Készült: 2021.06.19.07:41:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

128. ülésnap (2000.03.22.), 26. felszólalás
Felszólaló Dr. Schvarcz Tibor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:32


Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az MSZP képviselőcsoportja azért kezdeményezte ezt a parlamenti vitanapot az egészségügy helyzetéről, mert a helyzet hovatovább hasonlít azon két öregúr vetélkedésére, akik a háziorvosuknál keresnek megoldást bajuk orvoslására, miszerint az egyik panaszkodik az orvosnál, hogy a szomszédja állandóan dicsekszik, hogy neki ilyen jól megy, olyan jól megy, ilyen sikereket ér el a nőknél. Kérdezi az orvosától, hogy mit tegyen. Erre azt válaszolja a doktor: hát mondja maga is!

A kormány mondja, dicsekszik, a retorika szintjén minden rendben van, ebben nincs is hiány.

Most nézzük a tényeket! Nagyon szép dolgokat mondott el Frajna Imre képviselőtársam, de meg szeretném kérdezni, hogy járt-e mostanában kórházban, beszélgetett-e betegekkel. (Dr. Frajna Imre: Volt szerencsém...) Ugyanilyen optimista véleményük van azoknak a kórházaknak - annak a 65 nagy kórháznak -, amelyek az adósságcsapdával küzdenek, mint ami itt elhangzott az előbb? A kapacitástörvényt említették többször, jelenleg is érvényben van. Mi elszámoltunk a "talpon maradás" című politikai vitanapon az egészségügyben eddig általunk megtettekkel. A kórházigazgatókkal kapcsolatosan a legutóbbi tihanyi kórházszövetségi ülésen inkább egy picit a félelem és a csönd jellemezte a hangulatot, mint az átütő nagy sikerélmény.

Én most a hozzászólásomban egy picit csak egy kis szeletét vizsgálnám az egészségügynek, a megelőzés, a prevenció és az ápolás kérdésével kívánnék foglalkozni. Szeretném önöket szembesíteni a kormányprogramban leírtakkal, majd megnézni azt, hogy ez az önök által leírt dolog mennyire fenntartható, mennyire finanszírozható, illetve hogyan van egyáltalán finanszírozva, mennyire hat a lakosság egészségi állapotára, és milyen struktúrában működik, vagy milyen struktúrában kívánják működtetni.

A programban szerepel: az egészség érték, személyes és egyben össznemzeti kincs. Ezért elhangzott már, létrehozták már a NEVI átkereszteléséből a NEFI-t, megjelent az Egészségügyi Fejlesztési Kutató Intézet, kiadták a programot, eltelt két év. Körülbelül ezeket lehet megállapítani: létrehoztuk, megvizsgáljuk, kívánatos lenne, elindítjuk, programot alkottunk - de könyörgök, konkrétan eddig még nem történt semmi!

A kormány olyan egészségpolitikát akar megvalósítani, amelynek fő feladata az egészség megőrzése - áll a kormányprogramban. Az új egészségfejlesztési stratégiában paradigmaváltást jeleznek, egy alulról építkező, össztársadalmi egészségmegőrzési programot kívánnak végrehajtani. Ez nagyon jó; egy dolog hiányzik belőle a finanszírozhatóságon kívül, hogy ki, milyen szint fogja levezényelni. Eddig én személyesen megéltem már az egészségügyben legalább három-négy nagy, össznemzeti egészségmegőrzési, prevenciós programot. Volt Csehák-program, Kertai-program, volt a mi kormányzásunk idején is egy program, és most is alakul egy program. Mit hajtottunk ebből végre? És ha azt nézzük, hogy ennek tükrében milyen a mai magyar lakosság egészségi állapota, hol állunk a halálozási mutatókban, akkor azt mondhatjuk, hogy hatékonyságukat tekintve ezek a programok nem érték el a céljukat.

Nem lehet és nem szabad négyévente, kormányzati ciklusonként egészségfejlesztési, prevenciós programokat megalkotni, rengeteg pénzt költeni rá, majd a kormányváltás kapcsán kidobni az egészet, újraépítkezni új struktúrákban, új programokkal, új pénzekkel, új feladatokkal, új szereplőkkel! Ez nem megy!

A kormány azt írta programjában: olyan pénzügyi alapot teremt, amelynek forrása az alkohol- és dohánytermékek jövedéki adójának egy része, amelyet az egészségmegőrzés céljaira fordít. Röviden: ez nem valósult meg. A kormány - elhangzott - megalkotta a nemdohányzók védelméről szóló törvényt. Valóban megtörtént. A környező országokban, de sehol a világon nincs annyi dohányterméket reklámozó óriásplakát, mint Magyarországon.

(11.50)

 

A kormány szűrővizsgálati rendszereket vezet be, nemzetközi tapasztalatok alapján felülvizsgálja a szükséges és hatásos programokat. Kijelentem innen, jelenleg nincs országosan folyó szűrőprogram; kellene, szükséges lenne. Beszéltünk korábban a cervix-, tehát a méhnyakrákszűrő-programról, ami sikeres volt, de abbamaradt, beszélünk az emlőrákszűrésről, amely csírájában talán megvan, de nincs országos szűrőprogram, szükség lenne rá.

A családorvoslás feladatát a gyakorlatban is kiterjeszti a betegség megelőzésére, mondja a kormányprogram. Most, amikor az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény megalkotása után felmerült, hogy a háziorvosok a hozzájuk leadott kártyák tulajdonosait rendszeresen vizsgálják meg, finoman mondva, igen nagy volt a felháborodás a háziorvosok körében, hogy ők ezt képtelenek megvalósítani, nem tudják ellátni. Van ebben is igazság, de valamilyen módon rá kellene venni a háziorvosokat, hiszen elhangzott, az orvos-beteg találkozást fel kellene fogni szűrésnek is. Úgy állítják ki a kartonokat a doktorok sok esetben, hogy nem is találkoztak a betegeikkel. A leadott kártyák felülvizsgálata valójában szűrés lenne, de ki motiválja, ki finanszírozza a háziorvost, és mi motiválja arra, hogy elvégezze ezt a szűrővizsgálatot.

A kormány feladatának tekinti a betegellátás minden területén az ápolásfejlesztést. Visszalépés történt az otthon ápolás tekintetében, nem hangzott el a kormányprogramban semmi arról, hogy a kormány önálló diszciplínává kívánja emelni az ápolást. Hovatovább erre szükség lenne, hiszen Európában és másutt a világon az ápolás már önálló diszciplínaként szerepel, és ennek megfelelően szeretnénk az ápolónői vagy a szakdolgozói kamarát is létrehozni, amennyiben erre lehetőség teremtetik.

Azt írja a kormányprogram, hogy a kormány partnerként közelít az egészségügy szereplőihez és együttműködésre törekszik. Már elhangzott, hogy a kormánynak nem erőssége az érdekegyeztetés a partnerekkel szemben, és pontosan emiatt, hogy legyen konszenzus a szakmában arról, hogy milyen szűrőprogramot hajtunk végre, mert ha végiggondoljuk, akkor ezeket a szűrőprogramokat jelentős részben a szakma is elszabotálta. Ha nincs konszenzus a szakmán belül, hogy milyen prevenciós programot hajtsunk végre, milyen szűréseket végezzünk, akkor ezeknek a programoknak az lesz a sorsa, ami eddig volt.

Azért, hogy végre ciklusukon átívelő egészségügyi program legyen, kezdeményeztük és kezdeményezzük - és itt nyomatékosan felhívjuk a kormányzati oldal figyelmét -, hogy szükség lenne egy nemzeti egészségügyi kerekasztal összehívására, amely néhány alapkérdésben kell hogy megegyezzen; olyan alapkérdésekben, amelyek itt most újra kétségessé váltak: milyen egészségügyet akarunk, milyen struktúrában, hogyan finanszírozzuk, milyen tulajdonosi szerkezetben, milyen prioritások mentén. Nem kellene sok kérdésben megegyezni. Kellene 4-5 olyan kérdés, amelyben konszenzus van, majd ezt a nyugdíjkérdést eldöntő '90-es országgyűlési határozathoz hasonlóan deklarálni kellene, és ennek mentén végre lehetne hajtani egy hosszú távú, ciklusokon átívelő reformfolyamatot, mert így ennek nem sok értelme van, hogy négyévenként újra váltjuk. Azt hiszem, hogy az egészségügyben csak a konszenzusos dolgok vannak túlélésre kárhoztatva.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai