokat várni, és jövőre, tehát a 2013. évtől kezdve az új csodafegyverek összességében majd megoldják az önkormányzataink helyzetét. Na most kiderült, kérem tisztelettel, a költségvetés benyújtása kapcsán, hogy melyek is ezek a bizonyos csodafegyverek, és hogyan is állunk ezekkel. Az első csodafegyver rögtön a feladatfinanszírozás. Tudjuk, hogy az új önkormányzati törvény 117. §-a foglalta először jogszabályi keretek közé ezt a fogalmat, de csak ennyit tudtunk eddig, ezelőtt erről, hogy lesz ilyen, hogy feladatfinanszírozás. Kiderült, hogy ez azt jelenti, hogy az eddigi körülbelül 140 normatíva helyett, ahogy az önkormányzatok a feladataik ellátásához kaptak költségvetési támogatást, most lesz négy nagy egység, négy nagy csomag, amelyből valamilyen úton-módon fognak majd támogatást kapni. Azt is tudjuk, hogy gyakorlatilag a születése pillanatában megbukott a feladatfinanszírozás mint olyan, mert egy, már szintén a parlament előtt lévő másik törvényjavaslatban ezt a fogalmat tovább pontosítja a kormány, és nemcsak feladatfinanszírozása lesz az önkormányzatoknak, hanem feladatfinanszírozása és további - mondjuk így - feladatalapú normatívák lesznek, tehát már kezdenek ebből is kifarolni bizonyos értelemben.

De mit is jelent ez az önkormányzataink életében, a finanszírozásban? Azt jelenti, hogy az előbb említett önkormányzati törvény 117. § c) bekezdése értelmében kötelező elvárt bevételt kell majd az önkormányzatoknak hozzátenniük a támogatáshoz, településkategóriánként bizonyos százalékban. Se azt nem tudjuk, hogy mit takarnak ezek a bizonyos településkategóriák, melyik település konkrétan hova fog tartozni, se azt, hogy mi lesz az a bizonyos százalék, nem tudjuk, hogy ez mikor fog kiderülni. Egyet tudunk: hogy ezt a bizonyos elvárt bevételt mindenképpen hozzá kell tenni. De miből is tudjuk ezt az elvárt bevételt hozzátenni, hiszen önök most vonják meg a településektől az szja 8 százalékát, a gépjárműadóból már csak 40 százalék fog ott maradni a településeknél, és az illetékbevételeket is elvonják. Mi lesz tehát akkor az a saját bevétel, amelyet majd hozzá tudnak tenni az önkormányzatok? Az érdemi részét nyilvánvalóan csak és kizárólag a helyi adók fogják jelenteni.

Amikor megkérdeztük az önkormányzati bizottság ülésén, hogy akkor tessék már megmondani, vagy tessék már egyértelműen megmondani minden településnek, hogy ugye akkor kötelező lesz helyi adót bevezetni, kötelező lesz telekadót bevezetni, építményadót bevezetni, és így tovább, akkor azt mondták: á, nem, nem lesz kötelező, de kötelező lesz majd hozzátenni valamiből ezt a bizonyos elvárt bevételt, és mivel más nincsen, ezért ebből a logikából semmi más nem következhet, csak hogy igen, kötelező lesz bevezetni a helyi adókat.

(13.10)

Ami azt jelenti - magyarra lefordítva, a jelenlegi adótörvények szerint -, hogy igen, az építmények forgalmi értékének 3 százalékát lehet kivetni például építményadóként az egyes ingatlanok esetében. Ez egy jelentős, komoly megsarcolását jelenti majd a helyben lakó népességnek azért, hogy az önkormányzatok az egyébként kötelező feladataikat, kötelező közszolgáltatásaikat el tudják látni. Hát, ez aztán a csodafegyver, kérem tisztelettel! Ez aztán a nagy ötlet!

A következő az oktatási rendszer átalakítása. Tudjuk, hogy a fenntartást, működtetést szétválasztják. A fenntartás ezentúl a pedagógusbéreket fogja jelenteni, amelyeket az állam ad, a működtetés tulajdonképpen minden mást, a közüzemi számlákat, eszközök beszerzését és így tovább. Itt megint csak azt nem tudjuk, hogy ugyan miből fogják ezt előteremteni az egyes települések.

Miért is nem tudhatjuk? Azért nem tudhatjuk, kérem tisztelettel, mert a költségvetési jog egyik alapvető kritériumát, nevezetesen azt, hogy átlátható legyen a költségvetés, ez az előttünk fekvő törvényjavaslat semmilyen módon nem teljesíti. Nem lehet egyszerűen, csak napok hosszú sora alatt kibogarászni - már elnézést, hogy így mondom, de szó szerint így kell összetenni - a tavalyi évi költségvetésből meg az idei évi költségvetésből, hogy egyes normatívák amely nagy támogatási kategóriákba kerülhettek.

Ezt nemcsak én nem tudom mint ellenzéki képviselő, hanem a kormánypárti képviselők sem tudják, akik mondjuk, adott esetben polgármesterek. Erről szól tudniillik az önkormányzati bizottság ülése, amikor a költségvetést tárgyaltuk, hogy sorra-rendre-módra tették fel kormánypárti polgármesterek a kérdéseket, hogy na és ennek a támogatása akkor hova került, amannak a támogatása hova került, tessék már megmondani.

Kértük, hogy legyen egy olyan összehasonlító táblázat, ami teljesen nyilvánvalóan, egyértelműen bebizonyítja számunkra, hogy ha tavaly ennyit kaptak ilyen és ilyen típusú feladatokra az önkormányzatok, akkor most abból a jövő évre pontosan mennyi lesz. Nem kaptuk meg. Én azt gondolom, azért nem kaptuk meg, nem azért, mert nem láthatjuk, hanem azért, mert nincs, mert önök sem tudják. Igazából a pénzügyminisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium sem tud ilyen, mondjuk egy Excel-táblázatot felmutatni, nem tudják igazából megmondani. Honnan tudhatnák akkor ezek után, kérem tisztelettel, a települések megmondani, hogy mennyi fog nekik maradni az iskoláik működtetésére? Honnan fogják tudni ezt majd hozzátenni?

Egy korábbi napon a köznevelési törvény módosításáról vitatkoztunk, és ott benyújtottam egy olyan módosító indítványt, amely arról szól, hogy az iskolák működtetése legyen önkormányzati feladat, és mint önkormányzati feladat, költségvetési támogatásban részesüljön. Ez egy tiszta sor, ez egy tiszta képlet. Akkor mindig lehet tudni, hogy amely önkormányzat vállalja az iskolájának a működtetését, ahhoz bizonyos értelemben, bizonyos százalékban az állam hozzájárul a költségvetésből.

De nem ez történik. Ez egy teljesen homályos képlete a költségvetésnek, értelmezésünk szerint azért, mert önök meghúzzák a kategóriát 3 ezer fő alatt, 3 ezer fő felett, és aki 3 ezer fő alatti településként nem tudja majd vállalni a saját települési iskolájának a működtetését, ott nagyon valószínű, hogy az az iskola bezárásra fog kerülni. Ezért volt az a bizonyos tanulmány, amit Hoffmann Rózsa is láttamozott és aláírt, hogy 600-nál több iskola fog a jövő évben bezárni, mert pontosan ezek lesznek azok az iskolák, amelyeket se az önkormányzat nem fog működtetni, se az állam nem teszi hozzá azt a működési finanszírozást, ami egyébként kéne hozzá, és akkor ezeken tovább lehet spórolni a fenntartás tekintetében is.

A harmadik pedig, mondjuk így, a harmadik csodafegyver pedig a járási rendszer felállítása volt. Itt sem látjuk az átalakítás költségeit, a hivatalok felállításának a költségeit, a személyi feltételeket, semmit nem láthatunk. Viszont hadd mondjak itt egyet zárásképpen, mert az időm kezd lejárni lassan, hogy ebben az egy tekintetben a legnyilvánvalóbb, hogy igazából egy költségvetés az emberekről szól; például azokról az emberekről, azokról a köztisztviselőkről, akik jelenleg önkormányzati hivatalokban, polgármesteri hivatalokban dolgoznak.

Azt mondja az egyik képviselőtársam, hogy ez a költségvetés senkit nem akar becsapni. Dehogynem! Pontosan a kisembereket akarja becsapni, pontosan azoknak nem akarják elárulni, hogy mi lesz a jövőjük, hogy ezeknek az embereknek lesz-e állásuk, hánynak lesz állása, mert ebből a költségvetésből csak pontosan az nem derül ki, hogy hány embert fognak foglalkoztatni ezek a járási hivatalok. De azt igenis sejthetjük, hogy nyilvánvalóan tömeges elbocsátásokra lehet számítani.

Kérem, ne csapjanak be senkit! Ez annál sokkal nagyobb felelősség. Ez a költségvetés az emberekről szól, végezetül az önkormányzatokon keresztül az emberek életét fogja meghatározni. Önök az embereket nem csaphatják be!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló kettőperces időkeretben Iván László képviselő úr, Fidesz.

PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Sok mindenről esett már szó, és még szó fog esni nyilvánvalóan a következő időben, sőt hosszú távon is. Az egyik a magyar lelki problémáknak, a magyarországi népesség lelki problémáinak az ügye, a pszichiátria és a felszámolt pszichiátriai intézet, és nem utolsósorban az idős, idősödő népesség problémáit kezelő elképzeléseink, törekvéseink és terveink.

Azt nagyon jól tudjuk, hogy az OPNI megszüntetése brutális módon történt. Ez a brutális módon történt felszámolás azzal járt, hogy műhelyek estek ki, a továbbképzés, alapképzés műhelyei, de emellett olyan korszerűsítési folyamatok indultak el, amelyeket még hosszú ideig nem nagyon fogunk tudni pótolni - ez az egyik.

A másik pedig az, hogy ma Magyarországon a mentálhigiénés ellátásnak az alapvető, elsődleges, másodlagos és szervezett kórházi struktúrákig bezárólag nincs megoldva az ügye, és igaz, hogy most a strukturális átalakítás az egészségügyben valamelyest segíteni fog, de az ambuláns járóbeteg-ellátási rendszerre külön föl kell hívnom a figyelmet, mert zsúfolt, elégtelen, szakemberhiány van, és nem tudja az alapvető dolgokat megoldani. Ráadásul olyan új típusú pszichés problémák kerültek előtérbe az utóbbi 10-20-30-50 év alatt, amelyek már nem a nagy pszichiátriához, a nagy skizofréniákhoz, a nagy elmebetegségekhez tartoznak, hanem a külső okok folytán - akár lelki, akár társadalmi, akár konfliktusproblémákból, személyiségzavarok és neurózisok formájában - nagymértékben megszaporodott betegségekhez; a drogról, függőséget okozó dolgokról nem is szólva.

A másik a geriátria. A geriátriára azért kell fölhívni a figyelmet, minden törekvésünk arra irányul, hogy végre legyen strukturált szerkezet, kórházi és ambuláns geriátriai ellátás. Erre külön föl kell hívnom a figyelmet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő felszólaló szintén kétperces időkeretben Káli Sándor, az MSZP képviselője.

KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Amit Hegedűs Lorántné képviselő asszony mondott, valódi és rendkívüli veszély. Erre utaltam az előző kétpercesemben is, hogy ha x költség biztosítása adatik meg, akkor ez csak jelentős létszámcsökkentéssel oldható meg az önkormányzatoknál; amelyeket egyébként is cserbenhagy a kormány, hiszen rendkívüli a bizonytalanság a rendszerben. Amit itt a vitában hallottam, az alapján is elmondható, hogy sok minden még alakul, a bevétel meghatározott pontjai is.

Nem szeretném megnyugtatni az itt jelen levő polgármestereket, kormánypárti polgármestereket azzal, hogy jelentős tétel, mintegy tízmilliárd vagy több tíz milliárdos tartalék szerepel, ugyanis a torta kicsi, nem fog mindenkinek jutni. Tehát az a gyakorlat, hogy azt mondjuk, hogy különválasztjuk, hogy a kormánypártiaknak jut, az ellenzéki polgármestereknek meg nem, ez nem lesz elégséges. Tehát a kormánypárti polgármesterek is jelentős módon izgulhatnak. Ugyanis nagyon sok többletterhet rónak ki az önkormányzatokra, és hogy ezt még növeljük, nem közvetlenül vetik ki az adókat, hanem rátolják az önkormányzatokra. De van olyan hely, ahol fizikailag lehetetlen újabb adókkal terhelni az amúgy is elszegényedett lakosságot.

(13.20)

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. A gépjárműadó-elvonás és egyáltalán a bevételek elvonása azért azt is jelenti, hogy a jelentős mértékben eladósodott önkormányzatok hitelfedezete a helyi iparűzési adó volt. Ha ez nem lesz, olyan jelentős problémákat is fog ez jelenteni az önkormányzatoknál, hogy mi a fedezet, kérem.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Gyopáros Alpár, a Fidesz képviselője. Képviselő úr!

GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon ülésező Európai Tanács célja nem kevesebb, mint hogy kiutat találjon az egész Európát sújtó gazdasági válságból. Orbán Viktor miniszterelnök úr és a többi tagállami csúcsvezető arra próbálnak megoldást találni, hogy közösségi szinten milyen lépések szükségesek a tagállamok gazdaságának rendbetételéhez. Reméljük, hogy a csúcstalálkozó sikeresen zárul, ugyanakkor azt is tisztán kell látnunk, hogy az uniós szabályozás nem pótolhatja a tagállami szinten elvégzendő feladatokat.

Pontosan ezért fontos, hogy a megszokott ütemezéstől eltérve nyáron elfogadjuk a költségvetés fő összegeit. Természetesen lehet, hogy sokak szemében ez szokatlan lépésnek tűnhet, de rendkívüli időkben rendkívül szokatlan lépések jelentik a megfelelő megoldást. Ennek az időzítésnek a legfőbb üzenete éppen ezért a stabilitás. Akkor, amikor hétről hétre, de sokszor napról napra változik a gazdasági helyzet, amikor az eurózóna tagállamai sorra jelentik be, hogy külső segítség nélkül nem képesek kilábalni a válságból, akkor Magyarország azt üzeni Európának és a pénzpiacoknak, hogy nekünk nincs takargatnivalónk, a mi helyzetünk stabil, mi már nyár közepén el tudjuk fogadni a költségvetés sarokszámait.

Az előttünk fekvő javaslat olyan szilárd alapokra fekteti a 2013-as költségvetési évet, amelyek akkor is kitartanak, ha az európai gazdasági helyzet tovább romlik. Azt, hogy a gazdasági helyzet romlása esetén is tartható legyen a költségvetés, a szokásos tartalékkereten túl a 200 milliárd forintos, rendkívüli helyzetekben felhasználható tartalékkeret is segíti.

Tisztelt Képviselőtársaim! A második Orbán-kormány már tavaly véghezvitte azt, amit a szocialista kormányoknak egyszer sem sikerült: uniós tagságunk óta először 2011-ben teljesült az az uniós elvárás, hogy 3 százalék alatt maradjon a költségvetési hiány, és ez így lesz az idén is, és jövőre is - ezt már Brüsszelben is hivatalosan elismerik -, ennek következtében pedig nemsokára befejeződik a hazánkkal szemben érvényben lévő túlzottdeficit-eljárás, és végre lekerülünk arról a szégyenpadról, amelyre Magyarországot a szocialisták ültették. Ez, valamint a létrejövő IMF-megállapodás még tovább javítják majd a költségvetés helyzetét; tulajdonképpen ez egy olyan tartalék így, amely bár nem szerepel az előttünk fekvő javaslatban, de nyugodtan számíthatunk rá.

Európában is párját ritkítja azon országok száma, amelyek most, a legnagyobb válság közepette nem növelik adósságukat; még ennél is szűkebb kört alkotnak azon országok, amelyek csökkenteni tudják adósságukat, márpedig az előttünk fekvő javaslat értelmében Magyarország 2013-ban is tagja marad ennek az elit klubnak.

Az európai ügyek bizottságának tagjaként mindenképpen szeretnék röviden a 2013-as esztendő egyik legfontosabb kérdéséről is, az uniós források felhasználásáról beszélni. Az elkövetkezendő időszak egyik kulcskérdése lesz, hogy milyen arányban sikerül felhasználnunk az EU-tól érkező támogatásokat. Az új kormány munkába állása óta már sokat tett azért, hogy minél kevesebb forrás ragadjon bent a rendszerben: a heti kifizetések értéke először az 5,5 milliárdos átlagról 15 milliárd forintra nőtt, legutóbb ugyanez az érték már 35 milliárd forint volt. A korábbi 40-60 oldal helyett mára 8-10 oldalra rövidültek a pályázati ívek, és felgyorsult az elbírálás is. 2013-ban 1400 és 1600 milliárd forint közötti lehet a támogatás mértéke.

Ezen támogatások sajátossága, hogy előre lehetetlen pontosan meghatározni az összegüket, éppen ezért a költségvetés vonatkozó sorainak rugalmasnak, év közben változtathatónak kell lenniük.

A költségvetési javaslat pedig eleget tesz ennek a követelménynek, hiszen olyan felülről nyitott előirányzatot tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy a lehető legtöbb forrás kerüljön lehívásra.

Az előttünk fekvő javaslat tehát tartalmazza azokat a rendkívüli lépéseket, amelyek segítségével előnyre tehetünk szert az Unió többi tagállamával szemben, elfogadásával pozitív üzenetet küldhetünk a válság sújtotta Európa valamennyi országának és piaci résztvevőinek is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Schiffer Andrásnak, az LMP képviselőjének.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Lehet Más a Politika a költségvetésre a jó állam, illetve az állampolgárok részvételén nyugvó demokrácia tekintetében hat cél figyelembevételével tud rátekinteni, illetve hat cél az, aminek alapján a saját módosító javaslatainkat ebben a körben megfogalmazzuk: mennyire szolgálja ez a költségvetés először is az állam működése szempontjából a kiszámíthatóságot; másodjára az átlátható, hatékony államot, a decentralizációt, a politika megszabadítását az oligarchák uralmától; harmadrészt a helyreállító igazságszolgáltatást; negyedrészt a társadalmi részvételt, illetve az aktív állampolgárságot; ötödrészt mennyire szolgálja ez a költségvetés a helyi közösségek önrendelkezési szabadságát; és végezetül mennyire szolgálja ez a költségvetés, mennyire szolgálná egy költségvetés a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést lakóhelytől függetlenül és településtípustól függetlenül ebben az országban?

Azt kell mondjam, hogy ezeknek a céloknak ez a költségvetési tervezet igen csekély mértékben vagy inkább néhány cél tekintetében egyáltalán nem felel meg. Annak idején, 1994-ben egy akkor ellenzéki frakcióvezető, Orbán Viktor fogalmazott úgy, hogy szegény ország kormánya ne urizáljon, aztán 2004-ben egy másik ellenzéki politikus, Répássy Róbert megismételte ezeket a szavakat. Úgy tűnik, önök tízévente ráébrednek ennek a mondásnak az igazságára, valószínűleg így fognak tenni majd 2014-ben is, csak lehet, hogy akkor már késő lesz.

Nézzük meg, hogyan urizál egy szegény országnak a kormánya, hogyan urizál egy olyan kormány, amely minden idők egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb megszorító csomagját zúdítja erre az országra. Hogyan urizál egy olyan kormány, amelyik közben brutális forráskivonást hajt végre a jóléti rendszerből, gyakorlatilag halálra ítél kulturális intézményeket, iskolákat, egészségügyi intézményeket?

Ez a kormány létrehozta a Terrorelhárítási Központot, holott a mindennapi közbiztonság helyreállítása érdekében erre semmi szükség nem volt; ez egy 13,5 milliárdos összeg a jelenlegi költségvetési tervezetben. Ennek a kormánynak a Miniszterelnöksége költ 700 millió forintot nemzeti kommunikációra úgy, hogy összkormányzati kommunikációra be van táblázva 900 millió forint. Csak a "konzultációk" című propaganda-hadjáratra 1 milliárd 600 millió forintot költ el, miközben még ifjúsági rendezvényeket is támogat Orbán Viktor miniszterelnök.

3 milliárd forint legalább az az összeg, ami csak a Miniszterelnökség részéről urizálásra, az emberek megvezetésére szolgál, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy olyan országban, ahol ilyen brutális forráskivonás történik az oktatásból, az egészségügyből, a kultúrából, feltétlenül szükség van-e arra, hogy például a Kossuth teret több mint 10 milliárd forintért újítsák fel a jövő évben; szükség van-e múlhatatlanul arra, hogy egy külön országgyűlési őrséget állítsanak föl röpke 2 milliárd forintból, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy egy ilyen költségvetési helyzetben, amikor településeket az alapvető közszolgáltatásaiktól fosztanak meg (Babák Mihály: Ez így nem igaz!), szükség van-e egy Ludovika-campus programra 2 milliárd 700 millió forintért.

Továbbra is csak azt tudom ismételni, amit Orbán Viktor elmondott az első kormányzati ciklus idején: szegény ország kormánya ne urizáljon. És még nem szóltunk arról, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal dologi kiadásai során vagy az egyébként funkcióitól részben megfosztott közigazgatási és igazságügyi tárca központi kiadásainál, a KIM vagyonkezelésénél milyen plusz, túltervezett kiadási sorok vannak.

Tisztelt Országgyűlés! A kiszámíthatóságot nagymértékben szolgálná, ha ez a parlament alapvető fontosságú, az életviszonyokat, a gazdasági forgalmat alapvetően rendező törvényeket nem hetente változtatna. Ennek ott van kapcsolódása a költségvetési tervezéshez, hogy egy olyan országban, amelyiket egyrészt az elmúlt években eladósítottak, és rá van szorulva arra, hogy további hiteleket vegyen fel, egy ilyen országban létfontosságú az, hogy a gazdasági viszonyok kiszámíthatóak legyenek. Ma az államadósság tehernövekedése nagymértékben felróható annak, hogy ma Magyarországon nem kiszámítható a gazdasági forgalom szabályozása. A kiszámíthatóságot nagymértékben javítaná az is, ha a költségvetés tervezésénél kevesebb olyan központosított költségvetési bevétel lenne, amit gyakorlatilag egy soron tárgyal a költségvetésnek a XLII. fejezete.

(13.30)

Az átlátható, hatékony állam feltételezi azt, hogy a bíróságokon gyorsan és hatékonyan jusson igazsághoz a jogkereső polgár. Nem akkor lesznek hatékonyabbak a bíróságok, ha a szegényebb sorsú embereket megfosztjuk a jogállami garanciáktól, akkor lesznek hatékonyabbak a bíróságok, ha az urizáló állam a növekvő bírósági ügyforgalomhoz hozzá tud rendelni 3 plusz 3 milliárd forintot, egyrészt a bíróságok személyi, másrészt pedig dologi kiadásaira. Akkor lesz hatékony a jogérvényesítés Magyarországon, ha a magyar bíróságok rendelkeznek egy olyan informatikai hálózattal, amelyik garanciát nyújthat az embereknek arra, hogy például egy peres eljárás végére nem tüntetnek el vagyont, vagy a különböző nyilvántartási rendszeres a peres bíróságok előtt összekapcsolhatók. Ma nem ez a helyzet. Éppen hétfőn voltam egy olyan bírósági tárgyaláson, ahol azért rendeltek el hosszú szünetet, mert a szabálysértési ügyben eljáró bíróság nem fért hozzá ahhoz a másik állami nyilvántartáshoz, amely alapján meghozhatja a jogerős döntését.

Azt javasoljuk továbbá, hogy nem elég, ha az állam különböző papirosokat legyárt, hogy a korrupció ellen hogyan kívánja felvenni a harcot. Világossá kell tenni, hogy két közhatalmi szereplőnek kulcsfontosságú szerepe van a korrupció elleni küzdelemben. Az egyik az Állami Számvevőszék. Az Állami Számvevőszéknek kulcsfontosságú szerepet kell adni a korrupcióellenes kutatások, illetve a korrupcióellenes hatástanulmányok összehangolásában. A másik az ügyészség, amelynek a nagyívű beruházások helyett plusz 100-200 milliós forrást kellene elkülöníteni a korrupcióellenes képzésre, hogy olyan ügyészek szolgáljanak az ügyészi szervezetrendszeren belül, akik speciálisan ki vannak képezve a hivatali visszaélések felderítésére.

Szólni kell arról is, hogy mérhetetlen demagógia azt mondani, hogy a hatékonyabb államot az szolgálja, ha kevesebb pénzt költünk pártokra. A jelenlegi költségvetési tervezet úgy fagyasztja be a pártok támogatását, hogy kilátásba helyezi a pártok támogatásának év közbeni csökkentését. Itt az ideje az őszinte beszédnek huszonvalahány év után. Huszonvalahány évig a politikai elit ebben szégyenlős volt, és ez az ország fuldoklik a politikai korrupcióban. Tudomásul kell venni, ha a pártok, a kampányok számára nincs elégséges garantált forrás, amit a központi költségvetés biztosít, akkor a politikai szereplők - ahogy ez az elmúlt húsz évben történt a parlamenti pártok részéről - különböző oligarchák kegyeit fogják keresni. Azt kívánjuk-e, hogy ebben az országban a politikát az oligarchák, a különböző pénzügyi megfejtők irányítsák, vagy pedig egy olyan demokráciát, egy olyan Magyarországot akarunk, ahol az állampolgárok akaratából járnak el a képviselők, az állampolgárok akaratát érvényesítik a pártok? Ez forog kockán! Abba kell hagyni azt a hazug beszédet, hogy az okoz mérhetetlen kiadást a köznek, ha a pártokra, a politikára költünk többet. Az az 1-2 milliárd forint, amit ma a pártok támogatására elkölt a központi költségvetés, töredéke annak, ami a politikai korrupción elfolyik.

Látom, hogy Babák képviselőtársam ezt nem igazán érti. (Babák Mihály: Értem én, csak veled nem értek egyet!) Akkor egyetlenegy konkrét adatot hadd mondjak: 2009-ben, Babák polgármester úr, tehát még az önök kormányzása előtt volt egy felmérés arról, hogy csak a közbeszerzési pályázatok esetén - a közbeszerzési pályázatok értéke abban az évben 1 milliárd 600 millió forint volt - 25 százalék folyik el vélhetően korrupciós okokból. És csak a közbeszerzéseknél. És a helyzet nem javult a kormányváltás óta.

Szólni kell arról is, hogy a hatékony, decentralizált államot nem az szolgálja, ha felduzzasztunk egy központi rendészeti szervet, nevezetesen a Terrorelhárítási Központot, ahol 400 százalékos illetményt kapnak az eljáró rendőrök, miközben azok a rendőrök, akiknek a mindennapi biztonságot kéne szolgálni, akiknek végre kéne hajtani azt a kormányzati óhajt, hogy két hét alatt rend lesz - azt nem mondták meg, hogy melyik két hét alatt -, 80-90 ezer forintért járőröznek a településeken sokszor 10-12 órában. Azt javasoljuk, hogy a Terrorelhárítási Központ helyett plusz 5 milliárd forintot kéne elkülöníteni a rendőrségen belüli illetményfejlesztésre, és egy másik 1,5 milliárd forintot a büntetés-végrehajtáson belüli illetményfejlesztésre, miközben meg kéne teremteni a költségvetési alapjait annak, hogy a szomszédos országokhoz hasonlóan Magyarországon is legyen tere és helye a közösségi rendőrségnek, mert ez felel meg a magyar hagyományoknak, azaz hogy a helyi közösség tudja ellenőrizni, hogy a rendészeti szervek valójában mire fokuszálnak, mit látnak kezelendő rendészeti problémának egy település életében.

Harmadrészt célja az LMP-nek az is, hogy Magyarországon mozduljunk el a helyreállító igazságszolgáltatás irányába. Ez azt jelenti, hogy egy nagyjából 4 milliárd forintos összeget javasolunk odaadni a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatának. Ez azt jelenti, hogy a betervezetthez képest plusz 4 milliárd forint állna rendelkezésre a pártfogó felügyeleti szolgálatra, az alternatív büntetések végrehajtására, illetve áldozatvédelemre. A büntető törvénykönyv vitájában is azt hangsúlyoztuk, itt lenne az ideje egy olyan fordulatnak, hogy az állam büntetőpolitikája elsősorban az áldozatok szempontjait nézze, az áldozatokra fokuszáljon; ez pénzbe kerül. Természetesen indokolt az is, hogy szintén az igazságügyi tárca fejezetében a jogi segítségnyújtásra fordítható összegeket - ami szintén a szegényebb sorban lévő emberek igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférését szolgálja -, illetve a büntetőeljárási kártalanítások összegét - gondoljunk csak 2006 őszére - legalább megduplázzuk.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Negyedrészt kiemelt költségvetési cél és kiemelt közpolitikai cél az LMP számára a társadalmi részvétel, az aktív állampolgárság erősítése. Nézzük csak a számokat! 2009-ben 7,7 milliárd forint állt rendelkezésre az akkori nemzeti civil alapprogram részére, tehát a különböző társadalmi önszerveződések támogatására. Ez az összeg tavaly lecsökkent a 2009-es számnak kevesebb mint a felére, 3,3 milliárd az idei évre. Ehhez képest ez a költségvetési törvénytervezet az úgynevezett Nemzeti Együttműködési Alapra csak 3 milliárd forintot költene. Ehhez képest a miniszterelnök nemzeti konzultációra 1 milliárd 600 millió forintot szeretne elkölteni. Mi azt javasoljuk, hogy ne bolondítsa a kormány az embereket mindenféle levelekkel és nemzeti konzultáció címre elkeresztelt fideszes propaganda-hadjárattal, ezt az 1 milliárd 600 millió forintot oda kell adni a civil szervezetek támogatására, felcímkézve olyan programokra, amelyek az állampolgárok részvételre képesítését szolgálják. Azt szolgálják, hogy az állampolgárok ne elfogyasztói és elszenvedői legyenek a mindenkori kormány propaganda-hadjáratainak, hanem képesek legyenek közérdekű információkhoz jutni, képesek legyenek megalapozottan részt venni a helyi, illetve országos közfontosságú folyamatokban. Egyébként is azt gondoljuk, hogy a Miniszterelnökség kommunikációjára szánt pénzeknek egy jelentős része akkor van jó helyen, ha a társadalmi önszerveződésekre, az aktív állampolgárságra költjük el.

A helyi közösségek önrendelkezése dolgában én csak egy rövid levelet szeretnék felolvasni egy polgármestertől, aki azt mondja most, 2012 júniusában, a költségvetési törvény tárgyalásának kezdetén, hogy nem tudni semmit arról, mi lesz a jövő évi mozgásterünkkel, miből fogunk gazdálkodni, milyen forrás marad, mit visznek el. (Babák Mihály: Ezt tervezzük most.) Babák képviselő úr nyilván tudja, de van olyan kistelepülési polgármester, aki nem tudja. Azt mondja: Emellett nekünk van általános iskolánk, de még mindig senki nem mondta el nekünk, hogy mit fizet az állam és mit fog fizetni az önkormányzat. Megtarthatjuk a sulinkat, vagy felülről döntik el, hogy megmarad-e. Emellett súlyos problémának érzem azt, hogy a járási hivatalok ügyében totális a sötétség, még azt sem tudjuk, minket hová csapnak". És folytathatnám tovább.

Az a helyzet, hogy akkor, amikor az önkormányzatok költségvetési helyzetéről tárgyalunk, nem lehet elválasztani ezt a kérdést az Ötv., az új önkormányzati törvényi szabályozástól, illetve a járási törvénytől. A költségvetési javaslat az újonnan bevezetendő feladatfinanszírozásra történő áttéréssel eleve súlyos kockázatokat rejt, mert összehasonlítható adatok és megfelelően előkészített hatástanulmányok híján nem lehet biztonságosan megítélni, hogy a megmaradó feladatok az önkormányzatok működésének támogatására szánt összegekből megoldhatók-e. Súlyos bizonytalanságot jelent a nem megfelelően kidolgozott szabályozás, így a járások kialakítása körüli bizonytalanság, hogy nem lehet tudni, pontosan milyen feladatok kerülnek a járási kormányhivatalokhoz, nem lehet tudni, hogy az állam által ellátott feladatokhoz biztosított önkormányzati ingatlanok kapcsán az állam fizet-e bármilyen hozzájárulást az önkormányzatoknak.

(13.40)

Az a helyzet, hogy önök egy olyan politikát támogattak az elmúlt hónapokban, amelyik ellehetetleníti a kistelepüléseket, tömeges iskolabezárásokat készít elő.

Az a helyzet, hogy miközben önök az ellenzéki évek alatt nagyon helyesen kiálltak a kistelepülési kisiskolák mellett (Babák Mihály: Most is!), kiálltak a vidék megmaradása mellett, most egy olyan költségvetést és egy olyan szabályozást támogatnak, amelyik folytatja az előző kormányok faluromboló politikáját.

A járási törvény, az új önkormányzati törvény és ez a költségvetés azt készíti elő, hogy számtalan kistelepülésen az utolsó álláshelyek fognak megszűnni, merthogy a polgármesteri hivatalokat is érinteni fogja az álláshelyek megszüntetése. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) Az a helyzet, hogy ez a politika súlyosan veszélyezteti a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés jogát. Miközben önök iskolabezárások ellen tüntettek 2006-ban, 2007-ben, most tömeges iskolabezárások fenyegetnek; legfeljebb megcsinálják azt a trükköt, hogy egyes iskolákat átadnak az egyházaknak, és majd az egyházak lesznek kénytelenek bezárni azokat.

Önök nagyon helyesen tiltakoztak, sőt megkockáztatom, hogy együtt tiltakoztunk 2006-ban, 2007-ben a vasúti szárnyvonalak bezárása ellen; most nem következik be más, mint a vasúti szárnyvonalak tömeges bezárása. (Babák Mihály: Nem igaz!) Ez a helyzet. Önök megtévesztették a falusi embereket, önök folytatják az előző kormányok faluromboló politikáját, miközben (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) egy olyan államot építenek ki, amelyben centralizált demokrácia épül ki. Önöknek nem érdekük az aktív állampolgárság, önöknek az az érdekük, hogy a magyar állampolgárok zokszó nélkül fogyasszák el az önök propagandakiadványait.

Ez a költségvetés semmivel sem visz minket közelebb ahhoz, hogy Magyarországon hatékony, jó államműködés legyen, semmivel sem visz közelebb minket ahhoz, hogy az állampolgárok valódi érdemi részvételén alapuló demokrácia legyen.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik kétperces időkeretben Babák Mihály képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Schiffer Képviselőtársam! Végtelen megdöbbenéssel hallgattam önt, mert ön a költségvetés elosztási kérdéseiben a torta különböző szeleteléséről beszél, pedig azt tudnia kellene önnek, hogy a költségvetési hiány, legyen az 2, 3, 4 százalék, az államadósságot tovább növeli.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy többet lehessen elosztani bármely fontosnak vélt és ön által is emlegetett témákban, amelyekkel egyetértek, meg kell teremteni a forrását és a lehetőségét. Úgy gondolom, hogy amiről ön beszél, az pusztán riogatás, mert ön arról beszél, hogy az átcsoportosítás, amikor a költségvetésen belül fontosabb helyekre több forrás jut, másokra meg kevesebb, az nem megszorítás, hanem az elosztási viszonyok változtatása, tisztelt képviselő úr, tudniillik a torta nem lesz ezzel nagyobb. (Derültség az MSZP soraiban.) Mi a feladata különben a mi tevékenységünknek? Növelni az elosztás lehetőségét.

Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Egy út van ehhez a kérdéshez, mégpedig a gazdaság élénkítése, és ha arra kíváncsiak, hogy mivel vagyunk elégedetlenek a kormány beterjesztését illetően, akkor elmondanám önöknek, hogy fontos dolog a gazdaság élénkítése. Az teremti meg a lehetőséget arra, hogy növekedjen az ország, a bevételek növekedjenek, és többet lehessen majd elosztani.

Matolcsy miniszter úr előállt azzal, hogy a beruházásnöveléssel fontos lehetőségekhez jutunk. Igen, helyes. Gyulán ma például egy beruházást avatnak, gratulálok a gyulaiaknak, okosan teszik a dolgukat. De ez mind kevés, mert arról van szó, hogy munkahelymegtartásra kell több pénzt fordítani, a munkaerőköltségek csökkentésére, alacsony végzettségűek foglalkoztatására, fiatalok, pályakezdők segítésére, a gyesen lévők újra munkába állítására, azon kívül kis- és nagyobb vállalatok költségeinek és adóterheinek csökkentésére. (Göndör István: Ez hol van?) Békés megyében ez érdekli az embereket, és úgy gondolom, hogy ezt Rogán Antal, a frakcióvezetőnk kifejtette, és miniszterelnökünk is hasonló módon erről beszélt.

Tehát az elosztáshoz, a többletelosztáshoz ezekben a kérdésekben kell lépnünk. Békés megyében tőlünk ezt várják, sőt mi több, a 44-est is. Köszönöm, hogy meghallgattak. Ugye, a gazdaság a legfontosabb. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon kiváló jelentkezési lehetőség van, a gombokat megnyomják, és minden további nélkül meglesz a lehetőség.

Felszólalásra következik kétperces időkeretben Kővári János képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Schiffer András képviselő úrnak a hozzászólására szeretnék reagálni röviden, aki azt mondta, hogy ennek a kormánynak nem érdeke az aktív állampolgárság, hogy ez a kormány csak fogyasztóként tekint a választókra, az emberekre.

Azt gondolom, hogy szám szerint is téved, hiszen egyetlenegy fejezetet említett, a Nemzeti Együttműködési Alap fejezetét ennek indoklására, ahol valóban az ez évinél kevesebb pénz van most beállítva. Szeretném emlékeztetni, hogy tavaly, amikor a költségvetést tárgyaltuk, akkor első formájában 1,8 milliárd volt beállítva, és végül 3,5 milliárd lett belőle. Magam is azon dolgozom, hogy ez több legyen.

Azonban nem ez az egyetlen alap az, amelyből a civil szervezetek támogatásban részesülhetnek. Összesen a költségvetésben több mint 10 milliárd forint van különböző fejezetekben, ágazatokban arra, hogy a civil szervezeteket bevonja a különböző társadalmi feladatokba, az aktív társadalmi részvételre serkentse őket.

Ezzel együtt abban egyetértek vele, hogy ez egy olyan erőforrása Magyarországnak, amit még mindig nem kellőképpen gondoltunk át, és egyetértek vele abban, hogy a Nemzeti Együttműködési Alap alapját növelni kell, és abban is egyetértünk, hogy átlátható módon, transzparens módon kell a pályázatok útján a civil szervezeteket támogatni. Abban viszont már nem értek egyet vele, hogy pusztán a támogatáson múlna az aktív állampolgári részvétel.

Az aktív állampolgári részvétel azon múlik, hogy a polgárok úgy érzik-e, hogy ez az ország az övék-e vagy sem. Ez jelentkezik a gazdaságban is, hogy befizetik-e az adókat, dolgozni szeretnének-e, ha tudnak természetesen, nyilván munkahelyeket kell teremteni, de jelentkezik abban is, hogy a civil szervezetekben mennyien vállalnak - akár társadalmi munkában is - szerepet. Nem attól függ az aktív állampolgárság, hogy a költségvetésben mennyi forrás áll rendelkezésre. Egyébként is a civil szervezeteknek éppen az a sajátja, hogy nem az állami támogatásokból élnek, hanem csak a működésük fele részében kérnek állami támogatást, a többit hozzáteszik. Ha körülnéz, akkor azt láthatja, hogy Magyarországon aktív állampolgárság van. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Schiffer András képviselő úr, LMP.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Tisztelt Országgyűlés! Először Kővári képviselőtársamnak válaszolnék, mert nagyon sok mindenben egyetértünk. A helyzet viszont az, hogy most a költségvetési törvényről tárgyalunk. Én csak annyit állítok, hogy a költségvetési törvényben is a megfelelő költségvetési eszközökkel kellene biztosítani az aktív állampolgárság feltételeit.

A vita ott van közöttünk, hogy én felolvastam a 2009-es költségvetés számát, ami 7,7 milliárd forint. Az előző kormányoknak a költségvetéseiben sem csak az NCA-soron volt elkülönítve pénz társadalmi szervezetekre, ezt mi egyébként bíráltuk is, hiszen kevéssé teszi átláthatóvá, hogy a különböző kormányok milyen jogcímen juttatnak kebelbéli barátoknak pénzeket; láttunk Zuschlag-ügyet, sok minden egyebet.

Tehát ha összességében nézzük, akkor brutálisan csökkent a civil szervezetekre elkülönített állami forrás, miközben természetesen egyetértek azzal, hogy önmagában a költségvetési fedezet biztosítása még nem elég a boldogsághoz, nem elég ahhoz, hogy aktív és jól informált állampolgárok legyenek ebben az országban.

Babák képviselőtársamnak annyit, hogy én elhiszem, hogy önök nem szeretik a megszorítás kifejezés használatát, az előző kormány se szerette, amikor önök mondták, és az előző kormány is azzal érvelt, hogy itt csak másként osztanak el. Önök megszorítanak. (Babák Mihály: És a tizenharmadik havi nyugdíj?) Ha ezt nem hiszi el, akkor olvassa el a Széll Kálmán fedőnevű megszorító csomag számait, hogy két évre betárazva hány ezer milliárd forint forráskivonást tervezett be ez a kormány a jóléti szektorból.

Egyébként pedig nézze meg azt, hogy ebben a költségvetésben a közszolgáltatásokra elkülönített 2002-es évi összegnek csak a 60 százalékát tervezik be az Állami Számvevőszék megállapítása szerint. És ha már az Állami Számvevőszékről van szó, a Számvevőszék 6,6 százalékban látta csak megalapozottnak ennek a költségvetésnek az önkormányzati fejezetét.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Nagyon csodálkozom, hogy nem értett meg. Egyébként ha önnel nem értek egyet, az nem azt jelenti, hogy nem értek hozzá, viszont ön meg nem értett meg engem, de lehet, hogy tényleg nem is tudja.

Ugyanis arról van szó, hogy annyit lehet, Schiffer képviselő úr, elosztani egy állami költségvetésben, amit ez az ország megtermelt, mert ha többet költ, akkor abból hiány származik.

Tisztelt Képviselőtársam! Az osztozkodás a legegyszerűbb dolog, amikor érdeket ütköztetve a befolyt állami bevételeket megpróbáljuk az elosztási rendszeren keresztül szétosztani. Ha ezen belül átcsoportosítás és racionalizálás van, tehát megvan az adott pénzmennyiség, ezen belül kell gazdálkodni, az nem megszorítás, tisztelt képviselő úr, az nem. (Dr. Schiffer András: Hát mi?) Az arányok változtatása és a prioritások megváltoztatása.

(13.50)

Úgyhogy kérem, ne riogassa a magyar állampolgárokat, mert lesznek olyan helyek, amelyekbe több pénz fog kerülni, és vannak, amibe kevesebb kerülhet, de alapvetésként, azt lehet csak szétosztani, amit megtermeltünk, úgyhogy végképp nem értem önt a tekintetben, hogy miért nem amellé csatlakozik. Szeretném kérni az itt jelenlévők vélekedését is, itt van államtitkár úr, aki szintén majd segítené vélekedésünk kialakítását, hogy a munkahellyel, a gazdasággal, a növekedéssel kapcsolatos területekre kerüljön több forrás, ennek az oldalát sikerüljön megteremteni, hisz ezzel tudunk előrébb lépni, és kilábalni abból a bajból, ami ezt az országot fojtogatja, a munkanélküliség, a szegénység, és sorolhatnám.

Nézze, ez az ország, tudomásul kell venniük, hogy a munka társadalmának kell lennie, amit megtermelünk, csak abból tudunk költeni, a munkánk révén, de ha a munkalehetőséget nem biztosítjuk, tisztelt képviselő úr, annál siralmasabb nincsen. Nem volt még munkanélküli, nem ette a munkanélküliek kenyerét - a legkeserűbb kenyér, jó, ha tudja. Békésben azt várják el tőlünk, hogy a kis- és közepes vállalkozások támogatásában, a munkahelyteremtésben, a piacszerzésben, a termelésben és a munkába állásban, a fiatalok munkalehetőségét segítsük a 2013. évi költségvetéssel. Úgy gondolom, hogy ebben kérem segítő támogatásukat, hogyan lesz több az, ami most kevés. (Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Babák Képviselő Úr! Ön az imént, hogyha jól értettem, azt mondta, hogy csak azt tudjuk elosztani, amit megtermeltünk. Én nagyon kérem önt, hogy ne riogasson minket Kádár-idézetekkel. Ezt a mondatot lehetett hallani 20-30 évvel ezelőtt. (Babák Mihály: Ezt nem én, hanem a parasztember mondja. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Az a helyzet, hogy szemben az önök elmúlt nyolcéves ellenzéki tevékenységével, tisztelt Babák képviselő úr, mi pontosan bemutattuk tavaly is azt, hogy mi mit, honnan veszünk el ahhoz, hogy valamire többet fordítsunk. Az LMP, szemben azzal, amit önök műveltek ellenzékben, kizárólag olyan költségvetési módosító javaslatokat terjesztett elő, amelyeknek a forrásoldalát bemutatta. Ezt tesszük most is, Babák képviselő úr. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) Minden egyes javaslatunk, amelyik a kiadási oldalra vonatkozik, tartalmazza azt is, hogy arra honnan lesz bevétel. Egy olyan költségvetési alternatívát mutattunk be tavaly is, és ezt tesszük idén is, amelyik egyetlen forinttal nem növeli az államadósságot, és egyetlenegy forinttal nem növeli az államháztartási hiányt. Mi, Babák képviselő úr, egy olyan zöldfordulat alternatíváját mutattuk be tavaly is (Babák Mihály: Abba zöldülnénk bele!), amelyik lehetőséget teremt, lehetőséget hagy az állam számára például arra, hogy helyi gazdaságfejlesztési alap, illetve zöldberuházási alapnak az életre hívásával tudja a helyi munkahelyteremtést segíteni, a vidéken élők helyben maradását elősegíteni. Erre akkor van lehetőség, hogyha szakítunk az egykulcsos adórendszerrel, szakítunk a gazdagokat, a tőkéseket egyoldalúan kedvezményező adórendszerrel.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenkinek szót adok, aki jelentkezik felszólalásra.

Megadom a szót Horváth Zoltán képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport, kettőperces időkeretben.

HORVÁTH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Reggel óta hallgatva a vitát, engedjék meg nekem az önkormányzati feladatellátás és az állami feladatellátás vitájában egy újabb dimenziónak a beemelését. Megyei önkormányzati alelnök és megyei önkormányzati elnök lehettem Magyarország legszebb megyéjében, Baranyában öt esztendőn keresztül. Azt éltük meg minden évben karácsony és szilveszter között, várva a költségvetés végszavazását, hogy milyen időszak vár ránk. Azt kell mondanom, hogy az elmúlt szocialista kormányok költségvetései nemhogy az önkormányzatoknak nem kedveztek, hanem az országnak sem, ezen belül pedig az önkormányzati alrendszeren belül a megyei önkormányzatok, azt gondolom, mindig vesztesei lehettek ennek az újraelosztásnak.

Évről évre csökkent az a forrás, amiből az állami közfeladatokat önkormányzatként láttuk el. Ma az a vita, hogy az önkormányzatokból minden feladat elmegy, miért is kell egyáltalán önkormányzati rendszert megtartani, azonban egy dolgot ne felejtsünk el, és akkor járunk el helyesen, ha számba vesszük, hogy milyen feladatokat is látnak el az önkormányzatok. Az önkormányzati feladat-e, kérdezem én, ahol az állam határozza meg a finanszírozást, legyen az közoktatás, egészségügyi szakellátás, kulturális ellátás.

Az állam jogszabályokon keresztül szabályozza azt, hogy hány embert foglalkoztassunk egy adott intézményben, milyen keretek között működtessük ezt az intézményt. Mitől lesz ez önkormányzati feladat? - kérdem én.

Félreértés ne essék, állami feladatot látnak el az önkormányzatok a rendszerváltás óta, több mint 20 esztendő óta úgy, hogy az állam fiskális szabályozásán keresztül szabályozta a finanszírozást, és jogszabályokon keresztül pedig az életet. 60-62 százalék az a forrás, amellyel évről évre hozzájárultak a feladatellátáshoz, a többit az önkormányzatoknak kellett hozzátenni. Éppen ezért, ha ma megnézünk egy önkormányzatot (Az elnök csenget.), azt látjuk, hogy működési, felhalmozási célú hitelek (Az elnök csenget.) tömege nyomja agyon őket, és nemhogy az alapfeladatukat (Az elnök csenget.), de a működésüket sem tudják ellátni.

Bocsánat, elnök úr, igyekszem majd a két percet betartani, de első hozzászólásom révén nézzék el ezt nekem. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Talabér Márta képviselő asszony, Fidesz-képviselőcsoport.

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én egy bizonyos területtel szeretnék foglalkozni, jelesül a nyugdíjak területével, illetve témájával. A nyugdíjrendszer átalakítása megkezdődött gyakorlatilag rögtön az új parlament megalakulása után, ez a jelenlegi kormány, illetve parlamenti többség egyik legnagyobb vállalása, hogy a nyugdíjrendszert úgy alakítsa át, hogy a bevételi oldal, illetve a kiadási oldal egyensúlyba kerüljön. A Nyugdíj-biztosítási Alap 2013. évi tervezett egyenlege ezért a törvényi előírásoknak megfelelően 2013-ban is nullszaldós, költségvetésének bevételi és kiadási főösszege 2874,5 milliárd forint. Tehát a Nyugdíj-biztosítási Alap tervezett kiadási és bevételi főösszege megalapozott, a kiadási főösszeg alátámasztott, a kiadási előirányzatok 92 százalékát kitevő ellátási kiadások fedezete a költségvetési hozzájárulásokkal biztosított.

A fennmaradó kiadások fedezetét az adórendszer átalakításával összefüggő pénzeszközátvételből, valamint egyéb járulékokból és hozzájárulásokból befolyt összegből fogja fedezni a büdzsé.

A hatályos nyugdíjtörvény az éves nyugdíjemelés mértékét a fogyasztói árnövekedés tárgyévre tervezett mértékében határozza meg, így az előirányzat szerint 2013 januárjában 4,2 százalékkal emelkednek a nyugdíjak, megőrizve reálértéküket. Úgy gondolom, hogy ez szintén egy nagyon fontos vállalás, amit a Fidesz megígért, hogy a nyugdíjak értékállóságukat meg fogják őrizni, és ezt évről évre az aktuális költségvetésben biztosítjuk is. A Nyugdíj-biztosítási Alap 2013. évi költségvetése a 2012. évi várható teljesítési adatok alapján lett megtervezve, amelyben megjelentek a jogszabályváltozások hatásai, ezáltal az alap költségvetése a nyugellátások kiadásai között az öregségi nyugdíj, a hozzátartozói nyugellátás, a szolgálatfüggő nyugdíjak, valamint az egyszeri segély kiadásainak fedezetét biztosítja.

A nyugdíjágazat feladatának ellátásához szükséges működési célú kiadások tervezett előirányzata 10,9 milliárd forint, ami a tavalyi éves eredeti előirányzathoz képest 1,2 százalékkal, 137,7 millió forinttal kevesebb, részben a takarékos gazdálkodás, részben a kormányzati létszámcsökkentésről szóló kormányhatározat által előírtaknak köszönhetően. Így összesen 162 fővel kevesebb, összesen 1460 fő látja el az intézmény feladatait.

Az államháztartásról szóló törvény rendelkezése értelmében az Országgyűlésnek tájékoztatásul be kell nyújtania a demográfiai folyamatokra és azok hatásaira vonatkozó, 50 évre szóló előterjesztést is. Az elemzés érdekes számokat mutat. Eszerint a 2010-2060 közötti időszak demográfiai folyamatainak egyik meghatározó jelentőségű sajátossága a népesség korösszetételének fokozatos átalakulása, az időskorú populáció arányának nagymértékű növekedése. Körülbelül a második évtized végéig minimális mértékű, 2010-ben a nyugdíjkorhatár feletti népesség aránya 20,3 százalék, ez 2020-ban 20,6 százalék, ettől kezdődően a folyamat felgyorsul, várhatóan 2030-ban a kérdéses arány 22,4 százalék, majd tíz év múlva, 2040-ben 26,2 százalék, és 2060-ban megközelíti a 33 százalékot az időskorúak aránya az összlakosságon belül.

(14.00)

Ezzel párhuzamosan nagyjából hasonló trend érvényesül a nyugellátásban részesülők népességen belüli arányát illetően. 2020-tól kezdődően folyamatosan növekszik a szóban forgó arány, ami 2030-ra közel 2 százalékponttal nő, és további monoton emelkedést követően a vizsgált időszak végén, azaz 2060-ban 33,2 százalékot ér el. A 2013-2016 közötti periódusra azt lehet elmondani, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap tervezett költségvetése mindvégig kiegyensúlyozott, az előreszámítások azt mutatják, hogy a járulék- és szociális hozzájárulási adóbevételek csak minimális mértékben nem fedezik a nyugellátások és az E-alap rokkantsági rehabilitációs ellátásának részbeni fedezetére átadott együttes összeget. Az így értelmezett különbség 2013-ról 2016-ra jelentősen csökken.

Én a nyugdíj tekintetében azt gondolom, nagyon biztatóak azok a számok, amelyeket a költségvetés tartalmaz. Az átalakítás nagyjából már elérte azt a célját, amit kitűzött maga elé a kormányzat, úgyhogy arra kérem képviselőtársaimat, hogy bátran támogassák a jövő évi költségvetés ezen fejezetét is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Göndör István képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Megadom a szót.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma reggel már volt egy polémia, hogy kinek van joga ma megszólalni. Lehet, hogy nekem nincs, mert én nem szégyellem, én még az ortodox közgazdasági tankönyvekből tanultam, de az új sajnos még nem áll rendelkezésünkre.

Azután miért ilyen heves ez a vita? - megmondom. Azért, mert tegnap a nagy mesemondó elfelejtette kiosztani a kispárnákat, nem aludtunk el a mese alatt, hanem odafigyeltünk arra, amit mondott. Ehhez hadd tegyem hozzá, amit itt többször Turi-Kovács Béla is feszegetett ma. A baj az, hogy az embereket, a képviselőket és minden más elemzőt hülyének néznek azzal, hogy van egy benyújtott anyag, és elfogadom Horváth János tegnapi kritikáját, annyiban helyesbítem, nem semminek nevezem: egy költségvetésnek látszó iromány, száma van, és hasonlít a költségvetési formulára. De higgyék el nekem, nemcsak mi, bármely szakértő öt perc alatt jön rá, hogy ebben a költségvetésben önök kijelöltek egy irányt, de alapvető problémáik vannak, és erre hadd hozzak egy példát, amire biztosan emlékeznek. Én a nyugdíjakra még vissza fogok térni. Talabér képviselő asszony, akit tisztelek, azt mondta, hogy a kassza egyensúlyban van. Neki ezt a szöveget megírták, mert ha elolvasta volna az előterjesztést, akkor ott az van, hogy a bevételben lévő költségvetési hozzájárulással együtt. De azután azzal, amit a végén mondott, már önmagának is ellentmondott, mert azt mondta, hogy bizony, van némi hiány. Van. Tehát ennyire nem igaz a dolog.

A következő: kell hogy beszéljünk az olyan belső ellentmondásokról, amelyek teljesen egyértelműen az átverés kategóriái. Gondolják végig, tegnap beszéltek a 3 ezer rendőrről. Én örülök, hogy itt van az államtitkár úr, aki meg fogja erősíteni, hogy a 3 ezer rendőr, ha csak a nemzetgazdasági átlagbérrel és járulékokkal számolok, az is több mint 10 milliárd forint, és itt tegnap a miniszter úr megdicsérte magukat, hogy a rendőrségbe plusz 10 milliárd forintot tesznek; szóval, ez is az. De mondhatom a 300 ezer közfoglalkoztatottat. Próbálja meg valaki kiszorozni 47 ezer forinttal és járulékokkal, abban a pillanatban kiderül, hogy az a 150-160 millió forint, amire Kiss Péter bekiabált, hogy bizony nem elég, rá fognak jönni, hogy nem elég. Feltehetően mások is fognak osztani és szorozni. Tehát átverés!

Szeretném mondani a következő ilyet: gondolják végig, a Terrorelhárítási Központot tegnap nagyon sokan dicsérték, és jogszerűnek mondták a költségvetési növekedését. Csak a következőket szeretném mondani. Miközben a Terrorelhárítási Központnak 13,4 milliárdos kerete van, a teljes nemzetbiztonsági szolgálatoknak 15, a vízügyi igazgatóságoknak 13,5, az Államkincstárnak 16, a tisztiorvosi szolgálatnak 11,3, és mondok egy érdekeset: pedagógus-életpályamodell 10 milliárd forint, a KSH 8 milliárd. Tehát gondolják végig, miközben Babák képviselő úr arról beszél, hogy itt csak átcsoportosítás van. Én ezt tudom, és tisztelem őt annyira, hogy ő is tudja: ahonnan elvesznek, az ott megszorítás. Próbáljuk megmagyarázni a betegeknek, ahol az ÁSZ véleménye szerint 29 százalékkal csökken a gyógyszertámogatás, hogy az náluk nem megszorítás! Ahová a pénz átmegy, ott persze hogy nem, de ahonnan elveszik, ott nagy baj van.

Családi kedvezmény, amiről sokat beszéltek: a múltkor az interpellációmra az államtitkár úr elég ravaszul válaszolt, most szeretném, mert módomban van, ezt kiegyenlíteni. Önök erről beszélnek. Továbbra is fenntartom, hogy egy 800 ezer forint havi bruttót kereső ember 7,5 millió forint közeli adóalap-kedvezményt vehet igénybe. Ugyanezt egy közszolga, aki 200 ezret keres havonta, és amit az államtitkár úr mondott, legyen kétkeresős család három gyerekkel, ők sem tudják már a második gyermek utánit sem igénybe venni. Aki nem hiszi, kérem, próbálja megszámolni.

Devizahitel-kérdés: mióta probléma a devizahitelezés? Amióta önök kormányoznak. (Felzúdulás, derültség a kormánypártok soraiban.) Ebbe beletartozik, tisztelt képviselőtársaim, nyugodtan lehet szórakozni rajta, szeretném önöknek idézni, ha valaki netán nem tudná, hogy milyen árfolyam volt akkor, amikor átvették a kormányzást, és hogyan szorultak be azok, akik 230 fölötti svájcifrank- vagy 300 forint körüli euróárfolyammal voltak kénytelenek számolni.

Infláció: többen beszéltek róla, és itt főleg a nyugdíjjal való összefüggésről szeretnék beszélni. Azt mondják, megőrzik a reálértéket. Gondolják el, 2011-ben a nyugdíjasok csak kiegészítést kaptak, ami kiegészítést kaptak, nem épült be a nyugdíjukba, tehát ők egy kisebb bázisra kapták meg ebben az évben a 4,2 százalékot, és majd év végén talán kiegészítik arra az 5,5-6 százalékra, amit ez az előterjesztés prognosztizál. Tehát a nyugdíjasok már abszolút értelemben is vesztettek, de még azt, hogy az inflációt ők hitelezik meg egy éven keresztül, azt gondolom, ennél súlyosabb dolgot nehéz elképzelni.

A beruházásokról csak annyit hadd mondjak, mert álmokról beszélt nagyon sokat Babák úr, és azt gondolom, hogy amit Rogán frakcióvezető úr tegnap megfogalmazott, ezek csak álmok. Csak szeretném az önök figyelmébe ajánlani, hogy ami bajt csináltak, most úgy tesznek, mint a hős, aki ezt megoldja. A tb-járulék, amit el tetszettek keresztelni szociális hozzájárulási adóra, ennek keretében az egyéni egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettséget 200 százalékra tetszettek emelni, vagy a nyugdíj mellett foglalkoztatottakét 25 százalékkal növelték. Van miből engedni, képviselőtársaim. Tehát a kis- és középvállalkozások adóiról még hosszasan tudnék beszélni, de sajnos az időm meglehetősen kevés.

Azután mondom a következőt: gondolják végig, hol van a bevételek között, valaki meg tudja-e mutatni az elektronikus úthasználati díjat, ami egy tipikusan forgalomhoz kötődő díj. Nem szerepel, képviselőtársaim! Szerepel a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium bevételei között, amelynek, ha megnézik a végét, negatív szaldója van. Akkor honnan lesz az kiegyenlítve? Valakinek erre mind választ kellene adni!

Talán még a bérkompenzációról mondhatok valamit. Tisztelt Képviselőtársaim! A bérkompenzáció nem épül be a bérbe, nem épül be a nyugdíjjárulék alapjába. Ha valakinek kételye van, akkor tessék megnézni, hogy ezen a címen mennyi pénzzel egészíti ki a költségvetés a nyugdíjkasszát.

Összefoglalva azt tudom önöknek mondani, hogy egy szerencséje van az országnak és nekünk is, hogy már csak egy költségvetést kell benyújtaniuk. (Taps az MSZP soraiban.)

(14.10)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Stágel Bence képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kicsit örülök is, hogy a vitának ebben a szakaszában szólalhatok fel, hiszen Talabér Márta képviselőtársam a nyugellátásokkal kapcsolatos véleményét osztotta meg velünk, Göndör képviselőtársam pedig itt sok olyan állítást tett, amiket, azt hiszem, a fiatalok szempontjából is erős kritikával lehet illetni. Felszólalásomban elsősorban a 2013-as költségvetés vitájában itt a fiatalokat és a családokat érintő legfontosabb célkitűzésekre és az ehhez kapcsolódó költségvetési tételekre szeretnék kitérni, ami szorosan illeszkedik a már eddig is meglépett kormányzati intézkedésekhez.

Hiszen mi is az a legfontosabb cél a fiatalok szempontjából, aminek a 2013-as költségvetésben szerepelnie kell, és amit tükröznie kell ennek a teljes költségvetésnek? Ugye, részben egy romeltakarítás, annak a romhalmaznak az eltakarítása, amit még a szocialista kormányzatok hagytak maguk mögött, és ezzel a fiatalok is tisztában vannak. Tisztában voltak ezzel 2010-ben is, amikor elképesztő mértékben fordultak el a Szocialista Párttól. És ez így van most is, mert a fiatalok nem hülyék, és tisztában vannak azzal, hogy az a helyzet, amibe a szocialisták sodorták az országot, nem véletlen volt, és nem volt véletlen az, hogy éppen az ő miniszterelnökük fogalmazta meg a fiatalok irányába, hogy akinek nem tetszik az, ami Magyarországon zajlik, az elhagyhatja ezt az országot. Gyakorlatilag elküldte a fiatalokat Magyarországról. Ezzel küzdünk, ez a feladat minden felelős párt számára, hogy a fiatalok itthoni boldogulását elősegítse. Ehhez természetesen apró lépéseken keresztül vezet az út. Fontos lenne az, ha minden párt átérezné ennek felelősségét is, hogy felesleges hangulatkeltéssel és riogatással ne bizonytalanítsa el a fiatalokat.

Az elmúlt évtizedben is riasztó mértékben nőtt az elvándorlási hajlandóság, és egyébként is világméretekben tapasztalhatjuk azt, hogy az agyak elszívása egyébként is keményen sújt minden olyan országot, ahol eladósodott gazdasággal találkozunk. Ezért nekünk, fiataloknak tényleg ez az egyik legfőbb érdekünk, hogy megragadhassuk az esélyt egy teljes és boldog életre. Olyan Magyarországot szeretnénk, ahol fiatalnak lenni jó, ahonnan nem elvágyódunk, hanem ahol megtaláljuk a számításainkat, és ahol bátran és biztonsággal lehet családot alapítani, gyermekeket vállalni, és ahol a munka a tisztességes megélhetést biztosítja. Hiszünk abban is, hogy a kormány gazdaságpolitikai jövőképe, a munkahelyteremtés tudatos politikája igenis meghozza a gyümölcsét.

A fiatalok nem hülyék, tisztában vannak azzal, hogy már eddig is, az elmúlt két év során is történtek olyan lépések, amelyek az itthon maradást, az itthoni boldogulást segítik. Elég, ha csak megemlítem például a Tudományos Akadémia fiatal kutatóknak kiírt Lendület-programját, vagy a közigazgatási karriereket kínáló Regeneráció-programot, vagy éppen a fiatal gazdáknak kínált demográfiai földprogramot. Ezek mind-mind azok az apró lépések, amelyek azt a célt szolgálják, hogy Magyarországon maradjanak a fiatalok, és itthon képzeljék el a jövőjüket.

Melyek azok az alapelvek, amelyeket tükröznie kell egy felelősségteljesen összeállított költségvetésnek? Elsősorban azt jelenti ez, hogy aki dolgozni tud és akar, az dolgozhasson a fiatal nemzedékek közül is, segítse a vállalkozást és a kreativitás érvényre juttatását, segítse a családalapítást, és segítse a szolidaritás érvényre juttatását is. Ez a 2013-as költségvetés összességében egy kiszámíthatóságot jelenthet, Magyarország számára pedig mindenképpen stabilitást jelent. Hiszen két alapvető üzenete van, az egyik a foglalkoztatás növelése, ami, azt hiszem, a fiatalok esetében még inkább igaz. Mindannyian látjuk azt, hogy a fiatal nemzedékek esetében mennyivel magasabb a munkanélküliek aránya, de ha összehasonlítjuk esetleg nyugat-európai példákkal, például Spanyolországgal, látjuk ott is, hogy a fiatal nemzedékek esetében akár az 50 százalékot is meghaladja a munkanélküliek létszáma. A másik pedig az adósság csökkentése, ami szinte vegytisztán, tisztán azt jelzi, hogy a fiatalok számára nem mindegy az, hogy Magyarországnak mekkora az államadóssága, hiszen a fiatal nemzedékeknek kell majd megfizetni az államadósság által gerjesztett pluszköltségeket. Ezért is minden egyes olyan lépést, amely az államadósság csökkentéséhez vezet, összességében csak üdvözölni tudjuk.

Reményeink szerint újabb 100 ezer fővel fog nőni a foglalkoztatottak száma, és a rendelkezésre álló adatok azt támasztják alá, hogy az elmúlt két évben a foglalkoztatásban bekövetkezett csaknem 80 ezer fős növekedésben 15-20 ezer főt érint a közmunkaprogram, és a piaci szegmensben is több mint 60 ezer új munkahely létesült, ami örvendetes módon a fiatalokat is nagymértékben érinti. A tervek szerint 2013-ban is hasonló arányú növekedésre lehet számítani, és hozzávetőlegesen 75 ezer új munkahely létesül a piaci szférában, miközben körülbelül 25 ezren fognak csatlakozni a Start-munkaprogramhoz.

2013-ban új tételként jelenik meg a Diákhitel Központ kamattámogatása, amely jelentős különbséget jelent a diákhitel 1-hez képest, hiszen a diákhitel 2. terméket igénybe vevő hallgató állami kamattámogatásban részesül, így a hitelfelvevők felé csak 2 százalékos mértékű kamat kerül felszámítása. Azt hiszem, ez tényleg azt jelzi, hogy aki tanulni akar, aki szeretné a képességeit kibontakoztatni, a hazai felsőoktatásban szeretne tanulni, az megkapja ezt a lehetőséget.

A lakásépítési támogatások 2013. évi kiadási előirányzatának összege is több mint 170 milliárd forintot tesz ki. És ha már a fiataloknál és a családalapításnál vagyunk, az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a családi adózás bevezetésével évi 160 milliárd forinttal több maradt a családoknál, és a babakötvények feltételi rendszerének ésszerűsítésével a kormány biztosítja a leendő fiatal felnőttek önálló életkezdését, miközben a kötvényesek hozzájárulnak Magyarország devizaadósság miatti sérülékenységének mérséklődéséhez is. És örömteli tény volt az, hogy itt a parlamentben valamennyi parlamenti párt támogatta a babakötvényekkel kapcsolatos szabályozás módosítását. És hát említhetem azt is, hogy már 91 napos várandósságánál igényelhető a családi adókedvezmény is.

Egy kicsit a szakképzéssel kapcsolatos változásokról is. Az új szakképzési törvény elfogadásával a munkaerőpiac igényeihez igazíthatjuk a szakképzést, és biztosítjuk a megfelelő szakember-utánpótlást, és javítjuk a foglalkoztathatóságot is. Reményeink szerint ennek hatásai már 2013-ban is jelentkeznek. Ez azért is fontos, mert folyamatosan azzal riogatják a fiatalokat, hogy nincs munka, és lehet, hogy a hétköznapok során ezt tapasztalják meg, viszont az a kampány, amit mi az elmúlt időszakban indítottunk az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség részéről, rávilágított egy olyan problémára, hogy nagyon sokszor az elhelyezkedési nehézségeket alapvetően információhiány okozza. Nagyon sokszor nincsenek kellő információk birtokában a fiatalok, nem jutnak el hozzájuk az ösztöndíjfelhívások, különböző lehetőségek. Azt hiszem, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy melyek azok a hiányszakmák Magyarországon, amelyeket be kell hogy töltsünk, és jó lenne, ha minél több fiatal helyezkedhetne el ezekben a hiányszakmákban. Ezért is nagyon fontos a szakképzési törvény átalakítása.

Nem mehetünk el az oktatás mellett sem, hiszen a fiatalok szempontjából ez egy különösen fontos ágazat. 2013 a jelentős változások éve lesz az oktatási ágazatban is, a nemzeti köznevelés és a felsőoktatás megújult szabályozása a korábbitól eltérő feladatokat ró az ágazatra is. A cél az, hogy a megújult iskolarendszer minden eleme segítse elő a gazdaság fejlődését és összességében az életminőség javulását. Kiemelt cél a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a magyar társadalom hosszú távú fejlődési feltételeinek a megteremtése. Ezt szolgálja a kötelező óvodába járás már hároméves kortól. Összességében azt is fontos hangsúlyozni, hogy 2013-ban az összes kiadás 10,6 százalékát szánja oktatásra az állam, ami, ha megnézzük a nemzetközi összehasonlítást, akkor ez egy kimagasló arány. Tehát 10,6 százalék az, amit az oktatási kiadások jelentenek majd.

A kormány több évtizedes adósságot törleszt azzal is, hogy kellő megbecsülést ad a pedagógusoknak azzal, hogy az életpályamodell feltételeit biztosítja, és reményeink szerint 2013. szeptember 1-jétől a pedagógus-életpályamodell is elindulhat. Ugyanígy további feladatunk az, hogy a társadalmi szolidaritás és a méltányosság elve alapján minden gyermek egyformán magas színvonalú nevelésben részesülhessen, ebben pedig fontos az állam szerepe, hogy megfelelő módon biztosítsa egy nagytelepülésen vagy egy kistelepülésen élő gyermek nevelkedését és oktatását.

(14.20)

Fontos, az, hogy a falvakban se legyen ez másként, hiszen a vidék megtartóereje elsősorban az iskola, és az állami finanszírozással ez a probléma egyszer s mindenkorra megoldódhat, tehát ebben reménykedünk.

Ami a felsőoktatást illeti, a felsőoktatásban is jelentős változások éve lesz 2013, hiszen azt hiszem, hogyha a felsőoktatás bármely szereplőjét megkérdezzük azzal kapcsolatosan, hogy az elmúlt években vagy az elmúlt évtizedekben milyen volt a felsőoktatás, mindenki azonnal tud mondani olyan kifogásokat és olyan problémákat, amelyekkel az új kormányzatnak kellett szembesülnie, és amelyek mindenképpen ennek a szakterületnek az átalakítását is jelenthetik, hiszen tisztában vagyunk azokkal - hogy így fogalmazzak - a különböző himi-humi képzésekkel, amelyek alapján olyan végzettséget szereznek a fiatalok vagy olyan diplomát kapnak, ami feljogosítani feljogosítja, de nem ad kellő képzettséget ahhoz, hogy a munkaerőpiacon is megtalálják a számításaikat. Tehát igenis tisztában kell lennünk a jelenlegi gazdasági helyzettel és azzal, hogy a gazdaság és a társadalom tényleges igényeihez és jövőbeli céljaihoz kell igazítani a felsőoktatást is.

Engedjék meg, hogy még kitérjek a külhoni magyar intézményekkel való kapcsolattartás fontosságára is. Épp a tegnapi napon járt a nemzeti összetartozás bizottsága Felvidéken, és nagyon örömteli tény volt azt megtapasztalni, hogy mennyire nyitottak az anyaországgal való együttműködésre a felsőoktatás terén is, és nagyon fontos az, hogy ez a 2013-as költségvetés tükrözze azt is, hogy a külhoni magyar intézményekkel, felsőoktatási intézményekkel egy élő és szakmailag is magas színvonalú kapcsolat alakulhasson ki.

Végezetül engedjék meg, hogy a családokkal kapcsolatban is egypár pozitív tételre felhívjam a figyelmet, hiszen azt hiszem, ezt nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy a család központi szerepet tölt be a magyar társadalom életében, és kiemelt célja nemcsak a kormányzatnak, de reményeim szerint minden felelősségteljesen gondolkodó képviselőnek is a családok védelme, támogatása és a családok boldogulásának elősegítése.

A kormány egyik első intézkedése volt, hogy az anyák újra 3 évig maradhatnak otthon gyesen, és ezzel mindenképpen lehetőségük nyílt arra, hogy több időt tölthessenek a gyermekükkel, a gyermekük nevelésével. Ehhez kapcsolódik az új munka törvénykönyve szabályozása is, ami reményeink szerint támogathatja majd a gyermekvállalást a részmunkaidő támogatásával is.

Ezek azok az intézkedések, amelyek feljogosítanak bennünket arra, hogy ez a költségvetés összességében egy családbarát és fiatalbarát Magyarországot jelentsen, és nagyon remélem, hogy minden egyes olyan tétel, amit a családok és a fiatalok szolgálatába állíthatunk, kellőképpen megalapozottak lesznek, biztos, hogy számos olyan módosításra vagy átcsoportosításra kerül még sor, ami ezt a célt jelenti, de összességében azt remélem, hogy a fiatalok itthoni boldogulását mindenképpen szolgálhatja, ezért a költségvetés-tervezet elfogadását javaslom.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Összesen két számot kérek Stágel képviselő úrtól, hogy írja föl. 21 330, ennyi az államadósság 2010-ben; 23 600 2013-ban. Ezt írta le Matolcsy úr. Ha ez csökkenés, akkor gratulálok. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP-képviselőcsoport.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Stágel Bence képviselő úr azt mondta az imént, hogy a fiatalok jelentős része azért nem talál munkát magának, mert nincsenek meg a szükséges információi, nem tudnak a munkahelyekről meg a pályázatokról.

Képviselő úr, ez egy rendkívül igazságtalan megállapítás. Csak nem akarja azt mondani, hogy amióta önök vannak kormányon, azóta egyre ostobábbak lesznek a fiatalok? Hiszen azóta nő a pályakezdő munkanélküliek aránya. Ma 27 százaléka a fiataloknak nem tud elhelyezkedni, és munkanélküliként kezdené az aktív életét.

Már 40 százalék azoknak a fiataloknak az aránya, akik külföldön képzelik el a jövőjüket. És itt a trend az érdekes: az elmúlt két évben ez bizony nagyon rossz irányba változott. És ön meg azért teszi őket felelőssé, hogy nincs elég információjuk, ezért nem jutnak munkahelyhez? Hihetetlenül igazságtalan a fiatalokkal! Nem buták ők, nem ostobák! Dolgozni akarnak, élni akarnak, és önök azon kívül, hogy itt szónokolnak, nem tudnak nekik érdemi segítséget nyújtani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Stágel Bence képviselő úrnak.

DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Tisztelt Képviselő Asszony! Azt hiszem, tisztában van azzal, hogy a Szocialista Párt milyen örökséget hagyott maga után, tisztában van azzal, hogy milyen mértékűvé vált a fiatalok körében a munkanélküliség az önök kormányzását követően. Azt mondom, hogy tevőlegesen hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy ezek a rossz számok változzanak, és tisztában vagyunk azzal, hogy jelenleg milyen a nemzetközi gazdasági helyzet, tisztában vagyunk azzal, hogy rengeteg országban növekedett a fiatalok munkanélkülisége, de épp ezt mondom, a felelősséget, hogy igenis tennünk kell azért apró lépésekkel is - ahogy említettem a Tudományos Akadémia programját vagy a demográfiai földprogramot vagy éppen az információt, a tájékoztatást - annak érdekében, hogy megfelelő információkhoz lehessen jutni. Nem tudom, hogy a Szocialista Párt mit tett ennek érdekében azon kívül, hogy lózungokat mondtak. (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból, köztük: Nézz utána, mielőtt megszólalsz! - Az elnök csenget.)

Összességében a kampányunknak köszönhetően egyáltalán napirenden van ez a téma, és nagyon sok olyan fiatallal konzultálunk már - egyébként többen is vannak, aki, már éppen a konzultációnak köszönhetően hazatértek Magyarországra, visszatérek Magyarországra, és itt képzelik el a jövőjüket. Erre mondom azt, hogy sok esetben sajnos a megfelelő információ hiányzik. Tegyünk azért, hogy ne csak demagóg módon a nehézségeket hánytorgassuk fel, hanem megfelelő információval lássuk el a fiatalokat. Egyébként az a konzultációs időszak, ami az elmúlt egy évben zajlott az új nemzedék körében, éppen ezt a célt is szolgálta.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a felszólalásokat. Felszólalásra következik Baráth Zsolt képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy rövid gondolatkísérlet itt a mellettem úton-útfélen hozzászóló szocialista frakciónak. (Simon Gábor: Mondj egy kedveset te is! - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Van egy olyan mondás, úgy tűnik most már, hogy merjenek nagyot mondani. Eddig azt mondták, hogy merjünk kicsik lenni, én arra biztatom őket, hogy továbbra is merjenek inkább kicsik lenni. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Simon Gábor: Ezt a hülyeséget ti találtátok ki! Egyszerűbb, ha átülsz! - Az elnök csenget. - Közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Természetes, hogy elmondom a hozzászólásomat ehhez a költségvetési vitához. Azzal kezdem, hogy a bizottságban lévő jobbikos képviselők nem találták általános vitára alkalmasnak a 2013-as költségvetést, de ennek ellenére itt vagyunk a parlament minden napján, itt vagyunk, hozzászólunk, beadjuk a több száz módosító javaslatot, amit eddig is beadtunk. Sajnos két kezemen meg tudom számolni, hogy ebből a kormánypártok eddig mennyit fogadtak el, de továbbra is töretlen optimizmussal végezzük ezt a munkát, és reméljük, hogy egyszer megtörik a jég, és elfogadják a mi módosítóinkat is, illetve figyelnek a szavunkra.

Hogy miért is nem találtuk általános vitára alkalmasnak ezt a 2013-as költségvetést? Nem megalapozott (Tóbiás József: Abszolút!), túl korai 2012 nyár derekán, nincs alapja, amire ráépül, nincs zárszámadás 2011-ről - tudomásom szerint augusztus végéig kell ezt elkészíteni a kormánynak -, nem ismertek a számok, amelyekre lehet támaszkodni, nincsenek még 2012-es adatok, nem összehasonlítható így igazából semmivel, sok viszont ebből kifolyólag a bizonytalanság, sok a megalapozatlanság, sok a kockázati tényező. Ez a költségvetés megint nem Magyarországnak, nem a magyar embereknek, nem a magyar adófizetőknek, hanem Brüsszelnek, az IMF-nek, az Uniónak, illetve a nemzetközi pénzvilágnak készült.

Kérem, Magyarország központi költségvetésére nem Brüsszelnek és az IMF-nek kellene normális esetben rábólintani, hanem a Magyar Országgyűlének, és nem csak a Fidesz-KDNP-kétharmadnak, ami, úgy tűnik, eddig mindent visz, aztán majd meglátjuk, mi lesz a végeredmény.

Itt a Magyar Országgyűlésben még nem történt meg a vita, amikor már bólogat a nemzetközi pénzvilág. Továbbra sincs országleltár. 1989 óta nem volt fontos senkinek, és látható, ez a forradalmi kormánynak sem fontos, ezt már többször szóvá tettük, hiszen ez már a harmadik olyan költségvetés, amelynek nélkülöznie kell.

Miért nem fontos ez - ez az úgynevezett feltárt alaphelyzet - senkinek évtizedek óta? Az előző évihez hasonlóan megint a magyar emberektől vesz el, az idegen hitelezőknek pedig juttat, hiszen az adósságcsökkenés mindenekelőtt. Nem elég, hogy Magyarországon bevezetésre került egy igazságtalan, egykulcsos adórendszer, nem elég, hogy nekünk van a legmagasabb forgalmi adónk, nem elég, hogy teljesen kiürült a nyugdíjkassza, újabb és újabb adókat vetnek ki a tisztességes munkából élő emberekre. A jövedékiadó-mértékek jövőre tovább emelkednek, a tranzakciós illetékből 280 milliárdot szed be az állam, érkezik az új biztosítási adó, elektronikus útdíj.

(14.30)

Mire nincs pénz már megint? Nincs pénz a családokra, hiszen a családi juttatások immáron ötödik éve vannak befagyasztva, ez azt jelenti, hogy a családok támogatása önöknek nem fontos - és persze most jön majd a családi adókedvezmény bevezetése. Csakhogy, képviselőtársam, a családi adókedvezménnyel a munkából élő átlagcsaládok nem tudnak számolni, csak a tehetősek, akik ezt igénybe tudják venni, hiszen a reálbérek színvonala a '90-es évek szintjén van, a közszférában nincs béremelés, és a szociális és gyermekvédelmi területen dolgozók béremelése továbbra is elmarad, habár emlékezetem szerint ezt a bizottságban még egyik miniszterjelölti meghallgatáson sem ígérte meg egyik miniszterjelölt sem.

Nincs pénz tehát családipótlék-emelésre, gyesre, gyedre, anyasági támogatásra, ápolási díjra. Csökkentik a hajléktalanokhoz kapcsolódó közfeladatok ellátására fordított összegeket, holott egyre több fedél nélküli ember él az utcán. Csökken a táppénz, a gyermekápolási táppénz, kevesebb a pénz a gyermekvédelmi szolgáltatások fejlesztésére, módszertani feladatok ellátására, a mozgáskorlátozottak szerzési és átalakítási támogatására, a szociális és gyermekjóléti szolgáltatások fejlesztésére, szakmai feladatok támogatására, családpolitikai programokra, a gyermek és ifjúsági alapprogram támogatására. Csökkentett támogatást kapnak jövőre a költségvetés szerint: Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége, Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, Vakok és Gyengén Látók Országos Szövetsége, Magyar Szervátültetettek Országos Sport-, Kulturális és Érdekvédelmi Szövetsége, Autisták Országos Szövetsége, Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetsége - mind-mind kevesebb támogatást kapnak 2013-ban.

És hogyan is van ez a munkahelyteremtés? Tíz év alatt egymillió munkahely - mondták ezt már többször, 2010-ben főleg. Akkor nézzük arányosan! Egyszerű matematika, ami a számok alapján nagyon gyorsan visszakövethető, visszaszámolható: hogyha tíz év alatt egymillió munkahelyet ígértek önök, akkor egy év alatt százezer munkahelyet kellene arányosan teremteni, egy hónap alatt 8333-at. Mondták itt, hogy 60-70 ezer munkahellyel lett több, én kérdezem itt gyorsan: de mennyivel lett kevesebb? (Simon Gábor. Ugye, ugye?!) Ugyanis a számok makacs dolgok. Ez a tíz év alatt egymillió munkahely megítélésem szerint nagyon a körmükre fog égni, legalábbis 2014-ig, és még hogyha azt is figyelembe vesszük, hogy az ország gazdasági, szellemi és morális deprivációja képződik le a lakosságra, akkor nagyon nehéz lesz egy költségvetésben 2013-ra bármit is ígérni.

Még egy másik apróság, ez az úgynevezett átlagbér, ami most - a tegnapelőtti médiaadatok szerint - bruttó 219 400, azaz nettó 142 211 forint, a KSH szerint 0,2 százalékkal csökkent. Ennek egy magyarázatát tudják, tudták adni, mégpedig hogy a közfoglalkoztatás 47 ezer forintos munkabére az, ami ezt lehúzza. És mondják, hogy több a közfoglalkoztatott, amit üdvözlünk, de ne mondják azt, hogy emelkedik az átlagbér, mert nem emelkedik. Portugália, Málta, Szlovénia, Spanyolország, Görögország, Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Belgium, Írország, Luxemburg - minden országban, amelyet most felsoroltam, magasabb a minimálbér, mint Magyarországon az átlagbér. Magyarországon az átlagbér - tegnap számoltam ki tegnapi árfolyamon - 495 euró. Az előbb felsorolt országokban a minimálbér mindenhol magasabb, mint Magyarországon az átlagbér. Megítélésem szerint ez a 2013-as költségvetés sem fog ezen sokat segíteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(Dr. Stágel Bence és Göndör István elfoglalja
jegyzői helyét.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megköszönöm képviselőtársaimnak, akik részletekbe menően elemeztek témákat, demográfiai, biztosítási, útépítési témát és sok mindent, hiszen ez az a hely, és országgyűlési képviselők, jővén az ország különböző részeiből összerakjuk a tudományt. Ez, hogy képviselőtársaim azt olyan részletesen teszik, lehetővé teszi számomra, hogy én a nagy képre nézzek, és megoszthassak néhány rálátást a nagyobb képre, összefüggésekre, mégpedig egészen pontosan fogalmazva a magyar külpolitika vetületeire. Hiszen annyiféleképpen megjelenik a külpolitika számunkra, amikor gazdasági dolgainkkal birkózunk, nemzetközi beruházások, kölcsönök, vagy hírünk a világban; persze a külpolitika témája és foglalkozik vele, és ha jobban foglalkoznánk vele, akkor talán jobban állnánk azon a téren.

Én megkockáztatok... - nem is megkockáztatok, hozzá vagyok én szokva életemben, ha témával foglalkozom, megpróbálok adni neki egy címet. Adok most egy címet a felszólalásomnak, így hangzik: eredményes külpolitika a hatásos belpolitika.

Eredményes külpolitika a hatásos belpolitika. Tehát ha azt kívánjuk, hogy külpolitikánk hatásos legyen, hogy úgy lássunk a világban, úgy látszódjunk a világban, ahogy szeretnénk, akkor csináljuk dolgunkat itthon, a honban úgy, hogy a világnak az úgy tetsződjék. Mert hiszen halljuk azt úton-útfélen ebben a Házban is, és divatos dolog olyant mondani, hogy jobban kell csinálni a kommunikációt, el kell mondani a világban, hogy milyennek szeretnénk látszani. Hát, barátaim, ez egy nemes dolog, és vannak erre szakmák, és vannak, akik ebből meg is élnek, azonban annál, hogy mi milyennek látszik, még egy dolog fontosabb: hogy mi milyen, mi a valóság. Persze, ismerjük mi azt a mondást, hiszen élünk vele, hogy dolgoknak nemcsak szépnek kell látszani, hanem olyannak is kell hogy lássa az, aki szemléli, mégis visszajövök az eredeti tézisemhez, ahhoz, hogy úgy kell csinálni, úgy kellene csinálni itthon a dolgainkat, hogy a világ úgy ránk nézzen, és azt mondja: nahát, ezek a magyarok, Magyarországon úgy mennek a dolgok, hogy abból lesz valami, és azt lehet dicsérni, lehet kritizálni, tehát vannak ott, amikre jó odafigyelni. És a világ odafigyel ránk. Miért? Azért, mert a világ olyan, hogy kíváncsi is, és ha nem is figyelne oda ránk kíváncsiságból vagy szimpátiából, vagy szeretetből, akkor is odafigyel ránk a világ, ha jól mennek dolgaink, mert abból a világnak is haszna van, akkor eljönnek hozzánk ide, inkább eljutnak, el tudják adni itt a portékáikat, inkább kívánatos lesz itt beruházásokat keresni, és udvarolnak nekünk, magyaroknak, hogy teremtsük meg azokat az infrastrukturális helyzeteket, hogy itt tehessék azt, amit gyártanak vagy produkálni képesek.

Odáig eljutni a magunk belpolitikájában, képviselőtársaim, hogy ilyennek lássunk a világban! Rendben van, értem én ezt, hogy elmegyünk, és minisztériumot szervezünk, és megmagyarázzuk a világnak, kinek-kinek, a Valutaalapnak meg Brüsszelnek, hogy bízzanak meg bennünket, mert mi jobbak vagyunk, mint aminek látszunk, vagy aminek a rossz szándékú emberek mutatnak bennünket, de mégiscsak az a valós, eredményes megoldás, hogyha azok az éles szemű és vizsgálgató vállalkozások szerte a világban, ők maguk látják meg, hogy Magyarországon valami olyasmi történik, amiből nem szeretnének kimaradni, mert Magyarországon profitábilisabban, eredményesebben lehetne tevékenykedni, mint mondjuk, két országgal odébb vagy másutt.

(14.40)

Tehát ide jutok vissza megint azzal a címmel, hogy a jó honi politika, a belpolitika, a jó külpolitika.

És akkor még egyszer, hogy a hírverés nem elég, az a jó, ha a valóság képe felé haladunk, hogy azt a valóságot olyanná teremtsük, alkossuk, és ki más nem, ha a törvényhozás, amelynek döntő szerepe van ebben, és akkor a jövőképelvárások mások lesznek, nemcsak az, hogy mi van már most, a vállalkozó embernek, még a sárbogárdi suszternek is - hogy Sárbogárdon lesz-e élelmiszer-feldolgozó üzem vagy nem, mondja nekem a képviselőtársam, attól függ, hogy milyennek látszanak a dolgok, a kilátások, az elvárások.

Persze, különösen a nagyvállalatok, a nemzetközi nagyvállalatok, amelyek ezt tudományosan végzik, hogy mi is várható, és annak fényében cselekszenek, és amikor cselekszenek, az elvárás megvalósul. Lehet ezt mondani úgy, mintha azt mondanánk, az imádság megvalósulása. Valamit kívánunk, kívánjuk, nagyon kívánjuk, teszünk érte, és akkor meg is valósul. Valami hasonló pszichológiai kép itt is érvényes talán.

Na, hogy most erre mik a kilátások, egy professzori értekezést tartok-e valamiről, vagy pedig ez valóság lehet, barátaim? Hát, lehet valóság azért, mert gondolom, hihetően hangzik, ahogy elmondom, de alátámasztom érvekkel. Hát, bőven vannak érvek, barátaim, ha megdörzsöljük a szemünket, és megnézzük, hogy mi is történt ezzel az országgal, a hazánkkal az elmúlt évszázadban. Voltak-e olyan események, amelyekre igenis odafigyelt a világ, és azt mondta, hogy igen, anélkül, hogy a magyarok a diplomáciájukkal ékeskedtek volna, azzal tűntek ki, hogy otthon jól csinálták a dolgaikat? Persze, hogy kellenek a jó nagykövetek, kell a jó külpolitika, kellenek az intézmények, de azért itthon kell jól megművelni a földet, jól megtanulni a mesterséget, és hogy összeálljon minden. Nos, erre voltak példáink, barátaim. Hát, szokjunk hozzá, tanácsolom. Nem dicsekedésképpen, de szokjunk hozzá, hogy emlegessük a sikertörténeteinket. 1956-ban a világ odafigyelt Magyarországra, és azt várta volna, hogy a következő évtizedekben az a Magyarország, amire képes volt '56-ban, azt a stabilizált béke, a polgári demokrácia világába hova vitte volna tovább. Persze, demokratikus választások, piacgazdaság, fejlődés - hát olyan csodálatos fejlődés, példa állt előttünk, a világ előtt, mielőttünk 1956 után, mint ami tíz évvel korábban történt 1945-46-ban. A meggyalázott, megvert Magyarország akkor, az alatt a két-három év alatt, mielőtt a szovjet beavatkozás szét nem verte, 1945-ben újjáépítés, földreform, hidak építése, forintstabilizáció, a hiperinflált pengő eltűnt, és politikai stabilizáció. 1946 végén, '47 elején már, a mai történelemtudósok mondják, ma már látszik, hogy akkor majdnem döntetlenre állt, mint egy sakktáblán, döntetlenre állt, hogy Magyarországon polgári stabilizáció lesz-e vagy pedig kommunista diktatúra lesz.

Miért? Megint visszatérek az 1956-os sikerpéldára, ami már gyökerezett a '45-46-os eseményekben. Akkor a földreform olyan csudákat teremtett, mert a nagybirtokos világ szétesett, a nagybirtokosok elmentek valahová Nyugatra, vagy a gépeket elvitték, a lovakat elvitték a németek is, meg az oroszok is, szóval az egyetlen megművelése a földnek a kisgazdaság volt, és az megművelte a földet, és az ország kenyerét megteremtette, és lehetett forintstabilizáció, és lehetett épülés. Nos, mekkora sikeres külpolitikának számított ez akkor! Hát, a magyar miniszterelnök akkor az a Nagy Ferenc volt, aki a Független Kisgazdapárt parasztképviselője volt, elment Sztálin miniszterelnökhöz, és Sztálin - hogy mennyi volt ebben a politikai diplomácia? - dicsérte a magyar sikereket. Két hét múlva elment Nagy Ferenc Washingtonba Truman elnökhöz, és hasonlóképpen elismerést kapott Magyarország, az a polgári kormányzás, amely jól csinálta itthon a dolgokat, és Magyarországnak jó lett a híre az akkori két nagyhatalom fővárosaiban is, pedig Magyarország akkor megszállt ország volt, még csak szuverén se volt. Mégis, mivel csodálatosan jól csináltuk a dolgainkat itthon, a külpolitikai gyümölcsök is megteremtek. Ilyen szemléleteket szeretnék, képviselőtársaim, időnként az asztalra tenni, hogy többen elgondolkozzunk otthon is, a falunkban, a városunkban, itt, az Országgyűlés házában, és akkor rájövünk arra, hogy a költségvetés kritizálása, aminek én híve vagyok, és talán ne használjuk azt a szót, hogy kritizálása, hanem mondjuk azt, hogy elemzése, mérlegelése, analízise, hát tegyük azt, és elhiszem a képviselőtársaimnak, én ilyen jó lélek vagyok, én szeretném elhinni, hogy minden képviselő itt sorban azért mondja, hogy jobb legyen.

Persze hallok olyan szavakat, tegnap is éppen szóvá tettem, hogy a képviselőtársam a másik oldalon azt mondta, hogy ez egy szénakazal, ami össze van hányva, és ne nevezzék ezt költségvetésnek, én mégis kérem, hogy nevezzük költségvetésnek. Költségvetési vitában vagyunk, elemzésben vagyunk, és ha valaki úgy gondolja, képviselőtársaim, én is úgy gondolom, hogy vannak ennek hibakomponensei, de akkor fejezzük ki számokban vagy valamilyen mérhető módon a hiba valószínűségét. Tudományosan szoktuk mondani, hogy ennyi meg ennyi számot mondunk, 95 százalékot és 5 százalékos hibalehetőséggel, vagy valamiféle statisztikai elemzési módszerek vannak, de akkor használjuk ezt az elegáns, tudományos, hihető kritikát, és akkor aki ezt nem teszi, az könnyű súlyú, és nevetségessé válik.

Szóval, számunkra, tisztelt képviselőtársaim, megvan a lehetőség arra, hogy úgy beszéljünk a költségvetésről, hogy jól érezzük magunkat itt közben, mert analizáljuk, elemezzük, és kikeressük azokat a példákat, amikor valami sikerült, jól ment, mert vannak ilyenek a magyar valóságban, és akkor összeáll a dolog, és a végén nem azt mondjuk, hogy ez nem is költségvetés, hanem valamiféle... Hát, egek ura, ha valaki azt gondolja, hogy nem jó, akkor fejezze ki, hogy félig jó! Akkor mondja, hogy félig jó! De hogy semmit nem ér... Hát itt a magyar gazdaság és a magyar élet komponenseit elemezzük és rakjuk össze! Tehát tiszteljük meg egymást azzal, hogy meghallgatjuk egymást, és ha valaki szamárságot mond vagy tájékozatlan, bocsánat a szamárság szóért, tehát ha úgy tűnik, valaki tájékozatlan, akkor arról is híresnek lehet ám lenni. Nemcsak Kossuth Lajos lett azért híres, mert azt mondta, hogy leborulok a nemzet nagysága előtt, és elmondta a nagy beszédet, hanem ha valaki ostobaságot mondott, akkor arról lett híres.

Tehát jó volna, ha valamiféle ilyen mentalitásra képesek volnánk a költségvetés tárgyalásakor, és bocsánatot kérek, képviselőtársaim, hogy ezt én most ilyen akadémikus vagy prédikáció módon mondom el, de úgy érzem, hogy elhangzottak, amiket hallottunk tegnap meg ma is, és az előző napokban is, talán kevesebb forró levegő vagy köd szálldogál majd itt és több szavahihető érv, megnyilatkozások és kérdések és válaszok, és akkor jobban érezzük magunkat, és jobb lesz a termék is. Hát nem jó dolog az? Gondoljunk bele, jobb lesz a költségvetés, és közben úgy megyünk haza, hogy azt mondhatjuk, hogy jól éreztük magunkat az Országházban, és nem pedig magas vérnyomással és egymásra csúnya szavakat használva.

(14.50)

Tisztelt Ház! Az ilyen Magyarország lehetséges. Külpolitikáról van szó, azzal kezdtem, egyetlenegy példát hadd mondjak. Amikor Magyarország igen nehéz helyzetben volt a forradalom napjaiban vagy 1945-46-ban, azt kérdezték, hogy kik azok a polgári, patrióta vezetők ebben az országban. Amikor Mikojan és Szuszlov eljött Magyarországra - ugye ez egy nagy külpolitikai esemény volt -, akkor kivel tárgyalt? Nagy Ferenccel, Tildy Zoltánnal, Varga Bélával, nem Rákosi Mátyással és Nagy Imrével, még Nagy Imrével se. A polgári demokratikus piacgazdaságot ígérő politikusokkal, mert az jelzett még az akkori gyarmatosító Szovjetunió számára is valamiféle stabilitást, a kiszámíthatóság horizontját. Legyünk a kiszámíthatóság horizontja, és azok leszünk, ha jóhiszeműen, minőséggel csináljuk dolgainkat.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Tóth Csaba képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A jövő évi költségvetés a mélybezuhanás költségvetése lesz a fogyatékossággal élő emberek számára. A fogyatékos személyek különböző támogatásait végignézve láthatjuk, hogy azok vagy stagnálnak, vagy csökkennek, de még véletlenül se találni olyat, ami növekedne.

Nézzük, hogyan alakulnak az egyes tételek! A mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásának mértéke nem emelkedik, megegyezik az ideivel. Ez az a támogatás, amelynél eleinte csak nem automata sebességváltós kocsira lehetett pályázni a mozgáskorlátozott embereknek, ráadásul meglehetősen magas hiteldíjak mellett. Az utazási kedvezményekre szánt források jövőre is az idei, már a lecsökkentett szinten maradnak, így a diákok, nyugdíjasok, álláskeresők mellett a rokkantak, a korhatár alattiak és a fogyatékosok is többet fizetnek majd a közlekedésért.

A jövő évi költségvetés tervezete szerint a támogató szolgáltatások, közösségi ellátások, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, utcai szociális munka és krízisközpontok finanszírozására 5,9 milliárd forint áll majd rendelkezésre, ahhoz képest, hogy 2011-ben még 7,2 milliárd forintos keret volt ennél kevesebb szolgáltatás támogatására. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy jövőre sem jut elegendő pénz arra, hogy olyan szolgáltatások működjenek, mint a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, ami azt segíti, hogyha az idős vagy fogyatékos ember úgy érzi, veszélyben van, jelezni tudjon egy diszpécserközpontnak, amely kiküld egy segítőt. Ez azért is hasznos, mert lehetővé teszi, hogy az ellátást a házaknál végezzék el, és ezáltal a túlterhelt kórházakat némileg tehermentesítsék.

A szociális szolgáltatások esetében korábban a költségvetésben szerepelt az egyes ellátások állami támogatása, a normatíva összege, többek között a fogyatékosokat érintő szakellátásoké is. Ezek most nincsenek, eltűntek, így már nem is lehet összehasonlítani azokat az idei vagy korábbi évek összegeivel, csak a teljes kiadást láthatjuk, ami viszont áttekinthetetlen.

A jövőben teljességgel követhetetlen lesz a parlament számára mindaz, amit a kormány a szociális szférával tenni fog a végrehajtás során.

A jelnyelvi tolmácsszolgáltatás és elemi látásrehabilitáció támogatása jövőre 80 millió forinttal, majdnem 15 százalékkal csökken, miközben az idei támogatásra való pályáztatást is csak több hónapos csúszással írták ki, és egyelőre pénz nélkül vannak a szervezetek. Magyarországon a hallássérültek mindennapjait segítő jelnyelvi tolmácsok költségeit az állam állja, a jelnyelvi tolmácsokat tömörítő szolgáltatóknak minden évben pályázatot kell benyújtaniuk, ezek után köt az Emberi Erőforrások Minisztériuma finanszírozási szerződést velük.

Tavaly novemberben, akkor még Réthelyi Miklós miniszter rendeletet jelentetett meg a pályáztatási rendről, a jogszabályban a miniszter előírta, hogy január közepén ki kell írni a pályázatot. A tárca több hónapos csúszással, áprilisban írta ki a pályázatot. Önmagában már ez a késlekedés is rendkívül nehéz helyzetbe hozta a szolgáltatókat, mert az előző évi finanszírozási szerződések március végén lejártak. A március és június közötti időszakra a minisztérium alkalmi szerződést kötött, de az érvényes szerződések ellenére pénzt még egyik szervezet sem látott.

"A fogyatékos személyek esélyegyenlőségét elősegítő programok támogatása" címet viselő előirányzat közel 20 millió forinttal, majdnem 8 százalékkal csökken. Mindezeket tetézik a rokkantellátást ellehetetlenítő intézkedések, a korhatár alatti rokkantak ellátása is majd' 3 milliárd forinttal csökken jövőre. Egyre többen szorulnak ki az ellátórendszerből: 12,4 százalékát elutasították annak a több mint 20 ezer embernek, akik már részt vettek a komplex minősítési eljárásban elvégzett soros felülvizsgálaton, az új igénylőknek pedig 24,5 százalékuknál utasították el az orvos szakértők a rokkantság megállapításához szükséges mértékű egészségkárosodás hiányában a kérelmet.

Tavaly feltettem azt a kérdést, a kormány komolyan gondolja-e, hogy az jelenti a nyugdíjrendszer megmentését, ha elveszik a rokkantnyugdíjasok ellátásait; ha száműzik a korhatár alatti rokkantakat a nyugdíjkasszából; ha lefokozzák a szolgálati nyugdíjakat; ha szétverik a vegyes pillérű nyugdíjrendszert; ha államosítják a magánnyugdíjvagyont? Úgy tűnik, igen, önök komolyan gondolták. A Széll Kálmán-tervből is világos volt, hogy a rokkantakat csalónak, munkakerülőnek állítja be a kormány, miközben súlyos egészségügyi problémákkal küzdő emberekről van szó, olyan megváltozott munkaképességű, egészségkárosodott személyekről, akik ha munkát tudnának is vállalni, akkor sem valószínű, hogy őket alkalmaznák.

Azt sajnos továbbra sem lehet kibogozni, hogy a Széll Kálmán-tervben szereplő további megszorításokat, a 217 milliárd kiadáscsökkentést a rokkantnyugdíj-kiadásokból miként fogják elérni - valószínűleg még több embert fognak munkaképesnek nyilvánítani. A rokkantrendszer átalakítása során végig arra hivatkoztak, hogy a kormány majd mindenféle eszközökkel segíti a foglalkoztatásban azokat, akik kikerülnek a rendszerből, és azokat is, akiket az új szabályok szerint egyik napról a másikra munkaképesnek nyilvánítanak. Mint a sajtóból tudhatjuk, a felülvizsgáltak negyedét - ezek áprilisi adatok - munkaképesnek találták, és tőlük is megvonták az ellátást, de persze nem tudjuk, hogy közülük hányan találtak munkát. A probléma nemcsak az, hogy az ellátásuktól megfosztott emberek jelentős része valójában nem képes dolgozni vagy csak részmunkaidőben lenne rá képes, hanem az is, hogy ha tudna, akkor sincsen számára elérhető munkahely.

A védett foglalkoztatást pedig úgy fogja átalakítani a kormány egy tervezet szerint, hogy tovább nehezíti a megváltozott munkaképességű munkavállalók helyzetét. Az idén 47 ezer megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatásának támogatására közel 40 milliárd forint költségvetési támogatás jut, jövőre azonban majd' 500 millió forinttal csökken a támogatás. Azt meg sem említik a fejezeti indoklásban, hogy a kormány rendeleti úton szabályozott védett munkahely rendszerét miként kívánják átalakítani, miközben a kormány honlapján már olvasható az a tervezet, amely többek között a fajlagos támogatások csökkentéséről szól. A tervezettel az érintettek egyáltalán nem értenek egyet, így kevesebb pénzből akarnak majd még több embert foglalkoztatni.

A szociális intézményi keretek között zajló, a támogatással foglalkoztatható, súlyos fogyatékossággal élők munkavállalását is el fogja a módosítás lehetetleníti amiatt, hogy a támogatás 200 millió forinttal csökken jövőre. Az indokolásban itt csak annyit írnak le, hogy a támogatási rendszert érintő, folyamatban lévő jogszabályi módosítások következtében a fejezeti kezelésű előirányzatra vonatkozó felhasználási szabályok 2013. január 1-jétől megváltoznak, de részleteket itt sem tudunk meg.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége szerint a változások miatt valójában sokan elveszíthetik a munkájukat, a bérek csak a létminimum alatti nyomorgásra lesznek elegek, a felülvizsgálat után dolgozni küldött tízezreknek pedig esélyük sem lesz arra, hogy foglalkoztassák őket. Az érdekvédelmi szervezet szerint hiába kívánja a kormány a nyílt munkaerőpiacra küldeni az embereket, a munkaerőpiacon ugyanis nincs számukra hely, ott jelenleg is 32 ezer megváltozott munkaképességű ember keres sikertelenül munkát.

Mindez a rokkantrendszer átalakításával együtt a megváltozott munkaképességű embereket szegénységben tartja, továbbá kifejezetten hátrányos a magasabb képzettségűekre nézve, mert a minimálbéren történő napi hatórás foglalkoztatásra ösztönöz, és a diplomás dolgozók után is ugyanannyi bértámogatás jár, mint a segédmunkások után. Magyarországon rendkívül alacsony, mindössze 10 százalék körül van a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatottsága, míg az Unióban ez átlagosan mintegy 40 százalék. Ilyen támogatási rendszerrel azonban - még ha ez egy eszköz is csupán - sosem lehet felzárkózni a nyugati országokhoz.

(15.00)

Soltész Miklós államtitkár úr mondta, hogy a megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékos emberek foglalkoztatását támogatni kell. Amíg az általuk előállított termékek nem kapnak támogatást, amíg például a minisztériumok nem az őket foglalkoztató cégektől vásárolnak irodaszereket, addig ezek a cégek tönkremennek, a megváltozott munkaképességű dolgozókat pedig elbocsátják. De ezek csak szavak, amiket tettek nem követtek. Tehát miközben arról beszélnek, hogy minél több embernek legyen lehetősége újra munkát vállalni, a munkaerőpiacra visszatérni, saját maga és családja eltartását munkajövedelemmel biztosítani, aközben ma már csak azt látjuk, hogy egyetlen dologért küzd rendületlenül a kormány, hogy minél több pénzt spóroljanak a rokkantakon, a fogyatékosokon.

A rokkantsági nyugdíjak megszüntetése amellett, hogy emberi sorsokat és egzisztenciákat tett tönkre, a jövőre vonatkozóan is rengeteg problémát jelent. Korábban, 2011 végéig lehetőség volt arra, hogy a korhatár betöltése előtt rokkantsági nyugdíjban eltöltött éveket figyelembe vegyék a nyugdíjjogosultság megállapításánál. Ez például az előrehozott nyugdíjazásnál jelentett lehetőséget. Azok az emberek, akik már hosszú évek óta folyamatosan rokkantsági nyugdíjban részesültek, és így élték meg az öregségi nyugdíjkorhatárt, az idei évtől elvesztették ezt a lehetőséget. Mindez főként azok esetében jelent problémát, akik fiatalon, régóta megrokkantak. Hiába mondják, hogy a rokkantellátás mellett is lehet szolgálati időt szerezni munkával, ez nem tűnik nagyon életszerűnek a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetet tekintve. Ezek az emberek nagy eséllyel sosem lesznek öregségi nyugdíjasok, hiszen nem sok esélyük van arra, hogy szolgálati időt szerezzenek. Hogyan gyűjthetnek magának szolgálati időt például egy 55 éves rokkant, amikor az egészséges munkavállaló sem kell senkinek ebben az életkorban. Ráadásul van egy keresetkorlát is a rokkantellátás melletti munkavégzés esetén, miközben a korbetöltött nyugdíj mellett nincs ilyen korlátozás. Összességében tehát azt látjuk, hogy a kormány minden utat elzár a megváltozott munkaképességűek előtt, se munka, se támogatás. Őket bizony az út szélén hagyták.

De az érdekvédelmi szervezeteket sem kíméli a kormány. Feltehetőleg nem tetszik önöknek, hogy az érintettek képviselői kritizálják a kormány intézkedéseit. A civil szervezetek támogatása jövőre majd' 80 millió forinttal csökken, miközben Soltész Miklós az előző ciklusban még kiállt a fogyatékosszervezetek mellett, küzdött értük. Hol van most ez a küzdelem? Ha megnézzük az egyes szervezetek támogatásait, akkor láthatjuk, hogy sok helyen 7-8 százalékos csökkenés lesz jövőre. De a minden szervezetet érintő fogyatékos személyek érdekvédelmi szervezetei és szolidaritási programok támogatása című előirányzat is csökkent több mint 12 százalékkal. A fogyatékosokat érintő intézmények esetében azt láthatjuk, hogy a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal több mint 100 millió forinttal kevesebbet fog kapni jövőre, mint az idén, miközben egyre növekednek a feladatai. Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy a leterhelt bizottságok még leterheltebbek lesznek, ez pedig könnyen a precizitás és a szakmaiság kárára mehet. Ez pedig elsősorban a rokkantakat, a fogyatékosokat fogja hátrányosan érinteni.

A rokkantak szerint az új komplex minősítő rendszer legfőbb rendeltetése, hogy mihamarabb teljesülhessen a költségvetés-megtakarítási előirányzat. Ezt látszanak igazolni az egyre szigorodó beteg-felülvizsgálatok, amelyeket július 1-jétől költségvetési felügyelők ellenőriznek majd. Számos beteget már eddig is folyamatosan visszaminősítettek annak dacára, hogy egészségi állapotuk tovább romlott. A rokkantak szerint a július 1-jén életbe lépő új felülvizsgálati rendszer célja, hogy a leminősítésük 40 százalékos rokkantsági szint alá csökkenjen és így kikerüljenek az ellátórendszerből.

Komoly probléma az is, hogy akik most jelentkeztek a felülvizsgálatra, akár jövő év végéig is várhatnak arra, hogy megtudják, miszerint befogadja-e őket az új rendszer. Addig nem tudják, lesz-e ellátásuk, nem tudják, hogy az milyen összegű lesz, és azt sem tudják, hogy az utcára kerülnek-e.

Úgy gondolom, a válságos időkben kiemelten kell figyelnünk azokra, akiknek a társadalmi integrációja nehezebb, mint másoké. Ehhez szükséges, hogy a különböző fogyatékossággal élők részt tudjanak venni az oktatásban, a foglalkoztatásban, hozzáférjenek az alapvető szolgáltatásokhoz, biztos ellátásban részesüljenek. Ehhez azonban ez a költségvetés - miként az idei sem - nem ad alapot, sem lehetőséget. Ez a költségvetés nem támogatható, ezzel egyet lehet tenni, vissza kell vonni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportjából.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor az imént szóba került, hogy nemcsak az Nemzeti Együttműködési Alap során, hanem globálisan is többéves összehasonlításban felére csökkent a társadalmi szervezetek, a nonprofit szektor támogatása, akkor azért gondoljunk azokra a szervezetekre is, amelyekről az imént szó esett. Például a fogyatékkal élők ellátása vagy az időssegítés tekintetében ma az országban nagymértékben lehet és kell támaszkodni nonprofit szervezetekre. Számos olyan szociális szolgáltatás van, ahol az állami, önkormányzati szervek nem képesek biztosítani a hozzáférést a megfelelő színvonalú közszolgáltatáshoz. Tehát amikor megvágják a nonprofit szektort, akkor ezektől az ellátásoktól vesznek el pénzt.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Kővári János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mind a két felszólalásra szeretnék röviden reagálni. Egyrészről Tóth képviselő úr mondandója egy részével egyet tudok érteni. Valóban több pénzre volna szükség ahhoz, hogy a fogyatékos vagy a rokkant emberek a többségi társadalomban aktív résztvevők lehessenek. Ebben igaza van. De abban nincs igaza, hogy egy olyan rendszert szeretne konzerválni, amely fenntarthatatlan. Ön pontosan tudja, hogy nem lehet a rokkantnyugdíjrendszert fenntartani, közel 1 millió érintettel képtelenség azt fenntartani. És nem is ez a megoldása annak, hogy a fogyatékos emberek emberhez méltó életet élhessenek, hanem az - és erre valóban több forrást kell költeni -, hogy akadálymentesítsük a középületeket, a köztereket, hogy egyáltalán el tudjanak jutni a munkahelyre, részt tudjanak venni a társadalom életében. Valóban szükséges a kommunikációra többet fordítani, hogy a fogyatékos emberekről többet tudjon az épek társadalma, megismerje az ő hiányosságaikat, és abban segítse őket, hogy ezeket a hiányosságokat le tudják győzni, meg tudják oldani és részt tudjanak venni a társadalomban. Ezekre valóban többet kellene költeni, ebben önnek igaza van. Ha több pénz lenne, ezt meg is kellene tenni, és érdemes elgondolkodni ezen.

Arra biztosan nem szabad többet költeni, hogy támogatásokból éljenek olyan emberek, akik munkaképesek. A munka egyébként nemcsak kereseti lehetőség, hanem egyben arra is alkalom, hogy megélhesse az emberi méltóságát valaki. Azt gondolom, nem arra kell rászoktatni embereket, hogy nyugdíjat, járadékot kapjanak. És azt ön is tudja, hogy a 800 ezer ember közel az egyharmada annak idején úgy kapott rokkant minősítést, hogy nem feltétlen volt az. Nem ez a járható út. Az a járható út, hogy abban kell segíteni az embereknek, hogy munkát találhassanak. Ebben önnel teljesen egyetértek.

A civil társadalom valóban ennek egy eszköze, ebben meg önnel értek egyet, Schiffer képviselő úr, de a támogatás még nem minden. Sokkal inkább szemléletváltásra van szükség, és ezt természetesen magunkra is értem. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Gyimesi Endre képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! 2008-ban az akkori kormány gigahitelt vett fel, ezért most negyedévente átlagosan 900 millió eurót kell törlesztenünk a Nemzetközi Valutaalapnak a jövő év végéig, míg 2014 első felében már csak 300 milliós euróhitel-visszafizetési kötelezettségünk lesz. A hitelt a Gyurcsány-Bajnai-kormány nagyrészt el is költötte. Az Európai Uniónak még 2016-ban is fizetnünk kell a 2008-ban nyújtott hitelek miatt. Jövőre mintegy 3,6 milliárd eurót kell törlesztenünk a Nemzetközi Valutaalapnak. Mindezek csupán visszafogott, óvatos tervezést tesznek lehetővé valamennyi szakterület számára a következő évi költségvetésben.

A gazdasági válság bebizonyította, hogy a hitelből, vagyonfelélésből finanszírozott jóléti társadalmi modell finanszírozhatatlan, fenntarthatatlan. Gazdasági alapok nélkül nem lehetséges a szociális jólét, a társadalmi béke megőrzése. Nehezíti a felemelkedést, hogy megjelent a kölcsönös bizalomhiány az állam, a gazdaság és a lakosság között. Most van szükség nagy önfegyelemre és konszenzuskészségre is. Fontos lenne, hogy eljussunk addig, hogy a belföldi megtakarítások képesek legyenek finanszírozni a belföldi hiteligényeket.

Kedves Képviselőtársaim! Mindez hatással van a kultúra területére is. Arisztotelész szerint a műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. A kultúra, a tudomány, a művészet épp olyan szükséglete az embernek, mint az evés és az ivás. Bármilyen nehéz a gazdaság helyzete, a megújulás kormánya tudja, hogy áldozni kell a kultúrára, hogy itt is helyére kerüljenek az ügyek.

(15.10)

Súlyozni kell a feladatok között, és vigyázni a kulturális és történelmi értékeinkre, mert ezeket kötelességünk megőrizni, majd továbbörökíteni az utánunk jövő nemzedékekre. A nemzet igazi erőtartalékai a kultúrában keresendők. Jobban oda kell figyelnünk hagyományainkra, szellemi és kulturális örökségünkre.

Hogyan is mondta Klebelsberg Kunó? Az elismert magyar tudományos és művészeti munka a leghatalmasabb eszköze a jó értelemben vett propagandának. Ha a nemzetben lakozó szellemi és erkölcsi erőket megtartani és gyarapítani képesek vagyunk, akkor a nemzet nincs elveszve. A magyar hazát elsősorban a kultúra tarthatja meg, és teheti ismét naggyá.

A bevezetőben említett rendkívül nehéz indulási pozíciók ellenére azért örvendetes, hogy a kultúra támogatása a korábbi csökkenő tendenciával szemben emelkedett, és a 2013-as költségvetésben több mint 12,4 százalékkal magasabb az idei évinél. Persze ennek dupláját is könnyen el tudná költeni az ágazat, de a nehézségek közepette ez a növekvő támogatás is jelzi, hogy a kormány elkötelezett a kultúra támogatásának irányába. Legyen ehhez jó példa Klebelsberg Kunó és utódja, akik miniszterségük idején a kultúra és oktatás területére az ország teljes költségvetésének 10-12 százalékát fordították.

A kulturális ágazat általános célja a minisztérium által fenntartott kulturális intézmények működőképességének biztosítása, a jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítése, beleértve az új jogszabályokból, illetve a meglevők módosításából adódó feladatokat is, a pénzügyi fedezet biztosítása például az előadó-művészeti törvény módosításából adódó többletfeladatok ellátására, illetve a világörökségi törvényben meghatározott feladatok ellátására.

A kulturális ágazat határozott szándéka a kiemelt programjainak végrehajtásához szükséges pénzügyi fedezet biztosítása. Mindehhez a 2013. évi költségvetés növelni kívánja a forrásokat. Örülök annak a ténynek - és ezt már említettem a délelőtti vita folyamán is -, hogy a benyújtott költségvetési törvényjavaslatban a közvetlenül kultúráért felelős államtitkárság alá rendelt összeg több mint 12,4 százalékkal nő. Az állami fenntartású közgyűjtemények költségvetési támogatása 575 millió forinttal nő, ebből 100 millió forint jut az újonnan létrehozott, a korábbi megyei intézményeket integráló Magyar Nemzeti Levéltár működtetésére.

A minisztérium irányítása alá tartozó közgyűjtemények - 14 múzeum és 2 könyvtár, továbbá a Magyar Országos Levéltár - központi költségvetési támogatása a 2012. évihez képest több mint félmilliárd forinttal nő. Ebből az összegből 100 millió forint szükséges a Magyar Nemzeti Levéltár létrejöttéhez, a 20 megyei levéltár integrálódásához. A szerkezeti változások eredményeként a jövőben egy hatékonyabb, magasabb színvonalon működő levéltári rendszer jön létre.

A fennmaradó csaknem félmilliárd forint támogatás a nagy állami múzeumok és könyvtárak fejlesztését szolgálja, így például a Magyar Természettudományi Múzeum 68 millió forint támogatási többletet kap a hatvani vadászati múzeum szakmai költségeihez. A fejlesztés részeként létrejövő új muzeális intézmény a Magyar Természeti Múzeum tagintézményeként kezdi meg a működését.

Az Országos Széchényi Könyvtár 60 millió forintos támogatásban részesül az épület karbantartási munkáira, az Országos Idegennyelvű Könyvtár támogatásban részesül a magyarországi nemzetiségi könyvtári ellátás biztosítására, a nemzetiségi gyűjtemények fejlesztésére, a nemzetiségi irodalom beszerzésére. Az Andrássy-negyed és a MúzeumLiget projektek is ebből a forrásból részesülhetnek. A közgyűjteményi szakmai feladatok a közgyűjtemények nemzeti értékmentő programja alcímen 25 millió forintos növekedéssel számolhatnak.

Nem akarom részleteiben ismertetni, hiszen majd a részletes vita során lehetőség lesz részletesebb elemzésre is, de itt azért még néhány dolgot fontosnak ítélek megemlíteni. Az előző évihez képest 400 millió forint többlet jelentkezik az egyéb kulturális alapítványok működési és programtámogatására fordítható előirányzatoknál, ez a zenei és művészeti alapítványokat érinti, de az előbb említett előadó-művészeti feladatoknál is több mint 200 millió forinttal, mintegy 10 százalékkal emelkedik a költségvetési keret.

Míg 2012-ben a filmszakmai feladatokra a kulturális államtitkárság nem fordíthatott forrásokat, addig 2013-ra a törvényjavaslat ezen célra 200 millió forintot irányzott elő, amely az artmozikkal kapcsolatos feladatok ellátására, filmszakmai működési és programtámogatásokra, illetve filmszakmai rendezvények támogatására fordítható.

A költségvetés más fejezeteiben szereplő, szintén kulturális célokra fordítható összegeknél is tapasztalható növekedés. Ezek közül a tavaly köztestületté emelt Magyar Művészeti Akadémia támogatásának jelentős emelkedését érdemes kiemelni, majdnem 2,5 milliárd forint, szemben a tavalyi 1,5 milliárd forinttal, ami, úgy gondolom, jelentős növekedést jelent. Továbbá az ágazati irányítással várhatóan szorosabban együttműködő Nemzeti Kulturális Alap bevételei új jogcímekkel egészülnek ki, ha az Országgyűlés a módosító javaslataimat elfogadja, és ebben az esetben meghatározott mértékig az állami közgyűjtemények működésének stabilizálására is fordíthatók ezek az összegek.

És akkor még nem említettem olyan típusú fejlesztéseket, mint a budai Szent György tér és a Mátyás-templom rekonstrukciójára fordítandó 1 milliárd forint, a Zeneakadémia felújítását szolgáló 300 millió forint, a Magyar Filmalap 5,1 milliárd forintja vagy a Balassi Intézet 3,6 milliárdja. És valamilyen módon idetartozik azért a kultúra területéhez a Kossuth téri rekonstrukció is, amelynek megvalósítása folyamatban van, valamennyiünk szeme előtt zajlik, és 2013-ra megvalósul.

Fényességet küldeni az emberi szív mélységébe - ez a művészet hivatása. Mindehhez megteremteni a feltételeket, az közös, szép feladatunk. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák, esetleg jobbító javaslataikkal erősítsék tovább a költségvetés kulturális fejezetét.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tóbiás József képviselő úr, az MSZP részéről ügyrendi kérdésben kért szót. Megadom a szót, képviselő úr.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztelt elnök urat arra szeretném kérni, hogy függessze föl a vitát, és ennek indoklásául a következőt szeretném előterjeszteni. Éppen ezekben a percekben zajlik egy egyeztetés a Házon kívül, ahol a Fidesz-frakció és a nemzetgazdasági miniszter arról egyezett meg, hogy 300 milliárd forintos csomagban adó- és járulékcsökkentést tervez a kisvállalkozások, a 25 fő alatt foglalkoztató vállalkozások részére, ami persze üdvözítő, nem is ez a probléma tárgya.

A probléma tárgya az, hogy rögtön ezáltal meg is változtatta Matolcsy miniszter úr menet közben a növekedési prognózisát, most már 1,6-ról 2 százalékra korrigálta, eközben 440 milliárd forintot meg el is engedett a rendszerből, és ennek a lábai nincsenek megteremtve.

(15.20)

Tehát egy olyan vitát folytat most az Országgyűlés, amely nem a benyújtott javaslatról szól, mert már önök sem tudhatják védeni, mert nem is ismerik. Ezt már eljátszottuk a tavalyi évben is. Arra kérem a tisztelt elnök urat, szavaztassa meg a Házban, hogy így van-e értelme egy olyan költségvetésről vitatkozni, amelyről már ebben a pillanatban kiderült, hogy már nem is igaz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Amennyiben a szocialista frakció arra kér szünetet... (Közbeszólások az MSZP soraiból: Senki nem kért szünetet!) Uraim! ...arra kér szünetet, hogy megtárgyalja a különböző híreket, természetesen ezt az ülésvezető elnök akceptálja. Ezenkívül a Házszabály 56. §-a alapján az ülésvezető elnök hatáskörébe van utalva, hogy elrendel-e szünetet vagy nem. (Simon Gábor: Szavaztassa meg!) Ülésvezető elnökként, amennyiben a frakció arra kér szünetet, hogy a különböző híreket megtárgyalja, természetesen akceptálom; egyébként nem áll módomban ezt elfogadni, és ülésvezető elnökként nem rendelek el szünetet.

Képviselő úr, ebben a kérdésben, mivel ez nem ügyrendi kérdés...(Tóbiás József: Ügyrendi javaslatom volt. - Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Tisztelt Képviselő Úr! Szíveskedjen elővenni a Házszabály 56. §-át, és legyen kedves elolvasni. Az ülésvezető elnök ebben az esetben nem rendel el szünetet, mert nem tekinti ügyrendi javaslatnak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) Képviselő úr, ez a Házszabályba beépített... (Tóbiás József: Új ügyrendi javaslatom van.) No, parancsoljon!

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Az az igazság, alelnök úr, hogy ön tévedésben van; ki nem ejtettem a szünet szót. Én arra hivatkozom, hogy függessze föl alelnök úr a jelenlegi tárgyalását ennek a törvénynek, és erről szavaztassa meg a Házat. Azért, mert azok az információk, amelyek ma kint zajlanak, ezen a termen kívül, azok érdemben befolyásolják a jelenlegi költségvetés tárgyalását. Inkorrekt, és az eljárását tekintve nem bújhat semmilyen házszabályi rendelkezés mögé szünet okán az alelnök úr, mert nem kértem ilyet. Mi nem akarunk szünetet kérni. Azt kérjük, arról szavaztasson az alelnök úr, hogy szüneteltesse a törvény tárgyalását a Ház.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Tájékoztatom, hogy a Ház elfogadott napirend alapján működik. A Ház az elfogadott napirend alapján folytatja a munkáját, és ennek értelmében az, hogy önök különböző információk alapján meg kívánják szakítani a Ház működését, ezt ülésvezető elnökként nem akceptálom. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

(Jelzésre:) Schiffer András képviselő úr úgyszintén ügyrendi kérdésben kért szót. Javaslatot és indoklást várok, képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Így van! Az a helyzet, elnök úr, hogy elhangzott egy ügyrendi javaslat, én azt javasolnám, hogy elnök úr nyissa meg az ügyrendi vitát.

Az ügyrendi javaslat az imént nem a szünet elrendelésére vonatkozott. Azt kifogásolta képviselőtársunk, hogy olyan információk láttak napvilágot, nem híresztelések - lehet, hogy önök Matolcsy György bejelentését híresztelésnek veszik, én ezt mélyen meg tudom érteni, de az a helyzet, hogy egyelőre még ő a nemzetgazdasági miniszter -, olyan híresztelés hagyta el Matolcsy György száját, ami alapvetően befolyásolja a Ház előtt fekvő törvényjavaslat sorsát. Ezért volt az Tóbiás képviselő úrnak a javaslata, hogy függessze föl a tárgyalást az elnök úr. Azt gondolom, hogy ez egy ügyrendi javaslat, tehát a Házszabály értelmében az ügyrendi vitát erről meg kell nyitni. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Azt, hogy szünetet kér-e a szocialista frakció... (Felzúdulás az MSZP soraiban: Nem kértük! Senki nem kért szünetet! - Zúgolódás az MSZP soraiban.) Pillanat! Kérem szépen, legyenek szívesek egyelőre figyelni! Kérem, én meghallgattam önöket, azt gondolom, önök is meghallgatnak.

Jegyzői tájékoztatás alapján utaltam a szünetre, természetesen tudomásul veszem. Előzetesen tájékozódott a levezető elnök, képviselő úr, kérem, ebben személyes vitát nem nyitok. Természetesen, ha önök nem kívánnak szünetet kérni, tudomásul van véve, azonban a Ház, még egyszer megismétlem, mert Schiffer képviselő úrnak is ugyanúgy megismétlem, elfogadott napirend alapján tárgyal a Ház, és ezt a tárgyalást az üléslevezető elnök nem függeszti fel. (Simon Gábor: Nem is erről volt szó!)

Tukacs István képviselő úrnak is van egy ügyrendi kérdése. Parancsoljon, képviselő úr!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, akkor még egyszer pontosan én is megismétlem a javaslatot.

ELNÖK: Javaslatot kérnék és indoklást.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tárgyalunk egy napirendet, amelyet félbeszakítani a Ház többségi szavazataival mód van a Házszabály szerint, mód van a Házban lévők többségi szavazatával. Ezért tehát elnök úrnak egyetlen lehetősége van erre az ügyrendi javaslatra, amelyet megismétlek, hogy a Házban szavaztasson a napirend félbeszakításáról, felfüggesztéséről, mert érdemben változtak meg azok a körülmények, amelyek a napirend tárgyalását övezik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Tájékoztatom képviselő urat változatlanul, hogy a Ház az elfogadott napirend alapján tárgyal, üléslevezető elnökként pedig a napirendet folytatjuk. (Simon Gábor: Ez házszabálysértés! - Szávay István: Hívjatok össze házbizottságot! - Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Horváth János képviselő úr. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés végzi munkáját, mert ez a törvényhozó testülete Magyarországnak, és van egy kormányzó testülete is, az a kabinet, az a miniszterelnök és a kabinet, ők kormányoznak, kormánykodnak, mi törvényeket hozunk. Végezzük a dolgunkat, ők is végzik a dolgukat, és persze hogy van egymásra hatás, végső sorban mi felügyelői vagyunk mindannak, amit a kormány csinál, végső fokon, de amíg csinálják folyamatban, az történik. Az - hogy egy kicsit furcsa példát mondjak -, az, hogy eljön a híre annak, hogy föltaláltak valami energiaforrást, amiatt az energiakutatások nem fognak másutt leállni. Folyamatban lévő cselekmények a feladatok szerint folynak, és egy vizsgálódási helyen az a vizsgálódás is tovább folyik. Eszerint mi a törvényalkotási dolgainkat csináljuk, a kormány meg csinálja a kormánykodási feladatát.

Tanácsolom, tisztelt Ház, elnök úr, hogy ez a mi helyzetünk, ez a mi dolgunk, és folytassuk. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Tóbiás József képviselő úrnak.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Én is örülök, hogy örül tisztelt képviselőtársam. Azt szeretném mondani tisztelt Horváth képviselőtársamnak nagy tisztelettel, egyetértek önnel, egy probléma van, ez a törvényjavaslat a kormány által van benyújtva, mert a Magyar Köztársaság költségvetését a kormány hivatott benyújtani, bár lehet, hogy megérjük még egyszer, hogy ez is képviselői önálló indítványként kerül a Ház elé. Ezzel együtt ez a költségvetés, amiről már ettől a pillanattól kezdve tárgyalunk, az önök számára is ismeretlen. Tehát ne is hivatkozzanak rá, ne is akarják elmagyarázni, hogy mitől lesz itt növekedés, mert már rég nem arról tárgyalunk, mint ami kint zajlik. Ezért tettük a javaslatot, hogy ne azzal foglalkozzon a Ház, ami már nem igaz, mert nem igazak a számok, tisztelt képviselőtársam, nagy tisztelettel szeretném önnek mondani. (Ughy Attila: Honnan tudod? Honnan tudod, hogy nem igaz? - Zaj. - Az elnök csenget.)

A másik, amit szeretnék megjegyezni, hogy önök éppen a tegnapi napon arról beszéltek, hogy milyen fontos a prudenciája a költségvetésnek, hogy mennyire kell, hogy átlátható legyen. (Ughy Attila: Az a transzparencia, nem a prudencia.) Hogyha fél óra leforgása alatt valakit megszáll az ihlet, bár a tündérmesék világában még ilyen előfordulhat, és mint tudjuk, Matolcsy miniszter úr sűrűn jár a tündérmesék világában, megszállhatta őt az ihlet, hogy az 1,6 százalékból hipp-hopp lehet 2 százalékos növekedés, csak úgy. Szeretném mondani, hogy még mielőtt nagyon belemelegednének, fogadják el, hogy lehet még 3 százalékos a növekedés is, sőt, tudják mit, 5, csak egyről ne beszéljenek: hogy megalapozott, prudenciális, és úgymond a növekedés pártján van, mert ennek mostantól ehhez semmi köze.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Firtl Mátyás képviselő úr, KDNP.

Öné a szó.

(15.30)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én reggel óta itt ülök ebben a parlamentben (Közbeszólások az MSZP soraiból: Mi is! Mi is!), figyelem ezt a vitát, és amit most Tóbiás képviselő úr itt előterjesztett, arra csak az a válaszom, tisztelt képviselő úr, hogy ön valahonnan kap valamilyen telefont, és úgy gondolja, mi azt el tudjuk fogadni. Önnek kellene legalább annyira tisztelettel lennie mindenki mással, aki egész napra ide bejött, és a vitát le akarja folytatni, hogy tisztelettel hallgassa végig a vitát! A vitának a mai napra elfogadott menetrendje van. Holnap is van költségvetési vita, tisztelt képviselő úr, és akkor éljen azzal a lehetőséggel, amikor napvilágot lát mindaz, amire ön itt a telefonjára hivatkozott. (Zaj az MSZP soraiban.)

Tisztelt Képviselő Úr! Ön a telefonját mutogatja, hogy azon kapott információt. (Tóbiás József: Ez nem a mi világunk! Ez a ti világotok! - Nagy zaj.) Az ön világa tudja mi, képviselő úr? Nem akartam kimondani a szót, hogy hazudtak reggel, délben, minden hullámhosszon! Ez az önök világa, tisztelt képviselő úr! (Zaj az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) S arra kérem tisztelettel, hogy folytassuk le a vitát... (Tóbiás József: Ne pörögj már!) Na, hát ön pörög, tisztelt képviselő úr! Egyfolytában ügyrendieket nyom, Schiffer volt frakcióvezető úrral mindenre hivatkoznak! Kérem szépen, a napirendet tessék véghezvinni, és holnap, amikor kiderül, hogy valami van, a parlament többi képviselőjének is nyilvánosságra hozzák ezt a hírt, akkor tudunk azzal foglalkozni.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mindenkinek lehetősége van a vitában részt venni. Az ügyrendi vitát lezártam.

Tájékoztatom képviselőtársaimat, most itt megjelent öt kétperces felszólaló. Jelezni szeretném, hogy nem ügyrendi vitában adok szót. Lamperth Mónika képviselő asszonyé a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében Tóbiás József képviselőtársam tett egy teljesen jóhiszemű javaslatot (Derültség a kormánypártok soraiban.) a költségvetés tekintetében. Itt úgy látom, hogy a fideszes képviselők nagy megkönnyebbüléssel próbálják meg most a dühüket és a szorongásukat rám, illetve Tóbiás Józsefre önteni.

Én megértem az önök zavarát. Megjelent a híradásokban, hogy Matolcsy miniszter és Rogán frakcióvezető úr bejelentették, hogy radikálisan és gyökeresen átszabják a költségvetés jelentős részét, no pláne az 1,6 százalékos növekedéssel számolt költségvetést 2 százalékra emelik fel. Ennek semmilyen indoka, magyarázata és pláne megalapozottsága nincs. Nem tudjuk, mit mond róla az Állami Számvevőszék, nem tudjuk, mit mond róla a Költségvetési Tanács. Szemmel láthatóan a bevételi oldalt teljesen felborítják - és önöket csak az érdekli, hogy mi az elfogadott napirend? Hát van önöknek egy csöppnyi felelősségérzetük azáltal, hogy ez a költségvetés hogyan fog alakulni? (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Értem én, hogy nincs olyan költségvetés, amit önök elé raknak, ne tudnának megszavazni, ha ezt kéri önöktől a fideszes vezérkar, de itt azért mégiscsak többről van szó. Azt kérem, hogy nagyobb felelősségérzettel viseltessenek. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Nyolc évig nektek is ezt kellett volna!)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ez változatlanul ügyrendi kérdés volt, kedves képviselő asszony. Ipkovich György úr következik két percben. Kérem szépen, hogy a vitához szóljon hozzá, vagy akkor tovább folytatjuk a napirend tárgyalását. Öné a szó.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én a vitához szólnék hozzá, hiszen reggel óta hallgatjuk azokat az érveket és ellenérveket, amelyek a beterjesztett költségvetésről szólnak, ugyanakkor az derül ki, hogy a beterjesztett költségvetésről hiába vitatkozunk, mert annak a sarokszámai alapjaiban változtak meg. Az imént az első hozzászólásomban már említettem, hogy ez nemcsak elvi kérdés, tisztelt elnök úr. Ennek olyan gyakorlati folyományai vannak, hogy az intézményátcsoportosítások, a fenntartás, a változások során olyan dolgok fordulhatnak elő pontosan a költségvetési szabályozatlanság miatt, hogy a működésük kerül veszélybe.

Elmondtam itt, ebben a Házban, hogy Vas megyében valamennyi múzeumról leszerelték a gázórát, mert az állami fenntartású intézmények nem tudták kifizetni a gáz díját, és ezzel veszélybe került a működésük, ezt pedig még a múltkori költségvetés, nem is a mostani költségvetés eredményezte. Azt akarják, képviselőtársaim, hogy számos ilyen példa álljon elő, amikor olyan költségvetésről vitatkozunk, amiről önök is, mi is tudjuk, hogy már nyomokban sem nagyon hordozza az igazságot? Ezért indítványoztuk azt, tisztelt elnök úr, amit indítványoztunk, és én arra kérem az elnök urat, hogy szavaztasson a kérdésről.

Köszönöm. (Dr. Lamperth Mónika tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismételten kérdezem, azzal a jelzéssel, hogy amennyiben ügyrendi lesz a kétperces, akkor kénytelen leszek megszakítani. Simon Gábor képviselő úrnak adom meg a szót.

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem kívánok az ügyrendi vitában részt venni, viszont kívánnám azt támogatni, ami az elmúlt percekben elhangzott, hogy van egy anomália, amely arról szól... Az egyik izgatott fideszes képviselőtársunk kérdezte, honnan tudjuk ezt. Nem tudom, a Magyar Távirati Iroda mond-e valamit önöknek (Zaj, derültség.), a médiahatóság által ellenőrzött cég. A Magyar Távirati Iroda híre, amely azt mondja, hogy csütörtök délelőtt Rogán Antal, Harrach Péter és Matolcsy György megállapodtak az alábbiakban. Mondom önöknek, legyenek kedvesek körülnézni, tájékozódni...

ELNÖK: Képviselő úr! Szeretném önt arra kérni, hogy most a napirendi vita folyik. Ez jelen pillanatban nem a napirendhez tartozó vita, hogy az ön képernyőjén milyen információk jelennek meg. (Zaj. - Simon Gábor: A napirendről beszélek!) Még egyszer jelzem: a benyújtott költségvetésről vitatkozunk. (Simon Gábor: A költségvetésről beszélek!) Ha nem erről folyik a vita, nem áll módomban szót adni.

SIMON GÁBOR (MSZP): Rendben van, elnök úr. Annyit szeretnék kérni: körülbelül 30 másodpercet elvett az időmből, azt a 30 másodpercet legyen szíves a végén a szocialista frakciónak jóváírni.

A jelenlegi költségvetés tökéletesen jellemzi, és ez a helyzet talán az önök által képviselt politika, amely arról szól, hogy a 2012-es költségvetés az elrugaszkodásról szólt, a 2013-as költségvetés pedig, képviselőtársaim, egy hatalmas ugrás a mélybe, kötél nélkül, és ahogyan látják, még az önök alá kifeszített háló sincsen ott, hiszen éppen most bontják el ezt a hálót a költségvetés alól.

Ha megnézzük jobban ezt a költségvetést, akkor szeretném azt mondani, kedves képviselőtársaim, hogy ebbe a költségvetésbe csak azok nem férnek bele, akik havi 240 ezer forintnál kisebb jövedelemmel rendelkeznek, akik tanulni vágynak, akik munkát keresnek, akik szociálisan rászorultak, akik közalkalmazottak, az önkormányzatok vagy akár beruházni akaró vállalkozások. Ők nem férnek bele.

De ha ebben a költségvetésben a bevételi oldalt és a többletet nézem, akkor belefér Áder János és a Köztársasági Elnöki Hivatal, belefér az Emberi Erőforrások Minisztériumának az apparátusa, belefér az Országgyűlési Őrség, és beleférnek a hatalom emberei, csinovnyikok és barátaik. És lehet, hogy beleférnek a tehetős polgárok, bár lehet, hogy ők már nem, mert lehet, hogy ez az új költségvetés őket is (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) érinti.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Puskás Imre képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én megértem a szocialisták kétségbeesését, és hogy most már csak egy ilyen ügyrendi vitás színjátékban tudják a sikerélményüket meglelni, hiszen nyilvánvaló, hogy az a hír, amit most ismertettek, nem a jó érzéseiket és azt a táptalajt tudja erősíteni, amellyel tudnak itt "gazdagokpártjázni", és azt a bélyeget tovább a Fideszre próbálni sütni, ami arról szól... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mondd még egyszer!) Oké. No tehát, az izgatottság, úgy látom, most már visszafoghatatlan.

Tehát nyilvánvalóan a bejelentés, amit itt a képviselő úr vagy most már a képviselő urak ismertettek, pontosan arról szól, ami nem titok egyikünk számára sem, hiszen már a költségvetési vita megkezdése előtt elhangzott az az állítás, miszerint a Fidesz-frakció kéri a kormányt, hogy bizonyos kedvezményezetti kör számára, a 25 év alattiak, az 55 év felettiek, a szülésből visszatérő édesanyák számára vagy éppenséggel a szakképzettség nélkül foglalkoztatott fizikai dolgozók számára tegyük lehetővé, a költségvetés tegye lehetővé azokat a forrásokat, amelyekkel a vállalkozások ezt a kört kisebb terhek mellett tudnak foglalkoztatni. (Nagy zaj, közbeszólások az ellenzéki oldalon.) Nos, tehát nem titok, mint ahogyan a miniszter úr az expozéjában is utalt erre, a frakcióvezető úr is utalt erre, magamról ne is szóljak. Tehát ebben semmi meglepő nincs, csupán egy konkrét szám került most a nyilvánosság elé, és miután az a megállapítás is elhangzott a korábbiakban a miniszter úr részéről is, és a mi részünkről is, miszerint ez sem az államháztartás hiányát nem módosíthatja, sem az államadósság mértékét (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) nem módosíthatja, ezért nyilvánvalóan ennek a forrását is meg fogjuk teremteni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.40)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Azt kérem ismételten, most már kénytelen leszek következetesen érvényesíteni minden irányba, hogy amennnyiben a napirendhez kívánnak hozzászólni, szót adok, de kénytelen leszek leállítani, amennyiben nem. Szeretném jelezni, hogy a tévéidőből még 1 óra 20 perc van. Értem a törekvést. Gőgös Zoltán képviselő úrnak adom meg két percben a szót.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tegnap nagyon sokan emlegették a fideszes képviselők közül, hogy az agráriumnak szenzációs éve lesz, mert 750 milliárd forint lesz a költségvetési főösszege a 620-szal szemben. Ez pont ugyanolyan átverés, mint az egész vita, amiről most itt beszélgetünk. Ugyanis nem tudom, elnök úr tudja-e, hogy ez mit jelent. Ez azt jelenti, mert én megnéztem, mert azért a mellékletből ez kiderül, az idén nem fognak közvetlen uniós támogatást kifizetni. Ugyanis úgy jön össze ez a növekmény, hogy a teljes idei kifizetés jövőre kerül át. Tudják, ez mit jelent? A bankokban mindenki úgy rendezte le az évét, hogy az idén kap egy bizonyos összeget, október 20-ától, mondjuk, decemberig megkapja a támogatás felét. Ez így van, mióta európai uniós tagok vagyunk. Erre most mit csináltak? Összecsapták a 2012-ből visszamaradt vagy kifizetett pénz a 2013-assal. Így bebizonyították annak, aki persze nem nézi meg, meg nem ért hozzá, hogy 130 milliárddal megnövelték az agrárbüdzsét.

Tudják, hogy ez micsoda? Egy óriási átverés. És ez ki fog derülni. Erről most lehet jópofázni minden agrárosnak, sajnos egy sincs itt - pontosabban van. Majd nézzétek meg, a mellékletet kell megnézni, semmi mást. Ez óriási átverés. Most pontosan ugyanilyen átverés az, amit ma a Matolcsy bejelentett, ugyanis itt van a mondása, hogy 115 milliárdba kerül majd a közszférának a tranzakciós adó, mert kiterjesztik a közszférára is a tranzakciós adót, olvassák el képviselőtársaim! Ez tudják mit jelent? Hogy 115 milliárddal csökkentik a közszféra kiadásait. Ugyanis amit a tranzakciós adóra kell kifizetniük, azt nem fordíthatják másra. Azért ez elég fajsúlyos, és úgy gondolom, hogy 115 milliárdot egy nap alatt, mindenféle minisztériumi előzetes egyeztetés nélkül kivesznek a fejezetek költségvetéséből. Mert ha tranzakciós adót kell fizetni az agrártámogatás helyett, akkor azt fognak fizetni, mert ez a törvényi kötelezettség a mai megállapodások alapján, és ennek örüljenek, képviselő úr. Örüljenek! Nagyon örüljenek annak, hogy itt mindenki át van verve, nemcsak ebben a Házban, hanem az egész országban!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja 20 másodpercet átadott Schiffer András képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportjának. (Derültség. - Bravó kiáltások és taps a kormánypárti padsorokban.) Megadom a szót. Tájékoztatom képviselő urat, hogy 26 másodperce van.

Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Firtl képviselő úrtól meghallhattuk azt, hogy nem ad Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szavára. Ezt mélyen meg tudom érteni. Meghallgatva Puskás képviselő úr érveit, nekem egyetlen kérésem lenne államtitkár úrhoz: vonják vissza a költségvetési törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra következik Horváth András Tibor képviselő úr, MSZP.

HORVÁTH ANDRÁS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Itt szeretném megkérdezni a Fidesz-frakciótól, illetve a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjától ebben a kétperces megszólalásomban azt, hogy önök itt az expozéban, végig a vitában azt hangoztatták, hogy a kis- és közepes vállalkozók versenyképességét szeretnék növelni, az ő támogatásuk ennek a költségvetésnek az egyik fontos pillére. Miközben ma délelőtt Rogán Antal és Harrach Péter frakcióvezető urak bejelentették, hogy a tranzakciós adó hatálya alól kikerülnek a multinacionális nagyvállalatok, rájuk ez a tranzakciós adó nem vonatkozik, hogy idézzem a sajtótájékoztatón elhangzottakat, miközben a kis- és középvállalkozókra ez az adó továbbra is vonatkozni fog, ezzel az adóval is ezt a szektort terhelik, ezt a szektort sújtják.

Valamint az is bejelentésre került ma, hogy a felelősségbiztosításra vonatkozó biztosítási adót is javasolják, hogy kivegyék a költségvetésből, azonban az embereket sújtó, minden autóst, minden közlekedőt sújtó baleseti adót bent hagyják ebben az adóztatási körben. Szeretném megkérdezni önöket, hogy ezzel a változtatással, amit ma a két frakció frakcióvezetője jelentett be néhány órával ezelőtt, önök mennyire tudnak egyetérteni, mennyire tudnak azonosulni. Valóban ez szolgálja azt, hogy a kis- és középvállalkozók gazdálkodását, működését segítsék?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk az előre bejelentett felszólalásokat. Megadom a szót Farkas Gergely képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Alapvetően felszólalásomban az ifjúságpolitika területéről szeretnék beszélni, a költségvetést ebből a szempontból megvizsgálni, de azért én sem mehetek el szó nélkül amellett, hogy itt mi tényleg a sötétben tapogatózunk. Amikor bejelentették, hogy már a tavaszi-nyári ülésszak folyamán benyújtják a jövő évre vonatkozó költségvetést, akkor sokan óva intették ettől a kormányt, hogy de hát majd a hátralévő fél évben hány alkalommal is kell ezt módosítani, saját magukat fogják nevetségessé tenni ez által. Nem gondoltuk volna, hogy még el sem fogadjuk a sarokszámokat, már a vita alatt meg fog ez történni.

Mint ahogy megtörtént ma az, a házbizottsági ülésen derült ki, hogy a jövő hét folyamán pedig a 2012-es tehát a mostani évi költségvetést fogják módosítani. Tehát ez is azért elég abszurd, hogy önök már a vita elkezdésétől kezdve akár egy elfogadott, fél éve elfogadott költségvetést is módosítanak, mint ahogy tették ezt meg a 2012-es költségvetés kapcsán számtalan alkalommal.

Amikor az ifjúságpolitikára rátérünk, itt nekem vitatkoznom kell Stágel Bence képviselőtársammal, aki itt, az előző felszólalásában úgy állította be ezt a területet, mint a költségvetés egyik nyertese, és hogy a fiataloknak milyen jó is itthon élni, ez a költségvetés mennyire kezdeményezővé teszi őket, és segíti az ő itthon való boldogulásukat. Azért én szeretném megkérdezni kormánypárti képviselőtársaimat és kifejezetten Stágel Bencét, hogy ő komolyan gondolja-e azt, hogy nincs aközött összefüggés, ahogy a kormány végzi munkáját a fiatalok kapcsán az elmúlt két évben, és aközött, hogy itt az elmúlt két évben jelentősen megnőtt a külföldre való elvándorlás hajlandósága.

Akármennyire is ismerjük azokat a folyamatokat, hogy egyre több fiatal tud nyelveket beszélni, egyre inkább vonzó egy külföldi fél év vagy egy év egyetemeken, vagy hogy kipróbálja magát egy fiatal külföldön, azért mégsem mondhatjuk azt, hogy önmagában ez a tendencia megmásfélszerezte volna két év alatt a fiatalok külföldre való hajlandóságát. És ma már ott tartunk, hogy minden második 30 év alatti fiatal szeretne hosszabb vagy rövidebb időt eltölteni munkavállalással vagy tanulással külföldön. Azért szerintem, ha önök is őszinték saját magukhoz, akkor beláthatják, hogy a kettő nem független egymástól. Elég, ha csak belegondolunk a felsőoktatásban lezajlott változásokra, amit önök büszkén reformoknak neveznek. Ha megkérdeznénk néhány diákot erről, akkor teljesen más lenne a vélemény, és bizony ez lenne nagyon sok diáknak a motiváció az irányba, hogy külföldi továbbtanulásban gondolkodjanak. Jól mutatta ezt az is, hogy 30 ezerrel csökkent idén az elmúlt évhez képest a felsőoktatásba jelentkezők létszáma. És bizony, ha ezeket a diákokat megkérdezik, nagyon sokan már eleve külföldre adták be a jelentkezésüket.

Ha röviden kellene megfogalmazni a költségvetés ifjúsághoz való viszonyát, akkor azt kellene mondanom, hogy a költségvetés állandósítja az ifjúság hátrányos, mellőzött helyzetét, amit sajnos tapasztaltunk az elmúlt két évben. És itt csak címszavakban felsorolnék néhány dolgot, hogy miben volt ez tapasztalható. Nem alkották meg ígéretük ellenére a mai napig az ifjúsági törvényt. Az alaptörvényünkben az ifjúságról mindösszesen egy mondat szerepel, az is egyfajta elvárást fogalmaz meg a fiatalok felé, ahelyett, hogy biztosítékot nyújtana feléjük. A fiatalok munkanélküliségével az elmúlt két évben nem tettek semmit, most örömmel halljuk, hogy vannak erre irányuló lépések. Egyébként itt is utalnom kell Stágel Bence felszólalására, hogy azért az is árulkodó volt, hogy a felszólalásában ő is többnyire arról beszélt, hogy mi lesz majd az elkövetkezendő két évben.

Én sokkal szívesebben hallottam volna azt, hogy mi történt az elmúlt két évben, milyen konkrét lépések történtek a fiatalok érdekében, az ő problémájuk kezelésre az elmúlt két évben. Ezek a tényszerű adatok bizonyítanák azt, hogy a Fidesz-KDNP-kormány igenis tesz az ifjúságért. De nem véletlen, hogy önök nem tudnak erről beszámolni, nem tudnak erről beszélni, mert nem történnek ilyen lépések.

Térjünk rá egy kicsit a költségvetés konkrét számaira! Emellett szeretnék beszélni arról, hogy mi az, ami benne van a költségvetésben, és mi az, ami hiányzik. Szeretném azzal kezdeni, ami hiányzik a költségvetésből a fiatalokkal kapcsolatban. Emlékezhetünk sokan, akik ifjúságpolitikával foglalkoztunk, hogy 2009-ben az Országgyűlés elfogadta a nemzeti ifjúsági stratégia programját, amelyből kétéves cselekvési programokat kell levezetni. Kétéves cselekvési programokat, ami 2010-2011-re elkészült, 2011. december 31-én lejárt ez a kétéves cselekvési program.

(15.50)

Azóta eltelt több mint fél év, és a 2012-13-ra vonatkozó cselekvései tervet - amely nagyon fontos a fiatalok szempontjából - nem alkotta meg a kormány. Kíváncsian várnám, és sajnálom is, hogy erről például Stágel Bence nem beszélt, hogy mi van ezzel a cselekvési tervvel.

Az egy dolog, hogy még nem alkották meg, bízunk abban, hogy ezt rövidesen pótolni fogják, de az egy másik kérdés, hogy semmilyen erre való utalás nem szerepel a költségvetésben. Két évvel ezelőtt szerepelt egy olyan sor - gyermek és ifjúsági szakmafejlesztési sor - a költségvetésben, amely megalapozta ennek az ifjúsági stratégiának a cselekvési tervét. Idén ez nem szerepel. E nélkül a sor nélkül el lehet fogadni ezt a cselekvési tervet, de nem fog megvalósulni. Szintén nem láttunk semmit arról, önök nagyon büszkék arra, hogy az új nemzedék jövőjéről szóló programot önök már elkészítették, és kétségtelen, hogy vannak benne kecsegtető, a fiatalok számára pozitív irányba mutató lépések, viszont ennek semmiféle költségvetési megalapozottsága nincs.

Érthető, és ezt már többször is kommunikálták, hogy önök európai uniós forrásokra várnak. Immár két éve várnak arra, és nem történt semmilyen előrelépés. Fontos lenne, hogy ebben az esetben állami költségvetési forrásokat rendeljenek ehhez a tervhez, ha tényleg azt szeretnék, hogy a most még kivándorláson gondolkodó fiatalok végül itthon maradjanak, az legyen a döntésük, hogy itthon maradnak, ne pedig külföldre menjenek el.

Szintén nagyon fontos lenne, de erre sem találok utalást a költségvetésben, nem szerepel erre utaló sor: a Nemzeti Ifjúsági Tanács megalapozottságát megadó sor, ennek támogatását biztosító forrás. Tudjuk jól, hogy európai uniós országok közül egyedül nálunk nem működik ez a nagyon fontos konzultatív, érdekegyeztető, érdekérvényesítő tanács. Szerencsére történtek előrelépések, olyannyira, hogy az elmúlt héten szándéknyilatkozatot is írt alá többtucatnyi szervezet, amelyben reményüket fejezik ki, hogy még ez évben megalakul ez a tanács. Nagyon fontos lenne ennek a tanácsnak a megalakulása, viszont költségvetési forrás nélkül nincs értelme ennek a tanácsnak. Úgy gondolom, ezt önök is belátják, és a kormány is számtalan alkalommal nyilatkozott arról, hogy mennyire fontos ez a tanács, akkor bizony biztosítsák az ehhez szükséges forrásokat is, mi erre nyújtottunk be módosító javaslatokat. Bízom benne, hogy van önökben nyitottság erre vonatkozólag, és támogatni fogják a tanács működését biztosító 100 milliós tételt, amit mi hozzárendeltünk.

Ami benne van; említettem, hogy szeretnék arról is beszélni, ami a költségvetésben az ifjúságot érintő sorokról szól. Ilyen például a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram támogatása, amely évek óta stagnál, idén ráadásul még 20 millió forintot el is vettek ebből a keretből, annak ellenére, hogy nagyon fontos, fiatalokat érintő feladatokat tudnak támogatni ebből az alapprogramból. Így például a települési ifjúsági munka segítése, közösségépítő programok, gyermek-, ifjúsági táborok, és még hasonló, fiatalok számára fontos dolgokat tudnának ebből az alapprogramból támogatni. Sajnálatos módon, ahelyett, hogy támogatnák egyre inkább ezeket a költségvetési sorokat, innen is elvonnak csak pénzt.

Szintén elvonnak a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatok soráról. Csak emlékeztetnék arra, kedves kormánypárti képviselők, hogy két éve itt még félmilliárd forint volt erre a célra, 512 millió forint. Ez az összeg ma 310 millió forint, tehát nagyon komoly elvonás volt két év alatt, annak ellenére, hogy mindannyian tapasztaljuk, és kommunikációban önök is elismerik, mennyire fontos az, hogy a fiatalok kapcsán minél több lépést megtegyünk annak érdekében, hogy minél kevesebben próbálják ki a kábítószereket. Zacher Gábor toxikológus adatai szerint egy hétvégén - és ez döbbenetes adat - 350 ezer fiatal próbál ki tudatmódosító szereket, és sajnos ez a szám növekszik: a dizájnerdrogok terjedésével ez a szám egyre nagyobb lesz. Ahelyett, hogy önök érzékelvén ennek a területnek a fontosságát, pluszforrásokat biztosítanának ide, inkább csak elvesznek.

Az oktatás kapcsán részletesen ki fognak majd térni képviselőtársaim az oktatás témakörére, de azért nem tehetem meg én sem, hogy nem reagálok arra, hogy például Stágel Bence nagyon örvendetesnek nevezte az oktatásban végre lezajlott folyamatokat, csak például arról az egyről felejtkezett el említést tenni, hogy idén is 26 milliárd forintot vonnak ki a felsőoktatásból. Ez bizottsági ülésen elhangzott, ez egy tényszerű adat, ezzel kár vitatkozni. Tavaly ez a szám 36 milliárd volt, amint kivontak a felsőoktatásból, maximum annak örülhetünk, hogy idén nem még egyszer ugyanennyit, hanem kicsivel kevesebb pénzt vonnak ki, ezért fontos lenne erről is beszélnünk, amikor itt a pozitív dolgokat halljuk kormánypárti képviselők részéről.

Összefoglalóan azt kell elmondani, hogy az ifjúság ismét vesztese ennek a költségvetésnek, ami pedig az oktatásban zajlik, az egy ésszerűtlen pénzkivonás és ez a kettő együtt azt jelenti, hogy önök felélik Magyarország jövőjét, és veszélybe sodorják a jövő generációját jelentő fiatalságot, úgyhogy bízom abban, hogy ez a folyamat minél előbb meg fog fordulni, de addig is el kell mondani, hogy nem tudjuk támogatni ezt a költségvetést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Horváth János, a Fidesz képviselője, kétperces időkeretben kért szót. Megadom a szót, képviselő úr. (Dr. Horváth János: Visszalépek, elnök úr!) Visszalépett a képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Stágel Bence, a KDNP képviselője, kétperces időkeretben kért szót. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök neki, hogy a párbeszédünk formájában is az ifjúság ügyét napirenden tudjuk tartani, és az ifjúsággal kapcsolatos problémákra fel tudjuk hívni a figyelmet. Azt gondolom, tisztában vagyunk azzal, hogy melyek azok a nehézségek, melyekkel a fiatalok küzdenek, melyek azok a kérdések, amelyeket minden egyes ágazati jogszabályban meg kell jeleníteni. Ez nem jelenti azt, hogy mi ezzel elégedettek lennénk. Igenis tenni szeretnénk ezért.

Ön stratégiákat és célkitűzéseket hiányol. Éppen ez volt a baj az elmúlt időszakban, hogy íróasztalok mögött készültek ezek a stratégiák a fiatalok megkérdezése nélkül, ezért örvendetes az, hogy egy országos konzultáció keretében elkészült ez az általános felmérés, és az "Új nemzedék jövőjéért" program immáron egy konkrét programot is ad azzal kapcsolatosan, hogy melyek lesznek azok a konkrét lépések, amelyekkel a fiatalok itthon maradását segítjük elő.

Említettem azt, hogy a Tudományos Akadémia jóvoltából a fiatal kutatókat hogyan próbálják segíteni, a demográfiai földprogram elindításával az agrárszektorban hogyan próbálunk segíteni, vagy éppen a közigazgatásban a Regeneráció-program elindításával hogyan próbálunk munkahelyeket teremteni a fiataloknak. Említette pozitív eredményként azt is, hogy akár a KDNP-, akár a Fidesz-frakció részéről milyen szándékok fogalmazódtak meg a 25 éven aluliak munkába lépésével kapcsolatosan, hogyan lehet a járulékterhek csökkentésével minél több fiatal számára munkát biztosítani.

Azt gondolom tehát, hogy ezek a lépések megvannak, azt hiszem, hogy ezeket ön sem vitathatja, és azzal is egyet kell hogy értsen, hogy igenis apró lépések vezetnek ahhoz, hogy a fiatalokkal kapcsolatos helyzet végre pozitívan változzon.

Ami pedig a kábítószerek terjedését illeti, éppen ez a kormány volt az, amely megszüntette azt a folyamatos pénzkifolyást, amivel olyan programokat támogattunk, ami inkább a kábítószer-legalizálást népszerűsítette. És a kábítószerekkel kapcsolatban meg kell említeni azt is, hogy éppen ez a kormány volt az, amelynek révén a C-lista bevezetésével a dizájnerdrogok visszaszorítására sor kerülhetett. Úgyhogy kérem, hogy azért ezeket az eredményeket fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Farkas Gergely képviselő úrnak, Jobbik képviselőcsoport.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Drogról, kábítószer-fogyasztásról beszélt a felszólalásának végén, hadd reagáljak erre, mert az első felszólalásomba nem fért bele.

Ön elfeledkezik arról, hogy másfél éve nincs drogstratégiája hazánknak. Arra volt akarata ennek a kormánynak, nem vitatva, hogy helyesen döntött, hogy eltörölte az előző kormány által megalkotott drogstratégiát, ezzel ellentétben önök arra nem voltak képesek másfél év alatt, hogy ezt megalkossák.

Engedj meg, hogy a költségvetésből idézzek. Annak indoklásában szerepel az idei év kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatainál egy olyan mondat, miszerint a 2012. év végén új nemzeti drogstratégia kialakítására kerül sor. Nagyon szép ez a mondat, csak azt kell tudni ennek hátteréről, hogy ez a mondat ugyanilyen formában szerepelt a tavalyi költségvetésben, annyi különbséggel, hogy akkor 2011-et írtak. Annyi történt, hogy ezt a mondatot átvették, csak átírták az évszámot benne. Ez is mutatja, hogy önök egy év alatt alkalmatlanok voltak arra, hogy megalkossák ezt a nagyon fontos dokumentumot.

Beszélt még a konzultációról. Félre ne értsen, nem arról van itt szó, hogy a konzultációt mi kárhoztatnák és feleslegesnek tartanánk. Nagyon fontos és tényleg előremutató dolog, hogy kikérik a fiatalok véleményét. A probléma az, hogy csak erről tudnak beszámolni. Ön is a felszólalása nagy részében arról beszélt, hogy milyen fontos, hogy kikérik a fiatalok véleményét. A következő lépésről kellene beszélni, és két éve odáig nem jutottunk el, hogy ön, mondjuk, tíz dolgot fel tudna sorolni, amit ez a kormány megtett a fiatalok érdekében.

Önök a párbeszédre hivatkoznak, a kommunikációban, a marketingben tényleg egy szó nem érheti a ház elejét, ezen nem vitatkozom, viszont a tényszerű tettek hiányoznak emögül.

Köszönöm szépen.

(16.00)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Czomba Sándor államtitkár úrnak, és megköszönöm együttműködésüket.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak hogy konkrétumok hangozzanak el a fiatalokkal kapcsolatban, néhány fontos elemet: a Start Bónusz kártyát vezettük be 2012. január 1-jétől. Ez azt jelenti, hogy a legalább három hónapja regisztrált álláskeresők esetében a 27 százalék helyett nulla százalékot kell fizetni. Ennek a 30 ezres kiváltásnak a jelentős része pályakezdő fiatal. Munkatapasztalat-szerzési támogatás él a munkaügyi központokban. Az egy évig a bruttó bér és járulékok 50 és 10 százalékát adjuk annak a munkáltatónak, aki pályakezdő fiatalt visz ki foglalkoztatni. Önfoglalkoztatói támogatást írtunk ki 5 milliárd forint értékben. 18 és 35 éves fiataloknak lesz lehetősége már az idén belépni a programba, jövőre pedig gyakornokként munkát vállalnia, munkát végeznie.

És ide a szocialista frakciónak adalékként szeretném jelezni, mert elhangzott korábban, hogy nem tettünk semmit a pályakezdők érdekében: 2002-ben 23 ezer pályakezdő fiatal volt a munkaügyi regiszterben, így adtuk át annak idején a stafétát. 2009-ben 48 ezer, 2010-ben 53 ezer fiatal van. Megduplázódott a pályakezdő fiatalok száma abban a nyolcéves időciklusban, amikor önök kormányzás címén tették, amit tettek, most pedig két év alatt kérik számon rajtunk azt, amit számon kérnek.

Odáig jutottunk, hogy azt a zuhanást, amit önök előidéztek, sikerült megállítani, és most tartunk ott, hogy próbálunk abból a gödörből kimászni, amit önök akarva vagy akaratlanul a következő kormány elé raktak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló szintén két percben Szalay Péter, a Fidesz képviselője.

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én csupán egy mondattal visszakanyarodnék. Én nem szívesen vitatkoznék senkivel arról, hogy Matolcsy miniszter úr egy vagy két vagy három órával ezelőtt mit mondott, miután nem ismerem a nyilatkozatát. Tehát nem tartanám szerencsésnek, ha belebonyolódnánk egy ilyen vitába. Majd ha ismerjük a részleteket, akkor lehet erről nyugodtan vitatkozni.

A másik pedig, hogy szeretnék visszakanyarodni a rokkantnyugdíjasok kérdéséhez. Felmerült az a tény, hogy csökkent a költségvetésben erre elkülönített összeg. Na most, erre az volna a válasz, hogy igazából adaptálni kellett a csökkenő számokat a költségvetés e részéhez, hogy csökkent a rokkantnyugdíjasok száma. Mi ennek az oka? Tudjuk azt, fejtegettük már többször a parlamentben, hogy különféle bizottságok rokkantnyugdíjasokkal, leszázalékolással foglalkoznak, és megállapítják a rokkantnyugdíjasoknál a rokkantság mértékét, illetőleg a rokkantságot. Érdekes módon Európában Magyarország a listavezető a lakosság lélekszámához viszonyított rokkantnyugdíjasok számát illetően. Én úgy fogalmaznám meg a dolgot, hogy természetesen a magyarországi gyakorlatot igazítani kell az európai gyakorlathoz, és amennyiben átvesszük a többi európai országnak a rokkanttá nyilvánítási gyakorlatát, akkor nyilvánvalóan le fogunk menni arra a szintre vagy legalábbis megközelítjük, és csökkenni fog nálunk a rokkantnyugdíjasok száma.

Elég szomorú és elég furcsa az, hogy nálunk ennyi a rokkantnyugdíjas. Nyilván az emberben az a logika dolgozik, hogy nem volt az a módszer, amit választottunk szerencsés vagy korrekt, vagy jó, tehát nyilvánvalóan át kell menni arra a területre, hogy alkalmazni kell a többi nyugat-európai ország gyakorlatát, és ekkor csökken a szám, és ehhez kell adaptálni a költségvetést, mert nyilván a csökkenő számhoz kevesebb költségvetési támogatás is szükséges.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Pálffy István, KDNP.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim és Farkas Gergely! Ha még itt van a teremben, látom, hogy éppen készül el. Talán annyit megérdemel, hogy várjon egy fél percet, leginkább önnek szól ez a válasz. Azért kértem két percet, hogy pontosítsuk, mielőtt az a kép alakulna ki, hogy itt nincsen Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, és ne folyna munka. (Farkas Gergely: Nem ezt mondtam!)

Egyrészt a nemzeti drogstratégia készül a Nemzeti Drogmegelőzési Intézetben. Ez az intézet egyébként szakmai együttműködéseket támogat közpolitikákkal - mint azt nyilván is jól tudja -, ifjúsági, szociális és egészségügyi politikával, ha arra van szükség. Tájékoztatást nyújt, minőségfejlesztési programokban, megelőzésben vesz részt. Úgyhogy mindezek mellett, az NDI alaptevékenysége mellett folyik a nemzeti drogstratégia kialakítása. Így pontos a helyzet, és ez hozzátartozik a képhez.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Balogh József, a Fidesz képviselője.

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesületének elnöke, mint egy jelentős tanyasi lakosságlétszámmal bíró felső-kiskunsági település polgármestere és mint tanyán élő és gazdálkodó országgyűlési képviselő, parlamenti munkám során mindig igyekszem nagy hangsúlyt fektetni arra, hogy sorstársaim, a több mint 300 ezer tanyán élő polgár érdekeit is képviseljem.

Nincs ez másképp most sem, amikor Magyarország 2013. évi költségvetéséről tárgyalunk az Országház falai között. Igyekszem mérleget vonni, mit kaptak az elmúlt években a tanyákon élők a nemzeti ügyek kormányától, és mit várhatnak az elkövetkezendő évben az ország 2013. évi költségvetési tervezete alapján.

A tanyákon élők a rendszerváltás előtt és azt követően is az elfeledettség és a magárahagyottság keserű kenyerét ették. Sajnos ki kell mondanunk, hogy a mindenkori kormányzati politika korábban nem adta meg a kellő figyelmet a tanyasi embereknek, nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a tanyákon élők által a mindennapokban viselt hátrányokat fokozatosan csökkenteni tudja. Azonban Orbán Viktor miniszterelnök úrnak a választási kampányban Fülöpházán tett ígérete alapján, a kormányváltást követően a nemzeti ügyek kormánya érdemi lépéseket tett a tanyán élők esélyegyenlőségének biztosítására. Megtiszteltetés számomra, hogy miniszterelnök úr felkérésére kidolgozhattam azt a programot, amely alapján a Vidékfejlesztési Minisztérium meghirdette a nemzeti tanyafejlesztési programot.

A tavalyi költségvetésben először jelent meg a tanya mint megőrizni és fejleszteni kívánt terület. A tanya és a tanyás településrendszer ugyanis nemzeti örökségünk része, egy igazi magyar sajátosság, ha úgy tetszik, hungarikum, amelynek fenntartása és fejlesztése nemzeti érdek. Az első tanyafejlesztési program révén közel egymilliárd forint támogatást kapott a magyar tanyavilág, a tanyasi gazdálkodók, a települési önkormányzatok egyaránt. A program beindításának hála, országszerte javított és karbantartott dűlőutak, tiszta ivóvíz, épülő-szépülő tanyagazdaságok jellemzik a tanyás térségeket. Mindemellett hosszú távon pedig az egészséges tanyasi élelmiszerek piacra jutását is nagymértékben elősegítette a nemzeti tanyafejlesztési program.

Külön örülök annak, hogy a tanyaprogram támogatása kapcsán valódi nemzeti egység mutatkozott meg a kormánypártok és az ellenzék között. Örömömre szolgál, hogy mindannyian egyaránt fontosnak ítéltük meg a tanyasi emberek ügyét, és pártpolitikai csatározások helyett jobbító szándékkal igyekeztek javaslataikkal még sikeresebbé tenni a tanyaprogramot.

Azt gondolom, hogy a 2013. évi költségvetés, amelyben az előző évek gyakorlatához hasonlóan helyet fognak kapni a magyarországi tanyavilág-fejlesztést célzó források, a tanyasi emberek számára a felemelkedés, a fejlődés és a gyarapodás költségvetése lesz. Ezt ígéri a tanyaprogram, illetve a vidék felemelését, megújítását célzó nemzeti vidékstratégia, valamint a közel 300 milliárd forintos keretösszeggel meghirdetésre kerülő Darányi Ignác-terv is.

Látható, hogy a kormány összehangolt, hosszú távú koncepcióval rendelkezik a magyar mezőgazdaság és vidékfejlesztés ügyeit illetően. Ez tetten érhető lesz majd hazánk jövő évi költségvetésében is. A tanyákon élők kiállnak a nemzeti ügyek kormánya mellett, és kiállnak Orbán Viktor miniszterelnök úr mellett is, hiszen ennek a kormánynak számítanak a tanyás térségek és az ott élő polgárok problémái is.

(16.10)

Kedves Képviselőtársaim! Végezetül fontosnak érzem hangsúlyozni, hogy a magyar vidék és benne a magyar tanyavilág sikerei az ország minden polgárára nézve kedvező hatással bírnak. Város és vidék egyaránt profitál abból, ha a jó minőségű egészséges élelmiszer eljuthat a tanyavilágból a városi családok asztalaira. Tisztán, egészségesen, úgy, mint régen - nekünk ez a mottónk. Ez a célunk, ezt szeretnénk, a tanyavilág termékeinek minél szélesebb piacot teremteni az országban. Hiszem, hogy Magyarország 2013. évi költségvetése ehhez a célunkhoz biztosítja a szükséges forrásokat.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Ügyrendi kérdésben kért szót Pálffy István, a KDNP képviselője.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném bejelenteni, hogy a KDNP képviselőcsoportja 15 percet átad az idejéből a Fidesz képviselőcsoportjának.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hú, de jó! - Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Kérem a munkatársakat, hogy a kijelzőt is ennek megfelelően állítsák át.

A következő felszólaló Simon Gábor, az MSZP képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy ezt a költségvetést értelmezzük, látnunk kell, hogy mi a 2013-as költségvetés Magyarországa. Egy olyan ország, ahol az új adók miatt a reáljövedelem, a családi bevételek csökkennek a lakosság háromnegyedénél, ez egyébként az országra vetítve még ennél a költségvetésnél 460 milliárdot jelentett. Hogy ez most hogy fog változni az új költségvetésnél, amit önök előbb-utóbb beterjesztenek, az majd nyilvánvalóan a jövő zenéje.

Ebben a 2013-as költségvetés Magyarországában aki munkanélküli volt, az az is marad, a Nemzeti Foglalkoztatási Alap bevétele mínusz 21 milliárd forint. Ebben az új költségvetés Magyarországában egyre többen jutnak el a létminimum szintjére. Ma 1 millióval nőtt ez a szám, 4 millióan élnek a létminimum szintjén. Ebben az új költségvetéssel terhelt Magyarországban az oktatásra és a kultúrára egyre kevesebb jut, de ez láthatólag senkit sem zavar, hiszen a megélhetéshez az egészség megőrzése valójában fontos, ugyanakkor jelzem, hogy a növekvő gyógyszerárak miatt senki se álmodozzon betegségről.

Aztán ebben az országban a kormány nemcsak elvesz, hanem ad is - új adókat. 2013-ban 52 adónem lesz, távközlési adó, pénzügyi tranzakciós adó, sárgacsekk-adó, közüzemi közszolgáltatásokat sújtó adó, biztosítási adó, elektronikus útdíjadó és nyilván ezzel még az önök kreativitása nem merült ki. Ebben az országban mondhatjuk azt, hogy ebben a pillanatban még sajnálatosan igaz, hogy a gazdaság dinamikusan lelassul, a hitelezés lehetőségei beszűkülnek, ámde ha Matolcsy miniszter úr olyan kreatívan a gördülő tervezés jegyében most 2 százalékról 4, 5, 6 vagy 7 százalékra emeli a gazdasági növekedést, nyilvánvalóan ezek a problémák el fognak törpülni.

Ebben a Magyarországban a csődhullám a húzóágazatokat is utoléri. Az elektronikával és a számítástechnikával foglalkozó cégek körében 65 százalékkal nőtt a fizetésképtelenségi eljárások száma, országos átlagban pedig 25 százalékkal. Az építőipar padlóra került. Az elmúlt három hónapban havonta 590 építőipari cégnél indult el végelszámolás. A Coface vizsgálata alapján a magyar vállalkozások kockázatos befektetésnek számítanak, minden második magyar cég kimondottan vagy közepesen kockázatos üzleti partnernek számít. Ámde van jó hírem is, a duzzadó központi közigazgatási rendszerünk, pompás őrségeink azonban elcsitítják a nemzeti együttműködés rendszerének elégedetlen hangjait, lesz erre ugyanis elegendő pénz, önök erre több pénzt szánnak, mint más, akár szociális területen fontos kérdésekre.

Azt is érdemes megnézni, hogy mi maradt ki ebből a költségvetésből. Hát kimaradt a bevételi oldal, június 22-én még az ÁSZ elnöke is jelezte, hogy az adóbevételek 30 százaléka nem megalapozott, ezenkívül hiányoznak a költségvetés bevételi oldalához szükséges rendeletek. Elfelejtették a nyugdíjat, a szolgálati, a korkedvezményes, a rokkantnyugdíjasok helyzetének a rendezését. Kimaradt a költségvetésből, illetve megfeledkeztek az egészségügyi ellátás színvonalának a biztosításáról, a gyógyszertámogatásról, az egészségügyben dolgozók megbecsüléséről. Nem biztosítják az önkormányzatok feladatainak ellátásához szükséges támogatást, kimaradt a már elbukott egykulcsos adórendszer újragondolása, kimaradt a járulékok érdemi csökkentése, rendezetlenek a termékdíjbevételek, valamint a kvótaértékesítésből származó bevételek felhasználása például a zöldgazdaság fejlesztése érdekében. Már csak hírből hallunk a panelfelújításokról vagy akár a hátrányos helyzetű térségben élők szociális gazdaságfejlesztési projektjeinek a támogatásairól.

Zéró a köz- és a felsőoktatás érdemi fejlesztésére, és sorolhatnám tovább. És megfeledkeztek a fogyasztóvédelemről is. 2012-ben a fogyasztóvédelmi törvény elfogadását követően látszott, hogy ügyszámnövekedés lesz a következő időszakban, ugyanakkor ezekkel az ügyekkel foglalkozó békéltetőtestületek támogatására szánt forrás mégis alulmarad a tavalyi évhez képest; míg korábban 400 millió forintos támogatásra volt jogosult, most már csak 350 millióra. De ugyanez igaz a hányatott sorsú civil szervezetekre is. Korábban 90 millió forintot adtak nekik, most már csak 81 millió forintot, nem beszélve arról, hogy ezt is milyen nyögvenyelősen, milyen bonyolult és milyen nehézkes pályázati rendszer során, azt is leginkább az év második felében.

Kedves Képviselőtársaim! Végül egy dolgot szeretnék önöknek mondani: a 2013. évre vonatkozóan az ÁSZ véleménye szerint a devizában eladósodott háztartások megsegítésére született intézkedésekkel kapcsolatos költségvetési előirányzatok alátámasztására nem állnak rendelkezésre pontos háttérszámítások. Ez a terület különösen neuralgikusnak látszik. Ha az önök izgalmait figyelem, és tudom, hogy szeretik az izgalmakat, akkor azt ajánlom önöknek, hogy az extrém sport kategóriában a bungee jumping egy nagyon izgalmas, extrém sport, de kötél nélkül picit veszélyes. Most így jártunk a költségvetéssel is.

A költségvetés bungee jumpingja egy extrém izgalmas sport, de kötél nélkül kicsit veszélyes. Legyenek kedvesek azt a kötelet is melléje tenni, de ami még fontosabb, egy igazi dolgot tehetnek: a mai bejelentést követően azt javasolnám önöknek, hogy ebben a formában ezt a költségvetést vonják vissza, és hozzanak egy reálisat, ami tartható, ami tárgyalásra alkalmas.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Michl József, a KDNP képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szentírásban sokak szerint benne van, hogy nincs Isten. Az ószövetségi könyvek egyikében valóban van egy ilyen félmondat, hogy nincsen Isten, csak a mondat úgy folytatódik, hogy "rajtad kívül, Istenem". Ezt a mondatot azért szeretném előrebocsátani, mert az az érzése van az embernek a vitát hallgatva, hogy az ellenzéki képviselőtársaim továbbra is csak a mondat első felét akarják meghallani, és csak azt akarják látni, és nem nagyon hajlandóak tovább olvasni. Szeretném megerősíteni, hogy a mondat második fele is nagyon-nagyon lényeges, és az teszi teljessé a gondolatot.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tavaly ugyanezeket az érveket kellett végighallgatnunk a költségvetés vitájában, sőt az előző esztendőben is. Akkor is a képviselőtársaim nagy része az összeomlás, a katasztrófa, a nem fog működni és így tovább szavakat használta, és riogatta a magyar választópolgárokat. Schiffer képviselőtársunk néhány perccel ezelőtt falurombolásról, iskolabezárásról beszélt. Jó lenne ehhez most már - merthogy már ezt is régóta hallgatjuk nemcsak tőle, hanem a szocialista és több alkalommal jobbikos képviselőtársainktól is -, tegyék már meg, hogy jelzik felénk, hogy melyek ezek a települések, ahol bezárták a települést, melyek azok az iskolák, ahol bezárták az iskolát, mert lényegesen egyszerűbb lesz úgy beszélgetnünk, ha konkrétumokról szólnak. (Gőgös Zoltán: Majd fogunk!)

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt esztendő költségvetésének előkészítésénél még csak jövő időben tudtunk beszélni valóban például a közoktatás átalakításáról, és elérkezett a pillanat, hogy most már konkrét adatokkal és konkrét lépésekről tudunk beszámolni egyrészt az előkészítést illetően, másrészt pedig 2013-ra vonatkozóan. A közoktatás új alapokra helyezése és az oktatás színvonalának emelése a magyar társadalom régóta elvárt jogos követelése.

(16.20)

Ennek kívánt megfelelni a tavalyi esztendőben alkotott törvény a nemzeti köznevelésről, és ez biztosítja azt az újdonságot, amely végre újra kimondja, hogy az elsődleges felelősség a közoktatást, a nemzeti köznevelést tekintve az államot terheli. Az új rendszerben a feladatellátás az eddigi állami-önkormányzati feladatmegosztás jelentősen megújuló formáját jelenti, függetlenítve az oktatás színvonalát az önkormányzatok anyagi helyzetétől. Az államnak meghatározó szerepet kell vállalnia a köznevelésben, ami az esélyegyenlőség növelésével párhuzamosan az intézményrendszer átalakítását is eredményezi.

Az állami feladatellátás az eddigi állami-önkormányzati feladatmegosztás jelentősen megújuló formájában él tovább. Tisztelet és elismerés minden önkormányzatnak, amelyik eddig is mindent megtett azért, hogy a településén jól működő köznevelési intézmények legyenek, mindent megtett azért, hogy ezekben az intézményekben lehetőség szerint minél magasabb színvonalon működjön az oktatás, a nevelés. Mégis sok kistelepülési polgármesterrel is beszélgetve az a kérés és az a kép tárul elénk, hogy az önkormányzatok javaslatát is meghallgatva ezt a rendszert át kellett alakítani, és az önkormányzatok kérésének is megfelelően valóban közössé kell tenni a teherviselést. Eddig az önkormányzatok az oktatás finanszírozásának több mint a felét kellett hogy állják, ugyanakkor egy intézmény teljes költségvetésének a 80 százalékát a bér és annak terhei vitték el, vagyis a bér nagy részét is az önkormányzatoknak kellett átvállalni.

Az önkormányzatok fő feladata a jövőben az óvodai ellátás lesz. A központi költségvetés amellett, hogy önkormányzati feladat lesz az óvodai ellátás, biztosítja az óvodapedagógusok illetményét, amit az óvodai nevelés-szervezési paraméterek - csoport átlaglétszáma, foglalkozási időkeret és így tovább - alapján fogja biztosítani. És ad egy kötött felhasználású támogatást is, amely az óvodát fenntartó önkormányzatokat abban segíti, hogy az óvodai nevelést biztosító eszközök és felszerelések beszerzését el tudja végezni, valamint a feladatellátásra szolgáló épületet működtetni tudja. Vagyis nem igaz az, hogy az önkormányzatokra a teher csak rá van téve. Most végre elérkezik egy olyan időszak - reményeink szerint egy olyan új időszak -, amely az államnak az ebben a feladatellátásban való közreműködését lényegesen megerősíti, ugyanakkor az önkormányzat sajátjaként működtetheti és tarthatja fenn az óvodát.

A gyermekétkeztetés az önkormányzat feladata lesz a jövőben, de a költségvetés ehhez is támogatást nyújt, ahogy azt tette az előző esztendőkben is, és ahogy azt az idei költségvetés is tartalmazza, figyelemmel a rászoruló gyermekek szociális helyzetére is.

Az iskolai oktatás területén az állam jelentős terhet vesz át az önkormányzatoktól, ahogy az előbb jeleztem. A pedagógusok és a szakmai munkát közvetlenül segítők bérét teljes egészében vállalja át az állam.

Állami feladat az iskolahálózat szakmai működésének, működési kiadásainak a biztosítása is, ami szintén a korábbi, hasonló jogcímű önkormányzati támogatásoknak a szaktárca fejezetében történő átcsoportosítását igényli. Az oktatás-nevelés állami feladatellátása megfelelő szakmai színvonalának garantálása érdekében elengedhetetlen, hogy a taneszközöket megfelelő mennyiségben és minőségben az ágazati minisztérium biztosítsa. A jelen költségvetés erre is vállalásokat tesz.

2013. január 1-jétől ezeket a szakmai feladatokat, az összefüggő fenntartói jogokat a magyar állam gyakorolja, mégpedig a szakminiszteren keresztül, és az ő irányítása alatt álló Országos Intézményfenntartó Központon keresztül, amelynek természetesen a megyei, járási és tankerületi intézményfenntartói hálózata lesz a segítségére.

Tisztelt Országgyűlés! A tavalyi esztendőben elfogadott köznevelési törvény egyik kiemelkedő új passzusa az új életpályamodellről szól. 2013. szeptember 1-jétől bevezetésre kerül a pedagógus-életpályamodell. Ennek a 2013. évi költségvetés-tervezetben 73 milliárd forint összegű tervezett támogatása szerepel, és természetesen a teljes jelenlegi pedagógusbér és járulékai, ami 335 milliárd forintot tesz ki. Ennyit különített el erre a célra a kormány javaslatában.

Az egyházi és az egyéb fenntartású köznevelési intézményekről is hadd szóljak néhány szót. Ezek fenntartásához a központi költségvetés a pedagógusok és a pedagógiai munkát segítők bér- és járulékköltségeit biztosítja a pedagóguslétszám alapján. Az egyházi köznevelési intézményfenntartók az egyházakkal kötött külön megállapodások alapján további, az előző évi állami és önkormányzati átlagráfordítás alapján számított, működésre fordítható központi támogatásban részesülnek, ahogy ez az eddigi években is történt. Ennek az új számítása szintén a költségvetés részét képezi. Az egyházi és önkormányzati intézményátvétel-átadás kapcsán a költségvetési törvény felhatalmazza a kormányt, hogy az államháztartási törvény rendelkezéseitől eltérően saját hatáskörben fejezetek közötti átcsoportosítást hajthasson végre.

Tisztelt Országgyűlés! A felsőoktatásra térve: több téma előjött a korábbi felszólalásokban is. Én most csak egy dologra szeretnék kitérni ezek közül, ez pedig a 2013-ban új tételként megjelenő Diákhitel Központ Zrt. kamattámogatása. Ennek az a lényege, hogy a következő esztendőben induló diákhitel 2. új termék - amely a következő tanév kezdetétől kerül bevezetésre - kötött felhasználású hitelként csak a képzési önköltség finanszírozására lesz felhasználható. Az állami részösztöndíjas, illetve önköltséges képzésben részt vevők vehetik majd igénybe a diákhitel 2-t, és ez közvetlenül kerül a felsőoktatási intézményekhez átutalásra, vagyis ez az összeg, ez a hitel csak az oktatás költségeire használható fel az intézményen keresztül. Jelentős különbség a 2001 óta népszerű és jól működő, szabad felhasználású diákhitel 1-hez képest, hogy a diákhitel 2. terméket igénybe vevő hallgató állami kamattámogatásban részesül, a hitelfelvevők felé így csak 2 százalékos mértékű kamat kerül felszámításra. A hitelezés tényleges költségei és a támogatott hitelkamat közti különbözetet az állam a hallgató helyett megfizeti a diákhitel 2. konstrukciót is működtető Diákhitel Központ számára.

Tisztelt Országgyűlés! A diákhitel visszafizetésének több lehetősége is adódik majd a végzett hallgatók számára. Az egyik, amit a legtöbbször szoktunk elmondani, és éppen azon szakok esetében, amelyekről mostanában nagy vita folyik, hogy miért nem bővül ezen szakokon az állami támogatott oktatás, az ösztöndíjas képzés lehetősége például a jogász- vagy a közgazdászképzés esetében, nos, az ezeken a szakokon végzett hallgatók, diplomások, amennyiben az államnál vállalnak munkát, és az állam javára kamatoztatják közvetlenül a tudásukat, akkor a állam a teljes hitelüket átvállalja, és visszafizeti.

Tisztelt Országgyűlés! A korábban elhangzottakhoz néhány gondolattal szeretnék még kapcsolódni. Farkas Gergely képviselőtársunk - aki iránt nagy tisztelettel vagyok, mert azt gondolom, hogy egy jól felkészült képviselőtársunk - újra szóbahozta a külföldre való elvándorlás kérdését, és ez a gondolat még egy kicsit elvarratlan maradt itt a vitában. Szeretném elmondani, hogy az elmúlt esztendőkben a külföldre való elvándorlásról készített felmérések mindegyike ugyanezt az arányt mutatja, de azt a valós számot soha nem teszi mellé senki, hogy azok közül, akik azt mondták, esetleg elmennének külföldre szerencsét próbálni, ténylegesen hányan mennek el külföldre szerencsét próbálni.

(16.30)

Vagyis én azt szeretném mondani, hogy az a kommunikációs stratégia, amit ellenzéki képviselőtársaink most már több hónapja próbálkoznak bevetni, ezen a ponton egy kicsit bicsaklik, mert abban, hogy ki mit gondol most, hogy elmenne vagy nem menne el, nincsen nagy változás az elmúlt esztendőkhöz képest. Azt, hogy ténylegesen hányan mennek el közülük, és hányan érkeznek vissza, hányan jönnek vissza Magyarországra, ezeket a számokat tessenek szívesek vizsgálni, és ezekből vonjanak le hosszabb távú következtetéseket.

Tisztelt Országgyűlés! A most előttünk lévő költségvetés vitáját tudjuk csak lefolytatni, ahogy az előbbiekben is elhangzott, és nem is szeretnénk mást lefolytatni, viszont minden képviselőtársunknak megadatott a lehetőség a Házszabálynak megfelelően, hogy módosító indítványokkal segítse a törvény jobbítását.

Akkor, amikor a képviselőtársaim most felkapták a fejüket, ellenzéki képviselőtársaim, köztük főleg a szocialisták és az LMP-sek, hogy micsoda dolog az, hogy menet közben újabb gondolatok merülnek föl, akkor csak azt szeretném megerősíteni, hogy ebből is látszik, hogy demokratikusan működik egyrészt az Országgyűlés, másrészt pedig a kormányban abszolút gondolkodó emberek ülnek, merthogy menet közbeni gondolkodásra mindig is szükség van. (Simon Gábor: Az rendben van!) Senki nem mondta, hogy ez egy szentírás (Simon Gábor: Gördülő tervezés!), amit letettünk, ezért is kezdtem azzal, hogy tessenek szívesek a másik mondatot is majd figyelembe venni, és elolvasni.

Erről tudunk most vitatkozni, és az a legjobb, ha ehhez szólnak hozzá a képviselőtársaim, és örömüket fejezik ki akkor, amikor őket meghallgatva, jobbító szándékú javaslataikat figyelembe véve az előterjesztők további javaslatokkal állnak elő, és további lehetőséget próbálunk biztosítani elsősorban Magyarországon a foglalkoztatás növelésére és elsősorban a fiatalok, a 25 év alattiak és az 55 év fölöttiek, valamint az önfoglalkoztatók számára, és nemkülönben KDNP-sként pedig külön szeretném aláhúzni, hogy a gyermeknevelésről visszatérő édesanyák foglalkoztatásának segítésére. A cél ez, remélem, hogy ez ellenzéki képviselőtársaimnak is tetszik, és támogatni fogják éppen ezért a benyújtott javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Szávay Istvánnak, a Jobbik képviselőjének.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban a költségvetés főként nemzetpolitikai tárgyú soraihoz szeretnék hozzászólni. Sajnos, ha a kormány elmúlt kétéves nemzetpolitikai tevékenységét jellemezni akarjuk, akkor röviden a következő szavakkal tudjuk leírni: szakmaiatlanság, koncepciótlanság, káosz, dilettantizmus, kapkodás - ez jellemezte az önök nagy garral meghirdetett nemzetpolitikai fordulatát. Sajnos azt kell látnunk, hogy az elmúlt két évben szavakban nagyon ment a határon túli magyarság megmentése, szavakban nagyon ki tudtak állni az elszakított területeken élő magyarokért, de amikor tettekről, konkrét cselekvésről, megnyilvánuló anyagi támogatásról vagy a jogsértettek érdekében való erkölcsi, diplomáciai kiállásról volt szó, akkor már messze nem mondható el, hogy önök ezt a területet valóban ennyire komolyan, ennyire kiemelten szeretnék kezelni.

Nézzük összességében akkor a számokat! Harmadik éve marad el az önök által nagy garral meghirdetett nemzetpolitikai fordulat, amit 2010-ben beharangoztak. Ennek a nemzetpolitikai fordulatnak a mi meglátásunk szerint alapvetően két részének kellene hogy legyen - ezzel kapcsolatban önök sem vitatkoztak túl sok velünk -, ezeket már az előbb említettem. Az egyik az anyagi támogatások növelése, és most ne is beszéljünk arról, hogy ez mennyire kellene hogy átlátható legyen és szakmailag kiosztott, egyelőre beszéljünk csak pusztán a források növeléséről. Ezzel kapcsolatban elmondható, kedves kormánypárti képviselőtársaim, hogy reálértéken számolva az idei költségvetés kevesebb pénzt nyújt a külhoni magyaroknak, mint a Bajnai-kormány nyújtott annak idején, ez a szomorú és szégyenteljes valóság, kedves kormánypárti képviselőtársaim - ez az egyik.

A nemzetpolitikai fordulathoz pedig hozzá kellene tartoznia annak, hogy az elszakított területeinken élő magyarságot ért jogsérelmekben, sérelmes ügyekben önök fellépnek; ezzel kapcsolatban semmi nem történt. Az elmúlt két évben nem tudom, hányszor kellett meghallgatnunk akár Martonyi miniszter úr, Németh Zsolt vagy Győri Enikő szónoklatát a jószomszédi viszonyról, a partnerségről, a stratégiai együttműködésről meg a párbeszéd fontosságáról, miközben minden területen nagy a baj, leginkább a Felvidéken egyébként: magyar embereket fosztanak meg a szlovák állampolgárságuktól, a lakcímüktől, a választójoguktól, az egészségbiztosítási ellátásuktól, és önök ilyenkor Duna-stratégiáról meg közép-európai együttműködésről beszélnek.

A hét végén, illetve pontosabban a tegnapi napon volt a nemzeti összetartozás bizottságának kihelyezett ülése Felvidéken, Szlovákiában - nagyon sérti ez a kifejezés egyébként a szlovák barátainkat, ahogy önök szoktak egyébként szintén gyalázatos módon fogalmazni. Szeretném jelezni, utánanéztem egyébként - egy mellékvágást hadd tegyek - munkatársaimmal, hogy sem a román, sem a szlovák diplomácia soha nem szokta ezt a kifejezést használni, hogy "magyar barátaink", mindig magyar partnerekről beszélnek. Ez a szervilis hozzáállás csak a magyar külügyre jellemző, hogy állandóan szlovák barátainkról kell beszélni.

Nos, ezek a szlovák barátaink annyira értékelik a magyar külügy lakáj hozzáállását és az együttműködés fontosságának a hangsúlyozását, hogy ahogy valami olyan dolog történik, ami nekik nem tetszik, akkor a legélesebben reagálnak rá. Akkor, amikor magyar emberektől állampolgárságot vonnak meg Felvidéken, önök az eddig tapasztalt biztató együttműködés folytatásáról tudnak beszélni; amikor a magyar parlamentnek az illetékes bizottsága ellátogat a felvidéki magyarokhoz, hogy találkozzon a vezetőikkel, akkor a szlovákok eziránti felháborodásukból még véletlenül se ilyen kifejezéseket használnak, hanem határozottan visszautasítják azt, hogy a magyar parlament oda elmenjen, és világosan megfogalmazzák sérelmeiket a mi irányunkba. Ez lehet, hogy elviekben persze nem feltétlenül a költségvetéshez tartozik, de alapvetően a nemzetpolitikai fordulatról beszélve vagy a nemzetpolitikai fordulat hiányáról beszélve ezekről a kérdésekről is szót kell ejtenünk.

Nézzük át a számokat, kedves képviselőtársaim! Összességében elmondható, hogy a különböző költségvetési sorok egyesítését és a nemzetpolitikai feladatoknak az egy helyre rendelését ebben a költségvetésben sem sikerült megoldani, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban továbbra is százmillió forintok vannak külhoni magyar célokra, például van határon túli oktatási feladatok támogatása, valamint határon túli kulturális feladatok támogatása. A hétfői bizottsági ülésen Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár azt mondta, hogy azért, mert ezekből a keretösszegekből olyan célokat támogatnak, mint például a pedagógus-továbbképzés vagy a szakmai szervezetek támogatása.

Na most, van egy Bethlen Gábor Alapunk, amelyben már vannak nemzeti jelentőségű intézmények, amelyekben vannak szakmai szervezetek, ezen kívül ott vannak a Nemzeti Együttműködési Alapnak a pályázati forrásai, amelyekből szintén lehet szakmai szervezeteket támogatni. Ehhez képest a KIM-ben még benne hagynak önök egy 670 millió forintos keretet, aminek az a magyarázata, hogy szakmai szervezeteket lehet belőle támogatni. Na most, amikor a Bethlen Gábor Alapot két évvel ezelőtt létrehozták, akkor többek között azért hozták létre, vagy legalábbis az volt Semjén miniszter úr expozéjában, hogy erre azért van szükség, hogy a nemzetpolitikai célú támogatásokat egy helyen, jól strukturálva, átláthatóan lehessen elkölteni. Tehát az átláthatóság ebből a szempontból sem valósul meg.

Ennél nagyobb baj az átláthatósággal például az, hogy a támogatás nyilvántartási rendszere egyébként a Bethlen Gábor Alap honlapján több hónapja nem érhető el, tehát az a támogatás-nyilvántartási rendszer, ahol nyomon követhetőek lennének a pályázatok. Ma kaptam meg Semjén miniszterelnök-helyettes úrtól a beadott írásbeli kérdésemre a válaszomat, ahol ezt kifogásoltam, hogy ez hónapok óta miért nem elérhető, és a választ azzal nyitja a miniszterelnök-helyettes úr, hogy még ő kéri ki magának, hogy én átláthatatlansággal vádolom a Bethlen Gábor Alapot.

A számokról összességében annyit lehet elmondani - most a Bethlen Gábor Alapon túl lévő olyan költségvetési sorokról beszélek, amelyek nemzetpolitikai célokra fordítódnának -, hogy itt eleve szinte minden soron elvonás van. Tehát a nagy nemzetpolitikai fordulat jegyében a kormány nemhogy nem növeli, nemhogy nem legalább reálértéken tartja, hanem még nominálértéken is csökkenti a nemzetpolitikai célokra fordított támogatások összegét. Ez azt jelenti, képviselőtársaim, hogy reálértéken számolva több száz millió forintos elvonás sújtja azt a területet, amelyet önök szeretnek kiemelni, és pozitív példaként kommunikálni, hogy ez milyen kiemelten fontos az önök számára, és természetesen ezzel a határon túl mindenhol kampányolni.

Nemzetpolitikai tevékenység támogatása mínusz 30 millió, határon átnyúló vidékfejlesztési feladatok támogatása mínusz 5 millió, oktatási feladatok mínusz 24 millió, kulturális feladatok mínusz 2 millió, határon túli magyar felsőoktatási intézmények támogatása mínusz 50 millió, képviselőtársaim, tehát összességében kapásból itt mínusz 111 millió forintról beszélünk.

No, nézzük akkor a nagy kedvencünket, a Bethlen Gábor Alapot! A Bethlen Gábor Alap fillérre pontosan ugyanannyi pénzt fog kapni, mint tavaly; innentől kezdve nyilván inflációval számolt reálérték-csökkenésről kell beszélünk a nagy nemzetpolitikai fordulat harmadik évében.

(16.40)

Répás Zsuzsanna államtitkár asszony benn volt a bizottsági ülésen, meg volt zavarodva, mint Ádám anyák napján, és próbálta kimagyarázni azt, hogy önök miért adnak mégis ugyanannyi pénzt erre a területre, mint tavaly. Hát nem igazán sikerült még a kormánypárti képviselőket sem meggyőzni.

Nos, tehát a Bethlen Gábor Alap, amelyet a működés és az egységesség jegyében hoztak létre annak idején. Ezzel kapcsolatban érdemes elmondani, a Bethlen Gábor Alap a teljes fennállása alatt nagyjából egyetlenegy határidőt sem tudott betartani, egyetlenegy pályázatot nem bírtak időben kiírni, ha kiírták őket, akkor egyetlenegyet nem bírtak időben elbírálni, ha elbírálták őket, akkor egyetlenegyet nem bírtak időben folyósítani. Bürokratikus, fölösleges macerának teszik ki a külhoni magyar pályázókat, olyan igazolásoknak a beszerzését követelve tőlük adott esetben, ami az adott országban nem is létezik. Arra képtelenek voltak, hogy egy nemzetközi jogásszal vagy valakivel megnézessék, hogy ha a pályázatokhoz igazolásokat kérnek, az mondjuk, a környező országokban beszerezhető-e. Az elmúlt hónapokban azt tapasztalta számos külhoni magyar szervezet, hogy fölöslegesen packáztak, kekeckedtek velük, nem fizették ki a támogatásokat, leginkább azért nem, mert nem volt az alapban pénz, úgyhogy kivettek egypár pályázatot, ahonnan vissza lehetett a forrásokat tartani. Ilyen megalázó procedúrának teszik ki a pályázókat.

A tegnapi bizottsági ülésen a Felvidéken egyébként számos civil szervezetnek a vezetője közül volt, aki igen éles hangon fogalmazott meg kritikát a kormány irányába az alap működése kapcsán.

Év elején a Jobbik megígérte azt, hogy át fogja vizsgálni az alap működését. Ezt a vizsgálatot meg is kezdtük, döbbenetes dolgokra derült fény már most egyébként, fölösleges kifizetésekre, pazarlásokra, erkölcsileg megkérdőjelezhető és talán még jogilag is megkérdőjelezhető szerződésekre, és egyéb kifizetésekre. Ezt a vizsgálatot folytatni fogjuk, annál is inkább, mert van rá időnk egyébként, képviselőtársaim... (A képviselő mikrofonja leesik.) Akkora lendületben vagyok itt, hogy a mikrofont is leverem magamról. Annál inkább lesz erre időnk, képviselőtársaim, mert a Bethlen Gábor Alappal kapcsolatban a kormány és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr személyesen is törvényt sértett.

A Bethlen Gábor Alapról szóló törvényben az szerepel, hogy az alap működéséről a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes minden év április 30-áig beszámol a kormánynak - Semjén Zsolt ezt nem tette meg -, a kormány pedig május 30-áig ezt a beszámolót benyújtja az Országgyűlésnek. Ez a beszámoló egy héttel ezelőtt, közel egyhónapos késéssel került fel, és mint ahogy hallottam, a legutóbbi házbizottsági ülés döntése alapján be sem fog most kerülni az Országgyűlés elé, hanem ezt októberre vagy őszre fogják halasztani. Felháborítónak és minősíthetetlennek tartom ezt az eljárást, képviselőtársaim.

Az alapról egyébként elmondható az, hogy politikai szempontok domináltak a döntésekben a szakmai szempontok helyett. A működésről és a gazdálkodásról beszéltem. Ehhez képest most is 810 millió forint szerepel, amit az alap el szeretne működni, a 11,5 milliárdos költségvetéséből ez 7 százalék, ezt teljesen indokolatlannak tartjuk.

Ha a konkrét összegeket megnézzük az alapban, idén legalább már ki lett valamennyire bontva, tavaly egy 11,5 milliárdos tétel volt a költségvetésben összesen, semmi továbbit nem lehetett tudni erről, tehát ennyire átlátható, meg ennyire tiltakozzon Semjén Zsolt, amikor átláthatatlannak nevezem a Bethlen Gábor Alapot. Most legalább kibontották 3-4 fejezetre, ez szintén édes kevés. Gyorsan szaladjunk akkor rajta végig!

Itt van az oktatási-nevelési támogatások 4,8 milliárd forintja. Ez már eleve 720 millió forinttal kevesebb, mint amit erre a célra tavaly fordítottak, úgy egyébként, hogy a bizottsági ülésen jelen levő Haág Tibor főosztályvezető-helyettes elismerte azt, hogy a tavalyi évben a Bethlen Gábor Alap működésével kapcsolatban az alap kezelője, illetve a minisztérium már pluszigényekkel állt elő, mert a tavalyi források sem voltak elegendőek. Tehát ha tavaly nem volt elég 5,5 milliárd forint és plusz 340 milliót kellett erre átcsoportosítani, akkor hogyan lesz önök szerint 4,8 milliárd erre a célra idén elég? Nyilvánvalóan sehogy.

A másik nagy kedvencem a Határtalanul-program, a határon túli osztálykirándulások kérdése. Na, ez a másik nagy szimbolika, amivel önök szeretnek jönni, hogy itt aztán mekkora fordulat történt 2010 óta, ugyanis megszületett a határon túli osztálykirándulásokról szóló törvény. Most azt hagyjuk, hogy itt a mi javaslatunkat vették el ezzel kapcsolatban. 2010-ben arról volt szó, hogy ezt a programot 2014-re úgy fogják kifuttatni, hogy minden évfolyam, az egy adott évfolyam évente elmehessen osztálykirándulni. Ehhez képest ezt az összeget se tavaly, se idén nem emelték, most 465 millió forint van ezen a soron. Ez azt jelenti, hogy amit önök mondtak, ahhoz képest továbbra is 13-14 ezer gyermek utazhat, és nem százezer, mint amennyi egy évfolyamon van. Megértem, persze, képviselőtársaim, hogy nincsen pénz, meg válság van, meg konvergencia van, meg IMF van meg mit tudom én, csak akkor nem kellene felelőtlenül ígérgetni. Ha meg felelőtlenül ígérgetnek, akkor meg legalább ne ezt a programot tűzzék a zászlajukra, mint a nemzetpolitikai fordulat egyik nagy szimbólumát.

A Magyarság Háza programjainak támogatása 216 millió forintért. Nos, kiváló programok vannak a Magyarság Házában, ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy például a csángókról szóló konferenciát 12 millió forintért kellene megcsinálni. Egy darab kettőnapos konferenciáról van szó, ahova egyébként mellesleg nem hívják meg a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének az elnökét, csak azért nem, mert nem azt választották meg az egyesület közgyűlésén, akit a Fidesz szeretett volna, hanem mást. Így szerveznek egy konferenciát 12 millióért, ahova az érintett vezetőket pedig nem hívják meg.

A csángókról, a csángóprogramról még egyébként ennyit: a tavalyi évben szétverték a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által működtetett oktatási programot, a 70 millió forintot, ami erre a programra volt, ezt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségnek adták oda, ugyanakkor azzal nem számoltak, hogy ennek az oktatási programnak a teljes finanszírozása 140 millió forintba kerül, és a hiányzó 70 millió forintot a szövetség tagjai és munkatársai izzadságos munkával szedték össze. Ezt a pénzt, ezt a 70 milliót a pedagógusszövetség infrastruktúra, szakértelem és hálózat híján nem lesz képes összeszedni, innentől kezdve az egész program veszélybe kerül; ha több ezer moldvai magyar gyermeknek a magyar oktatása meg fog szűnni, az kizárólag az önök felelőtlen nemzetpolitikájának lesz köszönhető. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Nincsen több időm, nagyon sajnálom, egy mondatot legyen szabad még. És emellett egyébként még nemcsak a határon túli, hanem a Magyarországon működő civil szervezetek támogatása is jelentősen csökken, hiszen sem a Wekerle Alap, sem a Nemzeti Együttműködési Alap nemhogy nem kap pluszforrásokat, hanem elvonásokkal sújtják a területet.

ELNÖK: Képviselő úr, van még lehetősége majd a televíziós időn kívül.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Csak jelzem, hogy lesz lehetősége újabb felszólalásra, csak a televíziós adásidőn belül járt le az idő.

Most megadom a szót Bodó Imrének, a Fidesz képviselőjének.

BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vita mindig nagyon sarkalatos kérdése a tisztelt Háznak, és mivel már háromnegyed ötnél tartunk a délutáni órákban, ezért egész nap figyelve a vita hevét és folyamát, érdekes konklúziókat lehet levonni.

Ha megengedik, mielőtt a saját gondolataimat a tisztelt Házzal megosztanám, szeretnék néhány gondolattal a napközben elhangzottakra visszareagálni, és elsősorban - és nem személyeskedve, ezért nevet nem is szívesen említenék meg - az előző kormány jelen levő tagjainak szeretném címezni mondandómat. Ugyanis felszólalásaikban igen hevesen, lendületesen támadták ezt a költségvetést. Csak egyet felejtenek el, tisztelt szocialista képviselőtársaink, hogy 2002-ben a kormányváltáskor Magyarországnak 8200 milliárd forint adósságállománya volt, ma pedig 22 ezer milliárd, pontosabban, hogy nagyon pontosak legyünk, a kormányváltáskor, 2010-ben 22 ezer milliárd volt, mert azóta csökkent ez az államadósság. (Gőgös Zoltán: Nem csökkent.)

És ha a kettőből vonunk egy egyenleget, akkor, tisztelt szocialista képviselőtársaim, az jön ki ebből a helyzetből, hogy sikerült 8 év kormányzása alatt 14 ezer milliárddal növelni Magyarország államadósságát. (Babák Mihály: Hol a pénz? Mire költötték?) No, ha ebből indulunk ki, akkor önöknek, amikor felszólalnak, különösen a televízió nyilvánossága előtt, akkor szerintem először úgy kellene kezdeniük a mondatot: tisztelt magyar lakosság, tisztelt magyar választópolgárok, mi eladósítottuk önöket az elmúlt 8 évben (Babák Mihály: Ezt nyögjük most.), és ma, ami probléma adódik ebben az országban, annak elsősorban a felelősségét magunkra vállaljuk, és hozzátesszük ezután a megoldási gondolatainkat. (Simon Gábor: Ilyen két év után felesleges nyolcévezni.)

No, de hogy még szigorúbb legyek, tisztelt Simon Gábor, ha már értem, hogy magára vette, mert ön volt például az egyik olyan fölszólaló, aki egész lendületes volt, és mégiscsak az MSZP választmányának volt hosszú évekig a vezetője. (Tukacs István: És milyen jó! - Simon Gábor: Nagyon kedves vagy!) Medgyessy Péter miniszterelnökük bizottsági meghallgatáson azt mondta, hogy ő nem vett föl hitelt. Noha elhisszük neki, és higgyük el, higgyük el Medgyessy Péternek, hogy ő ezt nem tette, akkor nem is 8 év az a 8 év, tisztelt szocialista képviselőtársaink, hanem 6. Hat év alatt sikerült önöknek ezt az országot beletaszítani a mélységbe (Simon Gábor: Ennek mi köze a költségvetéshez? A mostani költségvetésről beszélj! Arról nincs mit mondanod?), és most pedig felállnak, és elmondják, hogy hogyan és miként kellene megoldani azt a problémát, amit önök ennek az országnak összelapátoltak.

Még egy apró szösszenetet, ha megengednek (Simon Gábor: A 8 évet be lehet fejezni.), ezt is önök elég sűrűn előveszik, az önkormányzati finanszírozást.

(16.50)

ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, meg kell mondanom, hogy a duett nem parlamenti műfaj. Megértem, hogy nehéz helyzet, ha már lejárt a felszólalási idő, de ezt a harmadik felszólalásnál akartam csak jelezni, eddig nem, úgyhogy kérem megértését, és hadd mondja el a képviselő úr nyugodtan.

BODÓ IMRE (Fidesz): Elnök úr, nagyon szépen köszönöm a segítségét. Köszönöm szépen. (Simon Gábor: Rá is szorultál!) Simon Gáborral kialakul most már egy kellemes vita, nincs ezzel semmi probléma.

Szeretnék még az önkormányzatokról is szólni néhány szót, mint az utóbbi közel húsz év egyik önkormányzati vezetője. Önök elég szépen ostorozzák az önkormányzati finanszírozást, amelyben szintén ugyanúgy tévúton járnak, és csúsztatnak, mint az előbb említett államadósság kérdésében, mert a feladatfinanszírozás és a normatív finanszírozás között óriási különbségek vannak. Szeretném arra felhívni a figyelmüket, hogy önök a kormányzásuk alatt azt a módszert követték, hogy a feladatokat előszeretettel letelepítették az önkormányzatoknak, finanszírozást meg nem tettek hozzá. Ezzel gyakorlatilag a magyar önkormányzati rendszert belesodorták egy végtelen nagy adósságcsapdába, mert nyilván az önkormányzati vezetők - megoldva, vagy a rájuk testált feladatot megpróbálva megoldani - ezért hitelekhez fordultak. Ezért lehet az például, hogy Szeged város önkormányzata 5000 milliárd forint adóssággal 2002-ben, mára 35 ezer milliárd forint adóssággal szembesül.

Tehát gyakorlatilag kezelhetetlen állapotokat hoztak létre az önök által támogatott normatív finanszírozással. Én azt gondolom, hogy a feladatfinanszírozás, amely világosan leírja az önkormányzatok részére, hogy mely feladatokat kell ellátni, ehhez hozzárendeli a szükséges pénzeszközt, mert feladatfinanszírozáshoz jár a pénzeszköz, akkor azt hiszem, hogy a felelőtlen kormányzást, illetve a felelőtlen önkormányzati vezetést rögtön lehet egy helyes irányba terelni. Elnézésüket kérem, hogy ennyi kitérőt tettem, és engedjék meg, hogy azzal is foglalkozzak, amivel igyekeztem felkészülni, ez pedig a költségvetés mostani sorai.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A pénzügyi stabilitás napjaink egyik legfontosabb és legtöbbet elemzett kérdésköre. Az elemzések már a '90-es években kulcsfontosságúvá váltak a nemzetközi pénzügyi világ teljes vertikumában. Ezt megerősítette a 2007-től bekövetkező pénzügyi és gazdasági válság. A felmerült igény alapján a szakértők már a mindenkori állapotnak megfelelő képpel rendelkeznek az ország jelen pénzügyi helyzetéről. Az elmúlt években, tisztelt képviselőtársaim, egyre inkább kiéleződött a gazdasági stabilitásra való igény, az európai országokban megjelenő gazdasági visszaesés ellenére is hazánk csökkentette az államadósság mértékét. Nem növelte, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hanem csökkentette (Gőgös Zoltán: De milyen áron!), nem hiteleket vett föl, hanem gazdálkodott, és ezen úton kívánunk a továbbiakban is maradni, amelyet tükröz a 2013. évi költségvetési tervezet benyújtása.

A reálgazdaság növekedése mellett az államháztartás egyensúlya megmarad. Itt is szeretnék egy gondolatot a beszédemből most kiragadni: az államháztartás hiánya a kormányváltáskor megközelítette a 8 százalékot; 1 százalék 100 milliárd forintnak felel meg. Ha ezekből a számokból indulunk ki, és az általam már előbb említett hitel drasztikus megemeléséből, az államháztartási hitel drasztikus megemeléséből, akkor azt gondolom, hogy az elmúlt két év pénzügyi szempontból sikeresnek mondható. Természetesen nem zökkenőmentes, de nem azt az irányt követtük, és követjük a jövőben sem, amit önök ennek az országnak kiszabtak, nem a hitelfelvétel irányába megyünk, és nem az államháztartás hiányának a növekedését szorgalmazzuk, hanem a 3 százalék alatt tartását, amely egyébként 2-2,5 százalékban meg is valósult, illetve meg is fog valósulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány gazdaságpolitikai célja a hosszú távú gazdaságnövekedés megalapozása, amelyet nemcsak a költségvetés sarokszámai alapoznak meg, hanem az erre irányuló különféle előírások és törvénymódosítások is. A világgazdasági körülmények továbbra is kedvezőtlen környezetet teremtenek, ám mégis pénzügyi és gazdasági stabilizációt tudott végrehajtani az ország. A 2013-as költségvetési törvényjavaslat a kitűzött gazdasági és költségvetési célokat szem előtt tartja. Megfogalmazódik benne az az igény, hogy az adósságállomány csökkenjen, a foglalkoztatási ráta emelkedjen, valamint hogy az egyensúly elve érvényesüljön.

Tisztelt Ház! A 2013-as költségvetés az elmúlt évekre épül, és lendületesen segíti az elhelyezkedést, illetve az új munkába állást. A tervezet lehetőséget nyújt a hazai vállalkozások munkahelymegtartására, ezenfelül a 2012-es sarokszámokhoz viszonyítva több munkanélküli vehet részt közmunkaprogramokban, amely sokak számára sajnos az egyetlen lehetőség a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre, illetve beilleszkedésre. A költségvetés hangsúlyt fektet arra is, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kedvező családtámogatási rendszer és kisvállalkozások támogatási rendszere megmaradjon, és inkább bővüljön, mint szűküljön. Már a 2012-es költségvetés és gazdasági irányelvek meghatározásakor is az volt a fő cél, hogy a gazdasági válság hatásait el tudjuk kerülni, mérsékelni tudjuk. Ennek érdekében csökkentettük az állam adósságának mértékét, és a 2013-as évben is, jelentjük, csökkenteni fogjuk. Ezen megalapozott tendencia alapján a 2013. év nagy reménységgel kecsegtet, célunk, hogy dinamikus fejlődésnek induljon a gazdaság.

Mindezeket összevetve, tisztelt képviselőtársaim, a 2013-as költségvetés megalapozott, kiemelt figyelmet fordít a gazdasági növekedésre, valamint az államadósság állományának csökkentésére.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a sarokszámokat nézzük, és a benyújtott költségvetést figyeljük, és az általam bevezetőként elmondott, az elmúlt 8 év pénzügyi kritikáit összerakjuk, akkor a 2013-as költségvetés támogatásra érdemes. Természetesen azért van vita, és azért van parlamenti ülésnap, hogy pró és kontra mindenki elmondhassa az érveit, de lényegét tekintve ezek a sarokszámok megalapozottak, lényegét tekintve a benyújtott költségvetés biztosítja, biztosítani fogja Magyarország gazdasági felépülését, és mindaz, amit az elmúlt 8 évben önök, tisztelt szocialista képviselőtársaim teherként raktak erre az országra, vélhetően az elkövetkezendő években majd csak rossz emlékként lebeg mindenki előtt.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Gőgös Zoltánnak, az MSZP képviselőjének.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, a szót, elnök úr. Bodó Imrének szeretném mondani, hogy nem azzal van a baj, amit önökkel felolvastatnak, hanem azzal, hogy el is hiszik. (Derültség az MSZP soraiban.) Ezt azért mondom, mert úgy, hogy eltapsoltak hülyeségre 3000 milliárdot, így is nőtt az államadósság. Ezt végigvezethetnénk, majd a tévéműsor után még biztos lesz rá módunk.

Balogh Józsefnek szeretném még elmondani, de nincs itt, elment, mert itt agyondicsérte a tanyás programot, hogy itt mindenki szereti a Fidesz-kormányt. Én akartam neki javasolni, hogy menjen már Kaskantyúra, hogy mennyire szereti az a család, akitől most vették el, 20 év után a bérelt földjét. Tudják, ez ugyanolyan átverés, meg olyan trükk ez a másfél milliárd, amit most erre a VM szánt, mint az egész földbérlet, haverok, buli, Fanta, vagy ahogy mi mondtuk régen, kannás bor. Ez az egésznek a baja, hogy maguk mindent elhisznek. 750 milliárdos VM-fejezetről beszélnek, ami 610 - majd lesz még módom kifejteni még egyszer, hogy ez miért ennyi -, de legalább ne higgyék el, ugyanis a mellékletet is meg kell nézni a költségvetésben, nem csak azt a fő számot, amit a minisztériumi kommunikátorok önnek leírtak. Ez egy totális átverés!

Az osztatlan közös tulajdon sikertörténet, 3 milliárdot szánnak rá. 351 ezer igénylő van, kedves barátaim, kedves képviselőtársaim, ez minimum 15 milliárd forintot jelent, ha ezt valóban ki akarják valóban mérni. Kinek fogják kimérni? Haverok, buli, Fanta, ahogy mondtam az előbb, ugyanis 3 milliárdból nem lehet megcsinálni. Amikor azt mondjuk, hogy ez tök fölösleges pénzkidobás, akkor erre az a válasz, hogy mi nem akarjuk. Dehogynem, csak akkor oda kellett volna tenni a pénzt, nemcsak meghülyíteni, mondjuk, 350 ezer embert, hogy adja be az igénylést, járjon utána, utazzon, mert az illetékes földhivatalhoz kellett mindent beadni.

Hegybírók: kaptak ezer feladatot, most fogadjuk el majd a bortörvényt, amivel semmi baj. Mit csináltak? Levették 30 millióval a költségvetésüket. Oda még 150 legalább kellene. Ezt persze most mindenki megígérte, ahogy tavaly is az erdészeknek, hogy visszaadják azt a pénzt, amit elvettek. Így erre az évre csak 250 milliót hagytak nekik, a magánerdős gazdálkodóknak, és tudják, hogy most mennyit kaptak? Semennyit, nullát. Ez a legegyszerűbb, innentől kezdve nem kell vele foglalkozni, nincsen vele tovább gond.

Szóba került itt a határon túli magyarok támogatása. Tisztelt Képviselőtársaim! 60 millió forintot szánt a minisztérium - piti összeg egy 700 milliárdos költségvetésben - korábban, a mi időnkben. Tudják, hogy ez most mennyi? 15.

(17.00)

Akkor inkább vegyék el az összeset, és ne hozzák őket olyan helyzetbe, hogy kevesebbet adnak nekik, mint amennyit Kövér László eltapsolt egy hét alatt Erdélyben. Én azt gondolom, ezeket kellene megnézni, mielőtt nagyon nagy magyar tudattal itt kiállnak, azután védik a védhetetlent.

Állattartók, sikerpropaganda: 7 milliárdos mínusz van a költségvetésben, 5 milliárd zárolás meg 2 milliárdos elvonás. Akkor miről beszélnek? Azt mondják, lesz 5 millió sertés, ahhoz nyilván 3 millióval több kell, mint most. Tudják, erre mennyi pénzt szántak? 2,5 milliárdot. Ez mit jelent? 850 forint/darab! Ki fog ezért disznót tartani, emberek? Legalább ne mondják, inkább hallgassanak, mint az a bizonyos a fűben! Mert ez egy vicc, amit csinálnak, ez egy teljes átverés.

De a legnagyobb átverés az a 750 milliárd. Tudják, ez mit jelent? Azért, hogy azt elmondathassák a képviselőikkel, idén decemberben nem fognak uniós támogatást fizetni, ugyanis a két év támogatása jelenik meg abban a költségvetésben, márpedig ez máshogy nem lehet, mint az, hogy a 2012-est is 2013-ban fogják kifizetni. No, hát így könnyű 750 milliárdos költségvetést csinálni az agráriumban!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra megadom a szót Babák Mihálynak, a Fidesz képviselőjének.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): (Gőgös Zoltán: Ehhez nem értesz!) Mélyen tisztelt Elnök Úr! De ahhoz igen, tisztelt Gőgös képviselőtársam, hogy egy picit lejjebb kellene venni a dologgal, ne legyen annyira gőgös! Megmondom, miért, merthogy a rendszerváltás után az a 12 év, amikor kormányoztak, önök sohasem tudtak költségvetési egyensúlyt tartani, mindig eladósították az országot, úgyhogy kérem, legyen önkritikájuk! Kérjenek az országtól bocsánatot, elnézést, hogy egyáltalán voltak, és ha lehet, akkor keveset beszéljenek, mert maguktól származik minden rossz ebben az országban, ami keletkezett a 22 évben! (Taps a kormánypártok soraiban. - Gőgös Zoltán: Ülj le!) Ebből a kátyúból, a gödör széléről, a szakadék széléről kell - és mondhatnék más jelzőt is - visszarángatni ezt az országot.

Tudja, nagy a nyomor vidéken, Békésben is, és nagyon sokat köszönhetnek - idézőjelben - a parasztemberek, az iparosok és egyáltalán mindenki annak, amiben önök tönkretették ezt az országot. (Zaj, közbekiáltások az MSZP soraiban.) Ne felejtse el, nincs itt önök közül Suchmann úr, az elektromos szektor privatizálása, amikor eladták a fejünk felől a gázközművagyont és sok-sok minden mást. Azt mondták, ebből jobban leszünk, és csökkentik az államadósságot. Minden hazugság volt! Önöknek a létük hazugság, tetszik érteni?! Hazugság! Önök a saját dolgaikat, hibáikat, ahogyan a miniszterelnök úr is mondta, ez az önök betáplált, bekódolt tulajdonsága, mindig másokra maszatolják. (Gőgös Zoltán: Ezt csinálod!) Önök felelősek, és vállalják ezt a felelősséget, és kérjenek bocsánatot az országtól, mert önök tehetnek azért, hogy itt vagyunk, és itt állunk! (Taps a kormánypártok soraiban. - Simon Gábor: A KISZ-titkárok kérjenek bocsánatot!)

Köszönöm.

ELNÖK: 3 perc, 33 másodperc televíziós idő még rendelkezésre áll az esetleges ellenvélemény házszabályszerű és a külvilágnak is szóló megfogalmazására. Ezt információként közöltem.

Most megadom a szót Bartos Mónikának, a Fidesz képviselőjének.

BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a fenntartható fejlődés bizottságának vagyok a tagja, így nem csoda, de talán el is várható, hogy a fenntarthatóság szempontjai szerint olvassam, mérjem az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Még igen közel vagyunk a "Rio + 20" konferenciához, még nincs egy hete, hogy befejeződött, így talán másoknak sem idegen ez a szemlélet, ez a megközelítés. Azonban egy dolgot le kell szögeznünk: a fenntarthatóság nem egyenlő a környezetvédelemmel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy bizottságunk neve is megváltozott ebben a ciklusban, és nem környezetvédelmi, hanem fenntartható fejlődés néven működik. Tovább erősíti ezt az állítást, hogy a bizottságunk egyik kerekasztalát fenntarthatóságra nevelési kerekasztalnak hívják.

Miért mondom ezt? Azért, mert a fenntarthatósághoz sokkal több kell, mint egyszerű környezetvédelem, ezért ha a fenntarthatóság érvényesülését akarjuk vizsgálni az előttünk fekvő törvényjavaslatban, nem szabad, sőt, nem helyes csak a környezetvédelemmel, a természetvédelemmel kapcsolatos számokat, összegeket vizsgálni. Többször hangsúlyoztam e gyönyörű épület, nemzetünk Házának falai között, hogy fenntartható jövőt csak fenntartható társadalmakkal lehet építeni. Azért hangsúlyoztam, mert ez a színtiszta meggyőződésem, hiszen gazdasági, társadalmi és környezeti problémáink jó részének kiváltója, okozója és elszenvedője is az ember, és megoldása is csak az ember lehet. Nekünk kell leküzdenünk a nehézségeket, ehhez viszont elhatározásra, akaratra, összefogásra, cselekvőképes tudásra, egészséges, megoldást kereső gondolkodásra és hitre van szükség. Mindaddig, amíg társadalmunk nagy része erre nem képes, nem fogjuk tudni megoldani a problémáinkat, mert a fenntarthatóság közös ügyünk, mindannyiunké. De cselekvőképes tudással, egészséges, megoldást kereső gondolkodással és hittel rendelkező, a feladatok és a kihívások leküzdésére képes társadalom nem születik önmagától, ahhoz egészséges, versenyképes tudással rendelkező, jövőt építeni akaró emberekre van szükség.

Ezért igenis a fenntarthatóságot szolgálja a kormány, amikor a 2010-ben duplájára emelt sporttámogatást a jövőben is biztosítja, vagy amikor fedezetet nyújt a mindennapos testnevelés több lépcsőben történő bevezetéséhez, vagy amikor a diák- és szabadidősport támogatásával lehetőséget teremt arra, hogy az önmagukért és az egészségükért felelősséget vállalók élni tudjanak a mozgás örömet jelentő és egészségmegtartó erejével. A fenntarthatóságot, az egészséges társadalmat szolgálja a kormány akkor is, amikor kiemeli a másodlagos élelmiszer-ellenőrzés fontosságát, abból a célból, hogy kiszorítsa az ország területéről a silány minőségű élelmiszereket, és megvédje a magyar piacot, a termelőket és a fogyasztókat ezek káros, egészségromboló hatásától.

A fiatalok jelentik a jövőt, és az ő jó döntéseik is nagyban szolgálják majd a hatékony megoldásokat, a fenntartható jövő biztosítását. A kormány az ő egészséges fejlődésüket segíti, amikor az idei 1,2 milliárd forint helyett jövőre 1,5 milliárd forintot szán az "Igyál tejet" programra és az "Iskolagyümölcs" program lehetőségét a duplájára, 511 millió forintról több mint 1,2 milliárd forintra bővíti. Az egészséges, fenntartható társadalom kialakítását szolgálja a népegészségügyi termékadó bevezetése és a dohányzással szembeni zéró tolerancia is.

Akkor tudunk valamiért küzdeni, ha azt a magunkénak érezzük. Igaz ez hazánkra, kisebb pátriánkra, a környezetünkre is. Ha van olyan közösség, amelyik a magáénak, sajátjának érzi azt a vidéket, ahol él, és amelyik tesz is annak megtartásáért, akkor a tanyán élők közössége ilyen. Ezért is örülök, és a fenntarthatóság szempontjából is jelentősnek tartom, hogy a kormány harmadik éve költségvetési soron szerepelteti a tanyafejlesztési programot, amelyre a következő évben 1,44 milliárd forintot szán.

A fenntarthatósági, gazdasági, társadalmi, környezeti problémáinkat akkor tudjuk megoldani, ha változtatunk gondolkodásmódunkon, szemléletünkön. A fogyasztói társadalom sok buktatót rejt, és sok áligazsággal megtéveszt bennünket. Az egyik ilyen a kényelem, a jólét és a takarékosság közötti nem létező ellentét hangsúlyozása. Egyáltalán nem élünk attól rosszabbul, ha azokat a dolgokat, természeti erőforrásainkat, amelyekre nincsen szükségünk, nem pazaroljuk, nem dobjuk ki feleslegesen. Ezt a kormány nagyon jól felismerte akkor, amikor hangsúlyt helyez az energiahatékonyság, az energiatakarékosság, az energiaracionalizálás fontosságára. Ehhez forrást is társít, például 1 milliárd forint értékben nyújtható támogatás a lakóingatlanokon vagy középületeken elvégzett, energiahatékonyságot növelő beruházásokra. Sokáig folytathatnám a sort, de néhány perc csak néhány gondolatra elegendő, lesz még módunk beszélgetni ezekről.

De a gondolatsorom elején úgy kezdtem, hogy fenntartható jövőt csak fenntartható társadalmakkal lehet építeni, feltéve, ha van társadalom. Most itt arról váltunk szót, hogy mennyire jó, megalapozott a költségvetés, mennyire jó a kormány gazdaságpolitikája. Számokkal akarunk cáfolni vagy alátámasztani valamit.

Végezetül én is hadd emeljek ki egy számot: az első negyedévben 5 százalékkal, áprilisra lebontva pedig 10 százalékkal nőtt Magyarországon a születések száma az előző évhez képest. Ez a szám szerintem mindennél többet mond, és mindennél jobban bizonyítja, hogy a kormány egy olyan úton indult el, amely építi a jövőt, a jövőt, a fenntartható jövőt szolgálja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(17.10)

ELNÖK: Tájékoztatom a tisztelt képviselőtársakat, hogy a televízióadás-időre biztosított időkereten túljutottunk. Amint látják, most már az informatikus munkatársak azt az időkeretet tették föl, ami a nap további vitájára rendelkezésre áll.

Most három kétperces reagálás következik. Elsőként megadom a szót Turi-Kovács Bélának, a Fidesz képviselőjének.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Örömmel hallottam, hogy a fenntartható fejlődés végre mégiscsak előkerült a Házban, és olyan méltatást hallottunk itt képviselőtársunktól, amire szükség volt. Ugyanakkor hadd mondjam el, hogy a költségvetésen belül én eléggé fájlalom, hogy bizony nagyon-nagyon nehéz kiolvasni azt, hogy mi az, ami környezetvédelem, mi az, ami agrár, mi az, ami víz. Nagyon jó lenne, ha egy költségvetés végre úgy születne meg, amiből világosan és egyértelműen lehet látni azokat a célokat és irányokat, amelyekre a források felhasználhatók.

Én azok közé tartozom, aki támogatta és egyetértett azzal, hogy egy tárca alatt jelenjen meg a környezetvédelem és az agrár-vidékfejlesztés. De ennek csak akkor látom igazán értelmét, ha a vízügy is ott van. Akkor látom az értelmét, ha egységes, az egész vidékfejlesztést egyébként szolgálni képes rendszer tud kialakulni. Ez a költségvetés lehet egy kicsi lépés ebbe az irányba, és minden kicsi lépést meg kell becsülni, ami ebbe az irányba viszi a lehetőségeket. Meggyőződésem az is, hogy azok a számok és számadatok, amelyeket sokan kifogásoltak a bizottságban és azon kívül is, hogy elégséges-e a környezetvédelemre fordított összeg, azt kell mondanom, hogy lehet, hogy nem elégséges, de elégséges kell hogy legyen. Mert megvannak azok a források, amelyek az agráriumon belül, amelyek a vidékfejlesztésen belül, amelyek még a vízügyön belül szolgálni tudják ugyanezeket a célokat.

Azért kértem most röviden szót, mert az a meggyőződésem, hogy közös felelősségünk, hogy a környezetvédelem céljaira tudjuk fölhasználni, arra a célra is tudjuk felhasználni azokat az eszközöket, amelyek esetleg nem így vannak most nevesítve a költségvetésben. Megvan erre a lehetőségünk, csak a szándék, az szükséges. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő felszólaló szintén kétperces időkeretben Tukacs István, az MSZP képviselője.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A lezajlott parázs vita óta várom azt, hogy valamiféle reflexiója lesz a kormányoldalnak arra az új helyzetre, ami kialakult a mai délutánon. Lesz-e arra valamiféle reagálás, hogy a költségvetést beterjesztő miniszter ma délután elmondta, hogy ez a költségvetés már nem él? Lesz-e arra valamilyen reakció vagy legalább valami viszony, hogy a Matolcsy György által bejelentett új célokat és persze újabb elvonásokat önök kommentálják? Ilyen nincs. Ez azért furcsa számomra, mert tisztelettel adózom azon képviselőtársaim munkájának, akik hosszú és tartalmas beszédeket írnak meg egy valamikori költségvetésről, és azt fel is olvassák. De azért azt lássák be, képviselőtársaim, hogy teljes képtelenség az, ami most zajlik, mármint hogy tudják, hogy ez a költségvetés a növekedésszámot tekintve már nem él, hogy ennek a költségvetésnek az adózási oldala szinte teljesen át van írva, hogy ennek a költségvetésnek az alapcéljai megváltoztak, és még rosszabb helyzetbe került. És ehhez képest azt halljuk, hogy részleteiben gyakorlatilag minden rendben van.

Képviselőtársaim! Nincsen a dolog rendben. És miután önök itt nem hajlandók arra, hogy erre érdemben reagáljanak, bár vártam a hozzászólásokból erre legalább valamilyen halvány utalást, kénytelen vagyok újra szóba hozni, kénytelenek vagyunk újra szóba hozni azt, hogy mi történik itt a mai napon. Olyasmiről beszélünk, ami már gyakorlatilag nem létezik. Nem létezik a leírt papír, nem érvényes a benyújtott költségvetés; az a képtelen helyzet állt elő, hogy a benyújtó miniszter a házon kívül cáfolta, hogy ez a költségvetés létezne. Úgy gondolom, erről kellene igazándiból szót váltani, ha valóban érdemi munkát várnak el a Háztól és természetesen saját maguktól.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget.

ELNÖK: Megadom a szót Bodó Imrének, a Fidesz képviselőjének, két percben.

BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést kérek a gyors egymás utáni felszólalásért, de Gőgös államtitkár úr, az előző kormány mezőgazdasági államtitkára azokat a szavakat használta, hogy "haverok, buli, Fanta". Államtitkár úr, mi az előző ciklusban is megvitattunk néhány kérdést, akkor is voltak parázs vitáink. Én nagyon nagy tisztelettel szeretném az ön figyelmébe ajánlani, hogy az önök idejében a földbérleti díjak, például az én választókerületemben, a Szeged melletti falvakban néhány tíz forinttól néhány száz forintig terjedtek aranykoronánként. A bérleti díjak a mostani kormány idején 1250 forint/aranykorona értékben vannak. Ha ezt visszaszámoljuk, akkor, ha az ön szavával élek, hogy "haverok, buli, Fanta", akkor szerintem ezt igazából illő lett volna az előző ciklusokban elmondani, mondjuk, a pár tíz forintos vagy pár száz forintos bérleti díjakra. (Gőgös Zoltán: Mindjárt!)

Ami pedig, államtitkár úr - látom, hogy készül nagyon keményen -, ami pedig az állattartást illeti, mind a ketten tudjuk, vidéki emberek lévén, hogy az állattartás nem úgy működik, hogy varázspálcát veszünk elő, jönnek a malacok, és lesz állat. A földhasznosítás másik legfontosabb eleme az ár mellett az állattartáshoz kötött földbérleti szerződések megkötése.

Ami pedig Tukacs István képviselő urat illeti, azt mondja Tukacs István képviselő úr, hogy várja a válaszunkat a történtekre. Én elmondtam a fölszólalásomban, hogy mire várnám a válaszokat önöktől; mégiscsak a 22 ezer milliárd megtörtént, az mégiscsak 22 ezer milliárd, de valahogy az önök padsoraiban mélyen hallgatnak, és nem jönnek a válaszok.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Gőgös Zoltán, az MSZP képviselője reagál az elhangzottakra.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak azt szeretném reagálni, hogy az általunk alkalmazott licites bérbeadásnál, amiért nyilván felelősséget tudunk vállalni, hiszen én akkor voltam államtitkár, az egy aranykoronára jutó átlag bérleti díj 1450 forint volt, most 1250. Nem tudom, miért léptek vissza, mert ennyit minden gond nélkül lehetett a földekért kapni. A másik, hogy a bérleti jogért is fizetni kell. Most az, hogy még az Antall-kormány meg utána az első szocialista kormány idejében milyen földbérleti szerződéseket kötöttek, azt persze lehet az én szememre vetni nyilván, de ön is tudja, hogy akkor nekem még, mondjuk, pont teljesen normális munkahelyem volt, tehát semmi közöm ezekhez nem volt. És nagyon sokunknak semmi közünk nem volt.

A másik, hogy mi nem adtunk senki havernak 50 évre gyakorlatilag ingyen földet, mint amit önök a 12 állami gazdaságnál tettek. Hát sajnos a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy az szabályos volt; Horváth János képviselőtársam tudna erről beszélni, mert ő nyújtotta be azt a módosítót, amivel ezt lehetővé tették.

A másik: tudja, hogy ez az állattartási kötelezettség mit jelent? Azoknál a barátoknál, akiknél soha nem volt állat, és én most föl tudnám sorolni, de lehet, hogy még lesz erre módom itt a vitában, majd a mezei pockon meg a lótetűn kívül ezeken a földeken semmi nem lesz ám. Majd egyszerűen az egy évet kinyújtják három évre, megszerzik az európai uniós támogatási jogosultságot, utána élnek, mint Marci Hevesen úgy, hogy azokon a földeken egy darab állat nem lesz. Viszont bezárattak olyan telepet, ahol volt 250 darab tízezer literes fejőstehén. Na most, ha valaki erre a rendszerre nekem azt mondja, hogy rendben van, akkor rendben van. De ugyanígy igaz a tanyasi gazdálkodóra, amit az előbb említettem. Háromszáz birka mellett maradt legelő nélkül, legalábbis közvetlenül a hodály mellett, és még kihajtani se tud azért, mert három faluval odébb lévő barátnak oda kellett adni a földet. Csak azt nem tudjuk, például hol itat, mert ott a környéken semmilyen szabad vízfolyás nincs. Majd megkéri talán a vesztest, hogy engedje be a birkáit inni, ha nem akar még azért is fizetni, mert állatkínzást csinál.

Tehát nincs igazán mit visszalőniük ebben az ügyben. Egy biztos, hogy ez a módszer, amit most csinálnak, nem működik. Látjuk, Rogán már rábeszélte a barátját, hogy adja vissza, Szedlák Attila felesége is visszaadta, és lesz ám még ilyen, majd erről még beszélgetünk, úgy látom.

ELNÖK: Megadom a szót szintén kétperces időkeretben Pálffy Istvánnak, a KDNP képviselőjének. (Gőgös Zoltán és több fideszes képviselő hangosan vitatkoznak.)

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kis nyugalmat, nyugodtan megtárgyalhatják ezt a következő kétpercesek során.

Elnök Úr! Kedves Tukacs Képviselőtársam! Nem az ön kérdésére nehéz válaszolni, arra a legkönnyebb. A frakciószövetség kért, kapott, egyelőre itt tartunk. Megvizsgáljuk majd pontosan, hogy mik azok a számok, honnan jönnek elő, és hogyan lehet azt megalapozottan megteremteni. Nyugalom, lesz még erre idő, holnap is van vita, meg fogjuk ezt még holnap itt beszélni.

(17.20)

Amiért viszont alapvetően a kétperces hozzászólásra jelentkeztem, és örülök, hogy Szávay István képviselőtársam újra itt van, az a nehezebb kérdés. Az önére nehezebb válaszolni, ugyanis valóban magam is, és a KDNP-frakcióban a képviselőtársaim mélyen fájlaljuk, hogy pozícióromlás van ezen a területen, a külhoni magyarság és a nemzetpolitikai - mondjuk így - fordulat finanszírozása kapcsán, és az a 110 millió, amit ön említett, úgy van. Én még ehhez nyugodt szívvel hozzáteszem - én keresek önnek ilyen muníciót -, hogy a külföldi magyar emlékek megőrzése címén a Külügyminisztériumnál 5 millió forint van. Tegyünk érte, tegyünk együtt azért, hogy ez a szám növekedjen, hiszen 5 millió forint nem tétel.

Viszont, amint nem látott meg a költségvetésben, az a Kárpát Régió Üzleti Hálózat finanszírozása és felállítása. Ez egy tíz irodából létesítendő, a magyar közép- és kisvállalkozások külpiaci megjelenését biztosító forrás, a magyar-magyar gazdasági kapcsolatok támogatását jelenti. A nemzetpolitikai fordulatnak nemcsak a lelki, az emberi kapcsolati tényezője, dimenziója fontos, hanem a gazdasági kapcsolatok is, erre van a Kárpát Régió Üzleti Hálózat 340 milliós költségvetési támogatása.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kettőperces időkeretben Szávay István, a Jobbik képviselője reagál.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Kedves Pálffy képviselő úr, ha most lehet ebben a helyzetben azt mondani, örömmel hallgattam a felszólalását, de egy kicsit - hogy is mondjam? - kétszínűnek érzem ezt a szót, amit ön használt ebben az esetben, hogy tegyünk érte együtt. Tegyünk együtt, képviselő úr, akkor tényleg tegyünk együtt, csak ha ön azt mondja, hogy ezért az ügyért tenni kellene, akkor ezért lehetett volna tavaly meg tavaly előtt is tenni.

Képviselő úr, feltételezem, hogy azok között a kormánypárti képviselők között volt, akik a tavaly, illetve tavalyelőtt hasonló módon benyújtott módosító javaslatomat leszavazták. Ugyanis a tavalyi és a tavalyelőtti költségvetésben, pontosabban az ideiben és a tavalyiban is pontosan 5 millió forint volt a határon túli magyar emlékek megőrzésére, az idei és a tavalyi költségvetéshez is benyújtottam egy módosítót, hogy ezt emeljük fel 50 millióra, önök mind a kétszer leszavazták ezt. Ha most ön komolyan gondolja, Pálffy képviselő úr, hogy együtt tegyünk ezért, akkor itt van mellettem az a módosító javaslat, amit idén harmadszorra fogok beadni, hogy ez az összeg 5-ről 50 millió forintra növekedjen, akkor győzze meg a kormánypárti képviselőtársait, szavazzák meg ezt a módosító javaslatot, és akkor minden tiszteletem az öné és az ön itt előbb elmondott szavaié, ami arra vonatkozik, hogy ezért a célért tegyünk együtt.

Ha már itt vagyunk, fel van nekem írva egyébként ez a téma, örülök, hogy szóba hozta, csak nem fértem már bele az időkeretembe: ugye, azokat a kifejezéseket használtam az előző felszólalásom elején, hogy koncepciótlanság, kapkodás, dilettantizmus. Ebbe a költségvetésbe belekerült ez az 5 millió forint a határon túli magyar emlékek megőrzésénél. Ez a táblázat egy-két héttel ezelőtt lett ismert, megjelent ez az 5 millió forint, majd múlt hét végén Répás Zsuzsanna államtitkár asszony kiment Erdélybe, meglátogatott három templomot, rájött, hogy milyen fontos ez a téma, aztán ki is adott gyorsan egy MTI-nyilatkozatot, hogy milyen fontos a külhoni magyar emlékek megőrzése, kéne erre csinálni egy tárcák közötti alapot. Na, ez a komolytalanság, meg ez a koncepciótlanság, képviselőtársaim. Akkor ezt két héttel ezelőtt is ki lehetett volna találni, amikor a költségvetést benyújtották, és már akkor is lehetett volna nagyobb összeget előirányozni. Most ekkora összeg van. (Az elnök csenget.) Ha ekkora az összeg, akkor viszont ehhez kérjük szépen a megtisztelő támogatásukat.

Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kettőperces időkeretben Babák Mihálynak, a Fidesz képviselőjének.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Tukacs Képviselő Úr! Nem értem, mit nem ért. Megvallom őszintén, hogy nekünk volt alkalmunk tizenkét éven keresztül azt meg nem érteni, hogy miért nem tartják be a költségvetést, miért adnak el mindent, miért szorítanak meg minduntalan, és miért növelik az államháztartás hiányát. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Eladtak mindent az államháztartási hiány csökkentése érdekében, és közben mégsem javultak a dolgok.

Szokatlan az ön számára, hogy egy költségvetésnél van ellenvéleményünk, akár még javaslata is a kormányunknak. Tegyék önök is ezt, és úgy gondolom, ha hasznos dolgokat mondanak, akkor ezt megtesszük. Mi nem fogadtuk el azt, hogy Matolcsy úr a gazdasági növekedés egy pillérét megjelölve azt mondta, hogy a beruházások növelésével a gazdasági fellendülés fokozódhat, azaz eredményeket tudunk elérni. Mi kevésnek tartottuk mindezt a miniszter úr részéről, és úgy gondoltuk, hogy a munkahely megtartása, a munkaerő költsége, tehát a gazdaság irányába több koncentrációt kérünk a költségvetés oldaláról, akár a bevételek és a kiadások oldaláról is. Meg kell teremteni a bevételeket a szükséges kiadásokhoz, az alacsony végzettségűek munkahelyteremtéséhez, a fiatalok pályakezdéséhez, a gyesen lévők munkába állításához, az egyszemélyes kisvállalkozások terheinek csökkentését kértük a kormánytól, a kis- és középvállalkozások adóterheinek csökkentését kértük, és a piacteremtéshez szintén eszközöket kértünk a 2013. évi költségvetésben.

Nézze, egy költségvetés mindig egy tervezet, egy koncepció, egy elképzelés, egy kalkuláció. Persze, ezt a reálszféra, a gazdaság mozgatja év közben is, és semmi baj nincs, ha ehhez igazodik, de önöknek ez soha semmiben sem sikerült. Mi megkíséreljük azt, hogy az államháztartás hiánya csökkenjen, megkíséreljük azt, hogy a gazdaságot élénkítsük. Önöknek ez tizenkét év alatt egyáltalán nem sikerült. Nem értem a bírálatot.

Azt sem érti, hogy véleményünk van Matolcsy úr előterjesztését illetően, de nem ő a bűnös, hanem amit önök hagytak, abból kell Matolcsy úrnak gazdaságot velünk együtt és a kormánnyal építenie. Ez a gond. Önök hagytak egy olyan örökséget, amiből ki kell lábalni ennek az országnak, és erőteljes gazdaságot kell csinálni.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló szintén kétperces időkeretben Turi-Kovács Béla, a Fidesz képviselője.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, de én a mostani költségvetésről szeretnék néhány gondolatot megosztani a tisztelt Házzal.

Az a helyzet ugyanis, hogy ha már szóba jött az agrárium, szóba jött az állattartás, és szóba jött az, hogy sok vagy kevés, akkor engedtessék meg azt mondanom, hogy amikor 2002-ben egy balszerencse és véletlen folytán át kellett adnunk a kormányzást, akkor több mint ötmillió sertés volt, - azt hiszem, ezt megerősíti a volt államtitkár úr is. Azt is meg kell hogy erősítse, hogy amikor mi átvettük, akkor, ha már a sertésekről volt szó, az bizony hárommillió körüli volt. Azt is el kell viszont ismernem, mert én nem szeretek smúzolni, hogy bizony ezen nem sokat tudtunk változtatni az elmúlt intervallumban.

De most elindult valami. Sok-e a 2,5 milliárd? Nem sok. De, tisztelt képviselőtársaim, még békeidőben sincs olyan költségvetés, amely ne a módosítók alapján alakulna. Bizony, szent meggyőződésem, hogy ennek a költségvetésnek is a módosítók alapján kell alakulnia. Az, amit a kereszténydemokratáktól hallottam, egy dolog, és ott is kell hogy alakuljon.

De ugyanez a helyzet az agráriummal is, ezen belül is vannak olyan területek, ahol akár a fejezeten belüli átcsoportosításokkal, a fejezeten belüli fajsúlyok megadásával meg kell adni azt a súlyt, amit egyébként állítunk, hogy szükséges. Maga a költségvetés is azt állítja, hogy ez szükséges. Ha az állattartást föl akarom emelni, azt nyilván nem 2,5 milliárdból kell megcsinálni, ezt mindannyian tudjuk. Következésképpen azok a módosítók, amelyek e területen megjelennek, meggyőződésem szerint meg kell kapják a támogatást.

Még egyszer mondanám, a fix pont az az én számomra is, hogy a költségvetési hiány nem mehet 3 százalék felé. Nem azért, tisztelt jobbikos képviselőtársaim, mert meg akarunk a bankoknak meg Európának felelni, hanem a magyaroknak akarunk megfelelni, mert úgy akarunk megfelelni, hogy Magyarország (Az elnök csenget.) az elkövetkezendő időben is partiképes legyen mindenki számára. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most visszatérünk az írásban előre bejelentett felszólalók köréhez. Megadom a szót Lenhardt Balázsnak, a Jobbik képviselőjének.

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Köszönöm. Valóban rendkívül szokatlan június végén tárgyalni a jövő évi költségvetésről, és nyilván az időzítéssel azt próbálták elérni, hogy ez mennyire meggyőző a partnereknek, hogy partiképesek legyünk, ahogy Turi-Kovács Béla fogalmazott. De összességében nagyon komolytalan ez a fajta tárgyalás június végén, amikor a második negyedévnek sem értünk a végére, és még a második negyedéves adatokat sem ismerjük, hogy egyáltalán mi történik a magyar gazdaságban. Lehet itt humbugokat előadni és állítani, de az egész igazából teljesen megalapozatlan lesz, és nincs mögötte olyan statisztika, tények és adatok, amik alá tudnák ezt támasztani.

Az eredeti tervezetben 1,6 százalékos gazdasági növekedés szerepel. Amit a szocialisták itt felvetettek - tegyük hozzá, joggal -, hogy ma már Matolcsy György 2 százalékos gazdasági növekedésről beszél, de azt sajnos Matolcsy Györgyön látjuk, hogy ő valamiféle tudatmódosító szer hatása alatt áll (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), mert folyamatosan úgy állítja be, hogy a magyar gazdaság egy kiemelkedő csoda, és alig várja a többi ország, hogy a magyar gazdasági csodát átvehessék és alkalmazni tudják ők is, mert ez valami hihetetlen siker, és mindenki nekünk, magyaroknak tapsol.

(17.30)

Mi is nagyon szeretnénk, ha így lenne, csak ez meg a valóság oly mértékben nincs köszönő viszonyban egymással, mint ez a költségvetés meg a mai magyar gazdasági helyzet. Tehát nem véletlen, hogy Banai Péter államtitkár többször kinyilvánította, hogy ebbe a költségvetésbe annyi tartalékot helyeztek el, ami akkor is fenntarthatóvá és megvalósíthatóvá teszi, ha a gazdasági növekedés, mondjuk, csak fél- vagy egyszázalékos lesz. Tehát nem véletlen, senki sem tudja megmondani 2012. június végén, hogy majd 2013-ban milyen gazdasági növekedés fog bekövetkezni; azt se fogják önök megmondani, hogy most a második negyedéves adat egyelőre hogyan fog kinézni, ami prognosztizálhatóan azért csökkenést, visszaesést fog sajnos jelenteni. Úgyhogy ez a költségvetés így, ilyen formában egy kommunikációs lufi, egy blöff, amit nagyon jól lehet eladni és mutogatni több célnak, de igazából az biztos, hogy egy olyan rozoga és düledező építmény, amit majd toldozni és foldozni kell folyamatosan. Már a 2012-es költségvetést is módosítani kellett, és most is benn van a csőben egy újabb módosító. Úgyhogy nehogy azt gondolják, hogy ezzel így, elébe menve a dolgoknak valami maradandót lehet alkotni, sajnos.

Én megértem, hogy a különböző nemzetközi szervezetek, amelyeknek Magyarországon egyre nagyobb a befolyásuk és az általuk kifejtett nyomás, hogy itt mi történjen, örömmel veszik, ha önök már most megpróbálják kőbe vésni, hogy a gazdasági növekedés akkor majd beindul, de elsőként és legfontosabb célként 2,2 százalékban fixálják a költségvetési deficit arányát. Mert mondhatja itt kedves Turi-Kovács Béla, hogy ezzel Magyarországot akarják minden fél számára partiképessé tenni, de azon túl, hogy ez az egyik maastrichti kritérium, ez csakis arra jó, hogy megszüntessék a túlzottdeficit-eljárást Magyarország ellen, és fel tudjuk mutatni, hogy itt éltanulóként mennyire jól és hatékonyan tudjuk tovább folytatni a megszorítások politikáját. Mert abban a gazdasági helyzetben, amiben vagyunk, nem véletlenül mondják azt a vezető közgazdászok Trumantól Stiglitzig, hogy gazdasági növekedés nélkül nem lesz kilábalás. Tehát lehet erőlködni és folytatni, és Angela Merkel is próbálja Németország kancellárjaként keresztülverni ezt a többi európai államon, hogy itt ugyan nincs más megoldás, csak a folyamatos költségvetési szigorítások, ami a megszorítást jelenti, de komoly gazdasági fellendülés és előrelépés nélkül semmilyen válságot nem sikerült még meghaladjunk.

A 2012-re tervezett gazdasági növekedés 0,1 százalék a jelenlegi állapotok szerint. De sajnos - mondom, még annak fényében sem, hogy a mostani negyedévet sem ismerjük - nem mondhatjuk ki, hogy egyáltalán gazdasági növekedés lesz. Az eurózónában mindenhol recesszió van, és önök is mindig arra hivatkoznak, hogy a külföldi partnerek termelékenységétől, a saját exportpiacaink felvevőképességétől függ az, hogy hogyan fog tudni teljesíteni a magyar gazdaság. Nagyon rossz hírem van, úgy tűnik, hogy ott sem tud jól teljesíteni, mert recesszió van.

Ami szintén rendkívül szomorú, hogy ez az egész költségvetés, a főszámok, az egész szellemisége azt sugallja, hogy a magyar állam egy szinte, nem tudom megmondani, hogy teljesen öncenzúraként vagy valóságos egyeztetést folytattak, de mintha már megvalósult volna az, amit az EU-bürokraták terveznek, hogy az államoknak majd be kelljen nyújtani előzetesen a saját költségvetésüket elfogadásra az Európai Bizottság elé, és csak az mehet majd keresztül, amire ők áldásukat adják, és amire azt mondják, hogy valóban ez a megfelelő megszorítások mennyiségét tudja tartalmazni. Azt kell mondjam, hogy ez egy rendkívül szomorú helyzetkép. Tehát amikor a monetáris jogokról rég lemondtunk a Magyar Nemzeti Bankon keresztül, úgy tűnik, hogy az európai központi bankok rendszerének a javára, akkor most odatesszük mellé a saját fiskális jogainkról való rendelkezést is, és szolgai módon akarjuk végrehajtani azokat a nemzetközi elvárásokat, amelyeket a velünk tárgyaló vagy tárgyalni hajlandó - ha hajlandó - Európai Bizottság, IMF, a Nemzetközi Valutaalap és az egyéb nemzetközi szervezetek fogalmaznak meg.

Önök arról beszélnek, hogy nem is veszik számításba a költségvetés tervezésénél azt a jótékony védőhálónak majd kifejtett kedvező hatását, amit a Nemzetközi Valutaalappal megkötendő elővigyázatossági hitelkeret fog majd jelenteni. Itt is még mindig nem lehet világosan látni és megkülönböztetni, hogy akkor mi is zajlik a háttérben. Az biztos, hogy ma vezető hír volt, hogy elfogadta a Valutaalap az önök válaszait, és akár már hajlandóak lennének majd valamikor - a legutóbbi céldátum szeptember volt - a tárgyalások felvételére. De az sem látszik tisztán, hogy mi is az önök célja. Ugye támogatandó volt, és még a jobbikosok is azt mondták, hogy egy valódi gazdasági szabadságharc egy olyan cél, amely mögé az egész országnak fel kell sorakoznia. De ez nagyon hamar levert és véget ért gazdasági szabadságharc volt, és az egyszer elküldött és nagyon helyesen elküldött IMF-et most úgy tűnik, hogy tárt karokkal várják vissza, hogy jöjjön, és hozza a pénzt. Azt látjuk, hogy a nemzetközi piacon ez milyen olyan közvetlen és értékelhető árfolyamváltozásokat is tudna eredményezni, ami miatt a szocialisták azt várják, hogy mindenben az utolsó pontig teljesítse Magyarország ezeket a nemzetközi előírásokat és elvárásokat, de összességében az IMF még nem oldott meg egyetlen válságot, és egyetlen országot sem húzott ki a slamasztikából. (Babák Mihály: Ez igaz!) Jó, ha ezzel tisztában vannak önök is, amikor arról beszélnek, hogy mennyire is szükséges nekünk ez a védőháló.

Önök ezt a költségvetést a stabilitás költségvetésének tartják vagy nevezik, vagy reménykednek benne. Én azt írtam egy korábbi cikkben még a 2010-esre, hogy az volt a helyben járás, majd 2011-ben, hogy a '12-es a kétségbeesés, most pedig az új költségvetés sajnos a kilátástalanság költségvetése. Tehát ezt tudták megoldani, mert nem látszik, hogy miből tudnák ezt a tetszhalott állapotban leledző magyar gazdaságot elindítani egy pozitív pályára. Nem látszanak azok a források, amiből tényleg beruházás és növekedés lehetne, amiről álmodozik az önök gazdasági minisztere, hogy itt beruházási fordulat és hihetetlen boom fog beindulni. Ez egy akkora lufi, amiről egyre többen fogják kimondani - és megteszem én is -, hogy meztelen a király, mint a Grimm-mesében, mert sajnos egyre több ember szeméről esik le a hályog. És nem azért, mert rosszakarattal vagyunk, hanem egyszerűen azért, mert ez a fajta hurráoptimizmus ellenkezik a racionalitással és ellenkezik a nyilvánvaló tényekkel. Nincs benne semmi olyan elem, amivel lehetne látni, hogyan fogják segíteni önök a gazdaság növekedését, a kkv-k beindulását, a magas szellemi hozzáadott értékeken nyugvó termékeknek az itteni gyártását, az innovációt, kutatás-fejlesztést, és olyan új kitörési pontok sem, amelyek nélkül egyébként a gazdasági fellendülés elképzelhetetlen.

Az államtitkáruk is arról beszélt, ami egyébként a Jobbik egyik sarkalatos követelése, a keleti nyitás, hogy igen, ezt most már megvalósítjuk. Pontosan látjuk, hogyan szemezgetnek mindig a Jobbik követeléseiből, de örülünk persze, ha ebből bármit is megvalósítanak, de erre a nagy keleti nyitásra összesen lesz 6 milliárd forint előirányozva. Nyilvánvalóan ennyiből nem valósítható meg egy olyan súlyú és egy akkora piac felé való nyitás, amely abszolút alkalmas lenne, hogy a magyar gazdaság fellendülésére lehetőséget adó termékeket ott tudjuk értékesíteni.

(17.40)

Hogy önök a háztartások fogyasztásának most újra 0,2 százalékos bővülését várják, ahogy az idei költségvetésben, hát ez bizony nagyon naiv vagy - hogy mondjam - olyan hit, ami sajnos nem igazolódik az idei évben sem. A beruházások csökkentek már 2011-ben 5,4 százalékkal, idén 2,3 százalékos csökkenést prognosztizálnak. Ha körbenéznek a katasztrofális helyzetben lévő építőiparban, akkor sokkal súlyosabb várható, de ennek ellenére önök jövőre, vagyis az önök kormánya jövőre már 0,3 százalékos bővüléssel számol. Milyen alapon?

Amíg ezekre a kulcsfontosságú gazdasági területekre szinte semmi pénz nem jut, addig örömmel jelenthetik be, hogy több pénzt kap a rendőrség és azon belül is a Terrorelhárítási Központ. Nyilvánvalóan olyan súlyú terrorakciók készülnek (Babák Mihály: Az nemcsak terrorakciókra van! Ezt te is tudod.), mint Budaházy György esetében, akit most mentettek fel szerencsére az egyik ellene indított eljárásban a bíróság által jogerősen. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy ez a Pintér Sándor kezelésében lévő külön csúcsszerv valamiért olyan kedves az ő szívének, hogy folyamatosan erősíteni és támogatni kell, holott az eredmények nem látszódnak mögötte. A Miniszterelnökség is 1 milliárd forinttal többől fog majd tudni gazdálkodni, ahogy a Köztársasági Elnöki Hivatal is félmilliárd forintos plusztámogatást kap, miközben az önkormányzatokat teljesen kivéreztetik, és hiába ígérték, hogy majd amit a szocialisták elvettek... - Babák képviselőtársam is pontosan tudja szarvasi polgármesterként, ugye, a koporsófedelet már rátették tavaly rájuk, nem tudom, lehet, hogy most már a koporsót is lehúzzák, és felhasogatják azt a fát, és azt is értékesíteniük kell.

Sokat beszéltünk az egykulcsos adó problematikájáról. Nehogy azt gondolja bárki, hogy mi, jobbikosok, de szerintem akárki itt a parlamentben nem szeretné, hogy adócsökkentés következzen be. Ezt sokkal ésszerűbben is meg lehetett volna csinálni a sávhatárok fokozatos felemelésével és a kulcsok csökkentésével. Ehelyett ütötték önök ezt a majdnem 500 milliárdos rést, és ezáltal folyamatosan valamivel fel kell tölteni. Az eredeti kezdeményezés számunkra is szimpatikus volt, hogy fizessenek a multik vagy fizessenek a bankok. Sajnos ezzel a politikával is szakítottak, és már idénre nézve rendkívüli intézkedésként bevezetik a telefon- és a tranzakciós illetéket, amivel azt érik el, hogy a multik helyett újra csak az emberekkel fizettetik meg a költségvetési terheket. Ezért mondom, hogy jövőre sem látszik semmiféle előrelépés, és ez a reménytelenség és a kilátástalanság költségvetése.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces reagálásra következik Babák Mihály, a Fidesz képviselője.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lenhardt képviselőtársam aggályait megértem és a panaszait is. Egy kicsit hasonlít Tiborc panaszára. Egyébként arra az írásra nem lennék büszke, amely megjelent a megyében is sajtó formájában, mert csak depresszióra sarkallja az embereket, és gyakorlatilag igazságtartalma kevés van, helyesebben demagóg módon teszi mindezt.

Tisztelt Képviselőtársam! Egyetértünk viszont abban, hogy mi a javaslata és mi a megoldás. Ön elmondott egy mondatot, ami nekem szimpatikus: prioritás a gazdaság. Tisztelt Képviselő Úr! Erről beszéltünk a parlamenti vita jelentős részében, hogy a gazdaságot kell erősítenünk. Azt viszont tudja mindenki, tisztelt Lenhardt képviselőtársam, és biztos ön is, hogy a költségvetés sajátja, függ tehát a gazdaságtól és ennek világgazdasági hatásaitól, függ a pénzpiactól, és persze nagyon lényeges a költségvetés egyensúlya, az pedig függ az újraelosztástól, a költekezéstől. Ezt csinálták a baloldaliak 12 éven keresztül úgy, hogy mindig csődbe mentünk. A kilábalás pedig, ahogy egyetértettünk, és köszönöm a javaslatát, a gazdaság élénkítése és strukturális átalakítása, amely a költekezést rendezi át bizonyos fokig. Úgy gondolom, hogy a két év értékelésében nagyon sarkalatos volt és nagyon sommás, én úgy gondolom, a két évnek, amely a kormányzásban eltelt, érdeme, hogy ezt a romlást és a szakadékba való bezuhanást megállította.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek a kormánynak sikerült az eladósodás mértékét visszafogni, és csökkenteni az államadósságot. (Dr. Schiffer András: Ne mondd már ezt!) De az eladósodás mértékét sikerült, ha ezt is értékelhetjük, akkor nagyon fontos. Úgy gondolom, a költségvetési hiányról, amiről beszélt: józan paraszti ésszel azt ön is tudja, hogy a költségvetési hiány visszafogása nem másnak való megfelelés. Szó nincs róla! Magunknak! Nem költhetünk többet, mint amennyit megtermelünk. Ugyanis feléljük a gyerekeink jövőjét, és ez nem demagógia. Hát akkora költség... - és a legnagyobb ellensége az országnak az eladósodottság és annak kamatterhei. Ezek fékezik most a költségvetésünk minden aspektusát. Magunknak kell megfelelni, nem másoknak.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Megadom a szót kettő percben Schiffer Andrásnak, az LMP képviselőjének.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Babák úr, lehet, hogy kevesebb teátralitás több lenne, igen, elmondhatja azt, hogy a megelőző 8 évben a szakadék szélére (Babák Mihály: Tizenkettő!) lökték ezt a gazdaságot, önök pedig a szakadékba dobják bele ezt az országot ezzel a gazdaságpolitikával. Az a helyzet, Babák úr, abban is egyetértünk, hogy nem lehet az államadósság növelése árán egy ország gazdaságát irányítani, de az a helyzet, hogy akkor, amikor egy országot most már két éve úgy kormányoznak, hogy gyakorlatilag a gazdaságpolitika szavára nem ad senki sem kül-, sem belföldön, kiszámíthatatlan az, hogy éppen a jogalkotásban mi történik, kiszámíthatatlan, hogy milyen húzásokkal áll elő a nemzetgazdasági miniszter, ez nagyon sokba kerül. Magyarország azért kullogott vissza az IMF-hez, mert nem tudta magát a piacokról finanszírozni, nem tudta a magyar nemzetgazdaság magát finanszírozni a piacokról azért, mert senki nem hisz egy olyan ország gazdasága irányítóinak, akik folyamatosan a kettős beszédet művelik. Ez a helyzet.

De ha ebben kételkedik Babák úr, akkor tényleg olvassa el a friss híreket. Ami ma kijött a sajtóban, az önök által sem szavahihető Matolcsy György szájából, hát nyilván, mert itt csodálkoztak, hogy mi történt, az azt jelenti, hogy ez az egész, amit itt művel a Ház, egész egyszerűen bohóckodás. Ez a költségvetési törvényjavaslat minden ízében megalapozatlan. Önök még arra sem képesek, hogy legalább várjanak a költségvetési törvény beterjesztésével, mielőtt kitalálják, hogy minden adópolitikát óhajtanak folytatni. Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Turi-Kovács Bélának, a Fidesz képviselőjének, kettő percben.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Előbb egy konkrét megjegyzésre szeretnék reflektálni. Azt gondolom, a köztársasági elnök úr irodájának, az őt kiszolgáló iroda költségvetésének a megemelése nemcsak indokolt, de szükségszerű. Ha hiszünk abban, hogy a fékek és ellensúlyok működésére Magyarországon szükség van, én azok közé tartozom, aki hisz ebben, ha úgy gondoljuk, hogy a fékek és ellensúlyok működtetésénél a köztársasági elnöknek jelentős szerepe van, akkor oda egy megfelelő háttér is kell, egy olyan megfelelő háttér kell, amely képes kiegyensúlyozni azt az egyébként messzemenő túlsúlyt, amely egyébként a kormányzati oldalon óhatatlanul megjelenik. Következésképpen az én szilárd meggyőződésem, hogy sok minden kifogásolható egy költségvetésben, ebben is, de ez a tétel biztosan nem. Meggyőződésem ugyanis, hogy ezt a köztársasági elnök úr a lehető legjobban fogja felhasználni.

A másik dolog, amire reflektálni szeretnék: én értem, a panaszok egy jelentős része, illetve a kifogások egy jelentős része az én oldalamon bizonyos vonatkozásokban nyitott fülekre talál, mert tudom, látom, benne élek a valóságban, hogy nem könnyű a helyzet, de valamit azért el kell tudnunk fogadni. Ha teljes pesszimizmust sugallunk ennek az országnak, és ha szünet nélkül állandóan mindig a szakadék irányába történő sodródást próbáljuk elhitetni, akkor nincs kitörés. Nem szeretnék nagyon régi dolgokra hivatkozni, de azért engedjék meg, hogy kivételesen és most az egyszer egy nagyon régi dologra hivatkozzak. Magyarország 1945-öt követően messze nagyobb katasztrófában volt, mint amilyenben ma van. Ez egy lerombolt ország volt. Ez egy második Trianont élt meg, de volt egy szilárd hit az emberekben abban, még ha tévhitnek is bizonyult is utóbb, hogy érdemes és lehet országot építeni. Hát ezt a hitet nem szabad elvenni. Ezt a hitet meggyőződésem szerint erősíteni kell, a kritikát meg el kell mondani. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(17.50)

ELNÖK: Megadom a szót Schiffer Andrásnak, LMP, kettő percben.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tulajdonképpen én mindennel egyetértek, amit Turi-Kovács képviselő úr elmondott. (Babák Mihály: Na! Na! Na!) Két megjegyzésem lenne. Két megjegyzésem lesz, ha Babák úr szóhoz enged. Az egyik: az a helyzet, képviselő úr, hogy szakadékról önök kezdtek el beszélni. 2010 nyarán azt mondták, hogy önök a szakadék széléről rántották vissza az országot. Csak azt nem mondták meg, hogy melyik irányba.

A másik: teljesen igaza van azzal kapcsolatban, amit a fékek és ellensúlyok rendszeréről meg a Köztársasági Elnöki Hivatalról elmondott. Ha jól tudom, mi nem is nyújtottunk be módosító javaslatot a KEH sorának csökkentésére.

Abban is igaza van, képviselő úr, hogy túlsúlyos a kormányzat ma a többi hatalmi ággal szemben. Mi ezt elmondtuk egyébként az alkotmányozási vita elején is. Viszont ha úgy gondolják, hogy a kormányzat túlsúlyos a többi hatalmi szereplővel szemben, akkor remélem, támogatni fogják azokat a javaslatainkat, amelyek legalább 2 milliárd forinttól megszabadítanák a Miniszterelnökséget, hiszen miért kell 1 milliárd 600 millió forintot elkölteni konzultációra, másik 900 millió forintot összkormányzati kommunikációra és még 700 millió forintot elköltenie Orbán Viktornak, tehát a Miniszterelnökségnek nemzeti kommunikációra. 3 milliárd forinttal bolondítják az országot, 3 milliárd forintba kerül az, hogy Orbán Viktor 2013-ban hogyan kívánja orránál fogva vezetni az országot. Ha önök valóban hisznek a fékek és ellensúlyok rendszerében, akkor nem hagyják azt, hogy a Miniszterelnökség kommunikációs megtévesztési propaganda büdzséjében ennyi forint maradjon.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Felszólalásra következik kettő percben Babák Mihály, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Az az érzésem, Schiffer képviselőtársam, tisztelt Ház, hogy nem akar és teátrálisan másról beszél. Énszerintem öntől tanulhatunk teátrális viselkedést, mert ezt teszi jó párszor.

Nem tudom, hogy amikor 2010-ben átvette a kormány az ország vezetését, akkor nem voltunk a csőd szélén? Az államcsőd szélén? Képviselő úr, hát ön ennyire nem ért a dolgokhoz? Ne haragudjon, de úgy gondolom, hogy ténylegesen így állt az ország. Visszavettük az államadósságot, és csökkentettük a költségvetési hiányt is. Önnek ezt nem kell elismernie, mert ön ellenzéki, de azért ez tény. Attól még a tények nem változnak meg, hogy Európában elhiszik azt, hogy Magyarországnak költségvetése van, és nem lépjük túl a hiánycélt. Ami nem a mi érdekünk. Ennek az országnak most, ezen viszonyok között a legnagyobb ellensége az államadósság és ennek a terhe. Ezt el kell ismernie. Rengeteg pénzünkbe kerül, a gatyánk rámegy, hogy megértse pontosan, hogy teátrálisan miről beszélek.

Aztán a gazdaság. Tisztelt Képviselőtársam! Ja, még az államcsőd kérdéskörében és a hiány visszafogásának a dolgában: hát ezzel küszködik majd' egész Európa. Az államadóssággal, az eladósodottsággal. Ezen az úton nem járhatunk, ez veszélyes út.

Azt ön is tudja, hogy Magyarország gazdasága sérülékeny és kitett. Ettől függetlenül keresnünk kell azokat a lehetőségeket, amelyekkel a saját gazdaságunkat élénkítjük, a saját fogyasztásunkat és a saját munkahelyeinket meg tudjuk védeni. Ez kutya nagy munka, de ön ebben semmilyen javaslatot nem mondott.

Az a kérdés pedig, hogy az IMF-fel mit tettünk és hogy nem tettünk: úgy gondolom, hogy az IMF nem old meg semmit, ebben egyet kell érteni önnel is és a többiekkel is. Az IMF-hitel sokszor csak bajt hoz. De egy biztos, hogy a meglévő államadósságunk finanszírozásában olcsóbb ez a pénz, mint a piac pénze. Igen, most szükségünk van annak a hiánynak a finanszírozására, amit összegyűjtöttek. Olcsóbb ez a pénz. Az országnak ez az érdeke, és mi erre megyünk.

Köszönöm elnök úr a megtisztelő türelmét. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót szintén kettőperces időkeretben Lenhardt Balázsnak, a Jobbik képviselőjének.

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Turi-Kovács Béla utolsó gondolatával maximálisan egyetértek, hitre és közös alapokra szükség van ahhoz, hogy újra tudjuk építeni az országot. Ez természetesen így van. De ez nem jelenti azt, hogy egymás becsapására is szükség lenne. Akkor beszéljünk minden tényről teljesen nyíltan!

Amit mondott, az teljesen igaz, hogy szükség van a fékek és ellensúlyok rendszerében egy erős Köztársasági Elnöki Hivatalra, de azért eddig is volt jogi főosztály, eddig is dolgoztak ott munkatársak. Ez tehát önmagában nem azt jelenti, hogy ha most még félmilliárddal többet adunk, akkor lesz, ami eddig nem volt.

Egyébként érdemes vallomás volt, amit mondott, mert ebben implicite az is benne szerepelt, hogy Schmitt Pál nem volt alkalmas ennek a szerepnek az ellátására, mert ő nem tudta ellátni a fékek és ellensúlyok szerepét. Ez persze látszik is a tevékenységéből, mert ott nem voltak visszaküldött, formai vagy egyéb okokból kifogásolt törvényjavaslatok.

Az államháztartási hiány és a deficit leszorítása természetesen pozitív cél, Babák képviselőtársam, de valahogy be kellene indítani a gazdaságot, és akkor lehetne az államadósságot is kinövekedni, akkor lehetne olyan bevételeket szerezni, amelyekből már lehet kiadásokra is és törlesztésekre is fordítani. Tehát az elsődlegesség ezen a területen a növekedést illeti meg, és nem a mindenáron való megszorítást.

Köszönöm.

ELNÖK: Kettőperces felszólalásra következik Ipkovich György, az MSZP képviselője.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Babák képviselőtársamnak mondom, hogy egy kicsit el kellene olvasni azokat a jegyzeteket, amik a kormányváltáskor történtek. Hogy önök milyen állapotban vették állt a kormányzást, azért néhány adatot hadd mondjak. Éppen elindult az utolsó negyedévben a GDP-fejlődés egy kicsit felfelé, ami az önök idejében visszafelé esett. 180 forint körül volt a svájci frank, ami az önök felelőtlen nyilatkozatai után azonnal az egekbe szökött, és azóta sem tért magához. (Babák Mihály elhagyja az üléstermet.) Most már tessék meghallgatni! Ön mint polgármester az elmúlt nyolc évben átélte a fejlesztési időszakokat, utak épültek, iskolák újultak meg, lakótelepi megújulások voltak. Ezt mindnyájan tudjuk, hisz ön is polgármester volt meg én is ebben az időszakban. Ne tessék most elmenni, magának beszélek! (Közbeszólások az ellenzéki oldalon.)

Ami pedig a legnagyobb gond volt, tisztelt képviselőtársaim, hogy megszületett az egykulcsos adórendszerük, ami aztán mint egy kisgömböc, megette a nyugdíjbefizetéseket, aztán megette a megyei önkormányzatok vagyonát, aztán megette a különadókat, megeszi a sárgacsekk-adót, és azóta mást sem csinálunk egy költségvetési vitában, mint tömködjük be azt a lyukat, amit az önök hibás gazdaságpolitikája ütött a magyar gazdaságon. Nem kell a nyolc évre mutogatni! Önök vonják le az elmúlt két évből a következtetést, és csináljanak egy rendes, nem unortodox gazdaságpolitikát!

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Látom, hogy képviselőtársaim rossz néven vették Babák úr távozását, de annyit hadd tegyek hozzá, hogy egy cigarettásdoboz is volt a kezében, tehát ez is ok lehetett.

Megadom a szót Pál Tibornak, az MSZP képviselőjének.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én most egy kicsit egy másik területről szeretnék szólni itt az egész napos vita kapcsán. Sokan említették az önkormányzatok területét. Amikor a költségvetés beterjesztése megtörtént, a miniszteri expozé és a vezérszónoki hozzászólások elhangzottak, akkor mindenki úgy jellemezte az önkormányzati területet, hogy szerkezeti megújulás történik ezen a területen a korábbi évekhez képest.

Azt kell hogy mondjam, ha valaki a költségvetést, az elmúlt időszak jogalkotási rendjét végignézi és mindazt, ami történt az önkormányzatok területén, akkor nem szerkezeti megújulásról lehet beszélni, hanem szerkezeti káoszról. Az, ami 2013-ban az önkormányzati területen lesz, a szerkezeti káosz jelzővel illethető a legjobban.

Valójában miért van káosz? Nézzük végig! Teljesen bizonytalan a feladatellátás. Ma már volt szó arról, hogy ma egész pontosan nem lehet tudni, hogy 2013-tól - sőt már azt sem lehet tudni, hogy az év második felében - milyen feladatot kell majd ellátnia az önkormányzatnak, hol és milyen feladatot, mondjuk, a járásnak, hol, milyen épületben, kik azok, akik mennek ellátni ezt a feladatot, és hogy a kormányhivatal milyen feladatokat lát el. Nem lehet tudni, hogy az oktatás területén mit lát el az önkormányzat, a járás vagy éppen a kormányhivatal. Ha valamelyik önkormányzat jegyzőjét megkérdezik, aki a szakmai munkát végzi, ő el fogja mondani önöknek, hogy teljes a káosz ma az önkormányzatok területén, tehát bizonytalan a feladatellátás.

De ugyanígy el lehet mondani, hogy tervezhetetlen a költségvetés is. Ami ma látszik a most benyújtott országgyűlési költségvetésből, az az, hogy az önkormányzatoktól elvonnak különböző adókat.

Elvonják a gépjárműadó 60 százalékát - ez 44 milliárd forint -, teljes mértékben elvonják az illetéket, ami 101 milliárd forint, és azt a bizonyos 8 százalékos személyi jövedelemadót, amit önök még 2012-ben otthagytak az önkormányzatokkal, hogy azzal önállóan gazdálkodjanak, ezt teljesen elvonják.

(18.00)

Van egy negyedik nagyon rossz hír: azt az idegenforgalmi hozzájárulást, amelynél 1 forinthoz 1,50-et adott a költségvetés, ezt az 1,50-et is elveszik az önkormányzatoktól. Tehát azt kell mondanom, hogy a költségvetésük tervezésénél olyan forrás, amely szabadon felhasználható lesz, valójában egyetlen fillér sem marad az önkormányzatoknál.

A bizonytalan feladatellátás, a tervezhetetlen költségvetés után az állami támogatás teljesen instabil. Azért instabil, mert az önkormányzati fejezetnél, a költségvetés IX. fejezetében, ha megnézik, azok a források, amelyek az önkormányzati feladatok ellátására, a köznevelésre, a szociális feladatokra, a kulturális feladatok támogatására vannak, nincsenek kibontva, mint a korábbi években voltak, és a költségvetési vitán az önkormányzati bizottságban kiderült, hogy ezekre a forrásokra majd az önkormányzatoknak pályázniuk kell; nincs tisztán leírva, hogy hogyan lehet hozzájutni ezekhez a forrásokhoz. Ez azt jelenti, hogy instabil lesz, mert könnyen benne van ebben a rendszerben vagy belekerülhet ebbe a rendszerbe az, hogy a források szétosztása nem valamilyen objektív szempontrendszer vagy paraméter szerint történik, hanem esetleg az adott település vezetőinek a kijárási képessége.

Erre utal egyébként a költségvetésben az a rész, ahol településtípusokat jelöl meg a költségvetés, hogy a finanszírozás majd ez alapján történik, de hogy ez mit jelent egész pontosan, ezt nem lehet tudni. Ezt egyébként a beterjesztő sem tudta, a beterjesztő sem tudott erre választ adni, és azt aztán abszolút nem lehet tudni, hogy ez mit jelent a megyei jogú városnál vagy mondjuk, mit jelent épp a főváros esetében, amit egyetlen településtípushoz sem lehet hasonlítani.

De ugyanígy a káoszt növeli az, hogy teljesen rendezetlen jogszabályi háttér van ma az önkormányzatok körül. Naponta módosulnak a törvények, a végrehajtási rendeletek, és azt kell mondjam, hogy néhány nappal ezelőtt pont itt a parlament előtt volt, hogy a nem is olyan régen elfogadott járásokról szóló törvényt itt kellett újból módosítani úgy, hogy még egyébként életbe se lépett. Ez mondjuk, nem egy ritka gyakorlat, már elég sokszor megtörtént itt a Házban, hogy olyan törvényt módosítottunk, amely még életbe se lépett. Ez mutatja azt, hogy mennyire rendezetlen a háttér az önkormányzatok esetében. Tehát azt kell hogy mondjam, hogy 2013 nem a szerkezeti megújulás, hanem a káosz éve lesz.

Ha ezek a dolgok igazak, márpedig nagyon azt kell hogy mondjam, hogy nem lehet ezeket cáfolni, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy nem történik itt más 2013-ban, mint hogy magát az önkormányzati rendszert verik szét, azt a rendszert, ami húsz éve működik. Természetesen rengeteg hibája van, itt már a Házban sokszor beszéltünk erről, de önmagában a rendszer jó volt. Most önök ezt a rendszert verik szét. 2012-ben csak a költségvetésben volt megszorítás az önkormányzatok tekintetében, de 2013-ra azt kell hogy mondjam, hogy teljesen szétverik az önkormányzati rendszert.

Azért mondom ezt, mert nem árt, ha tisztázzuk, hogy mire gondolunk akkor, amikor azt mondjuk, hogy önkormányzatiság. Hát arra kell hogy gondoljunk, hogy helyi ügyekben helyben számon kérhető személyek döntsenek; hogy helyi ügyekben legyenek saját erőforrások, akár ingatlan, akár pénzügyi forrás, hogy gyorsan tudjanak reagálni, rugalmasan lehessen akár az intézményi ellátást, a feladatellátást biztosítani. Ez az önkormányzatiság lényege: helyben, helyi ügyekben gyorsan, rugalmasan és innovatívan lehessen cselekedni. Nem az a kérdés, hogy most önkormányzati hivatal vagy testület van-e, hanem hogy ezt a fajta szellemiséget, ezt a fajta magatartást tudja-e majd az önkormányzat biztosítani. Azt kell hogy mondjam, hogy azok a változások, amelyeket itt elmondtam, és amelyek a költségvetésből látszanak, sajnos pontosan ezt a típusú szellemiséget teszik tönkre. Épületre ki lehet írni, hogy önkormányzat, de attól az még nem fogja ezt a funkciót ellátni.

És mi történt az elmúlt években, amikor ezt a típusú önkormányzatiságot önök tönkretették? Először is, emlékeznek még, hogy 2010-ben a legnagyobb meglepetésünkre önök behoztak egy törvénymódosítást az önkormányzattal kapcsolatban, ami arról szólt, hogy egy úgynevezett külsős alpolgármestert ültettek be a képviselő-testületbe. Hát nevetséges volt! Egy olyan embert, akit a helyben élők soha nem választottak; egy olyan ember került be a képviselő-testületbe, aki soha nem kerül a választók elé, soha nem kérik számon, soha nem tartozik nekik beszámolni, hogy milyen munkát végzett. Egyébként a tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb helyen ez a bizonyos külsős alpolgármester az, aki ellátja a gazdasági feladatokat, pont azért, hogy ne lehessen majd a választott képviselőkön ezt számon kérni.

A következő lépés, amikor az önkormányzatiságot tönkretették, az az, amikor az alaptörvénynél az önkormányzatra ráültettek egy kormányhivatalt olyan jogosítványokkal, ami korábban nem volt. Ez is az önállóság letörését jelenti, nevezetesen: az ellenőrzési jog helyett felügyeleti jogot adtak a kormányhivataloknak. Hogy mindenki értse, mi a különbség a kettő között: az ellenőrzés egy utólagos tevékenység, a felügyeleti jog pedig azt jelenti, hogy már az előkészületbe bele lehet szólni, és nagyon erős jogosítványokat kapott a kormányhivatal - erre majd még a későbbiekben visszatérek.

De ugyanígy az alaptörvényben azt a bizonyos önkormányzatisági szellemet, amiről beszéltem, úgy akadályozták meg, hogy tovább tudjon élni, hogy az önkormányzati ingatlant megszüntették mint önkormányzati tulajdont, és közösségi tulajdont hoztak be. Jelzem, az azóta már elfogadott törvényekben nagyon érdekes szabályok vannak, legutoljára pont az építésügyről szóló törvényben látha