Készült: 2021.06.19.07:31:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

128. ülésnap (2000.03.22.), 62. felszólalás
Felszólaló Keller László (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:44


Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha az elmúlt tíz év egészségpolitikáját értékeljük, akkor azt gondolom, hogy két szóval írható le, és ez a talpon maradás és a változás, ahogy arra már Kökény képviselőtársam is utalt. 1998 márciusában volt egy nagy jelentőségű fórum, megítélésem szerint, ahol ezzel a két szóval kíséreltük meg leírni az egészségügy-politika legfőbb célkitűzéseit.

Azt gondolom, hogy 1994-98-ban a hangsúly - figyelemmel a gazdasági körülményekre is - a talpon maradáson lehetett. A változás érdekében is tettünk lépéseket, ezek azonban nagyon korlátozottak lehettek. Megfogalmaztuk a változás elveit és azokat a korlátokat, amelyeket a változtatásnál figyelembe kell venni mindenkinek, aki arra szánja magát. Őszintén meg kell mondani, hogy konkrét cselekvési programban mértékben nem jutottunk előre.

A kormányváltást követően, azt gondolom, joggal remélhettük, hogy az értelmes változtatás kimunkálása meg fog történni. Azért tehettük ezt joggal 1998-ban, mert tulajdonképpen a harmadik olyan gazdasági évet tudhattuk magunk mögött, amikor az egyensúly és a növekedés állapota jellemezte a gazdaságot. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a reményünk eddig nem vált valóra, és a miniszter úr expozéját hallgatva vajmi kevés reményünk lehet arra, hogy azok az értelmes változtatások be fognak következni, amelyeket mindkét oldal szükségesnek tart.

Miért kell egyáltalán változtatni? Ezt is egyformán fogalmazzuk meg, az az érzésem, hiszen ez a cél nem lehet más, mint egy egészséges társadalom kialakítása, egy jól működő egészségügyi ellátórendszer kialakítása és egy hatékony egészségbiztosítási rendszer megteremtése; vagyis az, hogy összehangoltan működjön minden, a megelőzéstől egészen a rokkantrendszeren keresztül.

Azt is világosan kell látnunk, hogy nagyon komoly teherrel a vállunkon kell változtatni. Többen szóltak erről a mai vitában. Világszerte jellemző az egészségügyben a költségrobbanás, jelentős az elmaradás az infrastruktúrában. Nagyon sokan említették az elfogadhatatlan jövedelmi viszonyokat az egészségügy területén, és azt is, hogy az egészségügy finanszírozása hosszú évek óta alatta marad az igényeknek.

Nos, ahhoz, hogy értelmesen változtassunk, megegyezésre kell jutni. És azt gondolom, a legkardinálisabb kérdés az, hogy miben kell megegyezésre jutni, és a vitában ma ezt is nagyon sokan említették. Én úgy gondolom, hogy megegyezésre kell jutni a mértékekben: az öngondoskodás mértékében, az állami szerepvállalás mértékében, a méltányos betegellátás tartalma mértékében, a versenyelemek megjelenésében, a kockázatközösség és az új forrásbevonás mértékében. Ki kell mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy tulajdonképpen ez a valódi feladat, ezekben a kérdésekben megegyezni. Anélkül, hogy a miniszter úrral konfrontálódnék, sajnos meg kell állapítanom, hogy e tekintetben a miniszteri expozé számomra adós maradt. És bár az SZDSZ megkísérelt egy programot felvázolni, legyünk őszinték, az SZDSZ vezérszónoka is adós maradt azzal, hogy e mértékekről őszintén beszéljen, hogy mi az, amit e tekintetben gondol.

A megegyezést eddig a kormány nem tudta létrehozni sem az ellenzékkel, sem a koalíción belül, és úgy ítélem meg, hogy a kormányon belül sem. Csak néhány példát szeretnék ide hozni. 1999 februárjában készült egy vaskos anyag, amelyet például a költségvetési bizottság is megtárgyalt, amely arról beszélt, hogy több-biztosítós rendszert kell megteremteni. Az anyagban volt egy ütemterv, hogy mi szerint akar haladni a kormány. Ha aszerint haladt volna a kormány, akkor most jelenleg éppen a vitája lenne annak a törvényjavaslatnak, amelyet az megfogalmazott. 2000 februárjában kezünkben van a kormány által meg nem tárgyalt, de a minisztérium anyaga, amely azt mondja, hogy a magánfinanszírozás arányának lényeges emelkedését nem lehet várni, és a közfinanszírozás dominanciáját fenn kell tartani. Kezünkben van az az anyag is, amely a PM-ben keletkezett, amely a tb-alapok integrálódásáról beszél a központi költségvetésbe, és ismerjük a miniszterelnök úr államosító törekvéseit. Vagyis: közelít a kormány a biztosítási rendszer felszámolásához.

Nos tehát, miközben változtatást akarunk, azért világosan kell látnunk, hogy ma nem érvényesül a társadalombiztosítási alapelv, vagyis a kockázatokat fedező összes költségnek és a járulékoknak az egyensúlya ma nem biztosított. De tisztelt képviselőtársaim, ez nem jelentheti azt, hogy akkor növelni kell a direkt állami beavatkozást! Mert azt egyre inkább láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy az állam beavatkozási szándéka növekszik. Látva a kormány ez irányú szándékait, a változtatás kiinduló feltételeként megítélésem szerint rögzítenünk kell: hosszú távon érdekeltek vagyunk abban, hogy az egészségbiztosítási rendszer maradjon fenn. És ha ezt kimondjuk, akkor ennek vannak következményei is: úgy kell a változtatást végrehajtani, hogy a biztosítási elv kiteljesedjen.

Tisztelt Miniszter Úr! Nem mozoghatunk a felszínen. A változtatás megalapozásához nagyon sok mindent vizsgálnunk kell. Csak néhány elemre szeretném felhívni a figyelmet; természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy a miniszter úr is tudja mindazokat a feladatokat, amelyek előttünk állnak, de azért nem árt figyelmébe idézni.

Megítélésem szerint tehát a változtatás megalapozásához mindenképpen komolyabban kell vizsgálni a valós betegforgalmi adatokat, a betegségek területi és annak gyógyítási területi megoszlását, a polgároknak az ellátórendszer igénybevételével kapcsolatos szokásait. Vizsgálni szükséges, mely területen növelhető erőteljesebben a járóbeteg-szakellátás érdekeltsége, elemezni kellene az egyes intézmények betegellátását.

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

Nem kinyilatkozásokra, hanem megalapozott elemző munkára van szükség. Csak erre alapozva lehet reményünk arra, hogy sikerül kialakítanunk egy igazságos, korszerű szerkezetű ellátórendszert; az intézmények működésében egyértelművé válik a működtetési költségek taralma, a tulajdonosok szerepe; sikerül kiküszöbölni a finanszírozás hibáit, és pótcselekvésként nem kell minden problémát a kórházak vezetőire hárítani. Csak erre alapozva lehet reményünk arra, hogy a méltatlan jövedelmi viszonyokon érdemben sikerül változtatni, és tisztázhatóvá válik a magánfinanszírozás lehetséges szerepvállalása is.

Azt gondolom, hogy ha valóban elindul a kormányzat azon az úton, amelyet most a Szocialista Párt képviselői egyhangúlag javasoltak, nevezetesen, hogy keresse a közmegegyezést az ellenzékkel is, a társadalommal is, az érintettekkel, a szakszervezetekkel, a kórházak vezetőivel, a gazdasági vezetőkkel, egyedül csak akkor lehet esélyünk arra, hogy a változtatásra kerül a hangsúly a talpon maradás helyett, és ez a változtatás tudja megteremteni a hosszú távú talpon maradást.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai