Készült: 2021.06.19.07:54:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

128. ülésnap (2000.03.22.), 84. felszólalás
Felszólaló Bauer Tamás (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:16


Felszólalások:  Előző  84  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Midőn végkifejletéhez közeledik - tartok tőle - egy folyamat, amely másfél éve tart, eljutottunk a részletes vitához, amelynek szabályaihoz szigorúan igazodva, az előttünk fekvő ajánlás pontjai szerint szeretném észrevételeimet megtenni.

El kell mondanom, hogy számomra valamennyi módosító javaslat rokonszenves, valamennyi módosító javaslatnak vannak megszívlelendő elemei, ugyanakkor elfogadásra csak egyet javaslok, természetesen azt, amelyet két szabad demokrata képviselőtársammal együtt magam adtam be, miközben támogatom a többit is - meg fogják érteni a képviselőtársaim, hogy miért.

Kezdem a fideszes tradíciókat folytató, 3. pontban szereplő módosító indítvánnyal, amely, mint tudják a képviselőtársaim, az irónia nemes eszközével él, és jó lenne, ha Országgyűlésünktől nem lenne idegen az irónia. Azt a nemes tradíciót folytatja most Nikolits István és Tóth Károly, amit Wachsler Tamás nagyon helyesen megtett az első ciklusban, annak kimondását javasolják, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke mindig igazat mond, és mindig vannak dokumentumai, ezért az Országgyűlés felkéri a miniszterelnököt, hogy ígéretéhez híven ezen dokumentumokat hozza nyilvánosságra. A 2. pontjában azt mondja, hogy abban az esetben, amikor a miniszterelnök nem mond igazat, az Országgyűlés úgy határoz, hogy az 1. pont lép életbe.

Azt gondolom, hogy ez egy megvilágító erejű módosító javaslat, amely, mint mondtam, rokonszenves, és elegendő, ha az Országgyűlés kifejezi rokonszenvét ez iránt a módosító javaslat iránt. Azért is, tisztelt képviselőtársaim, mert ha már ez a látszólag vizsgálóbizottsági jelentés megszületett, napirenden van, akkor az Országgyűlésnek ezzel a jelentéssel kapcsolatban komoly feladatai vannak. Hiszen a vizsgálóbizottsági munka, a vizsgálóbizottság előtt álló feladat nagyon komoly feladat volt, nevezetesen az, hogy tisztázza, történt-e valami, amiről a miniszterelnök 1998. augusztus 25-én beszélt vagy nem történt, ha igen, akkor mi történt - ezt tisztáznia kell egy demokratikus ország Országgyűlésében egy vizsgálóbizottságnak.

Ezek után szeretnék rátérni az 1., a 4. és az 5. számú módosító javaslatra. Azzal kezdeném, hogy az 1. számú módosító javaslat, Nikolits István és Tóth Károly módosító javaslata azt mondja, hogy "az Országgyűlés a jelentést tudomásul veszi, a vizsgálatot ennek alapján lezártnak tekinti". Rokonszenves a javaslat, de mégsem kielégítő, és azt gondolom, hogy az Országgyűlés ezen a ponton nem állhat meg. Azt mondja Keleti György képviselőtársunk, a bizottság alelnökének módosító javaslata, hogy azt a Kosztolányi bizottsági elnök úr által készített szövegben szereplő részt, hogy "az Országgyűlés a jelentést tudomásul veszi", váltsuk fel azzal a szöveggel, hogy "a jelentést az Országgyűlés megalapozatlanság címén elutasítja".

Az általános vitában két hozzászólásban igyekeztem elég sokoldalúan elemezni azt, hogy miért van igaza annak a tézisnek, amely Keleti képviselő úr, bizottsági alelnök úr módosító javaslatában szerepel. Egyébként többen is megmutattuk a vitában, hogy az, amit Kosztolányi elnök úr a jelentésben leírt, megalapozatlan, nincs alátámasztva, hiszen maga mondja Kosztolányi képviselő úr a szövegében, hogy nincsenek információk arról, hogy kinek figyeltek meg és kit figyeltek meg a második esetben. Nyilvánvaló, hogy megalapozatlan az állítás, Kosztolányi úr szövege, amit most időtakarékosság címén nem idézek, meg azért, mert az elnök urunk figyelmeztetett rá, hogy ne ismételjük meg az általános vitát. Ő maga támasztja alá Keleti képviselő úr állítását, hogy megalapozatlanok a Kosztolányi-féle jelentés állításai. Egyetértek azzal, hogy megalapozatlanság címén el kell utasítani ezt a jelentést.

Miért nem elegendő, miért nem kielégítő az, ha elfogadjuk Nikolits és Tóth Károly képviselő úr, illetve Keleti György képviselő úr javaslatát? Azért, mert ha ezen a ponton megáll az Országgyűlés, akkor még mindig nem tudjuk, hogy mi is a helyzet azokkal a tavalyelőtti augusztus 25-ei állításokkal. Akkor fennmarad az a helyzet, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke valamit állított, ezt az állítást a sajtó - azt kell mondanom - darabokra szedte szét, és az Országgyűlés feladata, hogy ilyen helyzetben tisztázza, hogy volt-e valóságtartalma annak az állításnak, amelyet a miniszterelnök tett. Hozzáteszem, annak az állításnak, amit az imént még a díszpáholyban helyet foglaló Szájer József frakcióvezető úr és bizottsági elnök úr aznap megerősített a televízióban; amit Deutsch Tamás jelenlegi miniszter úr, akkor még csak leendő miniszter és országgyűlési képviselő megerősített a televízióban; annak az állításnak, amit Pokorni Zoltán miniszter úr megerősített a televízióban - tehát nem egyedül a miniszterelnök úr van itt kínos helyzetben, hanem vele együtt a Fidesz három alelnöke, köztük két miniszter és egy parlamenti frakcióvezető.

Ha megállunk ezen a ponton, tisztelt Országgyűlés, akkor ezt nem tudjuk meg. Ha durván akarnék fogalmazni, akkor azt kell mondanom, hogy mindezek a vezető fideszes politikusok hazugságban maradnak. Megengedheti ezt a Magyar Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim? (Karakas János: Meg!) Meggyőződésem, hogy nem engedheti meg. Megengedheti ezt a Fidesz-Magyar Polgári Párt? Szerintem nem engedheti meg. Ezért biztos vagyok benne, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindenekelőtt fideszes képviselőtársaink fogják támogatni a mai vitában is, és majd amikor a módosító indítványokról szavazunk azt a módosító javaslatot, amelyet Kóródi Máriával és Világosi Gáborral, szabad demokrata képviselőtársaimmal együtt nyújtottunk be. Ez a módosító javaslat két dolgot mond. Az egyik az, amiben megegyezünk Keleti György képviselő javaslatával: a jelentést az Országgyűlés elveti.

 

(14.40)

 

Hogy miért veti el, azt az általános vitában elég alaposan indokoltuk. De nem áll meg ezen a ponton: "Felhívja a bizottságot, hogy alaposan vizsgálja ki a miniszterelnök 1998. augusztus 25-ei bejelentésének valóságtartalmát" - hogy félreértés ne essék, ez a szó azt jelenti, hogy igazat mondott vagy nem mondott igazat - "hallgassa meg azokat a politikusokat, akik 1998. augusztus 25-én a bejelentéssel kapcsolatban nyilatkozatokat tettek" - hogy félreértés ne essék, azokra a fideszes politikusokra gondolok, akik még aznap, részben a televízióban, Deutsch Tamás miniszter úr az esti műsorban, részben ott helyben a Fidesz választmányán a televízió kamerája előtt, Szájer Józsefre, Pokorni Zoltánra gondolok, a bejelentéssel kapcsolatban nyilatkozatokat tettek - "és újra hallgassa meg a miniszterelnököt" - hiszen a miniszterelnök egyszer egy zárt ülésen vett részt a bizottságban, de úgy, hogy ott helyben adta át azokat a dokumentumokat, amelyek állítólag valamit igazoltak, a bizottság tagjainak nem volt módjuk a dokumentumok áttanulmányozása után a dokumentumokkal kapcsolatban bármit is kérdezni - "majd jelentését 2000. április 30-ig terjessze az Országgyűlés elé."

Azt hiszem, az, hogy "jelentését terjessze az Országgyűlés elé", vitathatatlanul szükséges. Azt pedig, hogy "2000. április 30-ig", azért írtuk bele, mert az a gyakorlat, ami itt kialakult, hogy egy vizsgálóbizottság hónapokon, ha nem tévedek, egy éven keresztül elnyújtja a maga tevékenységét és ennyi időn keresztül tisztázatlan marad egy ilyen alapvető kérdés, hogy igazat mondott-e a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, szerintem ez megengedhetetlen egy demokráciában. Ez persze összefügg azzal az úgynevezett munkarenddel, amelyről már sokat beszéltem az Országgyűlésben, ami nemcsak azt jelenti, hogy plenáris üléseket csak három hetente tartunk, hanem azt is jelenti, hogy bizottsági üléseket is csak három hetente tart az Országgyűlés, és még egy vizsgálóbizottság is csak három hetente ül össze.

Hadd emlékeztessek arra, hogy az előző ciklus utolsó vizsgálóbizottsága, amelyik a Kossuth téri Metész-tüntetéssel kapcsolatban jött létre, egy hónap alatt elvégezte a maga munkáját, és tisztázta az összes szükséges tényt. Hogy a tényekből ki milyen következtetést vont le, az más kérdés, de a bizottsági vizsgálómunka egy hónap alatt elvégezhető volt. Nekem meggyőződésem, hogy ez a bizottság is egy hónap alatt mindent el tudott volna végezni, amit akar, ha valóban az lenne a cél, hogy a bizottság elvégezze a feladatát és kivizsgálja a történteket.

Meg kell vallanom, hogy a mi javaslatunk ezeket az ügyészségi javaslatokat nem tartalmazza. Azért nem tartalmazza, mert azoknak akkor van értelme, ha megalapozott jelentés született a vizsgálatokról. Ha a vizsgálat, amit egy vizsgálóbizottság elvégez, valóban jut olyan megalapozott következtetésekre, akkor természetesen támogatjuk az ügyészséghez való fordulást; amíg azonban nem, addig ennek megítélésem szerint a határozati javaslatban nincs helye.

Még egyszer összefoglalva: a javaslatunk az, hogy a jelentést az Országgyűlésnek - természetesen mint megalapozatlant - el kell utasítani, viszont a vizsgálatot arról a kérdésről, amiből az egész kiindult, el kell végezni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 




Felszólalások:  Előző  84  Következő    Ülésnap adatai