Készült: 2021.05.19.04:04:57 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

202. ülésnap (2012.06.14.),  3-171. felszólalás
Felszólalás oka politikai vita lefolytatása
Felszólalás ideje 5:13:33


Felszólalások:   3   3-171   171-205      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző asszony. Tájékoztatom mindazokat, akik számára még ismeretlen ez a HHSZ. rövidítés, hogy ez a határozati Házszabálynak a rövidítése.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Nyíregyházi Városi Bíróság Budai Gyula országgyűlési képviselő, a Pesti Központi Kerületi Bíróság pedig Mirkóczki Ádám országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését indítványozta rágalmazás vétsége elkövetésének alapos gyanúja miatt. A megkereséseket kiadtam a mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottságnak.

Soron következik a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak kivételes sürgős eljárásban történő határozathozatala és a zárószavazás. Az előterjesztés T/7493. számon, a kijelölt bizottság ajánlása pedig T/7493/4. számon a hálózaton valamennyi képviselőtársam és az érdeklődők számára is elérhető.

Emlékeztetem önöket, hogy az előterjesztői zárszó a vita végén már elhangzott, így most a határozathozatal következik. A benyújtott módosító javaslatok egyike sem kapta meg a szükséges bizottsági támogatást, és ezekről a határozati Házszabály 128/D. § (2) bekezdése szerint nem lehet szavazást kérni, ezért most a határozati házszabályi rendelkezések 128/D. § (3) bekezdése értelmében a zárószavazás következik.

Kérdezem önöket, hogy elfogadják-e a T/7493. számú előterjesztést annak eredeti szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az előterjesztést 213 igen, 38 nem szavazattal, 18 tartózkodás mellett elfogadta.

Tájékoztatom önöket, hogy a T/7480. számú, a Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz módosító javaslat nem érkezett, ezért részletes vitára bocsátásra és részletes vitára nem kerül sor. Az előterjesztésről jövő heti ülésünkön határozunk.

(13.10)

Tisztelt Országgyűlés! Most a politikai vita következik. Mesterházy Attila MSZP-s képviselőtársunk és az őt támogató képviselők politikai vita megtartását kezdeményezték "Az Orbán-kormány két éve" címmel. Az indítványt V/7270. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Emlékeztetem önöket, hogy hétfőn az Országgyűlés a politikai vitára 4 óra 20 perces időkeretet állapított meg. Engedjék meg, hogy ismertessem a vita menetét: elsőként a kormány képviselőjének nyilatkozatára kerül sor 40 perces időtartamban; ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalása következik 20-20 perces időkeretben; majd a további képviselői felszólalások következnek, a frakciók, illetve a független képviselők számára rendelkezésre álló időkeretben; végül a kormány képviselője válaszol a vitában elhangzottakra.

Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket az időkeretes vita szabályaira, és megkérjem önöket, hogy azok a képviselőtársaim, akik még nem foglalták el helyüket, foglalják el, tegyék meg, hogy megfelelő figyelemmel tudják követni az időkeretes vita részeit és annak zajlását. A vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít be. Vita közben a kétperces felszólalásokat - a személyes érintettségre történő reagálás kivételével - bele kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkeretbe beszámítani. Tájékoztatom önöket, hogy az időkeret felhasználását időmérő szoftveren rögzítjük. Kérem a jegyzőket, hogy folyamatosan ellenőrizzék a felhasznált idő informatikai rögzítését.

Mielőtt megkezdenénk a vitát, felkérem Móring József Attila jegyző urat, ismertesse az egyes időkereteket.

MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 4 óra 20 perces időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 88 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 47 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 45 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 42 perc, az LMP képviselőcsoportjának 30 perc, a független képviselőknek pedig 8 perc áll rendelkezésre.

A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 20-20 perces vezérszónoki felszólalások idejét is.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a kormány vitaindítóját hallgathatjuk meg. Tisztelettel felkérem Navracsics Tibor miniszter urat, miniszterelnök-helyettest, hogy fáradjon az emelvényre, és az emelvényről tartsa meg a kormány vitaindítóját. Megvárjuk, amíg a miniszter úr, miniszterelnök-helyettes úr elfoglalja a helyét. (Megtörténik. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Hol van a miniszterelnök? Matolcsy?)

Megadom a szót, parancsoljon, miniszterelnök-helyettes úr!

DR. NAVRACSICS TIBOR miniszterelnök-helyettes: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A ciklus félidejéhez érve természetes, ha az ember számvetést készít, összeveti a korábbi terveit az elvégzett munkával, illetve előretekint, hogy a ciklus hátralévő részében az előre eltervezett dolgok közül várhatóan mire lesz még ideje. Éppen ezért nagyon időszerű és helyénvaló, hogy ma az Országgyűlés többórás időkeretben megvitatja a 2010 május-júniusában hivatalba lépett kormány teljesítményét, az eddig elvégzett munkát, illetve azt, hogy Magyarország milyen irányba halad, milyen irányba halad ma, illetve milyen körvonalai rajzolódnak ki a jövőképnek, milyen cél jelenik meg a horizonton, amelyet követni kívánunk a jövőben.

Ha megengedik, akkor a rendelkezésemre álló időben erre teszek kísérletet. Természetesen nem lesz teljes körű a beszámoló, sem az időkeret, sem pedig az emberi gyarlóság nyilvánvalóan nem teszi teljes körűvé, és nyilvánvalóan nem lesz teljes egészében mélyreható sem, hiszen amit én itt jelezni kívánok a hozzászólásomban, az inkább egyfajta helyzetelemzés vagy erővonalak felvázolása, és aztán a frakciók nyilvánvalóan ennek kapcsán megvitatják majd az elmúlt két év teljesítményét, az elmúlt két év eredményeit, illetve kudarcait.

Ha megengedik, akkor onnan indítanám a gondolatmenetet, hogy ahhoz, hogy egy kormány kétéves tevékenységének a mérlegét megvonjuk, a kiindulópontot kell talán elemezni. Milyen helyzetben volt Magyarország 2010 tavaszán, amikor a választásokat tartották, és a Fidesz-KDNP-pártszövetség egy, addig még a magyar demokratikus politikatörténetben soha nem látott választási győzelmet aratva kétharmados parlamenti többséget tudott szerezni, és így tudott kormányt alakítani?

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, 2010 tavaszán - noha különböző pártokat, különböző világnézetet, különböző érzelmű és kötődésű választópolgárokat képviseltünk, illetve az ő bizalmukért indultunk a választási kampány során a vitákba és a küzdelembe - egyvalamiben egyetértettünk: úgy nem mehetett tovább semmi sem, ahogy 2010-ben állt. 2010 tavaszán általános volt az érzés, hogy egy út végére értünk, az 1989-90-ben kidolgozott kompromisszumok rendszere 2010 tavaszára működésképtelennek bizonyult.

Ha megengedik, akkor három szempontra hívnám fel a figyelmet. Egyrészt működésképtelennek bizonyult a gazdasági válság miatt. 2002-t követően a magyar gazdaság 2004-ig még jó növekedési adatokat produkált, 2004-től a növekedés üteme megtorpant, és ez 2006-tól fokozatosan recesszióba fordult át. Nyilvánvaló volt, hogy a magyar gazdaság tartalékai kifulladóban voltak, és az is nyilvánvaló volt, hogy az akkori kormányzati politika nem tudott segíteni, nem tudott segítő lökést adni a gazdaságnak, nem tudta ismét növekedési pályára állítani a magyar gazdaságot. Hangsúlyozom, ez 2006-tól érvényes a magyar gazdaságra, úgy, hogy az európai gazdasági válság csak 2008 nyarán-őszén robbant ki.

Magyarországon két évvel korábban kezdődött a gazdasági válság, mint Európa más országaiban, és mivel korábban kezdődött, ezért jobban le is gyengítette a gazdaságot, és mivel jobban legyengítette a gazdaságot, ezért sokkal mélyebben is érintett minket, mint más európai országokat. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország 2006-ban kis híján költségvetési világrekordot döntött.

(13.20)

Azt is tudjuk, hogy 2007-ben még mindig az Európai Unióban a legmagasabb költségvetési hiány Magyarországon volt. Ezt követően kezdődött csak a költségvetési hiánynak az a csökkenése, amely - és a mostani kormány erőfeszítéseinek köszönhetően elmondhatjuk - 2004. május 1-je, európai uniós tagságunk kezdete óta most először teszi lehetővé, hogy az Európai Unióval szemben vállalt kötelezettségünket teljesítve idén 3 százalék alatt lesz.

De nemcsak gazdasági válság sújtotta az országot 2010 tavaszán, hanem egy elhúzódó belpolitikai, pártpolitikai, bizalmi válság is. A magyar választópolgároknak - és nem elsősorban a jobboldali érzelmű vagy a 2006-os választásokon is a jobboldali pártokra szavazó választópolgárokra gondolok, hanem azon baloldali választópolgárokra, akik bíztak a Magyar Szocialista Párt vezetőiben - azt kellett megélniük, hogy nem csupán a 2006-os választási kampányt végighazudták nekik, de ezt követően meglehetősen cinikus módon, zárt ajtók mögött ezt a miniszterelnök bevallotta, aztán 3 hónapon keresztül próbálják eltussolni, míg végül óriási morális felháborodást kiváltva nyilvánosságra került az ügy. Olyan rombolást, olyan léket ütött ez a közbizalmon, amelyet nagyon nehéz helyreállítani. A közbizalmat nagyon könnyű egyetlen pillanat alatt romba dönteni. De hosszú évek munkája kell ahhoz, hogy a magyar választópolgárok ismét higgyenek a politikusoknak. És tekintettel arra, hogy az őszödi beszéd hatása - nem a felelőssége, de a hatása - fertőző volt, így ma nincs olyan magyar politikus, akinek ne kellene a magyar választópolgárok előtt különös felelősséget viselnie a saját szavaiért, saját terveinek megvalósításáért.

Ebből adódóan 2010 tavaszára - és ezt jól mutatták a 2010-es választási eredmények is - a magyar választópolgárok, a magyar választóközönség nem bízott a magyar politikában. Nem bízott abban, hogy a politikusok, illetve általában a magyar politika és a politikai vita az ő életüknek jobbra fordulását akarná segíteni. Nem bíztak abban, hogy a magyar politika a közjóért van. Nem bíztak abban, hogy a politikai vitákból valamilyen magasabb rendű, összetettebb, bonyolultabb, de mégiscsak nemesebb igazság kristályosodik ki a jövő nemzedékei számára. Ezzel a bizalmi válsággal kellett 2010 tavaszán megküzdeniük a választásokon indulóknak, illetve aztán a választásokon győzteseknek.

De nem elég a gazdasági válság és a belpolitikai, pártpolitikai, bizalmi-morális válság, mindezt sújtotta még egy egészen súlyos és mély intézményi válság is. Magyarországon, noha 2006-ban a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége nyerte meg a választásokat és alakítottak koalíciós kormányt, 2008 tavaszán, a szociális népszavazást követően ez a koalíció felbomlott. A Szabad Demokraták Szövetsége egy kicsit ki is jött a koalícióból, meg egy kicsit bent is maradt, de lényegét tekintve kisebbségi kormány folytatta a működését, amely a politika stabilitását, illetve biztonságát ásta alá.

Onnantól kezdve, 2008 tavaszától a Magyar Szocialista Párt számára a parlamenti többség biztosítása szavazásról szavazásra nehéz feladat volt. Mindez értelemszerűen maga után vonta a hosszú távú és a középtávú gondolkodás eltűnését, megsemmisülését és az egyik napról a másikra élés mindennapi praktikává válását. Az előrehozott választások 2008-tól kezdve állandóan napirenden voltak. Gyakorlatilag pár szavazaton múlott, a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége támogatásán múlott, hogy megbukik-e a kisebbségi kormány, vagy nem.

És 2009 tavaszán, súlyosbítva ezt a kormányzati válságot, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök valóban megbukott, és ezt követően némi intermezzo után Bajnai Gordon miniszterelnökként kisebbségi kormány élén folytatta a 2010-es választásokig.

Hármas válság sújtotta tehát Magyarországot 2010 tavaszán. Hármas válság, amely felőrölte a gazdasági erejét és tartalékait, amely felőrölte és megsemmisítette a magyar politika bizalmi tőkéjét, és amely felőrölte az intézményi stabilitást. Ennek következtében 2010 tavaszán mindenki számára világos volt, hogy egy új fejezetet kell nyitni a magyar politikatörténetben. Az 1989-90-es kompromisszum - bármily jól is szolgált 20 éven keresztül - egész egyszerűen felélte a tartalékait.

Az általános bizalmatlanságban, a morális hitelvesztésben, abban az ellenségeskedésben, amely 2010 tavaszán már általánosan jellemző volt a magyar politikára, teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem lehet folytatni az 1989-90-ben kiindult intézményrendszer hagyományait. Ezért mondtuk mi a 2010-es választásokon, hogy azért kérünk nagy erejű mandátumot, nagy többséget, mert minél erősebb a mandátum, annál nagyobb a változás.

Ugyanis pontosan tudtuk, hogy 2010 tavaszán nemcsak arról van szó, hogy egy új kormánynak kell hivatalba lépnie, hanem arról is szó van, hogy a felhatalmazás nagyságától függően új utat kell nyitnunk. Azért gondolom, hogy a felhatalmazás nagyságától függően, mert nyilvánvaló volt, hogy a kétharmados többség nemcsak a lehetőségét, de a kötelességét is megteremtette számunkra az új közjogi struktúra kialakításának.

Nézzük, mit tettünk a 2010-es tavaszi választások után megalakuló kormány tevékenysége során a gazdasági válság kezelésére. A gazdasági válság megoldását súlyosbította az, hogy mint említettem, 2008 őszétől kezdve európai válság is van. Úgy van európai válság, hogy miközben a legtöbb ország egy konjunkturális időszak után lépett az európai válság időszakába, addig Magyarország akkor már két éve válságban volt.

Nyilvánvaló volt, hogy elfogytak a tartalékaink, nyilvánvaló volt, hogy az államadósság szempontjából az egyik legeladósodottabb nemzete vagyunk Európának, vagyis innen sem meríthetünk tartalékot, és nyilvánvaló volt az is, hogy tekintettel arra, hogy folyamatosan megszegtük az Európai Unió költségvetési hiányra vonatkozó előírásait, nem tudtuk megteremteni a költségvetési stabilitást, így ebből a szempontból is versenyhátrányban indulunk.

Mi történt mégis a gazdasági válság megoldása vagy legalábbis kezelése területén? Először is megteremtettük a költségvetési stabilitást. 2012-ben a magyar költségvetési hiány 3 százalék alatt lesz. Ez európai viszonylatban is figyelemre méltó. Hosszú évek után a magyar költségvetési politika az európai liga élvonalában van. Ezt közel tíz éve nem mondhattuk el magunkról. Óriási munka volt, óriási munka volt, amelyet ráadásul úgy kellett megtennünk, hogy közben a válságkezelés, a gazdaságiválság-kezelés és a szociálisválság-kezelés területén sem vallhattunk kudarcot, hiszen akárhogy is csűrjük-csavarjuk a szót, Magyarország, a magyar emberek szegény emberek.

Amikor európai pénznemben kifejezve a magyar átlagfizetés 700-800 euró körül mozog, ez döbbenetet kelt mindenhol Nyugat-Európában. Éppen ezért, amikor az előző kormányok újra és újra a lakosságra terhelve megszorító intézkedéseket vezettek be, akkor előre lehetett tudni, hogy itt már nem takarékosabb költségvetési politikáról van szó, hanem olyan öncélú sanyargatásról, amely csak a szociális válságot növeli. Éppen ezért a költségvetés stabilitása számunkra nemcsak annak a lehetőségét teremti meg, hogy Európában végre most már ismét hitellel bíró, hitelességgel bíró partnerek leszünk, hanem a költségvetési stabilitásra támaszkodva a szociális válság kezelését is megkezdhetjük.

A gazdasági válság közepén is az eltelt két évben versenyképességet erősítő reformokat vezettünk be. Hadd idézzek erre néhány adatot! Az OECD adatai szerint 2011-ben a gyerekes családok átlagos adóterhe 3,9 százalékkal csökkent. Magyarországon kívül összesen 5 OECD-tagállam mondhatja magáénak még azt, hogy az átlagos adóterhelése csökkent, és ezekben az esetekben ennél az 5 országnál is 0,1-0,2-0,3 százalékos adóteher-csökkenésről volt szó. Magyarországon 3,9 százalékkal csökkent a gyermekes családok adóterhelése. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Bátrabban tapsoljatok!)

Az arányos személyi jövedelemadó összességében 385 milliárd forintot hagyott ott a lakosságnál. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: De hol?)

(13.30)

Ott hagyta - nem vonta el - azoknál az embereknél, akik megtermelték a jövedelmet. Ez a 385 milliárd forint jelenik meg a végtörlesztésekben, ez jelenik meg a devizahitelesek számára, akik ki tudnak szabadulni a devizahitelek csapdájából, mert ezeket a problémákat is megoldottuk, ellentétben az előző kormányokkal, amelyek csak súlyosbítani tudták ezt a válságot; illetve amikor mi 2004-2005 körül figyelmeztettük az akkori kormányt a túlzott devizaadósság és devizahitelek elterjedésének következményeire, akkor általában fölényeskedő kioktatást kaptunk.

A külföldi működőtőke, úgy látszik, honorálja ezeket a reformokat, ugyanis míg 2009-ben 414 milliárd forint érkezett Magyarországra, 2010-ben 472 milliárd forint, 2011-ben 951 milliárd forint. (Dr. Harangozó Tamás: Árfolyam!) Tudjuk, tudjuk, ez egyszeri nagyberuházásnak köszönhető, de azt is tudjuk, hogy ha önökön múlott volna, akkor lehet, hogy az sem lenne most itt. (Közbeszólások, moraj az MSZP soraiban.)

Mit tettünk még a gazdasági válság kezelése érdekében az elmúlt két évben? Talán már említettem, hogy a gazdasági válság kezelésében az egyik legnagyobb versenyhátrányt számunkra az államadósság okozza. Az Európai Unióban csak két olyan ország van, ahol 2010-ben és 2011-ben is egyaránt csökkent a GDP-arányos államadósság mértéke; ez a két ország Svédország és Magyarország. Az Európai Unióban ott vagyunk az államadósság csökkentése tekintetében is az élbolyban, még így is az egyik legeladósodottabb ország vagyunk, az egyik legeladósodottabb gazdaság vagyunk, de sajnos ezt az adósságot nem mi halmoztuk fel, viszont nekünk kell törleszteni.

Mindennek eredményeként nézzük meg, hogy a gazdasági válság kezelése terén tett eddigi lépéseinket hogyan honorálják a külföldi gazdasági megfigyelők. A svájci IMD versenyképességi rangsorában, amely nemzetközileg az egyik leginkább elfogadott versenyképességi rangsor, Magyarország versenyképessége javult a legnagyobb mértékben régiónkban; a régiókon a visegrádi négyek csoportját értve. Összességében két hellyel tudtunk javítani azon a versenyképességi rangsoron, ahol az azt megelőző években folyamatosan csak lefelé haladtunk. A gazdasági teljesítményt tekintve 9 helyet léptünk előre.

Nézzük meg, hogyan próbáltuk a belpolitikai, pártpolitikai morális válságot kezelni. Azt mondhatnánk, és könnyű lenne azt a választ adni, hogy önmagában a választási eredmény kezelte ezt a morális válságot, a kétharmados többség az Országgyűlésben megszüntette ezt a válságot. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van. A választók által adott felhatalmazás előleg, amelyet meg kell szolgálnunk, olyan előleg, olyan megbízatás, amely tartalma pontosan arról szólt, hogy a választópolgárok nem akarták, hogy úgy menjenek tovább a dolgok, ahogyan 2010 tavaszán álltak, nem akarták, hogy ugyanazon az úton járjon Magyarország, ahol 2002 és 2010 között járt. Éppen ezért nekünk ezzel a bizalmi előleggel élve építenünk kell, stabillá kell tennünk ezt a bizalmat, ezért döntött úgy a kormány, hogy minden lényeges kérdésben nemzeti konzultációt tartunk. Nem elégszünk meg csak a parlamenti képviselők észrevételeivel, noha azt is rendkívül fontosnak tartjuk, akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselőről van szó, de amikor csak lehetőségünk van, és stratégiai kérdésekben kell dönteni, akkor közvetlenül a választópolgárokhoz fordulunk, érezzék a választópolgárok, hogy a magyar politika ma valóban az ő ügyeiket, az ő gondjaikat és az ő nézeteiket akarja képviselni.

Hogyan kezeltük a harmadik, az intézményi, kormányzati politikai válságot? Egyrészt a jogszabályalkotás területén, másrészt az intézményalkotás területén. A jogszabályalkotás területén Magyarországnak új alaptörvénye van, az első olyan írott alaptörvénye, amelyet demokratikus körülmények között (Dr. Józsa István felnevet.), szabadon választott, többpárti parlament fogadott el, még ha az ellenzéki pártok egy része nem is akart részt venni ennek megalkotásában, és inkább a durcás kivonulást választották, mintsem az értelmes vitát. Az alaptörvényre épülve sarkalatos törvények egész sora született meg, és ezekkel a sarkalatos törvényekkel lassan kirajzolódik az az új közjogi szerkezet, amely az elkövetkező években az ezredforduló kihívásainak és megoldásainak megfelelően kirajzolja a magyar politika, a magyar közélet kontúrjait.

Az intézményépítés területén új kormányzati szerkezettel új kormányzati logikát hoztunk létre, amelynek lényege, hogy ne az ágazati érdekek, ne az ágazati lobbiharcok határozzák meg a kormányzati politikát, hanem az összkormányzati politika legyen az az egységes, koherens összkormányzati politika, amely a tárcák számára, illetve az ágazatok számára is feladatot, illetve mozgásteret ad. Ehhez az új kormányzati szerkezethez új területi államigazgatás is tartozik. Az új területi államigazgatási szervek először egy intézményi rehabilitációval léptek ismét be a magyar közjogba, amikor a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének koalíciója által megszüntetett közigazgatási hivatalok, amelyek az önkormányzatok törvényességi ellenőrzését végezték, ismét létrejöttek megyei szinten. Majd 2011. január 1-jétől megalakultak a megyei kormányhivatalok, amelyeknek feladata a kormányzati politika, illetve a hatósági tevékenység összehangolása megyei szinten.

Miközben futólag felvázolom a jogszabályalkotás és az intézményépítés legfontosabb mozzanatait, ne feledkezzünk el valamiről, ami pontosan egy évvel ezelőtt, 2011 első félévében adott óriási munkát a magyar államigazgatásnak. Az európai uniós elnökségi időszakról van szó, arról a hat hónapról, amikor egy alig fél éve hivatalba lépett kormány teljesen előkészítetlen európai uniós elnökségi időszakkal találta magát szemben, sem a helyszín nem volt meghatározva, sem az alapvető prioritások, tárgyalási keretek nem voltak meghatározva. Hiába kezdeményeztük még ellenzéki korunkban, hogy összpárti egyeztetések legyenek az európai uniós elnökségre való felkészülésben, ezek jobbára a látszategyeztetésekben kimerültek. Ezt követően a 2010 májusában hivatalba lépett kormány 2011. január 1-jétől 2011. június 30-áig rendkívül sikeres európai uniós elnökséget tudott lebonyolítani, olyan sikeres európai uniós elnökséget, amelyet még egyébként a velünk nem szimpatizáló politikusok is kénytelenek voltak elismerni.

Hadd tegyem hozzá, köszönöm az ellenzéknek is, hogy segítettek az európai uniós elnökség lebonyolításában, hiszen a magyar belpolitikában meg tudtuk mutatni, hogy vannak nemzeti ügyek, ilyen az európai uniós elnökség sikere. Tekintsünk el attól az egy-egy képviselőtől - legyen szó akár európai parlamenti, akár országgyűlési képviselőről -, aki megpróbálta elrontani ezt az ünnepet; az ellenzéki képviselők túlnyomó többsége rendkívül konstruktívan segített nekünk abban, hogy elérjük a magyar európai uniós elnökség célkitűzéseit. Köszönet érte. És köszönet a magyar államigazgatásnak, a magyar közigazgatásnak, azoknak a kormánytisztviselőknek és köztisztviselőknek, akik akár itt Budapesten, akár az ország más városában, akár Brüsszelben sikerre vitték a magyar európai uniós elnökségi célkitűzéseket, hiszen tudjuk, hogy ez alapvetően nem a magyar politika, hanem a magyar közigazgatás, a magyar állam és a magyar államapparátus sikere volt.

Önmagában talán ezek az eredmények mint abszolút számok nem mondanak sokat, az ember ilyenkor ösztönösen is keres valami összehasonlítási alapot, amivel talán össze lehet vetni az elmúlt két év tevékenységét. Önként adódik a második Gyurcsány-kormány mint összehasonlítási alap, hiszen a 2006-2008 közötti időszak ugyanúgy két év volt, mint a 2010-2012 közötti időszak. Ha a gazdasági válság szempontjából nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy 2006-2008 között ebben az időszakban 50 ezerrel nőtt az álláskeresők száma Magyarországon, 2010-2012 között 68 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma az országban. A 25 év alattiak tekintetében ez a szám 2006-2008 között 7 ezer fővel nőtt, azaz 7 ezer fővel több 25 évnél fiatalabb veszítette el az állását, miközben most, 2010-2012 között 15 ezerrel kevesebb 25 évnél fiatalabb munkanélküli van.

(13.40)

És nézzük meg még egyszer az államadósságot: 2006-2008 között 7 százalékkal nőtt - 7 százalékkal! - az államadósság; 2010-2012 között 3 százalékkal csökkent. És ehhez tegyük még hozzá, hogy 2006-2008 között, ahogyan mondtam, a költségvetési hiány nagysága tekintetében ott voltunk Európa szégyenpadján, most pedig, a 2010-2012-es időszak végén jó esélyünk van arra, hogy 3 százalék alatti költségvetési hiánnyal az egyik legjobban teljesítő európai uniós tagállam legyünk a költségvetési politika tekintetében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem állítom azt, hogy a kormány tökéletes munkát végzett. Én úgy gondolom, hogy nagyon sok hibát vétettünk, természetesen. Nagyon sok hibát vétettünk, mert nagyon sok munkát akartunk elvégezni.

Bizonyára sokan felróják nekünk, hogy nem fordítottunk elég időt az egyeztetésre; nem voltunk elég rugalmasak a tárgyalásoknál; nem voltunk elég körültekintőek a törvényhozásnál vagy esetleg az egyes intézkedések bevezetésénél. Rendkívüli állapotban éltünk 2010-2012 között. Az az ország, amely 2010 tavaszán a gazdasági, pártpolitikai és intézményi válságtól elgyötörten várta a választásokat, sokkal inkább úgy tűnt, hogy Görögország, Spanyolország, Olaszország és Portugália sorsával fog osztozni, mint azon stabil európai gazdaságokéval, ahová most tartozunk a költségvetési hiányunkból adódóan. Ez óriási munkát jelentett, amelynek során természetesen vétettünk hibákat. De én úgy gondolom, hogy azok a célok, amelyeket 2010 tavaszán kitűztünk magunk elé, közelebb kerültek.

Ha megengedik, akkor összegezném röviden ezeket a célokat. A gazdaság tekintetében, a gazdasági válság kezelése tekintetében az volt a célunk, hogy Magyarország versenyképesség tekintetében lépjen előre. Ma Európa válságban van. Nekünk - mint kicsi és nyitott gazdaságnak - nyilvánvalóan meg kell várnunk, amíg Európában is elkövetkezik a konjunktúra időszaka. Arra kell törekednünk, hogy mire ez a konjunkturális időszak beköszönt és a vonat elindul, mi ne maradjunk le róla. Ne az legyen a helyzet, hogy egymás után indulnak el a nagy európai gazdaságok a stabil gazdasági növekedés útján, mi pedig itt maradunk, és a saját konfliktusainkba bonyolódva lemaradunk az európai gazdasági növekedés vonatáról.

Talán még emlékeznek rá, hozzászólásom elején néhány példával illusztráltam, hogy versenyképesség területén jelentősen léptünk előre. Még korántsem lehetünk elégedettek a teljesítménnyel, de én úgy gondolom, hogy jó okkal reménykedhetünk abban, hogy ha a kormány ennek szellemében folytatja a munkáját, akkor 2014-re, amikor ismét a választópolgárok elé kell járulnunk, akkor Magyarország gazdaságilag is erősebb és versenyképesebb lesz, mint 2010-ben volt, partnere lehet majd a nagy nyugat-európai gazdaságoknak.

Morális, belpolitikai, pártpolitikai válság tekintetében természetesen a gyógyulás, mint említettem, sokkal hosszabb és sokkal nehezebb, mintsem hogy egyik évről a másikra eredményt lehetne elérni. Magyarországon az a fajta erkölcsi válság, meggyőződésbeli válság, amely az utóbbi években elharapódzott, alapvetően és döntően annak köszönhető, hogy elszakadt egymástól a munka, a munkajövedelem, az érdemalapú előrejutás, a boldogulás, a szabálytisztelet, a jogszabályok tisztelete. Éppen ezért úgy gondolom, hogy nagyon fontosak azok a lépések, azok a kormányzati lépések, amelyek összességében ismét egy munkaalapú gazdaság megteremtését célozzák meg.

Néha kritika tárgyává teszik azt a 2010-es célkitűzésünket, hogy 10 éven belül 1 millió munkahelyet kell létrehozni. Úgy gondolják, hogy ez számunkra csak valami demagóg szófacsarás, ezzel próbáljuk a választópolgárokat elszédíteni. Nem! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy nem fogjuk tudni létrehozni 10 éven belül az 1 millió munkahelyet, de akkor lemaradunk az európai gazdasági növekedésben. Az a helyzet, hogy én azt szeretném, hogyha ez a 10 éven belül 1 millió munkahely létrehozása az önök számára is cél lenne, és nem gúnyolódás tárgya. Dolgozzunk ebben együtt, mert Magyarországnak sikeresnek kell lennie ezen a területen is.

Az intézményi válság megoldása területén, én úgy gondolom, még ha sok konfliktussal is járt az új intézményrendszer kiépítése, de jó úton járunk. Van egy új, jól működő intézményrendszerünk. Az elmúlt két év intenzív politikai vitái közepette is lehetett látni, hogy kiépült egy olyan intézményrendszer, amely a kölcsönös felelősség, az együttműködés alapján talán a jövőben hatékonyabban fogja tudni szolgálni részben a kormányzati politika célkitűzéseinek megvalósítását, részben pedig az állampolgárok, a nemzet mint politikai közösség érdekeinek a kifejeződését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amiben mi hiszünk, szeretném azt hinni, hogy az Országgyűlés minden oldalán és minden pártjában, az az erős Magyarország, a versenyképes Magyarország. Mint láthatjuk, nagyon-nagyon hosszú, intenzív, eseménydús évek állnak mögöttünk. Egy súlyos válságból kell kiverekednie magát az országnak.

Ahogyan Kósa Lajos egyszer, még a választási kampány idején találóan megfogalmazta, az erdőbe befelé vezető út pontosan ugyanolyan hosszú, mint a kifelé vezető út. (Moraj az MSZP padsoraiból.) És mi éveken keresztül mentünk befelé a válságba. Szocialista képviselőtársaimnak mondom még egyszer: mi éveken keresztül mentünk befelé a válságba. Mi soha nem ígértünk könnyű pénzt a választópolgároknak. (Derültség és hangok az MSZP padsoraiból: Haha! - Jaj! - Az elnök csenget.) Mi soha nem ígértünk 50 százalékos béremelést a választópolgároknak. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: 400 százalékosat! - 14. havi bért! Mi mindig azt (Dr. Ujhelyi István: Ki az a mi?) ígértük, hogy kemény... - A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt, Ujhelyi Istvánnak akkor egy kis magyar párttörténetet majd tartok itt a felszólalásom után. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Dr. Ujhelyi István: Kihozom az indexemet is, tanár úr, kérem.) Mi mindig azt mondtuk, mi mindig azt mondtuk, hogy nagyon kemény munka vár ránk ahhoz, hogy a válságból kivezető utat megtaláljuk, és ezt végig is járhassuk. (Lukács Zoltán: 400 százalékos...)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nyilvánvalóan most több órán keresztül élénk, intenzív, helyenként szenvedélyes, néha talán durva vita is következik. (Simon Gábor: Úristen! Erre készüljünk? Mi nem erre készültünk.) Én azt szeretném kérni mindenkitől, mert én azt tételezem fel a vitanap kezdeményezőiről is, hogy az ország sorsa iránti aggódás fogalmazza meg a gondolataikat. Azt kérem, hogy bármilyen éles vitában is vagyunk, egyvalamit ne felejtsünk el: azt a feltételezést, azt a hitet egymás iránt és egymásban, hogy mi mindannyian jót akarunk ennek az országnak (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Te nekünk!): szocialisták, jobbikosok, LMP-sek, fideszesek, KDNP-sek. Néhány szocialista képviselő emiatt tiltakozik, én mégis azt tételezem fel, hogy ők is jót akarnak ennek az országnak.

Éppen ezért azt kérem (Zaj az MSZP padsoraiból.) a vita figyelőitől is és résztvevőitől is, hogy a kölcsönös jóindulatot tételezzük fel egymásról, amikor a véleményünket megfogalmazzuk. (Hangok az MSZP padsoraiból, többek között: Ó!) Nem fogunk egyetérteni, de nem is kell, hogy egyetértsünk, hiszen az igazság csak az ilyen vitákon kristályosodik ki. Innen tudja a választópolgár, a vitát figyelő, illetve a vitában részt vevő polgár, képviselő eldönteni, hogy melyik út a helyes, milyen irányba kell továbbmennünk az elkövetkező két évben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Miniszterelnök-helyettes miniszter úr, köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés!

Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlásnak megfelelő 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség. Elsőnek megadom a szót Rogán Antal frakcióvezető úrnak, a Fidesz-képviselőcsoportja vezérszónokának. (Moraj az MSZP padsoraiból.) Parancsoljon, frakcióvezető úr!

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista képviselők soraiból érkező biztatást külön köszönöm, hiszen ez a vitanap, ez a vita itt a mai napon Magyarország elmúlt két esztendejéről szól, de a pártok vitatkoznak itt a parlamentben Magyarország elmúlt két évéről. (Moraj az MSZP padsoraiból.)

És amikor erről a két évről vitatkozunk, akkor ne felejtsük el: ez az a két esztendő, amikor a magyarok, a magyar családok mindent megtettek azért, hogy ha lehet, közös erőfeszítéssel, együtt másszunk ki abból a gödörből, amit az adóssághegy jelentett az államnál, a költségvetésnél, az intézményeknél, a magyar családoknál, a lakáshitelek, az autóhitelek és minden egyéb kapcsán.

(13.50)

Amikor erről vitatkozunk - csak mert látom a kaján mosolyt tisztelt szocialista képviselőtársaim arcán, azt azért hozzátenném, miközben vidáman nevetgélnek -, azt ne felejtsék el (Simon Gábor: Ki nevetgél? Senki nem nevetgél!), hogy ezt a gödröt önök ásták mindannyiunk számára, minden magyar család számára. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország elmúlt két esztendeje, éppen azért, mert ki kellett mászni egy gödörből, az elmúlt két év a nagy változások időszaka volt (Lukács Zoltán: Az biztos!), és a magyar parlament nem is tehetett mást, számunkra ez a vergődés helyett a cselekvés két éve volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell hogy mondjam önöknek, hogy én nem arról akarok beszélni itt a mai napon, hogy mi az, amire mi büszkék vagyunk, én nem arról akarok beszélni, hogy mi az, amivel dicsekedni szeretnénk. Én arról szeretnék beszélni, hogy mi az a munka, amit elvégeztünk, és melyek voltak azok a célok, amelyeket magunk elé kitűztünk, aztán majd meg fogják ítélni Magyarország polgárai, hogy ezeket mennyiben sikerült elvégeznünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mi céljaink elég egyszerűek voltak. Ezek a célok nagyon röviden és tömören összefoglalhatók. Úgy gondoltuk, hogy Magyarország számára a gödörből vezető kiút csak akkor lehet sikeres, ha ezt a megszorítások helyett tehermegosztásra fogjuk építeni. Mi úgy gondoltuk, hogy Magyarország számára ez a két év és a gödörből kivezető út csak akkor lehet sikeres, hogyha a magyar kormány és a parlament átáll a bankok oldaláról az emberek oldalára. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Mi azt gondoltuk, hogy a gödörből kivezető út csak akkor lehet sikeres, hogyha Magyarországon szembenézünk azzal a ténnyel, hogy vége van a felelőtlen eladósodás, a felelőtlen túlköltekezés politikájának, helyreállítjuk a költségvetési egyensúlyt, és csökkenteni fogjuk az államadósságot.

Mi úgy gondoltuk, hogy Magyarországon a gödörből kivezető út csak akkor lehet sikeres, hogyha meg tudjuk erősíteni a középosztályt, és segítséget adunk minden jóakaratú magyar embernek, aki munkából akarja eltartani önnönmagát és a családját, és érdemi, kézzelfogható segítséget nyújtunk a gyerekneveléshez. Mi azt gondoltuk, hogy a gödörből kivezető út csak akkor lehet sikeres, hogyha a munkát együtt végezzük el, a döntéseket nem a magyar emberek feje fölött hozzuk meg, hanem konzultálunk velük, megbeszéljük, melyek azok a legfontosabb pontok, amikor Magyarországnak, a magyar kormánynak és a Magyar Országgyűlésnek döntéseket kell hoznia. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném, hogyha ezek a célok lennének a mai nap legfontosabb vitapontjai, valóra tudtuk-e váltani őket, valóban támogattak-e minket ebben a magyar polgárok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor itt nyúljunk vissza tehát ahhoz az időszakhoz, amikor ez a kormányzás elkezdődött. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes úr nagyon helyesen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy 2010 Magyarországon a különféle válságok összeérésének az időszaka volt: válságban volt az állam, válságban volt a gazdaság, bizonyos értelemben válságban volt a közbizalom és a politika is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a két esztendőben Magyarországnak a görög utat kellett elkerülnie, mert az, amit önök örökül hagytak, tisztelt szocialista képviselőtársaim, 2010-ben úgy nézett ki, hogy Magyarország Európán belül egy súlycsoportba sorolható volt a görögökkel, együtt emlegettek minket Görögországgal, azt gondolták, hogy Magyarország és Görögország lehet az a két ország, amelyik a legnagyobb gondot és a legnagyobb problémát fogja jelenteni a következő esztendőkben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzünk vissza erre az elmúlt két esztendőre! Görögország hihetetlen mennyiségű segítséget kapott nemzetközi szervezetektől, az Európai Uniótól, a német adófizetőktől, közel ötször akkora támogatást folyósítottak számukra, mint a teljes magyar államadósság. Ehhez képest Görögország messze nem került ki a válságból, ugyanott tart, ahol két esztendővel ezelőtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, magyarok viszont büszkék lehetünk: Magyarország polgárai az elmúlt két esztendőben nem kértek segítséget senkitől. Magyarország polgárai, a magyar családok összefogva, együtt, maguk akarták megoldani azt a problémát, azt az adóssághalmazt, amit a szocialisták örökül hagytak ránk. Magyarország polgárainak közös munkája, hogy az elmúlt két esztendőben együtt bele tudtunk vágni és le tudtunk zárni egy korszakot, mégpedig egy igen küzdelmes, mindenkitől rengeteg erőfeszítést és áldozatot követelő korszakot, amit a stabilizáció korszakának nevezhetünk.

A kormányváltás óta eltelt két esztendőnek ugyanis a legfontosabb feladata Magyarország pénzügyi, gazdasági és társadalmi stabilizálása volt, az tehát, hogy a görög utat biztosan elkerüljük. Ezt a feladatot mi, magyarok valóban közösen végeztük el. Magyarországot stabilizáltuk, hiszen az elmúlt két esztendőben minden évben nemcsak hogy betartottuk a költségvetési hiánycélt, hanem évről évre csökkenteni tudtuk a költségvetési hiányt. Magyarország az elmúlt két esztendőben csökkenteni tudta az államadósságot is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eljutottunk oda, hogy Magyarország közel van ahhoz, hogy kikerüljön Európa szégyenpadjáról, arról a padról, ahova a szocialisták vezették akkor, amikor 2004 óta egyetlenegy évben sem tudták betartani a maguk elé kitűzött költségvetési hiánycélt, minden évben tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takaró ért, minden évben költötték az adófizetők pénzét, és ennek eredményeként odáig jutottunk el, hogy Magyarország az az ország, amelyik ellen Európában már 2010-ben a leghosszabb ideje zajlott eljárás, a túlzottdeficit-eljárás, ami Európa szégyenpadját jelenti. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Az elmúlt két évben lépésről lépésre haladtunk előre, hogy innen kikerüljünk. (Moraj az MSZP soraiban.) Eljutottunk odáig, hogy ma már ezeket az erőfeszítéseket az Európai Bizottság is elismeri.

Magyarország közel van ahhoz, hogy erről a szégyenpadról kikerüljön, közel van ahhoz, hogy 2013-ra a velünk szemben lassan tíz éve zajló túlzottdeficit-eljárás megszűnjön.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezzel valóban egy korszak lezárul. Most egy új korszak következik, és ennek a célja nem más, mint hogy az új, immár stabil rendszerben minél sikeresebbé tegyük a magyar embereket, és sikeressé tegyük a magyar vállalkozásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! De ahhoz, hogy erről majd beszélni tudjunk, ahhoz még egyszer vissza kell tekintenünk erre a két évre, és meg kell néznünk, hogy valóban mit is hagytunk magunk mögött mi, magyarok közösen. Ez a két év valóban a nagy változások időszaka volt, és ha most itt a célokat akarom számba venni, amelyekkel a mai beszédemet kezdtem, akkor hadd mondjam el önöknek, tisztelt képviselőtársaim: Magyarországon sikerült megvalósítani a tehermegosztás politikáját.

Esztendőkön keresztül azt tapasztaltuk, hogy minden évben, amikor a gazdaság problémáiról szó esett, amikor a költségvetés problémáiról szó esett, akkor ezeket a nehézségeket az előző baloldali kormányok mindig úgy próbálták megoldani, hogy annak a terheit a magyar embereknek és a magyar családoknak kellett viselni, kizárólagosan nekik kellett viselni.

Én azt gondolom, minden magyar ember elfogadja azt az igazságot, hogy ha az ország bajba kerül, akkor valamennyire mindannyiunknak vállalni kell terheket azért, hogy onnan ki tudjuk vezetni. De az önök politikájának az volt a lényege 2004 és 2010 között, hogy a nehézségekért csak a magyar családok álltak helyt, a nehézségekért csak a magyar emberek álltak helyt, másra ebből a tehermegosztásból nem jutott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Európában elsőként mi, magyarok vezettük be az igazságos tehermegosztást úgy, hogy kimondtuk (Derültség az MSZP soraiban.), hogy egyébként... Tudom, hogy ezen nevetnek, tisztelt szocialista képviselőtársaim. (Az elnök csenget. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem ismerik a szót!) Önök természetesen ezt el sem tudják képzelni. (Tóbiás József: Nem mi, az emberek nevetnek rajta!) Az önök számára a bankok érdeke az szent, az önök számára a nagyvállalatok érdeke szent. Az önök számára, tisztelt szocialista képviselőtársaim, csak egy út volt, hogyan lehetett emelni a személyi jövedelemadót, az önök számára csak egy út volt, hogy hogyan lehetett egyébként fokozni a magyar családok terheit, hogyan lehetett tőlük minél többet elvenni, hogyan lehetett bért csökkenteni, és hogyan lehetett nyugdíjat csökkenteni. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Így van! - Taps ugyanott.)

Ehelyett, tisztelt szocialista képviselőtársaim, az elmúlt két esztendőben, igen, adót kellett fizetni a bankoknak, az elmúlt két esztendőben adót kellett fizetni a biztosítóknak, adót kellett fizetni a távközlési cégeknek, adót kellett fizetni az energiaszektornak, és adót kellett fizetni a Magyarországon rohamosan terjeszkedő hatalmas kereskedőláncoknak is, azért, mert mi azt gondoltuk, hogy a terheket szét kell osztani és a tehermegosztás politikája a helyes.

És, tisztelt képviselőtársaim, bármennyire is berzenkednek ez ellen önök, bármennyire is képviselték itt az elmúlt két esztendőben a nagyvállalatok és a bankok érdekeit (Moraj az MSZP soraiban.), mi továbbra is azt gondoljuk, hogy a tehermegosztás politikája jó, és a következő két esztendőben is ragaszkodni fogunk az igazságos tehermegosztás politikájához (Nyakó István: Kimozdultál az V. kerületből valamikor?): a bankokat, a biztosítókat és a nagy távközlési cégeket benn tartjuk a közteherviselés rendszerében.

(14.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két esztendőben ennek a parlamentnek kellett átállnia a törvényhozáson belül is, a jogszabályok megalkotásakor is a bankok oldaláról az emberek oldalára. Önök, tisztelt képviselőtársaim, olyan jogszabályokat teremtettek Magyarországon, amelynek eredményeként a bankoknak mindent szabad volt. Természetesen adtak hiteleket, de a szabályokat ők szabták meg. Természetesen ők megtehették azt, hogy mindent továbbháríthattak az emberekre, egyoldalúan módosíthatták a szerződéseket. Önök ezzel szemben, tisztelt szocialista képviselőtársaim, mit tettek 2009-ben? Amikor egy kicsit szembesültek a problémával, akkor etikai kódexet alkottak. Most mi azt gondoltuk, hogy nekünk nem etikai kódexet, hanem jogszabályokat kell alkotni, törvényeket, amelyekkel valóban átállunk a bankok oldaláról az emberek oldalára. Ezeket a törvényeket az elmúlt két esztendőben meghoztuk, és lehetővé tettük, hogy a magyar családok lépésről lépésre ki tudjanak kerülni a rájuk önök által ott hagyott adósság csapdájából.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról már beszéltem, hogy az elmúlt két esztendőben helyreállítottuk a költségvetési egyensúlyt, óriási erőfeszítéseket téve, de tegyük hozzá, mindezt úgy tettük meg, hogy ezzel párhuzamosan megerősítettük a magyar középosztályt. Tisztelt Képviselőtársaim! Az erős középosztály azokat az embereket jelenti Magyarországon, akik valóban munkát akarnak végezni, munkából akarják a családjukat eltartani, és akik el szeretnének jutni odáig, hogy biztonságos körülmények között nevelhessék fel a gyerekeiket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két esztendő ebből a szempontból a nagy változások időszaka volt. Az adórendszer átállt a munka oldalára. Elkezdtük csökkenteni a munkát terhelő adókat, és belevágtunk abba a folyamatba, hogy csökkentettük és kis- és középvállalkozások adóterheit is. Ezzel kezdődött el 2010. És ha valamire igazán büszkék vagyunk - és erre az egyre ezt merem mondani, tisztelt szocialista képviselőtársaim -, az az, hogy önökkel ellentétben 2010-ben a magyar parlament és a magyar adórendszer egyértelműen a családok oldalára állt. Megtettük azt, hogy a családok számára a legkedvezőbb adórendszer következett el 2011-ben, a családok után járó adókedvezménnyel, a családi adókedvezménnyel elértük, hogy 2011-ben - ahogy azt Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes úr elmondta - Magyarországon a gyereket nevelő családok jövedelme emelkedni tudott. Emelkedett az egy gyereket nevelőké, a két gyereket nevelőké, és különösen jelentősen azoké, akik a legnagyobb társadalmi terhet vállalták, a három vagy több gyereket nevelő családoké. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindeközben ne feledkezzünk el arról, hogy ez a parlament más területen is hatalmas munkát végzett. Ebben az időszakban születtek meg azok a döntések, amelyek az ígéreteket valóra váltották. Évek óta ígéretek hangzanak el arról, hogy Magyarországon majd kisebb lesz a politikai osztály, kevesebbe fog kerülni a politika. Ezek a döntések megszülettek. Elsőként mi vágtunk bele abba, hogy felére csökkentettük az önkormányzati képviselők számát. Önök ezt olyan sokszor megígérték, tisztelt képviselőtársaim, és soha nem tették meg! Magyarországon megszületett a döntés arról, hogy 2014-ben felére csökken a parlament létszáma is. Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök urat tisztelettel üdvözlöm a teremben; azt gondolom, a mondandóm egy része neki is szól, remélem, hallotta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanebben az időszakban eljutottunk odáig, hogy megszülettek azok az alapvető döntések, amelyek lehetővé tették, hogy a magyar emberek kifejezhessék szolidaritásukat a határon túl élő magyar polgártársainkkal is. Magyarország 2010-ben a parlament döntésével helyrehozta azt a csorbát, amit 2004. december 5. jelentett, és megszületett a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló törvény, ami kifejezte a magyar nemzet szolidaritását mindenkivel, aki a határainkon túl él és a magyar nemzethez tartozónak tekinti magát. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ezek voltak a legfontosabb célkitűzéseink. Döntéseket hoztunk benne és munkát végeztünk. Egyvalamivel minket senki nem vádolhat: ez a parlament az elmúlt két esztendőben valóban a vergődés helyett a cselekvés oldalára állt. Erre a cselekvésre Magyarországnak szüksége volt.

És hadd zárjam azzal, tisztelt képviselőtársaim, hogy most, ahogy itt körülnézek a teremben, és elnézem szocialista képviselőtársaimat, látok ott a laptopokon egy igaz szót. Most legalább végre valamiben igazat mondanak. Az a "Fizess", amit önök kiírtak, nemcsak az önök régi kampányszlogenje volt, de úgy tűnik, majd az új kampányszlogenje is lesz, hiszen ne felejtsük el, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök voltak azok, akik ránk hagyományozták azt az adósságterhet, amit ma mindenkinek fizetni kell. Önök voltak azok, akik felvettek 20 milliárd dollár hitelt kormányzásuk utolsó két évében a Nemzetközi Valutaalaptól, aminek a nagy részét nekünk kell visszafizetni 2010 és 2014 között. Önök voltak azok, akik a másfélszeresére növelték a GDP arányában az államadósságot, amit egyébként szintén Magyarország polgárainak kell visszafizetni, és önök voltak azok, akik belehajszolták a devizahitelekbe a magyar családokat, amit aztán most nekik kell visszafizetni, tisztelt képviselőtársaim, úgy, hogy közben természetesen a törvényhozásban mindvégig csak a bankokat támogatták.

S azt gondolom, a jövőt illetően is nagyon igaz, amit önök oda leírnak, mert Magyarország polgárai erre számíthatnak, ha önök valamiért véletlenül kormányra kerülnek. Mert akkor ismét az lesz, hogy a politika át fog állni a nagy cégek és a bankok oldalára az emberek oldala helyett, és akkor az fog következni, amit önök addig is tettek, tisztelt képviselőtársaim. Mert ne felejtsük el, mit is csináltak önök előtte? Azt ígérik most is ugyanezzel a mondattal. Önök progresszív adóemelésről beszélnek. Igen, ezeket a progresszív adóemeléseket korábban meg is csinálták. Ha ezt megint be fogják vezetni, annak az lesz a következménye, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarország polgárainak túlnyomó többsége, emberek milliói jelentősen megnövekvő adóterhekkel fognak majd szembenézni. Mert ezt jelenti a progresszív adórendszer, így csinálták önök ezt 2010 előtt, és úgy látszik, így kívánják folytatni a jövőben is. És természetesen úgy tűnik, hogy ahogy 2010 előtt eltörölték a családi adókedvezményt, Magyarország polgáraira ez vár akkor, ha önök ismét kormányra kerülnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! És közben hallom már azokat a hangokat is, mert amikor arról beszélnek, hogy önök a munkavállalók oldalán állnak, akkor azért ne felejtsük el, tisztelt szocialista képviselőtársaim, az önök soraiból, önökhöz közel álló emberektől hangzik el az a gondolat, hogy Magyarországon csökkenteni kell a minimálbért. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Ha önök jönnének kormányra, akkor úgy tűnik, ez következne. Akkor azok az emberek fizetnének, akik a legkevesebbet keresnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két esztendő nehéz két év volt; a kilábalás két esztendeje, és ezt a két esztendőt úgy kell lezárni magunkban, hogy közben a jövőbe nézünk, és amikor a jövőbe nézünk, akkor alternatívákat is mérlegelni kell. Azt gondolom, hogy az alternatíva elég egyértelmű. Szerencsére az, hogy önök itt ülnek a parlamentben - aminek én örülök -, minden alkalommal emlékeztet minket arra, hogy Magyarországnak nemcsak jövője, hanem múltja is van. A múltat önök testesítik meg, Magyarország jövője pedig azon múlik, hogy a következő két esztendőben tudjuk-e folytatni és be tudjuk-e fejezni a változásokat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Mesterházy Attila frakcióvezető úr, aki felszólalását innen az emelvényről mondja el. Parancsoljon, frakcióvezető úr!

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szembesíteni jöttünk ma ide. (Balla György: Szemlesütni jöttetek! - Az elnök csenget.) Szembesíteni a kormánypártokat és a miniszterelnököt saját két évvel ezelőtti ígéreteivel, és azzal, amit önök azóta tettek. Az emberek joggal várták, hogy Orbán Viktor most itt legyen, a jobbkezével együtt, és vállalja ezt a szembesítést. Szégyen, hogy nem volt hozzá elég bátorsága. (Taps az MSZP soraiban.)

Tisztelt Rogán Képviselőtársam! Az alapján szembesítem önöket, amit az emberek mondtak nekünk, nekem csak az elmúlt néhány hétben Zalaegerszegtől Kazincbarcikán át Orosházáig. Fiatalok, középkorúak, nyugdíjasok, munkanélküliek, gazdák, vállalkozók, orvosok, ápolók, pedagógusok mondták azt nekem, hogy nem ezt várják Orbán Viktortól és a Fidesz-kormánytól. Becsapva érzik magukat. Mi, szocialisták ugyanazt látjuk, amit az emberek. (Moraj a kormánypártok soraiban.) Azt, hogy ez a két év a leépülés időszaka volt. Leépült a jogállam, leépült a gazdaság, leépülnek a munkahelyek, leépül az oktatás, az egészségügy, a szociális rendszer. Egyszerűen minden.

(14.10)

Kizárólag három dolog épül ebben az országban Orbán Viktor uralkodása alatt: a Simicska-Nyerges-birodalom, vagyis a Közgép-osztály (Moraj a Fidesz soraiból.), a Horthy-kultusz meg a focistadionok. De ebből így nem lesz erős Magyarország, hanem gyenge, leépült ország.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Az látszik az imént elmondott beszédekből is, hogy fogalmuk sincs arról, mi folyik az országban (Soltész Miklós: Ezt is olvasod?), de az igazi gond az, hogy nem is érdekli önöket. Egyedül a kormány elégedett a saját teljesítményével, de egyre kevesebben vannak azok, akik elhiszik ezt a hazug propagandát.

Matolcsy György egyenesen tündérmesének látja mindazt, amit két éve csinálnak. Csakhogy amíg önök tündérmeséket írnak, az emberek a rémes valóságot élik, és a bőrükön érzik a rossz kormányzásuk következményeit, azt, hogy az élet egyre nehezebb, a bizonytalanság pedig napról napra nő. A nagy mesemondó azt is mondta, hogy vége a válságnak. Hát neki biztos, valószínűleg a miniszter úr, akit örömmel vennénk, ha itt lenne ebben a vitában, biztos ránézett a bankszámlájára és megnyugodva látta, hogy az tényleg gyarapodik. De én azt ajánlom, hogy menjen el az emberek közé, ahogy ezt Navracsics úrnak is ajánlanám, és kérdezze meg őket, hogy ők hogyan látják a valóságot, hogyan látják a saját helyzetüket, mert akkor tudná, hogy nincs mese, Navracsics úr - válság van. Mert ahol majd' 1 millió embernek nincsen munkája, ott válság van.

Ahol tízezrével mennek csődbe a kis- és középvállalkozások, ott válság van. Ahol minden második fiatal azon gondolkodik, hogy elmegy külföldre, csak hogy tanulhasson vagy dolgozhasson (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gyurcsány!), ott válság van. Ahol orvos- és ápolóhiány van, ahol gyógyszerhiány van, ott kérem, válság van. Ahol a nyugdíjasok egy tisztességesen végigdolgozott élet végén nyomorognak, ott válság van. Ahol minden ötödik családot betemetnek a kifizetetlen sárga csekkek, ott bizony válság van. Ahol 4 millió ember él a létminimum alatt, és minden ötödik gyerek éhezik, tisztelt képviselők, ott brutális válság van. Ezt a válságot, a halmozódó problémákat önök képtelenek kezelni, sőt a problémákat önök okozzák. (Moraj a kormánypárti padsorokból. - Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Jaj! - Nyolc évig mit csináltatok?)

Két éve, tisztelt hölgyeim és uraim, még csak nagyotmondásnak tűntek az ígéreteik. Sokan el is hitték ezeket az ígéreteket. Mára azonban kiderült, hogy ezek az ígéretek nettó hazugságok, valamennyi. Hazugság mind, mert az ellenkezőjét csinálják annak, amit ígértek. Önök tudatosan átverték az embereket.

Két éve azt ígérték, megvédik a munkahelyeket és 1 millió új állást teremtenek. A kormány elhibázott gazdaságpolitikája miatt ma ténylegesen kevesebben dolgoznak, mint két évvel ezelőtt. Két éve azt ígérték, hogy 4-6 százalékos gazdasági növekedés lesz, ehhez képest mára 1,2 százalékos a visszaesés, és a kormány rossz gazdaságpolitikája miatt recesszióba fordult az ország, és egymást érik a sok száz milliárdos megszorítások. Két éve a magyar vállalkozóknak azt ígérték, hogy csökkentik a terheiket. Ehhez képest nőtt az adóterhelés, a cégeket megbénítja a bürokrácia és a korrupció, nőnek a kiadásaik, csökkennek a bevételeik, és nem jutnak hitelhez. A kormány dilettáns gazdaságpolitikája miatt lényegében leálltak a beruházások, egyre több vállalkozás megy csődbe, a még működők pedig túlélő üzemmódba kapcsoltak. Két éve azt ígérték, hogy az új adórendszerrel mindenki jól jár, hogy öröm lesz adózni Magyarországon. Hát a gazdagok, tisztelt Rogán képviselőtársam, tényleg jól jártak az egykulcsos adóval, akár havi több százezer forinttal is. De a legtöbben, az átlag körül vagy az az alatt keresők akár egyhavi fizetésüket is elvesztették az igazságtalan egykulcsos adó miatt. A kormány ezen perverz újraelosztása nem növelte sem a fogyasztást, sem a gyarapodást, sem az ország versenyképességét.

Két éve azt ígérték, hogy önök az adócsökkentések kormánya lesznek, kevesebb adót, kevesebb terhet ígértek. Ehhez képest 25 hónap alatt 25 új adót vezettek be. Ennyi adóhoz, tisztelt hölgyeim és uraim, egyméteres söralátét is kicsi lenne. Két éve az időseknek azt ígérték, hogy megőrzik a nyugdíjak értékét és megvédik a magán-nyugdíjpénztárakat. Ehhez képest az idősek kiadásai egyre nőnek, sőt már az is megfordult a kormány fejében, hogy a nyugdíjakat is megadóztatják, és az ellátás egy részét utalványban adják oda. (Soltész Miklós: Nem voltál itt a vitán! Itt voltál?!) A nyugdíjpénztárakat meg úgy védték meg, hogy egyszerűen szétverték őket, elvették és elköltötték az emberek megtakarításait.

Két éve azt ígérte Orbán Viktor, hogy több pénzt ad az egészségügynek béremelésre, a kórházak, a rendelők működtetésére. Ehhez képest folyamatosan vesznek el pénzt az egészségügytől, futballstadionokra többet költenek önök, mint az orvosok és az ápolók béremelésére. Közben életveszélyesen hosszúra nőttek a várólisták, és megfizethetetlenül drágák az új, hatásos gyógyszerek. A kórházak helyzetén meg úgy akarnak segíteni, hogy ész nélkül sorra bezárják őket. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Összevissza beszélsz! Hol?) A kormány felelőtlen egészségpolitikája már az emberek ellátását veszélyezteti. Önök cserbenhagytak mindenkit, orvost, ápolót, beteget. (Moraj a kormánypárti padsorokból.)

Két éve Orbán Viktor, az önök miniszterelnöke azt ígérte a gazdáknak, a családi vállalkozásoknak, hogy helyzetbe hozza és földhöz juttatja őket. Ehhez képest a fideszes haveroknak osztják ki az állami földeket, műkörmösökből, könyvtárosokból, tetőfedőkből csinálnak új fideszes földesurakat. A kormány velejéig romlott és korrupt agrárpolitikája miatt oligarchák strómanjaik kezére játsszák az állam vagyonát, a gazdálkodók pedig kiszorulnak saját földjeikről, és a végén tönkre fognak menni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem igaz!)

Két éve önök a fiataloknak azt ígérték, hogy ingyen juthatnak színvonalas tudáshoz és versenyképes diplomához, a tanároknak pedig magasabb béreket és nyugodtabb munkakörülményeket ígértek. Ehhez képest a kormány igazságtalan oktatáspolitikájával a legtöbbek számára elérhetetlenné tette a jól fizető szakmákat, és lényegében bevezette a tandíjat a felsőoktatásban. Közben szétdúlták az általános és középiskolákat éppúgy, mint a tanterveket. A kormány oktatási reformnak nevezett ámokfutása miatt a tanárok nemhogy az életpályájukat, de a következő hónapjukat sem tudják tervezni. Azt sem tudják, lesz-e szeptembertől munkájuk. De egy biztos, ennek az egész káosznak a gyermekek lesznek a legnagyobb vesztesei.

Két éve Orbán Viktor azt ígérte, hogy megerősíti a középosztályt, támogatja a családokat. Ehhez képest a családtámogatások összegét egyetlen fillérrel sem növelték, az elesettek támogatását pedig visszavágták. A kormány embertelen szociálpolitikája miatt egyre nagyobb a szociális válság, sőt már a középosztályt is az elszegényedés, a lecsúszás fenyegeti. Mára valóban elmondhatják az emberek, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve. (Moraj a Fidesz soraiból.)

Két éve azt ígérték önök, hogy két hét alatt rendet tesznek az országban, és több pénzzel segítik a rendőrök munkáját. Ehhez képest egy év alatt másfélszeresére nőtt a súlyos bűncselekmények száma, közben a Terrorelhárítási Központra, a miniszterelnök személyi testőrségére van 10 milliárd forint, de nincs pénz a rendőrök béremelésére, felszerelésére, benzinre, ruhára. A kormány elhibázott rendvédelmi politikája miatt egyre nehezebb a rendőrök munkája, egyre több a bűncselekmény, és egyre romlik az emberek biztonságérzete.

(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)

Két évvel ezelőtt Orbán Viktor azt ígérte, hogy megerősíti hazánk tekintélyét a világban. Ehelyett lerombolta az ország nemzetközi tekintélyét, ma már senki nem bízik a magyar miniszterelnökben. Orbán Viktor megtagadta a rendszerváltás alapját adó euroatlanti értékeket is. A kormány esztelen háborúskodása súlyos károkat okoz Magyarországnak, és nagyon sokba kerül a magyar embereknek. A kormány nemzetpolitikája pedig a felvidéki és a vajdasági magyarok után súlyos károkat okoz az erdélyi magyarságnak is. Önző pártpolitikai érdekből folyamatosan beavatkozik az életükbe, és Budapestről akarja megmondani nekik, hogy mit tegyenek. De Erdélyben a Fidesz által gründolt jobboldali magyar pártok a hét végén csúfos vereséget szenvedtek, mert a választók nemet mondtak a Fidesz megosztó politikájára. Józanok voltak a székely és erdélyi magyar emberek, mert a hiteles politikai erőket választották a Fidesz fiókpártjai helyett.

Két éve a kultúra kiemelt támogatását és védelmét ígérte a Fidesz, ehhez képest csak romboltak, totális támadást intéztek a tudósok és művészek ellen, kultúrkampfot indítottak minden fronton, hogy saját képükre formálják a köztereket, a filmeket, a színházakat, a könyveket, sőt még a tankönyveket is.

(14.20)

És két éve még ellenzékből a jogállam és a demokrácia megerősítését ígérték. Ehhez képest lerombolták azt, az orbáni lopakodó diktatúra kiépülése miatt az EU egyik leggyengébb demokráciája lettünk. Mára közelebb vagyunk Fehéroroszországhoz, mint Ausztriához. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Az emberek nem Orbán-meséket olvasnak, hanem nap mint nap megélik az ország leépülését, a rombolást, a káoszt, a bizonytalanságot és a korrupciót az országban mindenütt. Az emberek már látják, hogy a miniszterelnök nem messiás, nem tévedhetetlen, és hogy nincsen orbáni sikersztori. A választók 80 százaléka, és tisztelt hölgyeim és uraim, a Fidesz-szavazók 38 százaléka ma már azt mondja, hogy rossz irányba tart az ország. Úgy is mondhatnám, hogy az igazi kétharmad változást akar, és ezt a változást mi, baloldali demokraták fogjuk elhozni Magyarországnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban. - Derültség a kormánypártok soraiban. - Nyakó István: Nemsokára eljön az idő, gyerekek! Én már nevetek!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja jelezte, hogy a vezérszónoklatot a rendelkezésükre álló 20 perces időkeretben kettő képviselőjük megosztva fogja elmondani.

Elsőnek megadom a szót Harrach Péter frakcióvezető úrnak. Parancsoljon, frakcióvezető úr!

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kísérletet kell tennünk arra, hogy tárgyilagos és a valóságnak megfelelő képet mutassunk az elmúlt két évről. Tudom, hogy a parlamenti vitanap a műfaj természetéből adódóan nemigen alkalmas erre, hiszen mindig és mindenhol a világon ilyenkor a kormány elmondja, hogy mit tett, az ellenzék pedig hangosan kürtöli, hogy a kormány nem tett semmit, vagy ha mégis tett, az ártott az országnak. Egy dolog azonban sehol a világon nincs úgy, mint nálunk: a kártevők hangoskodása. (Taps a kormánypártok soraiból.) Az elmúlt húsz percben is hallottuk a hazugság és gyűlölet kultúrájának bemutatkozását. (Közbekiáltás az MSZP soraiból: Rogánra gondolsz? - Taps a kormánypártok soraiból.)

Ha ezt a két évet valóban tárgyilagosan kell értékelnünk, akkor először a körülményekre kell néhány pillantást vetnünk, aztán arra, hogy mit tett a kormány, a tetteknek az irányára és hatékonyságára.

A tény az, hogy súlyos nemzetközi válság idejét éltük ez alatt a két év alatt, és erős ellenszélben is dolgozott a kormány; ez a szél hazai és európai tájakon egyaránt fújt. A hazai viharból is kihallatszott az a három jellegzetes hang, amelynek egyike egy évtizedes begyakorlást jelzett: mindenben megfelelni egy külső hatalom elvárásainak. A másik egy kissé vékony hang: a dekadens liberalizmus hangja volt. És a harmadik egy kevésbé csendes hang; a probléma az, hogy ellenfelet cserélt, és másra irányozza az indulatait.

Minden belefér persze a politikai küzdelembe, viszont nem fér bele a szocialista európai képviselőknek az a magatartása, amit sokan joggal neveznek hazaárulásnak; és persze nem fér bele a balliberális hangadók gyűlölettel izzó hazudozása, amivel telekürtölik a világot. Egy példát most kell mondanom, amire az MSZP elnöke is kitért (Lukács Zoltán: Mindenről mi jutunk eszetekbe?), tipikus példa ez: a nyugdíjak megadóztatása. Ő azt mondta, hogy a Fidesz-KDNP szándékozott megadóztatni a nyugdíjakat. Mi az igazság? '97-ben a szocialista kormány, Horn Gyula idején olyan törvényt hozott, amely a nyugdíj-megállapítás szabályait '13-tól megváltoztatni kívánta, a bruttó bérből számítva bruttó nyugdíjat, a bruttó nyugdíjat pedig adóztatni szokták. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Tehát szocialista terv volt a nyugdíjak megadóztatása, és erről egyszerűen tudomást sem akarnak venni, hanem rá akarják kenni arra a pártra, amelyik most törölte el a nyugdíjtörvényből ezt a passzust. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ennyit az igazmondásról és a gyűlöletkampányról. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Ennyit! Pont ennyit!)

ELNÖK: Bocsánat, frakcióvezető úr, elnézését kérem! Arra kérem Szűcs Erika képviselő asszonyt és azokat a képviselőtársaimat is, akik itt folyamatosan közbekiabálnak - eddig senkit nem figyelmeztettem -, hogy nincs erre lehetőség. Arra kérem önöket, hogy nyugodjanak meg, próbálják végighallgatni, és amikor eljön a kétperces felszólalások ideje, kérjenek erre lehetőséget, és én meg fogom adni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Örömmel veszem, ha fél perccel visszaforgatják az órát. (Tóbiás József: Ne két percet, megállt az idő!)

A kormánynak van elképzelése a jövőről, konkrét terve a jelenre, és ezt meg is valósította. Milyen volt ennek a két évnek a kormányzati filozófiája? Egy egészséges patriotizmus érvényesült, a nemzeti érdekek képviselete, a nemzeti középosztály megerősítésének szándéka, a közteherviselés valódi megvalósítása - erről már sokat hallottunk - és az adósságot újratermelő alrendszerek megújítása. Természetesen más oka is volt ezen rendszerek reformjának, gondolunk az oktatásra, az egészségügyre, a nyugdíjrendszerre, a közigazgatásra, az önkormányzatokra. Ennek a kormánynak világos ember- és társadalomképe van, például a munkára épülő társadalom építése vagy a közösségek megerősítése. A válság, sőt az utána következő időszak legfontosabb feladatának tekintette az adósságállomány csökkentését és a költségvetési hiány lefaragását.

Hogy néhány konkrétumot is említsek azokon kívül, amiket majd a képviselőtársaim el fognak mondani, olyan szempontokat szeretnék kiemelni, amelyek társadalompolitikai szempontból fontosak, és elsősorban talán azt a szándékot, amely a munkahelyek számának növelését tűzte ki. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben is történt javulás, gondoljunk csak arra, hogy az autógyártó óriáscégek fejlesztéseivel új munkahelyek, 27 500 új munkahely keletkezett csak ezen a területen. Gondoljunk arra, hogy több mint 200 ezer ember kapott közmunkára lehetőséget, és közte 80 ezer cigány származású polgártársunk. És ha már a romaintegrációról van szó, akkor említsük meg, hogy 11 400 új ösztöndíjas kapott lehetőséget. A devizahitelesek megsegítéséről már szó volt, különböző szinten különböző rétegek kaptak lehetőséget.

Ha a családi adózásról néhány mondatot megengednek: 2011-ben a keresetnövekedése a családoknak jelentős volt, mert a gyermektelenek 5,3 százalékkal tudták növelni jövedelmüket, viszont az egygyermekesek már a duplájával, 10,5 százalékkal, a kétgyermekesek 16,3 százalékkal, és a háromgyermekesek jövedelme 23,6 százalékkal nőtt. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb terhet viselők megsegítése jelentős mértékben megtörtént.

És most a nyugdíjakról. Az előbb említett ferdítésről és füllentésről már szóltam, de ki kell mondanunk egyértelműen, hogy a nyugdíjak megőrizték értéküket, ezt vállaltuk. Kérdezzék csak meg a román vagy görög nyugdíjasokat, hogy mi náluk a helyzet! Emlékezzenek vissza arra, hogy a szocialista kormányzás idején, 2009-ben, az utolsó teljes évükben 6,4 százalékkal vesztettek értékükből a nyugdíjak. Most tessék hangosan, kórusban helyeselni!

Még egy szociális kérdésről hadd szóljak, hiszen erről is sok vita esett. Budapesten a hajléktalanügyet, ha nem is tudták teljesen megoldani, de nagy lépést tettek előre két irányba: egyrészt a közterek rendbetételével, másrészt a szálláshelyek számának 10 százalékos emelésével.

(14.30)

Úgy gondolom, hogy a kormány kétéves munkájával a körülményeket jól tudta kezelni, helytállt, és azt kívánom Magyarországnak, hogy a következő évben is ez a kormánya hasonlóképpen működjön.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Lukács Zoltán: Mi is ezt kívánjuk!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Hargitai János képviselő úr folytatja.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Amikor Navracsics miniszter úr az expozéját mondta, háromféle válságszituációt idézett fel, három olyan válságszituációt, amire nyilvánvalóan az új kormánynak reagálnia kellett és kell az elkövetkezendő időszakban.

Beszélt egy intézményes válságról, ami nyilvánvalóan csak következménye volt annak a gazdasági válságnak és annak a morális válságnak, amit szintén megemlített, amit a szocialista kormányzás örökül hagyott. Én egyébként azt gondolom, hogy a legnehezebben ez a morális válság kezelhető. A mai napi vita nem arról szól, hogy ezen a területen mit kellene tennünk, én elsősorban a gazdaságiválság-kezelés kapcsán tett lépéseinket fogom felidézni, és azt az útkeresést, amit ezen a területen tettünk és tenni fogunk.

Egy biztos, hogy nem éltem még meg olyan parlamenti vitát, de egyszer nagyon szeretnék megélni olyan vitát, ahol az itt lévő parlamenti képviselők, ha nem is értenek egymással egyet minden szakkérdésben, de legalább egymást komolyan véve, és az országot alapvetően nem félretájékoztatni akarva, úgy vitáznak ezekről a kérdésekről, hogy ennek a morális válságnak a feloldása érdekében valamit tesznek. De semmiképpen sem úgy lépnek fel, ahogy Mesterházy Attila, a Szocialista Párt elnöke fellépett: felmegy a pulpitusra, két év kormányzás után én ezt is meggondolnám az ő helyében, hogy ennyire megmutassam magam ott fenn, a Gyurcsány-kormány államtitkára voltam, felmegyek a pulpitusra, teli tüdővel mondom a magamét, kérdő mondatot még véletlenül sem mondok, hanem csak kinyilatkoztatok, adom az okosat az után a két év után, és utána eltávozom a parlament ülésterméből. Most ezt éljük. Ennyire vesszük komolyan egymást. (Taps a kormánypártok soraiban. - Tóbiás József: Nem távozott el! Hitele akkor lenne egyszer a politikának és a parlamenti politikának újra (Lukács Zoltán: Ott van, ahol a miniszterelnök!), ha megtanulnánk pironkodni. Mesterházy Attila az elsők között kellene hogy pironkodjon az elmúlt szocialista kormányzati nyolc évért. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból. - Gúr Nándor: Hol a miniszterelnök? - Dr. Ujhelyi István: Egy miniszteretek van itt! Hol van az egész kormány?)

Nem gondolom azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy amit a nyolcéves kormányzásuk után önök itt hagytak, és amilyen állapotban hagyták az országot, amit mi két év alatt tenni tudtunk, az valamifajta elégedettségre adna okot. Nem gondolom én sem azt, amit a miniszterelnök-helyettes úr is mondott, hogy hibátlanul kormányoztunk. Biztos vagyok benne, hogy sok hibát elkövettünk akaratunkon kívül, de az a gazdaságpolitikai csapdahelyzet, amit nekünk kezelni kell, az azért példátlan, és ezt a csapdahelyzetet a szocialista kormány hagyta itt az ország számára és a magyar parlament számára. (Szabó Vilmos: Tündérmese!) Ezért egy kicsit nagyobb önkritikát, egy kicsit nagyobb visszafogottságot talán azért joggal elvárhatnánk önöktől is, nem csak ezeket a hangos és öncélú kijelentéseket, amiket tesznek. (Dr. Bárándy Gergely: Eltévedtél, mi az ellenzék vagyunk!)

Mi az, amivel mi találkoztunk két évvel ezelőtt a kormányzásunk kezdetén, és amivel mindenképpen szakítanunk kellett? Egyrészt találkoztunk egy olyan gazdaságpolitikával, amit önök nyolc éven keresztül folytattak, ami csak a megszorításokra épített, és a megszorítások alanyai mindig a magánszemélyek voltak, tehát a magyar állampolgárok és a családi kis- és középvállalkozások. A terheik a nyolc év alatt állandóan növekedtek, és mindig megvolt számukra az a boldog ígéret, hogy még egy-két év nehézség után majd jön egy boldog kor. (Puch László: Tündérmese! Első fejezet!) Ezt a politikát nyilvánvalóan nem folytathattuk. Önök ezt a politikát azzal is tetézték, és erre lehetőségük volt, mert a világgazdaság pénzbősége - hogy pontosan idézzem Gyurcsány Ferenc ominózus beszédének egyik tételét - az önök számára mindent biztosított. Nyakló nélkül vehették fel a hiteleket addig, ameddig el nem jött a végpont, ameddig el nem jött a baj.

Számunkra, ha járni akartuk volna ezt az utat, hogy nyakló nélkül hiteleket veszünk fel, ez már nem volt járható, mert 2008-tól kezdve egy olyan világgazdasági válság érte a világot, és éri még ma is Európát és benne Magyarországot is, ami ennek az útnak a járását egyébként is lehetetlenné tette volna számunkra. De hogy miért nem jártuk volna ezt az utat, ha egyébként lenne ma a világgazdaságban pénzbőség, erre az Orbán-kormány első négy éve a példa. Akkor se folytattuk az utat, akkor is szakítottunk az önök útjával, mert akkor is az államadósságot csökkentettük 52 százalékra, körülbelül ez volt az a GDP-arányos százalékpont, amivel átadtuk önöknek az országot, és ezt önöknek sikerült 80 százalék fölé tornászniuk. Ez az út nem volt járható. Szakítanunk kellett ezzel azért is, mert egyrészt már hiteleket nem kaptunk volna, másrészt azt is el kellett kerülnünk, amiben önök voltak, hogy az IMF és a világgazdaság pénzügyi központjai szabják meg Magyarország számára, hogy mi az, amit tehet, és mi az, amit nem tehet.

Az önök idejében bekövetkezett az a csúfság, hogy egy kormányrendeletben, jogszabályban hirdették ki azt, hogy mit fognak megcsinálni Magyarországgal a hitelezők kérésére, diktátuma alapján, milyen döntéseket fog az ország meghozni: nyugdíjak csökkentése, közalkalmazotti bérek csökkentése és így tovább, és így tovább. Mi ebből a csapdahelyzetből ki akartunk kerülni, és egy olyan célt tűztünk magunk elé, hogy azt a hiányt, amit felhalmoztak, azt mi fokozatosan feléljük, legyűrjük ezt a hiányt, és mindezt a pénzpiacokról finanszírozva fogjuk elérni és nem az IMF segítségével.

Arra is vállalkoztunk ebben a rendkívül nehéz helyzetben, hogy nem fogjuk tovább a családokat és a magyar kisvállalkozásokat szorítani, hanem sokkal inkább a fogyasztást adóztatjuk, tehát azt a tehercsökkenést, amit a magyar családok számára biztosítottunk. Miniszterelnök-helyettes úr 385 milliárdról beszélt, amit a családok kasszájában otthagytunk azzal, hogy progresszív, egykulcsos személyi jövedelemadót vezettünk be, és a gyermekeseknek rendkívül nagy családi kedvezményeket tettünk mellé.

Én megemlíthetnék egy másik összeget is, én már 500 milliárdról beszélek, mert ezzel együtt a magyar kis- és középvállalkozók terheit is csökkentettük. És emellett persze az igaz, mielőtt önök szóba hozzák, valahonnan bevételeket produkálnunk kellett, ezért a fogyasztási típusú adókat voltunk kénytelenek növelni, például az általános forgalmi adó felső kulcsát is emelnünk kellett. De ezt még mindig tisztességesebbnek gondoljuk, mert ezzel azt fogjuk elérni, vagy azt érjük el, hogy a nagyobb fogyasztás, a nagyobb jövedelműek nagyobb fogyasztása nyilvánvalóan nagyobb költségvetési bevételt is fog hozni az országnak.

Önöknek, tisztelt szocialista képviselőtársaim, azt is tudniuk kellene, és itt meg kellene említeniük, hogy 2006-ban, akkor, amikor a Gyurcsány-kormány megnyeri a választásokat, a választókat becsapva, akkor be is ismeri azt, hogy milyen nehéz helyzetben van az ország. A 2006. év közepén a magyar államháztartás hiánya 11 százalék fölött volt. Navracsics miniszter úr erre utalt, amikor azt mondta, hogy a világban is az elsők között voltunk ezzel a lehetetlen helyzettel. Igaz, hogy amikor a kormány ezt felismeri, és azt mondja, hogy ez az út tovább nem járható, akkor ezt igyekszik csökkenteni, már a Gyurcsány-kormány is csökkentette, a Bajnai-kormány az utolsó évében pedig még inkább csökkentette. De azért mi 2010-ben úgy vesszük át az ország kormányzását, hogy az államháztartási hiány a választások időszakában akkor is 7 százalék fölött van. Rendkívüli intézkedéseket hoztunk, hogy ezt valamivel 4 százalék fölé szorítsuk le. A tavalyi évben meghozott intézkedéseink eredményeként egyszer volt az ország költségvetése 2004 óta pozitív, hiszen több mint 4 százalékos többlete volt az ország költségvetésének. Igaz, hogy ezt egyszeri, rendkívüli intézkedésekkel teremtettük meg.

Olyan intézkedéseket hoztunk a gazdaságpolitikában, ami Európában is példátlan volt. Azért tudtuk megtenni, mert a választók rendkívüli felhatalmazást adtak számunkra. Addig a pénzvilág el nem tudta képzelni azt, hogy olyan módon fogjuk megadóztatni a bankvilágot, ahogy tettük, átmenetileg, olyan módon fogjuk megadóztatni a multinacionális cégeket, ahogy tettük, átmenetileg, olyan módon fogunk megadóztatni hatalmas nagy kereskedelmi láncokat, ahogy tettük, átmenetileg, az energiaszektort és még folytathatnám.

(14.40)

Korrekciót kellett tennünk az elképzeléseinkben, mert amikor azt mondtam, hogy ezt átmenetileg akartuk megtenni, akkor a szándékainkban az volt, hogy 2013-tól ezeket a rendkívüli adókat ki fogjuk vezetni. Meg is fogjuk tenni, önök ismerik a jövő év költségvetési elképzeléseit, de a korrekció ott bejön a rendszerbe, mert a világgazdaság megint olyan negatívumokat produkált, amit valamilyen módon Európával együtt kezelnünk kell, hogy a rendkívüli adók kivezetése mellett nyilvánvalóan további jelentős - és most már tartós - adóterhek is érik majd ezeket a szektorokat, amelyeket az előbb felsoroltam.

Mindezt, ezeket az intézkedéseket egy olyan időszakban tesszük, és ezért kellene önöktől egy kicsit több alázatot látnunk, amikor nekünk ebben a három évben, ameddig működünk (Simon Gábor: Miért? Kormányváltás lesz?) - vagy négy évben, ameddig kormányzunk -, azokat az irdatlan adósságterheket is kezelnünk kell, amelyeket önök szabadítottak az országra. Felvettek 19 milliárd eurónyi hitelt. Azt nem mondta itt el Mesterházy Attila képviselő úr, hogy ezt nekünk kell visszatörlesztenünk. Évente 3,6 milliárdot kell visszaadni (Dr. Szanyi Tibor: És hol a részvény? - Puch László: Abból vissza lehetett volna fizetni.) az IMF-nek, és 2016-ig az Európai Unió felé is törlesztünk. Tehát nemcsak az önök lehetetlen intézkedéseinek hordalékát kell eltakarítanunk, hanem azt az adóssághegyet is valamilyen módon kezelnünk kell, amit önök örökül hagytak számunkra.

Éppen ezért nem tudunk haladni azon az úton, amit megjelöltünk magunknak - legalábbis nem tudunk olyan mértékben haladni ezen az úton -, elmaradásaink vannak, mondjuk, a munkahelyek létrehozása kapcsán. Igen, egymillió munkahelyet ígértünk. Önök akkor lennének tisztességesek és akkor lennének jó politikusok, ha ebben partnereink akarnának lenni, hogy ezt meg tudjuk teremteni. (Simon Gábor: Ilyen két év után?) Ebben a nehéz helyzetben már azt eredménynek éljük meg, hogy 68 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Önök gúnyolódhatnak azon, hogy közmunkásokat foglalkoztatunk, mi eredménynek értékeljük azt, hogy 200 ezer embernek közmunka-lehetőséget tudunk biztosítani. (Nyakó István: 47 ezer forintból meg lehet élni.) Nehéz az a helyzet, amit önök örökül hagytak számunkra, de az önök akarata ellenére és gáncsoskodása ellenére is kezelni fogjuk ezt a súlyos csapdahelyzetet, amit önök létrehoztak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Vona Gábor, frakcióvezető úr. Frakcióvezető úr, öné a szó. Parancsoljon!

VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kezdetképpen hadd szóljak hozzá Mesterházy Attila és az MSZP körül kialakult vitához. Ugyanis magam is furcsának tartom azt, hogy az a farkas, amelyik feldúlta a baromfiudvart, az egyik nap jelentkezik a gazdánál házőrzőnek. Abban egyetértek a kormánypárti felszólalókkal, hogy ennek a kormánynak, amelynek most az első két évét értékeljük, rendkívül súlyos társadalmi, gazdasági és morális válsághelyzetben kellett átvenni az ország irányítását. Mondhatnám azt, hogy történelmi léptékben is nagyon nehéz még ehhez hasonló válsághelyzetet, ehhez hasonlóan nehéz helyzetet keresnünk, amiben önöknek a kormányrudat a kezükbe kellett venniük. (Lukács Zoltán: Egy kicsit dicsérd őket!)

Az önök negatívan értelmezett politikai bravúrja abban áll, hogy ennél is lejjebb tudtak menni az elmúlt két évben. (Lukács Zoltán: Dicsérd a főnököt!) Két év távlatából nézve ugyanis az a kormányzás, amit önök folytattak, úgy foglalható össze, hogy a nagy szavak, a tartalom nélküli nagy szavak kormányzása és a beteljesítetlen nagy ígéretek kormányzása.

Mik voltak a nagy szavak? Hát önök forradalomról beszéltek és beszélnek, és valóban, 2010 tavaszán a magyar társadalomban forradalmi hangulat volt, forradalmi változást akartak az emberek, akár a Fideszre, akár a Jobbikra, akár az LMP-re szavaztak, valami nagy, radikális változást akartak, valódi rendszerváltozást, mondhatjuk úgy akár, hogy forradalmat, forradalmi változást, és önök az elmúlt két évben a politikájukkal ezt a forradalmat verték le. Tehát mondhatjuk akár azt is, hogy amit önök csináltak ebben a két évben, az egyfajta ellenforradalmi kormányzás volt, mert nem az elmúlt húsz évet fejezték be, hanem ezt az elmúlt húsz évet társadalmi, gazdasági értelemben is folytatták, szinte megkoronázták ezt a húsz évet.

Azt is mondták, hogy gazdasági szabadságharcot folytatnak, hát erre is azt tudom csak mondani, hogy ez egy gazdasági fegyverletétel volt. Azt nem akarom vitatni, hogy ilyen-olyan mellékhadszíntereken történt kurucos kardcsörgetés vagy annak az imitálása, de a fő hadszíntereken nem történt más, mint hason csúszás. A magyar gazdaság szabadságának fő béklyóit illetően önök semmilyen érdemi eredményt nem tudnak felmutatni. Sőt, nemhogy eredményt nem tudnak fölmutatni, igazándiból ezeken a frontokon semmiféle szabadságharcot nem vívtak.

Mik ezek a gazdasági béklyók, mik azok, amelyek a magyar gazdaság szabadságát megakadályozzák? Elsőképpen a multinacionális tőke hihetetlen erejű, túlnyomó többsége a hazai tőkével, hazai vállalkozásokkal szemben. Az, hogy a vállalkozások 5 százalékát kitevő multinacionális vállalatok a GDP-ből 50 százalékot fedeznek le. Igenis itt volna az ideje annak, hogy azt a leltárt végre elvégezze egy nemzeti kormány, hogy az itt lévő, Magyarországon lévő multinacionális tőkének melyik az a része, amelyik valóban jó, hogy itt van, mert olyat hoz létre, amire mi nem volnánk képesek, és melyik az, amelyik csak piacot bitorol, olcsó munkaerőt zsigerel ki, és szemétlerakónak használja ezt az országot.

A másik nagy béklyó, amivel szintén semmit nem tudtak kezdeni, ez az eladósodottság. Sőt, nemcsak az államadósságról kell beszélni, hanem az önkormányzatok, a megyék eladósodásáról, a vállalati szféra és a magánszektor eladósodásáról is, és ha ezt mind összesítjük, akkor Magyarország ebben Európa talán a legrosszabb, ha nem a legrosszabb helyzetében van. Ennek az adósságtömegnek a kapcsán önök érdemi eredményt mindenféle sikerpropaganda ellenére nem tudtak fölmutatni, sőt most egy újabb IMF-hitellel ebben az eladósodottságban Magyarországot még mélyebbre kívánják lökni.

A harmadik béklyó, amely ellen szintén nem viseltek szabadságharcot, ez a nemzeti kiszolgáltatottságunk, és talán az önök elmúlt két éve volt arra a legjobb bizonyíték, amikor a legpőrébben megmutatkozott az, hogy kik is irányítják Magyarországot valójában: az Európai Unió és az IMF; és önök ezen két szervezettel szemben nagyon durván és nagyon szánalmasan, szánni való módon alulmaradtak. Jelen pillanatban eljutottunk arra a pontra, amikor már a hitel felvételéért is könyörögnünk kell. Eljutunk arra a szégyenteljes pontra, amikor megszorításokat kell a kormánynak végrehajtania ahhoz, hogy egyébként még jobban el tudja adósítani a magyar társadalmat. Azt gondolom, ez a helyzet elgondolkodtató, tehát ezeket összevetve gazdasági szabadságharcról nem nagyon lehet beszélni.

A harmadik nagy szó, amivel rendszeresen szembesítették a közvéleményt meg a parlamenti vitákat, az alkotmányozás, az új alaptörvény. Ennek az új alaptörvénynek a preambulumában nagyon sok szép mondat van, nagyon sok szép gondolat, szívet melengető kifejezések, de azért az is látható, hogy ettől az alaptörvénytől Magyarország nem lett erősebb. Ettől az alaptörvénytől egyvalami lett erősebb, ez pedig a Fidesz.

És ha már eljutottam erre a pontra, akkor rá kell térnem a nagy szavak után a nagy ígéretekre, a nagy, beteljesületlen ígéretekre is. És itt korrektnek kell lenni, el kell mondani, hogy azért a nagy ígéretek között volt egy olyan ígérete a kormánynak, amelyet teljesített. Ez az ígéret az volt, hogy csak a Fidesz. Azt az ígéretüket, hogy mindenhol csak a Fidesz lesz, olyan szintű profizmussal, világszínvonalú technológiával hajtották végre, amely előtt tényleg csak ámulni és bámulni lehet. De azon ígéretekre és azon ígéretek beteljesítésére már nem nagyon jutott sem erő, sem szándék, amelyek miatt valóban az emberek a Fideszre szavazhattak.

Mik ezek az ígéretek? Hát számtalan ilyen lehet, de hadd emeljek ki három ígéretet. Önök elszámoltatást ígértek, egymillió munkahelyet és közbiztonságot két hét alatt. Van-e elszámoltatás? Hát a felszín felett, a felszínen zajlik valami kapargatás, valami imitálása az elszámoltatásnak, de hadd legyek nagyon egyszerű: milyen elszámoltatás az, ahol Gyurcsány Ferencnek még mind a mai napig nem kellett felelnie sem a politikai, sem a társadalmi, sem az erkölcsi bűneiért? Addig, amíg Gyurcsány Ferenc országgyűlési képviselő, milyen elszámoltatásról beszélünk? És ne jöjjenek azzal, hogy tegyünk feljelentést, ne hárítsák el a felelősséget! Önök vannak kormányon, az önök felelőssége az, hogy Gyurcsány Ferenc még mind a mai napig országgyűlési képviselő. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ezzel szemben, és azzal szemben, hogy Gyurcsány Ferenc még mindig országgyűlési képviselő - és itt nemsokára majd föl is fog szólalni -, ezzel szemben és az elszámoltatás helyett jelen pillanatban oligarchák és narancsbárók uralják ezt az országot. Ha kimennek az emberek közé, már nem is az a közhangulat, hogy Orbán Viktornak van egy pénztárnoka, hogy Orbán Viktornak van egy oligarchája, hanem a közhangulat az, hogy Simicska Lajosnak van egy miniszterelnöke. (Szabó Timea tapsol.) Már ez a közhangulat.

És, hogy miért nincs elszámoltatás? Azért nincs - és ez is a közhangulat -, mert azt mondják az emberek, hogy a holló a hollónak nem vájja ki a szemét. 2006-tól - az önkormányzati választásokon 2006-ban önök győztek - önök irányították az önkormányzatokat Magyarországon. Azt is nagyon jól tudjuk - vagy legalábbis gondoljuk -, hogy az önkormányzatok sajnos nagyon sok helyen a korrupció melegágyai. Ha feltételezzük, hogy 2006 után is volt korrupció az önkormányzatokban, amelyeket egyébként nagyobbrészt fideszes vezetés vezetett, akkor megvan a válasz arra, hogy miért nincs elszámoltatás. Azért nincs elszámoltatás, mert saját magukat is el kellene számoltatni, és erre önök nem hajlandók. Ezért van az, hogy nincs az elszámoltatásban érdemi előrelépés, és ezért van az, hogy az oligarchabizottság, a vizsgálóbizottság felállítását, amit a Jobbik kezdeményezett, önök mindenféle jogi csűrcsavarral igyekeznek akadályozni.

Teremtettek-e két hét alatt közbiztonságot? Hát már két év eltelt, és megint egyszerűen szeretném megfogalmazni a választ, megint kérdezzük meg az embereket, mit éreznek akkor, hogyha látnak egy rendőrt.

(14.50)

Ez talán a legegyszerűbb mércéje a közbiztonság erősségének vagy gyengeségének: mit érez egy tisztességes magyar állampolgár, ha meglát egy rendőrt, és mit érez egy bűnöző, ha meglát egy rendőrt? A tisztességes magyar állampolgár gyomorgörcsöt kap, hogy az állam már megint mivel fogja szekálni, a bűnöző pedig kineveti a rendőrt. Sajnos jelen pillanatban ez az állapot és ez a helyzet. Sajnálom, hogy nincs itt Kontrát Károly államtitkár úr, hiszen a kettőnk közötti vitákban rendszeresen elmondta, hogy hány ezer meg hány száz új rendőr állt be az állományba, és ennek persze örülünk. Csak az a probléma itt, hogy ezek a rendőrök, akik beálltak az állományba, nem az utcán, nem a városokban, településeken erősítik a közbiztonságot, hanem az utak mellett állnak a traffipax gép mögött. És nem az a probléma ezzel sem, hogy önök a közutak biztonságát erősíteni akarják, hanem ennek az örve, ennek a leple alatt önök valójában új adónemet vetettek ki a magyar társadalomra.

S azon immunválaszok pedig a társadalomban, amelyek a közbiztonság gyengeségére válaszképpen születtek törvényes keretek között, ezeknek a szervezeteknek, csoportoknak a munkáját, működését kriminalizálták. Elnevezték egyenruhás bűnözőknek ezeket az embereket.

Csak itt volna egy kis lehetőség arra, hogy magukba szálljanak ezzel a kéréssel kapcsolatban, mert Gyöngyöspatán az emberek döntöttek ebben a kérdésben: fehéren feketén megválasztották a jobbikos képviselőt polgármesternek. Azaz, ha önök ezt egyenruhás bűnözésnek hívják, akkor vidéken, a településeken az embereknek igényük van az egyenruhás bűnözésre! Ezzel kéne szembesülni! És Gyöngyöspatán még mindig ott lebeg az a mondat, amit miniszter úr mondott - akit szintén sajnálok, hogy nincs itt, Pintér Sándorra gondolok -, amikor lement oda Gyöngyöspatára, hogy vizsgálódjon, de csak a cigánysorra ment el, és amikor menekült volna az autójával - fönt van az interneten, meg lehet nézni -, és a magyar emberek odagyűltek köré és kérdezték, hogy miránk nem kíváncsi a miniszter úr? - akkor mit mondott Pintér Sándor? Itt csak én kiabálhatok. Na, ez volt az önök közbiztonsági koncepciója! Itt csak önök kiabálhatnak.

Lett-e egymillió munkahely? A harmadik ígéret. Leginkább kiszolgáltatott munkavállalókat látunk és munkanélküliséget. Matolcsy Györgyöt - akit sajnálok, hogy ő sincs itt ezen a vitán - én a magyar politika Don Quijotéjének tartom, aki álmodott magának egy álomvilágot, kreált egy álomvilágot, és ebben az álomvilágban derekasan küzd. Csak az a baj, hogy a valóságban kéne eredményeket fölmutatni, itt pedig csak kudarcokat tud. Az egész munkásságát kudarcok fémjelzik, és beteljesületlen jóslatok és ígéretek.

Egykulcsos adó. Társadalmilag igazságtalan, gazdaságilag megmagyarázhatatlan, mégis ragaszkodik hozzá a miniszter úr. Új adónemek, amelyek lefékezik a gazdaságot; nemhogy pénzt hoznának a költségvetésbe, inkább kiesést. Ehhez is ragaszkodik a miniszter úr. Megszorítások, amelyek olyan áldozatokra kényszerítik az embereket, amit már nem lehet elviselni - ehhez is ragaszkodik a miniszter úr és a kormány. Magyarországon Matolcsy György és az önök gazdaságpolitikája azt érte el, hogy mi vagyunk az az ország, ahol minden egyes évben a gazdasági növekedés csak jövőre jön. Sürgető tennivalók volnának, ezzel mindannyian egyetértünk, hiszen a nemzetgazdaság egyre mélyebb helyzetben van, a társadalmi kohézió szétesik, a közbiztonság romokban.

Szükség volna progresszív adórendszerre, ami nem adóemelés, ahogy azt Rogán Antal beállította, hanem egy igazságos adórendszer. Szükség volna az adósságrendezésre, az államadósság újratárgyalására, amit nem lehet úgy elintézni, ahogy Orbán Viktor szokta, hogy erről még ne is beszéljünk. Nemhogy beszélni kéne róla, tenni kéne érte! És engem nem érdekel, ha itt a parlamentben nem beszélünk, csak tudnám azt, sejteném, hogy valahol, valamelyik szobában titokban ezen dolgoznak. Mert minél hamarabb meglépjük ezt, minél hamarabb tárgyaljuk újra az államadósságot, annál jobb Magyarországnak. És nem azért, amit mondanak, hogy Görögország sorsára juttassuk Magyarországot, hanem pont azért, hogy elkerüljük a görög sorsot.

Itt van a harmadik dolog, amit hadd emeljek ki. A föld alkotmányos védelme talán az egyik legnagyobb nemzetárulás, amit elkövettek itt a Magyar Országgyűlésben az elmúlt két évben. Egyenként nemmel szavaztak, amikor a Jobbik ezt javasolta. Milyen földtörvénnyel akarják önök megvédeni a földet? Ami Dániának nem sikerült, az majd az Orbán-kormánynak sikerülni fog?! Ez nem egy tábla csoki! A magyar földről van szó. (Font Sándor: Te most kinek drukkolsz?) Én a magyar földnek drukkolok, a magyar földnek. (Font Sándor: Nem úgy néz ki. - Zaj. - Az elnök csenget.)

Az Európai Unió kérdése. Ezzel kapcsolatban a Jobbik azt mondta, tartsunk népszavazást, mert becsapták a magyar embereket az Európai Unióval kapcsolatban, és nem azért mondjuk ezt, hogy lépjünk ki Európából, a Jobbik azt mondja: lépjünk be az európai gazdasági térségbe, és alakítsunk ki Európával egy olyan viszonyt, ahol nem Brüsszel mondja meg, hogy mi jó nekünk és mi nem, hanem mi dönthetjük el. Ilyen máshol is fölmerült. Itt miért nem mer a kormány egy népszavazás élére állni?

Miért nem számoljuk fel a korrupciót, az off-shore vagyonokat? Miért nem állítjuk talpra a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart, az erre épülő feldolgozóipart? Hogyan akarjuk a magyar gazdaságot talpra állítani úgy, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a feldolgozóipar romokban hever? Mondhatnám akár úgy is, hogy adjátok vissza a gyárainkat, amit az elmúlt 22 évben tönkretettek. Ez nem csak az önök felelőssége! Nem csak az önök felelőssége! Ez nem a két év! A két évnek ebben annyi a felelőssége, hogy ebben a kérdésben nem tett semmit. Folytatta azt az utat, azon a vágányon maradt, amelyet az MSZP is képviselt.

S valóban szükség van egy érdemi keleti fordulatra. Ott van Oroszország, ott van Törökország, ott van Közép-Ázsia, nagy lehetőségek várnának Magyarországra Keleten.

Mindent összevetve, összefoglalva, ha bizonyítványt kellene kiállítani erről a két évről, mondjuk, 5 tantárgy van, engedjék meg, hogy osztályozzam a kormány elmúlt két évét. Azt tudom mondani, hogy a sikerkommunikáció tantárgyában kiváló a minősítés. Sikerkommunikáció - amikor a kormány úgy kommunikál, mintha jobbikos lenne, jobbikosként kommunikál, de MSZP-sként cselekszik; ebben önök kiválóak.

Hatalomkoncentráció tantárgya: ebben a kiváló szó is visszafogott. Ebben önök világelsők, egyedülállók: csak a Fidesz!

Külpolitika tantárgy: elégtelen! Ugyanis Nyugaton hason csúszás, Keleten kudarc. Orbán Viktor ugyan beszél keleti szélről, csak ehhez neki nincs vitorlája. Martonyi Jánossal nem lehet keleti fordulatot végrehajtani.

Társadalompolitika tantárgy: elégtelen! Önök fordított Robin Hoodként működnek, elveszik a szegényektől a pénzüket, és odaadják a gazdagoknak - a gazdagok kormánya. Egy latin-amerikai társadalmi modellt építenek egy szűk gazdag réteggel és egy nagyon széles kiszolgáltatott, szegény réteggel.

S végül gazdaságpolitika: államtitkár úr itt van, ezt önnek mondom személyesen, elégtelen ez is! (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Az önök minisztériumát a kapkodás, a kétségbeesés, a koncepciótlanság és ezen kudarcok végén pedig az álomvilágba való menekülés jellemezte.

Úgyhogy arra kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt kormány, tisztelt Fidesz-KDNP-s képviselőtársaim, hogy ne csak kommunikálják a jobbikos programpontokat, próbálva kivonni a szelet ezáltal a vitorláinkból, hanem valósítsák is meg. Mi örülünk annak, ha a dicsőség ezáltal az önöké lesz. Mi azt szeretnénk valóban, hogyha a Jobbik programja megvalósulna, akár önök által is; ez bennünket ilyen értelemben nem fog feszélyezni.

Kérem, gondolják át ezt a két évet, ami most önök előtt áll. Ne ezt az utat járják, amit az MSZP taposott ki az önök számára, hanem egy valóban nemzeti utat járjanak, adják vissza ezt az országot azoknak, akiké valójában: a magyar embereknek. Ha önök ezért fognak dolgozni, ebben partnerek leszünk; ha továbbra is ezen a vágányon járnak, akkor pedig ellenségek és ellenfelek leszünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Jávor Benedek frakcióvezető úr, aki felszólalását az emelvényről mondja el. Megvárjuk, amíg frakcióvezető úr elfoglalja helyét. (Jávor Benedek a szónoki emelvényre lép.) Megérkezett. Köszönöm szépen.

Frakcióvezető úr, öné a szó, parancsoljon!

JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az Orbán-kormány két évéről szóló vitanapra időzítve egy sajátos felmérés látott napvilágot a sajtóban: a Századvég, a Fidesz házi közvélemény-kutató intézete, amelyet állami megrendelésekkel vastagon kitömtek, azt az eredményt hozta ki, hogy az elmúlt tíz év legnépszerűbb kabinete az Orbán-kormány.

Most nem is mennék bele abba, hogy mi az a verseny, amit önök megnyertek, és vajon erre lehet-e büszkének lenni, de attól tartok, hogy a milliárdos állami megrendelésekben fuldokló Századvég kutatói teljesen más műsort néznek, mint az ország.

Az összes többi közvélemény-kutatás szerint rekordszámban látják úgy a magyarok, a Fidesz szavazói is, hogy ebben az országban rossz irányba mennek a dolgok. Ez adja a valós képet, ez a társadalom valós észlelete arról, hogy mi a helyzet ebben az országban, ami nem is meglepő, hiszen önök az elmúlt két évben rommá adóztatták a magyar gazdaságot, centralizált uralmat építettek ki, eközben csúcsra járatták a korrupciót, tragikus visszalépést hoztak a fenntartható fejlődés területén, és mindeközben a fiatalok, a képzettek, az egészségügyi dolgozók hanyatt-homlok menekülnek ebből a társadalmi felemelkedés csatornáit elzáró rendszerből.

Az adófizetők pénzéből finanszírozott kormánypropaganda nem tudja eltakarni, hogy az a gödör, amit Rogán frakcióvezető úr szerint a szocialisták ástak, de amibe végül az országot a Fidesz-kormány lökte bele (Taps az LMP padsoraiban.), és amelynek az alján azóta is vadul ás lefelé, ez a helyzet a magyar társadalom számára tragikus és elfogadhatatlan. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiban.)

2010-ben egy óriási többség birtokában az ország jelentős része nagy várakozással tekintett a kormány működése elé. Joggal várták, hogy elindul végre valami változás, hogy a magyar kormány szembe tud nézni olyan történelmi adósságokkal, mint például az ügynökkérdés lezáratlansága; hogy ez a kétharmados többség neki tud látni olyan nagy rendszerek reformjának, hosszú távon fenntartható reformjának, mint az egészségügy, az oktatás, amelyekhez a korábbi kormányok nem tudtak érdemben hozzányúlni; hogy végre a magyar gazdaság területén is elindul egy olyan összefogott tevékenység, ami segít Magyarországnak abban, hogy a válság hatásait kivédve a magyar gazdaságot stabil pályára lehessen állítani.

(15.00)

Ezek a várakozások az elmúlt két évben sajnos nem teljesültek. Nem teljesültek a várakozások, ugyanakkor számos félelem teljesült, amely ehhez a kétharmados többséghez kapcsolódott. Két év után meg kell állapítanunk, hogy a kormány egy zsákutcába kormányozta bele az országot, és azóta is padlógázzal hajt előre ebben a zsákutcában. Az Orbán-kormány nem új rendszerváltást hozott Magyarországnak, hanem azoknak a kudarcoknak a kiteljesítését, amelyekkel a rendszerváltást követő két évtizedben szembe kellett néznünk, így a társadalom kettészakadása, a felemelkedés, a társadalmi mobilizáció útjainak az elzárása.

Az Orbán-korszak társadalomrombolását alapvetően négy területen lehet azonosítani, ezek: a gazdaságpolitikai dilettantizmus, az érzéketlen, szegényellenes társadalompolitika, a politikai és gazdasági hatalom centralizálása és ezzel párhuzamosan a korrupció korábban ismeretlen intézményesítése, és végül a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés területén egy teljes hátraarc, jóllehet korábban sem volt igazán meggyőző Magyarország teljesítménye ezen a területen. Nézzük ezt a négy területet külön-külön!

Ma már nem kell ahhoz különösebben kemény ellenzéki alapállás, hiszen a kormány körüli konzervatív gazdaságpolitikusok is világosan kimondják, hogy a magyar kormány gazdaságpolitikája, ha lehet ezt gazdaságpolitikának nevezni, egyértelmű kudarc. Országszerte, és most már a nemzeti interjúk után nemcsak országszerte, hanem világszerte nevetség tárgya az az álomvilág, amelybe a gazdasági miniszter belelovallta magát, és amibe sajnos belerángatja magával az országot. Őszintén lehetne ezen nevetni, ha nem milliók alapvető életfeltételeit semmisítené meg ez a gazdaságpolitikai álmodozás, ez a gazdaságpolitikai dilettantizmus.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A teljesen elhibázott, dilettáns gazdaságpolitika miatt az elmúlt két év a rendszerváltás történetének legnagyobb megszorítási és adóemelési hullámává állt össze. Az Orbán-kormány ősbűne az egykulcsos adó. Az egykulcsos adó igazságtalan, hiszen a legjobban keresőknek kedvez, a kiszolgáltatottak, az alacsonyabb keresetűekkel szemben. Az egykulcsos adó bonyolult, és a korábbi ígéretekkel szemben - gondolom, mindenki túl van már az idei adóbevallása kitöltésén - nem fér el egy söralátéten, inkább egy lepedőre van szükség ahhoz, hogy ezt az adóbevallást ki lehessen tölteni. Az egykulcsos adó hatása ugyanakkor messze túlmutat pusztán a jövedelemadózáson. A miatta keletkezett hatalmas költségvetési lyukat egy megszorítási és adóemelési hisztéria keretében próbálja betömködni az elmúlt két évben az Orbán-kormány. Nőtt a tb-járulék, a társadalom többségének a személyi jövedelemadója, nőtt az áfa és az eva kulcsa, 30 új adónem bevezetésére került sor - a sárgacsekk-adótól a telefonadóig -, a vállalkozások adminisztratív terhei egyre nőnek. A jövő nyugdíjasainak egyéni számlát hazudtak, amikor a magán-nyugdíjpénztári rendszert megszüntették. Ebből semmi sem lett, a költségvetés lenyelte ezt az összeget.

A megszorítások politikája semmilyen kézzelfogható eredményt nem hozott az ország számára. Az ígért egymillió munkahely helyett félmillió munkanélküli van. A 24 év alattiak körében közel 30 százalékos a munkanélküliség. A beígért 5 százalékos növekedés helyett örülhetünk, ha jövőre elkerüljük az ideihez hasonló recessziót. Az államadósság a nyugdíj-megtakarítások 3000 milliárd forintjának a felélése ellenére legfeljebb kozmetikai mértékben, 1 százaléknál kisebb mértékben csökkent. A reálbérek nem nőnek, illetve csökkennek. A képzettek, orvosok, egészségügyi dolgozók és a fiatalok elvándorlása korábban elképzelhetetlen mértéket öltött, a fiatalok, a 30 év alattiak közel fele külföldön képzeli el a jövőjét. És a vállalkozásokkal szemben az állam nem mutat példát a fizetési fegyelemben, az állami tartozás rekordokat döntött, az adóhivatal ráül a vállalkozások pénzére, ezzel erősítve a magyar gazdaság egyik rákfenéjét, a körbetartozások évtizedek óta megoldatlan problémáját. Ennek a gazdaságpolitikai dilettantizmusnak az árát az egész ország fizeti meg.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a kormány külpolitikai stratégiája is kudarcot vallott. A szövetségi rendszerünkbe tartozó országokkal, az Európai Unióval, az IMF-fel szembeni felesleges hadakozás több tíz milliárd forintos kárt okozott a magyar adófizetőknek, miközben semmilyen kézzelfogható eredményt nem hozott. Az Orbán-kormány a kérdéses pontokon engedett - például a jegybank függetlensége ügyében - az elvárásoknak, de ehhez több tíz milliárd forint kamatfelárat kellett kifizetni a magyar adófizetőknek. Mindeközben a kormány által vizionált keleti nyitás, a keleti fél semmiféle eredményt, semmilyen kézzel fogható hasznot Magyarország számára nem hozott. Megállapodás az IMF-fel a mai napig nincsen, leghamarabb őszre várható, addig marad a kötéltánc a szakadék felett, s vele együtt a gyenge és gyengülő forint.

Ez a külpolitikai kudarc azt is lehetetlenné teszi, hogy az ország hatékonyan fellépjen a valóban fontos magyar érdekek ügyében a nemzetközi szervezeteknél. Magyarország nemzetközi karanténba került, tisztelt képviselőtársaim, és ezt nem lehet elfedni, vagy egyre kevésbé lehet elfedni azzal, hogy mondjuk, a magyar központosított demokráciához hasonló rendszert építő Sali Berisha albán elnököt hozzuk ide, vagy más ehhez hasonló találkozókra kerül sor. Magyarországot érdemi uniós szövetségesünk az elmúlt években nem kereste föl, nem tárgyalt.

A másik lényegi pont az érzéketlen és szegényellenes társadalompolitika. Magyarországon az elmúlt két évben a kormány adó-, szociál- és gazdaságpolitikájának eredményeképpen a szegények még szegényebbek lettek, és a középosztály is lejtőre került. Kivéreztetik a közszolgáltatásokat, a kórházakat, az iskolákat, az egyetemeket, a közművelődési intézmények, a magyar kultúra alapja gyakorlatilag a megsemmisülés határára került. Az egyetemek kapuit tandíjjal torlaszolják el. A tankötelezettségi korhatár leszállítása, a gimnáziumi férőhelyek csökkentése, az intézmények fejszével való darabolása generációk elől zárja el a felemelkedés útját. A leggazdagabbak adócsökkentésének árát a cukorbetegek, a mellrákosok és más, kiemelten veszélyeztetett csoportok fizetik meg. A legújabb hírek szerint a gyógyszerkassza kiadásait tovább szűkítik, jövőre a tavalyinak a felére csökken a gyógyszerkassza kiadása, ez súlyos ellátási zavarokhoz fog vezetni, és óhatatlanul a legalacsonyabb jövedelműek, a nyugdíjasok, a szegények életét, mindennapjait fogja megnehezíteni.

A középosztályban és az alacsonyabb jövedelműek körében a kormánypropaganda ellenére gyakorlatilag nincs senki, aki ezzel a gazdaságpolitikával jól járt volna. A hajléktalanokat említette a KDNP felszólalója. Az, ami a hajléktalanok ügyében történik, a hajléktalanság kriminalizálása, egész egyszerűen morálisan vállalhatatlan, egész egyszerűen nem fér össze a legalapvetőbb európai humanitárius és keresztény elvekkel. A munkavállalók és a fiatalok külföldre menekülnek, mert nincs más választásuk, a Fidesz elvette előlük a felemelkedés esélyét.

A nők az elmúlt két évben kiszorultak a nemzeti együttműködés rendszeréből. Családellenes túlkapások egész sorát valósították meg: a családvédelmi törvénybe egy kirekesztő családdefiníciót tettek be, a kismamákat kihagyták a munkaügyi képzésekből, semmilyen érdemi előrelépés nem történt a gyermekvédelem vagy a gyermekprostitúció elleni fellépés kapcsán, és semmit nem tettek a fiatalok, a nők elvándorlása ellen, hiszen a felsőoktatásban éppen azokat a szakokat szűkítették a legdrámaibban, ahol a nők többségben vannak. Tehát a nőket az átlagnál is jobban sújtja a társadalmi felemelkedés, a felsőoktatáshoz való hozzáférés szűkítése. Ha elmennek a fiatalok, ha kilátástalan helyzetbe kerülnek a nők, hogyan fogják önök megállítani Magyarországon a demográfiai katasztrófát? Mindezzel párhuzamosan önkéntes felülvizsgálati kérelem bevezetésével több mint tízezer rokkant esett ki az ellátási rendszerből, és akik bent maradtak, azoknak is csökkentették az ellátásukat. A legszegényebbek, a legelesettebbek kerültek megint az önök intézkedéseinek a célkeresztjébe.

(15.10)

A harmadik terület a centralizáció és a korrupció növekedése. Az új alaptörvénytől kezdve az ezzel kapcsolatos jogalkotás kizárólag a Fidesz és Orbán Viktor egyeduralmi törekvéseit szolgálja.

A parlament jogosítványait önök korábban elképzelhetetlen mértékben korlátozták. Rendszerré vált a zárószavazás előtti módosítók keretében gyakorlatilag új törvényjavaslatok benyújtása; rendszerré vált az ellenzék vegzálása; az érdemi viták kiküszöbölése a Parlament falai közül. Ma Magyarországon a Fidesz mondja meg, hogy hol húzódnak a választási körzetek határai. A Fidesz mondja meg, mely vallási közösség egyház. A Fidesz mondja meg, hogy milyen hírek jelenhetnek meg a közmédiában. A Fidesz mondja meg, hogy melyik ügynök, melyik volt ügynök élhet nyugalomban, és kinek a neve kerül nyilvánosságra. A hangzatos antikommunista retorika ellenére a Fidesz nem volt hajlandó tiszta vizet önteni a pohárba az ügynökkérdést illetően, és ez mindent elmond arról, hogy mennyire gondolják őszintén azt, amiről beszélnek.

Ahelyett, hogy az ígéreteknek megfelelően levágnák a kezét annak, aki a közösbe nyúl, a Fidesz iparosított korrupciót és pénzszivattyút épített ki. Hátat fordítottak a vidéknek, amikor a helyi gazdáktól elveszik a földet, és azt Fidesz-közeli oligarcháknak, ügyvédeknek juttatják. A Simicska Lajos volt pártpénztárnok által tulajdonolt (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem igaz!) Közgép, tisztelt képviselőtársaim, porszívóként szívja fel az állami pénzeket, (Folyamatos közbeszólások a Fidesz padsoraiból.), azokat az állami pénzeket, amelyeket a kis- és középvállalkozások felemelésére kellene fordítani. Ezek a pénzek a Közgépnél és más párt közeli nagyvállalkozásoknál landolnak.

A törvényjavaslatokat a dohánylobbi, az utalványlobbi, a pálinkalobbi írja. A pártfinanszírozás átláthatósága ügyében - a kétharmados felhatalmazás ellenére - semmilyen érdemi előrelépést nem tudtak tenni. Nem tudták megoldani a magyar demokrácia elmúlt két évtizedének az egyik legsúlyosabb korrupciós veszélyét.

És a közérdekű adatokhoz való hozzáférés, az átláthatóság is csökkent; a társadalom egyre kevésbé láthatja, hogy mi történik a döntéshozatalban, vagy hogyan lesz Magyarországon a Fidesz egyeduralma kiépítve.

(A jegyzői székben dr. Lenhardt Balázst
Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Negyedikként végül hadd emeljem ki ökopolitikai pártként: az LMP számára kiemelten fontos a teljes hátraarc a fenntartható fejlődésben. (Sic!) A közösségi közlekedés leépítése folyamatos; a helyi termelők helyett oligarchák kapják a (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem igaz!) földeket; a környezetvédelmi intézményrendszert gyakorlatilag teljesen kivéreztették; a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa intézményét felszámolták. Ez nemcsak az ellenzék véleménye, a zöld civil szervezetek az elmúlt héten egy bizonyítványt állítottak ki a környezetvédelem területén a kormány számára, amelynek az átlaga épp csak meghaladja a kettest, és alapvető területeken bukást mondanak a civil szervezetek a kormány környezetvédelmi tevékenységére.

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, az Orbán-kormány az elmúlt két évben a gazdaságot és a társadalmat rommá adóztatta; lerombolta a társadalmi felemelkedés lehetőségeit biztosító közszolgáltatásokat és csatornákat; centralizált uralmat épített ki, miközben csúcsra járatta a korrupciót. Ez az a program, ami megvalósult, szemben azzal, amit az ország várt önöktől, és amit 2010-ben önök ígértek. Mindez az ország nagy része számára evidencia. Ebben az országban élünk, mindannyian fizetjük az új adók tucatjait. A családunkban mindannyian átérezzük, milyen az, ha egy fiatal előtt bezárulnak az oktatás vagy a munkavállalás kapui.

Ahhoz, hogy újra remélni lehessen Magyarországon, gyökeres fordulatra van szükség, mégpedig azon a négy területen, ahol az Orbán-kormány a legnagyobb pusztítást végezte. A dilettantizmust egy kiszámítható, igazságos, fenntartható gazdaságpolitikával kell felváltani. A szükséges kiadások és járulékcsökkentések bőven finanszírozhatók az egykulcsos adó megszüntetéséből, illetve a korrupció, a feketegazdaság, a Fidesz közeli közbeszerzések elleni fellépésből.

Orbán Viktor és kormánya azonban, tisztelt képviselőtársaim, nem az így felépíthető, igazságos, versenyképes és fenntartható országot építi, épp ellenkezőleg: rohamtempóban rombolja bármilyen későbbi fordulat alapjait, és minimálisra szorítja ennek a változtatásnak az esélyeit akár most, akár két év múlva.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, frakcióvezető úr. Köszöntöm az Országgyűlés munkáját. Latorcai alelnök úrtól átvettem az ülés vezetését.

A politikai vitanap vezérszónoki körének végéhez érkeztünk. Ezek után kétperces lehetőségekre a Házszabály szerint megnyílik a mód. Én látom a képernyőmön, hogy többen is bejelentkeztek. Tehát mielőtt az előre bejelentett felszólalókat szólítanám, előtte kétpercesek; elsőként Tóbiás József képviselő úr, MSZP. Öné a szó.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt még félreértenék, hogy miről szól a mai vitanap, idézni szeretnék: "Európa kalapot emelhet Magyarország előtt, mivel Európában senki nem tett annyit az államháztartás egyensúlyának helyreállításáért, mint az egymást követő két kormány. Magyarország két egymást követő kormánya olyan lépéseket tett, amik összességében többet tesznek ki, mint amire bármely más európai ország vállalkozott volna"- mondta ezt Orbán Viktor, az önök miniszterelnöke 2010. november 10-én. Ennyit a 8 évről.

Nagy tisztelettel kérem, hogy a két évről beszéljünk - kettő! Örülnék annak, hogyha a miniszterelnök-helyettes úr nem egyedül képviselné a kormányt, nagy tisztelet az államtitkároknak is, hiszen mind Orbán Viktor, mind Matolcsy György miniszter úr áldásos tevékenysége igen, témát kell hogy adjon a mostani két év értékelésénél.

A harmadik: Rogán Antal frakcióvezető úr azt mondta, hogy megvalósult az igazságos közteherviselés. Frakcióvezető Úr! Akkor, amikor egy pedagógus 16 százalék adót fizet, és akkor, amikor ma Magyarországon az önök jóvoltából egy bankbetét ugyanúgy 16 százalék adót fizet, a tőke jövedelme 16 százalékos, a munka jövedelme is 16 százalékos, mit nevez ön igazságos közteherviselésnek? Hiteltelen, önök félrevezették Magyarországot.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tájékoztatom önöket, hogy a vezérszónoki körben megtakarított másodpercek most hozzáíródtak a frakciók perceihez. Tehát mostantól nyomon követhetik a táblán, hogy melyik frakció hány percet használt föl.

Kétperces szót kért Szél Bernadett képviselő asszony, LMP.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Navracsics miniszter úrnak igaza van abban, hogy a magyar emberek szegények. A probléma az, hogy ha önökön múlik, tisztelt kormánypártiak, akkor azok is fognak maradni. (Zaj a Fidesz padsoraiból.)

Orbán Viktor és Matolcsy György kormányzása ugyanis gazdasági növekedéssel meg 1 millió munkahely ígéretével indult, de mára ebben az országban már csak a Közgép virágzik. Miért takaródznak önök állandóan a gazdasági válsággal akkor, amikor önök folyamatosan rossz válaszokat adnak a gazdasági válság kihívásaira? Miért teszik ezt? Folyamatosan kapkodnak, már önök sem látják át a rendszert.

Önök elvették a nyugdíjpénzeket; káoszt teremtettek a gazdasági élet jogi szabályozásában; kivéreztették a kis- és középvállalkozásokat. S amikor mindezek ellenére nem tudtak elég pénzt összehordani, akkor különféle különadókat vetettek ki. Ez önöknek a siker, erről beszélnek önök?

Vegyék végre le a rózsaszín szemüveget, és nézzenek körbe! Amíg önök itt színpadias módon a szocialistákkal vitatkoznak, mi csökkenő reálbéreket, romló életszínvonalat, magas munkanélküliséget, elvándorolni vágyó fiatalokat, otthonukat vesztő devizahiteleseket, recesszió közeli gazdaságot, romokat látunk az önök ténykedése nyomán. Ez a két év mérlege!

Önök egy válsághelyzetben lépték meg az egykulcsos jövedelemadó bevezetését, ami nemcsak egy téves gazdaságpolitikai intézkedés, hanem egyenesen embertelenség, hiszen pont a nélkülözőktől, a kiszolgáltatottaktól vették el a pénzt. Kompletten elbántak a munkavállalókkal, és kifejezetten a megváltozott munkaképességű emberekkel; megszüntették az Országos Érdekegyeztetési Tanácsot (Pálffy István közbeszól.), és visszásságokkal teli a közmunkaprogram, bármit is állítanak vagy vélnek KDNP-s képviselőtársaink.

Miközben önök államosították a magánnyugdíjpénztárban felhalmozott vagyont, de hol van az új rendszer, amit ígértek? Ki védte meg itt a magán-nyugdíjpénztári vagyont? És mi a biztosíték arra, hogy a nyugdíjak értékállóak maradnak? Eközben önök teljesen álszent módon politizálnak. A családi gazdaságok mellé álltak, de csak szlogenszinten, a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) gyakorlatban virágzik a korrupció ezen a téren is. Nem lesz könnyű önök után eltakarítani a romokat, de mi készek vagyunk rá.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból. - Derültség és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces, ugyancsak LMP, Ertsey Katalin képviselő asszony!

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálattal állapította meg ennek az országnak a fele, az 52 százalékot képviselő nők, hogy az LMP vezérszónokain kívül egyetlenegy szónok nem szólt egyetlenegy szót sem a nőkről. (Moraj, hangok a kormányzó pártok padsoraiból, többek között: Jaj! - Ó!) Azokról a nőkről, akiket önök itt, uraim képviselnek, akik 52 százalékban vannak jelen, de kimaradtak a nemzeti együttműködés rendszeréből.

Tavaly egy évértékelőn elmondtam azt, hogy a nők nagyon sokat vártak ettől a kormánytól, még külön meg is említették a kormányprogramban, ehhez képest nagy csalódás volt számukra ez az elmúlt két év.

Egészen egyszerűen nem veszik figyelembe önök itt, uraim, a parlamentben azt, hogy mi ma Magyarországon a magyar nők érdeke, hogyan szeretnének munkát és családot összehangolva, békésen élni, és hogyan szeretnének előrejutni.

(15.20)

Az önök kormánya eddig még soha nem hívta össze azt a tanácsot, ami a kormánynak tanácsot adhatna és javaslatokat adhatna ezekben az ügyekben, a nők és férfiak esélyegyenlőségi tanácsát. A fiókban hever az az ötpárti együttműködéssel elfogadott program, amely 2021-re feladatokat ad ennek a kormánynak, ezeket a feladatokat önök elszabotálták. Az ENSZ-nek szóló jelentés a nők helyzetéről a nyilvánosság teljes megkerülésével ment ki; egy olyan árnyékjelentést kellett készíteni a civileknek, ami harmadik világbeli országokban szokás, ahol az autoriter rezsim nem engedi beleszólni a kis civileket az ügyekbe.

A magyar nők azt várták, hogy végül egy erős felhatalmazással rendelkező kormány végre tesz valamit azért, hogy a magyar családok képesek legyenek felnevelni azokat a gyerekeket, akiket most nem tudnak vállalni, és az egyre elszegényedőbb nők, különösen vidéken, tovább küzdenek azzal, hogy nem tudják hova tenni a gyermeket, ezért nem tudnak elmenni dolgozni.

Azt kérjük, hogy az LMP javaslatára végre kinevezett miniszteri biztos két év után lásson neki annak (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy a nők helyzetét javítsa Magyarországon.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás a Fidesz-oldalról: Kósa Lajos képviselő úr.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ertsey Katalin képviselőtársamnak szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy akkor, amikor a Fidesz vezérszónoka és a kormány nevében nyilatkozó Navracsics Tibor a családi adózásról, az adókedvezményekről, a gyerekek támogatásáról és a család intézményéről beszélt, akkor ebbe beleértette a nőket is. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.) A mi fogalmi rendszerünkben és elképzelésünkben, ahogy az alkotmány is tartalmazza, a család egy férfi és egy nő szövetsége. Mind a ketten részt vesznek benne. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Novák Előd: És az élettársi viszony?)

Ezért természetesen a szónokaink sokat és hosszan beszéltek a nőkről, nem kiemelve és elválasztva, adott esetben ellentétbe állítva a férfiakat és nőket, mert mi mégiscsak azt gondoljuk, hogy a társadalomban és főleg annak a legfontosabb alapvető egységében, a családban inkább békére van szükség, és nem arra, hogy különböző elvont elvek alapján szembeállítsuk a család résztvevőit egymással, hanem azt gondoljuk, hogy az általunk folytatott családpolitika, szociálpolitika, a gyerekek után járó kedvezmények együttesen segítik éppúgy a nőket, akik Magyarországon, a magyar családmodellben a család legfontosabb szereplői, mint a férfiakat.

Ezért hadd hívjam fel nagy tisztelettel a figyelmét arra, hogy természetesen nagyon-nagyon sokat beszéltünk a nőkről, akik legalább annyira fontosak nekünk, őszintén higgye el, mint önöknek. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Visszatérünk a vita előre bejelentett felszólalói listájához, és Gyurcsány Ferenc független képviselő következik. (Moraj a kormánypártok soraiban: Hoppá! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!) Öné a szó tíz percben. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: De őszintén!)

GYURCSÁNY FERENC (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Navracsics miniszterelnök-helyettes úr a kormány nevében elmondott hozzászólásában az elmúlt két év miniszterelnök által forradalminak mondott átalakulásának indokoltságát azzal magyarázta meg nekünk (Dr. Szűcs Lajos: Nem is voltál bent!), hogy 1989 kompromisszumairól kiderült, hogy azok nem működnek, annak tartalékai kimerültek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt te írtad, Feri?) Én ezzel az állítással szeretnék vitába szállni.

A magyar nemzeti progresszió az elmúlt kettőszáz évben, hogyha a nagy nemzeti kérdésekről beszélt és útválasztáshoz jutott, mondhatnám úgy is, hogy útelágazódáshoz (Derültség.), akkor a nemzeti progresszió minden jeles tagja végül is arra az álláspontja jutott, hogy Magyarország hajóját a Nyugathoz kell kötni.

A rendszerváltozás előtti években (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Farizeus!), amikor puhult az állampárt rendszere, és az emberek új víziót, új kapaszkodót kerestek, akkor nyilván nem tudtak olyan bonyolultan fogalmazni, mint a társadalomtudósok, de nagyjából azt mondták, hogy valami olyasmit szeretnének itt Magyarországon, mint amit látnak, mondjuk, a grazi televízióban - a mi környékünkön az osztrák tévét így hívták -, vagy valami olyan világot, amit a francia, az olasz, a német vagy az amerikai filmek közvetítenek. Nyugatias Magyarországot szerettek volna a magyarok 1989 előtt és énszerintem azóta is. Ez a nyugatias Magyarország öltött aztán testet a harmadik Magyar Köztársaságban, a rendszerváltozással létrejött új Magyarországban.

Én bárkivel találkozom mostanában, ha egyszerűen mondja el, hogy mit szeretne, akkor továbbra is azt gondolom, hogy nem változtak meg a magyaroknak az eszményei. Valami olyan nyugodt polgári világot szeretnének, amit tőlünk pár száz kilométerre nyugatra vagy az Atlanti-óceán másik felén látnak. Szerintem ez '89 igazi kompromisszuma, ezek a '89-es talapzatok; az a nyugatias Magyarország épült meg közjogi, alkotmányjogi, gazdaságpolitikai, társadalompolitikai, és akkor tegyük hozzá a végén, mondjuk, külpolitikai értelemben, amelyek ennek az álomnak keretet adtak.

Orbán Viktor második kormányának színre lépésekor azt mondta, amit most a miniszterelnök-helyettes úr is mond, hogy ezzel szemben ő egy ellen-Magyarországot képzel el. Forradalmi retorikát használt - hogy ez forradalom-e vagy inkább ellenforradalom, hát bízzuk inkább a történészekre, nyelvészekre, filológusokra. (Moraj a kormánypártok soraiban. - Novák Előd: Te beszélsz?) Magam azt gondolom, hogy miközben megmosolyogtuk a miniszterelnök retorikáját, végül el kell ismerjük, valóban a '89-90-ben megalkotott nyugatias Magyarországgal szemben egy új ellen-Magyarország jött létre, minden lényeges pillérét támadva annak a világnak, amely 22-23 éve felépült. (Kőszegi Zoltán: 2006!) Az az állításom és az a Demokratikus Koalíció állítása, hogy nem lehet válogatni a nyugatias Magyarország vagy a nyugatias polgári berendezkedés egyes tartópillérei között. Nem olyan ez, amikor szabadon választhatok magamnak reggeli öltözéskor a ruhásszekrény polcain, hogy milyen nyakkendőt, milyen felöltőt, milyen nadrágot veszek (Közbeszólások a Jobbik soraiból.).

Van egy letisztult, nagyon világos társadalmi-gazdasági berendezkedése a nyugatos polgári világnak. (Kőszegi Zoltán: 2006!) Ennek a pillérei nagyon egyszerűek: a parlamentáris demokrácia, amelynek a lelke mégiscsak az, hogy a polgár szabad, az állam és az állam legbefolyásosabb végrehajtó szerve, a kormány pedig ezer módon, intézményekkel, szabályokkal, ellenőrzött ellensúlyokkal alátámasztott.

Ezzel szemben áll Orbán ellen-Magyarországának alkotmányjogi koncepciója. Ő úgy gondolja - és ezt tartalmazza az új alaptörvény -, hogy az állam és a kormány szabad, különösen szabad a kormányfő és különösen szabad a kormányfőhöz közel állók sokasága, és korlátozni pedig nem a kormányt, hanem az állampolgárokat kell. Valóban, ez nem nyugatos Magyarország, valóban, ez nem a szabad polgári Magyarország, ez egy keleties, rendies, autokratikus világ. Valóban így épül fel az a világ, amelyre talán a miniszterelnök példaként tekint, amikor Keletre néz.

Az a világ, ami a mi világunk, amellyel mi értünk egyet, amellyel szerintem folytatjuk a nemzeti progresszió legnagyobbjainak művét (Kőszegi Zoltán: 2006!), abban, igen, egy ország gazdaságát a polgárok és a magántulajdon és a vállalkozások gyarapodni való szándéka építi, a magánkezdeményezések sokasága. Igen, mi hiszünk a piacgazdaság teremtő erejében, és azt gondoljuk, hogy egy nyugatias Magyarországnak, amikor gyarapodó Magyarországot kíván építeni, akkor nem az állam és a kormány hatalmát kell a gazdaságban építeni, hanem bátorítást kell adni a vállalkozásoknak és ösztönzést a magánkezdeményezések sokaságának.

Ezzel szemben ez a kormány nem ezt teszi. Ez a kormány fenyeget, nyomást gyakorol, hogyha kell, akkor saját kormányzati, állami érdekeit a magánérdek elé helyezi, és azt állítja, hogy az állam, a kormány érdeke az azonos a közérdekkel. Ez nem így van. A közérdek nagyon sok részérdek sokaságából épül fel; önöknek, a Bibó kollégiumba járva, Bibót olvasva mondhatnám úgy, a szabadság kis köreinek összekapcsolódásából. A szabadság kis köreit pedig a polgárok és a polgárok szabad közösségei képviselik, nem pedig a kormány. (Kőszegi Zoltán: 2006. október 23.! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt Szűcs Jenő írta!)

Harmadrészben az a világ, amit mi képzelünk el, egy nyugatias, polgári Magyarország, az a nemzet fogalmát nem egyszerűen kulturális, nyelvi, történelmi közösségként értelmezi, hanem azt gondolja, hogy a nemzetbe kell hogy tartozzon valamennyi jó szándékú, az alkotmány rendelkezései között a maga életét szabadon szervező magyar, és akkor látja el egy kormány a feladatát, hogyha nem kitaszítja a nemzetből a vele egyet nem értőket (Kőszegi Zoltán: Hanem kilövi a szemét!), nem kitaszítja a szegényeket, a lemaradókat, nem odadobja őket bűnbakként a leszakadó középosztályok haragjául és martalékul, hanem pontosan tudja, hogy a nemzet szolidaritási közösség is, és nem elegendő a nemzetet arra használni, hogy a határon túli magyarok voksaival megpróbálja ez a kormány bebetonozni önmaga hatalmát. (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

(15.30)

Végül pedig az a nyugatias, polgári Magyarország, amilyet mi képzelünk el, fesztelen, szabad, partneri viszonyban él az Európai Közösséggel és Magyarország más szövetségeseivel. Miközben Magyarország lassan pária lett a nemzetek közösségében, muszáj önöket emlékeztetnem arra: az önök által sokszor szidott szociálliberális kormány idején egymásnak adták a kilincset a világ és Európa államfői Bushtól Putyinon át János Károly királyig, Merkeltől Blairig. Ma senki nem jön Magyarországra. Magyarország magányos lett, mert ez a kormány magányossá tette. (A Jobbik-frakció tagjai hangosan számolnak visszafelé, jelezve a hátralévő másodpercek számát: 10, 9, 8, 7... - Az elnök csenget.) Önök egy rossz hangulatú, magányos országot teremtettek. Sajnálom Magyarországot, önöket egy kicsikét kevésbé. (Jobbik-frakció: ...6, 5, 4, 3, 2, 1, zéró!)

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Az az igazság, hogy szerintem ez az utolsó 10 másodperc még a függetleneknek visszajárna, csak ugye letelt az idő. Ha bármikor úgy gondolják, hogy 10 másodpercben reagálnának, akkor meg fogom adni a lehetőséget, mert a Jobbik beszámolásától, amit én eddig csak Pick-Veszprém-meccseken hallottam, amikor egymással játszottunk - tehát egy mérkőzésre illett, az elmúlt két év értékeléséhez biztosan nem tartozott -, nem lehetett hallani a felszólaló utolsó mondatait. Tehát ha a függetlenek úgy gondolják, ezt a 10 másodpercet bármikor visszaadom a vitában egy kétperces hozzászólás keretében.

Lépjünk tovább! Mile Lajos képviselő úr jelentkezett, LMP, kétperces hozzászólásra. S mielőtt elkezdené, hadd kérjem meg önöket, hogy miután szó szerint nem tudom idézni, ezért csak utalok arra, amit Latorcai alelnök úr volt szíves a Házszabálynak megfelelően és nagyon korrekten megjegyezni: akinek mondanivalója van, nyomja meg a gombot kétpercesben, megadom a szót neki. Ha ez vonatkozik a kormánypárti alelnök szájából az ellenzék irányába, akkor fogadják ezt el egy ellenzéki alelnöktől a kormánypártok irányába is, másképpen nem fogjuk tudni együtt értelmesen ezt a mai vitát túlélni.

Mile Lajos képviselő úr, LMP, kétperces.

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként engedjék meg, hogy Kósa Lajos képviselő úr mondandójára reagáljak. Jóllehet én nem vagyok élharcosa az emancipációnak, de azért egy kicsikét az én igazságérzetemet is sértette az, amit elmondott. Nagyon plasztikusan mondta el, hogy hogyan is értelmezik önök a nők helyzetét. Egyszerűsítve a képletet: a férfiakról csak mint családapákról szoktunk beszélni esetleg a politika retorikáján belül? (Taps az LMP soraiban.)

A másik dolog, amit ehhez hozzátennék: ha megnézi a közvélemény-kutatásokat, a legtöbb család Magyarországon a kétkeresős modellben gondolkodik. Ilyen szempontból érdemes vizsgálni a nők helyzetét is. Képviselő asszony is arról beszélt, hogy például ilyen területen miért nem kap nagyobb hangsúlyt a nők elhelyezkedési lehetősége, a politikában való szerepvállalása és a boldogulása, mondjuk, a munka világában. Tehát ne egyszerűsítse és ne állítsa szembe akár áttételes módon is kissé pikírt megfogalmazásokban azt, amit hallott!

A másik, amire szeretnék gyorsan reagálni: Rogán képviselő úr, frakcióvezető úr nagyon sokáig a gödörről beszélt. Nekem az egyszeri ember jutott eszembe, aki, amikor elpusztult a kutyája, azért ás neki két gödröt, mert az első kicsi lett. Kicsikét ugyanezt a gondolatmenetet folytatják önök is, forradalmi határról, korszakokról beszélnek. Valóban elhangzott más fekvésben is, hogy önök meghosszabbítják azt, amit az előző nyolc év kapcsán mindig el szoktak mondani. Én szívesen beszélnék átfogóbban az elmúlt tíz esztendőről, hiszen meg lehet nézni, hogy ez a politikai gyakorlat meddig vezetett és hova juttatta ezt az országot.

Még egy gondolat. Navracsics miniszterelnök-helyettes úr bizalmi előlegről beszélt. Éppen 2010 mutatta meg, hogy az emberek ezt nem előlegként értelmezik, hanem foglalóként. Ez egészen más kategória, és ez önökre is vonatkozni fog.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólás következik, most kormányoldalról, Papcsák Ferenc képviselő úr, Fidesz.

DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon-nagyon precízen szabad idézni. Arra kérem a volt miniszterelnök urat, hogy ha idéz, akkor pontosan idézzen. Bibó István nem írt a szabadság kis köreiről, ezt Szűcs Jenő tette. Arra kérem, menjen haza, és keresse a diplomáját.

Köszönöm. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Újabb kétperces, Révész Máriusz képviselő úr, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Én csodálkozom, hogy Gyurcsány Ferenc fel mer állni ebben a parlamentben, és nyugatias Magyarországról beszél, miután gyakorlatilag eladósították az országot, 53 százalékról 75 százalékra emelték a GDP-arányos adósságrátát, vagy miután engedték, hogy az emberek eladósodjanak svájci frankban, és a mai napig nyögik ennek a súlyát. De ez még mind hagyján! Ön beszél, miniszterelnök úr, nyugatias Magyarországról? Mi volt ebben az országban 2006 őszén? Mi volt? Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az az igazság, hogy ez az ország nyugatias ország ahhoz képest, amit ön irányított, mert ön bármikor kimehet az utcára tüntetni, vihet bármilyen táblát, és nem kell félnie attól, hogy a nyugatias Magyarországon önt a magyar rendőrség meg fogja verni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kósa Lajos képviselő úr, Fidesz, előre bejelentett hozzászólóként.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Ha megpróbálunk a mélyére ásni annak a vitának, ami itt most folyik a Házban, és a különböző színvonalú és szellemességű bonmot-kat elhagyjuk, akkor látjuk, hogy mi az alapvető különbség aközött, amit a szocialisták, illetve mi hangsúlyoztunk. Nevezetesen Magyarország Alaptörvénye, korábban alkotmánya mégiscsak meghatározza azt, hogy egy ország hogyan néz ki. S azt kell látni, hogy mind a szocialistáknak, mind Gyurcsány Ferencnek a '89-es alkotmány teljesen megfelelő kereteket adott Magyarország működtetéséhez, egy olyan országot vázolt fel, amelyben kitűnően érezték magukat. Érintetlenül hagyta ez a keret a posztkádári struktúrákat, teljes mértékben folytatni tudták azt a hatalomgyakorlást, amelyet a késő Kádár-korban olyan jól megszoktak és olyan szépen gyakoroltak. S valóban, az új alaptörvény, amely tényleg egy korszakos, meghatározó dokumentuma annak a Magyarországnak, amit mi képzelünk el, ezt teljes egészében szétrombolja. De én ennek nagyon örülök, és nagyon büszke vagyok erre.

Teljesen jellemző az, hogy önök múlhatatlan nosztalgiával néznek egy olyan alaptörvényre, alkotmányra, amit egy senki által demokratikusan fel nem hatalmazott pártállami parlament szavazott meg. Mert ez így volt jó, ez áll önökhöz közel, ekkor volt jó az élet, lehetett tudni, hogy ott aztán minden kvóta érvényesült, nemcsak női, férfi, hanem szövőnő, bányász, tanár, esztergályos, és egy ilyen parlament által megfogalmazott és megszavazott dokumentum az, ami igazán közel áll önökhöz, és ezt a Magyarországot szeretnénk. Ezt is építették és ezt is próbálták működtetni, csak nem vették észre, hogy a rendszerváltás óta eltelt húsz év ennek a posztkádári mechanizmusnak minden létező társadalmi, morális, gazdasági alapját felemésztette. Amikor átvettük önöktől a kormány rúdját egy kétharmados felhatalmazással, nem egyszerűen "csak" arról van szó, hogy egy teljesen leromlott és szétrombolt állapotú gazdaságot vettünk át, amit még tovább lehet cizellálni, hogy ennek a gazdaságnak milyen strukturális bajait okozta az a privatizáció, amelynek önök élharcosai és élszereplői voltak, és hogyan semmisültek meg korábban virágzó gazdasági ágazatok a növényolajipartól kezdve lefelé, felfelé, nemcsak arról van szó, hogy egy tökéletes morális űrt hagytak maguk mögött, mert a posztkádárizmus összeomlásával mindenki számára világos volt, hogy mindaz, amit elmondtak a szocialista morálról, a szocialista embertípusról, a szocialista demokráciáról, ott a "szocialistát" igazából fosztóképzőként kell értelmezni, mert nincs szocialista morál, hacsak a totális amorális állapotot nem nevezzük annak, nincs szocialista embertípus, nincs szocialista morál által működtethető társadalom. S nemcsak arról van szó, hogy egy tökéletesen lerombolt szociális állapotú országot és nemzetet hagytak maguk mögött pénzügyi káosszal és mérhetetlen eladósítással, de pontosan az alkotmányos viták és az abban lévő különbségek mutatják, hogy egyúttal egy teljesen működésképtelen és a működési mechanizmusait tekintve szétvert országot hagytak maguk mögött.

(15.40)

Ebben a feltételrendszerben természetesen nem lehet azt mondani, hogy az új kormány mindenfajta hiba nélkül kormányozta az ország szekerét, de őszintén mondom, hogy az a két év, ami mögöttünk van, minden sikerével, minden kudarcával, minden közös erőfeszítésével a magyar újkori demokrácia történetében meghatározó két év.

Szeretném nagyon-nagyon megköszönni minden magyar állampolgárnak és minden magyar testvérünknek, hogy kinek-kinek a maga módján, de segített abban, hogy egy ilyen állapotú országból legyen elmozdulás. Kitartottak nemcsak azok a szavazók vagy azok a polgárok, akik egyébként ránk szavaztak, hanem adott esetben a szocialistákra szavazók, a Jobbikra szavazók, az LMP-re szavazók, így a magyar nemzet közössége együtt egy olyan két évet tud maga mögött, ami után értelmes vitát lehet folytatni arról, hogy mi az ország teljesítménye, azok az irányok, amelyeket közösen kijelöltünk, jók-e, és valóban, ha folytatjuk ezt az utat, akkor kivezetjük-e az országot abból a nagyon mély válságból, amibe a szocialisták és a posztkádári korszak végén az ország elmerült.

De a hála hangja és a köszönet hangja mindenképpen azokat illeti... - és a magyar nemzeti közösséget egybe, akik ezért dolgoztak. Nagyon fontos lenne megérteni, tisztelt képviselőtársak, hogy akkor, amikor azt mondjuk, hogy tíz év alatt egymillió magyar munkahely, az nem Fidesz-program, az a magyar nemzet számára létfontosságú program, és egyébként közösen kell dolgozni azért, hogy ez teljesülhessen, különben nem tudunk semmilyen módon felzárkózni azokhoz az országokhoz, amelyeket megcéloztunk.

Nem lehet eltekinteni attól, hogy egy ilyen erőfeszítés csak közös lehet, ezért még egyszer szeretném kifejezni a hálánkat az egész magyar nemzetnek azért a két évért, amit együtt végigcsináltunk, természetesen kinek-kinek a maga helyén és érdemén, sőt szeretném megköszönni az ellenzéknek is azokat a bírálatokat, amelyek legalább a minimális jó szándékkal fogalmazódtak meg annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a hibákra és próbáljunk meg közösen javítani rajta.

Szeretném, ha a következő két évben is meg tudnánk őrizni az együttműködés és a konzultáció azon minimumát, és nekünk mindenképpen ez a törekvésünk, ami hozzásegíti a nemzetet ahhoz, hogy egy nagy sikernek nézzünk elébe, mert Magyarország egy sikeres ország, és Magyarország egy nagyon sikeres nemzet minden bajával és korábbi történelmi problémájával. Ezt a sikert szeretnénk továbbépíteni. Ez közös nemzeti érdekünk, és nagyon-nagyon remélem, hogy az a bizalom, az a támogatás, ami ebben a munkában eddig bennünket megilletett, amit mi kaptunk, azt továbbra is megkapjuk (Közbeszólás az MSZP soraiból: Tündér Lala!), és szeretnénk, ha két év múlva már nem ilyen vitakeretek között (Közbeszólás az MSZP soraiból: Tündér Lala!), de a magyar választók összessége, a magyar nemzet választóinak összessége véleményt tudna mondani arról, hogy jó irányba megy-e az ország, ami nekünk meggyőződésünk.

Hölgyeim és Uraim! Rendületlenül hiszünk abban, hogy ha ezt az utat követjük, akkor Magyarország kilábal a gödörből és sikerre lesz ítéltetve.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kósa Lajos nyolcpercese után Harangozó Tamás kétpercese következik, MSZP.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Kósa úr, ön megköszönte az állampolgárok áldozatvállalását. Biztos vagyok benne, hogy ők is meg fogják köszönni önnek majd 2014-ben azt a tevékenységet, amit a Fidesz-kormány csinál és személy szerint önnek azt a morális alapját is bármilyen felszólalásának, amikor 2010-ben egyetlen mondatával bedöntötte a forintot, és családok tízezreinek okozott ezzel anyagi károkat. (Moraj a Fidesz soraiból.) Az önök alaptörvénye, Kósa úr, demokráciából leginkább a '89 előtti időket idézi, az a szomorú hírem van, ideológiájában pedig a Horthy-korszakot, tisztelt alelnök úr. Szerintünk sem kell a '89-es - és nem is lehet - alaptörvényhez, illetve alkotmányhoz visszatérni, meg kell azt haladni, de hogy az önökét el kell törölni majd ebben az országban az első adandó alkalommal, abban biztosak vagyunk.

Még egy szót a "Rogán frakcióvezető úr" kezdetű felszólalásához: valóban az MSZP a progresszív adózásban hisz, és meg is fogja tenni, amint lehet. Valóban, ez plusz adóterheket jelenthet. Önnek például, képviselő úr, polgármesterként, képviselőként, bizottsági elnökként és még az isten tudja, hány helyről szedett milliós nagyságrendű fizetésével biztos, hogy többet kell majd fizetnie egy MSZP-kormány alatt, mint ahogy egyébként az MSZP-s képviselőknek is. Azt gondoljuk, képviselő úr, hogy ez így igazságos. Aki pedig a létminimum körül él, annak meg kevesebbet kell fizetni. Ez a mi vállalt programunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Ahogy vállaltam, a függetleneknek visszaállítottunk tíz másodperces időkeretet a Jobbik frakciójának a bekiabálása miatt. Most figyelmeztetem a frakciót, és kérdezzék meg az alelnök urat, hogy vannak olyan szabályok, amiket be kell tartani, és ha azt csinálják az egész délután folyamán, hogy megakadályozzák, hogy elmondja valaki a véleményét, akkor azt a házszabályi rendelkezések tanácskozási rendre vonatkozó szabályainak megszegéseként fogom értelmezni, és ennek módja szerint fogok eljárni. Azok a képviselők, akik ezt teszik, a mai nap az Országgyűlés munkájáról való kizárásukat kockáztatják ezzel. (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Fenyeget?) Szeretném jelezni előre.

Magyarán szólva, tíz másodperces időkeretben a független Vitányi Iván képviselő úr következik. Kérem a tíz másodperc betartására.

DR. VITÁNYI IVÁN (független): Mint szociológus vagyok kénytelen helyreigazítani: Bibó István beszélt a társadalom, a szabadság kis köreiről 1947-ben A társadalmi fejlődés és az 1945. évi változás című könyvében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Szűcs Jenő őt idézte. Én mindkettőjüket személyesen ismertem (Az elnök jelzi az idő leteltét.), még ifjúkoromból barátilag jól. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Idő! Idő!) A könyveiket olvastam. Kérem, ne hazudjanak ilyeneket! (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Visszatérünk az előre bejelentett felszólalói listához. Ahogy az előbb emlegettem alelnöktársamat, Balczó Zoltán következik, a Jobbik-frakció képviseletében.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Van-e világos stratégiája a kormányzatnak a válaszút előtt álló Európai Unió jövőjéről? A válasz: nincs, a szavak és a tettek egymással ellentétesek. Orbán Viktor napirend előtt 2011. december 12-én az Unió-csúcsról hazatérve azt mondja: az új költségvetési paktum egy vízválasztó az Unió történetében, ezek a kérdések érintik a nemzeti szuverenitás kérdését, egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy egy teljes politikai uniót is létre fognak hozni. Vajon látunk-e kivetnivalót a brit elutasító álláspontban, amit egyébként nem lehetne-e támogatni? Nem lehetett támogatni. Január végén Orbán Viktor már minden további nélkül elkötelezte magát e paktum mellett, amit a briteken kívül Csehország sem volt hajlandó elfogadni. A kormányzat az Unió soros elnökeként járult hozzá jogszabálycsomag elfogadásával a gazdasági kormányzás bevezetéséhez.

Orbán Viktor március 15-én: az a nemzeti bank független, amely az idegen érdektől megvédi a nemzet gazdaságát. Ha nem kapunk időben észbe, a végén még maga Európa is a modern pénzügyi világrendszer gyarmatává válik. És mi van most? A nemzeti banki törvény tekintetében a teljes visszakozás és az eddig is főleg kommunikációval bíró gazdasági szabadságharcnak vége, vissza az IMF fojtogatóan ölelő karjaiba.

És milyen irányba halad maga az Unió? Mit mond Angela Merkel kancellár? A kétsebességes integráció elvét kell követni, nincs most már kohézió, teljesen világos, hol van a centrumország, hol vannak a perifériák, és mindenekelőtt - mondja - egy politikai unióra van szükség, amely lépésről lépésre egyre több kompetenciát és felügyeletet ad át az európai központnak. Ezzel szemben a britek népszavazást akarnak két kérdésről. Az egyik így hangzik: elfogadja-e a teljes gazdasági és politikai integrációját Európának? A másik: az Egyesült Királyság része maradjon-e az európai közös piacnak, ha tetszik, Európai Gazdasági Térségnek; ahogy Vona Gábor fogalmazott: nemzetek Európája vagy Európai Egyesült Államok?

A magyar lakosság úgy ítéli meg a csatlakozást, hogy jó dolognak tartja-e, hogy országa tagja az Európai Uniónak. Az eurobarométer felmérése szerint csak 32 százalék mond igent - kirívóan kevés Európában. Mit várunk el mi a kománytól? Végre egy igazi népi konzultációt, egy népszavazást ezekről a kérdésekről írjon ki, és lássuk, hogy a magyar nép ezek közül az utak közül mit választ!

(15.50)

És mit várunk el még? Hogy a tényleges döntéseit hozza végre összhangba a gyarmati helyzetet elutasító hangzatos kijelentéseivel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Józsa István képviselő úr kétperces jelentkezést mutatott.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr megfutamodott a mai vita elől. (Felzúdulás, moraj a Fidesz soraiban, közbeszólások, köztük: És Attila hol van? - Hol van Mesterházy?) Mikor a kampányban nagy hangon hirdette Orbán Viktor, hogy kordában tartja a rezsiköltségeket, kordában tartja az energiaköltségeket, kérdezem: most hol van Orbán Viktor (Felzúdulás, közbekiáltások a kormánypártok soraiból.), amikor több mint 3 millió ember díjhátralékban van? Tudják önök, mi az? A sárga csekket nem tudják befizetni, a gázfogyasztásból 100 ezer embert kapcsoltak ki az önök áldásos tevékenysége következtében. Másfélszeresére, több mint egymillióval nőtt a díjhátralékosok száma, összességében 143 milliárd forintnyi ki nem fizetett sárga csekk van. Ez nagyon összecseng azzal a 160-180 milliárddal, amit önök az egykulcsos adó révén az adójóváírás megszüntetésével elvettek a szegény emberektől.

Szeretném még egy dologra felhívni a figyelmüket: 2010-ben másképp beszéltek. 2010-ben Orbán Viktor azt mondta, hogy stabilan vette át az ország helyzetét. Angela Merkel azt mondta, hogy nem volt olyan kormány, amelyik annyit tett volna Európában az ország pénzügyi stabilitásáért, mint a Bajnai-kormány és az Orbán-kormány a kezdeti időszakban. Azt javaslom, hogy nézzenek szembe a realitásokkal, és hagyják ezt a Kósa-féle maszlagot (Moraj, felzúdulás és közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Inkább Józsa-féle maszlag.), amit 2010 júniusában kezdett el, és most itt folytatni akarja.

Nézzenek szembe a realitásokkal, erről szól ez a mai vitanap!(Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kósa Lajos képviselő úr, kettőperces, Fidesz.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Egyrészt szeretném felhívni a szocialista képviselőtársak figyelmét arra, hogy ezt a vitát Mesterházy frakcióvezető úr kezdeményezte, aki szintén nincs itt. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.) Másrészt látom Józsa képviselőtársamon, hogy hajlamos a tényeket maszlagnak tekinteni, de akkor én hadd untassam csak a puszta maszlagok egymás után rendezésével, csak hogy rávilágítsak a szocialista morál mibenlétére.

Magyarországon egyetlenegy olyan jogerős bírói ítélet van, ami azt mondta ki a Zuschlag-ügy kapcsán, hogy bűnszövetkezetben, bűnszervezetben követtek el közpénzek terhére sorozatos bűncselekményeket magas értékben. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Na és te, Lali? - Közgép!) Ekkor jogerősen elítélték az elkövetőt, Zuschlagot, és a minisztérium, amelyben ez a politikai maffia jogerősen működött (Közbeszólások az MSZP soraiból.), az Ifjúsági és Sportminisztérium volt. Ennek két politikai vezetője volt ebben az időben: az egyik Mesterházy Attila, a másik Gyurcsány Ferenc. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Gyenge!) Ma Mesterházy Attila a szocialisták elnöke az önök nagyobb dicsőségére.

Csak gratulálni tudok ehhez a felfogáshoz. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Na, ez a maszlag.)

ELNÖK: A KDNP hozzászólása következik: Michl József képviselő úr.

MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A közoktatásban a Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormány idején - csak címszavakban - mi volt a jellemző? (Zaj.) Folyamatos forráskivonás, csökkenő gyermekszám, folyamatosan gyengülő teljesítmény, átláthatatlan, ellentmondásos szabályok, ellenőrizetlen, rendezetlen viszonyok, nőtt a leszakadók száma, nagyobb lett a távolság a gyermekek tudása között, nőtt a szegregáció, összességében csökkent az oktatás színvonala. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük Lukács Zoltán: Az összes tatai iskola fel van újítva, Józsi!) Erre kellett választ adnia az új kormánynak, és erre kellett új szabályokat alkotni (Kósa Lajos távozik az ülésteremből. - Közbekiáltások az MSZP soraiból: Hova mész, Lajos? - Ne menj el! - Maradj még!), vagyis rendet kellett tenni.

Ez a rendrakás kezdődött el 2010-ben az új kormány munkába állásával. Módosult az óvodai nevelés alapprogramja, az osztályzás, az évismétlés újra bevezetésre került az alsó tagozatban, büntethető lett a tanárok bántalmazása, rendeztük az érettségi szabályokat, az iskolába járáshoz kötöttük a családtámogatási rendszert, 44 ezerről 8 ezerre csökkent a hiányzó gyermekek igazolatlan mulasztása.

Nemzeti összetartozás napját vezettünk be, határon túli kirándulásokra adunk lehetőséget az osztályoknak, a Társ-programot vezettük be. A kisiskolák újranyitásának lehetőségét biztosítottuk (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hol?), és az oktatási kormányzat derekasan helytállt az uniós elnökség idején is. Természetesen mindezt koronázta meg az új nemzeti köznevelési törvény, a szakképzési törvény és a felsőoktatási törvény, valamint a NAT elkészülte, mindezek mellett pedig megalkottuk a pedagógus-életpályamodellt, amelyet be is fogunk most vezetni.

Tisztelt Országgyűlés! Ma az utolsó nap van az általános iskolákban, középiskolákban, szeretném megköszönni a magyar pedagógustársadalomnak és a gyermeket nevelő családoknak az elmúlt két esztendőben az együttműködésüket.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Lukács Zoltán képviselő úr, frakcióvezető-helyettes úr, MSZP.

LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Michl képviselőtársam, tatai polgármester azt felejtette el megemlíteni, hogy hány intézmény és iskola lett egyébként felújítva Tatán. Jó sok, és az országban több száz.

De ha már itt a megköszönéseknél tartunk és annál, hogy a Fidesz alapvető ideológiai üzenete az, hogy mindenki annyit ér, amennyije van; tudják, remélem, hogy majd megköszönik azoknak a családoknak is, ahol éppen a múlt héten jártam Békés megyében, ahol az önök intézkedése miatt 25 kilométerre van a gyermekorvos. 25 kilométerre, kétszer kell átszállni autóbusszal, hogy odaérhessenek, 4000 forintba kerül ez oda-vissza, az átszállások között egy órát kell várni a beteg gyerekkel a buszmegállóban 30 fokban is meg mínusz 20 fokban is. De ha nincsen 4000 forintja a családnak, ami Békés megyében nagyon sokszor előfordul, akkor otthon ülnek, és kimennek sírni a ház elé, hogy a beteg gyerek ne lássa a kétségbeesésüket. Na, ezeknek az embereknek köszönjék meg!

Köszönöm szépen. Köszönjük. (Taps és közbeszólások az MSZP soraiból: Így van. - Szidnak benneteket. - Közbekiáltások a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Dúró Dóra képviselő asszony következik, Jobbik.

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Orbán-kormány oktatáspolitikájára leginkább a megszorítás volt jellemző az elmúlt kettő évben. Persze ezt nem a nyilvánosság előtt vállalták, hanem különböző kiszivárgott dokumentumokból értesülhettek róla az érintettek. Kezdődött ez tavaly augusztusban, amikor a Nemzetgazdasági Minisztériumban a szakképzési törvényhez készített háttértanulmányból kiderült, hogy 74 milliárd forintos megtakarítást terveznek a szakképzésben, és 7800 pedagógus elbocsátását helyezték kilátásba.

Októberben egy hasonló dokumentum készült a köznevelési törvényhez, amelyet először tagadtak, majd kiderült, hogy Hoffmann Rózsa államtitkár asszony kézjegye is szerepel rajta. Ez a háttértanulmány itt már 8000 tanár elbocsátásáról és több mint 600 iskola bezárásáról szólt, ahol 73 milliárd forintos megtakarítást terveztek a közoktatás rendszerében. De a felsőoktatásban sem jobb a helyzet, a tandíj bevezetésével és a keretszámok ilyen drasztikus visszanyesésével azt érték el, hogy a fiatalok egyre nagyobb arányban szeretnének külföldre menni.

A felsőoktatási keretszámok kapcsán érdemes Lázár Jánost, az önök volt frakcióvezetőjét idézni, aki azt mondta, hogy Magyarországon a társadalmi csoportok nagy része előtt bezárul a jogászképzés lehetősége. A Jobbik kormányra kerülése esetén a nemzetgazdaság igényeihez kívánja igazítani a felsőoktatási keretszámokat, ugyanis önök, például a jogászképzés esetében nem ezt teszik, hiszen csak az állam jogászigényének ellátásához évente 900 teljesen államilag finanszírozott jogász képzésére lenne szükség. Ehelyett idén százra csökkentették, jövőre pedig a megszüntetését helyezték kilátásba ennek a képzésnek.

Magyarországon továbbra sem tekinthető ünnepnek a pedagógusnap, ami egy normális országban az lenne. A pedagógusok tavaly is és idén is a pedagógusnapot tüntetéssel voltak kénytelenek tölteni.

Azonban nemcsak az oktatás területén bánik mostohagyermekként a magyar fiatalokkal a kormány, az egymillió új munkahely ígéretével ellentétben a valóság az, hogy az elmúlt egy évben a 29 év alattiak foglalkoztatása csökkent. Tehát nemhogy növekedést vagy megtartást nem tudtak elérni, még csökkent is a foglalkoztatás. Illetve a kivándorlási kedv 2010 óta, tehát az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta másfélszeresére nőtt, ezt nem lehet a szocialistákra fogni, és azt sem, hogy húsz éve most ölt a legmagasabb mértékeket.

Mindezek alapján, ahogy önök bánnak a fiatalokkal, nem csoda, hogy az Iránytű Intézet legfrissebb májusi felmérése szerint a 18-24 év közötti korosztályban a legnépszerűbb párt a Jobbik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kalmár Ferenc képviselő úr következik, KDNP.

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A második Orbán-kormány tevékenységét tárgyaló parlamenti vitanapon nem mehetünk el szó nélkül az elmúlt két évben folytatott nemzetpolitika mellett sem.

(16.00)

2010-ben az új kormány és parlament nagyon helyesen úgy döntött, hogy először a nemzet lelkével kell foglalkozni. Sajnos volt min javítani. Emlékezünk a megalázó Medgyessy-Năstase-koccintásra a Kempinski szállodában vagy a 2004. december 5-ei népszavazásra! (Lukács Zoltán: Most pedig az arabokkal koccint a főnököd!) Ez utóbbi esemény mély nyomokat hagyott a határon túli magyarságban. (Lukács Zoltán: Az elmúlt egy hónap is.)

2010-ben az első beterjesztett törvényjavaslatok között volt a kettős állampolgárságról szóló törvényjavaslat is. Ennek elfogadása megmozgatta az anyaországon kívüli magyarságot. Azóta már közel 200 ezer új magyar állampolgárral gyarapodtunk, és az érdeklődés hál' istennek nem csökken.

Külképviseleteink közül a kolozsvári, szabadkai és csíkszeredai konzulátusok bonyolították a legnagyobb forgalmat. A csíkszeredai konzulátust például bővíteni is kellett, hogy el tudja látni feladatait.

A külföldi reakciókat is jól kezelte a kormány. Célunk a magyar nemzet határokon átívelő integrálása, az európai keretek által biztosított lehetőségek szerint.

Mi sem kérünk ezen a téren többet, de kevesebbet sem, mint más nemzetek. Természetesen a mai Európát nehezen értők számára a régi görcsök előjöttek. Van, akiknek fáj, hogy a magyar nemzet végre felállt a büntetőpadról, ahová a XX. század győztesei küldték. A fent említett nemzetintegrációs cél elérése érdekében a trianoni trauma gyógyítására június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítottuk. Egyre inkább mind több és több helyen a Kárpát-medencében, de azon kívül is, magyarok ezrei megemlékeznek az ezeréves Magyarország szétszakításáról, de ugyanakkor kinyilvánítják, hogy ennek ellenére egy nemzet vagyunk és összetartozunk.

Továbbá meg kell említeni a Határtalanul-programot, amely célul tűzte ki, hogy érettségi előtt minden gyerek forduljon meg legalább egyszer olyan határon túli területeken, ahol a magyar kultúra jelen van.

Zárógondolatként azt mondhatom, hogy gyökeres változás következett be az előző nyolc évhez képest. Meg vagyok győződve arról, hogy ez az irányvonal így is fog folytatódni, így is marad.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eddigi kormányok egyetemleges felelősségének köszönhetően egyfajta spirálisan mozgó társadalmi-szociális válságsorozat indult el Magyarországon, amely az utóbbi két évben olyan sajnálatos mélységbe terjedt ki, ami lassan már felbecsülhetetlen. Anélkül lettünk ugyanis a 4 millió létminimum alatt élő országa, hogy ezen jelenség súlyosbodásával szemben bármelyik kormányzati erő érdemi ellenerő-támasztási kísérletet hajtott volna végre. A kibontakozó szociális válság alaptünetei teljesen egyértelműek, jól láthatóak az önök számára is. Az egyik ilyen az otthonvesztés esélyének a drámai növekedése, miközben a gondok nagyját okozó bankok átterhelhették a rájuk kivetett terhelést, adókat a polgárokra, a hitelkárosultakra.

A másik ilyen ág az egészséges és nem megélhetési célú gyermekvállalás támogatásának mértéke. Még mindig nem növekedett kellő szintre, tehát látható az, hogy úgy állapították meg a kedvezményeket, hogy a túlnyomó többség azokat ne tudja igénybe venni, ha nem keres több százezer forint nettót, akkor nem tudja igénybe venni. Ezen segíthetne a Jobbik negatív adóra vonatkozó elképzelése, amely mindenki számára elérhetővé tenné a teljes családi kedvezmény összegét.

Végül pedig a nyugdíjasok helyzete is tarthatatlan. Én nem bíznám e kérdésben a megoldást azon szocialistákra, akik 62-ről 65 évre emeltették a nyugdíjkorhatárt, sokkal inkább a szülőtámogatási életjáradék intézményét ajánlom a figyelmükbe, amelynek értelmében már most a dolgozó gyermekek adójuk egy részével gazdagíthatnák szüleik nyugdíját. De az is látható, hogy egészséges népesedési szerkezet nélkül nem képzelhető el semmiféle egészséges gazdaság, és ezen szociális, társadalmi kataklizma, krízishelyzet feldolgozása sem.

A kormányváltáskor mindegy 90 ezer gyermek született éves szinten, most 88 ezernél tartunk. Eközben több kormányzati képviselő népesedési fordulatról, a fogyás megállításáról beszél, ami önmagában röhejes, hiszen a statisztika, a számok egyértelműen bizonyítják, hogy ilyenről szó sincs, eközben pedig a KSH legújabb kimutatásai szerint 2020-ig az osztrák és német munkaerő-piaci nyitásnak "köszönhetően" mintegy 150 ezer szakképzett, jól dolgozó magyar állampolgárt várnak ezekbe az országokba, békeidőben olyan nagyságrendű embermennyiséget, mint amennyit '56 után vesztettünk el.

Látható, hogy lenne megoldás, hiszen mi ezt a Ház elé hozzuk rendszeresen, és kérem, gondolják végig, hogy miért nem foglalkoznak ezzel, miért utasítják el zsigerből ezeket, félelemből, gyávaságból vagy számításból, hiszen itt ez a három lehetőség képzelhető el. Hiszen lehetne elérhető felsőoktatást biztosítani diákhitel nélkül, és nem tandíjnak nevezett tandíj nélkül minden fiatal számára.

Lehetne értelmes munkahelyeket biztosítani, hiszen az általuk elérhető keresetek elköltése nélkül a magyar gazdaság nem gyógyulhat meg. Állítom, hogy minden család kasszájából hiányzik százezer forint jelen pillanatban, és az is látható, hogy egy állami bérlakás-építési program foganatosítása is kikerülhetetlen, hogy itthon tudjuk tartani a fiatalokat. Látszik tehát, hogy van kiút, és a Jobbik ezt bárkivel szemben be is fogja bizonyítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Mirkóczki Ádám képviselő úr következik. Azért két jobbikos egymás után, mert hiányzik egy fideszes felszólaló, Lázár János az előre bejelentett felszólalók listáján.

Úgyhogy most azt kérem akkor, hogy változtassunk a listán, hiszen ilyenkor kötelezően kormány-ellenzék váltakozás van; ebben az esetben Firtl Mátyás képviselő úr következik, KDNP.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Orbán-kormány kétéves időszakának egynegyedét teszi ki a sikeres EU-elnökség időszaka a 2011. év első felében. Ugyan Göncz Kinga megkérdőjelezte, hogy alkalmas-e Magyarország az EU-elnökségre, ezzel szemben az elért eredményeink és Európa csúcsvezetőinek nyilatkozatai is a magyar elnökség teljes sikeréről szóltak.

A számbavételkor erről is említést kell tenni, mert a magyar EU-elnökség sikere az Orbán-kormány teljes sikere, egyben Magyarország, a nemzet és Európa sikere.

Magyarország a hat hónapban rendkívüli teljesítményről tett tanúbizonyságot. Ezt az európai csúcsvezetők Herman Van Rompuy, José Manuel Barroso, Jerzy Buzek vagy Merkel külügyminisztere is többször megerősítették, hogy a magyar elnökség rendkívüli teljesítményt nyújtott. Magabiztosan és eredményesen látta el feladatát az európai gazdaság megerősítésében, az integráció mélyítésében és egyben a biztonságos Európa megteremtésében. Célkitűzéseinek döntő többségét teljesítette, a fellépő rendkívüli helyzetek ellenére is.

Történelmi siker az első uniós szintű roma keretstratégia. A tagállamok elfogadták a Duna-stratégiát. Horvátország lezárta tárgyalásait a csatlakozás terén. Megnyílt a Nyugat-Balkán integrációja.

Az európai gazdasági kormányzásban is eredményeket értünk el. Az energiabiztonság erősítése, a közös agrárpolitika és a kohéziós politika területén is sikerült eredményeket felvonultatnunk.

A magyar soros elnökség határozottan reagált a váratlan, rendkívüli helyzetekre is, így az észak-afrikai eseményekre, a kialakult migrációs és menekülthullámra, a japán nukleáris katasztrófára, és azt is kijelenthetjük, hogy a magyar kormány parlamentbarát elnökséget vitt.

Nem elméleti megoldásokat kínált Európának, hanem az ország megújításával gyakorlati, kézzelfogható és működő példát mutatott. Ez a siker az Orbán-kormány sikere, és együtt, mindannyiunk sikere is. Ez közös siker, amit nemcsak európai csúcsvezetők ismertek el, hanem mi mindannyian.

Tisztelt Ház! Ha eredmény, hogy az ország megújításával gyakorlati példát mutattunk Európának, akkor kereszténydemokrataként a kormány fontos eredményének tartom, hogy követendő példaként európai értékelvek alapján szervezték át Magyarországot a kormány vezetői. Érvényre juttatta azt, amit az értékelvű Európai Közösség megálmodói kigondoltak, és ami a magyarok alapvető érdeke is, amit a foglalkoztatás, a család biztonsága, a közösségi érdekek, a szociális biztonság, a rend, a szolidaritás és a felelősség terén Adenauer, Schuman és De Gasperi örökségének szellemében tesz a kormány.

Amint azt Orbán Viktor elnök úr az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban elmondta: "A mi eszméink keresztények, az egyéni felelősségre épülnek, a nemzeti érzést fontosnak tartjuk és pozitívnak, és a családot tekintjük a jövő alapjának."

Tisztelettel köszönöm, hogy meghallgattak, és még egyszer mondom: ez a siker közös siker mindannyiunk számára. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(16.10)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás, MSZP-frakció, Gúr Nándor képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Orbán Viktor nincs, Kósa Lajos elment, Lázár meg sem jött, azt kell hogy mondjam, hogy a hangja persze itt van, mindenki annyit ér, amennyije van. Igen, és közben el is vesznek mindenkitől mindent, főleg azoktól, akiknek egyébként jóval kevesebb van, mint önöknek. (Novák Előd: Idézni csak pontosan!) Igen, csak pontosan.

Átverték az embereket. Átverték, és nemcsak hogy átverték, hanem el is koboznak tőlük mindent, a magán-nyugdíjpénztári megtakarításoktól kezdve sok minden, egész más dolgokat. Az egekbe szökött minden, az árak, az infláció, sok minden más, ami az embereket sújtja. A cukor ára 50 százalékkal több, a liszt ára 30-40 százalékkal, a tojás 40 százalékkal. Nem akarok az apróságokban elmerülni, csak azt akarom mondani: a mindennapi élethez, amit önök talán nem is tudnak, sokkal több és biztonságosabb megélhetési háttérre van szükség, mint amit ez a kormány biztosított. 47 ezer forintból meg lehet élni, ismerik, tudják. Igen, persze, még a kecskét is hozzá adják.

Azt szeretném mondani önöknek, amikor egy folyóméter vasúti felújítást ma ebben az országban 1,3 millió forintért csinálnak - egy folyómétert, azaz ennyit (A kezeivel mutatja.), 1,3 millió forintért -, akkor azt kell hogy lássák, hogy ezzel szemben ezért a pénzért egész évben két ember foglalkoztatva lehet minimálbéres foglalkoztatással együtt. Na, ezekről kellene önöknek gondoskodni, nem arról, hogy hogyan veszik ki a pénzt az állam kasszájából.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólás, Nyakó István képviselő úr, MSZP-frakció.

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. A gazdaságért felelős bujdosó miniszter tündérmesébe illő Magyarországról beszél. Tündérmese lenne több ezer magyar család drámája, a búcsú pillanata a kivándorolt gyerektől? Útiköltség csak odafelé van, kajára van két napig, egy havernál meghúzza magát néhány napig, aztán majd csak lesz valahova. Ez tündérmese? Vagy mézeskalács házikó önök szerint százezreknek a 47 ezer forint, amiből két dúsgazdag kormánytag szerint meg lehet élni? Erről Abaújban így szól egy apa: először a villanyszámlát fizetjük ki, mert ha levágják az áramot, vége. Utána az ennivaló jön, a ruhát, a cipőt megkapjuk ismerősöktől, csak egy dolog fáj: a gyereknek a miskolci bérletet, a kollégiumot a menzapénzt már nem bírjuk, és az urak azt mondják, hogy szégyelljük magunkat, mert nem taníttatjuk a gyerekeket. Ez tündérmese lenne, uraim?!

Vagy tündérmese a kétkeresős családok tízezreinek, hogy a sárga csekkekkel ma már játszani kell? Mese lenne, hogy hónap végén már kölcsönt kell kérniük? Nincs már családi mozihétvége, nincs McDonald's, nincs balatoni nyár. Ez tündérmese lenne? Tudják, generációról generációra élt a törvény, hogy az idősek nyugdíjaskorukban összerakták a temetésre a pénzt, a tiszta kórházi pizsama mellett ott volt a betétkönyv. Na, azt a néhány tízezret már elvitte a gyógyszerár, elvitte a rezsi vagy a megszorult gyerekeknek kellett odaadni. Ez már a Kánaán vagy a paradicsom, uraim? (Balla György: Nyolc év alatt mit csináltatok?) Vagy tejszínhab lenne a vidéki kis- és középvállalkozók kínja, amikor évtizedek óta becsületesen dolgozó apáknak, rokonoknak, családfenntartóknak kell megmondaniuk, hogy menned kell, mert már nekem sincs pénzem?

De nem tündérmese ma azoknak a parasztoknak, földmunkásoknak az élete, akiktől a Fidesz-gyarmatosítók ezekben a hetekben rabolták el az élethez szükséges földet. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok padsoraiban.)Tündérmese ez, uraim? Erre válaszoljanak! Ez tündérmese önök szerint? (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Osztolykán Ágnes képviselő asszony, LMP, kétperces.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előbb kormánypárti képviselőtársamtól meghallgattuk az oktatási tárca és a kormány által immár két éve hangoztatott és jól csengő szlogeneket, de ezzel már sajnos tele van a padlás.

Lássuk talán a mérleget, hogy mi is történt. Államosítás kapcsán a kormány nemrég úgy döntött, hogy inkább mégsem vállalja fel az intézmények fenntartását, ezzel teljesen kiszámíthatatlan helyzetbe hozták az önkormányzatokat. Nem véletlen, hogy több településen rendszerhű igazgatókat is igyekeznek kinevezni. Leszállították a tankötelezettség korhatárát, ami közel 70 ezres lemorzsolódást fog jelenteni. A Híd-programokat parkolópályaként állítják be, ami után semmifajta végzettséghez nem jutnak a fiatalok. A szakképzést négy évről három évre csökkentették, ott a tanulók jövőjét ezzel még kiszolgáltatottabbá tették.

A felsőoktatási keretszámokban 40 százalékkal kevesebb lett az állami férőhely, és cinikusan erre a diákhitel 2-t javasolják a fiataloknak, mindez maga után vonta azt is, hogy 32 ezerrel kevesebben felvételiztek idén. A kormány átlépte a határt, és átléptük mi is - mondják a fiatalok, akiket ez a leginkább érint. Ami pedig a pedagógusokat illeti, tőlük megvonták a tanítás szabadságát és az életpályamodell elhalasztásával számolnak. Mindezen túlmenően az ágazatot egyre nagyobb megszorításokkal tervezik sújtani.

Tisztelt Ház! Az oktatás egy olyan rendszer, amely hosszú távon fogja megsínyleni az önök játszadozását. Megkockáztatom, hogy már most évtizedes károkat okoztak a nyúlfarknyi két évük alatt, amelynek az önök általi helyrehozása csak a tündérmesékben létezik.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Nincs több kétperces egyelőre, úgyhogy visszatérünk az eredeti listára. Mirkóczki Ádám képviselő úr, Jobbik!

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt kormánypárti Képviselők! Önöknek két nagyon fontos ígérete volt a 2010-es kampány során, amellyel igazából nem volt magyar ember, aki ne értett volna egyet: az egyik az elszámoltatás, a másik pedig a közbiztonság helyreállítása.

Az elszámoltatás eredménye tőlünk jobbra látható (Az MSZP padsorai felé mutat.): nulla. Akit a Bajnai-kormány alatt rács mögé tettek különböző korrupciós ügyek miatt, ma már az is szabadlábon, otthon védekezhet.

A közbiztonsággal kapcsolatban pedig kijelentették, hogy kettő hét alatt rendet teszünk, és most kettő év után, a kormány félidejében vitázhatunk ezekről az "eredményekről". Kettő éve minden egyes nap, minden egyes pillanatban megkapjuk, hogy a Belügyminisztérium hány rendőrt avatott. Ezzel szemben a valóság - amit nem vitattunk soha, hogy valóban történtek rendőrré avatások -, egy miniszteri válaszból megkaptam: 2011-ben az 1800 felavatott rendőr mellett 2600-an hagyták ott a rendőri pályát nyugdíjazás vagy éppen pályaelhagyás alapján, tehát a szám: mínusz 700. Önök ellenben fölállították a Terrorelhárítási Központot, amelyet a köznyelv csak Orbán Viktor magánhadseregének titulál. Irdatlan mennyiségű pénzt biztosítanak számára évente.

A vidék? Vidéken pedig tombol a bűnözés minden szinten, erőszakos, anyagi és erkölcsi értelemben is. Ma már nincs közintézmény, nincs iskola, nincs óvoda és lassan nincs semmi olyan épület, ahol ne lehetne tartani Északkelet-Magyarországon az egyes régiókban, egyes településeken különböző atrocitásoktól. És az, hogy önök 16 milliárd forintos költségvetési sort építettek be, amelyet 2012-ben a rendőrségnek be kell szedni, teljesen egyértelmű, hogy ez az önök által felavatott rendőrök elsődleges feladata és célja: még jobban megsarcolni a magyar lakosságot, a tisztességesen, bérből, fizetésből élő adófizetőket. Ez az önök közbiztonsággal kapcsolatos fejlesztése, ez az önök elsődleges célja - sajnos -, és továbbra sem képesek szembenézni a valóssággal, továbbra sem képesek az igazságot és a tényeket kimondani, hogy a cigány-magyar együttélés milyen időzített bomba ma Magyarországon.

Önök fontosnak tartották a gyöngyöspatai eseményekkel kapcsolatban egy vizsgálóbizottságot felállítani, ellenben azt a jobbikos javaslatot, amely a cigány-magyar együttélés problémáit vizsgálná, indok nélkül lesöpörték. Mi azt szeretnénk, hogyha a közrend helyreállna, és a fehérre kimondjuk, hogy fehér, a feketére, hogy fekete, a bűnözésre meg, hogy bűnözés. Ezzel szemben önök mismásolnak, kozmetikázzák a statisztikákat, és különböző érveket, látszatproblémákat vetnek fel mint megoldást.

Gyalázatos bírósági ítéletek születnek, amelyek nem a szigort vetítik előre, hanem az enyhítést és a következetlenséget. A megoldás pedig meglenne, igenis zéró tolerancia mindenfajta bűnözéssel szemben, és a csendőrség vagy bármilyen speciális rendőrség felállításával.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Papcsák Ferenc képviselő úr, Fidesz!

DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a pontosság kedvéért: Szűcs Jenő, Vázlat Európa három történeti régiójáról című művében jelent meg a "szabadság kis körei" kifejezés. Azonban azt gondolom, hogy ha már a politikai etikát egy picit behoztuk ide a parlamentbe - és nagyon köszönjük a szocialista frakcióvezetőnek, hogy ezt a parlamenti vitát kezdeményezte -, csendességre inteném önöket abban a tekintetben, hogy köszönjük a kezdeményezést, de az önöktől jobbra ülőknek van joga véleményt formálni erről a két évről. Mert önök olyan örökséget hagytak erre az országra, erre a kormányra, amely nem alapozza meg az önök hozzászólási lehetőségét. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Ugyanis önök nem jártak az elmúlt években az utcákon. (Simon Gábor: Ezt ne nekünk mondd!) Elsuhanó autókban üldögéltek, és nem látták például Zugló közbiztonságát, nem érzékelték a falvakban lévő problémákat, nem érzékelték a magyar családok problémáit, mivel nem jártak az utcán az elmúlt években (Simon Gábor: Ne vicceljél már! Gyere velem, elmegyek veled egy hétvégén!), és ha rendben menne az igazságszolgáltatás, akkor nem is járnának többet az utcákon.

(16.20)

Úgyhogy úgy ítélem meg, hogy ez az a kormány, amely bátran nyúlt a nagy rendszerek átalakításához. Választhatott volna, hogy nem nyúl ezekhez a rendszerekhez, és hagyja abban az ásatag, ódon, roskatag épületében az igazságszolgáltatás és a jogrendszer kereteit, amelyet az elmúlt években megtapasztalhattunk. Ezzel szemben a kormány bátran hozzányúlt ezekhez a rendszerekhez. (Simon Gábor: Bátran, az emberek pénzéhez.) Ez óriási bátorságot jelentett, hiszen vállalta az esetleges népszerűségvesztés ódiumát is.

De hogy néhány területet említsek: a parlamentünk az elmúlt években, az elmúlt két évben tárgyalta a közigazgatás teljes rendszerének az átalakítását, hiszen megváltozott a teljes közigazgatási rendszer; a kormánytisztviselők jogállásáról szóló jogszabály pontosan rögzíti, hogy milyen formában és milyen lehetőségek illetik meg őket; létrehozta a fővárosi és megyei kormányhivatalokat, ami egy teljesen új rendszer; a közszolgálati tisztviselőkről is új jogszabály jött be.

Fontosnak tartom megemlíteni az alkotmányozás kérdését. Szakítottunk az 1949. évi XX. törvénnyel, ezzel teljesen új alapokra helyeztük a nemzetpolitikánkat is.

A törvényhozás rendszerét is teljes mértékben átalakítottuk, hiszen itt ugyancsak drámai volt az örökség. Új jogalkotásról szóló törvényt fogadott el ez a parlament, az Alkotmánybíróság rendszerét is átalakította. Mi voltunk azok, akik az előző évek ígéreteivel ellentétben 386-ról 200 főben maximáltuk a parlamenti képviselők létszámát - ez óriási bátorság volt -, és az önkormányzati képviselők létszámát is csökkentettük. Azt gondolom, ez fontos lépés volt.

De ha már az igazságszolgáltatást szóba hozták, a szocialista-szabad demokrata kormányzás időszakában több mint 1500 olyan ügy volt, amely azért évült el, mert ugyan vádat emeltek az ügyészek, de a bíróságok nem tárgyalták. Nem tudjuk, melyek ezek egyébként, de nagyon szívesen megnéznénk.

Mirkóczki képviselő úrnak csak egy félmondat: az igazságszolgáltatás egy önálló hatalmi ág, nem tud a kormány és nem tud a parlament beavatkozni ebbe a rendszerbe. Azonban annyit megtettünk - és megteszünk a jövőben is -, hogy ennek az önálló hatalmi ágnak egy kiszámítható rendszerét alkottuk meg, ezt megtettük a bírósági szervezetről és igazgatásról szóló törvény megalkotásával, az ügyészségről szóló törvénnyel, a bírák jogállásáról és javadalmazásával összefüggő törvény megalkotásával.

Még egy szempontot szeretnék az önök figyelmébe ajánlani: most tárgyalja az Országgyűlés a büntető törvénykönyvet, amely egy nagyon szigorú és nagy ívű kódex, amely pedig biztonságot ad a magyar családoknak, mert önök nem védték meg a magyar családokat és nem védték meg a magyar polgárokat az elmúlt években.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás következik, Nemény András képviselő úr, MSZP.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha jól látom, a teremben már jelen nem lévő Rogán Antal frakcióvezető úr a vezérszónoki felszólalásában, azt mondta, hogy a kormány segítséget nyújtott a kis- és középvállalkozásoknak. Nos, igen, csak az a kérdés, hogy miben. Mert hogyha abban, hogy minél többen minél rövidebb idő alatt szűnjenek meg, akkor ez a segítség valóban sikeres volt. Bár van, akinek tényleg segített - azt gondoljuk mindannyian -, Simicska Lajosnak és a Közgép-érdekcsoportnak valóban hathatósan és hatékonyan segített. Annak a Közgépnek, arról beszélünk, amelyiket az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala csalás alapos gyanúja miatt ma is vizsgál. Annak a Közgépnek, amelyik majdnem minden forint beruházást lenyúl, éppen azoktól a kis- és középvállalkozóktól, akiknek a kormány szavakban segít.

Elmondhatjuk tehát, hogy az elmúlt két év fejlesztéspolitikája siker Simicska Lajosnak és társainak, de egészen biztos, hogy kudarc Magyarországnak, a Magyarországon élő kis- és középvállalkozásoknak. Szépen hangzanak ezek az üres szavak a Házban, de az érintettek mind tudják, hogy tényszerűen ezekből egy szó sem igaz. Talán éppen ezért van az, hogy önök nem mernek az emberek közé menni, csak itt, a parlamentben merik elmondani a véleményüket.

Tündérmese, mondta Matolcsy miniszter úr a jelenlegi helyzetről. Mi azt gondoljuk, hogy ez nem tündérmese, hanem valójában rémálom, amelyből egyre többen ébrednek fel, és a végén - mivel minden rémálomból a végén felébredés van - mindenki fel fog ébredni. Egyszer ennek a rémálomnak is vége lesz, önöknek is vége lesz ebben a Házban. (Soltész Miklós: Előbb-utóbb mindennek vége lesz.)

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Gyöngyösi Márton képviselő úr, Jobbik, kétperces.

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormány külpolitikájának az értékelését szokatlan módon dicsérettel kezdeném. Biztató jelei vannak ugyanis annak, hogy 22 év után önök elkezdték észlelni azt, hogy milyen folyamatok zajlanak a nagyvilágban. Talán megértették, hogy nem egypólusú az a világrend, ami kialakult a világban, nincs vége a történelemnek, és ennek az egypólusú világrendnek nem a Nyugat áll egyedül a középpontjában. Talán észlelik azt, hogy a világban megtörténik a világ újrafelosztása. Ez zajlik jelenleg Kelet és Nyugat között, a Nyugat relatív értelemben vett hanyatlásával és a Kelet relatív értelemben vett emelkedésével. Egy ilyen helyzetben az egyoldalú euroatlantista külpolitika, amely ráadásul egy nagyfokú szervilizmussal párosul, egyenesen végzetes.

Üdvözöljük a kormánynak a keleti nyitását, örülünk, hogy az Orbán-kormány engedelmeskedik a fizika és a pszichológia törvényeinek, amely szerint, ha Nyugatról záporoznak a pofonok, akkor irányváltásra van szükség, és észhez tér. Örülünk, de egyben félünk is, hiszen rossz tapasztalatokkal rendelkezünk. Tudjuk azt, hogy a politikai kommunikáció céljából a kormány gyakran feláldozza a valós stratégiai célkitűzéseket, gőzkieresztésből és pótcselekvésből láttunk már eleget.

Mi kell ahhoz, hogy a keleti nyitás sikeres legyen? Bölcs előrelátás, hitelesség és következetesség, másodsorban pedig apparátus, amely végrehajtja a keleti nyitás politikáját. Vegyük sorra: hogyan állunk a hitelesség és a következetesség terén? A nyolc év szociálliberális kormányzását önök ellenzékben - teljesen fölöslegesen - azzal töltötték, hogy gyengítették jövőbeni pozíciójukat a keleti világban. Időszűke miatt nem tudok most végigmenni azon, hogy mind a kínai, mind az orosz relációban hogyan gyengítették ezeket a pozíciókat emberi jogi aggodalmak felvetésével, a grúz háború idején tett kijelentéseikkel, a Nabucco-gázvezeték kapcsán vagy Oroszország üzletpolitikája kapcsán.

Ezek olyan végzetes pályára állították önöket, amelyek lehetséges, hogy késővé teszik a keleti nyitás politikájának a megindítását, miközben önök az euroatlantizmus oltárán gyakran áldozatot mutattak be. Láttuk a Tom Lantos Intézet megnyitását és a Nyugat siralmas hadjárataihoz való asszisztálást Irakban, Afganisztánban, mind a mai napig ez történik. És természetesen önök csodálkoznak akkor, hogyha a Kelet kapui nem nyílnak meg olyan sebességgel, mint ahogy önök arra számítanak. Hiszen azt tudni kell, hogy Keleten a kapcsolatok a bizalomra, a kiszámíthatóságra és a hosszú távú együttműködésre épülnek.

Ami pedig az apparátust illeti, abban az árulkodó, hogy erről kizárólag Orbán Viktor beszél, a Külügyminisztérium hangját ebben a kérdésben nem halljuk. Egyoldalú euroatlantizmus van a Külügyminisztériumban, a jelenlegi külügyi vezetés pedig tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a keleti nyitást végrehajtsa. Kecskére káposztát bízni nem lehet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Varga László képviselő úr következik, KDNP.

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az új magyar alkotmány kimondja a szabad vallásgyakorlatot. A szabad vallásgyakorlat azonban nem jelenthette azt, amit az elmúlt húsz évben jelentett, hogy 300-nál több egyház volt Magyarországon, amelynek több mint fele - most már nyugodtan elmondhatjuk - látszategyház vagy bizniszegyház volt.

(16.30)

Hisz az új egyházi törvény eredményeként a 32, immár bejegyzett egyházon túl az egyházként működő egyesületbe jelentkezőket, ha figyelembe vesszük, elmondhatjuk, hogy 200 egyház eltűnt, mert nyilván fölmérték, hogy azon a mércén nem tudnak megállni, mint amit az új egyházi törvény előírt. Ez olyan eredmény, amelyre feltétlen szüksége volt Magyarországnak. Ugyanakkor kijelenthetjük, hogy az alkotmányban biztosított vallásszabadsággal mindenki élhet, az egyesületi keret pedig, amelyet a törvény meghatároz, nem zárja ki azt, hogy közfeladatot is ellásson az, aki egyházi egyesületként működik.

Tehát úgy gondolom, hogy az elfogadott egyházi törvény betölti azt a feladatot, amely megtisztította, gyomtalanította a burjánzó egyházak tömegét, és azok maradnak meg, amelyek valóban vallási tevékenységgel, hitvallással rendelkeznek, és a maguk vallási életét akarják gyakorolni. Üdvözöljük ezt a törvényt, és úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő hónapok is bebizonyítják, hogy jó úton jártunk, amikor ezt a törvényt megalkottuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. ((Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Következik a Jobbik frakciója, Novák Előd képviselő úr.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! "Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened." - mondták korábban Gyurcsány Ferenc hasonszőrű bűntársai, és Orbán Viktor pártkatonái most hasonló módon próbálják elhitetni a néppel, hogy a mi érdekünk ez a sok megszorítás. Nemzeti konzultációnak álcázott propaganda és törvénytelen adatgyűjtés folyik közpénzből, hogy megtudják, ki veszi be a meséiket. Aki pedig nem hiszi, utánajárunk, mondhatja Kubatov Gábor, büntetlenül.

Ez már a kommunizmus, vagy lesz még rosszabb is? - kérdezte az átkosban az egyszeri magyar ember, de azt biztosan nem gondolták, hogy a rendszer megbukása után elszámoltatás helyett hatalomátmentés következik. Mivel a jelenbe is átszövődött kommunista múlt feltárását akadályozza a Fidesz, azon már meg sem lepődhetünk, hogy az úgynevezett rendszerváltást végigkísérő privatizáció felülvizsgálatát, az elrabolt nemzeti vagyon útjának felderítését sem támogatják, a titkosszolgálat - újabb nevén AVH - egészen más feladatokat kap.

A nemzeti együttműködésnek hívott rendszerben a rákosista alkotmány helyére egy hasonlóan egypárti alaptörvény került, amelyet a húsz másik posztkommunista országgal szemben nálunk, példátlan módon csak a kormányoldal szavazott meg. Egyetlen módosító javaslatot sem fogadtak el, például azt sem, amellyel kizártuk volna a közéletből, aki tevékeny szerepet vállalt a korábbi szocialista államélet irányításában, aki az állampárt vezető tisztségviselőjeként vagy fegyveres szervezetek vezetőjeként közreműködött a magyar nép elnyomásában, a kommunista diktatúra fenntartásában. Így az egykori cenzor, Lendvai Ildikó, az egykori MSZMP központi bizottsági tag, Kovács László vagy éppen a KISZ Központi Bizottsága egyik tanácselnöke, Gyurcsány Ferenc ebben az állítólagosan új rendszerben is országgyűlési képviselő maradhat, legalábbis a Jobbik kormányra kerüléséig.

A szavak és a tettek közti óriási különbséget mutatja az úgynevezett ügynöklisták ügyével kapcsolatos maszatolás is, hiszen emiatt nem ismerhetjük meg, amire például leginkább kíváncsiak vagyunk, az egész rendszer üzemeltetéséért leginkább felelős tartó tiszteknek a listáját. Bár a 2060-ig titkosított mágnesszalagokat egy egyszerű kormánydöntéssel át lehetne adni, és kutathatóvá lehetne tenni a levéltáraknak, tehát még törvényre sem volna szükség, önök tovább maszatolnak, a Nemzeti Emlékezet Bizottságát akarják fölállítani, bár a legutóbbi ígéretük arról szólt, hogy május 15-ig fogják benyújtani az ehhez szükséges jogszabályokat. Ez természetesen nem történt meg, tovább húzzák az ügyet.

Nemcsak az ügynöklisták kérdésében, de a kommunista luxusnyugdíjak ügyével is ez a helyzet, napirendre sem engedik venni, minden hétfőn itt, kettő óra tájában rendszeresen leszavazzák még a napirendrevételét is a javaslatnak, így Biszku Béla és hasonszőrű bűntársai több ezren évi több milliárd forintot élvezhetnek, havi több százezer forintos nyugdíjat. Sőt, Biszku Béla már annyira fölbátorodott ebben a rendszerben, hogy amit eddig nem mert, a közéleti rendezvényeken részt venni, most már bizony legutóbb a Kádár-szobor avatásán is részt vett.

Tisztelt Országgyűlés! Az ügynöklistákat tehát tovább titkolják, a kommunista vezetőket nem zárják ki a közéletből, sőt továbbra is luxusnyugdíjjal jutalmazzák őket. A szavak szintjén kimerül a kormányzat antikommunista politikája. Ez már a nemzeti együttműködés rendszere, vagy lesz még ennél rosszabb is? Nem tudhatjuk, de a Jobbik kormányra kerülése esetén rendszert is váltunk.

Szebb jövőt! (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás, Balla György képviselő úr, Fidesz.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány kétéves tevékenységének a vitája zajlik, s mint minden ilyen vita, nyilvánvalóan arról is szól, hogy ki a kormányképes, kormányképességet kell mutatni, mi történt az elmúlt két évben. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző néhány percben a Jobbik kormányképességét hallottuk.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz részéről: Így van. - Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban. - Novák Előd, Balla Györgyre mutatva: Érintettség okán nem kell beszámítani az időkeretbe! - Derültség a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Varga István képviselő úr, Fidesz.

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! "Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / hagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt." Nem oly régen a köztársasági elnök beszédében hangzott el ez az örök érvényű és mindnyájunk számára fontos üzenet. Ez azért jutott eszembe most, a kétéves kormánybeszámoló kapcsán, mert én úgy gondolom, hogy pártállástól függetlenül Kölcsey szavai a mai parlament és a XXI. századi magyarság számára is üzennek és sorsdöntőek. Azért is jutott eszembe Kölcsey, mert valami nagyon megváltozott ebben az országban az elmúlt két esztendőben. Megváltozott a nemzethez, a hazához, a szimbólumokhoz, a jelképekhez, a gyarapodáshoz, a magyar egységhez és minden más, bennünket és a magyarság fennmaradását érintő politikusok számára intő szavak.

Meggyőződésem, hogy áttörés történt a nemzetpolitikában az elmúlt két esztendőben. Megszületett az az alaptörvény, amellyel most már deklaratív módon is világossá vált, hogy egy igazságtalan békeszerződéssel ugyan szétdarabolhattak bennünket, de az egységes magyar nemzet ma is létezik, ha megfogyott is, ha megtört is, de mégiscsak egységes magyar nemzet. Ez, meggyőződésem, hogy ennek a kormánynak és az alaptörvénynek az egyik legfontosabb üzenete a jövő számára. És természetesen a szomorú üzenet az is, hogy megtörve, megfogyva és egyre kevesebben vagyunk itt a Kárpát-medencében. Hiszem azt, megint pártállástól függetlenül - lehet, hogy rendkívül naivan -, hogy mindannyiunk számára a legfontosabb a magyarság megmaradásának szent ügye - hangsúlyozom, a magyarság megmaradásának szent ügye -, és ebben a kérdésben minden politikai és pártaverziót félre kellene tennie a Magyar Országgyűlésnek.

Hiszem azt, ha a környező országokat nézzük, hogy egy horvátnak, egy szlováknak, egy lengyelnek, egy orosznak, egy ukránnak - és nem akarom tovább sorolni - teljesen világos, hogy pártállástól függetlenül a saját fajtájának a jövője és jelene a legfontosabb minden nemzet számára. Vegyük már végre észre, ha meg akarunk maradni a Kárpát-medencében, ha 50 vagy 100 év múlva is lesznek itt - és legyenek - magyarok, hogy akkor ebben a kérdésben igen, nemzeti minimumot kellene minden pártnak teremteni. Itt elsősorban azokra gondolok, akik azt a gyalázatos népszavazást annak idején megtették, akik elárulták nemzettestvéreinket, és akik ma is gúnyolódnak azokon a nemzeti jelképeken, amelyek itt gyökeresen megváltoztatták és meg fogják változtatni a világ legszebb parlamentjének terét. (Szabó Vilmos: Az elmúlt két évről beszéljen!) Nevezetesen, arra gondolok, hogy vegyék már végre észre, hogy a hazaáruló Károlyinak, aki elárulta ezt az országot, és elvesztettük területeink nagy részét, nincs helye itt, a magyar Parlament előtt. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Az már végképp nevetséges, és szégyen... - ne beszéljen itt Gyurcsány Ferenc 200 éves progresszióról, hanem olvassa újra a történelemkönyvet, nem is tudom, hogy miről beszél; tehát vegyék már végre észre, hogy gróf Andrássy Gyula lovas szobra igenis itt kell hogy álljon a következő 200 esztendőben, mert Andrássy Gyula összeköti a nemzetet, nem pedig megosztja, és itt is fog állni Andrássy Gyula szobra. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

(16.40)

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A szónok ideje nagyon rövid, úgyhogy senkitől nem akarom elvenni a szót, be kell fejeznem. Végül... (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Van még időd! - Nagyon jó!) Látom, hogy nagy tetszést aratott a szocialista képviselőknél, és mindig tudom, hogy akkor nem beszéltem rosszul.

Annyit szeretnék azért még elmondani befejezésül, annyit szeretnék azért befejezésül elmondani (Gőgös Zoltán: Beszélj a hétvégi választásokról is!), hogy minden magyar számára a legfontosabb az, hogy gyermekek szülessenek. Vegyék az én példámat, képviselőtársaim: nekem öt van. Ha mindenkinek lesz öt, akkor meg fogunk maradni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólások ugyanonnan: Éljen! - Szórványos taps a Jobbik és az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Kétpercesek következnek. Harangozó Tamás, MSZP.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Erre a felszólalásra csak annyit, arra a részére, amire egyáltalán érdemes reagálni: a Magyar Szocialista Párt a kettős állampolgárságról szóló törvény megszavazásával, azt hiszem, rögzítette az álláspontját ebben a kérdésben.

Arról pedig, hogy önök milyen sikeres nemzetpolitikát folytatnak, a határon túl a múlt heti választások bebizonyították az eredményeit.

Én Navracsics miniszter úrhoz fordulnék, hiszen egy hosszú, több mint félórás expozéban nem hallottam egyetlenegy percet sem arról, hogy a miniszter úr igazságügyminiszterként, a jogalkotásért felelős miniszterként ebben az országban bocsánatot kért volna a magyar emberektől a visszamenőleges hatályú törvényekért; a szerzett jogok elvételéért (Balla György közbeszólása.); a névre szóló jogalkotásokért, ahol önök haveroknak, cégeknek nyújtottak segítséget; gyakorlatilag a törvényeket arra használták, hogy a korrupciót törvényben lassan az állam feladatává tegyék, fő szabályként.

Az egyéni, ilyen típusú jogalkotás és az az egész őrület, amit az elmúlt két évben önök jogalkotásért bemutattak a parlament előtt, nemcsak a külföldi befektetőket riasztja el, és egyébként teszi lehetetlenné, hogy munkahelyek teremtődjenek Magyarországon, hanem minden magyar állampolgárnak kiszámíthatatlanná és kiszolgáltatottá teszi az életét. Azt javasoljuk, azt kérjük a miniszter úrtól, ne tőlünk, minden magyar állampolgártól kérjen bocsánatot ezért.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van!)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólás, Hiller István, MSZP.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Egy ilyen vitán hadd tegyek egy olyan kompromisszumos javaslatot, hogy szobrok elbontásáról és elszállításáról, terek, akár a Kossuth tér átalakításáról akkor legyen szó, hogyha a költségvetésünk szufficites, és azon törjük a fejünket, hogy egyébként a megmaradt pénzzel mit kezdjünk.

Andrássy Gyulával a magyar baloldalnak nemhogy baja nincsen, hanem tisztelettel néz rá. Az azonban kimaradt a képviselő úr felszólalásából, hogy átellenben, a túloldalon gróf Tisza István 4 méter 60 centiméter magas szobrát kívánják felállítani, annak a Tiszának, akit (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból. - Dr. Józsa István: Szégyen! Gyalázat!) egyébként biztos vagyok benne, hogy jobboldali demokraták sem tisztelnek. Én azt gondolom, hogy ezt gondolják végig.

Mint ahogy azt is, ahhoz a vitához csak egy mondat erejéig, igen tisztelt Papcsák képviselő úr: Szűcs Jenő olyan művet, amit ön idézett, nem írt. Szűcs Jenő: "Vázlat Európa három történelmi régiójáról" című művet írt, Történelmi Szemle, 1981/III. Azt, amit viszont nem idézett pontosan, azt Bibó írta: "A magyar társadalomfejlődés és az 1945. évi változás értelme", ami a Vázlat 1947/VII. számában jelent meg, és a magyar történelemben ő idézte először a szabadság kis köreit. Igenis idézte, méghozzá a középkori társadalom szolidaritásértékével.

Ennél, jelentem, fontosabb az, amit önök a felsőoktatásban művelnek. Fontosabb egy ilyen vitában, mert négy évvel ezelőtt több mint 3 millió embert cipeltek el az urnákhoz azzal, hogy egy ösztöndíj- és tandíjrendszert eltörölnek. Most itt vagyunk négy évvel később: képtelenek megoldani a felsőoktatás finanszírozásának kérdését, és ennek kapcsán sikerült, önköltség néven, amit egyébként önökön kívül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) mindenki, mindenki tandíjnak nevez, bevezetni. Ez az igazi szégyen, négy év után, ezért hajtsák le a fejüket! (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces gombot nyomott Rogán Antal frakcióvezető úr, Fidesz.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Hiller Képviselő Úr! Csak arra az egy mondatára szeretnék reagálni, hogy akkor beszéljünk bizonyos dolgokról, hogyha majd a költségvetés szufficites lesz.

Elmondanám önöknek, hogy abban az esetben, ha nem kellene fizetni az önök által örökül hagyott államadósság kamatait, akkor az lenne. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Ugyanis ma a magyar emberek több adót fizetnek be a költségvetésbe, mint amennyi pénzt a költségvetés a közszolgáltatások működésére, az iskolákra, az egészségügyre kiad. A különbözetet az adja, hogy önök másfélszeresére növelték az államadósságot, és annak óriási kamatterhe van.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)

ELNÖK: Tóbiás József frakcióvezető-helyettes úr, frakcióigazgató úr, MSZP.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Lassan megérkezünk a valósághoz, hogy visszaérkezik frakcióvezető úr, és kezd érdemi vita lenni Magyarországról, nem a nyolc évről.

Ha önt igazán érdekelné, tisztelt frakcióvezető úr, akkor szeretném önnek elmondani, hogy akkor lehet olyan típusú presztízsberuházásokat folytatni Magyarországon, mind lelki táplálékról beszélni, hogyha a fizikai szükségletek is rendben vannak. (Balla György: Ha a szocialisták megengedik!) Ma Magyarországon 4 millió ember a létminimum alatt él. Frakcióvezető Úr! Ehhez képest nonszensz és cinikus, hogy ön úgy közelíti meg. Hogy mi a múlt adóssága, az az önök felelőssége! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Köszönjük szépen!) Ma önök kormányozzák ezt az országot. Két éve nem lehet visszamutogatni nyolc évre. Ha csak ennyit tudnak, higgyék el, nagyon nagy bajban vannak önmaguk is, és ez látszik. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiból.) Higgyék el, látszik!

A valóság nagyon egyszerű: el kell menni túl a Kossuth téren, el kell menni túl az V. kerület belvárosi részén, és meg kell nézni, hogy mi van ma Magyarországon. Azok az emberek szeretnének beszélni, szeretnének a képviselőikkel beszélni, szeretnének mindenki képviselőjével beszélni, nem nemzeti konzultálni szeretnének. Már önökkel sem beszél a saját kormányuk, ha csak levél útján szeretné megkérdezni a véleményüket. Erre adjanak választ! Miért nem erről zajlik a vita? Erre keressük mi ma a választ a mi oldalunkról, és várnánk az önökét is, nem a nyolc évről!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Vincze László képviselő úr, Fidesz, kétperces.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Hiller úrhoz lenne néhány hozzáfűznivalóm. Emlékeztetőül elmondanám önöknek, hogy az önök időszakában visszametszették a mindennapos testedzést, amit az előző Orbán-kormány elindított. Most már ott tartunk, hogy kettő, meg másfél testnevelésóra is alig van. Ezt mi nem tartjuk jónak, hiszen a prevenció az egészség kapcsán, tehát a mozgásra költött minden fillér duplán visszajön. Ezért be fogjuk vezetni a mindennapos testnevelést, testedzést, a heti öt testnevelés órát.

Sokkal többet szánunk diáksportra, mint amennyit önök tettek. Ugyanakkor az adórendszerünk kedvezménye is abba az irányba hat, hogy az utánpótlás-nevelés szélesedjen, a tömegsport lehetőségei bővüljenek; minél több gyermek vegyen részt közösségi feladatban, csapatsportágban, mozgásban, és ne pedig az élet negatív területét keresse, a drogozást és egyebet. Önök ebben óriási módon levitték a színvonalat, a nívót. Nekünk szintre kell hozni, és meg kell erősíteni.

Ugyanakkor az olimpiai sportágak kapcsán az olimpiára való felkészülést is lelkiismerettel végezte el ez a kormány. Minden rendelkezésre állt a sportolóinknak, és a MOB ernyője alá vonva minden sporttal kapcsolatos szervezetet, egységes és profi segítség és irányítás jut a magyar sportnak, legyen az diáksport, szabadidősport vagy versenysport.

Ennyit erről a két évről. Amit önök elcseszegettek tizenévek alatt, huszonév alatt, azt bizony sportban egy-két év alatt nehéz helyrehozni, de az irány nagyon jó.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kérem, vigyázzanak, hogy milyen kifejezéseket használnak, hogy ne kelljen közbeszóljak. Még véletlenül is kicsúszhat az ember száján olyasmi, ami a parlament üléstermében nemkívánatos.

De megyünk tovább! Farkas Gergely képviselő úr, Jobbik, kétperces.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök-helyettes! A kormányzati munkáról szóló beszámolóban méltatlanul kevés szó esett a fiatalokról, ami nem csoda, hiszen számos területen nem tettek semmit, vagy pedig ahol tettek, arról pedig jobb hallgatni.

De mit is nem tettek? Önök néhány évvel ezelőtt még vehemensen követelték az ifjúsági törvény megalkotását. Két év eltelt, önök nemhogy nem alkották meg, de még csak a társadalmi párbeszédet sem kezdték meg erről a nagyon fontos törvényről.

Szintén képtelenek voltak arra, hogy a nemzeti ifjúsági stratégia új kétéves programját megalkossák. Tavaly, 2011 végén lejárt az előző két évre szóló. Fél év önöknek kevés volt arra, hogy az újabb kétévest megalkossák.

Szintén nem foglalkoztak a fiatalok foglalkoztatottsága szempontjából nagyon fontos Start-kártya program problémáival. Ez nem pénzkérdés lenne, hanem csak egy hatástanulmány, felmérni azt, hogy hogyan lehet gátat verni annak, hogy két év után, az adókedvezmény lejárta után a munkaadók kirúgják a fiatalokat, és újabb fiatalokat vegyenek fel.

Mi az, amit tettek ezzel szemben? Az oktatásban számos olyan lépést vetettek be, ami csak felgyorsította a fiatalok kivándorlását: az ingyenes állami helyeket 20 ezer fővel csökkentették; a keretszámokat ésszerűtlenül megváltoztatták, bevezették a tandíjak.

(16.50)

Amikor pedig a tandíj kapcsán ezt szóvá tesszük önöknek, akkor önök cinikusan a diákhitelt ajánlják a fiataloknak, ezáltal a fiatalokat eladósítják, többmilliós adósságba taszítják őket.

A diákmunkával, ami egyetlen kiutat jelenthetne a diákhitellel szemben, annak alternatívája lenne, nem foglalkoznak. Két hete vetettem fel a parlamentben az ezekkel kapcsolatos problémákat, visszásságokat - Halász János államtitkár úr azt mondta, hogy nincs teendő ezen a területen. Czomba Sándor ehelyett bedobja a pályakezdők minimálbére csökkentésének ötletét, amely csak a migrációt fogja felgyorsítani. Meg kell emlékeznünk arról is, hogy van egy új nemzedékért felelős kormánybiztosunk, aki két év alatt semmi tényleges előrelépést nem tudott felmutatni.

Nem magunk miatt, hanem a fiatalok miatt kérem, hogy vegyék figyelembe a Jobbik javaslatait, és a jól hangzó kommunikáció helyett a fiatalokat ténylegesen segítő tettekre helyezzék a hangsúlyt a jövőben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces, Jobbik-frakció, Bertha Szilvia képviselő asszony.

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A foglalkoztatáspolitika is megér pár szót az ellenzék oldaláról. Itt rendszeresen elhangzik az egymillió új munkahely és ennek kapcsán 7 ezer és 98 ezer között egy szám, hogy mennyi új munkahelyet teremtettek, ami mit sem bizonyít jobban, mintsem azt, hogy remekül és magas színvonalon tudják manipulálni a statisztikai adatokat, ugyanis munkát találni manapság gyakorlatilag képtelenség.

Nézzük meg, hogy a meglévő munkahelyek milyenek! Tájékoztatom a kormányt, hogy az emberek nem unalomból keresnek munkát, hanem azért, hogy megéljenek az érte kapott bérből, amit manapság szintén nem lehet.

Nagyon szép az átlagbér, ami 200 ezer forint körüli összeget mutat, csakhogy ez azt jelenti, hogy nagyon-nagyon el van szakadva a kiskeresetűek és a felső tízezer keresete. Itt a 47 ezres közmunkabértől kezdve a minimálbér 65 ezer forintjáig a pályakezdők ennek majd a 70-80 százalékát fogják kapni, tehát nem tudjuk, hogyan képzelik, hogy ebből emberek képesek lennének megélni. Úgyhogy arra inkább ne legyenek büszkék, hogyha ilyen munkahelyeket teremtenek, ahol ennyit fizetnek! És akkor a munkakörülményekről még nem is beszéltem: teljes a kiszolgáltatottság, senki nem védi meg a munkavállalókat, sem érdekképviselet, sem állami szervek. A munkaügyi, munkavédelmi ellenőrzést teljesen leépítették, és ennek eredménye, hogy egyre nő a súlyos és halálos munkahelyi balesetek száma.

Ennek iskolapéldája a napokban a Hankook gumigyárnál történt halálos baleset, amikor egy 23 éves fiatalember esetében, mivel nem mert ellentmondani a munkáltatójának, hogy ő azt nem hajlandó megcsinálni, egy karbantartási munka halálos balesettel végződött. Mindezt havi 110 ezer forintért művelte. Többévnyi munkanélküliség után sikerült ezt a munkahelyet megszereznie, és családalapítás helyett, amit ebből a 110 ezerből kellett volna véghezvinnie, tegnap volt a temetése. Úgyhogy köszönjük, ez a kétéves munkájuk eredménye. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces, Szabó Timea képviselő asszony, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Most, hogy Rogán Antal frakcióvezető úr is visszatért, az általa elmondottakra szeretnék röviden reagálni.

Frakcióvezető Úr! Önnek teljesen igaza van, Magyarország lekerült a szégyenpadról, csak az a baj, hogy közben rákerült a vádpadra, ugyanis a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság sorra hozza Magyarországgal szemben az elmarasztaló ítéleteket. Legutóbb a Fratanoló kontra Magyarország ügyben született egy ilyen ítélet, amit önök végre sem kívánnak hajtani.

Aztán abban is igaza van, tisztelt frakcióvezető úr, hogy önök a döntéseket nem az emberek feje fölött, hanem az emberek háta mögött hozták. Az emberek háta mögött vezették be többek között azt az egykulcsos adót, amelyik romba döntötte az államháztartást, megemelte a legszegényebbek jövedelemadóját, és elkerülhetetlenné tette azt, hogy a kormány egy végtelenített megszorításcsomaggal tömködje be az államháztartáson keletkezett sok száz milliárdos lyukat.

Az egykulcsos adó ősbűnének a legnagyobb kárvallottjai között ott van az oktatás, az egészségügy, a kultúra, a szociális szféra, de mindenekelőtt ott vannak a magyar családok, tisztelt frakcióvezető úr, akik minden esetben elszenvedik az önök intézkedéseit.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Az önök intézkedései nyomán kivontak 200 milliárd forintot az oktatásból, aminek meg is lett az eredménye: idén 30 ezerrel kevesebben jelentkeztek felsőoktatási intézményekbe, ennyien nem tudják megfizetni az önök által bevezetett tandíjat. 150 milliárd forintot vontak ki az oktatásból, a gyógyszerkasszából. Hogyan fogják az önök szavazói kifizetni a gyógyszereiket? - kérdezem. De nincs kiút a több mint egymillió fölötti rezsihátralékos számára sem, és a több mint 150 ezer, 90 napon túli devizahiteles család helyzete sem javul.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne zárják el a felemelkedés útját a tömegek elől! A felső néhány száz (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), néhány ezer emberre nem lehet építeni egy gazdaságot, nem lehet építeni egy társadalmat!

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: A következő kétperces hozzászóló Kőszegi Zoltán képviselő úr, Fidesz.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Az előttem szóló ellenzéki képviselőkkel abban egyet kell értenem, hogy az, ami a kivérzett társadalom szempontjából igényként felmerült és megoldandó feladatként a kormányzat elé került az elmúlt két évben, minden esetben nem lett megoldva, illetve mindenre nem tudott a kormányzat választ adni.

Abban különösen egyetértek, hogy az ellenzéki képviselők, illetve képviselőcsoportok által megfogalmazott demagóg elvárásoknak sem tudott a kormányzat az elmúlt két évben megfelelni. Viszont egy tényt el kell fogadniuk, hogy az elmúlt évtizedekben együttvéve a legtöbbet a nemzet egyesítése érdekében és bizonyos társadalmi csoportok felszínen tartása érdekében ez a kormány tette meg az elmúlt két évben. Hadd mondjak néhány tényt!

Az egyik az, hogy amit a határon túli magyarokért tettünk a nemzetegyesítés érdekében, az egyértelműen ezen kormány politikájának köszönhető, hiszen nemcsak a parlamentben kellett a törvényt megalkotni, hanem azt az intézményhálózatot és -rendszert is fel kellett építeni, ami segíti és szolgálja a határon túli magyarokat abban, hogy a magyar állampolgárságot válasszák.

Amikor erről beszélünk, ennek azért van jelentősége, mert Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy Magyarországnak nincsenek Nyugaton szövetségesei, viszont van Magyarországon most már több százezer új szövetségese Magyarországnak, ők pedig a magyarok, azok a magyarok, akiket többek között Gyurcsány Ferenc jóvoltából önök kitaszítottak, akiket önök megtagadtak, akikkel szemben a 2004. december 5-ei népszavazás előtti kampányban aljas módon ellenkampányoltak. Ők a mi szövetségeseink, és az egyik záloga annak, hogy a Kárpát-medencében mi, magyarok egymásnak segíteni tudjunk, hogy mi itt a Kárpát-medencében egymást tudjuk szolgálni. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm. A következő kétpercesben folytatnám. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szilágyi László képviselő úr kért két percre szót, LMP.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársam, Szabó Timea említette az imént, hogy az egészségügy az egyik legnagyobb vesztese a nemzeti együttműködés rendszerének.

Három nagy folyamatot látunk ma ott - és nem lesz időm kifejteni bővebben -: a kórház-államosítást, a kórházak funkcióváltását és átszervezését, illetve a gyógyszer-finanszírozás úgymond átalakítását. Mindez óriási zűrzavarhoz vezetett máris, lehet látni, hogy milyen árnyoldalai vannak ennek. Mindháromhoz komoly források kellenének, és közben a forrásokat csak kivonják. Megfelezték a gyógyszerkasszát, lassan már a GDP 4 százalékát sem fordítja az állam egészségügyi kiadásra. A kórház-átalakítás kapcsán nincsen még betegirányítási rendszer, pedig három hét múlva élesítik a rendszert. Nem ismeri senki a tvk-finanszírozást, és még hosszan folytathatnám. Teljes a létbizonytalanság a munkavállalók között, akármelyik kórházba elmegyünk, akármilyen szakdolgozóval beszélünk, nem tudják, hogy mi lesz a sorsuk a következő hónapban.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mi lesz ennek a következménye? Még egyenlőtlenebb lesz a hozzáférés, növekednek a betegterhek, a gyógyszerkiadások, az elvándorlás és a humánerőforrás-problémák egyáltalán nem oldódtak meg ezzel a béremeléssel, aminek egyáltalán nem látjuk egyébként a fedezetét, és egy igazgatási zűrzavar is várható, hiszen a budapesti központból kell az összes vidéki kórházat ezután majd parancsokkal ellátni.

Tisztelt Képviselőtársak! Nagyon jó lenne, ha lenne időnk bővebben kifejteni, de hát például kedden reggel volt időm, öt perc is a kormány környezetvédelmi tevékenységét méltatni, de a kormány nem jött be és nem válaszolt. Ennyi jutott nekünk.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Hegedűs Lorántné képviselő asszony következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A csupa nagybetűvel írt "Jó Állam" megteremtését ígéri a kormány az önkormányzati és a közigazgatási rendszer átalakításával. De mit is jelent ez a nagystílű egyszerűséggel definiált földi paradicsom? A cinizmus intézményesülését vagy tündérmeseország álomépítőinek kiscserkészes lendületét? Lássuk a kórképet!

Közel 2 ezer faluban megszűnik az önálló hivatal, azaz a közvetlen ügyintézés lehetősége. Településeink elveszítik rendelkezésüket iskoláik felett, amelyek közül az állam majd több százat bezárásra ítél.

(17.00)

A vízszolgáltató közműtársaságaik összevonásával elveszítik rendelkezésüket a legfontosabb ellátás területén. A vidéki közlekedés átszervezésével, leépítésével egyes települések gyakorlatilag megközelíthetetlenné válnak, teljesen elszigetelődnek. A megyei és járási kormányhivatalok kialakításával a helyi önkormányzatok állami gyámság alá kerülnek. A szocialisták által az önkormányzatokra húzott pénzügyi spanyolcsizmát egyre tovább szorítják. Sőt, finanszírozási nehézségeik megoldására gyakorlatilag kötelezővé teszik a települések számára helyi adók kivetését és azok folyamatos, jelentős megemelését. A megyék vagyonának elkobzásával, feladataik elvételével pedig gyakorlatilag felszámolták az önkormányzatiság ezen szintjét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A példákat még hosszan lehetne sorolni, hogy milyen következményekkel jár a kormány törvényalkotási programja. De most nézzük, mi történt az elszámoltatás terén, hiszen sajnálatos tény, hogy egyes önkormányzati vezetők korrupt és felelőtlen döntéseikkel megmérgezték némely település életét. Ők a legsúlyosabb bűncselekményeket a vagyongazdálkodás területén követték el. Messze a valós értékük alatt játszottak idegen kézre ingatlanokat és vagyoni értékű jogokat. Nem hallani, vagy csak alig-alig ilyen visszásságok kapcsán indított nyomozásról, sőt több esetről is tudok, hiszen jómagam is tettem több tucat büntetőfeljelentést, amikor a Fidesz-kormányzat által irányított bűnüldöző hatóságok igazolták a szocialisták alatt elkövetett visszaéléseket. Mondok egy példát. Nyilvánvalóan több tíz milliárdos kár érte a magyar államot akkor, amikor egy izraeli befektetőnek mélyen áron alul játszották át a stratégiai helyen lévő Club Aliga 40 hektáros ingatlanát, de az ügyészség a nyomozás soron perdöntő bizonyítékként elfogadott egy, mondjuk így, sukorói típusú értékbecslést, vádemelés tehát nem történt. Természetesen jó pár további esetet is lehetne még említeni, de a legbeszédesebb mindezek közül az, hogy Demszky még mindig szabadlábon van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Cinizmus vagy tündérmese tehát az, amivel szemben állunk? Nyilvánvalóan a magyar nemzet számára kifejezetten romboló szándékú cinizmus, az SZDSZ körei számára pedig a legmesésebb és egyben maga a megvalósult álom.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kijelentem, a Jobbik vissza fogja állítani falvaink életképességét és önrendelkezését, és minden négyzetméter eltékozolt magyar föld, minden elherdált magyar ingatlan kérdését felülvizsgáljuk. Nem lesz elévülés!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző asszony. Kettőperces felszólalások következnek. Elsőnek Mile Lajos képviselő úr következik. Parancsoljon!

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elképzelek magam előtt egy kutatót, egy társadalomtudóst, aki majd ötven év múlva kíváncsi lenne a hazai politikai viszonyok múltjára, és elővenné a mostani vitanap jegyzőkönyvét, s ebből próbálna kiokosodni és próbálna rálátni arra, hogy hogyan is értelmezte, hogyan értékelte a magyar parlament az elmúlt két esztendő munkáját. Nem irigylem azért a képért, ami kibontakozik előtte.

Sajnos, az elhangzott vitában többet tudtunk meg a Fidesz és az MSZP szembenállásának természetrajzáról, mint a valós helyzetről Magyarországon, ezt csak színezte Gyurcsány Ferenc hozzászólása - nem emelte, csak színesítette -, de hogy ténylegesen a két esztendőben milyen folyamatok indultak el, és ezek hova vezethetnek, erről nagyon keveset hallottunk. A kormány részéről nagyon hiányzott az önkritikus hang, sokkal tárgyilagosabb megközelítésre lenne szükség ahhoz, hogy valóban előrébb tudjunk jutni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Láng Zsolt képviselő úr következik kettőperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. LÁNG ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Szeretnék reagálni a hozzászólására, mivel együtt ülünk az önkormányzati bizottságban, és együtt dolgozunk szerintem igen keményen két éve. Amit mondott, az véleményem szerint nem igaz. Azért nem igaz, mert amikor elkezdtünk dolgozni, pont azokból indultunk ki, amiket mondott.

Miből indultunk ki? Emlékszik arra a híres szocialista jelmondatra, hogy több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak? Majd miután nyertek, minden pénzt elvettek az önkormányzatoktól, csak otthagyták a feladatokat. Ezek után olyan helyzetet vettünk át 2010-ben, hogy csak a megyéknek 147 milliárd forint adósságuk volt, és ebből kellett valamit csinálni, mert ők üzemeltették a kórházakat, az iskolákat. Vidéken gyönyörű szép digitális táblák voltak a falakon az iskolákban, csak összedőltek az iskolafalak, és az önkormányzatok nem tudtak velük mit csinálni.

Számtalan kérdést vettünk át, és ebben hoztunk egy új önkormányzati törvényt, amelyben jelentősen csökkentettük a képviselők számát, 2014-től összeférhetetlenné tettük az önkormányzati és a parlamenti képviselőket, egyébként pedig az együtt végigvett körülbelül hatszáz módosító indítvánnyal együtt mint az Ötv.-ben, mind a járási törvényben olyan megállapodást és olyan törvényt hoztunk, amelyben minden egyedi, a helyi ügyek vonatkozásában releváns tényezőt figyelembe vevő kérdés ott maradt helyben, a járási hivatalok és a kormányablakok pedig az általános államigazgatási ügyeket viszik el.

Szerintem ebben a kérdésben egy teljesen új útra léptünk, és azt gondolom, hogy amennyire lehet, rendbe tettük ezt a területet ebben a két évben. 2013. január 1-jétől pedig komoly munka vár ránk, amikor beáll ez a rendszer, utána pedig abban bízom, hogy 2014-től már nem a túlélésért fognak küzdeni az önkormányzatok, hanem a rájuk bízott feladatokat végre el tudják látni, és úgy gondolom, hogy egy ténylegesen működő rendszert tudunk létrehozni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Lukács Tamás képviselő úr következik, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország Alaptörvénye I. cikkében akként rendelkezik, hogy "az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani, védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége". Önmagában az a tény, hogy az alaptörvényt megalkottuk, megfelelő keretet biztosítottunk az emberi jogok érvényesülésének olyan szabályozással, ami korszerű, magyar, ezért egyben európai. Ez határozza meg tevékenységünket, cselekedeteinket és a törvényhozás menetét is. Fel kellett számolnunk a húszéves adósságunkat, a visszaélések rendszerét, és ezért megalkottuk a nemzetiségi törvényt, és az új szabályozással meg kívánjuk akadályozni az etnobizniszt. Megalkottuk az egyesülési törvényt, amely átláthatóbbá és finanszírozhatóbbá teszi a civil szférát, és végül, de nem utolsósorban megalkottuk az egyházi törvényt. Erről Varga László képviselőtársam szólt. Én csak egyetlen tényt szeretnék kiemelni: az egyesülési jog alapján történő vallási közösségek bejegyzése után kiderült, hogy a rendszerből eltűnt kétszáz közösség. Ez azt jelenti, hogy a közösségek nagy része fiktív volt, a tények tehát minket igazolnak.

Végül szeretnék rámutatni arra a politikai tényre, hogy a rendszerváltás óta elhúzódó problémákat azért kellett megoldani a két, a parlamentben maradt rendszerváltó pártnak, mert ezekkel a cselekedeteinkkel húszéves adósságot számoltunk fel, hiszen a kétharmados szabály miatt vagy az utódpárt, vagy liberális szövetségesei a szükséges módosításokat mindvégig megakadályozták.

És hogy ne csak az elmúlt nyolc évről beszéljünk, Tóbiás képviselő úrnak válaszolva: ha az elmúlt negyven évről is beszélnénk, és végignézi a kelet-európai államok fejlődéstörténetét, nézzen szét a frakciójában, kik nem ülnének ebben a frakcióban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces hozzászólásra Tóbiás József képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót. Az az igazság, hogy abba a vitába meg végképp nem mennék bele, hogy melyik pártnak milyen legitimitása, milyen történelmi múltja van, mert nem biztos, hogy ugyanoda jutnánk, tisztelt képviselőtársam. De ami az alapprobléma: egy nemzetnek csak a múltja ismeretében van jövője. Egy nemzet, egy közösség sikeréről csak akkor van a értelme beszélni, ha az a valósággal találkozik. Önök itt egy ideát kergetnek. Én nem vitatom, hogy igazuk van abban, amit itt mondanak, de a valóság más. Ezen a termen kívül más világ van, amiről önök beszélnek. Mi azt mondjuk csak, hogy az az irány, amit önök választottak, pont annak érdekében, hogy jobbá tegyék Magyarországot, egy kudarc, az egy félreértett irány, az egy rossz irány, az egy zsákutca.

Értsék meg, hogy félrevezették az embereket, és itt az ideje ezzel szembenézni! Minden szám, KSH - önök irányítják, ugye - mutatja meg legjobban, hogy mi a valóság ma Magyarországon: 5,6 százalékkal kevesebbet ér ma minden kereset, mint egy évvel ezelőtt. Erre nem tudnak mit mondani!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A Jobbik-képviselőcsoportból rendes felszólalásra Volner János képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

(17.10)

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha össze szeretnénk foglalni, hogy mi a különbség a Fidesz és a Jobbik gazdaságpolitikája között, akkor alapvetően azt láthatjuk, hogy a Jobbik egy gazdaságot fejlesztő, építő gazdaságpolitikát tart elsődlegesnek és követendőnek, a Fidesz csak a megszorítások eszközéhez nyúl, csak abban bízik.

Új adókat vet ki, a meglévő adókat emeli, ezen keresztül megsanyargatja és egyre nehezebb helyzetbe hozza a lakosságot. Ezzel a megszorító politikával próbálja kiegyensúlyozni az állami költségvetést, ami természetesen nem fog sikerülni, hiszen az erősen megadóztatott, túladóztatott gazdaságból kisebb gazdasági teljesítmény jön ki, a cégek veszítenek a versenyképességükből, nem tudnak dolgozókat foglalkoztatni, embereket bocsátanak el. Egészében véve pedig az életszínvonal az elmúlt két évben érezhetően, jelentős mértékben romlott. Eljutottunk oda, tisztelt képviselőtársaim, hogy a 4 milliót eléri idén már a létminimum alatt élő emberek száma. Ez a szám 2010-ben a KSH adatai szerint 3,7 millió volt, 300 ezerrel többen lettek. Ezt hozta az önök gazdaságpolitikája, ezt hozta az a latin-amerikai modell, amelyet követtek.

A Jobbik folyamatosan kidolgozta és benyújtotta a szakmai javaslatait. A személyi jövedelemadó-rendszer megújítására, megváltoztatására azt a javaslatot tettük, hogy koncentráljuk azokba az ágazatokba a gazdasági erőforrásokat, ahol a legnagyobb szükség van rá, az iparba, a mezőgazdaságba és az idegenforgalomba, azért, mert ezek az ágazatok képesek külső jövedelmeket bevonni a magyar gazdaság vérkeringésébe, azért, mert Magyarországot nem az újabb és újabb adóemelések, hanem a termelőmunka lesz képes kivezetni a jelenlegi helyzetéből.

Bízom benne, hogy ezek a józan megfontolást érdemlő szakmai javaslatok előbb-utóbb meghallgatásra kerülnek a kormányoldalon is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Kara Ákos képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Foglalkoztatáspolitikáról szeretnék szólni.

Az elmúlt két esztendő legfontosabb célja számunkra a foglalkoztatáspolitikában a munkahelyteremtés és a munkahelymegőrzés volt. A korábbi szocialista kormányok alatt tehetetlenség uralkodott a foglalkoztatáspolitikában, ha tetszik, zsákutcába jutott a politikájuk, a foglalkoztatottak számának fokozatos csökkenése és a munkanélküliek számának folyamatos emelkedése zajlott. Ezért mondtuk azt két évvel ezelőtt, hogy növelni kell a foglalkoztatottság szintjét, és mind több álláskeresőt kell munkához juttatni. Ma 80 ezerrel többen dolgoznak, a munkanélküliek száma pedig 50 ezerrel kevesebb.

Mindeközben az európai gazdaság további válsághulláma érkezett meg a magyar és az európai családok többségéhez. Ebben az ellenszélben kellett dolgoznunk, ebben az ellenszélben vállalt áldozatot sok magyar család, ebben az ellenszélben kellett jól teljesíteniük a magyarországi vállalkozásoknak.

Új munkahelyeket kellett és kell teremtenünk, ezért indítottuk el a Széchenyi-tervet, hogy a kis- és közepes vállalkozások számára forrásokat tudjunk biztosítani. Új munkahelyeket kell teremteni, ezért támogatott a kormány nagyberuházásokat, például a járműiparban dolgozó vállalkozások számára. Csak a győri, szentgotthárdi, kecskeméti, szombathelyi beruházásokkal közvetlenül és közvetett módon közel 30 ezerrel többen fognak dolgozni vagy dolgoznak már éppen ma is. Az ezeknek a vállalatoknak nyújtott támogatások fontosak, mert a világ élvonalában tartják, a világ élvonalához kötik a magyar gazdaságot. Jó a családoknak, mert biztos munkahelyet adnak, jó a helyi közösségnek, és jó a magyar adófizetőknek, hiszen ezek a költségek hamar megtérülnek, így forrás juthat a hátrányos helyzetű térségek számára.

A hátrányos helyzetű térségek számára is kellő figyelmet szentelünk. Tavaly hat-, idén pedig tízmilliárd forint állt rendelkezésre kis- és közepes vállalkozások célzott munkahelyteremtő támogatására. Olyan feltételeket dolgozott ki a kormány, hogy a hátrányos helyzetű térségekben, kelet-, észak-, dél-magyarországi térségekben körülbelül 20 ezer új munkahelyet tudott teremteni, illetve ebbe beleértjük azt, hogy ennyit tudott megőrizni, ennyit őrizhetnek meg ezek a támogatások.

Azok számára, akik pedig átmenetileg nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, egyelőre a közfoglalkoztatás jelenti a segítséget. Idén több mint 200 ezer ember számára tudjuk biztosítani azt, hogy segély helyett munkát kapjanak. Azok a szocialista képviselők, akik pedig bírálják a közfoglalkoztatási programot, semmiképpen se felejtsék el, emlékeztessük őket most is arra, hogy 2010-ben, a kormányváltás évében több tíz milliárd forint hiányzott a közmunka éves kasszájából. Úgy adták át két évvel ezelőtt a szocialisták a közfoglalkoztatást, hogy több tízezer embert létbizonytalanságban és megélhetés nélkül hagytak volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számtalan feladat áll előttünk, biztosítani kell a hátterét annak, hogy többet kereshessenek az emberek, és továbbra is munkahelyeket kell megőriznünk, és új munkahelyeket kell teremtenünk a bizonytalan európai gazdasági környezetben.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces hozzászólásra Gúr Nándor képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A foglalkoztatás sajnos nem nőtt, hanem csökkent vagy éppen stagnál, de ami a növekedéshez vagy épp a stagnáláshoz vezető út, az az, hogy mi még ellenzékből is teremtettünk önöknek 30 ezer munkahelyet, önöknek már csak a szalagot kellett átvágniuk. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van.)

A munkanélküliség tekintetében sajnos rosszabb a helyzet, mint a kormányváltáskor volt, ugyanaz, mint az adósság vonatkozásában, amikor 3000 milliárdot elkoboznak az emberektől, az adósság meg nem csökken. (Babák Mihály közbeszól.) Az emberek reményvesztetté váltak, reményvesztetté, mert elveszik tőlük még azokat az aprópénzeket is, ami adójóváírás formájában a kisjövedelműeket megillette. Akinek kicsi volt a jövedelme, most még kisebb, 5-10-15 ezer forinttal havonta nettóban kevesebb jut a borítékba. Akinek nincs jövedelme, mert nem tud munkalehetőséghez jutni az önök jóvoltából, attól meg elveszik azt a biztonságot, ami a korábbiakban megvolt kilenc hónap átmeneti időszakára. Most három hónap minimum Európában ez az időtartam, amit önök biztosítanak.

Az a lényege tehát a dolognak, hogy mindegy, hogy az ember munka nélkül van vagy dolgozik kis jövedelemért, önök mindegyiküket a sarokba szorítják, a munkaadókat is, rajtuk keresztül pedig a nyomor alapját teremtik meg nagyon sok embernek. 4 millió felett van azoknak a száma, akik a létminimum alatt élik az életüket. 1,2 millióan vannak azok, akik a szegénységi küszöb alatt élnek, 31 ezer forint fejkvótát érintően, 20 ezer forintos fejkvótát érintően pedig 600 ezer ember él ebben az országban az önök jóvoltából. De hogy stílszerűek legyünk, a Fidesz-kereszténydemokrata kormányzás időszakában 400-500 ezer gyermek a mindennapi kenyeréhez nem jut hozzá.

Ez a gyalázat, ezen kellene önöknek elgondolkodni, ehhez kellene önöknek válaszokat foganatosítani -, igen, a minisztereiknek, akik hiányoznak ezekből a padsorokból -, azért, hogy egy szebb, egy normálisabb, egy jobb világot lehessen élni, hogy azok számára, akik dolgozni akarnak, meg akarnak élni és családot akarnak nevelni, legyen lehetőség. És a gyermekek támogatásához nem önöknek kellene felvenni az adójóváírás formájában a pénzeket, hanem ezeknek a kiskeresetű embereknek kellene biztosítani. (Az elnök csenget.) Na, ezekre válaszoljanak, van még idejük rá! (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából Vejkey Imre képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő azoké, akik a ma élő generációk számára képesek megadni az értelmet és a reményt. Gaudium et spes.

A második Orbán-kormány kétéves kormányzati munkájának minősítése kiváló. Ez a minősítés azon a sarkkövön alapul, amelyet ugyan az ellenzéki pártok minduntalan igyekeztek és igyekeznek ma is félredobni, de jövőnk építésének szempontjából mégis szegletkővé vált, nevezetesen az, hogy a kormány felismerte, és eredményesen közreműködött annak érdekében, hogy hazánknak egy új, keresztényi és nemzeti alapokon álló alapokmánya lehet.

Természetesen nem lehet a polgári kormány azon kimagasló eredményéről sem megfeledkezni, hogy az előző nyolc év szocialista-liberális kormányzata következtében a viharos tengeren az éppen zátonyra futás előtt álló magyar hajót sikerült a sziklaszirtek elől elkormányoznia, majd békésebb vizekre navigálnia. Külön figyelemre méltó az az eredmény is, miszerint a magyar államháztartást úgy sikerült tartósan 3 százalék alatti hiányszinten stabilizálni, hogy közben újabb hitelek felvételére nem került sor.

Esedékes adósságainkat kifizettük, ezzel államadósságunk is jelentős mértékben csökken. Nemzetközi szinten két év kemény küzdelemmel sikerült visszaállítani hazánk renoméját, és elérni azt, hogy a magyar kormány által közölt adatokat újra valósnak fogadják el. A kormány felismerte azt is, hogy a gazdasági válság gyökere abban a torz morális szemléletben keresendő, amely kizárólag a fogyasztáson és a világ rendjének szándékos félremagyarázásán alapul, amelynek következtében az emberek az életmódot az élet fölé helyezik. A kizárólag a fogyasztásra orientált világ főként ateista alapon áll, mivel álláspontja szerint minden létezőt meg lehet kisebb-nagyobb összegért vásárolni, a hitet azonban nem tudja megvenni, ezért azt mondja, hogy az tulajdonképpen nem is létezik.

Magyarország kormánya felismerte a rendkívüli történelmi helyzetet, amely egy olyan egységes cselekvést követelt, ami a gazdaság, a társadalom, a kultúra, a spirituális élet minden aspektusát is figyelembe véve, magáról az emberről is egy új, globális víziót alkotott. A magyar kormány szembeszállt azzal a hozzáállással is, amely évtizedeken át lemondott arról, hogy képesek legyünk megismerni az igazságot. Hazánk a diktatúrák következtében hitet és értéket veszített, de az elmúlt két év kormányzása alapján az elveszített kincsek után az emberek újra elkezdtek vágyódni.

(17.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a második Orbán-kormány kormányzásának félideje alatt olyat alkotott, amely értékkel és történelmi léptékkel bír.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Puskás Imre képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány kulturális területen végzett munkájáról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni. A nemzeti ügyek kormánya a kulturális területen sem vett át könnyű feladatot az előző kormányoktól. Ezen a területen is folyamatos volt a forráskivonás, amit tovább terhelt a feladatot ellátó intézményi struktúra kusza állapota.

Csak néhány példa a fenti állítás alátámasztására. Az előző kormány megszüntette az önálló kulturális normatívát, kivéreztette az önkormányzatokat, különösen a megyéket (Moraj az MSZP soraiban.), amivel ellehetetlenítette a fenntartásukban lévő közgyűjteményi és közművelődési intézményeket. Az elmúlt két évben a kulturális kormányzatnak úgy kellett az intézményi struktúrát átszabnia a működőképességének megtartása mellett, hogy közben annak költségvetési forrásai nem bővültek. Ezen a területen komoly kihívást jelentett a megyei önkormányzatoktól állami fenntartásba kerülő közgyűjteményi intézmények jövője.

A levéltárak, könyvtárak és múzeumok területén más-más, a szakmai és finanszírozási szempontokat figyelembe vevő megoldásnak kellett születnie. A levéltárak esetében teljes szakmai és szervezeti integráció valósult meg a Magyar Nemzeti Levéltár létrehozásával. A megyei könyvtárak hazataláltak azzal, hogy a megyei jogú városok fenntartásába kerülnek. A megyei múzeumok helyzetének megfelelő rendezése is napirenden van, de azt már most elmondhatjuk, hogy ezen intézmények szakmai és anyagi elégtételt nyertek, amikor a ciklus elején az Orbán-kormány felszámolta a nagy szakmai felháborodás mellett felállított Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot, és a régészeti feltárás joga visszakerült a megyei múzeumokhoz.

Új támogató intézményt kellett felállítani a filmművészet területén is, hiszen a Magyar Mozgókép Közalapítvány 7 milliárd forint adósságot halmozott fel 2010-re, amivel nemcsak az új filmek gyártását kockáztatta, de az elkészült filmek készítőinek, producereinek is súlyos anyagi károkat okozott. A közalapítvány helyett létrejött Magyar Nemzeti Filmalap lehetővé teszi a nemzeti filmkultúra felelősségteljes és számon kérhető állami támogatását.

A kulturális kormányzatban jelentős átalakulás történik az elmúlt hetekben, napokban. Új miniszter áll a minisztérium élén, új államtitkár kezdi el a munkát. Bízunk benne, hogy ez új dinamizmust ad a területnek, és ehhez meglesznek a költségvetési források is, a nagyobb források a kultúra támogatásához, mert meggyőződésünk szerint a kultúra az egyik legfontosabb erőforrás a társadalom, a nemzet számára.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lukács Zoltán képviselő úr törölte a kétpercesét vagy véletlen volt? (Jelzésre:) Igen? Köszönöm.

Akkor rendes felszólalásra Aradszki András képviselő úr következik, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitanapon számomra az vált feltűnővé, hogy az ellenzéki képviselőket a tények nem zavarják a véleményük megfogalmazásában. Szerintem senki nem vitatja ebben a hazában, hogy a Fidesz-KDNP-pártszövetség nagyon nehéz, egy rendkívül összetett és mély válság közepette vette át az ország felelős irányítását. A környezetvédelem, a természetvédelem, ideértve az árvízvédelem területét is, a helyzet semmivel sem volt jobb az általánosnál. A kormányszervek által ki nem fizetett számlák, papíron létező, illetve megkezdett fejlesztések, visszaéléseket mutató intézkedések jellemezték e területet is. Példaként említhetem az üvegházhatásúgáz-kvóták értékesítése során okozott világbotrányt, az árvízvédelmi ideiglenes tározók körüli méltatlan tehetetlenséget. A hulladékgazdálkodásban jó pozícióba kerültek a koordináló szervezetek, de mindemellett a hulladékok visszagyűjtésének és hasznosításának aránya töredéke volt az EU-s elvárásoknak. Ezzel szemben a pártszövetségnek az első lépése volt, hogy megismerve a terület szerteágazó, többszintű és sokszor párhuzamos döntési, egymásnak ellenérdekelt erőviszonyait, a területet alapvetően átszervezve egységes irányítás alá vonta a Vidékfejlesztési Minisztérium megalakításával.

Most nézzük az eredményeket, most csak igen vázlatosan az időkeret miatt. 2011-ben Magyarország az új tagországok közül elsőként zárta le a Natura 2000 hálózat kijelölésének folyamatát. Ugyancsak 2011-ben meghozta azt a törvényt a tisztelt Ház, amely a védettségi szint növelését írta elő az illegális külföldi földhasználattal szemben. Ez egy nagyon fontos lépése volt a földvédelemnek, a termőföld védelmének, amit az eddig regnáló kormányok elmulasztottak. Ennek keretei között a kormány határozatával 450 millió forintot biztosított az Őrségi Nemzeti Park igazgatósága számára a kétes földvásárlások orvoslására. Hozzá kell tennem azt is, hogy ezen időszak alatt a kormány benyújtotta a tisztelt Házhoz a hulladékokról szóló törvény tervezetét, amelynek a vitája még folyamatban van, s amelynek fontos célja, hogy az európai uniós normák meghatározása és megfelelése mellett átstrukturálja a hulladékgazdálkodás rendszerét; a letevés, illetve az elhelyezés mellett elsődleges és fontos fókusza lesz a hulladéktörvénynek a felhasználás és az újrahasznosítás, és csak ezután következhet a letevés.

Mindezek mellett azt kell mondanom, hogy ezen nehéz körülmények között a kormányzat irányításával a környezetvédelmi szakigazgatási szervek proaktívak voltak, ellátták a feladatukat. Különösen ki kell emelnem a kolontári katasztrófával kapcsolatos működésüket, amelynek az volt az egyik jelentősége, hogy a katasztrófavédelemmel karöltve megakadályozták, hogy nemzetközi vizeket is elérjen a szennyeződés. Mindamellett azt kell mondani, hogy ezen időszak alatt a környezetvédelmi hatóságok és a természetvédelem megőrizte a környezetvédelem értékeit, erősítette a vízgazdálkodás hatékonyságát, biztosította a lakosság egészségi állapotát közvetlenül befolyásoló környezetvédelmi követelmények megalkotását. Úgy gondolom, az elmúlt két év eredményeit tovább lehet vinni a következő két évben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Fidesz-képviselőcsoportból Révész Máriusz képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ki fizeti a révészt?)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Köztudott, hogy Magyarország legnagyobb problémáját jelenleg a demográfiai helyzete jelenti, 1,3 alá csökkent az egy szülőképes korú nőre jutó gyermekek száma. Ez egyébként egészen tragikus, mert azt jelenti, hogy másfélszer annyi gyermeknek kellene megszületni Magyarországon, mint ahány gyermek megszületik. A kormány az elmúlt években igyekezett súlyának megfelelően kezelni ezt a problémát, és az a családtámogatási rendszer, amit kialakítottunk, nagyon jelentős előrelépés volt.

A szocialisták teljesen természetesnek vették az előző időszakban, hogy az az ember, aki gyermeket nevel, pont ugyanolyan mértékben járul hozzá a közterhekhez, mint az az ember, aki ugyanebből a jövedelméből két, három vagy több gyermeket is nevel. Ezért óriási előrelépés volt, hogy a családi adókedvezményt bevezettük. Visszaállítottuk azt a szociálpolitikai támogatást is a többgyerekes családoknál az építkezésre, újlakás-vásárlásra, amit az előző kormány idején önök egyébként megszüntettek.

Azt kell mondjam, a másik probléma a demográfiai helyzet mellett, hogy mindazok a gyerekek, akik megszülettek, azokat a gyerekeket sem tudjuk teljes egészében megfelelő életesélyekhez juttatni, és igazából az oktatáspolitika nagyon fontos abból a szempontból, hogy azt a célt, hogy minden gyermeket esélyhez juttassunk, elérjük. Az oktatási, köznevelési törvényben fontos tényezőként szerepel, éppen ennek a célnak az elérése érdekében az, hogy kimondtuk, hogy hároméves kortól hosszabb távon mindenkinek óvodát kell biztosítani, és kimondtuk azt is, hogy az egész napos iskolát preferáljuk, aminek az elsődleges győztesei egyébként éppen a hátrányos helyzetű gyermekek lesznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez az ügyhöz tartozik az oktatási rendszer finanszírozásának az átalakítása is. Önök bár nagyon gyakran a szegényekre hivatkoztak az elmúlt időszakban, egy olyan helyzetet állítottak elő, hogy a szegényebb önkormányzatok nyilván kevesebbet tudtak hozzárakni az oktatási rendszer működéséhez, mint a jobb módú önkormányzatok. Az érveikkel, a mindennapos érvekkel ellentétben önök nemhogy nem csökkentették, hanem gyakorlatilag folyamatosan növelték a szülőhely által meghatározott különbséget. Tehát a szegény településeken, ahol a szülők szegények voltak, olyan finanszírozást teremtettek, hogy egyébként rosszabb minőségű oktatást tudtak biztosítani a gyermekeknek. Ehhez képest nagyon jelentős változást értünk el ezen a területen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(17.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Hörcsik Richárd képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A második polgári kormány kétéves működésének egyik meghatározó és hozzáteszem: sikeres tevékenysége volt az európai uniós elnökségünk fél éve. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a bennünket követő lengyel elnökséggel együtt Európa polgárai előtt bizonyítottuk, hogy a kezdeti hatalmas ellenszél és a sok-sok hazai és külföldi ellendrukker ellenére is sikerült felnőni a feladathoz, és képesek voltunk hat hónapon keresztül irányítani az Unió legfontosabb döntéshozó szervét, a Tanácsot.

Jól vizsgázott a miniszterelnök, helytállt a kormány, és a tisztviselői kar is kiválóan teljesített. Ugyanakkor nagy eredménynek tartom azt is, hogy e fél év alatt sikerült a magyar nemzeti érdekeket összecsiszolni vagy összhangba hozni az európai közös érdekekkel, hiszen célunk az erős Európa volt, hogy a válság ellenére is előrehaladást tudjunk elérni a közös európai napirend vonatkozásában, és egyfajta határozott magyar karaktert adjunk az elnökségünknek.

Tisztelt Elnök Úr! Idő hiányában tényleg csak távirati stílusban tudom felsorolni mindazt, amit végül is Európa is elismert. A horvát csatlakozás terén elért eredményünk növelte hitelességünket és tekintélyünket, nem csak a Balkánon. Segítségünkkel adott pontos választ Európa a válságra, a gazdasági kormányzásról szóló hatos jogszabállyal, az európai szemeszter elindításával. Meghatároztuk egy erős, közös gazdaság-, agrárpolitika kereteit, letettük az alapjait egy megvalósítandó új energiapiacnak.

Tisztelt Elnök Úr! Úgy vélem, hogy az uniós teljesítményünket mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy az Orbán-kormány elmúlt kétéves gazdaságpolitikájának és nem kevésbé az uniós érdekérvényesítésének köszönhetően Magyarország végre lekerülhet az Unió szégyenpadjának tekintett túlzottdeficit-eljárás alól, amely bizony a 2004-es uniós csatlakozásunk óta sújt bennünket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Kovács László képviselő úrnak. Parancsoljon!

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előbb elhangzottak és a korábban elhangzottak reális értékeléséhez hadd tegyem hozzá: a szakmai programok sikerét az előző, a Bajnai-kormány alapozta meg azzal, hogy a belga, magyar és spanyol elnökség közösen dolgozta ki a szakmai programokat, a prioritásokat. Az Orbán-kormány kétségtelen érdeme, hogy ezeket nem temette el, nem semmisítette meg, nem csinált belőlük egy nagy gödröt, mint amire volt már példa más vonatkozásban.

A baj az, hogy míg felelős kormányok arra törekszenek, hogy kedvező nemzetközi feltételeket teremtsenek, és támogatókat szerezzenek országuk gazdasági, társadalmi fejlődéséhez, aminek elengedhetetlen feltétele egy kormányszintű külkapcsolati, külpolitikai stratégia, addig Orbán Viktor országromboló, és sajnos azt kell mondanom, hogy nemzetvesztő kormányának két év után sincs ilyen stratégiája. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Gondolom, hogy van viszont haditerve, hiszen háborút, szabadságharcot folytat saját integrációs rendszere ellen, az Európai Unió ellen, amelynek maga is tagja, és azzal vádolja az Európai Uniót, hogy gyarmatosítani akarja Magyarországot, amely - mint említettem - tagja az Európai Uniónak. Gondolom, Orbán Viktor focistaként meg tudta különböztetni a saját kapuját az ellenfél kapujától, jó lenne, ha a politikában is ezt követné.

Tisztelt Ház! Német szövegelemzők kimutatták, hogy miniszterelnök úr beszédében a leggyakoribb szó a "harc", németül ez a szó a "Kampf" elég rossz, tragikus emlékeket idéz. (Felzúdulás a Fidesz soraiban.) Ráadásul ez a harc nagyon sokba kerül, és az árát a magyar emberek fizetik meg.

Az európai értékrend, az uniós normák és szabályok sorozatos megsértése, az emiatt indított vizsgálatok és különböző elmarasztaló állásfoglalások, a jogos bírálatok elutasítása, az uniós intézmények és politikusok sértegetése, a be nem tartott ígéretek, a kettős beszéd, a hazudozás, a félrevezetés (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Babák Mihály: Ki mondja?), amivel miniszterelnök úr még ráadásul el is dicsekedett a közelmúltban, ez óriási károkat okoz Magyarországnak, lerombolta nemzetközi tekintélyét, támogatóit és a jóindulatot.

Ez a két év külpolitikai mérlege, tisztelt Ház! (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Kovács József képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportból. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!

DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Miről is szólhatnék másról mint az egészségügyi bizottság elnöke, mint az egészségügy helyzetéről. Az egészségügyi ágazat helyzetének elemzésekor nem tekinthetünk el attól, hogy megvizsgáljuk, hogy milyen állapotban is vettük át magát az ágazatot két évvel ezelőtt. Elképesztő zűrzavarban kell vagy kellene rendet tenni minél előbb, ennek a munkának zajlik a folyamata jelenleg is. Lényegében eladósodott kórházakat, lepusztult infrastruktúrát, átláthatatlan betegutakat örököltünk. Az újjászervezés semmiképpen sem tűr halasztást.

2010 őszén a kormányzat megalkotta a Semmelweis-tervet, a kormányprogram "Itt az idő, hogy megmentsük az egészségügyet" fejezetében foglaltaknak megfelelően az egészségügyi ellátás újraszervezésének és újjászervezésének alapelemeit, megvalósítását és az irányokat rögzíti.

A terv elfogadását - és azóta is - a magyar egészségügyben példa nélküli egyeztetés folyamata előzte meg, amely egyeztetési folyamatok jelenleg is zajlanak. Hangsúlyozom, hogy minden körülmények között a beteg áll minden lépés középpontjában. Úgy rendezzük át a meglévő kapacitásokat, betegutakat, hogy biztosítsuk a betegek számára, hogy a legrövidebb időn belül hozzáférjenek az ellátáshoz, és lehetőleg a biztonságos, minél jobb színvonalú ellátáshoz.

A betegforgalmi statisztikák megközelítőleg... - valamint más paraméterek figyelembevételével területi és szakmai egyenlőtlenségeket kell kiegyenlíteni, valamint egy hatékony betegútszervezés biztosítása érdekében térségi egységekre épülő, állami egészségszervezési intézményrendszer kiépítésének a folyamatának állunk a közepén.

A fekvőbeteg-szakellátást végző intézmények állami átvételével hosszú idő után lehetővé válik az intézmények valós teljesítményeinek összevetése, az egységes és következetes szakmai irányítás megvalósítása, valamint a meglévő rendszerek megfelelőségének monitorozása. Ne felejtsük el, hogy a közreműködői és feladatátadási szerződésekkel, valamint a különböző kiszervezésekkel egy bonyolult, szintén átláthatatlan rendszer volt, amivel szembetaláltuk magunkat, ami lehetetlenné tette a problémák egységes kezelését. A korábbi önkormányzati fenntartással szemben az állami tulajdon nagymértékben segíti az átláthatóságot, nyomonkövethetőséget, a felelősségi körök pontos definiálását, a gazdasági racionalitást, a tulajdonosi döntések meghozatalát a teljes átvett intézményrendszer vonatkozásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány intézkedést kiemeljek ebből az elmúlt két évből. Több jogcímen is forráshoz juttatta az alapellátást, bár ez a folyamat nem kielégítő a mai napig, az alapellátás megerősítéséhez a háziorvosi rendszer alapos megerősítésére van szükségünk a jövőben.

Csatlakoztunk az Eurotransplanthoz, amelynek megfelelően az Unió országaival együtt jelentősen nőtt a szervre váró magyar betegek túlélési reménye és lehetősége. Erről nap mint nap tájékozódhatunk a médiákban is. A rezidensek itthon tartásának érdekében olyan támogatási formákat vezettek be, amelyekkel sikerül talán megállítani az eddigi negatív tendenciákat.

2010-ben 27,5 milliárd forintot, 2011 végén pedig két részletben 21 milliárd, majd 27 milliárd forintos támogatást kaptak az állami egészségügyi intézmények, elsősorban a lejárt szállítói tartozások csökkentésére. 2012-ben - tíz évet követően - jelenleg folyamatban van egy 30,5 milliárd forintos béremelés, ez meghatározásra került, amelyből 17 ezer orvost és 68 ezer egészségügyi dolgozót, továbbá 1400 egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkező munkatársat érint az ez évi béremelés.

(17.40)

Ez nem teljes körű, de reményeink szerint elindultunk az úton. Az egészségügyi rendszer prioritásainak kijelölésénél komoly hangsúlyt fektet a kormányzat a megelőzésre. Itt csak két törvényre, a nemdohányzók védelméről szóló törvényre, illetve a népegészségügyi termékadó bevezetésére és ezeknek az egészségügybe történő visszaforgatására utalok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyben zajló változásoknak arról kell szólniuk, hogy az egészségügy minél hatékonyabb legyen, modern, fenntartható rendszert tudjunk kialakítani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Kovács Tibor képviselő úr következik, az MSZP-ből. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottsági elnök úr valamiféle átalakításról, valamiféle reformról beszél az egészségügyben. Az egészségügyben, tisztelt képviselőtársaim, káosz, áttekinthetetlenség, finanszírozási hiányok tapasztalhatók (Zaj a kormánypártok soraiban.), a dolgozók nem kapják meg a fizetésüket, a kórházak hiánya egyre nő, hónapról hónapra nő, ugyanakkor a stadionokra és minden más luxusberuházásra ennek a kormánynak van pénze. De az ígéretek ellenére szeretném önöket emlékeztetni: mit is ígértek?

Egyetlen konkrét ígéretük volt, hogy az egészségügyet azonnal rendbe kell tenni, merthogy, úgy mondták, csődhelyzet előtt áll. Na, mit tettek ez alatt az idő alatt? Forrásokat vontak ki, államosítottak, teljesítették a káoszt, ami az egészségügyben van, de források továbbra sincsenek. Luxusberuházásra most is telik önöknek, az egészségügyi dolgozók bérére viszont nem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces felszólalásra Lukács Zoltán képviselő úr következik. Parancsoljon!

LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Puskás képviselő úr azt mondta, hogy az önkormányzati rendszerben és a kultúra területén minden rendben van, és önök mennyire felfejlesztették a megyéket. Csak szeretném mondani, hogy a megyék költségvetése is és a feladata is a töredékére csökkent. Ma tulajdonképpen a megyei önkormányzatoknak annyi pénzük van, hogy a képviselőket meg önöket, megyei elnököket kifizetik, azután utána se pénzük, se feladatuk nem marad. Ha önök szerint ez a megyék jövője, akkor ez rendben van.

Azt is mondták, hogy soha nem ígérgettek olyan dolgokat, amelyeket nem tudtak megtartani. Itt van a kezemben egy fideszes szórólap (Felmutatja.), éppen Papcsák Ferenc úr szórólapja, amely úgy szól: a Fidesz kormányra kerülése esetén már július 1-jétől 10 százalékkal csökkenteni fogja a villamos energia árát, és bevezeti a 14. havi nyugdíjat; döntenünk kell, hogy ez legyen-e, ezért szavazzunk a képviselő úrra. Ha ez a 10 százalékos csökkentés és a 14. havi nyugdíj bevezetésre kerül, akkor elnézést kérek, de ha nem, akkor azt kell mondanom, nem igaz az az állítás, hogy önök soha nem ígértek olyat, amit nem tudtak betartani.

Úgyhogy, tisztelt hölgyeim és uraim, az a nagy büdös igazság, hogy önök egy teljesen elvont világban élnek, és beszélnek itt valamiről, a valóság meg teljesen másról szól. Például arról szól, hogy önök azt ígérték, hogy a bányásznyugdíjból bányászjáradékba áttett bányásznyugdíjasoknak nem lesz semmi hátrányuk, ehhez képest az elmúlt héten kiderült, hogy nagyon nagy részüknek a sok évtizedig kifizetett szénjárandóságukat is megvonták, ezt is elvették ezektől az idős bányászemberektől. Szégyelljék érte magukat!

Köszönöm szépen (Taps az MSZP soraiban. - Moraj a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra következik a Fidesz képviselőcsoportjából Horváth István képviselő úr. Megadom a szót, parancsoljon!

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A Vidékfejlesztési Minisztérium elmúlt két évének munkáját értékelve elmondhatjuk, hogy a minisztérium jelesre vizsgázott. Legjelentősebb intézkedései és döntései az alábbiak voltak.

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény, amely 2010. augusztus 1-jétől hatályos, lehetővé tette az idénymunka és az alkalmi munkavállalás feltételeit. 2011-ben megduplázódott az egyszerű foglalkoztatásban részt vevők száma. Létrejött a Nemzeti Földalapkezelő, amely az állami földek hasznosításáért felel. A kistermelő-rendelet módosítása, amely 2010. július 6-tól hatályos, megkönnyítette a kistermelőknek az élelmiszer-termelést, -feldolgozást és -értékesítést. Módosult a közbeszerzési törvény, így a kistermelők közvetlenül értékesíthetik termékeiket a közétkeztetésben. Módosítottuk 2010 augusztusában a jövedéki törvényt, lehetővé téve a szabad pálinkafőzést. Az illetéktörvény módosításával illeték- és adómentessé vált a családon belüli gazdaságátadás. A helyi termelői piacok működését egyszerűsítettük, módosult a vágópontok szabályozása a helyi termelés ösztönzése érdekében. A túlméretes mezőgazdasági járművek útvonalengedély nélkül használhatják az országos és a helyi közutakat.

A Vidékfejlesztési Minisztérium kezdeményezte a kis serfőzdék fejlődése érdekében a jövedéki eljárásokkal kapcsolatos adminisztráció egyszerűsítését és jövedéki adójának mérséklését. 2011. augusztus 1-jén hatályba lépett az őshonos és veszélyeztetett állatokat tenyésztő új gazdák támogatását lehetővé tevő rendeletmódosítás. Kiszámíthatóbb lett a LEADER-csoportok finanszírozása. A külföldiek földvásárlási moratóriumát 2014. április 30-áig meghosszabbította az Unió. A kormány tárcaközi bizottságot állított fel annak érdekében, hogy felszámoljuk a zsebszerződéseket. Tanyaprogram indult el, amelynek célja a tanyarendszer korszerű megújítása. Elkezdődött 65 ezer hektár állami földterület haszonbérleti pályáztatása. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet elindította a szociális földmunkaprogramot. Megalakult a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal, amely a termőföldtől az asztalig felügyeli az élelmiszerláncot. Dupla vizsgálat, dupla biztonság: bevezettük a másodlagos élelmiszer-ellenőrzést, a termékeket nemcsak az előállítás helyén, hanem a kereskedelmi láncok állomásain is vizsgálják.

Ezen intézkedéseknek köszönhető, hogy 2011 januárjában gyorsan reagált a kormány a sertésdioxin-botrányra, illetve 2011 májusában a Spanyolországból induló uborkabotrányra. Egyszerűsödtek az intervenciós felvásárlás és a raktárkiválasztás szabályai. Egyszerűsödött az árvíz és belvíz miatti vis maior bejelentés és az igazolás megszerzése. Módosítottuk az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényt, amelynek köszönhetően a törvény garantálja a védelmet a gazdák számára, hogy vis maior esetén nem kötelesek a jó erkölcsbe ütköző terményértékesítési szerződések maradéktalan betartására. Elindult az agrár-forgóeszköz vis maior hitelprogram a gazdáknak. Bevezettük az agrár Széchenyi-kártyát, elindult a halastavi környezetgazdálkodási program. A kormány elfogadta a nemzeti vidékstratégiát, és meghirdette a Darányi Ignác-tervet. A parlament elfogadta a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumról szóló törvényt.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Ha visszatekintünk az elmúlt két esztendőre, megállapíthatjuk, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium komoly és tiszteletre méltó teljesítményt nyújtott, amelynek célja a nemzeti érdekek védelme és a vidéki Magyarország megsegítése volt. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőnek Nyakó István képviselő úrnak, jegyző úrnak adok szót. Parancsoljon!

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Ház! A kormányzó úr és udvartartása előszeretettel használja a tengereffektust. Nagy vihar volt, le kellett vágni néhány vitorlát, hogy a hajó utasai életben maradjanak, ezért van rá szükség.

Ezzel szemben az igazság az, hogy a magyar Titanicot a kormányos jéghegynek vezette. Süllyedünk, hölgyeim és uraim! Jelentjük a fedélzetközből (Folyamatos zaj a kormánypártok soraiban.) - csak mondanám -, hogy egyébként a fedélzetközbe rekesztett (Babák Mihály tapsol. - Az elnök csenget.) több millió embernek, a kétharmadnak már derékig ér a víz! Ezzel szemben önök a felső középosztályt, a Közgép-osztályt kimentették, már ott vannak a mentőcsónakok, a többinek meg tojnak a fejére.

Ez az igazság, uraim! És erre kell önöknek válaszolni! Nem ott van a kétharmad, hanem ott, akiket lent hagytak a fedélközben. Rájuk raktak minden terhet, és most azt kérik tőlük, hogy szálljanak ki a hajójukból, és még azt tolják meg. Ez a szégyen, uraim, erre válaszoljanak, ezzel mit fogunk kezdeni! (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Garai István Levente képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden a gyógyszerkasszáról. 2011-hez viszonyítva a 2013. évi terv lefejezése a gyógyszerkasszának. Ez, egyszerűsítve, hogy mindenki megértse, az intézményesített népirtás egy klasszikus eleme. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Ez mit jelent? Bizonyos esetekben, mondjuk, a 90 százalékos támogatás 80 százalékra csökkenése az azt jelenti, hogy a betegek esetenként a dupláját fizetik majd a gyógyszeráraknak.

Nincsen bent Rogán Antal, de őrá hivatkozom, egy nagyszerű görög példát mondok... (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Bent van! Itt van!) Igen? Hol van? Jó, ott van, ott van hátul. Jó, látom! No, mit kívánok? A görög példát, a görög példát, a görög példát - mert háromszor annyi jut a görög "zemberekre", emberekre gyógyszertámogatásra jövőre, mint Magyarországon. Úgyhogy hajrá görögök, hajrá Magyarország, mert egyébként meg a népirtás csak folytatódik!

Összességében: A Széll Kálmán-terv 1-2-vel 399 milliárd forintot fognak kivenni a gyógyszerkasszából, illetve már ki is vettek. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(17.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Fideszből Tapolczai Gergely képviselő úr következik. Kérem, vegyék figyelembe az ő adottságait, és csöndben hallgassák végig. Köszönöm szépen.

DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Elsősorban a családokat érintő és szociális intézkedésekről szeretnék röviden szólni. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon fontos intézkedést hozott a kormány, és ebből az egyik legfontosabb például, hogy a szülők újra a gyermekek 3 éves koráig kaphatnak gyest. Újra kiterjesztettük a családi adókedvezményt az egy- és kétgyermekes családok esetében, illetve a háromgyermekes családok nagyobb mértékű adókedvezményre jogosultak. Nagyon fontos új intézkedés az is, hogy 91 napos terhességnél már lehet igényelni a családi adókedvezményt.

2011-ben bevezetésre került a gyermekgondozás után visszamenő édesanyák számára, részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén a munkáltatói járulékkedvezmény. Bevezettük azt is, hogy a nők 40 éves munkaviszony, illetve gyermeknevelés után elmehetnek nyugdíjba. Nagyon fontos intézkedés a nyugdíj kapcsán, és ez nagyon fontos döntés volt a kormány részéről, hogy megtartják a nyugdíjasok számára a korábbi megállapodást, miszerint a nyugdíj reálértéke évről évre megmarad.

A polgári kormány olyan területeken is hozott döntéseket és intézkedéseket, ahol az előző években nem volt bátorsága a kormányoknak. Ilyen például a megváltozott munkaképességűek és a fogyatékossággal élő személyek területén hozott döntések és intézkedések. A korábbi ellátások és támogatások helyett egyszerűbb és átláthatóbb rendszert vezettünk be. A rokkantsági és rehabilitációs ellátást is bevezettük, illetve új támogatási formaként bevezettük a rehabilitációs kártyát, amely a munkáltatók számára járulékmentességet biztosít, hogyha fogyatékossággal élő személyeket alkalmaznak.

A kormány 2012. március 9-én elfogadta az új országos fogyatékosügyi programot, és benne 41 konkrét intézkedési tervet határozott meg a kormány, a felelősök és határozott időpontok megnevezésével. Még sorolhatnám tovább a döntéseket, például a devizahitelesek megsegítését, a kilakoltatási moratóriumot, a végtörlesztés lehetőségét, az árfolyamrögzítést, hogy az infláció mértékénél nem lehet magasabb a rezsiköltség. Ahhoz, hogy az Orbán-kormány első két évét értékeljük, arra kevés ez a vitanap, akár 4 óra, akár 10 óra, abban viszont nem lehet vita közöttünk, hogy az igazi, mérvadó értékelést a választópolgárok fogják kimondani 2014-ben.

Végül engedjenek meg egy megjegyzést. Nem szokásom a múltba visszamutogatni, sem személyeskedni, de most egypár órával ezelőtt Gyurcsány Ferenc nagyívű felszólalásával kapcsolatban felmerült bennem egy kérdés. Ő volt az, aki azt mondta 2005-ben, hogy Magyarországról el lehet menni. Én azt mondom, hogy bármi legyen a gazdaságpolitika, bármilyen legyen a politikai irányvonal, én itt szeretnék továbbra is élni Magyarországon. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, és külön köszönöm, képviselőtársaim, valamennyiük megértését és figyelmességét. Köszönöm.

Kétperces hozzászólásra Gőgös Zoltán képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth István képviselőtársam hozzászólásának biztosan nagyon örülnek Kajászón, Nagyesztergáron, Pécsett, a Hernád-völgyben, ahonnan nagyon-nagyon sok állatot fognak vágóhídra vinni e miatt a zseniális földpolitika miatt, de ezt majd nyilván tudják velük tisztázni, vagy remélem, meg tudjuk akadályozni.

A másik, hogy itt örülnek a legjobban az egykulcsos adónak, ugyanis az ágazatban vannak a legalacsonyabb jövedelmek, itt aztán biztos, hogy mindenki rosszabbul járt. Tudja, képviselő úr, mi a szerencséje az ágazatnak? Hogy a közös agrárpolitika miatt érdemben semmi kárt nem tudtak okozni. Ez a lényeg. Ez az egyetlenegy olyan ágazat, ahol akartak meg szerettek volna, de nem sikerült semmilyen kárt okozni. (Balla György: Nektek mégis sikerült.) Ez a mi szerencsénk, képviselő úr.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces hozzászólásra Gyimesi Endre képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. "A tett az első, a szó a második." - mondta a legnagyobb magyar, és ahogy elképedve hallgatom Lukács képviselő úr, Nyakó, Gőgös úr hozzászólásait, Deák Ferencnek az a híres mondása jut eszembe, amit szeretnék az önök figyelmébe ajánlani: "Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni." Ha nyolc évig ezt tették volna az elmúlt időszakban, akkor nagyon örülnék neki, nem így történt, most viszont kérem, hogy segítsék a jelenleg országot vezető kormányzó pártokat, hogy ezt megtehessék.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban. - Gőgös Zoltán: Segítenénk, de nem kíváncsiak rá. Hogyan?)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kettőperces felszólalásra Józsa István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mi nagyon szívesen segítjük a regnáló kormányt, csak azt szeretnénk, hogy hallgasson ránk. De amikor Orbán Viktor megfutamodik, és nem jön be az országgyűlési vitára a kétéves kormányzásáról, mert nem bírja a kritikát, nem tudja elviselni, hogy szembesíteni akarjuk azzal, hogy azt ígérte, hogy csökkentik az adókat, és egyszerűsítik, kiszámíthatóvá teszik az adórendszert. Ehhez képest a Fidesz kormányzásának két éve eredményeként az adóterhelés ma magasabb, mint a kormányváltáskor volt, közelíti a 40 százalékot, vagyis több adót fizetünk, mint két évvel ezelőtt.

Átlagosan kéthetente változtatják az adószabályokat, a rögtönzések, módosítások miatt követhetetlen, kiszámíthatatlan az adórendszer, ez csökkenti a bizalmat, rontja a gazdasági hangulatot. Önök félrevezetnek mindenkit a családi adókedvezménnyel is, mert aki például 150 ezer forintot keres, az nem tudja igénybe venni az adókedvezmény jótékony hatását, csak Orbán Viktor, akinek milliós fizetése van (Moraj, közbeszólások a Fidesz soraiban.), becsapták az országot az adókkal is. (Az elnök csenget.) Vegyék már tudomásul... (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Önök hiába kiabálnak! Kérem beszámítani, elnök úr.

ELNÖK: Képviselőtársaim! Józsa István képviselő úrnál van a szó. Mindenki kaphat két percet.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Csak azt akartam mondani, hogy kiabálni tudjanak, hogy alkalmatlanok a kormányzásra. Ezt szó szerint Navracsics frakcióvezető úr mondta pár évvel ezelőtt, és nagyon szépen logikusan levezette. (Dr. Navracsics Tibor: Én rólatok beszéltem.) Kérem, most is nézzen a tükörbe, és lássa be, hogy az az irány, amit önök követnek, amiről Orbán Viktor azt mondja, hogy jó, amit Kósa Lajos véd, ez az irány rossz.

Ez a nemzeti leépülés kormánya, amit önök csinálnak, lefelé megy a gazdaság, lefelé megy az életszínvonal, ez így nem követhető. Nézzenek tükörbe, az a kérésem. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni a vitában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. (Dr. Józsa István jelentkezik. - Közbeszólás Fidesz-oldalról: Vége! Lefőtt a kávé!) Gyorsabbnak kell lenni, de természetesen megadom a szót. Józsa Istvánnak most nem tudok szót adni, ő majd később következhet. Lukács Zoltán képviselő úr következik, az MSZP-képviselőcsoportból. (Lukács Zoltán ülve marad. - Közbeszólások, derültség a kormánypártok soraiban.)

Képviselő úr, nem él a két perccel?

LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): Nem hallottam, elnök úr, elnézést kérek. Önöknek könnyű örömet szerezni, rendkívül fejlett humorérzékük van. (Az elnök csenget. - Dr. Gyimesi Endre távozik az ülésteremből.) Gyimesi úrnak mondanám, hogy könnyen beszél az, aki az 1,2 millió forintos fizetéséhez kormánybiztosként még egyet fölvesz, annak ez a fideszes rendszer rendkívül jó. Nem kell kimenni ehhez a teremből, ennyire ne szégyellje magát, de mégiscsak fölvesz kétmillió forintot.

Tudja, el kéne jönni azokhoz a családokhoz, akik nem kétmillió forintot nem vesznek fel, hanem nem tudják kifizetni a csekkjeiket, lassan éheznek, még úgy is éheznek a hónap végén, hogy mind a ketten dolgoznak, hát még ahol nem dolgoznak.

(18.00)

El kell jönni olyan városokba, ahol ezreket bocsátanak el a gyárakból. El kell menni olyan falvakba, ahol százszázalékos a munkanélküliség, és ott egészen máshogy néz ki az a rendszer, amit önök itt két éve építenek, ezt higgyék el nekem! Na, most egész nyugodtan vigyoroghatnak cinikusan.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Spaller Endre képviselő úr következik az időkeret terhére. Parancsoljon!

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Szánjunk szerintem 40 másodpercet a velünk szemben ülő MSZP elmúlt két évére is, és ne felejtsük el, hogy ebben az országban az elmúlt két évben bárki jogosan tüntetett, vagy egyszerűen csak balhézott Budapest utcáin, az MSZP ott állt mögötte. És az volt a céljuk, az önök célja, hogy fölforgassák ezt a várost (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP soraiból.), hogy olyan várost csináljanak belőle, mint Athénból vagy Rómából, vagy Madridból csináltak azok a tüntetők, akik nem értik, hogy gazdasági válság van. (Zaj. - Az elnök csenget.) Az MSZP egy balhépárttá vált.

Én arra kérem önöket, hogy a következő két évben őrizkedjenek ettől, és Budapestet ne változtassuk csatatérré. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Vona Gábor frakcióvezető úr következik. Parancsoljon, frakcióvezető úr!

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki gondolataimhoz szeretnék még hozzáfűzni néhány elmaradt gondolatot. Nemzetpolitikáról akkor nem beszéltem, és nem volnék korrekt, ha nem mondanám el, hogy az a fajta fordulat, ami megtörtént 2010-ben, az nem volna más, mint ami 2010 előtt zajlott. Ezt mindenképpen el kell ismerni, mindenféle kritikai meglátásunk, kritikánk, problémánk ellenére azt azért látni kell, hogy ez már nem a 2004. december 5-ei gondolkodás.

De azért azt is hozzá kell hogy tegyem itt, nem ünneprontás céljából, hanem tényként, hogy azért azt senki nem gondolta volna szerintem a Fidesz-szavazók közül sem, hogy két évvel a kormányzásuk megkezdése után még mindig Alföldi Róbert lesz a Nemzeti Színház vezetője.

A másik: nagyon sokan aggódtak itt a parlamenti vitában a fékek és az ellensúlyok rendszeréért, a demokrácia felszámolása miatt. Őszintén megvallom önöknek, hogy engem kevésbé aggaszt a kormányzásuk ezen része, sokkal inkább aggaszt az, hogy az emberek egzisztenciájával és az ország kiszolgáltatottságával mi lesz; mi lesz az eladósodottsággal, mi lesz az államadóssággal, mi lesz a gazdasági visszaeséssel, és mi lesz azzal, ami igazándiból szerintem a kormányzásnak a legfontosabb kritikája és a legfontosabb mérlege, ez pedig az elvándorlás. Soha nem volt még ilyen magas az elvándorlási szándék, és azt gondolom, hogy igaza volt képviselőtársunknak: majd a választók véleményt formálnak a kormányzásról, de azért ez a véleménynyilvánítás már most is megtörtént, nagyon sokan a lábukkal szavaztak sajnos, és nagyon sokan erre készülnek a jövőben.

És záró gondolatként még annyit, hogy nem derült ki az igazság, hogy a kormánypártnak van igaza vagy az ellenzéki pártok különféle véleményének, de azért sok minden kiderült az ellenzék hozzáállásából arról, hogy ki hogyan áll a politikához, ki hogyan áll a közélethez. Az LMP képviselői már szinte alig vannak itt, talán egy képviselő maradt itt a vitára hírmondónak. (Szilágyi László kézfelemeléssel jelzi jelenlétét.) Az MSZP képviselői hozzászólásaiból pedig az látszott, hogy semmi koncepciójuk, semmi programjuk nincs Magyarország számára, csak Gyurcsány Ferenc világát szeretnék ide visszahozni, és pusztítani tovább, lopni, csalni, hazudni. Ez az ő programjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban. - Felzúdulás és közbeszólások az MSZP soraiból, köztük Lukács Zoltán: Koalíciós taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Tóbiás József képviselő úr, frakcióvezető-helyettes úr következik. Parancsoljon!

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Meghallgathattuk őfelsége ellenzékét itt a Jobbik képviselői részéről. Tapsolhatnak nyugodtan, mert hiszen az elmúlt két évben számos alkalommal együtt szavazott a Fidesz és a Jobbik. (Felzúdulás és közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük Novák Előd: Örüljetek, hogy nem vagytok sitten.) Az az igazság, hogy... (Novák Előd közbeszólására:) A gyógyszerét beszedte, tisztelt képviselő úr, mert még van az egészségügyi kasszában annyi, hogy talán önnek is jut. Tehát ha fájdalmai vannak, akkor szóljon, mert van orvos is a rendelőben. Köszönöm szépen. (Novák Előd: Van fájdalmam, hogy szabadlábon vagytok. - Zaj.)

Tehát a lényeg a következő, tisztelt képviselőtársaim, hogy a mai vitából az világosan kiderült, hogy bár Navracsics miniszter úr...

ELNÖK: Bocsánat, frakcióvezető-helyettes úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy hagyni kellene, hogy a képviselő úrnál legyen a szó, és mindenki, aki még szólni akar, van még időkeret, meg kell nyomni a kétperces hozzászólásra a gombot. Majd az idejébe beszámítom, parancsoljon!

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Megtisztel, elnök úr, köszönöm szépen. Tehát Navracsics miniszterelnök-helyettes úr úgy fogalmazott a bevezetőjében: fontos az, hogy két évvel egy kormányalakítás után legyen egy olyan politikai vitanap, ahol a parlament is számot vethet arról, hogy hogyan és miképpen látszik ma Magyarország akár a valóságban - vannak frakciók, vagy vannak pártok, akik annak egy elemét vagy az egészét próbálják megmutatni, vagy akár egy kormányzat a saját teljesítményét hogyan kívánja bemutatni.

Csendben jegyzem meg, miniszter úr, hogy miközben egyetértek önnel, érdeklődéssel hallgattam, hogy ehhez képest nem támogatták a vitanap kezdeményezését. Tehát az első lépés az lett volna, hogy ha tényleg érdemben akartunk volna vitatkozni, akkor talán a fideszes, KDNP-s képviselők is aláírják azt a vitanap-kezdeményezést.

A másik, ami szintén fontos, miniszterelnök-helyettes úr vagy miniszter úr - egyszerűbb nekem a miniszter úr -, hogy ha komolyan vettük volna magát a vitát, akkor a miniszterelnök jelen van ezen a vitán. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van.) Mert a miniszterelnök ennek a kormánynak mint végrehajtó szervnek a vezetője, a feje. Itt lett volna a gazdasági miniszter, akinek sokat köszönhet Magyarország az elmúlt két évben az unortodox gazdaságpolitikától kezdve a tündérmeséig, és ehhez képest egyikőjük sem volt jelen a vitán.

Arra vonatkozóan, hogy szellemileg milyen a vita, az minősíti, aki mondja, hiszen a vita igenis a valóságról szólt volna. De tegyük világossá, hogy önök nem akarnak szembenézni a valósággal. Nem az a baj, hogy önök másképpen gondolják. Még az sem baj, hogy a céljaikat megjelölve azért küzdenek.

A baj az, hogy nem képesek a korrekcióra. Nem képesek arra, hogy meghallják azt, ami ma Magyarországon van. Csak csökönyösen hisznek a saját maguk tévedéseiben.

Ha ez így marad, higgyék el, nem önöknek okozzák a legnagyobb kárt. Az, hogy egy politikai párt veszít, az rendben van. Az nincs rendben, hogy Magyarország veszítsen. És ma, amikor a válság közepén, amelyet ezelőtt néhány évvel csak úgy fogalmaztak meg önök, hogy csak azért van válság, mert erős politikai kormánya kell legyen Magyarországnak, akkor ma szeretném megkérdezni, hogy amikor tényleg válság van, akkor milyen erős támogatása van nem a parlamenti térben, a társadalmi térben ennek a kormánynak. Világosan látszott ezen a vitán, tisztelt képviselőtársaim, önök csak megúszni akarták ezt a vitát. Önök nem akartak szembenézni a valósággal. Önök felolvassák a törvénygyáraikat, amiket az elmúlt két évben meghoztak, de egyetlenegy valóságképet nem mondtak el. (Közbeszólásra:) Tisztelt Varga képviselő úr, ha kevesebbet beszél, akkor én is befejeztem volna.

Egy mondat a lényege, hogy ha ma Magyarországon csak annak a gyermeknek van jövője (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), aki szüleinek jövedelme van, akkor az nem egy igazságos Magyarország. Ez ellen tehát tenniük kell önöknek. Ha önök nem teszik, nekünk kell megtenni 2014-ben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Felzúdulás, közbekiáltások a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra a Fidesz-képviselőcsoportból Rogán Antal frakcióvezető úr következik. Parancsoljon!

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lukács képviselőtársamra kívántam eredetileg reagálni. Ő ugye, itt éhezésről beszélt, éhezőkről beszélt. Rá nézve egyébként nekem nem az éhezés jut az eszembe. (Derültség a kormánypártok soraiban. - Közbekiáltások az MSZP soraiból: Szégyelld magad! Lukács Zoltán: Nem az igazság fáj, hanem a hülyeség. Hülyegyerek!) Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj, közbekiáltások.)

ELNÖK: Képviselőtársaim! Tisztelettel kérem, hogy a személyeskedéstől tekintsenek el.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Mindenképpen szeretném elmondani, hogy amikor azt az adatot, amit 2009-ben megjelent tanulmányból idézgetnek, akkor kérem, hogy minden alkalommal tegyék hozzá a tanulmány forrását is. Éhezőkről beszélnek a Házban, és 4 millió embert emlegetnek Magyarországon a szegénységi küszöb alatt. Azt elfelejtik hozzátenni, hogy az a tanulmány, amikor ezt a számot megállapították, 2009-ben született, az önök kormányzásának utolsó előtti évében. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Most 15 százalékkal több. - Zaj, közbeszólások. - Az elnök csenget.) Magyarország az önök jóvoltából eljutott oda, hogy 2010-ben Magyarországon 2 millió 600 ezer ember volt, aki egyébként adót fizetett, 2 millió 600 ezer ember volt, aki a tízmilliós Magyarországon kénytelen volt eltartani Magyarország háromnegyedét.

Az önök időszakában eljutottunk oda valóban, hogy önök évről évre nem azok körét bővítették, akik a munkájukból tudtak megélni, hanem azok körét bővítették, tisztelt képviselőtársaim, akik segélyből éltek, akik arra kényszerültek, hogy egyébként munka helyett valójában támogatásokból tartsák fenn a mindennapjaikat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a Magyarországon kellett leginkább és legnagyobb mértékben változtatni. És hogy mi volt ennek a változásnak a lényege? Itt hadd térjek ki Józsa képviselő úrra. Józsa képviselő úr azt mondja, hogy ma Magyarországon magasabb az adóterhelés, mint 2010-ben. Ha megnézi az elmúlt három esztendő ilyen adatait, azt láthatja, hogy a legalacsonyabb adóterhelési mutató Magyarországon 2011-ben volt. Ez valóban kicsit nőtt 2012-re, de ez egyébként még mindig jóval alacsonyabb, mint 2009-ben (Gúr Nándor: Ez nem igaz.), és hadd tegyem hozzá, hogy a kettő között van egy nagyon nagy különbség. Ebben az adóterhelési mutatóban ma már benne vannak azok az adók, amelyeket a nagy cégek fizetnek, benne van a bankadó, és benne van minden olyan, a tehermegosztás jegyében kivetett adó (Lukács Zoltán: És azt ki fizeti ki? Azt is az emberek fizetik.), amit kifejezetten azért tettünk, hogy a személyi jövedelemadót csökkenteni lehessen; amit azért tettünk, hogy a kisvállalkozások adóterheit csökkenteni lehessen; amit egyébként azért tettünk, mert önök annak idején csak azt tudták elképzelni, hogy hogyan lehet megadóztatni az embereket, hogyan lehet megadóztatni a magyar családokat, és ehhez képest soha semmilyen formában nem jutott eszükbe, tisztelt képviselőtársaim, hogy esetleg a terheket másként is osszák szét.

(18.10)

Én azt gondolom, hogy a tehermegosztás a legnagyobb változás, ami bekövetkezett Magyarországon a gazdaságpolitikában az előző, 2009-2010-es időszakhoz képest.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéljünk akkor arról is, önök most itt arról beszélnek, hogy mi nem halljuk Magyarország hangját, és mi nem vagyunk hajlandók változtatni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valakik, akkor önök voltak azok, akik egyébként úgy kormányoztak, hogy Magyarország határozottan fellépett önökkel szemben. Emlékezzenek vissza! (Mesterházy Attila: Veletek szemben is!) Volt egy olyan népszavazás, amely népszavazás során (Lukács Zoltán: Várd ki a végét!) az önök intézkedései kapcsán arra kényszerítette önöket Magyarország, hogy ezeket vonják vissza. (Nyakó István: Ma már népszavazást se lehet tartani, az a baj!) Ez a népszavazási kezdeményezés, tisztelt képviselőtársaim (Lukács Zoltán: Várd ki a végét, dzsigoló! - Az elnök csenget.), 2006 után azért született meg, bár önök mindent megtettek akkor a megakadályozására, azért született meg 2006 után, mert Magyarország nem értett egyet az önök lépéseivel, és ennek világosan hangot adott 2008-ban. (Dr. Józsa István: Miért nem lehet népszavazást tartani?)

Most is volt ellenzéki népszavazási kezdeményezés, tisztelt képviselőtársaim. (Dr. Józsa István: Erről még nem!) Ahhoz az ellenzéki népszavazási kezdeményezéshez, ha önök tényleg úgy gondolják, hogy minden olyan nagyon rosszul megy, minden további nélkül csatlakozhattak volna. Önök is azt mondják, amit az ellenzéki népszavazás kezdeményezői, hogy egyébként mi Magyarországon kiszolgáltattuk az embereket a munkáltatóknak. Ezt mondják önök. Az embereknek meglett volna a lehetőségük arra, hogy éljenek a népszavazási kezdeményezéssel. 130 ezren írták alá, sokkal kevesebben, töredéke annak, mint ahányan egyébként az itt ülő ellenzéki pártokra 2010-ben szavaztak. A saját szavazóikat nem sikerült megszólítani ezzel. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ugyan már!)

Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt években minden alkalommal, amikor egy fontos döntési ponthoz (Lukács Zoltán: Tóni!) jutottunk, akkor megkérdeztük az embereket Magyarországon. Lehet, hogy önök semmibe veszik a nemzeti konzultációt. Tegyük hozzá: önök még ennyit sem tettek annak idején. (Mesterházy Attila: Nem is költöttünk rá ennyit!) Soha eszükbe nem jutott az, hogy egyébként feltegyék a kérdést az embereknek, hogy helyesnek tartják-e, hogyha bizonyos fontos döntéseket meghoz a parlament. (Moraj és közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Mi a konzultáció során tettük fel azokat a kérdéseket, hogy egyébként milyen lényegi változásokat vigyünk végbe Magyarországon. Hadd idézzek fel ezek közül önöknek néhányat, ami azt gondolom, nagyon jól mutatja, hogy feltettük a kérdéseket.

Együtt döntöttünk arról, hogy az alkotmányban szerepeljen-e olyan védelmi passzus, miszerint a gyereknevelés költségeit a mindenkori kormányok ne adóztathassák meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem igaz az az állítás, hogy a gyerekek után járó családi adókedvezményt egyébként ne tudná igénybe venni akár egy minimálbéren kereső is. (Közbeszólások és szórványos taps az MSZP padsoraiból: Hogyan? - Tóbiás József: ... mondd el nekik!) Az önök idején nem tudta igénybe venni, tisztelt képviselőtársaim! Ma igénybe tudja venni (Az elnök csenget.), és azt gondolom... Tóbiás képviselőtársam! Én figyelmesen végighallgattam, hogy mi az (Lukács Zoltán: Fogalmad sincs, miről beszélsz! - Gúr Nándor: Lövésed sincs!), amit ön mondott. Arra kérem, hogy ezt önök is tegyék meg! Addig csendben maradok, még van egy kis időkeret, amíg önök is nem jutnak el odáig, hogy legalább tiszteletben tartsák mások véleményét. (Tóbiás József: Majd ha te tiszteled a másikat, akkor mi is tisztelünk téged, Tónikám!)

ELNÖK: Képviselő urak! Sajnos nincs lehetőség arra, hogy az MSZP-frakcióban bárkinek is 2 percre szót adjak, úgyhogy engedjék meg, bele kell törődni abba, hogy a szó Rogán frakcióvezető úrnál van. Ez a parlamentáris forma, és ez az időkeret sajátossága.

Úgyhogy én arra kérem Rogán frakcióvezető urat, hogy folytassa! Köszönöm. (Gőgös Zoltán: Majd az emberek úgyis értékelik!)

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Kicsit nagyobb csend van már az MSZP oldalán, úgyhogy akkor folytatom a hozzászólásomat.

Ugyancsak a konzultáció eredménye volt az a döntés, ami az alkotmányban megszületett az adósságplafonra vonatkozóan.

Azt gondolom, a konzultáció eredménye, mégpedig a szociális konzultáció eredménye volt az a döntés, hogy segély helyett munkát kínáljunk a tartósan munkanélkülieknek, és konzultációs téma volt a devizahitelesek megsegítése is. Nem szántunk rá költségvetési forrásokat addig, amíg egyébként ezt az emberek többsége meg nem erősítette. Hiszen mi nagyon jól tudjuk: nagy problémában vannak a devizahitelesek, önök kényszerítették őket oda. Önök voltak azok... (Lukács Zoltán: Dzsigoló!) Én is tisztelettel végighallgattam minden hozzászólásukat, egyetlenegyszer nem kiabáltam be, tisztelt szocialista képviselőtársaim! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Bent se voltál! - Mert nem voltál itt!) Itt voltam, végig itt voltam. (Az elnök csenget.)

Azt kell, hogy mondjam önöknek, hogy önök voltak azok, akik annak idején megszüntették a támogatott lakáshiteleket. Ennek volt köszönhető az, hogy egyébként Magyarországon sok százezren választották a devizahitelt mint egyetlen lehetséges megoldást. És aztán önök persze a veszélyekről nem tájékoztatták őket. Kiszolgáltatták őket a jogszabályok révén a bankoknak, és alkottak egy etikai kódexet, kényelmesen hátradőltek, és azt mondták, hogy ha majd elérkezik az ideje, fizessék vissza az emberek.

Tisztelt Szocialista Képviselőtársaim! Ez volt a mi legnagyobb problémánk, és ebből a szempontból mi nemcsak hogy megvédtük őket, nemcsak hogy meghoztuk azokat a döntéseket, amelyek ahhoz kellettek, hogy végre a jog átálljon a bankok oldaláról az emberek oldalára, de a magunk részéről, mivel nagyon jól tudtuk, hogy az országban nem mindenkinek van devizahitele, illik (Lukács Zoltán: Ti már jól kiszálltatok belőle!) megkérdezni az embereket arról, hogy egyébként megsegítsük-e őket költségvetési források felhasználásával is, vagy ne tegyük meg. Azt gondolom, helyes volt, hogy megtettük. A konzultáció minden kérdése a Magyarország előtt álló legfontosabb döntésekben születik meg, és mi odafigyelünk az abban elhangzó véleményekre; odafigyelünk a visszaküldött válaszokra.

Tisztelt Szocialista Képviselőtársaim! Ezért van az, hogy Magyarországon az emberek tudják, hogy ezekbe a döntésekbe van beleszólási lehetőségük, ellentétben az önök időszakával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a mai vitának is mindenképpen van egy nagyon fontos tanulsága. Önök ma ezen a vitán végig úgy beszéltek és végig úgy viselkedtek, mint hogyha önök soha ebben az országban a kormányrúdnak a közelében nem lettek volna. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mint az ellenzék!) Eszük ágába nem jutott kimondani két mondatot arról, hogy azokat a döntéseket, amelyeket 2002-2010 között hoztak, legalább egy kicsit megbánták. (Mesterházy Attila: Szervezzetek erről is egy vitát!)

Eszük ágába nem jutott bármit mondani arról, hogy "igen, annak idején lett volna lehetőség arra, hogy ezt vagy azt a szabályt másként csináljuk"; és eszük ágába nem jutott beszélni arról, hogy egyébként azokat a törvényeket, amelyeket részben meg is szavaztak itt a Házban, például a devizahitelesekkel kapcsolatban, azokat a szabályokat miért nem hozták meg jóval korábban. Azt gondolom, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy akkor, amikor az emberek majd ítéletet mondanak, akkor nem egész egyszerűen azt mérlegelik, hogy mikor mi történt, mert mindenki tudja, hogy egyébként hibátlan kormányzás nincsen. Hibákat elkövet mindenki, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. (Lukács Zoltán: Ez bölcs!)

Mi a magunk részéről mindent megtettünk az elmúlt két esztendőben, ami erőnkből telt. A parlament aktívan dolgozott. Számtalan olyan jogszabályt és döntést hozott, ami, azt gondolom, hozzávezet (Tóbiás József közbeszólása.) azokhoz a változásokhoz, hogy Magyarország a 2010-es nehéz helyzetét követően ki tudjon bontakozni részben a gazdasági válságból, a költségvetési körülményekből, és megtalálja a kiutat.

Önöknek lett volna lehetőségük arra, hogy ebben legalább támogatólag is fellépjenek. Ritkán tették meg az elmúlt két esztendőben, de az önök önkritikáját sem hallottam soha. (Mesterházy Attila közbeszólása.)

Tisztelt Szocialista Képviselőtársaim! Ezért én ugyanazzal tudom zárni most, amivel egyébként zártam az első hozzászólásomat is: én azt gondolom, hogy aki ma nyomon követte a vitát, az láthatta, hogy ebben a Házban vannak olyan politikai erők, amelyek próbálnak tenni azért, hogy Magyarország változzon. (Dr. Józsa István: Például az MSZP!) Nem mindig teszik hibátlanul a dolgokat, de próbálnak tenni érte.

És én azt gondolom, hogy ehhez képest ebben a Házban itt van a múlt szelleme is. A múlt szelleme, ami a megosztásról szól; a múlt szelleme, ami magyarnak magyarral való szembeállításáról szól; és ami csak arról szól, hogy hogyan lehet egyébként adott esetben a szegény embert, a szegényebb embert szembefordítani a törekvővel, a kicsit előrébb jutóval, mert az önök mondandójából végig ezt éreztem ki.

Nem azt a Magyarországot, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ahol az embernek egyébként érdemes dolgoznia, mert akkor több is marad nála. Önök nem ilyen Magyarországot építettek. Mi ilyet szeretnénk: olyan Magyarországot, amelyben egyébként az irigységnek, a gyűlöletkeltésnek, egymás szembefordításának, a másikkal szemben történő fellépésnek ebben a formában nincsen helye. (Nyakó István: A ... vitára emlékszel?)

Tisztelt Szocialista Képviselőtársaim! Önök, én azt hiszem, ma itt tanúbizonyságot tettek ebben a vitában arról, hogy Magyarországon továbbra is él a múlt, és azt itt a parlamentben önök testesítik meg. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni a vitában. (Nincs ilyen jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Most megadom a szót Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes úrnak, aki élni kíván a válaszadás lehetőségével. Parancsoljon, miniszterelnök-helyettes úr!

DR. NAVRACSICS TIBOR miniszterelnök-helyettes: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én köszönök minden véleményt és minden észrevételt, ami a mai délutánon elhangzott, akár emelkedett stílusú, akár fésületlen volt. Én meg vagyok róla győződve, hogy mindegyik hozzájárult ahhoz, hogy közösen és pontosabban tudjuk értelmezni a mai helyzetet.

Ami alapvető fontosságú, és ami a kormány szempontjából is alapvető fontosságú, a jövő szempontjából is, ez a választópolgárok iránt érzett tisztelet, amire a Magyar Szocialista Párt előszeretettel hivatkozik. És bizonyíthatta volna ezt a tiszteletet 2006. augusztus 20-án, amikor egy halálos tömegszerencsétlenséget követően semmit nem tett az áldozatok kárpótlásáért.

(18.20)

Sőt hagyta, hogy az áldozatok pereket indítsanak azért, hogy a halottak, illetve a sérültek után járó kártérítést megkaphassák. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Az emberek iránt érzett tiszteletet bizonyíthatta volna 2006 őszén is, amikor ártatlan emberekre rendőrattakot vezényelt. Bizonyíthatta volna 2009-ben a nyugdíjasokkal szemben, amikor a nyugdíjak 6,3 százalékos értékvesztést szenvedtek el (Gőgös Zoltán: Zirci öngyilkos!), és a zirci öngyilkossal szemben, amely törvényt önök fogadtak el. Pontosan! És 2009-ben, amikor Korózs Lajos a paralimpiáról visszatérő sportolók számára kulcstartókat és baseballsapkákat, valamint alulméretezett pólókat osztogatott, és nem fizette ki azt a pénzt, ami járt volna nekik, azt is nekünk kellett kifizetni.

Úgy gondolom, könnyű szeretni az emberiséget; az embereket kell szeretni, tisztelt szocialista képviselőtársaim. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök-helyettes úr. Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom. (A képviselők egy része távozik az ülésteremből.)

Most soron következik az egyes víziközmű-szolgáltatással kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Szekó József, Kósa Lajos, Nógrádi Zoltán, Kovács Zoltán fideszes képviselőtársaink önálló indítványát T/7309. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Mielőtt megadnám a szót Szekó József úrnak, aki az expozét fogja megtartani, tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy a tévéközvetítés véget ért. Most pedig megadom a szót Szekó József úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Parancsoljon, képviselő úr!




Felszólalások:   3   3-171   171-205      Ülésnap adatai